1. Bevezetés. Az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkársága által nyújtott információk alapján

Előszó  A 60­70­es években Nyugat­Európában és Észak­Amerikában a társadalmi fejlődés hatására a  felsőoktatás  nagymértékben  átalakult.  Tömeges  igény  mutatkozott  a  magasan  képzett  munkaerőre, a felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállalók képzésének biztosítására. A  nappali  tagozatos  képzés  mellett  megerősödött  az  esti,  a  levelező  és  távoktatási  formák  szerepe. A nyugati társadalmakban a széles tömegek számára nyitva álló felsőoktatás miatt a  civil  szervezetek  szerepvállalása  is  szükségszerűvé  és  elengedhetetlenné  vált.  Ezek  a  szervezetek  munkájuk  során  a  lehetséges  problémák  rendkívül  széles  spektrumával  találkoztak,  megoldásukra  megannyi  alternatívát  dolgoztak  ki,  gyakorlati  alkalmazásukkal  pedig  számos  értékes  tapasztalatokat  szereztek  az  elmúlt  évtizedek  alatt,  ezzel  is  segítve  a  szakmai alapon álló társadalmi igényeket megfogalmazó „felhasználói oldal” és intézmények  közötti párbeszédet.  Hazánkban  a  felsőoktatás  intézményrendszere  a  90­es  években  alakult  át  gyökeresen.  A  hallgatók tömegesen  áramoltak,  és  még  áramolnak  ma  is,  több  száz  új  szak  keletkezett  és  a  régi  szakok  népszerűsége  drámaian  csökkent.  Megváltozott  a  továbbtanulók  társadalmi  helyzete,  és  ezzel  egy  időben  megváltozott  a  felsőoktatás  és  a  munkaerőpiac  viszonya  is,  hiszen  a  felsőoktatás  lassabban  reagált  a  gazdasági­társadalmi  változásokra,  és  az  ezekből  kialakuló  új  elvárásokra.  A  felsőoktatási  intézményeknek  általában  nincs  birtokukban  adat,  vélemény  az  általuk  folytatott  képzés  hasznosságáról,  megítéléséről.  A  megfelelő  anyagi  háttér hiánya miatt felsőoktatásba bekerült hallgatóknak komoly problémát jelent mind a mai  napig  a  tanulmányok  zökkenőmentes  elvégzése.    Ennek  a  megoldására  sem  kielégítő  ösztöndíjrendszer,  sem  megnyugtató  munkalehetőségek  nem  állnak  a  hallgatók  rendelkezésére.  A  munkaerőpiac  és  a  felsőoktatás  kapcsolatában  kialakult  vákuumot  többnyire  mindenhol  az  újonnan,  sokszor  kifejezetten  e  célra  alakult  civil  szervezetek  töltötték  be.  Jellemzően  munkaerő  és  munkahely  közvetítéssel,  tájékoztatással,  tréningekkel  igyekeztek  javítani  a  felsőoktatásban  tanulók,  illetve  a  tanulmányaikat  elvégző  fiatalok  helyzetén.  A tanulmány célja, hogy bemutassa a felsőoktatási hallgatók társadalmi és szociális helyzetét,  jövedelmi összetételét, valamint ­első sorban anyagi nehézségekből fakadó­ munkavállalásuk  problémáit.  A  kutatás  során  bemutatott  hazai  és  nemzetközi  példák  és  rendszerek  remélhetőleg  útmutatást  fognak  adni a  hazai  egyetemi  és  főiskolai  hallgatók  munkavállalási  lehetőségeinek  javításához,  és  ezzel  párhuzamosan  magas  szintű  hallgatói  munkavállalói  érdekképviseleti rendszer kialakításához.

1. 

Bevezetés 

A  felsőoktatási  hallgatók  jelentős  része  munkavállalóként  is  megjelenik  a  magyar  társadalomban.  E  munkavállalási  szándék  kettős:  nagyobb  részben  megélhetésre,  kisebb  részben munkatapasztalat szerzésére irányul. A főiskolásokat és egyetemistákat foglalkoztató  gazdasági  és  társadalmi  szervezetek  hagyományos  (iskolaszövetkezetek)  és  az  azokat  kiegészítő  újabb  vállalkozási  formák  (közhasznú  társaságok),  valamint  a  korosztályra  jellemző  magatartásminták  miatt  a  felsőoktatási  hallgatók  jelentős  része  nonprofit  szervezetekben  vállal  munkát.  A  vállalkozási  alapon  működő  (profitorientált),  diákokat  foglalkoztató  szervezetek  közül  a  hallgatók  leggyakrabban  diákszövetkezeteket  vállasztják  munkavállalásuk  intézményének  keretéül.  E  szervezeti  forma  többek  között  azért  nagyon  népszerű, mert a jelenlegi hazai jogszabályok értelmében az iskoalszövetkezeti munkavállaló  társadalombiztosítási kedvezményekben részesül.  A nonprofit szférában jellemzően az egyesületi és alapítványi formában működő intézmények  alkalmaznak  diákokat. Emellett  egyre  több  felsőoktatási  intézmény  foglalkoztatja  hallgatóit.  Ez esetben ezen intézményeket nonprofit szervezeteknek tekintjük.  A  munkát  vállaló  főiskolai  és  egyetemi  hallgatóknak,  mint  munkavállalóknak  jelenleg  hazánkban  nincs  egységes  érdekképviseleti  szerve.  Ilyen  módon  a  szociális  partnerség,  az  érdekegyeztető fórumok, folyamatok intézményrendszerében helyük, szerepük nem tisztázott.  Szerkezetét tekintve jelen tanulmány készítői arra törekedtek, hogy részletes kép formálódjon  azon  motivációkról,  amelyek  a  hallgatókat  tanulmányaik  mellett  munkavállalásra  és  munkavégzésre  késztetik.  E  cél  érdekében  két  korábban  elkészült,  a  hallgatók  szociális  helyzetét, munkavállalásuk anyagi motivációját elemző kutatás kerül összevetésre.  A  továbbiakban  a  tanulmány  a  hallgatók  munkavállalásának  jogi  feltételeit,  intézményi  kereteit  vizsgálja,  melyekből  kiderült,  hogy  ma  Magyarországon  a  különböző  nonprofit  szervezeti  formák  mellett  a  munkavállalás  kedvelt  helye  valamelyik  iskolaszövetkezeti  társulás.  Jelenleg  az  országban  220­230  általános  iskolának,  15  középiskolának  és  40  felsőoktatási  intézménynek  van diákszövetkezete 1 , ezért fontos áttekinteni ezen  intézmények  működésének jogi szabályozását, munkapiaci előnyeit és nem utolsó sorban e munkaerőpiaci  forma fogyatékosságait, működési alternatíváit.  A  tanulmány  készítői  a  teljesség  igénye  és  lehetősége  nélkül  igyekeztek  alternatívákat  bemutatni,  hogy  a  különböző  államokban  milyen  jelentőséget  szentelnek  e  társadalmi  réteg  munkaerőpiaci  szerepének,  melyek  a  különböző  rendszerek  előnyei  és  hátrányai.  Az  összehasonlító vizsgálatok arra a következtetésre vezettek, hogy külföldön a legtöbb esetben a  hallgatók  részletesebben  kidolgozott,  központilag  szabályozott  program  keretén  belül  vállalhatnak munkát, a különböző államok változatos programjai azonban nem rendelkeznek  intézményi háttérrel, ebből következően a munkavállalók érdekképviselete sincs specifizálva.  A  tanulmányban  megfogalmazott  következtetésekből  eredően,  figyelembe  véve,  hogy  a  Hallgatói  Önkormányzatok  Országos  Konferenciája  törvénybe  foglalt  feladatként  és  kötelezettségeként  látja  el  Magyarországon  a  felsőoktatásban  résztvevő  hallgatók  érdekképviseletét, szükséges lenne, hogy az országos érdekképviselet az Országos Munkaügyi  Tanács  munkavállalói  oldalán  részt  vevő  szakszervezeti  konföderációkkal  együttműködési  megállapodást kössön a munkavállaló hallgatók érdekeinek képviseletére.  1 

Az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkársága által nyújtott információk alapján

2 ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – HALLGATÓI J ÖVEDELMEK  2.1 Állami támogatások – Hallgatói jövedelmek Magyar or szágon  1999 március­áprilisában a TEMPUS­program keretében a Magyar Felsőoktatási Egyesületek  Szövetsége megbízásából egy 1500 fős országos reprezentatív mintán kérdőíves adatfelmérést  végzett az Expanzió Humán Tanácsadó, melynek adatait az Oktatáskutató Intézet munkatársai  elemezték.  A  felmérés  során  egyetemisták,  főiskolások  lettek  életkörülményeikről,  anyagi  helyzetükről megkérdezve.  A felmérés készítői arra is igyekeztek választ találni, hogy a családi háttér mutatóiból fakadó  különbségek hogyan és milyen mértékben csapódnak le a mindennapokban, az egyes hallgatói  csoportok hogyan és milyen sikerrel próbálják meg kompenzálni hátrányaikat, illetve váltják  még több előnyre előnyeiket.  A  hallgatók többségénél a szülői/családi támogatás a  legjelentősebb  bevételi  forrás (40­50%  közötti  arányban  szerepel  minden  vizsgált  csoportban).  Ezek  megoszlása:  az  alacsonyabb  státusú réteg gyermekeinek jövedelem­ struktúrájában a családi támogatás összege magasabb  arányt  mutat,  mint  az  "elit"  gyermekeinek  körében,  utóbbiak  viszont  szívesebben  vállalnak  munkát,  s  inkább  ebben  kapnak  szülői  támogatást.  Így  a  két  réteg  között  összbevételeik  arányait tekintve nincs igazán különbség (egyedül a vállalkozói réteg gyermekei emelkednek  ki  közülük,  illetve  az  inaktív  és  munkanélküli  szülők  gyermekei  látszanak  leszakadni).  Az  alulról érkezettek inkább az állami vagy kvázi állami forrásokra támaszkodnak megélhetésük  biztosítására — pl. különféle ösztöndíjak, tandíj­mentesség stb.  Első  közelítésre  tehát  egy  állam—piac—család  tagolódású  függőségi  rendszer  kialakulása  feltételezhető, s ezek a társadalmi helyzet függvényében alakulnak alulról fölfelé haladva:  ­  az  "államtól"  függők  jellemzően  az  ösztöndíjakra  vagy  az  ösztöndíj  jellegű  juttatásokra  számítanak, így nincs lehetőségük, illetve idejük a piaci részvételre, hiszen ezeket a jövedelmi  forrásokat a többnyire a tanulásra fordított energiákkal lehet elérni (forrásaikat leginkább még  a családi támogatás egészíti ki);  ­ a piacorientált réteg jövedelmi struktúrájában jellemzően a munkából származó jövedelmek  magasak,  az  ösztöndíj­szerű  bevételek  alacsonyak,  viszont  esetükben  sem  elhanyagolható  a  szülői  segítség.  Itt  két  jól  elkülöníthető  csoport  figyelhető  meg:  az  egyik  az,  amelyik  valamilyen  oknál  fogva  elfordul  az  állam  által  kínált  juttatásoktól,  és  minden  szóba  jöhető  munkát  elvállal  szinte  válogatás  nélkül;  a  másik  csoportra  viszont  jellemző,  hogy  kapcsolataikat  kiaknázva  kizárólag  szakmai  jellegű  munkákat  vállal  —  akár  jövendő  munkahelyén  —,  s  így  munkavállalása  szakmai  karrier  építésének  része,  s  nem  kizárólag  a  megélhetés biztosítása; a két csoport jövedelmében is jelentősen eltér egymástól;  ­ a családtól függők kiadásainak döntő hányadát a szülői ház finanszírozza, számukra minden  biztosított (pl. saját lakás, autó stb.), s így nem is szorulnak a két fenti jövedelemforrásra. 

Bevételek, pénzbeli támogatás  A hallgatók bevételeit vizsgálva az adatgyűjtők nyolc lehetséges forrást jelöltek meg, és arra  kérték  a  hallgatókat,  mondják  meg,  hogy  az  egyes  forrásokból  van­e  havonta  rendszeres  jövedelmük,  s  ha  igen,  körülbelül  mennyi?  Az  alábbiakban  bemutatásra  kerül,  hogy  a

hallgatók milyen bevételekkel rendelkeznek, s azok átlagosan milyen részt képeznek egy átlag  hallgatói jövedelemben.  "Mennyi az a pénz, amivel rendelkezel, és milyen forrásokból tevődik össze? "  Átlagos  bevétel Válaszadók  For rás  (Ft/hó)  (% )  Szülőktől kapott támogatás  7 557 Ft  80%  Tanulmányi ösztöndíj  5 215 Ft  82%  Szociális támogatás  2 397 Ft  37%  Tanulmányi  szerződésből  származó  6 555 Ft  3%  ösztöndíj  Önkormányzati szociális támogatás  2 210 Ft  2%  Munkavégzés + vállalkozás  6 136 Ft  45%  Lakás bérbeadása  10 633 Ft  2%  Egyéb forrás  6 688 Ft  12%  Összesen  15 561 Ft 

aránya 

Mint látható, a hallgatók legszélesebb körét érintő támogatások a szülőktől kapott pénzek és a  tanulmányi  ösztöndíjak  (80­82 %).  Viszonylag  magas  azoknak  hallgatóknak  az  aránya,  akik  szociális támogatásban is részesülnek (39 %).  Az  alábbi  ábra  adatai  szerint  a  hallgatók  több  mint  fele  (54 %­a)  egy  hónapban  átlagosan  10000­20000 Ft közötti bevétellel rendelkezik, majdnem egynegyedük (23 %) viszont 10000  Ft alatti összegből él (öt­öt százalék nem tudja, illetve 30000 Ft fölötti bevétellel rendelkezik). 

A hallgatók rendelkezésére álló anyagi források 

A  továbbiakban  részletesebb  elemzésre  kerülnek  azok  a  bevételek,  amelyeket  a  hallgatók  nagyobb hányada említett, a szülőktől származó bevételek és juttatások, az ösztöndíjból és a  munkavégzésből származó jövedelmek (amely 45 %­ukra jellemző).

Pénzbeli támogatások­ a szülőktől származó bevételek 

A  hallgatók közel kétharmada esetében  nem  nagyobb 10000  forintnál az az összeg, amelyet  otthonról kap. Mindössze 13 %­uk kap ennél nagyobb összeget, s körülbelül egyötödük nem  tudja, mennyit kap otthonról.  Egyéb,  nem  pénzbeli  támogatást  is  kapnak  a  hallgatók  különböző  helyekről  (családi  támogatások). Ezek értékét havi bontásban nagyon nehéz lenne forintban kifejezni, ezért ezt a  kérdőív  figyelmen  kívül  hagyta.  Emiatt  a  kapott  eredmények  feltételezhetően  a  valóságban  nagyon különböző értékeket takarnak.  A  nem  pénzbeli  támogatások  közül  leggyakoribb  az  élelmiszer,  amelyet  a  megkérdezettek  71 %­a rendszeresen, 20 %­a alkalmanként kap.  A hallgatók nagyobb része (56 %) alkalmanként, kisebb része (29 %) pedig rendszeresen kap  otthonról  ruhaneműt.  Ezen  kívül  közlekedési  támogatást  (bérlet,  autóhasználat)  35 %­uk  rendszeresen,  20 %­uk  alkalmanként  kap.  Körülbelül  egytizedük  időnként  egyéb  (nem  pénzbeli) támogatást is kap.  A családok jellemzőit a felmérés készítői abból a szempontból is megvizsgálták, hogy milyen  mértékben teszik a hallgatók számára szabaddá az ösztöndíjak (esetleg) szociális támogatások  összegének felhasználását.  A  megkérdezett  hallgatók  82 %­a  az  ilyen  címen  kapott  összeggel  teljes  egészében  maga  rendelkezik.  Öt  százalékuk  ösztöndíjának,  illetve  szociális  támogatásának  egy  részét,  három  százalékuk  pedig  teljes  egészét  beadja  a  családi  költségvetésbe.  A  hallgatók  további  hét  százaléka sem tanulmányi ösztöndíjat, sem szociális támogatást nem kap. 

A tanulmányi ösztöndíjak nagysága

Az ösztöndíj nagyságára vonatkozó kérdésekre a hallgatók közel ötöde nem tudott vagy nem  akart  válaszolni.  A  megkérdezett  hallgatók több  mint  negyede  (27 %)  3000­5000  Ft  közötti  összeget, egyötöde 5000­7500 Ft közötti összeget, szintén egyötödük legfeljebb 3000 Ft­ot, és  14 %­uk 7500 forintnál nagyobb összeget kap ösztöndíjként.  A  következő,  az  eddigieknél  kevésbé  széles  hallgatói  csoportot  érintő  bevételi  forrás  a  munkavégzésből származó jövedelem. 

A munkavégzésből származó bevételek havi átlaga  

Amint  az  ábra  mutatja,  a  hallgatók  több  mint  fele  nemleges  választ  adott  a  kérdésre.  A  munkavégzésből származó jövedelmek között leggyakrabban a havi 5000 Ft alatti jövedelem  fordul  elő  (29 %).  Jelentős  még  az  5­10000  Ft  közötti  jövedelmek  aránya  (9 %),  az  ennél  magasabb jövedelműeké azonban csak négy, illetve kettő százalék. 

A hallgatói jövedelmek felhasználása:   A felmérés szerint a hallgatók jelentős hányada (43 %) teljes mértékben a saját megélhetésére  fordítja, és feléli a maga által megkeresett összeget. Az egyetemisták és a főiskolások másik  fele (49%) pedig valamennyi pénzt félretesz. A megkérdezetteknek 5%­a mondta azt, hogy a  megkeresett pénz teljes egészében félre tudja tenni.

A  Hallgatói  Önkor mányzatok  Or szágos  Konferenciája  megbízásából  szociológusok  által  2000­2001  évben  készített,  “Sikerágazat­  Állami  Felsőoktatás  Magyarországon”   címmel  publikált kétezer ­állami felsőoktatási intézményben tanuló­ hallgató megkérdezésével készült  kutatás  eredményei  szerint  a  diákok  a  tanulmányaik  során  felhasznált  összegnek  közel  felét  (49 százalékát) a szüleiktől kapták, ugyanakkor jelentős bevételhez jutottak az ösztöndíjakból  is (29 százalék). A két bevételi  forrás a  hallgatók  megélhetésének több  mint háromnegyedét  biztosította.  Az  ösztöndíjak  legnagyobb  részét  a  tanulmányi  juttatások  tették  ki,  egy  hallgató  átlagosan  4200  forintos  ösztöndíjban  részesül,  ami  háromszor  annyi,  mint  a  tankönyv­  illetve  jegyzettámogatás (1350 forint). E tétel  mellett a rendszeres  szociális támogatás 675 forint, a  lakhatási támogatás 450 forint volt átlagosan.  A  vizsgálat  nem  támasztotta  alá  a  felmérés  készítőinek  azt  a  hipotézisét,  hogy  a  magasabb  végzettségű  szülők  gyermekeinél  magasabb  a  tanulmányi  ösztöndíj  összege  is,  hiszen  a  felvételiig befektetett kulturális tőke már az évközi vizsgán kamatozhat.  Az  adatok  azt  mutatják,  hogy  a  szülők  iskolázottsága  nincs  hatással  a  gyerek  tanulmányi  ösztöndíjára:  azok  a  hallgatók  akiknek  szülei  alapfokú  végzettséggel  rendelkeztek  átlagosan  3914 forintos tanulmányi ösztöndíjat kaptak, míg ugyanez diplomás szülők esetén 3985 forint  volt.  A  felmérés  rámutatott,  hogy  a  diákok  szorgalmi  időszakban  általános  létfenntartásra  ­  étkezésre,  tisztálkodásra  ­  a  rendelkezésre  álló  összeg  28,  vizsgaidőszakban  25  százalékát  fordítják. Lakhatásra 15­15 százalék megy el, míg kultúrára ­ színházra, mozira 14, illetve 12,  ruházkodásra 9, illetve 8 százalékot költenek. A könyvek és jegyzetek megvásárlása a pénz 8­  8 százalékát fordítják szorgalmi és vizsgaidőszakban. 

A felmérés főbb eredményei 2  A hallgatók jövedelmi helyzete ­ bevételi oldal  A  hallgatók jövedelmi  viszonyainak elemzésekor az egyik  fő tényező a  bevételek alakulása,  mely  eltérést  mutathat  egyrészt  a  szorgalmi  és  vizsgaidőszakokban,  másrészt  a  hallgatók  családi  háttere,  szociális  körülményei  alapján  is.  A  bevételi  oldal  vizsgálata  fontosnak  mondható  abból  a  szempontból  is,  hogy  annak  mekkora  hányadához  jut  hozzá  a  hallgató  többlet tevékenység  nélkül (mely  nem a tanulástól  veszi el  az  időt),  mekkora hányadhoz  jut  úgy,  hogy  ezzel  a  szakmájához  szorosan  kapcsolható  egyéb  ismeretekre  tesz  szert  (akár  gyakorlati, akár elméleti szinten), bár  időráfordítást igényel. E két többletforrás részletesebb  vizsgálata  azért  lehet  a  továbbiakban  érdekes,  mert  azon  hallgatóknak,  akiknek  bevételei  között  csak  ilyen  jellegű  tételek  mutathatók  ki,  nagy  valószínűséggel  nem  megélhetésükkel  kell foglalkozniuk elsősorban, hanem szakmai fejlődésükre összpontosíthatnak.  A  bevételek  elemzésénél  a  tanulmány  készítői  abból  indultak  ki,  hogy  a  hallgatók  anyagi  forrásai  elegendőek  tanulmányaik  folytatásához,  hiszen  ha  nem  így  lenne,  akkor  már  kiszorultak volna a felsőoktatási intézményből.  2 

Az adatok a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája megbízásából »Sikerágazat?Állami Felsőoktatás  Magyarországon« címmel megjelentetett publikáció részét képezik.

A szorgalmi időszakban a hallgatók az 1999/2000­es tanévben hozzávetőleg a minimálbérrel  azonos átlagos összegekből gazdálkodtak (22365 Ft), melyek közel  felét a  szüleiktől kapták  (49  százalékát),  de  jelentős  bevételi  tételnek  számított  az  ösztöndíj  (29  százalék)  is.  Mint  látható,  ez  a  két  bevételi  forrás  a  tanulók  megélhetésének  több  mint  háromnegyedét  biztosította.  Akik  számára  ezen  bevételek  kevésnek  bizonyultak,  azok  nagy  arányban  (13  százalék) vállaltak valamilyen munkát „jövedelmeik” kiegészítésére.  A  hallgatók  bevételeinek  nagysága  erősen  függ  attól,  hogy  milyen  a  szülők  iskolai  végzettsége.  Ha  mindkét  szülő  iskolai  végzettsége  azonos,  akkor  elmondható,  hogy  az  iskolázottságuk  növekedésével  az  egyetemre/főiskolára  járó  hallgatók  bevételei  is  növekednek,  az  azonban  már  nem  ennyire  egyértelmű,  hogy  a  szülők  iskolai  végzettsége  (a  szülői támogatásokon túl) egyáltalán hat­e gyermekeik bevételi szerkezetére is. 

15.  táblázat  A  hallgatók  bevételeinek  alakulása  szorgalmi  és  vizsgaidőszakban  az  azonos  iskolai végzettségű szülők gyerekei körében  (Ft/hó) 

Hány Ft­ból gazdálkodik  Szorgalmi időszakban?  Hány Ft­ból gazdálkodik  Vizsgaidőszakban? 

Mindkét  szülő  alapfokú 

Mindkét  szülő  szakmunkás 

Mindkét  szülő  érettségizett 

Mindkét  szülő  diplomás 

20 028 

20 495 

21 682 

24 428 

18 611 

17 428 

18 884 

21 609 

16.  táblázat  A  hallgatók  bevételi  szerkezetének  alakulása  szorgalmi  és  vizsgaidőszakban  az  azonos iskolai végzettségű szülők gyerekei körében (százalék) 

Mindkét  szülő  alapfokú 

Ösztöndíj szorgalmi időszakban  Szülői segítség szorgalmi i.­ban  Saját munka szorgalmi i.­ban  Egyéb ösztöndíj szorgalmi i.­ban  Egyéb támogatás szorg i.­ban  Ösztöndíj vizsgaidőszakban  Szülői támogatás vizsgai.­ban  Saját munka vizsgai.­ban  Más ösztöndíj vizsgai.­ban  Egyéb támogatás vizsgai.­ban 

35  45  9  0  3  43  35  8  0  0 

Mindkét  Mindkét  szülő  szülő  szakmunkás  érettségizett 

38  39  12  4  1  36  41  11  5  1 

30  49  12  1  1  30  48  11  1  1 

Mindkét  szülő  diplomás 

25  51  12  1  1  25  50  11  1  1

A  táblázat  jól  mutatja,  hogy  az  ösztöndíj  jelentősége  a  bevételi  szerkezet  alakulásában  az  alacsonyabb  iskolai  végzettségű  szülők  gyerekeinél  nagyobb,  és  az  iskolai  végzettség  növekedésével csökken (ez alól egyetlen kivétel mutatható ki, hogy a szorgalmi időszakban a  szakmunkás végzettségű szülők gyerekeinek az ösztöndíj jelentősebb bevételi forrás, mint az  alapfokú  végzettségű  szülők  gyerekeinek),  ugyanakkor  a  szülői  támogatás  részarányában  ellentétes  tendencia  mutatkozik.  Nem  elhanyagolható  másrészt  az  sem,  hogy  a  magasabb  iskolai  végzettséggel  rendelkező  szülők  gyerekei  (akiknek  a  bevételei  már  egyébként  is  magasabbak)  bevételeik  nagyobb  részarányban  tudják  biztosítani  saját  munkából,  tehát  jó  eséllyel könnyebben tudnak jobban fizető munkákhoz jutni, mint a kevésbé iskolázott szülők  gyerekei.  Valószínűleg  az  egész  eddigi  életünkben  használt  szülői  kapcsolati  tőkét  az  elhelyezkedésüknél is eredményesebben tudták működtetni.  Felmerül a kérdés, hogy ez a munkavállalás mennyire gyakori a felsőoktatási intézményekbe  járó diákoknál. A válaszok alapján a megkérdezettek közel egyhatoda számolt be arról, hogy  hetente  valamennyi  órát  (átlagosan  5,3  órát)  tölt  munkával  (jövedelemszerzés  céljából).  A  „dolgozók” kétharmada azonban nem dolgozik többet heti 2 óránál.  A  fenti  táblázat  rámutat  arra  is,  hogy  míg  a  felső­  és  középfokú  valamint  a  szakmunkás  végzettségű  szülők  gyerekeinek  jövedelmi  szerkezete  alig  változik  a  szorgalmi  időszak  és  a  vizsgaidőszak  között,  addig  az  alapfokú  végzettségű  szülők  gyerekei  a  vizsgaidőszakban  nagyobbrészt  az  ösztöndíjra  kell,  hogy  támaszkodjanak,  mert  ebben  az  időszakban  a  szülői  támogatások  is  lecsökkennek.  Tehát  úgy  versenyeznek  társaikkal,  hogy  a  szüleik  a  vizsgák  ideje alatt nem tudják őket a szorgalmi időszakkal azonos mértékben támogatni. 

