K E L E T- E U R Ó PA
MISSZIÓ A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele
2017/1
Segélyezés az alföldi tanyavilágban Igazi karácsony Angyali szolgálatban Székely- és Csángóföldön A hideg vége Jubileumi nap
2
XXIII. évf., 1. szám Levél az Olvasóhoz
Kövess engem! K E L E T- E U R Ó PA
MISSZIÓ IMPRESSZUM A Kelet-Európa Misszió Alapítvány hírlevele Felelős kiadó: Fekete Imre Kelet-Európa Misszió Alapítvány Szerkesztő: Fekete Imre Tördelő: Bolla Zoltán A Kelet-Európa Misszió egy keresztény k a r it at ív sz er vez e t, a mely Mag ya rországon 1992 júliusa óta működik alapítványi formában. Munkánk felekezetközi alapokon nyugszik. Célunk Jézus Krisztus evangéliumának hirdetése bármilyen úton, amely előttünk megnyílik. Arra is törekszünk, hogy a szükségben levőket gyakorlati és anyagi segítségben részesítsük. Munkánkat kizárólag hit által végezzük, anyagi forrásaink szabad akaratból történő adományokból származnak. A pénzadományokat az alább megadott bankszámlaszámokra lehet elküldeni:
Kereskedelmi és Hitelbank Zrt.: 10200847-32413511-00000000 Örkényi Takarékszövetkezet: 65500044-30060795-54000010 Adószámunk: 18012594-1-13
Levélcímünk: 2365 Inárcs, Szőlőhegy 1.
E-mail:
[email protected] [email protected]
Honlap: www.misszio.eu www.facebook.com/misszio
Telefon: (+36 29) 570-010
„ U r a m , h á t v e l e m i l e s z? J é z u s e z t felelte:.... mi közöd hozzá? Te kövess engem!” (Jn 21,21-22) Ug y e i s m e r ő s a z a h e l y z e t , a m i k o r autóval utazunk – például egy idegen vá rosba n GPS nél k ü l – és eg y má si k autót kel l követ nü n k a h hoz, hog y eljussu n k a kereset t c í mre? Ilyen kor n ag yo n fo nto s, ho g y a ve z e tő autó t ne tévesszük szem elől, máskülönben eltévedünk. Missziós utazásaink során már sokszor előfordult, hog y valak it íg y kellet t követ nü n k, hog y elér jü n k úticélunkhoz. A köve t é s n e k a l apve t ő s z a b á lya i vannak. A szemünket állandóan azon a z autón kel l tar ta nu n k, a mely i k vezet bennünket, nem nézelődhetünk se jobbra, se ba lra, nem á l l hat u n k meg, hanem szorosan kell követnünk, miközben mindent megteszünk azért, hogy ne kerüljön közénk egyetlen más autó sem. Velem megtörtént néhányszor, hog y követés közben eg y másik autó megelőzött, vagy egy kereszteződésben elém állt, és így megnehezítette a vezető aut ó köve t é s é t . Ne m l át t a m t i s z t á n a vezetőmet, hogy egyenesen halad-e még, vagy már másik irányba fordult. Fárasztó és nehéz úgy követni valakit, ha valami közöttünk van. Hasonlít ez a helyzet Jézus követéséhez. Mi nden k i nek saját, eg yén i k ap c s ol at a va n a z Úr Jé z u s s a l, Ő mi ndeg y ikü n k nek személyesen szól: „Köves engem!” Az én utam Vele más, mint a testvéremé, más, mint a munkatársamé. Mint ahog y Péternek is más volt a z út ja, m i nt Já nos é, jól lehet m i n d k e t t e n t a n ít v á ny a i é s n a g yo n közeli barátai voltak Jézusnak. Az Úr nem engedte meg Péternek, hogy azon töpreng jen, hog y miként alakul majd Já nos jövője, ha nem a zt vá r ta el tőle, hogy a saját tanítványi útjára összpontosítson. Ez a szabály a mi élet ünkre is ér vényes. Ha tá ntor ít hatatla nul csak Jézusra nézünk, és figyeljük az utakat és lehetőségeket, amelyeket meg ny it számu n kra, ak kor az Ő követése egyszerű és könnyű. Előfordul viszont, hogy elkezdünk másfelé nézegetni. Azt f ig yeljük, hog y más keresztények mi m i ndent meg tesz nek a z Úrér t. Ezzel
