Zod
Zod színre lép
Ez a nap is ugyanúgy kezd dött, akárcsak a többi - itt a pokolban, a Föld másik felén. Zod, aki egy sötétlila szín félig gáz, félig plazma halmazállapotú szellem, éppen lecsapatta villámokkal az ébreszt óráját - ugyanis ilyenekhez is ért, mint a Pokol Rt. vezérigazgatója. Miután ezt megtette, megreggelizett, és bekortyolta a kávéját az "els számú a pokolban" feliratú bögréjéb l. Ezek után elindult az általunk munkahelyként értelmezett (szerinte csak szórakozás) helyszínére. A feladata annyi volt, hogy az újonnan érkez ket regisztrálja, valamint megfossza ket attól a joguktól, hogy bármilyen ellenvetésük is legyen a helyiek parancsaival szemben. Út közben azon gondolkodott, hogy hány ártatlan lélek állandó szenvedését idézi el a munkájával. -Hehehe - kuncogott magában - azok a szerencsétlen ostobák. Sosem lesz olyan jó életük, mint nekem. Itt, az örökkévalóságban, el ször azt hiszik, halandók, de amikor kb. kétszáz évnél rájönnek, hogy örökké itt kell lenniük, pánikba esnek, megpróbálnak öngyilkosok lenni, de ez itt nem segít. S t! A sebeik sajogni fognak, míg pokol a pokol. Mire ezt végiggondolta, oda is ért. De legnagyobb meglepetésére egy furcsa kinézet , két és fél méter magas, vöröses fickó állt ott, hegyes szarvakkal, a lábán patákkal, az egyik kezében vasvillát szorongatott, a másikban egy papírt tartott. Mikor meglátta t odasietett hozzá, és mély, búgó hangján üdvözölte: -Hello! A nevem Sátán. -Üdv! Én Zod vagyok. Már megbocsásson, ha tévedek, de maga helyettem kínoz! -Igen. Elnézést a kellemetlenségek miatt, azt hittem, magát is értesítették. -Mégis megmondaná, hogy kinek, és mir l kellett volna tájékoztatni? -Fentr l küldtek. - ekkor átadta a papírt, és folytatta -A felh k fölül. -Értem. - ekkor ránézett a lapra, amin a következ állt: KEDVES POKOLBÉLI KOLÉGA! EZ ÚTON SZERETNÉM TÁJÉKOZTATNI ÖNT, HOGY AZÁLTALUNK KÜLDÖTT SZEMÉLY AZ ÖN POSZTJÁT FOGJABETÖLTENI TÖBBRENDBELI GYILKOSSÁG, VALAMINT ZSAROLÁS ÉS VASVILLÁS ELLENÁLLÁS MIATT. MAGÁT A 1
Zod
MUNKAHELYÉR L ILLETVE AZ EGÉSZ POKOL TERÜLETÉR L A FÖLDRE SZÁM ZZÜK.A KELLEMETLENSÉGEKÉRT ELNÉZÉSÉT KÉRJÜK. U.I.: HA BÁRMI ELLENVETÉSE VOLNA, CSAK SZÓLJON, DE NEM VAGYOK BENNE BIZTOS, HOGY MAGA EL LENNE RAGADTATVA, HA ELFOLYÓSÍTANÁM, AZTÁN ELKÜLDENÉM AZ ÉSZAKI SARKRA... A FENTIEK * Ha most Zodnak lett volna álla, biztos leesett volna. De szerencsére nem volt, így nem látszott, hogy mennyire meglepett és egyre er södik dühe, amit l majd szétpukkadt. -De ehhez azért lesz egy-két szavam nekem is. - szólt, most már teljesen leplezetlen indulatokkal és dühvel. -De mégis mi? - kérdezte Sátán teljesen értetlenül. Erre Zod csettintett egyet, mire egy hatalmas dimenziókapu nyílt, aminek a másik végéb l egy stúdió látszott, furcsa szimbólumokkal, valamint egy öltönyös, középmagas férfival, aki néhány apró lapot szorongatott, és egy rövid versikét mormolt: „A mi számunk nulla-hat, engem gyorsan hívjanak. Szavazzatok sokan ééés, összejön a konyhapéééénz.” Amikor megnyílt a kapu, a két egyénhez fordult. -Akkor, ahogy megbeszéltük. - szólt neki Zod. -Rendben. - ekkor visszaállt a helyére, és folytatta a beszédet: -Nos, akkor kezdjük el! "Itt az els ember, neki a pokol még kell. - ekkor a tömeg, akik hirtelen a semmib l t ntek el , óriási éljenzésbe kezdtek. „De a második krapek is itt áll, kinek elküldése biztos halál.” - a tömeg összerezzent, és elhallgatott. „A mi számunk nulla-hat, engem gyorsan hívjanak. Szavazzatok sokan ééés, összejön a konyhapéééénz. Holnap ilyenkor meglátjuk, 2
Zod
kinek távozását bánjuk.” Miután a kapu újra összesz kült, és végül elt nt, Zod hangja törte meg a csendet: -Ez egy helyi stúdió. Innen sugároz a pokolból. Egy szó szerint "pokoli" m sort. Hehe. Érti! POKOLI! Hahaha. * Másnap Zod úgy érezte, hogy csak nyerheti meg a szavazást. Ezt az érzést az is er sítette, hogy el z nap este beküldött magára néhány szavazatot, ami nem kis pénzébe került, de lecsillapította a nyugtalanságát annyira, hogy ne csináljon meggondolatlanul bármit is. Amikor az utcán sétált, észrevett egy hatalmas hirdet táblát, amin két teljesen egyforma árnyék volt, alattuk pedig folyamatosan emelked számok pörögtek. -Aha! Az a több. – szólt. -Biztos az leszek én. Hehe. Kés bb egy másik táblát vélt felfedezni, ezen egy zöld neoncs a következ t írta: Zod, Zod, Zod most is... ezután felváltva a nyerni és a veszteni fog villogott. Út közben is találkozott ehhez hasonló táblákkal, annyi különbséggel, hogy volt, amin csak a "gy zni fog", és volt, amin csak a "veszteni fog" felirat volt. Amikor odaért, Sátán már ott állt, miközben egy elég rozzant, több helyen szigetel szalaggal betekert Tetriszt nyomkodott. -A francba! Megint felpakolt ez az ócskaság! - ezután földhöz vágta a játékot, ami rögtön összetört, de Zod nagy csodálkozására néhány másodperc múlva a betekert részeknél újra összeforrt -Hát ez pokoli, nem? - szólt elmosolyodva. -De. - szólt Zod epésen. -Pokoli. Ezek után néhány másodpercig egymást szemlélték. -Nos, lássuk, ki a jobb! -Helyes. Zod megint megnyitotta a dimenziókaput. A tegnapi látvány fogadta ket. Az öltönyös fickó megint odasietett hozzájuk, majd miután megnyugtatta ket, hogy nem lesz nagy probléma, ha valaki kiesik, mert aki ezt az övezetet elhagyja, az megkapja a vigaszdíjat: egy 10000 darabos DVD gy jteményt. De aki nyer, az mindent visz... Némi rövid, kb. 3 és fél órás show után a m sorvezet a lapokat tartó kezét felemelte, a másik kezét a lapokat tartó keze felé emelte, és közelítette, 3
Zod
ett l a tömeg fülsüketít üvöltésbe kezdett. Amikor az ujjai megérintették a mappát, a háttérben lév óriáskivetít n a számlálók hirtelen megálltak. Nagy meglepetéssel járt, amikor kiderült az eredmény: Döntetlen! Ekkor a m sorvezet szinte már a nyaka körül érzett egy isteni hurkot, ezért, amikor senki sem nézett oda, meglökte a kivetít t, amit l az egyik kép egy szavazattal n tt. Ekkor megfordultak az ábrák, és... * -Ezt nem hiszem el! Ez lehetetlen! - ordibált a semmibe Zod, miután a végletekig megkínozta a közönséget, a m sorvezet t, valamint porrá zúzta az egész stúdiót. Mondott még mást is, de azt a kultúrált ember nem említi. Zodnak 24 órája volt, hogy összeszedel zködjön, valamint elhagyja a poklot. Amit hazaért, beesett az ágyba, és másnap délel ttig aludt. Amikor felébredt, elkezdte összeszedni a holmijait. Ez körülbelül két percig tartott, amíg csettintett egyet, mire az összes holmija egy hatalmas ládába kezdett vándorolni. Amint minden benne volt, a láda addig zsugorodott, amíg el nem fért a zsebében, a gyufásdoboza mellett. Kés bb, mikor a 24 óra letelt, egy mozgólépcs ugrott a lábai alá, amik felfelé kezdték szállítani. Körülbelül fél órás út után felért a felh k fölé, a mennybe. A „negyedik” nev f f nök már ott várta t. -Jó napot! - üdvözölte vidáman -Hello. - vetette oda szárazan Zod. -Igyekezzen, nem akarok sokat várni. -Rendben. Akkor térjünk is rögtön a tárgyra. -Jó. Ekkor „negyedik” el vett egy hatalmas tekercset, szétnyitotta, és olvasni kezdte: -Sátán tegnap el tt, 2003. október 4-én érkezett meg a pokolba, valamint betöltötte az új posztját. -Az ÉN posztomat! - szólt közbe dühödten Zod -Ha szabad kérnem, ne szóljon közbe. Khm. Tehát betöltötte a maga posztját. Mindezt azért, mert a helyi törvényeket teljesen figyelmen kívül hagyva, a saját érdekeinek eleget téve intézte el egy személyes ügyét, majd mikor ennek eleget tett, többszöri figyelmeztetésre sem adta meg magát. -De mégis miért pont az én helyemre kellett küldeni? -Mert maga már olyan régen itt dolgozik, és úgy véltük, hogy nyugdíjazzuk. 4
Zod
-Nyugdíjazni? Engem? De hát még nem is vagyok, illetve nem is érzem magam öregnek. -Javítson ki, ha tévednék, de maga az idén tölti be a huszonkettedik... -Na látja! - szólt közbe Zod. -Évezredet. -És? -Úgy látom, itt ezzel nem fogunk egyr l a kett re jutni. - szólt kissé gyüleml indulatokkal „negyedik”, majd meghúzott egy kart, amit l Zod alatt egy csapóajtó nyílt ki. Zod elkezdett zuhanni. Mikor kiért a felh k alá, szinte már teljes extázisban volt a zuhanás okozta adrenalinlökett l. Még épp látott maga el tt egy utasszállító repül gépet, amib l elég furcsán néztek ki rá, miel tt teljesen elájult. * Amikor Zod észhez tért, szemügyre vette, hova került. Egy elég kis kráterben feküdt, és a feje iszonyúan sajgott. Amikor kihajolt a gödörb l, egy viszonylag nagy, füves területet látott. Amint jobban körülnézett, egy kis erd t látott a füves területt l körülbelül száz méterre. Zod els délel ttje a Földön azzal telt, hogy lakhelyet keresett magának. Keresgélése közben mérgében villámokkal sújtott le az emberekre. Ez egy kicsit érdekesnek t nt, mert Zod láthatatlan volt, az ég pedig tiszta, és der s. Körülbelül délután négy óra körül talált egy elhagyatott, kissé rozzant házat. Bent poros, és szakadt rongysz nyegeket talált. Csettintett egyet, mire a rongysz nyegek kirepültek a ház el tti betonjárdára, meggyulladtak, és porrá égtek. A port egy kisebb, szintén Zod által el idézett minitornádó söpörte ki. Miután majdnem rend volt, Zod el vette zsebéb l a gyufásdoboznyira zsugorított lakását, letette a lába elé, mire az elkezdett n ni. Amikor szinte már újra a saját lakásában volt, leült a fotelbe, és már majdnem elaludt, mikor egy dimenziókapu nyílt ki el tte, amin a pokol látszott, illetve a populációt mutató tábla, ami igen gyorsan pörgött felfelé. -Á! A Pokol Rt. magánadásai. Kész szerencse, hogy bárhol elér. -A "HÍREK"-BEN: A POKOL RT. AZ ELMÚLT EGY NAP ALATT HATALMAS NÉPESSÉGNÖVEKEDÉSRE TETT SZERT, MINDEZT AZ ÚJ VEZÉRIGAZGATÓJÁNAK KÖSZÖNHETJÜK. - harsogta a hírolvasó. -VALAMINT ANNAK, HOGY A RÉGI ALKALMAZOTT, AKIT A FÖLDRE SZÁM ZTEK, KISSÉ NEHEZEN FOGADTA AZ 5
Zod
ESEMÉNYEKET, ÉS MINT AZ A KÖVETKEZ FELVÉTELEKB L LÁTNI FOGJÁK, MINDEN EGYES ÚTJÁBA KERÜL EMBERT HALÁLRA ÍTÉLT, KIKNEK A TÖBBSÉGE IDE KERÜLT. - Ezek után t mutatták, miközben embereket villámoz, és éget halálra. Zod ekkor döbbent rá, hogy milyen ostobaságot is csinált. -Ha ölöm az embereket, akkor csak neki lesz jobb. Ennek következtében, ha inkább megmentem ket, akkor nem kerülnek le a pokolba, tehát nem lesz kiket kínozni, illetve regisztrálni, és ha egy hónapig senki sem hal meg a Földön, fel kell jönnie ide, hogy maga gondoskodjon az utánpótlásról. Ha pedig itt lesz, halandóvá válik, így könny szerrel megölhetem. Aztán visszamegyek a helyemre, és a hátralév örökkévalóságig fogom kínozni. ekkor Zodnak eszébe jutott az az eset, mikor majdnem vele történt meg pontosan ugyanez, valamikor négy-ötszáz éve. -Ó azok a régi szép id k! - szólt, és szinte könnyek szöktek a szemébe. * Másnap el is kezdte a ment akciót, ami abból állt, hogy a leveg ben suhant, és mikor valami komolyabb balesetet vett észre, odarepült, hogy segítsen. El ször egy fiatal gyerek szállt bele a gördeszkájával az egyik üvegkirakatba, és hatalmas vágás lett a nyakán, az üt ér mellett, így er s vérzés fogta el. Zod rögtön odarepült és felemelte, hogy valami olyan helyre vigye, ahol senki sem jár, láthatóvá válik, és beforrasztja a sebeit. Már a leveg ben voltak,(a fiú még lent elájult) amikor hirtelen a gyerek csúszni kezdett, és a mélybe zuhant, ahol a betonba csapódva nem nyújtott túl szép látványt. Zod szinte rá sem hederített a további eseményekre, és fütyülve továbbrepült. Mindezt azért tette ilyen nyugodtan, mert látta, mikor a fiúból néhány másodperccel a kicsúszás után egy apró fénycsóva szállt fel. A fiú lelke. Kés bb Zodnak sikerült még elintéznie egy haldokló öregembert, méghozzá úgy, hogy a feltámasztó szirup helyett mérget adott be neki. Valamint eltett még láb alól egy csoport koldust, a szintén véletlenül túlf tött takarókkal, és nem kis számú etiópot etetett halálra... Amint otthon lepihent, újra megnyílt a dimenziókapu a Pokol híreivel, amiben már egy kerek hete csak vele foglalkoztak: "ZOD MEGINT PUSZTÍTOTT. HÁLA NEKI, A POKOL EDDIG MÉG SOHASEM NÖVEKEDETT ILYEN NAGY MÉRTÉKKEL. HA ÍGY FOLYTATJA, FEL KELL VENNÜNK MÉG VALAKIT, AKI SEGÍT ZOD UTÓDJÁNAK, SÁTÁNNAK A RENGETEG ÚJONC FOGADÁSÁBAN. CSAK ÍGY TOVÁBB ZOD!" 6
Zod
Ekkor Zodnak eszébe jutott, hogy visszamehetne, és ott már könny szerrel eltehetné láb alól. Aztán eszébe jutott, hogy nem tud visszamenni, mert végül is t szám zték. A második gondolata viszont megvalósíthatóbbnak t nt: megtéríti az embereket, hogy változzanak meg, és halálukkor a mennybe kerüljenek. Ez elképzelését tettek is követték, ugyanis másnap beszerzett egy példányt a Bibliából, és néhány hét múlva teljesen átszellemülve, de eredeti tervét nem feledve, elkezdte jobb útra téríteni az embereket. Bezúzta az összes dohánygyárat, alkohol el állítására képes létesítményt, valamint hipnózist küldött az összes brutalitást, és er szakot sugárzó televízióadó m sor-összeállítójára. Nap, mint nap többórás el adásokat tartott az embereknek, természetesen emberi alakot öltve. Ezek az el adások annyira sikeresek lettek, hogy el ször csak néhány százan, de néhány hónap múlva már több tízezrek hallgatták tanításait. Az egyik nap eszébe jutott, hogyha körbejárná a Földet, még többen figyelnének rá, és így is tett. Ezzel még nagyobb hírességre tett szert: lassan már majdnem kétmilliárdan várták, hogy elkezdje egyre kedveltebbé váló maratoni monológjait. Lassan már egy éve m ködött, mint hittérít , amikor eszébe jutott, hogy halandó, de vannak különleges képességei. Ezen felbuzdulva egy teljes m holdhálózatot hozott létre, aminek segítségével mindenki a világon figyelhette, de neki nem kellett egész nap a világot járni, hanem elég volt a saját otthonából prédikálni. Épp az egyik ilyen el adását tartotta, amikor egy számláló a falán, amit akkor rakott ki, miután beindította a m holdrendszert, és azt a célt szolgálta, hogy mutassa, hányan kerülnek a pokolba, csipogni kezdett, ugyanis pontosan egy hónapja, hogy a számláló állandóan nullát mutatott. Ekkor Zod a következ ket mondta néz inek: -Hív k! El kell árulnom egyik legrejtegetettebb titkom... Miután mindent elmondott nekik, beleértve, hogy nem ember, hogy miért van itt, és hogy Sátán közéjük fog szállni azzal a céllal, hogy magával vigyen néhány embert, valamint ekkor le fogja mészárolni, és visszamegy a helyére a pokolba, az emberek egy része megért volt, de a másik felük eléggé fel volt háborodva a hallottakon, de azért még vele tartottak, végül is hozta el nekik a világbékét. * Másnap Zod arra ébredt, hogy iszonyú földrengés rázza alatta a talajt. -Ez Sátán lesz! -szólt. 7
Zod
Amint kirohant az udvarra, egy hatalmas szakadék nyílt meg a lábai el tt, amib l s r , fekete kénszagú füst d lt. Nemsoká pedig el ugrott bel le maga a Sátán. -Na most véged! - üvöltötte Zod teljesen kifordulva önmagából. -Nem hinném. - mondta gúnyos vigyorral arcán Sátán. Majd áttörte a kerítést, kirohant az utcára, ott intett egyet, mire egy kisebb lávafolyam hömpölygött ki a szakadékból, amit egy vastag k lapon meglovagolt. Így száguldott végig az utcán, halomra mészárolva az embereket. Közben meteoritokkal bombázta a házakat, autókat, amivel a benne tartózkodókkal szintén végzett. A halottak száma, és ennek köszönhet en Sátán mérete is drasztikus növésnek indult, valamint csökkent a fájdalma, mert Zod mindeddig állandó villámtámadásnak tette ki. * Ezek közben más érdekes dolgok is történtek. A város másik végén is érezni lehetett a földrengéseket. -Ez nem lesz így jó. – szólt Max, amikor megérezte a rengéseket, és az atomtámadás ellen is jó pincéje felé kezdett rohanni. Természetesen riasztotta, hogy délután fél kett kor néhány perc alatt teljesen besötétedett. Szólt a barátn jének June-nak, és még néhány f nek a rokonságából, mert tudta, hogy közeleg a katasztrófa. Amint mindenki beért a menedéket nyújtó, osztályterem méret kabinba, Max lezárta a termet, és mindenki tekintete egyszerre rászegez dött. -Mégis mi ez az egész? - kiabált türelmetlenül Redge, Max rigolyás nagybácsikája. -Azt hiszed, egy nagyobbacska viharnál már a földalatti pincébe kell menekülni, holmi Noé bárkáját hozva ezzel létre? -De ez nem egy egyszer vihar. - torkolta le Max. -Nekem ez akkor sem tetszik. Állandóan iderángatsz minket, aztán másnap, mikor elül a vihar, szabadkozva hazaengedsz mindenkit. Nekem ebb l elegem van. Viszlát. - üvöltözött teljesen kivörösödve Redge, majd az ajtó felé indult. -Fogd már fel, hogy ez most nem egy egyszer vihar! - kiáltott rá Max. -Valóban nem természetes dolog, hogy ilyenkor, ilyen gyorsan, és ennyire besötétedne. - próbálta Maxot védeni Gloria, Max unokatestvére. 8
Zod
-Ha nem tetszik, el lehet menni. - kiabált kórusban June három unokatestvére. -De azért ez mégis túlzás, lányok! - mondta szigorúan Max keresztapja, Joe. -Dehogyis! - szólt megint Redge. -Engedj csak ki nyugodtan Max. -Sajnos nem tehetem meg. - válaszolta hidegvérrel Max. -És akkor áruld el, hogy miért gondolod, hogy ez egy másfajta vihar lesz, mint a többi. - szólt epésen Thomas, Redge bátyja. -Ha már senki nem mehet el innen, akkor már legalább ne unatkozzunk. -Ne szekáld már te is. - szólt Philip, Joe apja. - Amúgy tényleg elmondhatnád, hogy miért kell megint itt lennünk. -Na jó. - szólt újra Max, majd elmesélte, amint is beállt Zod hitgy lésébe, ami egyre jobban kezdett el terjedni, valamint amikor Zod elmondta, hogy Sátán visszajön a Földre, ezért aki tud, bújjon el, és el ne jöjjön onnan csak akkor, ha már vége ennek az egésznek. -Ez akkor is egy nagy ostobaság. - dühöngött újra Redge. -Mi hiszünk neki. - szólt egyszerre June, June unokatestvérei, Gloria és Philip. -Bárhogy is akarod, nem engedhetlek ki Redge! - szólt most Max. -Akkor is! Már elegem van a fölösleges bezártságból, meg ebb l az egész Zod-históriából is! Te tényleg nem vagy százas, hogy még mindig hiszel ilyen hülyeségekben? -Akárhogy sértegetsz, és akárhogy szidsz, én nem engedhetlek ki. - mondta hidegvérrel Max. -Ha menni akar, ne tartsd fel. Hadd menjen! - szólt türelmesen Thomas. -Na jó! Hát menj. - adta fel Max, azzal kinyitotta a zsilipet, és kiengedte Redge-et. -Na végre! - szólt vissza kintr l Redge. -Hálásan köszö… Nem tudta befejezni a mondatot, mert eltalálta egy, a kijárat felett elsuhanó meteordarab, amit Sátán lövöldözött. -Szándékozik még valaki távozni? Mert az most szóljon, vagy t rje a másikat, amíg el nem múlik ez az egész. - mondta enyhe epés gúnnyal Philip. Az ezt követ csendet Kathie, June legkisebb unokatestvére hangja törte meg: 9
Zod
-Szegény Redge bácsi…
* Egyszer Sátán hátraszólt Zodnak: -Add fel! Amíg itt vér folyik, addig én egyre csak növök. Er m és fájdalomküszöböm szintén. Valamint, ha az emberek rájönnek arra, hogy ha leölik egymást, akkor k lehet, hogy életben maradnak. Ugyanis nemsoká meglesz a kötelez ezer. Ekkor ugrott be Zodnak, hogy ha Sátán ezer embert elpusztít, akkor halhatatlanná válik, és akkor semmi sem állíthatja meg. Ezért úgy döntött, minden erejét összeszedve próbál egy hatalmas csapást mérni rá, amit talán már nem fog kibírni. Elkezdett koncentrálni, majd egyetlen, mindennél er sebb villámcsapást küldött Sátánra. Sajnos azonban elhibázta, és helyette egy csapat pánikolva menekül tömeget pörkölt feketére. Néhány másodperc múlva er s bizsergést érzett az egész testén, aztán hirtelen majdnem fél métert n tt. Ekkor döbbent rá egy másik fontos dologra: ha öl meg el bb ezer embert, akkor jut el bb vissza a pokolba. Ebben csak annyi hiba volt, hogy Sátán már tetemes el nyre tett szert. A taktika a következ volt: akiket Sátán meg akart, ölni, azokkal Zod el bb végzett, ezzel némileg behozta lemaradását, de Sátán még így is sokkal több emberrel végzett már. Ez után másik cselhez folyamodott: a villámai segítségével egy hatalmas árkot vájt a földbe, amibe Sátán lávája beleömlött, és belefolyt a folyóba, és megszilárdult. Teltek múltak az órák, a kintr l besz r d robbanásszer morajok, és a földrengések pedig szüntelenül váltották egymást. Hirtelen sziréna zaja törte meg a morajlást: a küls térfigyel kamera, ami egy plexi félgömb alá volt helyezve, és ezen követték a kinti eseményeket. Ezt találta el egy meteor. -Most már teljesen megszakadt a kapcsolatunk a külvilággal! -üvöltötte Thomas. -Nyugi Tom! Lehetne ennél rosszabb is. - próbálta nyugtatni Gloria. -Rosszabb? Mi lehetne még ennél is rosszabb? Á! Tudom már! Mondjuk, ha kimenne az áram, vagy leállna a légkondi? Erre senki sem válaszolt. Azt viszont érezték, hogy egyre jobban kezdenek izzadni.
