Zalavári András: Casting Szereplőválogatás egy szappanoperához Szereplők: Vévé Saci Pasi Joci
– – – –
a tévésorozat felelős menedzsere Vévé asszisztense és élettársa ötvenes férfi tévés munkatárs
1. jelenet [Vévé és Joci a keverőben] A szín egyik oldalán a porond: üres tér erősen megvilágítva, a fényen kívül székek. Túlnan a keverő: asztal (rajta ernyőzött lámpa, mikrofon, irányító pult) két székkel. Az egyiken ül Vévé. Vévé:
(Feláll, gombot nyom, a mikrofonhoz hajolva mondja a porondról imént kirohant ember hűlt helyének:) Köszönjük, majd értesítjük! (Lenyom egy másik gombot.) Joci! Bejönnél egy pillanatra a keverőbe?
Joci:
(Jókedvűen belép.) Nahát, főnök! Nem tudom, mit mondtál ennek az utolsónak, de mintha puskából…!
Vévé:
Hogy engedhetted be ezt az isten barmát?
Joci:
…Hát hogy tehettem volna meg, hogy ne…?
Vévé:
Nem láttad rajta, hogy komplett idióta?
Joci:
Nem tudtam, hogy az akadály… Tíz éve vagyok a cégnél, és csak most szóltok?
Vévé:
Ez valami humor akart lenni?
Joci:
Asszed, viccelődök? Tele az adó seggfejekkel, lassan már tévécsatornát lehet rekeszteni…
Vévé:
Vigyázz, mit beszélsz!
Joci:
Ugyan már, ne ijesztegess! Itt nem a hozzám hasonló közkatonákat szokták lecserélni. Tudod, hányadik vezetői garnitúrát szolgálom már?
Vévé:
Nem, de nem is érdekel. Viszont jól vésd az eszedbe: most nem sörözőben ülünk! Itt én gyakorlom a munkáltatói jogokat!
Joci:
Ipi-apacs főnök! Engem nem versz át! Ez valami kandi kamera, mi? Rájöttem ám! Nagyfőnök létedre, életedben először személyesen jössz castingolni. Aztán nekiállsz bunkózni velem, kirúgással fenyegetőzöl, pedig sose… Na, hova tettétek a kamerákat? Jól van fiúk, elő a pezsgővel!
Vévé:
Állítsd le magad! Be vagy rúgva, vagy mi?
Joci:
Jó, jó, nem kell azért ordítani! Mi van veled főnök? Ilyennek még sose…!
Vévé:
Elegem van ebből a nagy-nagy lazaságból! Mindenki csak jópofizik, a dolgok meg csordogálnak a maguk útján, irányítatlanul.
Joci:
Igazán nem mondhatod, hogy rosszul végzem a munkám!
Vévé:
Persze. Kiosztod a sorszámokat, felvilágosításokat adsz… Talán még nyugtatgatod is őket. De a kiválasztást fikarcnyit se segíted.
Casting – 1. jelenet
2. oldal
Joci:
Hogy jönnék én ahhoz? Nem az én dolgom! Ezt a felelősséget ne akard az én nyakamba…!
Vévé:
Attól, hogy nem te válogatsz, még igazán besegíthetnél!
Joci:
Na és mi alapján? Én a sorozat jelenlegi szereplőinek zömét biztos kirúgtam volna a castingon. Attól tartok, alapvetően mások a szempontjaink.
Vévé:
A legnagyobb barmok kiszűrésébe azért beszállhatnál.
Joci:
Felőlem, ha utasítasz rá… Viszont akkor pontos paramétereket kérek, amik alapján szelektálhatok.
Vévé:
Kezdjünk valami egyszerűvel! Küldj a fenébe mindenkit, aki bottal vagy ilyesmivel próbál bejönni. Miért kellene, hogy egy nagypapa mozgássérült legyen?
Joci:
Értem. Bot kizárva… És mik azok az „ilyesmik”? Sétapálca például?
