Június 14. szombat Én: 27 km, Palas de Rei. Végjáték. Meg tudnád nézni az interneten Santiagoban a szállodákat? Úgy néz ki, szerdán odaérek, és 5 napra valami kényelmes helyet szeretnék, legalább háromcsillagosat, esetleg nem ártana foglalni. Légyszi nézd meg, mi a helyzet a Paradorral, az tetszene, ha van szoba, és nem megfizethetetlen. Lacika: Ildiéknél vagyok, de holnapra foglalok vmit, elküldöm majd a részleteket. Én: Előbb küldd el a részleteket, aztán foglalj, ha nekem is tetszik. Kártyáztok? Lacika: Aaaaa… Én: De szívesen lennék mos én is veletek! Lacika: Inkább mi vinnénk a kártyát hozzád…
Éjjel háromnegyed kettő. Arra ébredtem, hogy szét akar repedni mindkét talpam. Az éjszakáim egyszerűen katasztrofálisak, nem tudom, mikor aludtam már egy jót. Még otthon.
Délután fürdés, mosás, teregetés, aztán kinyúlok. Felületes szundikálás, fél óra, amihez eleve úgy látok hozzá, hogy amit tudok, magamra veszek. Ma például a három ágy három póttakaróját a sajátomra. Ennek ellenére hamarosan tűrhetetlenül vacogok, állítólag a kimerültség miatt, és alvásról szó se lehet. Akkor elkezdek írni, várom, hogy fölmelegedjek. Sziesztaidő után kimegyek kicsit. Megnézem, amit az adott helyen lehet, templomot, múzeumot, egyebeket. Kiülök valahol egy teraszra egy sörrel. Vásárolok, ha kell, esetleg eszem, iszom, és társadalmi életet élek. 1
Aztán visszavánszorgok a szobába, és úgy érzem, meghalok a fáradtságtól. Tízkor már bóbiskolok, de aztán elaludni nem tudok. Forgolódok, néha sírdogálok is egy sort, annyira el vagyok keseredve. Fáj a lábam, melegem van, minden bajom előjön. Zarándokszálláson különösen szar, mert ott még forgolódni se nagyon illik. Aztán, ha végül elalszom, meglehetősen mozgalmas álom következik, gyaloglással, többnyire, biztos a lábfájás miatt. Mivel itt nem bajlódnak paplanhuzattal, csak egy lepedő van a pokróc alatt, abba addigra teljesen belegabalyodok. És hamarosan felébredek. Általában 2 és 4 között. Zarándokszálláson ilyenkor eszem a kefét, de máshol sem kellemes. Most éppen ez van. Negyed három lett közben. Megpróbálom leoltani a villanyt, és szundikálni még kicsit. Végül a mai nap könnyebb volt, mint amire számítottam. Fél kettőre le is zavartam a 27 kilométert Palas de Rei-be, és voltam már rosszabbul is. Szállodába jöttem, megfürödtem, és kimostam. Van kis udvar, ahol lehet teregetni. Itt, Galíciában már a hotelben is gondolnak a zarándokok speciális szükségleteire.
Még a holnapi napra van egy nagyjából ugyanekkorának látszó menet, majd két lazább nap következik, és vége. Ha fönt alszom a Monte de Gozon, mielőtt lemegyek Santiagoba, akkor szerda reggel érek oda. Talán így lenne a legjobb: nem egy egész napos gyaloglás után érkezni meg, hanem 5 kilométer séta után, frissen és fürgén. Majd akkor, és ott meglátom, már megtapasztaltam, hogy a Caminon nem nagyon jönnek be a tervek. A fene egye meg, megfájdult kicsit a szívem: olvasom, hogy Lacika Ildiéknél kártyázik. Már lassan négy hete eljöttem otthonról, és kezd honvágyam lenni. Egy jó kis laza családi parti már nagyon hiányzik. 2
Még ezt a néhány napot legyalogolom, aztán lesz néhány szabadnapom, hogy ápoljam a sebeimet, mielőtt megyünk délre. Akkorra már friss és fürge szeretnék lenni, lábfájás nélkül, de a megszerzett erővel. Ma reggel megint várhattam a recepcióra, hogy fizetni tudjak, de szerencsére nem sokat. Hétkor kilőttem, és nyolc kilométert egybe lenyomtam a kora reggeli friss levegőben. Kiderült, hogy Galíciában nem csak tehenet tartanak, van itt gyár is. Egy rettenetes méretű kerámia művek mellett mentem el. Csúnya volt, de mellette már gyönyörű rózsabokrok virítottak.
