Vitafolyam, avagy a „skizofrén dialektika” megnyilvánulásai a műhelyen belül: Fatsar Kristóf: Ami a Vásárhelyi Terv kritikáját illeti, Sanya érvei meggyőzőek. Diplomamunkám tárgya az Ipoly völgye volt, és a dolgozat elkészítésekor próbáltam valamit kezdeni a csak a hetvenes években kanalizált folyó „visszavadításának” ötletével, de ebben semmi okosat nem tudtam felmutatni. A téma azóta is érdekel, bár most már csak távolról. Ezért nem is tudok szakmailag hozzászólni a kérdéshez, legalábbis nem olyan szinten, hogy érdemes lenne. Megjegyzésemet csak a bevezetésben említett politikum kapcsán teszem. Mindannyian tudunk a hazai vízügyi lobbi sok évtizedes, csodálatos és érthetetlen hatalmáról, amelyet megtörni szinte lehetetlen. Kötődése nem pártspecifikus. Ezért arra bíztatom a szerzőt, hogy ne féljen (párt)politikai megfontolásoktól! Amikor néhány héttel ezelőtt a jelenlegi kormány bejelentette a Vásárhelyi Terv megvalósítását, az előző kormány illetékes minisztere üdvözölte a lépést, mint saját egykori kezdeményezésének elfogadását. A jelenlegi és az előző kormány tehát egyaránt felelős érte, a Terv kritikája ezért – elméletileg – nem párt-, hanem környezetpolitikai vitát indukálhat. Mert a bejelentett tiltakozásokat nem lehet vitának nevezni. Burányi Endre: Kedves Sándor, - úgyis mint a Vas-megyei ökológiai-vízrendezési tervfejezet atyja, és mint ilyen a Vásárhelyi-terv (VTT) minősítésére általam felkentként elfogadható entitás! (a továbbiakban tömörebb leszek, de a megszólításra adni kell!) Köszönöm küldeményed, melyet még nem volt érkezésem elolvasni, de elraktároztam és ígérem, hogy elolvasom, mert: -
érdekel fontosnak tartom s még ráadásul aktuális is (most és már megint).
Mielőtt olvasni kezdenék valamit, többnyire átgondolom, miért is és hogyan tegyem, rákészülvén a befogadására. (a fiatalabbak kedvéért: a kompjúter-korszak előtt ez úgy zajlott, hogy az ember a kezébe vette a könyvet, folyóiratot, stb,- lapozgatta, szagolgatta, beleolvasott a fülszövegbe, sőt, a fül nélkülibe is, aztán egyszer csak eldőlt benne, hogy na ezt akkor elolvassuk)Addig is, csak eszembe jut a tv-híradások napról-napi ár- és belvízkáros híreit nézve, hogy a természet ennek is földrajzi\vízrajzi alrendszere- időről idöre leckét ad nekünk, megmutatva: -
a: hogymiktörténhetnekvelünk a vízgyűjtő-rendszerekbe való átgondolatlan és cseppet sem komplex beavatkozások révén, - b: a momentán csillogó víztükörrel, és/vagy sárdagonyával fedett területeken nemigen kéne erőltetni sem a szántóművelést, meg hasonlókat, a beépítést meg hasonlókat, meg végképp nem. E drága leckékből aztán semmiképp nem okulunk, a fölös vizet (ilyen egyébként nincs!) jól elvezetjük, jó sokat ráköltünk, újra szántjuk, újjáépítjük, körbegátazzuk és beárkoljuk, - míg a következő, minden eddigit meghalad ár- és belvíz szépen elmossa megint az egészet. No ezen a szemléleten próbál végre változtatni valamit a VT, lehet, hogy nem a legtökéletesebben, de valamit elindított már, legalábbis a fejekben (l: mellékelt fejeink).
