Ártéri vizes élőhely-rendszerek rekonstrukciós tervezésének tapasztalatai Gemenc és Béda-Karapancsa példáján Tamás Enikő Anna1, Buzetzky Győző2, Eichhardt Géza3, Kalocsa Béla4, Sziebert János5, Szlávik Lajos6, Tornyai Géza7, Varga Antal8, Virágh Lajos9, Zellei László10 1. Bevezetés A Világbank által támogatott „Tápanyagterhelés csökkentése – DDNP komponens” rekonstrukciós projekt kivitelezési munkálatai várhatóan 2010-ben kezdődnek meg. A projektet előkészítő munkálatok tíz évre, a tervezési folyamat másfél évre nyúlik vissza. A kiviteli tervek és az azokat megalapozó felmérések és dokumentációk elkészítéséért felelős, az Eötvös József Főiskola és a Keviterv-Akva Mérnöki Vállalkozási Kft. szakembereiből álló tervező team e nagyszabású és komplex rekonstrukciós folyamat során gyűjtött tapasztalatait kívánja a szakmai közönséggel megosztani, bemutatva az előkészítés és a tervezés főbb módszereit, lépéseit, eredményeit és tanulságait. 2. Előzmények A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 1997 óta foglalkozik a kezelésébe tartozó Gemenci és BédaKarapancsai Tájegységek ökológiai, hidrológiai problémáival. Az árterek mára nagymértékben elvesztették eredeti adottságaikat. A bajok fő forrása, hogy a Duna medre a 19. század vége óta másfél-két méterrel mélyebbre került. A gazdag faunájú területek így nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, száradni, zsugorodni kezdtek. Egyre kevésbé nyújtanak alkalmat a halak, vízhez kötött szervezetek szaporodására, ez pedig ökológiai problémák egész láncolatát indította el. A bevágódás, azaz a folyóágy mélyebbre kerülése a folyamszabályozási tevékenységek eredménye. A mellékágak elzárása, azok eliszapolódása hozzájárult a vizes élőhelyek degradálódásához, akárcsak a belvízrendezési beavatkozások. Az élőhelyek rekonstrukciójának célja egyértelmű: vízzel kell ellátni azokat a területeket, ahová most nem jut el, és ha kell, mesterségesen ott tartani. Természetesen mindezt oly módon kívánják elérni, hogy a folyamat később minél inkább automatikusan működjön. A DunaDráva Nemzeti Park Igazgatósága 2001-ben nyújtott be pályázatot a Világbank GEF (Global Environmental Facility) alapjához. A projekt mintegy 20 ezer hektárnyi hullámtéri terület vízügyi restaurációját irányozza elő, összesen mintegy 3,5 millió dollár értékben. A munkálatok során kotrások történnek, zsilipek és küszöbök, átereszek kerülnek megépítésre, kövezéseket és folyamszabályozó műveket kell átépíteni, illetve egy monitoring-rendszert létrehozva a beavatkozások hatása is nyomon követhetővé válik. Azon felül, hogy a védett területek ismét pezsgő vizes élőhelyekké válnak, a program végső célja a Duna, és a folyón keresztül a Feketetenger tisztítása. A „jól működő" árterek becslések szerint évente mintegy 200 tonna nitrogén és összesen mintegy 28 tonna szerves eredetű tápanyag megkötésére lennének alkalmasak a Duna mentén. A GEF projekt egyben a DDNPI Duna-menti területeinek komplex vizes élőhely rekonstrukciója, hiszen a terület kb. 70%-án érezhetőek lesznek hatásai (1. térkép: gemenci áttekintő helyszínrajz). A GEF Tápanyagcsökkentési projekt keretében készülő beavatkozások jellemzője és általános célja Duna főmedre és a hullámtéri területek vízforgalmi kapcsolatának javítása, a főmederben levonuló árhullámok hullámtérre jutásának elősegítése, a vizek kint tartása, illetve szabályozott vízforgalmi kapcsolat megvalósítása. A projekt előkészítő fázisában előzetes megvalósíthatósági tanulmány, majd annak felülvizsgálata készült. Az előzmény dokumentumokban körvonalazódtak a műszaki beavatkozások irányai, a művek és műtárgyak fontosabb műszaki jellemzői.
1
Eötvös József Főiskola Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet; 6500 Baja, BajcsyZs u. 14.;
[email protected] 2 6500 Baja, Czirfusz F.u.26. 3 Eötvös József Főiskola Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet; 6500 Baja, BajcsyZs u. 14.;
[email protected] 4
[email protected] 5 Eötvös József Főiskola Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet; 6500 Baja, BajcsyZs u. 14.;
[email protected] 6 Eötvös József Főiskola Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet; 6500 Baja, BajcsyZs u. 14.;
[email protected] 7 Keviterv-Akva Mérnöki Vállalkozási Kft., 5000 Szolnok, Ságvári E. krt. 4.;
[email protected] 8 Eötvös József Főiskola Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet; 6500 Baja, BajcsyZs u. 14. 9 Keviterv-Akva Mérnöki Vállalkozási Kft., 5000 Szolnok, Ságvári E. krt. 4. 10 Eötvös József Főiskola Műszaki és Közgazdaságtudományi Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Intézet; 6500 Baja, BajcsyZs u. 14.;
[email protected]
1. térkép 3. Előkészítő és megalapozó munkák 3.1. Geodézia 47 db felmérési alappont, 2 db HP szintezett magassággal, és 24 db tervezési térkép elkészítése. A munka megkezdésének időpontja 2009. január 5., a munka befejezésének időpontja: 2009. március 1. Előnyt a lombnélküli fák, hátrányt pedig a hideg és a nehezen járható terep jelentett. 3.2. Geotechnika A project keretén belül végzett tervezési munkákhoz kapcsolódóan geotechnikai szakvéleményt kellet készítenünk. Szakvéleményünknek a terület talajrétegződését, a műtárgyak alapozásának általános kérdéseire kellett kitérnie. A helyszíni feltárási munkát 2009. 01. 14.-28. között én hajtottuk végre, 60 mm-es, gépi talajfúró berendezéssel. A feltárások során 29 db furatot készítettünk, 5,0 – 8,0 m-es mélységekkel. 3.3. Hidrológia A Duna-Dráva Nemzeti Park Gemenci Tájegységét három, a vízrajzi szolgálat kezelésében lévő vízmérce adatai használhatók fel a Duna vízjárásának elemzéséhez.
Állomás neve:
Észlelés kezdete:
Bajai vízmérce
1878. 01. 01.
