Rendek Tímea
„Jog-lehetőség-hozzáférés” A felnőttképzési rendszer működésének jellemzői és a felnőttképzési szolgáltatásokhoz való hozzáférés problémái Bács-Kiskun megyében
Szeged, 2011
1
Tartalomjegyzék
1. Bevezető ................................................................................................................ 2. oldal 2. Az emberi erőforrás fejlesztés felértékelődése Európában ............................. 4. oldal 3. Felnőttképzés az Európai Unióban .................................................................... 9. oldal 4. Felnőttképzés Magyarországon ......................................................................... 13. oldal 5. Lehetőség kontra hozzáférés .............................................................................. 22. oldal 6. Bács-Kiskun megye társadalmi, gazdasági jellemzői ....................................... 28. oldal 7. Bács-Kiskun megye és a felnőttképzés .............................................................. 33. oldal 8. Miért nem tanulnak a Bács-Kiskun megyében élő felnőttek?......................... 37. oldal 9. Javaslatok ............................................................................................................. 48. oldal 10. Összegzés ............................................................................................................ 51. oldal Felhasznált szakirodalom ....................................................................................... 53. oldal Diagram jegyzék ...................................................................................................... 56. oldal Ábra jegyzék ............................................................................................................ 57. oldal Táblázat jegyzék ...................................................................................................... 57. oldal Mellékletek ............................................................................................................... 58. oldal
2
1. Bevezető Többen megkérdezik tőlem: mi az andragógia? Te mit is tanulsz? Válaszom: művelődésszervezés és felnőttképzés. Majd a megállapítás: felnőttképzés? Miért? Úgysem tanul senki, a felnőttek örülnek, ha valami iskolát elvégeznek, és dolgozhatnak. Elgondolkodtam, tényleg így van? Sajnos, az állítás mondhatni igaz. Az Európai Unió felnőttképzési részvételének mértékétől messze elmarad a magyar felnőttek képzésben való részvételi aránya. Úgy döntöttem, feltárom az alacsony tanulási aktivitás okait és megpróbálok választ adni arra a kérdésre, hogy miért nem tanulnak a felnőttek. Esetleg nincs rá lehetőségük vagy más objektív tényezők akadályozzák a felnőttek tanulási folyamatba történő bekapcsolódását? Napjainkban a folyamatos tanulás és önmagunk fejlesztése nélkül lebénulunk. Gondoljunk csak bele, és vegyük például a technikai fejlődés egy vívmányát, mely napról napra egyre meghatározza életünket: a számítógép, és mindezen felül az internet. Amennyiben nincs meg a tudásunk, hogy alkalmazni tudjuk azt, be kell látnunk, hogy az információs világ, a kapcsolatrendszer kiépítése és ápolása, a mindennapok rutinja és témája ismeretlen marad számunkra. A felnőttképzés alkalmat, és lehetőséget nyújt a felnőtteknek tudásuk frissítésére, bővítésére, önismeretük fejlesztésére, szabadidejük hasznos eltöltésére. Azonban, ha valóban így van, akkor miért nem használják ki a felnőttek a felnőttképzés kínálta lehetőségeket? Dolgozatomban e problémakörrel foglalkozom. Témámat egészen az Európai Unió oktatáspolitikai célkitűzéseitől közelítem meg, de elsősorban Bács-Kiskun megye felnőtt lakosainak tanulási aktivitását vizsgálom. Kutatásom során a téma szakirodalmi hátterére, a KSH, ÁFSZ, OSAP, és EUROSTAT elérhető adatbázisaira támaszkodtam. A másodlagos kutatásból nyert adatok elemzését kiegészítettem elsődleges kutatással is. Az empirikus kutatás strukturált kérdőíves lekérdezéssel valósult meg Bács-Kiskun megye felnőtt lakosainak körében. A bevezetés után a dolgozat második fejezetében a felnőttképzés felértékelődésének okait vizsgálom, valamint bemutatom azokat a dokumentumokat, melyek hangsúlyozzák az oktatás, képzés fontosságát, megfogalmazzák irányelveit. A harmadik fejezetben bemutatom az Európai Unió felnőttképzésről alkotott képét, az EU által megfogalmazott javaslatokat, az uniós tagállamok felnőttjeinek felnőttképzésben való részvételi adatait. A negyedik fejezetben rátérek a magyarországi felnőttképzés jellemzőire. E fejezetben bemutatom Magyarország hátrányos helyzetű felnőttjeinek azon csoportjait, melyeknek létfontosságú lenne tudásuk bővítése, a tanulás, felzárkózás. Ebben a folyamatban megkérdőjelezhetetlen szerepe és
3
jelentősége van a felnőttképzésnek. Bemutatom a felnőttképzési szolgáltatásokat, a Humánerőforrás Operatív Program egy programját és eredményét. Statisztikai adatokon keresztül bizonyítom, hogy mekkora szükség lenne a felnőttekben tudatosítani az egész életen át tartó tanulás szükségét, és az erre kínált lehetőségek megragadását. Az ötödik fejezetben tárgyalom azon lehetőségeket, melyeket Magyarország felnőttképzési rendszere, intézményei kínálnak, bemutatom a magyarországi munkanélküliségi és foglalkoztatottsági adatokat, majd feltárom azokat a problémákat amelyek akadályozhatják a felnőtteket a képzéshez való hozzáférésben. A hatodik témakör Magyarország egyik legelmaradottabb megyéjét, Bács-Kiskun megyét mutatja be a felnőttképzés szempontjából, majd a hetedik fejezetben, a megyében élő lakosság és a felnőttképzés kapcsolatáról írok. A nyolcadik fejezet empirikus kutatásaim eredményét mutatja be, melyet a Bács-Kiskun megyében élő felnőttek körében végeztem el, a felnőttképzés adta lehetőségek hozzáférésének problémájának felderítése céljából, valamint, hogy képet mutassak az itt élő felnőtt lakosság felnőttképzésről, az egész életen át való tanulásról alkotott véleményéről. Dolgozatom végén megfogalmazom a szakirodalomban és a kutatásom alapján feltárt problémák lehetséges megoldásait, bemutatom javaslataimat. Ma a felnőttkori tanulás egyik legnagyobb problematikája, hogy minden felnőtt, aki tud és akar tanulni egyforma eséllyel és feltételekkel tudja igénybe venni a felnőttképzési szolgáltatásokat. Ennek érdekében az egyik legfontosabb feladatunk, hogy minden ember számára megteremtsük a felnőttképzéshez való hozzáférés lehetőségét. E problémakör relevanciáját alátámasztja az a szakértői vélemény is, amely 2010. szeptember 17-én Kaposváron megrendezett „A felnőttképzés perspektívái” nemzetközi konferencián Fodor Imréné, a Pécsi Regionális Képző Központ igazgatójának előadásában hangzott el: „Az elmúlt 20 évben nem tudtuk megoldani a hozzáférés problémáját”.
4
2. Az emberi erőforrás fejlesztés felértékelődése Európában „Ha a pénztől reméled függetlenséged, akkor soha nem fogod megkapni. Ezen a világon az ember egyetlen biztosítéka a tudása, tapasztalata és tehetsége.” /Ford, Henry/ A humán erőforrás1, azaz az ember – a korábbinál nagyobb mértékű – felértékelődése az 1990es évek elejére tehető. Az emberi erőforrás egyre inkább mindennapi aktualitást élvez, jelentősége évről évre nő, nyilvánvalóvá válik, hogy nélküle, és fejlesztése nélkül a társadalmi és gazdasági fejlődés nem lehetséges. Kialakult a globalizált2 gazdaság, megjelent az internet és folyamatosan változnak az új információs és kommunikációs technológiák. Az információ korának egyik legteljesebb elemzését nyújtja Manuel Castells, aki elsőként fogalmazza meg a globális társadalom eszményeit és következményeit a „gazdasági logika” mentén. (v.ö. Castells, 2005) „A technikai haladás belső sajátosság, amely azon emberek tevékenységének következménye, akik speciális tudást, jártasságot birtokolnak. Ez mindinkább jellemző a magas technológiájú korban. Ez azt is jelenti, hogy az emberi tőke emberi tőkét termel. A jövedelemnövekedés forrása: a technikai haladás, az emberi tőke szaporodása és a specializáció növekedése” (Polónyi, 2002:33).
1
A „humancapital” kifejezés előszőr William Petty, a „statisztika atyja” használta először. Egységes,
meghatározott definícióval nem találkozhatunk e fogalom esetében. „A „humán erőforrás”, „emberi erőforrás”, „humán tőke”, „emberi tőke” („emberkincs”) terminus technikusok tekintetében nincs szakmai konszenzus, a különböző tudományterületek képviselői más-más hangsúllyal, eltérő terjedelemmel használják a fogalmakat.” A többi erőforráshoz képest számos egyedi vonással bír, például megújítja, fejleszti önmagát (Terepics, 2010). Gáspár László az emberi erőforrást a társadalmi lét újratermeléséhez kapcsolja, és a népesség egészében felhalmozott értékteremtő képességek összességeként definiálja. Az emberi tőke az emberi erőforrás gazdaságilag hasznosítható része. A mindennapokban az emberi erőforrás fogalmán egy szervezet személyi állományát értjük, annak minden tudásával, képességével, attitűdjével, magatartásformájával. (Gáspár, 1995) 2
Globalizáció: A globalizáció összetett társadalmi és gazdasági folyamat, melynek többek között gazdasági,
politikai és kulturális vonatkozásai vannak, és amely egymás után éri el a világ országait. A globalizáció kölcsönös függőségi viszonyokat teremt, illetve olyan szabályokat érvényesít, melyek az egyes államok kormányai számára nem feltétlenül elfogadhatóak. A folyamat a világpiac destabilizálódásával és a specifikus kultúrák eltűnésével fenyeget. A globalizáció elméleti megközelítése I. Wallerstein "világrendszer" fogalmára (1979, 1983) vezethető vissza, mely a fejlett és kevésbé fejlett országok egyenlőtlen gazdasági és politikai kapcsolatainak hálózatát jelöli (Szótár plurális társadalmaknak, 2010).
5
Az emberi tudás (Schultz megállapítása alapján) egy hosszú távú befektetés, amely az összes tőke nagy része, azonban a fizikai tőkével szemben nem kap elegendő figyelmet, így a gazdasági növekedés korlátjává is válhat (Polónyi, 2002). Schultz öt fő kategóriába sorolja az emberi képességeket növelő tevékenységeket (Schultz, 1983:60): 1. az egészségügyi létesítmények és szolgáltatások – amelyek az emberek élettartamát, erejét, állóképességét, vitalitását és életképességét befolyásolják; 2. a munka közbeni képzés; 3. a formális, szervezett, elemi, közép- és felsőfokú oktatás; 4. a felnőttképzési programok; 5. az egyének és családok vándorlása a változó munkalehetőségekhez való alkalmazkodás érdekében. Mindezek birtokában az ember, mint erőforrás a középpontba került (Európa 12 leckében, 2010). Az emberi erőforrás fogalma A 20. században felértékelődő emberi erőforrást vizsgálja Harbison és Meyers, az általuk megalkotott definíció: “Közgazdasági megfogalmazásban ezt úgy írhatjuk le, mint az emberi tőke felhalmozódását és annak hatékony beruházását a népgazdaság fejlődésének érdekében. Politikai megfogalmazásban az emberi erőforrás fejlődése arra képesíti az embereket, hogy teljes felelősséggel vegyenek részt a politikai életben, és hogy a demokratikus rendszer polgáraivá válhassanak. Társadalmi és kulturális szemszögből nézve az emberi erőforrások fejlődése abban segíti az embereket, hogy teljesebb és gazdagabb életet éljenek…” (Harbison – Myers 1966:21). Így a humán tőke fejlődésével hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez, a felelősségteljesebb részvételhez a politikai életben (például a szavazásban) és a teljesebb, jobb élethez. Az emberi erőforrás fogalmát átfogóan így határozhatjuk meg: „A népesség egészében felhalmozott értékteremtő képességek összessége.” (Gáspár, 1995). Egy felhalmozott erőforrás, amely intézményekben (óvodában, iskolákban, munkahelyen, közművelődési intézményben stb.) és azon kívül (olvasva, társaságokba járva) formálódik, gyarapszik és egyre nagyobb értéktömeg összegződik benne. Az ember képességei fejlődnek, melyet felhasználva akár vállalatokat vezethet hatalmas sikerekhez, kutathat, feltalálhat és egy egész társadalomra hatással lehet. Fejlődésén „a tudás, a szakértelem és a társadalom minden tagja
6
teljesítményének növekedése értendő” (Henczi, 2009:16). E tőke externális3 hozamokkal jár, ez indokolja az állam szerepvállalását. A humán tőke externális hozamai lehetnek: az oktatás következtében a demokratikus intézmények hatékonyan működtethetők. az embereknek – illetve a munkaerőnek – megnő a technikai változásokhoz való alkalmazkodóképessége alacsonyabb szociális, munkanélküliséget kompenzáló és egészségügyi kiadások. alacsonyabb a bűnözés, amely csökkenti a bűnüldözési és a büntetés-végrehajtási rendszer költségeit kevesebb tökéletlenség a tőkepiacon közösségileg előállított közszolgáltatások növekedése (Polónyi, 2002). Az emberi erőforrásokat befolyásolja, termeli a család, mely a tanulói magatartást és az egyén életvitelét befolyásolja, neveltetésével meghatározza a rokonság és a szomszédság, amennyiben a család életében meghatározó szerepet tölt be az egészségügyi intézmények, melyek az egészség védelmével, a gyógyítással értéket állítanak helyre, illetve gyarapítják azt a közoktatás és a szakképzés intézményrendszerei, melyek formálják a képességet és a tulajdonságokat a munkahely, mely szintén jelentős szerepet vállal az emberi erőforrás fejlesztésében a közművelődési intézmények (művelődési házak, könyvtárak, múzeumok stb.), melyeknek segítségével a személy önmagát fejlesztheti, művelődhet a tömegkommunikációs hálózat, mely művel, képez és szórakoztat. Ezen belül is a média egyre növekvő hatása, mely azáltal hogy újfajta kommunikációs módokat kínál és nyitott tanulási fórumként működik, szintén formál. (pl. Mindentudás Egyeteme) (Komenczi, 2006:46). a „második” család, mely hasonlóan az eredeti családhoz erős hatással van az egyénre, azonban kevesebb szociális tapasztalattal, életvezetési hagyománnyal rendelkezik a társadalmi szervezetek, mozgalmak, melyekben az egyén részt vesz, közreműködik és így akár új képességeket szerez (Farkas, 2006:17). Ezt a hatalmas, képességekkel átszőtt és fejlődésre alkalmas erőforrást nem lehet figyelmen kívül hagyni. Erre hívja fel a figyelmet a Memorandum az egész életen át tartó tanulásról Externália: Egy gazdasági szereplő tevékenysége következtében felmerülő káros (negatív externália) vagy előnyös (pozitív externália), nem szántszándékkal okozott, hatás(ok), amely(ek) piaci ellentételezés nélkül befolyásolják egy másik gazdasági szereplő helyzetét. A humán tőke hatása ez esetben, mint pozitív externália jelenik meg. 3
7
Európai Uniós dokumentum, a hat kulcsfontosságú üzenete között: „Európa legfőbb tőkéjének – az embereknek – mindent megelőző elsőbbségét megteremteni a humán erőforrásokba történő befektetések szintjének látható emelésével” (Európai Közösségek Bizottsága, 2000). „Az emberi erőforrások fejlődése abban segíti az embereket, hogy teljesebb és gazdagabb életet éljenek…” (Harbison-Myers, 1966:21). Mindez azonban csak akkor valósulhat meg, ha maguk az emberek is megértik annak szükségességét, hogy aktív állampolgárokká váljanak, fejlesszék képességeit, és az „iskola után” is hajlandóak legyenek újat tanulni, abba belefektetni időt, energiát, és ha szükséges anyagiakat. Hiszen „a tudás társadalmának főszereplői maguk az emberek” (Európai Közösségek Bizottsága, 2000:6). Természetesen nem lehet mindent tudni, mindent megtanulni, hiszen az ismeretek differenciálódnak, folyamatosan változnak, de ugyanígy az is belátható, hogy egy megszerzett tudás – pont a fentebb leírtak miatt – elkerülhetetlenül elavul, de legalább is bővítésre, kiegészítésre szorul életünk folyamán. „Végső soron minden tanulás a tanuló személy magánügye. Senkit nem lehet tanulásra kényszeríteni. A tanuló személy feladata a saját tanulási folyamatának megszervezése és irányítása.” (Achtenhagen–Lempert, 2000:14). A felnőttkori tanulás igényének kialakulásához a XIX. század oktatása hozzájárulhat, amennyiben már a gyermekkortól segít a dinamikus ismeretek megszerzésében, hogy már a gyermek megismerje a többi embert és önmagát (Óhidy, 2006). Ahhoz, hogy egy állásban, foglalkozásban sikeresek legyünk, hogy ami érdekel minket, ahhoz tényleg értsünk, szükséges az adott témában való állandó tájékozódottság, folyamatos figyelemmel kísérés. A szakmai ismeretek elavulásával egyre inkább felértékelődik a személyi kompetenciák és készségek szerepe (Harangi, 2010:2). „Ahogyan a munka világa alakul, a globalizáció és a világgazdasági szerkezetváltás következtében, úgy mindennek hatására felértékelődnek a képességek és készségek, tehát az emberi erőforrásban rejlő kincsek. Nő a kommunikáció, a vállalkozási készség, a pályaorientáció jelentősége” (Váradi, 2008:9). Mindez az emberben, ebben a fejlődésre képes, állandóan kíváncsi és érdeklődő lényben megtalálható, és a megfelelő eszközökkel fejleszthető, felerősíthető. A tudás társadalmában pedig nélkülözhetetlen, elmaradhatatlan az új technológiákhoz való értelem, a napról napra változó és bővülő lehetőségekről való tájékozódottság, melyeknek ismeretéven és saját hasznunkra való fordításával egyre könnyebben és teljesebben elégíthetők ki a mindennapos és akár a „luxus” szükségletek. “Minden nép életében az évről évre kifejtett munka az a tényező, amely az évente fogyasztott szükségleti és kényelmi cikkeket elsősorban szolgáltatja. […] A nép tehát aszerint lesz szükségleti és kényelmi cikkekkel bővebben, vagy szűkösebben ellátva, hogy kisebb vagy nagyobb az az arány, amely a közvetlen munkatermékek, illetve az értük beszerezhető 8
termékek mennyisége és a fogyasztók száma között fennáll. Ezt az arányt viszont minden népnél szükségképpen két körülmény szabályozza: először a munka kifejtése során általában megnyilvánuló gyakorlottság, szakszerűség és értelmesség, másodszor pedig a hasznos munkát végző és ilyen munkát nem végző egyének közötti számarány. […] Úgy látszik egyébként, hogy az ellátottság bősége vagy szűkös volta inkább függ az első, mint a második körülménytől” (Polónyi, 2002:23). Az emberi erőforrás fejlesztésbe történő egyik legfontosabb beruházás a felnőttképzés. A felnőttképzés a felnőttképzési törvény definíciója szerint ”…a jogalanyok e törvénynek megfelelő, saját képzési programja alapján megvalósuló iskolarendszeren kívüli olyan képzése, amely célja szerint meghatározott képzettség megszerzésére, kompetencia elsajátítására irányuló általános, nyelvi vagy szakmai képzés, továbbá a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás.” (2001. évi CI. Törvény 3§). A felnőttképzés jelentősége társadalmi szempontból, hogy segíti az analfabétizmus felszámolását. Magyarországon jelenleg is közel 2 000 000 fő alacsony iskolai végzettségű és funkcionális analfabéta4 (KSH, 2010c). a hátrányos helyzetűek – így a fogyatékkal élők esetében – számára lehetőséget kínál a tanulásra (távoktatás) segíti az elöregedő társadalom problémáinak oldását, az idősebbek számára lehetőséget ad, hogy önmagukat a társadalom hasznos részének érezzék, valamint, hogy tájékozódni tudjanak a rohamosan fejlődő világban (számítástechnikai tanfolyamok nyugdíjasoknak) segít a társadalmi egyenlőtlenség csökkentésében Gazdasági szempontból a felnőttképzésnek jelentősége, hogy a XXI. században élő felnőtt a felmerülő elvárásoknak – naprakész tudás, folyamatos szakmai megújulás – elegedet tudjon tenni az elavult szakmával rendelkező felnőttek számára átképzést, képzést biztosít kompetenciafejlesztéssel segíti a felnőttet, hogy munkájában és életvitelében könnyebben, gördülékenyebben boldoguljon (nyelvtanulás, vállalkozási ismertek) általa a felnőtteknek több és jobb munkalehetőség adódhat 4
Az UNESCO 1956-ban e szerint fogalmazza meg: "funkcionálisan analfabéta az a személy, aki képtelen
gyakorolni azokat a tevékenységeket, amelyekben az írásbeliségnek fontos szerepe van az adott csoportban és közösségben, valamint képtelen arra is, hogy az olvasás, írás, számolás segítségével előmozdítsa a saját, illetve közössége fejlődését."
