1. Írja le röviden a szegénység mérési módjait, meghatározását, a létminimum és háztartásjövedelem magyarországi történetét!

1.

Írja le röviden a szegénység mérési módjait, meghatározását, a létminimum és háztartásjövedelem magyarországi történetét!

Szegénység: szegénynek mondjuk egy társadalmon belül azokat, akiknek jövedelme a kiválasztott szegénységi küszöbnél alacsonyabb. A szegénységi küszöb lehet egy valamilyen módszerrel meghatározott létminimum, ebben az esetben beszélünk abszolút szegénységről. De a szegénységi küszöböt meghatározhatjuk az adott társadalomban átlagos jövedelem valamilyen százalékában, ebben az esetben beszélünk relatív szegénységről. Végül szegénynek mondhatjuk a társadalom legalacsonyabb jövedelmű részét, például tíz vagy húsz százalékát. A szegénységfogalmat ki lehet terjeszteni olyan módon, hogy nemcsak az alacsony jövedelműeket tekintjük szegényeknek, hanem azokat is, akik más ok miatt (például betegség, alacsony iskolai végzettség) vannak az átlagosnál lényegesen rosszabb helyzetben. Az utóbbi típusú szegénységet szokták deprivációnak is nevezni. Szegénység típusai: - hagyományos szegénység: szakképzetlen munkások és a mezőgazdasági fizikai munkások. - új szegénység: a rendszerváltás óta munkanélküliek. - demográfiai szegénység: a nyugdíjak reálértékét bizonyos fokig sikerült megvédeni az inflációtól, a nyugdíjasokat nem fenyegeti a munkanélküliség és az idősebb korú alacsony nyugdíjúak kihalnak, ezért kevesebb a szegények között az idősek aránya. A szegénység áttevődött a gyermekekre. - etnikai szegénység: A roma etnikumhoz tartozó népességnek az átlagosnál jóval nagyobb része szegény. Szegénységi küszöb: az a jövedelemszint, amelynél kisebb jövedelműeket szegénynek tekintjük. A szegénységi küszöb lehet a létminimum, de meghatározható más módon is, például az átlagjövedelem bizonyos százalékában. Létminimum: az az összeg, amely egy embernek szükséges ahhoz, hogy alapvető szükségleteit minimális szinten ki tudja elégíteni. Legtöbbször úgy számítják, hogy összeállítanak egy, a tápanyagszükségletet fedező lehető legolcsóbb étrendet, és ennek árához hozzáadják az egyéb szükségletek fedezésének százalékosan becsült költségeit. Háztartás: az együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja. A háztartás tagjai nem szükségképpen egy család tagjai vagy rokonok. Szegénység mérési módjai: magyarországi adatforrások a KSH által 1963-tól 1987-ig ötévenként végzett családi- vagy háztartásijövedelem-felvételek. Adott év tavaszán a megelőző év összes jövedelmét írták össze. Az adatfelvételek során a háztartások félszázalékos reprezentatív mintáját kérdezik az összes jövedelmekről, továbbá kiterjednek a háztartás által elfogyasztott termékekre is. (ha a háztartás összes jövedelmét elosztják a háztartástagok számával, majd 12-vel, akkor kapják meg az egy főre jut havi jövedelmet. 1968-ban speciális szegénységvizsgálatra is sor került, mely során a jövedelemvizsgálatban szegénynek bizonyult családok egy részét részletesebb kérdőívvel újra felkeresték. 1981-82-ben a KSH rétegződés-adatfelvételt végzett. A háztartások tagjait életkörülményeik és életmódjuk számos dimenziójáról kérdezték meg. Kevésbé pontos jövedelem- és szegénységvizsgálatot tett lehetővé, viszont módot nyújtott egy többdimenziós szegénységvizsgálatra. 1992 óta a TÁRKI és a BKE Szociológia Tanszéke háztartáspanel-felvételt végez. A panelfelvételek lényege, hogy ugyanazokat a háztartásokat és személyeket évről évre felkeresik, és róluk kérdőíveket töltenek ki. Adatfelvételek mintája kisebb, viszont lehetővé teszik az évről évre bekövetkező változások elemzését, vizsgálhatók továbbá, hogy milyen események (munkanélkülivé válás, nyugdíjba vonulás, gyermek születése, válás) játszanak szerepet a szegénységbe süllyedésben és a szegénységből való kiemelkedésben.

2.

Milyen elméletek alakultak ki az egyenlőtlenséggel kapcsolatban, melyek fogadják el ill. melyek utasítják el?

Társadalmi egyenlőtlenségen azt értjük, hogy az egyének és családok, valamint a különféle ismérvek alapján definiált társadalmi kategóriák helyzete a társadalomban nagy különbségeket mutat. Az egyenlőtlenség dimenziói: jövedelem, vagyon, munkakörülmények, lakásviszonyok, lakóhely környezete, műveltség, szabadidő mennyisége, egészségi állapot, társadalmi pozíciók/pozíciókba való bejutás közötti egyenlőtlenség (esélyegyenlőtlenség) Egyenlőség fogalmát alapvetően 2 értelemben szokták használni: 1. aktuális pozíciók egyenlősége: társadalom minden tagjának az adott időszakban azonos a jövedelme, vagyona, lakásviszonyai, stb. 2. esélyek egyenlősége: társadalom minden tagjának egyenlő esélye van arra, További érintkező fogalmak: Méltányosság (equity): a társadalom tagjai akkora javadalmazásban, jutalomban, vagyis jövedelemben, megbecsülésben részesülnek a társadalom részéről, amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal. (meritokrácia) Igazságosság (justice): azok az egyenlőtlenségek, melyeket a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana. McCord-McCord (1977) három álláspontot különböztet meg: 1. az egyenlőtlenségek szükségszerűek, sőt kívánatosak: XIX. Sz. szociodarwinizmusára nyúlik vissza; a legrátermettebb emberek minél sikeresebbek legyenek, mintegy természetesen kiválasztódjanak. Indoklásai: a. a társadalomban szűk elitek állnak szemben a tömegekkel, ők viszik előre a gazdaság, társadalom, kultúra fejlődését, ezért magas jövedelmeket érdemelnek = elitista álláspont b. minden társadalmi beavatkozás a fennálló jövedelem eloszlásba a szegényebbek érdekében sérti a gazdagok szabadságjogait; szolgasághoz, diktatúrához vezet c. a fennálló jövedelemeloszlás pontosan azt tükrözi, hogy a társadalom tagjai mennyire hasznos funkciót töltenek be a társadalom számára. = funkcionalista álláspont 2. mérsékelt egyenlőtlenség elfogadható, de az esélyek legyenek egyenlőek: J. S. Mill a nagy liberális társadalomfilozófus és közgazdász képviselte a 19. sz-ban. (Amerikában liberálisoknak, Európában szociáldemokratáknak nevezik képviselőit). Szerintük méltányos jövedelemkülönbségek elfogadhatók; csak addig amíg elősegítik a gazdaság és társadalom fejlődését azáltal, hogy a társadalom tagjait nagyobb teljesítményre ösztönzik. Ez alapján fogalmazta meg John Rawls az igazságos társadalom két fő elvét: a. a társadalom minden tagjának egyenlő joga van az alapvető szabadságjogok legteljesebb körére addig a határig, amely összeegyeztethető a társadalom többi tagjának hasonló teljes körű szabadságával. b. A társadalmi egyenlőtlenségeket úgy kell rendezni, hogy azok hosszabb távon a legszegényebbek helyzetét javítsák, továbbá a társadalom minden tagjának egyenlő esélye legyen a kedvező pozíciókba való bejutásra. 3. teljes egyenlőség kívánatos = egalitárius álláspont: Karl Marx és Friderich Engels kommunista társadalma a teljes egyenlőséget hirdette. A szocializmus azonban a munka szerinti elosztás elvét hirdette. 1945-től 1970 évekig a gazdaságilag fejlett demokratikus társadalmakban többé-kevésbé egyetértés alakult ki a mérsékelt egyenlőtlenségek elfogadása, az esélyek egyenlőtlenségének csökkentésre és a jóléti rendszerek kiterjesztése körül. Az 1970-es évek közepétől a Dahrendorf által szociáldemokrata konszenzusnak nevezett széles körű egyetértés kezdett megbomlani. Most az egyenlőtlenség szükségességét vagy kívánatosságát képviselő álláspont híveinek száma szaporodott. Magyarországon ma: 2 alapelvet lehet elfogadni: egyenlőtlenség kívánatos, ha a gazdasági fejlődést nem hátráltatja és egyéni szabadságot nem korlátoz arra kell törekedni, hogy senki se kényszerüljön a létminimum alá, és ne szenvedjen hátrányokat

3.

Hogyan alakultak az egyenlőségi viszonyok, a szegénység 1962 és 1987 között Magyarországon?

1962-1987 Családjövedelem-felvétel ötévenkénti felméréséből adatok a népesség eloszlására egy főre jutó havi jövedelemkategóriák között. 1967-ben ezek szerint 1millió ember élt a létminimum alatt 1982-ben a népesség 11%-a; 1987-ben 9%-a. - Nem lényegtelen jövedelemegyenlőtlenségek léteztek a szocialista korszakban is. - 1960-as években az egyenlőtlenségek csökkentek, majd az 1980-as évektől ismét nőttek Jelenségek magyarázatai: 1. 1978-ig a reálbér nőtt, azóta csökkent; háztartások és bérből élők körülményei nehezedtek 2. 1978-tól a reálbérek növekedése lecsökkent, 1982-ben szinte stagnált, 1990-ben csökkent; ezek a létminimum alatti kategória növekedését okozták 3. gazdasági mechanizmus reformját követően a lakosság jövedelemkiegészítő tevékenysége nőtt (először a mezőgazdaságban, később máshol is); a legalacsonyabb jövedelmű rétegek életszínvonalát javította 4. míg a mezőgazdaságban a szegényebb rétegek vettek részt, a nem mezőgazdasági második gazdaságban a jobb anyagi helyzetű rétegek, így némileg széthúzta a jövedelemkülönbségeket 5. a fogyasztói árindex emelkedése 1978 után felgyorsult, és 1988 óta azoknak a háztartásoknak az életszínvonala csökkent, amelyek fix keresetből éltek, és nem tudták a reálérték csökkenéséből származó veszteségeket pótolni 6. a jövedelemegyenlőtlenség kismértékű csökkenése 1962-től 1982-ig a szegénység csökkenése irányában hatott, megfordítva viszont az egyenlőtlenség növekedése 1982-t követően növelte a létminimum alatt élők arányát A szegénység összetételének változásai: 1. 1960-as évek elején a szegénység főleg a falvakban koncentrálódott, 1987-re a falusi szegénység csökkent, viszont a városi (főleg BP.) nőtt 2. 1960-as évek elején a mezőgazdasági fizikai munkások között több volt a szegény, mint a szakképzetlen munkások között; 1987-re ez a különbség megfordult 3. 1960-as évek elején a nyugdíjasháztartások közül sokkal több élt a létminimum alatt, mint az aktív kereső háztartások közül, 1987-re a nyugdíjasok között alig volt magasabb a szegények aránya, mint az átlagnépességben. 4. a szegénység áttevődött a felnőttekről a gyerekekre: 1970-as évek elején a 60 éves és idősebb népesség nagyobb százaléka esett az alsó jövedelmi decilisbe; 1987-ben a 0-14 éves gyerekek közül sokkal több élt a szegénység körülményei között, mint a 60 felettiek közül.

4.

Hogyan alakultak az egyenlőtlenségi viszonyok Magyarországon a rendszerváltozás (1989) után?

1992-től a Magyar Háztartás Panel adatfelvételeiből vannak adataink; melyek szerint a szegénység lényegesen megnőtt 1995-ig, és a jövedelemegyenlőtlenségek is lényegesen emelkedtek. Szegénység növekedésének fő oka: GDP 89-94 között 18%-val csökkent, egy főre jutó reáljövedelem 13%-val, reálbérindex 19%-val, egy főre jutó fogyasztás 9%val csökkent. Két közvetlen ok: 1. infláció (1989-től 1995-ig az árindex négyszeresére emelkedett) 2. munkanélküliség megjelenése és növekedése 1990-től a jövedelemegyenlőtlenség lényegesen megnőtt. - legfelső decilis százalékos részesedése nőtt, legalsó decilisé csökkent - 1995-től a legfelső decilis részesedése nőtt, legalsóé nem változott; + középső romlani kezdett. A leggazdagabb egymillió nemcsak relatív, hanem abszolút értelemben is növelte jövedelmét; nemcsak a legszegényebbek, hanem a középrétegek is lecsúsztak, nemcsak abszolút értelemben, hanem relatív értelemben is. Azt mondhatjuk, hogy a szocialista korszakban a jövedelemegyenlőtlenség akkora volt, mint a skandináv országokban; 1995-ben kb. akkora, mint NyugatNémetországban volt az 1980-as években.

5.

Milyen jóléti modelleket ismer? (Titmuss, Esping-Andersen, magyar)

Jóléti állam: azt jelenti, hogy az állam növekvő részt vállal az állampolgárok jólétében, nyugdíjat biztosít, családi támogatást ad, betegségi, baleseti, munkanélküli támogatást nyújt, továbbá ingyenes egészségügyi ellátást biztosít. Némely országban az ingyenes oktatás is a jóléti állam része. Típusok Titmuss szerint (1958) 1. reziduális modell: Egyesült Államok; csak azoknak nyújtanak támogatást, akik képtelenek a piacon megfelelő jövedelemhez jutni 2. teljesítménymodell: Németország; a támogatásokat a korábbi járulékbefizetésekhez kötik és azok arányában adják (nyugdíj) 3. intézményes modell: Svédország; minden állampolgár életkörülményeit és életesélyeit kívánja az egyenlőség felé közelíteni univerzális (mindenki alanyi jogon) támogatásokkal G. Esping-Andersen szerint (1990) 1. liberális modell: rászorultsági elven alapul, elsősorban segélyezésre támaszkodik, viszonylag csekély összeget oszt el újra 2. konzervatív modell: a foglalkoztatottak jövedelmi helyzetét védi különböző veszélyeztető körülmények (betegség, nyugdíjazás) előfordulása esetén, elsősorban a társadalombiztosításra támaszkodik, közepesen nagy összeget oszt újra 3. szociáldemokrata modell: célja, hogy az életkörülményeket az egyenlőség felé közelítse, állampolgári jogon nyújtja a támogatást, meglehetősen nagy összegeket oszt újra. A magyar jóléti rendszer: A szocialista korszakban igen kiterjedt jóléti rendszer alakult ki; azonban akik a szociális hálóból kiestek, nem kaptak támogatást, vagy csak igen alacsonyat, így szegények maradtak; a támogatások jelentős részét nem a rászorulók kapták (állami bérlakások alacsony bére); a támogatások elosztási rendszere egyes területeken pazarláshoz vezetett. A következő programokat szokás a magyar jóléti rendszerhez sorolni: 1. nyugdíj 2. családi támogatások (családi pótlék, gyes…) 3. táppénz 4. munkanélküli-segély 5. szociális segély 6. egészségügyi ellátás, ezen belül gyógyszertámogatás 7. oktatás 8. lakás (építési támogatás) 9. fogyasztói ártámogatások A rendszerváltás után csökkent a GDP, szükségessé vált az állami költségvetés GDP-n belüli arányának mérséklése; kevesebb elosztható összeg; megjelent, megnőtt a munkanélküliség; nőtt a szegénység; nőttek a támogatási igények.
kikényszerítik a jóléti rendszer reformját Reformjavaslatok (Andorka-Kondratas-Tóth): 1. reform, nem leépítés szükséges 2. minden egyes támogatásfajtát külön-külön kell megvizsgálni, figyelembe véve kiket érinthet és milyen megtakarítások mellet milyen többletköltségeket okoznak

6.

Jellemezze a harmónia-, konfliktus-, csere- és a kényszerelméleteket!

A társadalmi szerkezettel kapcsolatos legalapvetőbb elméleti, mondhatnánk filozófiai kérdés, hogy az emberi társadalmakat mi jellemzi inkább: a harmónia és az együttműködés vagy a konfliktus, más szóval a csere vagy a kényszer? (következő lépés, hogy jó-e vagy rossz egy-egy társadalom) Harmóniaelmélet: tagok együttműködése jellemzi, a konfliktus kivételes és diszfunkcionális jelenség. Davis és Moore szerint a társadalomban különféle funkciókat kell ellátni, amelyek eltérő fontosságúak, és eltérő képesség, ismeret szükséges hozzájuk. Ahhoz, hogy a legmegfelelőbb emberek kerüljenek a fontosabb funkciókba, őket jobban meg kell becsülni, jobban meg kell fizetni. A jövedelemkülönbségek tehát funkcionálisak, indokoltak = amerikai strukturalistafunkcionalista irányzat. Konfliktuselmélet: a konfliktus viszi előre a társadalmi fejlődést, tehát ez jellemzi a társadalmat. Radikálisok. Marx és Engels osztályharc-elmélete. Pareto szerint a régi és új elit harcol egymással. Csereelmélet: a társadalom tagjai egymással cserélnek anyagi, eszmei és szellemi javakat (megbecsülést, engedelmességet, szeretetet, segítséget). Kényszerelmélet: a társadalmat a hatalommal rendelkezők által alkalmazott kényszer jellemzi, a javak átadása nem egyenrangú csere útján, hanem kényszer jellemzi a társadalmakat. G. Lenski szerint a különbségek alapja a hatalmi különbség, vagyis az erőszak alkalmazásának lehetősége. De a társadalom működéséhez kell a legitimitás, ezért a hatalmon levők a jövedelem egy részét átengedik a hatalom nélkülieknek. G. Lenski szerint: Harmóniaelmélet hívei konzervatívok (status quo fenntartására törekvés); konfliktuselmélet híveit radikálisnak tartja (céljuk a társadalom akár forradalom útján történő megváltoztatása)

7.

Milyen társadalomszerkezeti alapkategóriákat különböztetett meg Marx és Weber?

A struktúraelmélet nagy kérdése, hogy minek alapján definiálják a társadalmi szerkezet kategóriáit, az osztályokat és rétegeket. Marx és Engels szerint: Társadalmi szerkezetben elfoglalt hely fő meghatározója a termelőeszközökhöz való viszony. A termelőeszközök tulajdonosai (rabszolgatartók, nagybirtokosok, tőkések) állnak szemben azokkal, akiknek nincs tulajdonukban termelőeszköz (rabszolgák, jobbágyok, bérmunkások). A két alapvető osztály mellett egy-egy társadalmat vizsgálva további kategóriákat különböztetnek meg: feudális nemességet, nagy-és középparasztságot, szabad kisparasztokat, jobbágyokat, kispolgárságot, birtokos parasztságot, lumpenproletariátust (tehát nem a termelőeszköz birtoklása mentén alakulnak a rétegek). Max Weber: ellentmondásos elméletek, nem egyetlen műből, hatása mai napig Három dimenzió 1. Gazdasági: termelőeszközhöz való viszony mellett a munkaerő-piaci helyzetet is differenciáló tényezőnek tekinti (osztály, vagy gazdasági osztály) 2. Hatalom: tőketulajdon függvénye. Politikai hatalom nem szükségszerűen függ össze a tőketulajdonnal. (Weber a hatalomelméletek első képviselője) 3. Rend: lényege a megbecsülés (előkelő életvitel, életmód az alapja). (rend – társadalmi kategóriák (német nyelv); középkori rend (angol nyelv)
fogalmi keveredés; helyesen az ő fogalma angolul a presztízs; értelme gazdagabb: presztízs alapján különbözteti meg a társadalmi kategóriákat (életmód, életstílus, életvitel alapján). Weber ezek alapján három csoportot látott a társadalmi hierarchia csúcsán: Tőkéseket, vezető állami hivatalnokokat, régi arisztokráciát. Másik művében 3 osztályt különböztet meg: a birtok szerinti osztályt (tőkés stb.); a jövedelem szerinti osztályt (nagyobb és kisebb jövedelműek); társadalmi osztályt.