Mohácsi vízmérce
1876. 01. 01.
Szekszárdi (Dombori) vízmérce
1952 12. 27.
A vízmércék szelvényében az észlelés kezdetétől állnak rendelkezésre vízállás észlelések, vízhozamméréseket évente változó számban végeztek. A vízfolyás vízjárása ezen adatok alapján jól nyomon követhető. Tekintettel arra, hogy a dombori vízmérce adatsora fele olyan hosszú mint a bajai, illetve a mohácsi adatsorok, valamint a mércék olyan közel vannak egymáshoz, hogy a vízjárásukban nincs lényeges eltérés, ezért csak a bajai és a mohácsi mércék adatsorát dolgoztuk fel részletesen. A mederhez kapcsolódó, vagy arról lefőződő mellékágakban vízállásészlelés nincs és nem is volt statisztikailag értékelhető időhosszúságban. Szekszárd
Baja
Mohács
L
1506,8 fkm
1478.7 fkm
1146,9 fkm
A
189538 km2
208282 km2
209064 km2
LNV (jeges)
1117 (1956. 3. 12.)
1037 (1956. 3. 13.)
LNV (jégmentes)
914 (1965. 6. 19.)
976 (1965. 6. 19.)
984 (1965. 6. 19.)
KÖV (2008)
292
331
KÖV (1976/85)
108
136
KÖV (1931/40)
591
582
LKV (jeges)
22 1983. 11. 25.)
66 (1909.1. 6.)
74 (1909. 1. 6.)
LKV (jégmentes)
-50 (2003. 09. 12.)
51 (2003. 08. 31.)
60 (2003. 08. 31.)
Megjegyzés: L - a vízfolyás torkolatától mért távolság km-ben A - a vízmérceszelvényhez tartozó vízgyűjtőterületnagyság km2 -ben LNV - az észlelés kezdete óta mért legnagyobb vízállás KÖV - az időszak napi vízállásainak középértéke LKV az észlelés kezdete óta mért legkisebb vízállás
A 3 vízmérce adatai közül a bajai és a mohácsi mércén észlelt vízállásadatok idősora több mint 100 éves. A vizsgált terület súlypontjához a bajai vízmérce áll legközelebb, így a továbbiakban ezen adatsor elemzésével foglalkozunk, mert a vízjárási jellemzők csak hosszú idejű adatsorokból határozhatók meg. A mohácsi vízmérce adatsorára csak a fontosabb elemzéseket végeztük el. Az évi jellemző (évi minimum, évi középérték, évi maximum) vízállások időbeni változását mutatja az 1-2. ábra. A változások szemléltetésére lineáris trendvonalat, valamit 2 - 25 éves mozgóátlagot számoltunk. Az ábrák alapján elmondható, hogy az évi kis és az évi középvizek trendje jelentős mértékű csökkenést mutat. A csökkenés mértéke az elmúlt kb. 125 év alatt 1,6 m és 1,8 m között ingadozik. Más vizsgálatokból viszont tudjuk, hogy a Duna vízkészletében nem következett be lényeges változás, tehát e vízszintcsökkenés oka a meder változása, egyrészt a kimélyülés, másrészt a meder vízvezető képességének változása. A vízállások jellemzőinek változási mértékét elemezve arra a megállapításra juthatunk, hogy az csökkenő mértékű, de még nem befejezett. A következő évtizedekben is várható a közép és kisvizek enyhén csökkenő mértékű süllyedése. E ténynek igen nagy jelentősége van a mellékágrendszer rehabilitációs stratégiájának kidolgozásakor, illetve a kezelési terv készítésében. Nem lehet arra számítani, hogy ezek a folyamatok megfordulnak, mert a kiváltó okok (a folyószabályozási munkák végrehajtása és azok utóhatásai) nem szűntek meg. Az évi nagyvizek adatsorára illesztett lineáris trendvonal is látszólag csökkenő tendenciát mutat. Ez azonban csalóka, mert a 20-25 éves mozgóátlagot kiszámolva láthatjuk, hogy a mozgóátlag periodicitást mutat, amelynek hullámhossza kb. 50 – 60 év. Az utóbbi évtizedekben a periódus leszálló ágán voltak a vízállások. Ennek köszönhető az, hogy a trendvonal csökkenő tendenciát mutat. A kis- és középvizek csökkenő trendje, a nagyvizek vízszintes trendje a meder morfológiájának változását mutatja. A kis és középvízi meder berágódik, ugyanakkor szélessége, de legalábbis vízszállító képessége csökken, így a nagyvizek a mélyebben lévő középvízi meder ellenére lényegében azonos szinten folynak le. Ez
azonban a nagyvízi mederből éppen hogy kilépő árhullámok esetén alacsonyabb szintet eredményez, amely a hullámtéri fokok és medrek vízellátása szempontjából kedvezőtlen. Amennyiben az adatsorra exponenciális trendvonalat illesztünk (amely kissé jobban is illeszkedik), úgy képet kaphatunk a fenti jellemző vízállások évi változására az elmúlt évtizedek alatt. A vízállás változás csökkenő tendenciát mutat, ezen belül a kis- és a középvizek csökkenése a legerőteljesebb és a további évtizedekben is hasonlóan folytatódó (3-4. ábra). Duna - Baja
1000
900
800
800
700
700
600
600
vízállás (cm)
vízállás (cm)
Duna - Mohács 1876 - 2008 évi maximumok, közepek, minimumok
1000
évi maximumok, közepek, minimumok 25 éves mozgóátlagai
900
500
400
500
400
300 300
200 200
100 100
0 1870
1880
1890
1900
1910
közép
max
1920
1930
1940
1950
1960
25 éves maximum
min
1970
1980
25 éves közép
1990
év 2010
2000
0 1870
év 1880
1890
1900
1910
1920
1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990
2000
2010
25 éves minimum közép
max
25 éves maximum
min
1. ábra
25 éves közép
25 éves minimum
2. ábra Duna - Baja
1000
1878 - 2008 évi maximumok, közepek, minimumok, exponenciális trend, vízállás változása exponenciális trendből
7
900
6.5
6.5
800
6
800
6
700
5.5
700
5.5
600
5
600
5
500
4.5
500
4.5
400
4
400
4
300
3.5
300
3.5
200
3
200
3
100
2.5
100
2.5
vízállás (cm)
7
900
1000
vízállás (cm)
1876 - 2008 évi maximumok, közepek, minimumok, exponenciális trend, vízállás változása exponenciális trendből
2
-100
1.5
-200
1
-300
0.5
-400 1870
1880
1890
1900
1910
1920
1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990
2000
0 2010
évi vízállásváltozás (cm) .