Vévé:
Ne tettesd hülyének magad! Botra, mankóra, ilyesmire gondoltam.
Joci:
Értem. Bot, mankó kizárva.
Vévé:
(Gyanakodva.) És persze a kerekes szék is.
Joci:
Bot, mankó, kerekes szék. Nem fogom elfelejteni.
Vévé:
Mi van, megsértődtél?
Joci:
Csak az eszembe véstem. Mint ahogy a munkáltatói jogok gyakorlását is.
Vévé:
Ugyan már Joci! Tudod, hogy nem gondoltam komolyan! Most kérjek bocsánatot?
Joci:
Nem szükséges. Elég, ha munkaadóként utasítást adsz a megbocsátásra.
Vévé:
Ne duzzogj már! Ritka pocsék napom van.
Joci:
És az segít, ha másokét is…? … Várjunk csak! Saci kérdezte telefonon, hogy itt vagy-e még. Elégé sírós volt a hangja… Neki is te…? Apám! Ti összevesztetek!
Vévé:
Nem összevesztünk. Szakítottunk.
Joci:
Ja? Ha szakítottatok, akkor biztos munkahelyi ügyben... Szipogva, mi?
Vévé:
Nem hiszi el, hogy vége. Próbáltam megértetni vele, de folyton sírva fakadt. Azt pedig képtelen vagyok elviselni.
Joci:
Öregem! Te Saci elől menekültél ide!
Vévé:
A könnyei elől. Tudod, még tini koromban
Joci:
(Közbevág.) Momentán nem igazán érdekel az élettörténeted. De ha puszta gyávaságból a szükségesnél tovább kínzod azt a szegény lányt, velem gyűlik meg a bajod!
Vévé:
Nocsak! Nem is tudtam, hogy ennyire a szíveden viseled…!
Joci:
A kisujja többet ér…!
Vévé:
Többet. Mikor keresett?
Joci:
Épp, mielőtt behívtál. …Részedről megmásíthatatlan…?
Vévé:
Az. Alaposan átgondoltam.
Joci:
Akkor végezz gyorsan! Attól nem lesz kíméletesebb egy kivégzés, ha hosszasan nyiszálják a nyakat!
Casting – 1. jelenet
3. oldal
Vévé:
Majd igyekszem.
Joci:
A jelentkezőkkel mi legyen? Gondolom, egyikőtöknek se lesz kapacitása…
Vévé:
Küldd haza őket! Majd holnap folytatjuk… Se testem, se lelkem nem kívánja a beszélgetést Sacival!
Joci:
Talán nála is hivatkozhatnál a munkáltatói jogaidra. Utasításba adhatnád a szétköltözést…
Vévé:
Könnyen ökörködsz! Nem neked lesz nehéz!
Joci:
Munkaidőn túl majd fájlalom érted a szívem!
Vévé:
Várj csak, te beosztottak gyöngye! Munkaidőben is tehetnél valamit.
Joci:
Éspedig?
Vévé:
Támadt egy mentő ötletem arra az esetre, ha kezdene elmérgesedni a helyzet… Figyusz! Tarts vissza egy papust!
Joci:
Mit tartsak vissza?
Vévé:
Küldd haza az összes nagyapa jelöltet – egyet kivéve!
Joci:
Kivéve melyik egyet?
Vévé:
Amelyik a legsúlyosabb esetnek tűnik.
Joci:
A… legkövérebbet?
Vévé:
Hülye! Ne csináld, mintha nem értenéd!
Joci:
Érteni értem, csak próbálok valami egzakt ismérvet…
Vévé:
Idefigyelj te nagyon egzakt! Amikor elzavarod őket, páran még úgyis megpróbálják bekönyörögni magukat. Azt tartsd itt közülük, amelyik minden rugdosás ellenére a legtovább marad.
Joci:
A leglevakarhatatlanabb önjelölttel akarod húzni az időt?
