10 ÉVES A TERÜLETI FŐÉPÍTÉSZI HÁLÓZAT Az 1992. augusztus 1-én a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter által létrehozott nyolc regionális Területi Főépítészi Iroda 2002. őszén ünnepelte 10 éves jubileumát. Ebből az alkalomból a Területi Főépítészek és a Főépítészi Titkárság 2002. november 5-én a BM Duna Palotában jubileumi ülést tartottak A TELEPÜLÉSRENDEZÉS JELENE – JÖVŐJE címmel.
A jubileumi ülést Kovács Imre, a Belügyminisztérium Építésügyi Hivatal főosztályvezetője nyitotta meg. Köszöntőt mondtak Dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkára, Keresztes Sándor, alapító miniszter – betegség miatti - távollétében Pataky Szabolcs, az alapítás operatív részese - építésügyi helyettes államtitkára, Virányi István, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke. Majd előadások hangzottak el: a területrendezés jelenéről-jövőjéről Dr. Szaló Péter, a MEH Nemzeti Területfejlesztési Hivatal területfejlesztési elnökhelyettese, a településügy jelenérőljövőjéről Dr. Kara Pál önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkár, a településrendezés közigazgatási összefüggéseiről Körmendy Imre, a BM Településrendezési Iroda vezetője, főosztályvezető, a Területi Főépítészi Irodák, a Területi Főépítészi hálózat létrejöttéről, feladatairól, államigazgatási kapcsolatairól Zábránszkyné Pap Klára, a BM Főépítészi Titkárság vezetője adtak tájékoztatót. A jubileumi ülésen részt vettek – többek között - az alapítók, a szakmai irányító helyettes államtitkárok, a MEH, FVM, NEKÖM, KÖVIM, GKM, IHM, KÖH képviselői, a BM szakmai főosztályvezetői, az Építésügyi Hivatal, Településrendezési Iroda vezetői és munkatársai, a Megyei, Fővárosi Közigazgatási Hivatalok munkatársai, az Önkormányzati Szövetségek képviselői, a Magyar Építész Kamara, a Magyar Urbanisztikai Társaság, a Magyar Mérnök Kamara, az Építéstudományi Egyesület, Magyar Építészek Szövetsége elnökei, illetve képviselői, a VÁTI Kht., ÉMI Rt, az Építésfejlődésért Alapítvány vezetői, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke, tagjai, az Országos Főépítészi Konferenciát rendező városok főépítészei, az Építéshatósági Kollégium, a sajtó képviselői; továbbá Körmendy János, aki 1992-1994. között észak-dunántúli területi főépítész volt. A meghívók voltak: Keresztes Sándor nyugat-dunántúli területi főépítész, Ruttkay Gyula közép-dunántúli területi főépítész, Dr. Tóth Zoltán dél-dunántúli területi főépítész, Dr. Hajnóczi Péter közép-magyarországi területi főépítész, Olajos Csaba észak-magyarországi területi főépítész, Arató András észak-alföldi területi főépítész, Kiss Lajos dél-alföldi területi főépítész, Főző János balatoni területi főépítész és Zábránszkyné Pap Klára, a Főépítészi Titkárság vezetője, az Országos Főépítészi Kollégium titkára. Kovács Imre, az Építésügyi Hivatal főosztályvezetője megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy a 10 éves jubileumot nem lehet egyetlen naphoz kötni, hiszen a területi főépítészi hálózat létrehozása hosszabb folyamat volt. Már 1990-ben, a rendszerváltás évében felmerült annak gondolata, hogy az építésügyben jöjjenek létre azok a területi szakmai központok, amelyek az új önkormányzati rendszerben – a megye irányító szerepének gyöngülésekor – képviselni tudják a központi irányító szerveket a helyi döntések előkészítésénél. Kovács Imre kiemelte, hogy a jogszerű lépéshez az akkor hatályos építésügyi törvényt, illetve annak végrehajtási kormányrendeletét kellett módosítani, megadva a jogi felhatalmazást az irányító – a környezetvédelmi és területfejlesztési - miniszternek a területi főépítészi rendszer létrehozására. Ez a felhatalmazás a területrendezés követelményeinek érvényre juttatása és az építésügyi hatóságok munkájának elősegítése érdekében történt. 1992. a szervezés éve volt, amelynek végén megszületett a kisebb-nagyobb módosításokkal ma is hatályos miniszteri rendelet a területi főépítészekről, részletes feladataikról és jogállásukról, rögzítve a nyolc Területi Főépítészi Iroda székhelyét, regionális illetékességi területét. A területi főépítészekről szóló jogszabály érvényben maradt az 1996-ban
2 megszületett területfejlesztésről, területrendezésről szóló törvény, valamint az 1997-ben elfogadott új építési törvény után is, de feladataik értelemszerűen bővültek. Kovács Imre elmondta, a szervezeti rendszer stabilizálódott, szakmai befolyása erősödött, s ma már nem csupán a többször is változó szakminisztérium „kinyújtott csápjaként” funkcionál, hanem önálló szakmai tekintélyként is. Ehhez hozzájárult, hogy a Területi Főépítészi Irodák vezetői az adott régió legkiválóbb, elismert szakemberei közül kerültek ki, s szakmai tekintélyük alapját nemcsak az új stallum képezte, hanem az évtizedes szakmai ismertség és elismertség is. Köszöntője végén kiemelte, a jövő egyik megoldandó problémája éppen az, miként sikerül ezt a személyi tekintélyt az intézmény hosszútávú szakmai elismertségére, tekintélyére átvinni. Dr. Kara Pál önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkár köszöntőjében felidézte a Területi Főépítészi Irodák 10 évvel ezelőtti létrehozásának körülményeit, mint aki akkor „kívülről”, a belügyi tárca oldaláról vett részt az alapításban. Nagy reményeket fűzött akkor mindenki a létrehozáshoz, elég nagy vitával jött létre a hálózat, de szerencsére Keresztes Sándor alapító miniszterben volt kurázsi, erő és bátorság, hogy létrehozza a területi főépítészi hálózatot. A szakmának egy része 1992-ben azt mondta, nem teszi ki az akkori viszonyoknak a hálózatot, ezért legyen a létrehozó minisztérium kihelyezett szervezete, főosztályi jogállással. Kara Pál örömét fejezte ki, hogy 2002. július 16-tól a területi főépítészek, a TF Irodák a Belügyminisztériumhoz