0 0
2
-100
1.5
-200
1
-300 -400 1870
0.5
1880
1890
1900
1910
1920
1930
1940
1950
1960
1970
1980
1990
0 2010 év
év közép
max
2000
évi vízállásváltozás (cm)
Duna - Mohács
max
min
3. ábra
közép
min
4. ábra
A további hidrológiai statisztikai elemzésekhez szükséges alapvető próbát is elkészítettük. A vízállás adatsor nem vízszintes trendje felveti az adatsor homogenitását (azaz egyöntetűségét). A homogenitás vizsgálatot élesített (léptetéses) Szmirnov-Kolmogorov próbával végeztük el. A teljes adatsorra - a trendvizsgálat eredményének megfelelően – inhomogenitást állapíthatunk meg a kis és a középvizekre. Ha az összetett vizsgálatot végezzük el (az adatsort az észlelés kezdete felől egyre rövidítjük és az így kapott „rövidebb” adatsoron végezzük el a homogenitás vizsgálatot – azaz keressük a homogén részadatsort), akkor találunk a nagyvizekre homogén részadatsort. Ez alátámasztja az előzőekben megfogalmazott feltételezést, hogy a nagyvizek trendvonalának csökkenése az adatsor hosszú idejű periodicitásának köszönhető, nem pedig annak, hogy az árvízszintek csökkennek. Egyöntetűség vizsgálat (Szmirnov-Kolmogorov próba)
1-L(z)
Összefoglaló ábra
1.0
Egyöntetűség vizsgálat (Szmirnov-Kolmogorov próba)
1-L(z)
Összefoglaló ábra
1.0
DUNA - BAJA 1878 - 2008 Évi vizállás maximumok
0.8
0.8
0.6
0.6
0.4
0.4
0.2
0.2
0.0 1880
0.0 1960
DUNA - BAJA 1960 - 2008 Évi vizállás maximumok
1900
1920
1940 1960 Elmetszés időpontja
5. ábra
1980
2000
1965
1970
1975
1980 1985 1990 Elmetszés időpontja
6. ábra
1995
2000
2005
Egyöntetűség vizsgálat (Szmirnov-Kolmogorov próba) Összefoglaló ábra
1.0
Egyöntetűség vizsgálat (Szmirnov-Kolmogorov próba) Összefoglaló ábra
1.0
1-L(z)
1-L(z)
0.8
0.8
0.6
0.6
DUNA - MOHÁCS 1876 - 2008 Évi vízállás maximumok
0.4
0.4
0.2
0.2
0.0
0.0 1960
DUNA - MOHÁCS 1960 - 2008 Évi vízállás maximumok
1880
1900
1920
1940 1960 Elmetszés időpontja
7. ábra
1980
2000
1965
1970
1975
1980 1985 1990 Elmetszés időpontja
1995
2000
2005
8. ábra
A további vizsgálatokhoz azonban szükség van olyan adatsorokra, amelyek legalábbis nagy valószínűséggel homogénnek tekinthetők. Ezért az adatsorok egy rövidebb időszakára is (30 - 40 év) megvizsgáltuk azok homogenitását és azt találtuk, hogy ezek a rövidebb időszakok nagyobb valószínűséggel homogénnek tekinthetők (5-8. ábra). Így a továbbiakban az 1969 – 2008. időszak vizsgálatával fogunk foglalkozni. A választott 40 év hosszúságú időszak arra is lehetőséget nyújt, hogy az észlelési időszak eleje és vége összehasonlítható legyen az adatsor elemzésével. A jellemző vízállások statisztikai feldolgozása, empirikus eloszlásfüggvények szerkesztése különböző paraméterekre készült el. A számítások eredményeit ábrákon és táblázatokban foglaltuk össze. Az árhullámok elemzésénél a leghosszabb árhullámos időszakok elemzését és az árhullámos időszakok számának elemzését, mint a hullámtér elöntése szempontjából legfontosabb két paramétert nemcsak éves, hanem a vegetációs időszak vízháztartása szempontjából fontos február - július és augusztus – január időszakokra is vizsgáltuk. A jobb összehasonlíthatóság érdekében a vizsgálatokat az időszak első kb. 40 éves (1878-1917, illetve Mohács esetén 1876-1915) és az utolsó 40 éves (1969-2008) időszakára is elvégeztük. Az éves terhelés szempontjából fontos árhullámos időszakok összegeinek vizsgálatát szintén az adatsor kezdeti 40 éves és az utolsó 40 év időszakára és mindhárom időtartamra végeztük el. A leghosszabb árhullámos időszakok elemzését 1, 2, 5, 10, 20, 30, 50, 100 nap hosszúságú árhullámokra, az árhullámos időszakok számának és az árhullámos időszakok összegeinek elemzését 1, 2, 5, 10, 20, 30, 50, 100 nap hosszúságú árhullámokra határoztuk meg. A vizsgálatokat nemcsak a Duna Bajai vízmércéjére, hanem a Mohácsi vízmércére is elvégeztük. Megállapíthatjuk a rendelkezésre álló 131 - 123 éves adatsor első és utolsó harmadának összehasonlításából, hogy az árhullámok adott szinten való bekövetkezése, illetve adott szintet meghaladó árhullámok darabszáma jelentősen, sokszor felére, harmadára csökkent. A csökkenés nem állítható meg, mert oka a meder süllyedése. Ha az árhullámok évi átlagos számát, tartósságát vizsgáljuk, akkor is arra a következetésre kell jutunk, hogy amíg a századelőn évente egyszer nagy biztonsággal (95 %) elöntötte a Duna a hullámtéri