1. Ismertesse az agrometeorológia növények életében betöltött szerepét! Mutassa be a talaj kialakulásának folyamatát!

1. Ismertesse az agrometeorológia növények életében betöltött szerepét! Mutassa be a talaj kialakulásának folyamatát! A különböző növényfajok eredményes termesztését az éghajlat elemei mind egyenként, mind együttese alapvetően befolyásolják. A szélsőségesen nagy hőigényű egyes növények kivételével a termesztett növények többségénél a hőmérséklet viszonylag kevésbé korlátozó tényező. A vízellátás változása, ingadozása a legnagyobb mértékű, ezért a növénytermesztés mai szintjén Magyarországon a vízellátás az elsődleges termést meghatározó tényező. Az éghajlat és a talajművelés kapcsolata Az összefüggés rendkívül szoros. Ez az éghajlatnak a talaj állapotára gyakorolt hatásával magyarázható. Az éghajlat befolyásolja: -- a talajművelés célját, -- a talajművelés munkaműveleteit, -- a talajművelés idejét, elvégezhetőségének időtartamát, -- a talajművelés eszközeit. Olyan talajművelést kell folytatni, amely elősegíti a lehulló csapadék (hó, eső) gyors beszivárgását, megőrzi a talaj nedvességkészletét, elősegíti az őszi-téli csapadék tárolását a tenyészidőszakra, és megóvja talajainkat a felesleges szellőzéstől. A környezet bonyolult komplexumot képez, amelynek tényezői négy csoportba oszthatók. I. Éghajlati (klimatikus) tényezők: a fény, a hő, a levegő mozgása (szél), valamint a víz. A hő, a levegő és a víz egyben talajtényezők is. A fény szerepe A környezeti tényezők sorában a fénynek elsődleges és pótolhatatlan szerepe van. A zöld növények fény nélkül nem élhetnek, mert ez feltétlenül szükséges energiaforrás a szén-dioxid asszimilálása, a szerves anyag előállítása során. A zöld növények fényforrása a Nap. Fotoperiodizmus. A növények reagálását a nappal és az éjszaka viszonylagos hosszúságára fotoperiodizmusnak nevezik. A hőgazdálkodás A tenyészidő alatti hőmérséklet döntően befolyásolja a növények termését és egyben meghatározza a termeszthető növényeket. Tenyészidőnek azt az időtartamot nevezik, ami az utolsó ártalmas tavaszi fagy és az első ártalmas őszi fagy között eltelik, tehát lényegében a fagymentes időszakot. A fagypont alatti hőmérséklet káros, és hatása többféleképpen észlelhető. - Megfagyás. A növény teste a fagypont alá hűl, benne erős a jégképződés, a plazmából kifagy a víz a sejt közötti járatokba, a plazmaszerkezetben irreverizibilis károk keletkeznek. - Kifagyás. A fagyott talajból megszűnik a víz felvétele, a száraz hideg levegő pedig fokozza a párologtatást, kiszárítja a növényt, jóllehet a növény testében nem képződött jég. - Kipállás. Akkor következik be, ha a vetést huzamosabb ideig jégpáncél borítja. Ez alatt a növények lélegeznek, de a jég gátolja a légcserét, idővel a növény oxigénhiány miatt elpusztul. Ugyanez észlelhető a huzamos ideig vízzel borított területeken is. - Ráfagyást okoz az ónos eső, amelynek hatása részben mechanikai, részben biológiai. A jég súlya alatt eltörnek a növényi részek, a jégpáncél alatt pedig megfulladnak. A ráfagyás elsősorban a fás növényeket károsítja. - Felfagyás. Az éjszakai alacsony hőmérséklet hatására a talaj felső rétegében levő víz megfagy, ezáltal az alsóbb részektől elmozdul, a növények (főként gabonafélék) gyökerei elszakadnak.

1

Csapadék, víz Hazánk területének nagy részén a csapadék évi mennyisége, annak rendszertelen eloszlása, valamint az egyéb éghajlati tényezők (hőmérséklet, szél stb.) párolgásfokozó szerepe következtében vízhiánnyal számolhatunk. Ezen legtermészetesebben öntözéssel segíthetünk. A túl sok csapadék, illetve az egyenetlenül eloszló nagy mennyiségű csapadék (eső hóolvadás) következtében a talaj vízkapacitása túltelítetté válik: belvíz alakul ki. Védekezés: vízszintszabályozás. Melioráció. Belvízelvezetés stb. 2. Ismertesse a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait! A talaj fogalma, funkciói, alkotórészei: A talaj az ember egyik legősibb termelő eszköze. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és élettelen természettel szoros kölcsönhatásban van, és állandóan változik. Mai ismereteinknek megfelelő korszerű magfogalmazás szerint, a talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül szolgál. Növénytáplákozás szempontjából: a talaj egy 3 fázisú -szilárd, folyékony, légnemű- polidiszperz rendszer. Funkciói: Környezetünk legfontosabb természeti erőforrása, az emberiség alapvető termelő eszköze. A primér biomasszatermelés alapvető közege. A talaj alkotórészei: A talaj különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, melyben két alrendszert lehet megkülönböztetni. A biotikus alrendszer az élőszervezetek-, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. A szilárd fázis ásványi anyagokból, ill. a holt szerves anyagokból áll. a folyékony fázis ásványi sókat, kis molekulatömegű szerves anyagokat, adszorbeált gázokat, a légnemű rész, pedig CO2-ot, O2-t, N2-t és jelentős vízgőzt tartalmaz Talajképződés A mállás végtermékének nevezett anyagásványok kialakulása azonban csak egyik fejezete a talajképződésnek. A sok-sok milliárdnyi baktérium és mikroszkopikus gomba bonyolult kémiai folyamatok során az élőlények elhalt részeit lebontja, majd szerves vegyületekké, humusszá alakítja át. A humusz nagy molekulákból álló, sötét színű, szerves vegyületcsoport. A kőzetmállás csak a humuszképződés (humifikáció) révén válik talajjá. A humusz fontos szerepet játszik a növények tápanyagellátásában. A talajképződés másik fontos folyamata a viszonylag könnyen oldódó talajsók egy részének mélybe szállítása, a kilúgozás. A kilúgozás a talaj termékenységét csökkenti, hiszen így a tápanyagok egy része is a mélybe mosódik. A málladékából képződött szilárd talajszemcsékre tapadó vízhártya a talajnedvesség. A talaj levegőtartalma akár 40 térfogatszázalék is elérheti. A fizikai-, kémiai- és biológiai mállás értelmezése. Fizikai mállás: a fizikai mállás során a kőzetek felaprózódnak. Kémiai mállás: a kémiai mállás a kőzetek, ill. a kőzetalkotó ásványok alkotórészekre történő bontását, kémiai átalakulását jelenti. Biológiai mállás: alapjában véve a biológiai mállás során is fizikai ill. kémiai változások következnek be, azzal a különbséggel, hogy a CO2 vmint a különböző szerves savak biológiai tevékenység révén jönnek létre. A biológiai mállás igen lényeges eleme a talajképződésnek, mert megszabja a talajok tápanyagkészletének alakulását.

2

A talaj kolloid rendszerének ismertetése. Kolloidok fogalma, kialakulása. A kolloidok a talaj szilárd fázisának legaktívabb komponensei. Fontos szerepük van az ionok, molekulák megkötésében, és a talajszerkezet kialakításában, így hatással vannak a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodására is. A talaj kémhatásának jellemzése. A pH-érték csupán minőségi mutató. A talajsavanyúság kialakulásának lehetőségei: a talaj savanyúságát okozó hidrogénionok túlsúlyba van, Lúgos kémhatású talajok: a talajoldat lúgos kémhatását a lúgosan hidrolizáló sók túlsúlya idézheti elő.

3. Csoportosítsa a talaj élőlényeit! Jellemezze a humusz kialakulását, tulajdonságait! Fogalmazza meg a talaj érettségét, termékenységét! A HUMUSZ: mennyisége határozza meg a talaj színét és termékenységét. Sötét színű •

• •

Bonyolult szerkezetű – Huminsavak – vízben oldhatatlan – Fulvósavak – vízoldható Szerves anyagok elrohadásával keletkezik ( gyökerek, szerves anyagok, levelek, elhullott állatok mint pl férgek lárvák stb) Kolloid méretű részecskéi a talajkolloidok – Óriási fajlagos felület – Nagy adszorpciós képesség – Vizet és ionokat kötnek meg

Kialakulásban a talajlakó mikroorganizmusoknak (gombák, baktériumok) és a növényeknek van jelentőségük, akik a szerves/szervetlen körforgásban meghatározó jelentőségűek. Miattuk mondjuk, hogy „élő „ talaj. A szerves trágyázással a humusztartalom fenntartását, javítását végezzük. Fő feladatunk a humusztartalom megőrzése, növelése. Ettől termékeny a talajunk. A humusz mennyisége folyamatosan változik. ( tenyészidő alatt van, hogy halmozódik, van, hogy csökken, víztől is függ, hőmérséklettől, ami a mikroorganizmusok életét befolyásolja) A talajélet fenntartására napjainkban – a szerves trágyák csökkenése miatt is- un oltó trágyákat: humusztrágyákat is értékesítenek, melyek segítik a humusztartalom kialakulását, növelését. Pl Cofuna, Terra-Vita stb A természetes eredetű Terra-Vita humusztrágya magas humusztartalmú és humuszképző talajjavító. A talajéletet biztosító mikroszervezetek nagy faj- és egyedszámban vannak jelen. Közreműködnek a tápanyag feltárásában és a talaj termékenységéért felelős szervesanyagok, a humuszanyagok újraképződésében. A növény számára nélkülözhetetlen tápelemeket szolgáltatnak. Használatával fokozódik a talaj biológiai aktivitása. Jól szabályozza a talaj tápanyag- és vízgazdálkodását, biztosítja a laza talajszerkezetet, fokozódik a növényzet szárazságtűrő képessége. Környezetbarát termék, vegyszert nem tartalmaz. A biotermesztés feltételeinek megfelelő, ökogazdálkodásban ajánlott termék. A komposzt összetétele: Terra-Vita aktivátor, szőlőtörköly, baromfitrágya. A talaj kialakulásakor nekik köszönhető a szerves anyagok képzése, felhalmozódásának megindulása.

3

Humusztartalom meghatározása

Összes-szervesanyag = humusz mennyiség meghatározása szén tartalom alapján: Szén mennyiség x 1,72 Jelentősége: Kedvezőtlen káros hatások (nehézfémek, növény-védőszerek, vanillin, benzoesav, egyes aldehidek) csökkentése, a toxin anyagok adszorbeálása által HUMUSZ és KÖRNYEZETVÉDELMI KAPACITÁS

EPC (Environment Protection Capacity) EPC = H² x D x K H= talajhumusz %-ban, D = humuszréteg vastagsága %-ban K = humuszstabilitási koefficiens EPC = H² x D x R (R=K

)

C/N C/N = szén/nitrogén arány

HUMUSZMÉRLEG

Bevétel:

–Növénymaradványok a t/ha –Szerves trágyák b t/ha Kiadás:

–Humusz mineralizáció c –t/ha a nitrogén tartalom felhasználásával állapítható meg (pl. 1 tonna szemterméshez – búza, kukorica – 30 kg nitrogén szükséges) Mérleg:a+b > c POZITÍV A humuszanyagok felépítése, csoportosítása, a frakciók talajtani jelentősége A talajban különböző jellegű humuszanyagok fordulnak elő, a sárgától a feketéig, amelyek eltérő tulajdonságúak. A humusz a talaj termékenységének elsődleges meghatározója. Lényegét tekintve sötét színű, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú anyagokból áll. A ma is elfogadott klasszikus felosztás szerint egymáshoz hasonló, különböző hosszúságú molekulacsoportokból áll: fulvosavak (kis molekulatömegű, sav jellegű vegyületek.), huminsavak (nagyobb molekulatömegű, polimerizált sav jellegű vegyületek), huminanyagok (oldhatatlan polimerek). • a talaj szerves anyagai, • a talaj megfelelő szerkezetéért is felelős

4

• biológiailag aktív anyagok, serkentő hatásúak • sötét színű, nagy molekulájú, jól tartja a vizet és a tápanyagokat • kolloid tulajdonságú anyagok, • melyek a növényi és állati maradványokból a mikroorganizmusok közreműködésével jönnek létre • közvetlen tápanyagforrást jelentenek a növények számára • jelentős mennyiségben tartalmaznak makro-elemeket, melyek növényi tápelemek • átmenetileg, vagy időszakosan más elemeket is só alakban megkötnek • nagy erővel kötik meg a nehézfémeket

A humusz fajtái: - tápláló humusz - tartós humusz - barnásszürke humusz - barnásfekete humusz - vörösesbarna humusz - savanyú humusz - szelíd humusz - aktív humusz.

