Kutatásmódszertan I. Szabad bölcsész szak, II. évfolyam 2010/11 tavasz Előadó: Balázs László 2. óra Paradigmák, elmélet és társadalomtudományi kutatás Az elméleteknek három funkciója is van a kutatómunkában. Először is megóvnak attól, hogy pusztán szerencsés véletlenek félrevezessenek bennünket. Másodszor, az elméletek olyan módon értelmezik a megfigyelt összefüggéseket, hogy abból másfajta lehetőségek is következnek. Végezetül az elméletek formálják és irányítják a kutatómunkát azáltal, hogy irányt mutatnak, milyen irányban remélhetünk felfedezéseket az empirikus megfigyeléstől. Néhány társadalmi paradigma A dolgokat általában többféle módon is értelmezhetjük. A különböző magyarázatok vagy elméletek mélyén ott húzódnak a paradigmák – azok az alapvető modellek vagy vonatkozási keretek, amelyek segítségével megfigyeléseinket és okfejtéseinket szervezzük. A társadalomtudósok különféle paradigmákat dolgoztak ki a társadalmi magatartás megértésére. Előfordul az egyes elméleti paradigmákkal, hogy népszerűvé válnak, vagy elveszítik a népszerűségüket, de ritkán fordul elő, hogy mindenestül elvetnék vagy félretennék őket. A paradigmák tehát nem igazak vagy hamisak, csupán többé vagy kevésbé hasznos látásmódok. Makroelmélet és mikorelmélet Egyes elméletalkotók a társadalom egészére, vagy legalábbis annak nagyobb részeire fordítják figyelmüket. Ilyenek a makroelméletek: osztályharc, nemzetközi kapcsolatok stb. A makroelméletek a társadalom nagy, összesített entitásaival, vagy akár a társadalom egészével foglalkoznak. Míg a mikroelméletek az egyén vagy a kiscsoportok szintjén foglalkoznak a társadalom életének kérdéseivel. A makro- és mikroelméletek közötti különbség a többi megtárgyalandó paradigmára is érvényes. Közülük egyesek, mint a szimbólikus interakcionizmus vagy az etnometodológia, alapvetően mikro szintre korlátozódnak. Mások azonban, mint például a konfliktusparadigma mikro- és makroszinten is követhető. A korai pozitivizmus Auguste Comte (1798–1857) francia filozófus, úgy gondolta, hogy vele kezdődött a történelem harmadik, amelyben a tudomány felváltja a vallást és a metafizikát: a tudás az öt emberi érzékszerv segítségével végzett megfigyeléseken fog alapulni, nem pedig csak hiten vagy logikán. Comte szerint a társadalom megfigyelhető, majd a megfigyelések alapján logikusan és racionálisan magyarázható, a szociológia pedig a biológiához vagy a fizikához hasonlatos tudománnyá válhat.
