0037 Jelentés az Alkotmánybíróság fejezet működésének pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről
TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások 1. A feladatok a szervezeti rendszer és a személyi feltételek változásainak összhangja, a működés szabályozottsága 2. A költségvetés tervezése és az előirányzat-módosítások szabályszerűsége 3. A költségvetés végrehajtása 4. A számviteli és bizonylati rend 5. A költségvetési gazdálkodás belső ellenőrzési rendszere Mellékletek Az Alkotmánybíróság - mint az alkotmányvédelem legfőbb szervének hatáskörét, szervezetét, eljárási szabályait az 1989. évi XXXII. törvény határozza meg. Feladatait képezi: a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata; a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálata, a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata; az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása; a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése; az állami szervek, továbbá az önkormányzat és más állami szervek, illetve az önkormányzatok között felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése; az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezése; eljárás mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény a hatáskörébe utal. Az Alkotmánybíróság a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezet, intézményhálózattal nem rendelkezik. A fejezet 1995. évi eredeti kiadási előirányzata 280 M Ft, a teljesítés 290,3 M Ft volt. A Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló 1998. évi XC. törvény a fejezet kiadási előirányzatát 667,9 M Ft-ban határozta meg, amelyet teljes mértékben költségvetési támogatás fedez. A jóváhagyott költségvetési létszám 118 fő.
A fejezetnél 1995-ben végeztünk átfogó pénzügyi-gazdasági ellenőrzést. Ezt követően minden évben ellenőriztük a fejezet zárszámadását. Jelenlegi ellenőrzésünk célja annak értékelése volt, hogy az Alkotmánybíróság: ˇ szervezete, irányítási és működési rendje, költségvetési előirányzata összhangban volt-e a szakmai feladatokkal és biztosította-e azok eredményes ellátását; ˇ költségvetési gazdálkodása során hogyan érvényesültek a törvényesség és a célszerűség szempontjai; ˇ irányító és gazdálkodó tevékenységében mennyiben hasznosította a korábbi ellenőrzéseink megállapításait, javaslatait. Az ÁSZ az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 121. § (1) bekezdése alapján ellenőrzi az államháztartás forrásait, azok felhasználását és a vagyonnal való gazdálkodást. Az ellenőrzést az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 17. § (3) bekezdése alapján végeztük. Ellenőrzésünk az 1996-1999. évek közötti időszak működési feltételeinek biztosítására, költségvetési gazdálkodási tevékenységére, valamint a 2000. évi költségvetés megalapozottságára irányult, továbbá kiterjedt a korábbi ellenőrzéseink megállapításai, ajánlásai hasznosulásának értékelésére. Egyidejűleg elvégeztük az intézmény 1999. évi költségvetési beszámolója megbízhatóságának financial audit típusú ellenőrzését is, amelynek részletes megállapításait a melléklet tartalmazza.
I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok Az Alkotmánybíróság függetlenségét - amely az alkotmányos rend védelmében megillető kiemelkedően fontos és egyedi szerepének alapja - törvényi garanciák védik. Az ellenőrzött időszakban ezek érvényesítése nem volt maradéktalan. A törvényi előírás az Országgyűlés hatáskörébe utalta az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat tartalmazó Ügyrend meghatározását, amelyben tíz év alatt nem született parlamenti döntés. Az ellenőrzött időszakban az intézmény változatlan feladatrendszeréhez igazodott a szervezeti felépítés és a személyi
feltételek kialakítása. A létszám változása egyrészt az alkotmánybírók létszámának alakulásával, másrészt az 1999. évi - a bírói törzskar erősítését szolgáló - létszám-racionalizálás-sal függött össze. Az intézmény működésének, gazdálkodásának szabályozottsága a hiányosságok, illetve a korszerűsítések elmulasztása miatt nem tekinthető kielégítőnek. Az Ügyviteli Szabályzat kiegészítést igényel. A gazdasági szervezet nem rendelkezett a jogszabályi előírásoknak megfelelő ügyrenddel, nem szabályozták a Számviteli politikát, a Számlarend tartalmában és szerkezetében nem felelt meg a vonatkozó jogszabályi előírásoknak. A gazdálkodás egyes részterületeire vonatkozó szabályzatokat elkészítették, de azok aktualizálására nem fordítottak kellő figyelmet, (pl.: Pénzkezelési Szabályzat, Kötelezettségvállalás és utalványozás rendje). A gazdasági szervezet vezetőjének és munkatársainak munkaköri leírásai, valamint a gazdálkodás részterületeire vonatkozó szabályzatok tartalmazták a feladat-, hatás- és jogköröket. A költségvetési belső ellenőrzés rendjének kialakítása és működtetése - az 1999. évben tapasztalt előrelépés ellenére - sem tekinthető kielégítőnek. A költségvetési tervezés során a személyi juttatások előirányzatait a jogszabályi lehetőségek kihasználásával alakították ki, a dologi előirányzatokat tapasztalati adatok alapján állapították meg. A felhalmozási kiadások előirányzatait alátámasztó számításokat a helyszíni ellenőrzést végző számvevőnek nem tudtak bemutatni. Az előirányzat-módosítások a hatásköröknek megfelelően dokumentáltak voltak és azokról naprakész nyilvántartást vezettek. Előfordult egy-egy esetben, hogy az előirányzat-módosítást elmulasztották, illetve a teljesítés túllépte a módosított előirányzatot. A létszám- és a személyi juttatásokkal való gazdálkodás során érvényesítették a Ktv. előírásait, sőt a követelményrendszer egyes elemeinél (gyakorlati idő) szigorúbb feltételeket határoztak meg. A munkaügyi kérdések összefogására azonban nem készült egységes szabályzat, s a jutalmazás feltételeit, alapelveit sem rögzítették. A személyi juttatások kiadásainak teljesítése az ellenőrzött időszakban a módosított előirányzatot nem haladta meg. A besorolások szabályszerűek voltak, s a személyi illetményeket a feladatokhoz igazodóan állapították meg. A dologi kiadások körében meghatározóak voltak az üzemeltetéssel, szakmai tevékenységgel, valamint a kommunikációs rendszer működtetésével összefüggő kiadások. Mindezek a szakmai feladatellátás sajátos igényeit tekintve indokoltak voltak. A beruházások, felújítások során a Kbt. előírásait betartották. Az 1999. évi egyéb központi beruházásokat a programfinanszírozás
keretében szabályszerűen és megfelelően dokumentáltan hajtották végre. Az előirányzat-maradványok nagyrészt kiadási megtakarításból keletkeztek, kimutatásuk - 1997. év kivételével - szabályszerűen történt. Az intézmény finanszírozása negyedéves előirányzatfelhasználási tervek alapján időarányosan, az egyéb központi beruházásoké teljesítményarányosan történt. Likviditási feszültség az ellenőrzött időszakban nem fordult elő. A számviteli tevékenység szabályozottsága területén az ellenőrzött időszakban évente végzett zárszámadási ellenőrzéseink során, ismétlődő hiányosságokat állapítottunk meg, amelyek felszámolása csak részben történt meg. Az éves zárszámadási beszámolók szöveges értékelése nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak. Az intézmény 1999. évi költségvetési beszámolójának ellenőrzése során megállapítottuk, hogy az éves beszámoló az Alkotmánybíróság vagyoni és pénzügyi helyzetéről megbízható és valós képet ad. Az ellenőrzés megállapításai alapján az Országgyűlés figyelmébe ajánljuk: tekintse át az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, illetve az abból adódó feladatait. Az ellenőrzés részletes megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk az Alkotmánybíróság elnökének: 1. Gondoskodjon a hiányzó szabályzatok kiadásáról (Gazdasági szervezet ügyrendje, Számviteli politika, Munkaügyi szabályzat, Jutalmazás rendjének szabályozása), valamint a gazdálkodási és a számviteli tevékenység területeit érintő (Számlarend, Kötelezettségvállalás, érvényesítés, utalványozás rendje, Pénzkezelési szabályzat) szabályzatok folyamatos aktualizálásáról. 2. Követelje meg, hogy minden évben készüljön el a költségvetési beszámoló szöveges értékelése az államháztartás működési rendjéről szóló, hatályos kormányrendelet és a Költségvetési körirat előírásai szerint. 3. Követelje meg, hogy a költségvetés tervezése során az előirányzatok a szakmai feladatok ellátását biztosító, az igények reális felmérésén alapuló megalapozott és dokumentált számításokra épüljenek.
