zovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató IX. évf. 79. szám november

Szovátai Hírmondó Önkormányzati tájékoztató

Csak a nincs van

Sz olgálatra kész en

Kusztos Endre keresztjei

Az október 23-i nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Köztársaság kolozsvári Főkonzolátusa által szervezett megemlékező ünnepség keretében október 22-én, pénteken több erdélyi személyiséget tüntetett ki a magyar állam. A kitüntetettek: Jakubinyi György római katolikus érsek (Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje), Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes (Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje), Péntek János nyelvész (Magyar Köztársasági Érdem-

IX. évf. 79. szám 2010. november

rend Középkeresztje), Boros Zoltán újságíró (Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje), dr. Bura László nyelvtörténész (Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje), Toró Tibor atomfizikus (Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje), Rus Fodor Dóra tanár (Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje) és... És örömünkre a kitüntetettek között egy szovátai barátunk is ott található. Kusztos Endre festő- és grafikusművész az erdélyi sors művészi ábrázolásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át. Endre bácsi immár két kereszt terhét cipelheti, hiszen a vállait sok-sok évtized óta nyomó kereszten kívül immár a mellére akasztott másik – a nemzet megbecsülését jelentő – kereszt terhét is vinnie kell. Erőt, egészséget kívánunk hozzá!

A minden arra járó gyermek örömét, a Szováta vize fölött sok-sok évtized óta szolgálatot teljesítő lengőhidat, a napokban generálozták. Rá is fért egy alaposabb javítás, mert kissé megviselte már az idő. Az időjárás viszontagságainak kitett fa-részek korhadttá váltak, a szegezés fellazult, és gyakran kárt tettek benne a vagánykodó, rombolásban örömüket lelő, padlódeszkát feltépő éretlen sihederek. Így aztán egy idő óta már nem volt teljesen veszélytelennek mondható az átkelés. Egy-egy kiadós zápor után,

Az Eminescu lakónegyed és Patak utca közti lengőhíd felfrissült, megerősödött. Újult erővel hordozza tovább a hátán az errefelé lakókat, de a Csendes utcai napközi otthonba illetve onnan haza igyekvő apróságokat is, akiknek nem csupán rövidebb utat, de élményt is jelent rajta átmenni. Piciny lábaik alatt, ha megremeg, majd lengedezni kezd, micsoda boldogság! Csupán három napig nem használhattuk, és máris mennyire hiányzott! Valóságos büntetésnek vettük, hogy a javítás idején nélkülöznünk kellett, körbemenni kényszerültünk.

ha megduzzadt a patak, a felnőtt is szorongva nézett róla alá a mélyben barátságtalan morajjal tovaszáguldó habokra. Az önkormányzat emberei kicserélték a gerendázatot, a sorsviselt gyenge padlózatot erős fosznival helyettesítették, és az egészet lekenték olajjal, hogy ne szívjon magába rengeteg vizet. A vasazaton hegesztettek, a bejárathoz betonlapokat helyeztek.

Miközben átmegyünk rajta, a tartósításra használt fáradt olaj szaga még orrunkba szúr. Időbe telik, amíg elillan onnan. A homokkal felszórt pallón nem csúszik a cipő. Egy kissé megváltozott, kissé kicsípte magát, de mégis a régi, a jólismert lengőhíd, és szolgálatra készen várakozik. – Jól nézel ki, öreg – mondom neki. – Meglásd, nem unatkozol, majd ismét sokan fognak erre járni.

molnos

Idősek napja, aranylakodalmasok köszöntése Immár évtizedes hagyomány Szovátán, hogy az önkormányzat minden ősszel műsoros esttel emlékezik meg azokról, akiknek már sok-sok évtized nyomja a vállát, akik már megfáradtak a munkában, és szükségük van nemcsak a pihenésre, de egy kis odafigyelésre is részünkről. A november 25-i ünnepségen 18 órától a Maros művészegyüttes valamint a Mezőhavas népizenekar szórakoztatja a Domokos Kázmér Művelődési Házban az idősebb nemzedéket. Az Önkormányzat külön köszönti azokat a szovátai házaspárokat, akik házasságának ebben az évben van félévszázados évfordulója. 2010-es aranylakodalmasok:

László Vilmos és Fekete Margit; Elekes Béla és Antal Mária; Péter Ferenc és Szekeres Julianna; Bereczki Mihály és Lukács Anna; Benke János és Major Veronika; Tóth Sándor és Todoran Maria; Eke Antal és Dömös Emma; Katona András és Demeter Ágnes; Madaras Adalbert és Marton Irén; Kedves Antal és Orbán Jusztina; Ötvös János és György Mária; Cristea Gheorghe és Treznai Irma; Birta Dezső és Demeter Erzsébet; Fülöp István és Pál Margit; Pálfi Ferenc és Megyes Ilona; Moga András és Pál Anna; Simon János és Piri Olga; Bokor György és Bereczki Gizella; Gratulálunk és erőt, egészséget kívánunk nekik! Molnos

molnos

Ember és természet viszonyát tükröző nature art alkotásainak dokumentációját (a konkrét munkák ott maradtak az alkotás helyszínén a tájban) állította a ki a minap Siklodi Zsolt a kolozsvári Insomnia Kávézóban. „A helyi jellegzetességeket szokatlan módon ábrázolva, a táj anyagaival dolgozik anélkül, hogy magát a tájat megváltoztatná” – méltatta egykori tanítványának munkáját Dorel Găină, a kolozsvári Képzőművészeti Egyetem tanára. Siklódi Zsolt alkotásai az ember természethez való viszonyulására kérdeznek rá, a táj szétszedhetőségére és a környezetben rejlő kompatibilitásokra hívják fel a figyelmet.

Hányszor panaszkodsz, hányszor rovod fel keserűen, hogy hovatovább nincs becsülete a tisztességes munkának! Törheted magad napestig, semmire sem mész vele. Gyanakodva néznek rád, hátha el akarsz emelni valamit, ami nem illet. „Sunyi a képed is”, mondják, és meg vannak győződve, azt lesed: mikor és mivel verheted át őket. El sem hiszik, hogy azt mondod, amit gondolsz, s azt teszed, amit mondasz, és amit teszel, annak teteje és alja van. Az ügyeskedőnek jár ez a világ. A kufár léleknek, aki abból csinál vagyont, ami tulajdonképpen nincs. De elhiteti velünk, hogy lehet, és éppen arra van szükségünk, amit ő kínál. Dolgozhatsz másokért valamit puszta meggyőződésből, nem hisznek neked, azt keresik, hol van benne az érdeked. „Olyan nem lehet, hogy te csak úgy önzetlenül egy lépést is…” Építhetsz bárhol és bármit, égbeszökő pompázatos katedrálist vagy csak egy szerény átjárót két lélek között, mindig akad, ki egy kézlegyintéssel intézi el minden igyekezeted és erőfeszítésed. Munkádnak gyümölcsére a „vacak”-nál több szót nem is fecsérel. Ha netán úgy adódik, hogy aztán egy életen keresztül használja, akkor sem számíthatsz többre. Ami van, szóra sem érdemes. Számára csak annak van jelentősége, ami még nincs, vagy ami már nincs. Arról már lehet – enervált hangon – egész fejezeteket mondani. A „nincs”-csel egy kissé így vagyunk valamennyien. Valljuk be, mindannyian tapasztaltuk, hogy a hiányuk által válnak fontossá a dolgok! Ha mindig a megszokott helyükön és a mi szolgálatunkra állnak, oda sem figyelve, önkéntelen mozdulattal vesszük birtokunkba, és használjuk őket. Úgy járunk közöttük, hogy közben máshol jár az eszünk. Figyelmünk egy pillanatig sem fókuszál rájuk, átnézünk rajtuk, mint a levegőn. Ám ha eltűnnek, ezzel máris érdeklődésünk előterébe kerülnek. Hiába nyúlva értük, egy ideig még értetlenül tapogatunk, de aztán nyomban megcsalva, becsapva érezzük magunk. „Ki az ördög vette el, vitte el tőlünk?”, kérdezzük felháborodva. Hiányuk máris fájdalmason sajog bennünk. Csak a nincs van, a van pedig tulajdonképpen nincs is. Molnos Ferenc

2

önkormányzat

Szovátai Hírmondó, 79. szám 2010. november

Városházi anyakönyvi adatok Bejelentett újszülöttek: Mester Virág (szülei: Mester Zoltán István és Mester Melinda); Pop Gréta Helén (szülei: Pop Géza és Pop Ileana); Pop Dwayne (szülője: Pop Gabriela); Szabó Örs Árpád (szülei: Szabó Attila és Szabó Erzsébet); Lengyel János (szülei: Lengyel János és Lengyel Katalin); Kapás Andrea (szülei: Kapás Barna és Kapás Emese);

Isten éltesse Őket!

Házasságot kötöttek: Gerebenes János Május 1 utca 100/A szám) – Moldovan Iuliana (Dicsőszentmárton); Mihály Zoltán (Fő út 103 szám)

Önkormányzati határozatok 49. sz. Határozat – gyülesvezető elnök választásáról; 50. sz. Határozat – a Szováta város 2010. évi költségvetésének módosításáról; 51. sz. Határozat – a Fő út 54/ b szám alatti sportteremnek a Domokos Kázmér Iskolacsoport adminisztrálásába adásának jóváhagyásáról; 52. sz. Határozat – területvásárlás jóváhagyásáról a szakadáti víztisztító állomás kiszolgálásra építendő iszapmentesítő építésének céljából; 53. sz. Határozat – Szováta Város Helyi Tanácsa társulásának jóváhagyásáról területtulajdonosi egyesülethez; 54. sz. Határozat – 6 drb LED típusú világítótestből álló adomány elfogadásáról; 55. sz. Határozat – egyes erdei utaknak az állami közvagyonból és a Romsilva – Országos Erdőgazdálkodási Igazgatóság adminisztrációjából a Szováta Város közvagyonába és adminisztrációjába való áthelyezésének jóváhagyásáról; 56. sz. Határozat – a távolsági autobuszállomás megvalósitására vonatkozó tertvdokumentáció elfogadásáról; 57. sz. Határozat – a „Szováta város, Szakadát település ivóvíz-, csatornahálózattal és víztisztító állomással való ellátása” című projekt fenntartásának, támogatásának elfogadásáról; 58. sz. Határozat – az 1225. helyrajzi számmal rendelkező, Kopacz utcában található, házszám nélküli telek telekkönyvezéséről;

– Kiss Ibolya (Nagyenyed); Csegzi Lóránt Csaba (Petőfi Sándor lakónegyed C2/11 szám) – Strijitchaikun Suparat Thaiföld – Bangkok);

Boldog házasságot! Elhunytak: Veress Ferenc (1926) – Sómező utca 9 szám; Hegyi Piroska (1929) – Hosszú utca 28 szám; Domokos Erzsébet (1923) – Mester utca 4 szám; Matei Maria (1931) – M. Eminescu lakónegyed D1/7 szám; Barabás András (1927) – Tölgyes utca 13 szám; Cioloca Alexandru (1939) – Hársfa utca 11 szám; Pantici Gizella (1924) – Petőfi Sándor lakónegyed D4/8 szám; Maruzsán Mihály (1925) – Fő út 45 szám; Szenkovits Mária (1928) – Fő út 137 szám; Szenkovits László (1929) – Fő út 137 szám; Trifán Ferenc (1961) – Sómező utca 23 szám; Nyugodjanak békében!