megengedjük, hogy a hamis bűntudat és a hamis elvárás közénk és az Úr Jézus közé kerüljön, mindez pedig beárnyékolja, vagy eltakarja Őt a szemünk elől. Fárasztó és nehéz ilyenkor követnünk Őt. Máskor azon kapjuk magunkat, hogy a z e lő b b i n e k é p p a f o r d ít o t t j a e s i k meg velünk. Úgy ítéljük meg, hogy mi nagyon sokat teszünk az Úrért és az Ő üg yéért, de a mellett ünk levő test vér hozzá n k képest nem tesz sem m it. Nézünk jobbra, nézünk balra, de nem figyelünk az Úrra, és észre sem vesszük, hogy merre mutat ja nekünk az irányt, ha nem c sa k roha nu n k a saját fe jü n k után. Még az a jó, hogy az Úr szeretettel és türelemmel figyel minket. Ha gond van a követésben, a jó vezető autó megáll és meg vá r ja, hog y el me nje nek a zok, akik közbefurakodtak. Isten is hajlandó megállni és megvárni, hogy eltűnjenek az akadályok, figyelmeztet, hogy vegyük észre, ha már nem követjük Őt. Nekünk is megvan a felelősségünk abban, hogy megfut juk-e azt a pályát, a m it I s t e n n e k ü n k sz á nt, vag y s e m. Mi ndenek előt t keresnü n k kel l Isten Országát és az Ő igazságát, aztán fel kell ismernünk a belénk helyezett kincseket, ajándékokat, amivel sáfárkodnunk kell. Fel kell tennünk magunknak a kérdést: m i a z, a m it rá m bí zot t a z Úr? M i a z, ami cselekvésre indítja a szívemet? És meg kell várnunk és hallanunk az Úr válaszát! Ha meg va n a válasz, a k kor lépnünk kell! Örüljünk annak a megbízásnak, amit épp mi kaptunk Istentől! Ne n é z z ü n k s e j o b b r a , s e b a l r a , n e hasonlítgassuk össze magunkat senki mással, ne mérlegeljük, hogy sok vagy kevés az, ami ránk bízatott! Függesszük a men nyei vezetőre a szemü n ket, kövessük Őt, és akkor minden bizonnyal célba érkezünk!
Dankó Daniela missziós munkatárs, Beregszász
2017. március
3
Segélyezés az alföldi tanyavilágban
K
isku n majsá n és kör nyékén a madárinfluenza miatt az összes szá r nyast le kellet t vág n i december elején. Így azok, akik addig alkalmi munkásként dolgoztak az állattartóknál, munka nélkül maradtak, és a beter vezett jövedelem is elmaradt. Remélhetőleg márciusban újra indul a szárnyasok nevelése, és akkor a vállalkozók ismét tudnak majd munkát biztosítani, de addig a munkanélküli szülők családjai igencsak szorult helyzetben vannak. Több olyan családot is érint ez a probléma, akiket a Misszió támogat, de a t á mogat ás ellenére is elég gé k i lát á st a la n n a k t ű n i k a hely ze t ü k . Istenben bízva próbálják át vészelni ezeket a nehéz hónapokat, és közben a zon ig yekeznek , hog y a z át menet i időszakban új munkát találjanak.
