ZÁMOLYI SZİLİHEGY Zámolytól északra 3 km távolságban helyezkedik el a Szılıhegy. A mintegy 2 km hosszú és 1.5 km széles kifli alakú terület a szılıskerten kívül üdülıterület is.
Kedves Látogató! Sétára hívom. Tegyünk egy virtuális sétát a Hegyen. Kóstoljunk bele múltjába, bor-kultúrájába, mai boraiba. Amennyiben tetszik amit látott, ne tétovázzon. Látogasson el hozzánk.
Zámoly településen a bortermelés hosszú idıkre vezet vissza. Már a korabeli krónikák is számon tartják, hány "kapás" (egy nap alatt megmővelhetı terület) szılıterületek helyezkedtek el, adtak megélhetést az itt élıknek. A Monarchia idejébıl származó történet szerint, a császári udvarba szállított elsı borokat Zámolyról szerezték be, s "csak" utána következtek a Móri Borvidék többi pincéi. Településünk Csákberény és Söréd településekkel együtt 1995-ben alakította meg a Vértesalja Közös Hegyközséget 182 hektáron. Zámolyon a szılıterület nagysága 41 ha. A hegyközségben és falunkban is célul tőzték ki a gazdák a szılımővelés és borkészítés hagyományainak ápolását és fejlesztését. Boraink közül kóstolásra ajánljuk a rizlingszilváni, királyleányka, zöld veltelini, chardonnay, tramini, vagy a különbözı összeállítású cuvée fehérborainkat, továbbá a kékfrankos, zweigelt fajtákból készített rozé, illetve vörösborainkat is.
TÖRTÉNELEM A
Szılıhegy területén, a mai murvagödrökben találtak bronzkori urnatemetıt, valamint ıskori lelıhelyeket. Az útelágazás valószínőleg a római korban is létezett. Itt találkoztak a mai Szombathelyrıl, Óbudáról és a Pécsrıl érkezı útvonalak. Az ıskori, római kori leletek a térképen a kékkel jelzett területen találhatóak, alapvetıen a forrás (alsó kép) környékére koncentrálódtak. A területen a 1., 2., 3., 18., 17. számú régészeti lelıhelyeket rögzítették a régészek.
A középkori Kerekszenttamás a mai Forrás-puszta és a gánti kıbánya között terül el, annál a forgalmas útkeresztezıdésnél, amely már a középkorban is nagy jelentıségő volt. A templomról elnevezett falut elıször 1231-ben nevezi meg egy oklevél, mint a Csák nemzetség birtokát. 1440- Predium Kerekzenththamas, 1469- Predium Zenththamaseghaza, 1453-1508 Csókakıvár tartozéka. A török idıkben elnéptelenedik, helyén majort említenek a krónikák. 1702-ben pusztaként írják le. Elsı tudományos meghatározása 1962-ben H. Györki Katalin tollából származik A romos pincék tanúsága szerint, a környékbeli földmővesek, földesurak szılıt termesztettek és borospincét építettek a hegyen a XIX.-ik században. Ennek területe a mai Forrás, Rigó, Disznó-hegy és az Öreg-hegy déli részén voltak. A II. világháborút követıen miután a zámolyi földmővesektıl elvették az Újszılı területeket az 1950-es évek végén a 60-as évek elején, a Szılıhegy területén kaptak új tulajdont. Ennek megfelelıen a hegy beépített területe tovább nıtt. Az 1970-1980-as évek divatja, a „kert” birtoklása kedvezett a hegy fejlıdésének. Egyes helyeken az elektromos áram bevezetése ezen még tovább lendített. Kialakult a Szılıhegy mai kiépítettsége. Az utolsó jelentısebb földterület-kimérés a Disznó-hegy alatti részen történt 1980-ban, az úttal párhuzamosan. Ez a terület a mai napig nem lett szerves része a borvidéknek. A rendszerváltást követıen, a gazdasági változás a hegy életére is rányomta bélyegét. A hegyen két gazda van. Aki szereti a hegyet, életének egy darabját látja benne és aki szabadulni akar kertjétıl, házától.
Disznó-hegy Rigó
Forrás
Öreg-hegy Urak-”szölleje”
A Szılıhegy részei A térképen körökkel a hegy részeit tüntettük fel. Legyen ez virtuális sétánk sorrendje is. A következı képek az egyes területek jellegzetes képeit mutatják.
A Forrás és a felette lévı pincesor
RIGÓ Távlati képe a templomrommal, illetve a présházak sora.
DISZNÓ-HEGY sorpincéi illetve egy a völgyben megbúvó házikó.
Kilátás az Öreg-hegyrıl
Öreg-hegyi sor
1855-ben készített napórás présház, szépen felújítva.