tartoznak, mint a tárca első regionális intézményei. Jó megoldásnak tartja, hogy a településügy mindhárom része így együttesen a BM-hez tartozik. A településfejlesztés eddig is volt, a településüzemeltetést hamvaiból kellett feltámasztani, ami sikerült. Érdemben a legfontosabb terület a településrendezés, amely most került a tárcához. Ez lehetőséget teremt a horizontális együttműködés tökéletesebb megvalósításához. Méltatta a területi főépítészi intézményt, a területi főépítészeket, hiszen a központi igazgatásban páratlan, hogy van olyan intézmény, amely 10 éve folyamatosan működik, érdemi személyi és szakmai változás nélkül, azonos vezetőkkel és munkatársakkal. Fő jellemzőjük, hogy munkájuk stabil, átfogó ágazati és területi vonatkozásban egyaránt, megbízható, munkájukra mindig lehet számítani. Szakmai elismertség övezi őket, akkor is véleményt kérnek tőlük, ha az nem kötelező. Ez mutatja a legjobban, hogy nem előírás alapján, bizalommal lehet fordulni hozzájuk, szakmailag elismertek, fontosak. Nagy helyi tapasztalatokkal rendelkeznek a rendszeres helyszíni bejárások, tervtanácsok folyamatos tevékenysége kapcsán. Az Irodák önkormányzatokkal való kapcsolatait nemcsak a szakma, hanem az önkormányzatok is pozitívan értékelik, korrekt szakmai kapcsolatról lévén szó. Az I. fokú építésügyi hatóságok jövőbeli rendszerével és a BM feladataival összefüggésben a TF Irodák, a területi főépítészek újabb feladatai is felvázolhatók, érzékelhetők lesznek majd. Kara Pál végezetül hangsúlyozta, hogy a regionális Területi Főépítészi Irodák az építésügy vonatkozásban a „BM helyi követei”, de sokkal inkább az építésügy helyi nagykövetei. Ehhez kívánt eredményes munkát! Pataky Szabolcs, aki az alapítás és működtetés építésügyi helyettes államtitkára volt, köszöntőjét azzal kezdte, nagy megtiszteltetés számára, hogy itt lehet vendégként és a betegség miatt távollévő Keresztes K. Sándor alapító miniszter helyett szólhat. A születésnap személyes ügy, de egy 10 éves intézmény születésnapja ezen túlmutat. Személyes elemként kiemelte, hogy 10 éve nagyszerű, kitűnő kollégák vállaltak közös felelősséget, közös tevékenységet a rendszerváltás kapcsán megjelenő új szakmai feladatokban, a helyi és a központi szint közti új típusú kapcsolatok megteremtésében, működtetésében az építésügy területén. A területi főépítészi intézményrendszert e feladatok kiegészítésére, kiteljesedésre hozták létre. A kollégák részt vállaltak abban, hogy hidat képezzenek a kormányzat és az önkormányzatok között, hogy segítsék a helyi döntéshozatalt, a helyi felelősöket, hogy informáltak legyenek, hogy kellően felismerjék a kisebb-nagyobb regionális közös érdekeket, ami őket sikeres tevékenységükben segíthetik. A területi főépítészek az érdekelteket egy
3 asztalhoz tudták ültetni, információkkal tudták őket ellátni, fejlesztési programjaikban egyre jobban tudtak informáló – összehangoló - koordináló szerepet felvállalni. A területi főépítészek feladata volt még az épített környezet érdekeinek védelme. Történt mindez úgy, hogy a területi főépítészek nem kaptak hatósági jogosítványt! A szakmai jó szó, a szakmai segítség jellemezte tevékenységüket, tette őket elfogadhatóvá bármelyik területen, például az épített környezet érdekeinek összehangolásában. Feladatuk volt még az éppen átalakulóban lévő urbanista szakma segítése, ekkor kellett a régebbi tervlebontás részét képező településtervezésnek egy valóban fejlesztési koordináció, környezeti koordináció és folyamatszabályozás karakterű rendezési tervi tevékenységbe való átmenetét megteremteni. Visszatekintve a 10 évre, azok a kollégák, akik a fenti munkában részt vállaltak, sikeresen tevékenykedtek. Mondja ezt nemcsak, mint az alapításban résztvevő, hanem a másik oldalról is nézve. Évek óta hazai és nemzetközi fejlesztések előkészítésével, megvalósításával foglalkozó szakemberként sokszor találkozott főépítész, területi főépítész véleményével, arra való hivatkozással. A beruházók, a megvalósítók, az önkormányzatok minden esetben elismerték, elfogadták az időben és előzetesen, a környezeti értékvédelem érdekében adott korrekt szakmai véleményt, segítséget, megkímélve őket a felesleges munkától. Ez a fejlesztési koordináció, amelyet a területi főépítészek végeznek, kapcsolódott a területfejlesztéshez is, továbbá hasznos része lesz, és egyre jobban fog az EU regionális rendszeréhez kapcsolódni, a területi főépítészek egyre jobban tudnak gazdasági és más szakmai kollégáik segítségére lenni. Pataky Szabolcs végezetül az eddigi sikeres 10 év után további sok sikerekben gazdag éveket kívánt a területi főépítészeknek és munkatársainak a régiók és Magyarország hasznára. Virányi István, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke tisztelettel köszöntötte a 10 éves területi főépítészi intézményt. Kiemelte a területi főépítészek és az önkormányzati főépítészek szakmai együttműködésének fontosságát, amely mindkét fél számára előnyökkel jár. Az önkormányzati főépítészek elszigetelten dolgoznak, a hivatalban a szakmát, a szakmában a hivatalt képviselik, ezért igénylik fokozottan az együttműködést. A területi főépítészeknek szerepük következtében nagy az átlátásuk, ismerik az önkormányzati főépítészeket, tudnak segíteni az önkormányzati főépítészeknek, ha azok igénylik. Véleménye szerint a tárgyi tévedések pontosítását a területi főépítészeknek is kellene kezdeményezni. Jó példaként említette a Btv-t. Majd kiemelte az eddigi együttműködés kereteit, a személyes kapcsolatokat jónak értékelte. Az önkormányzati és a területi tervtanácsok működése szakmai szempontból fontos, de – részben - közös működtetés is elképzelhető. A hivatalos szervezeti fórumok működtetése azért is fontos, mert kevés az önkormányzati