A humusz agrokémiai szerepe A humuszanyagok agrokémiai funkciói • előnyösen befolyásolja a talaj hőgazdálkodását (melegedés, lassú hülés). • nagy a vízmegkötő képessége • megfelelő talajszerkezet kialakítását • közvetlen és közvetett tápanyagforrás. • a humuszsavak nagyhatású pufferanyagok, melyek megakadályozzák a gyors pH változást • növeli a toxikus anyagot lekötő képességet • kelátképzés (nehézfémek megkötése) 4. Ismertesse hazánk talajainak genetikai osztályozását! Jellemezze az adott területen leggyakrabban előforduló talajtípust! A humusztartalom, a kilúgozás és felhalmozás, illetve egyéb talajképző folyamatok alapján a felszínről lefelé haladva több talajszint jön létre:

5

  

Az A szint a talaj legfelső, biológiai aktivitásban különösen gazdag szintje. Ennek köszönhetően e szintben legnagyobb a humusztartalom. az A alatti B szintben a biológiai aktivitás már lecsökkent, így megcsappant a humusztartalom is. a C szint nem más, mint a talajképződés kiinduló kőzete, az anyagkőzet.

1. Mediterrán éghajlat: Legjellegzetesebb talaj a vörös színű terra rossa. Sovány talaj kevés humusz. Lombhullató erdő területén: fehér színű erdőtalaj. 2. Óceáni területek: Főként kilúgozott barna erdő talaj, az északi hűvösebb, csapadékosabb területen podzol talaj. Lomblevelek miatt sötétebb, termékenyebb, minta fenyőerdő talaja, itt kisebb a kilúgozás. 3. Nedves kontinentális: Az uralkodó talajtípus a barna erdőtalaj. Humusztartalma legfeljebb közepes, kilúgozás a csapadék függvényében. 4. Száraz kontinentális: A magasfüvű puszták mezőségi talaj (feketeföld, csernozjom) humuszban rendkívül gazdag. A fű a téli hidegben is elszárad. A kevesebb csapadék miatt gyérebb fűtakaróból ugyanis sokkal kevesebb humusz keletkezik. 5. Hideg mérsékelt öv: Az egész övben podzoltalaj alakult ki. Jellegzetese humusz szürke színét a vízben nem oldódó kavics szemcsék és a kis humusztartalom miatt kapta. A talaj kevésbé termékeny, mint a tűlevelekből lassan képződik humusz. 6. Sarkköri öv: A kevés humuszt tartalmazó köves, homokos tundratalaj a jellemző. 7. Hegyvidéki öv: A hegyvidéki övben nemcsak az éghajlat és a növényzet, hanem szükségképpen a talaj is övezetesen változik. o Sziklás váztalaj o Hegyi tundratalaj o Hegyi réti talaj o Hegy podzol o Podzolos barna erdőtalaj o Kilúgozott barna erdőtalaj

Talajok csoportosítása

6

I. VÁZTALAJOK •

A váztalajok főtípusába azok a talajok tartoznak, amelyek képződésében a biológiai folyamatok hatása korlátozott. E "korlátozás" lehet a talajképző kőzet tulajdonságainak következménye, vagy származhat a felszín állandó, gyors változásából (erős erózió, defláció). A talajképződés folyamatához csak rövid idő áll rendelkezésre.

•

Általában gyér növénytakaró borítja e talajokat, a humuszosodási folyamat többnyire gyenge. Gyakran jelentős víz- és szélerózió-okozta talajpusztulás rombolja szelvényüket, homokszemcsék mozgása alakítja, rendezi át ismételten felszínüket.

II. SÖTÉTSZÍNŰ, LITOMORF ERDŐTALAJOK •

Ebbe a főtípusba tartoznak azok a talajok, amelyeknél döntő szerep a talajképző kőzetnek jutott. Emellett elsősorban a humuszképződés, a szerves-ásványi kolloidok kialakulása jellemző.

•

Természetes növényzetük: sziklafüves társulások, erősen füves cserjések, vagy letörpült erdők. A szervesanyag nagyobb részét a dús füves aljnövényzet szolgáltatja.

7

•

Szélsőséges mikroklímatikus viszonyok jellemzik területüket. Erősen felmelegedő, széljárta, sekély termőrétegű területek. Szélsőséges vízháztartás hatásaként egy tavaszi nedves, majd egy hosszú, száraz nyári időszak lép fel. Télen a talajszelvény teljes egészében átfagy, így a szélsőséges talaj-klimatikus viszonyok miatt a biológiai tevékenység egy tavaszi erős szervesanyag termelő időszakra, valamint egy hosszú nyári és téli "pangó" időszakra oszlik.

III. KÖZÉP- ÉS DÉL KELETEURÓPAI BARNA ERDŐTALAJOK •

A magyarországi erdőtalajok nagy része a barna erdőtalajok típusába sorolható.

•

Nagy víztartó képességgel rendelkeznek.

•

A tavaszi felmelegedés lassúbb és egyenletesebb mint a mezőké.

•

A szervesanyag elbomlása aerob körülmények között gombák hatására megy végbe. A szervesanyag legnagyobb része eloxidálódik, széndioxiddá alakul. Így az évről-évre szaporodó szervesanyag nem halmozódhat fel túlságosan a talaj felszínén, hanem állandóan elfogy. Az avartakaró bomlása közben a rmikroorganizmusok humuszsavakat termelnek, ezért állandóan sav tartalmú oldatok szivárognak lefelé a talajszelvénybe.

IV. CSERNOZJOM TALAJOK •

A mezőségi talajok a lágyszárú növények hatására alakulnak ki.

•

Nincs nagymértékű szerves anyag felhalmozódás. Az aerob baktériumok hatására a szervesanyag tekintélyes része elbomlik.

•

Az erdők háttérbe szorulásával a táj vízgazdálkodási viszonyai szárazabbá válnak.

•

Olyan körülmények között alakulnak ki csernozjom talajok, ahol nagyjából egyensúlyban van a talajba jutó természetes csapadék és a párolgás (közvetlen + növények).

•

A talaj kalciummal telített, ami segíti a kedvező szerkezet kialakulását és megakadályozza az elsavanyosodást.

•

A csernozjom talajok kialakulásának legfontosabb tényezői a humusz felhalmozódás és a talajok tartós morzsás szerkezetének kialakulása.

V. SZIKES TALAJOK •

A talajok elszikesedésének folyamatát a nátriumsók felhalmozódása okozza. A szikes talajok legjellegzetesebb sajátossága a vízzel szemben való viselkedés. Nedvesen elfolyósodnak, sajátos pépes állapotúvá válnak. Az átázott szikes talajban a víz kapilláris mozgása lehetetlenné válik.

•

Kedvezőtlen tulajdonságai miatt, szántóföldi hasznosítása korlátozott

•

Kiszáradva a szikes talajok kőkeményekké válnak. Össze-repedeznek és száraz állapotban majdnem megművelhetetlenek. A szikes talajoknak rendkívül rossz a vízgazdálkodásuk. Nyáron, esős időben a talaj felszíne 1-2 cm mélyen teljesen szétázik. A talaj vízvezető képessége jóformán teljesen megszűnik. A víz megáll a talaj felszínén és a szikes területet tócsák borítják. Ha azonban a talaj szelvényét megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy már 5-10 cm mélyen a talaj teljesen száraz.

8

•

A rossz vízgazdálkodás miatt a szikeseken sok esetben kimondottan szárazságtűrő növények élnek.

VI. RÉTI TALAJOK •

Mély fekvésekben, ahol a talaj talajvíz hatása alatt áll, de tartósan nem emelkedik a felszínre, réti talajok alakulnak ki.

•

A réti növényi formáció olyan fűnemű növények társulásából áll, amelyeknek vegetációs periódusa egész nyáron át tart. A talajképződési folyamat réti szakaszának kialakulása nagy mértékben függ a domborzati és éghajlati tényezőktől. Az áradásokterületekre finom kolloidális iszapot található. E talajoknak nincs morzsás szerkezete. Többnyire igen kötöttek, tömöttek, repedésre erősen hajlamosak. Kémhatásuk gyakran savanyú.

•

A réti agyagtalajok Magyarországnak igen elterjedt talajai.

•

Rossz vízgazdálkodásúak, természetes vízkapacitásuk meglehetősen nagy ugyan, de nedves állapotban a vizet nagyon nehezen vezetik.

VII. LÁPTALAJOK •

Az elmocsarasodás jellemzői: szervesanyag felhalmozódása miatt a talaj vízkapacitása megnövekszik, a vízzel átitatott talaj egész szelvényében anaerob viszonyok uralkodnak, oldható növényi táplálóanyagban a talaj fokozatosan elszegényedik.

•

Az elmocsarasodó rétek talajszelvénye két főszintre tagozódik: feltalajuk humuszban gazdag, fekete színű, igen tömött szerkezet nélküli szintből áll, amely fokozatosan átmegy világosabb színű, az elglejesedés kisebb-nagyobb nyomait mutató altalajba

•

Lápjaink egy része sekély tavakból, tóöblökből alakult ki, másik része pedig az árterületek képződményei. Lápjaink általában a rétlápok csoportjába tartoznak.

VIII. MOCSÁRI ÉS ÁRTÉRI ERDŐK TALAJAI •

Az ide sorolt talajok kialakulásában az állandó vízbőség viszi az irányító szerepet, továbbá az erdők talajalakító hatása. A nedvességbőség azonban az erdei növénytakaró alatt nem vezet a szerves anyag felhalmozódásához. A talaj fejlődés iránya eltér mind a réti, mind a lápos folyamattól.

•

A talajoknak kedvezőtlen a vízháztartásuk és a tápanyag-gazdálkodásuk.

•

A fás növényzet és a sok nedvesség hatására az erőteljes elsavanyosodás és a glejesedés lép fel.

•

Talajképző kőzet: Iszapos agyag, egyéb iszapos üledék.

•

Talajvíz: 0-80 cm között ingadozik.

•

Növényzet: Ártéri erdők jellegzetes mocsári aljnövényzettel.

IX FOLYÓVIZEK, TAVAK ÜLEDÉKEINEK, VALAMINT LEJTŐK HORDALÉKAINAK TALAJAI •

Az álladó újraöntés következtében a talajképződési folyamat gátolva van vagy pedig megszűnt az öntés hatása, de a hordalék eredetű talajképző kőzet tulajdonságai jelentősen befolyásolták a talaj tulajdonságait.

9

•

Amennyiben az öntésterület mentesül a víz hatása alól és a talajvíz is mélyebbre süllyed, az előzőleg redukált anyagok oxidálódnak. Ezért az öntéstalajok szelvényében a gyenge redukció és a gyenge rozsdásodás együtt jár.

•

Ide tartoznak azok a talajok is, amelyek a lejtők alján az erózió során lemosódott hordalékok felhalmozódásából keletkeztek Közös jellemzőjük ezeknek a talajoknak, hogy az egyes hordalékrétegek jól meglátszanak és a talajszelvény felépítésében, annak tulajdonságaiban igen fontos szerepük van.