mellékágakat (680 cm bajai vízállás), addig ma ugyanennek az elöntési szintnek a valószínűsége csak kb. 72 %. Az árhullámok elemzését nemcsak az egész évben, hanem a vegetáció szempontjából fontos félévben (február – július) is megvizsgáltuk a jobb összehasonlíthatóság érdekében az 1878-1917 és az 1969-2008. időszakra is. Miután a Duna összetett vízjárású vízfolyás, így árhullámai az év bármely időszakában jelentkezhetnek. Így értelemszerűen a február-július félév jellemzőinek előfordulási valószínűségei alacsonyabbak mint a teljes évi adatok, de az is kiolvasható az ábrák segítségével, hogy nagyobb valószínűséggel következnek be az árhullámok a február-júliusi 6 hónap alatt, mint az augusztus-január időszakában. A fenti vizsgálatokhoz felhasznált közelmúltbeli adatsorok elemzéséből kiderül, hogy az árhullámos időszakok számának eloszlása még a közepes magasságú árhullámok tartományában sem éri el biztosan az évi 1-et, azaz nem minden évben lehet arra számítani, hogy lesz olyan árvíz, amely elönti a hullámteret, befolyik a magasabban fekvő fokokba. A további vizsgálatokban az 1969-2008. évi adatsor tartóssági felületét szerkesztettük meg különböző tűrési időkkel (1, 2, 3, 5, 10, 20, 30, 60, 120 nap), amely megmutatja, hogy egy adott vízállás, vagy annál nagyobb az év hányad részében fordul elő. Az évi nagyvizek eloszlásfüggvényét is kiszámítottuk. A vizsgálatokból az derült ki, hogy az empirikus eloszlásfüggvényt az elméletileg is elfogadható normál eloszlásfüggvénnyel való közelítése nagyon jó. Az illeszkedésvizsgálatot grafikusan is megadtuk nemcsak a teljes adatsorra, hanem a 40 éves (1969-2008.) rész adatsorra is. Jól látszott, hogy a két időszakból meghatározott értékek lényegében azonosak, tehát az empirikus
eloszlásfüggvényre ugyanazon paraméterű normális eloszlás illeszkedik a legjobban. Ez a tény megerősíti azt a hipotézisünket, hogy a nagyvizek trendje vízszintes, az adatsor homogén. A kivitelezési munkálatok vízállásfüggők. Ezek tervezéséhez megadtuk a bajai és a mohácsi vízállások tartóssági görbéjét, amely természetesen tartalmazta a gyakoriság értékeket is. A hidraulikai modellezéshez szükség volt az árhullámok alakjára (áradási, apadási intenzitás). Az árhullámok magasságának, tartósságának számítására sokoldalú számítógépi programok állnak rendelkezésre. Az árhullám alakok vizsgálatát ennél egyszerűbben végezzük el. A múltban lefutott árhullámok egymásra rajzolásával könnyedén meghatározható az áradási, apadási intenzitás. Ezt kombinálva a valószínűségszámítással meghatározott magassággal megkapjuk a „modell-árhullámokat”, amelyek a számítógépi modellezés bemenő adatát szolgáltatta. (9-10. ábra). 1000
1000
Árhullámok vizsgálata Duna - Baja
950
Árhullámok vizsgálata Duna - Mohács
950 900
850
850
800
800
750
750
700
700
vízállás (cm)
vízállás (cm)
900
650 600 550 500
650 600 550 500
450
450
400
400
350
modellezési vízhozam adatsor (75 %-os előfordulási valószínűségű)
300
350
modellezési vízhozam adatsor (95 %-os előfordulási valószínűségű) -20
-15 2008.07.28 2004.06.10 2001.06.25 1998.11.09 1995.09.08
-10 2007.09.15 2004.03.29 2001.03.31 1998.09.23 1995.06.14
-5 2006.08.13 2004.01.19 2001.03.20 1997.07.15 1995.07.02
0 2006.06.09 2003.01.10 2000.08.13 1997.07.27 1995.04.10
5 2006.04.08 2002.12.27 2000.02.14 1996.10.28 1994.04.24
10 2005.08.30 2002.08.22 1999.02.28 1996.07.16 H_Baja_75%
15
modellezési vízhozam adatsor (75 %-os előfordulási valószínűségű)
300
250 ídő (nap)
2005.07.17 2002.03.30 1999.03.11 1996.05.20 H_Baja_95%
modellezési vízhozam adatsor (95 %-os előfordulási valószínűségű)
idő (nap)
250
20
-20 2008.07.28 2005.03.25 2002.03.30 1999.02.28 1996.10.28 1995.04.10
2005.03.25 2002.02.03 1998.11.17 1996.04.14
-15
2007.09.15 -10 2004.06.10 2002.02.03 1999.03.11 1996.07.16 1994.04.24
-5 2006.08.13 2004.03.29 2001.06.25 1998.11.17 1996.05.20 H_Mohács_75%
9. ábra
0 2006.06.09 2004.01.19 2001.03.31 1998.11.09 1996.04.14 H_Mohács_95%
5 2006.04.08 2003.01.10 2001.03.20 1998.09.23 1995.09.08
10 2005.08.30 2002.12.27 2000.08.13 1997.07.15 1995.06.14
15
2005.07.1720 2002.08.22 2000.02.14 1997.07.27 1995.07.02
10. ábra
Végül a két vizsgált vízmérce együttjárását vizsgáljuk meg mércekapcsolati vonal segítségével (11. ábra). Lineáris, kétváltozós regresszió Készült: 2009. 05. 12.
