\ Szerkesztőség és kiadóhivatal

M A D A R A S I

\ Szerkesztőség és kiadóhivatal vili.,

Rokk Szilárd-utcza

18. sz.

B E C K

I L O N K A

HAKPITÖ$-É>

I f

í n y j T c w

Ha őszül a haja, használja a

„STELLA"-

r DECORATEÜR KÖ1ÖNLBGE55ÉGEK FRAHCZIA ÉS ANGOL BÜT0R3ZÖVŰEJÍBEN UGyjflNTÉN AIMZÉÍE^BEM Mumx « BtxaiDEií y uaijmAbx v*6ű nn^Sati. eiyAipuimv*..

2

Üvegje

vizet, - HAIR REGENERÁTOR mely nem fest, hanem a haj eredeti színét adja vissza. Z O L T Á N B É L A 6 cs. és kir. fens. József főherczeg udv. szállítója gyógyszertárában:

korona.

BUDAPEST, V., SétatéMitcza. (Szabadság-tér sarkin.)

Ű A ü . KJtXMAM)

PODMANICZKY-UTCZA 1 8 Telefon-szám 20 - 76.

Oyár-utcza sarok.

Budapest fő- ős székváros tanácsától Izlésteljes tervezetei révén, a mllleniumi kiállítási pavillonjában teljesített munkálataival kitüntetve.

MICHELSTADTER S. E. és H.

Páris 1900. Ezüst érem.

BUDAPEST

MEDAILLE D'ARfiFNT.

Váczi-ntcza 3. - Ensélet-kömt 15.

Legnagyobb czipöraktár. Czipők csak a legjobb anyagból, a legelegánsabb alakban, a legolcsóbb árban. Egyedüli készítője & gomb-,

czugnéiküü T r i u m p l i csípőnek, mely egy érintésnél fel- és lehúzható.

Vidéki rendelések pontossá esskősfiltetsok. Rendelésnél elég egy jól Illő óeikn czlpő beküldése.

Általánosan ismeretes, hogy a szépség elérésére, tökéletesítésére és fentartására a leg• kitűnőbb és legbiztosabb a •

FÖLDES-FÉLE

ridRQIT CRETIE

Ára 2 korona, kis tégely 1 korona. — SZAPPAN 70 fillér. — P Ú D E R 1.20 K. - ARCZVIZ 1 K. Készitő:

Aradon.

Földes Kelemen

Kapható minden gyógyszertárban. F ó r a k t á r a k Bpesten : TÖRÖK J. gyógyt., Király-u. 12 és Dr. EGGER »Nádor« gyógytára, Váczi-körut 17.

W
m

(IS (IS

ib (b ds (IS (IS (IS (IS (IS (IS OS (IS

ERPELYI

BUDAPEST, IV., U j v i l á g - u t c z a 2 .

CS. ÉS KIR. UDVARI FÉNYKÉPÉSZ.

F

Ili

11/ 11) Sli

Kossuth Lajos-utcza sarkán.

Ili

ÉNTKÉPFELYÉTELEK

Hi Hi Hi

o

ízléses, művészies kivitelben. KÜLÖN OSZTÁLY KÜLSŐ, HÁZONKIVÜLI FÉNYKÉPFELVÉTELRE.

Ili Ili

in Ili Ili Ili

m m

-J

A ki j ó , egészséges, tiszta és fehér fogakat akar, használjon :

STOMATIN

jíoAaíi TL

Ára

A

kt

azt

1

akarja,

STOMATIN Ára

1

Szétkűldési főraktár:

Ára hogy

"szájvizet

és

szája

JÓZSEF

1

tiszta,

-fogpasztát vagy

Ára Kapható

szagtalan

70

mindenütt.

és dr. E G G E R

STOMATIN Ára

korona.

STOMATIN-szájízt

korona-

Honi g y á r t m á n y . •

STOMATIN

-fogport,

korona.

és

fide

70

legyen,

-fogpépet.

fillér. használjon:

(CACHOU).

fillér. Budapesti

L . és J . u r a k

..5TOridTIN~QTdR

főraktár:

TÖRÖK

gyógyszertárában.

f í

Zombor

=

nebjelen minden vasárhaf. Előfizetési feltételek: Egész évre „ ... kor, 20.— Félévre

_

»

10.—

Negyedévre

...

»

5.—

E g y e s szám ára 40 fillér. .

12/638. szám.

1902.

XIII. évfolyam.

AHET

POLITIKAI

ÉS IRODALMI

SZEMLE.

SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F .

Szerkesztőség is kiadóhivatal: BUDAPEST, VIII., RSkk Szilárd-utcza 18. sz. H I r de t és e k felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Budapest, márczius hő 23.

TISZA

KALMAN.

Csontos keze most ! 'még csontosabb, szikár teste még szikárabb. Á legerősebb magyar államférfi meghalt és' á magyar glóbus tovább forog. Az ő teteme fölött kár érzelegni. Nem volt sohasem szentimentális, nem adott és nem kért pardont. 'Minden igaz ember megdöbben halála hirére, minthogy a nagyságon nincs halálbüntetés. De nem igen siratja az ország, csak végigborzong a hátán a gyász: a legerősebb magyar államférfi meghalt. Azt mondják, már régen halt meg, mégis, mintha a halála után is élne még. Nern az intézményekben csak, miket teremtétt, hanem .a gyűlöletben és balfelfogásban, mely most is marakodik rajta. "Országának átka — mondják számlálatlan ellenségei és számlálatlan barátai és bámulói nem mondják, hogy országának áldása volt. Mivel igazi nagyság volt, azért oly nehéz megkonstruálni pozitiv képét azoknak, akik érzik a nagyságát s részletekkel, adatokkal csak azok hozakodhatnak elő, akik gyűlölik. Korrupczió, bihari pontok, tizenötévi tespedés, az ország önállóságának szolgaságba adása Bécsnek — milyen pláusibilis az olyan beszéd és milyen nehéz a mélyébe látni a külsőleg megálló jelenségeknek és tényeknek s megtalálni abban, amit átoknak keresztelnek, az áldást, — amit jogfeladásnak neveznek, a haladást, — amit szivtelen ridegségnek néznek, a legmélyebb és legigazabb hazaszeretetet. Hibái nem kisebbek a másokénál, de erényei nagyobbak másokénál. Ez az ember Magyarországon uralkodván, sohasem mondott ki egyetlen frázist sem. Ez az államférfiú föltétlenül meghajolván a korona tekintélye előtt, soha udvaroncz, szolga nem volt és soha országa igaz érdekét föl nem adta. Soha jót nem tett a barátaival, soha igazságtalan nem volt az ellenségeivel. Dolgozott azzal az ember-matériával, mely rendelkezésére állt és fölhasználta czéljaira, melyek mindig önzetlenek voltak. Nem állított magának szobrot valamely nagy alkotásban, de 'megszilárdította az országot egészében. Az igazsághoz jobban ragaszkodott, mint elveihez.' Küzdött a rossz ellen. Vegyes kép az ő jellemképe, de Magyarországé. Sokféle kvalitása volt mint államférfiunak, mind az embernek férfiú erényei. Történelmet ne irjon senki hamaros nekrológban róla. Élt mint magyar politikus, küzdelemben s meghalt, mint magyar politikus, megrugdosva. A sirjára tett koszorú sem teszi jóvá, amit a sirja szélén álló ember ellen vétkeztek mind az utolsó napig. De nem baj, ő nem panaszkodott, tán nem is érzett keserűséget. Sokkal jobban ismerte nemzetét, semhogy a vége meglepte és bántotta volna. Ma ugy tesznek, > mintha siratnák, pedig nem siratják, holnap már ugy.tesznek, mintha semmisem változott volna/pedig sokat vesztettek benne.

1

\

\

.178

Lesbius. i.

Egy asszony, aki olvasta a versem: Rád ismert benne, én titkos szerelmem. S egy komor, ködös téli alkonyon Eljött hozzám, hogy rólad beszélgessen — Egy asszony . . . Leült mellém. Kezem kezébe vette. tMondja, mikép történt, hogy megszerelte ? Nem tudta, hogy hazug, rossz, hűtelen ?« S a bűneidet felsorolni kezdte Egy asszony . . . 11 Meg tátja — szólt és megrándult az ajka — Sokat, sokat fog sirni még miatta!« S hogy megráztam nevetve a fejem, Reszkető kézzel, búsan simogatta Egy asszony . . . Egyebet nem szólt. Körülnézett lopva, Odatekintett titkon asztalomra. Selymes keretben, sok virág között Egy kép — hogy látta, elfakadt zokogva Egy asszony . . . Azután elment. De nekem ugy rémlett: A i küszöbről még egyszer visszanézett. Csupa haragvó láng volt a szeme! Kit átkozott meg: engemet, vagy téged ? Egy asszony . . .

II. . Éjszakai láz ajkam fölégette — Mámoros álom vérembe csapolt. Óh enyém vagy te, mikor nem is sejted! Enyém vagy le, ha nem is akarod. Hallom a hangod, lehelleled érzem.' Karjaim közölt nyugszik a fejed. Ugy ölelsz engem l Én meg annyi csókol, Szerelmes csókot adok teneked! Bűvös igézet! Káprázatos álom! Valóság üdve véle föl nem ér! Amit gondolok : csupa gyönyörűség, És amit érzek: csupa, csupa kéj! Mért foszlik köddé hajnalhasadáskor ? Kelő nap fényén mért hogy nem marad 9 Óh hisz olg nagyon rövidek az éjek! Teremtő isten, oly korán virad . . .

III. Az én egemre fellegek borultak. Az én napomnak nincsen fénye már. Kertemből kipusztullak a virágok, • Ligeteimből elszállt a madár. Az én ajkamnak mosolygása elhalt, Az én szememnek könnye elapadt. Abból a sok szép istenadományból Hatalmas isten, semmi sem maradt!

Hogy éljek hát Mosoly, könny Hogy felejtsem Azt a sok izzó,

ezentúl a világban ? nélkül, felhős ég alatt ? el a régi virágzást 9 fényes sugarat ?

Hogy járjak árnyként, én ki tündököltem 9 Dúsból koldussá óh hogyan legyek 9 Annyi reménytől, üdvtől megrabolva : Mondd meg nekem : hogyan feledjetek 9 •. . . IV. Én voltam a nap utolsó sugára Mely reád tűzött forrón, fényesen. Utánam halvány, szürke alkonyai jön — Öregszel édesem . . . Én voltam a nyár, amely utoljára Hozott neked nyitó virágokat. Utánam jön az őszi levélhullás — Óh ritkul a hajad . . . Én voltam az utolsó dal szivedben, Most kiszállok belőle mint a dal. Szerelmes léssz te még majd ezután is, De soha fiatal . . . Erdős Renée.

Krónika. Harakiri.

— márcz. 21.

A legfurcsább, melyet valaha elkövettek s melyet a lipótvárosi kaszinó választott — akár csak a tragikus hős a két eshetőség közül — harmadiknak. Bocsánatot kérek az érdekelt uraktól, ha foglalkozom velük, noha nem mondható közszereplésnek, amit tettek és nem mondható közérdeknek, ami történt. Klubhistória és klubveszekedés biz ez és semmi több, többé csak az teszi, hogy alig van kaputos ember Magyarországon, aki ne beszélne és ne vitatkoznék róla. Helyes-e, nem-e, hogy a zsidónak mondott kaszinó nem akarta magánál látni a néppárti urakat? Én bizony igazat adok azoknak is, akik helyeselnek, azoknak is, akik helytelenítenek. Helyes, mert miért ne mehessen Rakovszky István a nádor-utczai klubba, holott a nemzeti kaszinó is szívesen látja ? Helytelen, mert mi czimen mehessen a kamarás ur a lipótvárosi klubba, holott annak az előkelőségeit párbaj-pisztolylyal fogadják, ha a nemzeti kaszinóba tévednek ? Nem igazság az olyan ajtó, mely csak egy felé nyilik s az olyan recziproczitás, melynél hol az egyik van fölül, hol meg a másik alul. Erről aztán nem is kell sokat vitatkozni, amint hogy a nézetek erről a kérdésről nem is igen divergálnak. De kiviláglik belőle egy jelenség, melyet az ösztönével a legtöbb ember szintén megérez, de világosan aligha adnak maguknak számot róla. Ez pedig egyszerűen és szomorúan konstatálva, hogy az úgynevezett születésüknél fogva liberálisoknak csak kifelé van meg a határozott karakterje, belül a külön életképlet nem alakült ki. Filók és ántik váltig beszélnek arról, hogy a zsidó ilyen, meg amolyan,

179 megeczetesedett eretnek; hitsorsosok pláne az auktoritás hangján prelegálják, hogy a zsidó, a lipótvárosi zsidó, a pénzes zsák, ilyen, meg amolyan. Ahogy a mágnásról, meg a "dzsentriről is- szólnak hasonló természetrajzi általánosságok. A különbség azonban a kettő között az, hogy a mágnásnak, meg a dzsentrinek megvan a magáról való nézete mellett a határozott karakterje, vagy mondjuk u g y : előítéleteinek szervezett kódexe, mig ott a nádor-utczában legkevesebbet ők tudnak arról, hogy milyenek is voltaképpen. Hiszen az egész kavarodás is onnan keletkezett, hogy a kaszinónak fogalma sincs a maga mivoltáról. Ha én ma elmegyek Szápáry Pál grófhoz, aki igen szivesen tart baráti viszonyt iróval, - müvészszel s mondom neki: néhányadmagammal szeretnék résztvenni a nemzeti kaszinó valamelyik estélyén: akkor a gróf minden gondolkodás nélkül megadhatja a feleletet: Kérem, lehetetlenség, amit kiván, mert ott 1 nem látják szivesen. Ellenben Visontai Soma, aki fataliter mindig bajba keveredik a jóbarátjaival, amikor Rakovszkyék meghivókat kértek tőle, a legnagyobb meggondoltsággal sem tudhatta, mit feleljen és mit tegyen. S maga Falk Miksa, aki noha római katholikus, mégis inkább a nádor-utczában ismerős, mint a Kossuth-utczában, csak tippelhetett a kaszinói érzületre és felfogásra ilyen esetben s látnivaló, hogy nem tippelt helyesen. Ez azonban nem bizonyit .semmit, ténynek csak az világos, hogy a lipótvárosi kaszinónak nem a lelke adja meg a mivoltát, hanem a közgyűlési szavazás. Sőt nagyon értem a Falk, meg a Visontai tévedését, mert ezer és egy jelenség bizonyltja, hogy joguk volt hozzá. Van egy óriási különbség a nemzeti és lipótvárosi kaszinó excluzivitása között s ez, hogy az előbbié önkényes, a másiké pedig kényszerű. A nemzeti kaszinóban azért csupa született nemzsidó a tag, mert igy akarják; a lipótvárosi kaszinóban pedig azért dominál a plutokrata jelleg, mivelhogy a többi elemek távol maradnak. A kizárt emberek elzárkozottsága az övék, mert az a beteges törekvés a legjellemzőbb következménye, hogy valósággal udvarolnak azoknak, akik hozzájok tartozni nem akarnak. Ne haragudjanak, de igy van: a lipótvárosi kaszinónak sok a zsidó iró és művész tagja, de nagyon kevés a zsidó iró és művész vendége. Vendégeinek, felolvasóinak és közreműködőinek a listája a másik felekezeti táborból kerül ki s ez nem véletlen, hanem okszerű szándékosság. Az iró felolvasókat nemcsak felekezeti, hanem társadalmi állásuk szerint is megkülönböztetik s legszívesebben az olyanokat látják, akiknek-a megjelenésében bizonyos leereszkedés is van. Ezt látom én, miért ne láthatta volna ezt Visontai és Falk Miksa is ? Igaz, van ennek más motívuma is, nemcsak a fölfelé való ghetto-ambiczió. Ne mondhassák, hogy a kaszinóban üldözik a keresztényeket. De éppen ez a jellemző, mert miért igazodik más, még a tisztviselőklub is a saját gusztusa és mivolta után s miért cselekszenek ők a szerint, hogy ezt, vagy azt ne mondhassák róluk? Ez köztünet, emellett azonban vannak priváttünetek is. Beteges, de nagyon "is érthető vágya az előkelő kaszinói embereknek, hogy náluknál előkelőbbnek tartják

