Ame rikai = Fehér? Az amerikaiak túlnyomó többsége szélesen kiáll az egyenlőség értékrendje mellett. Legtöbbjük elítéli a bőrszín, a származás és a kulturális háttér alapján való diszkriminációt – ezt a magatartást pedig sokan egyenesen az ’amerikaiság’ legfőbb jellemzőjének tartják. Azonban ez csak a nemzeti identitáshoz való explicit viszonyulást jellemzi. Thierry Devos és Mahzarin R. Banaji néhány évvel ezelőtti tanulmánya megmutatta, hogy az Egyesült Államokban az emberek ”tudat alatti”, implicit attitűdje az amerikaiságot erősen a fehér etnicitáshoz kapcsolja. Egy svéd szociológus, Gunnar Myrdal 70 éve az amerikaiság dilemmájára hívta fel a figyelmet (1937; 1944). Már akkor, az 1930-40es években is disszonanciát okozott az Államok déli részén élő fehérek számára, hogy nem tudták összeegyeztetni az egyenlőség és szabadság gondolatát a feketékhez fűződő történelmükkel, és a velük szemben intézményesített diszkriminációval. Azóta sok idő telt el. Amerika mára nem a ’fehérek és feketék’ társadalma, hanem valóságos olvasztótégelye a világ kulturális és etnikai csoportjainak. Ám, még, ha a kisebbségek politikai, jogi és gazdasági lehetőségei mára ki is szélesedtek, észre kell, vegyük, hogy a felszín alatt még mindig ott van a nemzeti identitás dilemmája: egy szociokognitív törés ázsiai, afrikai és fehér amerikaiak között. Az Egyesült Államokban, ha a tudatos, explicit attitűdöket tekintjük, általános az elfogadottsága annak a véleménynek, hogy minden ember egyenlő etnikai / kulturális hovatartozásától függetlenül. Felmérések igazolják, hogy az egalitárius értékek támogatottsága kiemelkedő (Sears, Henry & Kosterman 2000). Sokan egyenesen az amerikaiság egyik legfőbb előfeltételének vagy jellemzőjének tartják a faji egyenlőség melletti állásfoglalást. A ’30as évek disszonanciája sem áll fenn: nem mondható el általában véve az, hogy az egyenlőség és szabadság értékrendje intézményesített és jogilag jóváhagyott diszkriminációval párosulna. Ugyanakkor fennáll egy erős ellentét az amerikaiak tudatos véleménye és implicit, kevésbé tudatos világképe között. Gondolatainkat, érzéseinket a társadalmi csoportokról két szinten figyelhetjük meg – egy kontrollált, tudatos, explicit és egy automatikus, kevésbé tudatos implicit szinten. Az implicit attitűdök vizsgálatát szolgáló modern eszközök, asszociációs tesztek segítségével ma már jól fel lehet térképezni a társadalmi előítéletek, sztereotípiák, diszkriminációk mértékét és jellemzőit (Bargh, Chen & Burrows 1996, Devine 1989, Fazio, Jackson, Dunton & Williams 1995, Greenwald & Banaji 1995), ám magára a nemzeti identitásra (lásd: Mit jelent Amerikainak lenni?) eddig kevesen fordítottak figyelmet. Az implicit asszociáció vizsgálatával feltárhatjuk, hogy a felszín alatt mennyire is az egalitárius attitűdök dominálnak (Plant & Devine 1998). Hogy, bár lehetünk toleránsak és hihetünk a teljes egyenlőségben a különböző etnikai csoportok között, implicit gondolkodásunk ettől még lehet egy etnikai hierarchián alapuló világszemlélet. Devos és Banaji kutatásai arra példát szolgáltatnak arra, hogy a társadalmilag hátrányosnak ítélt csoportok tagjai – még, ha erős explicit preferenciát is mutatnak csoporttársaik felé: tudat alatti asszociációjukban maguk is a másik csoportot részesítik előnyben, sajátjukkal szemben (ld. implicit vizsgálatok során az erős nemzeti identitású ázsiai amerikaiak is amerikaiabbnak érezték maguknál fehér társaikat). A Társadalmi Dominancia Elmélete (SDT) alapján az amerikai etnikai csoportokat egyenlőtlenség jellemzi hatalomban és társadalmi státuszban: a fehérek mintegy „birtokolják” a többi rasszt (a feketéket és az ázsiaiakat), akik így marginálisan pozícióba kényszerülnek (Sidanius & Pratto 1999). A Társadalmi Ítélet Modellje alapján minden kultúrában vannak általánosan elvárt, vagy normának tekintett személyiségjegyek, a nyugati kultúrában pedig ezt a ’fehér férfi’ testesíti meg. Ezt az állítást több, a domináns és marginális csoportok általi feltűnést vizsgáló kísérlet is alátámasztotta (Stroessner 1996; Zárate & Smith 1990). A jelen írásban által áttekintett, Devos és Mahzarin által végzett kutatás célja az volt, hogy feltárja: mit jelent amerikainak lenni – az amerikaiak explicit és implicit véleménye alapján, 3 csoportra koncentrálva: ázsiaiakra, feketékre és fehérekre. A kutatás 6 vizsgálatból állt: 1) Az első vizsgálat azt kutatta, hogy mik a tudatos, explicit vélemények az amerikaiságról. 