1. tétel Veszélyek a munkahelyi (hivatali) életben: vesztegetés, lobbizás A korrupció latin eredetű szó, mely megrontást, megvesztegetést, valamilyen kártételt, rossz útra csábítást jelent. Az ún. korrupciós cselekmények megnevezésekor a közvélemény a „vesztegetés”, „lefizetés”, „megkenés”, megvásárolhatóság” szavakat is használja. A közvélekedés szerint a korrupció régtől fogva az államapparátusra, a hivatalnoki karra és más állami alkalmazottakra nehezedő nyomás. Azonban ez nem csupán az államapparátusra korlátozódik, mivel az üzleti, gazdasági élet szereplői is ki vannak e nyomásnak téve. A korrupció (megvesztegetés) mindig valamilyen döntés alakítására formálására irányul. Mivel mindig két szereplője van, és mindkettejük cselekménye szükséges a megvalósuláshoz, ezért a megvesztegetés két cselekedet. E két cselekmény a két szereplőhöz kötődik, az egyik a vesztegető, a másik a megvesztegetett. A vesztegetőnek valamilyen okból fontos a döntés, cselekményét aktív vesztegetésnek hívjuk. A megvesztegetett a döntés meghozatalára jogosult, cselekményét passzív vesztegetésnek nevezzük. A vesztegetés tehát olyannak tűnik, mint egy üzleti megállapodás, ahol az egyik fél, az érdekelt személy (vesztegető) valamilyen fizetséget, előnyt, jutalmat ad vagy ígér, a másik, a döntéshozatalra jogosult fél (megvesztegetett) pedig szolgáltat, a vesztegető számára megfelelő döntést hoz, illetőleg ígér. Azonban a szerződés mégsem tekinthető üzleti megállapodásnak, mivel a döntéshozatalra jogosult személy nem rendelkezik szabadon a döntéshozói magatartással, ugyanis azt már elígérte, elkötelezte másnak, pl. a hivatásának, ill. az őt foglalkoztató szervezetnek, vállalta az ezzel járó felelősséget, az írott és íratlan normák betartását. Tehát a döntéshozatala során nem járhat el szabadon, hanem ezen elvek, normák, elvárások és felelősség szerint kell cselekednie, ez a kötelessége, feladata, hivatása. A vesztegetési megállapodást titokban kötik, annak a látszatnak a fenntartásával, hogy a megvesztegetett hű maradt korábbi elkötelezettségéhez, és feladatait, kötelességeit hűen teljesíti. A vesztegetési megállapodás részesei megtévesztő magatartást tanúsítanak, ezzel megtévesztik a kívülállókat. Összefoglalva: a vesztegetés (korrupció) olyan titkos ügylet, amelynek során a megvesztegetett azt a látszatot kelti, mintha kötelességének, feladatának, az elfogadott normáknak megfelelően járna el a döntéshozatal során, valójában azonban a vesztegető kívánságának megfelelően cselekszik, dönt valamilyen ígért vagy adott előnyért cserébe. A korrupció nem mindig a vesztegetőtől indul, alkalmanként a döntéshozó kezdeményezi és előfordul, hogy a vesztegetés tárgya nem a kötelesség megszegése, hanem teljesítése. Időnként a vesztegető célja és megvesztegetett hivatali kötelességéből adódó döntés egybeesik.
A vesztegetést a törvény bünteti, a Btk. így fogalmaz: - az a hivatalos személy, aki működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ígéretét elfogadja, illetőleg a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűncselekményt követ el, és 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ugyanezen cselekmények hivatalos szerv dolgozója esetén vétségnek minősül, és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A hivatalos személyek: az országgyűlési képviselők, a Köztársasági Elnök, a miniszterelnök, a Kormány tagja, a politikai államtitkárok, az alkotmánybírók, bírók, ügyészek, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és helyettese, a külön biztosok, a helyi önkormányzati testület tagjai, a közjegyző és a közjegyzőhelyettes, az önálló bírósági végrehajtó és helyettese, a fenti személyekhez kapcsolódó hivataloknál, intézményeknél és az Állami Számvevőszéknél szolgálatot teljesítő személyek, és akik jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél közhatalmi, államigazgatási feladatot látnak el.