II. Részletes megállapítások
1. A feladatok a szervezeti rendszer és a személyi feltételek változásainak összhangja, a működés szabályozottsága Az Alkotmánybíróság feladatköre az ellenőrzött időszakban nem változott, ugyanakkor a testület létszáma - amelyet az Abtv. (1994. december 10-től) 11 főben határozott meg - csak 1997. június 1-1999. november 29. között, illetve 1999. április 12-től volt teljes, mert az Országgyűlés nem tett maradéktalanul eleget alkotmánybírói választási kötelezettségének. Az alkotmánybírók létszáma az 1996. január 1. és 1997. május 31. közötti időszakban 9 fő, az 1998. november 30. és december 27. közötti időszakban - mindössze a teljes ülés határozatképességéhez szükséges - 8 fő, az 1998. december 28. és 1999. április 11. közötti időszakban 10 fő volt. Az Alkotmánybíróság szervezete - a feladatokhoz igazodóan - a szakmai testületekre és a hivatali szervezetre tagolódik. Az Alkotmánybíróság teljes ülés keretében, vagy három tagú tanácsban hozza szakmai döntéseit, az alkotmánybírók munkáját törzskarok (főtanácsadók vagy tanácsadók, fogalmazó, titkárnő, gépkocsivezető) segítik. Az ügyvitel és az előkészítés teendőit a hivatali szervezet, az Alkotmánybíróság Hivatala látja el. Az elnök intézmény-irányító tevékenységét egyrészt a teljes ülés, másrészt három állandó bizottság Ügyrendi Bizottság; Protokoll, Tudományos és Külkapcsolati Bizottság; Gazdasági és Személyügyi Bizottság - is segíti. A szervezetben - az ellenőrzött időszakban - strukturális változás nem történt, de végrehajtottak munka-, illetve hatásköri változtatásokat, részben létszám-racionalizálással párhuzamosan. Így 1998-ban a személyügyi-közszolgálati önálló ügyintéző irányítása a gazdasági főosztályvezetőtől közvetlenül az elnökhöz került, 1999. március 15-től közvetlen elnöki irányítású, részfoglalkozású belső ellenőrt alkalmaztak az addigi eseti megbízások helyett. Az intézménynél foglalkoztatottak létszáma elsősorban az alkotmánybírók létszámának alakulásával összefüggésben változott, valamint 1999-ben - létszám-racionalizálási intézkedés keretében, amelynek a célja a bírói törzskarok erősítése volt - az ügyintézői körben 5 fős létszámleépítésre került sor. A létszám-racionalizálás célja a létszám összetételének változtatása, az ügyintézői létszám csökkentése mellett a bírói törzskarok főtanácsadói, tanácsadói létszámának növelése volt. A belső ellenőr 1999. májusában 16-18 fős - lépcsőzetes végrehajtással történő -
létszámleépítésre tett javaslatot, a teljes ülés a GSZB javaslata alapján 5 fős létszámcsökkentésre hozott határozatot. Ugyanakkor a bírói törzskarok létszámának növelése érdekében a 2000. évi költségvetésben 11 fő főtanácsadói létszámnövekedéssel számoltak. A Gazdasági Főosztály létszáma az 1999. évi létszám-racionalizálás során 2 fővel, ezen belül a Pénzügyi Osztály létszáma 1 fővel (pénzügyi osztályvezető) csökkent, így az osztály 2000. január 1-i létszáma 4 fő volt. A rendelkezésre álló létszámkeret a feladatok ellátását biztosítja, azonban az osztályvezető munkakörének megszűnése miatt bizonyos feladatokat csak külső tanácsadó alkalmazásával tudtak ellátni. Az osztályvezető munkakörének megszűnésével a feladatokat a pénzügyi előadók munkakörének kiegészítésével, átszervezésével kívánták ellátni. Ugyanakkor az 1999. évi zárszámadás elkészítése érdekében - megbízással - tanácsadót alkalmaztak. Az intézmény működésének szabályozottsága az ellenőrzött időszakban nem felelt meg maradéktalanul a jogszabályi előírásoknak. Az Alkotmánybíróság egy évtizedes működése során nem rendelkezett és nem rendelkezik az OGY által jóváhagyott Ügyrenddel. Az Abtv. 29. §-a értelmében az Alkotmánybíróság szervezetére és eljárására vonatkozó részletes szabályokat az Ügyrend állapítja meg, amelyet az OGY törvényben határoz meg. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend tervezetét megalkotta; 1991-ben az igazságügyi miniszternek, 1994-ben az OGY elnökének megküldte, de az Ügyrendről szóló törvény meghatározása elmaradt. A hiányosságot az 1995-ben lefolytatott pénzügyigazdasági ellenőrzésünk is feltárta és az OGY figyelmébe ajánlottuk azt, hogy tekintse át az Abtv-t, illetve az abból adódó feladatait. Ezt követően a fejezet 1997. évi, valamint 1998. évi zárszámadásainak ellenőrzése során ismételten felhívtuk a figyelmet e mulasztás megszüntetésére. Az Alkotmánybíróság az ellenőrzött időszakban nem készített és nem nyújtott be újabb Ügyrend tervezetet, ugyanakkor 1999-ben az OGY által elfogadott alkotmánykoncepcióval összefüggésben, valamint a működési tapasztalatok, a nemzetközi összehasonlítás és a korábban benyújtott ügyrendi törvényjavaslatok alapján szükségessé vált az Abtv. módosítása. A Kormány 1999. júniusában elfogadta az Alkotmánybíróságra vonatkozó jogi szabályozás elveit tartalmazó koncepciót, majd a 2338/1999. (XII.20.) Korm. határozat az igazságügy-miniszter feladatává tette, hogy 2000. június 30-ig (módosított határidő április) nyújtsa be a tárgykör újraszabályozását tartalmazó törvényjavaslatot. A Kormány részére 2000.
