Gazdasági élet Hollandiában. Hollandia és Belgium, valamint Észak-Francziaország ama szerencsés vidékek közé sorozhatók, ahol a mezıgazdaság magas és nagyszerü fejlettségnek örvend. Talán Lombardia kivételével, alig van még ország az európai continensen, ahol a mezıgazdaság már oly valódi mővészetté és tudománynyá fejlıdött volna mint itt. Hollandia és Belgium - amellett, hogy a gazdászatban oly nagy tökélyt mutatnak fel még másféle tekintetben is tanulságosak, amennyiben már fekvésük és egész alakzatuk is teljesen elüt attól, amit mi szárazföldi lakók naponkint látunk és körülöttünk általában megszoktunk. Vannak országok, ahol a tejjel-mézzel folyó föld a legkezdetlegesebb rendszer mellett is bıven terem; vannak ismét mások, ahol az embernek minden talpalatnyi földért küzdenie kell, hacsak a legsoványabb termést is biztositani kivánja magának. Legkevésbé sem állíthatni, hogy Hollandia a terméketlen országok közé tartoznék, sıt ellenkezıleg; de ha már küzdelemrıl van szó, úgy bizonyára egy országra sem illik annyira e kifejezés, mint Hollandiára. Seholse folytat az ember oly nagy küzdelmet a létért, mint Hollandiában; s az ujabb idıben annyira hangoztatott „küzdelmet a létért” ott nemcsak Darwin óta ismerik. Az igazságos küzdelem mindig tiszteletreméltó; de annyival tiszteletreméltóbb, ha oly hatalmas ellenséggel foly, mint a tenger. Igen, Hollandia küzdelme a tengerrel körülbelül oly régi, mint a magyar állam. Volt ugyan ez országnak küzdelme más ellenséggel is, mely elég hatalmas volt arra, hogy az ország culturáját visszalökje és magát Hollandiát a másik ellenségnek ismét kiszolgáltassa. Ez elég hatalmas ellenség a spanyol volt. Mert több századig tartott munka után, midın már a hollandiak tetemes mennyiségü földet hóditottak el a tenger hullámai elıl, - és midın már nemcsak busásan jövedelmezı szántóföldet, hanem valódi kertet csináltak belıle: ismét vissza kellett adni a hódítást a tengernek. Jött a spanyol; II. Fülöp spanyol király hadai elözönlötték az országot s a lakosok menekültek észak felé, mert nem csupán azért kellett tömörülniök, hogy országukat megvédjék, - hanem azért is, hogy vallásukat is megırizzék. S így lın, hogy midın a déli tartományokból érkezett menekülık a Seldét átlépték, nehogy a spanyolok is: utánuk jöhessenek: átvágták a gátokat és visszaadták a szépen mívelt földeket az Oczeánnak; de legalább diadalmaskodtak az ellenségen. A XVII. században ismét kezdetét vette a munka és minden talpalatnyi földet ujolag meg kellett hóditani a tengertıl. Ami elveszett, visszakerült; gát után gát keletkezett, s az ily gátakkal bekeritett földterületet, vagy miként Hollandiában nevezik: „Polder”-t mívelés alá vették. Még jelenleg is tart ez a munka s a régi Polderek mellett ujak keletkeznek. Legérdekesebb példát erre Zeeland és Dél-Hollandnak az egykori „haarlemi tenger” helyén keletkezett nagy szigetei szolgáltatnak, melyek a legnagyobb arányban létrejött Polderek. Zeeland szigetéhez tartoznak még: a Walcheren, Észak és Dél-Beveland, Tholen és Schouwen szigetek. Itt Zeeland szigetén található a legnagyobb Polderek egyike: a „Wilhelmina-Polder”. A Goes város mellett fekvı eme Polder a Napoleon által felerıszakolt „Szárazföldi zárlat”-nak köszöni létrejöttét. Minthogy e zárlat következtében Hollandia éltetı ereje - a tengeri kereskedés - majdnem megsemmisült: a nagy tıkepénzesek, a gazdag kereskedık kényszerítve látták magukat, pénzüket haszon nélkül hevertetni. Ekkor jutott eszébe több rotterdami kereskedınek, hogy tıkéjüket Polder bekeritésébe fektessék, és hogy azt majd eladják nyereségre. Így keletkezett 1809-ben a ma oly szépen virágzó „Wilhelmina-Polder”.