Független változó, X:
DUNA - BAJA
Időszak: 1969 - 2008 Adattípus: Évi vizállás maximumok
Függő változó, Y:
DUNA - MOHÁCS
Időszak: 1969 - 2008 Adattípus: Évi vízállás maximumok
Közös időszak: 1969 - 2008
Korrelációs tényező, R:
0.987
A regressziós egyenlet:
Y = 0.913 * X +
A korrelációs tényező szórása: A regressziós tényező szórása:
69.6
0.004 0.024
Lineáris, kétváltozós regresszió Y, Évi vízállás maximumok, cm 900 850 800 750 700 650 600 550 550
600
650
Független változó, X: Függő változó, Y:
700 750 800 850 X, Évi vizállás maximumok, cm
DUNA - BAJA DUNA - MOHÁCS
900
950
Évi vízállás maximumok Évi vizállás maximumok
Közös időszak: 1969 - 2008
11. ábra 3.4. Hidraulika A hidraulikai tanulmány célja a főmeder és hullámtéri víztestek vízmozgás jellemzőinek fizikai feltárása, jelen állapot és tervezett beavatkozások viselkedésének leírása mértékadónak (jellemzőnek) választott hidrológiai
események során, valamint adatok szolgáltatása a tervezett beavatkozások hatásainak értékeléséhez, folyószabályozási, tápanyagforgalmi, erdészeti, vízminőségi és más elemzésekhez. A tervezett beavatkozások hatásait az előzményekben és a hidrológiai előkészítő tanulmányban leírt feltételezésekkel élve a 95%-os és 75%-os valószínűséggel bekövetkező éves legmagasabb árhullámok levonulása esetén vizsgáltuk. Az árhullámok vízhozam idősorait a bajai és a mohácsi mérőszelvény vízállásvízhozam kapcsolata alapján konvertáltuk vízhozam idősorokká, illetve a kisvízi átlagos mederlejtések (4,8 cm/km) felhasználásával transzformáltuk a szükséges modellezési helyekre. A feladat megoldására részletes hidrológiai és előkészítő hidraulikai elemzéssel kiegészített egydimenziós hidraulikai modellezést alkalmaztunk. Az alkalmazott szoftver (HEC-RAS) felhasználása nyílt, használati útmutatója hozzáférhető. A szabad felhasználás lehetőséget teremt arra, hogy a megrendelő a felépített modellt felhasználva később újabb változatok vizsgálatát elvégezze, nyomon kövesse a meder és annak benőttségének érdességének – változását, beépítse a felújítások során kialakított mederkeresztszelvényeket, így folyamatos üzemirányítást végezzen. A HEC-RAS az Amerikai Egyesült Államok Mérnöki Szolgálat Hidrológiai Központjának saját fejlesztésű szoftvere, amely természetes és mesterséges nyílt felszínű vízrendszerek 1D hidraulikai modellezésére alkalmas. A szoftver permanens és nem permanens állapotok elemzését is el tudja végezni. A modellben definiálható mellékvízfolyásokkal rendelkező vízrendszer, híd, áteresz, bukó, oldalbukó, zsilip. Képes áramló, rohanó, átmeneti vízmozgási állapotok számítására. Kezelőfelülete interaktív, az eredmények megjelenítésére sokrétű eszköztár áll rendelkezésünkre. Az eredmények exportálhatók a szokásos táblázatkezelő szoftverekbe. Számítási modulja a hidraulikában általánosan alkalmazott Bernoulli-egyenleten, Manning-féle érdesség számításon, a folytonossági egyenleten, stb. alapszik. A hidraulikai modellezés a modellezéshez szükséges részletes adatbázis összeállításától az eredmények szemléletes, a mérnöki gyakorlatban elfogadott ábrázolásáig tart. Eredményességét a folyamat leggyengébb láncszeme határozza meg. Hiányos adatokból, legyen az akár medergeometriai, akár hidrológiai, csak korlátozott következtetések levonására alkalmas számítógépi modellt lehet alkotni. A modellezés alábbi lépéseinek következetes végrehajtása előfeltétele a műszakilag megalapozott eredmények elérésének: A probléma megfogalmazása Adatgyűjtés A vizsgált vízfolyás (szakasz) leképezése a modellben Az egyéb elemek (műtárgyak, hozzáfolyások, elfolyások, stb.) definiálása Határfeltételek definiálása Kezdeti feltételek definiálása A számítási felbontás beállítása (térbeli, és időbeli felbontás) A modell kalibrálása Érzékenységvizsgálat Tervváltozatok hidraulikai modellezése Számítási eredmények utófeldolgozása Példaképpen bemutatjuk a Bátai vízrendszer hidraulikai modellezésének részleteit. A 12. ábrán a holtág medertározási görbéje, a 13. ábrán a mértékadó árhullámok és a transzformált mértékadó árhullámok láthatóak. A 14. ábra a holtág modellben leképezett helyszínrajzát, míg a 15. ábra a fok mintakeresztszelvényét mutatja be.
12. ábra
13. ábra
14. ábra
15. ábra 4. Szakértői háttéranyagok 4.1. Természetvédelem és vizes élőhelyek kezelése A GEF projekt keretében a tervezett beavatkozásoknak a DDNP dunamenti vizes élőhelyeire természetvédelmi szempontból gyakorolt hatásait is áttekintettük, valamint a Nemzeti Park Igazgatóság elfogadott kezelési koncepciójával összevetettük a projektben tervezett beavatkozásokat, hogy azok az élőhelyek kitűzött célállapotának eléréséhez hozzájárulnak-e vagy sem. Javaslatokat fogalmaztunk meg továbbá arra vonatkozóan, hogy a projekt kivitelezési szakaszát követően milyen utánkövetési, monitorozási feladatok merülhetnek föl a vizes élőhelyek állapotváltozásainak nyomon követése érdekében. A DDNP vízgazdálkodással kapcsolatos kezelési leírása az 1990-es évek végén, a Nemzeti Park Igazgatóság megbízásából külső szakértők bevonásával készült, a természetvédelmi kezelési tervek elkészítésére vonatkozó kormányrendelet előírásai szerint. A nemzeti park e tanulmány írásának időpontjában még nem rendelkezik jóváhagyott természetvédelmi kezelési tervvel, így a kezelési leírás az elfogadott, a vizes élőhelyek állapotát leíró, funkcióikat és természetvédelmi célállapotukat meghatározó, egységes szerkezetű dokumentum. Ennek megfelelően a jelen tanulmányban ezt vesszük alapul. A továbbiakban a leírásoknál mindig a kezelési leírásban megfogalmazott egyszerűsített élőhely-sémákat használjuk. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a jelen fejezetben kifejtjük és példákkal illusztráljuk ezeket.