8. Mi jellemzi a hatalomelméleteket és az új marxista szerkezetelméleteket? (Wright) Hatalmi elméletek: C. W. Mills (1962) Az uralkodó elit: kizsákmányoló vagy uralkodó osztály fogalma helyett hatalmi elit fogalma. USA-ban uralkodó szűk hatalmi elit 3 csoportja: gazdasági élet vezetői és a nagyvállalatok vezetői; vezető politikusok; hadsereg vezetői. R. Dahrendorf (1953): gazdasági hatalom birtokosai állnak a hierarchia csúcsán; a konfliktus nem annyira a jövedelemért, hanem a hatalomért folyik. M. Gyilasz (1957): Az új osztály: szocialista társadalmak ugyanolyan osztálytársadalmak, mint a kapitalisták, csak az a különbség, hogy a szocialista társadalmakban az állami és pártbürokrácia a termelőeszközök tényleges tulajdonosa és ezáltal az uralkodó osztály. Új marxista szerkezetelmélet – E. O. Wright A termelőeszköz-tulajdonon alapuló elméletek tovább éltek, fejlődtek. Wright korai műveiben háromféle tőketulajdon játszik szerepet a differenciálódásban: a termelőeszközök tulajdona; a szervezeti tőke; a szakképzettségi-tőke. Termelőeszköz tulajdona alapján megkülönböztet: 1. termelőeszköz-tulajdonosokat, akik képesek bármunkásokat alkalmazni, és maguk így mentesülnek a munkától (burzsoázia) 2. kisebb termelőeszköz-tulajdonosokat, akik bérmunkásokat tudnak foglalkoztatni, de maguk is kénytelenek dolgozni (kisvállalkozók) 3. termelőeszköz-tulajdonosok, akiknek nincs elég tőkéjük bérmunkások foglalkoztatásához, így maguk dolgoznak termelőeszközeikkel (kispolgárság) 4. termelőeszközök birtokában nem lévő bérmunkások Szervezeti tőke alapján: 1. felsővezetők, 2. középvezetők, 3. nem vezetők Szakképzettségi tőke alapján: 1. magas képzettségűek, 2. félig szakképzett, 3. szakképzetlen Ezek alapján három osztályt definiált: 1. burzsoázia, 2. kispolgárság, 3. proletariátus + további négy „közbenső helyzetű” kategóri: 1. felső és középvezetők, technokraták (nincs termelőeszköz-tulajdonuk, de van szervezeti hatalmuk ész szakképzettségi tőkéjük, ezért a burzsoázia és a proletariátus között helyezkednek el) 2. alsóvezetők, művezetők (szervezeti hatalmuk, szakképzettségi tőkéjük az előbbieknél kisebb) 3. kisvállalkozók (a burzsoázia és a kispolgárság között helyezkednek el) 4. munkájukat önállóan végző alkalmazottak (kispolgárság és proletariátus között helyezkednek el) Öt gazdasági-társadalmi rendszer fő sajátosságai E. O. Wright szerint: Társadalmi-gazdasági rendszer

Feudalizmus Kapitalizmus

Fő termelőerő, mely egyenlőtlenül oszlik el a társadalomban Föld Fizikai termelőeszközök

Állami rendszer

Szervezeti hatalom

Szocializmus

Tudás, szakismeret

Kommunizmus

Nincs

Kizsákmányolás mechanizmusa

Fő osztályok

A forradalmi átalakítás fő feladata

Munkakényszer Piac

Földesúr és jobbágy Tőke és munkás

Tervszerű kisajátítás és újraelosztás A terméktöbblet tárgyalásos elosztása a szakemberek és munkások között Nincs

Menedzser, bürokrata és a hatalmuknak alávetettek Szakember és munkás

Személyes szabadság A termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele A szervezeti hatalom demokratizálása Lényegi egyenlőség

Nincs

Önmegvalósítás

9.

Mi jellemzi a társadalom szerkezetváltozását az elmúlt évtizedekben általában?

1.

Nő a szellemi foglalkozásúak és csökken a fizikai foglalkozásúak aránya (különösen gyorsan nő a felsőfokú végzettségű szellemi foglalkozásúak, értelmiségiek aránya.) Nő a tág értelemben vett szolgáltatások területén, a tercier szektorban foglalkoztatottak aránya (szellemi és fizikai foglalkozásúak közötti, sajátos köztes rétege) Növekszik a munkásosztály belső differenciálódása (szakképzett és szakképzetlen munkások közötti távolság; szakképzetlen munkások helyzete romlik, munkanélküliség sújtja őket, fokozatosan leszakadnak a társadalom többi részétől) „új szegény réteg”, a tartósan munkanélküliségből, krónikus betegekből és rokkantakból, faji kisebbségek tagjai, vendégmunkások egy részéből. Nő az állam bürokratikus hatalma – a gazdasági szervezetek nőnek. A vezető pozíciókban levők hatalma és privilégiumaik nőnek. (háztartások és kisebb csoportok szerepe nő) Nem tűnik el a kispolgárság, az önálló kisiparosok, kiskereskedők rétege Növekszik a társadalmi juttatásokból, nyugdíjból élők száma.

2. 3. 4. 5. 6. 7.

„A munkásosztály elpolgárosodás és az osztályok elhalása” – két tudományos vita.

10. Milyen változások következtek be a munkásosztály helyzetében az elmúlt néhány évtizedben? (polgárosodás, életmód) „A munkásosztály elpolgárosodás és az osztályok elhalása” – két tudományos vita. Elpolgárosodás 1960’ kedvező gazdasági konjunktúra, gyors gazdasági növekedés, középosztály növekedése (kocsi, lakás, mosógép, telefon, tv). „jómódban élő munkás” közeledett-e a középrétegekhez; a kérdés politikai tartalma: ha a munkásosztály valóban elpolgárosodik, akkor a szocialista és szociáldemokrata pártok programjának a politikai színkép közepe felé célszerű közelednie, hogy az elpolgárosodó munkások szavazatait megtarthassák Zweig (1961) elpolgárosodás tételt nem fogadja el, bizonyítja, hogy a magas bérű és közel irodai körülmények között dolgozó munkások nem „válnak” polgárokká. (bírálták sokan) Osztályok elhalása S. M. Lipset (1990’) Osztályok elhalása = politikai állásfoglalásainak meghatározásába csökken jelentőségük Érvelésük: szavazótáborának társadalmi összetétele egyre kevésbé különbözik 1. jóléti állam juttatásai enyhítették az osztályellentéteket 2. a családi származás fokozatosan kevésbé határozza meg a társadalmi-foglalkozási életpályát 3. a mai technológia számos olyan szakmát, foglalkozást hozott létre, amely nem hasonlít a hajdani munkásfoglalkozásokhoz, ugyanakkor nem is tipikusan hagyományos középosztálybeli foglalkozás 4. szolgáltatások területén foglalkoztatottak száma nő, olyan réteget/rétegeket hoz létre, mely sem a munkásosztályhoz sem a középosztályhoz nem tartozik 5. nagy gyárak mellett nagyobb szerepet kapnak a kis- és középvállalatok, ahol kisebb létszámban dolgoznak együtt, munkástudat, összetartás-érzés kialakulására kisebb esély 6. posztmateriális értékek állnak az osztálytudat és osztályharc középpontjában 7. értelmét veszti a politikai nézetek jobboldal-baloldal szerinti különválása (középosztály-munkásosztály differenciálódásának alapja)

11. Írja le röviden a magyar társadalom szerkezetét a két világháború között! Osztályonkénti és rétegenkénti évi egy főre jutó jövedelembecslésből (Matolcsy Mátyás – 1930/31) Matolcsy megkülönböztet gazdasági-cselédeket és mezőgazdasági munkásokat; kis- és középbirtokosokat. Nem különböztette meg a szak és szakképzetlen munkásokat, viszont külön említi a bányászokat és kohászokat. Következtetések: 1. az ország lakosságának fele a mezőgazdaságból élt (kezdeti iparosodás) 2. kis „középosztály”, középréteg (1/5) 3. a társadalom legszegényebb rétegei a mezőgazdasági munkások, cselédek és kisbirtokos parasztok 4. jövedelemegyenlőtlenség igen nagy (nagyobb, mint a korabeli USA, Németo.) Erdei Ferenc: „kettős szerkezetű társadalom” Egymás mellett élt a „történelmi nemzeti” társadalom és egy „modern polgári” társadalom. Az előbbiekhez tartoztak az egyházak, államhivatalnokok, nagybirtokosok, a történelmi arisztokrácia, az úri középosztály és a nemzeti kispolgárság. Az utóbbiakhoz tartoztak a kapitalista vállalkozók, a polgári származású arisztokrácia, a kapitalista kispolgárság, a kisipar és kiskereskedelem, a szabad értelmiségiek, a polgári középosztály, és a munkásság. A parasztság és a mezőgazdasági munkásság Erdei szerint a „társadalom alatt” élt.

12. Írja le az 1948 utáni magyar társadalom szerkezetvizsgálatának hivatalos és tudományos szempontjait (Ferge Zsuzsa)! A „két osztály egy réteg” modellnek a magyar társadalom reális elemzésére való alkalmatlanságát felismerve Ferge Zsuzsa (1968) egy másik modellt dolgozott ki. A társadalmi kategóriákat a munka jellege (fizikai-munka, szükséges iskolai végzettség, mezőgazdasági és nem mezőgazdasági munka) alapján definiálta, munkajelleg-csoportoknak nevezte ezeket (weberiánushoz hasonló szerkezetmodell): 1. vezető és értelmiségi 2. középszintű szellemi 3. irodai 4. szakmunkás 5. betanított munkás 6. segédmunkás 7. mezőgazdasági fizikai (paraszt) 8. nyugdíjas Hivatalos Hegedűs András szerkezetmodellje, melyeket empirikus adatok elemzése nélkül, de a marxista osztálymodellel egyértelműen szembeállította. Ferge Zsuzsa rétegmodelljéből és a későbbi adatfelvételekből az alábbiakra derült fény: 1. a magyar társadalomban lényeges jövedelemegyenlőtlenségek vannak 2. szellemi foglalkozásúak között lényegesek a vezetők, az értelmiségiek és irodai foglalkozásúak között 3. munkásságon belül lényegesek a különbségek a szakmunkások és a szakképzetlenek között 4. a hierarchikus sorrend az egy főre jutó átlagos jövedelem terén nagyon hasonlít a nyugaton megfigyelt jövedelmi hierarchiához, habár a rétegek közötti jövedelemkülönbségek Magyarországon valamivel kisebbek. Adatfelvétel alapján további infók: Társadalmi egyenlőtlenségek nagyobbak, mint a jövedelmbeli különbségek (kulturális, lakásviszonyok, tartós eszközök, művelődés…). A szocialista rendszerben számos rejtett mechanizmus működött, amely a privilegizált rétegeket még privilegizáltabbakká tette, a hátrányos helyzetűek hátrányait pedig növelte (lakáshoz jutás, magánlakások építése, tanácsi, vállalati lakáskiutalás). Ferge Zsuzsa jelentősége: 1. létező egyenlőtlenségek kimutatása 2. magyar szociológia társadalomszerkezeti modell birtokába jutott 3. „piacképessé” tette a magyar szociológiát – nemzetközi elismerés Más fejlett országokban is megfigyelt tendenciák: gazdasági fejlődéssel párhuzamosan nő a szellemi foglakozásúak, azon belül a vezetők és értelmiségiek aránya nő a munkások, azokon belül a szakmunkások aránya (segéd, betanított csökken) mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya csökken

13. Milyen dimenziókat különböztetett meg Kolosi Tamás 1981-1982-es rétegződésfelvételében? Rétegződésfelvételének újítása, hogy abból az elméleti alapból indul ki, hogy nem csak és nem elsősorban a foglalkozás határozza meg az egyén vagy a család társadalmi helyzetét, hanem az életkörülmények és az életmód nagyobb számú dimenziójában elfoglalt együttes hely. 7 dimenzióban jellemezte minden megkérdezett személy helyzetét 1-7 terjedő pontszámmal. 1. Fogyasztás: kedvező státuszpont, ha a család gyakran fogyasztott húst, sajtot, különleges fűszereket, déligyümölcsöt; fodrászhoz, kozmetikushoz, étterembe járt; nem vásárolt használt, leértékelt terméket; buli, különóra… 2. Kultúra, életmód: iskolai végzettség, kulturális intézmények látogatása, olvasási szokások, házikönyvtár nagysága, utazás, üdülés 3. Érdekérvényesítés: társadalmi és politikai szervezetekben betöltött funkciók, munkahelyi beosztás… 4. Lakás: lakás nagysága, komfortossága, lakberendezési tárgyak 5. Lakókörnyezet: település fejlettsége és a lakóövezet jellege, valamint ellátottsága kereskedelmi és más intézményekkel 6. Anyagi színvonal: jövedelem és vagyoni elemek, mint a nagy összegű takarékbetétkönyv, nyaraló, személygépkocsi, tartós fogyasztási eszközök 7. Munkamegosztás: foglalkozási kategóriák átlagos iskolai végzettségből és keresetéből, valamint a nemzetközi presztízsskálából számított foglalkozási pontszám; munkakörülmények különböző jellemzői, egészségi ártalom, műszakbeosztás… Az egyes személyek és családok hát indexpontszáma alapján matematikai-statisztikai módszerek segítségével állapította meg, hogy mely egyének, illetve családok vannak hasonló helyzetben a hét index együttes figyelembevételével. Az így kapott „klasztereket” nevezte státuszcsoportoknak (12).

14. Mi jellemezte a 12 státuscsoportot Kolosi Tamás 1981-1982-es rétegződésfelvételében? 1.

Elit családok: körülményei minden tekintetben a legkedvezőbbek közé tartoznak, kiemelkedik munkamegosztási helyzetük, magas műveltségi indexük, érdekérvényesítés terén elfoglalt helyzetük. – 7,2% 2. Városias felső réteg: lakáshelyzetet rosszabb az elitnél, de más dimenziókban megközelíti 3. Falusias felső réteg: lakóhely környezet tekintetében marad el lényegesen az elittől 4. Fogyasztói magatartású középréteg: anyagi és érdekérvényesítési helyzete átlag alatti, fogyasztása eléri az elit szintjét 5. Városias jómódú munkások: anyagi és lakáshelyzete kedvező, fogyasztási és művelődési mutatók terén lényegesen lemaradnak 6. Rossz anyagi helyzetű középcsoport: anyagi színvonal és fogyasztás tekintetében elmarad az átlagtól 7. Falusias középcsoport: lakásviszonyok és lakáskörnyezet terén az átlagosnál hátrányosabb helyzet 8. Érdekérvényesítő alsó csoport: minden tekintetben hátrányos helyzetben van 9. Jó anyagi helyzetű falusias alsó csoport: nagy többletmunkával anyagi helyzetükön javítani tudnak, de minden más tekintetben, főleg érdekérvényesítésben az átlagnál rosszabb helyzetben vannak 10. Városias alsó csoport: lakókörnyezete kedvező, minden más vonatkozásban lényegesen átlag alatti körülmények között él 11. Enyhén deprivált csoportok: lakókörnyezete is kedvezőtlen, fogyasztási színvonaluk valamivel jobb, mivel saját szükségletüket kielégítő mezőgazdasági kistermelésből az átlag körüli fogyasztást engedhetnek meg maguknak 12. Deprivált helyzetű családok: minden státuszdimenzió tekintetében lényegesen leszakadnak a többi csoporttól, a különféle hátrányok halmozódnak (alacsony műveltség, rossz anyagi és lakáshelyzet, érdekek érvényesítésére való képtelenség) – 14,4%

15. Mutassa be Szelényi Iván „két háromszög” vagy Kolosi Tamás „L-modell”-jét, jellemezze a rétegeket, kialakulásukat! Az 1980’ években két elméleti modell született a magyar társadalom szerkezetéről. Mindkettő abból indul ki, hogy a második gazdaság és a piac fokozódó szerepe lényegesen megváltoztatta a magyar társadalom szerkezetét. (mindkettő visszacseng Erdei Ferenc „kettős társadalom” koncepciójára) Szelényi Iván (Konrád Györggyel közösen írt könyve: Az értelmiség útja az osztálytársadalmakhoz). Osztálymodellje két egymás mellett lévő, egymást részben átfedő háromszögből áll: nagyobb háromszög – állami redisztribúció elvei szerint működő gazdaságon alapul: inkább rendi jellegű hierarchia érvényesül, csúcsán a káderbürokrácia kisebb háromszög – piaci gazdaságon, második gazdaságon alapul: osztályjellegű hierarchiát mutat, csúcsán a magánvállalkozók állnak állami-redisztributív gazdaság piaci gazdaság

1 3 6

5

2 4 7

1 = káderelit 2 = új vállalkozók 3 = bürokratikus középosztály 4 = magánszektor, önállók 5 = állami szektor, a szektor azon dolgozói, akik a második gazdaságból is húznak jövedelmet 6 = redisztributív szektor munkásai 7 = magánszektor alkalmazottai

Kolosi Tamás – L-modellje, függőleges tengely mentén mérte a társadalmi kategóriák elhelyezkedését az állami redisztribúció dimenziójában, a vízszintes tengely mentén elhelyezkedésüket a piaci viszonylatokban. Ezeket a kategóriákat strukturális csoportnak nevezte, hogy megkülönböztesse őket a státuszcsoportoktól, rétegektől, osztályoktól. 1 = politikai-államigazgatási vezetők 2 = redisztributív szektor nem vezető középszintű alkalmazottai és munkásai 3 = redisztributív szektor szakképzetlen munkásai, akik nem tudnak a második gazdaságba bekapcsolódni 4 = magánvállalkozók 5 = latens magánvállalkozók 6 = magánszektor kisárutermelői 7 = második gazdaságban részt vevő szakképzetlenek 8 = menedzsere, gazdasági vezetők 9 = redisztributív szektorban és a második gazdaságban egyaránt nagy jövedelmet elérő értelmiségiek, szakmunkások 10 = redisztributív szektorban és a második gazdaságban egyaránt közepes jövedelmet elérők Mindketten utaltak arra, hogy a magyar társadalom fejlődése abba az irányba halad vagy haladhat, hogy a piaci „háromszög” vagy „dimenzió” fontossága megnő, viszont az állami redisztribúcióé csökken. Sem Szelényi, sem Kolosi nem kísérelte meg javasolt modelljét empirikus vizsgálatokban felhasználni, nagyon nehéz is lenne.

16. Írjon le és jellemezzen egy urbanizációs elméletet! Város: az a település, amelynek lakossága és környezete, a környező falvak számára bizonyos központi funkciókat lát el, tehát ahol szaküzletek vannak, specializált orvosi ellátást lehet igénybe venni, ahol magasabb szintű iskolák vannak; többnyire államigazgatási központok. Városodás: az a tendencia, hogy a városi népesség aránya nő. Városiasodás: a települések városi jellege emelkedik, pl. nő az emeletes épületek, a kemény burkolatú utak aránya, javul a kereskedelmi ellátás. Szuburbanizáció: városok központi részeiben lakó népesség száma fogy, viszont a városok külső „kertes” kerületeinek népessége vagy a városhatáron túl elhelyezkedő kertes-családiházas területek népessége nő. Szegregáció: egy-egy településen belül a társadalmi rétegek, etnikai csoportok lakóhelye erősen elkülönül. Világméretű városodási folyamat korunk jelensége; a városszociológia alapvető kérdése, hogy meddig folytatódhatna ez az urbanizációs tendencia. Arnold Toynbee (1971) Néhány éven belül a fejlett országok népességének túlnyomó többsége néhány nagy „megapoliszban”, egymással összefüggő sokmilliós városövezetben fog élni. (Boston Washington közti rész) Enyedi György (1984) Urbanizóciós ciklus elmélete – a ciklus első „városrobbanás” szakaszában rohamosan nő a városok népessége; a második szakaszát a „relatív dekoncentráció” jellemzi (elővárosok gyorsan fejlődnek); a harmadik szakasz a „dekoncentráció” vagy „dezurbanizáció”, a városnövekedés megáll, a falusi népesség száma és aránya megnő.

17. Mi jellemzi a városi és a falusi életet? (Gemeinschaft és Gesellschaft, szuburbiák, chicagoi iskola, etnikai szigetek) Alapvető kérdés, hogy a városi vagy falusi életmód miben különbözik egymástól, továbbá a városi életmód jobb-e, mint a falusi. ( a városi levegő szabaddá tesz?) Tönnies (1983) elmélete szerint a falvakra a „közösség” (Gemeinschaft), a városokra a „társadalom” (Gesellschaft) jellemző. A közösségben a személyes kapcsolatok uralkodnak, azok szabályozzák a társadalmi életet, a társadalmakban viszont a személytelen cserekapcsolatok uralkodnak, a szerződések szabályozzák a társadalmi életet. A szuburbiákban, a nagyvárosok körül elhelyezkedő, nagyrészt a városban dolgozóknak lakóhelyéül szolgáló kertes-családiházas övezetekben a családok, barátok, lakóhelyi közösségek közötti intenzív személyes kapcsolatok a jellemzőek (Gans 1967) Chicagói városszociológiai iskola L. Wirth – Urbanizmus mint életmód című munkájában a nagyváros lényegét egy különleges életmódban látja. A városi életre a kifinomultság, változatosság, szabadság és a tolerancia jellemző. A városi lakosok sokféle életstílussal találkoznak, ezért elfogadóbbak, toleránsabbak az övéktől eltérő nézetekkel, életstílusokkal szemben; kevésbé etnocentrikusak, mint a kisvárosok és a falvak lakói. A városi életmód ezen előnyeinek költségei: az emberi kapcsolatok elszemélytelenedése, a városi lakosok jellegzetes attitűdje a közömbösség, a csömör; nem teljes személyiségükkel vesznek rész az emberi kapcsolatokban, hanem csak annak egy szeletével. S. Milgram – nagyvárosi kapcsolatok felszínessége: a nagyvárosi emberre pszichológiai túlterhelés nehezedik a környezetből érkező nagyszámú kihívás miatt, és e túlterhelés ellen csak úgy tud védekezni, ha kapcsolatai felszínesek és rövid távúak. Más szociológusok azt emelték ki, hogy a városokban nagyobb fokú az elidegenedés, az anómia, ennek következtében gyakoribb mindenféle deviáns viselkedés és társadalmi dezorganizáció. Etnikai faluszigetek (ethnic villagers) létezését H. Gans (1962) mutatta ki az amerikai nagyvárosokban, amelyeknek lakói egy-egy etnikumhoz tartoznak (pl. olaszok), és a nagyvároson belül olyan személyi kapcsolataik vannak, amilyenek a falvak lakóira jellemzők.

18. Mutassa be a koncentrikus körök városökológiai elméletét! Milyen egyéb elméleteket ismer? Koncentrikus körök városökológiai elmélete: Park és Burgess (1925) Chichagói és más amerikai városokban talált ökológiai elrendeződés alapján fogalmazta meg elméletét. Üzleti övezet – városközpont; nagy áruházak, bankok, szállodák, művelődésintézmények. Átmeneti övezet – viszonylag jó lakások, bérházak, bevándorlókkal – társadalmi problémákkal (szegénység, prostitúció, alkoholizmus) (skid row = alkoholisták negyede). Harmadik övezet – jobb helyzetű munkások élnek a bérházakban Negyedik övezet – munkások családi házai Ötödik övezet – új bérházak Hatodik övezet – ingázók lakásai, kertes, családiházas külvárosi területek „szuburbiák” Egy másik elmélet szerint nem koncentrikus körökre, hanem a központtól a város határáig kinyúló szektorokra lehet a városokat felosztani. Vannak ipari, kereskedelmi és lakóterületi szektorok. A szektorok kialakulásában szerepet kapnak a fő közlekedési utak. Egy harmadik elmélet szerint a nagyvárosokon belül több városmag van, ezek köré egymástól többé-kevésbé független városrészek szerveződnek.