A lobbizás az USA-ra jellemző, szokásos „kijárás”, melynek célja a képviselők megvesztegetése és befolyásolása a törvényhozási körön kívüli körök részéről. (Ennek érdekében a képviselőház folyosóján, előcsarnokában keresik fel a képviselőket. A lobby = az USA képviselőházának előcsarnoka → innen ered a lobbizás szó.)
2. tétel Erkölcsi konfliktusok a munkahelyi (hivatali) életben: ajándékozás, szórakoztatás Az ajándékozás a köznapi életben olyan alkalmi jellegű, önkéntes és ingyenes juttatás, szívesség, mely a barátság, a szeretet, a tisztelet vagy a figyelmesség megnyilvánulása. Hasonlóképpen foghatjuk fel, és értékelhetjük a köznapi értelemben vett szórakoztatást is (pl. egy italra vagy ebédre szóló meghívás). A köznapi értelemben vett ajándékozás és szórakoztatás hálát, köszönetet vált ki, és rendszerint viszonzásra talál, kölcsönössé válik, ezáltal erősödnek, mélyülnek az emberi kapcsolatok, barátságok. Azonban, ha az ajándékozás a szórakoztatás összekapcsolódik bizonyos hátsó szándékkal, amikor az ajándékozó vagy a szórakoztatást nyújtó fél valamilyen célt kíván elérni, akkor az ajándékozás ill. szórakoztatás bizonyos mértékben eszközzé válik a cél elérésére, bizonyos fokban „befektetésnek” minősül. Következésképpen a tevékenység már üzleti tevékenységgé válik, azonban továbbra is ajándékozás, szórakoztatás látszatát kelti. Mivel az ajándékozás és a szórakoztatás rendszerint hálát, köszönetet vált ki, és viszonzásra késztet, a döntéshozók vagy üzleti partnerek megajándékozása vagy szórakoztatása magában hordja azt a veszélyt, hogy a döntéshozó mintegy viszonzásként egy részrehajló, az ajándékozó számára kedvezőbb döntést fog hozni. A magyar jogban az ajándékozás és szórakoztatás egy elbírálás alá esik a vesztegetéssel. A bírók, hatósági és más jogkörben eljáró közhivatalnokok, köztisztviselők, egyéb döntéshozók semmilyen formában nem fogadhatnak el ajándékot! Vissza kell utasítaniuk minden olyan ajándékozást is, amelynek célja a nem visszaélésszerű, de előnyösebb elbírálás, megkülönböztetett előzékenység vagy az átlagosnál gyorsabb elintézés igénylése. Ilyen kérésekre egyértelműen nem reagálhatnak, ígéretet nem tehetnek, még akkor sem, ha nem vetődik fel az előny vagy viszontszolgálat ígérete, vagy az erre való utalás. Azonban hátrányosabban sem kezelhetik azokat, akik kéréssel fordulnak hozzájuk. (Az üzleti életben a reklám, a marketing és az ajándékozás határvonalai elmosódnak. Az üzletfelek és a leendő üzletfelek között szokásban van az ajándékozás és a szórakoztatás (pl. wellness-hétvégével egybekötött termékbemutató), de fontos kérdés, hogy mely ponttól válik vesztegetéssé.)
3. tétel A ügyfélfogadás etikai normái
A hivatalok az ügyfélfogadó személyén keresztül ítélik meg az általuk képviselt hatóságot. Így hivatali eljárása során és a magánéletben is erre figyelemmel kell lennie. Magatartása legyen: - kiegyensúlyozott - mértéktartó - szélsőségektől mentes - segítőkész - udvarias - megértő Külső megjelenésében az ügyfélfogadó: - ne legyen kihívó - hivatali egyenruha (ha van) - elegáns A hivatali helyiség legyen tiszta, tágas, segítsék az ügyfelet a tájékozódásban. Kerülje a személyes konfliktusokat a munkatársaival és az ügyfelekkel. Egymás személyiségét és emberi méltóságát tartsák tiszteletben. Lelkiismeretesen, pontosan, a törvényesség keretei között teljesítse felettesei utasításait, feletteseit tényszerűen tájékoztassa, magánvéleményét mellőzze. Köteles szakmai továbbképzéseken részt venni, tudását fenntartani, képezni, gyarapítani. Ügyfelekkel: -
törvényességet szigorúan betartani elfogulatlanul részrehajlás nélkül fajra, nemre, nemzetiségre, társadalmi helyzetre tekintet nélkül higgadtan kultúráltan indulatoktól mentesen kell tevékenykednie
Éreztetnie kell, hogy nem az ún. hatalmi pozícióból parancsol, hanem a törvényességet érvényre juttató, befolyásolhatatlan, problémamegoldó közigazgatás nevében jár el.
