- A VÉG KEZDETE MÁJUS 19

2010. MÁJUS 19.

KILAKOLTATÁS E T E D Z E K G É V -A

Kedves Elvtársunk! A természet néha lesújt ránk a dialektikájával együtt. Az anyatermészet már sokszor bebizonyította, hogy vele szórakozni nem lehet. Lehet a segítségét kérni, a meglévõ preferenciáit kihasználni, lehet vizierõmûvet építeni, lehet napkollektort, szélerõmûvet létrehozni, de mind ez csak a természet által adományok kihasználása. A természet befolyásol minket és nem mi õt. Jajj annak, aki megpróbálja. És sokan megpróbálják. Nem hagyjuk. Mi a Munkáspárt 2006 nem véletlenül a Zöld Baloldal szövetségét választottuk politikánk magasabb érvényesítésére. Mint ahogy rengeteg elvtársunk Európában szintén ezt az utat járja. Miért? Mert a kapitalizmus nem tisztel és nem ismer se istent, se embert, se hazát, se a Földet. A kapitalizmus egyaránt kizsákmányolja az embert és a természetet. Mindkettõt megnyomorítja, és ha nincs többé rá szüksége, akkor eldobja. Nekünk zöldeknek és vöröseknek az a dolgunk, hogy ezt ne hagyjuk. És nem csak az MSZP, nem csak a Fidesz kormánytól kell megvédenünk. Egy egész rendszerrel állunk szemben. A kapitalista gazdaságpolitika teljes eltörlése fogja majd kiküszöbölni a környezet károsítását... különben –ne legyenek illúzióink- mind itt pusztulunk. A problémákat, amiket eddig csak az afrikai országok éreztek, amik csak néhány egzotikus fajt érintettek most Magyarország lakossága is saját bõrén tapasztalta. és tapasztalja évek óta. Emlékezzünk vissza a régi idõkre, amikor még a kapitalista kizsákmányolásnak elég volt a vietnámi parasztok vérébõl élni, és nem öntött el minket évente a Duna és a Tisza. Emlékezzünk azokra az idõkre, mikor éjjelente nyugodtan tudtunk aludni, és a hõség miatt nem voltak lakhatatlanok a panelházak. Emlékezzünk vissza, amikor nem volt globális felmelegedés, és csak néha verte szét véletlenül a termést egy-egy jégesõ, de nem évente többször!

Emlékezzünk vissza, mennyivel kevesebb volt az aszály, a rovarok által okozott kár, a viharkár. A hó mindig egészséges idõpontban esett, és májusban nem kellett fûteni. Most májusban hideg van, és figyeljék meg, pár hét múlva fulladni fogunk a melegrekord értékû kánikuláktól. A természet visszavág, szó szerint a bõrünkön érezzük.

EZ VOLT A HÉT Május 12: David Cameron lett Nagy-Britannia új miniszterelnöke. Kormányt csak a liberális demokratákkal tud alakítani. Nem ez lesz az elsõ, hogy konzervatív kormány liberálist játszik, 1998-2002 között Magyarországon is volt már erre példa. Május 13: Vihar és jégesõ pusztított az ország keleti felén. Az Alföldön dió nagyságú jég esett több városban. Minden embernek tudomásul kell venni, hogy a tragikus méreteket öltött klímaváltozás nem csak az egzotikus fajokat fenyegeti kipusztulással, hanem az emberre is életveszélye. Az aszályok, jégesõk, áradások több milliárdos károkat okoznak a gazdaságnak. Magyarországon már halálos áldozata is van a súlyos esõzéseknek. Május 14: Az afganisztáni háború amerikai költségei már meghaladják az irakiét. Az afgán népirtás költségei –melyet karöltve támogat az MSZP-FIDESZ koalíció- immár 6,7 milliárd dollárra rúgnak, az iraki népirtás 5,5 milliárdba került. Szemléltetésképpen, ez az összeg annyit tesz ki, amibõl minden egyes magyar állampolgár 286.000 forintot kaphatna. Május 15: 200 fõre maximalizálná a parlament létszámát a Fidesz. Persze akarni és hinni tudjuk, hol kell.

Május 16: Újabb belviszály a fasiszta pártban. A már eddig is megosztott párt „fideszes” és „náci” szárnyai ismét összeütközésbe kerültek. A Jobbik „fideszes” prominense egyszerûen letagadta, hogy a terroristagyanús szervezetekkel megállapodást kötöttek volna tavaly Szegeden, erre a „náci” szárny a kurucinfo-n kifakadt. Május 17: Magyarországon nincs Google cenzúra, derül ki az internetes keresõt üzemeltetõk jelentésébõl. Az USA, Brazília és Németország élenjár, Kína mellett kérdõjel van. Hozzátesszük internetes cenzúra kellene, hiszen a legszélsõségesebben erõszakos szélsõjobbikos propaganda színtere az internet.

Május 18: A multik ellehetetlenítik a magyar õstermelõket –írja a Magyar Nemzet. Közöljük, hogy a Magyar Nemzet prominensei voltak azon rendszerváltók, akik beengedték az országba a multikat 89 után. Úgyhogy e miatt csak ne tessék az MN-es bérfirkászoknak károgni, senkit nem hat meg.

