N V NE EM MZ ZE ET TII FFO OG GL LA AL LK KO OZ ZT TA AT TÁ ÁSSII A AK KC CIIÓ ÓT TE ER RV M MA AG GY YA AR RO OR RSSZZÁ ÁG G 22000044
TARTALOM BEVEZETÉS ........................................................................................................................................ V I.
GAZDASÁGI ÉS SZAKPOLITIKAI KONTEXTUS ................................................................. 3
1. Gazdasági helyzet................................................................................................................................ 3 2. Főbb munkaerő-piaci tendenciák ........................................................................................................ 4 2.1. A jelenlegi helyzet áttekintése ................................................................................................... 4 2.2. Munkaerő-piaci kilátások........................................................................................................... 5 3. A magyar foglalkoztatáspolitika stratégiája ........................................................................................ 5 3.1. Teljes foglalkoztatás .................................................................................................................. 5 3.2. A munka minőségének javítása és a produktivitás növelése ..................................................... 7 3.3. A társadalmi kohézió és befogadás erősítése............................................................................. 7 II. HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS VÁLASZLÉPÉSEK IRÁNYVONALANKÉNT ........................ 8 1. Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára...................................... 8 1.1. Helyzetértékelés......................................................................................................................... 8 1.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 10 2. Munkahelyteremtés és vállalkozás .................................................................................................... 12 2.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 12 2.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 14 3. Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodóképesség és a munkaerő-piaci mobilitás elősegítése.. 17 3.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 17 3.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 20 4. A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása .......................................... 23 4.1. Helyzetelemzés ........................................................................................................................ 23 4.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 25 5. Munkaerő-kínálat és az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése....................................... 28 5.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 28 5.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 29 6. Nők és férfiak esélyegyenlősége ....................................................................................................... 32 6.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 32 6.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 34 6.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 34 7. A munkaerő-piaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen............................................................................................................. 36 7.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 36 7.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 39 8. A munka kifizetődővé és vonzóvá tétele........................................................................................... 42 8.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 42 8.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 44 9. A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává.................................................... 46 9.1. Helyzetértékelés....................................................................................................................... 46 9.2. Válaszlépések........................................................................................................................... 47 10. A regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése.................................................................. 49 iii
10.1. Helyzetértékelés..................................................................................................................... 49 10.2. Válaszlépések......................................................................................................................... 50 III. VÉGREHAJTÁS ÉS PARTNERSÉG ........................................................................................ 53 1. Partnerség az Akcióterv kidolgozása során ....................................................................................... 53 2. Végrehajtás és monitoring................................................................................................................. 53 3. Pénzügyi források.............................................................................................................................. 54 3.1. Munkaerő-piaci Alap ............................................................................................................... 54 3.2. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap szerepe ................................................................. 54 3.3. Egyéb források......................................................................................................................... 55
MELLÉKLETEK 1. melléklet: A Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv indikátorai 2. melléklet: A nemzeti célkitűzéseket megalapozó számítások 3. melléklet:
A hazai források szerepe az Akcióterv végrehajtásában
4. melléklet: A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott intézkedések szerepe az irányvonalak végrehajtásában 5. melléklet:
A Tanács ajánlásai a magyar foglalkoztatáspolitikára vonatkozóan
6. melléklet:
A szociális partnerek észrevételeinek összefoglalása
iv
BEVEZETÉS
Az Európai Közösség létrehozásáról szóló Szerződés 128. cikkelyének (3) bekezdése értelmében a tagállamoknak évente jelentést kell készíteniük foglalkoztatáspolitikai intézkedéseikről a Tanács és az Európai Bizottság részére, a Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalak alapján. Ezek az éves jelentések az ún. foglalkoztatási akciótervek. Magyarország az Unió új tagállamaként 2004-ben első alkalommal nyújtja be Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervét. A 2004. évi Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv a Kormány 2004-2006 közötti időszakra vonatkozó stratégiáját és az egyes irányvonalakhoz kapcsolódó helyzetértékelést és válaszlépéseket tartalmazza. 2001-ben a Kormány az Európai Bizottsággal együtt elkészítette A magyar foglalkoztatás- és munkaerő-piaci politika középtávú prioritásainak közös értékelése című dokumentumot (JAP). A dokumentum kijelölte a magyar foglalkoztatáspolitika céljait, és meghatározta az azok eléréshez szükséges lépéseket az alábbi prioritások mentén: -
a foglalkoztatás bővítése,
-
a munkanélküliség csökkentése,
-
rugalmasabb munkaerőpiac kialakítása,
-
humánerőforrás-fejlesztés,
-
a foglalkoztatáspolitika intézményi és jogi feltételeinek megerősítése.
A JAP végrehajtásának figyelemmel kísérésére a Kormány évente ún. követő jelentést készített. Az első ilyen jelentést 2002 májusában, a másodikat 2003 áprilisában nyújtotta be a Bizottság részére. A Közös foglalkoztatáspolitikai értékelés kidolgozása, végrehajtása és nyomon követése a foglalkoztatáspolitika uniós szintű koordinációjában való részvételre történő felkészülést szolgálta. Az Akcióterv stratégiája és intézkedései az abban meghatározott prioritásokra épülnek. Az Akcióterv a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium koordinációja mellett, több minisztérium és egyéb szervezet bevonásával készült. Az Akcióterv tervezetét a társadalmi egyeztetés keretében számos partner véleményezte, köztük a szociális partnerek, és megvitatta az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága is.
v
I.
GAZDASÁGI ÉS SZAKPOLITIKAI KONTEXTUS
1. GAZDASÁGI HELYZET Magyarország sikeresen túljutott a gazdasági átalakulás legnehezebb szakaszán és napjainkra dinamikusan fejlődő, nyitott piacgazdasággá vált. A gazdasági felzárkózás a kilencvenes évek második fele óta zajlik, a GDP növekedése évek óta meghaladja az EU átlagát. A 90-es évek fordulóján bekövetkező gazdasági sokk hatására jelentősen romlottak a gazdasági és munkaerőpiaci mutatók. E tendenciát az évtized közepén sikerült megállítani, amelyben – a kedvező világgazdasági helyzet mellett – jelentős szerepet játszott az 1995. évi gazdasági stabilizációs program. Létrejöttek a fenntartható növekedés feltételei. 2001-től a világgazdaság ismét dekonjunkturális periódusba került, amire a magyar gazdaságpolitika a belső kereslet élénkítésével (a bérek gyorsuló emelkedésével, a lakásberuházások erőteljes ösztönzésével) válaszolt, miközben csökkent az export és a gazdaság növekedésének üteme, s mindezek következtében jelentősen nőtt a fizetési mérleg hiánya. A kedvezőtlen folyamatok 2003-ban is folytatódtak, de a második félévtől kezdve már több jel utal arra, hogy a gazdaság lassan visszatér a kiegyensúlyozott, fenntartható növekedési pályára, csökkent a keresetnövekedés dinamikája. A kedvező folyamatok megerősítése mellett fontos feladat, hogy a gazdaság- és foglalkoztatáspolitika megfelelő válaszokat találjon a megindult második szerkezet-átalakulási periódusra, képes legyen kihasználni az új lehetőségeket, és ellensúlyozni, kezelni a kedvezőtlen hatásokat. 1. sz. ábra: A gazdaság, a foglalkoztatottság és a reálbérek változása 1988=100 % 130
120
GDP volumene Egy keresőre jutó reálbér 110
Foglalkoztatottak száma
100
90
80
70
60 19
88
19
89
19
90
19
91
19
92
19
93
19
94
19
95
19
96
19
97
19
98
19
99
20
00
20
01
20
02
20
03
20
04
20
05
20
06
prognózis
Forrás: KSH
3
2. FŐBB MUNKAERŐ-PIACI TENDENCIÁK 2.1. A jelenlegi helyzet áttekintése A kilencvenes évek elején a magyar munkaerőpiacot a foglalkoztatás és a gazdasági aktivitás drámai csökkenése, a munkanélküliség ugrásszerű növekedése, a munkaerő főbb szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése jellemezte. A társadalmi feszültségeket azonban jelentősen mérsékelték a társadalombiztosítási rendszerek, és a foglalkoztatáspolitika jogi és intézményi kereteinek kiépülése és megszilárdulása. A gazdaság stabilizálódását, növekedését – némi késéssel, ingadozással és alacsonyabb szinten – követte a foglalkoztatás is. A foglalkoztatási szint ugyanakkor meglehetősen érzékenyen reagált egyéb intézkedésekre is, így a forint árfolyamának, vagy a bérpolitikának a változásaira. 2000 körül felgyorsult a szerkezetváltás, egyes, főként tömegtermelést végző vállalkozások termelésük egy részét vagy egészét más országokba helyezték át. A foglalkoztatási szintet a szolgáltató ágazatok létszámnövekedésével sikerült megőrizni. 2. sz. ábra: A 15-64 éves népesség munkaerő-piaci adatai, ezer fő 4 500
550
500
450 3 500 400 3 000 350
Munkanélküliek
Foglalkoztatottak és inaktívak
4 000
2 500 300
Foglalkoztatottak Gazdaságilag inaktívak
2 000
Munkanélküliek
250
1 500
200 1
2 99
1
3 99
1
4 99
1
5 99
1
6 99
1
7 99
1
8 99
1
9 99
2
0 00
2
1 00
2
2 00
2
3 00
A munkaerő-piaci helyzet legfontosabb jellemzője az alacsony munkaerőpiaci részvétel. Az alacsony foglalkoztatási szint (2003-ban 57%) viszonylag alacsony munkanélküliséggel (5,9%) és magas inaktivitással (39,8%) párosul. Az alacsony munkaerő-piaci részvétel kialakulásában az alacsony nyugdíjkorhatár és a népesség rossz egészségi állapota mellett fontos szerepet játszott az is, hogy az állásukat vesztett, vagy a munkahelyüket veszélyeztetve érző emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különböző jövedelempótló ellátásokat. A kilencvenes évek végétől erre „ösztönzött” továbbá az is, hogy jelentősen lecsökkent – a korábban átlagos, vagy magasabb munkajövedelemmel rendelkezők – munkanélküli ellátása. 2003-ban a 1564 éves, nappali tagozatos tanulmányokat nem végző, nem foglalkoztatott inaktív emberek 58%-a részesül nyugdíjban (öregségi, előrehozott öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban), 14%-uk pedig gyermekgondozási ellátásban. Mindezek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy becslések szerint Magyarországon a nem hivatalos foglalkoztatás viszonylag magas. Az uniós átlaghoz viszonyítva különösen alacsony az idősek és a férfiak foglalkoztatottsága. A nők foglalkoztatottsága is alacsonyabb az uniós átlagnál, de e téren kisebb a lemaradásunk. Az idősek és a nők foglalkoztatása – elsősorban az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt – növekedni kezdett. Ugyanakkor – részben a fiatalok emelkedő beiskolázási arányai és a tanulmányok időtartamának növekedése következtében – romlottak a fiatalok, a 15-24 évesek foglalkoztatási mutatói (a foglalkoztatási arány e korosztályban a 2001-es 30,7%-ról, 2003-ra 26,7%-ra csökkent).
4
Különösen rosszak az elhelyezkedési esélyei az alacsony iskolai végzettségű embereknek. A kilencvenes évek elején a nagyvállalati szektorból kiszorult, alacsony képzettségű munkavállalók munkaerőpiaci helyzete a gazdasági növekedés megindulásával sem javult, jelentős részük azóta nem dolgozott. A tartós munkanélküliség és inaktivitás mellett jellemző a munkanélküliség gyakori ismétlődése. Az alacsony foglalkoztatásban ezenkívül szerepe van a munkaerő-kereslet és -kínálat területi különbségeinek is. A magyar munkaerőpiac erősen szegmentált, az ország relatíve magas foglalkoztatottsági szinttel jellemezhető, viszonylag fejlett és urbanizált területekre, illetve alacsony foglalkoztatottsággal és magas munkanélküliséggel bíró kistérségekre oszlik. A foglalkoztatás ágazati struktúráját tekintve 2003-ban a foglalkoztatottak 5,5%-a a mezőgazdaságban, 33,3%-a az iparban és 61,2%-a a szolgáltatásokban dolgozott. A szolgáltatások aránya Magyarországon magasabb, mint általában a hasonló gazdasági színvonalú országokban, elsősorban azért, mert a kilencvenes évek elején a közszolgáltatásokban kisebb volt a létszámcsökkenés, mint a versenyszektor ágazataiban. A közszférában átalakulások, reformok várhatók, amelynek foglalkoztatási hatásaival számolnunk kell. 2.2. Munkaerő-piaci kilátások Számítások szerint a foglalkoztatási helyzet várhatóan a következőképpen alakul a 2010-ig terjedő időszakban: −
A demográfiai előrejelzések szerint a 15-64 éves népesség száma 2006-ig mintegy évi 25-30 ezer fővel várhatóan még növekedni fog, 2007-től évi 15-16 ezer fővel csökken, összességében 2010-re 6850 ezer főre lesz tehető.
−
A foglalkoztatottak száma - a foglalkoztatottsági célok megvalósulása esetén - 2006-ban 4050-4060 ezer fő, 2010-ben 4300-4320 ezer fő körül alakul. A munkanélküliek száma és aránya 2006-ig a mai szint (243 ezer fő, 5,9%) körül alakul, majd a foglalkoztatás gyorsabb bővülése miatt a ráta néhány tized százalékponttal csökken. Az aktivitási ráta (2006-ra 62%-os, 2010-re 66-67%-os) növekedése a foglalkoztatási rátához hasonló ütemű lesz (évente átlagosan 0,8%).
−
A nők foglalkoztatottsága várhatóan kismértékben bár, de gyorsabban nőhet, mint a férfiaké, így a női foglalkoztatási ráta 2010-re eléri az 57%-ot, a férfiaké a 69%-ot. Az idősebb (55-64 éves) korosztályok foglalkoztatási rátája jelentős mértékű növekedést követően a jelenlegi 29%-ról 2006-ra 33%-ra, 2010-re pedig 37%-ra emelkedhet.
3. A MAGYAR FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA STRATÉGIÁJA Az Európai foglalkoztatási stratégiának megfelelően, a tagállamok foglalkoztatáspolitikájának a következő három átfogó és egymást kölcsönösen megerősítő intézkedésre kell épülnie: −
teljes foglalkoztatás,
−
a munka minőségének javítása és a produktivitás növelése,
−
a társadalmi kohézió erősítése és a befogadás elősegítése.
A fenti célok mellett az Európai Tanács által felkért Foglalkoztatási Munkacsoport (Employment Tasforce) a következő prioritásokat határozta meg: a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének erősítése, minél több embert ösztönözni arra, hogy belépjen és maradjon a munkaerőpiacon: biztosítani kell, hogy a munkavállalás mindenki számára valós lehetőség legyen, több és hatékonyabb beruházás az emberi tőkébe és az egész életen át tartó tanulásba, megfelelő irányítás a reformok eredményes végrehajtása érdekében. 3.1. Teljes foglalkoztatás A foglalkoztatási szintre vonatkozóan az Európai foglalkoztatási stratégiában meghatározott célkitűzésekhez (2005-ig 67%-os, 2010-ig 70%-os foglalkoztatási szint elérése) képest Magyarország elmaradása jelentős. Az alacsony foglalkoztatás korlátozza a gazdaság növekedését, alkalmazkodóképességét, szűk korlátok között tartja az államháztartás bevételeit, miközben növeli a terheit (mindenekelőtt a társadalombiztosításra és általában a szociális ellátásokra fordított kiadásokat), korlátozza az adóterhek tartós mérséklésének 5
lehetőségét, fokozza a társadalmi kirekesztés kockázatát. Ezért a Kormány már a Közös foglalkoztatáspolitikai értékelésben a foglalkoztatás bővítését határozta meg a foglalkoztatási stratégia legfontosabb prioritásaként, és továbbra is elsődleges célnak tekinti azt. A magyar foglalkoztatáspolitikai stratégia megvalósítása során arra kell törekedni, hogy a foglalkoztatási ráta érje el: − az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2006-ra az 59%-ot, 2010-re a 63%-ot, − a nők esetében 2006-ra az 53%-ot, 2010-re a 57%-ot, férfiak esetében pedig a 64, illetve a 69%-ot, − az 55-64 évesek esetében 2006-ra a 33%-ot, 2010-ig a 37%-ot.1 A fenti célok azt feltételezik, hogy évente átlagosan 0,8%-kal kell növekednie a foglalkoztatásnak. Ehhez a munkaerő-keresletet és kínálatot befolyásoló intézkedésekre egyaránt szükség van. A munkaerőpiac keresleti oldalán a foglalkoztatás bővítése új munkahelyek létrehozását feltételezi. Tekintettel a mikró-vállalkozások jelentős számára, az új vállalkozások alapítása, az önfoglalkoztatók kiemelt támogatása helyett elsősorban a meglévő vállalkozások növekedésének támogatására kell koncentrálni. A Kormány a munkahelyteremtést e tekintetben a munkaerő költségének fokozatos csökkentésével, a mikro-, kis- és középvállalkozások foglalkoztatási potenciáljának megerősítésével és egy olyan kiszámítható pénzügyi és jogi környezet kialakításával kívánja elősegíteni, amely növeli a kisebb foglalkoztatók biztonságát. A strukturális átalakulás sikeres kezelése érdekében a Kormány támogatja a vállalatok alkalmazkodóképességének erősítését szolgáló kezdeményezéseket. A munkajogi szabályozás felülvizsgálata kulcsfontosságú eszköz e tekintetben. A rugalmas foglalkoztatás feltételeinek megteremtésére irányuló törekvésekkel együtt ugyanakkor a foglalkoztatás biztonságának új formáit is ki kell alakítani a szociális partnerekkel együttműködésben. A kínálati oldalon a foglalkoztatás bővítésére irányuló intézkedéseknek – figyelembe véve a munkanélküliség viszonylag alacsony szintjét – a munkanélküliek mellett az inaktív népesség munkaerőpiacra való visszatérésének támogatását is szolgálniuk kell. E célt szolgálják az Állami Foglalkoztatási Szolgálat fejlesztésére, az aktivizáló politikák hatékonyságának javítására, az ellátórendszer átalakítására irányuló intézkedések, elősegítve, hogy a munkavállalás mindenki számára tényleges és vonzó lehetőség legyen. A Kormány emellett a munkaadókat is célzott támogatásokkal ösztönözi a munkaerőpiacra való belépés szempontjából hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatására. A Kormány a foglalkoztatás növelésére irányuló gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai intézkedések kialakítását és végrehajtását szoros tárcaközi együttműködésre kívánja építeni. A stratégia hatékony és eredményes végrehajtása megköveteli, hogy megfelelő koordináció alakuljon ki az egyes szakpolitikák között, különösen három területen. Egyrészt a gazdaságpolitikai döntések alapozzák meg a foglalkoztatási törekvéseket, de legalább számoljanak a várható folyamatok, tervezett intézkedések munkaerő-piaci következményeivel. Másrészt az oktatás és képzés rendszere rugalmasan alkalmazkodjon a munkaerőpiac folyamatosan változó elvárásaihoz. Harmadrészt a szociálpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai intézkedéseket összehangoltan kell kialakítani és végrehajtani, a munkavállalásra való ösztönzést és a társadalmi kohézió erősítését egyaránt szem előtt tartva. 1. sz. táblázat: A foglalkoztatási rátához kapcsolódó számszerűsített uniós és nemzeti célkitűzések Foglalkoztatási ráta
EU átlag Tény (2003)
1
6
Uniós célkitűzések 2005
2010
EU-25
Magyarország
Nemzeti célkitűzések
EU-25
Tény (2003)
2006
2010
EU-15
EU-25
Összesen
64,3
62,9
67
70
57,0
59
63
Nők
56,0
55,0
57
60
50,9
53
57
Férfiak
72,5
70,8
-
-
63,4
64
69
55+
41,7
40,2
-
50
29,0
33
37
A nemzeti célkitűzéseket megalapozó számításokat a 2. melléklet tartalmazza.
3.2. A munka minőségének javítása és a produktivitás növelése A munka minősége többdimenziós fogalom, amely egy adott munka és a tágabb munkaerő-piaci kontextus jellemzőit egyaránt magába foglalja. Az Európai foglalkoztatási stratégiához kacsolódóan a munka minősége szempontjából a következő tényezőket kell figyelembe venni: a munka „belső” minősége (egy adott munkának azon jellemzői, amelyek befolyásolják a dolgozó elégedettségét, és meghatározóak státusa és jövedelme szempontjából), szakképzés, egész életen át tartó tanulás és karrier, nők és férfiak esélyegyenlősége, munkahelyi egészség és biztonság, rugalmasság és a foglalkoztatás biztonsága, munkaszervezet, esélyegyenlőség a munkaerőpiacra való belépés és beilleszkedés tekintetében, a munka és a családi élet összeegyeztetése, sokféleség és diszkrimináció-mentesség, szociális párbeszéd és munkavállalói részvétel, valamint , munkateljesítmény. A jogi, intézményi keretek fejlesztése mellett azt is elő kell segíteni, hogy a munka minőségével, hatékonyságával, termelékenységével kapcsolatos kérdések a szociális párbeszéd minden szintjén kerüljenek napirendre. A Kormány törekszik arra, hogy a munka minőségének és termelékenységének javítása a foglalkoztatás bővítésével együttesen, kiegyensúlyozottan történjék. Különösen fontos e tekintetben a kiegyensúlyozott, a gazdasági teljesítmény növekedéséhez igazodó bérpolitika kialakítása. A versenyképesség javításában és a munkaerő-piaci kereslet élénkítésében - a pénzügyi stabilitás megőrzésének szem előtt tartása mellett - fontos szerepe van továbbá a munkát terhelő adók és járulékok csökkentését szolgáló intézkedéseknek is. A munkavállalók alkalmazkodóképességének erősítése szempontjából meghatározó, hogy az egész életen át tartó tanulás lehetősége mindenki számára elérhető legyen, beleértve az alacsony iskolai végzettségű munkavállalókat is. A Kormány a képzési rendszer fejlesztésével és a támogatási rendszer bővítésével törekszik arra, hogy ösztönözze a munkavállalókat a képzésben való részvételre, a vállalatokat pedig arra, hogy többet fordítsanak munkavállalók képzésére. Az oktatás minőségének javítása érdekében ki kell alakítani azokat a mechanizmusokat, amelyek biztosíthatják a munkaerő-piaci igényekhez való folyamatos alkalmazkodását, erősíteni kell az oktatás-képzés és a gazdaság közötti kapcsolatokat. E célt szolgálja többek között a szakképzés rendszerének átfogó fejlesztése és a Magyar Felsőoktatás-fejlesztési Stratégia. A termelékenység és a versenyképesség javításához hozzájárul továbbá, hogy a Kormány az innováció és a K+F területén támogatja a vállalkozások és a kutatási intézmények közötti együttműködést és a kutatással kapcsolatos kapacitások fejlesztését. 3.3. A társadalmi kohézió és befogadás erősítése A foglalkoztatás bővítésére irányuló törekvésekhez szorosan összekapcsolódik a társadalmi kohézió erősítése. A szegénység és a társadalmi kirekesztés egyik meghatározó oka a munkaerőpiacról való kiszorulás, a munkanélküliség és különösen a tartós munkanélküliség és az inaktivitás. Ezért a társadalmi kohézió és befogadás erősítésének a foglalkoztatás a kulcsfontosságú eszköze. A foglalkoztatás bővítésére irányuló intézkedések megvalósítása során a Kormány kiemelt célnak tekinti a roma emberek, az idősebb munkavállalók és a fogyatékos emberek helyzetének javítását. A hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiacra való belépésének vagy visszatérésének segítéséhez olyan integrált megközelítés szükséges, amely figyelembe veszi a hátrányos társadalmi-gazdasági helyzetből fakadó problémák összetettségét, halmozódását. Munkaerő-piaci esélyeik javítása érdekében a Kormány támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a foglalkoztathatóság javítását szolgálják, személyre szabott szolgáltatásokra építve. A munkanélkülivé válás és a kirekesztés megelőzése érdekében a Kormány törekszik az oktatásban és képzésben való részvétel tekintetében – ahol szükséges pozitív intézkedésekkel is – az esélyegyenlőség biztosítására, az iskolai lemorzsolódás megelőzésére és a lemorzsolódott fiataloknak a képzésbe való visszasegítésére. A Kormány 2004 júliusára elkészítette a „Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért” című dokumentumot, melyben megjelenítette mindazokat az intézkedéseket, amelyeket 2004-2006 között a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében tenni kíván. A cselekvési terv leszögezi, hogy a szegénységből kivezető legbiztosabb út a foglalkoztatás, és a tervben foglalt intézkedéseknek számos foglalkoztatáspolitikai vonatkozása van. A cselekvési terv ezen kívül átfogja a szociális ellátórendszer, a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer, az oktatás, a lakhatás, az igazságügy, a közlekedés, stb. társadalmi befogadással összefüggő intézkedéseit.
7
II. HELYZETÉRTÉKELÉS ÉS VÁLASZLÉPÉSEK IRÁNYVONALANKÉNT 1. AKTÍV ÉS PREVENTÍV INTÉZKEDÉSEK A MUNKANÉLKÜLIEK ÉS AZ INAKTÍVAK SZÁMÁRA 1. irányvonal: A munkanélküliség tartóssá válásának megelőzését és a munkanélküli és inaktív emberek tartós, fenntartható foglalkoztatását a következő intézkedésekkel kell elősegíteni: •
Biztosítani kell, hogy a munkanélküliség korai szakaszában minden álláskereső segítséget kapjon az egyéni szükségletek felmérése, tanácsadási szolgáltatások, álláskeresési támogatás és személyre szabott cselekvési terv formájában.
•
Az egyéni szükségletek felmérése alapján hatékony és hatásos szolgáltatásokat kell biztosítani az álláskeresőknek, foglalkoztathatóságuk és beilleszkedési esélyeik javítása érdekében: o
valamennyi munkanélküli embernek fel kell ajánlani egy újrakezdési lehetőséget - képzés, átképzés, munkatapasztalat szerzés, munkalehetőség vagy egyéb, a foglalkoztathatóság javítását szolgáló eszköz formájában, és ahol szükséges folyamatos álláskeresési segítségnyújtással kiegészítve - mielőtt a munkanélküliség időtartama elérné a pályakezdők esetében 6 hónapot, illetve egyéb esetekben a 12 hónapot;
o
biztosítani kell, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25%-a részt vegyen valamilyen aktív intézkedésben képzés, átképzés, munkatapasztalat szerzés, vagy egyéb foglalkoztathatóság javítását szolgáló eszköz formájában, a három e tekintetben legfejlettebb tagállam átlagának elérése érdekében.
