\ V. évfolyam. n n t o. Szent Ferenc. HAVI FOLYÓIRAT

\

V. évfolyam.

10. szám

1907. október

n n to HAVI FOLYÓIRAT a ss is i szent Ferenc tis z te le té n e k és (II. rendjének terjesztese, a k a th o lik u s v a ltá s e r k ö lw i és tá rs a d a lm i élet ápolására.

Megjelenik minden hónap első napjaiban. Főszerkesztő: T ré fá n Leonárd, sz.-fer.-rendi áldozár Kolozsvárt. Társszerkesztők : K iss A ris z tid , sz.-ferenc-rendi áld. Nagyatádon. U n g h v á ry A n ta l, sz.-ferenc-rendi áldozár Baján. XIII. Lco Pápa Ö Szentsége 1903. junius 17-én Zichy Gyula gróf p. t. kamarás pécsi püspök Úr Óméltósága által apostoli áldását küldötte folyóiratunknak.

„Megáldom Szent Ferenc Hírnökét, szerkesztőit és munkatársait, s mindazokat kik e lapot olvassák." (X. P iu s pápa szavai 19(M. október 6-án a szerkesztőhöz.)

Szent Ferenc. M indig azt mondják, hogy Őszi időben az ehniilás és enyészet gondolata jut eszünkbe. Sárguló falevelek és letarolt határ a természet csöndes kimúlását jelentik. 5 mintha minden hervadó virág a halál hideg, hervasztó csókja volna . . . Pedig nem igy van. Az ősz lehangoló tájképe

lázas

munkát

jelent. Minden elhaló virág egy uj és friss élet­ nek a kezdete. Minden földre hulló érett mag csirát fakaszt a földben, s a száraz levelek taka­ rója alatt láthatatlanul pezsdül az élet. Az ősz nem halált, dermedtséget vagy renyhe tetlenseget jelent, hanem pezsdülő életet.

538

fiadd ábrándozzanak tehát a költők elmúlásról és enyészet­ ről. Keresztény felfogásban még a halál is az igazi élet kezdete. Ám az ember mindig téved Ítéleteiben. Külsőségek csa­ lóka jeleire alapítja meggyőződését. Nem csoda tehát, ha a legtöbbször megcsalatkozik, fiiuságos tünemények elkápráztatják szemét, a komoly valóság pedig érintetlenül hagyja szivét. Gondolkozásunk nem mélyreható, szemléleteinkben felüle­ tesek vagyunk. Előttünk van szent Ferenc atyánk alakja. Szegénység, viiágmegvetés és a legteljesebb önátadás tükrözik vissza min­ den vonásán. Mintha ez az ember nem is volna már a földé, s az a kemény darócruha áttörhetlen válaszfalat épitett volna, hogy elzárja az emberek elöl. Emberi felfogás szerint ő már nem a földé, tehát nem lehet hasznos. A lelki szemlélődésben és természetfölötti légben járó lélek lelépett a lázas tevékeny­ ség teréről. Olyan mint az elhaló virág vagy idegen tájakra szálló madár, s gyümölcstermő fáknak hamvas, megfakult koronája . . . így Ítél a felfogásában felületes világ. Nézzünk azonban a dolgok mélyére. Szines, csillogó világ van a félelmetes óceán hullámai alatt, s vulkánikus erőket rej­ teget méhében az égnek meredő kopár hegy. Szent Ferenc egyénisége a minden kincsekben bővelkedő hatalom. Olyan gazdagság és hatalom, melynek értéket nem a kicsinyeskedő világ ad. Élete szinpompás, csillogó, áldozatos élet. Erős a munkában, utólérhetetlen a tevékenységben. Nem merül ki a föld szűk határai között, mert fáradalmainak hatása egeket keres. Szereti azért ezt a látható világot is. Nem azért, mert gyönyörökkel szolgál, hanem mert benne minden Istenre emlékeztet, s mert áldozatokat lehet hozni másokért. Es ez az élet teszi őt erőssé, hatalmassá, mert a szere­ tet áldozatának szelleme hozta létre a nagy mindenséget, s váltotta meg a világot. Ez a szellem munkálkodik és alkot szent Ferencben is. Az apostolok, vértanuk és nagy lelkek

539 -

krisztusi szelleme. Ennek ereje nem a külső fényben és csil­ logásban áll, hanem a lelki jóság és nemesség elbűvölő szín­ pompájában. Hervatag őszben csirát keltő élet, s a halál enyészetében megújuló föltámadás. Szent Ferenc meghal a világnak, hogy éljen a lelkekértlemond mindenről, még önmagáról is, csakhogy másoké lehes­ sen, koldussá lesz, hogy mindenkit gazdagíthasson. ... 3 legnagyobb hatalom és gazdagság e földön, mely csak azért él, hogy mások élhessenek. Ezt a szeretetet tanuljuk meg tőle mi is. Aureus.

Szent Ferenc himnusza. Száll száll az éj lassan, sötét lomha szárnyon, M int egy gyötrő álom. A csillag az égről haldokolva néz le, Mind csak jobban-jobban halványodik fénye; M ig azután egyszer eltűnik egészen S nyoma se marad meg a színtelen égen. — Egy-egy bokor alól halk csicsergés zaja, A vidék nyugalmát, csöndjét megzavarja, De csak pillanatra — mert csönd lesz azután. Pedig jön már a nap szokott napi utján; A sugaras égen . . . S a szegény szent Eerenc mégse tud pihenni. Nem alhatik régen. Rabul ejté lelkét a ború — a bánat: Netn látott fényt csakis lélekölö árnyat; S nem talált enyhülést mindhiába várta,

540

Csak nem jö tt a derű aranyos sugára. 5 kicsi szobájában leborúlt a porba. És hangtalan ajkkal tördelte, susogta: — „Véghetetlen Isten, kinek még a kicsiny Féregre is vagyon nagy, szerető gondja: Van egy szolgád neked, a legkisebb talán Ne feledkezzél meg hatalmas ü r róla. — Lám a te napodról még a féregre is Jut egy kis sugárka — Hát csak az én lelkem kell. hogy igy epedjen örök szomjúságba? — Óh küldj egy sugarat a sugaras égből Mely bevilágitson lelkem éjjelébe: Hogy az a lelkemnek vigasztalást hozva — Oda a fény, derű újra költözzék be.“ — 5 amint ezt hangtalan ajkkal elsóhajtja Egyszerre nesz támad — Megpillantja aztán a feléje lengő Fehér angyalszárnyat: Egy hófehér alak glóriába vonva — — Fényesebben mint az égi nap m osolya; — Pici hegedűvel fönn lebeg a légben; — Nem tudja a nagy szent alszik-e vagy ébren ~ 5 olyan csodás zenét zengenek a húrok Hogy a boldogságra, örömre az túlsók. — Szent Ferenc hallgatja elragadtatással — Nem tud, nem lát semmit, nem törődik mással Az a csodás érzés, mely leikébe szállá, Hangot ad ajkára: — „Mindenható Uram! e mindenség A tyja ! Ajkunk méltatlanul nevedet sóhajtja: Tied a tisztelet, dicsőség, dicséret — Téged illet áldás, egyedül csak téged!

541

Áldjon, magasztaljon, szeretettől égjen: Minden teremtményed a földön az égen En édes enyéim, sok édes testvérem. K ik neved sóhajtják — mig neved dicsérem • Ez a világosság, nappal fényes napja. Ki világosságát Uram tőled kapja: Ragyogó jelképed, mert abban az élet. M ely irgalmad nélkül nem hallhat, nem élhet. S az éj fényes holdja, — csillag tengerében Virrasztó testvérim, — mig virrasztók ébren: A szépségnek, fénynek égi alkotása. Végtelen szépséged kontár földi mása. Áldjon, magasztaljon áldáshozó felhő M ig az óceánból szélnek szárnyán feljő. A levegőtenger — éltünk szavaképen, ^ Zivataros ború fekete éjfélben. A mennyei derű, mely átjár, átéget: A mikkel fenntartod a nagy niindenséget. A tiszta, hasznos víz, az alázat képe, A tűz lángja, melylyel lángot szórsz az éjbe, M ig hatalmas erő mosolyog lángjából — Anyánkra a földre, ki a sírig ápol — Gyümölcsöt, virágot, erdőt termeszt nékünk: A mi vigasztalónk, a mi menedékünk Ea minden kis rö ^e , minden kis fűszála Földreszálit jóságod — megtestesült hála. Áldjon magasztaljon a szerető lélek. Ki megbocsát Érted — az ellenségének. 5 szeretetből eltűr sok viszontagságot, Mindent, ami rajta vérző sebet vágott. — Téged dicsőitsen, egyedül csak téged: Az ember, a világ, a halál, az élet. A halál az élet újjá születése, K it a földre küldtél, hogy szivünkbe vésse:

L

-

m

:*

A múlandóságot, minden ember sorsiít — És a halál éiie csak fényt lángot szór rád A bún büntetése, az erény jutalm a: Az a halál fénye a halál hatalma Csak téged dicsér az. egyedül csak téged — Szerelmes nővérem — a halál — az éict. Málát adjon néked, téged dicsőítsen — Minden teremtményed, minden, minden, minden Fn édes envéim, mindezen testvérem. mii! neved dicsérem . . . Kik neved sóhajtják Boldogság szólt ajkán, öröm, vágy és hála, Mit a szeretet csalt a szent ajakára. — ts mig égbehatolt himnusza, im á ja : Bámulattal nézett — az angyal reája . . . Ankáné Dobay Mariska. 'ZfíA‘>

Szent Ferenc életéből. időn egyszer sz. Ferenc oly nagy szemfájásban szenvedett, iiogy ^ ug\- látszott miszerint szemvilágát egés/en elveszti, Hugolini bilíoros megparancsolta neki, hogy azonnal hozzá menjen > 3 Rietibe. hol ügyes szemorvos volt. A jó sz. Ferenc engedelmes­ kedett a parancsnak. De mielőtt elindult volna sz. Damiánba ment. hogy sz. Klárának oktatást adjon, mielőtt Kietlbe megy. Midőn azonban sz. Ferenc ide megérkezett eg>’5zerre szemfájdalma oly erős lett. hogy cseppet sem láthatott, miért is utazását nem foM athatta tovább. 5/enibetegségében és az ott lévő sok egértől annyit szenvedett, hogy sem éjjel sem nappal nem nyugodhatott Miután sok gyötrelmet és viszon­ tagságot állott ki. azon gondolatra iö tt hogy' ez nem egyéb, m int Isten ostora bűneiért miért teljes szivét>ől, leikéből hálát adott Istennek és hangos szóval kiáltott fel: .Én üram Istenem! Mindezekre, s meg rosszabakra is érdemes vagyok. t.jram Jézus Krisztus, kegyes pásztorom.

— 543 —

ki ir^^almasságodat különböző testi hüntetésokben és fájdalmakban mutatod meg a bűnösök iránt, adj kegyelmet és erényt, hogy semmiféle íiVÖngcség, gyötrelem és fájdalom se legyen képes elválasztani tőled “ ts mialatt Így imádkozott az égből szózat hallatszék, mely Így szólt; „Ferenc, felelj; Ha az egész föld és tenger aranyból, a források bal­ zsamból és a hegyek, s halmok drága kövekből volnának és te minde,éknél egy más, sokkal nemesebb kincset találnál, mely sokkal nemes.bb, mint az arany nemesebb a földnél, a balzsam a víznél és a d ágakő a hegynél és kőszikláknál és ezt neked adnák betegségedért. II egelégednél-e te azzal és vigabb lennél-e ?“ Sz. Ferenc feleié: ..Uram! t i erre a drága kincsre méltatlan vagyok.“ 5 hallatszék tová[>b az Ur 5 ózata: „Örvendj Ferenc, mert ilyen az örök élet kincse, melyet neked I en perctol fogva fönntartok. A te gyötrelmed, szomorúságod és szenif, jdalmad ezen boldog kincsnek záloga. Ekkor sz. Ferenc társaihoz kultott, s a legnagyol)!) örömtől eltelve mondta: „Menjünk a bíboros ii;hoz.“ És miután sz. Klárát vigasztalta és tőle az elmenetelre enge­ dőimet kért Rieti felé indult. lUközben oly nagy néptömeg sietett elébe, hngy nem akart ennek láttára a városba bemenni. A városon kívül egy kis kápolnácskába húzódott meg és körülbelül egy óráig időzött ott. De midőn a nép megtudta, hogy a nevezett kápolnácskában van, sere­ genként szaladt látására, annyira, hogy a szőlőkért, hol a templomocska volt, egészen eltapostatott. tm ia tt a pap, kihez a kápolnácska és a szőlő tartozott, nagyon szomorkodott és bánkodott, hogy sz. Ferencet befo­ gadta. Azonban az Ur kinyilatkoztatta sz. Ferencnek a pap bánkodását, magához hivatta és igy szólt hozzá: „Édes uram. hány hordó bort terem évenkint e szőlőhegy ?“ „Tizenkét hordóval" válaszolá. Sz. Ferenc erre igy szólt: „Atyám, kérem szépen, néhány napig még itt óhajtanék tartózkodni, hogy magam egy kicsit kipihenjem; biztosítom önt az ür Jézus sz. nevében, hogy ez évben húsz hordóval fog szürctezni.“ A pap hitt sz. Ferenc ígéretében és a szőlőkertet szívesen áten­ gedte sz. Ferencnek és a népnek. r

tlumílís.

Szent Ferenc végrendelete. Szeretett jó gyerm ekeim ! ^kimúlásomnak boldog napján, mely engem az örök boldogsá, 1^-;; hónába vezetett, egy adományt hagyok végrendeletül mindnyájatoknak. hogy megemlékezzetek földi életemről. A kevéssel, mellyel itt a földön beértem, valamint a kegy'elmek bőségét mivel Isten megajándékozott, nektek hagyom. Gondoljatok gyakran atyátokra, ki titeket a mennyből oltalmaz és cselekedjétek szives készséggel mindazon kis szolgálatokat, melyeket tőletek óhajtok; ezek gyakorlása által előfogjátok mozdítani Isten dicsőségét, biztosítani örök üdvösségíeket és megörv^endeztetni atyátok szivét. /. Neked hagyományozom: Az első feszületet, m it magam készítettem, tekints gyakran erre, de mindig a legnagyobb szeretettel és a legben­ sőbb szivbeli fájdalommal s ha részvét fogja el szivedet az édes Jézus kínjai iránt, ki oly kemény ágyon nyugszik a legborzasztóbb szenvedések és a legnagyobb elhagyatottság közt, vedd le Öt a keresztfáról, mint arimatheai József, fektesd öledbe és engedd a az. áldozásban sziveden pihenni, mint a fájdalmas szűz anya Mária halmozd el forró csókjaiddal s mosd le a vértől és sebektől borított arcát a bánat könnyeivel, őriz­ kedj a legcsekélyebb bűntől is, mert külömben újólag keresztre feszíte­ néd öt. A következő jó cselekedetet kívánom /o/eűf.'Naponkint lefekvés előtt vizsgáld meg ielkiismereted, indits föl magadban tökéletes bánatot bűneid fölött, minden erődből iparkodj a nagy böjti szent időben úgy élni, mintha ennek elteltével azonnal meg kellene halnod, igy aztán szentül élsz és husvét hajnalán uj életre ébredve igazi lelki boldogság" gal zengheted az „A lle lu ját!“ 2. Neked hagyfományozom: Sebhelyeimet. A kegyelmek, melyeket nyertem. Istennek legnagyobb ajándékai, szentséges Szivébe rejtőztem a világ csábításai elől, benne éltem és haltam is meg. Számodra is