főépítész, a 3200 településben összesen mintegy 270 fő- vagy mellékállású önkormányzati főépítészt alkalmaznak. Ezért is fontos közös feladat a főépítészi hálózat fejlesztése, a főépítészek képzése – továbbképzése. Dr. Szaló Péter, aki területfejlesztési és építésügyi helyettes államtitkárként 1995 óta ellátta a területi főépítészek szakmai irányítását, most a Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti Területfejlesztési Hivatalának elnökhelyetteseként köszöntötte a jubileumi ülést. Előadásában hangsúlyozta, hogy a területrendezés jelene és jövője elválaszthatatlan a területi főépítészek jelenétől és jövőjétől. A Területi Főépítészi Irodák 10 évvel ezelőtt, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) rendelete alapján alakultak meg, melyek azóta is folyamatosan működnek, függetlenül attól, hogy a bekövetkezett változások - a köztársasági megbízotti rendszer megszűnése, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium átalakulása, a területfejlesztés intézményrendszerének módosítása, a régiók kialakulása - jelentősen érintették a főépítészi hálózatot, annak működését. Ennek ellenére a Területi Főépítészi Irodák állandóak maradtak. Az Irodákat létrehozó KTM rendelet – igaz változatlanul, de megmaradt, sajnos a feltételekben viszont nem történt lényeges változás.
4 Szaló Péter elmondta, hogy az elmúlt 10 év vonatkozásában a területrendezés három szakasza különböztethető meg. A kialakuló fázis fő jellemzője egyrészt a két törvény, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény (Tftv.) és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII törvény (Étv.), másrészt a 3/1997. sz. AB határozat megjelenése volt. Az Alkotmánybíróság határozata hozzájárult a területrendezés jelentőségének növekedéséhez és a tervek egyensúlyi állapotának kialakulásához azáltal, hogy felállította a terület- és településrendezési tervek egymás közötti hierarchiáját. Ebben az időszakban kerültek igazán összeütközésbe az ágazatok és az önkormányzatok a saját környezetükkel, és a konfliktusok megoldásában a területi főépítészek állásfoglalásaikkal sokat segítettek. Annak ellenére, hogy nincsenek “kemény eszközeik”, a következetes szakmai munka, a közügyek objektív áttekintése meghozta az eredményt. A kibontakozó fázisban a 2000. évi CXII. Balaton törvény (Btv.) hatályba lépett, amelynek részeként elkészült a tó 164 településének érvényes területrendezési terve, valamint kinevezték a Balaton területi főépítészét is. A Btv. alapján a Területi Főépítészi Irodák illetékességi területe megváltozott, a hét tervezési-statisztikai régió mellé nyolcadikként létrejött a Balatoni Területi Főépítészi Iroda Keszthelyen, továbbá Balatonfüreden és Siófokon referensi irodák létesültek. A Btv. jelentősége a területrendezéssel összefüggésben abban van, hogy egyértelművé vált, a Balaton nemcsak az egyéneké, de a magyar társadalomé is. A balatoni területi főépítész feladata, hogy a települések településrendezési terveit összevesse és megfeleltesse a Balaton területrendezési tervével úgy, hogy a közérdek ne sérüljön, de a jogos magánérdek érvényesülhessen. A kiteljesedési szakasz, reményeink szerint, 2003-ban kezdődik, amikor jóváhagyásra kerül az Országos Területrendezési Terv (OTrT), módosul a Tftv., és várhatóan az Agglomeráció Területrendezési Terve is hatályba lép. A három szabályozás együttes hatásaként valósággá válhat a hosszú távú országos érdekek környezeti összehangolása. A területi főépítészek a Tftv. módosításával és az OTrT kapcsán új feladatot kapnak, a tervek szerint területrendezési hatóságokká válnak, akiknek meghatározott esetekben “előzetes térségi terület-felhasználási engedélyt” kell kiadniuk. Ennek következtében például megépülhetnek olyan beruházások, mint az MO, vagy a hulladéklerakók, stb. Továbbá a Btv. szerinti “pontosítás” is meghatározásra, jogilag rendezésre kerül. Így valóban lehetővé válhat a területrendezési tervek és a településrendezési tervek összhangjának megteremtése. Szaló Péter előadásának további részében kiemelte annak fontosságát, hogy a megváltozott kormányzati struktúra ellenére a területi főépítészi hálózat intézményrendszere változatlan maradhatott. Nem kellett új intézményt létrehozni, hiszen a Miniszterelnöki Hivatal a területfejlesztés és a területrendezés, valamint a Belügyminisztérium az építésügy, a településrendezés és a településfejlesztés ágazati felelőseként, igen jól tudja használni a 10 éve jól működő Területi Főépítészi Hálózatot a Főépítészi Titkárság közreműködésével. Végezetül Szaló Péter megköszönte a nyolc területi főépítésznek és munkatársainak munkáját, amellyel a magyar települések minőségének javítását segítették. Igen értékes volt az a tevékenységük, amelynek keretében a jogszabályok tesztelésében vettek részt, vagy amellyel segítették a falukép-védelmi napokat. Megköszönte Zábránszkyné Pap Klára tevékenységét, aki 10 éve töretlen lelkesedéssel szervezi a főépítészekkel kapcsolatos munkát, valamint köszönetet mondott az Országos Főépítészi Kollégium és az önkormányzati főépítészek tevékenységéért is. További sikert és kitartást kívánt mindenki munkájához. Dr. Kara Pál önkormányzati és építésügyi helyettes államtitkár előadóként üdvözölte a tanácskozást, átadva a belügyminiszter asszony jókívánságait, egyúttal örömét fejezte ki, hogy a területi főépítészek a BM-hez tartoznak „de jure”. A településügy igen izgalmas dolog, amelyet a nemzetközi gyakorlat, a nemzetközi rendezvények sora és azok hatása is jól tükröz. 2001. júniusában az ENSZ rendkívüli közgyűlést tartott a településügy témában, majd 2002-ben a fenntartható fejlődés világtalálkozóra került sor Johannesburgban. Ezek a tanácskozások ráirányították a világ figyelmét a településekre.