9
3. Felnőttképzés az Európai Unióban "Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani." /G. B. Shaw/ Az Európai Közösségből – a Maastrichti Szerződés 1993. november 1-jei hatályba lépésével – megalakult az Európai Unió, létrejött az egységes belső piac.5 A „név átalakulásán” kívül számos tartalmi változás is érvénybe lépett, az 1990-es évek elejétől számos határozat született, melyek megfogalmazzák azokat az egységes irányelveket, melyeket a tagországok követhetnek. Az úgynevezett „Delors jelentés”, hangsúlyozza, hogy a ma felnőttjének széles alapokra és a témában való elmélyülésre van szükségük, valamint mindezek egész életen át tartó fejlesztésére: „Napjaink igazán kiművelt felnőttjeinek széles alapokra van szükségük, és rendelkezniük kell azzal a képességgel, hogy néhány témában alaposan elmélyüljenek. E két követelménynek történő megfelelést az egész életen át fejleszteni kell” (Delors, 1996). Az Európai Unió és a tagországok alapvető stratégiái közé tartozik, hogy enyhítsék az egymás közötti különbségeket, mind a gazdaság, a társadalom és az oktatás területein. Azonban a szubszidiaritás elvének6 érvényesülésével jár, hogy az Európai Unió által kiadott oktatáspolitikai dokumentumok csupán irányelvként szolgálnak.
A szerződést 12 tagállam ratifikálta: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Németország, Franciaország, Olaszország, Dánia, Írország, Egyesült Királyság, Görögország, Portugália, Spanyolország. 1995-ben Ausztria, Sévdország, Finnország csatlakozásával 15 tagú lett az EU, majd 2004-ben Ciprus, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, Szlovénia, Málta, Észtország, Litvánia, Lettország, Magyarország csatlakozásával 25-tagúra, 2007-ben Bulgária és Románia csatlakozásával mára 27 tagúvá vált az EU. 6 „A szubszidiaritás röviden, a közjó megvalósításánál egy olyan irányító elv, mely az annak eléréséhez szükséges hatalmat szabályozza. Védelmet nyújt a szabad kezdeményezésnek a társadalomban, védelmezi a kicsinyek jogait a társadalmi életben és az alulról felfelé épülő társadalom kiépítését.” (Novitzky, 2010) „A szubszidiaritás elve értelmében a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebb kell meghozni. Egy adott kérdésben csak akkor lehet európai uniós szinten dönteni, ha az hatékonyabb a nemzeti, regionális vagy helyi szintű döntéshozatalnál. A szubszidiaritás elve nem vonatkozik az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó területekre. A szubszidiaritás elve szorosan összefügg az arányosság és a szükségesség elvével, amely szerint az uniós intézkedések csak addig terjedhetnek, ameddig el nem érik a Szerződésben meghatározott célkitűzéseket. A szubszidiaritás elvét először 1992-ben, az Európai Unióról szóló szerződésben (5. cikk) fogalmazták. Az Amszterdami Szerződés(1997) kibővítette az elv alkalmazási körét és kimondta például, hogy valamennyi jogszabályjavaslatot meg kell vizsgálni a szubszidiaritás elvének teljesülése szempontjából. A Lisszaboni Szerződés még nagyobb érvényt szerez a szubszidiaritás elvének.” (Regionális politika, 2010) 5
10
Az oktatás a tagországok belügye, így a jogharmonizáció ezen a téren csak irányelvek megfogalmazásával segíthető elő, melyeket a tagországok, ha támogatnak, akkor együtt érhetik el az adott célokat, így például az egész életen át tartó tanulás (Life Long Learning) megvalósítását. A statisztikai adatok szerint az európai lakosság 42 %-a (25-64 évesek) vesz részt minimum egy képzésben vagy más tanulási formában. A nem formális tanulásban részvevők átlaga körülbelül 21 %. Azonban a magyarországi adatok messze elmaradnak még ez utóbbi átlagtól is. Magyarországon ilyen magas arányokról nem beszélhetünk, a felnőttképzésben való részvételi aktivitás csekély számú. 2005-ös felmérések szerint a magyar foglalkoztatottak csupán 6 %-a vesz részt tanulási folyamatban (Henczi, 2009:28). Ahogyan azt a Lisszaboni Stratégia 2020-ban is olvashatjuk, a gazdasági válság következtében sok, azelőtt több száz alkalmazottat foglalkoztató munkahely megszűnt, így felszabadítva nagymennyiségű munkaerőt. A munkanélkülivé vált emberek jellemzően nem azért nem helyezkedtek el, mert nem lett volna lehetőség esetleg új munkahelyekre jelentkezni. Az akadályt sokszor az elavult végzettség, az aktualitás hiánya vagy az a tény okozza, hogy a felnőtt nem tudja, hogyan keressen új állást, nem ismeri a megfelelő álláskeresési technikákat, módokat. Az új munkahely megszerzéséhez és/vagy megtartásához ma már nem elegendő csak a szakmai tudás. A tudáselemek mellett, illetve azon túl egyre inkább felértékelődnek a kompetenciák7 amelyek a munkaerő kiválasztás és a javadalmazás alapjává válnak. A kompetenciák felértékelődésének okai, hogy a szakmai tudás elavulási ideje gyors, és a hatékony munkavégzéshez számos kompetenciára van szükség, amelyek alkalmassá teszik a munkavállalót
a
változó
munkakörülményekhez
és
feladatokhoz
való
rugalmas
alkalmazkodásra, a csapatmunkára. Dieter Mertens öt fő kulcskompetenciát8 határoz meg: problémamegoldó képesség, kreativitás; tanulási és gondolkodási képesség; indoklási és értékelési képesség; a felelősségvállalás képessége; valamint az önállóság és teljesítőképesség. Mindezek képessé teszik a felnőttet, 7
„Az egyén szintjén maradva a kompetenciáknak öt összetevőjét határozhatjuk meg: 1. ismeretek, a tudás (knowledge): információk, amivel a személy rendelkezik; 2. készségek, jártasságok (skills), melyek bizonyos fizikai és szellemi feladatok teljesülésének képességét adják; 3. önértékelés, szociális szerepek, melyek személyes értékek (value) mentén szerveződnek, tehát olyan attitűdök, értékek, melyeket a személy fontosnak ítél, hogy legyenek vagy megtegye őket pl. siker, karrier; 4. személyiségvonások (character), vagyis pszichikai-fizikai jellemzők és a helyzetekre, információkra adott válaszok; 5. motivációk (motivation), irányítják, befolyásolják, szelektálják a viselkedést bizonyos magatartások, célok felé” (Jakó, 2010:2). 8 „A kulcskompetencia az ismeretek, készségek és attitűdök transzferábilis, többfunkciós egysége, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell ahhoz, hogy személyiségét kiteljesíthesse és fejleszthesse, be tudjon illeszkedni a társadalomba, és foglalkoztatható legyen.” (Zánkai Szakképzési Szolgáltató Centrum, 2010:4)
11
hogy megfeleljenek pozíciók és funkciók egész sorának valamint, hogy életük során kezelni tudják a követelmények változásának egy-egy szeletét (Henczi, 2009:100). Az Európai Bizottság is meghatározta azokat a kompetenciákat, amelyeket az oktatás minden szintjén fejleszteni szükséges: 1. Anyanyelven folytatott kommunikáció 2. Idegen nyelveken folytatott kommunikáció 3. Matematikai, természettudományi és technikai kompetencia 4. Digitális kompetencia 5. A tanulás tanulása 6. Interperszonális, interkultúrális, szociális és állampolgári kompetencia 7. Vállalkozói kompetencia 8. Kulturális kifejezőkészség (Pála, 2007) „Valamennyi nemzetközi lifelong learning-koncepció szebb jövőt hirdet minden ember számára. Önmeghatározást, egyéni fejlődést, szociális egyenlőséget ígér az élethosszig tartó tanulás megvalósulása esetén.” (Óhidy, 2006:2). Tudomásul kell venni, hogy az élettel és annak minden területével lépést kell tartani. Nemcsak a munkaerő-piaci érvényesülés szempontjából szükséges folyamatosan tanulni, hanem azért is, hogy mindennapjainkat felelősen és cselekvően tudjuk élni. A Life Long Learning nem csak formális tanulást jelent. Elsősorban nem formális, iskolai keretek közötti tanulásról van szó, hanem nem-formális (pl. közművelődés, szórakozás, konferencia részvétel stb.) és informális (mindennapi tevékenységünk során) környezetben folyó tanulási folyamatról. Szükséges, hogy lépést tartsunk a technikai fejlődéssel (számítógép, internet), hogy tisztába legyünk állampolgári jogainkkal és kötelezettségeinkkel, politika hovatartozásunkkal. Fontos, hogy ismerjük önmagunkat, képességeinket és kompetenciánkat, és ha szükséges változtatni vagy alkalmazkodni tudjunk környezetünkhöz. Dokumentumok, irányelvek és elvárások segítik, hogy a felnőttképzés fejlődjön az Európai Unióban, a tagországokban és így Magyarországon is. Azonban az adatokat tekintve meglepő eredményeket találunk:
12
1. számú táblázat: A 25-64 éves felnőttek oktatásban és tréningben való részvétele (%) Ország
1998
2001
2004
2005
2006
2007
2008
Belgium
4, 4
6, 4
7, 4
8, 2
8, 3
8, 4
8, 4
Dánia
19, 8
18, 4
25, 6
27, 4
29, 2
29, 2
30, 2
Németország
5, 3
5, 2
7, 4
7, 7
7, 5
7, 8
7, 9
:
:
6, 1
7, 4
7, 3
7,6
7,1
Spanyolország
4, 2
4, 4
4, 7
4, 7
10, 4
10, 4
10, 4
Franciaország
2, 7
2, 7
7, 1
7, 1
7, 7
7, 5
7, 3
Olaszország
4, 8
4, 5
6, 3
5, 8
6, 1
6, 2
6, 3
Magyarország
3, 3
2, 7
4, 0
3, 9
3, 8
3, 6
3, 1
Ausztria
:
8, 2
11, 6
12, 9
13, 1
12, 8
13, 2
EU 27
:
7,1
9,3
9,8
9,7
9,5
9,5
Írország
: nem elérhető adat Forrás: EUROSTAT, 2010.
Az 1. számú táblázat azt mutatja, hogy a többi országtól eltérően, Magyarországon a 25 és 64 éves kor közötti felnőttek oktatásban vagy tréningen való részvétele folyamatosan csökken; csúcspontja 2004-ben, az Európai Unióhoz való csatlakozás évében volt. Érdekes, hogy 1998ban a magyarországi részvételi arány még 1 %-kal meghaladta a franciaországi adatot, azonban 2004 után a Franciaországban bekövetkező ugrásszerű növekedést Magyarország nem követte, ehelyett lassú, de biztos csökkenést mutatnak az adatok. A 2004-es magyarországi csúcspont közel az Európai Uniós átlag fele volt, míg 2008-ban ez az arány nem érte el az európai uniós arány egyharmadát sem. A Magyar Kormány Egész életen át tartó tanulásról szóló stratégiájában felismeri és a gyengeségek oldalán hangsúlyozza e problémát, azaz Magyarország elmaradását az EU tagállamok átlagához képest a felnőttek képzésben való részvételében. Felhívja a figyelmet, hogy szükséges a korszerű tanulási kultúra kiépítése, annak elégtelen színvonalának emelése. Probléma „A felnőttképzésben résztvevők Európai Uniós összehasonlításban alacsony számaránya, az alacsony végzettségűek, az idősek és az, inaktívak alulreprezentáltsága.” valamint „A korszerű tanulási kultúra széleskörű elterjesztéséhez szükséges humán és infrastrukturális feltételek elégtelen színvonala” (Magyar Köztársaság Kormánya, 2005). Mindez azért elgondolkodtató, mert számos törvény, javaslat és stratégia nagy foglalkozik a felnőttképzés kérdésével, és az európai uniós csatlakozással Magyarország is jogosulttá vált az Európai Unió fejlesztési támogatásainak igénybevételére, így több tőkét tud fordítani a felnőttképzés fejlesztésére. Ennek ellenére a munkaképes korú felnőttek oktatásban, képzésben való részvételi aktivitása elmarad a kívánatos szinttől.
13
4. Felnőttképzés Magyarországon „Éljél úgy, mintha holnap meghalnál, de tanulj úgy, mintha örökké élhetnél.” /Mahatma Gandhi/ Az 1989-ben Magyarországon a rendszerváltással számos – addig jól működő, nagy létszámú munkaerőt foglalkoztató – munkahely szűnt meg, maga mögött hagyva azokat a munkanélkülieket (az ipari és mezőgazdasági munkát végzők 26%-a), akik sajátos okokból nem tudtak újra elhelyezkedni: szakmai tudásukra, tapasztalatukra nem volt szükség tudásuk bővítésre, aktualizálásra szorult nem ismerték, nehezen tájékozódtak a hirtelen kialakult, rohamosan fejlődő technikai világban tanácsadásra szorultak a munkakeresésben (többen már 20-30 éve az adott vállalatnál, munkahelyen dolgoztak) stb. Így igény keletkezett az át- és továbbképzésekre, tanácsadásokra. Száma megnőtt és létszáma bővült a hátrányos helyzetűek csoportoknak, így a romák csoportjának: 1993-ban a lakosság 5%-a, 2003-ban 6%-a volt cigány származású testi és/vagy értelmi fogyatékkal élők csoportjának: felmérések alapján a fogyatékkal
élők
esetében
alacsonyabb
az
átlagos
iskolázottsági
szint.
Magyarországon a fogyatékkal élő munkaképes korúak munkanélküliségi aránya 85 %. Ez az arány messze az Európai Unió országainak átlaga (40%) felett van. tartósan munkanélküliek csoportja: e csoport kialakulásához többnyire az alacsony iskolázottsági szint, az elavult szakmai tudás vezetett alacsony iskolai végzettségűek (8 általánossal illetve azzal sem rendelkező felnőttek): a munkanélküliek 29%-a e kategóriába tartozik; számukra kifejezetten nehéz a képzéshez való hozzáférés és a szakképzettség megszerzése. 45 éven felüli munkanélküliek: e felnőttek nehezen jutnak hozzá új munkahelyhez, illetve kihívást, nehézséget jelent a már meglévő munkahely megtartása is.
14
E hátrányok összegződhetnek, ördögi kört kialakítva, melyből a kitörés megvalósíthatatlannak tűnik (Babos, 2010a). A problémák megoldása lehet a tanulás, a tudás aktualizálása, bővítése, új ismeretek megszerzése, szakképzések elvégzése. Megoldást nyújthat, ha a felnőtt igénybe vesz valamilyen felnőttképzési szolgáltatást. A felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás olyan szolgáltatás, amely a képzések egyénre szabott kialakításának elősegítésére, a képzés hatékonyságának javítására vagy a munkavállalás elősegítésére irányul. (2001. évi CI. törvény 29§). A felnőttképzési szolgáltatások jellemzően az alábbiak: Előzetesen megszerzett tudás felmérése: ez esetben a felnőttképzési intézmény, a felnőttképzési szakember felméri a képzésre jelentkező felnőtt tudását, eddigi életében megszerzett tapasztalatait majd enne alapján a felnőtt felmentést nyerhet az egyes modulok óráinak
látogatása alól, valamint akár díjkedvezményben is
részesülhet. Pályaorientáció, állásinformáció: segít a felnőttnek megválasztani a továbbképzés kiválasztásában,
pályát
választani,
valamint
információt
ad,
az
aktuális
álláskínálatról. Képzési szükségletek felmérése, képzési tanácsadás: segítheti a felnőttet abban, hogy hogyan érheti el legbiztosabban és leghatékonyabban a képzési célt, célokat. Álláskeresési technikák: többek között lehet önéletrajz írás, valamint tréning is, melyen szerepjátékkal gyakorolhatják például egy állásinterjú lefolyását a résztvevők. Többek között, e szolgáltatások igénybevételével a felnőtt magabiztosabban dönthet, milyen képzésre, tanfolyamra van szüksége, segítheti az elhelyezkedés menetét; és feltérképezheti kompetenciáit, illetve a már meglévőket felerősítheti, és tudatosan felhasználhatja, hogy életkörülményeit javítsa. Számos program, és – Magyarország 2004-es az Európai Unióhoz történő csatlakozásával – hatalmas tőke áll rendelkezésre, melyet befektetve lehetőség nyílt és nyílik a felnőttek képzésére, elhelyezkedési tanácsadások nyújtására és a képzési és munkapiaci igények felmérésére. 2004 és 2006 között a HEFOP (Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program), 2007-től pedig a TÁMOP (Társadalmi Megújulás Operatív Program) és a TIOP (Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program) eddig sohasem látott összegeket fordított, illetve fordít a felnőttek képzésének, felzárkóztatásának megvalósítására.
15
Így a „A tudás esély” „A 21. század iskolája” „Rugalmas képzés” „Egyenlő esélyű hozzáférés Magyarországon” „Lépj egyet előre I-II.” „Út a munkába” stb. programok megteremtésével lehetőségek tárháza nyílt meg a felnőttek számára tudásuk bővítésére, aktualizálására. Úgy gondolnánk, mindezek birtokában, a felnőttkori tanulásban való részvételi arány folyamatosan nő, vagy legalábbis nem csökken. Azonban – amint azt az 1. számú táblázat adatai is mutatták – 2004-hez képes közel egy egész százalék ponttal esett vissza a képzésben résztvevők aránya Magyarországon. A Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program „Minden ember érték”- fejezi ki a Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program szlogenje. A humán erőforrásba, azaz az emberbe befektetett energia és tőke az egész nemzet számára megtérül, növelve egyéni és társadalmi értékét, növelve boldogulását egy sikeresebb jövőhöz vezető út lehetőségét megteremtve. A HEFOP három szakminisztérium: Egészségügyi Minisztérium Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Oktatási Minisztérium9 együttműködésével, az Európai Unió Strukturális Alapjaitól kapott támogatások 2004-2006 közötti felhasználását megalapozó Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) részeként 750 millió eurós (191
milliárd
Ft)
támogatásból
valósult
meg.
Hatékony
végrehajtásáért
a
Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumban működő HEFOP Irányító Hatóság a volt a felelős. A megvalósuló programokat és eredményeiket a HEFOP Monitoring Bizottság értékelte.
9
2010. június 1-jétől az Oktatási Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium Nemzeti Erőforrás Minisztérium néven működik. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium feladatai jelentős részben a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartoznak.