- 545

helyet készítek. Lásd, édes jó gyermekem! az Ur Jézus sz. sebhelyei legnagyobb vigaszunk, édenünk és reményünk. Neked hagyom e sz. sebeket bizonyitékul irántad való szeretetemnek. Ezen végrendeletnél íogva nincs többé m it félned, hanem remélned keii mindent a jó Istentől. A következő jó cselekedetet kivánom tőled: Mond] el 5 Miatyánkot és Üdvözlégyet, azon gyermekeimért, kik nincsenek bent az Ur Jézus ízentséges Szivében. 3. Neked hagyományozom: Szelídségemet, mellyel az emberek szivét negnyertem és Istenhez vezettem, és a mely által törekedtem az ö izentséges Szivéhez hasonlóvá lenni. Ezen kedves erény 'gyakorlása éged is képessé tesz arra, hogy a bűnösöket Istenhez vezessed és aiagadra a kegyelmek bőségét. A következő jó cselekedetet kivánom tőled: Ha valaki téged durva és szeretetlen bánásmódban részesít, örülj ennek, mert alkalmad van az Ur Jézussal szenvedni, hozzá hasonlóvá lenni és bűneidért eleget tenni. Mondj el egy ÜdvÖzlégy Máriát azért, aki megbántott és kérj számára szelíd és alázatos szivet. 4. Neked hagyományozom: Türelmemet. Úgy testben, mint lélek­ ben, sok fájdalmat kellett elviselnem, de óvakodtam niiattok zúgolódni, szomorkodni vagy türelmetlenkedni. Végrendeletem mellett a te szenve­ déseid és kellemetlenségeid is ezentúl kedvesek fognak lenni és türe­ lemben fogod bírni lelkedet. A következő jó cselekedetet kivánom tőled: Ha látsz valakit szomor­ kodni vagy türelmetlenkedni a szenvedés nehéz óráiban, őrizkedj meg­ ítélésétől, vagy tulszigoru s szeretetlen elítélésétől, hanem inkább szere­ tettel vigasztald és iparkodj szenvedéseit enyhíteni. 5. Neked hagyományozom: Szenvedéseimet. A fájdalmak és meg­ próbáltatások, melyeket Isten reám bocsátott, nem voltak szemeimben egyebek, m int irántam való kiválasztatottságomnak zálogai. Mert a szen­ vedés útja a legeslegbiztosabb mennybe vezető út. Azért neked végren­ delem ezt, de fogadd atyádnak szellemében. A következő jó cselekedetet kivánom tőled: Minden reád mért szenvedést és kellemetlenséget örömmel fogadd Isten sz. kezéből és viseld el türelemmel. 6. Neked végrendelem: Farkasomat, mely mint egy bárány enge­ delmeskedett nekem. Látod édes gyermekem! M int tudjuk Isten kegyel­ mével, még a vadállatokat is megfékezni. Tanuld meg ebből, hogy Isten sz. tnalasztjával legnagyobb szenvedélyeidet is legyőzheted. Ne félj

546 —

semmitől! Küzdelem árán annyira viheted, hogy még hasznodra is szol­ gálnak és válnak, mint nekem a farkas. A következő jó cselekedetet kivánom tőled: Uralkodó szenvedélyedet törekedj megismerni és leküzdeni, ezáltal gyors léptekkel fogsz haladni az erény és tökéletesség útján. Németből: Soror Anonyma.

A történelem lapjairól. ;Zt a felséges éneket, a „Stabat mater dolorosat", mely a világ összes katholikus templomait betölti Nagy-Pénteken, lehetetlen meghatottság nélkül hallani. Mind az a fájdalom, amely eltölti a világ bűnei miatt kesergő lelket, mind az a szomorúság, mely követi a magábaszállást és bünbánatot, megnyilatkozik ebben a szent énekben, melynek hangjai zokogó sirámokban törnek föl az ég felé. Erezzük a Szüz-Anya fájdalmát a kereszt előtt, érezzük a százados szenvedést mely a kereszténységet érte s eltölti lelkünket a mindent megbocsátó szent fájdalom. Ezt az éneket egy ferencrendi barát, Todii Jakab irta. Fiatal évei­ ben korának eg^'ik legirig>^eltebb embere. Gazdag, előkelő és tudós. Polgártársai tisztelete vette körül s egy szerető szép hitves osztotta meg vele az élet örömeit. Mindene megvolt a mit a világ boldogságnak nevez. Egy mulatság alatt beszakad az épület gerendája, s agyonzuzza imádott nejét Jakab becsapja a tudósok könyveit, s a szent Írások olva­ sására adja magát Lemond a gazdagság minden előnyeiről, odahagyja az élet örömeit s a Szent Ferenc alapította assisii kolostorba vonul. Azt a csuhát ölti magára, mely a legteljesebb szegénységet s a legodaadóbb engedelmességet jelenti. S határozott költői tehetségét vallásos himnuszok szerzésére szenteli. #

A kereszténység szentjei és mártírjai között nincs egyetlen egy sem, a ki a krisztusi tökélyt oly igen megközelítette az életben, mint assisi 8 2 . Ferenc.

547

ü maga is vagyonos szülök gyermeke s fiatal éveiben öröm és mulatozás között tölti éveit. Egy nagy bete^ég az áhitat útjára vezeti .Megveti a világ minden hiúságait, élveit, szegénység, nélkülözés között prédikálni kezdi a megrendithetetlen hitet. Azt a hitet, melynél hatalma­ sabbat az elnyomott ember számára nem hirdettek még soha. Azt a hitet, mely vágyakozik a szenvedések után. nem isten büntetésének tekinti azokat, hanem megpróbáltatások gyanánt, melyek után töreked­ nünk kell s melyek a lelket az üdvösség befogadására képessé teszik. „Valódi örömet nem az ád — irja 6 maga — ha siketeknek vissza­ adjuk a hallást, a bénáknak a mozgást, a vakoknak a látást, a holtak­ nak az életet. Valódi öröm az volna, ha teljesen átázva, a hidegtől deriiKdten, kimerültén és kiéhezetten visszatérve a zárdához, a kapus azt kérdezné, kik vagyunk és aztán ránk nem ismerve, bo alamizsnára leső ga/.einbereknek vélne és kijőve a zárdából, galléron ragadna, földre tep^ rne és a fagyos sáron végig vonszolva annyi botütést mérne ránk, lio-y félholtra verten maradnánk o tt; mert a Szentlélek adományai közt a legnagyobb: ha önmagunkat győzzük le, ha minden igazságtalanságot, minden nyomort elszenvedünk Krisztus dicsőségére.

Senki se próféta a saját hazájában, ez a mondás, melyet a Názárcthbe visszatérő Krisztus magára alkalmazott, assisi sz. Ferencen is beteljesedett. Senki se sejtette a nagy hivatást, a melyet be fog tölteni. Volt barátai szánakoztak felette, a nép valami csendes őrültnek nézte. i^Wkor az egykori piperkőc végig járta a városokat és vidékeket, rong>'okba öltözötten s elcszigázva a nyomorúságtól, az utcai gyerekek sár­ ral és kővel hajigálták, kutyákat uszitottak reá, s utcahosszant nagy csoportokban követték. De ő lelki fenséggel fogadta a bántalmazásokat. Hirdette az Isten országát mindenkinek, a ki hallani akarta tanításait. Mikor az emberek nem akarták hallani, a madaraknak prédikált s ked­ ves tanítványa: Páduai Antal által a halaknak is prédikáltatott. Ki hitte volna, hogy ő fogja végrehajtani az egyház legalaposabb reformját! Pedig ő hajtotta végre. Az egyház demokratikus szervezeté­ nek alapjait ő rakta le.

Assisi szent Perenc századában a legnagyobb filozófusok, a leg^lesebl) gondolkodók a theologia szolgálatára szentelték tehetségeiket, ^íjuinói szent Tamás is ebben a korban élt. Tanai ma is megérdemlik.

548

ho?y behatóan foglalkozzunk velők. De ezek a tanok nem voltak hozzá­ férhetők, még kevésbé meg^rthetűk a köznép számára.. Annak a ron­ gyokba burkolt koldusnak, a ki az utcán és piacokon prédikált min­ denki megértette tanitásait. A hűbéri Európában magának az egyháznak a szervezete is arisz­ tokratikus volL Krisztus tanai kimondották a felebaráti szeretetet, de maga az egyház szervezete is bizonyos arisztokratikus érdekekhez alkalmazko­ dott. Nagy Károly óta igen sokszor arra használták fel az egyházat n fejedelmek, hogy megszilárdítsák általa hatalmukat. A keresztény vallás azzal kötelezte a legnagyobb hálára az emberi­ séget, hogy a humanizmus és műveltség számára előkészítette a nagy tömegeket. A\üveltség létezett az ó-korban is, de az keveseknek, egyes elő­ kelőknek a műveltsége volt csupán. Az általános műveltséget csak a kereszténység valósította meg. Feladata nehéz volt, mert barbár világo­ kat kellett átalakítania. Csak demokratikus alapokon oldhatta meg ezt a feladatot. 5 ezt a demokráciát assisii szent Ferenc vitte bele az egyházba, s az ő tanítványai, a kik közül a legnevezetesebb Todii Jakab. ??

SZEHT FERBnC B flhflLfl. rnegfutd a pályát a hűséges szolga. Kél éoen ót teslén széni sebeket hordüa; Emészti mar a Dógy: szdrnyaíni ég felé, Szent színét hogy lássa, jutni az Ur elé . . . Elhaló szemeit az égre emeli, Szederjes ajaka halkan én ekli: «Szómmal az Úrhoz kiáltok, Szómmal az Úrhoz könyörgök: \7idd ki a tömíöcböl lelkemet, 5ogy dicsérjem a te neoedet! flz igazak nárnak redm, (Híg jót teszesz Delem.*

549 -

Elholí a hang, lezdruíl az ajak, TcsÍDérszemekböI könnyek hullanak R meny hónában Angyalok éneke zeng, 5ogy megérkezett Társuk, assziszi Ferenc. Óh, Istennek szent barátja, Dicsöüít nagy pátriárka Esedezz fiaidért, Szerzeted tagjaiért! Rogy szent példádat köDetue, BiDOtásuk' hűn betöltoc, Elnyerhessék az eget 5 örDcndjenek te Deled! TiszQ'BáboIna.

Bűbík 3ózsef.

Kolostor a

gyárból

Regény : A n k a J á n o s tó l. (Folytatás.)

HARMADIK FEJEZET. A szociálizmus diadala. — Másltép nem lehetett — bizonyítgatta Szombatliy Pál vádoló eikiismeretének. A köz érdeke követelte, hogy véget vessek az izgatásnak. És föl-alá járkált szobájában — mialatt önmagával vitatkozott. A munkások egykori vezére — Vészi Jakab nem hagyta nyugton most se. mikor már kitiltotta a gyárból. Visszajárt szelleme, hogy ellene iiszitsa a munkásokat. Megmérgezte azt a bizalmat, amelyre épiteni 3l<art. Azzal lazította volt a munkásokat, hogy az ő vagyonát is nekik ^3gyta Szonibathy János végrendeletében. Csak nem adta oda, megtar­

550

totta magának. És kezdték elhinni. Már nem is hallgattak az ő szavára. Aztán mikor erről meggyőződött, kitiltotta a gyárvárosból, de már késő volt. A mesebeli szelence elzárt szellemei az ö kezében felszabaduit^ik és rátörtek feíszabaditójukra. Még a lelkiismerete is vádolta, hogy vissz.iakarja zárni a felszabaditott szellemeket. Más szóval Szombathy kény­ telen volt igazolni a — rendőrséget. Vagyona nagyobbik felét szétosztotta a régi munkások közölt egyenlő arányban. Minden munkás fekvöséget kapott és tőkét, amelh, J önálló vállalatba kezdhetett a szabad verseny alapján. Mert Szombathv a korlátlan szabadverseny hive volt. Kik azelőtt napszámmunkáva keresték kenyerüket — vagyonos polgárok lettek. Maguknak kereste!;, dolgoztak azután. A gyár is közös vagyon lett. ügy is kezelte a város elöljárósága, mely a lakosok ipari termékeinek értékesítéséről is gondos­ kodott. Mert rövidesen város alakult a hatalmas gyártelepből, mely magába olvasztotta a szomszédos községeket is. És a várost, nem az állami célok elérése végett szervezték, hanem az egyének érdekeinek istápolására. Az is lebegett Szombathy szemei előtt, m ikor reformeszmei megvalóaitásához fogott. Mert még nem koptatta el, nem morzsolta szét azokat az élet. Még betöltötték a lelkét egészen. Csupa tűz, csupa fény lakozott a lelkében. A tűz pedig éltet, de pusztit is. A fény pedig mitsem ér, ha nem fogja fel — a szin. Pusztító tűz és „színtelen" fény volt az eszmevilága. Rombolt, hogy épitsen. De nem tudta mit. Rengeteg elméletet tanult össze. Még több ismeretet gyűjtött a külföldön. Min­ denütt elmerült a modern élet tanulmányozásába. Aztán úgy találta, hogy anyagi érdekek gazdasági kérdések mozgatják a népeket. Azok idézik elő a háborúkat is. Még a nagy eszmék is, melyekért a népek lelkesednek — gazdasági kérdések. A szellemet is az anyagi javak igájába fogta az újkor. Sőt a kultura is napszámba jár. Az anyagi boldogulás útját egyengeti. A létharc emészti meg a modern embert. A létharc pedig anyagi harc lett, mert a megélhetés az anyagra épül. Az lett az egyén, a család, a társadalom fentartója. M ikor minderrnl meggyőződött, vizsgálat alá vette az összes reform terveket. És átala­ kította azokat a saját képére és hasonlatosságára. Osszeolvasztotta a saját eszméivel, amit elfogadott azokból. Sértette az önérzetét, hoj;y mindent elfogadjon, önálló rendszert dolgozott ki a többiek alapján. Nagy munkájának alapgondolatát vette alapul. Az ösztönre akarta építeni a jövendő társadalmat. Hiszen csak az ösztön változatlan az emberben. Érzései, gondolatai egyik századtól a másikig megváltoznak, de 3^ ösztön sohasem. Csak az ösztön valóság, reális erő, minden

— 551 —

képzeleti dolog

a vallas, a család, a jog, a tulajdon. Az emberi gyöngeség, gyarlóság tartja fenn, vagy pedig a szuronyra támaszkodó államhatalom. Az ösztön fog elvezetni a jövendő társadalom lelki erőinek megismerésében. Az emberi lélek alapvető működései adják meg az alapot. Mindazon erők. melyek az ember állati természetéből származ­ nak. Mert azok minden korban, minden körülmények között változatlaDok maradnak. Nincsenek alávetve a — fejlődésnek. Azért építette azokra eszmevilágát, amelynek megvalósításához hozzáfogott már. Éppen az alakuló város, a szociáüsta társadalom szervezéséről kezdett gondol­ kozni, m ikor Schlezinger lépett be az ajtón. Szabad bejárata volt bár­ mikor. Már egészen behízelegte magát Szombathy hizalmába. fiireket aozott most is, m int rendesen. Megsem várta a kérdést csak kezdte: — A munkások küldöttséget küldenek Méltóságodhoz, itt lesz nemsokára. — M iért? — kérdezte Szombathy meglepetve az uj hir hallatára. — Nem tudom, felelte Náthán, pedig jól tudta. Hiszen ő biztatta ükét a legjobban. Még azt szerette volna elmondani, hogy az üldözött munkásvezér támadásra, leleplezésre készül — a nagygyűlésen. De Szombathy borús homloka eltérítette szándékától. Aztán nem is gondolt az most a nagy­ gyűlésre — bár napok óta készül rája. Összeállította a főbb eszméket, miket kifejt majdan a világ előtt. Mert óriási tömeg lesz együtt. Még a külföldről is sokan Ígérkeztek, hogy meghallgassák és szétvigyék eszméit a világba. A nagy érdeklődést misem mutatja jobban — mint az inas meg­ jelenése az ajtóban. Három napilap kiküldött munkatársát jelentette be urának — miközben Schlezínger ur elkullogott. Láthatólag jól esett Szombathynak a nagy érdeklődés, mellyel fellépését kísérték a sajtóban. Eszméit, terveit vezércikkekben magyarázták országszerte. Még a kül­ föld is tudomást vett fellépéséről. Mindegyre ismertették a gyárvárost, hol a szocialista társadalom először szervezkedett. Már is nagy embert csináltak - Szombathyból. — Mielőtt tudakozódnánk terveiről — üdvözöljük a sajtó névében ' mondta a belépő újságírók egyike. Nagy küzdelmeiben támo­ gatni fogjuk, mert a mi eszményeinket írta zászlójára. Amennyire hizelgett neki az elismerés, annyira sértette is. Nem ismerték el eszméi eredetiségét, ami a legfőbb becsvágya volt. — Azon leszek mindenkoron, hogy mégérdemeljem a bízahnat válaszolta Szotnbathy fensőbbséges hangon. Jövő terveimről annyit