Új járda a Parajdi úton és a Tavasz utcában

A járda az a hely, ahonnan kiszorítja a gyalogost a parkoló autók sora, hacsak... Hacsak az útmenti sánc vagy a járdaszélre erősített erős vascölöp nem akadályozza meg ebben. Járdát építenek a Parajdi úton és a Tavasz utcában. Ez azt is jelenti, hogy a víz-, gáz-, csatornafelújítással járó földmunkálatokkal végeztek,. „Hála az égnek!”, mondják az ott lakók, akiknek elegük van a sáncok látványából, a sárból vagy porból. „Hála az égnek!”,

L assabban is lehet

A Polgármesteri Hivatal elérhetőségei: Cím: 545500 Szováta, Főút, 155 szám Tel: 0265 – 570218 Fax: 0265 – 570524 E-mail: [email protected]

Fogadóórák Polgármester: Péter Ferenc – Kedd 11,00 órától; Alpolgármester: Hegyi Mihály – Szerda 11,00 órától; Jegyző: Domokos András – Csütörtök 11,00 órától; Mindazok a személyek, akik korábban nem nyújtották be a fűtéspótlékra igényüket, a hideg időszak idején (márciusig) még a hátralévő hónapokra megtehetik. Az igényléshez szükséges iratcsomót minden hónap 15-ig lehet a Városházán benyújtani.

mondják az önkormányzatiak is, akik szeretnék mielőbb felújítva, rendbetéve tudni a város teljes infrastrukturáját. Miután megtörténtek a házakhoz való bekötések is, lehet már járdát építeni. A Parajdi úton mintegy 600 méternyi járda elkészült (és ezzel még nincs vége), a Tavasz utcában mindkét oldalon most igyekeznek felfelé. Ha kegyes lesz az időjárás (késik a tél), egy jó darabon sikerül még az idén járdát építeni. mf

Elmúlt már az az idő, amikor ezernyi dologra ráért az ember. Hovatovább egyre gyorsul az élet, egyre inkább rohanunk valamennyien. Sosem látott módon fontossá lett minden percünk, amivel nem mi rendelkezünk, amit nem mi pocsékolunk el, amit másokra

kellene fordítanunk. Türelmetlenek vagyunk, ha valaki késleltet egy picit. Némelyek attól szenvednek, hogy – hiába a technika évszázada – még mindig nem juthatnak el egyik pontból a másikba a gondolat sebességével. Nehéz, mondhatni, lehetetlen ebbe belenyugodni. Pedig lassabban is lehetne. Lassabban is lehet. Főleg a városi közlekedésben. És mindenek előtt az iskolák, óvodák közelében, ahol gyerekek járnak át az úton, s ahol a forgalmi szabályzat szerint, a két háromszögű tábla között maximum 30 km/h sebesség a megengedett. Ismétlem: 30 km/h sebesség a megengedett! Száguldozók figyelmébe ajánlom: legalább a gyermekekért lassabban kellene hajtani! nos

Ezután már aszfalton „Sosem lesz ez már, amilyen volt!”, mondogatták némelyek, amikor a Templom utcában járva, látták, hogy törik fel az aszfaltot, az úttesten hosszában ássák a sáncokat. Templomba menet bukdácsoltak a földhányások között, és méltatlankodtak az ilyentén állapotok miatt. Türelmük fogytán, az ott lakók beadvánnyal is megkeresték az önkormányzatot, hogy mihamarább tenné már rendbe azt az utat. Ők akkor még nem sejtették, hogy nincs vége még az utcában az infrastrukturális munkálatoknak. Aztán, amikor a gázvezeték hálózat felújításának okán egy második sáncot is ástak hosszában arra az útra, majd a bekötések miatt, k e re s z t b e n is összeszabdalták, már azt találgatták, hogy mi jöhet még, ami még rosszabbá, teljesen járhatatlanná tenné ezt az utcát. A törvény szerint, annak kötelessége a felásott terepet rendbe tenni, aki a munkálatokat végezte. Jelen esetben a víz- és csatornahálózatot építő illetve a gázve-

zetéket felújító cégé. Mindkettő egy-egy aszfaltcsíkkal próbálta volna eltűntetni ásása nyomait. Az önkormányzat anyagilag beszállt harmadiknak, a szükséges összeggel kiegészítette az említett cégek erre tervezett költségtételeit, hogy ne csíkokban aszfaltozzanak hosszában, keresztben, hanem egy új aszfaltszőnyeget kapjon ez az utca. Egyúttal meg is hosszabbította a ravatalozóig, ki-

terjesztve az ottani parkolóra is. Megint jó az út a Templom utcában. Egy időre vége a bokaficamító gödröknek. A temetőig sárba sem kell lépnünk. A túlvilág felé, legalábbis ezen a kis szakaszon, ezután már aszfalton mehetünk. molnos

autoritatea publică locală

Szovátai Hírmondó, nr. 79 noiembrie 2010

3

Despre autorizarea executării lucrărilor de construcţii (9)

Hotărârile Consiliului Local Hotărârea nr. 49 – privind alegea președintelui de sedință; Hotărârea nr. 50 – cu privire la modificarea Bugetului local aprobat pe anul 2010; Hotărârea nr. 51 – cu privire la aprobarea transmiterii Sălii de sport din str. Principală nr. 54/b în administarea Grupului Școlar Domokos Kázmér Sovata; Hotărârea nr. 52 – cu privire la aprobarea achiziţionării unui teren în vederea construirii unui deznisipător în deservirea uzinei de apă Săcădat; Hotărârea nr. 53 – cu privire la aprobarea aderării Consiliului local al oraşului Sovata la Asociaţia de proprietar de terenuri; Hotărârea nr. 54 – cu privire la acceptarea donaţiei de şase corpuri de iluminat cu LED; Hotărârea nr. 55 – cu privire la trecerea unor drumuri forestiere din domeniul public al statului şi din administrarea Regiei Naţionale a Pădurilor – Romsilva în domeniul public al unităţii administrativ– teritoriale al oraşului Sovata ; Hotărârea nr. 56 – cu privire la modificarea art. 1 din H.C.L nr. 39/30.07.2010; Hotărârea nr. 57 – privind susţinerea proiectului „Alimentare cu apă, reţea de canalizare menajeră şi staţie de epurare pentru localitatea Săcădat, Oraş Sovata, judeţul Mureş”; Hotărârea nr. 58 – privind susţinerea „ Alimentare cu apă, reţea de canalizare menajeră şi staţie de epurare pentru localitatea Săcădat, Oraş Sovata, judeţul Mureş”; Hotărârea nr. 59 – privind întabularea terenului situat în Căpeţi nr. 19, cu nr. Cad. 1225;

În atenţia locuitorilor! Primăria Oraşului Sovata pune la dispoziţia locuitorilor tocătorul achiziţionat în cadrul proiectului “Compostarea - reîntoarcerea la tradiţii” (pt. crengi cu grosime de până la 3 cm) cu condiţia compostării în gospodăria proprie și asigurarea combustibilului utilizat. Mare parte a deșeurilor/resturilor rezultate în gospodării sunt biodegradabile, care prin efort minim se pot descompune, devenind îngrășământ natural pentru grădină, scăzând cantitatea de deşeuri pentru transport. Proiectul derulat de Asociația pentru Protecţia Mediului și a Naturii Rhododendron, în parteneriat cu Oraş Sovata şi Asociaţia SYIKE (Budapesta) este finanţat de Guvernele Islandei, Principatului Lichtenstein şi Norvegiei, prin Mecanismul Financiar al Spaţiului Economic European (SEE). Detalii suplimentare se pot obţine la sediul Primăriei Sovata zilnic între orele 08.00-16.00, Corpul II , sau la telefon 0265/570218, int. 123, mobil 0740 265844. Compartimentul Protecţia Mediului

ART. 44 – Solicitantul autorizaţiei de construire/desfiinţare (1) Potrivit prevederilor art. 1 alin. (1) din Lege, solicitantul autorizaţiei de construire/desfiinţare poate fi orice persoană fizică sau juridică titular al unui drept real asupra imobilului - teren şi/ sau construcţii -, identificat prin număr cadastral, în cazul în care legea nu dispune altfel, care atestă dreptul acestuia de a executa lucrări de construcţii. (2) Solicitarea emiterii unei autorizaţii de construire/desfiinţare se poate face fie direct de către deţinătorul/deţinătorii titlului asupra imobilului sau de investitori, fie prin intermediul unui împuternicit, desemnat în condiţiile legii, care poate fi consultantul, proiectantul, orice altă persoană fizică, ori o persoană juridică autorizată care are în obiectul de activitate managementul sau proiectarea lucrărilor de construcţii. (3) În cazul în care autorităţile administraţiei publice locale se asociază, finanţează sau realizează lucrări de utilitate publică - modernizări, refaceri de străzi, reabilitări, racordări de străzi la utilităţi etc. - pe imobile din domeniul public şi privat al judeţelor, municipiilor, oraşelor şi comunelor, autorizaţia de construire se va obţine în baza unei documentaţii cadastrale şi a înscrierii în cartea funciară a imobilului. Acolo unde nu este posibilă înscrierea în cartea funciară a imobilului, suportul topografic întocmit în baza măsurătorilor va cuprinde şi reprezentarea limitelor imobilelor învecinate care au atribuite numere cadastrale şi se va recepţiona din punct de vedere tehnic de către oficiul de cadastru şi publicitate imobiliară. (4) În cazul lucrărilor de construire, modificare, extindere, reparare, modernizare şi reabilitare privind căile de comunicaţie, reţelele tehnico-edilitare, lucrările hidrotehnice, lucrări de infrastructură, transport distribuţie a energiei electrice, termice sau gaze naturale executate în extravilan, realizate pe terenuri situate în extravilanul localităţilor, ce au făcut obiectul legilor proprietăţii, se va prezenta planul parcelar al tarlalei, recepţionat şi integrat în baza de date a oficiilor de cadastru şi publicitate imobiliară. Terenurile afectate de aceste lucrări vor fi identificate conform planului parcelar recepţionat de către oficiul de cadastru şi publicitate imobiliară. (5) Procedura de înregistrare a terenurilor este stabilită de Legea cadastrului şi a publicităţii imobiliare nr. 7/1996, republicată şi în normele de aplicare a acesteia, emise de Agenţia Naţională de Cadastru şi Publicitate Imobiliară. ART. 45 – Depunerea documentaţiei (1) În vederea obţinerii autorizaţiei de construire/desfiinţare solicitantul trebuie să se adreseze autorităţii administraţiei publice locale emitentă a certificatului de urbanism, ori după caz, autorităţii publice centrale conform art. 4 alin. (5) şi art. 43 lit. b) din Lege, care are obligaţia de a comunica solicitantului cuantumul taxei de emitere a autorizaţiei, calculată potrivit prevederilor Legii nr. 571/2003 privind Codul fiscal,