azokat, akik lenézik. Már akárhogy simfelünk is a néppártra, ezt a pártot uri pártnak érezzük, mivel ellenünk van. A szép asszony legnyájasabb mosolyát, a gazdag ur legmélyebb hajlongását szedi elő, ha gróf, vagy egyéb nagy uri fajta keveredik közzéjük, akár a jourjaikon, akár a turfon, akár fürdőhelyen. Balatonföldvárra ezért törik most magukat drága pénzen a zsidó családok, mivel hogy egynéhány évig tilos volt oda betenni a lábukat. Már most az egész néppárt szinte testületileg kész ellátogatni a zsidó-klubba. Volt arra eset, hogy ennek ne örvendezzék a klub? Rakovszky István udvarolna zsidó asszonyoknak, van eléggé uri ember, hogy ugy tenne, mintha komolyan uriasszonyszámba venné őket s a privátvicczeit csak ezután, priváttársaságban eresztené meg; Hiszen ez nagyszerű! S valljuk be őszintén: ha Rakovszky látogatása fölött nem tanácskoztak volna, hanem Rakovszky egyszerűen ott terem közöttük, akkor Visontainak lett volna igaza és nem a többinek. De minden okoskodásnál és apró firtatásnál ékesebben szól az a sajátságosan heroikus-radikális mód, melylyel a kaszinó védekezik a néppárti • látogatás ellen. Ha hozzám valaki jön, akit nem akarok fogadni, kiüzenem, hogy nem vagyok itthon. De nagyon furcsa volna, ha el is költözném csak . azért, hogy ne legyek itthon. A lipótvárosi kaszinó pedig költözik, sőt be is szünteti magát, nemcsak ezt az egy estélyét nem tartja meg, hanem egyáltalán nem ád több estélyt. Mi ez? Tüntetés, vagy harakiri ? Valamivel kevesebb sokkal több lett volna, de ahhoz a többhöz igazán nagyobb önérzet kellene, mint amennyi van. Éppen ez a tulajdon romjai alá való temetkezés mutatja, mennyire deferálnak az előítéletnek és micsoda rettenetes nagyúrnak tartják a néppártiakat és milyen rettegő önfeláldozással állnak a sarkukra. Van erre is analógia a más kaszinók viselt dolgaiból. Ott van az Atzél Béla báró esete az ifjú Karsaival, akit kiutasított a kaszinóból, nem mintha a fiatal gavallért lenézte volna, hanem egyszerűen nem volt a kaszinóba szabad bejárása. A kaszinó ma is áll szilárdan, mint az előitélete, az affaire merőben személyes maradt. Ott van a dzsentri kaszinó esete Atzél Bélával és Egyedi Arthurral. A báró fölbiztatta Egyedit, hogy ajánltassa magát tagnak, kvázi meghívót adott neki s Egyedit a választmány nem akczeptálta. S a dzsentri-kaszinó nem szüntette be a tagfölvételt, mivel Egyedit nem akarta fölvenni; hanem egyszerűen nem vette föl. Az elégtételt attól kapta, aki az affront okozója volt, a nemes Atzél bárótól, aki maga rögtön lemondott az igazgatóságról. S ha a lipótvárosi eset megesik az országos kaszinóval, akkor egyszerűen dezavuálják a meghivó urakat és estélyeznek tovább. Ennyi éppen elég lett volna, a többi már nevetséges. Rakovszky igy sohasem mulatott volna az estélyen, ha megtartják és annyit nem gúnyolhatta volna a ghettoarisztokrácziát, mint igy, amikor állitólag kidobták, voltaképpen pedig diktátorrá tették meg. Önérzet ez is, de csak olyan, mint mikor a, gyáva ember, hogy ne kelljen párbajoznia, főbe lövi magát. Semper. 1*

.180

Marcsa és Marianne. Irta:

SZABÓNÉ

NOGALL

JANKA.

katona toppant be hozzájuk, hogy a ház gyönyörű asszonyával megkedveltesse szép időben a sportokat, esős napokon pedig a zenét. A katona szép, nyalka fiu volt és remekül fésülködött. A fodrászokat határozottan jobban ismerte, mint a classicusokat. De hát, istenem, ki tehet róla, hogy az ilyenekkel mégis csak jobban lehet négykézre játszani. A szőke Marianne akkor szenvedélyesen kultiválta a zenét. Ma már ájtatos imái közt, maga is azt hinné, hogy ez az egész hevülés csak a sátán incselkedése volt. De hát mondjon valaki ilyet a férjeknek és lesse, hogy azok majd el is hiszik. Barnabás Miklós sem hitt az ördögben. Annál is inkább, mert megtörtént vele az, ami különben majdnem soha sem esik meg a férjekkel, hogy egyszer rossz pillanatban nyitott, be a szobába. .Olyankor, mikor a simfonia első részében teljes husz tactusra eső pauza volt. Husz olyan pauza, melyről jóllehet Beethoven semmit sem tud, de azért a négykezes darabokban mégis csak elő szokott fordulni. Igaz, hogy az ajtónyitásra nyomban tovább zúgott a simfonia, Marianne hévvel játszotta a d-dur prestot, mig a katona a cis-moll andante akkordjával kisérte. De hát mit ért. mindez! Barnabás ur maga is tudott zongorázni. Megértette Beethovent és egyszerűen betette az ajtót.

Negyed század mult el már azóta, hogy Barnabás Miklós ur elvált a feleségétől. Asszonyi kaczérkodás bontotta meg a szövetségüket s férfiúi önérzet mérgesítette el áz ügyet annyira, hogy mire beleavatkozott a rokoni szeretet, annak már nem akadt egyéb dolga, mint az, hogy legalább még az emlékét is befeketítse a régi boldogságnak. A néma, elkeseredett, uri daez őrködött fölöttük, hogy ez alatt a tengernyi idő alatt ki ne béküljenek. Nem békültek, nem közeledtek, megöregedtek. Mikor aztán egyszer összetalálkoztak, nem volt már közöttük semmi, csak egy nagy, szegletes diófa asztal. Egyik felén az úrasszony, a másikon az öreg ur foglalt helyet. Puszta véletlenségből kerültek össze és olyan körülmények között, melyek még csak bemutatkozásra sem kényszerithették ezeket a régi idegeneket. Reggel óta szakadatlanul havazott, s a két szán, melyben a két öreg külön-külön s a vármegye két ellentétes pontjáról indult el, elakadt egy pusztai tanya előtt. Marianne fejére lecsapott a veszedelem. Ráértek, nem küzdködtek. Két magányos öreg ember, kit De csöndes, uras, finom veszedelem, melyben szó otthon nem vár senki, ugyan hová, miért sietne? Hát alig hangzott. Egy pár pisztolylövés, néhány, telefirkált betértek egymás után a kis tanyára, melynek vidáman, papiros intézte el a dolgot a világ előtt. Ők maguk sokkacskaringósan füstölt a kéménye s mélyen bevágott kal csöndesebben végeztek. A férj néma megvetéssel ablaka szinte kacsintgatott az érkezők elé. hagyta el az asszonyát, ki viszont daczós gőggel hallgaA küszöbön egy formás, piros arczu, szíves beszédű tott. Aztán jöttek a sirógörcsök, papok, közjegyzők. menyecske fogadta őket. Csak kerüljenek beljebb. Kis Végül a békéltető rokonok. Bizony annyira elmérgesült az helyen is elférnek szeretetben a jó emberek. Letörölgette a" kis incselkedés, az az egyetlen rossz pillanat, hogy a a székeket, oldalba rúgta a macskáját s felajánlotta nekik házastársak többé soha sem békültek ki. Soha sem kerüla nagy diófa asztalt. Ő maga, amint illett, elhúzódott az tek többé egy asztal mellé — hiszen még attól is eltiltoturi vendégektől s • lekuporodott egy kis háromlábú gyalogták őket a törvényes irások! — csak most. Ebben az székre a padka elé. Folytatta a munkáját: babot szemelelhagyott kis zugban, hová bevetődtek, hol majdnem getett. egyedül voltak, ha nem lett volna még ott a menyecske A padkán oldalt pedig egy katona ült. Hegyes és a katona. bajuszu, fekete szemű huszár. Ezt is bekergette a hóvihar, Igen, katona . . . Ebben pedig nem volt semmi meghúzódott és hálából, szívességből — vagy a manó kutatta: miből — segitett a menyécskének babot szemel- czélzatosság, a sors valamely gonosz bosszantása, vagy getni. Igy aztán, természetesen sokkal lassabban ment az egykor megtagadott ördög bosszúja. A katonát nem a dolog. Aztán fontosabbá, bonyolultabbá is vált. Egészen hordja soha semmi. Magától kerül oda, ahová nem elfoglalta a háziasszonyt, az ujabb vendégekkel nem is kellene. igen törődhetett. A két öreg egyszer-kétszer odanézett. És igy leselkeEzalatt az öreg ur melegedni kezdett. Letette a dés közben egyszer csak összetalálkozott a szemük, Barnabundáját, még a nyakravaló sálját is. Törülgette a nyakát bás ur nagyot nyelt, az asszonyságnak tűrhetetlen melege s a szép, szelid kék szemeit. Olykor átpislantott az lett. Felállott és indult kifelé jobb levegőre. úrasszonyra s ijedten vissza-visszakapta a pillantását. Odakünn a pitvarban a tanyás gazdával találkozott. Azonnal megismerte, mihelyt leült. Éppen ilyen volt az Favágás .mellől jött beljebb ő is. Csupa hó volt. Rázta édes mamája huszonöt év előtt. A Schwiegermutter ilyen a csizmáit, a bekecsét és a föld csak ugy rengett hatalvolt, de Barnabás Miklósné, a szőke Marianne, akkor, hej, mas talpai alatt. Maga volt az erő és az igazság. De az egészen másforma volt . . . ajka széles és piros.' Az ilyen száj szitkozódik,' de soha Az asztal túlsó felén az úrasszony is pakolózott. sem hazudik, a csókjaival pedig jóvá tesz minden bántalLetette a bársony fejkötőjét, aztán bontogatni kezdte a kis mat. Nincs körülötte egyetlen fekete vonása sem a kérkutyája takaróját, ő is fehér volt .már. Régi szépségét lelhetlen, gyáva duzzogásnak. csak merész hajlású orra, szájának finom metszése s szeMost, hogy meglátta hajlékában az idegen uriasszonyt, meinek büszke, daczos felvillanása őrizgette. Egyébként illendőnek vélte, ha a maga asszonyát is kiszólitja. Kinyiő is meghizott, nehézkes lett és most egészen belefáradt totta az ajtót és beszólt: abba a munkába, hogy a vattás zsákot a kutyájáról — Hallod-e, Marcsa? lehámozza. Marcsa bizony nem igen hallotta. Rettenetes sok Abból, hogy az úrasszony kutyával járt, mindenki gond van az olyan babbal, melyet ketten szemelgetnek, sejtheti, hogy nem volt tiszta magyar fajta. A familiába nem lehet mellette mindenre ügyelni. Nem mozdult. Hát egykor régen német katonatiszt keveredett. Innen örökölte a gazda még jobban benézett. De ahogy benézett, mindjárt a kutyák kedvelését, mely fájdalom' ritkán jár anélkül, érősebb is lett a hangja. Szinte orditott már: hogy az illető hölgy a katonákat is ne kedvelné. De min— Marcsa! dent a maga idejében. Előbb a katonát. Aztán, tisztességes És nyomban egy pár szentnek a nevét sorolta fel idő elmultával, a kis kutyát. minden alkalomszerűség nélkül és kellő tisztelet hijján. A katona korszaka ezelőtt huszonöt évvel volt. Mintha bizony köze lett volna ahhoz valamiféle szentnek, Barnabásné teljes asszonyi virulása idején, egy ismerős ami odabenn történt. De hát ugy van az. Ilyen esetekben

.181 az asszonyok a sátánt gyanúsítják, a férfiak pedig a szenteket hijják tanúnak. Mi tagadás benne: a szobában is egy ilyen eset, egy olyan kezdet, olyan hangulat, amolyan paraszt szimfoniaeset volt. Marcsa még mindig a kis széken ült s a katona fenn a padon. Válogatták a babot. De hát a katona mindig arra az egy szemre hibázott rá, mely már á Marcsa kezében volt. S ekkor nagyot sóhajtott: — Hej, ragyogó csillagom! A menyecske pedig pajkosan, csiklandósan, édesen felkaczagott. — Marcsa! — kiáltott be még egyszer a gazda. Nyomban előtte termett most a menyecske. Szepegett. Fehér volt az orra hegye, mint a kréta, a szája pedig csupa kék. A kezével egyre rángatta a kötője szélét és nagyon magyarázott: — Engemet szólított édes gazdám ? Hát babot szemelgettünk . . . Egy kis jó levest akarok főzni . . . Ha már itt van ez a kis bab, mondok . . . De hát magyarázhatta neki. A gazda is volt legény, tudott ő is babot szemelgetni. Éppen olyan jól értette a csíziót, mint az urak a klasszikus zenét. Megértette . . . De nem fordult meg és nem csapta be az ajtót. Hanem odaállott ez a szép, erős paraszt a párja elé, tüzes szemével belenézett az asszony két hamis, incselkedő szemébe s a markával megragadta a vállát. — Marcsa, Marcsa! A menyecske olyan volt most, mint a viharban hajladozó virág. Megrokkant a nehéz szorítás alatt és csalfa szeméből, incselkedő szájáról mintha elszállt volna az utolsó fény, az utolsó sóhajtás. — Marcsa, ha még egyszer ráveted a szemed arra a katonára . . . ugy megrázlak, hogy abban a minutában kimegy belőled a szusz . . . És meg is rázta. De csak kicsit, nem ugy, csak ijesztésképen, csak kóstolóba. Hanem azért ennek is megvolt a hatása. Marcsa arczát elborította a felszabadult vér meleg, élő pirossága, álláról eltűnt a remegés, ajkáról a hazugság s amint szégyellősen eltakarta karjával az arczát, a szeme már derűs, bizó ragyogással csillant vissza a gazda szemébe. — Hát csak azt mondom, — szólt most ez is és kezét csöndesen végighúzta a menyecske karján. Az öreg úrasszony ámulva tapasztalta, hogy milyen egyszerű, igaz, természetes és egészséges mindez. íme a megfagyott asszonyi vér, mely bizpny rangkülönbség nélkül dermed meg a válságos pillanatokban, felszabadul attól a jó kis rázástul és hullámzik, kering a maga rendes utján. Nem lesz belőle sirógörcs, daczos, kevély harag. Nem jönnek a rokonok, papok, közjegyzők . . . A katonát elviszi a szél, Marcsa megfőzi a babot s az egészséges, igazságos erős paraszt egy hatalmas csókkal eltörli azt a kis hibát, amit a rázásSal okozott. Visszanézett az ajtó felé, melyen most az öreg ur dugta ki a fejét. Erős, tüzes, mérges pillantással, mintha huszonöt év szenvedésének, sivárságának a vádját akarta volna visszaönteni a férje szivébe. De az öreg ur szelid kék szemei elborultak, mintha késő bánat harmata szállott volna rá, s az öreg úrasszony csüggedt, bánatos korholással ingatta a fejét. — Lássa, lássa, édes, jó, szelid, gyönge, finom uram. Hogy jóra fordult volna minden, ha maga is igy megrázott volna engem akkor egy negyed század előtt . . . Egy angol újságban a következő hirdetést olvastam : »Eladó egy majom, egy macska s egy kecske. Bővebbet M. Bronson Davidsnál,. L . . . Square, ki éppen most nősülvén meg, nincs szüksége a fönt nevezett állatokra.« Aurélien Scholl.

Krónika II. Hoch Hohenzollern. — vtárcz.

21.