552

mondhatok, hogy a megkezdett reformokat tovább folytatom a gyárv;V rosban. itt n e m akadályozhatja meg a hatalom. Eszméimért nem riadok vissza semmitől se. Azokért még az életemet is feláldozom. A nag\líviilésen is ezt jelentem be a hatalomnak. Aztán beszámolók arról, amit itten láthatnak. Azzal az épülő házakra, a jövendő szocialista városra mutatott. — Az egész müveit világ érdeklődése támogatja azt fejlődésében mondta az egyik az uiságirók közül. Mert mindenki megvan győződve arról. hog>' a mi itt történik, utat jelöl, forduló pontot képez a szociáli küzdelmek történetében. Eddig a szociálizmus elméleteit, tanításait szed ték rendszerbe, most azok megvalósítására került a sor. És itt az utmu tató, itt a kezdet. Eddig azt vizsgáltuk, azt bizonyítottuk, hogy szomjas a magyar róna. Dús termése mind felélte az életnedüt és viharra, ziva­ tarra szomjas az izzó föld. Most itt van a pusztító zivatar, hogy meg\'áltson . . . — Két vílágnézlet végső harcáról van szó — jegyezte meg Szom bathy — mialatt a Schlezingertől kijövő néptömeget nézte az ablakon. A vallás, a jog légvárai szertefoszlanak. K iirtja azokat — hazug költé­ szetükkel, eszményeikkel együtt a — ke n yé r. . . Már érzi ezt, látja vesztét a légvárakban éJö, hazugságokkal táp­ lálkozó társadalom, folytatta az újságírók szószólója. Meg is mozdult már a hatalom. Utasítást adott a kormány a hatóságoknak, hogy kísér­ jék figyelemmel az itteni eseményeket. Rendelkezésére áll a szurony is. A papok pedig „keresztes^ háborúra tüzelik az elbutított népet. Az osztályuralom szervezkedik a — végső harcra. — Látom és tudom, felelte Szombathy — a szurony is megmoz­ dul ellenem. Legalább hamarabb beköszönt a — forradalom. Mert a mi eszméink, a mi céljaink nem valósulhatnak meg a régi keretekben. A mai állam, a mai társadalom gyökereiből hajtottunk ki, de egymás mellett nem — élhetünk. Mialatt az újságírók ezen szavalt jegyezték, a néptömeg a kastély elé érkezett. Heves vitatkozások zavarták meg beszédében. Ki is nézett az ablakon. Zugolodó hangok hallatszottak a tömegből a — munkás­ vezér miatt. Azonban a küldöttség nemsokára bentermett. — M it akarnak barátaim, kérdezte Szombathy a jeles férfiaktól. A szónok alig várta, hogy szóhoz juthasson. Fúrta az oldalát a sok — sérelem. A nép nevében jövünk, kezdte a frázisokat. Ama nép nevében, mely hatalmassá tette ezt a gyártelepet is. És a fejlődés törvénye aZ’ hogy az ő verejtékével gyűjtött fillérek visszaadassanak neki forintokban.

Mélíóságos Elnök U r! Mélyen tisztelt Szakosztály! Méltoztassanak megengedni, hogy az idő rövidségét tekintve, határozati javaslatomat előbb fölolvassam, s azután kegyes engedelmükkel megindokoljam.

I j

Megmérhetlenek azon eredmények, a melyeket szent Ferenc harmadrendje a gyakorlati kereszténység érde­ kében minden időben elért. Xlll. Leó Pápa többször úgy ajánlotta a világnak, mint a káros hatású modern áramlatok ellenszerét. Gyakorlati módon vezeti a lelke­ ket a hit és keresztény erkölcs utján. Németországban a harmadrend községenkint és városonkint mint meg­ annyi szociális szervezet működik. Hazánkban a társadalmi, s általában a munkás viszonyok nagyon szomorúak. Látjuk, hogy minden téren a vallástalan nemzetköziség uralkodik, s mindenek­ előtt a hitbeli és nemzeti élet erőforrását a sajtót tartja kezében. Nincs messze az idő, midőn a kath. irodalom azért fog hajótörést szenvedni, mert a demokrata szer­ vezetbe erőszakolt munkások között nem lesz, aki katholikus betűt szedjen. Éppen azért: 1. Fölkéri a pécsi VII. kath. nagygyűlés az ország lelkészkedő papságát, hogy hatáskörében karolja fel szent Ferenc harmadrendjét, melyet XIII. Leó Pápa a keresztény szociálizmus alapjának nevezett. 2. Megbizza az országos Szövetséget, hogy a terciárius intézmény gyakorlati hasznait értékesítse és foglalkozzék olyan kath. nyomdák szervezésének eszméjével, a melyekben terciárius munkások dolgozzanak. Pár évvel ezelőtt összegyűltek Londonban az Angol Keresztény ^rsaság tagjai és arról vitatkoztak, hogy miképpen lehetne a

-

2

keresztény érzületet és íjondolkozást ismét fölviráíío/tatni ?! hs/niecserét folytattak konitik nagy kérdései fölött, s rájöttek, hnj.y egyedül csak a pozitív keresztény tanok menthetik meg a társa­ dalmat ; ha az embert és életének minden nyilvánulását a gyakorlati kereszténység szelleme hatja át. És sok vitatkozás után a társaság tudós tagjai kimondották, hogy e célra legalkalmasabb eszköz volna az, ha assziszi szent Ferencet állítanák a XX. század vezéréül és mintaképéül. A XIII. század embere a földiesség és gyönyörhajhászat rab­ szolgája volt. S mig egyrészt a vallási buzgalom hevében ezrek és ezrek vonultak Palesztina megszentelt földjére, hogy győzzenek vagy meghaljanak, addig más oldalon elhatalmasodott a szabadosság, ezren és ezren voltak olyanok is. kik gyönyört és gazdagsái;ot kerestek, s esztelen fényűzés elpuluiltsága vett erőt rajtuk. A hatalom tultengése nyomorgókat teremtett, a szeretet hiánya pedig irigységet, versengést és gyűlöletet szült. Kbben a korban lépett föl szent Ferenc, hogy a tespedö világot észre téritse, s megmutassa életének fényével a keresztény tökéletesség valódi eszményét. A szent szegénységnek ez a lánglelkű tru!>adurja, Perugia olajfaligeteinek ezüstös derűjében és gesztenyéseinek árnyában elragadja a pálmát a sétáló száraz böl­ csek elöl, — mondja Prohászka püspök. Ö Krisztus keresztjét tartr>tta egyedül bevégzett bölcsességnek. Fs a kereszt szeretetével olyan hatalmas szeretet hatotta át lelkét, hogy átkarolta vele az egész emberiséget. Nem csoda, ha 111. Ince pápa úgy látta álmában ezt az assziszi szegénykét, amint vállaival támogatja a laterani bazilika roskadozó falait. Szent Ferencet az o nagy szeretete es lelkesűltsége arra képesítette, hogy a kereszténység oszlopa cs védbástyája legyen. Nem emberi szózat volt az, melyet szent Ferenc a szent Dömjén templomában hallott; „Menj és javítgasd düledezo házamat." Meg is kezdette a munkát, hogy magasztos hivatását betöltse. S a siker bámulatos volt. Erőszakos áramlat ragadta a lelkeket szent Ferenchez; bárhová fordult nyomában volt a nép. sőt népe* városok lakói arra kérték, hogy vegye fel őket rendjének tagj^' közé. Fz szolgált neki alkalmul arra, hogy megalapítsa hariuaJ' rendjét, mely körébe fogadjon minden rendű, rangú és foglalkozású embert kor és nemi különbség nélkül, s anélkül, hogy a csal*' ' és társadalmi élet kötelékeit szét kellene szakitaniok.

Isten adta ezt a gondolatot szent Ferencnek. Az isteni Mester sugallta a módot, hogy az emberek lelkesedését és az evangéliumi tökéletesség utáni vágyát ily bölcsen kihasználja. Oromét hirdet az embereknek. Azt mondja, hogy kiket a szerzetesi élet vágya lelkesít, élhetnek tökéletes életet a világban is. Világi hivatásban is lehet gyakorolni az evangéliumi tanácsokat; a szegénységet, tisz­ taságot és engedelmességet, h'ensőbb életmód ez. mely eszköz és alkalom a tökéletességre. És az emberek nagy sokasága megérti szent Ferenc gondolatát. Ifjak és hajadonok. házastársak és az egyház fölkent szolgái, püspökök és világi fejedelmek, királyok és pápák keltek versenyre szent Ferenc követésében, s hivatásukat, kiílső életveszonyaikat a szegénység, tisztaság és engedelmes­ ség hármas erénye által szentelték meg. Megtelt a világ szer­ zetesekkel. kik kolostoron kiviil a lemondás és öngyózelem útját járták. Tökéletes keresztény életük fénye iránt mutatott az embereknek, csodálatos melegsége új életre keltette a megdermedteket. Az egyház és társadalom egén ragyogó csillagtíibor kelet­ kezett, melyet szent Ferenc példája, mint a hősi keresztény szeretet napjának ragyogása vett körül. Szent Ferenc harmadrendje a családi és polgári erények kútfeje le tt; innen áradt szét a békesség szeretete. a köznyugalom és az erkölcsök fegyelmezettsége, mely száműzte a fényűzést; az anyagi és erkölcsi bukás okozóját. Nem csoda, ha a nagynevű IX. Gergely pápa dicséretekkel halmozta el ezen intéz­ ményt, s ha tagjainak buzgalmát és hitbeli szilárdságát magasz­ talta és őket „Krisztus Katonái“ -nak. majd „Makabeusok utódai“ nak nevezte. A valóság megfelelt e dicséretnek, mert a rend tag­ jaiban hatalmas védfala épült fel a közjólétnek, s a társadalomban új életre kelt, virágzásnak indult a keresztény erény. A mi időnk nagyon hasonlít szent Ferenc korához. Kiszorul 3 szivünk, ha a mai kor romlottságát és a társadalmi élet sülyet^ését látjuk. Fmberek, családok és nemzedékek pusztulnak el a liitetlen áramlat következtében. A mai művelődés és haladás magá­ val hordja az isteni törvények iránti közömbösséget. Kiküszöböli erkölcsi szigort, s helyébe állítja a könnyelműséget. Az ember életelemévé az élvhajhászatot és anyagiasságot teszi. Meglazult a családi kötelék, s a házasság szentsége mar-már elveszíti isteni jellegét. A gyermekek nevelésében nem az isteni félelem és az erényesség a vezérelv, hanem a szabadság, nem csoda tehát, ha ifjúság nem ismer tekintélyt és törvénytiszteletet, ha önmagát

tncíifökczni nem tudja, s növekvő liibái és szenvedélyei fölött ural­ kodni nem képes. Nemzedékek nőnek fel komoly gondolkozás, isteni eszmék és célok nélkül, nem csoda, ha a könnyelmű szórakozás szeretete, hiúság, érzékiség és élvhajhászat veszi a m illiókat hatal­ mába. Az erkölcsi züllés útja lelki halaiba visz, melyből a legtöbb esetben nincs szabadulás, mert az egyház tilalma és figyelmezte­ tése a pusztában kiáltónak szava. Ebben a szomorú állapotban bizonyul sikeresnek a harmadrend működése. Tapasztalatból tudjuk, hogy a legékesebb szónak i& nagyon kevés az eredménye. A szó elrepül és hatástalanul marad. A mai embernek példa kell. mely öt megragadja, s gon­ dolkozásra kényszeritse. Az apostoli időkben nem a szónokok ereje teremtett keresztény életet, hanem a ragyogó példa vonzotta az embereket. Szent Ferenc nem volt bölcsész és szónok, de példája ezreket indított követésére. Az Istentől elfordult világnak és a senyvedő lelkek millióinak is élő prédikáció kell. A harmadrend ilyen prédikáció; élete evangéliumi élet, megvalósítása élő alakban az evangélium szellemének. Szegénysége, tisztasága és engedel­ messége, a mai kor betegségének; az anyagiasság, érzékiség és kevélységnek leghathatósabb or\osszere. Eg>' fol>4on beszélő és intő felkiáltó jel. mely figyelmezteti a mai kor gyermekét, hogy örökértékü, legszentebb kincseit, el ne tékozolja. Azért mondotta Xlll. Leó pápa 1883. május 3-án kelt apostoli körlevelében a kő­ vetkezőket: .Szent Ferenc harmadrendje különösen alkalmas arra, hog\’ benne az egyes ember és a hivők serege tanuljon meg az isteni törvényeknek engedelmeskedni. A rend alapitója azt tartotta szemei előtt, hogy ezen intézmény legyen a küzdelem iskolája, melyben a keresztény erények szorgalmasabban gyakoroltatnak." Íme rövid vonásokban a harmadrend hivatása és szerepe a társadalmi életben, jóikor olvasom és látom a iY\ária kongregációk áldásos működését, mindig csodálom a m\ rendalapitónk nagy' lelkét és mélységes gondolkozását, ki sok évszázaddal előbb a harmadrend megalapításával ugy'anazon célt tűzte maga elé. Ráve­ zetni az embert a keresztény élet útjára és azon megtartani. Folvirágoztatni a cselekedetekben élő hitet, s megkedveltetni az alá­ zatos önmegtagadást. Bensőséget adni a vallásos életnek. hog>^ kialakuljon minden egyéniségben a krisztusi jellem. Meggyógyítani a társadalom sok betegségét, a hitéletet fölvirágoztatni, az erénv't és keresztény érzületet pedig diadalra juttatni.

