Lélekápoló - gondolatok, versek, történetek 2007/1. szám
Születés Történt egyszer, hogy az anyaméhben fiúikrek fogantak. Teltek a hetek, és a fiúcskák növekedtek. Ahogy növekedett a tudatuk, úgy nőtt az örömük is:- Mondd, nem nagyszerű, hogy fogantattunk? Nem csodálatos, hogy élünk?Az ikrek elkezdték felfedezni világukat. Amikor megtalálták a magzatzsinórt, amely összekötötte őket anyjukkal, és eljutatta hozzájuk a táplálékot, énekeltek az örömtől:- Milyen nagy anyánk szeretete, hogy megosztja velünk saját életét! Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a hetekből hónapok lettek, az ikrek hirtelen észlelték, mennyire megváltoztak: - Mit jelentsen ez? - kérdezte az egyik. - Ez azt jelenti - felelt a másik -, hogy tartózkodásunk ebben a világban a végéhez közeledik. - De én egyáltalán nem akarok elmenni innen - viszonozta az első -, szeretnék mindig itt maradni! - Csakhogy nincs más választásunk - felelte a másik. Talán van élet a születés után is! - Milyen lehet az? - kérdezte kétkedve az első. El fogjuk veszíteni az életet jelentő magzatzsinórt, és anélkül hogyan élhetnénk? Azonkívül mások is elhagyták már ezt az anyaméhet, és senki sem tért ide vissza, hogy megmondja nekünk, van-e élet a születés után. Nem, a születés a vég! Egyikük mély bánatba merült, és így szólt: - Ha a fogantatás a születéssel végződik, mi értelme van az életnek az anyaméhben? Értelmetlen az egész. Talán még anya sem létezik. - De kell, hogy legyen! - tiltakozott a másik. Különben hogyan kerültünk volna ide? És hogyan maradhattunk volna másképpen
életben? - Láttad-e valaha anyánkat? - kérdezte az első. Talán csak a képzeletünkben létezik! Mi gondoljuk ki magunknak, mert így jobban megérthetjük életünket. Így teltek az utolsó napok az anyaméhben, telve kérdések özönével és nagy félelemmel. Végül is elérkezett a születés pillanata, amikor az ikrek elhagyták addigi világukat, és kinyílt a szemük. Tele tüdőből felordítottak. Amit láttak, meghaladta legmerészebb elképzelésüket is.
Köszöntõ Kedves Testvéreim a Kórházban! Betegek! Orvosok! Ápolók! Hozzátok szólok, Isten igéjével: „Mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód” – így szól az Úr. Tudjuk, érezzük Isten közelségét a betegségben, és a betegágy mellett jobban, mint máskor. Átjár bennünket reménység és félelem, csend és zúgolódás – együtt! A derűs, munkás, egészséges és vidám napokon nem gondolunk ezekre, de a betegség felidézi elénk életünk végességét. Hisszük, hogy életünk Istentől indul és az 2
Úrhoz érkezik meg. Ez a keresztség szövetségében naponta megélt bizonyosságunk. Életünk – benne egészségünk – nem gazdátlan, hanem Istennél személyesen számon tartott és megváltott élet. Azt is mondja a halált legyőző, dicsőségesen feltámadott Úr Jézus tanítványainak, a kiválasztottaknak: „Gyógyítsátok a betegeket!” Ez minden embert felelőssé tesz a gyógyulásért vállalt szolgálatban. Mindenekelőtt a betegnek kell akarni gyógyulni. Az orvos szerepe meghatározó! Tudásával, tapasztalatával élethivatásként végzi munkáját, hozza meg mások élete felett – bizonyosan imádságos lélekkel – döntéseit. Kíséri betegét a gyógyulás útján! A következő kör: az ápolók, akik a kórházban a betegágy mellett szolgálnak. Sokféle munkát végző emberek ők: ápolók, betegszállítók, mentősök, a kórházlelkész és mások, alkotnak egy nagy kört. Van egy kórházon kívüli kör is. Ez a család, a rokonok, a barátok, munkatársak, vagy éppen a gyülekezet tagjai, akik napi imádságukban hordozzák a kórházban lévő beteg embert, - családtagot, rokont, ismerőst. Ha a széljárás olyan, akkor az „öregtemplom”, a református templom (mai alakjában a legrégebbi városunkban) harangja hallható a kórházban naponta. Gondoljanak Kedves Mindnyájan arra, hogy naponta megállunk az Úr házában minden emberért, s köztük a betegekért és gyógyítókért, de nemcsak itt, hanem minden felekezet templomában, imaházában. Örülünk, hogy ezzel az időszakos lappal is kifejezhetjük együtt érző szeretetünket, erősíthetjük a kórházlelkészi szolgálatot. Kívánjuk Isten gyógyító kegyelmét és szeretetét minden kórházban szenvedő, gyógyulni vágyó vagy gyógyító testvérünkre, hogy együtt tapasztalják meg Mennyei Atyánk gyógyító jóságát. Testvéri szeretettel, egy megtapasztaló testvéretek:
sok
betegségben
Isten
kegyelmét
Szabó Gábor, református lelkipásztor, tb. esperes 3
Betekintõ - Kitekintõ Ezen az oldalon arra hívjuk meg, hogy alakítson ki egy „nyugalmas szigetet” a mindennapjaiban, amelyben szakít mintegy 5 percet elcsendesedésre, imádságra, itt és most, az alábbi útmutatások és a választott szentírási szöveg segítségével. Jelenlét Magam elé idézem, ahogy itt ülök, hogy Isten szeretettel szemlél és megtart a létben. Megpihenek néhány percig ennél a gondolatnál. … Visszatekintés Isten szerető jelenlétében visszapillantok az elmúlt napra, A jelen pillanattal kezdem és haladok visszafelé percről percre. Összegyűjtök minden jót, és fényt, hálás szívvel. Megállok a homályos dolgok mellett és figyelem, mit akarnak mondani. Gyógyulást, bátorságot kérek, vagy bocsánatot … Bibliai idézet /23. zsoltár/ Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet. A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét völgyben járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. … Párbeszéd Hogyan érintett meg Isten Igéje? Hidegen hagyott? Megvigasztalt, vagy valami új elhatározásra indított? Elképzelem, hogy Jézus mellettem áll vagy ül, Felé fordulok és megosztom Vele érzéseimet, gondolataimat.