Margit, a háromgyermekes egyedülálló édesanya, akinek élete minden percét a családja tölti ki, a problémák ellenére is bizakodva várja Isten segítségét. Mivel a férje cserbenhagyta, gyermektartást nem fizet, a gyermekei nem érdeklik, az élet nehézségei még inkább próbára teszik Margit hitét. Már közel egy éve Isten gyermekének vallja magát, és ez meg is lát szi k a z életén. Csa lád láto gatások alkalmával mindig megemlíti mennyire hálás Isten gondviselésének. Ő maga is fontosnak tartja, hogy együtt imádkozzunk és kérjük Isten vezetését ezekben az időkben. Bár még gyermekcipőben jár a hit területén, hiszem és tudom, hogy Isten nap mint nap formálja őt. Mikor megismertem ezt a családot, a problémák hullámai átcsaptak Margit feje fölött és úgy érezte, belefullad az élet tengerébe. Most, hogy már megism e r t e I s t e n s z e r e t e t é t , t ud j a , h o g y a hullámok nem teszik tönkre az életét. Ahogy a tengerészek számára a világítótorony, úgy neki Isten mutatja a hazafelé vezető utat. Természetesen, egyedülálló anyaként számára az élet nehézségeivel való harc kimerítőbb, mint egy egészséges párkapcsolatban élő szülő számára. Az állami támogatás, amit a gyermekei utá n kap, nem elég a megél hetéshez, ezért alkalmi munkákat vállalva jut még némi jövedelemhez. Míg mások sokszor sikertelenül keresik a munkát, Margitot
megkeresik és munkát ajánlanak számára. Boldogan, meghatódva jelentette ki, hogy ez Isten csodája. Többnyire a gyermekeit is magával viszi, mert nem tudná kire bízni őket amíg dolgozik. Nem számít, hogy fúj a szél, esik az eső, vagy éppen hu l l a h ó, ő a k kor i s m e g y é s vé g z i a dolgát. Az anyai gondoskodás elsőbbrendű mindennél. Eg ysz er c s a lád látogat á s a l k a l máva l Margit elmesélte, hogy 2015 karácsonya men ny i re í n séges kör ü l mények közt érte őket: nem volt mit enniük és nem t udot t ajá ndékot ven n i a g yer me keinek. Borzasztó volt hallani. A 2016-os karácsony közeledtével azon gondolkoztam, hogy mi módon tudnék valami m a r a d a n dó ö r ö m ö t s z e r e z n i e n n e k a családnak. És akkor támadt egy ötletem. Él egy svájci nyugdíjas házaspár Kiskunmajsán, Samuel és Franziska, akiket egy közös ismerősön keresztül ismertem meg, és akikkel már évek óta nagyon jó kapcsolatban vagyok. Több mint tíz éve laknak Magyarországon, és annyira jól érzik itt magukat, hogy itt akarják leélni hátra lévő éveiket. Furcsa volt tőlük hallani, hogy mennyire szeretik az alföldet, és egyáltalán nem vágynak vissza a magas svájci hegyek közé. Szoktam beszélgetni velük a Misszióban végzett munkámról, mire ők felajá n lot ták a seg ítség üket. Alkalmanként velem jönnek, és többnyire ruhaneművel, de néha bútorok felajánlásával is segítenek a környéken élő szegény sorsú családokon. Eldöntöttem, hog y bemutatom nekik Margitot és a gyerekeket. Együtt látogattuk meg Margitékat, Margiték rendszeresen kapnak élelmiszersegélyt a Missziótól.
Margit és gyermekei az új barátok társaságában
és ez a találkozó fantasztikusra sikerült. Rövid idő alatt nagyon jó baráti kapcsolat alakult ki a két család között. Franziska – elmondása szerint – már úg y tekint Margitra, mintha barátnője lenne. Példaértékű a segítségnyújtásban mindaz, amit Samuel és felesége tesznek, és ahogyan teszik azt. Minden földi jóval megajándékozták Margit családját. Elvitték Margitot egy bevásárlóközpontba egy nagy ünnep előtti bevásárlásra, és ajándékot is vettek a család minden tagjának karácsonyra. A Misszió jóvoltából én is hozzájárulhat ta m eg y tar tal mas élel miszercso magga l é s t ű z i fa vá s á rlá s s a l a h hoz, hogy az ünnep még szebb és meghittebb legyen Margitéknál. Nagyon boldogok és felettébb hálásak voltak. Az édesanya könnyes szemekkel mondta el, hogy ilyen gazdag karácsonyuk még soha nem volt. Kérészi Attila
4
XXIII. évf., 1. szám
Igazi karácsony
M
ár jóval karácsony előtt megérkeztek hozzánk azok a kérelmek, a melyekben cipősdobozos ajándékokat kértek tőlünk rászoruló gyermekek számára. Ezekre a kérésekre válaszolva mintegy ezerötszáz gyermekhez juttattunk el csomagokat Erdélyben, Székelyés Csángóföldön, Kárpátalján és természetesen Magyarországon is. Az értékes ajándékok egy részét családlátogatások alkalmával kapták meg a gyermekek, de több helyen ünnepi istentiszteletek és rendezvények keretében került sor a nagy örömöt okozó dobozok kiosztására. Az alábbi fotóösszeállításban a hozzánk visszaérkezett képek közül válogattunk ki olyanokat, amelyek jól kifejezik az ajándékozás hangulatát és azt az örömöt, melyet a megajándékozottak éreztek.
