06

Apámról, Szilassy Lászlóról Második verzió 16/12/06 Apám története, mint színész, közismert. De vannak kérdések, melyek mindig követik ot, mint például, mit csinált Budapesten 1944 végén? Tényleg részt vett-e szélsojobboldali tevékenységekben? Hogyan került Dél Amerikába? El szeretnék mondani amit tudok, de élek Márai Sándor szavaival: “… vagy legalábbis mindent amit én tudok. Azt hiszem, ilyen volt, vagy ilyesféle. De a valóságban nem tudhatom, milyen volt – mert én csak a fia vagyok...” (Márai: Béke Ithakában).

Szilassy László Délamerikában

Hogy jobban megmagyarázzam apám akkori világnézetét, az irodalomhoz fordulnok, például Móricz egyik legjobb regényéhez, a Rokonokhoz, vagy talán a Forr a borhoz. Amikor ezeket a regényeket olvastam, ahogy haladtam lapról-lapra, apám története jutott eszembe; o sokkal idosebb volt nálam, 1908-ban született, tehát igen közel ahhoz az idohöz, melyet Móricz olyan jól leír. Apám nagyon elégedetlen volt az akkori magyar társadalmi viszonyokkal, emlékszem, hogyan mesélte el nekem, hogy mennyit éhezett mint diák: állandóan korgott a gyomra, vizet ivott, hogy tompítsa az éhségét. Egy kép maradt az emlékezetemben: hogy egy kis pénzhez juthasson, többször vállalta, hogy havat lapátoljon gazdag emberek háza elott, amikor ezek fogadást tartottak, s o és éhezo diáktársai látták a arisztokratákat és gazdag polgárokat elegáns bundákban felvonulni, miközben ok dideregtek és éheztek. Állást szerezni szinte lehetetlen volt. Erre írja Móricz: „az ország, ahol minden a társaság kezében van, s mindenki azt az állást és pozíciót nyeri el, amit társaságbeli értékeivel el tud nyerni, meg tud fogni… és keseruen eljutt egy konkluzióhoz: „Most visszagondolva rá, nem is lehetett más ebbol a világból, csak ami lett”. Apám Kossuthot látta mint az ország lelki irányitóját: vegyük például Kosáry Domokos, Kossuth Lajos a reformkorban, Bp, Antiqva, 1946 c. Könyvét: „Az eljövendo ország: ahol a nép tanulhat, nem tévelyeg babonában; ahol a szegénynek nem megaláztatás a kenyere; ahol nem pofoznak; ahol az ifjúságnak nem az úri duhaj a példája, a régi "csapszéki alacsony vitézkedés", mely az idegen