Urak „szöllejének” alsó illetve felsı sorai
ELHAGYVA / MÉG HASZNÁLVA A hegyen több helyen találunk présház nélküli pincéket. Van amelyeket használnak és van amelyeket már elhagytak. Az 1855-ben és 1843-ban készült pincéket a Rigó déli részén a Forrás fölött találjuk. AZ 1843-as pincét Németh Csaba ifjú borász használja. A pince és a hozzá tartozó szılı családi öröksége. A pincét és az elıtte lévı présházat még szépapja építette. A II. világégés után a présház köveit a faluba hordták a ház építéséhez. Német Csaba szándékában áll elsısorban a pince elıtti terület rendezése, majd késıbb talán, a présház ismételt felépítése.
Az Öreg-hegy keleti részén a Forrás felett találjuk ezt a két régi pincét. Az 1865-ben készített borhajlékot rég nem használja senki. Bejáratát sőrőn benıtték a fiatal fák. A másik, évszám nélküli, szép ívő pince, még ma is használatos. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy az 1920-as évekig az 1 számjegyet az ezresek helyén az A-α betők keverékét faragták be a szemöldökfákba. Az igényesebb asztalos még keretet is faragott az évszám köré, a tulajdonos nevével, vagy monogramjával.
Kós Sándor kıbıl és téglából kirakott pincéjét az Öreghegy felsı részén találjuk. Szılı már nincs körülötte, de a pince jó adottságai miatt azt kölcsönkérik a szomszédok. Lefele jövet találjuk ezt a két, még ma is használt pincét. Elıttük a terep kialakításából látszik, tekintélyes présházak tartozott valamikor hozzájuk.
Az Öreg-hegy déli részén öreg pincék sorát találjuk. Közöttük talán a legöregebbet, amely a szemöldökfa tanúsága szerint 1822-ben épült.
Öreg pincéket a Mély úton felfelé haladva is találunk.
PRÉSHÁZAK, HÉTVÉGI HÁZAK Nem tudunk minden pincét, présházat, hétvégi házat bemutatni. Ez lehetetlenség, mert nagyon sok takaros építményt találunk a hegyen. Ezért, csak azokat próbáljuk bemutatni, amelyeknek Zámoly történetével kapcsolatban van, annak részese. Vannak régiek és új építésőek. Álljanak hát itt vegyesen, mint ahogy a hegyen is.
Az Öreg-hegy közepén találjuk az „IDEVÁRLAK” présházat. Bagotai János tulajdona. A présházak zöme bekerítetlen. A gazdák bizalmát sugallják. Sajnos rossz emberek kihasználják ezt. „Újrahasznosítás” érdekében visznek mindent, ami mozgatható. Ezt a gazdák megunták. Figyelırendszert építettek ki, a településırök, polgárırök, rendırök rendszeresen ellenırzik a hegyen történteket. A gazdák szívesen látják a kirándulókat és ellenségesen a „győjtögetıket”.
A Rigó oldalában, a Disznóhegy kezdetén találjuk MI (MJ) által 1907-ben készített présházat (Jelenleg az Ódor család birtokában van.). A háttérben Váczi László új faháza áll.
A Disznó-hegy aljában találjuk ezt az emeletes présházat, mely sokáig lakott volt (Hermán ház). Tulajdonosai sajnos kézrıl-kézre adták, pedig az építmény még kis ráfordítással a hegyközség központja is lehetne. Környékén takaros présházak sorakoznak.
Az Öreg-hegy felsı részén található Mátyás pince modern építéső, mégis beleillik a tájba. Az Urak-”szölleje” felsı részén, a hegytetın az építı reggelinél csodás kilátásban gyönyörködhet.
Az 1855-ben épített napórás présház a Nagy család birtokában van. Mostani tulajdonosai példásan felújították.
A présházat és a hozzátartozó pincét Nemes Nagy Pál építette. Nemes Nagy Pál szépapja volt a 2009-ben elhunyt Nagy Pálnak. A présházat leánya Valéria, Tamás Ferencné örökölte. A pincéhez nagy szılıterület tartozott valamikor. Igen jó fajtájú fehér szılıvel, ugyanis az 1890es évek végéig a bécsi borkereskedık már a mustot elvitték Bécsbe. Ma már nem tekinthetı meg az a több mint 4 m-es prés, amely a ház felsı emeletén volt. Szüretkor a must fentrıl folyt le a pincébe. Nemes Nagy Pálnak a hegyen feljebb is volt egy kisebb pincéje. Ennek környékén piros szılı volt és a vörösbort is ott tárolta.