2) A második vizsgálat azt tanulmányozta, mennyire gondolnak az amerikaiak amerikainak különböző
etnikai csoportokat, IAT-vel (implicit asszociációs teszt) és explicit eszközökkel. 3-4) A harmadik és negyedik vizsgálat az ázsiaiak és a feketék amerikaiságát kutatta, és a fehér = amerikai egyenlőséget próbálta enyhíteni híres amerikai fekete atléták és amerikai-ázsiaiak képeinek bevonásával. 5) Az ötödik vizsgálat a fehér = amerikai egyenlőség erősségét vizsgálta fehér, afrikai és ázsiai csoportokban. 6) A hatodik vizsgálat az etnikai és nemzeti identitás mögött rejlő kognitív mechanizmusokat kutatta. 1. Vizsgálat A vizsgálat célja az volt, hogy felmérje a tudatos (explicit) attitűdöket arról: mit jelent amerikainak lenni, illetve, hogy a 3 etnikai csoport (afrikai, ázsiai, fehér) mennyire amerikai a résztvevők szerint. A kísérletben 135 egyetemi hallgató vett részt a Yale-ről. Közülük 114 volt amerikai állampolgár (56 férfi, 58 nő), csak az ő válaszukat számították be a konklúziókba. Közülük 77 fehér, 18 ázsiai, 9 latin, 8 afrikai és 1 vegyes etnikumú amerikai volt (1 résztvevő nem válaszolt). Közülük 5-en nem az Egyesült Államokban születtek. Az egyenlőség megítélése A résztvevőktől megkérdezték: mit gondolnak, az etnikai csoportok a közélet valamennyi szegmensében egyenlők-e, és, preferálni kellene-e valamelyiket adott helyzetekben? Szintén nyilatkozniuk kellett arról, hogy mennyire vallanak egalitárius elveket. A vizsgálat eredménye szerint a résztvevők nagy része (88.4%) egyetértett abban, hogy a feketéket, ázsiaiakat és fehéreket az közélet valamennyi szegmensében egyenlőként kellene kezelni. 11.6% szerint adott helyzetekben a feketéket kellene preferálni. Túlnyomó részük egalitárius elveket vallott. Etnicitás - amerikaiság asszociáció A résztvevőktől azt kérték, képzeljenek el egyéneket, akik az Egyesült Államokban születtek. Ezután megkérdezték, mennyire amerikaiak, akiket elképzeltek? Ez után egyes etnikai csoportokat kellett osztályoznia a résztvevőknek 1-7ig, amerikaiság szerint (1=Egyáltalán nem amerikai, 7= Nagyon amerikai). A résztvevőket külön felszólították, hogy a valódi, őszinte gondolataikat írják le. A csoport a fehér etnikai csoportot átlagban 6.53, a feketéket 6.26 az ázsiaiakat pedig 5.49 asszociálta az amerikaisággal az 1-7ig terjedő skálán. Ez azért érdekes, mert az első vizsgálat általában véve azt mutatta ki, hogy a résztvevők elítélik az etnikai megkülönböztetést az amerikaiságot tekintve. Ám mégis, ebben a feladatban, ahol az amerikaiságot kellet értékelniük, miután őszinteségre kérték fel őket a fehéreket tartották a legamerikaiabbnak. Az amerikai identitás meghatározása A résztvevőknek egy 7 pontos skálán kellett 1-7ig osztályozniuk 13 tulajdonságot, viselkedési mintákat (pl. Szavaz a választásokon, Hisz Istenben stb.) aszerint, hogy mennyire az amerikaiság feltételei, ahol 1= Egyáltalán nem amerikai, 7= Nagyon amerikai. 5.61-es átlagot kapott például a „Szavaz választásokon”. 5.29-et a „Tiszteli az amerikai politikai intézményeket és törvényeket”. 5.28-at az „Egyenlően bánik a különböző etnikai, különböző hátterű csoportokkal”. 4.58-at az „Amerikai állampolgársággal rendelkezik”. 2.54-et az „Amerikában született”, 1.56-ot a „Keresztény”. A vallásosság általában nem bizonyult releváns feltételnek.
