000289) keretében végzett alapállapot felmérésről és monitoringról

Összefoglaló jelentés a Kisalföldi Homokpuszta Life+ projekt (LIFE08 NAT/H/000289) keretében végzett alapállapot felmérésről és monitoringról

Zoológiai alapállapot felmérés

A.1 és E.3 akció

kicsik, legfeljebb néhány száz (de gyakran száz alatti) dolgozóval. Mennyiségi értelemben rendszerint alárendelt szerepet tölt be a talajfelszínen mintázott hangyaközösségekben. Igaz, azt is figyelembe kell venni, hogy a talajcsapdázás nem alkalmas a Temnothorax fajok igazán reprezentatív kimutatására, hiszen a fán lakó kolóniák egyedei gyakran le sem jönnek a talajszintre. Temnothorax tuberum (Fabricius, 1775) Euroszibériai elterjedésű, nemzetségében a nagyobb areájúak közé tartozó faj. Közepesen melegkedvelő. Elsősorban erdőlakó, fák gyökerei közé építve fészkét. Lehullott faanyagban, kövek alatt, sziklarésekben is megtelepedhet, utóbbiakból következik, hogy nem függ obligát módon a fáktól. Az Alföldön azonban, más szilárd, fészekvédő szubsztrátumok hiányában, szorosan kötődik a fák jelenlétéhez, és döntően erdőkből kerül elő. Elsősorban ragadozó, a talajfelszínen szerzi atkákból, ugróvillásokból, stb. álló zsákmányát. Alacsonyan található virágok nektárját is fogyasztja. Kolóniái kicsik, legfeljebb néhány száz dolgozóból állnak. Szórványos elterjedésű, nem gyakori. A Gönyűi-homokvidék faunisztikai felmérése során, letermelt erdő helyén elindított visszagyepesítési kísérlet monitorozása révén került elő néhány dolgozója. Temnothorax unifasciatus Latreille, 1798 - Gyűrűs hangya Európai-kaukázusi areájú, fentebbi rokonfajainál déliesebb elterjedésű, azoknál meleg- és szárazságkedvelőbb. Leggyakrabban lehullott faanyagban építi fészkeit, ezért erősen kötődik a fásszárú növényzethez. Életmódja hasonló nemzetségének többi fajához. Kolóniái elég kicsik, legfeljebb néhány száz dolgozóból állnak. A Nagyalföldről és a Kisalföldről egyaránt csak szórványosan került elő, nem gyakori. Ahol előfordul, mennyiségi értelemben ott is rendszerint alárendelt szerepet tölt be a talajfelszínen mintázott hangyaközösségekben. Tetramorium caespitum Linnaeus, 1758 - Gyepi hangya Palearktikus areájú, enyhén délies elterjedésű. Széles ökológiai tűrőképességű, melegkedvelő és relatíve jó szárazságtűrő faj. Nyílt fás élőhelyeken is előfordul. A nedves területeket, zárt erdőket kerüli. Különösen a laza, homokos alapkőzetet kedveli. Areája nagy részén, így hazánkban is jellemzően síkvidéki elterjedési súlypontú, magasabb térszinteken más Tetramorium fajok kerülhetnek vele szemben kompetíciós előnybe. Ettől függetlenül Magyarországon igen széles körben elterjedt, különösen szárazgyepekben abundáns. Mivel antropogén környezetben, zavart élőhelyeken, gyomvegetációban is igen gyakori, sőt nem ritkán az egyetlen tömeges hangyafaj, gyakran úgy tartják, hogy jelenléte emberi zavarásra utal. Valójában egyáltalán nem szükségszerűen utal emberi zavarásra, mert természetes diszturbációk által befolyásolt termőhelyeken is gyakran jelentős szerepet tölt be a hangyaközösségben. (Például a vaksziken, szikfokon megjelenő hangyák között, a rendszertelenül elöntött gyepek, erősen kiszáradófélben lévő hajdani vizes élőhelyek hangyaközösségeiben, vagy olyan szegélyélőhelyeken, ahol a gyakran változó körülmények, esetleg a folyamatos kompetíciós küzdelmek más fajok állományainak tömegessé válását gátolják). Jó kolonizációs képessége miatt új élőhelyeken az első megjelenő, pionír fajok közé tartozik. Földben, kövek alatt, időnként száraz fában fészkel. Dolgozóinak száma sok ezerig terjed. Erősen polifág, dögöket is eltakarít, kis ízeltábúakat ugyancsak ragadoz. Gyökérlakó tetvek cukros váladéka és növényi magvak szükséges alkotói a táplálékának. Földalatti táplálékszerző útvonalakat is kiépít. Elég agresszív, jó kompetíciós képességű. Mennyiségi értelemben alárendelttől a szuperdomináns pozícióig bármilyen szerepet betölthet a hangyaközösségekben. A Nagyalföldön az átfogó talajcsapdázások során mindenféle

301



A.1 és E.3 akció

szárazgyeptípusban nagy konstanciával, gyakran jelentős egyedsűrűségben került elő. A duna-tisza közi homokon konstans közösségalkotó, a Gönyűi-homokvidéken ugyanakkor sokkal szórványosabb előfordulású.

9.4.2.4 Bogarak A három év alatt összesen 128 fajt mutattunk ki, melyek közül 60 az alapállapot felmérése során került elő (27. táblázat). E fajok között megtalálhatók a természetes állapotú homoki gyepekre jellemző bogarak, mint a homoki fémfutó (Harpalus servus), a pusztai tarfutó (Calathus erratus) vagy a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus). Egyetlen fokozottan védett (és egyben Natura 2000 jelölő fajt) találtunk, a magyar futrinkát (Carabus hungaricus). A nyílt homokfelszínek jellemző védett futóbogara az alföldi homokfutrinka (Cicindela soluta). Ezt a fajt csak az egyelő gyűjtéseink során figyeltük meg, a talajcsapdák anyagából nem került elő. A ragyás futrinka (Carabus cancellatus) és különösen a mezei futrinka (Carabus granulatus) a nedvesebb élőhelyek lakói. Szintén védettek, de hazánkban elterjedt fajok. A nedvességkedvelő vörösvégű martfutónak (Elaphropus haemorrhoidalis) mindössze négy hazai előfordulásáról tudunk a jelen adatot is figyelembe véve, így rendkívüli ritkaságnak számít. A szintén viszonylag ritka gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus) száraz és nedves területeken egyaránt előfordul. A szőrösszemű futó (Trichocellus placidus) egyetlen példányát a legnedvesebb helyszínről, a ZOOAP-6 mintaterületről mutattuk ki. 27. táblázat:

A kutatási területről kimutatott bogárfajok (Coleoptera) listája

Taxon

Védettség

Dytiscidae Acilius sulcatus (Linnaeus, 1758) Carabidae Agonum duftschmidi J. Schmidt 1994 Agonum emarginatum (Gyllenhal, 1827) Agonum permoestum Puel, 1938 Agonum viduum (Panzer, 1796) Amara aenea (De Geer, 1774) Amara communis (Panzer, 1797) Amara convexior Stephens, 1828 Amara municipalis (Duftschmid, 1812) Amara saphyrea Dejean, 1828 Amara similata (Gyllenhal, 1810) Anisodactylus binotatus (Fabricius, 1787) Badister sodalis (Duftschmid, 1812) Bembidion inoptatum Schaum, 1857 Bembidion mannerheimii (C. R. Sahlberg, 1827) Bembidion neresheimeri J. Müller, 1929 Bembidion properans (Stephens, 1828) Brachinus explodens Duftschmid, 1812 Bradycellus caucasicus (Chaudoir, 1846) Bradycellus csikii Laczó, 1912

302

Jellemző élőhely

Gyakoriság KGY

B

KGY KGY KGY KGY GY KGY KGY KGY KGY GY KGY R KGY KGY KGY GY GY KGY KGY

T T T T B, T T T B B B T T T T T B, T B T T



A.1 és E.3 akció

Taxon

Védettség

Bradycellus harpalinus (Serville, 1821) Calathus ambiguus (Paykull, 1790) Calathus cinctus Motschulsky, 1850 Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Calathus melanocephalus (Linnaeus, 1758) Carabus cancellatus Illiger, 1798 Carabus granulatus Linnaeus, 1758 Carabus hungaricus Fabricius, 1792 Cicindela soluta Dejean, 1822 Drypta dentata (P. Rossi, 1790) Dyschirius globosus (Herbst, 1784) Dyschirius tristis Stephens, 1827 Elaphropus haemorrhoidalis (Ponza, 1805) Harpalus anxius (Duftschmid, 1812) Harpalus distinguendus (Duftschmid, 1812) Harpalus froelichii Sturm, 1818 Harpalus picipennis (Duftschmid, 1812) Harpalus pumilus Sturm, 1818 Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) Harpalus serripes (Quensel, 1806) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Harpalus tardus (Panzer, 1796) Microlestes minutulus (Goeze, 1777) Nebria brevicollis (Fabricius, 1792) Olisthopus sturmi (Duftschmid, 1812) Oodes helopioides (Fabricius, 1792) Oxypselaphus obscurus (Herbst, 1784) Parophonus maculicornis (Duftschmid, 1812) Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) Poecilus punctulatus (Schaller, 1783) Poecilus versicolor (Sturm, 1824) Pterostichus diligens (Sturm, 1824) Pterostichus leonisi Bonelli 1810 Pterostichus melanarius (Illiger, 1798) Pterostichus strenuus (Panzer, 1796) Pterostichus vernalis (Panzer, 1795) Stenolophus teutonus (Schrank, 1781) Syntomus foveatus (Geoffrroy, 1785) Trechus quadristriatus (Schrank, 1781) Trichocellus placidus (Gyllenhal, 1827) Helophoridae Helophorus nubilus Fabricius, 1776 Histeridae Hister quadrimaculatus Linnaeus, 1758

V V FV V

303

Jellemző élőhely

Gyakoriság KGY KGY KGY KGY GY KGY GY R R KGY GY R R KGY GY KGY KGY KGY GY GY KGY KGY GY GY KGY R KGY KGY KGY GY KGY KGY KGY R GY KGY KGY KGY R GY R

T B FT T B T T FT, T T T T T B B, FT B B B, T B FT T FT, T B, FT, T B B B B T T T FT B T T T T T V T T B, FT T

KGY

B

GY

FT



A.1 és E.3 akció

Taxon

Védettség

Margarinotus bipustulatus (Schrank, 1781) Silphidae Phosphuga atrata (Linnaeus, 1758) Silpha obscura Linnaeus, 1758 Silpha tristis Illiger, 1798 Staphylinidae Drusilla canaliculata (Fabricius 1787) Ocypus biharicus (Müller, 1926) Ocypus mus (Brullé, 1832) Ocypus nitens (Schrank, 1781) Ocypus olens (O. F. Müller, 1764) Ocypus ophthalmicus (Scopoli, 1763) Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 1884) Philonthus lepidus (Gravenhorst, 1802) Rugilus rufipes Germar, 1835 Geotrupidae Trypocopris vernalis (Linnaeus, 1761) Scarabaeidae Cetonia aurata (Linnaeus, 1758) Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Melolontha melolontha (Linnaeus, 1758) Onthophagus fracticornis (Preyssler, 1790) Onthophagus ovatus (Linnaeus, 1767) Onthophagus ruficapillus Brullé, 1832 Pleurophorus caesus (Creutzer, 1796) Rhyssemus germanus (Linnaeus, 1767) Tropinota hirta (Poda, 1761) Elateridae Agriotes lineatus (Linnaeus, 1767) Agrypnus murinus (Linnaeus, 1758) Drasterius bimaculatus (Rossi, 1790) Prosternon tessellatum (Linnaeus, 1758) Lampyridae Lampyris noctiluca Linnaeus, 1758 Cantharidae Cantharis obscura (Linnaeus, 1758) Cantharis pulicaria Fabricius, 1781 Cantharis rustica Fallén, 1807 Dermestidae Dermestes laniarius Illiger, 1801 Nitidulidae Glischrochilus quadrisignatus (Say, 1835) Coccinellidae Calvia quatuordecimguttata (Linnaeus, 1758)

304

Jellemző élőhely

Gyakoriság KGY

B

GY B R

T T T

GY KGY KGY KGY KGY R KGY KGY KGY

FT B B B B B B B T

GY

B

GY R KGY GY KGY GY GY KGY KGY GY

FT B, FT FT, T FT B T B B B B, T

KGY KGY KGY KGY

B, T B B B

KGY

B

KGY KGY GY

B FT B, FT

GY

B

GY

T

KGY

B



A.1 és E.3 akció

Taxon

Védettség

Coccinella septempunctata Linnaeus, 1758 Harmonia axyridis (Pallas, 1773) Tenebrionidae Blaps halophila Fischer, 1822 Blaps lethifera Marsham, 1802 Blaps mortisaga Linnaeus, 1761 Crypticus quisquilius (Linnaeus, 1760) Gonocephalum pusillum (Fabricius, 1792) Omophlus proteus Kirsch 1869 Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Pedinus femoralis (Linnaeus, 1767) Meloidae Meloe cicatricosus Leach, 1815 Meloe proscarabaeus Linnaeus, 1758 Meloe scabriusculus Brandt & Erichson, 1832 Anthicidae Anthicus antherinus Linnaeus, 1761 Hirticollis hispidus (Rossi, 1792) Notoxus monoceros Linnaeus, 1758 Chrysomelidae Psylliodes dulcamarae (Koch, 1803) Curculionidae Aulacobaris lepidii (Germar, 1824) Cathormiocerus aristatus (Gyllenhal, 1827) Cleonis pigra (Scopoli, 1763) Cycloderes pilosulus (Herbst, 1795) Lixus ochraceus Boheman, 1843 Otiorhynchus ligustici (Linnaeus, 1758) Otiorhynchus ovatus (Linnaeus, 1758) Otiorhynchus raucus (Fabricius, 1777) Pseudocleonus cinereus (Schrank, 1781) Strophosoma faber (Herbst, 1784) Trachyphloeus alternans Gyllenhal, 1834 Trachyphloeus parallelus (Panzer, 1794) Trachyphloeus spinimanus Germar, 1824

V V

Jellemző élőhely

Gyakoriság GY GY

FT B

KGY KGY R GY KGY KGY GY KGY

T B T T FT T B, FT, T B

R KGY KGY

B B B

KGY KGY KGY

T B B

KGY

B, T

KGY KGY KGY KGY KGY GY KGY GY KGY KGY KGY KGY R

B B B B B B FT B B T B B B, FT

A természetvédelmi szempontból jelentős és a jellegzetes fajok rövid jellemzése Calathus erratus (Sahlberg, 1827) – Pusztai tarfutó Hazánkban a száraz és meleg homokpusztákon, olykor szántókon, nyárasok szegélyében él, a számára alkalmas helyeken olykor nagy számban fordul elő (Merkl és mtsai 2011). Vizsgálataink során a 2013. évi tavaszi felmérés alkalmával a ZOOAP-1, ZOOAP-9 és a ZOOAP-11 mintaterületekről került elő. Az egyes mintaterület referenciaélőhely, míg a másik két mintaterületet mérsékelten bolygatottnak tekinthetjük.

305



A.1 és E.3 akció

Carabus cancellatus Illiger, 1798 – Ragyás futrinka Bár élőhelyét tekintve nem válogatós, előnyben részesíti a nedves területeket. A síkságon többnyire kemény- és puhafás ligeterdőkben él, de a domb- és hegyvidéken a bükkös zónáig is felhúzódhat. Előfordul nyílt gyepekben is (SZÉL ET AL 2007). Vizsgálataink során a második mintavétel alkalmával, 2013 tavaszán került elő a ZOOAP-6 mintaterületről, mely nedvesebb mikroklímája miatt markánsan eltér a többi területtől (34. ábra). Védett, eszmei értéke 5000 Ft. Carabus granulatus Linnaeus, 1758 – Mezei futrinka Hazánk egyik legelterjedtebb és leggyakoribb futrinkafaja. Mocsaras erdőkben, folyóparti puhafás ligeterdőkben, nedves réteken, nádasokban fordul elő. Az imágók a telet kidőlt, korhadó fák laza kérge alatt töltik, ilyenkor olykor nagy számban gyűlnek össze (KÖDÖBÖCZ 2007). Mindössze egyetlen példánya került elő 2015 tavaszán ZOOAP-6 mintaterületről. Védett, eszmei értéke 5000 Ft.

34.ábra: Ragyás futrinka (Carabus cancellatus) Fotó: Németh Tamás

Carabus hungaricus Fabricius, 1792 – magyar futrinka Hazai ismert lelőhelyeinek súlypontja, illetve lelőhelyeinek többsége a Duna–Tisza közére esik, beleértve a Szentendrei- és a Csepel-szigetet is. Ismert síkvidéki előfordulásai ezenkívül

306



A.1 és E.3 akció

a Nyírség, a Kisalföld (Gönyű, Komárom-Esztergomi-síkság). Ezeken a helyeken meszes, illetve savanyú homoktalajon, füves pusztákon, legelőkön, akácosok és fenyvesek szegélyében fordul elő (SZÉL ET AL 2007). A Győr és Komárom közötti homokpusztagyepekben élő populációk országos viszonylatban is igen erősnek számítnak (BÉRCES ET AL 2014). A Győr és Gönyű térségében folyó faunisztikai felmérések során is nagy egyedszámban volt megfigyelhető. A projekt-területen belül az első mintavétel során (2012 és 2013 fordulóján) csak a lárváit találtuk meg a ZOOAP-1, ZOOAP-10, ZOOAP-3 és ZOOAP-9 mintaterületeken. Az első két helyszín természetes homokpusztagyep, míg az utóbbi kettő mérsékelten bolygatott. A 2013. évi tavaszi felmérés során a ZOOAP-7 mintaterületről egyetlen lárvája került elő. A terület természetes homokpusztagyep, amely referenciaterület is egyben (35. ábra). Fokozottan védett, Natura 2000 jelölőfaj. Eszmei értéke 100.000 Ft.

35.ábra: Párzó magyar futrinkák (2015.09.28.) Fotó: Kovács Péter

Dyschirius tristis Stephens, 1827 – ékhomlokú ásófutrinka Hazánkban viszonylag ritka, a legtöbb előfordulási helye a Dunántúlra esik. Az Északiközéphegységben a Börzsönyből is ismerjük (SZÉL ÉS KUTASI 2003). A csoport többi tagjához hasonlóan vízpartokhoz kötődő faj, melyet főképp talajcsapdázással és parttaposással gyűjtöttek. Vizsgálataink során az üde-nedves ZOOAP-6 mintaterületről került elő egyetlen példánya.

307



A.1 és E.3 akció

Cicindela soluta Dejean, 1822 – alföldi homokfutrinka Homokpusztákon, homoki gyepekben él. Elsősorban a Nagy-Alföld, a Dunántúlról és a Gödöllői-dombság homokos területeiről ismerjük. Bár többnyire kötött gyepekben fordul elő, olykor a növényzetmentes homok felszínén vadászik. Több helyen is megfigyeltük, így többek között a ZOOAP-1 mintaterületen. Talajcsapdába nem került (36. ábra). Védett, eszmei értéke 10.000 Ft. Elaphropus haemorrhoidalis (Ponza, 1805) – vörösvégű martfutó A Közép-Európában és a kelet-mediterrán-turáni régióban (MÜLLER-MOTZFELD 2004) élő, szórványos előfordulású fajnak nálunk a Barcsi Ősborókásból valamint a Tisza mellékéről van irodalmi adata (HORVATOVICH 1981). Nemrég egy harmadik lelőhelyét is felfedezték a Sebes-Körös vidékén (Ködöböcz Viktor szóbeli közlése). Lelőhelyein többnyire mocsaras, növényzettel benőtt vízpartokról került elő. Vizsgálataink során a gyepvetéses (bolygatottnak tekintett) mintaterületről (GY02_V) került elő egyetlen példánya 2015-ben.

36.ábra: Alföldi homokfutrinka (Cicindela soluta) Fotó: Németh Tamás

Harpalus servus (Duftschmid, 1812) – homoki fémfutó A meleg és száraz homokpuszták jellemző, helyenként gyakori faja (ÁDÁM ÉS MERKL 1986). Az üde és nedves élőhelyeket kerüli. Elsősorban a síkvidékre jellemző faj, és a Gönyűi-

308



A.1 és E.3 akció

homokvidéken folyó egyéb kutatások során is előkerült. Az általunk vizsgált összes természetes homoki gyepből kimutattuk. Olisthopus sturmi (Duftschmid, 1812) – kis simakarmúfutó A száraz és nyílt helyeket kedvelő ritka faj, mely az utóbbi időben elsősorban sziklagyepekből került elő. Csévharaszton legelő-fasor határán került a talajcsapdába egy példánya. Több példánya származik a Dunántúlról, de megtalálták a Mátrában is (SZÉL ÉS KUTASI 2011). A gyűjtések során a bolygatott ZOOAP-8, illetve a mérsékelten bolygatott ZOOAP-9 mintaterületekről került elő. Syntomus foveatus (Dejean 1831) – gödörkés gyökérfutó Hazánkban szórványosan fordul elő és nem gyakori. Főképp homokos talajú, növényzeti borítottságú gyepeken fordul elő, de nedves helyekről, illetve tölgyesekből, sőt almaültetvényből is kimutatták (KUTASI 2005). A gyűjtések ZOOAP-1 és a ZOOAP-2 helyeken, vagyis a természetes állapotokat referenciaterületről került elő.

gyérebb cseressorán a tükröző

Trichocellus placidus (GYLLENHALL, 1827)– szőrösszemű futó Ritka faj, a legtöbb hazai adata a Dunántúlról származik, de fogták a Duna–Tisza közén is. Mocsarak partján, növényzettel benőtt vízparton, a sík- és dombvidékeken egyaránt megtalálható. Rejtett életmódot élő ritka fajunk, elsősorban fényen gyűjtötték, de előkerült vizek partjáról parttaposással, rostálással, talajcsapdázással és hálózással is (KUTASI 2006, 2013). Vizsgálataink során a ZOOAP-6 mintaterületéről, üde-nedves gyepből mutattuk ki.

37.ábra: Kétgödrös trágyabogár (Diasticus vulneratus) Fotó: Németh Tamás

309



A.1 és E.3 akció

Diasticus vulneratus (Sturm, 1805) – kétgödrös trágyabogár Hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Élőhelyét tekintve az alföldi homokvidékek egyik jellemző faja. Röpképtelen, többnyire a talajcsapdás gyűjtések során került elő (MERKL ÉS VIG 2009). A projekt-területen belül a ZOOAP-2 jó természetességű referencia-, illetve a ZOOAP-8-as bolygatott mintaterületéről került elő. A domborzatrekonstrukciós munkálatok során mind a felülvetett (GY02_V), mind a spontán visszagyepesedő gyepben (GY01_NV) jelentékeny egyedszámban került elő (37. ábra). Drasterius bimaculatus (Rossi, 1790) – változékony pattanó A nem túlságosan száraz, gyepes területek helyenként gyakori faja (MERKL ÉS VIG 2009). Vizsgálataink során csak a spontán visszagyepesedő mintaterületről (GY01_NV) valamint a vetett gyepből (GY02_V) került elő, ezekről a mintaterületekről viszont nagy egyedszámban. 2015-ben már csak a GY01_NV mintaterületen észleltük, itt a második leggyakoribb faj volt (38. ábra).

38.ábra: Változékony pattanó (Drasterius bimaculatus) Fotó: Németh Tamás

Blaps halophila Fischer, 1822 – pontusi bűzbogár Hazánkban az Alföld és a dombvidék homokos tájain él, ahol emlősök földalatti üregeiben, gödrökben tartózkodik. Kerüli az emberi települések környékét (MERKL ÉS VIG 2009). Vizsgálataink során mindössze egyetlen példánya került elő a ZOOAP-2 referenciaterületen, mely jó állapotú, nyílt homokpusztagyep (39. ábra).

310



A.1 és E.3 akció

39.ábra: Pontusi bűzbogár (Blaps halophila) Fotó: Németh Tamás

Gonocephalum pusillum (Fabricius, 1792) – kis gyászbogár Az alföldi homokpuszták, sztyeprétek, erdőszegélyek, olykor a szántók szélének nem ritka faja (KASZAB 1957). Vizsgálataink során csak a ZOOAP-3 mintaterületről került elő egyetlen példánya 2015-ben. Ez az élőhely mérsékelten bolygatott (40. ábra). Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) – Sároshátú gyászbogár A száraz olykor bolygatott területek, szántók gyakori faja, többnyire kövek, fűcsomók alatt tartózkodik. A gabonavetésben károkat is okozhat (MERKL ÉS VIG 2009). Az összes vizsgált mintaterületről előkerült, legnagyobb számban azonban a bolygatott helyszíneken észleltük jelenlétét, mint a felülvetett (GY02_V) és a spontán visszagyepesedő gyep (GY01_NV). E helyszíneken 2015-ben domináns faj volt. Igen gyakori volt ezen kívül még többek között a ZOOAP-9 és ZOOAP-11 mintaterületen, mely mérsékelten bolygatott, jellegtelen gyep. Nagy egyedszámú (domináns) előfordulását a degradáció jelének tekintjük, különösen, ha a többi bogár faj- és egyedszáma csekély (41. ábra).

311



A.1 és E.3 akció

40.ábra: Kis gyászbogár (Gonocephalum pusillum) Fotó: Németh Tamás

41.ábra: Sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) Fotó: Németh Tamás

312



A.1 és E.3 akció

Meloe cicatricosus Leach, 1815 – Óriásnünüke Leginkább a természetes-természetközeli löszgyepek lakója, de mezőgazdasági területeken is előfordul. Vizsgálataink során mindössze két példányt mutattunk ki a spontán visszagyepesedő gyepből (GY01_NV) 2015 tavaszán (42. ábra). Védett, eszmei értéke 10.000 Ft Meloe scabriusculus Brandt & Erichson, 1832 – Érdes nünüke Hazánk egyik leggyakoribb nünüke faja, az Alföld és a dombvidék lakója (MERKL és VIG 2009). Vizsgálataink során a felülvetett (GY02_V) és a spontán visszagyepesedő gyepekben (GY01_NV) észleltük jelenlétét 2015 tavaszán. Védett, eszmei értéke 5000 Ft

9.4.3. Az egyes mintavételi területek felmérési eredményei

42.ábra: Óriásnünüke (Meloe cicatricosus) Fotó: Németh Tamás

A mintavételi helyek vizsgálati eredményeit alavetően a 2012 téli és 2013 tavaszi mintavételek alapján mutatjuk be, de ha a 2015-ben végzett vizsgálatok (nem tervezett) során érdekes új eredmény született, akkor kitérünk rá.

9.4.3.1 ZOOAP-1 Zárt homoki sztyepprét és nyílt homokpuszta Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-1

Élőhely-típus:

Zárt homoki sztyepprét és nyílt homokpuszta

Pókok A 2012 téli mintavételezés során 6 faj 20 egyede, a 2013. tavaszi vizsgálatok során 19 faj 90 egyedét (88 adult és két elemzésbe bevont fiatal Atypus példány) gyűjtötték a csapdák (28.29. táblázat). 28. táblázat:

A ZOOAP-1 mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2012. tél)

Pókfajok ZOOAP-1 (2012.11.28 - 2013.01.04.) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841)

Egyedszám 2

Sintula spiniger (Balogh, 1935)

3

Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836)

11

Araeoncus humilis (Blackwall, 1841)

3

Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758)

2

Hahnia nava (Blackwall, 1841)

1

Összesen:

22

313



A.1 és E.3 akció

A téli mintavételben kimutatott hat fajból három csak akkor került elő, így az eddig kimutatott fajszám 22-re emelkedett. 29. táblázat:

A ZOOAP-1 mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Pókfajok ZOOAP-1 (2013.04.20-05.20.) Zodarion zorba Bossmans, 2009 Zodarion rubidum Simon, 1914 Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757) Atypus muralis Bertkau, 1890 Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Agyneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802) Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 1838) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Phrurolithus faestivus (C. L. Koch, 1835) Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Zora pardalis Simon, 1878

Összes egyedszám:

Egyedszám 29 23 10 6 3 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1

90

A terület jelenlegi állapotában zavartabbnak tűnik, mint a 2006-ban végzett gyűjtések idején. A tágtűrésű téli, illetve folyamatos (eurychron) aktivitású fajok mellett (Centromerus sylvaticus, Meioneta rurestris, Araeoncus humilis), a Sintula spiniger jelenlétét érdemes kiemelni. A korábbi vizsgálatok során erről az élőhelyről gyűjtöttük a tudományra új fajként ismertté vált Parasyrisca arrabonica első nőstény példányát. Mindemellett ezúttal is hozott új eredményt a vizsgálat. Domináns fajként került elő a faunánkra és egyben Közép-Európára is új görög búvópók (Zodarion zorba), melyről a beszámolóban külön is szólunk. Roppant sajátos a közösség szerkezet, mivel a dominanciarangsor második helyén egy másik búvópók (Zodarion rubidum) szerepel. E két faj teszi ki a teljes minta 56%-át, mely egészen egyedülálló jelenség. A búvópókok hangyakövető, un. mirmekofil fajok, így a tapasztalt jelenség pontosabb megismerésez a két taxon együttes elemzése szükséges. A fenti sajátosság magyarázza, hogy az elvégzett szimilaritási vizsgálatokban a többi hasonló vegetációjú és természetességű gyeptől látványosan elkülönül az ZOOAP-1-es mintavételi hely. Figyelmet érdemel a védett kövi torzpók két fiatal egyedének megkerülése is. A fajt 2006ban már megfigyeltük ezen a területen.

314



A.1 és E.3 akció

Bogarak Erről a helyszínről 6 faj 30 egyede került elő a 2012-2015. években, ezekből 1 faj és 12 egyede a futóbogarakhoz tartozik. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) példányszáma (14) volt a legnagyobb, ez képezte a példányok közel 47 %-át. A második leggyakoribb faj a homoki fémfutó (Harpalus servus). Ez utóbbi a homokpuszták helyenként viszonylag gyakori faja. Védett fajok vagy ritkaságok nem kerültek elő innen. Mindezek alapján ez az élőhely csekély értékű, ahol ugyanakkor a degradatív hatás is jelentős. A 2012. évi téli mintavételezés során három faj került elő. Ebből a Syntomus foveatus és a Harpalus servus jelen volt tavasszal is. A harmadik faj szintén jó természetességű egyben a homoki élőhelyek védett karakterfaja is. A magyar futrinkának (Carabus hungaricus) két példánya került meg. Az őszi ivarérés fajnak tavasszal legfeljebb véletlenszerűen áttelelt példányaival találkozhatunk. 2013 tavaszán öt faj került kimutatásra az élőhelyről (30. táblázat). Ebből két faj degradáltságot mutató mely mindegyike a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjába tartozik. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) a család egyik leggyakoribb tagja. A másik gyászbogár a hosszúlábú bűzbogár (Blaps mortisaga), annak egy példánya került elő. A faj a száraz élőhelyeket kedveli, de élőhelypreferenciát kevésbé mutató, az emberi környezetben is gyakori bogár. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Mindkét fajnak egy-egy példánya került a csapdákba. Jelenlétük tipikusnak mondható a nyílt száraz homokos gyepekre jellemző bogarak. Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cseres-tölgyesekből is ismert adata. Egy példánya került elő, hasonlóan a 2012-es téli mintavételezéshez. 30. táblázat:

A ZOOAP-1 mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Bogárfajok ZOOAP-2 (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Blaps mortisaga Linnaeus, 1761 Harpalus servus Duftschmid, 1812 Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Syntomus foveatus (Fourcroy, 1785)

Összes egyedszám:

Egyedszám 2 1 1 1 1

6

Hangyák Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. A csapdázások során összesen 10 faj került elő a területen, ez a hasonló típusú, jó természetességű duna-tisza közi és kisalföldi élőhelyek között átlagosnak tekinthető. A hangyaközösség kimutatott diverzitása valamivel kisebb, mint ami a hasonló típusú, természetes homokpusztagyepek közösségeire jellemző (egyaránt köszönhetően a szuperdomináns Lasius psammophilus kiemelkedő egyedszámának, és a kísérőfajok kis egyedszámának). Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a nem túl nagy csapdaszám

315



A.1 és E.3 akció

torzíthatja az eredményeket, mert a fészeklakó hangyapopulációk észlelhető eloszlása bír bizonyos aggregált jelleggel, tehát a csapdákhoz közeli fészkű fajok felülreprezentáltak, a távolabbi fészkűek pedig alulreprezentáltak lehetnek, a tényleges diverzitás nem szükségszerűen alacsonyabb az összehasonlítási alapul szolgáló természetes közösségeknél. Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. A Temnothorax interruptus és T. crassispinus előkerülése a fásszárú növények közelségére utal, előbbi faj a ritkábban előkerülő hangyák közé tartozik az Alföldön. 2015-ben került elő a területről kísérőfajként a korábban nem fogott Lasius paralienus. Az összes mintaterület fogási eredményeit áttekintve egyértelműen látható, hogy a teljes vizsgált térségben gyakoribb lett (több más mintaterületen is megjelent új elemként, illetve növelte korábbi egyedszámát). A változás az egyébként is elterjedt, gyakori, zavarástűrő faj tájszintű állományában összességében legfeljebb mérsékeltnek tekinthető, és vélhetően köze van ahhoz, hogy az élőhelyrekonstrukciós munkák miatt a vizsgált térségben megszaporodtak az időszakosan zavart élőhelyfoltok, ami számára kedvező adottságot jelent. A mintaterület hangyaközösségének jellege ezzel együtt érdemben nem változott a vizsgálatsorozat alatt. 31. táblázat:

A ZOOAP-1 mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Hangyafajok ZOOAP-1 (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 Tapinoma madeirense Forel, 1895 Myrmica scabrinodis Nylander, 1846 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica rufibarbis Fabricius, 1793 Lasius paralienus Seifert, 1992 Temnothorax interruptus (Schenck, 1852)

Összes egyedszám:

Egyedszám 628 58 5 3 1 1 1 1

698

Egyenesszárnyúak A kvadrát területén előforduló egyenesszárnyú-együttest az alapfelvételezések időszakában a nyílt szárazgyepekre jellemző módon a Calliptamus italicus és Euchorthippus declivus fajok dominanciája jellemezte. A fenti fajok mellett számottevő részesedéssel fordult elő a mintavételi területen a nagy természetvédelmi és állatföldrajzi jelentőséggel bíró Calliptamus barbarus is. 2012-2013-ban az együttes domináns fajai mellett kimutatott kísérőfajok között homoki karakterfaj (Stenobothrus fischeri), jó természetességi állapotú szárazgyepekre (Platycleis albopunctata, Bicolorana bicolor, Stenobothrus nigromaculatus, Oedipoda caerulescens), valamint gyomos szárazgyepekre jellemző fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis) egyaránt előkerültek. A 2015-ben elvégzett vizsgálatok nem

316



A.1 és E.3 akció

mutattak ki jelentős változást az együttes fajkészletében, azt továbbra is az Euchorthippus declivus, Calliptamus italicus és Calliptamus barbarus fajok uralják. Az alacsony egyedszámban előkerült fajok is a jó állapotú homokpusztagyepek fajai közül kerülnek ki (pl. Stenobothrus fischeri, Oedipoda caerulescens). Az együttes életforma-összetételén (43. ábra) az alapállapotfelvételezés során a graminicol fajok erőteljes jelenléte mutatkozott – a psammophil életforma alárendelt, de számottevő jelenléte mellett. A 2015-ös újbóli felvételezés során az együttes életforma-spektruma teljes mértékben a korábbinak megfelelő arányokat mutatott. Az ökológiai igények összegzett relatív gyakorisága alapján (44. ábra) a mintavételi terület a vizsgálat teljes időszaka alatt – a xerophil élőhely jellemzőinek megfelelően – a thermophil fajok csaknem monodominanciáját mutatta. A vizsgálatok kezdetén a gyep jó természetességi állapotú, foltokban változó intenzitással akácosodó élőhely volt – ez az állapot a felvételezések zárásakor annyiban volt más, hogy ekkor a kezeléseknek köszönhetően az invazív faj elölt kórói voltak már csak jelen.

9.4.3.2 ZOOAP-2 Nyílt homokpuszta Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-2

Élőhely-típus:

Nyílt homokpuszta

Pókok 2013 tavaszán 20 faj 49 egyedét gyűjtötték a csapdák (32. táblázat). A terület csapdái a téli mintavételezésnél megsemmisültek (vaddisznók kitúrták), így ez a teljes fajlistánk erről a helyről. A közösségszerkezet erőteljesen eltér az előző helytől. A fajok egyedszám-eloszlása lényegesen egyenletesebb. Itt is jelen volt a görög búvópók, de a másik búvópókkal együtt mindössze a 15%-át teszik ki a mintának. Több ritka faj közül kiemelendő a tipikusan homoki élőhelyekre jellemző Theridion uhligi, melyet eddig csak a Duna-Tisza-közéről ismertünk, és onnan is mindössze a múlt század kilencvenes éveinek intenzív kutatásai során került elő. 32. táblázat:

A ZOOAP-2. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Pókfajok ZOOAP-2 (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Xysticus kochi Thorell, 1872 Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Zodarion zorba Bossmans, 2009 Aelurillus v-insignitus (Clerck, 1757) Euryopis quinqueguttata Thorell, 1875 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zodarion rubidum Simon, 1914 Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Xysticus cristatus (Clerck, 1757) Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Callilepis schuszteri (Herman, 1879) Cheiracanthium campestre Lohmander, 1944

317

Egyedszám 8 5 4 4 3 3 3 3 3 2 2 1 1 1



A.1 és E.3 akció

Pókfajok ZOOAP-2 (2013.04.20-05.20.) Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Ozyptila scabricula (Westring, 1851) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Theridium uhligi Martin, 1974 Trochosa terricola Thorell, 1856 Összes egyedszám:

Egyedszám 1 1 1 1 1 1 49

Bogarak Az élőhelyről télen nem sikerült mintát gyűjtenünk. Előzetesen jó természetességet vártunk az élőhelytől. Hét bogárfaj került elő (33. táblázat). Ezek közül a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) volt a leggyakoribb faj hat példánnyal. A dominancia sorban a homoki fémfutó (Harpalus servus) következik (6 példány), mely jelenléte a természetesebb homoki gyepekre utal. Kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. Egy példánya került elő. Ugyancsak ritka, homoki fajunk a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely az előző élőhelyről is megkerült. Jelenléte egyértelműen mutatja az élőhely tó természetességű, homoki jellegét. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb, homokhoz köthető, főleg a Duna-Tisza közén megjelenő faj. Az élőhely homoki jellegét mutatja a pontusi bűzbogár (Blaps halophila), mely hazánkban a dombvidék és az Alföld homokos élőhelyeinek lakója. 33. táblázat:

A ZOOAP-2. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Bogárfajok ZOOAP-2 (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Harpalus serripes (Quensel, 1806) Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Syntomus foveolatus (Fourcroy, 1785) Blaps halophila Fischer, 1822 Összes egyedszám:

318

Egyedszám 6 5 1 1 1 1 1 17



A.1 és E.3 akció

43.ábra: A vizsgált mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek életforma-spektrumai (2012, 2013, 2015) Magyarázat: ps: psammophil; psps: pseudopsammophil; geo: geophil; gra: graminicol; pra: pratinicol; arbu: arbusticol; ther: thermophil; mther: mérsékelten-thermophil; mes: mesophil; m-hyg: mérsékelten-hygrophil; hyg: hygrophil]

44.ábra: A vizsgált mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek ökotípus-spektrumai (2012, 2013, 2015) Magyarázat: ps: psammophil; psps: pseudopsammophil; geo: geophil; gra: graminicol; pra: pratinicol; arbu: arbusticol; ther: thermophil; mther: mérsékelten-thermophil; mes: mesophil; m-hyg: mérsékelten-hygrophil; hyg: hygrophil]

319



A.1 és E.3 akció

Hangyák Természetközeli állapotú, típusos kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. A csapdázás során összesen 12 faj került elő a területen, 9 faj dolgozói (ezek igazolják a tartós megtelepedést), és 3 faj migráló nőstényei. Fajszáma és diverzitása átlagosnak tekinthető a jó természetességű alföldi nyílt homokpusztai gyepek hangyaközösségei között. Jellegzetes a Lasius psammophilus erős (mennyiségi értelemben vett) dominanciája és a Plagiolepis vindobonensis szubdomináns közösségi pozíciója. A Formica fusca és a védett fészkű Formica rufa – alárendelt pozíciójú – megjelenése a közeli erdei habitat hatása (fészkeik minden bizonnyal ott találhatók). Faunisztikailag érdekes a Myrmica gallieni megjelenése, de előkerült nősténye nyilván élőhelykereső migrációt végzett, tehát csupán a faj térségbeli – nem mintaterületi – jelenlétére szolgáltat bizonyítékot. 2013 és 2015 között a közösségszerkezetben észlelt leglényegesebb különbség az, hogy a korábban jelentősebb számban fogott Plagiolepis vindobonensis kimutatott egyedszáma visszaesett, míg a Formica cunicularia kimutatott egyedszáma megnőtt. A térségben mindkét faj közepesen gyakori, általános tendencia nem mutatható ki egyedszámaik változásában. A konkrét mintaterületen is vélhetően a lokális és természetes – főként időjárási ingadozások és kompetíció által hajtott - populációingadozásoknak tulajdonítható az észlelt változás. 2013 és 2015 között a Lasius psammophilus kimutatott egyedszáma csökkent, bár mennyiségi értelemben vett dominanciáját ez nem veszélyeztette. Az összes mintaterület fogási eredményei alapján térségbeli állománya általánosságban is, előfordulási helyeinek többségén mérsékelten csökkent. Időjárásfüggő állományingadozása ismert és dokumentált jelenség, a 2014. év átlagosnál csapadékosabb mivolta (különösen a nyár e faj számára kedvezőtlen csapadékossága) elegendő magyarázatot kínál a megfigyelésre. A mintaterület hangyaközösségének jellege összességében érdemben nem változott a vizsgálatsorozat alatt. 34. táblázat:

A ZOOAP-2. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Hangyafaj GH_LIFE_II (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) Tapinoma madeirense Forel, 1895 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) Formica fusca (Linnaeus, 1758) Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica cunicularia Latreille, 1798 Formica rufa Linnaeus, 1761 Myrmica gallieni Bondroit, 1920 Összes egyedszám:

Egyedszám 2068 137 64 6 2n 2 2 1n 1 1 1n 2281

Jelmagyarázat: A táblázatban ’n’ jelzéssel a fogott nőstények jelöltek. Az alkalmas fészekrakó helyet kereső, jól repülő nőstények képezik a hangyapopulációk nagyobb távolságra is elvándorolni képes részét, ám jelenlétük nem bizonyítja a tartós megtelepedést.

320



A.1 és E.3 akció

Egyenesszárnyúak A kvadrátot az alapfelvételezések során a vizsgálati terület kiemelkedően jó természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttessel bíró részterületének minősítettük. 2012-2013 során a lokálisan számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok közül kerültek ki (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus). Az együttes képe 2015-re sem változott meg érdemben, azt a védett, jelentős homoki karakterfajnak számító Calliptamus barbarus uralta, a jelentősebb egyedszámmal előkerült további fajok zöme is homoki gyepekre jellemző (Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus declivus, Myrmeleotettix maculatus) volt. Az alacsony egyedszámmal fogott kísérőfajok között is zömmel homoki gyepekhez kötődőket találtunk (Stenobothrus fischeri, Euchorthippus pulvinatus, Platycleis montana). A gyep egyenesszárnyú-együttesének életformatípus-összetétele a vizsgálatok ideje alatt nem mutatott változásokat, azt a psammophil és pseudo-psammophil fajok mindvégig magasan uralták (részesedésük 2015-re kis mértékben még növekedett is), a fentieken kívül csak a rövidfüvű száraz gyepekhez kötődő graminicol életforma fordult elő számottevő részesedéssel (43. ábra). Ökológiai igény tekintetében (44. ábra) az együttest mindvégig a thermophil fajok egyeduralma jellemezte. A vizsgált gyep területén beavatkozás nem történt, azt a vizsgálatok egyik referenciaterületeként kezeltük.

9.4.3.3 ZOOAP-3 Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-3

Élőhely-típus:

Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal

Pókok A 2012 téli mintavételek során 6 faj 8 egyed (35. táblázat), a 2013. tavaszi mintavételezéskor 34 faj 145 egyedét gyűjtötték a csapdák (36. táblázat). A téli mintavételben kimutatott hat fajból három csak akkor került elő, így az eddig kimutatott fajszám 37-re emelkedett. 35. táblázat:


Faj (Téli mintavétel) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Tenuiphantes flavipes (Blackwall, 1854) Csak télen

Egyedszám 2 1 2 1 1 1 8

A vizsgálatunk során már kezelésben részesülő terület (szárzúzózás) kiemelkedő fajszámot mutatott a 11 vizsgált mintavételi hely viszonylatában. A fajlista egyértelműen mutatja, hogy több élőhelytípus fajai szerepelnek egy fajegyüttesben. A közepes zavarásnak

321



A.1 és E.3 akció

tekinthető kezelés diverzitást növelő hatása lehet az egyik nyilvánvaló háttértényező. A terület közelében található vizes élőhely (időszakos vízfolyás) hatása is jól érzékelhető (pl. Pardosa maisa), de az erdők illetve facsoportok közelségét is jól jelzi néhány faj (pl. Pardosa alacris, Agroeca cuprea, Panamomops latifrons). A fentiek mellett a kezelés hatásának is szerepe lehet abban, hogy a jó homoki gyepekre jellemző fajok közül is kerültek elő értékes fajok. Ezek közül a Sitticus zimmermannit külön is érdemes hangsúlyozni. A fajról külön is szó esik a beszámolóban. 36. táblázat:


Pókfajok ZOOAP-3 (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Panamomops latifrons Miller 1959 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Sitticus zimmermanni (Simon, 1877) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Agroeca cuprea Menge, 1873 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Trochosa robusta (Simon, 1876) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Crustulina guttata (Wider, 1834) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 1833) Micaria dives (Lucas, 1846) Ozyptila scabricula (Westring, 1851) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Pholcus opilionoides (Schrank, 1781) Phurolithus minimus C.L. Koch, 1839 Steatoda phalerata (Panzer, 1801) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Thenuiphantes flavipes (Blackwall, 1854) Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zodarion rubidum Simon, 1914 Összes egyedszám:

322

Egyedszám 44 24 7 6 6 4 4 4 4 4 3 3 3 3 2 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 145



A.1 és E.3 akció

Bogarak Erről a helyszínről 19 faj 68 egyede került elő, ezekből 9 faj 21 egyede a futóbogarakhoz tartozik. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) példányszáma (17) volt a legnagyobb, ez képezte a példányok 25 %-át. Jelentős egyedszámot (14) ért el a futóbogarak közül a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus) is. Ez utóbbi faj a nyílt gyepes területek helyenként nem ritka lakója. Védett fajok vagy ritkaságok nem kerültek elő innen. Mindezek alapján ez az élőhely közepes értékű, ahol ugyanakkor degradatív hatás is kimutatható. A 2012. évi téli mintavételezés során mindössze két fajt mutatunk ki a területről. A fokozottan védett magyar futrinkának (Carabus hungaricus) lárváját csapdáztuk, illetve a mindenhol gyakori és közönséges hétpettyes katicát (Coccinella septempunctata). Ez utóbbi faj 2013-ban is megfogásra került (37. táblázat). Ugyancsak a nagyon gyakori, közönséges fajok közé sorolhatjuk a májusi cserebogarat (Melolontha melolontha), mely idén a rajzási évének köszönhető kimondottan tömeges volt a tölgyesekben vagy soliter tölgyfákon. A gyakori és zavart területekre jellemző faj még az sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum), illetve a piroslábú közfutó (Amara aenea), mely élőhelyigényét tekintve széles tűrésű gyakori fajunk. A gyakori hazai faj a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), előszeretettel fordul elő száraz gyepekben, így homokon is találkozhatunk vele. Ugyancsak a száraz élőhelyek faja a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), melyből a legtöbb került elő a csapdákból. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb, homokhoz köthető, főleg a Duna-Tisza közén megjelenő faj. 37. táblázat:


Bogárfajok ZOOAP-3 (2013.04.20-05.20.) Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) Amara aenea (De Geer, 1774) Coccinella septempunctata Linnaeus, 1758 Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Melolontha melolontha (Linnaeus, 1758) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Összes egyedszám:

Egyedszám 5 3 2 1 1 1 1 14

Hangyák Az élőhely vegetációja alapján közepes természetességű, gyomosodó, mezofil sztyepprétszármazék. A vizsgálatsorozat alatt 10 hangyafaj került elő a területről, ami a természetes állapotú, síkvidéki mezofil sztyepprétekre jellemzőknél némileg alacsonyabb fajszám. A közösség diverzitása már erősebben alatta marad a hasonló típusú élőhelyeknél megszokottnak, köszönhetően a zavarástűrő Lasius paralienus szuperdominanciájának. Az eléggé agresszív faj feltehetően a kompetíciós konfliktusokban is domináns szerepet játszik. A kompetíciós hierarchiában betöltött vezető szerepét gyakran köszönheti valamilyen mechanikai jellegű zavarásnak (intenzív legeltetésnek, taposásnak, talajbolygatásnak). A

323



A.1 és E.3 akció

mintaterületen vélhetően a rendszeres szárzúzózás és valamilyen korábbi zavarás következményeiben máig tartó hatása együttesen magyarázza a leegyszerűsödött közösségszerkezetet és a Lasius paralienus kitüntetett jelentőségét. Minimális egyedszámban ugyan, de a területről előkerült az Alföldön ritkábban előforduló fajok közé tartozó Myrmica schencki. A vizsgálatsorozat alatt a mérsékelten zavart, féltermészetes hangyaközösség jellege érdemben nem változott, bár szerkezetét bizonyos ingadozás jellemezte. A fajszám fokozatos bővülése természetes dolog a viszonylag extenzív (kis csapdaszámmal történő), de több éves mintavétel során. 2014-ben a korábbi évben nem fogott Lasius niger mutatkozott nagy számban, időlegesen a mennyiségi dominanciasor második helyére szorítva vissza a Lasius paralienus-t. 2015-re azután visszaállt az utóbbi faj szuperdominanciája, és a Lasius niger szubdomináns pozícióba került. A Lasius niger szintén meglehetősen zavarástűrő, antropogén környezetben is gyakran megjelenő, gyakran pionírként fellépő, magas ökológiai plaszticitású, széles élőhelyspektrumú faj, figyelemre méltó toleranciával az erős vízhatással szemben. Az összes mintaterület fogási eredményeit tekintve a térség legingadozóbb állományú hangyafaja, ami a szárazabb gyepekben nem tud tartósan domináns szerepet betölteni a közösségben (üdébbek a számára optimális élőhelyek), ám gyors, hatékony kolonizációja révén képes kihasználni a kompetíciós nyomás bármilyen okból bekövetkező, átmeneti gyengülését, és ilyenkor időben és térben korlátozott módon ugyan, de mégiscsak jelentékeny szerepet tölt be. Pionír jellegű fajként populációdinamikájának hajtóerejét az időjárási változások, az élőhelyeket érő zavarások, az élőhelyeken aktuálisan érvényesülő kompetíciós nyomás együttes, bonyolult mintázata szolgáltatja. 38. táblázat:


Hangyafajok ZOOAP-3 (2013.04.20-05.20.) Lasius paralienus Seifert, 1992 Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) Formica cunicularia Latreille, 1798 Összes egyedszám:

Egyedszám 3037 2 1 3040


Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezés során a vizsgálati területen gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttest tártunk fel. A lokális fajkombinációban a nyílt szárazgyepek (Calliptamus italicus), a gyomvegetáció-foltok (Chorthippus mollis), a jó állapotú mesophil sztyeprétek (Stenobothrus lineatus) fajai egyaránt számottevő részesedéssel voltak jelen. A további kísérőfajok körében megtalálhatók voltak magas (Bicolorana bicolor), ill. rövidfüvű (Euchorthippus declivus), extrém nyílt (Oedipoda caerulescens) szárazgyepek, mesophil gyepek (Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) és erdőszegélyek (Leptophyes albovittata, Phaneroptera falcata) fajai is, de a területen inkább a tágtűrésű fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus) előfordulása volt jellemző. 2015-ben viszonylag fajgazdag egyenesszárnyú-együttest tártunk itt fel, melyben az egyes fajok lokális egyedszáma kiegyenlített, de inkább alacsony volt. Az előkerült fajok között volt tágtűrésű, elsősorban gyomvegetációkra jellemző (Chorthippus brunneus, Chorthippus

324



A.1 és E.3 akció

biguttulus, Chorthippus mollis), nyílt szárazgyepekben (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus, Oedipoda caerulescens), jobb állapotú zárt sztyepréteken (Stenobothrus lineatus), magasfüvű szárazgyepekben (Bicolorana bicolor, Leptophyes albovittata) és mesophil gyepekben (Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) előforduló egyaránt. Homoki karakterfaj csak egy (Stenobothrus fischeri) került elő és – feltehetőn a környező gyepekből származó – nagyon kis egyedszámban. Az életforma-típusok tekintetében a pratinicol életforma részaránya a kezdeti csökkenést követően ismét növekedett, ezzel párhuzamosan a graminicol fajok jelenléte markánsra változott (43. ábra). Az ökotípusok eloszlása az alapfelvételezéshez képest 2015-re nem változott: az együttest a mérsékelten-thermophil és thermophil fajok uralják, a mesophil fajok számottevő részesedése mellett (44. ábra). A vizsgálat időtartama alatt a részterület kezelése (vágás, szárzúzás, szegélyeken vegyszeres irtás, majd legeltetés) mindvégig folyt. A vizsgálatok befejezéséig számottevő növényzetszerkezet-javulást nem tapasztaltunk, a gyepterület zömét továbbra is gyomos, magaskórós jellegű növényzet fedi. A kvadrát területén található élőhelyen – és ezáltal annak egyenesszárnyú-együttesében – a természetességi állapot javulása a jelenlegi legeltetési intenzitás mellett nem várható.

9.4.3.4 ZOOAP-4 Akácos-selyemkórós Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-4

Élőhely-típus:

Akácos-selyemkórós

Pókok A 2012 téli mintavételek során 4 faj 20 egyed (39. táblázat), a 2013. tavaszi mintavételezéskor 24 faj 143 egyedét gyűjtötték a csapdák (40. táblázat). A téli mintavétel négy fajából csak egy közös, így a fajszám 27-re emelkedett. A fajlistából egyértelműen látható, hogy egy tipikus erdei erdei fajegyüttesről van szó. A dominancia-rangsor első két faja egyértelműen erdei faj, ezek teszik ki a mintavétel egyedszámának 54%-át. A füves élőhelyek fajai alárendelt szerepet töltenek be. A letermelést követően markáns változás várható. A csapdázások során a torzpók lakócsövet figyeltünk meg a területen. 39. táblázat:


Pókfajok ZOOAP-4 (Téli mintavétel) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Összesen:

40. táblázat:



Pókfajok ZOOAP-4 (2013.04.20-05.20.) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833)

325

Egyedszám 62



A.1 és E.3 akció

Pókfajok ZOOAP-4 (2013.04.20-05.20.) Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Hahnia ononidum Simon, 1875 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Panamomops latifrons Miller 1959 Trochosa terricola Thorell, 1856 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Ceratinella brevis (Wider, 1834) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Alopecosa aculeata (Clerck, 1757) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805) Cozyptila blackwalli (Simon, 1875) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 1833) Enoplognatha thoracica (Hahn, 1833) Ero furcata (Villers, 1789) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) Heliophanus cupreus (Walckenaer, 1802) Panamomops mengei Simon, 1926 Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Összes egyedszám:

Egyedszám 15 14 11 7 6 3 3 3 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 3 143

Bogarak Erről a helyszínről 12 faj 52 egyede került elő (2013, 2015), ezekből 4 faj 6 egyede a futóbogarakhoz tartozik. Az apró trágyatúró (Onthophagus ovatus) példányszáma (34) volt kiemelkedően a legnagyobb, ez képezte a példányok 65 %-át. E faj nálunk igen gyakori. A tömzsi fémfutó (Harpalus froelichii) a homokpuszták jellemző, helyenként igen gyakori faja. Védett fajok vagy ritkaságok nem kerültek elő innen. Mindezek alapján ez az élőhely közepes értékű, ahol ugyanakkor a degradatív hatás alig mutatható ki. 41. táblázat:


Bogárfajok ZOOAP-4 (2013.04.20-05.20.) Geotrupes vernalis Linnaeus, 1761 Amara saphyrea Dejean, 1828 Harpalus tardus (Panzer, 1796) Pseudocypus mus (Brulle, 1832) Ocypus opthalmicus (Scopoli, 1763) Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 1884) Harpalus pumilus Sturm, 1818 Lacon murinus (Linnaeus 1758)

326

Egyedszám 10 6 5 3 2 2 1 1



A.1 és E.3 akció

Bogárfajok ZOOAP-4 (2013.04.20-05.20.) Lixus ochraceus Boheman, 1843 Ocypus biharicus (Müller, 1926) Prostemon tesselatum (Linnaeus, 1758) Összes egyedszám:

Egyedszám 1 1 1 33

Hangyák A vizsgálatsorozat alatt ezen a területen változott meg legnagyobb mértékben a hangyaközösség. 2013-ban átmeneti jellegű, viszonylag kis egyedsűrűségű közösség élt rajta, amelynek fajszáma és diverzitása is kisebb volt mind az idősebb erdők hangyafaunájára jellemzőnél (beleértve a tájidegen faültetvényeket), mind a jó természetességű gyepek közösségeinél. Mennyiségi értelemben uralkodó fajának az a Tapinoma madeirense bizonyult, amely az Alföldön mindenekelőtt gyeplakó faj, jobban kedveli a kötött talajokat a homoktalajoknál (mert a típusos homoki fajoknál vélhetően érzékenyebb a felső talajréteg kiszáradására), és nem szokott semmiféle értelemben dominálni a természetes állapotú, zavartalan közösségekben (mennyiségi értelemben rendszerint legfeljebb szubdomináns pozícióig jut a számára kedvező habitatokban is). Ezek magyarázatául az kínálkozott, hogy az élőhely átmeneti jellegű, átalakulóban van. Kis példányszámban ugyan, de több, fásszárú növényzethez erősen kötődő faj is előkerült (Camponotus vagus, Temnothorax unifasciatus), ez valószínűleg az élőhelyen még meglévő, korhadó faanyagnak (hullott ágak, tuskók) volt köszönhető. 2015-re uralkodó fajjá a pionír karakterű Lasius niger vált (ökológiai viselkedéséről lásd a III. mintaterületnél írottakat, illetve a részletes fajjelemzést), szubdomináns pozícióba pedig a széles ökológiai tűrőképességű és élőhelyspektrumú, a térség zártabb szárazgyepjeiben és nyíltabb erdeiben egyaránt elterjedt Myrmica sabuleti került (utóbbi már 2013-ban is jelen volt az élőhelyen kis sűrűségben). A fásszárú növényzethez szorosan kötődő fajok eltűntek. Erre az időszakra, két év alatt a hangyaközösség egyértelműen gyepi jellegűvé vált, bár a természetes, zavartalan szárazgyepekénél jelentősen kisebb fajszámmal (6) és diverzitással. Átalakulása nyilván nem állt le, a növényzeti szukcesszióval együtt haladva, várhatóan hangyaközösségének fajszáma és diverzitása is nőni fog. 42. táblázat:


Hangyafajok ZOOAP-4 (2013.04.20-05.20.) Tapinoma madeirense Forel, 1895 Temnothorax unifasciatus (Latreille, 1798) Formica fusca (Linnaeus, 1758) Myrmecina graminicola (Latreille, 1802) Myrmica sabuleti Meinert 1861 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica polyctena Foerster, 1850 Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) Lasius plathythorax Seifert, 1991 Összes egyedszám:

Egyedszám 66 11 7 5 4 1 1n 1 1 96


327



A.1 és E.3 akció

Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezés idején a degradált, akáccal, selyemkóróval, aranyvesszővel erősen fertőzött élőhelyen extrém tágtűrésű (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus), jobb természetességi állapotú száraz- (Stenobothrus lineatus, Bicolorana bicolor), ill. mesophil gyepekre (Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) jellemző fajok néhány példánya fordult csak elő. 2015-re – köszönhetően az élőhelyrekonstrukciós beavatkozásoknak – a gyeplakó fajok faj- és egyedszáma jelentős mértékben megnövekedett, alacsony egyedszámú, egyelőre együttessé nem szerveződött fajkombináció volt jelen. Ebben a fajkombinációban a számottevő részesedést elérő fajok nagyjából azonos arányban kerültek ki a nyílt felszínekhez kötődők (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus, Oedipoda caerulescens), a gyomvegetációt is tolerálók (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis) és a jobb állapotú zártabb gyepekben előfordulók (Stenobothrus lineatus, Euthystira brachyptera) közül. Az életforma-típusok tekintetében – a rekonstrukciós beavatkozásnak köszönhetően – a pratinicol életforma részesedése jelentős mértékben csökkent, ezzel párhuzamosan és hasonló mértékben a rövidfüvű szárazgyepekhez kötődő graminicol és a nyílt felszínekhez kötődő geophil fajok részaránya megnövekedett (43. ábra). Ökotípus-összetétel tekintetében a változás 2012 és 2015 között jóval kisebb mértékű: a mesophil fajok részaránya csökkent, thermophil igény részaránya pedig számottevően nőtt (44. ábra). Az élőhelyen a végrehajtott beavatkozás következtében jelenleg a területen a leirtott akácos sarjadása és ruderális felszín a leginkább jellemző. A környező gyepes élőhelyekről változatos élőhelyi igényekkel rendelkező egyenesszárnyú fajok nyomultak be a lokalitás területére, ugyanakkor az egyelőre valódi egyenesszárnyú-élőhelyként nem értelmezhető.

9.4.3.5 ZOOAP-5 Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-5

Élőhely-típus:

Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval

Pókok 2013 tavaszán 15 faj 144 egyedét gyűjtötték a csapdák. Degradáltnak tűnő (zoológus számára) kékperjés rét, sűrű rozmaringlevelű füzes foltokkal (43. táblázat). A 2012. évi téli mintavétel teljes egészében megsemmisült. A kapott eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy a terület jelen állapotában már nem tekinthető láprétnek, de még üde élőhelynek sem. Teljesen hiányoznak azok a fajok, melyek a szűkebb tájegység tipikusan nedves élőhelyein karakterfajok. (pl. ZOOAP-4. mintavételi hely zsombékosa). A tágtűrésű, főleg száraz gyepekben domináns dagadtlábú farkaspók (Alopecosa cuneata) áll a dominancia-rangsor második helyén. A sort a többnyire bolygatást jelző hangyakövető Zodarion rubidum vezeti. A fajegyüttes többi területhez való viszonyát az elvégzett ordinációs és klaszteranalízis ábrák is egyértelműen mutatják. A neve (besorolása) ellenére a közeli un. „jellegtelen száraz gyephez” áll legközelebb. A közeli erdő, és annak magas fáinak árnyékoló hatását néhány erdei faj jelenléte szépen mutatja (Panamomops latifrons, Pardosa alacris, Agroeca cuprea).

328



43. táblázat:

A.1 és E.3 akció

A ZOOAP-5 mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013 tavasz)

Pókfajok ZOOAP-5 (2013.04.20-05.20.) Zodarion rubidum Simon, 1914 Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Panomomops latifrons Miller 1959 Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Trochosa terricola Thorell, 1856 Agroeca cuprea Menge, 1873 Hahnia nava (Blackwall, 1841) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Összes egyedszám:

Egyedszám 47 39 17 14 6 4 4 3 2 2 2 1 1 1 1 144

Bogarak A téli mintavételezés során az összes csapda megsemmisült, így nem volt bogár adatunk a területre vonatkozóan. A 2013. évi tavaszi mintavételezés során mindössze négy fajt mutattunk ki (44. táblázat). A vártakkal ellentétben - a kimutatott fajok alapján - a területet nem tekinthetjük jó állapotúnak és a várt nedvességkedvelő, esetleg ritka lápi fajok sem kerültek elő. A keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), kimondottan száraz élőhelyeket részesít előnyben. A leginkább természetes élőhelyekre jellemző fajból mindössze egy példányt fogtunk. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) három példányával volt a domináns faj. Kimondottan bolygatást jelző, ahogy a vörösnyakú tarfutó (Calathus melanocephalus) is, mely közönséges gyakori faja a hazai bogárfaunának. A két példánnyal jelenlévő közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) ugyancsak közönséges, hazánkban mindenfelé elterjedt. 44. táblázat:

A ZOOAP-5 mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap)

Bogárfajok ZOOAP-5 (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Hister quadrimaculatus Linnaeus, 1758 Calathus melanocephalus (Linnaeus, 1758) Harpalus subcylindricus Dejean 1829 Összes egyedszám:

329




A.1 és E.3 akció

Hangyák Közepes fajszámú (a Duna-Tisza közi serevényfüzes buckaközök jellemző fajszámát el nem érő), nem igazán karakterisztikus hangyaközösség, amelyet a széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus ural (45. táblázat). Mellette kis egyedszámban a térségbeli homokpuszták jellemző fajai találhatók (Myrmica sabuleti, Plagiolepis vindobonensis, Tapinoma madeirense), de a homokpusztagyepeken mennyiségi értelemben domináns Lasius psammophilus nélkül. Ezen kívül a nyíltabb, szárazabb erdőket kedvelő Formica fusca, alárendelt szerepben néhány széles ökológiai tűrőképességű, határozott élőhely-indikációs értékkel nem bíró további faj (Formica rufibarbis, Chthonolasius sp.) került elő, és a faunisztikailag legérdekesebb Myrmica schencki, amely az Alföldön ritka, és a mezofil élőhelyekhez vonzódó, a többinél higrofilabb karakterű faj. Ez a közösségkép leginkább arra utal, hogy az élőhely nem eléggé lápréti jellegű ahhoz, hogy az utóbbiakra jellemző, több és abundánsabb higrofil fajjal rendelkező hangyaközösség alakuljon ki. Valójában nem elsősorban arról lehet szó, hogy a talajtani, hidrológiai adottságok nem volnának buckaközi láprétre jellemzőek, hanem inkább/valószínűleg az élőhelyfolt mérete nem elég nagy ahhoz, hogy elegendő életteret biztosítson a láprétekre jellemző higrofil fajoknak. Egy olyan átmeneti jellegű habitatfoltról lehet szó, amelyet, mivel erdei környezet veszi körül, táplálékkeresésük közben megjelenő homokpusztai fajok sem uralhatnak, de erdei fajok sem válnak dominánssá benne, hanem az ilyen helyzeteket – a gyengébb kompetíciós nyomást – jellemzően kihasználó, széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus válik dominánssá (miként sok más szegélyélőhelyen, vagy zavartabb habitatban). Kiterjedtebb lápréten egyértelműen higrofilabb hangyaközösség alakulna ki (erre most csak a Myrmica schencki jelenléte utal), ha pedig nem erdei, hanem homokpusztai környezetben lenne a habitat, akkor fészkeiket a környező szárazgyepekben kialakító hangyafajok vonnák be táplálkozóterületükbe. (Ez jellemző a kisebb kiterjedésű Duna-Tisza közi buckaközökre is. A nagyobb buckaközi láprétek szegélyzónái viszont közös táplálkozóterületei és ütközőzónái a higrofil és a szárazságkedvelő hangyaközösségeknek, ezért fajgazdag, diverz fogási eredményeket produkálnak.). 45. táblázat:


Hangyafajok ZOOAP-5 (2013.04.20-05.20.) Lasius paralienus Seifert, 1992 Myrmica schencki Viereck, 1903 Formica fusca (Linnaeus, 1758) Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1925 Tapinoma madeirense Forel, 1895 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) Formica rufibarbis (Fabricius, 1793) Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Összes egyedszám:

Egyedszám 1369 8 8 4 4 3 1 1n 1397


330



A.1 és E.3 akció

Egyenesszárnyúak A kvadrát területén az alapfelvételezés idején jelen voltak a láprétek együtteseinek az élőhelyre jellemző karakterfajai (Conocephalus fuscus, Conocephalus dorsalis, Ruspolia nitidula), valamint a szegély-élőhelyek mesophil fajai (Pseudochorthippus parallelus, Euthystira brachyptera). Az élőhely kis kiterjedése és a szárazgyepek uralma a környező élőhely-struktúrában az éves dinamikában azt eredményezte, hogy a 2013-as aszályos évben a késő nyári időszakban már nem került elő a Ruspolia nitidula és a Conocephalus dorsalis, a lokális együttes mesophil jellege erősödött (Chrysochraon dispar, Pseudochorthippus parallelus, Euthystira brachyptera dominanciája alakult ki). A kvadrát szegélyein az alapfelvételezés második évében markánsan jelen voltak a nyílt homokpusztagyepek együtteseiben karakterisztikus fajok, úgymint az Euchorthippus declivus, a Calliptamus italicus, vagy a védett, homoki karakterfajként számon tartott Calliptamus barbarus. A 2015ös – aszályos nyári időjárás mellett végrehajtott – ismételt felvételezés alkalmával az egyenesszárnyú együttes ismét a mesophil karakterét mutatta. A hygrophil fajok (Conocephalus fuscus, Ruspolia nitidula, Pteronemobius heydenii, Chrysochraon dispar) jelen voltak ugyan benne, de a domináns fajok inkább a mesophil igényűek (Pseudochorthippus parallelus, Euthystira brachyptera) közül kerültek ki, ezen túl a szárazgyepi fajok (Phaneroptera falcata, Leptophyes albovittata, Platycleis albopunctata, Bicolorana bicolor, Stenobothrus lineatus) is jelentősebb részaránnyal képviseltették magukat. Életforma-típus összetétel tekintetében a fenti fajkészletbeli változások nem szembetűnőek, a lokális együttest a pratinicol fajok uralják – a graminicol és a psammophil életforma előfordulása mellett (43. ábra). Az öko-típus-spektrumokon egyértelműen látszik az együttes hygrophil karaktere, azonban 2015 aszályos időjárásának köszönhetően a hygrophil és mérsékelten-hygrophil fajok együttes részarányának az alapfelvételezéshez képesti visszaesése volt tapasztalható – a mesophil és mérsékelten-thermophil fajok előretörésével párhuzamosan (44. ábra). A terület természetességi állapotában számottevő változás a vizsgálatok időtartama alatt nem következett be, a kvadrát területén az üde jellegű gyepfolt kiterjedése túlságosan alárendelt ahhoz, hogy abban az egyenesszárnyú-együttes üde gyepi karaktere kedvezőtlen csapadékviszonyokat hozó időszakokban is fennmaradjon.

9.4.3.6 ZOOAP-6 Jellegtelen üde gyep Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-6

Élőhely-típus:

Jellegtelen üde gyep

Pókok

A 2012. téli mintavételek során 3 faj 19 egyede, a 2013. tavaszi mintavételek során 30 faj 245 egyedét gyűjtötték a csapdák (46-47. táblázat). A három télen kimutatott fajjal együtt 33 faj fordul elő az eddigi gyűjtésekben, mely lényegesen nagyobb az átlagnál. A terület az erőteljes aranyvessző fertőzöttség ellenére kifejezetten jó állapotúnak tekinthető. A láprétek jó karakterfajai jellemzik a fajegyüttest. A viszonylag ritka, hazánkban elsődlegesen a Bakonyalja értékes láprétjeire jellemző Pardosa maisa vezeti az egyedszám rangsort. Rajta kívül több figyelmet érdemlő faj is szerepel még a listában (Pocadicnemis juncea, Crustulina sticta, Mysmenella jobi). 331



46. táblázat:

A.1 és E.3 akció

A ZOOAP-6 mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2012 tél)

Pókfajok ZOOAP-6 (Téli minta) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841) Zora armillata Simon, 1878 Csak télen

47. táblázat:

Egyedszám 17 1 1 19


Pókfajok ZOOAP-6 (2013.04.20-05.20.) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Piratula hygrophila (Thorell, 1872) Pardosa paludicola (Cleck, 1757) Liocranoeca striata (Kulczynsky, 1882) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Ozyptila simplex (O.P.-Cambridge, 1872) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Micaria pulicaria (Sundevall, 1831) Pardosa prativaga (L. Koch, 1870) Trochosa terricola Thorell, 1856 Crustulina sticta O.P.-Cambridge, 1861 Pachygnatha clercki Sundevall, 1823 Trochosa ruricola (De Geer, 1778) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Agroeca brunnea (Blackwall, 1833) Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Trichoncus affinis Kulczynski, 1894 Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) Arctosa leopardus (Sundewall, 1833) Aulonia albimana (Walckenaer, 1805) Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, 1836) Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Ozyptila trux (Blackwall, 1846) Phrulolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Pocadicnemis juncea Locket & Millidge, 1953 Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837) Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Mysmenella jobi (Kraus, 1967) Összes egyedszám:

332

Egyedszám 49 44 43 22 17 13 8 6 5 4 4 3 3 3 3 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 245



A.1 és E.3 akció

Bogarak A mintavételi helyek közül ezt a területet tekinthetjük a legnedvesebb élőhelynek. A téli csapdázás során 5 faj került elő, mellyel a leggazdagabb volt a terület. A tavaszi gyűjtéskor is itt fogtuk meg a legtöbb fajt (26) (48. táblázat). A többi, főként szárazabb klímájú mintaterületektől teljesen eltér az élőhely fajszerkezete. Gyakorlatilag alig van átfedés a többi terület taxonjával. Egyértelműen a nedvesség határozza meg a bogarak előfordulását. Igazán bolygatást jelző faj a zafír közfutó (Amara saphyrea), mely sokszor mezőgazdasági területeken fordul elő, ahol tömeges is lehet. Gyakori faj még a közönséges hangyászholyva (Drusila canaliculata), mely hangyabolyok közelében él, ahol mohában, kövek alatt, lehullott levelek alatt tartózkodik. A nedvességet jelzik az Agonum fajok, melyek mindegyike vizenyős helyeken mocsarakban, lápokban, folyó vagy patakpartok menti élőhelyeken fordulnak elő. A ragyás futrinka (Carabus cancellatus) a második a dominancia rangsorba. A védett faj csak itt került elő, összesen 66 példánya. Élőhelyekben kevésbé válogatós, de csak az egyenletes páratartalmú és megfelelően nedves területeken tenyészik. A síkságon keményfa- és puhafa ligeterdőkben él, de a bükkös zónáig is felhúzódhat. A száraz területeket elkerüli. A terület nedvességét jelzi az atlaszfutó (Drypta dentata) előkerült három példánya is. A nemzetség egyetlen hazai faja a nedves rétek gyepszintjének jellegzetes tagja. Az ásófutrinkák leggyakoribb tagja az apró ásófutrinka (Dyschirius globosus), mely szintén a nedves élőhelyeket kedveli. 11 példánya került meg. 48. táblázat:

A ZOOAP-6 mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2013 tavasz)

Bogárfajok ZOOAP-6 (2013.04.20-05.20.) Bembidion mannerheimi Sahlberg, 1827 Carabus cancellatus Illiger, 1798 Oxypselaphus obscurus (Herbst, 1784) Silpha tristis Illiger, 1798 Phosphuga atrata (Linnaeus, 1758) Dyschirius globosus (Herbst, 1784) Drusilla canaliculata (Fabricius 1787) Pterostichus vernalis (Panzer, 1795) Pterostichus strenuus (Panzer, 1796) Poecilus versicolor (Sturm, 1824) Bradycellus caucasicus (Chaudoir, 1846) Amara communis (Panzer, 1797) Drypta dentata (P.Rossi, 1790) Pterostichus melanarius (Illiger, 1798) Agonum elongatum Fischer von Waldheim 1823 Agonum viduum (Panzer, 1796) Badister sodalis (Duftschmid, 1812) Trichocellus placidus (Gyllenhal, 1827) Agonum afrum (Duftschmid, 1812) Agonum duftschmidi J. Schmidt 1994

333

Egyedszám 142 66 21 17 11 11 9 6 6 5 3 3 3 2 2 2 2 2 1 1



A.1 és E.3 akció

Amara convexior Stephens, 1828 Amara saphyrea Dejean, 1828 Bradycellus csikii Laczó, 1912 Pterostichus diligens (Sturm, 1824) Pterostichus leonisi Bonelli 1810 Stenolophus teutonus (Schrank, 1781) Összes egyedszám:

1 1 1 1 1 1 321

Hangyák A mintavételek során 7 faj dolgozói kerültek elő a területről. Higrofil fajok (Lasius niger, Myrmica rubra, Myrmica scabrinodis) által uralt, természetközeli állapotú hangyaközösség. Fajszáma a hasonló típusú vizes élőhelyekhez viszonyítva átlagos, diverzitása pedig valamivel alacsonyabb ugyan az átlagosnál, de még belül a természetközeli közösségekre jellemző tartományon. Az erősebb vízhatásnak kitett élőhelyeken, amelyek viszonylag kevés faj számára jelentenek kedvező körülményeket, a természetes szárazgyepekhez képest amúgy is jóval gyakoribb az, hogy egy-két faj erősen dominál, a többi pedig csak alacsony állománysűrűségben, a kimutathatóság határán van jelen. A vizsgálatsorozat alatt a közösség alapvető jellege érdemben nem változott, bár szerkezete némileg módosult. 2013-ban még a leginkább pionír karakterű Lasius niger mennyiségi dominanciája volt jellemző, mögötte nem sokkal elmaradva a Myrmica rubra állt a sorban. 2015-ben viszont az erősen agresszív, hatékonyan kompetáló Myrmica rubra volt egyértelműen az uralkodó faj, a Lasius niger állománya erősen visszaesett. Valószínű, hogy a Lasius niger másutt is tapasztalt, megszokott, ciklikus populáció-ingadozása történt (amit esetleg a viszonylag kis csapdaszámú, extenzív mintavétel torzító hatása felerősített azz adatokban, a gyakran erősen aggregált mintázatú hangyapopulációk megmintázásánál ugyanis befolyásolhatja a fogási eredményeket, hogy a csapdák milyen távol vannak az egyes fajok fészkeitől), a faj teljes kompetíciós kizárására viszont aligha fog sor kerülni a területen. Mivel 2013-hoz képest eltérő ökológiai karakterű fajok nem jelentek meg érdemi közösségalkotóként a területen, a közösségszerkezet változása nem utal fajsúlyos, trendszerű átalakulásra. 49. táblázat:


Hangyafajok ZOOAP-6 (2013.04.20-05.20.) Lasius niger (Linnaeus, 1758) Myrmica rubra (Linnaeus, 1758) Myrmica scabrinodis Nylander, 1846 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Összes egyedszám:

Egyedszám 123 117 66 2n 1 307


334



A.1 és E.3 akció

Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezéskor erősen nádasodó és aranyvesszővel fertőzött, jellegtelen üde gyepen kis egyedszámú meso-hygrophil igényű egyenesszárnyú-együttest tártunk fel. Az élőhely természetességi állapotának javítását célzó beavatkozásnak (kaszálás) köszönhetően viszonylag gyorsan a láprétek együtteseinek karakterfajaira, ill. mesophil fajokra épülő együttes jelent meg a területen – Conocephalus fuscus, Chrysochraon dispar és Pseudochorthippus parallelus dominanciával, további hygrophil-mesophil (Roeseliana roeselii, Chorthippus dorsatus, Euthystira brachyptera), ill. xerophil kísérőfajok (Chorthippus brunneus, Calliptamus italicus, Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus) alárendelt jelenléte mellett. A projekt zárásakor elvégzett felvételezés során fajgazdag, hygrophil és mesophil fajokra épülő együttest találtunk a kvadrát területén. Az együttest az üde lápréteken karakterfajként jelen lévő Conocephalus fuscus uralta, de hasonlóan magas denzitással volt jelen benne a mesophil Pseudochorthippus parallelus, valamint a mérsékelten-hygrophil Chrysochraon dispar és Roeseliana roeselii is. Az aszályos időjárásnak köszönhetően a kaszálást követően markánsan jelentek meg a gyepben a környező élőhelyekről származó szárazgyepi fajok (Chorthippus brunneus, Euchorthippus declivus, Chorthippus biguttulus). A kis egyedszámmal fogott fajok között a mesophil és thermophil élőhelyi igény is képviseltette magát (Euthystira brachyptera és Calliptamus italicus), de ritkább hygrophil faj is volt a kis denzitással előfordulók között (Chorthippus oschei). Életforma-típus összetétel tekintetében a vizsgálat ideje alatt nem tapasztaltunk változásokat, mindvégig a pratinicol fajok uralták az együttest (43. ábra). Ökotípusösszetétel tekintetében sem volt kimutatható számottevő különbség a vizsgálat ideje alatt, az együttest a hygrophil és mérsékelten-hygrophil fajok abszolút dominanciája jellemezte (44. ábra). Az élőhelyre jellemző fajok részarányában nem volt tehát változás, azok egyedszámában azonban jelentős – pozitív – változás következett be a területkezelés következtében. A területkezelésben komoly változás volt tapasztalható a vizsgálati időszakon belül. Az alapfelvételezéskor még kezeletlen, gyomos üde gyepen 2013-ban kezelések (rendszeres kaszálás) kezdődtek és folytak mindvégig. Ennek eredményeként a kvadrát területén jó állapotú üde gyep regenerálódott, a rá jellemző, jó természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttessel.

9.4.3.7 ZOOAP-7 Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia 3) Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-7

Élőhely-típus:

Jó állapotú zárt homoki sztyeprét (Referencia 3)

Pókok 2013 tavaszán 15 faj 26 egyedét gyűjtötték a csapdák (50. táblázat), a téli mintavételek megsemmisültek, így ez a szerény mintanagyság áll rendelkezésünkre. A faj-, és egyedszám egyaránt elmaradt a várakozástól. „Ránézésre” többet ígért a terület. Az egyedszámok egyenletessége, illetve több tipikus homoki faj megléte alapján mindenképpen további vizsgálatra érdemes. Nem zárható ki, hogy a hasonló gyepekben tapasztalt magasabb fajszám a mérsékelten nagyobb mértékű zavarásnak köszönhető. Ez a gyep viszonylag távol

335



A.1 és E.3 akció

esik az utaktól és az egyéb zoológiai megfigyelések alapján jó referenciaterület lehet a későbbiekben. A kimutatott fajok közül elsősorban a Theridion uhligi emelendő ki, de a Kisalföldön relatív ritka Berlandina cinerea, mint psammofil faj is jó adat. 50. táblázat:

A ZOOAP-7. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013. tavasz)

Pókfajok GH_LIFE_VII (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Xysticus kochi Thorell, 1872 Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Berlandina cinerea (Menge, 1872) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Malthonica campestris (C.L. Koch, 1834) Micaria coarctata (Lucas, 1846) Micaria dives (Lucas, 1846) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Theridion uhligi Martin, 1974 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Összes egyedszám:

Egyedszám 4 4 3 3 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 26

Bogarak A hetedik mintvételi területen a téli mintavétel teljesen megsemmisült. Így a 2013. évi tavaszi minta az első adatközlés a területről (51. táblázat). Előzetesen jó természetességű homoki élőhelyet feltételeztünk. A dominanciasor első tagja a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum), mely három területet leszámítva mindenhol jelen volt és a legtöbb helyen a domináns fajok között szerepel. A dominancia sorban a homoki fémfutó (Harpalus servus) a második, melynek jelenléte a természetesebb homoki gyepekre utal. A 11 mintavételi terület közül egyedül innen került elő a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus). Jelenléte a terület természetességét vetíti elő. Ritka megkerülése elsősorban az állat fenológiájára vezethető vissza. Az őszi ivarérésű fajnak tavasszal legfeljebb véletlenszerűen áttelelt példányaival találkozhatunk. A száraz élőhelyeket kedvelő faj a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), melyből egy példány került elő. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. A bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), az előző fajokénál gyakoribb megjelenésű, homokhoz köthető, főleg a DunaTisza közén fordulnak elő. Egy példánya került elő a közönséges pejbogárnak (Omophlus proteus), mely elsősorban a déli kitettségű szárazabb klímájú hegy- és dombvidékek galagonyáin, tölgyein és kőrisein él.

336



51. táblázat:

A.1 és E.3 akció


Bogárfajok ZOOAP-7 (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Carabus hungaricus Fabricius, 1792 Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Omophlon proteus Kirsch 1869 Parophonus maculicornis (Duftschmid, 1812) Strophosoma faber (Herbst, 1784) Összes egyedszám:

Egyedszám 14 7 1 1 1 1 1 1 27

Hangyák Viszonylag jó természetességű, a típusos, átlagos homokpusztai közösségekhez igen közel álló hangyaközösség, amit jellemző módon a Lasius psammophilus ural. Ugyanakkor a dunatisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki gyepek legjobb állapotú reprezentánsainál két évnyi csapdázás után is valamivel kisebb fajszámú, és – a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően - kisebb diverzitású. A vizsgálatsorozat alatt a közösség alapvető jellege érdemben nem változott, bár szerkezete némileg módosult. A 2013-ban szuperdomináns Lasius psammophilus állománya 2015-ben visszaesett, bár még így is jelentős, és a mennyiségi értelemben vett dominanciasor élén álló maradt. A korábban ki nem mutatott Lasius paralienus ugyanakkor 2015-ben mennyiségi értelemben szubdomináns pozícióba került. A két faj lokális viselkedése jól korrelál az összes mintaterület fogási eredményeiből leszűrhető, tájszintű állományváltozásokkal. A Lasius psammophilus térségbeli állománya általánosságban, előfordulási helyeinek többségén mérsékelten csökkent. Időjárásfüggő populációdinamizmusa ismert és dokumentált jelenség, a 2014. év átlagosnál csapadékosabb mivolta (különösen a nyár e faj számára kedvezőtlen csapadékossága) elegendő magyarázatot kínál a megfigyelésekre. A Lasius paralienus kapcsán viszont az mondható el, hogy a vizsgált térségben általánosan gyakoribb lett (több más mintaterületen is megjelent új elemként, illetve növelte korábbi egyedszámát). Ez a változás az egyébként is elterjedt, gyakori, zavarástűrő faj tájszintű állományában mindazonáltal legfeljebb mérsékeltnek tekinthető, és vélhetően köze van ahhoz, hogy az élőhelyrekonstrukciós munkák miatt a vizsgált térségben megszaporodtak az időszakosan zavart élőhelyfoltok, ami számára kedvező adottságot jelent. 52. táblázat:

A ZOOAP-7 mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (5csapda/30 nap)

Hangyafajok ZOOAP-7 (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1920 Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica fusca Linnaeus, 1758 Solenopsis fugax (Latreille, 1798) Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) Összes egyedszám:

337

Egyedszám 2142 121 3 1 1 1 2272



A.1 és E.3 akció

Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezések során jó állapotú zárt homoki sztyeprétet indikáló egyenesszárnyúegyüttest tártunk fel a kvadrátban. Homoki karakterfajok, ill. nyílt homoki gyepekben tipikus fajok dominálták az együttest (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis), a kísérőfajok között is több homoki karakterfaj került elő (Euchorthippus pulvinatus, Stenobothrus fischeri), de kis egyedszámban általános szárazgyepi (Calliptamus italicus), félszárazgyepi (Euthystira brachyptera, Stenobothrus lineatus, Decticus verrucivorus), ill. tág ökológiai valenciájú (Chorthippus brunneus, Chorthippus mollis) fajokat is fogtunk. A 2015-ben végrehajtott ismételt felvételezés során az alapfelvételezéshez képest még karakteresebben homoki egyenesszárnyú-együttest tártunk fel a területen. Az élőhelyre jó természetességi állapot esetén jellemzően fajszegény együttesben abszolút domináns volt a védett Calliptamus barbarus, amely mellett előkerült kísérőfajok szinte mindegyike homoki karakterfaj volt (Stenobothrus fischeri, Dociostaurus brevicollis, Myrmeleotettix maculatus, Euchorthippus pulvinatus). Az együttes életforma-összetételének tekintetében a vizsgálat időtartama alatt változást nem tapasztaltunk: mindvégig a psammophil és pseudo-psammophil fajok erőteljes dominanciája volt megfigyelhető (43. ábra). Ökotípus-összetétel tekintetében sem látható különbség az évek között: thermophil fajoknak csaknem monodominanciája látható minden adatgyűjtési periódusban (44. ábra). A kvadrát területén élőhely-rekonstrukciós beavatkozásként akácok eltávolítása történt, a 2015-ben végrehajtott ismételt felvételezés idején ezek erőteljes sarjadása volt jellemző.

9.4.3.8 ZOOAP-8 Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyepprét Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-8

Élőhely-típus:

Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyepprét

Pókok A 2012 téli mintavétel során 3 faj 5 egyede, a 2013. tavaszi mintavétel során 23 faj 111 egyedét gyűjtötték a csapdák (53-54. táblázat). A téli mintavétellel egy közös faj, így összesen eddig 25 faj ismert erről az élőhelyről. A talajfelszíni pókok jól mutatják az élőhely erdősült jellegét. A döntően nyírből és erdeifenyőkből álló fásszárú vegetáció kellően nyílt ahhoz, hogy fejlett gyepszint jellemezze az területet. A fajkészletben a tipikus erdei és gyepi fajok egyaránt jelen vannak. A sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris) viszonylag magas egyedszáma jelzi az erdősültséget, de kisebb egyedszámmal más erdei fajok is kísérik (Panamomops latifrons, Zelotes apricorum, Harpactea rubicunda). Egyedszámukat tekintve kisebbségben vannak a gyepi fajok.

338



53. táblázat:

A.1 és E.3 akció

A ZOOAP-8. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2012 tél)

Pókfajok ZOOAP-8 (2012 tél) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Tegenaria agrestis (Walckenaer, 1802) Összes egyedszám

54. táblázat:

Egyedszám 3 1 1 5

A ZOOAP-8. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013 tavasz) Pókfajok

ZOOAP-8 (2013.04.20-05.20.) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Panomomops latifrons Miller 1959 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Zora spinimana (Sundevall, 1833) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Zodarion rubidum Simon, 1914 Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Drassylus praeficus (L. Koch, 1866) Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) Ozyptila scabricula (Westring, 1851) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Crustulina guttata (Wider, 1834) Euryopis quinqueguttata Thorell, 1875 Evarcha laetabunda (C. L. Koch, 1846) Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841 Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Mangora acalypha (Walckenaer, 1802) Phrurolithus minimus C.L. Koch, 1839 Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Zelotes apricorum (L. Koch, 1876) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Összes egyedszám:

Egyedszám 45 11 10 7 7 5 4 3 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 111

Bogarak A 2012. évi téli mintavételezés során nem mutattunk ki bogarakat a területről. Az idei tavaszi gyűjtés során négy fajnak 9 egyedét fogták a csapdák (55 táblázat). A fajok közül öt példánnyal a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), volt a domináns faj. A bogár az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. A 11 mintavételi terület közül csak itt, illetve a II. mintavételi helyről a nyílt homokpusztáról került elő. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) két példányával a második a dominancia sorban. Kimondottan bolygatást jelző faj, ahogy a közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) is, hazánkban mindenfelé elterjedt. Ugyancsak gyakori faj a közönséges hangyászholyva (Drusila canaliculata), mely hangyabolyok közelében él, ahol mohában, kövek alatt, lehullott levelek alatt tartózkodik.

339



55. táblázat:

A.1 és E.3 akció


Bogárfajok ZOOAP-8 (2013.04.20-05.20.) Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Drusilla canaliculata (Fabricius 1787) Hister quadrimaculatus Linnaeus, 1758 Összes egyedszám:


Hangyák Természetközeli állapotú, mezofilabb karakterű, több szempontból átmeneti jellegű, homokpusztai hangyaközösség. A megmintázott élőhely átlagos tengerszint feletti magassága alacsonyabb az évelő nyílt homokpusztagyepek és zárt sztyepprétek térségbeli referenciaterületeinél. Bár növényzete jobbára szárazgyepi jellegű, mezofilabb karakterű fajok előfordulása jelzi, hogy legalább időszakosan és részlegesen a típusos homoki szárazgyepi élőhelynél nedvesebb és hűvösebb mikroklíma, illetve üdébb talajviszonyok alakulnak ki a területen. A szórtan elegyedő fásszárúak árnyékolása szintén tompítja a könnyen melegedő homokfelszínek mikroklímájának szélsőségeit. Az abiotikus és biotikus környezeti adottságokat tekintve egyaránt, több szempontból átmeneti jellegű élőhely hangyaközössége is hasonló karakterű. 2013-ban kiegyenlített közösségszerkezetben, hasonló állományméreteket kialakítva uralta négy, homokpusztákon jellemzően előforduló faj (Lasius psammophilus, Myrmica sabuleti, Plagiolepis vindobonensis = taurica, Tapinoma madeirense) a mintaterületet. A legszárazabb, legmelegebb homoki gyepekben jellemzően a Lasius psammophilus a legtömegesebb faj, itt viszont az élőhely kevésbé szélsőséges környezeti adottságai miatt nem alakított ki egyértelmű mennyiségi dominanciát, mellé a felsorolt, kevésbé termofil és xerotoleráns fajok is felzárkóztak. 2015 tavaszán, az átlagosnál (különösen nyáron) csapadékosabb 2014. esztendőt követően, a mezofilabb karakterű fajok további előretörése volt egyértelműen megfigyelhető a területen. A térségben általánosan visszaesett Lasius psammophilus állománya a kimutathatósági szint alá csökkent (bár szinte bizonyosan nem tűnt el teljesen), ugyanakkor a közösség újabb mezofil karakterű fajaként megjelent (a kimutathatósági szint fölé nőtt) az Alföldön ritkán előkerülő Myrmica schencki, és a még inkább higrofil Lasius niger. Mindazonáltal, a mennyiségi dominanciasor csúcsán továbbra is általános szárazgyepi fajok maradtak (Plagiolepis taurica, Tapinoma madeirense). Összességében, a vizsgálatsorozat alatt a közösség alapvető jellege érdemben nem változott, de az aktuális szerkezete (fajok mennyiségi dominancia-sorrendje) módosult, nagy valószínűséggel a változó abiotikus környezeti tényezőkre reagálva. A változás jósolhatóan nem trendszerű, hanem egy folyamatos, ciklusos ingadozásokkal jellemzett közösségdinamika rövid időtávon megnyilvánuló „szelete”. Rendszeresen változó környezeti körülményeknek kitett, valamilyen szempontból átmeneti jellegű élőhelyeken sokszor előfordul, más élőlénycsoportokra is jellemző az ilyen közösségdinamika. Akár a fajok többsége számára szuboptimális körülmények között él az ilyen habitatokban, és állományuk az aktuális abiotikus és biotikus környezeti hatások függvényében erősebben ingadozik, mint a nekik ideális körülmények között. Azonban ha a környezeti hatások nem mindig azonos élőhelyi igényű fajoknak kedveznek, hanem hol egyik, hol másik ökológiai karaktertípusnak, a kompetíciós kizárások nem következnek be, és az eltérő jellegű fajok 340



A.1 és E.3 akció

tartós együttélésre képesek. Ez az egyik gyakori oka az átmeneti jellegű, illetve szegélyélőhelyek fajgazdagságának. Ami egyébként a mintaterületen is teten érhető, hiszen a legmagasabb fajszámú vizsgálati helyszínek közé tartozott (12 faj). 56. táblázat:

AZOOAP-8. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2013 tavasz)

Hangyafajok ZOOAP-8 (2013.04.20-05.20.) Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Lasius psammophilus Seifert, 1992 Tapinoma madeirense Forel,1895 Plagiolepis vindobonensis Lomnicki, 1920 Tetramorium caespitosum (Linnaeus, 1758) Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Lasius paralienus Seifert, 1992 Solenopsis fugax (Latreille, 1798) Összes egyedszám:

Egyedszám 75+1n 75 45 35 2 1 1 1 160


Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezés során a nyírrel és nyarakkal erdősödő zárt homoki sztyepréten általános elterjedésű, zártabb gyepekhez kötődő (pratinicol) fajokra épülő együttest találtunk, melynek elemei főképp extrém mértékben nyílt szárazgyepekre jellemző (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus), illetve tágtűrésű szárazgyepi fajok voltak (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Omocestus haemorrhoidalis). Kísérőfajok között találtunk jó természetességi állapotú sztyeprétekre jellemzőket (Stenobothrus lineatus, Chorthippus dichrous), vertikálisan strukturált gyepekhez, erdőszegélyekhez kötődőket (Leptophyes albovittata, Oecanthus pellucens) és természetvédelmi szempontból jelentőset is (Calliptamus barbarus). A 2015-ben megismételt felvételezés során egy a nyílt száraz gyepekre jellemző együttest tártunk fel, melynek domináns fajai a Calliptamus italicus és Euchorthippus declivus voltak, de alacsonyabb egyedszámban számos kísérőfaj került elő. Utóbbiak között több homoki karakterfaj (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri) volt található, de a vertikálisan strukturált szárazgyepek (Bicolorana bicolor, Platycleis albopunctata, Oecanthus pellucens) és a nyílt szárazgyepek fajai (Oedipoda caerulescens), illetve a gyomvegetációban magas egyedszámot elérő, toleráns fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus) is képviseltették magukat. A vizsgálatok időtartama alatt a kvadrát területének egyenesszárnyú-együttesében a vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő pratinicol fajok részaránya csökkent, a nyílt száraz gyepek graminicol fajai pedig ezzel párhuzamosan előrenyomultak (43. ábra). Az ökológiai igények tekintetében a mérsékelten-thermophil fajok visszaszorulása és a thermophil fajok egyre számottevőbb részesedése volt megfigyelhető (44. ábra). Az élőhely állapotában változás az alapfelvételezés időszakához képest a vizsgálat időtartama alatt nem volt tapasztalható, az ligetes jellegű élőhely az egyenesszárnyúak szempontjából jó állapotú, de foltokban gyomosodó habitatnak tekinthető.