cu modificările şi completările ulterioare, a normelor de aplicare a acesteia, precum şi al altor taxe legale, după caz. (2) După achitarea taxei/taxelor prevăzute la alin. (1) solicitantul va depune documentaţia cuprinzând toate documentele specificate la art. 20 alin. (1), cu respectarea, după caz, a prevederilor de la art. 20 alin. (3), însoţită de copia documentului de plată a taxei/taxelor. (3) Documentaţia prezentată în condiţiile prevederilor alin. (2) se preia şi se înregistrează la ghişeul autorităţii administraţiei publice competente să emită autorizaţia de construire. ART. 46 – Verificarea conţinutului documentaţiei depuse (1) Structurile de specialitate organizate în cadrul consiliilor judeţene, Primăriei Municipiului Bucureşti şi primăriilor municipiilor, sectoarelor municipiului Bucureşti, oraşelor şi, după caz, ale comunelor, precum şi persoana cu responsabilitate în domeniul urbanismului, amenajării teritoriului şi autorizării executării lucrărilor de construcţii din cadrul primăriilor comunale sau, după caz, structurile de specialitate ale autorităţilor administraţiei publice centrale competente, conform Legii, să emită autorizaţii de construire, au obligaţia de a verifica dacă documentaţia este completă, constatând dacă a) cererea este adresată autorităţii administraţiei publice locale competentă, potrivit Legii, să emită autorizaţia; b) formularul cererii şi anexa sunt completate corespunzător; c) certificatul de urbanism este în valabilitate, iar scopul eliberării sale coincide cu obiectul cererii pentru autorizare; d) există dovada titlului solicitantului asupra imobilului, teren şi/sau construcţii, precum şi, după caz, a extrasului de plan cadastral şi a extrasului de carte funciară de informare, actualizate la zi, dacă legea nu dispune altfel; e) documentaţia tehnică - D.T. este completă şi conformă cu prevederile anexei nr. 1 la Lege şi ale prezentelor norme metodologice; f) există avizele şi acordurile favorabile şi, după caz, studiile cerute prin certificatul de urbanism; g) există referatele de verificare a proiectului şi, după caz, referatele de expertizare tehnică/audit energetic, după caz; h) se face dovada achitării taxelor legale necesare emiterii autorizaţiei de construire/desfiinţare; i) este aplicată pe piesele scrise şi desenate parafa emisă de Ordinul Arhitecţilor din România, care confirmă dreptul arhitectului/conductorului arhitect, după caz, de a proiecta şi semna documentaţiile, în condiţiile prevederilor art. 9 alin. (1) lit. a) şi art. 24 alin. (1) lit. c) din Lege. (2) În situaţia în care, în urma analizei documentaţiei depuse, se constată faptul că documentaţia tehnică - D.T. este incompletă sau necesită clarificări tehnice, potrivit prevederilor art. 7 alin. (3) din Lege, acest lucru se notifică în scris solicitantului, în termen de 5 zile calendaristice de la data înregistrării, cu menţionarea elementelor necesare în vederea completării acesteia. Începând cu data notificării, termenul legal de

30 de zile calendaristice pentru emiterea autorizaţiei de construire/desfiinţare se decalează cu numărul de zile necesar solicitantului pentru a elabora, a depune şi înregistra modificările/completările aduse documentaţiei tehnice iniţiale ca urmare a notificării. (3) Responsabilitatea emiterii unei autorizaţii pe baza unei verificări superficiale sau părtinitoare revine, în egală măsură, atât semnatarilor autorizaţiei, cât şi persoanelor fizice cu atribuţii în verificarea documentaţiilor şi elaborarea/emiterea autorizaţiilor de construire care răspund material, contravenţional, civil şi penal, după caz, pentru nerespectarea termenelor prevăzute la art. 43 alin. (2) şi (3). (4) În temeiul prevederilor art. 7 alin. (9) din Lege, autoritatea administraţiei publice locale/competente, potrivit Legii, emitentă a autorizaţiei de construire/desfiinţare, nu este responsabilă pentru eventualele prejudicii ulterioare cauzate de existenţa la momentul emiterii actului a unor litigii aparţinând solicitantului, aflate pe rolul instanţelor judecătoreşti, privind imobilul - teren şi/sau construcţii -, situaţie în care responsabilitatea revine exclusiv solicitantului, cu excepţia cazului în care litigiul a fost notat în cartea funciară şi este evidenţiat în extrasul de carte funciară depus de solicitant. (5) În situaţia prevăzută la alin. (2) taxa pentru autorizare încasată nu se restituie, urmând a fi utilizată pentru emiterea autorizaţiei după depunerea documentaţiei complete. ART. 47 – Examinarea tehnică şi avizarea documentaţiei (1) Examinarea tehnică a documentaţiei depuse se efectuează de structurile de specialitate şi are ca obiect documentaţia tehnică D.T. pentru autorizarea executării lucrărilor de construire (D.T.A.C. + D.T.O.E.) sau de desfiinţare (D.T.A.D. + D.T.O.E.), după caz, inclusiv datele înscrise în anexa la cerere, şi constă în examinarea modului în care sunt respectate a) datele şi condiţiile cerute prin certificatul de urbanism; b) reglementările cu privire la întocmirea şi conţinutul proiectului supus autorizării, aşa cum rezultă din anexa nr. 1 la Lege, coroborate cu prevederile art. 21 alin. (4) şi art. 28; c) prevederile cu privire la competenţele proiectanţilor pentru semnarea documentaţiilor, în conformitate cu prevederile art. 9 din Lege şi ale Legii nr. 184/2001 privind organizarea şi exercitarea profesiei de arhitect, republicată; d) prevederile cu privire la verificarea proiectelor de către verificatori de proiecte atestaţi potrivit prevederilor Legii nr. 10/1995 privind calitatea în construcţii, cu modificările ulterioare şi ale Hotărârii Guvernului nr. 925/1995 pentru aprobarea Regulamentului de verificare şi expertizare tehnică de calitate a proiectelor, a execuţiei lucrărilor şi a construcţiilor, în vederea asigurării cerinţelor de calitate a proiectului; e) introducerea condiţiilor din avizele, acordurile, punctul de vedere al autorităţii competente pentru protecţia mediului şi, după caz, actul administrativ al acesteia, favorabile, obţinute în

condiţiile Legii, precum şi, după caz, din studiile cerute prin certificatul de urbanism; (2) În situaţia în care documentaţia prezentată este conformă exigenţelor cuprinse la alin. (1), structura de specialitate a emitentului promovează documentaţia în vederea emiterii autorizaţiei de construire/desfiinţare. ART. 48 – Redactarea autorizaţiei de construire/desfiinţare (1) Autorizaţia de construire/ desfiinţare se redactează de către structura de specialitate din cadrul administraţiei publice judeţene, municipale, orăşeneşti sau comunale, ori de persoana cu responsabilitate în domeniile urbanismului, amenajării teritoriului şi autorizării executării lucrărilor de construcţii din cadrul primăriilor care nu au organizate structuri de specialitate, prin completarea <>, în conformitate cu documentaţia prezentată. (2) Prin autorizaţia de construire/ desfiinţare emitentul poate impune anumite condiţii pentru perioada executării lucrărilor autorizate, rezultate din aplicarea normelor generale şi locale, privind: a) condiţiile de utilizare a domeniului public (accese în zona şantierului, staţionări ale utilajelor, închideri de drumuri publice, ocupări temporare de spaţii publice, treceri temporare sau săpături în spaţiile publice, devieri ale circulaţiei auto sau pietonale, protecţia circulaţiei, executarea unor drumuri provizorii, folosirea unor elemente de reclamă etc.); b) măsurile de protejare a proprietăţilor particulare învecinate; c) măsurile de protecţie sanitară şi socială în situaţia cazării unor muncitori sezonieri (executarea de baracamente, grupuri sociale, grupuri sanitare, dotări de toate tipurile în cazul unui număr mai mare de muncitori, plata serviciilor suplimentare prestate de unităţile existente etc.); d) măsurile de securitate la incendiu. (3) În situaţia autorizării executării lucrărilor pentru construcţii cu caracter provizoriu, la pct. 3 din <> emitentul are obligaţia de a face precizări privind obligaţiile care decurg din “caracterul provizoriu şi durata de existenţă limitată până la ......”, inclusiv precizări privind termenul de încetare a funcţionării obiectivului autorizat. (4) În situaţia în care formularul tipizat nu permite înscrierea tuturor menţiunilor necesare, acestea se vor putea insera într-o anexă la autorizaţie (cu menţiunea expresă că aceasta face parte integrantă din autorizaţia de construire/desfiinţare). (5) Documentaţia tehnică - D.T. (D.T.A.C., D.T.A.D., D.T.O.E., după caz), constituie documentul martor al autorizării, scop în care i se aplică ştampila “VIZAT SPRE NESCHIMBARE”, prevăzută în <>, pe toate piesele scrise şi desenate componente. Un exemplar se restituie solicitantului odată cu autorizaţia, iar al doilea exemplar rămâne în arhiva emitentului autorizaţiei. (continuăm)

4

aktuális

Szovátai Hírmondó, 79. szám 2010. november

Tárca

Zebra-generáció

Az utolsó „cenaclu” összejött, néhány évtizeddel az után, hogy a kondukátor betiltotta. Akkor öt fiatal halt bele az őrjöngésbe Ploiești-en, most egy halott volt, a guru. Akkor a halált szélviharra kenték, ma a sors igazságtalanságára. A gyásznép arcán az elmúlt esztendők rajzolta ráncok; a taps a régi: „Éljen!” A halott?! A haláltusa híre kezdetben szalaghírként jelent meg a képernyőkön, majd a halál beállta után „nagyromániás-vátrás” és szocialista képviselők, kihasználván közszereplésük nyilvánosságát, először érdemleges temetést, majd katonai díszsortüzet, végül nemzeti gyásznapot követeltek. Sőt, egy szürke eminenciás elropogta: „A.P. a nemzet legnagyobb költője!” Hát ehhez alaposan át kellene rendezni a román irodalmi értékek rendszerét, s az alkotók pantheonjában megüresíteni Eminescu trónját! Ha engem kérdeznének, én a Zebra-generáció megnevezést javasolnám ennek a páratlan költészeti bravúrnak, amelynek alapjait a hatvanas évek derekán egy irodalmi tábor nagydíjas ars poetica-jában

leszögezte. Lényege: ha őméltósága nősülésre szánja el magát, a zebra nem a járókelőké, hanem a vőlegényé lesz. Aztán az idő és a tér korlátai eltűntek, sorra zebrává csíkosodtak a kultúrotthonok padlózata, futballpályák gyepszőnyege, városok tapsterei, irodalmi műhelyek íróasztalai, nemrég pedig egy tévécsatorna, ahol – már fuldokolva – elnosztalgiázott egy másik udvari költőtárssal azon a diktatúrán, amelynek elkényeztetett helytartói voltak. A megörökített és most visszajátszott felvételek megőrizték a guru igazi arcait: bohóc, szülőszeretetről és szerelemről üvöltöző sarlatán, ízig-vérig nacionalista őslény. A mesterséges eszközökkel szított hazafiság lángja a szabadság hamis illúzióját keltette az idővel csőcselék szintjére süllyedt közönségben, amelybe erős hangon belekalapálta a rendszer feltétel nélküli elfogadásának tételeit. A táborozásra kiválasztott helyek pillanatok alatt láger jellegét öltötték. Hódolói tapssal temették. Utolsó zajos fellépése, reméljük, ez volt! A zebra immár az övé. A haIrtóvas lottak jogán.