2. Vizsgálat
A második vizsgálat az implicit és az explicit attitűdöket vizsgálta fehér, fekete és ázsiai csoportok amerikaiságát illetően. A résztvevők IAT (implicit asszociációs) és explicit teszteket végeztek el. A vizsgálatban 28 egyetemi hallgató vett részt a Yale-ről, 16 férfi, 12 nő, fehér amerikaiak, akik részkrediteket kaptak cserébe a munkájukért. Explicit etnicitás – amerikaiság vizsgálat A résztvevőknek számítógépes kérdőíveket kellett kitölteniük, melyben meg kellett ítélniük, az egyes etnikai csoportok kapcsolódását az amerikaisághoz, 1-10ig. A fehér etnikai csoportot ítélték legerősebben kapcsolódónak, de a feketéket sem sokkal kevésbé. Az ázsiai csoportot látványosan hátrébb sorolták a résztvevők. Implicit etnicitás – amerikaiság vizsgálat A tesztekben 8 amerikai szimbólum (pl. Kapitólium, dollár) és 8 külföldi (pl. Luxemburg térképe, svájci pénz) képeit használták fel, illetve fekete, fehér, és ázsiai emberekről készült fotókat. A résztvevők gyorsabban párosították az amerikai szimbólumokat a fehér embereket ábrázoló képekhez, mint az ázsiai embereket ábrázolókat (Átlagos párosítási idő: fehér: 643ms., ázsiai: 801ms.). A fekete és fehér emberek képeit hasonló sebességgel párosították a szimbólumokhoz (fehér: 659ms, fekete: 768ms). Fekete és Ázsiai arcképeket is hasonló sebességgel párosítottak amerikai szimbólumokhoz (fekete: 706ms., 739ms.). Összességében kiderült, hogy implicit asszociációkban, de explicit asszociációkban is: az ázsiaiakat a résztvevők kevésbé tartották amerikainak, mint a fehéreket. Explicit a feketéket nem tartották kevésbé amerikainak, mint a fehéreket, implicit viszont igen.
3. Vizsgálat A vizsgálat azt kutatta, fokozható-e a feketék asszociálása az amerikaisághoz, ha egy a feketék által uralt területről van szó. Olyan sportágak híres, fekete képviselőit vonták be a felmérésbe, akik az olimpián az Egyesült Államokat képviselik. A vizsgálatban 60 egyetemista vett részt a Yale-ről (37 férfi, 23 nő), fehér amerikaiak. A résztvevők fejenként 3 dollárt kaptak a munkájukért. 27 résztvevő a 2000es olimpiai játékokat megelőzően vett részt a vizsgálatban, 33 az olimpiai játékok alatt. Ez az idő-változatás nem befolyásolta az eredményt. A kutatók képeket gyűjtöttek az Egyesült Államokat az olimpián képviselő sportolókról – a végső gyűjtemény 8 fekete (4 férfi, 4 nő) amerikai és 8 fehér (4 férfi, 4 nő) amerikai olimpikonból állt. Explicit etnicitás – amerikaiság vizsgálat A résztvevőknek 6 kérdésről kellett eldönteniük, hogy mennyire igazak a fekete, illetve a fehér atlétákra, 1-7ig (külön kérték őket: ne az egyénekre, hanem a csoportokra koncentráljanak). Például: „A fekete / fehér atléták büszkévé tesznek rá, hogy amerikai vagyok” A teszt azt vizsgálta, a résztvevők mennyire asszociálják az amerikaiságot a fekete / fehér atlétákhoz. A teszt azt mutatta, hogy a fekete sportolókat (az adott körülmények mellett) szorosabban asszociálták az amerikaisággal (4.66), mint a fehéreket (4.28). Implicit etnicitás – amerikaiság vizsgálat
A résztvevőknek az IAT tesztek során külföldi és amerikai szimbólumokat kellett párosítaniuk fehér és fekete amerikai sportolók képeivel. A résztvevőket értesítették arról is, hogy a képen látható sportolók az olimpiai játékokon az Egyesült Államokat képviselik. A résztvevők gyorsabban párosították a fehér sportolók képeit az amerikai szimbólumokhoz, a fekete atléták fotóit pedig külföldiekhez. Bár feltételezhető volt, hogy, mivel a feketék erősen felülreprezentáltak az amerikai élsportban (olimpiai sportolók között), ebben a szituációban gyorsabban fogják őket az amerikaisággal asszociálni, mint a fehéreket – nem ez történt. Kiemelkedő a különbség ebben a vizsgálatban explicit és implicit vizsgálat között. Explicit szorosabban párosították a résztvevők a fekete sportolókat az amerikaisághoz, explicit azonban nem. Úgy látszik a felszín alatti attitűdöket nehezebb módosítani, mint egyesek feltételezték.