4. tétel A jogi asszisztens a munkahelyi szervezetben: hűség és lojalitás Általánosan: A hűség vagy lojalitás az igazságossághoz hasonlóan az erkölcsi minták csoportjába tartozik, tehát nem egy meghatározott kapcsolatból fakad, hanem eleve számos emberi kapcsolatra terjed ki, sok emberi kapcsolatra vonatkoztatható. Hűségesek lehetünk személyhez, valláshoz, államhoz, párthoz, kultúrához, nemzethez, stb… és természetesen a munkahelyhez, a hivatásunkhoz is. A hűség (lojalitás) tartalma kapcsolataink jellege szerint változik, más-más jelentést kap, vesz fel különféle viszonylatokban. Tehát nem tetszésünk függvénye, hanem erkölcsi kötelesség, az igazságosság parancsa. A hűség, e kötelezettség mindig valamilyen összekapcsolódás velejárója. Hűség és lojalitás ott van, ahol összetartozás, azonosulás van, ahol tehát valaki vagy valami azonosul velünk, s ahol mi is azonosulunk valakivel vagy valamivel. A hűség tehát ennek az azonosulásnak, összetartozásnak a kifejeződése, identitásunk megnyilvánulása; egyszerre hűség, ragaszkodás valaki vagy valami máshoz és saját magunkhoz. Munkahelyi hűség: A hivatásunk iránti hűség azzal kezdődik, hogy miután eldöntöttük milyen hivatást választunk, felkészülünk rá (tanulás, vizsgák, stb.). Később hivatásunknak megfelelő munkahelyet keresünk magunknak, ahol teljesítjük az ott meghatározott követelményeket. Fontos, hogy az ember rendelkezzék megfelelő ismeretekkel, gyakorlattal, és legyen elhivatott a pálya iránt: érezze magáénak, sajátjának, az ere vonatkozó írott és íratlan szabályokkal azonosuljon, kész legyen betartani, és ahhoz ragaszkodni. Az évek folyamán a hivatáshoz való hűség változik, finomul, csiszolódik, elmélyül. Az emberek általában kisebb-nagyobb munkahelyi közösségben dolgoznak. A kezdők általában alkalmazottjai lesznek egy szervezetnek, hivatalnak. Alkalmazottá szerződéssel válnak, s e szerződés kötelezi őket arra, hogy elfogadják, magukévá tegyék a rájuk vonatkozó előírásokat, normákat, a velük szemben támasztott elvárásokat, a rájuk nehezedő felelősséget. Elköteleződésük, hűségük magában foglalja a szervezet, a munkahely iránti lojális kötelmet is, tehát kötelesek elősegíteni az adott szervezetrendeltetésének, elfogadott céljait, jogos érdekeinek megvalósulását, illetőleg kötelesek tartózkodni az olyan cselekményektől, melyek sértik a szervezet elfogadott céljait, jogos érdekeit vagy árthatnak jó hírének. A beosztottat hivatása és munkaszerződése kötelezi arra, hogy tartsa tiszteletben feljebbvalója, vezetője, főnöke jogszerű döntéseit, engedelmeskedjen jogszerű utasításainak, elvárásainak, segítse felettese jogszerű elgondolásainak, céljainak megvalósulását, illetőleg ne tegyen olyasmit, ami ezeket keresztezheti vagy ami árthat a vezető jó hírének.