februárjában elkészült az az előterjesztés tervezet, valamint az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat is, amely szerint az Alkotmánybíróság működését érintő szabályokat tartalmazó Ügyrendet a teljes ülés hagyja jóvá, és azt az Alkotmánybíróság hivatalos lapjában kell közzétenni. Nem volt egyértelműen szabályozott a teljes ülés és az állandó bizottságok intézményi működéssel kapcsolatos feladat- és hatásköre. A gyakorlatban a GSZB döntés-előkészítő, javaslattevő testület, amelynek előterjesztései alapján az elnök, vagy a teljes ülés döntött a személyügyi és gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben. Az állandó bizottságokat 3-3-3 fő alkotmánybíró megválasztásával, a feladat- és hatáskörök pontos maghatározása nélkül 1990-ben hozta létre a teljes ülés. Az Alkotmánybíróság Ügyrendjéről szóló 1994. évi tv. javaslat, amely az ellenőrzött időszakban a szervezet működésének keret szabályát jelentette, az állandó bizottságok működésének szabályozását az Ügyviteli Szabályzat keretébe rendelte, amely azonban nem szabályozta ezt a kérdéskört. A bemutatott emlékeztetők alapján a GSZB a személyügyi és a gazdálkodással kapcsolatos kérdések széles körével (besorolás, helyettesítési díj, jutalom, telefonköltség, mikrobusz használata, felújítási munkák árajánlata, tanfolyami díj kifizetése stb.) foglalkozó testület volt. Az intézményi működés szabályozottságának hiányossága, hogy a gazdasági szervezet nem rendelkezett a feladatait, a vezetők és munkatársak feladat- hatás- és jogkörét meghatározó ügyrenddel, bár azt előírta a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszeréről szóló 156/1995. (XII.26.) Korm. rendelet 10. § (6) bekezdése, valamint az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet 17. § (5) bekezdése. A gazdálkodás részterületeire vonatkozó szabályzatok, valamint a munkaköri leírások ugyanakkor tartalmazták a gazdasági főosztályvezető és munkatársai feladatait, hatás- és jogkörét. A gazdálkodással kapcsolatos szabályzatok közül a Kötelezettségvállalási és utalványozási rend, a Belső ellenőrzési szabályzat, a Leltározási és leltárkészítési szabályzat felülvizsgálatát és aktualizálását 1997-1998-ban elmulasztották, ezt az ÁSZ éves zárszámadási ellenőrzései is megállapították. A szabályzatokat 1999ben részben korszerűsítették.
2. A költségvetés tervezése és az előirányzat-módosítások szabályszerűsége
2.1. A költségvetési tervezés Az Abtv. 2. §-a az Alkotmánybíróságot felhatalmazza saját költségvetésének megállapítására. A fejezet eredeti kiadási előirányzata 1996-2000. között 339,1 M Ftról 902,6 M Ft-ra emelkedett. Az éves költségvetésekben - a 2000. év kivételével - a kiadások fedezetét kizárólag költségvetési támogatás biztosította (1-2. sz. Táblázat). A fejezet engedélyezett létszáma 1996tól 1999-ig változatlanul 118 fő volt, a 2000. évre a tervezett létszám 124 főre emelkedett. A fejezet 1998-ban és 2000-ben rendelkezett fejezeti kezelésű előirányzattal. 1998-ban a fejezeti kezelésű előirányzat a leköszönő alkotmánybírók munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatos többletkiadásokat fedezte, 2000-ben pedig központi beruházásokra irányozták elő. A személyi juttatások eredeti előirányzata több mint kétszeresére, 155,3 M Ft-ról 375,9 M Ft-ra nőtt 1996-2000. között. Ezen belül a rendszeres személyi juttatások eredeti előirányzatának az aránya (88%) nem változott. A rendszeres személyi juttatások 1996-1999. évi meghatározásakor a tervezett létszámot, az illetményalapok változását, valamint a soros előrelépések többlet kihatását vették figyelembe, és a jogszabályi lehetőségek kihasználásával alakították ki a javasolt előirányzatot. A rendszeres személyi juttatások éves előirányzatának megállapításakor a tárgyévi illetményalap figyelembe vételével, valamint az eltérített (+20%), illetve személyi alapilletmények és pótlékok összegeivel számoltak. A bírói törzskarokhoz tartozó üres álláshelyeken az adható legmagasabb besorolási fokozatot (főtanácsadó) és négy nyelvvizsga (két felső- és két középfok) után számított nyelvpótlékot vették figyelembe. A rendszeres személyi juttatások 2000. évi javasolt előirányzatának meghatározásakor - "a számszerűségek vonatkozásában" - a PM által kiadott Tervezési Körirat előírásait figyelmen kívül hagyták. A rendszeres személyi juttatások eredeti előirányzata 331,9 M Ft, amely a helyszíni ellenőrzés időszakában végzett utólagos számítások szerint 18,2 M Ft-tal haladja meg az előírások szerinti összeget. A dologi kiadások eredeti előirányzata 1996-2000. között 99,2 M Ftról 193,4 M Ft-ra, közel kétszeresére nőtt. A bemutatott számítások szerint az előirányzatot tapasztalati adatok alapján határozták meg. A növekedést inflációs hatásokkal indokolták. A felhalmozási kiadások eredeti előirányzata 21,5 M Ft-ról 158 M Ftra emelkedett, ezen belül 38 M Ft az intézményi, 120 M Ft a központi beruházási kiadás. A felhalmozási kiadások eredeti előirányzatának javasolt összegét alátámasztó, a szakmai feladatellátásból kiinduló, utólagosan is ellenőrizhető számításokat (az intézményi és a központi
beruházások eredeti előirányzatát megalapozó igényfelmérésekről részletes, értékelhető dokumentációt) nem tudtak bemutatni az ellenőrzésnek. Ennek hiányában nem minősíthető a feladatellátáshoz szükséges és javasolt források egymáshoz való viszonya. A gépek, berendezések, felszerelések vásárlásának, létesítésének évenkénti eredeti előirányzatából - mely 1996-ban 8,5 M Ft + ÁFA, 1997-ben 22,6 M Ft + ÁFA, 1998-ban 53,7 M Ft + ÁFA, 1999-ben 43,1 M Ft + ÁFA, 2000-ben 80 M Ft + ÁFA összeget tett ki - a bemutatott dokumentumok alapján a számítástechnikai eszközök, illetve az egyéb gépek, berendezések tervezett kiadására részletes számítások nem álltak rendelkezésre. Bár az intézmény 1996-ban elkészítette informatikai stratégiai tervét, csak az 1996-1997. évekre javasolt fejlesztésekhez rendeltek kiadási összegeket. A költségvetés készítésekor minden évben figyelembe vették az alkotmánybírók személyi használatú személygépkocsijainak cseréjével kapcsolatos felhalmozási kiadásokat. A kétféle (intézményi és központi) beruházási forrásból összesen jármű beszerzésre eredeti előirányzatként 1996-ban 8 M Ft + ÁFA, 1997-ben 15 M Ft + ÁFA, 1998-ban 37,8 M Ft + ÁFA, 1999-ben 60 M Ft + ÁFA, 2000-ben 28 M Ft + ÁFA összegeket terveztek. Gépkocsik vásárlására 1995ben megállapodást, 1998-ban keretszerződést kötöttek, ezek alapján azonban az évenkénti előirányzatok megállapításához számításokat nem készítettek. Felújítási tervet egyik évben sem készített az intézmény, a felújítási kiadások eredeti előirányzatát (1997-98-99-ben 5 M Ft, 2000-ben 10 M Ft) számítások nélkül határozták meg. A tervezési munkában előrelépést jelentett, hogy a 2000. évi költségvetésben - az előző évek gyakorlatától eltérően - saját bevételt terveztek. A személygépkocsik cseréjét minden évben beállították kiadási oldalon a költségvetésbe, az értékesítésből származó bevételt azonban nem tervezték meg. Ezen a jogcímen realizált legmagasabb bevétel 11,3 M Ft volt 1999. évben.