Mily iszonyu költségbe és munkába került e Polder: tanusítja ama körülmény is, hogy nemcsak hatalmas védgátakat, csatornákat, zsilipeket, vízfogókat kellett épiteni az 1650 H/anyi földterület megvédésére és vize lecsapolására, - hanem a körülgátolás következtében a tengertıl elvágott Goes város számára külön hajózható csatornát ástak azért, hogy amannak ismét megnyissák a tengerrel való közlekedést. A rotterdami társulat, mely a Poldert elıállitá, lemondott elsı tervérıl, amennyiben a vállalat egy ügyes szervezı bölcs intézkedései következtében oly remekül sikerült, hogy mindnyájan czélszerőbbnek vélték annak további vezetését egy férfiura, nevezetesen az elsı szervezıre bízni, s így maguknak megtartani, mintsem eladni. Még jelenleg is az elsı szervezı: van der Bosch utódai vezetik ott a gazdálkodást - a szövetkezet, a többi birtokostárs megelégedésére; s ott, ahol ı annak idején letelepedett volt, egy új falu: „Wilhelminadro” keletkezett, melynek lakossága körülbelül 700 lelket számlál. Az egész egy nagy síkságot képez, de nem fekszik a tenger szine alatt, mint ezt oly gyakran tapasztalhatni Hollandiában, hanem vagy 3 m/-nyire fölötte; az apály idején, amikor is a zsilipeket megnyitván, a fölösleges vizet a keleti Seldébe bocsátják. Itt tehát nem bajlódnak a szélmalmokkal és gızszivattyúkkal a víz levezetésére, mint többhelyütt Hollandiában. Az egész területet pompásan készült, zsinóregyenességü (3 m/ széles) kıutak hasítják át, melyek fentartása sok pénzbe kerül, mert a kavics az egész környékben hiányozván, azt az alsó Rajna vidékérıl szállítják. Az egész áradványos területnek az alapja homokföld, mely meszet is tartalmaz és felületén agyagréteget hord 10-90 c/m-nyi magasságban; van azonban könnyebb talaja is, mely 10 vagy még kevesebb centiméternyi agyagot tartalmaz. A Wilhelmina-Polder nemcsak mintaszerüségérıl nevezetes világszerte, hanem arról is, hogy Hollandiában az egykezelés-alatti birtokok között a legnagyobb. Égalja kedvezı, amennyiben teljesen tengeri éghajlat, amelyben a telek aránylag igen szelidek; a nyár hüvös, de igen gyors változásoknak alávetett; a tavasz nagyon háborgatott az északi szelektıl, az ısz általában esıs. A Goes város javára épitett, már emlitettem csatorna két egyenetlen részre osztja a gazdaságot: a keletire vagy kisebbikre, melynek földje könnyebbminıségü, és melyen két elımő található; a nyugatira vagy nagyobbikra, melyen már négy elımüvön foly a gazdálkodás. Valamennyi elımő mintegy 220 H/a szántóföldet foglal magában. A nyomások 12 H/a-nyi hosszukás négyszöget képeznek, le vannak csapolva, sövénynyel körülvéve és vasrostélylyal elzárva. Valamennyi elımő igen jól és szilárdan épült ló- és ököristállóval bir, azonkivül egyegy magtárt, takarmány- és szekérszínt s cselédlakot is. Az elımüveken kivül a csatornán még egy nagyobb gazdasági telep található, ahol igen czélszerően berendezett aklokban a tenyészmarhákat tartják. Kezdetben egyszerüen, régi módon folyt a gazdálkodás. 1852-ben azonban megkezdték az alagcsövezést s azóta 1022 H/a-t fejeztek be, amelyek a régibb sánczok és árkok betöltésével most már 1116 H/a-ra szaporodtak fel; összesen 145.885 frtba kerülvén beletudva mindent, a fıcsatornákkal és csövekkel együtt. A földmívelés a lehetı legintensivebb. 