•
Korszerűsíteni kell a munkaerőpiaci szervezeteket, elsősorban az állami foglalkoztatási szolgálatot.
•
Biztosítani kell a munkaerőpiaci programok hatásosságának és hatékonyságának rendszeres értékelését és ennek megfelelő felülvizsgálatát.
1.1. Helyzetértékelés A regisztrált munkanélküliek száma Magyarországon a rendszerváltást követő gazdasági összeomlás következtében 1990-1993 között 100 ezer főről 700 ezer főre növekedett, majd ezt követően, elsősorban a járadékjogosultság időtartamának csökkenése eredményeként – kisebb ingadozásokkal – 2002-ig ennek mintegy felére lecsökkent. Az utóbbi két évben kisebb növekedés következett be (éves szinten 10-15 ezer fővel), amihez hozzájárult az álláskeresést ösztönző juttatás bevezetése és a munkanélküliek alkalmi munkavégzésének támogatása is. 2003 decemberében a regisztrált munkanélküliek között a legalább egy éve megszakítás nélkül munkanélküliek aránya 23,1% volt, ami 1,5 %-ponttal haladja meg a két évvel korábbi szintet. 2003-ban a 25 év alattiak és a 25 évnél idősebbek körében is emelkedtek valamelyest az előző évhez képest a bekerülést követően 6, illetve 12 hónapon át folyamatosan munkanélküliek arányai: a fiataloknál 19,8%-ról 21,3%-ra, az idősebbeknél 13,0%-ról 13,9%-ra. A megelőzés és aktiválás 2003-ban bevezetett és 2004-ben pontosított indikátorai azt jelzik, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy minden munkanélküli személy részére 6, illetve 12 hónapon belül segítséget nyújtson a tartós munkanélkülivé válásuk megelőzése, illetve az aktivizálás érdekében. Emellett – figyelembe véve, hogy a nem foglalkoztatott, munkavállalási korú népességnek csak egy kis része van jelen a munkaerőpiacon – törekedni kell az inaktív népesség elérésére is a civil szervezetek bevonásával. 1.1.1. A foglalkoztatáspolitika intézményrendszere Magyarországon a 90-es évek elején jött létre a foglalkoztatáspolitika megvalósításának legfontosabb intézménye, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ). Az intézmény-rendszer működését meghatározó Foglalkoztatási Törvény 1991-ben született meg. Az ÁFSZ a szakmai irányítást biztosító Foglalkoztatási
8
Hivatalból, 20 (megyei, illetve fővárosi) Munkaügyi Központból és a hozzájuk tartozó 173 helyi kirendeltségből áll. Az ÁFSZ-hez tartozik ezenkívül kilenc regionális képző központ is. Az aktív (és passzív) eszközök működtetéséhez, valamint az ÁFSZ működéséhez és fejlesztéséhez szükséges forrásokat a munkaadók és munkavállalók által befizetett járulékokból képződő Munkaerőpiaci Alap biztosítja (lásd a III. fejezetet is). A foglalkoztatási szolgálat a munkaerőpiacra való be- illetve visszakerülés elősegítése érdekében állásközvetítési szolgáltatásokat, munkaerő-piaci és foglalkozási információkat, munka- és pályatanácsadást, álláskeresési, rehabilitációs, valamint helyi (térségi) foglalkoztatási tanácsadást biztosít. A foglalkoztatási esélyek növelésében kiemelt szerepe van az egyéni szükségletek felmérésén alapuló személyre szabott szolgáltatásoknak és az ezt megalapozó együttműködési megállapodásoknak. A megállapodások azonban még nem általánosak, csupán bizonyos támogatásokhoz kötelező a megkötésük. Az ÁFSZ mellett a helyi önkormányzatok is közreműködnek a munkanélkülieket támogató, közfoglalkoztatási programok működtetésében, és rászorultság esetén segélyt nyújtanak azok számára, akik már kimerítették a munkanélküli járadékra való jogosultságukat. Mindehhez a Munkaerőpiaci Alap pénzügyi támogatást nyújt. A hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációjának elősegítésében fontos szerepet játszanak továbbá a nem kormányzati szervezetek is. (Ezekről a 7. irányvonalról szóló fejezet ad áttekintést.) 1.1.2. Az állásközvetítés rendszere Az ÁFSZ munkaerő-közvetítési tevékenységét a munkáltatók egyre gyakrabban veszik igénybe, a foglalkoztatási szolgálat által nyújtott állásközvetítési szolgáltatások azonban továbbra sem játszanak meghatározó szerepet a munkáltatók munkaerő-igényének kielégítésében. 2003-ban 100 regisztrált munkanélkülire 13,2 bejelentett üres álláshely jutott, alig több mint az előző évben. A Foglalkoztatási Szolgálat általában sikeresen elégíti ki a tömegesen jelentkező képzetlen, illetve betanítható munkaerő iránti igényeket, ugyanakkor nehezen reagál az egyedi igényekre és még kevésbé képes az igények kezdeményező feltárására. Ennek oka az, hogy a Szolgálat által nyilvántartott munkanélküliek jelentős része alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik. Az állásközvetítés rendszere eredményességének és hatékonyságának javításához szükséges, hogy a foglalkoztatási szolgálat a pályaválasztás előtt állók, a munkát keresők és a munkaadók mind szélesebb köre számára biztosítson naprakész információt a helyi, térségi, regionális munkaerő-keresletre, illetve -kínálatra, az elérhető keresetekre vonatkozóan. A sikeres állásközvetítés további feltétele a munkavállalók képzettségének a munkaerőpiac igényeihez való igazodása. Ehhez szükséges a munkaadók igényeinek felmérése az ÁFSZ által és azok továbbítása az oktatási intézmények felé. 1.1.3. Munkaerőpiaci támogatások A munkaerő-piaci politikákra fordított összeg 2003-ban a GDP 0,85%-át tette ki, ezen belül az aktív intézkedésekre2 fordított kiadás a GDP 0,48%-a volt (EU átlag 2001. évre vonatkozóan: GDP 0,66%-a). A foglalkoztatást elősegítő támogatásokat – képzést, bértámogatást, a vállalkozóvá válást segítő támogatást, stb. – egyidejűleg átlagosan mintegy 80-90 ezer fő veszi igénybe. 2003-ban az aktív eszközökben részvevők átlagos számában enyhe emelkedés volt tapasztalható (86491 főről 88259 főre). 2. sz. táblázat: Az aktív programokban résztvevők megoszlása Képzés Támogatott foglalkoztatás Közhasznú munka Vállalkozás ösztönzés, vállalkozóvá válás támogatása, önfoglalkoztatás támogatása Speciális pályakezdő eszközök Egyéb Összesen Aktiválási ráta % Forrás: FMM
2002 30,2 14,9 30,9 1,6
2003 31,3 15,5 29,1 1,5
5,9 16,5 100,0 19,4
6,6 16,0 100,0 18,5
2
Megjegyzés: aktív eszközök között szerepelnek az aktív programokon kívül a munkaügyi szervezet kiadásai, és az önkormányzatok számára közcélú munkavégzés támogatására átadott források. A passzív kiadások között csak az ÁFSZ által a munkanélküliek számára folyósított ellátásokat vettük számba.
9
Az aktív eszközökből kikerülők elhelyezkedési arányait tekintve a bértámogatás típusú támogatások voltak a legeredményesebbek: a résztvevők mintegy kétharmadát a támogatás megszűnését követő 3 hónap múlva is a támogatásban részesülő munkaadó foglalkoztatta, a munkatapasztalat-szerzési támogatás esetében ez az arány közel 80% volt. A munkaerő-piaci képzést 2003-ban befejező munkanélkülieknek átlagosan 44%-a tudott nem támogatott munkahelyen elhelyezkedni. A relatíve alacsony elhelyezkedési arányok kialakulásában a kereslet és kínálat gyakori eltérése mellett szerepet játszott az is, hogy a képzésbe kerülők között egyre nagyobb számban jelennek meg az alacsony iskolázottságú emberek. A hátrányos helyzetűek foglalkoztathatóságának elősegítése érdekében 2002-2003-ban 39 olyan munkaerő-piaci programot indítottak a munkaügyi központok, amelyek ötvözik a foglalkoztatási szolgáltatásokat, a képzést és támogatott foglalkoztatást. 1.1.4. Monitoring rendszer Magyarországon 1991-ben kezdődött meg az aktív eszközök monitoring rendszerének kifejlesztése, és 1994 óta folyamatosan működik ez a rendszer. Az értékelés alapja egyrészt a résztvevők munkaerő-piaci státuszának, elhelyezkedési arányának meghatározása 3 hónappal a programokból való kikerülésük után, másrészt az ÁFSZ folyamatosan vizsgálja és értékeli a különböző aktív eszközök fajlagos költségeit, költséghatékonyságát is. Az évek során folyamatosan fejlődött az aktív eszközök monitorozásának számítógépes támogatása. 1.1.5. Az ÁFSZ helyi és regionális kapcsolatrendszere A munkaerő-piaci feszültségek - különösen a tartós munkanélküliség - kezelésében az ÁFSZ mellett a helyi önkormányzatok és szociális szervezetek is szerepet játszanak, különböző típusú együttműködési formákon keresztül. A kapcsolatok intenzitása azonban eltérő és esetleges, alapvetően a helyi szereplőkön múlik. Kihívások: • A tartós munkanélküliség eredményes kezelése Számszerűsített célkitűzések: o el kell érni, hogy a tartós munkanélküliségi ráta 2006-ra 2,2%-ra csökkenjen (2002-ben 2,4%); o el kell érni, hogy 2006-ra a munkanélküli nyilvántartásba belépők közül tartós munkanélkülivé válók aránya a 25 éven aluliak körében 21,3%-ról (2003) 18,0%-ra csökkenjen, a 25 évnél idősebbek körében pedig 13,9%-ról 12%-ra csökkenjen; o javítani kell a különböző szolgáltatásokkal és aktív eszközökkel elért munkanélküliek számát és arányát a munkanélkülivé válást követő 6 hónap alatt a 25 év alattiaknál, illetve 12 hónap alatt az idősebbeknél: 2006-ra a korábbi 19,6%-ról 15%-ra kell csökkenteni a fiataloknál és 15,3%ról 12%-ra az idősebbeknél azok arányát, akik a bekerülésüket követő 6 ill. 12 hónap alatt nem kaptak érdemi segítséget. • Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásainak kiterjesztése az inaktív népességre • A foglalkoztatási szolgáltatások és az aktív eszközök hatékonyságának javítása 1.2. Válaszlépések 2003-2004-ben az FMM átfogóan felülvizsgálta a Foglalkoztatási törvényt és elkészítette a foglalkoztatási szolgáltatások új koncepcióját, amely a törvény módosításának alapjául szolgál majd. A koncepcióban meghatározott legfőbb célok a foglalkoztatás növelése, a munkanélküliek és inaktívak munkaerő-piaci visszatérésének előmozdítása, foglalkoztathatóságuk javítása. Az új foglalkoztatási törvény megfelelő feltételeket kíván teremteni a munkanélküliek és az inaktívak foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének javításához, a folyamatosan változó munkaerőpiac feltételei között. A célok eléréséhez az ÁFSZ aktív munkaerő-piaci eszközeinek tartalmi és formai módosítása, a munkanélküli ellátórendszer átalakítása, a munkaerő-piaci szolgáltatások fejlesztése, a szervezet szolgáltató jellegének erősítése, e funkciójának kiszélesítése szükséges. A koncepció kormányzati és társadalmi vitájára, majd a törvény kodifikációjára és jóváhagyására 2004-2005 folyamán kerül sor. Az új szabályozás várhatóan 2006-tól lép életbe. 2004-től szakmai irányelvek kerülnek kiadásra, amelyek meghatározzák az ÁFSZ tevékenységének fő irányait, az elérendő célokat, a felhasználható forrásokat, beleértve a hazai forrásokat és az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásait is. 10
1.2.1. A tartós munkanélküliség eredményes kezelése A munkanélküliség tartóssá válásának megelőzése és sikeres leküzdése érdekében az ÁFSZ 2006-ig: − kísérleti céllal (20 kirendeltségen) bevezeti a tartós munkanélküliség kockázatának elemzésén alapuló kategorizálás (profiling) módszerét, majd a tapasztalatok felhasználásával 2005-től országosan elterjeszti a tartós munkanélkülivé válás megelőzése céljából; − fokozatosan kiterjeszti valamennyi ellátásban, vagy támogatásban részesülő munkanélkülire az együttműködési megállapodások rendszerét; − erőfeszítéseket tesz a regisztrált munkanélküliekkel való gyakoribb kapcsolattartásra, az aktív munkakeresés ösztönzésére; − törekszik arra, hogy a munkanélküliek minél nagyobb hányadának felajánljon egy újrakezdési lehetőséget, vagy a foglalkoztathatóság javítását célzó szolgáltatást és/vagy aktív támogatást, mielőtt munkanélküliségük elérné az egy évet (fiatalok esetén a 6 hónapot). 1.2.2. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat szolgáltatásainak kiterjesztése az inaktív és álláskereső népességre és a szolgáltatások hatékonyságának javítása Az ÁFSZ szolgáltatásainak a munkaerőpiacról tartósan kiszorult inaktívak és az álláskeresők mind szélesebb körét el kell érnie. Ennek érdekében az ÁFSZ: − −
2006-ig a területi szervekkel - együttműködési megállapodás alapján - közös cselekvési terveket készít, bevonva a munkaügyi tanácsok képviselőit is; 2004-től – az Európai Szociális Alap támogatásával – kibővíti a munkaerőpiaci programokat, melyek kiemelt célja az inaktív emberek munkaerő-piaci beilleszkedésének segítése.
A fenti célok elérése érdekében 2004-ben átfogó intézkedés indult az ÁFSZ szolgáltatásainak fejlesztésére. Az intézkedés keretében 2008-ig az ÁFSZ: − −
−
átalakítja, továbbfejleszti az állásközvetítés rendszerét önkiszolgáló rendszerek és szolgáltatások (kioszkok, Interneten keresztül történő álláskeresési és állás-bejelentési lehetőség) biztosításával, az új lehetőségek mind több kirendeltségen történő elérésének biztosításával. erősíti a regionális és helyi szolgáltató szervezetekkel, területfejlesztési intézményekkel, vállalkozásokkal és az önkormányzatokkal, kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködést a foglalkoztatási szempontból elmaradott települések, térségek felzárkóztatásának segítése érdekében is. (A helyi együttműködési hálózatokkal és a helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozásának támogatásával kapcsolatban lásd 10.2.2 fejezetet.) a hátrányos helyzetű munkanélküli csoportok hatékonyabb elérése érdekében sor kerül a munkaügyi szervezet munkatársainak felkészítésére, különös tekintettel a roma referensek képzésére.
A monitoring rendszer tekintetében az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján az alábbi területeken van szükség előrelépésre: − − −
tovább kell fejleszteni a rendszert, és biztosítani kell az általa nyert információk alaposabb elemzését, az eszközök átfogó értékelését, javítani kell a rendszerből származó információk és értékelések visszacsatolását mind a különböző döntési szintekre, mind a végrehajtás területére, ki kell alakítani, és be kell vezetni a különböző célcsoportokra irányuló munkaerő-piaci programok monitorozásának és értékelésének rendszerét.
Mindezek megvalósítására az ÁFSZ 2004-ben indult átfogó fejlesztése keretében kerül sor, részben az ESZA források támogatásával.
11
2. MUNKAHELYTEREMTÉS ÉS VÁLLALKOZÁS
2. irányvonal: A tagállamok ösztönzik több és jobb munkahely létrehozását a vállalkozás, az innováció, a beruházási kapacitás támogatásával és a vállalkozások számára kedvező környezet biztosításával. Különös figyelmet kell fordítani az új vállalkozások, a szolgáltatási és a K+F szektor munkahely-teremtési potenciáljának kihasználására. A vállalkozásösztönzés politikájának összehangolási folyamatára és a Kisvállalkozások Európai Kartájának végrehajtására támaszkodva, a szakmapolitikai törekvéseknek az alábbiakra kell összpontosítaniuk: −
A vállalkozásindításhoz és a kis- és középvállalkozások (KKV) működtetéséhez, valamint a munkaerő-felvételhez kapcsolódó adminisztratív terhek és szabályozások csökkentése és egyszerűsítése, az induló vállalkozások, az új és működő KKV-k, valamint a magas növekedési és munkahely-teremtési potenciállal rendelkező vállalkozások tőkéhez jutásának segítése (lásd Átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak, 11. irányvonal).
−
A vállalkozói készségek és menedzsment ismeretek oktatásának és képzésének támogatása, beleértve azokat a kezdeményezéseket is, amelyek a vállalkozóvá válást mint karrierlehetőséget mindenki számára elérhetővé teszik.
2.1. Helyzetértékelés Az átmenet időszakában kiépültek a piacgazdaság jogszabályi keretei, és jelentős átalakulás ment végbe a vállalatok tulajdonosi és méretstruktúrájában. Meghatározóvá vált a magántulajdon: 2002-ben a GDP 83%-át a magánszektor állította elő, ami még a fejlett országokkal összehasonlítva is jelentős. A működő vállalkozások száma több mint 860 ezer. Az egyéni vállalkozások alig egyötöde foglalkoztat alkalmazottat, többségük 10 főnél kevesebbet. 2.1.1. A foglalkoztatás vállalatméret szerinti struktúrája 2003-ban a működő vállalkozások 96,3%-a működött alkalmazott nélkül vagy 1-9 fővel, 3,6%-a 10-249 főt, míg 0,1%-a 250-nél több munkavállalót foglalkoztatott. A nagyvállalatok szerepe a foglalkoztatásban a kilencvenes évek elejéhez képest csökkent, de nemzetközi összehasonlításban továbbra is jelentősnek mondható (közel 28%). Az egyéni vállalkozók és a mikró vállalkozások több mint egy millió, a kis- és középvállalkozások másfélmillió munkahelyet biztosítanak, a foglalkoztatottak 64%-a részére. A foglalkoztatáspolitika szempontjából ezért stratégiai cél ezen vállalkozások versenyképességének javítása és foglalkoztatási potenciáljának megerősítése. 2.1.2. Adó-, és járulékrendszer, adminisztrációs terhek A versenyfeltételek javítása és a foglalkoztatás bővítése szempontjából egyaránt meghatározó szerepe van az adó- és járulékrendszernek. A munkát terhelő járulékok nemzetközi összehasonlításban magasak, korlátozzák a foglalkoztatás bővítését, és hozzájárulnak a be nem jelentett munkavégzés fenntartásához. Bár az elmúlt években a közterhek mérséklődtek, további csökkentésük szükséges a versenyképesség javítása és a fekete/szürke gazdaság „kifehérítése” érdekében. Az egyéni vállalkozás indításához és a gazdasági társaság alapításához kapcsolódó adminisztráció egyszerűsítése érdekében a kilencvenes évek második felétől több intézkedés is született; lényegében mindkét esetben „egyablakossá” vált az ügyintézés. Ennek ellenére a vállalkozások erőforrásainak jelentős részét köti le az adminisztrációs kötelezettségek teljesítése, elsősorban az adózással kapcsolatos adatszolgáltatások miatt.
12
2.1.3. A minimálbér-emelés hatása a foglalkoztatásra 2001-2002-ben a legkisebb, kötelezően fizetett munkabér két ütemben a kétszeresére emelkedett, ami jelentős mértékben befolyásolta a foglalkoztatás alakulását. Elsősorban a magas élőmunka igényű tevékenységeket, a mikro- és kisvállalkozásokat hozta nehéz helyzetbe, a létszámemelést tervezők jelentős része lemondott a bővítésről. A gazdaság néhány alacsony bérű ágazatában elbocsátásokra is sor került. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a foglalkoztatás bővítése, a vállalkozások működésének segítése, a versenyképesség erősítése érdekében kiegyensúlyozott és kiszámítható bérnövekedésre van szükség. 2.1.4. A KKV-k versenyképessége és teljesítménye A vállalatok átlagos mérete hasonló a többi tagállamra jellemzőhöz, ugyanakkor a jövedelmi és teljesítménymutatók tekintetében jelentős különbségek vannak. A KKV szektor teljesítménye összességében alacsony, mintegy 10 százalékponttal marad el az EU-15 átlagától. A KKV-k termelékenységének a nagyvállalatokéhoz viszonyított lemaradása jelentős: a hazai kisvállalkozások nagyvállalatokhoz viszonyított termelékenysége kb. a fele, a közepes vállalatoké pedig kétharmada a hasonló EU-15 adatoknak.3 A KKV-k alacsony termelékenységét többek között a tőkehiány, az elavult technológia és az üzleti szolgáltatásokhoz, tanácsadáshoz való hozzáférés nehézségei (területi egyenlőtlenségek, magas díjak) okozzák. Ezenkívül meghatározó tényező az innovációra való nyitottság és a vállalkozói, vállalatvezetési ismeretek hiánya. Az információs társadalommal kapcsolatban jelentkező új elvárásoknak való megfelelés ugyancsak fontos kihívást jelent a kis- és közepes vállalkozások számára. 2.1.5. Kutatás-fejlesztés A versenyképességet döntően befolyásolja az üzleti és a tudományos, oktatási szféra közötti együttműködés hiánya is. A kutatás-fejlesztésre és innovációra fordított összegek alacsonyak, a K+F kiadások GDP-hez viszonyított részaránya 2001-ben nem érte el az 1%-ot, ezen belül is különösen alacsony a vállalkozások részesedése, ami szorosan összefügg a KKV-szektor gyenge innovációs képességével. 2002-2003-ban bővült az innovációhoz kapcsolódó, a személyi jövedelemadó- és a társasági adó-rendszerben nyújtott kedvezmények köre, melyek részben a K+F források bővítését, részben a kutatási eredmények, az innováció gyakorlati hasznosítását segítik. 2.1.6. Vállalkozói ismeretek fejlesztése A vállalkozói ismeretek fejlesztésére a felnőttképzés, az ÁFSZ által megvalósított munkaerő-piaci képzések és az iskolarendszerű oktatás keretében egyaránt lehetőség van. A szakképzésben 1996 óta valamennyi szakmai és vizsgakövetelménybe beépítésre került a gazdálkodási és vállalatvezetési ismeretek oktatása. 2001-ben indult a „Vállalkozói készségek fejlesztése a középfokú és felsőoktatásban” című PHARE program, amely három kelet-magyarországi régió közoktatási és felsőoktatási intézményeinek nyújtott támogatást a vállalkozói ismeretek és készségek fejlesztéséhez szükséges tananyagok kidolgozására és bevezetésére. A felsőoktatási intézmények kínálatába beépülő, valamint az akkreditált tanárképző és felnőttképzési programok fenntarthatósága biztosított. Kihívások: • A vállalkozások számára kedvezőbb környezetet kell kialakítani, • Biztosítani kell a foglalkoztatás-barát bérnövekedést, • Erősíteni kell a KKV-k versenyképességét és ösztönözni kell a munkahelyteremtő beruházásokat, • Erősíteni kell a K+F szektor és a vállalkozások együttműködését, • Fejleszteni kell a vállalkozói és vállalatvezetési ismereteket. Kapcsolódó tanácsi ajánlások: • Csökkenteni kell a munkáltatókat terhelő adó- és járulékterheket, • További erőfeszítéseket kell tenni, a szociális partnerekkel együttműködve, a foglalkoztatás-barát bérnövekedés biztosítása érdekében.
3
Forrás: SMEs in Europe, including a first glance at EU Candidate Countries (2002) és Kis-és középvállalkozások helyzete (2001)
13
2.2. Válaszlépések A munkahelyteremtés és a vállalkozások versenyképességének javítása a foglalkoztatás bővítésére irányuló törekvések szempontjából kiemelt fontosságú. A Kormány számos olyan intézkedést hozott, amely a vállalkozások – és különösen az KKV-k – teljesítményének növelését szolgálja. Ezek megvalósításában fontos szerepe van a Strukturális Alapok – elsősorban az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) – támogatásával 2004-ben indított programoknak. 2.2.1. A vállalkozások számára kedvezőbb környezet kialakítása Az Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalak által megfogalmazott ajánlás, miszerint biztosítani kell a jogszabályi környezet és a kormányzati politika stabilitását, összhangban áll a Kormány törekvéseivel. Ez azonban csak korlátozott mértékben volt megvalósítható az uniós csatlakozás időszakában, hiszen a tagállammá válás szükségessé tette a jogszabályi környezet átalakítását. Ezenkívül számos olyan változtatásra is szükség van, amely kedvezőbb környezetet teremt a vállalkozások számára, javítja versenyképességüket és növekedési lehetőségeiket. A munkahelyteremtő beruházások támogatása, valamint a munkanélküliek és a pályakezdők foglalkoztatásának és a munkavállalók képzésének elősegítése érdekében 2003-ban változott a társasági adó és a személyi jövedelemadó rendszere4. A társasági adókulcs mértéke 2004-re 18 százalékról 16 százalékra csökkent, javultak a fejlesztési adókedvezmény igénybe vételének feltételei, bővült a kedvezménnyel támogatott fejlesztések köre, emelkedett a K+F tevékenységhez kapcsolódó kedvezmények mértéke, valamint a középvállalkozások számára is elérhetővé vált a korábban csak a mikro- és kisvállalkozások számára igénybe vehető, a beruházásokhoz kapcsolódó adóalap-kedvezmény. A bürokrácia csökkentését szolgálta többek között 2003-ban az egyszerűsített vállalkozási adó (EVA) bevezetése, valamint a támogatásokhoz való hozzájutás segítése érdekében 2004- ben megkezdődik egy egyablakos információs és támogatásközvetítési rendszer kiépítése a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Társaság (ITDH) bázisán. A megfelelő makrogazdasági politikák folytatása mellett szükséges a munkát terhelő közterhek további mérséklése és a vállalkozások adminisztratív terheinek további enyhítése. Ennek érdekében Versenyképességi Tanács (VT) tagjai kezdeményezték a Nemzeti Versenyképességi Program kidolgozását. A VT döntésének megfelelően a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium megkezdte egy olyan gazdasági versenyképességet javító komplex javaslatcsomag kidolgozását, amely részét képezi a 2005-2006. évre vonatkozó szabályozórendszerbeli változtatásoknak. A foglalkoztatás növelése érdekében – összhangban a Tanács ajánlásaival – a Kormány csökkenti a munkát terhelő járulékokat a munkavállalók bizonyos csoportjai esetében. 2005-től a pályakezdő fiatalok, valamint a GYES/GYET/ápolási díj igénybevétele után a munkaerőpiacra visszatérők esetében a foglalkoztatók bizonyos feltételek mellett a 29%-os mértékű társadalombiztosítási járulékból 50%-os kedvezményre lesznek jogosultak. Ezek a kedvezmények célzott ösztönzök révén segítik a munkaerőpiacra való belépési szempontjából hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatását. A foglalkoztatás-barát környezet megteremtéséhez hozzájárul továbbá, hogy a Kormány szándékai szerint 2005-től a jelenleg háromkulcsos személyi jövedelemadó rendszert kétkulcsos rendszer váltja fel. A módosítással bizonyos jövedelemhatárig csökken a befizetendő adó mértéke, és ezáltal a munkaadók kisebb bruttó béremelés mellett növelhetik a munkavállalók nettó bérét. (Lásd a 8.2. fejezet is.) 2.2.2. Foglalkoztatás-barát bérnövekedés A Kormány a foglalkoztatás bővítése, a vállalkozások működésének segítése, a versenyképesség erősítése érdekében – összhangban a Tanács ajánlásaival – törekszik a kiegyensúlyozott és kiszámítható bérnövekedés biztosítására. Míg az elmúlt 2-3 évben a reálbér növekedése lényegesen meghaladta a termelékenység növekedését, 2004-től a gazdaságpolitikában kiemelt hangsúlyt kapott a termelékenységhez jobban igazodó béralakulás. Ezt támasztják alá az országos szintű éves bérmegállapodások. 2004-ben 6%-kal emelkedett a minimálbér, és az országos tripartit bérmegállapodás 7-8% közötti bruttó keresetnövekedést ajánlott a versenyszféra vállalatainak, ami a várakozások szerint a korábbi évek reálbér-növekedésétől, illetve a termelékenységnövekedéstől is elmaradó, 1-2%-os nettó reál-bérnövekedést alapoz meg. A költségvetési szférában 2004-ben a reálbérek szinten tartásával lehet számolni. A 2004. I. féléves tényadatok a
4
2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról.