17. táblázat A hallgatói bevételek alakulása és szerkezete a szorgalmi és vizsgaidőszakban  Szorgalmi időszak  Bevételek  Ösztöndíj  Szülői segítség  Saját munka  Egyéb ösztöndíj  Egyéb támogatás  Ismeretlen, válaszmegtagadó 

22 365 Ft  29%  49%  12%  1%  2%  7% 

Vizsgaidőszak  19 579 Ft  29%  48%  12%  1%  1%  9% 

A  felmérésből  kiderül,  hogy  a  hallgatók  bevételei  vizsgaidőszakban  átlagosan  közel  2800  forinttal  alacsonyabbak,  mint  szorgalmi  időszakban.  Az  adatok  tanúsága  szerint  jelentős  bevételcsökkenés  különösen  ­  az  egyébként  sem  kiemelkedő  jövedelemmel  rendelkező  ­  tanító­  és  óvóképzőben  járó  főiskolásoknál  jellemző,  akiknek  egyhavi  jövedelme  23  százalékkal  alacsonyabb  ­  átlagosan  13.  503  forint  ­  ilyenkor.  Jelentős  ­  21  százalékos  bevételkieséssel  kénytelenek  ­  számolni  a  joghallgatók,  akik  20  225  forintos  jövedelemre  tettek szert a vizsgaidőszakban.  Kiadási oldal  A kiadások szerkezetét elsősorban a bevételek nagysága felől lettek megközelítve, azaz minél  nagyobb a bevétel, annál nagyobb a kiadásokban megnyilvánuló „döntési” szabadság. Ez azt  jelenti, hogy a létfenntartáshoz szükséges bevételnél értelemszerűen nincs jelentős mozgástér,

hiszen  az  elsődleges  cél  a  megélhetés,  az  ennél  magasabb  bevételekkel  együtt  növekszik  viszont  annak  lehetősége,  hogy  a  vizsgált  személy  –  szabad  döntése  alapján  –  másra  is  köthessen. 

11.ábra  Az  egy  hónapban  rendelkezésére  álló  összegből  hány  százalékot  költ  az  alábbi  tételekre?  30%  25%  20%  15% 

szorgalmi időszak  vizsgaidőszak 

10%  5%  0% 

Az  ábra  szerint  a  hallgatók  jövedelmének  legnagyobb  hányadát  az  általános  létfenntartásra,  lakhatásra,  valamint  a  kulturális  javak  fogyasztására  fordítják.  A  kultúrára  fordított  kiadás  nem  a  közvetlen  létfenntartáshoz  szükséges  fogyasztási  javakhoz  tartozik,  azonban  az  értelmiségi  lét  egyik  fontos  összetevője.  A  kiadás  szerkezetében  szakcsoportonként  és  a  család  kulturális  háttere  alapján  eltérések  mutatkoznak.  Lakhatásra  az  átlagot  meghaladó  mértékben a tanító­ és óvóképzőbe, az agrárfőiskolába, a bölcsészkarra, természettudományi  karokra,  a  műszaki  főiskolákra  járó  hallgatók  költenek  többet,  tehát  elsősorban  a  kevésbé  „kurrens” szakok hallgatói kényszerülnek bevételük nagyobb hányadát erre a célra fordítani.  Hasonlóan az alacsony presztízsű szakok hallgatói kénytelenek jövedelmük nagyobb hányadát  létfenntartásra (étkezés, tisztálkodás stb.) és utazási költségekre fordítani.  A vizsgaidőszak kiadási szerkezete eltér a szorgalmi időszakban megfigyelhetőtől. Ennek az  lehet a magyarázata, hogy az intenzív tanulás más életvitelt, fogyasztási szokást „kényszerít”  a hallgatókra, másrészt ebben az időszakban a bevételük is jelentős mértékben (több mint 10  százalékkal)  csökken.  Mindezt  jól  mutatja,  hogy  míg  a  hallgatók  naponta  átlagosan  két órát  tanultak  szorgalmi  időszakban,  addig  négyszer  ennyi  időt  fordítottak  vizsgaidőszakban  ugyanerre a tevékenységre.  Képzési  csoportoktól  függetlenül  megállapítható  az,  hogy  a  diákok  szorgalmi  időszak  alatt  viszonylag  kevesebb  időt  töltenek  tanulással,  ami  részben  már  magyarázza  a  vizsgaidőszak  alatti  túlterheltségüket.  Vizsgaidőszak  alatt,  képzési  csoportonként  vizsgálva  az  átlagot  meghaladó  mértékben  a  jogászok,  az  orvosok,  a  természettudományi  és  bölcsészkarokra,  valamint az egészségügyi főiskolákra járó hallgatók tanulnak.

A  vizsgaidőszakban  különösen  a  létfenntartási  és  a  kulturális  javak  fogyasztására  fordított  kiadásokat fogják vissza a hallgatók. A szorgalmi időszakhoz képest csupán némi növekedést  az „egyéb” kiadásoknál tapasztaltunk, ahol elsősorban kávéra, cigarettára stb. költenek többet. 

Összegzés:   Az  1999­ben  és  2000­ben  készült  felmérés  összevetéséből  az  látható,  hogy  a  vizsgált  időszakban a hallgatók bevételei nőttek, bár ezen bevételek reálértékének vizsgálatakor még e  rövid időszak intervallumában is egyértelmű csökkenés mutatható ki. A nominális növekedés  magyarázata nem lehet az ösztöndíjak növekedése, hiszen a hallgatói normatíva ezen időszak  alatt  nem  nőtt,  bár  az  állami  szociális  támogatások  költségvetési  összegei  emelkedtek.  A  bevétel  növekedésének  a  fenti  megállapítás  ellenére  történő  emelkedésének  okait  keresve  a  témakör kutatói a következő indokokat tartják elképzelhetőnek:  1.  A hallgatók körében változtak a jövedelembevallási szokások.  2.  A  nem  állami  bevételek  nominális  növekedése,  melynek  oka  lehet  a  fogyasztói  árindex  vizsgált  időszakban  bekövetkezett  változása  is  (lsd.  Az  infláció  alakulása  1999­ben és 2000­ben).  3.  A  munkabérek  növekedése  (lsd.  2000­ben  a  minimálbérek  40.000  Ft­ra  történő  emelése),  mely  növekedés  közvetlenül  a  családi  jövedelemre  gyakorolt  hatást,  de  közvetve a tanulásra fordítandó összeg növekedését is jelentheti.  4.  A  kormányzati  döntésekből  fakadóan  a  szociális­  és  adótámogatások  növekedése  is  hatást  gyakorolhat  a  felsőoktatási  tanulmányokra  fordított  összeg  megálapított  növekedésére.  Mindezekből azt kell megállapítani, hogy az állami támogatások reálérték­csökkenése és a  családok  által  nyújtott  támogatás  folyamatos  beszűkülése  miatt  láthatóan  az  átlagos  hallgatói jövedelmi szint a fogyasztói árindex változását nem követi, a hallgatói jövedelem  reálértéke  csökken,  és  emiatt  a  fent  említett  két  forrás  (állami  és  családi)  jelentőségének  csökkenése  a  hallgatók  jövedelemszerkezetében  folyamatos,  és  mindezek  mellett  a  munkavégzésből származó jövedelem egyre jelentősebb hányadot mutat. 

2.2 Állami támogatások – Hallgatói jövedelmek külföldi példái  A  Deutsches  Studentenwerk  1997­ben  tanulmányt  készített  az  oktatás  támogatási  rendszerének  nyugat­európai  fejlődéséről,  amely  jelentős  eltéréseket  tárt  fel  a  különböző  nemzeti  támogatási  rendszerek,  jogosultsági  kritériumok  és  lehetőségek  között.  A  tanulmányból  kiderül,  hogy  a  különböző  rendszerek  összehasonlítása  rendkívül  bonyolult  feladat: figyelembe kell venni a tényleges segélyek és/vagy tanulmányi hitelek rendszereinek  működését  és  kapcsolódását  a  családi  tehervállalás  kiegyenlítésének  rendszereihez  és  az  adórendszerhez.  A  közvetlen  hallgatói  segélyek  tényleges  összegeinek  összehasonlítása  alapján  megállapítható,  hogy  a  hallgatók  a  skandináv  országokban,  Ausztriában  (2000­ben 

bevezették  a  tandíj  kötelezettséget  és  azóta  érezhetően  csökkent  a  felsőoktatásban  résztvevő  hallgatók  száma),  Németországban  és  Hollandiában  részesülnek  a  legmagasabb  összegű  támogatásban. Az támogatás minden országban rászorultság­függő, azaz figyelembe veszik a

hallgatók  és  családtagjaik,  esetenként  –  egy  bizonyos  korhatár  eléréséig  –  a  szülők  jövedelmét.  A kötelező szülői támogatást illetően az országok két jól elkülöníthető csoportra oszthatók:  ­  Azok  az  országok,  ahol  a  törvény  nem  állapít  meg  a  szülők  számára  semmilyen  kötelezettséget  a  gyermekek  egyetemi  és  főiskolai  tanulmányainak  támogatására  (skandináv  országok,  Írország,  Hollandia,  Spanyolország  és  az  Egyesült  Királyság).  Ezekben az országokban a hallgatók anyagi támogatása jelentős, a felsorolt országok egy  részében  (Írországban,  Hollandiában,  Spanyolországban  és  az  Egyesült  Királyságban)  azonban részben vagy teljesen a szülök mindenkori jövedelmi helyzetének függvénye.  ­  Azok  az  országok,  ahol  a  hatályos  törvények  értelmében  a  szülők  a  gyermek  tanulmányainak,  többek  között  felsőoktatási  tanulmányainak  idejére  kötelesek  gondoskodni a gyermekek eltartásáról (Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország és  Olaszország).  Ezekben  az  országokban  a  szülők  a  felsőoktatásban  résztvevő  gyermekeik  után  különböző  állami  ellátásokban  és  kedvezményekben,  többek  között  adókedvezményben  és/vagy  családi  pótlékban  részesülnek.  A  szülőknek  nyújtott  kedvezmények  és  támogatás  mellett  a  hallgatók  is  igényelhetnek  rászorultság­függő  anyagi támogatást és/vagy hitelt.  A  2002  márciusában  a  megjelent  51/2002­es  „A  hallgatói  juttatásokról  és  térítésekről  szóló  kormányrendelet”  (A  144/96­os  Kormányrendelet  utódja)  megalkotását  majd  egy  éves  egyeztetés,  és  számos  felmérés  előzte  meg.  A  viszgálatok  során  természetesen  teljes  körű  kitekintés  készült  az  európai  hallgatói  támogatásokról.  A  kutatás  fő  szempontjai  között  a  hallgatók ösztöndíját, a diákhitel rendszerét és  jogosultsági  formáit, a  lakhatási  helyzetet, az  étkezési és utazási kedvezményeket és a társadalombiztosítás  meglétét vizsgálták.  Az  alábbi  táblázat mutatja a hallgatói juttatási rendszerek jelenlegi európai helyzetét: 

Ország  A  ösztöndíj  függ a lakóhelytől való  +  távolságtól  függ a tanulmányi eredménytől +  függ a jövedelemtől  hitel  ­  hitel állami garanciával  diákotthoni elhelyezés  kollégiumi támogatás  +  felvétel feltételekkel  +  étkezés  kedvezményes étkezés  +  vállalkozói támogatás  utazási támogatás  +  diákigazolvány  kedvezményes tarifa  társadalombiztosítás  támogatása  + 

R  B/Fl B/V D  DK E  F  GB GR I  IRL L  NL  P  S  SF H  SK PL  O  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  + 

+  + 

+  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  ­  +  +  ­  +  ­  +  +  ­  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  + 

+  ­ 

+  + 

+  +  +  +  +  ­  +  +  + 

+ 

+ 

+  + 

+  +  + 

+  +  + 

+  +  + 

+ 

+  + 

+ 

+  +  +  +  +  +  + 

+  + 

+  ­ 

+  + 

+ 

­  ­ 

+  + 

+  +  +  +  +  +  +  + 

+  +  + 

+  + 

+  +  +  +  +  +  +  +  +  +  +  + 

1. táblázat: Az európai hallgatói támogatási rendszerek összehasonlítása (Forrás: 51/2002­es Kormányrendelet 

előterjesztés)

A  táblázatból  világosan  látszik,  ahol  létezik  diákhitel,  ott  megtartották  mellette  az  ösztöndíjrendszereket  is.  Általában  az  ösztöndíjak  és  a  hitelek  arányát  egymáshoz  rögzítik  (Németország, Svédország, Dánia).  Meglepően alacsony a támogatott kollégiumi férőhelyek  száma  Nyugat­Európában  (Németország  13%,  Franciaország  7,5%,  Ausztria  10%,  Olaszország  2%),  a  hallgatók  albérletben  illetve  diákotthonok  tudnak  szálláshoz  jutni,  melynek  havi  bérleti  díja  jelentősen  megterheli  a  hallgató  költségvetését.  A  hallgatói  étkeztetés  támogatása  általában  valamilyen  kártyarendszeren  keresztül  történik.  Németországban  olyan  magas  támogatásokat  nyújtanak,  hogy  egy  átlagos  étkezés  ára  a  magyarországi árak alatt van.  Jelentős  különbségek  vannak  a  külföldi  tanulmányokhoz  igényelhető  nemzeti  ösztöndíjak  igénybevételének lehetőségei között. A skandináv országokban, Ausztriában, Görögországban  és  Hollandiában  már  bevezették,  vagy  éppen  most  vezetik  be  a  külföldi  egyetemekre  teljes  képzési programra kiutazó hallgatók ösztöndíjrendszerét. Flandriában a teljes idejű képzésnél  is  igénybe  lehet  venni  az  állami  ösztöndíjat  a  holland  állami  egyetemeken,  illetve  az  olyan  stúdiumok esetén, amelyek nem szerepelnek a flandriai intézmények kínálatában. Azokban az  országokban, ahol az ösztöndíjak odaítélése részben a szülői támogatás alapján történik, vagy  ahol  a  támogatást  kollégiumi  elhelyezés  vagy  ellátás  formájában  biztosítják,  ez  a  lehetőség  nem minden esetben vehető igénybe.  A  tengeren  túlon  (Canada,  USA)  megismert  hallgatói  támogatási  rendszerek  az  Egyesült  Királyságban bevezetett támogatási­juttatási rendszer fejlesztett, módosított változatai.  A  németországi  sajátosságok  elemzése  érdekében  vissza  kell  térnünk  a  tanulmányunkban  egyszer már hivatkozott Deutsche Studentwerk által készített felmérésekhez. Rövid áttekintés  erejéig, valamint a magyarországi hallgatók szociális helyzetét demonstráló adatok szem előtt  tartásával  érdemes  megfigyelni,  hogy  az  alábbi  adatok  alapján  milyen  okok  vezérlik  Németországban a tanulmányaikat végző fiatalokat a munkavállalásra.  A tanulmányból  azoknak a hallgatóknak a jövedelmi  viszonyairól kapunk képet, akik nem a  szüleikkel  laknak,  és  graduális  képzésben  vesznek  részt.  Ez  lesz  a  standard  hallgatói  referenciacsoport. Ez a csoport az összes hallgató 62%­a. Azon hallgatók gazdasági helyzete,  akik  még a  szüleikkel élnek,  már házasok,  illetve sikeresen  befejezték graduális képzésüket,  nagymértékben  különbözik  a  „standard”  hallgatói  csoporttól,  mivel  az  életkörülményeik  egészen mások.  Még  1997­ben  is  jelentős  különbségeket  rögzítettek  a  keleti  és  nyugati  tartomány  között  a  hallgatók  havi  bevételében,  mely  a  havi  megélhetésükre  fordítható.  Széles  skálán  mozog  a  jövedelmek  eloszlása.  A  legalacsonyabb  jövedelmű  hallgatók  10%­a  a  nyugati  tartományokban  kevesebb,  mint  810  DM­val  (1997­es  adatok)  rendelkeznek,  míg  a  keleti  tartományokban  690  DM­val.  Az  eloszlási  mérleg  másik  oldalán  a  legmagasabb  jövedelmű  hallgatók 10%­a áll: a  nyugati államokban a rendelkezésre álló  havi összeg több,  mint 1995  DM, míg a keleti tartományokban több, mint 1618 DM.  Míg a nyugati tartományokban élő hallgatók felének több, mint 1300 DM áll rendelkezésére,  a  keleti  tartományokban  csak  a  hallgatók  negyede  rendelkezik  ilyen  összeggel.  Az  átlagos,  egy  főre  eső  hallgatói  havi  jövedelem  a  nyugati  tartományokban  1392  DM,  míg  a  keleti  tartományokban  ez  1115  DM.  Ez  magasabb,  mint  az  összes  tartomány  közös  értéke  (ún.  központi  érték),  mert  az  eloszlási  szerkezet  alapján  a  hallgatók  többségének  az  átlagosnál  kisebb  a  havi  jövedelme,  míg  a  hallgatók  kisebb  aránya  rendelkezik  ennél  magasabb  összeggel,  egyes  esetekben  pedig  jelentősen  túllépi  azt.  Ezek  az  extrém  esetek  azonban

egyáltalán  nem  befolyásolják a központi értéket. Az 1994­es adatokkal összehasonlítva ezek  az  értékek  jelentősen  növekedtek:  a  nyugati  tartományokban  3,6%­kal,  míg  a  keletiekben  16,9%.  A  keleti  tartományok  jövedelem­emelkedésekor  figyelembe  kell  venni  az  oda  „vándorolt”  nyugati  hallgatók  arányát,  akik  magasabb  jövedelmüket  is  „viszik  magukkal”,  természetesen  ezzel  pozitívan  befolyásolva  a  keleti  átlagot.  A  nyugatról  érkezett  hallgatók  aránya 11%­ról (1994) 23%­ra (1997) nőtt, s az ő havi jövedelmük 230DM­mal magasabb a  keleti  átlagnál.  Azok  a  hallgatók  havi  jövedelme,  akik  felveszik  a  BaföG­öt  (kb.  Diákhitel),  nyugaton 10%­al kevesebb, mint azoké, akik nem veszik fel. Keleten ez a különbség csak 8%.  A  hallgatóknak  csupán  18%­a  finanszírozza  egy  forrásból  megélhetését.  A  legtöbb  esetben  (47%) két forrásból teszik ezt. Emellett a három forrás felhasználása is elég gyakori (27%). A  többi  hallgatónak  (8%)  háromnál  több  bevételi  forrás  áll  rendelkezésére.  E  tekintetben  is  figyelemre  méltó  a  különbség  Németország  két  része  között  –  ahogy  az  a  táblázatban  is  látható:  for rás  teljes szülői  támogatás  készpénz  nem készpénz  személyes kereset,  megtakarítás a  hallgatói  munkákból  „Diákhitel”  (BAföG)  a tanulmányok  megkezdése előtt  megtakarítás  rokonok, barátok  árvasági segélyek  partner  ösztöndíj  (államtól,  szervezetektől,  cégektől, stb.)  bankkölcsön, vagy  nem­BAföG­  diákkölcsön  egyéb források 

nyugat  hallgató (% )  86 

összeg (DM)  791 

kelet  hallgató (% )  90 

összeg (DM)  657 

77  51  69 

612  400  635 

84  50  56 

526  298  417 

21 

642 

34 

549 

20 

234 

16 

186 

16  5  3  2 

147  436  303  541 

20  6  3  1 

114  384  212  509 

2 

409 

1 

267 

4 

551 

4 

412 

Analóg módon a havi jövedelmi szintekkel a hallgatók megélhetési költségei nagymértékben  különböznek a nyugati és keleti tartományokban. A nyugati tartományokban a hallgatók fele  kevesebb,  mint  1220  DM­t  költ  megélhetésre,  a  másik  fele  ennél  többet.  A  keleti  tartományokban a „felező szám” 960 DM. Átlagosan a nyugati hallgatók havonta 1283 DM­et  költenek megélhetésre, ez keleten 1009 DM, ami négyötöde a nyugati összegnek. 1994­ben ez

az  összeg  csak  a  kétharmada  volt  a  nyugatinak,  tehát  1994  és  1997  között  a  megélhetési  költségek különbsége csökkent.  nyugat  vegyes*  tanulmányokhoz  szükséges  dolgok 

utazás  ruházkodás,  mosás, higénia  étel  lakhatás  összesen 

kelet 

1994  253  61 

1997  272  61 

1994  159  48 

1997  202  53 

118  111 

118  113 

118  95 

119  96 

273  415  1231 

267  452  1283 

215  212  847 

219  320  1009 

* egészségbiztosítás, telefon­ és postaköltségek, hobbi, sport, stb. 

A BAföG­öt  (Diákhitelt)  Németországban  az  1997­es  év  nyári  szemeszterében  (ez  a  magyar  tavaszi  szemeszternek  felel  meg)  a  beiratkozott  hallgatók  18,7%­a  vette  fel;  ez  az  arány  a  nyugati  tartományokban  17%,  míg  a  keletiekben  30,7%.  A  nyugati  tartományokban  a  támogatott hallgatók aránya 30%­al alacsonyabb volt 1997, mint 1994­ben. Ezzel párhuzamos  csökkenés a keleti tartományokban 44%.  A BAföG­ráta a nyugati tartományokban jó 21%­al  csökkent ugyanebben az  időszakban,  míg a keletiekben 37% alá esett. A  jelenleg  BAföG­öt  felvevő  hallgatók  22%­át  egyáltalán  nem  támogatják  szüleik.  A  hallgatóság  szülői  támogatottság  szerinti  összetétele  nem  változott  a  nyugati  tartományokban  1994  és  1997  között.  A  fenti  áttekintést,  hogy  megközelítőleg  viszonyítási  alapunk  lehessen  a  hazai  helyzethez  képest,  keleti  és  nyugati  összehasonlításban  ábrázoltuk.  Ami  konkrét  következtetésként  megfogalmazható  az  az  a  szembetűnő  tény,  mely  a  számadatok  különbözőségéből  fakad:  a  hazai  és  németországi  munkavállalási  hajlam  és  motiváció  közötti  jelentős  különbség  a  hallgatók  anyagi  támogatottságának  mértéke.  Magyarországon  az  esetek  legnagyobb  többségében  létfentartó  okokból  vállalnak  munkát  a  hallgatók,  míg  Németországban  a  munkavállalás motivációja az életszinvonal emelése, többletbevétel szerzése. 