Vévé:
Kell valami menedék. A munka Sacinak is szent… Szóval, amikor bekapcsolom a „Figyelem, felvétel” lámpát, azonnal küldd be az ipsét!
Joci:
Oké, megteszem. De figyelmeztetlek: sokba fog ez még kerülni…!
Vévé:
Aztán nehogy valami idiótát válassz!
Joci:
Tudom! Se bot, se mankó, se kerekes szék. (El.)
Casting – 2. jelenet
4. oldal
2. jelenet [Vévé és Saci a keverőben] (Saci lép be jellegtelen, szinte fiús ruhában.) Saci:
Szia.
Vévé:
Szia.
Saci:
Haragszol még?
Vévé:
Értsd meg, ez nem egy egyszerű „haragszom rád”!
Saci:
De hát mondd meg, miben hibáztam! (Vévé a fejét ingatja.) Azt akarod, hogy térden állva rimánkodjak?
Vévé:
(Mozdul a gomb felé, de nem nyomja meg.) Semmit se akarok kevésbé.
Saci:
Érdekes, korábban sose tértél ki a dolgok megbeszélése elől. Érveltél, vitáztál a végsőkig.
Vévé:
Volt tétje.
Saci:
És most kiszállsz a játékból? Nem ér a neved, kész, passz?
Vévé:
Nem mehet így tovább.
Saci:
De hát nem lehet még vége! Hisz szeretlek!
Vévé:
Nem bírom már az örökös harcot. Meg ahogy állandóan vereségbe hajszolod magad.
Saci:
Én hajszolom? Én?! Nem te engem?
Vévé:
Mindig olyan csatákba bocsátkozol, ahol csak veszíthetsz.
Saci:
Ez nem igaz! Nem vagyok lúzer! Vedd tudomásul, hogy igen is sokat értem el a lehetőségeimhez képest!
Vévé:
És hová jutottál?
Saci:
Megteremtettem a saját életem! Egy szál bőrönddel jöttem el anyámtól – most önálló otthonom van. És olyan munkám a tévénél, amiről sokan csak álmodoznak!
Vévé:
Vagyis ez a siker?
Saci:
Miért, talán nem az?
Vévé:
Ahogy vesszük. De hagyjuk! Semmi értelme.
Saci:
Ne hagyd abba, ha egyszer belekezdtél!
Vévé:
Mondom, nincs értelme. Csak bántanálak vele, haszna meg semmi.
Saci:
De most már követelem, hogy befejezd! Vagy csak a szokásos blöffjeid egyikét sütötted el?
Vévé:
Nem blöffölök.
Saci:
Akkor lássuk a lapjaid!
Vévé:
(Egy darabig csak nézi.) Kezdjük ott, hogy anyádtól nem eljöttél, hanem elmenekültél. Miután vagy két évtizedig martátok egymást. Vele gyakoroltad be azt az állandó hadakozást, amit velem is folytatsz. Csakhogy ő gyenge ellenfél volt; mindig te nyertél. Bennem jobb vívóra akadtál.
Saci:
Folytasd csak!
Casting – 2. jelenet
5. oldal
Vévé:
Folytatom. Velem is mindig harcolni akartál. Mégpedig azért… Mert ez az egyetlen együttélési mód, amit ismersz.
Saci:
Szóval szerinted képtelen vagyok másra… Ennyi az egész?
Vévé:
Sajnos nem. A csatározhatnékod azért különösen gáz, mert alapvető igényed van a vesztésre.
Saci:
Ez elég nyakatekerten hangzik. Szóval szerinted vágyom a legyőzetést. Mert az olyan kellemes, mi?
Vévé:
Pocsék dolog, persze – kivéve, ha lelki szükségletet elégít ki.
Saci:
Lelki szükségletet...
Vévé:
Azt. Így bünteted magad.
Saci:
Még hogy büntetem! Magamat! Te nem vagy eszednél!