16
E lehetőséggel, számos programmal segítve a felnőtteket, megelőzhető lehetett volna a munkanélkülivé válás, illetve a már munkanélküli státuszban élőknek megoldás kínált a munkába állásra. A HEFOP átfogó céljai voltak: minél több ember dolgozzon a gazdaság igényeinek megfelelő képzéssel növelni az emberek versenyképességét a munkaerő-piacon elősegíteni a társadalmi beilleszkedést (HEFOP, 2006) A HEFOP a PHARE10, az OFA11 és az EQUAL12 foglalkoztatási és képzési programok módszerét és tapasztalatát fel tudta használni a sikeresebb intézkedések érdekében. Prioritása volt többek közt, az aktív munkaerő-piaci intézkedések támogatása, a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelem a munkaerőpiacra való belépés elősegítésével és az egész életen át tartó tanulás támogatása, az alkalmazkodó képesség javítása. A HEFOP legmegfelelőbb megoldásként a programon keresztül megpályázható támogatási források felhasználását kínálta (Babos, 2010a:85). A hátrányos helyzetű csoportok megsegítésére (különös tekintettel a romák foglalkoztathatóságának javítására) 40 millió euró állt rendelkezésre, melyre pályázhattak az egyházak, civil és nonprofit szervezetek. A programok céljainak legteljesebb elérésében segítette a nem állami szervezeteket az ESZA Kht.13. „Az „alternatív” képzési programok lehetőséget nyújtottak azok számára is, akik a hagyományos iskolarendszerből lemorzsolódtak, hiszen szükségleteik és körülményeik figyelembevételével próbáltak olyan megoldást találni a problémáikra, hogy legyen lehetőségük tanulmányaik folytatására, és a képzettséghez hozzájutás segítségével a munka világába történő integrációra.” (Babos, 2010a:123).
„A PHARE programot 1989-ben hozták létre a közép- és kelet-európai országokban a végbement rendszerváltozás után, és eredeti célja Magyarország és Lengyelország felzárkóztatása volt a fejlett nyugati európai országokhoz. 2002-től a Strukturális Alapok fogadására való felkészítés volt az elsődleges feladata, míg az utolsó évben, 2003-ban a szociális és foglalkoztatási politika is szerepelt a Nemzeti Phare Program legfőbb prioritásai között.” (Babos, 2010a:82) 11 Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány az országos foglalkoztatási intézményrendszerben fontos szerepet tölt be. megalapítása óta (1992) ötezer program megvalósításával, valamint 38,4 milliárd Ft támogatás folyósításával, több mint 545 ezer főt segített az elsődleges munkaerőpiacra.” (Babos, 2010a:84) 12 Az EQUAL egyike a négy, a Strukturális Alapokból támogatott közösségi kezdeményezésnek, finanszírozása az Európai Szociális Alap forrásaiból történik. A nemzetközi együttműködés keretében megvalósított EQUAL program célja olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása és elterjesztése, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. 13 „A projektek kidolgozásában feladatként tűzte ki a programmunkatársak számára nyújtandó tanácsadást és a helyi szervezetek közötti együttműködés megkönnyítését szolgáló segítségnyújtást is. Az intézkedésen belüli programok.” (Babos, 2010a:123) 10
17
A programok megnevezése és céljainak részletes leírására a dolgozat terjedelme nem ad lehetőséget, ezért összefoglalóan a 2.3.1. és a 2.3.2 programok fő céljai többek közt az alábbiak voltak: munkanélküli felnőttek képzése, folyamatos pszicho-szociális támogatás mellett 12 hónapon túli munkanélküliek munkaerő-piaci reintegrációjának segítése hátrányos helyzetűek számára fejlesztő szolgáltatás, tanácsadás, személyiség- és képességfejlesztés és munkaerő-piaci felkészítés helyi szükségleteket és a közös érdekeket felismerő szervezetek összefogásának erősítése minőségbiztosítási rendszer kiépítése munkaadók motiválása a hátrányos helyzetűek alkalmazásának céljából Babos Zsuzsánna kutatásában megállapítja, hogy több felnőtt kimaradt a képzésből és munkába állt, többen viszont a képzettség megszerzése után sem tudtak munkába állni. Ennek oka többek közt, hogy gyakran nem volt olyan munkaadó, aki igényt tartott volna a munkavállalókra. Ezért fontos, a munka-piaci kereslet és kínálat figyelembevétele. A célcsoport tagjai inkább a munkavállalásra koncentráltak, és a ma munkalehetőségét nem váltották fel a képzések által kínált hosszabb távú, esetleg jobb munkalehetőséggel szemben; nem kívántak tanulni. A projekt pozitívumaként írható le, hogy minősége folyamatosan javult a tapasztalatok bővülésével. A szervezetek sikeresen együttműködtek a munkaadókkal, kisebbségi önkormányzatokkal és egyesek a Munkaügyi Központokkal. Negatívumként írható le, hogy a pályázok nagy része a pályázati elemeket többször nem értették meg, vagy rosszul értelmezték. Pénzügyi problémák jelentek meg, melyek a pályázati támogatás késésével, az alacsony önerőből fakadtak. Összességében a pályázatok eredményességével kapcsolatban több kérdés is felmerül. Vélhetően felmérés hiányában nem a helyi szükségleteknek megfelelő képzések indultak, az utánkövetés megvalósításának módja nem volt kidolgozott, így nincs pontos információ a programban részvevő felnőttekről azzal kapcsolatban, hogy hányan tudtak tartósan elhelyezkedni, mennyire érezték a képzésben való részvételt hatékonynak, eredményesnek. „Nem lehet megállapítani, hogy az esetleges sikertelenség a módszer elégtelenségén, a pályázati rendszer túlbürökratizált voltán, a pályázók munkájának hiányosságain, vagy a célcsoport érdektelenségén, illetve ezek kombinációin múlik-e.” (Babos, 2010b:131). A HEFOP 2.3-as intézkedése rövidtávon pozitív eredményeket mutat – a kitűzött célok minimum értéke minden esetben megvalósult – azonban hosszú távon – az információhiány miatt – nem értékelhető. 18
Amint azt az 1. számú táblázat valamint a HEFOP 2.3 projektje is érzékelteti, Magyarországon a 25 és 64 év közötti felnőttek nem, vagy nagyon nehezen látják be, hogy nincs vége a tanulásnak az iskola kapuin kilépve. A felnőttek képzésének szükségét azonban a 2. számú táblázat adatai is indokolják. 2. számú táblázat: Foglalkoztattak száma legmagasabb iskolai végzettség szerint (ezer fő) Év
8 általános iskolánál kevesebb
Általános iskola 8. osztálya
Szak-iskola, Gimnászakmunzium kásképző
1998
29,4
772,6
1 129,5
1999
33,1
676,6
2000
27,0
2001
Egyéb érettségi
Főiskola
Egyetem
Összesen
423,9
737,9
355,7
246,6
3 695,6
1 215,1
309,2
947,1
383,3
244,9
3 809,3
644,9
1 246,0
332,6
940,1
389,9
275,7
3 856,2
26,3
639,9
1 277,3
329,5
927,9
397,6
269,8
3 868,3
2002
20,3
612,9
1 290,4
329,0
935,7
416,7
265,6
3 870,6
2003
18,1
574,6
1 262,9
345,4
978,4
443,5
299,0
3 921,9
2004
14,9
544,8
1 220,8
334,8
974,4
478,0
332,7
3 900,4
2005
13,2
537,1
1 223,9
342,6
956,7
492,5
335,5
3 901,5
2006
13,2
506,0
1 243,2
348,4
976,7
511,8
330,8
3 930,1
2007
10,8
484,3
1 250,1
355,5
976,2
519,6
329,7
3 926,2
2008
10,3
473,4
1 190,8
344,8
963,4
541,3
355,4
3 879,4
2009
9,9
431,1
1 135,3
348,9
948,2
549,6
358,9
3 781,9
Forrás: KSH, 2010a.
A 2. számú táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy alacsonyabb iskolai végzettség esetén, azaz a 8 általános iskolánál kevesebbet vagy általános iskola 8. osztályát végzett felnőtteknél a foglalkoztatottá válás esélyei jóval kisebbek, mint a magasabb iskolai végzettségűek esetében. 2004-hez képest 2009-re összességében csökkent a foglalkoztatottak száma. A csökkenés ellenére foglalkoztatási bővülés figyelhető meg az érettségizettek és a felsőfokú iskolai végzettségűek körében. Radikálisan csökkent a foglalkoztatás az iskolai végzettség nélküli, illetve a befejezett 8 osztályos végzettséggel rendelkezők esetében. Néhány év adatai alapján is látható, hogy a munkaerőpiac egyre kevésbé igényli az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalókat. A munkanélküliség minden esetben – iskolai végzettségtől függetlenül – növekszik, melyet a 3. számú táblázat szemléltet.
19
3. számú táblázat: A munkanélküliek száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint (1998– 2009) (ezer fő) Év
8 általános Általános iskolánál iskola 8. kevesebb osztálya
Szakiskola, szakmunkásképző
Gimnázium
Egyéb érettségi
Főiskola
Egyetem
Összesen
1998
13,9
108,0
107,7
31,0
41,1
8,4
3,9
314,0
1999
9,7
91,3
107,4
20,8
47,0
6,4
2,7
285,3
2000
6,6
79,2
102,3
20,3
44,8
7,1
3,4
263,7
2001
6,6
76,3
87,2
15,1
39,3
7,0
2,6
234,1
2002
7,2
76,9
86,0
15,5
40,0
8,4
4,8
238,8
2003
7,6
74,2
91,9
17,4
40,3
9,6
3,5
244,5
2004
6,0
72,7
90,1
21,3
43,8
12,9
6,1
252,9
2005
7,2
84,7
107,8
26,1
55,1
15,3
7,7
303,9
2006
9,5
93,3
107,8
25,7
56,6
17,1
6,8
316,8
2007
9,3
94,0
103,1
22,4
57,8
18,6
6,7
311,9
2008
8,6
102,6
106,2
28,0
58,2
18,8
6,8
329,2
2009
7,2
125,9
142,3
33,1
74,7
28,2
9,3
420,7
Forrás: KSH, 2010b
Amint azt a táblázat kiemelt adatainál látjuk, 2004-óta a munkanélküliek száma folyamatosan és nagyszámban nő, a 2004-es összesített adathoz képest 2009-re közel a duplájára növekedett. Minden iskolai végzettség esetében növekszik a munkanélküliség, de a magasabb iskolai végzettségűek esetében kisebb mértékben. Szomorú tényként állapítható meg, hogy az alacsony iskolai végzettségű munkanélküli felnőttek (8 általános vagy 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkezők) száma 2009-ben közel 135 000 fő.
20
4. számú táblázat: A 15–74 éves népesség száma legmagasabb iskolai végzettség szerint (1998–2009) (ezer fő)
Évek
8 általános iskolánál kevesebb
Általános iskola 8. osztálya
1998
638,6
2 758,4
Szakiskola és szakmunkás képző 1 612,9
1999
600,5
2 543,2
2000
508,5
2001
Gimnázium
Egyéb érettségi
Főiskola
Egyetem
Öszszesen
828,8
1 153,6
475,9
334,1
7 802,3
1 707,5
685,8
1 414,7
504,5
331,5
7 787,7
2 508,5
1 746,1
728,6
1 405,1
517,8
364,9
7 779,5
484,1
2 502,0
1 787,5
726,3
1 398,6
524,9
349,0
7 772,4
2002
426,4
2 470,2
1 812,5
734,2
1 423,1
548,3
347,5
7 762,2
2003
358,8
2 369,0
1 807,0
762,6
1 474,3
585,3
387,9
7 744,9
2004
322,1
2 327,1
1 766,8
773,8
1 472,4
625,5
433,5
7 721,2
2005
288,2
2 308,6
1 797,5
794,2
1 454,1
641,4
438,5
7 722,5
2006
260,6
2 230,6
1 813,1
824,7
1 470,0
678,2
444,6
7 721,8
2007
222,7
2 177,8
1 843,4
850,1
1 476,6
706,6
442,2
7 719,4
2008
209,4
2 135,9
1 818,9
847,9
1 482,9
744,2
471,0
7 710,2
2009
186,9
2 072,7
1 808,8
867,6
1 499,0
763,2
491,5
7 689,7
Forrás: KSH, 2010c.
Pozitív eredményként állapíthatjuk meg, hogy az iskolázottsági szint évről évre nő, az alacsony végzettségűek száma folyamatosan csökken, míg a magasabb végzettségűek, így a középfokú és felsőfokú végzettséggel rendelkező felnőttek száma folyamatosan nő. Ennek ellenére továbbra is aggasztó tényként láthatjuk, hogy közel 200 000 fő nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel sem, és több mint kétmillió fő csupán az általános iskola nyolc osztályát végezte el. Az iskolázottsági szint növekedése nem tükröződik vissza a foglalkoztatottsági szintben, a munkaerő-piaci adatokban. További kutatást igényel, hogy milyen tényezők húzódnak meg amögött, hogy a társadalom iskolázottsági szintjének növekedése, azaz az emberi erőforrás minőségi javulása, nem járul hozzá a gazdasági növekedéshez. Az 1. diagramban mutatóit a 3. és 4. számú táblázat kiemelt sorainak adatából számítottam. Az egyes iskolai végzettséggel rendelkező munkanélküliek számát osztottam az adott végzettséggel rendelkezők számával. Az adatok alapján megállapíthatjuk, hogy az iskolai végzettségek növekedésével csökken a munkanélkülivé válás esélye.
21
1. számú diagram: Az egyes végzettséggel rendelkezők esetében a munkanélküliek aránya 2004-ben és 2009-ben (%)
9 8 7 6 5 4 3 2 1 0
egyetem
főiskola
érettségi
gimnázium
szakisk.
8. ált.
8 ált. kevesebb
2004 2009
Forrás: KSH, 2010b és KSH, 2010c adatai alapján saját számítás
Bár a munkanélküliek aránya mindegyik iskolai végzettség tekintetében nőtt, viszont ez az arány az alacsony iskolai végzettségűek esetében – így a 8 általános iskolánál kevesebb, és a 8 osztályt végzettek esetében – nagyobb mértékben nőtt, közel a duplájára növekedett, míg magasabb iskolai végzettség esetében – így az érettségivel, főiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkező felnőttek esetében – kisebb mértékben növekedett. Ennek oka többek közt lehet a szakmák elavulása, azaz a munkanélkülivé vált felnőtt a meglévő szakmáját, tudását már nem tudja felhasználni, mert elavult, esetleg túltelítődött az adott munkakör, így a felnőttnek a szakmai tudásának aktualizálására lenne szüksége, hogy újra el tudjon helyezkedni. Ebből, mint evidenciát állapíthatjuk meg, hogy a képzettség és a foglalkoztatottság között szoros összefüggés van, egy felnőtt minél képzettebb, annál inkább foglalkoztatott.
22
5. Lehetőség kontra hozzáférés “Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” /Goethe/
Az emberek oktatáshoz való joga Magyarországon a legmagasabb törvényi szinten, az Alkotmányban van rögzítve. Az 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/F. § (1) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. A felnőttképzésre csak kiterjesztő értelmezés alapján vonatkoztathatjuk az Alkotmányban rögzített emberi jogok kereteit. Konkrétan sem a magyar Alkotmány szövege, sem annak értelmezései nem említik meg a felnőttképzést ezen állampolgári jogok kapcsán. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felnőttképzés tekintetében a jogalkotó ne kívánná érvényre juttatni ezen emberi jogokat. Az egyes szakágazati jogszabályok preambulumában kifejezetten megjelölésre kerülnek, deklarálva vannak, hogy a jogszabály megalkotásakor a tanuláshoz, oktatáshoz való jog érvényesítése a jogalkotók egyik alapvető szándéka. Abból a célból, hogy az Alkotmányban biztosított tanuláshoz való jog az állampolgár egész életpályáján érvényesüljön, a felnőttkori tanuláshoz és képzéshez való hozzáférés szabályozott lehetőségei a társadalom minden tagja számára bővüljenek az Országgyűlés 2001 végén megalkotta a felnőttképzési törvényt (2001. évi CI. törvény a felnőttképzésről). Az állam – e törvény keretei között – mindenki számára biztosítja a felnőttképzésben való részvételhez való jogot. Bár a jog és lehetőség mindenki számára adott (ez utóbbi tekintetében szükséges megjegyezni, hogy Magyarországon 2010 decemberében 8219 – a törvényi szabályozásnak megfelelően nyilvántartásba vett – felnőttképzési intézmény működött az általános, nyelvi és szakmai képzések széles kínálatát nyújtva), mégis a felnőttek a kívánatos mértéknél kisebb arányban vesznek részt felnőttképzési programokban.
23
Ennek többféle és összetett okai lehetnek, pl. a motiváció hiánya: az emberekben máig nem tudatosult az oktatás esélyteremtő szerepe és nem vált nyilvánvalóvá a tanulás és az életminőség közötti pozitív összefüggés, a képzési kínálathoz való térbeli, időbeli, anyagi hozzáférés korlátai, a képzésben való részvételhez szükséges technikai eszközök (pl. számítógép, internet) hiánya, a képzés megkezdéséhez szükséges iskolai végzettség hiánya, tanulási kompetencia hiánya, a korábbi tanulási kudarcok, a nem hatékony oktatási módszerek, nem megfelelő képzési kínálat, stb. Lehetséges, hogy a felnőttek azért nem fejlesztik tudásukat, mert nincs rá megfelelő intézmény? Esetleg nincs rá lehetőségük? A következőkben e kérdésre keresek és amennyiben lehet, adok választ. 1. számú ábra: A felnőttképzési intézmények és a munkanélküli felnőttek száma Magyarország régióiban (2010)
Forrás: KSH, 2010d., ÁFSZ, 2010.
24
Mint látjuk, a legkevesebb képzőintézmény a Nyugat-Dunántúli régióban található, 591 képzőintézmény; a legtöbb pedig Közép-Magyarországon, 3872 képzőintézmény, melynek nagy része a fővárosban, Budapesten működik. Alapvetően a Life Long Learning-nek megfelelően mindenkinek – így a munkában állónak, a munkanélkülinek, gyermeket nevelőnek stb. – szüksége van a tanulásra. Azonban, ha a felnőtt munkanélküli, valószínűleg a tanulás, újabb képzettség megszerzése szükségesebb, az elhelyezkedés érdekében. A munkanélküliek száma is a Közép-Magyarországi régióban a legmagasabb, valamint az is elmondható, hogy ahol a képzőintézmények száma a legalacsonyabb, tehát a Nyugat-Dunántúlon, ott a legalacsonyabb a munkanélküli felnőttek száma is. Ez csupán egy mutató, a probléma sokkal összetettebb. Figyelembe kell venni az össznépességhez számított munkanélküliségi mutatókat és az egyes gazdasági adatokat, foglalkoztatási viszonyokat. 2. számú ábra: A lakosság száma az egyes magyarországi régiókban (fő)
Forrás: KSH, 2010e
A lakosság száma a Közép-Magyarország régióban a legmagasabb – melynek nagy része Budapesten él – a Dél-Dunántúli és a Nyugat-Dunántúli régióban a legkisebb. Ez alapján indokoltnak tűnik, hogy ott a legmagasabb a képzőintézmények száma, ahol a lakosság száma is a legmagasabb az országban, valamint azokban a régiókban található a legkevesebb képzőintézmény, ahol a legkevesebb a lakos. 25
A 3. számú ábra azonban, arra világít rá, hogy bár a lakosság számával megközelítőleg hasonló arányban találhatók a felnőttképzést nyújtó intézmények, mégis, a képzésben való részvétel nem egyenes arányos a képzőintézmények számával (kivétel a Közép-magyarországi régió, azon belül is a főváros).
3. számú ábra: Részvételi arány az iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben régiónként a 25-64 évesek körében
Forrás: ÁFSZ, 2010
A 3. ábra alapján a képzőintézmények számát tekintve országos szinten az Észak-alföldi régió a második, és a Dél-alföldi régió pedig a harmadik helyet foglalja el, azonban azt is láthatjuk, hogy a képzésben való részvételi arány e két régióban a legalacsonyabb. Ez azért is szomorú, mert az Észak-alföldi és a Dél-alföldi régió – karöltve az Észak-magyarországi régióval – nem csak Magyarországon, de az Európai Unióban is a legfejletlenebb régiók közé tartozik. Összességében, megállapíthatjuk, hogy bár a felnőttek képzésére szolgáló intézmények száma magas, tehát lehetőség van a felnőtt számára tudásuk bővítésére, illetve aktualizálására, a részvétel mégsem ilyen nagyszámú. A kérdés az, hogy miért? Ha van lehetőség, miért nem élnek vele a felnőttek? Feltételezem, a hozzáférés a probléma.