2.2. Az előirányzat-módosítások Az előirányzat-módosításokat dokumentálták, s azokról megfelelő, áttekinthető nyilvántartást vezettek az ellenőrzött időszakban. Az eredeti előirányzatokat 47-90%-ban, 11-39 M Ft közötti összeggel irányító szervi hatáskörben módosították.
A módosítások 1996-ban dologi kiadások (energia, konferencia), a Sándor Kamenszky Palota helyreállítási kiadásai, 1997-ben központi bérpolitikai intézkedés, 1998-ban központi beruházásként ingatlan vásárlás fedezetére szolgáltak. Felügyeleti hatáskörben 1998-ban 17,2 M Ft fejezeti kezelésű előirányzatot működésre (személyi juttatás, tb. és dologi kiadások) csoportosítottak át az Alkotmánybíróság elnöke tisztségének lejártával összefüggő kiadások teljesítésére. A saját hatáskörben végrehajtott módosítások 10-20 M Ft közötti értéket képviseltek a pénz-, illetve előirányzat-maradvány, valamint a többlet bevétel terhére. Többlet bevétel keletkezett működési jellegű tételekből (bérbeadás, kártérítés, ÁFA visszatérítés), felhalmozási és tőke jellegű bevételekből (gépjármű-értékesítés). A bevételi többlet legmagasabb összege az 1999. évi 24,8 M Ft volt, ezen belül kártérítésből 5,6 M Ft, az értékesített tárgyi eszközök ÁFA-jából 2,9 M Ft, tárgyi eszközök értékesítéséből 11,6 M Ft származott. Előfordult, hogy a szükséges előirányzat-módosítást elmulasztották, illetve a módosított előirányzatot túllépték, s ezzel megsértették az Áht. 98. § (2) és (3) bekezdésének előírását. A felhalmozási kiadások előirányzat-módosításának elmulasztása 1997. évben 0,447 M Ft előirányzat túllépéshez vezetett. A felújítási kiadások 1999. évi teljesítése 2,134 M Ft-tal lépte túl a módosított előirányzatot.
3. A költségvetés végrehajtása 3.1. A létszámmal és a személyi juttatásokkal való gazdálkodás Az Alkotmánybíróság a munkatársak alkalmazási feltételeinek tekintetében érvényesítette a Ktv-ben foglaltakat, sőt a követelményrendszer egyes elemeinél (gyakorlati idő) szigorúbb feltételeket írtak elő (6/1999. (XI.16.) TÜ. határozat). A személyi juttatások (besorolás, egyéb juttatások) és a munkaügyi kérdések teljes körű összefoglalására nem készült egységes szabályzat. Az Alkotmánybíróság bírói testületének létszámát az Abtv. 4. §-a rögzítette 11 főben. A szervezet összlétszámát az Alkotmánybíróság határozta meg 118 főben, amely az ellenőrzött időszakban nem változott, azonban 2000. január 1-től 124 főre növekedett (3. sz. Táblázat).
A létszám feltöltöttség 1995-1999. között - növekvő tendencia mellett - 10%-kal emelkedett, 1999-ben 92%-os volt. Az üres álláshelyek számának ingadozása az alkotmánybírók létszámának függvénye a hat fős bírói törzskarok következtében. Az ellenőrzött időszak elején - két alkotmánybíró hiánya miatt - a feltöltöttség 45%-os, illetve 60%-os volt. Az üres álláshelyek száma 1997-ig 21-25 fő között váltakozott, majd 14, illetve 9 főre csökkent. Az új alkotmánybírák megválasztását követően a törzskari álláshelyek is feltöltődtek. Az 1999. évi "létszám-racionalizálás" alkalmával öt álláshelyet informatikai főosztályvezető, gazdasági tanácsadó, pénzügyi osztályvezető, könyvelő, irodai ügyintéző - megszüntettek. Két álláshelyet - protokollos, gépkocsi-előadó - rövidebb munkaidő meghatározásával átszerveztek. A létszámcsökkentés pénzügyi többletkiadással (végkielégítéssel) nem járt. A létszámmozgás az alkotmánybírói váltásokkal állt összefüggésben. A fluktuáció 1999. évben volt a legmagasabb, amikor a létszám 13%-a távozott, az új belépők aránya pedig 25%-os volt. A besorolások (az intézményi létszám 12%-át kitevő besorolások számszaki levezetésének tételes ellenőrzése alapján) a Ktv. előírásainak megfelelően történtek (4. sz. Táblázat). Az Alkotmánybíróság a hivatkozott jogszabály adta lehetőséggel élve 1999-ig az érdemi munkakörökben egy-két esetben 20%-os, a titkárnők, gépkocsi-vezetők körében általánosan 10%-os alapilletmény eltérítést alkalmazott. A 2000. évtől kezdődően viszont az érdemi munkakörökben 10-20% közötti, a titkárnők, gépkocsivezetők tekintetében 30-40% közötti alapilletmény eltérítést érvényesítettek. A személyi illetményben részesülők száma az intézmény költségvetési állományához viszonyítva nem érte el a 10%-ot. A személyi illetményeket az önálló, érdemi munkakörökben, a feladatokhoz illeszkedve állapították meg. Mértéke a Ktv. biztosította legmagasabb besorolási illetményhez viszonyítva 10-33% között alakult ki. A felmentések - amelyek két gépkocsivezetőt érintettek - az érvényes jogszabályok előírásaival összhangban történtek. A végkielégítés összegét a Ktv 19. § (2)-(5) bekezdésében foglaltak szerint a közszolgálati jogviszony alapján, mértékét a Ktv. 20/A. § (1) bekezdése szerint állapították meg. Az Alkotmánybíróság az ellenőrzött időszakban folyamatosan növekvő személyi juttatás és munkaadókat terhelő járulék előirányzattal rendelkezett. A tényleges felhasználás a költségvetési kiadások szerkezetében magas részarányt képviselt, amely azonban évről-évre csökkenő tendenciát