ajkúak elött a magyarizmust "hetyke muveletlen, arisztokráciai betyárizmussal hasonértelmüvé aljasította. A régi, feudális élet visszája ez, melyet Kossuth a nagyúri fénnyel együtt elvet magától. Az o szeme elott más van: egy új, egyszeru és komoly, polgári, dolgozó, tanult Magyarország”. Azt hiszem pontosan ezt gondolta és akarta Apám. Mint befutott szinész (lásd „Laci” önbiográfiáját) vo lt e politikai poziciója? Hamza D. Ákos filmrendezo mondja: „Egyébként Szilassy korántsem volt annyira jobboldali, mint ez máig él a köztudatban. Amikor én a Sziriuszt forgattam vele, a legvadabb baloldali negyvennyolcas kuruc magyar volt. Nemcsak azért, mert a filmbeli szerepe ezt kivánta, hanem valóban így érzett akkoriban. Ezután bolond módon beleszeretett Szeleczkybe, akinek úgy akart beférkozni a kegyeibe, hogy elkezdett jobboldaliaskodni. A nyilasok úgynevezett Számonkéro Székenek a vezetoje ebben az idöben egy Szilassy Lászl ó nevu százados volt, Az o rémtetteit, kegyetlen tömeggyilkosságait, a névazonosság miatt, sokan a filmszínésznek tulajdonították. A történelem nagyon ferdén és súlyosan ítél ezáltal róla, pedig neki semmi köze nem volt ahhoz a Szilassy Lászlóhoz, még csak kinézésre sem hasonlítottak, az egy zömök ember volt. A filmszínész Szilassy, mint tartalékos repülo föhadnagy, 1944-ben Szabó László néven bevonult. Ez volt ugyanis az eredeti neve, a hadseregben pedig nem szerepelhetett színész nevén. Ha o lett volna a Számonkéro Széknél, ott is csak Szabó László néven szerepelhetett volna” (Interjú Hamza. D. ákos filmrendezovel a “Film Kultúra” c. lapnak, XXIII évfolyam, 12 szám, 1987 december). Tehát, legalábbis a háború utólsó éveiben, Apám jobboldali érzésu volt, mint Ezra Pound, T. S. Eliott, Wilhelm Fütwangler, Herbert von Karajan, Celine, Leni Riefenstahl, Cioran, vagy Páger Antal. Egy eros kormányban látta az ország társadalmi kérdéseinek a megoldását, de nem a Horthy-rendszerben. (Nagyon jól tudta utánozni Horthy németes kiejtésu magyar beszédét, s szerette a kormányzót gúnyosan utánozni...) Lehet, ha nem lett volna a véres Kun Béla-féle szerencsétlen baloldali próbálkozás, Apám talán szocialista lett volna, de a Szamuely-tettek emlékei olyan erosek voltak Apám generációjában, hogy csak a jobb oldalban láttak lehetoséget, pláne ahogy látták a harmincas években Németország és Olaszország felvirágzását. A háború végén Szilassy László Magyarország egyik legközismertebb szinésze és filmszinésze volt (lásd „Apám, Szila ssy László filmjei”-t), elvált elso feleségétol, Dénes Mancitól és megismerkedett jövendobeli második feleségével, Burján Erzsébettel. 1944 végén megértették, hogy el kell hagyniuk Budapestet. Burján Erzsébet októberben hagyja el a fövárost és egyenesen Csepegre megy; Szilassy egy hónap múlva követi, piros sportkocsijával. Csepegen találkoznak, de Szilassy észreveszi hogy a német propaganda által igért csodafegyverek talán nem jönnek és talán hosszabb ideig kell távol maradjanak Budapestöl, így úgy dönt, hogy visszamegy fovárosba értékekér és több ruháért. Itt egy téves legenda születik: ahogy sikerült neki bejutnia Budapestre, ott besorolták egy zászlóaljba. Amikor a németek végre elhatározták hogy kitörnek 30as ütoképes csoportokban, terepismero magyar tiszteket kerestek, lehetoleg tüzéreket, kik gyakorlottak voltak térképleolvasásban. Igy lesz Szilassy egy SS csoport magyar tisztje. Kapott tölük egy kifordítható téli nagykabátot, egyik oldal fehér, a másik terepszínu – innen a mitosz, hogy Szilassy SS ti szt volt.