19. Mik az urbanizáció nemzetközi tendenciái? A fejlett országokban a városi népesség aránya körülbelül 1960-ig folyamatosan nőtt. 1960 körül és után lakosságuk nem nőtt tovább, sok helyütt csökkenni kezdett. Először a szuburbanizáció jeleit kezdték megfigyelni; a jómódú városlakók kiköltöztek a környező kertes, családiházas övezetekbe. Utolsó 10-15 évben új tendencia: nemcsak a nagyvárosok körüli falusias területek népessége növekedett gyors ütemben, hanem a távolabbiakban is megállt a lakosság csökkenése, sőt kisebb növekedés is mutatkozott, mert a korábbi nagyvárosi lakosok kezdtek ide is kiköltözni. A kiköltözők között vannak nyugdíjasok, gyermekes családok, akik a falusi környezetet kedvelik, a városi életből kihullott marginális helyzetű emberek. A tendencia oka lehet a falusi életkörülmények, az ellátás közeledése a városiakhoz, továbbá a személygépkocsik elterjedése (üzemanyag áralakulása). 1980’ újra az urbanizáció megerősödése, bár nem olyan nagy ütemben, mint az 1950’ években. Feltételezhető, hogy a 70’ évek dekoncentrációja csak átmeneti jelenség volt; mások szerint a városnövekedésnek egy hosszú, 55 éves ciklusa van, és a gazdaság nagy depressziós szakaszaiban visszaesik a városnövekedés. Harmadik elképzelés szerint a nagyvárosok növekedésének leállása azzal függött össze, hogy az ott megtelepedett hagyományos iparágak hanyatlásnak indultak, és a gazdasági struktúraváltás eredményes végrehajtása vezetett az urbanizáció újabb felgyorsulásához. A fejlődő országokban a városodás tendenciája egyértelműen folytatódik. Ezeknek az országoknak a népessége gyorsan nő, a népsűrűség némelyik országban már igen magas, a mezőgazdaságban és a falvakban nem képes a növekvő népesség minden tagja munkát, jövedelemforrást találni, földhöz jutni, ezért a falusi szegénység elől sokan a városokba menekülést választják, ahol alkalmi munkából megélnek. Szegregáció és slumosodás a nagyvárosokban A világ öt legnagyobb népességű városa: Mexikóváros, Sao Paulo, Tókió, Kalkutta és Bombay. A városokon belüli egyenlőtlenségek, a szegregáció és a slumosodás vonatkozásában jelentős különbségeket mutatnak a fejlődő országok. Az USA nagyvárosaiban szemmel látható a szegregáció és a szegények lakta városrészek leromlása. Ennek okát abban látják, hogy a városépítésben teljesen érvényesülnek a piaci viszonyok. A nyugat-európai városokban tudatos városépítési politikával próbálták erejét venni a slumosodásnak és a szegregációnak. Stockholmban például nem lehet slumosodó városrészt látni. Párizsban felújították az átmeneti övezethez tartozó Marais városrészt, sőt kulturális központtá tették, hasonló a helyzet Rómában (Trastevere). A szocialista országokban a városi lakásállomány állami tulajdonban volt és elvben erélyes várostervezést alkalmaztak. Ez azonban első sorban az olcsóság érdekében a nagy előre gyártott lakótelepi épületek építéséből állt a nagyvárosok egyes körülhatárolt, többnyire külső részeiben. Az emberi kapcsolatok és a lelki egészség A nagyvárosok anómiás viszonyairól, az emberi kapcsolatok elszemélytelenedéséről nincsenek megbízható vizsgálati bizonyítékok. Közismert viszont, hogy a slumövezetekben súlyos társadalmi problémák koncentrálódnak, a szegénységtől a bűnözésen keresztül a kábítószerfogyasztásig.

20. Milyen sajátosságok jellemzik a magyar városfejlődést? 1995 január 1-én a népesség 18,8%-a lakott Budapest, 44%-a más városi rangú településeken és 37,2% községekben. Késleltetett városfejlődés – ha a városias környezet arányával mérnénk az urbanizációt, akkor hazánk meglehetősen elmaradott képet mutatna. Vidéki városok nagy része is kevéssé városias jellegűek (hasonló jellegű felmérés, azonban nem készült). Az alapellátások hiányosságáról készültek felmérések (1982: 19% lakóhelyén nincs gyógyszertár; 46% nincs szemétszállítás; 19% nincs 10 percen belüli élelmiszerüzlet, 23% nincs tömegközlekedési eszköz megállóhely, 59% bölcsőde, 39% óvoda, 41% általános iskola. Vályogház 9%, vertföld-padlójú lakás 4%, nincs vízvezeték 30%, nincs szennyvízelvezetés 30%.). Urbanizáció gyorsaságának megítélése is problematikus: 1990’ államigazgatási besorolás szerint községek összevetve a az 1930’ évi népességgel, akkor a községi népesség aránya 65 év alatt 51,9%-ról 37,2%-ra csökkent. Ha azonban az akkor községnek minősülő települések népességének arányát (66,9%) hasonlítjuk a mai községek népességének arányához, akkor az urbanizáció gyorsabbnak látszik. 1990’ óta a városodás üteme erősen lelassult. Budapest népessége pedig csökkent. Ez összefügg a súlyos gazdasági depresszióval, továbbá az új lakásépítések nagyfokú visszaesésével. Nem feltétlenül előnyös és kívánatos, hogy a városokban lakó népesség aránya növekedjék. Kívánatos azonban, hogy az urbanizáció szintje minden településen növekedjék, illetve az ország minden lakosa számára elérhetőek legyenek a városi élet nyújtotta előnyök, hozzáférhetőek legyenek a városi funkciók (kereskedelmi, egészségügyi ellátás). Konrád György és Szelényi Iván tétele alapján a szocialista országokban a városfejlődés késleltetve ment végbe, mivel a kormányzatok a termelő – elsősorban ipari – beruházásoknak adtak prioritást, ezekkel szemben mindig háttérbe szorultak az infrastruktúrát, ezen belül a városi infrastruktúrát fejlesztő beruházások, így többek között a lakásépítés is. A városi népesség lassabban nőtt, a városban foglalkoztatottak jelentős része nem a városokban, hanem a környező községekben lakott, és onnan ingázott. A falvakban alig került sor infrastrukturális beruházásokra, a lakásépítés majdnem teljesen magánerőből valósult meg, így a községek falusias jellege alig változott meg. Tanyák A 19. század közepéig a tanyákat legtöbbször ideiglenesen lakták. A század második felében nőtt meg a tanyákat állandóan lakó népesség. Városhiányos településhálózat A különböző nagyságú és funkciójú városok aránya; van-e minden nagyobb és kisebb régiónak városközpontja. Problémát okoz, ha vannak az országnak olyan „városhiányos” részei, amelyeknek lakossága nem tud viszonylag kis távolságon és időn belül a városok nyújtotta szolgáltatásokhoz jutni. (Ezt a helyzetet a múltból örököltük). Az életkörülmények különbségei A különböző kategóriájú települések életkörülményei közötti különbségek lényeges társadalmi egyenlőtlenségeket jelentenek.

21. Írja le hazánk regionális különbségeit, Budapest városökológiai övezeteit a városiasodás szemszögéből! (tartalmazhatja a gazdasági, egészségügyi és társadalmi különbségeket is) Regionális különbségek: megyék közti különbségek az 1960’ évek óta kissé csökkentek. (családi jövedelem-vizsgálat – Budapesten természetesen a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem 1967: legalacsonyabb/fő Szabolcs-Szatmár – országos átlag 88%-a; legmagasabb jövedelmű megye Baranya 107%. 1987: legalacsonyabb/fő Borsod-Abaúj-Zemplén – 90%; legmagasabb Komárom 104%) Az infrastrukturális ellátottsági mutatók is korábbi szélsőséges egyenlőtlenségek kiegyenlítődésére engednek következtetni. Messze kiemelkedően kedvező helyzetű főváros után a központi régió következik, ezt követi az északnyugat-dunántúli és a déli régió, és a jövedelem tekintetében a keleti-északkeleti régió messze elmarad ettől; szegénység is ez utóbbi régióban a legelterjedtebb. Módosulás, hogy a nyugati határszélhez közeli területek relatív jövedelme javult. A munkanélküliség aránya is hasonló nagy regionális különbségeket mutat. Budapest 6%; Vas 7%; Győr-Moson-Sopron 8%; …. Nógrád 18%; Borsod-Abaúj-Zemplén 19%; Szabolcs-Szatmár-Bereg 21% (1996). Különösen elmaradt mikorrégiók elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén észak-keleti részén, Nógrád és Heves északi részén, Jász-Nagykun-Szolnok északkeleti, Baranya, Somogy és Zala határ menti kisfalvas részein találhatók. Összefoglalva, 2 féle regionális egyenlőtlenség állapítható meg Magyarországon: 1. Centrum-periféria jellegű egyenlőtlenség: Budapest és a körülötte lévő megyék lényeges előnye a központtól távol fekvő megyékhez viszonyítva; valószínűleg az iparosodás kezdetén alakult ki. 2. Északnyugati országrész előnye a keleti-délkeleti országrészekkel szemben. Sokkal távolabbi múltban gyökerező, azzal függ össze, hogy a nyugateurópai hatások előbb érték el a Kisalföldet, és az Európával való kapcsolatok évszázadokon keresztül erősebbek voltak, mint a keleti országrészekben. Budapest városökológiai övezetei: feltűnően nagy különbségek társadalmi összetétel, életszínvonal és életkörülmények tekintetében. (Pl. Józan Péter felmérése alapján, mely a férfiak kerületek szerinti várható élettartamát vizsgálta – 1, 2, 11, 12 lakóinál 3 évvel hosszabb, mint pl. a 6, 7, 8, 9, 18, 20) A budai kerületek a legjobb társadalmi helyzetű rétegek lakóhelye – más nagyvárosok külső övezeteiben megfigyelt kertvárosok, villás lakónegyedek, szuburbán övezetek szerepét tölti be. V. kerület, Belváros a kormányzati és üzleti központ szerepet játszik, de ma már nem a privilegizált rétegek preferált lakóhelye. Belváros körül, VI. – IX. koncentrikus körök átmeneti övezetére jellemző sajátosságok VII, VIII kerületben a legleterjedtebb a szegénység. Szuburbán övezetek pesti oldalon, Óbuda, Budafok-Albertfalva – kezdenek előkelő szuburbán övezetté válni További különbségek (Csanádi Gábor és Ladányi János 1992): Kerületeken belüli: Andrássy út és közelében levő utcák privilegizált rétegek lakóhelye, a messzebb fekvő utcákban helyenként a szegénység tömörülése Lakóházon belüli: utcai oldalon levő nagyobb, komfortos lakásokban a privilegizált réteg, az udvarra néző kis és komfort nélküli lakásokban a szegény rétegek

22. Írjon néhány jellemző településfejlesztési stratégiát! (USA, Európa, Magyarország, slumok kezelése stb.) A település fejlődését kormányzati és helyi államigazgatási döntésekkel erősen lehet befolyásolni (gazdasági célok). A szociológusok a települések népességének helyzetében mutatkozó társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését és a szegregáció csökkentését célozzák. - Politikában is találunk erre való hajlandóságok: megnehezíthetik bizonyos településekre való beköltözést; többé-kevésbé erőszakkal költöztethetnek embereket egyes településekre (több kár, mint haszon; szabad lakóhelyválasztás ellen). - Gazdaságpolitikai eszközök hatékonyabbak: preferenciákat lehet biztosítani a fejleszteni kívánt területeken létesített munkahelyekkel, pénzügyi ösztönzőkkel. - Fejlesztési források elosztása; az a tény is, hogy ezeknek az összegeknek mekkora részét központosítják, osztják el kormányszinten. (ált. az elmaradott területek nem kapnak megfelelő arányú támogatást) Decentralizált elosztás veszélyei: 1970’ erőforrások felett a megyeközpontok dönthettek, egy-két kiemelt település részesült aránytalanul nagyobb mértékű fejlesztésben. Előnyösebb tehát, ha minél több erőforrás marad azon a szinten, ahol azokat az adók és más befizetések formájában előteremtik. Kérdés tehát, hogy a városfejlesztést mennyire hagyják a piaci erők hatására fejlődni, vagy mennyire próbálják meg várospolitikai eszközökkel befolyásolni. USA: leromlott városrészeket lebontották, helyükre korszerű lakótelepeket építettek. Magyarország: leromlott városrészeket változatlanul hagyták, és addig beépítetlen területeken építettek fel új nagy lakótelepeket. Másik út: régi városrészek fokozatos restaurálása, legtöbbet megőrizve a régi épületekből. Lakótelep vizsgálatok (Konrád György és Szelényi Iván 1969): teljesen átépített vagy teljesen új lakótelepi városrészekben mind a régi, mind az új lakosság idegenül érzi magát. Amerikai tapasztalatok szerint a slum régi lakosai nem képesek megfizetni az új házak bérét, elköltöznek más városrészekbe – a probléma másik városrészben újratermelődik.

23. Mutassa be röviden a mobilitáskutatások három paradigmáját! Társadalmi mobilitás: amikor az egyén vagy a család társadalmi helyzete megváltozik (horizontális, vertikális; nemzedékek közötti; házassági…). Paradigma: nem egyszerűen módszer, hanem a jelenség vizsgálatának egy elméleti és módszertani megközelítéséről van szó. 1. ISA-paradigma – Nemzetközi Szociológiai Társaság (1950): összeállítják a mobilitási kereszttáblázatokat, melyekben 5-10 nagyobb osztályt, réteget különböztetnek meg. A táblázatok egyik dimenziójában az elért társadalmi kategóriákat mutatják ki, a másikban a származási kategóriákat. A táblázat minden egyes cellájába azoknak a száma kerül, akik a megfelelő kategóriából indultak és a megfelelő kategóriába érkeztek. Az ilyen táblázatokat aztán vízszintesen és függőlegesen százalékolják. A százalékos arányok azt fejezik ki, hogy egy-egy társadalmi kategóriából származók közül hányan kerülnek a különféle társadalmi kategóriákba = kilépési mobilitási arányszám (mezőgazdasági fizikai apák fiai közül hányan lettek szakmunkások). Belépési mobilitási arányszám azt fejezi ki, hogy egy-egy kategóriába tartozók hogyan oszlanak meg származás szerint (szakmunkások közül hányan származnak mezőgazdasági fizikai apától). A táblázatból kiszámíthatók az összes mobilak aránya. Az összes mobilitást fel szokás osztani strukturális és cirkuláris mobilitásra. Strukturális mobilitás: azok aránya, akik szükségképpen mobilak a származási és az elért társadalmi helyzet megoszlása közötti eltérés miatt. Cirkuláris mobilitás: összes mobilitás és strukturális mobilitás különbsége. 2. Statifikációs paradigma – útelemzés, útmodellek elemzése (1960) 50-100 kis foglalkoztatási réteget különböztet meg. Egy 100 fokú skálán minden ilyen kis rétegnek meghatározott skálapontszámot adnak. Ennek alapja vagy egy presztízsskála, vagy a társadalmi-gazdasági státusz skála. Mobilitásnak tekintjük az elmozdulást ezen a skálán fölfelé vagy lefelé. Az útmodellek több többváltozós regressziós egyenletekből állnak, melyek kifejezik, hogy különböző tényezők, melyek az egyéni mobilitást meghatározó okainak tekinthetünk, hogyan befolyásolják az egyén által elért társadalmi pozíciót, az egyén iskolai végzettségét. 3. Loglineáris paradigma – (1970’) a módszer főképpen összehasonlító elemzésekre alkalmas; arra a kérdésre keresi a választ, hogy két ország vagy időszak mobilitási arányszámainak különbségeit csupán az eltérő strukturális adottságok okozzák-e, vagy pedig a származás és az elért helyzet közötti kapcsolat erőssége is különbözik. A gazdasági fejlődés, a társadalom struktúrája, a társadalompolitika képes-e a mobilitási esélyek alapvető egyenlőtlenségét módosítani. Ezek a módszerek nagymértékben segítik az eredmények számszerűsítését és ezáltal objektivitását, de mindegyik módszer valójában csak bizonyos kiinduló kérdésekre tud választ adni, más kérdések megvilágítását viszont hanyagolja. Célszerű pedig egy adott jelenséget, egy adott vizsgálatban gyűjtött adatokat többféle módszerrel elemezni, hogy teljes képet kapjunk róla.

24. Írja le a társadalmi rendszerek és a mobilitás összefüggéseit! A mobilitás nagyságát és irányát befolyásoló tényezők elméleteit két nagy csoportba sorolhatjuk (valójában a kétféle együtt jelentkezik). 1. gazdasági-társadalmi-politikai rendszer jellegében keresik a mobilitás fő meghatározó okát. a. Kasztrendszerű társadalmak – alig volt átlépési lehetőség; Indiában ma is b. Rabszolgarendszer – mérsékelt társadalmi mobilitás, rabszolgák felszabadulhattak c. Rendi társadalmak – nemcsak gazdasági, jogi, de öltözködési, viselkedési szabályok is elkülönültek. Fölfelé irányuló mobilitási csatornák: uralkodótól kapott címek, rangok; Papság, papi hivatás. d. Polgári társadalmak – osztályba tartozás alapja a magántulajdon, illetve annak hiánya; mobilitás jogi korlátai eltűntek e. Szocialista társadalmak – a mobilitási esélyek elvileg teljesen egyenlőek 2. struktúrákra, társadalmi-foglalkozási struktúrákra és annak változásaira, demográfiai adottságokra helyezik a hangsúlyt. Rámutatnak, hogy a gazdaságilag nem fejlődő társadalmakban a foglalkozási-struktúra változatlan maradt. Mobilitás társadalmi hatásai Marx: mobilitás társadalmi rendszer stabilizáló hatása: „minél inkább képes egy uralkodó osztály arra, hogy az elnyomott osztályok legjelentékenyebb embereit befogadja magába, annál szilárdabb és veszélyesebb az uralma” Weber: a társadalmi osztálynak egyik kritériuma, hogy azon belül az egyéni és a nemzedékek közötti mozgás könnyű és gyakori, kívülről bejutni vagy az osztályból kikerülni nehéz és ritka. Ezek szerint az osztály egyik kritériuma, hogy másokat „kizár” (closure).

25. Mutassa be Magyarország mobilitási jellemzőit az elmúlt évtizedekben! Nemzedékek közötti mobilitás: 1970-80’ években sem csökkent, kicsit nőtt. Ha a fiatalabb keresőket nézzük, akkor már kevesebb a mobilak aránya. 1992’ a 25-29 évesek mobilitása nagyobb, a társadalom zártabbá válása nem folytatódott. Okok: gazdasági fejlődés meggyorsulása, iparosítás, „szolgáltatási társadalom” irányába fejlődés. (Például: 1980’ szellemi foglalkozásúak aránya 28% - 1930-ban 7%) Rendszerváltás után: mobilitás csökkenés jelei a férfiaknál (gazdasági fejlődés lecsökkent); nőtt azonban az önálló kisiparosok és kiskereskedők rétege. Társadalmi mobilitás rétegenként: 1992 óta kevés idő telt el, hogy rétegenként kimutathatók legyenek a mobilitás lényeges változásai. A korábbi változási tendenciák azonban folytatódnak: - értelmiségen belül csökken a nem értelmiségi származásúak aránya - szakmunkásságon belül nő a többgenerációs munkások aránya - csökken a parasztszármazásúak aránya, és nő a munkásszármazásúaké a parasztságon belül (értelmiség és munkásság nagyobb elkülönüléséhez, parasztság-munkásság egymáshoz közeledéséhez vezet) 1990 után vezetők és értelmiségiek közötti távolság megnőtt. Vannak olyan tényezők, amelyek várhatóan a mobilitás növekedése irányában fognak hatni: társadalmi szerkezet nagyfokú átalakulása, magánszektor növekedése, közép- és felsőfokú oktatás kiszélesedése. Olyan folyamatok is jelentkeznek, amelyek a mobilitás csökkenése irányában hatnak: jövedelmi különbségek növekedése vagyon nagyobb szerepe a társadalmi pozíció átörökítésében magasabb tandíjak oktatási rendszer differenciálódása: „elit” – és „tömeg”-oktatás Mobilitási esélyek egyenlőtlensége: 1945 után a magyar társadalom nyitottabbá vált, de nem állítható, hogy a társadalmi származás hatása az életpályára megszűnt. Lényeges mobilitási különbségek maradtak fent (nőttek a vezető és értelmiségi pozíciókba való bejutás esélyének különbségei a férfiak esetében, viszont csökkentek a nőknél). 1993. mobilitásfelvétel loglineáris elemzése alapján a mobilitási esélyek nem változtak lényegesen; a gazdasági-társadalmi rendszer változása kevéssé befolyásolta a mobilitási esélyek egyenlőtlenségét. Más fejlett országokéhoz hasonlóan az iskolai végzettség a foglalkozási életpályát erősen meghatározó tényező. A szülői családhatása az életpályára elsősorban úgy érvényesül, hogy a kedvezőbb társadalmi helyzetű családok gyermekei magasabb iskolai végzettséget szereznek. Nemzedéken belüli mobilitás, elitcsere: 1970-80’ években a nemzedéken belüli mobilitás ritkábbá vált, egyre inkább az első foglalkozáskor valósult meg, és a továbbiakban nem változott a társadalmi helyzet. Különleges típus, amikor az egyén először elhagyja saját származási rétegét, s később visszatér oda = visszatérő mobilitás. Elitcsere: rendszerváltozások alkalmából bekövetkező csere. A társadalmi hierarchia csúcsán elhelyezkedő elitek mobilitásának vizsgálatát a szocialista korszak lehetetlenné tette. (1993 után gazdasági elit – 1988’ már értelmiségi elit) Társadalmi reprodukció vastörvénye (Szalai Erzsébet): aki a társadalmi hierarchia csúcsáról származik az többnyire ott is marad, aki pedig a társadalom alsó rétegeihez tartozott, az nagyrészt nem tud onnan kitörni. Belső vándorlás - Nemzetközi vándorlás: Az utolsó két és fél évtizedben csökkent a belső vándorlás, illetve megváltozott a vándorlások iránya is. 1995-ben Budapest és a többi város állandó vándorlási egyenlege negatív volt, a községeké pedig pozitív, tehát többen vándoroltak a községekbe, mint ahányan elvándoroltak onnan. Az északkeleti elmaradott megyékből való elvándorlás ma is folytatódik. A lakóhely-változtatások száma csökkent, az ingázóké nőtt. Az ingázók aránya nagyobb a férfiak, mint a nők körében, és a társadalmi rétegek közül a szakképzetlen munkás rétegekben gyakoribb. A legtöbb bevándorló 1990-ben érkezett, számuk azóta csökkent. A bevándorlás jövendőbeli mértéke nagymértékben függ a szomszédos országok gazdasági és politikai helyzetétől és Magyarország bevándorlási politikájától (letelepedési engedélyeztetés folyamata). A második világháború után jelentős számú magyar hagyta el az országot politikai okokból. 1956 után 200 ezren távoztak. 63 és 88 között 71 ezer ember hagyta el illegálisan az országot. 1953-89 között negyedmillió körüli volt az ország kivándorlási vesztesége.