Szlovéniában  a  hallgatói  támogatási  rendszer  három  direkt  anyagi  támogatási  alapon  nyugszik. Ezek az ösztöndíjak, kölcsönök és a hallgatói munka.  A  nyilvános  szektor  biztosította  ösztöndíjrendszer  egyfajta  szociális  korrekciós  rendszeként  működik,  melyben  a  rossz  szociális  körülmények  között  élő  hallgatókat  támogatják,  s  biztosítják számukra a tanulmányok könnyebb elérését. Az állami ösztöndíjak mellett a Žiga  Zois  Ösztöndíj  is  megkapható,  ösztönzésként  a  szellemileg  és  szakmailag  tehetséges  hallgatóknak.  A második pillér a 1999/2000­es tanévben beindult hallgatói kölcsön (lásd Diákhitel), melyet  a Szlovén Állam több ország hasonló – és régóta működő – rendszerében tapasztaltak alapján  épített  ki.  A  rendszert  olyan  koncessziós  bankok  működtetik,  melyek  állami  támogatást  kapnak a kölcsön kamataira.  A rendszer előnyben részesíti a tanulmányaikban  legsikeresebb

hallgatókat, egy progresszív skála szerint. A kamat biztosítása a kölcsönfelvevő szülei, vagy  biztosítótársaságok  biztosítása  által  történik.  A  rossz  szociális  helyzetben  lévő  hallgatók  előnyben részesülnek a hallgatói hitelrendszerben is.  Érdekes,  hogy  Szlovénia  egy  olyan  rendszert  vett  át,  amiben  az  ösztöndíjak  és  a  kölcsönök  nem  halmozódnak.  Egy  ösztöndíjas  hallgató  nem  jogosult  hallgatói  hitelre.  Az  állam  „viselkedése” azzal  magyarázható, hogy  megpróbál egyensúlyt teremteni a  bevételek között,  ugyanakkor nem veszi figyelembe azt, hogy a kiadások igen sokfélék és változók lehetnek. A  döntés  a  hallgatói  hitel  felvételéről  önkéntesnek  és  mindenki  által  meghozhatónak  kellene  lennie, beleértve az ösztöndíjasokat is. Az állam a végén úgyis visszakapja a kölcsönt.  Annak  ellenére,  hogy  Szlovéniában  a  felsőoktatás tulajdonképpen  ingyenes  ­  legalábbis  ami  az  alapképzést  illeti  ­,  az  állami  ösztöndíjak  magas  követelményei,  a  Ziga  Zois  Ösztöndíj  keretében támogatott hallgatók viszonylag szűk köre és az eladósodás kellemetlen hatásai arra  ösztönzik  a  diákokat,  hogy  kiegészítő  bevételi  forrásokat  keressenek.  Ezért  nem  meglepő,  hogy  a  hallgatók  több  mint  fele  idény­  és  alkalmi  munkákon  keresztül  próbál  jövedelmet  szerezni,  hogyha  fedezni akarja  havi kiadásait (átlagosan 57.000 SIT 3 ). Az állam  a  hallgatói  szükségletek  finanszírozásában  folytatott  megszorító  politikájával  a  hallgatók  ellátásának  a  terhét azok szüleire, családjaira hárítja. Mivel ezek sokszor nem képesek megbirkózni ezzel a  problémával, a diákmunka széles szlovéniai elterjedésének újabb magyarázata válik világossá.  Érdemes  megemlítenünk  azt  a  tényt,  hogy  a  diákmunka  összes  adókedvezményével  együtt  különleges helyzetben van. A megelőző év átlagkeresetének 51%­a az az összeg, amit  kevés  diák bevétele halad meg. Érdekes, hogy míg az állam a hallgatók közvetlen finanszírozásával  megszorítóan  bánik, addig  hagyja elúszni  bevételeinek egy  jelentős részét, amely egyébként  rendes adóztatás mellett az államkasszába vándorolna. Ennek a politikának a gyökereit abban  találhatjuk,  hogy  a  munkáltatók  érdekeltek  a  diákok  olcsó  munkaerejében.  Ők  viszonylag  könnyen  alkalmazhatók  (az  igény  ideiglenes  munkára  nagyobb,  mint  a  piaci  kínálat),  és  könnyebben  kirúghatók.  A  11,9%­ra rúgó  költségek,  melyet  a  munkáltató  fizet  az  idény­  és  alkalmi jellegű munkaközvetítéssel foglalkozó ügynökségeknek, jelentősen alacsonyabb, mint  egy  hagyományos,  szerződéses  munkavállaló  esetében  felmerülő  költségek.  A  munkaközvetítés  rendszere  viszonylag  biztonságos,  mivel  a  szigorúan  definiált  dolgozó  hallgatói és diákstátusz hatékony óvintézkedést jelent az esetleges visszaélések ellen. A piac  ilyetén  való,  alkalmi  és  idénymunkával  történő  szabályozása  visszaszorítja  a  munkaerő  fekete­  és  szürkepiacát.  Az  idény­  és  alkalmi  munka,  a  felsoroltak  mellett,  jó  kezdet  a  tapasztalatszerzéshez  a  jövőbeni  teljes  foglalkoztatottsághoz.  Így  az  sem  meglepő,  hogy  a  szakszervezetek sem tiltakoznak ellene.  A diákmunkát érintő legfontosabb megfontolandó kérdés – az esetleges visszaélések mellett –  a  hallgató tanulmányi  sikerei  és  a  diákmunka  mennyiségének  összekapcsolásából  ered.  Egy  reprezentatív  mintán  készített  felmérés  nem  erősíti  meg  ezt  a  kölcsönösséget.  Annak  a  ténynek az ismeretében, hogy a hallgatók több mint fele végez valamilyen munkát, meglepő,  hogy  egy  átlagos  diák  heti  45  órát  tölt  egyetemén,  illetve  tanulmányaival.  4  Azt  is  érdemes  megemlítenünk, hogy a dolgozó diákok részaránya magasabb a felsőbb évesek között. Ennek  a magyarázata abban található, hogy az idősebb hallgatók már kialakítják tanulási szokásaikat,  és könnyebben fel tudják osztani idejüket tanulmányi kötelességeik és munkájuk között. 

3  4 

Tanulmány a hallgatói szociális helyzetéről, Januar 2000, ŠOU Ljubljana, Kersnikova 4, 1000 Ljubljana  Tanulmány a hallgatói szociális helyzetéről, Januar 2000, ŠOU Ljubljana, Kersnikova 4, 1000 Ljubljana

Beszélnünk kell továbbá arról a hozzájárulásról is, amit a hallgatói szervezetek regionális és  nemzeti szinten  is kifejtenek. Helyettesíthetetlen tényezővé nőtték ki  magukat nem csupán a  hallgatók, de a szélesebb társadalom körében  is.  Sok tevékenység eltűnt volna,  hogyha  nem  kerül  át  a  szervezett  hallgatói  tevékenység  valamely  formájába.  A  tény,  hogy  a  hallgatói  szervezeteket  tulajdonképpen  maguk  a  hallgatók  finanszírozzák  (a  koncessziós  díjakból  befolyó  pénzek  egy  része,  amely  a  hallgatói  szervezetek  számlájára  kerül,  az  alkalmi  szponzori  pénzektől  eltekintve,  tulajdonképpen  a  támogatás  egyetlen  forrása)  nagyban  csökkenti  az  állam  terheit.  Hogyha  az  az  állam  érdeke,  hogy  támogassa  az  iskolán  kívüli  tevékenységeket és az aktív diákságot ­ anélkül, hogy jelentősebb összeget kellene fordítania  a  civil  társadalom  e  szeletére­,  a  meglévő  rendszer  fenntartása  látszik  a  legegyszerűbb  megoldásnak. 

3. A Hallgatói Munkavállalás J ogi Hátter e  3.1.  Alapfogalmak a Munka Tör vénykönyvéből 5  A hallgatók munkaügyi jogállását tekintve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII.  törvény (MT) nem tesz különbséget a hallgatói jogviszonyban álló és "egyéb" munkavállalók  között.  Generális  szabály,  hogy  munkaviszonyt  munkavállalóként  az  létesíthet,  aki  tizenhatodik életévét betöltötte. A diákok foglalkoztatása szempontjából ki kell emelni, hogy  az Mt. szerint munkaviszonyt létesíthet az a tizenötödik életévét betöltött, általános iskolában,  szakiskolában,  középiskolában  nappali  rendszerű  képzés  keretében  tanulmányokat  folytató  tanuló az iskolai szünet alatt.  Az  Mt.  szerint  a  munkaviszony  szempontjából  fiatal  munkavállaló  az,  aki  tizennyolcadik  életévét  még  nem  töltötte  be.  A  tanköteles  fiatal  munkavállaló  a  gyámhatóság  engedélye  alapján,  a  külön  jogszabályban  meghatározott  művészeti,  sport­,  modell­  vagy  hirdetési  tevékenység keretében a fentiekben meghatározott feltételektől eltérően is foglalkoztatható.  Tekintettel  arra,  hogy  a  felsőoktatásban  hallgatói  jogviszonnyal  rendelkezőknek  többnyire  nincs  módjuk  teljes  munkaidős,  határozatlan  időtartamra  szóló,  "hagyományos"  munkaviszonyt  létesíteni,  ezért  számukra  az  úgynevezett  atipikus  foglalkoztatási  for mák  jelenthetnek megoldást.  Az egyik ilyen foglalkoztatási forma az Mt.­ben 2001. július 1. óta szabályozott munkaerő­  kölcsönzés. Az Mt. szerint munkaerőkölcsönzés az olyan tevékenység, amelynek keretében a  kölcsönbeadó  a  vele  kölcsönzés  céljából  munkaviszonyban  álló  munkavállalót  ellenérték  fejében  munkavégzésre  a  kölcsönvevőnek  átengedi.  Kölcsönbeadó  csak  az  a  belföldi  székhelyű,  a  tagok  korlátolt  felelősségével  működő  gazdasági  társaság  vagy  ­a  vele  tagsági  5 

A hallgatói munkavállalás jogi feltételrendszeréről számos minisztériumot, munkavállalói és munkáltatói érdekszervezetet,  továbbá ifjúsági szervezetet megkérdeztünk. E fejezet első részében a Belügyminisztérium Közigazgatási Államtitkársága  által rendelkezésünkre bocsátott általános tájékoztatót közöljük.

viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában­ szövetkezet lehet, amelyik megfelel az e  törvényben,  illetve  az  egyéb  jogszabályban  foglalt  feltételeknek  és  a  székhelye  szerint  illetékes  munkaügyi  központ  nyilvántartásba  vette.  Egyebekben  a  jogviszonyra  az  Mt.  szabályait kell alkalmazni, a kölcsönzésre vonatkozó eltérő szabályok figyelembe vételével.  Egy  másik  lehetősége  a  hallgatói  munkavállalásnak  a  részmunkaidőben  történő  foglalkoztatás.  Az  Mt.  lehetővé  teszi  a  részmunkaidőben  történő  foglalkoztatást,  noha  a  részmunkaidős  foglalkoztatásnak  nincs  még  igazán  befolyásoló  jelentősége  a  magyar  munkaerőpiacon.  A  jogalkotás  törekszik  az  Európai  Unió  szociális  ­  és  munkajogi  védelmi  rendszerének hazai megvalósítására, amely a részmunkaidőben történő foglalkoztatásról szóló  97/81/EK  irányelv  teljes  harmoniizációját  jelenti.  A  részmunkaidős  foglalkoztatást  akadályozó  jogi  és  gazdasági  korlátok  leépítésének  első  lépcsője  a  minimálbér  radikális  felemelése volt 2001. január 1­től.  A  távmunka  az  információs  környezet  globalizációját  használja  ki,  azaz  a  munkavállaló  munkáját  számítógépes  hálózat  segítségével,  a  munkáltató  telephelyétől  távol  végzi.  A  távmunka esetében  a  munkavállaló otthon vagy a cégtől külön elhelyezkedő  irodában  végez  munkát,  munkavégzésének  elengedhetetlen  feltétele  a  számítógép  használata  és  a  munkavégzés  során  a  munkavállaló  folyamatos  on­line  kapcsolatban  áll  a  munkáltatóval.  A  távmunka  elsősorban  az  ügyfélszolgálat,  az  értékesítési  tevékenység,  az  adatfeldolgozás,  a  szoftverfejlesztés,  a  számvitel  és  köyvelés,  és  a  kreatív  munkák  területén  használható  munkavégzési  forma.  A  távmunka  jogi  szabályozásának  kialakítása  a  foglalkoztatáspolitika  rövidtávú céljai között szerepel.  A  külföldiek  ­ideértve  a  hazánkban  tanulókat  is­  magyaror szági  munkavállalásával  kapcsolatos  alapvető  szabályokat  az  1991.  évi  IV:  törvény  (foglalkoztatási  tv.)  és  az  engedélyezési  eljárásról a 8/1999 (XI. 10) SZCSM rendelet tartalmazza. E rendelkezések  fő  szabálya szerint a külföldiek munkavégzéséhez munkavállalási engedély szükséges, melyet a  megyei  és  a  fővárosi  munkaügyi  központok  adnak  ki.  A  középiskolák  tanulói  és  a  hallgatói  jogviszonnyal (nappali tagozatos) rendelkezők, a nemzetközi diákszervezetek által szervezett  szakmai  gyakorlaton  részt  vevők  és  a  Bolyai  János  Kutatási  Ösztöndíjasok  esetében  engedélyre  nincs  szükség  a  munkavállaláshoz.  A  szomszédos  országokban  élő  és  tanuló  magyar  nemzetiségű  diákok  a  2001.  évi  LXXII.  Törvény  (un.  státusz  vagy  kedvezménytörvény) alapján naptári évenként három hónap időtartamra munkát vállalhatnak  a munkaerőpiaci helyzet vizsgálata nélkül is.  Tekintettel  arra,  hogy  a  felmérések  szerint  a  munkát  vállaló  hallgatók  nagyobb  része  a  szövetkezeti  keretekben  történő  munkavállalást  vállasztja,  a  következőkben  az  iskolaszövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozásokat tekintjük át. 

3.1.1  Vita a Munka Törvénykönyvének értelmezésér ől 6  A  Munka  Törvénykönyvének  legutóbbi  ­  2001.  Július  1.­  én  hatályba  lépő  ­  rendelkezése  kapcsán  éles  vita  alakult  ki  a  munkaerő­kölcsönző  cégek,  és  az  iskolaszövetkezetek  között.  Az  írott és elektronikus  média csatornáin zajló polémia  lényege  az, hogy a  Magyarországon  megjelenő  döntően  multinacionális  cégek  magyar  irodáiként  tevékenykedő  munkaerő  –  kölcsönző  cégek  a  nyugat­  európai  gyakorlattól  eltérően  erős  és  kiépített,  iskolaszövetkezeti 

6 

Karácsony Mihály, a DiákÉSZ elnöke tájékoztatása alapján

struktúrával  találkoztak.  Ezen  iskolaszövetkezetek  mintegy  két  és  fél  milliárdos  bevételt  realizáltak évente kb. 5 millió munkaóra teljesítése mellet.  A  Munka  Törvénykönyve  hatályba  lépését  követően  egyértelművé  vált  a  kiküldetés,  a  kirendelés,  és  a  munkaerő  –  kölcsönzés  fogalmának  tartalma.  Az  iskolaszövetkezetek  pontosították,  mind  a  diákok,  mind  a  velük  üzleti  kapcsolatban  álló  partnerekkel  a  jogi  helyzetüket,  és  egyértelművé  tették,  hogy  a  kiküldés  fogalmi  körébe  tartozó  jogviszonyt  létesítenek.  Ez  alapján  az  iskolaszövetkezetbe  tagi  viszonyban  álló  diák,  vagy  hallgató  úgy  végez  munkát,  hogy  az  irányítási,  utasítási,  és  ellenőrzési  jogkört  az  iskolaszövetkezet  nem  ruházza át az iskolaszövetkezettel polgári jogviszonyban álló megbízóra.  Ellentétben  a  munkaerő  –  kölcsönzők  által  megfogalmazott  állítással,  a  diákokat,  illetve  hallgatókat  nem  adja  kölcsönbe  díjazás  fejében  munkavégzés  céljából  a  megbízónak,  nem  engedi  át  a  munkáltatói  jogok  gyakorlását.  E  fenti  vita  jelenleg  is  fenn  áll  az  iskolaszövetkezetek,  és  a  munkaerő  –  kölcsönzők  között,  ahol  a  felek  az  államigazgatás  különböző szintjeit, és fórumait járva szervezik saját igazuk alátámasztására a jogértelmezési  dokumentumokat.  3.1.2  A további gondokról  A  159/2001.  (IX.12.)  számú  kormányrendelet  jelentős  lépésnek  számít  a  diákvállalkozási  szféra jogi szabályozottsága tekintetében, de még számos ­a diákvállalkozások sajátosságaiból  adódó­  kérdés  vár  megoldásra.  Ezen  témák  döntően  a  Munka  Törvénykönyve  szabályozási  körébe tartoznak.  A  Munka  Törvénykönyvének  célja,  hogy  a  munkavállalók  védelme  mellett  szabályozza  a  munkavállalók és a munkáltatók jogviszonyát. Ezt a célt csak akkor éri el maradéktalanul, ha  biztosítani  tudja  a  jogalanyok  jogkövető  magatartását.  Az  iskolai  szövetkezetek  speciális  foglalkoztatási körülményei miatt működésük során számos olyan gyakorlati probléma merül  fel,  mely  a  Munka  Törvénykönyve  maradéktalan  betartását  lehetetlenné  teszi.  Alapvetően  hiányoznak  azok  a  speciális  munkaügyi  rendelkezések,  melyek  figyelembe  vennék  a  diákfoglalkoztatás sajátos jellegét, amelyet a foglalkoztatott létszám nagyságrendje, a részben  időszakokhoz kötött, tömeges fluktuációval járó működés jellemez.  A  jelenlegi  szabályozás  mellett  az  Országos  Munkabiztonsági  és  Munkavédelmi  Főfelügyelőség ezt a speciális foglalkoztatást ellenőrzési szempontból semmilyen módon nem  különbözteti  meg  más  klasszikus  foglalkoztatóktól,  munkáltatóktól.  A  sorozatos,  az  egész  szférára  kiterjedő  rendszeres  ellenőrzés  nem  veszi  figyelembe  az  iskolai  szövetkezetek  társadalmi  hasznosságát,  nevelő  szerepét,  szabályokat  betartani  kívánó  szándékát,  a  mindenkori adatszolgáltatási készséget, hanem a speciális foglalkoztatási jelleget nem ismerő  adminisztratív  korlátok  és  hiányosságok,  közé  kívánja  szorítani  működésüket,  amellyel  az  egyre  nagyobb  mértékű  bírságok  miatt  tevékenységüket  ellehetetleníti.  A  speciális  megközelítés  azért  is  indokolt,  mivel  a  jelenlegi  szabályozás  és  az  életszerű  működés  nem  adekvát.  A  leendő  értelmiségiek  mintaadó  szerepe  nem  lebecsülendő  így  a  jogszabályoknak  segíteniük kellene a hallgatók jogkövető magatartásának kialakulását.  A fent vázolt speciális foglalkoztatási körülmények miatt az iskolaszövetkezeteket, az alábbi  hatályos  jogi  szabályozás  pontos  betartása,  az  ellehetetlenülés  irányába  viszi.  Szakértők  szerint  a  fentiek  alapján,  az  alábbi  hiányosságok  felszámolására  kellene  jogi  megoldásokat  keresni.  Egy  adott  munkaviszony  megszűntetésekor  az  Mt.  97.§  (2)  bekezdésében  megjelölt

igazolások  kiadása,  továbbá  egy  adott  munkaviszony  megszűnésekor  az  utolsó  munkában  töltött napon a munkabér kifizetése az Mt. 97.§ (2) bekezdése szerint.(a jelenlegi gyakorlat a  tagsági  jogviszony  megszűntetéshez  igazodik)  valamint  a  foglalkoztatottak  részére  munkaviszonyuk  időtartamára  jutó  időarányos  szabadság  nyilvántartása  és  kiadása  az  Mt.  140/A.§ b.) pontja alapján.  Szintén  betarthatatlan  a  törvényi  előírásoknak  megfelelő  részletes  írásbeli  elszámolás  a  díjazásról  az  Mt.  160.§  rendelkezései  szerint  rendelkezés.  Ugyan  is,  ha  a  tag  havonta  párhuzamosan  több  feladatot  lát  el  más­más  feltételrendszer  mellett,  más­más  munkaviszonyokban,  akkor  ez  szinte  megoldhatatlan  feladat  elé  állítja  az  iskolai  szövetkezetet.  Ellehetetleníti  az  iskolaszövetkezeteket  az  egyenlőtlen  munkaidő  beosztás  szabályainak a minimum munkaidő tekintetében történő alkalmazását előíró az Mt. 120.§ (2)  bekezdése, valamint nehezen betartható a fizetett ünnepek pontos elszámolása is. 

4 AZ ISKOLASZÖVETKEZETEK J OGI SZABÁLYOZÁSA  4.1 

Az Iskolaszövetkezetek Működésének J ogi Szabályozása 7 

Magyarországon  ma  már  szinte  mindenki  hozzáférhet a  felsőoktatáshoz. Ennek ellenére, aki  már  tanul,  további  anyagi  forrásokra,  esetenként  munkára  van  szüksége  –  ennek  legnépszerűbb  formái  az  iskolaszövetkezetek.  Magyarországon  jelenleg  220­230  általános  iskolának,  15  középiskolának  és  40  felsőoktatási  intézménynek  van  diákszövetkezete.  A  kis  gazdasági vállalkozások viszonylag nagy száma azt bizonyítja, a diákoknak ­ szülői támogatás  mellett  szüksége  van  kiegészítő  pénzkereseti  forrásra.  A  Gallup  Intézet  által  2001  évben  végzett  felmérés  szerint  Magyarországon  a  főiskolások  és  egyetemisták  havonta  26  104  forintból  élnek.  Ezeknek  a  hallgatóknak  a  83  százaléka  keres  pénzt  állandó  munkából.  A  felmérés  szerint  a  mindennapjaikhoz  40  ezer  970  forintra  van  szükségük  a  tanulóknak,  melyből 24 ezer 178 forintot tudnak keresőmunkájukkal előteremteni.  A  szövetkezetek  alapítását,  működésének  feltételeit  szabályozó  2000.  évi  CXLI.  törvény  a  Kormány  hatáskörébe  utalja  az  oktatási  intézményekhez  kapcsolódó  szövetkezetek,  azaz  az  iskolaszövetkezetek szabályozását.  Az  iskolaszövetkezetek  működéséről  szóló  16/1983  (V.16.)  minisztertanácsi  rendelet  1993­  ban  hatályát  vesztette, így ezek azóta külön  szabályozás  nélkül  működnek, kizárólagosan az  éppen  hatályos  törvények  rendelkezései  alapján.  2000.  évben  egy  új  törvény  született  a  szövetkezetekről (2000. évi CXLI. törvény), ez adott felhatalmazást a Kormánynak, hogy az  oktatási  intézményekkel  kapcsolatban  álló,  úgynevezett  iskolaszövetkezetek  működésének  speciális kérdéseit rendezze. 

Jelentős  változás  történt  a  diákvállalkozások  jogi  hátterének  biztosítására  az  által,  hogy  a  Kormány 2001. évi 159/2001. (IX. 12.) számú rendeletével 15 év eltelte után ismét szabályozta  a  mintegy  kétszázezer  nappali  tagozatos  diák,  illetve  hallgató  iskolaszövetkezeti  formában  való ténykedését.  A  Kormány  a  159/2001.  (IX.12.)  számú  rendeletében  a  diákmunkának  ezt  a  formáját  támogatja,  mert  a  szövetkezeti  tagok  megtanulnak  csapatban  dolgozni,  illetve  betekintést  7 

Az iskolaszövetkezetek jogi szabályozásának hátteréről a szerzők az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkársága  által rendelkezésre bocsátott  információkat hasznosították

nyerhetnek  az  önkor mányzatiság  működésébe  is.  A  diákok  szervezeti  keretek  között  vállalnak munkát, és ez garanciát jelent a (munkavédelmi, jogi) szabályok betartására.  A szövetkezet védelmet is jelent a hallgatónak, hiszen tudják: a diák sérelem esetén tud kihez  fordulni.  A  rendelet  egyik  alapelve,  hogy  a  szövetkezetek  álljanak  a  korábbinál  szorosabb  kapcsolatban  az  őket  létrehozó  oktatási  intézménnyel:  az  oktatási  intézmény  segíti  a  szövetkezet  létrejöttét,  míg  a  szövetkezet  –  amellett,  hogy  tagjainak  gazdasági  érdekeit  is  szolgálnia  kell  –  segítséget  nyújt  a  nevelés  és  oktatás  feladatainak  megvalósításához,  figyelembe veszi az anyaintézmény pedagógiai céljait.  Az  újonnan  kiadott  rendelet  részletesen  szabályozza  a  törvényes  képviselő  beleegyezésének  kérdését  is.  A  szövetkezeteknek  ugyanis  tizennyolc  éven  aluli  tagjai  is  lehetnek;  az  ő  jognyilatkozatuk  érvényességéhez  szükséges  a  törvényes  képviselő  előzetes  vagy  utólagos  jóváhagyása.  Be  kell  szerezni  minden  olyan  esetben,  amikor  a  gazdasági  kérdésekben  kell  dönteni,  ugyanakkor  a  szövetkezeti  tagok  számos  kérdésben  maguk  is  dönthetnek,  saját  önkormányzatiságuk  keretein  belül.  A  szülőknek,  illetve  felsőoktatási  intézményekben  a  hallgatók  érdekképviseleti  szerveinek  szintén  rálátásuk  lesz  majd  a  szövetkezetek  működésére.  A  szövetkezetek  a  jövőben  nem  folytathatnak  munkaerő­kölcsönző  tevékenységet; ehelyett maguk vállalják el a munkát, és abba bevonják tagjaikat is.  Az új rendelet – az előzőhöz hasonlóan –  lehetőséget ad arra, hogy több intézmény közösen  működtessen iskolaszövetkezetet.  A már működő szövetkezetek 2006. január elsejéig még a régi keretek között működhetnek. A  szabályozást  maguk  a  szervezetek  is  elfogadták.  Az  Oktatási  Minisztérium  egy  rövid,  tájékoztató  kiadványt  is  tervez,  melyben  megismerteti  a  szövetkezeteket  a  kormányrendelettel; másrészről az eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetnek majd arra is, hogy  maguk  a  diákok  is  tisztában  legyenek  a  fontosabb  munkavédelmi,  munkajogi  és  egyéb  előírásokkal.  Az iskolaszövetekezetek, illetve az iskolaszövetkezeti csoportok tagjai a szövetkezeti törvény  rendelkezései  alapján  megközelítőleg  85%­ban  nappali  tagozatos  diákok,  illetve  hallgatók,  akik  tanulmányi  kötelezettségeik  mellett  jövedelmük  kiegészítésére,  tanulmányi  költségeik  fedezésére  önkéntesen  alakítják  meg  saját  csoportos  munkavállalási  formájukat.  Az  iskolaszövetkezetek,  iskolaszövetkezeti  csoportok  tevékenysége  folyamatos  pedagógiai  kontroll  alatt  áll,  hiszen  az  adott  oktatási  intézmény  vezetõjének  tudtával  végezhetik  csak  munkájukat.  Azzal,  hogy az  iskolaszövetkezetek megjelentek a munkaerőpiacon, sajátos egyenlőtlenséget  hoztak létre. Minden munkavállaló után ugyanis a munkáltatóknak kötelező tb­, azaz nyugdíj­  és  egészségügyi  járulékot  fizetni.  Kivételt  e  szabály  alól  csak  az  iskolaszövetkezetek  képeztek, ám ők sem a diák nappali tagozatos státusa miatt. Ha ugyanis más cég alkalmazott  diákokat,  ő  már  köteles  volt  a  járulékokat  kifizetni.  E  munkaerő  relatív  olcsósága  azt  eredményezte,  hogy  a  könnyen  betanítható  munkákra  ­  a  rendszer  előnyeire  hamar  ráérző  cégek  ­  egyre  inkább  diákokat  alkalmaztak  a  hagyományos  munkaerő  helyett.  Az  iskolaszövetkezetek  problémája  az,  hogy  az  új  munka  törvénykönyve  szerint  elveszítik  eme  kedvezményeiket.  A  másik  nagy  fájdalmuk  az  iskolaszövetkezeteknek,  hogy  ezentúl  munkaszerződést  kell  kötniük  a  diákokkal,  akár  két  napra  is.  Igazából  eddig  sem  volt  semmilyen  felmentésük.  Igaz,  munkaszerződés  hiányában  az  sem  derülhetett  ki,  mennyi  szabadság vagy szabadságmegváltás járt volna a diákoknak, ezt „megtakarítva" pedig esetleg  tovább lehetett csökkenteni a költségeket.