mutatott (1995-ben 62%, 1999-ben 54% volt). Számszerűen viszont kétszeresére emelkedett, az 1995. évi 117,7 M Ft-ról az 1999. évi 257,9 M Ft-ra. A kiadás minden évben a módosított előirányzaton belül teljesült. A rendszeres személyi juttatások összege az 1995. évi 80 M Ft-ról 1999-ben 167 M Ft-ra - kétszeresre - nőtt. Ebben a betöltött létszám emelkedésének és a Ktv. módosításának (illetménykiegészítés, pótlékok) volt szerepe. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak 1 főre jutó rendszeres személyi juttatásai az ellenőrzött években 86,5%-kal, 944 E Ft-ról 1.761 E Ft-ra emelkedett. A nem rendszeres személyi juttatások összege ugyanebben az időszakban 2,5-szeresére, 32,6 M Ft-ról 82,3 M Ft-ra nőtt. Az ide sorolt tételek közül a jubileumi jutalom, az étkezési hozzájárulás és a ruházati hozzájárulás az átlagnak megfelelően; a jutalom, a közlekedési hozzájárulás az átlagot meghaladóan 3- szorosára, illetve 4,3-szeresére emelkedett. A Gazdasági Főosztály évente tájékoztatóban rögzítette a fentiekkel kapcsolatos aktuális értékeket, amelyek összhangban voltak a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló 170/1992. (XII.22.) Korm. rendeletben és a mindenkori adójogszabályokban foglaltakkal. A külső személyi juttatás összege 4,9 M Ft és 8,5 M Ft között mozgott az ellenőrzött időszak alatt. Ezen belül 3,3-6,3 M Ft közötti összeggel a megbízási díj kifizetések 57%-74,1%-os részarányt képviseltek, míg a további összegeket nyugdíjasok foglalkoztatására fizették ki. Az 1999-2000. évi megbízási szerződések tételes áttekintésének tapasztalatai alapján a dokumentációk tartalma a követelményeknek néhány kivétellel - megfelelt. A Köztársasági Őrezred dolgozói részére számfejtett megbízási díjak esetében a szerződésben feltüntetett feladatok (objektum őrzés, kísérés, soron kívüli ügyelet) megnevezéséből nem egyértelmű a munkakörön kívüli munkavégzés, és ebből következően a díjazás indokoltsága. (Pl.: 1999. március, október, december) A jutalmazás rendszerét - átfogó szabályzatban, vagy egyéb módon nem rögzítették. A jutalmazás során a rendező elvet elsősorban a besorolás szerinti személyi juttatás képezte. A kialakult gyakorlat alapján - elsősorban a betöltetlen álláshelyek fedezetét szolgáló személyi juttatás terhére - az általános jutalmazás elve érvényesült, amely 2-3,3 havi jutalmazást tett lehetővé, a 13. havi
illetményen felül. A kifizetett jutalom 1 főre jutó összege átlagosan az ellenőrzött években 167 E Ft - 445 E Ft között változott. Évente kb. 1-2 alkalommal célfeladathoz kötve, a Ktv. 78. §-a szerinti céljuttatás kifizetésére is sor került. Az alkotmánybírósági határozatok kötetbe foglalásáért, továbbá az l998. és 1999. évi ügyhátralékok feldolgozásáért történtek kifizetések. Az Alkotmánybíróság teljes ülési határozata szerint a megbízatás lejártakor egy havi illetményben részesül bármely állománykategóriába tartozó munkatárs (un. elnöki jutalom). A gépkocsivezetői állomány részére olyan jutalmazási gyakorlatot alakítottak ki, amely rendszeres havi kifizetést, illetménykiegészítést jelent (bruttó 15 E Ft/fő). A gépkocsivezetők speciális igénybevételének anyagi elismerésére a Ktv. 78. §-a (1998. január 1től) szerinti céljuttatás feltételeinek nem felelt meg ez a gyakorlat és belső szabályzat sem rendelkezett a jutalmazás módjáról.
3.2. Dologi kiadások Az ellenőrzött időszakban a dologi kiadások - folyamatosan növekvő ütemmel - 92,5 M Ft-ról 164,6 M Ft-ra, mintegy 80%-kal emelkedtek. Ezen belül a legnagyobb volument az intézményüzemeltetési ráfordítások (villamos energia, gázenergia, lízing díj, egyéb fenntartási kiadás) 32-46 M Ft-tal, a szakmai tevékenységgel összefüggő kiadások (járművek üzemanyaga, karbantartása, könyv, folyóirat) 22-29 M Ft-tal képviselték. Számottevő volt még a kommunikációs rendszer (távközlés, postai szolgáltatások) működtetése is, amelynek kiadása 11-17 M Ft között mozgott. A nevezett jogcímeken teljesített kiadások az épület méreteit figyelembevéve, valamint a szakmai feladatellátás sajátos igényeit tekintve indokoltak voltak. Ez utóbbi következtében a takarékosság lehetőségei korlátozottak voltak. Az üzemeltetési kiadásokon belül az elektromos hálózat korszerűsítésének eredményeként a fajlagos költség csökkent. Az 1999. évi 19 Ft/kwóra összegű kifizetés a 2000. évben már 13 Ft/kwóra összegre mérséklődött.
3.3. Az ingatlanvagyon alakulása, kihasználtsága Az Alkotmánybíróság kezelésében lévő ingatlanállomány bruttó záró értéke az ellenőrzött időszakban 7%-kal, 638 M Ft-ról 684 M Ft-ra növekedett. A bruttó érték növeléséhez a beruházások 65%-kal, a felújítások 35%-kal járultak hozzá. Az ingatlanállomány 1995. évi záró bruttó értéke a számvevőszéki ellenőrzés megállapítása alapján végzett
korrekció eredménye. A Donáti utcai székházat 1994ben 700 M Ft értékben nyilvántartásba vették, annak ellenére, hogy a kezelői jogot az Alkotmánybíróság még nem kapta meg. Megjegyezzük, hogy - a fejezeten kívüli okok miatt - a kérdést jelenlegi helyszíni ellenőrzésünk lezárásáig sem sikerült rendezni. Az ingatlanállomány bruttó értékét 30 M Ft-tal növelte az 1998. évi lakásvásárlás, amellyel az Alkotmánybíróság az elnök váltásakor az Abtv. 13. §-a értelmében az 1997. évi LXXIX. törvény szerinti kötelezettségét teljesítette. A felújítások 16 M Ft-tal emelték az ingatlanállomány bruttó értékét. Nem történt előrelépés az ellenőrzött években az Esztergomban lévő Sándor Kamenszky Palota tekintetében, a műemlék jellege miatti kötöttségek és a felújítási források hiánya miatt. Az állagmegóvás érdekében tetőfelújítás vált szükségessé, melyet 1999ben 5 M Ft kiadással elvégeztek. Az Alkotmánybíróság két szolgálati lakás kijelölési jogával rendelkezik a vidéken lakó alkotmánybírák elhelyezésére, s ezek az ellenőrzött időszakban szintén felújítást igényeltek. Az ingatlanok kihasználtsága a szolgálati lakások esetében teljes mértékben, a Donáti utcai székházat illetően, két iroda helyiség kivételével biztosított volt. Az épület sajátos építési jelleggel, széles folyosókkal, nagy terekkel készült. Ezek a területek a természetes megvilágítás hiányában nem vonhatók be a hasznosítható alapterületbe.