Ki volna alkalmasahb a kényes munkáskérdés és a szociális problémák megoldására, m ini a szegény szent Ferenc, ki arra tanit, hogy a szegények a menny örökösei, a lelki béke birtokosai, 5 a gazdagok csak annyiban vesznek részt mindezekböi. ha fölös­ legüket megosztják a szűkölködökkeL A harmadrend gyakorlati úton valósítja meg a szabadság, egyenlőség és testvériség sokat hangoztatott elvét. Nem úgy azonban, mint a mai kor álprófétái hirdetik, hanem valódi értelemben. Odavezeti az embert, hogy vágyakozzék Isten fiainak szabadsága után, s ne engedje, hogy bűnös szenvedély uralkodjék rajta. Arra inti, hogy valósítsa meg azt a testvériséget, mely a Teremtőben és Megváltóban tesz minket édes testvérekké. Végül, hogy minden ember keresse az egyenlő­ séget, melynek igazság és szeretet az alapja, s mely nem állít fel különbségeket a származás és életviszonyok között, hanem a szeretet által minden különbséget kiegyenlít. Erre tanit szent Ferenc harmadrendje, mely csak kötelességeket ismer Isten, embertársaink és önmagunk iránt, s a kötelességtudás által készíti elő azt a csodálatos összhangot, mely ez embernek társadalmi és polgári jólétét biztosítja. Műhelyekben és gyárakban úgy, mint a hivatalok helyiségei­ ben tájékozatlanság és forgalomzavar uralkodik, mert az ember nem törekszik hivatásának tiszta tudatára. Nincs a mi bátorságot öntsön belé, hogy a szenvedés, munka és fáradság az igazi érdem­ szerzés eszközei, s valódi benső nemességre vezetnek. Nem csoda, ha az élet nagy harcában csak erőtlenekkel találkozunk, kiket magával sodor a veszedelmes áramlat az elégedetlenség és nyomor hullámai líözé. Tüzoszlopra van ezeknek szüksége, mely fényével irányt mutat, melegségével bizalomra buzdít. És ez a világosság szent í^erenc szelleme és barmadrendje. Bátran merem állítani, mert t'ipasztalatból is tudom, hogy a terciáríusok úgy az alsó mint a íelső néposztályból valóságos apostolai a keresztény megnyug­ vásnak. A társadalmi béke megteremtésén fáradoznak, ez törek­ vésük főcélja. Innen van, hogy a lelki nemesség gyakorlása és igazi benső műveltségűk az egymást megértés útjára tereli őket. ^ munkás nem keresi munkaadójával szemben az ellentéteket, a •munkaadó pedig megbecsüli a dolgos ember minden verejtékcsöppjét. ^ jó terciárius soha nem akar helyzetével és hatalmával a mások ^tárára visszaélni, hanem minden eszközt megragad, hogy a hasznosság elvénél fogva úgy a saját, mint a mások boldogulását előmozdítsa.

— 553

Ezt akarja a szocializmus, ezt eszközli az iijkor Cs Itt elhallgatott. Szombathy pedig megértette, hogy miért maradt el a - hala. A vagyonfelosztással tehát csak adósságot törlesztett De lenyelte a keserűséget és tovább hallgatta a szónokot. — Ezen igazságból következik jelen követelésünk. Nem alamizsnai;cppen kaptunk vagyonrészt - tehát illő, hogy az a sajátunk is .naradjón. Addig nem is fogunk semmihez inig egészen a tulajdonunk nem leszen . . , Szombathy nem hitt a saját füleinek. A világátalakitó szocializmus íme belebotlott a hazug polgári társadalom alapjába. A tulajdonjogot emlegetik a munkások, mikor vagyonhoz jutottak. Azt sem tudta, m it válaszoljon. A szónokon kivül még a tömegből is megszólaltak néhányan. — Addig nem kezdhetünk semmihez se, mig nem tudjuk mi a miénk, mi a sajátunk — mondották egyértehnüen. Nem szervezhetjük városunkat se. Szombathy intette, hogy szólni akar. Az újságírók kíváncsian várták, hogyan fogja összeegyeztetni a vagyonközösséggel a — tulajdonjogot. Mert vagyont adott ugyan min­ den munkásnak, de azért a vagyon az összesé v o lt Senki sem adhat tuI a vagyonán. Csak használati joga volt utódról utódra és azt soha el nem vehették senkitől se. tia pedig valaki gyűjtött még régi vagyo­ nához — akkor többet élvezhetett. Ez volt Szombathy czocialista társa­ dalmának alapja. Ezen alapeszme szerint osztotta fel a vagyont azoknak, kik most tulajdonjogot kérnek. — A vagyon az összesé és én tulajdonjogot nem adhatok senki­ nek se — mondotta Szombathy hosszas tépelödés után. De közakarat­ tal mindent megtehetünk — egészítette ki szavait, hogy elejét vegye a zajongásnak. A munkástömeg éljenzett. Megértette, hogy Szombathy akaratán kivül beleegyezett. Az újságírók pedig elsiettek, hogy értesít­ sék lapjukat az ujabb eseményekről. Szombathy magára maradt, ügy érezte, hogy egy nagy kö hullott ki reformeszméi épületéből. Kénytelen beleegyezni a tulajdonjogba — bár terveivel, programmjával össze nem fér. Cserbenhagyják, elárulják, ha a munkások ellen fordul. Atyja végrendelete biztosítja nekik a tulaj­ donjogot. Azt tudják is, azért olyan követelők. És gyűlölni kezdte a «halottat**, ki szerencsésen Pestre érkezett Glogovszkyval együtt. Mig a nehéz helyzeten tépelődött Szombathy Pál, sírás, jajveszékIts támadt az épülő házak között. Két munkást agyonütött a leszakadt

— 554

emelvény. Az eg\Hk röktön meghalt, a másik éppen haldoklott. Mire Szombatby is lement, már csak percei voltak. — Csak egy kis hitet, egy kis vigaszt adjatok, sóhajtotta a sze­ rencsétlen. És véres tajtékot habzott a szája. — Papot — ismételte elhaló hangon — valami úgy tép, marcan­ gol i t t . . . i t t . . . És Szombathy sietve ott hag>'ta a szerencsétlenség helyét, a jajveszékelő gyermekeket, mikor a szerencsétlen ember utolsót rúgott .. . (Folyt, köv.)

Magyarország Nemtője. Nagyasszonyunk ünnepére. Okt. II. vasárnapja.

Hatalmas sziklaszirten a felhők között, Kemény sasoknak büszke fészke állott. Barátjuk volt a fergeteg, a nap s az ég! Nem háborgatta semmi a szikla te tő t Eg\' ár\a gyermek egyszer nézte, nézte ezt A büszke szirtet. Nézte, megkívánta. Apró darabra törni, kirabolni és — Örömmel, kéjjel eltiporni vágyta. Ezer veszély, fárasztó küzdelem után Elérte már az óriási fészket. De h a j! vijjog\^a, szárnyacsattogva megjelen A szikla szírt vészes királya a — sas. Alatta veszedelmes mély örvény forog. Gyalázatos posvány rut férgeivel, Felette vésztokádó égi háború, Előtte csattog rémes ellene — a sas. Az árva kis kezében csak gyengye kard, Csak rozga. száraz ág a lába a la tt Suhog a kard. — De hah ! . . . ropog a galy Kétségbeesve zuhan a mélyre! Kiomló vére pirosra festi a követ,

— 555 —

Szuró-tövis-galyat. Egy perc 5 a posvány örökre elnyeli a bátor gyermeket! Gyalázatul a férgek étke lenne!? Oh nem ! óh hála Istenem ! megmentve van! Alant egy-egyszerü fa fentartá öt. Öt és becsületét. E fa szent kereszt, A népek fénye, fényes csillaga, napja. A h ! a felhők közül szép égi nő lebeg. Karján kard — büvős fényözönbe’ lángol. Szemében a szeretet égi lángja ég. Már itt van itt 5 — szive fölött az árva. Egy röpke pillanat s a szirttetőn vele Felettük jö tt a nap-kereszt, a melyből Üditü enyhe balzsam, éltető nedű, Hull isteni vér a beteg ajkaira. A szent kereszt alatt, ott Mária szivén — Ö volt a Nemtő, ő volt a mentő nő — Nagygyá, s erős leve a gyermek Hunnia. A magyar sziv dicső szülője, őse! Most térdre hull s az égi kardot átveszi A szűz Anyától: esküszik a Végtelenre, Hogy a kereszten a kereszt apostola Es Márja nagyasszony hiv bajnoka lesz!! f

Sok büszke bősz orkán vonult felette át, Rengett a föld, rengett a szikla tető, De nem remegett a hon az ádáz harc alatt. Újulva új erőt kapott a szent kereszttől És elfáradva a hős küzdelem után Szűz kebleden pihent meg Boldogasszony. Gyakorta vésztokádva jö tt fel az alvilág És Sámsonunk haját a szent keresztet Orozva, gyáván gyakran így támadja meg. De villan a tündöklő Mária ^ kard; Sújt Nagy Lajos, Mátyás, a dicső Hunyadi S im a sátán rut sárba, porba hulla! A belviszályok romboló szélvészei Százszor sodorták már a végveszélybe.

556

A durva hálátlanság mérgezett nyila Egyetlen egy szivét százszor találta, De hulla csendesen a vér, az isteni vér S im új erőt nyer ott az égi segélytől. De hah! ma őrülten elbizva önmagát, Megszegve égi esküjét, szivéből Vak hé\T.’e! tépi ki az éltető eret; A pokol fényinél a szent keresztet, tliába kiáltanak reá hű gyermeki Nem hagyja abba e szörnyű m unkát

tiazám. hazám, megcsalt szegény magyar hazám Orcád halotthalvány óh m it cselekszel? A szent keresztet, a szent vülámháritót Most téped-e le? Önmagad ölöd meg!? Óh nézz az égre — felhők tornyosulnak o t t . . . Villám, villámot ér, tompán dörög az ég. Esküd, becsületed! ? Szép jellemed örökre ronda sárba vész! Nem! Hála, hála az ég Istenének Ébresztenek, — te ébredel!

Oh jöjj Hungária Nemtője, Mária E vészthozó fegyvert vedd el kezéből Hisz csak beteg, nagyon beteg volt — láza v o lt! De nézzed, nézd szive már is érted dobog! Hallgasd, kezét szivére téve esküszik Es esküszünk vele szent buzgalommal: Mig csak dobog a sziv A szent kereszt harcosai leszünk, 5 a mig magyar leend e földön Neved is élni fog velők! P. Imets Károly

p. Delbrouck Viktorin, egy ferencrencii vértanú napjainkból. Irta ; M sgre, Georg AVonchamp. (folytatás.)

ÖTÖDIK RÉSZ. A diadal. 1. §. Előkészületek a küzdelemre. császártól és miniszterektől kezdve le a legkisebb mandarinig mindenki reszket hatalmuk előtt. Ök azonban némán tűrik, mert nem mernek hangosan ellenkezni. Eközben mindenütt felemeli a chinai nép szavát. Az istenek és emberek reszketnek a haragtól. Az ég és föld türelmének vége. És mi, kik méltatlanságunk dacára az égi birodalom napja alatt élünk és az ég fiától (a császártól) kaptuk a nevelés jótéteményét, hogy lehetünk mi ilyen gyalázattal szemben hidegvérüek és érzéketlenek, ha van bennünk még tisztességérzet? Ezért legyünk egyek testben és lélekben és azután előre! Egyesülve zenditsünk rá a nagy igazság dalára! Egyesülve zuzzuk össze a keresztények Istenét! Egyesülve irtsuk ki ezt a férget! Egyesülve tisztítsuk meg Chinát! Egyesülve romboljuk le a templomokat és tegyük hamuvá! Béke a jóknak! Természetesen lehetetlen ezen babona gyökereit kiirta n i; lehetetlen e tűz utolsó szikráját kioltani; de irtsuk ki a keresztényeket és Így hárítsuk el szenvedéseink okát! Óvakodjunk a mandarinokat megszomorítani; mert ez annyit jelen­ tene, mint szerencsétlenségünket növelni.

—

55á

Óvakodjunk a mandarinokat megölni, mert ök szeretik az igazságot. Óvakodjunk a népet elnyomni, inkább gondoskodjunk arról, hogy a iók biztonságban legyenek! Előre barátaink! Teljesítsük az ég akaratát! Szerezzünk megnyugvást szivünknek! Milyen öröm. milyen vigasztalás lesz nekünk, ha egyesülve győ­ zedelmeskedni fogunk!

c

1 irti

P. Viktorln mikor Chinába Indul

Nagyrabecsüléssel nyujtjuk át nektek ezt a körlevelet. Kiadatott Kuang-su császár uralkodásának 24. évében a 10. hónap 1. napján (1898. november 14.) összeállitották. Chuang-ton-tiban. tielyesen kell olvasni! Mindjárt meg fogjuk látni e felhívás hatását.

559

2.

Menekülés, elfogatás és halál.

Egy Le-sclnianból való keresztény vitte meg a fenyegető veszede­ lem hírét P. Theotimus Verhaegennek Mascha-pinba, mely Che-Kcu-Chan közelében fekszik. P. Theotimus egy levelet bizott erre (1898. november

P. V ik t o r in

m in t ig a z i c h in ü i m is s z io n á riu s ,

— 56(J

22.) p. Viktorin sz;'iinára, ;i melyl>cn helyzetének veszedelmes voltba ecsetelte. „Le-schuanl>ól“ . irta, „az üldözés a nii vidékünk felé fordult. Körülbelül egy hónap óta a keresztény feliratokat mindenütt elpusz­ títják és a keresztényeket meglopják. Mindenütt fali hirdetések izgatn;ik a misszionáriusok megölésére és a templomok kifosztására. Keresztényeií és pogányok menekülnek, tz tehát valóságos üldözés. A környéken tohh mint kétszáz chinai van. kik fölvétették magukat a Ko-ti-huiba (egy titkos társaság) és most csak az adott jelre várnak. A tegnapi nap voh megállapitva arra nézve, hogy bennünket elégessenek és megöljenek de nem jöttek. Én ma egy szobrot fogadtam sz. Antalnak Mascha-pinba. a keresztények pedig az ő tiszteletére általános áldozást fogadtak, ha a béke nagyobb zavargások nélkül helyre áll. Mi csak a védelemre szorít­ kozunk. reméllietöleg nem leszünk erre kényszerítve. Mindenesetre buzgó iniáii>a ajánljuk magunkat, hogy a védelemben, vagy ha isteni meste­ rünknek úgy tetszik, hogy abban a kegyelemben részesítsen, hitének megvallásában állhatatosak legyünk.“ P. Viktorin ezt a szomorú hirt közlő levelet november 25-én k.ipta meg. ütolsóeiőtti alkalommal irt az anyjának és testvéreinek. Levele egy aggodalmas felkiáltással kezdődik; „Szent Antal ments meg minket.“ Megkezdi a levelet, de nem tudja, hogy lesz-e ideje azt be is fejezni. „Kedves anyám nem titkolhatom előtted, hogy az életem nagy veszedelemben forog.“ Elmondja, hogy az üldözők már közel vannak és azután igy folytatja; „Miután félek, hogy véletlenül fogságba kerülök, lassankint elkészü­ lök a halálra. Feláldozom a jó Istennek az életemet. Én szívesen halok meg, ha a jó Isten úgy akarja, ott és úgy, a hol és a hogy ő akarja. Legyen meg az ö szent akarata, legyen áldott az ő szent neve! Minő szerencse lenne rám nézve, ha véremet Isten iránti szeretetből és a szegény chinaiak megtéréséért kiönthetném. De nem merek ekkora kegyelmet remélni, nagyon is méltatlan vagyok. Eközben boldogan és nyugodtan élek és nem foglalkozom sokat a jövő gondolatával........... Kedves anyám, ha nem imádkoznék, meg kellene őrülnöm. De tudom, hogy imádkoztok értem, sok buzgó lélek imádkozik érettem; a jó Isten megadja nekem az erőt és a szükséges bátorságot" Minő alázatosság, minő Istenbe helyezett bizalom, minő magasztos gondolkozás! Ami még következik, abból megismerjük a szerető gyer­ meki és testvéri szivet. „Kedves anyám mégegyszer köszönöm mindazt, a m it érettem tettél, nagyon szeretlek és utoljára kérem még áldásodaL Kedves test-

V il

vcreitii mégegyszer küsz/inöin minden jótéteményeteket, áldjon mci; liléket a jó Isten. Köszönet es liála minden jcllev("iTnnek! Ha a/ a szerencse ju t osztályrészemül, hogy mint vértanú halok meg. Imádkozni logok erettók a menyben. Drága anyám, szeretett testvéreim viszontlalásra az égben! Dicsőség legyen Jézusnak, Máriának és sz ,1ózj,efnek !“ Nem felejt el senkit, még ó hősies szeretet - a leendő hóhérait 5eni és oly jól ismeri anyjának keresztény szivét, hogy nem habozik a i;ovetkezö meghagyást tenni neki: „Ha meghalok ne sirj, ne légy szomorú; nkább imádkozz ellenségeimért!" (Polylatjuk.)