14
nemzetgazdasági nettó reálkeresetek 1% körüli növekedését mutatják a termelékenység 4% körüli növekedése mellett. A 2005. évre vonatkozó bértárgyalásokon – amelyek szeptemberben kezdődtek – a Kormány 4,5%-os bruttó nominális keresetnövekedésre tett megállapodási javaslatot a vállalkozások körében a szociális partnereknek. Ez a mérték - az adóterhelés csökkenése mellett - szintén a termelékenység növekedésétől elmaradó, mintegy 2% körüli reálbér-növekedést jelenthet. 2.2.3. A KKV-k versenyképességének erősítése és a munkahelyteremtő beruházások ösztönzése A középtávú gazdaságfejlesztési stratégia az exportvezérelt gazdasági növekedést, a tőkebefektetések ösztönzését és a versenyképesség javítását helyezi a középpontba. A Kormány egyrészt pályázati rendszeren keresztül nyújtott támogatásokkal és a kedvezményes hitelkonstrukciókkal segíti a vállalati beruházásokat, és ezáltal több és jobb munkahely létrehozását. Másrészt állami infrastrukturális beruházásokkal (pl. közlekedési infrastruktúra fejlesztése), az üzleti szolgáltatások fejlesztésének támogatásával biztosítja a vállalkozások működésének és fejlesztésének feltételeit. 2004 első felében a Gazdasági Versenyképességi Operatív Program keretében meghirdetett pályázatok (a Strukturális Alapok támogatásával), az alábbi tevékenységeket támogatják: −
Beruházás-ösztönzés: vállalatok termelési kapacitásainak modernizációja, magas szintű gazdasági infrastruktúra kialakítása (innovációs- és technológiai transzferközpontok fejlesztése, ipari parkok minőségi szolgáltatásainak komplex megvalósítását szolgáló beruházások, logisztikai központok fejlesztése), valamint a pro-aktív befektetés-ösztönzési szolgáltatások, tanácsadás. A támogatások célja a magas hozzáadott-értékű tevékenységek letelepítésének elősegítése.
−
KKV-k fejlesztése: a műszaki és technológiai fejlesztésekhez kapcsolódó beruházások, minőségbiztosítási rendszerek fejlesztése, üzleti tanácsadás, KKV-k közötti együttműködés.
A mezőgazdasági beruházásokat, valamint a fiatal gazdák indulását az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) támogatja az EMOGA társfinanszírozásával. E támogatások hozzájárulnak a mezőgazdaság modernizációjához és a szerkezetváltáshoz. Az infrastrukturális beruházások mellett a pályázati programok támogatják a humánerőforrás-fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket is. Az ERFA és az ESZA támogatásai közötti szinergiára építve olyan pályázati programok indultak, amelyek biztosítják, hogy a munkahelyteremtéshez kapcsolódó infrastruktúra-fejlesztés összekapcsolódhasson az új munkahelyek igényeinek megfelelő képzési programokkal. A Kormány 2003-ban elindította a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programot. A program prioritásai a következők: − − − − −
a versenyképesség növelése, modernizáció, a növekedésorientált kis- és középvállalkozások fejlődésének segítése, a kis- és középvállalkozások EU integrációs felkészítése, a vállalkozások növekedéséhez szükséges ismeretek elterjesztése, a vállalkozások közötti együttműködések létrehozása és erősítése, az erőforrásokhoz való hozzáférés, a hátrányos helyzetű területek, társadalmi csoportok esélyegyenlőségének javítása, az EU kis- és középvállalkozás támogatási forrásainak igénybevételéhez szükséges feltételek megteremtése.
A fent említett programoknak várhatóan jelentős munkahelyteremtő hatása lesz, és emellett közvetett módon is hozzájárulnak a munkahelyek számának növekedéséhez azáltal, hogy az építkezések és beruházások további szolgáltatások iránt (szállítási, kereskedelmi stb. tevékenységekre) is keresletet teremtenek. Arra számítunk, hogy az elkövetkező években növekedni fog a környezetvédelmi célokat szolgáló termékek és szolgáltatások gazdasági súlya. A környezetvédelmi szektorban foglalkoztatottak létszáma 2002-höz képest 2008-ig legalább 40 ezer fővel fog növekedni, de a létszámbővülés elérheti akár a 90 ezer főt is. Ezért törekedni kell a környezetvédelem területén tervezett beruházások foglalkoztatási potenciáljának mind teljesebb kihasználására. Szintén foglalkoztatás-bővítő hatása lehet a hazai környezetvédelmi háttéripar, a környezetvédelmi eszközök gyártásának fejlődését elősegítő intézkedéseknek (gazdasági ösztönzés, adókedvezmények stb.). 2004-ben több környezetvédelmi fejlesztést támogató program indul – többek között az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap támogatásával – amelyek várhatóan új 15
munkahelyeket hoznak létre ebben a szektorban. A foglalkoztatás bővítése szempontjából kiemelt szerepe van: − − −
a természetvédelmi, vízgazdálkodási és a hulladékgazdálkodási beruházások támogatásának; az uniós környezetvédelmi követelmények teljesítéséhez szükséges szakemberek felvételének a vállalatirányításban, a közigazgatásban és a tanácsadói szférában egyaránt; a 2003-2008 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Program keretében támogatott agrárkörnyezetvédelmi és az öko-turizmussal kapcsolatos fejlesztéseknek, elsősorban a vidéki foglalkoztatási lehetőségek szempontjából.
2.2.4. A K+F szektor és a vállalkozások közötti együttműködés erősítése A termelékenység javítása érdekében – az Átfogó Gazdaságpolitikai Irányvonalakban megfogalmazott ajánlásokkal összhangban – a 2004-2006 közötti időszakban jelentős forrásokat fordít a Kormány a K+F kapacitások fejlesztésére, a vállalatok és a kutatóközpontok közötti kapcsolatok erősítésére. A fő célkitűzések a következők: − új termékek, eszközök, eljárások, szolgáltatások kidolgozásának, kipróbálásának és alkalmazásának támogatása a magyar gazdaság versenyképességét leginkább megalapozó területeken; − a közfinanszírozású és non-profit kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának és intézményi együttműködési formáinak fejlesztése, ami elősegíti a hatékony K+F munka végzését, valamint az Európai Kutatási Térséghez való csatlakozást; − a vállalati innovációs képesség, a vállalatok kutatási tevékenységének és kutatási infrastruktúrájának fejlesztése, valamint a tudás- és technológia-intenzív vállalkozások támogatása. 2004-től megkezdte működését a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, amelynek rendeltetése, hogy kiszámítható és biztos forrást jelentsen a magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására, tegye lehetővé a kutatás és fejlesztés erősítését, a hazai és külföldi kutatási eredmények hasznosítását, az innovációs infrastruktúra és annak körébe tartozó szolgáltató tevékenységek fejlesztését. Az alap forrása a gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék. 2004-ben pályázati programot indított a Kormány a kutatási és a vállalati szektor kapcsolatának erősítése, a kutatási és innovációs hálózatok kialakítása érdekében. Felsőoktatási intézmények, akadémiai kutatóintézetek, non-profit kutatási intézmények és vállalatok közösen pályázhatnak ún. kooperációs kutató központok (KKK) létrehozására, amelyek alapkutatással, alkalmazott kutatással és kísérleti fejlesztéssel foglalkoznak. A 20042006 közötti időszakban várhatóan mintegy 10 KKK jön létre. 2.2.5. A vállalkozói és vállalatvezetési ismeretek fejlesztése A vállalkozóvá válás segítése, illetve a meglévő vállalkozások versenyképességének javítása érdekében a Kormány 2004-től – a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program keretében –pályázaton keresztül támogatja a vállalkozói és menedzsment készségek fejlesztését szolgáló képzéseket. A vállalkozók és a munkavállalók uniós ismereteinek fejlesztésére irányuló képzések szintén támogatásban részesülnek, elősegítve ezáltal a megváltozott piaci környezethez való alkalmazkodást. Az információs társadalom lehetőségeinek jobb kihasználását az információs technológiai eszközök alkalmazásához és az elektronikus gazdaságban való részvételhez szükséges ismereteket nyújtó képzések támogatása segíti. A vállalkozási ismeretek iskolarendszerű oktatását szolgáló integrált felsőoktatási intézményhálózat keretében a felsőoktatási intézmények gazdasági-üzleti karai vállalkozással kapcsolatos tárgyakat, szakirányokat kínálnak a nem gazdasági karokon tanulók számára is.
16
3. FELKÉSZÜLÉS
A VÁLTOZÁSOKRA, AZ ALKALMAZKODÓKÉPESSÉG ÉS A MUNKAERŐ-PIACI MOBILITÁS ELŐSEGÍTÉSE
3. irányvonal: A tagállamok segítik a munkavállalók és a vállalatok alkalmazkodását a változásokhoz, figyelembe véve a rugalmasság és a biztonság követelményét is, és hangsúlyozva a szociális partnerek meghatározó szerepét e tekintetben. Felülvizsgálják, és amennyiben szükséges módosítják a foglalkoztatással kapcsolatos szabályozás túlságosan korlátozó elemeit, amelyek befolyásolják a munkaerőpiac dinamikáját és a munkaerőpiacra való belépés szempontjából leginkább hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatását, fejlesztik a szociális párbeszédet, erősítik a korporatív szociális felelősségvállalást, és további, megfelelő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy előmozdítsák: −
a munkaszerződési és munkavégzési formák sokféleségét, beleértve a munkaidőre, az előmeneteli rendszerre, a munka és a magánélet, valamint a rugalmasság és a biztonság jobb összehangolására vonatkozó rendelkezéseket;
−
a munkavállalók – különösen az alacsony képzettségű munkavállalók – képzésben való részvételét;
−
a jobb munkakörülményeket, beleértve az egészséget és a biztonságot; e tekintetben a szakmapolitikai törekvéseknek elsősorban arra kell irányulniuk, hogy jelentősen mérséklődjön a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések aránya;
−
az innovatív és fenntartható munkaszervezeti formákra vonatkozó tervek kidolgozását, elterjesztését, ezáltal javítva a munka termelékenységet és minőségét;
−
a gazdasági változások és szerkezetváltás előrejelzését és pozitív irányítását.
A tagállamoknak a munkaerőhiány leküzdését különböző intézkedésekkel kell elősegíteniük, például a foglalkozási mobilitás elősegítésével és a földrajzi mobilitást akadályozó tényezők kiküszöbölésével – elsősorban a Szakképzettség és mobilitás akcióterv végrehajtásán keresztül –, a képesítések és kompetenciák elismerésének és átláthatóságának, a társadalombiztosítási és nyugdíj-jogosultságok átvihetőségének javításával, megfelelő ösztönzők beépítésével az adó- és ellátórendszerekbe, és figyelembe véve a bevándorlás munkaerő-piaci vonatkozásait is. Nemzeti és európai szinten egyaránt javítani kell a munka- és képzési lehetőségek átláthatóságát, a hatékony állásközvetítés támogatása érdekében. 2005-re az álláskeresőknek az EU egész területén elérhetővé kell tenni a tagállamok foglalkoztatási szolgálatai által közzétett üres álláshelyeket.
3.1. Helyzetértékelés Az átmenet időszakában jelentősen megváltozott a gazdaság szerkezete, és az utóbbi években egy újabb strukturális átalakulás vette kezdetét. Ezért különösen fontos a munkavállalók és a vállalkozások alkalmazkodóképességének erősítése és a változásokra való felkészülés segítése. Mindez az EU-hoz való csatlakozás időszakában még nagyobb kihívást jelent. 3.1.1. A foglalkoztatás rugalmassága 1990 előtt a foglalkoztatást alapvetően a teljes és teljes munkaidős foglalkoztatás, az állami nagyvállalatok, az ipari termelés meghatározó súlya jellemezte. Az 1992-ben elfogadott Munka Törvénykönyvét is jórészt e viszonyok határozták meg. Bár a munkavégzés körülményei és feltételei – a piacgazdasági átalakulás, a munka jellegének változása, a szolgáltatások térnyerése miatt – jelentős fejlődésen mentek keresztül, a (bejelentett) foglalkoztatási formák és a jogi szabályozás e változásokat csak kis részben követte.
17
Az EU-15-ben a foglalkoztatottak mintegy 40%-a dolgozik nem hagyományos foglalkoztatási formákban –, részmunkaidőben, valamint határozott idejű munkaszerződéssel és távmunkában – illetve önfoglalkoztatóként. Magyarországon ezek elterjedtsége szerény, 22,2 százalék5. 2003-ban az alkalmazottak 4,0%-a (férfiak 2,8%-a; nők 5,4%-a) dolgozott részmunkaidőben,6 ami jelentősen elmarad az EU-15 2002. évi (18,8%) átlagától. A részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését akadályozó tényezők felülvizsgálatára a 97/81/EK irányelvvel összhangban került sor. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alacsony bérek miatt a munkavállalók jelentős részének a részmunkaidős foglalkoztatás ma még nem jelent ténylegesen választható lehetőséget. A határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatottak aránya az összes alkalmazott körében 7,5%, (férfiak 8,3%, nők 6,6%)7. A 99/70/EK irányelv 2003. évi átvétele elősegítette, hogy a diszkrimináció tilalmával javuljon a határozott időre alkalmazott munkavállalók helyzete, illetve megakadályozzák az egymást követő határozott ideig tartó munkaszerződések alkalmazásából származó visszaéléseket. A távmunka elterjesztését 2002-től pályázati program támogatja, elsősorban a megváltozott munkaképességű emberek, a 45 éven felüliek, a gyermeküket egyedül nevelők és a hátrányos helyzetű településen élők foglalkoztatásának elősegítése érdekében. Megalakult és működik a Távmunka Tanács. Az Országgyűlés 2004-ben elfogadta a távmunkáról szóló - az európai szociális partnerek 2002. évi keret-megállapodásának megfelelő - új munkajogi szabályokat. Az Internet használat térnyerése tekintetében elmondható, hogy a szélessávú összeköttetésben a vállalati és egyéni felhasználók aránya 2003-ban 235 százalékkal nőtt 2002-höz képest (ugyanez az arány az EU területén tavaly 80% körül alakult). Az Internet penetráció és használat nemzetközi összehasonlításban azonban a növekedés ellenére alacsony. A munkaadók részéről az utóbbi években jelentős igény mutatkozik a munkaerő-igények rugalmas kielégítését biztosító foglalkoztatási formák iránt. Ezért 2002-2003-ban az alkalmi és a szezonális munkavégzés megkönnyítését szolgáló jogszabály-módosítások léptek életbe. Megteremtődtek a non-profit jellegű munkaerő-kölcsönzés feltételei. 3.1.2. Munkahelyi egészség- és biztonság A munkahelyi balesetek kimutatható száma 2003-ban kis mértékben nőtt, a súlyos és halálos kimenetelű balesetek száma csökkent. Az ezer foglalkoztatottra eső munkabalesetek száma alig változott, 2001-2003 között 6,5-6,6 volt. Célzott felmérések adatai alapján 2003-ban a foglalkozási megbetegedések száma kis mértékben növekedett. 3. sz. táblázat: Munkabalesetek száma (2001-2003) Összes Ebből súlyos munkabaleset száma 2001 2002 2003
25 536 25 284 25 745
223 262 216
Halálos
Súlyos csonkulásos
124 163 133
62 52 46
Forrás: OMMF
A munkahelyi egészség és biztonság területén a jogharmonizáció befejeződött. A munkabiztonság állami irányítási feladatait, illetve meghatározott munkabiztonsági hatósági feladatokat az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) és területi szervei, a munkaegészségügyi terület hatósági feladatait az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi (ÁNTSZ) szolgálat és területi szervei látják el. A Kormány kidolgozta az Országos Munkavédelmi Programot (20/2001./III.30./OGY.hat.), amely meghatározza a munkavédelem öt évre szóló cselekvési programját. A program minden részletében az érintettek partneri viszonyára épít. Az OMMF keretében került kialakításra az Európai Munkavédelmi Ügynökség magyarországi kapcsolattartó szervezete (fókuszpont), amelynek feladata munkavédelmi információk gyűjtése és terjesztése. 2003 óta az OMMF telefonos munkavédelmi információs szolgálatot működtet.
5
EUROSTAT KSH 7 KSH 6
18
3.1.3. A szociális párbeszéd, szociális partnerek szerepe a munkafeltételek, munkakörülmények meghatározásában A gazdálkodó szervezeteknél a 2002. december 31-én érvényben lévő egy és több munkáltatóra kiterjedő kollektív szerződések a foglalkoztatottak több mint 40%-át fedték le. A szorosan vett bérezési kérdéseken, bérmegállapodásokon kívül kollektív szerződésben rendelkeztek a kollektív szerződések által lefedett létszám 90%-a esetében a munkaidőkeretről, 70% esetében a többműszakos munkarendre vonatkozó szabályokról, 25% esetében az osztott munkarendre vonatkozó szabályokról, 90% esetében a pihenőidőről, 80% esetében a rendkívüli munka (túlmunka) elrendelésének formájáról és mértékéről, 85% esetében a munkaidőkeret nagyságáról és a rendkívüli munkavégzés éves maximumáról. A kollektív szerződéssel való lefedettség nemzetközi összehasonlításban alacsony, különösen kevés az ágazati kollektív szerződés, jelenleg mindössze 3 kiterjesztett ágazati kollektív szerződés van érvényben. 3.1.4. A munkaerő mobilitása A magyar munkaerő földrajzi mobilitása alacsony. A népszámlálás adatai szerint 2001-ben az ingázók aránya 29,9 százalék volt. A különösen kistérségi szinten korlátozott közlekedési lehetőségek, valamint a bérekhez képest rendkívül magas közlekedési költségek szűkítik az ingázás, az olcsó bérlakások és munkásszállók hiánya, a lakások adás-vételét terhelő magas illetékek, és az ingatlanárak régiónkénti jelentős eltérései pedig a lakóhely változtatásával járó belső migráció lehetőségeit. A munkaerő mobilitásnak elősegítése érdekében a munkáltató köteles a munkába járással kapcsolatos utazási költségek jogszabályban8 meghatározott mértékű megtérítésére. Munkanélküli személy foglalkoztatása esetén a munkaügyi központok támogatást nyújthatnak a munkaadók részére a fentiekkel kapcsolatban felmerülő költségeik megtérítésére.9 A KSH 2003. I. negyedévében végzett felmérése szerint a 15-74 éves népesség 4%-a tervezi vagy tartja elképzelhetőnek, hogy külföldön vállaljon munkát, és ebből mindössze 12% tett tényleges lépéseket ennek érdekében. A migrációs szándék a szakmunkások és a felsősokú végzettségűek körében a legerősebb (3-6%). A csatlakozásra való felkészülés időszakában kiépültek Magyarországon azok az intézményes és jogszabályi keretek, amelyek a magyar munkavállalók unión belüli szabad munkavállalását lehetővé teszik és segítik, illetve amelyek biztosítják az Unió más tagállamból származó állampolgárainak magyarországi munkavállalásának feltételeit. A Csatlakozási Szerződésben rögzített lehetőséggel élve ugyanakkor a tagállamok egy része korlátozza a magyar munkavállalók bejutását munkaerő-piacukra. Az ezekből a tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben Magyarország is hasonló korlátozásokat alkalmaz. Az ÁFSZ 2004. május 1-jén csatlakozott az EURES rendszerhez, kifejlesztette a magyarországi álláshely bejelentéseket kezelő adatbázist, az EURES kódokra konvertáló szoftvert. Az EURES szolgáltatásainak elérése érdekében minden munkaügyi kirendeltségre számítógépes kioszkokat telepítenek, és a regionális központok munkaügyi központjaiban EURES tanácsadók állnak rendelkezésre. A diplomák és szakképesítések elismerése tekintetében biztosítottak a munkaerő mobilitásának feltételei. Az ún. automatikus elismerés intézménye révén hét szakma munkavállalóinak (általános orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek, állatorvosok, építészek, ápolónők, szülésznők) diplomája, illetve szakképesítése az Európai Gazdasági Térség országaiban kölcsönösen elismertnek tekinthető. Magyarországon a nem automatikusan elismert képesítéssel rendelkező, állást kereső munkavállalók és vállalkozók eligazodását segíti a Magyar Ekvivalencia Információs Központ működése, amely tagja az ENIC (European Network of Information Centres) hálózatának. Az Europass a végzettségek és kompetenciák összehasonlíthatóságát támogató egységes keretrendszer, melynek alapja az úgynevezett Europass-portfólió. A dokumentumok, illetve a keret nemzeti szinten történő koordinálására és működtetésére, valamint a nemzetközi hálózatban való közreműködésre 2004-ben kijelölésre került a Nemzeti Europass Központ. A nyugdíjrendszerek koordinációjával kapcsolatban Magyarország már az EU csatlakozás előtt rendelkezett kétoldalú megállapodásokkal a legtöbb EU tagállammal. Az egészségbiztosítási ellátásokat érintően két tagállammal volt olyan kétoldalú megállapodásunk, amelynek végrehajtása nagymértékben megegyezett a jelenlegi uniós szabályokkal. A végrehajtáshoz kapcsolódó kapacitások megerősítése folytatódik a csatlakozást követő átmeneti időszakban is.
8
9
78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról
19
3.1.5. Munkaerőhiány Az alacsony foglalkoztatás és a magas inaktivitás ellenére egyes régiókban és foglalkozásokban (például logisztikai, műszaki és informatikai munkakörökben) a szakképzett munkaerő hiánya figyelhető meg. Az ország gyorsabban fejlődő térségeiben különösen szakmunkásokból van hiány. A munkaerőhiány az alacsony mobilitás mellett főként a munkaerő-kínálat és a kereslet összetétele közötti eltéréssel magyarázható. Mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy az oktatási rendszernek és a felnőttképzésnek a jelenleginél jobban kell alkalmazkodnia a gazdaság igényeihez. (Az ehhez kapcsolódó válaszlépéseket a 4. irányvonal tartalmazza). 3.1.6. A változások előrejelzése A gazdasági és a foglalkoztatási folyamatok előrejelzésére alapvetően a makro-folyamatok elemzése, illetve rövid távon - a gazdaság, a munkaerőpiac szereplőinek megkérdezése alapján kerül sor. Nehezíti az előrelátást a hosszú távú idősorok hiánya és a gazdaság szerkezete (függőségünk a működőtőke behozataltól, a mikrovállalkozások kiemelkedő szerepe a foglalkoztatásban, stb.). Fejlettek a demográfiai előrejelző rendszerek, de az oktatási rendszerből kilépők elhelyezkedéséről, vagy a várható gazdasági folyamatokról kevés az információ. Kihívások: • • • •
Növelni kell a foglalkoztatás rugalmasságát a foglalkoztatás biztonságának megőrzése mellett, a szociális partnerek bevonásával, Javítani kell a munkahelyi egészség és biztonság ellenőrzését, Növelni kell a munkavállalók mobilitását, A változásokhoz való alkalmazkodás segítése érdekében fejleszteni kell a változások előrejelzését szolgáló módszereket.
Kapcsolódó tanácsi ajánlások: • • •
Ösztönözni kell a munkakörülmények javítását, A munkára vonatkozó rendelkezéseket rugalmasabbá és „családbaráttá” kell tenni, beleértve részmunkaidő vonzóbbá tételét, különösen a női és az idősebb munkavállalók számára, Támogatni kell a munkavállalók mobilitását.
