10-15 ÉVES ÁLTALÁNOS ISKOLÁS TANULÓK TESTI FEJLETTSÉGÉNEK, MOTOROS- ÉS ISKOLAI TELJESÍTMÉNYÉNEK, EMOCIONÁLIS FOLYAMATAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

SEMMELWEIS EGYETEM NEVELÉSTUDOMÁNYI–SPORTTUDOMÁNYI TUDOMÁNYÁGI DOKTORI ISKOLA

10-15 ÉVES ÁLTALÁNOS ISKOLÁS TANULÓK TESTI FEJLETTSÉGÉNEK, MOTOROS- ÉS ISKOLAI TELJESÍTMÉNYÉNEK, EMOCIONÁLIS FOLYAMATAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA

Készítette: Tóth László Témavezeto: Prof. Dr. Sipos Kornél

Védési Bizottság: Elnök: Prof. Dr. Gombocz János Opponens : Prof. Dr. Istvánfi Csaba Opponens : Dr. Dulin Jeno Titkár: Dr. Szikora Katalin Tag: Dr. Szabó Béla

BUDAPEST, 2005

Tartalom

1. fejezet Bevezetés, irodalmi áttekintés….….………………………………………..4 1.1

Mozgásfejlodés…………………………………………………………………..7

1.2

Szorongás……………………………………………………………………….14

1.3

Énkép…………………………………………………………………………...18

1.4

Én-hatékonyság…………………………………………………………………20

2. fejezet A vizsgálat célja, hipotézisek 2.1

A vizsgálat célja…………………………………………………………….…..23

2.2

Hipotézisek………………………………………………………………….….24

3. fejezet Anyag és módszer 3.1

Vizsgálati személyek…………………………………...………………………25

3.2

Módszerek……………………………………………………………….......... 26

3.3

Méroeszközök, mérési körülmények………………...…………………………29

3.4

Adatfeldolgozás………………………………………………………………...30

4. fejezet 10-15 éves általános iskolás tanulók testalkatának, motoros és iskolai teljesítményének, emocionális folyamatainak összehasonlító vizsgálata 4.1

Bevezetés……………………………………………………………………….31

4.2

Nemenkénti (fiú- lány) összehasonlítás az életkori csoportokon belül…………31

4.3

Életkori csoportok közötti összehasonlítás fiúknál és lányoknál……………….36

4.4

Faktoranalízis nemenként és életkori csoportonként…………………….……..43

4.5

Regresszió analízis nemenként és életkori csoportonként…………….……….47

4.6

Cluster analízis az életkori csoportokon belül………………………………….50

4.7

Eredmények megbeszélése……………………………………………………..53

4.8

Következtetések……………………………………………………….………..58

5. fejezet Szorongás, arousabilitás, én-hatékonyság és testi énkép vizsgálata 10-15 éves általános iskolás tanulóknál

2

5.1

Nemenkénti (fiú- lány) összehasonlítás az életkori csoportokon belül…………60

5.2

Regresszió analízis nemenként és életkori csoportonként…………………….62

5.3

Sporttevékenységre való késze nlét skála megbízhatósági vizsgálata…………..63

5.4

Cluster analízis az életkori csoportokon belül………………………………….63

5.5

Eredmények megbeszélése …………………………………………………….67

5.6

Következtetések………………………………………………………….……..71

6. fejezet 10-15 éves általános iskolás fiúk és lányok testi fejlettsége , motoros teljesítményei, testi énképe és általános én-hatékonysági mutatóinak egy éves longitudinális vizsgálata Bevezetés……………………………………………………………………….73 6.1

Fiúk egy éves longitudinális vizsgálata………………………………………...74

6.2

Lányok egy éves longitudinális vizsgálata……………………………………..80

6.3

Nemenkénti (fiú- lány) összehasonlítás az életkori csoportokon belül…………85

6.4

Eredmények megbeszélése……………………………………………………..93

6.5

Következtetések…………………………………………………………….…..96

Köszönetnyilvánítás……………………………………………………………………98 Összefoglalás…………...………………………………….…………………………..99 Abstract……………………………………………………………………………….100 Irodalom……………………………………………………………………………….101 Tóth László publikációs jegyzéke…………………………………………………….113 Mellékletek……………………………………………………………………………116

3

1. fejeze t BEVEZETÉS, IRODALMI ÁTTEKINTÉS

Bevezetés A 90-es évek oktatással kapcsolatos fo problémája a paradigmaváltás szükségessége volt. A paradigmaváltás folyamata elindult és jelenleg is folyik. A szemléletváltozás feltétele a tanítási-tanulási folyamat átértékelése az újonnan szerzett tudományos vizsgálatok eredményei alapján. A kutatási eredmények bemutatása és felhasználása a pedagógusképzésben és továbbképzésben alapveto fontosságú annak érdekében, hogy a következo pedagógus generáció tudatosabban ha jtsa végre elsodleges feladatát: a fiatalok korszeru oktatását és nevelését. A pedagógiai, pszichológiai kutatások eredményeként ma jóval többet tudunk az egyén fejlodésérol, mint néhány évtizeddel ezelott. Ezek közül is kiemelkednek a fejlodés kritikus periódusaira vonatkozó ismeretek, amelyek azt mutatják, hogy milyen életkori szakaszban lehet az egyes szervrendszereket legeredményesebben fejleszteni, milyen szakpedagógiai módszerek a leghatékonyabbak a személyiségfejlodés alakítására. A tanulással kapcsolatos elképzeléseink napjainkban jelentosen átalakultak, módosult az egyén és környezetének viszonya. A tanulást ma úgy tekintjük, mint az ember egész életén áthúzódó folyamatot, mely messze túlno az iskola keretein. A személyiség kialakulása szempont jából az ontogenezis egyik meghatározó életszakasza a prepubertás (8-12 év) különösen fontos idoszak. Erre a korra jellemzo komplex fejlodési folyamatok jól nyomon követhetok a gyermekek alakváltozásában, élettani funkcióik differentciáltságában, a motoros, a kognitív, az affektív és pszichomotoros képességeik és cselekvéseik fokozott és magas szintu megnyilvánulásaiban, a társas kapcsolataik alakulásában. Az alkalmazkodási folyamat során a gyermek folyamatos küzdelmet folytat a serdülést kíséro endogén folyamatok és a környezetbol érkezo információk egyensúlyba hozása érdekében. Az elvárásoknak való megfelelés, a viselkedés megváltozását igényli. A sürgeto de még kialakulatlan új kompetenciák és a korábbi cselekvési módok keveredése a gyermek életében naponta megújuló belso konfliktusokat okoz. Ez a csillapíthatatlan feszültség adja az átalakulás indulati telítettségét, rejti az alkalmazkodás zökkenoit. Ezt a feszültséget kell a gyermeknek csökken-

4

tenie, elvezetnie, mozgásban, játékaiban, gondolkodásában és nem utolsósorban érzelmi kapcsolataiban. Ebben a folyamatban óriási szerepe van a mozgásnak, hiszen jól ismert tény, hogy erre a korosztályra nagyfokú mozgásaktivitás, tevékenységkényszer jellemzo, amely visszahat a motorikus fejlodés mennyiségi és minoségi folyamataira. A testnevelok és a testnevelés oktatásával foglalkozó pedagógusok a mozgás- és edzésingerek fejleszto hatását jól tudják ellenorizni (mérni) a különbözo teljesítménymutató értékekkel. A teljesítmény fogalma azonban tágabban értelmezendo, mert az iskolai testnevelés és sport edzés hatásainak megjelenése a motorikus teljesítményben csupán egyik dimenziója a fejlodésnek. Szent-Györgyi Albert 1935-ben (138) ezzel fejezte be eloadását az Országos Testnevelési Kongresszuson:"...a testneve lés, mint a lélek- és foleg a jellemnevelés leghatásosabb eszköze, foglalja el helyét a szükségnek megfelelo teljes mértékben az iskolai nevelés egész vonalán, mégpedig az ifjúságnak újabb megterhelése nélkül, tehát az értelmi nevelésre szánt oktatási és tanulási ido megfelelo csökkentése útján." Ha a személyiségfejlesztéshez a testneveléssel hozzá akarunk járulni, akkor meg kell ismernünk azokat az összefüggéseket, amelyek a testnevelést a személyiségfejlesztéshez kapcsolják, és tisztában kell lennünk azokkal az élettani és pszichológiai hatásokkal, melyeket a testnevelés eszközeivel kiváltunk. A pszichikus muködések fejlodésének sokféle értékméroje lehet. Legáltalánosabb mutatója a személyiség differentciáltságának és integráltságának foka. A korábban me glehetosen strukturálatlan, egymásba mosódó tulajdonságok és folyamatok fokozatosan strukturálódnak, differenciálódnak és közben magasabb egységgé szervezodnek. Speciális individuális lelki folyamatok jönnek létre, szokások alakulnak ki, így az emberi tevékenység egyre szervezettebbé és céltudatosabbá válik. Az egyes lelki folyamatok nem elszigetelten, hanem egymással szoros összefüggésben fejlodnek. A fejlodés egyes szakaszai törvényszeruen követik egymást. A személyiség, mint önszabályozó rendszer folyamatosan arra törekszik, hogy a külso és a belso feltételek változásai során létrejövo, a lelki állapot harmóniáját befolyásoló hatásokat egyensúlyba hozza. A serdülokor különösen kritikus idoszak, hiszen a belso ellentmondások feszültségét már nem lehet szerepjátékokkal feloldani. A megfelelo szokások kialakítása hiányában,

5

potenciálisan önpusztító magatartásformák (dohányzás, alkoholfogyasztás, kábítószer élvezet) elonyben részesítése indulhat meg. A mozgásos cselekvések végzéséhez élettani, pszichológiai, pedagógiai feltételrendszer szükséges. Sem elméleti, sem gyakorlati megfontolás alapján nem kaphat egyik komponens sem a többinél nagyobb hangsúlyt. Tagolásuk, szétválaszthatóságuk metodikai okokból lehetséges és a tárgyalhatóság, értelmezhetoség megkönnyítését kell, hogy szolgálják. Ez az elv különösen jellemzo a gyermek mozgásos cselekvésének tanulmányozásánál, hiszen a gyermek egész személyiségével, érzelmeivel, fantáziájával, szorongásával vesz részt e tevékenységekben. Az egyedfejlodés komplex jellege mutatkozik meg a szabályozási mechanizmusok érésével a fejlodés kognitív, affektív és motoros szintjein. A testnevelés egyik célja, a motoros és fiziológiai teljesítoképesség fejlesztése és ezen keresztül a tanulók érzelmi és gondolkodási folyamataira való pozitív hatás. Hozzájárul az integrált személyiség kialakulásához, biztosítja a személyiség kiteljesedésének morfológiai és funkcionális alapjait. Ennek eszköze a nevelés. A nevelés, fejleszto tevékenység: az ember nembeli és egyedi lényegét kibontakoztató, pontosabban kibontakozását segíto tevékenység. Ahogy a fejlodés természeti folyamat, úgy a fejlesztés (a nevelés) is csak a fejlodés törvényszeruségeit követve lehet hatékony. A kutatás alapveto feladata, hogy a vizsgált korosztály testalkati tulajdonságainak, motoros jellemzoinek és emocionális folyamatainak egységként való értelmezésével olyan vizsgálat elvégzését valósítsa meg, melynek során generálisan alkalmazható teoretikus törvényszeruségek fogalmazhatóak meg a motoros és pszichés fejlodés szerkezetére és dinamikájára vonatkozóan. A tudományos eredmények felhasználása az oktató- nevelo munka során pozitív irányba befolyásolja, a tanítási-tanulási folyamat eredményességét. A testnevelés tantárgy tartalmi korszerusítése, fejlesztésének lehetosége - az új eredmények tükrében – folyamatos és szükséges feladat. A teljesítoképesség és a teljesítokészség közötti harmónia kialakítása érdekében a "lehetoségektol" a "célokig" vezeto út sokirányú és alapos feltérképezése kell, hogy megvalósuljon.

6

1.1 Mozgásfejlodés A humán mozgásfejlodés törvényszeruségeit különbözo tudományterületek képviseloi más- más megközelítésben vizsgálják. A humánbiológusok a gyermek motoros fejlodését szomatikus aspektusból tanulmányozzák. A pszichológia ezen belül a fejlodéslélektan a motoros készségek (skills) tanulásának vizsgálatára helyezi a hangsúlyt. Ebbol a nézopontból a mozgásfejlodés a mozgásminta kialakulása, a mozgásszabályozás tökéletesedése az organizmuson belül lejátszódó folyamatok szabályszeru történései. A szociálpszichológia különösen a magatartástudományok eredményeibol arra következtethetünk, hogy a környezettel állandó kölcsönhatásban létezo gyermek mozgásfejlodését a külso körülmények jelentosen befolyásolják. A testnevelés és sport tudomány elsodleges céljának tekinti, hogy vizsgálja a motoros fejlodés különbözo szintjeit, és megha-tározza az életkori teljesítményszakaszokat. Integrálja és magyarázza a mozgásfejlodéssel kapcsolatos tudományos eredményeket a testnevelés és sport szemszögébol. Meinel (95) a mozgásfejlodést a következoképpen határozza meg: A motorikus fejlodés az ember kondicionális és koordinációs képességeinek, valamint mozgásformáinak és mozgáskészségeinek individuális fejlodése a születéstol a halálig. Malina (86) szerint a mozgásfejlodés a mozgásminta módosulásának lépcsozetes folyamata, amely az egyén genetikai potenciálján, valamint a megelozo és az új mozgástapasztalatokon alapul. A mozgásfejlodés összetevoi Farmosi (51) alapján: •

genetikai potenciál,

•

strukturális sajátosságok,

•

a fejlodés örökletes elemei,

•

reflexek és elemi mozgásminták,

•

mozgástapasztalatok,

•

mozgásingerek,

•

természeti környezet,

•

társadalmi és szociális viszonyok.

Az emberi mozgásfejlodés három modell alapján tanulmányozható:

7

1. Fázismodell A fejlodés folyamatát fázisokra osztva tanulmányozza az egyes tulajdonságok változásait. 2. Strukturális modell A képességek sajátos szerkezetét feltételezi, amelyet képesség struktúrának nevez. A fejlodés során ez a szerkezet megváltozik, módosul. 3. Differenciációs modell A nemek közötti különbségek feltárását segíti elo. Felhasználható speciálisan szelektált csoportok összehasonlítása esetén is. Gabbard (57) könyvében a mozgásfejlodés Gallahue-féle (58) fázis modelljének életszakaszokra való adaptálását mutatja be. Farmosi, (51) írja: "A mozgásfejlodésben és a sportteljesítmények fejlodésének kutatásában is konkrét strukturális fázismodellekre van szükség, amelyek az általánosságban folyó kutatások eredményei mellett figyelembe veszik és a modellbe beépítik a nemi éréssel, az akcelerációval, az egyre szukebb intervallumban érvényesülo edzéshatásokkal kapcsolatos ismereteket, a szocioökonómiai komponenseket és a környezet egyéb elemeit is." A szomatikus és motoros fejlodés tudományos vizsgálatának kezdete a 19. század közepére esik. A lélektan önálló tudománnyá válásával a pszichés muködések törvényszeruségeinek leírása a 19. század második felétol indult el és a századforduló után rendkívüli mértékben felgyorsult. Quetelet (117) belga kutató volt az elso szakember, aki muszeresen vizsgálta a fiatalok szorítóerejét. Az ero mellett testmagasságot és testömeget is mért. Sargent (123) a motoros teljesítmény fo komponensének az erot tartotta, melyet dinamométerrel vizsgált. Három erotesztet alkalmazott a vizsgálatai során és e mellett mérte a vitális kapacitást is. Az o nevéhez fuzodik a "Sargent- ugrás" vagy "érintougrás", valamint a "Sargent- index", mely alapján az elért ugróeredményt a testmagasság és testtömeg viszonyában fejezi ki. Tissié (141) a testgyakorlás közben létrejövo elfáradás élettani és pszichés okait vizsgálta. Megkülönböztette a testi és lelki fáradást, kimutatta az öröklés szerepét a mozgásfejlodésben. Feltételezte, hogy az anya terhessége alatti aktivitása "izgatottságra való

8

hajlandóságot" okoz az embriónál. Kísérletet tett az iskolás gyermekek testi nevelésének megreformálására, alkalmazva a kor tudományos eredményeit az élettan, az egészségtan, a kórélettan, a lélektan, a neveléstan, és a társadalom ismeret szempontjából. A 20. század elejétol a tudományos kutatás módszerei is megváltoztak. A valószínuség számítás módszereinek tökéletesedésével a matematikai statisztikai eljárások helyet kaptak a tudományos igényu bizonyítási eljárásokban. A faktoranalízis megjelenése a pszichológiában (135) gyakorlatilag elindította a "háttérváltozók" azonosítását más tudományterületeken is. A motoros képességek korai vizsgálata azt a feltételezést támasztotta alá, hogy mindenféle motoros válasz alapja egyetlen, mindent átfogó képesség: a sportképesség vagy általános motoros képesség. Ez az elképzelés abból a megfigyelésbol adódik, hogy vannak gyermekek, akik képesek több sportágban sikeresen szerepelni és vannak olyanok, akik minden motoros tevékenységben gyengén teljesítenek. Henry (66) az általános motoros képesség létezését tagadta. Úgy vélte, hogy a motoros képesség feladat specifikus. Henry specifitási elméletének legfontosabb mondanivalója az, hogy két hasonlónak tuno feladat (pl. a labda eldobása a baseballban és az amerikai futballban) nullához közeli korrelációt mutat. Ez indirekt módon azt jelzi, hogy a két látszólag egyforma motoros tevékenység különbözo képesség csoporthoz tartozik. A tesztbattériák kidolgozása, a különbözo faktorok szétválasztása ebben az idoben indul meg. Oseretzky (110) a motoriumot a statikus és dinamikus koordináció, a mozgásgyorsaság, az ero és az egyensúly, a szinkronizációs képesség és a mozgásritmus alapján értékelte. Az Oseretzky teszt lehetové teszi a motoros életkor meghatározását. Brace (24) több teszt együttes alkalmazásával vizsgálta a fiatalok motoros teljesítményét. A módszer késobbi és módosított változata az Iowa-Brace teszt. McCloy és Young (93) három faktort különített el (ero, gyorsaság, koordináció). Neuhaus (109) összefoglaló munkát adott közre a mozgásfejlodés folyamatáról. Megállapította, hogy az újszülött és a csecsemo mozgásainak fejlodése az idegrendszeri érettség függvénye. Jelezte, hogy a különbözo fejlodési stádiumok nagy egyéni variabilitást mutatnak. Kitért a fejlodés jellegzetességeire például arra, hogy a serdüléssel lezárul a

9

koordinációs képességek fejlodése és ezt követoen a változások az egyéni sajátosságok kialakulásának irányában hatnak. Cureton (32) faktoranalitikus vizsgálata az ember szomatikus tulajdonságait az alábbi összetevokre bontotta: alkattípus, sovány testtömeg, anyagcsere- folyamatok, izomero, a kardio-vaszkuláris rendszer muködési szintje, mozgáskoordináció. Fleishman (55) a különféle motoros próbák faktoranalízissel történo vizsgálatával meghatározta a fizikai teljesítoképesség fo összetevoit (ero, gyorsaság, állóképesség, hajlékonyság koordináció, egyensúlyozás). Az egyes kondicionális képességeket reprezentáló, egymástól független motoros próbákból teszt együttest állítottak össze és nagy elemszámú, reprezentatív mintán keresztmetszeti vizsgálatokat végeztek a népesség fizikai állapotának megismerése céljából. Az USA-ban (1), majd késobb módosítva Kanadában (27) alkalmazták a módszert. Mindenképpen meg kell említenünk, egyrészt, hogy Fleishman kizárólag fiatal felnottkorúakat vizsgált, így a fejlodés fokozatairól, dinamikájáról nem lehet teljes képet kapni. Másrészt a faktoranalitikus módszer "hiányossága", hogy a létrejött új "faktorokat" a kutatónak kell magyaráznia, amely a vizsgálat vezeto beállítódásától függoen számos szubjektív elemet rejt. Az általános motoros képesség elmélete és a Fleishman féle kutatások eredményei látszólagos ellentmondást mutatnak, melynek magyarázatát Schmidt (124) az alábbiakban összegzi. Schmidt szerint a gyermekek motoros viselkedését számos hatás befolyásolja. Ilyen tényezo a testalkat és érettség melynek korai fejlodése (akceleráció) sikereket és ezáltal pozitív megerosítést biztosít a sporttevékenységekben. A szüloi ösztönzés melynek során a gyermek a jó teljesítményért jutalmat kap és így motiválva van a sporttevékenység folytatására. Bizonyos személyiség jellemzok melyek hiánya vagy megléte befolyásolja pl. a csapatban való játékot. "...a sokoldalú sportolók jórészt az elozetes tapasztalati minták alapján fejlodnek ki, s ezen tapasztalás eredménye tanulás és szocializáció, mely a sportolásban való részvétel irányában hat." Az amerikai példát követve a nyugat-európai országok is saját tesztrendszert dolgoztak ki. Az eredmények összehasonlítása érdekében fontossá vált az alkalmazott próbák egységesítése. A megbízhatósági, érvényességi és objektivitási vizsgálatok után alkották meg az elso egységes próba együttest EUROFIT néven.(130) Az EUROFIT a kondicinális és koordinációs szint mellett méri a résztvevok antropometriai tulajdonságait is.

10

Winter (150) összefoglalva a mozgásfejlodés kutatásának legfontosabb eredményeit periodikus szakaszokra osztotta a motorikus egyedfejlodést. A serdülést követoen differenciálja a nemek fejlodési sajátosságait. A 9-13,5 év közötti idoszakot a legintenzívebb fejlodési szakasznak, a 11-15 éves korig tartó élet szakaszt a motoros képességek átstrukturálódása idoszakának tartja. Wolanski (151) genetikailag meghatározott tulajdonságok, organikus (flóra, fauna) és anorganikus (klíma, kulturális környezet) körülmények tekintetében határozta meg a biológiai és szociális tényezok szerepét a motoros tulajdonságok fejlodésében. Moss (99) ökológiai faktora, mely magában foglalja a földrajzi és meteorológiai körülményeket, a domborzati viszonyokat, az urbanizációt és a lakásviszonyokat fontos tényezo az emberi tevékenység elemzésénél. Több kutató eroteljesen hangsúlyozza a szocioökonómiai státusz mozgásfejlodésre gyakorolt hatását (120, 121, 112, 54, 87). Krombholz (79, 80) megbízhatósági és norma értékeket közöl az International Standard Fitness Test (ISFT) vizsgálata során kapott eredmények alapján. A motoros próbák kísérleteinek vizsgálata során megállapította, hogy a gyermekek - néhány kivételtol eltekintve - a második próba alkalmával nyújtották a legjobb teljesítményt. A fizikai teljesítményt az életkor, a nem, a szociális osztályba tartozás és a sport aktivitás összefüggésében vizsgálta. Három hosszmetszeti vizsgálat alkalmazásával kidolgozta a mozgásfejlodés többszintu modelljét az emberi szervezet, a környezet, és az ido függvényében. (81, 82)

Magyarországon az elso tudományos igényu munkát Andor Tivadar végezte 1895 és 1897 között a Miskolci Gimnáziumban. Testi fejlettséget mért és motoros teszteket alkalmazva motoros képességeket vizsgált. Méréseivel a rendszeres testmozgás hatását tanulmányozta (cit. 90). Barabás számol be arról, hogy Székesfehérváron Zalay, Budapesten Hodászy és Mezey, Gyulán Christián végzett hasonló felméréseket. (21, 28, 29) A Testnevelési Foiskola alapítása (1925) és a Testnevelés címu folyóirat megindítása után kialakultak a tudományos kutatás feltételei. Kael (71) munkájában a motoros képességek fejlodését írja le. Megállapításai a fejlodés intenzív szakaszairól, a fejlodési csúcsokról és a képességek kölcsönhatásának gondolata, a témával manapság foglalkozó kutatók számára is tisztázatlan terület.

11

Balogh (13, 14) már korán felvetette az országos teljesítményértékek standardizálásának gondolatát. Munkájában figyelmet fordít a diákok szociális magatartásának vizsgálatára is (pl. alkoholfogyasztás, dohányzás, érdeklodés, tanulmányi elomenetel, stb.). "Emelhetném anyagom értékét, ha lélektani adatokkal egészíteném ki." - írja 1931-ben. Késobb Malán (85) végzett rendszeres vizsgálatokat a testgyakorlásoknak a test fejlodésére vonatkozó kedvezo hatásáról, elsosorban a testi fejlettség változásából következtetve. A mozgás és a lelki muködések kapcsolatát a testkultúra szempontjából Fazekas (52) írja le "A mozgás és lelki élet kölcsönhatása" címu munkájában. Dolgozatában kiemelten foglalkozik az izom- és idegrendszer morfológiai kapcsolatával. Párhuzamot von a kamaszkorban fellépo hirtelen alakváltozás a mozgásökonómiára kifejtett hatásainak (koordinációs deficit) és a pubertás korú fiú gyerek viselkedésének megváltozása (széles gesztusok, "titánkodó" fölényes magatartás) között. Nézete szerint az izomérzés kifejlesztése révén a torna alkalmas módot nyújt arra, hogy a testi hibák következtében fellépo pszichikus rendellenességeket a tanár korrigálja. Doros (36) "A sport gyakorlati pszichológiája" címu munkájában ajánlásokat tesz a sporteredmények javításának lehetoségeire a sportpszichológia segítségével. Kísérletet tesz a tömegsport (egészségi sport) és az élsport (versenysport) gyakorlása közbeni lelki különbségek feltárására. Lelki típusok (pl. motorikus típus!) elemzésével a különbözo sportágakra való kiválasztás elohírnökeként tekinthetjük sportpszichológiai szempontból. A testnevelés szellemi hatásait vizsgáló tudományos kutatások megindulása Csurik (34) és Hepp (67) nevéhez fuzodik. Hepp "A célbadobás lélektani elemzése" címu könyve így kezdodik: "Mozgás nélkül nincs élet. Minden amit cselekszünk, érzünk vagy gondolunk, mozgással van összefüggésben". Majd késobb így folytatja: "Az ember (pedig) egy pszicho- fizikai egység, ahol a testi és lelki dolgok kölcsönös összefüggésben vannak egymással, egyik sem választható el a másiktól és nem értheto meg a másik nélkül". Hepp a dobóteljesítmény változását mérte az optikai és kinesztetikus vezérlés és a különbözo dobótávolságok függvényében. A 60-as években Bakonyi és munkatársai végeztek longitudinális vizsgálatokat a TF Kutató Intézetének szervezésében. (7, 10, 11, 12) A testnevelés tantervek által inspirált

12

felmérések társadalmi igényként megjelenve a 70-es években újabb lendületet adtak a kutatásnak. (102, 103, 139) A motoros próbák és a testalkati jellemzok mellett a fiatalok szocio-ökonómiai státuszát is vizsgálták. (47, 48) Arday és Farmosi (5) 9-18 éves tanulók keresztmetszeti vizsgálata során megállapításokat tettek a kondicionális és koordinációs képességek nemenkénti és életkor szerinti fejlettségi szintjeire. A motoros képességek fejlodésében képesség csoportra bontva, nemenként alkalmazva, intenzív szakaszokat különítettek el. Farmosi (51) Mozgásfejlodés címu összefoglaló munkájában leírja a különbözo életkorok motoros viszonyait, a motoros képességek belso szerkezetét, dinamikáját. A mozgásfejlodés folyamatában érzékeny és kritikus szakaszokat különít el. Sportiskolások mérését Szabó és Szmodis (137) rendszeresen végezte, melyek alapján kidolgozták a gyermeksportolók atlétikai jellegu próbarendszerét. Barabás és Fábián (22) több mint 27000 6-18 éves gyermek motoros teljesítményét vizsgálták. A település nagyság szerinti csoportosítás után megállapították, hogy a motoros teljesítményekben lényeges eltérések vannak a csoportok között. A diszkriminancia analízis szerint a legfontosabb differenciáló tényezo fiúknál a vállöv és a kar ereje, a lányoknál a vállöv ereje és a gyorsaság. Ozsváth (111) szomatikus és motoros paramétereket vizsgált 10-18 éves fiú sportolóknál. Megállapította, hogy a korcsoportok jellegzetes eltéréseket mutatnak a kondicionális képességek szintje szerint. Az életkor elorehaladtával a motoros és szomatikus mutatók kapcsolatában beálló strukturális változásokat többváltozós regressziós modell segítségével írta le. Nádori (105) a motoros képességek két nagy csoportját különbözteti meg: a kondicionális és koordinációs képességeket. A kondicionális képességek a mozgás energetikai feltételeit, a koordinációs képességek, pedig a mozgás szabályozási feltételeit biztosítják. A kondicionális képességek (ero, gyorsaság, állóképesség) között fennálló funkcionális összefüggés és kölcsönhatás alapján vezethetok le az olyan motoros képességek, mint a gyorsasági ero, a gyorsasági állóképesség és az állóképességi ero. (107) Nagy (101) célbadobó eredményeket vizsgálva megállapította, hogy a fiúk teljesítménye 6-18 éves kor között javulást mutat. A lányok fejlodése 14-15 éves korban meg-

13

áll. A fejlodés dinamikájában mutatkozó különbségeket az idegrendszer érésével hozza kapcsolatba a szerzo. Istvánfi (69) munkájában részletesen elemzi a sportképességek összetevoit. Leírja a kondicionális képességek belso összefüggés rendszerét, taglalja azok kapcsolatát. Életkorokra lebontott jellemzést ad a koordinációs képességek fejlodésének "érzékeny" és "kritikus" fázisairól. A 80-as években a motoros képességek mellett pszichés muködéseket is vizsgáltak, egyrészt szakmunkás tanulóknál (131), másrészt testnevelés tagozatos és idegen nyelv tagozatos serdüloknél (119). Barabás (21) nagy elemszámú, a magyar fiatalságot reprezentáló vizsgálatában pontos referenciaértékeket ad a 14 és 18 éves korosztály fizikai állapotáról. Arday és Farmosi (5) önálló tesztrendszert dolgozott ki könnyen használható pontérték táblázatokkal. Korábbi vizsgálataink (142, 143, 144) eredménye i arra engedtek következtetni, hogy ebben az életkorban – 12-14 éveseknél – jól körvonalazhatók a nemek közötti különbségek és megmutatkoznak a kövérségbol fakadó gyengébb teljesítmények a motoros próbákban, a testalkati jellemzokben (testzsír százalék, Body Mass Index) és a pszichológiai mutatóknál (testi énkép, szorongás).