5 Felidézte az 1990. évi új kormány kiépítésének kezdeti lépéseit. Akkor volt néhány szakember, akivel próbálták az önkormányzatok alapjait megteremteni, de igazán jól hasznosítható önkormányzati tapasztalatok nem voltak, a ragyogó eredmények ellenére. Hiszen az 1990. előtti tanácsi rendszernek a gazdasági-társadalmi-történelmi alapja egészen más volt. A minisztériumok közötti kompetenciákat véletlenszerűen, estlegesen osztották meg 12 éve, a területfejlesztés-településfejlesztés 2 tárcához, a településügy 2-3-4 részre oszlott az évek folyamán. De szerencsére az illetékes szakemberek mindent megtettek annak érdekében, hogy a szakmailag magas szinten és egységében képviseljék e szakmai területeket. A 12 év gyakorlata bebizonyította és elfogadta a településügy hármas fejlesztés-rendezés-üzemeltetés - tagozódását és egységét. Ehhez egy sajátos tevékenység párosul, maga az építésügyi igazgatás hatósági része, amely nem tartozik egyikhez sem, de mindháromra rányomja bélyegét. Van annak logikája, hogy ezek a szakmai területek a Belügyminisztériumhoz tartozzanak, 1937-ben is odatartoztak, amikor egy rendkívül magas színvonalú és európai szinten is követendő 1937. évi VI. törvényt alkottak meg hazánkban. Ez a törvény sokáig volt hatályban és egyes elemeit sokan ma is szívesen látnák. A településfejlesztés-rendezés-üzemeltetés hármas szakterületét illetően kifejtette a három önkormányzati ciklus tapasztalatai alapján, hogy sok mindentől függ, melyik szakterület kerül előtérbe az adott önkormányzatnál. Alapvető kérdés, mennyi pénz áll rendelkezésre. Ha kevés a pénz, a településüzemeltetés kerül előtérbe, mert így pld. a szemétszállítás megoldásával eredményt lehet felmutatni, a lakosság elégedett lesz. Ha van több pénz, meglódul a fantáziánk és a jövő érdekében elkezdünk tervezni, rendezési tervet készíttetni. Ez nem olcsó, de még mindig olcsóbb, mint maga a fejlesztés. Elmondható, hogy a 12 év mindhárom területen nagy fejlődést hozott. Sok száz korszerű, új és megújult településrendezési terv készült el és van érvényben, amelyek az EU csatlakozásnál tervezési alapot jelent. A településfejlesztés, a települések fejlődésének eredményeit pedig látnia kell mindenkinek, aki járja az országot. Jó példák bizonyítják, milyen csodák születnek, ha van megfelelő terv, pénz, szorgalom és kitartás. Majd visszatérve a településüzemeltetés témájához, kifejtette, hogy akármennyi előrelépés, eredmény született, de van még bőven adósság is. A települések csatornázása egy ilyen kérdés, amit meg kell oldani, hiszen ez is a településüzemeltetéshez tartozik. Kara Pál a településügy hármasát összegezve elmondta, a településügy számos téren és tekintetben több mint maga az önkormányzat, a településügynek valóban bőven van jövője. A tervezésben elkövetett hibáknak rendkívül súlyos következményei vannak, nagyon oda kell figyelni. Ha a fejlesztésben követünk el durva hibákat, hasonló a helyzet. De az üzemeltetésben is lehet hibákat elkövetni. Véleménye szerint a legdurvább hibák a horizontális együttműködés és a horizontális kapcsolatrendszer hiányából adódnak. Azt szeretné, ha a jövőben ezek a szakterületek kiváló mellérendeltségben, de gyümölcsöző módon együttműködnének. Nemcsak a tervezésről, a megvalósításról, a pénz előteremtéséről van itt szó, hanem arról is, hogy az együttműködés, a koordináció milyen fontos, mert pld. nagy kapacitású kihasználatlan csatornahálózat is épül, pedig a megvalósítás egyes elemei – tervezés, engedélyezés, pénzügyi rész - rendben voltak. Ebben az esetben az üzemeltetés költségei is számottevően növekednek. Példaként megemlített egy fontos részterületet a településügy részeként. Az EU csatlakozás kapcsán sok problémát kell még megoldani. Ilyen például: A tulajdonosi önkormányzat felel a szolgáltatásokért, és a települést üzemelteti, de egyben árhatóság is. Ez az EU elveinek, gyakorlatának ellentmond, tehát a fenti ellentmondást meg kell szüntetnie a magyar jogrendnek. Összegezve, a horizontális együttműködéseknek érdemben működnie kell, ennek eredője és vége maga a települési önkormányzat kell, legyen. A jövőt illetően érdemben a település, a településügy fontos. Igen helyes, hogy a MEH is kiemelten kezeli a település-együttesek kérdését. Ez jelentheti a város és környékét, több várost és környékét, vagyis olyan egységekről van szó, amelyekkel már és még érdemes foglalkozni a szervezési elv oldaláról, amely nagyságrend már feltételezi és megköveteli a különböző szakterületekkel való törődést. Azt eddig is tudta, hogy az önkormányzati főépítészek számát illetően nem állunk jól, de hogy csak 270 az önkormányzati főépítészek száma, ez megdöbbentette, ez rendkívül