10
Zod
Mire Sátán visszaért a belvárosba, Zod behozta hátrányát. Sátán g zer vel kezdett neki a további pusztításnak, de rájött, hogy Zodot már nem érheti be, ezért t kezdte támadni. Zod azonban szinte mit sem érezvén ebb l, egy sokkal nagyobb erej csapást mért rá, amit l Sátán kifeküdt. Amikor ezt Zod meglátta, odament, hogy rámérje a végs csapást. Egy hatalmas, mindent elsöpr gömbvillámmal akarta elintézni, ami aztán mindent elpusztít a világon rajta kívül, ha ez megtörténne, akkor Zod kiterjeszthetné a Poklot a Földre. Amíg ezen gondolkozott, addig a mindent elsöpr gömbvillám egyre növekedett, ám közben Sátán észhez tért, és egy hirtelen csapással leterítette Zodot, aki elejtette a hatalmas gömböt, ami felrobbant, és Zod eszméletét vesztette… * Amikor Zod magához tért, a saját pokolbeli ágyában találta magát, és azt vette észre magán, hogy a szíve majd kiugrik a helyér l, annyira kapkod a leveg után. Amikor lenyugodott, ránézett az órájára: fél négy. -Szerencse, hogy csak egy rossz álom volt. -szólt megnyugodva Zod. Reggel, útban munka felé, egy darab tépett papírfecnit talált, amin ez állt: KEDVES POKOLBÉLI KOLÉGA! EZ ÚTON SZERETNÉM TÁJÉKOZTAT… ÁLTALUNK KÜLDÖTT SZEMÉLY AZ Ö… BETÖLTENI TÖBBRENDBELI GYILK… A többi rész hiányzott, de Zod nem emlékezett arra, hogy mi lehet a többi részén, és hogy ez a darab honnan kerülhetett ide. -Á! Úgyis teljesen mindegy. -szólt. A papírt beledobta egy kisebb lávafolyamba, majd továbbindult, hogy id ben odaérjen a munkahelyére. Azt azonban már nem vette észre, mikor az ég papírdarab füstjében egy furcsa kinézet , két és fél méter magas, vöröses fickó áll, aki utána integet, szidja, de ekkor a füst szétoszlik… * Max kb. fél öt körül ránézett a h mér re, ami 32 fokot mutatott. Ezt követ en a vezérl -számítógéphez rohant, ahol gyors hibaellen rzést végzett el. Néhány perc múlva kapott egy jelzést, ami hibát mutatott a h mérséklet szabályzásában. Ekkor átment a gépszobába, ahol a hibás szektorhoz sietett. Itt a következ t tapasztalta: az a cs , amin befelé érkezett a leveg egy sz r be, vörösen izzott. Térfigyel kamera nélkül 11
Zod
nem tudta, mi az. Viszont azzal tisztában volt, hogyha a befelé érkez leveg egy áthevült csövön keresztül érkezik, akkor a benti leveg is elég meleg lesz. Ezért kapcsolta be a légkondit. Sajnos a légkondi viszont f tésre volt állítva, amit akkor kapcsolt át h tésre, amikor már kés volt: ugyanis Kathie egyre kevésbé bírta a h változást. Bágyadtan feküdt a földön, halkan nyöszörgött, teljesen áthevült a jelenleg 48 fokon. Egyszer Gloria le akarta cserélni a fején a vizes borogatást, amikor észrevette, hogy a gyerek nem lélegzik. Ekkor vette észre Max, hogy a benti f mérséklet kerek 50 Celsius és ekkor kapcsolta át a f tést h tésre. Körülbelül háromnegyed óra múlva a h mérséklet visszakúszott 26 fokra. Ekkor azon kezdtek el vitázni, hogy hova tegyék Kathie hulláját, ugyanis eléggé lehangoló és elszomorító látványt nyújt. Néhány óra múlva arra jutottak, hogy egyel re tegyék át a tetemet a gépterembe, amíg valami jobbat nem találnak ki. Philip vállalta el, és át is helyezte a lányt a gépterembe. Másnap délután a hulla már javában elkezdett oszlani, és annak következtében, hogy a gépterem ajtaja nem volt légmentesen zárolva a „nappali teremt l”, ezért nagyon büdös volt. * Valamint volt egy másik probléma, amir l megfeledkeztek. Egy oszló tetemben rengeteg baktérium keletkezik. Sajnos valakinek viszont állandóan cserélnie kellett a vizet a gépteremben, amit l megfelel lesz a leveg páratartalma. Sajnos erre is csak akkor jöttek rá, amikor a rangid s Philip elkezdett köhögni. Egy darabig még nem volt felt n , de amikor már csak néhány perc múlva tudta abbahagyni, és akkor is csak bajosan, akkor jutott eszébe Maxnak, hogy mi is ilyenkor a teend . Viszont annyi ereje nem volt, hogy kinyissa a b z forrásának ajtaját, mert már így is elviselhetetlen volt a hullab z. -Majd én bemegyek. -szólt a köhögéssel küzdve Philip. -Szerintem nem lesz ez olyan jó ötlet. -próbálta visszatartani Gloria Philipet, de hajthatatlan volt. Amint kinyitotta az ajtót, megcsapta az orrát a már így is elviselhetetlen hullab z, csak ez legalább ötször töményebb volt. Lépteit szaporázva sietett a Max által megadott víztartály felé, és telitöltötte a párologtatót. Mikor végzett, megiramodott kifelé, hogy minél el bb kijusson ebb l a b zb l. A nagy sietségben megbotlott, és arccal el re elesett. Sajnálatos módon pontosan arccal a gyerek hasára. A b r a nyomástól felhasadt, és a 12
Zod
bels tartalma mind Philip arcára került. Ez sajnos azzal járt, hogy hullaméreg került Phil szervezetébe, és két nap múlva meghalt. Másnap azon kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek a tetemekkel, mert úgy nem hagyhatják ket, ahogy most vannak. -Elégetni, és karanténba helyezni nem tudjuk ket. - töprengett hangosan Max. -Nem lehetne ket valahova eltemetni? - kérdezte Tina, June legnagyobb unokatestvére. -Ez nem is olyan rossz ötlet. - csillant fel Max szeme. -A kettes alvószoba padlója nem lett rendesen lebetonozva. Ha valahogy fel tudnánk törni, oda el lehetne ket temetni. El is kezdték a padlót törni, amivel csak érték. Maxot viszont kifejezetten zavarta a villogó lámpa, mert a szeme érzékeny volt a hirtelen fényváltozásokra. Számára f leg az volt különös, hogy a lámpa hol hosszabban, hol rövidebben aludt ki. Próbálta az izzót cserélni, de a villogás nem sz nt meg. Az egyik betonbontó-szünetben észrevette, hogy a lámpa kis id elteltével ismétl d en villogott. El ször három rövidet, aztán három hosszút, majd újra három rövidet. Kés bb volt még némi összevissza villogás, majd az egész kezd dött elölr l. Ekkor villant át az agyán, hogy ezek morzejelzések, a három rövid, három hosszú, három rövid pedig az S.O.S.-nek felelt meg. Aztán visszament betont törni, és az egészr l megfeledkezett… Másnap reggelre megint eszébe jutott a villódzó lámpa. Fogott egy darab papírt és elkezdte írni a lámpa villogásával jelzett hosszú és rövid jeleket. Amikor végzett, odaadta Thomasnak, aki furcsállta az ötletet, de azért elvállalta, hogy megfejti a kódolt üzenetet. Már javában fel volt törve a beton, amikor Thomas odasietett Maxhoz. -Ezt nem fogod elhinni. - szólt izgatottan Thomas. -De mit? - faggatta türelmetlenül Max. -Megfejtettem az üzenetet. - ekkor átadott Maxnak egy másik darab papírt, amin ez állt: „S. O.S. Egyedül maradtam egy bunkerben. A társaim megpróbáltak kimenni a felszínre, de túl nagy volt a forróság odakint, és elégtek. Ha át tudnál (tudnátok) jönni hozzám valahogy, nagyobb esélyünk lenne ezt az egész szörny séget túlélni. Elhelyezkedésem (ha a f tér közepén elhelyezked napóra közepe az origó, és ha a tizenkét óra észak): keletre 437m, délre 5km, 845m, és 25m-rel a föld alatt.” 13
Zod
-De hogyan tudott a lámpán keresztül üzenni? - gondolkodott Max. -Nem tudom, de szerintem nem ártana felvenni vele a kapcsolatot. morfondírozott Thomas. -Volna még egy kérésem. - szólt Max. -Kiszámítanád, hogy merre és mennyit kell ásnunk, hogy odajussunk? -Persze. Te pedig közöld a többiekkel, hogy lesz egy új lakótársunk. -Rendben. -ekkor felállt az egyik ládára, és így szólt: -Figyeljetek! Változott a terv. Nem a hullákat tesszük a gödörbe, hanem mi megyünk le a föld alá. -Teljesen meg rültél? - korholta Joe. -Öngyilkos akarsz lenni? Hát ilyen könnyen feladnád? -Dehogyis. Kaptunk egy üzenetet, amiben az állt, hogy van a közelben egy másik bunker, ahol egy ember szeretne velünk találkozni… * Másnap reggel teljesen újult er vel kezdtek neki az ásásnak. Délre kiástak egy körülbelül 2 méter széles és 3 méter mély gödröt. Ekkor érkezett meg Thomas, aki megtervezte a föld alatti útvonalat. Betájolták az irányt, és a d lési szöget (figyelembe véve, hogy k kb. az origóhoz képest kb. 18 méter mélyen vannak), és elkezdték az alagutat. Estére kiértek a bunker alól. Amikor visszatértek, fáradtan feküdtek ágyba. Az elkövetkez egy hétben annyi föld halmozódott fel a kettes alvóteremben, hogy a többit már a nappali terembe kellett hordaniuk. A következ két hétben elérték a tervezett út felét, amikor megint becsapott a katasztrófa. Joe véletlenül eltalált egy földalatti áramvezetéket az ásójával, és amikor odanyúlt, hogy megnézze, mi az, sajnos megrázta az áram. Szénné égett testét csak órák múlva találta meg Erica és Tina, June két id sebb unokatestvére, akik megpróbálták leszedni a kezét a vezetékr l, de tudatlanságuk (miszerint nem szabad puszta kézzel megfogni egy áramvezetéket) vesztüket okozta. Körülbelül fél óra múltán jött Gloria, aki látván a szörny séget, elájult, és beverte a fejét. -Gloria! Hát itt meg mi történt? - ébredt Thomas hangjára. -Nem tudom. Amikor észrevettem, hogy a lányok már fél órája nincsenek sehol, elkezdtem keresni ket, és akkor megtaláltam ezt! -mutatott a három b zl , szénné égett halottra, akiket Thomas és Max észre sem vettek eddig. -Te jó isten! - döbbentek le. -Nem tudom, mi folyik itt, de bárcsak már vége lenne. - sopánkodott Gloria. 14
Zod
-Hát annak mind örülnénk. - szólt Thomas. Másnap reggel elmondták June-nak, mi történhetett. -Te jó ég! - döbbent meg June is. -Na jó, gyerünk vissza dolgozni. - törte meg a csendet Max. Aznap minden erejükkel azon voltak, hogy minél el bb odaérjenek. Mindannyian kíváncsiak voltak, ki lehetett az, aki az üzenetet küldte, és reménykedtek, hogy nem csak holmi átverés az egész. Három hét múlva Max ásója egy kemény dologba akadt meg. Óvatosan elkaparta az ásója hegyével a földet, és egy darab betont talált. Amikor visszaért a bunkerbe, Gloria sírása hallatszott. -Ez már tényleg nem igaz! -kiabált teljesen kikelve magából. -Mi történt? - kérdezte Max. Gloria nem szólt, csak rámutatott egy újabb vértócsára, és a mellette fekv June-ra. Max odarohant, és akkor vette észre, hogy a n kezében egy kés van. -Öngyilkos lett? - kérdezte halkan. -Nem tudom, de szerintem elég valószín . - küzdött elcsukló hangjával Gloria. -Épp kint voltam a WC-ben, és amikor visszajöttem már így volt. -És ? - nézett most az alvó Thomasra. -Alszik. Ezt láthatod te is. -Majd elfelejtettem. Megvan a másik bunker. - szólt kissé vidámabban Max. -Gyere, nyissuk ki! - szólt kissé nyugodtabban Gloria. Amikor a beton megrepedt és áttörtek rajta, hirtelen hullab z csapta meg az orrukat. -Csak nem? - szólt riadtan Gloria. -Remélem nem. Nézzük meg. - mondta Max, azzal bemászott a lyukon, és körbevilágított a zseblámpájával. -Sajnos igen. - hangzott nemsoká a válasz. -Már itt sem vagyunk sokan. - hallotta kintr l most Thomas hangját. -Mi folyik itt. - kérdezte értetlenül Max. -Semmi különös. - szólt Thomas hátborzongatóan nyugodt hangon, háta mögött egy véres kést szorongatva. Óvatosan leereszkedett a bunkerbe és így szólt: -Ide tudnád adni a zseblámpát? -Persze. Tessék. - szólt mit sem sejtve Max és átadta Thomasnak a lámpát. 15
Zod
-Köszönöm. - mondta, majd átvéve a lámpát, lekapcsolta azt. A teljes sötétségben csak a halk nesz hallatszott, néhány kattanás, majd mikor a lámpa újból felgyúlt, már Thomas fejéhez volt rögzítve. Max ezt nem vette észre, és azt hitte, hogy Thomas csak feljebb emelte a lámpát, hogy jobban körülnézhessen. Tévedett. Thomas nekirontott, kezében a késsel. Mire Max észbekapott, Tom belevilágított a szemébe, amit l kis darabig nem látott. Érezte, hogy egy hideg tárgy hozzáér a nyakához, ekkor rúgott egyet el re, ami szerencsére eltalálta Tomot, aki ett l hátrább lök dött egy kicsit, és elesett. Max négykézláb kezdett tapogatózni, hogy elvegye Tomtól a kést, de Thomast sehol sem találta. Egyszer egy kis darabka üvegben meglátta, hogy Tom pontosan ott áll mögötte, és felé tart. Max megfordult, és megiramodott Tom lábai felé. Szerencsére sikerült kiütni Tom lábait, amit l az átesett Maxon és beleejtette a kést az ülepébe. -ÁÁÁÁÁÁ! - üvöltött fel Max, mikor tomporához kapott. Kihúzta a kést, és nekiiramodott Tomnak. Eddigre Tom felkelt, bár a lámpa eltört, és kialudt. Max még mindig azt hitte, hogy Tom a földön van. Eszébe jutott, hogy Tom visszamehetett a másik bunkerbe. Felkelt és elindult megkeresni a kijáratot. Az egyik kezében a kést szorongatva kezdte tapogatni a falat, amikor egyszer érezte, hogy beleszúródott a kés valamibe. Thomas mellkasa volt az. Tom erre vel trázó üvöltés közepette elkezdett körbekörbe rohangálni, rálépett a zseblámpára, megcsúszott, és tompa puffanás hallatszott. Ezután csend volt. Max próbálta szólítgatni, de Tom hallgatott. Max megkereste a kijáratot, és lefeküdt aludni. * Éjszaka szörny rémálmai voltak tele halottakkal meg cikázó fényekkel és sikolyokkal. Hirtelen felriadt. Jeges verejtéke patakokban ömlött bel le. Ránézett az órájára, ami negyed négyet mutatott. Próbált aludni, de félóránként felriadt, és úgy fél hat körül nem próbált tovább aludni. Felült az ágyában, felkapcsolta a villanyt, és azon gondolkozott, hogy mi okozhatta a tegnap éjszakai káoszt. Feljajdult, és átfordult a hasára, mert a kés utáni seb er sen sajogni kezdett, mikor Max ráült. Körülbelül fél nyolcra összeállt a lehetséges kép: néhány napja, mikor Joe-t megrázta az áram, June két unokatestvére hiányolni kezdte, ezért utána mentek, és amikor meglátták, hogy mi történt, megpróbálták leszedni Joe kezét a vezetékr l, de k is az áram csapdájába estek. Amikor Gloria és megtalálta ket, már meghaltak. Másnap, mikor közölték Thomasszal és June-nal a történteket, Tom idegrendszerében tönkremehetett valami. 16
Zod
Kés bb Maxnak eszébe jutott, hogy Thomas klausztrofóbiás. Most már érthet , miért bolondult meg teljesen: gyötörte klausztrofóbiája, de ezt rejtegetnie kellett. Kés bb sorban hullottak el szerettei és talán ez a rettenetes b z is szerepet játszhatott. Tom már annyira stresszelt, hogy le kellett vezetnie valakin ezt a benne felgyülemlett feszültséget. Sajnos inkább fokozta azzal, amíg kitervelte, és véghezvitte June gyilkosságát. Miután elmentek kinyitni a másik bunkert, felkelt színlelt álmából és a korábban June kezébe helyezett késsel elindulva követte t és Gloriát. Mikor lement a bunkerbe, Thomas leüthette, majd leszúrta Gloriát is. Ebben a magán kívüli állapotban eshetett neki Maxnak, a többit már tudjuk. Max visszament a másik bunkerbe egy zseblámpával, megkereste a villanykapcsolót, és mikor kigyúltak a fények, meglátta Tomot és egy másik férfit, akinek szeme felakadt, teljesen üres tekintettel feküdt a földön. Max agyán hirtelen átfutott, hogy küldhette az üzenetet a lámpán keresztül. De hogyan? Hirtelen megpillantott egy cetlit a falra ragasztva. Odarohant és letépte a cetlit és elolvasta. Miel tt elájult, a következ t olvasta: Kedves Max! Örülök, hogy eljutottál idáig, és nem adtad fel. Jól tetted, hogy megpróbáltad megmenteni szeretteidet. A városban te vagy az egyetlen, aki túlélte. Elfigyeltem, miket tettél, és helyesen tetted, ezért téged választalak ki arra a nemes feladatra, hogy te legyél a helyettesem, majd kés bb esetleg te vedd át az uralmat a Pokol Rt. felett. Gondold meg, mert nem kis döntést kell meghoznod. Kapsz két napot. Ha szombat éjfélig úgy döntesz, hogy velem tartasz, fogd ezt a lapot, meg Thomas kését, és szúrd át a lapot a késsel, és a kést a hasadon. Ne félj, nem fogsz szenvedni, rögtön jöhetsz ide, és akkor tudni fogom, hogy követni fogsz. Ha nem, akkor másnap reggelre leh töm kint a terepet, te pedig szabadon elmehetsz. A dolgok megsürgetése érdekében sajnos bele kellett kontárkodnom egy kicsit az eddig történtekbe. Nekem köszönheted például a meleget, amit te szerfelett jól kezeltél. Valamint én tehetek még Thomas mentális problémáiról is. És igen, én villogtattam a lámpát, és én intéztem el az ittenieket is. Még egyszer bocs, és jól gondold meg. Üdvözlettel: Zod.
17
Utóirat: bárhogy döntesz is, nem foglak utána üldözni, elutazhatsz egy másik városba, és új életet kezdhetsz. Utóirat 2: a többieket a mennyországba küldtem.