Projektösszefoglaló a komposztálásról

A „komposztálás – a hagyomány újra felfedezése” című, Szovátán zajló pályázat utolsó szakaszánál tartunk. Pályázó a Rhododendron Környezet- és Természetvédelmi Egyesület, partnerek: Szováta Város valamint a budapesti SZIKE Környezet- és Egészségvédelmi Egyesület. A pályázat célja a házi komposztálás népszerűsítése a lakosság körében (családi házak és lakótársulások). Szeretnénk meghonosítani a köztudatban, hogy a természetes (és egyben lebomló) háztartási „hulladékok”, a mi szóhasználatunkban „zöld javak”, valóban hulladékká csak egyéb, nem lebomló összetevőkkel való keveredés során válnak. November 9-én a Városháza nagytermében összegyűlt médiaszakembereknek rövid projekt összefoglalót tartottunk (Szakács László projektvezető), majd Gellért Miklós (a SZIKE elnöke, komposztálási szakember) vezette be röviden a komposztálás fortélyaiba a résztvevőket, felvázolva a szakmai

és gyakorlati „fogások”-on kívül a magyarországi helyzetet is. A SZIKE több mint tíz éve vezet egyre nagyobb teret hódító komposztálási programokat Budapesten, a kerületi önkormányzatokkal kötött együttműködési szerződés alapján. Ezen kívül Európai Uniós forrásból az ország számos településén zajlik ilyen program. Szovátán a pályázat korábbi szakaszában (tavasszal) 14 egyéni gazdasághoz és egy lakótársuláshoz osztottunk komposztládákat (600 literes, fenék nélküli), amelyekben az elmúlt fél év során már komposzt is képződött. Az önkormányzatnál tartott bemutató után egy magángazdasághoz (Furdui család) mentünk el, ahol kibontottunk egy ládát. Nagyon szemléletes volt a láda tartalma, az alsó (talajjal kapcsolatban álló) kb. 20-25 cm-es réteg már kész, érett komposztból állt, a felsőbb rétegek pedig a lebomlás, átalakulás különböző szakaszaiban voltak (legfelül a még

Szent Mártonnak ünnepén „Szent Mártonnak ünnepén Égő lámpást viszek én...” Akit november 11-én (Márton napján), csütörtökön este útja a Főtér és a Csendes utca közti útszakaszra vezetett, égő kis lámpácskákra lehetett figyelmes. A kis lámpások gazdái a 2-es számú Napközi otthon Waldorf csoportos gyerekei és a 3-as számú Óvoda előkészítősei, akik szüleikkel együtt közös Márton-napi ünnepségre igyekeztek. És minek a kis lámpások? Az óvodások az ember által meggyújtott fényt viszik lámpácskáikban a sötét erdőben lakó törpéknek. A nagyobbak, habár még eléggé közel állnak ők is a manók és tündérek világához, de ők már bemutatnak szüleiknek egy-egy kis történetet Szent Márton életéből. Ilyen például az a kedves kis történet, amikor Szent Márton légiós katonaként köpenyét kettévágja és átadja egyik felét egy didergő koldusnak, így mentve meg őt a megfagyástól. Mi, óvónők úgy gondoltuk, hogy valódi szellemi tartalmat hordozó ünneppé varázsolhatjuk ezt a napot úgy a magunk, a gyerekeink számára, akárcsak a szülőkére is. Az ünnepi készülődés részei voltak az óvodai énekelgetések, mondókázások, beszélgetések valamint a szülői estek, amelyeken szorgos kezű édesanyák elkészítették gyerekeiknek a kis lámpásokat. Ezzel a nappal kapcsolatosan nekünk,

óvónőknek sok lehetőség adatik meg, hogy megismertessük gyerekeinkkel régi idők szokásait, hagyományait, szájhagyomány útján elterjedt rigmusokkal, időjósló mondókákkal, versikékkel, dalokkal, bővítve nyelvi ismereteiket, készségeiket és érzelmileg gazdagítva őket. Bizonyára Szent Márton történetét ismerve mindenki érti, hogy miért az adakozás volt a fő gesztusa az ünnepnek. Adakozni, jót tenni, ez kisgyerekeink számára szinte magától értődik. Hogy kinek? Azt közösen találtuk ki, és reméljük sikerült egy kis örömet belopni néhány ember szívébe, és ha egy kis időre is, de mosolyt csalni elfáradt, ritkán mosolygó arcokra. A közös Márton napi ünneplés része volt a közös éneklés, ahol úgy

gyerekek, mint szülők lelkesen énekelték az óvodában, illetve szülői esteken elsajátított Márton napi énekeket. A zsíros kenyér és vörös hagyma talán soha ilyen jól nem esett, mint ez alkalommal. Az est fénypontja az óriási tábortűz volt, amely mellett osztoztunk a Waldorf csoportosok által megsütött finom kalácsból. A tábortűz magasra nyúló lángjainak fényében kisgyerekeink szeme ragyogott az örömtől és arról árulkodott, hogy az átélt élmények hatására kipattant egy szikra, amely reméljük, hogy a továbbiakban igazi tűzzé növi ki magát, megvilágítva, elegyengetve és megszépítve számukra a felnőtté válás útját. Fülöp Andrea óvónő

nyers, átalakulatlan összetevők: konyhai nyersanyag maradékok, kerti „hulladékok”. A láda tartalmát megkevertük, rostáltuk, majd a keletkezett érett komposztot félre téve (a kertben használják fel minőségi trágyaként, pontosabban talajjavítóként) a többit visszalapátoltuk a ládába. Szó került a pályázatban vásárolt szecskázógépről is, amely a város kertészeti szakosztályának felügyelete alatt áll, a szovátai lakosok előzetes jelentkezés alapján igényelhetik a szolgáltatásokat (saját kertjükben a lemetszett ágakat apríttathatják vele (4-cmes ágvastagságig) – az aprítógép által elfogyasztott üzemanyag – benzin – árát megtérítve). A zöldövezetek kezeléséről is szó esett: az ősszel elharapózott „levélhadjáratról”: zsákokba gyűjtik, elszállítják – esetleg elégetik üzemanyag, munkaerő, tehát pénz ráfordításával – hozzájárulva az üvegházhatású gázok képződéséhez, miközben a fák alatti talaj egyre szegényebbé válik tápanyagban. Egyszerű és olcsó megoldás (amellyel jelentős pénzösszegeket is meg lehet takarítani – magyar példa) a levelek helyben történő komposztálása. A pályázat során nyert tapasztalatokat, megfigyelések eredményeit; s javaslatokat a begyűjtött adatok feldolgozása után fogjuk bemutatni/közzé tenni. A komposztálási tevékenységek a pályázat lezárása után is folytatódnak. (A projekt támogatását Izland, Liechtenstein és Norvégia kormányai biztosítják az Európai Gazdasági Térség Finanszírozási Mechanizmusa által). Szakács László

Kiút a válságb ól Változások, válságok korát éljük. Több mint 20 évvel az 1989-es történelmi fordulat után, Közép-Kelet Európa népei, országai és kormányai olyan kihívások előtt állnak, amelyek újabb alárendeltségi, függőségi viszonyt alakíthatnak ki a nyugati pénzintézetekkel szemben, kényszerpályára sodorhatják a kommunista diktatúra, valamint a rendszerváltás és demokrácia eredeti alkalmazásának hatásaiba belefáradt, csüggedésre hajlamos nemzeteket, közösségeket. Vállalások és választások pergőtüzében, szédületes iramban zúdulnak ránk az események, jelenségek. Több évtizedes gazdasági, társadalmi, szellemi, magatartásbeli hátrányt és lemaradást kell ledolgoznunk néhány év alatt. Mások határozzák meg a feltétel-rendszereket, tűzik ki az időpontokat, döntenek a minket érintő kérdésekben, megállapítják gazdasági növekedésünk éves ütemeit, a kezelhető infláció arányát, a munkanélküliség mértékét, a külföldi hitelek és kamatlábak visszafizetésének időpontjait. Saját érdekeik érvényesítésére legalkalmasabb jogszabályok kidolgozását, olyan jogalkotást, gazdasági-pénzügyi rendszert, olyan intézményes keret kialakítását kérik, várják, amelyek a lehető legrövidebb időn belül biztosítják a nyugati tőke beáramlását, a multinacionális cégek térhódítását, hazai piacaink feltérképezését és birtokbavételét, a munkaerő áruvá változtatását és aprópénzben való kifizetését. Ma már nyíltan kijelentik, hogy az integráció elsősorban biztonságpolitikai, azután politikai és csak harmadsorban gazdasági kérdés. Óriási pénzügyi erőfeszítésébe a Nyugatnak az elmaradt államok gazdasági pénzügyi szerkezetváltása, a szociális problémák megoldása, a kisebbségi jogok intézményes biztosításának számonkérése. Az EU-nak szüksége van a széthullott KGST PIACRA, FIZETŐKÉPES KERESLETRE ÉS OLCSÓ MUNKAERŐRE. Ahogy tömören megfogalmazták: a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlására, határok nélkül, avagy a nyitott égbolton. Zajlik a világ és Európa biztonságpolitikai, geostratégiai és gazdasági újrafelosztása. Szakács Géza

hírek, információk A Szovátai Népi Játszóház szüreti bálja

November végére beérett a szőlő Szovátán és le is szüretelték. Ezt onnan tudom, hogy bár a szőlőszedést lekéstem, magam is ott voltam a szüretet hagyományosan követő szüreti bálon, ahol szőlősgazda és minden szüretelő amellett, hogy hálát ad a Fennvalónak a termésért, zenés-táncos örömünnepet tart. Az ember már csak olyan, hogy jó

termés után jobb kedvvel veti bele magát a mulatságba, mint amikor néhány nyamvadt gerezdet hoznak a sok munkával ápolt szőlőtőkék. Mint említettem, a szüretet én lekéstem, ám a mulatság heve alapján könnyű volt megállapítanom, hogy legalább a szőlő adakozásában kegyesek voltak hozzánk az égiek. A Fekete medve szálló előtt találtam rá a szüretelőkre. Éppen a