LAKHATÁSHOZ VALÓ JOGOT ! Öröm, hogy vannak még, akik küzdenek ha kell! Az emberi méltóságért és az alkotmányos alapjogokért. És bánat, ha a társadalmi többségben nem ébred fel a szolidaritási érzése, ha utcára tesznek egy családot. Csütörtökön reggel a Koppány utcában alig több mint egy tucat aktivista állt oda egy lakás elé. Egy önkényesen elfoglalt önkormányzati lakás elé. Amibe egy otthontalan család költözött. Egy család, akik szerettek volna emberi körülmények között élni. Jóhiszemûen megkeresték még az önkormányzatot is, hogy szeretnének fizetni. Mi lett a válasz? "Mars az utcára!" és fenyegetés, hogy elveszik a gyereket. Az eset felháborító, mert vannak szociális ellátó szervezetek, amelyek tudnak segíteni ilyen helyzetekben. A helyszínre például eljött az egyik alapítvány képviselõje, aki felajánlott a családnak ideiglenes szálláshelyet. A helyzet pikantériája az volt, hogy õ is a tiltakozók közé ült, amikor az önkormányzati tisztségviselõ arroganciájával, pökhendiségével szembesült. Igen, tegnap a törvénysértõ magatartást választottuk. Egyénenként, még csak nem is összebeszélve. Mert felháborító az, hogy ma Magyarországon ilyen esetek megtörténhetnek. Az, hogy lakások állnak üresen, miközben ezrek vesznek igénybe hajléktalan ellátást. Hogy jön ahhoz egy ilyen önkormányzat, hogy számunkra, ránk adófizetõkre egy olyan kiadást kényszerítsen, amelyik egy év alatt egy ilyen aliglakás értékét teszi ki. Tudja a pökhendi ügyintézõ, hogy egy állami gondozotti férõhely havonta jóval százezer forint fölött van? Tudja ez az ügyintézõ, hogy egy hajléktalanszállós férõhely legalább ötvenezer forintba kerül? Miért? Mert ezeken a helyeken teljesen reményvesztett emberek vannak. Vajon meddig kell az ilyen ügyintézõk által leamortizált embereket, családokat a szociális munkásoknak hosszú hónapok munkájával ismét hittel feltölteni? Ha sikerül egyáltalán. A rendõrök eltávolítottak minket. Erõszakkal. Ha gárdista egyenruhában lettünk volna egy sarokkal lejjebb, akkor most az egész sajtó errõl szólna. Így is volt hírverés, de éppen a baloldali, a liberális sajtó volt az, amelyik szégyenszemre a legjobban kimaradt ebbõl a dologból. Amikor Vona Gábort beviszik megkávéztatni a fogdába, akkor amerikai elnököknek kijáró sajtófigyelem van. Amikor valakik szegényekért küzdenek, akkor minden fontosabb tud lenni ennél. Tisztelet a kivételnek. Az sem számított, hogy majd öt órát ültünk úgy, hogy még csak meg sem kezdték a kihallgatásunkat. Telefontól, cipõfûzõtõl megfosztva, betaszítva egy szûk lyukba ötösével. Szerencsére és természetesen nem éreztük rosszul magunkat. Ezt az örömet senkinek nem kívántuk megadni. Tudtunk, hogy ennek az ügynek mi vagyunk a gyõztesei morális értelemben, mondjon bárki bármit. Nem érdekel engem olyan törvény, amelynek értelmében utcára kerülnek emberek, gyerekek. Nem tisztelem azt a rendõrséget, amely egy ilyen esetben aránytalanul nagy erõszakot alkalmazva lép fel azokkal szemben, akik humanizmusból, szolidaritásból ott mertek maradni a három felszólítás után is. Büntessenek meg, csukjanak börtönbe, akkor is vállalni fogom. Mert ha betûk állnak szemben az emberekkel, akkor nem lehet gyõztes egy papír, akárhány pecsétet is tesznek rá az illetékesek. Szinte minden tiltakozó kerékpárral érkezett, így kiengedésünk után visszatértünk a helyszínre. A lakás ajtaját, ablakait kiverték és este kilenckor bõszen falazták be azokat a biztonsági õrrel védett emberek. Az üres és hasonló sorsú lakásokban egész éjjel egy-egy fegyveres biztonsági õr üldögélt a lakók elmondása szerint.

A szegények elleni háború elkezdõdött, mindenki döntse el, melyik oldalra áll! Kalmár Szilárd