5. Ismertesse a talajhibák javításának módjait! Hasonlítsa össze a víz és a szél talajpusztító hatását befolyásoló tényezőket, valamint az erózió és a defláció elleni védekezés lehetőségeit! Talajművelés, t.ápolás célja, feladatai: Célja: a talaj szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tevékenység., nedvesség- és levegőforgalmának kedvező befolyásolása. A művelés feladata:  megfelelő aprózódottság, növények termését befolyásoló tényezők (víz- levegő- hőforg., tápa. ellátottság, talaj lakó élőlények tevékenysége, gyomok),  a talajba juttatható kémiai anyagok, egyéb maradványok,  öntözés hatékonysága,  erózió, defláció csökkentése,  talaj degredálódás csökkentése,  mechanikai és kémiai talaj javítás. A talaj pillanatnyi állapota határozza meg a művelés megfelelő mélységét és módját. Talajjavítás formái: a talaj művelés közvetlenül és közvetve okoz változásokat a talaj állapotában. Közvetlen vált.: morzsás szerkezet kialakítása és megőrzése a cél. Porosodás az intenzív mechanikai hatás következménye. Mechanikai javítás a talaj vízáteresztését, levegőellátását, talajréteg lazítását jelenti. Biológiai talajjavítás: növ.védő szerek, gyomirtás, tápanyag pótlás. Szikes talajok javítása: A vízrendezés a legfontosabb (talajcsövezés, mélylazítás), a sófelhalmozódás csökkentése (meszezés, sekély művelés), a tápanyagpótlás (istállótrágya). Kémiai talajjavítás, szikes és savanyú talajon: Ca-kilúgzás, ez a legkönnyebben javítható talaj. Meszező anyagok: cukorgyári mésziszap, lápi mésziszap, mészkőőrlemények. Elsősorban a talaj felső rétegébe kell juttatni, tilos talajba mélyen forgatni. A meszezés mellett az istállótrágya nem feltétele a hatékonyságnak, a műtrágya erősíti. A talajvédelem fogalma. Az erózió és belvizek elleni védekezés. A defláció elleni védekezés módszerei

1. Erózió – a víz talajromboló hatása, amely lejtő területeken a talaj, növényzet, tápanyag elhordásában jelentkezik. Okok: nagy eső, hirtelen hóolvadás. Befolyásoló tényezők:  a lejtő hajlásszöge  csapadékmennyiség  talajtulajdonságok (vízbefogadó és vízvezető képesség)  növényzet (sűrűsége, gyökérzetfejlettség)

10

Az erózió formái: felületi, barázdás, árkos, vízmosásos. Védekezési módok:  vízlefolyás megakadályozása: sánckészítés (20–30 m-enként), teraszkialakítás, a rétegvonalak mentén való talajművelés (váltvaforgató eke), a vetést, növényápolást a lejtőre merőlegesen végezzük.  a vízbefogadó-képesség növelése: mélyművelés, talajvédő gazdálkodás, különböző tenyészidejű növények egymás mellé helyezése. 2. Defláció – szél által okozott kár, a talajszemcséket, tápanyagot, vetőmagot elfújja, homokverést okoz. Befolyásoló tényezők: talajszemcsék mérete, nedvességi állapot, talajborítottság, szélerősség. Védekezési módok:  a talajborítottság minél hosszabb ideig megmaradjon  homoktalajon tömöríteni, fasorok telepítése, szervestrágyázás

6. Csoportosítsa a szervestrágyákat! Jellemezze az istállótrágyát (almos- és hígtrágya) és a tarló- és gyökérmaradványokat! A trágya a növények tápanyagigényének kielégítésére használt különböző összetételű és halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. - Tágabb értelemben: trágya mindazon anyag, amelyekkel a talaj termékenysége növelhető. - Szűkebb értelemben: csak olyan anyagok, amelyek a növényt és a vele együtt élő mikroorganizmusokat táplálják. Ez 10 elem: – N – S – P – Fe – K– O– Ca– H– Mg– C Az elemek feloszthatók:  makro 

mikro



ultramikro elemekre

Trágyázás fogalmán a szerves vagy szervetlen trágyaanyagok talajba, a növények lombjára vagy a termesztő hely légterébe való juttatását értjük. A termesztés során alkalmazott trágyázási műveletek szakszerűen összeállított rendszerét pedig trágyázási rendszernek nevezzük. A trágyázás célja, fő feladata: a talaj gazdagítása, a kultúrnövények növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges tápanyagok biztosítása az elérhető legnagyobb termés elérése céljából. A trágyázási rendszer elemei: – a trágya megválasztása; – a trágyamennyiség (-adag) meghatározása; – az elosztás, kiszórás és talajba juttatás módja; - a trágyázás időpontja. A trágyák csoportosítása Szerves trágyák A szerves trágyák közé tartozik: – istállótrágya, – híg trágya,

11

– – – – – –

szalmatrágya, zöldtrágya kukoricaszár, pillangósok tarló és gyökér maradványai ipari szerves hulladékok. városi szemét

A műtrágyák felosztása: - egy hatóanyagúak: N, P, K, stb. - több hatóanyagúak : – – –

összetett műtrágya: egy képlettel leírható (KNO3) kombinált műtrágyák: egy képlettel nem fejezhető ki (Nitrofoszka) kevert műtrágya: gyári vagy házi keverés (NP, - NPK, - PK)

A műtrágyák lehetnek: – szilárdak, – folyékonyak – gáz (üvegház)

Az istállótrágya: a gazdasági állatok - szilárd (bélsár), és - híg (vizelet) ürülékének és a szerves alomanyagoknak különböző arányú keveréke. Ez ma hazánkban üzemi méretekben főként:a szarvasmarha és a juhtartás terméke. Az utóbbi évtizedekben épült szarvasmarha telepek egy részén és a sertéstelepeken alom nélküli trágyát nyernek, ezt nevezik : híg trágyának, vagy güllének. Az istállótrágya konkrét hatásai – fizikai, – kémiai, – biológiai. Fizikai hatása: – a talaj víz- és levegő gazdálkodásának javítása – a laza talajok kötöttebbé, – a kötött talajok lazábbá válnak, – javul a talaj hőgazdálkodása. Kémiai hatása: több éves, – az N, P, K jórészt szerves kötésben van, – ezért feltáródásuk – folyamatos és tartós. Biológiai hatása: – a mikroszervezetek számára kedvezőbb életfeltételek, bőséges táplálék. A trágya adagja: – 30 tonna/hektár alatt: kicsi, – 30-40 tonna/hektár között: közepes, – 40 tonna/hektár felett: nagy adagokról beszélünk. Az istállótrágyázás irányelvei: Kiszórást követően azonnal le kell

12

100 q istállótrágya hatóanyag mennyisége nitrogén 50 kg foszfor 25 kg kálium 60 kg, így a tápanyag arány N : P : K = 1 : 0,5 : 1,2

2. Ismertesse a hígtrágya összetételét, kezelési és felhasználási módjait, a tárolás és kijuttatás lehetséges környezeti ártalmait! A hígtrágya : Szakosított szarvasmarha és sertés telepen keletkezik, – ahol nem használnak szalmát alomnak. Hígtrágya összetétele, mennyiségét befolyásoló tényezők Összetétele:  bélsár  vizelet  elcsurgó ivóvíz,  öblítő- és mosóvíz. Beltartalmi mutatók (tápanyag tartalom): – N: 0,8 – 2,6 kg/m3 – P: 0,3 – 1,2 kg/m3 – K: 0,9 – 2,3 kg/m3 – Szerves anyag: 6-30 kg/m3 Kijuttatásának menete : tervszerű hígtrágya elhelyezése 1. Esőztető berendezésekkel a) Földalatti nyomócsöveken, mely alkalmas az öntözésre is (AC telepek) b) Esőztető berendezéssel, felszíni csőhálózattal 2. Mélybarázdás öntözéssel Kukorica, silókukorica öntözésre két változat: – amikor 22 soronként van egy 60 cm-es barázda, mely 270-280 m hosszú, – a 270-280 m után kezelő út, durván a tábla közepén itt megy keresztül a nyomócső, melyből közdarabbal engedik a trágyalevet a csatornába. Hígtrágya adagok nagysága: 3 – általában egy alkalommal 100 m elegendő lenne, – de ez csak 10 mm/ha, – ezért hígítva érdemes öntözőberendezéssel kiadni – maximum 400-500 m3/ha-ig mehetünk el évente, de – lucernánál durvább lesz a szár, kevesebb a levélzet, ezért csökken a fehérje. Tárolásának környezeti veszélyei: talajvizek nitrátszennyezés, nitrát érzékeny területen max 170 kg/ha dózissal lehet. Csak szigetelt szivárgás mentes tárolóban, fallal zárt térben. Kijuttatásának egészségügyi és környezeti veszélyei-az elbomlási időt figyelembe kell venni, közvetlen fogyasztású zöldségfélék fogyasztása tilos.

13

7. Jellemezze a műtrágyázás jelentőségét, a talaj és a műtrágya kölcsönhatását! Csoportosítsa a műtrágyákat! Jellemezzen egy-egy kiválasztott N-P-K műtrágyát! Műtrágya: vegyipari úton előállított tápsó. Hatóanyag szerint:  Egyszerű  Összetett Halmazállapot szerint:  Szilárd  Folyékony Szükséglet megállapítása – talajvizsgálat + levélanalízis Befolyásoló tényezők:  A növény speciális igénye  Az adott talaj sajátosságai N. műtrágyák:  Mészammón salétrom (pétisó) 28% N  Ammónium-nitrát – 34% N – savanyít  Karkamid – 46% N – csírázásgátló P. Műtrágyák:  Szuperfoszfát – 18% P  Triple foszfát – 45% P K. műtrágyák:  Kálium-klorid (kálisó) – 40-60% K  Kénsavas kálium – 50% K Trágyázási módok: 1. Kiszórás szerint: -területtrágyázás -sortrágyázás -fészek -telepítő gödrök trágyázása 2. Mélységi eloszlás szerint: -sekély bedolgozás (5-10 cm) -középmély (11-15 cm) -mély (15-25 cm) -többrétegű 3. Trágyázási időpont szerint: -alap -indító -fej -levél -levegődúsítás (CO2) 2. Műtrágyák - egy hatóanyagú műtrágyák (N, P, K és mikroelem trágyák)

14

lehetnek a) szilárdak, b) folyékonyak. -

Több hatóanyagú műtrágyák 1. Több hatóanyagú szilárd műtrágyák a) összetett műtrágya - egy képlettel leírható, de minden molekulája két tápanyagot tartalmaz (pl. káliumnitrát KNO3) b) kombinált műtrágya - egy képlettel nem fejezhető ki, több vegyületet, tápanyagot tartalmaz (pl. Nifosz, Nitrofoszka) c) kevert műtrágya d) gyári vagy üzemi keverék (NPK, PK, NP kombinációk) 2. Több hatóanyagú folyékony halmazállapotú műtrágyák NP, NK, NPK oldat

Levéltrágyázás: NPK anyagok levélre történő kiadása tenyészidőben, termésmennyiség növelő tényező. A MŰTRÁGYÁK HATÁSA 1. Nitrogén műtrágyák A növényi tápanyagok közül a legjelentősebb. Alkotórésze: – sejtfehérjéknek, – klorofillnak, – enzimeknek, – vitaminoknak. Nem minden talaj tartalmaz elegendő nitrogén vegyületeket. Nitrogénhiány esetén: – a levelek sárgászöld színűek, – a virágzat gyér, a termés kevés, – a tenyészidő megrövidül, Túlzott, egyoldalú nitrogéntrágyázás hatása: – a sejtek lazák, a levelek haragoszöld színűek, – a növény megdől, – fagyérzékenység, A nitrogéntrágyázás irányelvei – – – –

könnyen kimosódó műtrágya,-tartalék trágyázásra ezért nem alkalmas, őszi vetésű növények alá ezért nem adjuk ki a teljes mennyiséget (⅓-ot), tél végén, tavasszal szórjuk ki a ⅔-ot, a nitrogén műtrágyák érvényesülése mintegy 60 % (a legjobb a trágyák között).

15

2. Foszfor műtrágyák A foszfor a növényi sejtek egyik nélkülözhetetlen eleme. Fontos szerepe van: – a klorofil felépítésében, – fokozza az intenzív gyökér- és magképződést, – szilárdítja a sejtfalat, ezáltal ellenállóbbá teszi a növényeket a gombabetegségekkel, a fagykárral, – gyorsítja a beérést. Hiánya: – erősen csökkenti a magtermést, – még nagyobb hiánya csökkenti a takarmány beltartalmi értékét, Hazai talajaink nem tartalmaznak elegendő foszfor vegyületeket. A foszfor műtrágyák oldhatósága különböző, általában gyenge. – egyesek csak vízben, –

mások gyenge savakban oldhatók.