A  tb­mentesség  –  a  törvény  értelmében  (1997.  évi  LXXX.  tv.)  –  csak  a  nappali  tagozatos  tanulókra vonatkozik (a tagfelvételnél ezt iskolalátogatási igazolással kell bizonyítani), mert a  diákokat nem munkaviszonyuk alapján, hanem alanyi jogon biztosítja az állam. A mindenkori  munkaerőpiacon  ez  teszi  versenyképessé  a  diákszövetkezeteket,  mert  sem  a  munkavállalót,  sem a munkaerejét közvetítő szövetkezetet nem terhelik a társadalombiztosítási járulékok.  A  Kormány  által  elfogadott  rendelet  alapelve,  hogy  az  iskolák  a  korábbinál  szorosabb  kapcsolatban  álljanak  az  oktatási  intézménnyel.  E  kapcsolat  lényege,  hogy  az  oktatási  intézménynek  közre  kell  működnie  az  iskolaszövetkezet  létrejöttében,  segíteni  kell  annak  működését.  Az  iskolaszövetkezetnek  tevékenysége  során  figyelembe  kell  vennie  a  vele  kapcsolatban  álló  oktatási  intézmény  pedagógiai  tevékenységét.  Segítséget  kell  nyújtania  a  nevelés  és  oktatás  feladatainak  megvalósításához,  s  egyidejűleg  szolgálnia  kell  az  iskolaszövetkezet tagjainak gazdasági érdekeit is.  A  kormányrendelet  új  területen  is  lehetővé  teszi  az  iskolaszövetkezet  létrehozását.  Ezek  a  szövetkezetek hagyományosan ez idáig a középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben  működtek. Az új szabályozás alapján az alapfokú művészetoktatási intézmények tanulói, és a  kollégiumban elhelyezett tanulók és diákok is létrehozhatnak iskolaszövetkezetet.  A  kormányrendelet  garantálja,  hogy  a  fiatalkorúak  munkavégzése  során  érvényesüljenek  a  fiatalkorúak  munkavédelmére  vonatkozó  előírások.    Világossá  teszi,  hogy  az  iskolaszövetkezet  gazdasági  tevékenysége  olyan  feladatok  elvégzésére  is  irányulhat,  amely  összefüggésben áll a tanulmányokkal, az intézmények működésével. Lehetőséget biztosít arra  is,  hogy  az  iskolaszövetkezet  megszervezze  a  középfokú  szakképzést,  ily  módon  segítséget  nyújtva a szakmai gyakorlat feltételeinek biztosításához. Az iskolaszövetkezet a munkavégzés  kérdéseit  rendező  új  előírások  alapján  a  jövőben  nem  folytathat  munkaerő­kölcsönző  tevékenységet. Az iskolaszövetkezet maga vállalkozik, és vállalkozásai teljesítésébe vonhatja  be tagjait.  A  kormányrendelet  nem  zárja  ki  annak  lehetőségét,  hogy  több  oktatási  intézmény  hallgatói  közösen hozzanak létre iskolaszövetkezetet, és azt is lehetővé teszi, hogy a tanulók, illetve a  hallgatók  az  iskolaszövetkezet  alapszabályának  rendelkezései  szerint  olyan  iskolaszövetkezetben  létesítsenek  tagsági  viszonyt,  amely  nem  abban  az  oktatási  intézményben működik, amellyel tanulói, hallgatói jogviszonyban állnak.  A  kormányrendelet  figyelembe  veszi  azt  is,  hogy  az  iskolaszövetkezetnek  olyan  tagjai  is  lehetnek,  akik  még  nem  érték  el  a  tizennyolcadik  életévüket,  s  ily  módon  jognyilatkozataik  érvényességéhez törvényes képviselőjük előzetes, illetve utólagos jóváhagyására van szükség.  Ennek  megfelelően  meghatározza  mindazokat  a  kérdéseket,  amelyekhez  e  nyilatkozatot  be  kell szerezni. A törvényes képviselő nyilatkozatára minden olyan esetben szükség van, amikor  gazdasági kérdésekben kell döntést hozni. A kormányrendelet azonban lehetőséget biztosít a  tanulók  részére  ahhoz,  hogy  az  életüket  meghatározó  döntésekben  egyedül,  a  törvényes  képviselő jognyilatkozata nélkül döntsenek.  Az iskolaszövetkezet működésének ellenőrzésében, támogatásában feladatot adott a Kormány  a  közoktatásban  működő  szülői  szervezeteknek,  iskolai  és  kollégiumi  önkormányzatoknak,  illetve  a  felsőoktatásban  tevékenykedő  hallgatói  önkormányzatoknak.  Ezeknek  az  érdekképviseleti  szervezeteknek  elsődleges  feladata  annak  biztosítása,  hogy  ne  sérüljön  a  tanulók érdeke, illetőleg érvényesüljön az  iskolaszövetkezetnek az a  feladata, hogy  segítse  a  nevelő és oktató munkát, a tagok gazdasági érdekeinek az érvényesülését.

A  Kormány rendelete  figyelembe  veszi,  hogy  már  ma  is  működnek  iskolaszövetkezetek. Az  iskolaszövetkezetek  jellemzően  a  felsőoktatásban  fejtik  ki  tevékenységüket.  Mintegy  kétszázezer  hallgató  részére  biztosítanak  munkavégzést.  A  kormányrendelet  a  ma  működő  iskolaszövetkezetek részére lehetővé teszi a meglévő keretek között a további működést 2006.  január 1­jéig.  Az  iskolaszövetkezetek  sajátos  történelmi,  és  szociológiai  keretek  között  jöttek  létre,  és  épültek be a magyar pedagógiai kultúrába, a hallgatói lét biztosításának mechanizmusába, és  váltak sajátos szocializációs tereppé. 

4.1.1  A Magyaror szági Iskolaszövetkezetek Közös Vonásai  A  szövetkezetek  másfélszáz  éves  történelme  során  kialakult  néhány  fontos  ismérv,  mely  legfontosabban  jellemzi  a  szövetkezeteket,  valamint  megkönnyíti  elhatárolásukat  más  gazdasági szerveződésektől.  A szövetkezeti alapelvek:  1. önkéntesség és nyitott tagság  2. szövetkezeti demokratizmus  (1 tag – 1 szavazat)  3. korlátozott tőkekamat  4. nonprofit jelleg  (a személyes közreműködéssel arányos részesedés)  5. demokratikus nevelés és képzés  6. helyi, országos és nemzetközi közreműködés, együttműködés  Az iskolaszövetkezetek magyarországi múltja 1983­ig nyúlik vissza, amikor a máig működő  Universitas Iskolai Szövetkezet alakult meg a "Közgáz" védő szárnyai alatt. Azóta egyre több  diákmunkára  specializálódott  szövetkezet  alakult,  számuk  Budapesten  negyven  körülire  tehető. A nyolcvanas évek diákszövetkezetei még csak iskolán belüli munkákat kínáltak, míg  a maiak már külsős cégeknek is közvetítenek diákokat.  A  diákszövetkezeteknél  akkor  lehet  munkát  vállalni,  ha  szövetkezeti  tag  lesz  a  diák.  Ehhez  legalább  16,  egyes  helyeken  17  éves  kor  szükséges,  nappali  tagozatos  iskolalátogatási  igazolás,  adóazonosító  szám,  több  helyen  bankszámlaszám,  ahová  a  fizetést  utalják  és  egy  szövetkezeti  részjegy  (általában  1000  vagy  2000  Ft­ba  kerül).  A  részjeggyel  válik  szövetkezeti taggá a diák. Ha ki kíván lépni a szövetkezetből a részjegy árát visszakapja.  Diákmunkával  nem  lehet  nagyon  nagy  összegeket  „zsebre  vágni”,  azonban  a  bruttó  és  a  kézhez  kapott,  nettó  összeg  között  nincs  nagy  különbség.  A  bruttó  bérből  20  százalék  személyi jövedelemadót vonnak le, melyből 10 százalékot jóváírnak. Ezen kívül 1.5 százalék  munkavállalói járulék terheli a kasszát, így a bruttó bér 88.5 százaléka diák kezébe jut.

A munkavállaló a ledolgozott hónap utáni hó tizedik napjáig kapja meg a pénzét. Még akkor  is,  ha  a  cég  nem  fizet  a  diákszövetkezetnek.  A  szövetkezet  a  hosszú  átfutási  idő  miatt  egyébként is kénytelen meghitelezni a diákok bérét. A megkereshető bruttó óradíjak 250­500  Ft között mozognak, bár nyelvoktatásért, fordításért óránként 1000 Ft felett is lehet keresni  Munkára  jelentkezni  személyesen,  telefonon,  sőt  e­mailben  is  lehet,  bár  a  legjobb,  ha  a  munkát kereső személyesen keresi fel a diákszövetkezetet, mert csak így kapja meg biztosan a  munkát.  Számos  lehetőség  olyan  gyorsan  kínálkozik  és  olyan  gyorsan  elkel,  hogy  a  diákszövetkezet internetes honlapjára fel sem kerül. Az irodák munkatársai ugyan elmondták,  hogy az elektronikus  levelekre  is  válaszolnak, ám nem ez a  leghatékonyabb  módja a  munka  megtalálásának. 

Mint  az  a  fenti  rövid  bemutatókból  kiderül,  a  különböző  helyen,  intézményben,  különböző  névvel  ellátott  iskolaszövetkezetek  számos  hasonló  vonással  rendelkezik.  Ami  igazán  azonossá teszi őket, az a törvényben rögzített közös tagsági feltételrendszer, mely a következő  pontokban összegezhető:  1.  A  szövetkezetek  kizárólag  16.  életévét  betöltött,  nappali  tagozatos  hallgatókat,  diákokat alkalmaz.  2.  A tevékenység megkezdése előtt " Belépési nyilatkozatot " kell nyomtatott, olvasható  betűkkel  kitölteni,  külön  figyelmet  fordítva  a  pontos  adószámra,  mivel  jövedelem  csak  ez  alapján  számfejthető,  valamint  a  pénzintézet  részére  történő  átutalás  miatt  pontos  bankszámlaszámra.  3.  Munkavégzést  követően  a  tárgyhót  követő  hónap  első  öt  napján  belül  (Iskolaszövetkezettől  függően),  a  tagnak  kötelessége  leadni  és  kitölteni  a  munkabér  számfejtéséhez  szükséges  adatokat  és  nyomtatványokat  (különösképpen:  adószám,  iskolalátogatási igazolás, belépési nyilatkozat)  4.  A  tagsági  viszony  létesítésekor  érvényes  "  Iskolalátogatási  igazolást  "  kell  a  szövetkezeteknél  leadni.  A  tagsági  viszony  fenntartása  érdekében  a  tag  köteles  tanulói  jogviszonyát  folyamatosan  igazolni,  tagságát  minden  év  szeptember  hónap  1­30.  között  ­  felsőoktatási intézményben tanuló hallgatók esetében 1 évente ­ új iskolalátogatási igazolással  meghosszabbítani.  Ennek  az  elmulasztása  esetén  tagsági  viszonya  törléssel  automatikusan  megszűnik.  5.  A  tagsági  díj  intézménytől  függően  1000  ­  2000  Ft,  amely  az  első  jövedelemből  kerül  levonásra.  A  fenti  részjegyet  a  szövetkezetek  kilépéskor,  vagy  a  törlést  követő  személyes elszámolás során visszafizeti.  6.  A  munkavégzés  esetén  munkaszerződést  kell  kötni,  mely  szerződés  alapján  munkaviszony jön létre.  A  hallgatók  számára  az  iskolaszövetkezet  által  nyújtott  bérek  a  legfontosabbak,  de  ugyanez  fordítva  is  igaz,  hogy  az  iskolaszövetkezet  a  munkaerő  piacon  elérhető  minél  kedvezőbb  poziciók  miatt  ­  számos  esetben  ­  a  lehetőség  szerinti  legalacsonyabb  munkabérekkel

dolgoztat.  Erre  a  meglátásra  ad  bizonyítékot  a  2000  áprilisában,  Szombathelyen  végzett  (Lásd:  Melléklet),  300  diák  megkérdezésével  négy  iskolaszövetkezetet  vizsgáló  felmérés,  mely  esetben  a  munkavállaló  diákok  56  %­a  mondta  azt,  hogy  nem  elégedett  azzal  az  iskolaszövetkezettel, ahol dolgozott, és az elégedetlenségük fő okát az alacsony munkabérek  jelentették. Az alábbi táblázat összehasonlítást ad az egyes iskolaszövetkezetek fő adatairól. 

MUTATÓK  Tagok (diákok) 

Néhány nagyobb diákszövetkezet főbb adatai  J obb Kezek  Student  Meló­ Diák  Für ge Diák  MŰISZ  Mind­ diák  13, 30 

1, 65 

24, 50 

10, 63 

9, 20 

11, 50 

4, 00 

1, 40 

27, 60 

8, 24 

5, 00 

11, 50 

400 

173 

2100 

700 

450 

220 

330 

455 

1660 

300 

n. a. 

535 

400 

530 

1750 

440 

n. a. 

760 

száma (ezer fő)  Közvetített diákok  száma 2001. (ezer  fő)  Partner cégek  száma (darab)  Árbevétel, 2000.  (millió forint)  Árbevételi terv,  2001. (millió  forint) 

4.2 A Hallgatói Munkavállalási Formák Típusai 

4.2.1.  Iskolaszövetkezeti tagság  Az  iskolaszövetkezet  tagja  az  lehet,  aki  betöltötte  tizennegyedik  életévét  és  nem  cselekvőképtelen,  továbbá  ha  a  befogadó  oktatási  intézménnyel  tanulói,  kollégiumi  tagsági,  hallgatói  jogviszonyban  áll,  vagy  az  adott  oktatási  intézménnyel  foglalkoztatási  jogviszonyt  létesített, illetve akinek a gyermeke az adott oktatási intézménnyel tanulói, kollégiumi tagsági,  hallgatói jogviszonyban áll.  Az  iskolaszövetkezet alapszabálya  megengedheti a tagsági  jogviszony  létesítését azoknak is,  akik  nem  az  adott  oktatási  intézménnyel  állnak  tanulói,  kollégiumi  tagsági,  hallgatói  jogviszonyban.  E  kérdés  szabályozásához  be  kell  szerezni  az  oktatási  intézmény  fenntartójának egyetértését.

Ha az iskolaszövetkezet tagja a tizenhatodik életévét még nem töltötte be az iskolaszövetkezet  üzletszerű gazdasági tevékenységében személyes közreműködéssel csak olyan tevékenységet  láthat  el,  amelyet  az  oktatási  intézmény  pedagógiai  programja  alapján  a  tanítási  órák  keretében  is  ellát,  illetve,  amely  kapcsolódik  az  oktatási  intézmény  létesítményeinek  rendeltetésszerű  működésével  összefüggő,  a  tanulói  jogviszonyból  származó  kötelezettségeinek teljesítéséhez.  Ha  az  iskolaszövetkezet  tagja  a  tizennyolcadik  életévét  még  nem  töltötte  be,  az  iskolaszövetkezet  üzletszerű  gazdasági  tevékenységében  személyes  közreműködéssel,  a  fiatalkorú  munkavállalók  munkajogi  védelmére  vonatkozó  szabályok  megtartásával  vehet  részt.  Az  iskolaszövetkezeti  tagsági  jogviszony  is  megszűnik  a  tanulói,  a  kollégiumi  tagsági  jogviszony,  illetve  a  hallgatói  jogviszony  megszűnésével.  Ha  az  alapszabály  megengedi,  a  tanulói jogviszony megszűnése után is fenntartható az iskolaszövetkezeti tagsági jogviszony,  amennyiben  az  iskolaszövetkezet tagja  felsőoktatási  intézményben  folytatja tanulmányait, és  ehhez az iskolaszövetkezet gazdasági együttműködés keretében segítséget nyújt.Ha a tagsági  jogviszony  alapja  a  foglalkoztatási  jogviszony,  megszűnik  annak  a  tagsági  jogviszonya,  akinek az adott oktatási intézményben megszűnik a foglalkoztatási jogviszonya.  Az  tagságon  túl  az  iskolaszövetkezet  is  megszűnik,  illetve  az  alapszabály  rendelkezései  szerint  szövetkezetté  alakul  át,  ha  az  oktatási  intézmény  megszűnik,  vagy  az  oktatási  intézmény  kilép  az  iskolaszövetkezetből,  továbbá,  ha  a  nem  tanuló,  hallgató  tagok  száma  tartósan, legalább egy tanítási évig a taglétszám tizenöt százaléka fölé emelkedik. 

Az iskolaszövetkezeti tagságon alapuló munkaviszony bérpolitikai kérdései:  A  társadalombiztosítási  jogszabályok  értelmében  az  iskolai  (diák)  szövetkezetek  nappali  tagozatos tanuló, hallgató tagjai nem biztosítottak. Ebből következően a (diák) szövetkezetet  és annak tanuló, hallgató tagját akkor sem terheli járulékfizetési kötelezettség, ha személyesen  munkát végeznek és részükre díjazást (jövedelmet) fizetnek ki.  Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1999. január 1­jétől hatályos törvény a kifizetőt (diák,  iskolai  szövetkezetet)  ebben  az  esetben  11  százalékos  mértékű  egészségügyi  hozzájárulás  megfizetésére  kötelezi.  A  tanuló,  hallgató  részére  kifizetett  összeg  az  Szja  tv.  szerint  összevont  adóalapba  tartozó  olyan  jövedelem,  amelyet  a  társadalombiztosítási  jogszabályok  szerinti járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni.  A  munkáltató  az  idénymunkát  végző  diák  foglalkoztatására  határozott  időtartamú  munkaviszonyt vagy megbízási szerződés alapján egyéb munkavégzésre irányuló jogviszonyt  létesíthet.  Célszerű az első  megoldást választani,  mert akkor a foglalkoztatott diáknak  adott jövedelem  bérnek  minősül.  Ellenkező  esetben  az  adott  jövedelem  önálló  tevékenységből  származó  jövedelemnek számít.  A  munkáltató  minden  esetben  köteles  adóelőleget  levonni,  mivel  a  nulla  adókulcsos  sáv  megszűnt  ­  azaz  a  foglalkoztatott  diák  nem  nyilatkozhat  arról,  hogy  nincs  adóköteles  jövedelme.  Az  adóelőleg­levonás  attól  függ,  hogy  a  kapott  jövedelem  bér  vagy  önálló  tevékenységből származó jövedelem volt­e.

Ha  bérjövedelemként  kapja  meg  a  diák  a  foglalkoztatás  ellenértékét,  nyilatkozatot  kell  tőle  kérni  arra  vonatkozóan,  hogy  ösztöndíjban  részesült­e  és  annak  éves  összege  várhatóan  mennyi lesz, valamint részesült­e egyéb összevonás alá tartozó jövedelemben (Ösztöndíj az a  tanulói,  hallgatói  juttatás,  amelyet  jogszabály  alapján  a  közoktatási,  a  szakképzési,  a  felsőoktatási intézmény vagy elkülönített állami pénzalap vagy helyi önkormányzat folyósít a  közoktatási,  a  szakképzési  vagy  a  felsőoktatási  intézmény  tanulója  részére,  ideértve  a  felsőoktatási  intézmény  hallgatójának  jogszabály  alapján  a  szakmai  gyakorlat  idejére  adott  költségtérítést  is.).  Ha  a  foglalkoztatott  diák  csak  a  munkáltatótól  kap  bérjövedelmet,  a  munkáltató bér­adóelőleg  számításánál alkalmazott tábla szerint állapítja  meg és  vonja  le az  adóelőleget.  Ha a foglalkoztatott diák a bér mellett ösztöndíjban és egyéb jövedelemben részesült, a béradó  előlegének  megállapításánál  az  ösztöndíj,  az  egyéb  jövedelem  és  a  bér  összeadásával  és  összevont  adóalap  adójának  kiszámítására  előírt  adótáblát  és  az  adójóváírásra  vonatkozó  rendelkezéseket kell alkalmazni.  A  munkáltató  további  kötelezettsége,  hogy  olyan  igazolást  adjon  a  foglalkoztatott  diáknak,  ami szerint az éves adóbevallási kötelezettségének eleget tud tenni.  Az  idénymunka keretében  foglalkoztatott diák  minden esetben önadózóvá  válik és év  végén  adóbevallást  kell  tennie.  Legfontosabb  kötelezettsége  a  kifizetési  bizonylat  megőrzése  és  év  végén  az  adóbevallás  elkészítése.  Ezen  túlmenően  évközben  az  előzőekben  részletezettek  szerinti adóelőleg megállapításhoz nyilatkozatot kell tennie. 

4.2.2  A Hallgatók Intézményen Belüli Munkavállalása  E  törvényi  és  mindenekelőtt  adózási  kategóriába  tartoznak  mindazok  a  hallgatók,  akik  a  felsőoktatási  törvényben  felsorolt  felsőoktatási  intézményben,  hitelesített  iskolai  rendszerű  első  alapképzésben  nappali  tagozatra  iratkoztak  be,  továbbá  a  képesítési  követelményekben  meghatározott képzési idő alatt végzett munkájáért az intézménytől bérkifizetésben részesül.  A hallgatói munkadíj fogalmát az Szja törvény 3. § 62. pontja határozza meg. Ez alapján az e  jogcímen  kapott  bevétel  nem  lehet  több  140  ezer  forintnál.  További  feltétel,  hogy  a  díjazás  alapjául  szolgáló  munkavégzés  az  erről  szóló  kormányrendelet  szerinti  munkalehetőség  keretében abban az intézményben történjen, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban áll(t).  Az  adózási  szabályok  szerint  2001  évtől  kezdődően  a  hallgatói  munkadíj  a  mindenkori  hallgatói  normatíva  kétszerese  erejéig  (jelenleg  140  ezer  forintig)  a  nyugdíjjal  azonosan  adózó jövedelemként adózik. A felettes rész egyéb jövedelemnek minősül. A 140 ezer forintot  el  nem  érő  vagy  legfeljebb  140  ezer  forint  jövedelmet  a  nyugdíjjal  azonosan  adózó  jövedelmek  között  kell  feltüntetni,  melynek  adótábla  szerinti  adója  a  számított  adóból  levonható. 