341



A.1 és E.3 akció

9.4.3.9 ZOOAP-9 Jellegtelen száraz gyep Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-9

Élőhely-típus:

Jellegtelen száraz gyep

Pókok A 2012 téli mintavétel során 4 faj 23, a 2013. tavaszi mintavételek során 22 faj 126 egyedét gyűjtötték a csapdák (57-58. táblázat). A téli mintavétel négy fajából nem fogtunk a tavaszi gyűjtésnél, így együttesen 26 pókfajról van adatunk. A vizsgált gyep a „jellegtelen száraz gyepbe” sorolása kissé méltatlan. Bár igazán ritka fajok nem kerültek elő, de egy jól szintezett, csaknem teljesen zárt, természetközeli gyepről van szó. Megjegyzendő, hogy 2012-ben mind lárva, mind pedig imágóként megfigyeltük a magyar futrinkát is ebben a gyepben. A fakészlet és az abundancia értékek alapján egyaránt a jobb gyepek közé érdemes sorolni. 57. táblázat:

A ZOOAP-9. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2012 tél)

Pókfajok ZOOAP-9 (2012 tél) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Bathyphantes gracilis (Blackwall, 1841) Walckenaeria capito (Westring, 1861) Összes egyedszám:

58. táblázat:


A ZOOAP-9. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013 tavasz)

Pókfajok ZOOAP-9 (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Zodarion rubidum Simon, 1914 Hahnia nava (Blackwall, 1841) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Phrulolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Trochosa ruricola (De Geer, 1778) Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 Trichoncus hackmani (Millidge, 1956) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Drassylus pusillus (C. L. Koch, 1833) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833)

342

Egyedszám 34 31 10 9 6 6 4 4 3 3 3 2 2 1 1 1



A.1 és E.3 akció

Pókfajok ZOOAP-9 (2013.04.20-05.20.) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, 1837) Trichoncus affinis Kulczynski, 1894 Trochosa terricola Thorell, 1856 Xysticus kochi Thorell, 1872 Zelotes longipes (L. Koch, 1866) Összes egyedszám:

Egyedszám 1 1 1 1 1 1 126

Bogarak A téli mintavételezés során két fajt mutattunk ki a területről (33. táblázat). A fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) lárvája került elő, illetve a kis simakarmúfutó (Olisthopus sturmi), ami a tavaszi csapdákból is megkerült. Ez a faj a magyar futrinkához hasonlóan a száraz, nyílt helyeket kedveli, hazánkban kimondottan ritka, idáig főként sziklagyepekből volt ismert. Ez idáig a Gönyűi-erdő területén belül is csak innen vált ismertté. A dominancia rangsor élén a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) áll, mely az előző fajjal szemben inkább a degradáltabb élőhelyeket részesíti előnyben. A faj gyakorisága a mintaterületeken, inkább az alacsony fogási eredmények miatt szembetűnőbb. A két Harpalus faj a száraz gyepek lakója, a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), előszeretettel fordul elő száraz gyepekben, így homokon is találkozhatunk vele. A keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus), kimondottan száraz élőhelyeket részesít előnyben. A leginkább természetes élőhelyekre jellemző fajból mindössze egy példányt fogtunk. Inkább sztyeppterületekre jellemző, többnyire ritka fajunk, mely a rövidfüvű szikesedő területekről is ismert. Ez utóbbi faj volt gyakoribb a mintavételi helyeken. Élőhelyváalsztását tekintve a pusztai tartfutó (Calathus erraticus) jelenléte is kivánatos, mivel a száraz, homoki gyepeket részesíti előnyben. A piroslábú közfutó (Amara aenea) és a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus), már kevésbé mutat élőhelypreferenciát. Tágtűrésű fajok, melyek eltérő környezeti igényű élőhelyeken is tömegesen megjelenhetnek. 59. táblázat:


Bogárfajok ZOOAP-9 (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) Amara aenea (De Geer, 1774) Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Olisthopus sturmi (Duftschmid, 1812) Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) Összes egyedszám:

343

Egyedszám 26 3 2 1 1 1 1 35



A.1 és E.3 akció

Hangyák Viszonylag fajszegény, a természetes homokpusztákétól eltérő összetételű hangyaközösség (60. táblázat). Az a széles ökológiai tűrőképességű Lasius paralienus uralja (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban, amely gyakran más fajok gyengülő kompetíciós nyomását kihasználva képes ebbe a közösségszerkezeti pozícióba jutni. Versenyelőnyének oka egyaránt lehet az élőhely (abiotikus vagy egyéb fontos paramétereket illetően) átmeneti jellege, vagy az élőhelyet érő valamilyen (emberi vagy természetes) zavarás. Mellette a Formica sanguinea szintén széles ökológiai tűrőképességű, nemzetségében meleg- és szárazságtűrőnek számító, erős kompetíciós képességű faj. A harmadik érdemi közösségalkotó a Tapinoma madeirense, a nem extrém abiotikus adottságú (nem szélsőségesen nyílt, száraz és forró) szárazgyepek általánosan elterjedt lakója, a térségbeli homokpuszták jellemző hangyája. Amennyiben a jövőben nő az élőhely természetessége, hangyaközössége várhatóan közeledni, hasonulni fog a környékbeli természetesebb homokpusztai élőhelyekéhez. 60. táblázat:


Hangyafajok ZOOAP-9 (2013.04.20-05.20.) Lasius paralienus Seifert, 1992 Tapinoma madeirense Forel,1895 Formica sanguinea Latreille, 1798 Solenopsis fugax (Latreille, 1798) Formica rufibarbis Fabricius, 1793 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Összes egyedszám:

Egyedszám 5853 80 78 2 1 1 6015

Egyenesszárnyúak Az alapállapot-felvételezés során a kvadrát jellegtelen száraz gyepén inkább a nyílt száraz gyepekre jellemző egyenesszárnyú-együttest találtunk, számottevő homoki karakter nélkül. A közösséget a Calliptamus italicus és Euchorthippus declivus dominálta, de számottevő részesedéssel volt jelen benne a félszáraz gyepekre jellemző Euthystira brachyptera is. Egyéb kísérőfajok csak nagyon alárendelten voltak jelen, viszont változatos mikroélőhelyhálózat lokális jelenlétére utalt, hogy tágtűrésű fajok (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus), homoki karakterfaj (Platycleis montana), hygrophil (Conocephalus fuscus), mesophil (Stenobothrus lineatus, Pseudochorthippus parallelus) és vertikálisan strukturált növényzetben élő szárazgyepi fajok (Phaneroptera nana, Oecanthus pellucens, Bicolorana bicolor, Platycleis albopunctata) egyaránt előfordultak az együttesben. A 2015ben megismételt felvételezés során itt is a nyílt száraz gyepekre jellemző együttest tártunk fel, melynek domináns fajai a Calliptamus italicus és Euchorthippus declivus voltak. A kísérőfajok között – alacsony egyedszámmal – homoki karakterfajt (Stenobothrus fischeri), vertikálisan strukturált szárazgyepekhez kötődő fajt (Platycleis albopunctata), zárt sztyeprétek faját (Stenobothrus lineatus), illetve a gyomvegetációban magas egyedszámot elérő, toleráns fajokat (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus) egyaránt fogtunk. Az életforma-típusok tekintetében a vizsgálati időszak alatt a graminicol fajok részesedésének folyamatos növekedését, ezzel egyidejűleg a pratinicol fajok részarányának

344



A.1 és E.3 akció

csökkenését regisztráltuk (43. ábra). Ökológiai igény tekintetében mindvégig a thermophil és a mérsékelten-thermophil fajok uralták magasan az együttest, sőt részarányuk a vizsgálat ideje alatt még növekedést is mutatott (44. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás a vizsgálat ideje alatt nem következett be, az élőhelyet a vizsgálatok kezdetén és aktuálisan is leginkább gyomos száraz gyepnek minősíti a lokális egyenesszárnyú-együttes.

9.4.3.10 ZOOAP-10 Másodlagos zárt homoki sztyeprét Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-10

Élőhely-típus:

Másodlagos zárt homoki sztyeprét

Pókok A téli gyűjtés során ez az élőhely bizonyult a legmagasabb fajszámúnak és fajkészlete is kimondottan értékes volt, ekkor 8 faj 15 egyedét fogtuk (61. táblázat). A 2013 tavaszi gyűjtések során 23 faj 84 egyedét gyűjtötték a csapdák (62. táblázat). A területről kimutatott fajok száma így 31. A száraz gyepek között ez a legmagasabb érték. 61. táblázat:


Pókfajok ZOOAP-10 (Téli minta) Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Meioneta rurestris (C. L. Koch, 1836) Araeoncus humilis (Blackwall, 1841) Improphantes geniculatus (Kulczyński, 1898) Stemonyphantes lineatus (Linnaeus, 1758) Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, 2009 Trichopterna cito (O. P.-Cambridge, 1872) Csak télen

Egyedszám 1 1 6 2 2 1 1 1 15

A nyári mintavétel is hozott faunisztikai szempontból kiemelhető eredményt. A Metopobactrus prominulus egy hím példányát érdemes említeni. Magyarországról eddig csak a Felső-Tiszavidékről volt adata. Nagyon ígéretes, hogy a projekt újragyepesítési kísérletei a közelben vannak, így a fajok betelepülése szempontjából is jelentős lehet ennek a jó természetességű gyepnek a szerepe. 62. táblázat:


Pókfajok ZOOAP-10 (2013.04.20-05.20.) Zelotes longipes (L. Koch, 1866)

345

Egyedszám 19



A.1 és E.3 akció

Pókfajok ZOOAP-10 (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Drassodes pubescens (Thorell, 1856) Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, 1871) Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Berlandina cinerea (Menge, 1872) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Ceratinella brevis (Wider, 1834) Crustulina guttata (Wider, 1834) Drassodes lapidosus (Walckenaer, 1802) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Metopobactrus prominulus (O.P.-Cambridge, 1872) Micaria dives (Lucas, 1846) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Phlegra fasciata (Hahn, 1826) Silometopus bonessi Casemir, 1970 Thanatus formicinus (Clerck, 1757) Összes egyedszám:

Egyedszám 16 10 9 5 4 3 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 84

Bogarak A téli mintavételezés során innen is előkerült a magyar futrinka (Carabus hungaricus) lárvája, illetve a nagyon gyakori közönséges fürgebogár (Anthicus anthericus) (63. táblázat). Ennek a fajnak tavasszal is megkerült egy példánya. Közönséges fajként a legtöbb füves élőhelyen találkozhatunk vele. Ugyancsak tágtűrésű faj a piroslábú közfutó (Amara aenea) egy példánya került elő. A jobb fajok közé sorolhatjuk a pusztai tarfutót (Calathus erraticus) és a homoki fémfutót (Harpalus servus), melyek a természetesebb homoki gyepeket részesítik előnyben. 63. táblázat:


Bogárfajok ZOOAP-10 (2013.04.20-05.20.) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Amara aenea (De Geer, 1774) Anthicus antherinus Linnaeus, 1761 Calathus erratus (Sahlberg, 1827) Összes egyedszám:

346




A.1 és E.3 akció

Hangyák Természetközeli állapotú homokpusztai hangyaközösség, enyhén a természetes homoki szárazgyepi közösségek átlaga alatti fajszámmal és diverzitással. (Három év alatt 9 faj kimutatására került sor). Ennek egyik oka a kevés fásszárú növény a mintaterület környékén, mert így a fákhoz szorosabban kötődő fajok színezőelemként is hiányoznak, másrészt jósolható szerepe van a vélhetően optimális környezeti körülményeket élvező „vezérfaj” nagy állománysűrűségének, kompetíciós nyomásának. A környék homokpusztáinak karakterisztikus faja, a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban uralja a közösséget. Mellette kísérőfajként előkerült a védett fészkű, az Alföldön csupán szórványosan észlelt Formica pratensis, és a még ritkábbnak minősülő, faunisztikai érdekességnek számító Temnothorax interruptus. Bár utóbbi síkvidéken általában erősen ragaszkodik a faanyaghoz, mint a fészkét védő szilárd szubsztrátumhoz, de akár kövek, kisebb betondarabok, fémhulladék, stb. alatt is kialakulhatnak kolóniái, ami egy korábbi katonai hasznosítású területen nem kizárt dolog. A vizsgálatsorozat alatt a közösség jellege érdemben nem változott. A fogási eredmények észlelt mértékű különbségei (az eltérő időpontokban előkerült, különböző kis egyedszámú kísérőfajok) elegendően magyarázhatók a mintavétel extenzív mivoltával, ami miatt a jellemzően aggregált eloszlású hangyapopulációk alkotta közösséget nem reprezentálják maradéktalanul az egyes minták. 64. táblázat:


Hangyafajok ZOOAP-10 (2013.04.20-05.20.) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Tapinoma madeirense Forel,1895 Temnothorax interruptus (Schenck, 1852) Formica cunicularia Latreille, 1798 Összes egyedszám:

Egyedszám 2567 8 3 2 2580

Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezés idején a kvadrát területén előforduló másodlagos zárt homoki sztyeprét egyenesszárnyú-együttesét a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus uralta, de benne számottevő részesedéssel fordultak elő tágtűrésű, gyomvegetációra jellemző fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus), továbbá jó természetességi állapotú sztyeprétekhez (Stenobothrus lineatus) és félszáraz gyepekhez kötődő fajok (Pseudochorthippus parallelus), valamint több homoki karakterfaj (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri, Platycleis montana) is. A 2015-ben elvégzett újbóli felvételezés alkalmával a Calliptamus barbarus uralta az együttest, jelentősebb egyedszámmal még a nyílt homoki gyepekben is jellemző Euchorthippus declivus és a vertikálisan strukturális szárazgyepekhez kötődő Bicolorana bicolor fordult elő. A további kisebb egyedszámmal fogott kísérőfajok között zavarással szemben toleránsak (Chorthippus brunneus, Platycleis albopunctata) ugyanúgy előfordultak, mint homoki karakterfajok (Stenobothrus fischeri, Platycleis montana). Életforma-típusok tekintetében az alapfelvételezés során a pratinicol fajok uralma és a graminicol fajok markáns jelenléte volt jellemző (43. ábra). Később a vizsgálati időszak

347



A.1 és E.3 akció

időtartama alatt a psammophil és a pseudopsammophil életformatípus részesedése fokozatos növekedést mutatott. Ezzel párhuzamosan az ökológiai igények szerinti összetételben az alapállapot felvételezése során a thermophil, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok kiegyensúlyozott előfordulása jellemezte az együttest, majd a thermophil fajok részaránya egyre nagyobb méretek öltött, mígnem aktuálisan már ez az ökotípus tekinthető az együttes domináns ökotípusának (44. ábra). A mintakvadrát a vizsgálati időszak alatt égetéses kísérlet helyszíne is volt. Az alaphelyzetben jó természetességi állapotú zárt homoki gyepként minősíthető egyenesszárnyú-élőhelyen az égetést követő első évben (2014) a tömött fűcsomók alkotta gyepszerkezetet ritkás, számottevően kétszikűekre épülő vegetáció-szerkezet váltotta fel. Tapasztalataink szerint az égetést követő második vegetációs periódusban – annak ellenére, hogy a vegetáció-struktúra helyreállása még nem következett be – az égetést megelőzően feltárt egyenesszárnyú-fajkombináció és egyedszám-viszonyok voltak jellemzőek a gyepben.

9.4.3.11 ZOOAP-11 Jellegtelen száraz gyep Mintavételi terület kódja:

ZOOAP-11

Élőhely-típus:


Pókok A 2012 téli mintavétel során 6 faj 7 egyedét, a 2013 tavaszi mintavétel során 16 faj 44 egyedét gyűjtötték a csapdák (65-66. táblázat), így összesen 22 fajt mutattunk ki eddig ebből a gyepből. Egészében egy átlagos kisalföldi homoki gyepről van szó. Nagy valószínűséggel ebből van jelenleg területileg a legtöbb. Bár messzebb esik az utaktól mégis bolygatottságot mutat. Erre utal a tavaszi, illetve téli mintavétel során előkerült néhány tipikus bolygatást jelző (részben agrobiont) faj megléte (Zodarion rubidum, Xysticus kochi, Pachygnatha degeeeri, Agyneta rurestris Araeoncus humilis). 65. táblázat:


Faj Centromerus sylvaticus (Blackwall, 1841) Sintula spiniger (Balogh, 1935) Agyneta (Meioneta ) rurestris (C. L. Koch, 1836) Araeoncus humilis (Blackwall, 1841) Improphantes geniculatus (Kulczyński, 1898) Pachygnatha degeeri Sundevall, 1830 Csak télen

Egyedszám 1 1 1 2 1 1 7

Jelen vannak a tipikus „jó” homoki fajok is, mint például a Pardosa bifasciata, Aerulillus vinsignitus és a Berlandina cinerea. Említést érdemel a piros ugrópók (Phylaeus chrysops) egy nőstényének megkerülése is. A Kisalföld homoki gyepjeiben viszonylag ritka, tipikus mediterrán faunaelem. (A középhegységek sziklagyepjeiben és lejtősztyeppjeiben hasonlóan jellemző, „közös faj”.) 348



66. táblázat:

A.1 és E.3 akció


Pókfajok ZOOAP-11 (2013.04.20-05.20.) Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Zodarion rubidum Simon, 1914 Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Aerulillus v-insignitus (Clerck, 1757) Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) Haplodrassus signifer (C. L. Koch, 1839) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Thanatus arenarius L. Koch, 1872 Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Berlandina cinerea (Menge, 1872) Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758) Micaria dives (Lucas, 1846) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Phylaeus chrysops (Poda, 1761) Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834) Xysticus kochi Thorell, 1872 Összes egyedszám:

Egyedszám 19 4 3 2 2 2 2 2 1 1 1 1 1 1 1 1 44

Bogarak A 2012 téli mintavételezés során nem mutattunk ki fajt. A 2013. évi tavaszi csapdák is csak két fajt fogtak meg (67. táblázat). A homoki fémfutót (Harpalus servus), mely a mintavételi helyek felében is jelen volt. Nem ritka fajunk, de homoki fajként kívánatos jelenléte. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) a másik előkerült faj. Az összes fogást figyelembe véve a leggyakoribb és a legtöbb élőhelyen jelenlévő bogár. Igazi generalista faj. A 49 előkerült példányával ezen az élőhelyen volt a leggyakoribb. 67. táblázat:


Bogárfajok ZOOAP-10 (2013.04.20-05.20.) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Összes egyedszám:

Egyedszám 49 1 50

Hangyák Természeteshez közelítő, de az élőhely – korábbi – zavartságára utaló homokpusztai hangyaközösség. A vizsgálatsorozat alatt 7 faj dolgozói kerültek elő (ez utal kolónia jelenlétére), további két fajnak pedig feltehetőleg vándorló nőstényei. A fajszám alacsonyabb a természetes homoki gyepekben jellemző értéknél, de nem is ez utalt leginkább az élőhely zavartságára, hanem az, hogy 2013-ban a nyílt homoki gyepek karakterfaja, a Lasius psammophilus mellett két gyakran pionírként fellépő, zavarástűrő faj

349



A.1 és E.3 akció

(Lasius niger, Lasius paralienus) uralta még a közösséget. Három azonos nemzetségbe tartozó, egyaránt meglehetősen agresszív viselkedésű (hatékonyan versengő) faj hasonlóan nagy sűrűségű állományának térbeli közelsége, illetve átfedése mozaikos szerkezetű, vagy valamilyen szempontból átmeneti jellegű élőhelyre utalt (ez lehetett akár fontos környezeti tényezők, pl. vízellátottság átmenetisége, de átmeneti szukcessziós stádium is, korábbi zavarás miatt degradáltabb állapotból a természetesebb felé tartva). Valószínűsíteni lehetett azt is, hogy tartósan nem marad fenn a három versengő faj mennyiségi kodominanciájával jellemzett közösségszerkezet, az inkább csak a közösségfejlődés kiragadott, hosszú időtávon nem jellemző pillanatképe lehet. 68. táblázat:

A ZOOAP-10 mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2013 tavasz)

Hangyafajok ZOOAP-10 (2013.04.20-05.20.) Lasius niger (Linnaeus, 1758) Lasius psammophilus Seifert, 1992 Lasius paralienus Seifert, 1992 Myrmica rubra (Linnaeus, 1758) Camponotus vagus (Scopoli, 1763) Formica sanguinea Latreille, 1798 Myrmica sabuleti Meinert, 1861 Összes egyedszám:

Egyedszám 1013 999 380 4 1n 1 1n 2397


2015-re valóban változott is a közösségszerkezet: a Lasius niger állománya a kimutathatósági szint alá süllyedt (teljesen vélhetően nem tűnt el a területről), a Lasius psammophilus mennyiségi értelemben magasan domináns helyzetbe került, mellette – valószínűleg szintén nem véglegesen - megőrizte jelentős egyedszámát a Lasius paralienus. Az erős kompetíciós kölcsönhatásoktól hajtott közösségi dinamika a természetesebb állapot felé történő elmozdulásként értékelhető, miközben a közösség alapvető jellege azért nem változott meg, csak a természetes homokpusztai közösségekhez való hasonlósága erősödött. (Érdekes, hogy a Lasius psammophilus populációja a mintaterületek többségétől eltérő irányban változott, nem jellemezte visszaesés.) A Lasius niger – ahogy korábban is szó esett róla - a térség legingadozóbb állományú hangyafaja, ami a szárazabb gyepekben nem tud tartósan domináns szerepet betölteni a közösségben (üdébbek a számára optimális élőhelyek), ám gyors, hatékony kolonizációja révén képes kihasználni a kompetíciós nyomás bármilyen okból bekövetkező, átmeneti gyengülését, és ilyenkor időben és térben korlátozott módon ugyan, de mégiscsak jelentékeny szerepet tölt be. Pionír jellegű fajként populációdinamikájának hajtóerejét az időjárási változások, az élőhelyeket érő zavarások, az élőhelyeken aktuálisan érvényesülő kompetíciós nyomás együttes, bonyolult mintázata szolgáltatja. A zavartalan szárazgyepekben nem tölt be jelentős közösségi szerepet. Egyenesszárnyúak Az alapfelvételezés során a lokális egyenesszárnyú-együttes a jellegtelen száraz gyepekben előforduló együttesek jellemzőit mutatta. A lokális faunát az Euchorthippus declivus és Calliptamus italicus dominálta. A kisebb részaránnyal előforduló fajok között főképp tágtűrésű (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus, Chorthippus brunneus), félszáraz 350



A.1 és E.3 akció

gyepekhez kötődő (Pseudochorthippus parallelus, Chorthippus dichrous), ill. nyílt (Oedipoda caerulescens) és vertikálisan strukturált szárazgyepek (Oecanthus pellucens, Bicolorana bicolor) általános előfordulású fajait találtuk. A lokális egyenesszárnyú-együttes fajkészletében változást a 2015-ös újbóli felvételezés alkalmával sem találtunk, az Euchorthippus declivus és Calliptamus italicus dominálta, a kisebb részaránnyal előforduló fajok között tágtűrésű (Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus), félszáraz gyepekhez kötődő (Euthystira brachyptera) és vertikálisan strukturált szárazgyepek (Bicolorana bicolor) általános előfordulású fajait találtuk, de előfordult a védett, homoki karakterfajnak számító Calliptamus barbarus is. A pratinicol fajok 2012-ben tapasztalt dominanciája 2013-ra megszűnt, a graminicol fajok törtek előre (43. ábra). A graminicol életforma-típus dominanciája ezt követően a vizsgálatok 2015-ös zárásig megmaradt. Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében a thermophil fajok részaránya már a 2013-as vizsgálatok idején is jelentős volt – érdemi változás ehhez képest 2015-ben nem jelentkezett (44. ábra). A gyep természetességi állapotában számottevő változás a vizsgálat időtartama alatt nem következett be, aktuálisan is erősen aranyvesszős, gyomos egyenesszárnyú-élőhely.

9.5. Értékelés Az egyes csoportok értékelése során elsősorban a 2012-2013. évi mintavételeket vesszük figyelembe, de jelentős változás esetén kitérük a 2015-ös, nem tervezett vizsgálatok eredményeire is.

9.5.1. Az egyenesszárnyú fauna értékelése A terület természeti állapotával kapcsolatos vizsgálatok lokalitásaiban gyűjtött adatok alapján kirajzoldódó egyenesszárnyú-együttesek egymáshoz való viszonyának, ill. azok évek közötti változásainak vizsgálata céljából minden vizsgálati évben elvégeztük az adatsorok főkoordináta-analízisét (45. ábra). A statisztikai vizsgálat minden évben egyértelműen elkülönítette a kimagaslóan jó természetességi állapotú homokpusztagyepek együtteseit (ZOOAP-2 és ZOOAP-7, ill. 2015-ben már ide sorolódó ZOOAP-10). A fenti együttesekben számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus). Az ezen együttesekben kis egyedszámmal előkerült további fajok között vannak ugyan általános nyílt szárazgyepi fajok, mint a Calliptamus italicus, vagy a Chorthippus mollis, de lokálisan ritka homoki színezőelemek is (Myrmeleotettix antennatus, Stenobothrus fischeri). A kutatási terület ugyancsak minden vizsgálati évben markánsan elkülönülő egyenesszárnyú együttes-típusa a terület üde gyepeiben van jelen (ZOOAP-5 és ZOOAP-6). Ezek az üde gyepek egyenesszárnyú-együtteseinek megfelelően fajszegények: területükön a kifejezetten hygrophil igényű Conocephalus fuscus dominál, de jellemzően előfordul bennük Conocephalus dorsalis és a Ruspolia nitidula is. A további kísérőfajok is részben üde gyepi fajok közül kerülnek ki, így jellemzően előfordul területükön a Chrysochraon dispar és a Roeseliana roeselii – a mesophil fajok (pl. Pseudochorthippus parallelus és Euthystira brachyptera) előfordulása ugyancsak tipikus bennük. A tapasztalatok szerint – a közeli szárazgyepek irányából érkező nyomásnak köszönhetően – ezeken az üde gyepeken markánsan jelenhetnek meg xerophil szárazgyepi fajok is (pl. Chorthippus brunneus,

351



A.1 és E.3 akció

Calliptamus italicus, Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus). Ezek a fajok a lokális tapasztalatok szerint az adott gyepterület lekaszálását követően a 2015-öshöz hasonlóan aszályos években – a számukra átmenetileg alkalmas mikroklímájúvá és vegetációszerkezetűvé váló gyepben – akár kifejezetten magas egyedszámokat is elérhetnek.

45.ábra: Az összevont egyenesszárnyú mintavételek főkoordináta-analízisének eredményei

(fent balra: 2012, fent jobbra: 2013, lent balra: 2015)

A vizsgálati terület gyomos szárazgyepjein gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttestípusok élnek. Ezek között elsősorban a ZOOAP-3 és ZOOAP-4 mintavételi területeket kell megemlíteni. Ezen kvadrátok együttesei az első mintavételi évben (2012) a ZOOAP-8 és ZOOAP-10 mintavételi területeket is tartalmazó csoportot alkottak, 2013-ban egy külön csoportba rendeződtek, 2015-ben a ZOOAP-3 mintavteli terület egyenesszárnyú-együttese szerkezeti önállóságot mutatott (45. ábra). Az említett egyenesszárnyú-együtteseknek általában nincs önálló karaktere, főképp tágtűrésű xerophil fajokból épülnek fel, de a környező élőhelyek hatásaként számos élőhelyi igényű faj megjelenhet bennük. Tagjai lehetnek az ide tartozó együtteseknek a nyílt száraz gyepek mobilis fajai (Oedipoda caerulescens, Calliptamus italicus) ugyanúgy, mint a gyomvegetáció-foltok (pl. Chorthippus mollis), a magasfüvű szárazgyepek (pl. Bicolorana bicolor), a rövidfüvű szárazgyepek (pl. Euchorthippus declivus), vagy a zártabb mesophil

352



A.1 és E.3 akció

gyepek (Stenobothrus lineatus, Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) tipikus fajai. A vizsgálatba vont további homokpusztagyepek egyenesszárnyú-együttesei különböző, a korábbi területhasználattól függő természetességi állapotúak. Az ezeken előforduló együttesek fajösszetétele nagymértékben hasonlít a legjobb állapotú homokpusztagyepekben előfordulóra, de az érzékenyebb homoki fajok alacsonyabb egyedszáma, zavarástűrő fajok fajszáma és egyedszáma tekintetében különböző mértékben eltérnek attól. A zavartabb nyílt, ill. különböző mértékben záródott homokpuszta-gyepek egyenesszárnyú-együtteseit általában a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus dominálja, de a jobb állományokban előfordul a védett, nagy állatföldrajzi jelentőségű Calliptamus barbarus is. Utóbbi mondható el az olyan fontos homoki karakterfajokról is, mint a Stenobothrus fischeri és a Platycleis montana. Ennek a változatos, heterogén együttes-típusnak a magas növényzet-szerkezettel jellemezhető élőhelyeken való előfordulásain megtaláljuk a Platycleis albopunctata, a Bicolorana bicolor és az Oecanthus pellucens fajokat, a nyíltabb foltokon az Oedipoda caerulescens, a zártabb növényzetű részeken a Stenobothrus nigromaculatus és az Euthystira brachyptera, az erdőterületekkel érintkező szegélyekben a Leptophyes albovittata jellemző bennük. A legrosszabb természetességi állapot, gyomos, adott esetben gyepszerkezet nélküli foltokon csak az ilyen élőhelyi körülményeket is toleráló, tágtűrésű fajok fordulnak elő (pl. Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis). Az ide tartozó együttesek heterogenitását és a vizsgálati időszakon belüli változásait az is bizonyítja, hogy csoport-szerveződésük változott az alapfelvételezéshez képest: ZOOAP-10-es mintavételi terület egyenesszárnyú-együttese az alapfelvételezéskor még ebbe a csoportba tartozott, a záró vizsgálatokkor viszont már a legjobb természetességi állapotú együttesek közé sorolódott. Helyét az alapfelvételezéskor még önálló egyenesszárnyú-együttes megtelepedéséhez nem alkalmas akácossal fedett ZOOAP-4-es mintavételi terület vette át, melynek területén a vizsgálatok végére gyomos szárazgyepekre jellemző fajkombináció alakult ki. Ahogy az fent látható volt, a feltárt együttesek szerkezeti hasonlóságai és a vizsgálat időtartama alatt bekövetkezett esetleges változásai az életforma- és ökotípusösszetételekben is markánsan kirajzolódtak (43-44. ábra). Az életforma-típusok tekintetében a psammophil és pseudopsammophil fajok részaránya az összes mintavételi terület közül mindvégig messze a ZOOAP-2 és ZOOAP-7 kvadrátok területén volt a legmagasabb – ugyanez igaz az ökotípus-összetétel tekintetében a thermophil fajok részarányára. Ezen közösségparaméterekben mutatott jelentős változást az alapfelvételezéshez képest a ZOOAP-10 mintavételi terület, melynek együttesében a vizsgálat ideje alatt jelentősen megnőtt a psammophil fajok (és ezzel együtt a thermophil fajok) részaránya. A ZOOAP-5 és ZOOAP-6 mintavételi területek esetében mindkét együttest mindvégig a pratinicol fajok dominálták, az ökotípus-spektrumok tekintetében pedig a hygrophil és subhygrophil életformák részesedése volt kimagasló a többi együttessel való összevetésben. ZOOAP-3 és ZOOAP-4 kvadrátok 2012-ben és 2013-ban különálltak a többitől, a záró felvételezéskor már csak a ZOOAP-3 együttese különült el a többitől. Ezeknél az együtteseknél az életforma-összetételben komolyabb egyediséget nem találtunk. Az alapfelvételezéskor a pratinicol fajok dominálták őket, ill. ökológiai igény tekintetében kitűntek a thermophil fajok (homoki, ill. szárazgyepi) alacsony részarányával (43-44. ábra). A ZOOAP-4 kvadrát területén élő együttes a záró felvételezés idejére megváltozott, a

353



A.1 és E.3 akció

rekonstrukciós beavatkozásnak köszönhetően a pratinicol fajok részesedése csökkent a graminicol és geophil fajok részesedése ellenben erőteljesen megnőtt. A változások az ökotípus-spektrumok tekintetében a thermophil és mérsékelten-thermophil fajok részaránynövekedésében öltöttek testet. A további mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek (ZOOAP-1, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-11) életforma-spektrumaiban a graminicol és pratinocol fajok részaránya meglehetősen variál – az adott minta minél távolabb áll a ZOOAP-2 és ZOOAP7 mintavételi területeken feltárt, jó természetességi állapotú homoki egyenesszárnyúegyüttesek szerkezetétől, úgy dominálják egyre jobban a pratinocol fajok. Az alapfelvételezéshez képest a fenti három mintavételi terület egyenesszárnyú-együttese érdemi változást nem mutatott (43-44. ábra). Hasonló mondható el az ökotípus-preferenciák kapcsán is: minél nagyobb mértékben bolygatott és gyomos az adott gyep, annál kevésbé dominálják azt thermophil igényű fajok és annál nagyobb részesedést ér el bennük a mérsékelten-thermophil és a mesophil életforma (43-44. ábra). A kimutatott fajok számát összevető ábrát (46. ábra) értékelve figyelembe kell venni, hogy a kimutatott fajszám azonos lokalitásban tapasztalt esetleges növekedését az egyenesszárnyúegyüttesek esetében nem evidensen kell a természetességi állapot javulásának tekinteni. Utóbbit jelenti a ZOOAP-4 mintavételi terület esetében, ahol a levágott akácos helyén szerveződő gyepes élőhelyen megjelenő együttes fajszám-növekedéséről van szó. Ugyanígy pozitívan kell értékelni a ZOOAP-6 mintavételi területnek a vizsgálati időszak alatt tapasztalt fajszámnövekedését (mint a kaszálás következtében diverzebb és természetszerűbb élőhely kialakulásának eredményét). A fentiekkel szemben a magasabb fajszámok detektálásának ténye a ZOOAP-5 mintavételi terület esetében nem tekinthető pozitívnak, ugyanis az üde gyepek tipikusan alacsony fajszáma ez esetben a szárazodási folyamat következtében betelepülő xerophil fajok miatt emelkedett meg. A többi mintavételi területen a vizsgálati időszak alatt a fajszám nem emelkedett, a legjobb természetességi állapotú kvadrátokban mindvégig az élőhelyre jellemző közepes fajszám mutatkozott. Természetvédelmi szempontból a fentinél fontosabb az egyes lokalitásban előforduló védett fajok számának változása. A vizsgált területről kimutatott védett fajok száma az alapfelvételezéshez képest nem nőtt, de míg az egy jelen lévő védett faj az első mintavételezések (2012) idején kettő, 2013-ban és 2015-ben hat-hat mintavételi területről került elő (46. ábra). A homoki karakterfajok vizsgálati időszak alatt mutatkozó relatív gyakoriság-értékeit (47. ábra) szemlélve megállapítható, hogy az mindvégig a referencia-területként kezelt ZOOAP2 és ZOOAP-7 jelű mintavételi területeken volt messze a legmagasabb. A 2012-2013-as vizsgálatok során a fentieken túl öt mintavételi területről (ZOOAP-1, ZOOAP-5, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10) kerültek elő homoki karakterfajok. A 2015-ös vizsgálatok során pedig már csak a homoki egyenesszárnyúak számára nem alkalmas üde gyepek területén (ZOOAP-5, ZOOAP-6) nem fogtunk homoki karakterfajnak számító taxonba tartozó egyedeket. Azon mintaterületeken, ahol csak nagyon alacsony relatív gyakorisággal kerültek elő karakterfajok, ott azok jelenléte inkább a környező optimális, jó természetességi állapotú homokgyepeknek köszönhető. A homoki karakterfajok relatív gyakoriságának a ZOOAP-1, ZOOAP-8 és ZOOAP-10 mintavételi területeken tapasztalható erőteljes növekedése ellenben a fajok megtelepedésére, az élőhelyek állapotában beállt pozitív változásokra utalnak.

354



A.1 és E.3 akció

46.ábra: A vizsgált mintavételi területekről kimutatott egyenesszárnyú (azon belül védett) fajok száma (2012, 2013, 2015)

47.ábra: A védett és homoki karakterfajok relatív gyakorisága a mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesekben (2012, 2013, 2015)

A fenti jelenségek a feltárt együttesek természetességi indexeinek egymáshoz való viszonyában is megmutatkoznak (48. ábra). A ZOOAP-2 és ZOOAP-7 mintavételi területek természetességi indexe egyenletesen kiemelkedő volt a vizsgálatok ideje alatt. Az alapfelvételezéskor az üde gyepek (ZOOAP-5 és ZOOAP-6) természetességi indexe is magas értékeket mutatott, azonban 2015-re ezek csökkenése volt tapasztalható – feltehetően a szárazodási folyamat eredményeként bekövetkező szerkezetátalakulásoknak köszönhetően. A további mintavételi területek közül a ZOOAP-1, ZOOAP-8, ZOOAP-9 és ZOOAP-11 esetében a természetességi indexük értékének stagnálását, a ZOOAP-3, ZOOAP-4 esetében kismértékű növekedését, a ZOOAP-10 esetében a természetességet számszerűsítő érték jelentős növekedését rögzítettük (utóbbi elsősorban a Calliptamus barbarus állományának egyre erőteljesebb jelenlétére vezethető vissza).

355



A.1 és E.3 akció

48.ábra: A vizsgált mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója (2012, 2013, 2015)

9.5.2. A pókfauna értékelése A teljes tavaszi mintavétel (11 X 5 csapda 2 X 2 hetes gyűjtési időszakban) összesen 1689 darab pók begyűjtését eredményezte. A befogott példányok közül 1208 egyed volt faji szinten determinálható (adult) pók. A csak nem(zetség) (genus) vagy család szinten determinált példányokat nem vettük figyelembe az élőhelyek jellemzésénél, illetve összehasonlításánál. (Kivételt képeztek a Mysmenella jobi, az Atypus muralis, valamint a Mangora acalypha, melyek együttesen 4 példányát bevontuk az elemzésekbe és az élőhelyek jellemzésébe is. Ezeknél a fajoknál a fiatal (juvenilis) állapot (illetve a korábbi gyűjtések ismerete) alapján is eldönthető a faji besorolás.) Az 1208 pók 92 fajt képviselt. A téli gyűjtéskor előkerült fajokkal együtt ez eddig 103 pókfaj előfordulását jelenti a LIFE projekt területén. A család, illetve nem szintig határozható taxonok még hozzávetőlegesen minimum tíz további fajt képviselnek. A továbbiakban először azokat a fajokat ismertetjük, melyek természetvédelmi jelentőségük, ritkaságuk, vagy valamely egyéb szempontból kiemelést érdemelnek. Ezt követően élőhelyenként tárgyaljuk a fajegyütteseket. Végül az egyes mintavételi helyek faunájának hasonlóságát és néhány közösségi karakterisztikáját tárgyaljuk. A pókok fogási adatait és fő jellemzőit az alábbiakban közölt részletes adattábla tartalmazza. A táblázat elve és kategóriái megegyeznek a téli mintavételezésnél alkalmazottakkal. Az első két oszlopában megadtuk a faj magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: a) Samu és Szinetár (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. b) Loksa (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. c) Buchar (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere.

356



A.1 és E.3 akció

d) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. e) Hänggi és mtsi (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. f) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (Szinetár 2005). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen Buchar és Ruzicka (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. Buchar és Ruzicka (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken. A 2013-as tavaszi mintavételben kimutatott pókfajok fogási adatait, valamint néhány jellemzőjét a 72. táblázat tartalmazza. A legmagasabb egyedszámban (a relatív gyakorisági rangsor első 10 faja), illetve a legtöbb mintavételben előkerült (a frekvencia rangsor első 12 faja) pókfajok a LIFE projekt területén (69. és 70 táblázat). 69. táblázat:

A10 legnagyobb egyedszámban kimutatott pókfaj

10 legnagyobb egyedszámban kimutatott faj Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Zodarion rubidum Simon, 1914 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802 Piratula hygrophila (Thorell, 1872) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Pardosa paludicola (Cleck, 1757) Zelotes latreillei (Simon, 1878)

357

pi 0,15 0,1 0,075 0,007 0,05 0,041 0,036 0,036 0,036 0,032 0,563



70. táblázat:

A.1 és E.3 akció

A vizsgált élőhelyek legalább feléből kimutatott pókfajok

A vizsgált élőhelyek legalább feléből kimutatott pókfajok Alopecosa cuneata (Clerck, 1757) Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833) Zelotes electus (C. L. Koch, 1839) Zodarion rubidum Simon, 1914 Arctosa lutetiana (Simon, 1876) Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873) Hahnia nava (Blackwall, 1841) Zelotes latreillei (Simon, 1878) Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834) Xysticus kochi Thorell, 1872 Thanatus arenarius L. Koch, 1872

Frekvencia 0,91% 0,81% 0,81% 0,72% 72% 72% 64% 54% 54% 54% 54% 54%

9.5.2.1 A mintavételi helyek pókegyütteseinek közösségi karakterisztikái Az alábbi táblázat bemutatja a 11 mintavételi terület talajfelszíni pókjainak legfontosabb jellemzőit. Az adatok kizárólag az ivarérett példányokon alapulnak (71. táblázat). 71. táblázat: Fajszám Egyedszám Shannon diverzitás Egyenletesség

A mintavételi helyek pkegyütteseinek karakterisztikái

I. 19 90 2,125

II. 20 49 2,769

III. 34 145 2,721

IV. 24 143 2,168

V. 16 145 1,954

VI. 30 245 2,512

VII. 15 26 2,525

VIII. 23 111 2,274

IX. 22 126 2,341

X. 23 84 2,493

XI. 16 44 2,154

0,7216

0,9243

0,7715

0,6822

0,7049

0,7386

0,9323

0,7251

0,7574

0,7951

0,777

9.5.2.2 A mintavételi helyek összehasonlítása a talajfelszíni pókfauna alapján A vizsgált területek fajegyütteseinek hasonlósági viszonyait szemlélteti az 49. és 50. ábra. Az alkalmazott szimilaritási indexek a fajkészletet és annak egyedszám-viszonyait egyaránt figyelembe vették. Az előzetes várakozásnak megfelelően néhány élőhely erőteljesen „elüt” a többitől. Ebben leglátványosabb a ZOOAP-6-os „jellegtelen üde gyep” többitől elkülönülő pozíciója. Az élőhely fajkészletének elemzésekor már utaltunk rá, hogy a vizsgált lelőhelyek közül ez az egyetlen tipikus vizes élőhely. Az élőhely jelentősen gazdagítja a projekt területét. Feltételezhető, hogy a magasabb talajvízszint esetén, a mélyebb területeken, például a buckaközökben hasonló fauna élhetett. A két erdős élőhely (akácos, illetve erdősülő sztyepprét (nyíres)) viszonyában látható még jelentősebb elkülönülés a többi élőhelytől. A várakozással ellentétben a kékperjés jelenlegi állapotában már inkább a jellegtelen száraz gyepek közé sorolható, és ezt mutatja a helyzete is a klaszteranalízis, illetve ordináció ábráin egyaránt. Roppant érdekes az ZOOAP-1-es nyílt homokpuszta helyzete. A két domináns hangyakövető búvópók kimagasló abundanciájának következtében ez az élőhely „kilóg” a homoki gyepek közül. A fajegyüttes szerveződését jelen esetben a hangya-közöséggel együtt érdemes továbbiakban vizsgálni és elemezni.

358



A.1 és E.3 akció

49.ábra: A 11 mintavételi hely hasonlósága Bray-Curtis index alapján (GH LIFE talajfelszíni pókfauna felmérés, 2013. 04.20-05.20.)

50.ábra: A 11 mintavételi hely ordinációja (NMDS BrayCurtis index). (GH LIFE talajfelszíni pókfauna felmérés, 2013. 04.20-05.20.) Jelmagyarázat: sárga háromszög: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros kereszt: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld négyszög: V. Kiszáradó kékperjés láprét; zöld kereszt: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; kék négyszög: VI. zsombékos, aranyvesszős nádas

359



A.1 és E.3 akció

51.ábra: A mintavételi területek fajszám értékei (pókfaj/5csapda/30nap)(2013.04.20.-05.20.)

52.ábra: A mintavételi területek egyedszám értékei (pók/5csapda/30nap)( (2013.04.20.-05.20.)

360



A.1 és E.3 akció

53.ábra: A mintavételi területek pók-együtteseinek fajdiverzitásai (2013.04.20.-05.20.)

54.ábra: A mintavételi területek pók-együtteseinek egyenletesség-értékei (2013.04.20.-05.20.)

361



72. táblázat:

A.1 és E.3 akció

A 2013-as tavaszi mintavételben kimutatott pókfajok fogási adatait, valamint néhány jellemző értéke

Kimutatott pókfajok

Gy

T

I.

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

Fogás

pi

Frekvencia

Aerulillus v-insignitus (Clerck, 1757)

R

T

2

3

0

0

0

0

0

0

0

0

2

7

0,006

27%

Agroeca brunnea (Blackwall, 1833)

GY

T, FT 0

0

0

0

0

2

0

0

0

0

0

2

0,002

9%

Agroeca cuprea Menge, 1873

GY

T

0

0

2

0

1

0

0

0

0

0

0

3

0,002

18%

Agyneta rurestris (C. L. Koch, 1836)

GY

T, FT, 1 B

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Alopecosa accentuata (Latreille, 1817) KGY T, FT 0

2

0

0

0

0

0

2

1

1

2

8

0,007

45%

Alopecosa aculeata (Clerck, 1757)

KGY T

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Alopecosa cuneata (Clerck, 1757)

GY

T, FT, 3 B

8

44

3

39

0

4

11

34

16

19

181

0,15

0,91%

Alopecosa pulverulenta (Clerck, 1757) GY

T, FT, 0 B

1

4

2

0

1

0

0

0

0

0

8

0,007

45%

Alopecosa sulzeri (Pavesi, 1873)

KGY T

0

0

2

6

2

0

1

4

4

1

1

21

0,017

72%

Arctosa leopardus (Sundewall, 1833)

KGY T, FT 0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Arctosa lutetiana (Simon, 1876)

KGY T, FT 1

0

6

7

14

17

0

7

31

2

0

85

0,007

72%

Argenna subnigra (O. P.-Cambridge, KGY T, FT 0 1861)

0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Atypus sp. (muralis Bertkau, 1890)

R

T

2

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

2

0,002

9%

Aulonia albimana (Walckenaer, 1805)

GY

T, FT, 0 (B)

0

0

1

0

1

0

0

0

0

0

2

0,002

18%

Berlandina cinerea (Menge, 1872)

KGY T

0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

1

3

0,002

27%

Callilepis nocturna (Linnaeus, 1758)

KGY T, FT 0

0

0

0

0

0

1

0

0

1

1

3

0,002

27%

Callilepis schuszteri (Herman, 1879)

KGY T

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

T, FT, 0 B

0

0

2

0

0

0

1

0

0

0

3

0,002

18%

Centromerus 1841)

sylvaticus

(Blackwall, GY

Ceratinella brevis (Wider, 1834)

GY

T, FT 0

0

0

2

0

0

0

0

0

1

0

3

0,002

18%

Cheiracanthium campestre Lohmander, 1944

R

FT

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Clubiona diversa O-P-Cambridge, 1862 KGY T

0

0

4

0

0

1

0

0

2

0

0

7

0,006

27%

Cozyptila blackwalli (Simon, 1875)

R

T, FT 0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Crustulina guttata (Wider, 1834)

KGY T, FT 0

0

1

0

0

0

0

1

0

1

0

3

0,002

27%

Crustulina sticta O.P.-Cambridge, 1861 R Drassodes 1802)

lapidosus

(Walckenaer, GY

T

0

0

0

0

0

3

0

0

0

0

0

3

0,002

9%

T, FT 0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0

2

0,002

18%

Drassodes pubescens (Thorell, 1856)

GY

T, FT 0

0

2

0

0

2

0

0

0

4

0

8

0,007

27%

Drassyllus praeficus (L. Koch, 1866)

KGY T, FT 0

0

0

0

0

0

0

2

0

0

0

2

0,002

9%

Drassyllus pusillus (C. L. Koch, 1833)

GY

T, FT, 0 B

0

1

1

0

0

0

0

1

0

0

3

0,002

27%

Enoplognatha thoracica (Hahn, 1833)

GY

T, FT, 0 B

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Ero furcata (Villers, 1789)

GY

T, TF 0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Euophrys frontalis (Walckenaer, 1802) GY

T, TF 1

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

2

0,002

18%

Euryopis flavomaculata (C. L. Koch, GY 1836)

T, TF 0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Euryopis quinqueguttata Thorell, 1875 R

T

0

3

0

0

0

0

0

1

0

0

0

4

0,003

18%

Evarcha laetabunda (C. L. Koch, 1846) GY

T

0

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

1

0,001

9%

Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 1838) KGY T, FT, 1 B

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Hahnia nava (Blackwall, 1841)

GY

T, FT 1

1

24

14

1

0

0

0

9

9

0

59

0,05

64%

Hahnia ononidum Simon, 1875

KGY T, FT 0

0

0

11

0

0

0

0

0

0

0

11

0,009

9%

Hahnia pusilla C. L. Koch, 1841

KGY T, FT 0

0

0

0

6

1

0

1

0

0

0

8

0,007

27%

0

7

0

1

0

0

1

0

1

2

12

0,01

45%

Haplodrassus signifer (C. L. Koch, GY

T, FT, 0

362



Kimutatott pókfajok

Gy

T

I.

A.1 és E.3 akció

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

Fogás

pi

Frekvencia

1839)

B

Harpactea rubicunda (C. L. Koch, 1838) GY

T, FT, 0 M

0

0

1

0

0

0

2

0

0

0

3

0,002

18%

(Walckenaer, GY

T, FT 0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Liocranoeca striata (Kulczynsky, 1882) GY

T, FT 0

0

0

0

0

22

0

0

0

0

0

22

0,018

9%

Malthonica campestris (C.L. Koch, GY 1834)

T, FT 0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0,001

9%

Mangora acalypha (Walckenaer, 1802) GY

T, FT, 0 B

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

1

0,001

9%

Metopobactrus prominulus Cambridge, 1872)

T,(FT) 0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

1

0,001

9%

Heliophanus 1802)

cupreus

(O.P.- R

Micaria coarctata (Lucas, 1846)

R

T

0

0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

1

0,001

9%

Micaria dives (Lucas, 1846)

R

T

0

0

1

0

0

0

1

0

0

1

1

4

0,003

36%

Micaria pulicaria (Sundevall, 1831)

GY

T, FT 0

0

0

0

0

5

0

0

0

0

0

5

0,004

9%

Mysmenella jobi (Kraus, 1967)

(R)KG T, FT 0 Y

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Ozyptila scabricula (Westring, 1851)

KGY T

Ozyptila 1872)

simplex

0

1

1

0

0

0

0

2

0

0

0

4

0,003

27%

(O.P.-Cambridge, KGY T, FT 0

0

0

0

0

13

0

0

0

0

0

13

0,01

9%

Ozyptila trux (Blackwall, 1846)

GY

T, FT, 0 B

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Pachygnatha clercki Sundevall, 1823

GY

T, FT, 0 B

0

0

0

0

3

0

0

0

0

0

3

0,002

9%

Panamomops latifrons Miller 1959

R

T, FT 0

0

6

3

4

0

0

10

0

0

0

23

0,019

36%

Panamomops mengei Simon, 1926

R

T, FT 0

0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Pardosa alacris (C. L. Koch, 1833)

GY

T, FT 0

0

2

62

2

6

2

45

1

1

1

122

0,1

0,81%

Pardosa bifasciata (C. L. Koch, 1834)

KGY T

1

0

3

0

1

0

1

0

0

5

2

13

0,011

54%

Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802

R

T

0

0

1

0

0

49

0

0

0

0

0

50

0,041

18%

Pardosa paludicola (Cleck, 1757)

GY

T, FT, 0 B

0

0

0

0

43

0

0

0

0

0

43

0,036

9%

Pardosa prativaga (L. Koch, 1870)

GY

T, FT, 0 B

0

0

0

0

4

0

0

0

0

0

4

0,003

9%

Phlegra fasciata (Hahn, 1826)

GY

T, FT 0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0

1

0,001

9%

Pholcus sp. (opilionoides) (Schrank, GY 1781)

T, FT, 0 M

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Phrurolithus festivus (C. L. Koch, 1835) GY

T, FT 1

0

3

0

4

1

0

0

4

2

0

15

0,012

54%

Phrurolithus minimus C.L. Koch, 1839 GY

T, FT 0

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

2

0,002

18%

KGY T, (FT) 0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

1

0,001

9%

GY

T, FT 0

0

0

0

0

44

0

0

0

0

0

44

0,036

9%

& KGY T, FT 0

0

0

0

0

1

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Phylaeus chrysops (Poda, 1761) Piratula hygrophila (Thorell, 1872) Pocadicnemis Millidge, 1953

juncea

Locket

Silometopus bonessi Casemir, 1970

R

T(?)

0

0

3

0

0

0

0

5

3

1

0

12

0,01

36%

Sitticus zimmermanni (Simon, 1877)

R

T

0

0

4

0

0

0

0

0

0

0

0

4

0,003

9%

Steatoda phalerata (Panzer, 1801)

GY

T, FT 0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Talavera aequipes (O. P.-Cambridge, GY 1871)

T, FT 6

1

3

0

0

0

0

0

3

3

0

16

0,013

45%

Thanatus arenarius L. Koch, 1872

KGY T

0

4

1

0

0

0

3

1

1

0

2

12

0,01

54%

Thanatus formicinus (Clerck, 1757)

GY

T, FT 1

3

1

0

0

0

0

0

0

1

0

6

0,005

36%

(Blackwall, GY

T, FT 0

0

1

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

T

0

1

0

0

0

0

1

0

0

0

0

2

0,002

18%

T, FT, 0 (B)

0

0

0

0

1

0

0

1

0

0

2

0,002

18%

Thenuiphantes 1854)

flavipes

Theridium uhligi Martin, 1974

R

Trachyzelotes pedestris (C. L. Koch, GY 1837)

363



Kimutatott pókfajok Trichoncus affinis Kulczynski, 1894

Gy

T

I.

KGY T, FT 0

Trichoncus hackmanni (Millidge, 1956) R

A.1 és E.3 akció

II.

III.

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

X.

XI.

Fogás

pi

Frekvencia

0

0

0

0

2

0

0

1

0

0

3

0,002

18%

T, FT 0

0

0

0

0

0

0

0

2

0

0

2

0,002

9%

Trochosa robusta (Simon, 1876)

KGY T, FT 0

0

2

0

0

0

0

0

0

0

0

2

0,002

9%

Trochosa ruricola (De Geer, 1778)

GY

T, FT, 0 B

0

0

0

0

3

0

0

3

0

0

6

0,005

18%

Trochosa terricola Thorell, 1856

GY

T, FT, 0 B

1

0

3

2

4

0

0

1

0

0

11

0,009

45%

Xerolycosa miniata (C. L. Koch, 1834) GY

T, FT 0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

1

0,001

9%

Xysticus cristatus (Clerck, 1757)

GY

T, FT, 0 B

2

0

0

0

0

0

0

0

0

0

2

0,002

9%

Xysticus kochi Thorell, 1872

GY

T, FT, 2 B

5

1

0

0

0

3

0

1

0

1

13

0,011

54%

Zelotes apricorum (L. Koch, 1876)

GY

T, FT 0

0

0

15

0

1

0

1

0

0

0

17

0,014

27%

Zelotes electus (C. L. Koch, 1839)

GY

T, FT 10

3

4

1

3

0

4

0

6

10

3

44

0,036

0,81%

Zelotes latreillei (Simon, 1878)

GY

T, FT, 0 B

0

4

2

17

8

0

1

6

0

0

38

0,032

54%

Zelotes longipes (L. Koch, 1866)

GY

T, FT 2

0

1

0

0

0

1

0

1

19

0

24

0,02

45%

Zodarion rubidum Simon, 1914

KGY FT, B ! 23

3

1

0

47

0

0

3

10

0

4

91

0,075

0,72%

Zodarion zorba Bossmans, 2009

R

29

4

0

0

0

0

0

0

0

0

0

33

0,027

18%

Zora pardalis Simon, 1878

KGY FT

1

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1

0,001

9%

Zora spinimana (Sundevall, 1833)

GY

T, FT, 2 B

0

2

0

0

3

1

7

0

0

0

15

0,012

45%

49

145

143

145

245

26

111

126

84

44

1208 ~ 1

T

90

Jelmagyarázat: A gyakoriság (Gy) és természetesség (T) magyarázat a szövegben. Fenológia (F): A jelölt hónapokban gyűjthető ivarérett példány. Fogási egyedszámok mintavételi helyenként (I.-XI.); Fogás (Fo): teljes egyedszám; pi= relatív gyakoriság; Frekvencia (Fr): a faj a mintavételi helyek hány százalékában fordult elő. Pirossal kiemelve: ritka, élőhely-specialista pókfajok.

9.5.3. A hangyafauna értékelése A talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása keretében 2013. április 20. - 2013. május 20. közötti időszakban került sor mintavételezésekre. 24 faj több mint 21 ezer egyede lett meghatározva. Ez a fajszám a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság területéről publikált hangyafauna durván egyharmada, a teljes magyarországi fauna durván ötöde. Két védett fészkű faj került elő, igaz mindkettő minimális egyedszámban, tehát a mintaterületek hangyaközösségének felépítésében érdemben nem vesznek részt. Három további, ritkán előkerülő fajt érdemes kiemelni faunisztikai szempontból, a Myrmica gallieni-t (bár konkrétan a mintaterületen ez sem érdemi közösségalkotó), a Myrmica schencki-t és a Temnothorax interruptus-t. Mindhárom említett faj a jó természetességi állapotú gyepekből került elő, részletesebben lásd a fajjellemzéseket és a mintaterületek jellemzéseit. A hangyák szimilaritás vizsgálata során is a vártaknak megfelelően az I., II., VII., és VIII. mintavételi területek voltak a legjobb természetességű élőhelyek (55. ábra). A III. és IX. élőhelyek a jellegtelen zavart gyepek szintén több hasonlóságot mutatnak. A XI. hely inkább a jó természetességű területekhez hasonul. Minden élőhelytípustól határozottan elkülönül a jellegtelen üde gyep, mely a legnedvesebb terület. A IV. és VIII. területek szintén hasonlóságot mutatnak. Mindkét terület a többihez képest erősebb borítású, árnyékoltabb élőhelytípus (56. ábra).

364



A.1 és E.3 akció

55.ábra: A 11 mintavételi hely hangya-hasonlósága Bray-Curtis index alapján - Hangyák

56.ábra: A 11 mintavételi hely ordinációja (NMDS Bray-Curtis index). Hangyák. Jelmagyarázat az 55. és 56. ábrához: sárga: ZOOAP-1, ZOOAP—2, ZOOAP-7, ZOOAP-10 Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros: ZOOAP-3, ZOOAP-9, ZOOAP-11 Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld: ZOOAP-4, ZOOAP-8 erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; fekete: ZOOAP-5 Kiszáradó kékperjés láprét és ZOOAP-6 Zsombékos, aranyvesszős nádas

365



A.1 és E.3 akció

9.5.4. A bogárfauna értékelése 60 faj 539 példánya került elő a tavaszi gyűjtés során. Több, mint fele (38 faj) a futóbogarak (Carabidae) családjából került ki. Két védett fajt is fogtak a csapdák. A fokozottan védett magyar futrinkát (Carabus hungaricus) és az ugyancsak a futrinkák családjába tartozó ragyás futrinkát (Carabus cancellatus). Előbbi fajnak lárvája került elő, mivel a téli ivarérésű ezrét tavasszal lárvája kerülhet csak a csapdákba. Az egyik legjobb állapotú homok pusztáról volt egy fogásunk (ZOOAP-7 mintavételi hely). A ragyás futrinka a legnedvesebb mintavételi helyről került elő (ZOOAP-6 mintavételi hely). A 66 példánnyal a teljes fogási eredményt figyelembe véve domináns fajnak tekinthetjük (73. táblázat). A védett bogár kerüli a száraz élőhelyeket, így nem véletlen hogy csak itt fordult elő. A dominancia rangsort a Bambidion mannerheimi futóbogár vezeti, mely 14 példányával a legtöbb egyedszámú faj volt a mintában. Az összes egyed a ZOOAP-6 mintavételi helyről került elő. Hasonlóan a ragyás futrinkához ez a faj is a nedves élőhelyekhez kötődik. A frekvencia értéke ennek megfelelően a legalacsonyabb, miután egy területről került elő. Magyarországon ritka faj, a mocsaras talajú erdőkben él (KUTASI 1994). Ritkaságának egyik oka lehet, hogy a posztglaciális felmelegedés következtében hazánkban nagyon megfogyatkoztak a faj számára alkalmas élőhelyek (HORVATOVICH 1992). A harmadik domináns faj az előző két bogárral szemben gyakori. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) 113 példánya került elő. A tágtűrésű faj nyolc mintavételi helyről is előkerült. Ezek közül ötön volt domináns. Frekvencia értéke is magas, jelen esetben jól mutatja a generalista tulajdonságát. A fajok között több ritkaság is előkerült, melyek a teljes vizsgálati terület jó természetességét, homoki jellegét mutatják. A természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), és a pusztai tarfutó (Calathus erratus). Ugyancsak a terület természetességét mutatja a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), mely ritka hazai futóbogarunk. Főleg homokos talajon a gyérebben borított gyepeken fordul elő, de nedvesebb helyekről, illetve cseres-tölgyesekből is ismert adata. Száraz gyepek, sztyepprétek és homoki élőhelyek gyakori fajai a pontusi bűzbogár (Blaps halophila) a bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea), a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus) és a közönséges pejbogár (Omophlus proteus). Ritkának mondható faj a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), mely az alföldi homokos területek lakója. Európai elterjedésű hazánkban többfelé megtalálható, de ritka. Az Alföldi homokvidékek és dolomitgyepek egyik jellemző faja. A ZOOAP-2 és ZOOAP-8 mintavételi helyről kerültek elő példányait. A ZOOAP-8 helyről az erdősülő homoki sztyeprétről 5 egyede is megkerült. 73. táblázat: Faj afrum Agonum (Duftschmid, 1812) Agonum duftschmidi J. Schmidt 1994 Agonum elongatum Fischer von Waldheim 1823 · viduum Agonum

A 2013-as tavaszi mintavételben kimutatott bogárfajok fogási adatait, valamint néhány jellemző értéke Család Carabidae

I. -

II. -

III. -

IV. -

V. -

VI. 1

VII. -

VIII. -

IX. -

X. -

XI. -

Fo 1

Pi 0,18

Fr 9

Carabidae

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37

9

Carabidae

-

-

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37

9

366



(Panzer, 1796) Amara aenea (De Geer, 1774) communis Amara (Panzer, 1797) convexior Amara Stephens, 1828 Amara saphyrea Dejean, 1828 Anthicus antherinus Linnaeus, 1761 Badister sodalis (Duftschmid, 1812) Bembidion mannerheimi Sahlberg, 1827 halophila Blaps Fischer, 1822 Blaps mortisaga Linnaeus, 1761 Bradycellus caucasicus (Chaudoir, 1846) Bradycellus csikii Laczó, 1912 Bradycellus harpalinus (Serville, 1821) erratus Calathus (Sahlberg, 1827) Calathus melanocephalus (Linnaeus, 1758) Carabus cancellatus Illiger, 1798 Carabus hungaricus Fabricius, 1792 Coccinella septempunctata Linnaeus, 1758 Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) Drusilla canaliculata (Fabricius 1787) Drypta dentata (P.Rossi, 1790) globosus Dyschirius (Herbst, 1784) vernalis Geotrupes Linnaeus, 1761 pumilus Harpalus Sturm, 1818 Harpalus rubripes (Duftschmid, 1812) Harpalus serripes (Quensel, 1806) Harpalus servus Duftschmid, 1812 Harpalus subcylindricus Dejean, 1829 tardus Harpalus (Panzer, 1796) Hister quadrimaculatus

A.1 és E.3 akció

Carabidae

-

-

2

-

-

-

-

-

1

1

-

4

0,74

27

Carabidae

-

-

-

-

-

3

-

-

-

-

-

3

0,55

9

Carabidae

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

6

1

-

-

-

-

-

7

1,29

18

Anthicidae

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37

9

Carabidae

-

-

-

-

-

142

-

-

-

-

-

142

26,34

9

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Tenebrionidae Tenebrionidae

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

3

-

-

-

-

-

3

0, 55

9

Carabidae

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

5

-

-

-

-

-

5

0,92

9

Carabidae

1

-

-

-

-

-

-

-

1

1

-

3

0, 55

27

Carabidae

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

66

-

-

-

-

-

66

12,24

9

Carabidae

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

1

0,18

9

Coccinellidae

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Scarabaeidae

-

1

-

-

-

-

-

5

-

-

-

6

1,11

28

Staphylinidae

-

-

-

-

-

9

-

1

-

-

-

10

1,85

18

Carabidae

-

-

-

-

-

3

-

-

-

-

-

3

0,55

9

Carabidae

-

-

-

-

-

11

-

-

-

-

-

11

2,04

9

Geotrupidae

-

-

-

10

-

-

-

-

-

-

-

10

1,85

9

Carabidae

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

3

-

-

-

-

-

2

-

-

5

0,92

18

Carabidae

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

1

5

-

-

-

-

7

-

-

3

1

17

3,15

45

Carabidae

-

-

5

-

1

-

1

-

3

-

-

10

1,85

36

Carabidae

-

-

-

5

-

-

-

-

-

-

-

5

0,92

9

Histeridae

-

-

-

-

2

-

-

1

-

-

-

3

0,55

18

367



Linnaeus, 1758 Lacon murinus (Linnaeus 1758) ochraceus Lixus Boheman, 1843 Maladera holosericea (Scopoli, 1772) Melolontha melolontha (Linnaeus, 1758) Ocypus biharicus (Müller, 1926) Ocypus opthalmicus (Scopoli, 1763) sturmi Olisthopus (Duftschmid, 1812) proteus Omophlon Kirsch 1869 Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 1884) Opatrum sabulosum (Linnaeus, 1761) Oxypselaphus (Herbst, obscurus 1784) Parophonus maculicornis (Duftschmid, 1812) Phosphuga atrata (Linnaeus, 1758) Poecilus cupreus (Linnaeus, 1758) versicolor Poecilus (Sturm, 1824) Prostemon tesselatum (Linnaeus, 1758) Pseudocypus mus (Brulle, 1832) Pterostichus diligens (Sturm, 1824) Pterostichus leonisi Bonelli 1810 Pterostichus (Illiger, melanarius 1798) Pterostichus strenuus (Panzer, 1796) Pterostichus vernalis (Panzer, 1795) Silpha tristis Illiger, 1798 Stenolophus teutonus (Schrank, 1781) Strophosoma faber (Herbst, 1784) Syntomus foveolatus (Fourcroy, 1785) Trichocellus placidus (Gyllenhal, 1827)

A.1 és E.3 akció

Elateridae

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Curculionidae

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Scarabaeidae

-

1

1

-

-

-

1

-

-

-

-

3

0, 55

27

Scarabaeidae

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Staphylinidae

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Staphylinidae

-

-

-

2

-

-

-

-

-

-

-

2

0,37

9

Carabidae

-

-

-

-

-

-

-

-

1

-

-

1

0,18

9

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

0,18

9

Staphylinidae

-

-

-

2

-

-

-

-

-

-

-

2

0,37

9

Tenebrionidae

2

6

11

-

3

-

14

2

26

-

49

113

20,96

72

Carabidae

-

-

-

-

-

21

-

-

-

-

-

21

3, 89

9

Carabidae

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

0,18

9

Silphidae

-

-

-

-

-

11

-

-

-

-

-

11

2,04

9

Carabidae

-

-

-

-

-

-

-

-

1

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

5

-

-

-

-

-

5

0,92

9

Elateridae

-

-

-

1

-

-

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Staphylinidae

-

-

-

3

-

-

-

-

-

-

-

3

0, 55

9

Carabidae

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

-

-

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37

9

Carabidae

-

-

-

-

-

6

-

-

-

-

-

6

1,11

9

Carabidae

-

-

-

-

-

6

-

-

-

-

-

6

1,11

9

Silphidae

-

-

-

-

-

17

-

-

-

-

-

17

3,15

9

Carabidae

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

-

1

0,18

9

Curculionidae

-

-

-

-

-

-

1

-

-

-

-

1

0,18

9

Carabidae

1

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

2

0,37

18

Carabidae

-

-

-

-

-

2

-

-

-

-

-

2

0,37

9

6

16

24

33

7

321

27

9

35

6

50

539

Jelmagyarázat: Fogási egyedszámok mintavételi helyenként (I.-XI.); Fogás (Fo): teljes egyedszám; pi= relatív gyakoriság; Frekvencia (Fr): a faj a mintavételi helyek hány százalékában fordult elő. Pirossal kiemelve: ritka, élőhely-specialista pókfajok.

368



A.1 és E.3 akció

A 11 mintavételi terület közül a legdiverzebbnek a ZOOAP-4 és ZOOAP-6 élőhely bizonyult (74. táblázat), míg a ZOOAP-9 élőhelyen kaptuk a legkisebb értéket (55. ábra). Ez utóbb élőhelyen mindössze két fajt mutattunk ki. Annak a lehető legrosszabb eloszlását láthatjuk, mivel egy példánya került elő a Harpalus servus-nak és a fennálló 49 példány az Opatrum sabulosus-hoz tartozott. Az egyenletesség szempontjából az ZOOAP-1 mintavételi helyet emelhetjük ki, mely a leginkább megközelítette az elméleti nullát. 74. táblázat: Fajszám Egyedszám Shannon -H Egyenletesség

A mintavételi helyek bogáregyütteseinek karakterisztikái

I.

II.

III.

5 6 1, 561 0, 9697

7 16 1,598 0,8211

7 14 1,73 0,889

IV. 11 33 2,045 0,8529

V. 4 7 1,277 0,9212

VI. 26 321 1,998 0,6133

VII. 8 27 1,423 0,6843

VIII. 4 9 1,149 0,8289

IX.

X.

XI.

7 35 1,001 0,5146

4 6 1,242 0,8962

2 50 0.098 0,1414

57.ábra: A mintavételi területek bogáregyütteseinek fajdiverzitásai

A 11 mintavételi hely közül a jobb állapotú, természetes homoki élőhelyeknek tekintjük az ZOOAP-1, ZOOAP-2, ZOOAP-7, és ZOOAP-10 sorszámú területeket. Mindkét hasonlósági ábrán (56. és 57. ábra) látható a területek közelsége (sárga színekkel jelöve). Ezeken a területeken találhatjuk a ritkább homoki fajokat is. A ZOOAP-1 és ZOOAP-2 területen fogták a csapdák a Syntomus foevatus-t. Az ZOOAP-1 és ZOOAP-10 élőhelyen a Calathus erratus volt jelen, mely az előző fajhoz hasonlóan jellemző a homoki élőhelyekre. A

369



A.1 és E.3 akció

természetesebb, meleg homoki gyepek gyakori lakója a homoki fémfutó (Harpalus servus), mely az ZOOAP-1, ZOOAP-2, ZOOAP-7, és ZOOAP-10 mintaterületről is megkerült. A ZOOAP-3, ZOOAP-9 és ZOOAP-11 élőhelyeket zavart, illetve jellegtelen száraz gyepekként aposztrofálhatunk. A szimilaritás ábrákon láthatjuk, hogy a területek közel állnak egymáshoz. A három terület közös fajait a főként széles környezeti tűrőképességgel és a zavarást jobban elviselő taxonok képezik: Opatrum sabulosum, mely mindhárom területen ott volt, illetve az Amara aenea. A bolygatást jelző fajokon túl több faj a száraz, sztyepprétek jellemzője: Harpalus subcylindricus, Harpalus rubripes, Harpalus servus. A következő hasonlóság a ZOOAP-5 és ZOOAP-8 mintaterület között látható. A területek a zavartabb élőhelyek közé sorolhatók. A ZOOAP-8 erdősülő homoki sztyeprét, míg az ZOOAP-5 kékperjés láprét. Mindkét élőhelyre jellemző, hogy fajszerkezete nem stabil. A láprét erőteljesen szárad, ami miatt eredeti fajkészletét elvesztette, míg a sztyeprétre egyre nagyobb takarás a jellemző. Az előzetesen vártakhoz képest ezt a két élőhelyet nem számítottuk hasonlónak. A ZOOAP-6 élőhely egyértelműen elkülönül a többitől. Ez a terület nedvességével függ össze. A legtöbb faj- és egyedszám innen került elő. Természetesen a többi élőhelytől leginkább elkülönülő fajszerkezettel.

58.ábra: A 11 mintavételi hely bogár-hasonlósága Bray-Curtis index alapján

370



A.1 és E.3 akció

59.ábra: 11 mintavételi hely ordinációja (NMDS Bray-Curtis index) - Bogarak. Jelmagyarázat: sárga: I., II., VII., X. Jó állapotú nyílt (részlegesen záruló foltok) homoki gyepek; piros: III., IX., XI. Zavart, illetve jellegtelen száraz gyepek; zöld: IV., VIII. erdősülő sztyepprét (nyíres), illetve akácos; fekete: V. Kiszáradó kékperjés láprét VI. zsombékos, aranyvesszős nádas

9.5.5. A projektterületen előforduló élőhelytípusok jellemző állatközösségei 9.5.5.1 Talajfelszíni pókközösségek Jó állapotú, természetes homoki gyepek Az előzetes várakozásnak megfelelően a talajfelszíni pókfauna alapján is elkülöníthetőek a jó állapotú homoki gyepek (60. ábra). Ezek pontos mintavételi pontjai –csapdázási helyei – jó természetességű nyílt homokpusztai gyepeknek feleltek meg (ZOOAP-1, ZOOAP-2, ZOOAP-7, ZOOAP-10). Ebből a gyeptípusból eddig kimutatott fajok száma 64. A területről ismertté vált három védett faj is (skarlát bikapók, kövi torzpók, pokoli cselőpók) elsősorban ehhez az élőhelyhez köthető. A kimutatott fajok egyedszám-viszonyai sajátosan alakultak. A dominancia rangsor élén két búvópók (Zodaridae) faj áll. A sárga, valamint a görög búvópók (Zodarion rubidum, Z. zorba) tapasztalt tömegessége a hazai homoki gyepekben, de itt a Kisalföld területén is szokatlan, egyedi eset. Ez a két faj tette ki a teljes egyedszám egynegyedét. E fajok speciális fogyasztói kapcsolatban állnak hangyafajokkal, így aktuális egyedszámaik alakulásában a terület hangyaközösségének lehet meghatározó szerepe. A két hangyákkal kapcsolt pókfaj dominanciája abból a szempontból is váratlan a vizsgált gyepekben, hogy a gyakoribb sárga búvópók viszonylag új tagja a hazai faunának. A dél-

371



A.1 és E.3 akció

európai faj megjelenését és terjedését a múlt század kilencvenes éveitől kezdődően figyelhetjük meg Közép-Európában. Általában a másodlagos és bolygatásnak kitett élőhelyeken jellemző. Még különösebb a helyzet a görög búvópókkal, mely mindezidáig kizárólag csak erről a lelőhelyről ismert Görögországon kívül. A búvópókok és hangyák egyedszámának kapcsolatait több hazai élőhely párhuzamos vizsgálatával igyekszünk kideríteni. Egyelőnre, annyi állapítható meg, hogy mind területileg, mind időben rendkívül nagy egyedszám ingadozások figyelhetőek meg, a jelenség pontos okainak felderítése hosszabb távú vizsgálatot igényel. Az elsőként tárgyalt két faj kiugróan magas egyedszámait a száraz gyepek gyakori fajainak fogási értékei követik (Zelotes electus, Alopecosa cuneata, Zelotes longipes, Hahnia nava, Thanatus arenarius).

60.ábra: A ritka, homoki pókok élőhelye: jó természetességű nyílt homokpusztagyep (2015.04.29) Fotó: Kovács Péter

Néhány gyakori, zavarás toleráns faj jelenléte (Xysticus kochi, Agyneta rurestris) a nyílt élőhelyeken természetes jelenség. A pókfauna egyediségét és a többi vizsgált élőhelyhez viszonyított fő különbségét az jelenti ebben a gyeptípusban, hogy a speciálisan homoki élőhelyeket jelző ritka fajok elsősorban itt kerültek elő a vizsgált régióból. Ezek a fajok általában más területen sem tömegesek, ugyanakkor jelenlétük mindig a jó természetességű nyílt homoki gyepekhez köthető. Ezek közül az alábbiakat kell kiemelni: Theridion uhligi, Improphantes geniculatus, Alopecosa psammophila, Parasyrisca arrabonica, Gnaphosa mongolica. Alapkőzettől függetlenül jó természetességű nyílt gyepek jellegzetes és általában

372



A.1 és E.3 akció

ritka pókjaiként érdemelnek kiemelést az alábbiak: Atypus muralis, Eresus kollari, Callilepis schuszteri, Aelurillus v-insignitus, Micaria dives, Euryopis quinqueguttata. A két kiugróan magas egyedszámú búvópókot leszámítva, összességében elmondható, hogy a természetes homoki gyepek fajaiban bővelkedő rendkívül értékes gyepeket őriz a projekt területe. A pannon homokpuszták karakterfajainak ez a gyeptípus jelenti az elsődleges élőhelyét, menedékét. A bolygatást jelző, potenciális inváziós fajok jelenlétét is fontos hangsúlyozni (pl. Mermessus trilobatus), amik az élőhely sérülékenységére, veszélyeztetettségére hívják fel a figyelmet. Ennek a gyeptípusnak a területe lényegesen elmarad a leromlott állapotú homoki gyepekétől, ezért is hangsúlyozandó a meglévők védelmének fontossága.

61.ábra: Jellegtelen, zavart gyepek (2013. 05. 20.) Fotó: Kovács Péter

Jellegtelen, és zavart száraz gyepek Korábbi, vagy aktuális bolygatási hatásokkal érintett területek (ZOOAP-3, ZOOAP-9, ZOOAP-11, ZOOAP-5). A ZOOAP-5-ös mintavételi hely florisztikai összetételében még „emlékeztet” a kiszáradó láprétre, de egyetlen olyan fajt sem fogtunk, ami alátámasztotta volna a lápréti jellegét. Az erőteljes kiszáradás mellett, erős mechanikai bolygatás is jellemezte a vizsgált foltot (vaddisznótúrások). A begyűjtött egyedszám alig maradt el a jobb állapotú gyepekben fogott pókokétól, ugyanakkor a kimutatott fajszám jelentősen kisebb. A kimutatott 47 talajfelszíni pókfaj így is jónak mondható, különösen azért, mert bár

373



A.1 és E.3 akció

hiányoznak az igazán tipikus homoki (psammofil) specialisták, de a fajkészletben a természetes és természetközeli élőhelyek fajai dominálnak. A dominancia rangsor élén álló Alopecosa cuneata után itt is a sárga búvópók áll, de ezt már a hazai száraz gyepek néhány tömeges faja követi (pl. Arctosa lutetiana, Zelotes electus, Hahnia nava). Több, az előzőekben tárgyalt gyepben kimutatott ritka faj is jelen van, legfeljebb kisebb egyedszámban sikerült őket kimutatni (pl. Improphantes geniculatus, Micaria dives, Aerulillus v-insignitus). A hazai ritkasága alapján előző fejezetben tárgyalt Metopobactrus prominulus, két fogott példánya közül az egyiket szintén itt találtuk. A gyep zárultsága, a nyílt talaj-, illetve homokfelszínek kisebb aránya jól megfigyelhető a pókok listája alapján is. Néhány erdőssztyeppi és bokorerdei faj is tipikus ebben a gyepben (pl. Alopecosa sulzeri). Meg kell említeni néhány ritkább, meleg és száraz gyepekre jellemző fajt is, így például a piros ugrópókot (Phylaeus chrysops). Az előzetes tipizálás alapján jellegtelen száraz gyepek kategóriába sorolt területek állapotának jövőbeni alakulása az egész Gönyűi-homokvidék jövője szempontjából fontos. Ezekben a gyepekben van meg a lehetőség arra, hogy az elsőként tárgyalt jó állapotú gyepek irányába változzanak, ezáltal ténylegesen növeljék a ritka élőhely-specialista fajok élőhelyét (61. ábra).

62.ábra: Erdősödő sztyepprét (2015.04.29.) Fotó: Kovács Péter

374



A.1 és E.3 akció

Erdősödő sztyepprét Egy mintavételi hely tartozott mindössze ebbe a típusba (ZOOAP-8), mely viszonylag jó természetességű, szórványos cserjeszinttel rendelkező ligetes szerkezetű élőhely. A meglehetősen speciális növényzetű terület érdekes színfoltja a projekt területének. A fás vegetációt elsősorban a nyír alkotja (62. ábra). A gyepszintben a részleges árnyékolás mellett viszonylag magas a nyílt homokfelszínek aránya is. A várakozásnak megfelelően a domináns faj a hazai száraz erdők karakterfajának tekinthető sárgafoltos gyászfarkaspók (Pardosa alacris). Második helyen a döntően bokorerdőkre és erdőssztyeppekre jellemző Alopecosa sulzeri áll. A további fajok között is számos erdei fajt találunk (pl. Panamomops latifrons, Zelotes apricorum). Az élőhely mozaikosságának köszönhetően jelen vannak a nyílt élőhelyek fentiekben már említett fajai is, de érthető módon alacsony egyedszámmal (Zelotes electus, Hahnia nava, Euryopis quinqueguttata). A térségben zajló élőhelyrekonstrukciós munkák egyik célja az erdőssztyeppek állapotának javítása. Amennyiben a tölgyesek felújítása hosszabb távon is nehézségekbe ütközik, akkor más őshonos lombos fafajok hasonló szerkezetű társulásai jelenthetik a menedéket az erdőssztyeppi fajoknak. Üde magassásos és nádas A projekt területén vizsgált egyetlen üde élőhely. Annak ellenére, hogy a szegélyeken erős gyomosodás jellemzi, a jobb vízellátású része tipikus zsombékoló magassásos (63 ábra), vastag avarszinttel, jellegzetesen zsombékoló sásokkal (ZOOAP-6). A Kisalföld homokvidékének korábbi botanikai leírásaiból tudjuk, hogy a száraz homoki társulások mellett a mélyebb fekvésű részeken nagyon értékes láprétek és egyéb üde élőhelyek lényegesen elterjedtebbek voltak, mint ami ma jellemzi a vidéket. Ebből a körülményből kifolyólag különösen érdekes, hogy mi maradhatott meg ezeknek a közösségeknek a fajkészletéből napjainkra. Utaltunk már rá, hogy a kékperjés láprétek vizsgált maradványfoltjain sajnos nem sikerült lápréti fajokat kimutatnunk. A gerinctelen fauna nedvességigényes tagjai korábban elhagyták ezeket az eltűnő élőhelyet. Bár a vegetáció szerkezetében lényegesen különböznek a magassásosok a kékperjés láprétektől, de a talajfelszínére jellemző mikroklíma tekintetében érthetően nagyon hasonló feltételek adottak a magas páratartalomnak, az erős árnyékolásnak és gazdag fűavarnak köszönhetően. A felmért üde élőhely pókfaunája gyökeresen eltér a projekt területének minden más felmért élőhelyének faunaképétől. A dominancia rangsor élén álló három farkaspókfaj, tipikus vizes élőhelyekre jellemző pók. A kifejezetten gyakori Piratula hygrophila, valamint Pardosa paludicola után következő, még szintén domináns faj a Pardosa maisa a jó természetességű láprétek esetében mutat csak hasonló tömegességet az eddigi hazai tapasztalatok alapján (SZINETÁR ÉS GUITPREHT 2001). A földrajzilag is közelálló Pápai Bakonyalja területének láprétjein találtunk hasonlóan magas egyedszámú populációkat. Az egészen kis területről kimutatott 48 pókfaj szintén a terület gazdagságát támasztja alá. A kiemelteken túl számos további nagy nedvességigényű faj jellemzi még a területet (pl. Liocranoeca striata, Pardosa prativaga, Ozyptila simplex, Bathyphantes gracilis, Pocadicnemis juncea, Gongylidiellum murcidum). A szegélyekről terjedő aranyvessző visszaszorítása és a vízellátás javulása, kiegyenlítettsége esetén kifejezetten jó irányba változhat a terület. Emellett arra is felhívják a figyelmet ezek az eredmények, hogy a projekt déli határán lévő üde gyepekben, valamint a terület nyugati oldalán lévő ásott mederben áramló patak környezetében feltétlenül érdemes további kutatásokat végezni. Az egyenlőre csak fiatal példányok révén kimutatott vidrapók (Dolomedes sp.) is a terület déli határán került elő. 375



A.1 és E.3 akció

63.ábra: Üde magassásos és nádas (2015.04.29.) Fotó: Kovács Péter

9.5.5.2 Hangyák Jó állapotú, természetes homoki gyepek A természetes nyílt homoki gyepek hangyaközösségeinek – nem túl intenzív, néhány évig tartó mintavétellel kimutatott – fajszáma általában 8-10 körül mozog (de ezt az értéket a szomszédhatás jelentősen növelheti is). Legjellemzőbb, konstans előfordulású, karakterizáló jelentőségű, rendszerint mennyiségi értelemben is uralkodó fajuk a Lasius psammophilus. További gyakori – de más élőhelytípusokban is rendszeresen megjelenő -, általában mennyiségi értelemben legfeljebb szubdomináns pozícióig jutó fajok a Plagiolepis vindobonensis, Lasius paralienus, Myrmica sabuleti, Tapinoma madeirense, szórványos, de helyenként nagyobb sűrűségű a Tetramorium caespitum. A duna-tisza közi meszes nyílt homokpusztagyepek hangyaközösségeihez hasonlók e kisalföldi közösségek, összetételükben, fajszámukban és diverzitásukban egyaránt. Legnagyobb különbséget a Duna-Tisza közén konstans előfordulású Cataglyphis aenescens hiánya jelenti. A zárt homoki szárazgyepek kimutatott fajszáma általában 9-12 körül mozog, és a kiegyenlítettebb állományméretek is hozzájárulnak ahhoz, hogy diverzitásuk magasabb a nyílt homoki gyepekénél. A jellemző fajszám és diverzitás ugyanakkor alatta marad a DunaTisza köze zárt sztyepprétjein észlelteknek. Mennyiségi értelemben domináns fajuk többnyire a Lasius psammophilus vagy a Myrmica sabuleti (előbbi állandó elem, utóbbi kisebb konstanciájú), szórványosan azonban más, kiemelkedő kompetíciós erejű fajok, mint

376



A.1 és E.3 akció

például a Formica sanguinea vagy a Formica pratensis. Magas konstanciájú közösségalkotó még, és mennyiségi értelemben szubdomináns szerepig is eljut a Plagiolepis vindobonensis, Tapinoma madeirense, Lasius paralienus. Nem nagy állandóságú, de helyenként komoly állománysűrűségű a Formica fusca, Tetramorium caespitum, Lasius niger. A Kisalföld csapadékosabb és hűvösebb klímájának hatása tükröződik abban, hogy olyan fajok is megjelennek az itteni szárazgyepekben (például Formica fusca, Myrmica scabrinodis), amelyek a Duna-Tisza közén kerülik az ilyen típusú habitatokat (pontosabban: kiszorulnak belőlük a melegkedvelőbb és szárazságtűrőbb fajok versengése miatt). Jellegtelen és zavart száraz gyepek Fajszámuk változó (az alkalmazott mintavételi módszer és intenzitás mellett 5-10), de általában elmarad a természetes állapotú gyepekétől. Hasonló mondható el diverzitásukról is. Többnyire az erősen zavarástűrő Lasius paralienus szuperdominanciája jellemző rájuk (állománysűrűsége akár két nagyságrenddel is meghaladhatja a mennyiségi dominanciasorban utánuk következő fajét). Kevésbé zavart, vagy már regenerálódó stádiumban lévő gyepekben a Lasius psammophilus is lehet még/már uralkodó. A zavarás hatására gyakran megnő a Lasius niger állománysűrűsége is (a természetes szárazgyepekben ez jóval ritkább jelenség). Érdekes módon a Duna-Tisza köze zavart gyepjeiben magas konstanciájú és sokszor jelentős állományú Tetramorium caespitum a Kisalföldön nem mutat hasonló viselkedést (csak a kifejezetten antropogén, többnyire belterületi, extrém fajszegény habitatokban válik karakteresen domináns, sokszor egyedüli fajjá). Valószínű, hogy e melegkedvelő és szárazságtűrő fajnak a Kisalföld makroklimatikus adottságai kevésbé kedveznek, és csak a még szélsőségesebb környezeti adottságú antropogén élőhelyeken képes jelentős kompetíciós előnyhöz jutni. Cserjésedő, erdősödő sztyepprétek Fajszámuk (az alkalmazott mintavételi módszer és intenzitás mellett 12 körüli átlaggal) és diverzitásuk is a legmagasabbak közé tartozik, mert a kevésbé fásodott, szárazabb és melegebb szárazgyepek fajai éppúgy megtalálhatók bennük, mint növekvő gyakorisággal és állománymérettel a részleges árnyékolás következtében kialakuló, kiegyenlítettebb mikroklímát igénylő, vagy ténylegesen a fásszárú növényekhez kötődő (többnyire: faanyagban fészkelő) fajok. Utóbbiak azonban csak az idősebb fákkal-cserjékkel, illetve érdemi mennyiségű holt faanyaggal bíró élőhelyeken jelennek meg. Itt érdemes megjegyezni, hogy kifejezetten a fátlan homoki gyepekhez kötődő, a szórt fás növényzetet is kerülő hangyafajok nincsenek a Kisalföldön, de még a Duna-Tisza közén sem. Az utóbbi tájban végzett, hosszú távú monitorozó vizsgálatok alapján a nyílt homoki gyepek karakterfajait az erősebben záródó borókás-nyárasok kisméretű gyepfoltjainak mozaikja is képes fenntartani (ha kisebb állománysűrűségben is, mint a kiterjedtebb gyepekben, mivel az apró tisztásokon az erdei vegetációhoz kötődő hangyák versengésével is meg kell küzdeniük). Mindez egyértelműen mutatja, hogy a homoki növényzet természetes tulajdonsága az egyedi fák, illetve erdőfoltok rendszeres, mozaikos előfordulása még a Kárpát-medence legszárazabb homokterületein is, ahol a fásszárú növényzet megtelepedését a mikrodomborzati különbségek miatt kialakuló, helyenkénti többletvízhatás segíti. Nagy kiterjedésű fátlan térségek kizárólag emberi hatásra alakultak ki hazánk homokterületein, és nem tűnik úgy, hogy teljes fátlanság fenntartásához természetvédelmi érdek fűződne (a teljes beerdősülés elkerüléséhez viszont sokfelé igen).

377



A.1 és E.3 akció

A kevésbé fásodott gyepekben gyakran uralkodó szerepű Lasius psammophilus a cserjésedő, erdősödő sztyeppréteken is konstans közösségalkotó, ám rendszerint már nem uralkodó szerepű. A mennyiségi dominanciasor élén más fajok jellemzőek: például a Myrmica sabuleti, Lasius paralienus, Formica sanguinea. Nincs konstans módon uralkodó faj, a mennyiségi értelemben domináns fajok mibenléte általában erősen függ a környezettől (fátlan gyepek vagy éppen erdők befolyásoló szomszédhatásától), mindemellett – amint a felsorolásból is látszik - olyan fajokból variálódik, amelyek a kevésbé fásodott, zárt homoki sztyeppréteken is képesek dominánssá válni. A kiegyenlítettebb mikroklíma olyan, tájszinten ritkább fajoknak is kedvező körülményeket teremt, mint a Myrmica schencki, amely a legszárazabb fátlan homoki élőhelyeken nem jelenik meg, a fásodó gyepekben viszont igen. Kifejezetten a fásszárú vegetációhoz kötődő faj ezeken az élőhelyeken például a Camponotus vagus vagy a Temnothorax unifasciatus. Üde gyepek, magassásosok A szárazgyepeknél valóban érdemben, tartósan erősebb vízhatásnak kitett területek hangyaközösségei markánsan jelzik a hidrológiai és mikroklimatikus különbségeket. Ilyen területeken a Lasius niger, Myrmica rubra és Myrmica scabrinodis bizonyultak az uralkodó fajoknak. (Utóbbi kettő tájszinten ritkának bizonyult, de ez elsősorban a típusos vizes gyepek, illetve az ilyen helyeken történő mintavételek ritkaságát tükrözi). Mivel az erősebb vízhatást viszonylag kevés hangyafaj tűri jól, a vizes élőhelyek közösségeinek fajszáma alacsonyabb (általában 8 alatti), és diverzitása is kisebb, mint a szárazgyepeké. Az említett fajhármas mellett jóval kisebb sűrűségben, de egyéb higrofil karakterű fajok is megjelennek, mint például a ritka Lasius platythorax. A vízhatást jól tűrő fajok mellett, kis állománysűrűségben, többnyire széles ökológiai tűrőképességű fajok vannak jelen (mint a Lasius paralienus). Ha a vizes élőhely kis kiterjedésű, könnyen előfordulhat, hogy nincs kiegyénült közössége, hanem a környező szárazabb élőhelyek táplálkozni bejáró dolgozói alkotják a hangyafaunát. Amennyiben az élőhelyen nincs tartósan erős vízhatás, vegetációja hiába őrzi a korábbi vizes élőhely emlékét (például száradó kékperjés gyep képében), a gyorsabban reagáló hangyaközösség már sokkal erősebb átmenetet mutat a szárazgyepek felé. Az ilyen átmeneti jellegű közösségek képe változatos, azt a környező élőhelyek szomszédhatása is erősen alakítja. A vizsgált térségben többnyire a Lasius paralienus mennyiségi dominanciája jellemezte a mezofil, átmeneti jellegű, már nem kifejezetten vizes habitatokat, és a Myrmica schencki legnagyobb sűrűségű állományai is itt kerültek elő (a mennyiségi hierarchiasor szubdomináns pozíciójáig jutva). További, mennyiségi értelemben szubdomináns szerepig jutó fajok voltak az átmeneti jellegű habitatokban: Lasius psammophilus, Plagiolepis vindobonensis, Formica fusca, Tapinoma madeirense, Solenopsis fugax, ezek többsége már elsősorban szárazgyepeket kedvelő faj.