3.2. Válaszlépések 3.2.1. A foglalkoztatás rugalmasságának javítása 2004-ben a Kormány megkezdte a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII törvény (Mt.) átfogó felülvizsgálatát a munkajogi szabályoknak a gazdaság és foglalkoztatás megváltozott körülményeihez igazítása érdekében. Olyan differenciált jogi szabályozás kialakítása a cél, amely figyelembe veszi a foglalkoztatási formák sokféleségét. A munkajogi szabályozás átalakítása során a rugalmas foglalkoztatást a foglalkoztatás biztonságának új formáival kell ötvözni. A felülvizsgálat keretében, 2004 végéig ajánlás készül a munkajogi szabályozás számára - a szociális partnerekkel együttműködve (az ágazati párbeszéd bizottságokat is bevonva) - az innovatív és fenntartható munkaszervezeti formák bevezetésére vonatkozóan. Az új Mt koncepciója várhatóan 2004 decemberében kerül az Országos Érdekegyeztető Tanács és a Kormány elé. A szociális partnerek szerepének erősítése érdekében, a PHARE támogatással lebonyolított „Autonóm ágazati szociális párbeszéd” program keretében létrejött az ágazati párbeszéd bizottságok rendszere. A szociális partnerek 28 ágazati (al-ágazati, szakágazati) párbeszéd bizottságban konzultálnak a bérkérdéseken kívül a saját ágazatuk munkavégzési feltételeiről, a munkakörülményekről, a munkabiztonságról is. Folyamatban van az ágazati kollektív szerződések megkötésének előkészítése is. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok megalakulásával a kiterjesztett hatályú ágazati kollektív szerződések számának emelkedése várható. 2004. január 1-től a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedése érdekében a Kormány: − megszüntette a részmunkaidős foglalkozatás szempontjából ellenösztönző nyugdíjszabályokat (az új szabályozás értelmében a nyugdíj-jogosultság elbírálásakor a részmunkaidős foglalkoztatáshoz kapcsolódó minimálbér alatti kereset alapul vétele esetén sem csökken arányosan a szolgálati idő),
20
−
−
bizonyos csoportok esetében megszüntette a munkaidővel nem arányos mértékű, egyösszegű adó-formát (a tételes egészségügyi hozzájárulás (EHO) megfizetése alól mentesítették azt a munkáltatót, aki GYES, vagy GYET igénybevétele mellett (részmunkaidőben) foglalkoztatja alkalmazottját, illetve aki 50 év feletti tartósan munkanélkülit alkalmaz), 2006-ig teljesen megszűnteti a tételes egészségügyi hozzájárulást.
2004-ben a távmunka széleskörű elterjesztésének érdekében az Országgyűlés kiegészítette a Munka Törvénykönyvét a távmunka-végzés szabályaival, a személyi jövedelemadóról szóló törvényt pedig a távmunka-végzéshez kapcsolódó költség-elszámolási lehetőségekkel (eszközbeszerzés, értékcsökkenés, Internet-használat, stb.). A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) részeként a Kormány a Távmunka Tanács közreműködésével kezdeményezi a távmunka befogadására és elterjesztésére irányuló partnerségi keretmegállapodások megkötését a szociális partnerekkel, kamarákkal, civil szervezetekkel, a távmunkát nagy számban alkalmazó vállalatokkal. A távmunka-végzésben jelentős – mindeddig kihasználatlan – lehetőségek vannak, amelyek révén egyrészt a munkáltatói igényekhez rugalmasan alkalmazkodva bővíthető a foglalkoztatás, másrészt bevonhatók a foglalkoztatásba az élethelyzetük miatt kevésbé mobil emberek. A Kormány a távmunkahelyek létrehozását állami és nem állami források bevonásával, illetve összehangolásával támogatja. A távmunka közigazgatásban történő bevezetése érdekében megkezdődött egy mintaprojekt kidolgozása, amelynek célja a közigazgatási munkahelyek távmunkahelyekké való átalakítása. 3.2.2. A munkahelyi egészség és biztonság ellenőrzése A munkahelyi egészség és biztonság területén a 2004-2006. közötti időszakban a következő intézkedések valósulnak meg: − − − −
Kiemelt ellenőrzési terület a kockázatértékelés. Az OMMF és az ÁNTSZ a következő években is folyamatosan országos vizsgálatokat végez e terület ellenőrzésére. 2004-től a munkavédelmi bírság alkalmazhatóságának köre kiterjesztésre került, és meghatározott feltételek mellett a kockázatértékelés hiánya esetén is alkalmazhatóvá vált. Az EU irányelvekkel összhangban, a tanácsadást – elsősorban – a balesetkivizsgálások és a kockázatértékelések tapasztalatait felhasználva, az OMMF felügyelői a napi ellenőrzési tevékenységük során továbbra is végzik. A Munkahelyi Egészség és Biztonság Közös Információs Adatbázist (MCDS) az ÁNTSZ, a Bányafelügyelet és az OMMF együttesen tervezi működtetni. Az adatbázis tartalmazni fogja az összes munkabaleseti adatot, és hozzáférést tesz lehetővé – a három társhatóságnak – az ellenőrzési adatokhoz is. Célja a társhatóságok ellenőrzéseinek koordinálása, valamint a munkabalesetek tapasztalatainak hasznosítása.
3.2.3. A földrajzi és a foglalkozási mobilitás segítése Az országon belüli munkaerő-piaci mobilitás megkönnyítéséhez a 2004-2006 közötti időszakban elsősorban a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére és a közlekedési lehetőségek bővítésére irányuló intézkedések járulnak hozzá. A Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében a 2004-től a főúthálózat műszaki színvonalát javító út-rehabilitációs program, elkerülő és tehermentesítő utak építése, valamint a főúthálózat kapacitásának növelése támogatható. A projektek köre kiegészült az elővárosi közösségi közlekedés és az intermodális központok közlekedési kapcsolatainak fejlesztésével. A következő három év kiemelt célja a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése, ami megteremti a hozzáférést a piacokhoz, és foglalkoztatási szempontból is új lehetőségeket nyithat meg több nagyvárosban az ország keleti részén. (A kistelepülések közlekedési infrastruktúrájával kapcsolatban lásd a 10. irányvonalat). 2006-ig kiemelt fejlesztések között szerepel a korszerű és jó minőségű helyi és helyközi közforgalmú személyszállítás biztosítása. Ennek keretében első lépésként a szolgáltató társaságok közötti átjárhatóságot biztosító, a fővárosra és vonzáskörzetére érvényes új bérletrendszert hoznak létre. A foglalkozási mobilitás javítását egyrészt az ÁFSZ munkaközvetítési szolgáltatásainak kiterjesztésére (lásd 1.2.2.), másrészt a felnőttképzési rendszer és a szakképzési rendszer átfogó fejlesztésére (lásd 4.2.1. és 4.2.3.) irányuló intézkedések segítik elő.
21
3.2.4. A változások előrejelzése 2004-ben az FMM a Foglalkoztatási Hivatallal együttműködve elindította a munkaerő-kereslet előrejelzését megújító fejlesztési programot. Ennek keretében a globális gazdaság-fejlődési előrejelzések, a termelékenység és az ágazati szerkezetre vonatkozó prognózisok alapján, a nemzetközi összehasonlításokat is felhasználva az ágazati munkaerő-keresletre vonatkozó előrejelzések készülnek. Az eredmények a munkaerő-kínálati (demográfiai, oktatási rendszerre vonatkozó) előrejelzésekkel összevetésre kerülnek. Az előrejelzések eredményeként ajánlások születhetnek, amelyek megfelelő alapot biztosítanak a szakképzés szerkezetének a gazdasági változásokhoz történő igazításához. Az eredményeket hasznosítják továbbá a pályaválasztási és a felnőttkori tanulást orientáló információs szolgáltatások is.
22
4. A HUMÁN TŐKE FEJLESZTÉSE ÉS AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS TÁMOGATÁSA 4. irányvonal: A tagállamok végrehajtják az egész életen át tartó tanulást támogató stratégiáikat, beleértve az oktatási és képzési rendszerek minőségének és eredményességének javítását is, annak érdekében, hogy mindenki megszerezhesse mindazokat a készségeket, amelyek megfelelnek a tudásalapú társadalomban a korszerű munkaerővel szemben támasztott elvárásoknak, hogy segítsék az előmenetelt, és csökkentsék a képzettségi kínálat és kereslet eltéréséből és a szűk keresztmetszetekből adódó munkaerő-piaci problémákat. A nemzeti prioritásokkal összhangban, a szakmapolitikáknak elsősorban a következő eredmények elérését kell célul kitűznie 2010-ig: −
az Európai Unióban a 22 évesek legalább 85%-a rendelkezzen felső-középfokú végzettséggel;
−
az egész életen át tartó tanulásban részt vevő felnőtt munkavállalási korú népesség (25-64 éves korosztály) aránya az Európai Unióban átlagosan érje el legalább a 12,5%-ot.
A politikáknak elsősorban arra kell irányulniuk, hogy jelentősen növekedjenek a humánerőforrás-fejlesztésre fordított befektetések. Különösen fontos, hogy növekedjenek a vállalatoknak a felnőttképzésre fordított befektetései, a termelékenység és a versenyképesség javítása, valamint az aktív öregedés elősegítése érdekében. Ösztönözni kell a munkáltatóknak és az egyéneknek a humán tőke fejlesztésére irányuló befektetéseit.
4.1. Helyzetelemzés 4.1.1. Iskolázottság, oktatásban és képzésben való részvétel Az elmúlt években jelentősen bővült a közép- és felsőfokú képzésben résztvevők száma, illetve aránya. A 2002/2003-as tanévben a megfelelő korúaknak már 77%-a tanul érettségit adó középiskolában, az egy évtizeddel korábbi 56%-os részvételi aránnyal szemben. A felsőoktatásban résztvevők összlétszáma csaknem megháromszorozódott; ezen belül a 18-24 éves fiatalok részvételi aránya is a duplájára nőtt. Míg a kilencvenes évek elején jelentős volt a korcsoportok beiskolázási rátáiban tapasztalható lemaradás az EU átlagához képest, az utóbbi 10 év alatt a nappali tagozatos oktatásban részt vevő 15-20 évesek beiskolázása elérte az EU-s középértéket. A felső középfokú végzettséggel10 rendelkező 22 évesek aránya Magyarországon 2002-ben 85,8% volt. A felsőfokú oktatásban részt vevő 18-22 évesek aránya 2002-ben elérte a 22%-ot. Az oktatásban és képzésben résztvevő 25-64 éves korú népesség aránya azonban elmarad az uniós átlagtól: 2003ban 6% (330 ezer fő) volt. 4.1.2. Az oktatás és képzés rendszere és a munkaerőpiac közötti kapcsolatok Az általános iskolázottsági szint emelkedése ellenére nincs összhang az oktatási-képzési kibocsátás és a munkaerő-piaci kereslet között. Ez részben az oktatási-képzési rendszer fejlődésének sajátosságaira vezethető vissza, részben pedig arra, hogy a munkaerő-keresletre vonatkozó információk nem befolyásolják az oktatásiképzési szerkezetre vonatkozó döntéseket. (A munkaerő-keresleti előrejelzések készítésére irányuló intézkedésekről lásd a 3.2.4. fejezetet.) Nemzetközi összehasonlító tanulmányok (OECD – PISA) az utóbbi években arra hívták fel a figyelmet, hogy a magyar oktatási rendszer nem biztosítja megfelelően az egész életen át tartó tanuláshoz és a munkaerőpiacra való beilleszkedéshez szükséges ismereteket és készségeket. Hiányosságok mutatkoznak a kulcskompetenciák, a társadalmi kompetenciák, az aktív tanulási és kommunikációs képességek átadása terén. Az oktatás minősége, az egyes képzési szintekhez és típusokhoz történő hozzáférés jelentős különbségeket mutat a települések méretétől, a családi háttértől függően. Ez is szerepet játszik abban, hogy az oktatás nem tudja érdemben kompenzálni a társadalmi különbségekből fakadó hátrányokat. A területi különbségekhez hozzájárul, hogy az oktatási rendszer jelentősen decentralizált, az iskola előtti, az alapfokú és a középfokú oktatás a helyi önkormányzatok feladatkörébe tartozik. (Az esélyegyenlőséggel a közoktatási rendszerben való részvétel tekintetében a 7. irányvonal foglalkozik.) A szakképzés struktúrája nem tudott kellő gyorsasággal és rugalmassággal alkalmazkodni a gazdaság igényeihez. A szerkezeti problémákhoz az is hozzájárult, hogy az összes államilag elismert szakképesítést és a 10
A felső középfokú végzettség az UNESCO által kidolgozott standard, az ún. ISCED rendszerben a 3-as szintnek felel meg. A magyar iskolarendszerben a szakiskola, a szakközépiskola és a gimnázium elvégzése jelent ISCED3 szintet.
23
megszerzésükhöz szükséges követelményeket tartalmazó Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő szakképesítések száma meghaladja a nyolcszázat, és a szakképesítések tartalma az utóbbi években sem tudott kellőképpen alkalmazkodni a gazdaság igényeihez. Ugyanakkor a szakképzési törvény 2003. évi módosításával javultak a gazdaság és a szakképzés közötti kapcsolatok erősítésének feltételei: a gazdasági kamarák a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján átvehetik a szakmák szakmai és vizsgakövetelményeinek gondozását, vizsgákat szervezhetnek és ellenőrizhetik az iskolai tanműhelyekben folyó gyakorlati képzéseket. A gazdasági igényekhez szorosan kapcsolódó képzések térnyerését egyéb jogszabály módosítások is szolgálják, amelyek mind az iskola mind a képzőhelyek számára nagyobb ösztönzést teremtenek tanulószerződések megkötésére. A felsőoktatás ugyan dinamikusan bővült, de a képzés szerkezete nem igazodott a gazdaság tényleges szakember szükségletéhez: csökkent a műszaki, a természettudományos képzésben résztvevők aránya, nőtt a humán és társadalomtudományi tanulmányokat folytatóké. Az utóbbi években a diplomás pályakezdők elhelyezkedése nehezebbé vált. Az átmenet időszakában a munkaerőpiac radikális átrendeződésével a felnőttképzés finanszírozása és intézményi bázisa egyaránt átalakult. A munkahelyek és a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenése lehetővé tette, hogy a munkaadók magasan képzett munkavállalókat vegyenek föl, és jelentős költségek nélkül javítsák munkaerő-állományuk képzettségi szintjét. Ezzel egyidejűleg a vállalati tulajdonosi szerkezet átalakítása, a nagyvállalatok megszűnése megrendítette a képzés korábban erős intézményi, vállalati hátterét. Új alapokon szerveződött tehát újjá a felnőttképzés rendszere, amely alapvetően az ÁFSZ részét képező Regionális Képző Központokra, az iskolarendszerű képzés bizonyos intézményeire és magán képző szervezetekre épül. A munkahelyi képzések tekintetében nehézséget okoz a KKV-k képzési igényeinek becsatornázása, illetve, hogy a kis-, főleg a mikro-vállalkozások nehezen tudják a szükséges képzéseket finanszírozni, megszervezni. További nehézség a felnőttképzési rendszer számára a munkaerőpiacról kikerülők, a munkanélküliek és inaktívak, valamint a hátrányos helyzetűek elérése, pedig a felnőttképzés fontos feladata a felzárkóztatás és beilleszkedés elősegítése. Ezért bővíteni kell a számukra nyújtott képzési lehetőségeket, fejleszteni kell támogatásukat és növelni érdekeltségüket a képzésben. 4.1.3. Az oktatásra és képzésre fordított kiadások Magyarország 2000-ben a hazai össztermék 4,54%-át fordította oktatásra, ami kismértékben maradt el az európai átlagtól (4,94%), 2001-ben 5%-ot, 2002-ben ó 5,3%-ot11. A munkaadók a munkabér 1,5 százalékának megfelelő összeggel kötelesek hozzájárulni a szakképzés költségeihez. A szakképzési hozzájárulást nem kell befizetni, ha a munkáltató az összeget szakmai gyakorlat szervezésére, saját munkavállaló képzésére, szakképző iskola fejlesztésére fordítja. A munkaadók 2003-ban 18,6 milliárd forintot fizettek be szakképzési hozzájárulásként a Munkaerő-piaci Alap Képzési Alaprészébe, míg a kötelezettség másik részét saját munkavállalói képzéssel teljesítették. A felnőttek első szakképzettségének megszerzését és a fogyatékos emberek képzését normatív állami hozzájárulás segíti.
11
Forrás: OM.
24
Kihívások: • • • •
Az oktatásban és képzésben részt vevő felnőttek számának növelése Számszerűsített célkitűzések: o A 25-64 éves korú népességen belül a képzésben részt vevők aránya 2010-re érje el a 10%-ot. Az egész életen át tartó tanulás megalapozása a közoktatásban A szakképzés fejlesztése a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodás érdekében A felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése.
Kapcsolódó tanácsi ajánlások: • • •
Javítani kell az oktatás és képzés rendszerének a gazdaság igényeihez való alkalmazkodását, Biztosítani kell az esélyegyenlőséget az egyetemi oktatásban részvétel tekintetében, Javítani kell a hátrányos helyzetűek és az alacsony iskolai végzettségűek képzéshez való hozzáférését.
4.2. Válaszlépések A Kormány megkezdte az egész életen át tartó tanulás stratégiájának kidolgozását. A stratégia első változata 2004 őszén készül el. 4.2.1. Az oktatásban és képzésben részt vevő felnőttek számának növelése A Kormány 2004-ben az előző évihez képest jelentősen (mintegy hatszorosára) növelte a felnőttképzési normatív állami támogatását, a normatív támogatásból finanszírozott képzésekben résztvevők száma pedig várhatóan 3200-ról 31000-re nő. 2004-ben a felnőttképzés rendszerének fejlesztésére átfogó intézkedést indított a Kormány. Az intézkedés a következő tevékenységeket foglalja magába: -
a felnőttképzés hozzáférhetőségének javítása a hátrányos helyzetű térségekben a közművelődési hálózat felnőttképzési tevékenységeinek fejlesztésével, felnőttképzési módszerek és tananyagok kidolgozása, a felnőttoktatásban résztvevő oktatók és szakemberek képzése, a távoktatás módszertanának továbbfejlesztése, a távoktatás elterjesztése, a hátrányos helyzetű csoportok – köztük az alacsony szakképzettségű dolgozók, az idősebb munkavállalók, a fogyatékos emberek – sajátos képzési szükségleteihez igazodó tananyagok és képzési módszerek kidolgozása.
Pályázati rendszer támogatja a vállalati képzéseket, a munkahelyteremtő beruházásokhoz kapcsolódó képzéseket, a KKV-k versenyképességének javítását, illetve a vállalkozói készségek fejlesztését szolgáló képzéseket (lásd 2. irányvonal). Külön pályázati forrás támogatja a vállalkozó gazdák át- és továbbképzését, elősegítve a mezőgazdasági tevékenységek korszerűsítését és új tevékenységek bevezetését, a mezőgazdaság alkalmazkodóképességének javítását. 4.2.2. Az egész életen át tartó tanulás megalapozása a közoktatásban Az alapvető készségek és kompetenciák alkotják az egész életen át tartó tanulás, a sikeres munkaerő-piaci beilleszkedés és részvétel alapját. Ezért 2004-ben megkezdődik egy olyan átfogó fejlesztés, amely a kompetencia-alapú oktatáshoz szükséges módszerek, tananyagok fejlesztését, illetve a pedagógusok továbbképzését támogatja a következő szinteken és területeken: -
az iskola előtti és az alapfokú képzés szintjén (ISCED 0, 1 és 2) az alapvető készségek és képességek, a szociális kompetenciák, az általános információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatával összefüggő készségek és az alapvető életpálya-építési kompetenciák fejlesztése; középfokon (ISCED 3) az alapkészségek, továbbá az idegen nyelvű kommunikációs képesség, az IKTismeretek és a munkaerő-piacon hasznosítható életpálya-építési készségek továbbfejlesztése.
A fejlesztés eredményeképpen 8-12 Térségi Iskola és Óvodafejlesztő Központ jön létre. A Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) keretében végrehajtandó eOktatás program egyrészt a közoktatás elektronikus elérhetőségének javításával a képzéshez való hozzáférés javításához, másrészt az 25
információs társadalomban való aktív részvételhez szükséges készségek fejlesztéséhez járul hozzá. A hozzáférés javítása infrastrukturális beruházásokon és e-learning kurzusok indításán, a készségfejlesztés korszerű, informatikai ismereteket fejlesztő tananyagok bevezetésén keresztül valósul meg. 4.2.3. A szakképzés rendszerének fejlesztése a munkaerő-piaci igényekhez való alkalmazkodás érdekében A szakképzés rendszerének fejlesztése a 2004-2006 közötti időszakban három fő intézkedés keretében valósul meg: -
2004-ben megkezdődött az OKJ átfogó felülvizsgálata és fejlesztése. A fejlesztés célja, hogy kialakítsa azokat a mechanizmusokat, amelyek biztosítják a képesítéseknek a munkaerő-piaci igényekhez való folyamatos alkalmazkodását. A legtöbb szakmát tartalmazó két fő szakmacsoportban pedig megkezdődik a moduláris képzések kidolgozása a munkaadók képviselőinek bevonásával. A többi szakmacsoportban a moduláris rendszer kialakítására 2006 utáni időszakban kerül sor.
-
A hatékonyabb, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő, gyakorlatorientált szakképzés érdekében, 20042006 között 16 ún. térségi integrált szakképző központ jön létre (az ESZA és az ERFA támogatásával), a jelenlegi intézmények bázisán, egy adott térségben működő 6-8 szakképző intézmény integrációjával. A központok bevezetik a moduláris képzést, és az intézmények egyike felvállalja a szakmai tevékenységek koordinálását, tutorálását, átfogó orientálását és felügyeletét. A központokat létrehozó szakképző intézmények pénzügyi támogatást kapnak fizikai infrastruktúra fejlesztésére is, beleértve az üzemközi tanműhelyek létrehozását a gyakorlat-orientált képzés feltételeinek javítása érdekében.
-
Folytatódik a Szakiskolai Fejlesztési Program. A program kiterjed az intézményi vezetés átalakítására, módszertani fejlesztésére, eszközbeszerzésekre, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatására. Fő célkitűzése: emelni a tankötelezettséget teljesítők számát, csökkenteni a lemorzsolódást, növelni a pályakezdő szakmunkások felkészültségét, munkaerő-piaci értékét. A program közvetlenül a szakiskolai képzést folytató iskolák ötödére (90 iskolára) terjed ki, 2004-2006 között évente mintegy 3 milliárd forint felhasználásával.
4.2.4. A felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése A felsőoktatás fejlesztését szolgáló intézkedéseknek elsősorban arra kell irányulniuk, hogy a felsőfokú képzés szerkezete alkalmazkodjon a tudásalapú társadalom és a gazdaság igényeihez. Elő kell segíteni, hogy a gazdasági-társadalmi helyzetből fakadó hátrányok ne akadályozzák a fiatalok (különösen a fogyatékos fiatalok és a romák) felsőoktatásba való bekerülését. A Kormány kidolgozta a Magyar Felsőoktatás-fejlesztési Stratégiát, amely az Európai Felsőoktatási Térségre való felkészülés részeként támogatja a felsőoktatási rendszer szerkezetének és tartalmának fejlesztését. A stratégiával összhangban a 2004-2006 közötti időszakban a felsőoktatási intézmények az alábbi fejlesztésekhez kaphatnak pályázat útján támogatást: -
felsőfokú szakképzési és BA programok kialakítása a gazdasági és üzleti oktatás, az informatika, a tanárképzés, a humán és a tudományos oktatás területén;
-
átképzési, továbbképzési programok és rövid ciklusú kompetencia tanfolyamok kialakítása a munkaerőpiaci igények figyelembevételével,
-
a felsőoktatási intézmények vezetői, tanárai és kutatói vezetési képességeinek fejlesztése, a minőségközpontú intézményi működés javítása,
-
a humán erőforrások fejlesztése és bővítése a K+F területén.
A képzési rendszer szerkezeti elégtelenségeinek felszámolása érdekében biztosítani kell a pályakezdőkről gyűjtött információk visszacsatolását. A végzett hallgatók végzés utáni pályájának vizsgálatára a Fiatal Diplomások Életpálya Vizsgálata program keretében kerül sor. 4.2.5. Esélyegyenlőség a felsőoktatásban 2004-ben a Kormány – összhangban a Tanács ajánlásaival – az alábbi intézkedésekkel segíti a fogyatékos tanulók és a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatásban való részvételét: -
26
az Esélyt a Tanulásra Közalapítványon keresztül ösztöndíjban részesülhetnek a felsőoktatásban részt vevő hátrányos helyzetű fiatalok;
-
a felsőoktatási intézmények részére támogatás nyújtható akadálymentesítésére és a fogyatékos tanulók számára speciális informatikai eszközökkel támogatott munkaállomások kialakítására,
-
kommunikációs kampány indult a fogyatékos fiatalok felsőoktatásba kerülésének támogatására. (Az intézkedésről részletesen lásd Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért c. dokumentumot.)
2005-től a Kormány új támogatási formát vezet be a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatásban való részvételének segítésére, amely egyrészt a képzés költségeinek finanszírozását, másrészt mentori segítség biztosítását foglalja magában. (A hátrányos helyzetűek oktatásban és képzésben való részvételének segítésére irányuló egyéb intézkedéseket a 7.2. fejezet mutatja be.)
27
5. MUNKAERŐ-KÍNÁLAT ÉS AZ IDŐSEBB MUNKAVÁLLALÓK AKTIVITÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE
5. irányvonal: A tagállamok a gazdaság és a foglalkoztatás növelése érdekében segítik a megfelelő munkaerő-kínálat és foglalkoztatási lehetőségek biztosítását, figyelembe véve a munkaerő mobilitását a 3. irányvonalban foglaltaknak megfelelően. A tagállamok: −
növelik a munkaerő-piaci részvételt a népesség valamennyi csoportjában rejlő kapacitásokat kihasználva, egy olyan átfogó megközelítéssel, amely elsősorban megfelelő számban rendelkezésre álló és vonzó állásokra, a munkavégzésben való érdekeltségre, a képzettség növelésére és a megfelelő támogató intézkedésekre épül;
−
segítik az aktív öregedést, mindenekelőtt azoknak a munkához kapcsolódó lehetőségeknek a javításával, amelyek hozzájárulhatnak a munkahelyek megőrzéséhez - például továbbképzési lehetőségekkel, a munkahelyi egészség és biztonság fontosságának elismerésével, innovatív és rugalmas munkaszervezeti formákkal - és kiküszöbölik a munkaerőpiac korai elhagyására ösztönző tényezőket, mindenekelőtt a korai nyugdíjazási rendszerek reformjával, annak biztosításával, hogy legyen kifizetődő a munkaerőpiacon maradás, valamint a munkáltatóknak az idősebb munkavállalók alkalmazására való ösztönzésével.
A politikáknak elsősorban arra kell irányulniuk, hogy az EU szintjén 2010-ig 5 évvel növekedjék a munkaerőpiacot elhagyók tényleges átlagos életkora (amelynek becsült értéke 2001-ben 59,9 év). E tekintetben a szociális partnereknek különösen fontos szerepük van. Minden nemzeti célkitűzésnek összhangban kell állniuk az EU szinten elvárt eredményekkel, figyelembe véve az egyes tagállamok sajátos helyzetét. −
ahol szükséges, teljes mértékben figyelembe veszik a bevándorlásból adódó többlet munkaerő-kínálatot.