4.2.3.  Megbízási szer ződésen alapuló munkaviszony  E  munkavállalási  forma  a  159/2001.  (IX.12.)  kormányrendelet  hatályba  lépését  megelőzően  különösen kedvelt foglalkoztatási forma volt az iskolaszövetkezetek tagsági körében, különös  tekintettel arra, hogy a tagok jelentős része alkalmanként vállal munkát, ezért jogtechnikailag

lényegesen  egyszerűbbnek  mutatkozhatott  egy  alkalmankénti  megbízási  szerződés,  mintsem  egy kötelmi jogban magasabb súllyal bíró munkaszerződés megkötése.  Az  ilyen  módon  létrejött  munkaviszony  azonban  az  előbb  említett  rendelet  alapján  az  iskolaszövetkezeti tagok körében értelmét vesztette oly módon, hogy a jog nem teszi lehetővé  az  iskolaszövetkezet,  mint  intézmény  eddig  legjelentősebb  bevételi  forrását  adó  munkaerőkölcsönzést. A kialakult  helyzet sajátosságaiból adódóan a rendelet  hatálybalépése  óta  az  iskoaszövetkezetekben  egy  sajátos  munkaviszony­típus  honosodott  meg,  az  ún.  iskolaszövetkezeti  tagságon  alapuló  munkaszerződéssel  létrehozott  jogviszony,  mely  magában  hordozza  a  munkaszerződés  általi,  valamint  a  megbízási  szerződésen  alapuló  munkaviszonyt.  4.2.4 Egyéb munkavállalási formák  A tanulmányi szer ződéses munkaviszony  A  munkáltató  szakemberszükséglete  biztosítása  érdekében  tanulmányi  szerződést  köthet.  A  tanulmányi  szerződésben  a  munkáltató  vállalja,  hogy  szerződő  partnerének  meghatározott  tanulmányok elvégzése idejére támogatást nyújt. A támogatásban részesülő nem biztos, hogy  ekkor már munkavállaló, de vállalja, hogy tanulmányait folytatja, a meghatározott képesítést  megszerzi,  és azután a  munkáltatóval  meghatározott ideig  munkaviszonyban áll.  Különösen  jellemző  e  munkavállalási  forma  a  nyugati  társadalmakban,  ahol  a  nagyobb  vállalkozások  szakember  biztosítás  érdekében  a  még  aktív  tanuló  jogviszonnyal  rendelkező,  kiválló  eredményekkel  bíró  hallgatókkal  tanulmányi  szerződést  kötnek,  melyben  kötelezik  a  leendő  munkavállalót,  hogy  tanulmányai  elvégzése  után  szerződésben  rögzített  ideig  a  vállalkozás  alkalmazásában marad.  Nem  köthető  tanulmányi  szerződés  azokra  a  kedvezményekre,  amelyek  jogszabály  alapján  járnak,  továbbá  akkor  sem  lehet  tanulmányi  szerződést  kötni,  ha  a  munkáltató  kötelezte  a  munkavállalót a tanulmányai folytatására.  A  tanulmányi  szerződés  alapján  általában  annyi  évig  határozzák  meg  a  munkaviszony  fenntartásának  kötelezettségét,  amennyi  ideig  a  támogatást  adták,  de  a  szerződés  külön  rendelkezhet  a  tanulmányok  elvégzése  utáni  munkaviszonyról,  elsősorban  annak  időtartamáról  is.  A  Munka  Törvénykönyve  csak  az  arányosságot  emeli  ki,  azonban  felső  határként  tanulmányi  szerződésben  kiköthető  leghosszabb  időként  az  öt  év  munkaviszony  fenntartását engedélyezi.  A  tanulmányi  szerződésben  leírtak  megszegése  előfordulhat  mindkét  fél  részéről.  Ha  a  munkáltató  szegi  meg  a  tanulmányi  szerződésben  foglaltakat,  ami  elsősorban  abból  állhat,  hogy nem biztosítja a tanulmányi szerződésben rögzített támogatást, vagy előfordulhat az is,  hogy  a  tanulmányai  befejezése  után  a  munkavállalót  nem  abban  a  munkakörben  foglalkoztatja,  amelyre  megfelelő  szakképesítést  szerzett,  illetőleg  amely  munkakört  a  szerződés megkötésekor felajánlott neki, akkor a munkáltatóval szerződött partner mentesül a  szerződésben  foglalt  kötelezettségei  alól,  sőt  az  esetlegesen  ebből  eredő  kárait  is  köteles  a  munkáltató megtéríteni.  A  támogatásba  részesülő  részéről  tipikusan  kétféle  módon  merül  fel  szerződésszegés.  Egyik  esetben tanulmányi kötelezettségének nem tesz eleget,  az előírt képesítést nem szerzi meg, a  másik, talán még jellemzőbb, hogy nem marad a munkáltatónál a szerződésben meghatározott

ideig.  A  munkáltató  ilyen  esetekben  követelheti  az  addig  nyújtott  támogatás  egy  összegben  történő  megtérítését,  illetőleg  ha  a  munkavállaló  a  rögzített  időnél  hamarabb  távozik,  a  hátralevő időre eső arányos költségeket.  Részmunkaidős munkavállalás  Az utóbbi évek statisztikai felmérései Nyugat­Európában azt mutatták, hogy elsősorban a női  munkavállalók, továbbá a hallgatók, nyugdíjasok körében egyre népszerűbb a részmunkaidős  foglalkoztatás, hiszen a keresőtevékenységet így  össze tudják egyeztetni családi teendőikkel,  illetve tanulmányi idejükkel. Ezzel szemben a magyarországi felmérések szerint hazánkban a  munkavállalóknak mindössze 4­5 százaléka dolgozik részmunkaidőben.  Részmunkaidősnek  minősül  a  munkaviszony,  ha  a  foglalkoztatott  munkaideje  rövidebb  a  Munka  Törvénykönyvében  (1992.  évi  XXII.  törvény,  a  továbbiakban:  Mt.)  meghatározott  teljes  munkaidőnél.  A  teljes  munkaidő  napi  8  óra,  heti  40  óra.  Teljes  munkaidőben  foglalkoztatottnak  minősül az a dolgozó is, akinek  munkaidejét  munkaidőkeretben állapítják  meg,  hiszen  a  Munka  Törvénykönyve  július  1­jétől  hatályos  módosítása  alapján  a  napi  munkaidő  tartamának  alapulvételével  legfeljebb  2  havi,  illetve  8  heti  keretben  is  meghatározható  a  munkaidő.  Ettől  eltérően,  a  kollektív  szerződés  rendelkezése  alapján  legfeljebb  4  havi,  illetve  18  heti,  több  munkáltatóra  kiterjedő  hatályú  kollektív  szerződés  rendelkezése  alapján  pedig  legfeljebb  6  havi,  illetve  26  heti  keretben  is  megállapítható  a  munkaidő. Ez azt jelenti,  hogy  az a dolgozó is teljes  munkaidőben  foglalkoztatott, aki adott  esetben egyik nap csak 4 órát dolgozik, míg a megadott munkaidőkeret egy másik napján 12  órát.  A  részmunkaidős  foglalkoztatásra  irányuló  munkaszerződést  is  írásba  kell  foglalni,  és  a  szerződésben  mindazoknak  a  kötelező  elemeknek  szerepelniük  kell,  amelyeket  a  Munka  Törvénykönyve előír: meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a  munkavégzés  helyét.  A  szerződésben  ezen  túl  meg  kell  jelölni  a  felek  nevét,  illetve  cégét,  valamint  a  munkaviszony  szempontjából  lényeges  adatait.  Feltétlenül  meg  kell  határozni,  hogy  mennyi  a  napi,  illetve  heti  munkaidő  tartama  (munkaidőkeret  alkalmazásakor  havi  átlagban is meghatározható a munkaidő). A szerződés szólhat határozott, illetve határozatlan  időtartamra is, a próbaidő kikötésére az általános szabályok vonatkoznak.  A  módosított  Mt.  szerint  a  munkaszerződés  megkötésével  egyidejűleg  a  munkáltató  köteles  tájékoztatni a munkavállalót az irányadó munkarendről, a munkabér egyéb elemeiről (például  jutalom,  ruhapénz  és  egyéb,  esetleges  természetbeni  juttatások),  a  bérfizetés  napjáról,  a  munkába  lépés  napjáról,  a  rendes  szabadság  mértékének  számításáról  és  kiadásáról,  a  munkáltatóra  és  a  munkavállalóra  irányadó  felmondási  idő  megállapításának  szabályairól,  valamint  arról,  hogy  van­e  a  cégnél  kollektív  szerződés.  A  munkaszerződés  megkötésekor  elegendő szóban megadni ezt a tájékoztatást, azonban 30 napon belül írásban is közölni kell a  munkavállalóval a fentieket.  A  részmunkaidőben  foglalkoztatott  munkavállaló  ugyanúgy  köteles  munkaidejének  kezdetekor  munkaképes  állapotban  megjelenni  a  munkahelyén,  és  követni  a  munkáltatói  utasításokat,  mint  teljes  munkaidőben  foglalkoztatott  kollégái.  Ebből  következően  jogosultságai  is  hasonlóan  alakulnak,  mint  a  teljes  munkaidőben  foglalkoztatott  munkavállalóké.

Az  Mt.  144.  §­ának  (1)  bekezdése  szerint  személyi  alapbérként,  illetve  teljesítménybérként  legalább  a  kötelező  legkisebb  munkabér  (minimálbér)  jár.  A  minimálbér  2001­ben  havi  40  000  Ft,  hetibér  alkalmazásával  heti  9200  Ft,  napibérben  napi  1840  Ft,  órabérben  230  Ft  óránként.  Részmunkaidőnél  ez  úgy  alakul,  hogy  a  havi,  heti  és  napi  bértételt  arányosan  csökkentve, míg az órabértételt változatlanul kell figyelembe venni.  Az  idei  minimálbér­emelés  hatása  az  év  első  három  hónapjának  statisztikai  adatai  szerint  (forrás:  KSH)  elsősorban  abban  mutatkozik  meg,  hogy  jelentősen  –  az  öt  embernél  többet  foglalkoztató  vállalkozásoknál  24  százalékkal  –  nőtt  a  részmunkaidőben  foglalkoztatottak  száma,  ennél  számottevőbb  az  emelkedés  a  kereskedelemben  (37  százalék)  és  az  erdőgazdálkodásban  (több  mint  40  százalék).  Az  alkalmazottak  megkérdezésével  készült  felmérések  viszont  továbbra  is  azt  mutatják,  hogy  a  dolgozók  jelentős  része  teljes  munkaidőben  foglalkoztatottnak  vallja  magát.  Ennek  az  ellentmondásnak  az  az  oka,  hogy  a  kisvállalkozások  a  megnövekedett  munkáltatói  közterhek  miatt  gyakran  csak  részmunkaidőben jelentik be a valójában teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóikat.  Azok  a  foglalkoztatottak,  akik  kizárólag  részmunkaidőben  dolgoznak  és  más  jogviszonyból  nem származik járulékalapot képező jövedelmük, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő, illetve a  nyugdíj  összegének  számításakor  egyértelműen  hátrányba  kerülnek  a  teljes  munkaidőben  foglalkoztatott munkavállalókkal szemben.  A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. §­a szerint,  ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a  Munka  Törvénykönyve  értelmében  teljes,  illetőleg  az  adott  munkakörre  irányadó,  jogszabályban  meghatározott  munkaidőben  foglalkoztatottakat  –  elért  nyugdíjjárulék­alapot  képező keresete, jövedelme nem éri el a minimálbért, akkor 1996. december 31­ét követően a  biztosítási  időnek  is  csak  az  arányos  időtartama  vehető  szolgálati  időként  figyelembe.  Ilyenkor  a  szolgálati  idő  és  a  biztosítási  idő  aránya  azonos  a  nyugdíjjárulék  alapját  képező  kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. 

5. 

A HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁS KÜLFÖLDI  ALTERNATÍVÁI 

A  hallgatókra  jellemző  hazai  munkavállalási  gyakorlatokat,  valamint  a  munkavállalói  érdekképviseleti szervezeteket tekintve a  fenti összeállításból kitűnik,  hogy Magyarországon  úgy  a  törtvényhozási  rendszerben,  mint  a  civil  szerveződések  közül  az  érdekképviseleti  rendszerben  “lefedettségi”  hiányosságok  tapasztalhatók.  Annak  ellenére,  hogy  a  fentiekben  vázolt  statisztikai  adatok  jelentős  számú  olyan  munkavállalót  rögzítenek,  akik  társadalmi  státusz szempontjából  hallgatóknak  minősülnek ugyan, de a  munkaerőpiacon számarányukat  tekintve  kimutatható  nagyságban  képviseltetik  magukat,  a  munkaügyi  illetve  oktatási  jogszabályrendszer őket külön nem nevesíti, rájuk külön szabályozás nem vonatkozik.  A  nemzetközi  összehasonlító  kutatói  tevékenységünket  végezve  meg  kellett  állapítanunk,  hogy  számos  európai,  illetve  amerikai  államban  e  társadalmi  réteg  számára  a  különböző  kormányzati rendszerek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak, érdekképviseleti szervezeteiknek  közvetlen  központi támogatást,  és  jogszabályalkotásban  történő  együttműködési  lehetőséget  biztosítanak.

A következő felsorolásban, pontosabban az államok kiválasztásában a tanulmány készítőit az  alábbi motivációk vezérelték:  §  Területi,  gazdasági  szempontból  Magyarországhoz  közel  hasonló  ország  legyen  (lsd.  Szlovénia)  §  Pédaértékű rendszert kiépítő állam Európából (lsd. Németország, Egyesült Királyság)  §  Összehasonlító  rendszer  Európán  kívüli  állam  rendszerének  áttekintésével  (Egyesült  Államok)

5.1 A Hallgatók Munkavállalási Lehetőségei és Esélyei Németor szágban  Németországban  a  hallgatók  65%­a  dolgozik  felsőoktatásbeli  tanulmányai  során.  1994  és  1997 között ennek arány 6 százalékponttal nőtt, derül ki a Deutsche Studenterk már említett  felméréséből. Az 1960­as években még inkább a szemeszterek közötti szünetekben dolgoztak  a hallgatók, de ma már 24% végez munkát a tanulás ideje alatt is.  A munka típusa szerint:  student assistant (kb. különféle segédmunkák)  közép­ és általános iskolások korrepetálása  ideiglenes, alkalmi munkák  fizetett gyakorlat  igazi, tanulmányaihoz illeszkedő munka  egyéb: 

22 %  7 %  42 %  7 %  16 %  23 % 

Motiváció  motiváció  alapjövedelem  jobb életszínvonal elérése  függeltenség a szülőktől 

tapasztalatszerzés  karrier­elképzelés kialakítása  munkanélküliség alternatívája 

Motivációk hallgatói munkavállalásra  1991  1994  52  56  67  65  48  50  44  45  24  29  9  12 

1997  63  64  49  46  30  15 

5.1.1 A német hallgatói munkavállalói és szolgáltató rendszer  A  Deutche  Studentwerk  a  Német  Szövetségi  Köztársaság  Hallgatói  Szolgáltató  Irodáinak  önkéntes  szövetsége.  A  szervezet  közfeladatokat  lát  el  a  német  főiskolai  és  egyetemista  hallgatók gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális támogatása terén. A DSW jelentősen  hozzájárul  az  esélyegyenlőség  megvalósításához.  A  főiskolákkal  és  egyetemekkel  és  az  ezeknek  helyt  adó  városokkal  együttműködve  a  szervezet  hozzájárul  a  felsőoktatási  tanulmányok  keretfeltételeinek  javításához,  és  egyúttal  részt  vesz  a  főiskolai  élettér  alakításában.  Ezen  célok  elérése  érdekében  látja  el  a  DSW  feladatait.  A  DSW  vélemény­formálásában  az  Egyesületek  hivatalos  képviselői  mellett  a  különféle  szervekben  és  az  alapszabályoknak  megfelelő  grémiumokban  azok  tiszteletbeli  tagjai  működnek  közre,  elsősorban  hallgatók  és  professzorok.

A  Deutche  Studentwerk  támogatja  tagjai  önállóságát  és  függetlenségét  a  meghatározott  feladataik  teljesítésében,  ezek  között  is  különösképpen  tagjai  érdekeinek  képviseletében.  A  DSW  szakértőként  működik  közre  a  szövetségi  és  állami  (tehát  szövetségi  tagállami)  törvényhozásban;  együttműködik  hasonló  célokért  küzdő  intézetekkel  és  szervezetekkel,  emellett  át  tud  venni  feladatokat  hivataloktól,  intézetektől  és  szervezetektől  az  egyesületi  célok keretein belül.  A HÖOK tisztségviselői 2002 februárjában a Német Szövetségi Köztársaságban található 61  Studentwerk­iroda  közül  az  alsó­bajorországi  /  oberpfalzi­i  Szolgáltató  Iroda  (Studentwerk  Niederbayern­Oberpfalz)  regensburgi  irodájának  munkáját  tanulmányozták.  Itt  egyrészt  a  különféle  szolgáltatási  szegmensek  (financiális  ügyek;  étkeztetés­menza;  lakhatási  ügyek;  Campus  és  kultúra;  tanácsadás;  tanulás  és  gyermekvállalás)  felelőseivel  ismertették  általánosságban tevékenységüket, illetve gyakorlati példákon mutatták be azt.  Financiális  ügyek:  A  financiális  ügyek  szegmensében  dolgozók  elsősorban  a  BaFÖG  (a  Diákhitel német formája) 2002­re bevezetett újításainak és egyszerűsítéseinek mind szélesebb  körben történő megismertetésével foglalkoztak. Általánosságában ez a szolgáltatás, mint neve  is  mutatja,  mindenféle  anyagi  jellegű  tanácsadást  jelent,  a  munkavállalási  segítségnyújtástól  kezdve a már említett német Diákhitellel kapcsolatos információ szolgáltatásában.  Étkeztetés­menza  Az  „étkeztetés”  szektorral  kapcsolatban  külön  kiemelkedő  a  Passauban  megismert, általunk kitűnőnek gondolt rendszer. Ennek  lényege,  hogy a  hallgatók a menzán  nem  pénzzel,  hanem  egy  feltölthető  kártyával  fizetnek,  és  a  szolgáltatás  ára  arról  kerül  levonásra.  Ez  igen  meggyorsítja  az  étkeztetést,  amellett  kiküszöbölhetővé  válnak  általa  a  mindenféle pénzforgalom esetén előforduló visszaélések. Fontos még megemlíteni, hogy nem  csak a menzán, de más szolgáltatásoknál is (büfé, a legtöbb ital­ és ételautomata, fénymásoló,  stb.)  is  kártyával  „fizetnek”  a  hallgatók.  Ezeket  a  kártyákat  az  egyetem  területén  lehet  feltölteni.  A  szolgáltatások  ára  pedig  még  magyar  viszonylatban  is  meglepően  alacsony,  melyben  komoly  szerepe  van  a  Szolgáltató  Hálózat  magas  állami  támogatásának.  A  menza  kapcsán  fontos  még  kiemelni,  hogy  az  ott  dolgozó  alkalmazottak  jelentős  része  az  intézményben tanuló hallgatók közül való. 

Lakhatási  ügyek:  A  Szolgáltató  Irodahálózat  tulajdonában  van  több  diákotthon,  illetve  apartman  és  lakás  is,  melyeket  szintén  igen  jutányos  áron  a  Szolgáltató  Iroda  lakhatási  ügyekkel foglalkozó alkalmazottai közvetítenek ki a hallgatóknak.  Campus  és  kultúra:    A  Szolgáltató  Iroda  azzal  is  foglalkozik,  hogy  a  hallgatók  számára  lehetőséget  biztosítson  a  mindenféle  kulturális  (mind  aktív,  tehát  alkotói,  mind  passzív  értelmű)  igényeik  kielégítésére.  Így  az  egyetemen  lehetőség  nyílik  színjátszásra,  zenei  koncertek  szervezésére,  fotóművészeti  munkálatokra,  filmművészeti  munkálatokra  a  Szolgáltató Iroda segítségével, annak helységeiben és akár eszközeivel (fotólabor, videolabor,  stb.) Emellett a Szolgáltató Iroda ezek meghirdetését, reklámozását is végzi.  Tanácsadás:  Ez  a  legszélesebb  körű  és  talán  a  leginkább  kihasznált  eleme  a  Szolgáltató  Irodának.  Elsősorban  szociális  jellegű  tanácsadást  jelent,  a  tanácsadás  felelősének  megfogalmazása  szerint  foglalkozik  „mindenféle  problémával,ami  a  „tanulmányok”  nevű  élethelyzethez kötődik.” A hallgatók a kérdések széles skálájával keresik fel a tanácsadókat: a  tanulmányok során igényelhető financiális támogatások, hallgatói munkavállalás, tanulmányi

kérdések,  betegbiztosítás,  utazási  biztosítás,  életbiztosítás,  stb.    A  tanácsadásért  felelős  szakember vagy közvetlenül, vagy közvetve, a Szolgáltató Iroda más egységeihez kalauzolva  a hallgatót nyújtott segítséget.  Tanulás  és  gyermekvállalás:  a  Szolgáltató  Iroda  munkatársai  speciálisan  azokkal  a  hallgatókkal foglalkoznak, akik gyermeket akarnak vállalni a tanulmányaik során. Elsősorban  természetesen  az  ebben  a  helyzetben  igénybe  vehető  számos,  szociális  jellegű  támogatásról  tájékoztatja  a  hallgatókat,  de  foglalkozik  például  a  már  megszületett  gyermektanulmányok  alatti elhelyezésével is (bölcsődék, óvodák ajánlása, közvetítés, ügyintézés).

5.2 A Hallgatói munkavállalás lehetőségei és jogi szabályozása szlovéniában  Szlovéniában  négy évtizede  foglalkoznak a hallgatói  munkavállalással (időszakos és alkalmi  hallgatói  munkákkal),  s  tevékenységük  gyökerei  egészen  1959­ig  nyúlnak  vissza.  Ebben  az  évben jelent meg maga a hallgatói munka, mint a szocio­ekonómiai bizottság egyik területe a  Jugoszláviai  Országos  Hallgatói  Önkormányzat  Egyetemi  Elnökségében,  Ljubljanában.  A  hallgatók  arról  határoztak,  hogy  tejet  fognak  szállítani  háztartásokba,  és  a  pénzt  a  hallgatói  érdekképviselettel  kapcsolatos  tevékenységre  fordítják.  1964­ben  a  szervezetnek  sikerült  létrehozni  egy  speciális  szolgáltatói  egységet,  a  „Študentski  servis”­t  (kb.  Hallgatói  Foglalkoztatási  Szolgáltatás),  ami  a  Regionális  Gazdasági  Bíróság  által  vezetett  vállalati  regiszterbe  is  bekerült.  A  szervezet  időszakos  és  alkalmi  munkát  közvetített  hallgatóknak  különböző „mesterek” vagy  „managerek” alatt. Egy  ideig a szervezetet részben a Szlovéniai  Szocialista Ifjúsági Szövetség Egyetemi Konferenciájának Elnöksége és a Ljubljanai Egyetem  működtette, a dokumentumok tanúsága szerint azonban a tevékenység  managementjét érintő  összes döntést a Hallgatói Foglalkoztatási Szolgáltatás képviselőivel együttműködve  hozták.  1977­ben a Hallgatói Szolgáltatást egy független, együttműködő szövetséggé szervezték újjá  a  Ljubljanai  Egyetem  részeként.  1979.  június  1­én  az  egész  Szolgáltatást  visszahelyezték  a  Diákcentrum  alá.  A  kollégiumok/diákszállók  is  e  központ  részeként  működtek.  Az  újjászervezés folytatódott, mikor 1985. június 1­én a Hallgatói Foglalkoztatási Szolgálat egy  szociálpolitikai  szervezetbe,  a  Szlovéniai  Szocialista  Ifjúsági  Szövetség  Egyetemi  Konferenciájába  (UC  SYUS)  lett  integrálva.  A  1989­ben  alapított  Ljubljanai  Egyetem  Hallgatói  Önkormányzata  (SOU)  1990  után  többé­kevésbé  minden  tevékenységet  átvett  az  UC  SYUS­tól,  így  a  Hallgatói  Foglalkoztatási  Szolgálatot  is.  A  fentiek  a  ljubljanai  eseményeket ismertetik, míg természetesen történtek hasonló események 8  Ljubljanán kívül és  Mariborban is.  Az  1990­es  évet  a  függetlenség  követte,  és  1992  óta  tart  a  privatizáció,  ami  igen  jelentős  hatást gyakorolt erre a szegmensre. Az állandó újjászerveződések  mellett a törvénykezésbeli  változások  is  hatással  voltak  a  Hallgatói  Szolgálat  működésére,  de  egészen  a  munkaügynökségek  működése  feltételeinek  szabályozásáról  szóló  határozatig  (Szlovén  Köztársaság  Hivatalos  Közlönye,  99/48­as  szám)  nem  szabályozták  teljesen  az  ilyen  jellegű  tevékenységet.  A  szabályozásbeli  hiányosságok  szabad  utat  engedtek  rengeteg  olyan  hivatalosan  engedélyezett  szervezetnek,  mely  ugyanezen  tevékenységet  folytatta,  ellenőrizetlenül. A következő tény magáért beszél: 1985 decemberében a Szlovén Szocialista  Köztársaság  Foglalkoztató  Közösségeinek  Egyesülete  csak  három  szervezetnek  (Ljubjanai  Hallgatói  Foglalkoztatási Szolgálat, Maribori Hallgatói  Foglalkoztatási Szolgálat, és a MAK  Koperben)  adta  meg  az  engedélyt,  hogy  az  időszakos  és  alkalmi  hallgatói  munkákkal  kapcsolatban  közbenjárjon  és  közvetítsen,  míg  1999.  június  19­én  már  50  koncesszionárius  volt kb. 100 irodával szerte Szlovéniában. Ezen terület normatív szabályozásának okai több,  mint egyértelműek – ezek az indokai a fent említett szabályozásnak is 9 .  Nor matív szabályozás:  Az  időszakos  és  alkalmi  hallgatói  munkák  a  Foglalkoztatási Törvény  (Szlovén  Köztársaság  Hivatalos  Közlönye,  1990/14,  1991/5,  1993/71)  111.  cikke  definiálja.  Eszerint  a  hallgatók  teljes, vagy részmunkaidőben dolgozhatnak, a munkaidő alatt joga van szünetre és pihenésre;  speciális  ellátásban  kell  részesülniük,  tekintettel  az  ifjúságvédelmi  törvények  idevonatkozó  8  9 

Hallgatói Foglalkoztatási Szolgálat, Borštnikov trg 2., 1000 Ljubljana, Szlovénia  az idevonatkozó adat megtalálható a Szlovén Munkaügyi, Családügyi és Szociális Minisztériumban

35 

részeire,  melyek a  munka során  fennálló  veszélyeztetettségről  szólnak.  A  hallgató biztosítva  van munkabaleset vagy munkához kötődő rokkantság esetén, és jogosult megfelelő bérezésre.  Ha  egy  bizonyos  munkához  speciális  egészségügyi  alkalmasság  szükséges,  a  munkaadó  szervezet köteles a hallgatót az előzetes egészségügyi vizsgálatra utasítani.  5.2.1 Hallgatói állásügynökségek  Az  ilyenfajta  munkákat  kizárólag  olyan  engedélyezett  szervezetek  és  munkaadók  közvetíthetnek,  akik  eleget  tesznek  a  Munkavállalásról  és  a  munkanélküliség  esetén  való  biztosításról  szóló  Törvény  (Szlovén  Köztársaság  Hivatalos  Közlönye,  1990/5,  1992/12,  1993/719,  1994/38,  1998/69)  6.  cikkében  előírt  személyzeti,  szervezeti  és  térbeli  követelményeknek,  illetve  aláírtak  egy  koncessziós  megállapodást  a  Szociális,  Munka­  és  Családügyi  Minisztériummal,  mint  a  koncesszió  kibocsátójával.  A  munkaközvetítés  kondíciónak  további  részleteivel  az  Állásügynökségek  működésének  feltételeiről  szóló  rendelet (Továbbiakban Kettes Rendelet; Szlovén Köztársaság Hivatalos Közlönye, 1999/48)  foglalkozik.  Ez a rendelet szabályozza a  munka, a  munkaerő, a  munkakereslet és –kínálat közvetítését, a  munkaerő  biztosítását,  a  munkáltatási  terv  kialakítását,  illetve  az  aktív  munkáltatási  politika  jogszabályi  követelményeit.  (1.  és  2.  cikk)  Amellett,  hogy  a  rendelet  szabályozza  a  koncessziós  szerződés  tartalmát,  a  szolgáltatások  bérezését,  a  hallgatói  állásügynökségek  kiadási  rátáját,  az  ügynökség  és  egyéb  szabályos  szervek  és  szervezetek  közötti  együttműködés  lehetőségeit,  az  adatok  nyilvántartásba  vételét  és  közvetítését,  valamint  az  ügynökség  törvényes  működésének  jelentését  és  ellenőrzését.  A  3­as  rendelet  a  hallgatói  állásközvetítés mellett, öt, az alábbiakban fontossági sorrendbe állított területet szabályoz:  ­  állásközvetítés  ­  munkaközvetítés (időszakos és alkalmi hallgatói munkák)  ­  munkaerő­közvetítés és biztosítás  ­  foglalkoztatási terv kialakítása munkanélkülieknek  ­  az  aktív  munkáltatási  politika  gyakorlativá  tétele  a  Szlovén  Köztársaság  Állami  Foglalkoztatási Ügynökségében nyilvántartott személyek számára. 10  5.2.2 Koncessziók kibocsátása  A  koncessziók  kibocsátása  a  2­es  rendelet  szerint  a  foglalkoztatási  és  munkapolitika  széles  körét  lefedi.  Az  előbbiekben  felsorolt  területek  közül  az  első  hárommal  kapcsolatos  koncessziók  kiadásához  a  koncessziót  akaró  ügynökség  írásos  kérelme  alapján  kerülnek  kiadásra, míg a negyedik és ötödik terület esetében nyilvános pályázat útján, mely azoknak az  ügynökségnek van kiírva, amelyek megfelelnek a Szlovén Oktatási és Sportminisztérium által  regisztrált  nyilvános  és  érvényes  oktatási  programot  működtető  oktatási  intézmények  követelményeinek.  Egy  koncessziós  szerződés  kiadása  előtt  (az  első  három  tevékenységgel  kapcsolatban)  a  Minisztérium,  a  rendelet  egyéb  kritériumai  mellett  a  Szlovén  Köztársaság  Állami  Foglalkoztatási  Ügynöksége  regionális  irodáinak  segíségével  felméri  a  munkanélküliek  számát, a munkáltatók helyi munka­ és munkaerő­szükségleteit, az aktív munkáltatási politika  programjainak jellegét és területét, valamint az adott régió hallgatói létszámát, azok szociális  10 