9.5.5.3 Bogarak Jó állapotú homokpusztagyepek A ZOOAP-1, ZOOAP-7, és ZOOAP-10 mintaterületekről ismerjük a fokozottan védett magyar futrinkát (Carabus hungaricus). Más kutatásokból is tudjuk, hogy a Győr és Gönyű melletti homokpusztákon stabil állománya található, melynek megóvása a természetvédelmi célú beavatkozások és élőhely-rekonstrukciós munkálatok kiemelt feladata. Az alföldi homokfutrinka (Cicindela soluta) a jó állapotú gyepek lakója, a ZOOAP-1 mintaterületről

378



A.1 és E.3 akció

került elő. Ritka faj a gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus), melyet a két referenciaterületen (ZOOAP-1 és ZOOAP-2) mutattunk ki, egyébként nedves és száraz élőhelyeken egyaránt előfordul. Szintén ritka a simakarmú futó (Olisthopus sturmi), a ZOOAP-10 mintaterületről került elő egy példánya. A természetes homoki gyepekre jellemző az apró termetű kétgödrös trágyabogár (Diasticus vulneratus) (ZOOAP-2 mintaterület). A homoki fémfutó (Harpalus servus) a nyíltabb felszínű homokpuszták és sztyeppterületek karakterfaja. Elsősorban a ZOOAP-1, ZOOAP-2, és ZOOAP-7 mintaterületekről került elő. A röpképtelen pusztai tarfutó (Calathus erratus) jelenléte szintén a jobb állapotú homokpusztákra jellemző (ZOOAP-1, ZOOAP-10). Megemlíthető ezeken kívül a bársonyos kiscserebogár (Maladera holosericea) és a pontusi bűzbogár (Blaps halophila). Mindként faj elsősorban Duna–Tisza közi homokpusztákon él, ahol nem ritkák. A mérsékelten zavart, száraz gyepekben honos a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindrus) és a déli kitettségű, szárazabb klímájú hegy- és dombvidékek faja, a közönséges pejbogár (Omophlus proteus). Ez utóbbi a ZOOAP-7 mintaterületről került elő. Üde gyep, sásos A ZOOAP-6 mintaterület nedves, sásos élőhelytípus. A bogarak fajösszetétele itt merőben más, mint a száraz homoki élőhelyeken. A többi területhez képest jellemző még a nagyobb faj- és egyedszám. A védett és nedvességkedvelő ragyás futrinkának (Carabus cancellatus) összesen 118 példányát fogták a csapdák ezen a helyen, míg máshol egyáltalán nem észleltük. A kifejezetten nedvességkedvelő mezei futrinka (Carabus granulatus) egy példánya is előkerült innen. A legnagyobb egyedszámban a halványfoltú gyorsfutó (Bembidion neresheimeri) és az egyszínű gyorsfutó (B. mannerhemii) volt jelen, mely utóbbi elsősorban a mocsaras erdők lakója (KUTASI 1998). A halványfoltú gyorsfutó faunánk újabban megismert tagja, főként nedves rétekről került elő (KÖDÖBÖCZ 2011). Ugyancsak nagyobb egyedszámban volt észlelhető a barnás kisfutó (Oxypselaphus obscurus) és az apró ásófutrinka (Dyschirius globosus), e fajok szintén nedvességkedvelők. A terület nedves jellegét és természetes állapotát a további ritka fajok előkerülése is mutatja, mint az ékhomlokú ásófutrinka (Dyschirius tristis), a piroslábú gyászfutó (Pterostichus leonisi) valamint a szőrösszemű futó (Trichocellus placidus). Féltermészetes vagy közepesen zavart élőhelyek A ZOOAP-3, ZOOAP-9 és ZOOAP-11 mintaterületeket közepesen zavartnak tekinthetjük, ahol a ritka homoki fajok csak korlátozottan mutatkoznak, míg a száraz gyepek lakói jelen vannak ugyan, de jelentős a zavarást tűrő fajok aránya. A három terület legértékesebb bogárfaja a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus), mely a 2012. évi téli mintavételezés során a ZOOAP-3 és a ZOOAP-9 területekről került elő. A kis gyászbogár (Gonocephalum pusillum) egyetlen példányát is a ZOOAP-3 mintaterülten került csapdába. A ZOOAP-11 mintaterületről a magyar futrinka (Carabus hungaricus) egy, a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) nagyszámú példányát mutattunk ki. A ZOOAP-9 mintaterületen szintén a sároshátú gyászbogár fordult elő a legnagyobb egyedszámban. A főként degradált élőhelyekre jellemző faj a legtöbb mintaterületről előkerült, de itt és a ZOOAP-9 és -11 helyeken volt kiemelkedően magas a példányszáma. A mintaterületek zavartságára utalhat még a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), az érces közfutó (Amara aenea) (ZOOAP-3 és ZOOAP-9) valamint a rezes gyászfutó (Poecilus cupreus) (ZOOAP-9) jelenléte. A ZOOAP-9 mintaterületről említhető még a pusztai tarfutó (Calathus erratus) és

379



A.1 és E.3 akció

a kis simakarmúfutó (Olisthopus sturmi), melyek a száraz és nyílt gyepek jellemző futóbogarai. Az utóbbi faj viszonylag ritka is hazánkban. Zavart, többé-kevésbé degradált élőhelyek A fennmaradó három mintaterület különböző mértékű degradáltságot mutat. Ezeken az élőhelyeken a zavarást jól tűrő, közönséges fajok uralkodnak, miközben a természetes állapotú homokpuszták jellemző fajai szinte teljesen hiányoznak. A ZOOAP-5 mintaterületről főként a bolygatást jól tűrő fajok kerültek elő. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) és a közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus) gyakori, sőt közönséges fajok hazánkban, melyek a legkülönfélébb élőhelytípusokban megjelennek. Szintén gyakori, közönséges faj a vörösnyakú tarfutó (Calathus melanocephalus). Talán csak a keskeny fémfutót (Harpalus subcylindrius) tekinthetjük a viszonylag természetes, száraz gyepek fajának. A ZOOAP-8 mintaterületről csak a kétgödrös trágyabogár (Diasticus vulneratus) említhető, mint viszonylag ritka és az Alföld homokvidékeinek jellemző faja. Az előző két mintaterülettől eltérő, de szintén főként a bolygatottságot tükröző fajszerkezet jellemzi a ZOOAP-4 területet. A homokpuszták tipikus bogárfajait itt találjuk meg a legkevésbé. A vizsgált időszakban a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis), a lomha fémfutó (Harpalus tardus) és a zafír közfutó (Amara saphyrea) fordult elő nagyobb egyedszámban, melyek széles ökológiai tűrőképességű fajok. További, esetleg degradáltságra utaló, gyakori bogarak a ligeti fémfutó (Harpalus tardus) és a kis kockáspattanó (Prosternon tessellatum).

9.5.5.4 Egyenesszárnyúak Természetes homokpusztagyepek A kimagaslóan jó természetességi állapotú nyílt homokpusztagyepek együttesei tartoznak ide (ZOOAP-2, ZOOAP-7). Az ezekben számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus). A kis egyedszámmal előkerült további fajok között vannak ugyan általános nyílt szárazgyepi fajok, mint a Calliptamus italicus, vagy a Chorthippus mollis, de lokálisan ritka homoki színezőelemek is, mint a Myrmeleotettix antennatus és a Stenobothrus fischeri. A 2015-ös évi felvételek alapján a ZOOAP-10 számú mintavételi területen feltárt együttes is ebbe a típusba sorolódott. Utóbbi gyep vegetációszerkezete és állapota alkalmas jó természetességi állapotú nyílt homokpusztagyepi együttes kialakulására, azonban a 2014-es leégetését megelőzően e karaktere nem volt annyira kifejezett. Természetes üde gyepek A kutatási terület ugyancsak markánsan elkülönülő egyenesszárnyú együttes-típusa az üde gyepekben van jelen (ZOOAP-5, ZOOAP-6). Ezek, – az üde gyepek egyenesszárnyúegyütteseire jellemzően – fajszegények: területükön a kifejezetten hygrophil igényű Conocephalus fuscus dominál, de jellemzően előfordul bennük a Conocephalus dorsalis és a Ruspolia nitidula is. A további kísérőfajok is részben üde gyepi fajok közül kerülnek ki, így jellemzően előfordul területükön a Chrysochraon dispar és a Roeseliana roeselii – a mesophil fajok (pl. Pseudochorthippus parallelus és Euthystira brachyptera) előfordulása ugyancsak tipikus bennük. A tapasztalatok szerint a közeli szárazgyepek irányából érkező nyomásnak köszönhetően ezeken az üde gyepeken markánsan jelenhetnek meg xerophil szárazgyepi

380



A.1 és E.3 akció

fajok (Chorthippus brunneus, Calliptamus italicus, Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus) – különösen aszályos években a kaszálást követően. A 2015-ös évben a – köszönhetően néhány mesophil faj markáns jelenlétének – a ZOOAP-3 mintavételi terület is ebbe az együttes-típusba sorolódott. Jellegtelen száraz gyepek Heterogén szerkezetű együttes-típus, a korábbi területhasználattól függő természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttesekkel (ZOOAP-1, ZOOAP-8, ZOOAP-9, ZOOAP-10, ZOOAP-11). Az ide tartozó együttesek közül néhánynak a fajösszetétele nagy mértékben hasonlít a legjobb állapotú homokpusztagyepekben előfordulóra, de az érzékenyebb homoki fajok ezekben nem vagy csak nagyon alacsony egyedszámmal fordulnak elő – ellenben a zavarástűrő fajok fajszáma és egyedszáma általában magas. A zavartabb nyílt, ill. különböző mértékben záródott együtteseket általában a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus dominálja, de a jobb állományokban előfordulnak különböző jelentőségű homoki karakterfajok (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri, Platycleis montana). Gyomvegetációfoltok Gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttestípus önálló karakter nélkül, tágtűrésű xerophil fajokkal (ZOOAP-3, ZOOAP-4). 2013-ban markánsan különálló csoportot alkotó felvételek más években a száraz gyepek, illetve részben az üde gyepek csoportjába sorolódtak. A nyílt száraz gyepek mobilis fajai (Oedipoda caerulescens, Calliptamus italicus) mellett nagy egyedszámmal fordulnak elő bennük a gyomvegetációfoltok jellemző fajai, mint például a Chorthippus mollis, de a magas (Bicolorana bicolor) és a rövidfüvű szárazgyepek (Euchorthippus declivus), a zártabb mesophil gyepek (Stenobothrus lineatus, Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) fajai is előkerültek itt. Utóbbinak köszönhető az ide tartozó együttesek bizonyos években tapasztalható átsorolódása más csoportokba.

9.6. Összefoglalás A győri lőtér gyepterületeinek faunájának feltárását a jellemző élőhelyeken 2012-2015 között végzett talajcsapdás és fűhálós vizsgálatokkal végeztük. A felmérések eredményeképp a vizsgált taxonok (egyenesszárnyúak, pókok, hangyák és bogarak) tekintetében a terület jól feltártnak minősül, de a területi természeti állapotának jövőbeli javulásával további fajok megjelenése, illetve a közösségek átrendeződése várható. Győrszentiván és Gönyű községhatáraihoz tartozó, mintegy 250 hektáros terület 2012-2015 közötti vizsgálata során 138 pókfaj (Araneae) került kimutatásra. Közülük 4 védett (Atypus muralis Bertkau, 1890, Eresus kollari Rossi, 1846, Geolycosa vultuosa (C. L. Koch, 1838), Dolomedes sp.,), 2 hazai faunára nézve új (Zodarion zorba Bosmans, 2009, Centromerus lakatnikensis (Drensky, 1931)) és több ritka faj (Metopobactrus prominulus (O.P.Cambridge, 1872, Parasyrisca arrabonica Szinetár & Eichardt, 2009, Theridion uhligi Martin, 1974, Brommella falcigera (Balogh, 1935), Improphantes geniculatus (Kulczyński, 1898) érdemel kiemelést. A Pannon életföldrajzi régió homokpusztáinak legtipikusabb élőhelyspecialista pókjai kevés kivételtől eltekintve csak a jó természetességű nyílt homoki gyepekben voltak jelen. A jó természetességű gyepek mellett a jellegtelen száraz gyepek is nagy arányban vannak jelen a projekt területén. Az ezekre jellemző fajkészlet a hazai száraz gyepek mérsékelt, illetve közepes bolygatást toleráló, ritkaságoktól mentes faunájának

381



A.1 és E.3 akció

megfelelő. Az egyetlen vizsgált üde magassásosban a gyakori nedvességkedvelő fajok mellett, néhány ritka és a természetközeli vizes élőhelyekre jellemző faj is magas egyedszámmal fordult elő (pl. Pardosa maisa Hippa & Manilla,1802). Az élőhelyrekonstrukció során kialakított új felszínek másodlagos szukcessziójának kezdeti állapota (első két és fél év) azt mutatja, hogy a környező jó állapotú gyepek ellenére, ezt az élőhelytípust jelenleg még a tipikusan szántóföldi élőhelyekhez adaptálódott fajok uralják. Ezekre az újonnan gyepesített felszínekre, mind a faji összetételükben, mind pedig a fajok egyedszám-eloszlásban egyelőre még az agrártájak uniform faj-együttese jellemző. A kisalföldi meszes homokpuszta hangyaközösségei (Formicidae) nagymértékben hasonlítanak a Duna-Tisza köze homokpusztáinak közösségeihez. Legjelentősebb különbségnek a nagyalföldi nyílt homoki gyepek karakterfajaként viselkedő, kifejezetten melegkedvelő és erősen szárazságtűrő Cataglyphis aenescens kisalföldi hiánya tekinthető. Egy másik thermofil és xerotoleráns faj, a Tetramorium caespitum közösségalkotó szerepe ugyancsak korlátozottabb a Kisalföldön. Valószínűleg a vizsgált térség hűvösebb és csapadékosabb klímájának hatása mutatkozik meg abban, hogy homoki szárazgyepjeiben olyan, kevésbé xerotoleráns és thermofil fajok is megjelennek – például a Formica fusca vagy a Myrmica scabrinodis -, amelyek a Duna-Tisza közén határozottan kerülik az ilyen habitatokat. A felmérések során a kisalföldi hangyafaunáról szóló korábbi publikációkban nem említett Lasius psammophilus jelentős, gyakran domináns közösségi szerepű állományaival találkoztunk. Viszonylag sok populációja került elő az Alföldön ritka fajok közé sorolt Myrmica schencki-nek. A védett fészkű Formica pratensis a zárt sztyepprétek szórványosan előforduló, ám lokálisan akár uralkodóvá váló fajának bizonyult. Jellemeztük a meszes homokpuszta legfontosabb gyepi élőhelytípusainak hangyaközösségeit. Az antropogén hatásra kialakult, pionír, erősen nyílt talajfelszínű élőhelyeken a Lasius niger, Lasius paralienus, Tetramorium caespitum fajok közül kerülnek ki a pionír közösségek mennyiségi értelemben domináns fajai. A természetes nyílt homoki gyepek jellemző uralkodó és konstans faja a Lasius psammophilus. A zárt sztyepprétek hangyaközösségei - beleértve a cserjésedő-fásodó területeket - a legnagyobb fajszámúak és legmagasabb diverzitásúak, mennyiségi értelemben domináns fajaik többnyire a Lasius psammophilus és Myrmica sabuleti, szórványosabban a Formica sanguinea és Formica pratensis. A cserjésedő-fásodó sztyepprétek mindaddig, amíg érdemi borítású a gyepi vegetáció, képesek megőrizni a sztyeppréti közösségek fajait. A természetes nedves rétek uralkodó fajai a Lasius niger, Myrmica rubra, Myrmica scabrinodis. A vizsgált területről kimutatott 128 talajfelszínen élő bogárfaj (Coleoptera) adatai alapján jól elkülönülnek a legjobb állapotú, értékes pannon homoki élőhelyek a kissé degradáltabb, jellegtelenebb száraz gyepek, a kimondottan degradált gyepfoltok, valamint a területileg alárendelt üde-nedves füves élőhelyek. A kimutatott fajok között megtalálhatók a természetes állapotú homoki gyepekre jellemző bogarak, mint a homoki fémfutó (Harpalus servus), a pusztai tarfutó (Calathus erratus) vagy a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus). Egyetlen fokozottan védett (és egyben Natura 2000 jelölő fajt) találtunk, a magyar futrinkát (Carabus hungaricus). A nyílt homokfelszínek jellemző védett futóbogara az alföldi homokfutrinka (Cicindela soluta). Ezt a fajt csak az egyelő gyűjtéseink során figyeltük meg, a talajcsapdák anyagából nem került elő. A ragyás futrinka (Carabus cancellatus) és különösen a mezei futrinka (Carabus granulatus) a nedvesebb élőhelyek lakói. Szintén védettek, de hazánkban elterjedt fajok. A

382



A.1 és E.3 akció

nedvességkedvelő vörösvégű martfutónak (Elaphropus haemorrhoidalis) mindössze négy hazai előfordulásáról tudunk a jelen adatot is figyelembe véve, így rendkívüli ritkaságnak számít. A szintén viszonylag ritka gödörkés gyökérfutó (Syntomus foveatus) száraz és nedves területeken egyaránt előfordul. A szőrösszemű futó (Trichocellus placidus) egyetlen példányát a legnedvesebb helyszínről a Zsombékosi-árok melletti mélyfekvésű területről mutattuk ki. Az előforduló védett és ritka bogárfajok alátámasztják a projekt területének természetvédelmi jelentőségét. A bogárfauna alapján is a legjobbnak minősített élőhelyek megőrzése, kiemelt feladat, mivel a Dunántúl északnyugati régiójában sehol sem találhatók ekkora terjedelmű, egybefüggő, természetes homoki gyepek. Várható, hogy az élőhelyrekonstrukciós munkák során létrejött, jelenleg pionír növényzettel borított felszíneken megindul a homoki fajok betelepülése a közeli természetes gyepekből. A vizsgálati területről 2012 és 215 között 40 egyenesszárnyú faj előfordulását mutattuk ki. Az előkerült fajok közül egy védett és egyben homoki karakterfaj volt (Calliptamus barbarus) további előkerült homoki karakterfaj volt a Platycleis montana, a Dociostaurus brevicollis, az Euchorthippus pulvinatus, a Myrmeleotettix antennatus, a Myrmeleotettix maculatus, a Stenobothrus fischeri és az Oedaleus decorus. A hazai relatív gyakorisági adatok alapján a kimutatott fajok közül hazánkban hét faj ritka (Calliptamus barbarus, Platycleis montana, Pteronemobius heydenii, Chorthippus dichrous, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix antennatus, Stenobothrus fischeri), hét pedig szórványos előfordulású (Conocephalus dorsalis, Ruspolia nitidula, Oecanthus pellucens, Chrysochraon dispar, Euthystira brachyptera, Myrmeleotettix maculatus, Oedaleus decorus). A vizsgálatokkal négy egymástól alapvetően eltérő egyenesszárnyú-együttes-típust mutattunk ki: (1) természetes homokpusztagyepek együttes-típus; (2) természetes üde gyepek együttes-típus; (3) jellegtelen száraz gyepek együttes-típus; (4) gyomvegetációra jellemző együttes-típus. (1) Természetes homokpusztagyepek együttes-típus: A kimagaslóan jó természetességi állapotú nyílt homokpusztagyepek mintái kerültek ide. Az ezekben számottevő részesedéssel előforduló fajok szinte kivétel nélkül homoki karakterfajok (Calliptamus barbarus, Euchorthippus declivus, Dociostaurus brevicollis, Euchorthippus pulvinatus, Myrmeleotettix maculatus); (2) Természetes üde gyepek együttes-típus: Jellemzően fajszegény együttes, melyben a kifejezetten hygrophil igényű Conocephalus fuscus dominál, de jellemzően előfordul benne a Conocephalus dorsalis és a Ruspolia nitidula is; (3) Jellegtelen száraz gyepek együttes-típus: Heterogén szerkezetű csoport, a korábbi területhasználattól függő természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttesekkel. Az ide tartozó együttesek közül néhánynak a fajösszetétele nagy mértékben hasonlít a legjobb állapotú homokpusztagyepekben előfordulóra, de az érzékenyebb homoki fajok ezekben nem, vagy csak nagyon alacsony egyedszámmal fordulnak elő – ellenben a zavarástűrő fajok fajszáma és egyedszáma általában magas. (4) Gyomvegetációra jellemző együttes-típus: Gyenge természetességi állapotú egyenesszárnyú-együttes-típus, önálló karakter nélkül, tágtűrésű xerophil fajokkal. A nyílt száraz gyepek mobilis fajai (Oedipoda caerulescens, Calliptamus italicus) mellett nagy egyedszámmal fordulnak elő bennük a gyomvegetációfoltok jellemző fajai, mint például a Chorthippus mollis, de a magas (Bicolorana bicolor) és a rövidfüvű szárazgyepek (Euchorthippus declivus), a zártabb mesophil gyepek (Stenobothrus lineatus, Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) fajai is előkerültek itt. Utóbbinak köszönhető az ide tartozó együttesek bizonyos években tapasztalható átsorolódása más csoportokba.

383



A.1 és E.3 akció

9.7. Felhasznált irodalom ÁDÁM L. (1987): Scarabaeoidea (Coleoptera of the Kiskunság Kiskunság National Park. In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 208–220. ÁDÁM, L. ÉS MERKL, O. (1986): Adephaga of the Kiskunság National Park, I.: Carabidae (Coleoptera). In: MAHUNKA, S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park, I.. Akadémiai Kiadó, Budapest: 119–142. BALOGH, J. I. (1935): A Sashegy Pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány. Sárkány-Nyomda Rt., Budapest, 60pp. BALOGH, J. I. ÉS LOKSA, I. (1947): Faunistische Angaben über die Spinnen der Karpatenbeckens. I. Fragmenta Faunistica Hungarica. 10: 26-28. BUCHAR, J. (1992): Kommentierte Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida). – Acta Universitalis Carolinae Biologica, 36: 383-428. BUCHAR, J. ÉS- RŮŽIČKA, V. (2002): Catalouge of spiders of the Czech Republic. Peres Publishers, Praha, 349 pp. CONELL, J.H. (1978): Diversity in tropical rain forests and coral reefs. – Science 199:13021310. CZECHOWSKI, W., RADCHENKO, A., CZECHOWSKA, W. és VEPSÄLÄINEN, K. (2012): The ants of Poland. Natura optima dux Foundation, Warszawa: 496 p. CSŐSZ, S., MARKÓ, B. és GALLÉ, L. (2011): The myrmecofauna (Hymenoptera: Formicidae) of Hungary: an updated checklist. North-Western Journal of Zoology 7(1): 55-62. CSŐSZ, S., MARKÓ, B., KISS, K., TARTALLY, A. és GALLÉ, L. (2002): The ant fauna of the FertőHanság National Park (Hymenoptera: Formicoidea). In: MAHUNKA, S. (ed.): The fauna of the Fertő-Hanság National Park. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 617629. DELTSHEV, C. D. (1983): A contribution to the taxonomical study of sylvaticus group of genus Centromerus F. Dahl (Araneae, Linyphiidae) in Bulgaria. Acta zool bulg 21: 53-58. DUMA, I. (2008): Theridion uhligi Martin, 1974 (Araneae: Theridiidae) new to Romania. Entomologica Romanica 13: 297-299. EADES, D.C., OTTE, D., CIGLIANO, M.M. & BRAUN, H. (2014): Orthoptera Species File. Version 5.0/5.0. http://Orthoptera.SpeciesFile.org [2014. november 24.] FARKAS, E. és TÁNCZOS, E. (2009): Adatok a Liometopum microcephalum hangyafaj autökológiájának ismeretéhez. Diplomamunka, 86p. FEKETE, G. és VARGA, Z. (szerk.) (2006): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 460p. GALLÉ, L., MARKÓ, B., KISS, K., KOVÁCS, É., DÜRGŐ, H., KŐVÁRY, K. ÉS CSŐSZ, S. (2005): Ant fauna of Tisza river basin (Hymenoptera: Formicidae). Vegetation and Fauna of Tisza River Basin I. Tiscia Monograph Series 7: 149-197. GRUEV, B., TOMOV, V. ÉS MERKL, O. (1987): Chrysomelidae of the Kiskunság National Park (Coleoptera). In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 227–241.

384



A.1 és E.3 akció

HARZ, K. (1957): Die Geradflügler Mitteleuropas. – Veb Gustav Fischer Verlag, Jena HARZ, K. (1975): Die Orthopteren Europas. – Dr. W. Junk N.V., Publishers, The Hague HORVÁTH, R., MAGURA, T., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS TÓTHMÉRÉSZ, B. (2013): Large and least isolated fragments preserve habitat specialist spiders best in dry sandy grasslands in Hungary. Biodiversity and Conservation: 1-12. HORVÁTH, R., MAGURA, T., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J., KOVÁCS, É. ÉS TÓTHMÉRÉSZ, B. (2015): In stable, unmanaged grasslands local factors are more important than landscape-level factors in shaping spider assemblages. Agriculture, Ecosystems and Environment 208: 106–113 HORVATOVICH, S. (1981): Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és NyugatDunántúlról III. (Coleoptera).– A Janus Pannonius Múzeum Évönyve, 25 (1980): 71–83. INGRISCH, S. ÉS KÖHLER, G. (1998): Die Heuschrecken Mitteleuropas. Die Neue Brehm– Bücherei Bd. 629, Westarp Wissenschaften, Magdeburg KASZAB, Z. (1957): Felemás-lábfejízes bogarak I. – Heteromera I. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), IX, 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 126 pp. KENYERES, Z., KISBENEDEK, T. ÉS SZÖVÉNYI, G. (2013): Orthoptera Fauna of the Kisalföld (Western-Hungary). – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 37: 47–64. KENYERES, Z., NAGY, B. ÉS BAUER, N. (2008): Distribution and habitat requirements of Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833) in Hungary. – Articulata 23(2): 25– 36. KISBENEDEK, T. (1991): Habitat preference and seasonality of spider (Araneae) communities in dolomitic grassland. Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, Budapest 83: 253-267. KOVÁCS, É. (2001): Elterjedési mintázatok és háttérváltozók kapcsolata a hangyaközösségek szerveződésében. PhD dissz. KOVÁCS, É. (2014): „Szárazgyepek megőrzése” pályázati program keretében, 2014-ben végzett alapállapot-felmérés a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Kézirat. KOVÁCS, É. és SIPOS, F. (2010): Az NBmR IX. Száraz gyepek projekt keretében talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása a Kiskunsági Nemzeti Park területén - hangyák (Hymeoptera: Formicidae) 2001-2008. Kézirat. KOVÁCS, É. és SIPOS, F. (2014): Az NBmR IX. Száraz gyepek projekt keretében talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása a Kiskunsági Nemzeti Park területén - hangyák (Hymeoptera: Formicidae) 2012-2013. Kézirat. KOVÁCS, P., SZINETÁR, CS. ÉS SZŰTS, T. (2012): A Nyugat-magyarországi peremvidék (GyőrMoson-Sopron, Vas és Zala megyék) pókfaunája. NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XIX. Természettudományok 14: 165-229. KÖDÖBÖCZ V. (2007): Az Északkeleti-Alföld futóbogár-faunája (Coleoptera: Carabidae) és állatföldrajzi kapcsolatai. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Debrecen, 119 pp. + Függelék. KÖDÖBÖCZ, V. (2011): Futóbogár adatok (Coleoptera: Carabidae) II. Talajcsapdás gyűjtések 1995–2010. – Folia historico naturalia musei Matraensis 35: 55–108.

385



A.1 és E.3 akció

KRIŠTÍN, A., KANUCH, P., FABRICIUSOVA, V. ÉS GAVLAS, V. (2009): Responses on habitat and global change of some Mediterranean Orthopteran species occurring in blown sands in Central Europe. – 10th International Congress of Orthopterology, Metaleptea, Special Conference Issue, Orthopterists’ Society and Akdeniz University, 42. KUTASI, CS. (1998): Ritka futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) a Keleti-Bakonyból. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 13 (1994): 63–71. KUTASI, CS. (2005): Futóbogár-együttesek (Coleoptera: Carabidae) szerkezetének vizsgálata gyümölcsültetvényekben. Doktori értekezés, Budapest, Corvinus Egyetem, 118 pp. KUTASI, CS. (2006): Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Col.:Carabidae) a Keleti-Bakonyból. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 23: 53–69. KUTASI, CS. (2013): A Fekete-hegy vízparti futóbogarai (Coleoptera: Carabidae). – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 29: 87–108. LOKSA, I. (1969): Pókok I. - Araneae I. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 97. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 133 pp. LOKSA, I. (1972): Pókok II. - Araneae II. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 112. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 112 pp. LOKSA, I. (1981): Die Bodenspinnen zweier Torfmoore im Oberen Theiss-Gebiet Ungarns. Opuscula Zoologica 17-18: 91-106. LOKSA, I. (1987): The spider fauna of the Kiskunság National Park. - In: MAHUNKA, S. (szerk.) The Fauna of the Kiskunság National Park 2., Budapest, Akadémiai Kiadó: 335-342. LOKSA, I. (1988): Über einige Arthropoden-Gruppen aus dem Biosphäre-Reservat des PilisGebirges (Ungarn). - Opuscula Zoologica 23: 159-176. MARKÓ, B. (2005): Nem territoriális hangyafajok (Hymenoptera): Formicidae) táplálkozási stratégiájának plasztikus jellege. PhD dissz. MARTIN, D. (1974): Theridium uhligi nov. spec., eine bisher unbekannte Kugelspinne (Araneae: Theridiidae). Dt. ent. Z. (N.F.) 22: 113-115. MERKL, O. (1987a): Species of sime clavicorn families from the Kiskunság National Park (Coleoptera). In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 182–188. MERKL, O. (1987b): Cerambycidae of the Kiskunság National Park. In: Mahunka S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 221–226. MERKL, O. (1991): Reassessment of the beetle fauna of Bátorliget, NE Hungary (Coleoptera). In: MAHUNKA, S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 381–498. MERKL, O. (2002): The species of 54 beetle families (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park and adjacent areas, Western Hungary. In: MAHUNKA S. (szerk): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park II.: 429–472. MERKL, O. (2007): A pannon régió bogárfaunájának általános képe. – In: Forró L. és MAHUNKA S. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 77–80. MERKL, O. ÉS VIG, K. (2009): Bogarak a Pannon Régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó és a Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 496p. 386



A.1 és E.3 akció

MERKL, O., SZÉL, GY. ÉS TALLÓSI, B. (2011): Adatok a „Nagykőrösi pusztai tölgyesek” Natura 2000 terület bogárfaunájához (Coleoptera). Rosalia 6: 139–201. MÜLLER-MOTZFELD, G. (szerk.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). In: FREUDE, H.,HARDE, K. W.,LOHSE, G. A. ÉS KLAUSNITZER, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. – Spektrum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521p. NAGY, B. (2002): Védett és fokozottan védett egyenesszárnyú rovarfajok (Orthoptera) szerepe, jelentősége Magyarországon, fő tekintettel Nemzeti Parkjainkra és védett területeinkre. – MTA-NKI, Budapest, 71 pp. NENTWIG, W., BLICK, T., GLOOR, D., HÄNGGI, A. ÉS KROPF, C. (2015): Spiders of Europe. Version 08.2015. www.araneae.unideb.ch RÁCZ, I. (1992): Orthopteren des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums, Budapest. I: Tettigonioidae. – Folia Entomologica Hungarica 53: 155–163. RÁCZ, I. (1998): Biogeographical survey of the Orthoptera Fauna in Central Part of the Carpathian Basin (Hungary): Fauna types and community types. – Articulata 13 (1): 53–69. RÁCZ, I. A., NAGY, A. ÉS JANCSEK, E. (2005): Orthoptera collection of the Hungarian Natural History Museum (Budapest) II.: Caelifera. – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 29: 123–133. ROBERTS, M. J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe. - Harper Collins Publisher, London, 383 pp. SAMU, F. ÉS, SZINETÁR, CS. (2002): On the nature of agribiont spiders. The Journal of Arachnology 30: 398-402. SEIFERT, B. (2007): Die Ameisen Mittel- und Nordeuropas. Lutra - Verlags- und Vertriebsgesellschaft, 368p. SZÉL, GY. ÉS BÉRCES, S. (2002): Carabidae (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park. In: MAHUNKA, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 379–401. SZÉL, GY. ÉS KUTASI, CS. (2003): Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 20: 77–106. SZÉL, GY. ÉS KUTASI, CS. (2011): Bogarászat kutatások Csévharaszt és Vasad térségében (Coleoptera). – Rosalia 6: 303–353. SZÉL, GY., MERKL, O. ÉS MAKRANCZY, GY. (2010): Bogárfaunisztikai vizsgálatok a Szigetközben. In: GUBÁNYI, A. ÉS MÉSZÁROS, F. (szerk.): A Szigetköz állattani értékei. Magyar Természettudományi Múzeum és Co-Libri Reklámgrafika, Budapest: 63–86. SZÉL, GY., RETEZÁR, I., BÉRCES, S., FÜLÖP, D., SZABÓ, K. ÉS PÉNZES, ZS. (2007): Magyarország futrinkái. In: FORRÓ, L. ÉS MAHUNKA, S. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 81–106. SZINETÁR, CS. ÉS, GUITPRECHT, G. (2001): A Pardosa maisa Hippa és Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae) Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 17: 87-96. SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS HORVÁTH, R. (2005): Data on the biology of Alopecosa psammophila Buchar 2001 (Araneae, Lycosidae). Journal of Arachnology 33(2): 384-389.

387



A.1 és E.3 akció

SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS SZŰTS, T. (2009): The first lowland species of the Holarctic alpine ground spider genus Parasyrisca (Araneae, Gnaphosidae) from Hungary. ZooKeys 16: 197-208. SZINETÁR, CS., RÁKÓCZI, A., BLEICHER, K., BOTOS, E., KOVÁCS, P. ÉS SAMU, F. (2012): A Sas-hegy pókfaunája II. A Sas-hegy faunakutatásának 80 éve – a hegyről kimutatott pókfajok kommentált listája. In: KÉZDY P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen. Duna-Ipoly Nemzeti park Igazgatóság, Budapest, Rosalia 8: 333-362. VÖRÖSHÁZY, T. (2006): Nyílt homokpusztagyep talajlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata a Kisalföldön (Gönyűi-erdő, 2004-2005). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp. WORLD SPIDER CATALOG (2015): World Spider Catalog. Natural History Museum Bern, online at http://wsc.nmbe.ch, version 16.

388


Domborzati rekonstrukciók újonnan létesülő talajfelszínein kialakuló életközösség monitorozása.

A1 és E.3 akció

10. Domborzati rekonstrukciók újonnan létesülő talajfelszínein kialakuló életközösség monitorozása 10.1. Kérdések 

Szükséges e az élőhelyrekonstrukciók keretében létesülő nyers felszínek növényesedését gyorsítani a jobb természetességű talajfauna betelepedése céljából?

10.2. Vizsgált akciók 



C4 Reconstruction of natural landforms and rehabilitation of grasslands C5 Removal of debris and illegal waste from the project area

10.3. Célkitűzések A projekt keretében földmunkával érintett területeken (pl. illegális hulladéklerakók által borított területek, elbontott katonai építmények területe) vizsgálni kell a visszagyepesedés folyamatát (fajkészlet és struktúra), a felmerülő problémákat és az alkalmazott utókezelések sikerességét. A helyreállítás sikeressége számtalan tényezőtől, így a visszagyepesítés módjától, a korábbi növényzettől, az utókezelésektől, a környező területek növényzetétől vagy a helyreállítandó folt méretétől függ. A lehetséges esetek nagy száma miatt minden variáció vizsgálata azonban nem lehetséges.

10.4. Hipotézisek 



Hipotézis 1. - A mesterségesen kialakított nyers homokfelszínek szukcessziója (talajfelszíni fauna) hasonlóan megy végbe a spontán, illetve mesterségesen növényesített felszíneken. Nincs különbség a bolygatás-toleráns és természetes élőhelyeket indikáló fajok relatív viszonyaiban az eltérő kezelésű új felszíneken. Hipotézis 2. - Eltérő módon megy végbe a spontán gyepesedő, illetve mesterségesen gyepesített homokfelszínek ízeltlábúinak betelepedése. A támogatott gyepesedés (honos fajok magvetése, palántázás stb.) jobb természetességű, előrehaladottabb szukcessziós állapotra jellemző fauna betelepedési feltételeit teremti meg. A bolygatottságot jelző fajok abundanciája már kezdetben is alacsony.

10.5. Anyag és módszer 10.5.1. Mintavételi helyek A felvételezés során mindegyik mintahelyen egy-egy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhely-folton belül jelöltünk ki 1-2 25×25 m-es mintaterületeket (1. ábra, 1. táblázat). Ezek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPS-szel 1 m-es pontossággal rögzítettük koordinátáikat.

389



A1 és E.3 akció

1. táblázat: A talajzoológiai, egyenesszárnyú és botanikai vizsgálatokra kijelölt állandó mintavételi helyek adatai

Azonosító GY02_V GY01_VN

Típus Gyepvetéssel Gyepvetés nélkül

Középponti koordináta (EOV X) 554749 554749

Középponti koordináta (EOV Y) 264153 264193

Méret 25*25 m 25*25 m

1.ábra: A mintavételi helyek elhelyezkedése a projektterületen

10.5.2. Mintavételi időpontok A vizsgálatokat a földmunkák befejezését követően, 2014 telén tudtuk elkezdeni. Év 2012 2013 2014

2015

Növényzet

Talajcsapdás vizsgálatok

Fűhálós vizsgálatok

2013.11.13. - 2014.11.07. 2014.05.15-25.

2014.04.16. – 05.02.

2015.06.30. – 07.01.

2015. 04.15. – 04.29. 2015.04.29. – 05.15.

390

2014.06.08. 2014.07.16. 2014.08.19. 2014.09.18. 2015.06.26. 2015.06.30. 2015.07.31. 2015.08.14. 2015.09.16.



A1 és E.3 akció

10.5.3. Felmérési és értékelési módszerek 10.5.3.1 Botanikai vizsgálatok A felvételezés során a mintaterületeken belül 10-10 db (2014-ben 20-20 db), 5×5 m-es négyzeteket jelöltünk ki. A négyzeteket a „nagy” négyzet területén belül véletlenszerűen, de nagyjából egyenletes eloszlásban jelöltük ki. Csak olyan mértékben állandósítottuk őket, hogy az éven belüli ismételt bejárás során még felkereshetők legyenek. A felvételezés során a négyzeteken belül az egyes edényes növényfajok borításértékeit becsültük, 1%-os borítás alatt 0,1%, 1-15% között 1%, a felett 5% pontossággal. Amennyiben egy faj mindkét felvételi ellenőrzés során szerepelt, táblázatunkban a nagyobb értéket szerepeltetjük.

10.5.3.2 Talajfelszíni fauna vizsgálata A felmérés során a módisított duplaedényes Barber-féle talajcsapdát alkalmaztuk. Mintavételi területenként 5-5 csapda üzemelt. A talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetlegesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmaztunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzáadásával csökkentettük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyeztünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a talajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagytunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. A vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítottuk. Minden csapdasor esetén a „Vadóc” nevű vadriasztó szert alkalmaztuk, mely tapasztalásunk szerint a kisebb vadmozgás ellen nyújt védelmet, de a nagyobb vadsűrűségű területeken már kevésnek bizonyult a vadriasztó hatása. Tanulságos volt ebből a szempontból is a gyűjtés. A csapdák ürítése az ölőfolyadékkal együtt történt csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk voltak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történt, a szétválogatott anyagot alkoholban, a taxonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítettük elő determináláshoz. A pókok esetében megadjuk az egyes fajok magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: a) SAMU és SZINETÁR (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. b) LOKSA (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. c) BUCHAR (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere. d) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai

391



A1 és E.3 akció

gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. e) HÄNGGI és mtsi (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. f) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (SZINETÁR 2005).

2.ábra: Kihelyezett talajcsapdák a vetett területen Fotó: Kovács Péter

Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok természetességének tipizálásához elsődlegesen BUCHAR és RUZICKA (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. Buchar és Ruzicka (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken.

392



A1 és E.3 akció

10.5.3.3 Egyenesszárnyú közösségek vizsgálata Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 50×50 méteres kvadráton belül végrehajtott 300 fűháló-csapással végeztük. A fenti módon begyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, amiket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az állatok meghatározásához HARZ (1957, 1975) munkáit használtuk. A jelentésben az egyenesszárnyú fajok nevezéktana EADES et al. (2014), a fajok életforma- és ökotípus besorolása pedig INGRISCH és KÖHLER (1998) munkáját követi. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek a következő változóit határoztuk meg:  egyenesszárnyú fajok száma,  védett egyenesszárnyú fajok száma,  egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele,  egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele,  karakterfajok relatív gyakorisága,  egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják (KENYERES 2010), hogy INGRISCH és KÖHLER (1998) tipizálása a Magyarországon általánosan alkalmazott rendszerhez (VARGA 1997, RÁCZ 1998) (thamnobiont: főképp cserjéken, fákon, magaskórós növényzeten élő fajok; chortobiont: gyeplakó fajok; geobiont: nyílt felszínekkel is bíró gyepekhez kötődő fajok – ill. ezek átmeneti formái, pl. geo-chortobiont) képest árnyaltabbnak tekinthető. Ennek megfelelően jelen monitoring során is az alábbi élőhelyválasztási karakterisztikákat alkalmazzuk az életforma-besorolásoknál: arboricol – fatermetű elemek uralma a faj élőhelyén; arbusticol – cserjetermetű elemek uralma; silvicol – gyepszinttel is rendelkező erdei élőhelyek; pratinicol – magasfüvű gyepek; graminicol – alacsonyfüvű gyepek; geophil – nyílt felszínekkel is bíró gyepek; pseudopsammophil (ld. még KRIŠTÍN et al. 2009) – gyepek homok alapkőzeten, vagy ahhoz hasonló szerkezetű rendzina talajokon. A fajok hőigény szerinti tipizálása során a következő öt kategóriát különböztettük meg: thermophil, mérsékelten-thermophil, mesophil, mérsékelten-hygrophil, hygrophil (VARGA 1997, RÁCZ 1998, INGRISCH és KÖHLER 1998). Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során KENYERES és BAUER (2001) által javasolt módszert alkalmaztuk. Az egyes fajok természetvédelmi értékét és az együttes dominancia-viszonyait is figyelembe vevő index (3. ábra) jelzőszámainak meghatározása során RÁCZ (1998) gyakorisági kategóriáit vettük figyelembe (ld. fajleírásoknál) (az I-gyel jelölt ritkának számító fajok természetvédelmi jelzőértéke 5, a II-vel jelölt szórványos előfordulású fajok természetvédelmi jelzőértéke 4, stb.).

393



A1 és E.3 akció

3.ábra: Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során használt index (Kenyeres & Bauer 2001 után) [XE = egyenesszárnyúakra vonatkozó jelzőszám átlagos értéke; XiE = az i-edik egyenesszárnyú faj jelzőszáma; n = a vizsgált egyenesszárnyú fajok száma; Ai = az i-edik egyenesszárnyú faj abundancia-értéke]

Az összevont egyenesszárnyú mintavételek statisztikai vizsgálatát főkoordináta-analízissel végeztük (PcoA, Euklidészi távolság), a PAST (HAMMER et al. 2001) program-csomag alkalmazásával. A mintavételi területeken a mintavételezések idején gyepmikroklímára vonatkozó adatgyűjtést is folytattunk (műszer: TESTO 625), kvadrátonként 3 db pszeudo-random módon kijelölt ponton (léghőmérséklet és páratartalom talajfelszínen, ill. 120 cm magasságban mérve). A gyepbeni mikroklíma vonásainak legobjektívebb megjelenítése céljából megállapítottuk a léghőmérséklet és páratartalom adatok talajfelszínen mutatkozó relatív értékeit (a talajfelszínen mért adatok és a 120 cm-en mért érték különbsége).

10.6. Eredmények 10.6.1. Növényzet Egykori katonai létesítmények dimbes-dombos felszínén létrehozott nyílt homokfelszínek, amelyek benövényesedése 2014 tavaszán kezdődött el. A helyszínen korábban szárazfélszáraz termőhelyek gyomnövényzete volt, néhol betontörmelékkel tarkítva. A környező területeken különböző természetességű száraz és félszáraz gyepe, ill. degradált cserjések voltak. Kimondottan jó állapotú élőhely a közelben nem volt. A területen (gépekkel) létrehozott nyílt homokfelszínek egyikén nem történt semmilyen további beavatkozás, a másik mintafoltot egy réti magkeverékkel bevetették.

10.6.1.1 GY01_NV (spontán visszagyepesedés) A kezelés nélküli homokfelszínen az első vizsgálati évben (2014) a kora nyári hónapokra a szukcesszió még rendkívül kezdeti stádiumban volt. A felvételek alapján az átlagos borítottság 20,8% volt, a megfigyelt fajok száma 47. Mindössze 4 olyan faj volt, amelyek legalább a felvételek felében előfordultak. Ezekből 2 évelő gyomosító faj (Elymus repens, Solidago gigantea), amelyek azonban valószínűleg nem új betelepülők, hanem gyökértöredékeik keveredhettek a homokdombok rendezése során a talaj anyagába. A másik két faj (Oenothera salicifolia, Reseda lutea) a Győr környéki pionír homoki gyomtársulások jellegzetes faja. A homoki gyepek fajai közül kis egyedszámban a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa jelentek meg. A második vizsgálati évben a kísérleti területen 64 fajt figyeltünk meg, az átlagborítás 73,6 %-ra nőtt. A mintanégyzetekben található összborítás 2/3 része 5, gyom jellegű fajhoz köthető, ezek közül 3 faj (Elymus repens, Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea) hosszú életű évelők, s valószínűleg a folt növényzetét hosszú ideig meghatározzák majd. A homoki specialista fajok betelepülése lassan halad. A folyamatokban valószínűleg szerepe van annak, hogy az elegyengetett felszínek meglehetősen lankásak, ezáltal viszonylag jó vízellátottságúak, a terítés során pedig

394



A1 és E.3 akció

bizonyosan belekevertek humuszos rétegeket is, amelyek tovább javítják a termőhelyet (ami így még kedvezőtlenebb a homoki specialisták részére). A betelepült évelők a jövőben várhatóan már akadályozni fogják az egyéves gyomok megjelenését, így a 2014 után megemelkedett fajszám fokozatosan csökkenni fog. A homoki gyepalkotó fajok (pl. Festuca vaginata, Phleum phleoides, Stipa pennata) betelepülése a környékbeli tapasztalatok alapján minimálisan 4-5 évet vesz igénybe, a zárt homoki gyep jelleg kialakulása és a fent említett kolonizáló évelők kiszorulása pedig évtizedes léptékű lehet.

4.ábra: A GY01_NV mintavételi hely (2014. június)

5.ábra: A GY01_NV mintavételi hely (2015. június)

Fotó: Kenyeres Zoltán


2. táblázat: A GY01_NV (spontán visszagyepesedés) mintaterületen készített cönológiai felvételek (2013) Faj

1

2

3

4

Ajuga chamaepitys

5

6

7

8

9

10 11 12 13 14 15

0,1

0,1 0,1

Allium vineale

16 17 18

19 20

0,1

0,4

0,1

Ambrosia artemisiifolia Anagallis foemina

0,1 0,1

Arabis auriculata

0,1

0,1 0,1

0,5

Arenaria serpyllifolia

0,3

0,1

0,1

0,6 1 1,1

0,1

Bromus squarrosus

0,4 5

Bromus sterilis

5

2

Calamagrostis epigeios

2

2

2

Camelina microcarpa

15

19

0,5

Carduus nutans

3

5

0,5 2

Chenopodium album

6

16

1

Chondrilla juncea

1

5

Convolvulus arvensis

0,1 0,1

5

18 0,1 0,2

Conyza canadensis

1

0,1

19,6

1

1

Cynodon dactylon

0,5 1

6

1

20

15

5

Equisetum ramosissimum Erodium cicutarium

0,2

0,1

1

Asclpeias syriaca

Elymus repens

0,1

0,5

0,1

2

6

1 0,1 15

10

0,1 10

0,2 1

3

össz.

8

0,5

5

2,3 96,1

0,1 2

395

0,2

0,3 14



Faj Eryngium campestre

1

2

3

4

6

7

0,5

8

9

10

11 12 13 14 15 16

20 0,1

Euphorbia cyparissias

0,5 0,1

Falcaria vulgaris

0,2

Gypsophila arenaria

5

A1 és E.3 akció

15 0,1

1

0,5 1

1

4 1

0,1

0,5 0,1

Nonea pulla Oenothera salicifolia

1 0,1 0,1 0,1

1

1

0,5

0,1

2

2

1

0,5

0,1

0,1

1,7

0,1

0,5 0,5 0,5

Polygonum aviculare agg.

0,1 1

4

3

13

2

2

Rapistrum perenne 1

1

0,1

2

4

Rubus caesius

0,1

3

1

3

2

2

25

3

6

20

2

28 3

2

1

1

3

1

3

0,1 0,1

0,1

1

Senecioa jacobaea

0,1

1

2,2

0,5

0,5

1

40

Stachys annua

0,1 0,1

50

4

0,1

0,1

0,5 0,1

8

12

20

1

2

1

0,5

0,5

Tragopogon dubius

0,5

0,2

0,1

Veronica triphyllos

0,1

Vicia angustifolia

0,1

Vicia hirstuta

1 0,1

0,1

0,3 0,1

0,1 0,1

140,1 0,4

Taraxacum laevigatum

Viola arvensis

61,2 3

2

Scabiosa ochroleuca

4

1

Salsola kali

Solidago gigantea

4,2 0,5

5

2

8,7 0,2

0,5

Poa compressa

Összesen

1

0,1

Plantago lanceolata

Securigera varia

2 0,2

1,1

0,1

Oxytropis pilosa

Reseda lutea

0,5

1,7 25,4

0,1 0,1

össz. 21,9

Koeleria gracilis Melilotus officinalis

19 20

0,2 0,1

0,5 0,1 2

0,1

1

17 18

1

0,1

0,1

1 4

1

2

8,5

3,8 11,9 3,9 5,9 2,1 75,3 81,9 67,5 11,5 6,6 10,3 4,5 56,6 63,5 43,3 4,4 22,5 11,6 22,6 5,4

Fajszám

6

9

7

9

2

12

13

8

10

8

7

8

12

16

13

6

10

10

8

9

Összborítás

3

10

3

4

2

60

70

50

8

6

8

4

50

60

30

4

15

10

15

3

10.6.1.2 GY02_V (vetett gyep) A kezelt mintát 2014 tavaszán fűmagkeverékkel bevetették. Ennek eredményeképpen a terület borítása jóval magasabb (53,5%), a megtalált fajok száma (36) viszont a kezeletlen területénél jóval alacsonyabb. Az alacsonyabb fajszám részben a véletlen műve, részben azonban valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a csupasz felszíneket a gyorsan növekvő fű befedte, és korlátozta a pionír fajok megjelenésnek lehetőségeit. A pannon homoki fajok közül itt is megjelent a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa, de a kezeletlen területnél kevesebb ponton és borítással. A felhasznált fűmagkeverék nem volt ideális, nem száraz gyepi-pusztai, hanem üde réti (pillangós fajok magvaival dúsított) keveréket alkalmaztak. Nagy számban csírázott a Lolium perenne, amely a teljes borítás mintegy 80%-át tette ki, ezen kívül különösen a Dactylis glomerata, Festuca pratensis és Festuca rubra idegen a homoki termőhelyektől. A fajmegválasztást az előzetes eredmények alapján hibásnak vélhetjük, bár 2015-ben az üde gyepi fajok egyedeinek egy része elpusztult, vagy

396



A1 és E.3 akció

kondíciójuk leromlott. A minták átlagborítása ezzel együtt növekedett (82,5%-ra), és a fajszám is magasabb lett (48 faj), mint a korábbi évben. A borítás mintegy ¾ részét még a vetett füvek alkották, de jó részük már nem hozott virágzatot és termést. A homoki specialista fajok betelepedése igen mérsékelt volt. A következő években a vetett üde gyepi fajok további visszaszorulásával, ill. a zavarástűrő évelők előretörésével számolunk (pl. Calamagrostis epigeios, Elymus repens), a folt növényzete és jellemező fejlődési folyamatai 2-3 év múlva várhatóan nem fognak eltérő jelleget mutatni a nem vetett homokdűnétől.

6.ábra: A GY02_V mintavételi hely (2014. június)

7.ábra: A GY02_V mintavételi hely (2015. július)



3. táblázat: A GY02_V (vetett gyep) mintaterületen készített cönológiai felvételek (2014) Faj

1

2

3

4

Anchusa officinalis

5

6

7

8

9

10

11 12

13

14

15

Apera spica-venti 0,2 0,2

2

0,2

2

1

0,1

1

0,1

8,8 0,2 7

0,5

1

1,5

0,1

0,1 1

Crepis capillaris

1

Cynodon dactylon

5

Dactylis glomerata

1

1 0,3

1

5

Chenopodium album

1 1

0,2 0,5 5

10

8

15

2

1

2

1

3 1

0,5

1

15

Elymus repens

9,7

3

5

15

1

3

Erodium cicutarium

0,1

Eryngium campestre

15

8

0,1

2

1

1

97,5

0,1

2,2

16

Equisetum ramosissimum 1

2

1,1

0,1

2,1

Euphrasia stricta

0,2

Falcaria vulgaris

5 5

1

2

0,2

2 1

5

2 2

1

Festuca rubra Gypsophila arenaria

19 20 össz.

0,2

Carduus nutans

Festuca pratensis

18

0,2 3

Asparagus officinalis

Centaurea scabiosa

17

0,5 0,1

Asclepias syriaca Calamagrostis epigeios

16

0,5

0,5

397

2

3

10

2

2

9 1

1

5

43

2

2 0,5



Faj

1

2

3

4

5

Gypsophila paniculata

6

7

8

9

10

A1 és E.3 akció

11 12

13

14

15

16

19 20 össz. 3

0,1

Lolium perenne

70 30 60

Lotus corniculatus

1

1 40

0,5

50

60

40

25

20

15

20 25

80

10

0,5 0,1 0,1

1

0,5 0,2 0,2 0,2 0,5

0,5

1

0,1

75

Melilotus officinalis

1,6 80

60

50

25 40

875

2

1

0,1 0,1 0,1

9,2

0,1

Oenothera salicifolia

0,1

0,5

Oxytropis pilosa

0,1

Peucedanum oreoselinum

0,1

0,5 0,2

0,5 0,1 2

Reseda lutea

0,5 0,2

Securigera varia

4

0,5

2

0,5

2

0,5

1

9,2

0,5

Solidago gigantea

1

Trifolium repens

0,9 0,1

Phleum pratense

Összesen

18

3

Hieracium umbellatum

Vulpia myuros

17

1 10

1

0,5 3

8

6

0,5

0,2 0,5

5

10

0,5 0,1 0,5 0,1

5

1

2

0,1 0,1

0,1

0,5

5

3

0,1 0,1

0,5

1

43

1

0,1

5,3

0,1 0,1 0,1

0,1 19,1

90,3 42 80,9 69,1 91,2 50,9 60,4 32,7 23,4 18,3 22,9 29 106,1 43,6 84,6 97,5 85,3 65,3 30,2 50 1173,7

Fajszám

10

6

11

10

10

9

9

8

7

7

6

5

9

Összborítás

80 40 70

60

80

50

60

30

20

15

20 25 100

9

7

9

9

9

9

11

40

80

90

70

60

30 50

170

10.6.2. Talajfelszíni fauna 10.6.2.1 GY01_NV (spontán visszagyepesedés) Pókok A teljes vizsgálati időszak alatt 21 faj (csak adultak figyelembevétele) együttesen 158 példányát gyűjtöttük (4 táblázat). A 21 fajból 5 faj szerepel a hazai agrárterületek leggyakoribb 15 fajának listáján. Ez a 5 faj teszi ki az egyedszám 61%-át. A közösségszerkezet nagyon hasonló a vettet gyepéhez. Mindkét esetben ugyanaz a tágtűrésű agrobiont pók szerepel kiugró dominacia értékkel (63, illetve 55%). Ebből a foltból is került elő néhány ritka faj (Canariphantes nanus, Improphantes geniculatus). 4. táblázat: Az GY01_NV. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2014) Pókfajok

Egyedszám

Pókfajok

Egyedszám

Agyneta rurestris

87

Bathyphantes nigrinus

1

Porrhomma microphthalmum

19

Canariphantes nanus

1

Sintula spiniger

14

Centromerus sp.

1

Bathyphantes gracilis

10

Improphantes geniculatus

1

Araeoncus humilis

4

Palliduphantes insignis

1

Erigone dentipalpis

4

Pardosa agrestis

1

Haplodrassus signifer

3

Pardosa alacris

1

Hahnia nava

2

Phrurolithus faestivus

1

Steatoda albomaculata

2

Sitticus zimmermanni

1

Stemonyphantes lineatus

2

Trichoncoides piscator

1

Agroeca cuprea

1

Összes egyedszám:

Jelmagyarázat: A táblázatban az agrobiont, illetve agrofil fajok pirossal kiemelve szerepelnek.

398

158



A1 és E.3 akció

Bogarak Erről a területről 18 faj 75 egyede került elő. A ritka kétgödrös trágyabogárnak (Diastictus vulneratus) összesen 16 egyedét észleltük, de két példányban előkerült a szintén ritka pompás éjiormányos (Trachyphloeus parallelus). A zavarástűrő molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus) példányszáma 15, a változékony pattanóé (Drasterius bimaculatus) 13 volt. A számos egyéb megtalált faj többnyire gyakori, szárazságtűrő, kisebb mértékben a bolygatást is jól viselő faj. Az előkerült fajok alapján e terület inkább a jó élőhely kategóriájába tehető. 5. táblázat: Az GY01_NV mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2014) Bogárfajok

Egyedszám

Bogárfajok

Egyedszám

Blaps lethifera

1

Opatrum sabulosum

5

Brachinus explodens

1

Otiorhynchus ligustici

3

Cantharis obscura

1

Otiorhynchus raucus

15

Cathormiocerus aristatus

8

Philonthus lepidus

1

Diastictus vulneratus

16

Pleurophorus caesus

1

Drasterius bimaculatus

13

Pseudocleonus cinereus

1

Hister quadrimaculatus

1

Rhyssemus germanus

1

Hylastes spp.

4

Trachyphloeus alternans

2

Maladera holosericea

2

Trachyphloeus parallelus

2

Meloe proscarabaeus

1

Összes egyedszám:

79

8.ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014.02.10-án

9.ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014.05.02-án

Hangyák Természetközeli állapotú, típusos, átlagosnak tekinthető kisalföldi homokpusztai hangyaközösség. A duna-tisza közi (kevésbé fásodott) homoki gyepeknél, illetve a kisalföldi homoki gyepek legjobb állapotú reprezentánsainál valamivel kisebb fajszámú, és – a kevéssé egyenletes eloszlású egyedszámoknak is köszönhetően - kisebb diverzitású hangyaközösség. Igen jellemző a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben vett) dominanciája. A szubdomináns Plagiolepis vindobonensis ugyancsak típusos, karakterisztikus faja a kisalföldi természetes homoki szárazgyepeknek. Fás növényzet közelségére utal a Formica fusca és a Camponotus vagus megjelenése.

399



A1 és E.3 akció

6. táblázat: Az GY01_NV. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2014) Hangyafajok

Egyedszám

Hangyafajok

Egyedszám

Chthonolasius sp.

17

tuberum Temnothorax (Leptothorax tuberum)

2

Formica fusca

2

Myrmica sabuleti

1

Formica rufibarbis

15

Solenopsis fugax

1

Lasius fuliginosus

1

Tapinoma (T.ambiguum)

Lasius niger

3

Tetramorium caespitum

Lasius paralienus Lasius psammophilus

719

madeirense

Összes egyedszám:

43 495

1303

4

10.ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014. júniusában

11.ábra: A GY01_NV. terület állapota: 2014. szeptemberében

10.6.2.2 GY02_V (vetett gyep) Pókok A teljes vizsgálati időszak alatt 29 faj (csak adultak figyelembevétele) együttesen 286 példányát (7. táblázat) gyűjtöttük. A 29 fajból 7 faj szerepel a hazai agrárterületek leggyakoribb 15 fajának listáján. Ez a 7 faj teszi ki az egyedszám 71%-át. Egyértelműen megállapítható, hogy a vetett gyep kezdeti állapotában markáns hasonlóságot mutat az egyéves szántóföldi agrárkultúrákkal. A közösség szerkezete is a mesterséges élőhelyekre jellemző egyedszám-eloszlást mutatja. Mindemellett néhány értékes és ritka faj is szerepelt a mintákban (pl. Brommella falcigera, Canariphantes nanus, Improphantes geniculatus).

400



A1 és E.3 akció

7. táblázat: GY02_V mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2014) Pókfajok

Egyedszám

Pókfajok

Egyedszám

Agyneta rurestris

182

Brommella falcigera

1


39

Canariphantes nanus

1


13

Centromerus sp.

1

Sintula spiniger

8

Centromerus sylvaticus

1

Pardosa agrestis

6

Diplostyla concolor

1

Araeoncus humilis

5


1

Robertus arundineti

4


1

Pardosa alacris

3


1

Drassodes lapidosus

2

Scotophaeus scutulatus

1

Erigone dentipalpis

2


1

Gongylidiellum murcidum

2

Thanatus arenarius

1

Hahnia nava

2

Trichopterna cito

1

Tenuiphantes tenuis

2

Walckenaeria capito

1

Agroeca cuprea

1

Xysticus kochi

1

Agyneta mollis

1

Összes egyedszám:

286


12.ábra: 1. ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014.02.10án

13.ábra: 2. ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014.05.02-án

Bogarak Erről a területről 10 faj 81 egyede került elő. A kétgödrös trágyabogárnak (Diastictus vulneratus) összesen 17 egyedét észleltük, amely a faj ritkaságát figyelembe véve mindenképpen pozitív jelenség. A változékony pattanó (Drasterius bimaculatus) és molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus) igen nagy egyedszámban fordultak elő, e fajok jól tűrik a bolygatást. Az előkerült fajok alapján e területet nehéz egyértelműen értékelni. Jó, illetve közepes élőhelynek minősíthető.

401



A1 és E.3 akció

8. táblázat: A GY02_V. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2014) Bogárfajok

Egyedszám

Bogárfajok

Egyedszám

Cantharis obscura

2

Opatrum sabulosum

4

Cathormiocerus aristatus

2

Otiorhynchus raucus

43


17

Pedinus femoralis

1

Drasterius bimaculatus

29

Trachyphloeus alternans

1

Hirticomus hispidus

1

Összes egyedszám:

Notoxus monoceros

2

102

Hangyák A zavarástűrő, pionír karakterű Lasius paralienus mennyiségi értelemben vett szuperdominanciáját mutatta ki a csapdázás, ez kifejezetten gyakori az újonnan létrejött, még erősen bolygatottnak minősülő élőhelyek esetében. Mellette második legnagyobb példányszámban a szintén pionír karakterű, a tájban szintén általánosan elterjedt Lasius niger jelent meg, bár az előző, egyenletesebben diszpergált fajjal ellentétben ez csak egyetlen pohárcsapdából került elő. Zártabb vegetációjú, régebb óta fennálló élőhelyeken ez a két, eltérő nedvességigényű faj rendszerint csak akkor fordul elő együtt, jelentős egyedszámban, ha erősen heterogén vagy szegélyjellegű az élőhely, és ilyenkor is eléggé elkülönülten felosztják a mikrokörnyezeti adottságok alapján a területet. (A Lasius paralienus elterjedési súlypontja szárazabb gyepekre, a Lasius niger-é üdébb, nedvesebb élőhelyekre esik). Újonnan kialakított/kialakult, pionír élőhelyeken azonban, a közösségi szukcesszió kezdeti szakaszában különösebb élőhelyi heterogenitás nélkül is megjelenhetnek együtt, a Lasius niger jó kolonizációs képességének köszönhetően egy ideig ugyanis érdemi állománysűrűséget képes elérni a számára szuboptimális abiotikus környezeti adottságokkal bíró (szárazabb) élőhelyen is, amíg a jobb versenyképességű, de lassabban megtelepedő fajok a kompetíciós küzdelmek során ki nem szorítják. (A hangyaközösségekben a kompetíciós küzdelmek többnyire szó szerint értelmezhetők.) Itt egyetlen csapdából került elő a Lasius paralienus-szal ellentétben, és ha nincs számára előnyt biztosító üdébb élőhelyrész (legalább a közelben), akkor jósolhatóan hamar ki fog szorulni a területről. 9. táblázat: mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2014) Hangyafajok

Egyedszám

Hangyafajok

Egyedszám

Formica fusca

2

Myrmica sabuleti

1

Formica rufibarbis

4

Solenopsis fugax

32

Lasius niger

197

Tapinoma (T.ambiguum)

Lasius paralienus

1913

Tetramorium caespitum

Lasius psammophilus

2

tuberum Temnothorax (Leptothorax tuberum)

2

madeirense

Összes egyedszám:

5 4

2162

Az említett két faj mellett nyolc továbbit is sikerült kimutatni. A tíz faj pionír élőhelyen még akkor is nagyszámúnak minősül, ha térben igazán elterjedtnek (a csapdák többségéből

402



A1 és E.3 akció

előkerülőnek) és abundánsnak csak egy bizonyult közülük. Valószínűleg a sok faj viszonylag erős széli hatásnak köszönhető, tehát vagy nem túl nagy kiterjedésű a létrehozott pionír habitat, vagy a csapdázás a szomszédos élőhelyektől nem túl nagy távolságra történt. A kísérőfajok egy része fás vegetációhoz kötődik (Formica fusca, Temnothorax tuberum), a többi szélesebb ökológiai tűrőképességű, általánosan elterjedt szárazgyepfaj. Néhány példánnyal a nyíltabb homoki szárazgyepekre jellemző, specialistább karakterű Lasius psammophilus is megjelent.

15.ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014. augusztusában

14.ábra: A GY02_V. terület állapota: 2014. júliusában

10.6.3. Egyenesszárnyúak 10.6.3.1 GY01_NV (spontán visszagyepesedés) 2014-ben a kvadrát területén újonnan létrehozott homokfelszínen gyepvetés nélkül zajló növényzet-szukcesszió kezdő fázisa volt jelen. Az egyenesszárnyú élőhelynek nem minősíthető területen a júniusi és júliusi mintavételezések idején nem fordultak elő egyenesszárnyúak. Az augusztusra kialakuló gyomvegetációban már előfordultak tágtűrésű (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis, Chorthippus brunneus), ill. mobilis fajok (Oedipoda caerulescens, Calliptamus italicus) környező élőhelyekről származó, a kvadrát területén időlegesen jelenlévő egyedei – nagyon kis egyedszámmal. 2015-ben a formálódó egyenesszárnyú-együttes faj- és egyedszáma kisebb mértékű növekedést mutatott és benne előfordult már a védett homoki Calliptamus barbarus is. Az előkerült egyedek zöme továbbra is a tágtűrésű fajokhoz tartozott (Chorthippus biguttulus, Chorthippus brunneus), de ekkor jelen voltak az együttesben olyan, a vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő fajok is, mint a Bicolorana bicolor és a Platycleis albopunctata. A valamilyen szinten záródott növényzet már a közeli élőhelyekről származó mesophil (Pseudochorthippus parallelus, Stenobothrus lineatus), ill. hygrophil, mérsékelten-hygrophil (Conocephalus fuscus, Roeseliana roeselii) fajok alkalomszerű jelenlétét is lehetővé tette. A kvadrátban gyűjtött minták életforma-összetételében a nyílt felszínekhez kötődő geophil fajok jelenléte 2014-ben kifejezetten markáns volt (16. ábra). 2015-re a psammophil életforma is számottevő részesedést ért el, de a korábban is komolyabb egyedszámmal

403



A1 és E.3 akció

jelenlévő, a vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő pratinicol életforma részaránya is nőtt (a rövidfüvű gyepekhez kötődő graminicol fajok visszaszorulásával párhuzamosan). Az ökotípus-összetétel tekintetében 2014-ben az előkerült egyedek zömmel thermophil ökológiai igényt mutatnak, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok előfordulása alárendelt volt (17. ábra). 2015-ben annyi változást tapasztaltunk, hogy a melegigényes fajok közül a mérsékelten-termophilok részaránya nőtt a termophilok részarányának csökkenése mellett, valamint a spektrumokon érzékelhetően megjelent a hygrophil és mérsékelten-hygrophil ökotípus. A fentieken túl az életforma- és ökotípus-spektrumok elemzésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azok a lokális együttes jelenleg igen alacsony egyedszáma mellett készültek.

10.6.3.2 GY02_V (vetett gyep) A beavatkozást követő 2014-es évben ennek a kvadrátnak a területén is a növényzetszukcesszió kezdő fázisa volt jelen. Az egyenesszárnyú élőhelynek nem minősíthető területen a júniusi mintavételezés idején még nem fordultak elő egyenesszárnyúak, azonban – szemben a spontán szukcesszióval növényesülő felszínnel – a júliusi mintavételek idején már néhány, a környező gyepekből származó, élőhelyválasztás tekintetében kevésbé igényes fajokhoz (Oedipoda caerulescens, Chorthippus mollis) tartozó egyedüket fogtuk a felületen. A gyepvetésnek köszönhetően augusztusra a területen egy rövidfüvű gyepes élőhely alakult ki, melyben kis egyedszámmal, de már viszonylagos állandósággal fordultak elő tágtűrésű szárazgyepi fajok (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus, Calliptamus italicus) egyedei. A vegetációs időszak további részében ez a folyamat folytatódott, a homoki gyepek jellemzőit egyelőre nem mutató gyomos gyep alakult ki, melyből a fentieken túl további, nyílt (Euchorthippus declivus), ill. dúsabb mesophil gyepekhez kötődő (Chorthippus dorsatus) fajok kerültek elő. 2015-ben itt is megjelent a védett Calliptamus barbarus, de a mintavételi terület együttesét inkább a Calliptamus italicus dominálta. A gyepvetésnek a lokális homoki gyepi egyenesszárnyú-együttes szukcessziójára gyakorolt pozitív hatását bizonyítja, hogy a homoki olaszsáska mellett további homoki karakterfajok is megjelentek itt (Myrmeleotettix maculatus, Oedaleus decorus). A kísérőfajok között mesophil gyepekhez kötődő faj (Euthystira brachyptera) is előfordult, de a kis egyedszámba előkerült fajok között is főképp szárazgyepi fajokat találtunk (pl. Omocestus rufipes, Omocestus haemorrhoidalis). A lokálos egyenesszárnyú-együttes életforma-összetételében a nyílt felszínekhez kötődő geophil fajok jelenléte itt már a beavatkozást követő első évben is kevésbé volt jellemző, mint a gyepvetés nélküli, spontán növényesedő felszínen (16. ábra). Ez utóbbinak megfelelően a pratinicol fajok dominanciája itt még kifejezettebb volt. A beavatkozás utáni második évben az együttes életforma-összetételben számottevő változást nem tapasztaltunk – azon túl, hogy a nyílt felszínekhez kötődő geophil életforma részesedésének nagyjából felét a nyílt, kifejezetten homoki felszínekhez kötődő psammophil életforma vette át. Az együttes ökotípus-spektrumán az első felvételezés évében (2014) a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok együttes részesedése dominált, 2015-re – részben az aszályos nyári időszaknak köszönhetően – már a thermophil igény képviselői kerültek túlsúlyba (17. ábra).

404



A1 és E.3 akció

16.ábra: Az égetési és gyepvetési kísérlettel érintett mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesek életforma-spektrumai

17.ábra:

Az égetési és gyepvetési kísérlettel érintett mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesek ökotípus-spektrumai

[ps: psammophil; psps: pseudopsammophil; geo: geophil; gra: graminicol; pra: pratinicol; arbu: arbusticol; ther: thermophil; m-ther: mérsékelten-thermophil; mes: mesophil; m-hyg: mérsékelten-hygrophil; hyg: hygrophil]

405



A1 és E.3 akció

10.6.3.3 A gyepesítési kísérletek gyepmikroklímára gyakorolt hatásának vizsgálata Abból adódóan, hogy egyrészt az egyenesszárnyú fajok élőhely-választásában meghatározó szereppel bír a gyepmikroklíma, másrészt a gyepmikroklíma az azonos növényzeti típusok különféle módon kezelt előfordulási területein eltérően alakul, az égetési kísérletek mintavételi területein 2014-ben és 2015-ben a módszerek fejezetben bemutatott módon mikroklímaméréseket végeztünk. Ezek legfontosabb eredményeit az 18-19. ábra mutatja. A vizsgált gyepek mikroklímáját – a növényzet rendkívül gyér vertikális strukturája miatt – a talajfelszín relatív páratartalom és relatív hőmérséklet értékei formájában határoztuk meg (a 120 cm-en mért értékek és a talajfelszínen mért érték különbségei). Az gyepekhez tartozó ezen értékekben a legnagyobb különbségek a júliusi és augusztusi talajfelszíni és gyepbeni átlagokban mutatkoztak, ezért ábra formájában csak azokat közöljük. 12 10

Relatív páratartalom (%)

8 6 4 2

GY02_V_15

GY02_V_14

GY01_NV_15

GY01_NV_14

EG01_NE_15

EG01_NE_14

EG01_E_15

EG01_E_14

EG02_NE_15

EG02_NE_14

EG02_E_15

-2

EG02_E_14

0

-4

18.ábra: A talajfelszín relatív (120 cm-en mért érték és az adott gyeprégióban mért érték különbsége) páratartalma az orthopterológiai vizsgálatokhoz kapcsolt mérések alapján

A domborzatrekonstrukciót követő gyeprekonstrukcióval érintett mintavételi területeken (GY01_NV és GY02_V) a gyepbeni páratartam értékek 2014-ben – feltehetően a még ruderális gyomvegetáció jellegű növényzetnek köszönhetően – a kontroll-területnek tekintett EG02_NE mintavételi területen mérteknél számottevően magasabbak mutatkoztak (18-19. ábra). 2015-ben már ezzel szemben mindkét mintavételi területen a kontrollterületen jellemzőnél szárazabb mikroklímát mértünk. Ezen belül a vetés útján történő gyeprekonstrukció kvadrátjában volt szárazabb a mikroklíma a beavatkozást követő második évben. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy ez utóbbi gyep szukcessziója a nyílt homoki gyep felé előrehaladottabb, míg a spontán gyepesedő mintavételi területen még mindig gyomos, magaskórós jellegű növényzet képét mutatja, ami árnyékoló hatásán keresztül kevésbé száraz mikroklíma kialakulásának kedvez (18-19. ábra). A gyepbeni hőmérsékletek terén a spontán gyepesedő kvadrátban 2015-ben magasabb értékeket mértünk, mint 2014-ben, a gyepvetéssel segített szukcesszió területén viszont

406



A1 és E.3 akció

alacsonyabbat. Ennek megfelelően 2014-ben a spontán gyepesedő mintavételi területen volt alacsonyabb a gyepbeni hőmérséklet, 2015-ben viszont a gyepvetéssel segített szukcesszió területén. 6

Relatív hőmérséklet (°C)

5

4

3

2

1

GY02_V_15

GY02_V_14

GY01_NV_15

GY01_NV_14

EG01_NE_15

EG01_NE_14

EG01_E_15

EG01_E_14

EG02_NE_15

EG02_NE_14

EG02_E_15

EG02_E_14

0

19.ábra: A talajfelszín relatív hőmérséklet értékei az orthopterológiai vizsgálatokhoz kapcsolt mérések alapján

10.7. Értékelés 10.7.1. Növényzet A kezelés nélküli homokfelszínen (GY01_NV) a kora nyári hónapokra a szukcesszió még rendkívül kezdeti stádiumban volt. A felvételek alapján az átlagos borítottság 20,8% volt, a megfigyelt fajok száma 47. Mindössze 4 olyan faj volt, amelyek legalább a felvételek felében előfordultak. Ezekből 2 évelő gyomosító faj (Elymus repens, Solidago gigantea), amelyek azonban valószínűleg nem új betelepülők, hanem gyökértöredékeik keveredhettek a homokdombok rendezése során a talaj anyagába. A másik két faj (Oenothera salicifolia, Reseda lutea) a Győr környéki pionír homoki gyomtársulások jellegzetes faja. A homoki gyepek fajai közül kis egyedszámban a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa jelentek meg. A második vizsgálati évben a kísérleti területen 64 fajt figyeltünk meg, az átlagborítás 73,6 %-ra nőtt. A mintanégyzetekben található összborítás 2/3 része 5, gyom jellegű fajhoz köthető, ezek közül 3 faj (Elymus repens, Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea) hosszú életű évelők, s valószínűleg a folt növényzetét hosszú ideig meghatározzák majd. A homoki specialista fajok betelepülése lassan halad. A folyamatokban valószínűleg szerepe van annak, hogy az elegyengetett felszínek meglehetősen lankásak, ezáltal viszonylag jó vízellátottságúak, a terítés során pedig bizonyosan belekevertek humuszos rétegeket is, amelyek tovább javítják a termőhelyet (ami így még kedvezőtlenebb a homoki specialisták részére). A betelepült évelők a jövőben várhatóan már akadályozni fogják az egyéves

407



A1 és E.3 akció

gyomok megjelenését, így a 2014 után megemelkedett fajszám fokozatosan csökkenni fog. A homoki gyepalkotó fajok (pl. Festuca vaginata, Phleum phleoides, Stipa pennata) betelepülése a környékbeli tapasztalatok alapján minimálisan 4-5 évet vesz igénybe, a zárt homoki gyep jelleg kialakulása és a fent említett kolonizáló évelők kiszorulása pedig évtizedes léptékű lehet. A kezelt területet (GY02_V) 2013 őszén fűmagkeverékkel bevetették. Ennek eredményeképpen a terület borítása jóval magasabb (53,5%), viszont a megtalált fajok száma (36) a kezeletlen területénél jóval alacsonyabb. Az alacsonyabb fajszám részben a véletlen műve, részben azonban valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a csupasz felszíneket a gyorsan növekvő fű befedte, és korlátozta a pionír fajok megjelenésnek lehetőségeit. A pannon homoki fajok közül itt is megjelent a a Gypsophila arenaria és Oxytropis pilosa, de a kezeletlen területnél kevesebb ponton és borítással. A felhasznált fűmagkeverék bizonyosan nem volt megfelelő, nem száraz gyepi-pusztai, hanem feltehetően valamiféle üde réti (pillangós fajok magvaival dúsított) keveréket alkalmaztak. Nagy számban csírázott a Lolium perenne, amely a teljes borítás mintegy 80%-át tette ki, ezen kívül különösen a Dactylis glomerata, Festuca pratensis és Festuca rubra idegen a homoki termőhelyektől. A fajmegválasztást az előzetes eredmények alapján hibásnak vélhetjük. 2015-ben az üde gyepi fajok egyedeinek egy része elpusztult, vagy kondíciójuk leromlott. A minták átlagborítása ezzel együtt növekedett (82,5%-ra), és a fajszám is magasabb lett (48 faj), mint a korábbi évben. A borítás mintegy ¾ részét még a vetett füvek alkották, de jó részük már nem hozott virágzatot és termést. A homoki specialista fajok betelepedése igen mérsékelt volt. A következő években a vetett üde gyepi fajok további visszaszorulásával, ill. a zavarástűrő évelők előretörésével számolunk (pl. Calamagrostis epigeios, Elymus repens), a folt növényzete és jellemező fejlődési folyamatai 2-3 év múlva várhatóan nem fognak eltérő jelleget mutatni a nem vetett homokdűnétől.

10.7.2. Pókok A pókközösségek esetében a két „parcella” téli és tavaszi időszakú mintáinak összevont értékei alapján végzett diverzitás rendezés nem mutat szignifikáns különbséget a vetett (GY01_NV) és a spontán gyepesedő (GY02_V) foltok viszonyában (20. ábra). Ha a két kísérleti terület faj-együtteseinek tavaszi mintavételeit hasonlítjuk össze, meggyőzőbb különbséget láthatunk két faj-együttes szerkezetében. A télen szuperdomináns faj - Agynata rurestris - hiányában látható, hogy a vetett gyep markánsabban mutatja az „agrárgyep” jelleget. Ebben az élen álló pusztai farkaspók (Pardosa agrestis) és az egyedszámok eloszlása is egyértelműen azonos hatást ér el (10. táblázat, 20. ábra).

408



A B

A B

9,6

27

9,0

24

8,4

21

7,8

18

Diversity

Diversity

A1 és E.3 akció

15 12

7,2 6,6 6,0

9

5,4

6

4,8

3 0 0,0

4,2 0,5

1,0

1,5

2,0

2,5

3,0

3,5

0,0

0,5

1,0

1,5

alpha

20.ábra: A talajfelszíni pókok fajdiverzitása a teljes mintavételi időszak mintáiban. A: GY02_V (vetett); B: HY01_NV (nem vetett) Gönyű LIFE Gyepesítési kísérlet 2013. november - 2014. május).

10. táblázat:

2,0

2,5

3,0

3,5

alpha

21.ábra: A talajfelszíni pókok fajdiverzitása a tavaszi időszak mintáiban. A: GY02_V (vetett); B: GY01_NV (nem vetett) (Gönyű LIFE Gyepesítési kísérlet 2014. április-május).

A GY01_NV és GY02_V.. mintaterületekről előkerült pókfajok összehasonlító táblázata GY02_V tavasz

GY01_NV tavasz

E

E

Pardosa agrestis

6


3

Robertus arundineti

4

Steatoda albomaculata

2

Pardosa alacris

3

Agyneta rurestris

1

Drassodes lapidosus

2

Bathyphantes nigrinus

1

Hahnia nava

1

Hahnia nava

1


1

Pardosa agrestis

1

Thanatus arenarius

1

Pardosa alacris

1

Trichopterna cito

1


1

Xysticus kochi

1


1

Összes egyedszám

20

Összes egyedszám:

12

Amennyiben a két „parcella” tavaszi mintáinak a diverzitását vetjük össze, akkor láthatjuk, hogy a spontán gyepesedő terület diverzitás görbéje a vetett gyep felett fut a teljes skálán (20. ábra). A mintavételezést úgy végeztük, hogy a két parcella mindegyikében 3-3 ismétlésben helyeztük ki a csapdákat. A fogások minőségi és mennyiségi adatainak felhasználásával (csak faji szinten determinált egyedek) vizsgáltuk a sorok (2X3 sor) hasonlóságát (11. táblázat, 24. ábra).

409



A1 és E.3 akció

11. táblázat:

GH LIFE 13-14-es gyűjtések (tél és tavasz) fogási eredményei mintavételi egységenként. GY02_V (vetett gyep I.a-c); GY01_NV (Spontán gyepesedő II. a-c)

Fajok

I.a

I.b

I.c

II.a

II.b

II.c

I-II. Σ

Agroeca cuprea

0

1

0

0

0

1

2

Agyneta mollis

0

0

1

0

0

0

1

Agyneta rurestris

82

77

23

40

29

17

268

Araeoncus humilis

1

1

3

1

2

1

9


7

4

2

18

0

2

33

Brommella falcigera

0

1

0

0

0

0

1

Canariphantes nanus

0

1

0

1

0

0

2

Centromerus lakatnikensis

1

0

0

1

0

0

2

Centromerus sylvaticus

0

1

0

0

0

0

1

Diplostyla concolor

0

1

0

0

0

0

1

Erigone dentipalpis

2

0

0

1

2

1

6

Gongylidiellum murcidum

1

0

1

0

0

0

2

Hahnia nava

1

0

0

0

0

1

2


0

1

0

1

0

0

2


1

0

0

1

0

0

2


10

20

9

13

3

3

58

Scotophaeus scutulatus

1

0

0

0

0

0

1

Sintula spiniger

6

3

0

7

3

4

23


1

0

0

0

2

0

3

Tenuiphantes tenuis

1

1

0

0

0

0

2

Trichoncoides piscator

0

0

0

0

1

0

1

Walckenaeria capito

1

0

0

0

0

0

1

116

112

39

84

42

30

423

Összes egyedszámok

410



A1 és E.3 akció

0,15 II.b 0,10

II.a

II.c

0,05 I.a

Coordinate 2

0,00

-0,05 I.b -0,10

-0,15

-0,20

-0,25 I.c -0,25

-0,20

-0,15

-0,10

-0,05

0,00

0,05

0,10

0,15

GY02 V

GY01 VN

ZOOAP-6

ZOOAP-2

ZOOAP-1

ZOOAP-7

ZOOAP-11

ZOOAP-4

ZOOAP-8

EG01 E

EG01 NE

EG02 E

Coordinate 1

22.ábra: A gyepesítési kísérlet mintavételeinek ordinációja a 2014-es adatok alapján. GY02_V (vetett gyep I.a-c); GY01_NV (Spontán gyepesedő II. a-c)

0,96

0,84

0,72

Similarity

0,60

23.ábra: A 12 mintavételi hely talajfelszíni pókfaunájának klaszteranalízise a 2015-ös mintavételek alapján

0,48

0,36

Magyarázat: Az azonos színek hasonló élőhelytípusok különböző mintavételi helyeit jelölik. GY02 V, GY01 VN: gyepesítési kisérlet; ZOOAP-1, ZOOAP2, ZOOAP-7, EG02 E (ez azonos a ZOOAP-10-el): jó természetességű száraz homoki gyepek; EG01 NE, EG01 E, ZOOAP-4, ZOOAP-11: degradált, illetve jellegtelen száraz gyepek; ZOOAP-8: erdősödő

0,24

0,12

0,00

sztyepprét; magassásos;

411

ZOOAP-6:

nedves



A1 és E.3 akció

Ezek a gyepek a vizsgálat első két és fél évének adatai alapján jelenleg a leglabilisabb, leggyorsabban változó faj-együttessel rendelkeznek. Ugyan egyedszámban és fajszámban szinte egyáltalán nem maradnak el a többi gyeptípustól, de a tényleges faji összetétel, valamint a közösség egyedszám-eloszlása az egyéves szántóföldi agrárterületekkel mutat nagy hasonlóságot. Az összes vizsgált élőhely pókfaunájától egyértelműen elkülönülnek ezek a korai szukcessziós állapotban lévő talajfelszíni közösségek (23. ábra). A fűmagkeverékkel gyepesített parcellában kimutatott 40 pókfajból mindössze négy teszi ki a teljes eyedszám több mint 75%-át. A fajok csaknem fele, mindössze 1-1 példányban került elő. A jelentős talajbolygatással és új felszínek kialakulásával együtt járó tevékenységek során, több olyan fajt is első ízben mutattunk ki a projekt területről, amely egyértelműen bolygatottságot jelez. Hat olyan faj került elő első esetben mely a hazai agrárterületek 16 leggyakoribb pókjának listájában szerepel (SAMU & SZINETÁR 2002). Közülök a Pardosa agrestis, Erigone dentipalpis, és Robertus arundineti úgynevezett agrobiont faj, ami azt jelenti, hogy dominanciája az összesítetett hazai agrárterületi adatbázisban meghaladja az 1%-ot, és benne van a tíz leggyakoribb agrárterületi fajban. Két olyan további faj került elő szintén első ízben (Trichoncoides piscator Tenuiphantes tenuis) melyek un. agrofil fajok. Jelenlétük jellemző az agrárterületeken, de dominanciájuk nem éri el az 1%-ot (SAMU & SZINETÁR 2002). A fenti fajok megjelenése (vagy gyakoriságának növekedése, mivel alacsonyabb abundanciával jelen lehettek korábban is) az elvégzett munkák (elsősorban földmunkák) elkerülhetetlen következményeinek tekinthető. Jelenlétük várhatóan csak időszakos. A két eltérő „indítású” gyep pókegyüttesét a teljesen azonos ráfordítású és azonos időszakú vizsgálati év (2014 és 2015) adatai alapján vetettük össze. Megvizsgáltuk a fajok agrárélőhely preferenciáját a két mintavételi helyen illetve évben.

24.ábra: A 2014-15-ös évek mintáiban gyűjtött talajfelszíni pókok agrár-élőhely preferencia szerinti megoszlása a vetett gyepben

25.ábra: A 2014-15-ös évek mintáiban gyűjtött talajfelszíni pókok agrárélőhely preferencia szerinti megoszlása a spontán gyepesedő területen

Mindkét gyep esetében látható, hogy a vizsgálatok második évére tovább emelkedett az agrobiont fajok aránya az agrár-preferenciát nem mutató fajok hátrányára. Amennyiben a hasonló tartalmú ökológiai tipizálást (természetesség – bolygatás preferencia-tolerancia) elemzést végezzük el nagyon hasonló eredményt kapunk.

412



26.ábra: A 2014-15-ös évek mintáiban gyűjtött talajfelszíni pókok bolygatottság-tolerancia szerinti összehasonlítása a vetett gyepben

A1 és E.3 akció

27.ábra: A 2014-15-ös évek mintáiban gyűjtött talajfelszíni pókok bolygatottság-tolerancia szerinti összehasonlítása a spontán gyepesedő területen

Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a vizsgálatok második évére tovább csökkent a talajfelszíni fauna természetessége. Egyértelműen kijelenthető, hogy a kívánt célállapot elérése csak hosszabb időszak után várható. Minden olyan kezelés, ami a terület jelenlegi állapotát stabilizálhatja (homogén kezelés), vagy jelentősebb bolygató hatásként jelentkezik, csak lassítja a kitűzött cél elérését.

10.7.3. Hangyák 2015-re jelentősen tovább nőtt a különbség a két mintaterület hangyaközössége között. A felülvetett területével ellentétben, a spontán visszagyepesedő élőhely közössége egyértelműen természetközelibbé vált mind fajösszetételét, mind diverzitását tekintve: két zavarástűrő faj, a Tetramorium caespitum és a szuperdominanciát itt ki nem alakító Lasius paralienus mellett már érdemi közösségalkotó szerephez jutott a nyílt homoki gyepek karakterfajának számító Lasius psammophilus, valamint a természetes szárazgyepekben általánosan elterjedt Formica rufibarbis és Tapinoma madeirense. A Shannon-Wiener diverzitási index tovább növekedve elérte (1,405) a természetes gyepekre jellemző értéktartományt. A két élőhely összehasonlításának eredménye valójában nem meglepő. A talajban fészkelő hangyafajok számára eleve eltérő zavarást jelentett a mintaterületek különböző mértékű talajbolygatása. A spontán visszagyepesedő terület növényi és állati eredetű táplálékból egyaránt változatosabb készleteket kínált (amik ezáltal időben is egyenletesebben kihasználhatók, például több, különböző időpontokban termést érlelő növényfaj kiegyenlítettebb magforrást biztosít, stb.). A felülvetett területen ráadásul a Lasius paralienus kezdeti szuperdominanciája alapítói hatásként erősen determinálta a későbbi közösségfejlődést, mert felfokozott versengése a többi faj számára intenzív korlátozó hatásként jelentkezett. (A hangyaközösségekben a rovaregyüttesek többségéhez képest sokkal erősebb az intra- és interspecifikus kompetíció.) Hosszabb idő elteltével természetesen a két mintaterület hangyaközössége fokozatosan egyre inkább hasonlítani

413



A1 és E.3 akció

fog egymáshoz, ahogyan mindkét élőhely minden tekintetben egyre természetközelibbé válik. A közösségfejlődés kezdeti stádiumai azonban markánsan eltérnek a különböző módszerekkel kezelt, illetve „előkészített” pionír homoki élőhelyeken.

10.7.4. Bogarak A bogarak esetében a spontán gyepesedő foltban magasabb fajszámot tapasztaltunk, melyek között több ritka, a térség jó természetességű homoki gyepeinek karakter fajai is előkerültek (Diastictus vulneratus, Trachyphloeus parallelus). Az egyedszámban érdemi eltérést nem tapasztaltunk. Megállapítható még továbbá, hogy a spontán gyepesedő terület bogárfaunája elsősorban a gyakori a szárazságot kedvelő, illetve kisebb mértékben a bolygatást jól tűrő fajok alkotják. A felülvetett gyep esetén is elsősorban a szárazságot toleráló taxonok dominálnak (Blaps lethifera), de közülük inkább a bolygatást kedvelő fajok kerültek elő (Drasterius bimaculatus Otiorhynchus raucus). Így a bogarak szempontjából a spontán vetett gyep esetében jobb minősítésről beszélhetünk, hozzátéve, hogy mindkét terület a szukcesszió nagyon korai még képlékeny fázisában van.

10.7.5. Egyenesszárnyúak A gyepesítési kísérletek területein mind a spontán gyepesedő, mind a vetés útján gyepesedő területen alacsony fajszámú együttesek voltak jelen 2014-ben. A beavatkozás utáni második évben mindkét kvadrát területén jelentős fajszám-emelkedés volt megfigyelhető, de annak mértéke a vetéses gyepesítés területén felülmúlta a spontán gyepesedőét (28. ábra). 2015-re a vizsgálati területről kimutatott védett Calliptamus barbarus mindkét felszínen előfordult – igaz ebben nagy szerepe volt annak, hogy a domborzatrekonstrukciós terület közel esik a Calliptamus barbarus egyik lokális állománysúlypontjához. Az egyenesszárnyú-együttes összdenzitása a vetéssel történő gyeprekonstrukció területén már 2014-ben számottevően magasabb volt, mint a spontán gyepesedő kvadrát területén (29. ábra). 2015-re mindkét felszín együttesének összdenzitása jelentősen megnövekedett, de a növekedés mértéke a vetéses gyepesítés területén magasan felülmúlta a spontán gyepesedő felszínen jellemzőt. Homoki karakterfaj 2014-ben egyik gyepesítési területen sem fordult elő. 2015-re mindkét felszínen megjelentek – nagyjából azonos, de a referencia-gyepeknek tekinthetőkön jellemzőtől jelentősen elmaradó mértékben (30. ábra). A fentiekből adódóan mind a vetett, mind a spontán szukcessziós gyeprekonstrukció területén előforduló egyenesszárnyúegyüttes természetességi indexe növekedett 2014 és 2015 között (31. ábra). A gyepesítési kísérletek orthopterológiai tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a spontán gyepesedő részterülettel szemben a gyepvetés gyorsabb növényzet-szukcessziót, ezáltal a gyeplakó egyenesszárnyú fajok számára alkalmas élőhely-szerkezet gyorsabb megjelenését eredményezte. Ugyan egyelőre azon is tágtűrésű fajok vannak túlsúlyban mind fajszám, mind egyedszám tekintetében, de egyrészt azok állománya jóval stabilabb és állandóbb jellegű már most, másrészt a habitat általános fajgazdagsága is számottevően nagyobb.