1873 óta a Fowler-féle kettısrendszerü gızekét használják; ezzel szántanak, boronálnak s a „Turning Cultivator” nevü nembalancirozó extirpatornak fölöttébb nagy hasznát veszik. A trágyát bıven alkalmazzák. A gazdaság 140 lovától, 360 drb szarvasmarhájától és 1600-2000 juhától származó trágya nem elégséges, és még pótlólag igen tetemes mennyiségü istállótrágyát szereznek be a környéken és Goes városából a sok ürüléket; mőtrágyákból az ırlött s az oldott guano, csontliszt, superphosphat, chilisalétrom és kénsavas ammoniak használtatik, és pedig általában a kalászosokra, amelyek nem részesülnek istállótrágyában. A burgundirépa s egyéb gyök- és kereskedelmi növények, valamint a lóbab alá trágyáznak,
35.000-60.000 k/g istállótrágyát számítva hektárján; a mőtrágya a kalászosokra fordíttatik, 300-400 k/g hektáronkint - oly módon, hogy fele része ıszszel, a másik fele pedig tavaszszal alkalmaztatik, s ekkor többnyire feloldott guano. Noha a tél folytán itt a tengermelléken ritkán fagy, úgy márczius és áprilisban mégis hideg északi és keleti szelek uralkodnak; a nyár és az ısz vége pedig gyakran sok esızéssel jár. Ha az ıszi gabonavetés áprilisban sárgulni kezd, úgy igen jó eredménynyel használják a chilisalétromot, amelybıl 100-120 k/g-ot szórnak hektáronkint a vetésre, úgy hogy az egészséges zöld szinét is mihamarább visszakapja. Czukorrépa alá nem trágyáznak. Czukorgyárak itt nincsenek, miután az itteni víz czukorgyáraknak nem alkalmas; mindazonáltal a répát a belga czukorgyárak részére nagy haszonnal termelték. Most azonban ezzel is felhagynak, minthogy sok czukorgyár beszüntette a gyártást. A korábban oly jövedelmezı buzért is csak elvétve Hollandia némely vidékén termelik. Több mint 50 év óta a váltógazdaság járja, még pedig 21-éves forgóval; e hosszu idı folyamán nem egyszer folyamodtak ugyan czél- és idıszerü változtatásokhoz, mégis megtartván ama régi elvet, hogy a kalászosok, a hüvelyesek, takarmány- és kereskedelmi növények s mőlegelıkkel váltakozzanak, s a tapasztalás igazolta e rendszert. Minthogy a régebben annyi haszonnal mívelt buzér ujabb idıben egészen háttérbe szorult a rendkivülileg hatalmaskodó „anilin” mellett: ujabban helyette más kereskedelmi növényeket vettek mívelés alá, - milyenek a kömény, mustár, mák, hagymafélék, - melyek azonban nem jövedelmeznek olyannyira, mint a buzér; ezenfelül fokozottabb arányban termelik a takarmányféléket, a jól jövedelmezı marhaállomány gyarapitására. A jelenlegi vetésforgás a következı: 1. borsó; 2. ıszi árpa vagy búza; 3. takarmány- vagy czukorrépa, burgonya, hagyma; 4. lóbab, mustár, mák; 5, búza, lóherrel vagy fümagkeverékkel (vörös és fehér lóher, komlós luczerna, angol és olasz perje}; 6. mőlegelı 7. 8. borsó; 9.ıszi árpa; 10. lóbab, köménynyel;
11. kömény; 12. kömény vagy gyöknövények; 13, félugar vagy borsó; 14, búza, vörös lóherrel; 15. vörös lóher; 16. zab; 17. burgundirépa, len, turnipsz, káposzta, tengeri; 18. borsó; 19. búza, lóherrel es főnemüekkel; 20. mőlegelı 21. „
A homokos vagy könnyebb talajon csak hétéves a forgó: 1, turnipsz; 5. burgonya; 2. chevalier-árpa; 6. lóbab; 3. bükköny; 7. rozs. 4. rozs; A szántást - mint emlitém - a 20lóerejü Fowler-féle gızekével eszközlik; így a munkát igen korán kezdhetik, és pedig megfelelı mélységre. Ahol a gızekét nem használhatják, ott az amerikai sasekét alkalmazzák. Általában a sorvetés divikés lehetıleg mindent megkapálnak, géppel vagy kézzel; annál inkább, miután ez, áradványos földet a gyom, különösen a lókörmü szattyu és a közönséges tövis igen el szokta lepni.