4. Vizsgálat A 4., radikálisabbnak mondható vizsgálat során híres amerikai ázsiaiak, és híres, köztudottan nem amerikai fehér amerikaiságát kellett megítélni. A vizsgálatban 37 egyetemista vett részt, a Yale-ről (17 férfi, 20 nő), mind fehér amerikaiak. A szolgálataikért 3 dollár fizetséget kaptak. Az tesztekhez 27 híres ázsiai amerikai, 27 fehér amerikai és 27 fehér európai személy neveit gyűjtötték össze. Felmérték, a diákok mennyire ismerik őket, és a tapasztalatok alapján leginkább ismertekből összeállítottak egy 12 fős listát (4 ázsiai, 4 fehér amerikai, 4 fehér európai). Az IAT tesztekben amerikai-külföldi dimenzióban kellett párosítani az ázsiai amerikaiakat a fehér amerikaiakkal szemben, illetve az ázsiai amerikaiakat a fehér európaiakkal szemben. Ázsiai amerikai – fehér amerikai kontrasztban a résztvevők könnyebben társították a fehéreket az amerikaisághoz, mint az ázsiaiakat (fehér: 821ms, ázsiai: 1,098ms). Az ázsiai amerikai – fehér európai összehasonlítás meglepő eredménye volt, hogy a résztvevők könnyebben párosították az ismert európaiakat az amerikaisághoz, mint az amerikai ázsiaiakat (fehér európai: 887ms, ázsiai:1,055ms). Meglepő, hogy bár tudatában voltak annak, hogy a képen látott ázsiai amerikaiak honfitársaik, a velük szembe állított európaiak pedig nem – ennek ellenére könnyebben asszociálták őket az amerikaisággal. Ez is azt példázza (hasonlóan a 3-as vizsgálathoz!), hogy az implicit viszonyulás mennyire ellentétben lehet a tudatos, explicit tudással. amerikai – ázsiai amerikai
5. Vizsgálat Az 2-4 vizsgálatok közös jellemzője volt, hogy a tesztek résztvevői mind fehér amerikaiak voltak. Logikusan felmerülő kérdés, hogy vajon csak azok azonosítják-e erősen az amerikaiságot a fehér etnicitáshoz, akik érdekeltek benne (pszichológiailag és politikailag)? Lehet, hogy a többi etnikai csoport (ázsiaiak, feketék) tagjai nem tesznek ilyen egyenlőséget? Egyes elméletek szerint a státusz és hatalom szempontjából alárendelt csoportok tagjai implicit (nem tudatosan) az ő alárendeltségüket legitimáló másik, nagyobb csoportot favorizálják a sajátjukéval szemben (Jost & Banaji 1993; Jost 2004). Ez esetben az etnikai kisebbségek tagjai is szorosabban asszociálnák a fehéreket az amerikaisághoz implicit tesztekben. A vizsgálatban 97 egyetemi hallgató vett részt a Yale-ről: 35 fehér amerikai (16 férfi, 19 nő), 30 afrikai amerikai (11 férfi, 19 nő) és 32 ázsiai amerikai (15 férfi, 17 nő). A résztvevők 7 dollárt vagy részleges krediteket kaptak a szolgálataikért. Implicit etnicitás – amerikaiság vizsgálat
Az IAT tesztek (2. második vizsgálat tesztjeihez hasonlóan) a külföldiség-amerikaiság dimenziókban vizsgálták az asszociációkat fehér amerikai – ázsiai amerikai, fehér amerikai – afrikai amerikai és afrikai – ázsiai amerikai ellentétekben. A fehér amerikai – ázsiai amerikai párosításban mind a három etnikai csoport résztvevői gyorsabban azonosították a fehéreket az amerikaisággal, mint az ázsiaiakat (tehát az ázsiaiak is!). A fehér amerikai – afrikai amerikai párosításban a fehérek és az ázsiaiak is gyorsabban párosították a fehéreket az amerikaisághoz, mint az afrikaiakat, míg az afrikai résztvevők egyenlő sebességgel. Az afrikai amerikai – ázsiai amerikai párosításban