6 kevés (ennyi okmányiroda is van!). Abból kell kiindulni, hogy minden településen (kis település esetén több településnek együttesen) kell egy olyan „szem”, aki érdemben meglátja, észreveszi,, feldolgozza, jelzi, képes érdemben intézkedni, vagy azt kezdeményezni az építésügy, épített környezet, a településrendezés témakörében. Tehát el kell érni, hogy minden település (kis települések esetén több település együttesen) rendelkezzen ilyen „szemmel”, vagyis legyen önkormányzati főépítésze. Tehát a településüggyel kapcsolatban kinek-kinek hatalmas feladatai vannak. Reméli, hogy nem lesznek horizontális viták, csak érdemi szakmai viták, a jó szakmai célok érdekében. Kara Pál végezetül úgy értékelte, a 10 éves jubileum nagy ünnep, sok minden történt ez idő alatt, de 2003-ban hatalmas feladatok lesznek mindhárom részterületen. Az üzemeltetés néhány feladatát már jelezte, emellett a terület- és a településrendezés összhangjának megteremtése, a fejlesztésekkel való minél zavartalanabb együttműködésében látja a jövő feladatait, amelyeket az önkormányzatokkal karöltve lehet és kell megvalósítani. Ez több törvénymódosítást fog jelenteni, valamint a területi főépítészi 1992. évi miniszteri rendelet revízióját is el kell végezni. Az elkövetkező 10 évet egy hatékonyabb szabályozással gondolja előbbre vinni, az építési törvény és más jogszabályok közreműködésével, amely mindenki közös feladata. Ebben sokat tudnak segíteni a jubileumukat ünneplő területi főépítészek, a 10 éves szervezet és a munkatársak, kollégák, akik nagyrészt több 10 éve vannak a pályán. Majd mindenkinek szívből gratulált és további jó munkát kívánt. Körmendy Imre, a Településrendezési Iroda vezetője a településrendezés közigazgatási összefüggéseiről tartott előadást. Előadásában a területi főépítészek munkáján túl – azzal összefüggésben – kitekintett a szakma alapvető gondjaira, az előttünk álló feladatokra. Előadását rövidítve közöljük. Az önkormányzati rendszer létrejöttével egyidős az a jogi változás, amely a korábbi egyeduralkodó államigazgatást besorolta egy tágabb kategóriába, a közigazgatásba. A településrendezés az önkormányzati igazgatás körébe tartozik. E területen alapvető gondot jelent, hogy e tevékenység átfogó szabályozása hiányzik. Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló törvény ma csaknem egyedülálló abban a tekintetben, hogy részletes eljárási rendet ír elő a településrendezési tervek és a helyi építési szabályzatok „előállításának” menetére. E szabályozásnak azonban meg vannak a maga korlátjai: nem teheti helyre az Alkotmány, az önkormányzati törvény, a jogalkotási törvény alkotta ellentmondásokat, hibákat, nem pótolhatja maradéktalanul hiányosságaikat. Az Alkotmány egyetlen kitételt tartalmaz a települési önkormányzatok jogalkotó tevékenységével kapcsolatban: az önkormányzat saját feladat és hatáskörében alkotott rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Ez a kitétel, összevetve az önkormányzati törvény azon előírásával, amely a településrendezést az önkormányzat feladatává teszi, azt a látszatot kelti, hogy a településrendezés pusztán helyi közügy. Az elmúlt évek ár- és belvíz katasztrófái, természetes partfalainak szakadásai, a pincékkel veszélyeztetett települések kárelhárítási gondjai és az országos közlekedési hálózat elemeinek építési, nyomvonal kijelölési mizériái bizonyítják, hogy a településrendezést térségi és országos szempontok is befolyásolják. A területrendezési tervek hiánya (a kivételt a Balaton terve képezi), továbbá egyes szakterületeken meglévő magasabb szintű jogszabályok hiányosságai, illetve szabályozási lehetőségének korlátjai miatt az ezekkel való ellentmondás nem világlik ki egyértelműen. Más esetekben pedig a jogszabályok (pl. a termőföldről, az erdőről, a kulturális örökség védelméről szóló törvény stb.) konkrét előírások helyett és elvi megfogalmazások mellett felhatalmaznak államigazgatási szerveket mérlegelési jogkörben bizonyos döntések meghozatalára, engedélyek adására (vagy elutasítására). Az Alkotmány megfogalmazása miatt a készülő településrendezési tervekhez véleményt adó áll. ig. szervek nemleges véleménye úgy jelenik meg, mint amit a település önkormányzata nem köteles figyelembe venni. A problémát fokozza, hogy ezek a hatóságok nem kellően felkészültek, s gyakran nem hivatkoznak kellő alapossággal sem a jogszabályi ellentmondásokra, sem mérlegelési jogkörükre. Véleményük figyelembe nem vétele azért is súlyos gondot jelent, mert az Étv. előírásai alapján már a jóváhagyás után kötelesek érvényesíteni azt eljárásaikban. E probléma feloldására született jogi kísérlet a nemzeti kulturális örökségről szóló törvény módosította az Étv. vonatkozó
7 paragrafusát, és az Örökségvédelmi Hivatalnak szakhatósági státust biztosított a településrendezési eljárás során. Ugyanakkor szakhatóság csak az államigazgatási eljárásban létezik, de a településrendezésben, önkormányzati igazgatási ügyben a magyar jog e státust nem ismeri. E kérdéshez pusztán fűszer néhány érdekelt állam-igazgatási szerv azon kitétele véleményeikben, amelyben az érdemi hozzászólást az egyedi ügyekre halasztják, mert akkor a fentebb leírtak szerint ez már eső után köpönyeg. Az önkormányzati döntések utólagos normakontrollja teljességgel elégtelen jogi eszköz a településrendezés, építésügy szakterületén. Az Alkotmánybíróság nem egy határozatának végén álló kitétel (a hatályon kívül helyezés a közben szerzett és gyakorolt jogokat nem érinti) felvillantja a groteszk helyzetet, amikor az AB határozatnak megfelelően ismét közparkba sorolt területen akár 100 évig ott fog állni