A cséplı-, arató-, kaszáló-, gyüjtı- és kapáló-gépeket a Clayton & Shuttleworth, a Hornsby és a Burgesz & Key gyárak szolgáltatták a közeli Angliából; beviteli vámot értök fizetni nem kell. Számos eszköz, úgy az ekék már a birtokon készülnek amerikai kovács által - az ottani rendszer és minták szerint. Ily mívelés, ily eszközök mellett s az égalj kedveztével, továbbá a talaj kitünı minıségénél, az okszerü váltógazdaságnál s a szakadatlanul igénybe vett trágyázásnál fogva a termés átlag igen kedvezı. Jó esztendıben, milyennek péld. az 1880. év is nevezhetı, az átlagos termés volt hektáronkint: búza rozs ıszi árpa chevalier- (kétsoros) árpa tavaszi árpa zab borsó lóbab
41·03 H/l 34·93 „ 84·45 „ 43·56 „ 46·80 „ 64·85 „ 32·12 „ 28·36 „
Nedves években, minık e partvidéken igen gyakran tapasztalhatók, nem ily nagy a termés, mely még aratás alatt is csökken tartós esı mellett; noha mindent elkövetnek, hogy gyorsan elkészüljenek a munkával s lehetıleg kisebbítsék a calamitást. Az ıszi árpa ily termésátlagot még nem ért el itt eddig; a búza legnagyobb átlaga mostanig 51 H/l volt. Az állattartásra vonatkozólag a következıket hozhatom fel: Az igásló e vidéken az úgynevezett zeelandi fajhoz tartozik, amely igen erıs, sötétszinü, széles, dongás, erıs csontozatu és csekély takarmány mellett is jó húsban van. E belföldi faj egészben olyan, mint a flandriai faj, de mégis nem oly nehéz; ujabban nagyban keresztezik a franczia Percheron-nal és kiváló eredménynyel. A csikókat négyéves korukban fogják be. A szarvasmarhát mind hústermelésre, mind pedig tejelés végett tartják, tekintettel lévén a vajnyerésre is. A zeelandi marhafajt már 1844 óta tervszerüen keresztezik a Shorthorn-féle angol telivér-fajjal. E hosszu idın át megmutatta a tapasztalás, hogy a Shorthorn jó tulajdonságai öröklıleg állandóan megmaradnak, az égaljhoz teljesen hozzáillenek s a takarmányt jobban értékesitik, mint a belföldi faj. E keresztezés következtében a belföldi marha szilárdabb testalkatot, finomabb csontokat, koraibb érettséget, nagyobb hizóképességet nyert; míg maga a keresztezett belföldi faj megtartotta nagy tejelési képességét, minthogy a tenyészbikákat jelenleg is a jobbtejelı Shorthorn-fajból hozzák Angliából. Az ökrök hízlalását hároméves korukban kezdik meg, s az elsı kilencz hétben 100 k/g-ra rúg náluk a súlyban való gyarapodás, tehát kitünı takarmányértékesitık; husuk pedig oly finom, hogy a londoni mészárosok által túlfizettetnek. A juhok részben a gátakon, töltéseken, részben pedig a mőréteken és lóheréseken legelnek. Az öreg van der Bosch még régente a Leicester-fajjal keresztezte a belföldi lapályfajt, 1855 óta azonban a Lincoln-fajjal történik ez, amely tudvalévıleg erısebb, jóval több gyapjút szolgáltat, a kosok mosatlanul 9 k/g-ot, s korai fejlıdés tekintetében is megfelelı. A Lincoln-keresztezés következtében a juhok mind húsban, mind gyapjuban nagy hasznot hajtanak; a répatörkölylyel, olajpogácsával és vörös lóherével hízlalásba vett ürük 80-90 k/g vágósúlyt adnak s a londoni piaczon darabonkint 30-40 frttal fizettetnek. A tenyészkosok szintén évenkint Angliából újra bevásároltatnak, és nagy figyelmet forditanak a mustrálásra. Sertésük a yorkshirei fajhoz tartozik. A munkások helyzete elég jó, bérüket az elıbbi drága években fölemelték s azóta ugyanoly módon állandósitották. A napszám átlag férfiaknál 1 frt, asszonyoknál 60 krra tehetı és egész éven át foglalkoztatnak, de már többnyire szakmányban vállaltatik
családonkint a munka hektárok szerint. A két családra épitett munkáslakok csinosak és tiszták, istállóval és kertecskével ellátva; egy család 45 frt házbért fizet évenkint, s ezenfelül 12 frtot a betegsegélyzı és temetkezési pénztár számára. Az elıadottakból látható, hogy a Wilhelmina-Polder igen szép jövedelmet hajthat és hajt is valóban; pedig meg kell fontolni, hogy fentártása rengeteg költséget okoz, mivel a partokat a tenger hullámai ellen szüntelen védeni kell, ami hektáronkint átlag 20 frtba kerül. Mindazáltal így is igen kedvezı az eredmény, miután az intelligentiát elegendı töke támogatja; noha a tisztajövedelem, a kereskedelmi pangás és az árak csökkenése miatt néhány év óta nem volt oly jelentékeny, mint azelıtt. Virágh Elek.