Zod
Mikor Max magához tért, ránézett az órájára, visszament a saját bunkerébe, és még néhányszor elolvasta a levelet. * Sötét éjszaka volt, zuhogott az es . Hirtelen villámlás rázta meg a környéket. A háború utáni halálos csend. Már negyedik hónapja nem volt napsütés, az es pedig attól kezdve úgy d lt, mintha sosem akarna abbamaradni. A földre érkez es cseppek viszont még mindig sisteregve párologtak el. -Még néhány óra, és vége! - gondolta magában Max. Az egyetlen túlél . Gondolatai össze-vissza pattogtak a fejében. Súlyos döntést kellett hoznia. Vagy öngyilkos lesz, lekerül a pokolba és lesz a f nök, vagy elutazik egy másik városba, és új életet kezd. Ha az els t választja, akkor remélhet leg lesz az úr, senki sem parancsolhat neki, de mindenkinek parancsolgathat. Viszont ha a másik lehet séget választja, teljesen új lapokkal kezdhet újra mindent. Új barátokkal, új munkahellyel, új környezetben. Nehéz volt választani, mert nem tudhatta, mi vár majd rá. Ha esetleg hason szúrná magát a késsel, és mégsem kerülne le rögtön a pokolba, akkor iszonyatos kínok közt halna meg, amikor másnap már indulhatna. Viszont, ha elmegy, és közben mégis lekerülhetne, mint a legújabb f nök, de mégsem teszi, akkor zsíros kis állást utasít el magától. Az is lehetséges lenne, hogy az új otthonában lenne a legutolsó kis senki, miközben lent lenne a legnagyobb. Ránézett az órájára, ami 23: 55-öt mutatott. Szeme kezdett leragadni, és egyre mélyebbeket ásított. Két kezében a papírt és a kést fogta, és nem tudott dönteni. Egy perccel éjfél el tt lecsukódott a szeme, és elaludt. Karjai lecsúsztak a hasára: el ször a papír, majd a kés is, ami a lapot átszúrta, és a hasába egy kis sebet vágott. Max arra ébredt, hogy egy fénycsóva tör el a hasából, ránézett az órára: éjfél. Ekkor villant át tudatán a felismerés. Mire észrevette, hogy kése az átszúrt lappal a hasába mélyedt, eszméletét vesztette…
18
Zod
Egy pokolbéli kolléga
A Föld legforróbb része, a kínok kínjainak helye, a Föld legmélyebb bugyra, a kénköves pokol. Itt Max épp most ébredezik egy giccsesen berendezett, kissé túlméretezett ház egyik hálószobájában. Az ágyon egy zebramintás leped , az ágy el tt egy szétterített zebrás sz nyeg, a falak élénksárgák, és egy nagy, faragott keret ajtón át hangos üvöltözés hallatszott. -Nem megmondtam neked, Gáspór Gy z , hogy még egy állatot ide nekem ne hozzá’! -De hát Beá! Itt én vagyok a ház ura csajjé! Meg dikázzad mó’ milyen sukár. -Méghogy te vagy a ház ura? Hogy oda ne rohanjak. Ez a dög meg rusnya, mint a b n. -Naaa! Apu, anyu, ne ilyen hangosan, mert nem hallom a zenecsatornát. -Te csak ne szóljá’ bele Evelin, mer’ odamegyek, és olyan taslit kapol, hogy kirepülsz a kertbe a Buki mellé a tízmilliós sportautó elé. -Na de apuuu! -Hogy beszélhetsz így a saját lányodról. Amúgy meg szeretném én tudni, hogy ki hordja nálunk azt a nadrágot? -Hát az biztos, hogy nem te Beá! Meg ha mór így kérdez sködsz, áruld mór el nekem, hogy mi is volt azzal a „Donjuannal” te büdös k***a hajjá’ meg! -Hogy képzeled ezt Gáspór Gy z ? Még hogy én k***a? Akkor mi volt itt a múltkor az a kis affér miss. p***ival te aljas mocsok st***i. Mindjárt fogom magom, oszt visszamegyek anyómhoz, aztón úgy megsért dök, hogy nem avelek vissza a hózba csak ha elviszel két hétre Afrikóba! No ehhez mit szólsz Gáspór Gy z ? -Asszony népnek hallgass a neve Beá! Ezt a bánásmódot én t led el nem viselem. Alászolgája! Ez után ajtócsapkodás majd egy sportkocsi motorhangja és elindulása hallatszott. -Vissza se gyere te mocsok! -Hát az biztos, hogy nem is fogok! - hallatszott a távolból. Max úgy vélte, hogy most jött le a kell alkalom, hogy kiiszkoljon is. Felpattant hát az ágyból, és kinyitotta az ajtót. Egy hatalmas folyosó tárult elé, ami tele volt újságcikkekkel, fényképekkel, és mindenféle oszlopokkal 19
Zod
meg képekkel. Néhány méter múlva meglátott egy nagy táblát, amire a következ volt írva: Térkép a Gáspár villához Alatta óvodásoknak való útmutató a kijárat, a konyha, a legközelebbi WC, és a hálószoba felé. Max ebben a házban hihetetlenül magasnak számító, kb. 65-ös IQ-jával pillanatok alatt kiért az udvarra. Amikor kiért a majdnem 500m-es séta után az utcára, észrevette, hogy egy sárga Lamborgini egy helyben áll, de a motorja bömböl, mint egy oroszlán. Amikor közelebb ment, meglátta, hogy az autó egy futószalagon van. Benne egy furcsa kinézet , zselézett hajú férfi ült, és mikor meglátta Maxot, így szólt: -Már fél órája úton vagyok, de még mindig nem haladtom egy centit se. Pedig mór tövig nyomom a gózt is. A futószalag hirtelen reccsent egyet, a kocsi pedig kil tt, és a forró pokoli úton csikorgó kerekekkel elsuhant, és elgázolt hét embert, miel tt becsapódott az egyik ház falába. Hirtelen besötétedett az eddig lávavörös ég, hirtelen villám csapott le Max mellé, és amikor elült a füst, ott állt teljes életnagyságban a Pokol Rt. igazgatója, a Sátán legy z je, a szám zött térít , aki visszatért, nem más, mint Zod, aki dörg hangon az úgynevezett „Gy z ” felé fordult. -NEM MEGMONDTAM NEKED, HOGY NINCS SZÁGULDOZÁS A LAMBORGINIVEL? MOST MIATTAD SEBZ DTEK MEG AZOK A SZERENCSÉTLENEK! NEM VOLT ELÉG NEKED A MÚLTKORI VILLÁMZUHANY? MEG KELL, HOGY FÜRÖSSZELEK A LÁVATÓBAN? NA GYERE! Erre háromszorosára n tt, megfogta „Gy z t”, és elsuhant vele. Max alig tudta ket követni. Amikor odaértek a lávatóhoz, elengedte a kiabáló férfit, aki egyenesen belecsobbant a fortyogó lávába, amib l némi füst tört el , majd a férfi kimászott bel le. Illetve csak a szénfekete csontváza. Néhány perc múlva visszan ttek a bels szervei, az izomzata, az erei, és a b re is. Körülbelül tíz perc alatt újra azt a zselézett hajú, öltönyös fickó állt el ttük, mint aki a kocsiban ült. Most, hogy Max jobban megnézte, úgy t nt, mintha már látta volna egyszer-kétszer a televízióban. Az emberke a hirtelen fájdalomtól felsikított, és a földön kezdett hemperegni, ahonnan Zod intésére hirtelen tüskék ezrei n ttek ki. A férfi tiszta vér lett, de néhány perc múlva azok is beforrtak, és a férfi még fájdalmasabban üvöltött. Zod 20
Zod
csettintett egyet, és a fickó hirtelen abbahagyta. Amikor teljes csend lett, Zod megint megszólalt: -MEGÍGÉRED, HOGY TÖBBÉ NEM SZÁGULDOZOL A LAMBÓVAL? -Igen. -ESKÜSZÖL-E, HOGY BEFEJEZED EZT A M SORT? EZ MÁR TÚL ER S KÍNZÁS AHHOZ, HOGY AZ ITTENIEK NÉZZÉK. -Igen. -AKKOR ADD EL A HÁZAD, ÉS KÖLTÖZZ EL! NA MEG ITT VAN A REPÜL JEGY AFRIKÁBA. RONTSD EGY KICSIT OTT A LEVEG T, AZTÁN MAJD KEZDEK VELED VALAMIT. -Köszönöm alássan. Itt hajjak meg, ha tovább folytatom. -NA ÍGY MÁR MINDJÁRT MÁSABB. Azzal a férfi elsétált, és magában motyogott még valamit. Zod erre utána küldött még egy rakás villámot, és így üvöltött: -AZÉRT SÜKET MÉG NEM VAGYOK!!! * Amikor a férfi elt nt a láthatáron, Zod visszan tt eredeti méretére, és Maxhoz fordult. -Ezek a helyiek! Azt hiszik, hogy még a Földön vannak, és pénzzel bármit elintézhetnek. De tévednek. - csillant egy röpke pillanatra mosoly Zod arcán. -Látom, itt vagy, ... - váltott hirtelen témát. -Ezek szerint szeretnéd az állást. Azért a kis incidensért pedig bocs. Elfelejtettem, hogy jössz. Ha nem volnának ezek az átkozott… na mindegy! -Nincs gond. - legyintett Max. -Akkor kezdjük is el. Most gyerünk hosszúnak ígérkez kiképz utunk els helyszínére! - Zod csettintett egyet, erre mindketten elt ntek. A következ pillanatban egy nagy barlang belsejében voltak, aminek sehol sem volt bejárata. Nagyjából kör alakú helység volt, aminek a közepén hat oszlopszer k centrumában egy hatalmas t z égett. -Ha szíved elég er s az utódi szerep betöltéséhez, akkor a t zb l kiemelheted a nagy erej kristályt, ami felruház téged az enyémhez hasonló er vel és képességekkel. Valamint semmilyen fájdalmat nem fogsz többé érezni. -És ha nem találok semmit, hanem megégek? 21
Zod
-Peched van. -Értem. Max ekkor odalépett a t zhöz, amiben mintha látott volna felcsillanni valamit. Mély leveg t vett, és belépett a t zbe. Hirtelen olyan érzése támadt, mintha nem kapna leveg t. Földre rogyott, és észrevette, hogy egy t zlabirintusba került. Átkúszott az akadály alatt, és elkezdett rohanni. Néhányszor vissza kellett fordulnia, de azért elég jó id alatt odaért a kristályhoz. Amikor odaért, megfogta. Erre az el ször felhevült, majd teljesen felizzott, de Max semmit sem érzett. A kb. 35 centis kristály összement öt centire, és most mini villámokat kezdett szórni. Max egyik tenyerében könnyedén kihozta. Amikor visszaért, Zod egy kopott láncot vett el , és elkérte Maxtól a kristályt. A lánc végén egy apró foglalat volt, amibe a kristály pontosan beleillett. Zod megmutatta Maxnak, hogy melyik véget hova kell illeszteni, visszaadta Maxnak a kristályt és a láncot. Az összeillesztette, és Zod utasítására a nyakába tette. Ekkor vagy ötszáz villám csapott ki a földb l, pontosan Max alatt. Maxot teljesen átjárta egyfajta bizsergés, amit még elég sokáig érzett. -Most már te is majdnem képes vagy mindarra, amire én. Ezt a kristályt addig kell viselned, amíg én teljesen el nem vesztem energiám. Akkor téged léptetnek majd az én helyemre. Még egy valamit tudnod kell: itt te leszel az úr. Ha felmész a felszínre, ahol eddig is éltél, ott is. Ha repülni támad kedved odafent, azt is megteheted. Egyet viszont soha ne felejts el: két, párhuzamos világ létezik. Az egyik, amiben az emberek élnek, és egy, amiben mi. Tehát neked az ég után nem az r következik, hanem a „mennyország”. Ott csak el zetes engedéllyel is csak rövid ideig tartózkodhatsz. Ott vannak a mi fennhatóink. Ha k nincsenek, mi sem vagyunk. Iszonyatosan ritkán szólnak bele a mi itteni dolgainkba. A fentibe már inkább, de ott is csak széls séges esetben. Például, ha csak úgy kedvtelésb l felmész embereket ölni, vagy minden ok nélkül milliók szeme láttára nyilvánítod ki a két, párhuzamos világ létezését. De err l többet majd kés bb. Most inkább gyerünk, és gyakorold egy kicsit az újdonsült er d használatát. Majd csettintett egyet, és mindketten elt ntek. * Egy pillanat múlva már kint voltak Zod kertjében, ahol egy akadálypálya volt felállítva. 22
Zod
-Az er d használatáról tudnod kell, hogy több részre bontható. Olyanok, mint a színek. Van néhány alap, és azokat keverve újabb és újabbakra tehetsz szert. Az els „alaptrükk” az idézés, mozgatás és teremtés. Ha például szeretnél magadnak egy széket oda, akkor teremtesz egyet. Ha már valami meglév t szeretnél, akkor a mozgatást, vagy az el idézést használhatod. Mozgatást inkább akkor, ha látod is, amit szeretnél, és idézést, ha az valahol távolabb van. Például, ha otthagysz valamit az asztalon, akkor inkább mozgasd. Ám, ha a te birtokodban nem létezik az a tárgy, de valaki másnak igen, akkor minek teremtenél magadnak, ha el is veheted t le. k az alattvalóid, és azt csinálsz velük, amit akarsz… A második nagy csoport a különféle támadások és védekezések csoportja. Természetesen villámokat szórhatsz, tüzet gyújthatsz, vagy amit akarsz. A harmadik csoport a sokrét átváltozások és átváltoztatások kategóriája. Ha mondjuk, szeretnél tízméteres lenni, vagy le szeretnél töpörödni fél centisre, azt is könny szerrel megteheted. Összeállítottam neked egy gyakorlópályát. Ha teljesíted, akkor már nem marad más hátra, mint az eskü, és a házavató buli. -De hát még nincs is saját házam. - nézett Max kérd n Zodra. -Ha sikeresen elvégzed ezt a gyakorlatot, elintézzük. -Rendben. -Én a biztonság kedvéért inkább a burából figyellek. - mondta Zod egy vastag üvegparavánra mutatva. Azzal csettintett egyet, és a következ pillanatban ott termett az üveg mögött. -Kezdheted. - szólt. -Majd elfelejtettem. - vágott hirtelen közbe megint Zod, látva Max kérd tekintetét. -Ahhoz, hogy a képességeket használd, egyszer en csak a végeredményre kell gondolnod. Az els feladat: tetszés szerint pusztítsd el azt az emberkét! Max elkezdett koncentrálni, és hirtelen egy apró szikra pattant ki az „áldozat” egyik fémgombjáról. -Els re nem is rossz. - szólt némi gúnnyal a hangjában Zod. -Inkább dörgöld a sz nyeghez, akkor el bb éri halálos „villámcsapás”!!! Na mindegy. Amúgy t ne féltsd. Csak egy teljesen üresfej bábú. Épp a minap generáltam bel le párat. Max megint er sen koncentrálni kezdett, és hirtelen a „bábu” rándult egyet. A feje fölött hirtelen egy kijelz villant fel. A digitális kijelz n a következ állt: 1, 5V. 23
Zod
-Csodálatos! - szólt ismét gúnyos hangnemben Zod. -A ébreszt órámat már tudnád m ködtetni… Üríts ki minden gondolatot a fejedb l, és gondold azt, hogy ezt a fickót itt halálos, sokkoló erej áramütés éri! Max behunyta szemét, és er sen koncentrált. A „bábu”-t a tiszta égb l egy hatalmas villámcsapás érte, és szénné sült. A feje fölötti kijelz 200000V-t mutatott. -Bravó! A következ próba az átméretezés. Látod ott fent azt a gombot? Nyomd meg! Csak annyit kell tenned, hogy megn sz és megnyomod. Ne feledd: gondolj a végeredményre! Mint az el z feladat, ez sem ment els re túl jól. Max nem érzett szinte semmit, de a feje felett a kijelz n a következ állt: minden testrész: 5mm. -Csak ne ilyen hevesen, Góliát! - vigyorgott Zod. A második próbálkozásra Max egyik keze három méteresre dagadt, és Maxot a földre húzta. -Ez kezd egyre jobb lenni. - szólt fülig ér szájjal Zod. Harmadjára Max fels teste n tt a kell méretre, leveg be emelve ezzel lábait, amikkel vadul hadonászott. A sokadik próbálkozáskor Zod felüvöltött a nevetést l, majd így szólt: -Várj, hozom a fényképez gépemet! A humor forrása az volt, hogy Max a fejét leszámítva mindenét a kell méretre növesztette. Az apó feje alig látszott a hatalmas testén… A nap végére már nem volt olyan alapgyakorlat, amit Max ne tudott volna megcsinálni. Amikor már minden ment, Zod így szólt: -A következ lépés egy átmeneti kuckó létrehozása számodra, amíg a véglegesre meg nem kapod az engedélyt. A „fenti” szabályok értelmében teremthetsz ide egy ágyat, egy mellékhelységet, és egy étkez t, és mindezt be is fedheted. Holnap reggel nyolckor ébreszt . Jó éjt! -azzal Zod elt nt, és otthagyta Maxot a semmi közepén. Max pillanatok alatt el teremtette magának a szükséges holmikat, és lefeküdt aludni. * Másnap pontban nyolckor egy fülsüketít csörgés ébresztette Maxot, aki miután megtalálta a zaj forrását, a leállító gombot kezdte keresni. Nemsoká rájött, hogy azon az ébreszt n nincs gomb, és elintézte egy villámcsapással. Amikor kiért az átmeneti szállásból, Zod is ott termett, és Maxhoz fordult: 24
Zod
-Most felmegyünk, és levizsgázol. Kitesznek egykét megoldandó problémának, és ha mindet elvárás szerint kezeled, te leszel az utódom. Ha nem, akkor választhatsz: vagy ott maradsz a mennyben, vagy lejössz a pokolba. -Bíztatóan hangzik. - szólt Max. Zod ekkor csettintett, és egy hatalmas mozgólépcs n tt ki a földb l, pontosan a lábuk alatt. Amikor felértek, Zod ismét Maxhoz fordult: -Még egy dolgot elárulok: cselekedj bárhogy, az spontán jöjjön. Ne tervezz el re! Ez a siker kulcsa. Csak rögtönözz! Hirtelen egy felh felkapta Maxot, és három, hatalmas, fehér ruhás, hosszú szakállú férfihez vezette t. A középs égzenget hangon így szólt: -Felkészült a próbákra? -Igen. - vágta rá egyb l Max. A jobb széls így szólt: -Teljes elgyengüléséig vezetni fogja a Pokol Rt.-t? -Igen. - válaszolt megint elég gyorsan Max. A bal oldali így szólt: -Akkor kezd djön az els próba! - azzal intet egyet, és Max lent találta magát a Földön. Hatalmas robbanások, mindenfelé atomfelh k, és égett szag. -A HARMADIK VILÁGHÁBORÚ. - dörögte odafentr l a „vizsgáztató”. -MIT TENNE A MEGSZ NÉSÉÉRT? -Nekem nyolc. Fel lem dögöljön meg mindenki, aki háborúzik. - szólt flegmán Max. -HMM, MERÉSZ! - dörgött fentr l a hang. Hirtelen villanás, a következ kép: egy érdekes kinézet férfi és egy még furcsább kinézet n egymás mellett sétáltak egy afrikai faluban, körülöttük utcai árusok. Egyszer megszólal a férfi: -Diccsak! Beá! Zebrá! Dikázzd’ má’ milyen sukár! -Gy z ! Meg ne vedd azt a vackot! - a n igyekezete ellenére nem tudta visszatartani a férfit, aki odament a vadállat b röket árusító férfihez, és elhadarta az ilyen esetekre el re betanult monológját: -Hámenidollársz? -az árus el ször megijedt, azt hitte, hogy a férfi elátkozta, de amikor végigtapogatta magát, és nem talált magán semmi elváltozást, megkérdezte angolul, hogy mit parancsolnak. Végül a férfinek sikerült a Kínából importált 50 dolláros m szálas zebramintás sz nyeget 500 dollárért eladnia. 25
Zod
Maxnak ekkor jutott eszébe, hogy valamit reagálnia kéne, így egy tornádóval elrepítette a házaspárt a legközelebbi vadrezervátumba, ahol az oroszlánok közé vetette ket, mire azok meglátva a két embert, nyálcsorgatva közelítettek feléjük, és percek alatt bekebelezték ket. Ekkor megint hirtelen villanás, és a harmadik helyszín egy budapesti lakás, ahol egy középkorú, említésre méltóan vastag szemöldök n a fehérnem gy jteményét csodálva így szólt kislányához: -Ó, ha apád is láthatna. - ekkor a szekrényre mutatott, ahol tizenöt férfi fényképe állt, az els tizennégy áthúzva alkoholos filccel, míg az utolsó fölé a következ volt írva: a tökéletes férj. A kép Arnold Schwarzeneggert ábrázolta. A képek mellett egy tucat naptár lógott. Ezeken a hölgy, a hölgy alulöltözve, a kislány, a hölgy és a kislány, stb. volt látható. Max ezt nem tudta tovább nézni, és elüvöltötte magát: -FÚJ! EZ UNDORÍTÓ! NA MENJ A „KISLÁNYODDAL” EGYÜTT A POKOLBA!!! -Ekkor újabb villanás, és Max megint fent volt a felh k között. Max kérd en nézett a három gigantikus férfira, akik viszont csak intettek, hogy távozhat. * Mire visszaértek, már ott volt Max kunyhónyájánál egy levél. Odament, és kinyitotta. A levélben a következ állt: Tisztelt címzett! Ezennel értesítjük Önt, hogy a Pokol Rt. vezérigazgatói posztjának betöltésére alkalmasnak találtuk. Szintén ez alkalommal szeretnénk tudatni Önnel, hogy megkezdheti az állandó lakhelye építésének munkálatait az Igazgat-úton, a Zodéval szomszédos telken. Ha kész a ház, kötelez házavató bulit tartani. Ha kijózanodott, felveheti a végleges kinézetét és a SZABÁLYOK KÉZIKÖNYVÉT itt. A FENTIEK -Nos, akkor kezdheted is a tervezést. - szólt Zod, majd otthagyta Maxot. Max hetekig tervezte az új otthonát, amiben minden volt: nappali, fürd szoba, medence, mozi szoba, játékterem, hálószoba, egy étterem, sportpálya, könyvtár, egy bevásárlóközpont, horgásztó, botanikus kert, vidámpark, állatkert, és még ezer más. Amikor kész lett a tervekkel, Zod ott termett, és így szólt: 26
Zod