26. Írja le a demográfiai átmenet elméletét! (első) A demográfusok felismerték, hogy a fejlett országokban a halandóság javulását előbb-utóbb követte a termékenység csökkenése (A. Landry - 1934). Notestein 1963: a halandóság hosszú távú javulását és az azt követő termékenységcsökkenést nevezzük demográfiai átmenetnek. Az elmélet szerint a demográfiai átmenet öt fázisa: 1. halálozási és születési arányszám igen magas 2. halandóság javulni kezd, a termékenység egyelőre változatlanul magas marad, a népesség gyorsan nőni kezd 3. halálozási arányszám csökken, de a születési arányszám is csökkenni kezd, a népesség növekedése továbbra is gyors 4. halálozási arányszám csökkenése lelassul, majd megáll, a születési arányszám tovább csökken, ezért a népesség növekedése lelassul 5. halálozási és születési arányszám, hasonlóan alacsony szinten stabilizálódik, a népesség növekedése megáll Az elmélet csupán nagy általánosságokban mozgó magyarázatokat adott a demográfiai átmenet okaira. A halandóság javulása – a gazdasági fejlődésnek, az életszínvonal emelkedésének következménye. A termékenység csökkenése – a modern gazdasági és társadalmi fejlődés, iparosodás, városiasodás, életszínvonal emelkedés, iskolai végzettség emelkedése. Mára a demográfiai átmenet minden fejlett országban végbement, a halandóság már csak lassan javul, a termékenység lesüllyedt egy olyan szintre, amely az adott halandóság mellett a legtöbb országban nem, vagy éppen csak biztosítja a népesség egyszerű reprodukcióját.

27. Milyen tendenciákat lehet kimutatni a 20. század második felében a népesedésben? (második demográfiai átmenet) A népesedési tendenciák közül ma világszerte a világ népességének igen gyors növekedése kelt figyelmet. Gyakran elhangzott és lehangzik, hogy a világ népességszáma a közeljövőben eléri azt a határt, amelyet a Föld még eltartani, élelmiszerrel ellátni képes, vagy hogy a nagy és növekvő népességszám a természeti környezet lerontásához, sőt teljes pusztításához fog vezetni, akár nemzetközi konfliktusokat eredményezve. 1994-ben 5,6 milliárd lehetett a becsült népességszám (1950 után kevesebb mint 40 év alatt megkétszereződött - 1950 után 2500 millióra becsülték). Népességnövekedés oka, hogy a halálozási arányszám csökkenését csak erős késéssel követte a születésszám csökkenése. Jelenleg úgy látszik, hogy majd minden országban elindult az élveszületési arányszám csökkenése, ezért a Föld népességének növekedési üteme az 1970 körüli 2,2 százalékról az 1980 években 1,7-re csökkent. Halandóság: XX. század közepétől kezdve a fejlődő országokban is csökkent a halandóság. Ez okozta a „demográfiai robbanásnak” nevezett jelenséget, vagyis, hogy a világ népessége eddig soha nem tapasztalt ütemben nőtt. Okok: csekély életszínvonal növekedés közegészségügyi intézkedések egészséges ivóvíz és csatornázás biztosítása Folyamatos javulás nem biztosított, az AIDS rohamos terjedése figyelmeztető jel, hogy a halandóság terén nem zárhatjuk ki váratlanul megjelenő tendenciák megjelenését sem (szexuális normák, társadalmi tényezők, kábítószer fogyasztás…). Termékenység: A termékenységcsökkenés kezdetének és a csökkenés gyorsaságának okaira kétféle magyarázatot találhatunk: - hagyományoktól való eltérés (szekularizáció) - gazdasági feltételek kedvezőtlen alakulása 1930’ az élveszületési arányszám mélyponton. Ezzel szemben a második világháború után megemelkedtek a termelékenységi mutatók. A Baby boom a legtöbb országban tartósnak bizonyult. 1965’ azonban minden nyugati országban hirtelen meredek csökkenési tendencia kezdődött, majd a az 1970’ évek második felében az egyszerű reprodukcióhoz szükségesnél lényegesen alacsonyabb szinten stabilizálódott a termékenység. A tiszta reprodukciós együttható 1,0-nál, a teljes termékenységi arányszám 2,1-nél alacsonyabb. Két eltérő magyarázat: közgazdaságtani magyarázatok szerint a csökkenés oka, hogy a gyermekek költségei gyorsabban emelkedtek, mint a belőlük származó hasznok és a családok jövedelmei. Nők emancipálódtak, megnőttek a foglalkozási karrierambíciók, a fiatal házaspárok fogyasztási igényei növekedtek; mozgékony, kötetlen életmód alakult ki, amelynek megvalósítását egy gyermek akadályozza.

28. Hogyan alakultak Magyarország halandósági viszonyai a 20. században, milyen okokat és következményeket lehet kimutatni a trend változásaiban? Évszázados távon javult a halandóság az 1873-as nagy kolerajárványtól. Nyers halálozási arányszám: 1876: 34,9 ezrelék; 1994: 14,3 ezrelék. (korösszetétel változása!) 1960-ig gyorsan javult a halandóság, 1966-os csúcsérték után azonban a férfiak születéskor várható átlagos élettartama lényegesen visszaesett. A nőknél is lelassult a javulás. Látványos romlást mutatnak a férfiak 30 éves korban várható élettartama, mert 1993-ban az 1960-as évekhez képest 4 évvel romlott, és ma az 1920-as évek szintjén áll. Csecsemőhalandóság alakulása: javult (1994-ben kevesebb, mint minden 80 csecsemő halt meg, 1891: minden negyedik) Nem-korcsoport szerint: Elsősorban a férfiaknál romlott (25 éves kortól felfelé minden korcsoportban, de főleg a 40-45 éves korcsoportnál). Haláloki statisztikák alapján: romlás fele magyarázható a szívkoszorúér betegség és agyérbetegségek romló halandóságával, a fennmaradó részt a májzsugorodás, tüdőrák, öngyilkosság és balest okozta halálozás növekedése idézte elő. (májzsugor ötszörösére, tüdőrák megkétszereződött). Nőknél szintén a szívkoszorúér-betegségek növekedése, majd a májzsugor, emlő- és vastagbélrák, öngyilkosság növekedése rontotta a halandóságot. Társadalmi rétegenként igen nagyok a halandóság különbségei, illetve a társadalmi-foglalkozási rétegek korösszetétele is nagyon eltérő. A rossz egészségi állapot és a korábbi halál elsősorban a fizikai foglalkozásúakat, azok között is a hátrányosabb helyzetűeket jellemzi. Nagy különbségek vannak a területi egységek között is; pl. Budapest kerületei között is. Ha a halandóság társadalmi okait próbáljuk feltárni, akkor az említett halálokok gyakoribbá válásának mélyebb okait kell kutatnunk. Májzsugorodás esetén az alkoholfogyasztás, tüdőrák mögött a dohányzást sejthetjük. Az agyvérzésnek és szívkoszorúér betegségeknek oka legtöbbször a magas vérnyomás. Magas vérnyomás okai? 1. nem megfelelő táplálkozás 2. munkahelyi egészségi ártalmak 3. lakókörnyezeti ártalmak 4. hajszolt munkavégzés, hosszú munkanapok 5. kevés szabadidő 6. társadalom többsége nem megy üdülni, regenerálódni 7. emberi kapcsolatok feszültséggel terhesek Egészségügyi ellátás rossz működése, ennek okai: 1. egészségügyre fordított kiadások aránya a nemzeti jövedelmen belül alacsony 2. egészségügyi intézmények nem érdekeltek, hogy a rájuk bízott forrásokkal a megfelelően gazdálkodjanak 3. a körzeti orvosok hajlamosak a szakrendelőbe irányítani a beteget – zsúfoltság 4. viszonylag alacsony orvosi fizetés -> hálapénz 5. alacsony ápolói, középszintűek fizetése -> ápolónőhiány 6.
az egészségügyi ellátásban mindenki elégedetlen, kiszolgáltatottnak érzi magát 7. társadalmi hierarchia magas fokán lévők egyenlőtlenül, kedvezőbben részesülnek, jobb ellátást kapnak.

29. Milyen fontosabb sajátosságokkal írható le a magyar termékenységi viszonyok alakulása a 20. században? Hogyan befolyásolta mindezt a társadalompolitika? 1880-as években még viszonylag magas élveszületési arányszám, majd gyors csökkenés, mely folytatódott az első világháború után is (1880: 45 ezrelék; 1930: 20 ezrelék). A második világháborút követően nem került sor a nyugat-európai és észak-amerikai gyermekhullámhegyhez hasonló hosszú és magas fellendülésre. Műviabortusz-tilalom 1954-ben 23 ezrelékre emelte az élveszületési arányszámot, de a következő évben ismét felgyorsult a csökkenés. 1962-ben 12,9 ezrelékkel a világ akkori legalacsonyabb élveszületési arányszáma hazánkban volt. 1980: 12 ezrelék, 1995: 11,0 ezrelék. A népesség egyszerű reprodukciójához (ahhoz, hogy a gyermekek nemzedékének száma azonos legyen a szülők nemzedékének számával) a mai magyar halandósági viszonyok közt kb 2,1-2,2 teljese termékenységi arányszámra lenne szükség (1993: 1,69). Csökkenési folyamatot azzal magyarázhatjuk, hogy a demográfiai átmenet 1945 óta végigfutott a magyar társadalom minden rétegén. A kétgyermekes családideál elterjedt (1930: 1/8 nőnél több, mint 6 gyerek; 1980: kevesebb, mint 2%-nál 4-nél több gyerek. Volt-e hatása az 1965-tel kezdődő népesedéspolitikának? Az egygyermekesek aránya a kétgyermekesek javára újra csökkenni kezdett. A nők iskolai végzettsége szerint számított termékenységi arányszámok azt mutatják, hogy a legalacsonyabb iskolai végzettségű kategóriák kivételével minden szinten emelkedett a nők gyerekszáma, azonban a házas nőknek a magasabb végzettségű és valamivel alacsonyabb gyermekszámú kategóriák felé történt eltolódása ellensúlyozta ezt a hatást. A családi pótlék emelése és a gyermekgondozási segély bevezetése a többi anyagi jellegű intézkedéssel együtt megállította az egyébként valószínűleg érvényesülő csökkenési tendenciát. Elfogadható az a hipotézis, hogy mind a két tendenciaváltozás az 1965-től bevezetett fokozatos családipótlék-emelésnek és az 1967-től bevezetett gyermekgondozási segélynek köszönhető (gyermekgondozási díj). Egybecseng a termékenység közgazdaságtani elméleteinek tételével, hogy a gyermekes családok relatív anyagi helyzetének javulása, vagy másképpen a gyermekekkel kapcsolatos kiadások csökkenésének a kívánt és megvalósított gyermekszámot növelő hatása van. Összeegyeztethető a termékenység szociológiai elméletével, hogy a gyermekszámra vonatkozó társadalmi normák nem egészen szigorúan egy bizonyos gyermekszámot kívánnak meg, hanem bizonyos „játékteret” engednek, amelyen belül a családok gyermekszámát befolyásolni lehet. Társadalompolitika: 1. csökkenteni az alkohol, kábítószer-fogyasztást, dohányzást; segíteni az egészséges táplálkozást, testedzést. 2. fontos érték legyen az egészség megőrzése 3. gondot fordítani a környezet védelmére, munkahelyi higiénére 4. egészségügyre fordított kiadások növelése 5. az egészségügyi kiadások, ellátások igénybevételében racionalitás 6. lakossági szükségletekhez jobban igazított ellátás Kiszámítható, hogy a jelenlegi termelékenységi szint fennmaradása esetén valamikor a harmadik évezred második felében fogy el teljesen a népesség (minden európai, nemcsak a magyar). Az alacsony gyermekszám másik középtávú hatása a népesség elöregedése. Mivel a gyermekek és a munkaképes életkorban lévő felnőttek száma csökken, a munkaképes életkoron túli idős nemzedék százalékos súlya a népességen belül megnő. Előállhat az a helyzet, amikor az idős korú népességnek fizetett nyugdíjak összege a nemzeti jövedelmen belül lényegesen megnő (kivéve, ha: a nyugdíjkorhatárt megemelik, vagy a nyugdíjak relatív értékét leszállítják). Valószínű továbbá, hogy az öregebb népesség gazdasági és társadalmi alkalmazkodó- és újítóképessége kisebb, mint a fiatalabbaké.

30. Az egyén életciklusának szakaszait és változását hogyan jellemezné? A következő életszakaszokat különböztetjük meg: 1. csecsemőkor, a születéstől az 1 éves korig 2. gyermekkor, az 1 éves kortól kb. 12 éves korig 3. a serdülőkor, 12 éves kortól 14-16 éves korig 4. az ifjúság, 14-16 éves kortól az iskolai tanulmányok befejezéséig, a kereső munkavállalásig, családalapításig 5. felnőttkor, nyugdíjkorhatár eléréséig 6. időskor, nyugdíjkorhatár fölött Ezek az életszakaszhatárok nem teljesen pontosak. Vannak akik további szakaszok megkülönböztetését javasolják: ifjúkor és felnőttkor közé ékelődő sajátos életszakasz: posztadoleszencia (utóserdülőkor). A 18. életévüket betöltött jogi értelemben felnőtté vált fiatalok közül egyre kevesebben kezdik el a kereső munkát, egyre többen szorulnak rá a szülők anyagi támogatására, tehát gazdasági-társadalmi értelemben gyermekstátuszban maradnak – sajátos ellentmondásos élethelyzet. P. Laslett angol történeti szociológus az időskort osztja két szakaszra: gazdasági aktivitás megszűnése utáni első időszakra, amikor az idős ember még testi erőinek és szellemi képességének birtokában van; illetve az igazi időskorra, amelyben a testi egészség és szellemi képességek hanyatlanak. Mindegyik életszakaszban más-más az egyén státusa, más-más szerepek betöltését várják el tőle. Némely társadalmakban ünnepélyes ceremóniák választják el egymástól a különböző szakaszokat (átmeneti rítusok pl. érettségi bizonyítvány, egyetemi diplomaosztás). A fejlett társadalmakban jobban elkülönülnek egymástól az egyes életszakaszok, és meghosszabbodnak a felnőttkor előtti és utáni egyes szakaszok. Újabban az iskoláztatás meghosszabbodásával a fiatalkor felső korhatára egyre kitolódik. Ennek következtében felnőtt, munkaképes és szexuálisan teljesen érett fiatal emberek hosszú ideig egy olyan szakaszban élnek, amelyben nem állnak előttük nyitva a felnőttkorral járó lehetőségek, és nem vállalhatják a felnőttkori kötelezettségeket. Ez lehet a fiatalok között tapasztalható elégedetlenségek egyik lényeges oka. Az idős emberek régebben sokkal később és fokozatosabban váltak ki a jövedelmet biztosító munkából, mint ma, amikor a nyugdíjazással többé-kevésbé egy csapásra abbahagyják az aktív kereső munkát. Ugyanakkor a várható élettartam meghosszabbodása következtében a nyugdíjazás után egyre hosszabb életszakaszra számíthatnak. A nyugdíjazással járó hirtelen szerepváltás lényeges problémákat okozhat, és az is ú feladatok elé állítja őket, hogy nyugdíjaséveiket olyan tevékenységekkel töltsék ki, amelyek számukra örömet szereznek, életüket értelmessé teszik.

31. Jellemezze a nők helyzetének változásait a nyugati világban! (munkaerőpiaci helyzet, oktatás, család stb.) Világszerte sok vizsgálatot végeznek a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségről, a „patriarchátusról”. Walby (1992) szerint az alábbi területeken nyomták el a férfiak a nőket: 1. háztartási munka (nagyrészt a nők feladata, férfiak alig vesznek benne részt) 2. kereső munka (a férfiak azonos munkáért több pénzt kapnak; a nők rosszabbul fizetett foglalkozásokban, munkakörökben dolgoznak; a férfiaknak nagyobb esélyük van magasabb pozíciókba jutni) 3. fizikai erőszak (a férfiak némelykor kihasználják fizikai erőfölényüket a nőkkel szemben, a házassági kapcsolatokban gyakran előfordul a fizikai bántalmazás) 4. szexuális kapcsolatok (a szexuális kapcsolatokban a férfiak igényei érvényesülnek) 5. kulturális intézmények (a kulturális életben a legnagyobb presztízsű pozíciókban igen alacsony a nők aránya) Chafetz szerint (1990) a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség gyökerei a makrotársadalmi struktúrákban vannak: minél élesebb a férfiak és nők közötti munkamegosztás, annál inkább képesek a férfiak a nőkhöz viszonyítva nagyobb jövedelmekhez jutni, és minél magasabb a férfiak jövedelme a nőkéhez képest, annál inkább vannak uralkodó pozícióban a mikroszintű kapcsolatokban, a házasságban, a családban. Blumberg szerint (1991) a nők gazdasági hatalmától, jövedelmétől függ, hogy mennyire vannak alávetett pozícióban a férfiakkal szemben. A fejlett országokban nőnek azok a munkaterületek, foglalkozásoknak az aránya, ahol a nők a férfiakhoz hasonló munkát végeznek és nagyobb esélyük van hasonló kereset elérésére. Az egyenlőtlenség okait mások a gazdaságon kívüli területeken keresik, pl. kultúra. Egyes kultúrákban a férfiak uralma és a nők alávetettsége a legalapvetőbb és megkérdőjelezhetetlen normák közé tartozik. A nőnek a családban szolgálnia kell férjét, a közéletben nem játszhat szerepet. A férfi kezdeményezheti a válást, a nő nem…. Megemlítendő a vallás szerepe. Speciális vizsgálati terület a nők alacsony fokú részvétele a politikai hatalomban, a kormányzati pozíciókban, a parlamentekben. (=”közéleti patriarchátus”). A nőmozgalmak megerősödése hozzájárulhat ennek mérsékléséhez. A skandináv országokat példaképpen szokták felhozni a nők és a férfiak közötti egyenlőség előrehaladására, a mohamedán kultúrájú társadalmakban viszont általában ma is erős a férfiuralom.

32. Milyen következményei lehetnek a jelenlegi népesedési folyamatoknak, amennyiben nem változnak az elkövetkezendő 50 évben? (gazdasági, politikai, társadalmi) És hogyan próbálják kezelni már most mindezt? (nyugdíj, aktív-inaktív arány) Az idős népesség helyzetével kapcsolatos szociológiai kutatási problémák elsősorban a népesség öregedésével, azaz azzal függnek össze, hogy az idősek aránya a fejlett társadalmakban megnőtt, és a következő évtizedekben várhatóan még tovább fog növekedni. A jelenleg érvényben levő nyugdíjrendszerek össze fognak omlani. Ezek ugyanis a legtöbb országban azon az elven működnek, hogy az adott évben az aktív népesség által befizetett nyugdíjjárulékból fizetik ki a nyugdíjakat. Ezt nevezik kirovó-felosztó nyugdíjrendszernek. A generációk közötti társadalmi méretű szolidaritáson alapul, mindaddig jól működik, amíg az egymást követő nemzedékek létszáma egyre nagyobb, mert ilyen esetben viszonylag sok nyugdíjjárulékot fizető aktív keresőre jut a nyugdíjban részesülő népesség. Felmerül a kérdés, hogy hogyan alakul az idős emberek életszínvonala. A legtöbb fejlett országban az idős embereknek az aktív keresők népességhez viszonyított anyagi helyzete fokozatosan javult, sőt az idős emberek átlagjövedelme egyre közelebb került az aktív életkorúakéhoz, továbbá az idős népességen belül csökkent a szegények aránya. Sok probléma merült fel az idős emberek egészségi ellátásával kapcsolatban is, különösen mivel az igen idős 80 és 85 éven felüli népesség aránya lényegesen emelkedik. Szociális, egészségügyi intézményekben való elhelyezésük igen drága. A nyugdíjazás után nagymértékben megváltozik az emberek napi időmérlege, több szabadidejük marad. Országonként lényegesek az eltérések a nyugdíjba vonulási életkor tekintetében és a nyugdíjazás utáni időfelhasználásban. A magyarországi nyugdíjkorhatár a legalacsonyabbak közé tartozik, ugyanakkor hazánkban gyakori a nyugdíjazás után végzett jövedelemszerző munka. A nyugdíjazási életkornak és a nyugdíjazás után végzett munkának nemcsak az idős emberek jövedelme szempontjából van jelentősége, hanem azért is, mert a munka egyik formája annak, hogy az időskorúak ne szakadjanak ki a társadalomból. A társadalmi integráció fenntartásának másik fontos útja a különféle közösségi tevékenységekben, társas összejövetelekben való részvétel.