414



A1 és E.3 akció

16 14 12 10 8 S

6

S-véd

4 2 0

28.ábra: Az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területeiről kimutatott egyenesszárnyú (azon belül védett) fajok száma (2014, 2015) 0,2 0,18 0,16 0,14 0,12 0,1 0,08 0,06 0,04 0,02 0

29.ábra: Az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területein feltárt egyenesszárnyú-együttesek jellemző átlagos denzitás értékei (2014, 2015)

415



A1 és E.3 akció

0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0

30.ábra: A védett és homoki karakterfajok relatív gyakorisága az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területein (2014, 2015) 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

31.ábra: Az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területein feltárt egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója (2014, 2015)

416



A1 és E.3 akció

10.8. Összefoglalás A lőtér területén végzett gyeprekonstrukciós munkák egyik kísérleti eleme volt a mesterséges domborzati formák átalakítása a természeteshez hasonlóra. A tevékenység több, mint 16 hektáron valósult meg 2013-ban. A gyepesítés során két technológia került alkalmazásra. Az egyik esetben vásárolt és helyben gyűjtött fűmag került megfelelő talajelőkészítés után vetésre, hogy a gyepesítési folyamatot gyorsítsák és a széleróziót csökkentsék. A kereskedelemben a jellemző gyepes élőhelyek fajai nem beszerezhetők, ezért a vásárolt fűmagkeverék az általános gyepesítéseknél használt, gyorsan növő fajokből állt (pl. Lolium perenne, Festuca rubra, Festuca pratensis, Dactylis glomerata). A másik esetben a visszagyepesedés spontán, a környező homoki gyepekről történő beszóródással történik. Mindkét típust évi egyszeri vagy kétszeri kaszálással kezelték 2014-ben és 2015-ben. A talajfelszíni fauna (pókok, bogarak, hangyák) esetében megállapítottuk, hogy az kezdeti szukcessziós állapot – a várakozásnak megfelelően - mindkét esetben (vetett, illetve spontán gyepesedő) tágtűrésű, bolygatás-toleráns fajok betelepülésével indul. A bevetett parcella pókegyüttese magasabb faj-, és egyedszámú volt, mint a spontán gyepesedő területé, de egyúttal az egyéves agrárterületek nagy földrajzi léptékben uniform faunaképét mutatta. Kisszámú ritka és értékes faj megjelenését is sikerült regisztrálni a gyepesítés első évében. A vizsgálati időszak (2012-15.) eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy ezek a gyepek rendelkeznek a leglabilisabb, leggyorsabban változó faj-együttessel. Ugyan egyedszámban és fajszámban szinte egyáltalán nem maradnak el a többi gyeptípustól, de a tényleges faji összetétel, valamint a közösség egyedszám-eloszlása az egyéves szántóföldi agrárterületekkel mutat nagy hasonlóságot. Az összes vizsgált élőhely pókfaunájától egyértelműen elkülönülnek ezek a korai szukcessziós állapotban lévő talajfelszíni közösségek. 2015-ben a korábbi évhez viszonyítva is tovább csökkent a talajfelszíni fauna természetessége. Egyértelműen kijelenthető, hogy a kívánt célállapot elérése csak hosszabb időszak után várható. Minden olyan kezelés, ami a terület jelenlegi állapotát stabilizálhatja (homogén kezelés), vagy jelentősebb bolygató hatásként jelentkezik, csak lassítja a kitűzött cél elérését. A két eltérő gyeprekonstrukciós kísérlet a bogarak esetében markáns különbséget nem hozott. Mind a felülvetett mind a spontán gyepesedő területen jelen vannak a ritkább fajok, melyek közül több is kimondottan a homoki területekhez kötődik, de többségében gyakori, szárazságtűrő a bolygatottságra kevésbé érzékeny fajok dominálnak. A hangyáknál a 2015-re jelentősen tovább nőtt a különbség a két mintaterület hangyaközössége között. A felülvetett területével ellentétben, a spontán visszagyepesedő élőhely közössége egyértelműen természetközelibbé vált mind fajösszetételét, mind diverzitását tekintve: két zavarástűrő faj, a Tetramorium caespitum és a szuperdominanciát itt ki nem alakító Lasius paralienus mellett már érdemi közösségalkotó szerephez jutott a nyílt homoki gyepek karakterfajának számító Lasius psammophilus, valamint a természetes szárazgyepekben általánosan elterjedt Formica rufibarbis és Tapinoma madeirense. A gyepesítési kísérletek orthopterológiai tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a spontán gyepesedő részterülettel szemben a gyepvetés gyorsabb növényzet-szukcessziót, ezáltal a gyeplakó egyenesszárnyú fajok számára alkalmas élőhely-szerkezet gyorsabb megjelenését eredményezte. Ugyan egyelőre azon is tágtűrésű fajok vannak túlsúlyban mind fajszám, mind egyedszám tekintetében, de egyrészt azok állománya jóval stabilabb és állandóbb jellegű már most, másrészt a habitat általános fajgazdagsága is számottevően nagyobb. 417



A1 és E.3 akció

10.9. Felhasznált irodalom ÁDÁM L. (1987): Scarabaeoidea (Coleoptera of the Kiskunság Kiskunság National Park. In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 208–220. ÁDÁM, L. ÉS MERKL, O. (1986): Adephaga of the Kiskunság National Park, I.: Carabidae (Coleoptera). In: MAHUNKA, S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park, I.. Akadémiai Kiadó, Budapest: 119–142. BALOGH, J. I. (1935): A Sashegy Pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány. Sárkány-Nyomda Rt., Budapest, 60pp. BALOGH, J. I. ÉS LOKSA, I. (1947): Faunistische Angaben über die Spinnen der Karpatenbeckens. I. Fragmenta Faunistica Hungarica. 10: 26-28. BUCHAR, J. (1992): Kommentierte Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida). – Acta Universitalis Carolinae Biologica, 36: 383-428. BUCHAR, J. ÉS- RŮŽIČKA, V. (2002): Catalouge of spiders of the Czech Republic. Peres Publishers, Praha, 349 pp. CONELL, J.H. (1978): Diversity in tropical rain forests and coral reefs. – Science 199:13021310. CZECHOWSKI, W., RADCHENKO, A., CZECHOWSKA, W. és VEPSÄLÄINEN, K. (2012): The ants of Poland. Natura optima dux Foundation, Warszawa: 496 p. CSŐSZ, S., MARKÓ, B. és GALLÉ, L. (2011): The myrmecofauna (Hymenoptera: Formicidae) of Hungary: an updated checklist. North-Western Journal of Zoology 7(1): 55-62. CSŐSZ, S., MARKÓ, B., KISS, K., TARTALLY, A. és GALLÉ, L. (2002): The ant fauna of the FertőHanság National Park (Hymenoptera: Formicoidea). In: MAHUNKA, S. (ed.): The fauna of the Fertő-Hanság National Park. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 617629. DELTSHEV, C. D. (1983): A contribution to the taxonomical study of sylvaticus group of genus Centromerus F. Dahl (Araneae, Linyphiidae) in Bulgaria. Acta zool bulg 21: 53-58. DUMA, I. (2008): Theridion uhligi Martin, 1974 (Araneae: Theridiidae) new to Romania. Entomologica Romanica 13: 297-299. EADES, D.C., OTTE, D., CIGLIANO, M.M. & BRAUN, H. (2014): Orthoptera Species File. Version 5.0/5.0. http://Orthoptera.SpeciesFile.org [2014. november 24.] FARKAS, E. és TÁNCZOS, E. (2009): Adatok a Liometopum microcephalum hangyafaj autökológiájának ismeretéhez. Diplomamunka, 86p. FEKETE, G. és VARGA, Z. (szerk.) (2006): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 460p. GALLÉ, L., MARKÓ, B., KISS, K., KOVÁCS, É., DÜRGŐ, H., KŐVÁRY, K. ÉS CSŐSZ, S. (2005): Ant fauna of Tisza river basin (Hymenoptera: Formicidae). Vegetation and Fauna of Tisza River Basin I. Tiscia Monograph Series 7: 149-197. GRUEV, B., TOMOV, V. ÉS MERKL, O. (1987): Chrysomelidae of the Kiskunság National Park (Coleoptera). In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 227–241. HARZ, K. (1957): Die Geradflügler Mitteleuropas. – Veb Gustav Fischer Verlag, Jena HARZ, K. (1975): Die Orthopteren Europas. – Dr. W. Junk N.V., Publishers, The Hague

418



A1 és E.3 akció

HORVÁTH, R., MAGURA, T., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS TÓTHMÉRÉSZ, B. (2013): Large and least isolated fragments preserve habitat specialist spiders best in dry sandy grasslands in Hungary. Biodiversity and Conservation: 1-12. HORVÁTH, R., MAGURA, T., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J., KOVÁCS, É. ÉS TÓTHMÉRÉSZ, B. (2015): In stable, unmanaged grasslands local factors are more important than landscape-level factors in shaping spider assemblages. Agriculture, Ecosystems and Environment 208: 106–113 HORVATOVICH, S. (1981): Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és NyugatDunántúlról III. (Coleoptera).– A Janus Pannonius Múzeum Évönyve, 25 (1980): 71–83. INGRISCH, S. ÉS KÖHLER, G. (1998): Die Heuschrecken Mitteleuropas. Die Neue Brehm– Bücherei Bd. 629, Westarp Wissenschaften, Magdeburg KASZAB, Z. (1957): Felemás-lábfejízes bogarak I. – Heteromera I. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), IX, 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 126 pp. KENYERES, Z., KISBENEDEK, T. ÉS SZÖVÉNYI, G. (2013): Orthoptera Fauna of the Kisalföld (Western-Hungary). – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 37: 47–64. KENYERES, Z., NAGY, B. ÉS BAUER, N. (2008): Distribution and habitat requirements of Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833) in Hungary. – Articulata 23(2): 25– 36. KISBENEDEK, T. (1991): Habitat preference and seasonality of spider (Araneae) communities in dolomitic grassland. Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, Budapest 83: 253-267. KOVÁCS, É. (2001): Elterjedési mintázatok és háttérváltozók kapcsolata a hangyaközösségek szerveződésében. PhD dissz. KOVÁCS, É. (2014): „Szárazgyepek megőrzése” pályázati program keretében, 2014-ben végzett alapállapot-felmérés a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Kézirat. KOVÁCS, É. és SIPOS, F. (2010): Az NBmR IX. Száraz gyepek projekt keretében talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása a Kiskunsági Nemzeti Park területén - hangyák (Hymeoptera: Formicidae) 2001-2008. Kézirat. KOVÁCS, É. és SIPOS, F. (2014): Az NBmR IX. Száraz gyepek projekt keretében talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása a Kiskunsági Nemzeti Park területén - hangyák (Hymeoptera: Formicidae) 2012-2013. Kézirat. KOVÁCS, P., SZINETÁR, CS. ÉS SZŰTS, T. (2012): A Nyugat-magyarországi peremvidék (GyőrMoson-Sopron, Vas és Zala megyék) pókfaunája. NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XIX. Természettudományok 14: 165-229. KÖDÖBÖCZ V. (2007): Az Északkeleti-Alföld futóbogár-faunája (Coleoptera: Carabidae) és állatföldrajzi kapcsolatai. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Debrecen, 119 pp. + Függelék. KÖDÖBÖCZ, V. (2011): Futóbogár adatok (Coleoptera: Carabidae) II. Talajcsapdás gyűjtések 1995–2010. – Folia historico naturalia musei Matraensis 35: 55–108. KRIŠTÍN, A., KANUCH, P., FABRICIUSOVA, V. ÉS GAVLAS, V. (2009): Responses on habitat and global change of some Mediterranean Orthopteran species occurring in blown sands in

419



A1 és E.3 akció

Central Europe. – 10th International Congress of Orthopterology, Metaleptea, Special Conference Issue, Orthopterists’ Society and Akdeniz University, 42. KUTASI, CS. (1998): Ritka futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) a Keleti-Bakonyból. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 13 (1994): 63–71. KUTASI, CS. (2005): Futóbogár-együttesek (Coleoptera: Carabidae) szerkezetének vizsgálata gyümölcsültetvényekben. Doktori értekezés, Budapest, Corvinus Egyetem, 118 pp. KUTASI, CS. (2006): Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Col.:Carabidae) a Keleti-Bakonyból. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 23: 53–69. KUTASI, CS. (2013): A Fekete-hegy vízparti futóbogarai (Coleoptera: Carabidae). – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 29: 87–108. LOKSA, I. (1969): Pókok I. - Araneae I. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 97. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 133 pp. LOKSA, I. (1972): Pókok II. - Araneae II. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 112. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 112 pp. LOKSA, I. (1981): Die Bodenspinnen zweier Torfmoore im Oberen Theiss-Gebiet Ungarns. Opuscula Zoologica 17-18: 91-106. LOKSA, I. (1987): The spider fauna of the Kiskunság National Park. - In: MAHUNKA, S. (szerk.) The Fauna of the Kiskunság National Park 2., Budapest, Akadémiai Kiadó: 335-342. LOKSA, I. (1988): Über einige Arthropoden-Gruppen aus dem Biosphäre-Reservat des PilisGebirges (Ungarn). - Opuscula Zoologica 23: 159-176. MARKÓ, B. (2005): Nem territoriális hangyafajok (Hymenoptera): Formicidae) táplálkozási stratégiájának plasztikus jellege. PhD dissz. MARTIN, D. (1974): Theridium uhligi nov. spec., eine bisher unbekannte Kugelspinne (Araneae: Theridiidae). Dt. ent. Z. (N.F.) 22: 113-115. MERKL, O. (1987a): Species of sime clavicorn families from the Kiskunság National Park (Coleoptera). In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 182–188. MERKL, O. (1987b): Cerambycidae of the Kiskunság National Park. In: Mahunka S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 221–226. MERKL, O. (1991): Reassessment of the beetle fauna of Bátorliget, NE Hungary (Coleoptera). In: MAHUNKA, S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 381–498. MERKL, O. (2002): The species of 54 beetle families (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park and adjacent areas, Western Hungary. In: MAHUNKA S. (szerk): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park II.: 429–472. MERKL, O. (2007): A pannon régió bogárfaunájának általános képe. – In: Forró L. és MAHUNKA S. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 77–80. MERKL, O. ÉS VIG, K. (2009): Bogarak a Pannon Régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó és a Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 496p.

420



A1 és E.3 akció

MERKL, O., SZÉL, GY. ÉS TALLÓSI, B. (2011): Adatok a „Nagykőrösi pusztai tölgyesek” Natura 2000 terület bogárfaunájához (Coleoptera). Rosalia 6: 139–201. MÜLLER-MOTZFELD, G. (szerk.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). In: FREUDE, H.,HARDE, K. W.,LOHSE, G. A. ÉS KLAUSNITZER, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. – Spektrum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521p. NAGY, B. (2002): Védett és fokozottan védett egyenesszárnyú rovarfajok (Orthoptera) szerepe, jelentősége Magyarországon, fő tekintettel Nemzeti Parkjainkra és védett területeinkre. – MTA-NKI, Budapest, 71 pp. NENTWIG, W., BLICK, T., GLOOR, D., HÄNGGI, A. ÉS KROPF, C. (2015): Spiders of Europe. Version 08.2015. www.araneae.unideb.ch RÁCZ, I. (1992): Orthopteren des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums, Budapest. I: Tettigonioidae. – Folia Entomologica Hungarica 53: 155–163. RÁCZ, I. (1998): Biogeographical survey of the Orthoptera Fauna in Central Part of the Carpathian Basin (Hungary): Fauna types and community types. – Articulata 13 (1): 53–69. RÁCZ, I. A., NAGY, A. ÉS JANCSEK, E. (2005): Orthoptera collection of the Hungarian Natural History Museum (Budapest) II.: Caelifera. – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 29: 123–133. ROBERTS, M. J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe. - Harper Collins Publisher, London, 383 pp. SAMU, F. ÉS, SZINETÁR, CS. (2002): On the nature of agribiont spiders. The Journal of Arachnology 30: 398-402. SEIFERT, B. (2007): Die Ameisen Mittel- und Nordeuropas. Lutra - Verlags- und Vertriebsgesellschaft, 368p. SZÉL, GY. ÉS BÉRCES, S. (2002): Carabidae (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park. In: MAHUNKA, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 379–401. SZÉL, GY. ÉS KUTASI, CS. (2003): Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 20: 77–106. SZÉL, GY. ÉS KUTASI, CS. (2011): Bogarászat kutatások Csévharaszt és Vasad térségében (Coleoptera). – Rosalia 6: 303–353. SZÉL, GY., MERKL, O. ÉS MAKRANCZY, GY. (2010): Bogárfaunisztikai vizsgálatok a Szigetközben. In: GUBÁNYI, A. ÉS MÉSZÁROS, F. (szerk.): A Szigetköz állattani értékei. Magyar Természettudományi Múzeum és Co-Libri Reklámgrafika, Budapest: 63–86. SZÉL, GY., RETEZÁR, I., BÉRCES, S., FÜLÖP, D., SZABÓ, K. ÉS PÉNZES, ZS. (2007): Magyarország futrinkái. In: FORRÓ, L. ÉS MAHUNKA, S. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 81–106. SZINETÁR, CS. ÉS, GUITPRECHT, G. (2001): A Pardosa maisa Hippa és Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae) Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 17: 87-96. SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS HORVÁTH, R. (2005): Data on the biology of Alopecosa psammophila Buchar 2001 (Araneae, Lycosidae). Journal of Arachnology 33(2): 384-389.

421



A1 és E.3 akció

SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS SZŰTS, T. (2009): The first lowland species of the Holarctic alpine ground spider genus Parasyrisca (Araneae, Gnaphosidae) from Hungary. ZooKeys 16: 197-208. SZINETÁR, CS., RÁKÓCZI, A., BLEICHER, K., BOTOS, E., KOVÁCS, P. ÉS SAMU, F. (2012): A Sas-hegy pókfaunája II. A Sas-hegy faunakutatásának 80 éve – a hegyről kimutatott pókfajok kommentált listája. In: KÉZDY P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen. Duna-Ipoly Nemzeti park Igazgatóság, Budapest, Rosalia 8: 333-362. VÖRÖSHÁZY, T. (2006): Nyílt homokpusztagyep talajlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata a Kisalföldön (Gönyűi-erdő, 2004-2005). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp. WORLD SPIDER CATALOG (2015): World Spider Catalog. Natural History Museum Bern, online at http://wsc.nmbe.ch, version 16.

422


A gyepégetés hatásainak vizsgálata a növény és állat közösségekre

A.1 és E.3 akció

11. A gyepégetés hatásainak vizsgálata a növény és állat közösségekre 11.1. Kérdések  

Okoz e akár rövidtávon is degradációt az égetéses kezelés a fajok természetessége (bolygatás-toleranciája) tekintetében? Milyen hatása van az égetéseknek a nyílt homokpusztai gyepek karakterfajaira (fény-, és szárazság toleráns, illetve igényes fajok (külön figyelemmel a homoki ún. psammofil fajokra).

11.2. Hipotézisek 





A téli fűavar eltávolítása jelentős változást eredményez a talajfelszíni ízeltlábú faunában a felszíni mikroklíma és struktúra megváltoztatása révén. Egyértelműen kimutatható a gyep faunájának rövidtávú degradációja. A téli avarégetés szelektíven hat a talajfelszíni faunára. Csak a zárt gyepek, cserjések (esetleg homoki erdők) avarlakó faunája szorul vissza. Degradációs hatások nem mutathatóak ki rövidtávon sem. A téli fűavar égetése nincs érdemi hatással a vegetációs időszakban aktív talajfelszíni ízeltlábúakra.

11.3. Célkitűzések 

A száraz fűavar égetéses eltávolításnak rövidtávú (3 év) hatásmonitorozása.

11.4. Anyag és módszer 11.4.1. Mintavételi helyek A felvételezés során mindegyik mintahelyen egy-egy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhely-folton belül jelöltünk ki 2-2 db 50×50 m-es mintaterületeket (1. ábra). Ezek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPS-szel 1 m-es pontossággal rögzítettük koordinátáikat. Azonosító EG01_E EG02_NE EG01_NE (ZOOAP-3) EG02_E (ZOOAP-10)

Típus Égetett (Degradált gyep) Nem égetett (Homoki gyep) Nem égetett (Degradált gyep)

Középponti koordináta (EOV X) 553235 554671 553312

Középponti koordináta (EOV Y) 264438 264508 264460

554709

264383

Égetettt (Homoki gyep)

Méret (m) 50x50 50x50 50x50 50x50

Az EG01 jelű területek egy degradáltabb gyepben kerültek kijelölésre, ahol a nem égetett terület megegyezik a zoológiai alapállapot felmérés során vizsgált ZOOAP-10

423



A.1 és E.3 akció

mintaterülettel. Az EG02 jelű területeket egy jó természetességű homoki gyepben jelöltük ki, ahol az égetett terület megegyezik a ZOOAP-3 mintaterülettel.

1.ábra: A gyepégetés hatásainak vizsgálatára kijelölt mintaterületek

11.4.2. Mintavételi időpontok Az első gyepégetést 2013/2014 telén sikerült végrehajtani, így a vizsgálatok 2014 tavaszán kezdődtek. Év 2012 2013 2014

2015

Növényzet

Talajcsapdás vizsgálatok

2014.05.15-25.

2014.04.16. – 05.02.

2015.06.30. – 07.01.

2015. 04.15. – 04.29. 2015.04.29. – 05.15.

424

Fűhálós vizsgálatok

2014.06.08. 2014.07.16. 2014.08.19. 2014.09.18. 2015.06.26. 2015.06.30. 2015.07.31. 2015.08.14. 2015.09.16.



A.1 és E.3 akció

11.4.3. Felmérési és értékelési módszerek 11.4.3.1 Botanikai vizsgálatok A felvételezés során 2013-ban mindegyik mintahelyen egy-egy, zoológiai és restaurációs szempontból kiemelt élőhelyfolton belül jelöltünk ki 50×50m-es mintaterületeket. A nyers homokfelszínek vizsgálatára 25x25m-es mintaterületeket jelöltünk ki. A mintaterületek sarkait akáckaróval állandósítottuk, valamint GPS-szel 1 m-es pontossággal rögzítettük koordinátáikat. A felvételezés során a mintaterületeken belül 20-20 db, 5×5 m-es négyzeteket jelöltünk ki. A négyzeteket a „nagy” négyzet területén belül véletlenszerűen, de nagyjából egyenletes eloszlásban jelöltük ki. Csak olyan mértékben állandósítottuk őket, hogy az éven belüli ismételt bejárás során még felkereshetők legyenek. A felvételezés során a négyzeteken belül az egyes edényes növényfajok borításértékeit becsültük, 1%-os borítás alatt 0,1%, 1-15% között 1%, a felett 5% pontossággal. Amennyiben egy faj mindkét felvételi ellenőrzés során szerepelt, táblázatunkban a nagyobb értéket szerepeltetjük. A 2015-ös felmérés mindkét EG-01 mintaterületen meghiúsult, mivel a mintakarók eltűntek a területről (de ezt még a GPS pontok alapján vissza lehetett volna keresni), viszont a területet szarvasmarhával tarra legeltették és taposták, ezért a terület a teljes vegetációs periódusban alkalmatlan volt a felvételezésre. Az EG-02 mintaterületeken ilyen jellegű problémák nem voltak.

11.4.3.2 Talajfelszíni fauna vizsgálata A felmérés során a módisított duplaedényes Barber-féle talajcsapdát alkalmaztuk. Mintavételi területenként 5-5 csapda üzemelt. A talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetlegesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmaztunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzáadásával csökkentettük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyeztünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a talajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagytunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. A vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítottuk. Minden csapdasor esetén a „Vadóc” nevű vadriasztó szert alkalmaztuk, mely tapasztalásunk szerint a kisebb vadmozgás ellen nyújt védelmet, de a nagyobb vadsűrűségű területeken már kevésnek bizonyult a vadriasztó hatása. Tanulságos volt ebből a szempontból is a gyűjtés. A csapdák ürítése az ölőfolyadékkal együtt történt csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk voltak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történt, a szétválogatott anyagot alkoholban, a taxonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítettük elő determináláshoz.

425



A.1 és E.3 akció

2.ábra: Kihelyezett talajcsapda fémfedővel és karóre erősített vadriasztóval „vadóccal”.

A pókok esetében megadjuk az egyes fajok magyarországi gyakoriságát, valamint az élőhelyi preferenciáját (T), annak természetessége szerint. A gyakoriság (Gy) esetében ritka (R), közepesen gyakori (KGY) és gyakori (GY) típusokba soroltuk a fajokat. A fajok besorolását az alábbiak alapján végeztük el: a) SAMU és SZINETÁR (1999) faunalistájában szereplő hazai publikált adatok száma. b) LOKSA (1969, 1972, 1984) munkáiban használt gyakorisági tipizálás. c) BUCHAR (1992) csehországi gyakorisági kategória rendszere. d) Az MTA Növényvédelmi Kutatóintézet adatbázisa alapján számolt globális gyakoriság érték, mely az intézet arachnológiai adatbázisában szereplő mintegy húsz éves hazai gyűjtések összesített adatai alapján mutatja meg az adott faj előfordulási gyakoriságát a teljes mintavételben. e) HÄNGGI és mtsi (1995) a közép-európai pókokra kidolgozott művének hivatkozásai, annak a figyelembevételével, hogy a jelzett élőhelyek előfordulnak e Magyarországon. f) A pókok hazai taxonómiai törzsadattárában szereplő gyakorisági típusok (SZINETÁR 2005). Megjegyezzük, hogy ismereteink bővülésével jelen tanulmányban megadott gyakorisági besorolások számos faj esetében módosulhatnak a későbbiekben. A fajok

426



A.1 és E.3 akció

természetességének tipizálásához elsődlegesen BUCHAR és RUZICKA (2002) munkáját vettük alapul, de figyelembe vettük a fajok hazánkban tapasztalt élőhelyválasztását is, tekintettel arra, hogy egyes fajok élőhelypreferenciája eleve változhat eltérő földrajzi területen. Azoknál a fajoknál, amelyek nem szerepelnek a fenti munkában, eleve csak a hazai tapasztalatok alapján adtuk meg a faj természetességre vonatkozó besorolását. Buchar és Ruzicka (2002) nyomán négy kategóriát alkalmaztunk: Természetes (T); Féltermészetes (FT); Bolygatott (B); Mesterséges (M). Természetszerű, hogy számos faj több természetességi fokozatú élőhelyen is előfordulhat, így az idézett szerzők javaslatát követve mi is feltüntettük valamennyi típust, ha az jellemző a fajra, függetlenül attól, hogy eltérő gyakorisággal lehet képviselt egy faj a különböző mértékben bolygatott élőhelyeken.

11.4.3.3 Egyenesszárnyú közösségek vizsgálata Az orthopterológiai adatgyűjtést alkalmanként a kijelölt 50×50 méteres kvadráton belül végrehajtott 300 fűháló-csapással végeztük. A fenti módon begyűjtött egyedeket tekintettük egy mintának, amiket egyeléssel kiegészítettünk (a mintákba nem, vagy csak ritkán kerülő fajok jelenlétének rögzítése, egyszerű hozzáadással). A nyílt, gyér növényzetű, vagy magaskórós jellegű növényzetben a mintavételezést az előforduló állatok teljes körű egyelő gyűjtésével végeztük. Az állatok meghatározásához HARZ (1957, 1975) munkáit használtuk. A jelentésben az egyenesszárnyú fajok nevezéktana EADES et al. (2014), a fajok életforma- és ökotípus besorolása pedig INGRISCH és KÖHLER (1998) munkáját követi. Az egyes mintavételi területek egyenesszárnyú-együtteseinek a következő változóit határoztuk meg:  egyenesszárnyú fajok száma,  védett egyenesszárnyú fajok száma,  egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele,  egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele,  karakterfajok relatív gyakorisága,  egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója. Az utóbbi időszak eredményei azt mutatják (KENYERES 2010), hogy INGRISCH és KÖHLER (1998) tipizálása a Magyarországon általánosan alkalmazott rendszerhez (VARGA 1997, RÁCZ 1998) (thamnobiont: főképp cserjéken, fákon, magaskórós növényzeten élő fajok; chortobiont: gyeplakó fajok; geobiont: nyílt felszínekkel is bíró gyepekhez kötődő fajok – ill. ezek átmeneti formái, pl. geo-chortobiont) képest árnyaltabbnak tekinthető. Ennek megfelelően jelen monitoring során is az alábbi élőhelyválasztási karakterisztikákat alkalmazzuk az életforma-besorolásoknál: arboricol – fatermetű elemek uralma a faj élőhelyén; arbusticol – cserjetermetű elemek uralma; silvicol – gyepszinttel is rendelkező erdei élőhelyek; pratinicol – magasfüvű gyepek; graminicol – alacsonyfüvű gyepek; geophil – nyílt felszínekkel is bíró gyepek; pseudopsammophil (ld. még KRIŠTÍN et al. 2009) – gyepek homok alapkőzeten, vagy ahhoz hasonló szerkezetű rendzina talajokon. A fajok hőigény szerinti tipizálása során a következő öt kategóriát különböztettük meg: thermophil, mérsékelten-thermophil, mesophil, mérsékelten-hygrophil, hygrophil (VARGA 1997, RÁCZ 1998, INGRISCH és KÖHLER 1998). Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során KENYERES és BAUER (2001) által javasolt módszert alkalmaztuk. Az egyes fajok természetvédelmi értékét és az együttes

427



A.1 és E.3 akció

dominancia-viszonyait is figyelembe vevő index (3. ábra) jelzőszámainak meghatározása során RÁCZ (1998) gyakorisági kategóriáit vettük figyelembe (ld. fajleírásoknál) (az I-gyel jelölt ritkának számító fajok természetvédelmi jelzőértéke 5, a II-vel jelölt szórványos előfordulású fajok természetvédelmi jelzőértéke 4, stb.). 3.ábra: Az együttesek természetességi mutatójának meghatározása során használt index (Kenyeres & Bauer 2001 után) [XE = egyenesszárnyúakra vonatkozó jelzőszám átlagos értéke; XiE = az i-edik egyenesszárnyú faj jelzőszáma; n = a vizsgált egyenesszárnyú fajok száma; Ai = az i-edik egyenesszárnyú faj abundancia-értéke]

Az összevont egyenesszárnyú mintavételek statisztikai vizsgálatát főkoordináta-analízissel végeztük (PcoA, Euklidészi távolság), a PAST (HAMMER et al. 2001) program-csomag alkalmazásával. A mintavételi területeken a mintavételezések idején gyepmikroklímára vonatkozó adatgyűjtést is folytattunk (műszer: TESTO 625), kvadrátonként 3 db pszeudo-random módon kijelölt ponton (léghőmérséklet és páratartalom talajfelszínen, ill. 120 cm magasságban mérve). A gyepbeni mikroklíma vonásainak legobjektívebb megjelenítése céljából megállapítottuk a léghőmérséklet és páratartalom adatok talajfelszínen mutatkozó relatív értékeit (a talajfelszínen mért adatok és a 120 cm-en mért érték különbsége).

11.5. Eredmények 11.5.1. Növényzet 11.5.1.1 EG01 Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep Fajgazdag, de viszonylag degradált félszáraz homoki gyep, több, különböző állapotú dominanciatípus mozaikjával (valószínűleg egykor nedvesebb termőhely kiszáradásával keletkezett). A fűfélék közül az egyes foltokon meghatározó lehet a Calamagrostis epigeios, Festuca rupicola, Poa angustifolia és Stipa pennata szerepe, több erős Solidago giganteapolykormonnal. A mélyben még elérhető talajnedvességre utal néhány Salix rosmarinifoliapolykormon. A specialista pannon homoki fajok jórészt hiányoznak, bár a Festuca vaginata, Oxytropis pilosa, Gypsophila arenaria kis számban előfordulnak. Bár a 2015-ös ismételt felmérés meghiúsult, a folt szemrevételezése során a növényzeti összetételben jelentős változást sem pozitív, sem negatív értelemben nem vélelmeztünk. A vizsgálat kezdetén is viszonylag beállt, zárt gyep stabil vegetációtípust jelent, amely akár évtizedes léptékben is változatlan. 1. táblázat: Az EG01_E (égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek (2013) Faj Achillea collina Acinos arvensis Agrostis capillaris

1

2

3

4

5

4

6

7

8

9

10 0,5 0,1 1

15

428

11 0,1

12

13

14

15

16

17 0,5

18

19

20

össz. 1,1

0,1

0,1 5

0,3 25



Faj

1

2

3

Anchusa officinalis Anthyllis vulneraria

4

5

6

7

8

10

11

12

13

14

15

16

1

25

30

25

10

2

4

25

1 1

20 1

1

1

1

0,2

1 3

1 0,1

1 1

1

40

10

5 5

1

3 40

5

5

5

5

2

0,1

0,6 0 1,5

0,5 0,5

0,1

0,1

0,1

6

1

0,1

2

3

0,5 0 12,4

5

10 381

10 50

40

30

3

10

5

25 10

3

5

20

50

5

1

1

10

3

10

20

50

1

1

5

1

1

Linum austriacum Medicago lupulina

0,1 15

1 1

1

2 5

1 3

1

4

59

0,1

3,6

1 1

2,6 23

1

20 4 24,1

10 10

0,1

2

2

2 1

2

1

1

0,5 1

10

0,5 0,5

2

60

10 2

Hypericum perforatum Knautia arvensis Koeleria sp.

1 15

17 2,5

2

1

2

Nonea pulla Ononis pusilla Ononis spinosa

2 1 1

16

5 120 1

0,5 1

6,2 0,1 8 0,1 4

1

Hieracium umbellatum

15

12

15

15

12

2

3 4

1 1

10

0,5

30

5

1

0,1 1

50

1

1

5 2

3

2 0,5

0,5

1

3

1

1

1

40

2

1

0,1

0,5

Poa angustifolia Potentilla arenaria Ranunculus polyanthemos

1

60

0,5 3

10

10

5

5

0,5

3

3

1

5

2

10 1

5

4

Silene otites Solidago gigantea Taraxacum officinale

1 2

3

20

25

2

30 1

0,5

1

10

0,2

1

0,1

1

1

2

50

5

12 8 3

1

2 2

2 1

1 1 10

3 0,5 1

20

1

15

8

0,5 25

40 1

Tragopogon orientalis Tunica prolifera

1

5 0,1

3

0,5

10

0,5

0,5

4

0,5 3

1 1

0,1 2

30

60

6

0,5

1

429

5

20 2

1 1 2

0,1

3,5 5,2 2

4 20 36,3

10

5 214 0,1

1 80

93 11 80

0,5

1 2,7

8

1

0,1

268 3

108,5 14,6 22

3

1 2

2 1 39

34 1 3,5

1

Securigera varia Senecio jacobaea Seseli annuum

Teucrium chamaedrys Thesium arvense Thymus pannonicus

1

0,1

Hieracium echioides Hieracium pilosella

Rubus caesius Salvia nemorosa Scabiosa ochroleuca

2 4

Eryngium campestre Erysimum diffusum Euphorbia cyparissias

Picris hieracioides Pimpinella saxifraga Plantago lanceolata

3,1 60 20

Centaurea scabiosa Cerastium semidecandrum Cichorium intybus

Oxytropis pilosa Phleum phleoides

0,1

60

Cynodon dactylon Dactylis glomerata Daucus carota

0,2 116

1

Carex hirta

össz. 1 26,1

0,1

10

3

Carex caryophyllea Carex flacca


20

1

Carduus nutans

Falcaria vulgaris Festuca rupicola Galium verum

19

0,1 10

Campanula sibirica

Euphorbia esula Euphorbia seguierana Euphrasia stricta

18 0,1

Campanula bononiensis

Carlina vulgaris Centaurea micranthos

17

1

Arabis hirsuta Calamagrostis epigeios

9

A.1 és E.3 akció



Faj

1

2

Verbascum lychnitis Vicia angustifolia Összesen

3

4

5

1

4

2

6

7

8

9

10

11

12

1

1 0,1

1

1 0,1

0,1 87,2 115,1 104,1 99,5

99

13

14

15

A.1 és E.3 akció

16

17

18

5

19

20

össz.

1

1

18 0,4

0,1

81,2 97,6 93,5 100,2 109 98,8 97,1 104,5 94,6 93,5 77,7 90,2 105,5 91,7 116,8

Fajszám

14

15

11

16

14

10

20

12

11

18

15

13

14

15

9

10

19

18

15

18

Összborítás

70

85

85

70

80

80

70

80

80

90

85

90

85

80

75

60

80

90

70

95

2. táblázat: Az EG01_NE (nem égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek (2013) Faj Achillea collina

1

2

0,1

3

4

5

6

7

8

9

10

0,1 0,1

Agrimonia eupatoria

13

14

15

0,1

1

16

0,1 1

2

5

10

5

3

5

1

0,6

10

0,1 40

0,1

0,1

0,3

0,1 25

0,3 113

10

1 0,1

1

0,1

15

1

6,2 1

1 0,1

0,1

3

0,1

0,1

2

5,4 0,1 0,1

5

303 3 6

0,2

0,2 0,1 0,5

0,1 0,1 40

5

2

10

3

40

15

15

30

20

20

20

5

1

0,1 5

10

80

0,1 5 0,1

8 10

10 0,1

15 5

70 3

3

5

0,1 50 8

15 0,1

0,1

0,1 0,1

0,1

0,1 1

60

50

0,2 319 23,4

10

0,1 1

10 1 2

1 5

2

2

0,1 1

1 11 6

1

0,1 2

5

0,1 3

2

1 2

1

4

11,2 16,1 4

3

0,1

0,1 0,1 1,1

0,1

Linum austriacum

0,1

1 0,1 0,1

0,1

2

Muscari comosum Nonea pulla

0,1

Ononis spinosa 35

60

20

0,1

Pimpinella saxifraga Plantago lanceolata Poa angustifolia

90

25 25

95

20

0,1 2

50

15

3

1

5

1

3

60

0,1

1

0,1

0,1 3

Podospermum canum Potentilla argentea Ranunculus polyanthemos Scabiosa ochroleuca Securigera varia Senecio jacobaea

0,5

15

Lepidium campestre Linaria vulgaris

Oxytropis pilosa Phleum phleoides Picris hieracioides

3,2

1

Hieracium echioides Hieracium pilosella Hieracium umbellatum

Lotus corniculatus Malva neglecta Melilotus officinalis

1

0,1 0,1

0,1 1 15

20

6 3

5

15

1

1

1

1

5

30

70

0,1 0,1 1

3 4

3

1 1

3

3 3

2 1

0,1 0,1

3

430

1

3

0,1

627,1 25 3,3

1

4,3 1 71

3 2

1

50

2

0,1 0,1 9,1

3 0,1 5 2

0,1 0,1 2,1 0,1 5 11

5 1

0,1

2

össz

3

0,1

Erysimum diffusum Euphorbia cyparissias Euphrasia stricta

Hypericum perforatum Koeleria sp. Lathyrus tuberosus

20

1,4

0,1

Cerastium fontanum Convolvulus arvensis Cynoglossum vulgare

Falcaria vulgaris Festuca rupicola Galium verum

19

1

Carex flacca

Dactylis glomerata Elymus repens Erigeron annuus

18

3

Arabis hirsuta Arenaria serpyllifolia

Carlina vulgaris Centaurea micranthos

17

0,1 0,1

Arabis glabra

Carduus nutans Carex caryophyllea

12

1

Acinos arvensis

Calamagrostis epigeios

11

2 1

4

27,1 13,1 8,1



Faj

1

2

Seseli annuum Silene otites

3

4

0,1 4

3

10

15

5

6

7

8

9

10

11

0,1 2

12

13

0,1 15

1

14

15

Silene viscosa

A.1 és E.3 akció

16

17

18

19

0,1

0,1

3

0,1 2

8

5

25

20

4,6 26

2

Solidago gigantea

10

Thesium arvense

25

0,1

3

2

10

40

2

20

6

0,1

0,1

15

15

10

0,1

Tragopogon orientalis Verbascum lychnitis Vicia angustifolia

5

6

3

0,1 0,1

0,1 0,1

1

0,1

1

0,1

3

1 1

5

3

0,1

1

2

1

1

0,1 1

1,1

2 0,1

2

0,1

46,3

0,1 0,1

3

12,4 3,5

1

1

Vicia hirsuta Összesen Fajszám

337,1 6,3

1

20

2

50

1 0,1

Tunica prolifera

70

össz

100,7 115,4 130,4 126,5 97,4 124,3 106,6 120,3 118,3 94,3 83,3 83,5 106,5 74,7 89,3 95,6 103,2 96 121,6 116,8 15 14 13 12 14 14 17 13 12 12 11 14 16 15 13 17 14 10 15 12

Összborítás

95

95

95

100

90

100

85

80

100

100

80

80

90

70

90

80

90

80

95

95

11.5.1.2 EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep Viszonylag jó állapotú homoki gyep és homoki sztyepprét, ahol a bolygatástűrő fajok aránya csekély, de a legérzékenyebb homoki specialisták sincsenek még meg. Meghatározó a Festuca vaginata és a Stipa pennata, említésre méltó a nyíltabb homokfelszíneken a Gypsophila arenaria, Oxytropis pilosa és különösen a Dianthus serotinus számottevő állománya. A korábban erős taposásra, némi leromlásra utal néhány Calamagrostis epigeios és Cynodon dactylon-folt, de a jelentősebb gyomok a száraz termőhelyen nem tudnak/tudtak megtelepedni. Bár a 2015-ös ismételt felmérés meghiúsult, a folt szemrevételezése során a növényzeti összetételben jelentős változást sem pozitív, sem negatív értelemben nem vélelmeztünk. A vizsgálat kezdetén is viszonylag beállt, zárt gyep stabil vegetációtípust jelent, amely akár évtizedes léptékben is változatlan. 3. táblázat: Az EG02_E (égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek (2013) Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

Achillea pannonica

18

19

0,1

1

1

Anchusa officinalis

2

2

3

5

Anthyllis vulneraria

1 15

5

1

1

5

6

8

12

3

Asparagus officinalis 15 5

10

3

15

1

2

56 1

4

Centaurea scabiosa

1

1

6

4

Cerastium semidecandrum

4

2

Crepis rhoeadifolia

2 0,1

3

5

1

4

2

Dianthus pontederae

2

2

2

3

8

25

5

4

6

10

3

25

25

30

1 3

1

6

5

15

0,1

6,2

10

81

1

Dianthus serotinus

5

Eryngium campestre

1

2

25

8

6

1 1

Euphorbia cyparissias

5

15

8

5

Euphorbia seguierana

8

3

5

1

Festuca vaginata

20

25

6

20

1

5

Galium verum 10

1 15

2

Erysimum diffusum

Gypsophila arenaria

20

2 15

1

Centaurea micranthos

Cynodon dactylon

55 2

Astragalus onobrychis Calamagrostis epigeios

össz. 3

0,1

Alyssum montanum

Carex liparicarpos

20

3

Allium vineale

Artemisia campestris

17

0,1

1

8

0,1

3

1

3

10

30

8 10

0,5 8

431

0,1

40

5

1

4

1

20

7

30

12

35

15

12

0,5 3

203 3,2

10

35 1

5

7,1

1

5 6

3

10

48 5

5

10

8

80

15

40

5

6

30

352,5

8

8

1

65,5 10

3

61



Faj

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

Hieracium echioides Hieracium umbellatum Koeleria sp.

1 0,5

4

5

35

14

15

2

4

0,5

15

16

17

18

19

20

1 15

5

12

5

3

8

4


12

62 10

5

10

15

15

0,1

Phleum phleoides

17

2

5

40

12

55

1

1

1

2

Pimpinella saxifraga

1

Scabiosa ochroleuca

0,5

Securigera varia

1

Seseli annuum

3

Silene otites

5

2

Picris hieracioides

6

1 18

0,5

1

10

4

25

4

1 3

15

6

2

11 5

18

246,6

2

17 2

1 0,1

0,5

1

2

8

2

2

2

2

3

0,1

1

Solidago gigantea

1

2

13,1

50

Stipa pennata

1 2

20

30

50

15

5

0,5

0,5

10

6

Thesium arvense

3 1

8

15

4

1

8

25

2

Tragopogon dubius

2

Tunica saxifraga

1

Vicia angustifolia

5 6

8

20

5

5

15

5

239

3

5

3

1

1

6

0,1

0,1

0,2

1

Vicia villosa

0,2

2,1

0,1

1,6

5

Összesen

82,6 106 104,2 94,1

89

16,1 3

3

Solidago virgaurea

81 2

3

5

Oxytropis pilosa

össz. 1,5

7

2 2

Peucedanum oreoselinum

13

2

Linaria genistifolia Medicago minima

12 0,5

A.1 és E.3 akció

88,5 120,2 97,5 76,8

88

79

5 87,7 92,1 79,1 121,6 95

95

90,1 50,1

85

Fajszám

14

12

12

10

14

17

16

13

16

10

9

12

10

9

17

14

13

13

9

11

Összborítás

80

70

80

90

70

75

85

70

65

60

75

70

70

60

80

70

70

75

50

65

4. táblázat: Az EG02_NE (nem égetett) mintaterületen készített cönológiai felvételek (2013) Faj Alyssum montanum Anchusa officinalis Arenaria serpyllifolia Artemisia campestris Asparagus officinalis Astragalus onobrychis

1

2

5

6

7

8

9

10

2 5

15

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

össz

5

1,1 0 14,2

0,1

6

1

3

4

2 8

0,1 2

1

15

2 0,1

5

2

1

15

1

30

2 0,5

64,1 0,5 34

1

16 0,1

0,1

Carex liparicarpos Centaurea micranthos Cerastium semidecandrum

Dianthus pontederae Dianthus serotinus Eryngium campestre

4

0,1

Calamagrostis epigeios Camelina microcarpa

Conyza canadensis Crepis rhoeadifolia Cynodon dactylon

3

1

3 5

5

3 2 40,8

3

0,1 1 10

0,1 4,5 66,5

1 2

1 49 11,5 2 21,7 130

2 0,1

1

2

2

3

3

3

4

3

5 0,5

12

1

3

3

5

10

0,1

3

0,5 5

0,5

10

0,1 3 10

0,5

5

3

4

1 5

5

4

0,5

Erysimum diffusum Euphorbia cyparissias Euphorbia seguierana

1 0,5

1

Euphrasia stricta Festuca vaginata Galium verum

0,5 40

0,1 30

Gypsophila arenaria Hieracium echioides Hieracium umbellatum

5

Koeleria sp. Linum austriacum Medicago minima

5

3

5

3 8

3

3

5

1 0,5

1

0,1 5

1

40 0,5

30

30

1

1

15

4

10

1

1

15

8

1

20

5

40

15

4

10

0,1 15

50

30

40

10

5 10

3

3 10

30

30

50

3 1

3

5

15

5

3

15

5

10

1 3

20

20

15

30

10

1 15

50

40

1

34 1 8

20

3

10

3

70 0,5 94

5 4 0,5 2

20

10

10

1

1

3

432

10

0,6 645 0,5



1

2

3

4

Peucedanum oreoselinum Phleum phleoides

Faj

6

20 2

6

3 0,1

Picris hieracioides

1

Pimpinella saxifraga

1

5

6

7

8

1

0,5

9

10

11

0,5

3

12

A.1 és E.3 akció

13

14

15

16

17

18

19

20

össz

16

5 2

12 5

30

8

15

1

3

130 9,1 1 1

Poa bulbosa

1

Scabiosa ochroleuca

0,1

1

0,5

0,5

0,5

Silene otites

0,1

1

2

Solidago virgaurea Stipa pennata

30

40

10

20

10

0,5 5

10

5

2

5

15

20

0,5

3,2

1 15

Veronica praecox

3

5

15

3 2

3

5 6

0,1

Vicia angustifolia Vicia villosa

0,1 1

Összesen Fajszám Összborítás

1

0,1

0,2

0,1

0,1 0,1

0,6 2,1

0,1

112,5 121,2 66,1 94,7 102,6 17 12 10 11 10 80 90 60 75 70

78 8 60

5,5 221

74,5 37,6 71,1 68,1 103,9 77,6 69,3 95,3 97,1 79,6 13 8 10 11 14 12 12 14 12 12 60 40 50 50 65 60 70 60 85 70

81 9 60

87,5 78,5 97,1 9 11 14 70 60 60

11.5.2. Talajfelszíni fauna 11.5.2.1 EG01_E Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (égetett) Az égetett kvadrátban a 2014. évi tavaszi és téli csapdázás sikertelen volt. A projektterületet körülvevő villanypásztor rendszer miatt a vadváltók áthelyeződtek és a kihelyezett vadriasztó nem biztosított elegendő védelmet a csapdáknak. Az égetett területen gyakorlatilag minden csapda megsemmisült, érdekes módon a közeli nem égetett területen érintetlenek maradtak a csapdák.

11.5.2.2 EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (nem égetett) Pókok A 2012-ben és 2013-ban már vizsgált mintavételi foltban (ZOOAP-3) április közepétől kezdődően egy mintavételi időszakban végeztünk gyűjtést. 13 faj 48 példányát fogtuk (17 további fiatal család, vagy nemzetség szinten determinált példány szerepelt a mintában) (5. táblázat). Az előkerült fajok közül eddig kizárólag a Trichopterna cito nem szerepelt ezen a mintavételi helyen. 5. táblázat: Az EG01_NE mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2014) Pókfajok

Egyedszám

Pókfajok

Egyedszám

Hahnia nava

19

Agroeca cuprea

1

Micaria dives

8

Agyneta rurestris

1


7

Silimetopus bonessi

1

Drassyllus pusillus

2

Thanatus arenarius

1


2

Trichopterna cito

1

Talavera aequipes

2

Zodarion rubidum

1

Zelotes electus

2

Összes egyedszám

48


433



A.1 és E.3 akció

A korábbi 2013-as tavaszi mintavételben domináns Alopecosa cuneata hiánya meglepő (6. táblázat). Nem zárható ki, hogy az égetéses kezelésnek is lehetett ebben szerepe.

Amennyiben a két év azonos két hetének, mintavételét vetjük össze, az alábbiakat állapíthatjuk meg. A 2014-ben fogott egyedszám csaknem 50%-al a fajszám pedig 5-el kevesebb, (kb. 25%-al), annak ellenére, hogy 2013-ban az összehasonlított időszakban 5, míg 2014-ben 10 csapda üzemelt! A két év mintáinak diverzitásrendezése nem mutat szignifikáns különbséget. A 2013-ban domináns farkaspók hiányán túl az is kiemelést érdemel, hogy amíg 2013-ban öt farkaspókfaj is szerepelt a mintában, addig a 2014-esben egyetlen példányt sem fogtunk. 6. táblázat: Az EG01_NE mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013. tavasz) Pókfajok

Egyedszám

Pókfajok

Egyedszám

Alopecosa cuneata

43

Arctosa lutetiana

1

Hahnia nava

24


1

Zelotes latreillei

3

Micaria dives

1

Alopecosa pulverulenta

2

Ozyptila scabricula

1

Pardosa alacris

2

Pardosa maisa

1

Phurolithus faestivus

2

Phurolithus minimus

1

Silometopus bonessi

2

Thanatus formicinus

1

Trochosa robusta

2

Thenuiphantes flavipes

1

Zelotes electus

2

Összes egyedszám:

91

Agroeca cuprea

1

4.ábra: EG01_NE mintavételi hely (2014. 06.16)

5.ábra: EG01_E mintavételi hely (2014. 06.16)

A másodlagos, mérsékelten jó állapotú gyep esetében két évvel az égetéses kezelést követően még szignifikáns különbséget mutatott a kontroll területhez képest a kezelt folt.

434



A.1 és E.3 akció

7. táblázat: Az EG01 égetett és kontroll területein gyűjtött pókok faj-, illetve egyedszáma, valamint fajdiverzitása a 2015-ös évben EG01_NE

EG01_E

Fajszám

2015.április-május

22

21

Egyedszám

81

100

2,596

2,075

Fajdiverzitás Shannon_H

27 24

Diversity

21 18 15 12 9 6 3 0 0

0,4

0,8

1,2

1,6

2

2,4

2,8

3,2

3,6

4

alpha

6.ábra: Az égetett terület talajfelszíni pókegyüttesének diverzitása az égetést követő két év elteltével is szignifikánsan alacsonyabb, mint a kontroll terület esetében.

Bogarak Erről a területről 16 faj 61 egyede került elő (8. táblázat). Ritka fajt nem észleltünk, a fogott egyedek több mint a fele (33 példány) sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) volt. E faj nagyszámú előfordulása egyértelműen degradációra utaló jelnek tekinthető. Több ízben észlelt fajok még a szálkás éjiormányos (Cathormiocerus aristatus) és a keskeny fémfutó (Harpalus subcylindricus) a sztyeppterületek jellemző, helyenként gyakori faja. Számos tipikus, országszerte elterjedt és gyakori sztyeplakó faj került még elő egy-két példányban, mint a pontsoros fémfutó (Harpalus rubripes), a molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus), a közönséges sutabogár (Hister quadrimaculatus), illetve a bűzös holyva (Ocypus olens). Az előkerült fajok alapján a vizsgált területen a degradáció jelentős, értéke közepes. Teljesen leromlottnak a viszonylag nagy diverzitás miatt azért nem mondható.

435



A.1 és E.3 akció

8. táblázat: Az EG01_NE mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2014) Bogárfajok Agrypnus murinus Amara similata Blaps lethifera Calathus melanocephalus Cantharis obscura Cathormiocerus aristatus Dermestes laniarius Harpalus rubripes

Egyedszám 1 1 1 1 1 11 1 2

Bogárfajok Harpalus subcylindricus Hister quadrimaculatus Ocypus olens Opatrum sabulosum Otiorhynchus raucus Philonthus lepidus Pseudocleonus cinereus Trachyphloeus alternans

Összes egyedszám:

Egyedszám 12 1 1 24 1 1 1 1

61

Hangyák Bár a 2013-as évhez képest jelentősen nőtt a 2014-ben és 2015-ben kimutatott fajszám, háromról tízre, mindez nagy valószínűséggel az intenzívebb mintavételnek tulajdonítható (9. táblázat). További általánosan elterjedt gyeplakó fajok kerültek elő néhány példányban (Tetramorium caespitum, Solenopsis fugax), a közeli fákról a Temnothorax crassispinus pár egyede (szomszédhatás), és egyetlen komolyabb adatváltozásként a Lasius niger jelentős példányszámban, a továbbra is nagy állománysűrűségű Lasius paralienus mellett. Mindkét faj jó kolonizációs képességű és jellemző a természetes vagy emberi hatások miatt zavart, bolygatott élőhelyekre. Eltérő nedvesség- és mikroklimatikus igényük miatt (a Lasius niger jóval higrofilabb karakterű) rendszerint csak erősen heterogén, mozaikos, illetve szegélyjellegű élőhelyeken fordulnak elő együtt érdemi mennyiségben. A Lasius niger minden bizonnyal korábban is jelen volt a - tágabb - területen, és a megnövelt csapdaszám révén olyan üdébb élőhelyrész is megmintázásra kerülhetett, amelyet elsősorban e faj állománya népesít be. A csapdák fogási adatai arra utalnak (ugyanazon csapdából nem került elő jelentős egyedszámban mindkét faj, ez másutt is jellemzőnek mondható), hogy eltérő ökológiai preferenciáiknak megfelelően felosztják az élőhelyet annak mikrokörnyezeti adottságai alapján, és territóriumaik kevéssé fednek át. 9. táblázat: Az EG01_E. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2014) Hangyafajok

Egyedszám 1 2 335 248 3 3 1

Formica cunicularia Formica rufibarbis Lasius niger Lasius paralienus Solenopsis fugax Temnothorax crassispinus (Leptothorax nylanderi) Tetramorium caespitum

Összes egyedszám:

593

A hangyaközösség továbbra is szegényesebb fajkészletűnek és zavartnak nevezhető, érdemi állománysűrűséget mindössze két zavarástűrő (gyenge természetességű élőhelyeket is benépesíteni képes), széles ökológiai tűrőképességű faj ér el benne. A 2014-ben kimutatott Solenopsis fugax és Tetramorium caespitum fajok elterjedési súlypontja melegebb szárazgyepekbe esik, és abundánsabbá válásukat előidézheti a jövőben

436



A.1 és E.3 akció

a szárzúzásos természetvédelmi kezelés, amely szárazabbá és melegebbé teszi (a leárnyékolás csökkentésével) a gyep mikroklímáját. Néhány egyedük előkerüléséről azonban még nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az a természetvédelmi kezelés hatása lenne, különösen, hogy a 2013. év száraz és meleg időjárása mindenféle emberi beavatkozás nélkül is kedvezhetett terjedésüknek a zártabb, mezofilabb gyepekben.

11.5.2.3 EG02_E Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (égetetett) Pókok A 2012-ben és 2013-ban már szintén vizsgált mintavételi foltban (ZOOAP-10) április közepétől kezdődően egy mintavételi időszakban végeztünk gyűjtést. Mindössze 9 faj 15 példányát fogtuk (23 további fiatal család, vagy nemzetség szinten determinált példány szerepelt a mintában) (9. táblázat). 10. táblázat: Pókfajok

Az EG02_E mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2014) Egyedszám

Pókfajok

Egyedszám

Aerulillus v-insignitus

3


1

Phlegra fasciata

3

Harpactea rubicunda

1

Zelotes electus

3


1

Alopecosa accentuata

1

Zelotes longipes

1

Berlandina cinerea

1

Összes egyedszám

15

Az égetéses kezelés hatása a vegetáció képén is egyértelműen érzékelhető volt a vizsgálati időszakban. A gyepszintet szinte kizárólag friss növényi hajtások alkották, a fűavar és az évelő lágyszárúak előző évi száraz részei teljesen hiányoztak.

7.ábra: Az EG02_E mintavételi hely (2014. 05.03)

437



11. táblázat: Pókfajok

A.1 és E.3 akció

Az EG02_E mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2013. tavasz) Egyedszám

Pókfajok

Egyedszám

Alopecosa cuneata

16

Drassodes pubescens

1

Zelotes longipes

12

Pardosa alacris

1

Hahnia nava

8

Phlegra fasciata

1

Zelotes electus

6

Silometopus bonessi

1


1

Thanatus formicinus

1

Ceratinella brevis

1

Összes egyedszám:

49

A két év azonos időszakú mintáinak (9-10. táblázat) összevetéséből itt is szembetűnő a III-as mintavételi helyhez hasonlóan korábban itt is domináns Alopecosa cuneata teljes hiánya. Farkaspókokat csupán egy Alopecosa accentuata példány képviselte. A két év mintáinak diverzitás-rendezése ebben az esetben sem adott szignifikáns eredményt. Az EG02_E (ZOOAP 10) esetében a 2013-as alapfelmérés kifejezetten jó állapotról tanúskodott. 23 faj került elő és kifejezetten jó természetességű állapotot mutatott az élőhely. Már a 2012-13-as téli csapdák is több élőhely-specialista ritka fajt mutattak ki ebből a gyepből. Sajnálatos módon a 2014-es és 2015-ös mintavételek, melyek az égetés utáni állapotot mérték fel meglepően alacsony fogásokat mutattak. 2014-ben 9 faj 15 példányát, míg 2015-ben 5 faj 11 példányát gyűjtötték csupán a csapdáink. Bogarak Erről a területről 12 faj 38 egyede került elő (11. táblázat). Örvendetes a fokozottan védett magyar futrinka (Carabus hungaricus) jelenléte, igaz csak egyetlen példánya került elő. Szárazságtűrő-szárazságkedvelő fajok a pusztai tarfutó (Calathus erratus) és a homoki tarfutó (Calathus ambiguus), az utóbbi jól tűri a bolygatást is. Szintén bolygatástűrő faj a sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) valamint a molyhos gyalogormányos (Otiorhynchus raucus), melyek egyedszáma nem volt túl magas. A legnagyobb egyedszámban a közönséges hangyászholyva (Drusilla canaliculata) fordult elő, mely a hangyakolóniák jelenlétével hozható összefüggésbe. A megfigyelések alapján e holyvafaj inkább a bolyok közelében tartózkodik, és nem lép aktív kapcsolatba a hangyákkal. Az előkerült fajok alapján e terület jó-közepes értékű. 12. táblázat: Bogárfajok

Az EG02_E mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2014) Egyedszám

Bogárfajok

Egyedszám

Amara aenea

1

Drusilla canaliculata

12

Blaps lethifera

5

Harpalus servus

7

Calathus ambiguus

1

Lampyris noctiluca

1

Calathus erratus

1

Maladera holosericea

2

Carabus hungaricus

1

Opatrum sabulosum

5

Cycloderes pilosulus

1

Otiorhynchus raucus

1

Összes egyedszám:

38

438



A.1 és E.3 akció

Hangyák A 2013-ban tapasztaltaknál is kevesebb, mindössze két faj került elő a területről (13. táblázat). A nyílt homoki szárazgyepek karakterjellegű faja, a Lasius psammophilus mennyiségi értelemben szuperdomináns pozícióban, és a zavarástűrő, gyakorta pionírként fellépő Lasius paralienus kis egyedszámban. Utóbbi egyébként csekély állománysűrűségben, alárendelt helyzetben a természetes homoki gyepekben is többfelé előfordul. Az élőhelyet nyíltabbá, mikroklímáját melegebbé és szárazabbá tevő égetés bizonyára tovább növelte a Lasius psammophilus versenyelőnyét a korábban is csak kis sűrűségben jelenlévő, a zártabb gyepeket jobban preferáló többi fajjal szemben. Bár a kezelés és a csapdázás között eltelt rövid időszakban nem alapíthatott új kolóniákat nagy mennyiségben, kifejezetten a kezelés következtében, de versenyelőnyének hatása megmutatkozhat a meglévő kolóniák gyarapodó egyedszámában és a többi faj még erőteljesebb kiszorításában. (Valószínűtlen mindazonáltal, hogy a 2013-ban még kimutatott kísérőfajok teljesen kipusztultak volna a területről, inkább csak a kimutathatósági szint alá csökkent az állományuk.) Az égetés hatásáról elmondható, hogy drasztikusan nem alakította át a hangyaközösség korábbi jellegét. A földalatti fészkeikbe visszahúzódó fajok, amilyen a Lasius psammophilus is, a gyorsan elvonuló gyeptüzeket különösebb probléma nélkül átvészelik. Az egyszeri égetés a közösségre elsősorban az élőhelyi adottságok módosításán (mikroklíma, táplálékkínálat), a kompetíciós feltételek megváltoztatásán keresztül gyakorol, valószínűsíthetően nem tartós (nem több/sok éven keresztül kimutatható) hatást. Időszakos diverzitáscsökkentő hatása ugyanakkor eléggé egyértelműnek tűnik, hiszen a kezeletlen élőhelyrészen nem következett be hasonló jelenség. 13. táblázat:

Az EG02_E. mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2014) Hangyafajok

Egyedszám

Lasius psammophilus

2314

Lasius paralienus

6

Összes egyedszám:

2320

11.5.2.4 EG02_NE Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (nem égetetett) Pókok A kontroll terület eredetileg tervezett formában történő kijelölése az égetéses kezelés kivitelezése következtében sajnos nem volt megoldható az. (A tűz a feltámadt szél következtében az eredetileg kijelölt kontroll területet is érintette, így egy szomszédos élőhelyet kellett kijelölni, mely csak korlátozásokkal tudta betölteni a kontroll terület funkciót. (Például van néhány fa a területen, szemben a teljesen fátlan X-es területtel.) Az azonos ráfordítás (csapdaszám, gyűjtési időszak) ellenére, meglepően alacsony faj-, illetve egyedszám szerepel a mintában (14. táblázat). Hét pókfaj 10 adult példányát (15 fiatal) gyűjtötték a csapdák. A roppant kis mintanagyság okán nagyon óvatos értékelésre van csak lehetőség. A két égetett (III, X.) gyeppel való összevetés esetén azt érdemes a későbbiekben vizsgálni, hogy a farkaspókok hiánya és az égetéses kezelés között van e kapcsolat. Bár a X. K mintában voltak adult farkaspókok, de a másik két gyep 2014-es mintájából „hiányolt” Alopecosa cuneata itt sem került elő.

439



14. táblázat:

A.1 és E.3 akció

Az EG02_NE. mintavételi területről kimutatott pókfajok és fogási értékeik (2014) Pókfaj

Egyedszám

Pardosa alacris

4

Aerulillus v-insignitus

1


1

Berlandina cinerea

1

Hahnia nava

1

Palludiphantes pallidus

1

Zelotes longipes

1

Összes egyedszám:

10

8.ábra: EG02_NE. mintavételi hely (2014.05.02)

Bogarak Erről a területről 6 faj 33 egyede került elő (15. táblázat). Országos léptékben ritka, de a gönyűi homokpusztákon elterjedtnek látszó faj kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus), melynek mindössze egyetlen példányát észleltük. A homoki fémfutónak (Harpalus servus) 19 egyedét fogták a csapdák, ami a teljes egyedszám közel 60 százaléka. E faj a meleg homokpuszták tipikus, helyenként gyakori faja. A sároshátú gyászbogár (Opatrum sabulosum) mérsékelt zavarásra utal. Az előkerült fajok alapján e terület jó, természetközeli állapotú élőhelynek minősíthető. 15. táblázat:

Az EG02_NE. mintavételi területről kimutatott bogárfajok és fogási értékeik (2014) Bogárfajok

Egyedszám

Acilius sulcatus

1

Blaps lethifera

2


1

Drusilla canaliculata

3

Harpalus servus

19

Opatrum sabulosum

7

Összes egyedszám:

33

440



A.1 és E.3 akció

Hangyák 2013-al összehasonlítva ugyanannyi, továbbra is meglehetősen kevés (az alföldi sztyepprétekre általában jellemzőnél jóval kevesebb), négy faj került elő a csapdázás során (16. táblázat). A közösség jellege változatlan, mennyiségi értelemben szuperdomináns a Lasius psammophilus, és erőteljes kompetíciós nyomása bizonyára fajsúlyosan közrejátszik abban, hogy más fajok csak mennyiségileg alárendelt, kísérő szerepet töltenek be. A kísérőfajok csekély állománysűrűsége miatt megnő a véletlen szerepe abban, hogy a nem túl magas számban kihelyezett csapdákba bekerülnek-e egyedeik vagy sem. A hangyaközösségről alkotott képet árnyalja, hogy 2014-ben az előző évihez képest három másik, hasonló jellegű sztyeppréteken gyakorta előforduló kísérőfaj került elő a Lasius psammophilus mellett, így két év alatt összesen hét faj kimutatására került sor. Ezek mindegyike feltételezhetően tartósan része a közösségnek, csak a kimutathatóság határán ingadozó állománysűrűségben. (A Duna-Tisza közén közel másfél évtizede folyó szárazgyepi hangyamonitorozás tanúsága szerint szinte minden élőhelyen vannak ilyen, változó sikerrel kimutatott, kisebb populációméretű kísérőfajok.) Bár a hét még mindig alatta van a zártabb sztyepprétekre általában jellemző fajszámnak, de feltűnően alacsonynak már nem nevezhető. A 2014-ben előkerült kísérőfajok közül a Plagiolepis taurica (P. vindobonensis) és a Lasius paralienus széleskörben elterjedt szárazgyepi fajok, a Formica fusca fás vegetációhoz kötődő, ennek nem túl nagy távolságára utaló színezőelem. (Táplálékszerzés során a nagyobb termetű hangyafajok száz méteres távolságon túl, de még a kisebbek is több tucat méterre rendszeresen eltávolodhatnak a fészektől.) 16. táblázat:

Az EG02_NE mintavételi területről kimutatott hangyafajok és fogási értékeik (2014) Hangyafajok

Egyedszám

Formica fusca

1

Lasius psammophilus

927

Lasius paralienus

21

Plagiolepis taurica (Plagiolepis vindobonensis)

10

Összes egyedszám:

959

11.5.3. Egyenesszárnyúak 11.5.3.1 EG01_E Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (égetett) A lokális együttest a 2014-es vizsgálatok során tágtűrésű szárazgyepi fajok uralták (Chorthippus mollis, Chorthippus biguttulus), de abban magas faj- és egyedszámmal voltak jelen mesophil, ill. üdébb gyepekhez kötődő fajok is (Pseudochorthippus parallelus, Euthystira brachyptera, Chorthippus dorsatus). A magaskórós jellegű szárazgyep foltok előfordulása olyan architektúra-függő fajok jelenlétében is tükröződött, mint a Bicolorana bicolor, vagy a Phaneroptera falcata. A gyep mozaikos, aktuálisan nyílt foltokat is számottevő mértékben magába foglaló szerkezete lehetővé tette a nyílt szárazgyepekben, ill. degradáltabb homokpusztagyepekben tipikus fajok (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus) számottevő egyedszámmal való előfordulását. A lokális egyenesszárnyú-együttes fajszerkezete a 2015-ös évre sem változott meg jelentősen. Az együttest a degradációval szemben hipertoleráns Chorthippus brunneus uralta, más fajok csak kisebb egyedszámban kerültek elő itt. A kísérőfajok között magas fajszámmal fordultak elő további, elsősorban gyomvegetációban magas egyedszámot elérő fajok (Chorthippus biguttulus, Omocestus

441



A.1 és E.3 akció

haemorrhoidalis, Omocestus rufipes, Chorthippus mollis), de nyílt felszíneket kedvelők (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus), ill. vertikálisan strukturált gyepekkel (Bicolorana bicolor), valamint félszáraz vegetációval (Pseudochorthippus parallelus, Stenobothrus lineatus) borított élőhelyekre jellemzők is. Homoki karakterfaj egy került elő (Stenobothrus fischeri) – jelenlét szinten. Az életforma összetétel vonatkozásában az együttest mindkét vizsgálati évben a vertikálisan strukturált, magasfüvű gyepekhez kötődő pratinicol fajok uralták, a graminicol fajok kismértékű, ill. az arbusticol fajok jelenlét szintű részesedése mellett (9. ábra). Az együttes ökotípus-spektrumain 2014-ben a mesophil fajok dominanciája mellett a száraz-meleg gyepklímát igénylő taxonok közül is inkább a mérsékelten-thermophil fajok fordultak elő. 2015-re – feltehetően az aszályos nyári időjárásnak köszönhetően – mind a thermophil, mind a mérsékelten-thermophil fajok részaránya növekedett, a mesophil fajoké csökkent (10. ábra).

9.ábra: Az égetési és gyepvetési kísérlettel érintett mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesek életforma-spektrumai

11.5.3.2 EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep (nem égetett) A kvadrát területén az alapfelvételezés során aranyvesszővel erősen fertőzött, gyomos szárazgyep jellegű élőhelyen gyenge természetességi állapotú, de magas egyedszámú igazi karakterrel nem bíró egyenesszárnyú-együttest tártunk fel. A területen a nyílt szárazgyepek (Calliptamus italicus), a gyomos szárazgyepek (Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis), ill. a jó természetességi állapotú mesophil gyepek (Pseudochorthippus parallelus, Euthystira brachyptera, Stenobothrus lineatus) fajai egyaránt számottevő részesedéssel voltak jelen. A további kísérőfajok között magas, zárt szárazgyepek (Bicolorana bicolor, Oecanthus pellucens), rövidfüvű nyílt (Euchorthippus declivus), ill. zártabb (Stenobothrus crassipes) szárazgyepek, valamint erdőszegélyek (Phaneroptera falcata) fajai egyaránt megtalálhatók

442



A.1 és E.3 akció

voltak. 2015-ben viszonylag fajgazdag egyenesszárnyú-együttest tártunk itt fel, melyben az egyes fajok lokális egyedszáma kiegyenlített, de inkább alacsony volt. Az előkerült fajok között volt tágtűrésű, elsősorban gyomvegetációkra jellemző (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus, Chorthippus mollis), nyílt szárazgyepekben (Calliptamus italicus, Euchorthippus declivus, Oedipoda caerulescens), jobb állapotú zárt sztyepréteken (Stenobothrus lineatus), magasfüvű szárazgyepekben (Bicolorana bicolor, Leptophyes albovittata) és mesophil gyepekben (Euthystira brachyptera, Pseudochorthippus parallelus) előforduló egyaránt. Homoki karakterfaj csak egy került elő (Stenobothrus fischeri) és – feltehetőn a környező gyepekből származó – nagyon kis egyedszámban. A kvadrát területén található élőhelyen – és ezáltal annak egyenesszárnyú-együttesében – a természetességi állapot javulása a jelenlegi legeltetési intenzitás mellett nem várható. Az életforma-típusok tekintetében az együttest a pratinicol életforma uralja, a graminicol fajok markáns jelenléte mellett (9. ábra). E paraméter tekintetében 2014 és 2015 között számottevő változás nem látszik. Az ökotípusok eloszlása az alapfelvételezéshez képest 2015-re nem változott: az együttest a mérsékelten-thermophil és thermophil fajok uralják, a mesophil fajok számottevő részesedése mellett (10. ábra).

10.ábra: Az égetési és gyepvetési kísérlettel érintett mintavételi területeken feltárt egyenesszárnyú-együttesek ökotípus-spektrumai [ps: psammophil; psps: pseudopsammophil; geo: geophil; gra: graminicol; pra: pratinicol; arbu: arbusticol; ther: thermophil; m-ther: mérsékelten-thermophil; mes: mesophil; m-hyg: mérsékelten-hygrophil; hyg: hygrophil]

11.5.3.3 EG02_E Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (égetett) A kvadrát területén az égetéses kísérletet megelőzően 2013-ban gyomos homoki gyepre jellemző egyenesszárnyú-együttest tártunk fel, több homoki karakterfaj stabil, de kis egyedszámú állományával. Az együttest a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus uralta, abban számottevő részesedéssel fordultak elő tágtűrésű, gyomvegetációra jellemző

443



A.1 és E.3 akció

fajok (Chorthippus brunneus, Chorthippus biguttulus), ugyanakkor számottevő részesedést ért el benne több homoki karakterfaj (Calliptamus barbarus, Stenobothrus fischeri, Platycleis montana) is. A 2014-es szezonra megtörtént a terület környező élőhelyeket is magába foglaló, nagy kiterjedésű égetése. Utóbbinak következtében a gyepstruktúra az egyenesszárnyúak élőhelyválasztása szempontjából nagy mértékben átalakult: a tömött fűcsomók alkotta gyepszerkezetet ritkás, számottevően kétszikűekre épülő vegetációszerkezet váltotta fel. Ennek hatása főképp a júniusi és júliusi mintavételi időszakokban jelentkezett, mikor csak önálló egyenesszárnyú-együttes említésére nem alkalmas egyed- és fajszámmal fordul elő a vizsgált taxon a területen. Az augusztusi és szeptemberi mintavételek időszakára a kvadrát területén már kis egyed- és fajszámban előfordultak az élőhelytípusra jellemző fajok. Az előző évinél jelentősen alacsonyabb egyed- és fajszám mellett ugyanakkor a domináns fajokban számottevő változás nem következett be. Nagyjából kiegyenlített egyedszámban került elő a Calliptamus barbarus, a Calliptamus italicus és az Euchorthippus declivus. A dúsabb vegetáció-struktúrát igénylő (2013-ban még jelenlévő) homoki karakterfajokat (Platycleis montana, Stenobothrus fischeri) 2014-ben a kvadrát területén nem fogtuk. A mintavételi területen 2015-ben (az égetést követő második vegetációs periódusban) már ismét az égetést megelőzően feltárt fajkombináció és egyedszám-viszonyok voltak jellemzőek a gyepben. A homokterület legértékesebb egyenesszárnyú fajaként nyilvántartott Calliptamus barbarus egyedszáma az égetést megelőzőnél is magasabbnak mutatkozott. A további homoki karakterfajok közül ismét előkerült a Stenobothrus fischeri és a Platycleis montana. A növényzet-szerkezet visszaállására utal, hogy a magasabb száraz gyepeket kedvelő Bicolorana bicolor és Platycleis albopunctata ismét jelen volt az együttesben. Ezen túl a térség homoki gyepeiben tipikus előfordulású Euchorthippus declivus ugyancsak ismét előkerült az égetést követő második évben. A lokális együttes életforma-spektrumain a pratinicol fajok uralma és a graminicol fajok markáns jelenlétét mutató kezdetek után a psammophil és a pseudopsammophil életformatípus részesedése fokozatos növekedést mutatott (9. ábra). Ezzel párhuzamosan az ökológiai igények szerinti összetételben az alapállapot felvételezése során a thermophil, a mérsékelten-thermophil és mesophil fajok kiegyensúlyozott előfordulása jellemezte az együttest, majd a thermophil fajok részaránya egyre nagyobb méreteket öltött, mígnem aktuálisan már ez az ökotípus lett az együttes domináns ökotípusának tekinthető (10. ábra).

11.5.3.4 EG02_NE Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep (nem égetett) A lokalitásban 2014-ben a nyílt homoki gyepek jó természetességi állapotú együttese fordult elő. Az együttes domináns faja a védett, homoki karakterfajnak számító Calliptamus barbarus volt. Az előző faj mellett számottevő részesedést ért el a kvadrátban a szintén homoki gyepekben jellemző Euchorthippus declivus. A 2014-ben egyéb kis egyedszámban előkerült fajok között voltak homoki karakter- (Stenobothrus fischeri), vertikálisan strukturált gyepekhez kötődő (Bicolorana bicolor, Platycleis albopunctata), extrém nyílt szárazgyepekre jellemző (Calliptamus italicus, Oedipoda caerulescens) fajok egyaránt. A rossz természetességi állapotú gyepeket toleráló fajok közül a lokalitásban csak a Chorthippus biguttulus került elő – nagyon alacsony egyedszámmal. A lokalitás egyenesszárnyú-együttesének fajszerkezete 2015-ben csak nagyon kis mértékű eltérést mutatott a 2014-ben feltárthoz képest. Az együttest a második vizsgálati évben is a homoki karakterfajnak számító Calliptamus barbarus, valamint a nyílt gyepekben jellemző Euchorthippus declivus uralta. A kisebb egyedszámmal előforduló kísérőfajok között volt

444



A.1 és E.3 akció

további homoki karakterfaj (Stenobothrus fischeri), vertikálisan strukturált szárazgyepekhez (Bicolorana bicolor), jó állapotú sztyeprétekhez (Stenobothrus lineatus), mesophil gyephez (Euthystira brachyptera) kötődő egyaránt. Az együttest az életforma-típus-összetétel tekintetében a vizsgálat időtartama alatt a psammophil életforma mindvégig magasan uralta. Ezen túl a rövidfüvű gyepekhez kötődő graminicol fajok, valamint a magasfüvű gyepszerkezethez kötődő pratinicol fajok részaránya kiegyenlített volt (9. ábra). Az ökológiai igények szerinti összetétel tekintetében az együttest a vizsgálat időtartama alatt a thermophil fajok magasan uralták, a mérsékelten-thermophil és mesophil ökológiai igény volt még jelen benne – nagyon alárendelt részesedéssel (10. ábra).

11.6. Értékelés 11.6.1. Növényzet EG01 Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep A LIFE terület nyugati részén kijelölt mintaterületeken a térségben elterjed, másodlagos, de legalább közepes természetességű gyepek égetéses kezelését vizsgáltuk. A területen korábban nedvesebb homoki gyepek lehettek, ezek azonban a melioráció következtében kiszáradtak (egy mély árok húzódik éppen a mintaterületek mellett), valamint a korábbi területhasználat és gyakori bolygatások is degradációs tényezőt jelentettek. Mára a vizsgált területrészen a kaszálórétek, kékperjés rétek és homoki sztyeprétek egyfajta keveréke alakult ki, a leromlás miatt számos gyomfajjal (ezek néhol dominánssá váltak). A területen a gyomok előretörése mellett kedvezőtlen folyamatokhoz vezet a természetes szukcesszió is, mivel abban elsősorban a tarackoló gyomjellegű fajok a legsikeresebbek. Ezek visszaszorítására kézenfekvő megoldásnak tűnhet a felhalmozódó avar égetése. A mintaterületek első (2014-es) felmérése a várakozásoknak megfelelő eredményeket hozott. Az égetett területen alacsonyabb a borítás (80% – 89,5%), de magasabb az összfajszám (66 faj – 61 faj) és a mikrokvadrátok átlagos fajszáma (14,4 faj – 13,7 faj) is. A gyeptípusban (függetlenül az égetéstől) a pannon homoki fajok közül egyedül az Oxytropis pilosa található meg, meglepő módon a nem égetett területen nagyobb átlagborítással, mint az égetett területen (17% – 31%). A természetvédelmi szempontból fontos gyomosító fajok (Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea) átlagborítása az égetett és kontroll folton nem tér el lényegesen egymástól, s mivel az égetett terület alapállapotáról nincsenek adataink, pontos következtetést nehéz levonni a kezelés hatására történt változásokról. A feltételezések szerint azonban az égetés gyakran kedvezhet e két faj előretörésének (pl. üdefélnedves talajokon), azaz csak megfelelően előkészítve és szárazabb termőhelyen jöhet szóba kiterjedtebb alkalmazása hasonló szituációkban. EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep A kiválasztott helyszín az egykori katonai gyakorló viszonylag intenzíven használt részén fekszik, amely csak az elmúlt 10-15 évben volt viszonylag háborítatlan. Ennek megfelelően bár a fontos homokpusztai elemek megvannak a foltban, igazi specialista ritkaságok még nem telepedtek vissza. Valószínűleg a korábbi használat során is voltak véletlenszerű leégései a területnek, azaz a tűz megjelenése, ill. használata nem idegen elem.

445



A.1 és E.3 akció

A kezeletlen folt átlagborítása valamivel csekélyebb, mint az égetetté (64,8% – 71,5%), a kezeletlen folt fajszegényebb (42 faj – 47 faj), ill. az egyes minták átlagos fajszáma is kissé alacsonyabb (11,5 faj – 12,6 faj / minta). Az eltérések részben véletlenek, s egyes fajok mozaikos megjelenésének tulajdoníthatók, részben viszont arra vezethetők vissza, hogy a fűavar még a nyíltabb gyepekben is gyorsan felhalmozódik, kizárva vagy korlátozva egyes kisebb termetű vagy nyílt talajfelszínt igénylő fajok megtelepedését. Az égetett mintaterületen vélhető, hogy a télvégi tűz a magkészlet jelentős részét is megsemmisítette, így pl. egyes, a területen általánosan elterjedt egyéves pionír fajokból (pl. Arenaria serpyllifolia, Cerastium semidecandrum) csak kevés tudott csírázni. A kísérlet alapján az égetés a nyílt, száraz homoki gyepekben elsősorban a főbb gyepalkotók dominanciaviszonyainak szabályozása érdekében alkalmazható (pl. a zsombékos Festuca vaginata dominanciájának biztosítására tarackos fajokkal szemben), viszont a legjobb, specialista fajokban gazdag gyepekben használata nem javasolt, vagy csak jelentős időbeli és területi korlátozásokkal.

11.6.2. Pókok EG01 Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep Az égetéses hatása a kezelést követő második évben is kimutathatóan negatív hatással volt a talajfelszíni pókokra. EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep Tekintettel arra, hogy az égetési kísérlet kivitelezése nem a tervezett formában valósult meg, az adatok nem igazán alkalmasak arra, hogy részletes elemzést és értékelést végezzünk. Mindemellett nagy valószínűsége, hogy a jó állapotú homoki sztyepprétek esetében a talajfelszíni pókok számára kifejezetten kedvezőtlen az égetéses kezelés. A projekt területén 2006-ban végzett korábbi vizsgálataink során a lőtér katonai használata okozott tavaszi időszakban kiterjedt tüzet a most is vizsgált ZOOAP 1-es területen. Akkor csak rövidtávú vizsgálatot végeztünk, de az eredmény alapján a tűz szintén határozottan negatív hatással volt a pókokra. Hasonló következtetésre jutottunk egy korábbi gyepkezelési kísérletnél is, melynél a Mezőföld löszpuszta-gyepében (Belsőbáránd), szintén negatív hatást okozott az égetéses kezelés. A talajfelszínen és gyepben élő pókok a téli időszak fagymentes napjain egyértelműen aktívak, így nem meglepő, hogy egy ilyen kezelésnek drasztikus hatása. A mezőföldi vizsgálat tapasztalata alapján csak az égetéses kezelést követő harmadik évben tapasztalható javulás a pókegyüttes faji összetételében és közösségi karakterisztikáiban.

11.6.3. Hangyák EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep Az élőhely vegetációja alapján közepes természetességű, gyomosodó, mezofil sztyepprétszármazék. A vizsgálatsorozat alatt 10 hangyafaj került elő a területről, ami a természetes állapotú, síkvidéki mezofil sztyepprétekre jellemzőknél némileg alacsonyabb fajszám. A közösség diverzitása már erősebben alatta marad a hasonló típusú élőhelyeknél megszokottnak, köszönhetően a zavarástűrő Lasius paralienus szuperdominanciájának. Az eléggé agresszív faj feltehetően a kompetíciós konfliktusokban is domináns szerepet játszik. A kompetíciós hierarchiában betöltött vezető szerepét gyakran köszönheti valamilyen

446



A.1 és E.3 akció

mechanikai jellegű zavarásnak (intenzív legeltetésnek, taposásnak, talajbolygatásnak). A mintaterületen vélhetően a rendszeres szárzúzózás és valamilyen korábbi zavarás következményeiben máig tartó hatása együttesen magyarázza a leegyszerűsödött közösségszerkezetet és a Lasius paralienus kitüntetett jelentőségét. Minimális egyedszámban ugyan, de a területről előkerült az Alföldön ritkábban előforduló fajok közé tartozó Myrmica schencki. A vizsgálatsorozat alatt a mérsékelten zavart, féltermészetes hangyaközösség jellege érdemben nem változott, bár szerkezetét bizonyos ingadozás jellemezte. A fajszám fokozatos bővülése természetes dolog a viszonylag extenzív (kis csapdaszámmal történő), de több éves mintavétel során. 2014-ben a korábbi évben nem fogott Lasius niger mutatkozott nagy számban, időlegesen a mennyiségi dominanciasor második helyére szorítva vissza a Lasius paralienus-t. 2015-re azután visszaállt az utóbbi faj szuperdominanciája, és a Lasius niger szubdomináns pozícióba került. A Lasius niger szintén meglehetősen zavarástűrő, antropogén környezetben is gyakran megjelenő, gyakran pionírként fellépő, magas ökológiai plaszticitású, széles élőhelyspektrumú faj, figyelemre méltó toleranciával az erős vízhatással szemben. Az összes mintaterület fogási eredményeit tekintve a térség legingadozóbb állományú hangyafaja, ami a szárazabb gyepekben nem tud tartósan domináns szerepet betölteni a közösségben (üdébbek a számára optimális élőhelyek), ám gyors, hatékony kolonizációja révén képes kihasználni a kompetíciós nyomás bármilyen okból bekövetkező, átmeneti gyengülését, és ilyenkor időben és térben korlátozott módon ugyan, de mégiscsak jelentékeny szerepet tölt be. Pionír jellegű fajként populációdinamikájának hajtóerejét az időjárási változások, az élőhelyeket érő zavarások, az élőhelyeken aktuálisan érvényesülő kompetíciós nyomás együttes, bonyolult mintázata szolgáltatja. EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep Természetközeli állapotú homokpusztai hangyaközösség, enyhén a természetes homoki szárazgyepi közösségek átlaga alatti fajszámmal és diverzitással. (Három év alatt 9 faj kimutatására került sor). Ennek egyik oka a kevés fásszárú növény a mintaterület környékén, mert így a fákhoz szorosabban kötődő fajok színezőelemként is hiányoznak, másrészt jósolható szerepe van a vélhetően optimális környezeti körülményeket élvező „vezérfaj” nagy állománysűrűségének, kompetíciós nyomásának. A környék homokpusztáinak karakterisztikus faja, a Lasius psammophilus (mennyiségi értelemben) szuperdomináns pozícióban uralja a közösséget. Mellette kísérőfajként előkerült a védett fészkű, az Alföldön csupán szórványosan észlelt Formica pratensis, és a még ritkábbnak minősülő, faunisztikai érdekességnek számító Temnothorax interruptus. Bár utóbbi síkvidéken általában erősen ragaszkodik a faanyaghoz, mint a fészkét védő szilárd szubsztrátumhoz, de akár kövek, kisebb betondarabok, fémhulladék, stb. alatt is kialakulhatnak kolóniái, ami egy korábbi katonai hasznosítású területen nem kizárt dolog. A vizsgálatsorozat alatt a közösség jellege érdemben nem változott. A fogási eredmények észlelt mértékű különbségei (az eltérő időpontokban előkerült, különböző kis egyedszámú kísérőfajok) elegendően magyarázhatók a mintavétel extenzív mivoltával, ami miatt a jellemzően aggregált eloszlású hangyapopulációk alkotta közösséget nem reprezentálják maradéktalanul az egyes minták.

447



A.1 és E.3 akció

11.6.4. Bogarak EG01 Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep Az előkerült fajok alapján a területen jelentős a degradáció természetességét közepesnek tekinthetjük. Köszönhető ez részben a domináns sároshátú gyászbogárnak (Opatrum sabulosum). Teljesen leromlottnak a viszonylag nagy diverzitás miatt viszont nem mondható. Több előkerült faj is a sztyeppterületekre jellemző, melyek országosan elterjedt, gyakoribb taxonok. EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep Az előző élőhelynél jóval természetesebb terület. A területen dominálnak a homoki fajok köztük gyakoribb és ritkább taxonokkal. A degradáltságra utaló fajok aránya alatta marad a természetes élőhelyeket preferálóékkal szemben. Mindezek alapján ez az élőhely jó-közepes értékű, ugyanakkor a degradatív hatás is kimutatható.

11.6.5. Egyenesszárnyúak EG01_NE Közepes természetességi állapotú homoki félszáraz gyep A közepes természetességi állapotú gyepeken található égetésnek kitett kvadrát és kontroll területe (EG01_E és EG01_NE) esetében a beavatkozás utáni két évben a kimutatott fajszámok nem mutatnak különbséget (sem területek közöttit, sem időbelit). Védett faj 2015ben az égetett területről került elő (11. ábra). Az együttesek között az összdenzitásmutatóban sem látszik érdemi különbség az égetett és kontroll területek együtteseinek összevetésében (12. ábra), a nem égetett területen a lokális egyenesszárnyú-együttes összdenzitása lassú növekedést mutatott 2013 és 2015 között. A közepes természetességi állapotú gyepeken található égetésnek kitett kvadrát és kontroll területek aktuális természetességi állapota alapján nem meglepő, hogy homoki karakterfajok nagyon alacsony relatív gyakorisággal és csak 2015-ben kerültek elő területükön (13. ábra). Ezen kvadrátok egyenesszárnyú-együtteseinek természetességi mutató a teljes vizsgálati időszakban jóval alacsonyabb volt, mint az a jó természetességi állapotú homokgyepek kísérleti területein tapasztalható volt. A mutató a kontroll-területen stagnálást, az égetett területen kisebb fokú csökkenést mutatott. Összességében megállapítható, hogy – tekintettel arra, hogy a vizsgálati területet csak enyhe égetés érte – annak egyenesszárnyú-együttesének eredetileg is gyenge természetességi állapotára jelenleg leginkább a legeltetés van (zömmel negatív) hatással.

448



A.1 és E.3 akció

16 14 12 10 8 S

6

S-véd

4 2 0

11.ábra: Az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területeiről kimutatott egyenesszárnyú (azon belül védett) fajok száma (2014, 2015) 0,2 0,18 0,16 0,14 0,12 0,1 0,08 0,06 0,04 0,02 0

12.ábra: Az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területein feltárt egyenesszárnyú-együttesek jellemző átlagos denzitás értékei (2014, 2015)

449



A.1 és E.3 akció

0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0

13.ábra: A védett és homoki karakterfajok relatív gyakorisága az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területein (2014, 2015) 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0

14.ábra: Az égetési és gyepesítési kísérletek mintavételi területein feltárt egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója (2014, 2015)

450



A.1 és E.3 akció

EG02 Jó természetességi állapotú nyílt homoki gyep A jó természetességi állapotú gyepeken található, égetésnek kitett kvadrát és kontroll területe (EG02_E és EG02_NE) esetében az égetett területen az égetést követően a kimutatott fajszám erőteljes visszaesést, majd a második évben ismételt emelkedést mutatott (11. ábra). A vizsgálati területről kimutatott egyetlen védett faj (Calliptamus barbarus) mindvégig jelen volt a kvadrátban. Az égetett területhez hasonló strukturájú kontroll gyepterületen a kimutatott fajszám 2013 és 2015 között csak mindimális eltérést mutatott, a fent említett védett faj itt is mindvégig jelen volt. A jó természetességi állapotú gyepen található égetett kvadrát területén az egyenesszártnyú-együttes összdenzitása az égetést követő évben drasztikusan lecsökkent, majd az égetést követő második évben ismét a korábbi szintre emelkedett (12. ábra). A kontroll-területen mindeközben a lokális együttes összdenzitása csak kifokú, a természetesbe beleférő mértékű ingadozást mutatott. A homoki karakterfajok mind az égetett, mind a kontroll-területen a vizsgálat teljes időtartama alatt markánsan jelen voltak, részesedésük az égetett kvadrát területén az égetést követő második évben kiugróan magas volt (13. ábra). A fentiekből következően az égetési és gyepvetési kísérletek mintavételi területei közül az EG02_E és EG02_NE kvadrátok természetességi mutatója volt a legmagasabb és a 2013 és 2015 közötti vizsgálati időszakban még növekedett is (14. ábra). Az égetéses vizsgálatok összegzett orthopterológiai tapasztalatai alapján az égetés a lokális egyenesszárnyú-együttes szerkezetére feltehetően elsősorban a növényi táplálékbázis lecsökkenése útján okoz – átmeneti – negatív hatást. Amiatt, hogy a homoki egyenesszárnyú együttesekben olyan, a növények szárába petéző fajok, mint például a pirregőtücsök (Oecanthus pellucens) kevésbé jellemzők a fenti tapasztalat más gyeptípusokra nem általánosítható – az égetés más típusú habitatokban feltehetően sokkal jelentősebb diszturbanciaként, diverzitás-csökkentő tényezőként hat.

11.7. Összefoglalás A lőtér területe az intenzívebb katonai használat (1970-1990) idején rendszeresen, akár évente többször is leégett, ami nyilván jelentős hatást gyakorolt az élővilágra. A projekt keretében az egyszeri égetés hatásait vizsgáltuk. Az eredmények alapján egyértelmű következtetést az égetés hatásaira nem lehet levonn, az azonban biztos, hogy a jó természetességű gyepekben az égetett és nem égetett területek állatvilágában jelentős, 2-3 évig is észlelhető eltérések tapasztalhatók. A gyepek égetéses kezelésének talajfelszíni pókokra kifejtett hatását a két eltérő típusú gyepben külön szükséges értékelni. A másodlagos, mérsékelten jó természetességű gyep esetében két évvel az égetéses kezelést követően még szignifikáns alacsonyabb volt az égetett terület diverzitása, mint a kontroll területé. Az eredmények alapján az prognosztizálható, hogy a különbség rövid időn belül megszűnik. Ezzel szemben a jó állapotú homoki sztyepprétek esetében a talajfelszíni pókok számára kifejezetten kedvezőtlen az égetéses kezelés hatása. A faj és egyedszám egyaránt drasztikusan lecsökkent. Az eredmény egybecseng korábbi löszpusztai gyepben végzett hasonló célú vizsgálatok tapasztalataival. A kezelés a téli aktivitást is mutató, avagy a gyepszintben, illetve a talaj felső rétegében telelő ízeltlábúak szempontjából nem kívánatos. A homoki gyepek egyszeri égetése a vizsgált körülmények között nem változtatta meg a hangyaközösség alapvető jellegét. Természetesen a kezelés módosított több környezeti tényezőt, melegebbé és szárazabbá tette a mikroklímát, változtatott a táplálékkínálaton, stb.,

451



A.1 és E.3 akció

ennek azonban annyi lett a következménye, hogy az élőhelyen korábban is domináns Lasius psammophilus (a nyílt homoki gyepek karakterfaja) még tovább növelte egyedszámát, versenyelőnyét, és egyes kísérőfajok állománymérete a kimutathatósági szint alá csökkent (bár valószínűleg nem került sor tényleges lokális kipusztulásukra). A földfelszín alatt fészkelő fajok kolóniái a gyorsan elvonuló avartüzet komoly károsodás nélkül elviselik, a hangyaközösségben bekövetkező változások mindenekelőtt a tűz következtében megváltozó abiotikus és biotikus környezeti paramétereknek, a módosuló kompetíciós körülményeknek tulajdoníthatók. A talajfelszíni kimutatott bogárközösség alapján az egyes mintaterületek között számottevő különbséget a természetesség alapján nem látunk. A jó állapotú homoki sztyeppréten egyegy ritkább faj került kimutatásra (Diastictus vulneratus, Harpalus servus), de közösségszinten a területet csak legfeljebb jó-közepes értékűnek mondható, a degradatív hatások kimutatása mellett. A másodlagos, kisé bolygatott gyep bogárközössége alapján az élőhely természetessége elmarad az előző homoki gyepéhez képest. Innen hiányoznak a homoki fajok a kezelés után is a zavarást jelző taxonok az uralkodóak. Az előkerült fajok alapján a vizsgált területen a degradációt jelentősnek tekinthetjük, természetessége közepesnek mondható. Az égetéses vizsgálatok összegzett orthopterológiai tapasztalatai alapján az égetés a lokális egyenesszárnyú-együttes szerkezetére feltehetően elsősorban a növényi táplálékbázis lecsökkenése útján okoz – átmeneti – negatív hatást. Amiatt, hogy a homoki egyenesszárnyú együttesekben olyan, a növények szárába petéző fajok, mint például a pirregőtücsök (Oecanthus pellucens) kevésbé jellemzők a fenti tapasztalat más gyeptípusokra nem általánosítható – az égetés más típusú habitatokban feltehetően sokkal jelentősebb diszturbanciaként, diverzitás-csökkentő tényezőként hat. A kísérlet alapján az égetés a nyílt, száraz homoki gyepekben elsősorban a főbb gyepalkotók dominanciaviszonyainak szabályozása érdekében alkalmazható (pl. a zsombékos Festuca vaginata dominanciájának biztosítására tarackos fajokkal szemben), viszont a legjobb, specialista fajokban gazdag gyepekben használata nem javasolt, vagy csak jelentős időbeli és területi korlátozásokkal.

11.8. Felhasznált irodalom ÁDÁM L. (1987): Scarabaeoidea (Coleoptera of the Kiskunság Kiskunság National Park. In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 208–220. ÁDÁM, L. ÉS MERKL, O. (1986): Adephaga of the Kiskunság National Park, I.: Carabidae (Coleoptera). In: MAHUNKA, S. (ed.): The Fauna of the Kiskunság National Park, I.. Akadémiai Kiadó, Budapest: 119–142. BALOGH, J. I. (1935): A Sashegy Pókfaunája. Faunisztikai, Rendszertani és Környezettani Tanulmány. Sárkány-Nyomda Rt., Budapest, 60pp. BALOGH, J. I. ÉS LOKSA, I. (1947): Faunistische Angaben über die Spinnen der Karpatenbeckens. I. Fragmenta Faunistica Hungarica. 10: 26-28. BUCHAR, J. (1992): Kommentierte Artenliste der Spinnen Böhmens (Araneida). – Acta Universitalis Carolinae Biologica, 36: 383-428. BUCHAR, J. ÉS- RŮŽIČKA, V. (2002): Catalouge of spiders of the Czech Republic. Peres Publishers, Praha, 349 pp.