Rendelet az állásügynökségek működésének feltételeiről, 2. cikk

36 

helyzetét, az adott területen  már  meglévő koncessziók számát és  a pályázó  felmérését arról,  hogy azok milyen mértékben fogadják el a szabályozást.  A  2­es  rendelet  második  cikkében  említett  összes  tevékenység  tekintetében  a  Minisztériumnak ki kell kérnie az Állásügynökség véleményét, valamint időszakos és alkalmi  munkák  hallgatóknak  való  közvetítése  esetén  a  Szlovéniai  Hallgatói  Önkormányzat  véleményét is 11 .  A koncessziós szerződés limitált vagy nem limitált időre szól.  Az a személy, aki a rendelet második cikkében leírt tevékenységekkel foglalkozik, „főiskolai  végzettségűnek”  (kétéves  egyetemi  végzettség)  kell  lennie  valamilyen  megfelelő  területen,  minimum  kétéves  megfelelő  szakmai  tapasztalattal  kell  rendelkeznie,  és  a  koncesszionárius  alkalmazásában  kell  állnia.  A  koncesszionáriusnak  olyan  tevékenységet  kell  folytatnia  az  üzleti  életben,  ami  a  vásárlókkal  kapcsolatos  hivatás  alapvető  követkelményeinek  meg  kell  felelni,  és  biztosítania  kell  a  foglalkoztatott/közvetített  munkaerő  személyes  adatainak  védelmét. Mindemellett birtokában kell lennie a megfelelő irodai infrastruktúrának.  5.2.3. Ki dolgozhat hallgatóként?  Az  erre  a  tevékenységre  szóló  koncessziók  a  következőket  érinthetik:  hallgatói  státusú  személyek  (külföldi  vagy  szlovéniai  oktatási  intézmény  hallgatója);  azok,  akik  az  adott  tanévben tértek vissza sorkatonai szolgálatról, vagy még nem voltak sorkatonai szolgálaton és  a következő tanévben  lesznek  hallgatói státusban; valamint azok, akiknek  megvan a  joga  az  előadások  látogatására  és  viszgák  letételére,  de  csak  egy  évvel  a  hallgatói  jogviszony  megszűnése  utánig,  csak  egyszer  tanulmányaik  ideje  alatt,  emellett  úgy,  hogy  nem  állnak  munkaviszonyban.  Az  időszakos  és  alkalmi  hallgatói  munkát  nem  végezhetnek  a  tanulmányaik  alatt  is  munkaviszonyban  álló  személyek,  illetve  olyanok,  akik  munkanélküli  segélyt kapnak a Szlovén Köztársaság Állami Foglalkoztatási Ügynökségétől. 12  5.2.4. Munka és bérezés  A  munkaadó  nem  köt  munkaviszonyt  vagy  munkavállalói  szerződést  a  hallgatói  munkák  esetén,  mivel  a  hallgatók  a  koncesszió  keretében  végzik  a  munkát.  A  hallgatói  munkák  bérezése  mentes  attól  az  adótól,  ami  egyébként  a  munkavállalói  viszonyban  vagy  munkaszerződésben  rögzített  munka  bérezéséért  fizetendő.  Ez  alól  kivétel  a  a  munkával  összefüggő  sérülés,  megbetegedés  vagy  rokkantság  esetére  kötött  biztosítás  teljes  összege,  amit a koncesszionárius  fizet a 10%­os koncessziós illetékből.  A  hallgatói  munkák  bérezése  mentes  a  személyi  jövedelem­adótól  is,  míg  az  összeg  el  nem  éri  a  mindenkori  szlovén  átlagfizetés  51%­át  (az  átlag  az  előző  évre  vonatkozik). 13  Így  a  munkaadók  a  hallgatókhoz  hasonlóan  érdekeltek  a  koncessziós  időszakos  és  alkalmi  hallgatói  munkák  preferálásában,  hiszen  ez  olcsóbb  nekik,  mint  egy  munkaviszony  megkötése,  ami    az  adótörvényekből  eredeztethetően sokkal erősebben meg van terhelve. 

11  12 

13 

2­es rendelet, 14­es cikk  2­es rendelet, 5­ös cikk 

Törvény a Személyi Jövedelem­adóról (Hivatalos Közlöny, 71/93, 2/94, (decree, constitutional court RS)1­/95, 7/95, 11/95,  11/96, (decree US RS) 14/96, 18/96, 44/96, (decree US RS) 68/96, 10/97, (decree US RS) 82/97), Articles: 7. in 8.

37 

5.2.5. Koncessziós illeték, költségek és juttatások  Az  időszakos  és  alkalmi  munkák  közvetítéséért  a  koncesszionárius  csak  a  munkáért  fizetett  bér  10%­át  számítja  fel.  1999.  július  1­e  óta  ehhez  még  19%­os  ÁFA  tartozik,  ami  gyakorlatilag  annyit  jelent,  hogy  a  munkaadó  11,9%­kal  többet  fizet  annál,  amennyibe  a  dolgozó  hallgató  kerül  neki.  A  következő  kiadási  összeg  a  koncesszionárius  koncessziós  illetékéből van levonva, amit a bevétel határoz meg 14 

1­es Táblázat, az ügynökségek kiadásairól  Bevétel  15 millió SIT alatt  15­50 millió SIT  50­250 millió SIT  250­450 millió SIT  450­650 millió SIT  650­850 millió SIT  850 milló SIT fölött 

a koncessziós illeték % ­a  75%  70%  65%  60%  55%  50%  45% 

forrás: Kettes rendelet 

Gyakorlatilag  ez  azt  jelenti,  hogy  a  koncesszionárius  tiszta  jövedelme,  ami  megmarad,  az  a  fent említett százalék, amit, mint látható, a bevétel határoz meg. Ezeket a javakat a koncesszió  kibocsátója oszthatja fel a 2­es rendelet 22 cikk 2. §­a szerint a következőkre:  ­  a munka költségei (a munkavállaló bruttó jövedelme, beleértve az adót);  ­  a hallgatók kötelező biztosítása, amit az ügynökség fizet  ­  fejlesztés  ­  kockázati tőke a munkaadó fizetésképtelensége esetére – az a tiszta profit 0,8%­a 

Ha  a  koncesszionáriusnak  helyi  fiókirodái  vagy  szervezeti  egységei  vannak,  ezek  a  tiszta  jövedelem  tekintetében  egy  fokkal  magasabb  költségűeknek  vannak  elismerve,  mint  a  teljes  jövedelem, kivéve azokat a fiókirodákat vagy egységeket, amelyek olyan városokban vannak,  ahol az egyetemi hallgatói önkormányzatok is. 15  A  tiszta  profit  és  az  elismert  kiadások  közötti  különbségből  a  koncessziót  kibocsátó  a  koncessziós  szerződésben  meghatázott,  havi  részletekben  köteles  egy  előre  meghatározott  összeget  juttatni  a  hallgatói  szervezeteknek,  illetve  a  hallgatók  olyan  érdekvédelmi  csoportjainak,  melyek,  a  Szlovéniai  Hallgatói  Önkormányzat  szervezeti  formákat  tartalmazó  regiszterében,  mint  az  erre  jogosultak  szerepelnek  (2­es  rendelet  24­es  cikk,  1.§).  E  juttatásokra jogosultak a Helyi Közösségek Hallgatói Önkormányzatai (HKHÖ). A HKHÖ­k  státusát  a  Szlovéniai  Hallgatói  Önkormányzat  határozza  meg,  az  érdekelt  csoport  pályázata  szerint.  Ez  a  csoport  akkor tudja  elnyerni  a  HKHÖ  státust,  ha  igazolni  tudja,  hogy  az  adott  adminisztratív egység hallgatóinak legalább 15%­át tartalmazza. 16 

14 

Az állásügynökségek működésének feltételeiről szóló rendelet (Hivatalos Közlöny, nr. 48/99), 22­es cikk. 

15 

2­es rendelet, 22­es cikk  a HKHÖ státus elnyeréséről és megszűnéséről szóló rendelet, Student Organization of Slovenia, Kersnikova 4,  1000Ljubljana;  Hallgatói Alkotmány, (Official Gazette RS, nr.56/96); Törvény a hallgatói közösségről, (Official Gazette RS, nr.38/94); 16 

38 

A  Helyi  Közösségi  Hallgatói  Önkormányzatnak  ezeket  a  pénzeket  a  tanórákkon  kívüli  elfoglaltságok keresésére és működtetésére, a koncesszionáriussal kötött szerződés szerint kell  felhasználnia,  mégpedig  a  munkára  és  a  munkanélküliség  esetén  fennálló  biztosításra  vonatkozó törvényekhez alkalmazkodva, azokkal egyetértésben. 17  5.2.6. Statisztikák  A  Szlovén  Munka­,  Családügyi­  és  Szociális  Minisztérium  által  megadott  adatok  szerint  1999­ben szerte Szlovéniában mintegy 50 koncesszionárius foglalkozott hallgatói munkákkal  kb.  100  irodában.  A  rendeletig  a  koncesszionáriusok  működhettek  egyesületként  (hallgatói  vagy  ifjúsági  szervezetek),  üzleti  társulásként  vagy  egyéni  üzleti  tulajdonosként.  Ahogy  a  rendelet törvényre emelkedett, már csak gazdasági társulás vagy foglalkoztatási intézet lehet a  formájuk.  A  koncesszionáriusok  jelentései  szerint  1998­ban  a  hallgatók  53%­a  végzett  időszakos  vagy  alkalmi  munkát  több,  mint  26.622.000.000  SIT  értékben,  a  koncesszionáriusok  teljes  bevétele  2.622.000  volt,  amiből  917.750.000  SIT  lett  kiosztva  tanulmányokon  kívüli  tevékenységre;  s  a  hallgatói  önkormányzatok  mellett  a  pénz  más  egyesületekhez  és  szervezetekhez,  főiskolákhoz,  karokhoz  és  egyénekhez  is  eljutottak  szponzorációként. 18  A  hallgatók  a  munkák  kb.  50%­át  a  bonyolultsági  skála  ötödik  fokáig  végzik  –  egyszerűbb  munkák  a  termelésben  és  a  szolgáltató  szektorban;  ezek  leginkább  a  következők:  takarítás,  szállítás, közvélemény­kutatás, hostessmunka vásárokon és társadalmi eseményeken, kisegítő  munka  az  étkeztetésben,  kevésbé  fontos  adminisztratív  feladatok,  és  igen  ritkán,  a  helyi  szükségletekhez  igazodóan  mezőgazdasági  munka  (gyümölcsszedés).  Az  „igényesebb”  munkák  a  következők:  gyermekfelvigyázás  (baby­sitting),  munka  a  turizmusban  és  a  sportban,  tanítás,  tolmácsolás,  fontosabb  adminisztratív  munkák,  számítógépes  munkák,  újságírás,  valamint  részvétel  tudományos  és  kutatási  projektekben  (ez  utóbbit  leginkább  doktoranduszok végzik) 19  A  koncesszionáriusok  és  maguk  a  hallgatók  munkája  felügyeletét  az  Állami  Felügyelő  Bizottság, a Szlovén Adóhivatal, valamint a Munka, Családügyi, Szociális Minisztérium, mint  a koncesszió kibocsátója végzi. 

5.2.7 Az időszakos és alkalmi munkák (hallgatói munkák) jelentősége a  hallgatók életében  A hallgatói évek mindenki emlékezetében az életük legszebb éveiként élnek majd, a gyakran  éveken  át  tartó  és  néha  még  magukat  a  tanulmányokat  is  veszélyeztető  anyagi  szűkösség  ellenére. De a hallgatók is emberek, és a sajnos a tető a fej felett és a tele gyomor nekik sem  elég,  így  nagyon  sokat  arra  vannak  kényszerülve,  hogy  bármilyen  munkalehetőséget  elvállaljanak,  hogy  több  pénzt  keressenek.  A  hallgatói  munka  a  javuló  hallgatói  szociális  helyzet egyik legfontosabb forrása.  17 

Munkára és a munkanélküliség esetén fennálló biztosításra vonatkozó törvény, (Official Gazette RS, nr.: 5/91, 12/92,  71/93, 38/94 and 69/98), Article 9.  18  Az adat megtalálható a Munka­, Családügyi és Szociális Minisztériumban, Kotnikova 5, 1000 Ljubljana  19  Felmérés a hallgatók szociális helyzetéről, 2000 Január, ŠOU (Hallgatói Önkormányzat) Ljubljana, Szociális és  Egészségügyi Osztály, Kersnikova 4, 1000 Ljubljana

39 

A hivatalos szervezetek – koncesszionáriusok – által közvetített alkalmi és időszakos nagyon  fontos szerepet játszanak a hallgatók életében, a következő tekintetekben:  1.)  Biztosítja  a  tanulmányok  lefolytatásához  és  azok  befejezéséhez  szükséges  anyagiakat,  hiszen gyakran ez az egyetlen vagy elsődleges bevételi forrás az ösztöndíjak hiánya, illetve a  szülők alacsony életszínvonala miatt.  ­  Lehetőséget  ad  a  hallgatóknak  a  tandíj  befizetésére,  a  szükséges  szakmai  irodalom  megvásárlására, a különféle szemináriumokon és kurzusokon való részvételre, stb.  ­  Lehetőséget ad a hallgatóknak, hogy azokon a településeken lakjanak, ahol az intézmény  van  (a  kollégiumok  sok  hallgatóknak  nem  hozzáférhetők,  így  bérelt  lakásokban  kénytelenek lakni)  2.) Gyakorlati tapasztalatot szereznek, amit a tanulmányok legtöbb esetben nem biztosítanak  ­  A hallgatói foglalkoztatási szolgáltatás keretei között végzett munka során kialakíthatnak  egy  személyre  szóló  szakmai  jövők  maguknak,  összefüggő  munkaszektorokkal,  illetve  a  különböző munkák és hivatások között valós különbségekkel találkoznak, szembesülnek.  ­  Az  ilyenfajta  munka  segít  megerősíteni  őket  a  választott  hivatásuk  iránt,  illetve  akár  segíthet időben felismerni, hogy más típusú, területű karriert kellene építeni.  ­  Specifikus  válaszokat  kapnak  azokra  a  kérdésekre,  melyeket  a  teoretikus  tudás  megszerzése során, az előadásokon  maguknak tesznek  föl, s  sokkal egyszerűbben tudják  követni az oktatás folyamatát és rendszerét felsőoktatási intézményükben.  ­  A munka során szerzett tapasztalatok alapján magabiztosságot, önbizalmat szereznek, ami  magának  az  oktatási  folyamatnak  is  nélkülözhetetlen  követelménye,  mint  ahogy  a  későbbiek  során,  munkakeresőként  a  munkaerőpiaci  verseny  kegyetlen  küzdelmébe  kerülve is az.  ­  Meg  tudják  könnyíteni  saját  maguknak  a  munkakeresés  folyamatát,  s  a  csatlakozást  az  aktív  foglalkoztatási  politikából  való  részesedéshez,  valamint  indirekt  módon  a  nemzeti  termelés növekedéséhez  ­  Különféle munkák elvégzése során munkamorált, szokásokat és felelősséget tanulnak.  3.)  Megteremtik  maguknak  a  lehetőséget  és  a  feltételeit  egyéb  érdekeltségi  tevékenységnek,  ami növelheti tanulmányaik értékét. A koncessziós jutalékok döntő hányada pontosan e célra  kerül  felhasználásra  –  olyan  tevékenységek  támogatására,  finanszírozására  vagy  segélyezésére,  mint  az  oktatás,  különféle  sporttevékenységek,  nemzetközi  együttműködés,  kultúra, stb. Regionális szinten a HKHÖ­nek juttatott koncessziós jutalékok pontosan az ifjú  értelmiségiek  érvényesülési  és  aktív  részvételi  lehetőségét  biztosítja  a  településen  vagy  a  tágabb  régióban,  annak  az  adminisztráció  egységnek  a  keretein  belül  működik  a  tanulmányokon kívüli és érdekvédelmi tevékenységek során.  5.2.8 Melléklet: Tanulmány a hallgatói munkár ól (A felmérés a Hallgatói Foglalkoztatási Szolgálat  rendelésére készült a Ljubljanai Egyetem hallgatói körében. 20 ) 

20 

Hallgatói Foglalkoztatási Szolgálat, Borštnikov trg 2, 1000 Ljubljana

40 

1)  Tanulmányaik mellett a hallgatók több, mint fele dolgozik.  2)  Tanulmányaik alatt a „reguláris” (regular) hallgatók fele (50%), míg a „nem­reguláris”  Dolgozik tanulmányai sor án? 

nem  47% 

igen  53% 

(non­regular), valamint a jogviszonyukat elvesztő hallgatók majdnem háromnegyede  (73%) dolgozik.  Tanulmányaik sor án dolgozó hallgatók  megoszlása, százalékban  nem­reguláris hallgatók, halasztók 

73,20% 

reguláris hallgatók  0% 

50,30%  20% 

40% 

60% 

80% 

3)  Amellett, hogy már az első­ és másodéves hallgatók majdnem fele (46%, ill. 46,3%) részt  vesz  a  hallgatói  munkavállalásban,  a  harmadéveseknél  ez  még  magasabb  (60,8%),  sőt,  tovább emelkedik a negyedévesek esetén, ahol a háromnegyedük már dolgozik (73,5%). 

Percentage of the students that work  during the course of their studies  final year, absolvent third year  second year  first year  0% 

20% 

41 

40% 

60% 

80% 

4) Több férfi dolgozik a tanulmányok során, mint nő.  A dolgozó hallgatók nemek szerinti megoszlása 

nők

50,90% 

56,80% 

férfiak 

47,00  48,00  49,00  50,00  51,00  52,00  53,00  54,00  55,00  56,00  57,00  58,00  %  %  %  %  %  %  %  %  %  %  %  % 

42 

5.3 A hallgatók munkaer őpiaci helyzete az Egyesült Kir ályságban 

5.3.1. Diákmunka Nemzeti Tár saság (National Association of Student Employment Staff  ­NASES) 

Az utóbbi öt évben egyre nõtt a munkát keresõ diákok száma, akik a tanulmányaikat maguk  finanszírozzák;  a  Nemzeti  Diákszövetség  korai  vizsgálata  kimutatta,  hogy  az  Egyesült  Királyságban  tanulmányokat  folytató  diákok  90  százaléka  dolgozik  a  szünidõben,  és  40­70  százalék  dolgozik  valamilyen  módon  tanulmányi  idõben.  Ennek  figyelembevételével  a  legtöbb  HEI  (?)  létrehozott  speciális  diák  munkáltató  szolgálatot  ("munkaközvetítõ"),  hogy  támogassa a diákokat állandó, illetve részmunkaidõ munka keresésében.  Az elsõ  munkaközvetítõ iroda 1992­ben  nyílt  meg, jelenleg  nyolcvan  ilyen  létezik.  A  létezõ  mûveletek  harmada  karrier  szolgálatokhoz  kötõdik,  harmada  hallgatói  önkormányzatokhoz,  harmada pedig diák szolgálatokhoz vagy oktatást támogató irodákhoz. A “munkaközvetítõk”  negyede  számol  fel  költséget  a  szolgáltatásokért.  A  munkaközvetítõk  eredményesen  dolgoznak a diákok nagy számával, becslések szerint évente több, mint százezer diák számára  találnak munkát.  A  nemzeti  képviseleti  szervet  (Diákmunka  nemzeti  Társaság,  NASES)  1999.  júliusában  alapították.  Fő  célja,  hogy  előmozdítsa  a  szektor  fejlődését,  ösztökélje  résztvevők  közötti  kapcsolatot és reprezentálja tagságát a nemzeti szinten. A NASES egyedülálló  módon képes  képviselni  az  egész  szektort,  függetlenül  attól,  hogy  milyen  szervezetről  és  helyszínről  van  szó.  A  NASES­t  az  a  szándék  hozta  létre,  hogy  a  szakértők  megoszthassák  egymással  tapasztalatukat,  biztosítsa  a  kölcsönös  támogatást.  Egyesíti  a  regionális  infrastruktúrákat  és  Internet­hálózatokat, lehetővé téve gyors és hatékony kommunikációt a tagsággal. 

5.3.2. THE PRINCE’S YOUTH BUSINESS TRUST /P.Y.B.T./ 

Eredete  A  P.Y.B.T.­t  a  Walesi  Herceg  alapította,  aki  annak  mindenkor  rendkívül  aktív  elnöke  és  akinek  rendszeres  kapcsolata  van  a  P.Y.B.T.  működtetésével.  Kijelentette,  hogy  a  P.Y.B.T.sikere  „figyelemreméltó  eredmény  ha  arra  gondolunk,  hogy  a  P.Y.B.T.  kockázati  vállalkozásban  vesz  részt.  Ha  csupán  azokat  segítenénk,  akik  ténylegesen  biztosíthatják  a  sikert,  akkor  nem  lenne  értelme  tevékenységünknek.  Ezek  az  emberek  máshova  is  elmehetnének  segítségért.  Az  én  szándékom  az:  vállalnunk  kell  a  kockázatot  és  segítenünk  kell azokat akik veszik a bátorságot, hogy maguk is kockázatot vállaljanak.  Ők  olyan  típusú  emberek,  akikről  a  jövőben  is  hallani  fogunk.  Közöttük  vannak  olyanok is, akik az ipar és a kereskedelem csúcsára kell hogy emelkedjenek. Ők megmutatják,  hogy  meg  van  bennük  a  szükséges  bátorság,  a  szükséges  lelkesedés  és  vállalkozási  kedv,  hogy a csúcsra jussanak”.

43 

Kiket segít  A  P.Y.B.T.  segíti  azokat  a  19­29  éves  fiatalokat,  akik  munkanélküliek  és  hátrányos  helyzetűek – azokat akik az életet számos ok valamelyike miatt nehéznek találják. Azok akik  elmaradott területeken  élnek  és  kormányzati  vagy  az  Európai  Unió  támogatására  jogosultak  külön figyelmet kapnak, csakúgy mint azok akik nem rendelkeznek alapvető iskolázottsággal,  akik  rossz  lakáskörülmények  között  élnek,  akik  csonka  családból  származnak,  szüleik  munkanélküliek  és  nem  kapnak  családi  támogatást.  Külön  figyelmet  kap  a  kérelmek  szorgalmazása a munkaképtelenek, a nemzeti kisebbségek közösségének tagjai és a bűntettet  előéletű fiatalok körében. A munkaképtelen fiatalok esetében a korhatár 30 év.  Mindannyiuknak életképes ötletük kell, hogy legyen saját vállalkozásuk beindítására,  el kell készíteniük egy elfogadható üzleti tervet, kezdeményező készséget és elhatározottságot  kell felmutatniuk annak megvalósítására, amelyhez azonban más forrásból pénzt nem kapnak. 

Eredmények  A  P.Y.B.T.  eddig  több  mint  25  000  fiatalnak  nyújtott  segítséget  –  több  mint  21  000  vállalkozás  jött létre vagy bővült a P.Y.B.T. segítségével.  Az  Egyesült  Királyságban  1  millió  18­29  éves  munkanélküli  van.  A  P.Y.B.T.  több  munkanélküli  fiatal  megsegítésével  kíván  válaszolni  a  megnövekedett  igényekre.  Ez  több  segítséget jelent a meglévő vállalkozásoknak és a pénzügyileg támogatottak számánál évente  tízszer több tanácsadást. 

A P.Y.B.T. működése  A  P.Y.B.T.  5000  fontig  terjedő  /átlag  2000  font/  kölcsönt  ad  azoknak  akik  vállalkozást  akarnak  létesíteni,  vagy  meglévőt  bővíteni.  A  kölcsönt  alapanyagokra,  berendezésekre  és  forgótőkeként lehet felhasználni. A P.Y.B.T. adhat egy 5000 fontot meg nem haladó második  kölcsönt  is  azoknak  a  30  év  alattiaknak,  akik  már  egyszer  kaptak  kölcsönt.  Ez  kizárólag  a  vállalkozás bővítését szolgálhatja.  A  P.Y.B.T.  által  támogatott  vállalkozások  folyamatos  segítséget  és  tanácsadást  kapnak.  Minden egyes  vállalkozást kezdő mellé tanácsadót jelölnek ki /ha  lehet olyan önkéntest, aki  vállalkozását  saját  maga  kezdte/  aki  néhány  évig  figyelemmel  kíséri  a  vállalkozó  tevékenységét  és  ha  szükséges  bevon  más  szakértőket  is.  A  P.Y.B.T.­nek  5400  tanácsadója  van.  A  támogatási  tevékenység  jelenlegi  bővülési  ütemt  tekintve  évente  legalább  2000  új  tanácsadóra lesz szükség. Különösen nagy az igény piaci szakértőkre. 