Bizonyos értelemben Comte-tól ered minden társadalomtudományi kutatás. A társadalom tudományosan tanulmányozható voltára vonatkozó meglátása lett az alapja a társadalomtudományok azóta bekövetkezett fejlődésének. Jövőbe vetett optimista hitében Comte pozitivizmusnak nevezte el megközelítését, szembeállításképpen a felvilágosodás által negatívnak tekintett elemeivel. Szociáldarwinizmus Charles Darwin 1858-ban publikálta A fajok eredete c. művét. Leegyszerűsítve: az elmélet azt mondja ki, hogy egy faj a környezetével való küzdelme során a sikerre legalkalmasabb egyedeknek van a legnagyobb esélye az életben maradásra – elég ideig ahhoz, hogy szaporodjanak. A tudósok Darwin elméletét az emberi társadalomban bekövetkezett változásokra is alkalmazták. (Vadászó, gyűjtögető ipari civilizáció, társadalmi formák evolúciós folyamata.) Herbert Spencer: A legerősebb marad életben.” Hitt abban, hogy ez az elv a társadalom természetét elsődlegesen formáló erő. Konfliktus-paradigma Karl Marx (1818–1883) azt vetette fel, hogy a társadalmi magatartást leginkább konfliktusok folyamatának lehet tekinteni: törekvésnek a mások fölötti uralom megszerzésére, illetve az alávetettség elkerülésére. Marx elsősorban az osztályok közötti harcra öszpontosított. George Simmel: mikroszintű konfliktusok iránt érdeklődött. Megállapította, hogy a onfliktusok többnyire intenzívebbek egy szorosan összefonódott csoport tagjai között, mint olyan emberek között, akik nem osztoznak az összetartozás és intimitás érzésében. Szimbolikus interakcionizmus Simmel mikroszintű megközelítésével, az egyének közötti interakciók vizsgálatával hatást gyakorolt az amerikai szociológia fejlődősre. Az interakciók természetének középpontba állítása különösen hatott George Herbert Meadre (1863–1931) és Charles Horton Cooley-ra (1864–1929). Cooley: - elsődleges csoport leírása (család, barátaink stb.) - „tükör-én”: a körülöttünk lévő emberek reakciói alapján Ha mindenki úgy kezel bennünket, hogy szépek vagyunk, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy azok is vagyunk. Mead az ember azon képességének fontosságát hangsúlyozta, hogy „fel tudja venni a másik szerepét”, el tudja képzelni, hogy hogyan viselkedne a másik adott körülmények között. Ahogy elképzeljük, kialakul bennünk annak a tudata, amit Mead „generalizált másik”-nak nevez.
Mead különös érdeklődéssel fordult a kommunikáció felé is. Az interakciók többsége szerinte azon folyamat körül forog, hogy az egyének közös értelmezésre jussanak a nyelv és más hasonló rendszerek segítségével. Innen a szimbólikus interakcionizmus elnevezés. Etnometodológia Egyes társadalomtudományi paradigmák a társadalmi struktúrának az emberi magatartásra gyakorolt befolyását hangsúlyozzák. Harold Garfinkel, kortárs szociológus, azt állítja, hogy az emberek teremtik folyamatosan a társadalmi struktúrákat cselekvéseikkel és interakcióikkal – tehát valójában megteremtjük saját valóságunkat. Azt veti fel, hogy az emberek folyamatosan értelmezik tapasztalataikat az életben. Bizonyos értelemben mindenki társadalomtudósként tevékenykedik – innen az etnometodológia, avagy „népi kutatásmódszertan” kifejezés. Strukturális funkcionalizmus A „társadalmi rendszerek elméleteként” is szokták emlegetni. A Comte és Spencer által bevezetett fogalomból nőtt ki: egy társadalmi entitást, mint amilyen egy szervezet vagy eg egész társadalom, szemlélhetünk organizmusként. A többi organizmushoz hasonlóan ez is részekből áll, amelyek mindegyike hozzájárul az egész működéséhez. A társadalom társadalmi rendszerként való szemlélete tehát a különböző összetevők által szolgált funkciókat keresi. Feminista paradigmák A társadalmi valóságot a feminista paradigmából szemlélő kutatók hasonlóan hívták fel a figyelmet más paradigmák által figyelmen kívül hagyott aspektusokra is. a feminista elmélet és kutatás részben a társadalmi nemek közötti különbségekre összpontosított, és azoknak a társadalom szerveződésével kapcsolatos összefüggéseire. Felhívták a figyelmet a nők elnyomására sok társadalomban, ez viszont megvilágította az elnyomás kérdését általában. Racionális objektivitás Comte kora óta a technika és a tudomány fejlődése, együtt a babonák súlyának csökkenésével, egyre inkább a racionalitást állította a középpontba. Felmerülnek kérdések: A legtöbben mennyire alapvetőnek tekintjük a racionalitást?! Tapasztalataink elkerülhetetlen szubjektivitása ellenére, mi, emberek, úgy tűnik, ragaszkodunk az egyetértés kereséséhez arról, hogy mi valóságos valójában, és mi valóságos objektíven. Az objektivitás fogalmi kísérlet arra, hogy eljussunk valamihez, ami személyes érzékelésünk mögött van. Ez végső soron kommunikáció kérdése, amelyben megpróbáljuk megtalálni szubjektív tapasztalataink közös alapját. Amikor keresésünk sikerrel jár, azt mondjuk, az objektív valósággal van dolgunk. Ez az a konszenzuális valóság, amelyről korábban már volt szó. A szubjektivitás egyéni, az objektivitás keresése viszont társadalmi.