Bakos Eszter a kárpátaljai Kígyóson lakik szüleivel és testvérével, Ádámmal. A család egy kicsi, erdőszéli házban él szegényes körülmények között. Az édesapa már nyugdíjas, az édesanya dadus egy óvodában.
A tizenhárom gyermekes Kuklis család Kiskunmajsán lakik egy két és félszobás lakásban. Az édesapa csupán alkalmi munkákat kap, az édesanya teljes idejében a gyermekekkel foglalkozik.
Natália ugyancsak Kígyóson él. A két éves kislányt édesanyja magára hagyta, édesapja pedig nem beszámítható. Natikát az édesapa lánytestvére fogadta örökbe.
A fogyatékos betegek közül karácsonykor több, mint ö t ve ne n ö r ü l he t t e k a z ajándékoknak.
Tiszaburán sok családot a helyi lelkész látogat, vele együtt és rajta keresztül jutottak el ajándékdobozaink a gyermekekhez.
Tetétlenben többnyire hátrányos helyzetű gyermekek élnek, akikkel a helyi református gyülekezet lelkésze és felesége foglalkozik.
A székelyföldi Tamás családban tíz év óta az özvegy édesanya egyedül neveli a gyermekeit. Szűkös anyagi helyzetük ellenére rendezett körülmények között élnek.
2017. március
5
Angyali szolgálatban Székely- és Csángóföldön
K
a rácsony előt t eg y hét tel eg y önkéntes munkatárssal együtt angyali szolgálatba indultam a Kelet-Európa Misszió és a menny küldötteként a székelyek és a csángók közé. Mint az angyali szolgálat egyik tevékenysége, a mi megbízatásunk is az örömhír és az isteni üzenet közvetítése volt. Karácsonyi ajándékos cipősdobozokkal, élelmiszercsomagokkal és egy emeletes ággyal zsúfolásig megpakolt mikrobuszunkkal késő este érkeztünk meg Csíkszeredára. Szabó Szilárddal, a misszió helyi munkatársával együtt látogattunk meg öt olyan családot, amelyeket már sok éve a Misszió Gyermektámogató Programján keresztül támogatunk Székelyföldön. Volt, amikor könnyekig megindított bennünket egy-egy élethelyzet, emberi sors. Megelevenedett számunkra az az Ige, hogy „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal” (Róm 12,15). Így történt ez Szentegyházán a Konrád családnál is, ahol nemrég tűz pusztított. Bár korábban a házuk masszívnak nézett ki, mivel fagerendákból készült, a tűz és a tűzoltás következtében egyik fala kidőlt, és a ház állapota folyamatosan romlik. Emese, az özvegy édesanya, elmondta a család harcait. Nem panaszként, inkább bizonyságtételként osztotta meg a küzdelmeit, hiszen minden tragédiából kihozta őket az Úr. Könnyekig megérintett bennünket ez a látogatás. Mielőtt elváltunk volna, az Úr elé vittük imádságban mindazt, ami elhangzott, hálát adtunk mindenért és Isten oltalmára bíztuk a családot. A Balogh család csíkszeredai kicsi otthonában nagy szeretetet tapasztaltunk. Átadtuk nekik az ajándékokat, imádkoztunk beteg gyermekükért, aki akkor jött haza a kórházból. Csíkszentmártonba érve is angyali szolgálatunkat teljesítettük, amikor átadtuk az ajándékokat a Bálint családnak, ahol a négy lány szívélyesen fogadott bennünket. Édesanyjuk nem volt otthon, mert dolgozott. A lányok kiváló házigazdáknak bizonyultak, hellyel, üdítővel és süteménnyel kínáltak. Vidámságuk és jókedvük minket is magával ragadott. Elújságolták, hogy Évike, a legnagyobb lány, megszerezte a jogosítványt és azt is, hogy életük kezd helyreállni. Közösen adtunk hálát Istennek az áldásokért és a gondviselésért. Másnap Csángóföld felé vettük az irányt. Jól megterveztük az útvonalunkat, hiszen sok állomást kellett beiktatnunk a mennyei fuvarszolgálat teljesítése érdekében, hogy