-Látom, készen vannak a tervek. -Igen. Jó sokat szenvedtem vele, mire elkészültem. De szerintem megérte. szólt elégedetten Max. -Akkor induljunk, és valósítsuk meg minél el bb. -Jó. Zod csettintett egyet, mire mind a ketten ott teremtek Zod kastélya el tt. -Az lesz ott a házad helye. - szólt Zod. -Ha akarod, segíthetek. -Ha szeretnél. -Nekem mindegy. -Akkor segíthetsz. A következ két napban felépítették Max luxusvilláját. Mire végeztek, mindketten eléggé elfáradtak. -Szerintem pihenj egy kicsit, és aztán este kezdhetjük a bulit. - szólt Zod. -Rendben. Zod intett egyet, mire a környéken mindenhol neon jelzések jelentek meg a szivárvány minden színében, és az este rendezend gigapartit hirdették. * Maxot megint a gomb nélküli ébreszt óra keltette, amit most már könnyebben állított le. Amikor kinézett az ablakon, már este volt, és több mint százezer ember állt a ház bejárati ajtaja el tt. Max lement a bejárati ajtóhoz, és közben találkozott Zoddal is. -Még ne nyisd ki! - szólt. -Még nincs nyolc óra. - ekkor a fenti órára mutatott, ami szerint 19: 59 volt. -A következ napokra el re kívánok neked sok szerencsét a bulihoz, a totális kómához történ lerészegedéshez, és az utána történ elég fájdalmas kijózanodáshoz. Ismerkedj az alattvalóiddal. Én pedig megyek, és csomagolok. Kiveszek egy hónap szabadságot a nyugdíjazásom elején. De addig még találkozunk. Ha sietek, még visszaérek a buliba. Zod hirtelen elt nt, és az ajtó kivágódott a helyér l, és az emberek csak özönlöttek be az ajtón. A zene hirtelen mindenhonnan szólni kezdett, és mindenki táncolt. Max megkereste a legközelebbi emelvényt, kihangosította magát, és így szólt: -Üdvözlök mindenkit a bulimon! Az én nevem Max, és csak annyit szeretnék mondani, hogy az alkoholfogyasztás szigorúan kötelez , aki a mi kis szórakozásunk végére józan marad, azt a végs kig megkínozom. Valamint gondoskodom a vér alkoholszintjének kijelzésében, ami 27
Zod
mostantól mindenki feje felett látható lesz. -ekkor lehúzott egy, a kezébe term hatalmas pohár whiskyt, majd folytatta: -Ha valakit én is érdeklek, akkor megtalálható leszek a medence környékén. A térkép ott lesz a falon. A gyomortartalom eltávolítását kérjük az erre kinevezett helységekben elintéz… -Szóval okádni a budiban! - szólt közbe egy 0, 3%-os alkoholtartalmú egyén, akit a közbeszólásáért villámcsapással jutalmaztak. -… elintézni. A bárpultnál rendelhetnek alkoholos és alkoholmentes innivalókat. Ételt a svédasztalnál találhatnak. A parti addig tart, amíg mindenki a detoxikálóban lesz megtalálható. Az els tíz ember, aki a legnagyobb alkoholszinttel rendelkezik, miel tt kómába esne, jutalmat kap. A buli jelmondata: egyetek, igyatok, ismerkedjetek velem, egymással, érezzétek jól magatokat, és igyatok, amíg a gyomrotokba fér… Max aznap kifejezetten jól érezte magát a társaság központjában, sorra fogadta a gratulációkat a kifejezetten jó beszédjéért, ismerkedett a helyiekkel, fitogtatta új képességeit, és ivott, mint a gödény. Amikor már teljesen felpezsdült a hangulat, megint felállt a pódiumra, és körülnézett. Kihangosította magát, és néha elcsukló hangon így szólt: -Figyelem! Az véralkohol szint verseny eddigi vezet i a következ k: te ott a pult mellett… vagyis most már inkább alatt abban a zöldes pulóverben, akkor te ott a 2, 7%-os, meg te ott a… hé! Vetted le a lámpaburát a fejedr l! - Max egy villámot küldött az egyénre, aki rögtön le is vette az egyéni fejfed t. Miközben Max szeme végigsiklott a tömegen a következ „részeget” keresve, hirtelen megakadt a szeme egy kifejezetten csinos hölgyön, aki a barátn ivel sörözött az egyik sarokban. -A többit majd kés bb. - ekkor elillant az emelvényr l, és bezuhant a hölgygy r be, akik kacagással díjazták a különleges mutatványt. -Ilyenkor már nem az igazi a célpontra való összpontosításom. - szólt, miközben leporolta magát. -Hadd mutatkozzam be. Max vagyok. Az új f nök, valamint a parti házigazdája. -Hello! Én Rita vagyok. - szólt kedves hangon a n . - k pedig a barátn im: Judy; Tina; Akumo Katamo; Clara; Heidi; és Diana. -Üdvözletem! -szólt Max, aki a továbbiakban segített a hölgyeknek a buli jelmondatának harmadik részének eleget tenni… * 28
Zod
Max hirtelen úgy érezte, hogy valaki fejbevágta egy szöges doronggal. A feje sajgott, szédült, és sehogy sem tudott rájönni, hogy mit keres a medencéje közepén, egy úszómatracon hasalva, teljesen anyaszült meztelenül... Amikor körülnézett, rengeteg embert látott a parton, és sok helyen látszott, hogy az emberek nem mindig tartották be a buli szabályai közül azt, ami a gyomortartalom ürítésére vonatkozott. Max egy minitornádóval eltakarította a maradékokat, és körbejárta a házat, hátha találkozik Ritával. Szinte feladta a keresést, amikor összefutott a keresett személlyel. -Hello! - szólt Max. -Hello! - szólt Rita. Maxnak semmi sem jutott eszébe a bulin történtekr l, így jobb téma helyett megkérdezte: -Te emlékszel valamire a buliból? Mert én téged kivéve semmire. -Sokkal többre én sem. Jól berúgtunk, aztán itt vagyunk már vagy két hete. -Két hete!? - döbbent le Max. -Azt hittem, hogy a buli tegnap volt. -Tévedtél. - mosolyodott el Rita. -Ezek a házavatók már csak ilyenek. Azt mondják, az eddigi leghosszabb buli utáni józanodás fél évig tartott! Ha jól tudom, akkor a Zod el tti volt az. -Te is ismered Zodot? - kérdezte Max. -Persze. Eddig volt az úr. -Ja tényleg. -Amúgy nem olyan szigorú és kegyetlen, csak ha valamin felidegesedik, mert akkor semmi sem számít. Amúgy eddig mi történt veled? Mármint a buli el tt. -Az egész úgy kezd dött, hogy egy atombiztos bunkerem volt odafent, és amikor Zod fent volt, alapított egy szektát Sátán legy zésére, amiben én is tag voltam... -Ja igen! Az az incidens azzal a Sátánnal. A fentiek küldték, Zod pedig ki akarta zni t innen az emberek térítésével. Úgy emlékszem, sikerült neki. Aztán Sátán is felment a felszínre, és akkor összecsaptak. -Pontosan. Ott háborúztak a mi városunkban. Én és még néhány rokonom az atombiztos bunkerünkben szálltunk meg. Iszonyatos pusztítást vittek véghez. -Igen. Három hét múlva megint Zod volt a vezet . 29
Zod
-Ott bent viszont teljes négy hónapig ültünk. Vagyis a végén már csak én ültem. A többiek sorra meghaltak. - azzal elmesélte, mik történtek odalent. -Ez rémes. És kés bb mik történtek? -Amikor ott voltam a másik bunkerben, észrevettem, hogy Zod írt egy üzenetet, amiben arra kért, hogy jöjjek le, mint az jövend beli utódja. -Szóval az volt az az üzenet. - szólt Rita. -Csak egy apró kitér : ti ezekb l mit láttatok? -Csak annyit, hogy Zod minden nap elt nik néhány órára. -Értem. Szóval ti csak ennyit tudtatok. Na mindegy. - csak az nem fért Max fejébe, hogy akkor miért említette Rita a levelet. -Visszatérve az el z témára, ... Maxnak elég hosszúra sikerült monológja végén eszébe jutott, hogy fel kell mennie a fentiekhez is. -Nincs kedved velem jönni a fentiekhez? - invitálta Max Ritát. -Ha nem vagyok terhedre, akkor már indulhatunk is. Ott még úgysem voltam. Max azzal csettintett egyet, mire kiugrott a földb l a mozgólépcs , és felfelé kezdte ket vinni. * Amikor felértek, táblák tömkelege fogadta ket, de mind a Max által látogatni kívánt iroda felé mutatott. -Te csak maradj itt, én mindjárt jövök. Amikor Max belépett a félhomályos terembe, hirtelen egy ismer s dörg hang szólalt meg: -MINT MONDTAM, MOST ÁTVEHETI A SZABÁLYOK KÉZIKÖNYVÉT, ÉS FELVEHETI A POKOL RT. VEZET JEKÉNTI VÉGLEGES FORMÁJÁT. EBBEN A SZERZ DÉSBEN PEDIG HIVATALOSAN IS ÁTVEHETI A POKOL RT. TULAJDONI ÉS VEZET I JOGÁT. A semmib l hirtelen egy szék és egy asztal termett el , amin Max átolvasta a szerz dést, majd aláírta. Ekkor megkapta a Szabályok Kézikönyvét, és átváltozhatott volna, de semmi sem történt. -EZ TELJESEN TERMÉSZETES. -szólt a hang. -AZ ELKÖVETKEZEND EGY HÓNAP ALATTI VISELKEDÉSE ALAPJÁN FOG A BELS JÉVEL EGYÜTT A KÜLS JE IS ALAKULNI. -Rendben. Akkor viszlát! 30
Zod
-ADJA ÁT ÖDVÖZLETEMET ZODNAK! - szólt vissza az ajtón kilép Maxnak. Amikor Max visszaért Ritához a folyosóra, aki kissé furcsán nézett rá, mert is hirtelen alakváltozást várt. -Csak egy hónap múlva fogok teljesen átalakulni. - szólt Max. -Értem. -Szerintem mehetünk is vissza. -Oké. Azzal megint utaztak egy kicsit a mozgólépcs n, és amikor visszaértek, Max elköszönt Ritától, és a lakása felé vette az irányt, ahol az estét a Szabályok Kézikönyvének tanulmányozásával töltötte. Az egyik dolog, ami Max érdekl désének középpontjába került, az a lélekvihar volt: „Az egész olyan, mint egy hatalmas, kavargó lefolyó. Ha egy pokolban él lélek eléri a végleges elgyengülést, pl. a sok kínzás, vagy a végleges elöregedés, akkor ezen a tölcsérszer , sokkal inkább felfolyón, mint lefolyón visszakerül a Földre, a párhuzamos világ másik oldalára, és egy új életként minden kezd dik elölr l.” A másik dolog, a Föld növekedésével volt kapcsolatos: „Amikor valaki meghal, a lelke vagy a pokolba, vagy a mennyországba kerül. A fizikai teste pedig szépen lassan beépül a földbe, ezzel növelve a Földet, és vele együtt növekszik a lelkek lakta párhuzamos világ is. Ha valaki visszakerül a lélekviharból a fizikai Föld-re, akkor nem nyeri vissza az eddigi testének darabjait, hanem a lélek anyagából tép dik ki egy darab, amib l a lélek új testet nyer, ami el segíti a lélek fokozatos pusztulását, és a Föld, valamint a párhuzamos világ növekedését okozza. Ha a lélek elfogy, akkor az azt jelenti, hogy teljesen beépült a Földbe.” Ezek a tények elég furcsán hangzottak Max számára. Volt még valami, ami a különböz lényeket magyarázza: „Amikor az els darab kiszakad a lélekb l, hogy új testet adjon neki, akkor a lélek kevésbé lesz fejlett, így a következ földi létformája is fejletlenebb lesz. Kisebb lesz a méretük, az agykapacitásuk, stb. Így lehetséges az, hogy a Föld régen sokkal gyorsabban n t, mint most, ugyanis mára már teljesen elkorcsosodtak a lelkek, és egyre kisebb darabok tép dnek ki bel lük, ezzel párhuzamban egyre kisebbek lesznek, ami a kevesebb Földbe épül alkotóelemeit is jelenti. Így lehetséges az, hogy vannak okos emberek, ostoba emberek, állatok, növények, tárgyak, és atomok.” Az utolsó ilyen fejtegetés a legutolsó lélek elpusztulása utáni eseményeket írja le: „Ha az utolsó lélek is teljesen beépül, akkor a dolgok visszaforognak: új lelkek születnek az 31
Zod
elnéptelenedett Föld anyagából, és új mag keletkezik, ahol a többi lélek testtel él, amíg meg nem halnak, akkor átkerülnek a szintén kisebb párhuzamos világba, ahonnan majd újra visszatérnek. Amikor a Föld anyagából keletkeznek lelkek, akkor az emlékezetük teljesen elveszik, a lélekszakadással ellentétben, mert ott lehetnek az el z életb l emlékek. Ám mikor minden újraindul, nincs emlékük, így sosem unják meg.” * Másnap Max az erejével foglalkozott: új „trükköket” fejlesztett ki magának a kertjében, és a régieket gyakorolta. Els ként a teleportációt ismételte, amit az önváltoztatás és a tárgyak mozgatásának keverésével oldott meg. Amikor ez már jól ment, Max hirtelen elfelejtette, hogy amire gondol, az megtörténik. Gondolatai a nagy koncentrálás következtében az el z teleportációra tévedtek, így Max visszateleportálta magát öt perccel azel ttre. Amikor meglátta saját magát, eszébe jutott, hogy mi történhetett, így visszakívánta magát a jelenbe. Teltek múltak a hetek, és Max egyre jobban érezte, hogy beleszeretett Ritába, ám Rita mintha nem viszonozta volna Max érzelmeit. Max ezt azért nem értette, mert ha Ritának volna valakije, akkor is otthagyná azért, hogy a Pokol Rt. vezérigazgatójával folytathasson viszonyt. Még akkor is megérné, ha érzelmi szálak nem f znék Maxhoz, mert komoly kivételezésekben lehetne része, és luxuskörülmények között élhetne, nem pedig harminc emberrel egy öt négyzetméteres kis bódéban. Maxnak az átváltozása el tti utolsó héten sikerült elhívnia magához Ritát. Amikor leültek a társalgóban, és Max megpróbált közeledni, Rita szemei hirtelen megteltek könnyekkel, amit Max igen furcsán fogadott, de szólni nem tudott semmit. Hirtelen Rita megszólalt: -Ez nem lehet igaz. Miért nem tudsz már békén hagyni? Tényleg ennyire elvakult vagy, hogy nem veszed észre? -De hát mit? - értetlenkedett Max. -Hogy mit? Csak annyit, hogy Zod a szeret m! - üvöltötte Rita, majd elrohant. Max teljesen ledöbbent. -Zod és Rita? Ez meg hogy lehet? De hát semmi jel nem utalt rá. A gondolatok úgy peregtek át Max agyán, mintha az egy szuperszámítógép lett volna, amiben az adatok áramlanak. Semmi ésszel nem tudta felfogni, hogy a legjobb barátja a szeret je a legszebb n nek, aki itt a pokolban eddig létezett. Max érzelmei teljesen átvették az uralmat az értelme fölött... 32
Zod
Már csak két nap volt hátra Max átválozásáig. Az eltelt öt napot a Zod ellen tervezett bosszú tervezésével töltötte. Max teljesen meg rült a tudattól, ami eddig kergette. Elégtételt kellett vennie... Max hirtelen egész testét átjáró, mégis kellemes fájdalomra ébredt. Átalakulása hosszú ideig tartott, és a végeredmény elég furcsa volt. Amikor belenézett a tükörbe, egy két és fél méter magas, vöröses fickó állt ott, hegyes szarvakkal, a lábán patákkal. -Most beteljesedhet a tervem. -szólt elégedetten Max. Hirtelen egy felirat jelent meg el tte, ami az átalakult testéhez tartozó nevét tartalmazta: El Diablus Max teljesen feledve földi emlékeit, így szólt: -El Diablus? Ez hülyeség! Legyen inkább Sátán! Azzal felkacagott, és elindult, hogy beteljesítse ördögi tervét... * Sátán visszautazott az id ben, egészen addig a reggelig, amíg elég messze nem volt a jelent l. Zod épp felé tartott. Sátán pontosan ott állt, ahol Zod szokta a pokolba érkez ket regisztrálni. Egyik kezében Egy vasvillát tartott, a másikban pedig egy általa készített lapot, amin a következ állt: KEDVES POKOLBÉLI KOLÉGA! EZ ÚTON SZERETNÉM TÁJÉKOZTATNI ÖNT, HOGY AZ ÁLTALUNK KÜLDÖTT SZEMÉLY AZ ÖN POSZTJÁT FOGJA BETÖLTENI TÖBBRENDBELI GYILKOSSÁG, VALAMINT ZSAROLÁS ÉS VASVILLÁS ELLENÁLLÁS MIATT. MAGÁT A MUNKAHELYÉR L ILLETVE AZ EGÉSZ POKOL TERÜLETÉR L A FÖLDRE SZÁM ZZÜK. A KELLEMETLENSÉGEKÉRT ELNÉZÉSÉT KÉRJÜK. U.I.: HA BÁRMI ELLENVETÉSE VOLNA, CSAK SZÓLJON, DE NEM VAGYOK BENNE BIZTOS, HOGY MAGA EL LENNE RAGADTATVA, HA ELFOLYÓSÍTANÁM, AZTÁN ELKÜLDENÉM AZ ÉSZAKI SARKRA... A FENTIEK Amikor megmutatta Zodnak, az eléggé meglepett volt, de nem tör dött bele a dolgokba, hanem egy versenyre hívta ki Sátánt, amit el is fogadott. 33
Zod
A tét a pokolban való uralkodás volt. A versenyen Sátán gy zött, így Zodnak el kellett hagynia a poklot. Sátán megint intézkedett egy kicsit, így egy mozgólépcs vel, és egy kis színjátszással szám zte Zodot a Földre. Sátán a pokolból figyelte Zodot, aki talpraesettsége miatt nem tétlenkedett odafent, hanem kisebb kudarcok után összehozott egy Zod-mozgalmat, akik mind a mennybe kerültek, így a pokol teljesen kiürült az utánpótlás nélkül. Sátán a szabályoknak eleget téve visszatért a Földre, de némi csatározás után Zod leterítette. Ám amikor az végs csapást akart mérni Sátánra, Sátán feléledt, és hirtelen Zodra küldött egy lángcsóvát, amit l az elejtette a Sátánnak szánt halálos erej energiagömböt. Sátán ugyan Zodot legy zni nem tudta, de megmenekült attól, hogy Zod ölje meg t, így visszaküldte Zodot a pokolba, pedig visszaugrott a jelenbe... Sátán pihent egy kicsit, hogy egy hirtelen támadást intézhessen Zod ellen. Amikor felébredt, kirohant az udvarba, és elkezdte növeszteni a korábban neki szánt halálos erej energiagömböt. Amikor az kell méret lett, Sátán odateleportálta magát Zod háza elé, és ráhajította az energiagömböt. Hirtelen hatalmas villanás, és óriási földrengés rázta meg az egész környéket. Amikor Sátán visszanyerte látását, Zod körvonalai t ntek fel el tte. A lila szellemet egy hatalmas lefolyószer tölcsér szippantotta be. A lélekvihar. Sátán volt az eddigi egyetlen, aki él ben látott lélekvihart. Elégedetten vihogott, majd felröppent Zod házainak roncsaira, és olyan hangosan üvöltött, hogy azt mindenki hallotta a pokolban: -FIGYELEM MINDENKI ITT A POKOLBAN!!! MOSTANTÓL ÉN LESZEK ITT AZ ÚR! SENKI NE MERJEN NEKEM ELLENSZEGÜLNI, MERT AZT ELSÜLLYESZTEM EGY LÉLEKVIHARBAN. MINDENKI JÖJJÖN ELÉM MOST! Pillanatok alatt megtelt a Sátán el tti tér emberekkel. Sátán villámokat szórt mindenkire, majd nyakon öntötte ket lávával, kés bb tüskéket állított ki a földb l, majd arra kényszerítette az embereket, hogy gyilkolják egymást, és ha sikerrel jártak, akkor végezzenek magukkal is. Sátán elméje teljesen elszállt. Az emberek életét teljesen megkeserítette, mert az életét is megkeserítették. Onnantól kezdve semmilyen kivételezés nem volt, mindennapossá váltak a lélekviharok, és a totális pokol. Eluralkodott a félelem és az eddig megszokott nyugalom helyett pánik uralkodott. Onnantól kezdve olyan a pokol, mint ma...
34
Zod
Pokoli lázadás
A tíz éves Zed, és a szülei éppen a felújítás alatt álló városuk egyik utcájában sétáltak. -Mi történt itt? -Egy lila szellem és egy vörös rémség csatázott itt pontosan tíz és fél éve. -Fú! De okosak vagytok! -Egyszer majd okosabb leszel nálunk. -Az jó. Megyek, megnézem a markolót! Azzal kirántotta kezeit szülei kezéb l, és a sarkon dolgozó markoló felé futott. Az éppen a munkájára koncentráló gépkezel nem vette észre a gyereket, és földreterítette t a markolókanállal... Amikor Zed magához eszmélt, egy lila szellemet látott, aki rámosolygott, majd Zed úgy érezte, hogy akarata ellenére járni kezd, és kisétál a fürd szobából a tükör el l. Ahogy épp lefelé tartott a lépcs n, és jobban körülnézett, észrevette, hogy egy elég nagy és jól berendezett luxusvillában van. Amikor meg akart szólalni, úgy érezte, mintha nem jönne hang a torkából, és beforrt volna a szája. Amikor leért a nappaliba, kitekintett az ablakon, és észrevette, hogy egy hatalmas és egyre jobban növekv fehér gömb van kb. 200 méterre a házától. Zed beszédre tett kísérletei hirtelen sikerültek, de csak ennyi fért ki bel le, miel tt felriadt: SÁTÁN! * Zed hirtelen felriadt, és látva a szüleit, kissé megnyugodott. Egy kórházi ágyon feküdt, és fájt a feje. -Nyugodj meg! Csak rosszat álmodtál, de nehogy még egyszer elszaladj, mert felpofozlak! -Bocsánat. -Drágám! Ne terrorizáld a gyereket! Inkább örülj, hogy él... Miután Zed szülei elmentek, a gyerek megint elaludt, de amikor újra a szörny álom végére ért, nem ébredt fel, hanem egy másik képben találta magát. Beszélni megint nem tudott, és újra olyan volt, mintha valaki irányítaná. Most egy óriási romhalmaz tetején állt, és amikor lenézett, egy óriási vörös emberszer tetemet látott, akib l ömlött a vér. Néhány pillanat múlva már nem volt a hulla helyén csak egy hatalmas lefolyóra emlékeztet színes valami, amikor észrevette, hogy négy förtelmes kinézet szörny felé közelít. Ekkor megcsillant egy t le talán 35
Zod
harmincméternyire lev medál. A Zedet irányító ismeretlen a medál helyett a lefolyó irányába rohant, és leugrott a roncshalmazról. Zed megint egy mondatra lett figyelmes: NEM KAPTOK EL ÉLVE... Zed Regret - Élt tíz évet Béke hamvaira -Állt mindez egy sírkövön, amibe pontosan most rakták bele a koporsót...