Nagy figyelemmel olvastam a Schönerer ur felségsértő és hazaáruló beszédét, melyen másnap reggel — mert az esti lapokat elkobozták — a bécsi összes reggeli lapok és, természetesen, jórészt a budapestiek is, rettenetes mód fölháborodtak. Mondhatom, tisztességesebb és parlamentárisabb hangú beszédet, melynek az elmondója az ő, hite szerint, föltétlen igazát szerényebben és nyugodtabban mondaná el, az osztrák Reichsrathbari nagyon régen nem hallottak. Schönerer ur két dolgot ajánlott. Az egyik az volt, hogy Ausztria német tartományai szövetségi összefüggésbe lépjenek a német birodalommal — a másik, hogy a Hohenzollerneknek üdv és dicsőség. Ami a szövetséget illeti: az osztrák tartományoknak a német birodalommal való szövetsége évszázadokon át fönnállóit, anélkül, hogy az osztrák — hogy is mondjam csak: állameszme belepusztult volna, sőt ez időkben keletkezett a hires szálló ige: Austria erit in orbe ultima. A Hohenzollernek pedig: kinek árt az ő üdvük és dicsőségük? Kissebbedik valakié, ha az övék megnő? A Schönerer ur beszédjén való egész fölháborodás komédia és képmutatás. Amit ő mondott, az megfér a legszélsőbb osztrák lojalitással is — ha pedig nem azt vetik ellene, amit mondott, hanem amit az ő szavai szimbolizálnak: arról nem Schönerer ur tehet, hogy Ausztriában a természetes és maguktól értetődő dolgok árulást és veszedelmet jelentenek. Kinder und Narren sprechen die Wahrheii; mindig a deákok s a félbolondok azok, akik a komoly férfiak számára megérlelik a tetteket. Jahn apó, a nagynémet tornász, semmivel sem volt komolyabb alak, mint az unverfdlscht Schönerer lovag, s mikor ő már nagyban vetette a német nemzeti czigánykerekeket, a porosz junkerek még mélyen bele voltak fogulva a porosz partikulárizmusba. Mindazonáltal a junker Bismarcknak nem derogált később vérrel és vassal megcsinálni mindazt, aminek számára Jahn apónak, mint az istenanyja bohóczának, nem volt egyebe czigánykerekeknél. Attól, hogy a békeés kényelemszerető lojalitás ma még nem akar az alldeutsch gondolattal elkeveredni, ez a világ legkülömb gondolata is lehetne. S ha Ausztria németei, ugyanakkor, mikor a népek természetes jogainak s igényeinek nevében követelnek tőlük áldozatokat az osztrák birodalmi eszme számára, azt kezdik mérlegelni, vájjon az ő jogaik és igényeik elférnek-e ez állameszmén belül: csak azt teszik gyakorlatban, amit az osztrák kormányzat elvben hirdet. Ugyanis: az osztrák németek sorsán lehet mulatni, lehet kárörömöt érezni, de hogy ők maguk is mulassanak magukon, az kívánságnak egy kissé szerénytelen. Ha valahol jogos a németség nemzeti érzése, Ausztria németei közt a legjogosabb, mert évszázadokon át ők voltak ennek politikai és diplomácziai expoziturái. Volt legyen szoros vagy laza az egyes német országok közt való összefüggés: a német faj együvé tartozásának érzése, bár a tudat küszöbe alatt, mindig megvolt a németségben, melynek

.182 feje: a római német császár körül mintegy pretoriánuskodó osztrák németség, alapjában mindig azzal a titkos tudattal cselekedett, hogy mögötte harmincz, negyven, ötven millió németnek ereje áll, s kezében a német impérium pallosa suhog. E pallossal sújtott és hóditott mindenfelé a Habsburgok dinasztikus politikája, mely semmi sem lett volna a németek nélkül s mely viszont minden önzésével a német hatalmat gyarapította. Különösen igy volt ez, mikor a spanyol s a német Habsburgság különvált. Magyar, cseh, lengyel földön a hóditó dinasztia mint német hóditó jelent meg s mikor még azt sem tudták, jóformán, mi a germán és mi a nemzet, a német nemzet számára germanizált. Egyszóval: a német, főképp az ausztriai német, megszokta, hogy ahová habsburgi földre a lábát beteszi, ott ő hóditó, parancsoló, természet szerint ur, akit minden tekintet mégillet s akinek semmire sem kell tekintenie. Azt mondják, hogy e külön állásuk akkor szűnt meg, 1804-ben, mikor Ferencz-császár letett a németrómai imperiumról s az osztrák imperiumba vonult vissza. A dolog nem egészen igy áll. 1804 csak a Habsburgok visszavonulása volt, de nem a németségé. A szláv gondolat, mely illirizmus néven akkor támadt a habsburgi birodalomban, nem a németek ellen szólt, hanem a magyarok ellen. A bécsi félhivatalos illirizmus egy dunamenti roppant szláv-katolikus imperiumról álmodozott, mely az ő nyugati németei révén mégis be tud folyni a német imperiumra vagy szövetségre is, mint ahogy hajdan Csehország is egyike volt a német választó fejedelemségeknek. Mikor 1849 után az osztrák impérium hatalmának fényfokán állott: a Bach-regime az egész birodalmat lehető apró egységekre robbantotta, de csak azért, hogy ez egyes részeket a németség gondolatában egyesitse. A cseh bezirker, aki maga alig tudott németül, a magyart germanizálta, s mikor 1866 után Ausztria végképp ki volt akolbolitva a német-szövetségből, a 67-iki kiegyezést s Magyarország helyreállítását. mint németellenességet utálták és ellenezték a bécsi czentralisták. Egyszóval: a németek annyira kitartott, dédelgetett és természet szerint souverain népe voltak Ausztriának, hogy mikor a hetvenes években megkezdődött az önálló és külön osztrák állami élet, az magától értetődően német volt, vagyis senki sem gondolt arra, s maguk á németek legkevésbbé, hogy Ausztriában a németek voltaképp kissebbségben vannak. Ez azonban csakhamar kitudódott; az osztrák német amúgy is sokkal tovább volt kitartott nép, hogysem a maga lábán meg tudott "volna állani, s alkotmányos politikát tudott volna csinálni — aztán meg: valóban kissebbségben volt Ausztrián belül. Hamar el kellett hát az időnek jönnie, mikor a hatalom igy szólt .a németekhez: uraim, ti is egy nemzetiség vagytok a többiek között, akiknek nem uralkodniok kell a többieken, hanem megférnetek kell velők. Nyilvánvaló, hogy ez nem lehet Ínyére az osztrák németnek, két okon is: elsőbb, mert nem ilyen élethez van szokva, másodszor: mert elkényeztetett nép létére, bele is pusztulna az ilyen életbe. Most tűnik ki, mennyire nem lehet államot pusztán egy dinasztia köré alakítani. Ausztria kormányzata olyan dilemmában vergődik, melyből logikus kivezető ut nin-

csen. Mert mihelyest azt mondják a németeknek: minden nemzetnek megvan a maga joga az életre s az uralomra, tehát nektek is el kell ismernetek 'a többi osztrák fajták ebbeli jogát: ezzel hivatalból bélyegzik jogosnak a német nemzeti érzést is, mely tul az osztrák határon ötven millió németet tart boldog és hatalmas nemzeti egységben. Fajtának, amely de faclo többség és ur lehetne, nehéz beleszoknia a kissebbségi állapot lemondásaiba, csakis azért, hogy Bécs szláv kapitális lehessen, s a római pápa nagyobb ur lehessen a Duna mentén, mint a Rajna s az Elba körül. XIV. Lajos elmondhatta, hogy: l'état c'est moi, mert az ő hatalmában a francziaság volt hóditó és hatalmas. De ha XIV. Lajos azt mondta volna a francziáknak: legyetek szerények az igényeitekben, hátráljatok meg olasz, spanyol és német előtt, csak hogy én lehessek az állam — nem bizonyos, hogy a francziák ettől a gondolattól el lettek volna-e ragadtatva. Azt mondhatták volna a Capeteknek: »felséges és fenséges urak, nektek könnyű elfelednetek, hogy származásra voltaképp francziák vagytok, mert ez elfogulatlanságotokkal a hatalmatokat biztositjátok. De volnátok-e ily elfogulatlanok, ha ezzel egyúttal a hatalmatokról is le kéne mondanotok? Tőlünk pedig ezt követelitek!« Ha, mint mi magyarok, az osztrák-németek is rokontalan és társtalan nép volnának, melynek a maga határain belül élnie és halnia kell: őket is rá lehetne nevelni a lemondás ama politikájára, melyben mi oly művészetre vittük. De ötven millió hatalmas testvérrel a hátuk mögött s még vagy harmincz millióval szerte a világon: nehéz a szegény árva sorsába beletörődni. Ha az osztrák németek uralkodni akarnának a magyarokon, a cseheken, lengyeleken és szlovénokon, azt lehetne mondani, hogy nagyzási hóbortba estek. De mikor, nem ugy, mint a lipcsei és drezdai alldeutschok, azt mondják, hogy legyen isten nevében szabad és független Magyarország, Lengyelország, Dalmáczia, fele Morva- és fele Csehország, csak a mi német földjeinket hagyjátok meg németeknek: ez ellen logikával nehéz argumentálni. Tar Lőrincz.

A tánczosnő. Irta:

SERAO

MATILD.

(Folytatás.)

Aközben, hogy az Excelsior balletre készültek, pokoli lármát csaptak ezek a hölgyikék. Nevettek, kiabáltak, sikongtak s kergetődztek, fölfordítván a székeket. Többnyire közönséges, durva hangjuk volt s a nápolyi dialektusba piemonti és lombardiai szójárás vegyült, káromkodással, trágár beszédekkel, pletykával fűszerezvén a társalgást. — Szoktál-e néha mosakodni ? — kérdezte Checchina Cozzolino Filomena Scoppától, nem azért, mintha a leány nem szerette volna a tisztaságot, hanem mert becsületes volt. — Söpörj csak a magad háza előtt — válaszolá Filomena. Valamennyi ideges s izgatott volt ezen a farsangi délutánon. Hogy is ne, mikor a többi leány kedvére mu-

.183 lathatott, nekik pedig kétszeres volt a dolguk s tiz óra hosszat kellett a szinházban maradniok. Az esti előadás még csak hagyján, mert a nézőteret elegáns, gazdag urak töltötték meg, akiket el lehetett hóditani a vérbeli marchesáktól és herczegnőktől; de annál unalmasabb volt a délutáni, melyre csak a nyárspolgárok és gyermek látogattak el nevelőnőik kíséretében. A délutáni előadásokra nem is jelentek meg a prima ballerinák, akiknek gazdag, befolyásos szeretőik voltak s akik nem törődtek sem birsággal, sem direktorral. — Concetta Giura megint nem jött el — mondá Carlotta Musto a húgának. Könnyű neki, a saját feje után mehet. — Hát te nem tehetnél ugy, ha akarnál? Neked sem volna muszáj tánczolnod. — Dehogy is nem, dehogy is nem. — Concetta most Sorrentoban van Sanframondi herczeggel. Csak estére jön vissza. — Sokat költ rá? — Nagyon sokat, de már nem annyit, mint azelőtt — mondá Carlotta, ki mindent legjobban akart tudni. Néhányan sóhajtozni kezdtek. Checchina Cozzolino, akinek sohasem volt még két soldo a zsebében, káromkodni kezdett: — Az ördög vigye el ezt az életet. A rendező durván kopogtatott az ajtón, mert az első jelenésnek elkövetkezett az ideje. Valamennyi lármázni kezdett, mert. egyik sem. volt kész az öltözködéssel. Azután egymásután tolongtak a színfalak mögé, egyet rántva a fűzőjükön, gyorsan lesimitva feltüremlett szoknyájukat s egy-egy hajtüt erősitve meg a hajukban. Carmela ért. legelőbb a helyére; ez a hallgatag, apatikus leány sohasem késett el. Tiz perez múlva kirohantak a terembe mint a forgószél, jelmezt váltani. Nagyon rosszul, kedvetlenül tánczoltak, s alaposan le is szidta őket a balletmester. A lányok dühösen ripakodtak vissza. — Kutyának való élet! — Meg szeretnék dögleni! — Mikor lesz már ennek vége! — Csak itt hagyhatnám ezt a komisz mesterséget! Carmela nem szólt egy szót sem, de á szive telve volt keserűséggel. Hallgatott, de érezte ennek a mesterségnek lealázó voltát, a vele járó nyomorúságot, s azt, hogy külsőleg mily vig élet ez, voltaképpen pedig mily szomorú. Föltolult agyába az a tudat, hogy e pályán nincs neki semmi jövője s nincs mód megmenekülni ettől az élettől. Örök életében mindig csak a legutolsó sorban fog ugrálni, mint japán gésa, nimfa, vagy apród? Mindegyik társa álmodozott valamiről: az egyik arról, hogy elveszi valami gazdag ember, a másik meg arról, hogy ternót nyer a lutrin, vagy — ami még praktikusabb — gazdag barátra tesz szert. Carmela már semmit sem várt az élettől. — Emilia Tromba sincs itt — kiáltotta Margherita Santaniello, aki mindig betegeskedett, s oly sovány volt, hogy majd ketté tört. — Persze, mert Sorrentoban van Concetta Giurával — mondá Carlotta Musto, a mindig legjobban informált hölgy. — S természetesen Terzi is társaságukban van — dörmögé Marietta Sangés, aki alaposan utálta a maga ügyvéd barátját. Carmela szemhéjai megrezzentek s ujjai ugy reszkettek, hogy alig tudta begombolni a ruháját. — Mindig a sarkában van — mondá Cecchina Cozzolino, aki majd megpukkadt a haragtól és irigységtől. — Az az Emilia megeszi Terzit elevenen. — Mert Terzinek magának is jól esik — mondá Carlotta Mustó. — Pedig Terzi nem szereti.

— Mégis mennyijébe kerül. — De ha mondom, hogy nem szereti — mondá Carlotta, aki büszke volt arra, hogy nagyon ismerte az embereket. — Mondom nektek, hogy a marchesát szereti Nagyon furcsa egy ügy, mert a férje nagyon féltékeny. Carmela, aki már százszor hallotta ezt a históriát elbeszélni a szinfalak mögött, oly rosszul érezte magát, hogy leült egy székre. — Féltékeny férjjel az ember nem lehet eléggé óvatos, Terzi pedig nem vigyáz magára. Nagyon könnyen megjárhat. — S akkor Emilia benne volna a szószban — rikoltá Cozzolino. — Bárcsak ugy lenne — dörmögik a többiek. Carmelának ugy dobogott a szive, hogy majd elájult. Gyorsan kimenekült a szinfalak mögé s egy diszlethez támaszkodott fájdalmában. Pár perez múlva roppant gyors galoppot volt kénytelen járni Antonietta Bellával, a prima ballerinával, tehát le kellett küzdenie szorongását. Carmela lábai nem akartak engedelmeskedni. Mikor a Mastracchióleány nagy szelesen elhaladván mellette, meglökte, majd hogy össze nem esett. Nyolcz óra volt, mikor a délutáni előadásnak vége szakadt. A szinpadon, a nézőtéren lecsavarták a gázt, s a munkások a Lohengrin első fölvonásához készítették elő a színfalakat. A folyosókon, a szinfalak mögött, a kóristák termébe vezető lépcsőn folytonosan jártak-keltek vagy ácsorogtak. Akik közel laktak, vagy akiknek pénzük volt, azok leugrottak egy perezre a balfelőli kis kijárón, mely előtt egész tömeg várt a San Carlo énekesnőire és ballerináira. Akik fönt maradtak, azok sétáltak, csevegtek, vagy székükben hátradőlve a menyezetet bámulták. A két Musto nővér fölhozatta a vacsoráját s a közös toillette-asztalnak a sarkán, a terem szögletében költötte el festékes tégelyek, hajtincsek, gombostűk közt. Komótosan, egyedül étkeztek. Meghivták ugyan Checchina Cozzolinót, aki semmit sem hozott magával, hogy tartson velük, de Checchina, aki büszkeséggel szokta elpalástolni sanyarú nyomorát, azt felelte, hogy nem éhes. Meghivták Filomena Scoppát is, •de ez nevetve' utasította vissza, s azután lerohant a lépcsőn egy közeli fűszereshez, hol három soldóért sült anchovist s két soldóért kenyeret vett, mit olajtól csöpögő ujjakkal megevett, s a szálkát a földre dobálta. Utoljára — nagy udvariassággal — meginvitálták Carmelát is, hogy legalább kóstoljon bele a vacsorájukba, melyet az anyjuk főzött. Carmela hasonló udvariassággal felelte, hogy ma nem vesz be semmit a gyomra, de máskor nagy örömmel fogja elfogadni szives meghívásukat. Azután kiment egy sötét zugba, valahol a kulisszákhoz vezető ajtó mögött, s elővévén zsebéből a magával hozott kis csomagot, nagy titokban elfogyasztotta. Ezek a két előadás közé eső szünetek roppant unalmasak voltak./ Carmela máskor el-elvitt magával egy kézimunkát, himzést, vagy horgolást, de a társnői mindig évődtek vele: — Hát a fejelni való harisnyáidat nem hoznád el? Mikor a kedélye lenyugodott, az volt az egyedüli szórakozása, hogy zsebre tett kézzel morzsolgatta az olvasó szemeit s halkai mormolta az Ave Máriát, Páter Nostert és Glória Patrit. Néha kétszer is elmondta az olvasót egyfolytában, amivel már egy lelket lehet kiszabadítani a purgatóriumból, s minden olvasó után buzgón ismételte a »fájdalmas titkokat« és a »dicsőséges titkokat«. Most azonban még imádkozni sem tudott, oly izgatott volt a lelke s akkora nyugtalanság fogta el. Hova tünt el lelkének egykori egyensúlya és derűje, a tizennyolez éves leány gondtalansága, aki szelid boldogsággal tért be időnként a Pignasecca környékén levő templomokba, s keresztényi alázattal hallgatta meg gyóntatójának, don Giovanni

184 Parascandalonak a tanácsait. Egy idő óta tele volt a lelke keserűséggel. Azt mondogatta magában, hogy életében soha még egy napig sem volt szerencsés s a jövő épp oly komoran tárult föl előtte, mint aminő szürke volt a múltja. Néha majd összeesett a nagy elcsüggedéstől. Néha fizikai szükségét érezte annak, hogy kialudja magát, jól étkezzék, tisztességes ruhában járjon s j ó meleg kabátkája legyen. Ezeket a komor gondolatokat minden erejéből elűzni igyekezett, de ebben a bűnnel szaturált légkörben, ahol minden szeméremből kivetkezett nyíltsággal űztek vásárt a szépséggel és fiatalsággal, szórakozott ajkakkal mondta el jámbor fohászait s profán ábrándok foglalták el az imádság he

'yét-

_

K u n z Ferencz.