az egyébként ott nem építhető objektum. Mivel a településrendezési tervek elkészítése, de még inkább eseti módosításai mögött konkrét beruházási szándékok és érdekek állnak, ezért a legtöbb esetben a „jóhiszeműen szerzett jogok” a hatályba lépést követően villámgyorsan és késedelem nélkül létre jönnek. Itt megoldást csak a képviselő-testület elfogadó döntése és a közzététel közötti, a mainál lényegesen erősebb kontroll hozhat. A megyei közigazgatási hivataloknál végzett ellenőrzéseink igazolják, hogy valóságos, hathatós törvényességi ellenőrzés – tisztelet a kivételnek – nem is történik. Egyes megyékben az önkormányzati törvényre hivatkozva be se kérik a tervlapokat, az alátámasztó munkarészeket, sem a véleményeztetési, egyeztetési eljárásra vonatkozó dokumentumokat, s ezek nélkül pusztán az írott szabályzatot vizsgálják. A területileg nem értelmezhető szabályzatok belső, területi összefüggésekből fakadó ellentmondásai napvilágra se kerülnek. Az Étv.-ben részletezett eljárási rend vizsgálatának hiánya azért is elszomorító, mert az Alkotmánybíróság egyik határozatában rögzítette, hogy eljárási kérdésekben csak a Közigazgatási Hivatal vezetőjének hozzá intézett kérelmét fogadja be. Ezáltal a magánszemélyek, társadalmi és érdekképviseleti szervezetek ez irányú panaszai, vizsgálati kérelmei gyakorlatilag halálra vannak ítélve. A közigazgatási hivatalokban általánosan alkalmazott nyilvántartási rendszer (TÖRF) a határozatok témacsoportok szerinti megkülönböztetését nem is tartalmazza, ezért a közigazgatási hivatalok e tevékenységének eredményeit a Minisztérium is csak korlátozottan vizsgálhatja. A megyei közigazgatási hivatalok törvényességi osztályai sem létszámukban, sem szakember ellátottságukban nem alkalmasak ez irányú tevékenységük elvégzésére. Hiányoznak e hivatalokban a megyei tervtárak, amelyek pedig nemcsak a törvényességi munkát, hanem az építésügyi hatósági feladatok ellátását is szolgálhatnák. A településrendezési tervek jelentős hányada az új építési törvény előtti jog-szabályok alapján készült, azok fogalmi rendszerére és előírásrendjére épült. Annak érdekében, hogy az új törvényre való átálláshoz kellő időt kapjanak az önkormányzatok, s ugyanakkor a hatósági munka, valamint a településfejlesztés biztos alapokon nyugodjon, tervszerű lehessen, ezért az Étv. továbbra is alkalmazni rendelte a hatályban lévő korábbi településrendezési terveket. Nem rendelt központi költségvetési pénzt az Országgyűlés az új tervek, szabályzatok kidolgozásához, mivel a településrendezés nem új feladatként jelentkezik a városok és a községek számára. Az új és a régi tervek párhuzamossága azt eredményezi, hogy az építésügyi hatóságok kétfajta szemléletű és eltérő előírás-rendszerű jogszabályok alapján dolgoznak. Ez rengeteg félreértés, tévedés forrása, és jogszerűtlen határozatokban, rossz döntésekben manifesztálódik. A régi tervek alkalmazását határidőhöz kötő Étv. előírás módosítását a Parlament a napokban fogadta el, kitolva a községek nagy része számára a
határidőt egy évvel. Ez a megoldás szakmai szempontból kétséges. A jó-szándékú
törvénymódosítást részben az inspirálta, hogy kevesen ismerik és értik az építésügyi törvény építésjogi követelményeit, amelyek pedig lehetőséget teremtenek az építés engedélyezésére – bizonyos feltételek teljesülése esetén - ott is, ahol nem állnak rendelkezésre rendezési tervek és helyi építési szabályzatok. Irodánk dolgozói - többek közt - azzal múlatják az időt, hogy az építésügyi hatóságok határozatait - a külföldi tulajdonosokhoz való eljuttatás érdekében - továbbítják a Külügyminisztériumba. Az évenkénti több száz ügyirat alapján nem túl bíztató kép rajzolódik ki a hatóságok szakszerűségéről, a törvényesség gyakorta sérelmet szenved. Ugyanezt igazolják az első- és a másodfokú hatóságoknál végzett vizsgálataink. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, elegendő ez a néhány ecsetvonás is a település-rendezési tervek véleményezésében kulcspozícióban lévő területi főépítészek munka-körülményeinek
8 megismeréséhez. Túl egy önkormányzati választáson, mindannyiunkban frissen élnek az emlékek a sürgető telefonokról, amikor a Minisztérium számára törvényben biztosított 30 illetve 90 nap helyett három vagy öt nap alatt kérik megadni a szakmai véleményt (természetesen pozitív végkicsengéssel). A területi főépítészek és irodájuk hallatlanul fontos és felelősségteljes munkát végeznek. Felelősségük súlyát híven tükrözi az Étv. előírása: ha a vélemény törvény-sértésre utal, akkor a terv, a szabályzat nem terjeszthető elő jóváhagyásra. Az sem mellékes, hogy e véleményt a képviselő-testülettel ismertetni kell. Nem von le munkájuk értékéből az sem, hogy ezeket az előírásokat is gyakorta megszegik. Sokszor kerülnek szembe a tervezőkkel is, akik érthetően abban érdekeltek, hogy munkájukról jó vélemény szülessen. Bonyolítja a helyzetet néhány alapvető jog kellő definiálatlansága (pl. a telekalakítás vagy az építés jogának a tulajdonosi alapjogokhoz való viszonya), a jogok és a kötelességek aránytalansága az Alkotmányban (a tulajdonnak a társadalom számára hasznos hasznosításának követelménye (annak