átadhassuk a személyes és a missziós küldeményeket. Első állomásunk Luizikalagor volt, ahova cipősdobozos ajándékokat vittünk a magyar oktatásban résztvevő gyermekek számára. A következő település Forrófalva volt, ott úgyszintén ajándékcsomagokat és személyes küldeményt adtunk át. Ezután Klézsére mentünk, ahol kedves testvérünkkel, László Pávellel, az ottani kis evangéliumi közösség vezetőjével találkoztunk, és kézbesítettük az oda címzett küldeményeket. Rekecsinben Gyurka Valentin barátunkat és családját látogattuk meg. Átadtuk az oda irányított adományokat a családnak és a magyar oktatásban résztvevő gyerekeknek, majd meglátogattuk azt a családot, amelyiknek az emeletes ágyat vittük. (Azóta Gyurka Valentin háza egy tűzvészben megsemmisült). Diószegen Kiss Sámuel és Rebeka finom vacsorával vártak bennünket. Mindketten magyar nyelvet oktatnak a csángó gyerekeknek, Sámuel zenetanár is a helyi elemi iskolában, és missziós munkára is van elhívásuk az Úrtól. Diószegen tizennégy családot látogattunk meg. A családok barátságosak és nyitottak voltak. Tartalmas beszélgetések alakultak ki, és így bepillantást nyerhettünk a hétköznapjaikba. Angyali küldetésünknek megfelelően próbáltunk érzékenyeknek lenni a lelki dolgok iránt is; nemcsak ajándékokat akartunk osztani, hanem a Megváltóra is felhívtuk a figyelmet. Csángóföld-szerte nagymértékű
A diószegi Anton család élelmiszercsomagot kapott. A gyermekek magyar oktatásra járnak.
vallásossággal szembesültünk. Szinte minden utcasarkon feszület vagy Mária szobor áll, de az embereknek általában nincs valós kapcsolatuk Istennel. Vallásos beállítottságukra való tekintettel jó kapcsolódási pont volt a „Miatyánk”, amit a családok románul, mi pedig magyarul mondtunk el, azután saját szavainkkal is imádkoztunk, áldást kérve rájuk. Este 18 órakor az általános iskola tornatermében mintegy száz diák jött össze, akik részt vesznek a magyar oktatásban. Mindannyian kaptak karácsonyi cipősdobozos ajándékcsomagot. A gyerekeket elkísérték a szülők is. A tanulók alkalmi műsor keretében énekeltek és szavalatokat mondtak magyar nyelven. Utána a Mt 1,18-23 alapján elmondtam az Isten szeretetéről és megbocsátásáról szóló üzenetet. Rövid beszélgetést folytattunk az iskola igazgatójával, és szóba került egy esetleges nyári gyermektábor gondolata, melyet az igazgató támogatna. Ez nagy lehetőséget biztosítana a gyermekek felé való további szolgálatra. A tábor célja a magyar nyelv tanítása, kulturális és szellemi értékek átadása lenne. Szerintem nagy élményt jelenthetne a tábort szervező magyarországi fiataloknak is, hogy idegen területen, idegen kultúrában, de mégis magyarok között szolgáljanak a csángó gyermekek felé. Nagy Tibor, a vajdasági Kelet-Európa Misszió vezetője, Csantavér
6
XXIII. évf., 1. szám
A hideg vége
T
élen a szegénység fokozot t a n érezteti hatását. Nyáron a szegény ember többnyire csak éhezik, télen viszont éhezik és fázik. Már tél beállta előtt sorozatosan érkeztek a Misszióhoz levelek, amelyekben majdnem mindig ugyanaz olvasható. Munkanélküli, vagy leszázalékolt szülők, beteg gyermekek, pénzhiány, ami miatt nincs elegendő élelem, meleg ruha, cipő, felgyűltek a kifizetetlen számlák, nem jut tűzifára, néhol még kályha sincs, amibe begyújthatnának. Ezek a szükségek határozták meg a Misszió tevékenységét a téli hónapokban, ezek között is főleg az élelmiszer- és tűzifa-hiány.