A foszfor műtrágyák mivel nehezebben oldódnak: – elsősorban alaptrágyák, – őszi mélyszántás előtt szórjuk ki és szántással munkáljuk be a gyökér zónába. 3. Kálium műtrágyák A növények, állatok, mikroorganizmusok számára nélkülözhetetlen. – elősegíti a szénhidrátok felhalmozódását, – ezért lehet javítani a burgonya és cukorrépa minőségét kálium műtrágyázással, – szükséges a fehérjék szintéziséhez, – elősegíti a magképződést, növeli a magvak súlyát, – befolyásolja a növények télállóságát, szárazságtűrését, Kálium hiánya esetén: – a termés csökken és romlik a minősége, – Tünetei:

fokozódik a betegségekre való hajlam. - levélszélek megbarnulnak, - leveleken tipikus rozsdafoltok,

8. Ismertesse a talajművelés alapműveleteit és az egyes talajművelő eszközök munkáját! Talajművelés meghatározása Talajművelésnek nevezzük a talaj felső ún. rendszeresen művelt rétegének, szükség szerint mélyebb rétegeinek művelőeszközökkel végzett fizikai állapotváltoztatását,

Talajművelés célja Megfelelő feltételeket biztosítani a kultúrnövény növekedéséhez. Hosszabb időszakra vonatkozó célja a talaj szerkezetének és felszínének védelme, biológiai tevékenységének, nedvesség-és levegőforgalmának kedvezőbefolyásolása. Talajművelés feladata

16

•A szántóföldi növények kedvező növekedéséhez szükséges talajlazultság és aprózottság (vagyis talajszerkezet) megteremtése •Termés kialakító tényezők befolyásolása -víz-, levegő-és hőforgalom -tápanyag ellátás és érvényesülés -talajkémiai és biológiai folyamatok -talajlakóélőlények tevékenysége -gyomok, kártevők és kórokozók fertőzése •Kémiai anyagok, istálló-és zöldtrágyák valamint tarlómaradványok talajba juttatása •Öntözés hatékonyságának növelése •Erózió és deflációcsökkentése •Talaj degradálódásának csökkentése Alapműveletek:  Lazítás  Porhanyítás  Forgatás  Keverés  Tömörítés  Talajfelszín kialakítás Módjai: 1.Szántáskor : a talaj átfordul, porhanyósodik, keveredik a) ideje: nyári, őszi, tavaszi b)mélysége: -sekély (12-15cm) -középmély (16-20cm) -mély (21-30cm) -mélyítő (31-40cm-4-5évenként) c)iránya: -ágyszántás: –össze –széjjel –javított -kószaszántás (váltvaforgató eke) 2. Tárcsázás: porhanyít, kever, forgat 3. Kultivátorozás: lazít, porhanyít, kever (altalajlazítás) 4.Boronálás: -fogasborona – lazít, porhanyít, egyenget, kever -tövisborona 5.Hengerezés: porhanyít, egyenget, tömörít Hengerpalást lehet – sima, gyűrűs, csillagos Súly – könnyű és nehéz Pálcás-léces kialakítású hengeresborona – a kombinált magágykészítő gépek részei 6. Simítózás: talajfelszín-egyengetés 7. Kombinátorozás: lazít, porhanyít, tömörít

17

9. Csoportosítsa és jellemezze a talajművelési rendszereket! Talajművelési rendszer fogalma: Egy meghatározott területen egy vagy több növény sikeres és gazdaságos termesztéséhez szükséges talajművelési eljárások összessége. (a műveleti elemek egymást követő sorozata) A talajművelési rendszert meghatározó tényezők:  a termőhelyi viszonyok,  rendelkezésre álló erő- és munkagépek  talajvédelmi feladatok,  növény igénye,  növényi sorrend,  trágyázási és gyomirtási rendszerek, A talajművelési rendszerek csoportosítása: 1. Tarlóhántás 2. Alapművelés 3. Az alapművelés elmunkálása 4. Magágykészítés 5. Vetés utáni elmunkálás Egy kiválasztott talajművelési rendszer részletes elemzése: 1. Tarlóhántás: tarlón végzett sekély talajmunka max. 10 cm Célja:  a talaj nedvességveszteségének csökkentése,  gyomszabályozás, gyomírtás,  a talaj hőforgalmának szabályozása,  a talaj biológiai tevékenységének serkentése,  a tarlómaradványok sekély talajba keverése. A tarlóhántás szabályai: • a betakarítás után lehetőleg azonnal el kell végezni • lazítással egy menetben tömöríteni szükséges • a hántott tarló ápolása szükséges a gyomok és az árvakelések megjelenése miatt. A tarlóhántás eszközei: (lazítás+tömörítés)  lazításra alkalmas eszköz (tárcsa, ásóborona, kultivátor, talajmaró)  tömörítő eszköz (gyűrűshenger, pálcás henger) 2. Alapművelés (mélységét tekintve a legmélyebben elvégzett művelés) Célja:  a talaj rendszeresen művelt rétegén belül a növény igényének megfelelő fizikai állapot kialakítása a vegetáció végéig. Az alapművelés csoportosítható: mélység szerint  sekély-,  középmély,  mélyművelés történik-e forgatás forgatásos (ekével), forgatás nélküli sekély, középmély és mélylazítás, kombinált módszerek

18

Eszközei:  ágyeke, váltvaforgató eke,  tárcsa, kultivátor, talajmaró,  középmély és mélylazító, kombinált eszközök. 3. Az alapművelés elmunkálása Célja: az alapművelés utáni talajállapot további alakítása a vetésre kerülő növény igényének és a talaj védelmének megfelelően. Legfontosabb követelmények: • nem romolhat az alapműveléssel elért talajállapot, • mellőzni kell a taposást a porosítást, a tarlómaradványok felszínre hozását. • a kelő gyomok irtása, • a nedvességveszteség csökkentése, • a magágykészítés segítése. Történhet az alapműveléssel egy menetben, ill. külön menetben. Eszközei:  tárcsa, simító, henger, fogas, kultivátor,  talajmaró, forgóborona, lengőborona, ásóborona,  kombinált eszközök. 4. Magágykészítés Célja: az alapművelés és elmunkálás során létrehozott talajállapotnak a vetés körülményeihez való igazítása. A jó magágy: aprómorzsás, ülepedett, nyirkos és gyommentes. A magágykészítés szabályai: • segítse elő a magvak, vagy a szaporító anyagok csírázását kelését. • javítsa a gyomirtó szerek és a trágyák hatékonyságát. • Lehető legkevesebb talajmozgatással, porosítással járjon Eszközei:   

kombinátor (kultivátor+hengerborona), ásóborona+hengerborona, vetőkultivátor, direktvetőgép.

5. Vetés utáni elmunkálás Célja: a magvak betakarása, a talaj magvakhoz való nyomása, a magágy felszínének tömörítése. A vetés utáni elmunkálás szabályai: • a bevetett talajt vissza kell tömöríteni, • a talajnedvességet és hőmérsékletet szabályozni kell, • a talaj felszínét alkalmassá kell tenni a keléshez • lehető legkisebb taposással járjon. Őszi vetésű növények talajművelési rendszere 

Korán lekerülő elővetemények után a rendszer a klasszikus sorrendet követi. Az alapművelés lehet forgatásos vagy forgatás nélküli. Forgatás nélküli alapművelés: ha tömörödött réteg van = középmély lazítás



Későn lekerülő elővetemények után a rendszer a szárzúzással indul utána alapművelés forgatással vagy forgatás nélkül történhet. Forgatással: Őszi gabonák alá a szántás csak kivételes esetben ajánlatos

19

Forgatás nélküli alapművelés eszköze rendszerint a tárcsa Tavaszi vetésű növények talajművelési rendszere 

Korán lekerülő elővetemények után a rendszer a klasszikus sorrendet követi. Az alapművelés lehet forgatásos vagy forgatás nélküli. Forgatásos alapművelés = őszi szántás célja: csapadék befogadás tárolás elősegítése, rendszeresen művelt rétegátforgatása mélyítése, tarlómaradványok, istállótrágya bedolgozása.



Későn lekerülő elővetemények után: az alapművelés lehet forgatásos vagy forgatás nélküli vagy kombinált alapművelés és vetés. A forgatásos alapművelés történhet tavasszal is: • szerkezet nélküli szikeseken, • ártereken, • mély fekvésű területeken, • futóhomok, kotu talajokon, • ha nem lehetett elvégezni ősszel.

10. Ismertesse a szántóföldi növények vetését! Lásd növény féleségenként Általánosságban: Faj, fajta biológiai igénye. Talaj állapota, előkészítettsége, kötöttsége, magágy milyensége, elővetemény, vetőmag nagysága, annak használati értéke határozza meg. A vetés-ültetés-telepítés általános agronómiai irányelvei Vetési módok A vetésre használt eszköz alapján megkülönböztetünk kézi és gépi vetést. – Kézzel ma már csak a kisüzemekben vetnek, a nagyüzemekben a hajtatásban és a palántanevelésben fordul elő. – Gépi vetéskor egyenletesebb a mag elosztása és a vetés mélysége,-takarékosabb. A magvak talajfelületi elhelyezése alapján megkülönböztethetünk szórt, soros és négyzetes, illetve fészkes vetést. – A szórt vetés, egyenetlensége miatt, háttérbe szorul. – A soros vetésben az egyes és ikersoros elrendezésen belül is terjed a sávos vetés, amelynél a vetőgép csoroszlyái nem egy sorban, hanem 4–6 cm széles sávban helyezik el a magokat.

11. Ismertesse a szántóföldi növények ápolási munkafolyamatait! A növényvédelem célja, a növényt károsító élettelen és élő tényezők csoportosítása A növényvédelem célja: a növény épségének megóvása és a termés mennyiségének és minőségének védelme. Feladata: - a tünetek felismerés - a betegség elterjedésének megakadályozása - a károsítók előrejelzése - a megelőző és gyógyító védekezés

20

Fertőző, élőlények okozta károsodások: Kórokozók: 1. Vírusok 2. Baktériumok 3. Gombák Kártevők: 1. Rovarok: a) rágó kártevők (gyümölcsmolyok, hernyók) b) szívó kártevők (levéltetvek, atkák, tripszek) 2. Gerincesek: őz, nyúl, pocok, madarak 3. Virágos élősködők – fagyöngy Gyomnövények A környezetkímélő eljárások: 1. Mechanikai (fizikai) védekezés a törzs és vázágak téli ápolása, beteg ágrészek eltávolítása, hernyófészkek elpusztítása, a lomb elégetése, a kártevők fizikai megsemmisítése 2. Biológiai védekezés a kártevők elpusztítására azok természetes ellenségeit használjuk fel Felhasználható: ragadozó rovarok (katicabogár, fürkészdarázs), ragadozó poloskák, gyíkok, békák, énekesmadarak, sün, vakond. 3. Biotechnikai védekezés a kijuttatott vegyszerek a károsítók életfolyamataiba beavatkozó hormontartalmú készítmények (kitinpáncél kialakulását gátló szer, sex-feromon csapda, riasztó anyagok). A növényvédő vegyszerek csoportosítása és felhasználása Kórokozók szerint:  Gombaölő  Rovarölő  Gyomirtó szerek Növényvédelemi eljárások: mechanikai: metszés, fatisztogatás, égetés, komposztálás; agrotechnikai: vetésváltás, izoláció, szaporítóanyag; genetikai: rezisztencianemesítés, génmanipuláció; bioloógiai, ökológiai: paraziták, predátorok, antagonisták; kémiai: vegyszeres Növényvédőszer (peszticid) fogalma: károsító szervezetek elleni kémiai anyagok, melyek segítségével több és jobb termék állítható elő. Peszticidek csoportosítása: herbicidek (gyomirtó), fungicidek (gombaölő), inszecticidek (rovarölő), egyéb szerek, termésnövelő anyagok (műtrágyák, talajjavító anyagok) Kijuttatási módok: permetezés, porozás, granulátumszórás, aerosol, csávázás, csalétkezés, lángolás Mechanikai módszerek A talajművelés

21

A megfelelő módon végzett talajművelés képes csökkenteni a talaj gyommag készletét, talajban lévő vegetatív szaporító képletek számát, azok tápanyag készletét. A tarlóhántás gyomszabályozás szempontjából az egyik legjelentősebb talajművelés. A tarlón lévő egyéves gyomokat megsemmisíti, az elpergett magokat csírázásra serkenti.Az évelőket tartalék tápanyagaik felhasználására készteti. Az őszi mélyszántás gyomirtási szempontból elsősorban az évelők miatt fontos. A magágy előkészítés időzítése és minősége is hatással lesz a későbbi gyomosodásra. A magágy előkészítés vetéshez viszonyított időpontjával meghatározhatjuk,hogy a gyomok mikor keljenek a kultúrnövényhez képest. A sorköz mechanikai művelése (sorköz kultivátorozás) a kapás növények esetében lehetőséget nyújt a herbicides kezelések kiegészítésére, esetleg kiváltására. Sűrűbb térállású növényekben használható pl. borona, gyomfésű. Kaszálás Elterjedt módszer a rét- és legelőgazdálkodásban, a lucerna termesztésben, ruderális területeken, útfélen, árokparton.A kaszálások megfelelő időzítésével a gyomnövények megfelelő szinten tarthatók.Alkalmas a magfogás megelőzésére, évelők esetében a tápanyagtartalék csökkentésére.Ezeken a területeken többnyire e módszer költségei megengedhetők. A herbicidek kijuttatási módjai  Presowing, PPI A kijuttatás ideje: a kultúrnövény vetése/palántázása előtt  Preemergens kezelések Kijuttatás ideje: a kultúrnövény vetése után, kelése előtt, gyommentes területre.  Posztemergens kezelések Kijuttatás ideje: A kultúrnövény és a gyomok kelése után.