elmulasztása) több országban kisajátítás jogcím).Feladatuk kulcspozícióba helyezi a főépítészeket: tanácsadói a településeknek, a területükön működő tervezőknek, az egyeztetésben, véleményezésben részt vevő többi államigazgatási szervnek, a lakosságnak, a társadalmi szervezeteknek; a tervtanácsok vezetésével formálják a szakmai közvéleményt; az egyeztetéseken művelik a társadalom sokféle szegletéből jötteket; s tájékoztatást, segítséget nyújtanak sok hozzájuk forduló állampolgáron. Látva, tapasztalva a korábban említetteket kitartó és következetes munkájukhoz prófétai lelkület, töretlen hit és a népszerűség elvesztését is túlélő, vállaló kitartás szükségeltetik. Szívből kívánom, hogy megadassék nekik mindez, kiegészítve nagy tudással, bölcsességgel és a mindennapos újrakezdés karizmájával. S remélem, megérjük még együtt mérleget vonva, hogy a felvázolt teendőkből több megvalósult. Zábránszkyné Pap Klára, a Főépítészi Titkárság vezetője a Területi Főépítészi Irodák, a hálózat létrejöttéről, a területi főépítészek főbb feladatairól, államigazgatási kapcsolatairól tartott előadást. A hálózat létrejöttét az előadók már ismertették. Azonban azt fontos megjegyezni, hogy 6 megyei főépítész, 1 megyei jogú városi főépítész és 1 építésztervező, tervezőirodai főépítész építészmérnök képezte az alapító területi főépítészeket, akik Ybl Miklós, Pro Regio díjas több diplomás, egyetemi oktató okl. építészmérnökök. A nyolc regionális Iroda székhelye Budapest, Győr, Veszprém, Pécs, Zalaegerszeg, Miskolc, Szeged, Debrecen volt, majd 2000-ben a Balaton törvény alapján Zalaegerszeg helyett Keszthely lett a székhely, Balatonfüreden és Siófokon referensi irodák jöttek létre, és a Dunántúlon régió átrendezés miatt illetékességi területmódosulás is volt. A hálózat létrehozása szempontjából fontos és meghatározó személyeket is felsorolta, akik egy része a jubileumi ülésen is szerepelt. Kiemelte, hogy Dr. Baráth Etele 1990-ben, mint a KÖHÉM államtitkára, az Országos Főépítészi Kollégium alapítója volt, a majdani területi főépítészek a Kollégium tagjai voltak az alapítás előtt. Továbbá Körmendy János 1992-1994. között észak-dunántúli területi főépítész volt (Győr-Moson-Sopron megyei főépítészsége mellett), tőle Keresztes Sándor vette át a területi főépítészi posztot. Az előadó, mint a Főépítészi Titkárság vezetője, maga is kezdetektől részt vett a munkában. A hálózatnak eddig 7 minisztere volt, beleértve Dr. Lamperth Mónika belügyminiszter asszonyt is, továbbá 3 szakmai felettese, akik a jubileumi ülésen előadóként szerepeltek is. Fontos momentum, hogy a szakmai felettesek útján is biztosítható volt, a tárcák átrendeződésekor sem merült fel sohasem a területi főépítészi helyek újrapályáztatása. Mindig mindenki maximálisan elismerte a területi főépítészek magas színvonalú szakmai munkáját. A területfejlesztésről és területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény és az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVII. törvény alapján a miniszter jogszabályban meghatározott egyes területfejlesztési, területrendezési, illetőleg építésügyi feladatait a területi főépítészek útján látja el. Továbbá a 2000. évi CXII. „Balaton” törvény alapján a miniszter balatoni területi főépítészt nevezett ki. A Területi Főépítészi Irodák jogszabályokban meghatározott tevékenységéből az alábbiak a legfontosabbak: - részvétel a rendezési tervek előzetes és közbenső egyeztetésében;
9 -
-
-
-
-
-
a településrendezési tervek jóváhagyása előtti minisztériumi szakmai vélemények kiadása, törvényességük megállapítása előterjeszthetőségük feltételeként; szakmai állásfoglalások kiadása - az építészeti értékek védelme érdekében - a telekalakítási, elvi építési, építési, fennmaradási engedélyezési eljárás során az építésügyi hatóságnak; a rendezési tervek véleményezésének keretében, az OTÉK-tól való normatív eltérések engedélyezése, és melynek során nemcsak a településrendezési követelmények határértékétől, hanem egyes településrendezési követelményektől megengedőbb értékek alkalmazásához járulhatnak hozzá saját illetékességi körükben; a Területi Tervtanácsok vezetése, együttműködve az önkormányzati főépítészekkel; a területfejlesztéssel és területrendezéssel összefüggő feladatok; a terület- és településrendezési tervtár szervezése és működtetése; a vidékfejlesztés programjába illeszkedően közreműködés a falumegújítási, falufejlesztési tevékenységek támogatásában; település- és területfejlesztéssel kapcsolatos pályázatok véleményezése; széleskörű területi kapcsolat, szakmai segítségnyújtás (önkormányzatok, I. és II. fokú építésügyi hatóságok, a Közigazgatási Hivatalok, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal területi szervezetei, Megyei Földhivatalok, Területfejlesztési Tanácsok, Környezetvédelmi Felügyelőségek, Természetvédelmi Igazgatóságok, Nemzeti Parkok, a területen dolgozó település- és építésztervezők, helyi média stb.); az önkormányzati főépítészek munkájának összehangolása, továbbképzésük biztosítása; szolgáltatásként, közvetlen konzultációkkal az önkormányzatok és a tervezők segítése a rendezési és építészeti tervezésben.