Február 13-án (Szilassy színész születésnapján) törtek volna ki. Idézet Ungváry Krisztián Budapest Ostroma c. könyvéböl (Bp, Corvina, 1998): „ A német vonalakat kb. 700 ember érte el, nagy részük Helmut Wolff csoportjába tartozott. Február 13-án a Nagykovácsi fölötti erdoben, az erdovel borított rész nyugati pereméig, Budajeno magasságáig jutottak. Sötétedés után áttörtek az elottük álló orosz vonalat, és folyamatos tüzharc közepette, 14-én hajnalban elérték a 3. lovasdandár vonalát. Az elso átérkezo csoportot Szilasi (sic) Szabó László tartalékos fohadnagy, civilben színész, vezette. Ok 13-án éjjel már az Anyácsapusztai magaslatig jutottak, Szomor és Máriahalom között. A német vonalat a szomori katolikus templom temetojének kápolnájánál lépték át, összesen 3 német és 1 magyar tiszt, valamint 23 katona. A németek az átjutást elsosorban Szilasi (sic) helyismeretének köszönhették. (197. és 198. oldalak). Ez a névazonosság megerösítette azt a mitoszt hogy a nyilas Szilassy László nevu százados a filmszinész lenne, annyira hogy Magyar Hírlap 2001. január 27.-i számában még mindig úgy kezeli apámat, Szabó Lászlót, mintha a nyilas Szilassy László százados lenne! Tulajdonképpen mi igazság van Ungváry könyvében? Hingyi László történész szerint1, ki a korszak és Budapest ostromának szakértoje, Ungváry nagy félreértése, hogy összetévesztette Szilassy film muvészt, kinek eredeti neve Szabó László volt, karpaszományos tiszt, és – fontos – Szabó néven szerepelt mint katona, egy eredeti Szilassyval – ahogy Hamza D. Ákos rendezo is megjegyezte, ki nyilas párt tag volt, Szálasinak egyik testore. Jellegzetesége hogy boxoló volt, bent maradt az ostromnál és az SS-hez csatlakozott, tehát kapot egy SS egyenruhát. A legvégéig harcolt és a végén a kitörésben részt vett, egy német katona csoporttal, ahogy Ungváry leírja, csupán a két Szilassyt téveszti össze, és ezt a tévedést megerosíti az, hogy a Balázs vendéglo közelében, ahol az Ördög Árok cimü kis patak van, a boxoló Szilassy bement az egyik óvóhelyre, aho l civilek, egyszeru emberek laktak és azt mondta, “én Szilassy vagyok és 25 ember részére kérek teát és kávét”. Mivel egyszeru emberekrol volt szó, ezek azt hitték hogy a színész Szilassy járt náluk. A boxoló Szilassy SS egyenruhát viselt, tehát ez is megerosíti a félreértést, hogy a színész Szilassy ehhez a hadtesthez tartozott volna (lásd Ábel Péter irását „Perujrafelvétel - per nélkül: A Szilassy László ügy”). A színész Szilassy 1944 végéig ott volt Budán, kérdés hogy hogyan jutott ki? Hingyi szerint december táján vagy karácsony elott sikerült elhagynia a fovárost, de az ostrom gyuru bezáródása elott visszaigyekezett Budapestre értékeért és több ruháért, de nem sikerült neki visszajönni. Autóval jött, Piliscsabán leálitották a német tábori csendorök, mögötte pedig a szovjet hadsereg bevonult. Így nem tudott vissza fordulni, tehát Piliscsabában szorult. Közben jöttek az oroszok és rögtön elfogták, de pár nap múlva sikerült elszöknie, mert annyira el voltak foglalva a németek felszámolásával és a fosztogatásokkal. A magyarokat bezárták pincékbe, onnan sikerült kiszöknie és továbbjutnia. Állitólag parasztnak öltözött és így bujkált egészen január hatodikáig, amikor Csákvárra jutott. Ott megint elfogták az oroszok. Tehát a színész Szilassy csaknem két hónapot töltött az orosz vonalak mögött. Március másodikán, hajnalban, sikerült áttörnie a magyar vonalhoz, mely Csákvár mögött, a Vértes hegységben húzódott meg. Egy magyar 1

Szabó Lászlónak adott interjuban, 2006 augusztus 30-án.

huszár hadosztály volt. Tehát az az állitás a “Budapest Ostroma” cimü könyvben, hogy Szilassy László színész SS tisztekkel menekült Budapestrol, teljesen valótlan.