Eredményesség  A  Munkaügyi  Minisztérium  részére  a  P.Y.B.T.­ről  végzett  független  felmérés  azt  mutatja,  hogy  a  támogatott  vállalkozások  kétharmada  2­3  év  után  még  működik.  Ez  nagyon  jó  teljesítmény  bármilyen  kritérium  alapján  is,  de  különösen  akkor,  ha  figyelembe  vesszük  a  támogatottak  életkorát  és  hátterét.  Azoknak  a  fele  akik  úgy  döntöttek,  hogy  saját  vállalkozásukat nem folytatják és legtöbb esetben életükben először munkát kaptak, többnyire  a P.Y.B.T. támogatása révén szerzett tapasztalat eredményeként érték el.

44 

A SZERVEZET  Elnök  Királyi Őfelsége  A 

Walesi Herceg  Kuratóriumi tagok 

Központ  Pénzügyek  Működtetés  Külkapcsolatok  Alapgyűjtés 

38 területi igazgatóság  Területi igazgatók  Tanácsadó koordinátorok  Üzleti tanácsadók 

20.000 kisvállalkozás  30.000 fiatal 

AZ ALAPÍTVÁNY SZEMÉLYZETE · Központi személyzet 

50  beleértve 81 kölcsönzött és  támogatott személyt

·Területi személyzet 

160

· Önkéntes elnökök és  és területi ügyvezetői  testületi tagok 

550

· Önkéntes tanácsadók 

6.000 

A PYBT PÉNZALAPJ AINAK FORRÁSAI 

ALAPOK                              ŐFELSÉGE                 VÁLLALATOK                   EGYENEK  ÉS                                 KORMÁNYA                       ÉS  ALAPÍTVÁNYOK                                                             BANKOK 

AZ ALAPÍTVÁNYI PÉNZ

45 

HATÉKONYSÁG  · A PYBT­nek egy új vállalkozás létrehozása nettó 2.500 fontba kerül  ­ Az állami juttatás éves költsége átlag 6.000 font · A kétharmad három év után is működik · 75%­a azoknak, akik befejezik vállalkozói tevékenységüket állandó munkát találnak · Jelenleg évente 4.000 fiatalt segítenek 

5.3.3. Youth Enterprise Services International (YES International) 

Küldetése  Elősegíteni,  kifejleszteni  a  világ  ifjúságának  alkotókészségét,  eszményeit,  vállalkozói  bátorságát  és  szellemét  a  fenntartható  fejlődés,  a  szegénység  csökkentése  és  a  jobb  jövő  érdekében.  (A  Környezetről  és  Fejlődésről  szóló  Rioi  Nyilatkozat  Ifjúságról  szóló  része  alapján) 

A megvalósítás eszközei  Hatékony nemzetközi társas viszony létrehozása az önkéntes szervezetek, a magánszektor és a  kormány között annak érdekében, hogy a fiataloknak egy olyan magas minőségű vállalkozói  programot  ajánljanak,  mely  lehetővé  teszi  azok  önálló  vállalkozói  és  foglalkoztatási  törekvéseinek megvalósítását. 

Főbb célkitűzések ·  Segíteni  azokat  a  fiatalokat,  akikben  megvan  a  vállalkozói  képesség,  de  támogatást  máshol nem kaphatnak. ·  Ajánlani  olyan  kipróbált  vállalkozásfejlesztési  programot,  mely  máshol  már  sikeresnek bizonyult. ·  Hatékonyan  segíteni  azoknak  az  országoknak,  melyek  közreműködést  kérnek  egy  hatékony ifjúsági vállalkozási program kifejlesztéséhez. ·  Programokat  ajánlani  ott,  ahol  hézag  van  az  ifjúsági  vállalkozás  fejlesztésében,  például a mikrohitelek területén. ·  Biztosítani a meglevő hatékony programok stratégiai koordinációját, és segíteni a civil  szervezetek, a magánszektor és a kormány közötti társasviszony létrehozását. 

YES International várható fejlesztései:

46 

§  Az Ifjúsági Vállalkozásfejlesztési Alapítványok és más vállalkozási programok  hálózata  §  A tapasztalatok világméretű cseréje  §  Kereskedelmi és piaci kapcsolatok  §  Elektrónikus levelezési hálózat (E­mail) az Inter­Net műszaki csereprogramjain  keresztül

47 

5.4 Az Egyesült Államok által biztosított szolgáltatások a munkát vállaló  hallgatók r észér e  Az  egyesült  államokban  kiemelt,  mondhatni  példaértékű  figyelmet  fordítanak  a  hallgatói  vállakozások,  valamint  a  hallgatói  munkavállalás  intézményesítésére.  A  mindenkori  kormányzatok felismerték annak jelentőségét, hogy a lehető legtöbb fiatal számára elérhetővé  váljon  a  felsőfokú  oklevél  megszerzése.  Az  alapkiindulás  az  volt,  hogy  ahhoz,  hogy  a  társadalom  a  lehető  legtöbb  tehetséget  és  értelmiséget  "kitermelhesse"  meg  kell  teremteni  a  megélhetés, a létfenntartás lehetőségét a tanulmányok mellett a fiatalság részére.  Társadalmi  és  szociálpolitikai  sajátosságainak  köszönhetően  azonban,  ezen  államoknak  a  különböző  programjaik  megalkotásakor  kiemelt  jelentőséget  kellett  szentelniük  a  lakosság  etnikai  és  egyéb  szempontotok  szerinti  megosztásból  származó  esély­  és  képesség  egyenlőtlenségekre,  külön  programot  dolgozva  ki  a  fizikai,  anyagi  és  egyéb  hátrányokkal  rendelkező fiatalok számára.  5.4.1. Diákmunka Hálózat (Student Employment Network)  Elsődleges  célja  a  Diákmunka  Hálózatnak,  hogy  segítse  a  középoktatásban  részt  vevő,  és  a  már végzett középiskolásokat, hogy munkát találjanak. Ehhez a következő dolgokra hívják fel  az érintettek figyelmét: a munka piaca változóban van, egyre több részmunkaidős munkahely  teremtődik,  az  idősebb,  képzettebb  munkaerő  verseng  azonos  posztokért  a  fiatal  jelentkezőkkel.  Az  esélyes  pályázáshoz  meg  kell  szerezni  a  megfelelő  információkat,  ebben  segít az Internet használata.  Az  Egyesült  Államokban  a  Szövetségi  Kormányzat  lehetőséget  teremt  nyári  gyakorlat  végzésére  különböző  pozíciókban.  Ehhez  meg  kell  felelni  a  kívánt  követelményeknek,  gyakorlati, illetve oktatási feltételeknek.  A munkaszerzés megkötésének esélye nagymértékben függ a versenyhelyzettől. A felajánlott  munkák száma meglehetősen alacsony a pályázók nagy számához, továbbá a fizetés mértéke  is a már meglévő szakmai gyakorlat/képzettség függvénye. 

5.4.2. Diákok tanulmányok melletti foglalkoztatása (Student Educational Employment  Program) 

A program fő célja, hogy a tehetséges diákokat bevonja a szövetségi kormányzat munkájába,  és bemutassa számukra az Egyesült Államok kormánya számára végzett munka előnyeit és a  feladat kihívását. A programnak két része van:  ­  átmeneti  munka  program,  amelynek  keretében  munkát  vállalni  a  tanulmányok  végéig lehet. Ez nem feltétlenül kell a tudományos/egyetemi munkához kötődjön.  ­  pályatapasztalat  program,  amely  kifejezetten  a  tanulmányokhoz  kötődik,  és  a  tanulmányok befejezése után lehetőség van  Mindkét fajta program a következő elemekre épül:

48 

­ a hallgatók egész évben dolgozhatnak,  ­ rugalmas munkaidő,  ­ nyitott lehetőség minden diák számára, aki felsőoktatásban vesz részt.  A  programban  az  a  tanulmányokat  folytató  diák  vehet  részt,  aki  betöltötte  a  kívánt  életkort,  akkreditált  szakiskolában,  főiskolán  vagy  egyetemen  folytat  tanulmányokat,  amerikai  állampolgár,  avagy  az  amerikai  törvények  szerint  jogosult  munkát  vállalni.  A  szövetségi  szervek ­ a magánszektorhoz hasonlatosan ­ versenyképes és tehetséges munkaerőt keresnek,  olyan képességű és tudású fiatalokat, akik alkalmasak, hogy a kormánynak dolgozzanak.  A  diákok  az  iskolai  irodákban,  karriertervező  irodákban,  tanároktól,  illetve  a  területi  szövetségi ügynökségek munkaközvetítő irodáiban intézhetik az ilyen munkavállalásukat. 

5.4.3. Oktatási Együttműködés (Co­operative education) 

Elsősorban  a  szövetségi  irodák  számára  az  elsődleges  utánpótlási  program.  A  különféle  munkákat  a  Szövetségi  Diákmunka  Program  keretében  szervezik  meg.  Ez  egyfajta  munka­  oktatás társulás,  mely  a diákok, az oktatási  intézmények és a szövetségi  intézetek között jön  létre. Kétszeres értéke van a részvételnek:  ­  a hallgatók jelentős munkatapasztalathoz jutnak,  ­  a  szövetségi  munkaadók  egyedi  lehetőséghez  jutnak,  hogy  fejlesszék  a  jövőbeli  munkaerőjüket.  Az együttműködés révén a hallgatók a választott szakterületen fizetett munkához jutnak, még  a  tanulmányaik  végzése  alatt.  És  miután  befejezik  tanulmányaikat  jogosult  lesz  állandó  státusban folytatni munkáját.  A  programban  való  részvétel  és  a  szervezés  kritériumai  megegyeznek  a  diákok  tanulmányi  foglalkoztatása programban leírtakkal. 

5.4.4. Diák gyakornoki programok a Szövetségi Kormánynál  A  Szövetségi  Kormány  különféle  háttérrel  rendelkező, tehetséges  emberek  munkáltatásában  érdekelt. Ennek támogatására különböző programokat hoztak létre:  §  Egyetemek és Főiskolák Spanyolajkú Szövetsége – Nemzeti Gyakornoki Program  A  költségeket  a  résztvevő  szövetségi  iroda  állja.  Ezek:  utazási  költség  Washingtonba,  biztosítás,  zsebpénz,  kollégiumi  elhelyezés.  A  gyakornoki  idő  10  hét.  A  jelentkező  legalább  3.0  értéket  el  kell  érjen  egy  4­es  skálán,  ajánlásokat  kell  kapjon  egy  oktatótól.  A  kiválasztásnál szerepet  játszanak a tanulmányok,  a közéleti tevékenység, a  munkatapasztalat  és a pályázó képességei.  §  Kongresszusi Spanyolajkú Intézeti Ösztöndíj Program 49 

Ez  nem  ösztöndíjat  biztosít,  hanem  az  utazási  költséget  Washingtonba  és  havi  1550  USD  fizetést ad a kiválasztottaknak. A program 9 hónapos.  §  Elnöki Vezetés Gyakornoki Program  §  Kisebbségi Vezetők Ösztöndíj Program  A  résztvevők  5000  USD  ösztöndíjat  kapnak  a  program  10  (nyári)  vagy  15  (ősz  és  tavasz)  hetére,  és  a  Washingtonba  történő  utazás  költségeit.  A  programban  afroamerikai,  ázsiai  amerikai, spanyolajkú amerikai, őslakos amerikai és óceániai­amerikaiak vehetnek részt.  §  Sérült Főiskolai Diákok Munkaerőpiaci Képzése  A résztvevők valamilyen súlyosan sérült illetők lehetnek.  §  Fehér Ház Ösztöndíj Program  A program bizottsága 11­19 ösztöndíjat ítél oda évente.  §  Ázsiai Óceániai Intézet a kongresszusi tanulmányok nyári gyakornoki ösztöndíjához  Az ösztöndíj ideje egy hónap, ami idő alatt 2500 USD fizetést kapnak a résztvevők.  Ezen ösztöndíjak  mellett még  léteznek programok a kínai­amerikaiak számára, az őslakosok  számára, egyéb nyári ösztöndíjak Washingtonba, nők számára létrehozott programok, akik az  államvezetésben kívánnak részt venni.  5.4.5. Student Educational Employment Program  A  programban  olyan  diákok  vehetnek  részt,  akik  már  legalább  fél  éves  hallgatói  viszonnyal  rendelkeznek  akreditált  felsőoktatási  intézményben.  A  program  a  régi  Szövetségi  Hallgatók  Foglalkoztatása Program helyébe lépett 1996 decemberében, és 4 programból áll össze:  ­  ­  ­  ­ 

Oktatási Együttműködési Program  Szövetségi Ifjúsági Ösztöndíj Program  Iskolai Program (stay­in­school program)  Harry S. Truman Ösztöndíj Program 

Ez  az  új  korszerű  program  két  elemet  foglal  magába:  a  Diákok  Ideiglenes  Foglalkoztatása  Programot,  illetve  a  Hallgatói  Életpálya  Tapasztalat  Programot.  Az  első  rugalmas  a  munkaadók  és  a  hallgatók  számára  is,  hisz  nem  szükséges,  hogy  a  diákok  tanulmánya  kötődjön  a  munkához.  Az  utóbbi  erősen  kötődik  a  hallgatók  tanulmányaihoz,  és  olyan  területen  nyújt  számukra  tapasztalatszerzési  lehetőséget,  ahol  el  szeretnének  helyezkedni  a  későbbiekben.  A program révén mindkét fél rengeteg hasznot húz. Az irodák a leendő munkavállalók közül  a  legtehetségesebbeket  választhatják  ki,  míg  a  hallgatók  a  tanulmányaikhoz  illeszthető  rugalmas munkaidőben szerezhetnek tapasztalatot.  Ennek  részeként  a  hagyományos  nyári  hónapokban  alkalmaznak  sokan  átmenetileg  hallgatókat.

50 

6 ÖSSZEFOGLALÁS ­ J AVASLATOK  A  kutatás  előző  fejezeteiben  bemutattuk  a  magyarországi  hallgatók  szociális  helyzetét,  a  hallgatói  munkavállalási  lehetőségeket,  a  hallgatói  munkavállalás  jogi  szabályozását  és  néhány  példa  alapján  a  nemzetközi  helyzetet.  A  fenti  témakörök  áttekintése  számos  kérdést  vetett  fel  mind  a  jogi  szabályozás,  mind  a  nemzetközi  összehasonlítás  tekintetében.  A  kutatásunk célja az állapotfelvétel mellett természetesen az is volt, hogy előremutató és reális  változtatási  javaslatokat  fogalmazzunk  meg,  mellyel  mind  a  felsőoktatási  hallgatók,  mind  a  munkáltatók, és végül a civil szervezetek is profitálni tudhatnak.  A  magyarországi  hallgatói  munkaerőpiac  helyzetéről  még  nem  készítettek  ilyen  átfogó  tanulmányt, főleg nem olyat mely nemzetközi kitekintéssel rendelkezik. Az előző fejezetekből  kiderül,  hogy  a  magyarországi  hallgatói  munkavállalói  rendszer  szabályozottságát  tekintve  megfelel a követelményeknek, azonban a kedvezmények, az érdekképviselet, valamint a civil  szférával  való  kapcsolattartás terén  van  még  mit  javítani.  Különösen  igaz  ez,  ha  a  dolgokat  nemzetközi összehasonlítás alapján elemezzük.  Az  alábbiakban  a  fent  leírtakból  kiemelve  négy  fontos  változtatási  javaslatot  részleteznénk,  melyeket a legsürgetőbb problémáknak éreztünk, és melyek megoldásával gyors és hatékony  eredményeket érhetnénk el a hallgatói munkavállalás jelenlegi rendszerében.  A  változtatási  javaslatok  a  következők:  egységes  jogi  szabályozás,  az  adókedvezmények  rendszerének  kiszélesítése,  az  érdekképviseleti  rendszer  megteremtése  és  a  határon  túli  magyarokra vonatkozó szabályozások világossá tétele.  A  javaslatok  végén  pedig  egy  külföldi  minta  alapján  bemutatnánk  egy  szerintünk  jól  működtethető hazai gyakorlatot. 

6.1 Egységes J ogi Szabályozás:  A  hallgatói  munkavállalás  jogi  szabályozása  nem  különül  el  az  egyéb  társadalmi  csoportok  munkavállalásának  jogi  szabályozásától.  A  magyarországi  munkavállalás  kerettörvényének  számító  jelenleg  is  hatályos  Munka  Törvénykönyve  (1992.  évi  XXII.  Törvény)  érvényes  a  hallgatói  státuszban  történő  munkavégzésre,  mely  nem  tesz  különbséget  hallgató  és  „nem  hallgató között”.  A  2000.  évben  elfogadott  Szövetkezeti  Törvény  külön  nem  rendelkezik  a  hallgatói  munkavállalás legnagyobb részét biztosító iskolaszövetkezetekről, de 2001­ben a 159/2001­es  Az  Iskolaszövetkezetekről  szóló  Kormányrendelet  már  átfogó  szabályozásnak  számít.  A  rendelet azonban csak az iskolaszövetkezetben dolgozó hallgatókról szól, de nem rendelkezik  az  iskolaszövetkezeten  kívüli  hallgatói  munkavállalásról.  Az  új  rendelet  hatálybalépésével  továbbra  sem  szűntek  meg  azok  az  adminisztratív  szabályozások,  amik  a  klasszikus  munkavállalókra érvényesek és értelmesek lehetnek, de speciális jogi és társadalmi helyzetben  lévő hallgatói munkavállalást csak feleslegesen korlátozzák (Munkabérrel, munkavédelemmel  és szabadságolással kapcsolatos szabályozások). Ha ezek  a törvényi  szabályozások továbbra  is  fennmaradnak,  akkor  az  iskolaszövetkezeti  rendszer  és  a  hallgatói  munkavállalás  egyéb  formái ellehetetlenülnek.

51 

A  javaslatunk  szerint  sürgősen  egységes  jogi  szabályozásra  van  szükség  a  problémák  megoldására. A hallgatói munkavállalásra vonatkozólag új Miniszteri vagy Kormányrendelet  megalkotását  javasoljuk  a  Munka  Törvénykönyve  alapján  és  a  jelenlegi  159/2001­es  Iskolaszövetkezetekről  szóló  Kormányrendelet  elemeinek  átvételével.  Így  a  159/2001­es  rendelet  hatályon  kívül  kerülne,  de  az  új  rendelet  az  iskolaszövetkezeti  szabályozást  a  hallgatói  státusszal  összhangba  hozná,  továbbá  az  iskolaszövetkezeti  alkalmazási  formán  kívüli munkavállalás körülményeit is megnyugtatóan szabályozná. 

6.2 Hallgatói jövedelem után jár ó adókedvezmények 

A  hallgatói  munkavállalás  után  járó  adókedvezményre  vonatkozó  javaslataink  leírása  előtt  érdemes  lenne  néhány  szóban  bemutatni  a  Magyarországon  hatályos  jogrendszer  szerinti  aktuális adópolitikát.  Jövedelemadó­rendszerünk 1988. január 1­jén – az 1987. évi VI. törvénnyel – lépett hatályba.  Szabályait évenként módosították, majd 1995­ben új törvényt hoztak. Ma ennek az 1995. évi  CXVII.  törvénynek  az  ugyancsak  több  ízben  módosított  változata  van  érvényben.  A  törvény  a  magánszemély  jövedelmére,  a  jövedelmével  összefüggő  adókötelezettségére  terjed  ki.  A  belföldi  illetőségű  magánszemélyt  mind  belföldről,  mind  külföldről  származó  jövedelme után adókötelezettség terheli, a külföldi illetőségű – természetesen – itt csak az itt  szerzett jövedelme után köteles adózni.  A  mindenkori  adó  mértéke  négy  lépésben  határozható  meg.  1.  A  „nyitólépés”  az  adóalap  megállapítása.  2.  Ennek  ismeretében  –  az  adótábla  segítségével  –  meghatározzuk  az  úgynevezett  „számított”  adót.  3.  Azután  számba  vesszük  az  adózót  megillető  adókedvezményeket. 4. Végül a számított adóból levonjuk az adókedvezményeket, így kapjuk  meg a fizetendő adó összegét.  Az adóalap  A jövedelemadózás fő szabálya: valamennyi – bármilyen jogcímen szerzett – jövedelmünket  össze  kell  adnunk,  és  ez  az  úgynevezett  összevont  adóalap  az,  amely  után  adózunk.  Jövedelemnek  számít  az  adóévben  bármilyen  címen  és  formában  megszerzett  bevételek  összessége,  vagy  a  törvényben  elismert  költségekkel  csökkentett  része,  vagy  a  törvényben  meghatározott hányada.  A számított adó és a kedvezmények  Az  összevont  adóalap  után  fizetendő  adót  egy  –  mindezideig  progresszív  –  adótábla  felhasználásával számíthatjuk ki. Jövedelmünk után sávosan adózunk: minden jövedelemrész  adóját  a  sávjához  tartozó  adókulcs  határozza  meg.  A  számított  adó  a  sávonként  kiszámított  adórészek összege.  Az adótábla –  említettük – progresszív: a  nagyobb  jövedelemsávokhoz  nagyobb adókulcsok  tartoznak.  Az  erősen  progresszív  adóztatás  nem  feltétlenül  célravezető:  a  teljesítmény  visszatartására  sarkallhatja  az  adózókat  (nem  érdemes  többet  dolgozni,  mert  a  magasabb  adósávban  már  oly  nagy  az  elvonás,  hogy  a  többletmunkából  származó  jövedelem  alig  érzékelhető).

52 

Bizonyos esetekben – például azoknál a jövedelmeknél, amelyeket nem kell összevonni – az  adóztatás  lineáris:  egyetlen  adókulccsal  történik.  Például  az  ingatlan  eladásából  származó  jövedelem  20  százalékos  adókulccsal  adózik,  az  osztaléknak  és  az  életjáradéknak  pedig  35  százalékát kell adóként befizetni. Az úgynevezett kis összegű (5000 forintot meg nem haladó,  önálló tevékenységből származó) jövedelemből, ha azt nem kívánjuk más forrásból származó  jövedelmeinkkel összevonni, 40 százalékot vonnak le.  A  számított  adó  igen  gyakran  nem  azonos  a  fizetendő  adóval.  Viszonylag  sokféle  adókedvezmény van, ezekkel csökkenthető a számított adó.  Az adókedvezmény  nem azonos az adómentességgel.  Az adómentes  jövedelmet be sem kell  vallani. A kedvezményezett jövedelem azonban az adóalap része, ki kell számítani az adóját  is,  de  azt  a  kedvezmény  arányában  nem  kell  megfizetni.  Az  adókedvezmény  csökkenti  a  költségvetés bevételeit, ezért a kedvezmények körét és mértékét mindig gondosan mérlegelik.  A következőkben csupán néhány adókedvezmény­típust mutatunk be, úgy hogy javaslatainkat  minden  kedvezmény­típus    bemutatása  után  megfogalmazzuk.,  mely  javaslatok  külön­külön  egy alternatívát jelentenek.  Adójóváírás.  Hazánkban –  mint  sok más országban – a  bérjellegű  jövedelmek adókedvezményt élveznek.  Ennek ez az alapja: a csupán bérből és fizetésből élők semmilyen költséget nem számolhatnak  el,  s  jövedelmük  bármikor  könnyen  ellenőrizhető  a  munkáltató  kifizetési  jegyzékei  alapján.  Ezzel szemben az önálló tevékenységet folytató vállalkozók (ideértve a vállalkozó orvosokat,  ügyvédeket, vendéglátósokat stb.) minden költségüket elszámolják, s jövedelmük – már csak  a költségelszámolás lehetősége miatt is – nehezen ellenőrizhető. (Néhány éve előfordult, hogy  az egyéni vállalkozók bevallott átlagos éves jövedelme csupán a töredékét tette ki a bérből és  fizetésből élők amúgy alacsony átlagjövedelmének. Ez az oka annak, hogy az adóhivatal egy  sor szakmára „bevallási jövedelemküszöböket”, „minimális elvárásokat” határozott meg.) Ezt  az  ellentmondásos  helyzetet  enyhítendő  vezették  be  1996­tól  az  adójóváírás  intézményét:  a  bérjövedelemre jutó számított adó egy részét – bizonyos korlátozással – nem kell megfizetni.  A  levonható összeget  egyrészt  a  bruttó  bérjövedelemhez  kötik  (annak  a  10  százaléka  lehet)  másrészt  felső  összeghatárt  szabnak  meg  (havonta  legföljebb  3000  forint).  Ezekhez  a  korlátokhoz  1999­től  egy  harmadik  is  társult:  az  adójóváírás  csupán  meghatározott  jövedelemszintig  jár  (a  szint  1999­ben  1  millió,  2000­ben  1,2  millió  forint).  A  havonta  fizetendő  adóelőleg  kiszámításakor  a  havi  3000  forint  adójóváírás  figyelembe  vehető. Hogy ez jár vagy sem, csak az év végi rendezéskor, a jövedelmek összesítésekor derül  ki. J avaslat:  Megoldást,  és  jelentős  támogatást  nyújtana  a  hallgatók  számára  az  a  hallgatói  érdekvédelem  által  már  többször  megfogalmazott  gondolat,  mely  szerint  a  hallgatói  jövedelmet  az  önálló  tevékenységet  folytató  vállalkozók  bevételével  azonos  kategóriába  kellene  sorolni,  és  ezáltal  elszámolhatóak  lennének  a  felsőoktatásban  résztvevők  olyan  költségei,  melyek  közvetlenül  tanulmányaikhoz  kapcsolódnak.  (Lsd.  J egyzetek,  taneszközök,  számítástechnikai  eszközök,  lakhatási  támogatás,  stb.)  E  módszer r el  egy  sajátos  „magyar”  támogatási  rendszer  valósulhatna  meg  (hasonló  r endszer r el

53 

nemzetközi  vizsgálódásaink  során  nem  találkoztunk!),  mely  csökkentené  a  központi  költségvetési  kiadásokat  az  oktatási  tárca  r észér ől  (a  minisztérium  mentesülne  ezen  hallgatók fentiekben felsorolt térítése alól.  A nyugdíj és az ösztöndíj – és más, a törvény által ide sorolt jövedelmek – adókedvezménye  abban  áll,  hogy  az  adóalapba  ugyan  beleszámítanak,  de  a  rájuk  jutó  adóhányadot  nem  kell  megfizetni. De mit is jelent ez a gyakorlatban? A nyugdíj, az ösztöndíj önmagában adómentes  jövedelem.  Ám  ha  a  nyugdíjas  vagy  az  egyetemi  hallgató  munkát  vállal,  ha  nyugdíja­  ösztöndíja  mellé  keres,  a  pluszbevétel  az  összevonás  következtében  magasabb  jövedelemsávba esik, így az magasabb adókulccsal adózik.  J avaslat:  Úgy a nyugdíjasok, mint a hallgatók érdekében változtatni kellene a  fenti gyakor laton,  mely  két  módon  lenne  lehetséges:  1.  adómentessé  tenni  a  nyugdíjon/ösztöndíjon  felüli  jövedelmet,  úgy,  hogy  annak  nagyságát  maximálják  (pl.  a  mindenkori  minimálbér  nagyságáig); 2. a nyugdíjon/tandíjon felüli jövedelem adókulcsát csökkenteni, úgy, hogy  a nyugdíj/tandíj ne kerüljön összevonásra az ezen felüli jövedelemmel, tehát ez utóbbit  önálló és kizárólagos jövedelemként kezelni. 