5

Megemlékezés ötvenhatra

lovas kocsin hegedőszóval érkező zenészekre vártak. Őket követve, ünnepi menetben vonultak fel a „placc”-ig. A csőszök itt járták el a csősztáncot. Hajdu Imre nyeste a talpalávalót számukra. Oda gyűltek az alkalmi járókelők is, és pillanatok alatt nagy látványosság kerekedett. Aztán az S. Illyés Lajos Általános Iskola régi tornatermében, felkötözött szép szőlőgerezdek alatt volt az igazi báli mulatság. Mátyus Vilmos és Kulcsár Sándor szolgáltatta a zenét. A Szovátai Népi Játszóház eme rendezvénye ismét osztatlan sikernek örvendett. A szervezők immár nagy gyakorlattal dolgozva, változatos szórakoztató műsorral lepték meg a fiatal bálozókat, oly ügyesen alakítva az eseményeket, hogy csaknem minden csöppséget sikerült bevonni a táncba, játékba, szórakozásba. A bálteremben falvédőként körbeálló szülők sem unatkoztak. Aki eljött, jól szórakozott. molnos

Együtt vagyunk… Aranysárga és rézvörös domboldalak hullámoznak szemeim előtt, tücskök, egyhangú ciripelése zeng a susogó sás mélyén, heves indulatokkal jár-kel a szél, amely napról napra hűvösebb. Vészesen közeledik a tél. Rohannak a napok, mint egy csapat gyerek, aki fogócskát játszik. Tíz nap. „Ők” kergetőztek egymással október 21. és 30. között. Nem is kergetőztek, hanem versenyeztek, hogy ki hagyja le hamarabb a másikat… Elsősorban így jellemezném e tíz napot, amit Szovátán, az Outward Bound táborozóhelyén töltöttünk. Harminchét gyerek, kilenc felnőtt. Négy csapat, ugyanannyi tréner. Tíz marosvásárhelyi bolyais diák, tíz marosvásárhelyi árva, tíz rákospalotai javítóintézeti lány és hét budapesti „egyveleg”. Így érkeztek meg az autóbuszok október 21-én, délután. Fürkésző tekintetek, titkos szemeződések, feszült mozdulatok domináltak az első nagy találkozáson. Valamint bátor trénerek, akik igyekeztek minden izgatottságot, félelmet eloszlatni. Ééééés… SIKERESEN! A kötött programok ellenére lehetőségünk nyílt megismerkedni, betekintést nyerni egymás különleges világába, új élethelyzetbe való beilleszkedést gyakorolni, jól érezni magunkat, és életre szóló barátságokat kötni. Tíz napra az árvák családot kaptak, a „problémás”személyek végre normális, szabad embereknek érezhették magukat, míg a kiegyensúlyozott, elégedett gyerekek átadhatták azokat a hatalmas, minden gátat áttörő érzelmeket, amelyeket boldog gyermekkorukban kaptak szüleiktől. E pár nap egy igazi iskola volt számunkra, az Élet Iskolája. Bár nem matematikát, irodalmat vagy történelmet tanulmányoztunk,

Szovátai Hírmondó, 79. szám 2010. november

Októberi lapszámunkban török költők a magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére írt verseivel köszöntöttük az 1956-os forradalom kitörését. Ez úttal a forradalom vérbefojtását idéző november 4-én tartott megemlékező ünnepségről számolhatunk be. A Domokos Kázmér Iskolacsoport mintegy kéttucatnyi diákja Vass Júlia, Vass Katalin és Nagy Sándor tanárok irányításával, a montázs eszközeivel idézték fel 56 őszének eseményeit. A felolvasott dokumentum részletek illetve a bemutatott korabeli filmfelvételek a kései utódok számára is hűen

megidézték történelmünk tragikus és mégis nagyszerű pillanatát, amelyet a meghívójukra választott Csóri-idézet röviden összefoglalva is oly pontosan kifejez: „Ötvenhatban minden megtörtént: az is, ami bekövetkezett, s az is, ami nem. Lejátszódott bizonyos értelemben a múltunk, és lejátszódott bizonyos értelemben a jövőnk is. Nagyságra és töprengésre, szégyenre és félelemre, bizonytalanságra és hűségre, országos megingásokra egyaránt akadt példa. Ha volt a szocializmusnak hamleti pillanata, akkor ez a pillanat ötvenhat volt.” (Csoóri Sándor: A kiegyensúlyozottság ára)

Maros megyei szépkorúak II. kirándulása

de annál sokkal értékesebb, csodálatosabb dolgokra, jelenségekre, emberekre figyelhettünk fel, tanulhattunk tőlük, illetve életvitelükből, gondolkodásukból. Olyasvalamiben részesültünk, ami felülmúl bármilyen iskolát, órát, tankkönyvet vagy tanárt. De nem csak másoktól okulhattunk… hanem önmagunktól is. Olyan rejtett tulajdonságaink törtek felszínre, amelyek eddig csak lappangtak belsőnk legmélyén. Mint egy véres harcban, úgy küzdöttünk belső határaink legyőzésével. A cél: minél jobban kitágítani saját komfort zónánkat, a tanulási és olykor a pánikzóna átélésével. Öröm volt látni, ahogyan a táborba érkező remegő lábacskák, bátor, erős lábakként távoztak. Csodálatos munkát végeztek a trénerek, szinte észrevétlenül egyengették a szétszéledt báránykákat. Megtanították, hogy merjük felvállalni véleményünket, merjük legyőzni gátlásainkat. Ráébredtünk, hogy elszántsággal, akarattal és kitartással mindenre KÉPESEK VAGYUNK: 8 km-t gyalogolni óriási hátizsákkal és elérni a kitűzött célt, két ponyvából alvóhelyet készíteni, sötétben fát gyűjteni és tüzet rakni, gulyást készíteni, egész éjjel őrködni, jéghideg vízben mosakodni, és egy ilyen hosszas, nehézkes túra után vidáman, aktívan szembeszállni a kötélkert nehézségeivel. „Ne add fel Zsuzsi!”; „Képes vagy rá, meg tudod csinálni!”; „Gye-

rünk, Bibi, még két lépés!”; „Nem adhatjuk fel, tudom, hogy képesek vagyunk!”; „Gyere gyorsan, segítsünk neki!” – hangzottak nap mint nap e bátorító, meghitt mondatok. Nem csak barátságok szövődtek…..A titkos szemeződésekből kölcsönös szimpátia bimbózott, amiből szerelem nyílt. Egy rejtett mosoly, egy sóvárgó tekintet, egy-egy titkos ölelés, kedves szavak, aztán az elmaradhatatlan féltékenykedések… Ezek tették még színesebbé, érdekesebbé és izgalmasabbá napjainkat. De egyszer minden véget ér… Könynyes szemek, szipogó orrocskák, remegő ajkak, meghasadt szívek vették át az uralkodást október 30-án, reggel. A tábor lejárt, mindenki visszatért a szürke hétköznapokba, de már más emberként… Jobb, bölcsebb, bátrabb, FELNŐTT emberként. A lelkünk egy darabját örökre Szovátán hagytuk, és a 46 lélekdarabka kitesz egy közös, egész lelket. Együtt vagyunk… Ébren és álomban… életben és halálban. Még akkor is, ha erről nem óhajtunk tudomást venni. Az ember, ha a valódi egységélményéről akár csak sejtene is valamit, tudná, hogy soha sincs egyedül! Így már mi sem vagyunk. Egyek lettünk mindannyian! „Ahová elmentünk, láthattunk egy csodát, 46 emberből, hogyan lett egy család.” Gál Kriszta

Hét Maros megyei nyugdíjascsoport tagjai vettek részt 2010. október 20-án, szerdán a szépkorúak II. kirándulásán a Caritas Családsegítő Szolgálatának (CSSSZ) szervezésében. A marosszentgyörgyi szépkorúakat Albert Imola pszichológus, a nyárádremeteieket és a szovátaiakat Szabó Attila szociális munkás, a szentdemeterieket Nagy László szociális munkás, a gyulakutiakat és a székelyvéckeieket Botos Noémi gyógypedagógus, az erdőszentgyörgyieket pedig Cosma István szociális munkás, pszichológus kísérte el a Bartis Kinga szociálpedagógus által megszervezett utazásra a Gyergyói medencébe. Gyergyószárhegyen a Lázár kastély, Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum és az Örmény templom szerepelt az elsőrendű látványosságok között a 104 szépkorú számára. Ezeknek az intézményeknek illetve az útközben érintett települések megismertetésében a helyi idegenvezetők mellett oroszlánrészt

vállalt Mester Zoltán is, a szovátai Szépkorúak Szeretet-csoportjának oszlopos tagja, bemutatkozása szerint „vendégvezető”. A meglehetősen népes vendégsereg Gyergyócsomafalván ült asztalhoz a Borsika panzióban, majd az ebéd meg kávézás után vidám nótázás közepette a Békási szoros és a Gyilkos-tó felé vettük az irányt a két busszal. Itt a ködben is lenyűgöző táj megcsodálása apró emléktárgyak beszerzésével társult, miközben lassan beesteledett. A nótaszótól viszont ugyanolyan hangosak voltak a buszok a visszafele vezető lejtőkön és emelkedőkön is, amikor a Szent Erzsébet Öregotthonba igyekeztünk Gyergyószentmiklósra. Sokan kíváncsiak voltak egy ilyen jellegű intézmény működésére, a benne lakó mintegy 150 szépkorúra, és mindannyian megcsodálhatták az otthon legtapasztaltabb lakójának életkedvét, erőt meríthettek a 101 éves Gyula bácsi életerejéből. Szabó Attila