452



A.1 és E.3 akció

CONELL, J.H. (1978): Diversity in tropical rain forests and coral reefs. – Science 199:13021310. CZECHOWSKI, W., RADCHENKO, A., CZECHOWSKA, W. és VEPSÄLÄINEN, K. (2012): The ants of Poland. Natura optima dux Foundation, Warszawa: 496 p. CSŐSZ, S., MARKÓ, B. és GALLÉ, L. (2011): The myrmecofauna (Hymenoptera: Formicidae) of Hungary: an updated checklist. North-Western Journal of Zoology 7(1): 55-62. CSŐSZ, S., MARKÓ, B., KISS, K., TARTALLY, A. és GALLÉ, L. (2002): The ant fauna of the FertőHanság National Park (Hymenoptera: Formicoidea). In: MAHUNKA, S. (ed.): The fauna of the Fertő-Hanság National Park. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 617629. DELTSHEV, C. D. (1983): A contribution to the taxonomical study of sylvaticus group of genus Centromerus F. Dahl (Araneae, Linyphiidae) in Bulgaria. Acta zool bulg 21: 53-58. DUMA, I. (2008): Theridion uhligi Martin, 1974 (Araneae: Theridiidae) new to Romania. Entomologica Romanica 13: 297-299. EADES, D.C., OTTE, D., CIGLIANO, M.M. & BRAUN, H. (2014): Orthoptera Species File. Version 5.0/5.0. http://Orthoptera.SpeciesFile.org [2014. november 24.] FARKAS, E. és TÁNCZOS, E. (2009): Adatok a Liometopum microcephalum hangyafaj autökológiájának ismeretéhez. Diplomamunka, 86p. FEKETE, G. és VARGA, Z. (szerk.) (2006): Magyarország tájainak növényzete és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, 460p. GALLÉ, L., MARKÓ, B., KISS, K., KOVÁCS, É., DÜRGŐ, H., KŐVÁRY, K. ÉS CSŐSZ, S. (2005): Ant fauna of Tisza river basin (Hymenoptera: Formicidae). Vegetation and Fauna of Tisza River Basin I. Tiscia Monograph Series 7: 149-197. GRUEV, B., TOMOV, V. ÉS MERKL, O. (1987): Chrysomelidae of the Kiskunság National Park (Coleoptera). In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 227–241. HARZ, K. (1957): Die Geradflügler Mitteleuropas. – Veb Gustav Fischer Verlag, Jena HARZ, K. (1975): Die Orthopteren Europas. – Dr. W. Junk N.V., Publishers, The Hague HORVÁTH, R., MAGURA, T., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS TÓTHMÉRÉSZ, B. (2013): Large and least isolated fragments preserve habitat specialist spiders best in dry sandy grasslands in Hungary. Biodiversity and Conservation: 1-12. HORVÁTH, R., MAGURA, T., SZINETÁR, CS., EICHARDT, J., KOVÁCS, É. ÉS TÓTHMÉRÉSZ, B. (2015): In stable, unmanaged grasslands local factors are more important than landscape-level factors in shaping spider assemblages. Agriculture, Ecosystems and Environment 208: 106–113 HORVATOVICH, S. (1981): Hazánk faunájára új és ritka bogárfajok a Dél- és NyugatDunántúlról III. (Coleoptera).– A Janus Pannonius Múzeum Évönyve, 25 (1980): 71–83. INGRISCH, S. ÉS KÖHLER, G. (1998): Die Heuschrecken Mitteleuropas. Die Neue Brehm– Bücherei Bd. 629, Westarp Wissenschaften, Magdeburg KASZAB, Z. (1957): Felemás-lábfejízes bogarak I. – Heteromera I. – In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae), IX, 1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 126 pp.

453



A.1 és E.3 akció

KENYERES, Z., KISBENEDEK, T. ÉS SZÖVÉNYI, G. (2013): Orthoptera Fauna of the Kisalföld (Western-Hungary). – Folia Historico-naturalia Musei Matraensis 37: 47–64. KENYERES, Z., NAGY, B. ÉS BAUER, N. (2008): Distribution and habitat requirements of Arcyptera microptera (Fischer de Waldheim, 1833) in Hungary. – Articulata 23(2): 25– 36. KISBENEDEK, T. (1991): Habitat preference and seasonality of spider (Araneae) communities in dolomitic grassland. Annales historico-naturales Musei Nationalis Hungarici, Budapest 83: 253-267. KOVÁCS, É. (2001): Elterjedési mintázatok és háttérváltozók kapcsolata a hangyaközösségek szerveződésében. PhD dissz. KOVÁCS, É. (2014): „Szárazgyepek megőrzése” pályázati program keretében, 2014-ben végzett alapállapot-felmérés a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. Kézirat. KOVÁCS, É. és SIPOS, F. (2010): Az NBmR IX. Száraz gyepek projekt keretében talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása a Kiskunsági Nemzeti Park területén - hangyák (Hymeoptera: Formicidae) 2001-2008. Kézirat. KOVÁCS, É. és SIPOS, F. (2014): Az NBmR IX. Száraz gyepek projekt keretében talajfelszíni ízeltlábúak monitorozása a Kiskunsági Nemzeti Park területén - hangyák (Hymeoptera: Formicidae) 2012-2013. Kézirat. KOVÁCS, P., SZINETÁR, CS. ÉS SZŰTS, T. (2012): A Nyugat-magyarországi peremvidék (GyőrMoson-Sopron, Vas és Zala megyék) pókfaunája. NYME Savaria Egyetemi Központ Tudományos Közlemények XIX. Természettudományok 14: 165-229. KÖDÖBÖCZ V. (2007): Az Északkeleti-Alföld futóbogár-faunája (Coleoptera: Carabidae) és állatföldrajzi kapcsolatai. Doktori (PhD) értekezés. Debreceni Egyetem, Természettudományi Kar, Debrecen, 119 pp. + Függelék. KÖDÖBÖCZ, V. (2011): Futóbogár adatok (Coleoptera: Carabidae) II. Talajcsapdás gyűjtések 1995–2010. – Folia historico naturalia musei Matraensis 35: 55–108. KRIŠTÍN, A., KANUCH, P., FABRICIUSOVA, V. ÉS GAVLAS, V. (2009): Responses on habitat and global change of some Mediterranean Orthopteran species occurring in blown sands in Central Europe. – 10th International Congress of Orthopterology, Metaleptea, Special Conference Issue, Orthopterists’ Society and Akdeniz University, 42. KUTASI, CS. (1998): Ritka futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) a Keleti-Bakonyból. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 13 (1994): 63–71. KUTASI, CS. (2005): Futóbogár-együttesek (Coleoptera: Carabidae) szerkezetének vizsgálata gyümölcsültetvényekben. Doktori értekezés, Budapest, Corvinus Egyetem, 118 pp. KUTASI, CS. (2006): Fénycsapdával gyűjtött futóbogarak (Col.:Carabidae) a Keleti-Bakonyból. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 23: 53–69. KUTASI, CS. (2013): A Fekete-hegy vízparti futóbogarai (Coleoptera: Carabidae). – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 29: 87–108. LOKSA, I. (1969): Pókok I. - Araneae I. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 97. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 133 pp. LOKSA, I. (1972): Pókok II. - Araneae II. − In: Magyarország Állatvilága (Fauna Hungariae). 112. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 112 pp.

454



A.1 és E.3 akció

LOKSA, I. (1981): Die Bodenspinnen zweier Torfmoore im Oberen Theiss-Gebiet Ungarns. Opuscula Zoologica 17-18: 91-106. LOKSA, I. (1987): The spider fauna of the Kiskunság National Park. - In: MAHUNKA, S. (szerk.) The Fauna of the Kiskunság National Park 2., Budapest, Akadémiai Kiadó: 335-342. LOKSA, I. (1988): Über einige Arthropoden-Gruppen aus dem Biosphäre-Reservat des PilisGebirges (Ungarn). - Opuscula Zoologica 23: 159-176. MARKÓ, B. (2005): Nem territoriális hangyafajok (Hymenoptera): Formicidae) táplálkozási stratégiájának plasztikus jellege. PhD dissz. MARTIN, D. (1974): Theridium uhligi nov. spec., eine bisher unbekannte Kugelspinne (Araneae: Theridiidae). Dt. ent. Z. (N.F.) 22: 113-115. MERKL, O. (1987a): Species of sime clavicorn families from the Kiskunság National Park (Coleoptera). In: MAHUNKA S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 182–188. MERKL, O. (1987b): Cerambycidae of the Kiskunság National Park. In: Mahunka S. (szerk.): The Fauna of the Kiskunság National Park II.: 221–226. MERKL, O. (1991): Reassessment of the beetle fauna of Bátorliget, NE Hungary (Coleoptera). In: MAHUNKA, S. (ed.): The Bátorliget Nature Reserves – after forty years. Hungarian Natural History Museum, Budapest: 381–498. MERKL, O. (2002): The species of 54 beetle families (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park and adjacent areas, Western Hungary. In: MAHUNKA S. (szerk): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park II.: 429–472. MERKL, O. (2007): A pannon régió bogárfaunájának általános képe. – In: Forró L. és MAHUNKA S. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 77–80. MERKL, O. ÉS VIG, K. (2009): Bogarak a Pannon Régióban. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó és a Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely, 496p. MERKL, O., SZÉL, GY. ÉS TALLÓSI, B. (2011): Adatok a „Nagykőrösi pusztai tölgyesek” Natura 2000 terület bogárfaunájához (Coleoptera). Rosalia 6: 139–201. MÜLLER-MOTZFELD, G. (szerk.) (2004): Band 2. Adephaga 1: Carabidae (Laufkäfer). In: FREUDE, H.,HARDE, K. W.,LOHSE, G. A. ÉS KLAUSNITZER, B. (eds.): Die Käfer Mitteleuropas. – Spektrum-Verlag (Heidelberg/Berlin), Elsevier, 2. Auflage., 521p. NAGY, B. (2002): Védett és fokozottan védett egyenesszárnyú rovarfajok (Orthoptera) szerepe, jelentősége Magyarországon, fő tekintettel Nemzeti Parkjainkra és védett területeinkre. – MTA-NKI, Budapest, 71 pp. NENTWIG, W., BLICK, T., GLOOR, D., HÄNGGI, A. ÉS KROPF, C. (2015): Spiders of Europe. Version 08.2015. www.araneae.unideb.ch RÁCZ, I. (1992): Orthopteren des Ungarischen Naturwissenschaftlichen Museums, Budapest. I: Tettigonioidae. – Folia Entomologica Hungarica 53: 155–163. RÁCZ, I. (1998): Biogeographical survey of the Orthoptera Fauna in Central Part of the Carpathian Basin (Hungary): Fauna types and community types. – Articulata 13 (1): 53–69.

455



A.1 és E.3 akció

RÁCZ, I. A., NAGY, A. ÉS JANCSEK, E. (2005): Orthoptera collection of the Hungarian Natural History Museum (Budapest) II.: Caelifera. – Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 29: 123–133. ROBERTS, M. J. (1995): Spiders of Britain and Northern Europe. - Harper Collins Publisher, London, 383 pp. SAMU, F. ÉS, SZINETÁR, CS. (2002): On the nature of agribiont spiders. The Journal of Arachnology 30: 398-402. SEIFERT, B. (2007): Die Ameisen Mittel- und Nordeuropas. Lutra - Verlags- und Vertriebsgesellschaft, 368p. SZÉL, GY. ÉS BÉRCES, S. (2002): Carabidae (Coleoptera) from the Fertő-Hanság National Park. In: MAHUNKA, S. (szerk.) (2002): The Fauna of the Fertő-Hanság National Park I. II. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 379–401. SZÉL, GY. ÉS KUTASI, CS. (2003): Tihanyi élőhelyek bogárfaunisztikai vizsgálata. – Folia Musei Historico-naturalis Bakonyiensis 20: 77–106. SZÉL, GY. ÉS KUTASI, CS. (2011): Bogarászat kutatások Csévharaszt és Vasad térségében (Coleoptera). – Rosalia 6: 303–353. SZÉL, GY., MERKL, O. ÉS MAKRANCZY, GY. (2010): Bogárfaunisztikai vizsgálatok a Szigetközben. In: GUBÁNYI, A. ÉS MÉSZÁROS, F. (szerk.): A Szigetköz állattani értékei. Magyar Természettudományi Múzeum és Co-Libri Reklámgrafika, Budapest: 63–86. SZÉL, GY., RETEZÁR, I., BÉRCES, S., FÜLÖP, D., SZABÓ, K. ÉS PÉNZES, ZS. (2007): Magyarország futrinkái. In: FORRÓ, L. ÉS MAHUNKA, S. (szerk.): A Kárpát-medence állatvilágának kialakulása. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest: 81–106. SZINETÁR, CS. ÉS, GUITPRECHT, G. (2001): A Pardosa maisa Hippa és Mannila, 1982 előkerülése Magyarországon (Araneae, Lycosidae) Folia Musei Historico-Naturalis Bakonyiensis 17: 87-96. SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS HORVÁTH, R. (2005): Data on the biology of Alopecosa psammophila Buchar 2001 (Araneae, Lycosidae). Journal of Arachnology 33(2): 384-389. SZINETÁR, CS., EICHARDT, J. ÉS SZŰTS, T. (2009): The first lowland species of the Holarctic alpine ground spider genus Parasyrisca (Araneae, Gnaphosidae) from Hungary. ZooKeys 16: 197-208. SZINETÁR, CS., RÁKÓCZI, A., BLEICHER, K., BOTOS, E., KOVÁCS, P. ÉS SAMU, F. (2012): A Sas-hegy pókfaunája II. A Sas-hegy faunakutatásának 80 éve – a hegyről kimutatott pókfajok kommentált listája. In: KÉZDY P. (szerk.): Természetvédelem és kutatás a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Területen. Duna-Ipoly Nemzeti park Igazgatóság, Budapest, Rosalia 8: 333-362. VÖRÖSHÁZY, T. (2006): Nyílt homokpusztagyep talajlakó pókjainak (Araneae) vizsgálata a Kisalföldön (Gönyűi-erdő, 2004-2005). Berzsenyi Dániel Főiskola, Állattani Tanszék, Szombathely. Szakdolgozat (M.Sc. thesis). 54 pp. WORLD SPIDER CATALOG (2015): World Spider Catalog. Natural History Museum Bern, online at http://wsc.nmbe.ch, version 16.

456


Lepkefauna feltárása és változásának vizsgálata

A.1 és E.3 akció

12. Lepkefauna feltárása és változásának vizsgálata 12.1. Hipotézisek 



Hipotézis 1. - A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken a nagylepkefauna összetétele jobban közelít a természetes homokterületek jellemző faunájához Hipotézis 2. - A beavatkozások hatására, az élőhely mozaikos jellegének erősítése/megteremtése következtében, a katonai használatú területeken a nagylepke populáció erősödik, a mobilis fajok a teljes területen megjelennek

12.2. Célkitűzések  

A projekt időtartama alatt a területen fellelhető nagylepkefajok előfordulásának feltérképezése (bázis állapot=kezelés előtt → célállapot=kezelés után); A területen előforduló, ill. megjelenő ritka, védett, valamint a meszes homoki gyepekre jellemző indikátorfajok feltérképezése, populációik monitorozása.

12.3. Anyag és módszer 12.3.1. A vizsgált terület A felmért 248 hektáros terület (1. ábra) Győrszentiváni katonai lőtér (a köznyelvben Gönyűi vagy Győri lőtérként is nevezik), amely a valaha Győrtől egészen Esztergomig húzódó, mára azonban nagymértékben összezsugorodott és fragmentálódott, meszes pannon homoki gyepek (Gönyűi homokvidék) egyik utolsó nagyobb, viszonylag érintetlenül megmaradt darabja. Ez a „viszonylagos” érintetlenség paradox módon épp a katonai használatnak köszönhető, mivel a nagyközönség elől el volt zárva, s így a beépítéstől, mezőgazdasági művelésbe vonástól és ésszerűtlen erdősítéstől is megmenekült. Emellett, természetesen, történtek azért komoly felszínformáló beavatkozások (lődombok és földsáncrendszerek kialakítása, vasbeton építmények, megfigyelőtornyok, stb.), illetve időszakosan a katonai járművek terepen való mozgása is bolygató tényezőként jelentkezett. E degradáló tényezőkhöz járult még a komoly méreteket öltött illegális szemétlerakás. A terület sokat megőrzött egykori jellegéből, jellemző élőhelytípusát napjainkban is a pannon homoki gyepek adják. Emellett azonban korántsem egyveretű. Változatosabb domborzati viszonyainak köszönhetően, a buckaközi mélyedések, vápák néhol őrzik még a korábban meglévő és magasabb talajvízszinthez kötődő, egykori láprétek, lápos területek jellemző növényzetborítását. Így, bár kisebb mértékben és mára erősen leromlott állapotban, de a nedvesebb élőhelytípusok is jelen vannak. Sajnos, Magyarország más tájaihoz hasonlóan, talán a legsúlyosabb veszélyeztető tényezőt itt is az özönnövények (akác (Robinia pseudoacacia), selyemkóró (Asclepias syriaca), magas aranyvessző (Solidago gigantea) és, kisebb mértékben, bálványfa (Ailanthus altissima)) térhódítása jelenti. Ezek visszaszorítása a projekt keretében megvalósuló területkezelés és rehabilitáció egyik fő célkitűzése.

457



A.1 és E.3 akció

15.ábra: A projektterület határa (piros vonal) GoogleMaps hibrid alaprétegen az éjszakai lepke mintavételi helyekkel (sárga kör), és a kijelölt nappali lepke transzektekkel (fehér vonal).

12.3.2. Mintavételi módszerek 2012. 06. 21. és 2015. 10. 07. közt 24 alkalommal végeztünk éjszakai felmérést. A mintavételi dátumokat, -helyeket, időjárási körülményeket, és az alkalmazott fényforrásokat az 1. táblázat tartalmazza. A nappali terepbejárások száma ennél több, mivel hacsak lehetőség adódott rá, más alkalmakkor is kilátogattunk a területre.

16.ábra: Vödörcsapda (Lamp-1D) (2014.05.22.)

Az éjszakai nagylepkék esetében a mintavétel elsődleges módszere a lámpázás (lepedőnél történő személyes „gyűjtés”) illetve fénycsapdázás (vödörcsapda) volt (2. ábra). Néhány kivételtől eltekintve (lőgyakorlat miatti korlátozások), mindenegyes alkalommal egyszerre több helyen is lámpáztunk illetve raktunk ki csapdákat. Az állandó mintavételi helyek kiválasztása előzetes terepbejárás után, a jellemző élőhelytípusok és társulások alapján történt (1. ábra). A mintavétel teljesebbé tétele érdekében, kiegészítő csalétkezés (főleg egyes bagolylepke fajok észlelésére) és éjszakai hálózás (főleg a mézelő növényeket látogató bagolylepkék, így csuklyás- és szegfűbaglyok észlelése érdekében) is történt, illetve több faj hernyóját is kerestük (csuklyásbaglyok (Cucullia-fajok), Jakablepke (Tyria jacobeae), stb.).

458



17.ábra: Lepedős gyűjtés: (Lamp-3) (2012.09.11.)

A.1 és E.3 akció

18.ábra: …(Lamp-2) (2012.09.11.)

A lepedős gyűjtéseknél közepes és nagy teljesítményű (32W, 35W, 70W, 125W, 250W) fényforrásokat alkalmaztunk, melyek közt – a hagyományos higanygőzlámpa mellett –, egyéb, újszerű fényforrások (fémhalogén izzók, kompakt fénycsövek, stb.) is megtalálhatók voltak. A fénycsapdázásnál a lepkészek körében általánosan elterjedt vödörcsapdákat használtuk, különböző típusú, kis teljesítményű fluoreszcens fénycsövekkel (főként 8W-os UV). A többféle típusú fényforrás alkalmazásának egyrészt gyakorlati okai voltak, hiszen lepedős gyűjtésnél, generátorról üzemeltetett lámpák esetében előnyös a minél nagyobb fényteljesítmény; míg az akkumulátorról üzemeltetett vödörcsapdáknál az akku kapacitása és a melegedés jelentős korlátozó tényezők. Másrészt ismeretes, hogy egyes fajok bizonyos típusú (spektrumú) fényforrásokra jobban reagálnak, mint másokra. Így például, mostani személyes tapasztalataink alapján is újabb megerősítést nyert, hogy a szenderek (Sphingidae) nagyobb hajlandósággal repülnek az UV fényre, szemben például az araszolófajok többségével, mely utóbbiaknál ilyen preferenciát nem 19.ábra: Éjszakai lepkék csalin (Lamp-3) (2012.09.11.) figyeltünk meg.

459



A.1 és E.3 akció

A nappali nagylepkefauna felmérése terepbejárás közbeni hálózással és észleléssel zajlott. Ennek során törekedtünk a terület minél teljesebb feltárására, természetesen itt is szem előtt tartva az eltérő biotópokat. A farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) előfordulását, az imágó mellett, lárva alakban is vizsgáltuk. Emellett, az utolsó évben 3 db állandó transzektet is kijelöltünk, ahol transzekt menti számlálás történt (erről bővebben lásd „Javaslatok (AfterLIFE)” fejezetben). 17. táblázat: Dátum 2012.06.21 .

2012.07.24 .

2012.08.16 .

2012.09.11 .

2012.10.19 .

Mintavételi hely

Mintavételi időpontok, -helyek és körülmények, alkalmazott fényforrások GPS Szélesség (X)

Időjárás

Fényforrás

Hosszúság (Y)

Lámpa-3 (=Ref)(Lpd)

47.70840

17.78850

Lámpa-1 (Lpd)

47.71740

17.76171

Lámpa-2D (Lpd)

47.71556

17.77945


47.70840

17.78850

Lámpa-2D (Lpd)

47.71556

17.77945


47.70840

17.78850

Lámpa-2 (Lpd)

47.71578

17.77946


47.70840

17.78850

Lámpa-3C (Lpd)

47.70994

17.78672

Lámpa-2 (Lpd)

47.71578

17.77946


47.70840

17.78850

Lámpa-2 (Lpd)

47.71578

17.77946

460

hőmérs: +24>>21Cfok, meleg; szél: fülledt, 0>>05:00 vihar előszele; égbolt: borult; hold: 0 hőmérs: +24>>21Cfok, fülledt, meleg; szél: 0>>05:00 vihar előszele; égbolt: borult; hold: 0 hőmérs: +24>>21Cfok, meleg; szél: fülledt, 0>>05:00 vihar előszele; égbolt: borult; hold: 0 hőmérs: +20Cfok, meleg; szél: 0>>pici; égbolt: felhős; esős, többször eleredt; hold: 0 hőmérs: +20Cfok, meleg; szél: 0>>pici; égbolt: felhős; esős, többször eleredt; hold: 0 hőmérs: +18>>20Cfok, meleg; szél: pici; égbolt: 0; hold: ?? hőmérs: +18>>21Cfok

70W (42K)

MH

250W (60K)

MH

hőmérs: +24>>14Cfok, meleg; szél: pici>>0; égbolt: derült; hold: 0 hőmérs: +24>>14Cfok, meleg; szél: pici>>0; égbolt: derült; hold: 0 hőmérs: +24>>14Cfok, meleg; szél: pici>>0; égbolt: derült; hold: 0 hőmérs: +9>>12Cfok, enyhe; szél: 0>>pici; égbolt: derült; hold: 1/5+

125W HGL >> 70W MH (42K) 35W Xe (60K) + 8W FT (60K) 250W MH (60K)

hőmérs: +9Cfok

125W HGL

125W HGL

250W (60K)

MH

125W HGL

250W (60K)

MH

250W MH (60K) >> 70W MH (42K) HGLI 125W



Dátum

Mintavételi hely

GPS Szélesség (X)


47.70840

17.78850

2013.03.09 .


47.70840

17.78850

2013.04.17 .


47.70840

17.78850

Lámpa-3D (Lpd)

47.71320

17.78747

Lámpa-1B (Lpd)

47.71773

17.76235


47.70840

17.78850

Lámpa-2 (Lpd)

47.71578

17.77946

Lámpa-1B (Lpd)

47.71773

17.76235

2013.05.16 .


47.70840

17.78850

2013.06.06 .


47.70840

17.78850

Lámpa-1B (Lpd)

47.71773

17.76235

Lámpa-1C (Lpd)

47.71634

17.76272


47.70840

17.78850

Lámpa-2B (Lpd)

47.71678

17.77643

2013.07.03 .

Időjárás

Fényforrás

hőmérs: +8Cfok, enyhe; szél: 0; égbolt: párás; hold: 0 hőmérs: +8>>10Cfok, enyhe; szél: 0>>pici; borult>>eső égbolt: 20:40-től; hold: 0 hőmérs: +15>>7Cfok(>>4Cfok reggelre), hideg; szél: 0; égbolt: derült; hold: 1/2+ hőmérs: +15>>7Cfok(>>4Cfok reggelre), hideg; szél: 0; égbolt: derült; hold: 1/2+ hőmérs: +15>>7Cfok(>>4Cfok reggelre), hideg; szél: 0; égbolt: derült; hold: 1/2+ hőmérs: +17>>12Cfok, hűvös; szél: 0; égbolt: ?; hold: ? hőmérs: +17>>12Cfok, hűvös; szél: 0; égbolt: ?; hold: ? hőmérs: +17>>12Cfok, hűvös; szél: 0; égbolt: ?; hold: ? hőmérs: +23>>15>>18Cfok, meleg; szél: pici; égbolt: borult, esős>>többször elered; hold: 0 hőmérs: +18>>13Cfok, eső utáni hűvös; szél: 0; égbolt: ?; hold: pici hőmérs: +18>>13Cfok, eső utáni hűvös; szél: 0; égbolt: ?; hold: pici hőmérs: +18>>13Cfok, eső utáni hűvös; szél: 0; égbolt: ?; hold: pici hőmérs: +22>>12Cfok, langyos; szél: 0>>pici; égbolt: 0; hold: 02:00tól(-) hőmérs: +22>>12Cfok, langyos; szél: 0>>pici; égbolt: 0; hold: 02:00tól(-)

HGLI 125W + Xe 35W (60K)

Hosszúság (Y)

2012.11.22 .

2013.05.03 .

A.1 és E.3 akció

461

125W HGL

70W (42K)

MH

125W HGL

35W Xe (60K) >> + 8W FT (60K) 150W MH (60K >>zöldes) CFT 32W (65K) 35W Xe (60K)

125W HGL

150W (52K)

MH

35W Xe (60K)

35W Xe (60K)

125W HGL

32W (60K)

CFT



Dátum

Mintavételi hely

GPS Szélesség (X) 47.71773

17.76235


47.70840

17.78850

Lámpa-3D (Lpd)

47.71320

17.78747

Lámpa-3B (Cspd)

47.71209

17.78522


47.70840

17.78850

Lámpa-1D (Cspd)

47.71724

17.76222

Lámpa-2C (Cspd)

47.71614

17.77865


47.70840

17.78850

2014.08.02 .


47.70840

17.78850

2014.08.28 .


47.70840

17.78850

2015.03.16 .

Lámpa-1D (Cspd)

47.71724

17.76222

Lámpa-2C (Cspd)

47.71614

17.77865

Lámpa-3B (Cspd)

47.71209

17.78522


47.70840

17.78850

Lámpa-1D (Cspd)

47.71724

17.76222

2014.03.20 .

2014.05.22 .

2015.04.16 .

Időjárás

Fényforrás

hőmérs: +22>>12Cfok, langyos; szél: 0>>pici; égbolt: 0; hold: 02:00tól(-) hőmérs: +25>>19Cfok, meleg; szél: 0; égbolt: derült; hold: 0>>03:30: vihar szele: erős szél, villámlás hőmérs: +24>>21Cfok

35W Xe (60K)

+13>>7Cfok, hőmérs: enyhe; szél: pici; égbolt: 0; hold: 0 hőmérs: +12>>5Cfok

10W FT T8 Daylight (65K)

hőmérs: +24>>17Cfok, meleg; szél: mérsék; égbolt: 0; hold: 1/4hőmérs: +22>>17Cfok, meleg; szél: mérsék; égbolt: 0; hold: 1/4hőmérs: +21>>17Cfok, meleg; szél: erős/mérsék; égbolt: 0; hold: 1/4hőmérs: +20>>19Cfok, meleg; szél: 0>>pici; 0; hold: égbolt: 1/3+>>22:30-tól 0 hőmérs: +19>>17Cfok, meleg; szél: 0/pici; égbolt: 0; hold: 1/2hőmérs: 17:50=12C>>07:45=+3C; ég:felh; hold:0; szél:0/pici hőmérs: 18:10=11C>>07:15=+2C; ég:felh; hold:0; szél:0/pici hőmérs: 18:30=10C>>06:55=+2C; ég:felh; hold:0; szél:0/pici hőmérs: 19:15=7C>>06:00=+2C hold:0>>1/8-; ég:felh; szél:pici>>eros>>pici/0 hőmérs: 18:55=24C>>07:45=13C (nappal:melegrekord:28C ); ég:0/felh; hold:0; szél: pici>>mersek

10W FT T8 Daylight (65K)

Hosszúság (Y)

Lámpa-1B (Lpd)

2013.08.06 .

A.1 és E.3 akció

462

125W HGL

35W Xe (60K)

125W HGL

8W FT T5 BL (UV) 125W HGL

125HGL

250W (60K)

MH

8W FT T5 BL (UV) 8W FT T5 BL (UV) 8W FT T5 BL (UV) 125W HGL

8W FT T5 BL (UV)



Dátum

2015.06.02 .

2015.07.03 .

2015.07.31 .

2015.08.25 .

Mintavételi hely

GPS Szélesség (X)

A.1 és E.3 akció

Időjárás

Fényforrás

hőmérs: 19:20=22C>>07:00=14C; ég:0/felh; hold:0; szél: pici/0>>mersek hőmérs: 20:15=13C>>23:50=12C> >05:30=8C; ég:0/felh; hold:0; szél:0 hőmérs: 20:30=22C>>08:00=21C; ég:0; hold:1; szél:0 hőmérs: 21:00=20C>>07:45=20C; hold:1/1; ég:0/felh>>0; szél:0/pici hőmérs: 21:35=17C>>01:30=14C> >06:00=17C; ég:0; hold:1; szél:0/pici hőmérs: 20:15=25C>>07:00=15C; ég:0; hold:0>>1-; szél:0 hőmérs: 20:30=24C>>06:00=15C; ég:0; hold:0>>1/5-; szél:0 hőmérs: 21:30=17C>>01:45=16C> >04:15=15C; ég:0; hold:0>>1-; szél:0 hőmérs: 20:45=17C>>06:25=7C; ég:0; hold:1/1; szél:0 hőmérs: 21:00=15C>>05:45=7C; ég:0; hold:1/1; szél:0 hőmérs: 21:30=13C>>02:30=8C>> 05:00=8C; ég:0; hold:1; szél:0 hőmérs: 20:25=19C>>07:50=15C; ég:0/felh; hold:3/5+; szél:0 hőmérs: 21:00=17C>>00:00=17C> >04:00=13C; ég:0/felh>>22:30.tol.csöp örgő.eső.2x>>0; hold:3/5+; szél:0

8W FT T5 BL (UV)

Hosszúság (Y)

Lámpa-2C (Cspd)

47.71614

17.77865


47.70840

17.78850

Lámpa-1 (Cspd)

47.71724

17.76222

Lámpa-2C (Cspd)

47.71614

17.77865


47.70840

17.78850

Lámpa-1E (Cspd)

47.71784

17.76147

Lámpa-2C (Cspd)

47.71614

17.77865


47.70840

17.78850

Lámpa-1 (Cspd)

47.71724

17.76222

Lámpa-2C (Cspd)

47.71614

17.77865


47.70840

17.78850

Lámpa-1 (Cspd)

47.71724

17.76222


47.70840

17.78850

463

125W HGL

8W FT T5 BL (UV) 8W FT T5 BL (UV)

125W HGL

8W FT T5 BL (UV) 8W FT T5 BL (UV) 70W (65K)

MH

8W FT T5 BL (UV) 8W FT T5 BL (UV) 70W (65K)

MH

8W FT T5 BL (UV)

70W (65K)

MH



Dátum 2015.10.06 .

Mintavételi hely Lámpa-3 (=Ref)(Lpd)

GPS Szélesség (X) 47.70840

A.1 és E.3 akció

Időjárás

Fényforrás

Hosszúság (Y) 17.78850

hőmérs: 19:20=16C>>01:00=15C; hold:0; ég:borult; szél:mérsék/erős

150W (60K)

MH

A monitoring érdekében, mind a nappali, mind az éjszakai lepkéknél a számosságot is néztük. Lepedős gyűjtésnél, ez általában csak hozzávetőleges értéket jelent, hiszen a fényforrásra néha akár ezres nagyságrendben odagyűlő lepke pontos megszámolása a gyakorlatban lehetetlen. Ennek ellenére, e számolt (kis számban jelenlévő, jellegzetes lepkék) vagy becsült (nagy mennyiségben jelenlévő fajok) egyedszámok jó tájékoztatást admak a trendekről. A vödörcsapdák esetében könnyebb volt a helyzet, mivel a fogás viszonylag pontosan megszámolható. A teljes terepbejárás során rögzített nappali lepke számosságok becsült gyűjtőkategóriák (egy, néhány, több, sok) formájában kerültek rögzítésre. Fontos megjegyeznünk, hogy eltevésre, a beérkezett/megfogott példányok leölésére és begyűjtésére sem a nappali, sem az éjjeli lepkék esetében nem került sor. A csapdákban sem használtunk ölőanyagot, élvefogó csapdaként üzemeltek. A befogott vagy megfigyelt fajok mindegyike feljegyzésre került, minden problémás egyedről, illetve szinte mindenegyes fajról fénykép készült. Az azonosítás céljára megfogott lepkéket a fotózás és feljegyzés után szabadon engedtük. E módszer nagy pozitívuma, hogy nem öljük esetlegesen oktalanul halomra ritka, védett lepkéinket, és nem gyártunk kilökött „szemetet” – hiszen a kloroformmal leölt fénycsapdaanyagok túlnyomó részét, átnézés után, egyszerűen kidobják. A módszer kétségkívüli hátránya viszont, hogy egyrészt jóval nagyobb munkát igényel, hiszen a vödörcsapdákat minél korábban, lehetőleg hajnalban kell lejárni, hogy a fogást regisztráljuk. Továbbá, némely nehezen felismerhető egyed (erősen kopott példányok), és főként néhány csak genitália alapján elkülöníthető faj azonosítása igen nehézzé, vagy lehetetlenné válik. E nehezen, biztosan csak genitália alapján azonosítható fajokhoz tartozik számos törpearaszoló (Eupithecia), vagy például a Mesapamea secalis–M. secalella fajcsoport (a problémás fajokról részletesebben lásd II. melléklet megjegyzése). Az is nyilvánvaló, hogy esetleges fajleíráshoz vagy később szükségessé váló genitáliavizsgálatokhoz preparált példányok szükségesek. Mindent egybevetve, a mai digitális fotótechnika mellett, az élvefogás hátránya csekély az előnyökhöz képest. Ezen felül, a kutatást lehetővé tévő projekt alapvetően természetvédelmi célú. Épp ezért, úgy gondoltuk, hogy ezen alapvető célt a kutatás során is szem előtt kell tartanunk, és munkánkkal demonstrálni kívántuk, hogy lehet másképp is.

12.3.3. Időjárás Bár a négy vizsgálati év során változó volt az időjárás, bizonyos általános trendek egyértelműen megállapíthatók. 2014. hűvös áprilisa (tavaszi fagy) és csapadékos késő tavaszi-kora nyári időszaka, illetve 2015. viszonylag hűvös és csapadékos április-májusa ellenére, mindegyik évre a szárazság és a tartós meleg volt jellemző. A talajaszály jóformán állandósult, hiszen a hiányzó csapadékot az esetlegesen esősebb időszakok már nem tudták pótolni, s tartósabb téli hótakaró sem fordult elő. Jellemzően, már május végétől

464



A.1 és E.3 akció

o

előfordultak olyan extrém meleg időszakok, mikor a napi csúcshőmérséklet akár a 36-39 C – ot is elérte (pl. 2015. július végén-augusztus első felében). Ez az időjárás alapjában kedvezett a lámpázásnak, illetve nappali terepbejárásoknak és transzekt felvételezéseknek, s a négy év során a betervezett mintavételeket sikerült végrehajtani. Az európai és világviszonylatban is látható, hogy a „felmelegedés” és szárazság, fajoktól függő mértékig, kedvez a xerotermofil és szárazságtűrő lepkéknek, míg eközben a nedvességigényes, kevésbé szárazságtűrő állatok visszaszorulnak, előhelyeik zsugorodása és részben emberi pusztítása miatt is. Noha e trendet, a rendelkezésre álló idő már említett rövidsége és a korábbi adatok hiánya miatt, a projektterületen kimutatni nem lehetett, valószínűleg itt is érvényesül. Az időjárás tekintetében azt is fontos megjegyeznünk, hogy 2014–2015 változékony időjárása jóvoltából bizonyos fajok igen nehezen észlelhetően rajzottak le (áprilisi lehűlés, tavaszi-kora nyári esős időszakok); illetve más, általában egymástól időben jól elkülönülve repülő lepkék rajzása összecsúszott.

12.4. Eredmények és értékelés A vizsgált területről eddig 432 nagylepkefaj került elő, 381 éjszakai, és 51 nappali (lásd II. melléklet). Ezek közt, örvendetes módon, 23 védett, illetve 4 Vörös Könyvben szereplő faj (2. táblázat) található. Közülük kiemelnénk a kis nappaliaraszolót (Archiearis puella), buckabaglyot (Staurophora celsia), kék övesbaglyot (Catocala fraxini), és vasvirágcsuklyásbaglyot (Cucullia xeranthemi), melyeknek stabil populációit figyeltük meg a projektterületen, és amelyek igen jellemzőek az itt található homoki élőhelyekre (fehér nyárasok illetve homokpusztagyepek). 18. táblázat: Ssz.

Tudományos név

A területről kimutatott védett, illetve Vörös Könyvben szereplő fajok. Magyar fajnév

Státusz

Eszmei érték (Ft)

Vörös Könyv

1

Hyles gallii

galajszender

védett

5000

2

Archiearis puella

kis nappaliaraszoló

védett

5000

3

Euplagia quadripunctaria

csíkos medvelepke

védett

5000

4

Tyria jacobeae

jakabfű-lepke

védett

5000

5

Catocala fraxini

kék övesbagoly

védett

5000

6

Cucullia xeranthemi

vasvirág-csuklyásbagoly

védett

10000

V.K.

7

Staurophora celsia

buckabagoly

védett

5000

V.K.

8

Scotochrosta pulla

sötét őszibagoly

védett

5000

9

Zerynthia polyxena

farkasalmalepke

védett

50000

10

Iphiclides podalirius

kardoslepke

védett

10000

11

Papilio machaon

fecskefarkú lepke

védett

10000

12

Gonepteryx rhamni

citromlepke

védett

5000

13

Satyrium spini

kökény-csücsköslepke

védett

10000

465

V.K.



A.1 és E.3 akció

14

Glaucopsyche alexis

nagyszemes boglárka

védett

5000

15

Libythea celtis

csőröslepke

védett

5000

16

Argynnis paphia

nagy gyöngyházlepke

védett

5000

17

Apatura ilia

kis színjátszólepke

védett

10000

18

Melitaea trivia

kis tarkalepke

védett

5000

19

Nymphalis (Inachis) io

nappali pávaszem

védett

5000

20

Nymphalis polychloros

nagy rókalepke

védett

10000

21

Nymphalis (Polygonia) c-album

C-betűs lepke

védett

5000

22

Vanessa atalanta

atalantalepke

védett

5000

23

Arethusana arethusa

közönséges szemeslepke

védett

5000

20.ábra: Jakablepke (Tyria jacobae) (2013.06.07.)

21.ábra: …és hernyója (2015.07.03.)

466

V.K.



A.1 és E.3 akció

12.4.1. A gönyűi nagylepkefauna családok szerinti áttekintése A fajok családok szerinti megoszlását, fajszámban és százalékosan, a 8 ábra szemlélteti. A családok szerinti besorolásnál a régebbi, hagyományos taxonómiai rendszert vettük alapul (Arctiidae, Lymantriidae, Noctuidae, Nolidae, Notodontidae külön családok, nem a Noctuidae alcsaládjai, stb.), de az összesített fajlistában (II. melléklet) a jelenleg érvényes rendszer (VARGA et al. 2010)) szerinti besorolást is megadtuk, illetve a fajnevek esetében is ez utóbbi munkához igazodtunk. A családok összképen belüli arányai nagyjából megfelelnek az országban általánosan tapasztalhatónak. Emellett, összességében megállapítható, hogy a terület nappali nagylepkékben viszonylag szegényes, különösen a Pieridae (8 faj) és Lycaenidae (10 faj) családok tekintetében, hiszen például tűzlepkéket (Lycaeninae) egyáltalán nem is láttunk(!).

22.ábra: A területről kimutatott védett, illetve Vörös Könyvben szereplő fajok.

12.4.2. A gönyűi nagylepkefauna elterjedés (area) szerinti áttekintése A lepkefajok állatföldrajzi (area) és ökológiai (habitat) besorolásánál a VARGA et al (2005) munkáját vettük alapul. A fajok elterjedés (area) szerinti bontásából (9. ábra) az tűnik ki, hogy, nem meglepő módon, a transzpalearktikus, s ezen belül is az euroszibériai faunaelemek (56%) vannak túlsúlyban. A nyugat-palearktikus (27%), s ezen belül különösen a pontomediterrán, holomediterrán, holomediterrán turkesztáni-iráni, mediterrán–nyugat-ázsiai elterjedésű fajok erőteljes jelenléte is érthető, hiszen e földrajzi területeken (a gönyűi lőtérhez hasonlóan) a száraz, meleg, xeroterm élőhelyek dominálnak, s ezért a nálunk előforduló déli elterjedésű fajokból sok megtalálja itt életterét. Ilyen faj a pergamen-púposszövő (Harpyia milhauseri), jakabfűlepke (Tyria jacobeae), foltos medvelepke (Chelis maculosa), csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria), vagy a téglavörös törpearaszoló (Eupithecia gueneata). Érdekes azonban a

467



A.1 és E.3 akció

boreokontinentális faunaelemek viszonylag jelentős aránya (11%), mint például a kék övesbagoly (Catocala fraxini) és az égerfa-sarlósszövő (Drepana curvatula). A déli kontinentális (mandzsúriai–(dél-szibériai)–pontopannon diszjunkt, pontokaszpi, délszibériai) fajok már csak 1%-ot tesznek ki, ám köztük több igen értékes faj akad, hiszen ilyen déli kontinentális, pontokaszpi faj a már említett vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi) és kis nappaliaraszoló (Archiearis puella). Az extrapalearktikus fajok már csak színező elemként mutatkoznak 2%-os részarányukkal. Ide főként olyan vándorfajokat sorolunk, mint a szulák- vagy folyófűszender (Agrius convolvuli), vagy a mindenütt előforduló nagy földibagoly (Agrotis ipsilon).

23.ábra: A kimutatott nagylepkefauna elterjedés szerinti faunaelem-összetétele.

12.4.3. A gönyűi nagylepkefauna élőhelyigény (habitat) szerinti áttekintése Szárazságkedvelő és nedvességkedvelő fajok Általánosságban elmondható, hogy a terület faunájában markáns kettős hatás figyelhető meg, melyet a kördiagram (10. ábra) jól szemléltet. A mintában dominánsként jelen voltak egyrészt a terül zömét kitevő, száraz, melegebb, főként pusztai élőhelyhez köthető fajok (53%); másrészt a nedves élőhelyekre, láprétekre; ártéri puhafa ligeterdőkre, nádasokra jellemző lepkék (26%).

468



A.1 és E.3 akció

A száraz élőhelyekhez köthető fajok dominanciája, tekintve a száraz homoki, pusztai biotópok nagy arányát, várható volt. E lepkék jellemző képviselői a területen a kutyatejszender (Hyles euphorbiae), sárga molyszövő (Setina roscida), szalmasárga csuklyásbagoly (Shargacucullia lychnitis), fekete övesbagoly (Catephia alchymista), a homoki zúzmóbagoly (Cryphia fraudatricula), homoki lándzsásbagoly (Simyra nervosa), vagy a homoki szegfűbagoly (Hadena irregularis). Az viszont kifejezetten érdekes, hogy a nedves élőhelyhez köthető fajok is ekkora számban lelhetők fel. Ide olyan lepkék tartoznak, mint az L-betűs szövő (Arctornis l-nigrum), szomjas pohók (Euthrix potatoria), barna levélszövő (Clostera anastomosis), hamvas zúzmószövő (Pelosia muscerda), acélszínű zúzmószövő (Pelosia obtusa), vagy a kis színjátszólepke (Apatura ilia). Annak pontos eldöntése, hogy a nedvességigényes fajok jelenléte milyen mértékben tudható be a Duna-menti nedves élőhelyek közelségének (területre berepülő, de főként nem ott tenyésző fajok), és milyen mértékben a terület nedvesebb élőhelyfoltjainak, néha igen nehéz. A gyengébben repülő lepkék (főként araszolók) minden bizonnyal állandó lakói a területnek; a jól repülők (bagolylepkék, szenderek stb.) viszont messzebbről is jöhetnek, hisz egy-egy fajnál nem mindig elegendő a tápnövény jelenléte. Ám a kifejezetten száraz homokterületeket kedvelő, fajok – beleértve a mobilisabb fajokat is – szinte biztosan a vizsgált területen tenyésznek. Végül fontos megjegyeznünk, hogy a lepkefajok száraz-nedves élőhelytípus szerinti besorolásánál, bizonyos fajok egyszerre szárazabb és nedvesebb élőhelytípushoz is hozzárendelhetők, hiszen a természet sokszor nem fekete-fehér, ritkák az éles cezúrák. E fajokat az „összes többi faj” gyűjtőkategóriába soroltuk be (a mezofil, euriök, és migráns fajokkal együtt), hogy a száraz- illetve nedves élőhelyekhez köthető fajokhoz valóban csak az egyértelműen ilyen ökológiai igényű fajok kerüljenek be.

24.ábra: A kimutatott nagylepkefauna nedvességigény szerinti összetétele.

469



A.1 és E.3 akció

Speciális vegetációtípushoz köthető fajok A 6. ábra a lepkefauna vegetációtípus szerinti bontását mutatja. Mivel itt is a már fentebb idézett csoportosítást vettük alapul, a speciális növényfajokhoz kötött kategóriáknál, populo-salicetális alá került a kék övesbagoly (Catocala fraxini), amely pedig, tapasztalatink alapján, hegy és dombvidékeken más rezgőnyarat tartalmazó társulásokban is előszeretettel fordul elő. Nem kerültek be viszont e kategóriába olyan elsődlegesen nyárfogyasztó fajok, mint a sárga pohók (Gastropacha populifolia), tarajos púposszövő (Notodonta tritophus), nyárfa zöldbagoly (Earias vernana), vagy a nyárfaszender (Laothoe populi)(!). Ez utóbbi lepke, véleményünk szerint, egyértelműen ide köthető volna, amellett, hogy más nyarat vagy fűzet tartalmazó társulásokban is előfordul. Az „összes többi faj” gyűjtőkategóriába legfőképpen a tág ökológiai toleranciával rendelkező, mindenütt előforduló, euriök fajok tartoznak; illetve, jóval kisebb számarányban, az erdős sztyeppek; egyéb nyílt, nem sztyepp élőhelyek (például magaskórósok) lepkéi; avarfogyasztók, stb. Fentieken túl, a kördiagramon külön feltüttenttük a migráns fajokat is, noha ezek nálunk nem igen köthetők speciális társulásokhoz. E melegkedvelő déli bevándorlók többsége, a mi éghajlati viszonyaink közt, általában semmilyen fejlődési alakban nem képes átteleleni, és így tartósan megtelepedni sem.

25.ábra: A kimutatott nagylepkefauna vegetációtípus szerinti összetétele.

470



A.1 és E.3 akció

A néhol vitatható besorolás ellenére, a jellemző képet ezen elemzés is jól szemlélteti. Látható, hogy a quercetális, tölgyön élő fajok jelentős részaránnyal képviseltetik magukat (9%). Ez egyrészt a vizsgált területtel határos tölgyesnek tudható be, illetve a területen elszórtan álló csertölgyeknek. E kategórián belül számos ritkább, vagy korántsem gyakori lepke is megtalálható: sötét őszibagoly (Scotochrosta pulla), füstös púposszövő (Peridea anceps), pergamen-púposszövő (Harpyia milhauseri), kökény-pamacsosszövő (Meganola togatugalis), szürkés zöldbagoly (Moma alpium), sárkás barkabagoly (Orthosia miniosa), vagy a már említett fekete övesbagoly (Catephia alchymista), stb. A populo-salicetális, nyár-fűz-fogyasztó fajok szintén jelentős részarányt képviselnek (7%). Ezt részben megint csak a légvonalban nem messze lévő Mosoni-Duna menti galériaerdők magyarázzák, részben pedig az, hogy bizonyos fajok a területen elszórtan fellelhető fehér nyárakon (Populus alba) is tenyésznek. Örvendetes, hogy a projekt keretében már elkezdődött, egyéb nem oda illő fafajok rovására, a fehérnyáras területek növelése (új telepítés). A szteppikol, a pusztagyepeket, nyílt sztyepp- és homoki élőhelyeket preferáló fajok (15%) adják a terület legfőbb értékeit: kis nappaliaraszoló (Archiearis puella), jakabfű-lepke (Tyria jacobeae), buckabagoly (Staurophora celsia), vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi), foltos medvelepke (Chelis maculosa), barna medvelepke (Hyphoraia aulica), szalmasárga csuklyásbagoly (Shargacucullia lychnitis), stb. Érdekes, hogy bár kis számban (7 faj), de kifejezetten nádi lepkék is „horogra akadtak” a lámpázások során. Ilyen arundofil faj a négyfoltos nádibagoly (Chilodes maritima), pontozott rétibagoly (Leucania obsoleta), csontszínű karcsúbagoly (Macrochilo cribrumalis), nádtippan-sásbagoly (Photedes extrema), vagy az óriás nádibagoly (Rhizedra lutosa). A migráns, vándorlepkék közül mindössze 7 fajt láttunk a területen, ami a fauna 2%-át teszi ki. Ide tartozik a szulákszender (Agrius convolvuli), a kukorica-veteménybagoly (Helicoverpa armigera), vagy a csőrőslepke (Libythea celtis). Várt, de hiányzó fajok A területről előkerült fajok mellett, legalább ennyire érdekes, hogy mely fajok nem kerültek elő, noha élőhelyigényük alapján ide valók volnának. Az igazi kérdés persze az, hogy akkor miért nincsenek (vagy ha mégis vannak, akkor miért ennyire ritkák, hogy nem észleltük őket). Ilyen egyértelműen a terület jellegébe illő faj, a homoki szemeslepke (Hipparchia statilinus). Hiába kerestük célzottan, nem akadtunk nyomára a négy év alatt. E lepke, mint nevéből is kitűnik, a homokpusztai élőhelyek jellemző lakója (Dabas, Kunpeszér környéke, stb.). Sajnos, országszerte igen megritkult, s több ismert előfordulási helyről el is tűnt az elmúlt 10-20 évben (pl. Göd–Sződliget menti homokdombok). Horváth Gyula személyes közlése alapján, a vizsgált területtől nem messzi, Ács környéki élőhelyéről is kiveszett. Ugyancsak több csuklyásbagoly fajt reméltünk, s különösen a homoki csuklyásbagoly (Cucullia balsamitae) előfordulására számítottunk. A medvelepkék közül, kifejezetten ide való szteppikol faunaelem a védett díszes medvelepke (Arctia festiva), melyet szintén sikertelenül kerestünk. Az is érdekes, hogy nem találtunk tarka medvelepkét (Watsonarctia deserta) sem, holott – tapasztalatink szerint – legtöbbször a hasonló élőhelyigényű és a területen megtalált foltos medvelepkével (Chelis maculosa)

471



A.1 és E.3 akció

együtt szokott előfordulni (Naszály környéki löszgyepek, Dabas-menti pannon homoki gyepek, stb.). A boglárkák és tűzlepkék szintén igen korlátozott fajszámban vannak jelen, mint ahogy azt már korábban említettük. Olyan ideillő fajok hiányoznak a megfigyeltek listájáról, mint a szerecsenboglárka (Aricia agestis), ibolyás tűzlepke (Lycaena alciphron), vagy a szinte mindenütt előforduló kis tűzlepke (Lycaena phlaeas). A vándorlepkék ennyire kicsiny fajszámán szintén meglepődtünk. Valószínűleg, a terület nem esik fő migrációs útvonalra, hisz egyetlen rózsacsíkos araszolót (Rhodometra sacraria), apró jegyesbaglyot (Spodoptera exigua), vagy déli porcelánbaglyot (Dysgonia algira) sem láttunk. Ráadásul az észlelt vándorfajok többségéből is csak egy-egy példány került elő: egyetlen szulákszender (Agrius convolvuli) és egyetlen csőröslepke (Libythea celtis).

472



19. táblázat: Ssz

A.1 és E.3 akció

A területről kimutatott fajok rendszertani bontásban Tudományos név

Magyar név

MACROLEPIDOPTERA Heterocera Lasiocampidae 1

Euthrix potatoria (Linnaeus, 1758)

szomjas pohók

2

Odonestis pruni (Linnaeus, 1758)

szilvafapohók

3

Lasiocampa quercus (Linnaeus, 1758)

tölgyfaszövő

4

Lasiocampa trifolii (Denis et Schiffermüller, 1775)

lóhereszövő

5

Macrothylacia rubi (Linnaeus, 1758)

málnaszövő

6

Dendrolimus pini (Linnaeus, 1758)

fenyőpohók

7

Gastropacha populifolia (Denis et Schiffermüller, 1775)

sárga pohók

8

Gastropacha quercifolia (Linnaeus, 1758)

tölgylevélpohók

9

Phyllodesma tremulifolia (Hübner, 1810)

nyárlevélpohók

Sphingidae Sphinginae 1

Agrius convolvuli (Linnaeus, 1758)

szulákszender

2

Sphinx ligustri (Linnaeus, 1758)

fagyalszender

3

Hyloicus pinastri (Linnaeus, 1758)

fenyőszender

Smerinthinae 4

Laothoe populi (Linnaeus, 1758)

nyárfaszender

5

Mimas tiliae (Linnaeus, 1758)

hársfaszender

Macroglossinae 6

Macroglossum stellatarum (Linnaeus, 1758)

kacsafarkú szender

7

Deilephila elpenor (Linnaeus, 1758)

szőlőszender

8

Deilephila porcellus (Linnaeus, 1758)

piros szender

9

Hyles euphorbiae (Linnaeus, 1758)

kutyatejszender

10

Hyles gallii (Rottemburg, 1775)

galajszender

Drepanidae 1

Cilix glaucata (Scopoli, 1763)

törpe sarlósszövő

2

Drepana curvatula (Borkhausen, 1790)

égerfa-sarlósszövő

3

Drepana falcataria (Linnaeus, 1758)

nyárfa-sarlósszövő

4

Watsonalla binaria (Hufnagel, 1767)

tölgyfa-sarlósszövő

Thyatiridae Thyatirinae 1

Thyatira batis (Linnaeus, 1758)

rózsafoltos pihésszövő

2

Tethea ocularis (Linnaeus, 1758)

pápaszemes pihésszövő

3

Tethea or (Denis et Schiffermüller, 1775)

bélyeges pihésszövő

4

Ochropacha duplaris (Linnaeus, 1758)

égerlevél-pihésszövő

5

Habrosyne pyritoides (Hufnagel, 1767)

fehérsávos pihésszövő

Polypplocinae 6

Asphalia ruficollis (Denis et Schiffermüller, 1775)

Geometridae

473

vörösnyakú pihésszövő



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

Arhieariinae 1

Archiearis puella (Esper, 1787)

kis nappaliaraszoló

Alsophilinae 2

Alsophila aescularia (Denis et Schiffermüller, 1775)

vadgesztenye-araszoló

Geometrinae 3

Comibaena bajularia (Denis et Schiffermüller, 1775)

foltos zöldaraszoló

4

Thetidia smaragdaria (Fabricius, 1787)

smaragd-zöldaraszoló

5

Hemistola chrysoprasaria (Esper, 1795)

kékes zöldaraszoló

6

Jodis lactearia (Linnaeus, 1758)

fehéres zöldaraszoló

7

Thalera fimbrialis (Scopoli, 1763)

csipkésszélű zöldaraszoló

8

Hemithea aestivaria (Hübner, 1789)

nyír-zöldaraszoló

9

Chlorissa viridata (Linnaeus, 1758)

üdezöld araszoló

Chlorissa cloraria (Hübner, 1813)

sárgászöld araszoló

10

Sterrhinae 11

Idaea serpentata (Hufnagel, 1767)

kis sávosaraszoló

12

Idaea rufaria (Hübner, 1799)

vörhenyes sávosaraszoló

13

Idaea ochrata (Scopoli, 1763)

okkerszínű sávosaraszoló

14

Idaea rusticata (Denis et Schiffermüller, 1775)

tarka apróaraszoló

15

Idaea fuscovenosa (Goeze, 1781)

szürkeszélű apróaraszoló

16

Idaea humiliata (Hufnagel, 1767)

vörösszélű apróaraszoló

17

Idaea politata (Hübner, 1793)

vonalas apróaraszoló

18

Idaea subsericeata (Haworth, 1809)

ötvonalas apróaraszoló

19

Idaea sylvestraria (Hübner, 1799)

szürke sávosaraszoló

20

Idaea emarginata (Linnaeus, 1758)

csipkés sávosaraszoló

21

Idaea aversata (Linnaeus, 1758)

nagy sávosaraszoló

22

Idaea degeneraria (Hübner, 1799)

barnasávos araszoló

23

Idaea straminata (Borkhausen, 1794)

szalmasárga sávosaraszoló

24

Scopula immorata (Linnaeus, 1758)

réti sávosaraszoló

25

Scopula nigropunctata (Hufnagel, 1767)

feketepettyes araszoló

26

Scopula virgulata (Denis et Schiffermüller, 1775)

vesszős sávosaraszoló

27

Scopula ornata (Scopoli, 1763)

díszes fehéraraszoló

28

Scopula immutata (Linnaeus, 1758)

réti fehéraraszoló

29

Scopula flaccidaria (Zeller, 1852)

alföldi sávosaraszoló

30

Rhodostrophia vibicaria (Clerck, 1759)

pirosszélű araszoló

31

Timandra comae (Schmidt, 1931)

piroscsíkos csipkésaraszoló

32

Cyclophora annularia (Fabricius, 1775)

gyűrűs pettyesaraszoló

33

Cyclophora ruficiliaria (Herrich-Schäffer, 1855)

vörösrojtú pettyesaraszoló

34

Cyclophora porata (Linnaeus, 1767)

körös pettyesaraszoló

35

Cyclophora punctaria (Linnaeus, 1758)

sávos pettyesaraszoló

36

Cyclophora linearia (Hübner, 1799)

vonalas pettyesaraszoló

Larentiinae 37

Lythria purpuraria (Linnaeus, 1758)

bíborsávos araszoló

474



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

38

Cataclysme riguata (Hübner, 1813)

hullámos araszoló

39

Phibalapteryx virgata (Hufnagel, 1767)

szürke galajaraszoló

40

Orthonama vittata (Borkhausen, 1794)

lápi galajaraszoló

41

Xanthorhoe ferrugata (Clerck, 1759)

kerti tarkaaraszoló

42

Xanthorhoe fluctuata (Linnaeus, 1758)

közönséges tarkaaraszoló

43

Catarhoe rubidata (Denis et Schiffermüller, 1775)

piros tarkaaraszoló

44

Catarhoe cuculata (Hufnagel, 1767)

csuklyás tarkaaraszoló

45

Epirrhoe alternata (Müller, 1764)

galaj-tarkaaraszoló

46

Costaconvexa polygrammata (Borkhausen, 1794)

soksávú araszoló

47

Camptogramma bilineata (Linnaeus, 1758)

kétvonalas sávosaraszoló

48

Mesoleuca albicillata (Linnaeus, 1758)

tarka fűzfaaraszoló

49

Pelurga comitata (Linnaeus, 1758)

nagy tarkaaraszoló

50

Cosmorhoe ocellata (Linnaeus, 1758)

szemes galajaraszoló

51

Thera obeliscata (Hübner, 1787)

gesztenyeszínű fenyőaraszoló

52

Thera juniperata (Linnaeus, 1758)

boróka-fenyőaraszoló

53

Horisme vitalbata (Denis et Schiffermüller, 1775)

tarka iszalagaraszoló

54

Horisme tersata (Denis et Schiffermüller, 1775)

fakó iszalagaraszoló

55

Melanthia procellata (Denis et Schiffermüller, 1775)

hullámos tarkaaraszoló

56

Pareulype berberata (Denis et Schiffermüller, 1775)

sóskafa-tarkaaraszoló

57

Rheumaptera cervinalis (Scopoli, 1763)

őzbarna araszoló

58

Triphosa dubitata (Linnaeus, 1758)

kutyabenge-araszoló

59

Philereme vetulata (Denis et Schiffermüller, 1775)

levélsodró araszoló

60

Philereme transversata (Hufnagel, 1767)

varjútövis-araszoló

61

Epirrita dilutata (Denis et Schiffermüller, 1775)

szürke ősziaraszoló

62

Operophtera brumata (Linnaeus, 1758)

kis téliaraszoló

63

Perizoma alchemillata (Linnaeus, 1758)

árvacsalán-araszoló

64

Perizoma bifaciata (Haworth, 1809)

fogfű-araszoló

65

Chloroclystis v-ata (Haworth, 1809)

zöldes törpearaszoló

66

Eupithecia abbreviata (Stephens, 1831)

korai törpearaszoló

67

Eupithecia virgaureata (Doubleday, 1861)

aranyvessző-törpearaszoló

68

Eupithecia centaureata (Denis et Schiffermüller, 1775)

búzavirág-törpearaszoló

69

Eupithecia gueneata (Milliére, 1862)

téglavörös törpearaszoló

70

Eupithecia absinthiata (Clerck, 1759)

üröm-törpearaszoló

71

Eupithecia assimilata (Doubleday, 1856)

komló-törpearaszoló

72

Eupithecia icterata (de Villers, 1789)

rozsdafoltos törpearaszoló

73

Aplocera plagiata (Linnaeus, 1758)

szürke csíkosaraszoló

74

Lithostege griseata (Denis et Schiffermüller, 1775)

szürke araszoló

75

Minoa murinata (Scopoli, 1763)

kutyatej-araszoló

76

Lobophora halterata (Hufnagel, 1767)

szárnyfüggelékes araszoló

77

Trichopteryx polycommata (Denis et Schiffermüller, 1775)

kőrisfa-lebenyesaraszoló

Ennominae 78

Lomaspilis marginata (Linnaeus, 1758)

szegélyes nyárfaaraszoló

475



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

79

Ligdia adustata (Denis et Schiffermüller, 1775)

barna levélaraszoló

80

Stegania dilectaria (Hübner, 1799)

fehérnyár-araszoló

81

Heliomata glarearia (Denis et Schiffermüller, 1775)

bőrszínű araszoló

82

Macaria notata (Linnaeus, 1758)

foltos szürkearaszoló

83

Macaria alternata (Denis et Schiffermüller, 1775)

közönséges szürkearaszoló

84

Chiasmia clathrata (Linnaeus, 1758)

rácsos rétiaraszoló

85

Narraga fasciolaria (Hufnagel, 1767)

kis barna-tarkaaraszoló

86

Tephrina murinaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

egérszínű araszoló

87

Tephrina arenacearia (Denis et Schiffermüller, 1775)

lucerna-araszoló

88

Opisthograptis luteolata (Linnaeus, 1758)

citromsárga araszoló

89

Epione repandaria (Hufnagel, 1767)

narancsszínű csücskösaraszoló

90

Therapis flavicaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

foltosszélű araszoló

91

Pseudopanthera macularia (Linnaeus, 1758)

párducfoltos araszoló

92

Hypoxystis pluviaria (Fabricius, 1787)

hegyesszárnyú lápiaraszoló

93

Selenia lunularia (Hübner, 1788)

egyfoltos holdasaraszoló

94

Selenia tetralunaria (Hufnagel, 1767)

négyfoltos holdasaraszoló

95

Artiora evonymaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

kecskerágó-araszoló

96

Crocallis elinguaria (Linnaeus, 1758)

sárga sávosaraszoló

97

Angerona prunaria (Linnaeus, 1758)

sárga kökényaraszoló

98

Apocheima hispidaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

borzas tavasziaraszoló

99

Apocheima (Phigalia) pilosaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

zöldes tavasziaraszoló

100

Lycia hirtaria (Clerck, 1759)

közönséges tavasziaraszoló

101

Lycia zonaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

öves tavasziaraszoló

102

Biston strataria (Hufnagel, 1767)

barnasávos tavasziaraszoló

103

Biston betularia (Linnaeus, 1758)

szürkepettyes araszoló

104

Agriopis leucophaearia (Denis et Schiffermüller, 1775)

tölgy-tavasziaraszoló

105

Agriopis marginaria (Fabricius, 1776)

sárgás téliaraszoló

106

Erannis defoliaria (Clerck, 1759)

nagy téliaraszoló

107

Synopsia sociaria (Hübner, 1799)

ürömaraszoló

108

Peribatodes rhomboidaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

ékköves faaraszoló

109

Cleora cinctaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

körfoltos faaraszoló

110

Hypomecis roboraria (Denis et Schiffermüller, 1775)

nagy tölgyfaaraszoló

111

Hypomecis punctinalis (Scopoli, 1763)

pettyes faaraszoló

112

Ascotis selenaria (Denis et Schiffermüller, 1775)

holdas faaraszoló

113

Ectropis crepuscularia (Denis et Schiffermüller, 1775)

avararaszoló

114

Ematurga atomaria (Linnaeus, 1758)

barna rétiaraszoló

115

Bupalus piniaria (Linnaeus, 1758)

fenyőaraszoló

116

Cabera exanthemata (Scopoli, 1763)

pettyes égeraraszoló

117

Lomographa bimaculata (Fabricius, 1775)

kétpontos fehéraraszoló

118

Theria rupicapraria (Denis et Schiffermüller, 1775)

tavaszi kökényaraszoló

119

Campaea margaritata (Linnaeus, 1767)

gyöngyházfényű zöldaraszoló

476



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

120

Hylaea fasciaria (Linnaeus, 1758)

erdeifenyő-sávosaraszoló

121

Charissa obscurata (Denis et Schiffermüller, 1775)

sötét sziklaaraszoló

122

Siona lineata (Scopoli, 1763)

vonalas fehéraraszoló

Notodontidae Dicranurinae 1

Cerura erminea (Esper, 1783)

hermelin-púposszövő

2

Cerura vinula (Linnaeus, 1758)

nagy púposszövő

3

Furcula bifida (Brahm, 1787)

kis púposszövő

4

Harpyia milhauseri (Fabricius, 1775)

pergamen-púposszövő

5

Stauropus fagi (Linnaeus, 1758)

bükkfa-púposszövő

Notodontinae 6

Drymonia ruficornis (Hufnagel, 1767)

cserfa-púposszövő

7

Drymonia querna (Denis et Schiffermüller, 1775)

tölgyfa-púposszövő

8

Gluphisia crenata (Esper, 1785)

kormos púposszövő

9

Notodonta tritophus (Denis et Schiffermüller, 1775)

tarajos púposszövő

10

Notodonta ziczac (Linnaeus, 1758)

zegzugos púposszövő

11

Peridea anceps (Goeze, 1781)

füstös púposszövő

12

Pheosia tremula (Clerck, 1759)

nyárfa-púposszövő

13

Pterostoma palpina (Clerck, 1759)

csőrös púposszövő

14

Spatalia argentina (Denis et Schiffermüller, 1775)

ezüstfoltos púposszövő

15

Ptilodon capucina (Linnaeus, 1758)

tevenyakú púposszövő

Phalerinae 16

Phalera bucephala (Linnaeus, 1758)

sárgafoltos púposszövő

Pygaerinae 17

Clostera anastomosis (Linnaeus, 1758)

barna levélszövő

18

Clostera curtula (Linnaeus, 1758)

rövidszárnyú levélszövő

19

Clostera pigra (Linnaeus, 1758)

apró levélszövő

Noctuidae Rivulinae 1

Rivula sericealis (Scopoli, 1763)

selymes lórombagoly

Aventiinae 2

Laspeyria flexula (Denis et Schiffermüller, 1775)

zuzmóbagoly

Herminiinae 3

Paracolax tristalis (Fabricius, 1794)

sárgás karcsúbagoly

4

Macrochilo cribrumalis (Hübner, 1793)

csontszínű karcsúbagoly

5

Herminia tarsicrinalis (Knoch, 1782)

szőröslábú karcsúbagoly

6

Herminia grisealis (Denis et Schiffermüller, 1775)

ligeti karcsúbagoly

7

Polypogon tentacularia (Linnaeus, 1758)

sötétaljú karcsúbagoly

Hypeninae 8

Hypena proboscidalis (Linnaeus, 1758)

ormányos karcsúbagoly

9

Hypena rostralis (Linnaeus, 1758)

közönséges karcsúbagoly

Eublemminae

477



Ssz 10

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

Eublemma purpurina (Denis et Schiffermüller, 1775)

bíboros törpebagoly

Phytometrinae 11

Phytometra viridaria (Clerck, 1759)

pirossávos bagoly

12

Colobochyla salicalis (Denis et Schiffermüller, 1775)

háromsávos törpebagoly

Calpinae 13

Calyptra thalictri (Borkhausen, 1790)

öblösszárnyú bagoly

14

Scoliopteryx libatrix (Linnaeus, 1758)

vörös csipkésbagoly

…

Lymantriinae

15

Lymantria dispar (Linnaeus, 1758)

gyapjaslepke

16

Euproctis chrysorrhoea (Linnaeus, 1758)

aranyfarú szövő

17

Euproctis (Sphrageidus) similis (Fuessly, 1775)

sárgafarú szövő

18

Calliteara pudibunda (Linnaeus, 1758)

hamvasszövő

19

Arctornis l-nigrum (Müller, 1764)

L-betűs szövő

20

Leucoma salicis (Linnaeus, 1758)

fűzfaszövő

Arctiinae 21

Spilarctia (Spilosoma) lutea (Hufnagel, 1766)

sárgás medvelepke

22

Spilosoma lubricipedum (Linnaeus, 1758)

tejszínű medvelepke

23

Phragmatobia fuliginosa (Linnaeus, 1758)

füstös medvelepke

24

Arctia caja (Linnaeus, 1758)

közönséges medvelepke

25

Arctia villica (Linnaeus, 1758)

fekete medvelepke

26

Hyphoraia aulica (Linnaeus, 1758)

barna medvelepke

27

Diacrisia sannio (Linnaeus, 1758)

vörösszélű medvelepke

28

Chelis maculosa (Gerning, 1780)

foltos medvelepke

29

Euplagia quadripunctaria (Poda, 1761)

csíkos medvelepke

30

Tyria jacobeae (Linnaeus, 1758)

jakabfű-lepke

Lithosiinae 31

Spiris striata (Linnaeus, 1758)

csíkos molyszövő

32

Miltochrista miniata (Forster, 1771)

piros medvelepke

33

Pelosia muscerda (Hufnagel, 1767)

hamvas zuzmószövő

34

Pelosia obtusa (Herrich-Schäffer, 1847)

acélszínű zuzmószövő

35

Lithosia quadra (Linnaeus, 1758)

négypettyes zuzmószövő

36

Eilema lutarella (Linnaeus, 1758)

narancsszínű zuzmószövő

37

Eilema lurideola (Zincken, 1817)

fakó zuzmószövő

38

Eilema complana (Linnaeus, 1758)

közönséges zuzmószövő

39

Eilema pygmaeola pallifrons (Zeller, 1847)

halvány zuzmószövő

40

Eilema (Wittia) sororcula (Hufnagel, 1767)

sárga zúzmószövő

41

Setina roscida (Denis et Schiffermüller, 1775)

sárga molyszövő

Ctenuchinae 42

Amata phegea (Linnaeus, 1758)

fehérpettyes álcsüngőlepke

43

Dysauxes ancilla (Linnaeus, 1758)

üvegpettyes álcsüngőlepke

…

Catocalinae

478



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

44

Lygephila pastinum (Treitschke, 1826)

közönséges csüdfűbagoly

45

Lygephila craccae (Denis et Schiffermüller, 1775)

palakék csüdfűbagoly

46

Euclidia glyphica (Linnaeus, 1758)

közönséges nappalibagoly

47

Euclidia mi (Clerck, 1759)

lóhere-nappalibagoly

48

Euclidia triquetra (Denis et Schiffermüller, 1775)

kakukkfű-nappalibagoly

49

Catephia alchymista (Denis et Schiffermüller, 1775)

fekete övesbagoly

50

Minucia lunaris (Denis et Schiffermüller, 1775)

nagy foltosbagoly

51

Catocala fulminea (Scopoli, 1763)

galagonya-övesbagoly

52

Catocala nymphagoga (Esper, 1787)

kis sárgaövesbagoly

53

Catocala hymenaea (Denis et Schiffermüller, 1775)

kökény-övesbagoly

54

Catocala fraxini (Linnaeus, 1758)

kék övesbagoly

55

Catocala nupta (Linnaeus, 1767)

piros övesbagoly

56

Catocala puerpera (Giorna, 1791)

nyárfa-övesbagoly

Nolinae 57

Meganola strigula (Denis et Schiffermüller, 1775)

hamvas pamacsosszövő

58

Meganola togatulalis (Hübner, 1796)

kökény-pamacsosszövő

59

Meganola albula (Denis et Schiffermüller, 1775)

fehér pamacsosszövő

60

Nola aerugula (Hübner, 1793)

barnacsíkos pamacsosszövő

61

Pseudoips prasinana (Linnaeus, 1758)

bükkfa-zöldbagoly

62

Earias clorana (Linnaeus, 1761)

fűzfa-zöldbagoly

63

Earias vernana (Fabricius, 1787)

nyárfa-zöldbagoly

64

Nycteola asiatica (Krulikovsky, 1904)

déli trapézbagoly

Plusiinae 65

Abrostola asclepiadis (Denis et Schiffermüller, 1775)

barnaövű csalánbagoly

66

Abrostola triplasia (Linnaeus, 1758)

közönséges csalánbagoly

67

Macdunnoughia confusa (Stephens, 1850)

ezüstcseppes bagoly

68

Diachrysia chrysitis (Linnaeus, 1758)

aranybagoly

69

Diachrysia stenochrysis (Warren, 1913)

rejtőző aranybagoly

70

Autographa gamma (Linnaeus, 1758)

gammalepke

Eustrotiinae 71

Protodeltote pygarga (Hufnagel, 1766)

éjszínű mázasbagoly

72

Deltote deceptoria (Scopoli, 1763)

mozaikos mázasbagoly

73

Deltote uncula (Clerck, 1759)

ezüstcseppes mázasbagoly

74

Deltote bankiana (Fabricius, 1775)

ezüstsávos mázasbagoly

Acontiinae 75

Emmelia (Acontia) trabealis (Scopoli, 1763)

zebrabagoly

Pantheinae 76

Colocasia coryli (Linnaeus, 1758)

mogyoróbagoly

Acronictinae 77

Craniophora ligustri (Denis et Schiffermüller, 1775)

fagyalbagoly

78

Moma alpium (Osbeck, 1778)

szürkés zöldbagoly

79

Simyra nervosa (Denis et Schiffermüller, 1775)

homoki lándzsásbagoly

479



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

80

Simyra albovenosa (Goeze, 1781)

mocsári lándzsásbagoly

81

Acronicta tridens (Denis et Schiffermüller, 1775)

barnás szigonyosbagoly

82

Acronicta psi (Linnaeus, 1758)

pszi-betűs bagoly

83

Acronicta strigosa (Denis et Schiffermüller, 1775)

kis szigonyosbagoly

84

Acronicta auricoma (Denis et Schiffermüller, 1775)

aranyos szigonyosbagoly

85

Acronicta rumicis (Linnaeus, 1758)

sóska-szigonyosbagoly

86

Acronicta aceris (Linnaeus, 1758)

vadgesztenyeszigonyosbagoly

87

Acronicta megacephala (Denis et Schiffermüller, 1775)

nagyfejű szigonyosbagoly

Cuculliinae 88

Shargacucullia lychnitis (Rambur, 1833)

szalmasárga csuklyásbagoly

89

Cucullia umbratica (Linnaeus, 1758)

közönséges csuklyásbagoly

Cucullia xeranthemi (Boisduval, 1840)

vasvirág-csuklyásbagoly

90

Oncocnemidinae 91

Calophasia lunula (Hufnagel, 1766)

gyujtoványfű-apróbagoly

Amphipyrinae 92 93

Amphipyra berbera (Fletcher, 1971)

rezesszárnyú bagoly

Amphipyra livida (Denis et Schiffermüller, 1775)

zsírfényű bagoly

Psaphidininae 94

Valeria oleagina (Denis et Schiffermüller, 1775)

tavaszi zöldbagoly

95

Allophyes oxyacanthae (Linnaeus, 1758)

galagonyabagoly

Condicinae 96

Eucarta amethystina (Hübner, 1803)

ametisztbagoly

Heliothinae 97

Heliothis viriplaca (Hufnagel, 1766)

mácsonya-veteménybagoly

98

Helicoverpa armigera (Hübner, 1803)

kukorica-veteménybagoly

Bryophilinae 99

Cryphia fraudatricula (Hübner, 1803)

homoki zuzmóbagoly

100

Cryphia algae (Fabricius, 1775)

sárgászöld zuzmóbagoly

Xyleninae 101

Pseudeustrotia candidula (Denis et Schiffermüller, 1775)

nagyfoltú mázasbagoly

102

Elaphria venustula (Hübner, 1790)

rózsaszínű mázasbagoly

103

Caradrina morpheus (Hufnagel, 1766)

szulák-vacakbagoly

104

Caradrina (Paradrina) clavipalpis (Scopoli, 1763)

közönséges vacakbagoly

105

Hoplodrina octogenaria (Goeze, 1781)

barna vacakbagoly

106

Hoplodrina blanda (Denis et Schiffermüller, 1775)

sötét vacakbagoly

107

Hoplodrina ambigua (Denis et Schiffermüller, 1775)

tömeges vacakbagoly

108

Charanyca trigrammica (Hufnagel, 1766)

háromsávos vacakbagoly

109

Chilodes maritima (Tauscher, 1806)

négyfoltos nádibagoly

110

Athetis gluteosa (Treitschke, 1835)

nyugtalan vacakbagoly

111

Athetis furvula (Hübner, 1808)

homoki vacakbagoly

112

Athetis pallustris (Hübner, 1808)

mocsári vacakbagoly

480



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

113

Athetis lepigone (Möschler, 1860)

könnyűszárnyú vacakbagoly

114

Dypterygia scabriuscula (Linnaeus, 1758)

szurokbarna nyáribagoly

115

Trachea atriplicis (Linnaeus, 1758)

nyári zöldbagoly

116

Polyphaenis sericata (Esper, 1787)

selyemfényű bagoly

117

Thalpophila matura (Hufnagel, 1766)

fakó bagoly

118

Actinotia polyodon (Clerck, 1759)

nagy sugarasbagoly

119

Chloantha hyperici (Denis et Schiffermüller, 1775)

orbáncfű-sugarasbagoly

120

Phlogophora meticulosa (Linnaeus, 1758)

sárga csipkésbagoly

121

Auchmis detersa (Esper, 1787)

sóskaborbolya-bagoly

122

Calamia tridens (Hufnagel, 1766)

zöld sztyeppbagoly

123

Staurophora celsia (Linnaeus, 1758)

buckabagoly

124

Luperina testacea (Denis et Schiffermüller, 1775)

barnás szürkebagoly

125

Rhizedra lutosa (Hübner, 1803)

óriás nádibagoly

126

Photedes extrema (Hübner, 1809)

nádtippan-sásbagoly

127

Apamea sordens (Hufnagel, 1766)

kalászrágó dudvabagoly

128

Apamea sublustris (Esper, 1788)

sárgás dudvabagoly

129

Mesapamea secalis/secalella* (Linnaeus, 1758)

kis dudvabagoly

130

Mesoligia furuncula (Denis et Schiffermüller, 1775)

kétszínű dudvabagoly

131

Oligia strigilis (Linnaeus, 1758)

apró dudvabagoly

132

Oligia latruncula (Denis et Schiffermüller, 1775)

fekete dudvabagoly

133

Episema tersa (Denis et Schiffermüller, 1775)

hármasjegyű liliombagoly

134

Ipimorpha retusa (Linnaeus, 1758)

sarlós fűzbagoly

135

Cosmia affinis (Linnaeus, 1767)

szürke lombbagoly

136

Cosmia trapezina (Linnaeus, 1758)

közönséges lombbagoly

137

Cosmia pyralina (Denis et Schiffermüller, 1775)

tölgyfa-lombbagoly

138

Lithophane ornitopus (Hufnagel, 1766)

közönséges fabagoly

139

Eupsilia transversa (Hufnagel, 1766)

holdacskás télibagoly

140

Conistra vaccinii (Linnaeus, 1758)

változékony őszibagoly

141

Conistra rubiginosa (Scopoli, 1763)

szürke télibagoly

142

Conistra rubiginea (Denis et Schiffermüller, 1775)

vörös őszibagoly

143

Agrochola helvola (Linnaeus, 1758)

barna őszibagoly

144

Agrochola circellaris (Hufnagel, 1766)

okkersárga őszibagoly

145

Agrochola laevis (Hübner, 1803)

könnyű őszibagoly

146

Xanthia (Cirrhia) icteritia (Hufnagel, 1766)

nyárfa-őszibagoly

147

Xanthia (Cirrhia) ocellaris (Borkhausen, 1792)

szürkés sárgabagoly

148

Parastichtis suspecta (Hübner, 1817)

sötét erdeibagoly

149

Scotochrosta pulla (Denis et Schiffermüller, 1775)

sötét őszibagoly

150

Dryobotodes eremita (Fabricius, 1775)

változékony tölgybagoly

151

Ammoconia caecimacula (Denis et Schiffermüller, 1775)

szürke őszibagoly

152

Aporophila lutulenta (Denis et Schiffermüller, 1775)

sziki őszibagoly

153

Blepharita satura (Denis et Schiffermüller, 1775)

őszi porfírbagoly

154

Mesogona acetosellae (Denis et Schiffermüller, 1775)

madársóskabagoly

481



Ssz 155

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

Mesogona oxalina (Hübner, 1803)

hegyesszárnyú madársóskabagoly

Hadeninae 156

Mythimna turca (Linnaeus, 1758)

félholdas rétibagoly

157

Mythimna pudorina (Denis et Schiffermüller, 1775)

vörös rétibagoly

158

Mythimna conigera (Denis et Schiffermüller, 1775)

fehérjegyes rétibagoly

159

Mythimna pallens (Linnaeus, 1758)

sápadt rétibagoly

160

Mythimna impura (Hübner, 1808)

barna rétibagoly

161

Mythimna vitellina (Hübner, 1808)

sárga rétibagoly

162

Mythimna albipuncta (Denis et Schiffermüller, 1775)

fehérpettyes rétibagoly

163

Mythimna ferrago (Fabricius, 1787)

rozsdaszínű rétibagoly

164

Mythimna l-album (Linnaeus, 1758)

L-betűs rétibagoly

165

Leucania obsoleta (Hübner, 1803)

pontozott rétibagoly

166

Hadula trifolii (Hufnagel, 1766)

lóherebagoly

167

Sideridis turbida (Esper, [1790])

szürke kertibagoly

168

Heliophobus reticulata (Goeze, 1781)

fehéreres kertibagoly

169

Conisania luteago (Denis et Schiffermüller, 1775)

sárgás szegfűbagoly

170

Mamestra brassicae (Linnaeus, 1758)

káposztabagoly

171

Melanchra persicariae (Linnaeus, 1761)

fehérfoltos kertibagoly

172

Lacanobia w-latinum (Hufnagel, 1766)

rekettyebagoly

173

Lacanobia thalassina (Hufnagel, 1766)

borbolya-kertibagoly

174

Lacanobia oleracea (Linnaeus, 1758)

saláta-kertibagoly

175

Lacanobia aliena (Hübner, 1809)

homoki kertibagoly

176

Hadena capsincola/bicruris* (Denis et Schiffermüller, 1775)

szürke szegfűbagoly

177

Hadena compta (Denis et Schiffermüller, 1775)

foltos szegfűbagoly

178

Hadena perplexa (Denis et Schiffermüller, 1775)

olajbarna szegfűbagoly

179

Hadena irregularis (Hufnagel, 1766)

homoki szegfűbagoly

180

Panolis flammea (Denis et Schiffermüller, 1775)

fenyőbagoly

181

Orthosia incerta (Hufnagel, 1766)

változékony barkabagoly

182

Orthosia miniosa (Denis et Schiffermüller, 1775)

sárgás barkabagoly

183

Orthosia cerasi (Fabricius, 1775)

közepes barkabagoly

184

Orthosia cruda (Denis et Schiffermüller, 1775)

kis barkabagoly

185

Orthosia gothica (Linnaeus, 1758)

foltos barkabagoly

186

Anorthoa munda (Denis et Schiffermüller, 1775)

tölgyes barkabagoly

187

Egira conspicillaris (Linnaeus, 1758)

változékony szürkebagoly

188

Tholera cespitis (Denis et Schiffermüller, 1775)

sötét fésűsbagoly

189

Tholera decimalis (Poda, 1761)

közönséges fésűsbagoly

Noctuinae 190

Euxoa segnilis (Duponchel, 1836)

homoki földibagoly

191

Euxoa tritici (Linnaeus, 1758)

búza-földibagoly

192

Agrotis exclamationis (Linnaeus, 1758)

felkiáltójeles földibagoly

193

Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller, 1775)

vetési földibagoly

482



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

194

Agrotis ipsilon (Hufnagel, 1766)

nagy földibagoly

195

Agrotis vestigialis (Hufnagel, 1766)

őszi földibagoly

196

Axylia putris (Linnaeus, 1761)

vonalkás földibagoly

197

Ochropleura plecta (Linnaeus, 1761)

fehérszegélyű fűbagoly

198

Cerastis rubricosa (Denis et Schiffermüller, 1775)

vörhenyes tavaszibagoly

199

Rhyacia simulans (Hufnagel, 1766)

hamvas földibagoly

200

Noctua pronuba (Linnaeus, 1758)

nagy sárgafűbagoly

201

Noctua fimbriata (Schreber, 1759)

szélessávú sárgafűbagoly

202

Noctua orbona (Hufnagel, 1766)

foltos sárgafűbagoly

203

Noctua interposita (Hübner, 1790)

köztes sárgafűbagoly

204

Noctua comes (Hübner, 1813)

kis sárgafűbagoly

205

Noctua janthina* (Denis et Schiffermüller, 1775)

tarka sárgafűbagoly

206

Noctua janthe* (Borkhausen, 1792)

lappangó sárgafűbagoly

207

Epilecta linogrisea (Denis et Schiffermüller, 1775)

karcsú sárgafűbagoly

208

Xestia baja (Denis et Schiffermüller, 1775)

változékony fűbagoly

209

Xestia xanthographa (Denis et Schiffermüller, 1775)

tarka fűbagoly

210

Xestia c-nigrum (Linnaeus, 1758)

c-betűs fűbagoly

211

Metagnorisma depuncta (Linnaeus, 1761)

őszi fűbagoly

Diurna Hesperiidae Pyrginae 1

Erynnis tages (Linnaeus, 1758)

cigánylepke

2

Pyrgus malvae (Linnaeus, 1758)

kis busalepke

3

Pyrgus carthami (Hübner, [1813])

nagy busalepke

Hesperiinae 4

Hesperia comma (Linnaeus, 1758)

vesszős busalepke

5

Ochlodes sylvanus (Esper, 1779)

erdei busalepke

6

Thymelicus lineola (Ochsenheimer, 1808)

vonalas busalepke

7

Thymelicus sylvestris (Poda, 1761)

barna busalepke

Papilionidae Zerynthiinae 1

Zerynthia polyxena (Denis et Schiffermüller, 1775)

farkasalmalepke

Papilioninae 2

Iphiclides podalirius (Linnaeus, 1758)

kardoslepke

3

Papilio machaon (Linnaeus, 1758)

fecskefarkú lepke

Pieridae Coliadinae 1

Colias hyale/alfacriensis* (Linnaeus, 1758)

kénes lepke

2

Colias croceus (Geoffroy in Fourcroy, 1785)

sáfránylepke

3

Gonepteryx rhamni (Linnaeus, 1758)

citromlepke

Dismorphiinae 4

Leptidea sinapis/reali/juvernica* (Linnaeus, 1758)

483

mustárlepke



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

Pierinae 5

Pieris rapae (Linnaeus, 1758)

répalepke

6

Pieris napi (Linnaeus, 1758)

repcelepke

7

Pontia daplidice edusa (Fabricius, 1777)

rezedalepke

8

Anthocharis cardamines (Linnaeus, 1758)

hajnalpírlepke

Lycaenidae Theclinae 1

Callophrys rubi (Linnaeus, 1758)

zöldfonákú lepke

2

Satyrium spini (Denis et Schiffermüller, 1775)

kökény-csücsköslepke

Polyommatinae 3

Celastrina argiolus (Linnaeus, 1758)

bengeboglárka

4

Cupido minimus (Fuessly, 1775)

törpeboglárka

5

Cupido (Everes) argiades (Pallas, 1771)

ékes boglárka

6

Glaucopsyche alexis (Poda, 1761)

nagyszemes boglárka

7

Plebejus argus (Linnaeus, 1758)

ezüstös boglárka

8

Plebejus argyrognomon (Bergstrasser, 1779)

tintakék boglárka

9

Polyommatus icarus (Rottemburg, 1775)

közönséges boglárka

10

Polyommatus (Lysandra) coridon (Poda, 1761)

ezüstkék boglárka

Nymphalidae Libytheinae 1

Libythea celtis (Laicharting in Fuessly, 1782)

csőröslepke

Heliconiinae 2

Argynnis paphia (Linnaeus, 1758)

nagy gyöngyházlepke

3

Argynnis adippe (Linnaeus, 1758)

ezüstös gyöngyházlepke

4

Issoria lathonia (Linnaeus, 1758)

közönséges gyöngyházlepke

5

Boloria dia (Linnaeus, 1758)

kis gyöngyházlepke

Apaturinae 6

Apatura ilia (Denis et Schiffermüller, 1775)

kis színjátszólepke

Nymphalinae 7

Melitaea didyma (Esper, 1779)

tüzes tarkalepke

8

Melitaea phoebe (Denis et Schiffermüller, 1775)

nagy tarkalepke

9

Melitaea trivia (Denis et Schiffermüller, 1775)

kis tarkalepke

10

Araschnia levana (Linnaeus, 1758)

pókhálós lepke

11

Nymphalis (Inachis) io (Linnaeus, 1758)

nappali pávaszem

12

Nymphalis polychloros (Linnaeus, 1758)

nagy rókalepke

13

Nymphalis (Polygonia) c-album (Linnaeus, 1758)

C-betűs lepke

14

Vanessa atalanta (Linnaeus, 1758)

atalantalepke

Vanessa cardui (Linnaeus, 1758)

bogáncslepke

15

Satyrinae 16

Coenonympha glycerion (Scopoli, 1763)

közönséges szénalepke

17

Coenonympha pamphilus (Linnaeus, 1758)

kis szénalepke

18

Aphantopus hyperanthus (Linnaeus, 1758)

közönséges ökörszemlepke

484



Ssz

Tudományos név

A.1 és E.3 akció

Magyar név

19

Maniola jurtina (Linnaeus, 1758)

nagy ökörszemlepke

20

Melanargia galathea (Linnaeus, 1758)

sakktáblalepke

21

Minois dryas (Scopoli, 1763)

fekete szemeslepke

22

Arethusana arethusa (Denis et Schiffermüller, 1775)

közönséges szemeslepke

23

Brintesia circe (Linnaeus, 1758)

fehéröves szemeslepke

Megjegyzések a csillaggal (*) jelölt fajokhoz és fajcsoportokhoz: Mesapamea secalis/secalella: Bár megfigyelhetőek bizonyos külső, „hajlamosító” morfológiai jegyek, a két faj egyértelműen csak genitáliavizsgálattal különíthető el egymástól (M Fibiger, K Mikkola, A Moberg, P Svendsen: Mesapamea secalella Remm, 1983, a new species found in western Europe, in Nota Lepidopterologica 1984 7:121-131). Hadena capsincola/bicruris: a két taxont sokáig egy fajként tartották nyilván, szétválasztásuk csak a kilencvenes években történt meg (Hacker (1996)). Bár vannak ilyen elképzelések, szintopikus előfordulásuk nem bizonyított. Más vélemények szerint, e két fajt inkább alfajként kellene kezelni. A jelenlegi álláspont szerint, a H. capsincola elterjedése Szibériától Közép-Európáig terjed, míg a H. bicruris ettől nyugatra fordul elő. A két taxon elterjedésének közös határzónája Németország dél-száz területe (Hacker (1996)). Nem kizárt, hogy mindkét taxon előfordul Nyugat-Magyarországon is. Egyértelműen csak genitália alapján különíthetők el. Noctua janthe/janthina: a két taxont jelenleg általában külön fajokként kezelik, bár vannak más vélekedések is (R. Plontke, Magdala, E. Friedrich, K. Grajetzki, F. Hunefeld, R. Muller, alle Jena & W. Heinicke, Gera (2005): Zweifer an der Artberechtigung von Noctua janthe (Borkhausen, 1792) und Noctua tertia (v.Metzner, Morberg & Fibiger,1991) im Komplex "janthina" (Lep.: Noctuidae), in Entomologische Nachrichten und Berichte, 49, 2005/1). A külső morfológiai megkülönböztetőjegyek viszonylag egyértelműek, de előfordulnak biztosan nem azonosítható, átmeneti alakok. Ilyeneket is láttunk a területen, de megfigyeltünk egyértleműen N. janthe, illetve N. janthina karaktert mutató példányokat is, így mindkét „faj” bekerült a listába. Colias hyale/alfacariensis: Sokan állítják, hogy külső jegyek alapján képesek egyértelműen megkülönbötetni a két faj imágóit. A gyakorlatban azonban, általában igen ritka az olyan példány, amin e megkülönböztető jegyek egyértelműek. A néha meglehetősen szubjektív és obscurus külső morfológiai bélyegeket (a C. hyale szárnycsúcsa jobban kihegyesedő, mint a C. alfacariensis-é(?)) sokkal inkább együttesen kell alkalmazni, azaz közülük egyszerre minél több figyelhető meg egy adott egyeden, az egyed annál bizonyosabban sorolható be a megfelelő fajhoz. Mindezek ellenére, személyes tapasztalatok alapján, osztjuk a véleményt, hogy egyértelműen külső megjelenés alapján a két faj legtöbbször nem különíthető el egymástól (Timothy Cowles: Distribution analysis of two similar Colias species in the Rhône département of France (in BC Europe Newsletter, May 2013)) – hernyójuk esetében már más a helyzet. Ez már csak azért is igaz, mert a fajok nagy valószínűséggel hibridizálódhatnak. Ennek ellenére, a területen megfogott és közelebbről megvizsgált példányok közt több olyan akadt, amelyik egyértelműen C. hyalé-nak tűnt. Leptidea sinapis/reali/juvernica: A Leptidea fajcsoport irodalma teljes könyvespolcokat tölthetne meg. Igen sokáig csak az L. sinapis (Linnaeus, 1758) fajt különböztették meg, majd leválasztották róla az L. juvernica Williams, 1946 és L. reali Reissinger, 1989 taxonokat, mint külön fajokat (bár bizonyos szerzők az előbbit sokáig alfajként tartották nyilván). Igen nehéz nyomonkövetni a fajcsoport és vizsgálata körüli tudomános vita aktuális állását. Némely szerzők szerint az L. juvernica és az L. reali allopatrikus fajok, de szimpatrikus elterjedésűek az L. sinapis-szal (SHTINKOV et al 2015). Bizonyosnak tűnik, hogy morfológiai jegyek alapján jelenleg senki sem tudja a három „fajt” egymástól bizonyosan elkülöníteni, de még genitália alapján is kérdéses – csak a DNS-vizsgálat tűnik perdöntőnek (DINCĂ et al 2010).