33. Milyen változások okoznak problémát a fiatalok és gyermekek helyzetében a fejlett országokban és Magyarországon? A második világháború utáni első húsz-egynehány évben az ifjúság helyzete nem látszott problematikusnak. 1968 után kezdték azonban a fiatalok helyzetét alaposabban megvizsgálni. 1968 után felgyorsult az infláció, majd az 1973-as olajárrobbanást követő recesszió és a megnövekedett munkanélküliség, valamint a következő években beálló stagfláció (stagnáló gazdaság magas infláció mellett) terheit elsősorban a fiatalok viselték. A közép és felső iskolákból kikerülő fiatalok elhelyezkedési problémákkal küzdtek. A fiatalok kereseti lehetőségei is lényegesen elmaradtak a náluk idősebb felnőtt korosztályokétól. Az anyagi problémák megnövekedése következtében a fiatalok nagyobb nehézségekkel néztek szemben, ha megházasodtak és gyermekeik születtek. Megfordult a házasságkötési életkor fiatalodásának tendenciája, és egyre idősebb korban kötöttek első házasságot. A fiatalok gondolkodásmódja, normái és értékei kezdtek eltávolodni a felnőtt társadalométól. Kialakultak speciális fiatal szubkultúrák, amelyeknek tagjai különböző formákban elutasították a társadalom életcéljait és viselkedési szabályait. Ez élesítette a nemzedékek közötti konfliktusokat. Fiatalok egyik része politikai demonstrációkat szervez, másik része igyekszik minél magasabb iskolai végzettséget szerezni, gyorsabb karriert csinálni (yuppi = young upwardly mobile professional). A fejlett társadalmakban ma általában a fiatalság erős belső differenciálódása figyelhető meg: a kábítószer-fogyasztó szubkultúráktól a yuppie-kig, nehéz megmondani arányukat, és megjósolni, hogy milyen irányba fog az ifjúság helyzete és gondolkodásmódja változni. Magyarországon: Az iskolai végzettség szerinti összetétel nemzedékről nemzedékre való javulásának megállása. Az életkorral emelkedik az aktív keresők átlagos havi jövedelme (fiatal keresők viszonylag hátrányban); pályakezdéskor a magasabb végzettségűek és szakképzettek előnye csekély. Legsúlyosabb anyagi problémát a lakáshoz jutás okozta. A gyermekek relatív elszegényedése a fejlett országokban: Luxembourgi kutatás szerint a gyermekek, a gyermekes családok elszegényednek, elmaradnak az átlagos jövedelműek mögött. A gazdag országokban is sok a szegény gyermek és különösen hátrányos helyzetben vannak a volt szocialista országok. Magyarországon: A gyermekek a magyar társadalom hátrányos helyzetű, a szegénység által az átlagosnál jóval nagyobb mértékben veszélyeztetett csoportjai közé tartoznak. (ahol több gyermek van, a család keresőinek jövedelme több személy közt oszlik meg; a családi pótlék messze elmarad nemcsak a gyermek átlagos költségeinél, hanem a létminimum mögött is.)

34. Milyen okai lehetnek az autoriter rendszerek kialakulásának? Ismertesse az elméleteket! (frusztráció, személyiség, hatalmi, szocializáció) Adorno (1950) „autoritárius személyiség” kutatása az antiszemitizmus társadalmi és lélektani gyökereit próbálta feltárni. A frankfurti iskola tagjai között több mint kétezer amerikai fehér, középosztálybeli személyt kérdeztek meg részletes interjúterv szerint. A válaszokat három attitűdskálával mérték: antiszemitizmus skála etnocentrizmus skála politikai és gazdasági konzervativizmus skála Nyolcvan személlyel klinikai mélyinterjút és pszichológiai teszteket vettek fel. A fent említett három skála mellet egy „F” (fasizmus) skálát is készítettek, mely azt mérte, hogy a személy mennyire hajlamos fasiszta és antiszemita nézeteket magáévá tenni (mennyire potenciálisan fasiszta). A skála szerint a potenciálisan fasiszta személyiség jellemzői: 1. elfogadja a konvencionális értékítéleteket 2. kritikátlanul alárendeli magát a vezetőknek 3. agresszív azokkal szemben, akik nem hajlandók magukat kritikátlanul alávetni a vezetőknek 4. idegenkedik a gazdag érzelmi élettől, képzelettől, személyességtől, gyengédségtől 5. hajlamos a merev gondolkodásra 6. nagyra értékeli a férfiasságot, erőt, hajthatatlanságot 7. embergyűlölő, az embert alapvetően rossznak tartja 8. hajlamos azt hinni, hogy a társadalomban vad és veszélyes erők, összeesküvések uralkodnak 9. igen nagy figyelmet fordít a szexualitásra, más emberek szexuális „kielégítésére” A kutatók szerint ezen tulajdonságok szoros korrelációt mutatnak az antiszemita nézetekkel és az etnocentrizmussal. Eszerint a fasizmus egy személyiségtípus, amelyet az F-skála mér. Ezt nevezték autoritárius személyiségnek. A megkérdezett személyek gyermekkori emlékei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az autoritárius személyiség kifejlődésének oka a gyermekkori család sajátos, autoritárius nevelési stílusa. Az ilyen családban kevés az érzelmi melegség, főként az apa rideg, követelő és büntető személyiség, merev elveket fogalmaz meg és azoknak maradéktalan követését várja el gyermekétől. A gyermek egyrészt idealizálja apját és ezt az idealizálást átviszi a politikai és más vezetőkre is, másrészt tudat alatt ellenséges az apjával szemben, és ezt az ellenségességet hajlamos kivetíteni bizonyos kisebbségekre is. Eszerint minden társadalomban, ahol autoritárius nevelési elvek és gyakorlat érvényesülnek, élnek potenciális fasiszták és antiszemiták. Voltak akik kétségbe vonták, hogy a potenciálisan fasiszta személyiség és a konzervativizmus között korreláció lenne. A bírálatok ellenére az autoritárius személyiség vizsgálatának gondolatai ma is hatnak a szociológiában.

35. Ismertesse a magyarországi roma kisebbség helyzetét! (oktatás, munkaerőpiac, előítélet, szocializáció, diaszpórák) Két jelentős cigányvizsgálat (1971, 1993, Kemény; Havas-Kemény), melyekben azokat a személyeket tekintették cigánynak, akiket környezetük annak mondott. 71-ben (320 ezer) 3%-ra becsülték, 1994-ben 5%-ra a cigány lakosság százalékát. Mindkét vizsgálat szerint a cigány etnikumhoz tartozók az átlagnépességnél jóval hátrányosabb helyzetben vannak, és hátrányuk az idővel nőtt. A növekedés egyik fő oka, hogy sokkal kevesebben rendelkeznek kereső foglalkozással, sokkal többen vesztették el munkahelyüket (15-54 év közöttiek közül a férfiak 31, a nők 18%a volt foglalkoztatott). A rendszeres munkával nem rendelkezők egy része munkanélküli, másik része munkahelye elvesztése után visszahúzódott a munkaerőpiacról, vagy korábban sem rendelkezett munkahellyel. Mivel a háztartásokban az átlagosnál jóval kevesebb a rendszeres munkahelyi keresettel rendelkezők aránya és mivel a gyermekszám magasabb a roma családokban, az egy főre jutó jövedelem elmarad az átlagtól. Mind a munkanélküliség, mind a szegénység az átlagosnál jóval tartósabb. A kisebbségekkel szembeni előítéletek, sztereotípiák és diszkrimináció erősödnek, gyakrabban és élesebben nyilvánulnak meg. K. Postma (1996) kutatása nem igazolta ezt a hipotézist. 16 jó és 16 rossz tulajdonságról kérdezték meg a meginterjúvolt személyeket, hogy azok jellemzik-e a cigányokat (anyagias, barátságtalan, buta, antipatikus, agresszív, élősködő…). 1987-től 1992-re a jó tulajdonságok említése nőtt. Ugyanakkor a cigányoknál gyakrabban említették a rossz tulajdonságokat, mint a magyaroknál, tehát jól kimutathatóak a cigányokkal szembeni erős negatív vélemények. Az adatok ellentmondásossága miatt felmerülhet a kérdés, hogy a rossz és jó tulajdonságokra való rákérdezés megfelelő módszer-e az előítélet mérésére (világszerte használt vizsgálati módszer azonban). Levonható következtetés: A cigányokkal szembeni előítéletek az utolsó években némileg csökkentek, bár még ma is igen erősek.

36. Ismertesse a családok típusait Peter Laslett nyomán, és jelentőségüket a történelemben és ma, Európában és Magyarországon! Csoport: egyének olyan együttese, amelyet bizonyos közös ismérvek kötnek össze. Kiscsoport: azok a csoportok, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak. A család a társadalmi kiscsoportok egyike. Családnak nevezzük a szociológiában az olyan együtt élő kiscsoportot, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy leszármazás, más szóval vérségi (kivételes esetben örökbefogadási) kapcsolat köti össze. Statisztikai családdefiníció még szűkebb: csak a szülők és velük együtt élő nem házas gyermekeik, mely alapján 3 családtípust különböztet meg: házaspárt, házaspárt gyerekkel, egy szülőt gyerekkel. (=családmag, vagy nukleáris család) Házastárs: együtt lakó és a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó (étkező, tartós javakat közösen használó) embereke csoportja, akik általában, de nem szükségszerűen rokonok. Peter Laslett angol társadalomtörténész tipológiája (1972): 1. Nukleáris családi háztartások, ezekben egyetlen nukleáris család tagjai élnek együtt; 2. Kiterjesztett családi háztartások, a nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok (özvegy szülő, nem házas testvér) élnek együtt; 3. Több családmagból álló háztartások, több családmag él együtt, legtöbbször a szülők és házas gyermekük házastársával; több altípus: a. Törzscsalád-háztartás: szülők egyetlen házas gyermekükkel élnek együtt b. Házas szülőkből és több házas gyermekükből álló háztartás („nagycsalád”) c. Házas testvérek együttélése egy háztartásban 4. Olyan háztartások, amelyeknek tagjai közül senki sem tartozik ugyanazon családmaghoz (pl. két egyedülálló, nem házas unokatestvér együttélése egy háztartásban) 5. egyszemélyes háztartás Összetett háztartás: kiterjesztett és többcsaládos típus együttes neve. Konkrét, egyértelműnek tűnő felosztás, DE az együttlakásnak, együttes fogyasztásnak és az együttes gazdálkodásnak különböző fokozatai vannak. Egyszerűbb tipológia: hány nemzedék tagjai élnek együtt (egy, kettő, három és több nemzedék tagjaiból állhat a háztartás). Család funkcióinak változása: termelés: iparosodás előtti társadalmakban a családban folyt; ma a családon kívül; 1/3-át a mezőgazdasági termékeknek még ma is családi gazdaságokban állítják elő fogyasztás: ma is túlnyomórészt családi keretek között folyik, de a közösségi fogyasztás köre szélesedik gyermek szocializációja: nem csökkent; szinte pótolhatatlan szerepe; hiányát az állami gondozott gyermekek hátrányai igazolják felnőttek lelki támogatása: nőttek evvel kapcsolatban az igények; az egyén számára biztos szerető, megbecsülő háttért nyújt, illetve az idősek gondozása.

37. Mi a család öt funkciója és hogyan változott ezek szerepe? 1. 2. 3. 4. 5.

Termelési funkció: a család maga a termelőegység (parasztgazdaság, kisipari műhely). A családnak ez a funkciója a termelőszövetkezetek elterjedésével. Fogyasztási funkció: a fogyasztás túlnyomó részben a családban történt, a fejlett társadalmakban a fogyasztás növekvő része került a családon kívülre (pl. munkahely). Reprodukciós funkció: gyermekek szülése, népesség fenntartása nemzedékről nemzedékre nagyrész a család körében maradt, bár itt is pár gyermek házasságon kívül született, és ezek száma növekedett Felnőttek pszichés védelme: a mentálhigiénés és hasonló intézmények szerepe a felnőttek lelki védelmében nőtt. Gyermekek szocializációja: iskola átvette a szocializációs funkciók egy részét.

B.Berger és P.Berger (1984) a polgári családnak nincs semmilyen alternatívája, amely képes lenne a gyermekeknek felelős és autonóm személyiségekké nevelődését biztosítani; továbbá nem nyújt biztonságos és szerető környezetet a felnőttek lelki egészségéhez
Ch. Lach (1977) ezért nevezte a családot „menedék egy szívtelen világban” Giddens (1992) szerint a modern társadalomban eluralkodnak az instrumentális, vagyis csak meghatározott célt szolgáló kapcsolatok, ugyanakkor az embereknek változatlanul szükségük van intimitásra, amelyet csak a párkapcsolatokban és a családban találhatnak meg. Termelési és fogyasztási funkciók csökkenése azzal jár, hogy megerősödött a családtagok egymás közötti érzelmeinek fontossága. (korábbi házasságkötésnél döntő szerepet játszottak gazdasági szempontok, ma viszont a házastársak egymás iránti érzelmei játszanak szerepet – ue. Felbontásra igaz). Tehát az érzelmek jelentősége megnőtt! Viszont az érzelmek könnyebben változnak, így gyakrabban gyengülhet meg a házasságot összetartó leglényegesebb tényező (házasságok is meghosszabbodtak – várható élettartam növekedésével).

38. Ismertesse John Hajnal elméletét a család és házasság nyugat-európai és kelet-európai mintáit, valamint Magyarország helyét ebben a modellben! Házasságkötés: az a cselekmény, amellyel felnőttek házastársi kapcsolatot létesítenek egymás között. (ált. jogi cselekmény) Monogám házasság: egy férfi és egy nő házas együttélése Poligám házasság: egy férfinak vagy nőnek több házastársa van Poligínia: egy férfinak több felesége van Poliandria: egy nőnek több férje van Csoportházasság: több férfi és több nő él együtt közös házas kapcsolatban azonos neműek házassága Incestus: vérrokonok házasságának tilalma Endogámia: csoporton belüli házasság (falu, törzs, klán) Exogámia: csoporton kívüli házasság Homogámai: adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten etnikumon belüli házasságkötés Heterogámia: házastársak más-más osztály tagja Hajnal János: 1. az első házasságkötés életkora É-Ny-Európában a 19.sz.ban magasabb volt mint K-Európában = nyugati „késői” házasságkötési minta (ok, férfi akkor köthetett házasságot, ha önálló gazdasággal bírt, Trieszt-Szentpétervár vonaltól keletre viszont a szülői háztartások befogadták a házas gyermeküket/gyermekeiket. Több volt a kiterjesztett család és a több családmagból álló háztartás. Macfarlani szerint a késői házasodás és önálló háztartás elve összefüggött az individualizmus korai (középkori) kialakulásával Angliában; és ezáltal szerepet játszott abban, hogy a modern gazdaság és társadalom először Angliában alakult ki. 2. második világháború után NY-E. is fiatalodott házasságok, csökkent a hajadonok száma; 1960-tól ismét növekedett a házasságkötési életkor (gyakoribb h. előtti együttlét?) 3. megnőtt a házasságon kívül élők aránya 4. megnőtt a házasságon kívüli születések aránya 5. emelkedett a válási arányszám 6. egy szülő, egy gyerek arányszám nőtt 7. megnőtt az egyszemélyes háztartásban élők száma 8. csökkent a családok gyerekszáma

39. Milyen változások figyelhetőek meg a családban, házasságkötésben stb. az elmúlt néhány évtizedben, a nyugati országokban és Magyarországon? Tendenciák: 1. az első házasságkötés életkora É-Ny-Európában a 19.sz.ban magasabb volt mint K-Európában = nyugati „késői” házasságkötési minta (ok, férfi akkor köthetett házasságot, ha önálló gazdasággal bírt) 2. második világháború után NY-E. is fiatalodott házasságok, csökkent a hajadonok száma; 1960-tól ismét növekedett a házasságkötési életkor (gyakoribb h. előtti együttlét?) 3. megnőtt a házasságon kívül élők aránya 4. megnőtt a házasságon kívüli születések aránya 5. emelkedett a válási arányszám 6. egy szülő, egy gyerek arányszám nőtt 7. megnőtt az egyszemélyes háztartásban élők száma 8. csökkent a családok gyerekszáma Magyarország: A háztartások nagysága, átlagos taglétszáma csökken, bár a fiatalok lakáshoz jutási nehézségei miatt sok az olyan háztartás, ahol több rokon családmag él együtt. A háztartásnagyság csökkenés másik összetevője, hogy csökkentek a 3-4 gyermekes családok száma és nőtt a „házaspár gyermek nélkül” típusúaké. A nyers házasságkötési arányszám, az ezer fő népességre jutó házasságkötések száma a második világháború utáni első tíz évben általában 10 fölött volt, azóta lassan csökkent, 1995-ben már csak 5,2 volt (közepesnek számít a fejlett országok között). Az elvált nők házasságkötésének gyakorisága csökkent, bár a hajadonok és fiatal özvegyek arányszáma is csökkentek. A nők első házasságkötésének átlagos életkora ma is meglehetősen alacsony (1995: 22,2 év). Az első házasságot kötő férfiak átlagos életkora 25 év, a férjekfeleségek közötti átlagos korkülönbség 2,8 év. Nehéz pontos adatot kapni arról, hogy milyen gyakori a házasságon kívüli tartós együttélés (nem közlik a népszámlálókkal). A nyugat-európai tendenciáktól eltérően, ahol a házasságkötés előtti együttélés gyakori, Magyarországon elsősorban az elvált és özvegy nők élnek élettárssal. A nyers válási arányszám (ezer lakosra jutó válások száma) 1945 után emelkedett 1 fölé, 1995-ben 2,4. (a házasságok 46%-a előbb utóbb felbomlik). A válások száma azonban nem mutatja pontosan a ténylegesen felbomló házasságok számát, feltehetően elég nagy számban vannak olyan házaspárok, amelyek ténylegesen külön élnek, de jogilag nem váltak el.

40. Ismertesse P. Bourdieu felfogását és vizsgálati eredményeit az oktatási rendszerről, a társadalmi egyenlőtlenségek újratermeléséről! Oktatás: a társadalomban felnőttkorban bekövetkező szerepekhez szükséges ismeretek átadását a gyermekeknek és fiataloknak. Nevelés: a viselkedési normák megtanítása, a mögöttük álló értékek átadása, a személyiség fejlesztése. (~szocializáció fogalmával rokon, integrálódás a társadalomba) Az oktatási intézmények funkciói: 1. Ismeretek átadása - oktatás 2. Nevelés – személyiség fejlesztése 3. Fiatal nemzedékek integrációja a társadalomba P. Bourdieu francia iskolarendszer vizsgálata: az iskolák csak látszólag végzik a legtehetségesebb és legszorgalmasabb tanulók kiválogatását, a valóságban a vizsgaeredményekkel és a továbbtanulás irányításával, valamint az azonos szintű oktatási intézmények közötti igen erős differenciálódás révén rejtetten kijelölik a tanulók helyét a társadalomban, és a látszólag objektív követelményeik révén be is láttatják a tanulókkal, hogy csak arra alkalmasak, amire az iskolai eredményeik őket predesztinálják. P. Bourdieu szerint az iskolák a vizsgákon, az osztályozásnál a műveltségnek olyan elemeit értékelik, amelyeket a privilegizáltabb családok gyermekei otthonról hoznak magukkal, de amelyeket a hátrányosabb helyzetűek semmiképpen sem sajátíthatnak el az iskolában. Társadalmi egyenlőtlenségek újratermelése: a látszólag objektív kritériumok alapján igazságosan értékelő iskolák valójában rejtett társadalmi diszkriminációt érvényesítenek, és ezzel elősegítik a társadalmi pozíciók nemzedékről nemzedékre való átörökítését. Társadalmi mobilitás helyett társadalmi reprodukcióról szokás beszélni ebben az esetben. Az öröklött társadalmi pozíció nemzedékről nemzedékre való átörökítése a társadalomban érvényesülő alapvető törvényszerűség. (E szerint az oktatás legfőbb rejtett funkciója a társadalmi struktúra reprodukciója). Kulturális tőke (anyagi, társadalmi és kulturális tőkéket tipologizál): a szülői házban és baráti csoportban elsajátított kultúra olyannyira meghatározó, hogy az iskolai oktatás képtelen változtatni rajta. Ezt a kulturális örökséget nevezi Bourdieu kulturális tőkének. (A társadalmi különbségek a gyermekek nyelvhasználatában is erősen megmutatkoznak.) Hasonló eredmények: S. M. Miller és P. Roby (1974): bírálta a „papírkórságot”: bizonyos munkakörök, beosztások betöltéséhez egyre inkább szükséges bizonyos iskolai bizonyítványokkal rendelkezni. A bizonyítványokhoz való ragaszkodás megakadályozza a hátrányos helyzetű rétegek tagjainak társadalmi felemelkedését. Miller szerint számos munka elvégzéséhez nincs szükség a megkívánt végzettségre. Ivan Illich (1971): szerint az iskola, más szolgáltatóintézményekhez, például a kórházakhoz és a szociális gondozó központokhoz hasonlóan, a személyi, családi és kisközösségi autonómiát ássák alá, az egyes emberek kezdeményezőkészségét csökevényesítik el. Formális oktatás megszüntetése mellett érvel. Szerinte a jelenlegi kötelező tanterves és vizsgáztató rendszert a saját motivációra épülő tudásnak kell felváltania. Ennek az oktatási rendszernek három feladata lenne: 1. oktatási eszközöket bocsátani azok rendelkezésére, akik tanulni akarnak 2. elősegíteni a kommunikációt a tanulni vágyók közt, és azok között, akik szívesen átadják tudásukat 3. lehetőséget biztosítani azoknak, akik valamilyen társadalmi ügyben tudatni akarják a közvéleménnyel saját álláspontjukat. Oktatás szerepével kapcsolatos vitával párhuzamosan másik erősen vitatott kérdés az oktatás lehetősége és tényleges szerepe a társadalmi egyenlőtlenségnek, és különösen a műveltségbeli hátrányoknak kiegyenlítésében.