12. Ismertesse a szántóföldi növények betakarítást, tartósítását, tárolását! Lásd növényenkénti betakarításnál

13. Ismertesse az emlősök emésztőkészülékének felépítését és emésztését!

22

Együregű gyomrú emésztőkészülék felépítése

Felépítése:

- nyálkahártya (belül) - izom - savóshártya (kívül)

Többüregű összetett gyomor felépítése, sajátosságai

23

A kérődző állatok emésztési sajátosságai Kérődzés

•Elfogyasztott takarmány→bendőbe→szájba→bendőbe •Néhány hetes kortól •Naponta 6-8 óra •80-180 l nyálat termel naponta •Nyáltermelés függ: takarmány minősége felkérődzött falat pH értéke Összetett gyomor: 1. Előgyomrok (110-190 l): bendő (100-150 l) recés (5-21l) leveles (7-18 l) 2.Valódi gyomor: oltó (10-20l) BORJAK TAKARMÁNYOZÁSÁNAK ALAPVETÕ TAKARMÁNYOZÁS-ÉLETTANI PROBLÉMÁI EMÉSZTÉSI JELLEGZETESSÉGEK: 1. NYELÕCSÕVÁLYU REFLEX Kiváltó tényezõk: hõfok - szopáskor 38-39 oC A bendő

•Baktériumok: lebontás és szintézis Bendő tevékenysége 1.Mikroorganizmusok: baktériumok, a./ cellulóz, keményítő, pektin bontása →illózsírsavak→energia b./ fehérje transzformálás c./ vitaminok szintézise (B vit.) 2. pH 6,4-7,6 biztosítása: a./ nyáltermelés (nyál pH 8,1) b./ takarmány pufferkapacitása c./ bendőfolyadékból illózsírsav felszívódás A szarvasmarha emésztési sajátosságai: többrétegű összetett gyomra négy részből áll, három előgyomorból: bendő, recés, százrétű, mirigyes gyomor vagy oltó. Nagy mennyiségű rossz minőségű takarmány emésztésére képesek. A bendő egy nagy emésztőkád, baktériumflórájában cellulóz, keményítő, pektin, zsírbontó fajokat különböztetünk meg. A takarmány nyállal való keverését, a gázok eltávolítását, a kérődzést az előgyomrok motoros működése idézi elő. Naponta 6-8 alkalommal, 40-60 percig kérődznek. Szénhidrátemésztés: a nyersrost adja a legnagyobb szénhidráttömeget. A mikroba bendőfermetáció során illózsírsavra és tejsavra bomlanak. ezek a termeléshez szükséges energia ¾-ét adja. Fehérjeemésztés: az előgyomorban egyszerre megy végbe a fehérjebontás és a fehérjeszintézis.

24

A ló emésztési sajátosságai: mozgékony ajkak, erős metszőfogak, nagyméretű szilárd őrlőfogak. Izmos nyelv. Garatürege erősen táguló, egyszerű összetett gyomor. A gyomor után epésbél, hasnyálmirigy, éhbél, csípőbél, vakbél, tág- szűk remesebél. A ló igényes a takarmánnyal szemben. A falat a gyomorba jut, ahol megkezdődik a keményítő és a zsír lebontása. A sertés emésztésének sajátosságai: mindenevő állat, emésztése egyesíti a kérődző és nem kérődző állatok emésztésének főbb jellemzőit. Úgy kell a takarmányadagot összeéllítani, hogy koncentrált legyen. A malac emésztése tökéletes. A szénhidrátok emésztése a nyál amiláz enzimjének hatására kezdődik. A baromfi emésztésének sajátosságai: fejbél, előbél, középbél, utóbél. A kaja a szájból a begybe jut. Itt puhul. Innen az izmosfalú zúzógyomorba jut. A vakbélben zajlik a bakterális rostemésztés. A szénhidrátok a legfontosabb és legkönnyebben hozzáférhető energiaforrások. A nyersrost emésztése rosszabb mint az emlősökben.

14. Ismertesse az emlősök ivarszerveinek felépítését és a női ivarszerv működését! Ismertesse a tejmirigy felépítését és a tejtermelés élettanát! Az ivarszervek A fajfenntartás nélkülözhetetlen feltétele az ép szaporodóképesség Háziállatainknál a szexuális dimorfizmus jellemző hím és női nemű egyedek szemmel láthatóan megkülönböztethetők Ivarérettség Tenyészérettség Belső nemi szervek (ivar készülékek) Külső nemi szervek (szőr, szervezeti finomság, robosztusság, izmoltság, szín stb) Hím ivarszervek Here

•Hím ivarsejtek termelődésének helye •Herezacskóban •Páros szerv •Hasüregből ereszkedik le Mellékhere

•Spermiumokat tárolja •Fej, test, farok Here felépítése

•Kívül feszes tok •Innen sövények térnek a here állományába •Sövények között a here parenchimája •Parenchimában spermiogenezis •Kanyarulatos csatornák •Csatornák a mellékherében folytatódnak Ondóvezető

•Vastag izomzatú, szűk cső 25

•Mellékhere farki részéből indul ki •A kétoldali ondóvezető egyesül, és a húgycsőbe nyílik Járulékos nemi mirigyek

Ondóvezető ampulláris mirigyei Ondóhólyag

•Húgyhólyag nyakán •Váladéka a sperma fő tömegét adja Prosztata

•Húgycső kezdetén Cowper-mirigy

•Húgycső medencei szakaszán, páros szerv Penis

•Párzószerv •Benne húgycső, barlangos testek •Húgycsőnyulvány lovon és juhon •Kutya: peniscsont Spermiogenezis

Spermatogóniumok – spermatocyták – spermatidák A spermatidák tovább nem osztódnak, spermiumokká érnek Rendkívül érzékeny folyamat: sugárzás, toxinok, meleg stb. mind károsítja Ondó

Spermiumok Ondóplazma

•Fruktóz •Aminosavak •Zsírok •Számos nélkülözhetetlen anyag •Elősegíti a spermiumok életben maradását •Fokozza az ondósejtek életjelenségeit Női ivarszervek Petefészek Ivarsejtképző és endocrin szerv Ágyéktájékon helyeződik, szalagok rögzítik Kívül kéregállomány, belül velőállomány Petesejtek a petefészek tüszőiben érnek Primer tüsző Szekunder tüsző Tercier (Graaf) tüsző

26

Petevezető Szűk lumenű, kanyargós lefutású, izmos falú cső Petesejtet a méhbe juttatja, ill. részt vesz a spermatranszportban A megtermékenyítés itt történik Petefészek felőli nyílása széles, tölcsér szerű Méh

Méhtípusok: fejlődés szerint Méh teste és két méhszarv Hüvely felé méhnyak: ivarzás és ellés esetén nyitott Méh nagyobb része a hasüregben Szalagok tartják Nyálkahártyájában sok mirigy Hüvely

Speciális mikroflóra, savas pH: védi a nemi utakat a kórokozók elszaporodásától A méh mögött, a húgyhólyag felett a végbél alatt Hüvelytornác külső végén péra Ciklikus nemi működés Hím állatok folyamatos – a nőivarúaknál ciklikus Petefészekben és a nemi utakban létrejövő változások ismétlődnek Szemmel látható jele az ivarzás: morfológiai ill. viselkedésbeli változás A tőgy szerkezete, felépítése A tej képződése az ellés előtt egy-két nappal indul meg, a tőgyben (szarvasmarha esetén négy tőgynegyedre osztható) lévő speciális mirigyhámsejtekből álló kis „zsákocskákban”, az alveolusokban. Az alveolusokat és a tejelvezető csatornákat dús érhálózat és ún. kosársejtek (összehúzódásra képes hámsejtek) veszik körül. A mirigyhámsejtek (alveolusok) szőlőfürtszerű képződmények amelyekben keletkező tej a tejcsatornákon át tőgynegyedenként kb. 8-12 db tejútba, onnan pedig a tejmedencébe, majd a bimbómedencébe, s végűl a bimbócsatornán és bimbónyíláson a külvilágba. Tőgy: bimbó kivezető nyílása csak egy van (tehén, kecske, juh) Csecs: bimbónak tőbb kivezető nyílása van (pl sertés, kutya) Tőgy felépítése: -Mirigyhámsejtek (összessége a tejmirigy- ez egy módosult verejték mirigy. ) -tejcsatornák -tőgynegyedenként 8-12 tejút szájadzik a tőgymedencébe -tőgymedence -bimbómedence -bombócsatorna -bimbónyilás (izmos falú szerv) A tehén tőgyében kb. 20-100 milliárd ilyen alveolus van. A vérellátás fontosságát bizonyítja a tény, hogy 1 liter tej képződéséhez kb. 500 l vérnek kell a tőgyön keresztül áramolnia. Ez egyben azt is jelenti, hogy pl. napi 30 liter tejet termelő, 600 kg-os tehén teljes vérmennyisége 4-5 percenként átáramlik a tőgyön. Az alveolusokban folyó tejképzés folyamatos, a tejleadás azonban időszakos és valamely külső inger és a tőgyben keletkező belső nyomás hatására indul meg.

27

Mind a tejképződés, mind a tejleadás ún. hormonok (a szervezet működését irányító, szabályozó anyagok) által befolyásolt élettani folyamat. A tejképződésért a prolaktin nevű hormon a felelős. A tejleadást az agy hátulsó lebenyében, a fejési inger (pl. a fejő meglátása, a fejőgép hangja, a tőgy lemosása, masszálása) hatására felszabaduló oxitocin indítja meg, amely az agyból a véráram útján jut a tőgybe, és ott kiváltja a kosársejtek összehúzódását, a tej elválasztását. A keletkezett tej, az oxitocin hormon hatására préselődik ki az alveolusokból, a tőgymedencében gyűlik össze és onnan fejhető ki. Fontos: A tej termelése a prolaktin hormon állandó magas szintje miatt, egy akarattól független, állandó folyamat, míg az oxitocin szintje a vérben, különböző ingerek hatására nő meg annyira, hogy a símaizmok összehúzásával kipréselődik a tej az alveolusokból. A tejleadás idegi és hormonális szabályozása A tejleadás idegi és hormonális szabályozásának folyamat a következő fázisokból áll: 1. A külső ingerek felvétele (látás, hallás, tőgymasszázs, stb.). 2. Az ingerek idegpályán való bejutása az agyba. 3. Az agyban az ingerület kiváltja az oxitocin vérbe jutását. 4. Az oxitocin a véráram útján a tőgybe jut (kb. 45 másodperc). 5. Az oxitocin hatására a kosársejtek összehúzódnak, a tej a tőgymedencébe áramlik és kifejhető. Az ellés után először (kb. 1-5 nap ) más összetételű ún. „föcstej” , más néven „kolosztrum” keletkezik. Ez sűrű, sárgás színű, kesernyés ízű folyadék, magas a laktoglobulin tartalma, ami a borjú számára a betegségek elleni védelmet biztosítja. Öszetétele igen gyorsan változik. Ezért kb. 8 napig ezt a „tejet” nem lehet humán célra felhasználni. Ezután már más összetételű, a tejtermékek gyártására alkalmas tej keletkezik. 15. Ismertesse az alábbi értékmérő tulajdonságokat! Az értékmérő tulajdonságokat több szempont szerint is csoportosíthatjuk. Genetikai szempontból két csoportot különböztetünk meg: 1. Minőségi vagy kvalitatív tulajdonságok (egy vagy néhány gén által meghatározott tulajdonságok, pl. a prémesállatok színe, vagy az egyes húsmarha fajták szarvatlansága). 2. Mennyiségi vagy kvantitatív tulajdonságok nagy számú gén által meghatározott tulajdonságok. Az alábbiakban említett termelési és funkcionális tulajdonságok ebbe a csoportba sorolhatók. Az értékmérő tulajdonságokat az állattenyésztés gyakorlatában is két csoportba soroljuk: - Termelési tulajdonságok, amelyek a gazdasági állatok haszonvétele szempontjából elsődleges tulajdonságoknak tekinthetők (pl. tej-, hús-, gyapjú-, prém-, tojás- és erőtermelő képesség). - Funkcionális (nem termelési, másodlagos) tulajdonságok. A funkcionális tulajdonságok a tenyészcélban körvonalazott teljesítményt közvetve szolgálják, genetikailag meghatározottak, a környezet által erőteljesen befolyásoltak. 

ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGOK:



Kondíció:  Utal az állat tápláltsági színvonalára.  Fajta, típus, kor, ivar és hasznosítási meghatározottság alapján ítélhető meg reálisan.  Túlkondícióról elhízottság, minuszkondícióról soványság esetén beszélhetünk.