5. tétel A jogi asszisztensek munkaköri kötelessége és felelőssége Minden beosztáshoz, munkakörhöz sajátos szerepek, elvárt magatartások kapcsolódnak. A jogi asszisztenstől elvárt szerepek a beosztás lényegéből, a tárgyalt feladatokból vezethetők le: 1. Szűrő szerep: általa „választódik el” a lényeges a lényegtelentől, a bizalmas közlés a széles nyilvánosságra tartozótól 2. Segítő szerep: lényege ⇒ megérteni mások problémáit, közreműködni azok eredményes megoldásában ellenszolgáltatást nem várva 3. Tehermentesítő szerep: a jogi asszisztens részfeladatok, kapott megbízatások teljesítésével teszi lehetővé, hogy felettese a saját feladataira összpontosíthasson 4. Kapcsolatteremtő szerep: különösen fontos a látogatók, az ügyfelek vonatkozásában 5. Közvetítő szerep: irányulhat információra, de leggyakrabban a konfliktusok rendezésében való közvetítés a lényeges. A munkahelyi légkör alakításában fontos szerepet játszik. 6. Bizalomébresztő szerep: nagyban befolyásolja az adott vállalatról, szervről, esetleg országról kialakított véleményt 7. Koordinációs szerep: lényegében az egész jogi asszisztensi munkát átfogja, szinte minden feladatot összhangba kell hozni a másikkal Ezek a feladatok a helyzettől, a feladatoktól függően kerülnek előtérbe. A jogi asszisztensnek a munkaköri leírásban foglaltakat teljesítenie kell. A munkaköréből adódóan a titoktartási szabályok rá is vonatkoznak, tudnia kell, hogy feladatkörében hol helyezkednek el a korlátai. Tisztában kell lenni azzal, hogy a feladatkörében meddig és milyen minősítésben dönthet önállóan.
6. tétel A jogi asszisztensek etikai kódexe és szakmai felelősségük A jogi asszisztensek szakmai felelősségi szabályai: 1. A jogi asszisztens nem végezhet olyan feladatot, amelyet csak jogász végezhetne, v. olyat, amelyet még jogász sem végezhetne. 2. A jogi asszisztens minden olyan feladatot elvégezhet, amellyel jogász bízza meg, és ellenőrzi munkáját mindaddig, amíg a jogász felelős az ügyfélért, közvetlen kapcsolatot tart fenn az ügyféllel és teljes szakmai felelősséget vállal az elvégzett munkáért. 3. A jogi asszisztens nem kapcsolódhat be a jogi praxisba az ügyek átvételével, tiszteletdíj megállapításával, jogi tanácsok adásával, v. a bíróságon történő megjelenéssel (kivéve, ha a bírósági v. az irodai szabályok erre feljogosítják) 4. A jogi asszisztens nem járhat el szakmai jogi döntést igénylő ügyben, ha az ügyben jogász közreműködése a közérdekre tekintettel elengedhetetlen, bármikor merüljön is föl ilyen ügy. 5. A jogi asszisztensnek körültekintően kell meghatároznia azt, hogy hol a határa annak, ameddig jogász jelenléte nélkül segíthet 1 ügyfélnek. 6. A jogi asszisztens nem kapcsolódhat be jogosulatlanul jogi praxisba, és segítenie kell a jog jogosulatlan gyakorlásának megakadályozását. 7. A jogi asszisztensnek óvnia kell az ügyfél bizalmát, és 1 jogi asszisztens számára etikátlan bármely hatályos v., később elfogadása kerülő a kiváltságos kommunikációt szabályozó jogszabály megsértése. 8. A jogi asszisztens kötelessége, hogy elkerülje az olyan magatartást, amellyel a jogász etikátlannál válna, v. annak tűnne, továbbá a jogi asszisztensre hárul a munkaadóval szembeni hűség (lojalitás) 9. A jogi asszisztensnek folyamatosan kell dolgoznia, hogy fenntartsa az integritást és a magas fokú szakértelmet a teljes jogi szakmában. 10. A jogi asszisztensnek alapos tudás megszerzésére kell törekednie tanulással annak érdekében, hogy kötelességeit az ügyfelek, és a közösség számára nyújtandó jogi szolgáltatásokat teljesíthesse és ezzel a jogi szakmát jobban segítse. 11. A jogi asszisztensnek minden más esetleges v. szükséges, célszerű dolgot meg kell tennie az etikus magatartás érdekében, valamint mindazt, amit a jogszabály v. bírósági döntés előír. 12. A jogi asszisztens tevékenységére irányadó az Amerikai Jogász Kamarai Egyesület Hivatásetikai Mintakódexe, valamint az Amerikai Jogász Kamarai Egyesület Hivatásetikai Mintaszabályai.