Carmela önkéntelenül a szinpad felé közeledett s egy színfalhoz támaszkodott. A legjobb ruhája, egy kék posztó ruhácska volt rajta, a nyakán fehér écharpeot viselt, melynek dudorát arany tü tartotta össze. Ezt a tüt még Aminától kapta, ki őt a művészet keresztvize alá tartotta s egy régi keztyüvel minduntalan törölgette, hogy ragyogó fényét el ne veszítse. A vállaira fehér gyapjushawlt vetett. Ilyen gyapjushawlja minden nápolyi ballerinának van, mert különben agyonhülnének a szinfalak és folyosók borzalmas légvonataiban. Az arczára némi piros festéket kent, hogy elpalástolja bőrének túlságos barnaságát. Wagnernek hatalmas zenéje, mely a titokzatos hattyú érkezését s az ezüstös pánczélu Szent Grál-lovag színrelépését jelezte, ugy csapott el fülei mellett, mint egy közönyös zaj.

A zsebében megtalálta Gargiulo levelét s közönyösen gondolkozott el az iróján. Azután eszébe jutottak Carlotta Mustonak és Marietta Sangésnek a drága selyemruhái, melyeket hivalkodva akasztottak ki a közös fogasra. A maga három lirás fűzőjére gondolt, melyben tulhosszunak látszott a dereka, mert a fűző halcsontjai töröttek voltak, s nem tudta karcsúra fűzni magát. Eszébe jutott a sorrentói reggeli, melylyel Sanframondi herczeg vendégelte meg Concetta Giurát, vagy Ferdinando Terzi traktálta Emilia Trombát. E z a reggeli nagyon foglalkoztatta az agyát, fölidézte emlékezetében Sorrento bájos vidékét, melyet egyik társnőjével járt be, mikor a castellamarei Stabia-Hallban tánczolt; föltárult előtte az isteni öböl képe, a hotelnek szalonja, melynek ablakai a tengerre néznek, a makulátlanul tiszta fehér asztalterítő, a virágdísz, a csillogó tányérok, a gyümölcspiramisok, a gyöngyöző bor . . . A színfalak mögött trombita harsant föl, összehiván a lovagokat brabanti Elza védelmére, kinek becsületét lábbal taposta az áruló Telramund. Fél tiz volt s az Excel sior második előadására csak tizenegykor került a sor.

Egyszerre csak női kaczaj hangzott föl a háta mögött. Emilia Tromba és Concetta Giura volt, a két elmaradt ballerina, akik épp Sorrentoból jöttek virággal a kezükben, fölhevülve, beesett, de csillogó szemekkel, piros orczával. A rendezőnek, aki megállította őket, kaczagva mondák, hogy betegek voltak egész délután. — Ismerem már ezt a betegséget kedveskéim. Ismerem az orvosságát is: öt lira büntetés fejenként. E z a kis flastrom jót fog tenni maguknak. — De mikor lázunk volt — mondá Concetta tettetett siránkozással. — Öt lira, kedveskéim, öt lira — mondá a rendező, fölháborodva az arczátlanságukon. — Ennyit a szegényeimnek is adok — mondá Emilia s beletemette orczácskáját a virágba. A rendező hátat fordított s eltávozott, nehogy gorombán összeszidja őket. Concetta Giura nagyszerű selyemruhában volt, a nyakáról gyémántokkal és smaragddal kivert patkó lógott, melyet Sanframondi herczeg aznap reggel ajándékozott

K u n z Károly.

Kunz József.

185 neki. Igazán szép leány volt, vakitó fehér volt a bőre, rézbejátszó a haja, élénkek, tüzesek a szemei. Nappal láthatók voltak ugyan a szeplői, de ez a szépséghiba teljesen eltűnt az esti világitásnál, amikor csakis bőrének üdesége s alakjának karcsúsága jutott érvényre. Majdnem mindig feketében járt, de ez pazarul volt diszitve csipkével, selyemmel vagy bársonynyal, az évad szerint. .Mindig az előkelő megjelenést hajszolta, beteges mániával majmolta a nagyúri világ asszonyait, akikkel az utczán találkozott, vagy akiket a szinház páholyaiban bámult meg; s talán sikerrel is járt volna ebben való igyekezete, ha rózsás ajkait csukva tudta volna tartani. De ha kinyitotta a száját s hallatta torokhangjait, durva nápolyi dialektusát, akkor oda volt minden illúzió. S a fáma szerint Sanframondi éppen ezért volt belé szerelmes, ezért a durva beszédért. Mikor ezt- a gentlemant már "nagyon untatta evangyéliumi szelidségü és keresztényi lemondásu felesége az erényeivel, akkor Concettához menekült s elmondatott vele néhány durva adomát a Basso-Porto nyesetlen'adóiján. A leány kezdetben vonakodott, tiltakozott, adta a megsértettet, kikérte magának, hogy parasztosan Concettinának nevezze, mikor őt az elegáns „világ Tinának hivja; de azt is tudta, hogy éppen ez a plebejus jellemvonása gyakorol oly' nagy hatást á herczegre s végre is megtette a kedvét. Sanframondi ilyenkor úszott a gyönyörűségben s megfeledkezett a feleségéről, gyermekeiről, játékveszteségeiről s lavina módjára növekvő adósságairól. (Folytatjuk.)

Madarasi Beck Ilona. A legfiatalabb elnöknője ez országnak. A héten tartotta első elnöki, debutjét meglepő sikerrel, bájos egyszerűséggel és egy szinte classikusnak mondható megnyitóbeszéddel. Csak egy kifogás merült fel ellene: az elnöki csengetyüt még nem tudja elég energiával lenditeni. A csengetyü nem parancsol, inkább könyörög fehér nyúlánk kezében, mely jobban ért az ecsethez és a zongora billentyűihez. Leányos szelídséggel próbálta megkérlelni a zajosan fel-feltörő zsibongó áradatot, egy zsúfolásig gyermekléányokkal és fiatal előkelő hölgyekkel megtelt terem ezerhangu orchestrumát. De ami a csengetyünek alig sikerült, azt megcselekedte ő csengő ékesszavu beszédével, melyet, mikor megindult, leánytársai szinte áhítatos figyelemmel hallgattak és a végén zajosan megtapsoltak. Arról van szó tudniillik, hogy a' felcseperedett kisasszonykák és komoly, eladó-számba menő hölgyek egy Leány-otthon megalapításán fáradoznak szegény leánykák számára, akikről gondoskodni nemes és szép dolog; lehetővé tenni, hogy önálló pályára, tudományosra avagy művészire kiképezhessék magukat, elhárítani utjukból a szegénységgel járó nehézségeket, a tanulmányévekre otthont teremteni. azoknak, akiknek magányos, sivár és örömtelen az otthonjuk, avagy nincsen is: ..bizonyára lélekemelő, szép, leányokhoz illő gondolát.. És ha sikerül, ha nem: a szépet akarni már magában véve is' föltétlenül érdemszámba megy. ' ". ' Haj, haj! Micsoda .kemény és komoly parlamenti hárcz volt ez az utazás egy eszme körül! Mennyire járatosak már ezek a fiátal bájos gyermekek á háború-viselés

összes maneuvreibe. Voltak pártok és ellenpártok, jelöltek és ellenjelöltek. Vészi Margitka finom metszésű ajkain a szellem és a melancholia édes tónusai játszadoztak, mikor a jelöltségéről az egyetértés szent nevében lemondott, amit természetesen elfogadni nem lehetett. Ellenben a komoly, barna Kornfeld Alice a legsürgősebben és a leghatározottabban a titkos szavazást sürgette, nyilvánvaló, hogy az ő nagy jeles papájától egyéb erényeivel az igazságérzetet is örökölte. Istenem, Istenem! Ha ezek a hölgyek mind megnőnek, megizmosodnak, ha férjhez mennek, a társaságban szereplő állást foglalnak, egyesületi hölgyekké lesznek, irtózatos sok jótékonyságot gyakorolnak, férfiakat rang- és korkülönbség nélkül megsarczolnak: micsoda veszedelem fenyegeti akkor a világot! • De Madarasi Beck Ilonka szimpatikus vonásain ennek a veszedelemnek előjeleit sem tapasztaltuk. Biztos nyugalommal ülte meg az elnöki széket, mintegy részrehajlatlan magasságban a párttusák felett. Beck Ilonka művész lélek. Valamikor A Hétben komoly szép versek alatt olvashatták a nevét, melyeket idegen nyelvekről átültetett. Festményeivel a mütárlatokon szerepel és annyi nyelvet tud, hogy az már nem is illik. Szóval ő aesthetikai nevelésben részesült és most azt a nyelvet akarja elsajátítani, amely nemcsak nyelv, de egyúttal művészet is: megérteni és átérezni a szegények, árvák és ügyefogyottak szótalanságát. Finom, harmonikus lelke őt erre különösen qualifikálja. — Látott már valaha • szegény leányt ? — ezt az intim kérdést intéztem hozzá leányos jellegű kis elfogadó szobájában. Ő lesütötte a szemeit és elpirult. — Sebaj, majd ezután megismerkedik velük.

A régi czég. Németország a pápaszemes Schulmeisterjeivel hódította meg Elzászt és Lotharingiát. Anglia a kereskedőivel a világ egynegyedrészét. Bebizonyult, hogy a kereskedők — a generálisokról nem is szólva — erősebbek még a Schulmeistereknél is. A rőf nagy fegyver. Hasznosabb csatákat lehet nyerni vele, mint az Uchatiussal és a sikeres forgatásának a titka se valami ördöngösség. A rőfre is csak az a pragrafus áll-, ami a -kardra. Értő kéz emelje és becsületesen bánjon veié. A tisztasága az, hogy ki van a hossza, az ereje az, hogy jó .portékát mérnek vele. Nekünk nincsenek Cecil Rhodeseink, tehát nincsenek gyarmataink. Igy igáz és nem megfordítva. Majd ha egyszer kevesebb lesz nálunk a politikus és több a politika, akkor az ősi czimer dicsőségében testvériesen fog osztozni a régi czég is. Rájövünk lassan, hogy a munkában megkopott öreg rőf, amely szerzett vagyont, tisztességet, a hősi tusában kicsorbult ősi szablyánáb a , tiszteletre nem méltatlanabb. Megtanit rá a leghatásosább mester: a siker. Száz esztendő nem kicsi sor, attól, aki megéri bőségesen megérdemel legalább is egy jubileumot. 1802 márczius 20-án' történt, hogy. Buda városának érdemes tanácsa megadta az engedelmet Kunz Ferencz rohlei morvaországi lakosnak, hogy Budán megtelepedjék-és a vásznait, amelyeket azelőtt ponyvás szekéren hordott vásárra: boltban árulhassa. 1802-ben megnyilt az üzlet* és 1902-ben — 2

.186 jubilál. Azóta mindig él — egyszer se halt meg. Hogy mivé lett, azt egész Magyarországon tudják, hogy miként nőtt meg olyan nagyra, amekkora, az nem tartozik ide, de hogy minek a segedelmével tudott megérni ugy száz esztendőt, hogy a másodikat már gyerekjáték lesz megérnie, ennek a titkát jó lesz elárulni. A reczipe ugy se hosszú. Szolid volt mindig. Ennyi az egész. Jó volt a portékája és igaz volt a rőfje. Nem szóval fogta a vevőt, hanem az árujával, soha se kellett hazudnia, hogy vészit az üzleten, mert a vevő a maga hasznáért szívesen megadta az övét is. A kereskedő becsülete a portékája jósága, a nemesi czimere a czégtáblája, a kutyabőre az üzleti könyve és ez a kereskedő família ugy nevelte minden tagját, hogy gondja legyen valamennyire. Az ő mérlegük mindig pluszszal záródott, nekik is, a közönségnek is. Egyik Kunz helyébe jött a másik, egyik a másik mellé állt, Kunz József, Károly, Ferencz, Gusztáv, Henrik, Frigyes, mind hü maradt az ősi metier-hez és az ősi tisztességhez és mind ugy gyarapodott, hogy velük együtt gyarapodott a régi ház, a régi czég hire, böcsülete, renomméja is. Ahová álltak, a helyüket emberül megállták, megadták a közönségnek, ami a közönségé^ a hazának, ami a hazáé, a királynak, ami a királyé. Kunz Józsefet 1836-bari, Pest még német nyelvű város lévén, a famíliája .Debreczenbe adja tanoncznak, hogy magyar szót tanuljon, Kunz Gusztáv, mint Mollináry-hadnagy verekszik Boszniában azután visszamegy a boltba és átveszi a nagyváradi üzlet vezetését. Mint minden dinasztiának, ugy a Kunz-háznak is megvan a maga családi politikája és a munkafelosztás elve itt is fényesen érvényesül. A társadalmi szereplés olykor nagy önmegtagadással járó kötelességét Kunz Ferenczre hárította a család, ki szeretetreméltó egyéni tulajdonságainál fogva erre a szereplésre különösen rátermett. Őt érte a királyi kitüntetés egy előkelő ordó alakjában, de a hat testvér között, akármelyik kapja, rászolgált volna, mert egytől egyig gentleman. A Kunz és társa czég száz esztendős fennállása azt bizonyítja, hogy az a bolt él sokáig, amelynek a portékája sokáig eltart. A jón senki sem vészit — az se, aki adja. A régi czég dicsőségét a maga becsületes munkájával megcsinálta egész sor generáczió és az ősiség nemes patinájával adja át a jövendőnek, amely nem lesz rosszabb az apainál.

Krónika III. A kis gróf tervei.

— márcz. 21,

(A kis gróf, akinek könnyű giggje összeütközött egy vigyázatlan konflis-lóval, balesete után ágyában pihen. A tanár urak,' akik uj kötést tettek a törött ujjra, éppen eltávoztak, s a kis gróf becsöngeti a titkárt.)

A KIS GRÓF: N O S , mi újság? A TITKÁR: Ó , a részvét általános! Csak most látni igazán, mily nagy népszerűségnek örvend a gróf ur, minden körben egyaránt, mondhatnám: a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben . . . Urak és parasztok, .gyermekek és aggok A KIS GRÓF: Nem ezt kérdeztem. T I T K Á R : . . . férfiak és nők, különösen a nők! . . . A KIS GRÓF : Mi van a nőkkel ? . . .

T I T K Á R : A nők olyan érdeklődést tanúsítanak, mely egyszerűen páratlan. Előkelő hölgyek, művésznők, polgárnők, még az egyszerű nők is rendre tudakozódnak . . . lázasan . . . a telefonunk egyre csilingel . . , egyik kocsi a másik után áll meg a kapu előtt . . . a csillagkeresztes hölgyek leadják névjegyeiket . . . többen azok közül, akiknek nincs csillagkeresztjük, be akarnák j ö n n i . . . Alig .győzöm ismételni, hogy a tanár urak föltétlen pihenést rendeltek.

A KIS kozódtam.