Kicsi mesék M IK O R P a ta k

nagy dolgokról IM Á D K O Z O M

p a rtjá n á llo tta m

— az üde

. . . lo m b o k a t

néztem

M adár

d a lo lt m in d e n b o k o rb a n . V ir á g n y illo t t m in d e n ü tt. P e d ig e g y k o r k o p á r v o lt a tá j, m a d á r sem d a lo lt a lo m b

a la tt.

De

v ih a r

régen

jö tt a v i­

dékre, m e ly e lp u s z tito tt m in d e n t ú tjá b a n . A z tá n

ö rö k ö s fe lh ő b o ro n g o tt

az e lp u s z tito tt tá j fe le tt. V illá m ló z iv a ta r o n to tta

z á p o rá t vé g ig a tá jo n .

És a v ih a r fe lh ő k z á p o rá b ó l s o k -s o k víz g y ű lt össze a

te rm ő fö ld

m é­

lyé b e n . É s élet lü k te te tt m in d e n b a rá z d á b a n . És élet k e lt k i m in d e n kis rö g b ő l. A

m e g v á lto tt

csira

k is a rja d o tt. K iv ir it o t t

az egész

tavaszi n a p sü té sb e n , a n y á r i n a p m e le g é tő l. A s z ik lá k

h a tá r

a

a la tt pedig

fo r ­

rás fa k a d o tt. P a ta k n ö v e k e d e tt v a la h o l. És a v ih a rfe lh ő k z á p o rá n a k vize végígcsörgedez a v ir u ló h a tá rb a n . Felszí >^ódik dal ieszen

b e lő le a m a d á r

a jk o n . A

a lo m b b a , a

v ífia rfe lh ő k b ó l

virá g b a . Es

tá p lá lk o z ó

p a ta k

m e g vé d i, fe n ta rtja a v ir u ló é le te t. A t t ó l üde a lo m b , a ttó l n y illik a v irá g a p a ta k p a rto n . A t t ó l v ir u l az én le lk e m . A z a p a ta k ö n tö z i v é g ig , m ik o r im á ílk o z o m

. . .

Anka János.

A tékozló fiú. Bibliai szomorujáték 8 felvonásban. Irta : N cum ayer Ferenc S. cl., fo rd íto tta l P- K iss A ris z tid . (Folytatás.)

hetedik felvonás. {Színtér: Az atyai ház. Uránius Adelphosszal a kertben sétálva beszélget. Adelphos itt aposVAként szerepel. A tékozló pedig távolabb áll, ugy. hogy egymást nem láthatják. mert a fá k és bokrok elfödik.)

HARMADIK JELENET. Philanthropos. Tékozló. Béres.

Philanthropos. (A béreshez) És még itt talállíik Atyáin házának kapujánál ? Béres. Gyorsabban mentem volna, ha Adelphos föl nem tartóztat az útban. Tékozló. Adelphos! óh édes bátyám! Philanthropos. Vár] csak egy kicsit és mondd meg, miért nem jött elém Adelphos? Megmondtad neki, hogy m it akarok? Béres. Figyelmeztettem öt. Ö sehogysem akart eléd menni és vagy szomonínak látszott, vagy haragosnak. Philanthropos. Túlbuzgó ember. És te Anthroposom szerencsétlen volnál, ha Atyám és én nem szeretnénk jobban, m int a te bátyád. Tékozló. Miattatok haragszik ream, az ő haragja jogos. Béres. De én tartok tőle, hogy Philanthropos távol lesz, Atyádat is haragra ingerli. Bizony nem beszél rólad szépen, a szánalomnak csak egy szikrája sincs szivében, amit rólad beszéltem, minden megindulás nélkül hallgatta.

56.^ -

Tékozló. Az (Jr haragját elviselem, mert vétkeztem ellene. Philanthropos. És gondolod, hogy Atyánk szigorú intézkedéseket tett testvéremet illetőleg? Béres. Ha Adelphosra hallgat, félek, hogy úgy van. Nagyon dühööcn jö tt ki a kertből, ahol jelenleg Uranius sétálgat. Tékozló. Oh ég, könyörülj rajtam, mert itt a kert, melyben én, a rossz fa, rossz gyümölcsöket termettem! Philanthropos. (Megpillantva a fát, mely azelőtt elszáradt volt. most telve gyümölcscsel) M it látok? . . . Béres. En is bámulok. Midőn eléd küldtek, még terméketlen volt M ily változás! Philanthropos. Atyám már kiakarta vágatni, én pedig halasztást kértem. Béres. Egészen más ez a fa. No de mi lesz akkor, ha Adelphos akadékoskodott? Philanthropos. A halasztás bántotta öt, nem tudta elviselni Atyánk türelmes jóságát. Tékozló. Oh, m ily szomorú jel ez számomra! Philanthropos. Azért éppen ne essél kétségbe Anthropos! Én atyánk­ nál közbenjáród leszek. Én előre megyek és szólok érdekedben, te pedig itt várj, mig hivni fogunk téged! Tékozló. Oh, légy te az én megváltóm! Philanthropos. Légy meggyőződve, hogy az leszek. Addig pedig gondolkodjál azon, hogyan fogod Atyánkat megszólítani. Itt állj a szeg­ letben : lehajtott fejjel, lesütött szemekkel, könnyező szemekkel, bánatos szívvel . . . Íg y ! így várj, mig hozzá vezetlek. (A béreshez) Te meg jer velem! Béres. Anthropos, rem élj! Akit szeret a Fiú, azt nem gyűlölheti az Atya! t

NEGYEDIK JELENET. Uranius. Philanthropos. Tékozló.

Tékozló. Félve reményiek . . . Az atyai ház küszöbén rettegés és félelem fog el, úgy, hogy szivem, hevesen dobog és térdeim összeverőd­ nek! Hiába, nincs nagyobb gyötrelem a rossz lelkiismeretnél! De bármily sors várakozik reám, alávetem magamat Atyám íté le tén e k!... líötöztessen meg, égessen, vágjon! . . . mindezt megérdemlettem, csak ne vessen el szine elöl, csak az örökkévalóságban kegyelmezzen! Győzd

564

.e tenmagadat. Tékozló! Philanthropos megparancsolta, hogy itt fontol­ gassam. mit fogok Atyámnak mondani? M it is m ondjak? Egész életem s o r a előttem van . . . oh. m ily sötét k é p ! . . . ezt a képet mutassam Atyámnak? . . . Ligy van, ezt mutatom meg------győzd le magadat, végy erőt magadon! győzd le a kárhozatos szégyenérzetet! Csak az alázatos vallomás tetszik neki. Rosszul cselekedni gyalázat, azt megvallani dicsé­ ret! Tehát vallani fogok . . . visszagondolom előtte összes éveimet lelkem keserűse gében. Azt mondom neki: A tyám ! . . . Tévedtem, mig kegyeibe vissza nem fogad, nem szabad őt igy szólítanom! Helyesebben; Uram! vag\^ Királyom ! vagy Is te n e m !... De ezen nevek inkább a félelmet, mint a reményt táplálják bennem. Az atyai név gyengédebb érzelmeket támaszt- Azt mondom neki: Atyám i'eV/rtóem/Gyermekségemtől kezdve elsorolom előtte minden bűnömet. Rettenetes lesz ez az elbeszélés és én szentséges füleit ily gv'alázatosságokkal fogom beszennyezni ? . . . Oh, mily szégyenpir fogja borítani a r c o m a t ? . . . Hadd b o r i t s a ! . . . Erőt veszek magamon és bátran mondom: A tyá m : vétkeztem! Uranius. (A távolból hallgatja Phüanthropossal együtt) Dávid hang­ ját hallom : elég! Hadd öleljem meg! Philanthropos. Egy időre még fojtsd vissza érzelmeidet Atyám . .. Tékozló. Vétkeztem, m int gyermek, engedetlen, makacs voltam Atyám parancsaival szemben! M ikor még kicsiny voltam gonoszságaim már nagy gondot okoztak Atyám szivének! . . . Én vétkem! Uranius. (Jjabb sóhajtások! Oh, m ily állapotban foglak látni? Philanthropos. Amilyenné a bűn tette ő t! Tékozló. Vétkeztem, m int ifjú, megvetvén házad szent törvényeit, kikérvén örökségemet, s a szabad életre adtam m agam at! Oh szomorú szabadság! Oh kárhozatos szolgaság! Én vétkem! Uranius. AAentem vakságodat, esztelenségedért eléggé megbünhödtél! Philanthropos. Nyomorúságáról beszél sápadt, sovány arca! Uranius. Atyai szivemet megsebzi majd szomorú arcának látása! Tékozló. Vétkeztem, mint férfiú, a legszebb kort arra fordítván, hogy szeressek és szerettessem. Oh, senki sincs a világon, ki oly szeretetre méltó volna, mint te, édes Atyám! Urámus. És te visszautasítottad, megvetetted szeretetemet! Tékozló. Vétkeztem jó sorsomban, azt oly gyalázatosságban töltvén el, hogy képtelen vagyok annak elmondására. Én igen nagy vétkem! Uranius. Tudom, m it tettél! Tékozló. Mégis tűrtél engem . . . és midőn a balsorsban javítha­ tatlan voltam, te megjavítottál. Saját fiadat küldötted a lázadó rabszol­ %

— 565

gához; óh jóság, óh kegyesség! Valóban vétkeztem az ég ellen és te ellened. Oh, bár találnék helyet, ahol te engem ne látnál! .. . Szemeim sírjatok!! (Keservesen sir.) Uránius. Lehetetlen, hogy irgalomra ne hajoljon szivem! Philanthropos. Ez az irgalom örömre változik. Tékozló, És annyi bűn után még az atyai ház küszöbén állok? Mi jogon? M ár nem vagyok méltó fiadnak hivatni! Csak béreseid közé fogadj be engem! Még erre a helyre sem vagyok méltó! Uranias. Minél méltatlanabbnak tartod magadat, anná jobban rászorulsz. Tékozló. De, hogy Atyám szemei elé kerüljek, arra már nem vagyok méltó . . . hová fussak szined elöl? (El akar szaladni). Uranias. Jaj, el akarsz szaladni! Anthropos, hol vagy? Tékozló. Ah, birám h iv! (Közelebb megy.) Uranias. Atyád elől szaladsz? (Folyt, köv.)

.e.

Alvernia és Assisi. írta : P. Seeböck F ílib ert.

ELSŐ RÉSZ. M Á S O D IK FEJEZET.

/. Az alvernói kolostor. Izent Ferenc két küldötte alkalmas helyet talált a kolostor szá­ mára; a hegy déli oldalán egy vízszintes kis területen. Itt fel is épült a kolostor Szent Ferenc tervezete szerint, egyszerűen és szegényesen: a falakat faágak és rőzse alkotta, sárral bevakolatozva. Szent Ferenc halála után, a szerzetesek számának növekedtével, s 3 zord téli időre való tekintettel, az első kolostor helyére újat építettek. Éz erős kőfalak máig megmaradtak. -— A kolostor levéltárában IV. Ince

— 566

pápa egyik bullája látható, melyben búcsút engedélyez mindazok szá­ mára, kik a templom építésére adakoztak (1152-böl). A szent rendalapitó halála utáni huszonhatodik évben költöztek a szerzetesek uj hajlékukba. Az Ili kolostorban kilencven cella készült. Az ajtók fölé idővel a rend szentjeinek képeit festették, mely festést az 148.Vik esztendőre viszik vissza. 1472-ben nagy tűzvész pusztitptta Alverniát. Az Alverniára zarán­ dokló Picoloniini Ferenc biboros (később 111, Pius pápa) tiszteletére gyújtott örömtüz belekapott a kolostorba, s annak egy részét elhamvasztá. A nagy tűz megakadályozására a szerzetesek azon fogadalmat tették, hogy Szent Lőrinc vértanú tiszteletére minden nap elmondanak eiiy imát. ha a tűz nem terjed tovább. Azon pillanatban észrevették a szent vértanút a tűz kellő közepén, mely egy perc alatt teljesen kialudt. Ennek emlékére a szerzetesek még ma is a délutáni zsolozsma végén eg\^ imát mondanak Szent Lőrinc tiszteletére. A kolostort csakhamar visszaállították régi alakjában. A kolostor melléképületei későbbi időből valók. A kórházat és g>'ógyszertárt II. Cosimo építtette. 2. Alvernia lakói. A kisebb testvérek rendje, mely 1209-ben lett megerősítve, kétszáz évig állott fen mint egységes szerzet. Szent Ferene fiai azonban meg­ unták a szigorú szabályokat, s azokat egyre jobban tágították és lazí­ tották. De az ür, ki megígérte a szent rendalapitónak, hogy szerzete a világ\'égéig főn fog állani, gondoskodott a szeráfi szent gyermekeiről. Voltak ug^'anis a rendnek több oly tagjai, kik fájó szívvel nézték a mindinkább terjedő lanyhaságot, miért is rendfőnőküktől engedélyt kér­ tek a magányba való vonulásra, hogy a szabályok szigorú betartásával egyedül Istennek és felebarátaiknak élhessenek. Ezeket observansoknak (a szabályokat betartók) nevezték. Ezek a szeráfi rendnek külön ágát képezték, s a konstanzi zsina­ ton az observansok rendje meg lön erősítve. A régi kolostorokban, konventekben lakókat ellenben elnevezték conventualisoknak, kiket a szentszék a szigorú szabályzat több pontja alól fölmentett. X. Leó pápa idejében a Rómában tartott nagy káptalan alkalmával teljesen elváltak egymástól, s mindkét rend külön rendfőt, generálist kapott. Az observansok rendjéből néhány évvel később kialakult a kapu­ cinusok rendie, mely csakhamar szintén külön generalist kapott. Az observansok családjából a tizenhatodik század folyamán még több mellékág fejlődött. Ilyenek a reformáltak (szienai szent Bernar-

— 567 —

dintol) Olasz es Nemetorszagban, a sarutlanok (alkantari szent PétertöO Spanyolországban, a recotlekták (lelkigyüjtöttek) és minimi vagyis leg­ kisebb testverek (paulai szent Ferenctöl) Franciaországban, kik ujabb szigorításokkal Szent Ferenc szabályzatának pontos betartására töre­ kedtek. -Ez utóbbiak azonban mind megmaradtak az observansok római generálisának fönhatósága alatt. Szent Ferenc törzsfája tehát három nagy ágra szakadt, melyek mindegyikének külön generálisa van Rómában. Az observánsok külön­ böző á p it XIII. Leó pápa a szentferencrend (observansok) szigorítása alkalmával (1894) a közös törzsbe olvasztá. — Szent Ferenc mind a három rendje, az observansok (közönségesen: Ferencrendiek, Xlll. Leó pápa idejétől: Ordo Fratrum Minorum), a kapucinusok és konventuali5ok (közönségesen: minoriták), sok tudóst és szentet adott az egyháznak. 1430-ig a konventualisok laktak Alvernián. Ekkor V. Márton pápa a szent helyek őrizetét az observánsokra bizta. V. Márton halála után azonban visszatértek a konventualisok s elűzték a szigorúbb eletü observansokat. De az uj pápa. IV. Jenő, „Quamvis de cunctis orbis ecclesiÍ5“ kezdetű bullájával újból Alverniára hivta az observansokat s Fi­ renze város oltalma alá helyezte. Ezóta a kolostor kapuja fölött az obser­ vansok címere mellett ott díszeleg IV. Jenő pápa és Firenze címere is. Zavartalanul, a zarándokok nagy lelki épülésére éltek itt az obszervánsok 1625-íg. Ez évben V ili. Orbán pápa átadta a kolostort az összes szent he­ lyekkel együtt a reformált Ferencrend leknek s egyúttal megnyitotta ott az ő ujoncházukat. Ezóta Alvernián a legnagyobb szigor uralkodik, mely századok folyamán sohsem változott. Az alvernói szerzetesek a szentfe­ rencrend reformálása alkalmából a kisebb testvérek, rendjébe (Ordo Fra­ trum Minokum) soroztattak. 4. Alvernia kiváltságai, Alvernía legnagyobb kiváltságát a megfeszített Ur Jézus megjele­ nése képezi. Többször jelent meg e helyen a Boldogságos Szűz. vala­ mint az angyalok és egyébb szentek. Az egyház részéről pápák, biboiosok és püspökök halmozták el kiváltságokkal. IX. Gergely pápa „Seraphim volabant iuxta prophetam“ bullája elengedi a purgatoriumí bünhődés felét azon hívők részére, kik a szent sebek ünnepén e hegyre zarándokolnak.