Ismétlem: még nem olvastalak, csak az olvasás előtti gondolataimat foglalom össze elsőre annyiban, hogy lehet, hogy cikked címének szerencsésebb volna a VT jobbításáról szólnia, mint csak bírálatáról (és lehet, hogy végülis arról szól. Mint említettem, még nem ismerem; tudva persze, hogy a bonitálás első szakasza lehet a kritika, majd jöhet a melioráció).Ennyit így preventíve, és megígérem hogy utána is hozzá(d)szólok. Várakozással tekintek magunk elé! Bardóczi Sándor: Kedves Kristóf! Szerintem a Vásárhelyi tervvel kapcsolatos észrevételeidet a politikai felelősségről célszerű lenne beemelni a cikkbe olyan módon, hogy azért a vízügyesekre vonatkozó megjegyzéseket egy kissé finomítjuk (épp eleget szapulom őket a persze vigyázva, hogy csak a szakmapolitikájukat bíráljam). Jómagam nagyon sok felvilágosult, de legalábbis kompromisszumkész vizest ismerek, akik meglepő, de sokkal rugalmasabb és emberibb és a realitásokhoz közelebb álló hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot konkrét kérdésekben, mint akár a nemzeti parkok képviselői. Kiemelném például Ijjas István professzort, a BME Vízépítészeti tanszékének vezetőjét, aki maga is a vásárhelyi terv kritikusa, és rendkívül jó szemlélettel közelít az
ökológiai problémákhoz. (A következő szemeszter elején egyébként tervezünk egy kis konferenciát (Dömével már beszéltünk róla) összehozni az folyószabályozás alternatíváiról és az Európai Víz Keretirányelvről többek között Váradi József KvVM államtitkár, Droppa György DunaKör elnök, Illés Zoltán környezetvédelmi bizottság, Ijjas István tanszékvezető, Mikolics Sándor vízépítő mérnök, Sweitzer Ferenc földrajz tudományok doktora, Rácz Tamás tájépítész előadásával.) Gábor Péter: Sanya! A cikk tartalmi része rendben van. Szerintem még egy dolgot kellene belefoglalni: Ahogy elégtelennek érezzük azt, hogy a vízrendezés csupán a szűken értelmezett vízügyi szempontokat veszi figyelemben az ökológiai szempontok figyelmen kívül hagyásával, ugyanígy a területen élők érezhetik majd azt, hogy a vízügyi és ökológiai szempontokat figyelembe vevő terv nem foglalkozik kellőképpen a területen élők társadalmi és gazdasági érdekeivel. Fontos hogy a terület rendezése során a vidékfejlesztés szempontjai szintén egyenlő hangsúllyal kerüljenek figyelembe vételre. Fontos, hogy a gazdák, civilek, önkormányzatok megfelelő tájékoztatást kapjanak, részesein legyenek a tervezésnek, de még ennél is fontosabb, hogy ha már jelentős mértékű beruházás történik térségükben, a kormányzat (EU vagy akárki) biztosítson számukra forrásokat, hogy a megváltozó vízgazdálkodású területeken szükség szerint új gazdasági tevékenységekbe kezdhessenek (turizmus, halgazdálkodás, ártéri gyümölcsösök telepítése). Fontos hogy a vízrendezés valóban komplex-szemléletű legyen. Hamar József: Nagyon örülök, hogy ennyire aktivizálja magát a szakmánk általatok. Ha esetleg olykor nekem is eszembe jutnak használható gondolatok, majd igyekszem megosztani veletek. Olvastam az írás legutóbbi verzióját és nagyon jónak tartom, esetleg csak egy-két mondatrészt még kiemelnék, hangsúlyoznék belőle. A témáról eszembe jutott, hogy olvastam néhány éve valami nagyon ide vágót, és meg is találtam a cikket. Oláh János írta (egyetemi tanár, ökológus Debrecenben) és a Liget folyóirat 1998/5 számában jelent meg DUNAI KRÉTAKÖR (a folyóvízi gátak anyagforgalmi szerepének védelmében) címmel. Az alcím ne tévesszen meg senkit, mert nem "olyan" gátakról van szó, mint pl. a nagymarosi lett volna, hanem a természetes jellegűekről (mint amiről Sanya is példálódzik). Ennek az írásnak nem találtam letölthető formáját, de találtam szerzőtől egy másikat, frissebbet, ami szintúgy hasonló gondolatokat boncolgat. Lehet, hogy némelyek ismerik a jóembert és írásait, de azért ide írom: Oláh J.: Természetes folyógazdálkodás www.kornyezetunk.hu/belso/viz11.html. Érdemes talán elolvasni, megerősítés végett. Üdv a tágszeműeknek, ne hagyjátok magatokat, ha lesznek is, akik szűk szemmel lesnek rátok. Dömötör Tamás: Jó lenne, ha lenne valami válasz a nagy mennyiségű iszap lerakódásakor felmerülő kérdésre, hogy miért volt jó az elárasztás korábban a fokgazdálkodásnál és a folyam menti kultúrákban! Bardóczi Sándor: A leglényegesebb különbség az egykori foki gazdálkodás és annak műszaki absztrakciója (értsd: Vásárhelyi Terv továbbfejlesztése) között, hogy a foki gazdálkodásnál a "termékenyítő árvíz" egy ligetesen fás réti szukcesszióra rakta rá a hordalékát, és itt fejtett ki expanzív hidrokultúrás tevékenységet. A fokoknak nem volt más gazdasági szerepük, minthogy a halrekesztést és ezáltal a halászatot könnyítették meg, száraz időszakokban pedig friss legelővel szolgáltak az állatoknak. A fokok peremvidékein pedig biztosították az ártéri gyümölcsös hidrokultúrák megélhetését. Ilyen tájhasználat mellett nem okozott különösebb problémát a talajban felhalmozott Nátrium és a víz reakciója, mivel a mélyebb gyökerű növények (ártéri erdők, ártéri gyümölcsösök) ezt az anyagcseréjükben felhasználták, míg a kaszálóréteken a szikesedés negatív hatása nem mutatkozott azért, mert a vízborítás az év jelentős hányadában jelen volt (legalább magas talajvíz szintjén) és állandóan gyepes növényzettel borított (vagyis kevésbé tudott párologtatni). Amikor ezeket a területeket elkezdték szántóként használni, a monokultúrák már nem tudtak a talaj alsó rétegeibe hatolni, és a periodikus elárasztás elmaradása talajvízszint süllyedéshez vezetett. Ennek eredménye egy oldhatatlan csapadék, a sziksó megjelenése, amelyet a talajpárolgás a talajfelszínre hozott. (A folyamat hasonló mint bőrünk kiszáradása egy kiadós zuhany után: azt is a nátrium okozza) Mivel a talajt nem lehet testápolóval kenegetni, annak fizikai tulajdonságai
megváltoztak: ha csapadék érte vízzáróként, ha szárazság érte cserepes földként viselkedett: így alakultak ki a másodlagos szikesek. (Azért másodlagosak, mert a Tisza szabályozás után mesterségesen jöttek létre. Az elsődleges szikesek pedig a folyó spontán vándorlásának eredményei) A folyami kultúrákat ezzel a folyamattal azért nem szabad egy napon említeni, mert ott a talajnak más az összetétele (nincs akkora nátrium ion jelenlét, viszont más összetevők meg gátolják a sziksók kicsapódását). Vaszócsik Vilja: Nagyon tetszett a kezdeményezés, hogy képviseljük a szakmánk érdekeit, viszont a Vásárhelyi terv bírálatával kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Nem értek én sem egyet a vizes koncepcióval ezért jó lenne fellépni ellene. De vannak olyan régóta a Tisza térségével foglalkozó tájépítész kollégák (én még csak pályakezdő vagyok) akiknek a véleményét kikérhettétek volna!!! Mert ha olyan ember is segítene megfogalmazni a szakmai véleményünket aki évek óta ezt a területet vizsgálja, terveket készít, és már a vizesekkel is számtalanszor egyeztetett, akkor nem kerültek volna bele nagy tévedések. Például: Nem ártana megismerni a helyi kezdeményezéseket, melyek mélyárterekkel számol, ugyanúgy mint ahogy készülő területrendezési, területfejlesztési és vidékfejlesztési tervek