GRÓF

(könnyed mosolylyal): Nem erről tuda-

Mégis, ha megengedne a gróf ur némi — tiszteletteljes — közlékenységét. . . Tudom, hogy ez illetlen . . . • A KIS GRÓF: Csak bátran. T I T K Á R : A gróf ur bizonyára tudja, hogy a főváros lakossága, szeretete jeléül egy beczéző névvel illeti a gróf urat . . . A gróf ur egész Budapestnek csak: a Palika ! . . . Nos, ma minden ajkról csak ezt a beczéző nevet, hallani . . . A Palika igy, a Palika amúgy! . . . Budapest hétszázezer lakosa átváltozott hétszázezer anyává, s ez a hétszázezer anya egész náp nem tud vigasztalódni, hogy: ime, mi történt a Palikával, a szép kis szőke Palikával!... A KIS GRÓF: Hagyjuk ezeket a léhaságokat. Én a komoly dolgokról kérdezősködöm, nem ezekről a gyerekségekről. Mondja, közölte tervemet a hírlapokkal? T I T K Á R : Igen, közzétettem a kőnyomatosban. A KIS GRÓF : Nos, mit mondanak hozzá az újságok ? T I T K Á R : Sietnek megjegyezni, hogy e tervek igen üdvösek. A KIS GRÓF: Mindegyiket helyeslik? T I T K Á R : Mondhatnám: en bloc helyeslik a gróf urnák összes eddig közzétett, valamint ezentúl közzéteendő terveit. A KIS GRÓF : Hm. A részletekkel nem foglalkoznak ? T I T K Á R : A részletekhez nem fér kifogás. Mit szólhatnának a részletekhez? • . ' A KIS GRÓF : Csak kérdem. Lemásolta a memorandumot? • T I T K Á R : Igen. A KIS GRÓF: Nincs véletlenül önnél? T I T K Á R : De véletlenül nálam van. A KIS GRÓF: Olvassa fel. Ez most jót fog tenni nekem. A TITKÁR (felolvassa a memorandumot). A KIS GRÓF : Szeretném még egyszer hallani az ön véleményét. Ismételje csak a főbb pontokat! T I T K Á R : Tehát első pont: az állami zálogházak oly irányban reformálandók, hogy az elzálogosított tárgyakra 20 koronán álul nyújtott előlegek kisebb részletekben is — tehát a munkások részéről időközi keresetük arányában — visszafizethetők legyenek. A KIS GRÓF: Hát mit szól ehhez? T I T K Á R : Egyszerűen azt, hogy: itt a szocziális kérdés megoldása! A KIS GRÓF: E Z túlzás. De az eszme üdvös, mi? . T I T K Á R : Mondom, hogy az egész szocziális kutya itt van eltemetve. Mert ha a szegény ember részletekben TITKÁR:

187 is kiválthatja a zálogtárgyat, akkor a zálogtárgy nem vész el, és ameddig a szegény embernek van mit zálogba tenni, addig a szegény ember nem szegény ember. A KIS GRÓF : Ez igaz. Olvassa a második pontot. T I T K Á R : Második pont: az állami zálogházakra vonatkozólag az egyik legközelebbi teendő az, hogy a főváros minden kerületében fióktelepek létesüljenek, T • A KIS GRÓF : Nem igaz ? T I T K Á R : Persze! Ennek az intézkedésnek a haszna könnyen kiszámítható. Ma a szegény embernek hat usque tiz krajczárt kell költenie, ha a közvetítőt kerülve, ékszereit az állami zálogházban kívánja elhelyezni. Ez a sok hat usque tiz krajczár évenkint mintegy 2 , 1 8 3 . 6 5 7 koronára rug, s az időveszteséggel együtt a szegény ember kiadása közel 4 , 6 0 0 . 0 0 0 koronára tehető, holott a fióktelepek felállítása az államnak sokkal kevesebbe kerülne. A

De lássuk főképpen a harmadik pontot. : Harmadik pont: a 2 0 koronán aluli tételek után járó kamatok egy része biztosítási' dijul szolgáljon, ugy, hogy a zálogbaadó elhalálozása esetén a tárgyak örököseinek díjtalanul kiszolgáltatandók legyenek. A KIS GRÓF: Megérti ön ennek a horderejét? T I T K Á R : Hogy megértem-e? Már. szinte látom az örvendetes eredményeket. Teszem fel azt: az apa elhalálozik, s az egész család jajong az üres szobában, melyből a végrehajtó csak a halottas ágyat nem vitte el. Ekkor váratlanul belép a zálogház kiküldöttje s dijtalanul átnyújtja az elhunyt óralánczát. Képzelhető az özvegy és az árvák örömujjongása. , A KIS GRÓF ; Ha az ember egy kicsit érdeklődik a közügyek iránt, sok mindenfélét talál, amit meg lehet valósítani. De hogy állunk körleveleinkkel? Nem érkeztek még válaszok sehonnan ? TITKÁR: De igen. Rothschild báró elsőnek sietett válaszolni. A KIS GRÓF: Mit ajánl? T I T K Á R : Hogy az állam tegye kötelezővé a szivarvégek és szivargyürük gyűjtését. Ezek eladási árából csinos összeget lehetne juttatni a tekintélyesebb szegényeknek, de még czélszerübb volna az igy nyert összeget tőkésíteni. Az ilyetén alap háromszáz év múlva a kamatok kamatjával olyan összeget jelentene, mely valódi pénzügyi hatalommá tenné az akkori szegényeket. A KIS GRÓF : És Bleichrőder ? Mit mond Bleichrőder ? Nem felelt? T I T K Á R : Bleichrőder a következőket ajánlja. A jelenkori túlzott és nagy mértékben antipatikus nyomor egyik alapoka az, hogy ma mindenkinek joga van éhezni. Ezt a jogot el kell törölni, s ezzel kapcsolatban a munkát kötelezővé kell tenni mindazokra. nézve, akik nem tudják igazolni vagyonosságukat. Ajánlja továbbá verseny-népkonyhák felállítását, hogy a meglévő népkonyhák alacsonyabbra szabják áraikat. Ajánlja végül a gyermekek ellen való biztosítást, mely a baleset ellen való biztosítás példájára volna szervezendő, s melynek dijait a nőtlen munkás is köteles volna fizetni. A KIS' GRÓF : És az antiochiai érsek ? ő eminencziája még nem válaszolt? - . KIS GRÓF:

TITKÁR

T I T K Á R : Szerinte felolvasásokat kell rendezni, amelyek megmagyarázzák a népnek az erkölcsös önmegtartóztatás nagy közgazdasági jelentőségét. E felolvasások látogatását kötelezővé kellene tenni, s jövedelmükből kamatnélküli kölcsönöket lehetne nyújtani oly hithű szegények^ nek, akik nem hanyagolják el a vallásos gyakorlatokat. A KIS GRÓF : Tovább, tovább. Halljuk a többieket. T I T K Á R : Sagan herczegné arra figyelmeztet, hogy a szegény emberek mennyit költenek fölösleges és nem tápláló eledelekre. E helyett a mesterséges tápszerek s olcsóbb huskivonatok élvezetét ajánlja. A KIS GRÓF: Van a dologban valami. T I T K Á R : A mingréliai herczeg azt ajánlja, hogy a végrehajtást szenvedett az ügyvéd munkadiját heti, egy pár koronás részletekben fizethesse le. A KIS GRÓF: Nagyon méltányos. T I T K Á R : A Crédit Lyonnais igazgatója azt javasolja, hogy az orvos tiszteletdiját elhalálozás esetén csak felerészben fizessék a hátramaradottak; ötven százalékot az állam utalványozzon e czélra. A norfolki herczeg azt tanácsolja, hogy olyanok részére, akiket a háziúr kitesz az utczára, szükség-barakkok építtessenek, ahol az illetők három napig tartózkodhatnak s a limonádé élvezetében ingyen részesülhetnek. Egy névtelen, aki hitbizománytulajdonosnak irja magát, azt indítványozza, hogy éhínség és aszály eseteiben á szegények hivatalból kapjanak jogvédőt. A johannisbergi apátur azt ajánlja, hogy a vagyontalanul elhunytak a koporsó-szeg élvezetében' minden dij nélkül részesüljenek. Egy bányatulajdonos kötelezővé kívánja tenni, hogy azok a munkanélküliek, akik hatósági bizonyítvány nyal igazolják, hogy mulasztást nem követtek el, virágvasárnaptól húsvétig törvényes szünnapot élvezzenek. A salzburgi érsek törvényhozási intézkedést kiván az irányban, hogy vagyontalan családapák kártyajátékot ne űzhessenek. Egy istállótulajdonos arra utal, hogy . amennyiben a vásárcsarnokokban a szegény embert megcsalják, ennek felszólamlása bélyegmentes legyen. Egy tábornok azt indítványozza, hogy a tűzvészek és éhínség következtében elhunytak hivatalból megkapják a koronás ezüst érdemkeresztet.

A

Nagyon életrevaló tanácsok. : Csak egy ember találkozott, aki nem ért egyet a gróf úrral. Ez Vanderbilt ur, akinek véleménye az, hogy a világboldogitók kongresszusa nélkül semmit se lehet tenni a szegények érdekében. A KIS GRÓF; Vanderbiltnek igaza van: össze kell hivni a világboldogitók kongresszusát. A Park-klubban majd egy nagy estélyt adok tiszteletükre. T I T K Á R : Egy »világ-estélyt«, ha nekem is szabad valarriit ajánlanom. A KIS GRÓF: Parbleu, magától értetődik, hogy ez alkalommal nem fogok takarékoskodni. T I T K Á R : Legalább megtudja egész Európa, hogy kis ország vagyunk, de jól élünk. A KIS GRÓF: Nagyon stílszerű volna, ha ez este a szegényekről is megemlékeznénk. T I T K Á R : Osztasson ki a gróf ur tiz- vagy húszezer sóspereczet. 2* KIS GRÓF:

TITKÁR

.188 A KIS GRÓF: Nem, mert el találnák rontani a gyomrukat. De jobbat gondoltam. T I T K Á R : Nos? A KIS GRÓF : A világboldogitók részére olyan estélyt adok, aminőt még nem látott a müveit nyugat. A pénz nem számit, hisz jótékony czélra adom. Lesz fontaine lumineuse, Miss Duncan, mozgó képek, automobil verseny, minden, mit szem és száj ki tud találni. És a szegények... soha se találná ki, hogy mit találtam ki a szegények számára ! T I T K Á R : De megvallom, égek a kíváncsiságtól. A KIS GRÓF: Nos: a szegények ingyen nézhetik végig az egész mulatságot! T I T K Á R (mély megilletődéssel): Gróf ur, ha nem volnék az ön titkára, szegény szeretnék lenni! A KIS GRÓF (némi elégtétellel): Mára talán elég. (A titkár el balfenéken. A kis gróf behunyja szemét s békésen szunnyad el, mint Titus császár, ha nem vesztette el a napját.)

— Hát aztán hol muzsikált az onkli. — Sehol, csak az orgonát hallgatta; t. i. ő volt Magyarország herczegprimása — válaszolta még humorosabb arczfintoritással Józsi bácsi. — Lassen Sich heim geigen — kiáltotta most már félig nevetve a rettegett Polizeichef, mialatt a protokollumot ugy utána hajitotta a kifelé siető aktoroknak, hogy csak ugy porzott. Ilyen furcsa kihallgatások is estek valamikor minálunk) akkor/amikor minden vendéglő, kávéház hemzsegett a spiczlitől s még a magyar nóta danolását is bűnnek minősítették. Nem is igen tettszett ez az ájer Feleki Miklósnak. Fogta magát, elment külföldi tanulmányútra. Akkor még nem adtak ilyen czélokra az állam pénzéből magyar művésznek, irónak. Igaz, ma is leginkább csak piktor, meg a szobrász kapja. Az iró éljen meg, vagy nyomorogjon a maga emberségéből. Már kinek hogy futja. Megtakarított fillérein kelt útra Miklós ur.' Mikor Párisba ért, akkor dühöngött ott javában a spanyol világ. Montijo Eugéniát csak pár év előtt emelte a franczia trónra III. Napóleon, minden Párisba került szép asszony spanyolYgrec. nak adta ki magát. Gondolta, igy talán hamarább kerül valami aranyhal a horogra. Tanulmányozása mellett ráért Feleki egy kicsit szórakozni, is. Hiszen szinésznek az élet minden oldalát Félmúlt időkből. dukál ösmerhi. Sok magyar emigráns lakott akkor a Szajna mellett. Teleki László, Almássy Pál, Komáromy György. Mindmegannyi hires ember a szabadságharczban, Feleki Miklós. hires gavallér itthon, meg a francziák földén is. Örömmel Hüves, borongós tavaszi alkonyatban vitték ki fogadták a régi honvéd-czimborát. El is vitték mindenüvé, Feleki Miklóst a kerepesi-uti temetőbe. Elbúcsúztatták ahol mulatni lehetett. — Ma a szép spanyolnéhoz megyünk — szólt egyszép kálvinista módon és zengett fölötte a kántus harmóniája. Az úttörő nagyok utolsója tért meg pihenni a nagy szer ebédnél Almássy Pali, összeállítva a napi programmot. művészben. Azok közül az úttörők közül, akik segitettek Az utolsó pohár pezsgő után fel is. szedekelőzött a kompánia, s fiákerra ülve robogtak a sennorához. fölépiteni a magyar színészet örökös hajlékát. Remek kis palota előtt állt meg a kocsi. Csupa Fiatal menyecske volt még az öreganyám is, amikor már Feleki játszott. Van egy szinlapom 1837-bőJ, szőnyeg, selyem a bejárat, még pompásabb az intérieur. amikor a -nagyváradi Apolló vendégfogadóban Balla Károly A belépő gavallérokat gyönyörű barna asszony fogadta. szinésztársasága játszott. Dugonits »Báthory Máriá«-ja Rövid haja gyűrűkbe vette körül homlokát s fejére spanyolosan — fekete csipkekendő borult. A mantilla került szinre, s az alig husz éves fiatal aktor jelentékeny rollét töltött be. Ugyancsak Nagyváradon játszott 1846-ban se hibázott vállairól, keblét gránátvirág ékesítette s szájáis. De ekkor már ünnepelt szalon-szinésze, hőse és amo- ban egy iczi-piczi papirszivar füstölgött. Minden kellék rozója volt Körösi társulatának. A diákság valósággal meg volt — csak éppen az asszonyt nem ringatták tombolt, mikor a »Madonnai csápszék« görögtüzzel pazarul Andalúzia mélyen kék ege alatt. — Remellayné . . . — Hüledezett Feleki Miklós, akielárasztott egyik jelenetében, az égő korcsmából, karjain hozza ki a darab hősnőjét. Ézt Prielle Kornélia személye- a spanyol sennorában azonnal ráismert egy pesti szép asszonyra, aki a szabadságharcz után ment külföldre. sítette akkor. — P s z t . . . c s i t t . . . — Suttogta az asszony — el Mikor fölkerült a Nemzeti Színházhoz, még akkor javában dühöngött az önkényuralom. Haynau a szabadság- ne áruljon, mert egyszeribe vége itt a nagy sikereimnek, harcz után mindennap magához rendelte Fáncsyt, az akkori ha megtudják, hogy nem vagyok spanyol. — Fenomenális - ötleteiről ma is beszélnek még. Egy művezetőt, akinek minden műsorra tűzött uj darabról referálni kellett. Prottmann is követte példáját. Egy alkalom- időben elnöke volt az országos szinészegyesületnek. Viharos mal beidéztette maga elé Szigeti Józsefet, Felekit meg gyűlés alkalmával épen egyik vidéki társulat súgója Hubenayt. Azt hallottta róluk — úgymond — hogy a ecsetelte rémesen sötét színekkel a provinczia nyomoruKomlóban á Kossuth-nótát énekelték mulató diákokkal. ságát. Végre kijelentette, hogy mindennek az oka a szerep Biz ez megeshetett. De tagadtak, mint a parancsolat. nemtudás. Felekinek eszébe jutott a még diákkori regula: si fecisti — Valamennyi színész a sugó után beszél. — nega. Segítségnek jó ez némelykor. — De hiszen maga se különb — veté ellen nagy A haragos ur azonban csak faggatta az aktorokat. flegmával Miklós ur. A sugó indignálódva fortyant fel: Elővétette a protokolumot. Hivatta az Írnokot. Művészeink — Már mint én? bemondták a neveiket szépen. — Persze, hiszen egy félóra óta egyre csak azt — Nikolaus Feleki de nagy Galambfalva. deklamálja, amit minden sugó mond. .— Franz Hubenay de eadem. Apró, jóizü történetkéit legjobban szerette a trézia— Joseph Szigeti — Tripammer. — De a nagy- városiak kedves sörházában, a Prindli-ben meg a saját bátyám Kopácsy prímás volt — tette utána az ő utánoz- házánál, fehér asztal mellett, elmondogatni. De csak olyanhatatlan humorával Szigeti József. nak, akiről tudta, hogy szivesen hallgatja a régi históriáProttmann dühbe jött, ki látott ilyet ? Ez a magyar kat. Valamikor kedves szerepe volt neki a »Szegény komédiás mind csupa de — legalább már egy, aki nem' marquis«, egy romantikus franczia dráma czimszerepe. Ritter. Sokszor kenyeret ebédelt a tönkrement nemes úrfi, de

.189 azért elegánsan öltözött és külsején senki se vette észre kiizködését, nyomorúságát. — Szakasztott a szegény márquis — mondotta nekem valahányszor találkoztunk. Utoljára az őszszel láttam. Árnyéka volt már csak a régi daliás Feleki Miklósnak. Egy fiatal ember vezette, de az alkonyi szürkület daczára is fölismert. — Jó estét, hogy van szegény marquis? — ajkán még valami mosolyféle is játszott — mikor néz el arra felénk, a Csengery-utczába. Búcsúzkodva megígértem, hogy legközelebb, de bizony ki is tavaszodtunk akkorra. Kitavaszodtunk, őtet meg elvitték abból a kedves, nyájas otthonból, szerettei köréből, oda, ahova elmentek már mind előre hírneves pályatársai, ahol közülök ő az utolsó nagy aktor. Vicomte Letoriére.