41. Milyen kérdéseket vetett fel a hatvanas években a Coleman-jelentés, és milyen válaszok születtek rá (oktatás-mobilitás, IQ, feketék helyzete) Oktatás szerepével kapcsolatos vitával párhuzamosan másik erősen vitatott kérdés az oktatás lehetősége és tényleges szerepe a társadalmi egyenlőtlenségnek, és különösen a műveltségbeli hátrányoknak kiegyenlítésében. Az az optimista nézet uralkodott, hogy az oktatás kiterjesztése és demokratizálása (különböző társadalmi osztályokból és rétegekből származó fiatalok továbbtanulási esélyeinek egyenlővé tétele) révén nagymértékben csökkenteni lehet a társadalmi különbségeket. Coleman-jelentés (1966) szolgáltatta a felfogás tudományos és empirikus megalapozását: A családi háttér és az iskola erősen befolyásolják az iskolai teljesítményt és azon keresztül a későbbi foglalkozási életpályát, mobilitást, életjövedelmet. - a különböző családi hátterű gyermekek, többek között a fehér és a fekete gyermekek erősen szegregálódnak az iskolában; a jobb módú fehér gyerekek jobb oktatást nyújtó, jobb infrastruktúrával rendelkező iskolákba járnak, minta szegény és fehér gyerekek, és ez egész későbbi életüket döntően befolyásolja. - az iskolák színvonala közötti különbségek kiegyenlítését, valamint a különböző családi hátterű és a fehér és fekete gyermekek „összekeverését” javasolják az iskolákban. Remélték, hogy az egyenlőtlenség a gyermekek későbbi életében csökkenni fog, hogy az oktatási reformok révén lényegesen csökkenthetők a társadalmi egyenlőtlenségek. 1970-es évek: fordulat az oktatás megítélésében; az oktatás igen keveset tesz a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítésében. Egy másik magyarázat nem a kulturális, hanem a genetikai öröklés hatását magyarázza. E szerint a családból hozott hátrányok kiegyenlítésének eredménytelenségét az magyarázza, hogy a hátrányosabb helyzetű családok gyermekei genetikai öröklés következtében alacsonyabb intelligenciájúak, ezeket a genetikai hátrányokat pedig lehetetlen kiegyenlíteni. A vita az intelligenciahányados öröklött és környezeti hatásokból, ezek között az oktatásból és nevelésből származó része körüli vitára szűkül. „Buszozás”: 1960-as évek: keveredést szolgálandó más-más övezetekben levő gyerekeket „összekevertek”. „head start” program: hátrányos helyzetű gyermekek speciális előkézése már az iskola előtt. Vita mellékága: fajok közötti állítólagos örökölt intelligenciakülönbségek. A. Jensen: feketék és mexikóiak intelligenciakülönbségeit az öröklődéssel magyarázta. Herrnstein és Murray – Haranggörbe – intelligencia megoszlása a népesség körében Gauss-görbéhez hasonló; szükségszerűen van a népességnek egy, az átlagosnál jóval alacsonyabb intelligenciájú része. Következtetés: Semmi biztosat nem tudunk arról, hogy az öröklésnek és a környezetnek mekkora szerepe van az intelligenciaszint meghatározásában. Kétséges az is, hogy az intelligenciatesztek valóban az intellektuális képességeket mérik-e, vagy azoknak csak valamilyen felszíni megnyilvánulását, bizonyos feladatok megoldására való képességet (Kamin 1974) Továbbá bizonyos kor után már nem lehet az intelligencián belül az öröklés és a környezet hatását különválasztani.

42. Ismertesse Polányi Károly gazdasági rendszereit! Polányi Károly fő tétele, hogy a gazdaság nem a társadalomtól függetlenül, hanem a társadalomba „beágyazottan” működik. A piaci rendszer és a kapitalizmus jövőjét azért látta veszélyeztetve, mert úgy ítélte meg, hogy ezek fokozatosan megsemmisítik a társadalom emberi és természetes szubsztanciáját. A gazdasági aktor motivációinak elméleti kérdésével párhuzamosan merül fel az a makroszintű kérdés, hogy milyen mechanizmusok alapján működik a gazdaság. Polányi Károly szerint a gazdaság 3 mechanizmus alapján működik, ezek a kölcsönös adományok, ajándékok (reciprocitás) (Trobriand-szigetek Malinowski által leírt kulakereskedelme) termékek központi begyűjtése és elosztása (redisztribúció) (XVIII. Századi Dahomeyi királyság) piac (kapitalista gazdaság). Mindhárom forma érvényesül egymás mellett a mai társadalmakban. Családtagok és barátok között nagy szerepe van az ajándékozásnak, a kölcsönös segítségnek. A jóléti rendszer redisztribúciót valósít meg. A piac érvényesül egy bizonyos fokig a legszigorúbb tervezés idején is.

43. Mit jelent a „Homo Oeconomicus” és a „Homo Sociologicus”, mely iskolák kapcsolódnak a kétféle megközelítéshez? A gazdaságszociológiában aktuális a kérdés, hogy az egyén milyen motivációk alapján dönt és cselekszik – „gazdasági élet szereplőinek motivációi”: milyen indítékok, megfontolás alapján dönt és cselekszik a gazdálkodó ember mint munkavállaló, vállalkozó, fogyasztó. Ezen a területen nyilvánul meg a leghatározottabban a közgazdaságtan és a szociológia emberképe közötti különbség (homo oeconomicus – homo sociologicus). Homo oeconomicus: teljes mértékben individualista, csak a saját hasznát keresi, senki mással nem törődik. Homo sociologicus: közösségi ember, mert egyetlen célja, hogy megfeleljen a közössége elvárásainak, normáinak. Homo Oeconomicus Adam Smith: politikai gazdaságtani elmélete. Max Weber: „célracionális” viselkedés fogalma Mai közgazdaságtan és szociológia két ellentétes iránya: Chichagói iskola: házasságkötési és gyermekvállalási döntéseket is a haszon maximalizálására törekvő racionális motívumokkal magyarázzák Választási és általában politikai magatartást is a haszon maximalizálására való törekvésre vezetik vissza.

Homo Sociologicus Durkheim: nem az önérdek, hanem normák által vezérelt ember. Dahrendorf (1958) Max Weber: „értékracionális” viselkedés fogalma

Gazdasági viselkedésben is kimutatják a nem racionális motívumok együttesét: H. Simon: „korlátozott racionalitás” elmélete: gazdasági döntéseknél a racionalitás nem érvényesül teljese mértékben, hanem csak bizonyos korlátok között és ezeket a korlátokat a társadalmi feltételek határozzák meg.

A. Sen indiai-amerikai közgazdász-filozófus Weberéhez hasonló szintézist próbált megfogalmazni, háromféle indítékot megkülönböztetve az emberek viselkedésében: 1. önzés 2. szimpátia – altruizmus, nemcsak a saját jövedelme, de mások jóléte is érdekli 3. elkötelezettség – döntésekor nincs tekintettel annak következményeire, hanem kizárólag bizonyos elvek, értékek megvalósítása vezeti. S. Lindenberg (1990) – „Homo Socio-eoconomicus”: az egyén racionálisan választ bizonyos döntésialternatíva-tartományon belül, de ennek a tartománynak a határait az adott társadalomban elfogadott és az egyén által követni kívánt normák és értékek határozzák meg. (= nem kívánja hasznát, nyereségét olyan cselekvésekkel növelni, amelyek ellentétben állnak a normákkal és értékekkel). Sum: az ember bizonyos tevékenységeiben és bizonyos határok között homo oeconomicusként viselkedik, más területeken általában félreteszi az individualista racionalizálást, és erkölcsi értékek, a más emberek iránt érzett szolidaritás alapján dönt.

44. Mi jellemzi a bürokratikus szervezeteket Weber szerint? Max Weber párhuzamosan oktatta egyetemi tanárként a szociológiát és a közgazdaságtant. Elsősorban a gazdasági élet társadalmi feltételei érdekelték. E feltételek között a termelési viszonyok mellett igen nagy súlyt fektetett a tudati viszonyokra. A tudati viszonyok területén a racionalizálódás a termelési viszonyok területén a bürokrácia állt kutatásainak középpontjában. Weber fogalmazta meg azt a tézist, hogy a modern fejlődés egyik legfontosabb jellemzője a szervezetek fokozódó bürokratizálódása. Ez azt jelenti, hogy a szervezetek méretei nőnek, a nagy szervezeteket egyre inkább bürokratikusan igazgatják, és egyre több ember dolgozik bürokratikus szervezetekben, sőt a modern ember életének egyre nagyobb része telik el bürokratikus szervezetekben. Bürokrácia jelentései: 1. Munka szakismereteken alapuló munkamegosztás szerint szerveződik 2. A bürokratikus szervezetekben egyértelmű hierarchia van, pontos szabályok mondják meg, hogy ki kinek adhat utasítást, ki kinek tartozik engedelmességgel. 3. Pontos szabályok szerint történik az előrelépés 4. Az ügyintézésről írásos dokumentumok készülnek. 5. A bürokraták teljes munkaidős állásban és kereset fejében dolgoznak. 6. A bürokratikus ügyintézésben a kapcsolatok személytelenek. Weber szerint a bürokrácia fejlettebb, racionálisabb szervezési és ügyintézési forma, mint a korábbiak. (pl.: feudális monarchiák ügyintézése, ahol az államhatalom képviselői többnyire nem fizetésért dolgoztak; tetszésük szerint döntöttek; személyi szempontjaikat érvényesítve; a munkakör ellátásához nem volt szükség speciális szaktudásra.) Weber és szociológia kutatások által feltárt hátrányai a bürokráciának: 1. Természetében rejlő alapvető tendencia, hogy növekedésre törekszik: minél nagyobb a beosztottak száma, annál nagyobb a bürokratikus vezető tekintélye 2. az előlépetési szabályok ahhoz a képtelen helyzethez vezethetnek, hogy mindenki addig emelkedik a hierarchiában, míg olyan szintre nem jut, ahol már nem tud megfelelni a feladatnak. 3. A szervezet eredeti célja helyett saját bürokratikus céljait követi, maga a működés válik céllá. 4. A bürokráciában „benne van” az oligarchizálódási tendencia. 5. Mindezekért a bürokratikus szervezetek merevekké válnak. Bürokratikus szervezetekkel kapcsolatos további szociológiai probléma, hogy hogyan lehet a bürokrácia előnyeit biztosítani úgy, hogy hátrányait elkerüljük. A bürokrácia hátrányos jellemzőinek ellensúlyozását a gazdaságszociológusok egy része a munkásönkormányzattól, annak kiterjesztésétől reméli. Szervezet: az emberek többé-kevésbé személytelen kapcsolatokra épülő nagyobb csoportja, amelyet konkrét cél megvalósítására hoznak létre. A szervezetnek struktúrája van, tehát szabályozza tagjai tevékenységét (formális szervezet). Informális szervezet estén a tagok közötti kapcsolatokat nem formálisan szabályozzák, hanem íratlan szabályok, normák irányítják. A modern ember egész életében szervezetekkel találkozik, szervezetekben születik (kórház), tanul (iskola), keresi jövedelmét (vállalatok). Intézmény: az emberi tevékenységek bizonyos területére vonatkozó normák és értékek együttese, amelyek előírják, milyen viselkedést várnak el a társadalom tagjaitól e tevékenységekben. Intézmény például az egyetem mint olyan, az egyetemi oktatóktól, hallgatóktól elvárt viselkedési normák együttesen. Bürokrácia: olyan szervezet, amelyben az ügyintézés pontosan meghatározott szabályok szerint történik.

45. Ismertesse Taylor és Mayo eredményeit a munkaszervezésben! A munkaszociológia egyik központi kérdése, hogy mitől függ a munka termelékenysége, hogyan lehet azt növelni. F. W. Taylor - tudományos munkaszervezés módszerének kidolgozója (XIX-XX. századforduló USA - mérnök). - Az ember és a gép együttesét úgy kell kialakítani, hogy a munkásnak minden munkatevékenységét, szinte minden mozdulatát tudományosan kell megtervezni, hogy minél kevesebb legyen a fölösleges munkaelem,- mozdulat, így minél kevesebb legyen a munkatevékenységek közötti üres idő. - A gépeket és szerszámokat hasonlóképpen gondos tanulmányozás alapján úgy kell kialakítani, hogy kezelésük, használatuk a lehető legkönnyebb legyen (legtöbb területen szalagrendszerű termelést alkalmaztak). Termelékenységet lényegesen növelték, béreket emelni lehetett. Hol? - Henry Ford autógyáraiban, Sztálin – sztahanovista mozgalom is elveire alapult. Mayo – 1920 évek vége USA (Western Electric hawthorne-i üzem)– munkatermelékenység javítását alátámasztani kívánó vizsgálatok. „Human Relations” – emberi kapcsolatok irányzat alapja. Kísérlet: műhely világításának megváltoztatása – hogyan befolyásolja a termelékenységet. Kísérleti és kontrollcsoport termelékenysége is nőtt (kís.cs.-változtattak a fényen, kontroll cs.-nem vált.). Valamilyen tényező tehát a munka termelékenységének növekedését okozta, de ez nem lehetett a világítás változtatása. Ezután egy kís. cs.-nál a munkaidő hosszát változtatták (beosztást, rövid-hosszú szüneteket, növelték, csökkentették), a termelékenység szinte minden változtatás után nőtt, még akkor is amikor visszaálltak a korábbi időbeosztásra. Mayo következtetése: Nem a tárgyi munkakörülményektől és nem a munka megszervezésétől függ, mint inkább attól, hogyan érzik magukat a munkások a munkahelyen. Mayo szerint első sorban az, hogy a munkások úgy érezték odafigyelnek rájuk, a kívánságaikra, törődnek velük, ennek következtében csoportöntudatuk is erősödött üzemvezetés és munkások közötti emberi kapcsolatok, a munkacsoporton belüli emberi kapcsolatok határozzák meg a munkateljesítményt fontos a munkatársak közötti informális csoportkapcsolat, mert ezekben alakulnak ki a munkavégzésre vonatkozó normák, melyek előírják, hogy milyen intenzitással kell és szabad dolgozni. Mayo javasolta „tanácsadók” alkalmazását, akikkel a munkások megbeszélhetik problémáikat. A Taylor és Mayo nézeteiből levezethető gyakorlati javaslatok a munka megszervezésére vonatkozóan nyilván erősen különböznek. A munkaszociológia vizsgálatok egyik témája azóta a munkahelyi informális csoportok megismerése és a munkahelyek emberi kapcsolatainak javítása.

46. Mi az autonóm munkacsoport, munkás önigazgatás, és hogyan valósult meg Magyarországon? Autonóm munkacsoport: feladatot nem az egyes munkások kapják, hanem egy teljes munkacsoport, annak tagjai saját elgondolásaik alapján osztják szét és szervezik meg a munkát. A munkások az autonóm csoportokban nemcsak elégedettebbek, hanem a munka termelékenysége nem csökkent, inkább nőtt (HéthyMakó 1981). (Eredete: Ipari munkások a munkájukkal való elégedettsége csökkent, és ennél is több mindennapi tapasztalat mutatta a gépmunkával, különösen a szalagszerű szervezett munkával szembeni elégedetlenséget; elsősorban Svédországban történtek kísérletek más munkaszervezési formák bevezetésére, mint pl. az autonóm munkacsoport) Munkás önkormányzat: vállalati tanácsoknak munkás tagjai vannak. Működésükről ellentmondó vizsgálati eredmények: vállalati vezetési és döntési újítás sehol sem csökkentette a vállalatok teljesítményét, sőt ezek hosszútávon javultak. Az 1980-as években, Lengyelországban megjelent elemzés szerint az önigazgatást nem sikerült megvalósítani. Magyarország Második gazdasághoz hasonló jelenség volt az úgynevezett vállalati gazdasági munkaközösségek (vgmk) tevékenysége. A vgmk-k a vállalatok alkalmazottainak és munkásainak kisebb-nagyobb csoportjai voltak, akik szerződést kötöttek a vállalatokkal bizonyos munkafeladatok elvégzésére, melyeket munkaidőn kívül, de többnyire a vállalat eszközeivel, üzemeiben végeztek. A munkáért a vállalattól fizetést kaptak, amelynek elosztása a vgmk belső ügye volt. A vgmk autonóm munkacsoport volt. Képviselőik és a vállalati vezetés megegyezett az elvégzendő munkáról, a tagok egymás között osztották fel a feladatokat, nem volt „főnök”, rugalmas munkamegosztás volt. (sok műszaki újítás született, mert jó feltételeket teremtett a munkások kezdeményező- és alkotókészségének érvényesüléséhez). A rendszerváltás előtti utolsó években részben spontán módon, részben a kormányzat ösztönzésére megindult a többé-kevésbé magánvállalkozási formák szaporodása is. Gazdaságszociológusok előtt az a kérdés merült fel, hogy ki fog-e ebből fejlődni egy valódi magánszektor. Az 1982 jan. 1. óta engedélyezett kisvállalkozási formákról (gazdasági munkaközösség, vállalati gazdasági munkaközösség, ipar és szolgáltató csoportok, stb.) Laky Teréz kimutatta, hogy bár sokan dolgoztak bennük, de a vállalkozások elterjedését alig segítették elő, mert nagy részük csak kis létszámmal működött (2-6 fő), továbbá tőkeszegények voltak, jövedelmeikből alig ruháztak be (bizonytalan feltételek).

47. Mi jellemzi a munkaerőpiacokat és a munkanélküliséget? Munkaerőpiacok: erősen szegmentáltak. Külön munkaerőpiaca van a férfiaknak és a nőknek a rendszeres teljes munkaidőt kínáló nagyvállalatoknak – részmunkaidős, bedolgozós hazai munkaerő iránti kereslet – külföldi, vendégmunkásokat előnyben részesítő Következmények: Munkásosztály egyik része viszonylag magas béreket ér el és nem fenyegeti a munkanélküliség; míg a másik részének foglalkoztatása állandóan bizonytalan, és sokkal alacsonyabb béreket tudnak elérni. Munkanélküliség: első empirikus szociológiai adatfelvételek az 1930-as években foglalkoztak a munkanélküliséggel. Az empirikus szociológia születése egybeesett a nagy világgazdasági válsággal (1929-től), amelynek következtében a munkanélküliség Észak-Amerikában és Európában a munkanélküliség hirtelen nagyra nőtt. A szociológiai vizsgálatok alapján a nehéz anyagi helyzet mellett további súlyos következményei is voltak a munkanélküliségnek. a munkanélkülivé váltak elvesztik azt a tevékenységet, amely életük közvetlen célja, életük értelmét adja ezáltal elvesztik önbecsülésüket családon belüli helyzetük megrendülhet anyagi és lelki válságok különböző deviáns viselkedéseket eredményezhetnek, vagy szélsőséges politikai mozgalmak indításához. A II. VH alatt és után a munkanélküliség iránti szociológiai érdeklődés lecsökkent. Keynesi gazdaságpolitika: az állam a pénzmennyiségen és az állami beruházásokon keresztül úgy alakítja az összkeresletet, hogy az ne maradjon el a javak és szolgáltatások összkínálatától, úgyhogy elkerülhető legyen a gazdasági depresszió és a nagy tömegű munkanélküliség. Beveridge-i szociálpolitika: a második világháború alatt W. Beverigde angol liberális politikus által kidolgozott szociálpolitika, amely gondoskodik arról, hogy a társadalom egyetlen tagja se kerüljön lényegesen hátrányos helyzetbe. (látszólag megoldották a tömeges munkanélküliség problémáját). Az 1980-as évektől újra nőtt a munkanélküliség a fejlett kapitalista országokban. A tartós munkanélküliség leszegényedéshez és a társadalomból való kiszakadáshoz vezethet. Nincs általánosan elfogadott közgazdaságtani vagy szociológiai magyarázata a munkanélküliség megnövekedésének. Azt meg lehet állapítani, hogy a szakképzetlen munkások, az alacsony iskolai végzettségűek, a vendégmunkások, a kisebbségek tagjai között az átlagosnál lényegesen nagyobb a munkanélküliség. Egyes országokban igen magas a fiatal felnőttek munkanélkülisége is. Fontos, de nem kellőképpen tisztázott kérdés, hogy az emberek munkanélkülisége mennyire tartós. Ha ugyanis tartós a munkanélküliség, akkor az érintettek nem csak elszegényednek, hanem ki is szakadhatnak a társadalomból, és reményvesztettekké válhatnak. Informális gazdaság: többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenység, amelyek nem jelennek meg a nemzetijövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét. (háztáji, kis javítási munkák…)

48. Ismertesse a második gazdaságot Magyarországon az elmúlt évtizedekben! Informális gazdaság: többnyire kismértékben folytatott gazdasági tevékenység, amelyek nem jelennek meg a nemzetijövedelem-számításokban, de növelik a társadalom jólétét. (háztáji, kis javítási munkák…) Szürke gazdaság: azok a gazdasági tevékenységek, amelyek nem kifejezetten tiltottak, de a személyi jövedelemadó alól való kibújás miatt nem is teljesen legálisak. A nemzeti jövedelemből ezért kimaradnak. Értéket termelnek, a társadalom tagjainak jólétét növelik. Fekete gazdaság: a jólétet nem növelő, kifejezetten illegális, bűnözés jellegű haszonszerző tevékenységek. Második gazdaság: Magyarországon az 1980-as években vezették be a fogalmat (Gábor-Galasi 1982). A jövedelem-kiegészítés céljából végzett olyan legális melléktevékenység, amelyek a társadalom jólétét növelik. Ide soroljuk a háztáji és kisegítő gazdálkodást, a főmunkaidőn kívüli ipari és szolgáltatási munkát, a magánlakás-építésbe és –karbantartásba fektetett családi, továbbá a vállalati gazdasági munkaközösségekben és más hasonló formákban végzett munkákat. Nem tartozik ide a főfoglalkozású magánszektor, a háztartási munka, a borravalóból származó jövedelem és az illegális tevékenység. (Rendszerváltás után ez a fogalom már nem alkalmazható!) A gazdasági mechanizmus reformja utáni évtizedekben sokaknak úgy tűnt, hogy Magyarországon kialakulóban van egy sajátos „kettős gazdaság”, amelyben a szocialista szektor együtt él egy kis gazdálkodó egységekből álló magánszektorral. A kormányzat a második gazdaságot kezdetben eltűrte, majd 1972 után rövid ideig megpróbálta visszaszorítani, végül az 1980-as években kifejezetten ösztönözte, mert tőle várta a válságjelenségek enyhítését. A második gazdaság először a mezőgazdaságban alakult ki (a magyar társadalom közel fele olyan háztartásban élt, amelyiknek volt háztáji gazdasága). Az 197-es évek végétől kezdett elterjedni az ipar és szolgáltatások területén is. Ezek a tevékenységek meglehetősen alacsony óránkénti jövedelmet eredményeztek, de a nagy időráfordítás miatt mégis lényegesen hozzájárultak a családok jövedelméhez. A második gazdaságból származó jövedelmek mérése: nehéz pontosan (definíció sem pontos) Következtetések (ötévenkénti háztartásijövedelem-felvételek alapján): - 1967-től csökkentek, - 1980-aséveken ismét nőttek, - 1987-ben a családi jövedelem 1/5-e Változások oka: mezőgazdasági második gazdaságból származó bevételek csökkentek, nem mezőgazdaságiak viszont nőttek. Időmérleg-felvételek alapján következtethető, hogy a második gazdaságban felhasznált összes munkaidő aránya nagyobb az összes munkaidőn belül. A nemzeti jövedelemnek legalább egyötöde, egynegyede a második gazdaságból származott. Tardos Róbert (1980) – a magyar lakosság 60%-a a család anyagi helyzetén többletmunkával javítana. 1980-ig a második gazdaság a jövedelemegyenlőtlenségek csökkenéséhez járult hozzá (szegényebb háztartások részt vettek a termelésben); 1987 után változás jelei: magasabb jövedelmű családok vesznek részt inkább a második gazdaságban (egyenlőtlenségek nőnek)

49. Ismertesse Weber legitim uralom típusait! 1.

2.