-Ezt egyszer en nem hiszem el! - dühöngött Zed anyja. -Hogy értik azt, hogy szívrohamban halt meg? -... valószín leg álmában halt meg, miközben... -Hogy halhat meg valaki álmában szívrohamban? -... valami rosszat álmodhatott, felgyorsult a szíve, és... -És vége lett. - fejezte be a mondatot Zed apja. -Részvétem. - szólt az orvos, majd faképnél hagyta Zed szüleit. * Amikor Zed magához tért, egy sötét szobában találta magát. -Hol vagyok? - kérdezte, de a visszhangján kívül senki sem felelt. -Van itt valaki? Hirtelen er s fényvillanás, majd Zed egy hatalmas üregben találta magát, ami leginkább egy vulkán belsejére hasonlított, mert itt-ott láva is folydogált. Egy elég magas szirten az a vöröses fickó állt, akit Zed nemrég látott álomképeiben állandóan vérbe fagyva talált. Mellette ott álltak azok a szörnyek is, akik az álomban a mélybe taszítják, de nem négyen, hanem legalább négyszázan. Hatalmas tömeg volt. Az emberek egymást ölték, és néhol el t nt az a furcsa, lefolyóra emlékeztet folyam is, amibe Zed álmában ugrott. A nagy bámészkodásban szinte már meg is feledkezett arról, hogy egy elég szokatlan helyen van, vagy hogy pánikolnia kéne. Hirtelen valaki megragadta a karját, majd elkezdte kifelé rántgatni a tömegb l. Amint Zed egy kicsit jobban szemügyre vette a kezét húzó személyt, észrevette, hogy egy n az aki a tömegb l épp kifelé igyekszik vele. Legalább tíz percig tolakodtak a tömegen keresztül, amikor egyre kevesebben lettek, majd minden embert hátrahagytak. -Hello! - szólt a n , elég kedves hangon. -Az én nevem Rita. -Szia! Engem Zednek hívnak. 36
Zod
-Figyelj! Most elviszlek egy olyan helyre, ahol egy kicsit meghúzhatjuk magunkat. -Jó. Zed örült neki, hogy végre már vele is tör dik valaki, így beleegyezett abba, hogy egy teljesen ismeretlen helyre vigyék. Kb. fél óra er ltetett gyaloglás után Rita bekísérte Zedet egy kis fából készült bódéfélébe. -Most feküdj itt szépen le, én pedig holnap érted jövök, és mindent elmagyarázok. Szia! -Szia Rita! Azzal Rita otthagyta Zedet, aki rejtélyes módon engedelmeskedett a n nek, és lefeküdt aludni. Aznap éjszaka érdekes módon megsz ntek a furcsa álmok, és Zed nyugodtan, békésen aludt. * -Ébreszt Zed! Ideje felkelni. Most minden kérdésedre válaszolok. -Jó. Hol vagyok, és hogy kerültem ide? -Te most a pokolban vagy, és azért nem a mennybe kerültél, mert én hívtalak ide. -És miért? -Erre egy kicsit hosszabban kell válaszolnom. El ször is azzal kezdeném, hogy hallgass végig, és ne rohanj el. Érted? -Igen. -Nos. Az egész úgy kezd dött, hogy volt egy Zod nevezet lila szellem, aki itt uralkodott lent a pokolban, és egy nap engem választott ki házastársának. Én feleségül mentem hozzá, és kb. másfél évezreden keresztül éltünk békében, amikor Zod úgy döntött, hogy utódot választ magának, aki folytatná a pokolbeli munkáját. Ki is választott egy Max nev férfit, aki idejött, és elkezdte átvenni az uralmat, valamint az ezzel járó energiát és képességeket. Közben is belémszeretett, de amikor kiderült, hogy Zod felesége vagyok, teljesen meg rült, és elpusztította Zodot. Zod lelke úgy, ahogy kell felez dött, és új ember született bel le, pontosan tíz éve. -Én is tíz éve születtem. -Pontosan. És tudod, hogy ki vagy te? -Én úgy tudom, hogy Zed Regret... -Voltál a Földön. Azel tt pedig te voltál Zod. -Ezt honnan tudod? 37
Zod
-Mint már mondtam, Zod a férjem volt. Amikor egy pokolvezet feleségül vesz egy lelket, akkor a két lélek egy-egy darabja összeforr. Éreztem, amikor Zod meghalt, amikor te születtél, voltak látomásaim az életedb l, és azt is éreztem, amikor meghaltál. -És fájt? -Egy kicsit. -És miért is hozattál ide? -Amikor Zod meghalt, Sátán... -Ki az a Sátán? -Max miután gonosz lett, a Sátán nevet vette fel. -Értem. -... Sátán átvette az uralmat a pokol felett, és engem arra kényszerített, hogy legyek a felesége, így vele is össze lettem kötve. Sátán szellemileg teljesen elvakította az itt él ket, és felborította az eddigi pokolbeli rendet azzal, hogy az emberek nem állandó er s és éget fájdalommal küszködnek hosszú ideig, hanem hirtelen, kevésbé er s fájdalom után gyorsan, akár évek alatt újra visszakerülnek a Földre. Ezáltal Sátán felgyorsítja a Föld végs pusztulását, ami egy akkora robbanást eredményez, hogy a két párhuzamos világ elpusztul, és minden teljesen az elejér l fog kezd dni. Azért hozattalak ide, hogy újra Zod legyél, és belülr l ziláld szét Sátán uralmát. -Ha te is össze vagy kötve Sátánnal, akkor hogy lehet az, hogy téged nem vakított el? -Sátán azért pusztította el Zodot is, mert belémszeretett. Engem azért nem bánt, vagy tesz nekem bármi kellemetlent, mert szeret. -De ha szeret téged, akkor miért nem figyelmezteted t erre a közelg veszélyre? -Mert Sátán elmeállapota nem mondható teljesen tisztának, és nem fogná fel, amit mondok neki. -És hogy lehetek megint Zod? -Jó kérdés. Ezért hoztam el ezt itt. Rita el vett egy láncot, aminek a közepén egy foglalat volt. A foglalatban egy kristály csillogott. -Ez itt a mi reménysugarunk. - szólt Rita kissé meghatódva. -Miért? Mi ez? -Ez Sátán, valamint a te energiád központja is. Ha ezt felveszed, és megint átélsz egy álmot Zod életéb l, akkor az itteni alakod újra Zodé lesz, viszont 38
Zod
a személyiséged egy darabja átszáll Zod személyiségébe, és a kett egy új személyiséget fog alkotni. -És hogy fogjuk el idézni ezeket a Zod-látomásokat? -Ezért is vagyok én itt. El ször felveszem a kristályt én, aztán rád irányítom a Zoddal kapcsolatos emlékeimet, ett l te hipnózisba fogsz esni, és megint átélsz egy ilyen „Zod-látomást”. Ezt én is érezni fogom, és ekkor teszem rád a medált. Amint a medál rajtad lesz, elkezdesz Zoddá alakulni. -Ezt honnan tudod ilyen jól? -Ha újra Zod leszel, akkor tudni fogod. -Akkor kezdjük is el. Rita felvette a kristályt, ami felizzott. Összpontosított, majd a homlokából egy teniszlabda méret fényes energiagömb suhant át Zed homlokához. Rita ekkor feleszmélt a hirtelen kábultságból, mert egy er s lüktetést érzett a mellkasában. Levette a nyakáról a kristályt, és átrakta Zed nyakába. Ekkor Zed is magához tért, de semmi változást nem tapasztalt sem a külsejében, sem a személyiségében. Ellenben valami meghatározhatatlan okot érzett arra, hogy aludjon egy nagyot. Ezt Ritának is elmondta, ezért az magára hagyta Zedet, aki szinte rögtön elaludt. * Zed megint egy kissé ismer s helyen ébredt, ami er sen emlékeztetett arra a városra, ahol tíz évig élt. Egy kertben állt, ahol a hirtelen kettévált földb l láva kezdett bugyogni, és újra el ugrott az a lény, amit korábban már látott meghalva, és teljes életnagyságban parancsolgatni. A vörös b r fickó intett egyet, majd a láván elszörfözött, és elkezdte pusztítani az embereket. Zed már kezdte megszokni, hogy nem tud beszélni, és hogy nem arra mozog, amerre akar. Némi csatározás után Zed került fölénybe, és egy olyan energiagömbbel akarta elpusztítani Sátánt, mint amilyet az els álmában pontosan rá is dobtak. Ám váratlanul a földön fekv Sátán egy gyors csapással kirúgta támadója lába alól a stabil talajt, és egy vakító villanás után Zed megint a pokolbéli kunyhóban találta magát. Rita csak fél órával kés bb jött vissza, és amikor belépett az ajtón, elég meglepett arca lett. -De te félig átlátszó vagy! -Tényleg? - és amikor kimászott az ágyból, el termett el tte egy tükör. -Ezt hogy csináltad? - kérdezte meglepetten Rita. -Nem csináltam sehogy. Csak arra gondoltam, hogy megnézem magam a tükörben, és el termett egy. 39
Zod
-Akkor mégsem volt teljesen haszontalan a tegnapi kezelés. -Ezek szerint nem. -Tehát akkor nincs más hátra, mint várni. -Bizony. -Ha gondolod, gyorsíthatunk a folyamaton. -Hogy? -Úgy, ahogy tegnap, csak amikor te is elkábulsz, nem rakom rád a medált. -Rendben. Rita a tegnapihoz hasonlóan megint el ször kábult el, majd az energiagömb megint átszállt Zed homlokára. Amikor felébredtek, Zed megint er s fáradtságra lett figyelmes, ezért szinte rögtön vissza is aludt. Amikor felébredt, Rita ott ült mellette, és t bámulta. Zed arra gondolt, hogy újra megnézi magát a tükörben, ami megint ott termett el tte, és amikor belenézett, eléggé meglep dött. A tükörben ugyanis semmit sem látott. Zed teljeses láthatatlan lett. Az egész testét elfogta egyfajta zsibbadó érzés, és néha azon kapta magát, hogy a hasába, vagy a karjába áll vagy egy szék, vagy egy kés, de sem fájdalmat, sem egyebet nem érzett. A másik érdekes dolog az volt, hogy egyre jobban kezdte úgy érezni, hogy beleszeret Ritába, bármiféle különösebb ok nélkül... * Már a harmadik hét elején lehetett lent Zed, amikor egy reggelen arra ébredt, hogy fázik. Ez azért volt furcsa, mert a kunyhótól kb. egy méterre lávafolyam volt, ami elég sok h t közvetített a kunyhó felé. Amikor megint megnézte magát a tükörben, meglep dött. A tükörb l ugyanis már nem Zed, hanem Zod nézett rá vissza. Amikor Rita beért a kunyhóba, Zodnak teljesen megsz nt az az érzése, hogy fázik. -Hello Zod! -Szia Szívem! Zed észre sem vette, hogy Zodnak szólították, de nem a n közelsége miatt, hanem mert a személyisége a külsejével együtt Zodévá alakult. -Hoztam neked valamit. -Mi lenne az? -Látom kívül-belül újra Zod lettél, ezért el kéne kezdeni a képességeid használatának felfrissítését. Ezért hoztam neked ezt a gyakorlóbábút. -Mellesleg jó ötlet volt, hogy ide szállásolj el. -Kösz. Szerintem kezdhetsz is gyakorolni. Sok id maradt ki, amióta legutoljára találkoztunk. 40
Zod
Azon a héten Zod teljesen visszanyerte régi erejét és képességeit, Rita pedig beavatta t a következ lépésbe. -A mostani vezet i rendszerr l annyit kell tudnod, hogy Sátán majdnem mindenkit elvakított, de nem fizikailag, hanem szellemileg fosztotta meg alattvalóit a látás képességét l. Nem tudnak tisztán átlátni egy adott szituációt, nincs képességük az ítélkezésre, vagy az ésszer gondolkodásra. Sátán üresfej logikátlan idiótákat csinál bel lük. A mi feladatunk az, hogy néhány épelméj vel letaszítsuk Sátánt a vezet i posztról, és észhez térítsük az ittenieket. Mindezt azért, mert Sátán az agymosás után mindenkit arra kényszerített, hogy egymást gyilkolják. Ennek következtében a Föld pusztulási ideje az eddigi századára csökken. Én próbáltam figyelmeztetni, de rám se hederített. -És hogy lehet az, hogy téged nem vakított el? -Elvakított. Ezért mentem hozzá feleségül. -Micsoda? Ezzel azt akarod mondani, hogy vele is összeköt dtél? -Sajnos azt. -Hát ezt nem hiszem el! Röpke tíz évre itt hagylak, és te máris hozzámész egy másik uralkodóhoz? -Mondtam már, hogy kényszerített! -És akkor azt mondd meg, hogy most miért nem vagy te is olyan agyment elmebeteg, akinek csak azon jár az esze, hogy hogy ölje meg minél el bb a másik szerencsétlent, aki hasonlóan érez iránta? -Amikor össze lettem vele kötve, akkor vettem észre, hogy ezek csak átmeneti elvakulások. Sátán minden órában kibocsát egy ilyen agymosóhullámot, és ezzel tartja fent az idegbetegek vakságát. Egyszer azonban iszonyatosan elfáradt, és kómába esett. Két és fél hónap múlva kelt fel, és azóta még ostobább lett, mint eddig. Teljesen figyelmetlen, és kiszámíthatatlan. Az a két hónap viszont elég id volt arra, hogy teljesen kitisztuljon a fejem, és arra is volt id m, hogy belekontárkodjak egy kicsit ennek az idiótának a terveibe. A nyugodt két és fél hónap alatt ugyanis felfedeztem képességei nyitját, és olyan tökéletesen eltanultam a mentális irányítást, hogy még téged is tudnálak befolyásolni. Szintén megtudtam, hogy Sátán annyira leterhelte az agyát, hogy a természetes védelem megsz nt a visszaver d impulzusok ellen, így minden egyes agyhullámvezérl lökés után maga is ilyen kiszámíthatatlan idiótává válik, és minden egyes lökés után egyre nagyobb dózisokat kap. 41
Zod
-És ha te is tudsz ilyen impulzusokat kibocsátani, akkor miért nem ezzel veszed rá, hogy fejezze be ezt a felülirányítást? -Hidd el, hogy megpróbáltam. Azonban minden egyes alkalommal, amikor erre kísérletet tettem, Sátán egyszer en elájult. Amikor felébredt, akkor pedig még hülyébb lett, mint azel tt. -Mit tervezel nekem ebben az összeesküvésben? -Amit még nem tudsz, az az, hogy az emberek mindegyikéb l más-más reakciót vált ki ez az impulzus. Vannak olyanok, akiket kevésbé vakít el, vannak, akiket jobban. A tervünk következ lépése, hogy a maradék épelméj t összegy jtsük, és ket is beavassuk a tervbe. Amikor ezzel megvagyunk, és a sereg készen áll, akkor jön a következ lépés... * Zod ott állt abban az üregben, ahova még Zedként érkezett. Az emberek szokás szerint egymást ölték. -És honnan tudom, hogy melyikük maradt értelmes? -Egyszer . Csak figyelned kell. Amelyiknél kimagaslóan nagy az ölés, és nagyon kevés a halál, az a mi emberünk. -Nem fog ártani nekem ez az agyhullám? -Nem, mert kezeltelek ez ellen egy ellenburokkal, amikor tegnap elaludtál. -Várjunk csak! Biztos, hogy semmi mást nem csináltál, vagy csináltattál velem? Eléggé fáj a fejem. -Ugyan már! - mosolyodott el Rita. -Na mindegy. Kezd te, én addig megfigyellek. Rita elkezdett a tömegben furakodni, és néha hasba-, vagy hátbaszúrt egyegy rá támadót. Az egyik ilyen szúrási kísérletnél az illet elkapta a n kezét, és már rántotta volna el a saját kését, amikor Rita odaszólt neki: -Várj! Miel tt megölsz, lenne egy kérdésem. -Nyugodtan! Úgysem sok kedvem van ehhez a gyilkolászáshoz. -Azon gondolkodtam, hogy... Zod ennyit hallott, mert a többit elnyomta egy emberi üvöltés. Mikorra Zod elintézte a zajforrást, Rita és a kiszemelt illet befejezték a beszélgetést, és most Zodhoz fordultak: -Itt az els új csapattag. - szólt csillogó szemmel Rita. -Hello! A nevem Fred. -Én Zed vagyok. - mondta Zod, mert a régi testében álcázta magát. - is szeretne egy kezelést. - mondta kaján vigyorral Rita. 42
Zod
Mikorra visszértek a kunyhóba, elhitették Freddel, hogy teljesítménynövel löketet kap Ritától, a könnyebb gyilkolászás végett. Rita felvette a medált, és koncentrálni kezdett. Hirtelen egy energiahullám söpört végig a szobában, és telibe találta Fredet, aki ett l a földre rogyott, és elájult. Amikor öt perc múlva felébredt, így szólt: -Hol vagyok? -A f hadiszálláson. - mondta Rita. -Milyen f hadiszálláson? -Az antisátán f hadiszálláson. -Miért? Mi baj van vele? -Hát ott kezdeném, hogy... Elmesélték neki az eddigi valós eseményeket, és Fred döbbenten állt. Amikor megkérdezték t le, hogy csatlakozik-e a mozgalomhoz, rögtön igent mondott. * A következ két és fél hónapban annyi embert gy jtöttek össze, hogy azt már valóban lehetett seregnek nevezni. A kunyhóba egy akkora pincét kellett ásatni, hogy majdnem akkora lett, mint Zod egykori háza. Az egyik gy lésen Rita ment fel a szónoki székre, és így szólt az el tte lev több millió embernek: -Elérkeztünk a következ lépéshez! Mindenki kap egy kis ráadás ellenburkot, hogy nehogy megint elvakítsanak benneteket. A terv a következ : kirontunk a Szenvedések Csarnokába, ahol nekiesünk a maradék szellemi vaknak. Ha mind elpusztult, kezdjétek el öldösni a Sátán által kreált rklónokat! Ekkor valószín leg sokan odavesznek majd. Amikor a Sátán mellett álló röket is elcsaltátok, én ráküldök egy er s agymosóhullámot, amit l várhatóan elájul. Ekkor lép színre Zod, elpusztítja Sátánt és az egész kastélyát. Amikor ez is megvan, elmondhatjuk, hogy megtettük, amit lehet... Még annyit szeretnék mondani, hogy el re is köszönöm minden ittlev nek, hogy segítetek, valamint hogy megbíztok bennem, és Zodban. Ha valaki elesik a harcban, ne menjetek a közelébe, mert a lélekvihar titeket is beszippanthat. Mindenkinek el re kívánok sok sikert, és szerintem ne is húzzuk tovább az id t, hanem INDULÁS! Az emberek fellelkesedve ömlöttek ki a kis kunyhóból, hogy beteljesítsék a végzetüket. Amikor kiértek a Szenvedések Csarnokába, mindenki nekiesett valakinek, és a véres csata kezdetét vette. A Zod-Csapat els re úgy t nt, 43
Zod
gyors sikert arat, de amikor Sátán egy érdekes felfedezést tett, miszerint van egy csapat, akik egymást nem, csak a többieket ölik, lecsökkent a nyerési esély, és a gy zelem gyorsasága, mert Sátán egy nagy adag lávát fakasztott a földb l, egyenesen a Zod-Csapat közepébe. Már javában folyt a küzdelem, amikor Sátán újabb adag lávája lélekvihart idézett el . A lázadók több mint fele odaveszett, ekkor Zod úgy döntött, hogy megkockáztat egy gyors támadást. A seregét pusztító tömegbe egy hatalmas villámmal csapott, amit szerencsétlenségére Sátán észrevett. -EZ LEHETETLEN! ZOD?! INTÉZZÉTEK EL!!! A népek verekedését felügyel rök ekkor mind Zodra néztek, és rögtön rá is támadtak. Zod egy darabig kevés er lködéssel is jól védte magát, de egy apró mellélövés miatt egyszerre több százan rontottak rá. A majdnem háromszáz r egyszerre vetette rá magát Zodra, és úgy t nt, hogy a lázadás sikertelen de ekkor egy óriási villanás után Zod kiszabadult az rök fogságából, és egy hatalmas ugrással otthagyta az röket. Elkezdett repkedni, és vissza-visszal tt az t néz rökre. Egy jól bevitt lövés után el t nt a lélekvihar, és néhányat kivéve mindet beszippantotta. * Zod megcélozta Sátánt, és zuhanórepülésbe kezdett. Amíg ellenségéhez közelített, megsorozta egy adag fénygömbbel, és miel tt veszélyesen közel szállt volna, megfordult, és Ritát kezdte keresni. Nemsoká meg is találta, és leordított neki: -Üsd ki! -De hogy? -Azzal az agyimpulzussal! -Túl messze van! Ekkor Zod felkapta Ritát, és Sátán felé vették az irányt. Amikor közelebb értek, Rita megmarkolta a medált, ami eddig Zod nyakában volt. Zod egyszer arra lett figyelmes, hogy Sátán elveszti az eszméletét, és leesik a szirtr l, amin eddig állt. Zod és Rita Sátán kastélya felé vették az irányt. -Te vérzel! - sikkantott Rita. -Csak egy karcolás. -Innen elég mélynek t nik! -Ugyan már! Amikor odaértek, Zod letette Ritát, és elkezdte összeszedni a maradék energiáit a Sátán kastélyát elpusztító gömbvillámhoz. Amikor az kell képp megn tt, eldobta, és egy nagy roncshalmaz maradt a hatalmas 44
Zod
luxuskastélyból. Zod felvette Ritát, és felrepültek a roncshalmaz tetejére. Zod már el is felejtette, hogy Sátán még nem halott, csak kábultan fekszik valahol. Ekkor Rita gyorsan kikapta Zod nyakából a medált, és átrakta a saját nyakába. Zod ekkor vette észre, hogy Sátán épp Ritára l tt, akinek még sikerült rá egy utolsó agyimpulzust küldenie, és a medált levennie. Rita a roncsok egyik-, Sátán a roncsok másik oldalán ért földet... Zod egy óriási romhalmaz tetején állt, és amikor lenézett, egy óriási vörös emberszer tetemet látott, akib l ömlött a vér. Néhány pillanat múlva már nem volt a hulla helyén csak egy hatalmas lefolyóra emlékeztet színes valami, amikor észrevette, hogy négy förtelmes kinézet szörny felé közeledett. Ekkor megcsillant egy t le talán harmincméternyire lev medál. Zod a medál helyett a lefolyó irányába rohant, és leugrott a roncshalmazról. A csendet egy mondat törte meg: -NEM KAPTOK EL ÉLVE... * Az a nap volt az eddigi legnagyobb lázadás a pokolban. Az emberek csendes megemlékezésén mindenki részt vett. Kés bb a lakók ötlettelensége miatt azonban új uralkodót nem választottak. A társadalomban egyre jobban kezdett eluralkodni a fejetlenség, és az rületben már semmilyen hipnózis sem kellett ahhoz, hogy az emberek egymást öljék. Azóta az egyetlen, ami erre a napra emlékeztet, az Zod és Rita utolsó együtt töltött pillanatát ábrázoló szobor: Zod a távolba néz, míg Rita a háta mögött, nyakában az igazi medállal - egy helyi ötlete volt - egy másik semmire koncentrálva áll. A szobor alatt egy emlékkövön a következ állt: ...A véletlen a legkiszámíthatatlanabb dolog ebben az életben, s t! Még a másvilágon is, vagy akár a kett között...
45
Az utolsó vezet
Zod
... 20008. 06. 12. Ma hallottam egy érdekes történetet: állítólag valamikor régen éltek itt lent olyan lelkek, akik fels bbrend bbek voltak társaiknál, és különleges képességekkel rendelkeztek. ket vezet knek hívták, és a náluk alsóbbrend bbeket ugráltatták, kínozták, és rabszolgaként bántak velük. Ha valaki ellenállást tanúsított, akkor ezek a "vezet k" a különleges képességeikkel jól móresre tanították az ellenszegül ket. Micsoda hülyeség... Amikor Tom befejezte a naponta gondosan vezetett naplóját, kisétált a parkba, de amikor a park közepén lev padokhoz ért, megbotlott, és orra esett. Odafordult, hogy megnézze, miben esett el, és egy darab bronzot talált. Megpróbálta felemelni, de a bronzdarab nem jött ki. -Nem esett baja? - kérdezte egy aggódó férfi. -Nem. Renden vagyok. - szólt Tom. 20008. 06. 13. Tegnap este visszaosontam a parkba, és kiástam a bronzdarabot, amir l kiderült, hogy egy tüzet ábrázoló szobor. Nem tudom hogy került oda, vagy miért, vagy hogy ki tehette oda... Hirtelen dörömbölni kezdtek az ajtón: -Nyissa ki! - üvöltött valaki odakintr l. -Ki az? - szólt Tom kissé gúnyosan. -Rend rség! -Mi történt? -Maga is jól tudja, mi történt. -Mire gondol? -Arra tegnap esti kis ásásra. -Miféle ásásra? -Ne szórakozzon! Felvételeink vannak arról, ahogy maga tegnap este a Pokol Rt. területét rongálta. -Szóval arra az ásásra! -Nyissa ki, vagy kénytelen leszek betörni azt az ajtót! -Rendben.... 20008. 06. 15. Amikor tegnap kiengedtek az rizetb l, észrevettem, hogy a parkban 46
Zod
hatalmas tömeg gy lt össze. Odamentem, és akkor vettem észre, hogy amit elkezdtem kiásni, az egy szoborcsoport, ami egy lángoló fej szellemet, és egy n t ábrázol. A kérdés ugyanaz: hogy került oda, vagy miért, vagy hogy ki tehette oda? 20008. 06. 22. Ma észrevettem, hogy a szobor talapzatán egy téglalap alakú repedés van. Épp nem volt ott senki, így közelebb mentem, és rájöttem, hogy a szobor talapzata üreges, és egy füzet volt benne. Ebben a füzetben viszont összevissza voltak a csak néha érthet szavak... * 20008. 08. 07. Tegnap felkerestem a pokol legöregebb lakóját, és azt mondta, hogy le tudja fordítani a füzetet mostani nyelvjárásunkra, de legalább két hónap kell neki, mire minden eszébe jut a régebbi nyelvjárásból... 20008. 09. 16. Ma untam magam, és megnéztem, hogy halad az öreg a fordítással. Már majdnem a felével végzett, és eddig is érdekes dolgok derültek ki: a füzetet egy Steve nev fickó írta kb. 12000 éve. Oka már neki is a szoborral kapcsolatos információhiány volt, és ezzel a füzettel próbálta pótolni. Annyi már kiderült, hogy az a "vezet "-s dolog nem csak kitaláció. A szobor keletkezésekor éppen valami Zed vagy Zod, vagy ki volt a nagyfejes... 20008. 11. 30. ... Ez a fickó irányított mindent és mindenkit. Egyszer lekerült a pokolba egy Rita nev n , akibe Zod beleszeretett, és össze is házasodtak. Sokáig éltek nyugalomban, amikor Zod eldöntötte, hogy szerez magának egy utódot. Ezt határos id n belül meg is tette, aki szerencsétlen módon szintén Ritába szeretett bele. Amikor fény derült az eddigi viszonyokra, ez a Max nev utód bedühödött, átvette a Sátán nevet, és letaszította Zodot a trónról... 20009. 02. 05. ... Rita azonban nem akart Sátán mellett tovább élni, ezért megkereste Zod lelkét a Földön, és visszavezényelte a pokolba. Amikor ezt megtette, 47
Zod
visszaadta régi erejét Zodnak, aki fellázadt, és a saját, és Rita élete árán megölte Sátánt. A pokol akkori népe szobrot állított a két h snek, és úgy döntött, nem választ több ilyen vezet t... Ez a Steve megpróbált rájönni, mib l nyerték erejüket a vezet k, és arra a következtetésre jutott, hogy egy kifogyhatatlan erej , kristálymedál volt az. Vajon milyen lehet vezet nek lenni? Vajon hol lehet most ez a medál? Ez olyan izgalmas...