5.1. Helyzetértékelés Magyarországon a gazdasági aktivitás mind az EU jelenlegi tagállamaihoz viszonyítva, mind a csatlakozó országokkal összehasonlítva rendkívül alacsony, mert az alacsony foglalkoztatottság mellé alacsony munkanélküliség is társul. 2003-ban a 15-64 évesek aktivitási rátája 60,6% volt, a férfiaké 67,6%, a nőké 53,9. 5.1.1. Demográfiai adottságok A magyar demográfiai adottságok hasonlítanak az uniós átlaghoz, azzal a különbséggel, hogy a 60 éven felüli népesség aránya valamelyest alacsonyabb, mint a fejlett országokban. A 15-64 évesek aránya az összes népességen belül 68%-os: a fiataloké (15-24 éveseké) 14,5%, a 25-54 éves korosztályé 42,6%, az 55-64 éveseké pedig 11,2%. Az elkövetkezendő 5 évben a demográfiai feltételekben nem lesz számottevő változás. 5.1.2. A foglalkoztatottság és az aktivitás jellemzői korcsoportonként A 15-24 éves magyar népesség gazdasági aktivitási szintje az EU-15 átlagának mintegy 70%-a. A korcsoporton belül a nem tanuló népességnek mindössze 58%-a foglalkoztatott, 33%-a inaktív. Ez arra utal, hogy az iskola befejezését követően nehézségekbe ütközik a munka világába való belépés, részben az oktatás és a gazdaság közötti megfelelő kapcsolat hiánya miatt, részben pedig azért, mert a 18-24 éves fiatalok 13%-a legfeljebb a 8 általános iskolai végzettséggel fejezi be tanulmányait (beleértve a középiskolából lemorzsolódó fiatalokat is). A 25-54 évesek foglalkoztatási rátája 5 százalékponttal, gazdasági aktivitása 6 százalékponttal kisebb, mint az EU-15 átlaga. Ennek egyik oka, hogy a 25-54 évesek 10%-a nyugdíjas, illetve megváltozott munkaképessége miatt ellátásban részesül. További kínálatot korlátozó tényező a roma népesség alacsony foglalkozási és gazdasági aktivitása. A 55-64 éves korosztály foglalkoztatási rátája 2003-ban 29,0%-os volt. A nyugdíjkorhatár fokozatos emelése eredményeként e korosztály foglalkoztatási rátája az átlagosnál jobban emelkedett, azonban még mindig jelentős a lemaradás az EU-15 átlagához képest. Ehhez nagymértékben hozzájárul, hogy a munkaadók jelentős része nem szívesen alkalmaz idősebb munkavállalókat.
28
5.1.3. A munkaerő egészségi állapota A munkaerő-kínálatot jelentősen befolyásolja az egészségi állapot, a megfelelő munkavégző képesség. A magyar népesség egészségi állapota az egyik legkedvezőtlenebb európai összehasonlításban, és az elmúlt évtizedek összehasonlító mutatói is csak enyhe javulást mutatnak. Magyarországon a nők születéskor várható élettartama 76,6 év, a férfiaké pedig 68,3 év; azaz a nőknél 6, a férfiaknál 8 évvel alacsonyabb az EU átlagnál. Az egészségi állapot és az életesélyek szoros összefüggést mutatnak az egyének társadalmi-gazdasági státusával és jövedelmi helyzetével. A legkedvezőbb helyzetű társadalmi csoportok és a leghátrányosabb helyzetűek közé tartozó roma népesség várható élettartama között 10 év a különbség. A társadalmilag és gazdaságilag elmaradott régiókban (Észak-Alföld, Észak-Magyarország és Dél-Dunántúl) a lakosság egészségi állapota különösen rossz, amihez az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének és minőségének területi különbségei is hozzájárulnak. Az aktív korúak rossz egészségi állapota és korai halálozásának magas aránya jelentős mértékben korlátozza a munkaerő-kínálatot. Ezért a hatékony megelőzésnek és az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének és minőségének javítását szolgáló intézkedéseknek fontos szerepük van. A 2003-ban ”Egészség Évtizede” elnevezéssel nemzeti program indult, amelynek célja jelentős javulást elérni a lakosságot érintő legsúlyosabb egészségügyi problémák terén. A program hosszú távra meghatározza a népegészségügyi feladatokat, és ez alapján éves cselekvési tervek keretében kerülnek meghatározásra a prioritások, az aktuális feladatok és források. 5.1.4. Nemzetközi migráció és munkaerő-kínálat Magyarország bevándorlási politikája a rendszerváltás óta különös hangsúlyt fektet a hazánkba munkavállalás céljából érkező külföldiek beutazásának és tartózkodásának elősegítésére, különös tekintettel a határon túl élő magyarság munkavállalási feltételeinek egyszerűsítésére. Magyarországon jelenleg több mint 115 ezer tartósan letelepedett külföldi van nyilvántartva, emellett évi közel 50 ezer külföldi munkavállalót fogad az ország.12 Négy év alatt közel megduplázódott a Magyarországon engedéllyel munkát vállalók száma: 1998-ban 26 310 volt a kiadott munkavállalási engedélyek száma, 2002-ben pedig már 49 779. Ezen belül az uniós polgárok aránya csökkent, a szomszédos országokból érkezőké pedig jelentősen nőtt: az összes engedély 80,9 százalékát a román, ukrán és szlovák munkavállalók teszik ki. A külföldi munkavállalókon belül kétszer annyi a férfi, mint a nő, illetve olyan szektorokban – építőipar, feldolgozóipar, kereskedelem és mezőgazdaság – jelennek meg, amelyek nem igényelnek magas szintű szaktudást. A statisztikai adatok szerint, a külföldi munkavállalók túlnyomó részét a szomszédos országokból érkező, többnyire magyar származásúak teszik ki. Más statisztikák, valamint szociológiai felvételek alapján valószínűsíthető, hogy a Magyarországon élő külföldiek (szomszédos országokban élő, de tartósan Magyarországon munkát vállalók, kínaiak, stb.) valós száma 200-300 ezer fő között mozog, ami a népesség 2-3%-a. Kihívások: • A fiatalok aktivitásának növelése, • Az idősebb (55-64 éves) népesség aktivitásának ösztönzése, • A munkaerő-kínálat növelése az egészségi állapot javításával, • A munkaerő-piaci helyzetet figyelembe vevő bevándorlási politika kialakítása. Kapcsolódó tanácsi ajánlások: • Az idősebb népesség aktivitásának növelése, • Az egészség állapot megőrzését segítő szolgáltatások és az egészségügyi szolgáltatások fejlesztése. 5.2. Válaszlépések 5.2.1. A fiatalok aktivitásának növelése A munkaügyi központok a decentralizált keretükből munkaerő-piaci programokat indítanak a fiatal pályakezdők munkaerő-piaci helyzetének javítása és foglalkoztatásuk elősegítése érdekében. Jelenleg kilenc megyei munkaügyi központban folynak célzott programok a pályakezdők elhelyezkedési esélyeinek javítására. 2004 őszén további programok kerülnek meghirdetésre. 12
Illés Sándor: Foreigners in Hungary. Migration to and from the European Union. Conference Paper (2002), 10., valamint Illés Sándor–Lukács Éva (szerk.): Migráció és statisztika. NKI Kutatási Jelentések Vol. 71., Budapest, 2002.
29
A Kormány 2003-ban és 2004-ben „Diplomás pályakezdőket a közigazgatásba” címmel központi programot indított, melynek célja, hogy a fiatalok munkatapasztalatot szerezzenek. A fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében kiemelt figyelem irányul a prevencióra, és az iskola és a munka világa közötti kapcsolat erősítésére. Ehhez nyújt segítséget a minden megyében megtalálható Foglalkozási Információs Tanácsadó (FIT), mely a pályaválasztáshoz és pályamódosításhoz szükséges információkat és szolgáltatásokat biztosít. Az ÁFSZ modernizációjának részeként (lásd 1.2. fejezet) megvalósul a munka- és pályainformációs, illetve tanácsadó szolgáltatások továbbfejlesztése annak érdekében, hogy a foglalkoztatási szolgálat naprakész információkkal rendelkezzen a különböző képzési, szakképzési, átképzési programok iránti igényekről és a képzési kínálatról. A fiatalok munkanélküliségének megelőzését és kezelését szolgálja továbbá az ÁFSZ 2004-2006 közötti időszakra tervezett programja is (lásd 1. irányvonal). 5.2.2. Az idősebb (55-64 éves) népesség aktivitásának növelése Az idősebb munkavállalók aktivitásának növelése érdekében 1997-től a nyugdíjkorhatár fokozatosan (kétévente egy évvel) emelkedik. A fokozatos emelkedés eredményeképpen a férfiak nyugdíjkorhatára 2001 óta 62 év. A nők nyugdíjkorhatára ehhez az 1997. évi 55 évről fokozatosan zárkózik fel (2004-ben 59 év; 2009-ben éri el a 62 évet). A munkaerő-piaci okból történő korai nyugdíjazás nagyrészt megszűnt, csak korlátozott mértékben van rá lehetőség, ha a munkáltató előre kifizeti a korhatár előtt esedékes nyugdíj összegét. Ez jelentős szerepet játszott abban, hogy az utóbbi években az átlagosnál jobban emelkedett az idősebbek foglalkoztatási rátája. A nyugdíj melletti foglalkoztatást és vállalkozói tevékenységet több adó- és társadalombiztosítási fizetési szabály segíti. A nyugdíjasok és járadékosok foglalkoztatásának a nyugdíj folyósítása mellett sincs jogi akadálya.13 Az idősebb munkavállalók aktivitásának ösztönzése érdekében 2004-ben életbe lépett az a szabály, miszerint a nyugdíjkorhatárt betöltött, de a nyugdíjat igénybe nem vevő munkavállalók nyugdíjösszege havi fél százalékkal növekedik, minden a korhatár elérését követő 30 nap ledolgozott idő után. Az idősebb munkavállalók foglalkoztatását ösztönzi továbbá, hogy a tételes egészségügyi hozzájárulást 50 év feletti korábban munkanélküli személyek alkalmazásakor - nem kell megfizetni. A Kormány 2004-ben elkezdte egy idősügyi program kidolgozását, amely kiemelt figyelmet fordít az idősebb korosztály aktivitásának megőrzésére. Az ÁFSZ 2005-ben központi programot indít az 50 éven felüli tartósan munkanélküliek elhelyezkedésének támogatására. Az ÁFSZ a program keretében egyrészt képzési lehetőségeket biztosít, másrészt a résztvevők foglalkoztatását vállaló munkaadótól meghatározott időre átvállalja a járulékterhek 50 százalékát. 5.2.3. A munkaerő-kínálat növelése az egészségi állapot javításával A Népegészségügyi Program 2004. évi Cselekvési Terve kiemelt figyelmet fordít az olyan egészségfejlesztési és betegségmegelőző tevékenységekre, amelyek hozzájárulnak a munkaképes korú lakosság egészségi állapotának javulásához és a tartós egészségkárosodás, valamint a korai halálozás megelőzéséhez. A program többek között támogatja a különböző egészségfejlesztési és betegségmegelőzési, valamint a szűrőprogramok kiterjesztését és elérhetőségének javítását, felvilágosító és ismeretterjesztő tevékenységeket, valamint a munkahelyi egészségfejlesztési programokat. A 2004-2008 közötti időszakban az egészségügyi ellátások hozzáférhetőségének és minőségének javítása érdekében az egészségügyi ellátórendszer infrastruktúrájának fejlesztése az ország három leghátrányosabb helyzetű régiójára irányuló, célzott intézkedés keretében valósul meg. A fejlesztés céljai a következők: − − − −
13
az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén meglevő regionális egyenlőtlenségek csökkentése; az egészség fejlesztése, a betegségek megelőzése, a lakosság egészségben eltöltött életének meghosszabbítása céljából; a betegségek korai felismerésének, kezelésének és rehabilitációjának javítása a munkavégző képesség mielőbbi visszaállítása érdekében; az egészségi állapotuk miatt hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci esélyeinek javítása;
Bizonyos foglalkoztatási körökben rögzített a munkavállalás, illetve a hivatásos szolgálat felső korhatára: az egyetemi tanárok, a köztisztviselők, valamint a bírák esetében 70 év; a hivatásos és szerződéses állományú katonák esetében 57 év.
30
−
az egészségügyben dolgozók munkakörülményeinek javítása az infrastruktúra és a berendezések korszerűsítésével.
A korszerű és hatékony egészségfejlesztési és egészségügyi ellátási: diagnosztikai, szűrő, terápiás és rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása elősegíti a munkavégző-képesség megtartását és helyreállítását, és csökkenti a munkából egészségügyi okok miatti hiányzás időtartamát. A területileg vagy szociálisan hátrányos helyzetű csoportok esetében a korai szűrés szintén hozzájárul az aktivitás megőrzéséhez. 5.2.4. A munkaerő-piaci helyzetet figyelembe vevő nemzetközi migrációs politika kialakítása Az idegenrendészeti jogszabályok 2004. évi módosítása, a külföldiek munkavállalása terén a korábbi gyakorlathoz képest számottevő könnyítéseket fogalmaz meg: − − −
A magyar állampolgárok nem magyar állampolgárságú családtagjai számára lehetővé vált, hogy Magyarországon munkavállalási célú vízum és munkavállalási engedély beszerzése nélkül vállaljanak munkát. Az EGT bizonyos tagállamai állampolgárai számára lehetővé vált a munkavállalási engedély nélkül történő munkavégzés, viszont a többi tagállammal viszonossági alapon átmeneti korlátozások maradtak fenn. A jogszabályi változások könnyítéseket tartalmaznak a szezonális munkavállalással összefüggésben is.
31
6. NŐK ÉS FÉRFIAK ESÉLYEGYENLŐSÉGE
6. irányvonal: A tagállamok integrált megközelítéssel, a nemek közötti esélyegyenlőség horizontális érvényesítésére és specifikus intézkedésekre egyaránt építve ösztönzik a nők munkaerő-piaci részvételét, és 2010-ig jelentősen csökkentik a nemek közötti különbségeket a foglalkoztatási ráta, a munkanélküliségi ráta és a keresetek tekintetében. E tekintetben meghatározó a szociális partnerek szerepe. A szakmapolitikai intézkedéseknek elsődlegesen arra kell irányulniuk, hogy 2010-re jelentősen csökkentsék minden tagállamban a kereseti különbségeket – törekedve azok teljes megszüntetésére – olyan többirányú megközelítésre építve, amely figyelembe veszi a kereseti különbségeket meghatározó tényezőket, beleértve az ágazati és foglalkozási szegregációt, az oktatást és képzést, a foglalkozások besorolását és bérrendszereket, a tudatosság növelését és az átláthatóságot. Kiemelt figyelmet kell szentelni a munka és a családi élet összeegyeztetésének, elsősorban a gyermekek és más eltartottak gondozását biztosító szolgáltatásokkal, a családi és munkahelyi kötelezettségek megosztásának ösztönzésével, és a munkaerőpiactól való távolmaradás időszakát követően a munkába való visszatérés segítésével. A tagállamoknak meg kell szüntetniük a nők munkaerő-piaci részvételének ellenösztönzőit, és – a gyermekek napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások iránti keresletet és a nemzeti ellátórendszer jellemzőit figyelembe véve – törekedniük kell arra, hogy 2010-ig a 3 évesnél idősebb, de az iskolaköteles kort még el nem érő gyermekek legalább 90%-ának, és a 3 évesnél fiatalabb gyermekek legalább 33%-ának biztosítsanak gyermekgondozási szolgáltatásokat.
6.1. Helyzetértékelés 2003-ban a 15-64 éves népességben a nők aránya 51,2 százalék volt, míg az összes foglalkoztatott között arányuk 45,8%-os volt. Magyarországon nem a nők férfiakhoz viszonyított foglalkoztatási deficitje jelenti a súlyosabb problémát, hanem az általában vett, mindkét nemet egyformán sújtó alacsony foglalkoztatási szint. A női munkanélküliségi ráta 2003-ban 5,6% volt, 0,5%-al kedvezőbb, mint a férfiaké (6,1%), de a nők között magasabb az inaktívak aránya. A rendszerváltást követő években a nők munkaerő-piaci részvételének visszaesését a női munkavállalással kapcsolatos konzervatív attitűdök terjedése is kísérte, a nők körében is. Ez csak az utóbbi időben látszik megváltozni, különösen a magasan iskolázott fiatal nők körében. 6.1.1. A gyermeket gondozó szülők munkavállalásának támogatása Az alacsony szintű foglalkoztatás részben a kiterjedt, gyermekgondozással és a hozzátartozók gondozásával kapcsolatos ellátási rendszerre is visszavezethető.14 Bár a gyermekneveléshez kötődő támogatások jogosultsági feltételei között nem szerepelnek olyan diszkriminatív feltételek, amelyek az apákat hátrányosabb helyzetbe hoznák az anyákkal szemben, ezeket az ellátásokat túlnyomó részt nők veszik igénybe15. Ez hozzájárul ahhoz, hogy a fiatal nők évekre kimaradnak a munkaerőpiacról, és ezalatt készségeik megkopnak, ismereteik elavulnak, amely megnehezíti a későbbi visszatérést. A 6-10 éves gyermeket nevelő nők aktivitása alacsonyabb, mint a gyermektelen, vagy idősebb gyermeket nevelő nőké. A magasabb iskolai végzettségű nők – még több gyermek születése után is – nagyobb sikerrel térnek vissza a munkaerőpiacra, mint alacsony iskolai végzettségű társaik.16
14
Az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély (GYES) a gyermek három éves koráig vehető igénybe, összege megegyezik az öregségi nyugdíj-minimummal. Biztosítási jogviszonyhoz kötődik a gyermekgondozási díj (GYED), amely a gyermek 2. életévéig vehető igénybe, összege függ a korábbi fizetéstől, viszont a havi maximális összeg korlátozott. A GYED-jogosultság kimerítése után lehetőség van GYES igénybevételére a gyermek 3. életévének betöltéséig. Ezenkívül azok a szülők, akik háztartásukban legalább három gyermeket nevelnek, a legfiatalabb gyermek nyolc éves koráig gyermeknevelési támogatást vehetnek igénybe. Idős, beteg vagy fogyatékos hozzátartozójuk gondozását végző személyek rendszeres ápolási díjra jogosultak. 15
2003-ban a GYES-t igénybe vevők 6%-a, a GYED-et igénybe vevők 0,7%- volt férfi (adat forrása: EszCsM) Például a három gyermeket nevelő felsőfokú végzettséggel rendelkező anyák 63%-a dolgozik, szemben az általános iskolát végzett anyák 17%-ával. (Forrás: Család változóban, KSH 2002.)
16
32
6.1.2. Gyermekek és más hozzátartozók napközbeni ellátását biztosító szolgáltatások A három évesnél fiatalabb gyermekek napközbeni ellátását a bölcsőde, a családi napközi, valamint a házi gyermekfelügyelet biztosítja. A bölcsődei férőhelyek száma 1990-től előbb drasztikusan, majd enyhébb ütemben csökkent. 2002-ben a megfelelő korosztály 10,1%-a járt bölcsődébe.17 A bölcsődei férőhelyekre jutó gyermekek aránya 2002-ben 120% volt, de a bölcsődék rendszeres napi kihasználtsága 80% körül mozog. Rugalmas ellátásra lenne igény, de alig vannak a munkát vállaló szülők igényeihez jól alkalmazkodó gyermekgondozási formák. Jelentősek a területi egyenlőtlenségek a napközbeni gyermekellátáshoz való hozzáférés tekintetében. A 3-6 éves gyermekek napközbeni ellátása a közoktatási rendszerhez tartozó óvodákban történik. Magyarország jól kiépült óvodai hálózattal rendelkezik, az óvodába járók aránya európai viszonylatban is magas, megközelíti a 90%-ot. Ugyanakkor a hátrányos helyzetű csoportok körében ez az arány alacsonyabb az átlagnál. Megoldatlan, különösen vidéken, a fogyatékos gyermekek napközbeni ellátása. A gyermekintézmények jelenlegi kihasználtsága mellett és a szűkös erőforrások miatt kevés intézmény vállalja fel sérült gyermekek integrált ellátását. 2001-2003 között jelentősen átalakult a szociális alap- és szakellátások, valamint a lakóhelyi szociális szolgáltatások rendszere, azért hogy a rászorulók lehetőleg a saját lakókörnyezetükben kapjanak minél több segítséget, illetve a családok nagyobb mértékben mentesüljenek az ápolási feladatok alól. Ennek keretében új, az alapellátásokhoz tartozó szolgáltatásként létrejött a támogató szolgálat és a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, valamint sor került a fogyatékos személyek nappali intézményeinek továbbfejlesztésére és a fogyatékos emberek fejlesztő központjainak kialakítására. 6.1.3. A munka és a család összeegyeztetése, a munkaerőpiacra való visszatérés segítése A munkahelyi és a családi kötelezettségek összeegyeztetésének támogatására 2000 óta minden évben meghirdetésre kerül a Családbarát Munkahely díj, amelyet a kiemelkedő családbarát intézkedéseket megvalósító vállalatok és intézmények nyerhetnek el. A pályázat fő célkitűzése azoknak a már meglévő intézkedéseknek, jó példáknak a megismerése és terjesztése, amelyek célja az alkalmazottak segítése a munka és a családi élet összehangolásában. A nők munkaerő-piaci re-integrációját 2001-2004 között PHARE Program támogatja. A 4 millió eurós program keretében twinning partneri együttműködés és pályázati alap szolgálja a nők munkavállalásra történő felkészítését és az önfoglalkoztatás támogatását. A program célja a nők és a férfiak közötti munkaerő-piaci esélyegyenlőség erősítése az inaktív nők re-integrációjának és késői integrációjának támogatásával. A munkaügyi központok által indított munkaerő-piaci programok között rendszeresen szerepelnek kifejezetten a női célcsoportokra irányuló programok, amelyek a szolgáltatások, képzés és támogatott foglalkoztatás, a célcsoport igényeihez alkalmazkodó együttes alkalmazásával hatékonyan segítik a nők munkavállalását. 6.1.4. Szegregáció, bérkülönbségek A nők foglalkoztatását egyaránt jellemzi a horizontális és a vertikális szegregáció. A horizontális szegregációra utal a női munkaerőnek néhány az átlagosnál rosszabbul fizető szektorokban és foglalkozásokban való felülreprezentáltsága. Az egészségügyben és az oktatásban foglalkoztatottak több mint háromnegyede nő, ami részben e szektorok alacsony béreivel, részben a családi és munkahelyi kötelezettségek összehangolása szempontjából kedvezőbb munkafeltételeivel magyarázható. Miközben az összes foglalkoztatott között a nők aránya 45%, addig az irodai foglalkozásokban 96%, a felsőfokú végzettséget igénylő, kisegítő jellegű munkakörökben 65%. A vertikális szegregációt jelzi, hogy a magánszektorban a foglalkozási hierarchia csúcsát jelentő vezetőknek csak mintegy egytizede, a vállalkozóknak pedig mindössze 30%-a nő. A magasabb képzettségi szint ellenére a nők átlagos bruttó keresete 19%-kal alacsonyabb. Összehasonlítható munkakörökben az egyenlő értékűnek tekinthető munkáért a nők a köz- és a magánszférában egyaránt átlagosan mintegy 13-14%-kal kevesebb bért kapnak. Ezek a különbségek alacsonyabbak az EU átlagnál. A foglalkozási szegregáció és a bérkülönbségek között összefüggés van: a női munkavállalók felülreprezentáltak a hagyományosan alacsonyabban fizetett közszférában. Ugyanakkor az alacsonyabb 17
KSH adat
33
fizetések miatt a közszféra kevésbé vonzó a férfiak számára, ami tovább erősíti bizonyos szakmák elnőiesedését. Az elmúlt néhány évben azonban jelentős fizetésemelések történtek a közszférában. Ez számottevően javította több hagyományosan női terület jövedelmi viszonyait, csökkentette a nemek közti bérkülönbségeket a gazdaság egészére vetítve. A javuló fizetések miatt egyre több férfi számára is vonzó lehetőség a közszféra, és ez a munkaerő-piaci szegregációt is csökkenti. 6.1.5. Fellépés a diszkrimináció ellen A nők és a férfiak közötti egyenlőség a magyar jogrendszer egyik alapelve, amelynek érvényesülését szolgálja a közösségi jognak teljes mértékben megfelelő 2003. évi CXXV. törvény Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről. A törvény célja, hogy fellépjen a különböző csoportokat, köztük a nőket érintő hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlen bánásmóddal szemben a társadalmi élet számos vonatkozásában. Kihívások: • Hatékonyan fel kell lépni a nőkkel szembeni diszkrimináció valamennyi formája ellen, • Elő kell segíteni a nők munkaerő-piaci részvételét, 6.2. • Válaszlépések Fejleszteni kell a nappali ellátásokat, • Csökkenteni kell a szegregációt. 6.2. Válaszlépések 6.2.1. A nőkkel szembeni diszkrimináció elleni fellépés Az esélyegyenlőségi törvényben lefektetett számos intézmény a közeljövőben alakul meg. −
2005. január elsején kezdi el működését a pénzbírságolási joggal felruházott országos hatáskörű szerv.
−
A Kormány 2005-ben elindítja a Köztársasági Esélyegyenlőségi Programot (KEP), amely összefoglalja a tárcák és az országos hatáskörű szervek által indított esélyegyenlőségi programokat, többek között a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségének megvalósulását szolgáló programokat. A KEP keretében országos felmérés és stratégia készül a bérkülönbségekről és azok csökkentéséről, a munkaadók megfelelő tájékoztatást és támogatást kapnak a munkahelyi tervek elkészítéséhez és megvalósításához, különös tekintettel a közszférára. A Program ösztönzi a munkáltatókat, hogy mérjék fel a nők és a férfiak közötti bérkülönbséget, különös tekintettel az alkalmazott munkaértékelési rendszerre és az egyenlő értékű munkát végzőkre. (Lásd a 7. irányvonalat is.)