Ugyancsak az Öreg-hegy alsó részén találjuk ezt a romos, gazdájától elhagyott házat. 1920-as években Nagy János építette. A ház rogyadozott, de pincéje ép, konyhájában pedig egy mőködıképes rakott tőzhelyet találunk. Az építı Nagy János rokonságban állt Nemes Nagy Pállal. Szılıbirtokuk is egyben volt. Az 1960-as években a tsz szılımővelés alá vonta a területet, így a présház gazdátlanná vált. Zólyomi Mária, amikor a tsz felhagyott a mőveléssel, a család részére visszavásárolta a présházat 1976ban. Sajnálatos családi tragédia miatt a présház férfi nélkül maradt és állaga lassan romlani kezdett.
Az egykori gyalogút, átérve a réten, amikor átvágta a Csákberény felé vezetı utat, egyenesen nekiment e hajdan gyönyörő építéső présháznak. A boltívek a pince és az ajtó felett még tartják magukat. A zsalugáteres ajtó még romjaiban is szép. Ehhez az épülethez tartozik a kakasárulkodási adoma. A présház tulajdonosa valamikor Turányi Imre volt. Ez a Turányi Imre igen huncut ember volt, nem becsülte a tízparancsolat egy pontját és gyakran szemet vetett más jószágára. Történt egyszer egy éjjelen, hogy zsákba győjtötte a szomszéd tyúkjait. Hogy az állatok el ne árulják tettét, még aznap éjjel az ebül szerzett jószágot felvitte a hegybe és elzárta a a présház padlásterébe, majd hazaballagott. Reggel a gazdák mentek fel a szılıbe dolgozni. Amikor a korai nap rásütött a hegy déli részére, a padláson ébredezni kezdtek a tyúkok, de köztük a kakasok is, akik az éjszakai megpróbáltatás után boldogan engedték ki hangjukat. Innen tudták meg a gazdák, hogy Turányi Imre megint borsot tört valaki orra alá.
Hogy ez a történet igaz vagy nem, nem tudjuk, de akár igaz is lehet.
Az Öreg-hegy alján, sétálva az Urak „szölleje” felé nem is olyan öreg présházak sorát találjuk. Az építtetık még itt élnek közöttünk. No meg mővelik a szılıt a hegyen.
Béres János 1969-ben készült présháza szerepel a fotón. Ezzel a házformával több helyen találkozhatunk a hegyen. Az egyik bejárat a présházba, a konyhába vezet, míg a másik a pince elıterébe. A bejáratot, az ablakot kiemelt gang/folyosó/gádor védi.
A bekerített parasztházhoz nem tudtunk bemenni. A felújításkor sajnos a csúcsfalon látható keretbıl az évszámot eltörölték. De amit környezetébıl megállapíthatunk, a hegy egyik 1930-as évekbeli tanyáját láthatjuk.
Ugyan csak ezen a soron találjuk, a talán legöregebb présházat (1883-ból) amely nagyon szépen rendbe van tartva.
Az új gánti gazda munkáját dicséri az Urak „szöllejének” felsı részén található Rádl Pince és környéke. A pincét igen elhanyagoltan vette meg. A szılıt, a gyümölcsöst rendbetette, a pincét és présházat kitatarozta. Gondoskodott róla, hogy a vándor, pincéje elıtt meg tudjon pihenni.
Az Öreg-hegy legfelsıbb soránál találjuk Metláger Henrik 1960-as évek végén épített présházát.
A présházat késıbb Pánczél Emil vette meg. A présház emeletérıl az esti szürkületben így látszik az Öreghegy és a Zámolyimedence. A háttérben, azok az elmosódó fehér foltok Zámoly házai.
A Rigó déli részén, a Forrás felett találjuk ezt a két présházat.
A Mély úton felfelé is találunk látnivalót. A Zámolyi Polgármesteri Hivatal anyakönyveibe nem tekinthetünk be. De annyit az anyakönyvvezetı elárult, hogy 1895-óta a Hajnal család minden tagjának nevét hivatalosan „j”-vel írták. Annak idején az asztalos nem tudott írni, hogy a családnevet „ly”-val írta? Úgy gondoljuk, hogy az „elírásnak” a zámolyi tájszólásban kell keresni eredetét. Próbáljuk csak kimondani a családnevet így: Hajnä’, Halynä” Mindjárt érthetı a mester úr tévesztése.
Takács József borász fiatal e mesterségben, de pincéje és borai nem vallanak szégyent. A pincét Katona József építette 1907-ben, aki Zámolyon a Nyári Pál utcában lakott. A pince elıtt takaros présház is állt, amely a II. világháborúban bombatalálatot kapott. A présházból csak falak maradtak. Takács József 1999-ben vette meg a pincét. Olyan kımővest keresett, aki hajlandó volt az eredeti pincét visszaállítani, illetve a megtalálható kövekbıl a présházat ujjá építeni. A présházon lévı fa munka Pintér József, Takács József apósának keze munkáját és kreativitását dicséri.