Levelek Gegesy Ferencnek A kilakoltatások ügyében nem maradtunk szótlanok, és bevetettük azt az eszközt, ami a médiának rendelkezésére áll, és megpróbáltuk szóra bírni a IX. kerületi önkormányzatot, azonban érdemi válaszra nem futotta tõlük lapzártánkig. Tisztelt Polgármester úr! A MI IDÕNK folyóirat a következõ 7 kérdéssel fordul Önhöz, amelynek megválaszolása az Ön érdeke is, hiszen a válaszok a IX. kerületi lakosokat is érdeklik, akiknek a pénzébõl Ön él, feltételezhetõen nem is olyan rosszul… 1. Miért kellett kilakoltatni a Varga családot? Õk egy üresen álló lakásba költöztek be miután az Ön kerületének önkormányzata nem volt hajlandó kiutalni szociális bérlakást. Õk rendszeresen fizették a közüzemi számlákat, élhetõ állapotba hozták lakást, Önök cserébe utcára teszik a családot. Ön szerint ez emberséges álláspont? 2. Tényleg igaz, hogy Várkonyi Imréné, lakásügyi elõadó hatáskörét túllépve viselkedet a Varga családdal szemben? Az indexen látható „Nem megyünk sehová, a családnak sincs hova” címû videóban ugyanis az hangzik el, hogy lekezelõ stílusban azt mondta a családnak, hogy menjenek az utcára, a gyereket meg adják gondozásba? 3. Tényleg igaz az a városi pletyka, miszerint 300 ezer forintért Várkonyi Imréné megvásárolható? 4. Miért kell az ott élõ többi családot kilakoltatással fenyegetni? Önök úgy érzik, hogy megtehetnek mindent, mert jelenleg a kerületi önkormányzatban többségük van? 5. Mit szándékoznak Önök az ingatlannal kezdeni, tényleg igaz, hogy el kívánják adni, hogy irodaházat építsenek helyette? Önök szerint fontosabb az irodaház felépítése, minthogy családoknak legyen lakhatása? 6. Ön szerint rendjén való és normális, hogy fegyveres kommandósokat küldenek az önkormányzatból, hogy lakoltassák ki a családot? Erre van pénz a megszorítások idején is? 7. Ön mit kíván tenni azért, hogy megoldódjanak a IX. kerületi családok lakás problémái? Hajlandó több családot is utcára tenni még, csakhogy a törvények érvényesüljenek? Abban az esetben, ha az alábbi kérdéseinkre nem kapunk megnyugtató választ záros határidõn belül, abban az esetben ügyészséghez fordulunk, hogy az igazság végre kiderüljön. Válaszát elõre is köszönjük, további szép napot: - A MI IDÕNK szerkesztõsége

Levelünkre az alábbi válasz érkezett: Tisztelt Cím! Kérem, hogy az alább megküldött levelet újra elküldeni szíveskedjenek (csatolt word fájlként, vagy más formátumban), mert az ékezetes betûk ebben a levélben nem olvashatók. Köszönettel: dr. Oláh Henrietta Polgármesteri Iroda Tel.: 217-1725, 217-8089 [email protected]

Vajnai Attila levele a polgármesternek: Tisztelt Polgármester Úr! Ezúton is tiltakozom a IX. kerületben végrehajtott kilakoltatási akció ellen. Az önkormányzatnak kötelessége lett volna humánus módon megfelelõ hajlékot keresni az érintett családnak. Elfogadhatatlan a kilakoltatás ellen tiltakozókkal szemben elrendelt rendõri akció. Kérem, hogy kérjen bocsánatot a történtekért. Ezúton kezdeményezem, hogy az önkormányzat tartson közmeghallgatást az ügyben. Tisztelettel: Vajnai Attila Magyarországi Munkáspárt 2006 elnök

Arra bátorítjuk olvasóinkat, hogy írjanak õk is levelet a [email protected] e-mail címre, és mondják el véleményüket az ügyben.

INTERJÚ VAJNAI ATTILÁVAL A hétvégén értékelte a választásokat és megkezdte a felkészülést az önkormányzati választásokra a Munkáspárt 2006 Központi Bizottsága. Ennek kapcsán készítettünk interjút Vajnai Attilával, pártunk elnökével. AMI: A választásokon való részvételünk a szövetség ellenére se egészen úgy sikerültek, ahogy számítottunk rá, ha finoman fogalmazunk, szerinted ennek mi az oka, és ennek milyen következményei lesznek a pártra nézve? Vajnai: Csábító lenne azt állítani, hogy rajtunk kívül álló okok miatt alakultak így dolgok, de õszintén el kell mondani, hogy a pénztelenség, és a médiablokád mellett bizony saját hibáink is akadályozták a jobb szereplést. Tagságunk például sok területen nem éri el az ajánlószelvények gyûjtésének szigorú feltételeihez szükséges kritikus tömeget. Gyakori eset, hogy a tagságnak csupán a kisebb része vesz részt aktívan a gyûjtésben, sokan csak passzívan szurkolnak a jelöltnek. A mostani kampányban elkéstünk a jelöltek kiválasztásával, a bemutatkozó anyagok elkészítésével is. Sajnos az országos médiában még a korábbiaknál is kevesebb lehetõséghez jutottunk, pedig kezdeményezésbõl, akcióból és nyilatkozatból volt elég. Természetesen a végeredmény számít, és az aktivisták nem tudtak az országos médiára támaszkodni, ami nagyon megnehezítette a munkát. A szövetség létrehozása szerintem helyes döntés volt, de kevés eszközünk és idõnk volt a Zöld Baloldal megismertetésére. Ebbõl következett az, hogy még a tagság sem tudott eleget a kialakított konstrukcióról, nem tudtak kellõen azonosulni az amúgy helyes törekvésekkel. Az összefogásra természetesen továbbra is szükség van – amennyiben a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszót akarjuk követni – de sokkal alaposabban kell az együttmûködést elõkészíteni, és a megfelelõ formákat kialakítani. Természetesen elengedhetetlen a tagság fiatalítása, a taglétszám növelése is, amelyet a személyes agitáció erõsítésével és az eddig is sikeres internetes tevékenységünk további fejlesztésével, erõsítésével lehet elérni. A helyzet tehát kikényszeríti a párt modernizációját, mert korszerû eszközök nélkül már nem tudunk eljutni a fiatalabb generációkhoz. AMI: Mik a párttagok teendõi az önkormányzati választok elõkészületében? Vajnai: Most a párttagok legfontosabb feladata a helyi politikai életben való aktív megjelenés, a baloldali politikai alternatíva, a rendszerkritikus baloldal megjelenítése. Az MSZP kudarca és válsága, a Fidesztõl várt eredmények elmaradása az új arcokat és politikát felmutatni tudó politikai szervezõdésekre irányítja a baloldali szavazók figyelmét. Ezt a figyelmet kell kihasználni, meg kell nyerni a tenni akaró baloldaliakat, hogy az önkormányzatokba közösen tudjunk képviselõket juttatni. AMI: A választások éjszakáján napvilágot látott a „Búcsú az MSZP-tõl” címû felhívás, amelyet a párt több elnökségi tagjával együtt te is aláírtál. Ez a sajtóban úgy jött át, hogy TGM új pártot szervez, mennyi ennek az igazság tartalma? Vajnai: A sajtónak azért újdonság ez, mert korábban bizony nem sokat írtak a marxisták és a környezetvédõk szövetségérõl. A Munkáspárt 2006, a Zöld Baloldal és számos civil szervezet együttmûködése most hirtelen érdekes lehet, mert új lehetõségeket nyithat meg a baloldali politika számára. Természetesen nem új pártról van szó, hanem az általunk korábban megalkotott szövetség „felfedezésérõl”.