Munkahelyi szinten az állami intézmények és vállalatok számára kötelező esélyegyenlőségi terv 2005-től tartalmazza a munkáltató intézkedéseit, amelyek – más munkavállalói csoportok mellett - a nők esélyegyenlőségének javítására irányulnak. A terv kiterjed a bérkülönbségek, a munkakörülmények, képzésekhez való hozzáférés javítását szolgáló munkáltatói intézkedésekre. 6.2.2. A nők munkaerő-piaci részvételének elősegítése Az utóbbi időszakban a Kormány számos olyan intézkedést hozott, amely a gyermeknevelés időszaka alatt segíti a munkaerő-piaci kapcsolat fenntartását: − A gyermek 18 hónapos korától lehetőség van a GYES, GYET, illetve ápolási díj mellett részmunkaidőben (otthoni munkavégzés esetén teljes munkaidőben) munkát vállalni. A GYES, GYET-ben részesülő foglalkoztatottak után a munkaadók 2004-től mentesülnek az EHO megfizetése alól. − Az ellátásokat mindkét szülő azonos feltétellel veheti igénybe. A GYES a gyermek egyéves korát követően a nagyszülőnek is átadható. − Gyermekgondozás miatt inaktív személyek térítésmentesen szerezhetnek újabb szakképesítést vagy vehetnek részt felsőfokú képzésben, illetve 2002 óta munkaerő-piaci képzésbe is bekapcsolódhatnak. 2004-től az ESZA támogatásával pályázati program indul a nők munkaerő-piaci (re)integrációját vagy munkaerőpiacon maradását segítő alternatív foglalkoztatási szolgáltatások támogatására, valamint a nők vállalkozóvá válásának előmozdítására. A program kiemelt célcsoportjai azok a nők, akik a családi kötelezettségeik miatt hosszabb időre kimaradtak a munkaerőpiacról, illetve az idősebb női korosztályok. A program keretében, mintegy 4000 nő vehet igénybe személyre szabott szolgáltatásokat.
34
A munkaügyi központok négy megyében indítanak új átfogó munkaerő-piaci programokat a nők munkaerőpiacra való visszatérésének támogatására. 6.2.3. A nappali ellátások fejlesztése A nők munkaerő-piaci részvételének, a családi élet és a munkavállalás összehangolásának alapvető feltétele a megfelelő minőségű gyermekgondozási, illetve a gondozásra szoruló családtag ellátását biztosító szolgáltatások elérhetősége. Ennek érdekében: −
A bölcsődei férőhelyek számának növelése és az ellátáshoz való hozzáférés javítása érdekében 2005. július 1-től minden 10 ezer fő feletti lakosú településen kötelező bölcsőde üzemeltetése. Magyarország célkitűzése, hogy 2007-re 10%-kal növekedjen a 3 éven aluliakat ellátó férőhelyek száma. A 2004-2006 közötti időszakban – részben az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatásával – hozzávetőlegesen 2000 új bölcsődei férőhely jön létre.
−
Folytatódik a fogyatékos emberek napközbeni ellátását biztosító támogató szolgálatok kialakítása és fogyatékos személyek napközi otthonainak létesítése.
−
Az idős hozzátartozók ellátását szolgáló jelzőrendszeres házi gondozás rendszerének bővítése keretében, 2004-ben mintegy 30 új szolgálat létesül, és bevezetésre kerül az ellátás állami normatív támogatása.
6.2.4. A szegregáció csökkentése A munkaerő-piaci programokban mindeddig kevés figyelmet kapott a foglalkozások nemek szerinti elkülönülése, ezért ezen a területen elsősorban innovatív kezdeményezésekre, új megközelítések kidolgozására van szükség. Ezt támogatja 2004-től az EQUAL Közösségi Kezdeményezés a nemek közötti munkaerő-piaci különbség és a foglalkozási szegregáció csökkentésére irányuló prioritása. Célja a nők és férfiak esélyegyenlőségének biztosítása a munkaerő-piacon, a nemek közötti különbségek, valamint a vertikális és horizontális szegregáció csökkentésével. A horizontális szegregáció csökkentése érdekében a program elsősorban szemléletformáló tevékenységeket támogat és a pályaválasztás előtt álló fiatalokat hagyományosan a másik nem által dominált szakmák, területek kipróbálására ösztönzi, illetve elősegíti a nők nagyobb arányú részvételét a kutatás-fejlesztésben, valamint a műszaki és természettudományos területeken. A vertikális szegregáció csökkentése érdekében pedig olyan kezdeményezéseket támogat, amelyek szemléletformálás, valamint konkrét módszerek bevezetésével segítik a nők munkahelyi előmenetelét.
35
7. A
MUNKAERŐ-PIACI INTEGRÁCIÓ ELŐSEGÍTÉSE ÉS KÜZDELEM HÁTRÁNYOS HELYZETBEN LÉVŐ EMBEREK DISZKRIMINÁCIÓJA ELLEN
A
MUNKAERŐPIACON
7. irányvonal: A tagállamok segítik a munkaerőpiac szempontjából hátrányos helyzetű személyek – köztük az iskolarendszerű oktatásból lemorzsolódók, az alacsony iskolai végzettségűek, a fogyatékos emberek, a bevándorlók és az etnikai kisebbségek – munkaerő-piaci integrációját foglalkoztathatóságuk javításával, az álláslehetőségek bővítésével és a diszkrimináció valamennyi formájának megelőzésével. A politikai célkitűzések 2010-ig elsősorban a következők: −
a lemorzsolódási ráta EU szinten ne haladja meg a 10%-ot;
−
jelentősen csökkenteni kell a hátrányos helyzetű embereknek a munkanélküliségi ráta tekintetében megmutatkozó hátrányait valamennyi tagállamban, a nemzeti célkitűzéseknek és definícióknak megfelelően;
−
jelentősen csökkenteni kell valamennyi tagállamban a nem EU-s állampolgárok és az EU állampolgárok munkanélküliségi rátáinak különbségét, a nemzeti célkitűzéseknek megfelelően.
7.1. Helyzetértékelés A társadalmi-gazdasági átalakulás a társadalom egészére nagy terheket rótt, de a gyengébb pozícióban lévő csoportokat halmozottan sújtotta a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy vannak olyan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, amelyek munkaerő-piaci helyzete gazdasági fellendülés esetén sem javul. Ilyen csoportok például az alacsony iskolai végzettségűek, a romák és a megváltozott munkaképességű emberek. A Kormány egyik prioritása a hátrányos helyzetű emberek társadalmi helyzetének, munkaerő-piaci részvételének elősegítése. Foglalkoztathatóságuk javítása és elhelyezkedésük segítése fontos eleme az ÁFSZ tevékenységének. A hátrányos helyzetűek foglalkoztatásában ezenkívül fontos szerep jut az önkormányzatoknak a közmunkaprogramok szervezése, a szociális intézményeknek a támogató szolgáltatások biztosítása, a civil szervezeteknek pedig a célzott programok megvalósítása révén. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) 1992 óta támogatja a hátrányos helyzetű munkanélküliek munkaerőpiaci re-integrációját, foglalkoztatását, elsősorban olyan kísérleti programokon keresztül, amelyek több helyi szereplő együttműködésére, partnerségére épülnek. 7.1.1. Alacsony iskolai végzettségű emberek Magyarországon az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező aktív korú emberek foglalkoztatási rátái elmaradnak az átlagtól, és a munkanélküliség, a tartós munkanélküliség, valamint az inaktivitás szintje is magasabb körükben. 1990 és 2001 között a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők foglalkoztatottsága 27-29%-kal csökkent, szemben a foglalkoztatás 14%-kos általános csökkenésével. 2003ban a 15-64 éves népességben az alacsony iskolai végzettségűek munkanélküliségi rátája 6,4%-kal volt magasabb a teljes korcsoport munkanélküliségénél. Az alacsony iskolai végzettség sok esetben egyéb hátrányokkal együtt fordul elő – megváltozott munkaképesség, roma származás, települési hátrányok stb. – amelyek tovább rontják az elhelyezkedési esélyeket, és kezelésük komplex megközelítést igényel. Elsősorban ezeket a csoportokat célozzák a munkaügyi központok által indított munkaerő-piaci programok. Bár a munkaerő iskolai végzettség szerinti összetétele az utóbbi években folyamatosan javult elsősorban a felsőoktatás expanziójának köszönhetően, valamint a fiatalok oktatásban való részvétele jelentősen megnövekedett (lásd 4.1.1. fejezet), aggasztó jelenség az alacsony iskolai végzettség, és ezáltal a hátrányos helyzet generációk közötti újratermelődése, melynek elsődleges oka, hogy az oktatási rendszer nem képes a társadalmi hátrányok kiegyenlítésére (lásd 7.1.4. fejezet).
36
7.1.2. Roma népesség Magyarországon az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatgyűjtést törvényi szabályozás korlátozza, ezért pontos és megbízható adatok nem állnak rendelkezésre a roma népesség létszámára és társadalmi-gazdasági helyzetére vonatkozóan. Becslések alapján létszámuk mára elérte a 600 ezret, foglalkoztatottsági szintjük közel a fele, munkanélküliségi rátájuk három-ötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem roma lakosságénak. Munkaerő-piaci hátrányaik kialakulásában szerepe van az alacsony iskolai végzettségnek, a települési hátrányoknak és a munkáltatók részéről tapasztalható diszkriminációnak. A munkaerő-piaci programok jelentős része kifejezetten a romák munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgálja, a közmunkaprogramok is elsősorban a hátrányos helyzetű, tartósan munkanélküli vagy inaktív romák számára biztosítanak átmeneti munkalehetőséget. Az elmúlt néhány évben több PHARE program is támogatott olyan kezdeményezéseket, amelyek a tartósan munkanélküli és rendszeres szociális segélyből élő halmozottan hátrányos helyzetű csoportok, különösen a romák munkaerő-piaci integrációját segítették. 2003-ban indult az a program, amely a Munkaerő-piaci Alap pénzügyi forrásaiból roma munkanélküliek foglalkoztatását és képzését támogatja a közoktatási intézményekben. A program a résztvevők munkaerő-piaci integrációja mellett elősegíti az iskolákban tanuló roma gyermekek eredményesebb képzését, a roma közösség és az iskola közötti kapcsolat javulását. 7.1.3. Megváltozott munkaképességű emberek A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci integrációjának gyakori akadálya a piacképes, korszerű szaktudás, szakképzettség hiánya. Az elhelyezkedési lehetőségeket tovább szűkíti a munkaerő-piaci szolgáltatást nyújtó intézmények és a fogadó munkahelyek akadálymentesítésének alacsony szintje és a munkaadói oldal nem megfelelő fogadókészsége. Munkaerő-piaci jelenlétük marginális, foglalkoztatási rátájuk mindössze 11,5%-os, annak ellenére, hogy többféle támogatás ösztönzi foglalkoztatásukat. A húsz főnél nagyobb létszámú gazdálkodó szervezetek esetében jogszabály18 kötelező foglalkoztatási kvótát ír elő. A kvótát nem teljesítőknek rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük, az előírtnál többet foglalkoztatók pedig bértámogatást vehetnek igénybe.19 Alacsony az integrált foglalkoztatás aránya: a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak 40%-át védett munkahelyen (kijelölt célszervezetnél, szociális foglalkoztatóknál) alkalmazzák. A megváltozott munkaképességű embereket magas arányban foglalkoztató munkaadók kiemelt támogatásban részesülnek.20 A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci integrációját a munkaügyi központokban működő rehabilitációs csoportok segítik. Ezen kívül 16 munkaügyi központban működik úgynevezett Rehabilitációs Információs Centrum (RIC), ahol komplex szolgáltatásokat vehetnek igénybe az érintettek, a fennmaradó négy megyében pedig 2004 folyamán kerülnek kialakításra. A megváltozott munkaképességű munkanélküliek kiemelt támogatásban részesülnek, a képzettséggel nem rendelkezők képzéséhez megemelt felnőttképzési normatíva vehető igénybe. A megváltozott munkaképességűek számára alkalmas munkahelyek létrehozásához, átalakításhoz – pályázati úton – támogatást nyújtanak a megyei munkaügyi központok. 7.1.4. Hátrányos helyzetű tanulók a közoktatásban Magyarországon a 18-24 éves korúak körében az alsó középfokú vagy ennél alacsonyabb végzettséggel rendelkezők aránya 11,8%, több mint 6 százalékponttal alacsonyabb az EU-15 átlagánál. A tanköteles (16 éves) kor végéig a fiatalok 5%-a nem szerzi meg az általános iskolai végzettséget (2000-es adat). A roma fiatalok körében a lemorzsolódás, illetve az évismétlés az átlagosnál magasabb, de legalább 80%-uk – ha idősebb korban is – megszerzi az alapfokú képzettséget, és ez esélyt ad arra, hogy képesek legyenek bekapcsolódni a felzárkóztató programokba. A közoktatási törvény 1999. évi módosításában rögzített felzárkóztató oktatás segít azoknak a lemorzsolódott fiataloknak, akik nem fejezték be az általános iskola 7.-8. évfolyamát, de már elmúltak 16 évesek, és akik között nagy számban vannak a roma kisebbséghez tartozók is. A felzárkóztató oktatás nappali rendszerű iskolai képzés keretében biztosítja ismereteik pótlását és a szakmatanulást. A fiatalabb korosztályok közép- és felsőfokú képzésben való részvételének bővülése önmagában nem hozott előrelépést a társadalmi esélyek kiegyenlítődésében. A PISA 2000 vizsgálat szerint a magyar oktatási rendszer szelektív és a tanulói teljesítményt erősen befolyásolja a család társadalmi-gazdasági háttere, amelyet felerősít az oktatási 18
1991. évi IV. törvény a Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküli ellátásokról 1991. évi IV. törvény a Foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküli ellátásokról 20 8/1983.(VI.29.) EüM-PM együttes rendelet 19
37
rendszeren belül tapasztalható szegregáció. A közoktatás területén ezért 2003-tól külön „integrációs normatíva” ösztönzi az iskolákat, hogy a lemaradó, hátrányos helyzetű gyerekeket együtt tanítsák a többiekkel és ne külön osztályban, illetve speciális iskolában. Az elmúlt években két PHARE program indult a halmozottan hátrányos helyzetű, elsősorban roma fiatalok társadalmi befogadásának támogatására, továbbtanulási esélyeik javítására, illetve speciális középfokú képzési programok kidolgozására és megvalósítására. A tehetséges, de hátrányos helyzetű fiatalok számára kollégiumi férőhelyet és pedagógiai támogatást biztosít az Arany János Kollégiumi Program. A hátrányos helyzetű fiatalok iskolai lemorzsolódásának csökkentése, oktatásuk eredményességének javítása érdekében több megyében, a munkaügyi központok támogatásával segítő pedagógusok alkalmazására kerül sor óratervi órán kívüli feladatok (felzárkóztatás, korrepetálás, beilleszkedés segítése stb.) ellátására. Hasonló célt szolgál az OKI és az OFA által közösen indított kísérleti program, melynek keretében roma pedellusok és roma szociális segítőket alkalmaznak több mint 60 iskolában. A programnak nagy szerepe van az iskola és a roma közösség közötti együttműködés megerősítésében, és egyben előmozdítja a roma felnőttek munkaerőpiaci integrációját is. 7.1.5. Bevándorlók A jogszerűen Magyarországon tartózkodó migránsok (bevándoroltak, letelepedettek, tartózkodási engedéllyel, tartózkodási vízummal rendelkező személyek, menekültek, befogadottak és kiegészítő védelmet élvezők) kevesebb mint 2%-át teszik ki az össznépességnek. Jelenleg nincsenek a migránsok társadalomba való beilleszkedését segítő programok, és a kérdés jogszabályi háttere sem került még kidolgozásra. Ennek oka elsősorban az, hogy a legálisan hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok túlnyomó többsége kifejezetten munkavállalási, tanulási céllal érkezik, jelentős részük magyar származású. Többszörösen hátrányos helyzetben vannak azonban az ország területén menekültként, befogadottként vagy kiegészítő védelmet élvezőként tartózkodó személyek, hiszen társadalmi, munkaerő-piaci integrációjukat nyelvi, kulturális különbségek és a támogató intézményrendszer hiányosságai is nehezítik. Magyarország EU csatlakozását követően a bevándorlók létszámának emelkedése várható, ezért szükséges, hogy kiépüljenek a társadalmi integrációt támogató intézmények és eszközök. Ennek érdekében 2002-ben vette kezdetét az a MATRA projekt, amelynek célja, hogy kidolgozza a menekült és bevándorlási integrációs politika intézményi feltételeit és meghatározza tartalmi elemeit. 2003-ban PHARE támogatással kísérleti részintegrációs program indult, amely elismert menekültek társadalmi és munkaerő-piaci integrációjához nyújt komplex támogatást. A migráns tanulók integrált oktatásának elősegítésére 2004-ben az Oktatási Minisztériumban elkészült „A magyar és a külföldi állampolgár gyermekek és tanulók közös nevelésekor-oktatásakor alkalmazott interkulturális program irányelve”, amely lehetővé teszi, hogy a befogadó intézmények normatív támogatásban részesüljenek.
Kihívások: • • • •
El kell érni, hogy minél több hátrányos helyzetű ember tudjon a munkaerőpiacra belépni, és tartósan benn maradni. Át kell alakítani a foglalkozási rehabilitáció intézmény- és eszközrendszerét, tovább kell fejleszteni a munkaerő-piaci segítő szolgálatot. Javítani kell a hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségét a közoktatásban. Ki kell dolgozni a menekültekre, befogadottakra, bevándorlókra, letelepedettekre és hosszú távú munkavállalási engedéllyel rendelkező külföldiekre vonatkozó, átfogó integrációs politika intézményi kereteit és tartalmi elemeit.
Kapcsolódó tanácsi ajánlások: • Javítani kell a romák munkaerő-piaci helyzetét, • Csökkenteni kell az iskolai lemorzsolódást.
38
7.2. Válaszlépések A társadalmi esélyegyenlőség megteremtése a Kormány egyik legfontosabb célja. Ezt jelzi az esélyegyenlőségért felelős miniszteri poszt és az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal létrehozása. Az Országgyűlés 2003 decemberében fogadta el az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt, amely többek között a nők, a fogyatékos emberek, a kisebbségek vonatkozásban is előírja az egyenlő bánásmódot. A törvény alapján 2004-ben Köztársasági Esélyegyenlőségi Program készül. 2004-ben a Kormány kidolgozta a Nemzeti cselekvési terv a társadalmi összetartozásért című dokumentumot, amely az EU tagállamai által elfogadott közös célkitűzéseket figyelembe véve tartalmazza a fő célkitűzéseket és az ezek megvalósítását szolgáló szakmapolitikai intézkedéseket a szegénység és társadalmi kirekesztés csökkentése érdekében. A cselekvési tervben kiemelt figyelmet kap a leginkább hátrányos helyzetű csoportok foglalkoztatásának elősegítése és az ott megfogalmazott szakmapolitikai válaszok szorosan kapcsolódnak a Foglalkoztatási Akcióterv intézkedéseihez. 2004-től a Kormány a Strukturális Alapok forrásaiból is jelentős összeget fordít a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci helyzetének javítására, elsősorban a Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (HEFOP) és az EQUAL Közösségi Kezdeményezés keretében. 7.2.1. Hátrányos helyzetű emberek foglalkoztathatóságának javítása és munkaerő-piaci integrációjának támogatása 2004 márciusában a Kormány 2004-2006-ra szóló középtávú cselekvési tervet fogadott el a romák társadalmi integrációjának elősegítésére, amelynek keretében évente átfogó intézkedési terv kidolgozására kerül sor.21 A program célja a romák helyzetének javítását szolgáló erőfeszítések összehangolása, a szereplők minél szélesebb körének bevonásával. Az intézkedési terv kiemelt területe többek között az oktatás és képzés, valamint a foglalkoztatás. A megvalósuló intézkedések általános célja a tartós munkanélküliség csökkentése és a munkaerő-piaci integráció elősegítése a romák körében, a felnőttképzésbe való bekapcsolódás támogatása, valamint az aktív munkaerő-piaci eszközök hatékonyságának javítása a roma munkanélküliek ellátása során. A romák helyzetének javítására irányuló további, célzott programok megalapozása érdekében a Kormány 2004-ben átfogó, reprezentatív kutatás indít. A kutatás eredményei várhatóan 2006-ban válnak hozzáférhetővé. Az ÁFSZ 2004-es munkaerő-piaci programjai keretében a munkaügyi központok 3,8 milliárd forintot fordítanak az alacsony iskolai végzettségű vagy nem piacképes szakképzettséggel rendelkező emberek, a romák, megváltozott munkaképességű emberek, idősek, pályakezdő fiatalok, tartós munkanélküliek, hajléktalanok, büntetés-végrehajtási intézményből szabadulók munkaerő-piaci integrációjának támogatására. 2004-2006 között a Kormány 10 milliárd forintot fordít a civil szervezetek azon kezdeményezéseinek támogatására, amelyek célja a hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiacra való belépésének segítése és foglalkoztathatóságának javítása. Ezek a kezdeményezések személyre szabott foglalkoztatási szolgáltatásokat, képzést és a foglalkoztatást ötvöző programokat biztosítanak a munkaerőpiacon leginkább hátrányos helyzetben lévő emberek részére, akiket a munkaügyi szervezet sok esetben nem ér el (például a roma emberek, a megváltozott munkaképességű emberek, a szakképzettséggel nem rendelkező, az iskolából lemorzsolódott fiatalok, a büntetőeljárásban terheltnek minősülő emberek). Az FMM önkormányzatok számára évente meghirdeti közmunka programját, melynek keretében hátrányos helyzetű, rendszeres szociális segélyben részesülő tartós munkanélküli – elsődlegesen roma ember – átmeneti foglalkoztatása valósul meg. Ezenkívül más tárcákkal együttműködésben is indulnak közmunkaprogramok, amelyek meghatározott célokhoz kapcsolódva (akadálymentesítés, erdőtelepítés stb.), illetve állami infrastruktúrafejlesztési programokhoz kapcsolódva biztosítják hátrányos helyzetű emberek átmeneti foglalkoztatását. (Lásd a 10. irányvonalat is.) A munkaerő-piaci integráció elősegítése szempontjából fontos szerepe van a szociális ellátások területén dolgozó szakembereknek is, akik rendszeresen kapcsolatban vannak hátrányos helyzetű, tartósan munka nélkül lévő emberekkel. Ezért 2004-2006 között a Kormány pályázati program keretében támogatja a szociális területen dolgozó szakemberek olyan képzési programjait, melyek célja, hogy fejlessze a szociális segítő szakmákban dolgozók munkaerőpiaccal, álláskereséssel kapcsolatos ismereteit. 21
1021/2004. (III. 18.) Kormányhatározat A romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről
39
A hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci integrációját és társadalmi befogadását szolgálja a Magyar Információs Társadalom Stratégia (MITS) ’e-ernyő’ programja, amely úgynevezett e-esély pontok hálózatának létrehozásával és információs technikai segítők (IT-mentorok) képzésével és szolgáltatásaik elérhetőségének biztosításával javítja a hátrányos helyzetű csoportok információs társadalomban való részvételét. A program 2006-ig a hátrányos helyzetű emberek legalább 30 százaléka számára kívánja biztosítani az IKT eszközökhöz való hozzáférést. A 2004 májusában induló EQUAL Közösségi Kezdeményezés keretében a hátrányos helyzetű emberek munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítését szolgáló új módszerek kidolgozására és kipróbálására kerül sor. 7.2.2. A foglalkozási rehabilitáció intézmény- és eszközrendszerének korszerűsítése, a munkaerő-piaci segítő szolgálat továbbfejlesztése A fogyatékos emberek foglalkoztatását támogató rendszer átalakításra szorul: hatékonyabb megoldásokat kell keresni a rehabilitációs források felhasználására, ösztönözve a megváltozott munkaképességű emberek integrált foglalkoztatását és képességeik minél teljesebb kibontakoztatását, fejlesztését. A megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci bevonását, foglalkoztathatóságuk növelését szolgálják folyamatosan bővülő szolgáltatások, modellprogramok: − −
az ÁFSZ intézményeinek technikai és kommunikációs szempontú akadálymentesítése, négy újabb RIC létrehozása; alternatív munkaerő-piaci szolgáltatások biztosítása a non-profit szervezetek bevonásával.
2003-ban megkezdődött a megváltozott munkaképességűek támogatási rendszerének átalakítása. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának ösztönzése érdekében háromszorosára emelkedett a munkaadókat terhelő rehabilitációs hozzájárulás összege. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium 2004 márciusában 120 millió forintos pályázati programot indított a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató, kiemelt állami támogatásban részesülő munkaadók működésének korszerűsítésére. A szociális szakellátásokhoz kapcsolódóan elkezdődött a szociális rehabilitációs intézmények foglalkoztatási programjainak kidolgozása, folyamatban van az alkalmassági vizsgálatok szakmai feltételrendszerének kialakítása, és a foglalkozási rehabilitációhoz elengedhetetlen atipikus rehabilitációs foglalkoztatási formák szabályozása. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatását elősegítő „befogadó” munkahelyi gyakorlatok kialakításában, a célszervezetek új funkciókkal történő kibővítésében fontos szerepe lesz az EQUAL Közösségi Kezdeményezésnek is. 7.2.3. A hátrányos helyzetű, valamint a sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségének és hozzáférésének előmozdítása a közoktatásban 2003 végén PHARE programot indult a Fogyatékos személyek esélyegyenlőségének előmozdítása címmel. A pályázati úton mintegy 1 milliárd forint áll rendelkezésre köz- és felsőoktatási intézmények, valamint sportlétesítmények akadálymentesítésére. A szakértői együttműködési komponensben pedig sor kerül a fogyatékos tanulók integrált oktatására vonatkozó, egységes felsőoktatási tananyag kidolgozására a tanító- és tanárképzésben résztvevők számára. 2004-től a hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű tanulók hozzáférését és esélyegyenlőségét javító fejlesztési program kezdődik a közoktatási rendszerben. A program célja az integrált oktatás módszertani bázisának kialakítása és a szegregáció felszámolása a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességének és későbbi munkaerő-piaci esélyeinek növelése érdekében. A program egyik lényeges eleme új módszerek kidolgozása az idő előtti iskolaelhagyás megelőzésére és a lemorzsolódás kockázatának korai felismerésére. Ennek érdekében 2005-től átfogó kutatás indul a lemorzsolódás megelőzését szolgáló módszerek megalapozása érdekében. A tananyag- és módszertani fejlesztések mellett a 2004-2006-os időszakban - részben az ERFA támogatásával - az alapfokú nevelési-, oktatási intézmények infrastruktúrájának fejlesztését támogató program indul az óvodai ellátáshoz való hozzáférés egyenlőtlenségeinek csökkentése érdekében a hátrányos helyzetű kistérségekben, különös tekintettel azokra a településekre, amelyekben magas a hátrányos helyzetű csoportok és a roma lakosság aránya. 40
7.2.4. A menekültekre, befogadottakra, bevándoroltakra, letelepedettekre, és hosszú távú munkavállalási engedéllyel rendelkező külföldiekre vonatkozó átfogó integrációs politika kidolgozása, intézményi kereteinek és tartalmi elemeinek kialakítása 2004-ben folytatódik a Holland Külügyminisztérium MATRA programjának anyagi támogatásával a menekültek és bevándorlók részére indítandó integrációs programok szervezeti, intézményi és tartalmi kereteinek kidolgozása. Az Európai Menekültügyi Alap és az EQUAL Közösségi Kezdeményezés forrásainak felhasználásával 2004től lehetőség van olyan tevékenységek támogatására, amelyek javítják a Magyarországon menekültként vagy befogadottként tartózkodó külföldiek társadalmi integrációját és hozzájárulnak a velük foglalkozó szervezetek kapacitásainak megerősítéséhez.