26
Vizsgálódásom során azt találtam, hogy a legtöbb intézmény az egyes megyeszékhelyeken, valamint a nagyobb városokban található. Azonban a képzésre szoruló felnőttek főleg falvakban, kisebb városokban élnek. Ezek alapján, a hozzáférés problémái lehetnek: a távolság, mely az utazás módjában, anyagi okok, mely a távolság megtételében illetve a képzés megfizetésében korlátozzák a felnőttet, az időbeosztás, mely ha a felnőtt munkában áll, gyermeket nevel, állatokról gondoskodik, mezőgazdasággal foglalkozik stb. nehezen beosztható aszerint, hogy képzésben vegyen részt, a motiváció, mely többek közt azt is mutatja, hogy a felnőttek egy része nem látja szükségesnek képzését, tudásának frissítését, valamint az útmutatás, tanácsadás hiánya, hiszen a legtöbb felnőtt nincs tisztában lehetőségeivel, illetve nem tudják milyen úton induljanak el a felnőttképzés világában. A felnőttek és a tanulás A felnőttek tanulása formális, nem formális, informális keretek között számos formában (tanfolyam, konferencia, tréning, szakkör, szabadegyetem, ismeretterjesztő előadás, olvasókör stb.) és különféle színtereken (felnőttképzési intézmény, közművelődési intézmény, könyvtár, múzeum, kultúrkocsma stb.) valósulhat meg. Az 2. számú diagramm arról tanúskodik, hogy, a felnőttek tudásuk bővítésére, aktualizálására leginkább a konferenciákat, szemináriumokat valamint a képesítést nem nyújtó tanfolyamokat tartják megfelelőnek.
27
2. számú diagram: Részvételi arányok az iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben a képzés típusa szerint a 25-64 évesek körében
Forrás: KSH, 2010g
Ennek oka lehet többek közt az idő rövidsége (egy konferencia általában 1-2 napos), a számonkérés hiánya (nem szükséges a tudás pontos, azonnali visszaadása), és az előadás módszere (általában nem kedvelik a felnőttek az aktivizáló módszereket). Legkevésbé az önismereti, képességfejlesztő tanfolyamok élveznek népszerűséget, annak ellenére, hogy ezek a tanfolyamok/tréningek segíthetik a résztvevőket abban, hogy reálisan ítéljék meg erősségeiket, gyengeségeiket
és
pótolják
kompetenciabeli
hiányosságaikat,
fejlesszék
azokat
a
képességeiket, amelyek hatékonyabbá teszik az életben, a munkában való magabiztosabb boldogulást.
28
6. Bács-Kiskun megye társadalmi, gazdasági jellemzői „Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.” /Petőfi Sándor/
Bács-Kiskun megye területe síkvidék, a legmagasabb és legalacsonyabb pontjai között összesen 80 méter különbség van. Magyarország legnaposabb vidéke, az itt élők érezhetik meg először a tavaszi nap sugarait, valamint várhatják a legkevesebb csapadékot országos szinten. A megye lakosságának egyötöde él a megyeszékhelyen, Kecskeméten, kétharmada pedig a megye húsz városában, azaz a lakosság egyharmada kisebb településeken, községekben és falvakban él. E megye Magyarország legnagyobb, valamint az ország ötödik legnépesebb megyéje. Jellemző, hogy a lakosság nagy része úgynevezett óriásfalvakban él, valamint hogy a tanyasi lakosság száma országos szinten is magas (1990-ben a lakosság 13%-a élt külterületen). Gazdasági fejlettség szempontjából megállapíthatjuk, hogy a megyének az északi része, tehát Kecskemét és Kiskunfélegyháza térségében sokkal fejlettebb, mint a megye többi részén. Legnagyobb nyereségű cégei közé tartozik a Mogyi Kereskedelmi Kft. és a Dotenergo Zrt. (a 2006-os adózott eredmények szerint). A megye négy legnagyobb városában, Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason és Baján van az ipari cégek nagy hányada (legtöbb a dinamikusan fejlődő Kecskeméten). A megyében magas szintű mezőgazdaság működik, napjainkban közel 20 000 hektáron termelnek
szőlőt,
valamint
jelentős
mennyiségű
kajszibarackot.
Többek
között
e
mezőgazdasági lét, az ehhez tartozó életvitel vonta maga után a tanyán élők magas arányát, amely arány ma már csökken, azonban az itt élők még mindig szívesen tartanak fenn tanyákat, melyeket akár pihenőhelyként (úgynevezett hobbiházként) hasznosítanak, valamint különös figyelmet kaptak e tanyák a turisták szemszögéből is. Személyesen ismerek több olyan BácsKiskun megyei lakost, akik színvonalas tanyákat tartanak fenn, melyeket kiadnak a nyugalomra és csendre vágyó, általában nagyvárosban élő, és főleg német nemzetiségű turistáknak. A turizmus gyöngyszemei a kalocsai fűszerpaprika és hímzés, és a kecskeméti fütyülős barackpálinka (Községek Magyarországon, 2010).
29
A legutóbbi népszámlálás adatai alapján országosan a lakosság 66%-a városi rangú településen él. Az ország legnagyobb megyéjében, ahol a lakosság körülbelül 5,3%-a él, ez az arány alacsonyabb; Bács-Kiskun megyében a lakosság 59%-a városlakó, és 40%-a községekben él. Ennek oka, a már említett területi adottság, hogy az itt élők nagy része agrár jellegű tevékenységet folytat, ipari tevékenység főleg a nagyobb városok mentén alakulnak ki. A Dél-Alföldi régióban a 2010-es KSH adatok alapján 1 318 214 fő él, melynek közel fele (528 418 fő) Bács-Kiskun megyei lakos (KSHh, 2010).
3. számú diagram: A városok és községek száma 2010-ben (db), és a lakosság megoszlása Bács-Kiskun megyében 2001-2010 (fő)
Forrás: KSH, 2010j; KSH, 2010i
A 3. számú diagram alapján megállapíthatjuk, hogy Bács-Kiskun megyében a települések 82%-át (97 település) községek teszik ki. Ez nagyon magas arány, az ország legtöbb megyéjéhez képest, valamint, hogy Bács-Kiskun megye lakosságának 68%-a (360 411 fő) 15 és 64 év közötti lakos, és a fiatalok száma (90 491 fő) nem sokkal haladja meg az idős lakosság számát (77 516 fő).
30
4. számú diagram: Bács-Kiskun megye lakosságának megoszlása korcsoportok szerint, 20012010 (fő) 100 000
vizsált lakosság (fő)
90 000 80 000 70 000 60 000
0-14 éves
50 000
65-x éves
40 000 30 000 20 000 10 000 0 2001 év
2004 év
2008 év
2010 év
vizsgált év
Forrás: KSHi, 2010
A 4. számú diagram egyértelműen szemlélteti, hogy Bács-Kiskun megye lakossága elöregedő: folyamatosan csökken a fiatal lakosok száma – 2001-ben 93 876 fő és 2010-ben 77516 fő – míg az idősebb lakosság száma nő – 2001-ben 84738 fő és 2010-ben 90491 fő –. Az elöregedés megjelenése és problémája egyaránt megjelenik országosan, és az Európai Unióban is. A népesség elöregedésének14 az átlagéletkor kitolódása egy nagyon pozitív eredménye a fejlődő társadalmaknak, azonban ez esetben (habár a nyugdíj korhatárt felemelték 62 évre) számolni kell az időskorú felnőtteknek azon rétegével, akik nyugdíjazásuk után is szeretnének tanulni, illetve azokkal az időskorúakkal, akik számára a munkába állás és a már meglévő munkahely megtartása is nehézséget jelent. A Life Long Learning lehetőséget ad többek közt arra is, hogy a már nyugdíjas felnőttek ne érezzék magukat a társadalom „hasztalan elemeinek”, ne szigetelődjenek el és ne veszítsék el önállóságukat (KSH, 2004). „Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága által elfogadott regionális végrehajtási stratégia 11 pontban foglalja össze a legfontosabb lépéseket, ebből három a munkaerő-piaci alkalmazkodásra és az élethosszig tartó tanulás előmozdítására irányul.
14
„A népesség öregedésén általában az időskorúak össznépességen belüli arányának emelkedését értik. A folyamat rendszerint együtt jár a fiatalok arányának csökkenésével. A konkrét mértékek természetesen függenek attól, hol húzzuk meg az időskor alsó, illetve a fiatalkor felső határát. A demográfiai publikációkban, az Európai Statisztikai Hivatal (EUROSTAT) értelmezésében leggyakrabban a 0–19 éveseket tekintik fiatalnak, míg az idős kor a 60. életévvel kezdődik. Ezek a választóvonalak természetesen csak a nagy áttekintésekhez alkalmasak, finomabb vizsgálatokhoz részletesebb bontásokra van szükség.” (KSH, 2004:12)
31
Az idősödés folyamatának következményei a korösszetétel általános átrendeződésében is megmutatkoznak. Ennek megnyilvánulása, az aktív korúak arányának csökkenése is. Az Unió egészében a 20–59 évesek jelenleg 55–56%-ot képviselnek, 2050-re ez a hányad 47%-ra várható. Magyarországon az idősödő nemzedékek foglalkoztatási arányai európai mértékkel mérve különösen is alacsonynak tekinthetők. A 2002 tavaszán végrehajtott munkaerő felmérés adatai szerint, míg az Európai Unióban az 55–64 éves férfiaknak
átlagosan a fele volt
foglalkoztatotti státusban, addig a 2004-ben csatlakozó országokban 41, nálunk pedig csak 36%-uk. Itt persze számításba kell venni, hogy a 1990-es években zajlott gazdasági változások nyomán – megfelelő foglalkoztatási kilátások híján – viszonylag sokan kerültek rokkantnyugdíjas, munkanélküli vagy egyéb inaktív státuszba.” (KSH, 2004:8). E problémakör szintén hosszú oldalakon át vizsgálható és tárgyalható, azonban a dolgozat témájára és terjedelmére való tekintettel, erre most nem adódik lehetőség. Munkaerő piaci adatok A Dél-alföldi régióban 77633 fő álláskereső felnőtt él – azaz, a magyarországi munkanélküli felnőttek 13,9%-a –, melyből 32477 fő Bács-Kiskun megyében lakik, ebből 9254 fő pályakezdő, és e pályakezdőkből 3743 fő Bács-Kiskun megyei lakos. Azonban a régióban mindössze 2235 db, a megyében pedig 730 db betöltetlen álláshely van (ÁFSZ, 2010). Amint azt az alábbi diagram is mutatja, Bács-Kiskun megyében 2002-óta folyamatosan növekszik a munkanélküli felnőttek száma, azonban pozitívumként állapítható meg, hogy 2010-ben – az eddigi adatok szerint – csökkent.
40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000
2010-ben
2009-ben
2008-ban
2007-ben
2006-ban
2005-ben
2004-ben
2003-ban
2002-ben
2001-ben
0
2000-ben
munkanélküliek száma (fő)
5. számú diagram: Munkanélküli felnőttek száma Bács-Kiskun megyében
év Forrás: ÁFSZ, 2010a
32
2001-ben kezdődött a munkanélküliség növekedése a megyében, majd 2006-tól rohamosan nőtt, egészen 2010-ig. A legmagasabb munkanélküliség 2009-ben volt, ekkor a Bács-Kiskun megyében élő munkanélküli felnőttek száma 36651 fő volt. A Kecskeméten épülő Mercedes gyár jelentősen fellendítheti a térség munkaerőpiacát. A 2012-re tervezett Mercedes-Benz gyár, a Mercedes 800 millió eurós beruházásával közel 2500 új munkahelyet fog biztosítani a Kecskeméten és környékén élőknek. (Mercedes, 2008)
A munkanélküliek aránya a munkaképes arányú felnőttekhez képest
6. számú diagram: A munkanélküli felnőttek aránya a foglalkoztatott felnőttekhez képest (%) 18% 16% 14% 12% 10% 8% 6% 4% 2% 0%
m ke s c Ke
ét
sa oc l Ka
a as áz al h h y un eg él sk i f K un sk i K
yú nt a sk Ka
k sá Iz
tő
Ö
r se c g re
C
ia ér is k
Település
Forrás: ÁFSZ, 2010 alapján saját számítás
A 6. számú diagrammot az adott város munkanélküli felnőttjeinek számát osztva a munkaképes korú felnőttek számával kaptam meg. A számítások eredménye alapján megállapítható, hogy a nagy vagy nagyobb városokban – így például Kecskeméten, Kiskunfélegyházán vagy Kalocsán – alacsonyabb a munkanélküli felnőttek aránya; a kisvárosokban, községekben, falvakban – így Izsákon, Öregcsertőn és Csikérián – a munkaképes lakossághoz képest nagyon magas a munkanélküli lakosság aránya. E helyzet kialakulásának oka többek közt a távolság és az információhiány lehet. A kisebb városokba, falvakba nem, vagy nagyon kis mértékben jut el a felnőttekhez a képzésben, tanfolyamon való részvételi lehetőség, valamint az itt élők számára nehezen megoldható a távoli nagyvárosba vagy megyeszékhelyre való eljutás a tanulás érdekében, azonban a legnagyobb probléma, hogy a kis településeken nincs munkalehetőség.
33
7. Bács-Kiskun megye és a felnőttképzés „Hírös város az aafődön Kecskemét, Ott születtem, annak öszöm könyerét. A búzáját magyar embör vetötte, Kakastéjjel szép mönyecske sütötte.” /Petőfi Sándor/ A felnőttképzést folytató intézményeknek a felnőttképzési törvény 8.§-a alapján a székhely szerint illetékes regionális munkaügyi központhoz be kell jelenteni felnőttképzési tevékenység folytatására irányuló szándékukat. A felnőttképzési intézményeknek az általuk lebonyolított képzésekről statisztikai adatszolgáltatási kötelezettsége van. Az OSAP, azaz, az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program 1665 felnőttképzési statisztika a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet honlapján található. Az oldalon statisztikai adatok találhatók, a felnőttképzésre vonatkozóan. Minden, a felnőttek képzésével foglalkozó képzőhely a képzés illetve vizsga után legkésőbb 10 nappal elektronikusan jelenti a képzés adatait, a résztvevők létszámát, a képzés időtartamát és egyéb, a képzésre vonatkozó adatokat (Pásztor, 2010). Az itt található adatok sajnos nem teljes mértékig felelnek meg a valóságnak. A 2001. évi CI. Törvény 28.§-ban rögzített adatszolgáltatási kötelezettségnek nem minden – felnőttképzéssel foglalkozó – intézmény tesz eleget (ennek oka hosszú sorokon, oldalakon át magyarázható). Muszáj szót ejteni a felnőttképzési statisztikai adatszolgáltatás hiányosságairól. Annak ellenére, hogy a képző intézmények felnőttképzési tevékenységüket és annak célját be kell jelenteniük a székhelyük szerinti illetékes regionális munkaügyi központnak és a lebonyolított képzésekről adatokat kell szolgáltatnia az OSAP rendszerbe, a statisztikai adatszolgáltatás nem tekinthető teljes körűnek, így nem lehet pontos adatot mondani arról, hogy hány felnőttképzési intézmény működik ma ténylegesen az országban és hogy valójában hány felnőtt vesz részt tanulási folyamatba. „Érdekes” adat, hogy 2009-ben a nyilvántartott, több mint 8000 felnőttképzési intézményből mindösszesen 1747 intézmény szolgáltatott adatot az OSAP-ba. A statisztikai adatgyűjtés módszereinek különbözőségéből adódóan eltérő adatokat találhatunk az Eurostat, a KSH, az ÁFSZ és az OSAP adatbázisaiban. A Dél-Alföldi Regionális Munkaügyi Központ nyilvántartása szerint 2010. októberében 237 intézmény végzett felnőttképzési tevékenységet Bács-Kiskun megyében. Ebből 41 akkreditált az Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet Felnőttképzési Akkreditáló Testület
34
nyilvántartása szerint15. A 48 akkreditált felnőttképzési intézményből, 21 intézmény a megyeszékhelyen, Kecskeméten, 4 Baján, 3 Kiskunhalason, 2 Kiskőrösön és 1 Kalocsán működött 2009-ben. A többi intézmény kisebb városokban, főleg nyelviskolai és autósiskolai képzéseket nyújtva (7. számú táblázat a mellékletben). 7. számú diagram: A képzésbe beiratkozottak száma Bács-Kiskun megyében, 2009-ben (fő) elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés hatósági jellegű (közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat) képesítésre felkészítő képzés
1280
236
1297
hátrányos helyzetűek felzárkóztató képzése
235 409 108 404
3085 1558
informatikai képzések
megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ szakképesítést adó nyelvi képzés
28 szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés
3480
szakmai továbbképző
állam által elismert OKJ szakképesítést adó általános felnőttképzés
Forrás: OSAP, 2010
2009-ben összesen 12120 fő vett részt felnőttképzési programokban az OSAP adatai szerint. Ebből 3480-an (a képzésbe beiratkozott felnőttek 29%-a) a szakmai továbbképző jellegű képzést vettek igénybe, valamint 3085-en (a beiratkozottak 25%-a) választották az állam által elismert OKJ szakképesítést adó képzéseket és 1588-an (a beiratkozottak 13%-a) a nyelvi képzéseket. 15
Országosan 1501 akkreditált felnőttképzési intézmény található.
35
Az elhelyezkedést segítő, vállalkozási ismereteket adó képzéseket és az informatikai képzéseket kevesen, 236-an (a beiratkozottak 2%-a) választották, habár ezek a képzések nem adnak konkrét képzettséget, szakmát, azonban hosszú távon segítheti a résztvevő boldogulását, olyan kompetenciákat szerezhet és fejleszthet, melyek később előnyben részesíthetik az elhelyezkedésben, vagy az adott munkahely megtartásában: ma már alapkompetenciaként várják el a számítástechnikai hozzáértést és a vállalkozói kompetenciákat. 8. számú diagram: A képző intézmények által folytatott képzések megoszlása száma BácsKiskun megyében, 2009-ben (db) elhelyezkedést, vállalkozást segítő képzés
14
8
hatósági jellegű (közlekedési, hírközlési és vízügyi ágazat) képesítésre felkészítő képzés
5
hátrányos helyzetűek felzárkóztató képzése
3 10 23
informatikai képzések
2 14
megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése munkakörhöz, foglalkozáshoz szükséges nem OKJ szakképesítést adó nyelvi képzés
17 45
2
szakképesítést megalapozó szakmai alapképzés szakmai továbbképző állam által elismert OKJ szakképesítést adó általános felnőttképzés
Forrás: OSAP (2010)
A 8. számú diagram adatai alapján a kínált képzések egyharmada – azaz 45 képzés – szakmai továbbképzés, illetve a képzések nagy része – azaz 23 képzés – OKJ képzés és nyelvi képzés, tanfolyam volt 2009-ben. A 7. számú diagrammot is vizsgálva láthatjuk, hogy a képzésbe beiratkozottak arányát tekintve, a szakmai továbbképzéseken a résztvevők 29%-a vett részt; a kínálat ebből a képzésből a legnagyobb (a kínált képzések 32%-a).
36
A képzésbe való beiratkozottak száma alapján megállapíthatjuk, hogy a beiratkozottak 25%-a – 3085 fő – államilag elismert OKJ képzésben vett részt, azonban az ezt kínáló képzések a képzési kínálat 16%-át teszik ki. 9. számú diagram: A felnőttek képzésben való részvétele Bács-Kiskun megyében, 2009-ben (%)
Forrás: KSH, 2008; OSAP, 2010 adatai alapján saját számítás
A fenti diagram adatait Bács-Kiskun megye lakosságának képzésben való részvételének számát osztva a megye lakosságának korcsoportok szerinti megoszlás számával kaptam meg. A kor előrehaladtával egyre kisebb a képzésben való részvételi aktivitás. A fiatalabbak vesznek részt elsősorban felnőttképzésben – a 20-24 éves korosztály 4%-a –, valamint a középkorú felnőttek – a 35-39 éves korosztály 5%-a –. Azonban az idősebb korosztálynak még inkább szüksége lenne rá, mert az ő ismereteik elavultak már az iskolába járás óta. Az idősebb felnőtt (40-59 éves) számára akár munkában áll, akár munkanélküli, szükséges tudásának frissítése, a technikailag folyamatosan megújuló környezethez való alkalmazkodása, hogy munkahelyét megtartsa, illetve, hogy újra munkába tudjon állni. Bács-Kiskun megye munkaképes korú felnőttjeinek 52%-a (188494 fő) gazdaságilag aktív, a gazdaságilag aktív felnőtteknek pedig 6%-a (12120 fő) vett részt felnőttképzésben 2010-ben (KSH, 2009).