485



A.1 és E.3 akció

12.4.4. Részletesen ismertetett fajok Az alábbiakban néhány általunk fontosnak ítélt, a területről előkerült védett, vagy nem védett, de ritka, lokális, illetve jellemző fajról adunk részletesebb áttekintést.

12.4.4.1 Fontosabb védett fajok Kis tavasziaraszoló (Archiearis puella) – (védett) Déli kontinentális, pontokaszpi, nyárfogyasztó faj. E nappal repülő araszoló a tavasz egyik első hírnöke, néha már február közepén megfigyelhető, ahogy a fehérnyarak koronájában, villámgyorsan, csapongva röpül. Csak a nedves földön, tócsák partján ül meg néha hosszabb ideig. A faj mindenképp veszélyeztetett, hiszen élőhelyei nagyon összezsugorodtak. Számítottunk előkerülésére (2014.02.27.).

26.ábra: Kis tavasziaraszoló (Archiearis puella)

Buckabagoly (Staurophora celsia) – (védett, Vörös Könyvben szereplő faj) Euroszibériai elterjedésű, szteppikol faj, főként a meleg száraz, jórészt tölgyesekkel mozaikoló homokvidékek jellemző és ritka, impozáns megjelenésű bagolylepkéje. Tápnövényei Gramineae, Calamagrostis, Deschampsia, és Nardus félék. Vártuk észlelését, meg is került, tisztes egyedszámmal (2012.10.19., 2015.10.06.). Egyértelműen megfigyelhető, hogy Gönyűn nagyjából két héttel később repül, mint a nyilván melegebb Göd-Sződliget, vagy a kiskunsági Kolon-tó környéki homokvidékeken.

486



A.1 és E.3 akció

27.ábra: Buckabagoly (Staurophora celsia)

28.ábra: Kék övesbagoly (Catocala fraxini)

Kék övesbagoly (Catocala fraxini) – (védett, Vörös Könyvben szereplő faj) Boreo-kontinentális elterjedésű, nyárakhoz kötődő faj, mely a síkvidéktől a hegyvidékekig sokfelé megtalálható, azonban többnyire mindenütt szórványosan. Hernyója többféle

487



A.1 és E.3 akció

nyárfán is megél, hegyvidékeken inkábba pionír rezgőnyárat preferálja, itt minden bizonnyal a területen található fehér nyárakon (Populus alba) tenyészik. Viszonylag hosszú élettartamú, elhúzódó rajzású, egy nemzedékes bagolylepke, melynek minden bizonnyal stabil populációja él a területen, hiszen több lámpázásnál is bejött (2012.08.16., 2012.09.11., 2014.08.02.). Sötét őszibagoly (Scotochrosta pulla) – (védett) Nyugat-palearktikus, pontomediterrán, melegkedvelő faj, amely a már említett besorolás (Varga et al. (2005)) szerint molyhostölgyhöz kötődik (pubescentális). Tapasztalatink alapján azonban a meleg, száraz cseres-kocsánytalan tölgyesek is jól megfelelnek igényeinek (pl. Naszály környéke, Börzsöny). Hernyója valószínűleg a területen elszórtan megtalálható csertölgyeken is tenyészik. Az imágó szeptember-október folyamán rajzik, mi 2015.10.06-án találkoztunk egy példányával.

29.ábra: Sötét őszibagoly (Scotochrosta pulla)

Vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi) – (védett, Vörös Könyvben szereplő faj) Déli kontinentális, pontokaszpi faunaelem, mely kifejezetten a meleg, száraz gyepterületekhez: sziklagyepekhez, szikla- és pusztafüves lejtőkhöz, lejtősztyeppekhez, homokpusztagyepekhez kötődik. A hernyó tápnövénye az Aster linosyris. Nálunk évente két nemzedéke rajzik. Rendszeresen találkoztunk szép számban mindkét nemzedékével (2012.06.21., 2012.07.24., 2013.05.03., 2013.05.16., 2013.07.03., 2013.08.06., 2015.08.25.).

488



A.1 és E.3 akció

30.ábra: Vasvirág-csuklyásbagoly (Cucullia xeranthemi)

31.ábra: Nagy rókalepke (Nymphalis polichloros) – áttelelt példány

Nagy rókalepke (Nymphalis polichloros) – (védett) Nyugat-palearktikus, pontomediterrán elterjedésű, nemorális faj, az üdébb élőhelyek lakója. Egyetlen nemzedéke imágó alakban telel át (gyakran már augusztustól), s az áttelelt lepkék

489



A.1 és E.3 akció

az idő felmelegedtével, március környékén jönnek elő, ekkor párzanak és rakják le petéiket. Mi is egy ilyen áttelelő példányt észleltünk 2014.03.21-én. A faj számára igen kedvezőek a korán érkező, meleg tavaszok, hisz ilyenkor megnő a lerakott peték száma, és kellő táplálék áll rendelékezésre a hernyók gyors fejlődéséhez. A lárva főleg fűzeken, szilen, gyümölcsfákon (körte, vadkörte, cseresznye, meggy) él, illetve Dél-Európában ostorfán is megfigyelték. Populációja az elmúlt években Európa-szerte, így Magyarországon is erősödött. Ennek ellenére, a szántók és utak menti bokorsávok esztelen pusztítása, illetve a felhagyott gyümölcsösök kivágása, az egykori gyümölcsös-szőlős-kertes övezetek zsugorodása, ami hazánkban, az utóbbi időszakban sajnos tapasztalható, hosszabb távon mindenképp előnytelenül fogja érinteni a fajt.

32.ábra: Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena)

Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) – (védett, Vörös Könyvben szereplő faj, Natura 2000

faj, közösségi jelentőségű faj)

Bár nyugat-palaearktikus. pontomediterrán faunaelem, nem kifejezetten a vizsgált területre jellemző pillangó. Kizárólagos tápnövényének, az Aristolochia clematitis-nek mindenképp szüksége van megfelelő nedvességre. Ugyan felhagyott, szárazabb domboldalakon lévő gyümölcsösökben és mezsgyéken is tenyészik (a lepkével együtt), ám itt rendszerint az út menti fák és a magasabb fűfélék biztosítanak számára megfelelő árnyalást és így megfelelően nedves talajt. A lepkét 2012 tavaszán látták, de azon a helyen mi tápnövényét nem találtuk, viszont másutt, kisebb foltokban (két erdősebb útszakasz mentén, árkokhoz közel) igen. Így a lepke pontos élőhelyét a vizsgált területen belül nem ismertük, mígnem 2013.05.04-én sikerült behatárolni. A terület észak-keleti csücskében, az éppen letermelt akácos alól került elő egy nagyobb farkasalmás folt, és magát az imágót is sikerült megfigyelni (6-7 példány). Az árnyaló fák eltávolítása miatt a farkasalma hirtelen tűző napra került, és a következő évekre így innét vissza is szorult mind a növény, mind a lepke (a lárva

490



A.1 és E.3 akció

sem bírja a direkt tűző napot, hisz itt magas fű sincs). Ennek megfelelően a lepkét 2014-ben és 2015-ben már nem láttuk a területen. Mivel azonban stabil populációi élnek a terület szomszédságában, a Duna mentén mindenütt, visszatelepedése idővel várható.

Csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria) – (védett, Natura 2000 faj, közösségi

jelentőségű faj)

Nem kifejezetten csak erre az élőhelyre jellemző, de rendszeresen, szép számban észleltük a területen (2012.07.24., 2012.08.16., 2013.08.06., 2014.08.02.). Volt, hogy egyszerre 30-35 példány(!) gyűlt a lepedőre). Általánosan elterjedt, gyakori faj, hernyója polifág. Az Élőhelyvédelmi Irányelv 2/b mellékletébe a Rhodos szigetén élő populáció „természeti csodaként” nyilvántartott nyaraló állománya miatt került be, így került a hazai figyelem körébe is. Különösebb egyéb természetvédelmi jelentősége nincs.

33.ábra: Csíkos medvelepke (Euplagia quadripunctaria)

12.4.4.2 Fontosabb ritka, lokális fajok Barna medvelepke (Hyphoraia aulica) Nyugat-palearktikus, mediterrán-(holomediterrán) nyugat-ázsiai elterjedésű lepke, szteppikol, melegkedvelő, egynemzedékes faj, főként a homokvidékek lakója. Hazánkban kifejezetten ritka és lokális. Az imágó leginkább május első felében repül, a hernyó különféle lágyszárúakon, főként Plantago és Euphorbia fajokon táplálkozik. Mi 2012.05.03-án láttuk egyetlen példányát, bár a későbbi években is kerestük. A faj egyébként a közelben megvan a Győr környéki homokterületek más pontjain is, Koroncó környékén, ahol Káldi József

491



A.1 és E.3 akció

figyelte meg több egyedét is 2013.05.10-én és az ezt követő napokban, illetve hernyóját 2014 márciusának közepén. Foltos medvelepke (Chelis maculosa) Nyugat-palearktikus, mediterrán-(holomediterrán) nyugat-ázsiai faunaelem, amely jelenleg nem védett. Szórványos előfordulású, lokális faj, a homoki rétek, pusztagyepek, löszpusztagyepek jellemző faja (pl. Dabas környéki homokpusztagyepek, Nyugat-Cserhát löszgyepei). Ökológiai igényei sokban megegyeznek a barna medvelepkéével. Először 2012.05.03-án láttuk egy példányát, nappal, majd jó ideig nem találkoztunk vele. 2014 májusától azonban rendszeresen fogtuk a lepedőnél és a vödörcsapdákban mindkét nemzedékét, sokszor tisztes számban (2014.05.22., 2014.08.02., 2015.06.02.). A jelek szerint igen erős populációja él a területen.

34.ábra: Foltos medvelepke (Chelis maculosa)

Téglavörös törpearaszoló (Eupithecia gueneata) Nálunk igen ritka, nyugat-palearktikus, holomediterrán, szteppikol, melegkedvelő faj. Egyetlen nemzedéke július–augusztus folyamán repül. Hernyója különféle ernyősvirágzatúakon (Apiaceae) táplálkozik. 2012.08.16-án találkoztunk egy példányával a lepedőn. Szalmasárga csuklyásbagoly (Shargacucullia lychnitis) Nyugat-palearktikus, holomediterrán-kisázsiai faunaelem. Xeroterm lejtős sztyeppek, száraz sík- és alacsony hegyvidéki rétek, pusztagyepek és sziklagyepek, bokorerdei tisztások

492



A.1 és E.3 akció

karakterfaja, mely korántsem gyakori. Hazánkban is leginkább a meleg és száraz homokpusztagyepekről és mészkő-dolomit sziklagyepekről került elő. Hernyója a különböző ökörfarkkóró fajokon (Verbascum spp.) él. Egyetlen virágra repülő példányát észleltük a vizsgált terület bejárata közelében, a szürkületi órákban, terepi hálózás során, 2012.06.21-én.

12.4.4.3 Egyéb fontosabb, a területre jellemző fajok Homoki lándzsásbagoly (Simyra nervosa) Déli kontinentális, pontokaszpi faunaelem, szteppikol faj. Domb- és hegyvidéki sziklagyepek, homoki élőhelyek jellemző állata, mely sehol sem gyakori. Két nemzedéke általában május–júniusban, illetve július végétől szeptember elejéig rajzik. Hernyója Euphorbia, Hieracium, Rumex fajokat fogyaszt. Stabil populációja él a területen, számtalanszor láttuk a lepedőnél és a csapdákban (2012.06.21., 2012.07.24., 2012.08.16., 2013.08.06., 2014.08.02., 2015.04.16/(!), 2015.07.03., 2015.07.31.).

35.ábra: Homoki lándzsásbagoly (Simyra nervosa)

Homoki szegfűbagoly (Hadena irregularis) Déli kontinentális, pontokapszpi elterjedésű, szteppikol faj. A meleg- és szárazságkedvelő, elsősorban homoki és mész-dolomit-gyepekben, száraz bokorerdei tisztásokon található lepke sehol sem gyakori. Két összefolyó nemzedéke május végétől augusztus közepéig rajzik. Hernyója elsősorban Silene, Delphinium, Consolida és Gypsophila-fajokon fejlődik. A területen rendszeresen megfigyeltük (június harmadik dekádjában, július végén, ill. augusztus közepén), gyakorlatilag mindegyik lámpázóhelyen éjszakai gyűjtéseink során,

493



A.1 és E.3 akció

sokszor nagyobb egyedszámban is (2012.06.21., 2012.07.24., 2012.08.16., 2013.07.03., 2013.08.06., 2014.08.02., 2015.07.03., 2015.07.31., 2015.08.25.).

36.ábra: Homoki szegfűbagoly (Hadena irregularis)

37.ábra: Spárgalepke (Parahypopta caestrum)

494



A.1 és E.3 akció

Spárgalepke (Parahypopta caestrum) Ugyan a molylepkékhez (Microlepidoptera), s ezen belül a farontólepkék (Cossidae) családjába tartozik, mégis megemlítenénk e fajt is. A lepke Közép- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában honos. A szakirodalom szerint, hazánkban általánosan elterjedt, ám lokálisnak mondható (MÉSZÁROS és SZABÓKY 2005). Főként az Alföld homokbuckás részein fordul elő, bár számos más száraz, meleg élőhelyről is előkerült (pl. Mecsek, Nagytétény, Strázsa-hegy). A hernyó egyetlen ismert tápnövénye a spárga (Asparagus officinalis), melynek gyökerében, illetve gyökerén fejlődik. E lepkét Gönyűn rendszeresen fogtuk, (2013.06.06., 2013.07.03., 2015.06.02., 2015.07.03.), s előfordult, hogy domináns fajként volt jelen a lámpánál (2012.06.21-én több mint 25 példány repült a fényre).

12.4.5. Összefoglalás Elsődleges feladatunk a Life+ projekt keretében macrolepidoptera-monitoring volt, ám a terepi adatgyűjtésre rendelkezésünkre álló 3 és fél szezon korrekt monitoringra nem lehetett elegendő. Lefektettük viszont ennek alapjait, kiválasztva a célfajokat, illetve 3db állandó transzektet és 3db állandó lámpás mintavételi helyet jelölve ki, ahol a mintavételt a jövőben is folytatni kellene (After LIFE). A kutatás során, egyrészt, a megtalált, területre jellemző védett, illetve ritka célfajok populációinak stabilitását próbáltuk megvizsgálni, másrészt a minél teljesebb faunisztikai feltárásra törekedtünk. E célok érdekében, 2012. június végétől–2013. június végéig, széleskörű alapállapot-felmérést végeztünk, amelyet 2015-ben, zárófelmérésként megismételtünk. A köztes időszakban a terület érdekesebb mikroélőhelyeinek vizsgálatára, illetve a várt, de nem észlelt fajok megtalálására fókuszáltunk. A mintavétel, nappali lepkék esetében, terepbejárás közbeni megfigyeléssel, szükség esetén hálózással történt; éjszakai lepkék esetében pedig lepedős gyűjtéssel és élvefogó fénycsapdákkal, illetve kiegészítő csalétkezéssel és hálózással. A lámpázóhelyek a jellemző élőhelytípusok alapján kerültek kiválasztásara. A vizsgált területen időközben történt beavatkozások (nem kívánt fafajok letermelése, invazív lágyszárúak irtása, 2014-ben bizonyos részterületek égetése), illetve az elindult területkezelés (korlátozott legeltetés), nagymértékben még nem befolyásolták a terület lepkefaunáját, e pozitív hatások csak évek múlva fognak markánsabban érvényesülni. A vizsgált 248 hektáros terület nappali nagylepkékben viszonylag szegényes, ám éjszakaiakban kifejezetten gazdag. Eddig 432 nagylepkefaj került elő, 381 éjszakai, és 51 nappali, köztük 23 védett, illetve 4 Vörös Könyvben szereplő faj. A területen a száraz, pusztai jellegű élőhelyek (pannon homoki gyepek) dominálnak, de foltokban fennmaradt az egykori láprétek (nedves élőhelyek) jellemző növényzetborítása is. Ez a kettős hatás a lepkefauna összetételében is megfigyelhető: 53% száraz élőhelyekhez köthető fajok részaránya, 26% a nedves élőhelyekhez köthető fajoké. Az elterjedés (area) szerinti bontást tekintve, az egész országra jellemző módon, az euroszibériai faunaelemek vannak túlsúlyban (56%), ám igen jelentős a nyugat-palearktikus (27%), s ezen belül különösen a pontomediterrán, holomediterrán, holomediterrán turkesztáni-iráni, mediterrán–nyugatázsiai faunaelemek részaránya.

495



A.1 és E.3 akció

A védett, illetve a területre jellemző ritka és lokális lepkék közül a következőket emelnénk ki: Archiearis puella, Chelis maculosa, Hyphoraia aulica, Cucullia xeranthemi, Shargacucullia lychnitis, Catocala fraxini, Staurophora celsia.

12.4.6. Felhasznált irodalom COWLES T. (2013): Distribution analysis of two similar Colias species in the Rhône département of France. Butterfly Conservation European Interest Group Newsletter 13: 17–27. FIBIGER M., MIKKOLA K., MOBERG A. & SVENDSEN P. (1984): Mesapamea secalella Remm, 1983, a new species found in Western Europe. Nota Lepidopterologica 7(2):121–131. HACKER H. (1996): Revision der Gattung Hadena Schrank, 1802 (Lepidoptera: Noctuidae). Esperiana 5: 7–696. HORVÁTH GY. J. (1986): Vizsgálatok egy szigetközi nádas lepkefaunájában. Diplomadolgozat. Keszthelyi Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaság-tudományi Kar, Mosonmagyaróvár. HORVÁTH GY. J. (1993): Adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez (Lepidoptera). Folia Entomologica Hungarica 54:170–185. HORVÁTH GY. J. (1997a): A magyar faunára új lepkék a Szigetközből (Lepidoptera). Folia Entomologica Hungarica 58: 237–238. HORVÁTH GY. J. (1997b): Újabb adatok a Szigetköz lepkefaunájának ismeretéhez. (Lepidoptera). Folia Entomologica Hungarica 58: 238–247. KÁDÁR M., PETRÁNYI G., RONKAY G. & RONKAY L. (2010): A magyarországi bagolylepkék (Lepidoptera, Noctuidae) fényképes határozója. Szalkai József Magyar Lepkészeti Egyesület, Budapest. /Szalkay lepkehatározó sorozat 1./ MACEK J., , DVOŘÁK J., TRAXLER L. & ČERVENKA V. (2007): Motýli a housenky střední Evropy. Noční motýli I. Academia, Praha. MACEK J., DVOŘÁK J., TRAXLER L. & ČERVENKA V. (2007): Motýli a housenky střední Evropy. Noční motýli II. Academia, Praha. MACEK J., PROCHÁZKA J. & TRAXLER L. (2012): Motýli a housenky střední Evropy. Noční motýli III. Academia, Praha. MÉSZÁROS Z. & SZABÓKY CS. (2005): A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Növényvédelem különszám. NOWACKI J. (1998): The Noctuids (Lepidoptera, Noctuidae) of Central Europe. Frantisek Slamka, Bratislava. PLONTKE R., FRIEDRICH E., GRAJETZKI K., HÜNEFELD F., MÜLLER R. & HEINICKE W. (2005): Zweifel an der Artberechtigung von Noctua janthe (Borkhausen, 1792) und Noctua tertia (v. Metzner, Morberg & Fibiger, 1991) im Komplex „janthina” (Lep., Noctuidae). Entomologische Nachrichten und Berichte 49(1): 33–38. TAKÁCS G. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta természetföldrajzi adottságai. In: TAKÁCS G. & SZINETÁR CS. (szerk.): A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága. Fertő–Hanság Nemzeti Park, Sarród: in press VARGA Z. (szerk.) (2010): Magyarország nagylepkéi. Heterocera Press, Budapest.

496



A.1 és E.3 akció

VARGA Z., RONKAY L., BÁLINT ZS., LÁSZLÓ M. GY. & PEREGOVITS L. (2004): A magyar állatvilág fajjegyzéke. 3. kötet. Nagylepkék. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. SHTINKOV N., KOLEV Z., VILA R. & DINCĂ V. (2015): The sibling species Leptidea juvernica and L. sinapis (Lepidoptera, Pieridae) in the Balkan Peninsula: ecology, genetic structure, and morphological variation. Zoology (Jena). In press. DOI: 10.1016/j.zool.2015.12.003. DINCĂ V., ZAKHAROV E.V., HEBERT P.D.N. & VILA R. (2010): Complete DNA barcode reference library for a country's butterfly fauna reveals high performance for temperate Europe. Proceedings of the Royal Society B. 2011 Feb 7; 278(1704):347-55. DOI: 10.1098/rspb.2010.1089. Epub 2010 Aug 11. Bestimmungshilfe für die in Europa nachgewiesenen Schmetterlingsarten (http://www.lepiforum.de) British Lepidoptera (http://britishlepidoptera.weebly.com) Butterflies of Kharkov Region: Colias hyale (Linnaeus, 1758) Colias alfacariensis Ribbe, 1905 (http://kharkovbut.narod.ru/hyale.html) euroButterflies by Matt Rowlings: Colias alfacariensis Berger’s Cluded Yellow (http://www.eurobutterflies.com/sp/alfacariensis.php) Lepidoptera and their ecology (http://www.pyrgus.de) Lepidoptera Dissection Group: 2111 Noctua janthina complex – quick guide and links (http://www.dissectiongroup.co.uk) Magyarország nagylepkéi (a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület honlapja) (http://www.macrolepidoptera.hu)

497


Kétéltű és hüllőfauna feltárása és változásának vizsgálata

A.1 és E.3 akció

13.Kétéltű és hüllőfauna feltárása és változásának vizsgálata 13.1. Hipotézisek   

Hipotézis 1. – A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken a kétéltűfauna rekolonizálja a mentesítés eredményeként kialakult víztereket. Hipotézis 2. – A kétéltűfauna fajösszetételében jelentős változás nem történik, egyedszáma emelkedik. Hipotézis 3. - A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken a hüllőfauna összetételében nem történik jelentős változás


A területen előforduló, hazai jogszabályok által védett fajok állományváltozásának nyomon követése.

1.ábra: Kétéltű kijelölt mintavételi helyek (AMPHI-1 - AMPHI-7 sárga alapon kék ponttal jelezve) egyben kétéltű szaporodóhelyek is a projektterületen

13.3. Anyag és módszer 13.3.1. Mintavételi helyek A program során törekedtünk a már korábban ismert szaporodóhelyeken, és a várható fajok igényeinek megfelelő élőhelyeken kijelölni a területre jellemző, könnyen megközelíthető és áttekinthető mintavételi helyeket, transzekteket.

498



A.1 és E.3 akció

A kétéltűek alapvetően a szaporodási időszakban mintavételezhetők sikeresen, így ezen taxon esetében az elszórtan elhelyezkedő vízterek vizsgálatuk. A szaporodóhelyeken sok faj esetében csak az ivarérett korcsoport jelenik meg, a fiatalok egyedszámát a szárazföldi élőhelyeiken lehet vizsgálni, ezért az adatokat a hüllők mintavételi transzektjeiben észlelt és szórvány kétéltű adatokkal is kiegészítettük. A hüllők kimutatása fajonként nagymértékben eltérő élőhelyeken és időszakban lehetséges. Ennek megfelelően több élőhelytípuson áthaladó transzektek kijelölésével és vizsgálatával igyekeztünk minél teljesebb képet kapni a területen előforduló fajokról és azok állományairól. A mintavételi helyek kijelölése az állapotfelmérés során, 2012 augusztusában történt meg.

13.3.1.1 Kétéltű mintavételi helyek Kétéltű mintavételi helynek a korábbi vizsgálatok során megismert hat víztér (AMPHI-1 – AMPHI-6) és a projekt területen kialakított új, állandó víztest (AMPHI – 7.) lett kijelölve. (1. ábra). A kijelölt vízterek kiterjedése, állandósága változatos. Az AMPH-1 és AMPH-4 mintavételi helyek mesterséges mélyedésben (tankállás?) kialakult vízállások. Fűz (Salix sp.) és nád (Arundo donax) változó mélységben nyomul be a partoldalakról a gallyakkal tagolt vízbe. A vízmélység maximuma a vizsgált időszakban 1 m m, azonban a száraz periódusban ki is száradhat. A csatornákban kijelölt helyek (AMPH-5 – AMPH-6) hossza 50 m, szélessége 1 m. Ezek a vízterek lassan áramló, a nyár folyamán gyakran vízinövényekkel és a partoldalból behajló növényzettel borítottak, vagy fedettek. A vízszint változó, de csak a legszárazabb években tűnik el felszíni víz.

2.ábra: Mesterséges mélyedésben kialakult vízállás (AMPHI-1 mintavételi hely) (2014.06.09.)

499



A.1 és E.3 akció

3.ábra: Pangóvizes foltban kijelölt mintavételi hely (AMPHI-2 mintavételi hely) (2014.03.22.)

4.ábra: Az AMPHI-3 mintavételi hely (2014.03.22.)

500



A.1 és E.3 akció

5.ábra: Az AMPHI-4 mintavételi hely (2014.03.22.)

6.ábra: A csatorna medrében kijelölt, AMPHI-5 mintavételi hely 2012.09.08-án.

501



A.1 és E.3 akció

7.ábra: A csatorna medrében kijelölt, AMPHI-5 mintavételi hely (2014.03.22.)

8.ábra: A csatorna medrében kijelölt, AMPHI-6 mintavételi hely (2014.03.22.)

502

jelentés a Kisalföldi Homokpuszta Life+ projekt (LIFE08 NAT/H/000289) keretében Összefoglaló jelentés végzett alapállapot felmérésről és monitoringról


A.1 és E.3 akció

Az AMPHI-77 mintavételi hely a program során kialakított meredek partfalú, legmélyebb 2 részén 1,5-22 m mély, a csapadék mennyiségétől függően 250-300 250 m területű vízzel borított gödör. A növényzet megtelepedése már megindult, de 2015-ben 2015 ben a víztest még kavicsbánya jellegű, a kétéltűek szaporodása számára kedvezőtlen volt.

9.ábra: A 2013-ban ban kialakított víztest, AMPHI-7 AMPHI 7 mintavételi hely, alacsony talajvízszint esetén, a flóra és a fauna kolonizációja előtt (2014.03.22.)

10.ábra: Az AMPHI-7 AMPHI 7 mintavételi hely, magas talajvízszint esetén (2015.03.28.)

503



A.1 és E.3 akció

13.3.1.2 Hüllő mintavételi helyek A hüllők esetében négy monitoring mintavételi szakasza (HULLO-1 – HULLO-4) (11. ábra) az alapállapot-felmérés során került kijelölésre. A kijelölt mintavételi transzektek a projektterületre jellemző élőhelyeken haladnak át.

11.ábra: Hüllő mintavételi transzektek (HULLO-1 – HULLO-4 sárga vonallal jelezve) a projektterületen

13.3.2. Mintavételi időpontok A monitoring terv szerint a mintavételek a tavaszi időszakban zajlanak. A mintavételek minimális száma 5/év. A megadott időszakon belül a konkrét mintavételi időpontok, elsősorban adott év időjárása miatt előre nem tervezhetők. A vizsgált területen a program időszakában összesen húsz mintavételi napon történt felmérés. A mintavételi napok, 2012. évet kivéve, a márciustól júniusig tartó párzási és szaporodási időszakra, a vegetációs periódus első felére koncentrálódtak, azonban a kétéltű lárvák átalakulását és a hüllők fiatal egyedeinek kelését követően is történtek felmérések. 1. táblázat: A program során megvalósult mintavételek időpontjai évenként Év

1.

2.

3.

2012

2012.08.10.

2012.09.08.

2012.10.03.

2013

2013.04.07.

2013.04.30

2013.05.19

2014

2014.03.22.

2014.04.05.

2015

2015.03.28.

2015.04.20.

4.

5.

6.

7.

2013.06.20

2013.07.06.

2013.08.17.

2013.08.22.

2014.04.27.

2014.06.09.

2014.09.06.

2015.05.02.

2015.05.13.

2015.06.08.

504



12.ábra: Az HULLO-1 mintavételi hely részlete (2014.06.09.)

13.ábra: Az HULLO-2 mintavételi hely részlete (2014.09.06.)

505

A.1 és E.3 akció



14.ábra: Az HULLO-3 mintavételi hely (2014.09.06.)

15.ábra: Az HULLO-4 mintavételi hely (2014.09.06.) 506

A.1 és E.3 akció



A.1 és E.3 akció

13.3.3. Felmérési módszer A mintavételek a kétéltűek és a hüllők esetében is a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer során kialakított és leírt szabályok szerint történtek. (KORSÓS 1997, KISS et al. 2002)

13.3.3.1 Kétéltűek monitorozása Átalakult és lárva egyedek vizuális megfigyelése sávban történő mintavételezéssel, part mentén, nappal és sötétedés után, elsősorban a párzási időszakban (március – május hónapokban), de faunisztikai jellegű mintavétel esetében a vegetációs periódus bármely szakában. A módszer hatékonyan alkalmazható kis kiterjedésű, jól belátható vízterek esetében. Faunisztikai adatok gyűjtésére kiegészíthető akusztikus felvételezéssel azokon a helyeken, ahol a vegetáció a vizuális megfigyelést akadályozza. A mintavételi szakasz a terepi adottságoknak megfelelő vízpart mentén áttekinthető 5-10 m és a vízben még belátható szélességű sáv. A mintavételi helyek felülete normál csapadékeloszlású években, – az AMPHI – 7. 2 kivételével – 100 m alatt marad, ezért a protokoll szerint a teljes vízteret ellenőrizni kell a mintavételek során. Az AMPHI –1-től AMPHI – 2 szaporodóhely átlagos vízmélysége 1m sekélyebb, vízterük növényzettel és növényi üledékekkel tagolt. A csatornák mentén kijelölt mintavételi terület esetében – javasolt a NBmR mintavételei során megállapított alapegység – 250 m2 területegység, vagy annak egész számú többszöröse. Lehetőség szerint 50 m hosszú, 5 m széles sáv. Ettől el lehet térni, ha a partszegély vegetációja nem teszi lehetővé a sáv beláthatóságát.

13.3.3.2 Hüllők monitorozása Vizuális megfigyelés történt nappal, transzekt mentén. Tavasztól őszig a teljes vegetációs periódusban. A mintavételeket a tavaszi nászidőszakra, illetve a fiatalok kikelését követő kora őszre kell csoportosítani. A megadott időszakon belül a konkrét mintavételi időpontok előre nem tervezhetők, a megfigyeléseket az időjáráshoz és az állatok napi aktivitásához kell igazítani. Legkönnyebben a napos, szélcsendes időben, a reggeli-délelőtti napozás óráiban figyelhetők meg. Kora tavasszal és késő ősszel egész nap, nyáron a kora délelőttöt követően a késő délutáni-kora esti időszak is alkalmas lehet monitorozásukra. A mintavételi egység „kiterjedését” transzekt hosszban (méter) kell megadni. A transzekt szélességét a terepszakasz beláthatósága határozza meg, ami a gönyűi élőhelyeken 2-5 m között változik.

13.3.3.3 Felvett adatok Mindkét taxon esetében azonos:    

a megfigyelés dátuma megfigyelési hely koordinátái faj ivar – ahol meghatározható volt

507





A.1 és E.3 akció

kor – ahol meghatározható volt

Az adatok rögzítése a kétéltűek és a hüllők esetében is Excel adattáblában történt.

13.4. Eredmények A 2012 évben megkezdődött a kétéltű és hüllő monitoring vizsgálatokat előkészítő alapállapot felvétel, továbbá megtörtént a mintavételi egységek kijelölése, ezt követően évente megtörténtek a monitoring tervben meghatározott felvételezések.

13.4.1. Kétéltűek A 2012 évi alapállapot felvételt megelőző aszály eredményeként kiszáradt vízterek a kétéltűek monitorozását csak korlátozott mértékben tette lehetővé. A három mintavétel során öt kétéltűfaj – öt kétéltű a zöld levelibéka (Hyla arborea), a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a barna varangy (Bufo bufo), az erdei béka (Rana dalmatina), a nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus) – 10 egyedét mutattuk ki. A korábbi években tapasztalt őszi kétéltű aktivitás is elmaradt, így a nyár végén megkezdett alapállapot felmérés jelentős mértékben 2013 évre tolódott. 2. táblázat: A monitoring során kimutatott kétéltű fajok természetvédelmi státusza és helyi gyakorisága Védettség

IUCN Vörös Lista

Gyakoriság lokális

V

LC

KGY

Triturus dobrogicus (Kiritzescu, 1903)

V, HD II.

NT

R

Bombina bombina (Linnaeus, 1761)

V, HD II.

LC

GY

Pelobates fuscus (Laurenti, 1768)

V, HD IV.

LC

GY

V

LC

R

Bufotes viridis (Laurenti, 1768)

V, HD IV.

LC

KGY

Hyla arborea (Linnaeus, 1758)

V, HD IV.

LC

R

Rana dalmatina Fitzinger in: Bonaparte, 1839

V, HD IV.

LC

GY

Rana arvalis Nilsson, 1842

V, HD IV.

LC

R

Pelophylax ridibundus (Pallas, 1771)

V, HD IV.

LC

GY

Pelophylax lessonae (Camerano, 1882)

V, HD IV.

LC

GY

Pelophylax kl. esculentus (Linnaeus,1758)

V, HD IV.

LC

GY

Faj Lissotriton vulgaris (Linnaeus, 1758)

Bufo bufo (Linnaeus, 1758)

Magyarázat: Védettség: V= védett HD II.= A faj szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékén, HD IV. = A faj szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv IV. függelékén; IUCN Vörös Lista kategóriái: LC= nem veszélyeztetett; NT= veszélyeztetettség közeli; Gyakoriság: GY= gyakori, KGY= közepesen gyakori, R=ritka

A csapadékos tél és tavasz eredményeként 2013-ban a kijelölt kisvíztereken felül is kialakultak időszakos vízállások, ahol a területen jelenlévő kétéltűek lerakhatták petéiket, és jó állapotú vízterekben az észlelt kétéltűek faj- és egyedszám is emelkedett az előző évben megfigyeltekhez képest. A terepbejárások során további négy faj, a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), a vöröshasú unka (Bombina bombina), a zöld varangy (Bufotes viridis), és a mocsári béka (Rana arvalis) jelenléte volt bizonyítható. A mocsári béka a területről korábban ismeretlen volt, és a későbbi mintavételek során sem került elő. A legmagasabb 508



A.1 és E.3 akció

egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka és a tavi béka volt megfigyelhető 2013ban a mintavételi területen. A vízterek többsége azonban május végéig kiszáradt, így az ott fejlődő kétéltűlárvák nem alakulhattak át. 2014-ben, a jó állapotú vízterekben az észlelt kétéltűek faj- és egyedszáma a 2013-ban észlelt értékekhez hasonlóan alakult. A terepbejárások során a korábban kimutatott fajokon felül, a projektet megelőző időszakból a területről már előkerült dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) jelenléte is bizonyítható volt. A legmagasabb egyedszámmal ez évben is a vöröshasú unka, a barna ásóbéka, a barna varangy és a nagy tavibéka került elő a mintavételi területen. A szaporodóhelyek többsége a teljes vegetációs szakaszban fennmaradt, így az ott fejlődő kétéltűlárvák egy része sikeresen átalakult. A 2014/15 tele, majd a tavasz is lényegesen szárazabb volt az előző évihez képest, jelentősebb csapadék csak májusban hullott a területen, ezért a vízterek is zsugorodtak, s a peterakási időszakban több gödör kiszáradt. A 2015 évi mintavételek során nem észleltünk zöld varangyot, és az észlelt kétéltűek egyedszám is csökkent.

13.4.2. Hüllők A 2012 augusztusában megkezdett felmérések a mintavételezésre javasolt aspektusban valósultak meg. A korábbi vizsgálatok során tapasztaltakkal egyezően csekély egyedszámmal (5 példány) volt megfigyelhető a terület két gyíkfaja – az közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis), a fürge gyík (Lacerta agilis), – és a vízi sikló (Natrix natrix). Az észlelt egyedek többsége „forgatással” (a talajon fekvő lapos tárgyak elmozdítása után, azok alatt rejtőző állatok megfigyelésével), és nem a kijelölt mintavételi helyeken került elő. A 2012-ben megfigyelt három faj közül az közönséges lábatlangyík a további években nem volt kimutatható. A 2013-ban a megfigyelt két hüllőfaj 15, 2014-ben 13 példánya került elő. 2015-ben összesen 15 hüllő példányt észleltünk és egy újabb faj, a rézsikló (Coronella austriaca) egy példánya is megfigyelhető volt. A faj a szomszédos élőhelyekről korábban már előkerült. 3. táblázat: A monitoring során kimutatott hüllőfajok természetvédelmi státusza és helyi gyakorisága Védettség

IUCN Vörös Lista

Gyakoriság lokális

Lacerta agilis Linnaeus, 1758

V, HD IV.

LC

GY

Anguis fragilis Linnaeus, 1758

V

LC

R

V, HD IV.

LC

R

V

LC

GY

Faj

Coronella austriaca Laurenti 1768 Natrix natrix (Linnaeus 1758)

Magyarázat: Védettség: V= védett HD II.= A faj szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv II. függelékén, HD IV. = A faj szerepel az Élőhelyvédelmi Irányelv IV. függelékén; IUCN Vörös Lista kategóriái: LC= nem veszélyeztetett; NT= veszélyeztetettség közeli; Gyakoriság: GY= gyakori, KGY= közepesen gyakori, R=ritka

509



A.1 és E.3 akció

13.4.3. Kimutatott fajok és azok egyedszám változása 13.4.3.1 Kétéltűek Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) A kifejlett gőte 10-11 cm hosszú, karcsú testfelépítésű. Mindkét ivar háta és oldala pasztell árnyalatú világosbarna vagy olívzöld, fekete foltokkal. A nászruhás hímek fején sötét hosszanti sávok futnak a szemeken át és a felső állkapocs vonalában az orrtól a fej hátsó vonaláig. A szemek között kezdődő háttarajuk hullámos, megszakítás nélkül fut végig a háton és a farkon, majd a farok végén hegyesen végződik. Toroktájéka és hasoldala sárgás alapon fekete pöttyös. A farok színe a törzshöz hasonló, azonban alsó éle narancsvörös és kék. Jellegzetesek a hátsó lábujjakon kialakuló úszókaréjok. A nőstények taraja hiányzik. Az oldalt a hastól sűrű pontsor választja el. A fehér hason fekete pöttyökkel tarkított, középvonalában sárgás vagy narancsos hosszanti sávval. A gyíkszerű szárazföldi alak vékony, vörhenyesbarna színezetű. Taraj ebben az alakban egyik ivar esetében sincs. Elterjedés: Hazánkban, így a Kisalföldön is időszakos vízállásokban, tavakban és lassan áramló folyóvizekben általánosan elterjedt, gyakori faj. Észlelhetőség: A pettyes gőte ivarérett egyedei a nászidőszakban – általában márciustól május végéig – tartózkodnak vízben. Egyes esetekben ivarérett egyedei az egész vegetációs periódus, vagy az egész évet (neoténiás alak) a víztérben töltheti. Ez időszakban aktivitásuk folyamatos, míg a szárazföldi alak, az év további részében nappal nyirkos helyen tartózkodik, s túlnyomóan éjjel mozog. Természetvédelmi helyzete: Sekélyvízi szaporodó- és élőhelyeinek megfogyatkozása miatt állománya sok helyen csökken. A szárazföldi alak mozgékonyságának köszönhetően azonban gyorsan képes kolonizálni új víztesteket. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. 30 28 25 20 15

lisv ul

10

9 6

5 0 201 1

0 201 2

201 3

201 4

201 5

16.ábra: A pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

510



A.1 és E.3 akció

Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) A terepi viszonyok között nehezen határozható tarajosgőte-fajcsoport tagjai közül a legkarcsúbb. Hossza 12-13 cm, alapszíne a sárgásbarnától a feketés barnáig változhat, amin a tónustól függően, fekete pettyek és foltok láthatók. A pettyezés a narancssárgától a pirosig változó színű hason is megjelenik. Torka fekete, apró fehér pontokkal, foltokkal. Szivárványhártyája narancssárga. A nászruhás hímek taraja a háton rojtozott, a farkon enyhén hullámos, vagy egyenes szélű, a törzs és a farkvitorla között mindig bemélyedt, vagy megszakított. A farok oldalán hosszanti kékesfehér sáv található. A nőstények nagyobbak a hímeknél. Tarajt nem viselnek. A szárazföldi alak karcsú gyíkra emlékeztet, a vízi formánál kisebb termetű. Háta és oldala feketés barna, hasa narancsvörös fekete pettyekkel. Elterjedés: A tarajosgőte fajcsoport tagjai közül hazánkban a legelterjedtebb. A Kisalföldön a fajcsoportból csak ez a faj fordul elő. Elsősorban síkvidéki vizes élőhelyeken található meg. Észlelhetőség: A dunai tarajosgőte a nászidőszakban – általában márciustól júniusig – tartózkodik vízben. Ez időszakban nappal is aktív, míg a szárazföldi alak, az év további részében nappal nyirkos helyen tartózkodik, túlnyomóan éjjel mozog. Természetvédelmi helyzete: A szaporodóhelyek lecsapolása, kiszáradása, az élőhelyek megszűnése, feldarabolódása a fajt veszélyeztető legfontosabb tényezők. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe sorolt, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft.

9 8

8

7 6 5 tridob 4 3

3

2 1 0 201 1

0 201 2

0 201 3

201 4

201 5

17.ábra: A dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

511



A.1 és E.3 akció

Vöröshasú unka (Bombina bombina) A kifejlet állat 3,5-5 cm hosszú, háta szürke vagy zöldes árnyalatú, bőrén lekerekített szemölcsökkel. A fehéren pontozott fekete hasoldala, a narancssárgától a sötétpirosig terjedő, egymástól elkülönülő foltokkal tarkított. A vörös foltok a lábujjakra nem terjednek ki. Elterjedés: A vöröshasú unka hazánkban elterjedtebb, elsősorban síkvidéki, erősen növényelült, fedett sekélyvizek lakója. A Kisalföldön gyakori faj. Észlelhetőség: Az időjárás függvényében március végétől október végéig vízben, vagy vízközelben tartózkodik. Ez időszakban a hímek folyamatosan hívják a nőstényeket, így jelenléte a vizsgált területen hang alapján könnyen kimutatható. Éjszaka néhány órára pihen, ezt követően egész nap mozog és a növényzet között a vízfelszínen énekel. Természetvédelmi helyzete: Állományai csökkennek. A szaporodóhelyek lecsapolása, kiszáradása, az élőhelyek megszűnése, feldarabolódása, valamint a kitridiomikózis fertőzés a legfontosabbak veszélyeztető tényező Európában. Hazánkban a kitridiomikózis által okozott pusztulást ez ideig nem tapasztaltak. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe sorolt, Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. 1 60 1 50 1 40 1 20 1 00

94 bombom

80 60

56

40 20 0 201 1

0 201 2

201 3

201 4

201 5

201 6

18.ábra: A vöröshasú unka (Bombina bombina) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) Zömök testalkatú, feje nagy, a 4-8 cm teljes hossza harmadát adja. A dobhártya hiányzik, fültőmirigye nincs. Szeme nagy, az aranyszínű szivárványhártyán függőlegesen kimetszett pupillaréssel. Hanghólyagja nincs. A test sima bőrén elszórtan apró szemölcsök figyelhetők meg. A hátsó lábak ujjai közötti úszóhártyák, a belső ujj tövén jól fejlett sarokgumó 512



A.1 és E.3 akció

(ásósarkantyú) figyelhető meg. Színezete változatos. Alapszíne a sárgásbarnától a szürkésbarnáig változik, amelyet kisebbnagyobb olajszínű foltok és apró vörös pontok tarkítanak. A foltok gyakran hosszú sávokat alkotnak. Hasoldala szürkésfehér, ritkán halványan foltozott. A hímek kisebbek, felkarjukon nászidőszakban jól fejlett ovál-mirigy látható. A nőstény több ezer petéből álló, több sorban rendezett, mintegy 2 cm átmérőjű, 20-30 cm hosszú petezsinórját a vízinövényekre fűz fel. Az ebihalai minden más faj lárvájánál nagyobbra nőnek, elérhetik a 8-10 centiméteres hosszúságot is. Elterjedés: A barna ásóbéka elsősorban síkvidéki homok és öntéstalajú élőhelyeken fordul elő. Hazánkban ezeken a területeken, így a Kisalföldön is gyakori faj. Észlelhetőség: A faj, időjárás függvényében, március végétől október végéig, túlnyomóan éjjel, a szárazföldön aktív. A peterakási időszakban (április) a hímek a víz alól halk kotyogó hanggal hívják a nőstényeket. Természetvédelmi helyzete: Az állomány változása ismeretlen. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. 60 50

48 42

40

pelfus

30 20 15 10 0 201 1

2 201 2

201 3

201 4

201 5

19.ábra: A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

Barna varangy (Bufo bufo) Nagy, erőteljes testfelépítésű béka. A nőstények 8-12 cm, a hímeké 5-8 cm testhosszt ér el. A pupilla vízszintes tojásdad formájú, a szivárványhártya réz vagy aranyszínű. A fültőmirigyek jól fejlettek. A hanghólyag hiányzik. Hátoldaluk alapszíne barnás, olívabarna, ritkábban homoksárga vagy vörös árnyalatú, amelyen sötétebb foltok, sávok lehetnek. Nászidőben a hátoldal többnyire egyszínű barnás. A hasoldal fehéres szürke, gyakran

513



A.1 és E.3 akció

sötéten márványozott. A hímek mellső végtagjának első ujján fekete hüvelykvánkos található. Jellegzetes alakú petezsinórját a növényzet víz alatti részei közé fűzi. Elterjedés: Magyarországon általánosan elterjedt, elsősorban erdőlakó kétéltűfaj. A nászidőszakban a homokpusztákon fásított területeinek közelében lévő vízterekben találkozhatunk egyedeivel. Észlelhetőség: A faj, időjárás függvényében, március közepétől november elejéig, túlnyomóan éjjel, a szárazföldön aktív. A peterakási időszakban (március vége, április eleje) a hímek már a szárazföldön is, majd a víz felszínén halk „kunk-kunk” hanggal hívják a nőstényeket. Természetvédelmi helyzete: Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. 16 15 14 12 10 8

8

bufbuf

6 4 3 2 0 201 1

2

201 2

201 3

201 4

201 5

20.ábra: A barna varangy (Bufo bufo) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

Zöld varangy (Bufotes viridis) A faj zömök, a nőstényekre 9-10 cm, a hímekre 7-8 cm közötti testhosszúság jellemző. Pupillája vízszintes tojásdad, a szivárványhártya fémes zöld színű. Fültőmirigyei fejlettek, párhuzamosan állnak. A hímeknek külső hanghólyagja van. Hátbőrük szemölcsös, dudoros. Alapszíne szürkés vagy halvány olívzöld, sötétebb zöld foltokkal, apró vörös vagy narancsvörös mirigydudorokkal díszítve. Hasoldala szürkésfehér színű. A 514



A.1 és E.3 akció

szaporodási időszakban a hímek elülső végtagján, több ujjon szarupárna található. Elterjedés: Magyarországon homokos, köves élőhelyeken, lakott területeken általánosan elterjedt kétéltűfaj. Észlelhetőség: A faj, időjárás függvényében április elejétől október végéig, túlnyomóan éjjel, a szárazföldön aktív. A növényesedett, fedett vizeket kerüli, a frissen kialakult víztesteket részesíti előnybe lárvái számára. A peterakási időszakban (április közepe) a hímek a víz felszínén – a lótücsök hangjára emlékeztető – „pirregéssel” hívják a nőstényeket. Jellegzetes alakú petezsinórját a növényzet víz alatti részei közé fűzi. A Kisalföldön egyes években nagy tömegben jelenik meg a kialakult elöntött vagy belvizes területeken, majd évekig eltűnik, nem ismert szaporodó állománya, szinte csak a lakott területeken lehet megfigyelni. A vizsgált időszakban nem volt szaporodó állománya a kutatott területen. Természetvédelmi helyzete: Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.

5 4

4 4 3 3

bufv ir 2

2

2 1 1 0 201 1

0 201 2

201 3

201 4

0 201 5

21.ábra: A zöld varangy (Bufotes viridis) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

Zöld levelibéka (Hyla arborea) A testhossza 5 cm. A szivárványhártya aranysárga, közepén vízszintes, ellipszis alakú pupillával. A végtagok ujjai tapadókorongban végződnek. Általában egyöntetű zöld a hát, de főleg tavasszal előfordulnak a halvány szürkésbarnától a feketés kékig mindenféle színezetű egyedei is. A torok sárgás, a has szürkésfehér vagy halvány sárgásfehér színű. Hátoldalának bőre sima, a hasoldal finoman szemcsézett. A hát és a hasoldal határán mindkét oldalon az orrnyílásoktól hátrafelé fehér sávval szegélyezett vékony, fekete sáv fut végig. A hímeknek külső, toroktájéki hanghólyagjuk van. A nőstények a szaporodási időszakban több

515



A.1 és E.3 akció

alkalommal, körülbelül 50 petét tartalmazó mogyorónyi petecsomókat raknak a növények víz alatti részeire. Elterjedés: Magyarországon általánosan elterjedt, gyakori kétéltűfaj. Észlelhetőség: Az időjárás függvényében április elejétől október végéig, túlnyomóan szürkületkor aktív. A hímek jellegzetes hangja egész évben hallható. A peterakási időszakban (április közepétől május közepéig) a hímek kórusban harsogva, a víz felszínén hívják a nőstényeket. Természetvédelmi helyzete: Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.

70 64

64

60 50

50

40 hy larb 30 20 10 4 0 201 1

201 2

201 3

201 4

201 5

201 6

22.ábra: A zöld levelibéka (Hyla arborea) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

Mocsári béka (Rana arvalis) Hegyes orrú, karcsú, 6,5-8 cm testhosszú bajszosbéka. A március végi, április eleji párzási időszakot kivéve mindkét ivar feje, háta és lábai barnás színűek, a gerinc vonalában gyakran világosabb okker, vagy sárgás krémszínű sávval. A has vajszínű, amelyen halvány, vörhenyes márványozottság előfordulhat. A test oldalának alsó sávjában a mellső és a hátsó lábak töve között feketésbarna, vagy sötétbarnán márványozott. A hímek a nászidőszakban kékre színeződnek. Hátulsó láb talpának belső élén a sarokgumó fejlett, jól kiemelkedő. A hátsó láb hossza tájegységenként változó lehet. Elterjedés: Magyarországon általában síkvidéki faj, de dombvidékeken is megtalálható. A vizsgált területen és időszakban egyetlen kóborló példányát figyeltük meg. Észlelhetőség: Az időjárás függvényében március elejétől október végéig aktív. A nászidőszakban (március vége, április eleje) a hímek halk éneke gyakran kórusban szól. Ökölnyi petecsomói nagy összefüggő petecsomó mezőket alkotnak. Természetvédelmi helyzete: Magyarországon állományai sok helyen lecsökkentek. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

516



A.1 és E.3 akció

Erdei béka (Rana dalmatina) Karcsú, feltűnően hosszú lábú barnabéka. A nőstények nagyobbak (6-9 cm) a hímeknél (5-7 cm). Orra hegyes, a hátsó lábat előrehajtva a sarokízület az orrhegyén túl ér. Hátának színe világos vörhenyes- vagy szürkésbarna, a tarkó tájékán gyakran fordított V alakú mirigyléccel, ritkán kisebb sötét foltokkal, márványozással. A szem mögött sötét halántéksáv látható. Hasoldala fehér, sárgásfehér, egyszínű, ritkán a torkán és a mellső lábak tövénél halvány barnásvörös mintázattal. Elterjedés: Magyarországon elsősorban középhegységekben és a dombvidékeken elterjedt többnyire erdőlakó kétéltűfaj, azonban a nászidőszakban nagy távolságokra elkóborolhat az peterakáshoz alkalmas vízterekbe, így a vizsgált területen is gyakori faj. Észlelhetőség: Az időjárás függvényében március elejétől október végéig aktív. A nászidőszakban (március közepe, április eleje) a hímek halk éneke a víz alól szól. A többi hazai barnabékától eltérően a hímek elszórtan szólnak, nem alkotnak kórust. Ökölnyi petecsomói egyesével lebegnek a víz felszínén, soha nem al-kotnak összefüggő petecsomó mezőket. Természetvédelmi helyzete: Magyaror-szágon védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.

60 55 50 40 randal

30 20 14 10 0 201 1

8 1 201 2

201 3

201 4

201 5

23.ábra: Az erdei béka (Rana dalmatina) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

517



A.1 és E.3 akció

Nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus) Nagytermetű, a kifejlett példányokon a fej és a törzs együttes hossza elérheti a 15 cmt. Hát alapszíne a szürkétől a sötét olajzöldig változhat, gyakran zöld vagy világos közepű feketés „gyűrűs” foltokkal. Hasa szürkésfehér, rendszerint sötétebb foltokkal tarkítva. A combok hátsó fele sávozott, a világos részek piszkosfehérek. A törzsre merőlegesen állított combokkal sarkai átfednek, sarokgumója kicsi, szabályos félkör alakú. Nászidőszakban a hímek mellső lábán sötétszürke hüvelykvánkos fejlődik. Hanghólyagja fekete, felfújva sötétszürke. Elterjedés: Magyarországon nagyobb állóvizek és folyók mentén gyakori, általánosan elterjedt kétéltűfaj. Észlelhetőség: Vízhez kötött, márciustól október végéig vízpartokon aktív béka. Párzási időszaka májusban van. Éjszaka és nappal egyaránt szól. Hangja erős, messzehangzó, harsány kacagásra emlékeztető brekegéssel. Természetvédelmi helyzete: Magyarországon gyakori, az utóbbi években terjeszkedő faj. Védett, természetvédelmi értéke: 10 000 Ft.

45 42

40 35 30

30

25 pelrid 20 15

15

10 5 0 201 1

1 201 2

201 3

201 4

201 5

24.ábra: A nagy tavibéka (Pelophylax ridibundus) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

518



A.1 és E.3 akció

13.4.3.2 Hüllők Közönséges lábatlangyík vagy Törékeny kuszma (Anguis fragilis) Kígyószerű, 40-45 cm hosszú gyík. Szemei kicsik, a szemhéjak szabadok, így ellentétben a kígyókkal képes pislogni. Farka alig elvékonyodó, gyakran tompán lekerekített, védekezésként más gyíkokhoz csonkolódik, részben hasonlóan regenerálódik. A hát és a has pikkelyei egyformák, simák és fényesek, az oldalakon kisebbek. A hát és az oldalak színe a világosbarnától a sötétbarnáig változó, bronzos csillogású. A has szürke. A fiatal állatok háta általában sárgásfehér, az oldalak és a has fekete, a gerincvonalon sötét csík fut a tarkótól a farok végéig. Hazai elterjedés: Magyarországon a Dunától nyugatra, domb és hegyvidéki erdős területeken és azok környezetében réteken is elterjedt faj. A mintavételek során forgatással egy példányt észleltünk. Természetvédelmi helyzete: Jelenleg még gyakori faj. Védett, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft. Fürge gyík (Lacerta agilis) Zömök testű, 20-23 cm hosszú gyík. Lábai rövidek, a farok a testéhez képest hosszú. Az alapszíne szürkésbarna vagy barnás, ritkán a hát rozsdavörös. A háton középen szakadozott hátcsík sötétbarna vagy barnás fekete, rajta piszkosfehér foltokkal és csíkokkal, a hímek gerincvonala mentén zöld sávok láthatók. Az oldalak és a végtagok alapszíne a hímnél zöld, ritkán sárgás, a nősténynél barna. Párzási időben látható. A hímek hasoldala sárgászöld, feketén pettyezett, a nőstényeké sárga. A fiatalok alapszíne sárgásbarna és a hát közepén sötétebb csík fut végig, benne sötétbarna és fehéres foltokkal. Hasoldaluk halványsárga, ritkán halvány kékes. Hazai elterjedés: Magyarországon réteken, erdőszéleken, cserjés gyepekben általánosan elterjedt, gyakori faj. A kutatott területen a leggyakrabban megfigyelt hüllő. Természetvédelmi helyzete: Jelenleg még gyakori, védett faj. Természetvédelmi értéke: 25 000 Ft.

519



A.1 és E.3 akció

14 13 12

12

10

10

8 lacagi 6 4 3 2 0 201 1

201 2

201 3

201 4

201 5

25.ábra: A fürge gyík (Lacerta agilis) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

Vízisikló (Natrix natrix) Hossza ritkán haladja meg az 1,2 métert. A hátrafelé ívelt, félhold alakú nyakszirtfoltja piszkosfehértől a citromsárgán át a narancsvörösig változhat, hátul fekete folt határolja. Ajakpajzsai a piszkosfehértől a sárgáig változó színűek. A hát változatos színű és mintázatú lehet, pikkelyei ormozottak. A szürkétől a zöldes barnán át a feketéig terjedő alapszínt változatos alakú, nagyságú és árnyalatú foltok díszíthetik. Hazánkban is előfordul az ún. „persa”változat, a csíkos vízisikló, amelynek hátán kétoldalt és a testoldalain egy-egy, összesen négy, sárgás- vagy aranybarna csík húzódik végig. A vízisikló hasa jellegzetes fekete-fehér, zongorabillentyűzetre emlékeztető mintázatú. Hazai elterjedés: Magyarországon élővizek közelében elterjedt, azonban sokszor nagy távolságra elkóborol a vízterektől. Természetvédelmi helyzete: Egyes területeken kifejezetten gyakori. Védett, természetvédelmi értéke: 25 000 Ft. 4 3

3

3 2

2

2 natnat

2 1

1

1 0 201 1

201 2

201 3

201 4

201 5

26.ábra: A vízisikló (Natrix natrix) észlelt egyedszáma 2012-2015 között

520



A.1 és E.3 akció

Rézsikló (Coronella austriaca) A kifejlett rézsikló teljes hossza a 70 cm-t ritkán haladja meg. A törzs változatos földszíneket mutathat. A háton kétoldalt, tarkótájéktól kiinduló sötétbarna foltsor fut a farok végéig. A fejtetőn jellegzetes, osztrák – kétfejű sas –címermadárra emlékeztető mintázat látható. Az orrnyílástól a szemen át egy, az állkapcson túl nyúló sötét sáv húzódik. A hasoldal kékesszürke, vörösessárga, a fiatalokon téglavörös. Hazai elterjedés: Hazánkban sík-, domb-, és hegyvidékeken egyaránt előfordul. A herpetológiai mintavételek során egy példányát figyeltük meg. Természetvédelmi helyzete: Állományai kevéssé ismertek. Szórványos észlelési adatai alapján sehol nem gyakori. Védett, természetvédelmi értéke: 50 000 Ft.

13.5. Értékelés 13.5.1. Fajösszetétel 13.5.1.1 Kétéltűek Az irodalmi adatok alapján tíz faj jelenléte volt várható a mintavételek során. A program időszakában évről évre emelkedett az észlelt kétéltűfajok összesített száma. Ez elsősorban a összes mintavételi idő növekedésével, és kisebb mértékben a vízterek fennmaradását lehetővé tevő csapadékviszonyokkal magyarázható. A fajszám a harmadik évben, tíz faj kimutatásával érte el a maximumot, azonban a várt és a megfigyelt fajok között eltérés mutatkozott. 12 10

10

10 9 8

6 5 4

2

0 2 01 1

2 01 2

2 01 3

2 01 4

2 01 5

27.ábra: A mintavételi területen észlelt kétéltűek összesített fajszám 2012-2015 között

521

2 01 6



A.1 és E.3 akció

A mintavételek során észlelt egy példány mocsári béka élőhelye jelentősen eltér a vizsgált területen előfordulóktól, a korábbi vizsgálatok alkalmával nem volt kimutatható és az irodalmi adatok szerint sem volt a vártható fajok között. Feltehetően a csatornahálózat mentén a Duna árteréből a mintavételi területre kóborolt példány volt. Az irodalmi adatok alapján feltételezett előfordulású kecskebéka jelenléte a kezdeti vizuális mintavételek során többször regisztrálásra került, azonban a 2014-től befogott és kézben meghatározott kecskebékának látszó példányok mindegyike nagy tavibékának bizonyult. Ezért a korábbi, kecskebékának vélt észlelési adatokat is nagy tavibékához soroltuk át. A területen gyakori, a mintavételek során, a 2012. évet kivéve minden évben kimutatott, észlelt összes egyedszámában az ötvenet meghaladó öt faj mindegyike béka: a vöröshasú unka, a barna ásóbéka, a zöld levelibéka, az erdei béka és a nagy tavibéka. A farkos kétéltűek közül a pettyes gőte minden évben megfigyelhető volt, azonban jelentős állománya a vizsgált időszakban nem volt kimutatható. A területen észlelt magas fajszám a szárazföldi élőhelyek fennmaradásának köszönhető. A kétéltűek „élőhelye” nem csak a vízteret foglalja magába, az elsősorban a peterakás és a lárvák számára fontos. A hazai fajok döntően szárazföldön telelnek és készülnek fel a gyakran csak néhány napos vízben töltött peterakási időszakra, a víztereket körülölelő természetközeli (erdő, rét, legelő, stb.) élőhelyek hiányában ezek a fajok eltűnnek a területről.

10 9

9

9 8

8 7

fajszám

6 5

5

4 3 2 1 0 201 1

201 2

201 3

201 4

201 5

201 6

28.ábra: A kétéltűek fajszám változása az egyes években a mintavételi területen 2012-2015 között.

A kimutatott fajok a korábbi kutatások során ismert mennyiséget és taxonokat tükrözik, a már említett mocsári béka és a kecskebéka kivételével. A kecskebéka kisalföldi állományai az elmúlt két évtizedben jelentősen csökkentek, korábbi előfordulási helyein a nagy tavibéka mutatható ki. A taxon eltűnése a projekt területről a program során alkalmazott kezelésektől

522



A.1 és E.3 akció

függetlenül történ. A korábbi vizsgálatok során észlelt összes további faj jelenleg is kimutatható volt.

13.5.1.2 Hüllők A projekt időszakában négy hüllőfajt mutattunk ki. Az irodalmi adatok alapján várt zöld gyík és az erdei sikló jelenlétét nem tudtuk igazolni.

4

3

3

3

fajszám

3

2

2

2

201 3

201 4

2

1

1

0 201 1

201 2

201 5

201 6

29.ábra: A hüllők fajszám változása az egyes években a mintavételi területen 2012-2015 között.

A zöld gyík és az erdei sikló jelenlétét a Pannonhalmi-dombságban és annak környékén ismert populációk alapján feltételeztük, azonban az eddigi felmérések során egyik faj bizonyító példányát sem figyeltük meg. Az közönséges lábatlangyík egyetlen megfigyelési adata a faj rejtett életmódjának tudható be. Jelenléte a környező erdősített területeken ismert, onnan kóborló példányai a homokpusztán is megtelepedhetnek. A rézsikló szórványosan forduló elő, de szinte bármilyen élőhelyen megjelenhet. A mintavételi transzektben észlelt egy példánya mellett a projekt területen máshol is megfigyelték (Dr. Szinetár Csaba szóbeli közlése) A négy mintavételi év mindegyikében megfigyeltük a fürge gyíkot és vízisiklót. A gyepek jellemző faja a fürge gyík, míg a vízisikló minden esetben a vízterek környezetében volt kimutatható, ahol kétéltűekre és azok lárváira vadászott. Az egyes években észlelt fajszám nem tért el jelentősen. A várható két gyakori faj mellett megjelenő szórványosan előforduló egy-egy faj adta az egyes évek közötti eltérést.

523



A.1 és E.3 akció

5

4 4 3 3

3

3

2 01 2

201 3

201 4

2

1

0 201 1

2 01 5

201 6

30.ábra: A mintavételi területen észlelt hüllők összesített fajszám 2012-2015 között

A projekt ideje alatt a területre jellemző összes fajt kimutattuk. A hüllők összes fajszáma, a kétéltűekhez hasonlóan a mintavételek összes idejének függvényében emelkedett. A kezelések hatására a fajszám nem változott a korábban leírt állapothoz képest.

13.5.2. Egyedszám viszonyok A katonai hasznosítású terület természetvédelmi kezelése és a mintavételek egy időben zajlottak, ezért a tapasztalt mennyiségi értékek valószínűleg a kezelés direkt hatásait és nem annak várható eredményeit tükrözik. A kezelések élőhelyre gyakorolt hatása várhatóan csak több év múlva, és hosszabb vizsgált periódus eredményeinek összehasonlításával lesz reálisan értékelhető. Az egyes fajok évenként összesített észleléseit a 3.3. Kimutatott fajok és azok egyedszám változása rész alatt jelenítjük meg grafikusan.

13.5.2.1 Kétéltűek A mintavételi időszakban az egyes években észlelt kétéltűek összesített egyedszáma csökkent. A tapasztalt nagyságrendű eltérést a vizsgált évek időjárásának különbözősége, a szárazodási folyamat hatására csökkent kiterjedésű és rövidebb ideig fennmaradó időszakos vízállások, valamint a táplálékállatok csökkenő mennyisége és a predációs (róka, borz, vaddisznó, gémfélék, ragadozómadarak) nyomás növekedése, valamint a beavatkozások rövidtávú következménye is lehet.

524



350

A.1 és E.3 akció

325 2 84

3 00

250

225

2 00

150

1 00

50 10 0 2 01 1

2 01 2

2 01 3

2 01 4

201 5

2 01 6

31.ábra: A kimutatott kétéltűek összesített egyedszáma évenként, 2012-2015 között.

A mintavételek során legnagyobb egyedszámmal (az összes példány 89%) öt faj, a vöröshasú unka (300 pd.), a barna ásóbéka (107 pd.), a zöld levelibéka (182 pd.), az erdei béka (78 pd.) és a nagy tavibéka (188 pd.) fordult elő. Az egyes években a víztestek állapotától függően ezen fajok egyedszámának aránya változott, de minden évben kimutathatóak voltak. A területkezelés eredményeként a fás vegetáció borításának csökkenése várhatóan a zöld levelibéka visszaszorulását eredményezi, de ez ideig a mintavételek ezt nem igazolták. A barna varangy (28 pd.) kifejezetten erdei faj, amelynek egyedei csak a szaporodási időszakban keresik fel a homokpuszta víztestjeit, majd a nászt követően visszahúzódnak erdei élőhelyeikre. A zöld varangy (6 pd.) egyes években nagy tömegben jelenik meg, de a vizsgált időszakban csak néhány példánya fordult elő a mintavételi területen. A farkos kétéltűek alacsony egyedszáma a számukra alkalmas tiszta vizű, a teljes vegetációs periódusban fennmaradó vízterek hiányával magyarázható. A dunai tarajosgőte (11 pd.) és a pettyes gőte (43 pd.) észlelt egyedszáma a kialakított mesterséges víztest (AMPHI-7) kolonizálásával a jövőben jelentősen emelkedhet.

13.5.2.2 Hüllők A hüllők észlelt egyedszáma lényegesen nem változott program során az alapállapothoz képest. A legnagyobb egyedszámban a gyepekre jellemző fürge gyík (38 pd.) és a vízisikló (8 pd.) volt kimutatható. A közönséges lábatlangyík és a rézsikló mindössze egy-egy példánya került elő. A lábatlan gyík elsősorban erdei faj, csak a fás élőhelyekkel kapcsolatban álló gyepekben várható jelentősebb egyedszámban. A rézsikló szórványosan kerül elő, bár nem ritka faj. Gyakorisága fő táplálékállata, a gyíkok mennyiségének függvénye. A területkezelések eredményeként elsősorban a fürge gyík állománya emelkedhet, azonban ezt a ragadozónyomás jelentős mértékben korrigálhatja.

525



A.1 és E.3 akció

15

16

15 13

14 12 10 8 5

6 4 2 0 2 01 1

2 01 2

2 01 3

2 01 4

2 01 5

2 01 6

32.ábra: A kimutatott hüllők összesített egyedszáma évenként, 2012-2015 között.

13.5.3. Korarány 13.5.3.1 Kétéltűek A mintavételek során a kétéltűek közül a dunai tarajosgőte, a vöröshasú unka, a barna ásóbéka, a barna varangy, az erdei béka és a nagy tavibéka fajok adult és juvenilis egyedeit, a barna ásóbéka és az erdei béka petecsomóit is megfigyeltük

dunai tarajosgőte

pettyes gőte

vöröshasú unka

barna ásóbéka

zöld levelibéka

barna varangy

zöld varangy

erdei béka

mocsári béka

nagy tavibéka

4. táblázat: A kétéltűek észlelt korcsoportjai (pd.) a mintavételi területen, 2012-2015 között.

összes pd.

11

43

300

107

182

28

6

78

1

88

ivarérett

10

43

272

98

182

27

6

22

1

57

fiatal

1

0

28

7

0

1

0

1

0

31

petecsomó

0

0

0

2

0

0

0

55

0

0

13.5.3.2 Hüllők A hüllők koraránya az alacsony észlelt egyedszám miatt nehezen értékelhető. A fürge gyík minden korosztálya kimutatható volt, de az fiatalok aránya jelentősen elmaradt a stabil állományokra jellemző értéktől. A vízi sikló kétéltű lárvákra vadászó fiatal egyedei és néhány kifejlett példánya feltételezhetően nem a szaporodóhelyén volt megfigyelhető, csak az időszakosan feldúsult kétéltű állomány hatására volt jelen a területen.

526



A.1 és E.3 akció

5. táblázat: A hüllők észlelt korcsoportjai (pd.) a mintavételi területen, 2012-2015 között. közönséges lábatlangyík

fürge gyík

vízisikló

rézsikló

összes pd.

1

38

8

1

ivarérett

0

23

5

1

fiatal

1

15

3

0

13.6. Összefoglalás A Győr környéki katonai használatú területek homoki élőhelyeinek javítását, helyreállítását célzó LIFE08 NAT/H/000289, címe: „Kiemelt fontosságú Pannon homoki élőhelyek helyreállítása és megőrzése katonai használatú területeken a Kisalföld térségében” projekt eredményességi monitoring vizsgálata a gönyűi lőtéren kijelölt hét kétéltű mintavételi helyen és négy hüllő mintavételi transzektben 2012-2015 között zajlott. A mintavételi helyeknen kívül észlelt szórvány adatokat is rögzítettük A négy év során a mintavételek a Nemzeti Biodiverzitás.monitorozó Rendszer keretei között kialakított és elfogadott módszertan szerint, összesen húsz terepnapon történtek. A program időszakában tíz kétéltűfaj – a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), a pettyes gőte (Lissotriton vulgaris), vöröshasú unka (Bombina bombina), zöld levelibéka (Hyla arborea), barna ásóbéka (Pelobates fuscus), barna varangy (Bufo bufo), zöld varangy (Bufo viridis), a mocsári béka (Rana arvalis), az erdei béka (Rana dalmatina) és a nagy tavibéka (Pelophylax ridibunda) – továbbá négy hüllőfaj – a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis), fürge gyík (Lacerta agilis), a rézsikló (Coronella austriaca) és a vízisikló (Natrix natrix) előfordulását mutattuk ki. A kétéltűek közül legnagyobb egyedszámmal a vöröshasú unka, a barna ásóbéka, a zöld levelibéka, az erdei béka és a nagy tavibéka, a hüllők közül a fürge gyík fordult elő. A mintavételi időszakban az egyes években észlelt kétéltűek összesített egyedszáma csökkent. A tapasztalt nagyságrendű eltérést a vizsgált évek időjárásának különbözősége, a szárazodási folyamat hatására csökkent kiterjedésű és rövidebb ideig fennmaradó időszakos vízállások, valamint a táplálékállatok csökkenő mennyisége, a predációs (róka, borz, vaddisznó, gémfélék, ragadozómadarak) nyomás növekedése, továbbá a beavatkozások rövidtávú következménye is lehet. A hüllők éves észlelt egyedszáma nem változott program során az alapállapothoz képest. A kialakított új víztest kolonizációja megkezdődött. Hatására több faj szaporodási sikere javul a katonai hasznosítású területen. A katonai hasznosítású terület természetvédelmi kezelése és a mintavételek egy időben zajlottak, ezért a tapasztalt mennyiségi értékek valószínűleg a kezelés direkt hatásait és nem annak várható eredményeit tükrözik. A kezelések élőhelyre gyakorolt hatása várhatóan csak több év múlva, és hosszabb vizsgált periódus eredményeinek összehasonlításával lesz reálisan értékelhető.

13.7. Felhasznált irodalom DANKOVICS, R. (2000): A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű és hüllő faunájának monitoring vizsgálata. — NBmR kutatási jelentés, Sarród, 9 pp. DANKOVICS, R. (2002): A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű- és hüllő-faunájának monitoring vizsgálata. NBmR Kutatási jelentés, Szombathely, 24 pp. 527



A.1 és E.3 akció

DANKOVICS, R. (2003): A Fertő–Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű és hüllő faunájának monitoring vizsgálata. NBmR Kutatási jelentés, Szombathely, 20 pp. DANKOVICS, R. (2004): A Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kétéltű és hüllő faunájának monitoring vizsgálata. NBmR Kutatási jelentés, Szombathely, 24 pp. DANKOVICS, R. (2012): Részjelentés a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett „E3 Monitoring” akcióhoz. Kétéltűek és hüllők. LIFE+kutatási jelentés, Szombathely, 10. DANKOVICS, R. & KOVÁCS, P. (2012): A vizsgált területről előkerült kétéltűek (Amphibia) és hüllők (Reptilia) bemutatása. In: Kovács, P. (szerk.) Természeti értékek leltára. Győr Nagytérségi Komplex Biológiai Monitorozó Rendszer. Tanulmánykötet, Győr 122-130. http://biomonitoring.komszol.hu/index.php?oldal=oldal7 (hozzáférés: 2015.09.01.) DANKOVICS, R. (2013): Részjelentés a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett „E3 Monitoring” akcióhoz. Kétéltűek és hüllők. LIFE+kutatási jelentés, Szombathely, 12. DANKOVICS, R. (2014): Részjelentés a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett „E3 Monitoring” akcióhoz. Kétéltűek és hüllők. LIFE+kutatási jelentés, Szombathely, 12. GUBÁNYI, A., KORSÓS, Z., DANKOVICS, R., TRASSER, GY. & FÜLÖP, T. (2002): Amphibia and Reptilia of the Fertő-Hanság National Park and its surroundings. — in: Mahunka S. (ed.) The fauna of the Fertő-Hanság National Park, Hungarian Natural History Museum, Budapest, 12/1:735-744. KISS, I., BAKÓ, B., DANKOVICS, R., KORSÓS, Z., KOVÁCS, T. & SZÉNÁSI, V. (2002): A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer „Kétéltű - hüllő protokoll” tesztelési tapasztalatai — I. Magyar Természetvédelmi-biológia Konferencia, Budapest, Program és absztrakt kötet, p. 139. KORSÓS, Z. (1997): Kétéltűek és hüllők. — in: (ed.) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer VIII, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 44 pp.

528


Fészkelő madárfajok állományainak vizsgálata

A.1 és E.3 akció

14. Fészkelő madárfajok állományainak vizsgálata 14.1. Hipotézisek 

Hipotézis 1. - A beavatkozások hatására a fészkelő madárállomány összetétele jelentős változáson megy át.


Fészkelő és táplálkozó fajok állományainak vizsgálata.

14.3. Bevezetés A Kisalföldi homokpuszta Life+ pályázat keretében a győr-gönyűi lőtér területén a fásszárú növényzet jelentős részét (akác, bálványfa, ezüstfa, fenyők, tájidegen nyarak), eltávolították, visszaállítva ezzel a pusztai jelleget. A beavatkozások következtében az erdős élőhelyhez kötődő fajok jelentős része elvesztette élőhelyét, míg a gyepes, nyílt élőhelyekhez kötődő fajok élettere kitágult. A beavatkozások során új, a területen egy ideje már nem előforduló, olyan mikroélőhelyeket is kialakítottak, mint például a mesterséges homokfalak, amelyek lehetővé teszik a fokozottan védett gyurgyalag és a védett parti fecske megtelepedését. A pályázat keretében végzett monitoring feladata a madárvilágban bekövetkező változások lekövetése.

14.4. Anyag és módszer A Győr-Győrszentiváni lő- és gyakorlótér fészkelő madárállományainak felmérése során a nagyobb testű és ritkább ragadozó madarak és a fekete gólya felmérését kora tavaszi fészekkereséssel, majd az így megtalált fészkek késő tavaszi visszaellenőrzésével végeztük. Az általában apróbb termetű és gyakoribb madárfajok felmérésére a területre adaptált MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) protokollt alkalmaztuk.

1.ábra: Megfigyelési pontok a 100 méter sugarú körökkel homokpusztai rekonstrukciós területen (piros vonal: a vizsgált terület határa)

529



A.1 és E.3 akció

Az eredeti protokoll szerint a 25 db megfigyelési pont a 2.5x2.5 kilométeres UTM négyzetem belül 5x5-ös hálóban szabályosan van elosztva. A vizsgálat során szabályos ponthálót a beavatkozási terület szabálytalan formája miatt nem tudtunk kialakítani, de ügyeltünk arra, hogy a pontok egymáshoz viszonyított távolsága az eredeti protokoll szerinti 2500m/6=416m körüli legyen. A terület közepén ez nem jelentett gondot, de a szélein muszáj volt torzítani a hálón. Eközben törekedtünk arra, hogy a célterület széleitől minél messzebb kerüljenek a megfigyelési pontok, főleg azokon a részeken, ahol a vizsgált terület szomszédságában erdősült élőhelyek találhatóak (déli, délkeleti, ill. északi határon), hogy az ott élő fajok és egyedek minél kevésbé torzítsák el az eredeti célnak megfelelőn a gyepterület madárállományainak vizsgálatát. Az amőbaszerű keskeny nyúlványokba ezért nem is került megfigyelési pont. A kijelölés során azt is számításba vettük, hogy bár a terület nagy része madár-élőhelyek szempontjából közel homogénnek (facsoportokkal, cserjésekkel tagolt pusztai területek) tekinthető, a középső északi, mintegy 15-20 ha nagyságú részen egy zárt, fás-cserjés élőhely típus terül el, melyben olyan fajok is fészkelnek, melyek a nyíltabb részeken nem. Összesen 16 db megfigyelési pontot (1. táblázat; 1. ábra) jelöltünk ki, amelyek az előbb említett kétféle élőhely típust arányosan reprezentálják, így a zártabb élőhelyre összesen 1 db megfigyelési pont (2-es számú) került. A 2013-2015 időszakban ezeken a pontokon végeztünk azonos időráfordításos (5-5 perc) felméréseket, évente 3 alkalommal, április második felétől június második feléig, a költési időszakot lefedve. A számolásokat általában a reggeli órákban végeztük, hiszen a madarak ekkor a legaktívabbak. Az adatgyűjtés során feljegyeztük a megfigyelési helytől számított 100 méter sugarú körben látott és hallott madárfajok egyedeit, illetve a megfigyelés körülményeiből pedig azonnal következtettünk arra is, hogy a kérdéses egyed milyen minőségben (fészkel, táplálkozik, átrepül) lehet jelen a területen. 1. táblázat: Állandó madár-megfigyelési pontok a homokpusztai rekonstrukciós területen Sorszám

EOV Y

EOV X

Sorszám

EOV Y

EOV X

1

555256

263756

9

553271

264000

2

555582

263487

10

554938

264414

3

554718

263822

11

554521

264414

4

554304

263786

12

554104

264414

5

554901

264085

13

553688

264414

6

554521

264085

14

553271

264414

7

554104

264052

15

554104

264748

8

553688

263997

16

553271

264830

A felmérések végeztével az adatokat évente összesíttük, melyből becsléssel meghatároztuk az adott évre a fészkelő fajok minimum és maximum számát, illetve az egyes fajok területre eső minimum és maximum állománynagyságait, különös tekintettel az európai közösségi jelentőségű fajokra. A minimum fészkelő pároknál azokat a térben és/vagy időben eltérő észleléseket, melyeknél nem volt biztos, hogy már egy korábban és/vagy másik helyen látott példányról, és/vagy fészkelő párról történhetett, csak egynek vettük, míg a maximum adatoknál kettőnek. A nagy számban fészkelő, általánosan elterjedt fajok esetében az állománybecslést úgy végeztük el, hogy a 16 pontról 100 méter sugárban felmért

530



A.1 és E.3 akció

területnagyságon (50.26 ha) talált állományadatokat arányosítottuk a teljes projekt területre (247.79 ha). Az eredményeket összefoglaló táblázatokban (2-4. táblázat) az adott napon az adott faj megfigyelés számánál a területen összesen megfigyelt egyedet értjük, nem zárva ki azt, hogy egy bizonyos egyedet akár többször, több helyen is láthattunk. Ahol a megfigyelt példányszám többszöröse a becsült fészkelő párok számánál, ott a megfigyelés körülményeiből, a faj szokásait figyelembe véve következtettünk arra, hogy mely egyedek lehettek fészkelők és melyek a csak táplálkozó/átmozgó példányok a kérdéses területen, lehetőleg kizárva az ismételt számba vételt. Azoknál a fajnál, ahol a becsült fészkelő párok maximum száma a táblázatban „0”, ott vagy biztosan kizárható, vagy nem valószínűsíthető a fészkelés a vizsgált területen, tehát az adott faj megfigyelt egyede(i) vagy táplálkozás céljából kereste fel a területet, vagy csak átmozgott rajta/felette. A területen hasonló módszerrel korábban nem történt részletes madárfaunisztikai felmérés, ezért a vizsgálatok során a 2013-as év tekinthető a kiinduló állapotnak, bár egyes területrészeken a favágási és bontási munkák már 2012/2013 telén megkezdődtek. Az elvégzett felmérésekkel a fészkelő madár-állományokban végbement változások, illetve trendek nyomon követhetők, ugyanakkor a táplálkozó/átvonuló adatok - a kevés mintavételi időpont, valamint a madarak mozgási lehetőségei és életterének általános méreteihez képest viszonylag kis projekt terület miatt – csak „tájékoztató” jellegűek.

14.5. Eredmények és értékelésük 14.5.1. Általános tapasztalatok A három éves vizsgálat alapján a területről 46 védett és 4 fokozottan védett madárfajt sikerült kimutatni, ebből 38 fészkelt a területen. A tágabb értelemben vett homokpusztán a madarak szempontjából többféle élőhelytípus található. Ezek madárvilága egyértelműen különbözik egymástól, de az egyes madárfajok, madárközösségek előfordulása az egyes élőhelytípusokban jelentősen átfedhet, bizonyos fajok szinte mindenütt előfordulnak, ha nem is ugyanolyan számban. Ugyanakkor több faj esetében elmondható, hogy míg a fészkeléshez szükséges élőhely igényét csak egy bizonyos élőhelytípusban találja meg, addig a táplálkozása során többféle élőhelytípusba is „ellátogat”. A főbb élőhelytípusokat a terület borítottsága alapján különíthetjük el, kezdve a zárt erdőktől, a ligetes facsoportokon át a teljesen famentes, nyílt homokpusztáig. Ezeken belül természetesen különböző altípusokat is elkülöníthetünk, melyeket elsősorban az ott található növényzet, azon belül is főként a különböző fafajok, illetve azok térbeli eloszlása határoz meg. Egy öreg állományú, de monoton ültetett fekete fenyő erdőtömb madárvilága teljesen más, mint egy több fafajból álló, vegyes korú, idős elegyfákkal tarkított erdőé. 2. táblázat: A vizsgálat során a területről kimutatott fajok listája, természetvédelmi besorolásuk* Fajnév

Védettség

Fészkelő

Élőhely

barátposzáta (Sylvia atricapilla)

V

igen

erdőfoltok

barázdabillegető (Motacilla alba)

V

igen

mesterséges tereptárgyak

barna rétihéja (Circus aeruginosus)

V, BD-I

nem

-

búbos banka (Upupa epops)

V

igen

facsoportok

531



Fajnév

Védettség

A.1 és E.3 akció

Fészkelő

Élőhely

búbos pacsirta (Galerida cristata)

V

igen

mesterséges tereptárgyak

cigánycsuk (Saxicola torquatus)

V

igen

homokpuszta

citromsármány (Emberiza citrinella)

V

igen

mindenhol

csilpcsalpfüzike (Phyllocopus collybita)

V

igen

erdőfoltok

darázsölyv (Pernis apivorus)

FV, BD-I

nem

-

egerészölyv (Buteo buteo)

V

nem

-

énekes rigó (Turdus philomelos)

V

igen

erdőfoltok

erdei pacsirta (Lullula arborea)

V, BD-I

igen

homokpuszta

erdei pinty (Fringilla coelebs)

V

igen

erdőfoltok

erdei pityer (Anthus trivialis)

V

igen

facsoportok

fácán (Phasianus colchicus)

NV

igen

erdőfoltok

fekete harkály (Dryocopus martius)

V, BD-I

nem

-

fekete gólya (Ciconia nigra)

FV

nem

-

fekete rigó (Turdus merula)

V

igen

erdőfoltok

fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus)

V

igen

facsoporok (fenyő)

fülemüle (Luscinia megarhynchos)

V

igen

facsoportok, bokros

fürj (Coturnix coturnix)

V

igen

homokpuszta

gyurgyalag (Merops apiaster)

FV

igen

partfal

hantmadár (Oenanthe oenanthe)

V

nem

-

holló (Corvus corax)

V

nem

-

kabasólyom (Falco subbuteo)

V

nem

-

kakukk (Cuculus canorus)

V

igen

-

karvaly (Accipiter nisus)

V

nem

-

kék cinege (Cyanistes caeruleus)

V

igen

erdőfoltok

kenderike (Carduelis cannabina)

V

igen

facsoportok

léprigó (Turdus viscivorus)

V

nem

-

mezei pacsirta (Alauda arvensis)

V

igen

homokpuszta

mezei poszáta (Sylvia communis)

V

igen

bokros

mezei veréb (Passer montanus)

V

igen

facsoportok, létesítmények

nagy fakopáncs (Dendrocopos major)

V

igen

erdőfoltok, facsoportok

nyaktekercs (Jynx torquilla)

V

igen

facsoportok

örvös galamb (Columba palumbus)

V

igen

erdőfoltok

őszapó (Aegithalos caudatus)

V

igen

erdőfoltok

parlagi pityer (Anthus campestris)

V, BD-I

igen

homokpuszta

réti fülesbagoly (Asio flammeus)

FV

nem

-

rozsdás csuk (Saxicola rubetra)

V

nem

-

sárgarigó (Oriolus oriolus)

V

igen

facsoportok

532

mesterséges



Fajnév

A.1 és E.3 akció

Védettség

Fészkelő

Élőhely

seregély (Sturnus vulgaris)

V

igen

erdőfoltok, facsoportok

sordély (Emberiza calandra)

V

igen

homokpuszta, bokros

szajkó (Garrulus glandarius)

V

igen

erdőfoltok

széncinege (Parus major)

V

igen

erdőfoltok

tengelic (Carduelis carduelis)

V

igen

facsoportok

tövisszúró gébics (Lanius collurio)

V, BD-I

igen

facsoportok, bokros

vadgerle (Streptopelia turtur)

V

igen

facsoportok

vörös vércse (Falco tinnunculus)

V

nem

-

vörösbegy (Erithacus rubecula)

V

igen

erdőfoltok

zöld küllő (Picus viridis)

V

igen

facsoportok

*Rövidítések: V= Védett, FV= Fokozottan védett, BD II= Madárvédelmi Irányelv II.

Madártanilag a három legértékesebb élőhelytípus a vizsgált területen az öreg fákkal elegyes, természetközeli állapotot tükröző vegyes fafajú és korú zárt erdőtömbök, az öregebb fákat is tartalmazó ligetes facsoportok, illetve a fátlan, cserjékkel tarkított homokpuszta. A fajgazdaság ott a legnagyobb, ahol pedig ezek egymás mellett megtalálhatók. Kizárólag a zárt erdőtömbökben, azok közül is elsősorban az öreg állományúakban fészkel a darázsöly (Pernis apivorus) vagy a fekete gólya (Ciconia nigra), de itt találja meg életfeltételeit számos odúlakó faj, mint a csuszka (Sitta europaea), közép fakopáncs (Dendrocopos medius), vagy a fekete harkály (Dryocopus martius). Utóbbi egyre gyakrabban fészkel kisebb facsoportokban is, ha ott megfelelő öreg fát talál a fészkelő odújának elkészítéséhez. Tovább növeli a madarak táplálkozási lehetőségeit, ha ezekben az erdőkben jelentősebb mennyiségű holtfa is található. Ha nem szálerdőről beszélünk, és dúsabb cserjeszint is nő az erdő talaján, akkor megtalálhatók a különböző cinege fajok (Parus ssp.) vagy rigók (Turdus ssp.) Sűrűbb aljnövényzet esetén megfelelő életfeltételek teremetődnek számos további kisebb termetű erdei énekesmadárnak, mint a vörösbegynek (Erithacus rubecula) vagy ökörszemnek (Troglodytes troglodytes). Tipikus fészkelője az öregebb fákkal tarkított ligetes facsoportoknak a sárgarigó (Oriolus oriolus) és a zöld küllő (Picus viridis). Ha a fás növényzet alatt buja cserjés is található, ott fészkelőként szinte biztosan megtaláljuk a tövisszúró gébicset (Lanius collurio) és a fülemülét (Luscinia megarhynchos). Számos faj öregebb fák hiányában, akár a nagyobb cserjéken is épít fészket, mint az örvös galamb (Columba palumbus) és a vadgerle (Streptopelia turtur). A fátlan, kisebb cserjékkel tarkított nyílt élőhelyek jellegzetes fészkelője a cigánycsuk (Saxicola torquatus), sordély (Emberiza calandra) vagy a mezei pacsirta (Alauda arvensis). A speciális élőhelyek közül ki kell emelni a területen kialakított mesterséges homokfalakat, melyek a fokozottan védett gyurgyalagnak (Merops apiaster) biztosítanak fészkelőhelyet. Az ember által épített mesterséges tereptárgyak, létesítmények (pl. állatkarámok) is speciális élőhelynek számítanak, mert néhány faj, mint a barázdabillegető (Motacilla alba), mezei veréb (Passer montanus) vagy a búbos pacsirta (Galerida cristata) szinte kizárólag ezeken fordul elő.

533



A.1 és E.3 akció

Néhány faj esetében megfigyelhető, hogy nem a természetvédelmi-ökológiai szempontból értékesebb élőhelyeket preferálják. A citromsármány (Emberiza citrinella) leggyakrabban a zárt erdőtömbök közötti fiatalosokban, erdőfelújításokban, ültetvényekben tűnik fel, mint fészkelő, vagy a fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus), mely szinte kizárólag a fiatal fenyőültetvényekben fordul elő, ráadásul gyakran nagy számban.

14.5.2. A 2013. év értékelése A területen a 2012-es év végén és a 2013-as év elején, még a téli, kora tavaszi időszak alatt, a projekt tervei alapján az jelentős beavatkozások történtek. A területen tenyésző telepített fenyőállományokat, özönnövényeket, tájidegen fa- és cserjeállományokat teljesen kiirtották, az őshonos cserje- és facsoportokat megritkították, a homokpuszta és az erdőssztyepp élőhelyek átmeneti élőhelyévé alakították a teljes projektterület körülbelül felén, a munkálatokat éppen a fészkelési időszak miatt kellett 2.ábra: Fekete gólya (Ciconia nigra) szüneteltetni. Az illegális hulladékkupacokat és a Fotó: Dankovics Róbert korábbi építményeket, épületmaradványokat is eltávolították. Bár a beavatkozások előtti állapotról teljes felméréssel nem rendelkezünk, feltehető, hogy az elvégzett helyreállító beavatkozások a területen jelentősen befolyásolták a fészkelő madárfajok állományviszonyait. A fészkelők egyedszáma a korábbiakhoz feltehetően csökkent, hiszen a madárfajok döntő többsége nem a földön fészkel, tehát az aljnövényzet, cserjék és fák kiirtásával, gyérítésével, egyes madárfajok esetében a mesterséges tereptárgyak eltüntetésével a fészkelő helyek száma jelentősen csökkent. Természetesen ezzel párhuzamosan néhány, de persze nem jelentéktelen, kifejezetten gyephez/parlaghoz köthető faj egyedszáma valószínűleg növekedett a homokpusztai rekonstrukciós területen. Európai közösségi jelentőségű madárfajból kettő, a tövisszúró gébics és az erdei pacsirta biztosan fészkelt a területen. Ebből a tövisszúró gébics (Lanius collurio) hazánkban még általánosan elterjedt, a számára alkalmas élőhelyeken – mint ez a terület is – kifejezetten gyakori fészkelő. Az erdei pacsirta (Lullula arborea) ugyanakkor nyugat- és középeurópában erős állománycsökkenést szenvedett a múlt század vége felé, hazánkban is csökkent a fészkelőállomány (HARASZTY 1998, 2000). Hazánkban a ritkább fészkelők közé tartozik, igaz a számára alkalmas élőhelyeken az elmúlt években növekszik az állománya. Jelenléte kifejezetten örvendetes. A korábbi adatok alapján rendszeresen fészkelt a környéken ritkaságnak számító hantmadár (Oenanthe oenanthe) néhány párja, ugyanakkor 2013-ban nem sikerült fészkelését minden kétséget kizáróan bizonyítani. Áprilisi megfigyelése és a korábbi adatok alapján

534



A.1 és E.3 akció

feltételezhető esetleg egy pár fészkelése, de nem valószínű. A mesterséges tereptárgyak felszámolása kedvezőtlenül befolyásolta ennek a fajnak a fészkelési lehetőségeit. Nem sikerült a biztos fészkelést bizonyítani a gyurgyalag (Merops apiaster) esetében sem, de a májusi megfigyelés és a korábbi adatok (HORVÁTH-PŐCZE 1997, 1998) alapján feltételezhető, hogy néhány pár megbújt valahol. Kifejezett partfal - mely a faj tipikus fészkelőhelye – még nem található a területen, de a számára egyébként kedvező élőhelyen megtelepedhet ritkás növényzettel borított, laza kötésű, dimbes-dombos, akár közel vízszintes kiterjedésű talajban is (a Hanságban is ismert ilyen fészkelése a fajnak), így nem zárható ki néhány pár fészkelése. A 2013. évi összesített eredményeket a 3. táblázat tartalmazza. 3. táblázat: 2013-ban megfigyelt madárfajok és becsült állományadataik a homokpusztai rekonstrukciós területen

Észlelt egyedek száma

Fajnév

Becsült fészkelő párok száma

április 19.

május 20.

június 14.

min

max.

Accipiter nisus

-

-

-

-

-

Aegithalos caudatus

2

0

0

1

2

Alauda arvensis

3

4

2

15

18

Anthus campestris

-

-

-

-

-

Anthus trivialis

3

5

3

15

20

Asio flammeu

-

-

-

-

-

Buteo buteo

1

1

0

0

0

Carduelis cannabina

3

2

5

8

10

Carduelis carduelis

2

0

6

3

5

Ciconia nigra

-

-

-

-

-

Columba palumbus

2

2

0

1

5

Corvus corax

1

0

0

0

0

Coturnix coturnix

-

-

-

-

-

Cuculus canorus

1

2

0

0

2

Cyanistes caeruleus

-

-

-

-

-

Dendrocopos major

1

1

0

2

3

Emberiza calandra

0

9

13

15

20

Emberiza citrinella

6

5

4

25

30

Erithacus rubecula

2

2

1

4

6

Falco subbuteo

0

0

1

0

0

Falco tinnunculus

0

1

0

0

0

Fringilla coelebs

-

-

-

-

-

Galerida cristata

2

0

0

0

1

Garrulus glandarius

-

-

-

-

-

Jynx torquilla

-

-

-

-

-

Lanius collurio

1

8

14

30

35

535



A.1 és E.3 akció


Fajnév


április 19.

május 20.

június 14.

min

max.