Vévé:
Nem szokásom… Amúgy jó okod van az önmegfeszítésre.
Saci:
Gyerünk, ki vele! Most már tényleg kíváncsi vagyok!
Vévé:
Biztosan hallani akarod? A pszichomókusok szerint csak olyasmit érdemes visszajelezni, aminek a megfogalmazására már a páciens is majdnem kész.
Saci:
Csakhogy te nem vagy lélekbúvár, én meg nem vagyok a páciensed. Elő a farbával! Kibírom, meglátod!
Vévé:
Persze, hogy kibírod. De vajon képes leszel-e elfogadni? Vagy csak simán megutálsz érte?
Saci:
Kezdem azt hinni, hogy bármelyik lehetőség a hasznomra válna.
Vévé:
Hm. Szép riposzt volt.
Saci:
Megtisztelsz, Mester! …Nos…?
Vévé:
(Nehezen kezd bele, akadozva mondja.) …Alapvetően azért akarsz bűnhődni, amiért apád olyan rútul ott hagyott benneteket… Magadra vetted a bűnét, mintha te lennél az oka… Mert így nem őt, nem az elhagyót kell hibáztatnod… Pedig megérdemelné, ha egyszer kisgyerekkorod óta feléd se nézett… (Csend.) Persze okoltad érte anyádat is. Ezért hadakoztál vele állandóan. Legyőzted, aztán ismét, és megint… És amikor végleg kapitulált, gyorsan kereket oldottál. Megadva neki a kegyelemdöfést azzal, hogy te is elhagyod. Pont úgy, mint apád. Titkon elosonva egy szál bőrönddel.
Saci:
Ez övön aluli volt!
Vévé:
Azt mondom én is. De még nincs vége. Szerinted a másik nagy eredmény a melód. Az állásod itt, a tévénél.
Saci:
Igen is az!
Vévé:
Ja! Merthogy sokan álmodoznak róla… Drága Saci! Ha semmi mást, csak a végzettséget tekintjük, akkor is nekem kéne a te asszisztensednek lennem, nem pedig fordítva… Na és azok a hosszú távú tervek, amiket olyan szépen kidolgoztál? Több a fantázia bennük, mint a teljes stáb képzelő ereje!
Saci:
Mégis ízekre szedted, amikor megmutattam neked!
Vévé:
Egyetlen olyan kérdést se tettem fel, amit a főnökségtől ne várhattál volna, ha eléjük terjeszted. Nem bíráltalak, nem kritizáltalak; csak kérdeztem. És te mégse tudtad megvédeni az álláspontodat!
Casting – 2. jelenet
6. oldal
Saci:
Tényleg nem. Meghátráltam a fene nagy szilárdságod előtt… Ti itt mind olyan magabiztosak vagytok!
Vévé:
…Egy kislány szemével nézed a bácsik világát…
Saci:
…De azt te is elismerted, hogy jók az elképzeléseim!
Vévé:
Jók. Csakhogy amíg te képzelegsz, addig mi csináljuk. Te pedig nekünk asszisztálsz hozzá…
Saci:
(Egy ideig csak néz Vévére, majd lehajtja a fejét.) Oké. Tiéd a meccs. Feladom.
Vévé:
Ahogy mindig.
Saci:
Ahogy végül mindig.
Vévé:
Kész? Vége?
Saci:
A vesztes farkas odakínálja a nyakát a győzőnek…
Vévé:
De akkor nincs ám több harapás!
Saci:
Nincs. Abbahagyom. (Felnéz.)…Akkor… maradhatok?
Vévé:
(A gomb környékén matat.)
Saci:
Nézd, én nem tudok többet ajánlani. Csak magamat. Neked. Ez mindenem. All in!
Vévé:
Ez nem póker. Nem játék. Ez az életünk.
Saci:
Épp azt ajánlom föl. Hogy dönthess. Hogy dönthessen rólam, főnök úr!