28





Egészségi állapot:  A tenyészállat termelésének az alapfeltétele.  A sertés egészségét, a szervezet anyagcserefoly-ainak zavartalan működését és meghatározott termelését biztosítja az ellenállókép. kültakaró: a bőr pigmentáltsága, szine, rtugalmasságaa szőr, vagy toll milyensége, gyapjú stb



Ivarjelleg:  A kanok erőteljesebb csontlappal rendelkeznek, mint a kocák és a testük is nagyobb.  A bőrük durvább, vállukon megvastagodva ún. pajzsot alkot.  A kanok feje nagyobb.  Testarányaikban is lényeges különbség van: a kanoknál a test mellső, a kocáknál a hátsó rész a fejlettebb.  Kanok vérmérséklete élénkebb



Vérmérséklet:  Az állat reagálásának módja a külső körny. ingereivel szemben



Fejlődési típusok:  A fejlődés gyorsaság, mértéke és tartalma a növekedés küllemi tul-ait határozza meg.  Nagy intenzitású, hosszú tartamú hústermelő képességű fajták: nagy fehér hússertés, lapály  Kis intenzitású, hosszú tartamú fajták: cornwall  Nagy intenzitású, közepes tartamú fajták: belga lapály  Kis intenzitású, rövid tartamú fajták: mangalica  Nagy intenzitású, rövid tartamú fajták: közép-nagy fehér hússertés

Termelőképességek Tejtermelő-képesség A tejtermelő-képesség a szarvasmarha, a juh és a kecske tenyésztése során fontos tulajdonság, de egyes országokban számottevő a ló- és a bivaly tejének fogyasztása is. A tej mennyiségét számos mutatóval értékelhetjük: - 305 napos (standard) laktációs termelés (elléstől számított 305 nap alatt termelt tej mennyisége). - Teljes laktációs termelés (elléstől elapasztásig termelt tej mennyisége). - Életteljesítmény – a tehén első ellésétől a kiselejtezéséig termelt összes tej mennyisége. - Éves tejtermelés (gazdasági mutató: adott év január 1-től december 31-ig termelt tej mennyisége). A tejmennyiség mellett fontos mutató a tej összetétele is. A tej zsírtartalmának megőrzése, esetleg fokozása mellett az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet fordítanak a tejfehérje tartalom növelésére. Több országban az értékesített tejzsír és tejfehérje mennyisége alapján történik a tejátvétel és az árképzés. Hústermelő képesség A hústermelő-képesség az állatok a növekedésének és a fejlődésének genetikailag befolyásolt sajátosságai határozzák meg. A növekedés a vizsgált állatok élőtömegének – testszöveteinek – mennyiségi gyarapodását jelenti. Kifejlett korban a csontváz megnagyobbodása gyakorlatilag befejeződik. A különböző fajokon belül az egyes fajták a növekedés tartama (rövid vagy hosszú időn át növekedő) és a növekedés intenzitása (kicsi és nagy egy életnapra jutó átlagos súlygyarapodás) alapján számított növekedési kapacitás (intenzitás x tartam) szerint jellemezhetők, pl.:

29

- Nagy növekedési intenzitás, hosszú időn át : charolais, limousin, magyartarka (terminál, vagyis a húshasznú keresztezést befejező fajták) - Nagy növekedési intenzitás, rövid időn át: hereford, aberdeen angus - Kis növekedési intenzitás, hosszú időn át: magyar szürke marha - Kis növekedési intenzitás, rövid időn át: kínai csüngőhasú sertés. A vágóérték fontosabb mutatói a vágási % (a vágott felek és a vágás előtt mért élőtömeg %-os aránya) a faggyú %, a hús – csont arány, a valamint a hús és a faggyú színe jellemez.

Másodlagos tulajdonságok A termelési tulajdonságok vizsgálata mellett egyre többet foglalkoznak az utóbbi években a termelést támogató, annak gazdaságosságát egyre inkább meghatározó funkcionális, (nem termelési) tulajdonságok genetikai programokban történő felhasználásának lehetőségeivel. A funkcionális tulajdonságok körébe mindenekelőtt a szaporaságot, a küllemi bírálati rendszereket, a takarmányértékesítő-képességet, a technológiai tűrőképesség komponenseit, a betegségekkel szembeni ellenálló képességet sorolták. Termékenység, szaporaság A jó szaporaság a tej- és tojástermelés alapja, a hústermelő állományokban a populáció kapacitásának is fontos tényezője. A termékenységen azt értjük, hogy a nőivarú állatok fogamzása, a hímivarú állatok pedig termékenyítésre képesek. A szaporaság az élve született utódok számát jelenti, elsősorban a többet ellő (multipara) állatfajok esetében fontos. A szarvasmarha esetében használt fontosabb termékenységi és szaporasági mutatók: - Vemhesülési százalék – 100 termékenyített nőivarú egyedből egy adott időszakban hány vemhesül (teheneknél kívánatos az 50-55%). - Tenyésztési index – egy vemhesülés elérésére átlagosan hány inszeminálás szükséges (teheneknél 2,0 - 2,5). - Ellési százalék – adott évben 100 tehénre jutó ellések száma. Számíthatjuk a január 1-én bennálló tehénlétszámra, vagy a takarmányozási napok alapján megállapított átlagos tehénlétszámra. - Szervízperiódus – az elléstől újravemhesülésig eltelt idő napokban. Kívánatos lenne a 70-80 napos szervízperiódus. - Két ellés között eltelt időtartam – kívánatos lenne a 400 nap alatti mutatószám. Az adott tenyészbika fertilitásán a 100 első inszeminálásra elért vemhesülési %-ot értjük, 50 – 60 % között jó a mutatószám. Az ivarérettséget akkor éri el az állat, ha elkezdi az ivarsejtek termelését. Az üszőborjakon jól megfigyelhető az ivarzás is. Az üszők esetében az ivarérettség 8 – 10 hónapos korra tehető. A nőivarú állatokat a tenyészérettség elérése után termékenyítik. Tenyészérettnek tekintjük a nőivarú állatot, ha további fejlődésének, termelésének károsodása és hasznos élettartamának csökkenése nélkül képes magzatát kihordani. Értékmérők sertésnél  Termékenység:

30











 A kocák fogamzó képességét, ill. a kanoknál a termékenyítőkép-et értjük.  Kifejezésére a termelékenységi indexet haszn. (Értéke:1,25-1,35) Szaporaság:  A termékenység kifejezi azt, hogy a kocák fialásonként hány malacot hoznak a világra. Ez alatt az összes malacok számát értjük.  A koca tényleges szaporodó képességét az egy ivarzás során levált érett petesejtek száma jelzi. Ezt az adottságot nevezzük potenciális szaporaságnak.  Fialási gyakoriságnak nevezzük azt, hogy a kocaállomány egyede egy év alatt hányszor fial. Évenként 2,1-2,2 fialás a leggyakoribb. Vehemnevelő képesség:  Vehemnevelő képességen értjük az egy fialáskor világra jött malacok alomsúlyát. Ez két tényezőtől függ: egyrészt a malacok számától, másrészt az egyedi testsúlytól.  Egy malac születési testsúlya 0,5-2,0 kg között mozog. A 0,7kg-nál könnyebb malacoknál az elhullási arány 80%. Tejtermelő képesség:  Jelentősen befolyásolja a felnevelt malacok számát és fejlettségét  A koca tejtermelési nagyságát a 21 napos kori alomsúly határozza meg. Erre a korra az 50-55kg-os alomsúlyok az ideálisak. Malacnevelő képesség:  A koca reprodukciós teljesítményének az eredménye összegződik: ezek a felnevelt malacszám, a testtömeg és az alom kiegyenlítettsége.  Az a jó malacnevelő képességű koca, amely nyugodt vérmérsékletű, malacait rendesen szoptatja és a malacok jól fejlődnek. Ivarérés:  Az első elléskori életkorral érzékelhető az ivari koraérés. Az ivari koraéréssel három szaporasági jellemző van kapcsolatban. Ezek a jellemzők az ellési gyakoriság, a választástól az ellésig eltelt idő valamint a koca potenciális szaporodó képessége.

A sertés külső értékmérő tulajdonságai Küllemi sajátosságok és küllemi bírálat: A küllemet a testalakulással azonosítjuk, a támpontokat a fajtacsoportonkénti standardok szolgáltatják. A testtájak alakulását pontozzák, 1 – 5 – ig terjedő osztályzatok vannak. Fejnél kezdik, majd 3 átfogó jellegű tulajdonságot kell megítélni: fejlettség, szárazság, összbenyomás. A pontszámokat nem összesítik, nem lehet tört vagy fél pontot adni. Küllemi tulajdonságok: Kültakaró: bőr, szőr, szaruképletek. Színváltozatok:  Pigmentmentes: keselyfehér, sem a bőr sem a szőr nem tartalmaz festékanyagot, viaszsárga szaruképletek,  Szőke  mangalica, bőr palaszürke, túrókarima – lábvégek – csecsek grafit szürkék  Fekete (egyszínű fekete pigmentmentes): Cornwall, szőr – bőr – szaruképletek feketék  Egyszínű: Duroc, bőr – szőr vörös (vörös mangalica sertés)  Szabályos tarka (determinált): öves sertések csoportja,(pl. német öves, hampshire), jó legelőkézség,a hulladékot jól hasznosítja  Szabálytalan tarka: pietrin. Színöröklődések: fehér  pigmentált fajtákkal szemben domináns, kivétel: Cornwall, fekete – fehér  intermedier öröklődik, az utódok kékes – szürkék. Testtájak Kondíció formák:  Tenyész kondíció  tenyészkanok  Termelési kondíció  tenyészkoca  Kiállítási kondíció  ápoltsági állapot  Mínusz kondíció  kutyasertés  Hízó kondíció  növekedési erély.

31

Egészségi állapot: a szervezetnek mindig fenn kell tartania azt a belső környezetét, melyben anyagcsere – folyamatai zavartalanul mehetnek végbe. Az egészségi állapot értékmérője a termelési mutatók. Ellenállóképesség  a kedvezőtlen külső hatásokkal szemben is megőrzi egészségét. Pillanatnyi egészségi állapotát a küllem, a kondíció jól mutatja. 16. Mutassa be a gazdasági állatok törzskönyvezését, a tenyészcél meghatározását és a tenyészértékbecslést! Nemesítés célja: Az állatok genetikailag megalapozott termelőképességének javítása. A nemesítés stratégiai kiindulópontja a termeléspolitika. Ez határozza meg a nemzetgazdaság szükségleteit, a belső fogyasztást és az exportlehetőségeket. A nemesítés elemei és sorrendje: 1, a törzskönyvi ellenőrzés 2, a tenyész cél meghatározása 3, a tenyészérték becslés és tenyész kiválasztás 4, a tenyésztési eljárások és párosítások

Törzskönyvi ellenőrzés: A törzskönyvezés feladata a legfontosabb értékmérő tulajdonságok és az azokhoz kapcsolódó adatok hiteles gyűjtése, tenyésztési főkönyvben vagy törzskönyvben történő nyilvántartása, feldolgozása, rendszerezése, igazolása és közzététele. A törzskönyv és a tenyésztési főkönyv elismert tenyésztőszervezet által vezetett közokirat. A törzskönyvben a fajtatiszta tenyészállatoknak, a tenyésztési főkönyvben a keresztezési és hibridizációs program tenyészállatainak termelési adatait tartják nyilván és mindkettő az adatok igazolását is szolgálja. A törzskönyvezés szerve az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI), mint állattenyésztési hatóság, amelynek szervezési, hatósági, engedélyezési, ellenőrzési, felülvizsgálati és hitelesítési feladata van. Állatfajonként tenyésztőszövetségek, tenyésztőegyesületek működnek, amelyek jóváhagyott tenyésztési programot hajtanak végre. Nyilvántartást vezetnek, teljesítményvizsgálatot, törzskönyvezést stb. végeznek. Megkülönböztetünk: - zárt törzskönyvet: egy bizonyos időben lezárják és csak azzal az állománnyal foglalkoznak - nyitott törzskönyvet: kívülről is bekerülhet állat. Ilyen a jelenleg használt hazai törzskönyv. Régebben egy-egy fajta tenyésztői a törzskönyvi osztályba sorolt állat fajtába tartozását és ezen belül meghatározott termelési színvonal elérését bizonyították a törzskönyvvel. A törzskönyvezés mozzanatai és gyakorlati végrehajtása: - Egyedi megjelölés és nyilvántartásba vétel:

32

Az egyesület a szükséges ellenőrzések után Törzskönyvi bizonyítványt állít ki. Az OMMI pedig tenyészetazonosítót ad ki. 10 számjegyű számot használnak, amely csak egy lehet az országban és amelyet az állat egész életében visel. Ez az egységes ún. ENAR (Egyed Nyilvántartási és Azonosítási Rendszer). - Szarvasmarhánál műanyag füljelzőt és tetoválást alkalmaznak. Mindkét fülbe ún. ikerpáros műanyag füljelzőt helyeznek. 10 jegyű szám az egyed nyilvántartási száma, a számot kifejező vonalkód és 4 számjegyű ún. használati szám található. A használati szám a 10 jegyű nyilvántartási szám utolsó számjegye előtti 4 számjegy. Az utolsó számjegy a kontrollszám, amely lehetővé teszi a számítógépes ellenőrzést. - Juhtenyésztésben is hasonló jelölést vezetnek be, azzal a különbséggel, hogy más a krotália és a tenyészetszám hatjegyű.