41
8. A MUNKA KIFIZETŐDŐVÉ ÉS VONZÓVÁ TÉTELE 8. irányvonal: A tagállamok megreformálják a pénzügyi ösztönző rendszerüket, hogy vonzóvá tegyék a munkavégzést, és a férfiakat és a nőket ösztönözzék az álláskeresésre, a munkavállalásra és a munkában maradásra. Ezzel összefüggésben, a tagállamok megfelelő intézkedéseket dolgoznak ki a dolgozó szegények számának csökkentésére. A tagállamok felülvizsgálják adó- és ellátási rendszerüket és ezek kölcsönhatásait, és amennyiben szükséges átalakítják azokat, hogy kiküszöböljék a munkanélküliségi, szegénységi és inaktivitási csapdákat, és ösztönözzék a nők, az alacsonyan képzett munkások, az idősebb munkavállalók, a fogyatékkal élő emberek és a munkaerőpiactól leginkább távol levő emberek foglalkoztatását. A tagállamoknak - a szociális védelem megfelelő szintjének megőrzése mellett - elsősorban a helyettesítési rátákat és az ellátás folyósításának időtartamát kell felülvizsgálniuk; biztosítaniuk kell az ellátások rendszerének megfelelő irányítását – mindenekelőtt az eredményes álláskereséssel való összekapcsolás tekintetében, beleértve a foglalkoztathatóság javítását segítő aktív eszközökhöz való hozzájutást is, és figyelembe véve az egyén helyzetének sajátosságait; ahol indokolt, mérlegelniük kell a munka melletti segélyezés lehetőségének biztosítását, és erőfeszítéseket kell tenniük az inaktivitási csapda kiküszöbölésére. A szakmapolitikai intézkedések célja különösen a magas marginális tényleges adókulcsok és amennyiben indokolt - az alacsony keresetű munkások keresetei után fizetendő adóterhek érzékelhető csökkentése 2010-re, az egyes tagállamok helyzetének megfelelően.
8.1. Helyzetértékelés A munkavállalásra való ösztönzés szempontjából a pénzügyi és a nem pénzügyi ösztönzőknek (a család és a munkavégzés összehangolását segítő szolgáltatások, munkahelyi egészség és biztonság, a munkaidő rugalmassága, stb.) egyaránt fontos szerepe van. Ez a fejezet – az irányvonalban megfogalmazottakkal összhangban – kizárólag a pénzügyi ösztönzőkkel foglalkozik. A nem pénzügyi ösztönzőket más irányvonalakhoz (elsősorban a 3. és a 6. irányvonalakhoz) kapcsolódóan mutatjuk be. A munkavállalásra ösztönzés jelentősége Magyarországon a magas inaktivitás miatt nem csupán kiemelt jelentőségű, de igen széles körű intézkedés-sorozatot követel meg, amelynek a bérpolitika, a keresetek adóterhei, a munkanélküli ellátások és támogatások mellett ki kell terjednie a munkavállalási korú nem foglalkoztatottak szociális ellátásaira is. 8.1.1. Minimálbér, adó- és járulékterhek A minimálbér a munkavállalás ösztönzésének fontos eszköze. Az utóbbi években a minimálbér jelentős mértékben emelkedett és lényegében mentessé vált a személyi jövedelemadótól, ami összességében ösztönzi a munkavállalást. 2003-ban a 2000. évihez viszonyítva a minimálbér összege 96%-kal, a szociális ellátási küszöbértéknek tekinthető öregségi nyugdíjminimum pedig 30%-kal volt magasabb. Az élőmunka költségei Magyarországon – európai összehasonlításban – nem magasak, de ezen belül nagy a munkáltatók által fizetendő közterhek aránya. A munkavállalói és munkáltatói adó- és járulékterhek aránya a feldolgozóipari átlagkeresetek szintjén a munkaerőköltség 51%-a: a személyi jövedelemadó 15,3%, a munkavállalói járulék 9,2%, a munkáltatói járulékok 26,6%. Bár a járulékkulcsok bizonyos esetekben az uniós átlagnál magasabbak, a GDP-hez viszonyított járuléktömeg elmarad az átlagtól. A munkavállalók, különösen az alacsony keresetű munkavállalók által fizetett közterhek nem magasak. 2003ban a munkavállalók bruttó munkabérének 12,5%-a volt biztosítási befizetés: 11,5% társadalombiztosítási befizetés (8,5% nyugdíj, 3% egészségbiztosítási ellátás), 1% pedig a Munkaerőpiaci Alapba, amely a munkanélküli ellátásoknak, támogatásoknak is fedezetéül szolgál). 2004-ben az egészségbiztosítási járulék mértéke 3-ról 4%-ra emelkedett. Az adójóváírás mértéke és a jóváírásra jogot adó jövedelemhatár 2002 szeptemberétől jelentősen megemelkedett, így a minimálbér ezen időponttól gyakorlatilag adómentessé vált, növelve a munkavállalásra való ösztönzést. A gyermekgondozási és munkanélküli ellátások után nyugdíjjárulékot kell fizetni, az egyéb szociális segélyek, ellátások adó- és járulékmentesek, beleértve a nyugdíjat is.
42
8.1.2. Munkanélküli ellátások Magyarországon a munkanélküli ellátásoknak három típusa létezik: a biztosítási alapú munkanélküli járadék, az álláskeresést ösztönző támogatás és a rendszeres szociális segély. A munkanélküli járadékrendszerben a jogosultság megszerzéséhez legalább 200 napot kell munkaviszonyban tölteni az utolsó négy évben, és egy napi járadékhoz öt munkanap teljesítésére van szükség. A járadékösszeg a korábbi kereset 65%-a, de a keresetpótlás alacsony felső határa miatt (a legkisebb öregségi nyugdíj 180%-a) ez csak a minimálbért alig meghaladó keresetűek esetén biztosít a helyettesítési rátának megfelelő járadék szintet. A maximális folyósítási idő 9 hónap. Az álláskeresést ösztönző támogatás egy új, 2003 nyarától létező pénzbeli ellátási forma, amely a munkanélküli járadék folyósítását követően újabb időszakra nyújt anyagi támogatást. Az álláskeresési juttatás folyósítási ideje 180 nap, a 45 év feletti személyek részére 270 nap, mértéke megegyezik az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének 85%-ával. Ez a konstrukció a munkaerőpiaci aktivizálás több elemét is magában hordozza (az egyén öntevékenységre késztetését, a gyors elhelyezkedés premizálását), a folyósítási idő hossza az egyéni esélyeket figyelembe véve differenciált. Azok a munkanélküliek, akik nem jogosultak munkanélküli járadékra vagy álláskeresési támogatásra, rendszeres szociális segélyben részesülhetnek, amelyet az önkormányzatok folyósítanak. Ez az ellátás jövedelemvizsgálathoz kötött, összege az öregségi nyugdíjminimum 70 százalékának felel meg. Magyarországon 2001-ben a munkanélküliségi csapda mutatója (az a mutató, amely a nettó munkanélküliségi ellátást a munkával megszerezhető jövedelemhez viszonyítja) 74,9%, 2002-ben pedig 70,6% volt. 8.1.3. Egyéb ellátások a nem foglalkoztatottak számára A nem foglalkoztatottak pénzbeli juttatásai közül kis arányt képviselnek a munkanélküliek ellátásai. A munkavállalási korú népesség magas inaktivitása miatt a munkavállalás ösztönzővé tétele szempontjából kiemelt figyelmet érdemelnek az aktív korúak számára biztosított egyéb ellátás-típusok is. 2003-ban a 15-64 éves, nappali tagozatos tanulmányokat nem végző, nem foglalkoztatott inaktív emberek 58%-a részesül nyugdíjban (öregségi, előrehozott öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjban), 14%-uk pedig gyermekgondozási ellátásban. 4. sz. táblázat: Az aktív korúak jövedelempótló pénzbeli ellátása és kedvezményei (2002) Létszám Ellátás Létminimum összege, 2 felnőtt, 2 gyermekes háztartás, 1 főre Öregségi nyugdíjminimum* Nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások, korhatár alatt Előrehozott öregségi Korkedvezményes Rokkantsági nyugdíj Bányász és korengedményes nyugdíj** Megváltozott munkaképességűek járadékai Gyermekgondozási ellátások Gyermekgondozási segély Gyermeknevelési támogatás Gyermekgondozási díj Munkanélküli ellátások Munkanélküli járadék Nyugdíj előtti munkanélküli segély Egyéb ellátások Aktív korúak rendszeres szociális segélye Ápolási díj
Ezer fő
Az összes ellátott %-ban
1 főre jutó Éves átlagos havi kiadás ellátás a összesen minimálbér %(md Ft) ban 62,0 43,6
93,0 45 467,3 8,2 219,2
7 3 34 1 16
116,4 139,8 86,6 154,4 42,3
64,8 37,2 222,1 11,0 57,2
171,8 50,3 70,2
12 4 5
43,6 43,6 89,8
50,7 15,0 47,0
107,7 7,2
7 1
66,7 39,2
60,8 1,8
104,4 31,4
8 2
34,9 43,8
21,5 6,3
* Jelenleg nincs deklarált szociális minimum, számos szociális ellátás számítási alapjául az öregségi nyugdíjminimum szolgál. ** A korengedményes nyugdíjakat a munkáltató fizeti.
43
A szociális ellátások meglehetősen kiterjedtek, de színvonaluk igen alacsony. A biztosítási jogon folyósított ellátások közül a nyugdíjak összegét a korábban elért munkajövedelmek nagysága és a megszerzett szolgálati idő is befolyásolja. Az előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételének feltétele a hosszú (minimálisan 34 év szolgálati idő), bevezetésére elsősorban a nyugdíjkorhatár-emelés miatt került sor. A korkedvezményes nyugdíjazással a szervezet fokozott igénybevételével járó és egészségre ártalmas munkakörökben töltött munkavégzést ismeri el a nyugdíjrendszer. A nyugdíjkorhatár elérése előtti nyugdíjba vonulást lehetővé tevő ellátások korlátozásra kerültek. A nyugdíjkorhatár emelése mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben nőtt az idősebb munkavállalók foglalkoztatása (lásd az 5.2.2. fejezetet is). A nyugdíjak és bizonyos gyermekgondozási ellátások mellett (GYES és GYET) lehet munkát végezni, bár a szabályok differenciálnak az ellátás jogcíme, illetve a gyermekek életkora szerint. (A gyermekgondozási ellátások részletes ismertetését a 6.1.1. fejezet tartalmazza.) Kihívások: • Fenn kell tartani a bérek és a szociális jövedelmek jelenlegi arányát, • Felül kell vizsgálni a szociális védelmi rendszert, • Ösztönözni kell az álláskeresést, és meg kell erősíteni a munkanélküli ellátások szerepét a munkaerőpiacról való kivonulás megelőzésében. Kapcsolódó tanácsi ajánlások: •
A munka kifizetődővé tétele érdekében reformokat kell végrehajtani a szociális juttatások rendszere terén, beleértve a betegséggel összefüggő juttatásokat.
8.2. Válaszlépések A munkavállalás ösztönzéséhez szükséges az ellátórendszer valamennyi elemét (időtartamát, nettó összegét, a folyósítás feltételeit, az ellátás mellett végezhető munka mértékét, stb.) egyidejűleg felülvizsgálni, és - ahol szükséges és lehetséges - egymással összehangoltan átalakítani. 8.2.1. Fenn kell tartani a bérek és a szociális jövedelmek jelenlegi arányát A munkára ösztönzést szolgálja a szociális segélyeknél érezhetően magasabb minimálbér. A Kormány törekszik a minimálbérek és a szociális jövedelmek között kialakult arányok megőrzésére. E tekintetben a minimálbér adómentessé tétele fontos előrelépést jelentett. A munkavállalás ösztönzéséhez hozzájárul, hogy a Kormány 2005-től átalakítja a személyi jövedelem-adó rendszerét. A jelenlegi háromkulcsos rendszer helyett kétkulcsos rendszer bevezetésére kerül sor oly módon, hogy bizonyos jövedelemhatárig csökkenek az adóterhek, az azt meghaladó jövedelmekre vonatkozó adókulcs változatlanul hagyása mellett. Mindez nettó bérnövekedést eredményez, ami növelheti a munkavállalási hajlandóságot. 8.2.2. A szociális védelmi rendszer átalakítása 2003-ban az ESZCSM-ben műhelymunka kezdődött a szociális ellátórendszer reformjáról. A SZOLID projekt célkitűzése egy szellemiségében új szociális törvény koncepciójának kidolgozása, amelyben a szociális és gyermekjóléti szolgáltatások korszerűsítése a rászoruló családok, gyermekek, idősek, fogyatékos emberek, pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalanok körét érintik. Ezáltal mintegy 4,5-5 millió állampolgár életminőségét, társadalmi integrációját és esélyegyenlőségét javítja. A reform fontos célkitűzése a területi ellátási egyenlőtlenségek csökkentése, a szolgáltatásokhoz való hozzájutás elősegítése. A családközeli és foglalkoztatást elősegítő rendszerek kialakítása, a foglalkozási rehabilitáció új rendszerének bevezetése és működtetése, az együttes anyagi és szolgáltatási segítségnyújtás az eddigieknél eredményesebben növeli a segélyben részesülők foglalkoztatási esélyeit. 8.2.3. Javítani kell a munkanélküli ellátások munkakeresést, munkavállalást ösztönző szerepét A munkanélküli ellátórendszer átalakítása folyamatban van, és folyik azoknak a feltételeknek a megteremtése, melyek lehetővé teszik, hogy 2008-ig az ÁFSZ együttműködési megállapodást kössön valamennyi nyilvántartott munkanélkülivel, aki ellátásban részesül, vagy/és elhelyezkedése a hatáskörébe tartozó aktív eszközökkel segíthető. Az együttműködési megállapodás az álláskereső és az ÁFSZ közös törekvéseinek dokumentuma, amelyben meghatározzák azoknak az egymásra épülő tevékenységeknek a sorozatát, amelyek elősegítik az ügyfél munkaerőpiacon történő bennmaradását, illetve visszakerülését. 44
Az ellátórendszer átalakítása azt a célt szolgálja, hogy a munkaképes, munkára hajlandó, aktív korú nem foglalkoztatottak inkább legyenek rövidebb-hosszabb ideig az Állami Foglalkoztatási Szolgálat ügyfelei, és ne az egyéb, inaktivitáshoz kötött ellátásokat vegyék igénybe. A munkanélküli ellátórendszer teljes átalakításában azonban csak hosszabb távon lehet gondolkodni, az átalakítás költségvetési hatása miatt, illetve azért, mert 2003-ban lépett csak életbe az álláskeresést ösztönző juttatás, amelynek hatása még alig mérhető.
45
9. A BE NEM JELENTETT MUNKAVÉGZÉS ÁTALAKÍTÁSA BEJELENTETT MUNKÁVÁ
9. irányvonal: A tagállamok olyan intézkedés-csomagokat dolgoznak ki és hajtanak végre a be nem jelentett munkavégzés megszüntetésére, amelyek a piaci környezet egyszerűsítésére, az adó- és ellátórendszer tekintetében az ellenösztönzők kiiktatására és megfelelő ösztönzők biztosítására, a törvényes kényszerítő eszközök javítására és szankciók alkalmazására egyaránt építenek. A tagállamoknak nemzeti és EU szinten erőfeszítéseket kell tenniük, hogy megfelelően mérjék a probléma kiterjedtségét és a nemzeti szinten elért előrehaladást.
9.1. Helyzetértékelés 9.1.1. A be nem jelentett foglalkoztatás nagyságrendje Bár sem megbízható hazai adatok, sem nemzetközi összehasonlítások nincsenek, Magyarország e tekintetben minden valószínűség szerint kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az EU tagállamainak többsége. Az alacsony foglalkoztatottság már önmagában valószínűsíti, hogy a 15-64 éves nem foglalkoztatottak között számottevő lehet azok aránya, akik nem bejelentett munkavégzéssel tesznek szert valamilyen jövedelemre. Az inaktívak között mintegy 440-450 ezer főre tehető azok száma, akik nem tanulók, nem nyugdíjasok, nem részesülnek gyermekgondozási ellátásban, sem munkanélküli ellátással nem rendelkeznek. A Központi Statisztikai Hivatal munkaerő-felvétele alapján kimutatott foglalkoztatottak létszáma (3 millió 900 ezer fő) legalább 500 ezer fővel magasabb, mint a munkaviszony (beleértve az önfoglalkoztatottakat) alapján adózóké. Ennek alapján feltételezhető, hogy a foglalkoztatottak mintegy 15-20%-a nincs bejelentve. 9.1.2. Az élőmunka közterhei Az alacsony foglalkoztatásban szerepet játszik, hogy a ténylegesen munkát végző emberek – illetve munkáltatóik – egy része elrejtőzik a közterhek fizetése elől. Az élőmunka közterhei az utóbbi években jelentősen csökkentek: 1999-ben 6, 2001-ben és 2002-ben pedig további 2-2, összesen 10%-százalékponttal mérséklődött a munkáltatói járulékok mértéke. Bár ezen időszakban a fix összegű egészségügyi hozzájárulás összege emelkedett, 2003-ban ez is csökkentésre került. A munkáltatói közterhek azonban még mindig a legmagasabbak közé tartoznak a tagállamok között. 9.1.3. Munkavégzési szabályok, nyilvántartási rendszer A bejelentés nélküli munkák elsősorban az időszakos, szezonális, alkalmi munkásokat igénylő ágazatokra összpontosulnak (például építőipar, mezőgazdaság, vendéglátás, turizmus). Ezért számos intézkedés született, amely lehetőséget nyújt e foglalkoztatási formák sajátosságait figyelembe vevő szabályozásra, bejelentési formákra. Az alkalmi munkavállalási könyv bevezetésével és alkalmazási lehetőségének kiterjesztésével a munkaadók közteherjegy megvásárlásával tehetnek eleget járulékfizetési kötelezettségüknek. Magyarországon is nehéz elhatárolni az önfoglalkoztatót és az alkalmazottat. Az önfoglalkoztatás (legtöbbször egyéni vállalkozóként) tipikusnak tekinthető bizonyos tevékenységeknél, szolgáltatásokban, sokszor adóelkerülő „látszatvállalkozások” formájában. Az így munkát végző emberek be vannak jelentve, fizetnek is közterheket, de jóval kevesebbet, mint az alkalmazottak. Ezért a különböző foglalkoztatási formák meghatározása mellett az alábbiak is szükségesek: −
az adózásra, a munkavégzésre vonatkozó szabályok képesek legyenek a speciális foglalkoztatási helyzeteket befogadni;
−
az alkalmazottak munkáját terhelő járulékok mérséklésével közeledjenek a különböző formában végezhető munkák közterhei.
9.1.4. Munkaügyi ellenőrzés Magyarországon a munkaügyi ellenőrzéseket az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) felügyelői végzik. A foglalkoztatási jogviszony létesítéséhez szükséges jognyilatkozatokra vonatkozó szabályokat 2003-ban 8 108 esetben szegték meg a munkáltatók, amely az ellenőrzések 21%-át tette ki. A szabálytalanságok 35 377 munkavállalót érintettek, amely az ellenőrzések által érintett munkavállalók 11%-át jelentette. A szabályszegés leggyakoribb megjelenési formái: 46
− − −
színlelt szerződéssel történő alkalmazás (vállalkozás, megbízás), munkaszerződés nélküli foglalkoztatás, mely a felek szóbeli megállapodását takarja, alaki, tartalmi hiányossággal kötött munkaszerződés.
Az ellenőrzések megállapították, hogy főként a kisvállalkozásoknál és az eseti, alkalmi munkavégzés esetén kiszabott munkaügyi bírságot követően a kisvállalkozók egy része a foglalkoztatásra irányuló jogviszony szabályos létrehozása helyett azonnal megszünteti a foglalkoztatást. Az OMMF a munkaügyi és munkabiztonsági ellenőrzések során évente a munkáltatók kb. 3-5%-ához jut el. A munkaügyi ellenőrzés feladatai az elmúlt évben jelentős mértékben megnőttek. Egyrészt bővültek a munkaügyi ellenőrzés tárgykörei, másrészt az európai uniós csatlakozással összefüggésben az eljárási feladatok is időigényesebbek lettek. Kihívások: • Foglalkoztatás-barát gazdasági környezetet kell kialakítani, • Szigorítani kell a munkaügyi ellenőrzést, összehangolva a közterhek fizetési kötelezettségének ellenőrzésével. 9.2. Válaszlépések 2004-ben a Pénzügyminisztérium tárcaközi munkacsoportot hozott létre, amely jelentést készített a Gazdasági Kabinet számára a be nem jelentett munkavégzés mértékéről. A jelentés alapján munkaterv készül, amely tartalmazza a jogi szabályozás, az adózás és társadalombiztosítás területét érintő feladatokat. 9.2.1. Foglalkoztatás-barát környezet kialakítása Az államháztartás teherbíró képességének függvényében folytatódott az élőmunka terheinek csökkentése. 2006-ig megszűnik a tételes egészségügyi hozzájárulás. Megkezdődött az adózásra és a munkaviszonyra vonatkozó szabályozás átalakítása, a jelenleginél igazságosabb, és a munkavégzési formák változásához alkalmazkodó szabályozási rendszer kialakítása céljából. Ennek érdekében 2004-ben és 2005-ben: − − −
A Munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálatához kapcsolódva, áttekintésre kerül a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok rendszere, valamint, hogy milyen módon érvényesíthetők a különböző jogszabályokban a szakma- vagy foglalkozás-specifikus munkavégzésből eredő sajátosságok. Összehasonlító elemzés készül az egyes munkavégzésre irányuló jogviszonyok közötti adó-, és járulékszabályokról, mértékekről, kapcsolódó kedvezményekről, valamint költség-elszámolási lehetőségekről; Végül, az eredményeket a szociális partnerekkel közösen értékelve javaslat készül a szabályok módosítására.
9.2.2. A társadalombiztosítási érdekeltség megteremtése A társadalombiztosítási ellátórendszerekben a biztosítási elv erősítése és közvetlen érvényesülése a legális munkavállalás és a közterhek fizetésére ösztönzés alapvető eszköze. A társadalombiztosítás pénzbeli ellátásai: a nyugdíj, a táppénz, terhességi-gyermekágyi segély tekintetében már most is közvetlenül érvényesül a biztosítási elv, illetve biztosítási jogviszonyhoz kötött a gyermekgondozási díj igénybevétele is. A Kormány a biztosítási elv erősítése érdekében felülvizsgálni tervezi az egyéni jogosultságokat nyilvántartó rendszer kialakításának lehetőségét. A természetbeni egészségbiztosítási ellátások esetében a fejlesztés egyik lehetséges iránya a jogosultság járulékfizetéshez kötése (a magukról gondoskodni nem tudók - pl. nyugdíjasok, jövedelempótló szociális ellátásban részesülők - esetében a járulékterheket a központi költségvetés fizetné meg). A kötelező nyugellátások rendszerében megállapított ellátások esetében a már kihirdetett törvényi rendelkezések szerint - folyamatosan megszűnnek azok a szabályok, amelyek a biztosítási elvvel ellentétesek (pl. a jövedelem degresszív beszámítása, minimális nyugdíj).
47
9.2.3. A munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának javítása A munkakönyv 1992. évi megszüntetése óta nincs Magyarországon olyan egységes nyilvántartás, amely pontosan tartalmazná a foglalkoztatottak számát és az ehhez kapcsolódó egyéb információkat, mint munkabér, szakképzettség, iskolai végzettség, a foglalkoztatás formája stb. A Kormány 2003-ban döntött arról, hogy létre kell hozni az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázist. A rendszer 2004 májusában kezdte meg működését. A foglalkoztatás nyilvántartásán túl a rendszer célja: −
az átlátható munkaerőpiac megteremtése, a munkavállalók jogbiztonságának növelése,
−
a fekete gazdaság „kifehérítése” a munkaügyi ellenőrzés megfelelő feltételeinek megteremtése által.
Jelenleg az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázisba azoknak a munkaadóknak van bejelentési kötelezettségük, akik a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó munkaviszonyt létesítenek a munkavállalóval. A munkaviszony létesítésekor be kell jelenteni a munkavállaló személyéhez kötődő adatokat, TAJ számát, a bejelentéskori alapbérét, a munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettséget, iskolai végzettséget és a munkaidő hosszát.22 A munkáltató köteles bejelenteni a munkaviszony megszűnésének időpontját is, legkésőbb a munkaviszony megszűnését követő napon. A bejelentés megtételét a munkaügyi hatóság hatósági kód alkalmazásával ellenőrizheti akár a helyszíni ellenőrzés során is, mely megkönnyíti a foglalkoztatás jogszerűségének a vizsgálatát. Adatvédelmi szempontok miatt a nyilvántartásban korlátozott számú információ szerepel, egy részük pedig kizárólag statisztikai célra használható fel. A Kormány vizsgálja a nyilvántartásnak az egyéb jogviszonyokra való kiterjesztésének lehetőségét, ami egyrészt elősegítheti a munkaerő-piaci folyamatok jobb megismerését, másrészt nagy előrelépést jelenthet egy egységes, a különálló (de hasonló funkciójú) rendszereket integráló nyilvántartás kialakításához. 9.2.4. Felvilágosítás, oktatás, tájékoztatás Az adófegyelem javítása és az adózási ismeretek terjesztése érdekében már középiskolás korban meg kell kezdeni az alapvető adózási ismeretek oktatását, a vállalkozási engedélyek kiadását pedig meghatározott adóadminisztrációs ismeretszinthez kell kötni.