3.

Tradicionális uralom: a hatalomnak alávetettek azért fogadják el legitimként a hatalmat birtokoló személy hatalmát, mert az a hagyományokon alapul. Ilyen volt általában a királyok hatalma a középkorban, aki legtöbbször meghatározott örökösödési rend szerint örökölte királyi méltóságát. Ezt némelykor az a hit is alátámasztotta, hogy a király „isten kegyelméből”, isten akarata következtében uralkodik. Voltak uralkodók, akik magukat istenként tiszteltették, elfogadtatták az alattvalóikkal, hogy ők isteni lények. A modern társadalmakban csak egész csekély a tradicionális uralom szerepe. Karizmatikus uralom: legitimitás alapja az uralkodó személyisége, az alattvalóknak az a meggyőződése, hogy az uralkodó annyira bölcs, bátor, jó vagy igazságos ember, hogy ennek alapján teljesen jogosult az uralomra. Karizmatikus uralkodók: Gandhi, Kossuth Lajos, Julius Ceasar, Napóleon, Hitler, Sztálin. (némelyek szolgálatot tettek alattvalóiknak, némelyek katasztrófákba vitték őket). Racionális-legális uralom: az uralkodó hatalma azon alapul, hogy az adott társadalomban elfogadott alkotmányjogi szabályok szerint kerül uralomra, és az érvényes jogszabályoknak megfelelően, azokat semmilyen esetben sem sértve gyakorolja uralmát. A többpártrendszerű demokratikus társadalmakban egymást követő miniszter-elnökök és kormányok uralma ebbe a racionális-legális típusba tartozik. A racionális-legális uralomnak történeti példák szerint sok korlátja van, nagyon sok kívánatos célt nem képes elérni, de nagyobb valószínűséggel teszi lehetővé a katasztrofális hibák elkerülését, mint a karizmatikus uralom.

További fontos fogalmak: Állam (Weber): az a politikai intézmény, amely egy pontosan körülhatárolt területen egyedül alkalmazhat kényszert. Az állam vethet ki adókat, börtönözhet be bűnözőket, üzenhet hadat más államoknak stb. Kormányzat: azokból az egyénekből áll, akiknek joguk van állami hivataluk folytán erőszakot alkalmazni. A különbség az állam és a kormányzat között, hogy az állam tartósan fennmarad, míg a kormányzatban részt vevő személyek előbb-utóbb kicserélődnek. Politika: a társadalom tagjainak és csoportjainak arra irányuló tevékenysége, hogy az állami döntések meghozatalára feljogosító pozícióba jussanak, ezeket a pozíciókat megtartsák, vagy legalábbis ezeket a döntéseket befolyásolhassák, vagyis a hatalomhoz jussanak, illetve a hatalmat megtarthassák. Hatalom: olyan viszony, amelynek keretében a hatalmat birtokló személynek módja van arra, hogy a hatalmának alávetett személyeket arra bírja, hogy szándékainak megfelelően viselkedjenek, akár egyetértenek az utóbbiak ezen szándékkal, akár nem. Legitim hatalom, uralom: a hatalomnak alávetettek elfogadják a hatalom birtokosának hatalmát; hogy szándékait szolgálják, hogy a hatalmat birtoklónak az utasításait végre kell hajtaniuk.

50. Írja le röviden az időmérleg vizsgálatok lényegét! Az életmód kutatásának sokféle módszere lehetséges: az utolsó 20 évben különösen tért hódított az időmérleg-technika. Bár már régebben is voltak ilyen vizsgálatok, a módszer kidolgozása és elterjedése a Szalai Sándor vezette 1965-66. évi nemzetközi időmérleg-felvételhez fűződik. Lényege: a megkérdezett személyek mintegy naplót vezetnek a megelőző napról vagy hétről; feljegyzik, hogy a nap különböző szakaszaiban milyen tevékenységeket végeztek, hol tartózkodtak, kivel voltak együtt. Ennek alapján össze lehet állítani a „nap 24 órájának” időbeosztását, időmérlegét, és az egyes emberek adatai alapján ki lehet számítani a férfiak, nők; fiatalok és idősebbek; munkások, parasztok, szellemi foglalkozásúak stb. átlagos időbeosztását. Az adatfelvétel feldolgozásánál kiszámított 3 alapvető mutatók: 1. a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő, tehát a napi 24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek és helyszínek, tartózkodási helyek között (pl. a háztartási munka átlagos ideje) 2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya (pl. adott napon moziban jártak aránya) 3. azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységekben a vizsgált napon részt vettek (pl. azoknak átlagos tömegközlekedési ideje, akik a vizsgált napon tömegközlekedési eszközön utaztak). A megkülönböztetett tevékenységek száma az időmérleg-felvételekben 30-80 között szokott mozogni. Kategóriák: 1. Fiziológiai szükségleteket szolgáló tevékenységekkel töltött idő (alvás, étkezés, higiénia, öltözködés, passzív pihenés) 2. Társadalmilag kötött tevékenység – munkával töltött idő (háztartási munka, bevásárlás, gyereknevelés, tanulás és az ezekhez kapcsolódó közlekedés) 3. szabadon megválasztható tevékenységek időtartama (kulturális tevékenységek, házas élet, testedzés, stb.) Az életmód vizsgálat keretében szokás a tárgyi környezetet (lakásban levő festmények, könyvek, hangszerek, stb. számát és minőségét is vizsgálni). Sok információt adhat az életmódról a fogyasztás hosszabb időtartamra kiterjedő vizsgálata.

51. Mi jellemzi a „normákat”? A kultúrának a szociológia szempontjából fontos elemei a normák és értékek. Ahhoz, hogy egy kisebb társadalmi közösség vagy egy nemzeti társadalom, sőt az emberiség működjön, tagjainak követniük kell bizonyos viselkedési szabályokat, normákat, máskülönben viselkedésük a társadalom többi tagja számára kiszámíthatatlanná válik, és ezáltal lehetetlenné válik az együttműködés. A norma megszegését mindig valamilyen szankció bünteti. A társadalomban nagyon sok norma érvényesül egymás mellett. Pl.: - jogi normák: megtartásáról az állam végső esetben kényszerrel gondoskodik - erkölcsi normák: megszegését a társadalom többi tagja többé-kevésbé egyöntetű és erős rosszallással, megvetéssel bünteti - valláserkölcsi normák: a szankció nem csak a többi ember ítélete, hanem valamilyen természetfeletti halál utáni életben bekövetkező negatív következmény is. Vannak továbbá szokások, illemszabályok, divatszabályok, ezek megszegésének büntetése a társadalom többi tagja részéről megnyilvánuló erősebb-gyengébb helytelenítés. 5 nagyon fontos tényre kell felhívni a figyelmet: 1. egy adott társadalomban ellentmondásosak lehetnek (pl.: előfordul, hogy a büntetőjog büntet olyan cselekvéseket, amelyeket a népesség többsége nem helytelenít erkölcsileg). Ellentétbe kerülhetnek a különböző osztályok és más csoportok által elfogadott normák. 2. a normák a társadalmak történeti fejlődése során változnak (pl.: homoszexualitás megítélése koronként) 3. a különböző társadalmakban egymástól eltérő normákat fogadnak el (pl.: vérbosszú – néhol elfogadott, néhol legsúlyosabb bűn) 4. az a tény, hogy valamilyen normát egy társadalomban elfogadnak, nem jelenti azt, hogy ez a norma feltétlenül előnyös az adott társadalom fennmaradása és fejlődése szempontjából (pl.: tehenek levágásának tilalma a hindu vallásban) 5. a normák változnak (a szociológusnak mindig óvakodnia kell, hogy minden további nélkül negatívan értékeljen valamilyen jelenséget vagy viselkedést csak azért, mert az adott társadalom normáival ellentétes, vagy egyszerűen azért, mert a büntetőjog szabályaiba ütközik) – vannak olyan erkölcsi normák, amelyeket legalábbis minden világvallás magáénak vall pl.: „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanezt cselekedjétek velük” (Máté) Értékek: olyan kulturális alapelvek, amelyek kifejezik azt, hogy az adott társadalomban mit tartanak kívánatosnak és fontosnak, jónak vagy rossznak. Az értékek és azok sorrendje társadalmanként és korszakonként eltérő lehet. (pl.: erő, bátorság, kézitusa – feudalizmusban érték; iparosodás, kapitalizmus után háttérbe szorul). Társadalmi osztályonként is nagy különbségek lehetnek (műveltség, művészi tehetség a korábbi évszázadokban csak a egy szűk rétegben számított értéknek).

52. Hogyan értelmezhető a szocializáció, mint szereptanulás? Szocializáció: pszichológiai és szociológiai fogalom egyaránt. Az a folyamat, amelynek során az emberi személyiség kialakul. (inkább pszichológiai meghatározás) Az a folyamat, amelynek során a gyermekek megtanulják, hogyan lehetnek társadalmuk hasznos tagjai, hogyan kell a társadalomban élniük. Szocializáció során a gyermek megtanulja a környező társadalom kultúráját, normáit, értékeit. Olyan folyamat, amely során az egyén elsajátítja azokat a társadalmi szerepeket, amelyeket élete folyamán be kell töltenie. Szerep: viselkedési mintákból, jogokból és kötelességekből áll. Különböző státuszokhoz, különböző szerepek tartoznak. Státusz: egy, a társadalomban elfoglalt pozíciót jelent (pl.: tanár, apa, anya, egyesületi tag). Egy embernek természetesen több státusza van párhuzamosan. A társadalom e felfogás szerint úgy épül fel, hogy különböző státuszokból áll, a társadalom tagjai kiválogatódnak ezekre a szerepekre, és a státuszok betöltői nagy részben megfelelnek a státuszokból adódó szerepeknek (Linton 1936). Ha a társadalom valamely tagja nem felel meg a státuszból eredő szerepeknek, ebből komoly konfliktusok származnak, és ezek végső soron azzal járnak, hogy az egyén elveszti adott státuszát. Pszichológusok szerint a szocializáció szempontjából döntő életszakasz a gyermekkor (Freud, Piaget). Rámutatnak azonban arra, hogy a szocializáció az egész élet folyamán folytatódik. Beszélnek arról is, hogy a felnőttkorban reszocializáció következhet be: a gyermekkorban elsajátított normák és értékek helyére a felnőttkori szocializáció során más értékek és normák léphetnek, vagy a gyermekkorban nem kellőképpen elsajátított normák megerősítést kaphatnak felnőttkorban. különösképpen a deviáns viselkedést mutató fiataloknál, felnőtteknél beszélnek a reszocializáció lehetőségéről szociológusok rámutattak, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben elzárva töltött évek egyáltalán nem kedveznek a reszocializációnak Legfontosabb intézménye a gyermekkori család. A gyermek elsősorban szüleitől, továbbá testvéreitől és más rokonaitól sajátítja el a normákat és értékeket, a társadalom kultúráját. A modern társadalomban, ahol a gyermekeknek a szülőkkel együtt töltött ideje, a közöttük végbemenő interakció csökken, a szocializáció más színterei növekvő szerephez jutnak. Ilyen az iskola, azonos életkorú barátok illetve a televízió, tömegkommunikációs eszközök. Ez a szerep lehet negatív, ha a baráti csoport galeri jellegű, vagyis deviáns értékekre és normákra szocializálja a gyermeket. Internalizálás: az a folyamat, hogy az egyén olyan mértékben sajátítja el, teszi magáévá az értékeket és normákat, hogy akkor is azoknak megfelelően viselkedik, ha nem számít külső negatív szankcióra a norma megszegése esetén, más szóval, ha valaki belső meggyőződésből viselkedik a normáknak megfelelően, mert a normakövető viselkedést igen értékesnek tartja.

53. Ismertesse Rokeach és Inglehart érték vizsgálatait! A nemzetközi szakirodalomban több, széles körben alkalmazott értékskálát találhatunk. Rokeach (1968) által kidolgozott értékrendszer az egyik legismertebb. Fontossági sorrendet állapít meg a megkérdezett személy az alábbiak közül 18 terminális (cél-) érték (érdekes élet, béke, egyenlőség) 18 instrumentális (eszköz-) érték (hatékonyság a munkában, önfegyelem, türelem) Inglehart (1977; 1990) egy négytételes és egy tizenkét tételes értékvizsgálati kérdéssorozatot dolgozott ki. A négytételes változatban a megkérdezett személynek a négy fő társadalompolitikai cél közül azt a kettőt kell kiválasztania, amelyet a legfontosabbnak tart: 1. közrend fenntartása 2. infláció leküzdése 3. állampolgárok nagyobb beleszólása a fontos politikai döntésekbe 4. szólásszabadság A tizenkét tételes változatban további két esetben kell négy cél közül a két legfontosabbat kiválasztani. 1. gyors ütemű gazdasági növekedés 2. erős honvédelem 3. embereknek nagyobb beleszólásuk legyen abba, hogyan döntik el a kérdéseket lakóhelyükön, munkahelyükön 4. a városokat és tájat szebbé tenni 1. stabil gazdaság 2. küzdelem a bűnözés ellen 3. előrehaladás egy emberségesebb, kevésbé személytelen társadalom felé 4. előrehaladás egy olyan társadalom felé, ahol a gondolatok, eszmék fontosabbak a pénznél Mindhárom négytételes kérdésben az első két érték képviseli a materiális értékeket, az utóbbi kettő a posztmateriális értékeket. A 12 tételes változat belekerült az Európai Közösség 1973. évi vizsgálatának és az 1990-91.évi Világérték-vizsgálat kérdőívébe is. Melvin Kohn (1969) úgy próbálta az értékeket vizsgálni, hogy azt kérdezte, a gyermekek nevelésénél milyen tulajdonságok kifejlesztését tartják fontosnak, a gyermekek milyen tulajdonságát értékelik. Tizenhárom tulajdonságot sorolt fel (becsületesség, szülőknek való engedelmesség, másokkal tekintetre van…), és az adott válaszok alapján a szülők autoritariánus konzervativizmusára, illetve önálló életvezetési és ítéletalkotási készségére következtetett. A normák, értékek, attitűdök vizsgálatának legelterjedtebb módszere az, hogy a kérdőíves vizsgálatban konkrétan megfogalmazott kérdéseket tesznek fel ezekre vonatkozóan. Két elterjed kérdésmegfogalmazás: - felsorolnak (vagy kis kártyákon bemutatnak) különféle értékeket, és ezeket fontosság szerint sorba rendeztetik, - megfogalmaznak bizonyos kijelentéseket, amelyek értékeket vagy normákat tartalmaznak, és a kérdezett személyt arra kérik, hogy mondja meg, mennyire ért egyet a kijelentésekkel (pl. ötfokozatú skálán a „teljesen egyetértek”-től az „egyáltalán nem értek egyet”-ig). Élet minősége: az anyagi szükségletek kielégítettségének magas szintje még nem jelenti szükségképpen, hogy a társadalom tagjai ’jól élnek’. Értékszociológia, életminőség-vizsgálatok, művelődésszociológia (társadalom tagjainak műveltségi színvonalát, művelődési szokásait vizsgálja).

54. Írja le a deviancia elméleteit! (Durkheim, Biológiai, Pszichológiai, RDE, kulturális) Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. 1. Durkheim: 1978, a deviancia nem az adott viselkedés lényegéből következik, hanem az adott társadalom ítéletéből, a társadalomban elfogadott normákból, amelyek társadalmanként és korszakonként eltérőek lehetnek. Durkheim szerint a bűnözés társadalmi haszna: alkalmat ad a közösségnek a bűnöző elítélésén keresztül arra, hogy viselkedési normáit szimbolikusan szilárdítsa és a közösségi összetartozás érzését erősítse. (A teljesen konform társadalomban, ahol senki sem térne el az elfogadott normáktól, minden változás, minden fejlődés leállna.) 2. Szociológiai elméletek: a. elsősorban nem az egyén deviáns viselkedésének okait kutatják, hanem a társadalmi gyakoriságának magyarázatát keresik. b. az okokat is a társadalomban kívánják megtalálni; nemcsak az egyént kell megváltoztatni, gyógyítani, hanem a társadalomban kell a túlzott devianciát csökkenteni. c. Nem egy-egy deviáns viselkedésfajta előfordulását, hanem mindenfajta devianciát próbálnak megmagyarázni 3. Biológiai elméletek: a. C. Lombroso orvos: koponyaalkat és bűnözés között látott összefüggést (bűnözők jobban hasonlítanak az ősemberekre, mint a mai emberre hülyeség) b. Kromoszóma-rendellenesség: gyakran találtak XYY kromoszómakombinációt, vagyis azt, hogy a normális XY-t, további Y egészíti ki. Nem bizonyított meggyőzően, hogy hajlamossá tesz a rendellenesség. c. Genetikus okok, alapok: orvostudomány vizsgálati területei, még egyet sem biz., hajlamosító tényezők viszont létezhetnek (elmebetegségek, alkoholizmus – szívesen igyon, függjön) 4. Pszichológiai elméletek: a. Frusztráció-agresszió elmélet (Dollard 1939): személyi szükségletek kielégítésében való sikertelenség, frusztráció agresszív viselkedést eredményez. Az agresszió irányulhat más személyek ellen vagy önmaga ellen is. b. Pszichoanalitikus elméletek: személyiségfejlődésben keresik a deviáns viselkedés, mentális betegségek okait (főleg: neurózis). Kora gyermekkorban, szülő-gyermekkorban látják a deviancia gyökereit. i. Orális dependencia: alkoholizmus = anyamelltől való infantilis függés ii. Halálvágy: alkoholizmus = lassú öngyilkosság iii. Destruktív agresszivitás (E. Fromm) – Hitler (nekrofilia) és Sztálin (nem szexuális indíttatású szadizmus) személyiségét elemzi c. Létezik pszichopata személyiség: nincsenek morális gátlásai, nem megértő, hajlamos másokkal szembeni agresszióra, bűnözésre d. Bizonyos személyiségtípusok hajlamosak az alkoholizmusra (éretlen, feszült…) 5. Szocializáció zavarai 6. Racionális választás elmélete: várható haszonnal és költségek kockázatával magyarázza a vagyon elleni bűnözést (közgazdaságtani fogalmakkal) 7. Kulturális elméletek: alapja, hogy minden társadalomban kulturális normák és értékek szabályozzák a társadalom tagjainak viselkedését. a. Szeszesital- és kábítószer fogyasztás kulturális normái (indián: koka; mohamedán: szesz) b. Erőszakos bűnözés: vérbosszú, párbaj, differenciális asszociáció elmélet (chicagói iskola) = akik gyakrabban kerülnek kapcsolatba bűnözőkkel, nagyobb valószínűséggel válnak bűnözőkké c. Öngyilkosság: harakiri (Japán) d. Elmebetegségek: hisztéria e. Jessor és mktsai: szociális rendszer 3 része, mely a deviáns viselkedést befolyásolja: i. Hozzáférési lehetőségek ii. Normák, melyek a viselkedést szabályozzák iii. Társadalmi kontrol erőssége/gyengesége

55. Írjon Durkheim és Merton anómiaelméletéről röviden, valamint a minősítési elméletről! 1.