1.2 Szorongás A stressz fo galmának kialakítása Selye (128) nevéhez fuzodik. A Selye- féle generális adaptációs szindróma a stressz általános hatását tükrözi a szervezetet ért terhelés és az adaptációs válasz komplex kölcsönhatásai alapján. Ennek szakaszai: 1. alarmreakció vagy terhelés, 2. ellenállás vagy kompenzáció, 3. kimerülés vagy helyreállítódás. Selye szerint a stressz az organizmus alkalmazkodási reakcióját váltja ki és a szervezet válasza független a terhelés sokféleségétol. Selye (129) szerint valamilyen fokú stresszre mindig szükség van ellenkezo esetben súlyos ingerszegénység (depriváció) léphet fel.

14

Míg Selye a stressz fiziológiás felfogását képviselte McGrath (94) a stressz megjelenését úgy határozta meg mint egyensúlyvesztést, egyrészrol a fizikai és pszichikai követelmények, másrészrol az egyén válaszképessége között. McGrath modelljében a stressz négy fokozatból áll (1. ábra). Az ábrából jól látszik, hogy az egyes 1. fokozat Külso környezet (fizikai és pszichikai)

fokozatok visszahatnak a korábbi fokozatokra, a stresszfolyamat ily módon

2. fokozat Egyéni percepció (fenyegetettség érzés)

megismétlodik és fokozataiban dinamiku3. fokozat Pszichológiai válasz

san változik. Minél fontosabb egy esemény, annál inkább stresszforrásként

4. fokozat Viselkedési következmények

jelentkezik. A bizonytalanság a másik fo stresszforrás és minél nagyobb a bizony-

1. ábra A McGrath-féle stresszmodell

talanság, annál nagyobb a stressz. (91) A bizonytalanság érzés fizikai és lelki rossz közérzet, melyet szétáradó félelem kísér. Ez a félelem az aggódástól a pánik állapotig terjedhet. A bizonytalanságérzetben a testi tünetek dominálnak. A szorongás ezzel szemben egy olyan bizonytalan állapot, melyben foleg lelki téren mutatkoznak kóros tünetek, mint pl. a rettegés, nyugtalanság, feszültség. Van néhány személyiség jellemzo is, amely kedvez a stressz kialakulásának. Az alkati szorongás (Trait Anxiety), melyet Spielberger különített el a pillanatnyi szoron-gástól (State Anxiety), olyan viselkedési diszpozíció, melynek magas szintjén az egyén egy adott helyzetet veszélyesebbnek ítél meg, mint az alacsony szorongásra való hajlammal rendelkezok. Mind az iskolai, mind a sportteljesítményt jelentosen befolyásolja az egyénre jellemzo megküzdési stratégia fajtája, illetve a szociális szorongás különbözo mutatói. (119) A teljesítmény és a szorongás kapcsolata az a kérdés, amely a kutatók legtöbbjét foglalkoztatja. Apter „reversal” modelljéig hosszú út vezetett, melynek során a teljesítmény javulás és romlás hátterében, legtöbben az arousal szintjének változását látták igazoltnak. Az adott szorongási állapot arousal mintázatának vizsgálata és a szorongás dimenzióinak (multidimenzionális elméletek) feltérképezése a 70-es évek elejétol új lendületet kapott. A pszichológia önálló tudománnyá válásával és a határtudományok gyors fejlodésével, az új tudományos eredmények ezen a területen is megszaporodtak, kifejtve hatásukat a pszichológia egyéb területeire is.

15

Elsoként a drive elmélet, mely egyenes összefüggést magas

feltételez a szorongás testi tünete, az arousal és a teljesítmé ny között (136). A növekvo arousallal no a teljesítmény (2. ábra). A késobbi kutatások azonban

teljesítmény

azt mutatták, hogy a teljesítmény csak egyszerubb arousal

feladatok esetén javult. Amikor nehezebb gyakorlaalacsony

magas

tok következtek és a környezet is fenyegetobb volt csökkent feladat- megoldás eredménye.

2. ábra A "drive elmélet" szorongásmodellje

A teljesítmény és a szorongás közötti kapcsolat árnyalt abban magyarázható az ún. fordított U-hi-

magas

potézis modelljével (3. ábra). A teljesítmény növekedése az arousal növekedésével csak egy bizonyos szintig jósolható,

teljesítmény

ezután teljesítmény csökkenés következik be. (84) Hebb szerint az optimális arousal szint nem

arousal

általános, hanem egyénenként változó. (64)

alacsony

Hanin elméletében az optimális szorongási szint

3. ábra A fordított "U" hipo tézis modellje

nem esik a szorongási szint kontinuuma

magas

középpontjába, hanem egyénenként változik. A pillanatnyi szorongás esetében az optimális szintet sávszeruen képzeli el („zone of optimal functioning”). Az optimális muködési zóna a személyiség sajátosságait és a különbözo helyzetekben megnyilvánuló eltéro állapotait az optimális teljesítmény feltételei között tartja számon. (59) Martens és munkatársai (92) a szorongás érzelmi megnyilvánulása mellett elkülönítették a kognitív és a szomatikus összetevoit. A kognitív szorongás a teljesítmény eredményének elvárásával kapcsolatos aggodalmakat tartalmazza (intellektuális szorongás). A szomatikus szorongás, pedig a stressz által kiváltott testi tünetek intenzitására utal. A multidimenzionális elmélet szerint a kognitív szorongás magas szintje minden esetben negatív irányba befolyásolja a teljesítményt, addig a szomatikus szorongás és teljesítmény közö tti kapcsolat a fordított U- görbe szabályt követi. A multidimenzionális szorongás felfogás mérföldko volt a szorongás kutatásában. A késobbi elméletek a szorongási jellemzok differenciált magyarázatára törekedtek.

16

Hardy (61) finomította a multid imenzionális modellt és megállapította, hogy a teljesítmény az U- görbe szerint követi az arousal változásait, ha a kognitív szorongás kicsi vagy közepes szintu. Ha a kognitív szorongás tovább emelkedik és elér egy küszöböt, a teljesítmény zuhanásszeruen csökken, és „katasztrófa ” következik be (katasztrófa modell) (4. ábra). Apter (2) reversal modellje szerint az azonos arousal szintet az egyik esetben kellemes

4. ábra A Hardy-féle katasztrófa modell

élményként, a másik alkalommal kellemetlenként élhetjük át. Az alacsony arousal szint megnyilvánulhat unalom formájában, de egy relaxált állapotnak is lehet a testi tünete. A magas arousal szint, jelezhet kellemes izgalmat (pl. TV-nézés) vagy kellemetlen szorongást. Míg az egyik pólus az egyén élményei alapján kellemetlen, amire a komolyság és célorientáltság jellemzo ("telic" hatás), addig a másik pólus kellemes izgalmat jelent és erre a játékos aktivitás jellemzo ("paratelic" hatás). (5. ábra) A szorongás, különbözo mértékben, az élet minden szakaszában jelen van. A gyermek

5. ábra Apter "reversal" modellje

az élet elso hónapjaitól kezdve szorong. A szorongás elso jelét az anyától való elválás indukálja. Érzelmi jellemzoje ennek az idoszaknak, hogy a gyermek félelmet, haragot, vagy kétségbeesést mutat, ha az anya elhagyja. (szeparációs szorongás) Késobb ez a szorongási forma gyengül, de az iskolába járás idoszakában fel is erosödhet, és patológiás formát ölthet (pl. iskolafóbia). A szeparációs szorongást a szobatisztaságra tanító idoszak szorongása váltja fel, melyben a végbél záró izomzata feletti kontroll elvesztésének félelmérol van szó. Három és fél éves kortól a két nem különbözoségeinek felfedezése vált ki szorongást (Ödipális-stádium). 6-12 éves kor között a gyermek-

17

tol korának megfelelo kompetens magatartást várnak el. A szocializációs folyamat részeként korán rájön, hogy nem o a legjobb. A konfrontációs helyzetekben kezdi megismerni lehetoségeinek határait, önértékelése folyamatosan változik. Ha a kihívásoknak nem képes megfelelni, alulértékeli magát, elutasítja a versengést, görcsösen a szüleibe kapaszkodik. Tanulmányaiban és a társadalomba való beilleszkedésében zavarok támadnak, melyeket iskolai bukások, magatartási problémák jellemeznek. Az önállósodási folyamat elkerülhetetlenül stresszforrás, amely a környezettol folyamatos segítséget és odafigyelést igényel. 1.3 Énkép Énnek nevezzük a lélektanban az önmagunkról való tapasztalatoknak, ismereteknek a rendszerét: a testünkrol, képességeinkrol, élményeinkrol megorzött tudást. Ez teszi lehetové, hogy elkülönítsük magunkat a környezetünktol és képesek legyünk szabályozni a helyzetek megoldására fordított erofeszítéseinket. (96) Rogers szerint az ember minden tapasztalatát én fogalma mentén értékeli. Az emberek úgy szeretnének viselkedni, hogy az összeegyeztetheto legyen énképükkel. (122) Az a személy aki erosnek és kompetensnek érzi magát, egészen másképp látja a világot és másképpen is viselkedik benne, mint az, aki gyengének és elesettnek véli magát. Az én fogalommal nem konzisztens élmények veszélyt jelentenek ezért tudatba kerülésük gátlódik. Akinek én fogalma nem egyezik meg a személyes érzéseivel és tapasztalataival, védenie kell magát az igazságtól, mert az igazság szorongást okoz. Ha az eltérés túlságosan nagy az elhárítás összeomlik és súlyos szorongás és emocionális zavar lép fel. A jól alkalmazkodó személy én fogalma összhangban van gondolataival és cselekedeteivel: énképe nem túl merev, új tapasztalatok és gondolatok beépítésével változni képes. Kiss (77) az énkép meghatározásának horizontális és vertikális szemléletérol beszél. Míg az elobbi az én tudattal rendelkezo személyiség önismerete és mások véleménye alapján önmagáról alkotott összképe, addig az utóbbi az ontogenezis menetében szemlélt lassú és bonyolult folyamat eredojeként határozza meg az énkép fogalmát. Minthogy maga az egyén is változik az ontogenezis folyamán, az önmagáról alkotott kép tartalmi jegyeiben is módosul. A csecsemo számára nincs én és nem-én. Az elso hónapokban az "egyetemes én" zurzavaros világában él. A kialakult tárgy- és térészlelés differenciálja a saját testélményt.

18

Kéthónapos kortól megjelennek a feltételes reflexek az alkalmazkodási folyamat részeként. Négyhónapos kor környékén a manipulatív képességek fejlodésével a környezetbol jövo információk elválnak a saját testen érzékelt impulzusoktól. A belso szükségletekbol eredo és a külvilág ingerhatásaira meginduló tájékozódási és feladatmegoldó szenzomotoros muveletek, alkalmazkodó próbálkozások jó ideig nem tudatosak. A tudatosulás és az énkép kialakulása szorosan összefügg a kisgyermek értelmi fejlodésével. Az énkép kialakulásának a tudatosulás azért nélkülözhetetlen eszköze, mert az énkép az egyén természeti és társadalmi környezetében kifejtett akcióinak, teljesítményeinek, szerepének, valamint mások róla alkotott és általa felfogott véleményének tudati tükrözodése. (77) Az óvodáskor utánzó és szerepjátékai további alkalmat adnak a saját és a mások közti különbségtételre. Az iskoláskor során lezajló fejlodésnek egyszerre oka és okozata a gyermek kortársai körében eltöltött ido növekedése. A kortársakkal átélt új élmények új kognitív és szociális készségek elsajátítására sarkallják a gyermekeket. A családban kialakult énképük szembekerül az új helyzetekben megmutatkozó másik énképpel és ez belso konfliktushoz vezethet. Elofordulhat, hogy a kistestvérre vigyázó gyerek, az osztály legjobb sportolója és a szünetben zajló verekedések foszereploje ugyanaz a személy. A prepubertás testi és értelmi változásai az énképre is jelentos hatást gyakorolnak. A hormon rendszer fejlodése a nemek közötti különbségeket hozza létre. A lányok progresszívebb hossz- és súlynövekedése a fiúk esetében néhány éves idobeli eltolódással jelentkezik. A lányok nagyobb figyelmet kezdenek fordítani a külsejükre, alakuló noiességükre, és jobban ismerik önmagukat, mint a velük egykorú fiúk. A lányok önjellemzésébol kitunik, hogy eljutottak a nagy fordulóponthoz, a második alakváltozáshoz. Mind több idot töltenek a tükör elott nézegetik magukat, testük formaváltozásait, és mind több reflexiót fuznek az önmagukról szerzett tájékozódáshoz. A fiúk csak 14-15 éves korban érik el az önjellemzésnek azt a szintjét, amelyre a lányok már 12-13 éves korban eljutnak. A fiúk testi énképét a testmagaság és a testsúly arányának változása, Az azonos életkorú lányokétól való lemaradása okoz problémát. Ugyanakkor mindkét nemre jellemzo a nagyfokú fizikai aktivitás és mozgásigény. Értelmi téren e korszakban jut el a gyermek az intuitív és konkrét muveleti gondolkodás szintjérol a fogalmi gondolkodás szintjére. Szociális viszonyulásában igen fontos változás, hogy kevésbé tart igényt a szülok gyámolítására, figyelme fokozatosan kifelé irányul (extro-

19

verzió). Fokozódik az önérvényesítésre való törekvés. Teljesítményei fokozzák önbizalmát, növelik önérzetét. 1.4 Én-hatékonyság A szociális kognitív elmélet szerint az emberi motivációt és cselekvést nagymértékben szabályozza az elozetes elképzelés. Ez az elozetes szabályozó mechanizmus magában foglalja a várakozások három fajtáját: a) szituáció-kimenetellel kapcsolatos várakozások, b) cselekvés eredményével kapcsolatos várakozások, c) észlelt én-hatékonyság. A

szituáció-kimenetellel

kapcsolatos

várakozások

jelenítik

meg

azokat

az

elképzeléseket, melyek szerint a világ anélkül változik, hogy mi magunk befolyással lehetnénk rá. Az ilyen személyiségu emberek érzékelik a veszélyt, de ülnek és várnak, hogy történjen, aminek történnie kell. Például mikor valaki észleli, hogy beteg, de szándékosan tagadja az esemény valószínuségét. Ez egyfajta védekezo optimizmus. Ez a védekezo beállítódás megjelenik a másik személlyel való összehasonlítására való hajlam feltételeként, pl.: „Kevésbé vagyok sérülékeny a betegségemmel szemben, mint mások.” A cselekvés eredményével kapcsolatos várakozás és az én-hatékonyság magában foglalja a lehetoséget arra, hogy változtassunk a dolgokon és megelozéssel megküzdjünk az egészségünkre veszélyes hatásokkal. Ez a fajta felfogás az egyén beállítódását optimista irányba tolja el. Gyakorlatilag a fenti két megkülönböztetést nehéz elválasztani, mert a második nem muködik az elso nélkül. Az észlelt én-hatékonyság értelemszeruen magában foglalja a tevékenység várható kimenetelének fokozatait, hiszen az egyén úgy gondolja, hogy az adott helyzetben sikerrel tud megfelelni a kihívásoknak. Az én-hatékonyságot úgy határozhatjuk meg mint az emberek azon elképzelését, hitét, hogy az élet minden területén képesek a kituzött teljesítmé ny szintet elérni. (16) Az én-hatékonyság érzésének erosségét alapvetoen négy fo tényezo befolyásolja: 1. magas szintu munkavégzo képesség, 2. mások tevékenységének megfigyelésébol származó tapasztalatok alkalmazásának képessége (behelyettesíto képesség), 3. szóbeli meggyozo képesség,

20

4. pszichofiziológiai állapot. Az én-hatékonyság vizsgálata pszichológiai gyakorlatban elosegíti, hogy megbízhatóbban magyarázzuk az egyén megküzdési stratégiáit. Úgy gondoljuk, ha valakinek elég nagy önbizalma van, képes megoldani a problémáit, és sikeresen tud tevékenykedni. Albert Bandura (15) én- hatékonyság kérdoíve helyzet-specifikus megoldásokat tartalmazott. Schwarzer és Jerusalem (126) foiskolás mintán fejlesztették ki általános énhatékonyság skálájukat. A skála népszerunek mutatkozott Németországban és szerte a világon. A tíz tételes skála belso megbízhatósága magas (Cronbach alpha 0,75 és 0,90 között változik). A szerzok vizsgálata szerint a skála nemcsak gazdaságos és megbízható, hanem megfelel a konvergens és diszkriminációs érvényesség kritériumainak is. Példaként említhetjük, hogy a mérések szerint az én- hatékonyság pozitívan korrelál az énképpel és az optimista szemlélettel, viszont fordított kapcsolatban van a szorongással, a depresszióval és azok fizikai tüneteivel. A legtöbb kutató szerint a hatékonysággal kapcsolatos hiedelmek négy fo pszichológiai folyamaton keresztül hatnak az emberi muködésekre. 1. kognitív folyamatok, 2. motivációs folyamatok, 3. affektív folyamatok, 4. szelekciós folyamatok. A kognitív folyamatokban az én-hatékonyság hatása többféle módon mutatkozik meg. A legtöbb cselekvés elozetes tervek által szabályozott folyamat. A célok kituzése függ az egyén képességeinek önértékelésétol. Akik erosebb én-hatékonysággal rendelkeznek magasabb célokat tuznek maguk elé. A cselekvés megtervezése (elozetes átgondolás) során az egyén egy elozetes forgatókönyvet készít a cselekvés várható eredményérol. Akinek magas az én-hatékonyság érzése, sikeres kimenetelu forgatókönyv szerint cselekszik, amellyel elosegíti a teljesítmény pozitív eredményét. Az alacsony én-hatékonyságú személy elozetesen kudarccal végzodo cselekedetet vizualizál, ami sok esetben a cselekvés eredményének sikertelenségében jelentkezik. Az önbizalom alacsony szintje nagyon nehézzé teszi az egyén sikeres muködését. A magabiztos emberek orientációjára jellemzo, hogy a stressz nyo-

21

mása alatt a további kudarc élmények nagy része úgymond lepereg (visszaverodik) róluk. Az emberi tevékenységekben a kognitív és a motivációs folyamatok erosen összefüggnek. A magasabb emberi motívumok kognitív célokkal magyarázhatók. A cselekvés elozetes megtervezése egyfajta gyakorlatot feltételez az átgondolásban. Amikor a lehetoségek számbavétele történik, térképszeruen felvázolják a cselekvés irányát, dimenzióit és a sikeres megoldást. Az én-hatékonyság erossége többféleképpen befolyásolja a motivációs folyamatot. Meghatározza a célkituzést, befolyásolja, hogy a személy mennyi energiát áldoz a feladat végrehajtására, milyen kitartóan küzd, és hogy mennyire viselik meg a kudarcok. Azok, akiknek erosebb az én-hatékonyság érzése kiaknázva a képességeiket nagyobb erobedobásra képesek és kitartóbban küzdenek a kituzött cél elérése érdekében. Azok az emberek, akik hisznek abban, hogy meg tudják oldani a problémáikat, pontosan érzik, hogy az adott helyzetben milyen erosségu stresszt és nyomást képesek elviselni. Azok, akik erosen hisznek abban, hogy a kezükben tartják a dolgok irányítását, nem idéznek fel zavaró gondolati sémákat. Ellenben akik azt gondolják, hogy képtelenek megbirkózni a problémákkal alapvetoen negatív beállítottságúak és hosszasan fejtegetik a megküzdés várható hiányosságait. A felesleges aggódás csökkenti az egyén hatékonyságát, alacsonyabb muködési szintet és gyengébb alkalmazkodást hoz létre. Az én-hatékonyság kapcsolata az egészséggel, a munkavégzo képességgel, és a beilleszkedéssel azt sejteti, hogy fontos jellemzovel van dolgunk. Tisztázatlan kérdések sora, jelentos viták teszik izgalmassá ezt a területet. A téma kutatása nem támaszkodhat kelloen kiérlelt, az érintett tudományos közösség által általánosan elfogadott személyiség elméletre. Ahhoz, hogy tisztább képet nyerjünk az én-hatékonyság helyzet-specifikus-, illetve általános jellegével kapcsolatban más személyiség jellemzokkel (pillanatnyi-, és alkati szorongás, testi énkép stb.) együtt kell értékelni. Az én-hatékonyság vizsgálatával meg-próbáljuk feltárni az emberi motivációt és tevékenységet befolyásoló tényezoket is.

22

2. fejezet A VIZSGÁLAT CÉLJA, HIPOTÉZISEK

2.1 A vizsgálat célja A prepubertás – és pubertáskorúak vizsgálatának indoka, hogy fejlodési sajátosságukból eredoen, a népesség egészségi állapotát és biológiai értékét (vitalitását) veszélyezteto következményekre különösen érzékenyek. Míg ebben a korosztályban nagy valószínuséggel kockázati tényezok becsülhetok (pl. hipoaktivitás), felnott korban kialakult, megszilárdult az egyén szempontjából kedvezotlen magatartásformák (szokások) rossz közérzetet és gyengébb munkavégzo képességet jelentenek.

A vizsgálat elsodleges célja, a 10-15 éves korosztály testi fejlettségének, motoros teljesítményének, emocionális folyamatainak és iskolai teljesítményeinek szerkezeti vizsgálata, melynek során a személyiséget (motoros, kognitív, affektív) egységként értelmezzük.

Az általános cél megvalósítása mellett részletesen elemezzük: 1.

Életkori csoportonként, a fiúk és a lányok szomatikus jellemzoinek motoros próbaeredményekkel jellemzett fizikai teljesítményeinek, pillanatnyi és alkati szorongásának, arousabilitásának, testi énképének, általános és helyzet specifikus én-hatékonyságának, kognitív és finom- motoros iskolai teljesítményének különbségeit.

2.

A fenti paraméterek vizsgálata az életkori csoportok között fiúknál és lányoknál.

3.

A vizsgált paraméterek kapcsolatai az életkori csoportokon belül a fiúknál és a lányoknál.

4.

A motorium szerkezetére vonatkozó általános törvényszeruségek megerosítése.

5.

A nemi különbségektol függetlenül létezo, a motoros teljesítmény és/vagy az emocionális állapot szintje alapján differenciálódó csoportok azonosítása az életkori csoportokon belül.

6.

A motoros jellemzok, az emocionális folyamatok és az iskolai teljesítmény együttes figyelembe vételével "természetes" csoportok elkülönítése.

23

2.2 Hipotézisek H1 : A nemek közötti testalkati, motoros, emocionális állapotbeli és az iskolai teljesítményben megmutatkozó különbségeket a szakirodalomban korábban leírt törvényszeruségek jellemzik.

H2 : Az életkori csoportok közötti különbségek a szakirodalmi eredményekkel megegyeznek.

H3 : A nemek és az életkori csoportok viszonylatában a vizsgált paraméterek eltéro szerkezetet mutatnak. A különbözo életkorú fiú és lány minta változóinak kapcsolata a személyiség strukturálódásának életkori változását sejteti.

H4 : A fejlodés különbözo szakaszaiban a mozgások végrehajtását biztosító képességek sajátos struktúrája megváltozik. Az így kialakuló sajátos motorikus profil egy-egy fejlodési fázisra jellemzo lehet. A motorium struktúrája megváltozik. Az egyes életkori csoportok eltéro belso szerkezetet mutatnak.

H5 : A legújabb megfigyelések szerint, a szabadon választott tevékenységformák fontos motivációt jelentenek a motoros aktivitásban. Valószínu, hogy egyre kevésbé tartható az a korábbi felfogás, amely szerint az életkor elorehaladtával a lányok fokozottan inaktívvá válnak. Az életkori csoportokon belül a mért paraméterek szignifikáns eltérésén alapuló „természetes” csoportok függetlenek a nemektol.

H6 : Az életkori csoportokon belül a kialakult "természetes" csoportok valamennyi változó esetében jelentosen különböznek egymástól.

24

3. fejezet ANYAG ÉS MÓDSZER

3.1 Vizsgálati személyek A 10-15 éves csoport választását az indokolta, hogy a felso tagozaton tanuló diákok már elég nagy munkabírással rendelkeznek így alkalmasak voltak a többlépcsos fizikailag és lelkileg is megterhelo adatfelvétel sikeres elvégzéséhez. A másik fontos szempont az volt, hogy ez a korosztály rendelkezik a motoros próbák végrehajtásához szükséges fizikai és technikai eloképzettséggel és a korábbi kérdoíves vizsgálatok során megfelelo jártasságra tettek szert a tesztlapok kitöltésében. Budapest agglomerációs körzetébe tartozó Pomáz város három általános iskolájának felso tagozatos diákjai képezték a mintánkat. A vizsgált iskolákban tornaterem és szabadtéri atlétika és sportpálya állt rendelkezésre. A testnevelés órák száma 3, idejük 45 perc. A városban elsosorban az iskolai sportkörökben nyílik lehetoség tanórán kívül sportolni. Egy labdarúgó és egy kosárlabda szakosztály muködik, úszást és karatét lehet külön tanulni, melyek együttesen biztosítják a szervezett sportolási lehetoséget. Hipotéziseink bizonyítására azonos populációban eltéro mintán két keresztmetszeti és egy hosszmetszeti vizsgálatot végeztünk. A mérésekre 2000-2003. között került sor. Az adatfelvételt nehezítette, hogy a mérések több héten keresztül zajlottak és a betegség vagy iskolaváltás miatt kimaradt tanulók ismételt adatfelvétele elmaradt. Az életkort decimálisan adjuk meg. Az egyes vizsgálatok elemszámait és decimális életkoronkénti csoportjait az 1. és 2. táblázatokban mutatjuk be. Az egyes vizsgálatokban szereplo változókat az adott vizsgálat eredményeinek bemutatásánál közöljük. 1. táblázat A fiúk elemszámai vizsgálatonként és életkori csoportonként 1. vizsgálat (N=132) 10-11 évesek DE=9,51-11,50 (n=33) 12-13 évesek DE=11,51-13,50 (n=57) 14-15 évesek DE=13,51-15,50 (n=42) 2. vizsgálat (N=101) 10-11 évesek DE=9,51-11,50 (n=46) 12-13 évesek DE=11,51-13,50 (n=44) 14-15 évesek DE=13,51-15,50 (n=11) 3. vizsgálat (N=71) 10-11 évesek DE=9,51-11,50 (n=14) 12-13 évesek DE=11,51-13,50 (n=40) 14-15 évesek DE=13,51-15,50 (n=17)

25

2. táblázat A lányok elemszámai vizsgálatonként és életkori csoportonként 1. vizsgálat (N=167) 10-11 évesek DE=9,51-11,50 (n=67) 12-13 évesek DE=11,51-13,50 (n=66) 14-15 évesek DE=13,51-15,50 (n=34) 2. vizsgálat (N=112) 10-11 évesek DE=9,51-11,50 (n=50) 12-13 évesek DE=11,51-13,50 (n=35) 14-15 évesek DE=13,51-15,50 (n=27) 3. vizsgálat (N=68) 10-11 évesek DE=9,51-11,50 (n=14) 12-13 évesek DE=11,51-13,50 (n=42) 14-15 évesek DE=13,51-15,50 (n=12) 3.2 Módszerek Testméretek: Testmagasság: a talpsík és a vertex távolsága milliméteres pontossággal. Testtömeg: személymérlegen, minimális ruházatban reggeli után ebéd elott mért tömeg. Vállszélesség: a két acromion legnagyobb vízszintes távolsága. Alkarkerület: Az alkar hossztengelyére meroleges síkban meghatározott méret a végtag rész legszé lesebb pontján. Kézkerület: Kinyújtott kézen a II-V. metacarpophalangeális izület felett rögzített méret.

