Gyõr, Széchenyi István Egyetem új oktatási épület és könyvtár A pályamûvek általános értékelése Az egyetem beépítési struktúrája a közlekedési magok erõteljes formai-szerkezeti hangsúlyozásával és az épületelemek ritmikus tagolásával hozott létre sajátos építészeti erõteret. A tanulmányi épület sáv konkáv íve annak idején befejezetlen maradt, hiányzik a nyugati visszalépcsõzõ szekció. Így is kijelöli azonban a ma teljes egészében parkolóként használt déli külsõ campus-udvart, amely átfolyik a lépcsõzõ kollégiumi épületek által határolt belsõ campus-udvarba. A tervpályázatban alapvetõen négy beépítési – illeszkedési koncepciót lehet megkülönböztetni: - a tanulmányi és igazgatási –kollégiumi épületszárnyat észak-déli irányban összekötõ megoldást ; (24, 26, 28) - a tanulmányi épületet nyugati irányban bõvítõ, a menzaudvart elépítõ változatot; (16) - a tanulmányi épület elõterében önálló, szoborszerû kompozíció létrehozását (2, 3, 7, 14, 35) - a tanulmányi épület szerves – fizikai, vagy térbeli – folytatását, környezeti integrálását, egy, (11), illetve két épülettömegben (22) elhelyezett funkciókkal. A pályázat tanulságaként leszûrhetõ, hogy az elsõ beépítési megoldás feleslegesen felduzzasztja a programot, ami illeszkedési anomáliákhoz, a térfalak túldimenzionálásához vezet. A déli, külsõ campus-udvart szabadon hagyja ugyan ez a megoldás, de ez csak gyalogos vezérszint létrehozásával lehet teljes. A második beépítési megoldás – a menzaudvar beépítése – kedvezõtlen, mert az eredeti építészeti koncepció nem szövetszerû, hanem kompozíciós elvû. A beépítés így elveszti belsõ ritmusát, túl sûrûvé válik. A funkcionális elõnyök nehezen igazolhatóak. A harmadik változattal - szoborszerû építészeti elemek térbeállításával - több pályázó is kísérletezett, de a még oly szép kompozíciók is elvesznek az igen erõteljes építészeti háttér kettõs karéjában. Ezek az új fókuszpontok csak önmagukban értelmezhetõ térbeli világot teremtenek, a meglévõ épületekkel nem akarnak, illetve nem tudnak megfelelõ kontextust létrehozni. A negyedik beépítési lehetõség a meglévõ épületek alaprajzi struktúrájának szerves folytatása, továbbépítése. Ez a megoldás hozta a legjobb építészeti eredményeket, mert a meglévõ erõteljes – kissé tagolatlan – architektúrához így lehetett azzal nem konkuráló, azt mégis megszelídítõ gesztusokkal viszonyulni. A tanulmányi épület elõtti térség lépték-bontása, humanizálása a közvetlen környezet építészeti integrálását eredményezheti. A pályamûvek architekturális világát áttekintve határozottan kijelenthetõ: a meglévõ rangos, bár jelen állapotában méltatlanul elhanyagolt építészeti környezetben nem formai idézetekre és bõbeszédû lármára van szükség, hanem a belsõ funkcionális és építészeti igények pontos analízisére, az ebbõl levezethetõ formai tisztaságra, egyszerûségre, épületszerkezeti racionalizmusra.
1
A túl sokféle elemmel operáló, a túlépítõ, a plasztikusan túlformáló vagy a gondolati arányokat figyelmen kívül hagyó megoldások a megújulásra váró környezet további erózióját eredményeznék.