a fehérek és az ázsiaiak hasonló sebességgel párosították az ázsiai és afrikai személyek képeit az amerikai szimbólumokhoz – ellenben a feketék a feketéket azonosították implicit könnyebben az amerikaisággal. Etnicitás és amerikaiság explicit megítélése Az explicit számítógépes tesztek során a 3 etnikai csoportról kellett eldöntenie a résztvevőknek, hogy mennyire jellemzi őket 1-7ig egy-egy „Mi tesz valakit igazi Amerikaivá” jellegű kérdés (ld. 1. Vizsgálat). A kérdések összeállításokat a kutatók 3 aspektusra koncentráltak: polgári értékek (egalitarianizmus), patriotizmus és honosság. Pl. „A Fehér/Afrikai/Ázsiai amerikai emberek minden etnikai csoportot egyenlőként kezelnek”, vagy „A Fehér/Afrikai/Ázsiai amerikaiak hazafiasak” vagy „A legtöbb Európai/Afrikai/Ázsiai származású amerikai ember már itt született”. Egalitarianizmus: A fehér résztvevők az ázsiaiakról gondolták leginkább úgy, hogy egyenlően bánnak a különböző etnikai csoportokkal (4.54), második helyre tették a fekete amerikaiakat (4.34) harmadik helyre pedig a saját csoportjukat (3.49). A fekete résztvevők magukat ítélték meg a legegalitariánusabbaknak (3.90), az ázsiaiak második (3.03), a fehérek harmadik (2.53) helyen végeztek. Végül az ázsiai amerikai kérdezettek maguknak átlagosan 3.56, a fekete amerikaiaknak 3.50 a fehéreknek pedig 2.81 pontot adtak. Összességében a fehérek és az ázsiaiak véleményezése hasonló arányokat mutatott, az afrikai amerikaiak viszont magukat tartották a legegalitariánusabbaknak. Patriotizmus: Míg a fehér amerikaiak hasonlóan hazafiasnak ítélték meg a három etnikai csoportot (fehér: 5.29, fekete: 5.31, ázsiai: 4.91), az afrikaiak és az ázsiaiak a fehér amerikaiakat ítélték kimagaslóan patriótának. Az afrikai résztvevők explicit véleménye: fehér: 5.40, fekete: 4.03, ázsiai: 3.83. Az ázsiaiaké: fehér: 5.50, fekete: 4.75, ázsiai: 4.28). Honosság: A származásra vonatkozó kérdések megítéléséből kiderül, hogy az ázsiai amerikaiakat a résztvevők kevésbé tartották őshonosnak, mint a feketéket. Mind a három etnikai csoport résztvevői az ázsiaiakat tartotta a legkevésbé honosnak Amerikában. Az afrikai származású kérdezettek magukat tartották leginkább ’amerikai származásúnak’.
6. Vizsgálat A hatodik vizsgálat az etnikai identitás és a nemzeti identitás kapcsolatát kutatta. Azt, hogy gyengébbe a nemzeti identitás azok között, akik a saját csoportjukat kevésbé tartják amerikainak? Hogy vajon azok is „belső csoportnak” tekintik-e az amerikaiságot, akik maguk nem a domináns fehér amerikaiak közé tartoznak. Ebből a szempontból az ázsiai etnikumú amerikaiak csoportja válik érdekessé, hiszen őket tartják / ők tartják magukat is a legkevésbé amerikaiakat a tesztek tanúsága szerint. A kutatás e részében 71 egyetemi hallgató vett részt, a Yale-ről; 37 fehér (11 férfi, 26 nő) és 34 ázsiai (11 férfi, 23 nő). Az ázsiaiak közül 11 nem az Egyesült Államokban született. A hallgatók 7 dollárt kaptak a munkájukért. A résztvevőkkel IAT teszteket végeztek az amerikaisággal kapcsolatban. A csoportidentitást belső- és külső csoport fogalmakkal mérték (mi, mienk, mi magunk – ők, övék, ők maguk). A nemzeti identitás vizsgálatakor pozitív és negatív fogalmakat kellett amerikai – külföldi szimbólumokhoz társítani.