4
Variációk a boldogságra Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra. Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük. Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. Boldogok, akik tudják miért élnek, mert akkor azt is tudják majd, hogyan éljenek. Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet, a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak, leborulók és nem kiborulók lesznek többé. Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak. Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket. Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben. Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert tartalmasabb, értelmesebb lesz az életük. Dr. Gyökössy Endre
Csere Egy utazó szerzetes talált egyszer egy drágakövet, és megtartotta. Másnap egy másik utazóval találkozott, s amikor a szerzetes kinyitotta tarisznyáját, hogy megossza a vándorral szerény vacsoráját, az meglátta a kincset a tarisznya mélyén, s megkérte a szerzetest, hogy adja oda neki. A szerzetes készségesen neki adta. A vándor tovább indult a váratlan 5
ajándékkal, amely elegendő volt arra, hogy egész hátralévő életére kényelmet és gazdagságot biztosítson magának. Néhány nappal később azonban visszatért, és a szerzetest kereste. Megtalálta, visszaadta neki a követ és így szólt hozzá könyörögve: „Most arra kérlek, adj nekem valami sokkal értékesebbet, mint ez a kő. Azt add nekem, ami arra indított téged, hogy ezt nekem add!” Anthony de Mello
Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak: Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled olyan magam vagyok. Éreznem kell tenyered melegét, mikor felébredek, s mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el! Légy mindig énvelem, erősítsd a kezem! Gerhard Kiefel 6
Riport a Sorssal A riporter interjút készít a Sorssal. - Ütéseim – mesélte büszkén a Sors -, kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a tudást, a bátorságot – és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek – egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiütéssel legyőztem. - Így tehát – érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel Önnel a harcot? - Az igazságot meg kell mondanom – nyilatkozott őszintén a Sors -egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt… - De hát ki ez az ellenfél, akit még ön sem tudott legyőzni?! – türelmetlenkedett a riporter. -Reménynek hívják…-válaszolta alig hallhatóan a Sors. W. Hoffsümmer nyomán
Áldás Adjon neked Isten minden viharhoz egy szivárványt. Minden könnyhöz egy mosolyt. Minden szükséghez egy ígéretet, és minden megpróbáltatásban egy áldást. Minden gondhoz, mit az élet hoz egy hű barátot, akivel megoszthatod. Minden sóhajhoz egy édes dalt, és minden imára választ 7
Kórházba megérkezni egyszerre jó és nehéz. Jó, mert orvosok és nővérek vesznek körül, hogy segítsenek rajtunk, de nehéz, mert el kell szakadnunk az otthonunktól, és minden emberi törődés mellett is olykor kiszolgáltatottnak érezzük magunkat. Erő kell ahhoz, hogy ezt a helyzetet elhordozzuk és gyógyuljunk. Néha elég egy jó szó, máskor egy hosszabb beszélgetésre lenne szükség, ahol elfogadó és támogató légkörben ki-, és megbeszélhetjük terheinket, kérdéseinket, megoszthatjuk félelmeinket, örömünket. Ebben szeretnék segíteni Önnek a kórház lelkigondozójaként. Négyszemközti, zavartalan beszélgetésre, lelket megerősítő, bíztató elcsendesedésre - a kórtermi látogatáson túl - a lelkigondozói szobában is van lehetőség, amely a Rendelőintézet első emeletén, a büfével szemben található. Szeretettel kérem, ha örömmel venné a lelkigondozó látogatását, kérem jelezze ezt az alábbi elérhetőségen illetve a főnővérnek, nővéreknek, felkeresem Önt. Testi-lelki jót kívánva köszöntöm:
Kerekes Márton, lelkigondozó
Lelkigondozói szoba: Rendelőintézet, I. emelet (a büfével szemben) Telefon/üzenetrögzítő: 519-821 (9821) NYÍRI ÚT
Kórházi istentiszteletek
vasárnap 9.00 óra református, 16.00 óra Katolikus Tanácsterem, I. emelet IZSÁKI ÚT
Tüdőosztály csütörtökönként 15.00 órakor, református istentisztelet a földszinti ebédlőben Pszichiátriai osztály minden hónap 2. és 4. vasárnap 15.00 órakor református istentisztelet az I.emeleten
KIADJA:
Kórházi Lelkigondozó Szolgálat, Megyei Kórház, Kecskemét. Kerekes Márton kórházi lelkigondozó, Mikesi Károly ref. lelkész