7. tétel Szokás, erkölcs, etika
Az etika szó az ógörög ethikos szóból ered, mely azt jelenti: az erkölcsre, a szokásra vonatkozó. Az erkölcs tárgyi, objektív értelemben normák, szabályok és normatív jellegű eszmék, eszmények együttese, éspedig az erkölcs alanyán, az egyénen kívüli, hozzá képest külső normák, szabályok és eszmék együttese. A szokás, az erkölcs szabályai az egyének és a közösségek életének kormányzására, irányítására hivatottak és kezdetben magukban foglaltak mindenféle normát és normatív jellegű eszmét. Eredetileg nem voltak külön erkölcsi, jogi és vallási normák, a szabályok és eszmék egyszerre voltak az isteni akarat, az igazságosság, a jog és az illem kifejezései. E normák áthagyományozódnak generációról generációra. Az áthagyományozódás változatos formákban történhet, de mindig fontos szerepe van benne a szülőknek, oktatási intézményeknek, egyháznak, napjainkban pedig kiegészül ez a tömegkommunikációval. Az egyénnek el kell fogadnia a szabályokat, be kell tartania őket, és a társadalom elvárja, hogy az egyén alkalmazkodjon. A szokás, az erkölcs orientálja az egyént, a jó felé igyekszik terelni, a rossztól kívánja óvni. De az egyén olykor eltér a szokás, az erkölcs által kijelölt útról. Ez azt jelenti, hogy erkölcsi vétséget, súlyosabb esetben erkölcsi bűnt követ el. Az elkövetőnek ilyenkor lelkiismeret furdalása, bűntudata lesz, másokban pedig rosszallást kelt, vagyis senki sem közömbös az erkölcsi normák megsértésével kapcsolatban. Az erkölcs objektív és szubjektív, vagyis tárgyi és alanyi oldalra bontható. Az objektív oldal, melyet a közeg, a család, az oktatás stb. közvetít az egyén felé, a szubjektív oldal, a szubjektív erkölcs kialakulásának alapvető, döntő eleme a külső tárgyi normarend bensővé tétele, mely függ az egyéntől. A külső normarend nem igazít el minden kérdésben, a szabályok bizonyos kérdésekben az egyénre hagyják, hogy eldöntse, mi a jó és mi a rossz. A szubjektív erkölcsnek az objektív, a tárgyi erkölcsön való túlnyúlása sajátos, magasabb formát is ölthet: etikává válhat. Adott összefüggésben az etika a belsőnek a külsőn való túlnyúlásaként és önálló formában való megrögzüléseként fogható fel. Az etikának is több típusa létezik. Normatív etika tárgykörébe tartozik pl. a társadalometika, a szaketikák (orvosi etika) stb. ezen etikáknak mellőzhetetlen része a jó vagy helyes meghatározása, ezzel útmutatókat állítanak fel, tanácsokat adnak, megmondják, mit kell, mit szabad és mit nem szabad tenni az egyéni életben, államéletben, hivatásban. Ha tudjuk, mi a jó, mi a helyes, s hogy mit kell tenni ennek érdekében, akkor azt is tudni kell, miként lehet megvalósítani, hogyan nevelhetjük magunkat a jóra, milyen cselekvés vezethet el a kormányzat tökéletesítéséhez vagy a jó kormányzat megteremtéséhez. Deskriptív etika: valamely nép, társadalom, emberi közösség erkölcsi normáit, szokásait tárják fel, írják le és elemzik, anélkül hogy bármit hozzátennének, vagy elvennének abból.