568

l\^ Ince pápa Alverniát a „szent“ névvel illeti s különös pártfoaása alá veszi s neg>'ven napi búcsút engedélyez azoknak, kik a hegy főtemplomát Szent Perenc ünnepén meglátogatják. I\'. Sándor pápa „Si novae m ilitiae“ bullája száz napi búcsút en­ gedélyez Szent Ferenc. Antal és Klára ünnepére, továbbá a Boldogságos L ú z minden ünnepére. Megengedi, hogy a kisebb testvérek a szent ténykedéseknél selyemből készült eg>'házi öltönyöket viselhetnek. IX. Bonifác pápa „Splendor paternae gloriae“ bullája a szent sebek ünnepére, a szent sebek temploma látogatóinak teljes búcsút enge­ délyez. IV. Szixtus pápa „Dudum siquidem“ bullája megerősíti IX. Boni­ fác kiváltságát s megengedi, hogy az alvernói szerzetesek a szent sebek ünnepén még a szentszéknek föntartott esetekben is megadhassák a feloldozásL V'lll. Ince pápa „Pastoris aeterni“ bullája e hatalmat szept. 14-tol 18-ikáig adja. XIII. Gergely pápa „Sacra montis Alvernae Ioca“ bullája számos búcsút engedélyez Alvernia összes szentélyeinek, az angyalok Királynője templomának pedig az oltárkiváltságot. XIV^ Benedek pápa az alvernói házfönöknek egyszersmindenkorra megadja a V^l. Sziksztus-féle kiváltságot. VII. Pius pápa 1802. szept. 28-iki bullája több búcsút engedélyez s megengedi, hogy az alvernói összes búcsuk a tisztuló lelkekért is fe ajánlhatók stb. 4. Alvemia előkelő látogatói. Az alvernói vendégkönyvben egyházi és világi előkelőségek nevei olvashatók, melyekből egynéhányat kiírunk. Még bíboros korában járt e szent helyen IX. Gergely pápa, Szent Ferenc jó barátja; továbbá V. Miklós és III. Pál pápa; a m últ század­ ban pedig Pecci Joachim bíboros, a későbbi XIII. Leó pápa. A világi előkelőségek közül megemlítendő VII. Henrik német-római császár, ki római útja alkalmával több napot tö ltö tt e szent hegyen* Itt járt Róbert Jeruzsálem és Szicília királya, nejével, Szanziával s fiá­ val. Károly trónörökössel; továbbá Johanna, francia királyné és szavójal Johanna, görög császárné, ki Konstantinápolyból jö tt egy zarándok­ csapattal Alvemia és Assisi megtekintésére; útközben meghalván, testét Assisiben Szent Ferenc templomában helyezték örök nyugalomra. —' E

— 569 —

szent hegyek látogatói között sok márki, gróf, báró és lovag is volt. A többek között csupán a firenzei Medici családot emlitjük: I. Cosimo Firenze és Sziena hercege és neje, toiedói FJeonora minden évben ellá­ togattak Alverniára, hol a zarándokok nagy tömege között a szentsé­ gekhez járultak, ott tartózkodásuk több napot vett igénybe. 1. Nándor herceg és neje, lothringeni Krisztina királyné. — Megemlítendő még III. Cosimo nagyherceg és Medici Ferenc Mária herceg; i. Lipót, Ili. Fer­ dinand és II. Lipót császárok a habsburg házból; Mária Lujza főhercegnő ötször já rt e helyen ; 1840-ben járt itt II. Lipót, toszkániai nagyherceg két leánya Mária Karolina és Auguszta Ferdinanda és mások. 5. Álvernia jótevői. Az alvernói szerzetesek első és legnagyobb jótevője gróf Orlandó Catani, ki nékik a hegyet ajándékozta; mint a harmadrend buzgó tagja, a szentség hírében hunyt el, s az alvernói templomba temettetett. Casetino Simon építtette a szent sebek templomát, Pietra-Mala Torlato a nagy templomot. Firenze város polgárai, nemkülönben két ural­ kodó családja. Medici és Habsburg, az alvernói szerzetesek állandó jótevői voltak, m int azt számos elmer bizonyltja, melyek részint épüle­ teken, részint ruházatokon láthatók. 1860-ig Alvemia lakói az állam részéről is több kiváltságban részesültek: Így nem fizettek semmiféle adót, ingyen kaptak sót, stb. Firenze városa az alvernói zarándokok számára a legközelebbi falucskában. Becciaban zarándokházat építtetett. Chiusi és Bibbiena fal­ vak pedig elvállalták az alvernói kolostor adóját s igy igen nagy jótevői a szerzeteseknek. — M int egykori jótevőket tünteti fel számos kehely, miseruha a BarboHni, Rospigliosi, Pallavicini grófokat és Albergotti már­ kikat, kiknek nevei e szent tárgyakat díszítik. Az alvernói szerzetesek mindennap imádkoznak jótevőikért, s a jó Isten bizonnyal bőven jutalmazza őket. — Nem rég hunyt el a beccial zarándokházban Trinci Mathild, ki egész vagyonát az alvernói szerze­ teseknek adta, hogy ő maga szegénységben, csupán könyöradományokból élhessen. E zarándokházban vonta meg magát, hol Istennek és embertársainak szentelte életét. A szentség hírében hunyt el, s az alver­ nói templomban a főbejárattal szemben pihen. (Folytatjuk.)

Fr. Emerícus.

GONDOLATOK. Vannak emberek, kik a legcsekelyebbbel. legpardnyibbal is foglalkoznak, ha az a — felebarátjukat ille ti %

Énékét veszti az olyan kitüntetés, oly bizalom, mely sokat és tán olyanokat is érint, kik meg nem érdemlik. Dicséred u j barátodat és szidod a régit ? Ne te d d ! — jö h e t idő, hogy majd a régit dicséred és az újat szidod. A szerencsétlenség csak azokat képes megtörni, kiknek nincs Istenben és a jóban való hitük.

^

A célhoz ju tá s művészete: állhatatosan és szüntelenül akarni. n Csodálatos, hogy az emberi sziv a neki rokonszenves alakoknál mindig becsü­ letességet, lelki tisztaságot és jóságot és szintén rokonszenvet tételez fe l, hogy akár­ hányszor a legkeservesebben csalódjék. „A z önmegtagadás a legszebb erény T — mondta valamely nagy költő, — talán azért, mert tudta, hogy egy erény sem oly gazdag áldozatokban, m int a telkeknek, sziveknek önmegtagadása, s meri kevesen tudják, hogy az a megirigyelt, derült nyu­ galom mennyi lomonáásnak, keserű könnynek és kinlódábnak az eredménye. Egyik ember szereti a másikat, nem úgy, m int a milyen tényleg az illető, hanem a minőnek azt szeretetében gondolja, képzeli és akarja. « Igaz szeretet nem ismer gyűlöletet és bosszút, — és csak azok az emberek mocskolják be magukat gyűlölettel és bosszúval, k ik érzelmeik iránt nem éreznek tiszteletet. « Állhatatlan jellem, áűnnyögte az öreg. M iért ? M ert a fia ta l nem maradva meg a réginél, melynek benemválását és kivihetetlenségét tapasztalta, u j nézeteket vall, és u j elveket követ. « Vannak veszélyek, melyekbe az ember vigan rohan, szenvedések, melyeket szen­ vedélyes vágygyal keres fel.

J. Józsa.

Szűz iY\ária kis vádorboltosa. Báró Geramb József Mária, ki az osztrák császári udvarban kamarasi méltóságot viselt, egyszer csak azzal lepte meg a világot, hogy a trappisták szigorú szerzetébe lépett. Előbb még méltóságos urnák címezték, most isten egyszerű szol­ gájának, csak „páter József Mária“ lett a neve. Előbb még különböző érdemjelek csillogtak mellén, most ezeket egyszerű fakereszt váltotta fel; előbbi diszöltözete helyett durva szörcsuhát vett magára, ruganyos ágy helyett egy szál gyaluiatlan deszkán pihente ki napi fáradalmait, párnája egy darab fa volt, tápláléka sós vízben főtt zöldség és ázalék. Szerzetesi fogadalmának letétele után néhány évig azzal volt meg­ bízva, hogy a kolostor látogatóit fogadja és kalauzolja, s e feladatának teljesítésében kemény próbára voit téve. Vendégeket fogadván, ismét érintkezésbe lépett a világgal, melynek örökre búcsút mondott. József atya azonban derekasan megállotta helyét. Anélkül, hogy szerzetesi komoly­ ságán a legkisebb csorba esett volna, megnyerő modort, udvarias maga­ tartást tanúsított, a látogatókkal szemben. A kiváncsi utasok tömegesen keresték fel a trappista zárdát, hogy lássák és bámulják a lemondásnak és onmegtagadásnak eleven csodáit, s gazdag ajándékok nélkül egy sem távozott a kolostorból, melyek el­ fogadása elöl a kalauzoló szerzetes nem térhetett-ki. Megtörtént, hogy egy ilyen látogatás alkalmával egy előkelő úri nő ezer koronát adott az udvarias vezetőnek néhány tojásért, amelylyel őt megvendégelte. József atya azonban nem tartotta meg magának az ajándékokat, hanem a szállást kereső szegény utasok ellátására vándorlegények segé­ lyezésére fordította azokat. Tudta, hogy ezekre nagyon ráfér egy-két korona. Lássunk egy kedves és megható esetet, melyből kitűnik, hogy József atya m ily gyöngédséggel teljesítette szeretetbeli szolgálatát. Egy alkalommal két legényke vetődött a zárda kapuja elé, s éjsza­ kai szállásért könyörögtek. Az egyiknek egy ládika volt a hátán, amely összes vagyonát képezte; tü, cérna, g y ű s z ű , g o m b , fésű, tükröcskes több ilyféle apróság, amiket a falusi házalók árulni szoktak, volt a ládába begyömöszölve. A másik József atya kérdezősködésére kivallotta, hogy

A’

572

ő cseléd volt s búcsút mondott a kapufélfának. Mire József atya jól megmosta a fejét, nem szappannal, hanem szóval, elmondván, hogy a szökés nem szép dolog, a csavargás meg nagyon csúnya kenyér, s ez bizony nem a legjobb ajánlólevél ránézve. Hatott a beszéd a legényre, térdre vetette magát a páter előtt, s zokogva így kiáltott hozzá: „A tyám ' én nem vagyok dologkerülő, munka kell nekem, hogy kenyeremet meg ­ kereshessem, s nagyon boldog lennék, ha nekem is olyan háti boltom volna, mint a bajtársamnak, de sajnos! nincs aki rajtam segítene.“ József atya figyelmeztette a kesergö fiút, hogy forduljon csak biza­ lommal Szűz Máriához, aki bizonyosan segítségére lesz. Másnap reggel már korán talpon voltak a kis vándorok. A jósá gos szerzetes egy erszényt nyomott a tegnap panaszkodó kezébe. — No barátocskám, mondá nyájasan, fogadd, a m it a Szűz Anya általam küld neked. Végy te is tüt, czérnát s hasonló portékát, s légy Mária kis vándorboltosa. Hanem aztán becsüld meg magadat, légy jám­ bor, istenfélő! Imádkozzál gyakran e jó anyához, aki most oltalmába vett, s ha majd jól megy dolgod, el ne feledj alamizsnát adni Mária nevében! Azután megajándékozva a másikat is, megölelte a kis utasokat, s leikökre kötve, hogy’ egész életökben buzgó tisztelői legyenek a boldogságos Szűznek, Jézus és Mária nevében útra bocsájtotta őket. Tiszabábolna. Közli: Babik József.

Szentföldi útam Í^Folytatás.)

Jeruzsálem. |ion hegyéről elmentünk a Moriah hegyén fekvő Ómár mecsethez. De sajnos, ez az utunk nem járt az előbbi eredménynyel. A mecset udvarára vezető ajtó fölött kötélen kifesszített kövek ----------csüngtek, jelezve azt, hogy megkövezés terhe alatt tilos, engedelem és hivatalos kiséret nélkül a küszöböt átlépni. A zarándokokat figyelmezteti is erre a mecsetörök „haram, haram !“ kiáltása. így hát csak némi távolból nézhettük a világhírű mecsetet, mely Salamon tem­ plomának helyén áll. Mellette pedig van az El-Aksza mecset, a hagyo"

— 573 -

mányok szerint azon a helyen, ahol a bold. Szüzet és az Úr Jézust bemutatták. A törököknél rangra nézve ez a mecset a harmadik, ahol Moha­ med a törökök véleménye szerint a mennybe szállt és ahová ismét eljö végítéletet tartani. Még néhány évtized előtt haiálfia volt az, aki gyaur létére e szent mecsetek egyikének küszöbét átlépni merészelte, de a vi­ szonyok változtával ez a szigor annyira enyhült a törököknél, hog^' bizonyos pénzbírság lefizetése mellett a keresztények is bemehetnek. Az eljárás pedig a következő: az illető jelentkezik saját nemzetbeli konzulánál, hogy az Ómár mecsetbe szeretne bejutni. A konzul erre kiállít egy ajánló levelet, s kíséretül melléje adja kavaszát. Ez engedélylyel és a kavaszszal elmegy az Antonia kaszárnyába a török katonai parancs­ nokhoz, ki az ajánló levél átvizsgálása után néhány póklábat rajzol a konzul Írása után s rányomja a pecsétet s végül egy katonát ád a ké­ relmező mellé kíséretül. Csak ily felszereléssel lehet bejutni az Ómár és El-Aksza mecsetekbe. M ikor még oly szigorú tilalom tartotta vissza a kíváncsiakat, mégis találkoztak egyesek, kik e veszélyes lépésre határozták el magukat, de hogy m ily drágán kellett megfízetniök e merészséget, a következő ese­ mények igazolják. A 14. században egyszer görögök lopództak a mecsetbe. A rajongó mohamedánok felismervén őket, a koránt tették eléjök, s mivel a keresztény vallást megtagadni vonakodtak, darabokra vagdálták őket. A 16. század elején történt, hogy egy maronita török ruhában Ómár mecsetjét meglátogatta, de csakhamar felismerték benne a ke­ resztényt. Halál félelmében megtagadta hitét és török hitre tért, de lelkiismeretfurdalásait nem bírván kiállaní, visszavonta szavát. Rögtön a szent sir templomába vezették és kettéhasitották, mely állapotban három óráig vonaglott. mig Krisztusban! hitében kiadta lelkét. Számos hasonló eseményről számol be a szentföld történelme. I^agyon terjengős volna útleírásom, ha e mecset történetével rész­ letesebben akarnék foglalkozni. Van e mecsethez közel egy hely, mely nem kevésbé vonja magára figyelmünket, s ez a siralomfal. Már sz. Jeromos ideje óta jönnek ide a zsidók a világ által egykor bámult tem­ plomuk közelébe, vagyis e siralom falához, melyet a régészek Salamon templomának évezredeken át megőrzött maradványainak Ukintenek. Koczkakövekkel kirakott 30 méter hoszu, 4 méter széles nyílt fólyosó vonul el két magas fal között. A keleti részt nevezik siralom falának. Pénteken esti 5 órakor nagy emberáradat vonul a siralomfal tele, csupa pájeszes, kaftános alak. Itt-ott néhány vén zsidó asszony is lat­