Indexek: Testtömeg-index (BMI): BMI=testtömeg (kg)/ testmagasság (m) -2 Plasztikus-index (PLX): PLX=vállszélesség + alkarkerület + kézkerület

Motoros próbák: Helybol

távolugrás

(HTU):

tornateremben

az

atlétikai

versenyszabályoknak

megfeleloen az elugró vonal és a talajfogás (utolsó nyom) közötti távolság cm-ben. 20m vágtafutás (20m): tornateremben állórajttal, önindulással végzett feladat 0.01-os pontossággal mérve 10m szlalom futás labdavezetéssel (szlalom): 10m-es kimért pályán 2m-enként egy medicinlabda. Önindulással futás labdavezetéssel (kosárlabda) szlalom futás megke-

26

rülve a medicinlabdákat. Sikertelen próba esetén addig ismételte a tanuló a gyakorlatot, amíg nem sikerült hibátlanul végrehajtania. Elore hajlás állásban (IMO): Kh.: tornapad végén szögállás kar magas tartásban. Törzshajlítás elore, nyújtott térddel megérinteni a méroskálát, mely a talp síkjában 0 értéku, lefelé pozitív felfelé negatív teljesítményt mér. (1. fotó) Egyensúlyozás (STEGY): Lapjára fordított kis méretu tornapad (2m) deszkáján kakasviadal játék szabályai szerinti testtartásban (egy lábon, csípore tett kézzel, másik láb az azonos oldali kézzel felhúzva) egyensúlyozás max. egy percig. A próba végét jelenti ha megváltozik a testtartás, ha a vsz. egyensúlyát veszti, ha letelik az egy perc. (2. fotó) Négyütemu szabadgyakorlat (Burpee-teszt): kh.: terpesz állás, magas tartás 1.ütem: ugrás guggoló támaszba, 2. ütem: ugrás hátra mellso fekvotámaszba, 3. ütem: ugrás vissza guggolótámaszba, 4. ütem: ugrás terpeszállásba, tapssal a fej felett. 60'' alatt végzett gyakorlatok száma. A megkezdett gyakorlatnál, ha a vsz. elérte a fekvotámasz helyzetét felfelé, ha nem lefelé kerekítettünk. Felülés: Kh.: ülés szemben a bordásfallal, a lábfej beakasztva a bordásfalba úgy, hogy a lábszár vízszintes legyen, hanyattfekvés tarkóra tartással. Rajtra folyamatos felülések 1'ig a homlok térdhez való érintésével. 60m futás (60m): salakpályán az atlétika szabályai szerint, állórajttal indulva 60m futás. Mérési pontosság: 0,01s. 6' futás: 200m-es salakpályán az atlétika szabályai szerint, állórajttal indulva 6' alatt megtett távolság méterben kifejezve. Cooper teszt: 200m-es salakpályán az atlétika szabályai szerint, állórajttal indulva 12' alatt megtett távolság méterben kifejezve.

Pszichológiai tesztek: A pszichometriai skálák két ülésben kerültek felvételre. I. ülés 1. Pillanatnyi szorongás mérése State- Trait Anxiety Inventory for Children-H (STAICH) skálával (132), (pontszám 20-60.), (1. számú melléklet), 2. Szorongás való hajlam mérése State-Trait Anxiety Inventory for Children-H

27

1. fotó

2. fotó

28

(STAIC-H) skálával (132), (pontszám 20-60.), (2. számú melléklet), 3. Testi énkép vizsgálata Tennessee Self-Concept Scale/ Physical Self (TSCS) skálával, (35). (pontszám 18-90.), (5. számú melléklet).

II. ülés 4. Szorongás vizsgálata Anxiety, Arousability Inventory (AAI) skálával (104), (pontszám 15-60.), (3-4. számú melléklet), 5. Arousabilitás vizsgálata Anxiety, Arousability Inventory (AAI) skálával (104), (pontszám 15-60.), (3-4. számú melléklet), 6. Általános én-hatékonyság vizsgálata Generalized Self- Efficacy Scale (GSCS) skálával, (127, 146), (pontszám 10-40.), (6. számú melléklet), 7. Sporttevékenységre való készenlét vizsgálata Self- Efficacy towards Physical Exercise (SEPES) skálával, (56, 133), (pontszám 12-84.), (7. számú melléklet).

Iskolai teljesítmény IT1= matematika+magyar nyelv+idegen nyelv tantárgyak év végi eredményének átlagai, IT2=technika+rajz+testnevelés tantárgyak év végi eredményének átlagai.

3.3 Méroeszközök, mérési körülmények Valamennyi változót magam rögzítettem. A vizsgálat során ugyanazokat az eszközöket használtam mindhárom iskolában. A testmagasságot antropométerrel, a testtömeget digitális szobamérleggel, a vállszélességet tolómérovel, az alkar- és kézkerületet milliméteres beosztású méroszalaggal mértem. A motoros próbák során stopperórát és méroszalagot használtam. A pontosságot illetoen a távolság mérése esetén cm-es, az ido mérésénél 0,01 s-os határokat alkalmaztam. A testméreteket orvosi szobában 23 +/-2 C°-os homérsékleten rögzítettem. A motoros próbák közül a futószámok (20m, 40", 6' futás, Cooper teszt) kivételével valamennyi próbát tornateremben végeztettem el. Az önértékelo skálákat osztályfonöki óra keretében tanteremben neutrális körülmények között a délelotti órákban töltötték ki a tanulók. A munka megkezdése elott tájékoz-

29

tattam a gyerekeket a vizsgálat önkéntes vállalásáról és a teszt kitöltésével kapcsolatos technikai ismeretekrol. A teszt írása közben felmerülo kérdésekre magam válaszoltam.

3.4 Adatfeldolgozás Az adatokat SPSS for Windows 10.0 számítógépes programmal dolgoztuk fel (72). Ha a gyermeknek valamelyik változója hiányzott, töröltük a feldolgozásból. A statisztikai feldolgozás során alapstatisztikát számoltunk, a nemek közötti különbséget kétmintás tpróbával, az életkori csoportok közötti különbséget többváltozós szórásanalízissel (MANOVA), a testalkati mutatók és a motoros próbák közötti kapcsolat feltárására többváltozós regressziós modellt, a változók közötti belso kapcsolatok vizsgálatához faktoranalízist végeztünk el. A regressziós egyenlet felírása során az F-próba hibavalószínuségét 5%-os szinten határoztuk meg és a változók bevonása az egyenletbe lépésenkénti (stepwise) módszerrel történt. A faktoranalízis során fokomponens analízist használtunk equamax forgatással. A faktorok számát az egynél nagyobb sajátértékek alapján határoztuk meg. A KMO értékek alapján jellemeztük az adatállományt és szükség esetén anti- image mátrixot készítettünk. Ha az MSA kisebb volt mint 0.5 akkor a változót kizártuk a feldolgozásból. Cluster analízis során K-means clustering (K-átlagok clusterezése) módszert alkalmaztunk a csoportok számát elozetesen kettoben határoztuk meg. A létrejött clusterek önálló változóként elmentésre kerültek. A közöttük fennálló tényleges különbségeket diszkriminancia-analízissel ellenoriztük. A diszkriminancia-analízis során lépésenkénti módszert alkalmaztunk és a kapott modellt egyenletbe illesztettük (Fischer- féle diszkriminancia egyenlet). Valamennyi valószínuségi változó intervallum (quantitatív) jellegu adatnak volt tekintheto. Az eloszlás vizsgálat szerint valamennyi változó normális eloszlással jellemezheto.

30

4. fejezet 10-15 ÉVES ÁLTALÁNOS ISKOLÁS TANULÓK TESTI FEJLETTSÉGÉNEK, MOTOROS ÉS ISKOLAI TELJESÍTMÉNYÉNEK ÉS EMOCIONÁLIS FOLYAMATAINAK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA 4.1 Bevezetés A testmagasság és a testtömeg mérésére elsosorban azért került sor, hogy a vizsgálati személyek (N=299) testi fejlettsége meghatározható legyen, mint a motoros teljesítmény morfológiai háttér jellemzoje. A hazai referencia-értékekkel (51) való összehasonlítás alapján megállapítható, hogy mind a testmagasság, mind a testtömeg középértéke a fiúknál és a lányoknál egyaránt 70-90 percentilis közé esik. Hasonló eredményeket kaptunk a referencia középértékeivel való összehasonlítás után is. A minta testi fejlettsége a populáció átlagértékeit közelíti. A motoros teljesítmény morfológiai háttere kedvezonek mondható.

Az eredményeket az alábbiak szerint ismertetjük: 1. 4.2 Nemenkénti (fiú- lány) összehasonlítás az életkori csoportokon belül, 2. 4.3 Életkori csoportok közötti összehasonlítás fiúknál és lányoknál, 3. 4.4 Faktoranalízis nemenként és életkori csoportonként, 4. 4.5 Regresszió analízis nemenként és életkori csoportonként, 5. 4.6 Cluster analízis az életkori csoportokon belül.

4.2. 10-15 éves általános iskolás fiúk és lányok testi fejlettségének, pszichológiai, motoros és iskolai teljesítményének jellemzoi három életkori csoportban bemutatva (10-11 évesek, 12-13 évesek, 14-15 évesek) Az alapstatisztikai adatokat az 1. táblázat tartalmazza (8. sz. melléklet). Ezek alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:

1. fiúk és lányok 10-11 évesek a) A pillanatnyi szorongásban nem találtunk különbséget a fiúk és lányok között ebben a korcsoportban, azonban a szorongásra való hajlam (A-Trait) szignifikánsan magasabb volt a lányoknál, mint az ugyanolyan korú fiúknál (4.2.1. ábra).

31

b) A BMI-ben nincs különbség a nemeket illetoen. A testtömeg index átlagban azonosnak mondható. c) Nem találtunk szignifikáns különbséget a Burpee teszt, a 60 m futás, a helybol távolugrás és a statikus egyensúly próbákban sem. d) A fiúk eredményei szignifikánsan jobbak a Cooper tesztben (4.2.2.ábra) és a szlalom labdavezetésben. e) A lányok szignifikánsabban hajlékonyabbak, mint a fiúk (4.2.3.ábra). f) Mindkét iskolai teljesítményben (IT1, IT2) a lányok szignifikánsan jobb minosítést szereztek mint a fiúk (4.2.4. és 4.2.5. ábra). 10-11

12-13

p<,047 A-Trait

14-15

p<,023

50,00

p<,008

40,00

30,00

n=33

n=67

n=57

n=66

n=42

1,00

2,00

1,00

2,00

1,00

n=34

20,00

nem

nem

2,00

nem

4.2.1. ábra Szoro ngásra való hajlam átlagainak különbsége fiúknál (1) és lányoknál (2) három életkori csoport esetében Magyarázat: Az ábrán a fiúk és lányok három életkori csoportjának alapstatisztikája és kétmintás t-próba eredményei láthatók az adott változóra vonatkozóan. A "doboz és szakáll-ábra" a változók eseteinek elhelyezkedését szemlélteti oly módon, hogy az esetek túlnyomó része a doboz által kijelölt intervallumba esik. A két "szakáll" a terjedelmet jelöli. 10-11

14-15

p<,007

3000,00

cooper

12-13

2500,00 2000,00

p<,000

1500,00

p<,000

1000,00

n=33

n=67

n=57

n=64

n=41

1,00

2,00

1,00

2,00

1,00

nem

nem

n=34 2,00

nem

4.2.2. ábra Cooper teszt eredmények átlagai fiúknál (1) és lányoknál (2) három életkori csoport esetében

32

10-11

12-13

14-15

p<,000

p<,000

20,00

10,00

imo 0,00

p<,000

-10,00

-20,00

n=33 1,00

n=67

n=57

2,00

1,00

nem

n=65

n=41

2,00

1,00

nem

n=34 2,00

nem

4.2.3.ábra Csípoizületi mozgékonyság próba átlagainak különbsége fiúknál (1) és lányoknál (2) három életkori csoportban 10-11

12-13

14-15

5,00

4,00

it1 p<,023

3,00

p<,001 p<,007

2,00

n=33 1,00

n=67

n=57

2,00

1,00

nem

n=66

n=42

2,00

1,00

nem

n=34 2,00

nem

4.2.4.ábra Iskolai teljesítmény (IT1) átlagok összehasonlítása különbözo életkori csoportokban fiúknál és lányoknál 10-11

12-13

14-15

5,00

4,50

it2

4,00

3,50

3,00

n=33

n=67

1,00

2,00

nem

n=57 1,00

nem

n=66

n=42

2,00

1,00

n=34 2,00

nem

4.2.5.ábra Iskolai teljesítmény (IT2) átlagok összehasonlítása különbözo életkori csoportokban fiúknál és lányoknál

33

10-11

12-13

14-15

14,00 13,00

60m

p<,000 n. sz.

12,00

p<,000

11,00 10,00 9,00

n=33

n=67

n=57

n=65

n=41

n=34

1,00

2,00

1,00

2,00

1,00

2,00

nem

nem

nem

4.2.6. ábra 60m futás eredményeinek összehasonlítása kétmintás t-próbával fiúknál és lányoknál különbözo életkori csoportokban 12-13 évesek a) A pillanatnyi szorongás (A-State) – hasonlóan az elozo életkori csoport eredményéhez – nem tér el lényegesen a 12-13 éves fiúk és lányok esetében sem. Az alkati szorongás (A-Trait) azonban szignifikánsan magasabb a lányoknál ebben az életkori csoportban is (4.2.1.ábra). b) A BMI nem különbözik a nemeket illetoen. c) A Burpee teszt és a statikus egyensúly különbsége nem szignifikáns. d) A fiúk jobbak a Cooper tesztben (4.2.2. ábra), a 60 m futásban (4.2.6. ábra), a helybol távolugrásban (4.2.7. ábra), és a szlalom labdavezetésben. e) A lányok jobb eredményt értek el az izületi mozgékonyságban (4.2.3. ábra). f) A két iskolai teljesítményt (IT1, IT2), hasonlóan a 10-11 éves csoporthoz, a lányok jobb eredménye jellemzi (4.2.4. és 4.2.5. ábra).

10-11

240,00

12-13

n. sz.

14-15

p<,000

200,00

htu 160,00

p<,000 120,00

n=33

n=67

n=57

n=65

n=41

1,00

2,00

1,00

2,00

1,00

nem

nem

n=34 2,00

nem

4.2.7. ábra Helybol távolugrás eredmények összehasonlítása kétmintás t-próbával fiúknál és lányoknál különbözo életkori csoportokban

34

14-15 évesek a) Az elozo életkori csoportokhoz hasonlóan a pillanatnyi szorongás (A-State) nem különbözik a nemeken belül a 14-15 éveseknél sem. Az alkati szorongás (A- Trait) nemenkénti eltérése kifejezettebb. Az életkor növekedésével a fiúk és a lányok közötti szorongásra való hajlambeli különbségek könnyebben diagnosztizálhatók (4.2.1. ábra). 10-11

90,00

12-13

14-15

80,00

tscs

70,00

60,00

n .sz.

n .sz.

p<,001

50,00 40,00

n=33

n=67

n=57

n=66

n=42

2,00

1,00

2,00

1,00

1,00

nem

nem

n=34 2,00

nem

4.2.8. ábra TSCS testi énkép eredményének összehasonlítása kétmintás t-próbával fiúknál és lányoknál különbözo életkori csoportokban b) A TSCS testi énkép nemenkénti különbsége az elozo két életkori csoportban nem volt kimutatható. A 14-15 évesek mintája azt az eredményt hozta, hogy a fiúk testi énképe jelentosen kedvezobb, mint a lányoké (4.2.8. ábra). c) A BMI nem különbözik szignifikánsan a nemek között. d) A statikus egyensúly eredménye szinte azonos a fiúknál és a lányoknál. e) A fiúk jobbak a Burpee tesztben (4.2.9. ábra), a Cooper tesztben (4.2.2. ábra), a 60 m futásban (4.2.6. ábra), a helybol távolugrásban (4.2.7 ábra) és a szlalom labdavezetésben. f) A lányok szignifikánsabban hajlékonyabbak (4.2.3. ábra). 10-11 40,00

A

12-13

14-15

n. sz.

n.sz. n. sz.

p<,001 p<.001

.

bu 30,00 20,00

10,00

A

n=33

n=67

n=57 A

n=65

n=41

1,00

2,00

1,00

2,00

1,00

nem

nem

n=34 2,00

nem

4.2.9. ábra Burpee teszt eredmények nemenkénti különbségei három életkori csoportban

35

4.3 10-15 éves általános iskolás fiúk és lányok testi fejlettségének, pszichológiai, motoros és iskolai teljesítményének jellemzoi három életkori csoportban bemutatva (10-11 évesek [1], 12-13 évesek [2], 14-15 évesek [3])

Fiúk a) A Burpee teszt (4.3.1. ábra), a helybol távolugrás (4.3.2. ábra) és az izületi mozgékonyság (4.3.3. ábra) eredménye a 12-13 és a 14-15 éves fiúknál, a 10-11 éves csoport eredményéhez viszonyítva szignifikánsan jobb eredményt mutat.

burpee

40,00

30,00

20,00

1-2 p<,000 1-3 p<,000

10,00

n=33 1,00

n=57

n=41

2,00

3,00

csoport

4.3.1. ábra Burpee teszt teljesítmény átlagainak összehasonlítása az életkori csoportok esetében fiúknál 240,00

htu

200,00

160,00

120,00

n=33 1,00

n=57

n=41

2,00

3,00

1-2 p<,015 1-3 p<,000

csoport

4.3.2. ábra Helybol távolugrás eredményének alakulása három életkori csoport esetében fiúknál

36

20,00

imo

10,00

0,00

-10,00 A

n=33

-20,00

1,00

n=57

n=41

2,00

3,00

1-2 p<,045 1-3 p<,002

csoport

4.3.3. ábra Csípoizületi mozgékonyság eredmé nyeinek alakulása az életkori csoportok esetében fiúknál b) A Cooper teszt eredményei az életkor növekedésével javulnak, 12-13 és 14-15 éves korban szignifikánsan jobb az állóképességi futóteljesítmény, mint a 10-11 évesek életkori csoportjában (4.3.4.ábra). c) A statikus egyensúly eredményének vizsgálatakor az életkor növekedésével együtt romló tendenciát tapasztalunk. 14-15 éves korban szignifikánsan gyengébb a teljesítmény, mint a négy évvel fiatalabbaknál (4.3.5.ábra). d) A 60 m futás eredményének változása azt jelzi, hogy a 12-13 évesek szignifikánsan jobban teljesítenek, mint az elozo korcsoport. Azonban a késobbi teljesítménynövekedés (14-15 évesek) statisztikailag nem jelentos (4.3.6.ábra). A 3000,00

cooper

2500,00

2000,00

1500,00

1000,00

n=33 1,00

n=57

n=41

2,00

3,00

1-2 p<,013 1-3 p<,000

csoport

4.3.4. ábra Cooper teszt eredmények alakulása a három életkori csoport esetében fiúknál

37

30,00

stegy

20,00

A

10,00

n=33

n=57

n=4 1

2,00

3,00

1-3 p<,009

0,00 1,00

csoport

4.3.5. ábra Statikus egyensúly eredmények alakulása az életkori csoportok esetében fiúknál

14,00

hatvan

13,00

12,00

11,00

10,00

1-2 p<,000 1-3 p<,000

9,00 n=33

n=57

n=41

2,00

3,00

1,00

csoport

4.3.6. ábra 60m futás eredmények alakulása az életkori csoportok esetében fiúknál

e)

A pszichológiai változók (A-State, A-Trait, TSCS) vizsgálata során nem találtunk

statisztikai különbséget az életkori csoportok között. Hasonló eredményt kaptunk az iskolai teljesítmény (IT1, IT2) esetében is.

Lányok: a) A pillanatnyi szorongás (A-State) a 12-13 éves lány csoportban szignifikánsan emelkedett az elozo életkori csoporthoz képest (4.3.7. ábra).

38

b) A Burpee tesztben és a szlalom labdavezetés próbában nincs szignifikáns különbség az életkori csoportok között. Mindkét motoros próba a kondicionális és koordinációs képességek szintjén, együttesen meghatározott. A Burpee teszt amellett, hogy energetikailag gyors-ero-állóképességi teszt, nagymértékben ingerli a dinamikus egyensúlyozási központot (vestibuláris rendszer) is. A szlalom labdavezetés próbát attól függoen, hogy milyen végrehajtást követelünk meg a vizsgálati személyektol, soroljuk be a sportképességek közé. A jelen vizsgálatban alkalmazott végrehajtás a koordinációs képességek mellett (egyensúlyozó képesség, téri tájékozódó képesség) a mozgásgyorsaságot is méri. c) A Cooper tesztben a 12-13 éves lányok szignifikánsan jobbak, mint a 10-11 évesek (4.3.8. ábra). Az állóképességi futóteljesítmény csúcsa lányoknál a serdülokor közepére-végére esik. A teljesítmény alakulásában nagy egyéni eltérések lehetnek. d) A 60 m futásban a 10-11 és a 12-13 évesek közel azonos teljesítményét produkáltak. A 14-15 éves korban a futóteljesítmény az elozo életkori (12-13 évesek) csoporthoz képest szignifikáns gyengébb (4.3.9. ábra). e) Az izületi mozgékonyság vizsgálata során az életkor eloreha ladtával folyama tosan javuló teljesítményt regisztráltunk. A 12-13 és a 14-15 évesek között nem szignifikáns a különbség (4.3.10. ábra). A csípoizületi hajlékonyság fontos tényezo

astate

50,00

40,00

30,00

n=67 1,00

n=66

n=34

2,00

1-2 p<,000

3,00

csoport

4.3.7. ábra Pillanatnyi szorongás (A-State) értékek alakulása különbözo életkori csoportokban lányoknál

39

a sportképességek alakulásában. A serdülokorban a fiúk és a lányok motoros teljesítményének hasonló szintjében – valószínuleg – a lányok jobb hajlékonyság eredménye is szerepet játszik. f) A statikus egyensúly – hasonlóan a fiúkhoz – romló tendenciát mutat az életkorral, de szignifikánsan gyengébb teljesítmény csak a 10-11 és a 14-15 éves életkori csoport összehasonlításakor mutatható ki (4.3.11. ábra). A növekedési lökés mellett az emocionális folyamatok változása is befolyásolja az egyensúlyozó teljesítmény alakulását. g) Az alkati szorongás (A-Trait), a TSCS testi énkép, és a két iskolai teljesítmény (IT1, IT2) életkori csoportonként nem különbözött szignifikánsan. A lányok vizsgált csoportjaiban a szorongásra való hajlam, valamint a testi énkép érzékeny változók, melyek megfeleloen közvetítik az adott mintára éppen jellemzo emocionális állapotot. Az életkori csoportok közötti különbségek a korábbi munkákban bemutatásra kerültek. (142, 143) A korábbi eredményeket – a szorongás és a testi énkép esetében – nem tudjuk alátámasztani, melynek okát a minta homogenitásában véljük felfedezni. Az emocionális állapot hasonlósága a vizsgált életkorokban, az azonos élethelyzettel (általános iskolások) is magyarázható.

3000,00

cooper

2500,00

2000,00

1500,00

1000,00

n=67

n=64

n=34 A

1,00

2,00

3,00

1-2 p<,000

csoport

4.3.8. ábra Cooper teszt eredmények alakulása a három életkori csoportban lányoknál

40

Az általános iskolában az iskolai teljesítmények alakulásában – pontosabban az érdemjegyek átlagában – tapasztalataim szerint általában két esemény játszik szerepet. Az egyik a felso tagozatba kerüléssel járó – valószínuleg a szaktanárok különbözo elvárásaihoz történo alkalmazkodás során – létrejövo problémák miatt kialakuló bizonytalanság érzés. A másik a középiskolába felvételt nyert nyolcadikos tanulók teljesítmény romlása, mely inkább motivációs okokkal magyarázható. Megfigyelve a fiúk és lányok motoros teljesítményének alakulását megállapíthatjuk, hogy 10-15 éves korban a kondicionális képességek szerkezetében a lányoknál homogénabb strukturát találunk az életkori csoportok eredményeinek összehasonlításában. A fiúk motoros teljesítményei határozottan variábilisabbak a lányokéhoz képest. A lányok motoros fejlodése 15 éves kor környékén lezárul, a késobbi teljesítményt az addig elért szint stagnálása jellemzi. (51) A fiúk két csúcsban fejlodnek és éppen a 14-15 éves kor a fejlodés második csúcsának a kezdete. Természetesen a képességek fejlodése során nagy egyéni eltéréseket tapasztalunk.

14,00

hatvan

13,00

12,00

11,00

10,00

9,00

n=67

n=65

n=34

1,00

2,00

3,00

2-3 p<,033

csoport

4.3.9. ábra 60m futás eredményének alakulása a három életkori csoportban lányoknál

41

20,00

imo

10,00

0,00

-10,00

-20,00

n=67 A

n=65

n=34

1,00

2,00

3,00

1-2 p<,013 1-3 p<,000

csoport

4.3.10. ábra Csípoizületi mozgékonyság eredményének alakulása a három életkori csoportban lányoknál

30,00

stegy

20,00

A

10,00

n=67

n=64

n=34

1,00

2,00

3,00

1-3 p<,017

0,00

csoport

4.3.11. ábra Statikus egyensúly eredményének alakulása a három életkori csoportban lányoknál

42

4.4. A faktoranalízis eredményei

A 4.4.1-6. táblázat életkori csoportonként tartalmazza a fiúkra és a lányokra vonatkozó motoros faktormintázatot. A faktoranalízisben szereplo változók: 60m futás (60m), szlalom labdavezetés (szlalom), helybol távolugrás (htu), Cooper teszt (Cooper), Burpee teszt (burpee), egyensúlyozás egy lábon (stegy), állásban elore hajlás (imo), testtömeg index (BMI). Az adatmátrixok korreláció- mátrixának analízise során az adatállomány mérsékelt alkalmasságát állapíthatjuk meg (KMO=0,6-0,64). Az egynél nagyobb sajátérték alapján ketto, illetve három faktort különítettünk el, melyek a teljes varianciából 53-76%-ot magyaráznak meg. A könnyebb értelmezhetoség érdekében a komponenseket rotáltuk (equamax rotáció).