INNEN-ONNAN.

és illegálissá teszi ugyanazt a cselekedetet, már sok ember fejébe került s a katonai becsület egy egész különös példányát teremtette meg. Különös romantika e szörnyen valóságos esetek' ben, hogy ezekben mindenütt és mindig asszonyok játszák a főszerepet s asszonyok' is vesztik el a résztvevőket. Grimm ezredest például a saját felesége vitte bajba, mert alapjában maga sem hitte, hogy zárt ajtók mögött férje a hozzája jött szép asszonyokkal csakugyan sinczeriozitásokról beszélget. Tehát még asszonyok sem hitték el, hogy a spiónkodás ilyen egyszerű legyen. De nem adnak neki hitelt komoly szaktudósok se. A Teleki-dij legutóbbi pályázatán a Fekete czár czimü darabban ugyanaz a motivum vitte kés alá a hőst s az akadémikusok mosolyogtak a befejezésen. Hogy egy szerető nő erre képes legyen? soha. S kiadták ugyan a 100 aranyat, de csak szégyenparagrafussal. Különös véletlen, hogy azért, amit A-nak nem hittek el, az 100 aranyat kapott, mig ugyanazért B-nek mert elhitték, ólmot és golyót juttattak. Milyen emberséges a mi akadémiánk, csak most látszik. Nem csoda, ha Gabányi nem haragudott meg rájok s örömmel vette fel a száz aranyat. Más viszonyok közt meg főbelőtték, vagy legalább is becsukták volna a darabjáért. »

„*» Színészet és orfeumok. A bretli és a színpad csak nálunk divergáló tényezők; Francziaországban megteremtették Paulust és Yvette Guilbert-t, Angolországban a tánczoperettet, mig Magyarországon csak a letört Veres Sándorok remédiuma volt. De még ebben az alakban is erős konkurrencziát csinált a színpadoknak, amiben nem annyira ő, mint a szinházak a ludasak. Ha tehát a szini-direktorok, a naivan kedves szinészközgyülésen a bretli ellen foglaltak állást, érthető okokból tették, aminthogy a kétszerkettő is igazolja, hogy ha a faczér szinészek orfeumokban lépnek föl, akkor a direktoroknak kevesebb kinálat áll rendelkezésükre, következésképp az árak émelkedni fognak. Én tehát érteni és méltányolni tudom az egyesület felháborodását s nem csodálkozom, hogy az igazgatók élénken tiltakoztak e kenyérkérdés ellen, amely nem annyira a hely nélküli szinészek, mint inkább az ő létkérdésük volt. Mégis meg kell jegyeznem, hogy az orfeumban való működést csak oly kevéssé találom diffamálónak, mint kvalifikáczioríális tényezőnek azt, ha valaki szinházba és nem mulatóhelyekre jár. Amint hogy azt sem hallgathatom el, hogy a lápvirágot épp annyira becsülöm, mint a fuchsiát s a szivarozást és étkezést soháse tekintettem főbenjáró bűnnek. Sőt e téren radikális voltam, mindig magasabbra becsültem a Filliseket, Gabereleket és a Guerrakat, mint sok komédiást, aki Leart meg Othellot játszotta. De tiszlelem és becsülöm a magyar szini direktorokat is, akiknek erényei előtt, ime, készséggel meghajlok. A közgyűlés meggyőzött arról, hogy vannak még jó komédiásaink s ha egyéb eredmény nem fakadna e beszédekből, ez is elegendő volna. Ha igy tudnának beszélni és mókázni a szinpadon, gyönyörűség volna' hallani. Az ember szivesen bocsájtaná meg, ha a bretlire nem is volna még elegendő kvalifikácziójuk. * *

*

. *** Grimm. -Grimm ezredes tragédiájánál a kémkedés köz- és hadijogi helyzetéről sok szó esett. Bizonyos, hogy az ezredes titkokat adott el és bizonyos, hogy ezek a »dossier-k« fabatkát sem értek. Mégis golyót kap értök. Mit bocsájtott Grimm áruba ? A mozgósítási terveket; ám a plánumok évről-évre, hónapról-hónapra változnak s ha a katonai czopf ném akasztana kolonczot a nyakukba, bizony husz fillért sem érnének meg, mert minden-gyerek- tudja és látja, merre masíroznak a katonák. Az orosz kormány ugy jött rá a kémkedésre, hogy valahányszor nagyobb csapatokat küldött egy helyre, a német hadsereg is ugyanazt tette. Vagyis az orosz kormány. is kémkedett Németországban, de ennek a spiónnak ezreket fizetett, mig Grimmnek halált osztott. Ez a különös felfogás, mely legálissá

*

*

- X Casque—d' Or kisasszony. Ugyanakkor, amikor minálunk az országos szinészegyesület letiltja az orfeum deszkáiról a színészeket ama bizonyos Méltóság nevében, amely a fene tudja, hogy hol lakik, de az bizonyos, hogy a grajzlerosnál hitelbe nem kap egy font sót sem, Párisban is dübörög a felháborodás egy kicsi szinház, a Theatre des Bouffes du Nord direktora ellen, amiért ez szerződtette Casquette d' Or kisaszszonyt, az aranysipkás hölgyikét. A napsugárhaju leánykának ugyanis abban rejlik a talentuma, hogy két tüzes- frank, Manda, a pisztolykirály és Lecca, á furicár, mind a kettő a charonei apaka-indiánok név alatt- zsebelő éjféli legio • • lopparancsnoka felé löveli szive lángját és érette mártogatja egymás mellébe vagy hátába hosszú hegyes tőrét. Egyik héten Mandának Lecca, a másik héten Leccának Manda. Oly sokszor megölték' már egymást és mindig ő érette, a napsugárhaju leányért. Ezért lett érdekessé Casquette d' Or kisasszony, az aranysapkás hajadon és mert érdekes lett, ezért szerződtette a Theatre des Bouffes du Nord élelmes igazgatója és mert ez szerződtette, haragszanak nagyon a párisi lapok a Theatre des Bouffes du- Nord élelmes igazgatójára. Amint hogy daczára annak, hogy haragszanak; igazságuk is van. Hiszen, ha a kis varieté szinház igazgatójának az ötlete iskolát csinálna, egy gyermekgyilkos anya, mint művésznő, a föllépési dijak egész tömeghosszával verné Sarah Bernhardot és Pospischl, a nagy kasszabetörő külömb attrakczió volná, mint Jean Reszke. A gályarabok egyenesen a varieté szinházak dobogójára lépnének. • Ez már egy kicsit csakugyan megviselné a Méltóságot és nem lehet csodálkozni a francziák érthető méltatlankodásán. Már a magyar szinészegyesület azonban nem osztozhatnék joggal ebben a felháborodásban. Mert ahogy a Méltóságot ő védelmezi, az szinte természetessé teszi Casquette d' Or kisasszonyt. Hiszen h a ' a színészt eltiltják a szinpadtól, attól a szinész meg nem Méltóságosodik, de Casquette d' Or kisasszonynak — szabad a pálya. * *

*

• »*„ A megmondók. A zentai hid leszakadása szomorú dolog s csak egy vigasztaló benne, hogy -emberéletben nem esett kár. No meg a másik momentum, amelyik a megmondók gazdag sorát öregbítette. Kik ezek a megmondók ? Istenem, jó valamennyien, akik a földtekén járunk. Van-e ember, aki meg ne mondta volna, hogy az angol elbizakodottság pórul fog járni Burországban ? Van-e,. aki meg ne jósolta volna, hogy Fejérváry és Horánszky összekülönböznek? Van-e, aki ne látta volna, hogy a Teleky-dijat nem- Prém . József nyeri .meg ?

.190 Ugyanaz az eset volt a zentai hifinál. Első nap csak a városi rri.érnök mondta, hogy ő megmondta előre a ' katasztrófát, második nap már a tanácsnokok, a polgármester és a kapitány is kijelentette, h o g y . ő a balesetet régen jelezte, harmadik nap már az egész város ezen a véleményen volt, negyedik virra : dóra pedig nem volt gyerek Zentán, aki a . hid gyarló voltáról évek óta meg ne lett vojna győződve. De az ár nem állott itt meg, kiterjedt az egész országra, s most ott állunk, hogy a városi pandúrnak számozott czédulákat kell osztogatni azok közt, akik a leszakadást megjövendölték és e nézetöket bővén ki is fejtették. Holnaputánra nem lesz ember, . aki a prófécziát magáénak ne vallotta légyen s egy hét múlva. talán már Amerikából meg Kamcsatkából jönnek a jelentkezők.'Aki tehát még jósolni akar, az siessen nyilatkozni, ámbár az se nagy baj, ha erről az ügyről lemarad, Ha holnap a Gellérthegy a Dunába esik vagy a Jánoshegy a Rákosra megy sétálni, úgyis mindenki megesküszik rá, hogy ezt a szenzácziót már két hónap előtt megprófétálta a kávéházban. * *

*

X A Teleky-ezár. A Teleky-czár, ha jól tudom, a Fekete czárnak hívják igazán, bajnoktársa volt a Brebir bánnak meg a többi huszonhat versenyfutó czimborájának. A fekete czár koronája száz kisméretű arany, amit a kiadási kényszerparagrafus abroncsával erősítenek a boldogtalan szerző fejére. A fekete czár tehát nem a - nagyigényű zsarnokok közül való, amit meg akart hódítani, mindössze ötszáz pengő forint és ezt meg is k a p h a t j a véres tusa nélkül, mindössze — jelentkezni kell neki érte. Szó sincs róla, valami nagy véleménynyel a drámai titkos pályázatokról nem vagyunk. Nem igen hiszszük, hogy a száz kisméretű arany még ha nagyméretű volna is, a pályázat lejáratának terminusára nagy drámaíró talentummá tudjon serditeni valakit, aki terminus nélkül és ingyen nem tudott azzá Jenni. A fekete czárról se gondoljuk, hogy nagy könnyűséggel verné Shakespearet, de azért mégis megesik a szivünk a szegény bekötött, idegen kézzel lemásolt és lapszámozott zsarnok sorsán. Ilyen fekete végzetet mégse érdemelt volna talán szegény. Hisz igaz, hogy senkinek se muszáj tragédiát költeni, még kevésbbé muszáj rossz tragédiát költeni és legeslegkevésbbé muszáj a megköltött rossz tragédiát a Teleky-dijért f u t t a t n i ; de jó Isten! hát azért nem költenek számtalan sokan rossz tragédiát, amelynek »a bonyolítása alacsony, olykor bárgyú, a jellem rajzolásában zavaros és önkényes« — anélkül; hogy ezért a bus cselekedetükért díjjal sújtanák, nyilvános jelentkezésre kényszeritenék és ennek elmulasztása esetén száz kisméretű arany elvesztésével bírságolnák meg őket? Az a nézetünk, hogy. ez az eljárás lehet igazságos, de nagyon kegyetlen és méltánytalan. Ha az aránylag legkevésbbé rosszat igy büntetik, tessék lesújtani az aránylag még rosszabbakra is és ha az aránylag legkevésbbé rosszat az enyhitő körülmények tekintetbe vételével ugy büntetik; hogy esetleg hagyják futni, az igazság megköveteli, hogy a még bünösebbeket meg egyenesen csipjék nyakon. Bontsák föl a jeligés levélkéiket — ingyen. Ne csak az bűnhődjék, akinek a legkisebb a vétke. • *

*

.

*

ó A g y a l o g j á r ó k e g y e s ü l e t e . Azt irja egy újság, hogy • Budapesten megalakították, vagy most alapítják a gyalogjárók egyesületét. Az bizonyos, hogy Budapesten sok ember van, aki gyalog jár. Az is bizonyos, hogy — egyesülésben van az erő. Szóval egy csomó igazság már volna az egyletalapitáshoz. De nemcsak három az igazság. Megesik, hogy több is. Á gyalogjáró ember kétféle. Van' olyan, aki csak gyalog jár, van olyán, aki gyalog is jár. Az előbbiek azok,- akiknek muszáj gyalogszerrel járniuk, mert nincs se kocsijuk, se lovuk, de még villamosra valójuk sincs. Az utóbbiak pedig azok, akiknek vaj)' kocsijuk, lovuk, . de ; mert az emeletre -a király ,se megy hjntóp, ;néha gyalogolnak is. Azok természetes, mondhatni

született gyalogjárók, azért gyalogolnak, mert muszáj, - egyebet nem tehetnek és nem kell őket félteni attól, hogy ha alapszabály, egyleti tagság, tagsági dij és egyéb gyönyörűség vissza nem tartja őket, mindjárt hintóba vetik magukat és hintón mennek még az emeletre is, ahová,- mint emlitéttem, még a király is gyalog jár. Ezek tehát nem számítanak az egyesületnél, amely ilyen módon a tagjait természetesen csak azok közül vehetné, akiknek nem muszáj gyalog járniuk. Hogy micsoda jó tulajdonságai, haszna, előnyei. volnának ennek az egyesületnek, majd megmondják, akik csinálják. Bizonyosari jó hatással volna a demokrata eszmék érvényesülésére, az egészségre, a lábizmok erősödésére és fejlődésére, az aszfalt forgalmának emelésére, nem is szólva arról, hogy diadala volna a humánus eszmének, • mert sok fölösleges fáradságtól megkimélné a lovat, amely végre is szinte élő állat, csakúgy, mint az ember. De viszont nem hallgathatjuk el az aggodalmainkat sem. Azt hiszszük, hogy ez az egyesület kissé költséges volna. Hogy az ember kocsist, kocsit, lovat, istállót tartson, csak azért, hogy gyalog járhasson, ez olyan megterhelés, amit nem mindenki tud elviselni. Azok számára pedig, akik mindezt tehetik és meg is teszik, bocsánatot kérünk, de ugy tudjuk már van a budai oldalon, hegy lejtőjén, gyönyörű, egészséges helyen nekik való intézmény vagy intézet. -

«

, .

*

+ Az i g a z s á g . Ki az, aki még sohase ette blicczelve asóskiflijét és- ki az, aki még nem volt kénytelen észre nem venni, hogy ő nagysága a kártyában ugy csal, mint egy kozák? Charlottenburgban a héten) öt úriasszony ült - a vádlottak jpadján és öt uriásszonyt Ítéltek el két heti fogházra, mert - a czukrászdában -elfelejiet'tek annyi süteményt befebegni a főpinczérnek, mint ahányat elfogyasztottak. Hogy a szegény menyecskék szörnyen szégyelték magukat, azt olvastuk, de remélhetőleg szégyelte magát a. biróság, az ügyész ur, és ha képes ilyen érzésre, talán a detektív is, akinek a sikeres kémkedése bebizonyította az eltűnt és bemondott sütemények száma közötti diszharmóniát. Szó sincs róla: blicczelni csúnya dolog, de tudja azt a Mindenható, van benne valami nagy, átkozott gyönyörűség. A bűnnek is- megvan a maga édessége és a blicczelés oly kis bün és blicczelni oly nagy gyönyörűség. Az egyik nagyságos asszony elmondta, hogy nem tud többet megenni két darab süteménynél ott, ahol ingyen adják, de azért rendesen elrontotta a gyomrát öttel, csakhogy hármat elblicczelhessen. Az ügyész ur ezt a vallomást terhelő körülménynek vette, és segítségül használta a mennydörgéshez. Sajnálom az ügyész ur feleségét, nagyon komor lehet az élete e mellett az utálatosan becsületes lélek mellett. A czukrászt e. m. a. f. még csak értem, az üzletember, akit megkárosítottak és mert becsületes ember, dübörög és bőszül a csalás miatt, amit ellene elkövettek, ám ugy olvasom, az ügyész volt az, aki nem akarta elejteni a vádat; bár a bűnösök hajlandók voltak háromszorosan is" megtéríteni. a kárt, amit okoztak. Az ügyész ur kibocsátotta a legmélyebb mellhangjait és elkongotta, hogy igazságnak kell lenni! hát lett igazság. Öt uriásszonyt, feleséget, anyát kipellengéreztek, megaláztak, meggyaláztak egy csomó czukorsüteményért. Mert h i á b a : a becsületre vigyázni kell^

Április l-jével kezdődik az uj évnegyed. Azon tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése márczius végével lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket hova előbb megújítani szíveskedjenek. Mai számunkhoz erre a czélra posta-blanquettát mellékeltünk. , Előfizetési feltételek; Egész évre 20 kor. Félévre 10 kor. Negyedévre '5 kor. Mutatványszámok ingyen.

A HÉT kiadóhivatala, VIII. ker. Röck Szilárd-utcza 18.. szám.