20009. 06. 28. TELJESEN MEG FOGOK RÜLNI! Sehol sem találtam a medált. Nemrég találtam a szobor talapzatában még egy lapot, amib l kiderült, hogy a medált valószín leg megsemmisíthették, mert Steve sem találta sehol... Tom kiment a parkba. Rendkívül össze volt roskadva, amikor rájött, hogy a medált megsemmisítették. Leült a szoborral szemközti padra, és szomorúan rápillantott. Egy darabig csak ült némán, és a szobrot bámulta. Hirtelen felugrott a padról, és ordítva belerúgott egy nagyot a szoborba. Amikor elhallgatott, egy koppanást hallott a szoborról. Tom felnézett, és meglátta a Rita nyakában lógó medált. Lekapta a medált, és hazafutott vele. Amikor Tom hazaért, magára zárta az összes ajtót, lehúzta a red nyöket, és felvette a medált. Furcsa bizsergést érzett, de egy id után ez is abbamaradt... * Néhány nap múlva Tom arra lett figyelmes, hogy emelkedik. Amikor lenézett a lába elé, rájött, hogy egy mozgólépcs n állt. Megpróbált lelépni, de mindig egy új lépcs fok ugrott a lába alá. Amikor megunta a próbálkozást, arra lett figyelmes, hogy a felh k fölött van. Hirtelen megállt, és ekkor egy tábla jelent meg el tte, amin a következ állt: Pokol Rt. vezérigazgatói tanácsadás. Tom követte a táblát, és egy nagy ajtó elé ért. Kinyitotta az ajtót, és bement. -ÜDVÖZLET! - dörmögte egy er teljes hang. -EZEK SZERINT MEGUNTÁK A KÖZTÁRSASÁGI ÉLETET. -El fordulhat. - szólt kissé megillet dve Tom. -AKKOR NEM TUDJA, MI TÖRTÉNT MAGÁVAL? -Nem igazán. -AMIKOR FELVESZI AZ ENERGIAMEDÁLT, ELVÁLLALJA A POKOL RT. VEZET I TISZTJÉT. -Értem. -ELS LÉPÉSKÉNT EGY HÁRMAS VIZSGA KÖVETKEZIK, AMIN HA JÓL TELJESÍT, ÖNÉ AZ ÁLLÁS. 48
Zod
-Rendben... Tom hirtelen egy stúdióban találta magát, ahol egy n beszélt: -Hívjatok most! Mindjárt lejár az id ! Gyerünk! Mi lenne, ha emelnénk a díjon? Hát jó! Legyen 100000 Ft. -Ki ez az er szakoskodó n ? - gondolta magában Tom. -EZ AZ ELS PRÓBA! EGY MÚLTBELI M SOR REKONSTRUKCIÓJA, AMIBEN EMBEREK TELEFONÁLTAK SOK PÉNZÉRT, DE SOHA NEM NYERTEK SEMMIT. -Jézusom! Ez iszonyatos! Ezt azonnal meg kéne sz ntetni! Ekkor az egész stúdió elsötétült. A következ pillanatban Tom egy babarózsaszínre festett mikrobusz el tt állt, aminek ablakán keresztül egy meztelen n i sziluett táncolt, a busz körül rengeteg fiatal állt. -A MÁSODIK PRÓBA: A BENT TÁNCOLÓ EMBER EGY FÉRFI! A BUSZ TULAJDONOSA ÖLTÖZTETTE BE, ÉS TÁNCOLTATJA ÓRÁKON ÁT, ÉS EZÉRT MÉG PÉNZT IS SZED. -Ki veszi ezt be? Én biztos nem. A pokolba kéne ket küldeni, hogy ott ijesztgessék a gyerekeket ezekkel a fogyatékosokkal. Ebben a pillanatban az autó és a tömeg is köddé vált. Tom most egy hangstúdióban találta magát. A mikrofonnál egy fekete b rszín ember állt, és régi nyelvjárás szerint énekelhetett, mert Tom azon kívül, hogy valaki vigyázzon valamire, semmit sem értett bel le. -Ez most már túl sok! Ezt a mennyországba küldeni iszonyatos b n, a pokolba pedig egy másolatot kérek bel le, hogy legyen egy titkos fegyverem. Aki pedig ezt ki meri adni cd-n, azzal személyesen fogok számolni lent... Tom megint a felh k közt találta magát. -EZ AZ UTOLSÓ IRÍGYLÉSRE MÉLTÓAN JÓ TAKTIKA! NEM CSAK A FÖLDÖN KELL NEKIK EZT AZ ÁLLATOT HALLGATNIUK, HANEM A POKOLBAN IS! EGYSZER EN LE VAGYOK NY GÖZVE. GRATULÁLOK, A FELVÉTELI VIZSGÁN ÁTMENT. A TOVÁBBI TUDNIVALÓKÉRT LAPOZZA FEL A SZABÁLYOK KÉZIKÖNYVÉT, AMIT LENT MEG FOG TALÁLNI! -Köszönöm! -RENDBEN. TÁVOZHAT! -Viszlát! Tom rögtön fellapozta a kódexet, és alaposan átolvasta. Amikor a végére ért, felépítette a luxusvillát, amibe be is költözött. Kés bb megtanulta 49
Zod
kezelni új energiáját... *
-Nyissa ki! -Mi történt megint? -Hogy képzeli, hogy a pokol közepére ideépít egy ilyen hatalmas villát, amikor a megengedett építési terület 20négyzetméter? -Úgy hogy mostantól én vezetem a Pokol Rt.-t kisapám! Tom egy t zgolyóval elintézte a rend rt. Kiröppent a kastélya tetejére, feler sítette hangját, és így szólt: -MOSTANTÓL ITT ÉN VAGYOK AZ ÚR! -Majd ha fagy! - kiáltotta valaki lentr l. -JÓL HALLOM? AZT MONDTAD FAGY? HÁT TESSÉK! - Tom lefagyasztotta a szemtelenked t. -Ezt hogy csinálta? -Ki ez az alak? -Hogy képzeli ezt? -Nem akarunk az alattvalói lenni! -Én sem! - hallatszott a lenti tömegb l. -Jobb lesz, ha bevetem a titkos fegyverem, miel tt valami bajom esik. gondolta Tom, és megsüketítette magát. Következ lépésként el vett egy dobozt, amiben a néger férfi klónja volt. Csettintett egyet, mire a férfi hangja annyira feler södött, hogy az egész pokol területén hallani lehetett: -KISLÁNY VIGYÁZZ! EL NE... Amikor ezt a lázadni készül forrongó tömeg meghallotta, ijedtükben szétszóródtak, és elmenekültek. A lassabbak pórul jártak, mert egy adag forró lávát kaptak a nyakukba. Az ügyesebbek, akik kitértek a láva el l, azokat a lassabbak halála miatt bekövetkez lélekvihar szippantotta be. Amikor Tom úgy érezte, hogy nincs veszélyeztetve, elhallgattatta az afrikai énekest, és visszaadta magának a hallás képességét. Amikor ezzel megvolt, visszament a kastélyába, és kipihente a nagy fegyelmezés fáradalmait... * -Jaj, Istenem! Már megint lelapult a hajam! - sopánkodik egy n . -SZÓLÍTOTTÁL? - dörögte Tom. -Ja! Tiszta lapos a hajam. Nem tudnál vele kezdeni valamit? -CSAK ENNYI PROBLÉMÁD VAN? EZEN PILLANATOK ALATT SEGÍTEK! - azzal Tom egy apró lángcsóvát küldött a n hajába, ami ett l 50
Zod
rögtön meggyulladt. -ÁÁÁ! Leég a hajam! Oltsd el! Oltsd el! -NEM ÉRTETTEM TISZTÁN! MIT MONDTÁL? GYORSTEJ? DEHÁT ENNEK SEMMI ÉRTELME! -AZT MONDTAM, OLTSD EL A HAJAM! -JAAA! HÁT TESSÉK! - Tom egy kád jeges vizet zúdított a n re, aki ett l egy hatalmasat sikított. -Elég lett volna egy kicsit kevesebb is. -KIPRÓBÁLHATJUK ÚJRA EGY POHÁR VÍZZEL IS! -Ne, ne ne! Nem úgy értettem! Már így is teljesen lekopaszodtam! -TÉNYLEG! HEHE! DE HÜLYÉN NÉZEL KI! -Én csak egy adag hajlakkot akartam. - sírta el magát a n . -JA TESSÉK! DE SZERINTEM FÖLÖSLEGES, HA NINCS HAJAD! Tom napjai egyre jobban teltek, mert így már nem vele szórakoztak, hanem szórakozott a többi emberrel... Leila épp az utcán sétált, amikor hirtelen elcsúszott egy banánhéjon, kitörte az egyik fogát, és a táskája kiesett az útra. Leila felkelt, és kisietett az útra, hogy összeszedje a holmijait, de ekkor elcsapta egy 200Km/h-val repeszt sportkocsi. A repülése közben elkapott egy repül gép-motort, és az amerikai légier egyik vadászgépe is felszólította, hogy hagyja el a tiltott zónát. Hirtelen zuhanni kezdett, bele egy cápáktól hemzseg tóba, majd amikor kimászott a partra, Tom megjelent el tte, és így szólt: -HA LEGKÖZELEBB EZT AZ IZZADÁSGÁTLÓT HASZNÁLOD, NEM FOGJÁK AZ AMCSIK AZT HINNI RÁD, HOGY BIOLÓGIAI TÁMADÁST INTÉZEL ELLENÜK EGY AZONOSÍTATLAN REPÜL TÁRGGYAL. VALAMINT HA EGY KICSIT FOGYSZ IS, AKKOR EZ AZ AZONOSÍTATLAN REPÜL TÁRGY NAGYTÖBBSÉGE NEM A HATALMAS FENEKED LESZ! - majd amilyen hirtelen el került, olyan hirtelen el is illant... 20011. 05. 30. - egy Tom ellenes bázison: -Társaim - szólt egy sötétben álló férfi a nem túl kicsi tömegnek. -Szerintem mindannyiunknak elege lett már Tom ostoba vicceib l. - ekkor a kopasz Daisyre, és a leszázalékolt, anorexiás Leilára pillantott. -Ezek aztán az idióták! - nevetett Tom, mert egy kijelz n keresztül bámulta az ellene lázadókat. -Vessünk hát véget a rémuralomnak, és taszítsuk le a trónról a vezet t! 51
Zod
-Na zavarjuk be egy kicsit ezt a beszélgetést! - vigyorodott el Tom. -Szóval az els lépésként lorelgugretfalsd... - az ismeretlen férfi összevissza kezdett halandzsázni. -Elnézést! Nem tudom, mit ehettem. Tehát az els lépésként arra megyünk rá, hogy ne halljuk azt a foktonosz dünthert! … … Mármint néger énekest. -Papapapapapapa! - kiabálták egyszerre a lentiek. -Aztán szatolakonfelózzuk a forró nutellás andakokuszt a mazeratinkba. -Miket beszél ez!? - kiabálták a tömegb l többen is. Közben Tom majdnem megfulladt a nevetést l. Annyira nevetett, hogy közben észre sem vette, hogy a lázadók a vezet t Tom beépített emberének gondolva felakasztják, lelövik, lefejezik, majd villamosszékben ropogósra sütik, és rizzsel tálalják... HÉ! Fejezd már be TOM... * Sokadik halandzsázás, új vezet választás, és félreinformálódás után a lázadók arra jutottak, hogy hallókészülékeket felvéve fognak Tomra rontani, hogy elárasszák ajándékokkal, és örökre szolgálják. Tom azonban azzal nem számolt, hogy a sok agymosó impulzustól kiüti magát, és amíg kómában fekszik, beosonnak hozzá, és elkobozzák a medálját. Amikor Tom felébredt, egy hatalmas tömeg vette körül. Tom ki volt kötözve, és vele szemben az a doboz volt, amiben az afrikai titkos fegyver állt készenlétben. -Rendben! Eresszék ki a fenevadat! - szólalt meg a lázadók kilencedik vezet je. -De amint elkezd énekelni, fogjuk be a fülünket. Sajnos az eredetileg hangtompításra szánt eszközt sosem fogjuk megtudni, de talán ez is segít valamennyit. - amikor mindenki bedugaszolta füleit ujjaival, kiengedték a férfit, aki elkezdte énekelni az egyik dalát: -Add ide a didit... - Tomnak maradt még annyi ereje, hogy az utolsó percben ideiglenesen kikapcsolja hallását. -Én tudom mi volt az eredeti füldugó! - szólalt meg er teljesen. -Mit mond? - néztek egymásra a lázadók. -Biztos azt, hogy megadja magát. - gondolták. -Elhallgattassam ezt a fenevadat? - nézett az idomár a vezérre. -Hagy szenvedjen még egy kicsit. - intett a vezér. Körülbelül tíz perc múlva megunta, hogy nem érti Tom tátogását, így intett az idomárnak, hogy terelje vissza a szörnyet a ládába. 52
Zod
-Csak annyit akartam mondani, hogy... - ekkorra Tom szerzett ennyi energiát, hogy a lezárt láda ajtaját telepatikusan kinyissa. -... Jó szórakozást pancserek! - ekkor kinyitotta a ládát, a férfi visszaugrott a tömegbe, és szokásos repertoárjából kezdett énekelni. A lázadók addigra elvették a kezüket a fülükt l, így tisztán hallották az éneklést. A hatalmas zavargásban Tom széttörte az t fogva tartó láncokat, és visszavezényelte magához a medált. Régi képességeit visszanyerve elkezdte a lázadó tömegeket eloszlatni, de az éneklést l kikészült lelkek annyira legyengültek, hogy egy apró sebzést l is örökké elvesztek volna. Az apró sebzés helyett Tom óriási tüskéket növesztett ki a földb l, majd felgyújtotta a karóba húzott lelkeket. Ezek után mérgez gázokat szabadított fel, végül a biztonság kedvéért mindenkit fejbel tt. A gigantikus pusztítás eredményeként egy gigantikus lélekvihar bukkant fel, ami mindent, és mindenkit, beleértve Tomot is beszippantott. A kés i id pont, és a lelkek elöregedése miatt a lelkek teljesen beépültek a Földbe. A hatalmassá dagadt kék bolygó felhevült, füstölni kezdett, majd hatalmas robbanás kíséretében atomjaira szakadt... Várjunk csak egy pillanatot! Az ott egy óriási slélek. Épp most hasad ketté... * Ha megengedik, most megállnék a történetben, és összefoglalnám a történteket: Az egész történet azzal a sötétlila szín , félig gáz, félig plazma halmazállapotú szellemmel kezd dött, aki a pokolban tevékenykedett f állású kínzóként. Nyugodtan teltek az évszázadai, amíg hirtelen szám ztek, de Zod visszaszerezte állását. Nem telt el sok id , és újra letaszították, s t! Egyenesen leölték t a trónról, ám az új vezet mentális higiéniáját megkérd jelez felesége visszarendelte Zodot a pokolba, így megint fellázadhattak az elnyomás ellen. Tetteiket újabb halálesetek követték, amiket egy húszezer évvel kés bbi társadalom elevenített fel, de sajnos nem sokáig élvezhettük az jelenlétüket sem, mert a fentebb említett lelkeket leutánozva k is meghaltak, és a Föld is felrobbant… Ezek történtek eddig… De ha egy másik ilyen bolygórobbanástól nézzük az id pontot, akkor felmerül a kérdés: vagy inkább ezek után?
53
Tegnapután, holnapel tt, és aztán vissza egyel
Zod
Az egyetlen rben kering lélek épp meghal, majd szokás szerint felez dik, és beépül a… mármint bolygóvá lesz fele, melyben egy ember leleddz, s megszereted e cseh remeket… HÉ! Ez a lény megteremt egy rakás sziklát, meg egy csomó vizet. Hirtelen összeesik, mert elfogy az a kis leveg , ami a tüdejében volt. Teteme felizzik, majd a lélek elszáll bel le, az félbeszakad, a bolygó duplázódik, és egy fele akkora lény jelenik meg a helyén. Ez a lény tanulva a saját ostobaságán megteremti a leveg t, majd nagyot szippantva abból munkához lát: a bolygót beállítja egy naprendszerbe, megteremti a növényeket, létrehozza a legkezdetlegesebb zenét, hogy ne unatkozzon, és a legalapvet bb játékot: az áldozz fel valamit a teremt dnek-et, amit úgy kell játszani, hogy körbe kell állítani sziklákat, azokra sziklákat fektetni, majd a kör közepébe a legféltettebb tárgyat elhelyezni – ez annak a játékosnak a szabályzata, aki nem a „második” volt. Ha valaki „második” volt, akkor csak annyit kellett tennie, hogy végignézi, ahogy kin nek a sziklák, majd mindenféle jóval telít dik a kamra. Ezért is lett a játék neve akkori nyelven etesd a „másodikat” – eredeti kiejtéssel szt nhándzs. Ezt a játékot kés bb félreértelmezték, és nem evilági lények gonosz kis csínyének titulálva Stone Henge-nek nevezték… Telt múlt az id , „második” unatkozni kezdett, és elhízott, ezért teremtett egy furcsa dolgot: egysejt eket. Ezek a fura lények elütték az id t úgy másfél millió évig, de aztán unalmassá váltak. „Második” készített hozzájuk service pack-ot, ami a kezdeti hibákat orvosolta, és még néhány újdonságot is tartalmazott, mint például a kett , és a háromsejt eket is. Ezek fogták a vonzó kis egysejt eket, és olyat osztódtak velük, hogy csak úgy zengett az egész óceán… Nemsokára annyian lettek az óceánban, hogy valakinek ki kellett jönnie onnan, hogy küldhessenek utánpótlást. Egy bátor sokmillió sejt üresfej lény egy nap partravet dött, amit „második” kiszúrt, és odasietett. -Miért nem csinál ez semmit? – kérdezte, de eszébe is jutott, mert „második”-ként elég okos volt. -Hát persze! Lélek nélkül csak egy üresfej bábu vagy. De mit tehetnék? Szétszakítsam a lelkem, hogy legyen valaki, akivel tovább szórakozhassak, vagy legyek önz , és nézzem végig, ahogy ez csak itt áll? 54
Zod
Ekkor valami bels hang azt súgta „második”-nak, hogy legyen rendes, és válassza ketté lelkét, hogy a másik félb l igazi életet adhasson a lénynek, másfel l nagyon unatkozott, ezért elszánta magát. Másfel l volt olyan kapzsi és számító, hogy nem adott fél lelket a lénynek, csak egy töredékét, így „második” még mindig az új lény felett állhatott. Feltépte lelkét rz földi testét, és egy darabot átadott az idegen lénynek. Az ett l életre kelt, „második” pedig eszméletét vesztette, és meghalt. Amikor fél-„második”ként újraéledt, „harmadik” ott állt, és arról kérdez sködött, hogy ki , és hol van? „Negyedik” elmagyarázta neki, hogy mi történt, „harmadik” felkiáltott: -Szia isan! – az isan akkori jelentése apa. A kezdetleges civilizációktól fogva tévesen értelmezték Istennek. -Szia dinesarz! – ami akkori nyelven harmadik-at jelentett, és szintén a társadalom értelmezte tévesen dinoszaurusznak. Teltek múltak az évezredek, és „harmadik” egyre magányosabbnak érezte magát „negyedik” mellett, így megkérte t, hogy teremtsen neki egy barátot, akivel új dolgokat csinálhat. „Negyedik” el hívott még egy soksejt lényt a tengerb l, majd „harmadik” testét felhasítva kimetszett egy darabot annak lelkéb l. Amikor áthelyezte a lélekdarabot a testbe, er s fény mellett életre kelt „ötödik”, aki csodás módon nem pontosan úgy nézett ki, mint a fél-„harmadik”. Miután megtörtént a szokásos eligazítás a holléttel és kiléttel kapcsolatosan, fél-„harmadik” így szólt „ötödik”-hez: -Hello osszon! – szintén csak a kés bbi emberek mondták asszonynak; eredeti jelentése: ötödik. -Én a pharphe vagyok. – a harmadik felezett lelk változata, és csak tévesen férfi. -Szia! – szólalt meg el ször mézes hangján „ötödik”. Amikor fél„harmadik” szeme végigsiklott „ötödik” hosszú barna haján, majd kecses és formás testén, egy furcsa dolgot érzett a lelkében: beleszeretett „ötödik”-be… * Telt az id , és „negyedik” megunta, hogy „harmadik” és „ötödik” mindenhol ott vannak, és nagyon szeretik egymást. Aki ugyanis még nem jött volna rá: „ötödik” n volt. Hogy nyugalmat találjon, „negyedik felköltözött az égbe, ahol egyedül lehetett, és amikor akarta, megnézhette gyerekeit is. 55
Zod
Egy nap „ötödik”-nek gyereke született, így „negyedik” meglátogatta a boldog párt: -Micsoda kis aranyos. -Mi legyen a neve? – kérdezte „harmadik”. -Még nem döntöttétek el? – rökönyödött meg „negyedik”. -Miért nem támaszkodtok a hagyományomra? -Hogy is csak egy sorszám legyen a sok közül? – kérdezte indulatosan „ötödik”. -Mi bajod van a rendszeremmel eddig bevált, nem? -Beválni bevált, de lehet, hogy elavult lesz a háromszáznyolcvankettedik mindennapi használata. -Ez aztán a tüzes osszon! – kiáltott fel „harmadik”, és leh tötte a forrongó kedélyeket. -Nem gondoltam komolyan! Ez csak egy példa volt! – pirult el „ötödik”… Jó öt évvel kés bb „negyedik” kiabálásra lett figyelmes, és amikor meglátta, mi történik, azonnal leszállt a földre. A gyerek az anyja haját rántgatta, aki nagyokat sikított a fájdalomtól. -Ki kell találni valamit ennek a gyereknek! Mindenki túl elfoglalt ahhoz, hogy vele játsszon. „negyedik”, nincs kedved még egy családot életre kelteni, hogy legyen kivel játszania a fiunknak? -Nekem mindegy! – azzal kiemelt még három (pontosabban csak két és fél) üres, ösztönökkel m köd testet (akkori nyelven állatokat), és lelket öntött beléjük… Néhány év múlva „negyedik” megint ordítozásra lett figyelmes, de most a két pár veszett össze. „Negyedik” már le sem ment, csak leordított nekik: -MI EZ A LÁRMA? - amikor a lentiek észrevették, az egyik így kiáltott vissza: -EZEK NEM JÓ EMBEREK! MEGLOPTAK MINKET! ELVETTÉK A GYEREKÜNKET! -MIR L BESZÉLSZ? A MI GYEREKÜNK VAN MINDIG NÁLATOK! -Na! Ezek feltalálták az els családi viszályt. – gondolta magában „negyedik” – Jobb lesz, ha teremtek még negyvennyolc családot, akkor lesznek ötvenen, és legalább nem lesz olyan felt n , ha abból kett egymásnak esik. – mondta, majd munkához látott, és megteremtett még negyvennyolc különféle családot. Az „ötödik” által nem túl fiktíven felvázolt tömeget nehéz lett volna számmal elnevezni, így „negyedik” flegmán embereknek – megszámlálhatatlan tömegeknek – nevezte el az 56
Zod
egyre népesed társaságot, akik követve az egy-, és többsejt ek példáját, jót… osztódtak… Egy nap egy ember így szólt „negyedik”-nek: -Nagyon unjuk lent magunkat. Nem adnál valami munkát, amivel kicsit meg lehetne nehezíteni a mindennapjainkat? -EZEN NEM MÚLJON A BOLDOGSÁGOTOK! – mondta, majd összehívta az embereket: -FIGYELEM MINDENKI! EZ AZ EMBER AZT SZERETNÉ, HOGY NE UNJÁTOK MAGATOKAT, ÍGY A KÖVETKEZ FELADATOT ADOM: OTT VAN EGY NAGY HALOM SZIKLA, BENNE AZ ÉRCEK, ÉS AZ ALAPANYAGOK. NYITOK EGY ALAGUTAT, AMIN KERESZTÜL A KEZDETI KÉSZLETEKHEZ HOZZÁFÉRHETTEK. EZEKB L ÁLLÍTSATOK EL SZERSZÁMOKAT, MAJD BONTSÁTOK FEL A HEGYET A TÖBBI FÉMÉRT, HOGY MINDENKI DOLGOZHASSON. AMIKOR KÉSZEN VAGYTOK, DARABOLJÁTOK EL A HEGYET TÉGLÁKRA, ÉS ÉPÍTSETEK BEL LE NEKEM EGY TORNYOT. A TORONY LEGYEN AKKORA, HOGY AKI A TETEJÉRE FELÉR, AZ BÁRMILYEN KIABÁLÁS NÉLKÜL KÖNNYEDÉN BESZÉLHESSEN VELEM. HOGY VALAMI IZGALMAS IS LEGYEN A DOLOGBAN, A LEGJOBBAN TELJESÍT KET AZZAL JUTALMAZOM, HOGY FELJÖHETNEK MELLÉM, ÉS ITT ÉLHETIK MINDENNAPJAIKAT. -És aki nem akar dolgozni? – „negyedik” rámutatott a kíváncsi emberre, aki rögtön összeesett. -AKI NEM DOLGOZIK? NE IS ÉLJEN. Ezzel a mondattal kezd dött meg „negyedik” jogtalan visszaélése hatalmával, de ez ellen senki nem tehetett semmit… Az emberek megrettenve a zsarnoktól, igyekeztek mindennap a legjobban teljesíteni, ám a bosszú is felütötte a fejét, amit a szerencsétlen mentálzavaros munkamániás iránt éreztek, így egy nap kegyetlen brutalitással kivégezték a robotoló elmebeteget, aki ilyen ostobaságokra kérte meg „negyedik”-et. Már javában épült a torony, amikor „negyedik” tudomást szerzett a gaz tettr l. Megkereste a hullát, és a lelkét kiszedte a testb l… „Hatodik” - dolgozó ember - jutalma az volt, hogy az önfeláldozásával felkerült „negyedik” mellé. Háláját még inkább er sítette, hogy „negyedik” megengedte neki, hogy bosszút álljon gyilkosain. Ötletét a következ képp vázolta „negyedik”-nek: 57