Vévé:
Ne hülyülj! Ez nem szereplőválogatás!
Saci:
Dehogy nem. A legfőbb szerepre.
Vévé:
Jut eszembe: még nem végeztem a castinggal!
Saci:
Persze, a munka mindenek előtt! És én mikor kapok választ?
Vévé:
(Igyekszik megelőzni a kitörni készülő könnyeket.) Amint ezzel a melóval végeztem. (Megnyomja a gombot.) Még vár kint egy jelentkező.
Saci:
Egy pedig itt bent…
Casting – 3. jelenet
7. oldal
3. jelenet [Vévé és Saci a keverőben, Pasi a porondon] (Lassú koppanások, csusszanások hallatszanak. Pasi araszol be a porondra egy járókerettel. Amint a fénybe ér, kihúzza magát, akrobatikusnak szánt kunsztokat mutat be, majd idióta vigyorba merevedik. Vévé és Saci megkövülten bámulják.) Pasi:
Na? Milyen az antrém?
Vévé:
(A mikrofonba:) Lenyűgöző.
Pasi:
Merre van, rendező úr? Nem látom!
Vévé:
Nem is láthat. Így van kialakítva a stúdió. Elég, ha én látom magát.
Pasi:
Akkor felolvasom azt a pár mondatot, aztán kirúghat látatlanul. (Mint amikor egy diák felmondja a leckét:) „524/7. jelenet: Tivadar bácsi rátalál az unokájára. Szia nagyfiú! Hogy hívnak? Persze, igazad van! Nem szabad szóba állni minden idegennel. Fő az óvatosság! De én ismerlek ám téged! Ki vigyáz itt rád? Ajjaj! Egyedül ezen a nagy játszótéren… Nem baj, majd én elkísérlek. Mindkettőnkre ráfér, hogy végre hazataláljunk!”
Saci:
(Felrezzenve a szoborszerű merevségéből.) Ez borzasztó!
Vévé:
(Kikapcsolja a mikrofont.) Az. És reggel óta így megy.
Saci:
El se merem hinni!
Vévé:
Pedig elhiheted! És ő még nem is a legrosszabb. Legalább volt egy ötlete.
Saci:
Mire vársz? Küldd el! Most mindjárt!
Vévé:
Hohó! Vissza az agarakkal! Majd döntök, ha úgy tartom jónak.
Saci:
De hát nem látod…?
Vévé:
Azt akarod, hogy a közös munkánk is véget érjen?
Saci:
Egy ilyen senki miatt?
Vévé:
Majd kiderül, mire képes. Hátha ő lesz a sorozat új sztárja…
Saci:
Követelem, hogy azonnal rúgd ki!
Vévé:
Követeled? (Csendesen, de erővel.) Sajnálom Saci, de el vagy bocsátva.
Saci:
Micsoda? Te felmondtál nekem?
Vévé:
Fel.
Saci:
De hát ezt nem teheted meg!
Vévé:
Jól tudod, hogy megtehetem.
Saci:
Várj, kérlek! Gondold át még egyszer! A munkát és a magánéletünket is.
Vévé:
…Jól van. Amint az ürgével végeztem, végleges választ kapsz.
Saci:
Most mennem kell, de akkor majd visszajövök. (El.)
Vévé:
Na öregúr, remélem, kihúzod egy ideig! Minden perc haladék jól fog jönni.
Casting – 4. jelenet
4. jelenet
8. oldal
[Vévé a keverőben, Pasi a porondon]
Pasi:
Hahó! Van ott valaki?
Vévé:
(A mikrofonba:) Elnézést, egy fontos dolgot kellett megbeszélnünk az asszisztensemmel.
Pasi:
Kérem! Akár el is mehetek!
Vévé:
Hova siet annyira?
Pasi:
Kaptam egy jó ajánlatot a menedzseremtől.
Vévé:
(Magában háromig számol.) Azért szánna rám is pár pillanatot?