is. Másrészt nem mellékes, hogy a Tisza nem nálunk ered, sőt a Tiszát tápláló mellékfolyók sem. Ennek következtében, mi a vázolt módon csak úgy oldhatnánk meg az árvízi védekezést, ha külföldön tervezhetnénk. Harmadrészt nem biztos, hogy segíteni fog a szakmánknak, ha kezdésnek nekiugrunk a vízügyes kollégák torkának, megfelelő felkészülés nélkül, mert ezek után ők már biztos nem fognak ránk megfelelő tárgyaló partnerként tekinteni. Ezért az a javaslatom, hogy mielőtt a Polgármestereknek elküldenétek egy ilyen típusú levelet, először kérdezzétek meg őket, hogy mit tudnak a témáról, miket csináltak eddig, és milyen eredményeket értek el. Néhányan többet tudnának nektek mondani, mint amit a nekik szóló levélbe megfogalmaztatok. u.i.: Elnézést kérek, ha valaki túl indulatosnak találta a levelem, de mivel úgy tűnik, hogy még jó ideig ezzel a témával fogunk itt az irodánkon (VÁTI Területrendezési iroda) foglalkozni, szeretnénk, ha a munkánk közben nem ütköznénk ellenségekbe, ami ennek a levélnek folytán előfordulhat. Köszönjük. Bardóczi Sándor: Kedves Patyi! Hidd el, én sem tegnap kezdtem foglakozni a témával, és elég sok a térséggel foglakozó tájépítész és nem tájépítész véleményét ismerem. Nem értem viszont, hogy miért aposztrofálod nagy tévedésnek a felsorolt dolgokat. Egyrészt a mélyárterekről és úgy unblokk a foki gazdálkodásról kialakult bennem az évek során egy olyan vélemény, hogy ezek újralétrehozása messzebb van mint más egyéb megoldások. (például sok esetben ezek helyét szántók, vagy beépített területek, üdülőkörzetek vették át) Persze jó lenne, és egy-két helyen van is realitása, de ez egyrészt nem húzna ki bennünket teljesen a csávából, másrészt pedig éppen a Nemzeti Parkok tiltakoznak a legjobban, hogy a jó kis szikes vegetációjukon újra mélyártereket hozzanak létre: ők ugyanis már a kialakult szikeseket akarják védeni. Harmadrészt gondold csak el, mit jelenten egy hatalmas területen művelési ágakat változtatni (ez nem megy gombnyomásra, ráadásul a gazdák nem is tudnak vele mit kezdeni, csak valami homályos romantika élteti ezeket az elképzeléseket a zöld oldalról). Ugyanakkor a mélyárterek létrehozásának egyrészt megvan az az ökológiai kockázata, amit a "válasz döme kérdéseire" levelemben már megpróbáltam összefoglalni, valamint meg van az a műszaki kockázata, hogy egy két elöntés után természetes úton feltöltődik. És akkor mit tennél? Kotorgatnád az iszapot a fák közül, vagy az orhideás rétről, hogy újra működjön a rendszer? Abban igazad van, hogy a Tisza és a mellékfolyói sem nálunk erednek, viszont ezért nem kell azonnal külföldre menni: nálunk is van jócskán olyan szakasz akár a Felső-Tiszán, akár a Bodrogon, Akár a Körösön és a Maroson (nem beszélve a Zagyváról , Sajóról, Hernádról), ahol az említett rehabilitációt el lehet kezdeni. Másrészt viszont a külföldi rehabilitációval is kell törődni, de ha megnézed a különböző ide vonatkozó EU-s és UNESCO-s projekteket (LIFE, GEF) akkor rájössz, nem is olyan nagy baj, hogy nemzetközi szintre is ki kell terjeszteni a tervezést, mert éppen ezekre ad támogatást az EU! Végezetül, pedig ha úgy gondolod, hogy a cikk a vízügyesek torkának esik, akkor olvasd el még egyszer: nagyon figyeltem rá, hogy kizárólag a mostani szakmai irányítást kritizálja, ami ugye nem egyenlő a tervezőkkel. Hidd el nagyon sok olyan vízépítő mérnök van, aki ugyanúgy szenved a vízügyi irányítás szűklátókörűségétől mint mi. Egyébként nagyon örültem a felvetéseidnek, mert jó ha nem értünk egyet, de meg tudjuk egymást győzni.