A funkcionális rend Mára egyértelmûen elmondható, hogy a világ építészetében a korábban erõsen, sõt kizárólagosan meghatározó funkcionalizmus múlóban van. A ma építészetét ismét a terek és térrendszerek differenciált használata kezdi jellemezni. Mindez azonban nem jelenti következményként a funkcionális mûködés hanyagolhatóságát, csupán azt, hogy a tökéletes mûködési rend formagazdag téri világban történik. Ez a téri gazdagodás azonban relatív és az egyes mûködési egységek esetében mást és mást jelent. A könyvtárfunkció esetében például lehetséges, sõt szükséges a történeti múltra is támaszkodó differenciált téri világ létrehozása, míg az adminisztratív rendeltetések esetében ez már nem, vagy jócskán redukálva lehetséges csak. Mindezeket azért szükséges rögzíteni, mert a meglévõ egyetemi épületek építési idejében ez az építészeti igény még nem volt domináns, így az egyetem igényli téri világa minõségének emelését is. Erre az új épület(ek) tervezése lehetõséget teremt. Nem kezelhetõ tehát a funkcionalitás rendje csak önmagában értelmezve, hanem szükségszerûen a hozzárendelt terekkel, térrendszerekkel összefüggésbe hozva. A legtöbb pályázó jól érzett rá erre a lehetõségre és igényre, és a tervezett rendeltetéseket többnyire jól formált, izgalmas téri világba rendezte. A megfelelõség, az arányok, a funkció és a terek közötti harmónia azonban több esetben sérült. A pályázók egy része nem aknázta ki az adódó lehetõségeket, (16, 23, 35) és voltak olyan is, akik túlértékelték a tér szerepét. (9, 13, 21) A funkcionális mûködésen belül a bírálat szempontjai az alábbiak voltak: - Az egyes funkcionális egységek térbeli differenciálása. A pályázat programja több, egymástól markánsan különbözõ rendeltetést hozott össze, így jogos volt az az elvárás, hogy ezek a funkciócsoportok egymástól függetlenül, térileg pontosan meghatározott keretek között mûködhessenek. - A teljes épület viszonylatában elvárás volt az egyszerû, átlátható közlekedési rend kialakítása. Ez komoly probléma - tekintve az összetett funkcionális kívánalmakat - mégis belátható, hogy a jó mûködés és mûködtetés alapigénye a világos közlekedési rend. Ezen belül nyilvánvaló igény és elvárás volt a közlekedõ felületek gazdaságos méretezése, úgy azonban, hogy azok a várható forgalmak intenzitásának is megfeleljenek. - Az épület gazdasági kiszolgálása lehetõleg összevontan, egy helyrõl történjen. Mindez feltételezi a kiszolgáló funkciók koncentrált elhelyezését leginkább a könyvtár egységre vonatkoztatva. - A bejáratok és bejárati útvonalak pozícionálása döntõen fontos egyrészt a külsõ megközelítési irányokhoz való kapcsolódás miatt, másrészt a belsõ forgalmak szervezése viszonylatában. A bejáratok elhelyezése és kialakítása – természetesen – nemcsak funkcionális szempont, hanem erõteljesen architekturális is. - A bevezetõben leírtak miatt fontos bírálati szempont volt a funkcionális rend és a térrendszerek viszonya. A mûködési rend önmagában szükséges, de nem elégséges feltétel. A teljességhez elengedhetetlen az adekvát téri világ 2
megteremtése is, mely az érzelmi kapcsolódás, a teljes szellemi háttér kialakításának szempontjából fontos. Az architekturális rend A meglévõ környezet erõteljes karakterisztikája – valamely fokon – óhatatlanul meghatározó szerepû. Ez a meglévõ világ erõteljes és homogén architekturális adottságokkal rendelkezik, jellemzõ rá a fegyelmezettség, rendezettség. A Bíráló Bizottság véleménye szerint ezért súlyos hiba lenne ebbe az építészeti miliõbe öntörvényû, magamutogató, túltervezett új épületet helyezni. (9, 18, 28, 33) Az ilyen gesztus ugyanis óhatatlan feszültséget teremt régi és új között, és ez a folyamatos feszültség réginek és újnak egyaránt csak árthat. A meglévõ épületeknek azért, mert az új dominanciája háttérbe szorítja õket, az újnak azért, mert szükségképpen társtalan marad egy alapvetõen társas viszonyrendszerben. Ilyen szempontból a vélt esztétikai érvek sem valósak, hiszen az önálló szépség vágyával tervezett épület magára maradva csak szomorú árva lehet. A jó megoldást ezért azok a pályamûvek jelentették, melyek észrevették a kontextuskeresés szükségességét, illeszkedõképes, mindazonáltal egyediséget is mutató épületet javasoltak (11, 22, 24, 26). A meglévõ téri világ határozott rendszert alkot ugyan, de befejezetlen: ezért több síkon is nyitott az új kapcsolati formák iránt. E meglévõ rendszerhez való kapcsolat nem feltétlenül közvetlen és konkrét, de mindenképpen az alapvetõ tér irányokhoz igazodó kell legyen. Itt kell megjegyezni, hogy a tervezett új út idegen elem az egyetem meglévõ térrendszeréhez képest: ezért az ehhez való kapcsolódás, az út irányára való illeszkedés óhatatlanul az idegen elemek számát növeli, ezért hiba. (12, 1, 17) A ma architekturális világa sokrétû és gyorsan változó. A sokrétûség azt jelenti, hogy minden