A normatív etikák első fokú elméletek, hozzájuk képest a metaetikák másodfokú elméletek. Metaetikák: elméleteket vizsgálnak, a normatív etikákat vizsgálják. Nem tanácsolnak, nem véleményeznek. A jogi etika a szaketikák közé tartozik. A szaketikákat alkalmazott etikának szokásos tekinteni. A szaketikák a jóról, illetve a helyes cselekedetről szóló általánosabb etikai felfogások, az individuális etikák, a társadalometikák fogalmait, eszméit és tanításait alkalmazzák, amikor egyes foglalkozások, hivatások vagy foglalkozásokhoz nem kötött tárgykörök sajátos erkölcsi helyzetét és sajátos erkölcsi problémáit vizsgálják. A jogi etika helyzete különleges, hiszen jogászi hivatás és más jogi jellegű foglalkozások etikai kérdései a jog és az etika szoros kapcsolata miatt mélyen ágyazódnak a jogról szóló etikai hagyományokba.
8. tétel A jog betűje, a jog szelleme és a jó erkölcsök
Életünket, cselekvéseinket írott és íratlan szabályok határozzák meg. Bizonyos szabályokat az idők folyamán írásban rögzítettek, a kor előrehaladtával folyamatosan aktualizálták, majd ezek be nem tartása esetére szankciókat határoztak meg. A jogszabályok bizonyos cselekményeket tiltanak, másokat csupán szabályoznak. Alapvetően, amit jogszabályok nem tiltanak, azt engedik, illetve más esetekben elvárnak magatartási formát, cselekvést. Az írásban rögzített szabályok betartása mindenkinek kötelező, akire vonatkozik, de a jog, a jogszabályok nemismerete nem mentesít sem hatálya, sem a hozzá kapcsolódó szankciók hatálya alól. Napjainkra a világ elüzletiesedett. Alig van olyan foglalkozás, hivatás, melyet ne érintett volna meg az üzleti élet szelleme. Ez vonatkozik a jogi szakterületre is, a jogászok munkájára is. Albert Z. Carr tanulmányában az erkölcsök üzletre bocsátásról ír, példákkal, következtetésekkel. Carr az üzleti életet a pókerjátékhoz hasonlítja, s ezek szabályrendszereit elemzi, keresve az eltéréseket és hasonlóságokat. Egyeseket megdöbbentett, másokat elgondolkodtatott, megint mások felháborodtak rajta. A modern jogrendszerek nem írják elő kötelező érvénnyel az igazmondást általában, hanem csak olyan különlegesen fontos esetekben, mint amilyen a bíróság előtti tanúskodás. Bizonyos esetekben tiltja a kártyajátékban megengedett „blöffölést”, ilyen pl. a fogyasztó megtévesztése. A magánéletben inkább, de az üzleti, gazdasági életben nem érvényesül a bibliai aranyszabály: „úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek bánjanak”. A nagyobb haszon, nyereség, piaci részesedés érdekében a cégek, cégvezetők képesek elferdíteni az igazságot, még akkor is, ha tudják, evvel ártanak más embereknek – gondolok itt például termékösszetevőkre és azok ártalmas hatásaira. Magánemberként többen nyilatkoznak úgy, hogy fontos az igazmondás, a becsület és az erkölcs, munkájukban azonban sokan nem teljes mértékben alkalmazzák. Elkülönülnek a üzleti, hivatali, munkahelyi szabályok a magánélet szabályaitól? De hol kezdődik az egyik és hol ér véget a másik? Fenntartható ez a kettősség? Vagy előbb-utóbb a magánéletben tiszteletben tartott játékszabályok szintén megváltoznak, érvényüket vesztik? Vajon az erkölcsi igények meddig tudnak győzedelmeskedni az emberek csoporthoz való tartozás igénye, a megbecsülés igény, az elfogadás igénye, a hatalom utáni vágya felett? Hiszen mindenki a másikat figyeli. És ha a másiknak több van, és a másiknak jobb, nekem miért ne lehetne? Nem számít már, hogy az ember milyen úton jut hozzá ahhoz, amije van? A jó erkölcs egyre inkább hanyatlani látszik az anyagi javakkal szemben.