Összegezve, az elméleti paradigmák gazdag tárháza kínálkozik számunkra a társadalom vizsgálatánál, és e vonatkozási keretek bármelyikének segítségével hasznos elméleteket lehet létrehozni.
A társadalomelmélet elemei Az elmélet egymással összefüggő állítások szisztematikus készlete, amelyet a társadalmi lét valamely aspektusának megmagyarázásra szántak. Az elmélet tehát tartalommal tölti meg a paradigmát és részletezi azt. Míg a paradigma a látásmódot nyújtja, az elmélet a látottakat igyekszik megmagyarázni. Nézzük az elmélet elemeit: Megfigyelés: valaminek a látására, hallására, tapintására utal.
Tény: valamely olyan jelentésre utalunk vele, amit megfigyeltek.
Törvények: tények osztályaira vonatkozó egyetemes általánosítások. A törvények – szokás néha elveknek is nevezni őket – fontos megállapítások a dolgok állásáról. A törvény megfigyelt szabályszerűség, az elmélet pedig az élet egy bizonyos aspektusával kapcsolatban megfigyeltek szisztematikus magyarázata. Az elméletek fogalmak segítségével adnak magyarázatot a megfigyelésekre. A fogalmak a vizsgált terület jelenségeinek osztályait reprezentáló absztrakt elemek. A változó a fogalom egy speciális fajtája. (fogalmát lásd korábban) Az axióma és a posztulátumok olyan alapvető, igaznak elfogadott feltevések, amelyekre egy elmélet ráépül. Az axiómák alapján levont specifikus következtetések tételeknek nevezzük.
A tételekből hipotéziseket vezethetünk le. A hipotézis valamely dolog természetét illető, elméletből levezetett, pontosan meghatározott, ellenőrizhető feltevés. A nullhipotézis azt feltételezi, hogy nincs kapcsolat a két változó között. Alapvetően arról van szó, hogy ha egy pozitív kapcsolatot feltételezünk, akkor azt reméljük, hogy az eredmények alapján elvethetjük majd a null hipotézist, és alátámaszthatjuk a feltételezett összefüggést. Deduktív és induktív logikáról részletesebben A tudomány hagyományos modellje A hagyományos tudománymodelleknek három fő eleme van: az elmélet, az operacionalizálás és a megfigyelés.
ELMÉLET
HIPOTÉZIS
A hipotézis ellenőrzésének kidolgozása: változók definiálása mérés módszertanának kidolgozása (operacionalizálás)
ELLENŐRIZHETŐ HIPOTÉZIS Az operacionalizálás azt jelenti, hogy pontosan megadjuk a változó mérésében szereplő konkrét műveleteket – operációkat.