tervezõt hatások sokasága ér, és ebben a kavalkádban olykor az eligazodás is nehéz. Fennáll a különbözõ stiláris nyelvek, formakincsek keveredésének veszélye. Másrészt a ma építészete igen gyorsan változik, és ez magában hordozza azt, hogy éppilyen gyorsan devalválódhat, egyszerûbben szólva gyorsan kimehet a divatból. A ma építészetének e két jellemzõje típushibákat eredményezett. Egyrészt több tervnél elõfordult a különbözõ stiláris hatások zavarodó keveredése, (19, 21) másrészt ugyancsak több terv használt élesen „divatos” formákat, fölvállalva persze ezzel a gyors elévülés lehetõségét. (10, 28) A jó megoldást ezáltal azok a tervek hozták, melyek a mai hangzásokat egyfajta kortalanságba ágyazták: azaz az érett és bizonyított architektoikus formáknak és tömegviszonyoknak egyfajta mai olvasatát adták. (11, 14, 22) Ezek a tervek kerülték a túlburjánzó homlokzati anyaghasználatot, az aránytalanul drága és az épület rendeltetésétõl idegen épületszerkezetek szerepeltetését. Ebbõl következõen ezek a tervek nem váltak túlformálttá, kevésbé váltak csomópontigényessé és elkerülték a többféle építészeti nyelv zavarosan keveredõ használatát. Gyalogos megközelítés Az egyetemre irányuló gyalogosforgalom fõ áramlatai (fontossági sorrendben) a Kálóczy tér, a Vásárhelyei híd és a körforgalom felõl érkeznek. A tervek többsége ezeket nem mind kezelte jelentõségének megfelelõen, egyiknek vagy másiknak kerülõ úton, vagy a parkolókon át kell érkeznie. Néhány pályamû (pl.: 10, 19, 21,23, 24, 25, 35 sz. pályamû) jól megoldotta az összes gyalogos tengelyt. Elfogadható lehet az a megoldás is, ha a Kálóczy téri és a Vásárhelyi hídi tengelyt egy közös 3
„fõtengelybe” fogják össze (pl.: 32 sz. pályamû), de ehhez a tengelyek további szakaszainak is vonzó kialakításúaknak kell lenniük. Parkolás A pályamûvek többsége a kiírásnak megfelelõen számolta a szükséges parkolóhely igényt. Néhány esetben elõfordult, hogy a parkolóhelyek számát jelentõsen alultervezték. A parkolóhelyek elrendezésére a következõ fõ variációk születtek: - a jelenlegi É-D struktúra megtartása abból elvéve, illetve hozzátéve valamelyik oldalon. (pl. 13, 16, 22, 31 sz. pályamû), - nagyobb parkolóhely létesítése a hídhoz igazodó koordináta rendszerben. (pl. 7, 12, 19, 26 sz. pályamû), - három-négy közepes méretû parkolóhely létesítése (pl. 11, 24 sz. pályamû), - több kisebb parkolóhely létesítése (pl. 4, 10, 23 sz. pályamû). Ezek közül azok a megoldások elõnyösek, amelyek nem egy pontba koncentrálják a belsõ forgalmat, hanem megosztják a különbözõ bejövõ utak között. A parkolóhelyek kialakítása a gyalogutak rendszerével is összefüggésben kell legyen. Ebbõl a szempontból elõnyösnek mutatkoztak azok a megoldások, amelyek három-négy tömbben helyezték el a parkolókat, a tömbök között helyet hagyva a fõ gyalogos tengelyeknek ( p1. 11, 24 pályamûvek). A pályázat bebizonyította, hogy a híd, és annak a körforgalom irányába csökkenõ magassága jelentõsen befolyásolja a parkolóhelyek kialakítását. Errõl a magassági korlátról a pályázók jelentõs része nem vett tudomást. Néhány pályázó az épületek alatti parkolást, fedett parkolót, vagy parkolólemezt tervezett. Ez részint a használati, részint a területtakarékossági elõnyök miatt ugyan kedvezõ megoldás, azonban a szûkös beruházási költségkeretek mellett a szintbeni parkolás lehet – legalább rövid távon – kedvezõbb. Megközelítés jármûvel A híd megépültével a jelenlegi Kálóczy téri megközelítési súlypont egy része áttevõdik a Rónay Jácint utcára, és a forgalom egy része a körforgalmú csomópontban, a postánál lép be az egyetem területére. E forgalom kezelése érdekében: - a fõ parkoló és a posta elõtti út közötti kapcsolatot valamilyen formában meg kell tartani, illetve - tudomásul kell venni, hogy a parkolási igény egy része csak az egyetem északi területein, (pl. a posta mögött) elégíthetõ ki. Az ezekhez vezetõ gyalogutakra gondolni kell. Különös tekintettel a tervezett hídra illetve fõútra, fontos szempont, hogy az egyetem területén belül a kapcsolat meglegyen az egyes közlekedési elemek (utak, parkolók) között. Ezek a kisforgalmú, csillapított, csökkentett sebességû kapcsolatok arra szolgálnak, hogy pl. az egyik parkolóhely betelése esetén ne kelljen ismét a fõútra, illetve a körforgalmú csomópontra kimenni. 4
A terv megvalósíthatósága, gazdaságossága A megvalósíthatóság kedvezõ peremfeltételei a jó építészeti megoldásból fakadnak, azaz mindazon tervek elõnyt élveznek ebbõl a szempontból, amelyek: - egyszerû tömegformákkal építenek, akárha gazdag tömegkompozíciós rendet, - egyszerû és következetes szerkezeti rendszert alkalmaznak - közlekedési rendszerük áttekinthetõ és gazdaságos - alapvetõen teljesítik az építészeti program területi elvárásait - homogén és adekvát homlokzati megoldásokat alkalmaznak. Gyõr, 2003. március 2.
Bíráló Bizottság
5