Megjelölés technikái: - besütés: jelölésként tüzes vassal számokat, vagy jeleket sütnek be a test különböző részeire. - tetoválás: tetováló fogóval számjegyek alakjának megfelelően tűszúrásokat ejtenek a fülkagyló belső felületén. - fülcsipkézés: meghatározott jelrendszer szerint a fülkagyló szegélyének különböző helyeiről egy-egy darabot kicsípünk. - füljelző: lehetnek fémszalagok, krotáliák, fémgombok. - lábgyűrűk és szárnyjelzők- madarak - fagyasztásos jelölés - rádiófrekvenciás azonosítás technika, (bőr alá ültetett chip-ek)

A tenyész kiválasztás és a tenyészérték becslés: A tenyésztői munka eredményességének az alapja a következő nemzedék szüleinek céltudatos megválasztása. Célja: a következő generáció jobb legyen, mint az, amelyben a szelekciót végeztük. A tenyészállat jó haszonértékű (fenotípusú), kiváló örökítő képességű, tenyész értékű (genotípusú). Tenyész értéken az ivadékoknak átadott örökletes alap génjeinek összességét értjük. A szelekciós munka fő feltételei: - a tenyészállatok egyedi megismerése az értékmérő tulajdonságok alapján - a tenyészet tartási és takarmányozási igényeinek optimális kielégítése, a képességek kibontakozása céljából.

A tenyész kiválasztás eredményessége annál nagyobb, minél nagyobb az adott tulajdonság h²-értéke, valamint a szelekciós differenciál. A szelekciós differenciál a szelektálatlan populációhoz viszonyított fenotípusos fölénye.

33

Az eredmény annál nagyobb, minél rövidebb idő alatt váltják egymást a nemzedékek. A nemzedékváltás leghosszabb a lótenyésztésben, a szarvasmarha-tenyésztésben, majd rövidebb a sertéstenyésztésben és legrövidebb a baromfifajok tenyésztésében. Az állatok tenyész értéke közvetlenül nem ismerhető meg, nem mérhető, ezért beszélünk tenyészérték becslésről. Fenotípus alapján történő becslés: Ez az eljárás azért fontos, mert jobb küllemű és jobb termelésű állatoknak valószínűleg értékesebb utódaik születnek majd. Legolcsóbb módja a szelekciónak. Küllem alapján az állat testalakulása ítélhető meg, következtetni tudunk annak típusára és termelésére is. Sajátteljesítmény vizsgálattal a jól mérhető és nagy h²-értékű tulajdonságok (növekedési erély, takarmányértékesítő képesség stb.) ítélhetők meg biztonsággal. Minél több termelési periódust veszünk figyelembe, annál nagyobb lesz a kapott érték megbízhatósága. Vannak tulajdonságok, melyek a nőivarhoz mérhetők, mint a tejtermelés, a tojástermelés és a szaporaság. Genotípus alapján történő becslés: -származás alapján mérhető becslés: az így szerzett információ annál megbízhatóbb, minél közelebbi rokonságban van a nagy teljesítményű ős az állattal és minél nagyobb számú rokon állat tulajdonságait sikerült megismernie. Folyhat:

- az ősök vizsgálatával: az ősök teljesítményéből az apáé és az anyáé a legjelentősebb információ. A szülők örökletes alapja50%-ban, a nagyszülőké 25%ban, a dédszülőké 12,5%-ban érvényesül. A nagy örökölhetőségű tulajdonságokban jelentenek biztosabb alapot. - oldalági rokonok vizsgálatával: az édestestvérek és féltestvérek teljesítményének elemzését jelenti. Ez a vizsgálat igen nagy jelentőségű különösen az apaállatok előzetes kiválogatásában. Egy gazdaságilag értékes család, átlagos képességű egyede nagyobb tenyész értéket képvisel, mint egy gyengébb család kiugró teljesítményű egyede. - ivadékvizsgálat alkalmazása: Lényegében a tenyészállat ivadékainak termelése, teljesítménye jelenti a tenyész értéket. Az ivadékvizsgálatot általában a hím állatra vonatkozóan végzik. Az ivadékvizsgálat üzemben is végezhető, de célszerű központosított utódellenőrző állomáson végezni, ahol azonos és optimális feltételek mellett termelnek. Az így kapott eredmények reálisak és összehasonlíthatók.

17. Vázolja fel a gazdasági állataink tenyésztése során alkalmazható tenyésztési eljárásokat és a párosítást! A fajtatiszta tenyésztés keretében a fajtajelleget meghatározó tulajdonságok konszolidációjára törekszünk, a nemesítő munka eredményeképpen az állományok egyöntetűbbé válnak A legősibb fajták kialakításában mindenekelőtt a származás fetisizálása volt a meghatározható tényező. Az őshonos fajták esetében a fajtatiszta tenyésztés valamennyi fajtabélyeg változatlan formában és szinten történő fenntartását jelenti, tehát az őshonos fajtákkal fajtafenntartást végzünk. A fajtatiszta tenyésztés fontosabb módszerei: - Rokontenyésztés (beltenyésztés) - Vonal- és családtenyésztés, valamint a - Vérfrissítés. A vonaltenyésztés során egy adott cél elérése érdekében – a tulajdonságaiban kiváló vonalalapító apaállatot – csupán az állomány egyedeinek egy meghatározott körével hozzunk minél közelebbi rokonságba anélkül, hogy a vonalalapító más apaállatokkal is rokonságba kerülne.

34

A családtenyésztés egy kiváló családalapító nőivarú állat leszármazási körét jelenti. A vérfrissítés esetében az ugyanazon fajtába tartozó, de más ökológiai feltételek között nevelkedett, az adott állománnyal semmilyen rokonságban nem lévő apaállatot használunk fel tenyésztésre. Keresztezés A különböző fajtába tartozó szülők párosításakor a fajták jellegvonásait, tulajdonságait a tenyészcél elérése érdekében kombinálhatjuk, és kisebb öröklődhetőségű tulajdonságokban gyakran számottevő heterózist is elérhetünk. Megkülönböztetünk tenyészállat- és haszonállat előállító keresztezéseket. A keresztezések különös esete a fajhibrid előállítás (pl. a ló x szamár keresztezéssel öszvért állítunk elő). A keresztezések csoportosítása: I. Tenyészállat-előállító keresztezések - cseppvér és nemesítő - fajtaátalakító és - új fajtát előállító keresztezések II: Haszonállat- előállító keresztezések - közvetlen és - közvetett válogató (criss-cross) rotációs és kombinatív keresztezés hibridelőállítás

Tenyészállat-előállító keresztezések Cseppvér és nemesítő keresztezés A cseppvér keresztezést akkor alkalmazzák, ha a fajtatiszta állomány a piaci igényeknek megfelel, ugyanakkor néhány tulajdonságát mégis szükségszerű javítani. Példaként említhetjük pl. a szarvalt szimentáli fajta szarvatlan fajtával (vörös angusz) történő cseppvér keresztezését. A keresztezés során a szimentáli állományban egyszer használták a szarvatlanság génjét homozigóta állapotban hordozó vörös angusz húsmarha fajtát, majd a szimentáli állományok következő generációiban már ismét szimentáli tenyészbikákkal párosították az állományt, közben szelekcióval megtartották a dominánsan öröklődő szarvatlanság tulajdonságot a szimentáli állományban. A szarvatlanítás genetikai módszere állatkímélő, nem szükséges a néhány hetes borjak szarvkezdeményeinek kiégetése, vagy vegyszerekkel tőrténő kezelése. A szarvatlan egyedek kisebb gyakorisággal okoznak sérüléseket egymásnak és gondozóinak. Fajtaátalakító keresztezés A fajtaátalakító keresztezés során csupán a nemesítő fajta apaállatait használják generációról generációra mindaddig, amíg kialakul a nemesítő fajta kívánatos típusa. Új fajtát előállító keresztezés Az új fajtát előállító keresztezés során általában kettőnél több fajta tulajdonságait egyesítjük, kombináljuk úgy, hogy az a kitőzött tenyészcélnak megfeleljen. A továbbiakban a keresztezésekkel létrejött állományt a fajtatiszta tenyésztés során megismert módszerekkel tovább fejlesztik. A kultúrfajták többsége egyébként számos fajta keresztezésével alakult ki.

35

Haszonállat előállító keresztezés A keresztezés célja, hogy különböző fajták kedvező tulajdonságainak kombinálásával a piaci igényeknek megfelelő végterméket állítsanak elő.

•Közvetlen haszonállat előállító keresztezés A közvetlen haszonállat előállító keresztezés során két fajta párosításából származó nőivarú és hímivarú ivadékokat egyaránt csupán a termelésükért tartjuk, majd meghizlaljuk és vágásra értékesítjük azokat.

•Közvetett haszonállat előállító keresztezés A közvetett haszonállat előállító keresztezés több változatának közös jellemzője az, hogy a nőivarú egyedeket generációról generációra tenyésztésbe vesszük, a született keresztezett hímivarú utódokat viszont folyamatosan haszonállatként értékesítjük. A közvetett haszonállat előállító keresztezés során általában fajtatiszta apaállatokat használunk. A közvetett haszonállat előállító keresztezés klasszikus módszerei: - válogató (criss-cross) keresztezés - rotációs keresztezés - kombinatív keresztezés Váltogató (criss-cross) keresztezés A váltogató keresztezés során a kiinduló, majd a keresztezett nőivarú állományt két, más fajtába tartozó apaállatok csoportjával generációnként váltakozva párosítjuk. A módszer előnye, hogy az egyedi heterózis mellett az anyai heterózist is hasznosíthatjuk. Rotációs keresztezés A rotációs keresztezés a válogató keresztezéstől abban különbözik, hogy itt legalább három, vagy négy fajtát használnak meghatározott generációs sorrendben. A módszert a húsmarha- és a sertéstenyésztésben alkalmazzák leggyakrabban. Kombinatív keresztezés A kombinatív keresztezés tulajdonképpen háromfajtás keresztezés. A szarvasmarha-tenyésztésben pl. a tejelő típusú állomány meghatározott hányadosát jó tenyésztési tulajdonságokkal (szaporaság, ellés lefolyása) rendelkező húshasznú fajta tenyészbikáival párosítjuk. A fajtahibrid-előállítás módszerei A fajtahibrid előállítás történhet diszkontinuens (nem folytatható), illetve kontinuens (folytatható) hibridelőállítás módszerével. A diszkontinuens keresztezéseket az jellemzi, hogy a fajtatiszta nagyszülő fajták keresztezésével generációról generációra elő kell állítani az F1 keresztezett anyai és apai szülőpárokat. Az üzemek ezeket a keresztezett szülőpárokat vásárolják meg, s azok keresztezésével állítják elő a végtermékeket. A módszer a baromfi- és a sertéstenyésztésben használatos leginkább. A kontinuens keresztezés során az üzemek csupán a különböző vonalakba tartozó tenyészkanokat vásárolják meg, melyeket meghatározott (előírt) generációs sorrendben párosítják az üzem koca állományához.

18. Ismertesse az állatok ivarzását! Csoportosítsa és jellemezze a pároztatási módokat! Ivarzás fogalma: A nőivarú állat fogamzóképessége, az ovuláció során levált érett petesejt sikeresen megtermékenyíthető állapotban van.

36

- Elnevezései:

- kanca: sárlás - tehén: folyatás - koca: búgás - juh, kecske: berregés - nyúl: bagzás

Ivarzás jelei: A nőivarú állat hajlandóságot mutat a párzásra: Klinikai tünetek: - a méh és a hüvely nyálkahártyája bővérű lesz, - péraajkak kipirulnak, megduzzadnak - pérarésből nyák folyik Viselkedésbeli tünetek: - gyakori vizelési inger - étvágya szeszélyes - ideges, keresi a hímet - szabadban társait ugrálja - jellegzetes hangot ad (nyerítés, bőgés, búgás)

Az ivarzás időtartama, ismétlődése, ellés utáni első jelentkezésének időpontja - Két ivarzás között eltelt napok számát ivarzási ciklusnak nevezzük:

Folyamatosan ivarzó állatok ivarzási ciklusa: - kanca: 21 nap, ivarzás tartama: 6- 10 nap - koca: 21nap, ivarzás tartama: 1- 3 nap - tehén: 21 nap, ivarzás tartama: 1- 2 nap - anyajuh: 17 nap, ivarzás tartama: 0,5-1,5 nap

Időszakosan ivarzó fajok esetében őszi és tavaszi szaporodási időszakot különböztetünk meg

Az ivarzás rendellenességei (álivarzás, csendes ivarzás, ivarzási düh) - Állivarzás: Ivarzási tüneteket mutat az állat, de nincs peteleválás - Csendes ivarzás: Peteleváláskor az ivarzást nem mutatja az állat. (Anyajuhokra jellemző, kereső-kosok alkalmazása)

37

- Ivarzási düh: Nimfománia. Hormontermelési zavar okozhatja. Gyakrabban és hosszabb ideig tart az ivarzás. Kancáknál előforduló jelenség. Természetes pároztatási (fedeztetési) módok: o Vad pároztatás (legősibb: az összes nőivarúra ráengedik a hím állatot nem ismert a származás és az ellés ideje) o Csoportos pároztatás (bizonyos nőivarú csoportra engedik a hímet, nem ismert a származás és ellés) o Háremszerű pároztatás (egy apához több kiválasztott nőivarú egyed van hozzárendelve, ismert a származás is. Pl:juhnál) o Kézből való pároztatás (egy kiválasztott egyedhez, egy kiválasztott apa, származás és ellés ideje ismert, tervszerűen párosítási terv szerint működik) Mesterséges termékenyítés – művi úton történik-inszeminálás Történhet friss spermával és fagyasztottal is Műszalma tároló konténer -197 fokos nitrogénben a műszalma (hígított, lefagyasztott sperma) Műszalma előkészítése 38 fokos vízbe 5 percig Inszemináló pisztolyba kell helyezni a műszalmát, erre rá húzzuk a műanyagkatétert A pisztolyt a hűvelybe helyezzük, a másik kezünkkel a végbélen keresztül segítjük a méh irányába a pisztolyt, elérjük a méhnyakat, illetve a méhszarvba helyezzük a pisztolyt és beleelöveljük a méhtestbe a spermát.