Zod
-Ha lenne egy hely, ahová a rosszindulatú, sunyi, hazug, számító, csaló embereket gy jthetnénk, és volna valaki, aki ket állandó jelleggel kínozná, és agresszív nyomást gyakorolna rájuk, akkor elnyernék gaztettüknek megfelel büntetésüket. Azt viszont nem tehetjük meg, hogy az él k közé tennénk ilyen helyeket, így arra a megoldásra jutottam, hogy teremthetnél egy párhuzamos világot, amiben az ég helyén a jók, a föld alatt pedig a rosszak gyülekeznének, hogy földi haláluk után végs helyüket leljék. -Ez remek ötlet! – örvendezett „negyedik”. -Azonnal munkához látok. -Rendben. – azzal „negyedik” megteremtette a jók helyét – mennyországot -, és a rosszak helyét – poklot – aminek kapujára feltalálójának háromszori nevét (666) írta… Ezután következett a mennybéli és pokolbéli vezet k megválasztása. A fentieknél nem tudták eldönteni ki legyen kett jük közül a vezet , így mind a ketten ugyanúgy szólhattak bele a fenti dolgokba, mint a lentiekbe. A pokol vezet je pedig alapos kiképzés és vizsgák után egy Daws nev fickó lett, aki azt ígérgette, hogy megfelel büntetést fog az odakerül kre kiszabni… * Teltek múltak az id k, a torony egyre emelkedett, de még messze voltak a céltól. Az emberek közt egyre gyakoribbak lettek a viszályok. „Negyedik” ezt megunta, és megbízta „hatodikat”, hogy találjon rá ki valamit. „Hatodik” sokáig gondolkodott, hogy mi lenne a leginkább célravezet bb megoldás, és egyszer erre a megoldásra jutott: -Ha nem értenék meg egymást, akkor összeveszni sem tudnának. Mi lenne, ha új beszédmódokat találnál ki, és azok használatára kényszerítenéd az embereket? Így akik megvannak egymással, azok tovább beszélhetnének egymással, ám az ellenségek elbeszélnének egymás mellett. -Ez egyszer en remek. – kiáltott „negyedik”, és azonnal munkához látott. Az embereket nyelvjárások szerint rendezte el, és szétrepesztette az si egész kontinenst, hogy tényleg ne legyen semmi közük egymáshoz. Ez sajnos akkora z rzavart keltett, hogy az emberek elfelejtették a torony építését, így „negyedik” leszólt az embereknek: -FIGYELEM MINDENKI! – „negyedik” az si nyelven szólt hozzájuk, így mindenki tökéletesen érthette. 58
Zod
-LÁTOM, MEGFELEDKEZTETEK A MUNKÁRÓL, ÍGY ARRA A DÖNTÉSRE JUTOTTAM, HOGY GYORSAN FEJEZZÉTEK BE A TORONY CSÚCSÁVAL, AZTÁN PIHENHETTEK… -De mi nem akarjuk befejezni! – szólta el magát egy óvatlan ember. -Igaza van! Elegünk van a munkából. -Úgy akarunk élni, mint annakidején! – hangzottak különböz vélemények. A feldühödött tömeg arra az elhatározásra jutott, hogy kezdjenek el lázadni. Ezt az akciót azzal indították, hogy felmásztak a félkész toronyba, és onnan köveket, és faágakat dobáltak a fentiekre, de látva, hogy próbálkozásaik kudarcba fulladnak, úgy gondolták, inkább egyszer en porig rombolják a rabságuk jelképét, a tornyot. Ezt majdnem véghez is vitték, amikorra a fentiek annyi embert szétbírtak porlasztani, hogy a többi a kudarcoktól, és az égett szag miatt haza nem mentek volna… -Most mi lesz? – idegeskedett „negyedik”. -Szerintem szervezned kéne egy szent (=negyedik birtokában álló) sereget, ami visszaverhetné a lázadókat, ha esetleg újra megpróbálnának támadni… -Nem hiába vettelek magam mellé drága „hatodikom”. -Még egy javaslat: valakit kinevezhetnél ennek a rendfenntartó szervezet vezet jévé. -Meglesz… Nem telt el sok id , és egy nagyobb tömeg ver dött össze egy forgalmas kereskedelmi csomópontban. Nem is kellett több, „negyedik” szólt „hetediknek”, a frissen kinevezett rendfenntartó szervezet vezet jének, hogy intézkedjen. Ez azt okozta, hogy a szent sereg és a tüntet k összecsaptak a f úton. Hosszú órákba telt, mire a seregnek sikerült szétvernie a garázdálkodókat, mert azok hol egy barikádot húztak fel a torony maradványaiból, vagy azzal védekeztek, hogy a sereg fellépése túlzottan er szakosra, és brutálisra sikeredett, esetleg, hogy azok ártatlan járókel ket is megtámadtak… Amikor újra csend lett, a sereg kivallatta a lassabbnak bizonyuló néhány lázadásvezet t, és arra a következtetésre jutottak, hogy azok önkéntelenül, küls hipnózis hatására cselekedték azt, amit cselekedtek. A sereg erre szakosodott tagjai bemérték a hipnózis forrását, ami a pokolból jött, de csak egyvalaki bírt akkora er vel, amivel egy ilyen hipnózishullámot ki lehetett bocsátani: Daws…
59
Zod
-De hát én nem is csináltam semm… - védekezett Daws, amikor „negyedik”, és a szent sereg megjelent a pokol kapujában, de nem tudta befejezni mondanivalóját, mert azon nyomban kivégezték… -De mi legyen az átlagfeletti energiakapacitásával? -Szerintem készíthetnénk egy különleges tárgyat, amibe ezt az energiák elraktározhatnánk, és a pokolbeli utódoknak egy léleksz r n keresztül kéne áthaladniuk, ami elvonná a lélek fölösleges pusztítási vágyát, hogy megszerezhessék a különleges képességekre felhatalmazó, teszem azt, kristálymedált… * A kristálymedált „negyedik” egy olyan helyre tette el, ahol a tudta nélkül senki sem férhet hozzá: a kristályt egy nyomásérzékel s szikladarabra tette, egy léleksz r -, és tisztító- t zlabirintus közepére, ami egy barlangban égett. Ezt a barlangot csak és kizárólag idézhette meg egy csakis általa ismert helyen. A Daws-ot ért „váratlan baleset” után „negyedik” figyelemmel követte a lenti életet, és akit méltónak talált a posztra, azt felhívta egy kis beszélgetésre. Amikor olyasvalakit talált, aki ideális volt a posztra, akkor „negyedik” megidézte a kristályt rejt barlangot, és beküldte az illet t medálért. Általában a vizsgáztatás itt véget is ért, mert legtöbben szénné égtek. A t z ugyanis csak azt engedte át, akin nem volt Tesco-s csipogó…mármint akinek volt annyi józanság a tudatában, egyensúly a lelkében, és némi tudatos gonoszság a szándékai közt, mint annak a Zanthod nev fickónak, aki éppen a kristálymedállal a nyakán sétált ki a barlangból (persze akadt el tte legalább egy tucat olyan ember, akinek sikerült kijátszania a rendszert, de ket néhány hónapon belül elkapta „hetedik” serege, így nem tudtak túl nagyot alakítani a Föld valódi történelmében). Zanthod fekete haján kissé megtört a délutáni napfény, és kékes szeme a sikert l csillogott. Amikor visszaért „negyedikhez”, az így szólt: -LÁTOM SIKERÜLT MEGSZEREZNED A MEDÁLT. -Igen. – mosolyodott el Zanthod. -NOS, AKKOR A SZÁLLÁSOD ÉS A MUNKAHELYED A POKOLBAN LESZ. A FELADATOD AZ LESZ, HOGY A NYAKADBAN LÉV MEDÁL ENERGIÁJÁNAK SEGÍTSÉGÉVEL ÜGYELD A POKOLBELI RENDET. A MEDÁL ENERGIÁJÁT ÚGY ÉREZHETED MAGADÉNAK, HOGY MEGTANULOD KEZELNI AZ ÁLTALAD KÍVÁNT ID PONTBAN FELSZABADÍTOTT ER T. 60
Zod
ENNEK MEGKEZDÉSÉT CSAK AZ ÉN ENGEDÉLYEMEL TEHETED MEG. ER DET ARRA HASZNÁLHATOD, AMIRE CSAK AKAROD. DE VIGYÁZZ, AZ EGYIK SZEMEM MINDIG RAJTAD TARTOM, ÉS HA BÁRMI TÖRVÉNYELLENESET MERSZ TENNI, AKKOR REPÜLSZ INNEN! MEGÉRTETTED!? – „negyedik” annyira belejött a fegyelmezésbe, hogy a felszabaduló indulatával leválasztott egy kontinenst, amit err l az esetr l neveztek el snyelven: Aughstraol-nak (szintén kés bbi fordítási hibáknak köszönhet a „negyedik haragja által repesztett föld” –helyett az Ausztrália szó). -Meg. – Zanthod teljesen ledermedt az ijedtségt l, és még csak álmodni sem mert arról, hogy mi történne, ha felbosszantaná „negyediket”. -AZ ENERGIÁD HASZNÁLATÁNAK BIRTOKLÁSÁNAK JOGÁT, ÉS A VISSZASZÁMLÁLÁST A 24 ÓRA MÚLVA KEZD D VIZSGÁDIG MEGKEZDEM. -Miféle vizsga? -NEM GONDOLTAD TÁN, HOGY CSAK ÚGY HAGYLAK INNEN ELMENNI, BÁRMILYEN JELLEG SZÁMONKÉRÉS NÉLKÜL? VAGY SZERINTED HAGYOM, HOGY CSAK ÚGY BÁRMILYEN JÖTTMENT VEZETHESSE A POKLOT? – düh, Kárpátok. A többit már tudják… Zanthod lement, hogy gyakorolja energiájának használatát, és készüljön a vizsgára. „-Vajon mit kellene tennem, hogy el idézhessek egy ilyen energiakisülést?” –töprengett magában Zanthod. Ezen addig töprengett, mígnem egy szikra elpattanását érezte a tenyerében. Sajnos Zanthod egy kovács volt a Földön, így nem érezte meg az isteni szikrát. Nem sokkal kés bb már az receptorai is hatalmas sikolyszer fájdalmat idéztek el Zanthodnál, ugyanis az a sok apró szikrák némelyikét beledörzsölte abba az okos kobakjába, az ezen lév haj pedig ennek hatására teljes egyszer séggel meggyulladt. Nem pontosan úgy, mint az ötletet jelz villanykörte a feje felett, ami arra világított rá, hogy csak gondolnia kell valaminek a megtörténésére, és az megtörténik. Amikor másnap felment vizsgázni, „negyedik” már várta t: -AKKOR KEZDHETJÜK? -T lem…-felelt flegmán Zanthod. -A VIZSGA HÁROM PRÓBÁBÓL FOG ÁLLNI, MIND A HÁROM PRÓBA EGY-EGY RANDOM GENERÁLT JELENETB L FOG ÁLLNI. ÍME AZ ELS . – azzal intett egyet, mire Zanthod elillant. 61
Zod
A következ pillanatban Zanthod egy szobában termett, ahol egy rövid hajú, kissé kellemetlen kinézet n éppen telefonált: -Márpedig akkor is az rbe fogok repülni! Nem érdekel, hogy mennyibe fog ez kerülni a csatornának, intézzék el… -EZ AZ ELS PRÓBA. MIT TENNÉL? -Hmm, szerintem kirepíteném a világ rbe... -HOGY SOHA TÖBBÉ NE LÁSD? -Zanthod gyorsan kapcsolt, és vihogva rávágta, hogy igen. -NEM IS ROSSZ… JÖJJÖN A KÖVETKEZ … A következ pillanatban Zanthod egy csatamez n találta magát. -EGY HATALMAS HÁBORÚ… NOS MIT TENNÉL? Zanthodnak jobb ötlet híján csak az jutott az eszébe, hogy: -Semmit. Az ilyen helyzetek mindig maguktól megoldódnak. -ÉS HA NEM? AMÚGY IGEN. NA MINDEGY… KÖVETKEZ … Zanthod most abban a barlangban találta magát, ahonnan a kristálymedált hozta ki, de most a tisztítólángok helyett egy óriás jakuzzi volt, benne koktélt és pezsg t szürcsöl , szebbnél szebb bikinis lányokkal, akik kacarászva szórakoztak. Zanthod már épp kigondolta, hogy mi lesz a következ feladat, amikor „negyedik” zavarodott hangon így szólt: -HOPPSZ! EZ A PARTIBARLANG. NEM SZABADNA ITT LENNED! Ó ÉN HÜLYE! MEGINT NEM JÓL ÁLLÍTOTTM BE A HELYZETGENERÁTORT. AJÁNLOM, HOGY ERR L EGY SZÓT SE SZÓLJ SENKINEK! VILÁGOS? -Hát, nem is tudom! – vigyorodott el Zanthod. -Sokszor el fordult velem a Földön, hogy megfeledkeztem az ígéreteimr l… -JÓL VAN, JÓL VAN! ÁTMENTÉL A VIZSGÁN! TIÉD A POKOL! -Köszike Playboy! * Zanthod az ez utáni hetet gigantikus luxusvillájának megteremtésével töltötte, és amikor kész lett, felteleportálta magát a háztet re. Onnan körülnézett birtokán – a poklon – majd intett egyet, mire a vörösl eget ellepte egy hatalmas papírrepül gép raj. Hirtelen szétterültek a pokol ege felett, majd zuhanórepülésbe kezdtek. Volt, amelyik egy lávapatakban égett porrá, volt, amelyiket felperzseltek az itt-ott ég t znyelvek, de mindegyiken a következ állt: 62
Zod
Ma este Zanthod házavató buli. Mindenki jöjjön, Aki nem akar lávatengerben, És tüskesírban úszni… A figyelmes megszólításnak, vagy a der s jöv képnek köszönhet en szinte mindenki ott volt a bulin, aki csak mozogni tudott. Pontban este nyolckor a türelmetlen tömeg a falból tépte ki az ajtót, így megkezd dhetett pokol eddigi legfergetegesebb partija. Zanthod kb. 20: 15 körül úgy döntött, tart egy nyitóbeszédet: -FIGYELEM MINDENKI! –semmi hatás. -AZT MONDTAM FIGYELEM, CSESSZÉK MEG!!! – zene leáll, mindenki Zanthodra néz. -ÜDVÖZLÖK MINDENKIT A PARTIN! ELNÉZÉST KÉREK A MODORTALAN MEGSZÓLÍTÁSÉRT, DE KÉNYTELEN VOLTAM VALAHOGY MAGAMRA TERELNI A FIGYELMET. SZÓVAL: MINT AZT MÁR AZ EL Z , DE NEM TÚL NAGY URALKODÁSI IDEJ VOLT KOLLÉGÉMTÓL MÁR MEGSZOKHATÁK, A BULI ADDIG TART, AMÍG MINDENKI KÓMÁBA NEM ESIK A SOK IVÁSTÓL. EZ ALKALOMMAL SZERETNÉK BEMUTATKOZNI: A NEVEM ZANTHOD, A BULIHOZ PEDIG JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNOK. AKI EGY ÓRÁN BELÜL NEM LESZ ER SEN ITTAS ÁLLAPOTBAN, AZT A BULI UTÁN A PUSZTULÁSIG FOGOM KÍNOZNI. HÁROM, KETT EGY, KEZD DJÉK A BULI! Az összejövetel alkoholfogyasztási javaslatát mindenki szigorúan betartotta… Zanthod a saját ágyában ébredt, és mellette egy gyönyör , és enyhén alulöltözött n feküdt. Zanthod nem értette a helyzetet, és furcsállta az ujját szorító gy r t is. Amikor a n felébredt, még a küls jénél is kellemesebb, bár kissé rekedt hangon így szólt Zanthodhoz: -Jót aludtál, szívem? -Ismerjük mi egymást? -Dehogyis! – mosolyodott el a n . -Na jó! Fejezd be a hülyéskedést, és gyerünk, takarítsunk fel! -De én tényleg nem ismerlek. -Oké, egyszer jó poén volt, de most már befejezheted. -Ki vagy te, és hogy kerülsz az ágyamba? 63
Zod
-Te tényleg nem tudod, ki vagyok? Azt hittem, csak viccelsz! – rökönyödött meg a n . -Én nem viccelek! KI VAGY ÉS MIT CSINÁLSZ ITT? – kelt ki magából Zanthod. -Nem túl szép dolog így köszönteni az újdonsült feleségedet! -MICSODAAA? – Zanthod megrökönyödését olyan szolidan fejezte ki, hogy beleremegett a Föld. Ekkor villant be Zanthodnak egy emlékfoszlány a buli éjszakájáról, amint éppen egy kisebb n i sereget kápráztat el képességeivel a szolidabban iszogatók társaságának kárára. Ekkor jelent meg az épp mellette fekv n arca el ször… A szobában halálos csend volt. Zanthodnak percekkel kés bb villant be a következ jelenet: Zanthod a n , és még két társa kíséretében elvonulnak a tet téri jakuzziba, ahol bevedelnek három liter pezsg t… -Amúgy hogy hívnak? – vetette oda szárazon a n nek? -Rita. Hát erre sem emlékszel, Zod? -Nem igazán – gondolta magában Zanthod, majd hirtelen átsüvített a felismerés: -HOGY SZÓLÍTOTTÁL? -Zodnak. Z-anth-od. Tényleg ennyire kiütted magad? -Ááá! Már megvan! – mosolyodott el Zanthod. Ugyanis a következ emlékfoszlány megválaszolt még két kérdést: hogy kerültek az ágyba, és miért van így alulöltözve a n ? -Örülök, hogy örülsz! A következ jelenet teljes képet adott: a környezet ugyanaz, szolid félhomály, Zanthod megszólal: -Gyere hozzám feleségül! -Oké! Azzal gy r csere, majd el z jelenet… -Hányadika van? -18-a. Miért? -Akkor nem feküdtünk, csak két napot. -Mármint hónapot? -Ezt hogy érted? -Mit hogy értek? -Ezt a hónapos valamit. -Két hónapja 16-án volt a buli, és nem két napja 16-án… Zodnak leesett az álla. 64
Zod
-Akkor szerintem gyerünk takarítani. – vetette fel Rita újra az ötletet. -Össze kell szednem magam. Ez kicsit nagyon kisnagyot ütött… * Két hét múlva Zod arra ébredt, hogy Rita hatalmasat sikít mellette. -Mi történt? -Hova t ntél Zod? -Itt vagyok melletted. -Itt nincs senki! -Dehogynem! – azzal megfogta Rita karját, ami egy még hatalmasabb sikítást eredményezett. Amikor Zod megnézte magát a tükörben, nem látott semmit. -Tényleg! De ostoba vagyok! Hiszen a Szabályok Kézikönyvében olvastam err l. Most nyerem el végleges pokolbeli alakomat. -Így már érthet bb. És nem fáj? -Nem. Olyan, mintha teljes testemben le lennék zsibbadva, és egy kicsit fázok is, hogy így kérdezed. -Az furcsa, mert itt bent pont… -Negyvenkét fok van. – fejezte be Zod a mondatot. -Ezt hogy csináltad? -Nem tudom. Csak arra figyeltem, amit mondasz, amikor kicsúszott a számon a mondatod vége. -Ez érdekes. Ó! Hiszen te olvastál err l is a… -Szabályok Kézikönyvében! Tényleg… Várjunk csak egy pillanatot! Te nem is olvashatsz az SZ. K-ba. -Nem is olvastam. Valahogy megéreztem, hogy te olvastál ilyenr l. Ennek a furcsa beszélgetésnek az volt a magyarázata, hogy Zod és Rita lelke „valamikor közös volt, és egyik darabja sem épült be a Földbe, csak kettészakadt, és a két félb l két különböz ember lesz. Pokolbeli vezet k egyik tulajdonsága, hogy beleszeretnek a lélekpárjukba, ha abban a megtiszteltetésben van részük, hogy ikerlélekként élnek. A fenti érzelemváltozás kortól, származástól, de még nemt l is független.” – Szabályok Kézikönyve, idézet. -Álljon meg a menet! Kik voltak azok a n k a jakuzziban? -Azok csak… ö… hogy is mondjam… -Már emlékszem…-mosolyodott el Rita, ugyanis: „… Az ikerlelkek egymásra találásuk után el ször csak egymás szavába vágnak, kitalálják a másik gondolatait, de kés bb az emlékeik is közössé válnak, attól 65
Zod
függetlenül, hogy a másiknak volt-e egyáltalán bármi köze az egyik emlékeihez, és fordítva. Végül a különböz érzelmek, és érzések (pl.: fájdalom) is átszivárognak, mígnem a két lélek újra egybeforr, hogy utána újra szétválhassanak…” – Szabályok Kézikönyve, ismét egy idézet. „… Az ikerlelkek bármelyik tagja képes ezek mellett a gondolatok, emlékek, és érzelmek másolására, eltulajdonítására, vagy általuk kívánt helyre történ áthelyezésre. Ez utóbbit egy tárgyba is tehetik…” SZ. K., idézet. Akkor ezek szerint ennek köszönhet az a dal, ami még Daws uralkodása alatt vált népszer vé: „… t látom a fában, a f ben, egy eldobott k ben…”. Még két napra rá Zod elnyerte végleges alakját, és színét: az utóbbi a sötétlila volt. Az alakját maga szabályozta, de többnyire egy lángoló fej szellemre emlékeztetett, ki-ki döntse el maga, hogy pontosan hogy is néz az ki… * Teltek múltak a hetek, a hónapok, és az évek, és az évezredek, Zod és Rita pedig megbékéltek a részegen kötött házassággal. Mindkett jüknek megvolt a helye és szerepe az olajozottan dolgozó gépezetben. Zod közben megalapította a Pokol Rt.-t, ami egy statisztikai hivatalra emlékeztetett, annyi különbséggel, hogy itt nem csak számlálták a pokol területére érkez lelkeket, hanem esetleges er sebb létszámcsökkenés (, ami azért nem volt kedvez Zodnak, mert a szigorú törvényeinek köszönhet en a lelkek annyira elgyengültek, hogy egy esetleges lélekviharkor a népesség létszáma er sen leépült volna. Ez azzal járt volna, hogy „negyedik”-nek felt nik a hiány, és emiatt Zod ütte volna meg a bokáját.) esetén a cég az utánpótlásról is igyekezett gondoskodni. Ebb l akadtak is összet zések „negyedikkel”: -Megtudhatnám, miért hívatott? Elég sok probléma van a Pokol Rt.-nél, és tartanom kell az id beosztást. -HOGY MEGTUDHATNÁ-E? MÉG T LEM KÉRDEZI, HOGY MIÉRT HIVATTAM? T LEM? MÉGIS ELÁRULNÁ, HOGY KINEK KÖSZÖNHET A FÖLDÖN PUSZTÍTÓ PESTISJÁRVÁNY? AMIBE EDDIG CSAKNEM ÖTMILLIÓAN HALTAK BELE? MÉG MOST IS KÉRDEZI, HOGY MIÉRT HIVATTAM? Amikor Zod kifejtette elméletét az utánpótlás beszerzésér l, „negyedik” így szólt:
66
Zod
-NOS, EBBEN IGAZA VAN. ÁM VÉTETT A TÖRVÉNYEM EGYIK PONTJA ELLEN, MISZERINT NEM ÖLÜNK FÖLDI EMBEREKET KEDVTELÉSB L. ELISMERI A SZABÁLYSÉRTÉST? -Igen. -TUDATÁBAN VAN ANNAK, HOGY AZ ÖN POSZTJÁBAN ILYEN REND SZABÁLYSÉRTÉS AZONNALI KITILTÁSSAL, ÉS FÖLDI KERINGÉSB L TÖRTÉN KIVONÁSSAL JÁR? -Igen, te huncut kis játékos fiúcska. Most én szeretnék még egy dolgot hozzáf zni a büntetéshez: adsz még egy esélyt, és én nem fecsegem el a titkos barlangot senkinek. -AZZAL A FELTÉTELLEL, HA MEGSEMMISÍTED AZ EMLÉKDARABOT. -Rendben… - azzal „negyedik” el vett egy darab üveggolyót, majd odadobta Zodnak. Az megfogta a golyót, ami felizzott, majd a közepén az a jelenetdarab képe volt megtalálható, aminek Zod az állását már másodjára köszönhette. Ekkor visszadobta „negyediknek” a golyót, aki, miután átvette a tárgyat, kegyetlen dühvel megsemmisítette azt. - MOST PEDIG EREDJ VISSZA, ÉS SZÜNTESD MEG A JÁRVÁNYT! -Rendben. – Zod visszament a pokolba, és intézkedett. Így amilyen gyorsan jött, úgy ment is a pusztító járvány. A Pokol Rt. az incidensnek köszönhet en népszer bb, és telítettebb lett, mint eddig bármikor. Zod ennek örömére bevezette a köszönt kínzás törvényét, ami annyit jelentett, hogy minden pokolba érkezett, és a Pokol Rt.-nek köszönhet en regisztrált lelket egy alapos kínzókúrának vetettek alá, hogy utána az örökkévalóságig szenvedjen a sz nni nem akaró fájdalomtól. Természetesen a lélek pokolbeli jelenléte alatt még több fájdalmat kapott, a köszönt kínzás csak egy kis ráadás volt. Zod, hogy elkerülje a lélekvihar által okozott károkat, az elöregedett, és lestrapált lelkeket a Pokol Rt. egy külön parcellájába telepítette, így ha valaki ott fejezte be létezését, nem okozott kárt a kínzás általi b ntetésvégrehajtás beteljesedésében, ugyanis nem küldött lélekviharba olyan lelkeket, akiket még nem kínzott meg eléggé. Ezen intézkedéseknek köszönhet en Zod és a Pokol Rt. a legrettegettebb, és leginkább megbecsült fogalom volt a pokol eddigi történelmében. Sajnos semmi sem tarthat örökké, így a sikerek sem. Ez akkor igazolódott be el ször, amikor Zod egy el re nem várható következmény láncreakciójának els láncszemét aktiválta. Mindezt azzal, hogy a jól viselked lelkeknek egyfajta ösztönzésként „extra energiát” adott, amit 67