AMI: Az elmúlt idõszakban több kritika érte párton kívülrõl az összefogásra irányuló politikáját a pártnak, szerinted mi lehet az oka ennek? Vajnai: Amikor a kudarc okait keressük, sokkal kényelmesebb olyan válaszokat találni, amelyek mások hibáiban látja az okokat. Senki sem szereti saját hibáit belátni, egyszerûbb másokra fogni a sikertelenséget. Egyedül biztosan nem vagyunk elég erõsek, és az ideológiánk is a rendszer kárvallottainak egyesítésére ösztönöz minket, ezért az összefogás politikáját nem adhatjuk fel. Az azonban nyilvánvaló, hogy új módszereket és hatékonyabb szervezést kell alkalmaznunk, mert nem elég összefogást akarni, azért tenni is kell. AMI: Írtál levelet Gegesy Ferencnek, Ferencváros SZDSZ-es színekben megválasztott polgármesterének a kilakoltatások ügyében. Kaptál rá választ? Vajnai: Telefonon arról tájékoztatott a polgármester titkársága, hogy a polgármester úr megkapta a levelet, de nem kíván rá válaszolni. Szerintem egy ilyen gõgös reakció nem elfogadható, és mindent el kell követnünk, hogy a kilakoltatásokat leállítsuk, és megvalósítható javaslatokat dolgozzunk ki a rászorultak megsegítésére. Természetesen fel kell tárnunk a jelenlegi rendszer hibáit is, ezért szükség esetén akár ügyészségi vizsgálatot is kérhetünk annak kiderítésére, hogy miként fordulhat elõ gyerekes családok kilakoltatására miközben szociális bérlakások állnak üresen ebben a kerületben. AMI: Az új kormány azt ígérte, hogy segít a devizahiteleseken, de arról nem beszélt, hogy segítene azokon, akik úgy kerülhetnek utcára, hogy nem is vettek fel hitelt. Szerinted várhatunk bármi pozitív intézkedést ez ügyben a jobboldali kormánytól? Vajnai: Szerintem a devizahiteleseken sem tud segíteni az új kormány. Csányi Sándor a minap már el is magyarázta, hogy szerinte nem lehet forinthitelre átváltani a sok devizahitelt. Ez egy egyértelmûen mutatja, hogy a Fidesz valódi alapját adó nagyvállalkozók nem támogatják az ilyen megoldásokat. Persze nyilván lesznek részmegoldások, de érdemi, a társadalom egészére kiható javulás nem várható, ahogy nem várható a szegénység csökkenése sem. Egy jobboldali kormány a kapitalizmus globális válsága idején elsõsorban a vállalkozókat, a bankokat, és az erõszakszervezeteket fogja védelmezni. A társadalom többségét adó munkavállalók, nyugdíjasok és munkanélküliek csak akkor számíthatnak javulásra, ha összefognak, és közösen harcolnak érdekeik érvényesüléséért. AMI: Hogyan látod a baloldal megújításának lehetõségét, és ebben a pártunkra milyen szerep vár/várhat? Vajnai: A baloldal megújítása nem egyszerûen lehetõség, hanem kötelesség is. A kapitalizmus általános válsága, a szegénység növekedése, környezetünk rohamos pusztulása miatt az egész világon a rendszert meghaladó, a közösségi társadalom irányába mutató változásokat igénylõ baloldali politikára van szükség. A helyi politikai szervezés és a nemzetközi összefogás új módszereire és szervezeteire van szükség. Pártunk fontos feladata a marxista elmélet továbbadása az új generációknak, valamint a baloldali erõk szövetségét támogató politikánk folytatása, a fasizmussal szembeni demokratikus összefogás támogatása, társadalmi ellenállás szervezése. A fasizmussal szemben csak akkor lehetünk sikeresek, ha politikánk a kiváltó okok - a szegénység és a kizsákmányolás - megszüntetését célozza. A német baloldal, a Die Linke példájából kell tanulnunk. Õk képesek voltak az elveik megtartása mellett erõs szövetséget kovácsolni. Megmutatták, hogy az elméleti képzés és viták mellett mennyire fontos a rendszert meghaladni akaró politikai erõk közös politikai követeléseinek kialakítása. Az Európai Baloldali Párt alapvetõen helyes irányt határozott meg, és ennek a politikai közösségnek teljes jogú tagjaként pártunk is lehetõséget kaphat a megerõsödésre. A mi fiataljaink a görög, portugál, olasz, spanyol és német fiatalokkal együtt építik Európa új baloldali erejét, és reménybeli sikerünket is ez a nemzetközi összefogás alapozza meg.