— 574

ható, fél hat órakor már olyan bönibölés hallatszik innét, m int a vatiáU latok ketrecciből. ícrti. asszony nekiborul a falnak és ha kell, ha nem liiv keserves sirás-rivást cselekszik meg, hogy a hátunk borzong bele. De ez csak a hivatalos sirasi idő, mindennap találni ott siránkozókat, s
fölváltva

mondani: I. V. A királyi palota megsemmisülése miatt. R. Itt ülünk elhag\atva és siránkozunk. V. A lerombolt templom m ia tt R. L'g\anaz, A lerontott falak miatt. R. Elveszett dicsőségünk miatt. R. V. Az itt elveszett nagy férfiaink miatt. R. V. Az elpusztult palota miatt. R. V. Bűnbe esett papjaink miatt. R. V. .Megvetett fejedelmeink miatt. R. V. Elenyészett drága köveink m ia tt R. 11. V. Hozzád esdünk, lég\^ kegyelmes Sión irá n t! R. Gv'üjtsd eg>'be Jeruzsálem gyermekeit! Siess, siess. Sión j'Aeg\áltója! R. Szál] Jeruzsálem szivéhez! V. Fény és dicsőség környezze Siont! R. Forditsd keg\elmedet Jeruzsálem felé! V. Vajha minél előbb visszahelyeztetnék Sión királysága! R. V'igasztald a Jeruzsálem fölött siránkozókat! V. Héke és M dügság lakozzék Sionban ! m

w

szokott

575

R. A hatalom jogosa helyeztessék vissza Jeruzsálembe! Késő siras, hasztalan fájdalom, a zsidó nép nem akarta megis­ merni szelíd királyát, a próféták által megjövendölt Szabaditót Még egy­ szer e! fog jönni, hogy Ítéletet tartson egykori birái és gyilkosai fölött! Nevezetes helyei még a szent városnak: Jeremiás barlangja me­ lyet egy arab dervis őriz. A bemenetel fö feltétele a baksis! Egy sze­ gény pénztelen barátnak meg kell elégednie, hogy kívülről lássa. Azután Ezekiás király tava. Ez egy orthodox zsidó vendéglőnek az udvará­ ban van. Ide már pénz nélkül is sikerült bejutnom, bár a rajongó zsi­ dók g>'ilkos szemei majd keresztül fúrtak, azért társammal bátran men­ tem föl az udvar felöli emeletes erkélyre, s láttam egy akkora tavat, m int egy közepes birkausztató. Programmunk!>an voltak még a királysírok, melyek a városnak északnyugati részén vannak, Flavius Josephus azt irja régészeti könyvében, hogy e sírok Krisztus után 42. évben készültek s hogy Adjabene király­ néja építtette volna magának és családjának. E szerint nem tekinthetők a zsidó királyok sírjának, akik tudvalevőleg Sión hegyén temetkeztek. Ezek a sírok fallal elzárt területen vannak s barlangszerüek. Abban egyez­ nek a zsidó sírokkal, hogy partba vannak ásva, de már a temetkezés módja egészen más. Három hatalmas homokba vájt terem áll egymás mellett, melyekben a földbe ásott sírgödröket épített téglafa! rekeszek választják el egymástól. Egyébként a sírokban már semmi sem talál­ ható, mert a muzeum düh ezt a helyet sem kímélte meg. Vizze! van tele minden gödör, s hol egykor királyi csontok pihentek, ott most az arab őr hüsítí borát, vizét, vacsoráját. Jót nevettünk ezen az élel­ mességen, melynek a régiség kegyelet hekuba. (Folvt. köv.)

P. Kiss Arisztid. □

C 0 3 ÍC Z ® = I

Egyről másról. Szent Ferencz száll alá a poklokra. Egy régi és szép legendából olvassuk a következőket. Midőn egy ferencrendí buzgótestvér a n a ^' “ alapitóélettörténetétolvasta,a szent sebhelyek fejezeténél, melyeket Szentünk Alverno hegyén kapott, forró vágya keletkezett niegtudni azt h(^y mit beszélhetett az égből leereszkedő Szeráf akkor Szent Eerenczatyaval? I udjuk.

576 —

hoev neki nem volt szabad ezen beszédet senkivei addig közölnie, míg ő élt. De most már — így gondolkozott a jó testvér - a Szent Atya már régen mechalt, 5 ha én buzgón esedeznék hozzá, talán csak közölhetné velem a Szeráffal váltott titokteljes beszédét. Imádkozott tehát naponta, hogy Isten és szent Ferenc részesítsék öt abban a kiváló kegyben, hogy megtudhassa a beszéd tartalmát. Már teljes nyolc éven át hasztalan könyörgött, midőn egy napon ebéd után a templom egyik zugában a szokottnál buzgóbban imádkozva, egy másik testvér által kihivatott. A Páter Guardian ugyanis elrendelte, hogy több hiányzó tárgy beszerzése céljából a két testvér azonnal útra készüljön, s a buzgó testvér tudva azt, hogy az engedelmesség érdemteljesebb m int az imádkozás, rögtön elindultak. Alig hagvták el a zárda kapuját, találkoztak két idegen test­ vérrel. kik látszólag'távoli országból jöhettek. Az egyik még fiatalnak, ellenben a másik idős, kiaszottnak nézett ki, mindketten azonban az esőtől teljesen átázva, s a sártól piszkosak voltak. A buzgó tesitvér megsainálta az idegeneket s ezért kérte a kísérőjét mennének vissza a zár­ dába, hogy előbb a szegény vándor testvéreket frissítsék fel s erősítsék. Visszamentek a zárdába s a vendégeket a konyhában lobogó tűzhöz vezették, hogy átmelegedhessenek s ruháikat száríthassák. — Majd a buzgó testvér egy dézsa langyos vizet hozott, hogy az idősebb vendég lábait a piszoktól lemossa. Mosás közben, midőn a sarat eltávolította, észrevette, hogy az idegen lábai a szent sebhely jegyével vannak jelölve. Magán kívül az örömtől és csodálkozástól kiáltott fel a buzgó testvér: — „Te vagy Krisztus, vagy pedig Szent Ferenc va g y!“ mire a tűznél ülő többi testvérek mind felkeltek s oda futottak, hogy az öreg testvér lábait megnézzék. Ekkor így szólt az idegen: — „Kedves testvérek! ne féljetek, én vagyok a ti Ferenc atyátok. Már nyolc éven át kért ez a jó testvér ki éppen most lábaimat mosta, hogy közöljem vele azon titokteljes beszédet, melyet a Szeráf velem Alverno hegyén váltott. Ma Isten parancsából idejöttem, hogy az ő buzgó kívánságának eleget tegyek.“ Ezek után az említett testvérhez fordulva, így szólt: „Tudd meg legkedvesebb testvér, hogy midőn én Alvernó hegyén elmélyedve voltam Jézus Krisztus szenvedéseinek szemlélgetésébe, Üdvözitónk ezeket mondá: Tudod-e hogy m it tettem veled?Szen­ vedésem jeleivel bélyegeztelek meg, hogy fegyverhordozóm lehess. És miként én halálom napján a poklokra alá szálltam és az igazak lelkeit megszabadítottam, úgy te is, ha a földi élettől megválsz, minden évben halálod napján alá fogsz szállaní a poklokra és az általad alapított három rendnek és a te tisztelőidnek le keit a kínoktól megszabadítani s őket a paradicsomba vezetni." Ezeket a szavakat, addig míg éltem, egy emberrel sem közöltem." Alig fejezte be Szent Ferenc beszédét, eltűnt kísérőjével együtt, de a jelen volt testvérek, kik tanúi voltak e nevezetes eseménynek, dicsér­ ték Istent és nagy örömmel hirdették azt a m it láttak és hallottak. Az öreg.

SZENT FERENC VIRÁGOS KERTJE. BOLDOG KINGA (Kunigiindíi) LtNGYLL KIKÁLYNh. ( A \ A Ü Y A K KIRAI.VLEÁNV.) (E o ly ta lá s .)

loldog Kinga legmesszébb terjedő jótékonysága, alamizsiiálkodása dacára hála lieiyett hálátlanságot aratott. Még a főnemesek között is akadtak irigy, aljaslelkü emberek, kik nem átallották a feddhetetlen életű szüzet képmutatásról, sőt gyakori gyónása miatt Bogufálusz gyóntatójával egyetemben tisztátalanságról vádolni, s ezzel szentségtörésről Is. Kinga nem zúgolódott, Istenéért örömmel tűrte a szörnyű megaláztatást is. Es ez így volt és igy lesz mindig, mert, mint a nemzetek apostola jó előre megmondotta: „üldözést fognak szen­ vedni mindannyian, kik Jézus Krisztus tanítása szerint ájtatosan akar­ nak élnl.“ Kingának e nehéz megpróbáltatás között feltűnt lelki szemei előtt az Üdvözítő szelíd képe, kit azok, kikkel a legnagyobb jótétemé­ nyeket tette, kiknek kedvéért a természet örök törvényeit felfüggesztette, csodákat miveit, kik Jeruzsálembe való bevonulása alkalmával hasaimat zengtek neki — az Isten Fiának, azok kevéssel azután dűli s gunykaaij között keresztre feszítették. Kinga boldog volt, hogy a mcy;iláztatásban is hasonló lehetett isteni Jegyeséhez — Jézus Krisztushoz. „Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek orszaga. De Jézus Krisztus, ki mindenható erejét dicső föltáinadásaval oly fönségesen megmutatta, rövid idő alatt gondoskodott Boldogunk jóhírne­ vének, becsületének helyreállításáról is. Ugyanis az ottani ferencrendi tartomány főnöke Bogiifaluszt visszahívta, s helyette a cseh származasu Odranlecz Péter atyát küldötte gyóntatónak. Péter atya, ki szintén hallott

578

a b. Kinga ellen felhozott gyanúsításokról és rágalmakról, személyesen akart az igazságról meggyőződni. E célból pár nappal megérkezése után az oratóriumba (imaház) ment. És inie, a mint belép, ottan látja Kingát elragadtatva mennyei fénnyel övezve. Földre rogyott s könnyek közt bánta meg. hogy kételkedni mert a legtisztább szűz őszinteségében, ártatlanságában. Mindazt, a m it látott elbeszélte nemcsak szerzetes testvéreinek és az apácáknak, hanem mindenütt, a hol megfordult a legnagyobb dicséretekkel halmozta el a megrágalmazott Szüzet. A hazug­ ságokat és rágalmakat egytöl-egyik megcáfolta, úgy annyira, hogy ettől fog\'a senki sem mert b. Kinga őszintesége ellen beszélni. Jézus Krisztus, ki szeretteit szenvedésekkel szokta próbára tenni, szenvedésekkel a tökéletesség magas fokára emelni, alig adta vissza í). Kingának jóhirnevét, már is ujabb és nehezebb szenvedéssel tette pró­ bára kedves gyermeke erényét. Ugyanis Boleszló utóda Leszkó az irigy­ ség és birvágy ördögétől ösztönöztetve a szándeci apáca zárda birtokain mind több és több jogtalanságot követett el, a jobbágyakat a szerződés és alapitó levél ellenére mind súlyosabb terhekkel zaklatta. Kinga szivét a fájdalom éles tőre marcangolta, midőn a zsarnoki önkény m iatt két­ ségbeesve ment hozzá a föld népe. Ismételten követeket küldött Leszkóhoz a sérelmek orvoslása végett. Mind hiába. Ekkor ima, vezeklés, böjtölés között a szegények és elhagyottak egyedüli menedékéhez az Ur Krisztushoz fordult. És nem hiába. A Megváltó hathatós kegyelmével annyira megindította Leszkó szivét, hogy ő maga ment Kingához, hogy tőle bocsánatott kérjen az elkövetett igazságtalanságokért, s esküvel Ígérte, hogy a zárda jogait mindig tiszteletben tartja. Az irgalmas szivü Kinga édes örömest bocsátott meg, de figyelmeztette a herceget, hogy más jogait, főleg az egyház jogait büntetlenül a fejedelmek sem sérthetik meg soha. Mert az egyház joga, az Isten joga, s ezt büntetlenül meg nem csorbíthatja senki sem. Az Isten Kingát a zárdában rendkívüli kegyelmekkel is elhalmozta. Kérésére többször miveit csodát a A\índenható. Jelenleg csak egy-kettőre hivom fel k. olvasóim figyelmét. Különösen csodálkozást gerjesztett a követ­ kező esemény. A kolostor területén minden ásatás dacára sem akadhat­ tak vízforrásra. Kinga buzgó fohászkodások között kérte mennyei Jegye­ sét, hogy ne hagyja végszükségben azokat, kik az iránta való szeretetböi lemondottak a világ minden hiúságáról, segítsen a kolostor égető szükségén. Most Istenbe vetett erős hittel botot vett kezébe, s a zárdától nem nagyon messze folyó kis patakhoz ment és botjával a csörgedező habokat megérintve az Isten Fia nevében megparancsolta, hogy kövesse öt.

579

5 a kis patak minden fizikai akadály dacára ellenállhatatlanul törtetett a Kinga által kijelölt irányban. Kinga buzgó imája mentette meg Katalin nemes családból szár­ mazó apácát, ki a rend szigorúságával nem tudván megbarátkozni, mármár azon volt, hogy a kisértö álnokságának engedve, hűtlen legyen fogadalmához. Kingát a Szentlélek felvilágosította lelki leányának veszé­ lyes helyzetéről, s midőn hiába figyelmeztette Katalint nagyobb buzgóságra, s óvatosságra, buzgó imával kérte a szivek Urát, hogy könyörüljen ingadozó gyermekén^lmája a jelen alkalommal is meghallgatásra talált. Katalin ugyanis az Isten ingyenes kegyelme folytán megbánta renyheségét, s csakhamar a buzgóságban, alázatosságban a többi nővér mintaképe lett. Máskor a szent kereszt jelével egy másik apácának adta vissza elvesztett látását. Kinga esedezésére nyerte vissza egészségét Pál krakói érsek is, ki már három nap óta szólni sem tudott, s a kinek életéről az orvosok lemondottak volt. Más alkalommal egy ördögtől megszállottat hoztak hozzá. Boldogunk szivét szánakozás töltötte el a szerencsétlen láttára, kinek nem volt egy nyugodt pillanata sem. Keresz­ tet vetett rá. Mire az ördög borzasztó hangon felkiáltott: Jaj nekem nyomorultnak, kit e magyar leány hatalma megsemmisít, birodalmamtól megfoszt! — Nem az én hatalmam, hanem Krisztustól remegsz. Az 0 nevében parancsolom távozz ezen embertől! E perctől fogva soha sem nyugtalanította a szegényt embert. Nem sok volt már hátra b. Kinga életéből sem. A sok munka, önsanyargatás, böjt, s a vágy mennél hamarább egyesülni mindenható jegyesével Jézus Krisztussal, egészségét aláásta. 1291 őszén már ágyba feküdt. Halála előtt társnőit maga köré gyűjtötte, s az anyai, a lelki anyai s z í v forró melegével intette társnőit a rend szabályainak pontos meg­ tartására, szivökre kötötte főleg a kölcsönös szeretetet, mert mint mondá, — a hol ez nincs, ott nincs béke, ott nincs és nem is lehet Isten áldása. Előre megjövendölte Szándóra és a kolostorra nehezedő terhes időket is, de biztosította őket pártfogásáról az Isten zsámolyánál. Ezután elérzékenyült hangon kérte lelki nővéreit, hogy ne sirassak, mivel azon boldog pillanatig jutott, melyben szerelme tárgyát az isteni Bárányt szinről-szinre láthatja. Alázatos szívvel jelentette ki, hogy neki betegsége alatt b. Szalome (Kálmán magyar herceg neje, s igy Kinga sógornője) és szent János evangélista megjelentek, s biztosítottak a mennyei Vőlegény szerelméről. Most buzgó ima közt az utolsó kenet szentségét vette fel, s elrebegte a haldoklók imáját. Majd sz. Janosnak