Duna és a nagy nyílt vízfelületű tavak, mellékágak (1) Az ilyen jellegű vízterek elsődleges jelentősége, hogy a vízimadarak (főképp récék és ludak) legjelentősebb telelőhelyei. Bizonyos ragadozómadarak, például a fokozottan védett rétisas (Haliaeetus albicilla) és barna kánya (Milvus migrans) kedvelt táplálkozóhelyei. Sok halfaj élőhelyei. Természetvédelmi kezelésük általában nem igényel beavatkozást. Egyes Duna-szakaszok és mellékágak rekonstrukciója cél lehet, de ez legtöbbször csak állandó és költséges kezeléssel tartható fenn. Tipikus példák: a Duna főmedre és a Rezéti-Duna. Sulymos tavak (2) Ez a vizes élőhely-típus jellemzően állandó vízborítású, közepes vízjátékú, a hullámtéren található medermaradvány. Jellemző ezen holtágak növényzetére többek között a sulyom (Trapa natans), a tündérfályol (Nymphoides peltata) valamint a vízitök (Nuphar luteum). Általában kedveli az ilyen jellegű élőhelyet a fokozottan védett vidra (Lutra lutra). Rövidtávon beavatkozás nélkül is fennmaradnak, de hosszú távú fennmaradásuk a folyamatos feltöltődés és az újabb holtágak képződésének hiánya miatt erősen kérdéses. Átalakulásuk lassítható aktív természetvédelmi kezeléssel. Törekedni kell a maximális magasságú vízzel való feltöltésre és állandó vízfelület (de nem állandó vízszint) fenntartására. Jellemzően ilyen jellegű a Nagy Forgótó. Nádas, gyékényes mocsarak (3) Általában a sulymos tavak feltöltődésével létrejövő sekély vizes élőhelyek. A nádi énekesmadarak jellegzetes élőhelyei, vonulási időszakban is fontos szerepet játszanak. Tipikus példája a Zátony-tava. Halbölcső (4) A jellemzőnek tekinthető halfajok (pl. csuka, ponty) szaporodóhelyei. Természetvédelmi szempontból rendkívül fontos élőhelyek, az ilyen tavakat lehetőség szerint csak ritkán szabad hagyni kiszáradni. Állapotuk aktív kezeléssel stabilizálható, illetve élőhely-rekonstrukcióval fejleszthető. Működésükre jellemző, hogy viszonylag jó kapcsolatban vannak a főmederrel, ennek megfelelően a különböző időszakokban érkező árhullámok más-más halfajnak biztosíthatnak szaporodási lehetőséget. A projektben érintett vízrendszerek közül elsődlegesen halbölcső a Káposztás, valamint a Janika-tó. Fekete gólya-etető (5) Természetvédelmi jelentőségük és kezelésük az előzőhöz hasonló, de a rendszer tavait hagyjuk leürülni. A leürülés esetleges lassítása az ilyen jellegű táplálkozó-helyek folyamatos biztosítását segíti. Kiemelten fontos az ilyen élőhelyek majdnem kiszáradt állapota az őszi vonulás megkezdése előtti és alatti időszakban, mivel ilyenkor ezek a vonuló kócsagok, kanalasgémek, fekete gólyák (stb.) szinte kizárólagos táplálkozó-helyei. Legjellemzőbb fekete gólya-etető a Báli-tó. Nedves rétek (6) Nagyobb árhullámok alkalmával rövid ideig vízzel borított, határozott mederrel nem rendelkező mélyfekvésű területek. Természetvédelmi jelentőségük és kezelésük az előzőhöz hasonló. A Zsold-kaszáló ilyen. Fok, vízszállító funkció (7) Egy részük természetes képződmény (pl. Báli-fok, Forgó-fok), ezeken előfordult esetenként emberi beavatkozás (egyes területek víztelenítése vagy jobb vízellátásának biztosítása érdekében), de vannak mesterségesen kialakított, ásott fokok is a területen (pl. Reitman-fok a Rezéti-Duna és a Decsi Nagy Holt-Duna között). Békabölcsők (8) Vízzel való borítottságuk kora tavasztól szükséges a kétéltűek (gőték, békák) szaporodásához. Kiszáradásuk nyár közepétől megengedhető. Általában beavatkozást nem igényelnek, esetenként a fok-rendszernél leírtak érvényesek rá. Jellemző példa a Szilágy-fok. Nyári ludas tavak (9) Az ilyen jellegű víztestek általában mentett oldalra került holtágak. Jellemzőjük, hogy meglehetősen stabil az állapotuk, vízjátékuk kicsi. A mentett oldali holtágak (tavak) fenntartása vízügyi beavatkozást általában nem igényel, általános élőhelyvédelem szükséges. A projektben ilyen jellegű víztest nem szerepel, de a típus jellegzetes példája a Riha-tó. Általános kezelési elvek A különböző élőhelytípusok vízborítottsága/vízellátottsága a 16. megmaradása a beavatkozások után. megfelelő rendszertelen elöntés és a
optimális, és megfelelő működéséhez szükséges minimális ábrán látható. Fontos a természetes jelleg és a dinamikus működés A természetes jelleghez hozzá tartozik a Duna szélsőséges vízjárásának különböző mértékű leürülés/kiszáradás, egyszóval a különböző élőhely-
típusok létezése. A természetvédelmi kezelés általános célja a vizes élőhelyek jellegét megőrizni, vagy ahol károsodott, helyreállítani, a károsító folyamatokat leállítani. Egyes területeken új vizes élőhelyeket létesíteni.
16. ábra A GEF projekt keretében – az alapkoncepciónak megfelelően – azzal, hogy a tápanyagterhelés csökkentése céljából gyakrabban és több vizet vezetünk a hullámtérre, a hullámtéri vizes élőhelyek megjavításának a kezelési leírásban már korábban meghatározott céljaival összhangba hozható beavatkozásokat hajthatunk végre. A projekttel érintett 10 vízrendszer közül 7-ben szinte teljes mértékben érvényesülnek a kezelési leírásban foglaltak. Egyetlen helyen, a Gabriella-szigeti mellékágban tervezett az előzőleg meghatározott célállapot elérésével ellentétes hatású tevékenység (kotort anyag elhelyezése). Két esetben – a Külső-Béda és a GrébeciDuna esetén – a lehetséges célállapotok közül a mellékágként való funkcionálás a projektben tervezett alsó torkolati fenékküszöbök megépítésével a beavatkozások előtti állapothoz képest távolabbra kerül. Javasoljuk