VÖRÖS POSZTÓ A pofátlanság határtalan Magyarország vészhelyzetben van Demján Sándor szerint, és a csodát nem várni kell, hanem összefogni, és tenni érte. Eddig talán igaza is lenne, azonban a megoldási javaslata felháborítóbb, mint bármi, ami a kampányban elhangzott. Demján Sándor bevezetné a 6-7 napos munkahetet és más, „sok, fájdalmas reformot” tart szükségszerûnek. Demján Sándorról régóta tudjuk, hogy nem szereti a kisembereket, talán nem véletlen, hogy a Fidesz szimpatizánsa, elvégre tán még az MSZP se verte át ennyire pofátlanul az embereket, mint a jobboldal tervezi most, hogy végre a hatalom közelébe került. Az ember azt gondolná, hogy egy olyan 4 év után, amit a Gyurcsány-Bajnai kormányok produkáltak legalább egy kis lélegzetvételnyi szünetet hagynak a szegényeknek, a bérbõl és fizetésbõl élõknek, de úgy néz ki nem, a Vállalkozók Országos Szövetsége szerint nem szükséges ez, hiszen nem jön be elég profit a kasszába. Az embereknek nem várni kell a csodára, hanem összefogni érte. Úgy néz ki, a vállalkozók már összefogtak, és támadást intéznek évszázados szociális vívmányok ellen, mint például a munkások alapvetõ jogai. A 6-7 napos munkahét, amiben a nemzet felemelkedésének alapjait látja Demján, nem kevesebbet jelentene, minthogy heti 48-56 órát kéne dolgoznia legalább egy embernek, miközben bizonyos üzemekben nem ritka a 12-16 órás munkanap is, és mindezt pihenés nélkül! Egyes felmerések szerint a magyarok egészsége messze a legrosszabb állapotban van, Európa-szerte! És erre megoldásként a jobboldal totális támadást tervez indítani a kisemberek ellen, az egészségügy privatizációjáról beszél az egészségügyi miniszter, a vállalkozók a pihenõnapokat is elvennék az emberektõl. Végül is lehet, hogy a nyugdíjrendszer reformját készítik csak elõ ezzel, hiszen ilyen feltételek mellett nem valószínû, hogy túl sok ember éri meg a nyugdíjas kort. Ez is megoldás, embertelen, kapitalista, de megoldás, ezektõl az „emberektõl” nem is várhatunk többet. És az egészben az a legrosszabb, hogy megtehetik, hogy ehhez hasonlatos mindenféle ostobaságokkal telekiabálják a médiát, nincs egyetlen újságíró, aki az orrukra koppintana, nincs egy szakszervezet, amely felháborodna azon, hogy mit mûvelnek a saját érdekeiktõl más embereket észre nem vevõ pénzemberek, akik a saját maguk által okozott válságot most a rabszolgáik továbbhajszolásával fizettetnének meg. Magyarország vészhelyzetben van, és a csodát nem várni kell, hanem összefogni, és tenni érte. Össze kell fognia a kizsákmányoltaknak: munkásoknak, alkalmazottaknak, értelmiségieknek, tanulóknak, nyugdíjasoknak és a kapitalizmus gazdasági problémáit mindannyian a szocializmussal orvosolhatnánk! Akiknek nem drága a megszorítás A Napi Gazdaság kilencedik alkalommal jelentette meg a 100 leggazdagabb magyar vállalkozó listáját. A listát idén is Demján Sándor vezeti. Az elsõ helyezett 150 milliárd forintos vagyont mondhat magáénak, ami a tavalyi drasztikus csökkenést követõen már több mint 10 százalékos növekedést jelent. Szintén jelentõs gyarapodásról tanúskodnak az adatok az elsõ tíz helyezett esetében. A második helyen álló Csányi Sándor és a harmadik Várszegi Gábor is gyarapítani tudta vagyonát az elmúlt évben. A 2010-es listába kerüléshez 4,3 milliárdos "belépési minimumot" kellett elérni. És mennyien vannak, akik külföldre mentik a vagyonukat…