3.4. A beruházások, felújítások szabályszerűsége A fejezet eszközállománya (immateriális javak és tárgyi eszközök bruttó értéke) 1995-1999 között 40,5%-kal gyarapodott, azaz 764 M Ftról 1.074 M Ft-ra emelkedett. Ezen belül az informatikai fejlesztés eredményeként az immateriális javak állománya 11 M Ft-ról 22 M Ftra, a gépek, berendezések állományának értéke 100 M Ft-ról 196 M Ftra, míg a járműveké 14 M Ft-ról 171 M Ft-ra növekedett. A fejezet fejlesztések, beruházások céljaira az ellenőrzött időszakban 11 M Ft és 130 M Ft közötti (intézményi és központi együtt) forrással rendelkezett. A tényleges ráfordítás - előirányzat-módosítás igénybevételével - 11 M Ft és 150 M Ft közötti értéket ért el, mely nagyságrendi sorrendben - járművek, informatikai-, ügyviteli eszközök, biztonsági berendezések, bútorok, szoftverek - beszerzésére irányult. A központi beruházások körében - a következőkben részletezett ellenőrzött beruházási folyamatok áttekintése alapján megállapítható, hogy a közbeszerzésről szóló 1995. évi XL. törvény és a 157/1995. (XII.26.) Korm. rendelet, valamint 217/1998. (XII. 30) Korm. rendelet előírásai szerint jártak el.
Az informatikai hálózat fejlesztése érdekében 1997. évben számítógépek, szoftverek beszerzésére tettek közzé kiírást, amelyet meghívásos verseny keretében bonyolítottak le. Az előírásnak megfelelően a szakemberekből létrehozott bizottság a pályázatokat kiértékelte és az általuk felállított sorrend alapján a legtöbb szavazatot kapott Rt-vel kötöttek szerződést. A beruházás pénzügyi lebonyolítása a beruházási alapokmányok alapján, a Magyar Államkincstáron keresztül történt. Az informatikai fejlesztés keretében 1997. évben 23 db (14 M Ft), 1998-ban 70 db (28 M Ft) számítógépet szereztek be, amellyel a teljes számítógép állományt korszerűbbre cserélték. Mindkét évben teljesítettek kiadást a biztonságtechnikai eszközök bővítésére (videokamera, behatolásjelző, egyéb eszközök) is. Az 1999. évi informatikai beruházás technikai szoftverek és számítógépek beszerzésére irányult. Az elnöki lakás ingatlan tulajdonjogának megszerzése tárgyában 1998-ban szintén a Közbeszerzési Értesítőben közzétett, tárgyalásos eljárás alkalmazásával jártak el. A kiértékelés eredményeként az OTP Ingatlan Rt-től egy lakás és garázs beruházása szabályszerűen valósult meg, 30 M Ft értékben. A gépjármű beszerzésekre kötött három évre szóló szerződés ugyanakkor ellentmond az Áht. 98. § (3) bekezdésében foglaltaknak, amely szerint "a kötelezettségvállalás előtt meg kell győződni arról, hogy a jóváhagyott költségvetés fel nem használt és le nem kötött kiadási előirányzata biztosítja-e a fedezetet." Az ilyen hosszú távú kötelezettséggel az érvényes költségvetési tervezési rendszer mellett a hivatkozott bekezdés nem volt érvényesíthető. A szerződést 1995-ben - a közbeszerzési törvény megjelenése előtt - kötötték 12 db Volvo személygépkocsi 1995-96-97. években történő szállítására. Ezen kívül 1998. év elején a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságának engedélyével - közbeszerzési eljárás nélkül - egy db, kedvező ajánlatú Volvo személygépkocsit szereztek be. Ennek a beruházásnak ily módon való lebonyolításához hozzájárult az a körülmény is, hogy az 1997. évben végrehajtott központi pályázat során miniszteri gépkocsi kategóriában nem hirdettek eredményt. Az 1998-1999. évi, további személygépkocsi beszerzést az Alkotmánybíróság felkérésére, a Miniszterelnöki Hivatal Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága által lebonyolított közbeszerzési eljárás keretében hajtották végre.
A szerződés 1998. XII. 21-ig 2 db, 1999. évben 8 db gépkocsi szállítását foglalta magában. A fejezetnél az 1999. évi egyéb központi beruházások a közbeszerzés keretében, programfinanszírozással, a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet előírásai szerint és megfelelően dokumentáltan valósultak meg. A tényleges teljesítés 105,9 M Ft volt, amelyből személygépkocsikra 89,1 M Ft-ot, számítástechnikai eszközökre 8,3 M Ft-ot, bútorokra, egyéb berendezésekre 8,5 M Ft-ot fordítottak. Az ellenőrzött időszakban 1997-től minden évben 5 M Ft felújítási forrással rendelkezett a fejezet, korábban nem terveztek ezen a jogcímen előirányzatot. A tényleges felhasználás ezzel szemben 1997ben 2 M Ft, 1998-ban 3 M Ft, 1999-ben 11 M Ft volt. Ez arra utal, hogy a tervezés időszakában nem mérték fel kellően az igényeket. Gépek, berendezések és felszerelések felújítására 1999. évben nem terveztek előirányzatot, a tényleges kiadás 2 M Ft volt és a felmerült kiadások növelték a kapcsolódó ÁFA összegét is. Az eszközök használhatósági szintje - az időközi fejlesztések ellenére - az ellenőrzött időszak alatt 87%-ról 72%-ra csökkent. Az eszközök állományában az ingatlanérték képviselte a legnagyobb volument, 605 M Ft-ot. Az ingatlanokra történt ráfordítás évről-évre alacsonyabb volt az értékcsökkenés összegénél, ezért nettó/bruttó értékük arányának csökkenése határozta meg az intézményi szintű mutató alakulását. Az immateriális javak és gépek, berendezések csoportjában a használhatósági szint évente ingadozott, míg a járművek csoportjában folyamatosan növekvő tendenciát mutatott. A teljesen (0-ra) leírt eszközök értéke 35 M Ft-ról 25 M Ft-ra, a bruttó érték arányában 4,7%ról 2,4%-ra csökkent.