6

Szovátai Hírmondó, 79. szám 2010. november

B e m u t ató

A szovátai Baczó Tünde, koreográfus 2008-ban végzett a Bukaresti Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus-szakán. Ugyanott mesterizett előadóművészet – koreográfia szakon 2010-ben. A Konstancai Ovidius Egyetem művészeti szakán koreográfiát és mozgásművészetet tanít. Fontosabb előadói és koreográfusi munkái: 2006: - Un portret de familie – UNATC & Student Fest, Temesvár (rendezés és koreográfia); - Kék szakáll – Bukaresti Kasszandra Színház (előadó); - Anna – Bukaresti Kasszandra Színház (előadó); - Játékok – Bukaresti Nemzeti Operettszínház (előadó); 2007: - Szexuális életem – Bukaresti Nemzeti Színház (koreográfus és előadó); - Bal, Ball

kultúra B a c z ó Tü n d e k o r e o g r á f u s

– Bukaresti Nemzeti Operettszínház (előadó); - Az én szobámban... – Bukaresti Ion Luca Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem (koreográfus és rendező); - 48 lati.N si 28long – Bukaresti Kasszandra Színház (előadó); Dear Diary – Bukaresti C.I. Notara Színház (előadó); - Agamemnon – Színajai Színházi Egyetemek Nemzetközi Fesztiválja (koreográfus); Dreamer’s Identity – kísérleti színházi előadás (előadó); Patika (Szép Ernő műve) – Temesvári Csíki Gergely Állami Magyar Színház (koreográfus); 2008: - A kék madár (Maurice Maeterlinck) – Csíki Játékszín (koreográfus); - Caligula (Albert Camus) – Nagybányai Színház (koreográfus); - ...Before The End After... – UNATC (rendezés, koreográfia); - Királyi rendelet (T.B. Morris) – UNATC (koreográfus); - For rooms – Bukaresti La Scena (koreográfus); 2009: - Prométheusz – Temesvári Csíki Gergely Állami Magyar Színház (előadó); 2010: - Szőrös pisztráng – Székelyudvarhelyi Táncműhely (előadó); - Teibele și demonul ei – Bukaresti Állami Zsidó Színház; - De a Zongoristával ki Táncol? – Bukarest, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószent-

miklós (rendező, koreográfus); - Szentivánéji álom (William Shakespeare) – Csíki Játékszín (koreográfus); - Átváltozás – Csíki Játékszín (rendezés, koreográfus); - Zvapaiata (A.P. Cehov) – Bukaresti Metropolis Színház (koreográfus); Eva Pervolovici Video Poems (2007) és Elkészületlen filmjeim (2007) valamint Nicolae Tănase Outrageously disco (2009) című rövidfilmjeiben színészként és koreográfusként dolgozott. 2008-ban a Végzősök Gáláján a legjobb előadás díját kapta a ...Before „The End” After... című produkcióért. A Caligula-t a legjobb koreográfiára jelölték 2008-ban, a De a zongoristával ki táncol?-t pedig 2010-ben. Baczó Tündével rövid szovátai hazalátogatása alkalmával beszélgettem: – Hogyan jelentkezett a tánc iránti vonzalom? – Gyerekkoromban éveken keresztül hetente kétszer bevittek a szüleim Marosvásárhelyre a népművészeti iskolába balettre. Hogy miért éppen a balettre? Talán mert a televízióban láttam balettet, és megtetszett nekem. Tény, hogy egészen pici korban onnan ellesett mozdulatokat próbáltam utánozni. Különböző pózokat vettem fel, forogtam, és mondtam, hogy én balerina szeretnék lenni. Valami kecsességet, szépséget láttam benne, ami vonzott. Különben ezt a karatéban is felfedeztem, mert ott is egy gazdag mozgáskultúrával találkozhattam. Különben a kortárstánc nagyon sok elemet vett át a harcművészetekből. De bemelegítő

gyakorlatokat is, és a felkészülés során használja a meditációt is. A szüleim a kolozsvári balettintézetbe akartak adni, de én akkor még nagyon pici lévén, nem szerettem volna elmenni mellőlük idegenbe. A táncoló kedvemet kiéltem a marosvásárhelyi népművészeti iskolában. Aztán lejárt az öt év, tinédzser lettem mindazzal az érdeklődési körrel, ami tinédzsereket jellemzi, és elmaradt a tánc. Elfásult bennem, más dolgok kerültek előtérbe. – A kortárs tánccal való ismerkedés mikor kezdődött? Középiskolás koromban Marosvásárhelyen. – Miért éppen kortárs tánc? – Mert nem voltam eléggé fegyelmezett, és ez a balettnél sokkal szabadabbnak tűnt. Van benne improvizáció, és az ember talán jobban érzi a tánc örömét. – S a koreográfia? – Én sem szeretem, ha mások mondják meg, hogy mit tegyek. Magam szeretek dönteni a dolgaimban. A koreográfia lehetővé teszi, hogy úgy fejezzem ki magam, ahogyan én szeretném. – Úgy képzelem, hogy a táncban is kettősség van. Szükséges hozzá némi kötöttség, ami a megtanult mozdulatokban nyilvánul meg, és ugyanakkor a szabadság is, ami túllépik mindazon. – Igen, van benne egy rendszer. Maga a ritmus, a tempója a táncnak és még néhány más dolog, amiket követni kell. Ezek nélkül nem közvetíthető a néző felé az az érzés, amit el akar mondani neki a táncos, mert nem szabad elfelejteni, hogy nem csupán önmagunk örömére táncolunk, ha-

nem másoknak is valamit adni akarunk. Hiába táncolnék akár az eksztázisig, ha érzéseim, hangulataim a nézőig nem jutnak el. Kitalálok mozdulatsorokat, amelyekkel valamit el szeretnék mondani. Kitalálom a történetet, a karaktereket, beviszek egy drámai vonalat, ami tart elejétől végig. Kell egy erős szál, ami összefogja az egészet. Utána dolgozom ki a jeleneteket. Céltalanul nem szeretek táncolni. Céltalanul nem szeretek előadásokat tartani. Mindig van egy történetem. Ezért inkább a táncszínházhoz állok közelebb. Ha a néző beül, magán a tánc esztétikáján kívül még maradjon valamivel. A mozgás eszközvilágát használva keresek egy olyan nyelvezetet, amivel nemcsak ki tudom fejezni magam, hanem a néző is tökéletesen megért. – A férje Cári Tibor zeneszerző. Sokat dolgoznak együtt. – Igen, sok közös munkánk van. – Mi az aktualitás Önöknél? – Most voltunk székelyföldi városokban a De a zongoristával ki táncol? című előadásunkkal. Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Gyergyószentmiklóson léptünk fel. Utána nagy távolságokat kell áthidaljunk, mert férjemet a munkája több színházhoz (pl. a temesvárihoz) köti, engem pedig Konstancára hívtak az Ovidius Egyetemen koreográfiát illetve mozgásművészetet tanítani. Temesvár és Konstanca között, Bukarestben találkozunk. – Van mód rá, hogy a nem túl távoli jövőben a szovátai színpadon is láthassuk? – Ha lesz rá érdeklődés, szívesen. molnos

D e r z s i Fe r e n c : Vi h a r o k é s a r a ny s u g a r a k Gondolom, nem kell bemutatni a szovátai generációknak. Már akkor tanított, amikor én még csak egy éves voltam (1948), és a tanítói, tanári, népnevelői, jellem- és tehetségformálási munkája során tanítványai ezreinek sikerült megmaradni jellemes, szorgos, jóravaló székely-magyarnak. Kazinczy Ferenc szavait idézem: „Jót s jól!” Egész tevékenysége erre a felhívásra alapozódott. Nagyon össze kellene fognunk, hogy felsorolhassuk munkájának minden eredményét, sikerét abban a grandiózus tevékenységben, amelyet megvalósított kultúrában, sportban, emberi és emberséges tartásában. Nem szemfényvesztés volt, amit tett, számtalan siker koronázta áldozatos és áldásos munkáját, és ezek a sikerek nemcsak az övéi, hanem a sportolói sikerei is voltak. Ilyenkor mondjuk, hogy

a megosztott bánat, félbánat, de a megosztott öröm, kettős öröm. Nyílván az elismerés sem maradt el. Lakása akár sportmúzeum is lehetne. Dossziék, elismerő oklevelek, kupák, érmek, fényképek

sokasága bizonyítja tevékenységének sikereit. Jelszava és mércéje volt a „CITIUSALTIUS-FORTIUS”. Idézet Derzsi Ferenc Memoár című írásából: „Legnagyobb elégtétel a 80. életévemben, hogy elvégzett munkám nem volt semmittevéssel eltékozolt idő.” Az írás kapcsán szóljunk Feri bácsi ez irányú tevékenységéről is. 2007-ben jelent meg a Gyökerek című könyve, amely akadémiai pontossággal mutatja be a Derzsiek családfáját. Könyvét a következő mondatokkal zárja: „… Előbbutóbb távoznom kell, nem tudom, mikor, és azt sem, hogy hová… A kapott feladatot jólrosszul elvégeztem, a többit rátok bízom. Ki a köznek él, annak élni érdemes…” 2008-ban jelent meg a Derzsi Ferenc – Fekete Árpád szerzőpáros A Szovátai Atlétikai Clubtól a

Medve-tó Sportegyesületig című élete továbbra is virágozzon, és kötete, amely városunk sportéle- felszínre jussanak ifjaink tehettét mutatja be részletekbe menő ségei, hogy meg tudják mutatni pontossággal. Ugyanabban az országnak-világnak Sóvidékünk évben ad ki egy Emlékkönyv című székely-magyarjai tudását, tehetfényképanyaggal és kordokumen- ségét. Becsülöm és tisztelem azt tumokkal gazdagon illusztrált a szókimondást, ahogyan vázolta könyvecskét, amelyben emléket és kifejtette gondolatait a kettős állít őseinek, különös tekintettel állampolgárságunkkal kapcsoa kányádi lófőszékely, Derzsi Al- latosan valamint az anyaországi bert református kántor-tanítóra. elvtárs-urak hozzáállását ezen A napokban volt a bemutatója ügyhöz. a Viharokkal és aranysugarakkal A minket ért megaláztatás nem – visszaemlékezések mozaikda- feledhető. Tudniuk kell róla unorabjai című kötetének, amellyel káinknak is, mert csak így lehet osztatlan sikert aratott. Rend- tisztességgel szembenézni a megkívül megható, és szívhez szóló, másíthatatlannal. egyszerű, becsületes szavakkal Soraimat egy általam ismeretmegfogalmazott önéletírás, amely len szerző Kérvény című versének szorosan kapcsolódik városunk első és utolsó szakaszával zárom: életéhez, városunk sportéletéhez. Nagyon komolyan vet- Alulírott, magyar igazolványt kérek. te a következő monda- Nem vagyok szerb, román sem német. tokat: „A sport játék. A Itt, Erdély szívében, Sóvidéken élek, sport nem játék.” Kevés Itt, ahol nap mint nap fogy a magyar lélek. embert tudok, aki olyan …………………………………………… tisztelettel, mondhat- Én, aki maradtam, nagyon szépen kérem, ni alázattal és tudással Magyar igazolványt töltsenek ki nékem! szolgálta volna váro- Ígérem, az leszek, aki eddig voltam, sunk sportéletét, mint Én magyar maradok – itt az ősi honban! a Tanár úr. Felnövekvő generációink sokat kell Pontosan ezt a hitvallást fejezi ki Feri bácsi tanuljanak példájából, ebben a könyvében. hogy városunk sportSebe Zoltán

Szovátai Hírmondó, 79. szám 2010. november

élő emlékezet

7

Veress Józs ef él etr ajzi adat ai b ö gözi és sz ovát ai anyaköny vekb en Szováta egyik legnagyobb személyiségének, a fürdőalapító Veress Józsefnek teljes életútjáról, életének utolsó három évtizedét leszámítva, nagyon keveset tudunk. Így régi adóságunkat róttuk le, amikor a marosvásárhelyi és a csíkszeredai levéltárakban átnéztük a bögözi és a szovátai egyházak anyakönyveit a fürdőalapító családjára vonatkozó adatok után kutatva.