Új vezetés a Die Linke élén Múlt hétvégén tartotta kongresszusát Rostockban a német baloldal pártja, a Die Linke. A párt eddigi vezetõi - Oskar Lafontaine és Lothar Bisky - már korábban bejelentették, hogy a májusi kongresszuson lemondanak hivatalukról, így tisztújításra is sor került. A Die Linke 2007. júniusában alakult meg, a keletnémet Demokratikus Szocializmus Pártjából és a nyugati tartományokban mûködõ Lafontaine nevével fémjelzett a szocdemekbõl kiábrándultakat és szakszervezeti aktivistákat tömörítõ kisebb pártból, a Munka és Szociálisigazságosság Pártjából. Azóta a párt csillaga felívelõben van, a tavalyi Bundestag választáson legyõzték a Zöldeket, és a negyedik legerõsebb párt lett a parlamentben. Lafontaine-nek, továbbá az Európai Baloldal /Északi Zöldek EP frakcióvezetõjének, Lothar Biskynek - a párt parlamenti frakcióvezetõjével, Gregor Gysivel együtt - hatalmas érdemei voltak abban, hogy az egykori keletnémet pártból az egy országosan népszerû erõ lett, amely immáron a 16 tartományi parlamentbõl 13-ban képviselettel rendelkezik. Legutóbb múlt vasárnap, ÉszakRajna-Vesztfália parlamentjébe került be a Die Linke, története során elõször. A sikerekre utalt kongresszusi búcsúbeszédében maga Oskar Lafontaine is. A többi között kiemelte: a Baloldalnak köszönhetõ, hogy a német parlamenti szintér a több évtizedes - a konzervatívokból, a szociáldemokratákból, a Zöldekbõl és a liberálisokból álló - négy párti felállás után immár végérvényesen ötszereplõssé vált.

Az eddigi társelnök megerõsítette, hogy a Baloldal a demokratikus szocializmus pártja. Kiállt az antikapitalista, valamint az antiliberális arculat, továbbá a szabadság, a demokrácia és a szociális igazságosság mellett. Bírálta a Merkel-kormányt, a pénzügyi körök bábjának nevezte, és hangsúlyozta, hogy pártja a szociális kiadások lefaragása ellen van. Ez utóbbi kapcsán a célkitûzések között említette a munkanélküli segély rendszerének átszervezését, továbbá a nyugdíjrendszer új alapokra helyezését. A jelenlegi nemzetközi pénzügyi válság kapcsán állást foglalt a globális pénzpiaci szabályozások mellett, hangsúlyozva, hogy a nacionalizmusnak nincs helye, és nemzetközi összefogásra van szükség. Ismételten állást foglalt a bankok államosítása mellett, hangoztatva, hogy a pénzügyi szektort csak akkor lehet szanálni, ha az állam tulajdonosi felelõsséget vállal. A Die Linke megválasztotta új vezetését is. A tagság döntése értelmében fennmarad a társelnöki szisztéma, amit kiegészítettek azzal, hogy az egyik elnöknek nõnek kell lennie. Ennek megfelelõen történt a jelölés, és annak alapján a Baloldal pártjának új elnökei nagy többséggel a keleti tartományokat képviselõ Gesine Lötzsch, továbbá a nyugati tartományok képviseletében Klaus Ernst lettek. A párt új elnökséget is választott. Az új vezetõség összetételére inkább a generációváltás, semmint az irányváltás nyomta rá bélyegét. Erre utal, hogy a két új vezetõ egyaránt hangsúlyozta, hogy Lafontaine és Bisky politikáját kívánják folytatni, a célok nem változnak. A Munkáspárt 2006 és A MI IDÕNK szerkesztõsége üdvözli az új vezetést és köszöni a leköszönõ elnökök eddigi munkáját.

Gesine Lötzsch asszony, a berlini Humboldt egyetem tanára eredetileg a Német Szocialista Egységpárt illetve PDS tagja volt, a közgazdász végzettségû Klaus Ernst viszont az IG Metall szakszervezet egyik aktivistája, és a Szociáldemokrata Párt liberális politikáját ellenzõ WASG alapítói közé tartozott. A két politikus tagja a német parlamentnek, a Bundestagnak, ahol mindketten a Die Linke frakció alelnöki tisztét látják el. A kongresszus megválasztotta a párt négy alelnökét, akik között három nõ szerepel. Alelnök lett Sara Wagenknecht is, aki Kommunista Platform vezetõje. A 2007. júniusában alakult pártnak jelenleg 78.000 tagja van, ami több mint a kereszténydemokrata CDU vagy az SPD tagsága. A párt Berlinben és Brandenburgban részt vesz a tartományi kormányban is. A Die Linke az ország negyedik legerõsebb pártja, a tavalyi parlamenti választásokon több szavazatot kapott, mint a Zöldek vagy a bajor Keresztény Szociális Unió (CSU).