Implicit etnicitás – amerikaiság teszt Az amerikaiságot vizsgáló IAT tesztek mind két csoportnál az Amerikai = Fehér egyenlőség felé mutattak. Tehát (hasonlóan a 3. vizsgálathoz) az ázsiai és fehér amerikaiak is könnyebben azonosították az amerikaiságot a fehér amerikaiakkal. Implicit nemzeti identitás teszt Pozitív és negatív fogalmakat kellett e teszt során amerikaisághoz és külföldi szimbólumokhoz párosítani. Az amerikai nemzeti identitás az ázsiai és fehér amerikaiak között egyenlően magasnak bizonyult – nem volt releváns különbség kimutatható, mindannyian belső csoportnak érezték a nemzetiségüket. Etnikai identitás és attitűd A két különböző etnikai csoport egyértelmű és erős identitást mutatott saját csoportja felé. Ez azt is megmutatta, hogy az amerikai = fehér attitűd nem jelenti, hogy ez a viszonyulás etnikai szempontból és meghatározó lenne. A fehér amerikaiak esetében azt is bizonyította a felmérés, hogy az amerikai = fehér viszonyulásuk erősebb volt, mint szimplán a saját fehér etnikai preferenciájuk. Nemzeti és etnikai identitás függetlensége Míg a fehér amerikaiaknál fehérség és amerikaiság átfedte egymást, addig a más etnikai csoportba tartozó amerikaiaknál a két identitás (nemzeti és etnikai) elkülönült. Feltételezhető, hogy a fehér amerikaiaknál a két hovatartozás összefonódása a nemzeti identitás erősödését (és a fehér = amerikai asszociáció erősödését), az ázsiaiaknál pedig a nemzeti identitás gyengülését jelenti egyben. Azonban az implicit tesztet az ázsiai és fehér amerikaiaknál hasonló mértékű amerikai identitást mutattak ki – annak ellenére, hogy az ázsiaiak saját etnikai csoportjukat nem érezték magukat egyenlően amerikainak (hasonlóan, ahogy a fekete amerikaiak előző vizsgálatokban). Az persze kérdéses, hogy ez vajon általánosítható-e a többi ázsiai amerikaira is – hiszen a vizsgálatokban résztvevők mind kiemelkedő helyzetben levő magas (’amerikai státusszal bíró?’) egyetemi hallgatók voltak. A 6 részkutatásból álló kutatás alapvető kérdése az volt: a különböző etnikai csoportokhoz való tartozás mennyiben módosítja az egyes amerikaiak nemzeti identitását? Az eredmények egyértelműen kimutatták: Amerikainak lenni egyenlő azzal, hogy valaki fehér amerikai. A leginkább őszinte és nyílt explicit, tudatos mérésekben sem látják teljesen egyenlő mértékben amerikainak az feketéket, de különösen az ázsiaiakat – az egyenlőségről vallott általános elvek mellett sem. Az eredmények azonban változtak attól függően is, hogy a nemzeti identitás milyen funkciója szerint mérték fel az etnikai csoportokat. Az implicit vizsgálatok ellenben még sokkal erősebb Amerikai = Fehér asszociációt mutattak ki a csoportok között – még abban az esetben is, amikor kísérleti körülmények megkönnyítették volna, hogy az amerikaiságot más etnicitáshoz kapcsolják a résztvevők (3;4). Implicit szinten a fehér=amerikai asszociáció ellenállóbb volt, mint a tudatos felszínen. A Társadalmi Dominancia Elmélete alapján – státusz és hatalom alapján azt várhattuk volna, hogy a feketéket kevésbé tartják amerikaiaknak, mint az ázsiaiakat. Ellenben a tesztek alapján az ázsiaiakat asszociálták legtöbbször nehezebben ezzel a nemzeti identitással. A Társadalmi Ítéletek Modell feltevése a domináns kultúráról ebben a kutatásban viszont alátámasztást nyert – a fehérség az amerikaiság normájának mutatkozott, a különböző etnikai csoportok között is. Devos és Banaji kutatásának különös értéke, hogy számos változót külön-külön módosítva, masszív teoretikai háttérrel vizsgálta meg az amerikai nemzeti identitás és etnikai hovatartozás kapcsolatait, implicit és explicit szinteken egyaránt. Az eredmények erősen megkérdőjelezik mind a tudományos, mind a hétköznapi