Carr kutatásának lényege a pókerkártyajáték és az üzleti erkölcs kapcsolatában. Carr értéke a tett, illetve tanulmányba foglalta az üzleti élet jellegzetes jogfelfogását és erkölcsi etikai jellemzőit. A tanulmányát póker analógiának nevezték el. A pókernek vagy egy sajátságos etikája. A póker bizalmatlanságot igényel, figyelmen kívül hagyja a barátságot és nem tiltja a blöffölést. Carr szerint ez a felfogás az üzleti életben is megtalálható. Az üzletember idejének jelentős részében úgy bánik vagy próbál bánni másokkal, ahogy reményei szerint mások nem bánnak vele. Feltételezhető, hogy az üzleti életben a beosztottak igazat adnak a főnöknek, gondolatban pedig nem. Amennyiben a törvények nem mondanak ki etikai szabályokat nem várható el, hogy azt az üzletemberek pótolják. Carr felfogása szerint míg a gazdasági szervezet az üzleti élet alapvető törvényét nem sérti meg, jogában áll a profittermelést elsődlegesnek tekintetni. Az üzleti etika mai, művelői egyetértenek abban, hogy az üzleti etika alapvető eszményei nem állhatnak ellentétben a magánélet erkölcsi eszméivel. Az üzleti élet művelői kifogásolják, hogy Carr elsőbbséget tulajdonít az üzletemberi szerepnek, ugyanis véleménye szerint, ha valakinek a személyes erkölcse ellentétben áll az üzleti élet szokásaival, akkor az egyénnek vagy le kell nyomnia a személyes moralitását, vagy fel kell hagynia az üzlettel.
Tény, hogy a modern jogrendszerek nem írják elő kötelező érvények az igazmondást általában, hanem csak fontos esetekben pl. tanúskodásnál. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az üzleti életben és a magánéletben is a blöffölés megengedett. Következtetés azonban hibás, mert az üzleti életre és a magánéletre vonatkozó törvények nem különböznek a blöffölés tekintetében. A pókeranalógia első hibája abban áll vagy abban állhat, hogy figyelmen kívül hagyja: az üzleti életre és a magánéletre vonatkozó törvények és jogszabályok nem különböznek a blöffölés tekintetében. Nem vitás, hogy mind a póker, mind az üzleti élet szabályai megengedik a blöffölést. Ez a megengedés azonban a póker esetében kifejezett, az üzleti élet esetében viszont csupán hallgatólagos. Az üzleti élet szabályai megengedik a blöffölést. Az alaphelyzet voltaképpen úgy fest, hogy az üzleti életben a blöffölésre nincs szabály, a pókerben viszont van. A póker szabályai kifejezetten megengedik, a jog szabályai, ha egyáltalán mondanak valamit róla, akkor tiltják a blöffölést. Blöffölési tilalmakat a jog egészén belül az üzleti életre vonatkozó jogszabályokban is találunk. Így van ez a magyar jogban is, mely a tisztességtelen piaci magatartás egyes eseteit, ill. büntetőjogban a bűncselekménynek minősíti. ”Aki az áru kelendőségének fokozása érdekében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít.
A póker játékszabályai és az üzleti élet alapvető szabályait egy mondatban úgy foglalható össze, hogy míg a póker szabályai nem csak hogy kifejezetten megengedik, hanem megkívánják a blöffölést, addig a jogszabályok általában hallgatnak a blöffölésről, s ha mégis mondanak róla valamit, akkor tiltják, s tiltják az üzleti világban is.
Tudatos ferdítésekkel, a tárgyhoz tartozó tények eltitkolásával, túlzással próbál másokat meggyőzni, hogy kössenek vele egyezséget. Ezek a kérdések a jog és az erkölcs kapcsolatához, problémáihoz vezetnek el. Vajon mennyiben kell és lehet elválasztani a magánélet erkölcsi normáit a foglalkozás, a hivatás erkölcsi normáitól? Vajon képes-e, s ha igen milyen áron képes a személyiség rendszeresen és hosszabb távon megfelelni a magánélet, a jogi, illetőleg jogászi hivatás vagy foglalkozás, valamint az üzleti élet egymással olykor homlokegyenest ellentétes értékeinek, elveinek, illetőleg gyakorlatias elvárásainak.