A mai út nagyrészt senda volt, kisebb részt földút. Aszfaltot ma alig kellett koptatni, ami nagyon tetszett nekem. A senda sem leoni stílusú volt, inkább csak egy földút a nagyon kisforgalmú, keskeny aszfaltút mellett, amire sokszor ráhajoltak a fák. A falvak itt már kicsit kevésbé voltak tehénszarosak, bár tehenet továbbra is nagyon sokat lehetett látni. Néhány nagyobb falunak már táblája is volt. Vannak rendesen kocsmák is, néha egészen hangulatosak, kulturált mellékesekkel. Eddig Galíciára nem lehet panasz, ugyanolyan kulturált és tiszta, mint a többi tartomány. Gonzarban álltam csak meg egy kávéra, amit a tegnapi svéd lánnyal ittunk meg. Utána a Hospitalon keresztül Ligonde-ig vezető szakaszon olyan sűrű köd volt, hogy a tájból egyáltalán semmit nem lehetett látni. 3
Aztán az egyik pihenőhelyen egy holland banya ült mellém a frissen kisütött napra. Már láttam ma egyszer, meg is állapítottam, hogy igencsak energikusan nyomja. Egyedül jött, a férjét otthon hagyta, és iszonyú tempóban halad. Emellett azonban ő is ugyanazokról a dolgokról panaszkodik, mint én: éjjelente nem alszik ő sem a lábfájástól. A napon aztán kicsit könnyebbé vált nekem is a gyaloglás. Rosarioban, egy kőfalra feltéve a lábam, megittam a célzóvizet1, ami átsegített a végén. Sört ugyanis csak akkor szoktam inni, ha a cél már öt kilométeren belül van. Ilyenkor a sör feldob, könnyebbé válik a gyaloglás, de még mielőtt a hatás a visszájára fordul, már megérkezem.
Palas de Rei elején, a templom előtt éppen esküvőre készültek. A város maga nagyon összevisszának és nem túl szépnek tűnt, eddig semmiféle városközpontot nem sikerült felfedezni. Lassan összevakarom magam, és járok egy kicsit. Palas de Rei egyetlen fotót sem ért meg. Semmi nincs itt. Péteren bevasaltam a tegnap ígért sört, majd elmentünk a boltba. Már egészen megszoktam, gyakran találkozunk. Ma eszem egy menüt, mert régóta nem ettem meleget. Itt a tintahal a nevezetesség, és olyan helyre jöttem, ahol az is van a menüben.
1
Sört, természetesen.
4
Míg a kajára vártam, a spanyolok a svédekkel meccseltek a tévében foci EB címén. Döntetlenre állt, de aztán a spanyolok a 92. percben belőtték a győztes góljukat. Hát, hirtelen megugrott a hangerő, pedig addig se volt nagy csend. A "kedvenc" almazabáló német banyámmal ettem1. Rám ragadt, mint szamáron a fül, minden egyes napon találkozunk. Már megszoktam a nagy hangját, és amióta nem ágytársam a zarándokszálláson, nem zavar a csámcsogása sem. A pulpo (tintahal) feledhető volt, Zsíros is volt, kicsit ízetlen is. Többet nem eszem ilyet. Buen Camino!
1
Még Najeraban találkoztunk először, ágytársam volt a zarándokszáláson, és először mogyorót, aztán almát zabált, mindkettővel iszonyúan csámcsogott. Csak füldugóval tudtam elviselni. Aztán csúnya tályogot szerzett be az egyik lábujjára, de hősiesen viselte. Minden nap kifestette magát a gyalogláshoz, fene a gusztusát. És nagyon nagy hangon beszélt. Nem volt nagyon szimpatikus, de tiszteltem a kitartását.
5