37
8. Miért nem tanulnak a Bács-Kiskun megyében élő felnőttek? “Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.” /Albert Einstein/
A fejezet címében megfogalmazott kérdés megválaszolásának céljából empirikus kutatást végeztem, Bács-Kiskun megye 25-64 éves lakosai körében. A kutatás célja választ kapni arra a kérdésre, hogy miért nem tanulnak a felnőttek a vizsgált megyében (a Bács-Kiskun megyében élő felnőtt lakosság felnőttképzési aktivitása országosan a legkisebb). Azt vizsgáltam, hogy mi motiválja, illetve akadályozza a 25 és 64 év közötti felnőtteket a felnőttképzésben való részvételben, illetve felmértem tájékozottságuk mértékét a felnőttképzési lehetőségeket illetően. A kutatás módszere primer, strukturált kérdőíves lekérdezés. A kutatás időintervalluma: 2010. július – 2010. november. A célcsoportból hólabda módszerrel 180 felnőttet vontam be a kutatásba, a kitöltött kérdőívekből 164 volt értékelhető. A 35 kérdésből álló kérdőív elsősorban zárt kérdéseket tartalmazott, és számszerűsíthető adatokra vonatkozott, de véleményeket és attitűdöket is vizsgáltam néhány kérdés kapcsán (a kérdőív megtalálható a mellékletben). Bár a kutatás nem reprezentatív, az eredmények mindenképpen elgondolkodtatóak és lehetőséget adnak a problémakör mélyebb elemzésére. A 164 válaszadóból 89 nő és 75 férfi, életkori megoszlásukat a 10. számú diagram szemlélteti a mellékletben. A vizsgálatba vont felnőttek lakóhely és iskolai végzettség szerinti megoszlását a 11. számú táblázat mutatja be a mellékletben. Első hipotézis Kérdéseim során vizsgáltam, hogy a kitöltő jelenlegi munkaköre megegyezik-e szakmai végzettségével. Első hipotézisem e kérdés alapján, hogy valószínűleg azért alacsony a felnőttek képzésben való részvétele, mert munkakörük megegyezik szakmai végzettségükkel, így nem érzik szükségét a tanulásban való részvételnek.
38
11. számú diagram: A munkakör és a szakmai végzettség egyezése a Bács-Kiskun megyében
nő és férfi összesenhez arány
élő felnőttek körében (%) 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% igen
nem, más a nem, mert nincs szakmám és a szakmám jelenlegi munkaköröm
munkanélküli vagyok
válaszok
Forrás: saját kutatás
A 11. számú diagram alapján azonban megállapítható, hogy a kitöltők mindössze 40%-ának egyezik meg a szakmai végzettsége a munkakörével; 35%-ának más a szakmája valamint összesen 25%-ának nincs szakmája vagy munkanélküli, ami jelentheti azt is, hogy szakmája nem megfelelő az aktuális munkaerő-piaci keresletnek. Így az első hipotézis nem igazolódott, valószínűleg nem azért kevés a felnőttképzésben való részvétel Bács-Kiskun megye felnőtt lakosainak körében, mert szakmájuk megegyezik munkakörükkel, vagy a munkaerő-piaci igényekkel. Azonban akiknek megegyezik a munkakörük a tanult szakmájukkal, azoknak is szükségük van képzésre, továbbképzésre, hiszen a munkakörök tartalmukban változnak, és a munkakör azonos színvonalon történő ellátásához is szükség van a tudás és a kompetencia készlet folyamatos, de legalábbis időszakos megújítására.
Második hipotézis Kutatásom során kíváncsi voltam, hogy a megkérdezettek elégedettek-e életükkel. Hipotézisem, hogy a férfiak kevésbé elégedettebbek, mint a nők, több okból, így például a családfenntartás terhe, vagy a nagyobb arányú fizikai munkavégzés miatt. A válaszok alapján készített diagrammok a mellékletben, mint 12-es és 13-es számú diagramok szerepelnek. Feltételezésem beigazolódott. A megkérdezettek közül mindkét nem esetében elmondható, hogy nem teljes mértékig elégedettek élethelyzetükkel, felmerülnek életükben problémák. A megkérdezettek közel 40%-a érzi így. A nők esetében a további 60% közel egyenlő arányban
39
oszlik meg a teljes elégedettség és az elégedetlenség és a teljes elégedetlenség érzete között. A férfiak esetében azonban, a fennmaradó 60%-ból, 30% a nem túl elégedett (elégedetlen), sok problémával küzdő felnőttek csoportjába tartozik. E probléma további vizsgálatra szorul: a férfiak vajon miért kevésbé elégedettek életükkel, mint a nők? Miért érzik nehezebbnek a mindennapokat? Esetleg házasság és/vagy gyermeknevelés esetén ez hogyan változik? Milyen megoldás, kiút lehetséges a problémákra? A kérdések megválaszolása egy újabb dolgozat témáját vetheti fel.
Harmadik hipotézis Kérdőívemben arra kértem a felnőtteket, hogy jelöljék, mennyire tartják fontosnak a felnőttképzésben való részvételt, a tudás folyamatos bővítését, az egész életen át való tanulást (Life Long Learning), valamint, hogy jelöljék meg, számukra mit jelent leginkább a felnőttképzés. Hipotézisem e kérdések kapcsán, hogy az alacsony képzésben való részvételi mutatók oka lehet, hogy valószínűleg a felnőttek nem tartják fontosnak az egész életen át tartó tanulást és, hogy a megkérdezettek többségének a felnőttképzés az új munkahely betöltésének lehetőségét jelenti az által, hogy új képzettséget, tudást ad, tehát elősegíti az elhelyezkedést. Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezettek 77%-a tartja nagyon hasznosnak az egész életen át tartó tanulást, tehát feltételezésem – hogy azért lenne alacsony a képzésekben, tanfolyamokon való részvétel, mert a felnőttek nem látják be a Life Long Learning jelentőségét – nem igazolódott(14. számú diagram a mellékletben). Ez esetben azonban ellentmondás áll fenn: a megkérdezettek mindössze 23%-a vett vagy vesz részt valamilyen felnőttképzésben. Mi lehet annak az oka, hogy bár a felnőttek 77%-a nagyon hasznosnak tartja a folyamatos tanulást, mégis mindössze 23%-a vesz részt képzésben, tanfolyamon?
40
15. számú diagram: A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek számára a felnőttképzés
Személyiségfejleszté s
Európai Uniós követelmény
Önbizalom növelése
Örömforrás
Szükséges rossz
Semmit
Elméleti ismeretek fejlesztése
Gyakorlati ismeretek fejlesztése
Új ismeretek szerzése
Elősegíti az elhelyezkedést
90 80 70 60 50 40 30 20 10 0
Tudás bővítése, aktualizálása
lehetőségének jelentése (%)
Forrás: saját kutatás
A megkérdezettek több mint 80%-a gondolja úgy, hogy számára a felnőttképzés leginkább az elhelyezkedésben való segítséget jelenti (életkor szerinti megoszlás a 5. számú táblázatban a mellékletben). Azonban, ha valóban a felnőttek 80%-a így gondolja, vajon miért nem vesznek részt többen a képzésekben? Miért nem bővítik többen tudásukat, ha úgy érzik azzal könnyebben boldogulhatnak a munka világában? Feltételezem, azért, hogy munkanélküliség vagy munkakör váltás esetén, új szakmát tanulva, jelenlegi tudásukat bővítve könnyebben és nagyobb lehetőségekkel tudjanak elhelyezkedni. Azonban e feltételezésem nem igazolja, hogy a megkérdezettek 21%-a gondolja úgy, hogy az elhelyezkedést segítheti elő számukra a folyamatos tanulás (16. számú diagram a mellékletben). A megkérdezettek 47%-a gondolja úgy, hogy azért fontos az állandó tudásbővítés, hogy hatékonyabban el tudják látni munkájukat, valamint 25%-a tartja fontosnak, hogy az állandó tanulás által könnyebben megértse a körülötte lévő világot. Így viszont szintén – az előző esethez hasonlóan – ellentmondás alakul ki: ha a felnőttek 47%-a, a hatékony munkaellátás, 25%-a pedig az élet könnyebb megértése érdekében tartja fontosnak a tanulást, akkor miért alacsony a képzésben való részvétel? Esetleg a megkérdezettek közül kevesen voltak teljes mértékig őszinték, és inkább az elvárásoknak, „az illedelemnek” megfelelően válaszoltak? Kérdőíves módszer esetében ez nem eldönthető. Szinte alig választották a megkérdezettek, hogy a felnőttkori tanulás személyiségfejlesztést jelent. Pedig számos tudás beépül az ember személyiségébe és fejleszti azt. A szükséges rosszt is megjelölték páran, de például az örömforrást senki.
41
A tanulást tehát nem értékelik a felnőttek úgy, mint örömteli tevékenységet. Az egész felnőttkori tanulás eredményessége érdekében kellene megváltoztatni ezt az attitűdöt. Erősíteni kell a felnőttekben, hogy a tanulás érték, hasznos időtöltés, jobbá teszi az életünket és örömforrás.
Negyedik hipotézis Negyedik hipotézisem, hogy a felnőttek azért nem vesznek részt képzéseken, tanfolyamokon, mert – többek közt – akadályként merül fel a távolság, a szabadidő hiány és az anyagi gondok problémája. Kérdőívem során az egyik kérdésben arra kértem a kitöltőket, hogy megadott szempontokat állítsanak sorrendbe aszerint, mennyire tartják fontosnak azokat, abból a szempontból, hogy tanulhassanak; hogy az egyes tényezők milyen mértékben akadályozzák a tanuláshoz való hozzáférésben, a képzésben való részvételben őket. Másik kérdés során pedig a megadott szempontokat annak megfelelően kellett sorrendbe állítania a megkérdezettnek, hogy mennyire szükséges tényezők azok ahhoz, hogy tanulni tudjon. 17. számú diagram: Az egyes problémák akadályozó mértéke a Bács-Kiskun megyében élők esetében, melyek korlátozzák a felnőttet a képzéshez való hozzáférésben, nemenként (%)
nő
Adatsor1
féfi
Új technika alkalmazásában való járatlanság Fáradtság, egészségi problémák Félelem a tanulási kudarctól
Életkor
Korábbi rossz tanulási tapasztalat
Nem megfelelő képzések
Tanulástól való elzárkózás
Tájékozatlanság
Távolság
Háztartási kötelezettségek
Állatgondozás, mezőgazdaság
Gyermeknevelés
Munka mellett nem megoldható
Anyagi helyzet
Adatsor2
probléma Forrás: saját kutatás
42
18. számú diagram: Azon szükségletek mértéke, melyek a felnőttek számára szükségesek ahhoz, hogy felnőttképzésben vegyenek részt, nemenként (%)
nő
önbizalom
sikerélmény
lakóhelyemen legyen képzési lehetőség érdeklődésemnek vagy munakörömnek
a képzés megfelelő időbeosztása
tanácsadás
jó megközelíthetőség
munkáltató támogatása
megfelelő családi háttér
szabadidő
folyamatos érdeklődés
megfelelő anyagi helyzet
férfi
Forrás: saját kutatás
A kérdőívben a megadott válaszlehetőségek sorrendezését kértem, de a szemléletesség érdekében a kapott adatokat matematikai módszerrel átalakította és a diagramon a legmagasabb oszlop jelzi azt a tényezőt, amelyet a válaszadók a tanulást leginkább akadályozó tényezőként jelöltek meg. A két kérdés tulajdonképpen ugyan azt a problémakört vizsgálja. Azzal, hogy a kitöltőnek e problémakörben (milyen akadályai vannak a tanulásban való részvételének) két kérdést kellett kitöltenie, az adatok megbízhatóságát szolgálja (a sorrendezés tudatos és nem véletlenszerű). Hipotézisem beigazolódott, a kitöltő nők és férfiak esetében is problémát okoznak az anyagi, az időbeli és a távolságbeli problémák egyaránt. Az anyagi helyzet, a munka mellett nehezen megoldható tanulás és a nem megfelelő képzések hátráltatják leginkább a felnőttet tudásának bővítésében, aktualizálásában. Ha a felnőtt munkanélküli, valószínűleg több ideje lenne képeznie magát, azonban ez esetben felerősödhet az anyagi probléma. Ha a felnőtt foglalkoztatott, akkor viszont valószínűleg problémaként merül fel az időbeosztás és a fáradtság, míg az anyagiak kisebb mértékben hátráltatóak. E problémák egymásból fakadnak, és állandóan jelen vannak. Azonban, a két nem esetében a problémák különböző mértékben jelentkeznek. Nők esetében a három fő probléma, mely a képzési lehetőségekhez való hozzáférésben gátolják a felnőttet: a megfelelő anyagi helyzet, a munkáltató támogatása, illetve a megfelelő családi háttér. A három fő szükséglet pedig a megfelelő anyagi helyzet, munkáltató támogatása és a megfelelő családi háttér. Legkevésbé – a nők esetében – a tanácsadás hiányának problémája
43
merült fel, azonban épp a tanácsadás lehetőségéhez való hozzáférés lehetne a megoldás az első három helyen szereplő problémára, hiszen egy felnőttképzési szakember tanácsaival segíthet, és megoldást nyújthat az előbbiekben kiemelt problémákra is. Férfiak esetében a három fő probléma közül az első szintén az anyagi helyzet problémája, majd a szabadidő hiánya illetve a nem megfelelő képzések megléte a probléma. Tanuláshoz való feltétlen szükségként pedig szintén a megfelelő anyagi helyzetet, a szabadidőt és képzés megfelelő időbeosztását érzik. A tanácsadás hiánya ez esetben is nem jelent nagy problémát, pedig – az előzőekben is megfogalmazott módon – segítség és megoldás lehetne. Felételezem a tanácsadás hiányának problémájának aránya nem azért ilyen alacsony, mert a kitöltők teljes mértékig tájékozottak lehetőségeikről, és arról, hogy sajátos helyzeteikben milyen – akár az anyagi, időbeli stb. problémákat tekintve – megoldás, segítség van számukra. Valószínűbbnek tartom, hogy a felnőttekben nem is tudatosul, hogy szükségük lenne tanácsadásra, hogy van lehetőség tanácsadást igénybe venni, valamint, ha a felnőtt érzi is a szükségét, hogy igénybe vegye azt, nem tudja, hogyan tehetné meg. A felnőtteket a hozzáférésben korlátozhatja családjuk is. A felnőttnek, akinek gyermekei vannak, nehéz megoldani – például időt szakítani – a képzésben, tanfolyamon való részvételt, ha esetleg párja, szülei, rokonai nem támogatják őt – például azzal, hogy felügyelnek a gyermekre –. Feltételezésem helytálló, a megkérdezettek 49%-a érzi úgy, hogy családjuk elviekben támogatnák (tehát szeretnék, hogy képzésben vegyen részt), de ténylegesen nem segítenék a tanulásban való részvételt. Mindössze a válaszadók 51%-a érzi azt, hogy teljes mértékben számíthatna családja támogatására és segítségére (19. számú diagram a mellékletben).
Ötödik hipotézis Kutatásom során felkeltette érdeklődésem, hogy hol tanulnának a felnőttek? Hipotézisem, hogy, azért „nem tanulnak”, mert nem a számukra megfelelő helyen lenne lehetőségük megtenni azt. A válaszok alapján (20. számú diagram a mellékletben) a felnőttek 41%-a felnőttképzési intézetben tanulna legszívesebben, 27%-a otthon, 17%-a pedig iskolai keretek között. Azonban – amint azt az előbbi fejezetekben vizsgáltam – Bács-Kiskun megyében felnőttképzési intézmények főleg a megyeszékhelyen és a nagyobb városokban találhatók, a képzésre szorulók pedig főleg a kisebb városokban, községekben élnek. Hipotézisem ennek megfelelően beigazolódott.
44
A kérdésre adott válaszok alapján, azonban az is látható, hogy a felnőttek „ragaszkodnak” a formális megoldásokhoz (iskola, felnőttképzési intézmény) és a nem formális tanulási környezetet szinte alig választották.
Hatodik hipotézis Hipotézisem, hogy a felnőttek, ha képzésben szeretnének részt venni, vagy munkát keresnek, akkor az újságokban, a médiában (internet, televízió, rádió) vagy a munkaügyi központokban keresik a lehetőségeket. A kitöltött kérdőívek alapján hipotézisem részben beigazolódott (21. és 22. számú diagram a mellékletben). Képzés keresés esetén a megkérdezettek 29%-a érdeklődne a médiából, munkakeresés esetén pedig 8%-a. Ha munkába szeretne állni, a kitöltők 40%-a a munkaügyi központokban érdeklődne, képzésről való tanácsdadás kérés esetében pedig 27%-a látogatna el munkaügyi központba. Azonban, az újság adta lehetőségeket mindkét esetben kevesen választanák (képzéssel kapcsolatban a megkérdezettek 5%-a, munkakeresés esetén 4%-a). Ellentmondás merül fel e kérdés esetében, ha megvizsgálom, hogy azok a felnőttek, akik képzésben vettek vagy vesznek részt, honnan értesültek a képzésről. Ez esetben a résztvevők 33%-a munkaadója ajánlása alapján találtak a képzés lehetőségére (23. számú diagramm a mellékletben), valamint összesen 36%-uk tájékozódott felnőttképzési intézménynél és 18%-uk ismerősnél. Szembetűnő és meglepő eredményként tapasztaltam, hogy a megkérdezettek 8%-a, sehol nem keres munkát, ezek szerint nem szeretne dolgozni. Ennek okát érdemes lenne tovább vizsgálni, az ilyen hozzáálláshoz vezető attitűdöket feltérképezni, felderíteni okait.
Hetedik hipotézis A kérdőívet kitöltő munkanélküli felnőtteket arra kértem, megadott szempontokból válasszák ki, hogy kihez fordulnának segítségért, hogy újra el tudjanak helyezkedni, hogy munkába álljanak. Hipotézisem a kérdés kapcsán, hogy a felnőttek nagy része az államtól várná a segítséget problémájának megoldására.
45
24. számú diagram: Azon lehetőségek megoszlása melyeket a 25 és 64 év közötti Bács-Kiskun megyei munkanélküli lakosok elhelyezkedési segítségként választanának (%) 4% Állam
24%
Önkormányzat Munkaügyi központ
52% Családom
4% Én magam
16%
Egyéb
0% Forrás: saját számítás
Hipotézisem beigazolódott: többen írták az államot, az önkormányzatot és csak kevesen azt, hogy én magam. Ez azt jelenti, hogy az emberek mástól várják a segítséget a problémáik megoldásában, és nem önmaguk akarnak tenni azért. Ez a fajta attitűd – miszerint boldogulásunkat gyakran várjuk másoktól, mint önnön erőfeszítéseinktől – jellemző a magyar emberekre, és ez a beidegződés évtizedek óta nem változott. Azonban, ahhoz hogy például egy alacsony végzettségű munkanélküli felnőtt munkahelyet találjon fontos lenne, hogy képezze magát, feltérképezze erősségeit, majd fejlessze azokat képzéssel, tréninggel. A pedagógiának és a felnőttoktatásnak ez is egy kiemelten fontos feladata lenne, hogy ezen az attitűdön változtasson (persze ez nagyon hosszú időt vesz igénybe). A cél az lenne, hogy a pedagógiai munka során felelősségteljes, öngondoskodó felnőtteket neveljünk és ezt az attitűdöt erősítsük felnőttoktatási programokkal is. A megkérdezettek 16%-a kérne segítséget az önkormányzattól. Feltételezem, ez esetben főleg az önkormányzatok által nyújtott pénzügyi segítségre, közmunkára, vagy munkahelyteremtésre gondolhatunk.