ezen két víztest esetében a célállapot újragondolását és megváltoztatását, ennek megfelelően a holtágként való megtartás célként való kitűzését. A vizes élőhelyek leírásánál – csakúgy, mint az egyéb szakterületeken – jellemzően adathiánnyal és a terület viszonylagos föltáratlanságával találjuk magunkat szembe. Elmondható az is, hogy az eddigi monitorozási kísérletek két fő problémával küszködtek: egyrészt kampányszerűek, rövid ideig tartóak voltak, másrészt nem rendelkeztünk kellő alap- és háttérinformációval. Az alapadatok a jelenleg tervezett beavatkozások előtt is kifejezetten hiányosnak mondhatóak. Mindenképpen javasoljuk a munkálatok kivitelezési szakaszát megelőzően a teljeskörűségre minél inkább törekvő alapállapot-fölvételt. Megjegyezzük azonban, hogy mivel az egész rendszer a Dunától függ, működésének megismeréséhez valószínűleg legalább olyan hosszú adatsorra lenne szükség, mint a Duna vízjárásának leírásához. 4.2. Hordalékszállítás A tervezett rekonstrukciós beavatkozások nagyrészt (egy vízrendszert kivéve) a Duna hullámterén valósulnak meg. A Duna vízjárásától, az elöntési gyakoriságtól, szinttől és tartósságtól függően a hullámtérre esetenként jelentős mennyiségű lebegtetett és görgetett hordalék jut, mely a lokális áramlási viszonyoktól és az apadás ütemétől is befolyásolt módon rakódik le a hullámtéren, vagy jut vissza a főmederbe. Jelen tanulmányban a projektben rekonstrukciós munkálatokkal érintett vízrendszerek hordalékviszonyainak leírása a cél, valamint a beavatkozások előtti és utáni állapot értékelése abból a szempontból, hogy a megjavított vízforgalom milyen mértékben növeli meg a hordalékforgalmat, amennyiben ez becsülhető. vízrendszerenként értékeljük a rendelkezésre álló információk alapján a projektben megcélzott beavatkozások hordalékszállításra gyakorolt hatását, és annak jövőbeni nyomon követése érdekében monitoring jellegű vizsgálatok elvégzésére tettünk javaslatot. A Duna-Dráva Nemzeti Park duna-menti hullámtéri területeinek hordalékviszonyai meglehetősen föltáratlanok. Célzott hordalék-mintavétel és vizsgálat a terület mellék- és holtágaiban a Vén-Duna mellékág kivételével ezidáig nem történt, a Vén-Duna azonban a jelenlegi projektnek nem tárgya. A Duna főágán az Alsó Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság végez rendszeres lebegtetett hordalékmérést, évi 5-7 alkalommal, a projekttel érintett szakasz fölött Dombori-pusztánál, valamint Mohács
állomáson. Ezen mérési szelvények adatsorai rendelkezésre állnak, valamint statisztikai módszerekkel földolgozásra kerültek. A mérési eredmények alapján korrelációs kapcsolat állítható föl a vízsebességhordaléktöménység, valamint a vízhozam-hordalékhozam összefüggésére. A mellékágak és holtágak hordalékviszonyait a dunai mérésekre, a Vén-Dunán történt vizsgálatok eredményeire, a jelen projekt keretében készült 1D hidraulikai vizsgálat eredményeire, valamint a tanulmány írójának terepi megfigyeléseire és tapasztalataira építve lehetséges leírni. A hidraulikai modellezés a 75%-os ill. a 95%-os előfordulási valószínűségű árhullámok figyelembe vételével történt, így a hordalékszállítás vizsgálatánál is ezekből indulunk ki A Dunán a folyamszabályozás megkezdése óta (az elmúlt mintegy 150 évben) a folyam hordalékjárását is nagymértékben megváltoztató beavatkozások történtek. A szabályozások során kanyarulatok átvágására, kőművek építésére került sor, ezen munkálatok során keletkezett a projektben beavatkozásokkal érintett mellékágak közül a Grébec, a Rezét, a Bátai, valamint a Béda és a Mocskos is. Kiépültek az árvízvédelmi művek és létesítmények, valamint mind a Dunán, mind mellékvízfolyásain (különösen a fölső szakaszon) számtalan nagyműtárgy létesült. Mindezen beavatkozások hatással voltak az eróziós, hordaléklerakási és transzportfolyamatokra. A görgetett hordalék vizsgálata 1967 után a Nagymaros alatti magyarországi szakaszon gyakorlatilag megszűnt. Ez azt is jelenti, hogy a projekt környezetében (dunai) görgetett hordalékmérési adat gyakorlatilag nem áll rendelkezésre. A projekt szempontjából figyelembe vehető, lebegtetett hordalékmérési adatsorral rendelkező mérőállomások: Dombori, Baja és Mohács. Az elmúlt 35 évben Bajánál rendszeres lebegtetett hordalék mintavétel nem történt. A projekttel összefüggő vizsgálatok céljára így az 1986-2007. közötti Dombori és Mohács állomásokon mért adatsorokat választottuk. A projekttel összefüggő hordalékszállítással kapcsolatos kérdések megválaszolására a Béda-Karapancsa Tájegység esetében a mohácsi, a Gemenc esetében pedig a dombori-pusztai mérőállomás adataiból meghatározott összefüggéseket használtuk, melyek hasonlóan gyönge ill. nem túl erős összefügggést adtak a középsebesség-hordaléktöménység kapcsolatra, valamint a vizsgált sebességtartományban nagyon hasonló töménység-értékeket mutattak (17. ábra).
17. ábra: dunai hordaléktöménységek értékei a középsebesség függvényében, áradó és apadó ágon történt mérések különválasztásával (1986-2007, Dombori állomás, 1507,6 fkm, n = 109) Összefoglalva megállapítható, hogy egyes vízrendszereket ill. víztesteket kivéve a hordalékszállítással kapcsolatban kifejezetten jellemző az adathiány, valamint a dunai mérések nem elég sűrű volta, ami térben és időben is igaz. Különösen megnehezíti a hordalékszállítás mennyiségi és minőségi becslését az a tény, hogy a nagyvízi tartományban nagyon kevés megbízható hordalékmérési adat áll rendelkezésünkre.