4.4.1. Fiúk faktormintázata

1. A 10-15 éves fiú minta motoros teljesítményének belso struktúrája három faktorral jellemezheto. A három életkori csoport faktormintázata sajátos azonosságokat és különbségeket jelez. Megállapíthatjuk, hogy: 1. A 60 m futás és a szlalom labdavezetés mindhárom életkori csoport estében az 1. faktor a - faktorsúly alapján - legerosebb változói. A 10-11 éveseknél a BMI és a Cooper-teszt, a 12-13 éveseknél a helybol távolugrás és a Burpee-teszt, a 14-15 éveseknél a helybol távolugrás és a szlalom labdavezetés kerül az 1. faktorba. 2. A 2. faktort a 10-11 éveseknél az izületi mozgékonyság és a helybol távolugrás, a 12-13 éveseknél a statikus egye nsúly és a BMI. A 14-15 évesek 2. faktora a Cooper teszt, a BMI és a Burpee-teszt együttjárására utal. 3. A 3. faktor sajátságos struktúrát jelez, hiszen a 10-11 éves fiúknál a statikus egyensúly és a Burpee-teszt mellett gyengébb faktorsúllyal, de megjelenik a szlalom labdavezetés (r=0,5), és a Cooper-teszt (r=-0,45). A 3. faktor „vegyessége” mindenképpen arra mutat rá, hogy a képességek szétválása egy differenciálódási folyamatot takar. A középso életkori csoportban a szlalom labdavezetés hasonlóan az elozo eredményhez két faktorban jelenik meg a Cooper-teszt határozottan leválik, de az izületi mozgé-

43

konyság „uralja” a 3. faktort (r=0,8). A 3. faktort a 14-15 éveseknél az izületi mozgékonyság és a statikus egyensúly alkotja. A képesség csoportok ”tisztulása” nyomon követheto a három életkori csoport esetében. A korábbi vegyes faktorok, a 14-15 éveseknél három metodikailag jól szétválasztható képesség együttes jelenlétét tükrözik. A gyorsaság és gyorsasági-ero, az állóképesség és a koordinációs képességek önálló faktorba szervezodtek. A 14-15 éves életkori csoport, a szakirodalom szerint leválasztott faktorokat (képesség csoportokat) tükrözik.

4.4.1. táblázat 10-11 éves fiúk faktormintázata

Faktor Faktor Faktor 1 2 3 BMI ,872 HATVAN ,780 SZLALOM ,691 ,512 COOPER -,516 ,460 -,452 IMO ,794 HTU ,781 STEGY ,857 BURPEE -,598

4.4.2. táblázat 12-13 éves fiúk faktormintázata

Faktor Faktor Faktor 1 2 3 HATVAN ,854 HTU -,780 BURPEE -,638 SZLALOM ,615 ,509 STEGY ,816 BMI -,769 IMO ,802 COOPER -,614

44

4.4.3. táblázat 14-15 éves fiúk faktormintázata

Faktor Faktor Faktor 1 2 3 HTU -,864 HATVAN ,853 SZLALOM ,759 COOPER ,787 BMI -,702 BURPEE ,656 IMO ,817 STEGY -,736

4.4.2. Lányok faktormintázata

1. A lányok faktormintázata a 60 m futás és a szlalom labdavezetés vonatkozásában hasonló képet fest, mint amelyet a fiúk esetében találtunk. Azaz a két változó mindhárom életkori csoport esetében az 1. faktorban található. A két gyorsasági futószám a középso és a felso életkori csoportok esetében a legerosebb változó az elso faktorban. A 10-11 éveseknél a helybol távolugrás kerül az elso helyre a faktorsúlyok alapján. A 10-11 éveseknél a helybol távo lugrás, az izületi mozgékonyság és a statikus egyensúly, a 12-13 éveseknél a BMI és a helybol távolugrás, a 14-15 éveseknél a helybol távolugrás mellett a Cooper-teszt kerül azonos faktorba. 2. A 10-11 éves lányok 2. faktor összetevoit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a BMI, a Cooper teszt és a Burpee-teszt mellett a statikus egyensúly is megjelenik. A középso életkori csoportban a Burpee teszt és a Cooper teszt mellett az izületi mozgékonyság alkot önálló faktort. A 14-15 éves lány minta 2. faktorát hasonlóan a 10-11 évesekhez a BMI, a Burpee teszt és a Cooper teszt alkotja. 3. A 10-11 éveseknél nincs 3. faktor. A differenciálódás a késobbi életkorokban kezdodik meg. A 12-13 évesek 3. faktorában megjelenik a statikus egyensúly és erosebb faktorsúllyal, mint a 2. faktorban, a helybol távolugrás. A 14-15 éves lá nyok 3.

45

faktorát a statikus egyensúly és az izületi mozgékonyság alkotja. A korábbi vizsgálatok alapján arra következtethetünk, hogy a helybol távolugrás együttes szereplése a gyorsasági és a koordinációs képességek között nem újkeletu dolog.

4.4.4. táblázat 10-11 éves lányok faktormintázata

Faktor Faktor 1 2 HTU -,813 SZLALOM ,757 HATVAN ,729 IMO -,450 BMI -,753 COOPER ,720 BURPEE ,674 STEGY ,416 ,583 A gyors-ero szintje mellett az ugró teljesítményt nagymértékben meghatározza az egyensúlyozó képesség és a hajlékonyság. Ebben a populációban végzett korábbi vizsgálataink eredményei szerint a lányok helybol távolugrás teljesítményében, a csípoizületi mozgékonyság szintje variáló tényezo. (143)

4.4.5. táblázat 12-13 éves lányok faktormintázata

Faktor Faktor Faktor 1 2 3 SZLALOM ,790 HATVAN ,782 BMI ,643 BURPEE ,828 COOPER ,767 IMO ,606 STEGY ,900 HTU -,545 ,695

46

4.4.6. táblázat 14-15 éves lányok faktormintázata

Faktor Faktor Faktor 1 2 3 SZLALOM ,890 HATVAN ,886 HTU -,867 BMI -,823 BURPEE ,804 COOPER ,417 ,649 STEGY ,860 IMO ,770 4.5. 10-15 éves általános iskolás fiúk és lányok testi fejlettségének, pszichológiai, motoros és iskolai teljesítményének többszörös, többváltozós lineáris regressziós vizsgálata három életkori csoportban bemutatva (10-11 évesek [1], 12-13 évesek [2], 14-15 évesek [3]) Magyarázandó (függo) változók= A-State, A-Trait A-State 4.5.1. 10-11 éves fiúk többváltozós lineáris regressziós modellje ±0,082; korr. R2 =0,355

A-State=(-9,36+0,26×TM)+46,19+(-1,41)×60m

astate = -9.36 + 0.26 * tm R-Square = 0.27

50,00

a-state

A

40,00 A

A

30,00

A

A A A

A

A A AA A

A

AA

A A A A

A

A

A

A A

A

A A

A A

A A

20,00

140,00

150,00

160,00

170,00

180,00

tm

4.5.1. ábra 10-11 éves fiúk lineáris regressziós modellje (függo változó=A-State, független változó=testmagasság)

47

A regressziós modellünk szerint a testmagasság és a 60m futás eredménye prediktív tulajdonsággal bír a pillanatnyi szorongás esetében 10-11 éves fiúknál. Úgy tunik az átlagostól eltéro testmagasság a pillanatnyi szorongás magasabb szintjét okozza ebben a korosztályban. A magasabb pillanatnyi szorongás és a 60m futás eredményének kapcsolata arra enged következtetni, hogy a felgyorsulási képességet és a mozgás gyorsaságot méro motoros próba eredménye kedvezobben alakul a szorongás – feltételezhetoen optimális szintre való – emelkedésével.

A fiúk két másik életkori csoportjának lineáris regressziós vizsgálata során nem jutottunk modellezheto eredményhez.

4.5.2. 10-11 éves lányok többváltozós lineáris regressziós modellje A-State = 35,44+(-0,2 4)× s zlalo m+31,9+ (-0,13)× IM O

±0,074; korr.R2 =0,151

A 10-11 éves lányok lineáris regressziós modellje alapján megállapíthatjuk, hogy a pillanatnyi szorongás (A-State) és két motoros teljesítmény kapcsolata szignifikáns. A magasabb pillanatnyi szorongás (A-State) jobb szlalom futás teljesítménnyel jár együtt ebben az életkorban. Az eredményekbol azonban arra is következtetünk, hogy a pillanatnyi szorongás (A-State) növekedésével az izületi mozgékonyság kedvezotlen irányba változik. A korrelációs együttható nem túl magas, de a függvénykapcsolat ténylegesen fennáll. Az emocionális és a motoros szférák közötti kapcsolat létezik ebben az életkorban, habár a kapcsolatok „lazák” és feltehetoen idolegesek.

4.5.3. 12-13 éves lányok többváltozós lineáris regressziós modellje A-State =34,88+(-0,3 0)× STEG Y+68,11+( -0,22)× TM

±0,104; korr.R2 =0,120

A 12-13 éves lányok lineáris modelljét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a pillanatnyi szorongás (A-State) emelkedése a statikus egyensúlyozó teljesítmény gyengülésével jár együtt. A többváltozós modellbe a testmagasság is bekerült, amely alapján azt a megállapítást tehetjük, hogy az alacsony termet magasabb pillanatnyi szorongással jár a 12-13 éves lányoknál.

48

4.5.4. 14-15 éves lányok többváltozós lineáris regressziós modellje A-State =39,88+(-0,4 3)× s zlalo m

±0,105; korr.R2 =0,134

A 14-15 éves lányok többváltozós lineáris regressziós modelljében – hasonlóan a 10-11 évesekhez – a szlalom labdavezetés szerepel. A szorongási állapot szintjének emelkedése kedvezoen befolyásolja a szlalom labdavezetés eredményét.

A-Trait 4.5.5. 10-11 éves fiúk többváltozós lineáris regressziós modellje A- Trait = 39,16+(-0,49 )× s zlalo m

±0,094; korr.R2 =0,161

4.5.6. 14-15 éves fiúk többváltozós lineáris regressziós modellje A- Trait = 36,04+(-0,39 )× s zlalo m

±0,090; korr.R2 =0,118

A 10-11 és a 14-15 éves fiúk lineáris regressziós modellje szerint az alkati szorongás (A-Trait) növekedése a szlalom labdavezetés teljesítmény javulását vonja maga után. Az eredmények hasonlóan alakultak a pillanatnyi szorongás (A-State) eredményeihez. Úgy tunik, hogy a szorongási szint változása – a fiziológiás határokon belül – kedvezo befolyással bír a motoros teljesítményekre. Megjegyezzük, hogy a modellbe bekerült változók a szakirodalom szerint a koordinációs képességek mérésére szolgálnak (egyensúly, izületi mozgékonyság), illetve részben koordinációs képességeket is mérnek (60m futás, szlalom futás labdavezetéssel).

4.5.7. 10-11 éves lányok többváltozós lineáris regressziós modellje A- Trait =41,78+(0,42)× s zlalo m A 10-11 éves

lányok

lineáris

±0,083; korr.R2 =0,192

regressziós

modellje

ellentmond

a

korábbi

eredményeknek. A magas szorongásra való hajlam a szlalom futás eredményének gyengülését vonja maga után. A korrelációs együttható hasonlóan a korábbiakhoz nem túl magas azonban a kapcsolat iránya egyértelmu. Nagy valószínuséggel arról lehet szó, hogy az alkati (A-Trait) és a pillanatnyi (A-State) szorongás egy differenciálódási folya-

49

maton megy keresztül ebben az életkorban. A szakirodalomban nincs adat erre vonatkozóan. Úgy tunik, hogy az emocionális fejlodésben is elore tartó lányok szorongásában a felnottkorra jellemzo emocionális mintázatot fedezhetjük fel.

4.5.8. 14-15 éves lányok többváltozós lineáris regressziós modellje A- Trait = 29,58+0,52× IM O

±0,094; korr.R2 =0,327

A 14-15 éve lányok lineáris regressziós vizsgálata is nem vért eredményt hozott. Az alkati szorongás (A-Trait) növekedése az izületi mozgékonyság teljesítmény növekedésével jár együtt. Hangsúlyozandó, hogy a mintában nem szerepel patológiásan magas szorongású tanuló, ezért az eredmény is hasonlóan értelmezendo a korábbiakhoz, azaz a fiziológiás határon belül maradó szorongási szint a motoros teljesítményt kedvezo irányba befolyásolja ebben az életkorban. A 12-13 éves fiúknál és lányoknál a változók közötti kapcsolat lineáris regressziós eljárással nem modellezheto.

4.6. Cluster analízis eredmények

Ötödik hipotézisünk bizonyítására a mért valószínuségi változók elemzését clusteranalízissel végeztük el. A kérdésfeltevés az volt, hogy a már meglévo csoportok (fiú, lány) létrejötte a valószínuségi változók alapján megerosíthetok-e vagy a háttérben új csoport elkülöníto szempontok érvényesülnek. A két cluster-analízis módszer közül a „k- means clustering of cases” (k-átlagok klaszterezése, „KM”) módszert alkalmaztuk, mely nem hierarchikus algoritmusú elemek csoportosítására alkalmas. (149) A csoportosítás célja az, hogy az eljárás végén a létrejött clustereken (csoportokon) belül a változók szórása kicsi, a clusterek között viszont nagy legyen, vagyis hogy homogén, de egymástól határozottan különbözo csoportok jöjjenek létre. Az eljárás végén minden személy abba a clusterbe kerül, melynek középpontjához, vagyis a clusterhez tartozó személyek átlagához közelebb esik. A statisztikai számítás elott a változókat Z-transzformációval sztenderdizáltuk. Az elozetes feltételezés szerint két csoport elkülönítése látszott célszerunek.

50

10-11 évesek A KM program hét lépésben különítette el a csoportjainkat. Az elkülönült csoportok elemszámát a csoportban szereplo személyek fiú és lány arányát, az átlagokat és a variancia-analízis eredményét a 4.6.1. táblázat mutatja. A táblázatból kitunik, hogy az 1. csoportba 32, a 2. csoportba 68 személyt sorolt a program. Természetesen a csoport tagjai (esetei) nevesíthetok. A nevesítés a mi esetünkben elégséges a csoport fiú és lány arányainak meghatározásával. Az elso csoportot 11 fiú és 21 lány alkotja, a 2. csoport 24 fiúból, 44 lányból áll. A variancia-analízis szerint a két csoport a pillanatnyi szorongás (p<,001), az alkati szorongás (p<,000), a BMI (p<,023), a két iskolai teljesítmény (IT1, IT2, p<,006), a 60 m futás (p<,000), a Cooper-teszt p<,010), a szlalom labdavezetés (p<,000), a helybol távolugrás (p<,003), a Burpee-teszt (p<,030), és a statikus egyensúly (p<,000) alapján szignifikánsan különbözik egymástól. A szignifikáns különbség az egy csoportba sorolt tanulóknál mért változók sztenderdizált átlagértékeinek következménye. A csoportok egymástól való távolsága = 3,021.

4.6.1. táblázat 10-11 éves általános iskolás fiú és lány minta cluster analízis során kapott csoportjai és a csoportok közötti variancia analízis (ANOVA) eredményei

Zscore(ASTATE) Zscore(ATRAIT) Zscore(BMI) Zscore(TSCS) Zscore(IT1) Zscore(IT2) Zscore(HATVAN) Zscore(COOPER) Zscore(SZLALOM) Zscore(HTU) Zscore(BURPEE) Zscore(IMO) Zscore(STEGY)

Cluster N=100 1(N=32) 2(N=68) fiú(n=11), fiú(n=24, lány(n=21) lány(n=44) ,23 -,36 ,62 -,18 -,48 ,04 -,08 ,05 -,43 ,51 -,60 ,64 -,33 ,60 -,21 -,64 -1,01 ,76 ,02 -,47 ,08 -,36 -,40 -,14 -,26 ,52

51

F

Sig.

11,30 17,45 5,36 ,39 31,87 98,01 28,72 6,81 362,86 9,16 4,85 1,43 13,73

,001 ,000 ,023 ,529 ,000 ,000 ,000 ,010 ,000 ,003 ,030 ,234 ,000

12-13 évesek Az eredmények az elozo életkori csoporthoz hasonlóan mutatjuk be. A táblázatunkból kitunik, hogy az összes eset =121. Az elso csoport 50 fot (24 fiú, 26 lány), második 71 fot (33 fiú, 38 lány) tartalmaz. A variancia-analízis szerint a két csoport szignifikánsan különbözik a két iskolai teljesítmény (IT1, IT2 = p<,006), a 60 m futás (p<,006), a Cooper-teszt (p<, 066), a szlalom labdavezetés (p<,006), a helybol távolugrás (p<,008), a Burpee-teszt (p<,086), és az izületi mozgékonyság (p<, 006) alapján. A csoportok egymástól való távolsága =3,080.

4.6.2. táblázat 12-13 éves általános iskolás fiú és lány minta cluster analízis során kapott csoportjai és a csoportok közötti variancia analízis (ANOVA) eredményei

Zscore(ASTATE) Zscore(ATRAIT) Zscore(BMI) Zscore(TSCS) Zscore(IT1) Zscore(IT2) Zscore(HATVAN) Zscore(COOPER) Zscore(SZLALOM) Zscore(HTU) Zscore(BURPEE) Zscore(IMO) Zscore(STEGY)

Cluster N=121 1(N=50) 2 (N=71) fiú (n=24), fiú(n=33), lány(n=26) lány(n=38) -,13 ,22 ,06 -,07 -,17 ,10 ,19 -,11 -,75 ,39 -,89 ,46 -,85 ,25 ,61 -,03 -1,16 ,50 ,63 -,14 ,39 -,31 -,35 ,25 -,13 ,06

F

Sig.

3,48 ,70 2,59 3,39 56,98 83,91 83,13 15,69 221,58 19,59 18,02 13,85 1,12

,064 ,402 ,110 ,068 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,291

14-15 évesek A 14-15 éves mintán elvégzett cluster analízis három lépésben különítette el a csoportokat. A csoportok távolsága = 3,377. A hetvenöt esetbol 37 került az 1. csoportba (21 fiú és 16 lány), 38 személy került a 2. csoportba (24 fiú és 14 lány). A variancia-analízis szerint a csoportok szignifikánsan elkülönülnek az alkati szorongás (p<,015), a BMI (p<,007), a testi énkép (p<,000), az IT2 (p<,000), a 60 m futás

52

(p<,000), a Cooper teszt (p<,000), a szlalom labdavezetés (p<,000), a helybol távolugrás (p<0,000), a Burpee teszt ((p<,000) és az izületi mozgékonyság (p<,001) alapján.

4.6.2. táblázat 14-15 éves általános iskolás fiú és lány minta cluster analízis során kapott csoportjai és a csoportok közötti variancia analízis (ANOVA) eredményei

Zscore(ASTATE) Zscore(ATRAIT) Zscore(BMI) Zscore(TSCS) Zscore(IT1) Zscore(IT2) Zscore(HATVAN) Zscore(COOPER) Zscore(SZLALOM) Zscore(HTU) Zscore(BURPEE) Zscore(IMO) Zscore(STEGY)

Cluster (N=75)

F

Sig.

1 (N=37) 2 (N=38) fiú (n=21), fiú(n=24), lány (n=16) lány(n=14) -,09 ,09 -,45 ,15 -,07 ,48 ,41 -,39 -,38 ,10 -,57 ,25 -,89 ,69 1,00 -,38 -,39 ,45 ,96 -,64 ,73 -,04 -,10 ,68 -,21 -,45

,72 6,26 7,70 13,38 3,82 12,56 60,46 55,19 16,31 81,99 13,41 12,65 2,17

,398 ,015 ,007 ,000 ,054 ,001 ,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,001 ,145

4.7 Eredmények megbeszélése

A fiú életkori csoportok faktormintázata variábilis képet mutat. Közös jellemzojük a 60 m futás és a szlalom labdavezetés 1. faktorba tömörülése. A középso és felso életkori csoportokban a helybol távolugrás eredménye kerül az 1. faktorba. A Cooper teszt az alsó és a felso életkori csoport esetében szintén az 1. faktorba kerül. Megfigyelheto, hogy a testtömeg index (BMI) mindhárom életkori csoport esetében más- más faktorba került. A lányok korcsoportjainak faktormintázatának vizsgálata során szabályszeru jellemzoket találtunk. A 60 m futás, a szlalom labdavezetés, és a helybol távolugrás egy faktorba tömörülése mindhárom életkori csoportra jellemzo, illetve a fiúk eredményeit követik. A BMI a 2. faktorban (10-11 és 14-15 életkori csoport) és az 1. faktorban (12-

53

13 életkori csoport) megjelenése, a fiúkra is jellemzo jelenséget sejteti, mely szerint a testtömeg index a különbözo életkorokban más- más motoros képesség (együttes) eredményére van hatással. Az eredmények azt mutatják, hogy az izületi mozgékonyság és a testtömeg index konzekvensen más faktorba kerül valamennyi életkori csoport esetében. Ez az eredmény a fiúknál is hasonlóan alakult, ezért megállapíthatjuk, hogy a 10-15 éves korosztálynál a testösszetétel nincs hatással a csípo izület mozgékonyságára. Meg kell jegyeznünk, hogy a BMI mind a fiúk, mind a lányok esetében 25 alatt volt, azaz kórosan elhízott tanuló nem szerepelt a mintában. A statikus egyensúly a 10-11 éves lányoknál mindkét faktorban szerepel, a középso és felso életkorokban a 3. faktorba esik a helybol távolugrással (12-13 évesek) és az izületi mozgékonysággal (14-15 évesek). A fiúk eredményének összehasonlításával láthatóvá válik, hogy a testarányok és a statikus egyensúly a lányoknál a 10-11 éves korcsoportban jelez kapcsolatot, a fiúknál a 12-13 éveseknél adódik hasonló eredmény. Úgy gondoljuk, hogy a testarányok alakulása a biomechanikai feltételek módosulását is létrehozza, azonban a gyermek viszonylag gyorsan képes a felbomló egyensúlyi helyzetet harmonizálni. Feltételezzük, hogy az egyensúlyozó képességben létrejövo negatív tendencia oka (biológiai okok miatt a lányok esetében hamarabb) a testarányok megváltozása. Eredményeink szerint azonban ez a szakasz viszonylag rövid ideig tart és jól kompenzálható. A szakirodalmi adatok szerint az egyensúly két csúcsban fejlodik. (51) Úgy gondoljuk, hogy a serdülés elején létrejövo testalkati változások felelosek az elso teljesítmény visszaeséséért, azonban a második fejlodési csúcs utáni regresszió a szomatikus változások mellett pszichés okokkal is magyarázható. Cluster analízisel kapott eredmények azt sugallják, hogy a motoros teljesítoképesség szintje variációs tényezo a 10-15 éves általános iskolás tanulók motoros képességeinek vizsgálata során. A csoportok közti különbségek nem magyarázhatók a testalkati fejlettséggel. Véleményünk szerint a csoportok közötti eltéréseket a neuro- musculáris rendszer fejlettségi szintje és az alapveto mozgásminták elsajátításában szerzett jártasság együttesen határozzák meg. Lényegében a sportképességek hátterét adó koordinációs képességek – a kortikális és szubkortikális agyi területek fejlettségi szintje és a gyakorlás (tanulás) során megszerzett mozgástapasztalat – együttesen befolyásolják a tanulók motoros teljesítményét. Az az eredmény, hogy a csoportok már 10-11 éves korban jól

54

elkülönülnek azt bizonyítja, hogy jóval tíz éves kor elott megindul a motorium funkcionális differenciálódása (9. számú melléklet). A felso tagozatba érkezo gyermek már ügyes és ügyetlen csoportba sorolható, és ez az „olló” a késobbi életkorokban egyre inkább szétnyílik. A motoros képességek jelentosen eltéro szintje az osztálykeretben foglalkoztatott tanulók motivációs problémájához vezethet. A tanár igyekszik az órán differenciált feladatokat adni, azonban sok esetben a tárgyi- és eszközbeli feltételek határt szabnak ennek. Az ügyes tanulók alulmotiváltakká válnak, ha nem kapnak a fejlettségi szintjüknek és a fejlodési sebességüknek megfelelo ingert. Az ügyetlen tanulók, akik alacsonyabb fejlettségi szinten vannak, és valószínuleg a fejlodési sebességük is lassúbb, következetesen kudarcot élnek át, és egyrészt elmaradnak a testnevelés és a sportfoglalkozástól, másrészt a sorozatos negatív élmények hatására ellenállás alakul ki a mozgással-, a testnevelés órával-, és áttolás révén a testnevelo tanárral szemben is. A negatív emóciók stresszként érik a gyermeket, és a frusztrált viselkedés agresszív tendenciákat eredményez, melynek kiélése a tanár irányába többnyire akadályozott. A társak felé – ha megfeleloen szabályozott az iskola belso élete (házirend) és a neveloi magatartás következetes – szintén nem ad lehetoséget a gyermek számára a felgyülemlett feszültség levezetésére. A frusztrált állapotot (szorongást) a gyermek szeretné elkerülni. Ezeket a védekezo kísérleteket nevezzük elhárító mechanizmusoknak (118), melynek egyik formája az áttolás. Ha folyamatosan fennáll a gyermek mozgással szembeni ellenállása, fixálódhat és az inaktivitás negatív személyiség vonássá alakulhat. Tizenkét-tizenhárom éves korban a kognitív funkciók elég fejlettek ahhoz, hogy „ügyesnek” vagy „ügyetlennek” tartsa magát a gyermek, és ez az „önmeghatározás” azt jelenti, hogy azok, akik ügyetlennek tartják magukat más szabadido elfoglaltságot választanak maguknak és idolegesen vagy véglegesen távol maradnak a sporttól. Ha az alapveto mozgásminták elsajátítása és a koordinációs képességek szintje nem jutott megfelelo szintre (kritikus határ) a kondicionális képességek hatékony fejlesztése nem megvalósítható. Ezért a koordinációs képességek optimális szintje nem összetevoje, hanem elofeltétele a kondicionális képességek fejlesztésének, a vizsgált életkorokban.

55

Az említett jelenségek hátterében az egyéni motívumok mellett a környezeti hatások megváltozását sejtjük. Az urbanizáció és a technikai civilizáció együttesen befolyásolja a gyermek mozgásfejlodését. Az elvárosiasodott környezet nagyrészt megszüntette azokat a kihívásokat, amelyek korábban jól segítették a generális mozgások kialakulását, fejlodését (kúszás, mászás, futás, ugrás, dobás). A TV és a számítógép elott ülo és játszó gyermek emblémája lehetne a hipoaktív, rosszul táplálkozó, alkalmazkodási zavarokkal küzdo, elhízott kisiskolásnak. Természetesen azok a gyermekek, akiket szüleik már két éves koruktól sokoldalúan foglalkoztatnak, megkapják a megfelelo minoségu, gyakoriságú és intenzitású mozgásingert. Mozgásfejlodésük folyamatos és intenzív lesz. Az egészséges életmód kialakítása és a magaszintu munkavégzo képesség megteremtése minden gyermek állampolgári joga. A fejleszto ingereket kulturált körülmények között az iskolai testnevelés keretén belül kell, hogy megkapják. A problémák okát Arday (4) az alsó tagozatos testnevelés elégtelen megvalósulásában látja. A hiányosságokat három pontban lehet összefoglalni: 1.

Nem megfelelo létesítmény helyzet, melynek megoldására kormányprogram indult tornaterem építési program formájában. Az eredmények biztatóak, azonban a felépített új tornatermek fenntartása komoly erofeszítéseket igényel mind a használók (iskola), mind a fenntartó (önkormányzat) részérol.

2.

Nem megfelelo tanterv. A jelenlegi tantervek a sportágak felol közelítik meg a mozgás fejlesztését. A tanagyag összeállításánál az alapsportágak mozgásanyagának elsajátítását veszik alapul, amit a gyermekek többsége az adott életkorban meg tud tanulni. Eszerint a gyermekek nem a feladatmegoldást sajátítják el, hanem a mozgások kész formáját, a sportági technikákat tanulják meg. Ez a sematikus ismeretszerzés elveszi a próbálkozások örömé t és az így szerzett tapasztalat, nem válik belsové (interiorizáció) olyan könnyen, mintha a gyermek maga érezne rá a mozgásra. A mozgásos cselekvéstanulás során gyakorlóhelyzetben tanítjuk a technikát, vagyis az adott helyzetben ismételtetjük a kész megoldást. Sok esetben a begyakorolt technika más feladathelyzetben nem mobilizálható. Életszeru körülmények között (pl.