Megszorítások immár Európa-szerte! Folytatódik a Görögországgal elkezdõdött megszorítási hullám, ahogy arra számítani lehetett. Múlt héten sorra jelentették be Európa kormányai, hogy megszorításokat vezetnek be. Romániában a kormány a közalkalmazottak fizetésének csökkentését határozta el, méghozzá a negyedével csökkenti azokat. A nyugdíjakat 15%-al faragták le. Traian Basescu államfõ az IMF-fel folytatott tárgyalás után jelentette ezt be. Az ellenzék bizalmatlansági indítvánnyal reagált a megnyomorító ötletekre. Spanyolország csökkenti az állami alkalmazottak bérét és a nyugdíjakat, valamint visszafogja a beruházásokat és a regionális kormányzatok finanszírozását - jelentette be Madridban Jose Luis Rodriguez Zapatero spanyol miniszterelnök. Ezek a megszorítások szintén nem az emberek érdekeit szolgálják, meglepõ módon. Portugália is megszorításokra készül. A tárgyalásokon elhangzottakat jól ismerõ forrás azt mondta, hogy az áfa felsõ határát 20 százalékról 21 százalékra emelik, és pótlólagos adót vetnek ki a nagyobb vállalatok és bankok profitjára. Itt legalább némi jelét látjuk annak, hogy azok is részesülnek a megszorításokból, akik a válságot okozták! Az ellenállás ezen országok lakosai között is növekszik, és az elégedetlenség élére mindenütt a baloldal állt, hiszen ahol jobboldali az ellenzék az Spanyolországot leszámítva mindenütt megegyezett a megszorító csomag tartalmáról a kormánnyal.

Izland visszakövetel! Másfél milliárd eurót akar visszakövetelni a 2008 októberében a kormányzat által felvásárlással megmentett izlandi nagybank, a Landsbanki egykori vezetõitõl és részvényeseitõl - közölte péntek este a bank egyik vezetõje. A Landsbanki szanálási bizottsága feljelentést készített elõ a pénzintézet volt vezetõi és elnökvezérigazgatója ellen, amelyet heteken belül benyújtanak. Mint emlékezhetnek a kedves olvasók, Európában a válság elõször Izlandot döntötte be, amely 2008-ban eljutott az államcsõdig. A kormány bukását követõen az új, baloldali vezetés hozzá látott a rend helyreállításához, amelynek eredményeként államosították a bankokat. A múlt hét óta szorult a hurok a 2008 októberében csõdöt jelentett három másik izlandi bank egykori vezetõi körül: a Kaupthing bank több vezetõjét õrizetbe vették, a Glitnir bank pedig 2 milliárd dollárt követel egykori vezetõitõl és részvényeseitõl. Izlandon így kezelik a válságot, nálunk sajnos továbbra is az emberekkel kívánják megfizettetni a válságot.

FILMAJÁNLÓ - MICHAEL MOORE: KAPITALIZMUS - EGY SZERELMI TÖRTÉNET Michael Moore az idõk során egyre csak pedzegette a témát, a kapitalizmust. Elsõ filmjeiben még csak a saját lokális környezetét, az amerikai kormányt, Bush-t bírálta, azonban személyiségfejlõdése, vagy éppen szókimondásának kiterjedése miatt ma már konkrétan a problémára, az egész rendszerre mutat, a kapitalizmusra. Persze van még hová fejlõdni, és szinte biztosra vesszük, hogy az elkövetkezõ idõkben maga a szocializmus is külön fejezetet kap a Moore filmográfiában. A dokumentumfilm természetesen magán viseli a hamisíthatatlan Michael Moore-féle stílusjegyeket: kézikamerás felvételek, interjúk, emberi sorsok, humoros bejátszások és az ezeket követõ hirtelen, tragikus hangulatváltások. A film rögtön egy bankrablás képeivel kezdõdik, mely motívuma visszatér a film végén, ahol is a rendezõ követeli a bankoktól, hogy adják vissza az adófizetõk pénzét, amelyet voltak szívesek több milliós prémiumok formájában elosztogatni embereiknek. Mindezt egy dollárjeles zsákkal a kezében teszi. Persze egy vasat sem kap. A képsorok a római birodalom képeivel folytatódnak párhuzamba helyezve a modern birodalommal, az USA-val, elemezve annak problémáit és elõvetítve az elkerülhetetlen bukást. A film egyetlen gyengéje talán a fõcímzene, ami az eddig nagyon jól eltalált betétdalokkal ellentétben elég gyenge és jellegtelen. „Furcsamód” fontos szerepet kap a filmben a kilakoltatások kérdése, amely hazánkban is kezd elsõrendû probléma lenni, és amely kapcsán a Munkáspárt 2006 is fellép a rendszer ellen. Konkrétan e újságban is bõvebben foglalkozunk a jelenséggel. Az amerikai társadalomnak azon kilakoltatottjairól kapunk vékony szeletet, akik ráadásul nem is a legszegényebb rétegekhez tartoznak, hanem átlagos középosztálybeli, keményen dolgozó családok. Külön szegmense a filmnek a keresetek drasztikus csökkenése, amelyet a pilótákon mutatnak be, akiknek sokszor ételre sincs pénzük, és az élelmiszerjegyeikbõl is alig jönnek ki. A számos történet a kapitalizmus válságának