Vaszócsik Vilja: Kedves Sanya! A mélyártér nem egyenlő a fokgazdálkodással. A területet ismerők, a Tiszával kapcsolatos konferenciákon résztvevő szakemberek szerint az Alföld gondjainak megoldásának egyetlen lehetséges megoldása a tájhasználat-váltás. Mivel ezt már minden szakértő megfogalmazta és ezt a kormányzat illetve az Európai Unió is sok mindennel támogatja, nem értem miért nevezed idealista (zöld)elképzelésnek. Ha jobban meg szeretnéd ismerni a mélyárterekkel kapcsolatos koncepciót, akkor ajánlom figyelmedbe a Tisza térség területrendezési tanulmányterve című munkát. Ha a tájhasználat váltás, illetve a gazdák meggyőzése, vagy az ezt a lehetőséget elősegítő mezőgazdasági támogatási rendszer érdekel és szeretnéd megismerni, akkor ajánlom figyelmedbe Ángyán József professzort, aki évek óta ennek a kidolgozását végzi a gödöllői Környezet- és tájgazdálkodási intézetben. Gábor Péter: Kedves Patyi! Levelünkben az Új Vásárhelyi Terv kritikáját fogalmaztuk meg, valamint javaslatot tettünk egy szerintünk több szempontból is kedvezőbb alternatívára. Célunk nem a vízügyesek torkának való nekiugrás volt. Sőt tisztában vagyunk vele, hogy vannak vízügyes szakemberek akik maguk is kritizálják a VTT-t. A kormány, azt hiszem a múlt hónapban tartott szolnoki kihelyezett ülésén pénzösszegeket különített el az Új Vásárhelyi Terv megvalósítására. Azóta már a pályázatot is kiírták a vésztározók létesítésére a közbeszerzési értesítőben. Ezzel szemben nem ismeretes még, hogy az Országos Területrendezési Terv mikor kerül a Parlament elé, a térségi területrendezési terveknek pedig még a pontos kodifikálási módja sem tisztázott. Mindezek alapján félő, hogy a készülő "Tisza Tervben" egyszerűen mint adottságot kell majd kezelnetek a véglegesítés során az addigra már elkészült tározókat. Ahhoz, hogy a vízrendezési tervekben más (ökológiai, vidékfejlesztési) prioritások is egyenlő hangsúllyal szerepeljenek, egy jelentős szemléletváltásra van szükség. Ehhez, úgy tűnik legalábbis, az VT-készítőivel eddig folytatott konzultációk nem elégségese. Ehhez lehet hogy politikai szinten történő döntéshozatal kell. Bardóczi Sándor: Kedves Patyi! Amennyiben a mélyártérnek a tájhasználatváltásól beszélsz (extenzív termesztés feltételeinek megteremtése) úgy nem értem azt, hogy a mi általunk leírtak miért nem illenének bele a képbe: éppen hogy erősítik egymást, és párhuzamosan mehetnek. Egyébként nem a tájhasználatváltásra írtam azt, hogy idealista zöld elképzelés, hanem a foki gazdálkodás elsődleges, és kizárólagos újrateremtésére. Amennyiben pedig arra is gondolsz, hogy esetleg a gátak szélesítésével vonjuk be a mentett oldali mélyártereket a az árvízlevetésbe, úgy arra tartom az "idealista elképzelés" jelzőt. Röviden: Vásárhelyi mellett egy Paleocapa nevű pacák is dolgozott ki javaslatokat, amik arról szóltak, hogy szélesebb ártérrel kevesebb átvágással kell megoldani az ármentesítést. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az ő tévedését is nyomon tudjuk követni: elég a Pó -síkságra elutazni és megnézni, hogyan töltötte fennsíkká az általa tervezett vízrendszerrel a folyó a széles árteret úgy, hogy a hullámtér a környező falvak tornyaival van egy magasságban. Ángyán prof munkásságát történetesen elég jól ismerem, gondolom az agroökopotenciál kutatásaira utalsz. (mellesleg megjegyzem, hogy Mőcsényi 1970-es évekbeli kutatásait, és Rácz Tamás szintén tájépítész 1980-as térinformatikai kutatásait ötvözi és viszi tovább). Nincs is ezzel semmi baj, sőt teljes mellszélességgel támogatom az agrárgazdasági szerkezetváltást (amely szerintem sajnos még akkor is a holdban van, hibába kutatják oly elszántan, és hiába győzögetik a gazdákat). Mindaddig, amíg az FVM kompenzációt fizet a belvízkárért, a gazda minden évben beveti búzával a mélyártéri szántóit, mert nem hülye. Szerintem elsősorban ebben kéne lépni, és abban nagyon igazad van, hogy a két rendszer (vízgazdálkodás és agrár-szerkezetváltás összefügg), ezért nem is értem a kritikád lényegét, hisz ez a cikkben is benne van. Az egyébként nagyon jó hogy a szakemberek, meg a konferenciákon résztvevők már eljutottak odáig, hogy "az Alföld gondjainak megoldásának egyetlen lehetséges megoldása a „tájhasználat-váltás", csak erre harminc (de legalább tíz) évvel ezelőtt kellett volna rájönni, de a magyar társadalom, a gazdák, a termelőszövetkezetek, de még az FVM felsőbb köreiben lévő "régi motorosok" sem jöttek még rá. Engem például még 1995-ben is "megköveztek" a Gödöllői országos TDK-n az FM-től de még az GATÉ-től is, amikor ki mertem ejteni a számon, hogy a Tisza mentén nincs realitása az intenzív monokultúráknak. Szép és jó az Uniós támogatásokkal példálózni, de szerinted melyik gazda tud megírni egy uniós pályázatot. Nézz egy kicsit szét, és konzultálj például a Sapardosokkal (nincsenek olyan messze): nem tudják kiutalni a pénzt, mert alig érkezik be épkézláb pályázat! Végül pedig, nem hiszem, hogy ennek a műhelynek az lenne a célja, hogy megkönnyítse a VÁTI dolgát, hogy kevesebbet kelljen egyeztetni. A
társadalmi párbeszéd egy hosszú és bonyolult feladat, és egyetlen tervet sem lehet lezárni, az folyamatosan alakul ha jól működik a feed-back. Az viszont célja, hogy felhívja a figyelmet egy valós ökológiai katasztrófa esélyére, amit a jelenlegi VTT egyértelműen előrevetít. Vaszócsik Vilja: Kedves Péter! Mi sem támogatjuk a Vásárhelyi tervben foglalt elképzeléseket! Én csak azt mondom, hogy nem biztos, hogy szerencsés egy olyan új alternatívával előállni, ami nem illeszkedik az eddigi munkákhoz. Tehát azt a szélmalomharcot, amit mi már hosszú hónapok (évek) óta folytatunk szerintem ez a levél nem segíti. A Szolnoki kormányülésről mi is hallottunk, sőt hosszas munkával és kapcsolatok felhasználásával utána jártunk, hogy mit szavaztak meg, és ezért biztosan állíthatom, hogy nem szavaztak meg semmit! Ami pedig előterjesztésre került abba nem a meglévő vízrendezési tervet kellet elfogadni, hanem egy olyan tárcaközi