Nyolcadik hipotézis A kérdőíveket kitöltő lakosok véleményét vizsgáltam a „második esély” lehetőségéről. Hipotézisem, hogy a felnőttek azért nem vesznek részt a képzésekben, tanfolyamokon, mert úgy gondolják, a „második esély” lehetősége függ az iskolai végzettségtől; azaz, akinek alacsony az iskolai végzettsége, vagy nincs az már felnőttkorban nem is tud megszerezni egy végzettséget vagy szakmát, ezért meg sem próbál képzésben részt venni. 46
6. számú táblázat: A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek véleménye a „második esély”
Szakközépiskolai érettségi
Gimnázium
Főiskola
Egyetem
egyáltalán nem értek egyet
0%
0%
15%
0%
0%
7%
0%
0%
80%
92%
77%
50%
67%
60%
100%
20%
8%
23%
50%
27%
40%
Válaszok
8 általánosnál kevesebb
teljes mértékben egyetértek
Amit valaki elmulasztott, azt a felnőttképzés, felnőtt-oktatás pótolni tudja.
Állítás
8 általános
Szakiskola vagy szakmunkásképző
részben egyetértek
lehetőségéről (%)
Forrás: saját számítás
Hipotézisem nem igazolódott be, tulajdonképpen a hipotézisben megfogalmazottak ellentéte mutatkozik a 6. számú táblázatban. A feltételezés, miszerint azért nem vesznek részt a felnőttek képzésekben, mert a „második esély” lehetőségét nem tartják megvalósíthatónak, nem igazolódtak. A megkérdezettek 22%-a nem ért egyet azzal, hogy a felnőttképzés, felnőttoktatás pótolni tudja, azt, amit valaki elmulasztott, és 78%-a részben, vagy teljes mértékig egyetért az állítással. Az elgondolás, hogy a különböző iskolai végzettséggel rendelkező felnőttek különböző mértékben értenek egyet az állítással, és magasabb iskolai végzettség esetén a felnőtt minél inkább érzi úgy, hogy a felnőttképzés segítséggel lehet az alacsony iskolai végzettségű felnőtteknek, szintén nem igazolódott be. A 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkező felnőttek 100%-ban egyetértenek, a 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők pedig 80%-ban részben értenek egyet azzal, hogy a felnőttképzés segítheti a végzettség pótlását. Ez az eredmény meglepő, mert a megkérdezettek közül legalább érettségivel rendelkeztek azok, akik felnőttképzésben már vettek részt, vagy éppen részt vesznek. A kitöltők között, az iskolai végzettség növekedésével csökkent az egyetértés az állítással, mely meglepő, mert úgy gondolom, valaki minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, annál inkább szükséges lenne belátnia, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek is szerezhetnek magasabb végzettséget vagy szakmai képesítést, amennyiben igénybe veszik a felnőttképzés és felnőttoktatás segítségét.
47
Kilencedik hipotézis Hipotézisem, hogy a képzésben való alacsony részvétel oka lehet, hogy a felnőttek heterogén elvárásokat és igényeket fogalmaznak meg a képzésekkel szemben. Például anyagi oldalról (a képzés ára, hogy olcsó legyen), a tananyag oldaláról (érdekes, aktuális legyen), a tudásellenőrzés szempontjából (legyen-e vizsga, vagy ne, esetleg több lehetőség adása), a képzés idejével kapcsolatban (hosszabb ideig tartson, vagy rövid ideig gyakoribb órákkal) stb. A válaszok során (25. számú diagram a mellékletben) a felnőttek 41%-a praktikus, gyakorlatias tudás átadását tartja a legfontosabbnak, azaz, hogy a megszerzett tudást a későbbiekben hasznosítani tudja, aktuális legyen. A válaszadók 15%-a úgy érzi, számára a legfontosabb, hogy a tanár/előadó ne kezelje őt gyerekként, ne alázza meg a többi felnőtt előtt, és vegye figyelembe egyéni problémáit és szükségleteit, valamint 13%-a kívánná meg egy képzéstől, hogy a már meglévő tudásra és tapasztalatra építsen.
További kutatási eredmények Kérdőívemben kértem a felnőtteket, jelöljék, milyen gazdasági ágazatban dolgoznak? A válaszok alapján (26. számú diagramm a mellékletben) a nők 24%-a az oktatás és az egészségügy
területén
dolgoznak,
és
12%-uk
mezőgazdaság,
vad-,
erdő-,
és
halgazdálkodásban. A férfiak (27. számú diagram a mellékletben) 35%-a dolgozik építőipari ágazatban, mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodásban pedig a megkérdezett férfiak 24%-a. A kitöltők állításokat osztályoztak aszerint, hogy mennyire jellemzőek rájuk. Az eredmények azt mutatják, hogy a felnőttek 51%-a jellemzőnek tartja magára, hogy a korábbi tanulási kudarcok elvették a kedvüket a tanulástól, 43%-a pedig, hogy az életkörülményeik nem teszik lehetővé a tanulást (28. számú diagram a mellékletben). A képzésben résztvevő felnőtteket arról kérdeztem, hogy mennyi ideig tart/tartott a képzés, amelyben részt vettek. A résztvevő nők 25%-a fél évnél több, de egy évnél kevesebb időtartamú képzésekben, és szintén 25%-a pedig 2 év vagy annál tovább tartó képzésekben vesz/vett részt (29. számú diagramm a mellékletben). A résztvevő férfiak 42%-a a 3 hónapnál több, de fél évnél kevesebb, 33%-a pedig a 3 hónapnál kevesebb ideig tartó képzésben vesznek/vettek részt (30. számú diagram a mellékletben). A képzést elvégzettek 92%-a érzi úgy, hogy a képzés számára hasznos volt, és 8%-a gondolja azt, hogy a képzés számára nem volt, vagy nem hozott hasznot (31. számú diagram a mellékletben).
48
9. Javaslatok A téma szakirodalmának tanulmányozása, a rendelkezésre álló statisztikai adatok feldolgozása és saját kutatási eredményeim elemzése alapján az alábbi javaslatokat fogalmazom meg a felnőttképzési szolgáltatásokhoz való hozzáférés és a felnőttkori tanulás eredményességének javítása érdekében. A képzési lehetőségek igénybevételére ne csak a nagyobb városokban legyen lehetőség, hanem kisebb községekben, falvakban, kisvárosokban a művelődési házak adta lehetőségeket kihasználva vigyük közelebb a felnőttek számára a képzési lehetőségeket. A művelődési házak – bár nem mindenhol azonos szinten működnek, vagy nem is működnek, csupán „emlékül” az épület van jelen – minden városban, kisvárosban és falvakban is megtalálhatók. A közművelődés által – a formális intézményi nevelődés mellett – fejlődhet és szocializálódhat a felnövekvő nemzedék, például szakkörökben, táncházakban vagy hobbikörökben való részvétellel, mely segítheti a felnőttkorban való könnyebb boldogulást, a későbbi, folyamatos szocializálódást – a közösségekhez való pozitív hozzáállást – és alkalmazkodást a környezethez. (Borbáth – Tóth, 2009) Magyarországon (2010 októberében) 2 510 400 fő volt gazdaságilag inaktív, valamint magas azoknak a 15-24 év közötti fiatalok száma, akik nem tanulnak, de munkába sem állnak. E fiatalok számára, már nem tud segítséget nyújtani a formális, iskolarendszerű oktatás, valamint nehezen megoldható számukra a munkába állás (alacsony iskolai végzettség, tájékozatlanság, elszigeteltség stb.). E fiatal felnőtteknek számára lehet megoldás a közművelődés, ahol saját szükségleteinek megfelelően reszocializálódhatnak, fejlődhetnek. Ennek megfelelően egyértelmű, hogy a közművelődés szoros kapcsolatban áll a felnőttneveléssel, felnőttképzéssel, melynek szükségességét továbbra is bizonyítani és deklarálni kell. A közművelődési intézményeket ösztönözni kell az informális és non-formális oktatási lehetőségek megteremtésére, az abban való részvételre, mellyel felerősítheti a formális intézmények hatékonyságát. E lehetőség kifejezetten fontos lenne a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű, munkanélküli felnőttek számára, különösen olyan településeken – kisvárosok, falvak – ahol a formális, intézményes oktatás nem megvalósítható. A művelődési házakban megszervezett klubfoglalkozások, szakkörök, beszélgető-olvasó klubok, tanácsadások, felvilágosító- és népművelő foglalkozások képessé tehetik a
49
résztvevőket, hogy a későbbiekben – felismerve képességeiket, rátalálva érdeklődési körükre – formális képzésekben, tanfolyamokon vegyenek részt (Farkas, 2010). A felnőttképzési programok hétvégi vagy esti, rövid, rugalmas időpontokban kerüljenek megrendezésre, esetleg távoktatásban abban az esetben ha a célcsoport infrastrukturálisan és tanulási képességben alkalmas a távoktatásban való részvételre. A felnőttképzés kedvezőbb költségekkel, de mindenképpen egyéni tehervállalással valósuljon meg. Ami ingyen van annak nincs értéke. Az egyénnek is kell – lehetőségeihez mérten – vállalnia a terhekből, mely által nőhet felelősségérzete és motivációja is. Statisztikai adatgyűjtési rendszer javítása. Amint azt korábban az OSAP esetében kiemeltem, az egyes statisztikai rendszerek adatgyűjtési módszertani különbségeinek és az adatszolgáltatási kötelezettség szabályainak hiányossága következtében az egyes adatbázisok adatai nem adnak teljes körű és megbízható információt a felnőttek képzésben való részvételi adatairól. Tájékoztató, tanácsadó, információs rendszer a felnőttek segítésére. Mára az egész életen át tartó tanulás rendszere, működtetése elég „bonyolult” lett és segíteni kell a felnőtteket, hogy el tudjanak igazodni benne. Milyen képzési lehetőség vannak, hol tanulhatnak, milyen feltételekkel stb. Felnőttképzési szolgáltatások kiterjesztése, az igénybe vétel lehetőségének bővítése. A felnőttképzési szolgáltatások hatékonyan egészíthetik ki a képzési programokat, mivel segíthetik a felnőttet a tanulásban, önéletrajz elkészítésében, álláskeresésben stb. Mindenképp szükséges, hogy e szolgáltatásokat közelebb vigyük a felnőttekhez. Munka-tanulás-egyéni mentorálás, tanácsadás hármasa. Bár a munkahelyi képzés nem tárgya dolgozatomnak, mégis fontosnak tartom, a munkaközbeni képzést, a munkahely támogatását, és a felnőttek egyéni segítését, támogatását, mentorálását a tanulási folyamat közben. Több reklám, marketing, PR akció a felnőttkori tanulás népszerűsítése érdekében. A felnőttek is sokat néznek televíziót, hallgatnak rádiót, olvasnak sajtót, így e felületek alkalmasak arra is, hogy segítség az egész életen át tartó tanulás szükségességének belátását, és a mindennapi életbe való beépítését. A képzési kínálatot a munkaerő piaci keresletet vizsgálva, annak megfelelően kell kialakítani, a képzőhelyek és a munkaadók közötti szorosabb együttműködéssel.
50
Fontos, hogy miután a felnőtt elvégez egy képzést, azzal legyen lehetősége környezetében elhelyezkedni. Szükséges az önkormányzatokkal való szoros együttműködés. Az önkormányzatokkal való állandó és meghatározó kapcsolat azért fontos, mert a városok irányító szervei azok, ahol a problémák megjelennek. Az önkormányzat és intézményei segíthetik a képzéssel foglalkozó intézményeket a képzési igények feltárásában, és a képzésre szoruló felnőttet tanácsadással és lehetőségeinek bemutatásával. Szükséges a felnőttképzés fogalmának tisztázása a felnőttek számára. Kutatásom során többször találkoztam azzal a téves elgondolással, hogy a felsőoktatásban való részvételt a kitöltő felnőttek felnőttképzésnek tekintették. Legfontosabb javaslatomnak azonban azt tartom, hogy a felnőttek rendszeres és szervezett tájékoztatásban részesüljenek. E tájékoztatás módját és szervezetét szükséges lenne kialakítani, és a felnőttek számára elérhetővé tenni az információkat például a már előbb említett művelődési házak által, vagy a média – főleg a televízió – segítségével. Szükségesnek tartom – jól képzett szakemberek által – az állandó és széleskörű tanácsadás lehetőségének hozzáférését biztosítani a rászoruló felnőttek számára. A munkában álló vagy munkanélküli felnőtteken kívül a munkáltatókat is motiválni szükséges, hogy munkavállalóikat támogassák tanulásukban, segítsék tanácsadással (például, hogy szakmájuk, munkájuk szempontjából milyen képzések, tanfolyamok segítenék őket, vagy nyújtanának még több lehetőséget), illetve támogassák őket például szabadidő biztosításával, amelyet tanulásra fordíthatnak (például képzésben való részvétel esetén vizsga előtt szabadnappal stb.).
51
10. Összegzés Dolgozatomban számos lehetséges válaszlehetőséget fogalmaztam meg, a bevezetőben feltett kérdésekre, azaz, hogy: Miért nem tanulnak a felnőttek?, Melyek lehetnek a tanulást akadályozó tényezők?, Megfelelő-e a felnőttképzési lehetőségekhez való hozzáférés? A lehetséges okok magyarázata érdekében több oldalról vizsgáltam a felnőttképzés rendszerét: az Európai Unió szempontjából, magyarországi megközelítésből, jogszabályokban foglaltak alapján, a statisztikák által szolgáltatott adatok alapján, és a felnőtt oldaláról, Bács-Kiskun megye lakosainak véleménye alapján. Szembesülnöm kellett az Európai Unió és Magyarország közötti szakadékkal a felnőttek képzésben való részvételének szempontjából, a felnőttképzés jogi oldalának és intézményi rendszerének hiányosságaival. Országosan azonban magas a felnőttképzéssel foglalkozó intézmények száma, és számos képzési lehetőség nyílik a tanulni vágyó, magukat fejleszteni kívánó felnőttek számára. A felnőttek tanulástól való elzárkózásának okait kerestem, és a felnőttképzésről alkotott véleményüket kérdeztem kérdőívemben, melyben Bács-Kiskun megye felnőtt lakosainak tanulási aktivitását vizsgáltam. A szakirodalomban olvasottak és a kutatási eredmények alapján vontam le a következtetést, miszerint a hozzáférés legnagyobb problémái többek közt: az anyagiak, tehát a képzések, tanfolyamok megfizetésének problémája a szabadidő, azaz, hogy a felnőtteknek nincs idejük tanulni, illetve munkabeosztásuk és a képzésben való részvétel számukra nehezen, vagy nem összeegyeztethető a család, mely sokszor nem támogatja a felnőttet, hogy képzésben vegyen részt, vagy csak részben támogatja, azaz a tanulás mellett elvárja, hogy a felnőtt ugyanannyi időt és energiát szánjon továbbra is rá illetve az információ hiány, hiszen a felnőttek nem tudnak róla, milyen lehetőségek kínálkoznak számukra a felnőttképzésben. Legfontosabb következtetésem, hogy az információ, a tanácsadás és a személyre szabott segítség hiánya lehet a legfőbb oka annak, hogy a felnőttek az előzőekben felsorolt problémáikat – valamint a dolgozatban megfogalmazott további problémákat, így például a számukra nem megfelelő képzési kínálat stb. problémáját – úgy érzik, nem tudják megoldani. Kutatásaim eredményei egybevágnak Kerülő Judit kutatási eredményeivel, aki a Nyíregyházi Főiskola, andragógia szakon tanuló, levelező tagozatos hallgatók körében végzett kutatás eredményeiről számol be Mi a jó a tanulásban? A felnőttkori tanulás örömei és terhei című
52
tanulmányában. Kerülő kiemeli hogy a felnőtteket akadályozó tényezők 3 fő szempont alapján csoportosíthatók: „Az első a munkahellyel függ össze, a második a családi helyzetből adódik, a harmadik az ezek következményeként kialakuló időzavarból fakadó nehézségeket elemzi.” (Kerülő, 2010:251). Kutatása eredményeként a felnőtteket a tanulásban súlyosan hátráltató tényezőként határozza meg „a nem támogató munkahelyeket”, melyek sem a tanulásra, vizsgára illetve konzultációra fordítható szabadidővel, sem elismeréssel (például karrierlehetőséggel) nem segítik a tanulni kívánó felnőttet. A család a felnőttet kezdetben hátráltatja, azonban a későbbiekben alkalmazkodik hozzá, és így segítheti a tanuló édesanyát és édesapát. A szabadidő problémájáról pedig elmondható, hogy több esetben nem a szabadidő hiánya, hanem megfelelő beosztása okozhat problémát a tanuló felnőttnek. A dolgozatban megfogalmazott problémák és a felmerülő kérdések mindenképp további kutatást igényelnek. További vizsgálatra szorul, hogy: az egyes településeken hogyan, és milyen képzések lehetőségét lehetne kínálni, a felnőttek tanulásról alkotott negatív attitűdjeit hogyan lehetne megváltoztatni, miért érzik a férfiak nehezebbnek a mindennapokat, mint a nők miért várja a felnőttek nagy része, hogy problémáikat más – az állam, önkormányzat – oldja meg, hogyan lehetne ezen a beidegződésen változtatni. Összességében elmondhatjuk, hogy a tanulás szükségességének tudatosítása az emberekben, és a személyre szabott segítség nyújtása elkerülhetetlen a tudásalapú társadalom kialakításához. Magyarországon e rendszer még fejlesztésre és bővítésre vár. Idő és sok munka szükséges ahhoz, hogy Magyarország is csatlakozzon azon országok közé (például Dánia, Ausztria) ahol a tanulás nem kényszer, vagy egy szükséges rossz, hanem a mindennapi élet természetes velejáróra.
53
Felhasznált szakirodalom ACHTENHAGEN, F. – Lempert, W. (2000): Lebenslanges Lernen im Beruf. Seine Grundlegung im Kindes- und Jugendalter. Band 1–5. Opladen: Leske und Budrich. ÁFSZ (2010): Felnőttképzési intézmények a magyarországi régiókban http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=munkaadoknak_kepzes&switchcontent=ma_kep zes_kepzointezmeny&switch-zone=Zone1&switch-render-mode=full [2010. december 27.] ÁFSZ (2010a): Munkanélküli felnőttek száma Bács-Kiskun megyében, 2000-2010 http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=stat_afsz_nyilvtartasok [2010. november 10.] BABOS Zsuzsánna (2010): Túlélési stratégiák. In: Gál at all (szerk.): Szakképzési Szemle 26(1):82-136. BABOS Zsuzsánna (2010): Túlélési stratégiák II. In: Babos at all (szerk.): Szakképzési Szemle 26(2):123-133. BORBÁTH Erika – Tóth Erzsébet (2009): A közművelődés feladatai az iskolarendszeren kívüli formális, informális és nonformális képzésben az iskoláskorúak és a felnőttek körében. Iskolakultúra, 11. szám 134-140. oldal CASTELLS, Manuel (2005): A hálózati társadalom kialakulása. Budapest, Gondolat-Infonia DELORS, Jaques (1996): Learning: The Treasure Within. Paris, UNESCO Publishing,. PASCAL Fontaine (2010): Európa 12 leckében. Európai Bizottság http://ec.europa.eu/publications/booklets/eu_glance/22/hu.pdf [2010. május 25.] EURÓPAI Közösségek Bizottsága (2000): Memorandum az egész életen át tartó tanulásról. Brüsszel, Magyar fordítás: OM kézirat. EUROPEAN Commission (2000): Memorandum on Lifelong Learning (2000): Brussels, European Commission.