Az Irodák feladatait folyamatában vizsgálva megállapítható, hogy a feladatok egyre bővültek, az adott tárcáktól is függően, de ezek a más tárcákhoz kerüléssel megmaradtak; feladataik, munkájuk, ennek kapcsán több tárcához is közvetlenül kötődik; KTM-ben a természetvédelem, környezetvédelem, műemlék-védelem előtérbe került; a közlekedési tárca pályázataiban való véleményezések elkezdődtek (út, híd, kerékpárút, járda, stb.); FVM-ben a vidékfejlesztés, falumegújítás kiemelt feladatot jelentett, a pályázatok véleményezését is beleértve; az épített örökség védelmével kapcsolatos pályázatok véleményezése folyamatossá vált (NeKöM, FVM); a turisztikai pályázatok véleményezése a GM felkérése alapján 2000-ben feladatot jelentett; a BM-be való kerüléssel várhatólag tovább fog a pályázatok véleményezése bővülni, és bővülni fognak a települési önkormányzatokkal való kapcsolatok. A területi főépítészi hálózat kapcsolatrendszere igen szerteágazó és széleskörű, amely egyrészt jogszabályban meghatározott módon, másrészt szakmai segítségnyújtás formájában érvényesül. A területi főépítészek és munkatársaik közvetlen konzultációkkal is segítik a rendezési és építészeti tervezésben az önkormányzatokat és a tervezőket. Ezzel az Irodák régiójukban az elmúlt évek gyakorlatában fontos szakmai fórumok lettek. Ennek a tevékenységnek elsősorban a kisebb önkormányzatok esetében és a szakmai közélettől izolálódott, segítő szakmai kontroll nélkül dolgozó 1-2 fős tervező szervezeteknél van a nagy jelentősége. Az Irodák olyan építésügyi feladatokat végeznek, melyek fokozottan igénylik a konkrét helyismeretet és a szereplőkkel való közvetlen kapcsolattartást. Ennek érdekében folyamatos szakmai kapcsolatot tartanak fenn a regionális/térségi fejlesztési tanácsokkal és ügynökségekkel, a települési és megyei önkormányzatokkal, a megyei területfejlesztési tanácsokkal, valamint a szakmai-társadalmi szervezetekkel. Munkájuk nagymértékben segíti
10 a fejlesztések összhangjának megteremtését a meglévő épített környezettel, a térségi- és települési infrastruktúrával, ezáltal a települések harmonikus és esztétikus továbbépítését. Az előadó ezt követően röviden ismertette az önkormányzati főépítészek továbbképzése terén elért eddigi eredményekről. Az Országos Főépítészi Kollégium kezdeményezésére, a Magyar Urbanisztikai Társaság közreműködésével Dr. Tóth Zoltán dél-dunántúli területi főépítész kidolgozta a továbbképzés szakmai koncepcióját, belekerült a képzési jegyzékbe. Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megyékben a Közigazgatási Hivatalok szervezésében megindult a továbbképzés, amelyet gyakorló önkormányzati és területi főépítészek tartanak, a Főépítészi Titkárság közreműködésével. Arra a kérdésre, hogy mi a fontos az Irodák tevékenységében, az alábbi válasz adható: a helyi jelenlét, szellemi műhely - a nagy tervező irodák szétesése után (főleg vidéken), tanácsadás - az önkormányzatok szakemberhiánya miatt, kontroll szerep, kapocs a minisztérium–terület-település között, nagy információs bázis. Majd a jövőbeli kapcsolatok - a BM-be történő integráció alapján állva - továbbra is fontosak lesznek a MEH-hel a területrendezés és a területfejlesztés vonatkozásában, az FVM-mel a vidékfejlesztés terén, a KvVM-mel, a KÖM-mel (KÖH-hel) az együttműködést új alapokra helyezve (a természetvédelem, környezetvédelem, nemzeti parkok, műemlékvédelem) együttműködése megújítandó. Új helyzetet, új feladatot fog jelenteni az Országos Területrendezési Terv törvényi jóváhagyása, valamint a területfejlesztési-területrendezési törvény módosítása, mivel a területi főépítészek – a tervezet szerint – területrendezési hatósággá is válnak. Meg fog nőni a szerepük az önkormányzatok településrendezési, építésügyi, az épített környezet alakítása és védelme, a helyi építészeti örökség védelme érdekében tett feladataik szakmai munkájának segítésében, a szakmai kontroll biztosításában. Az Irodák operatív munkáját segítette a 10 év alatt a Főépítészi Titkárság a minisztérium és az Irodák közötti kapcsolattartás, az információk áramlása, az önkormányzati főépítészekkel való kapcsolattartás, az Országos Főépítészi Kollégium titkári teendőinek ellátása vonatkozásában. Végezetül az előadó megjegyezte, szeretné még évekig a TF Irodák, a területi főépítészek ügyét segíteni a Főépítészi Titkárság vezetőjeként, megköszönve mindenki aktív közreműködését e munkában. Megköszönte a Miniszterelnöki Hivatal szponzori segítségét, amely lehetővé tette, hogy ezt a jubileumi rendezvényt meg tudták rendezni. Kovács Imre zárszavában arról beszélt, hogy területi főépítészi rendszer nincs területi főépítész nélkül. A területi főépítész - nemcsak nevében, hanem a közösséget szolgáló felelősségteljes munkájában is - építész, aki elsősorban az építészet legkomplexebb területével, az emberi településsel foglakozik. Mára az építészet szerepe és felelőssége megváltozott, a progresszív építészet középpontjában a „totális környezet”, vagyis az átlagember környezete áll, az építészet pedig nem az építészekért, hanem az emberekért van. Nagy az építészek felelőssége. Az építésznek munkája során az adott társadalom számára kell tervezni, az építészet a társadalom tükre. Az építész ebben a folyamatban az a közreműködő, aki társadalmilag hasznosítható szaktudással rendelkezik ehhez, s feladata, hogy szaktudását - a lehető legjobb képességeit kifejtve - gyakorolja a társadalom érdekében. Véleménye szerint ami igaz az építészekre általában, az különösen igaz a közösség érdekében „hivatalból” is tevékenykedő főépítészekre, a Főépítészi Irodák munkatársaira. Mivel a településtervezés alfája és omegája a humánus építészet, ezért leginkább itt van szükség hivatásszerűen működő építészekre, településrendezőkre. Kovács Imre végezetül Bruce Allsopp angol építész, szakelemző gondolatát idézte, amely egyúttal program is lehet a jövőt illetően: „Az építészek feladata nem az, hogy megreformálják az emberiséget, De ha legjobb képességeiknek megfelelően teszik a magukét, hozzájárulhatnak az emberi életfeltételek megjavításához. Az a kötelességük, hogy megértessék az emberekkel: mit is tehetnek értük, s az ígéreteiket valóra is kell váltaniuk.” Ehhez kívánt további kitartást és eredményes munkát a 10 éves jubileumát ünneplő Területi Főépítészi Irodáknak, területi főépítészeknek.
11 Budapest, 2002. december hó.
Zábránszkyné Pap Klára