-

580

azon evangéliumi szakaszát, melyet Nagycsütíirtökön szoktunk olvasni A húsvét ünnepe előtt tudván Jézus, hogy bekövetkezett azon óra, melyben az Atyához kell mennie . . elvostatta, melynek végeztével a Keresztrefeszitettel sóhajtott; „A tyám ! a te kezeidbe ajánlom lelkemet fejét lehajtva 1202. julius 24-én lelkét visszaadta Teremtöjének, ki 6. alkotá. Halála után összezsugorodott teste hirtelen hófehérré változol’ ajkai rózsapirossá, egész teste jó illatot árasztott maga körül. Az Isten b. Kinga sírját, hová Magyarországból, Morvaországb. és Lengyelhonból a búcsusok ezrei zarándokoltak számtalan csodává: tüntette ki. Boldogunk szentté avatásának pőrében olvassuk, hogy hatvai vak nyerte vissza közbenjárására látását, kétszáznál több súlyos betej. egészségét s nem egy halott életét. Minek folytán Zsigmond magyar király és német császár, majd III. János Lengyelország királya ismételten sürgették a szent széket Kinga szentté avatásának ügyében, mire Vili, Orbán pápa a csodák megvizsgálása és hitelesitése után tiszteletét ünne­ pélyesen megerösitette s évnapjára saját zsolozsmát, s miseimákat rendelt. IX. Ince 1605-ben megengedte, hogy a lengyelek és sz. Ferenc fiai duplex ünnepéllyel üljék. Végre XIIL Benedek 1725-ben a lengyelek­ nek, kik Kingát egyik fővédszentüknek választották, megengedte, hogy első rangú {duplex s. cl. um oct.) dicsőítsék hajdani fejedelemasszonyukal. Kedves olvasóim ! rövid és halvány ecsetvonásokkal láttuk egy magyar királyleány életét, láttunk benne oly jellemet, mely mellett mi törpe epigonok vagyunk, oly erőt, mely dacol a legnagyobb viharokkal, mely meglep s önérzetre ébreszt. Honnan nyeri e fönséges erőt?! A szűztísztaságból. „Mert — mint Prohászka theol. tanár korában IHQl-ben írta - - nincs harciasabb erény, mint a tisztaság. A tisztaság jellemeket növel, melynek az önmeggyözés volt bölcsődaluk. A tisztaság oly akarat­ erőt ébreszt, mely még az álmadó képzeletet is megfegyelmezi. Szóval a tisztaság képezi virágát a férfikor gyümölcsöthozó termékenységének. A tisztátalanság puhává és pulyává tesz, erőtlenit és sírját ássa az erkölcsi erőnek és önállóságnak, — a tisztátalanság megőrli a komoly törekvést s a tanulási vágyat. M ily hatalmas tőke a küzdelmes életre... a sértetlenül átélt ifjúság. Ha ilyen volna a mai ifjúság, kellene-e más a világnak? Az emberiség uj hajnala hasadna rá n k!“ íme az ut a leg­ nehezebb problémák megoldására. E példa b. Kingában előttünk ragyogKövessük, ki-ki hivatása, állása, életkörülményei szerint. Boldog Kinga mentsd meg az ifjúságot, mentsd meg — hazánkat!* Carolus.

Gyakorlati keresztény. A gyakori szt. áldozás haszna. (Folytatás.)

A k. olvasóim már talán zuKolodtak is ellenem. Mintha hallanám a panaszt. „Isten, feleharáti szeretet mind &zép gyümölcsei a sz. áldozásnak, de hát a mai kor embere, le^elős/.ör saját dédelgetett, nagyrabecsüit „én“ -jét akarja szeretni. Csak azután találja fel másban az „altér ego“ -t. Először magát szeretni: ez a jelszó.“ Méltánylom a kifakadást; méltó a gondolkozó XX. századhoz. /v\eg\allom tévedésem k. olvasóm í ügy van. Nagy Igazságtalanságot követnék el a s z í v és ész ellen, ha azt kívánnám, hogy az ember előbb szeresse feleba­ rátját, m int magát; ha azt állítanám, hogy a gyakori sz. áldozás először tanit meg a felebaráti szeretetre s csak azután az önszeretetre. Mert minden jó! rendezett, okos szeretet magából indul k i ; az Ur Jézus is a felebaráti szeretet zsinórmértékéül az önszcretetet tűzi ki. midőn azt mondja : „Szeressed felebarátodat, mint önmagadar. (Máth. 22. Tehát, ha megkésve is, de valamit mondjunk az önszeretetre»! is. Mikép fejleszti ezt bennünk a gyakori sz. áldozás?! A félreértés kikerülése végett sietek kijelenteni, hogy ma két önszeretetet ismerünk. 5 melyik legyen a gyakori sz. áldozás ercdmenyc?! Állítsuk a mindennapi élet perspektívája elé, s könnyen megtudjuk mondani, tg yikre a világ tanít s azt mondja; «Amit nem kívánsz, hogy veled tegyenek mások, te tedd meg másnak, s ami j(U tnagadnak kiv.ins/, tagadd meg mástól.“ A másikat az oltárnál tanuljuk, s parancsa így liangzík: „Szeresd felel)arátodat, mint magadat.“ Amit akarsz, hogy veled cselekedjenek az cml)crck, te is liasonlóképcn cselekedj. Lgyik rendetlen, esztelen önszeretet, másik rendezett, bölcs s/erctet. ^ Eredményeiben is különl»öznek. A/ első az a sivár, önző s/cretcl saját énjcliól soha ki n tm lep, a i

CKoi/mushan

törpül

cl, «

iiimdcnl

582

követel; míg a másik ég, lángol, kitör a szívből: világit, mérésit anélkül, hog>^ kimerülne, mint a Mózes csipkebokra. \ ’ért, egy áldozatos hosszú életet áldoz mások boldogságáért. S miért k. olvasóm ? Mert önmagát okosan, igazán szereti. Szavak jönnek ajkaira, melyeket az önző, világtól eltanult szeretet meg nem értve csak kigunyol. A világ nem érti, egy lélekért hogy lehet tajtékzó tengerre szállni. De a szent, az oltáron felnevelt lélek kiáll a bámuló világ elé s azt mondja: ,Da mihi animas, cetera tolle.“ Ez igazán szereti önma­ gát, s azért képes felebaráti szeretetét életével dokumentálni. S van-e ennél nagyobb szeretet ? ! (dán. 15. 13.) Lelket, lelket! a többivel nem törödöm. Drága az s m it használ eg\’éb, ha ezt eUeszitjük. Lelket lelket mert az Oltáriszentség azt bizonyltja, hogy Isten is szereti azt Nem volt elég, ha rettenetes fájdalmak közt felszállt a keresztre, hogy megtisztítsa, fölemelje azt, hanem saját magát adja eledelüL Lelkünk élelmére az Isten itt marad köztünk, hogy tanuljunk jól szeretni, mert „qui male am at o d lt“ (5. Aug.) aki rosszul szeret. g\ülöL „Először lelket** — ezt súgja az Ur Jézus, különben sohasem tudsz másokat igazán szeretni. Parancsom az, hogy szeresd felebaráto­ dat mim tenmagadat. Szeresd pedig magad úgy, m int én szeretlek téged; szeresd magadban először azt, a miért meghaltam, s amit a szeretet Sacramentumával, szt testemmel táplálok. Ha gyakran, ha naponkint járulsz a szeretet asztalához, hogy engem szivedbe fogadj; tedd ezt azért, hogy a leiket (melynek oly drága váltsága és eledele van) napról-napra jobban szeresd. Ez az igazi szere­ tet!! Ez vitt engem keresztre, ezt tart fogva az o ltá ro n ; ez ad erőt a szülőnek, hitvestársnak, papnak, misszionáriusnak, zárdaszüznek egyaránt Ok látva, hogy testemmel táplálom a lelket, megtanulták azt értéke szerint becsülni magukban úgy mint másokban. Azért tudnak annyira szeretni. m agának

Kedves olvasóim, ha igy van ez; Áldozzunk mi is g>'akranü P. Plus.

583

RENDI ÉLET. Szent Ferenc a külföldön. P e ru . (Amerika.) Szent Antal társaság. Főtisztelcndő Artiz franciskanus atya 48 különböző állású ejíyént vett föl a sz. Antal társulatba. Ugyanott szo­ kásban van, hogy a gyermekeket a templomban ünne­ pélyesen sz. Antal oltalmába helyezik. R ó m a . A Rítus Congregatio befejezte a 325 írországi vértanú fölötti vizsgálatot; ezekből 93 fran­ ciskanus. A kathohkus hitnek igaz ismerői életüket és vérüket ajánlották föl Krisztusért Vili. Henrik király uralkodása a att. B r a z ília . Egy német franciskanus atya így ir Braziliából: „ Itt többen vannak vadházasságban m int egyházi házasságban élők. Egy plébánián az atyák missiót tar­ tottak és csak 2 házaspárt találtak a kik az Ur oltáránál esküdtek meg. Mivel hogy a nép igen jó indulatu, azért az atyák egy-egy missio alkalmával 100—l.öO párt esket' nek meg. Az éjszakamerikai missiókról jelentik a kapucinusok, hogy a múlt évben 55,000 bcnszülöttet kereszteltek meg. V jp ü s p ö k sz. F e re n c re n d jé b ő l. A pápa ó Szentsége Santoni Anselm francis­ kanus atyát szicilla kerületi püspökévé nevezte ki. Ez eleinte tartományi fönök volt és 1904 óta különféle tartományokban, m int apostoli vizitator volt alkalmazva, lévén egyszersmind teologiai tanár Olaszországnak Aresoi szemináriumában. K ín a . A felebaráti szeretet áldozata. Mária Vincencia szent fercncrendi nővér a borzalmas orosz-japán háború közben mind a két fél betegeit hűségesen ápolta. Azóta mindig a Csiful kórházban tartózkodott a hol mint a felebaráti szeretet áldo­ zata rövid Idő alatt m eghalt; mert egy nagyon ragályos betegség ütött ki a melynek a nővér nem tudta elejét venni s igy annak árja őt is magával sodorta. Még öt rendi nővérével bánt hasonlóképpen a sors. 4

Szent Ferencz hazánkban. A p é c s i ferencrendiek templomában megható jelenetnek voltam tanúja. Folyó évi szept. 7-én a K. 5z.-Jánosról név. rendtartomány volt újoncai tették le hármas fogadalmukat főt. P. Szendey Ágoston magiszter előtt. Ez évi újoncaik (tizenegy) két nappal előbb, szeptember 5-én lettek beöltöztetve. A pécsi harmadrendi testvérek mindkét ünnepélyes jelenetnek szemlélői, tanúi voltak. A harmadrendi újoncok (tizen néjiven) két hónappal előbb, iun. 30-án lettek beöltöztetve; közöttük egy ő rn a p is, ki díszes katonai egyenruhájában, összes kitüntetéseivel mellén vonult az oltárhoz. /í.

c /.

///•

rc ttu i

S ü m e g . Hála és tisztelet szent Ferenc atyánknak és szent Antalnak, hogy nálunk is megalakult szent Ferencz harmadrendje, s hogy én \s tagja lehettem. Kérem rendi testvéreimet, foglaljanak imájukba, hogy a szent fogadalmot K é re le m . Testvéri bizalommal fordulok a Ili. r. testvéreim hogy imáikban kérjék az édes Jézust és sz. Anyját, hogy a ^ ne ejthessen, hanem sz. kegyelmétől megerősítve a elknálluissak^^^,^^ S z o m b a th e ly . Hálatelt szívvel mondok I<ö5zönetct \ paduai szent Antalnak egy nagy kérésem meghallgatásáért. B. A. lU . r. nover.

584 -

V a id a h u n v a d . Málatelt szívvel mondok köszönetét Jézus sz. Szivének, a s z c d I. s z ű z anyán'ak és páduai sz. Antalnak, hogy a szent kilenced kétszeri elvégzése ütán kérésemet meghallgatták. Péter. P o zso n y- Áldott Icgven Isten az 6 szentjeiben és angyalaiban mindörökkc ’ Forró vágyam teljesült, m ikor Kisasszony napján letettem a harmadrendi fogadalmaKöszönet ezért Jénis sz. Szivének, szűz Máriának és sz. Ferenc atyánknak. M aria Magdolna. J o rd a . Könyörgés. Mindenható atyám ! ments meg minket a végpusztulástól Jézusom’ segits jó szándékomban, békét, léleknyugalmat adj nekem. Add áldásodat a tiirnök azon nemesielkO olvasóira, kik egy testileg, lelkileg pusztulásnak indu!., családért tiozzád könyörögnek. Erzsébet. B a ja . Bizonyos mcghallgattatásért e helyen is hálát mondok Jézus sz. S zivlnek és a b. Szűznek, sz. Józsefnek és páduai sz. Antalnak. J . Annuska. D u n a fö td v á r. Fogadalmamhoz hiven nyilvánosan adok hálát a kegyelme:: Anyjának, hogy súlyos betegségemben fohászaimat meghallgatta. Ismét meggyőződ­ tem, m ily igazak szent Bemérd szavai, hogy senki sem fordul hiába a szomorúak Vigasztalójához és a betegek Gyógyítójához. Koléta nővér.

KÜLÖNFÉLÉK. Szent Ferenc harm adrendje a pécsi k a th o lik u s nagygyűlésen. Kedves olvasóink bizonyára olvasták a lapokból, hogy m ily nagy siker­ rel végződött ez évben a kath. nagygyűlés. Beigazolva láttuk régi óhaj­ tásunk alaposságát, hogy vidéki városokban több bensőséggel, Őszin­ tébb és melegebb lelkesedéssel lehet ügyeinket tárgyalni és előbbre vinni. A pécsi kath. nagygyűlés minden tekintetben sikerültnek mondható. Lát­ tunk ott eucharisztikus körmenetet olyant, a melyhez hasonló még nem volt Budapesten sem; egy méreteiben nagy keresztény szociális népgyülést; a nyilvános üléseken és szakosztályokban olyan érdeklődést, mely fölér egy-egy győzelmes hadjárattal; és végül láttunk pozitív eredmé­ nyeket, a melyeknek hatása látszódni fog, s nem a szóáradat hullámai között vész el. Minket igen közelről érint az a körülmény, hogy e nagy­ gyűlésen szerep jutott a harmadrendi intézménynek is, melynek egyházi és társadalmi föladatait ünnepélyesen elismerték. Folyóiratunk főszer­ kesztője szent Ferenc harmadrendjének társadalmi szerepéről tartott elő­ adást, melyet külön füzetkében előfizetőink mindenikének megküldünk.

Búcsus napok o któ b e r hónapban. 4‘ én sz. Ferenc atyánk ünnepén teljes búcsú, melyet V. Sixtus pápa engedélyezett. 6*án Jézus szent sebét viselő Mária Franciska ünnepén, ki a harmadrend tagja volt teljes búcsú. I3 ‘ á n szent Dániel és társai ünnepén, kik az első rend tagjai, teljes búcsú. /9 -é n Alkantarai sz. Péter napján, ki szintén az első rend tagja vo lt, teljes búcsú. 2 3 -á n Kapisztrán sz. János napján, ki az'első rend tagja vo lt, teljes búcsú.