3.5. A gépjármű állomány alakulása, kihasználtsága Az Alkotmánybíróság az ellenőrzött években 13-25 db gépjármű állománnyal rendelkezett. Az állomány bruttó értéke 12-szeresére emelkedett. Ebben döntő szerepe volt az Abtv. 13. §-ában foglaltakra figyelemmel, az 1997. évi LXXIX. törvény és az állami vezetői juttatások jogosultsági feltételeiről szóló 131/1997. (VII.24.) Korm rendelet megjelenésének. E jogszabályok értelmében az alkotmánybírókat egy nagy kategóriájú és egy, legfeljebb középkategóriájú személygépkocsi illeti meg, gépkocsivezetővel. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően folyamatosan növelte a személygépkocsik állományát. Amíg a források nem tették lehetővé a szükséges mennyiség beszerzését, 4-8 járművet lízingeltek, ez azonban 1999-ben megszűnt. Az ellenőrzés időpontjában, a gépjármű állomány döntő részét képezte a 23 db személygépkocsi, amelyből 2 db tartalék volt.
A gépjármű állományban - az ellenőrzés időpontjában 14 db Volvo (tartalékkal együtt), 7 db Opel Astra típusú személykocsi volt. Rendelkeztek 1 db terepjáróval és átmenetileg 2 db mikrobusszal, amelyből az egyiket (8 éves, 215 ezer km futással) eladásra szántak. A 2000. év folyamán a gépkocsiállományt kiegészítették egy 1,6 tonna teherbírású Mazda kisteherautóval, szállítások, beszerzések bonyolítására. A tartalék (Volvo típusú) személygépkocsik fenntartása indokolt volt. Az Alkotmánybíróság - a fent hivatkozott jogszabály alapján - köteles az alkotmánybírói megbízatás lejártát követően féléves időtartamra a személyi használatú gépjárművet rendelkezésre bocsátani. Helyszíni ellenőrzésünk idejében három volt alkotmánybíró még rendelkezett személyi használatú autóval.
3.6. A saját bevételek alakulása, felhasználásuk szabályszerűsége Az Alkotmánybíróság összes bevétele az 1995-1999. közötti időszakban 275,8 M Ft és 673,6 M Ft között alakult. Az eredeti tervszámokat a tényleges teljesítés - 1995-1999. között változó növekvő tendenciával haladta meg, 4,1% (10,8 M Ft), illetve 9,9% (45,2 M Ft) közötti mértékben. A bevétel 96-98%-át a költségvetési támogatás tette ki. A saját bevétel az intézményi működési (bérbeadás - csak 1995. évben -, kártérítés, ÁFA) , a felhalmozási és tőke jellegű bevételekből (gépjármű értékesítés), valamint a pénzmaradvány (előirányzat-maradvány) igénybevételéből tevődött össze. A saját bevétel 6,1 M Ft - 24,8 M Ft között mozgott, felhasználásuk a jogszabályok előírásai szerint történt.
3.7. Az előirányzat-maradvány alakulása, a finanszírozás és a likviditás helyzete Az éves költségvetések végrehajtása során 1996-1998. években keletkezett előirányzat-maradványok összege 0,568 M Ft alsó és 4,754 M Ft felső határ között alakult, a módosított kiadási előirányzat 0,50,7%-ában. A maradványok kiadási megtakarításból keletkeztek, kivéve az 1995. évet, amikor bevételi többletteljesítés (bérleti díj, kártérítés, járműértékesítés) volt a forrása, valamint az 1998. évet, amikor korábban nyújtott kölcsönök, lakáskölcsönök visszatérülése is növelte az előirányzat-maradványt. Kiadási megtakarítások valamennyi kiemelt előirányzatnál keletkeztek minimális összeggel, de a leggyakrabban a személyi juttatások és a kapcsolódó járulékok előirányzatainál jelentkeztek. Az előirányzatmaradványok kimutatása - az 1997. évi kivételével - szabályszerűen történt. A mérlegben szállítói kötelezettséget nem mutattak ki, bár a következő év januárjában 2 M Ft értékű előző évi számlát egyenlítettek ki. Ezzel megsértették az 54/1996.
(IV.12.) Korm. rendelet 17. § (1)-(4) bekezdésében foglaltakat, egyúttal a kimutatott előirányzat-maradvány összege is helytelenné vált. A fejezetnél 1999. évben 22,5 M Ft előirányzat-maradvány keletkezett kiadási megtakarításból, amelyet kötelezettségvállalással terhelt maradványként mutattak ki. A helyszíni ellenőrzésünk lezárásáig a PM jóváhagyása még nem érkezett meg. Az intézmény finanszírozása a Kincstárnak küldött negyedéves előirányzat-felhasználási tervek alapján időarányosan, illetve az egyéb központi beruházások esetében teljesítményarányosan történt. Likviditási feszültség az ellenőrzött időszakban nem keletkezett, mindössze egy esetben kértek - indokoltan - az időarányostól eltérő utalást. Az alkotmánybíróságok elnökeinek Budapesten megrendezett nemzetközi konferenciájával kapcsolatban - 1996 május hónapra - kértek 17,2 M Ft előrehozást, a rendkívüli kiadási előirányzat terhére 4,7 M Ft-ot, a dologi kiadások terhére pedig 12,5 M Ft összegben.