Zod
öncélra felhasználhattak. Ebb l még nem lett volna gond, ha Zod felügyeli, vagy felügyelteti a felhasználás célját. Sajnos nem tette meg, és tudta nélkül intézte el, hogy kiüssék t a trónról. Az „extra energia” programnak ugyanis olyan jelleg ösztönz ereje lett az Anti-Zod pártiaknál (ugyanis ilyenek is voltak), hogy azok gonosz tervük megvalósítására használták az „extra energiát”… -Társaim! –szólalt meg egy maszkos idegen, az Anti-Zod párt vezet je. -Megtaláltam a tökéletes tervet, hogy letaszítsuk Zodot a trónról: meghunyászkodást színlelünk, és szófogadóan engedelmeskedünk Zodnak, hogy megszerezzük az „extra energiát”. Amikor mindenkinek megfelel szinten lesz az energiája, újabb gy lést szervezünk, és az energiatöbbletet egyetlen hatalmas halmazzá egyesítjük. Ennek a halmaznak akkorának kell lennie, hogy túléljen egy lélekfelez dést, és mutálnunk kell, hogy ikerlélek legyen bel le. Az egyik felet visszaküldjük a Földre, míg a másikat lenttartjtuk, hogy meglegyen a kapcsolatunk a fentivel. Amikor létrejött a kapcsolat, rávesszük, hogy tisztítsa meg a Földön a lelkeket, hogy azok a mennyországba, és ne a pokolba kerüljenek. Amikor „negyedik” a szokásos rendszeres statisztikai ellen rzést végzi, szemet fog neki szúrni a megcsappant beérkez létszám, és Zodot alkalmatlannak találja majd a további vezet i szerep betöltésére. Zodot kirúgja, és akkor az Anti-Zod párt tagjai közül kerülhet ki valaki a vezet i posztra. Ha a tervet sikeresen kivitelezzük, semmi gondunk nem lesz a további évezredekben. Korlátlan tejhatalmunk lesz az alvilágban! És senki nem lesz, aki letaszítson minket a trónról! – az abszolút egyetértés moraja akkora rjöng éljenzésbe csapott át, hogy többen nagyothallóvá váltak a gy lés után… * Három hónap szorgos munka után újra összehívták az Anti-Zod gy lést. A pódiumon ismét ugyanaz a maszkos idegen állt, aki az el z gy lésen. -Társaim! Eljött az id ! Egyesítsük energiáinkat, hogy létrejöjjön gonosz fegyverünk! Ám emlékezzetek! Mutálnunk kell, hogy ikerlélekké váljon! Mindezt úgy visszük véghez, hogy keresünk egy önfeláldozó társunkat, akibe az energiát juttatjuk, valamint szükségünk lesz egy olyan gy jt lencsére, ami azt a rengeteg energiát egyetlen nyalábbá alakítja. Itt jön a csel, ugyanis ez a gy jt lencse annyiban lesz módosítva, hogy torzítsa a lelket ikerlélekké. Amikor megvannak a szükséges eszközök, mindenki célozza meg a lencsét, és transzportáljátok az energiát a célra. Amikor az utolsó csepp „extra energia” is elnyel dött a testben, már csak 68
Zod
várnunk kell. – mindenki megértette a feladatot, és aszerint cselekedett. A teremben vakító fény tört el , majd a gy jt lencsében felgyüleml energia átvándorolt egy önfeláldozó lázadóba. Amikor újra normális fényviszonyok voltak a teremben, mindenki a társuk h lt helyét bámulta, ugyanis azt teljes egyszer séggel elnyelte egy lélekvihar. -Hé ti! Irány a beléptet kapu! – törte meg a megdöbbenés csendjét a maszkos lázadásvezet , miközben három társára mutatott. A négy lázadó odasietett a Pokol Rt. bejáratához. A Földr l lekerül lelkek el ször egy dimenzióalagúton mennek keresztül, majd sorban a regisztráló, és beléptet kapukhoz, így nem lesznek beazonosítatlan, kóbor lelkek. Amikor odaértek a kapuhoz, egy semmitmondó külsej , abszolút átlagos külsej lélek lépett ki bel le, akit hirtelen egy villámcsapás terített le. Odafutottak hozzá, és ekkor egy jól ismert, ám annál ellenszenvesebb hang ütötte meg a fülüket: -Hát ti mit csináltok itt? – kérdezte Zod kissé megrökönyödve. -Mi teljesen megfeledkeztünk arról, hogy mi is zajlik a beléptet kapuknál, és fel szeretnénk frissíteni a memóriánkat. – ezzel a fed történettel azért állhattak el , mert az „extra energiát” pont itt gy jtötték be. -Az „extra energiát” használhattátok volna memóriab vítésre is. Tényleg! Látom, kifogytatok bel le. Mire ment el? - … buliztunk. -Nagy buli lehetett annyi mindennel, ami ebb l kitelt. -Hát igen… -Érdekes. Nem kaptam jelentést randalírozásról, vagy csoportos öngyilkossági kísérletr l. -Csak, mert a maradék energiából visszamentünk az id ben, és megakadályoztuk a katasztrófát. -Hmm. Érdekes. Id utazás? – a maszkosról patakzott a verejték, annyira félt, hogy Zod megsejtett valamit. -Igen. -És szabad tudnom, hogy… - a maszkos pulzusa 200-on… -… hogy csinálhattatok… - a maszkos lába enyhén remegni kezd… -… bulit NÉLKÜLEM? – a maszkos még épp kibírta, de az egyik társa gyengébb idegekkel rendelkezett, és összeesett. -Neki mi baja van? -Semmi. Csak nagyon sajnálja, hogy elfelejtett figyelmeztetni, hogy hívjalak meg, és tudja, hogy most kapni fog. -Aztán leckéztesd meg rendesen! – nevetett Zod. 69
Zod
-Meglesz. -Ami pedig ezt a jövevényt illeti, jobb lesz, ha rátok bízom. – mondta Zod. -Mutassatok neki megfelel példát, és tudja meg, ki az úr! -Rendben. – azzal a maszkos megfogta a fél-lélek karját, és elszaladtak. * Amikor beleszuggerálták a fél-lélekbe a gonosz tervet, az felvette a kapcsolatot a fenti felével, és elküldte neki az els üzenetet. Aztán rájöttek, hogy a lélek másik fele még csak egy újszülött, így várniuk kell még néhány évet a terv kivitelezésére. Kerek egy év múlva megunták a várakozást, és kitaláltak, hogy gyorsítsanak a folyamaton: összegy jtenek még egy kis energiát, majd ennek segítségével ráveszik a fenti felet, hogy szálljon meg egy kicsivel korosabb testet, hogy véghezvigyék az akciót. Szerencséjükre az áldozat nem volt túlságosan er s személyiség, így könnyedén ment a megszállás. A lenti fél-lélek egyszer így szólt a lázadásvezet nek: -Hajnalban volt egy álmom, amit a fenti küldött. Sikeresen megszállta a testet, és a személy hozzátartozói sem sejtenek semmit. -Kérdezd meg t le, hogy hány hozzátartozója van, és hogy istenhív k-e? Ha négynél kevesebben vannak, és nem akarnak idekerülni, akkor nyírja ki ket. Nem kellenek szemtanúk. Jobb lesz, ha egyedül tevékenykedik. -És ha valami nem stimmel? -Oldja meg, és aztán öljön. -Rendben. Ha megvan, mi lesz a következ lépés? -Egyenl re elég, ha ezt megteszi… A lenti sietve ment „üzenni”. Amikor két nap múlva megkapta a visszajelzést a sikeres akcióról, újra a maszkoshoz ment utasításért. -Várjon türelemmel. Küldünk neki egy kis bonuszt. Hé! Ti ketten! Szükség lesz még egy kis „extra energiára”. Te! Készíts egy energiatárolót, amiben majd feljuttatjuk az „extra energiát” a fentinek. Én addig ráveszem Zodot, hogy engedjen fel a Földre. -Ezt meg hogy érted? Le fogod buktatni az akciót! -Egy kis hipnózis, és kezes bárányként fog viselkedni. -De ha hipnózissal erre ráveszed, miért nem mondatod inkább rögtön le? -Anni energiám még nekem sincs, amivel olyan er s hipnózist lehetne elérni. Ez is csak egy pillanatnyi „vakság” lesz.
70
Zod
-És mégis hogy fogod a hipnózist ráengedni? Azt mondtad, csak egy gyenge er sség képesség. Merek következtetni, hogy messzir l nem igazán m ködik. -Én ennek tudatában vagyok. Ezért fogom azt a tulajdonságát kihasználni, hogy szereti az alkoholt… -Jó sokat melózhattál, ha ennyi plusz energiád van. -Többet, mint gondolnád. - ekkor egy sarokban liheg egyénre mutatott, akinek a kit z jén ez állt: Hello! A nevem: Gondolnád… * -Ez a legtutibb buli, amin a házavatóm óta voltam! – üvöltött Zod, majd legurított még egy liter sört… -Igyál még! Drága barátom! Most megbocsátom, hogy nem hívtál meg az el z re! – plusz másfél liter, és könnycseppek… -Csak az arcodat sajnálom. Csúnyán megégtél a… -Zod hangja elcsuklik, majd hatalmasat böffent. -Bocsáss meg, ki kell mennem… - majd kirohan a mosdóba. -„Itt az id , hogy lecsapjak!” – gondolta magában a maszkos, aki álcáját égési sérülésekkel leplezte már azóta, hogy el ször találkozott Zoddal. Felkelt a székr l, majd Zod után ment. Amikor megtalálta t, er sen koncentrált, hogy egy hipnotikus impulzust bocsásson az épp gyomortartalmát ürít Zodra. Amikor megtörtént, visszasietett az asztalhoz. Zod kicsivel kés bb visszahuppant a székére, ekkor a maszkos nekiszegezte kérdését: -Zod! Drága barátom! Akadt egy apró problémám, és téged szeretnélek megkérni, hogy segíts megoldani. -Érted bármit! -Volna egy doboz, amiben egy levél van a földi családomnak. Leírtam benne nekik, hogy minden rendben, ne aggódjanak értem, mert anyám teljesen összeroskadt lelkileg, amikor meghaltam. Ezt a bátyámtól tudom, aki az óta már itt van. A dobozt kéne feljuttatni a fenti világba, de kinyitni csak nekik lehetne. Meg lehetne ezt oldani? -Már mondtam. Érted… - itt elsírja magát - érted bármit… Hol van az a doboz? -Elhoztam… itt van. – ekkor átadta a dobozt, amiben egy boríték volt, az „extra energiával”. Zod el tt hirtelen megnyílt egy dimenziókapu. -Hova szeretnéd a dobozt küldeni? 71
Zod
-Mindjárt megmutatom. – azzal el vett egy kavicsot, az hirtelen felizzott, és ugyanolyan hirtelen le is h lt. Átadta Zodnak, az megfogta a kavicsot, ami újra felizzott, majd leh lt. - az apám. -Pillanatokon belül fent lesz a doboz. – Zod beledobta a dobozt a dimenziókapuba, ami rögtön elnyelte a dobozt, majd összezsugorodott, és elt nt. -Köszönöm! -Nincs mit… - Zod legurította a maradék két és fél liter sört, majd összeesett… * -F nök! A fenti fél átvette a ládát. – jelentette a lenti fél a maszkosnak. -Helyes! Akkor kezd djék az akció. – ekkor gonosz mosoly csillant meg a maszk mögött. -Ja! Igen! A terv… - kezdett magyarázni a maszkos, látva a fél értetlen arckifejezését. -A terv a következ : feltételezem, az energiáját már tudja kezelni, így els lépésként kibocsát egy pókháló jelleg érzékel -energiateret, ami jelez, ha valaki nemsokára meghal. Ekkor odamegy, és megnézi, hova fog kerülni a lelke: ha fel, akkor nincs gond, ha le, akkor ráengedi a tisztítótüzet… -Értettem. Egyéb parancs? -Ha bármilyen akció van, legyen láthatatlan. -Igenis! Amikor a fenti fél-lélek megkapta a parancsot, munkához látott, és egy hónap múlva már teljes lefedettséggel m ködött a halálfigyel -rendszer. Zod teljesen le volt döbbenve, amikor két év múlva – nem sokkal a rendszeres ellen rzés el tt – ellen rizte a létszámot, a be-, és kiérkez lelkek arányát, valamint azokat az eredményeket, amiket a Pokol Rt. készített az elmúlt két évben. Úgy döntött, felmegy a Földre, de, hogy ne vétsen „negyedik” törvényei ellen, így csak egy gyenge hipnózishullámot fog az emberekre bocsátani, hogy azok kezdjenek b nözni… -F nök! Akadt egy kis probléma. Zod fent van a Földön, és b nözésre kényszeríti az embereket. -Na és? Egy kicsit többet kell majd a fenti félnek dol… Húúú! A francba! Ha használja az energiáját, Zodnak az fel fog t nni, így megbukik az egész terv! Azonnal figyelmeztesd, hogy vonja vissz… a szentségit! A halálháló! Erre nem gondoltam! Értesítsd a lázadókat, hogy AZONNAL 72
Zod
jöjjenek ide. 180 fokos fordulatot vesz a terv! Zod azóta biztos észrevette a hálót. – a maszkosnak volt annyi szerencséje, hogy Zod még nem vette észre a hálót. A rendkívüli gy lés öt percen belül összeállt. -Társaim! Most nincs id elmondani, miért hívattalak ide benneteket. Sürget az id , és hatalmas a lebukás veszélye! Amíg a lenti fél értesíti a fenti felet, hogy hamarosan meg kell küzdenie Zoddal, addig mi megsegítjük t még egy ki „extra energiával”. – A lázadók megbíztak a maszkosban, így azonnal összegy jtötték maradék energiájukat egy k szobrocskába, amit a maszkos utolsó csepp energiáiból juttattak fel a fenti félnek. -A fenti fél megkapta a szobrocskát. -Remek! Mond meg neki, hogy gy jtse össze a lehet legtöbb energiát, és várja meg, amíg Zod megtalálja t. Amint összefutnak, támadjon rá, és ölje meg! Nem veszélyeztethetem a lázadó sereget Zod haragjával. Amikor a lenti fél megpróbált kapcsolatot teremteni a fenti féllel, meglep módon az nem válaszolt. A következ pillanatban a lenti fél a földre rogyott, majd elterült. Amikor nem sokára felkelt, rázta a hideg, és egy különös látomásról beszélt: -Egy leírhatatlan szörnyeteg támadta meg Zodot. Hatalmas volt! Zod pedig úgy terült el a földön, mint egy rongybaba. -Hiszen ez csodálatos! – kiáltott a maszkos. Ekkor még nem sejtette, hogy a lenti fél élete veszélyben van. A „leírhatatlan szörny” ugyanis a fenti fél volt, aki túladagolta az „extra energiát”, és elmutálódott. Jelenlegi egyetlen célja, hogy minél több energiát szerezzen, és független a körülményekt l, (mivel fél-lélek,) el ször a kettéhasadt fél-lelkét akarja újraegyesíteni. Zod ennek köszönheti, hogy nem ölték meg rögtön. Zod éppenséggel most semmit sem nagyon köszön, mert attól a „gyengéd lökést l” félholtan fekszik a Földön a földön, miközben a fél lélek épp a Pokol Rt. dimenziókapujának véd rendszerét ostromolja… Húsz perc múlva a védelem megadja magát, és a szörny utat tör magának, hogy elpusztítson mindent… Tíz perc múlva ráront a lenti félre, aki azonnal meghal. De a lélekvihar helyett csak egy fénycsóva ütközik a szörnynek. Aki eddigre nem menekült el, azt a szörny pillanatok alatt elintézte… Két óra múlva teljes káosz uralkodik el a pokolban. A szörny minden útjába akadó lelket elpusztít, és beépít szervezetébe… Fél óra múlva Zod a semmib l t nik el , mögötte száz „negyedik” szent katonáiból. 73
Zod
-OTT VAN! URAIM, KAPJUK EL! – üvölt Zod, ám a (mégsem teljesen leírhatatlan; némileg farkasra emlékeztet ) szörny hatalmas pusztításától még ezt is alig lehetett hallani. A szörny azonnal megérezte az „extra energiát”, így a seregnek támadt. Amikor ráeszmélt, hogy semmi esélye, utolsó csepp energiáit összeszedve sikerült elmenekülnie, és elbújni egy barlangban, ami egy óriási szakadék mélyén volt. A barlang bejáratának sziklát csapott, így a sereg katonái csak egyesével fértek be rajta. A szörny így egyesével befalt harminchat katonát. Még harmincnégy akkor esett el, amikor eltakarították a torlaszt a bejárat el l. A maradék harminc sajnos nem volt olyan er birtokában, amivel az ereje teljében lev szörnyet legy zzék, így visszavonultak, hogy er sítést szerezzenek. A szörny gyorsabb volt náluk, így még huszonkett odaveszett. A maradék nyolc Zoddal az élén er sítést hívott, amikor a szörny rájuk rontott. A maradék nyolccal végzett, és újra Zodnak esett. Az kitért a támadás el l, és amikor a szörny nekicsapódott egy sziklának, felrepítette a szörnyet a leveg be, így tulajdonképpen támadásképtelenné tette, mert az csak rúgkapált a leveg ben. Zod legalábbis azt hitte, hogy a szörny támadásképtelen, mert az egy váratlan pillanatban óriási t zlabdát köpött rá, így Zod elvesztette az irányítást a lebegtetés felett. A szörny tompa puffanással földet ért, és a földön fekv Zodnak ugrott. Zod megint kitért a támadás el l, és mérete tízszeresére növekedett. Így Zod és a szörny méretaránya kb. olyan volt, mint egy emberhez viszonyítva egy közepes nagyságú kutya. Zod most egy lángcsóvával felgyújtotta a szörnyet, de az mit sem tör dve lángoló testével, Zodra vetette magát, és egy hatalmas darabot kiharapott bel le. Az a fájdalomtól üvöltve belerúgott a szörnybe, így az nekivágódott egy sziklának, és eszméletlenül elterült. A harapásból ömlött a vér, és Zod is elájult. Amikor felébredt, forró leveg csapódott az arcába: a szörny lihegett rá, és arra készült, hogy elharapja Zod torkát. Zod az utolsó pillanatban elkapta a szörny állkapcsát, és megpróbálta szétfeszíteni, ám a kezébe mélyed pengeéles fogak, és a hatalmas nyomás, valamint a nagy vérveszteség megtette hatását, így Zod nem tudta tovább feszíteni az állkapcsot. A szörny leharapta Zod mind a két tenyerének felét. Zod utolsó emlékképe az volt, amikor a szörny nekilendült a torkának, miel tt elsötétült a világ… * -Zod! ZOD! Jól van? -Zod hall engem? – Egy tompa, búgó hang szólt Zod fejében. 74
Zod
-Igen. -Rendben! Nyugalom! Él! – Zod ekkor tompán üvöltözést hallott. Fokozatosan visszatért a látása, és a hallása is kitisztult. -Mi történt? – kérdezte még kissé kábán Zod. -Azt a dögöt a nyakáról kellett lerobbantanunk. – mesélte teljes átéléssel az egyik katona a szent seregb l. -Amikor nekivágódott annak a sziklának, százötvenen estünk neki, hogy elpusztítsuk. Ekkor eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha inkább begy jtenénk azt a sok energiát, hogy azzal gyógyítsuk a sérüléseit, és így is tettünk. -Jól tették. Köszönöm. -Nincs mit! A kötelességünket teljesítettük. Maradt még az energiából. – ekkor a katona átadott egy fogat. -Az ön leszakadt kézfejében találtuk. Ott hevert a földön… -Zod! Úristen! Mi történt veled? – ekkor Rita rohant oda hozzá, és majdnem el is ájult. -Nyugalom! Rendbe fogok jönni. De most még van egy elintéznivalóm. -Szeretnéd tudni, hogy, és miért került ide, és mit csinált itt a szörnyeteg? – vágott megint Zod szavába Rita. -Pontosan. -Emiatt ne aggódjon. – legyintett a katona. -Már megtaláltuk az egész ellenállást. -Ellenállást? – kérdezte egyszerre Zod és Rita. Ekkor a katona arra a többszázezres tömegre mutatott, akiket a többi katona tartott kordában. -Ha megengedi, volna egy kis elintéznivalóm. -Csak nyugodtan. Zod ekkor odasietett a tömeghez, és ekkor látta meg a maszkost. -Hát te mit keresel itt? - volt a vezet . – vetette oda az egyik katona. Zod ekkor letépte óla a maszkot. Daws volt az. Zod el ször olyan szavakkal illette a tömeget, ami enyhén szólva nyomdafestéket nem t r, majd mindenkit pusztulásig kínzott, kivéve Dawsot. t az utolsó pillanatban meggyógyította, hogy még tovább kínozhassa… Másnap Zod kivonult az utcára, hogy szóljon a tömegeknek: -FIGYELEM MINDENKI! MEGPARANCSOLOM, HOGY A MELLETTEM ÁLLÓ FICKÓT – ekkor Dawsra mutatott – KÖTELEZ MINDENKINEK LEGALÁBB EGYSZER ALAPOSAN MEGAGYALNI. AKI NEM ÍGY CSELEKSZIK, AZZAL HASONLÓKÉPP JÁRJATOK 75
Zod
EL. A MÁSIK MONDANIVALÓM, HOGY MOSTANTÓL AZ EDDIG KIOSZTOTT „EXTRA ENERGIA” TOVÁBBI FELHASZNÁLÁSÁT ENGEDÉLYEZEM, DE SZIGORÚAN FIGYELNI FOGOM. AKI NEM TESZ A POKOL RT.-NEK ÁLLANDÓ BEVALLÁST, AZT SZINTÉN MEG LEHET FEGYELMEZNI. DE ÉN IS KEZELÉSBE FOGOM VENNI. AZ UTOLSÓ MONDANIVALÓM, HOGY AZ „EXTRA ENERGIA” BESZERZÉSI PROGRAM VÉGET ÉRT, AKI EZUTÁN BÁRMI ILYEN JELLEG KÉRÉSSEL JÁRUL HOZZÁM, AZT EL SZÖR ALAPOSAN MEGKÍNZOM. AKINEK BÁRMILYEN ELLENVETÉSE VAN, AZT SZINTÉN ALAPOSAN MEGKÍNZOM. ENNYIT SZERETTEM VOLNA MONDANI… Most jogosan kérdezheti az olvasó, hogy mi lett azzal a foggal, amit Zod kezéb l szedtek ki. Kb. az 1990-es évek végén visszakerült a Földre, és hozzán tt egy teljes egész Godzilla… * Ez a nap is ugyanúgy kezd dött, akárcsak a többi - itt a pokolban, a Föld másik felén. Zod, aki egy sötétlila szín félig gáz, félig plazma halmazállapotú szellem, éppen lecsapatta villámokkal az ébreszt óráját - ugyanis ilyenekhez is ért, mint a Pokol Rt. vezérigazgatója. Miután ezt megtette, megreggelizett, és bekortyolta a kávéját az "els számú a pokolban" feliratú bögréjéb l. Ezek után elindult az általunk munkahelyként értelmezett (szerinte csak szórakozás) helyszínére. Várjunk egy pillanatot! Innent l már ismerik. Ezek szerint: VÉGE –khm, akarom mondani: KEEEZD DIIIK! AAAPAAA! KEEEZD DIIIK!
76