„igazságokat” afrikai és ázsiai amerikaiak nemzeti identitásbeli státuszát illetően. Míg a fekete amerikaiakat nem tartották legkevésbé amerikainak a fentebbi szempontokból, ezekben a kutatásokban jellemzően az ázsiaiak végeztek utolsó helyen. Az a tény pedig, hogy bár a kérdezett ázsiai amerikaiak magukat is távolinak érezték (a többi etnikumhoz képest) az amerikaiságtól, mégis erőteljes amerikai identitást mutattak egyfajta társadalmi „status quo-ra” engedhet akár feltételezni, vagy azt bizonyíthatja, hogy egyénenként eltérő lehet nemzeti és etnikai identitás kognitív funkciója és szerepe. Az amerikaiak tudatosan erőteljesen egalitárius, megkülönböztetést és diszkriminációt elítélő attitűdöket mutattak – és mégis általános az Amerikai = Fehér asszociáció, melyet tekinthetünk a fehér/európai amerikaiak egykor intézményesített uralmának maradványaként. Érdekes kérdés, hogy milyen változások várhatók ebben az attitűdben annak hatására, hogy idén beiktatták az Egyesült Államok első fekete elnökét? Így, hogy egy nem fehér amerikai egész Amerikát képviselő és szimbolizálja mind saját országában, mind a világ többi részén, változni fog-e a nemzeti identitás asszociációja az afrikai amerikaiak javára? A Devos és Banaji által is alkalmazott implicit attitűdöket kutató eszközökkel és megközelítésekkel a jövőben vélhetően még többet fogunk megtudni nemzeti és etnikai identitás kapcsolatáról, és a jelenlegi tendenciák alakulásáról az Egyesült Államokban. Jelen cikk az alábbi tanulmány áttekintése, olvasata: Devos, T. & Banaji, M. R. (2005) 'American = White?', Journal of Personality and Social Psychology, 88. Szám (3) Referenciák Valamennyi referencia az eredeti tanulmányból származik. Bargh, J. A., Chen, M., & Burrows, L. (1996). ’Automaticity of social behavior: Direct effects of trait construct and stereotype activation on action’, Journal of Personality and Social Psychology, 71, 230– 244. Devine, P. G. (1989). ’Stereotypes and prejudice: Their automatic and controlled components’, Journal of Personality and Social Psychology, 56, 5–18. Fazio, R. H., Jackson, J. R., Dunton, B. C., & Williams, C. J. (1995) ’Variability in automatic activation as an unobtrusive measure of racial attitudes: A bona fide pipeline?’, Journal of Personality and Social Psychology, 69, 1013–1027. Greenwald, A. G., & Banaji, M. R. (1995). ’Implicit social cognition: Attitudes, self-esteem, and stereotypes’, Psychological Review, 102, 4–27. Myrdal, G. (1944). An American dilemma: The Negro problem and modern democracy. New York: Harper & Row. Plant, E. A., & Devine, P. G. (1998). ’Internal and external motivation to respond without prejudice’, Journal of Personality and Social Psychology, 75, 811–832. Sears, D. O., Henry, P. J., & Kosterman, R. (2000). Egalitarian values and contemporary racial politics. In D. O. Sears, J. Sidanius, & L. Bobo (Eds.), Racialized politics: The debate about racism in America (pp. 75–117). Chicago: University of Chicago Press. Sidanius, J., & Pratto, F. (1999). Social dominance: An intergroup theory of social hierarchy and oppression. Cambridge, MA: Cambridge Uni-ersity Press. Smith, E. R., & Zárate, M. A. (1992). Exemplar-based model of social judgment. Psychological Review, 99, 3–21.
Stroessner, S. J. (1996). Social categorization by race or sex: Effects ofperceived non-normalcy on response times. Social Cognition, 14, 247–276.