.191

IRODALOM. Levél Emma asszonyhoz. Kedves Emma asszony, Kegyedről a Nyelvőr márcziusi füzetében ez van : »Emma asszony. A Hét uj szakácskönyvének Emma asszonya, ugy látszik, nem magyar asszony, mert a magyar nép . ismer komámasszonyomat, ismer sógor asszonyt, ismer Gálné asszonyt (de ezt már kevésbbé), csakhogy Lidi asszonyt, vagy éppen Emma asszonyt soha, mert a keresztnév a magyarban lehet ugyan jelző (Lidi néni, Szabó sógor, Pali bátya, vagy névelővel: a Béla tekintetes ur, a Leó • úrfi stb.), de az asszony, jelentése miatt e tekintetben kivétel. A hites magyar asszony ugyanis idegenek előtt Szabóné, vagy Kovácsné. Keresztnevén csak a családja tagjai nevezik, azok meg nem asszonyozzák.«

népieskedés nélkül! A Margit-legenda tele van szent Margit asszonynya\\ az Érdy-codexben emlitődik az épenséggel nem alrendü Theogond asszony, s igy van ez Verseghyig, ki még Vénust'is megvénusasszonyozza. Ebben a dologban engemet különben nem a tudatlanság bánt, hanem a szándék. Ennek mondom: ne arra, te! A kezét csókolom, édes Émma asszony, és vagyok hétfői, de az égész héten át és örökké is hü szolgája Jaákh. NB. Jaákh, nemes lovag s nekem különösen kedves lovagom — szépen köszönöm, hogy ily gyönyörűen megvéd; gerne hör ich/.'wenn Du singest und ich korche, wenn Du schweigest ; az ön szavát mindig érdemes meghallgatni, de érdemes önnek ilyenkor szólania ? Emma.

Tolnai Lajos.

Tolnai Lajosnák, aki harczos életéből e hét szerdáIgy -beszél a legújabb magyar nyelvtudomány. Az a ján megtért az örök békességre, alig volt jó barátja, de finom' czélzása, hogy kegyed, ugy látszik,' nem magyar lelkes méltánylója annál több. Szeretétet nem tudott támaszasszony, bennünket illet, akik kegyedet Emma asszonynak tani, de megbecsülést nagyon sokat, annyira, hogy volt hívjuk. Persze! Hogy a Tóth Béla barátom szállóigéjével idő, mikor a fiatal Magyarország, már mint az akkori éljek: kedvezőtlen vallási viszonyok között születvén, nem fiatal Magyarország, őt tartotta a nemzet legkiválóbb elvagyunk magyarok, nem tudunk magyarul, a nép nyelvét beszélőjének. Az "emberrel szemben való ellenszenv és az pedig nem ismerjük, jóllehet a népnek mi manchester- iró iránt nyilvánuló elismerés ilyen összetalálkozása nem bugyógosok mérjük a- szeszt. ritka példa az irodalomtörténetben; Tolnai Lajos esetét A tudomány, a magyarság és a népiesség mono- azonban speczialissá tette, hogy nála ez nem az írónak poliumának kiz. szab; tulajdonosaival vitatkozni nem igen az embertől való elkülönödésében gyökeredzett, hanem épp lehet. Már csak azért sem, mert tüstént jajgatnak. De igy ellenkezőleg: egységes és közös forrás volt a kútfeje irói négy szem között mégis szóljunk egynéhány szót a ke- népszerűségének és a személyétől való idegenkedésnek. resztnév mellé tett asszony ábécés iskolába se igen való A tökéletes monismus példája volt Tolnai Lajos társadalmi és irodalmi physiognomiája. Elet és irodalom teljesen összekérdéséről. Ismer-e a nép Julis asszonyt, Panna asszonyt stb. ? olvadt nála és mint emberre, azért haragudtak reá, amiért, Biz az egy kicsit rettenetes, hogy még az ilyet is bizo- mint irót becsülték és megfordítva: mint irónak az volt a nyítani kell. De ne riadjunk vissza még az együgyüség- legkiválóbb erénye, ami az embertől elfordította a rokontől sem, mikor az igazságról van szó. Az Akadémia szenvet. Az igazság és még inkább az igazságosság harczosa Czuczor-Fógarasi-szótárában ez van az asszony czikkben: "Keresztnevek után téve, az alrendü férjes, nőket czimezik volt Tolnai Lajos az életben ugy, mint az irodalomban, vele. Kata asszony, Jutka asszony, Erzsók asszony, már tudniillik, azé az igazságé és azé az igazságosságé, - Trézsi asszony.« Sejtem, hogy erre a Nyelvőr azt fogja amit ő annak gondolt. Meg kell tennünk. ezt, a nézetek és mondani, hogy szegény Czuczor-Fogarasi szamár; (Noha meggyőződések subiektiv voltára vonatkozó figyelmezteaz a két öreg ur'csak bolondos etymologiákat csinált, de tést, de túlságos fontosságot nem - szabad neki tulajdonímagyarul jól tudott.) Hivatkozom hát a Kisfaludy Károly tani. Mert ha volt iró, akinek megadatott, hogy a rajz Trézsi asszonyává (A bánkódó férjben), no meg az Arany hűségében közel férkőzzék a jelenségek igazságához, ugy János Ágnes asszonyára, hogy a Petőfi, a Tompa tizféle Tolnai Lajos ilyen volt. Kitűnően tudott látni, éles megkeresztneves asszonyait ne is emlitsem, s annál kevésbbé figyelő volt és pompásan rögzítette emlékezetében, amit a Kiss József Judit asszonyát : . . tetszik már tudni, miért. észrevett. Az ő igazságának tehát, legalább életének és Az idézett müvek mind megvannak nyomtatásban ; pályájának egy nagy korszakában, mikor még a féktelen az Arany János Ágnes asszonya is. Csekély pénzért kap- harag nem vont hálót a szemére,, elég jogczime volt, hogy hatók; sőt közkönyvtárakban olvashatók ingyen is. jó igazság számába menjen, ha / nem is volt másoknak, A Nyelvőr, ugy vélem, némi mulasztást követett el, ez sokaknák inyére való igazság. És itt fonódik össze irói szerencséje életének szerencsétlenségével. Mert az irónak olvasmányt mereven mellőzvén. No de ne bolondozzunk. Tegyük fel, hogy valamely igen kiváló érdeme, ha az igazság hive, de az emberre nyelvész ismeri az Ágnes asszony, a Trézsi asszony nézve nagyon kellemetlen irányító az életben. Különösen, népies használatát — nem mint a Nyelvőr — s az Emma ha, mint Tolnai Lajosnál volt az eset, a sziv bizonyos asszony ellen azt a kifogást teszi, hogy az Emma név rideg gőgjével,, a megbocsátás erényének hiányával párosul. nem népies, s nem? népies a kegyed kedves személye . Ne kutassuk, hogy eredetileg a háborúskodásra, a gyűlölsem, jó Émma- asszony; tehát az Emma 'asszony vétség ködésre teremtett lélek volt-e vagy pedig az élettapasztalat az érzék, az izlés ellen: ügyetlen népieskedés ott, ahova érlelte-e meg benne az ártókedvü elkeseredést; de akármi [ volt az ok, az okozat az, hogy akik á közelébe jutottak, nem való. Ha valaki igy beszélne, beszéde a tudatlanságnak — utólag vajmi keveset örvendhettek ennek a találkozásnak. hogy ugy mondjam —- valami finomabb fajtája volna, - Összeveszett mindenkivel, bántva érezte magát mindenkitől s éreznék belőle egy csöpp jó szándék: a nyelv árnyék- és ugyancsak visszabántott mindenkit, nem egyszer még latainak keresése. De bizony csak ez a jó ember is azokat is, akik nem vétettek neki. Mint pap, harczb'an tudatlan volna. Istenem, a codexek, a minden középiskolá- állott a híveivel, mint ember, gyűlölködött a környezetével ban ismeretes codexek óta ezerszer vagy hányszor teszik és mint iró, folyton hadakozott a tekintélyhez jutott iroa magyarok az asszonyt a nő keresztneve mellé, minden dalommal. Bizonyos igaz, hogy sokszor az ő részén volt

.192 az- igazság-és még ezenkívül mentségéül szolgálhat, hogy gyenge termésnek, nemcsak hogy nem csökkent, de még emelkedést a folytonos vereségek, amelyek életsorsát kitöltik, mignem is mutat. A bank egyéb vállalatai normálisan fejlődnek. A mostoha közgazdasági viszonyok egyes üzletágaink jövedelmezőségében érezvégül is egy szerény poziczióval kellett beérnie: meg- tették ugyan hatásukat, de ezen hiányokat más ágakban elért jöveokolják, amiért oly haragos kedvű volt; de az is bizo- delmi többletek bőven kipótolták. A mérleg szerint az 1901. év folyanyos, hogy némileg melegebb szívvel sokszor elnézőbb mán a 203.979 korona 82 fillér elővitel hozzáadásával 1,952.120 és megértőbb lehetett volna, valamint az is igaz, hogy korona 77 fillér tiszta- nyereséget ért el a'bank. A részvénytőke 5 százalékos kamatainak 1,500.000 korona levonása után marad életének viszontagságait nem mind az emberek rosszasá- 452.120 korona 77 fillér, melyre vonatkozólag az igazgatóság javagának és ellenségei gonoszságának kell betudnunk, hanem solja, hogy a - tartalékalaphoz a minimális ' 5 százalék' (12.407'05 része volt ezekben nehéz temperamentumának is. korona) helyett 100.000 korona csatoltassék, miáltal a tartaléktőke 1,339.161 korona 02 fillér- külön tartalék hozzáadásával 5,938.954 Ime azonban, hogy elköltözött e világból és kezdő- korona 88 fillért ért el, továbbá az igazgatóság alapszabályszerü dik reája nézve az utókor, mely bíróságot üljön fölötte, jutaléka fejében 29.000 korona és a bank alkalmazottainak nyugdijmérsékelje a róla való, netalán szigorú Ítéletet két dolog. alapja javára levoiiassék 20.000 K., együtt 303.120 K. 77 fillér, Az egyik, hogy a sors ánnyira malicziózus volt' vele '/aoo/o felülosztalékul (2 korona- részvényenkint) 150.000 korona oszki és a fenti levonások után fenmaradó nyereség-maradvány szemben, hogy nemcsak a szerencsét vonta meg életétől, tassák 153.120 korona 77 fillér a .folyó 1902. év számlájára vitessék elő. de az aesthetikai szépséget is. Oly lélekkel, oly heves 'A közgyűlés a javaslatot- elfogadván, a fenti javaslat alapján az 1902. temperamentummal, oly nagy harczratermettséggel, mint április 1-én esedékes 9. sz. részvényszelvény 22 koronával (5'/ a ".száaz övé, ha bukásokra volt is praedestinálva, legalább zalék) lesz 1902. márczius 21-től kezdve beváltandó. Az ülésen az dr. Beck Marcelt, Freudenberg Rafaelt és Havas Emilt megérdemelte volna, hogy nagyszerű küzdelemben legyen igazgatóság igazgatókká, Gerö Józsefei és Neumann Ödönt pedig igazgatóhelyetrésze; de a sors arra kárhoztatta, hogy apró-cseprő tor- tesekké nevezte ki. Roih Miksa és Ságó József czégvezetői joggal zsalkodásokban emészsze fel magát. Neki persze ugyanoly ruháztattak fel, mig Heller Béla a bank fiókjának központi felügyebaj volt ez a lánczolat is, mintha nagyobb harczban hiu- lője lett. sulnak meg erőfeszítései, de nekünk minden háborúsága Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat. Az igaza kicsinyesség jegyében látszik és sorsában talán ez a gatóság utolsó ülésében az 1-901.-üzletév mérlegét megállapította és legnagyobb tragikum. Sajnáljuk, de nincs, ami ez érzést elhatározta, hogy a közgyűlésnek javasolni fogja, miszerint az a nagyszerűség benyomásával erősitené, holott meg volt 1,765.194-95 koronát kitevő bruttónyereségből 558.66372 korona értékcsökkenési leírásokra, 147.000 korona általános tartalékra, benne az arravalóság, hogy igy legyen. A másik, ami 100.000 korona árfolyamtartalékra, 50,334 36 korona az igazgatóság emlékét megszépiti, írói érdemeinek az elismerése. Igaz, és tisztviselők jutalékára, 600,000 korona a részvénytőke 5'százalékos hogy amit az utóbbi években irt és ami egyébként csak osztalékára fordittassék, és a fenmaradó 209.196'87 korona az 1900. természetes kifejlődésé volt eredeti tulajdonságainak, nagy évről áthozott 684.651'94 koronával együtt, összesen 893.848'81 korona összegben uj számlára -vezettessék elő. hanyatlást mutat; de voltak évei, amelyekben olyan müveA Ganz és Társa Vasöntő- és Gépgyár Részvénytársulat ket termelt, hogy felettük nem térhet könnyűszerrel napirendre az irodalomtörténet. El kell ismernie, hogy az uj igazgatóságának ülésén bemutatták az 1901. év zárszámadásait, amely mintegy 28 és fél millió korona árukiszállítás mellett 782.200 korona idők realismusának ő . volt elbeszélő irodalmunkban az 6 fillér tiszta nyereséggel zárul, ugy, hogy a 337.390 korona 95 fillér első igazi kezdője és sokáig nagyerejü müvelője. Van vagy nyereségáthozat bevonásával összesen 1,119:591. korona 1 fillér áll négy-öt regénye, melyekben az erdélyi nemes urak világát a részvényesek rendelkezésére. Az igazgatóság elhatározta, hogy az és a kollégiumi életet festi és amelyeknek magas értéket •április 23-án egybehívandó közgyűlésnek .a lefolyt, évre' 100 korona osztalék kifizetését fogja'javasolni s eg'yüttal indítványozni fogja, biztosit a rajz biztonsága és a kimélet nélkül való szatira hogy az igazgatóságot alapszabályszerüleg megillető jutalék levonása ereje. Kortársai a maguk világára ismertek e regényekben, után 40.000 korona a tisztviselők nyugdijalapjának javadalmazására, az utókor pedig a javából való erkölcstörténetet talál 150.000 korona az ádótartalék kiegészítésére fordittassék, a fenmaradó bennök. Vájjon hányan vannak társai között, akikről .251.371 korona. 1 fillér pedig uj számlára vitessék át. A mult év 'eredményével szemben mutatkozó csökkenés az itt' és külföldön — ugyanazt lehetne elmondani ? tudvalevőleg, — • általánosán uralgó kedvezőtlen ' konjunktúráknak Beszélik, hogy mikor egy novellája megjelent, melyben egy pénzhamisító vivódásait irja le, Székács superintendens behívta szobájába a fiatal Tolnai Lajost; és miután az ajtót gondosan becsukta, súgva megkérdezte tőle:' .1 — Mondja, öcsém, hát maga igazán csinált már hamis bankót? t. Nos, az utókor kevésbbé lesz naiv a kritikájában, hanem azt fogja beismerni, hogy Tolnai Lajos, mindent összevéve, nem hamis holmit, de sok igazi értéket csinált és hagyott örökül maga után.

KÖZGAZDASÁG. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank f. hó 20-án tartotta rendes évi közgyűlését madarasi Beck Miksa elnöklésével. A beterjesztett évi jelentésből kiemeljük'a következőket: A 1 '.folyt üzletévben az évek óta tartó üzleti pangás tekintetében javulás nem mutatkozott. A pénzintézetek a náluk felhalmozott tőkéket a nagy pénzbőség folytán nem bírták eléggé lukrativ módon elhelyezni és igy természetes, hogy, különösén tekintve, hogy a betéti kamatláb az egész éven át 4 százalék maradt, a kamatszámla eredménye is az előző évvel szemben tetemes csökkenést mutat. A kamatszámlának kevésbbé kedvező volta, a szindikátusokban elhelyezett tőkék csekély jövedelmezősége, melyet az értékpapírszámlánál elért kedvezőbb eredmény nem tudott ellensúlyozni, okozzák együttvéve azt, hogy a lefolyt 1901-iki üzletévi nyereség az előző évivel szemben csökkenést mutat. Ami az áruosztályt illeti, a lefolyt' évben az üzlet, daczára!,a

tulajdonítandó. '. - .'

">

.

>

A Dunagőzhajózási t á r s a s á g z á r s z á m a d á s a . : Az- igazgatótanácsnak Bécsben tartott ülésében áz igazgatóság az 1901-ik évi zárószámadást terjesztette be, amely 2,626.261*68 K. tiszta nyereséget (az előző évi 2.Ó25.026'82 K. szemben) és az 1900. évi' Í63.762'4l K. nyereségátvitel (az előző évi 33.48876 Ka szemben) hozzáadásával, 2,790.024.09 K. összfölösleget (az 1900-iki 2,658.515'58 K. szemben) mutat s igy 1900-al szemben 1*31.508 51 'K: javulás állott bg. A hajószolgálat 366.15271 K. a társasági vasút 811.807 78 K. és a pécsi kőszénbányák. 1,721.626 34 K. jövedelmezett. Az igazgató-tanács elhatározta, hogy az államnák az egyezmény értelmében 393.939'25 K. visszafizet (az előző évi 378.754'17 K. szemben (és a közgyűlésnek 4°/o-os osztalékot, vagyis jrészvényepkjnt 42 koronát, összesen 2,016.000'00 (mint az előzp évben), valamint a 380.084'84 K. maradék átvitelét uj számlára hozza javaslatba. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : KISS JÓZSEF.