Összességében elmondható, hogy a hordalékszállítás a tervezés és a mérési programok összeállítása során sem a jelen projektben, sem a mindennapi gyakorlatban nem kap kellő hangsúlyt, pedig a hullámtéri területeken a Duna vízszintsüllyedéséből fakadó elöntési gyakoriság- és tartósság csökkenésén kívül a legtöbb és legjellemzőbb probléma a hordaléklerakásból származik. Ennek megfelelően vízrendszerenként összegyűjtöttük a projektben beavatkozással érintett területeken a hordalékszállítással kapcsolatos ismereteket, megvizsgáltuk a tervezett beavatkozások hatását, valamint – a legszükségesebb esetekben – javaslatot tettünk az esetleges monitorozás, a projekt hatásainak vizsgálata során a hordalékszállítási folyamatok megismeréséhez elengedhetetlenül elvégzendő hidrometriai feladatokra. 4.3. Árvízvédelem és folyamszabályozás A projektterület (1433 – 1569 fkm) árvízvédelmi szempontból 3 Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és 1 saját védvonallal rendelkező önkormányzat (Baja) területéhez tartozik. Az érintett öblözetek száma hat. Az árvízvédelmi vonalak és egyéb műtárgyak tervezéshez a 15/1997. (IX. 19.) KHVM rendelet adja meg a mértékadó árvízszinteket. A mértékadó árvízszint számítási alapja az 1 %-os előfordulási vízhozamhoz tartozó vízfelszín abszolút magassága a magyarországi folyókon. Ez alól kivétel a Duna Budapest – déli országhatár közötti szakasza, ahol a mértékadó árvízszint az 1956-os jegesárvíz szintje, amely változó mértékben (24 – 223 cm) az eddigi jégmentes LNV felett tetőzött. A védvonalak szintjét a mértékadó árvízszint felett 1 m-es biztonsággal kell megépíteni. A megfelelő magasság mellett a védvonalak állékonysága és a védvonalon, vagy alatta szivárgó vizek figyelembe vételével kerülnek megtervezésre. A kiépítettség akkor megfelelő, ha mind magassági, mind állékonysági és szivárgási szempontból megfelelő a védvonal. A mértékadó árvízszint a hullámtér felett 2 – 4 m magasan húzódik, így a hullámtérben lévő nyári gátak korona szintje felett van. A hullámtér egyéb részei is víz alá kerülnek. A hullámtér elöntési folyamata nem teljesen ismert, mivel a dinamikus, sok összetevős jelenség nyomon követésére alkalmas modell és területi információ nem áll rendelkezésre. Ez megbízhatóan légifotók és/vagy űrfelvételek sorozatának kiértékelésével, a mellékágak, holtágak és az azokat összekötő fokok részletes felmérésével lenne feltárható. A projektterületen tervezett műtárgyak és beavatkozások hatása nem mérhető, vagy a beavatkozásoknak nincs hatása az árvízvédelmi létesítmények védképességére, a nagyvízi meder (középvízi meder + jobb- és balparti hullámtér) vízszállítására. A tervezett beavatkozások várható hatása a középvízi meder viszonyaira nem jelentősek, elhanyagolgatók. A mellékágak, vízrendszerek vízkivételi pontjainak a hordalékviszonyok miatti áthelyezése vagy nem indokolt, vagy a helyszíni adottságok miatt nem tekinthető reálisnak. Ugyanakkor hosszabb távon a Móric-Duna vízellátásának áthelyezése elképzelhető, de ez részletesebb vizsgálatokat igényel. A tervezett beavatkozások hatása a hajózási vízszintre nem számottevő, a hajózási érdeket nem sért. 5. Tervezés Valamennyi tervezett kivitelezés esetében általános érvényű, hogy a tervezés előkészítő szakaszában (elvi engedély beszerzés, megvalósíthatósági tanulmány készítés) meg kell pontosan határozni a célt, le kell folytatni az érintettekkel az üzemeltetésre és a műszaki igényekre vonatkozó egyeztetéseket, valamint meg kell határozni a célok eléréséhez szükséges műszaki megoldásokat. Az egyeztetések lefolytatása és az érintettek hozzájárulásának beszerzése különösen fontos, ha a projekt kedvezményezettje és az érintett terület kezelője nem azonos. Jelen esetben a cél és az annak eléréséhez szükséges műszaki megoldások meghatározása valamennyi érintett bevonásával és egyetértésével megtörtént, azonban az üzemeltetésre vonatkozóan nem született végleges megállapodás, amely mint kiderült, az engedélyezési eljárás lefolytatását jelentősen hátráltatja. 5.1. Kotrás A tervezett kotrási munkák részben az érintet mederszakaszok jelentősen feliszapolódott szakaszainak iszaptalanítását és a tározótérfogat növelését, részben a területen található jelentősebb fokok vízszállító képességének növelését szolgálják. A nagytömegű iszaptalanítási munkák alapvetően hidromechanizációs technológiával, a fokok kotrása szárazkotrással került betervezésre. A tervezett technológiák az általánosan alkalmazottakkal azonosak, a körülmények azonban az érintett területen a megvalósítás szempontjából az átlagoshoz viszonyítva lényegesen eltérnek A kivitelezést az alábbiak befolyásolhatják jelentős mértékben: Az érintett terület a Duna árterén van, a kivitelezést mindenkori vízállás lényegesen korlátozhatja (pl. árvízi helyzet) Természetvédelmi terület, a védett növény-és állatvilág védelmére meghatározott kivitelezést korlátozó időszakok (pl. költési idő)
Erdő és vadgazdálkodási igények ( pl. fakitermelésre engedélyezett időszak, vadászati idény ) Időjárás (a megközelítési útvonalak nem burkoltak, nagyobb mennyiségű csapadék esetén járhatatlanok) Az engedélyezési terv készítés során a kezelővel közös helyszíni bejárások lefolytatása, ezek alapján az elhelyező területek kijelölése megtörtént. Ekkor alapvető szempont volt, hogy az igénybe vett terület erdőgazdasági szempontból a legkedvezőbb legyen. A tervezett kotrások a szállítási útvonalak és az elhelyező területek kialakításával jelentős mértékben érintetek erdő területet. A megvalósításhoz a vízjogi létesítési engedéllyel azonos súlyú, az erdőterület igénybevételére vonatkozó kétlépcsős engedélyezési eljárás lefolytatása szükséges, melynek időigényét (pl. az elvi szakhatósági hozzájárulás beszerzése 3 hónapot vett igénybe) az ütemezés során célszerű fokozott figyelemmel kezelni. 5.2. Műtárgyak A projekt lényegéből adódóan a műtárgyak áteresz vagy vízvisszatartó jellegűek. Az elérendő cél érdekében a legfontosabb vízvisszatartó küszöbök az általános gyakorlathoz képest kiegészültek szabályozási lehetőséggel is, amely a műtárgy használati értékét növeli, de kialakításában több műszaki problémát is felvet. A gáttest és az elzáró szelvény szélsőséges körülmények között (víz által történő meghágás, jégképződés, egyenlőtlen süllyedés, kiüregelődés, átszivárgás) kell hogy működjön. Ezért az elzárószerkezet csak a legegyszerűbb megoldású betéttáblás, betétgerendás kialakítású lehet, amelynél a külső körülmények kárt nem tudnak okozni. A gáttest anyagára előírás a legellenállóbb eruptív (mélységi vagy kiömlési) kőzet alkalmazása. A monolit szabályozó műtárgy és a kőgát együttdolgozásának elősegítésére a műtárgy melletti átszivárgás megakadályozására a kőmű építése a főirányban nagy teherbírású keresztszalaggal merevített speciális georács elhelyezése után történik. Az elő- utófenék burkolatok geotextílián épített matrac jellegű a gáttest anyagminőségével megegyező kőanyaggal töltött szerkezetek, a süllyedéseket, mozgásokat jól követik. A heterogén talajszerkezet miatt a gáttengelyben monolit vb. vízzáró fal kerül kialakításra, amely a gáttest és a fenék átszivárgását hivatott megakadályozni.