56

verseny szituáció) a sematikusan begyakorolt mozgások helyett a feladathelyzetben történo gyakorlás által megszerzett az adott szituációhoz igazítható, plasztikus készségek kialakítása lenne kívánatos. A mozgáskészség kialakítása és fejlesztése a beállítódások másfajta kibontakozását is létrehozza. A kész mozgássémák megtanulása konformista, irányítható, külso kontrollos attitudu egyéneket hoz létre. Demokráciában a cél az öntudatos, önállóan dönteni és vitatkozni képes, kooperatív, szabad és felelosségteljes személyiség kialakítása. A feladathelyzethez történo gyakorlás a tanulót folyamatosan újabb döntési helyzetek elé állítja, melyek során megismeri lehetoségeit, képességeit és megtanulja azokat, különbözo körülmények között alkalmazni. Egyfajta motoros kompetenciára tesz szert a gyakorlás során. 3. Nem megfelelo személyi feltétel. A tanítók képzése, igazodva a sportági szemléletu tantervekhez, ugyancsak sportág centrikus. Azonban a rövid képzésu ido alatt nem szerezhetnek a jelöltek megbízható tudást. Az általános iskolában az utánzásos tanulás fontos szerepet játszik. A tanító a legtöbb esetben nem képes az adott mozdulatot vagy mozgássort a mozgás tér- ido és dinamikai jellemzoinek megfeleloen bemutatni. A tanítók legtöbbször nem rendelkeznek versenyzoi múlttal, nincs versenytapasztalatuk. A gyakorló testnevelo tanári munka egyik legfontosabb része az új elemek, gyakorlatok pontos bemutatása mellett, az oktatás során alkalmazott segítségadás. A segítségadás rendkívul felelosségteljes munka, mely nagy tapasztalatot, önbizalmat kíván. Egy rossz mozdulattal el lehet venni a tanuló kedvét a további gyakorlástól. Egy apró félre nyúlásból, rosszul helyezkedésbol súlyos sérülések származhatnak. Ezen tényezok összegzodése a fiatal tanítóknál nem okoz problémát, azonban az idosebb, alacsony fizikai aktivitású, esetleg súlyfelesleggel bíró tanítók esetében sorozatos kudarcélményhez és elbizonytalanodáshoz vezethet. Általános jelenség, hogy az órarendi testnevelés órák egy részét elhagyják, helyette más tantárgyakból pótló órák kerülnek megtartásra.

57

4.8 Következtetések

1. A vizsgált változók kapcsolatára vonatkozó szerkezeti különbségeket a nemek és az életkori csoportokat illetoen csak részben tudtuk bizonyítani. A szomatikus, a motoros és az emocionális szférák közötti kapcsolatok fennállnak, a vizsgált életkori csoportok esetében „laza” és kapcsolatuk idolegesnek mondható. A megfogalmazott hipotézis részben tartható. 2. A kondicionális és a koordinációs képességek struktúrája ebben az életkorban nem követi a szakirodalomban leírt szabályszeruségeket. 3. Megfelelo mozgásinger nélkül a kondicionális képességek nem tudnak elkülönülni, az egyénre jellemzo mozgás szerkezet kialakulásáig invariáns látens állapotban maradnak. 4. A motoros képességek belso szerkezetének vizsgálata alapján arra következtetünk, hogy a kondicionális képességcsoportok (ero, gyorsaság, állóképesség) a 10-11 éves korban invariáns, látens állapotban vannak. A differenciálódás 11 éves kor után kezdodik és a serdülokor végére teljesedik ki. (9. számú melléklet) A képességcsoportok kialakulásában elsosorban a szervezet morfológiai fejlettsége játszik szerepet. A kondicionális képességek struktúrájának változásával nehezen írható le az általános iskolások mozgásfejlodése. A kondicionális képességek differenciálódása mellett a serdülok mozgásának alakulásában a mozgások tér- ido-dinamikai jellemzoi játszanak szerepet. Az általános iskolában az adott mozgás nem a kondicionális képességek szintjétol függ, hanem az alapveto mozgásminták (futás, ugrás, dobás) elsajátításának szintje az, amely befolyásolja a serdülok motoros teljesítményét. A mozgásfejlodés törvényszeruségei szerint a reflexektol a motoros képességek kialakulásáig tartó folyamat sajátos kontinuitást mutat. (Pl. asszimetrikus tónusos nyaki reflex-kúszás- mászás- járás- futás) A vonatkozó hipotézis csak részben tartható. 5. Edzéshatást okozó mozgásinger nélkül a motoros képességek struktúrája az egyes szervek szervrendszerek fejlettségi szintjétol függoen alakul, a testarányok és a pszicho- motoros változások tükrében módosulnak.

58

6. Cluster analízissel kapott eredményeink azt sugallják, hogy a motoros teljesítoképesség szintje variációs tényezo a 10-15 éves általános iskolás tanulók motoros képességének vizsgálata során. A csoportba kerülést nem befolyásolta, az hogy a tanuló fiú vagy lány. Véleményünk szerint a csoportok közötti eltéréseket a neuromusculáris rendszer fejlettségi szintje és az alapveto mozgásminták elsajátításában szerzett jártasság együttesen alakítják. Lényegében a sportképességek hátterét adó koordinációs képességek és a gyakorlás (tanulás) során megszerzett mozgástapasztalat – együttesen befolyásolják a tanulók motoros teljesítményét. Az az eredmény, hogy a csoportok már 10-11 éves korban jól elkülönülnek azt a feltevésünket, támasztja alá, hogy jóval tíz éves kor elott megindul a motoros képességek funkcionális differenciálódása. A vonatkozó hipotézis, korlátozás nélkül tartható.

59

5. fejezet SZORONGÁS, AROUSABILITÁS, ÉN-HATÉKONYSÁG ÉS TESTI ÉNKÉP VIZSGÁLATA 10-15 ÉVES ÁLTALÁNOS ISKOLÁS TANULÓKNÁL A statisztika a korábbi eredményekhez hasonlóan tükrözi a populáció paramétereit. A szorongás skálák pontszámai a magyar sztenderd értékeket követik. (132) A testi énkép skála eredményei a korábban mért értékek körül alakultak. (142, 143, 145) Az általános én-hatékonyság és a sporttevékenységre való készenlét vizsgálatára alkalmazott önértékelo skála statisztikája is hasonlóan alakult a korábbi vizsgálatok eredményeihez. (146), (5.1.1. táblázat) A vonatkozó hipotézisek korlátozás nélkül tarhatók. 5.1.1. táblázat Átlag, szórás és Cronbach alfa értékek 10-15 éves általános iskolás tanulóknál

AAI/AN AAI/AU STAIC/A-State STAIC/A-Trait GSES SEPES Tennessee /testi énkép

Teljes minta(N=213) átlag szórás α 28 6,70 ,82 27,31 7,05 ,80 33,74 5,27 ,82 34,22 5,78 ,82 27,79 4,13 ,70 57,60 15,69 ,86 64,72 10,97 ,36

Fiúk (N=101) átlag szórás α 27,38 7,28 ,83 27,90 8,27 ,85 34,04 4,72 ,73 32,15 4,41 ,76 27,96 3,91 ,64 57,48 16,87 ,87 66,90 11,64 ,43

Lányok (N=112) átlag szórás α 28,50 6,20 ,81 26,83 5,89 ,73 33,50 5,70 ,86 35,91 6,24 ,85 27,66 4,32 ,74 57,70 14,78 ,85 62,94 10,13 ,28

A lányok szorongásra való hajlama (A-Trait) szignifikánsan magasabb, mint a fiúk szorongása, az életkori csoportok szerinti bontás elott. Az életkori csoportok közötti nemi különbségek, a szorongás esetében, a 14-15 éveseknél erosödnek fel (5.1.3. ábra). Az életkori csoportok között a sporttevékenységre való készenlét kivételével nem találtunk jelentos különbséget sem a szorongás, sem a testi énképre vonatkozó változók esetében. A sporttevékenységre való készenlét a fiú minta esetében a középso életkori csoportban (12-13 évesek) magasabb volt, az elozo életkorhoz (10-11 évesek) képest (5.1.1. ábra). Az életkori csoportokon belüli nemi különbségek eltéro struktúrát mutatnak. A 10-11 éveseknél nem találtunk statisztikailag jelentos különbséget a fiúk és a lányok attitüd vizsgálata során. A 12-13 éves fiú és lány csoport között jelentos különbség vált láthatóvá a testi énképben a fiúk javára (t= 2,210, p< 0,038), (5.1.2. ábra), egyide-

60

juleg a pillanatnyi szorongás esetében a lányok javára (t= 2,220, p< 0,029). A serdülo fiúk és lányok közötti önértékelésbeli különbség általánosnak mondható jelenség.

60,1

65

58,4 56,1

pontszám

60

60,78

55 50 45

55 49

p<,032

Lányok

40

Fiúk

10-11 évesek 12-13 évesek 14-15 évesek

5.1.1. ábra Sporttevékenységre való készenlét (SEPES) eredményei három életkori csoportban fiúknál és lányoknál A 14-15 éveseknél megváltozik a struktúra és a nemek közötti különbségek egyedül a szorongásra való hajlamban tükrözodnek.

70

66,5

69 68 pontszám

67 66

59,7

65 64

65,6

62,1 65,4

63

65,2

62

p<,038

61 60

Lányok Fiúk

10-11 évesek 12-13 évesek 14-15 évesek

5.1.2. ábra Tennessee testi énkép (TSCS) eredményei három életkori csoportban fiúknál és lányoknál Az általános én-hatékonyságot méro skála (GSES) belso megbízhatósága 0,64 és 0,74 között mozgott. A skála, egyezésen alapuló és diszkriminációs érvényessége a különbözo életkorokban eltéro struktúrát eredményezett. A többváltozós regressziós egyenlet

61

alapján megállapíthatjuk, hogy a 10-11 éves csoportban lineáris függvény-kapcsolat áll fenn a függo változóként kezelt általános én-hatékonyság és a Tennessee testi énkép alskála eredményei között (r=,341, p<,001). A regressziós vizsgálat szerint a 12-13 éveseknél a pillanatnyi szorongás (A-State), a 14-15 éveseknél az alkati szorongás (ATrait) kerül a modellbe (r=,273, p<,015 és r=,321, p<,049).

40 39

35,4

38

35

pontszám

37

36,3

36 35 34 33

34

32 31

32,9

p<,025

Lányok

30

31,8

10-11 évesek

Fiúk

12-13 évesek 14-15 évesek

5.1.3. ábra Szorongásra való hajlam (A-Trait) eredményei három életkori csoportban fiúknál és lányoknál A sporttevékenységre való készenlét skála (SEPES) megbízhatósága 0,85 és 0,87 között változik.

5.2.1. táblázat Prediktív érvényesség (lineáris regresszió) a sporttevékenységre való készenlét (függo változó) az arousal, a pillanatnyi szorongás és az általános énhatékonyság között 10-15 éves általános iskolásoknál

AAI/AU

Teljes minta (N=213) -,16

Fiúk (N=101) -,15

Lányok (N=112) -,16

-,19*

-38**

-,13

,16

,17

,16

STAIC/A-Trait GSES * p< 0,05; ** p< 0,01

A sporttevékenységre való készenlét (SEPES) mint helyzet-specifikus én-hatékonyság jellemzo szintén eltéro szerkezetet jelez a többi személyiség össze tevovel. Az életkori csoportok belso szerkezetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 10-11 évesek esetében a

62

sporttevékenységre való készenlét nincs lineáris kapcsolatban sem, a szorongás sem a testi énkép változóival. A 12-13 éves csoportban az arousabilitás szintje és a sporttevékenységre való készenlét pozitív lineáris függvény kapcsolatottal jellemezheto (r=,366, p<,009). A 14-15 éveseknél a testi énkép és a sporttevékenységre való készenlét pozitív függvény kapcsolata jól mutatja, hogy a kognitív fejlodés elérte azt a szintet, ahol a gyermek összekapcsolja a sportolás eredményét és a fizikai állapot minoségét (r=,373, p<,023). 5.3.1. táblázat Sporttevékenységre való készenlét skála (SEPES) statisztikája (átlag, rész-egész korrelációs együttható) 10-15 éves általános iskolásoknál

SportSE1 SportSE2 SportSE3 SportSE4 SportSE5 SportSE6 SportSE7 SportSE8 SportSE9 SportSE10 SportSE11 SportSE12 alpha

Teljes minta (N=213) átlag korr. 5,10 ,65 5,03 ,67 4,34 ,61 5,23 ,52 4,86 ,64 3,76 ,44 4,67 ,43 4,40 ,49 4,96 ,47 5,38 ,47 4,55 ,57 5,32 ,54 ,86

Fiúk (N=101) átlag 5,07 4,91 4,50 4,94 4,83 3,88 4,75 4,43 4,78 5,26 4,68 5,44

korr. ,72 ,62 ,70 ,47 ,67 ,48 ,45 ,54 ,55 ,57 ,53 ,49 ,87

Lányok (N=112) átlag 5,13 5,12 4,22 5,45 4,88 3,68 4,61 4,37 5,10 5,47 4,45 5,22

korr. ,57 ,71 ,54 ,58 ,62 ,40 ,42 ,45 ,39 ,38 ,61 ,59 ,85

A skála egy évvel késobb újra felvételre került. Ötvennyolc 12-13 éves tanulót egy évvel késobb azonos körülmények között megvizsgáltunk. A sporttevékenységre való készenlét (SEP ES) esetében az irodalmi adatoknál gyengébb de szignifikáns összefüggést találtunk az egy éves teszt-reteszt mérés alkalmával (r=,236, p< ,037). Hasonlóan az 1. tanulmány többváltozós módszereihez jelen vizsgálat során is cluster analízist használtunk csoportosító módszerként.

63

A csoportosítás célja ebben az esetben is az volt, hogy az eljárás végén a létrejött clustereken belül a változók szórása kicsi, a clusterek között viszont nagy legyen. Az eljárás végén minden személy abba a csoportba kerül, melynek középpontjához, vagyis a clusterhez tartozó esetek átlagához közelebb esik. Az elozetes feltételezés és az elemszám nagysága szerint két csoport elkülönítése látszott célszerunek. 10-11 évesek A program három lépésben különítette el a csoportjainkat. Az 1. csoport 44 személybol áll (fiú=24, lány=20). A 2. csoport 52 fot tartalmaz (fiú=32, lány=20). A variancia-analízis eredménye szerint a csoportok valamennyi változó esetében szignifikánsan eltérnek egymástól. A csoportok egymástól való távolsága = 28,925. A létrejött clustereket önálló változóként mentettük. A csoportok közötti különbségeket valamennyi változó figyelembe vételével diszkriminancia-analízissel ellenoriztük. A

diszkriminancia-analízis

eredménye

azt

mutatja,

hogy

a

csoportok

a

sporttevékenységre való készenlét, az AAI/szorongás és az AAI/arousabilitás vonatkozásában valóban elkülönülnek. A modellbe bekerült három változó elég eros ahhoz, hogy a csoportokat megkülönböztesse (Wilks' lambda = 0,201, chi2 =40,834, df=3, p<,000). Ezek alapján a Fischer- féle lineáris diszkriminancia egyenletek a köve tkezoképpen alakulnak: 1. csoport = 0,79 × AAI/szorongás -0,540 × AAI/arousal + 630 × SEPES - 24,708. 2. csoport = 1,38 × AAI/szorongás -0,307 × AAI/arousal + 1,05 × SEPES – 53,835 A két függvény segítségével abba a csoportba soroljuk az esetünket, amelyben a nagyobb értéket mutatja.

12-13 évesek A program négy lépésben különítette el a két csoportot. Az 1. csoportban (n=46) 22 fiú és 24 lány, a 2. csoportban (n=33) 11 fiú és 22 lány eseteit találjuk.

64

A variancia-analízis eredménye alapján megállapíthatjuk, hogy a csoportok lényegesen különböznek a pillanatnyi szorongás (A-state), az alkati szorongás (A-Trait), az AAI/szorongás, az AAI/arousabilitis, és a sporttevékenységre való készenlét a testi énkép és az általános én-hatékonyság vonatkozásában. A csoportok egymástól való távolsága = 31,382. A diszkriminancia-analízis eredménye szerint, a csoportok jól elkülönülnek a sporttevékenységre való készenlét, az AAI/szorongás, és a Tennessee testi énkép vá ltozók együttes hatása révén. A három változó megfeleloen eros diszkriminációs jelentoséggel bír a csoportok megkülönböztetése során (Wilks’ lambda =0, 268, chi2 =61,203, df=3, p<,000). A Fischer-féle lineáris diszkriminancia egyenletek a következoképpen írhatók fel: 1. csoport = 0,203 × AAI/szorongás + 0,625 × TSCS + 0,827 × SEPES – 53,643. 2. csoport = 0,429 × AAI/szorongás + 0,511 × TSCS + 0,491 × SEPES – 33,574. A két függvény segítségével abba a csoportba soroljuk az egyes személyeket, amelyben a nagyobb értéket adja.

14-15 évesek Az 1. csoportban (n=19) 8 fiút és 11 lányt, a 2. csoportban (n=19) 10 fiút és 9 lányt különített el a program. A variancia-analízis eredménye alapján a létrejött clusterek az AAI/arousabilitas és a pillanatnyi szorongás kivé telével valamennyi változó vonatkozásában jól elkülönülnek. A csoportok közötti távolság = 23,419. A diszkriminancia-analízis szerint a sporttevékenységre való készenlét, a Tennessee testi énkép, és az alkati szorongás (A-Trait) változók együttes hatása megfeleloen eros ahhoz, hogy a létrejött csoportokat elkülönítse (Wilk’s lambda =0,233, chi2 =48,830, df=3, p<,000). A Fischer-féle lineáris diszkriminanciós egyenletek a következoképpen alakulnak: 1. csoport = 3, 564 × A-Trait + 2,682 × TSCS + 1,221 × SEPES – 168,932.

65

2. csoport = 4,173 × A-Trait + 3,113 × TSCS + 1,578 × SEPES – 234,699. A két függvény segítségével abba a csoportba soroljuk az egyes tanulókat, amelyben a nagyobb értéket adja. 5.4.1. táblázat 10-11 éves általános iskolás fiú és lány minta cluster analízis során kapott csoportjai és a csoportok közötti variancia analízis (ANOVA) eredményei Cluster (N=96)

STAIC/A-STATE STAIC/A-TRAIT AAI/szorongás AAI/arousal TSCS testi énkép GSES SEPES

1 (N=44) 2 (N=52) fiú (n=24), fiú (n=32), lány (n=20) lány (n=20) 34,42 29,75 37,95 32,00 31,73 24,42 29,52 24,35 56,07 74,50 26,48 29,19 40,33 67,94

F

Sig.

17,47 26,89 36,54 13,50 142,43 6,94 65,99

,000 ,000 ,000 ,000 ,000 ,010 ,000

A táblázatban a következo változók szerepelnek: pillanatnyi szorongás (STAIC/ ASTATE), alkati szorongás (STAIC/ A-TRAIT), AAI/szorongás, AAI/arousabilitás, Tennessee/ testi énkép, általános én-hatékonyság (GSES) és Sporttevékenységre való készenlét (SEPES). 5.4.2. táblázat 12-13 éves általános iskolás fiú és lány minta cluster analízis során kapott csoportjai és a csoportok közötti variancia analízis (ANOVA) eredményei Cluster (N=79) 1 (N=46) 2 (N=33) fiú (n=22), fiú (n=11), lány (n=24) lány (n=22) STAIC/A-STATE STAIC/A-TRAIT AAI/szorongás AAI/arousal TSCS testi énkép GSES SEPES

32,96 31,24 25,20 25,76 70,00 28,15 71,91

35,30 37,36 32,48 31,33 52,97 26,18 43,76

66

F

Sig.

5,33 26,03 24,02 13,48 74,20 4,66 90,11

,024 ,000 ,000 ,000 ,000 ,034 ,000

5.4.3. táblázat 14-15 éves általános iskolás fiú és lány minta cluster analízis során kapott csoportjai és a csoportok közötti variancia analízis (ANOVA) eredményei Cluster (N=38)

STAIC/A-STATE STAIC/A-TRAIT AAI/szorongás AAI/arousal TSCS testi énkép GSES SEPES

1 (N=19) fiú (n=8), lány (n=11) 35,16 38,63 30,53 28,21 57,05 25,84 46,62

2 (N=19) fiú (n=10), lány (n=9) 32,42 31,42 24,84 25,53 68,95 29,37 67,13

F

Sig.

3,71 30,39 17,62 2,45 30,59 6,85 49,19

,062 ,000 ,000 ,127 ,000 ,013 ,000

5.5 Eredmények megbeszélése Mindkét én-hatékonyság skála tartalmilag megbízhatónak és gazdaságosnak mutatkozott. A sporttevékenységre való készenlét esetében az egy éves teszt-reteszt vizsgálat idobeli stabilitást is jelez. A nemek között, és a korcsoportok között nem kaptunk statisztikusan jelentos különbséget, illetve az eredmények a felnott populáció hasonló értékeit közelítik. Bandura (18) határozottan állítja, hogy az én-hatékonyság helyzet-specifikus jellemzo, mely csak egy adott szituációban alkalmas arra, hogy megbízhatóan jelezze elore az adott tevékenység pozitív kimenetelét. A vizsgálat során szerzett tapasztalataink alapján megállapíthatjuk, hogy az általános én-hatékonyság (GSES) skálát már 10 éves korban is megbízhatónak és érvényesnek találtuk. A nemek és a korcsoportok közötti feltételezett különbségeket nem sikerült bizonyítani melynek okát abban látjuk, hogy ebben az életkorban még alacsony a skála differenciáló ereje és feltétlenül magasabb elemszám is szükséges a különbségek vizsgálatához. Schwarzer és Jerusalem (127) eddig 18000 mérés eredményét dolgozta fel és az internetes adatbázis folyamatosan bovül. (www.fu-berlin.de/gesund/skalen) A sporttevékenységre való készenlét (SEPES) belso függvény kapcsolata 12-13 éves korban a szorongás testi tüneteit reprezentáló arousal szinttel és 14-15 éves korban a testi énképpel azt jelzi, hogy a skála prediktív érvényességgel bír egyrészt a magasabb

67

feszültség szinttel rendelkezo gyermek mozgás utáni vágya (hiszen pozitív a kapcsolat a SEPES és az AAI/arousal között), másrészt a testalkattal, a külso megjelenéssel és az egészséges életmóddal összefüggo önértékeléssel. Azaz egy 12-13 éves tanuló azért kezd el sportolni, mert belülrol feszíti valami (endogén okok), míg a 14-15 éves a fizikai aktivitást eszközként kezeli és fontosnak tartja, hogy alakját formálja és egészséges életmódot alakítson ki (exogén okok). Úgy gondoljuk, hogy 10-15 éves korban a gyermek önmagáról alkotott képe és addigi tapasztalatai alapján még nem képes elhelyezni magát az adott szituációban. A különbözo tevékenység szintek elkülönülten jelentkeznek és konkrét (gyakorlatias) jelleget öltenek. A kognitív folyamatok különösen az absztrakciós képesség fejlodésével a pszichés folyamatok között összefüggés jön létre a gyermek tudatában is, mely a megerosítések során személyiség jellemzokké alakulnak. A belso függvénykapcsolatok eredményei megmutatták, hogy a gyermek pszichikus fejlodését 10-15 éves korban igen variábilis kép jellemzi. Feltételezzük, hogy az alacsony én-hatékonyság mögött egyfajta akadályoztatás érzés (frusztráció) húzódik meg mely a 10-11 éveseknél inkább fizikai (testi) jellegu, a késobbi életkorokban mentális színezetet kap (szorongás). Értheto ez hiszen az alakváltozás megindulása, annak észlelése és értékelése közötti ido kritikus idoszak hiszen az énkép látens alakulásáról van szó. A pillanatnyi szorongás emelkedését erre az idoszakra tehetjük. A pillanatnyi szorongás személyiségbe integrálódása a gyermek egyik azon képességétol függ, hogy a megváltozott külso és belso tulajdonságait mennyire képes hatékonyan elfogadtatni a környezetével. Mennyire tudja a belso folyamatok és a megváltozott követelmények okozta bizonytalan én állapotot egyensúlyba hozni. Milyen gyorsan és sikeresen tud alkalmazkodni. Az igazán hatékony gyermekek képesek az osztály egy részét befolyásolni, mintegy az osztály természetes vezérévé válnak. Szavuk dönto, véleményüket elfogadják a többiek és ez további megerosítést jelent arra vonatkozóan, hogy képesek az adott helyzetben a legjobbat nyújtani, és sikerrel megoldani a problémákat. A vizsgálatban kimutatott lineáris összefüggés a testmagasság és a pillanatnyi szorongás között, inkább azt támasztja alá, hogy az átlagostól eltéro testmagasságú tanulók (lehet alacsonyabb, de lehet magasabb is) szorongási szintje magasabb, mint a társaké. (deviancia érzés) A vonatkozó hipotézis csak részben tartható.

68

A serdülok attitüd vizsgálata kiemelt figyelmet érdemel, hiszen a késobbi viselkedési problémák okai erre az életkorra vezethetok vissza. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a legújabb tudományos eredmé nyek folyamatosan kerüljenek alkalmazásra a gyakorlatban. Az általunk használt két pszichometriai skála alkalmasnak mutatkozott arra, hogy az életkori sajátosságokat figyelembe véve megfelelo értékeléssel megjósoljuk a gyermekek eredményességét a különbözo tevékenységi formákban. A cluster analízis eredménye szerint a prepubertáskorú gyermekek (10-11 évesek) emocionális folyamataik alapján két csoportra különíthetok: az egyik csoport alacsonyabb szorongási szinttel és alacsonyabb arousabilitással, ugyanakkor szignifikánsan magasabb sporttevékenységre való készenléttel jellemezheto. A testi énkép és az általános én-hatékonyság még nem játszik szerepet a különbözo emocionális állapottal rendelkezo csoportok kialakulásában. A magasabb szorongás – nem patoló giás szinten – ebben az életkorban a korosztályra jellemzo megemelkedett aktivitási szintet tükrözi, melynek során a feszültséget szívesen csökkenti testmozgással, sporttal. Úgy véljük, hogy a feszültség (átalakításának) testmozgással való csökkentésével kedvezo kapcsolatot (kondicionálás) alakíthatunk ki a késobbi egyensúlymegorzo magatartás fenntartásához. Ebben az életkorban az emocionális folyamatok kevéssé tudatosulnak, „a prepubertáskorú gyermek extrovertált beállítódásában és szüntelen aktivitásában nem ér rá önvizsgálatra vagy az önmaga természetérol való reflexiókra”. (77) A 12-13 évesek csoportjai a variancia-analízis alapján hasonlóan differenciálódnak. Ahogy az elozo korosztály csoportjainál nem ismerhettünk fel nemspecifikus jelleget, itt is elmondhatjuk, hogy a csoportok létrejöttét a nemek nem befolyásolták. Hasonlóan az elozo életkori csoport eredményéhez a clusterek közötti különbséget a szorongás és a sporttevékenységre való készenlét hozza létre, kiegészülve a testi énképben megnyilvánuló eltérésekre. Ha a csoport szétválasztó változók belso szerkezetét vizsgáljuk, azt találjuk, hogy hasonlóan a 10-11 évesekkel, a magasabb sporttevékenységre való készenlét alacsonyabb szorongással jár együtt, és a testi énkép kedve zobb szintjét sejteti. Úgy gondoljuk, hogy az emocionális folyamatok tudatosulása képessé teszi a serdülot arra, hogy önmagáról, személyiség tulajdonságairól és azok fejlettségi szintjérol számot adjon. Képessé válik arra, hogy mások személyiségét megítélje,

69

megfigyelve a környezetét, saját attitudjeit annak tükrében értékelje. Tisztában van azzal, hogy jót vagy rosszat csinált, az adott feladatot el tudja-e végezni vagy nem, illetve, hogy magatartása megfelel-e a közösség elvárásainak. A 14-15 évesek többváltozós modellje azt erosíti meg, hogy a sporttevékenységre való készenlét, a szorongás, és a testi énkép fontos változók a serdülok emocionális szempontból különbözo csoportjainak elkülönülésében. A sporttevékenységre való készenlét magasabb szintje, kedvezobb testi énképpel és alacsonyabb szorongásra való hajlammal párosul. Az alacsonyabb szorongási szint ebben az esetben is Hanin "Individual Zones of Optimal Functioning" elméletét látszik alátámasztani, mely szerint az optimális muködést eltéro szorongási szint jellemzi az egyes személyek temperamentumának és nevelési körülményeinek megfeleloen. (60) Úgy látszik, hogy a személyiség kibontakozásának folyamata a serdülés során az önértékelés fokozott megjelenésével bovül ki. A késobbi életszakaszokban megszerzett képességek, készségek (kompetenciák) tudatosulása (értékelése) folyik egy kimondottan instabil fiziológiás fázisban (30), ahol a fizikai egyensúly megbomlása és az emocionális folyamatok tudatosulásából fakadó bizonytalanság érzés együttesen van jelen. A biológiai változásokhoz hasonló súlyúak azok az események, amelyek ezzel összefüggésben a családdal és a kortársakkal való kapcsolatokban következnek be. A kortársakkal töltött ido növekedésével a serdülok és a szülok kapcsolata szükségszeruen megváltozik. A serdülokor „viszontagságos” idoszakát elsosorban a serdülo és a szülok közötti konfliktusok számának megnövekedése okozza. A vonatkozó hipotézis, korlátozás nélkül tartható.