Lullula arborea

1

1

0

1

2

Luscinia megarhynchos

-

-

-

-

-

Merops apiaster

0

4

0

0

2

Motacilla alba

1

1

0

0

1

Oenanthe oenanthe

1

0

0

0

1

Oriolus oriolus

0

1

1

2

3

Parus major

2

2

7

3

5

Passer montanus

0

0

24

0

2

Pernis apivorus

1

0

0

0

0

Phasianus colchicus

1

0

0

0

1

Phyllocopus collybita

2

1

1

3

5

Phylloscopus trochilus

-

-

-

-

-

Picus viridis

1

0

0

1

1

Saxicola rubetra

-

-

-

-

-

Saxicola torquatus

4

4

8

15

20

Streptopelia decaocto

0

4

7

15

18

Sturnus vulgaris

2

2

68

3

5

Sylvia atricapilla

2

3

2

6

8

Sylvia communis

0

1

2

5

7

Turdus merula

-

-

-

-

-

Turdus philomelos

-

-

-

-

-

Turdus viscivorus

-

-

-

-

-

Upupa epops

1

1

3

1

2

14.5.3. A 2014. év értékelése A 2013-2014 téli időszakban, és még kora tavasszal is folytatták a korábban megkezdett invázív fa- és cserje irtásokat, immár a teljes területre kiterjedően, mellyel tovább csökkentek a cserjés-bokros élőhelyek, növelve ezzel a homokpusztai élőhelyeket. Ez néhány faj esetében jól megmutatkozott a fészkelő állományokban is. A fészkelésre a zártabb élőhelyet kedvelő fajok esetében, mint pl. a vörösbegy (Erithacus rubecula) vagy a barátposzáta (Sylvia atricapilla), csökkent a becsült fészkelő állomány, míg a nyíltabb élőhelyet kedvelő fajoknál, mint pl. az erdei pacsirta (Lullula arborea) vagy a gyurgyalag (Merops apiaster), éppenséggel növekedett. A legtöbb faj esetében azonban nem tapasztaltunk jelentősebb állományváltozást. A képet kissé torzítja, hogy a korai fészkelők esetében a szokásosnál nagyobb volt a a zavarás a tavaszi időszakban. Európai közösségi jelentőségű madárfajból 2014-ben három fészkelt biztosan a területen. A tövisszúró gébicsnek (Lanius collurio) 2013-hoz képest nem változott a becsült állománya, viszont az erdei pacsirta (Lullula arborea) fészkelő párok száma érezhetően és örvendetesen

536



A.1 és E.3 akció

gyarapodott. A parlagi pityer (Anthus campestris) pedig „új” fészkelőként került elő. Tavaly csak egy kora tavaszi megfigyelése volt a fajnak, míg idén minimum két pár költött a területen, mindegyik „ragaszkodott” az egészen csupasz, szinte növényzetmentes környezethez. A réti fülesbagolyt (Asio flammeus) és a fekete gólyát (Ciconia nigra) más kutatók figyelték meg a területen, ugyanakkor a konkrét projekt területén biztosan nem fészkelt egyik faj sem. Míg az előbbi bizonyosan egy telelő/átvonuló példány lehetett, a fekete gólya (Ciconia nigra) többszöri észlelése a területen található vizesgödör környékén azt valószínűsíti, hogy valahol a közeli erdőken fészkelhet egy pár. A 2014. évi összesített eredményeket a 4. táblázat tartalmazza. 4. táblázat: A 2014-ben megfigyelt madárfajok és becsült állományadataik a homokpusztai rekonstrukciós területen


Fajnév


április 27.

május 17.

június 16.

Min.

Max

Accipiter nisus

1

0

0

0

0

Aegithalos caudatus

0

0

0

0

1

Alauda arvensis

3

3

3

12

15

Anthus campestris

0

1

2

2

3

Anthus trivialis

7

4

5

15

20

Asio flammeus

0

0

0

0

0

Buteo buteo

1

1

1

0

0

Carduelis cannabina

2

2

4

6

8

Carduelis carduelis

0

0

17

2

4

Ciconia nigra

0

0

0

0

0

Circus aeruginosus

1

0

0

0

0

Columba palumbus

2

2

3

1

3

Corvus corax

0

0

0

0

0

Coturnix coturnix

0

0

5

0

3

Cuculus canorus

3

1

0

0

2

Cyanistes caeruleus

2

0

0

0

1

Dendrocopos major

3

2

7

2

3

Emberiza calandra

1

13

15

20

25

Emberiza citrinella

22

18

33

30

35

Erithacus rubecula

3

2

0

2

4

Falco subbuteo

0

0

0

0

0

Falco tinnunculus

1

0

0

0

0

Fringilla coelebs

6

3

4

2

3

Galerida cristata

0

0

0

0

0

Garrulus glandarius

5

0

1

0

1

Jynx torquilla

4

0

0

0

1

537



A.1 és E.3 akció


Fajnév


április 27.

május 17.

június 16.

Min.

Max

Lanius collurio

4

8

11

30

35

Lullula arborea

5

4

23

4

6


7

4

3

4

6

Merops apiaster

0

8

34

15

20

Motacilla alba

0

0

2

0

1

Oenanthe oenanthe

0

0

0

0

0

Oriolus oriolus

0

7

9

7

9

Parus major

6

2

7

3

5

Passer montanus

0

0

0

0

0

Pernis apivorus

0

0

3

0

0

Phasianus colchicus

6

3

5

1

3


4

3

2

2

4


2

2

2

2

3

Picus viridis

0

0

1

1

1

Saxicola rubetra

1

0

0

0

0

Saxicola torquatus

5

4

4

15

20

Streptopelia decaocto

1

5

6

15

18

Sturnus vulgaris

10

2

47

3

5

Sylvia atricapilla

6

3

3

4

6

Sylvia communis

1

0

0

3

5

Turdus merula

5

2

3

2

4

Turdus philomelos

1

1

1

1

3

Turdus viscivorus

0

0

5

0

0

Upupa epops

6

4

3

2

4

A tavalyi évvel ellentétben 2014-ben biztosan fészkelt 15-20 pár gyurgyalag a területen. Az júniusi mintavétel napján egy csapatban észleltem 34 példányt. A megtalált fészkelő üregek száma 12 db volt, de ennél minden bizonnyal valamivel több pár is fészkelt. Tipikus fészektelep egyelőre nem alakult ki, az egyes üregek a területen szétszórva helyezkedtek el, nagyrészt a katonai száncok szélén kialakított meserséges partfalakban. 2014-ben a megfigyelt fajok száma, ezzel egyidejűleg a fészkelő fajok száma, és a becsült fészkelő párok száma is növekedett a 2013-as évhez viszonyítva.

14.5.4. A 2015-ös év értékelése A projekt utolsó évében nagyobb beavatkozás már nem történt, elsősorban a korábbi munkák utókezeléseit (özönnövény irtás, sarjak leverése végezték a területen, így az emberi jelenlét és zavarás csökkent a területen. A legeltetés már 2014-ben megkezdődött, de a legeltetett terület kiterjedése 2015-ben növekedett. A legelő állatok egyértelműen jelentenek egy kismértékű zavarást, de a kapcsolódó infrasturktúra kiépítése egyben új 538



A.1 és E.3 akció

mikroélőhelyeket alakított ki (pl. itató, karám, delelő stb.), egyben táplálékforrást is jelent a madarak számára. Európai közösségi jelentőségű madárfajból 2015-ben is három fészkelt biztosan a területen. A tövisszúró gébics (Lanius collurio) és az erdei pacsirta (Lullula arborea) becsült fészkelőállománya nem változott a 2014-es évhez képest. A parlagi pityer (Anthus campestris) fészkelő állománya kissé csökkent, ami valószínűleg annak tudható be, hogy a számára kedvező csupasz, kopár felszínek elkezdtek benövényesedni, ezáltal már kevésbé alkalmassak a fészkelésre. A területen végzett legeltetés hozzájárulhat ahhoz, hogy mindig legyenek fészkelésre alkalmas növényzetmentes homokfelszínek a területen, így a fészeklése hosszabb távon is várható. A katonai sáncok szélén számukra kialakított meserséges partfalakban 2015-ben is fészkelt 15-20 pár, színpompás gyurgyalag. A fészkelő fajok száma és a becsült fészkelő párok száma 2015-ben, ellentétben a 2013-2014 évek közöttivel, számottevően nem változott. A 2015. évi összesített eredményeket az 5. táblázat tartalmazza. 5. táblázat: A 2015-ben megfigyelt madárfajok és becsült állományadataik a homokpusztai rekonstrukciós területen


Fajnév


Április 11.

Május 10.

június 7.

Min.

Max

Accipiter nisus

0

0

0

0

0

Aegithalos caudatus

0

0

0

0

1

Alauda arvensis

3

3

4

12

15

Anthus campestris

0

1

1

1

2

Anthus trivialis

6

4

4

12

15

Asio flammeus

0

0

0

0

0

Buteo buteo

0

1

2

0

0

Carduelis cannabina

2

2

0

4

6

Carduelis carduelis

2

0

6

2

4

Ciconia nigra

0

0

0

0

0

Circus aeruginosus

0

0

0

0

0

Columba palumbus

2

0

5

1

3

Corvus corax

0

0

0

0

0

Coturnix coturnix

0

1

2

1

3

Cuculus canorus

4

1

1

0

2

Cyanistes caeruleus

0

0

0

0

1

Dendrocopos major

2

2

2

2

3

Dryocopus martius

0

0

1

0

0

Emberiza calandra

2

15

12

20

25

Emberiza citrinella

20

15

13

25

30

Erithacus rubecula

2

0

0

0

2

539



A.1 és E.3 akció


Fajnév


Április 11.

Május 10.

június 7.

Min.

Max

Falco subbuteo

0

0

0

0

0

Falco tinnunculus

0

0

1

0

0

Fringilla coelebs

3

2

0

1

3

Galerida cristata

0

2

2

1

1

Garrulus glandarius

3

1

2

0

1

Jynx torquilla

0

2

3

1

2

Lanius collurio

0

10

11

30

35

Lullula arborea

4

7

11

4

6


1

6

3

4

6

Merops apiaster

0

12

15

15

20

Motacilla alba

2

1

3

1

1

Oenanthe oenanthe

0

0

0

0

0

Oriolus oriolus

0

6

5

6

8

Parus major

4

3

6

3

5

Passer montanus

0

0

0

0

0

Pernis apivorus

0

0

0

0

0

Phasianus colchicus

4

2

5

1

3


4

4

0

2

4


3

2

0

1

3

Picus viridis

0

1

0

0

1

Saxicola rubetra

0

0

0

0

0

Saxicola torquatus

6

6

11

15

20

Streptopelia turtur

0

5

3

10

12

Sturnus vulgaris

16

8

70

5

10

Sylvia atricapilla

4

2

0

2

4

Sylvia communis

2

1

2

3

5

Turdus merula

4

3

1

2

4

Turdus philomelos

2

1

0

1

3

Turdus viscivorus

0

0

0

0

0

Upupa epops

4

3

1

2

3

14.5.5. A 2013-2015 közötti felmérések értékelése A három éves vizsgálat alapján a területről 46 védett és 4 fokozottan védett madárfajt sikerült kimutatni, ebből 38 fészkelt a területen. A megfigyelések éves összesítő adatait a 6. táblázat tartalmazza. Tekintettel arra, hogy a vizsgálat elsősorban a lőtér területére és gyepes élőhelyekre irányult a megfigyelt fajok is elsősorban ezt a területet jellemzik. A Gönyűi-homokvidéken számos 540



A.1 és E.3 akció

további madárfaj előfordulása ismert, illetve valószínűsíthető. Madártanilag a három legértékesebb élőhelytípus a vizsgált területen az öreg fákkal elegyes, természetközeli állapotot tükröző vegyes fafajú és korú zárt erdőtömbök, az öregebb fákat is tartalmazó ligetes facsoportok, illetve a fátlan, cserjékkel tarkított homokpuszta. A fajgazdaság ott a legnagyobb, ahol pedig ezek egymás mellett megtalálhatók. 6. táblázat: A megfigyelések összesítő adatai a homokpusztai rekonstrukciós területen (2013-2015) Év

Megfigyelt fajok száma

Fészkelő fajok min. száma

Fészkelő fajok max. száma

Becsült min. fészkelő párok száma

Becsült max. fészkelő párok száma

2013

34

22

29

174

240

2014

42

29

36

208

290

2015

39

31

37

190

272

3.ábra: Erdei pityer (Anthus trivialis) Fotó: Winkler Dániel

A három éves vizsgálat alapján kijelenthető, hogy az élőhely-rekonstrukciós munka következtében több európai közösségi jelentőségű és hazánkban védett faj fészkelő állománya is növekedett a vizsgált területen. Az erdei pacsirtáé (Lullua arborea) minimum megduplázódott, míg a parlagi pityer (Anthus campestris) új fészkelőként jelent meg a területen. Az erdei pacsirta kedveli a fákkal, bokrokkal ritkásan benőtt füves területeket, erdei tisztásokat, állománya valószínű stabilan megmarad a jövőben is. A parlagi pityer esetében viszont, mivel a faj a kopár, gyér növényzetű felületekhez kötődik, ez attól is függ,

541



A.1 és E.3 akció

hogy mennyire maradnak meg ezek a kopár felületek, melyek a vizsgált területen kizárólag az emberi bolygatás következményeként alakultak ki (pl. tereprendezés, gyepesítés, özönnövényirtás stb). Kezelés hiányában a kopár felszínek az idő múltával minden bizonnyal benövényesednek, záródni fognak, azonban az időközben megindult szürkemarhával történő legeltetés biztosíthatja a rövidre legelt, taposott felületeket, melyek alkalmasak lehetnek a faj hosszú távú fészkelésére. Nem európai közösségi jelentőségű faj, de értékes, a vizsgált terület élőhely-átalakítás utáni egyik célfaja, a telepesen fészkelő fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster) szintén az emberi beavatkozásnak köszönhetően telepedett meg a célzottan neki kialakított mesterséges buckák rézsűsített falaiban, ahol a jövőben is alkalmas fészkelőhelyet találhat. A korábban más területeken szerzett tapasztalatok alapján jövőben szükséges lehet ezeket a falakat rendszeresen megtisztítani az évek során felnövő bokor és cserjéktől, hogy a madaraknak fészkelésre alkalmasak maradjanak. A projektnek másik célfaja a búbos banka (Upupa epops), mely kifejezetten kedveli a homokpusztás élőhelyeket és az ilyen területek karakterfajának tekinthető. A korábbi adatok ((HORVÁTH-PŐCZE 1997, 1998)) alapján a múlt század végén Gönyű térségében 3-7 pár költött. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ebből hány pár fészkelése történt a vizsgált területen, de az kijelenthető, hogy a Life+ területen a két év alatt kissé növekedett az állománya, mely ugyancsak a rekonstrukciós munkálatok következménye. Legfőképp a fenyvesek, akácosok, illetve a zárt fás és bokros területek eltűnése, az élőhely nyíltabbá válása tett jót a fajnak.

4.ábra: Citromsármány (Emberiza citrinella) Fotó: Winkler Dániel

542



A.1 és E.3 akció

A homokpusztai élőhelyrekonstrukció madárvilágra gyakorolt hatásainak eddig vizsgálataiból messzemenő következtetéseket még nem lehet levonni. Számos faj csak néhány fészkelő párral képviselteti magát, így az az egyes években tapasztalható természetes állományingadozás következtében könnyen előfordul, hogy míg az egyik évben fészkel a faj a területen, addig a következőben nem. Kis állománysűrűségű, és/vagy nagyobb területigényű fajoknál, mint például a ragadozó madarak többsége, az is előfordulhat, hogy az egyik évben a vizsgált terület határain belül, míg a következőben éppen azon kívül épít fészket és csak táplálkozni jár oda. Más kutatások során az is kiderült már, hogy egy új, ember által bolygatott élőhelyet a madarak nagyon hamar felfedeznek, megpróbálnak területet foglalni rajta, és az első években a későbbi állapothoz képest nagyobb faj- és egyedszámban képviseltetik magukat (FERENCZI et al 2009). Ahogy a bolygatás után az egyes mikro-élőhelyek „beállnak”, némelyek állandósulnak, mások átalakulnak, eltűnnek, úgy a fajok és így a madárfajok, azon belül is a fészkelő fajok száma általában csökken. A megmaradt fészkelő fajok egyedszáma pedig némelyek esetében, akiknek kifejezetten „beválik” a terület jelentősen nőhet. Hasonló folyamatok zajlottak le például a Nyirkai-hany élőhely-rekonstrukción is (PELLINGER ex verb.).

14.5.6. A természetvédelmi szempontból jelentősebb fajok részletes bemutatása Gyurgyalag (Merops apiaster) A vizsgált időszak első évében már megjelent a területen, de nagy valószínűséggel még nem fészkelt, csak a következő évben vette birtokba a számára kialkított mesterséges partfalakat. Az élőhely adottságai kifejezetten kedveznek a fajnak, a partfalak megfelelő állapotának fenntartásával a jövőben is biztosítható a sikeres fészkelés. Kisebb állománynövekedés még várható, hiszen a partfalakon még van hely, a terület eltartóképessége (táplálékmennyiség) pedig valószínűleg több a jelenlegi 15-20 párnál. Erdei pacsirta (Lullula arborea) A kiinduló évben is biztosan fészkelt a területen, de a rekonstrukciós munkák következtében örvendetesen gyarapodott a fészkelő állomány. A sokkal nyíltabbá váló homokpusztai élőhely, mely ugyanakkor bokrokkal, facsoportokkal tarkított, kedvezett a faj számára, Valószínűleg a jelenlegi 4-6 páros populáció jelentős mértékben már nem fog növekedni, de néhány pár még „elfér” a területen.

5.ábra: Gyurgyalag (Merops apiaster) Fotó: Mogyorósi Sándor

543



A.1 és E.3 akció

6.ábra: Erdei pacsirta (Lullula arborea) Fotó: Winkler Dániel

Parlagi pityer (Anthus campestris) 2013-ban szinte biztosan nem fészkelt a területen. A rekonstrukciós munkálatok következtében kialakuló kopár, gyér növényzetű felületeknek köszönhetően megjelent 1-2 pár. A jövőbeni fészkelésének záloga, ezeknek a csupasz, kopár felületeknek a megléte. Hazánkban a tipikus fészkelőhelyein sehol sem túl gyakori, a revírek távolsága egymástól mindenütt elég nagy, 500 métertől 2-3 km-ig. Ezek alapján nagyobb fészkelő állományra a jövőben sem számítunk. Búbos banka (Upupa epops) Korábbi megfigyelések alapján a vizsgálati időszak előtt is biztosan fészkelt néhány pár a területen. A felmérésünk alapján az élőhelyátalakításnak köszönhetően kissé emelkedett a fészkelő párok száma. Szakirodalom alapján akár 5-10 hektáronként is lehetnek az egyes revírek, így a jövőben a jelnlegi 2-4 páros populáció akár növekedhet is.

544



A.1 és E.3 akció

7.ábra: Búbos banka (Upupa epops)

Fotó: Winkler Dániel

14.6. Összefoglalás A Kisalföldi homokpuszta Life+ pályázat keretében végzett három éves vizsgálat alapján kijelenthető, hogy az élőhely-rekonstrukciós eredményeként több európai közösségi jelentőségű és hazánkban védett faj fészkelő állománya is növekedett a vizsgált területen. Az erdei pacsirtáé (Lullua arborea) minimum megduplázódott, míg a parlagi pityer (Anthus campestris) új fészkelőként jelent meg a területen. Az erdei pacsirta kedveli a fákkal, bokrokkal ritkásan benőtt, füves területeket, erdei tisztásokat, így állománya valószínűleg stabilan megmarad a jövőben is. A parlagi pityer esetében viszont, mivel a faj a kopár, gyér növényzetű felületekhez kötődik, ez attól is függ, hogy mennyire maradnak meg azok a nyílt felületek, amelyek a vizsgált területen kizárólag az emberi bolygatás következményeként alakultak ki (pl. tereprendezés, gyepesítés, özönnövényirtás, stb). Kezelés hiányában e kopár felszínek az idő múltával minden bizonnyal benövényesednek, záródni fognak. Az időközben megindult szürkemarhával történő legeltetés azonban biztosíthatja a rövidre legelt, taposott felületeket, melyek alkalmasak lehetnek a faj hosszú távú fészkelésére. Nem európai közösségi jelentőségű faj, de igen értékes faj, a vizsgált terület élőhelyátalakítás utáni egyik célfaja, a telepesen fészkelő, fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster). E madár szintén az emberi beavatkozásnak köszönhetően telepedett meg a számára kialakított mesterséges buckák rézsűs falaiban, ahol a jövőben is alkalmas fészkelőhelyet találhat magának. A korábban más területeken szerzett tapasztalatok alapján, jövőben szükséges lehet ezeknek a falaknak a rendszeres megtisztítása az évek 545



A.1 és E.3 akció

során felnövő bokroktól és cserjéktől, hogy a gyurgyalagok számára alkalmas fészkelőhelyek maradjanak. A projektnek másik célfaja a búbos banka (Upupa epops), mely kifejezetten kedveli a homokpuszta élőhelyeket, s az ilyen területek karakterfajának tekinthető. A korábbi adatok (természetvédelmi őri jelentések) alapján a múlt század végén Gönyű térségében 3-7 pár költött. Azt nem tudjuk pontosan, hogy ebből hány pár fészkelt a vizsgált területen, de az kijelenthető, hogy a Life+ területen a két év alatt a kezdeti 1-2 párról 2-3 párra nőtt az állománya, s ez ugyancsak a rekonstrukciós munkálatok következménye. A fajnak legfőképp a fenyvesek, akácosok, illetve a zárt fás és bokros területek eltűnése, az élőhely nyíltabbá válása tett jót a fajnak.

14.7. Felhasznált irodalom HARASZTY, L. (ed.) (2010): Magyarország madarai, 2. javított kiadás – Mezőgazda kiadó, Budapest HORVÁTH, L. és PŐCZE, V. (1997): Természetvédelmi őri jelentés. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Kézirat. HORVÁTH, L. és PŐCZE, V. (1998): Természetvédelmi őri jelentés. Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, Kézirat. FERENCZI, M., PELLINGER, A. és CSÖRGŐ, T. (2009): Vízimadár közösség monitorozása a Nyirkai-Hany élőhely-rekonstrukció területén. Természetvédelmi Közlemények 15.: 446456.

546


Özönnövények eltávolítási technológiájának kidolgozása

A.1 és E.3 akció

15. Özönnövények eltávolítási technológiájának kidolgozása 15.1. Célkitűzések 

Természetvédelmi szempontból elfogadható, hatékony irtási módszer kidolgozása a célfajokra

15.2. Anyag és módszer 15.2.1. Vizsgált fajok/taxonok    

Robinia pseudo-acacia Ailanthus altissima Asclepias syriaca Solidago gigantea

15.2.2. A kísérletben felhasznált gyomirtó szerek 1. táblázat: A kísérletben felhasznált gyomirtó szerek leírása, hatóanyaga, hatásmechanizmusa és falhasználási kategóriája Vegyszer Medallon Premium

Taifun 360

Mezzo 20 WG

Granstar 20 DF

Hatóanyag

Hatásmechanizmus

Besorolás

439g/l glifozát A glifozát hatóanyagot a növény a klorofillt diammoniumsó tartalmazó zöld részein veszi fel. A hatóanyag innen transzlokálódik a gyökerekbe. A tünetek 1-2 hét után jelentkeznek öregedésben, törpe növésben, levél- és hajtásbarnulásban. A folyamat visszafordíthatatlan, a hatóanyag mozgása során a növényben a szaporító képletekbe is eljut, így hatása az évelők esetében is a növény maradandó pusztulásához, vagy károsodásához vezet.

III.

360g/l glifozát IPA A glifozát hatóanyagot a növény a klorofillt (izopropil-amin) só tartalmazó zöld részein veszi fel. A hatóanyag innen transzlokálódik a gyökerekbe. A tünetek 1-2 héten után jelentkeznek öregedésben, törpe növésben, levélés hajtásbarnulásban. A folyamat visszafordíthatatlan, a hatóanyag mozgása során a növényben a szaporító képletekbe is eljut, így hatása az évelők esetében is a növény pusztulásához, vagy maradandó károsodásához vezet.

III.

200g/kg metszulfuron metil

A metszulfuron-metil a szulfonilkarbamidok képviselője, fehérjeszintézis-gátló. Ezen belül az acetolaktát-színtetáz enzim (ALS) inhibitora. A hatóanyag szisztémikus, így a kipermetezést követően bejut a növény tápanyagszállító rendszerébe. Az érzékeny gyomnövényekben a tápanyagok felvétele leáll és 7–10 nap múlva látható tünetek mellett elpusztulnak. A Mezzo® 20 WG talajon és levélen keresztül egyaránt hatékony.

I.

50 % tribenuron – A Granstar® főleg a leveleken keresztül hat. A szer

I.

547



Vegyszer

Hatóanyag metil

Titus Plus

Casper

Tomigan 250 EC

A.1 és E.3 akció

Hatásmechanizmus az acetolaktát-szintetáz enzim működését gátolja. Az enzimműködés gátlása miatt az érzékeny növényekben a tápanyagszállítás, a légzés és az anyagcsere a kijuttatást követő néhány órán belül leáll. A Granstar® az érzékeny gyomok növekedését gyorsan megállítja. A tipikus tünetek (színváltozás, pusztulás) a kezelés után 3-10 nappal válnak láthatóvá (a gyomok növekedési körülményeitől függően). A kijuttatást követő meleg és nedves időjárás elősegíti a hatáskifejtést, míg a száraz, körülmények késleltetik a tünetek hideg megjelenését.

3% rimszulfuron, 60 A rimszulfuron elsősorban a leveleken keresztül % dikamba felszívódva fejti ki hatását. A hatóanyag az acetolaktát-szintetáz enzimet gátolja, aminek hatására az érzékeny gyomokban a transpiráció, a légzés, és az anyagcsere - a kezelést követő néhány órán belül - leáll. A gyomok növekedése és fejlődése rövid időn belül leáll, de a jellemző tünetek (elszíneződés, elhalás) a kezelést követi 3-10 napon belül válnak láthatóvá, a gyomok növekedési körülményeitől függően. A meleg, párás időjárás elősegíti a hatáskifejtést, míg a hideg és száraz körülmények késleltethetik a hatást. A dikamba elsősorban a leveleken, másodsorban a gyökereken keresztül felszívódva fejti ki a hatását. A hatóanyag a növényben mind a gyökér, mind a hajtáscsúcs irányába transzlokálódik. 50 g/kg proszulfuron, 647 g/kg dikamba Na sója

A proszulfuron ALS-inhibitor és a dikamba növekedés gátló hatásának köszönhetően gyomirtási spektruma meglehetősen széles. A kettős hatásmechanizmusának köszönhetően a hatáskifejtés rendkívül gyors. Szinte azonnal kikapcsolja a gyomkonkurenciát, kezelést követően a gyomnövények fejlődése rövid időn belül leáll, majd ezt követően megkezdődik a pusztulási folyamat, ami a különböző időjárási körülmények között 2-3 hét elteltével teljes elszáradáshoz vezet. A két különböző hatóanyag együttes használata nagyban hozzájárul a herbicidrezisztencia kialakulásának megelőzéséhez.

I.

I.

36% fluroxipir- A fluroxipir az érzékeny gyomnövényekben abnormális mértékű sejtburjánzást idéz elő. A növény metilheptil-észter

tápanyagkészlete elhasználódik, mérgező anyagcsere termékek halmozódnak fel. A normális hormonszint helyett megemelkedik a „mesterséges” hormonszint, mivel az auxinhoz hasonló hatású herbicidet a növény nem képes hatástalanítani. A Tomigan 250 EC egy szisztémikus levélherbicid, amely a szállítórendszeren keresztül eljut a növény más részeibe is.

Silwet Star

Besorolás

80,0% polialkilénoxiddal módosított

Felületi feszültség- és habzáscsökkentő univerzális adalékanyag. A Silwet Star segítségével a permetező szer eljut az egyébként nehezen elérhető növényi

548

I.

III.



Vegyszer

Nonit

A.1 és E.3 akció

Hatóanyag

Hatásmechanizmus

heptametiltrisziloxán 20,0 % alliloxipolietilénglik ol

részekhez, a lombozat belsejébe, a levél fonákjára, amely fokozhatja a gyümölcsösök hatékony védelmét. Felszívódó hatóanyagú növényvédő szerekkel kombinációban alkalmazva nőhet a készítmények biológiai hatékonysága, mert a Silwet Star elősegítheti a hatóanyagok gyorsabb bejutását a növénybe azzal, hogy a permetlé a gázcsere nyílásokon keresztül is be tud hatolni. A gyorsabb hatóanyag felszívódás csökkentheti a hatóanyagnak a lemosódási kockázatát, azaz növelheti a készítmény esőállóságát. A Silwet Star adjuvánsnak kontakt készítmények esetében is jelentős a tapadás fokozó hatása. A Silwet Star nagymértékben megnöveli a permetlé szétterülését, így lehetőséget biztosít a permetlé mennyiségének akár 30,0 – 40,0 %-os csökkentésére is.

dioktil– A Nonit felületaktív nedvesítőszer (tapadásfokozó) szulfoszukcinát-Na gombaölő-, rovarölő-, valamint posztemergens só gyomirtó permetező szerek tapadó - és terülő képességének fokozására 0,025% töménységben (0,25 liter Nonit /1000 liter permetlé). A Nonit a használt víz felületi permelékészítéshez feszültségének csökkentéséve lnöveli a permetezett felület permetlével történő borítottságát és ezáltal javítja a permetlé fedettséget. A Nonit használata különösen eredményes viaszos levélzettel rendelkező kultúrákban.

Besorolás

III.

15.2.3. Kísérleti engedély A kutatásokat a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezetvédelmi Igazgatóság 04.2/18102/2013., illetve az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 8255-4/2012 sz. engedélye alapján végeztük.

15.2.4. Vizsgált kijuttatási módok Hidraulikus háti permetezővel pontpermetezés Kezelendő fajok: Asclepias syriaca Leírás: A szórófej segítségével a növény felső leveleire kerül kijuttatásra a vegyszer. Várt előnye: Viszonylag gyors kijuttatás. Várt hátránya: Potenciálisan nagy a szóródás veszélye, különösen, ha a kijuttató személyzet nem elég körültekintő vagy hanyag.

549



A.1 és E.3 akció

1.ábra: Hidraulikus háti permetezővel pontpermetezés

Ecsetelés a felső levelekre Kezelendő fajok: Asclepias syriaca 2 Leírás: Hosszú nyelő radiátorecset segítségével a növény felső levelein 1-2 cm felületre kerül kijuttatásra a vegyszer. Várt előnye: Körültekintő alkalmazás esetén gyakorlatilag nincs szóródás. Várt hátránya: Lassú. Ha a kijuttató személyzet nem elég körültekintő vagy hanyag, akkor elcsöpögés, illetve ún. „szenteltvíz” effektus léphet fel.

2.ábra: Ecsetelés a felső levelekre 550



A.1 és E.3 akció

Félgépi kenés Kezelendő fajok: Asclepias syriaca Leírás: A vegyszer az eszköz nyelében található és a kapilláris hatás révén jut el a kenést végző szövetbe. Várt előnye: A személyzet vegyszerrel történő érintkezése minimalizálható. Várt hátránya: Lassú.

Gépi habkenés ATV-vel 3.ábra: Microwipe weedwiper

Kezelendő fajok: Asclepias syriaca forrás: http://pinova.hr Leírás: A vegyszer kijuttatása egy szivacs segítségével történik, amely folyamatosan nedves. A kenő eszközök egy kvadra kerültek felszerelésre, ami biztosítja a gyors mozgást. Várt előnye: Gyors. Várt hátránya: Jelentős az elcsepegés egyenletlen talajfelszín esetén. ( a mélyebb részen felhalmozódik a permetlé és elcsöppen)

4.ábra: Gépi habkenés ATV-vel

551



A.1 és E.3 akció

Tuskókenés Kezelendő fajok: Robinia pseudo-acacia, Ailanthus altissima Leírás: A levágott fák tuskója a vágást követő maximum fél órán belül lekenésre kerül a vegyszerrel. Várt előnye: Viszonylag gyors, szóródás nincs. Várt hátránya: Jelentős sarjképződés, többszöri visszatérés.

5.ábra: Bálványa kezelése vágás-tuskókenéssel

6.ábra: Akác kezelése vágás-tuskókenéssel

552



A.1 és E.3 akció

Törzs injektálás Kezelendő fajok: Robinia pseudo-acacia, Ailanthus altissima Leírás: A kezelendő egyed kerületén kb. 5 cm-enként 5 fafúróval lyukat fúrunk, majd állatorvosi fecskendővel furatonként 1-1,5 cm3 vegyszert juttatunk bele. A lyukat sziloplaszttal vagy gyurmával lezárjuk. Várt előnye: Nincs szóródás és párolgás. Várt hátránya: Lassú.

7.ábra: Injektálás előkészített furatba állatorvosi tömegoltóval

Kéreghasítás és kenés Kezelendő fajok: Robinia pseudo-acacia, Ailanthus altissima Leírás: A kezelendő egyed kerületén 1, nagyobb egyedeken 2 helyen mintegy 30-40 cm hosszúságban lehántottuk a kérget és ecsettel juttattuk fel azonnal a vegyszert. A kéreg eltávolítása történhet kérgezővel vagy akár motorfűrésszel is. Várt előnye: Az injektáláshoz képest gyors. Várt hátránya: A vegyszer kipárolgása jelentős.

553



A.1 és E.3 akció

8.ábra: Kéreghasítás és kenés bálványfánál

Kézi kaszálás Kezelendő fajok: Solidago gigantea Leírás: A kezelendő területet motoros kaszával lekaszáltuk, a növényi anyagot összegyűjtöttük az avarfelhalmozódás megakadályozása érdekében. Várt előnye: Nem igényli kemikáliák felhasználását. Várt hátránya: A lekaszált növényi anyag összegyűjtése és elszállítása hosszadalmas.

9.ábra: Magas aranyvessző kézi kaszálása

554



A.1 és E.3 akció

15.2.5. A mintavételi helyek kijelölésének módja, terepen történő jelölés A mintavételi helyeket a terepen jól látható módon, a faegyedek festésével vagy karózással jelöltük meg. Minden mintavételi terület el lett látva a kezelés részleteit tartalmazó címkével. A fásszárú kísérletek esetében a mintavételi helyek szabálytalan alakúak, az elsődleges célkitűzés azt volt, hogy a kezelendő egyedek minden mérettartományból legalább 5-5 példánnyal jelen legyenek. Ezekben az esetekben a mintavételi hely középpontja került rögzítésre GPS-sel. A selyemkóró és magas aranyvessző kísérleti területek általában szabályos négyzet (20x20m, 10x10m) vagy téglalap alakúak, a sarkait karóval jelöltük meg és jelölőszalaggal kerítettük körbe. A fásszárú egyedek esetében minden kezelt egyednek mértük a mellmagassági átmérőjét és megbecsültük az állomány átlagmagasságát.

10.ábra: Kísérleti helyek feliratozása terepen

11.ábra: Kísérleti helyek jelölése terepen

555



A.1 és E.3 akció

15.3. Eredmények és értékelésük 15.3.1. Kijuttatás különböző módjainak értékelése A vegyszer kijuttatásának módszereit elsősorban a kísérleti körülmények között vizsgáltuk. A vizsgálat során a kezeléshez szükséges időt, a felhasznált vegyszermennyiséget, az eredményességet és a járulékos károkat vizsgáltuk.

15.3.1.1 Alkalmazott kijuttatási módok általános értékelése A vizsgálatok során az előzetes feltevéseket kivétel nélkül sikerült megerősíteni. Ecsetelés A fásszárú fajok esetében a kéreg részletes lehántása miatt viszonylag lassú módszer, de valamivel gyorsabb, mint az injektálás. A hibázási lehetőség viszonylag alacsony, mert a lehántott kéreg jól látható, így ellenőrizhető. Mind az akác, mind a bálványfa esetében működött, de az eddigi tapasztalatok alapján ugyanolyan koncentrációnál alacsonyabb sikerrel, mint az injektálás. A vegyszerigénye jóval magasabb, mint az injektálásé. A lágyszárú fajok (selyemkóró) alkalmazása során ez a leglassabb kijuttatási módszer, ugyanakkor meglehetősen hatékony és kellő odafigyeléssel végezve a járulékos károk minimalizálhatók. Injektálás Az alkalmazandó technológiák közül a legnagyobb munkaerő és költségigényű eljárás, a kivitelezés időigényessége és használandó felszerelések miatt. A hatékonysága 90-95% az elszáradást tekintve, de sarjadzás helyenként előfordul. Sűrű állományban a kivitelező személyzetnek odafigyelése igen fontos, hogy az elmaradásokat minimalizálja. Gépi permetezés Jelentős az elcsepegés, elsősorban olyan területeken alkalmazható, ahol az irtandó növény 80-100%-os borításban fordul elő és nincs olyan faj, amelyet kímélni kellene. Félgépi kenés Az alkalmazott Microwipe elnevezésű eszköz használhatatlannak bizonyult. A tapadásfokozó (ez feltétlenül szükséges a levélre történő kijuttatáskor) beleszáradt a kenőszövetbe. Kaszálás Kizárólag a magas aranyvesszőnél alkalmazott módszer. A területen történő alkalmazhatóságát csökkentik a kisebb-nagyobb gödrök, emiatt sok helyen csak a kézi kaszálás kivitelezhető. A többi alkalmazott módszerrel nem összehasonlítható, kizárólag a gyakoriságot vizsgáljuk változóként. A kísérlet eredményei csak a következő évben vizsgálhatók. Előzetesen az időráfordítást vizsgáltuk, egy 100m2-es terület kaszálása átlagosan 15-20 percet vett igénybe.

556



A.1 és E.3 akció

15.3.1.2 A kijuttatási módok értékelése bálványfa és akác esetében Az akác és a bálványfa esetében az injektálást, a kéreg részleges lehántását és a nyers felület kezelését, illetve a gyakorlatban elterjedt levágás, majd tuskókenés módszerét vizsgáltuk (2. és 3. táblázat). Az akác esetében kerületegységre vonatkoztatva a legkevesebb vegyszerfelhasználás az injektálás esetében van, a bálványfánál magasabb érték adódott, mert a kezelt egyedek között nagyobb arányban voltak a 10 cm-nél kisebb átmérőjű egyedek. Mindkét faj esetében a tuskókenéshez kellett a legtöbb vegyszer (figyelembe véve a későbbi sarjpermetezéseket is). 2. táblázat: Az akác kísérletek során felhasznált vegyszer mennyiségek és kezelési idők

Kijuttatási módszer

Injektálás Kéreghántás és kenés Levágás és tuskókenés

Kezeléshez szükséges idő/mintavételi terüet

Felhasznált vegyszer mennyiség/mintavételi terüet

átlag 26 perc (min. 14 perc, max. 45 perc) átlag 18,5 perc (min. 14 perc, max. 23 perc) átlag 34,7 perc (min. 22 perc, max. 55 perc)

átlag 171,25 ml (min. 100 ml, max. 220 ml átlag 241,87 ml (min. 130 ml, max. 320 ml átlag 390,6 ml (min. 120 ml, max. 850 ml

átlag 2,31 perc

Kezeléshez szükséges vegyszer mennyiség (kezelt kerületegységre, méter) átlag 15,43 ml

átlag 1,94 perc

átlag 24,47 ml

átlag 3,28 perc

átlag 31,87 ml

Kezeléshez szükséges idő (kezelt kerületegységre, méter)

Az első kezeléshez szükséges idő a kéreghántás és kenés esetében volt a legalacsonyabb és értelemszerűen a tuskókenésnél a legmagasabb, hiszen utóbbi esetében a fákat is ki kellett vágni (a darabolás és vágástakarítás ideje nincs benne a kezelési időben). Figyelembe véve, hogy az injektálás és a kéreghasítás-kenés esetében is ki kell majd vágni a fákat a következő évben, a kezelési idő egyértelműen a vágás-tuskókenés esetében a legkedvezőbb. 3. táblázat: A bálványfa kísérletek során felhasznált vegyszer mennyiségek és kezelési idők

Kijuttatási módszer

Injektálás Kéreghántás és kenés és Levágás tuskókenés

Kezeléshez szükséges idő/mintavételi terüet

Felhasznált vegyszer mennyiség/mintavételi terüet

átlag 33,9 perc (min. 17 perc, max. 60 perc) átlag 20,2 perc (min. 8 perc, max. 30 perc) átlag 65 perc (min. 37 perc, max. 80 perc)

átlag 411 ml (min. 200 ml, max. 1000 ml átlag 275 ml (min. 70 ml, max. 460 ml átlag 390 ml (min. 270 ml, max.500 ml

átlag 2,24 perc

Kezeléshez szükséges vegyszer mennyiség (kezelt kerületegységre, méter) átlag 25,58 ml

átlag 1,67 perc

átlag 18,72 ml

átlag 4,49 perc

átlag 27,87 ml

Kezeléshez szükséges idő (kezelt kerületegységre, méter)

Minden vizsgált szempontot figyelembe véve a vágás-tuskókenés technika kivitelezési időben a legkedvezőbb, ugyanakkor a legnagyobb vegyszerigényű (az utókezelésekkel együtt) is. A technológia hátránya, hogy a kivitelezés időben korlátozott, hiszen vegetációs időszakban védett természeti területen általában nem alkalmazható (zavarás, fészkelés), 557



A.1 és E.3 akció

illetve ebben az időszakban a tuskóra kent vegyszer hatékonysága alacsony. A technológia másik hátránya, hogy a tuskóra kent vegyszer párolgása a környező területek növényzetére (1-3 méteres körben) is jelentős hatást gyakorolt. A kéreghasítás és kenés viszonylag gyorsan elvégezhető, a vegyszerigénye alacsonyabb, mint a vágás-tuskókenésnek, de általában magasabb, mint az injektálásnak. Bálványfa esetében a kisebb átmérőjű (1-3 cm) egyedeknél általában a kenés is elegendő, ez még jobban meggyorsítja a kivitelezést. A kéreghasítás-kenés esetében is számolni kell a vegyszer kipárolgásával, különösen a júniusaugusztus időszakban. Az injektálás vegyszerigénye és mellékhatása (gyakorlatilag nincs kipárolgás) a legalacsonyabb, de ehhez a technológiához kell a legtöbb idő az első kezelés esetén. A mért adatok alapján a három kijuttatási mód között nem lehet egyértelműen sorrendet felállítani, mindegyik alkalmas az akác és a bálványfa irtására. Az előnyöket és hátrányokat, illetve a kezelendő terület jellegzetességeit mérlegelve kell választani a kijuttatási technológiák között, akár kombinálva is azokat.

15.3.1.3 A kijuttatási módok értékelése selyemkóró esetében A selyemkóró esetében az ún. félgépi kenés (Microwipe) teljesen eredménytelen, az eszköz alkalmatlan a kezelésre, mert a kenést végző szövetbe a tapadásfokozó gyakorlatilag azonnal belekötött és a vegyszer nem jutott ki a növényekre. A quadra szerelt kenő technológia korlátozottan alkalmas a selyemkóró kezelésére. A technológiában két jelentős problémát tapasztaltunk, ami miatt a gyepekben való használatot egyelőre nem javasoljuk. A kezelés időszakában virágzik a pusztai árvalányhaj és számos homoki gyepekre jellemző magasabb növésű fűféle. Magasra állított kenőasztal (4. ábra) esetében ezekre is jut vegyszer és többnyire el is pusztulnak vagy legalábbis sérülnek.  A technológia nagy problémája, hogy túlságosan nedves kenőfelület esetén jelentős az elcsöpögés, ha pedig nem elég nedves a kenőfelület, akkor nem jut elég vegyszer a növényekre. Az ecsetelés és a pontpermetezés megfelelő kivitelezés esetén alkalmas a selyemkóró állományok kezelésére. Az ecsetelés időigényesebb, átlagosan kétszer hosszabb időt igényelt, mint a pontpermetezés. Megfelelő kivitelezés esetén az ecsetelésnél sokkal kisebb a szóródás, a környező növényzet alig sérült, a pontpermetezésnél óhatatlanul is kerül a környező növényzetre vegyszer. A felhasznált vegyszermennyiségben a két technológia között nincs szignifikáns különbség. 

15.3.2. Akác (Robinia pseudo-acacia) irtási kísérletek 15.3.2.1 A kísérleti helyek és a kezelt egyedek adatai A monitoring terv szerint 5-5 egyedet az egyes átmérőtartományokban nem sikerült biztosítani minden mintavételi helyen. A projektterületen 16 cm átmérő feletti egyedeket csak elvétve sikerült találni.

558



A.1 és E.3 akció

4. táblázat: A kijelölt mintavételi területeken az egyes átmérőtartományokban kezelt egyedek száma kód

Összes egyedszám

0-5 cm

6-10 cm

11-15 cm

16-20 cm

> 20 cm

MÁJ 1 MÁJ 2 MÁJ 3 MÁJ 4 MÁJ 5 MÁJ 6 JÚN 1 JÚN 2 JÚN 3 JÚN 4 JÚN 5 JÚN 6 JÚN 7 JÚN 8 JÚN 9 JÚN 10 JÚN 11 JÚN 12 JÚN 13 JÚN 14 SZEPT 1 SZEPT 2 SZEPT 3 SZEPT 4 SZEPT 5 SZEPT 6 SZEPT 7 SZEPT 8 SZEPT 9 SZEPT 10 SZEPT 11 SZEPT 12 SZEPT 13 SZEPT 14 OKT 1 OKT 2 OKT 3 OKT 4 OKT 5 OKT 6

85 46 48 41 52 64 75 80 67 102 53 84 75 60 55 56 56 81 76 82 27 21 23 22 26 40 23 34 69 55 55 48 50 47 59 52 30 31 43 65

40 16 30 13 26 35 19 34 21 49 35 53 39 27 16 29 22 38 44 60 9 2 1 0 3 23 7 11 53 28 31 26 26 24 39 24 16 18 18 42

29 19 14 19 14 18 42 30 33 42 13 25 27 19 25 22 23 20 24 21 10 13 9 11 14 12 10 14 11 18 17 20 21 21 13 20 11 8 12 19

13 9 3 7 10 9 12 14 13 11 3 6 7 10 11 5 11 22 8 1 8 3 6 8 6 5 6 7 5 7 4 2 3 2 7 8 3 4 12 3

1 2 1 2 2 2 1 1 0 0 2 0 2 4 3 0 0 1 0 0 0 3 6 3 2 0 0 1 0 2 3 0 0 0 0 0 0 1 1 1

2 0 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

A tervezett kezeléseket minden kísérleti területen sikerült elvégezni.

559

H (m)

7 7,4 8,3 8,2 7,2 8,4 7 5,6

Kezelt összkerület (cm) 1824,34 1161,8 822,68 942 1070,74 1221,46 1786,66 1862,02 1500,92 2012,74 872,92 1425,56 1453,82 1403,58 1425,56 1029,92 1287,4 1824,34 1259,14 1111,56 690,8 668,82 907,46 750,46 835,24 753,6 549,5 869,78 1026,78 1168,08 998,52 806,98 904,32 838,38 916,88 1036,2 546,36 584,04 995,38 1064,46



A.1 és E.3 akció

12.ábra: Az akác irtási kísérletek helyszínei

15.3.2.2 Az kísérleti kezelések fontosabb adatai 5. táblázat: Az akác esetében vizsgált kísérleti beavatkozások fontosabb adatai Kód

Alkalmazott keverék összetétele (1 l-re vetítve)

Koncentráci ó (%)

Kijuttatás

Időszak

Kezelt kerület (cm)

MÁJ 1

750 ml Medallon Premium + 15g műtrágya

75

injektálás

május

1824,34

MÁJ 2


50

injektálás

május

1161,8

MÁJ 3

750 ml Medallon Premium + 0,5ml Nonit + 15g műtrágya

75

kéreghasítás és kenés

május

822,68

MÁJ 4


50


május

942

MÁJ 5

750 ml Medallon Premium + 3,5ml Silwet Star + 15g műtrágya

75


május

1070,74

MÁJ 6


50


május

1221,46

JÚN 1

1. kezelés: + 330 ml Taifun + 3,5 ml Nonit + 15 g műtrágya

2. kezelés: + 35 ml Taifun + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

33

vágás-tuskókenés, sarjpermetezés

június

1786,66

JÚN 2



50


június

1862,02

JÚN 3

1. kezelés: + 330

2. kezelés: + 35 ml

33

vágás-tuskókenés,

június

1500,92

560



Kód

Alkalmazott keverék összetétele (1 l-re vetítve) ml Medallon Premium + 3,5ml Nonit + 15g műtrágya

Koncentráci ó (%)

Medallon Premium + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

Kijuttatás

A.1 és E.3 akció

Időszak


sarjpermetezés

JÚN 4

1. kezelés: + 500 ml Medallon Premium + 3,5ml Nonit + 15g műtrágya

2. kezelés: + 35 ml Medallon Premium + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

50


június

2012,74

JÚN 5

1. kezelés: + 330 ml Taifun 360 + 3,5ml Silwet L-77 + 15g műtrágya

2. kezelés: + 35 ml Taifun 360 + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

33


június

872,92

JÚN 6


2. kezelés: + 35 ml Taifun 360 + 3,5 ml Silwet L-77 + 15g műtrágya

50


június

1425,56

JÚN 7

1. kezelés: + 330 ml Medallon Premium + 3,5ml Silwet L-77 + 15g műtrágya

2. kezelés: + 35 ml Medallon Premium + 3,5 ml Silwet L77 + 15g műtrágya

33


június

1453,82

JÚN 8



50


június

1403,58

JÚN 9


75

injektálás

június

1425,56

JÚN 10


50

injektálás

június

1029,92

JÚN 11


75


június

1287,4

JÚN 12


50


június

1824,34

JÚN 13


75


június

1259,14

JÚN 14


50


június

1111,56

SZEPT 1



33


szeptember

690,8

SZEPT 2



50


szeptember

668,82

SZEPT 3

1. kezelés: 330 ml Medallon Premium3,5ml Nonit15g műtrágya2. kezelés:35 ml Medallon Premium3,5 ml Nonit15g műtrágya

33


szeptember

907,46

SZEPT 4

1. kezelés: + 500 ml Medallon Premium + 3,5ml

50


szeptember

750,46

2. kezelés: + 35 ml Medallon Premium + 3,5 ml Nonit +

561



Kód


A.1 és E.3 akció

Koncentráci ó (%)

Kijuttatás

Időszak


Nonit + 15g műtrágya

15g műtrágya

SZEPT 5



33


szeptember

835,24

SZEPT 6



50


szeptember

753,6

SZEPT 7



33


szeptember

549,5

SZEPT 8



50


szeptember

869,78

SZEPT 9

750 ml Medallon + 3,5ml Silwet Star + 15g műtrágya

75

injektálás

szeptember

1026,78

SZEPT 10


50

injektálás

szeptember

1168,08

SZEPT 11

750 ml Medallon + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

75


szeptember

998,52

SZEPT 12


50


szeptember

806,98

SZEPT 13


75


szeptember

904,32

SZEPT 14


50


szeptember

838,38

OKT 1


75

injektálás

október

916,88

OKT 2


50

injektálás

október

1036,2

OKT 3

750 ml Medallon + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

75


október

546,36

OKT 4

500 ml Medallon Premium + 3,5 ml Nonit + 15g műtrágya

50


október

584,04

OKT 5


75


október

995,38

OKT 6


50


október

1064,46

562



A.1 és E.3 akció

15.3.2.3 A kísérleti kezelések értékelése Az akác esetében elmondható, hogy az injektálás általában hatékonyabbnak bizonyult a kéreghasítás-kenés technológiánál. Utóbbi esetében gyakori volt, hogy a kezelt egyed részben életben maradt. A kéreghasítás és kenés technológiája ugyanakkor nem elvetendő, vékonyabb egyedeknél (amelyek nem injektálhatók) jól alkalmazható. Az injektálásnál alkalmazott 50, illetve 75%-os oldatok hatása között lényeges különbség nem tapasztalható, ezért az alacsonyabb koncentráció alkalmazását támogatjuk.

13.ábra: OKT5 Akáckéreghasítás és kenés (2014.06.17.)

14.ábra: MAJ1 Akác injektálás (2014.06.17.)

Néhány egyednél a kornona egy része életben maradt

Minden egyed elpusztult

A kezelési időszakok közül egyértelműen az őszi időszak a kedvezőbb, mind az injektálásnál, mind a kéreghasítás-kenésnél. Munkaszervezési okokból elképzelhető, hogy a kezeléseket a tavaszi vagy kora nyári időszakban kell elvégezni, ami kb. 20%-al kisebb hatékonyságú, így az ismétléseknél több kezeléssel kell számolni. A nyári (július-augusztus) kezeléseket az alkalmazott vegyszerek erős párolgása miatt nem javasoljuk. A hagyományosan alkalmazott vágás-tuskókenés technológia minden esetben működött, a szeptemberi kezelések azonban eredményesebbek, mint a nyáriak. A júniusi kezeléseket követően ősszel minden esetben sarjpermetezést kellett végezni (a kezelt egyedek számától függően 10-50 tuskó, illetve gyökérsarj). A következő évben ezeken a területeken 1-8 sarjat találtunk. A szeptemberi kezelések esetében a kezelés évében már nem kellett

563



A.1 és E.3 akció

sarjpermetezést végezni, a következő évben is csak 1-7, elsősorban gyökérsarjat találtunk, így az őszi kezeléseknél egy sarjpermetezéssel kevesebbet kellett végezni.

15.ábra: JUN5 Akác vágás-tuskókenés (2013.04.24., kijelölés)

16.ábra: JUN5 Akác vágás-tuskókenés (2014.06.17.)

Az alkalmazott vegyszert tekintve szignifikáns különbséget nem tudtunk kimutatni, mind a Medallon Premium, mind a Taifun 360 hatékonynak bizonyult. A tuskókenésnél alkalmazott 33, illetve 50%-os koncentráció közül nem egyértelműen a magasabb volt a hatékonyabb. Tekintettel arra, hogy a természetvédelmi területeken a lehető legkevesebb vegyszer kijuttatása a cél, így tuskókenésnél az alacsonyabb koncentráció alkalmazását javasoljuk annak ellenére, hogy egyes esetekben több sarjat kellett kezelni. 17.ábra: Üzemi körülmények között végzett vágástuskókenés tömeges sarjadzással

15.3.2.4 Tapasztalatok összegzése

A kísérleti tapasztalatokat összegezve megállapítottuk, hogy az akác esetében az alábbi irtási technológia javasolható a hatékonyságot, a költségeket és a környező természetes vegetációt figyelembe véve: 



Zárt akácosok, ahol védendő érték nem fordul elő: Őszi (szeptember-október) vágás és 10-20 percen belül tuskókenés (Medallon Premium v. Taifun 360 33% + tapadásfokozó 3,5ml/l + műtrágya 15g/l), majd a következő években ősszel a sarjak kezelése pontpermetezéssel (Medallon Premium v. Taifun 360 3,5%). A kezeléshez szükséges idő 1-3 év. Gyepeken kialakult kisebb akác foltok vagy magányos fák (átmérő nagyobb, mint 5 cm): Lehetőség szerint késő nyári vagy őszi injektálás (Medallon Premium v. Taifun 360 50% + tapadásfokozó 3,5ml/l + műtrágya 15g/l, min. 5-6 átmérőjű fúrószárral, 45

564



A.1 és E.3 akció

fokos szögben, lyukanként 1-2 cm vegyszerkeverék állatorvosi tömegoltóval, a nyílást le kell zárni (gyurma, szilioplaszt, sebkenőcs)), majd a következő évben ismétlés (ha szükséges). Az elpusztult fák a kezelést követő második télen vághatók ki, azonban ha van idő, akkor célszerű még egy évet várni. A levágott anyag kihordását fagyott vagy száraz talajon kell végezni. Előfordulhat, hogy a levágást követően tuskó vagy gyökérsarjak jelennek meg, ezeket Medallon Premium vagy Taifun 360 3,5%-os oldalával kell permetezni. A kezeléshez szükséges idő 2-3 év. Gyepeken vékony egyedek (átmérő kisebb, mint 5 cm): Az egyedek kérgének részleges (kerület kb. 1/3-a, 40-50 cm hosszúságban) lehántását követően 50%-os Medallon Premium vagy Taifun 360 (+ tapadásfokozó 3,5ml/l + műtrágya 15g/l) oldattal történő kenés ősszel. A következő évben a kezelést meg kell ismételni, ha szükséges. Az elpusztult fák a kezelést követő második télen vághatók ki, azonban ha van idő, akkor célszerű még egy évet várni. A levágott anyag kihordását fagyott vagy száraz talajon kell végezni. A kezeléshez szükséges idő 2-3 év.



15.3.3. Bálványfa (Ailanthus altissima) irtási kísérletek 15.3.3.1 A kísérleti helyek és a kezelt egyedek adatai A monitoring terv szerint 5-5 egyedet az egyes átmérőtartományokban nem sikerült biztosítani minden mintavételi helyen. A kísérletekre alkalmas, bálványfával erősen fertőzött területek kiterjedése a projektterületen jelentéktelen, ezért a kísérleti helyeket a Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt-vel együttműködve Bőny határában jelöltük ki. 6. táblázat: A kijelölt mintavételi területeken az egyes átmérőtartományokban kezelt egyedek száma kód MÁJ 7 MÁJ 8 MÁJ 9 MÁJ 10 MÁJ 11 MÁJ 12 MÁJ 13 MÁJ 14 JÚN 15 JÚN 16 JÚN 17 JÚN 18 JÚN 19 JÚN 20 JÚN 21 JÚN 22 JÚN 23 JÚN 24 AUG 1 AUG 2 AUG 3

Egyedek száma

0-5 cm

6-10 cm

118 197 156 202 110 119 157 158 99 98 100 119 115 98 90 50 37 40 170 142 151

68 140 78 150 65 81 122 115 64 62 77 82 88 55 63 28 19 22 118 101 101

23 27 36 32 35 18 20 23 21 21 12 20 12 22 17 11 9 13 52 41 50

11-15 cm 16-20 cm 13 19 23 12 6 11 5 12 9 7 10 16 6 15 9 6 7 2 0 0 0

565

10 10 15 3 4 6 3 8 4 8 1 1 9 3 1 3 2 3 0 0 0

> 20 cm

H (m)

4 1 4 5 0 3 7 0 1 0 0 0 0 3 0 2 0 0 0 0 0

12,0 13,2 11,6 10,6 10,6 13,2 11,8 10,4 10,0 10,4 9,8 9,8 10,4 12,0 10,6 9,9 10,2 10,6 8,4 8,4 9,2

Kezelt összkerület 2471,18 3011,26 3582,74 2948,46 1887,14 2176,02 2292,20 2345,58 1714,44 1723,86 1391,02 1808,64 1692,46 1962,50 1372,18 1011,08 706,50 788,14 2251,38 1774,10 2081,82



kód AUG 4 AUG 5 SZEPT 15 SZEPT 16 SZEPT 17 SZEPT 18 SZEPT 19 OKT 7 OKT 8 OKT 9 OKT 10 OKT 11 OKT 12 OKT 13 OKT 14

Egyedek száma

0-5 cm

6-10 cm

185 187 87 108 168 161 90 16 32 22 30 16 12 18 21

164 152 71 85 149 126 75 7 11 6 10 4 4 6 13

21 35 16 23 19 35 14 2 16 6 9 7 6 8 7

11-15 cm 16-20 cm 0 0 0 0 0 0 1 5 5 6 7 4 2 4 1

0 0 0 0 0 0 0 2 0 3 4 1 0 0 0

A.1 és E.3 akció

> 20 cm

H (m)

0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0

7,9 7,8 5,5 7,0 6,5 6,0 6,8 13,5 12,0 13,0 13,6 12,9 11,8 8,0 8,2

A tervezett kezeléseket minden kísérleti területen sikerült elvégezni.

18.ábra: A tavaszi bálványfa irtási kísérletek helyszínei

566

Kezelt összkerület 1921,68 1918,54 863,50 1180,64 1635,94 1720,72 935,72 401,92 728,48 687,66 847,80 442,74 282,60 414,48 332,84



A.1 és E.3 akció

19.ábra: Az őszi bálványfa irtási kísérletek helyszínei

15.3.3.2 Az kísérleti kezelések fontosabb adatai Az októberi kezeléseknél az eredendően tervezett Principal Plus-szal végtett kéreghasítás és kenés technológiát előző időszakokban tapasztalt teljes sikertelensége miatt leváltottuk BFA és BFA+-szal (Medallon alapú emulzió OKT13 és OKT14-es parcellák) kéreghasítás nélküli kéregkenésre, melynek technológiát jellemeztük a 5.2.9.-es pontban. Hasonló okok végett az injektálási kísérletben a fenti növényvédőszert leváltottk Benval - Mezzo injektálásos kombinációra (OKT 9). 7. táblázat: A bálványfa esetében vizsgált kísérleti beavatkozások fontosabb adatai Kód


Kijuttatás

Kezelési időszak

Egyedek száma

Kezelt összkerület (cm)

MÁJ 7

750 ml Taifun + 3,5ml Silwet Star + 15g műtrágya

injektálás

május

118

2471,18

MÁJ 8


injektálás

május

197

3011,26

MÁJ 9

750 ml Medallon + 4 g Mezzo + 3,5 ml Silwet + 15g műtrágya

injektálás

május

156

3582,74

MÁJ 10

8 g Titus Plus + 3,5ml Silwet Star + 15g műtrágya

injektálás

május

202

2948,46

MÁJ 11



május

110

1887,14

MÁJ 12



május

119

2176,02

567



Kód


A.1 és E.3 akció

Kijuttatás

Kezelési időszak

Egyedek száma


MÁJ 13



május

157

2292,2

MÁJ 14



május

158

2345,58

JÚN 15

1. kezelés: + 500 ml Taifun + 15 g műtrágya + + 2. kezelés: + 35 ml Taifun + 15g műtrágya

vágás, tuskókenés, majd sarjpermetezés 2x 3,5 % Taifunnal

június

99

1714,44

JÚN 16

1. kezelés: + 6 g Titus Plus + 15g műtrágya + + 2. kezelés: + 35 ml Banvel 480 S + 15g műtrágya

vágás, tuskókenés, majd sarjpermetezés 2x 3,5 % Principal Plus/Titus Plus/Banvel 480 S

június

98

1723,86

JÚN 17

750 ml Taifun + 3,5ml Silwet Star + 15g műtrágya

injektálás

június

100

1391,02

JÚN 18


injektálás

június

119

1808,64

JÚN 19

750 ml Medallon + 4 g Mezzo + 3,5 ml Silwet + 15g műtrágya

injektálás

június

115

1692,46

JÚN 20


injektálás

június

98

1962,5

JÚN 21



június

90

1372,18

JÚN 22



június

50

1011,08

JÚN 23



június

37

706,5

JÚN 24



június

40

788,14

AUG 1

750 ml Medallon Premium + 4 g Mezzo + 3,5 ml Silwet + 15g műtrágya

injektálás

augusztus

170

2251,38

AUG 2

8 g Principal Plus + 3,5ml Silwet Star + 15g műtrágya

injektálás

augusztus

142

1774,1

AUG 3



augusztus

151

2081,82

AUG 4



augusztus

185

1921,68

AUG 5



augusztus

187

1918,54

SZEPT 15

500 ml Taifun + 15g műtrágya

vágás, tuskókenés, majd sarjpermetezés 2x 3,5 % Taifunnal

szeptember

87

863,5

SZEPT 16

600 ml Medallon + 150 ml Banvel 480 S + 15g műtrágya

injektálás

szeptember

108

1180,64

SZEPT 17

750 ml Taifun + 3,5 ml Silwet Star + 15g műtrágya

injektálás

szeptember

168

1635,94

SZEPT 18


injektálás

szeptember

161

1720,72

SZEPT 19



szeptember

90

935,72

OKT 7

750 ml Taifun + 3,5ml Silwet Star + 15g

injektálás

október

16

401,92

568



Kód


A.1 és E.3 akció

Kijuttatás

Kezelési időszak

Egyedek száma


műtrágya OKT 8


injektálás

október

32

728,48

OKT 9

20 g Mezzo + 200 ml Banvel 480 S + 15 g műtrágya

injektálás

október

22

687,66

OKT 10

750 ml Medallon Premium + 4 g Mezzo + 3,5 ml Silwet + 15g műtrágya

injektálás

október

30

847,8

OKT 11

750 ml Medallon + 3,5 ml Silwet Star + 15g műtrágya


október

16

442,74

OKT 12

500 ml Medallon + 3,5 ml Silwet Star + 15g műtrágya


október

12

282,6

15.3.3.3 A kísérleti kezelések értékelése A bálványfa esetében is elmondható, hogy az injektálás hatékonyabb, de időigényesebb és költségesebb technológia, mint a kéreghántás-kenés. Utóbbi elsősorban a kisebb átmérőjű egyedeknél alkalmazható. A vágás-tuskókenés technológia első eredményei kedvezőek voltak, hiszen alig jelent meg sarj a következő év tavaszán, azonban a nyár folyamán már tömegesen sarjadt, így további utókezelésekre volt szükség.

20.ábra: OKT8 Bálványfa injektálás (2014.07.30.)

21.ábra: OKT9 Bálványfa injektálás (2014.07.30.)

Medallon 75% injektálásnál az egyedek élnek, a csúcshajtások fitotoxikus tüneteket mutatnak

Medallon 75%-Mezzo 4g injektálásnál az egyedek látszólag elpusztultak

A kezelési időszakokban lényeges különbséget nem tudtunk kimutatni az injektálásnál, a technológia gyakorlatilag bármikor alkalmazható a május-október közötti időszakban. A kéreghántás és kenés esetében is elmondható, hogy elsősorban az őszi kezelések mutattak jó eredményt, a tavaszi és nyári kezelések esetében sok kezelt egyed mutatott még életjelt egy évvel később. Az alkalmazott vegyszer kombinációk közül a glifozát, illetve glifozát + metszulforon-metil hatóanyagok bizonyultak hatékonynak. A májusi és júniusi glifozát kezelések esetében 569



A.1 és E.3 akció

tapasztalható volt a kezelés alatti területen erős fitotoxikus tüneteket mutató hajtások megjelenése, ezek azonban a következő évben többnyire elfagytak. A glifozát + metszulforon-metil kezeléseknél ezt a jelenséget csak elvétve tapasztaltuk. Mindkét szerkombináció esetében tapasztaltuk a gyökéren keresztül történő átjutást, ami a kezelt egyedektől néhány méterre erős fitotoxikus tüneteket mutató gyökérsarjak formájában mutatkozott. A rimszulforon, illetve dikamba hatóanyagú készítmények esetén a kezelést követően gyors lombvesztés következett be, illetve a növények egy része a következő évben is fitotoxikus tüneteket mutatott, azonban a kezelt egyedeknek csak kis része pusztult el ténylegesen. Az ilyen hatóanyagú szereket nem javasoljuk alkalmazni bálványfa irtására.

15.3.3.4 Tapasztalatok összegzése A kísérleti tapasztalatokat összegezve megállapítottuk, hogy a bálványfa esetében az alábbi irtási technológia javasolható a hatékonyságot, a költségeket és a környező természetes vegetációt figyelembe véve: Idősebb egyedek (átmérő nagyobb, mint 5 cm): Injektálás vegetációs időben bármikor (Medallon Premium 75% + Mezzo (4g/l) + tapadásfokozó 3,5ml/l + műtrágya 15g/l, min. 5-6 átmérőjű fúrószárral, 45 fokos szögben, lyukanként 1-2 cm vegyszerkeverék állatorvosi tömegoltóval, a nyílást le kell zárni (gyurma, szilioplaszt, sebkenőcs)), majd a következő évben ismétlés (ha szükséges). Az elpusztult fák az első kezelést követő harmadik télen vághatók ki. A levágott anyag kihordását fagyott vagy száraz talajon kell végezni. Gyakori, hogy a levágást követően tuskó vagy gyökérsarjak jelennek meg, ezeket Medallon Premium vagy Taifun 360 3,5%-os oldatával kell permetezni késő nyáron, illetve ősszel. A kezeléshez szükséges idő min. 3 év.  Fiatal egyedek (átmérő kisebb, mint 5 cm): Az egyedek kérgének részleges (kerület kb. 1/3-a, 40-50 cm hosszúságban) lehántását követően 50%-os Medallon Premium v. Taifun 360 oldattal történő kenés ősszel. A következő évben a kezelést meg kell ismételni, ha szükséges. Az elpusztult fák a kezelést követő második télen vághatók ki, azonban ha van idő, akkor célszerű még egy évet várni. A levágott anyag kihordását fagyott vagy száraz talajon kell végezni. Gyakori, hogy a levágást követően tuskó vagy gyökérsarjak jelennek meg, ezeket Medallon Premium vagy Taifun 360 3,5%-os oldatával kell permetezni késő nyáron. A kezeléshez szükséges idő min. 3 év. A kísérlettel párhuzamosan üzemi körülmények (KAEG Zrt. bálványfa irtásra elnyert KEOP pályázata) között vizsgáltuk egy BFA+ fantázianevű keveréket, amely jó hatékonysággal kéreghántás nélkül kenhető akár idősebb, 10 cm átmérő feletti egyedekre. Meg kell jegyeznünk, hogy a zárt bálványfások esetében számolni kell a talajban lévő magkészlettel, amely fény hatására azonnal és tömegesen csírázni kezd. Extrém esetben négyzetméterenként akár 4000-5000 csíranövény is hajthat (Pozsgai Gábor erdész szóbeli közlése, de magunk is tapasztaltuk), így a kezeléseket 3 év után sem szabad abbahagyni. 

570



A.1 és E.3 akció

15.3.4. Selyemkóró (Asclepias syriaca) irtási kísérletek 15.3.4.1 A kísérleti helyek és a kísérleti kezelések fontosabb adatai A tervezett kezeléseket minden kísérleti területen sikerült elvégezni, kivéve az Aurora Fulllal tervezett munkákat. Az alkalmazandó vegyszert a kísérleti időszakban Magyarországon nem lehetett beszerezni.

22.ábra: Selyemkóró kísérleti helyek I.

23.ábra: Selyemkóró kísérleti helyek II.

571



A.1 és E.3 akció

8. táblázat: A kijelölt mintavételi területeken kezelt egyedek száma és a kezelés technológiája kód

egyedszám az 1x1m-es kvadrátokban 1 2 3

Tervezett kezelés

MAJ 15

12

22

14

Medallon-Silwet Star 10%

MAJ 16

17

21

22


MAJ 17

42

25

17


MAJ 18

9

12

9


MAJ 19

26

42

35


MAJ 20

26

24

21


MAJ 21

34

34

27


MAJ 22

27

17

26


MAJ 23

17

28

32


MAJ 24

27

24

26

Granstar-Silwet Star I.dózis

MAJ 25

31

24

16

Granstar-Silwet Star II.dózis

MAJ 26

26

25

18

Granstar-Silwet Star III.dózis

MAJ 27

19

23

30

Mezzo-Silwet Star I.dózis

MAJ 28

22

31

13

Mezzo-Silwet Star II.dózis

MAJ 29

15

21

18

Mezzo-Silwet Star III.dózis

MAJ 30

7

8

14

Titus Plus-Silwet Star I.dózis

MAJ 31

14

12

15

Titus Plus-Silwet Star II.dózis

572

Alkalmazott keverék összetétele 100 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 330 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 500 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 100 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 330 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 500 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 100 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 200 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 330 ml Medallon 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,2 g Granstar 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,4 g Granstar 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,8 g Granstar 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,3 g Mezzo 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,6 g Mezzo 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 1,2 g Mezzo 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,3 g Titus Plus 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,6 g Titus Plus 3,5 ml Silwet Star

Kijuttatás

ecsetelés

ecsetelés

ecsetelés

félgépi kenés

félgépi kenés

félgépi kenés

gépi kenés

gépi kenés

gépi kenés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés pontpermetezés



kód

egyedszám az 1x1m-es kvadrátokban 1 2 3

Tervezett kezelés

A.1 és E.3 akció

Alkalmazott keverék összetétele

Kijuttatás

15g műtrágya MAJ 32

21

20

30

Titus Plus-Silwet Star III.dózis

MAJ 33

22

19

15

Granstar-Tomigan-Silwet Star I.dózis

MAJ 34

11

17

13

Granstar-Tomigan-Silwet Star II.dózis

MAJ 35

5

13

17

Granstar-Tomigan-Silwet Star III.dózis

MAJ 36

19

9

25

Titus Plus-Tomigan-Silwet Star

MAJ 37

12

32

33


MAJ 38

34

19

29


1,2 g Titus Plus 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,2 g Granstar 3,33 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,4 g Granstar 6,66 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,8 g Granstar 13,32 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,33 g Titus Plus 3,33 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 0,66 g Titus Plus 6,66 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 1,32 g Titus Plus 13,32 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya

Aurora Full-Silwet Star I.dózis Aurora Full-Silwet Star II.dózis Aurora Full-Silwet Star III.dózis

MAJ 39 MAJ 40 MAJ 41

MAJ 42

16

28

32

Casper-Tomigan-Silwet Star I.dózis

MAJ 43

15

23

23

Casper-Tomigan-Silwet Star II.dózis

MAJ 44

22

26

31

Casper-Tomigan-Silwet Star III.dózis

573

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés pontpermetezés pontpermetezés 2g Casper 3,33 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 4 g Casper 6,66 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya 8 g Casper 13,32 ml Tomigan 3,5 ml Silwet Star 15g műtrágya

pontpermetezés

pontpermetezés

pontpermetezés



A.1 és E.3 akció

15.3.4.2 A kísérleti kezelések értékelése A selyemkóró esetében gyakorlatilag csak a Medallon Premium alapú keverékek tekinthetők eredményesnek. Az ecseteléssel és pontpermetezéssel végzett beavatkozások esetében az 50%-os koncentrációval végzett kezelések bizonyultak a legeredményesebbnek, azonban az ötszörös vegyszerköltség és a környező növényzet károsodása miatt nem feltétlenül ez a legkedvezőbb (9-10. táblázat). 9. táblázat: A selyemkóró ecsetelésénél tapasztalt kihajtási arány Ecsetelés

Kezelt egyedek száma a mikrokvadrátokban

Egy évvel később élő egyedek száma

Kihajtási arány (%)

10% 33% 50%

48 60 84

7 13 7

14,5 21,6 8,33

10. táblázat:

Környező növényzet károsodása 1 2-3 2-3

A selyemkóró pontpermetezésénél tapasztalt kihajtási arány

Pontpermetezés

Kezelt egyedek száma a mikrokvadrátokban

Egy évvel később élő egyedek száma

Kihajtási arány (%)

10% 33% 50%

30 103 71

6 1 0

20 0,9 0

Környező növényzet károsodása 2 1 2

A többi vegyszer kombináció esetében a növényeken látszódik a vegyszer hatása, de minimális a teljesen elpusztult példány. A Casper legerősebb dózisú keverékénél még tapasztaltunk pusztulást, de a kezelt terület növényzete szinte teljes mértékben elpusztult, így a védett területen történő alkalmazását nem javasolhatjuk.

24.ábra: MAJ16 Selyemkóró kenés (2013.05.29.)

25.ábra: MAJ16 Selyemkóró kenés (2014.06.17.)

A projekt keretében 2012 és 2013 évek során a selyemkóró a teljes területen kezelésre került egy-egy alkalommal. Az üzemi körülmények között végzett kezelések eredményeképp a selyemkóró jelentősen visszaszorult, az összefüggő állományok megszűntek, a faj azonban továbbra is jelen van a területen. A 2014-ben végzett mintavételezések során szinte minden 574



A.1 és E.3 akció

korábbi lelőhelyen megtaláltuk a faj elszórt példányait vagy kisebb csoportjait, ugyanakkor a megtalált példányok többségén egyértelműen látszott a vegyszer hatása, virágot vagy termést azonban elvétve hoztak. A területen sokfelé találkoztunk magról kelt példányokkal, amelyek korábban nem kaptak vegyszeres kezelést. A megtalált egyedeket 2014-ben ismét kezeltük (kizárólag ecseteléssel), azonban nyilvánvaló, hogy a faj teljes kiirtása még évekig eltarthat a magról kelő példányok miatt.

26.ábra: MAJ 44 Selyemkóró pontpermetezés (Casper) – Jól látszanak a kezelés során kimaradt sávok

15.3.4.3 Tapasztalatok összegzése A kísérleti tapasztalatokat összegezve megállapítottuk, hogy a selyemkóró esetében az alábbi irtási technológia javasolható a hatékonyságot, a költségeket és a környező természetes vegetációt figyelembe véve: 



Zárt összefüggő állományok, illetve degradált gyepekben lévő foltok: Permetezés Medallon Premium 33%-os oldatával (+ tapadásfokozó 3,5ml/l + műtrágya 15g/l) május végén vagy június elején. Szükség esetén ismétlés 1 hónappal később. A következő években csak ecsetelés. A kezeléshez szükséges idő min. 3 év, de ezt követően 2 évente szükséges ellenőrizni a területet és a magról kihajtó vagy újra megtelepedő példányokat kezelni. Elszórt egyedekből álló állományok jó állapotú gyepekben: Ecsetelés Medallon Premium 10%-os oldatával (+ tapadásfokozó 3,5ml/l + műtrágya 15g/l) május végén vagy június elején. A kezeléshez szükséges idő min. 3 év, de ezt követően 2 évente szükséges ellenőrizni a területet és a magról kihajtó példányokat kezelni.

575



A.1 és E.3 akció

15.3.5. Magas aranyvessző (Solidago gigantea) irtási kísérletek 15.3.5.1 A kísérleti helyek és a kísérleti kezelések fontosabb adatai A tervezett munkákat minden területen sikerült elvégezni. A júniusra tervezett kaszálások július elején lettek kivitelezve, a júliusi munkák pedig a hónap második dekádjában. A kaszálások hatását a következő év június-július havában elvégzendő felmérés alapján tudjuk megállapítani, ezért értékelés nem végeztünk. A kezelési sort, a kezelés időtartamát és időjárási jellemzőit, a felhasznált vegyszermennyiséget és az egyéb megjegyzéseket az 1. melléklet táblázataiban közöljük részletesen. 11. táblázat: kód JÚN 25 JÚN 26

A kijelölt mintavételi területeken az aranyvessző borítás százalékos aránya

magas aranyvessző borítás az 1x1m-es kvadrátokban 1 2 3 4 5 80% 60% 35% 25% 95% 30% 40% 30% 70% 3%

JÚN 27

30%

65%

25%

30%

15%

JÚN 28

95%

99%

80%

85%

95%

JÚL 1

60%

45%

8%

25%

35%

JÚL 2

35%

40%

25%

25%

15%

JÚL 3

40%

25%

10%

30%

15%

AUG 6

60%

50%

+

50%

60%

kezelési technika Kézi kaszálás egyszer Kézi kaszálás kétszer (+ augusztus) Kézi kaszálás kétszer (+ augusztus) két évig Kézi kaszálás kétszer (+ augusztus) három évig Kézi kaszálás kétszer (+ augusztus) Kézi kaszálás kétszer (+ augusztus) két évig Kézi kaszálás kétszer (+ augusztus) három évig Kézi kaszálás egyszer

27.ábra: Magas aranyvessző kísérleti helyek

576



A.1 és E.3 akció

15.3.5.2 A kísérleti kezelések értékelése Az előzetes várakozásunk az volt, hogy a kedvezőtlen termőhelyi viszonyok között a magas aranyvessző könnyebben visszaszorítható, mint a számára kifejezetten kedvező Hanságban, ahol 8-10 évi egyszeri (néhány évben kétszeri) kaszálás kellett az észlelhetőségig történő csökkenéshez. A kijelölt mintaterületeken az egyszeri kaszálás gyakorlatilag hatástalannak tekinthető. Évi kétszeri kaszálásnál a harmadik évben már látszódott tényleges csökkenés a borításban, de eredményesnek még ez sem értékelhető.

28.ábra: JUL3 Magas aranyvessző (2013.07.18. – első kaszálás előtt)

29.ábra: JUL3 Magas aranyvessző (2014.06.24.) – Harmadik kaszálás előtt

A három éves kísérletsorozat eredményeképp csak azt tudtuk megállapítani, hogy a kaszálás, mint kezelési módszer alkalmas a magas aranyvessző vegyszermentes visszaszorítására, de három évnél hosszabb időre van szükség az eredményes kezeléshez. A kísérleti területeken kívül megfigyeltük, hogy a kombinált égetés, kaszálás és legeltetés gyorsabban eredményre vezet.

15.3.6. A kezelések során felmerült problémák és tapasztalatok Mind az üzemi, mind a kísérleti körülmények között a leggyengébb láncszem a kivitelező személyzet volt. A tapasztalatok alapján a legjobb brigád mellé is kell szakképzett felügyelő (növényvédelmi és természetvédelmi tapasztalatokkal), aki folyamatosan ellenőrzi a munkát. A kivitelezések során az alábbi hibák voltak a leggyakoribbak: 



A tuskókenést később végzik el, mint az előírt 10-20 perc. Az akác esetében tömeges sarjadzást tapasztaltunk az üzemi körülmények között végzett kezelések során. A kísérleti körülmények között azonban minimális volt a tuskósarj. Az ecsetelés során általános probléma a „szenteltvíz hintés” jelensége. A meglehetősen monoton munka során gyakran már egy-két óra után a munkások csak fröcskölik a vegyszert, ami így nem jut kellő mennyiségben a növényekre, illetve jelentősen megnövekedett a környező növényzet károsodása is a szóródás miatt.

577



   

A.1 és E.3 akció

A pontpermetezés esetén zárt állományban gyakoriak a kimaradó sávok. A probléma folyamatos ellenőrzéssel és megfelelő színezőanyag alkalmazásával csökkenthető. Az injektálás során mindig vannak kimaradó egyedek. A felügyelő személy folyamatos ellenőrzésével a kimaradó egyedek száma csökkenthető. Az injektálásnál a túl mély vagy túl sekély furat a kezelés részleges sikerét okozza. Megfelelő fúrószárral a probléma megelőzhető. Az üzemi körülmények között végzett selyemkóró irtás során azt tapasztaltuk, hogy árnyaló állomány alatt hatékonyabb a kezelés, ugyanakkor a kipárolgás miatt mind az akác, mind a szürke nyár tömegesen pusztult el, így erdőállományok alatt a technológia korlátozottan alkalmazható, ha nem cél a faállomány eltávolítása. A faállomány pusztulása kisebb vegyszer koncentrációval, illetve hűvösebb időben végzett kezeléssel elméletileg csökkenthető, azonban erre vonatkozólag külön kísérleteket nem végeztünk.

15.4. Összefoglalás A Kisalföldi Life+ projekt keretében, üzemi és kísérleti körülmények között végzett özönnövény irtások eredményességének vizsgálata során minden vizsgált faj (akác, bálványfa, selyemkóró, magas aranyvessző) esetében sikerült olyan technológiát találni, amellyel eredményesen lehet e fajokat visszaszorítani homoki élőhelyeken. A kísérleti körülmények között végzett vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy nincs kizárólagos kijuttatási technológia kémiai irtás esetén, az irtási munkák során ezeket kombinálva kell alkalmazni, ugyanakkor a vegyszerek és az alkalmazott koncentrációk között található egyértelműen jobbnak nevezhető (hatékonyabb, természetkímélőbb). A tapasztalataink alapján a vegyszeres kezelésekre (akác, bálványfa, selyemkóró) üzemi körülmények között min. 3 évet kell rászánni minden faj esetében, de selyemkóró és bálványfa esetében kedvezőbb az 5 éves kezelés. Az „első” kezelést követően a kezelt területeket legalább 2 évente ellenőrizni kell és a magról kikelő, esetleg a kezelést túlélő egyedeket haladéktalanul ki kell irtani. A magas aranyvessző esetében 5 éven keresztül szükséges évi kétszeri kaszálás az eredményes visszaszorításhoz, de legeltetéssel kombinálva gyorsabb is lehet a folyamat.

578



A.1 és E.3 akció

16. A monitoring eredményeinek publikálása A projektben résztvevő szakemberek már az előzetes eredményeket is igyekeztek széles körben megismertetni a szakmai közönséggel, de az több ezer rekordnyi adat még évekig munkát fog adni a szakértőknek és számtalan tudományos cikk, szakdolgozat fog születni. Az öt év során gyűjtött adatok elemzése és kiértékelése a projekt zárásával nem fejeződik be, ahogy a megindult monitoring sem ér véget. A területen elvégzett élőhely-rekonstrukciók legtöbb esetben évek múlva fejtik ki a hatásukat, eredményességük értékeléséhez is idő szükséges. Az özönnövények eltávolítása után kialakult jellegtelen élőhelyeken, a gyeprekonstrukciók területén a következő években még jelentős változásokat várunk, amelyeket a fenntartó kezelések kedvező és kedvezőtlen irányba is befolyásolhatnak. A jövőbeli természeti folyamatok tanulmányozása továbbra is a monitoring feladata, ahogy a kezelésre vonatkozó javaslatok megfogalmazása is a eredmények ismeretében.

16.1. Eredmények bemutatása szakmai konferenciákon Peszlen R., Endrődyné-Király N., Takács G., Szidonya I. és Kele F.: Bálványfa irtási kísérletek a Kisalföldi Life+ program keretében. Agresszív özönnövény fajok természetvédelmi kezelése a gyakorlatban. Szakmai szeminárium, 2013.10.14-10.15., Bugyi, Magyarország Szidonya I., Takács G., Csiszár Á., Korda M.: Advanced control practices in the chemical eradication of invasive plants in Hungarian National Parks and Protected Areas (2009 – 2014). Ecology and Management of Alien Plant Invasions (EMAPi) 2015.09.20-24, Waikoloa Village, Hawaii, USA. Szinetár Cs., Kovács P., Molnár P. & Takács G. ( 2015): Back to square one: Secondary succession from different starting points. Reconstruction of sandy grasslands within the framework of the ‘Kisalföldi Homokpuszta’ LIFE project (LIFE08 NAT/H/000289). 29. European Congress of Arachnology, Brno, Abstracts p. 162. Szinetár Cs., Kovács P. és Takács G.: Szukcesszió eltérő rajtkövekről. Gyeprekonstrukciók a Kisalföldi homokpuszta Projekt (LIFE08 NAT/H/000289) keretében. X. Regionális Természettudományi Konferencia. 2015.01.28., Szombathely, Magyarország Szinetár Cs., Kovács P., Szűts T. Török T. Eichardt J. Takács G. (2014): Why is the number of spider species in Central Europe still increasing? 28. ECA European Congress of Arachnology,Torino, Italy, 2014.Book of Abstract p.144. Szinetár Cs., Kovács P., Takács G., Eichardt J. & Török T. (2014). Pókok egy élőhelyrekonstrukció szolgálatában. IX. Regionális Természettudományi Konferencia., Szombathely, Magyarország Takács G., Endrődyné-Király N., Peszlen R., Szidonya I. és Kele F.: Selyemkóró irtási kísérletek a Kisalföldi Life+ program keretében. Agresszív özönnövény fajok természetvédelmi kezelése a gyakorlatban. Szakmai szeminárium, 2013.10.14-10.15., Bugyi, Magyarország Takács G., Endrődyné-Király N., Peszlen R., Szidonya I. és Kele F.: Akác irtási kísérletek a Kisalföldi Life+ program keretében. Agresszív özönnövény fajok természetvédelmi kezelése a gyakorlatban. Szakmai szeminárium, 2013.10.14-10.15., Bugyi, Magyarország 579



A.1 és E.3 akció

Takács G., Schmidt D. és Király G.: Protected and Natura 2000 plant species in sandsteppes around Győr. (Védett és közösségi jelentőségű növényfajok előfordulása a Győr környéki homokpusztákon.). XI. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpátmedencében. 2016.02.12.-02.14., Budapest, Magyarország. (tervezett, absztrakt és előadás elfogadva) Takács G.: A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek természetvédelmi célú helyreállítása és megőrzése. XIII. Természetvédelmi Szeminárium. A hazai LIFE Nature projektek és fajmegőrzési tervek gyakorlati tapasztalatai és eredményei. 2015.03.24-03.26., Túrkeve, Magyarország

16.2. Eredmények publikálása szakmai folyóiratokban Király G., Takács G. és Király A. (2015): Adatok a Kisalföld flórájához és növényföldrajzához (Data to the flora and geobotany of Kisalföld (Lesser Plain) region). Kitaibelia 20.(2): 235-253 Takács, G., Szidonya, I., Király-Endrődy, N., Kele, F., Király,M., Peszlen, R. és Szőke, P. (2014): Özönnövények irtási tapasztalatai kísérleti és üzemi körülmények között a Kisalföldi Life+ projekt keretében. - Experiences of the elimination of invasive species in experimental and ordinary circumstances in the course of the Hungarian Little Plain LIFE+ project. Rosalia kézikönyvek 3.: 145-158. Kenyeres, Z. (2015): Data to the Orthoptera Fauna of the Kisalföld. Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis, the publication is in press. Kenyeres, Z. (2015): A Győr környéki homokpuszták egyenesszárnyú-együttesei (Orthoptera) (Orthopteran assemblages of the Pannonic sand land habitats of the Kisalföld). Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis, the publication is in press Szinetár, Cs., Kovács, P. és Eichardt, J. (XXXX): Data to the biology of Zodarion zorba (Araneidae, Zodariidae), description of the female species (Adatok a Zodarion zorba (Araneidae, Zodariidae) biológiájához. A faj nőstényének leírása). Arachnologische Mitteilungen. Script under submission.

16.3. Eredmények publikálása önálló tanulmánykötetben Az öt éves monitoring során számos jelentős eredmény (pl. Magyarországra nézve új fajok) született, melyek tudományos igényű publikálása elvárás minden résztvevő szakember felé. A terület florisztikai és faunisztikai feltárása a projektet megelőzően szinte gyerekcipőben járt, a projekt eredményeképp azonban több taxon tekintetében is jelentős előrelépés történt. A szakértőkkel és a projektmenedzsmenttel egyeztve született meg a döntés, hogy a projekt keretében önálló, tudományos tanulmánykötet formájában publikáljuk az eredményeket. A tanulmányok a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság most induló, tudományos kötetsorozatának (Rence) első köteteként jelent meg 2015-ben. A Takács Gábor és Dr. Szinetár Csaba által szerkesztett kötet 15 szerző, 13 tanulmányát foglalja magába. A magyar nyelvű (angol nyelvű összefoglalókkal) kötetet szakmai lektorálását Dr. Molnár Zsolt és Dr. habil Gallé László végezte, a nyelvi lektorálás Dr. Hadarics Tibor munkája.

580



A.1 és E.3 akció

A kötet hivatkozása: Takács G. & Szinetár Cs. (szerk.) (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú területeinek élővilága (The wildlife of calcareous sand steppe areas in military use in the Little Hungarian Plain). Rence 1. Az egyes szakmai cikkek hivatkozása: Bozsóki A. & Takács G. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta története és használata (Land-use history of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes). Rence 1.: 17-38. Takács G., Kenyeres Z., Szinetár Cs., Kovács É., Dankovics R., Szél Gy. & Schmidt D. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta természettudományos kutatásának története (Research history of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes). Rence 1.: 39-54. Takács G. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta természetföldrajzi adottságai (Climate and geography of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes). Rence 1.: 55-59. Király G., Takács G. & Schmidt D. (2015): A Győr környéki homokpuszták növényföldrajzi és társulástani viszonyai (The vegetation of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes). Rence 1.: 61-98. Takács G., Schmidt D. & Király G. (2015): Védett és közösségi jelentőségű növényfajok előfordulása a Győr környéki homokpusztákon (Plant species protected under EU and national legislation in the Győr–Gönyű calcareous sand steppes). Rence 1.: 99-179. Kozma L. (2015): A győr-gönyűi lőtér madárvilágának változása a Kisalföldi homokpuszta Life pályázat keretében végzett beavatkozások során (The effects of habitat restoration on the birdlife of the Gönyű military shooting range). Rence 1.: 181-197. Dankovics R. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta kétéltű és hüllő faunája (Amphibians and reptiles of the Győr–Gönyű calcareous sand steppes). Rence 1.: 199-217. Kenyeres Z. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek egyenesszárnyú (Orthoptera) és fogólábú (Mantodea) faunája (The orthoptera and mantodea of the Gönyű military shooting range). Rence 1.: 219-235. Szinetár Cs., Kovács P. & Eichardt J. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek pókfaunája (Araneae) (Spiders (Araneae) of the Győr– Gönyű military shooting range). Rence 1.: 237-260. Kovács É. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek hangyafaunája (Formicidae) (The ant fauna (Formicidae) of the Gönyű military shooting range): 261-282. Szél Gy., Kovács P., Kutasi Cs. & Szinetár Cs. (2015): A kisalföldi meszes homokpuszta katonai használatú gyepterületeinek bogárfaunája (Coleoptra) (Coleoptera of the Gönyű military shooting range). Rence 1.: 283-305. Szabadfalvi A. & Ambrus A. (2015): A győri katonai lőtér nagylepkefaunája (Macrolepidoptera) (Butterflies and moths (Macrolepidoptera) of the Gönyű military shooting range). Rence 1.: 307-338.

581



17. Mellékletek 1. melléklet: Monitoring terv (2012) 2. melléklet: Élőhely- és természetességi térképek

582

A.1 és E.3 akció

Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság

Monitoring terv a LIFE08 NAT/H/000289 pályázat keretében végzett „E3 Monitoring” akcióhoz

Összeállította: Takács Gábor (szerkesztő) Pellinger Attila Dr. Ambrus András

Sarród 2012

1. Bevezetés A HM Fegyverzeti és Hadbiztosi Hivatal (a Honvédelmi Minisztérium Infrastrukturális Ügynöksé ge jogutóda), a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt. és az Aquaprofit Zrt. konzorciuma 2009-ben Life+ pályázatot (LIFE08 NAT/H/000289) nyert a Győr kör nyéki katonai használatú területek homoki élőhelyeinek helyreállítására. A „Restoration and con servation of priority-listed Pannonic sand land habitats in military owned area of the Hungarian Little Plain” pályázat keretében a katonai használatú területeken meglévő homoki gyepek állapo tának javítására törekednek. Az akciók keretében eltávolítják a területen élő özönnövényeket (bál ványfa, akác, selyemkóró) (C1 akció), égetéssel, kaszálással és gereblyézéssel eltávolítják a felhal mozódott vastag fűavart (C2 akció), megtörténik az illegálisan lerakott hulladék összegyűjtése és biztonságos megsemmisítése (C5 akció), elbontásra kerülnek a korábbi katonai használatból viszszamaradt építmények, betonozott felületek (C5 akció), kisebb területeken kísérleti jelleggel hely reállítják az eredeti domborzatot és a C5 akció keretében megtisztított területeken helyreállítják a homoki gyepet (C4 akció). A pályázat nagyon fontos része az elvégzett tevékenységek hatásainak és eredményességének vizsgálata, mely az E3 Monitoring akció keretében történik.

2. Kapcsolódó akciók Az E.3 Monitoring akció előzménye a terület alapállapotának feltárása, amely az A.1 akció (Moni toring terv készítése és a jelenlegi állapot felmérése) keretében történik. Az A.1 akció megalapozza az A.2 és A.3 akciók tervezési és engedélyeztetési munkáit is.

3. A monitorozás keretében vizsgálandó Life+ akciók 3.1. C1 akció: Özönnövények eltávolítása Az akció keretében a projekttel érintett 248 hektáron történik meg az akác (Robinia pseudo-aca cia), a bálványfa (Ailanthus altissima), a selyemkóró (Asclepias syriaca) és a magas aranyvessző (Solidago gigantea) eltávolítása mechanikai és kémiai beavatkozásokkal. 3.2. C.2 akció: Felhalmozódott szerves anyagok eltávolítása Az elhalt szerves anyagok túlzott felhalmozódása tápanyag-feldúsulást eredményezhet, ami a gyep záródásához és gyakran egyes özönfajként viselkedő honos fajok (Pl. Calamagrostis epigeios) vezet, ezzel alkalmatlanná téve azt a nyílt homokpuszta gyepeket kedvelő fajok számára. A terüle ten mozaikosan, 1-2 hektáros területeken leégetjük a gyepet a túlzott fűavar-felhalmozódás meg akadályozására és a gyep felújulásának elősegítésére. Az égetés mellett kaszálással és a gyep ge reblyézésével is történnek kísérletek a fűavar-felhalmozódás csökkentésére. 3.3. C.3 akció: Bányató és partfal helyreállítása Az akció a pályázat módosítása során törlésre került. 3.4. C.4 akció: Természetes domborzat helyreállítása és gyepesítés Az akció keretében a bolygatott területeken megkíséreljük a természetes terepi formák helyreállí tását. A rehabilitáció összesen 14 hektáros területet érint, de eltérő mértékben. A simára dózerolt területeken 2-3 db 1-2 hektáros területen próbálkozunk a helyreállítással míg a használaton kívüli katonai objektumokat és egyéb mesterséges terepformákat (pl. vízelvezető árkok, lövészárkok, sáncok, fedezékek, betonlétesítmények) 9-10 hektáron kívánjuk felszámolni. 2

A kialakuló csupasz talajfelszíneket a területről gyűjtött fűmaggal vetjük be a gyomosodás meg előzése érdekében. Az akciók területét a projekt második és harmadik évében évente kétszer ka száljuk a füvesedés elősegítése és a gyomosodás megakadályozása érdekében. 3.5. C.5 akció: Illegális hulladék eltávolítása A C.5 akció keretében felszámolásra kerülnek a nagyobb illegális hulladéklerakók, lebontásra ke rülnek a használaton kívüli katonai létesítmények és összegyűjtésre kerül a területen elszórtan előforduló nagy mennyiségű betonlétesítmények (akadályok, árkok stb.) Az épületek és hulladék lerakók helyén a természetes domborzathoz hasonló felszín kerül kialakításra és gyepesítésre a C.4 akció keretében.