Haris, Zeillinger és Társa a »kék csillaghoz**csász. és kir. udvari szállitók

Budapest, IV. ker., Váczi-utcza 16. Vászon-,

asztalnemű és fehérnemű-raktár. asszonyi kelengyék.

Meny-

Legújabb angolzefir, levantin, batist és selyemzefir-bluzokra. — Minták készséggel küldetnek. —

Budapest. 1902. Az A t h e n a e u m irodalmi és nyomdai r.-társulat betűivel.

Nemzeti irodalmunk

legértékesebb alkotásait,

a magyar

irodalom

fdmiweil

FRANKLIN

Társulat kiadása

Remekírók

ezim alatt egyöntetű szép kiadásban, nyertes, művészi, erős angol vászonB.'i kötetben, díszes vászonkötésben kötés, a papírja famentes, soba meg adja közre a Franklin-Társulat. nem sárguló; betűi külön e czélra készülnek. Tartalmazza : A Franklin-féle M a g y a r R e * Arany János Kisfaludy Károly m e k í r ó k öt kötetes sorozatokban * Arany László Kisfaludy Sándor jelennek meg 1902 februártól kezdve Balassa Bálint Kölcsey Ferencz és azoutul minden félévben egy-egy *Bajza József Kossuth Lajos öt kötetből álló sorozat. Berzsenyi Dániel Madách Imre A Franklin-féle M a g y a r R e Csiky Gergely Mikes Kelemen m e k í r ó k előfizetőinek külön kedCsokonay V. M. Pázmán Péter vezményképen a most megjelenő uj *Czuczor Gerg. Petőfi Sándor magyar S h a k s p e r e - k i a d á s t , Deák Ferencz Reviczky Gyula 6 vaskos kötetben, diszkötésben Eötvös József br. Széchenyi lstv.gr. 2 0 k o r o n a — kivételes árban Fazekas Mihály *Szigligeti Ede szállítjuk, holott e kiadás bolti ára *Garay János Teleki László gr 3 0 korona lesz, és az eddig forgaGyöngyössy I. *Tompa Mihály lomban volt Shakspere kiadás 100 Gvadányi József * Vajda János koronába került. — Legkiválóbb kölKármán József * Vörösmarty M. tőink remek fordításaiban közli ShaksKatona József Zrínyi Miklós pere remekeit e kiadás, névszerint Kazinczy Fer. műveiL Arany János, Petőfi, Vörösmarty, * Kemény Zsigm. Szász Károly, Lévay József, Arany Népies lyra Népballadák László, Rákosi Jenő, Győry Vilmos Kornczköltészet átültetésében. Ez az egyetlen teljes * A csillaggal jelzett remekírók kimagyar Shakspere, és értékes kiegéadáai jogát a Franklin-Társulat magának szítője a M a g y a r R e m e k í r ó k sienodesileg biztosította, ágy hogy azt mái kiadó ki nem adhatja, ezen írók gyűjteményének. Megrendelhető a mfivei más versenygyfijteményben meg M a g y a r R e m e k í r ó k kal egyidejűleg. nem jelenhetnek. A Franklin-féle M a g y a r R e m e k í r ó k 88 testes kötete felöleli a legbecsesebbet, mit a magyar szellem teremtett és hivatva van arra, hogy minden családi könyvtár gerincze legyen. A Franklin-féle M a g y a r R e m e k í r ó k kiállítása méltó a nemzeti mfi jelentőségéhez. Kötése pálya-

Sajtó alá rendezik ét az illető iró életét ée munkáinak jellemzését felölelő bevezetéssel ellátják:

Alexander B e r n i t Angyal Dávid Badics Ferencz Bánóczi József Beöthy Zsolt Berzeviczy Albert Bayer József Endrődy Sándor Erődi Béla Erdélyi Pál Ferenczy Zoltán Fraknói Vilmos Gyulai Pál Heinrich Gusztáv Koroda Pál Kossuth Ferencz Kozma Andor Lévay József Négyessy L á s z l ó Rákosi J e n ő Riedl Frigyes Széchy Károly Széli K á l m á n Váczi J á n o s Vadnai Károly Voinovich Géza A Franklin-féle M a g y a r R e - Z o l t v á n y I r é n m e k í r ó k 85 kötetnyi teljes gyűjtemény ára 220 korona, mely ösz- E fényes névsor bizszeg 3 k o r o n á s havi részletekben tosítékot nyújt arra törlesztbető; a hat kötetes teljes nézve,hogy aMagyar Remekírók megbízShakspere kedvezményára 20 kor. a ható szövegét adja a munkáknak, R e m e k í r ó k előfizetőinek, és a két fölvett mű együttesen rendelhető meg össze- s hogy minden életrajz önálló becsit sen 4 kor. havi részletfizetés mellett. munka lesz.

Shakspere összes színművei

m i n t a ( M a g y a r R e m e k l r ó k » k i e g é s z í t ő része 6 k ö t e t b o l t i á r a 30 k o r o n a , d i s z k ö t é s b e n c s a k 2 0 k o r o n a kedvezményes áron szállíttatik a ( M a g y a r R e m e k i r ó k » előfizetőinek.

RÉVAI TESTVÉREK I r o d a l m i I n t é z e t R é s z v é n y t á r s a s á g Budapest, V I I I . ker., O l l ő i - ú t 18., előfizetési f e l h í v á s t b o c s á t ki a

MAGYAR R E M E K Í R Ó K A részletek az első szállítástól kezdődőleg minden hé a magyar irodalom főbb művei — czimű Részvényg y ű j t e m é n y r e , m e l y 55 k ö t e t b e n , k ö t e t e n k i n t 1-én Révai Testvérek Irodalmi Intézet társaság pénztáránál Budapesten fizetendők mind20 i w e l , p á l y a n y e r t e s v á s z o n - d i s z k ö t é s b e n j e l e n i k meg." A g y ű j t e m é n y f é l é v e n k i n t i addig, mig a mfi teljes vételára kiegyenlítve nincs. A rész6 kötetes sorozatokban j e l e n i k m e g az lelek be nem tartáss esetén a folytatólagos kötetek a részletek pótlásáig visszatartatnak; a lejárt s le nem fizetett 1902. év e l e j é t ő l fogva. részleteket a Társaságnak jogában áll a portoköltség hozzáA gyűjtemény megrendelői Shakspere tzámitása mellett, postai megbízással beszedni.A részletek összes színműveinek 1902 m á r c z i u s á b a n meg- elmulasztása esetében e részletfizetési kedvezmény megeleiiő 6 k ö t e t e s k i a d á s á t , m e l y n e k r e n d e s szűnik és az egész mfi vételára esedékessé válik. A vételtölti á r a 30 k o r o n a lesz, 20 koronás kedvez- ár első részlete az első szállításkor utánvétetik. ményes áron kapják diszkötésben. A fenti előfizetési feltételeket elfogadom, megrendelem : E l ő f i z e t é s i l e l t é t e l e k : A Magyar Remek- s ezek alapján aj A ((Magyar Remekirékala 55 kötetben 220 koroírók c z i m ű 55 k ö t e t e s g y ű j t e m é n y á r a 220 k o r . i l l e t v e S h a k s p e r r e l e g y ü t t 240 k o r . és meg- náért fizetendő sorozatonként 20 kor. utánvéttel. b) A (Magyar Remekírókat)) és Shakspere műveit r e n d e l h e t ő : a ) u t á n v é t e l l e l o l y k é p e n , h o g y az egyes s o r o z a t o k m e g j e l e n é s k o r 20 k o r . u t á n - 240 koronáért fizetendő sorozatonként 20 kor. utánvéttel. c) A (Magyar Remekírókat)) és Shakspere műveit v é t e l l e l s z á l l í t t a t n a k b é r m e n t v e ; b) 3 k o r o n á s h a v i részletfizetés m e l l e t t , S h a k s p e r e m ű v e i 240 koronáért fizetendő 4 koronás havi részletekben. d) A (Magyar Remekirókat» Shakspere nélkül n é l k ü l ; c) 4 k o r o n á s h a v i r é s z l e t f i z e t é s m e l l e t t S h a k s p e r e m ű v e i v e l , m e l y e k a m e g j e l e - 220 koronáért fizetendő 3 koronás havi részletekben. (A nem kívánt módozat törlendő). néskor megküldetnek.

Í

Lakhely és keletiNév és állás: A Hét.

A megrendelésnek m o s t v a n legalkalmasabb i d e j e , mert később, a mikor sorozat lesz meg a műből, a havi részlet megfelelően emelkedik.

több

i n >o o N 73 SJ8

Z6 •SJC N 101
g

ercur-bank

*

ÉBTÉKPAPIBOt | " S S

w-jf

vétele

v ^

a

- •

és váltó-üzlet részv.-társ.

és

betétek:

eladása

napi árfolyam

szerint.

KÖLCSÖNÖK 5 SEJTSD

<35

c M

BUDAPEST

tt^'HÜL

lona-créme

MEGHÍVÁS.

Legu|»bb és orvosi szaktekintélyek Alul is elismert biztos hatású kézés areztisztitó-szer, eltávolít minden bőrtisztátlansázot és rövid használat után vakító fehérré és üdévé leszi az arezbört

A Magyar agrár- és j á r a d é k b a n k részvénytársaságnak f. évi m á r e z i u s 29-én d. e. I I ó r a k o r a bank helyisegében (Budapest, V., Erzsébet-tér 9. sz.) tartandó

VI. rendes közgyűlésére. N A P I R E N D : 1. A z igazgatóság jelentése a hatodik üzletévről. 2. A z igazgatóság számadásai és indítványok a mérleg megállapítása es a tiszta nyereség hovafordltása tárgyában, o. A felügyelőbizottság jelentése. 4. Határozathozatal a tiszta nyereség hovaforditása tárgyában és a felmentvény megadass az igazgatósug és a felügyelő-bizottság ' részére. 5. Kelügyelő-bizottsági tagok választása. (43. §.) ti. A z alapszabályok 2. §-ának módosítása.

Egy tégely llona-créme I k o r . E g y d r b I l o n a - s z a p p a n 8 0 flll.

FIGYELMEZTETÉSI Készítményeim nagy közkedveltsége miatt h a m i s í t v á n y o k a t hoznak forgalomba. - Csakis az valódi, mely a doboz ltján aláírásommal van ellátva. - Kapható minden gyógyszertárban.

A t. részvényes urak, a k i k szavazati j o g u k k a l élni akarnak, felkéretnek, hogy szavazati j o g u k igazolásául részvényeiket az alapszabályok 19. §-a értelmében legkésőbben f. évi m á r e z i u s h ó 21-ig bezárólag a b a n k p é n z t á r á n á l vagy á .Magyar L e s z á m í t o l ó - és P é n z v á l t ó b a n k n á l B u d a p e s t e n , avagy az U n i o n - B a n k n á l B é c s b e n , letenni szíveskedjenek. . * .., ^

Szétküldés! raktár: Alexander János gyógy sz. Szoluokon. - Budapesti fórakt. : Török-fiit gyógyszertarak Király-utcza 17. és Andrássy-ut 29. Kerpel-file gyogysz. Lipót-körut 28. és Thalm.yer is Seitx uraknál.

Budapesten, 1902. márezius h ó 12.

t i i l f é - , tálbeszélő-, i l l l á m l i á r í t ó - és v i l l a m i i l á g i t á s l berendezők

A

magyar

BUDAPESTEN

V.,

királyi államvasutak

Dorottya-utoza

JL hangosan szóló = ^ ^ grafit-mikrofon feltalalói és szabadalom tulajdonosai. K é s i i t : telefonberendezéseket köz p o n t t a l v. k ö r k a p c s o l á s s a l , elvállalja régi berendezesaknek s egyes készülékeknek alapos á t a l a k í t á s á t , továbbá : vill á m h á r í t ó k , h á z i s ü r g ö n y ö k , tuz- és vlzjelzó b e r e n d e z é s e k készítését legjutanyosabb árakon. Tálalón

automatákkal

hsmktaált

váltó-

áramú önmukodé barendazév jalzásadásra vasutak s z á m á r a .

Árjegyzékek,

költségvetések bérmentve.

Pótlék az

A

m

kir. á l l a m v a s u t a k vett

r i n t n fenti

forgalomban

évi

október

lép

és

1899.

1-től é r v é n y e s

podgyászdijszabás-

f. é v i á p r i l i s h ó

pótlék

igaz-

é r t é s ü l é s sze-

hó

s z e m é l y - ós hoz

sze-

díjszabáshoz.

gatóságától

életbe,

1-én a

mely

II.

többek

k ö z ö t t a m . k i r . á l l a m v a s u t a k és a

bolgár államvasutak

beszedendő,

uj,

vonalain

l e s z á l l í t o t t pod-

gyászviteldijakat, valamint uj

határozmányt

mely

szerint

vasutak badsulyt Ezen

ingyen

a

bolgár

ezentúl nem

állam-

podgyász-sza-

engedélyeznek.

pótlék a m. kir.

vasutak

azon

tartalmazza,

utcza

3 3 . s z . II. e m e l e t )

fillérért

iro-

kapható.

(Utánnyomás nem d l j a z l a t i k . )

| Pl/ ült BUn •!•<•. aru« (Uárlt, Mit t> utall. Ara 1 korona 20 flllár. Szappaa 1 kor. Kovács

KÉZPASZTÁJA

i

—

^

-

g

IBOLYAILLAT

I

azétkflldósi-raktár:

lópokrocnV-. iilMúMetímAy/M/z/ivüti-i ri/e/ben/u/ányosá/uAcu.

ELETBIZTOSITO-TARSASAG

Edinburghban (Angolhon).

Alapíttatott 1825-ben.

Magyarországi fiók: Budapest, IV., Kossuth Lajos-utcza 4. sz. Standard-palota.

- J a g J B S W

Á r a m i n t a ü v a g g a . s/.ép d o b o z b a n , 4 k o r o n a . Kapható mlndan gyógytárban ás gyógyáruüzletba o. F6- áa

. a .*WostomkiaNát.

.

Három nap alatt mlndan kozat gyöngéddé á t tollárrá varázsol. K g v ilveg X k o r o n a 20 flllár. H o z z á v a l ó szappan 1 k o r o n a . KÁRPÁTI

_

B iiomisos tmtesitUK tisituaík gisim ueti 1 0 •I M I — CSOBB I ÁRA I I I HON. I • ,I X e p e s árjegyzék ingyen es b é r m e n t v e . T i M |

STANDARD Alapttatott 1825-ben,

g

_ 1 t

ötven

Az igazgatóság.

.BT.

* Mugrnéiasz/ek É S S t e ' W o s z e r s z á m ó k , nyergek,

állam-

dijszabás-elárusitó

d á j á b a n (Budapest, VI. Csengery-

IjT CRÉME SANS GRAISE I I j f

igazgatóság.

életbeléptetése

északnémet—keleti

mélyforgalmu

8.

szállítói.

Az

M kir. államvasutak.

U e c k e r t és H o m o l k a VLJztboíhi-utcza SS.

* * * * * * * * *

MAGYAR AGRÁR- ÉS JÁRADÉKBANK RÉSZV.-TÁRS.

H Ö L Q T E K N E K 1

I

mellett.

Magjslsnt

Dr. K O V Á C S E R N Ő g y ó g y s z e r t á r a és lUatazergyára

„TOILETT-

B u d a p e s t , VI., G y á r - u . 17.

k í v á n a t r a l n g y a n és bármentvo.

TITKOK"

Evi

bevétel

Kiutalt

nyereményrészek..

Vagyon Halálesetek

folytán

kifizetve

28.750,000

korona.

160.000,000

korona.

230.000,000

korona.

478.000,000

korona.

A Standard kötvényeinek nevezetesebb előnyei: Kétségtelen biztonság. Alacsony Szabad világkötvények. A kötvények érvényben tartása dijjizetések elmulasztásánál. sítés és előre megállapított visszaváltási érték. Megt ám adhat atlanság. Feltétlen öngyilkosság esetében egy évi fennállás után. Szabad háboru-biztositás népfelkelők DÍJ t á b l á z a t o d

k í v á n a t r a

k ü l d e t n e k .

dijak. Tőkéfizetés részére.