6.3 Hallgatói Munkavállalási Ér dekképviselet  Az  előző  javaslatból  látszik  az,  hogy  a  hallgatói  munkavállalásnak  nincsen  egységes  jogszabályi  háttere,  de  ugyanakkor  az  is  látszik,  hogy  nemcsak  jogszabályi  háttere,  hanem  egységes érdekképviseleti rendszere sincs. A hallgatók érdekeit a munkaerő piacon senki nem  védi,  de  a  hallgatói  munka  munkaadói  oldalának  sincs  gyakorlatilag  érdekvédelmi  szerve.  Munkaadói  oldalról  országos  szinten  a  DIÁKÉSZ­nek  van  a  legnagyobb  tagsága,  azonban  jelenlegi formájában ez a szervezet sem képes ellátni a feladatát.  A  hallgatói  munkavállalói  oldal  érdekeinek  védelmére,  azonban  eddig  még  kísérlet  sem  történt.  Ez  annál  is  inkább  problémát  jelent,  mert  felmérések  bizonyítják  (Szombathelyi  Iskolaszövetkezetek  Munkavállalóinak  Körében  Végzett  Felmérés,  2000),  hogy  a  hallgatók  nem elégedettek a klasszikus hallgatói munkaerő piac körülményeivel.  Jelenleg  Magyarországon  a  hallgatói  jogok  képviseletét  a  felsőoktatási  intézményekben  a  Felsőoktatási Törvény 66. § és 67. § alapján a hallgatói önkormányzat látja el: 

66. § (1) A hallgatói önkormányzat a felsőoktatási intézmény önkormányzatának részeként  mûködik.  A  hallgatói  önkormányzatnak  tagja  a  felsőoktatási  intézmény  minden  beiratkozott  hallgatója, függetlenül attól, hogy tanulmányait milyen oktatási formában végzi.  (2)  A  hallgatói  önkormányzat  tisztségviselőit  és  képviselőit  a  hallgatók  választják  meg,  ennek  során  minden  hallgató  választó,  illetve  választható.  Érvényes  a  választás,  ha  azon  legalább a hallgatók egynegyede részt vesz.  (3)  A  felsőoktatási  intézmények  Szabályzatukban  határozzák  meg  azokat  az  ügyeket,  amelyekben  a  hallgatói  önkormányzat  dönt,  amelyekben  egyetértése  szükséges,  illetőleg  amelyekben  véleményének  kikérése  kötelező.  A  hallgatók  a  hallgatói  önkormányzat  részére  biztosított  jogokat  választott  képviselőik  útján  ­  a  hallgatói  önkormányzat  szervezeti  és  mûködési szabályzatában rögzített módon ­ gyakorolják.

54 

(2)  A  hallgatói  önkormányzat  tisztségviselőit  és  képviselőit  a  hallgatók  választják  meg,  ennek  során  minden  hallgató  választó,  illetve  választható.  Érvényes  a  választás,  ha  azon  legalább a hallgatók egynegyede részt vesz…  67. § (1) A hallgatói önkormányzat joga, különösen  a) a szabályzatában meghatározott választás alapján képviselők küldése az intézményi és a  kari tanácsba, valamint más vezető testületekbe;  b) részvétel a felvételi bizottságok munkájában;  c) javaslat a szabadon választható tantárgyak, szemináriumok bevezetésére;  d) javaslat külső oktató (előadó) meghívására;  e) részvétel a tudományos és szakmai diákkörök szervezésében; a dolgozatok közzététele;  f) a szükséges feltételek megléte esetén a kulturális, szociális szervezeti egységek létesítése,  megszüntetése, irányítása;  g)  a  hallgatók  hazai  és  külföldi  oktatási,  kulturális  és  tudományos  képzési  kapcsolatainak  építése;  h) az oktatói munka hallgatói véleményezése;  i) a felsőoktatási intézmény sportlétesítményei hasznosításának véleményezése;  j) részvétel a kollégiumok (diákotthonok) vezetésében;  k) részvétel a hallgatók tanulmányi, ösztöndíj­ és támogatási ügyeinek intézésében.  (2) A hallgatói önkormányzat más ­ elsősorban hallgatókat érintő ­ feladatok ellátására is  felkérhető, döntési jogkörrel felruházható.  (3) A hallgatói önkormányzat egyetértést gyakorol:  a) a tanulmányi és vizsgaszabályzat elfogadásakor, illetve módosításakor;  b)  az  oktatás  hallgatói  véleményezésének  rendjére  alkotott  intézményi  szabályzat  elfogadásakor, illetve módosításakor;  c)  a  Szabályzatban  rögzített  hallgatói  jóléti,  kulturális,  sport  célú  ingatlanok  és  intézmények,  szervezeti  egységek,  helyiségek  (kollégiumok,  diákotthonok,  klubok,  hallgatói  sportlétesítmények)  rendeltetésszerû  használatának  megváltoztatásakor,  megszüntetésekor  és  hasznosításával kapcsolatban.  Országos  szinten  ugyancsak  a  Felsőoktatási  Törvény  67/A.  §  alapján  a  Hallgatói  Önkormányzatok  Országos  Konferenciája  (HÖOK)  látja  el  a  hallgatók  és  a  hallgatói  önkormányzatok érdekképviseletét:  67/A.  §  (1)  A  felsőoktatási  intézmények  hallgatóinak  országos  képviseletét  a  Hallgatói  Önkormányzatok  Országos  Konferenciája  (a  továbbiakban:  HÖOK)  látja  el.  A  testület  véleményt nyilváníthat, illetve javaslatot tehet a felsőoktatást irányító közigazgatási és egyéb  szervek  részére  a  felsőoktatást  érintő  bármely  kérdésben,  továbbá  ellátja  a  hallgatók  képviseletét a felsőoktatás országos szervezeteiben.  (2) A HÖOK a felsőoktatási intézményi hallgatói önkormányzatok küldötteiből álló testület,  amely  önmaga  határozza  meg  szervezeti  és  mûködési  szabályzatát.  A  szabályzatban  rendelkezni  kell  a  tíztagú  elnökség  és  az  elnök  megválasztásának  rendjéről,  feladatairól.  A  felsőoktatási intézményi hallgatói önkormányzatokat intézményenként, illetve  karonként egy­  egy küldött képviseli.  A  fentiekben  leírtak  és  más  jogszabályok  vizsgálata  (Munka  Törvény  Könyve,  Iskolaszövetkezetekről  szóló  Kormányrendelet,  Hallgatói  Juttatásokról  ás  Térítésekről  szóló  51/2002­es  Kormányrendelet)  szerint  a  hallgatók  érdekképviselete  a  munkaerő  piacon  nem  valósul  meg.  Ezt  az  áldatlan  állapotot  kiküszöbölendő,  hogy  hasonlóan  a  hallgatók  felsőoktatási  érdekképviseletéhez,  a  hallgatók  munkaerő  piaci  érdekképviseletét  is  törvényi,

55 

rendeleti keretek között szabályozzák.  J avasoljuk  tehát,  hogy  a  Felsőoktatási  Törvény  intézményi  szinten  a  hallgatói  önkormányzatokat, országos szinten pedig a HÖOK­ot jogosítsa fel az érdekképviseleti  feladatok ellátásával.  A  Felsőoktatási  Törvény  mellett,  pedig  a  fentiekben  javasolt  egységes  a  hallgató  munkavállalás  rendszer ét  szabályozó  jogszabályba  is  kerüljön  bele  a  hallgatói  önkormányzatok  és  a  HÖOK  által  megvalósuló  érdekvédelmi  rendszer.  A  hallgatói  önkormányzatok  és  a  HÖOK  tizenkét  éves  tapasztalatuk,  és  törvénybe  ágyazottságuk  miatt képesek a hallgatók munkavállalásának érdekképviseletér e. 

6.4 A hazai hallgatói munkavállalási r endszer  lehetőségei  A  fentiekben  leírtakból  kiderült  már,  hogy  Magyarországon  a  hallgatói  munkavállalás  jogi  szabályozása,  adókedvezmény  és  érdekképviseleti  rendszere  hiányosságokkal  küszködik.  A  hazai  hallgatói  munkavállalás  túlnyomó  részét  biztosító  iskolaszövetkezetek  jól  prosperáló  vállalkozásként  – az állam  által  nekik  biztosított adó és társadalombiztosítási kedvezmények  mellett  –  működnek,  és  nem  foglalkoznak  a  hallgatóságot  érintő  egyéb  non­profit  szolgáltatásokkal.  Magyarországon  tehát  nem  alakult  ki  a  tanulmányban  bemutatott  nemzetközi  gyakorlatnak  megfelelő  (Németország,  Szlovénia)  a  hallgatói  munkavállalás  minden szegmensét magába foglaló hallgatói szolgáltatási rendszer. Jelenleg Magyarországon  az  esetek  nagy  részében  két  rendszer  működik  párhuzamosan,  a  hallgatói  munkavállalást  működtető  iskolaszövetkezeti  rendszer  és  az  érdekképviseletet  és  néhol  már  szolgáltatást  nyújtó hallgatói önkormányzat. A gond nem az, hogy párhuzamosan működik a két rendszer,  a  gond  az,  hogy  az  esetek  nagy  részében  semmilyen  kapcsolat,  átjárás  nincs  a  rendszerek  között. Jelenleg a hallgatói önkormányzatok rendelkeznek olyan jogi háttérrel, és intézményi  beágyazottsággal  mely  lehetővé  tennének  egy  komplex  –  a  hallgatói  munkavállalás  minden  szegmensét magába foglaló – hallgatói szolgáltató hálózatot.  A Hallgatói Önkormányzati mozgalom 1990 óta évről évre egyre nagyobb szerepet tölt be a  magyar  felsőoktatásban,  ifjúságpolitikában,  a  hallgatói  érdekvédelem  legfőbb  letéteményeseként  tevékenységi  körét  fokozatosan  szélesíti.  A  tanulmányi  érdekvédelem  mellett  az  évtized  második  felében  fokozatosan  felvállalták  egy  modern  európai  országban  elengedhetetlen  intézményi  szolgáltatási  rendszer  kialakítását,  illetve  egyes  elemeinek  működtetését.  A  magyar  felsőoktatási  intézmények  többségében  ­a  Hallgatói  Önkormányzatoknak  köszönhetően­  az  évtized  végére  igényként  jelent  meg  a  fent  említett  szolgáltatási  rendszer  léte.  Az  intézményeknek  elemi  érdekük,  hogy  az  ifjúság  igényeit  artikuláló  szervezet  minél  hatékonyabban tudjon a megvalósítás érdekében cselekedni.  A  hallgatókért  folyó  versenyben  döntő  szerepe  van  az  iskola  által  kínált  szolgáltatások  minőségének,  mértékének.  Ezért  kellene  központilag  támogatni  azokat  a  szervezeti  egységeket,  melyek  hitelesen  képviselni  tudják  a  hallgatói  igényeket,  s  melyek  képesek  ­  a  megfelelő  jogi,  gazdasági  keretek  mellett  ­  működtetni  egy  olyan  összetett  szolgáltatási  rendszert  mely  nem  hiányozhat  modern  európai  állam  felsőoktatási  intézményhálózatából.  Jelen  pillanatban  egyetlen  ilyen  –  a  felsőoktatás  intézményi  struktúrájában  mindenhol  jelenlévő ­ szervezet létezik, s ez a Hallgatói Önkormányzat.

56 

A  hallgatói  önkormányzatok  egyik  fő  feladata,  hogy  kari  vagy  egyetemi  szinten,  professzionális  képviseleti  és  érdekvédelmi  szervezetként  tevékenykedjen.  Feladatuk  a  hallgatói  képviselet  biztosítása  az  intézmény  döntéshozó  szerveiben,  a  hallgatókat  érintő  szakmai, tanulmányi, juttatási és térítési ügyek kezelése, illetve a hallgatók közösségi életének  szervezése, a hallgatói és civil önrendelkezés elősegítése.  A  HÖK­ök  azonban  mára  túl  nőttek  az  érdekvédelmi  és  képviseleti  feladatukon,  és  felismerték,  hogy  csak  akkor  tudnak  sikeres  szervezetként  működni,  ha  bővítik  feladatkörüket,  és  a  fent  említett  feladatok  ellátása  mellet  más  jellegű  szolgáltatásokat  is  nyújtanak.  A  rendszer  kiépítéséhez,  illetve  a  magas  színvonalú  működtetéséhez  természetesen  nélkülözhetetlen  a  pénz,  azonban  az  intézményeknek  –  a  kevés  kivételtől  eltekintve­  erre  forrásuk nincs. További gondot jelent, hogy a hallgatói önkormányzatok csak a szolgáltatások  kicsiny  szeletét  működtetik,  a  szolgáltatások  stratégiailag  és  gazdaságilag  fontos  része  (vendéglátás  /  étkeztetés,  ital  automaták  stb.  /,  kollégium  üzemeltetés,  jegyzetkiadás  és  forgalmazás,  fénymásolás  stb.)  a  legtöbb  esetben  külső  vállalkozásokat  gazdagítanak,  így  a  hallgatók, az oktatók és az egyéb dolgozói állomány alkotta fizetőképes keresletet kihasználó  vállalkozások profitja kikerül az egyetem tágabb értelembe  vett allokációs és redisztribuciós  köréből.  Számos nyugat­európai és tengeren túli egyetemen már több évtizede működik a hallgatók (és  sok  esetben  az  oktatók)  igényeit  kielégítő  komplex  szolgáltatási  rendszer,  egységes  szolgáltatói  iroda.    Németországban  több  mint  hetvenöt  évvel  ezelőtt  alapították  az  első  szolgáltató irodát.  A  DSW  (Deutsches  Studentenwerk)  mára  62  tagszervezettel  rendelkezik,  gyakorlatilag  ez  a  hálózat  az  egész  német  felsőoktatást  lefedi.  Napjainkban  több  mint  16.000  fős  személyzeti  állományt  alkalmaznak,  és  több  milliárd  német  márkára  tehető  az  a  haszon,  amit  az  évek  során  kitermeltek.    A  DSW­k  szintén  ellátják  az  érdekképviseleti  feladatokat  intézményi  szinten,  de  mellette  pályaorientációs,  pszichológiai,  tanulmányi  tanácsadást  nyújtanak,  éttermet, büfét, jegyzetboltot és kollégiumot üzemeltetnek, munkaerő közvetítést végeznek, és  koordinálják  a  nemzetközi  hallgatói  ösztöndíj  lehetőségeket.  Országos  szinten  a  DSW  –  természetesen  más  struktúrában­  de  hasonló  jogosítványokkal  rendelkezik,  mint  a  Hallgatói  Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK).  Az Egyesült Államokban a hallgatók 36 %­a dolgozik a felsőoktatási intézmény falain belül.  Ez  gyakorlatilag  azt  jelenti,  hogy  az  intézményekben  található  minden  nem  oktatási  jellegű  feladatra hallgatókat alkalmaznak.  Jelenleg  ma  Magyarországon  csak  néhány  intézményben  (Budapesti  Műszaki  és  Gazdaságtudományi  Egyetem,  Pécsi  Tudomány  Egyetem,  Szegedi  Tudomány  Egyetem,  Veszprémi Egyetem) működik megfelelő minőségű szolgáltató iroda, diákcentrum, és ezek az  irodák mind szorosan kötődnek a hallgatói önkormányzatokhoz. 

6.5 Hallgatói Önkormányzati és Szolgáltató Ir odák működése  A  szolgáltató  iroda  a  felsőoktatási  intézményen  belül  minden  egységre  kiterjedően  a  felvételizők,  a  hallgatók  és  a  végzett  diplomások  számára  professzionális  szolgáltatásokat

57 

képes  nyújtani.  Az  intézményi  szintű  ifjúságpolitikai  feladatok  egymásba  kapcsolódó  rendszereként az alábbi főbb célokat tekinti feladatának:  Þ olyan szolgáltatásokat nyújtani a hallgatók számára, amelyek ·  az  intézmény  falai  közé  bekerült  fiatalok  részére  elősegítik  a  felsőoktatásba  történő  beilleszkedésüket (pszichológiai­mentálhigiénés tanácsadás), ·  javítják  a  hallgatók  életminőségét,  komfortérzetét  (munkaközvetítés,  jogsegély  szolgálat, pályázati tanácsadás, albérlet közvetítés, ifjúsági üdültetés) ·  közvetve  hozzájárulnak  a  tanulás,  a  felkészülés  megfelelő  háttérfeltételeinek  megteremtéséhez  (tanulássegítő  program,  nemzetközi  ösztöndíj  pályázatok  koordinálása)) ·  elősegítik a diploma  megszerzése után a  munkaerőpiacon a  minél  jobb érvényesülést  (karrier tanácsadás, állásbörzék)  Þ  segíteni a végzett hallgatók és az alma mater közötti kapcsolattartást azzal azon célokkal,  hogy ·  a végzett hallgatóknak ne szakadjon meg a kapcsolata a kibocsátó, szakmai pályájukat  meghatározó intézménnyel (öregdiák mozgalom koordinálása) ·  az  egyetem  kutató­fejlesztő  (K+F)  tevékenysége,  hogy  a  jelenlegi  hallgatók  profitálhassanak a már végzett hallgatók ismereteiből, tapasztalataiból is, ·  az  alumni  szervezetek  segítségével  kiszélesedjen  az  intézményi  found­raising  (Társadalmi Szenátus) tevékenység vonzásköre.  Az  elképzelések  szerint  a  hallgatói  önkormányzatoknak  monopolizálni  kellene  a  hallgatói  léthez kapcsolódó valamennyi profit és non­profit jellegű szolgáltatást. Ezen szolgáltatásokat,  elkülönítve  a  profit  és  non­profit  tevékenységek  alapján,  különböző  jogi  személyekkel  kell  megvalósítani.  A  fentiek  és  a  már  működő  rendszerek  alapján  a  szolgáltató  irodák,  vagy  diákcentrumok  működtetéséhez,  tevékenységi  körtől  függően  szükség  van  közhasznú  társaság., alapítvány, egyesület, iskolaszövetkezet, és esetenként korlátolt felelősségű társaság  létrehozására.  Ezeknek  a  jogi  személyeknek  kell  egységes  gazdasági  rendszert  alkotniuk  a  szolgáltató rendszerek pénzügyi hátterének megtartásához.  Jogszabályban kellene rendelkezni arról, hogy felsőoktatási intézmények nem oktatási jellegű  feladatait, az úgynevezett outsourcing tevékenységek (menza, kollégium, sportlétesítmények,  könyvtár üzemeltetési feladatait) esetén az intézményeknek kötelezően biztosítaniuk kelljen a  hallgatók számára munka lehetőséget.  A  Hallgatói  Önkormányzatok  nem  elsősorban  gazdálkodás  lebonyolításában  vállalnának  szerepet, hanem:  ­  a célok, és az irányelvek meghatározásában  ­  a folyamatos kontrollban  ­  a keletkező profit felhasználásában  Ez  történhetne  egy  olyan  intézményi  bizottság  keretei  között  melyben  a  hallgatói  képviselet  legalább  50%  ­  os.  Megoldás  lehet  az  is,  ha  az  EHÖK  ­,  illetve  FHÖK  ­  ök  egyetértési jogához kötnénk a felhasználást.  Így biztosítani lehetne, hogy:  ­  a  termelődő  haszon  az  intézményen  belül  maradjon,  további  fejlesztéseknek  lehetőséget teremtve  ­  innovatív, konvencióktól mentes gondolkodásmód irányítsa a rendszert  ­  az újabb és újabb igények kifejeződhessenek, és megvalósulhassanak.

58 

Or szágos feladatok  A  r endszer  létrehozása,  csak  az  induláskor  igényel  jelentősebb  tőkeinjekciót,  a  későbbiekben csökkenő támogatás mellett önfenntartóvá tudna válni.  A  nemzetközi  és  a  magyarországi  példákat  vizsgálva,  szükség  lenne  egy  központi,  országos  szintű,  nagy  mértékű  támogatásra,  mely  főként  a  felsőoktatástól  részben  független,  új  forrásból  származna.  Ez  a  forrás  teremtené  meg  középtávon  a  szolgáltató  irodák  működési,  beruházási  költségeit.    A  forrás  biztosítására  megoldást  jelente  a  szakképzési  alap  felhasználása.  Természetesen  a  r endszerben  maradna  az  intézmények  által  eddig  is  hallgatói  önkormányzati  és  intézményi  ifjúságpolitikai  feladatokra  biztosított  pénzösszeg,  és  har madik pillér ként megjelenne számos intézményben a szolgáltató irodák profit és non  profit vállalkozásaiból szár mazó bevétel.

59 

Tar talomjegyzék  ELŐSZÓ ..........................................................................................................................................................1  1.  BEVEZETÉS .......................................................................................................................................2  2 ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – HALLGATÓI J ÖVEDELMEK .............................3  2.1 ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – HALLGATÓI JÖVEDELMEK MAGYARORSZÁGON .............3  2.2 ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – HALLGATÓI JÖVEDELMEK KÜLFÖLDI PÉLDÁI ................11 

3. A HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁS J OGI HÁTTERE ......................................17  4 AZ ISKOLASZÖVETKEZETEK J OGI SZABÁLYOZÁSA ..................................20  4.1 

AZ ISKOLASZÖVETKEZETEK MŰKÖDÉSÉNEK JOGI SZABÁLYOZÁSA ...................20 

4.1.1 

A Magyarországi Iskolaszövetkezetek Közös Vonásai.......................................................................23  4.2 A HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁSI FORMÁK TÍPUSAI ......................................................25  4.2.1.  Iskolaszövetkezeti tagság.................................................................................................................25  4.2.2  A Hallgatók Intézményen Belüli Munkavállalása ............................................................................27  3.3.  Megbízási szerződésen alapuló munkaviszony.................................................................................27 

5.  A HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁS KÜLFÖLDI ALTERNATÍVÁI ....30  5.1 A HALLGATÓK MUNKAVÁLLALÁSI LEHETŐSÉGEI ÉS ESÉLYEI  NÉMETORSZÁGBAN .................................................................................................................................32  5.1.1 A német hallgatói munkavállalói és szolgáltató rendszer .......................................................................32  5.2 A HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁS LEHETŐSÉGEI ÉS JOGI SZABÁLYOZÁSA  SZLOVÉNIÁBAN .........................................................................................................................................35  5.2.1 Hallgatói állásügynökségek..................................................................................................................36  5.2.2 Koncessziók kibocsátása.......................................................................................................................36  5.2.3. Ki dolgozhat hallgatóként? ..................................................................................................................37  5.2.4. Munka és bérezés ................................................................................................................................37  5.2.5. Koncessziós illeték, költségek és juttatások ..........................................................................................38  5.2.6. Statisztikák..........................................................................................................................................39  5.2.7 Az időszakos és alkalmi munkák (hallgatói munkák) jelentősége a hallgatók életében............................39  5.3 A HALLGATÓK MUNKAERŐPIACI HELYZETE AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGBAN .........43  5.3.1. Diákmunka Nemzeti Társaság (National Association of Student Employment Staff ­NASES).................43  5.3.2. THE PRINCE’S YOUTH BUSINESS TRUST /P.Y.B.T./........................................................................43  5.3.3. Youth Enterprise Services International (YES International) ................................................................46  5.4 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÁLTAL BIZTOSÍTOTT SZOLGÁLTATÁSOK A MUNKÁT  VÁLLALÓ HALLGATÓK RÉSZÉRE........................................................................................................48  5.4.1. Diákmunka Hálózat (Student Employment Network) ............................................................................48  5.4.2. Diákok tanulmányok melletti foglalkoztatása (Student Educational Employment Program)...................48  5.4.3. Oktatási Együttműködés (Co­operative education)...............................................................................49  5.4.4. Diák gyakornoki programok a Szövetségi Kormánynál.........................................................................49  5.4.5. Student Educational Employment Program..........................................................................................50 

6 ÖSSZEFOGLALÁS ­ J AVASLATOK ...................................................................................51  6.1 EGYSÉGES JOGI SZABÁLYOZÁS: ................................................................................................51  6.2 HALLGATÓI JÖVEDELEM UTÁN JÁRÓ ADÓKEDVEZMÉNYEK ...........................................52  6.3 HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁSI ÉRDEKKÉPVISELET ........................................................54  6.4 A HAZAI HALLGATÓI MUNKAVÁLLALÁSI RENDSZER LEHETŐSÉGEI ...........................56 60 

6.5 HALLGATÓI ÖNKORMÁNYZATI ÉS SZOLGÁLTATÓ IRODÁK MŰKÖDÉSE ...................57

61