4. Általános célkitűzések A monitoring feladata a Life+ pályázat keretében végzett beavatkozások eredményességének vizs gálata és visszajelzés a tényleges helyreállítási tevékenységet végző szervezetek felé. Fontosabb célkitűzések: • A jelölő élőhelytípusok kiterjedésének és állapotának nyomon követése • Az indikátor fajok és taxonok állományváltozásának nyomon követése • A beavatkozások következtében kialakuló nyílt homokfelszínek szukcessziójának vizsgála ta • Know-how kidolgozása a területen előforduló fontosabb özönnövények irtására és publi kálása a nagyközönség felé. • A projekt eredményei tudományos szaklapokban történő publikálása (5-10 cikk)

5. Monitoring feladatok összefoglaló táblázata és főbb mennyiségi adatai X= Teljes mintavétel R= Részleges mintavétel

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a tervezett monitoring feladatok főbb adatait. Az elsősorban területfelmérési feladatok esetében a felmérendő terület nagyságát adjuk meg. A mintavételi he lyekhez kötődő vizsgálatok esetében az állandó mintavételi helyek számát és a mintavételek szá mát adjuk meg.

2015

2014

Mintavételi Mintavéte helyek lek száma száma

2013

Kiterjedés (ha)

2012

Feladat

Élőhelyek kiterjedésének és előfordulásának vizsgálata

3074

X

X

Özönnövények elterjedésének vizsgálata

496

X

X

Prioritás és indikátor növényfajok állomány változásának vizsgálata a projektterületen

248

X

Mintaterületen vizsgálandó növényfajok esetében

6

R

R

X

X

X

X

X

X

X

Fészkelő madárfajok állományainak vizsgálata Lepkefauna változása Teljes körű faunisztikai felmérés

3

3

24

Kiválasztott fajok állományvizsgálata

248

12

X

X

X

Kétéltű fauna változása

7

20

X

X

X

X

Hüllő fauna változása

3

20

X

X

X

X

Talajfelszíni ízeltlábúak

11

33

X

X

Egyenesszárnyúak

11

44

X

X

Élőhely (növényzet összetétele és szerke zete)

11

22

X

X


2

18

X

X

X

Egyenesszárnyúak

2

24

X

X

X


2

60

X

X

X


2

18

X

X

X

Egyenesszárnyúak

2

24

X

X

X


2

60

X

X

X

X

X


Domborzati rekonstrukciók újonnan létesülő talajfelszínein kialakuló életközösség monito rozása



6. Szakértők (kutatók) feladatai 6.1. Botanikai szakértők A botanikai szakértők feladata az elsősorban növénytani vizsgálatok elvégzése (Élőhelyek kiterje désének és előfordulásának vizsgálata; Özönnövények elterjedésének vizsgálata; Prioritás és indi kátor növényfajok állományváltozásának vizsgálata a projektterületen), illetve a zoológiai vizsgá latokhoz szükséges növénytani háttéradatok gyűjtése. Emellett feladata a területre vonatkozó ko rábbi publikált és publikálatlan adatok feldolgozása és adatbázisba rendezése. 6.2. Növényvédelmi szakértő A botanikai szakértők egy részfeladata az özönnövények irtására vonatkozó kísérletek és knowhow kidolgozása, mely speciális növényvédelmi szakértői ismereteket igényel. 6.3. Talajzoológus specialista A talajzoológus szakértő feladata a domborzati rekonstrukciók során kialakuló nyers talajfelszínek betelepedésének és a gyepégetés hatásainak vizsgálata során a talajfauna (kivéve pókok) vizsgála ta, együttműködve az arachnológus és orthopterológus specialistákkal. Emellett feladata a terü letre vonatkozó korábbi publikált és publikálatlan adatok feldolgozása és adatbázisba rendezése.

4

6.4. Arachnológus (pók) specialista Az arachnológus szakértő feladata a domborzati rekonstrukciók során kialakuló nyers talajfelszí nek betelepedésének és a gyepégetés hatásainak vizsgálata során a pókok vizsgálata, együttmű ködve az talajzoológus és orthopterológus specialistákkal. Emellett feladata a területre vonatkozó korábbi publikált és publikálatlan adatok feldolgozása és adatbázisba rendezése. 6.5. Orthopterológus (Egyenesszárnyú) specialista Az orthopterológus szakértő feladata a domborzati rekonstrukciók során kialakuló nyers talajfel színek betelepedésének és a gyepégetés hatásainak vizsgálata során az egyenesszárnyúak vizsgá lata, együttműködve az talajzoológus és arachnológus specialistákkal. Emellett feladata a terület re vonatkozó korábbi publikált és publikálatlan adatok feldolgozása és adatbázisba rendezése. 6.6. Lepidopterológus (Lepke) specialista A lepidopterológus specialista egymonitoring feladat (Lepkefauna változása) végrehajtásában mű ködik közre, emellett feladata a területre vonatkozó korábbi publikált és publikálatlan adatok fel dolgozása és adatbázisba rendezése. 6.7. Ornitológus (Madár) specialista A ornitológus specialista egy monitoring feladat (Fészkelő madárfajok állományainak vizsgálata) végrehajtásában működik közre, emellett feladata a területre vonatkozó korábbi publikált és pub likálatlan adatok feldolgozása és adatbázisba rendezése. 6.8. Herpetológus (Kétéltű, hüllő) specialista A herpetológus specialista két monitoring feladat (Kétéltű fauna változása; Hüllő fauna változása) végrehajtásában működik közre, emellett feladata a területre vonatkozó korábbi publikált és pub likálatlan adatok feldolgozása és adatbázisba rendezése.

5

7. Élőhelyek kiterjedésének és előfordulásának vizsgálata 7.1. Vizsgált akciók • • • •

C1 C2 C4 C5

Removal of invasive species from the project area Removal of accumulated dead organic matter from grasslands Reconstruction of natural landforms and rehabilitation of grasslands Removal of debris and illegal waste from the project area

7.2. Hipotézisek • •

Hipotézis 1. - A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken növekszik a jó állapotú pannon homoki gyepek kiterjedése Hipotézis 2. - A beavatkozások hatására növekszik a pannon homoki gyepek természetes sége

7.3. Célkitűzések Annak vizsgálata, hogy  a projekt időtartama alatt hogyan változik a katonai használatú területeken az egyes élő hely-típusok elterjedése és aránya,  a projekt időtartama alatt hogyan változik a katonai használatú területeken az egyes élő hely-típusok természetessége,  a természetesség romlását milyen jelenségek mutatják az egyes élőhely-típusokban,  az elvégzett beavatkozások következtében hogyan változik a közösségi jelentőségű élőhe lyek helyzete a teljes Natura 2000 területen. 7.4. Térképezendő terület lehatárolása Az első felmérést a projekt-területen és környékén (gyakorlatilag a katonai használatú területeken kell elvégezni. A második felmérés esetében azonban a teljes Natura 2000 területet fel kell mérni. 7.5. Módszertan Az élőhely-térképezés terepi munkái során a Magyarországon általánosan használt módszertant kell alkalmazni:  Takács G. & Molnár, Zs. (szerk.) (2009): Élőhely-térképezés, 2. átdolgozott kiadás, MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete (Vácrátót) és a Környezetvédelmi és Vízügyi Mi nisztérium (Budapest). A felméréseket követően a projekt területre három adatsor (2003, 2012, 2015) fog rendelkezésre állni, míg a teljes Natura 2000 területre kettő (2003, 2015). Az adatok értékelése során minimálisan vizsgálni kell az egyes élőhely-típusok előfordulási arányát, területi elhelyezkedését, természetes ségét, illetve ezek változását. 7.6. Vizsgált változók     

Élőhely-típus (Á.NÉR+Natura 2000) Élőhely-folt területe Természetesség Degradációs jelenségek Leírás 6



Jellemző fajok listája

7.7. Mintavételi gyakoriság A projekt ideje alatt két alkalommal kell elvégezni a felmérést a változások kimutatása érdekében.  A beavatkozás előtti állapot felmérését 2012-ben kell elvégezni. (A.1 akció feladata, de alapja az E.3 akciónak is.)  A beavatkozás utáni állapot felmérést 2015-ben kell elvégezni, szükség esetén kiegészítve 2016-os vizsgálatokkal (ha a helyreállító beavatkozásokban csúszás van és ez nem teszi le hetővé a felmérések befejezését 2015-ben) 7.8. Várható eredmények • • •

Élőhelytérkép (2 db) Természetességi térkép (2 db) Közösségi jelentőségű élőhelyek előfordulási térképe (2 db)

7.9. Közreműködő specialisták •

Botanikusok

7.10. Megjegyzés Az első felmérés a botanikai alapállapot felmérés része.

Térképezendő területek 2012-ben és 2015-ben

7

8. Özönnövények elterjedésének vizsgálata 8.1. Vizsgált akciók •

C1

Removal of invasive species from the project area

8.2. Célkitűzések Annak vizsgálata, hogy • a projekt időtartama alatt hogyan változik a katonai használatú területeken az özönfajok előfordulása, • hogyan változott az özönfajok előfordulása a teljes Natura 2000 területen a korábbi felmé résekhez képest a projekt végére. 8.3. Vizsgálati terület lehatárolása A felmérést a projekt-területen és környékén (gyakorlatilag a katonai használatú területeken kell elvégezni.

Özönnövény felmérés vizsgálati területe 2012-ben 8.4. Módszertan A nagy kiterjedésű összefüggő, illetve az elszórt állományok (magas aranyvessző, selyemkóró, bál ványfa, akác) esetében a felmérés során elsősorban az élőhely-térképezés során lehatárolt élőhelyfoltokhoz kell rögzíteni az előforduló özönnövény borítását. A pontszerűen előforduló fajok (pl. 8

ezüstfa) esetében a lelőhelyet ponttérképezéssel (ha az előfordulás kisebb, mint 400 m 2) vagy a le lőhely pontos lehatárolásával, folttérképezéssel kell rögzíteni. A felméréseket követően a projekt területre három adatsor (2003, 2012, 2015) fog rendelkezésre állni. 8.5. Vizsgált változók • • • •

Faj Borítás/Egyedszám Élőhely-típus Magszóró fák száma (bálványfa esetében)

8.6. Mintavételi gyakoriság A projekt ideje alatt két alkalommal kell elvégezni a felmérést a változások kimutatása érdekében. • A beavatkozás előtti állapot felmérését 2012-ben kell elvégezni. (A.1 akció feladata, de alapja az E.3 akciónak is.) • A beavatkozás utáni állapot felmérést 2015-ben kell elvégezni, szükség esetén kiegészítve 2016-os vizsgálatokkal (ha a helyreállító beavatkozásokban csúszás van és ez nem teszi le hetővé a felmérések befejezését 2015-ben) 8.7. Várható eredmények •

Egy fajok elterjedési térképe és mennyiségbecslése


Botanikusok


9

9. Prioritás és indikátor növényfajok állományváltozásának vizsgálata a projektterületen 9.1. Vizsgált akciók • • • •

C1 C2 C4 C5


9.2. Célkitűzések • •

A területen előforduló közösségi jelentőségű és nem tömegesen előforduló hazai jogszabá lyok által védett fajok állományváltozásának nyomon követése. A lelőhelyek felmérése a munkavégzéssel érintett területeken, annak elkerülése érdekében, hogy a beavatkozások során a lehető legkisebb károkozás történjen ezen fajok állományai ban.

9.3. Vizsgálandó fajok: • • • • • • • • • • •

Homoki nőszirom (Iris humilis ssp. arenaria) Fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans) Tavaszi hérics (Adonis vernalis) Vitézkosbor (Orchis militaris) Homoki vértő (Onosma arenaria) Árlevelű len (Linum tenuifolium) - mintaterületen Kései szegfű (Dianthus serotinus) - mintaterületen Bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon) Erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris) Mocsári nőszőfű (Epipactis palustris) Poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora)

9.4. Módszertan A monitorozás során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer edényes növényfajok monito rozására kidolgozott protokolljának módosított „A” mintavételi típusát kell használni. A projekt területén előforduló összes ismert és potenciális lelőhely (kivéve árlevelű len és kései szegfű) felmérését egy vegetációs perióduson belül, a pontos állományméret (tőszám) meghatáro zásával kell elvégezni. A mintavételezést évente, egyes fajok esetében kétévente kell elvégezni. A lelőhelyek lehatárolását és az állományméret meghatározását az alábbiak szerint kell végezni.

9.4.1. Lelőhelyek lehatárolása Az egyedeket (szálankénti előfordulás esetén) vagy kisebb csoportok előfordulási helyét a lehető legpontosabban kell meghatározni. A lelőhelyeket elsősorban pontszerűen (max. 20 m sugarú kör ben vagy max. 20x20m-es területen megtalálható egyedek) kell rögzíteni, de egyes fajok esetében előfordulhat, hogy az állomány mérete és kiterjedése miatt (az összefüggő lelőhely kiterjedése meghaladja a 100 m2-t) a pontos lelőhely foltként (+/-1m pontossággal) is lehatárolható. 10

A Linum tenuifolium és Dianthus serotinus vizsgálatára kijelölt mintavételi területek

9.4.2. Állományméret meghatározása A lelőhelyen az előforduló egyedeket/hajtásokat a lehető legpontosabban meg kell számolni. Egyes fajok egyes előfordulásai esetében elképzelhető becslés is, de 100 tő alatti előfordulások esetében ennek használata nem javasolt. Az egyedszám/hajtásszám mellett kötelező rögzíteni a le lőhely becsült kiterjedését (m2-ben). 9.5. Mintavételi gyakoriság Évente kell felmérni a fekete kökörcsin, a homoki nőszirom, a poloskaszagú kosbor és az erdei szellőrózsa állományait, a többi faj esetében elegendő a projekt elején és a végén (2012, 2015) a felmérés. 9.6. Várható eredmények •

Egyes fajok elterjedési térképe és mennyiségbecslése


Botanikusok


11

10. Fészkelő madárfajok állományainak vizsgálata 10.1. Vizsgált akciók • • • •

C1 C2 C4 C5


10.2. Hipotézisek •

Hipotézis 1. - A beavatkozások hatására a fészkelő madárállomány összetétele jelentős vál tozáson megy át.

10.3. Célkitűzések •

Fészkelő és táplálkozó fajok állományainak vizsgálata.

10.4. Vizsgált fajok/taxonok • • • •

Énekesmadarak, Ragadozó madarak, Gyurgyalag, Fekete gólya

10.5. Módszertan A fészkelő madárállományok felmérése során a területre adaptált MMM (Mindennapi Madaraink Monitoringja) protokollt kell alkalmazni. Az átvonuló és táplálkozó madarakat a szórvány adat gyűjtés szerint kell rögzíteni. 10.6. Mintavételi gyakoriság A kijelölt mintavételi területen a felmérést 2013-tól évente kell elvégezni. 10.7. Vizsgált változok • • • •

Fészkelő fajok mennyisége, Populációk becsült mérete, Populációk méretének változásai, Táplálkozó fajok mennyisége.

10.8. Várható eredmények •

A területen előforduló és vizsgált taxonok becsült állománynagysága, illetve ennek válto zása


Ornitológus

12

11. Lepkefauna változása 11.1. Vizsgált akciók • • • •

C1 C2 C4 C5



•

Hipotézis 1. - A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken a nagylepkefauna összetétele jobban közelít a természetes homokterületek jellemző faunájához Hipotézis 2. - A beavatkozások hatására, az élőhely mozaikos jellegének erősítése/megteremtése következtében, a katonai használatú területeken a nagylepke populáció erősödik, a mobilis fajok a teljes területen megjelennek

11.3. Célkitűzések • •

A projekt időtartama alatt a területen fellelhető nagylepkefajok előfordulásának feltérképezése (bázis állapot=kezelés előtt → célállapot=kezelés után); A területen előforduló, ill. megjelenő ritka, védett, valamint a meszes homoki gyepekre jellemző indikátorfajok feltérképezése, populációik monitorozása.

11.4. Vizsgált fajok/taxonok • •

Macrolapidoptera, beleértve Rhopalocera és Heterocera. Az esetlegesen kiemelt figyelmet érdemlő fajok – jogszabályi védettséget érdemlő fajok (RDB fajok, Natura2000 fajok), ill. jellemző karakter-fajok – a bázisfelmérés alapján kerülnek kiválasztásra, különös tekintettel a Noctuidae (Cucullia sp., Hadenidae, stb.), Actiidae (Lithosiinae, Arctiinae), illetve más, tipikus homokvidékre és xeroterm területekre jellemző csoportok releváns fajaira.

11.5. Módszertan A jellemző mintavételi helyeket a terület növénytani felmérése és terepi bejárása alapján kell kiválasztani. Az így kiválasztott mintavételi helyeken az éjszakai nagylepkefauna állapotának és alakulásának felmérése lámpázással, ill. csalétkezéssel történik az aktuális időszakok (bázis- ill. célidőszak, valamint az év aktuális időszaka) megkívánta gyakorisággal. A mintavételi helyek GPS-koordinátái rögzítésre kerülnek. A nappali nagylepkefauna állapotának és alakulásának felmérése terepi bejárás és észlelés útján történik a kiválasztott mintavételi helyeken és környezetükben. 11.6. Mintavételi gyakoriság A projekt ideje alatt két alkalommal (10-10 mintavétel) kell elvégezni a teljes körű faunisztikai fel mérést a változások kimutatása érdekében. • A beavatkozás előtti állapot (bázis állapot) felmérését 2012/2013-ban kell elvégezni. (A.1 akció feladata, de alapja az E.3 akciónak is.). • A beavatkozás utáni állapot (célállapot) felmérést 2014/2015-ban kell elvégezni. 13

Fentieken túl: • A két teljes körű felmérés között, a területen esetlegesen előforduló és/vagy megjelenő in dikátor- ill. jogszabályi védettséget élvező, vagy egyéb okból kiemelt figyelmet érdemlő fa jok előfordulásának és populációinak nyomon követése (a bázisállapot felmérési eredmé nyei alapján). A konkrét mintavételi időpontok előre nem tervezhetők. A mintavételeket (lámpázás, ill. helyszíni bejárás) az időjáráshoz és az adott év rajzási trendjeihez kell igazítani.

Előzetesen kijelölt fő lámpázó és csalétkező mintavételi helyek a nagyepkefauna vizsgálatához 11.7. Vizsgált változok • • •

Teljes fajösszetétel Jellemző, ill. védett fajok listája Jellemző, ill. védett fajok gyakorisága


A vizsgált területre vonatkozó Macrolepidoptera fajlista és annak változása a projektidő szak alatt.


Lepidopterológus

14

12. A kétéltű fauna változása 12.1. Vizsgált akciók • •

C4 C5

Reconstruction of natural landforms and rehabilitation of grasslands Removal of debris and illegal waste from the project area

12.2. Hipotézisek • •

Hipotézis 1. – A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken a kétéltűfauna rekolonizálja a mentesítés eredményeként kialakult víztereket. Hipotézis 2. – A kétéltűfauna fajösszetételében jelentős változás nem történik, egyedszáma emelkedik.


A területen előforduló, közösségi és hazai jogszabályok által védett fajok állományváltozá sának és, a kialakuló vizes élőhelyek re-kolonizációjának nyomon követése.

12.4. Vizsgált fajok/taxonok • • • • • • • • •

Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) Pettyes gőte (Lissotriton vulgaris) Vöröshasú unka (Bombina bombina) Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) Zöld varangy (Bufo viridis) Barna varangy (Bufo bufo) Leveli béka (Hyla arborea) Erdei béka (Rana dalmatina) Tavi béka (Rana ridibunda)

12.5. Módszertan A kétéltűek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer ezen taxonokra kidol gozott protokolljának módosított változatát kell használni.

12.5.1. A mintavételi egységek A mintavételi egységek helyét a mentesítés során kialakított mélyedések vízterei határozzák meg. A terepi adottságoknak megfelelően kijelölt mintavételi helyek a teljes vízteret, illetve nagy víztes tek esetében minimálisan 50 m együttes hosszúságú, 2-4 m szélességben áttekinthető part menti sávot fedje, amelyben a fajok megfigyelhetők és a kívánt adatok felvehetők.

12.5.2. A mintavételi menete A kijelölt mintavételi egységek bejárása során vizuális megfigyeléssel az észlelt egyedek adatait rögzítjük. A kétéltűek megfogása indokolatlan, jelen vizsgálat során felesleges zavarásnak minő sül. 12.6. Mintavételi gyakoriság A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer ajánlása alapján 5 mintavétel/év. 15

A mintavételek tavasszal, márciustól májusig, majd a nyár végén és ősszel (augusztus végétől ok tóber végéig) zajlanak. A konkrét mintavételi időpontok előre nem tervezhetők. A megfigyeléseket az időjáráshoz és az állatok napi aktivitásához kell igazítani. A kétéltűek elsősorban az esti órákban figyelhetők meg a legkönnyebben. Esőzés hatására egész nap megfigyelhetők lehetnek az egyedek.

Előzetesen kijelölt kétéltű mintavételi helyek 12.7. Vizsgált változok • • •

jelenlét-hiány megállapítása fajonként pontos egyedszám megállapítása fajonként korarány megállapítása


A vizsgált fajok jelenlétének, elterjedésének és egyedszámának becslése a vizsgált terüle ten.


Herpetológus

16

13. Hüllőfauna változása 13.1. Vizsgált akciók • • • •

C1 C2 C4 C5



Hipotézis - A beavatkozások hatására a katonai használatú területeken a hüllőfauna össze tételében nem történik jelentős változás


A területen előforduló, hazai jogszabályok által védett fajok állományváltozásának nyo mon követése.

13.4. Vizsgált fajok/taxonok • • • • •

Európai lábatlangyík (Anguis fragilis) Fürge gyík (Lacerta agilis) Zöld gyík (Lacerta viridis) Rézsikló (Coronella austriaca) Vízi sikló (Natrix natrix)

13.5. Módszertan A hüllők vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer ezen taxonokra kidolgo zott protokolljának módosított változatát kell használni.

13.5.1. A mintavételi egységek Két párhuzamos pásztákban kijelölt, a terepi adottságoknak megfelelően áttekinthető, 2-4 m szé les mintavételi transzekt, amelyben a fajok megfigyelhetők és a kívánt adatok jelentős zavarása nélkül felvehetők. A transzekt hossza minimum 1000 métert vagy annak többszöröse. A kijelölen dő transzektek száma min. 4.

13.5.2. A mintavétel menete A kijelölt transzekt bejárása során, annak belátható két oldalán vizuális megfigyeléssel észlelt egyedek adatait rögzíteni kell. Az állatok megfogása indokolatlan, jelen vizsgálat során felesleges zavarásnak minősül. 13.6. Mintavételi gyakoriság A Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer ajánlása alapján 5 mintavétel/év. A mintavételek tavasszal, májustól-június végéig, majd a nyár végén és ősszel (augusztus végétől október végéig) zajlanak.

17

A konkrét mintavételi időpontok előre nem tervezhetők. A megfigyeléseket az időjáráshoz és az állatok napi aktivitásához kell igazítani. A hüllők elsősorban a reggeli-délelőtti órákban figyelhető meg a legkönnyebben, amikor az egyedek napozással igyekeznek elérni az aktivitáshoz szükséges testhőmérsékletet. Nyáron a késő délutáni-kora esti időszak ugyancsak alkalmas a monitorozá sukra. Kora tavasszal és késő ősszel egész nap megfigyelhetők az egyedek.

Mintavételi transzektek javasolt helyszínei 13.7. Vizsgált változok • • • •

jelenlét-hiány megállapítása fajonként pontos egyedszám megállapítása fajonként korarány megállapítása ivararány megállapítása (ahol lehetséges)


A vizsgált fajok jelenlétének, elterjedésének és egyedszámának becslése a vizsgált terüle ten.


Herpetológus

18

14. Zoológiai alapállapot felmérés (talajfelszíni ízeltlábúak és egyenesszárnyúak) 14.1. Célkitűzések • •

• •

A területre jellemző élőhely-típusok faunalistájának megismerése. A terület természeti állapotát jellemző kép regisztrálása különös tekintettel a talajfelszíni fauna természetességére, illetve a homoki élőhelyeket jelző fajok jelenlétének kimutatásá ra. A terület egyenesszárnyú faunájának megismerése, különös tekintettel a homoki élőhelyek karakterfajaira. A terület természetességi állapotának vizsgálata az egyenesszárnyúak jelzései alapján.

14.2. Módszertan

14.2.1. Mintavételi helyek A 2012. évi élőhelytérkép, illetve az előzetes bejárások alapján kell kijelölni a 10 leggyakoribb élő hely-típusra egy-egy mintavételi helyet, aminek a kiterjedése legalább 50x50m.

A mintavételi helyek előzetesen javasolt helyszínei

19

Azonosító

Élőhely-típus

EOV X

EOV Y

1

Zárt homoki sztyeprét és nyílt homokpusztagyep (Refe rencia?)

555569

263621

2

Nyílt homokpusztagyep

555035

264180

3

Aranyvesszős, kis csenkeszes maradványfoltokkal

553313

264460

4

Akácos-selyemkórós

554296

264717

5

Kékperjés láprét Salix rosmarinifoliaval

554475

263703

6

Jellegtelen üde gyep

553484

263530

7

Jó állapotú zárt homoki sztyeprét

555364

264075

8

Nyírrel és nyarakkal spontán erdősödő zárt homoki sztyeprét

553652

264538

9


554417

263880

10

Zárt homoki sztyeprét (másodlagos)

554702

264383

11


553907

264154

14.2.2. Növényközösségek vizsgálata A vizsgált élőhely-típusokban kijelölt mintavételi helyeken 5-5 db 5x5 méteres állandósított min tavételi helyet kell kijelölni, ahol 2012 őszén és 2013 tavaszán (szükség esetén őszén) kell össze vont, %-os borítással felvett cönológiai felvételt készíteni. • • •

Mintavételi helyek száma: 11 (55 felvétel) Mintavételek száma évente: 55x2 (összevont cönológiai felvételek száma: 110) Mintavételek száma összesen: 110

14.2.3. Talajfelszíni állatközösségek vizsgálata Az állatközösségek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer száraz gyepek re kidolgozott protokolljának módosított változatát kell alkalmazni. Mintavételi időszakok Valamennyi mintavételi területen tavasszal 2x14 napig (április közepétől május közepéig) működ nek a csapdák (10-10 db/mintavételi terület (állapotfelmérés, vagy területi limitáltság esetén 5-5)). A téli ivarérésű, illetve aktivitású talajfelszíni fajok vizsgálati periódusa novemberi időszakban az aktuális időjárási feltételek figyelembevételével (pl. esetleges hótakaró), mintaterületenként 5-5 csapda használata javasolt 30 napig. A kihelyezett csapdákat vaddisznó riasztó szerrel, szükség esetén kerítéssel kell körülvenni a mintavételi időszakokban. Alkalmazott gyűjtési módszer: Módosított duplaedényes Barber-féle talajcsapda A monitorozás során használt talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetle gesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmazunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzá adásával csökkentjük.

20

A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyezünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a ta lajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagyunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. Vadállatok elleni védelem: A legelő haszonállatok, valamint vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítjuk. A mintavételi terület körül, illetve a csapdasorok felett kihú zott zsinórokra 50-70 cm magasságban „Vadóc” tasakokat függesztünk. A csapdák ürítése: Az ölőfolyadékkal együtt történik csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk van nak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása és tárolása: A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történik, a szétválogatott anyagot alkoholban, a ta xonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítjük elő determináláshoz. A talajcsapdázás során gyűjtött taxonok, identifikációjuk szintje, tárolásuk: Taxon Araneae Carabidae Egyéb Coleoptera Diplopoda

Tárolás alkoholban alkoholban alkoholban alkoholban

Chilopoda Isopoda Formicidae

alkoholban alkoholban alkoholban

Egyéb Arthropoda csopor alkoholban tok

Határozás faji szintig (juvenilis egyedek genusz szintig) faji szintig Csak egyes fajok A domináns homoki vaspondró egyedszám megállapítá sa (esetleg kiszárított tömeg) Csak egyedszám megállapítása Csak egyedszám megállapítása Csak egyedszám megállapítása (Specialistával még kon zultálni az adat érteleméről.) Mintaterületenként és mintánként összevontan tároljuk

A válogatás során elsődleges adatbázis készül, azaz táblázatos formában feljegyzésre kerül, hogy az egyes mintavételi alkalmakkor, az egyes mintavételi helyeken, az adott számú csapdába men ynyi futóbogár (Carabidae), egyéb bogár (nem Carabidae Coleoptera), hangya (Formicidae), pók (Araneae), ikerszelvényes (Diplopoda) stb. egyedet gyűjtött. Az „egyéb Arthropoda” csoportba tartozó egyedeket ki kell válogatni, de nem kell megszámolni. A táblázatokból elsődleges (primer) adatbázis készül, mely identifikáció nélkül is lehetővé teszi a válogatott csoportok egyedszám-vál tozásának követését, információt szolgáltat a meghatározandó anyagok nagyságáról stb. Az identifikáció és a faji szintű adatbázisok Az identifikációt a kijelölt taxonok elismert szakemberei végzik. A faji szinten identifikált adatok ból adatbázis készül.

21

14.2.4. Egyenesszárnyú közösségek vizsgálata Az egyenesszárnyú közösségek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer vo natkozó protokollját kell használni kisebb módosítással (3 helyett 4 mintavétel/év). Az egyes mintavételi helyeken 300 fűháló csapással gyűjtött állatokat kell egy mintának tekinteni, évente minden lokalitásban 4 mintavétel szükséges [intervallumok (az időjárási viszonyokhoz iga zítva): 1. mintavétel: június második-harmadik hete; 2. mintavétel: július második-harmadik hete; 3. mintavétel: augusztus második-harmadik hete, 4. mintavétel: szeptember második hete]. A közösségszerkezet-vizsgálat céljából az alábbi származtatott adatokat kell előállítani: • egyenesszárnyú fajok száma • védett egyenesszárnyú fajok száma • egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele • egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele • karakterfajok denzitás-értékei • egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója 14.3. Vizsgált változok • • • • •

• •

A növényközösségek fajösszetétele (%) A növényközösségek szintjeinek összevont borítási értéke (lágyszárúak, zuzmók, nyílt ho moki talajfelszín) A növényközösségek természetessége (természetvédelmi mutatói: védett, illetve homoki karakter fajok megléte, gyomosodás mértéke A fűavar vastagsága Egyenesszárnyú közösségek fajösszetétele, életforma-típus–eloszlása, ökológiai preferen cia-típus szerinti összetétele, karakterfajok denzitás-értékeinek összehasonlító értékelése, egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója Talajfelszíni fauna összetétele A vizsgálati területek (mintaterületek) környezete, beágyazottsága.

14.4. Közreműködő szakértők • • • •

Botanikus Egyenesszárnyú specialista Pók specialista Talajzoológus specialista

14.5. Várható eredmények • •

A projekt terület tipikus élőhelyeinek fajösszetétele és természetességi viszonyai a projekt kezdetén Előzetes összefoglaló jelentés az alapállapot felmérés eredményeiről (2013. július 31.)

14.6. Megjegyzés A mintavételi helyeken és azok 20 m-es körzetében a HM Budapesti Erdőgazdaság Zrt.-nek nem szabad kezelést végeznie 2013 őszéig).

22

15. Domborzati rekonstrukciók újonnan létesülő talajfelszínein kialakuló életközösség monitorozása 15.1. Kérdések •

Szükséges e az élőhelyrekonstrukciók keretében létesülő nyers felszínek növényesedését gyorsítani a jobb természetességű talajfauna betelepedése céljából?

15.2. Vizsgált akciók • •

C4 C5

Reconstruction of natural landforms and rehabilitation of grasslands Removal of debris and illegal waste from the project area

15.3. Célkitűzések A projekt keretében földmunkával érintett területeken (pl. illegális hulladéklerakók által borított területek, elbontott katonai építmények területe) vizsgálni kell a visszagyepesedés folyamatát (faj készlet és struktúra), a felmerülő problémákat és az alkalmazott utókezelések sikerességét. A hely reállítás sikeressége számtalan tényezőtől, így a visszagyepesítés módjától, a korábbi növényzet től, az utókezelésektől, a környező területek növényzetétől vagy a helyreállítandó folt méretétől függ. A lehetséges esetek nagy száma miatt minden variáció vizsgálata azonban nem lehetséges. 15.4. Hipotézisek •

•

Hipotézis 1. - A mesterségesen kialakított nyers homokfelszínek szukcessziója (talajfelszíni fauna) hasonlóan megy végbe a spontán, illetve mesterségesen növényesített felszíneken. Nincs különbség a bolygatás-toleráns és természetes élőhelyeket indikáló fajok relatív vi szonyaiban az eltérő kezelésű új felszíneken. Hipotézis 2. - Eltérő módon megy végbe a spontán gyepesedő, illetve mesterségesen gye pesített homokfelszínek ízeltlábúinak betelepedése. A támogatott gyepesedés (honos fajok magvetése, palántázás stb.) jobb természetességű, előrehaladottabb szukcessziós állapotra jellemző fauna betelepedési feltételeit teremti meg. A bolygatottságot jelző fajok abundan ciája már kezdetben is alacsony.

15.5. Vizsgált fajok/taxonok • • •

Növényközösségek Egyenesszárnyú közösség Talajfelszíni fauna (Araneae, Carabidae)

15.6. Vizsgálati módszer

15.6.1. Mintavételi terület és kísérlet A mintavételi területet bolygatott területeken (elbontott katonai objektumok helyén vagy illegális hulladéklerakók helyén) kialakított természetközeli domborzati formák nyers talajfelszínein kell kijelölni. A kezelt és kijelölt terület min.1 ha legyen, amelyet természetközeli vagy természetes gyepek vegyenek körül. A vizsgálati terület felét be kell vetni helyben gyűjtött fűmaggal, a másik felén nem történik vetés. Mindkét terület ugyanazt az utókezelést kapja a későbbiekben: betelepe dő özönnövények mechanikus és/vagy kémiai irtása és gyomfajok visszaszorítása kaszálással.

23

A vizsgálatokat a földmunkák elvégzését követően (előreláthatólag 2012 tele) kell megkezdeni és a mintavételeket évente elvégezni.

15.6.2. Növényközösségek vizsgálata A vizsgált élőhely-típusokban kijelölt mintavételi helyeken 5-5 db 5x5 méteres állandósított min tavételi helyet kell kijelölni, ahol évente (2013-2015) kell összevont, %-os borítással felvett cönoló giai felvételt készíteni. • • •

Mintavételi helyek száma: 2 Mintavételek száma évente: 2x5x2=20 (összevont cönológiai felvételek száma: 10) Mintavételek száma összesen: 60

15.6.3. Talajfelszíni állatközösségek vizsgálata Az állatközösségek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer száraz gyepek re kidolgozott protokolljának módosított változatát kell alkalmazni. Mintavételi időszakok Valamennyi mintavételi területen tavasszal 2x14 napig (április közepétől május közepéig) működ nek a csapdák (10-10 db/mintavételi terület (állapotfelmérés, vagy területi limitáltság esetén 5-5)). A téli ivarérésű, illetve aktivitású talajfelszíni fajok vizsgálati periódusa novemberi időszakban az aktuális időjárási feltételek figyelembevételével (pl. esetleges hótakaró), mintaterületenként 5-5 csapda használata javasolt 30 napra. A kihelyezett csapdákat vaddisznó riasztó szerrel, szükség esetén kerítéssel kell körülvenni a mintavételi időszakokban. Alkalmazott gyűjtési módszer: Módosított duplaedényes Barber-féle talajcsapda A monitorozás során használt talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetle gesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmazunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzá adásával csökkentjük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyezünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a ta lajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagyunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. Vadállatok elleni védelem: A legelő haszonállatok, valamint vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítjuk. A mintavételi terület körül, illetve a csapdasorok felett kihú zott zsinórokra 50-70 cm magasságban „Vadóc” tasakokat függesztünk. A csapdák ürítése: Az ölőfolyadékkal együtt történik csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk van nak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja).

24

A csapdaanyagok válogatása és tárolása: A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történik, a szétválogatott anyagot alkoholban, a ta xonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítjük elő determináláshoz. A talajcsapdázás során gyűjtött taxonok, identifikációjuk szintje, tárolásuk: Taxon Araneae Carabidae Egyéb Coleoptera Diplopoda






A válogatás során elsődleges adatbázis készül, azaz táblázatos formában feljegyzésre kerül, hogy az egyes mintavételi alkalmakkor, az egyes mintavételi helyeken, az adott számú csapdába men ynyi futóbogár (Carabidae), egyéb bogár (nem Carabidae Coleoptera), hangya (Formicidae), pók (Araneae), ikerszelvényes (Diplopoda) stb. egyedet gyűjtött. Az „egyéb Arthropoda” csoportba tartozó egyedeket ki kell válogatni, de nem kell megszámolni. A táblázatokból elsődleges (primer) adatbázis készül, mely identifikáció nélkül is lehetővé teszi a válogatott csoportok egyedszám-vál tozásának követését, információt szolgáltat a meghatározandó anyagok nagyságáról stb. Az identifikáció és a faji szintű adatbázisok Az identifikációt a kijelölt taxonok elismert szakemberei végzik. A faji szinten identifikált adatok ból adatbázis készül. A közösségszerkezet-vizsgálat céljából az alábbi származtatott adatokat kell előállítani: • előforduló fajok száma • előforduló védett fajok száma • előforduló fajok életforma-típus összetétele

15.6.4. Egyenesszárnyú közösségek vizsgálata Az egyenesszárnyú közösségek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer vo natkozó protokollját kell használni kisebb módosítással (3 helyett 4 mintavétel/év). Az egyes mintavételi helyeken 300 fűháló csapással gyűjtött állatokat kell egy mintának tekinteni, évente minden lokalitásban 4 mintavétel szükséges [intervallumok (az időjárási viszonyokhoz iga zítva): 1. mintavétel: június második-harmadik hete; 2. mintavétel: július második-harmadik hete; 3. mintavétel: augusztus második-harmadik hete, 4. mintavétel: szeptember második hete]. A közösségszerkezet-vizsgálat céljából az alábbi származtatott adatokat kell előállítani: • egyenesszárnyú fajok száma • védett egyenesszárnyú fajok száma • egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele 25

• • •

egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele karakterfajok denzitás-értékei egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója

15.7. Vizsgált változok • • • • •

• •





A vizsgálat eredményeképpen össze tudjuk hasonlítani egy spontán és egy mesterséges rásegítéssel betelepedő nyers homokfelszín betelepedési folyamatait.

26

16. A gyepégetés hatásainak vizsgálata a növény és állat közösségekre 16.1. Kérdések • •

Okoz e akár rövidtávon is degradációt az égetéses kezelés a fajok természetessége (bolyga tás-toleranciája) tekintetében? Milyen hatása van az égetéseknek a nyílt homokpusztai gyepek karakterfajaira (fény-, és szárazság toleráns, illetve igényes fajok (külön figyelemmel a homoki ún. psammofil fajok ra).


•

•

A téli fűavar eltávolítása jelentős változást eredményez a talajfelszíni ízeltlábú faunában a felszíni mikroklíma és struktúra megváltoztatása révén. Egyértelműen kimutatható a gyep faunájának rövidtávú degradációja. A téli avarégetés szelektíven hat a talajfelszíni faunára. Csak a zárt gyepek, cserjések (esetleg homoki erdők) avarlakó faunája szorul vissza. Degradációs hatások nem mutat hatóak ki rövidtávon sem. A téli fűavar égetése nincs érdemi hatással a vegetációs időszakban aktív talajfelszíni ízeltlábúakra.


A száraz fűavar égetéses eltávolításnak rövidtávú (3 év) hatásmonitorozása.

16.4. Vizsgált fajok/taxonok • • •

Növényközösségek Egyenesszárnyú közösség Talajfelszíni fauna (Araneae, Carabidae)

16.5. Vizsgálati módszer

16.5.1. Mintavételi terület és kísérlet A mintavételi területet legalább 1 hektár kiterjedésű, homogénnek tekinthető területen kell kije lölni, ahol feltehetően a fűavar felhalmozódása okozza homoki sztyeprét degradálódását. A kísér leti területen 3-3 azonos méretű égetett (kezelt), illetve kezeletlen (kontroll) mintavételi helyet kell kijelölni 25x25m (1/16 ha) kiterjedésben. Kód

Kiterjedés (ha)

1

1,292849

2

1,529545

3

1,598089

4

1,469642

5

2,178736

A kísérletet 2013 januárjában kell elvégezni. Az égetést követően 3 évig (2013, 2014, 2015) kell vizs gálni az egyszeri égetés okozta hatásokat. 27

A gyepégetés hatásainak vizsgálatára kijelölt potenciális helyszínek

16.5.2. Növényközösségek vizsgálata A vizsgált élőhely-típusokban kijelölt mintavételi helyeken 5-5 db 5x5 méteres állandósított min tavételi helyet kell kijelölni, ahol 2012 őszén és 2013 tavaszán (szükség esetén őszén) kell össze vont, %-os borítással felvett cönológiai felvételt készíteni. • • •

Mintavételi helyek száma: 10x5=50 Mintavételek száma évente: 50x2 (összevont cönológiai felvételek száma: 100) Mintavételek száma összesen: 100

16.5.3. Talajfelszíni állatközösségek vizsgálata Az állatközösségek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer száraz gyepek re kidolgozott protokolljának módosított változatát kell alkalmazni. Mintavételi időszakok Valamennyi mintavételi területen tavasszal 2x14 napig (április közepétől május közepéig) működ nek a csapdák (10-10 db/mintavételi terület (állapotfelmérés, vagy területi limitáltság esetén 5-5)). A téli ivarérésű, illetve aktivitású talajfelszíni fajok vizsgálati periódusa novemberi időszakban az aktuális időjárási feltételek figyelembevételével (pl. esetleges hótakaró), mintaterületenként 5-5 csapda használata javasolt. A kihelyezett csapdákat vaddisznó riasztó szerrel, szükség esetén kerí téssel kell körülvenni a mintavételi időszakokban.

28

Alkalmazott gyűjtési módszer: Módosított duplaedényes Barber-féle talajcsapda A monitorozás során használt talajcsapdák két egymásba csúsztatott tíz centiméter átmérőjű, 2,5 dl űrtartalmú műanyag pohárból állnak. Az alsó pohár alja ki van lyukasztva úgy, hogy az esetle gesen felgyülemlő esővíz elvezetése biztosított legyen. A belső pohárba ölő- és tartósítószerként 70%-os etilén-glikolt alkalmazunk. Az oldat felületi feszültségét literenként 1 ml detergens hozzá adásával csökkentjük. A csapdák fölé 20x20 centiméteres rozsdamentes fémlapot (csapdatetőt) helyezünk az ölőfolyadék felhígulása, illetve szél által szállított avar, homok stb. kizárása érdekében. A csapdatetők és a ta lajfelszín közötti 1-1,5 cm-es rést hagyunk, a monitorozni kívánt ízeltlábúak szabad mozgásának, a kisemlősök, kétéltűek, hüllők lehetőség szerinti kizárása érdekében. Vadállatok elleni védelem: A legelő haszonállatok, valamint vadállatok károsító (taposás, kitúrás stb.) kizárását vadriasztó vegyszer kihelyezésével biztosítjuk. A mintavételi terület körül, illetve a csapdasorok felett kihú zott zsinórokra 50-70 cm magasságban „Vadóc” tasakokat függesztünk. A csapdák ürítése: Az ölőfolyadékkal együtt történik csapdánként egyedi műanyag tárolóedényekbe. Az edénybe a lézernyomtatóval kinyomtatott azonosító címke kerül még, melyen a következő információk van nak feltüntetve: gyűjtőhely (mintavételi terület azonosítója), csapdaszám (1-5), év, hó, nap (a csapdaürítés napja). A csapdaanyagok válogatása és tárolása: A csapdaanyagok válogatása laboratóriumban történik, a szétválogatott anyagot alkoholban, a ta xonok méretéhez, mennyiségéhez igazított fiolatípusokban készítjük elő determináláshoz. A talajcsapdázás során gyűjtött taxonok, identifikációjuk szintje, tárolásuk: Taxon Araneae Carabidae Egyéb Coleoptera Diplopoda






A válogatás során elsődleges adatbázis készül, azaz táblázatos formában feljegyzésre kerül, hogy az egyes mintavételi alkalmakkor, az egyes mintavételi helyeken, az adott számú csapdába men ynyi futóbogár (Carabidae), egyéb bogár (nem Carabidae Coleoptera), hangya (Formicidae), pók (Araneae), ikerszelvényes (Diplopoda) stb. egyedet gyűjtött. Az „egyéb Arthropoda” csoportba tartozó egyedeket ki kell válogatni, de nem kell megszámolni. A táblázatokból elsődleges (primer) adatbázis készül, mely identifikáció nélkül is lehetővé teszi a válogatott csoportok egyedszám-vál tozásának követését, információt szolgáltat a meghatározandó anyagok nagyságáról stb. 29

Az identifikáció és a faji szintű adatbázisok Az identifikációt a kijelölt taxonok elismert szakemberei végzik. A faji szinten identifikált adatok ból adatbázis készül. A közösségszerkezet-vizsgálat céljából az alábbi származtatott adatokat kell előállítani: • előforduló fajok száma • előforduló védett fajok száma • előforduló fajok életforma-típus összetétele

16.5.4. Egyenesszárnyú közösségek vizsgálata Az egyenesszárnyú közösségek vizsgálata során a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer vo natkozó protokollját kell használni kisebb módosítással (3 helyett 4 mintavétel/év). Az egyes mintavételi helyeken 300 fűháló csapással gyűjtött állatokat kell egy mintának tekinteni, évente minden lokalitásban 4 mintavétel szükséges [intervallumok (az időjárási viszonyokhoz iga zítva): 1. mintavétel: június második-harmadik hete; 2. mintavétel: július második-harmadik hete; 3. mintavétel: augusztus második-harmadik hete, 4. mintavétel: szeptember második hete]. A közösségszerkezet-vizsgálat céljából az alábbi származtatott adatokat kell előállítani: • egyenesszárnyú fajok száma • védett egyenesszárnyú fajok száma • egyenesszárnyú-együttesek életforma-típus összetétele • egyenesszárnyú-együttesek ökológiai preferencia-típus összetétele • karakterfajok denzitás-értékei • egyenesszárnyú-együttesek természetességi mutatója 16.6. Vizsgált változok • • • • •

• •




30


A vizsgálat eredményeképp tudományosan megalapozott adatokat kapunk a gyepégetés hatásairól a növényzet és a gerinctelen fauna esetében homoki gyepekben.

31

17. Özönnövények eltávolítási technológiájának kidolgozása 17.1. Célkitűzések A monitoring keretében be kell állítani egy kísérletsorozatot, amelynek eredménye egy technológiai útmutató az egyes fajok eltávolítására nagyüzemi körülmények között. A kísérletsorozat célja megtalálni azt a módszert, amellyel a nagy mennyiségben, nagy területen előforduló özönfajok költséghatékonyan, de a környező területeken élő természeti értékek megóvásával távolíthatók el. Az útmutatónak az irtási technológián kívül tartalmaznia kell az egységnyi területre vetítve a munkaerő, idő és pénz szükségletet a különböző borítási kategóriák (1-20, 21-40, 41-60, 61-80, 81-100) esetében.

17.2. Vizsgált fajok/taxonok 

Robinia pseudo-acacia



Ailanthus altissima



Asclepias syriaca



Solidago gigantea

17.3. Fehér akác (Robinia pseudo-acacia)

17.3.1. Mintavételi helyek Különálló mintavételi területek nem kerülnek kijelölésre. Egy-egy kezelés típust min. 30 egyeden kell elvégezni. A kezelendő egyedeket úgy kell kiválasztani, hogy minden átmérő tartomány legalább 5 egyeddel képviselje magát (min. 5 db 1-5 cm, min. 5 db 6-10 cm, min. 5 db 11-15 cm, min 5 db 16-20 cm, min 5 db 20 cm feletti átmérő).

17.3.2. Vizsgált kezelési eljárások A vizsgálat során háromféle kezelési módszer alkalmazásának vizsgálatát kell elvégezni különböző beavatkozási feltételek mellett (kezelési időszak, vegyszer). A szakirodalomban (Mihály & Botta-Dukát 2004) említett és az általános gyakorlatban használt vegyszerek közül glifozát (vagy glifozát-izopropilamin só) hatóanyagú szereket vizsgálunk. A vegyszer kiválasztását elsősorban az indokolja, hogy korlátozás nélkül beszerezhető, így a kísérletet követően az eredmények szélesebb körben is használhatók lesznek. A vegyszer használata során minden esetben ammónium-nitrát is adagolásra kerül. A kezelés sikerességét egy vagy két hét elteltével gyökérből vett mintán trifenil-tetrazólium-klorid (TTC) segítségével kell ellenőrizni. Alkalmazásra tervezett vegyszerek és felhasználási feltételeik: Vegyszerek

Hatóanyag

Forgalmazási kategória

Medallon Premium

360 g/l glifozát-diammónium

III.

Tajfun 360

480 g/l glifozát-izopropilamin

III.

Nonit

60% dioktil-szulfo-szukcinát-nát rium

32

Engedély

Megjegyzés

Felületaktív nedveítő szer és tapadás foko zó.

Vegyszerek Silwet L-77

Hatóanyag


80,0 % polialkilénoxiddal módo sított heptametil-trisziloxán 20,0 % alliloxipolietilénglikol

III.

Engedély

Megjegyzés Felületi feszültség- és habzáscsökkentő

Mechanikus irtás, majd tuskókenés és sarjpermetezés •

Levágás június vége-július, tuskókenés (33%-os Taifun 360 + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360 + Nonit) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (33%-os Taifun 360 + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%os Taifun 360 + Nonit) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (50%-os Taifun 360 + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360 + Nonit) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (50%-os Taifun 360 + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%os Taifun 360 + Nonit) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (50%-os Medallon Premium + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Nonit) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (50%-os Medallon Premium + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Nonit) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (33%-os Medallon Premium + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Nonit) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (33%-os Medallon Premium + Nonit) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Nonit) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (33%-os Taifun 360 + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360 + Silwet L-77) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (33%-os Taifun 360 + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360 + Silwet L-77) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (50%-os Taifun 360 + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360 + Silwet L-77) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (50%-os Taifun 360 + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360 + Silwet L-77) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (50%-os Medallon Premium + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Silwet L-77) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (50%-os Medallon Premium + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Silwet L-77) következő év őszén

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (33%-os Medallon Premium + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Silwet L-77) ősszel

•

Levágás szeptember, tuskókenés (33%-os Medallon Premium + Silwet L-77) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Medallon Premium + Silwet L-77) következő év őszén

Kezelendő egyedek száma összesen: 480 db

33

Injektálás és azt követő levágás (5 cm átmérőnél vastagabb egyedek): Az injektálás során a gyökfőnél, terepi akadályoztatás esetén a törzsön minél alacsonyabban, minimum 6os fafúrófejjel 45 fokos szögben kell elkészíteni a furatokat (5 cm-es átmérő esetén 1-et, 10 cm átmérő esetén 2-öt, 15 cm átmérő esetén 3-at stb.). A vegyszert, illetve keveréket állatorvosi tömegoltóval kell bejuttatni (furatmélységtől függően centiméterenként 0,3 cm 3/furat). A nyílást nedves agyaggal vagy szilikonnal kell lezárni a párolás megakadályozása érdekében. •

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

Az elpusztult egyedek levágást és a faanyag közelítését télen kell elvégezni. Kezelendő egyedek száma összesen: 240 db Kéreghasítás, kenés és azt követő levágás: Bozótvágó késsel kb. 50-60 cm-es magasságban a kérget le kell hasítani a kerület min. 20%-án. A vágási felületre a vegyszert ecsettel kell feljuttatni. Az kezelt egyed életben maradása esetén a kezelést két hét múlva meg kell ismételni. •

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási

34

idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember •

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Nonit + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 75%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Medallon/Taifun 50%-os oldata + Silwet L-77 + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

Az elpusztult egyedek levágást és a faanyag közelítését télen kell elvégezni. Kezelendő egyedek száma összesen: 480 db

17.3.3. Vizsgált változók •

Kezelést követően elpusztult egyedek száma

•

Kezelést túlélt egyedek száma

•

Kezelt egyedek átmérője (talaj felett 50 cm-rel mérve)

•

Gyökérsarjak száma a kezelés előtt és után

•

Tuskósarjak jelenléte (igen/nem)

•

Környező növényzet (1 m) károsodása (igen/nem)

•

Időjárási körülmények

•

Beavatkozási idő/egyed

•

Felhasznált vegyszermennyiség/egyed

•

Beavatkozás költsége különböző sűrűségű állományokban

35

+ Silwet Star,

+ Silwet Star,

17.4. Ailanthus altissima

17.4.1. Mintavételi helyek Különálló mintavételi területek nem kerülnek kijelölésre. Egy-egy kezelés típust min. 30 egyeden kell elvégezni. A kezelendő egyedeket úgy kell kiválasztani, hogy minden átmérő tartomány legalább 5 egyeddel képviselje magát (min. 5 db 1-5 cm, min. 5 db 6-10 cm, min. 5 db 11-15 cm, min 5 db 16-20 cm, min 5 db 20 cm feletti átmérő).

17.4.2. Vizsgált kezelési eljárások A vizsgálat során háromféle kezelési módszer alkalmazásának vizsgálatát kell elvégezni különböző beavatkozási feltételek mellett (kezelési időszak, vegyszer). A szakirodalomban (Mihály & Botta-Dukát 2004) említett és az általános gyakorlatban használt vegyszerek közül glifozát (vagy glifozát-izopropilamin só), illetve dikamba hatóanyagú szereket vizsgálunk. Alkalmazásra tervezett vegyszerek és felhasználási feltételeik: Vegyszerek

Hatóanyag


Engedély

Medallon Premium


III.

Mezzo + Medallon

metszulforon-metil

I.

Tajfun 360

480 g/l glifozát-izopropilamin

III.

Principal Plus

92 g/kg nikoszulfuron + 23 g/kg rimszulfuron + 550 g/kg dikamba

I.

Engedélyköteles

Titus Plus

3 % rimszulfuron + 60 % dikamba

I.

Engedélyköteles

Megjegyzés

Off-label enge dély alapján

Mechanikus irtás, majd tuskókenés és sarjpermetezés •

Levágás június vége-július, tuskókenés (50%-os Taifun 360) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360) évente kétszer

•

Levágás szeptember, tuskókenés (50%-os Taifun 360) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Taifun 360) évente kétszer

•

Levágás június vége-július, tuskókenés (50%-os Principal Plus/Titus Plus/Bamvel 480S) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Principal Plus/Titus Plus évente kétszer

•

Levágás szeptember, tuskókenés (50%-os Principal Plus/Titus Plus/Bamvel 480S) azonnal, majd sarjpermetezés (3,5%-os Principal Plus/Titus Plus) évente kétszer

Kezelendő egyedek száma összesen: 300 db Injektálás és az egyedek elpusztulása után levágás (5 cm átmérőnél vastagabb egyedek): Az injektálás során a gyökfőnél, terepi akadályoztatás esetén a törzsön minél alacsonyabban, minimum 6os fafúrófejjel 45 fokos szögben kell elkészíteni a furatokat (5 cm-es átmérő esetén 1-et, 10 cm átmérő esetén 2-öt, 15 cm átmérő esetén 3-at stb.). A vegyszert, illetve keveréket állatorvosi tömegoltóval kell bejuttatni (furatmélységtől függően centiméterenként 0,3 cm 3/furat). A nyílást nedves agyaggal vagy szilikonnal kell lezárni a párolás megakadályozása érdekében.

36

•

Vegyszer: Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Taifun 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Medallon 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•

Vegyszer: Medallon 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Medallon 75%-+ Mezzo 4%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Medallon 75%-+ Mezzo 4%-os + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Medallon 75%-+ Mezzo 4%-os + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban augusztus

•

Vegyszer: Medallon 75%-+ Mezzo 4%-os + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

•

Vegyszer: Principal Plus/Titus Plus 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban május vége

•

Vegyszer: Principal Plus/Titus Plus 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban július

•

Vegyszer: Principal Plus/Titus Plus 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban augusztus

•

Vegyszer: Principal Plus/Titus Plus 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban október vége

Az elpusztult egyedek levágást és a faanyag közelítését télen kell elvégezni. Kezelendő egyedek száma összesen: 540 db Kéreghasítás, kenés és azt követő levágás: Bozótvágó késsel kb. 50-60 cm-es magasságban a kérget le kell hasítani a kerület min. 20%-án. A vágási felületre a vegyszert ecsettel kell feljuttatni. Az kezelt egyed életben maradása esetén a kezelést két hét múlva meg kell ismételni. •


37

•


•

Vegyszer: Medallon 75%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban szeptember

•


•


•


•

Vegyszer: Medallon 50%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban augusztus

•


•


•


•


•


•


•


•


•


Az elpusztult egyedek levágást és a faanyag közelítését télen kell elvégezni. Kezelendő egyedek száma összesen: 450 db


Kezelést követően elpusztult egyedek száma

•

Kezelést túlélt egyedek száma

•

Kezelt egyedek átmérője (talaj felett 50 cm-rel mérve)

•

Gyökérsarjak száma a kezelés előtt és után

•

Tuskósarjak jelenléte (igen/nem)

38

•

Környező növényzet (1 m) károsodása (igen/nem)

•

Időjárási körülmények

•

Beavatkozási idő/egyed

•

Felhasznált vegyszermennyiség/egyed

•

Beavatkozás költsége különböző sűrűségű állományokban

17.5. Asclepias syriaca A selyemkóró esetében a pusztán mechanikai módszerekkel történő irtás lehetőségét nem vizsgáljuk, mert számos esetben bebizonyosodott már, hogy önmagában ez nem elegendő, kizárólag vegyszeres irtással kombinálva végezhető hatékonyan. A faj esetében egyedül a szabad forgalmazású vegyszerek használatának lehetőségét vizsgáljuk, mert olyan technológiát kell kidolgozni, amit bárki tud használni, mivel a faj esetében a parlagfűhöz hasonlóan kötelező irtás van Magyarországon.

17.5.1. Mintavételi helyek Az egyes kezelési eljárások vizsgálatára 10x10 m-es mintavételi területeket kell kijelölni, a kezeléseket azonban 20x20 m-es területen kell elvégezni. A hajtások számolását 5 db 1x1 m-es kvadrátban kell elvégezni.

17.5.2. Vizsgált kezelési eljárások A vizsgálat során háromféle kezelési módszer alkalmazásának vizsgálatát kell elvégezni különböző beavatkozási feltételek mellett (kezelési időszak, vegyszer). A szakirodalomban (Mihály & Botta-Dukát 2004) említett és az általános gyakorlatban használt vegyszerek közül szelektív és nem szelektív hatóanyagú szereket vizsgálunk. Alkalmazásra tervezett vegyszerek, vegyszer-kombinációk és felhasználási feltételeik: Vegyszerek

Hatóanyag


Engedély

Medallon Premium


III.

Granstar 50 SX

75% tribenuron-metil

I.

Növényorvosi vény

Titus Plus

3 % rimszulfuron + 60 % dikamba

I.

Engedélyköteles

Mezzo 20WG

20 % metszulfuron-metil

I.

Engedélyköteles

Casper

50 g/kg proszulfuron 647 g/kg dikamba-Na sója

I.

Engedélyköteles

Aurora Full

Aurora® 40 WG (400 g/kg kar fentrazon-etil) + Overdose® (6,25 g/l floraszulam és 300 g/l 2,4D észter)

I.

Engedélyköteles

Tomigan 250 EC

36 % fluroxipir-metilheptil-észter

I.

Engedélyköteles

Megjegyzés

Vizsgált kijuttatási módok Kézi ecsetelés •

Vegyszer: Medallon 10%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban kezdődő virágzás

39

vagy azelőtti fenológiai stádiumokban •

Vegyszer: Medallon 33%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

•

Vegyszer: Medallon 50%-os oldata + ammónium nitrát + silwet Star + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

Félgépi kenés •


•


•

Vegyszer: Medallon 50%-os oldata + ammónium nitrát + Silwet Star + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban:

Gyomirtó hab •


•


•


Kézi permetezés •

Vegyszer: Granstar 50 SX (1.dózis) + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

•


•


•

Vegyszer: Mezzo 20WG (1.dózis) + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

•


•


•

Vegyszer: Titus Plus (1.dózis) + ammónium nitrát virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

+ Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő

•

Vegyszer: Titus Plus (2.dózis) + ammónium nitrát


40

virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban •

Vegyszer: Titus Plus (3.dózis) + ammónium nitrát virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban


•

Vegyszer: Granstar 50 SX (1.dózis) + Tomigan 250EC + ammónium nitrát Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

+ Silwet Star,

•


+ Silwet Star,

•


+ Silwet Star,

•

Vegyszer: Titus Plus (1.dózis) + Tomigan 250EC + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

•


•


•

Vegyszer: Aurora Full (1.dózis) + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

•


•


•

Vegyszer: Casper (1.dózis) + Tomigan 250EC + ammónium nitrát + Silwet Star, Beavatkozási idő: kezdődő virágzás vagy azelőtti fenológiai stádiumokban

•


•


17.6. Solidago gigantea A magas aranyvessző esetében kizárólag mechanikai irtással (kaszálás) történik a kísérlet.

17.6.1. Mintavételi helyek Egy-egy kezelés típust min. 10x10 m-es mintavételi területen kell elvégezni. A mintavételi területen belül 5 db 1x1m-es kvadrátban kell számolni az egyedeket.

17.6.2. Vizsgált kezelési eljárások A vizsgált kezelési eljárások a kaszálások számában különböznek egymástól. • Kaszálás évente egyszer (június) egy alkalommal • Kaszálás évente egyszer (augusztus) egy alkalommal • Kaszálás évente kétszer (július és augusztus) • Kaszálás évente kétszer (július és augusztus) két évig • Kaszálás évente kétszer (július és augusztus) három évig

41


A kezelést megelőzően jelen lévő hajtások száma

•

A kezelést követő évben jelen lévő egyedek száma

•

A természetes növényzetből visszatelepülő fajok listája

17.7. Közreműködő szakértők •

Növényvédelmi szakértő


A jelenlegi kísérletek és a korábban, a témában publikált eredmények összefoglalásával know-how készül az egyes fajokról a legalkalmasabbnak talált módszer részletes bemutatásával.

18. A monitoring során gyűjtött adatok nyilvánossága és publikálása A monitoring során gyűjtött adatok felett a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság a Ptk. 410. § (5) bekezdése folytán alkalmazandó 412. § (3) bekezdés a) pontja alapján a rendelkezési jogát ki köti, azonban az adatokat teljes mértékben nyilvánossá teszi és a tudományos közösség rendelke zésére bocsátja. A monitoringban résztvevő szakértők felé elvárás az eredmények tudományos folyóiratokban tör ténő publikálása, illetve az eredmények tudományos konferenciákon történő bemutatása. A szer teágazó témák miatt a publikációk előzetes egyeztetése szükséges, amelyre később, az első ered mények ismeretében kerül sor.

42

A Gönyűi-homokvidék Győr-Moson-Sopron megyei területeinek élőhelytérképe (2015) Habitat map of Gönyű sand dunes in Győr-Moson-Sopron county

Bőnyi-erdő S1

RDa S1

S1

Legend/Jelmagyarázat

RDa S6

P8

RDa

S4

RDb

Élőhelytérkép / Habitat map (2015)

S4 S6 S4

H5bxP2b

S4

BA - Fragmentális mocsári- és/vagy hínárnövényzet mozaikok álló és folyóvizek partjánál / Fine scale mosaic or zonation of marsh comunities

S4

RDb S4 S4 S6xRDb U11 H5bxP2b RDb S4 S1

S6xP2b S6xP2b

S4xS6 RDb S1

S1

RDa

D2 - Kékperjés rétek / Molinia meadows RDb P8xRA

H5a - Löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek / Closed steppes on loess

RDb

S6

S1

S4

G1 - Nyílt homokpusztagyepek / Open sand steppes

S1

S4

RDa OBxS6

D34 - Mocsárrétek / Mesotrophic wet meadows

H5b - Homoki sztyeprétek / Closed sand steppes

S6 P8xP1

K1a – Gyertyános-kocsányos tölgyesek / Lowland oak-hornbeam woodlands

P1xP8

S4

P8

L5 – Alföldi zárt kocsányos tölgyesek / Closed lowland steppic oak woodlands

S4 OB

S1xRDa S1xRDa

M4 – Nyílt homoki tölgyesek / Open steppic oak forests on sand

L5 S1xRDa

M5 – Homoki borókás-nyárasok / Poplar-juniper sand dune forests and thickets

RDbxP2b

S1

S4

OA – Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek / Uncharacteristic wetlands

RDa

S1xRDa

OB – Jellegtelen üde gyepek / Uncharacteristic mesic grasslands OC – Jellegtelen száraz-félszáraz gyepek / Uncharacteristic dry and semi-dry grasslands

L5xRDb

S4

P8xP1

OD – Lágyszárú évelő özönfajok állományai / Stands of invasive forbs

S6 H5bxS6

Szőlőhegy

P1 – Őshonos fafajú fiatalosok / Saplings of native tree species

P8xP1

T1

P2a – Üde és nedves cserjések / Wet and mesic pioneer scrub

RDa S1

S1xRDb

P2b – Galagonyás-kökényes-borókás száraz cserjések / Dry and semi-dry pioneer scrub S1

S6

H5bxOB

S4

P2c – Idegenhonos cserje vagy japánkeserűfű fajok uralta állományok / Stands of non-native shrubs or Reynoutria species

RB

RDb

L5

P8 – Vágásterületek / Cutting areas RA – Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok / Scattered native trees or narrow tree lines

RDa

RB – Őshonos fafajú puhafás jellegtelen vagy pionír erdők / Uncharacteristic or pioneer softwood forests

K1a S4

S4 S1xRDb

S4 P1

RC – Őshonos fafajú keményfás jellegtelen erdők / Uncharacteristic hardwood forests and plantations

S1

RDa – Őshonos lombos fafajokkal elegyes fenyves származékerdők / Coniferuos forests and plantations mixed with native deciduous tree species

RDa

RDb – Őshonos lombos fafajokkal elegyes idegenhonos lombos és vegyes erdők / Non-native deciduous forests and plantations mixed with native tree species

S1xRB K1axRDb

S1 - Ültetett akácosok / Robinia pseudoacacia plantations

S4

S2 - Nemesnyárasok / Populus × euramericana plantations

S1 S6xP8

S3 - Egyéb tájidegen lombos erdők / Plantations of other non-native deciduous tree species

S4 P8xS6

S4 - Ültetett erdei- és feketefenyvesek / Scots and black pine plantations S6 - Nem őshonos fafajok spontán állományai / Spontaneous stands of non-native tree species

S1 S1xRDb

RDb

S4

P8

S7 - Nem őshonos fajú facsoportok, erdősávok és fasorok / Scattered trees or narrow tree lines of non-natives tree species T1 - Egyéves, intenzív szántóföldi kultúrák / Annual intesive arable fields

S4 RB

T10 - Fiatal parlag és ugar / New abandonments of arable lands

P8

P8 RDa

U2 - Kertvárosok, szabadidős létesítmények / Suburbs and recreation areas U3 - Falvak, falu jellegű külvárosok / Villages

S4

K1axRDb

U4 - Telephelyek, roncsterületek és hulladéklerakók / Yards, wastelands, dumping grounds

S1

U10

U5 - Meddőhányók, földdel már befedett hulladéklerakók / Mine dumps, dumping grounds covered by ground

K1axRDb K1axRDb

´

U7 - Homok-, agyag-, tőzeg- és kavicsbányák, digó- és kubikgödrök, mesterséges löszfalak / Sand, gravel, clay and peat mines, loess walls

# #

U9 - Állóvizek / Standing waters U10 - Tanyák, családi gazdaságok / Farms U11 - Út- és vasúthálózat / Roads and railroads

0

250

500

1 000 Meters

U11

A Gönyűi-homokvidék Győr-Moson-Sopron megyei területeinek élőhelytérképe (2015) Habitat map of Gönyű sand dunes in Győr-Moson-Sopron county S1

Gönyűi-erdő P8

S1

S4xRDa

S4xS6

S6

S6

S4

S4

S4

RDb

S4

RC RC

P8

H5bxOC

S1 OC S6xP2b

S7

RCxM4 ODxOC

S4

ODxOC

OC

S1

L5xRC

OCxOD

OCxH5b H5b H5bxOC RC

U11 OCxP2b G1 G1×H5b

H5b×OC

S4

L5xRC RDa

RDb S6xS4

OC S1xS6 S4 H5bxOC S1xS6 H5b×OC

S4

L5

RB RDb

S6xH5b

OC

RDb

S1xS4

RDa OCxS4 S1xP8

S4

OC L5xRC

S1 L5xRC P2bxRDb

RDbxP8

L5xRDb

RBP2bxOC

S1xP8 L5xRDb

S4

S4

S4xRDa S4xS1

L5xRDa

S1

S4

S4xRDa

S1

RDb

S4xRDa

H5bxOC

RCxL5

P1RDbxU8

RC

S4

S4xS1

RB

S1

S3

S4 S6

S4xRDa

RDa

RB

S4xS6

S6

S6

S4

S6

S1 S4

RB RB H5bxOC RC

RDb S4

OCxP8 S1xRDb

S4L5xRDa S4xRDa

S1

S4

RDb

S1

RDa S3

RDb

S4

RDb RDb S4 L5xRB

H5bxOC

S4xRDa

P2b

S4

S1xRDa S4

H5bxOC

L5xRDa

P8

P8xS3

S4

S4xRDa

P8 S4

RDb

RDbxU8

S1

S4

S4

H5bxRA

P8

S1

S1xRDb H5bxP2b

RB

RCxL5

S1xRDb

RB S4

RDb

RDb

T1 RDa

RDa

RDb

RDb

S4

S4

RB

S1xS6

RB S4

S4

S3

S1xS6

S1xS6 OB

S4

RDb

H5bxOCRB

L5

S1

RCxL5

L5xRDb

S1

T1

RDb

S6 P1xRDb

S4

RB

T1

L5xRC

S4

P8xP1 RDa

OCxP2b

RDa

T1

P8xP1

S4 S4xRDa

S4xP2b

S4

L5xRDb H5bxOC

RDb

S1xRDb

H5bxP2b S4

P1xRDb S4

S4

RC T1

S3 S1xS4 S1xRDb S6xRDb

T1

RC

P1xP8

RB

T1

S1

RDb

H5bxOC

S4

RDa

RC

S4xRDa

S4

S4

S4xS6 S1xS4

OC

S1 S1xP8

U11 S4xP1

S4

S4

S1

P8xS4

P1xRDb S4

H5bxOC

P8xS4

S1xS4 S6xS4 H5bxOC

RDb

S4

S4

RDa

S1 S4

S4

RDa U11 S4xRDa S4 S1 H5bxP2b P2b H5bxOC H5b×G1 RB S4 OCxH5b S1 P2b H5b×G1 L5xRC OC P2b RDb RDb RDa S1 H5bH5b×G1 H5bxG1 P8xP1 S1 H5b×G1 P2b H5bxG1xOC P2b×OC S1 RDb RDb S4xS6 RDb OCxH5bxP2b OC×ODH5b S4 S4xRDa S4 S1 H5b×P2b RBxH5b L5xRC L5xRDb H5b H5b×P2bRB H5bxG1 RDb S1xRDb H5b×OCG1H5b×OC P8 OC RDb L5 RDa L5xRC S4 RDb S6 G1 OCxH5b RB H5b×OC RB H5b×D2 S4 OC OC T1 G1×H5b RDa S4 L5xRC RDb H5b×M4 OC RDa U11G1×H5b RDaxP2aOB RB×L5 RC RB×P2b×H5bL5xRDb OC S1 RB S4 D2×H5b H5b×RB×OC H5b×OC S1 H5bxOC L5 H5b×RB S1 S4 RBH5b H5bxP2b H5b RDb H5b OBxOD L5 H5bxOC M4×RA S4 RB RB D2×H5b RB H5b×P2b OC S4 RB OCxP2bH5b×G1 OB P8xOC H5b RDaxP2b S4 OC OB OC×H5b OCxOB D2×H5bL5×M4 H5bxOCOC RA H5b×G1L5 P1 RDa H5b×G1 H5b L5×M4 S4 S6xRDa L5H5b×OC M4 D2×H5b×OB RB S4xRDa S4 L5 H5bxRB U11 H5b×P2b H5b×G1 L5 M4 S4 OC L5 RDb L5 RDa S1xRB H5b×D2×S6 S6xRDa L5 S4 P1 S4xRDa S4xRDa S4 H5b U11

´

S4 L5xRC

S1

RDa

S4xS6

S4L5xRC

L5xRC

S4

S4

S4

S4

RDb H5bxOC

H5b×G1 U11 G1×H5b

U11

RDa

H5bxOC L5xRDbS1xP8 S4

S1

S1xP8

H5bxOC S6xOC

S1

RDb RDaL5

S4

OC

H5bxOC

RDb

RDb

RDa OC

L5xRC S4xRDa

S6xRDb RCxOCxOD S4 RDb P2b

S1xP1

S4

L5xRDb

L5xRDb

OC OCxH5b

H5bxOC OCxH5b

L5xRC

S4

S7

RB RB OCxP2b H5bxOC OCxP2b S4

S4

S1

OC

S6

S4

S4

S4

S4 RC

S4

S6

S6

S1

RC S1

OB

H5bxOC

OB

S4

RDb H5bxOC

P8

OC

S6

0

250

500

1 000 Meters

A Gönyűi-homokvidék Győr-Moson-Sopron megyei területeinek élőhelytérképe (2015)

U2 OC

P2b

RDb

Habitat map of Gönyű sand dunes in Győr-Moson-Sopron county

OCxP2a

S1 RDb

U4

S7

Győrszentiváni gyakorlótér

P2b

S6 S6 OC S6

G1xS6 OD

OCxS6 S6

S6

G1xS6

OCxP2a

OC

S6

S4xS6

S6xH5b RDb S4xS6

OC U11

S7

S1

S1

G1xS6

OC H5bxP2

H5axS6

S1

P2bxH5

S4xS6

OC

S7

S4xOC

H5bxP2

G1xS6 S6xH5b

S6xOC

OCxS6

S7

OC

S7 S7

U11

S7

OC

S6

OC

S4xS6

H5bxP2

OCxS6 S7

OC

G1xS6

S4xS6

U7 OC S6 U11

S6 S6

OC

U4 S6 U4 P8 S6

S7

S7 S7

S1

S7 H5b

S7

H5b

S7

OC

S6xOC

RB

P2bxH5

M5

RB

P8

G1xH5b M5 S6 S6 RDb

S4 H5bxP2

S6xH5b

S7 S7

H5bxP2

RDbxH5

U7

RDb

S6 G1xS6

OC OC

S4 S1

RDb S4xH5b

S6

P1

U11 S6

S1

P1

S6 H5bxP2

OCxS6

G1xH5b

RA M5

S4

S6 S7

U11 S4xS6

RA

S4

P1

U9

U4

RB

RA

S4

OC

D2

S1 S7xH5b U11 OC U11 RA OC H5b T10OC H5b U3 H5b S7 S6xH5b M4 RB P8 H5b M5 S7 OC M5 S6 S7 S7 S6 RDb H5b S7 OC P8 S7 S7 OD M5 RA H5b RA OC OD RA OB OD H5b H5b OC OD OD T1

P8 OC

U11

OB

OD U4

S7 OB OB

U5

T1

S1 S2

´

U11

S2 U11

T10 OC

U11

T10 U11

S2

0

250

500

1 000 Meters


Győri lőtér

OC S6xP2b

S1 S7

OC S7 S6 OC OD P2bxRB

OD×OC×G1m

BA

G1 RA OD

H5b P2b×OC

ODxRB OD OC H5b×P2b

S7 OC

H5b OD OD H5b

S4

P2b H5b

S4

OCxH5b

RB OC

S7

OC

M4 RCxM4 RCxM4

ODxOC

L5xRC OC

S1

S4

S1xP1

L5xRC

RDa OC

L5xRC RDa

H5bxOC

OCxH5b ODxOC OC OCxP2b S7xOC RDb RDb H5b×S6 P2b OCxOD S4xRDa OC P2bxRB RB OC OCxP2b RDa L5 OC P2b RB OC OD RDb OD×U4 RC OC H5bxOC H5b×OD G1×RBH5b×G1 H5b×M4 OCxP2b S4 OCxH5b RBxOC S6xRDb S6×RB G1×H5b L5 U11 OC H5b RB RB RDb H5bxOC OCxP8 OC H5b RCxOCxOD OC H5b×S6 H5b×M4 U11 S4 L5xRDb S1xP8 H5b P1 OCxOD×H5b H5bxOC G1 RDb G1 RDb H5b×G1 H5b×G1 OC×S6×H5b S6xS4 RB S6xH5b OC×RD H5bxOCH5b×G1 OCH5b×OC S4 G1 P2b RC RBxOC H5b×OC OC×H5b×RB H5bxOC H5b×S7 H5b OD H5b×P1 H5b×G1 H5b H5b×RB OCxRC OC BA S4 S1xS6 H5b OC RB H5b RDb H5bxOC RC RC OCxP2b S4 RC OC RB H5b×G1 RB G1 U11 G1×H5b S1 RBH5b×G1×RB G1 P1 OC H5bxOC OC RB H5b H5b×G1×RB OD×OC H5b×G1 OD OC U7 U9 S1xS6 OCxG1 H5b×OC RB OC H5b×OC RA ODG1×OC S4 RBxOD×OC S4 P1×G1 OC P1 H5b×OB H5b×OB×RB OC OC×H5b×OD RB×OC OC H5b×OCH5b×OC H5b×OD H5b×P2b OD×OCH5b×OB×RB OC H5b×OC OC P2bxOC RB×OD OC RB OD×OC×H5b U11 OC×H5b OD×H5b G1×H5b OC×H5b×RB S1 H5b×OC RB H5b L5xRDb H5b×OC RB G1 RDbxP8 L5xRC H5b×OC OC×OD H5b×RB×OC H5b×OC OC L5xRC H5b×OC OD×H5b×P2b OD×OC×H5b OCxG1 OC G1×OC OC RDa H5b×OC H5b×RB×OC OC×RD OC P2b H5b OC RB OD×S6 OD G1×OC P2bxRDb H5bxP2bH5b×G1 OC×OD OC H5b×G1 OC×OD×H5b G1×H5b×RBOD H5b×G1 OC OC G1×S6×OC OCxH5b OC H5b×OC H5b×G1 H5b×OC×RB L5xRC OD×H5b×P2b P2b RDb RB U11RDb H5b×OC OC×OD×RB P2b H5b×OC H5b×OC H5b H5b P8xP1 BA RB H5b×G1 G1×OC×RB H5b×P2b×G1 OC×OD OD×OC P2b×OC OD H5b×G1 H5b×OC H5bxG1xOC U4 OC×ODP2b H5b×OC H5b×P2b OCxH5bxP2b OC×OD S7 RDb H5b S4 OC×OD×H5b H5b×OC×RB OC×RB×H5b RB×H5b×S6 OC×H5b×OD H5b×P2b RBxH5b P1×OC OBxOD×RB OC×OD L5xRC OD OC S6 RB×OD RB×OA OC H5b×OC RBxOC H5b×P2b RB OA RB RB×OD G1H5b×OC H5b×ODxP2a OC×H5b S1xRDb OC P8 RDa U4 H5b×OC RB×S6 H5b×OC G1×H5b H5b×OC H5b×D2 OC×RB×H5b L5 RB L5xRC H5b H5b M4×RB G1 OB OC×H5b×OD RB H5b×OC S6×P2b H5b×OC RB U11 H5bxRB H5b×D2 S6 H5b×OD S4 L5xRC OC RB×P2b×H5b RB H5b×P2b H5b×M4 RDa P2c RB×RDb G1×H5b D2×OD×H5bRDb OC×G1×H5b D34 H5b×OC U11 RDaxP2a OB RB P2a RBxP2b G1×H5b H5b×G1 OD×H5b RC H5b×G1 L5xRDb RB×L5 M4 M4 RB L5 OCxRB D2×H5b RB×P2b×H5b S1 H5b×RB×OC H5b×D2 OC H5b×RB P2b M4 L5 OBOB×AC RB H5b H5bxP2b RB G1 RDb H5b H5b OC U11 OBxOD U4 H5b×P2b RB RB M4×RA RB RB×OD L5 D2×H5b OCxP2b S4 RB OB P8xOC H5b H5b×G1 RDaxP2b S1 OA×OB×P2a OC×H5b RB OB H5b×G1D2×H5bL5×M4 OCxOB D34 RA OC×RB RBxOB P8 P1 L5×M4 S1 P2a L5 H5b RB H5b×G1 OB RB S6×OC M4 OB U9 L5 H5b×OC M4×L5 D2×H5b×OB S6 RBxS1 RB P2b×OC U11 H5b×G1 L5 RB M4 H5b×P2b H5b×G1 H5bxRB L5 RB S4 OC OC RB U11 L5 S1xRB OC×H5bxG1 L5 H5b×D2×S6 S1xRB OC P1×OC P1 L5 S6×P1 OBxD34 S1xRB P1 OC OC×OD OC OC OC RB RB U11 OD H5bxOC

OC

OC

S1

RB

RDa

S4

S1xP8

OC

S1xS4

H5bxOC S4 S1 S4

S4

RDa

OB OB

S4

U11

RDb

´

0

250

500

S4

1 000 Meters


Győri lőtér

S6 OD×S6

OD×OC×G1m

S6

OD S6 OC RA

G1

RD OD×OCOD×S6 H5b S6 OC×S6 P2b×OC S6 S6 OC

RB OD×U4 H5b OC×S6

S6×OD OC×S6

OD×OC×H5b

G1×H5b

OD

BA RB H5b

OD

H5b×G1×RB S6xOC S6

H5b×OD

OD×H5b

S6×OC

OD×OC×H5b

S6

OD×OC×H5b

OC×OD

S6 OD×OC×H5b

H5b

S6

S6

OC×H5b×OD S6

S6

H5b×OC

OD×OB

S6

BA RB

OC×OD

OC×OD×H5b

OD S7 OC×H5b×S6 S6

OD×RBRB×OD RB×S6

OC OD

RB P2c

S6

RD RB×OA

H5b×OC

U4

S6

OA

RD ODOB×S7 S6

S6

U4 S6 U4

OB U11 D34 P2a

OD×S6

H5b×G1 OB OD×AC OC RB×OD

P1×G1

S6×OD

OD

S6

OD×S6

H5b

H5b

S6

RB

S6

S6×OD

S6×RB

H5b×P1

H5b×G1

H5bH5b

H5b×RB

OC H5b RB

G1 S6

S6

OC

H5b×ODRD

S6

OC×S6xP2b

H5b S6 U11 P1 H5b×G1 H5b×G1 P1 S6×OC G1 RB×S6 OC×H5b×S6 H5b×OD RB H5b S6×OD

S7

S6

S4 S6 S4

S6

S6 S6×G1 H5b×G1 S6 RD H5b×S7 S6 S6×RD S6 OC×S6 OC×S6 H5b×OCS6 H5b×S6×OC RD S6 S6 S6×S4 RD RD RD H5b×S6×OD S4 G1

S6

H5b×OC S6

S6

S6

OD×OB×S6

S6

S6

S4

S6

U11 OC×S6S6×RB RB OD H5b×G1

OD G1×OC

S6

P1

RB

OC

P1 H5b×G1

RB

S4

S6 OC S4 G1×OC

S6

H5b×S6 P2b S6×RBxOC RB H5b×OD

RD

M4 S6

S6

OC

S6×OD

H5b×M4

S6 OD×OC

H5b

S6×RB

S6×OD RD H5b×G1×RB

OD×OC

H5b×OB

H5b×P2b

G1×RB H5b×G1

H5b×S6

S6

G1

S6×OD OC×S6

S6×OD

H5b

OD×S6 OC

OC×S6×H5b

H5b×S6

H5b×G1

OC×OD S6

S6

S6 S6×P2b

S7 S6

S6 G1

S6 P2b

S6 S6 G1×H5b S6

S6 OC×P2bRD P2b×S6 S6

H5b×OC S6

S6×OC×P2b

S6×OC

H5b×OC×S6

H5b×OB×RB

H5b×OC H5b×OC

OD

RB×S6OC×S6

OC×S7 RB×OD U11 S6×OC OD×H5b OC×H5b×RB RB H5b G1×H5b×S6 H5b×OC S6×RB G1 OC×H5b×RB S6 H5b×RB×OC S6 H5b×OC S6×G1 G1×S6×OC H5b×OC S6 OC×OD×H5b OC×OD×S6 G1×OC×S6 H5b×G1 OC×S6 OD×H5b×P2b S6 OD P2b×S6 OC×G1 RB OD×S6 RA P2b×S6 S6 H5b×G1×RB G1×S6×OC S6 OC×RD OC H5b×RB×OCOD OC H5b×G1 OD OD×OC OC×OD G1×H5b×RBOD S6 RD G1×S6×OC OC×S7 P2b×S6 RB×OC×S6 H5b×OC H5b×OC×RB S6×P2b S6×P2b S6 H5b×OC OD×OCRB U11 H5b×OC H5b×S6 OC×OD×RB G1×OC×RB OD×H5b×P2b S6×P2b H5b×OC H5b×G1 H5b×OC H5b S6×P2b S6 H5b×G1 P2b×S6 OD×OCH5b×P2b×G1 OD H5b×OC×RB S6 S6×H5b U4 OC×OD×S6 S6×P2b OD×OC×S6 H5b×P2b S6 H5b×S6×G1 P2b×S6 P2b×S6 H5b×OC×RB RD OC×RB×H5b S6 RD RB×H5b×S6 H5b OC×H5b×OD RD P1×OC OC×OD S6 OC×OD H5b×P2b OC×S6 OD S6 H5b×P2b H5b×OC G1 S6 RB S6 RB×OD H5b×ODxP2a OC×H5b S6 S6 H5b×OC×S6 H5b×OC G1×H5b OC×RB×H5b RB×S6 P2b×S6 S6 H5b RD OD×H5b RB×RDb OD×OC RD OC×S6 H5b×S6 S6 M4×RB G1 RD H5b OC×S6 OC×S6 RB OC×H5b×OD S6 H5b×OC H5b×OC S6×P2b H5b×P2b S6 H5b×OD H5b×P2b P2b×S6H5b×P2b H5b×D2 RB OC×G1×H5b RB D2×OD×H5b RD H5b×M4 RB×RDb H5bS6×OC×P2b G1×H5b RB×P2b×H5b U11 S6×RB OD×H5b S6×RB G1×H5b H5b×G1 RB×L5 RD M4 M4 L5×S6 RD D2×H5b H5b×RB×OC H5b×D2 S6×RB S6×P2b H5b×OC H5b×RB M4 RD×P2b×H5bL5×S6 RD H5b RB H5b G1 H5b×S6 H5b×P2b

H5b×OC

S6×OC S6 H5b×OC

OD×S6

S6 H5b×OB×RB OC×H5b×RB

OD

S6

RB

S6×RD OD

RB

OA×OB×P2a OD

OB RB

OC×RB

OC×H5b×S6 RA

S6×RB

P2a OB

S6×OC

OB

RB U9

P2b×OC RB

OC

U11 OD

´

OC×S6

OC

S6

OC×H5bxG1

RB

P1×OC

P1

P1 S6 OC S6 OC×OD OC RB

M4×RA H5b×P2b S6 H5b×G1 D2×H5bD2×H5b S6 OD S6×RB S6×RD H5b S6×OCD2×H5b RD H5b×G1 RA L5×M4 OC×H5b L5×M4 L5×RD H5b×G1 S6 H5b M4 L5×RD H5b×OC M4×L5 D2×H5b×OB H5b×P2b S6×H5bH5b×S6 M4 H5b×G1H5b×D2×S6 L5 L5×RD

S6×P1 OC OCU11 RB

OD

0

250

500

1 000 Meters


Bőnyi-erdő

Szőlőhegy Legend/Jelmagyarázat Természetességi térkép (2015) D01 D01-D02 D02 D02-D03 D03 D03-D04 D04 D04-D05 D05

´

0

250

500

1 000 Meters


Gönyűi-erdő

Legend/Jelmagyarázat Természetességi térkép (2015) D01 D01-D02 D02 D02-D03 D03 D03-D04 D04 D04-D05 D05

´

0

250

500

1 000 Meters


Győrszentiváni gyakorlótér


´

0

250

500

1 000 Meters


Győri lőtér


´

0

250

500

1 000 Meters


Győri lőtér

S6 OD×S6

OD×OC×G1m

S6

OD S6 OC RA

G1

RD OD×OCOD×S6 H5b S6 OC×S6 P2b×OC S6 S6 OC

RB OD×U4 H5b OC×S6

S6×OD OC×S6

OD×OC×H5b

G1×H5b

OD

BA

H5b

H5b×G1×RB S6xOC S6

H5b×OD

OD×H5b

S6×OC S6

OD×OC×H5b S6 OD×OC×H5b

H5b

S6

OC×H5b×OD S6

S6

H5b×OC

OD×OB

S6

BA RB

OC×OD

OC×OD×H5b

OD S7 OC×H5b×S6 S6

OD×RBRB×OD RB×S6

OC OD

RB P2c

S6

RD RB×OA

H5b×OC

U4

S6

OA

RD ODOB×S7 S6

S6

U4 S6 U4

OB U11 D34 P2a

OD×S6

H5b×G1 OB OD×AC OC RB×OD

P1×G1

S6

H5b

H5b

OC

S6

S6×OD

S6×OD

S6×RB

H5b×G1

H5bH5b

H5b×RB

OC H5b RB

G1 S6

S6

OC

H5b×ODRD

S6

OC×S6xP2b

H5b S6 U11 P1 H5b×G1 H5b×G1 P1 S6×OC G1 RB×S6 OC×H5b×S6 H5b×OD RB H5b S6×OD

S7

S6

S4 S6 S4

S6

S6 S6×G1 H5b×G1 S6 RD H5b×S7 S6 S6×RD S6 OC×S6 OC×S6 H5b×OCS6 H5b×S6×OC RD S6 S6 S6×S4 RD RD RD H5b×S6×OD S4 G1

S6

H5b×OC S6

S6

S6

OD×OB×S6

S6

S6

S4

S6

U11 OC×S6S6×RB RB OD H5b×G1

OD G1×OC

S6

P1

RB

OC

P1 H5b×G1

RB

S4

S6 OC S4 G1×OC

S6

H5b×S6 P2b S6×RBxOC RB H5b×OD

RD

M4 S6

S6

S6×RB

H5b×P1

S6 OD×OC

S6

H5b×OB

OD×OC×H5b

OC×OD

OD×OC

S6×OD

OD

S6

H5b×M4

RD H5b×G1×RB

H5b

OD×S6

RB

S6×OD

RB OD

H5b×P2b

G1×RB H5b×G1

H5b×S6

S6

G1

S6×OD OC×S6

S6×OD

H5b

OD×S6 OC

OC×S6×H5b

H5b×S6

H5b×G1

OC×OD S6

S6

S6 S6×P2b

S7 S6

S6 G1

S6 P2b

S6 S6 G1×H5b S6

D01 H5b×OC

H5b×OC H5b×OC

OD

D02 D02-D03

RB×S6OC×S6

OC×S7 RB×OD OD U11 S6×OC OD×H5b OC×H5b×RB RB H5b G1×H5b×S6 H5b×OC S6×RB G1 OC×H5b×RB S6 H5b×RB×OC S6 H5b×OC S6×G1 G1×S6×OC H5b×OC S6 OC×OD×H5b OC×OD×S6 G1×OC×S6 H5b×G1 OC×S6 OD×H5b×P2b S6 OD P2b×S6 OC×G1 RB OD×S6 RA P2b×S6 S6 H5b×G1×RB G1×S6×OC S6 OC×RD OC H5b×RB×OCOD OC H5b×G1 OD OD×OC OC×OD G1×H5b×RBOD S6 RD G1×S6×OC OC×S7 P2b×S6 RB×OC×S6 H5b×OC H5b×OC×RB S6×P2b S6×P2b S6 H5b×OC OD×OCRB U11 H5b×OC H5b×S6 OC×OD×RB G1×OC×RB OD×H5b×P2b S6×P2b H5b×OC H5b×G1 H5b×OC H5b S6×P2b S6 H5b×G1 P2b×S6 OD×OCH5b×P2b×G1 OD H5b×OC×RB S6 S6×H5b U4 OC×OD×S6 S6×P2b OD×OC×S6 H5b×P2b S6 H5b×S6×G1 P2b×S6 P2b×S6 H5b×OC×RB RD OC×RB×H5b S6 RD RB×H5b×S6 H5b OC×H5b×OD RD P1×OC OC×OD S6 OC×OD H5b×P2b OC×S6 OD S6 H5b×P2b H5b×OC G1 S6 RB S6 RB×OD H5b×ODxP2a OC×H5b S6 S6 H5b×OC×S6 H5b×OC G1×H5b OC×RB×H5b RB×S6 P2b×S6 S6 H5b RD OD×H5b RB×RDb OD×OC RD OC×S6 H5b×S6 S6 M4×RB G1 RD H5b OC×S6 OC×S6 RB OC×H5b×OD S6 H5b×OC H5b×OC S6×P2b H5b×P2b S6 H5b×OD H5b×P2b P2b×S6H5b×P2b H5b×D2 RB OC×G1×H5b RB D2×OD×H5b RD H5b×M4 RB×RDb H5bS6×OC×P2b G1×H5b RB×P2b×H5b U11 S6×RB OD×H5b S6×RB G1×H5b H5b×G1 RB×L5 RD M4 M4 L5×S6 RD D2×H5b H5b×RB×OC H5b×D2 S6×RB S6×P2b H5b×OC H5b×RB M4 RD×P2b×H5bL5×S6 RD H5b RB H5b G1 H5b×S6 H5b×P2b

H5b×OC

S6×OC S6 H5b×OC

OD×S6

S6 H5b×OB×RB OC×H5b×RB

S6

S6×RD OA×OB×P2a OD

D01-D02

S6×OC

OD

OB RB

OC×RB

OC×H5b×S6 RA

S6×RB

P2a OB

S6×OC

OB

RB U9

P2b×OC RB

OC

U11 OD

´

OC×S6

H5b×OC×S6

H5b×OB×RB

RB

RB

Projektterület /Project area Természetességi térkép (2012)

S6

S6×OC×P2b

Legend/Jelmagyarázat

S6 OC×P2bRD P2b×S6 S6

OC

S6

OC×H5bxG1

RB

P1×OC

P1

P1 S6 OC S6 OC×OD OC RB

D03 D03-D04 D04 D04-D05 D05

M4×RA H5b×P2b S6 H5b×G1 D2×H5bD2×H5b S6 OD S6×RB S6×RD H5b S6×OCD2×H5b RD H5b×G1 RA L5×M4 OC×H5b L5×M4 L5×RD H5b×G1 S6 H5b M4 L5×RD H5b×OC M4×L5 D2×H5b×OB H5b×P2b S6×H5bH5b×S6 M4 H5b×G1H5b×D2×S6 L5 L5×RD

S6×P1 OC OCU11 RB

OD

0

250

500

1 000 Meters

000289) keretében végzett alapállapot felmérésről és monitoringról

Recommend Documents