EUROSTAT (2010): Percentage of the adult population aged 25 to 64 participating in education and training (%) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=t siem080&plugin=1 [2010. május 20.] FARKAS Éva (2010): A szabadművelődéstől a formális tanulásig. Kézirat FARKAS Éva (2006): A felnőttképzés felértékelődése az emberi erőforrás fejlesztés folyamatában. Pécs, PTE FEEK GÁSPÁR László (1995): Bevezetés az emberi erőforrások elméletébe. JPTE, Pécs. ZÁNKAI Szakképzési Szolgáltató Centrum (2010): A kompetencia szerepe a szakképzésben http://www.szakkepzesicentrum.hu/data/file/kiadvany/35/14kompetenciafejlesztese.pdf [2010. november 8.] HARANGI László: Két stratégiai dokumentum a felnőttkori tanulásról. http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-11-ta-Harangi-Ket [2010. április 21] HARBISON, F. – Myers, A.(1966): Emberi erőforrások és fejlődés. In Az oktatás tervezése. Tanulmányok. F.Harbison UNESCO Budapest, Tankönyvkiadó HENCZI Lajos (2009): Felnőttoktató. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó HEFOP (2006) https://hepih.nfu.hu/page.php?PageID=44 [2010. július 20.] JAKÓ Melinda (2010): A kompetencia fogalmának értelmezése www.erak.hu/szemelvenyek/kompetenciafogalom.pdf [2010. november 8.] KERÜLŐ Judit (2010): Mi a jó a tanulásban? A felnőttkori tanulás örömei és terhei. In: Kálmán Anikó (szerk.): Magyar Nemzeti és Nemzetközi Lifelong Learning Konferencia Pécsi Tudományegyetem 2010. április 29-30. Debrecen, MELLearN 251.p.
54
KOMENCZI Bertalan dr. (2006): Az E-learning lehetséges szerepe a magyarországi felnőttképzésben. Budapest, NFI KORÉN Andrea (2010): Munkaerő-piaci alapismeretek www.nyme.hu/fileadmin/dokumentumok/ktk segedanyagok/VSZMI /KorA_MEP_BA.pdf KÖZSÉGEK Magyarországon (2010) http://kozsegek.hu/megye/B%C3%A1cs-Kiskun [2010. szeptember 28.] KSH (2004): Időskorúak Magyarországon. KSH, Budapest http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/idos/idos01.pdf [2010. szeptember 29.] KSH (2008): A foglalkoztatási, jövedelmi és fogyasztási jellemzők regionális különbségei http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/regiok/fogl_jov_jell.pdf [2010. szeptember 29.] KSH (2008a): Bács-Kiskun megye lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása, 2008-ban (fő) http://statinfo.ksh.hu/Statinfo/haViewer.jsp [2010. november 10.] KSH (2009): Bács-Kiskun megye munkaképes korú lakosságának gazdasági aktivitása http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/megy/092/bacs092.pdf [2010. november 10.] KSH (2010a): Foglalkoztatottak száma legmagasabb iskolai végzettség szerint http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl2_01_06i.html [2010. május 21.] KSH (2010b): A munkanélküliek száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint (1998-2009) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf022.html (2010.május 29.) KSH (2010c): A 15–74 éves népesség száma legmagasabb iskolai végzettség szerint (1998– 2009) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/tabl2_01_14i.html [2010. május 21.] KSH (2010d): A munkanélküliek száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint (1998-2009) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf022.html [2010.május 29.] KSH (2010e): A lakosság száma az egyes magyarországi régiókban (fő) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd003b.html [2010. július 15.] KSH (2010f): Részvételi arány az iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben régiónként a 25-64 évesek körében In: KSH: Statisztikai tükör. 87/4. KSH (2010)g: Részvételi arányok az iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben a képzés típusa szerint a 25-64 évesek körében In: KSH: Statisztikai tükör. 2010/4, 87.szám. KSH (2010h): A lakónépesség nem szerint http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd003b.html [2010. október 29.] KSH (2010i): A lakónépesség korcsoport szerint http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd004b.html [2010. október 29.] KSH (2010j): Települések Bács-Kiskun megyében 2010-ben http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd005.html [2010. október 29.]
55
MERCEDES-BENZ (2008): A Mercedes-Benz egy új gyár építését tervezi Kecskeméten, Magyarországon (sajtóinformáció) www.mercedes-benz.hu [2010. szeptember 2.] NOVITZKY Péter: A szubszidiaritás fogalma. http://web.axelero.hu/kesz/jel/06_01/novitzky.html [2010. április 23.] NSZFI (2010): Akkreditált intézmények https://www.nive.hu/index_sec.php [2010. október 28.] ÓHIDY Andrea (2006): Lifelong learning – az oktatáspolitikai koncepciótól a pedagógiai paradigmáig http://www.ofi.hu/tudastar/lifelong-learning [2010. május 29.] OSAP (2010): A képzésbe beiratkozottak száma Bács-Kiskun megyében 2009-ben (fő) http://osap.nive.hu/osap_index2.php?oldal=statisztika [2010. október 2.] PÁLA Károly dr. (2007): A kompetencia alapú oktatás esélyei http://deak.kispest.hu/hefop/pala.pdf [2010. november 8.] PÁSZTOR Eszter (2010): Akkreditáció a felnőttképzésben http://akkreditacio.blogspot.com/2010/03/osap-avagy-o-sajnos-palotaban-kiraly.html [2010. október 28.] POLÓNYI István (2002): Az oktatás gazdaságtana. Budapest, Osiris Kiadó REGIONÁLIS politika (2010) http://ec.europa.eu/regional_policy/glossary/subsidiarity_hu.htm [2010. október 1.] SCHULTZ, T. W. (1983): Beruházás az emberi tőkébe. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó SZÓTÁR plurális társadalmaknak (2010) http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=27 [2010. szeptember 28.] TEREPICS Károly dr.: A humán erőforrások fejlesztése http://geo.science.unideb.hu/tarsfold/Pub/2008Humaneroforraspdf/KozgazdelmeletekI1 .pdf [2010. július 3.] VÁRADI László (2008): Felnőttképzés a jogszabályok tükrében. Budapest, NSZFI Jogszabályok 1949. évi XX. Törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 2001. évi CI. Törvény a felnőttképzésről
56
Diagram jegyzék Diagram Diagram címe száma 1. számú Az egyes végzettséggel rendelkezők esetében a munkanélküliek aránya 2004-ben és 2009-ben 2. számú Részvételi arányok az iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben a képzés típusa szerint a 25-64 évesek körében 3. számú A városok és községek száma 2010-ben, és a lakosság megoszlása Bács-Kiskun megyében 2001-2010 4. számú Bács-Kiskun megye lakosságának megoszlása korcsoportok szerint, 2001-2010 5. számú Munkanélküli felnőttek száma Bács-Kiskun megyében, 20002010 6. számú A munkanélküli felnőttek aránya a foglalkoztatott felnőttekhez képest 7. számú A képzésbe beiratkozottak száma Bács-Kiskun megyében, 2009ben 8. számú A képző intézmények által folytatott képzések megoszlása száma Bács-Kiskun megyében, 2009-ben 9. számú A felnőttek képzésben való részvétele Bács-Kiskun megyében 2009-ben 10. számú Kérdőívet kitöltők életkori megoszlás szerint 11. számú A munkakör és a szakmai végzettség egyezése a Bács-Kiskun megyében élő felnőttek körében 12. számú A Bács-Kiskun megyében élő férfiak elégedettsége jelenlegi élethelyzetükkel 13. számú A Bács-Kiskun megyében élő nők elégedettsége jelenlegi élethelyzetükkel 14. számú Azon válaszok aránya, miszerint a Bács-Kiskun megyében élő 25-64 éves lakosok számára fontos-e az egész életen át való tanulás 15. számú A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek számára a felnőttképzés lehetőségének jelentése 16. számú Azon válaszok aránya, miszerint a Bács-Kiskun megyében élő 25-64 éves lakosok számára miért fontos az egész életen át való tanulás 17. számú Az egyes problémák akadályozó mértéke a Bács-Kiskun megyében élők esetében, melyek korlátozzák a felnőttet a képzéshez való hozzáférésben, nemenként 18. számú Azon szükségletek mértéke, melyek a felnőttek számára szükségesek ahhoz, hogy felnőttképzésben vegyenek részt, nemenként 19. számú A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek válaszainak aránya arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben számíthatnának családjaik segítségére, ha tanulni szeretnének 20. számú Helyszínek, ahol a Bács-Kiskun megyében élő felnőttek szívesen tanulnának, vennének részt képzésben 21. számú Azon források, melyekből a felnőttek tájékozódnának a képzésben való részvétel lehetőségéről
Oldalszám 21 27 29 30 31 32 34 35 36 58 38 58 59 59
40 60
41
42
60
61 61
57
22. számú
23. számú 24. számú
25. számú
26. számú 27. számú 28. számú 29. számú 30. számú 31. számú
Azon lehetőségek megoszlása melyeket a 25 és 64 év közötti Bács-Kiskun megyei munkanélküli lakosok elhelyezkedési segítségként választanának Azon források, ahonnan a képzésben résztvevő felnőttek tájékozódtak a képzésről, melyben részt vettek Azon lehetőségek megoszlása melyeket a 25 és 64 év közötti Bács-Kiskun megyei munkanélküli lakosok elhelyezkedési segítségként választanának Azon válaszok aránya, miszerint a Bács-Kiskun megyében élő 25-64 éves lakosok számára mi a legfontosabb egy képzésben, egy képzés során, 2010 A nők foglalkoztatottsága gazdasági ágazat szerint A férfiak foglalkoztatottsága gazdasági ágazat szerint Az egyes jellemzések mennyire illenek a kitöltőkre A nők képzésben való részvételének időtartama A férfiak képzésben való részvételének időtartama A képzésben résztvevők véleménye a képzés hasznosságáról
Ábra jegyzék Ábra száma Ábra címe 1. számú A felnőttképzési intézmények és a munkanélküli felnőttek száma Magyarország régióiban (2009) 2. számú A lakosság száma az egyes magyarországi régiókban 3. számú Részvételi arány az iskolarendszeren kívüli oktatásban, képzésben régiónként a 25-64 évesek körében Táblázat jegyzék Táblázat Táblázat címe száma 1. számú A 25-64 éves felnőttek oktatásban és tréningben való részvétele 2. számú Foglalkoztattak száma legmagasabb iskolai végzettség szerint 3. számú A munkanélküliek száma legmagasabb iskolai végzettségük szerint (1998–2009) 4. számú A 15–74 éves népesség száma legmagasabb iskolai végzettség szerint (1998–2009) 5. számú A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek számára a felnőttképzés lehetőségének jelentése, életkor és nemek szerinti megoszlásban 6. számú A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek véleménye a „második esély” lehetőségéről 7. számú Akkreditált felnőttképzési intézmények száma BácsKiskun megye egyes városaiban 8. számú Bács-Kiskun megye lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása, 2008-ban 9. számú A kérdőívet kitöltők megoszlása végzettség, életkor és lakóhely szerint
62
62 45
63
63 64 64 65 65 66
Oldalszám 23 24 25
Oldalszám 12 18 19 20 67
46 70 71 68-69
58
Mellékletek 10. számú diagram: Kérdőívet kitöltők életkori megoszlás szerint (fő) 14
45
25-34
42
35-44 45-54 55-64
63
Forrás: saját számítás
12. számú diagram: A Bács-Kiskun megyében élő férfiak elégedettsége jelenlegi élethelyzetükkel (%)
férfi nemhez való arány
40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5%
egyáltalán nem vagyok elégedett, mert megoldhatatlannak tűnő problémáim vannak
nem vagyok túl elégedett, mert sok problémám van
általában elégedett vagyok, de vannak problémáim
igen, szinte teljesen elégedett vagyok
0%
elégedettség Forrás: saját kutatás
59
13.
számú
diagram:
A
Bács-Kiskun
megyében
élő
nők
elégedettsége
jelenlegi
élethelyzetükkel(%) 45%
ás:
40% 35%
sajá t kuta tás
női nemhez való arány
Forr
30% 25% 20% 15% 10% 5%
egyáltalán nem vagyok elégedett, mert megoldhatatlannak tűnő problémáim vannak
nem vagyok túl elégedett, mert sok problémám van
általában elégedett vagyok, de vannak problémáim
igen, szinte teljesen elégedett vagyok
0%
elégedettség
14. számú diagram: Azon válaszok aránya, miszerint a Bács-Kiskun megyében élő 25-64 éves lakosok számára fontos-e az egész életen át való tanulás (%) 5% 18% igen, nagyon hasznosnak tartom nem, nem tartom hasznosnak nem ismerem, nem hallottam még róla
77% Forrás: saját kutatás
60
16. számú diagram: Azon válaszok aránya, miszerint a Bács-Kiskun megyében élő 25-64 éves lakosok számára miért fontos az egész életen át való tanulás (%) 50% 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% hatékonyabban megértsem a tudjak segíteni legyen hasznosan el tudjam látni körülöttem lévő a gyerekemnek lehetőségem töltsem a a munkámat világot a tanulásban munkát vagy új szabadidőmet munkát találni miért fontos a tanulás?
Forrás: saját kutatás
19. számú diagram: A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek válaszainak aránya arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben számíthatnának családjuk segítségére, ha tanulni szeretnének (%)
22% igen, ahol tudnak segítenek igen, de nem segítenek
51% nem
27%
Forrás: saját kutatás
61
20. számú diagram: Helyszínek, ahol a Bács-Kiskun megyében élő felnőttek szívesen tanulnának, vennének részt képzésben (%)
otthon
27%
művelődési/közösségi házban könyvtárban
41% népfőiskolán munkahelyen
5%
iskolában
4% 0%
felnőttképzési intézményben
6%
17% Forrás: saját kutatás
21. számú diagram: Azon források, melyekből a felnőttek tájékozódnának a képzésben való részvétel lehetőségéről (%)
én y in té zm
cs al ád
er ős ism
éd ia
ág új s
m
fe ln őt tk ép zé si
m
un ka üg yi kö zp on t
35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
tájékozódás forrása
Forrás: saját kutatás
62
22. számú diagram: Azon lehetőségek megoszlása melyeket a 25 és 64 év közötti Bács-Kiskun megyei munkanélküli lakosok elhelyezkedési segítségként választanának (%) 8%
munkaügyi központ újság
16%
média
40%
ismerősök informálása
4%
család informálása hírdetések 20% 4%
sehol
8%
Forrás: saját kutatás
23. számú diagram: Azon források, ahonnan a képzésben résztvevő felnőttek tájékozódtak a képzésről, melyben részt vettek (%)
én y in té zm
er ős ism
éd ia m
ág új s
cs al ád
fe ln őt tk ép zé si
m
un ka üg yi kö m zp un on ka ad t ój a aj án lo tta
35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
Forrás: saját kutatás
63
Egyéb közösségi,
Egészségügyi, szociális ellátás
Oktatás
Közigazgatás, védelem;TB
Ingatlanügyletek,
Pénzügyi közvetítés
Szállítás, raktározás,
Szálláshelyszolgáltatás,
Kereskedelem, javítás
Építőipar
Feldolgozóipar
Energiaipar
Mezőgazdaság, vad-, erdő-,
női nemhez való arány
Építsen a már meglévő tudásra, tapasztalatra
Egyéni segítségnyújtás
Rövid képzési idő
Több vizsgalehetőség
Praktikus, gyakorlati tudást adjon
Ne legyen vizsga
A jó csoportlégkör
Érdekes legyen a tananyag
Olcsó legyen
A tanár ne legyen lekezelő, és ne szégyenítsen
25. számú diagram: Azon válaszok aránya, miszerint a Bács-Kiskun megyében élő 25-64 éves
lakosok számára mi a legfontosabb egy képzésben, egy képzés során, 2010 (%) 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
Forrás: saját kutatás
26. számú diagram: A nők foglalkoztatottsága gazdasági ágazat szerint (%) 30%
25%
20%
15%
10%
5%
0%
gazdasági ágazat
Forrás: saját kutatás
64
Egyéb közösségi,
Egészségügyi, szociális ellátás
Oktatás
Közigazgatás, védelem;TB
Ingatlanügyletek,
Pénzügyi közvetítés
Szállítás, raktározás,
Szálláshelyszolgáltatás,
Kereskedelem, javítás
Építőipar
Feldolgozóipar
Energiaipar
40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%
Mezőgazdaság, vad-, erdő-,
férfi nemhez való arány
27. számú diagram: A férfiak foglalkoztatottsága gazdasági ágazat szerint (%)
gazdasági ágazat
Forrás: saját kutatás 28. számú diagram: Az egyes jellemzések mennyire illenek a kitöltőkre (%) 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% A korábbi tanulási Az kudarcok elvették életkörülményeim a kedvem a nem teszik tanulástól lehetővé, hogy tanuljak
Az anyagi helyzetem nem teszi lehetővé, hogy tanuljak
Felnőtt fejjel is tudunk változtatni tanulási stílusunkon, orientációnkon, ha kellően nyitottak vagyunk az újra, a változásra.
A munka, a család A felnőtteknek is A felnőttek melletti tanulás szükségük van esetében a tanulás sok lemondással, külső ösztönzésre a belső motiváció erőfeszítéssel jár, ahhoz, hogy kérdése. ezért inkább tanuljanak. keményebben dolgozom, semmint iskolába járjak.
jellemzők Forrás: saját kutatás
65
29. számú diagram: A nők képzésben való részvételének időtartama (%) 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 3 hónapnál kevesebb
3 hónapnál több, de fél évnél kevesebb
Fél évnél 1 évnél több, több, de egy de 2 évnél évnél kevesebb kevesebb
2 évnél több
nők
Forrás: saját kutatás
30. számú diagram: A férfiak képzésben való részvételének időtartama (%) 45% 40% 35% 30% 25% 20% 15% 10% 5% 0% 3 hónapnál kevesebb
3 hónapnál több, de fél évnél kevesebb
Fél évnél 1 évnél több, több, de egy de 2 évnél évnél kevesebb kevesebb
2 évnél több
férfiak
Forrás: saját kutatás
66
31. számú diagram: A képzésben résztvevők véleménye a képzés hasznosságáról (%) 8%
hasznos volt nem volt hasznos
92% Forrás: saját kutatás
67
5. számú táblázat: A Bács-Kiskun megyében élő felnőttek számára a felnőttképzés lehetőségének jelentése, életkori és nemek szerinti megoszlásban (%) Ön számára mit jelent leginkább a felnőttképzés? válaszok száma Nem válasz 25- 35- 45- 5534 44 54 64 éves éves éves éves összesen A Elősegíti az elhelyezkedést 15 17 13 45 B Új ismeretek szerzése 5 6 1 1 13 C Tudás bővítése, aktualizálása 7 5 1 1 14 D Gyakorlati ismeretek fejlesztése 1 1 E Elméleti ismeretek fejlesztése 1 1 nő F Semmit 1 1 2 G Szükséges rossz 1 1 H Örömforrás 0 I Önbizalom növelése 1 1 2 J Európai Uniós követelmény 1 1 K Személyiségfejlesztés 1 2 1 4 nők összesen 28 35 17 4 84 A Elősegíti az elhelyezkedést 13 13 12 38 B Új ismeretek szerzése 7 7 14 C Tudás bővítése, aktualizálása 6 5 1 12 D Gyakorlati ismeretek fejlesztése 1 1 E Elméleti ismeretek fejlesztése 1 1 férfi F Semmit 1 1 G Szükséges rossz 1 1 H Örömforrás 0 I Önbizalom növelése 0 J Európai Uniós követelmény 0 K Személyiségfejlesztés 2 2 férfiak összesen 26 31 13 0 70 A Elősegíti az elhelyezkedést 28 30 25 0 83 B Új ismeretek szerzése 12 13 1 1 27 C Tudás bővítése, aktualizálása 13 10 2 1 26 D Gyakorlati ismeretek fejlesztése 0 2 0 0 2 nők E Elméleti ismeretek fejlesztése 0 2 0 0 2 és F Semmit 0 2 1 0 3 férfiak G Szükséges rossz 0 2 0 0 2 együtt H Örömforrás 0 0 0 0 0 I Önbizalom növelése 0 0 1 1 2 J Európai Uniós követelmény 0 1 0 0 1 K Személyiségfejlesztés 1 4 0 1 6 nők és férfiak együtt összesen 54 66 30 4 154 Forrás: saját kutatás
68
9. számú táblázat: A kérdőívet kitöltők megoszlása végzettség, életkor és lakóhely szerint (jelmagyarázat a táblázat értelmezéséhez) A: megyeszékhely (Kecskemét) B: Megyeszékhelytől több, mint 30km-re lévő város C: Megyeszékhelytől több, mint 30km-re lévő község, falu vagy tanya D: Megyeszékhelytől kevesebb, mint 30km-re lévő város E: Megyeszékhelytől kevesebb, mint 30km-re lévő község, falu vagy tanya
69
9. számú táblázat: A kérdőívet kitöltők megoszlása végzettség, életkor és lakóhely szerint (fő)
Kevesebb mint 8 általános
A B Foglalkoztatott C nő D E A B Foglalkoztatott C férfi D E A B Munkanélküli C nő D E A B Munkanélküli C férfi D E Összesen
Szakiskola vagy szakmunkásképző
8 általános
Szakközépiskolai érettségi
Főiskolai diploma vagy felsőfokú technikum
Gimnáziumi érettségi
Egyetemi diploma Összesen
25- 35- 45- 55- 25- 35- 45- 55- 25- 35- 45- 55- 25- 35- 45- 55- 25- 35- 45- 55- 25- 35- 45- 55- 25- 35- 45- 5534 44 54 64 34 44 54 64 34 44 54 64 34 44 54 64 34 44 54 64 34 44 54 64 34 44 54 64 2 1 2 2 2 3 3 4 2 4 4 5 3 2 1 2 5 2 1 1 1 2 1 3 2 1 1 3 1 2 2 3 1 1 2 1 2 2 1 2 1 1 1 2 1 1 1 2 1 2 2 3 2 3 1 1 2 3 1 2 2 2 3 2 3 3 1 1 1 2 1 1 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1
1 1
1 1
1
1
2
1
4
1 2 7
3 34 13 23 2 8 20 6 21 9 3 9 0 2 0 2 3 3 1 2 164
0
5
11
11
1
5
5
14
16
5
6
9
1
3
2
3
3
1
13
11
3
0
13
11
1
0
70
7. számú táblázat: Akkreditált felnőttképzési intézmények Bács-Kiskun megye egyes városaiban Intézmény neve Kecskeméti Regionális Képző Központ Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bács-Kiskun Megyei Egyesülete Korona Nyelvoktatási és Szolgáltató Bt. BÁCS AGRÁRHÁZ Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság Füredi Felnőttképző és Szolgáltató Kft. Öveges Képző Kft. COVENTRY HOUSE Nyelviskola Kft. Agiosz Oktató Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. Karrier Továbbképző Oktatási Bt. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Katona József Megyei Könyvtára Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közművelődési Szakmai Tanácsadó és Szolgáltató Intézete KISKUN-NEXT Szolgáltató Kft. Álláskeresők Egyesületeinek Bács-Kiskun Megyei Szövetsége Frankenberger Oktatási és Kulturális Bt. Alternative English School Oktató és Szolgáltató Bt Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Falugondnokok Duna-Tisza Közi Egyesülete Dr. Boza Pál ÁFEOSZ Kereskedelmi, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium Bács-Szakma Szakképzés Fejlesztési és Szervezési Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú Zrt. Kecskeméti Főiskola Oktatási Centrum Átképző Oktatásszervező Kft. Katedra Nyelviskola Baja Kft. An-Ju 2002 Bt. Nyelvoktató és Szolgáltató Bt. Eötvös József Főiskola BKMÖ Vári Szabó István Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma Halasi ATI Kft. II. Rákoczi Ferenc Mezőgazdasági, Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskola és Kollégium Tomori Pál Főiskola HÁZOKT Oktatási és Építőipari Kft. FVM Kelet-Magyarországi Agrár-szakképző Központ, Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium Smart Nyelviskola Kft. Kiskőrösi Többcélú Kistérségi Társulás Óvodája, Általános Iskolája, Középiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma Közösségi Információs Térség Alapítvány MENTAL-TEAM Emberi-erőforrás Fejlesztő Bt.