egyértelmû jele. Megdöbbentõ és felháborító emberi sorsoknak lehetünk tanúi, amit néha mi gyakorlott marxisták is nehezen hiszünk el a szabadság hazájáról. Például létrehoztak amolyan fiatalkorú átnevelõintézetet, amely tulajdonosai megkenték a helyi bírókat, hogy a legkisebb szabálysértés miatt is ítéljék fogházra az elkövetõket. Egy áruházi verekedésért, egy iskolaigazgatót gúnyoló honlapért már 6 hónapnyi szabadságvesztést is kiróttak, amibõl egy évet kellett letölteni, ugyanis maga az üzemeltetõ szabta meg, mikor tekinti az adott fiatalt javultnak. Az eredmény persze több millió dollár haszon, és 6500(!!!!) fiatal a börtönökben. Michael Moore bizonyára még nem érzi elérkezettnek az idõt a szocializmust magas szinten propagálni, de pedzegeti a dolgot. A filmben pozitív példaként bemutat egy üzemet, ami teljes egészében munkásigazgatás alatt áll. Sõt a film vége felé a szocializmus szó többször elhangzik, sõt egy grafikonon ábrázolják, hogy a fiatal megkérdezettek számára a szocializmus népszerûsége megközelítette a kapitalizmusét. A film végén Michael Moore összegzi a látottakat, és a kapitalizmust egyértelmûen elítéli. Alternatívaként pedig a demokrácia szót jelöli meg. Ilyenkor kicsit elcsüggedünk, miért is nem a szocializmus szót mondta ki, de ez sem tart sokáig, hiszen pár másodperc múlva felcsendül a fõcím, amely nem más, mint maga az Internacionálé, persze könnyedebb dzsezzes stílusban, ám a szöveg és a dallam egyértelmûen felismerhetõ. Mindenkinek kötelezõ! A film megtekintését NEM ajánljuk a következõ internetes videómegosztó címén: http://videa.hu/tagok/1259496

AFRIKA ÜNNEPE A Magyar Afrika Platform rendezvénye a Nemzetközi Afrika Nap (május 25.) alkalmából. Idõpont: 2010. május 23., 14:00-22:00 Helyszín: Tûzraktér, Budapest VI. ker., Hegedû utca 3. A világ minden táján ünneplésre és örömre ad okot a Nemzetközi Afrika Nap, amelyen az Afrikai Egység Szervezete megalakulásának (1963. május 25.) évfordulóját ünnepeljük. Ez a szervezet Afrika hangja volt a nemzetközi porondon, a gyarmatosítás lezárásának szószólója, amely az afrikai kontinens fejlõdését és békéjét eredményezte. Szeretnénk mi is méltó módon köszönteni az emberiség bölcsõjét és megmutatni, hogy a nehézségek és a konfliktusok ellenére megannyi szépség és boldogság lakozik az afrikai emberek szívében és kultúrájában. Fesztiválunkkal nem csak a már szinte unalomig ismételt küzdelmekre szeretnénk felhívni a figyelmet, hanem a kulturális különbségekbõl fakadó értékekre is. A Kádár János B aráti Kör és a Mag yarországi Munkáspárt 2006 minden érdeklõd õt szeretettel meghív Kádár Já nos születésének 1400 Afrobreakz dobshow 98. évfordulója alkalmából tartot t ünnepségre. 1500 ,,Kerekesszékkel Afrikában" 1600 Afrikai táncóra Helyszín: Bányász -szakszervezeti S 1700 Afro divatbemutató zékház, Budapes VI. ker. Városliget t, i út 46-48. 1800 ,,Lehet-e méltányos a kereskedelem?" Idõpon t: 2010. május 22 . délelõtt 11 óra 1830 ,,Mire van szüksége Afrikának?"

Programjainkból:

- France Mutombo és Athina részvételével 1900 Sankofa együttes koncertje - Archie Bonka és ghanai csapata 2000 Chalaban együttes koncertje - Said Tichiti és zenekara

valamint : Bemutatkoznak az Afrikával foglalkozó magyarországi civil szervezetek Önkéntes lehetõségek Afrikában Tingatinga és mozambiki batik kiállítás Batikolás, kézmûvesség, arcfestés és afro hajfonás Zöldkávé fõzés és plantain sütés Afrikai állat- és hangszerbemutató Rendhagyó élménybeszámolók, dokumentumfilmek Afrikáról Afro - DJ http://www.afrikaplatform.hu

Legényt a gátra! Edelényben az árvízhelyzet súlyosbodik, nagy valószínûséggel át fog szakadni a gát. Árvízkárosultak megsegítésére a 1752-es telefonszám hívásával 250 forintot adományozhat bárki. Az összegyûlt pénzadományok az öt legnagyobb karitatív szervezeten keresztül jutnak el a károsultakhoz. A telefonszám csak vonalas telefonról mûködik. Aki mobil telefonról szeretne segíteni, az a TMobile, a Telenor és a Vodafone már korábban is a 1749-es számot használta arra, hogy adományozók számára SMS-ben lehetõséget biztosítson a segítõ szándékú ügyfelek számára. Az árvízkárosultak minden 1749-es számra irányuló hívás, vagy az ide küldött "ARVIZ" és "ÁRVÍZ" tartalmú SMS-ek után 200 forintos támogatást kapnak, amely a Magyar Vöröskereszt segítségével jut el a rászorulókhoz.

A MI IDÕNK a Magyarországi Munkáspárt 2006 internetes folyóirata Szerkeszti a Szerkesztõbizottság A MI IDÕNK weboldala: http://amiidonk.try.hu A MI IDÕNK e-mail címe: [email protected] A párt levelezési címe: 1439 Budapest, Pf. 710. A párt e-mail címe: [email protected]