4. A számviteli és bizonylati rend Az 1995-ben végzett pénzügyi-gazdasági ellenőrzésünket követően minden évben ellenőriztük a fejezet zárszámadását, s ennek keretében értékeltük a számviteli tevékenység szabályozottságát, valódiságát. Az 1995-1998. évi zárszámadási ellenőrzéseink során a számviteli és bizonylati rend szabályossága, illetve szabályozottsága terén évről-évre azonos hiányosságokat tártunk fel, amelyek felszámolása csak részben történt meg, részben még jelenlegi helyszíni ellenőrzésünkkor is fennálltak. Az 1995. évi zárszámadási ellenőrzés megállapította a befektetett eszközök és készletek nyilvántartására szolgáló "0" számlaosztály vezetésének hiányát, továbbá azt, hogy nem készítettek az éves költségvetési gazdálkodásról részletes szöveges beszámolót. Leltározást végeztek, de a leltár kiértékelése elmaradt, így a mérleget kiértékelt leltárral nem támasztották alá. A bevételek utáni befizetési kötelezettségnek nem tettek eleget, az előirányzat módosításokat helytelenül hajtották végre. Az 1996. évi zárszámadás ellenőrzése ismét megállapította, hogy a zárszámadási szöveges beszámoló formális, nem tükröződött benne a feladatellátás szakmai megítélése, a szakmai feladatellátás és pénzügyi teljesítés közötti összhang értékelése. Ebben az évben a "0" számlaosztályt
vezették, de az előírástól eltérően a lízingelt gépkocsik nyilvántartására használták. Az 1997. évi zárszámadás ellenőrzése során ismét megállapítottuk az érdemi, szöveges beszámoló hiányát, továbbá azt, hogy a Számlarend aktualizálását elmulasztották. Az 1998. évi zárszámadás ellenőrzésének megállapításai szerint a Számlarendet nem aktualizálták (ezt 1999-ben végezték el), továbbra sem szabályozták a vevői követelésekre és a szállítói tartozásokra vonatkozó előírások teljesítését, a "0" számlaosztály alkalmazását. Az 1995-1998. évek zárszámadási ellenőrzéseinek megállapításai és javaslatai alapján előrelépést jelentett az, hogy: ˇ a bevételek utáni befizetési kötelezettséget összegszerűen helyesen állapították meg és határidőre teljesítették; ˇ a Számviteli politika rész-szabályzatai elkészültek, azok aktualizálását 1999-ben nagyrészt elvégezték; ˇ a működésre és a gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok előírásainak betartására különböző szabályzatok készültek (külföldi utazások, munkavédelem, tűzvédelem, reprezentáció, tárgyi eszközök és készletek selejtezése és hasznosítása); ˇ az egyéb központi beruházási kiadások felhasználása programfinanszíro-zás keretében - az előírások szerint történt és dokumentált volt, az állománybavétel teljesült, a Kincstárral az elszámolásokat lezárták; ˇ év közben a függő, átfutó és kiegyenlítő tételeket rendezték, sem a forgalmi, sem az állományi főkönyvi számlák az év végén nem mutattak egyenleget; ˇ a lakásépítési alap számla vezetése analitikus nyilvántartással alátámasztott és egyező volt. A gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok előírásai alapján továbbra is fennálltak a következő hiányosságok: ˇ nem készült el a Számviteli politika az 54/1996. (IV.12.) Korm. rendelet előírásai szerint; ˇ a kiadott Számlarend nem teljesítette az 54/1996. (IV.12.) Korm. rendeletben foglaltakat, nem tartalmazta a kapcsolódó analitikus nyilvántartások formáját, vezetésének módját;
ˇ a személyi változás (pénzügyi osztályvezető távozása) miatt szükségessé vált módosításokat a Pénzkezelési szabályzatban és az Ellenőrzési szabályzatban nem hajtották végre; ˇ a költségvetési beszámoló szöveges értékelése nem tett eleget az 54/1996. (IV.12.) Korm rendelet 28. § (4) és (5) bekezdése előírásainak; ˇ a gazdasági szervezet kötelezettségvállalási és utalványozási rendjének aktualizálása nem történt meg; ˇ nem dolgozták ki a gazdasági szervezet ügyrendjét a 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet 17. § (5) bekezdésében foglaltak szerint.
5. A költségvetési gazdálkodás belső ellenőrzési rendszere Az Alkotmánybíróság intézménye 1996. végétől rendelkezett belső ellenőrzési szabályzattal, amelyet 1999. január 1-től korszerűsítettek. A szabályzat hiányossága, hogy csak a belső ellenőrzés két elemére (vezetői és munkafolyamatba épített ellenőrzés) tér ki, a függetlenített belső ellenőrzésről csak mint lehetőségről intézkedik. Az intézmény 1996-1998. évek között nem tett eleget a felügyeleti jellegű költségvetési ellenőrzéséről és a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 96/1987. (XII.30.) PM rendelet 10. § (6) bekezdésében meghatározott éves ellenőrzési terv készítési kötelezettségének, a helyszíni ellenőrzés során az ellenőrzési tervek nem álltak rendelkezésre. A bemutatott 1999. évi ellenőrzési terv tartalmában megfelel a 15/1999. (II.5.) Korm. rendelet előírásainak. Az 1995-ben végzett pénzügyi-gazdasági ellenőrzésünk óta a függetlenített belső ellenőrzés területén előrelépést jelentett, hogy 1999. március 15-től részmunkaidős belső ellenőrt alkalmaztak. Az intézmény 1999. márciusig kizárólag külső szakértőket alkalmazott eseti jelleggel. A részmunkaidős belső ellenőr foglalkoztatása mellett 1999. novemberében külső szakértőt bíztak meg gazdálkodási feladatok ellenőrzésével. A bemutatott dokumentumok szerint 1996-1999-ben 5 alkalommal végeztek függetlenített belső ellenőrzést. Külső szakértő ellenőrizte 1996-ban és 1998-ban egyegy ellenőrzés keretében, 1999-ben két ellenőrzés keretében a gazdálkodás egyes területeinek szabályosságát, valamint 1999-ben a részmunkaidős belső ellenőr készített egy, a létszám-racionalizálást elősegítő javaslatot.
Az 1999. évi ellenőrzési tervben foglalt feladatokat azonban csak részben teljesítették. Az ellenőrzési terv 2. pontjában foglalt feladatokat - a szabályzatok felülvizsgálatát - csak részben teljesítették. A munkaterv 4. és 5. pontjában foglaltak - az Alkotmánybíróság 2000. évi költségvetési előterjesztésének véleményezése; az ÁSZ ellenőrzéseiben megjelent javaslatok, ajánlások végrehajtásának ellenőrzése - teljesítése nem történt meg, illetve az ellenőrzésekről szóló jelentések dokumentációi nem álltak rendelkezésre. A belső ellenőrzések megállapításait, javaslatait csak részben hasznosították. A már hivatkozott 1999. április 30-i ellenőrzési jelentés - a szabályzat hiányosságait megállapítva - javasolta a belső ellenőrzési szabályzat módosítását, a kiegészítés azonban nem történt meg. A vezetői- és a munkafolyamatba épített ellenőrzési feladatokat, a munkaköri leírások tartalmazták, s azok az aláírási-, utalványozási-, ellenjegyzési jog gyakorlásán keresztül érvényesültek. A költségvetési tervezés területén a vezetői és a munkafolyamatba épített ellenőrzést nem érvényesítették és a gazdálkodás egyéb területén is előfordult hiányosság. Az 1999. április 30-án készült belső ellenőrzési jelentés - az 1998. november és december havi pénztárbizonylatok ellenőrzése alapján - megállapította, hogy "egyes bizonylatok érvényesítése nem történt meg, valamint többször előfordult, hogy a számla ellenértékét a teljesítés igazolása nélkül fizették ki." A belső kontroll mechanizmusok működésének 1999. évre vonatkozó ellenőrzési tapasztalataink szerint a vezetői- és a munkafolyamatba épített ellenőrzések érvényesültek. Az ellenőrzések kiterjedtek az engedélyezések, szerződéskötések, kötelezettségvállalás, érvényesítés, utalványozás, analitikus nyilvántartásba vétel, főkönyvi könyvelés, egyeztetés folyamatára.
Mellékletek Melléklet