A Kanálos család – édesanya, három gyermek és nagymama – Újszászon, egy felújításra szoruló házban lakik. Az édesapa elhagyta a családot. Az édesanya rokkant, emiatt munkaképtelen. Nyári időszakban közmunkásként dolgozik, hogy némi fizetéshez jusson. Télen a családi pótlék, a nagymama nyugdíja és a rokkantsági nyugdíj a bevételük. A nehézségek ellenére az édesanya bizakodó: amikor meglátogattuk, büszkén mutatta tizenhat éves nagyfia fotóit, aki nemsokára ballag, és utána fodrászként szeretne továbbtanulni. A M i s sz ió 17 m á z s a t ű z i fát adot t a családnak, ami azért is okozott igen kellemes meglepetést, mert az édesanya nem tudta, hogy aznap emiatt látogatjuk meg. A hálálkodás nemcsak a Missziónak, hanem Istennek is szólt – Akiben a bizalma töretlennek látszik. Erzsike néni tizenöt éve özvegyen él Szigetszentmiklóson, lányával, annak párjával és négy hónapos kis unokájával. Kétoldali csípőficammal született, beteg, mozgáskorlátozott. Mivel a lányának szülés előtt nem volt munkaviszonya, csak családi pótlékot kap a gyerek után, más bevétele nincs. A fiatalember tanulmányai befejezése után még nem kapott állást, alkalmi munkákat vállal. Annyira kevés a bevételük, hogy épp csak élelemre és némi rezsi költségre futja, fűtésre nem. Még telefonjuk sincs. Tűzifával segítettük őket.
Erzsike néni tűzifát kapott.
Megérkezett a tűzifa Kanálosékhoz
A kunszentmiklósi László feleségével él együtt egy családi házban. Mindketten mozgáskorlátozottak és csak segédeszközökkel tudnak járni. A feleség csípőficamos, a férj cukorbeteg. Betegségük miatt rokkantsági nyugdíjból élnek, az ingatlanjukon jelzáloghitel van, ráadásul a házuk romos állapotú, több helyen javításra szorul, ezért és kevés bevételük miatt nehéz lenne önerőből tüzelőhöz jutniuk. A Misszió kérésüknek megfelelően fabrikettet vásárolt, mivel sem a férj, sem a feleség nem képes fizikai munkát végezni, így fát hasogatni sem tudnak. A brikettet behordtuk nekik a házba, így remélhetőleg könnyedén boldogulnak majd. Lászlóék istenfélő emberek, hétvégén eljárnak istentiszteletre, szerdánként pedig egy közeli házi imaközösségben vesznek részt. Katalin mentális betegségekkel küzd, Cereden él párjával és tizenöt éves fiával. Három élve született gyermeke közül kettő meghalt, harmadik fia fogyatékos, szakmunkásképzőbe jár. A párja is beteg, állandó gyógykezelésre szorul, de azért dolgozik, minimál bérért egy öntődében. Évek óta támogatjuk ezt a krízishelyzetben élő családot élelmiszerrel és tűzifával. Mihály gégerákos, mindkét veséje felmondta a szolgálatot, hetente jár Budapestre dialízisre. Felesége meghalt, 88 éves anyósa tüdőrákos. Hitel van a házukon, még egy évig kell fizetniük, fele nyugdíjuk erre megy. Nagy szükségben élnek, ezért tűzifával és élelmiszerrel segítettük őket, amikor támogatásért fordultak hozzánk.