Anómiaelméletek: a szociológia klasszikus deviancielméletei, melyek a makrotársadalom jellemzőivel, struktúrájával, ellentmondásaival magyarázzák a deviáns viselkedéseket. Gyökerei: a. Durkheim: anómiaelmélet: anómia = a társadalmi normák meggyengülésének állapota. Anómiás állapot: társadalmi változások akut feszültség-helyzeteket teremtenek, növelik a szocializációs zavarok gyakoriságát, norma- és értékzavart, válságokat okoznak. (=társadalmi dezorganizáció, dezintegráció) b. Merton: új anomiafogalom = nem csak a normák meggyengülése, hanem a társadalomban elfogadott célok és megengedett eszközök közötti ellentmondás.

Viselkedési típus 1. konformitás 2. újítás 3. ritualizmus 4. visszahúzódás 5. lázadás

Célok + (elfogadás) + - (elutasítás) +/-

Megengedett eszközök + + +/-

c.

Srole: anomália fogalma a mentális betegségek vizsgálatában: i. az a meggyőzés, hogy a közösség vezetői közömbösek a közemberek igényei iránt ii. a társadalom működése érthetetlen, kiszámíthatatlan iii. az életcélok megvalósíthatatlanok és ezért nem fontosak iv. az egyén hiábavalónak, haszontalannak érzi magát v. nem várható segítség az embertársaktól d. Seeman elidegenedés fogalma: hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, önértékelés elvesztése, normanélküliség e. A. Cohen: anomália empirikus vizsgálata fiatalkorú bűnelkövetők bandáiról (nincsenek felkészülve arra, hogy az iskolában sikeresek legyenek; mivel annak értékei és normái keretében sikertelenek, szembefordulnak ezekkel, és olyan közösségeket alakítanak ki, ahol az ő saját normáik és értékeik érvényesülnek.) Anómiaelméletek következtetései: deviáns viselkedést mutatók a társadalmi viszonyok áldozatai, nem hibáztathatók viselkedésükért, segítésük társadalmi kötelesség. 2. Minősítési elmélet (Labelling vagy címkézés) – Becker, Lemert Az elmélet szerint a társadalomnak, valamint egyes erre kijelölt társadalmi intézmények válaszreakcióján múlik, hogy valamilyen viselkedés deviánsnak minősüle. (Goffman – Stigma – megbélyegzés: akire rásütötték a stigmát, nem tud szabadulni tőle, sőt azonosul vele). Fontos elem, hogy a társadalmi intézmények reakciója nagymértékben függ a deviáns viselkedésű személy társadalmi helyzetétől. Bírálat: első deviáns cselekvés elkövetésekor sok más összetevő is szerepel. Tehát: Sokféle elmélet létezik a társadalomtudományokban, melyeket együttesen kell figyelembe venni. Az elméletek szintézise: az egyén deviáns viselkedésének gyökere legtöbbször szocializációs zavar. A nem teljesen érett személyiség nem képes a felnőtt élettel együtt járó feszültségeket elviselni, ezek elől a devianciába menekül. A társadalom és a közvetlen környezet kultúrája befolyásolja abban, hogy milyen devianciát választ.

56. Milyen devianciákat ismer, hogyan változott a szerepük, megítélésük a nyugati világban és Magyarországon? Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Öngyilkosság: 1960 óta Magyarországon a legmagasabb a világon a statisztika által kimutatott arányszám alapján (nem minden ország közöl adatokat). A fejlett országok nagy részében a második világháború óta nem nőtt az arányszám, nálunk viszont az 1980-as évek közepéig folyamatosan nőtt. További helyezettek: Ausztria, Svájc, Németország, Dánia, Csehszlovákia. (magyarázatát nem ismerjük) Bűnözés: büntetőjog eltérései, időbeli tendenciák mérése is sok módszertani problémát okoz, melyek miatt nehéz a nemzetközi összehasonlítás. Következtetés, hogy az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb az erőszakos bűnözés, mint Nyugat-Európában, de az egyes európai országok között is nagy eltérések vannak. Az utóbbi években Oroszországban és Ukrajnában erősen megnőtt a bűnözés. Magyarország a közelmúltbeli emelkedés ellenére még a közepes bűnözési gyakoriságú fejlett országok közé tartozik. Szervezett bűnözés: nagyméretű és nagyon jól, sőt szigorúan szervezett bűnöző bandák hajtanak végre általában nagy anyagi értéket érintő bűncselekményt. (régebben - szicíliai maffia; nemzetközi kábítószer kereskedelem; ma – orosz, ukrán maffia). Növekedés okai (melyek aggodalmat okoznak a kelet-európai országokban): fejlett országokban növekvő munkanélküliség, társadalomból kiszakadt szegény rétegek, nagyvárosok nyomornegyedei, slumjai, az intenzív nemzetközi vándorlás, mely megkönnyíti a szervezett bűnözés terjedését az országhatáron túlra nemzetközi kábítószer kereskedelem Alkoholizmus: gyakoriságának nemzetközi összehasonlításánál az alábbiakra szoktak támaszkodni: egy főre jutó szeszesital-fogyasztás májzsugorodásban meghaltak aránya. Ezek az adatok elsősorban a nagy bortermelő országokban (Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország) mutatják elterjedtnek az alkoholizmust. Magyarország nemzetközi helyzetét nehéz megítélni; májzsugorodási halálozási arányszám nálunk a legmagasabb a világon; egy főre jutó szeszesital-fogyasztás tekintetében csak az első tízben foglalunk helyet. Égetett szeszes italok fogyasztásában azonban a legelsők vagyunk. Második világháború után nőtt a világon az alkoholfogyasztás (alkoholizmus), az elmúlt 1-2 évtizedben azonban sok nagyfogyasztású országban azonban megállt a növekedés. Ható tényezők: szeszes italok ára és hozzájutási feltételek befolyásolják a fogyasztást csökkenés oka lehet, hogy Észak-Amerikában, Nyugat-Európában egyre több ember fordít gondot egészségének megőrzésére. (divatáramlatok, „maradiság”, „avantgárdság”) Kábítószer-fogyasztás: nagyon sokféle kábítószer létezik de még az sem teljesen egyértelmű, hogy mit kell annak tekinteni (nemzetközi egyezmények által annak tekintettet tekintjük kábítószernek). Lelki betegségek: nemzetközi összehasonlítás szinte lehetetlen: betegségek egységes definíciója hiányzik azonos módszerekkel végzett lakossági adatfelvétel hiányzik azonos betegségek diagnózisa, definíciója országonként, koronként, országon belül is más lelki egészség és neurózis közötti határvonal egységes definiálása hiányzik. (pl: NSZK egy körzetében a gyógykezelt elmebetegek aránya 0,89%; más vizsgálat szerint az elmebetegség előfordulásának gyakorisága az egyén élete során 1,2 s 3,6% közötti – kérdőíves felmérés során a kevésbé súlyos lelki betegségek arányát ennél többnek találták). A deviáns viselkedések nemzetközi és időbeni összehasonlításának nehézségei ellenére a következők állapíthatók meg: 1. különböző deviáns viselkedések előfordulási gyakorisága országonként nagyon eltérő, tehát nem fogalmazhatunk meg az összes fejlett társadalomra jellemző törvényszerűséget 2. időbeli tendenciáik is országonként eltérőek tehát nem állíthatjuk, hogy azok gyakorisága a gazdasági fejlődéssel, iparosodással, városiasodással együtt törvényszerűen nő vagy csökken 3. valószínű, hogy előfordulásuk gyakorisága társadalompolitikai eszközökkel legalább bizonyos tartományon belül befolyásolható (pl. szeszesital-fogyasztás, alkoholizmus terjedése megállítható)

57. Írjon az alkoholizmusról! (mérés, okok, tendenciák, regionális különbségek stb.) Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Alkoholizmus: gyakoriságának nemzetközi összehasonlításánál az alábbiakra szoktak támaszkodni: egy főre jutó szeszesital-fogyasztás (Ledermann képlet ezen alapul). májzsugorodásban meghaltak aránya (Jellinek képlet ezen alapul). Ezek az adatok elsősorban a nagy bortermelő országokban (Franciaország, Portugália, Spanyolország, Olaszország) mutatják elterjedtnek az alkoholizmust. Mérhetjük az alkoholizmust egyéni szinten a kérdezett személy által bemondott szeszesital-fogyasztással közvetve, az ivással összefüggő problémák előfordulására vonatkozó kérdésekre adott válaszokkal (munkahelyi elbocsátás, fegyelmi, családi viták) Magyarország nemzetközi helyzetét nehéz megítélni; májzsugorodási halálozási arányszám nálunk a legmagasabb a világon; egy főre jutó szeszesital-fogyasztás tekintetében csak az első tízben foglalunk helyet. Égetett szeszes italok fogyasztásában azonban a legelsők vagyunk. Második világháború után nőtt a világon az alkoholfogyasztás (alkoholizmus), az elmúlt 1-2 évtizedben azonban sok nagyfogyasztású országban azonban megállt a növekedés. Ható tényezők: szeszes italok ára és hozzájutási feltételek befolyásolják a fogyasztást csökkenés oka lehet, hogy Észak-Amerikában, Nyugat-Európában egyre több ember fordít gondot egészségének megőrzésére. (divatáramlatok, „maradiság”, „avantgárdság”) Magyarország: 1994-ben az egy főre jutó abszolút fogyasztás (100 fokos szeszre átszámított) 10,5 liter volt. A Ledermann képlet szerint ebből körülbelül 500ezerre becsülhetjük azok számát, akik naponta egy decinél több abszolút szeszt tartalmazó szeszes italt (legalább 2-3 fél deci pálinkát) fogyasztanak. Alkoholisták számáról nincs pontos adat (gondozó intézetekben nyilvántartott 50ezer csak töredék). 1995-ben 8496 ember halt meg májzsugorodásban, mely alapján a Jellinek-képlet szerint 744ezer lehet az alkoholisták száma. A májzsugorodás okozta halálesetek 100 ezer lakosra jutó szám az 1950-es évek első felétől kezdve folyamatosan emelkedett, 1950-bem még csak 5, 1995-ben már 83 volt (emelkedett). Egy főre jutó borfogyasztás mindig magas volt, de nem emelkedett (kb. 30 lit/év, 1995:29,2). Sörfogyasztás rohamosan nőtt (1994: 85 lit). Égetett szeszes italok fogyasztása ötszörösére nőtt (1994: 3,5 liter). 1978 után a fogyasztás nagyjából stabilizálódott, 1987-ben 11 liter alá csökkent, 1995-ben 10,5 liter. E szerint az adat szerint az alkoholizmus terjedése megállt (májzsugorodás okozta halálozás nem az adott évi, hanem a megelőző évtized alkoholizmusát tükrözi, mert többévi ivás szükséges a májzsugorodás kialakulásához). Csökkenés lehetséges okai: 1978. évi áremelés és más fogyasztáskorlátozó szabályok Társadalom szemléletváltozása (egészség értékének emelkedése) Érintettek nem/kor szerint: Az alkoholizmus a felnőttkoruk derekán lévő férfiak között a leggyakoribb (függőség kialakulásához, hosszú ideig tartó nagy mennyiségű fogyasztás szükséges). Nők körében is terjed Korösszetétele fokozatosan fiatalodik Budapesti középiskolás fiatalokon végzett felmérés eredménye (Elekes, 1993): A vizsgálat alapján nem fogyasztott még alkoholt életében 8%, tehát a teljesen absztinensek aránya viszonylag kicsi.

58. Írjon az öngyilkosságról! (nemek közti különbségek, Magyarország helyzete, tendenciák, okok stb.) Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Öngyilkosság: 1960 óta Magyarországon a legmagasabb a világon a statisztika által kimutatott arányszám alapján (nem minden ország közöl adatokat). A fejlett országok nagy részében a második világháború óta nem nőtt az arányszám, nálunk viszont az 1980-as évek közepéig folyamatosan nőtt. További helyezettek: Ausztria, Svájc, Németország, Dánia, Csehszlovákia. (magyarázatát nem ismerjük). Öngyilkosságról vannak a századfordulóig visszamenően a legpontosabb adataink (egyházi anyakönyvekből 1880-ig visszamenően). 1994-ben 3369 személy halt meg, kb. minden 40. ember így fejezte be életét. Az öngyilkossági kísérletek száma legalább ötszöröse a haláleseteknek. Az öngyilkosok háromnegyede férfi. A halállal végződő öngyilkosságok gyakorisága az életkorral együtt emelkedik ugyan, de meglehetősen sok ember hal meg élete derekán, sőt fiatalkorban is öngyilkosság következtében. Az öngyilkossági kísérleteket elkövetők korösszetétele jóval fiatalabb. 1990-ben öngyilkosságban meghaltak - 35 %-a 60 éves és idősebb - 39 %-a 40-59 éves - 26 %-a 40 éven aluli (8 gyermek – 15 éven aluli – is meghalt öngyilkosság következtében). 1945-öt megelőző 3 nagy emelkedési „hullám” 1. 1860-1870 évek 2. századforduló körül 3. az 1930-as évek elején, a nagy világgazdasági válság éveiben 1945 után új, kivételesen hosszú emelkedési szakasz, 1983-ban a 100 ezer lakosra 46 öngyilkos jut. Az öngyilkosságok száma 1988-ban csökkenni kezdett, 1995ben már csak 32,9, mely még mindig a legmagasabb a világon.

59. Írjon a bűnözésről! (okok, elméletek, tendenciák, Magyarország) Deviáns viselkedés: viselkedések, melyek eltérnek az adott társadalomban elfogadott normáktól. Bűnözés: büntetőjog eltérései, időbeli tendenciák mérése is sok módszertani problémát okoz, melyek miatt nehéz a nemzetközi összehasonlítás. Következtetés, hogy az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb az erőszakos bűnözés, mint Nyugat-Európában, de az egyes európai országok között is nagy eltérések vannak. Az utóbbi években Oroszországban és Ukrajnában erősen megnőtt a bűnözés. Magyarország a közelmúltbeli emelkedés ellenére még a közepes bűnözési gyakoriságú fejlett országok közé tartozik. Szervezett bűnözés: nagyméretű és nagyon jól, sőt szigorúan szervezett bűnöző bandák hajtanak végre általában nagy anyagi értéket érintő bűncselekményt. Növekedés okai (melyek aggodalmat okoznak a kelet-európai országokban): fejlett országokban növekvő munkanélküliség, társadalomból kiszakadt szegény rétegek, nagyvárosok nyomornegyedei, slumjai, az intenzív nemzetközi vándorlás, mely megkönnyíti a szervezett bűnözés terjedését az országhatáron túlra nemzetközi kábítószer kereskedelem Bűnözésről mért statisztikai adatok: ismertté vált közvádas bűncselekmények száma ismertté vált elkövetők száma vádlottak száma elítéltek száma Magyarország: Két világháború közötti időszakig vannak visszamenőleg összehasonlító adatok. 1995-en az ismertté vált köztörvényes - bűncselekmények száma: 502 ezer - elkövetők száma: 128 ezer - felnőtt vádlottak: 86 ezer - fiatalkorú vádlottak: 10 ezer Az elítéltek száma 1949 és 1952 között volt a legnagyobb (100 ezer felett), ebben az időszakban sok olyan cselekmény is bűntettnek számított, ami ma nem számít annak (feketevágás). Az elitéltek száma jelentősen csökkent (60e), majd 1990 után kisebb növekedés következett be. Bűncselekmények kategóriák szerint: 74% vagyon elleni Személy elleni sokkal kisebb mértékben nőtt Emberölés: általában évi 200; 1995-ben 296-ra nőtt Vagyon ellen bűncselekményeknél figyelembe kell venni, hogy magas az infláció üteme, az az értékhatár, amely fölött a vagyon elleni cselekmény bűncselekménynek minősül, nem emelkedik az inflációval párhuzamosan, ezért például azonos tárgy lopása korábban szabálysértésnek, később bűncselekménynek minősült. Nőtt a gépkocsik lopása, fosztása, rongálása –de ez részben a gépkocsik száma növekedésének eredménye. A cselekmények 5-10 százalékát külföldiek követik el, melyet a határok átlépése tett könnyebbé. Hirtelen növekedés okai lehetnek: rendőrségi bűnüldözés lanyhulása nyitott határok szervezett bűnözés vagyonnövekedés Az elitéltek nagy többsége férfi, közöttük is a fiatal felnőtt férfiak vannak túlsúlyban.

60. Ismertesse Rostow elméletét a társadalmi változásról, összevetheti más elméletekkel! -

-

-

Korai elméletek: az emberi társadalmak fejlődését úgy fogták fel, hogy elvezet valamilyen tökéletes végállapothoz, és a fejlődés törvényei determinisztikusak o Comte elmélete: az emberi társadalmak a tudomány által irányított társadalom felé haladnak o Marx elmélete: a társadalmi fejlődés csúcspontja és végpontja a szocialista, illetve kommunista társadalom lesz o Spencer elmélete: az emberi társadalmak egy olyan liberális gazdasági-társadalmi-politikai rendszer, az ipari társadalom felé közelednek, amelyben az állam szerepe minimális lesz, és amelyben a piaci verseny a darwini természetes kiválasztódáshoz hasonlóan spontán módon irányítja a folyamatokat. XX. Századi társadalmiváltozás-elméletek: nem állítják, hogy a változás utáni állapot szükségszerűen jobb az emberiség számára; és azt sem, hogy a változások determinisztikusak o Rostow elmélete: 1960 – gazdasági növekedés 5 szakasza, melyben leglényegesebb a „nekirugaszkodás” szakasza (kb. 40 évig tart, majd a növekedés lelassul, állandósul – Angliában: 1783-1802; Franciaország: 1830-1860; Németország: 1850-1873; Oroszország: 1890-1914; Magyarországon az első világháború előtti évtizedek). Politika, közgazdaságtan hatása mellett a szociológiában azt az elméletet támasztotta alá, hogy elég a beruházásnak megnövekednie ahhoz, hogy egy gazdaság vagy társadalom a visszafordíthatatlan fejlődés útjára lépjen. 1. hagyományos agrártársadalom 2. fellendülés előfeltételeit megteremtő szakasz o nő a megtakarítás és beruházás o intenzívebb bel- és külkereskedelem o centralizált politikai hatalom 3. fellendülés vagy „nekirugaszkodás” (take off) szakasz o megnőnek a beruházások o elkezdődik a gyors iparosodás 4. érettség szakasza o ipari termelés kerül túlsúlyba 5. tömeges fogyasztás szakasza o megnő a szellemi foglalkozásúak aránya o erősödik a társadalombiztosítás Kritikák az elmélettel szemben: „tömeges fogyasztás társadalma” Frankfurti iskola - H. Marcuse: Az egydimenziós ember A. Gerschenkron kiegészíti: állam szerepe a gazdasági növekedés megindításában eltérő

61. Ismertesse Lenski elméletét a társadalmi változásról! (ipari társadalom) Rostow gazdaságnövekedési elméletéhez közel álló ipari társadalom elméletét Kerr és Aron szociológusok fogalmazták meg. Szerintük az iparosodás nemcsak a gazdaságot, hanem a társadalmat, a politikai rendszert és kultúrát is alapvetően átalakítja. Az elmélethez kapcsolódott az a feltételezés, amelyet konvergenciaelméletnek neveztek, hogy az ipar hatása olyan erős, hogy az ipari társadalmak közötti különbségek el fognak mosódni, a kapitalista és szocialista társadalmak valamilyen közös modell felé fognak közeledni. 1996-ban Lenski az emberiség egész történetére terjesztette ki az elméletet: a termelés technológiája és szervezete messzemenően meghatározza nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és politikai élet összes jellemzőit. Szerinte az emberiség történetében a nagy fordulópontokat a következő technikai újítások hozták: - földművelés és a hozzá szükséges szerszámok (ásóbot, kapa): elválasztja egymástól a gyűjtögető- és vadásztársadalmakat a kertésztársadalmaktól - eke felfedezése: elválasztja a kertésztársadalmakat az agrártársadalmaktól - nem emberi és állati energiák felhasználása, gépek felfedezése: agrártársadalmakat az ipari társadalmaktól Lenski társadalomtípusai: 1. gyűjtögető 2. vadász 3. kertész 4. agrár 5. pásztor (mellékút) 6. halász (mellékút) 7. tengeri (mellékút) Minden társadalomtípusához hozzákapcsol meghatározott település- és osztályszerkezetet; megfogalmazza a társadalmi egyenlőtlenség és a társadalmi mobilitás hosszú távú változását e társadalomtípusokban. Társadalmi egyenlőtlenségek: agrártársadalomig nő, majd iparosodás előrehaladtával csökkenni kezd. Társadalmi mobilitás: vadász-gyűjtögetőben majdnem korlátlan, csökken az agrártársadalmakig, nőni kezd, ipari társadalmakban tovább nő. Elméletét technológiai determinizmus példájának is tekinthetnénk, ő azonban hangsúlyozza, hogy a technológia, a gazdaságszervezet, a társadalom osztályviszonyai, az állam, az emberek mentalitása kölcsönhatásban áll egymással. Elméletének folytatása a posztindusztriális (szolgáltatási társ.) társadalomelmélet: az ipar része a nemzeti jövedelem megtermelésében és a foglalkoztatásban bizony felső határ elérése után csökkenni kezd, ezzel egyidejűleg nő a szolgáltatások szerepe (Fourastié 1961). Jell: több szabadidő, megnő a tudás fontossága.