Bár évszám nincs rajta, az egyik sőrőn emlegetett pince Báró Jenı uradalmi számvevı, majd késıbb Zsebı József pincéje. Errıl a Zsebı Józsefrıl írt verset Csanádi Imre. A késıbbi tulajdonosok a valamikori hosszú, kétkapus picét kettéválasztották.
A fél pince méretébıl is látszik, hogy a valamikori pince olyan terebélyes volt, hogy egy szekér be tudott hajtani az egyik kapun, majd a másikon ki. A pince mellett valamikor a lovaknak és a kocsisoknak pihenı volt kialakítva.
Utolsó gánti Tulajdonosa Neunkauf Ferenc volt, aki kettéválsztotta a pincét, majd eladta a mostani székesfehérvári tulajdonosnak.
Feljebb a Mély úton, és az Urak „szöllejének” felsı részén elhagyatott házakra találunk. Nagyon szomorú látvány, ha az 1911-ben, 1931-ben készített présházak gazdátlanul, állnak egymagukban. Itt remények foszlottak szét, munkák váltak semmivé. A présházak gazdára várnak. Az 1931-ben épített présház és pince már csak azoknak ismert, akik tudják, hogy a fák és bokrok hajlékot rejtenek.
Ennél a pincénél, illetve présháznál minden látogatónak meg kell állnia egy pillanatra. Bent tábla emlékeztet arra, hogy itt idızött sokat Csanádi Imre. E présház elıtt, az öreg diófák alatt írta verseit, közben lábai elıtt hevert a Zámolyi-medence, a falu, múltunk, jelenünk, jövınk. Itt az Öreg-hegy tetején ne sajnáljuk az idıt erre az emlékezésre.
Képtelenség minden házat, pincét, hétvégi hajlékot Önök elé tárni. Higgyék el, hogy szívet melengetı szépségek vannak a hegyen, mely a gazdák szorgalmát, munkáját dicsérik.
A gazdák között, az 1990-es évek közepe óta szokás, március elsı hétvégéjén „Hegymustrát” tartani. Megkóstolják a borokat, megtekintik a szılıvenyigéket, a gyümölcsfákat és azok metszését, értekeznek a növényvédelemrıl, valamint kíméletlenek bizonyos lırék kóstolása során. (Lıre kevés van a hegyen, azok tulajdonosai a mustra idejére elbujdokolnak.) Sok minden kell a hegymustrához, de egy kis harapnivaló, egy pohár bor és a „spiccerhez” egy kis szóda nélkülözhetetlen. No meg a barátságosan pattogó tőz, mert kint márciusban bizony még karcol az északi szél.
A Hegymustra megegyezés alapján indul egy gazdától aki gondoskodik a résztvevık napi harapnivalójáról is. A séta során így kerestük fel (Pataki) Nagy Mihály bácsi pincéjét aki nagy szeretettel fogadott bennünket.(Disznó-hegy) Németh József (Disznó-hegy) borát megkóstolva a résztvevık megállapították, hogy fia, aki képzett borász, jó hatással volt apja boraira.
Valahogy így zajlik a Hegymustra. A gazdák megmutatják egész éves munkájuk termését, a pincét, a présházat, melyre büszkék. Elıjönnek az anekdoták, a közelmúlt eseményei, de a beszélgetés fonala nem távolodik el hosszabb idıre a hegyben történtektıl.
Pincék, házak, kertek, ültetvények kerülnek sorra, komótosan, alaposan megvizsgálva, a kimondott vélemény megfontolva. A gazdák, az esetleges „balesetek” elkerülése érdekében harapnivalót is kínáltak boraik mellé.
Mindennek vége szakad egyszer. Voltunk a hegy minden részében, mintegy húsz pincét, kertet, gyümölcsöst látogattunk meg, de végül is bezárt az utolsó pince is. (Urak „szölleje” Hajnal István portája, Csoportkép Cseh Sándor Öreg-hegyen lévı pincéje elıtt, Pánczél Emil pedig nem csak a pincét, hanem a Hegymustrát is zárta.)
Csanádi Imre:
Szüretes
Szılı érik,
Gazda, gazda,
Pántos puttony
vesszı hajlik,
mossál kádat,
hadd forogjon,
levele tarkul,
szüretelıid
poharunkba
víg nesz hallik.
várton várnak.
must csurogjon.
Réz bográcsban hús rotyogjon, jószágú gıze göndörödjön! 1955
Nem mutattunk meg mindent a hegyrıl. Legyen Önnek is felfedezni valója, amikor sétára indul. Köszönetet mond a figyelemért Cseh Sándor, Bánszki István (a bal oldali árnyék vagyok én) és a segítı Fazekas István (jobbról).