A fejlodés biológiai jellemzoi (testmagasság, testömeg) gyors változásnak indulnak a serdülokor kezdetével. A kamasz a megváltozott biomechanikai viszonyokhoz nem képes gyorsan alkalmazkodni, ezért a mozgása sutává, esetlenné válik. A mozgás koordináltsága felborul, az alapveto mozgásminták (pl. járás) is szinte újratanulásra szorulnak. Motoros disszonancia jön létre, mely a kognitív folyamatok fejlett szintje miatt az emocionális folyamatokban is jelentkezik. Az egyensúly helyreállítása érdekében a korábban szerzett mozgástapasztalatok, kialakult mozgássémák korrigálására van szükség.

70

Úgy véljük, hogy azt a képességet mely felelos a folyamatos egyensúlyi helyzet fenntartására, a mozgásszabályozó és átállító rendszer fejlettsége befolyásolja. Úgy gondoljuk, hogy a rendszeresen sportoló tanulók magasabb szintu mozgásszabályozással bírnak, így esetükben a serdülokori egyensúly megbomlása nem annyira kifejezett. A sportolást, rendszeres testmozgást a mozgásfejlodés katalizátoraiként tekinthetjük ebben az idoszakban. A konfliktusokkal terhelt társas élet problémáinak megoldása a korábban megszerzett kompetenciák alkalmazásának hatékonyságán múlik. Az a személy, aki optimális szorongási szinttel, kedvezo önértékeléssel és megfelelo aktivitással bír, kompetensnek érzi magát és a problémákat nagyobb hatékonysággal tudja leküzdeni. Az egységes identitásérzés Erikson (41) szerint a felnottkort megelozo utolsó fejlodési krízis. A biztonságos önazonosság érzésének kialakításához a serdüloknek mind az egyéni, mind a társadalmi szférában "helyre kell tenni" identitásukat. Azok a serdülok, akik viszonylag gyorsan elérnek egy biztonságos identitásérzést, nagyobb esélyük van arra, hogy különösebb pszichológiai probléma nélkül alakul a további életük. A felnottséghez vezeto bio-pszicho-szociológiai átmenet diszharmonikus állapotokkal terhelt, azonban a legtöbb esetben a serdülok könnyedén veszik az akadályokat, és a folyamatos „küzdelem” során kikristályosodtak az életcélok, kialakultnak az életvezetési stratégiák és a fiatal felnott az önmegvalósítás útjára lép.

5.6 Következtetések

Mottó: „A gyermek önmagát, tárgyi és szociális környezetét elsodlegesen a saját testén át ismeri meg.” (76) Általános alapelvek: A tanulást ott kell elkezdeni, ahol éppen tart a gyerek. Csak lépésrol- lépésre szabad haladni, közvetlen visszajelzésrol gondoskodni kell, és minden gyermeket sikerélményhez kell juttatni (134).

A szükséglet felismerése, az alkalom megteremtése a felfedezéshez és az alkotó tevékenységhez (25).

71

A tanulás tartalmát és a módszert összhangba kell hozni a gyermek fejlodési fázisaival és a tanulás tartalmát a különbözo ismeretek körében egymással integrálni kell (115).

Szükséges intézkedések: 1.

Az új kutatások tükrében az alsó tagozatos testnevelés oktatás jelentosen felértékelodött. Szülessen rendelet arról, hogy az alsó tagozatban a testnevelés tantárgyat kizárólag testnevelo tanár vagy speciális testnevelés szakkollégiumot végzett tanító oktathasson.

2.

A jelenleg használatban lévo testnevelés tantervnek felülvizsgálata. Szükségesnek látjuk az oktatás tervezés átalakítását. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) mellett, olyan alternatív tantervek kidolgozását javasoljuk, melyek figyelembe veszik a tanulók fejlodési-érési folyamatát és a koordinációs képességek fejlesztésének érzékeny periódusait.

3.

Amennyiben a korcsoport motoros teljesítménye „kettészakadt”, kínáljon lehetoséget a tanterv arra, hogy motoros minoségi csoportok jöjjenek létre a motoros disszonancia elkerülése végett. A különbözo képességu csoportok célja az adekvát feladatok végrehajtásával, hogy a mozgásfejlodésben történo lemaradást behozzuk (motoros kiegyenlíto program) és a motoros képességeket kifejlesztve, kialakítsuk a motoros kompetenciát.

4.

Az új eredmények tükrében megváltozott felfogás „leszivárogtatása” az oktatási intézményekbe tanári továbbképzo programok segítségével.

72

5. fejezet 10-15 ÉVES ÁLTALÁNOS ISKOLÁS FIÚK ÉS LÁNYOK TESTI FEJLETTSÉGE, MOTOROS TELJESÍTMÉNYEI, TESTI ÉNKÉPE ÉS ÁLTALÁNOS ÉN-HATÉKONYSÁGI JELLEMZOINEK EGY ÉVES LONGITUDINÁLIS VIZSGÁLATA

Bevezetés A 2001-es adatfelvételt egy évvel késobb, 2002-ben megismételtük. A korcsoportonkénti és nemek szerinti elemszámokat a 6. táblázat mutatja be (11. sz. melléklet). A hosszmetszeti vizsgálatok problémája a relatíve kicsi elemszám. A 6. táblázatban található átlagokat és szórás értékeket a korábbi mérések eredményeihez (142, 143, 145) és a magyar sztenderd értékekhez hasonlítva nem találtunk lényeges eltéréseket. A táblázatban a változók átlag,- és szórásértékei láthatók korcsoportonként és nemenként 2001-ben és egy évvel késobb 2002-ben. Az átlagok különbségeit a 6. 1., 6. 2. és 6. 3. fejezetekben mutatom be. A szórások jellemzoen különböznek az egyes változók esetében a nemeknél és a korcsoportoknál. A testmagasság esetében azt találjuk, hogy a fiúknál valamennyi korcsoportban nagyobb lett a szórás az egy éves vizsgálati periódus alatt. A lányoknál szinte nem változott. Úgy tunik a fiúk termete más sebességgel változik, kifejezettebb a lemaradok és az elore tartók aránya. A testtömeg egy éves változásáról azt tudjuk elmondani, hogy a szórások a fiúknál növekednek, a lányok esetében – a 14-15 éveseknél – csökkennek. A testtömeg index (BMI) a fiúk és a lányok egy éves vizsgálata során a 14-15 éves korcsoportban kezdett el variálódni, a korábbi életkorokban a szórás nem változott. A plasztikus index szórásértékei a fiúknál mindhárom életkori csoportban csökkennek, az egy éves vizsgálati periódus alatt. A lányoknál a 1011 éves és a 12-13 éveseknél enyhe csökkenést a 14-15 éveseknél hirtelen növekedést tapasztalunk a szórás értékek vizsgálatánál. A motoros tesztek szórás értékei a 6-perces futás kivételével sem a fiúknál, sem a lányoknál nem tértek el lényegesen egyik korcsoportban sem. A 6-perces futás szórásértékeinek vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy a 10-11 éves fiúk és lányok teljesítménye jelentos szóródást mutat. A 12-13 éves lányok teljesítménye nem változik az egy éves periódus alatt, azonban az eredmények szórása majdnem a duplájára no. A fiúk szórásai nem változtak. A testi énkép szórásai 10-11 éves fiúknál és lányoknál is jelentosen növekedtek az egy éves vizsgálati perió-

73

dus alatt. Az általános én-hatékonyság egyenletes szórásai a minta homogenitását jelzi számunkra. Az eredmények ismertetésekor – szemben az elozo tanulmányok ábráival – a könnyebben értelmezheto oszlop diagrammos szemléltetés mellett döntöttünk. A testi fejlettség és a motoros teljesítmény-vizsgálat és a pszichológiai mérések (testi énkép, én-hatékonyság) eredményeit változónkénti tagolásban mutatjuk be. A fejezet elso részében a két mérés (2001 és 2002) közötti különbségek bemutatása történik meg fiúk (6.1) és lányok (6.2) életkori csoportjainak viszonylatában. A 6.3 fejezetrész tartalmazza a nemek szerinti összehasonlítás eredményeit az elso (2001) és a második (2002) vizsgálat alkalmával, az elozo fejezethez hasonlóan változónkénti tagolásban.

6.1 10-11, 12-13 és 14-15 éves fiúk életkori csoportok eredményeinek összehasonlítása a 2001-ben és egy évvel késobb (2002-ben) elvégzett mérések különbsége alapján a) A testmagasság mindhárom életkori csoport esetében szignifikánsan emelkedett a második vizsgálat alkalmával (6.1.1. ábra). Kétségtelenül a növekedési lökés idoszaka zajlik, a serdülés folyamatának egyik legfontosabb momentuma, a motoros teljesítmények javulásának egyik magyarázata. 180 175,5 175 170,7 170

cm

165 160

160

p<,000 155,4

155

p<,001

151,1 150

p<,000

146,4

145 140 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.1. ábra A testmagasság eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001 X. 2. mérés=2002 X.)

74

b) A testtömeg hasonlóan a testmagasság eredményéhez szignifikánsan növekedett az egy évvel korábbi eredményhez képest mind a három életkori csoportban (6.1.2. ábra). 63,5

65 60 60 55 55

kg

50 50

p<,000

45

p<,001

43

p<,000 40

38,8

35 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.2. ábra A testtömeg eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X. 2. mérés=2002. X.) c) Míg a testtömeg index (BMI) a 10-11 csoportban szignifikánsan növekedett egy év alatt, addig a 12-13 éves és 14-15 éves korcsoportban nem változott jelentosen (6.1.3. ábra). 21,5

21,3 20,9

21

20,8

20,55

tt/tm

2

20,5

p<,002

20 19,5

18,88

19 18,5

18,19

18 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.3. ábra A testtömeg index (BMI) eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X. 2. mérés=2002. X.)

75

d) A plasztikus index (PLX) eredményének változása szignifikáns különbséget mutat mindhárom korcsoport esetében (6.1.4. ábra).

81 79,3 79 77 77

PLX

75

75 73

73

p<,043

71 68,5

69

p<,010

p<,020 67

66

65 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.4. ábra A plasztikus index (plx) eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X. 2. mérés=2002. X.) e) A 20 m futás eredménye szerint, a 10-11 évesek teljesítménye nem változott, a 12-13 és a 14-15 évesek azonban szignifikánsan jobbak voltak a második vizsgálat alkalmával (6.1.5. ábra) 3,8

3,75 3,71

3,68

3,7

3,59 3,6

sec

3,5 3,4

3,35

p<,008

3,3 3,2

3,15

3,1

p<,023

3 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.5. ábra A 20m futás eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X. 2. mérés=2002. X.) A futóteljesítményben tapasztalható különbségek az általános mozgásfejlodési modell szerint alakulnak.

76

f) A helybol távolugrás eredménye szignifikánsan javult a 10-11 és 12-13 éveseknél. A 14-15 évesek nem teljesítettek jobban egy évvel késobb (6.1.6. ábra). A 14-15 éveseknél az elso mérés alkalmával regisztrált teljesítmény (190 cm), magasabb volt a korosztályos átlagnál. A várt teljesítménynövekedés így elmaradt. 200 192,5 190 190

p<,022 177

cm

180

167

170

160

156

p<,000

147,5

150

140 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.6. ábra A helybol távolugrás eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X. 2. mérés=2002. X.) g) A felülés eredménye egyik csoport esetében sem változott szignifikánsan a két vizsgálat során (6.1.7. ábra). 42 40

40

40 38

37

db/min

36 36 34

33

32 30

29

28 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.7. ábra A felülés eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X. 2. mérés=2002. X.)

77

h) A Burpee teszt a 12-13 éves csoportban szignifikánsan jobb teljesítményt mutatott a második vizsgálat alkalmával. A 10-11 és a 14-15 éves csoportok esetében nem találtunk szignifikáns eltérést a teljesítményben (6.1.8. ábra). 31 30 30 29

29

29

db/min

28 27 26 26 25 24

24

24

p<,000 23 22 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.8. ábra A Burpee teszt eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) i) A 6-perces futás eredménye szerint, a 10-11 és a 12-13 évesek szignifikánsan jobban teljesítettek a második vizsgálatban, mint egy évvel korábban. A 14-15 évesek teljesítménye nem változott (6.1.9. ábra). A 14-15 éves csoport esetében motivációs tényezok is szerepet játszhatnak az állóképességi futóteljesítmény stagnáló folyamatában. 1500 1451 1450

1390

1400 méter

1433

1427

p<,023 1350 1309 1300

1250

1220

p<,034

1200 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.9. ábra A 6-perces futás eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

78

j) A testi énkép egyik korcsoport esetében sem változott jelentosen egy év alatt (6.1.10. ábra). A fiúk a serdülés során átalakuló énképük kezdeti szakaszában vannak. Az emocionális változások intenzív idoszaka a késobbi életkorokban nyilvánul meg.

72

71

70

71

71

69

68 TSCS

66,5 66

65

64

62

60 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.10. ábra A testi énkép (TSCS) eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) k) Az általános én-hatékonyság – hasonlóan a testi énkép eredményéhez – nem tért el lényegesen a két vizsgálat között egyik csoportnál sem (6.1.11. ábra). 34 33,4 33

GSES

32

31

30,6

30,6

30,2

30

30 29 29

28 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.1.11. ábra Az általános én-hatékonyság (GSES) eredményének alakulása 10-15 éves fiúknál (1.mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

79

6.2 A 10-11, 12-13 és 14-15 éves lány életkori csoportok (2001-es és 2002-es) eredményének összehasonlítása

a) A testmagasság – hasonlóan a fiúk eredményéhez – minden életkori csoportban szignifikánsan emelkedett a második vizsgálat során (6.2.1. ábra). 163,8

165 162,2 159,3

160 156,6 155 cm

153,1

150

148,7

p<,000

145

p<,000 p<,008

140 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.1. ábra A testmagasság eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) b) A lányok testtömeg változása a fiúk eredményét követi. Mindhárom életkori csoportban szignifikánsan növekedett a testtömeg (6.2.2. ábra). 70 64,7 65 60,6

kg

60

55

p<,000

51,7

50

48 45,7

p<,000

45

p<,023

40,7 40 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.2. ábra A testtömeg eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

80

c) A testtömeg index (BMI) valamennyi életkori csoportban szignifikánsan emelkedett a második vizsgálat alkalmával az egy évvel korábbi eredményekhez képest (6.2.3. ábra). A növekedési lökés után, az érési folyamat közepén álló lányok testtömeg indexe a korosztály jellemzoit támasztja alá, erosíti meg. 25 23,8

24 22,8

22

p<,003

tt/tm

2

23

21

20,4

20

19,5

19,4

p<,035

19 18,3

p<,000

18 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.3. ábra A testtömeg index (BMI) eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) d) A plasztikus index (PLX) a 10-11 és a 12-13 éveseknél szignifikánsan növekedett, a 14-15 éves csoport esetén nem változott egy év távlatában (6.2.4. ábra). A csont- izom rendszer robuszt icitását becslo plasztikus index jól tükrözi, az életkori sajátosságokat. 73 72

71,7

71,8

71,1 71

p<,013

PLX

70 69

68,5 68,2

68 67 65,9

p<,000

66 65 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.4. ábra A plasztikus index (plx) eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

81

e) A 20 m futás eredménye a 10-11 éves lányoknál javult szignifikánsan, a 12-13 és 1415 éveseknél nem változott jelentos mértékben (6.2.5. ábra). A kondicionális képességek nemre és korosztályra jellemzo értékei stabil mutatók, melyek jól demonstrálják az adott képesség fejlodési jellegzetességeit. 4,2 4 4 3,87 3,81

sec

3,8

3,73

3,7

3,72

3,6

3,4

p<,007 3,2

3 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.5. ábra A 20m futás eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) f) A helybol távolugrás eredménye a 12-13 évesek csoportjában javult szignifikánsan egy év alatt, a 10-11 és a 14-15 éveseknél nem változott a teljesítmény (6.2.6. ábra). 159

160 158 156 156 154 152 cm

152 149

150 148 145

146 144 142

p<,003 141

140 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.6. ábra A helybol távolugrás eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

82

g) A felülés teszt eredményei szerint egyik életkori csoport sem fejlodött szignifikánsan egy év alatt (6.2.7. ábra). Hasonlóan a fiúk eredményéhez, a lányok felülési teljesítménye sem változott a vizsgálati periódus alatt. Az ábrán látható különbségek az egyes életkorok közötti eltéréseket jelenítik meg. 37 35

35

35 33

33

db/min

33

31

29

27

26

26

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

25

6.2.7. ábra A felülés eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) h) A Burpee teszt eredménye a 10-11 és 12-13 éves csoportban nem változott, a 14-15 éves lányok szignifikánsan jobban teljesítettek a második vizsgálat során, mint egy évvel korábban (6.2.8. ábra). 26 25 25 24

db/min

24 23

p<,000

23 22 22 21

21

21

20 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.8. ábra A Burpee teszt eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

83

i) A 6-perces futásban a 10-11 és a 12-13 évesek szignifikánsan gyorsabban futottak, mint egy évvel korábban. A 14-15 évesek teljesítménye nem változott (6.2.9. ábra). A lányok állóképességi futóteljesítménye a motivációs okok mellett, biológiai okokkal is magyarázható (testtömeg, BMI növekedés). 1237

1250

1200 1170

1164

méter

1150 1122 1102 1100

p<,001

p<,042

1050 1003 1000 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.9. ábra A 6-perces futás eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1.mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) j) A testi énkép változásának vizsgálatakor a 10-11 éves lányoknál jelentos csökkenést tapasztaltunk. A második vizsgálat során szignifikánsan alacsonyabb lett az énkép pontszáma az egy évvel korábbi eredményhez képest (6.2.10. ábra). A 14-15 éves csoportban is csökken az énkép, de a változás nem szignifikáns. 67 65 65 62,9 63

62,6

TSCS

61,5

p<,016

61

59 57 57

56,3

55 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.10. ábra A testi énkép (TSCS) eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1. mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.)

84

k) Az általános én-hatékonyság egy év alatt nem változott jelentos mértékben egyik életkori csoportban sem (6.2.11. ábra). Az ábrából kitunik, hogy mindhárom életkori csoportban csökken az én-hatékonyság, de a változás nem szignifikáns. Az életkorral lineárisan növekvo értékeket kapunk, melyek statisztikailag szintén nem mondhatók jelentosnek. 31 30 30 29 29 GSES

28,4 28 27,3 27 27 26,4 26

25 1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

1. mérés

2. mérés

10-11 évesek

11-12 évesek

12-13 évesek

13-14 évesek

14-15 évesek

15-16 évesek

6.2.11. ábra Az általános én-hatékonyság (GSES) eredményének alakulása 10-15 éves lányoknál (1.mérés=2001. X., 2. mérés=2002. X.) 6.3. A testi fejlettség és motoros teljesítményjellemzok, valamint a pszichológiai (testi énkép, általános én-hatékonyság) mérések átlagainak különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és 2002-ben három életkori csoportban.

10-11 évesek (1. életkori csoport) a) A testi fejlettség mutatók (testmagasság, testtömeg, BMI, PLX) vizsgálata során nem találtunk statisztikailag jelentos eltérést a fiúk és a lányok között sem, az elso sem a második vizsgálat folyamán. Természetesen ezt csak általánosságban tudjuk elmondani, a korábban tárgyalt szórás értékek nagy egyéni eltéréseket árulnak el. b) A motoros próbák esetében a felülés, a helybol távolugrás és a Burpee teszt eredménye egyik vizsgálatban sem különbözött a fiúknál és a lányoknál. Valószínuleg a

85

lányok a jobb hajlékonyság eredményükkel tudják kiegyensúlyozni a fiúk teljesítményét, a közel egyforma testi fejlettség mellett. c) A 20 m futás mind a 2001-es, mind a 2002-es vizsgálatban a fiúk jobb teljesítményét mutatja (6.3.1. ábra). 4,1 3,98

4

3,87

sec

3,9

3,8

3,75 3,68

3,7

3,6

p<,004

p<,022

3,5 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.1. ábra A 20m futás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb az 1. életkori csoportban d) A 6-perces futásban a nemek közötti különbség az elso vizsgálatban szignifikáns, a második vizsgálat esetében nem szignifikáns (6.3.2. ábra). e) A testi énkép eredményeinek vizsgálata során nemi különbséget nem mutattunk ki. 1342

1350 1300 1250

1220

méter

1200 1150

1126

p<,031

1100 1050 996

1000 950 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.2. ábra A 6-perces futás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb az 1. életkori csoportban

86

f) Az általáno s én- hatékonyság a második vizsgálat során szignifikánsan alacsonyabbnak adódott a lányoknál, mint a fiúk esetében (6.3.3. ábra). Az önértékelésben megnyilvánuló nemi különbségekre sikerült fényt deríteni az általános én-hatékonyság vizsgálata során. 31

30,7

30,6

29 GSES

p<,043 27,6

27

26,4

25 fiúk

lányok

fiúk

1. mérés

lányok 2. mérés

6.3.3. ábra Az általános én-hatékonyság (GSES) eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb az 1. életkori csoportban 12-13 évesek (2. életkori csoport) a) A testalkati mutatók közül a plasztikus index különbsége adódott szignifikánsnak mindkét vizsgálatnál a fiúk és a lányok összehasonlításában (6.3.4. ábra). A korosztályra jellemzo testi különbségek mintánkban is kimutathatók. 75

74 73

73 71,4 PLX

71

69

68

67

p<,020

p<,002

65 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.4. ábra A plasztikus index (PLX) eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 2. életkori csoportban

87

b) A helybol távolugrás mindkét vizsgálatban a fiúk jobb teljesítményét erosíti meg (6.3.5. ábra). Az eredmények a szakirodalmi adatokat bizonyítják, hiszen a fiúk gyorsero teljesítménye folyamatosan növekszik ebben az idoszakban, addig a lányok a serdülés végével stagnáló teljesítményt nyújtanak az ugró feladatokban. (51) 179

180 175 170

167

cm

165 160

p<,003

155

155

p<,000

149

150 145 fiúk

lányok

fiúk

1. mérés

lányok 2. mérés

6.3.5. ábra A helybol távolugrás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 2. életkori csoportban c) A felülésben a fiúk a második vizsgálat során nyújtottak szignifikánsan jobb teljesítményt (6.3.6. ábra). A korábbi eredmények ellenében, a fiúk enyhén emelkedo ero teljesítménye, elég volt ahhoz, hogy szignifikánsan jobb legyen a lányokénál. 40

40

db/min

38

37

36

34

33 32

p<,028

32

30 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.6. ábra A felülés eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 2. életkori csoportban

88

d) A Burpee tesztben mindkét vizsgálat során a fiúk bizonyultak jobbnak (6.3.7. ábra). 32 30,2

30

db/min

28 26,6

26 24

24

22,8

22

p<,002

p<,000

20 fiúk

lányok

fiúk

1. mérés

lányok 2. mérés

6.3.7. ábra A Burpee teszt eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 2. életkori csoportban e) A 6-perces futás – hasonlóan az elozo motoros teszt eredményekhez – a fiúk szignifikánsan jobb teljesítményét bizonyította be mindkét mérés során (6.3.8. ábra). Az állóképességi futóteljesítmény nemek közötti különbségei a 12-14 éves korosztályban már markánsan jelen vannak. 1450 1407

1400

méter

1350 1300

1292

1250 1195

1179

1200

p<,004

1150

p<,050 1100 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.8. ábra A 6-perces futás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 2. életkori csoportban

89

f) A testi énképben megmutatkozó nemi különbséget az elso vizsgálatban adódtak szignifikánsnak, a második vizsgálatban az eltérés statisztikailag nem jelentos (6.3.9. ábra). A testi énkép nemi különbségei a vizsgált mintában is kimutatható A második vizsgálat során a lányok enyhe énkép növekedése és a fiúk gyenge énkép csökkenése a különbség matematikai szempontból való eltünését hozta létre. 70 69

68

67,6

68

TSCS

67 66 65 64

63

p<,014

63 62

61

61 60 fiúk

lányok

fiúk

1. mérés

lányok 2. mérés

6.3.9. ábra A testi énkép (TSCS) eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 2. életkori csoportban 14-15 évesek a) Ebben az életkori csoportban a testmagasság különbsége a nemek között jelentosnek mondható (6.3.10. ábra). 180 175 175

168

cm

170

164

165 160 160

p<,003

p<,003

155 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.10. ábra A testmagasság eredmé nyének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 3. életkori csoportban

90

b) A plasztikus index a fiúk és a lányok között szintén szignifikánsan különbözik mindkét vizsgálat esetében (6.3.11. ábra). 80 79

78,8

78,5

78 77 PLX

76 75

p<,000

74

p<,022

73 72

71

71

71 70 fiúk

lányok

fiúk

1. mérés

lányok 2. mérés

6.3.11. ábra A plasztikus inde x (PLX) eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 3. életkori csoportban c) A testtömeg és a testtömeg index vonatkozásában nem találtunk szignifikáns különbséget a nemek között. d) A 20 m futásban a fiúk értek el jobb eredményt. A különbség a második vizsgálata alkalmával volt szignifikáns (6.3.12. ábra). 4 3,9 3,77

3,8

3,7

3,7 sec

3,6 3,5

3,44

3,4 3,24

3,3 3,2

p<,001

3,1 3 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.12. ábra A 20m futás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 3. életkori csoportban

91

e) A helybol távolugrás mind az elso, mind a második vizsgálatban a fiúk jobb teljesítményét támasztotta alá (6.3.13. ábra). A kondicionális képességekben megnyílvánuló nemi különbségek, a serdülés végére kifejezettekké válnak. 190

187

186

185 180 175 cm

p<,002

p<,016

170 165 160 154

155

151

150 fiúk

lányok

fiúk

1. mérés

lányok 2. mérés

6.3.13. ábra A helybol távolugrás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 3. életkori csoportban f) A Burpee teszt eredményeinek különbsége csak az elso vizsgálatban adódott szignifikánsnak a fiúk javára (6.3.14. ábra). Az eredmények a második vizsgá latban közelítenek egymáshoz.