Horváth Valéria gerincbeteg rokkant lányával él együtt, aki az elmúlt tizennyolc év alatt rengeteg gerincműtéten esett át. Az édesanya alkalmanként takarítást vállal, állandó munkája nincs. Anyja is, lánya is hívő keresztények, gyülekezetbe járnak. Mindketten varrni tanulnak – a nagylány bőrdíszműves szeretne lenni –, hogy legyen állandó bevételük, és kitörjenek a szegénységből. A Misszió évek óta többféle módon is támogatja őket; a télen is kaptak 20 mázsa tűzifát, és egy varrógéppel is megajándékoztuk őket, amin máris dolgoznak. A jobbágyi Tóth családnak már több ízben segítettünk: háztartási gépeket vettünk nekik, élelmiszersegélyt és tűzifát vittünk nekik. Idén is segítséget kértek és kaptak is. Négy gyermekük van, három iskolás. Az édesanya háztartásbeli, az édesapa alkalmi munkás. Képtelenek önerőből fenntartani magukat, segítségre szorulnak. Hála a támogatóink nagylelkűségének, az idei télen összesen több mint egy millió forintot fordíthattunk tűzifa és kályhaakcióra. Nagyon szépen köszönjük, hogy válaszoltak a felhívásunkra.
Lászlónak és feleségének fabrikettet vittünk.
2017. március
7
Laci bácsi
A
hogy az év folyamán többször is előfordul, a kiskunsági tanyavilágban élő kilenc rászoruló család kapott karácsony előtt a Missziótól élelmiszer-csomagot, és másik tizenkét család tűzifát, amivel egy kicsit könnyítettünk a családok terhén. Az élelmiszer- és tűzifa segélyezést januárban és februárban is folytattuk a térségben. Ha valakinek örömöt tudok okozni akár az élelmiszercsomagokkal, akár a tűzifa segéllyel, az számomra is áldás. Karácsony előtt egy 82 éves idős bácsikát látogattam meg az otthonában. Laci bácsi egy nagyon elhanyagolt tanyán él egyedül az erdő szélén. Nem is értem, hogy lehet ott élni, de a beszélgetések során kiderült, hogy ő itt érzi jól magát. Semmire sem cserélné el az ő kis tanyáját. Ahogy mondta, „ő már csak itt
fog meghalni”, nem tudná elképzelni, hogy intézetbe kerüljön. Elmondtam neki, hogy jószándékú emberek adományaiból, a Misszión keresztül Isten gondviselésének köszönhetően vettem neki egy kályhát. Miközben segítettem befűteni a kályhába, Laci bácsi megfogta a kezem, és csak ennyit mondott: Nagyon köszönöm! Számomra nagyon megható és kedves volt ez a két szó. Mondtam neki, hogy egyedül Istené a dicsőség azért, hogy ilyen jó szándékú embereket indít a segítségnyújtásra. Majd újból köszönetet mondott! Megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e érte és ő egy nagyot bólintott. Isten iránti hála töltötte be a szívemet azért, hogy a munkámon keresztül ilyen pillanatokat élhetek át. Kérészi Attila
Ismét Albániában… „A menny Istene vezet bennünket sikerre” – Nehémiás prófétának ezen szavaival a szívünkben indultunk el hatan 2016 decemberében Albániába erősíteni és építeni Isten Országát. Első állomásként a nyári gyermekés ifjúsági táborunk mintegy folytatásaként az ország déli részén található Nineshben töltöttünk két napot a táborban résztvett gyermekekkel. Első nap délben meleg ebédet adtunk a gyermekeknek, másnap pedig azokat az idős embereket láttuk vendégül, akiket korábban az idősek ingyenkonyháján több éven át étkeztettünk. Mélyszegénységben élő családokat is meglátogattunk, akiknek élelmiszercsomagot és karácsonyi csomagot vittünk. Második úti célunk az észak-albániai Shkodra volt. Itt – mondhatni hagyományosan – évente kétszer szoktunk élelmiszersegélyt