Mindeddig Veress József legfőbb életrajzi adatairól csak annyit tudtunk, amennyit sírkövének feliratából leolvashattunk. A sírkő már önmagában is egy rejtély. A református egyház egykori főgondnokának sírkövén keresztet látunk kehely helyett. A kereszt alatti felirat: ITT NYUGSZIK/ VERESS/ JÓZSEF/ BÖGÖZI SZÜLET/ ÉS SZOVÁTAI/ BIRTOKOS ÉS FÜRDŐ-/

it. A bögözi Veres családokban egyetlen József nevű fiúgyerek sem született 1817-ben, sőt a közvetlen azelőtti vagy azutáni években sem. Az 1828-as keresztelési anyakönyvekben találunk egy Veres József nevet. 1820-ban „Párosodtak össze” Veres János és Duka Kata. 1828. március 8-án keresztelik még második gyereküket, Josef-et. Mivel a kor szokása szerint, a gyakori csecsemőhalálo-

Veres József név a bögözi református egyház születési anyakönyvében

Veress József név a szovátai római katolikus egyház házassági anyakönyvében

Veress József neve a sóváradi református egyház halotti anyakönyvében Vizsgálódásaimban most is mellettem volt legfőbb segítségem, Józsa Ágnes tanárnő, kinek a jelenléte mindig is szerencsét hozott. Ő kapta meg például, még a 90-es években, a Teleki Tékában azokat a hitelesített jegyzőkönyveket, amelyek alapján sikerült percnyi pontossággal tisztázni a Medve-tó kialakulási folyamatának a kezdetét és válhatott ez a nap, (május 27) városunk legnagyobb ünnepévé.

TULAJDONOS ÉLT/ 72 ÉVET ÉS MEGH/ 1889 MÁRCZIUS/ NYUGODJÉK/ CSENDESEN/ - EMELTÉK E SIR EMLÉ-/ KET VÉR ROKONAI/ ÁGOSTON KÁROLY/ VERESS AMÁLIA/ GUB JÁNOSNÉ - . A sírkő felirata alapján Veress József 1817-ben született Bögözön. Az első meglepetés akkor ért bennünket, amikor a csíkszeredai levéltárban átnéztük a bögözi református egyház anyakönyve-

A diktatúrából szabadulva, nagy építkezési láz vett erőt az embereken. A félévszázadon át előtte meredező, a szabad mozgást lehetetlenné tévő, a gondolat féken tartására is szánt börtönrácsok mögül kiszabadulva, van, aki a szabadság lehetőségétől mámorosan, szédelegve kóvályog, más pedig loholva igyekszik, hogy bepótolja, amit elrabolt tőle a történelem. Így aztán vállalkozik, teremt, gyűjt, épít. Hajszolja magát, hogy anyagiakban gyarapodjon. Nyughatatlansága teremtő erőként működik. Nem csak vágyakozik, próbálja is megvalósítani, kivitelezni az álmait. Ez a teremtő erő alakítja át, változtatja meg rövid idő alatt vidékünkön (Sóvidéken bizonyosan) a települések arculatát. Így van ez Szovátán is. Gombamód szaporodnak az új épületek, a régiek egy része is felújul, és a nagy projektek révén megvalósuló középítkezésekkel együtt ezek változtatják – tetszésünkre vagy annak ellenére – napról napra a városképet. Ezen építkezések ré-

vén új utcák jelennek meg, mások megnyúlnak, egy-egy újabb szakasszal hosszabbak lesznek. A ma építkezők közül sokaknak furcsának tűnhet, hogy mennyi településfejlesztésre alkalmas, kitűnő jellemzőkkel bíró dűlőt hagytak szabadon, beépítetlenül elődeink. Éppen a sík területek maradtak érintetlenül. Gondolok most elsősorban a folyóvizek egykori árterületeire, a régóta vízmentesített nagy lapályokra: Jánosmezőre, Meződerékra, a Kisküküllő melleti részekre, de a Földvár tetején lévő földekre is. Mi lehet ennek az oka? A régi emberek nem tudták volna, hogy mennyivel könnyebb egy vízszinteshez közelítő fekvésű parcellán építeni, mint a meredek domboldalakban, ahol kiegyenlítésképpen, félig földbe kell ásni a házat? Legalábbis az alsó szintet úgy, hogy a hátul lévő, élelmiszerraktározásra használt pince földbe kerül, az előtte lévő lakópince bejárata a talajszinten nyílik. Az emeleten konyha, lakószobák,

zás miatt, a keresztelőt mindjárt a születés utáni napon megtartották a bögözi református Veres József születésnapját 1828. március 7-re pontosíthatjuk. Habár abban az időben még senkinek sem volt személyi igazolványa, sőt maguk az édes szülők sem tudták pontosan mind a tizenvalahány gyerek születési évét, a bögözi anyakönyvi adatokban lévő születési év és a sírkőn lévő számból kikövetkeztetett évszám

közötti több mint tíz éves különbség túl nagy ahhoz, hogy pusztán csak ennek az egyetlen adatnak alapján elfogadhatnánk a bögözi születésű református Veres József és a fürdőalapító azonosságát. Vizsgálódásainkat a marosvásárhelyi levéltárban folytattuk. Veress József halálának évében a szovátai reformátusok adatait még a sóváradi anyakönyvekbe jegyezték. A halotti anyakönyvekben a sírkő felirata lapján meg is találjuk az 1889 március 8-án elhunyt, elvált és özvegy, Veress József, birtokos és fürdőtulajdonos nevét. A bögözi születésű és szovátai lakos születési évét sajnos a sóváradi pap sem ismerte pontosan. Míg a legtöbb elhunyt esetén a halotti anyakönyvbe a keresztelési anyakönyv alapján pontosan beírták a születési évet, azokban az esetekben mikor ez nem volt lehetséges, a halott életkorát jegyezték be a „m. e.” (mondták el) megjegyzéssel. Igy Veress József estében is a pontos születési év ismeretének hiányában a „72-év m.e.” bejegyzés került. A sóváradi halotti anyakönyv alapján Veress József születési évét 1817-re tehetjük. A pontos születési év rejtélyét a sírkövön említett vérrokonok anyakönyvi adatainak vizsgálatával próbáltuk megoldani. Amennyiben továbbra is fenntartjuk Veress József családjának bögözi eredetét, a sírkövön szereplő vérrokonok a fürdőalapító utódai kellene legyenek. Ennek viszont ellentmondanak az anyakönyvi adatok. A szovátai Veress, Ágoston, Gub és az akkori legközelebbi rokonaik a Fülöp, Nyitra, Lázár és Hajdú családok mind Szováta egykoron döntő többségét alkotó római katolikus közösség tekin-

télyes tagjai közé tartoztak. Így vizsgálódásainkat a szovátai római katolikus egyház anyakönyveinek tanulmányozásával folytattuk. Ekkor jöttek az újabb meglepetések. Az 1861. szeptember 22-én született Veress Amália nem Józsefnek, hanem a szovátai Veress Istvánnak és Fülöp Máriának volt a leánya. 1880. január 13-án megy férjhez Gub Márkus és Lázár Julianna fiához Gub Jánoshoz. Ágoston Károly sem volt Veress József közvetlen leszármazottja. 1873. március 26-án kötött házasságot Ágoston Károly, Sándor Rozáliával. Az ifjú férj szülei Ágoston István és Veress Anna voltak. A fenti adatok birtokában a fürdőalapítót is a római katolikus anyakönyvekben kerestük és találtunk is egy Veress József nevet. A házassági anyakönyvbe való bejegyzés szerint 1859. február 8án vezeti oltárhoz Veress József és Hajdú Mária fia a 35 éves József, Báti Gábor református nemesember és Borza Eszter leányát, Juliannát. 1860-ban születik meg Veress József római katolikus vallású székely gazdálkodó és Báti Julianna református nemesasszony fiúgyermeke Veress Gyula József. Ezek alapján, a szovátai római katolikus Veress József születési évét 1824-re pontosíthatjuk. Összefoglalásként elmondhatjuk: a sírkő feliratából keletkezett nagy kérdőjel nemcsak, hogy nem tűnt el, hanem helyette három is támadt. Mikor született Veress József, 1817-ben, 1824-ben vagy 1828-ban? A megoldás nagyon egyszerű, bizonyára erre már sok Kedves Olvasónk is rájött. Ez viszont már egy újabb cikk témáját képezi. Józsa András