30

30 28

28

db/min

26 24

24

p<,022 22 20

20 18 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.14. ábra A Burpee teszt eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 3. életkori csoportban

92

g) A 6-perces futás mindkét vizsgálatban a fiúk jobb teljesítményét támasztja alá (6.3.15. ábra). 1450

1433 1402

1400 1350

méter

1300 1250

p<,005 1200

p<,002

1150

1102

1100

1100 1050 1000 fiúk

lányok 1. mérés

fiúk

lányok 2. mérés

6.3.15. ábra A 6-perces futás eredményének különbsége fiúk és lányok között 2001-ben és egy évvel késobb a 3. életkori csoportban

6.4 Eredmények megbeszélése

A testmagasság és a testtömeg eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mind a fiúknál, mind a lányoknál a három életkori csoportban jelentos növekedést tapasztaltunk az egy éves vizsgálati periódus során. Kétségtelen, hogy a biológiai fejlodési csúcs idoszakáról beszélhetünk 10-15 éves korban. A nemek közötti testi fejlettségbeli különbségek a 10-11 és a 12-13 éves csoportokban még nem kifejezettek. A 14-15 éveseknél már a testmagasságban kimutatható a nemi dimorfizmus. A testtömeg nem tér el jelentos mértékben egyik életkori csoportban sem a fiúk és a lányok között. A testtömeg index (BMI) a lányoknál minden életkori csoportban növekedett egy év alatt, a fiúknál ez a tendencia a 10-11 és a 12-13 évesekre jellemzo. A 14-15 éves lányoknál megtorpan a testtömeg index növekedésének dinamikája. A csont-izomrendszer robuszticitás (plasztikus index) növekedése a lányok esetében a 10-11 és a 12-13 éves csoportokban szignifikánsan alakult. A 14-15 évesek plasztikus indexe nem változott lé-

93

nyegesen egy év alatt. A fiúk esetében a plasztikus index minden életkori csoportban növekedést jelez egy év elteltével. A lányoknál a testmagasság növekedése, 9-11 éves kor között a leggyorsabb. A növekedési lökés praktikusan 13 éves korra befejezodik. (98) Vizsgálatunkban a 14-15 éves lányok termet növekedése jelentosnek adódott. A növekedési trend a fiúkéhoz hasonló. A testtömeg index (BMI) növekedése a lányoknál folyamatos, a fiúknál 14-15 éves korban megáll, valószínuleg a testarányok nemre jellemzo alakulása zajlik. Úgy tunik a csont- izom rendszer a lányoknál 14-15 éves kor körül, eléri a felnott kor átlagát, utána lényegesen nem változik. A fiúknál a végleges testi felépítés a késobbi évek során alakul ki. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a 10-15 éves idoszak a testalkati változások szempontjából különösen érzékeny periódus mind a fiúk, mind a lányok esetében jelentos mértéku szomatikus változások mennek végbe folyamatosan a serdülés alatt. A nemek közötti testi fejlettségbeli különbségek 14 éves korban kezdenek kialakulni, és a késobbi idoszakban jellemzokké válni. A mo toros teljesítmények alátámasztják azt a feltételezést, miszerint a felgyorsulási képességet és a mozgás gyorsaságot megjeleníto 20 m futás eredménye a fiúknál folyamatosan javul, a lányoknál 14 éves kor után stagnál. A fiúk és a lányok teljesítménye 10-11 és 14-15 éves korban szignifikánsan különbözik. 12-13 éves korban is jobb a fiúk futó teljesítménye, azonban ez nem szignifikáns különbség. A szakirodalom szerint a gyorsaság fejlodésének csúcsa lányoknál 12-13 éves kor között van. (51) Úgy véljük, hogy a gyorsaság elsosorban az izom enzimatikus funkciójának szintjétol függ (98). Ugyanakkor ez a motoros próba a gyorsulási képesség és a mozgási gyorsaság mellett – véleményünk szerint – a mozgáskoordináció szintjét is méri. A helybol távolugrás eredményei – hasonlóan a szakirodalmi adatokhoz – a 20 m futás fejlodés menetére emlékeztetnek. A fiúk és a lányok eredményei folyamatosan javulnak. A fiúknál az egy éves periódusban a 10-11 és a 12-13 évesek teljesítettek szignifikánsan jobban. A 14-15 éveseknél az elso vizsgálatban regisztrált 190 cm-es eredmény a korosztályi sztenderdnél jobb, ezért úgy gondoljuk, hogy a 2. vizsgálatban nyújtott teljesítmény (192, 5 cm) – amely az életkornak megfelelo eredmény – kis mértékben torzítja a folyamatos fejlodés fiúkra jellemzo menetét. A nemek közötti különbségek a 12-13 és

94

a 14-15 éves csoportban mutathatók ki. A szakirodalmi adatokkal szemben nem találtunk a motoros teljesítmény fejlodés visszaesésére utaló eredményeket, sem a fiúknál, sem a lányoknál. A felülés eredménye a fiúknál folyamatosan növekszik az életkorral, a lányoknál 15 éves korban stagnál ez a teljesítmény. Az egy éves periódusban nem változtak szignifikánsan az eredmények egyik korcsoportban sem. Szakirodalmi adatok szerint a hasizmok erejének fejlodési csúcsa lányoknál 11-13, fiúknál 12-14 éves korra esik. A lá nyok esetében az irodalmi eredmények szerint alakul a mintánk teljesítménye: a 12-13 éves csoportban az egy éves periódus alatt szignifikánsan javult a teljesítmény. A késobbi életkorban a hasizom erejének stagnálása látszik. A fiúk eredményét nagymértékben torzítja, hogy a kezdeti értékek viszonylag magasak – az egy évvel idosebbek teljesítményét tükrözik – a teljesítmény javulása így elmarad. A Burpee teszt eredményei szerint a nemi különbségek 12-13 év körül már kibontakoznak. A fiúknál 12-13 éves korban a lányoknál 14-15 éves korban találtunk intenzív fejlodési periódust. A 6-perces futásban mind a fiúk, mind a lányok jobban teljesítettek a 10-11 és 12-13 éves csoportokban az egy éves vizsgálati periódus alatt. A fejlodés dinamikája a 14-15 éves korban megszakadt az eredmények nem javultak szignifikánsan. Megjegyezzük, hogy valamennyi korcsoportban a fiúk szignifikánsan jobb teljesítményt nyújtottak, mint a lányok. A 14-15 éves korban történo teljesítménystagnálás a lányoknál a szakirodalmi eredményeket tükrözi, a fiúknál motivációs okokkal magyarázzuk a teljesítmény javulásának elmaradását (51). A testi énkép változására jellemzo, hogy a biológiai fejlodés megindulásával, a testalkat megváltozik és a testi énkép differenciálódik. A 10-11 éveseknél az egy évvel késobbi vizsgálat során az énkép szignifikánsan alacsonyabb lett a lányoknál. A fiúknál is csökkenést találtunk, amely azonban nem szignifikáns. A 12-13 éveseknél a fiúk gyenge csökkenést produkáltak az énképben, míg a lányok eredménye nem változott. A lányok újbóli énkép csökkenése a 14-15 éves korban kifejezett, míg a fiúk eredménye stagnál. Úgy gondoljuk, hogy az énkép negatív irányba változása szoros kapcsolatban van a testalkat megváltozásával. A kialakult testi énkép a legtöbbször nincs összhangban a

95

valódi „megjelenéssel”. A negatív irányú változás mögött a testi és lelki egyensúly megbomlását, a testkép változásának kritikus idoszakát feltételezzük. Az általános én-hatékonyság a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan egy nehezebben körülhatárolható fogalom melynek vizsgálata kifinomult és érvényes módszerek alkalmazásával valósulhat meg. Az egy éves kutatási periódusban erre a változóra vonatkozóan nem találtunk szignifikáns eltérést sem a fiúknál, sem a lányoknál egyik életkori csoportban sem. Az eredmény, mely szerint a 10-11 évesek második vizsgálatnál az általános én-hatékonyság szintje a lányoknál alacsonyabb volt, mint a fiúknál, azt sugallja, hogy a testi énkép csökkenése (a pszicho- fizikai állapot megváltozása) az általános én- hatékonyság (tehát a felmerülo problémák megoldásának képességébe vetett hit) alacsonyabb szintjével jár együtt, a lányok esetében. (16) Úgy tunik a fiúknál ezek a belso összefüggések a vizsgált életkorokban nem álltak fenn.

6.5 Következtetések

1. A testalkat megváltozása a növekedési lökés során a serdülési folyamat kiteljesedésével jár együtt. A nemi különbségek 14 éves kor után jelentkeznek hangsúlyosan. A testméretekben bekövetkezo változások csak részben magyarázzák a motoros teljesítoképesség különbségeit.

2. A motoros teljesítoképesség intenzíven fejlodo szakaszának tekinthetjük a 10-15 éves idoszakot úgy a fiúknál, mint a lányoknál. A kondicionális képességek fejlodése folyamatos, a pubertásban nem figyelhetünk meg általánosan jellemzo visszaesést. A serdülés után a lányoknál hamarabb következik be a teljesítmények stagnálása, mint a fiúknál. A nemek közötti különbségek – azonos fizikai aktivitás mellett – kifejezetté válnak. A 14 éves kor elotti motoros teljesítmények különbségek okát abban látjuk, hogy a fiúk nagyobb fizikai aktivitása során kialakult korai sikerélményt biztosító mozgástapasztalat (kompetencia) a pubertáskori testalkati változások során nagyobb lehetoséget nyújtanak az új mozgások elsajátításának folyamatában. A 14 éves kor utáni különbségek növekedésében – véleményünk szerint – elsosorban a testalkati sajátosságok játszanak szerepet, másodsorban a rendszeres fizikai aktivitás gyakorisága. A ko-

96

rai és késobbi idoszakban kiemelten fontos tényezo a motiváltság, mely a tanulási folyamat motorja, az emocionális folyamatok katalizátora.

3. A serdülés folyamatában az emocionális állapot fontos tényezo, hiszen a megváltozott fizikai körülményekhez az egyénnek alkalmazkodni kell. Úgy tunik, hogy a kialakuló másodlagos nemi jellegek a testi énképben negatívan tükrözodnek. Azonban amíg ez a folyamat a fiúk esetében elszigetelodik, a lányoknál „átszivárog” a személyiség más szférájába (én-hatékonyság érzése). A személyiség kialakulása több szinten folyik és a folyamatok egymással párhuzamosan és egyre inkább egymásra hatással alakítják az egyéniséget.

97

Köszönetnyilvánítás

Hálámat fejezem ki témavezeto tanáromnak Sipos Kornélnak, aki szakmai tanácsaival, csakúgy, mint baráti támogatásával elosegítette, hogy jelen dolgozat megszülethessen. Köszönettel tartozom Farmosi Istvánnak, aki hasznos tanácsaival mindvégig segítségemre volt a kutatás során. Külön köszönet illeti meg a vizsgálatban részt vevo iskolák igazgatóit és a segítségemre levo kollé gákat, valamint azokat a tanulókat, akik részt vettek a vizsgálatban, hiszen nélkülük nem valósulhatott volna meg a kutatás. A disszertáció gépelésében nagy segítségemre volt Ádor Noémi, akinek áldozatos munkáját ezúton is köszönöm.

98

Összefoglalás

A vizsgálat elsodleges célja volt, a 10-15 éves korosztály (N=299) testi fejlettségének, motoros teljesítményének, emocionális folyamatainak és iskolai teljesítményeinek szerkezeti vizsgálata, melynek során a személyiséget egységként (motoros, kognitív, affektív) értelmezzük. A testi fejlettséget a szakirodalom alapján elfogadott módszerekkel (testmagasság, testtömeg, testtömeg index, plasztikus index) jellemeztük. A fizikai teljesítoképességet az alább felsorolt próba eredményekkel vizsgáltuk: helybol távolugrás, 20-es vágtafutás, 60m-es vágtafutás, 10m-es szlalom futás labdavezetéssel, négyütemu szabadgyakorlat (Burpee teszt), 6-perces futás, 12-perces futás (Cooper teszt), állásban elore hajlás, egyensúlyozás egy lábon. Az emocionális folyamatok (szorongás, testi énkép, én-hatékonyság) vizsgálata során kérdoíveket használtunk Az iskolai teljesítményt az elozo tanévi érdemjegyek átlagával jellemeztük: IT1= matematika + magyar nyelv + idegen nyelv; IT2= technika + rajz + testnevelés. A cluster analízis szerint a pubertáskorú gyermekek közötti emocionális állapotbeli különbségek a nemi dimorfizmus elméletével nehezen magyarázhatók. A valódi különbséget ebben az életkorban a genetikai háttér (hajlam) és az iskolai és iskolán kívüli élmények, tapasztalatok feldolgozásának képessége (környezeti hatások) együt tesen alakítják. A kondicionális képességek (ero, gyorsaság, állóképesség) ebben az életkori csoportban faktoranalízissel nem voltak szétválaszthatók. A képességek differenciálódásában – véleményünk szerint – a szervezet morfológiai háttere és a tanulási folyamatok egyformán fontos szerepet játszanak. A többváltozós regressziós analízis segítségével kimutattuk, hogy a 10-11 éves magasabb fiúk és 12-13 éves alacsonyabb lányok pillanatnyi szorongása szignifikánsan magasabb. A serdülokorban jelentkezo testi változások (a testmagasságnak az életkori átlagtól való eltérése) szorongást mobilizál – tükrözodik az affektivitásban. A személyiség motoros, kognitív és affektív összetevoi gyermekkorban szakaszonként eltéro kapcsolatot mutatnak, melyek optimális esetben az életkorra jellemzo sajátosságokat követik. A fiúk minden életkorban általánosan jobban teljesítenek, mint a lányok, azonban a tényleges különbséget a fizikai aktivitás szintje, a motoros teljesítmény variálja a vizsgált életkorokban. A mozgásfejlodés és az emocionális változások intenzív folyamatai zajlanak a vizsgált életkorokban.

99

Abstract

The aim of the study was the complex examination of emotional characteristics of 1015-year-old school children (N=299). The state-trait anxiety, arousability, physical selfconcept, [general-, and situation specific] self-efficacy, were those variables according which the gender differences and age-related changes were analyzed. Body height, body weight, Body Mass Index, and plastic index were recorded for characterization of the physical development. Standing long jump, 20m-, 60m dash, 10m slalom with ball, Burpee test, 6min-, and 12min run (Cooper test), hip joint mobility test, static balance were the physical performance variables. The cognitive-emotional functions were measured by the Hungarian forms of anxiety/arousability scales (STAIC-H, and AAIH), Tennessee Self-concept Scale’s physical self-concept scale, and Schwarzer’s generalized-, and situation specific self-efficacy scales [self-efficacy towards physical exercise]. In the academic achievement we distinguished the grade point average (GPA) for mathematics + Hungarian language + foreign language (GPA1), and GPA2 (physical education + practical work + drawing). The gender differences and the age-related differences were explained according to the results of the international literature. The conditional characteristics (strength, speed, endurance) were not separated in this age from each other by factorial analysis. In the differentiation of the skills, according to our opinion, the morphological background factors and the learning processes play equally important role. The results of the multivariate regression analysis revealed that the higher boys of 10-11 years, and the low-built 12-13-year-old girls had significantly higher anxiety. With other words, the somatic changes of the puberty (changing of the body shape) mirror in the affectivity (provoke the anxiety). The motor, cognitive, and affective functions (components of the personality) in childhood have temporarily changing connections which have age-group related shaping characteristics in case of optimal conditions. According to the cluster analysis, the motor performance differences in puberty can't be explained by the level of the bodily development. Boys perform better than girls in all age groups in general. At the same time, the essential differences in these age groups in the complexity of the motor performance and anxiety are determined by the functioning of an organ or the appropriate orga n system.

100

IRODALOM

1. AAHPER (1965): AAHPER Youth Fitness Test Manual. Washington. 2. Apter, M. J. (1984): Reversal theory and personality: A rewiew. Journal of Research in Personality, 18. 2. 265-285. 3. Arday L. (1989): A tanulók mozgásigényének változása. Testnevelés és sporttudomány, 4; 147-154. 4. Arday L. (1995): Project a közoktatásban foglalkoztatott tanítók mentor rendszeru testnevelési továbbképzéséhez. Testnevelés, 4, 15-23. 5. Arday L., Farmosi I. (1994): Adatok a 9-18 éves iskolás fiúk és lányok motorikus teljesítményének tanulmányozásához. OTSH. Budapest, 78. 6. Atkinson et al. (1997): Pszichológia. Osiris, Budapest 7. Bakonyi F.(1973): Az ero fejlodése a 7-18 éves iskolai tanulóknál. A testnevelés tanítása, 3. 82-90. 8. Bakonyi F.(1975): A fizikai képességek fejlodésének dinamikája az egyes életkorokban. Testneveléstudomány 2; 59-80. 9. Bakonyi F. (1984): A testi fejlettségi és fizikai képességbeli változások a 7-18 éves iskolai tanulóknál. Testnevelés és sporttudomány, 1-2; 27-36. 10. Bakonyi F.(1985): A 17-18 éves városi tanulók testi fejlettségének és fizikai képességeinek változása (1965-1980). A Testnevelési Foiskola közleményei, 1; 59-81. 11. Bakonyi F., Nádori L. (1978): Adatok a 4-12 évesek mozgáskoordinációjának életkori szintjeihez. Tanulmányok a RFKI kutatásaiból, 1977-1978. TF. Bp. 2565. 12. Bakonyi F., Nádori L.(1980): Az állóképesség életkori szintjei 4-12 éves korban. A sport és testnevelés idoszeru kérdései, 22. 5-32. 13. Balogh B. (1931): Jelentés tanulókon végzett szomatoszkópiai, szomatometriai és fiziológiai vizsgálatokról. Különlenyomat a szolnoki m. kir. áll. Verseghy Ferenc-reálgimnázium 1930-1931, évi értesítojébol. 14. Balogh B.(1934): Vizsgálatok az ifjúság teljesítményérol. Testnevelés, 1-6; 78113.

101

15. Bandura, A. (1977): Self-efficacy: Toward a unifying theory of behavioral change. Psychological Rewiew, 84, 191-215. 16. Bandura, A. (1994): Self-Efficacy: The exercise of control. New York: Freeman 17. Bandura, A. (2001): Social Cognitive Theory: an agentic perspective. Annu. Rev. Psychol. 52, 1-26. 18. Bandura, A. (2002): Information on Self-Efficacy. Homepage: http//:www.emory.edu/education/mfp/effpage.html 19. Barabás A. (1986): Selected factors of physical performance in the Hungarian youth. Anthropologiai Közlemények, 1-2. 233-242. 20. Barabás A. (1988): Városi és falusi fiatalok teljesítményszintje. In: Sokarcú ifjúság. Boros László (szerk.) Kossuth Könyvkiadó. 21. Barabás A. (1990): A középfokú oktatási intézmények tanulói motoros teljesítményeinek összehasonlító vizsgálata. Budapest, 63 p. 22. Barabás A., Fábián Gy. (1988): A különbözo nagyságrendu települések tanulóifjúsága motoros teljesítményének összehasonlítása diszkriminancia analízissel. A Testnevelési Foiskola közleménye, 2; Melléklet. 23. Baur, J. (1987): Über die bedeitung „Sensibiler Phasen” für das Kinder- und Jugendtraining. Leistundssport, 4; 9-14. 24. Brace, D. K. (1948): Health and physical education for junior and senior high schools. New York, Barnes 25. Bruner, J. S. et al. (1966): Studies in Cognitive Growth. New York: Wiley. 26. Büchler R. (1972): Adatok a szenzomotoros teljesítmények fejlodésmenetéhez. In Lissák K. – Nemessuri M. (Szerk.): Az emberi mozgás automatikája. TTT. Budapest, 149-154. 27. CAHPER (Ed.) (1966): The CAHPER Fitness-Performance test manual. Ottawa. 28. Christián L. (1948): A ruganyosság fejlodése 11-18 éves korban. Testkultúra, 2; 6-8. 29. Christián L. (1948): A gyorsaság fejlodése 11-18 éves korban. Testkultúra, 4-5; 62-63. 30. Cole, M., Cole, S. R. (2003): Fejlodéslélektan. Osiris, Budapest.

102

31. Cooper, K. (1970): The New Aerobics. M. Evans Co. New York. 32. Cureton, T.K. (1947): Physical fitness appraisal andd guidance. C. V. Mosby Co. St. Louis 33. Csillag B. (1985): A 10-12 éves tanulók motoros képességeinek összehasonlító elemzése. In Gyetvai, Gy. – Honti, Gy. – Kovács I. (Szerk.): Testnevelési Tudományos Konferencia, TSTT. 48-50. 34. Csurik (Cseke) D. cit. Nagy (1992) 35. Dévai M., Sipos M., (1986): A Tennessee Énkép Skála. Pszichológiai Tanácsadás a Pályaválasztásban. Módszertani Füzetek, Kézirat, Budapest, 36. Doros Gy.(1934): A sport gyakorlati pszichológiája. Merkantil-Nyomda, Budapest, p. 38. 37. Doros Gy. (1943): A sport etikája és lélektana. Stephenaum Nyomda, Budapest. 38. Drabik, J., Harsányi L. (1989): A futási állóképesség érzékeny periódusai fejlodésének kérdésérol. A testnevelés tanítása, 4; 117-123. 39. Eiben O., Pantó E. (1981): A magyar ifjúság biológiai fejlodésének áttekintése. Adatok az ifjúság politika természettudományos megalapozásához. Humanbiológia Budapestinensis, Suplementum 1. 40. Encausse, Ph. (1957): A fizikai és sporttevékenységek hatása a szellemi és fizikai fejlodésre az iskolai környezetben. Nemzeti Nyomda, Párizs, (ford.: Népmuvelésügyi, Ifjúság- és sportügyi Minisztérium, TF Könyvtár) 41. Erikson, E. H. (1968): Identity: Youth and crisis. New York, Norton. 42. Espenshade, A. N., Meleny, H. E. (1961): Motor performance of adolescent boys and girls of today in comparison with those of 24 years ago. Research Quarterly, 2; 186/189. 43. Espenschade, A., Eckert, H. (1980): Motor development. Ch. E. Merill Publishing Company. Colombus 44. Farmosi I. (1990): Mozgásfejlodés. Az alapveto mozgásformák és képességek fejlodése. In: Mészáros J. (Szerk.): A gyermeksport bioló giai alapjai. Sport, Budapest. 165-173. 45. Farmosi I., Nádori L., Bakonyi F. (1986): The somatic development and motorial performance of 12-year-old children considering factors of social-

103

cultural conditions (order of birth, the number of family, and the extent of settlement). International Journal of Physical Education, 3; 15-19. 46. Farmosi I. (1994): 13-14 éves iskolai tanulók motorikus fejlettsége és bioszociális jellemzoi. In Makkár M. (Szerk.): II. Országos Sporttudományos Kongresszus. TSTT. Budapest, 160-166. 47. Farmosi I., Mezoszentgyörgyi L.(1987): 14-18 éves székesfehérvári fiúk és lányok motorikus tulajdonságai és ezzel kapcsolatos szociál-ökonómiai státusa. Budapest, TF Rektori pályázat, Kézirat 48. Farmosi I.(1994): Tizenegy-tizenöt éves tanulók motoros teljesítménye és szocioóökonómiai jellemzoi. Kalokagathia, 3.; 66-75. 49. Farmosi I. (1997): Elhízott és normál test tömegu fiatal lányok motorikus tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata. In: Endrédi L. – Ákoshegyiné Hild G. (Szerk.): Új módszerek és eredmények a testnevelésben, a szabadidosportban és az egészségvédelemben. Illyés Gy. Pedagógiai Foiskola, Szekszárd, 33-39. 50. Farmosi I. (1997): A 10-11 éves lányok naptári, morfológiai életkora és motoros teljesítménye. Mester – edzo, 8; 6-7. 51. Farmosi I. (1999): Mozgásfejlodés. Dialóg Campus, Pécs. 52. Fazekas A. (1930): A mozgás és lelki élet kölcsönhatása. Közegészségügyi Értesíto. decemberi száma, Budapest. 53. Fábián Gy., Zsidegh M. (1998): A testnevelés és sporttudományos kutatások módszertana. TF, Budapest. 54. Fetz, F. (1982): Sportmotorische Entwicklung. Österreichische Bundesverlag. Wien. 55. Fleishman, E. D. (1964): The structure and measurements of physical education. Englewood Cliffs. Prentice Hall. 56. Fuchs, R., Wegner, M., Schwarzer, R. (1993): Self- Efficacy Towards Physical Exercise. In: R. Schwarzer (Ed.) Measurement of Perceived Self-Efficacy – Psychometric Scales for Cross-Cultural Research. Forschung an der Freien Universität Berlin, 30 57. Gabbard, C. (2004): Lifelong Motor Development. Wm. C. Brown Publishers, Texas A&M.

104

58. Gallahue, D. L. (1982): Understanding Motor Development in children. New York: John Wiley & Sons. 59. Hanin, Y. (1980): A study of anxiety in sports. In: Staub, W. F. (Ed.) Sport Psychology. An analysis of athlete behavior. 236-249. 60. Hanin, Y. (2004): Working with Emotions in High Achievement Sport. 25th Stress and Anxiety Research Society Conference, Amsterdam, 8-10 July, abstract book 45. 61. Hardy, L. (1990): A catastrophe model of performance in sport. In.: J. G. Jones and L. Hardy (Eds.), Stress and performance in sport, Chichester, England: Wiley 81-116. 62. Haywood, K. (1993): Life span motor development. Human Kinetics Publishers, Champaign, Illinois. 63. Hámori J. (1975): Az idegrendszer fejlodése és a mozgásszervezodés kölcsönhatása 6-18 éves korúaknál. In Tanulmányok az ifjúság testi nevelésérol. Sport, Budapest, 556-65. 64. Hebb, D. O. (1955): Drives in C.N.S. (Conceptual Nervous System). Psychological Rewiew, 62; 243-254. 65. Hebbelinck. M. (1984): The concept of helth related to physical fitness. International Journal of Physical Education, 1; 9-18. 66. Henry, F. M. (1958): Reliability, measurement error, and intra-individual difference. Research Quarterly, 30; 21-24. 67. Hepp F. (1942): A célbadobás lélektani elemzése. Stephenaum, Budapest. 68. Homburger, A. (1923): Zur Gestaltung der normalen menschlichen Motorik und ihre Beuerteilung. In Zeitschr f. d. ges. Neurologie und Psychiatrie. 174-314. 69. Istvánfi Cs. (1997): Training Theory and Methodology. HUPE, Budapest. 70. Jokl E. (1965): Összehasonlító tanulmány fiúk és lányok testi teljesítoképességének fejlodésére vonatkozóan. In: Eiben O. (Szerk.): Nemzetközi Testnevelési Tudományos Konferencia, TTT. Budapest, 23-27. 71. Kael A. (1930): Az atlétikai képességek fejlodése és változása kor és nem szerint. Testnevelés, 3; 261-266, 5; 482-484.

105

72. Kecskeméti, L., Izsó L. (1996): Az SPSS for Windows programrendszer alapjai. Felhasználói útmutató és oktatási segédlet. SPSS Partner Bt., Budapest. 73. Keogh, J. (1965): Motor performance of elementary school children. UCLA. 74. Keogh, J., Sugden, D. (1985): Movement skill development. McMillan, New York. 75. Kereszty A. (1977): Az általános iskolai testnevelés élettani alapjai. In: Kutassi L. (Szerk.): Tanulmányok az általános iskolai testnevelés körébol. Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest, 11-90. 76. Kiphard, E. J. (1972): Die Motorik des Lernbehinderten. In: Kiphard, E. J., Huppertz, H.: Erziehung durch Bewegung. Verlag Dürrsche Buchhandlung 53. Bonn-Bad Godesberg 1. 12-20. 77. Kiss T. (1978): Az énkép kialakulása és fejlodése. Tankönyvkiadó, Budapest. 78. Kopp, M., Schwarzer, R., Jerusalem, M. (1993) In: R. Schwarzer (Ed.) Measurement of Perceived Self-Efficacy – Psychometric Scales for CrossCultural Research. Forschung an der Freien Universität Berlin, 19 79. Krombholz, H. (1986): Results in regard to the "International Standard Fitness Test" (ISFT) - Reliability and norms for primary school children. International Journal of Physical Education 23; 8-17. 80. Krombholz, H. (1990): Investigations and reflections on the economy of the "International Standard Fitness Test" (ISFT) International Journal of Physical Education 27; 15-19. 81. Krombholz, H. (1997): Physical performance in relation to age, sex, social class, and sports activities in kindergarten and elementary school. Perceptual and Motor Skills, 84; 1168-1170. 82. Krombholz, H. (1998): Theorien, Modelle und Befunde zur Motorischen Entwicklung im Kindesalter. Sportonomics, 4; 55-76. 83. Krombholz, H. (2003): Motorische Kompetenzen. Bayerisches Staatsministerium für Arbeit und Sozialordnung, Familie und Frauen & IFP (Hrsg.): Was Horte Schulkindern zu bieten haben. München.