osztani a vérbosszútól fenyegetett családoknak. Ezúttal egy karácsonyi istentiszteleten találkoztunk 58 fenyegetett családdal, ahol bátorítottuk őket Isten Igéjével, azt követően mindegyik családnak értékes élelmiszersegélyt adtunk. Az istentiszteletet helyi missziós partnereink, a Krisztus Szava Gyülekezet szervezte. A gyülekezet egy évvel ezelőtt nappali ellátó helyiséget nyitott a fenyegetett családok gyermekei számára, akiknek minden héten háromszor meleg ebédet adnak, segítik őket a tanulásban, és a bibliai hit alapjaira is oktatják őket. Nag y él mény volt szá mom ra lát n i a gyermekeken a változást, amint részt vettek a gyülekezeti szolgálatban. Isten áldása, mely átformálta a gyermekek életét, pozitívan hat a szülőkre is. Fekete Imre
Bűnösök és fogvatartottak Minden évben, karácsony előtt néhány nappal ellátogatunk a Debreceni Büntetésvégrehajtási Intézetbe, hogy két istentisztelet keretében szolgáljunk a női és férfi fogvatartottak felé. Mészáros Barna börtönlelkész segítségével 2016 karácsonya előtt is ezt tettük. A börtönfalak között mintha kézzelfoghatóbbá válna mit jelent bűnösnek lenni, és hogyan lehet mégis megtalálni azt a belső szabadságot, ami Jézus megismeréséből fakad. A hirdetett
Ige és az erőteljes dalok láthatóan hatottak az emberekre. A gondolkodásmód megváltozásáról, a megtérésről és megújulásról énekeltünk és beszéltünk, valamint arról is, hogy Jézus miattunk kapott halálbüntetést és ki is végezték, hogy mi szabadok lehessünk. Az istentiszteletek végén tisztálkodási szereket, édességet és plüssjátékot tartalmazó ajándékcsomagokat osztottunk szét a fogvatartottak között. Sytka
Családlátogatás Nineshben
8
XXIII. évf., 1. szám
Meghívó Jubileumi Napra Idé n ü n ne p elj ü k a Kele t-Eu r ópa Misszió megalakulásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból 2017. május 27-én, szombaton 10:00 órai kezdettel ünnepi hálaadó alkalmat t a r t u n k a m i s sz ió köz pont jába n, Inárcson. Sz er e t e t t el meg h ív j u k ke dve s Olvasóinkat és Támogatóinkat erre a napra, hogy együtt ünnepelhessünk.
Azokat, akik legkésőbb május 15-ig jelentkeznek, vendégül lát juk egy ebédre. Ezért kérünk mindenkit, hogy részvételi szándékáról a mellékelt nyomtatot t, vag y a hon lapu n kon keresztül elérhető online jelentkezési lapon tájékoztasson bennünket! A jubileumi nap részletes programjáról minden regisztrált jelentkezőnek tájékoztatást küldünk.
25 év számokban Idén 25 éves a Kelet-Európa Misszió. A mögöttünk álló negyed évszázadot az alábbi grafikán számszerűen foglaltuk össze, közben nem feledkeztünk meg a lelki és szellemi természetű áldásokról sem, amelyek nem számszerűsíthetők. Hálásak vagyunk Isten kegyelméért, és nagyon köszönjük mindazok támogatását, akik ezekben az években mellettünk álltak.
275 KAMION
16x 36x
SEGÉLYEZÉS
3.305
TONNA
BARNABÁS TÁBOR
2.280
RÉSZTVEVŐ
GYERMEKTÁBOR
1.100
RÉSZTVEVŐ
KARÁCSONYI CSOMAG
20 ÉV 19.800
6 ÉV
CSOMAG
TŰZIFA
1.350
14 ÉV 680
GYERMEK
EMELETES ÁGY
6 ÉV 70
ÚJ FEKHELY
ÉLELMISZERCSOMAG
20 ÉV 10.000+
CSOMAG
AMARO DEL
14 ÉV 3
ALBUM
300+
KONCERT
ÖNKÉNTES
MÁZSA
KÁLYHAAKCIÓ
6 ÉV 28
GYERMEKTÁMOGATÁS
KÁLYHA
25 ÉV 50.000+
ÓRA
HÍRLEVÉL
22 ÉV 150.000
PÉLDÁNY