Város
Kecskemét
Baja
Kiskunhalas
Kalocsa Dömsöd Jánoshalma Kiskőrös
Kunszentmiklós Helvécia
71
Kun László Középiskola és Szakiskola BROKERNET AKADÉMIA Pénzügyi Oktatási Kft. Honvéd Kaszinó Kulturális Egyesület Kertész-Farkas Zsuzsanna egyéni vállalkozó Bácska Autósiskola Szolgáltató Kft. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Duna Menti Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona
Szabadszállás Kecel Jánoshalma Kiskunmajsa Bácsalmás Dunavecse
Forrás: NSZFI, 2010
8. számú táblázat: Bács-Kiskun megye lakosságának korcsoportok szerinti megoszlása, 2008ban (fő) Korcsoport Népesség száma 15 év alatt 80167 16-19 év között 34599 20-24 34883 25-29 38228 30-34 42212 35-39 36967 40-59 147479 60 felett 119175 Forrás: KSH, 2008
72
KÉRDŐÍV Rendek Tímea vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Felnőttképzési Intézetének hallgatója. Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára készülő dolgozatomban szeretném felmérni a 25 és 64 év közötti, Bács-Kiskun megyében élő felnőtt lakosok tájékozottságát a felnőttképzés lehetőségeiről, a Life Long Learning (Egész életen át tartó tanulás) ismeretéről. Kérem, segítse munkámat azzal, hogy kitölti az alábbi kérdőívet! A kérdések megválaszolása önkéntes és név nélkül történik, a kapott információk feldolgozása a megkérdezettek személyes adatainak felhasználása nélkül történik. A kérdőív kitöltése kb. 20-30 percet vesz igénybe! 1. Az Ön neme: (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Nő B. Férfi 2. Az Ön életkora: (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. 25 és 34 életév közötti B. 35 és 44 életév közötti C. 45 és 54 életév közötti D. 55 és 64 életév közötti 3. Az Ön lakóhelye: (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Megyeszékhely (Kecskemét) B. Megyeszékhelytől több, mint 30 km-re lévő város C. Megyeszékhelytől több, mint 30 km-re lévő község, falu vagy tanya D. Megyeszékhelytől kevesebb, mint 30 km-re lévő város E. Megyeszékhelytől kevesebb, mint 30 km-re lévő község, falu vagy tanya 4. Mi az Ön legmagasabb befejezett iskolai végzettsége? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Kevesebb, mint 8 általános B. 8 általános C. Szakiskola vagy szakmunkásképző D. Szakközépiskolai érettségi E. Gimnáziumi érettségi F. Főiskolai diploma vagy felsőfokú technikum G. Egyetemi diploma 5. Rendelkezik-e igazolható szakképzettséggel (szakmunkás szakképesítést stb.)? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!)
bizonyítvány,
OKJ-s
A. Igen (Kérem, töltse ki a táblázatot!) Szakképesítés megnevezése
Szakképesítés megszerzésének éve
B. Nincs szakképzettségem. (Kérem a 7-es kérdéssel folytatni!)
73
6. Jelenlegi munkaköre megegyezik a szakmai végzettségével? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen B. Nem, más a szakmám és a jelenlegi munkaköröm C. Nem, mert nincs szakmám D. Munkanélküli vagyok 7. Jelenleg milyen munkaerő-piaci státuszban van? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Főfoglalkozású alkalmazott B. Részmunkaidős alkalmazott C. Egyéni vállalkozó D. Szövetkezet tagja E. Társas vállalkozás tagja F. Segítő családtag G. Munkanélküli (Kérem a 9-es kérdésnél folytatni!) H. Egyéb, mégpedig:…………………. 8. Milyen területen/milyen gazdasági ágazatban dolgozik? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Mezőgazdaság, vad-, erdő-, halgazdálkodás B. Energiaipar (villamos- energia-, gáz-, gőz-, vízellátás) C. Feldolgozóipar D. Építőipar E. Kereskedelem, javítás F. Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás G. Szállítás, raktározás, posta, távközlés H. Pénzügyi közvetítés I. Ingatlan- ügyletek, gazdasági szolgáltatás J. Közigazgatás, védelem; kötelező társadalom- biztosítás K. Oktatás L. Egészségügyi, szociális ellátás M. Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás 9. Elégedett-e jelenlegi élethelyzetével? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) B. Igen, szinte teljesen elégedett vagyok C. Általában elégedett vagyok, de vannak problémáim D. Nem vagyok túl elégedett, mert sok problémám van E. Egyáltalán nem vagyok elégedett, mert megoldhatatlannak tűnő problémáim vannak 10. Elégedett-e jelenlegi munkahelyével? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen, szinte teljesen elégedett vagyok B. Általában elégedett vagyok, de felmerülnek problémák C. Nem vagy túl elégedett, sok probléma felmerül D. Egyáltalán nem vagyok elégedett, mert megoldhatatlannak tűnő problémák vannak E. Munkanélküli vagyok
74
11. Hány éve munkanélküli?............................................... (Amennyiben nem munkanélküli kérem a 14-es kérdésnél folytatni!) Ön szerint miért munkanélküli? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Nincs a szakmámban elhelyezkedési lehetőség, mert elavult B. A tudásom elavult C. Nem keresek munkát D. Nem tudom, hol találhatnék munkát, állásajánlatot E. Telített a munkaköröm F. Magasak az elvárásaim (pl. fizetés) G. Egészségügyi okok miatt H. Egyéb: ……………………………………. 12. Ön szerint ki tudna a leginkább segíteni Önnek abban, hogy legyen munkahelye? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Állam B. Önkormányzat C. Munkaügyi központ D. Családom E. Én magam F. Egyéb: …………………….. 13. Hol és milyen formában keres munkát? (Karikázza be a legjellemzőbb válasz betűjelét!) A. Munkaügyi központ B. Újság C. Média (televízió, internet stb.) D. Ismerősök informálása E. Család informálása F. Hirdetések (pl. üzletek kirakatában, gyáraknál stb.) G. Egyéb: ……………………………… 14. Vett részt felnőttképzésben (átképzésben, általános, nyelvi vagy szakmai képzésben) 2000 és 2010 között? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen (Kérem, töltse ki a táblázatot!) Képzés megnevezése
Képzés befejezésének (várható befejezésének) éve
B. Nem (kérem a 16-os kérdésnél folytatni) 15. Az Ön véleménye szerint, hozzájárult-e az elhelyezkedési lehetőségeihez a képzés(ek)ben való részvétel? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen, mert a képzés keresett volt a munkapiacon B. Igen, mert a képzés magas szintű volt és kapcsolódott a szakterületemhez C. Kevésbé, mert nem volt köze a szakterületemhez D. Nem, mert nem volt rá szükségem E. Nem, mert gyenge minőségű képzés volt
75
16. Az Ön számára mit jelent leginkább a felnőttképzés? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét! Csak egy válasz jelölhető meg.) A. Elősegíti az elhelyezkedést B. Új ismeretek szerzése C. Tudás bővítése, aktualizálása D. Gyakorlati ismeretek fejlesztése E. Elméleti ismeretek fejlesztése F. Semmit G. Szükséges rossz H. Örömforrás I. Önbizalom növelése J. Európai Uniós követelmény K. Személyiségfejlesztés L. Egyéb: …………………………… 17. Ön szerint fontos-e a tanulás/egész életen át tartó tanulás (Life Long Learning)? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen, nagyon hasznosnak tartom B. Nem, nem tartom hasznosnak (Kérem a 19-es kérdéssel folytatni!) C. Nem ismerem, nem hallottam még róla (Kérem a 19-es kérdéssel folytatni!) 18. Miért tartja fontosnak a folyamatos tanulást, felnőtt korban is a tudás folyamatos aktualizálását? (Karikázza be a leginkább megfelelő válasz betűjelét! Csak egy válasz jelölhető meg.) A. Hatékonyabban el tudjam látni a munkámat B. Megértsem a körülöttem lévő világot, C. Tudjak segíteni a gyerekemnek a tanulásban D. Legyen lehetőségem munkát vagy új munkát találni E. Hasznosan töltsem a szabadidőmet F. Egyéb: ……………………………………. 19. Ön szerint milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy tanulhasson, képezhesse magát? (Kérem, állítsa sorrendbe a válaszokat 1-től 12-ig!) Az Ön számára a legfontosabb kapja az 1es sorszámot! Megfelelő anyagi helyzet Folyamatos érdeklődés Szabadidő Megfelelő családi háttér Munkáltató támogatása (anyagi, időbeli stb.) Jó megközelíthetőség (pl. rövid idő alatt autóval vagy tömegközlekedéssel egyszerűen megközelíthető legyen) Tanácsadás (pl. mi kapcsolódik a szakterületemhez, melyek a munkapiacon a hiányszakmák) A képzés megfelelő időbeosztása Lakóhelyemen legyen képzési lehetőség Érdeklődésemnek vagy munkakörömnek megfelelő képzési kínálat Sikerélmény Önbizalom Egyéb: …………………………………….
76
20. Ön szerint melyek azok az akadályok, melyek gátolják abban, hogy képzésben, átképzésben vegyen részt? (Kérem, állítsa sorrendbe a válaszokat 1-től 14-ig!) A leginkább akadályozó tényező kapja az 1-es sorszámot! Anyagi helyzet Munka mellett nem megoldható (munkabeosztás stb.) Gyermeknevelés Állatgondozás, mezőgazdaság Háztartási kötelezettségek Távolság (lakóhelytől több mint 30 km) Tájékozatlanság Tanulástól való elzárkózás Nem megfelelő képzések (nehéz, vagy nem lehet elhelyezkedni a kínált képzések elvégzése után) Korábbi rossz tanulási tapasztalat Életkor Új technika alkalmazásában való járatlanság (számítógép, internet) Fáradtság, egészségi problémák Félelem a tanulási kudarctól Egyéb: …………………………………….. 21. Ön mit gondol a „második esély” lehetőségéről? Mely állításokkal milyen mértékben ért egyet? A. Amit valaki a tankötelezettség alatt elmulasztott, azt a felnőttképzés, felnőttoktatás pótolni tudja. (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) a. Egyáltalán nem értek egyet b. Részben egyetértek c. Teljes mértékben egyetértek B. Azok, akik a tankötelezettség alatt nem fejezték be tanulmányaikat, könnyebben is válnak munkanélkülivé. (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) a. Egyáltalán nem értek egyet b. Részben egyetértek c. Teljes mértékben egyetértek C. Az emberek legtöbbször azért nem élnek a „második eséllyel”, mert nem tudnak róla. (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) a. Egyáltalán nem értek egyet b. Részben egyetértek c. Teljes mértékben egyetértek D. Azok, akik valamiért kimaradtak, vagy lemorzsolódtak az iskolából, azok a későbbiekben is hajlamosabbak lesznek abbahagyni a tanulást. (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) a. Egyáltalán nem értek egyet b. Részben egyetértek c. Teljes mértékben egyetértek
22. Tudomása szerint folyik-e lakókörnyezetében valamilyen iskolán kívüli képzés, tanfolyam, továbbképzés, önképzőkör, klubfoglalkozás? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen, tudok ilyenekről, én is részt veszek benne (Kérem, töltse ki a táblázatot!) B. Igen, tudok ilyenekről, de nem veszek részt (Kérem, töltse ki a táblázatot!)
77
Képzés megnevezése
Képzés jellege (tanfolyam, továbbképzés, önképzőkör, klubfoglalkozás)
C. Nem, de szeretném, ha lenne ilyen D. Nem, de nincs is rá szükség 23. Ön hol tanulna legszívesebben? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Otthon B. Művelődési/közösségi házban C. Könyvtárban D. Népfőiskolán E. Munkahelyen F. Iskolában G. Felnőttképzési intézményben H. Egyéb: …………………… 24. Mennyire jellemzőek önre az alábbi állítások? (Minősítse a válaszokat 1-5-ig, ahol az 1-es azt jelenti, hogy egyáltalán nem jellemző, az 5-ös azt jelenti: hogy teljes mértékben jellemző.) A korábbi tanulási kudarcok elvették a kedvem a tanulástól. Az életkörülményeim nem teszik lehetővé, hogy tanuljak. Az anyagi helyzetem nem teszi lehetővé, hogy tanuljak. A munka, család melletti tanulás sok lemondással, erőfeszítéssel jár, ezért inkább keményebben dolgozom, semmint iskolapadba üljek. Felnőtt fejjel is tudunk változtatni tanulási stílusunkon, orientációnkon, ha kellően nyitottak vagyunk az újra, a változásra. A felnőtteknek is szükségük van külső ösztönzésre ahhoz, hogy tanuljanak. A felnőttek esetében a tanulás a belső motiváció kérdése. 25. Támogatja-e családja Önt abban, hogy tanuljon? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) B. Igen, ahol tudnak, segítenek (pl. anyagiak, bátorítás, ház körüli munkában való segítség stb.) C. Igen, de nem segítenek D. Nem 26. Ha képzésben szeretne részt venni, honnan, milyen forrásból tájékozódik elsősorban? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Munkaügyi központ B. Újság C. Média (televízió, internet stb.) D. Ismerős E. Család F. Felnőttképzési intézmény G. Egyéb: ………………………………
78
27. Kitől kér(ne) segítséget leginkább arra vonatkozóan, hogy milyen képzésben vegyen részt? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Család B. Barát, ismerős C. Felnőttképzési intézmény szakemberei D. Média (televízió, internet stb.) E. Munkaügyi Központ szakemberei F. Munkahelyi kollégák G. Egyéb: ………………………………. 28. Mikor és milyen felnőttképzésben (általános, nyelvi vagy szakmai képzésben) vett részt utoljára? (Amennyiben nem vett részt, kérem a 35-ös kérdésnél folytatni!) ……………………………. 29. Honnan értesült erről a képzésről? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Munkaügyi központ B. Munkaadója ajánlotta C. Újság D. Média (televízió, internet stb.) E. Ismerős F. Család G. Felnőttképzési intézmény H. Egyéb: ……………………………… 30. Miért ezt a képzést választotta? (Karikázza be a legjellemzőbb válasz betűjelét!) A. A képző intézmény, illetve a képzés jó hírneve B. Kapcsolódik a szakterületemhez C. Rövid idő alatt el lehet végezni D. Közel van a lakhelyemhez E. Munkaadó ajánlotta F. Megfizethető számomra G. Ismerőseim és/vagy családom ajánlotta H. Rugalmas időbeosztás (munka, család mellett jól megoldható a képzésen való részvétel) I. Egyéb: ………………………………………………………………… 31. Mennyi ideig tart(ott) a képzés? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. 3 hónapnál kevesebb B. 3 hónapnál több, de fél évnél kevesebb C. Fél évnél több, de egy évnél kevesebb D. 1 évnél több, de 2 évnél kevesebb E. 2 évnél több
79
32. A képzés során mivel volt a leginkább elégedett? (Kérem, tegyen egy X-et abba a négyzetbe, mellyel a leginkább elégedett volt a képzés során!) Oktatói felkészültség Elméleti órák intenzitása Elméleti órák mennyisége Gyakorlati órák mennyisége Gyakorlati órák minősége Komfortérzet Órák beosztása Egyéni problémák kezelése (pl. ha lemarad egy feladatnál az oktató egyéni segítséget nyújt) Megközelíthetőség Képzésben résztvevők optimális létszáma (nem volt túl sok résztvevő) Egyéb:……………………………………………. 33. A képzés során mivel volt a leginkább elégedetlen? (Kérem, tegyen egy X-et abba a négyzetbe, mellyel a leginkább elégedetlen volt a képzés során!) Oktatói felkészültség Elméleti órák intenzitása Elméleti órák mennyisége Gyakorlati órák mennyisége Gyakorlati órák minősége Komfortérzet Órák beosztása Egyéni problémák kezelése (pl. ha lemarad egy feladatnál az oktató egyéni segítséget nyújt) Megközelíthetőség Képzésben résztvevők létszáma (túl sok résztvevő volt) Egyéb:………………………………………………….. 34. Hasznosnak tartotta-e a képzést? (Karikázza be a megfelelő válasz betűjelét!) A. Igen B. Nem 35. Az Ön számára mi a legfontosabb egy felnőtteknek szóló képzésben? (Karikázza be annak a válasznak a betűjelét, amit Ön a legfontosabbnak tart!) A. A tanár ne legyen lekezelő, és ne szégyenítsen meg, ne kezeljen gyerekként B. Olcsó legyen C. Érdekes legyen a tananyag D. A jó csoportlégkör E. Ne legyen vizsga F. Praktikus, gyakorlati tudást adjon G. Több vizsgalehetőség H. Rövid képzési idő I. Egyéni segítségnyújtás J. Építsen a már meglévő tudásra, tapasztalatra K. Egyéb: …………………………….. Köszönöm együttműködését!
80