Így őrizték meg előttük tornác, amely az udvarra néző ház utcai frontjára is bekanyarodik. Az elhelyezkedése miatt, a kétszintes ház egyik oldalról emeletesnek, a másikról pedig földszintesnek hat. Na, de miért ez a bonyolultság, miért volt jó nekik a meredekre kapaszkodó utcák sora? Miért épült a Fülemüle utca, amikor Jánosmező szabadon állt? Miért jött létre a Sebesd és a Pacsirta utca, amikor Meződerékban sokkal könnyebb lett volna építeni? Biztos, hogy nem tudatlanságból. Más okai vannak ennek. A régi emberek is igyekeztek a lehető legkevesebb anyagi és fizikai erőfeszítéssel építkezni. A dombok oldalába való kapaszkodásuk oka elsősorban az életmódjukban rejlik. A főként mezőgazdaságból élő emberek számára egy terület elsősorban nem telekként volt értékes vagy kevésbé értékes, hanem termőföldként. A jó termőföld életet jelentett, szaporodást, gyarapodást. Akinek kellő kiterjedésű termőföld volt

a tulajdonában, az biztosítottnak látta a családja számára az életet. A megtartó erő elsősorban nem a telek, nem a ház, hanem mindenekfölött a termőföld volt. Így aztán ezt az erőt igyekezett növelni, de legalábbis megtartani. A termőföldből tenyérnyit sem hagyott elveszni – csak végső szükségben hozott áldozatot. A vízmelletti, egykori árterületek iszapján képződött jó televényen szántókat hozott létre. A szántónak használható parcellákat becsülte legtöbbre. Ha csak jó kaszálónak is volt alkalmas valamely földje, rá nem épített volna. Az építkezésre ezeknél mezőgazdasági szempontból – és számára ez volt a döntő – értéktelenebb parcellákat használt. A föld volt a fontosabb és nem a ház, és nem a település. Nem a falut tervezve építettek, hanem a jó termőföldet védve. Ennek köszönhető a vidékünkre jellemző girbegörbe keskeny utcák sora. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy életükben a földművelés mellett igen nagy szerepet kapott az állattartás. Az állatokra a földműveléshez

is szükségük volt, de nem csak igavonókat, hanem más haszonállatokat is igen nagy számban tenyésztettek. Az állatnak pedig víz is kell. Mivel a vizet nem juttathatták el az állatokhoz – kivétel volt az udvarok sorát átszelő malomárok –, az állatokat voltak kénytelenek a patakokra hajtani. Mindenki számára biztosítani kellett a hozzáférést a vízhez, ezért itatóhelyeket alakítottak ki. Ezek az itatóhelyek sem kerülhettek beépítésre. A harmadik szempont a biztonság volt. A lehetséges áradástól és a fagyos szelektől, viharoktól való védekezés. Mindkettő elől ugyancsak a domboldalakba, völgyek hajlatába bújtak épületeikkel. Tehát úgy építkeztek, hogy kíméljék a termőföldet, könnyen elérjék a nélkülözhetetlen vizet, de védve is legyenek tőle. A jó kilátás, a festői látvány, a közeli erdő romantikája, a portalan, zajtalan környezet őket még nem érdekelte. Így őrizték meg máig azokat a területeket, amelyeket most mind-mind beépíthetünk, hogy aztán visszamehessünk domboldalakba, majd a hegyoldalakba, hegytetőkre... molnos

szabadidő, sport

Szovátai Hírmondó, 79. szám 2010. november

Sudoku (34)

4 2 6

5

4

5

7

8

3

2

6

7 3

6 6

7

2

4

9 3

4

1 3

9

4

Beszólás:

5

2

Készítette: Sebe Zoltán

4

Sebe Zoltán

A IX. fordulóban Gernyeszeget fogadtuk. Jó kezdés után érthetetlenül leállt a csapat. Péter lesérült (nekiütődött a kapufának), és a baleset sokat rontott a teljesítményén. Azért a meccset mégis sikerült megnyerni. Szováta –Gernyeszeg 4-3 (2-1). Gólszerzők: Bálint (tizenegyesből) Nikulics Buțiu (2). A X. forduló nem sok jót hozott nekünk. Marosvásárhelyre látogattunk. Vendégfogadónk a FC Municipal (FCM) második csapata lett volna. A FCM tulajdonképpen az első (A osztályos) keretével állt ki ellenünk, nem hiányozva közülük néhány idegenlégiósa sem. Íme, kikkel találták szemközt magukat a pályán a szovátaiak:

Bűvös négyzet (33)

Vicc Dănălache, Pop C., Sousa, Szilágyi, Vârtic, Caschero, Roman D., Espada Gallardo, Popete… Az eredmény szempontjából pechünk volt. Egy erős csapattal való meccs tapasztalata még jól fog jönni nekünk. Elég jó kezdés után két jó helyzetünk is akadt. Sajnos kimaradtak. A második félidőben viszont lehengerelt a vendégfogadó együttes. FCM II Marosvásárhely – Szováta 6-0 (2-0). A XI. forduló a mi javunkra hozott gólzáport. Gyorsan jött az első gólunk, s utána sok helyzetet sikerült összehoznunk és értékesítenünk. Félidőig hétszer zörgettük meg az ellenfél hálóját. A

másodikban néhány alapjátékost – pihentetőleg – lecserélve, már nem lőttünk újabb gólt, viszont kaptunk egyet. Szováta – Mezőméhes 7-1 (7-0). XII. forduló – Újabb kiszállás újabb vereséget hozott. Két gólt is egyéni hibából kaptunk. Marosoroszfalu – Szováta (3-1). XIII. Aztán itthon megint győzelem. Az első félidő még kiegyensúlyozott játékot hozott, de megnyitottuk góljaink sorát. A másodikban már miénk volt a pálya. Több jó helyzetet alakítottunk ki, kettőt sikerült belőlük kihasználni. Egy kis szerencsével, több is lehetett volna. Vendégeink a meccs vége felé szépítettek. Szováta – Radnót 3-1 (1-0). fr

Japán tudósok megállapították, hogy rákkeltő hatású a hideg sör. A kísérlet keretében hideg sört öntöttek egy alvó rákra, és az rögtön feléberedt, fekvőhelyéről felkelt. *** A dohányzás ártalmairól készül egy tévéműsor. Egy orvosszakértő is részt vesz benne. Több vendéget is meghívnak a stúdióba, megkérdezik az öreg Józsi bácsit is, mi a véleménye. – Én már 12 éves korom óta dohányzom, aztán látja, mégis megértem a hetvenet! – mondja az öreg a riporternek. –Jó, jó – szól közbe az orvos – de ha nem dohányozna, talán már 90 is lehetne.

As z t a l i l ab d a r ú g á s S z o v át án Október folyamán Szovátán járt a Magyar Szektorlabda Szövetség elnöke, Horváth Imre, azzal a céllal, hogy városunkban is népszerűsítse ezt a sportágat. De tulajdonképpen mit is próbált népszerűsíteni? Szektorlabdát. Jaj, jaj, de idegenül hangzik ez a név! A szektorlabda tulajdonképpen asztali labdarúgás. A füves pályákon, kisebb vagy nagyobb lelátók előtt játszott, legkedveltebb sportjátékunk négy fal közé, asztalra szelídített változata. Ugye, még mindig nem emel kalapot, nem köszön nekünk. Ám, ha régi kedves nevén nevezzük, és azt mondjuk, GOMBFOCI, akkor már csaknem mindenkinek ismerősnek tűnik. Az idősebb generációnak annyira, hogy talán emléke is van róla, hogy egykor látott gombfocizó gyermekeket, netán maga is pöckölte a gombokat. A gombfoci immár százéves történetében a bérházak gang-

<

5

Ritka, mint ár vaházban a szü lői ér tekezlet.

Labdarúgás

<

<

6

2

<

1

3

<

4

<

8

<

6

< 3 <

1

<

5

Az ábra min den sorában és minden oszlopában az 1-5-ig (is) terjedő pozitív szám egyszer szerepel. Az előre megadott számok és jelek segítségével töltse ki a hálót, tudva azt, hogy: „<” - kisebb mint...; „>” - nagyobb mint...

<

3

A mellékelt ábra a tengert jelképezi, amelyen világítótornyok vannak elhelyezve. A tornyok rendeltetése, hogy megvilágítsák a hatósugarukba eső sort és oszlopot. Minden világítótorony annyi – egy négyzet méretű – hajót világít meg, amennyit a tornyon feltűntetett 3 szám jelöl. Határozza meg a 2 hajók helyzetét, 3 tudva azt, hogy hajó 1 hajóval és hajó világítótoronnyal még sarkosan sem érint0 kezhet! A tengeren 2 9 hajó található.

<

Készítette: Sebe Zoltán

Kisebb-nagyobb, mint... (10)

<

A négyzetrács üres négyzeteibe úgy kell beírnunk a hiányzó számokat 1-től 9-ig, hogy minden sorban, oszlopban és a kis négyzetekben is egyetlen szám se ismétlődjön.

Világítótornyok (32)

<

8

járól, mosókonyhák lépcsőiről a sporttermek, klubok versenyasztalaira került. A játékoskeretet sem egymás kabátjáról, szvetteréről vagdossák le a versenyzők, mint egykor tették. Kialakultak a játékszabályok és a gyermekjátékból sportág lett, klubokkal, szövetségekkel, versenyekkel. A gombfoci nem csak a gyermekek időtöltése. A zöld gyepről kiöregedő focis és a labdazsonglőrködésben nem jeleskedő, de fociszerető felnőtt is – korosztálytól függetlenül – hódolhat eképpen a szenvedélyének. A magyar szövetség elnöke bemutatót tartott a 2-es Számú Ált. Iskolánál valamint a Városháza nagytermében a szovátai fiatalok és idősebbek számára egyaránt. A sportág elterjesztése céljából a szovátai sportegyesületnek ajándékozott egy versenyasztalt teljes felszereléssel (kapu, labda, játékosok, ütő), szabályzatot ismertető

könyvvel. A gombfociasztalt a kisállomási sportcsarnokban fogják felállíta-

ni. A gombfocira kíváncsiak kipróbálhatják, használhatják. nos Próbálja ki Ön is!

Meghatározások: 1. István király megvakította. 2. A keltezéstől számítva. 3. Nem hagy békén. 4. Úthasználati díj. 5. Lósóska. Készítette: Dósa Márta

Taekwondo Talán némelyek sokallják már lapunkban a taekwondoról szóló híreket. Azért írunk róla, mert gyakran történnek ebben a sportágban olyan események, amelyeknek hírértéke van jónéhány olvasónk számára. Október 29-31 között a Brassóban megszervezett, az immár XI. alkalommal sorrakerülő, Román Kupa küzdelmeire a Szovátai Taekwondo WTF Sasok szakosztálya 12 sportolóval nevezett be. A mintegy 540 résztvevőjű rendezvény a szakág egyik legerősebb versenye ebben az országban. Chirteș Alexandru B klaszban (zöld öv alattiak) -53 kg-os súlycsoportban aranyérmet szerzett; Man Rareș A klaszban (zöldöv kék csíktól felfelé) -49 kg - bronzérmet; Gráma Ildikó 10-12 éves korosztályban -30 kg - bronz érmet; Mandász Tihamér -45 kg – bronz érmet nyert. Gratulálunk! A Blackwidow színeiben versenyző, háromszoros Románia Kupa győztes Fehér Zsolt szintén jó eredményt ért el, hiszen a dobogó második fokára állhatott fel. November 20-án pedig megnyerte az első alkalommal Focșaniban megrendezett Vrancea Kupát.

Felelős kiadó: Szováta Város Polgármesteri Hivatala, Péter Ferenc polgármester Szerkeszti: Molnos Ferenc, Grafikai szerkesztő: Siklodi Zsolt Lapszámunk munkatársai: Dósa Márta, Fábián Róbert, Fülöp Andrea, Gál Kriszta, Józsa András, Kiss János, Sebe Zoltán, Szabó Attila, Szakács Géza, Szakács László, Szolláth Hunor, Tóth Irén