106

84. Landers, D. M., Boutcher, S. H. (1986): Arousal performance relationship. In: Williams J. M. (Ed.): Applied sport psychology: Personal growth to peak performance 163-184. 85. Malán M.(1934): Mindennapos testgyakorlás és testfejlodés. Testnevelés, 4; 329-354. 86. Malina, R. M. (1980): Biosocial correlation of motor development during infancy and childhood. Academic Press. New York, 143-171. 87. Malina, R. M., Bouchard, C., Shoup, R. F., Larivier, G. (1982): Age, Family Size and birth order in Montreal Olympic Athletes. In: Carter, J. E. L. (ed.): Physical structure of Olympic Athletes. Kerger, Basel, 13-24. 88. Matsudo, V. K. R. (1979): Anaerobic power evaluation: 40 second run test. Brazilian Journal of Sports Science, 1; 8-16. 89. Matsudo, V. K. R. (1987): Motor fitness characteristics of Brazilian boys and girls 7 to 18 years of age. Sport Science Review, 2; 55-61. 90. Mádai L. (1983): Az iskolai testnevelés és a testi képességek mérése a 19. században Miskolcon. Sportvezeto, 2; 20-22. 91. Martens, R. (1987): Choaches guide to sport psychology. Campaign, Illinois: Human Kinetics. 92. Martens, R. et al. (1990): Competitive anxiety in sport. Campaign, IL: Human Kinetics. 93. McCloy, C. H., Young, N. D. (1954): Tests and measurement in physical education. New York: Ratcliffe. 94. McGrath, J. E. (1970): Major methodological issues. In: J. E. McGrath (Ed.) Social and psychological factors in stress. New York: Holt, Rinehart, Winston, 19-49. 95. Meinel, K. (1977): Bewegungslehre. Volk und Wisser Vo lkseigener verlag. Berlin. 96. Mérei F., Binet Á. (2001): Gyermeklélektan. Medicina, Budapest. 97. Mészáros J. (Szerk.) (1987): Sportantropometria. Tankönyvkiadó, Budapest. 98. Mészáros J. (Szerk.) (1990): A gyermeksport biológiai alapjai. Sport, Budapest.

107

99. Moos, R. H. (1973): Conceptualization of human environments. American Psychologist, 3; 652-655. 100. Nagy Gy. (1982): Mérési és számítási módszerek a sportban. MTE, Budapest. 101. Nagy Gy. (1987): Adalékok a szenzomotoros koordináció életkori szintjeihez. A testnevelés tanítása, 1; 43-45. 102. Nagy T. (1978): A testnevelés szakosított osztályok muködésének hároméves tapasztalatai. A testnevelés tanítása, 6; 161-166. 103. Nagy T. (1978): Az iskolai testnevelés és diáksport idoszeru kérdései. A sport és testnevelés idoszeru kérdései. 18; 5-28. 104. Nagykáldi Cs., Sipos K.(1988): Élsportolók, testnevelési foiskolai hallgatók, szakmunkástanulók és nem sportoló felnott férfiak AAI-teszt eredményei és standardjai. A hazai sportpszichológia aktuális kérdései. Miskolc, Jún. 3-4, 80-95. 105. Nádori L. (1983): Motoros (testi) képességek fejlesztésének elméleti-módszertani alapjai. A Testneve lési Foiskola Közleményei, 1. Melléklet. 52. 106. Nádori L. (1985): A testi képességek fejlodésének érzékeny idoszakai. Alapelvek, alapfogalmak. In: Györi P. (Szerk.): Testnevelés és diáksport. VEAB. Veszprém. 7-35. 107. Nádori L., Szigeti L., Vass M. (1986): A motoros képességek és a mozgásos cselekvéstanulás. Tankönyvkiadó, Budapest. 108. Nádori és mtsai. (1989): Sportképességek mérése. Sport, Budapest. 109. Neuhaus, W. (1935): Entwicklungsstufen der menschlichen Motorik. Leibesübungen und körperliche Erziehung. 10; 167-171. 110. Oseretzky, N. (1924): Die motorische Begabung. Moszkva. 111. Ozsváth K. (1982): A kiválasztás alapveto diagnosztikai kérdése. In Gál L. – Kristóf L., Papp J. (Szerk.): Az óvodai és általános iskolai testnevelés és sport idoszeru kérdései. TSTT. Budapest, 306-311. 112. Parizková, J. (1981): Faktoren der motorischen Entwicklung im Worschulalter. In Willimczki, K. – Grosser, M. (Hrsg.): Die motorische Entwicklung im Kindes- und Jugendalter. Hoffmann V. Schorndorf, 342-352. 113. Payne, V. G., Isaacs, L. D. (1987): Human motor development. Matfield Publishing Company, Mauntain View, California.

108

114. Pápai J., Szmodis I., Bodzsár É. (1992): Growth, maturation and performance. Anthropologiai Közlemények, 1; 75-82. 115. Piaget, J. (1952): The Origins of Intelligence in Children. New York: International University Press. 116. Pikler E. (1969): Adatok a csecsemok mozgásának fejlodéséhez. Akadémiai Kiadó. Budapest. 117. Quetelet (1835): cit. Farmosi (1999) 118. Ranschburg J. (1998): Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 119. Rákos E. (1990): Serdülo korú tanulók szorongásvizsgálata különös tekintettel a szociális szorongásra. Doktori disszertáció, Eger. 120. Renson, R., Beunen, G., De Wittw, L., Ostyn, M., Simons, J., Van Gerven, D. (1979): The social Spectrum of the Physical Fitness of 12 to 19-year old boys. In.: Ostyn, M., Beunen, G. (Eds.): Kinanthropometry II. Baltimore. University Park Press, 104-118. 121. Renson, R., Beunen, G., Ostyn, M., Simons, J., Van Gerven, D., Wellens, R. (1983): Sociogeographic variation of physical fitness of 12-19 years old Belgian boys. Bulletin de la Société Royale Belge d’ Antripologie et de Prehistoire. 122. Rogers, C. S. (1951): Client-centered therapy. Boston, Houghton Mifflin. 123. Sargent, D. A. (1897): Handbook of developing exercises. Cambridge, k. n. 124. Schmidt, R. A. (1988): Motor Control and Learning: A behavior emphasis. Champaign, Illinois, Human Kinetics. 125. Schwarzer, R. (1993): Measurement of Perceived Self-Efficacy – Psychometric Scales for Cross-Cultural Research. Forschung an der Freien Universität Berlin 126. Schwarzer, R. - Jerusalem, M. (1993): The General Perceived Self-Efficacy Scale. http://www.yorku.ca/faculty/academic/schwarze/engscal.htm 127. Schwarzer, R. - Jerusalem, M. (2000): http://www.fu-berlin.de/gesund/skalen 128. Selye J. (1964): Életünk és a stressz. Akadémiai kiadó, Budapest. 129. Selye J. (1974): Stress without distress. New York: New American Library.

109

130. Simons, J., Rensons, R. (1982): Evaluation of Motor Fitness. Ed.: J. Simons, R. Renson. Report of the Europian Research seminar on the evaluation of motor fitness. Institute of Physical Education of K. U.. Leuven. 131. Sipos K., Gauland M.(1989): 14-18 éves szakmunkástanuló fiúk iskolai teljesítménye, állóképessége, szomatikus és pszichés állapotának vizsgálata. I. Országos Sporttudományos Kongresszus. Budapest. I. kötet p 133-143. 132. Sipos K., Sipos M. (1979): The development and validation of the Hungarian form of the State-Trait Anxiety Inventory for Children (STAIC-H). Magyar Pediáter, 13, Suppl., 6, 47 133. Sipos, K., Fuchs, R., Wegner, M., Schwarzer, R. (1993): The Hungarian version of Self-Efficacy towards Phyisical Exercise. (Sporttevékenységre való készenlét). Hungarian University of Physical Education, Budapest, Manuscript. 134. Skinner, B. F. (1971): Beyond Freedom and Dignity. New York: Knopf. 135. Spearman, C. (1904): "General intelligence" objectively determined and measured. American Journal of Psychology, 15, 201-293. 136. Spence, J. T., Spence K. W. (1966): The motivational components of manifest anxiety: Drive and drive stimuli. In: C. D. Spielberger (Ed.), Anxiety and behavior. New York: Academic Press 137. Szabó T., Szmodis I. (1981): Teljesítmény vizsgálatok fiataloknál, próbarendszerek, életkori szintek, adatelemzés. 1. Atlétika, 15-16 évesek 1977-79. KSI Bp. 224 p. 138. Szent-Györgyi A. (1937): Az iskolai ifjúság testnevelése. Testnevelés. 10. évf. 12. 783-789. 139. Szmodis I. (1978): A Cooper-teszt életkori normái. A sport és testnevelés idoszeru kérdései. 18. Sport kiadó, 29-51. 140. Szmodis I., Szabó T., Szolik E., Szép Á. (1972): A 12 perces futásteszt szintjei 616 éves sportiskolásoknál. Utánpótlás-nevelés. 1; 59-72. 141. Tissié, Ph. (1898): Az elfáradás és a testgyakorlás. K. M. Természettudományi társulat, Budapest. 142. Tóth L., Sipos K. (1994): Tizenkét-tizennégy éves tanulók pszichológiai, testalkati, motoros és iskolai teljesítményének vizsgálata. Kalokagathia 3; 66-71.

110

143. Tóth L., Sipos K. (1995): Tizenkét-tizennégy éves túlsúlyos és normál testsúlyú tanulók pszichológiai jellemzoinek, motoros és iskolai teljesítményének vizsgálata. Kalokagathia 2; 30-36, 144. Tóth L., Sipos K. (1998): Comparison of Body Self-Concept and Anxiety characteristics (STAIC-H), Motor, and Academic achievement variables of normal weight and overweight 12-14 year old children. In: R. Schwarzer (ed.) Advances in Health Psychology Research. Berlin: Freie Universaitat. an electronic volume. Produced for the European Health Psychology Society (ISBN 3-00-002776-9) 145. Tóth L. (1999): 13-14 éves tanulók motoros teljesítmény próbáinak, szorongás és arousabilitás mutatóinak vizsgálata. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, MTE, Budapest március 5-6. Sporttudomány 1. 30. 146. Tóth, L., Sipos, K. (2003): Generalized Self-Efficacy, and Self- Efficacy Towards Physical Exercise Results on 10-15-year-old school children. Kalokagathia, 1; 104-110. 147. Tóth Sz. (1983): Fiziológiai gondolatok a motoros rendszer fejlodésérol. In Makkár, M. (Szerk.): Az emberi mozgás szervezodésének és a sporttechnikák tanulásának idoszeru kérdései. TSTT. Budapest, 41-46. 148. Vargha A. (1982,): Pszichológiai statisztikai gyakorlat I-III. Tankönyvkiadó, Budapest 149. Vargha A. (1987): Többváltozós statisztikai vizsgálatok eszköze: a BMDP programcsomag. Tankönyvkiadó, Budapest. 150. Winter, R. (1975): Zur Periodisierung der motorischen Ontogenese in der Kindheit und Jugend. Theorie und Praxis der Körperkultur, 1; 30-50. 151. Wolanski, N. (1981): Biologische und soziale Komponenten der Motorischen Entwicklung. In Willimczik, K. – Grosser, M. (Hrsg.): Die motorische Entwicklung im Kindes- und Jugendalter Hofmann K. Verlag. Schorndorf. 324-341. 152. Zajonc, R. B. (1965): Social facilitation. Science, 149; 264-274. 153. Zalai M. – cit. Barabás 1990.

111

154. Zimmermann, K. (1987): Koordinative Fähigkeit und Beweglichkeit. In Meinel, K. – Schnabel, G. (Hrsg. ): Bewegungslehre. Berlin, 242-274.

112

Tóth László publikációs jegyzéke A témában megjelent közlemények jegyzéke Tóth L., Sipos K. (1994): Tizenkét-tizennégy éves tanulók pszichológiai, testalkati, motoros és iskolai teljesítményének vizsgálata. Kalokagathia 3. p 66-71, Tóth L., Sipos K. (1995): Tizenkét-tizennégy éves túlsúlyos és normál testsúlyú tanúlók pszichológiai jellemzoinek, motoros és iskolai teljesítményének vizsgálata. Kalokagathia 2. p 30-36, Tóth L., Sipos K. (1998): Comparison of Body Self-Concept and Anxiety characteristics (STAIC-H), Motor, and Academic achievement variables of normal weight and overweight 12-14 year old children. In: R. Schwarzer (ed.) Advances in Health Psychology Research. Berlin: Freie Universaitat. an electronic volume. Produced for the European Health Psychology Society (ISBN 3-00-002776-9), Tóth L. (1999): 13-14 éves tanulók motoros teljesítmény próbáinak, szorongás és arousabilitás mutatóinak vizsgálata. III. Országos Sporttudományi Kongresszus, MTE, Budapest március 5-6. Sporttudomány 1. 30. Tóth L. (2001): A 60 m futás és kondiconális feltételeinek szerkezeti vizsgálata általános iskolás tanulóknál. Atlétika szakedzoi szakdolgozat, SE, Budapest, Tóth L., Sipos K. (2003): Generalized Self- Efficacy, and Self-Efficacy Towards Physical Exercise Results on 10-15-year-old school children. Kalokagathia, 1; 104-110. Budapest, Tóth L. (2005): Általános én- hatékonyság és sporttevékenységre való készenlét vizsgálata 10-15 éves tanulóknál. Magyar Sporttudományi Szemle (megjelenés alatt) Bognár J., Tóth L., Baumgartner E. (2005): Tanulás, célok és testnevelés: Elotanulmány az általános iskola felol. Magyar Sporttudományi Szemle (megjelenés alatt) Tóth L. (2005): Pillanatnyi és alkati szorongás, arousabilitás, testi énkép és énhatékonyság vizsgálata 10-15 éves általános iskolai tanulóknál. Kalokagathia, Budapest, (megjelenés alatt) Idézheto eloadáskivonatok Tóth L. (1991): Experiences with anxiety examinations of physical education students. 12th International Conference of STAR, Budapest, abstract p. 137 Tóth L., Sipos K. (1997): Comparison of Body Self-Concept and Anxiety characteristics (STAIC-H), Motor, and Academic achievement variables of normal weight and overweight 12-14 year old children. Poster in the 18th International Conference of STAR, Düsseldorf, Germany July 14-16, abstract p. 130

113

Sipos K., Tóth L. (1998): STAI Characteristics of Coaches from Different Continents: a Cross-Cultural Anxiety Study Comparing African, Asian, Near-Eastern, and LatinAmerican Students at the HUPE. 19th International Conference of STAR, Istanbul, Turkey July 10-12 p. 110, Tóth L. (1999): Comparison of Anxiety Level and Running Endurance of 13-14-yearold School Children. 20th International Conference of STAR, Cracow, Poland, July 1214, p. 139, Sipos K., Kudar K., Bejek K., Tóth L. (1999): Standardisation and Validation of the Hungarian Competitive State Anxiety Inventory-2 (CSAI-2) of Martens et al. (1990). 20th International Conference of STAR, Cracow, Poland, July 12-14, p. 131, Sipos K., Mérey I., Tóth L. (2000): Anxiety examination of Hungarian elementary school children in 1979 and 1993. 21th International Conference of STAR, Bratislava, Slovakia, July 16-18, pp. 118 Tóth L., Sipos K. (2002): Self-efficacy, anxiety, arousability, state-trait anxiety, and physical self-concept of 10-15-year-old school children in Hungary. 23rd International Conference of Stress and Anxiety Research Society, Melbourne, Australia, 14-17 July pp. 152 Cosma, A., Tóth L., Sipos K. (2002): Anxiety, and Strategic Approach to Coping of Foreign Students at the Semmelweis University. 23rd International Conference of Stress and Anxiety Research Society, Melbourne, Australia, 14-17 July pp. 157 Tóth L. (2003): Self-Efficacy Towards Physical Exercise, and motor performance measures (six -minute run, Burpee-test, and standing long jump) in a sample of 10-15year-old Hungarian school children. 24th International Conference of Stress and Anxiety Research Society Lisbon, Portugal, 10-12 July, p. 179 Boros Sz. I. J., Tóth L. (2003): Anxiety, Physical Self-Concept, and Nutritional Habits Among 15-18 year-old Hungarian Females. 24th International Conference of Stress and Anxiety Research Society Lisbon, Portugal, 10-12 July, p. 204 Szalay P., Tóth L., Kudar K. (2003): A study on self-efficacy towards physical exercise and towards the temptation to smoke in Hungarian university student samples and health education teachers' sample. 24th International Conference of Stress and Anxiety Research Society Lisbon, Portugal, 10-12 July, p. 217 Sipos K., Tóth L., Galloway, S. (2003): Cross-cultural Analysis of Anxiety Measures for Top Level Coaches from 63 countries. 24th International Conference of Stress and Anxiety Research Society Lisbon, Portugal, 10-12 July, p. 61 Tóth L., Sipos K., Bognár J. (2004): Somatic -, motor and school achievement components of the state-trait anxiety in 10-15-year-old school children. 25th

114

International Conference of Stress and Anxiety Research Society, Amsterdam, Holland, 10-12 July, p. 104 Tóth L., Sipos K., Bognár J. (2004): Somatic and psychological components of the static balance test in 10-15-year-old school children The 10th ICHPER-SD Europe Congress & The TSSA 8th International Sports Science Congress, Antalya, Turkey, 1720 november p. 128 Bognár J., Fügedi B., Kovács L., Suskovics Cs., Katona Zs., Ulrik T., Tóth L., Salvara, M. (2004): Grading in physical education: 7th and 8th grade students' point of view. The 10th ICHPER-SD Europe Congress & The TSSA 8th International Sports Science Congress, Antalya, Turkey, 17-20 november p. 60 A tudományos munkát megalapozó egyéb közlemények jegyzéke Tóth L. (1990): Experimental Study of The Effect of The Psychotonic Training on The Motoric Performance and Some Psychological Parameters. Review of the HUPE, Budapest, 149-163. Tóth L. (1991): A pszichotóniás edzés, Béres Plusz cseppek hatásának vizsgálata az atlétika pályán és laboratóriumi körülmények között. szakdolgozat, MTE, Budapest Széles J., Tóth L. (1992): Aktuális felkészültségi szint ellenorzése dinamográfiával mért teszteljárásokkal. A Magyar Testnevelési Egyetem Közleményei, 1; 65-86. Bognár J., Tóth L., Baumgartner E. (2003): Gondolatok a tanulásról. Iskolai Testnevelés és Sport 10. 14-17. pp.

115

M E L L É K LE T E K

116

1. sz. melléklet

117

2. sz. melléklet

118

3. sz. melléklet

119

4. sz. melléklet

120

5. sz. melléklet

121

6. sz. melléklet Név/ Jelszó: Kor: Nem: Dátum:

Ralf Schwarzer, Matthias Jerusalem 2000, Tóth, 2002 ÖNÉRTÉKELO SKÁLA

Kérjük, hogy az Ön véleményét leginkább kifejezo válasz számát minden sorban írja a kijelentések melletti négyzetbe az alábbiak szerint: (1) egyáltalán nem igaz, (2) valamennyire igaz, (3) részben igaz, (4) teljesen igaz.

G_SE 01 Ha nagyon igyekszem, mindig sikerül megoldani a nehéz feladatokat.

G_SE 02 Ha valaki szembeszegül velem, megtalálom a módját, hogy a saját akaratomat érvényesítsem.

G_SE 03 Biztosan elérem a céljaimat.

G_SE 04 Biztos vagyok abban, hogy a nem várt eseményeket hatásosan tudnám kezelni.

G_SE 05 Váratlan helyzetekben könnyen feltalálom magam.

G_SE 06 Megfelelo erofeszítéssel megoldást.

majdnem

minden

problémára

találok

G_SE 07 Meg tudom orizni a nyugalmamat akkor is, ha nehézségeim adódnak, mert számíthatok a problémamegoldó képességemre.

G_SE 08 Mikor egy problémával szembekerülök, több lehetoséget is találok a megoldásra.

G_SE 09 Ha bajban vagyok, mindig eszembe jut egy jó megoldás.

G_SE 10 Bármi történjen is, találok rá megoldást.

122

7. sz. melléklet

123

8. sz. melléklet 1. táblázat/ Átlag, szórás és Cronbach alfa értékek 10-15 éves általános iskolás fiú és lány mintában három életkori csoport esetében

A-State

A-Trait

TSCS

TM TT BMI 60m Cooper Szlalom HTU Burpee IMO Stegy IT1 IT2

M SD α M SD α M SD α M SD M SD M SD M SD M SD M SD M SD M SD M SD M SD M SD M SD

10-11 évesek (x=10,52) fiú=33 lány=67 31,12 31,36 4,83 3,82 ,75 ,74 32,12 34,52 6,02 5,39 ,76 ,73 68,12 66,92 10,66 11,08 ,82 ,83 156,12 156,98 9,64 7,09 44,39 45,42 10,12 9,17 18,11 18,35 3,31 3,07 10,72 10,73 0,99 0,98 2082,12 1862,02 416,48 243,46 14,35 17,16 5,32 4,84 162,03 154,94 20,01 20,57 24,36 23,16 5,52 4,82 -3 4,2 6,75 6,84 7,4 4,7 7,3 5,07 3,9 4,3 0,9 0,75 4,6 4,81 0,5 0,31

12-13 évesek (x=12,47) fiú=57 lány=66 31,81 33,42 4,66 5,56 ,73 ,75 32,23 34,53 4,77 6,12 ,75 ,74 68,6 65,83 8,87 10,17 ,81 ,84 160,6 160,76 9,48 5,85 48,67 47,94 11,33 8,16 18,68 18,49 2,8 2,61 9,8 10,5 0,76 0,9 2420 2071 408 268 12,27 15,8 5,87 4,86 176,15 164,17 26,75 25,23 25,33 24 5,9 4,17 -0,56 7,12 6,4 4,9 5,98 5,92 4,59 5,26 3,63 4,15 0,94 0,82 4,35 4,77 0,54 0,35

124

14-15 évesek (x=14,41) fiú=42 lány=34 32,1 32,5 3,93 5,62 ,77 ,78 30,76 34,65 5,56 6,75 ,76 ,76 70,62 62,85 9,26 10,57 ,84 ,85 166 165,35 9,76 6,33 52,12 54,09 9,93 9,86 18,73 19,7 2,24 2,93 9,66 11,09 0,8 1,28 2524,63 1947,94 303,63 347,13 13,98 17,01 5,44 5,19 186,22 149 20,09 24,8 28,36 24,26 5,74 3,57 2,39 9,71 7,32 6,33 4,45 4,47 3,35 3,38 3,56 4,15 1,21 0,74 4,38 4,75 0,62 0,19

9. sz. melléklet

A kondicionális képességek funkcionális differenciálódási modellje 1. szint/ Integrált motoros faktor

ero gyorsaság állóképesség

A kondicionális képességek még nem differenciálódtak 2. szint/ Differenciálódás 1.

ero gyorsaság állóképesség

A prepubertásban a szervezet morfológiai változásának hatására az ero "leválik" a képesség együttesrol 3. szint/ Differenciálódás 2.

ero

gyorsaság

állóképesség

A pubertásban az anyagcsere folyamatok tökéletesedése során az állóképesség elkülönül a gyorsaságtól

125

10. sz. melléklet A serdülokorban bekövetkezo motoros és emocionális változások egy lehetséges modellje serdülokori növekedési lökés

megváltozott biomechanikai feltételek

a szervezet egyensúlyi állapotának megváltozása

Motoros disszonancia

Emocionális disszonancia

identifikáció szintje

reeducatio (a mozgások újratanulása) kiegyenlítés

sikeres

sikertelen

kompetenciaérzés

devianciaérzés

harmonikus személyiségfejlodés

126

pszichológiai problémák

11. sz. melléklet 6. táblázat 10-15 éves általános iskolás fiúk és lányok testi fejlettségének, motoros teljesítményének, testi énkép és általános én-hatékonyság eredményének átlag,- és szórásértékei 2001-ben és 2002-ben három életkori csoportban 10-11 évesek 2001

TM

TT

BMI

PLX

20m

HTU

M

12-13 évesek

2002

2001

14-15 évesek

2002

2001

2002

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

fiú

lány

n=14

n=14

n=14

n=14

n=40

n=42

n=40

n=42

n=17

n=12

n=17

n=12

151

153

155,9

156

159,6 159,3 167,9 160,3 174,5 163,8

146,4 148,4

SD

7,6

5,5

8,6

5,6

8,5

5,8

8,5

5,7

6,3

5,3

7

4,3

M

38,8

41,2

43

45,7

50,9

49

54,5

51,7

57,4

56,7

66,6

64,7

SD

9,8

6,6

11,6

7,5

13,4

11,8

15,2

11,2

8,9

16

10,6

13,5

M

18,2

18,7

18,6

19,4

20,8

20,1

21,1

20,4

20,3

21,9

21,7

23,8

SD

3,6

2,6

3,7

2,4

4,1

4,5

4,2

4,5

2,5

5,2

4

7

M

66

65,9

68,5

68,4

73

68

75

71,4

78

71

79

72

SD

7,1

5,3

6,1

2,3

6,2

5,8

5,4

4,1

4,1

4,4

3,5

6,9

M

3,75

3,97

3,68

3,87

3,73

3,83

3,57

3,73

3,44

3,7

3,24

3,77

SD

0,2

0,1

0,2

0,2

0,3

0,27

0,3

0,3

0,3

0,2

0,3

0,3

149

179

155,6

186

151

187

154

M

147,5 138,8 153,6 145,5 166,8

SD

21,6

14,2

21,5

17,1

26

21,5

25,2

21

25,4

21,8

25

30

fel-

M

30

26

32

26

37,5

32,6

40

33

35

36

40

34

ülés

SD

10,2

7,8

6,8

3,2

11,6

12,7

10

11

5,5

11

9,4

3,6

Burp

M

24

21,5

24

22

26,6

22,8

30

24

29,6

20,1

28,2

24,3

SD

6,7

3,3

6,7

3,2

6,1

3,77

6

4,1

9

5,9

5

7,1

M

1220

996

1342

1126

1292

1179

1407

1195

1401

1102

1433

1100

SD

293,6

148

498

237

272

188

287

306

225

249

131

245

71,2

65

65

57,2

68,2

61,4

67,6

63

71,5

59

68

60

12

9,5

16,8

15,2

10,2

11,2

10,5

13

13,1

17

13,7

16,2

30,7

27,6

30,6

26,5

29,7

28,2

29,6

27,4

27,9

28,7

31,3

30,3

4,9

4,2

4,9

4,9

5,1

4,7

4,5

5,2

5,1

7,5

4,2

4,8

6'fut

TSCS M SD GSES M SD

127

12. sz. melléklet

A disszertációban szereplo új fogalmak:

A kondicionális képességek funkcionális differenciálódása A mozgásfejlodés azon folyamata (fázisa) melynek során a szervek, szervrendszerek funkcionális állapotának (fejlettségi szintjének) megfeleloen az ero, a gyorsaság és az állóképesség elkülönül egymástól.

Motoros disszonancia A biomechanikai feltételek megváltozása miatt a tárolt mozgáskép nem alkalmas a korábban begyakorolt mozgás sikeres végrehajtására. Az egyén motivált a sikeres teljesítésre (többszöri kísérlet), azonban ha a gyakorlás alatt ez nem következik be, kudarcélmény társulhat a mozgás végrehajtáshoz. A sikeres átállítás jelentos mértékben a mozgásszabályozó- és átállító rendszer fejlettségi szintjétol függ.

Motoros minoségi csoportok Az alapveto mozgásminták fejlettségi szintje és a szervezet funkcionális állapotának mértéke által meghatározott teljesítmény szint szerinti csoportok. A csoportok több motoros teljesítmény alapján lényegesen eltérnek egymástól.

Korai motoros kiegyenlíto (felzárkóztató) program 6-10 éves gyermekek részére kifejlesztett foleg játékos mozgásprogram, melynek elsodleges célja az alapveto mozgásminták tökéletesítése és a koordinációs képességek folyamatos fejlesztése révén a megfelelo mozgástapasztalat és mozgásélmény megszerzése a kondicionális képességek késobbi hatékony fejlesztésének érdekében.

128