19. Ismertesse a gazdasági állataink vemhességét, ellését/fialását! A vemhesség ideje fajonként

Faj

Szamár Ló Szarvasmarha Juh Kecske Sertés Kutya Macska Nyúl

Hónap 12 11 9,5 5 5 3,8 2 1,5 1

Hét /átlag/ 52 48 41 21 21 16 8 6 4

Vemhességi idő Nap szélső értékek 360 335 285 150 150 114 63 50 31

Ivadékok száma ellésen- ként

348 – 371 300 - 360 270 - 300 130 - 161 142 - 164 106 - 124 58 - 65 44 - 69 28 - 32

1 1 1 1-3 2-3 6-14 7 4 4-8

Ellés, fialás Az emlősök ivadékainak világrajövetele A szabályos ellés három szakaszban történik. 1. Tágulási, megnyílási szakasz, az előkészítő fájdalmak időszaka. 1 - 6 óra. 2. Kitolási szakasz, a tolófájdalmak időszaka 1 - 4 óra. A magzat világrajövetele.

38

3. Utófájdalmak szakasza 0,5 - 1 óra. 20. Ismertesse a gazdasági állatok elhelyezését, ápolását, gondozását! Az elhelyezés általános követelményei Az elhelyezéssel szembeni követelmények: Gazdasági állatainkat úgy kell tartani, hogy azok termelőképessége kibontakozhasson, az állat szervezete pedig egészséges, edzett és ellenálló maradjon, és a tartás, a benne levő munka olcsó legyen. Az istálló elhelyezése. Istállóépítésre magasabban fekvő száraz hely az alkalmas. A homlokzat délkelet vagy délnyugat felé nézzen, esetleg délre. Jó, ha széltől védett. Törekedni kell az építés során arra, hogy az állattenyésztés munkálatai egyszerűen és könnyen elvégezhetőek legyenek. Az istálló méretezése. A túl nagy istálló hideg és drága. A túl szűk sem a dolgozó, sem az állat számára nem előnyös. Állatonként a létszükséglet 15-20 m3. Ablakok. Ezek elsősorban az istálló megvilágítására szolgálnak. Szellőzőberendezés. Szükséges egy istálló felépítéséhez az állat fajtájától függetlenül. Ajtók. A szárnyas ajtók jobban beváltak, mert a tolóajtók könnyen elromlanak és nem jól zárnak. De előnyük az, hogy nyitóteret nem igényelnek. A padozat iránt sokféle követelményt támasztunk. Olcsósága és tartóssága mellett legyen rossz hővezető. Ne legyen kemény, ne fogadja be a híg ürüléket, mert a bomló vizelet rontja a levegőt. Ne legyen túl síkos, mert az esés hamarabb bekövetkezhet az állatnál. A fertőtlenítés jól megoldható legyen. - A fa meleg, puha de a nedvszívó képessége jó. - Az agyag meleg, olcsó de hamar képződnek benne vájatok és befogadja a trágyalevet. - A legjobb a közönséges, jó minőségű téglából készült padozat, ami egy előkészítési folyamaton megy keresztül. - A betonpadozat tartós, tisztítható, viszont nagyon kemény és hideg. A trágyalécsatorna akkor jó, ha a trágyalé kivezetése gyors és teljes. A nyitott kivezetés kényelmesebb, nem nagyon mély, nem szorul be az állat lába, nem szolgál búvóhelyként a patkányoknak. A jászol legyen tartós, sima és tisztítható. Jobb, ha betonból készül, mert a fa nem időálló. Az önetetőket főként a sertéseknél és baromfinál alkalmazzák. Az önitatók sokkal előnyösebbek, mert akkor és annyit iszik az állat, amennyit akar, és ez növeli a termelést. Tartásmódok: Termelés színvonala alapján: - Intenzív - Félintenzív

39

- Extenzív Elhelyezés alapján: - Zárt - Nyitott Állatok mozgástere alapján: - Egyedi: kötött és kötetlen - Csoportos: kötetlen Zárt, kötött tartásmód: Az állatok istállóban, jászolhoz kötve vannak. Tartózkodási helyüket állásnak nevezzük, amely lehet: - rövid - félhosszú - hosszú állás Az épületben a trágya eltávolítására alkalmas trágyacsatorna és a takarmány kiosztására alkalmas takarmányút van kialakítva. Zárt, kötetlen tartásmód: Az állatok a zárt istállóban szabadon mozognak - Mélyalmos: Az istálló egész területét almozzuk és a szennyezett alomanyagot nem visszük ki az istállóból, csak tiszta, száraz alommal lefedjük. Így az alom napról- napra vastagszik (1 cm/nap) és a trágyaérlelés az istállóban történik. Juhoknál, szarvasmarhánál (4-6 hó), broylernél (7 hét) alkalmazzuk. - Pihenőbokszos: Az istállót etetőrészre és pihenőrészre osztjuk. A pihenő helyeket naponta almozzuk, míg az etetőrész általában rácspadlós kivitelű. Az utóbbi helyen almozást nem végzünk. - Alom nélküli tartásmód: Iparszerű állattartó telepeken alkalmazzuk, ahol a keletkezett bélsarat és vizeletet bő lemosó vízzel (rácspadlós) vagy trágyalehúzóval (ketreces) távolítjuk el. Nyitott, kötetlen tartásmód: Az állatok védelmére minimum egy oldalán nyitott istálló szolgál, amely kifutóhoz csatlakozik. Az állatok szabadon mozoghatnak az istállóban és a karámban egyaránt. Épület nélküli, kötetlen tartás: Legelőn tartás, amely a legeltetési időszakban legelőre alapozott tartásmódot jelenti. Magyarországon az időjárás szélsőségeitől fészerszerű nyári szállásokat szükséges biztosítani. Legyen az istállóban az állat igényeihez, fajához, korához, neméhez megfelelő - világítás - hőmérséklet - (friss) levegő - páratartalom - száraz fekvőhely - huzat (szél) mentes - nyugodt körülmények - könnyű munkavégzési lehetőség - gépesíthetőség - gazdaságosság Elhelyezések csoportosítása több féle: - szabad-épület nélküli

40

- zárt - nyitott - Egyedi és csoportos - Kötött ezen belül-hosszú, középhosszú, rövid állás - Kötetlen - Pihenőbokszos - csikóboxos - növekvő alom nélküli, rácspadlós, almos, mélyalmos, - taposórácsos hígtrágyás –lagúnás rendszerű - Ketreces pl steimann ketrec(borjak), vagy emeletes ketrec tojótyúk - battériás rendszerű ketreces - Tömbös elrendezés - Pavilonos elrendezés Az istállóépítésnél figyelembe veendő szempontok - domborzat - megközelíthetőség - uralkodó szélirány - lakott területtől távolság - szállítási távolság - gépesítés, víz, áramellátás - trágya elhelyezés lehetősége Szarvasmarhatartás A szarvasmarha jól alkalmazkodik a változó körülményekhez. Mozgási és száraz fekvőhely biztosítása legyen. Kevésbé tűri a meleget. Természetes tartásban jobb az állat közérzete, termelése. Megkülönböztetünk zárt és nyitott tartást. Ezen belül kötött és kötetlen módot.  Zárt tartás: az állatot minden irányból fal veszi körül.  Nyitott tartás: csak 1 fal van.  Kötött tartás: lánccal vagy kötéllel a jászolhoz van rögzítve  Kötetlen tartás: mind a az istállóban, mind a kifutóban szabadon mozog Kötött tartás: takarmányutak, trágyafolyosó állások vannak Kötetlen tartás: mélyalmos / padozat szintje kisebb, mint a külső környezeté/ vagy pihenő boxos állás / beton szegélyes elválasztás kb. 3 négyzetméter pihenőboxok / lehetséges Kötetlen tartásmódban kiscsoportban 10-15 db állat van, nagycsoportban ennél több lehetséges. Borjakat 7-10 nap ellető – boxban, majd profilaktórium ketrecekben helyezik el. Választott borjakat, növendék üszőket kötetlen tartásban kiscsoportban tartják. Növendék hízómarhákat zárt kötött- kötetlen formában tartják. Valamennyi fent említett tartási forma megtalálható. Tejtermelő tehenek nagy telepeken nyitott istállóban kötetlenül, kisgazdaságokban zárt, kötött formában vannak elhelyezve. Húshasznú állományt kötetlenül tartják. Sertéstartás technológiák: alapvetően zárt iparszerű Egyedi: pl. koca

41

egyedi rekeszes rendszer: működtetése, engedélyezése moratórium alatt van. Max. 42 napos ivari ciklussal van összefüggésben. Élettér a kocák számára: hossz: 2,2-2,4 m, szélesség: 0,6 m. o egyedi lekötéses rendszer: EU-ban betiltották. Ez az év áll a beszűntetésre rendelkezésre. Csoportos: pl batériás (malacok), kutrica (hízlalda) o Élettér: 1,1-1,2 m (1,5m2) o

Előnye egyedi elhelyezésnél:  A koca takarmányozása is egyedi, ezért garantálható, hogy minden koca fogyasztja a számára kijutatott takarmányt.  Lehetőséget ad a gyenge kondíciójú kocák feljavító takarmányozására.  10-15 %-kal kisebb a koca létfenntartó szükséglete, mint a csoportos tartásban  könnyíti a fertőző betegségektől való mentesítést  kikapcsolja a társas hatásokat, nagyobb a nyugalom, kisebb a sérülések lehetősége  egyszerűbb a kocák mindenfajta kezelése (inszeminálás, egyedi jelölés, állategészségügyi kezelés)  kisebb a munkaerő szükséglet, mint a csoportos elhelyezés esetén  a jobb tartásviszonyok következtében 0,3-0,5 malaccal nő a születéskor alomnépesség a csoportosan tartott kocákéval összehasonlítva Baromfi tartásmódok Alapvetően 3 féle tartásmód: a) Hagyományos udvaros tartás: a szabadon tartott állat szabadon keresgéli az élelmét. Önellátásra termelés esetén. Félintenzív: az állatok épületben vannak. A termékek piacra kerülnek. b) Mélyalmos tartásmód: az istálló padozatára 15-25 cm vastag alomréteget (szecskázott szalma, faforgács) terítenek. c) Ketreces tartásmód: Már nem alkalmazható nem felel meg az EU-s követelményeknek. (Árutojástermelésnél alkalmazzuk. 2-4 szintes ketrecekben vannak a tyúkok. Növelhető az állatok száma és jól gépesíthető. Két fajtája: rácspadlós vagy trágyaaknával kombinált.) Állománysűrűség: az egységnyi (1 m2) hasznos alapterületen elhelyezett állatok száma. Állatok ápolása Célja a külső és belső élősködők elleni védekezés és a higiéniai szabályok betartása - bőrápolás (lovak naponta)-külső élősködők pl rűh alkalomszerűen permetezve - szőrápolás (lovak naponta) - pata- és körömápolás ( évente 2-szer a túlnőtt körműeket) - lábfürösztés (tehenek, juh évente több alkalommal rézszulfát+formalin+mész) - szarvak kezelése (üszőborjak 1-2 napos korban szarv kezdemény savas kezelése) - köldök fertőtlenítés (malac, borjú) - fürdetés-porozás (juh, húsmarha legelőre hajtáskor) - nyírás (juhok) - csonkolás, kurtítás (malacnál) - mérlegelés hízóállatok negyedévente - vakcinázás –prevenció (programozottan)

42