bizottság létrehozását, ami képes elkészíteni egy olyan területfejlesztési tervet, amiben benne foglaltatnak a Vásárhelyi terv alap elképzelései (vagyis, hogy az árvízvédelmet tározással kell megoldani). A megoldás szerintünk nem egy olyan vízrendezési terv készítése, mely ökológiai stb. szemléletű, hanem egy olyan területrendezési terv készítése, ami tartalmaz árvízi védekezéssel kapcsolatos megállapításokat is. Összegezve nekem az a véleményem, hogy nem lenne szabad egy olyan levelet kiküldeni a tájépítészek nevében, amivel nem ért egyet minden tájépítész, pláne nem a Tiszai munkákkal foglalkozók. Mindenesetre szerintem a fenti levélváltás is azt igazolja, hogy nagyon jó ötlet ez a fórum, hiszen megismerhetjük egymás munkáját, véleményét, tájékoztathatjuk egymást fontos kérdésekről, de ez csak nekünk szól! Nem hiszem, hogy tizenvalahány ember felléphet egy szakma nevében. Dömötör Tamás: Kedves Patyi! Élvezettel olvasom a kialakult vitát. Már megérte, hogy ezt az egész műhelyt létrehoztuk. Egyben szeretném, ha világos lenne, hogy ez a műhely nem vállalt föl szakmai érdekképviseletet, vagy hivatalos szakmai álláspontot. Erre a Kamara, vagy mondjuk például az MKTSZ (Magyar Kertépítészek és Tájrendezők Szövetsége), esetleg a TET (Tájépítészek Egyeztető Tanácsa) lenne hivatott erre. A szellemi műhelyek feladata nem az általános képviselet, hanem a kritika és új utak keresése. Bardóczi Sándor: Kedves Patyi! Továbbra is azt mondom, nem célunk a VÁTI munkáját megkönnyíteni. A szolnoki kormányülésen megszavazottakról ugyan nem tudok, de éppen ma reggel jelentette be a Napkeltében a Kóródi Mária KvVM miniszter asszony, hogy a Vásárhelyi Terv megvalósítására elkülöníttetek ennyi és ennyi pénzt, és már javában folynak a közbeszerzések, úgyhogy ennyit arról, hogy mi milyen ütemben fog megvalósulni. Továbbá felhívom a figyelmedet még egyszer, hogy mi éppenhogy még a terv koncepciójával sem értünk egyet, mert az egyet jelent az ökológiai katasztrófával. A levelet egyébként nem a tájépítészek, hanem a TÁGSZEM nevében küldjük el, ami ugye jelenleg max. 20 tagú. Az pedig hogy a levéllel "nem ért egyet minden tájépítész, pláne a Tiszával foglalkozók" az terhelje az ő lelkiismeretüket. Ez a tizenvalahány ember NEM a szakma nevében hanem a TÁGSZEM nevében kezdte el tevékenységét amihez persze minden szakmabeli csatlakozhat, és célja többek között a "vízköves állóvíz" felkavarása. Éppen azért jó ez a szervezet, mert olyan dolgokat is megtehet, amit hivatalból külön-külön nem állna módunkban. Nem fogok könnyezni azért, mert megjelenítünk egy új alternatívát, ami nem illeszkedik az eddigi munkátokba. A regionális tervezés műfaja nem megkövült elképzelésekről, hanem egy dinamikusan mozgó társadalmi oda-visszacsatolásból áll, és elméletem szerint egy jó terv soha nem ér véget, hanem egyes állomásai ledokumentálva képezik az akkori társadalmi hozzáállás lenyomatait. De a következő pillanatban már tovább kell lépni. Valahol ez benne a szép...