Fogalmak: hipotézis, makroelmélet, mikroelmélet, nullhipotézis, operacionalizálás, paradigma,
Az okság fogalma a társadalomtudományokban Az emberek magatartásának hátterében bizonyos okok húzódnak meg, amelyekkel cselekedeteik magyarázhatóak. Beállítódásaink és cselekedeteink okok hosszú és bonyolult láncolatára vezethetők vissza, amelyek megmagyarázzák, miért váltunk olyanokká, amilyenek vagyunk. Ha nem ez volna a helyzet, nem tudnánk olyasfajta magyarázatokat adni, mint amilyeneket a társadalomtudományokban szoktunk, és nem erősíthetné meg ezek érvényességét a társadalomtudományi kutatás. A társadalomtudományi magyarázatok jellemzően a determinisztikus modellen alapulnak, de azt is tisztán kell látnunk, mi nem tartozik a modellhez: 1. A társadalomtudósok nem hiszik azt, hogy minden emberi gondolat és érzés determinált, nem is úgy élnek, mintha azt hinnék. 2. A determinisztikus modellből nem következik, hogy a dolgoknak egyszerű okaik lennének. 3. A magyarázó társadalomtudomány alapjául szolgáló determinisztikus modell sem feltételezi, hogy most mindent tudnánk arról, hogy mit mi okoz, és azt sem, hogy bármikor is tudni fogjuk. 4. A társadalomtudomány egy valószínűségi természetű oksági modell alapján dolgozik. Az a megértés amelyre a társadalomtudományi adatok elemzésekor törekszünk, szükségképpen az emberi magatartás determinisztikus modelljét foglalja magában. Ez a modell azt feltételezi, hogy a vizsgált jellemvonásokat és cselekedeteket a rájuk ható erők és tényezők határozzák meg, determinálják, amelyet a kutatás fel tud tárni. Milyen ismérvek alapján határozhatja meg a társadalomtudós, hogy az egyik dolog okozza-e a másikat? Idiografikus magyarázat esetén: Joseph Maxwell szerint egy magyarázat érvényességének eldöntéséhez a fő kritériumok a hihetőség, az elfogadhatóság, és az, hogy a többi lehetséges magyarázatot komolyan fontolóra vettük, ám azok nem állták ki a próbát. Nomotetikus magyarázat esetén: Paul Lazarsfeld három kritériumot javasolt a változók közötti oksági kapcsolat megállapításához: 1. Az ok időben előzze meg az okozatot. 2. A két változó között empirikus összefüggés legyen. Összefüggés akkor van két változó között, ha a megfigyelés szerint kapcsolatban állnak egymással, azaz az egyik fennállása vagy változása esetén a másikkal is ugyan ez történik. 3. A két változó között megfigyelt empirikus összefüggést ne lehessen valamilyen harmadik változó hatásával megmagyarázni. (vízbefulladások száma – fagylalt szezon)
Szükséges és elégséges feltételek A társadalomtudományi kutatásokban a változók tökéletes együttjárása nem kritériuma az okságnak. Más szóval, a kivétel nem erősíti meg a szabályt, de nem mond feltétlenül ellent neki. A valószínűségi modellen belül érdemes különbséget tenni két típusú ok: a szükséges és az elégséges feltétel között. A szükséges feltétel olyan körülményt jelent, amelynek az okozat bekövetkeztéhez fenn kell állnia. Az elégséges ok olyan feltételt jelent, amelynek fennállása, mondhatni, garantálja a szóban forgó okozatot. Ez nem jelenti azt, hogy az elégséges feltétel az egyetlen lehetséges oka egy bizonyos okozat bekövetkeztének. Egy ok tehát lehet elégséges, de nem szükséges. A társadalomtudományokban általánosságban akár egy szükséges, akár egy elégséges feltétel kimutatása – még ha az tökéletlen is – elegendő ahhoz, hogy oksági kapcsolatról beszéljünk. Okfejtési hibák Nézzünk néhány példát az okfejtési hibákra: Provincializmus: Valamennyien élettörténetünk és jelenlegi helyzetünk alakította szemüvegen keresztül nézzük a világot. Fenn áll a veszélye annak, hogy a kutató az emberek viselkedését csakis olyan módon értelmezi, melyek a saját nézőpontjából értelmesnek látszanak. A kulcs az, hogy tudatában legyünk nézőpontunk sajátszerűségének, és nyitottak maradjunk, hajlandók legyünk szélesíteni látókörünket. Elhamarkodott következtetés: Győződjünk meg a következtetéshez vezető bizonyítékok súlyáról! Kétséges ok: Sokszor könnyű valamilyen hihető oksági magyarázattal előállni, de az igazi ok megállapításához ki kell zárnunk a többi lehetséges magyarázatot is. Figyelmen kívül hagyott tények Hamis dilemma: Sose folyamodjunk egyetlen elemhez magyarázatként!