22
48
2003. XCIV. törvény alapján
10. A REGIONÁLIS MUNKAERŐ-PIACI KÜLÖNBSÉGEK CSÖKKENTÉSE
10. irányvonal: A tagállamoknak a regionális foglalkoztatási és munkanélküliségi különbségek csökkentése érdekében átfogó megközelítésen alapuló intézkedéseket kell végrehajtaniuk. Támogatni kell a helyi munkahelyteremtési potenciál növelését, beleértve a szociális gazdaság támogatását is, és ösztönözni kell minden releváns szereplő együttműködését. A tagállamok: −
kedvező feltételeket biztosítanak a magánszektorban végzett tevékenységek és az elmaradott régiókra irányuló beruházások ösztönzésére;
−
biztosítják, hogy a köztámogatások az elmaradott régiókban a humán- és tudás-tőke fejlesztésére irányuló befektetések támogatására koncentrálódnak, a megfelelő infrastrukturális fejlesztések támogatása mellett (lásd Átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak, 18. és 19. irányvonalak).
A Kohéziós és Strukturális Alapok potenciálját és az Európai Beruházási Bank támogatásait a lehető legteljesebb mértékben ki kell használni.
10.1. Helyzetértékelés 10.1.1 A munkaerő-piaci aktivitás területi különbségei A 90-es évek gazdasági átalakulása térségenként rendkívül differenciáltan ment végbe, melynek eredményeképp a régiók között jelentős munkaerő-piaci különbségek alakultak ki. A legfejlettebb régiókban (Közép-Dunántúl és Nyugat Dunántúl) 2003-ban 62% körül volt a foglalkoztatási ráta, 5%-nál alacsonyabb a munkanélküliségi ráta, sőt egyes térségekben a szakképzett munkaerő hiánya is tapasztalható. Ugyanakkor a fejletlenebb keleti és déli régiókban a foglalkoztatás szintje 2003-ban alig haladta meg az 50%-ot, és a munkanélküliségi ráta is átlagosan 8% feletti értéket mutatott (az ország leghátrányosabb helyzetű régiójában, Észak-Magyarországon 2003-ban a munkanélküliségi ráta majdnem elérte a 10%-ot.) 6. sz. táblázat: Foglalkoztatottság és munkanélküliség régiónként, 2003 (15-64 évesek) Régiók Közép-Magyarország Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Minimum Maximum Eltérés Országos
Foglalkoztatási ráta 61,7 62,3 61,9 53,4 51,2 51,6 53,2 51.2 62,3 11,1 57,0
Munkanélküliségi ráta 4,1 4,6 4,6 7,9 9,7 6,8 6,6 4,1 9,7 5,6 5,9
A regionális adatok önmagukban nem érzékeltetik az egyenlőtlenségek valóságos méreteit. A munkaerő-piaci egyenlőtlenségek kistérségi és helyi szinten az elmúlt évtizedben helyenként a többszörösére nőttek, és ezek a különbségek a régiók szintjén mértnél nagyságrendekkel nagyobbak is lehetnek. Nagyon jelentősek a különbségek falu-város viszonylatban is. Ebben az összehasonlításban az ország relatíve magas foglalkoztatottsági szinttel jellemezhető, viszonylag fejlett városi területekre, illetve igen alacsony foglalkoztatottsággal és magas munkanélküliséggel bíró falusias térségekre oszlik. Ezekben a térségekben jellemző a leromlott fizikai környezet, különösen rossz a közlekedési infrastruktúra és a tömegközlekedés helyzete, ami gátját képezi a jobb foglalkoztatási lehetőségeket kínáló térségközpontokba irányuló ingázásnak. A területi hátrányoknak erős szociális dimenziójuk is van, amely különösen jelentős a roma népesség és a megváltozott munkaképességű emberek szempontjából. A roma népesség jelentős része él az ország fejletlenebb, rurális területein az észak-magyarországi, észak-alföldi és dél-dunántúli régiókban. A jelentős részben alacsony iskolázottságú és képzettségű romák számára a munkaerőpiac ezekben a térségekben alig kínál kereső foglalkozást. Szintén tapasztalhatók területi különbségek a megváltozott munkaképességű 49
emberek foglalkoztatása terén: Ez Közép-Magyarországon a legmagasabb (11,1%), és Észak– Magyarországon a legalacsonyabb (6,3%).23 10.1.2. A bérek és keresetek területi különbségei A regionális bér és kereseti adatok jelentős területi különbségeket mutatnak. A legfejlettebb középmagyarországi régió bruttó keresetei 2003-ban összehasonlítható munkakörökben átlagosan 25,3%-kal voltak magasabbak az országos átlagnál, a legalacsonyabb dél-alföldi régió közel 16,5%-kal maradt el az átlagtól. A területi különbségek korábbi években megfigyelhető növekedése azonban megállni látszik. Ehhez hozzájárult a minimálbérek jelentős emelése 2001-ben és 2002-ben, ami az alacsony bérű térségekben a foglalkoztatottaknak sokkal nagyobb arányát érintette, mint a viszonylag magas bérű régiókban. Ugyanakkor a minimálbér emelés nyomán éppen az alacsony bérű térségekben érvényesült bizonyos kiszorító hatás azáltal, hogy csökkent a kereslet az alacsony bérű munkaerő iránt. 10.1.3. A munkaerő-piaci aktivitás területi különbségeinek okai A munkaerőpiac regionális különbségeit elsősorban a gazdaság, a beruházások, az ezt követő munkaerőkereslet regionális különbségei magyarázzák. Az utóbbi években az új munkahelyek döntő többségét létrehozó külföldi működőtőke befektetéseket erős területi koncentráció jellemezte. A beruházások túlnyomó része a magas népsűrűségű városias térségekbe koncentrálódik, ahol megfelelő számú és képzettségű álláskereső áll a betelepülő, vagy foglalkoztatást bővítő vállalatok rendelkezésére. Ezek a nyugat- és középdunántúli, valamint a központi régióba, ezen belül főleg Budapestre és környékére, valamint a Budapest és Bécs tengely mentén elterülő térségekbe koncentrálódnak. Az utóbbi 10 évben nem csökkent jelentősen a vállalatok területi koncentrációja. Ezért a regionális különbségek csökkentéséhez további erőfeszítéseket kell tenni a szakképzett, illetve képezhető munkaerő biztosítására a hátrányosabb helyzetű térségekben is. 10.1.4. A munkaerő képzettségi szintje A népesség iskolai végzettsége tekintetében is tapasztalhatók regionális különbségek. A legkedvezőbb helyzetben levő közép-magyarországi régióban a 20-64 éves korú népesség 74,5%-a rendelkezik legalább felső középfokú (ISCED 3) végzettséggel, míg a hátrányos helyzetű észak-alföldi régióban ugyanez az arány 60,9%.24Az iskolázottság a települések méretétől függően is lényeges különbségeket mutat. (Lásd a 7. irányvonalat is.) A munkaerő-piaci problémák lényegesebb forrása, hogy a szakképzési kínálat nem alkalmazkodik megfelelően a régiók gazdasági igényeihez. Hiányoznak az egyes térségek speciális gazdasági-társadalmi adottságaihoz illeszkedő, modernebb ismereteket nyújtó át- és továbbképzések. A munkanélküliek között magas a piacképes szakképzettséggel nem rendelkezők aránya, miközben egyes szakmákban és térségekben a szakképzett munkaerő hiánya jellemző. A képzettség kevésbé mérhető, de a foglalkoztathatóság szempontjából meghatározó elemei (nyelvismeret, számítástechnika, vállalkozó készségek) tekintetében a főváros és az ország nyugati régiói kedvezőbb helyzetben vannak. Kihívások: • • •
A hátrányos helyzetű térségekben ösztönözni kell a foglalkoztatás bővítését és a beruházásokat, Az elmaradott térségekben fejleszteni kell az infrastruktúrát, A régiók munkaerő-piaci igényeihez igazodóan fejleszteni kell a humán erőforrásokat.
10.2. Válaszlépések A területfejlesztés célja a kiegyensúlyozott területi fejlődés elősegítése, melynek fontos eleme a regionális munkaerő-piaci különbségek csökkentése. A munkaerő-piaci helyzet javítására irányuló fejlesztéseket a régiók gazdasági fejlődését segítő átfogó stratégiák részeként kell megvalósítani. Az intézkedéseknek a munkaképes korú lakosság iskolázottsági és szakképzettségi szintjének emelésére és készségeinek fejlesztésére, az oktatás, és különösen a szakképzési rendszer hatékonyságának javítására kell irányulniuk. Az infrastruktúra-fejlesztésnek, amelynek meghatározó szerepe van a munkahelyteremtés szempontjából, szintén a leghátrányosabb helyzetű térségek helyzetének javítására kell irányulnia, a régiók sajátosságaihoz igazodva. Az elmaradott térségek - és elsősorban a négy fejletlenebb régió - felzárkózása csak akkor valósulhat meg, ha ezekbe a térségekben több forrás áll rendelkezésre a gazdasági fejlődés és a hátrányos helyzetű társadalmi 23 24
Forrás: KSH, 2001. évi Népszámlálás 2001. évi Népszámlálás
50
csoportok munkaerőpiaci esélyeinek javítására. Éppen ezért a területfejlesztési források mellett további források bevonása is szükséges, beleértve a foglalkoztatáspolitika és egyéb ágazatok forrásait és a Strukturális Alapok támogatásait is. Biztosítani kell továbbá az országos, a regionális és a helyi szinten megvalósuló fejlesztések megfelelő összehangolását. Ez a fejezet kizárólag azokat az eszközöket mutatja be, amelyek közvetlenül területfejlesztési célokat szolgálnak. Ugyanakkor más irányvonalakhoz kapcsolódó fejezetek (pl. 2. irányvonal) is tartalmaznak olyan intézkedéseket, amelyek hatása regionális és helyi szinten is érezhető lesz. 10.2.1. Beruházások ösztönzése a hátrányos helyzetű térségekben A területi munkaerő-piaci különbségek csökkentése érdekében 2005-től a Kormány az adórendszert egy új kedvezménnyel egészíti ki, amely lehetővé teszi, hogy a hátrányos helyzetű térségekben működő mikorvállalkozások új alkalmazott felvétele esetén - bizonyos feltételek mellett - a minimálbérnek megfelelő összeggel csökkenthetik az adózás előtti eredményt. A kiegyensúlyozott területi fejlődést és a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását szolgálják 2004-től a Terület- és Régiófejlesztési Célelőirányzat (TRFC) forrásai is. A 2004-ben rendelkezésre álló támogatási összeg 16,252 milliárd forint, melynek 67%-a regionális szinten kerül felhasználásra. A TRFC források elsősorban a helyi gazdaság fejlesztését, a munkahelyteremtést és a munkahelymegőrzést, a vállalkozóvá válást és az innovációt támogatják (ipari parkok, inkubátorházak). A TRFC részére 2004. évre a Munkaerőpiaci Alapból 810 millió Ft került átcsoportosításra a közmunkaprogramokhoz kapcsolódó fejlesztések támogatására. A regionális és helyi kezdeményezések támogatása érdekében a Munkaerő-piaci Alap 2004-ben a következő programokat támogatja: −
Vállalkozóvá válás és önfoglalkoztatóvá válás támogatása;
−
Munkahelyteremtő beruházások támogatása, előnyben részesítve azokat a beruházásokat, amelyek a magas munkanélküliséggel sújtott térségekbe irányulnak.
A helyi, regionális gazdaság fejlesztéséhez jelentős mértékben hozzájárulnak a Strukturális Alapok támogatásával megvalósuló operatív programok is. Ezek a programok az alábbi tevékenységeket támogatják: −
A Gazdasági Versenyképesség Operatív Programhoz kapcsolódó támogatások elsősorban a beruházásokat és az üzleti infrastruktúra fejlesztését ösztönzik, segítséget nyújtva ahhoz, hogy a beruházók a fejletlenebb régiókban is megjelenjenek, és hogy a nagyvállalatokhoz kapcsolódó beszállítói klaszterek kialakulásával létrejöjjenek új regionális központok (lásd 2. irányvonal).
−
A Regionális Fejlesztés Operatív Program (ROP) elsősorban a regionális és helyi gazdasági potenciált javító, a területi sajátosságokat figyelembe vevő fejlesztéseket támogatja. Ezek közül elsősorban a turisztikai vonzerők fejlesztésének és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások támogatásának, valamint a város-rehabilitációs fejlesztések támogatásának van közvetlen gazdasági aktivitást növelő hatása. (A ROP humánerőforrás-fejlesztési intézkedéseiről lásd a 10.2.3. fejezetet.)
−
Az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) támogatásainak célja a vidéki térségek gazdasági potenciáljának megerősítése a mezőgazdaság és kapcsolódó tevékenységek fejlesztésével, és ezáltal a vidéki jövedelemszerző kapacitás megerősítése, valamint az életminőség javítása. A LEADER+ Közösségi Kezdeményezés a partnerségi alapon, helyi szinten megtervezett és végrehajtott integrált területi alapú fejlesztési stratégiák megvalósítását támogatja.
10.2.2. Humánerőforrás-fejlesztés és helyi foglalkoztatási kezdeményezések A fejletlenebb térségekben a foglalkoztatás bővítéséhez célzott, és egymással szorosan összehangolt akciókra van szükség. Ezért a Kormány törekszik a fejlesztéspolitikai akciók helyi koordinációjának megerősítésére, és ösztönzi a helyi erőforrásokra és lehetőségekre építő, széles körű partnerségen alapuló kezdeményezéseket. Különös hangsúlyt kell fektetni a helyi foglalkoztatási- stratégiák, paktumok kialakítására, a szociális gazdaság fejlesztésére. A Kormány 2004-től a helyi önkormányzatok kistérségi szintű együttműködését többlet-támogatások nyújtásával ösztönzi. A kistérségi társulások létrejötte kedvezőbb feltételeket biztosít a helyi foglalkoztatási kezdeményezések megvalósítására, ösztönzi a kistérségi szintű fejlesztési stratégiák kidolgozását. Ezenkívül a Kormány több komplex térségfejlesztési mintaprogramot indít, amelyek célja a leginkább hátrányos helyzetű 51
térségekben ösztönözni a helyi szereplők együttműködését, javítani a helyi erőforrások mozgósításának és a külső erőforrások bevonásának képességét. Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal koordinálása mellett folytatódik az 516 halmozottan hátrányos helyzetű településre kiterjedő „Élhetőbb faluért” tárcaközi program, amelynek célja a kedvezőtlen demográfiai folyamatok ellensúlyozása, a foglalkoztatási helyzet javítása, a helyi értékek megőrzése, a helyi gazdaság fejlesztése, a népesség jövedelmi viszonyainak javítása és stabilizálása, a környezeti állapot megőrzése, fejlesztése. A program keretében közmunka-programok megvalósítására is sor kerül. A Munkaerő-piaci Alap aktív munkaerő-piaci programokra rendelkezésre álló forrásainak 80%-a 2004-ben is decentralizáltan, a helyi igényekhez igazodóan kerül felhasználásra (részletesebben lásd III. fejezetben). A ROP keretében a 2004-2006 közötti időszakban az Európai Szociális Alap támogatásával a következő intézkedések valósulnak meg: −
Helyi foglalkoztatási- stratégiák, paktumok kidolgozása, helyi együttműködési hálózatok működtetése, a non-profit szektorban, szociális gazdaságban megvalósuló helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása.
−
A felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők együttműködése az oktatásból a munkába való átmenetet elősegítése, valamint a diplomás munkaerő régióban való megtartása érdekben.
−
A regionális és helyi munkaerő-piaci igényekhez igazodó szakképzési programok támogatása. A képzések az adott térség kulcságazataiban valósulnak meg az összes érintett szereplő bevonásával.
Ezen kívül más irányvonalakhoz kapcsolódóan bemutatott intézkedéseknek is vannak olyan elemei, amelyek hozzájárulnak a régiók humán erőforrásainak fejlesztéséhez, például a térségi integrált szakképző központok létrehozása, a felsőoktatás fejlesztése (lásd 4. irányvonal), az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az elmaradott régiókban (lásd 5. irányvonal). 10.2.3. A hátrányos helyzetű térségek közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése Az elmaradott térségek tőkevonzó képességének javítása érdekében a Kormány egyik kiemelt prioritása a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, amit többek között a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásai is támogatnak. Az infrastrukturális beruházások egyúttal a munkahelyek elérhetőségét és az ingázás lehetőségeit is javítani fogják. A 2004-2006 közötti időszakban a ROP keretében a következő fejlesztések valósulnak meg: −
Az alacsonyabb rendű, négy- és ötszámjegyű állami, illetve önkormányzati bekötő és összekötő utak felújítása a fejletlenebb régiókban és a hátrányos helyzetű kistérségekben;
−
Az ipari területekhez és turisztikai vonzerőkhöz vezető utak kiépítése és felújítása;
−
A helyi tömegközlekedés minőségének és infrastrukturális feltételeinek javítása.
Ezenkívül a Kohéziós Alap támogatásával, illetve a Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében a nagytérségi közlekedési infrastrukturális fejlesztésekre, így autópálya építésekre, az 1, 2 és 3 számjegyű főúthálózat fejlesztésére is sor kerül (lásd 3. irányvonal).
52
III.
VÉGREHAJTÁS ÉS PARTNERSÉG
1. PARTNERSÉG AZ AKCIÓTERV KIDOLGOZÁSA SORÁN A Foglalkoztatáspolitikai irányvonalak a foglalkoztatáspolitika és más kapcsolódó területek átfogó megközelítésére épülnek és az abban foglaltak több tárca feladat- és hatáskörét érintik. Ezért a Nemzeti foglalkoztatási akcióterv kidolgozása és végrehajtása erős tárcaközi koordinációt igényel. A foglalkoztatáspolitikai stratégiát egyrészt más szakpolitikákkal összehangoltan kell kialakítani, másrészt a megvalósítás során is biztosítani kell az érintett tárcák közötti szoros együttműködést és koordinációt. Az Akcióterv a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium koordinációja mellett és Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium, Esélyegyenlőségi Kormányhivatal, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Közlekedési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar TerületRegionális Fejlesztési Hivatal közreműködésével készült.
a az és a és
A tárcaközi egyeztetés mellett az Akcióterv nem kormányzati partnerekkel – elsősorban a szociális partnerekkel – való egyeztetésére is sor került. A szociális partnerekkel való egyeztetés elsődleges színtere az Országos Érdekegyeztető Tanács volt. Az egyeztetés során a Kormány felkérte a szociális partnereket, hogy fejtsék ki véleményüket minden olyan intézkedéssel kapcsolatban, amely felelősségi körüket és érdekeiket érinti, különös tekintettel a változások kezelésére és az alkalmazkodásra, a foglalkozatás biztonsága és rugalmassága közötti egyensúlyra, a humán tőke fejlesztésére, a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére, az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítésére, valamint a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra. Az Akcióterv helyi szintű egyeztetésére a megyei munkaügyi tanácsok keretében került sor. A szociális partnerekkel való egyeztetés eredményeit a 6. melléklet foglalja össze. Az Akciótervet megvitatta továbbá az Országos Területfejlesztési Tanács, a fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság, valamint az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi Bizottsága. Ezenkívül az Akcióterv tervezetét az FMM véleményezésre megküldte számos civil szervezetnek is.
2. VÉGREHAJTÁS ÉS MONITORING Tekintettel arra, hogy a foglalkoztatáspolitika céljait csak más politikákkal összehangoltan és más politikák eszközeire is építve lehet sikeresen megvalósítani, a Kormány a végrehajtás nyomon követésére, és a következő évi akcióterv kidolgozásának előkésztésére 2004 novemberében létrehozza a Foglalkoztatási Tárcaközi Bizottságot, a szociális partnerek bevonásával. A Bizottság feladatai a következők: −
biztosítja a megfelelő tárcaközi koordinációt az éves akcióterv kidolgozása során, megvitatja az akcióterv stratégiáját és intézkedéseit,
−
folyamatosan nyomon követi és értékeli az akcióterv megvalósítását,
−
biztosítja a más területeken működő nyitott koordinációs mechanizmusokkal való összhangot, különös tekintettel az Átfogó gazdaságpolitikai irányvonalak végrehajtására, az oktatás és képzés területéhez és a szociális védelemhez kapcsolódó koordinációra (társadalmi beilleszkedés, fenntartható és méltányos nyugdíjrendszerek, fenntartható és magas színvonalú egészségügyi ellátó- és idősgondozási rendszerek).
Az Akcióterv kidolgozásának és a végrehajtás nyomon követésének ezen keretei biztosítják, hogy a foglalkoztatáspolitikai és a foglalkoztatáspolitikát érintő intézkedések az Irányvonalak által meghatározott egységes stratégiai keretbe illeszkedve kerüljenek kidolgozásra, és megerősítik az akcióterv szerepét a reformok előkészítésében és végrehajtásában, az érintett szereplők mozgósításában. Az Akcióterv végrehajtásának legfontosabb szervezetei az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) központi, megyei és helyi intézményei. (Az ÁFSZ szervezeti felépítéséről lásd az 1.1.1. fejezetet.) Ezenkívül fontos szerepük van a szociális partnereknek és a civil szervezeteknek is. Az ÁFSZ helyi szerepének megerősítése érdekében az intézményrendszer fejlesztésének részét képezi a regionális és helyi szolgáltató szervezetekkel, területfejlesztési intézményekkel, vállalkozásokkal és az 53
önkormányzatokkal való együttműködés fejlesztése (lásd 1. irányvonal). A foglalkoztatáspolitika céljainak helyi szintű megvalósítását ezenkívül a Kormány a helyi foglalkoztatási stratégiák kidolgozásának támogatásával is elő kívánja segíteni (lásd 10. irányvonal).
3. PÉNZÜGYI FORRÁSOK 3.1. Munkaerő-piaci Alap A Munkaerő-piaci Alapot (MPA) a Kormány 1996-ban hozta létre. Az MPA a munkáltatói és munkavállalói járulékokból képződik, és elsődleges célja a munkanélküliek ellátásának és a foglalkoztatást elősegítő támogatásoknak a finanszírozása, a képzési rendszer fejlesztésének támogatása, az ÁFSZ működési és fejlesztési kiadásainak finanszírozása. A Munkaerő-piaci Alapon belül a pénzeszközök felhasználásnak célja szerint különböző alaprészek kerültek elkülönítésre.25 Az MPA felügyeletét egy tripartit irányító testület látja el. A munkanélküliek és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását elősegítő támogatások finanszírozása a foglalkoztatási és rehabilitációs alaprészen keresztül történik. A foglalkoztatási és rehabilitációs alaprész központi és decentralizált keretre különül el. A központi és decentralizált keretek arányáról, a decentralizálás elveiről az irányító testület dönt a munkaerőpiaci indikátorok figyelembevételével. 3.2. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap szerepe A Strukturális Alapok támogatásainak igénybevételére Magyarország 2004. január 1-től jogosult. A támogatások felhasználására a Kormány 2003-ban elkészítette a Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT). Az NFT az ország gazdasági és társadalmi helyzetének átfogó elemzése alapján meghatározza a Strukturális Alapokból a 2004-2006-os időszakban támogatandó célokat és prioritásokat. Az NFT átfogó célja az EU-átlaghoz viszonyított jövedelemkülönbség csökkentése. Ennek eléréséhez a stratégia a gazdaság versenyképességének javítását, a humán erőforrások jobb kihasználását, a környezet javítását és a kiegyensúlyozott regionális fejlődés elősegítését határozta meg célkitűzésként. Az NFT stratégiájának megvalósítása ún. operatív programokon keresztül történik, amelyek egy adott ágazat vagy régió stratégiáját tartalmazzák, és meghatározzák a fejlesztési prioritásokat és a végrehajtandó intézkedéseket. A Kormány a 2004-2006 közötti időszakra a következő öt operatív programot dolgozta ki: Humánerőforrás-fejlesztés Operatív Program (HEFOP), Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP), Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP), Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP), Regionális-fejlesztés Operatív Program (ROP). Az NFT keretében 1 995 millió euró uniós támogatás felhasználására kerül sor, amihez 700 millió euró nemzeti forrás kapcsolódik. Az operatív programok közül a strukturális alapok forrásaiból a HEFOP részesedik a legnagyobb mértékben. A 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan a HEFOP teljes költségvetése összesen 750 millió euró. Ebből mintegy 562 millió euró közösségi támogatás, amelyet a hazai – elsősorban állami – források további 187 millió euróval egészítenek ki. Az operatív programok – és különösen a HEFOP – kulcsszerepet töltenek be az Akciótervben foglalt célkitűzések és intézkedések megvalósításának támogatásában. Ezenkívül az Európai Szociális Alap által támogatott EQUAL Program is hozzájárul az Akcióterv megvalósításához a munkaerő-piaci diszkrimináció és esélyegyenlőtlenségek felszámolását szolgáló új módszerek kidolgozásának támogatásával. A program keretében kidolgozásra kerülő innovatív módszerek és eljárások formálhatják, bővíthetik a hazai foglalkoztatáspolitika eszköztárát. A magyar EQUAL Program költségvetése a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan 40 millió euró. A Kohéziós Alapból Magyarország a 2004-2006 közötti időszakban 1 123 millió euró támogatásban részesül. A Kohéziós Alap támogatásával megvalósuló környezetvédelmi beruházások új foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése pedig kedvezőbb feltételeket teremtenek a munkahelyteremtő beruházások számára és hozzájárulhatnak a munkába járás közlekedési lehetőségeinek javításához. 25
Szolidaritási alaprész, jövedelempótló támogatás alaprész, foglalkoztatási alaprész, képzési alaprész, rehabilitációs alaprész, működési alaprész.
54
Az egyes irányvonalak és a Strukturális Alapok, illetve a Kohéziós Alap által társfinanszírozott intézkedések közötti kapcsolatot a 4. melléklet mutatja be. 3.3. Egyéb források A Munkaerő-piaci Alap forrásai és a Strukturális Alapok, illetve a Kohéziós Alap támogatásai mellett az egyes minisztériumok saját forrásai is hozzájárulnak az Akciótervben foglalt intézkedések finanszírozásához. Ezeket a forrásokat a 3. melléklet foglalja össze.
55