Szilassy László filmjelenetben

Az alábbi “Katonai Jelentés” (dátum nélkül, feltételezhetoen 1945 elején irták, a Sárvári Huszármuzeumtól ered) azt mondja, hogy „Szilassy László tart. Hadnagy:/a polgári életben országos híru filmszínész:/ december végén Piliscsabában orosz fogságba esett. A fogságba esést követo második napon sikerült orzoiol elszöknie s szegény parasztembernek öltözve, bujkálva, január 6-án Csákvárra érkezve, majdnem két hónapot töltött, mint szegény parasztember, Csákváron. Osztozott a polgári lakosság sorsában és résztvett a különbözo kényszermunkákan, amihez az orosz a polgári lakosságot kihajtotta. Szénát, szalmát rakódott, istálófiú volt és foleg az orosz katonák számára készülo bunkerek és védoállások földmunkáiban vett részt. Az elso vonalban végzett munka közben, kifürkészte az átszökésre alkalmas helyet, az aknamezoket és az ellenséges géppuskákat, melyektol óvakodnia kell. Hosszas készülodés után, március 2-án hajnalban sikerült is az átszökés. Több órás rejtozködés és kúszás, után beérkezett egyik huszárszázadunk állásaiba”. Ezek után Apám és felesége elindultak nyugat felé. 1945 április 15-em. Ekkor történt a következö: Berchtesgarden állomássán két löszeres vonat között vesztegelt a betegszállitó szerelvé ny 150 sulyosan sebesültel, kik magatehetetlenek voltak. Az amerikai repülök szönyegben bombázták a vöröskeresztes vagonokat. Robbantak a löszeres vonatok, Apám az ovóhelyröl látván az elsö két vagon lángolását, elkiáltotta magát: “aki férfi jön velem” – öten rohantak vele a már átcsapó lángok között szétkapcsolni az égö szerelvényeket. 150 magyar élet eléghetett volna a pusztitó lángok között, há Apámi hösiesen nem rántja magával azt az öt embert. Így emlékszem vissza Apámra: önfeláldozó

gondolkozás nélkül életét is odabodta volna hogy másokat mentsen - ezért avatták vitézzé nyugaton. Franciaországba jutottak, majd eldöntötték hogy Dél Amerikába vándorolnak ki, és Brazíliában, Rio de Janeiroban kötöttek ki. Apám azt hitte hogy egy idéglenes tartozkodás lesz, mert öt év alatt vége lesz a kommunista rendszernek és visszatérhet, de a történelem nem igazolta. Pár év múlva Apám elvált Burján Erzsébettol, elvette feleségül Király Katalint, édesanyámat és Buenos Airesba költözött, hogy részt vegyen a Délamerikai Magyar Szinház elöadásaiban (lásd a „Szinház a Dél Keresztje alatt” c. tanulmányt) és alkalma adódott, hogy bekerüljön az argentin filmvilágba, ahogy irja két levélben édesanyámnak:

Szilassy László Délamerikában.

„- Okt.5: Többízben tárgyaltam a héten argentin filmesekkel. Jóllehet nem alakult még ki semmi pozitivum, de van egy olyan érzésem – ami a konstatálható jelekre támaszkodik, hogy a további tárgyalások során ki fog alakulni és film lesz belöle – mégpedig velem! Mindenesetre – amit eddig félvállról vettem – holnaptól kezdve ész nélkül tanulok castelánoul – mert csak nyelvi nehézségek vannak. Azzal pedig megbírkózzunk! „- Okt. 9: a film tárgyalás tovább folyik. A rendezovel jól összebarátkoztam. Minden héten megfordulok nála, ötletcseréket tartunk. Persze ezenkívül is szükségem van még egy instruktorra, aki naponta foglalkozik velem (...). A rendezo rettenetesen biztat – hogy csak tanuljak teljes gözzel – mert ö filmet akar velem csinálni.” De a világ megváltozott. Szilassy Lászlót megpecsételték a Második Világháború eseményei, soha többett nem filmezett. Egy ideig még részt vett a Délamerikai Magyar Szinház elöadásaiban, majd visszavonult. Braziliába költözött és családjának dedikálta magát, “…azt hiszem, ilyen volt, vagy ilyesféle. De a valóságban nem tudhatom, milyen volt – mert én csak a fia vagyok...” (Márai: Béke Ithakában).