Pasi:
Hát, nem tudom, megéri-e. Higgye el, nagyot veszíthetek rajta!
Vévé:
Mégis arra kérem, kockáztassa meg!
Pasi:
Jól van, nem bánom. De csak, mert ilyen szépen kérte.
Vévé:
Igazán lekötelez!
Pasi:
Ilyen a természetem. Mit tehetek önért?
Vévé:
Lássuk újra a szövegét! Megpróbálná úgy, hogy nem egyszerűen felolvassa, hanem beleképzeli magát egy szituációba?
Pasi:
Milyen szituációba, kérem?
Vévé:
Bánom is én! Felőlem akár nyuszira, akár oroszlánra is veheti a figurát.
Pasi:
(Nézegeti a papírt.) Rendben, támadt egy ötletem! (Mint egy élveteg pedofil; széket használva gyerekként:) „Szia nagyfiú! Hogy hívnak? Persze, igazad van! Nem szabad szóba állni minden idegennel. Fő az óvatosság! De én ismerlek ám téged! Ki vigyáz itt rád? Ajjaj! Egyedül ezen a nagy játszótéren… Nem baj, majd én elkísérlek. Mindkettőnkre ráfér, hogy végre hazataláljunk!”
Vévé:
(Amikor végre meg bír szólalni:) Oké! Felejtsük el a kapott szöveget!
Pasi:
Az menni fog.
Vévé:
Biztosan ismer valamilyen verset.
Pasi:
Verset? Milyen verset?
Vévé:
Bánom is én! Bármit, amit fejből tud.
Pasi:
Hát, nem igen… Várjon csak! Mese is jó lesz?
Vévé:
Jó, jó! Csak mondja már!
Pasi:
Kicsit modernizált… Egy kölyöktől tanultam.
Vévé:
Halljuk!
Pasi:
(Krákog, nekikészülődik.) Egyszer volt egy Mehemed, sose látott tehenet, csak egyszer, majdnem. Úgy gondolta Mehemed,
Casting – 4. jelenet
9. oldal
elmegy, és megnéz egy tehenet. Mondták neki: Mehemed! Ne fogdosd a tehenet! Mondta erre a Mehemed, hogy jó. Korán kelt fel Mehemed, hogy megnézze a tehenet, de túl korán kelt fel Mehemed, még aludtak a tehenek. Másnap későn kelt fel Mehemed, már aludtak a tehenek. Harmadnap időben kelt fel Mehemed, épp legeltek a tehenek. Látott ám lilát, zöldet, kéket, mikor a gereblyére lépett! Csudálkozott Mehemed: Ilyenek a tehenek? Mondták erre a tehenek, hogy: Hülye vagy te Mehemed, hát mi vagyunk a tehenek! Mondta erre a Mehemed, hogy: Ja?!? Vévé:
Ember! Maga nem is olyan reménytelen eset!
Pasi:
Na tessék! Most lebuktam!
Vévé:
Oké, oké! Egy pillanatra kiugrok csurgatni, de feltétlen várjon meg! (Átkapcsolja a mikrofont Jocihoz.) Figyelj Joci! Kiszaladok vécére. Addig menj be a pasihoz, és tartsd szóval! El ne engedd semmiképp! (Ki.)
Casting – 5. jelenet
10. oldal
5. jelenet [Joci és Pasi a porondon] (Joci lép be a porondra.) Joci:
Mi a fenét csinálsz? Nem ebben egyeztünk meg!
Pasi:
Oké, ne túráztasd magad! Akárhogy próbáltam, ez az alak nem akart kidobni!
Joci:
Tettél volna rá még egy lapáttal!
Pasi:
Hidd el, bénább már nem is lehettem volna. De úgy látszik, a főnököd mindent kibír.
Joci:
Rossebet! Csak alábecsültem, hogy mennyire…!
Pasi:
Akkor most visszakéred a pénzed?
Joci:
Megtarthatod, ha gyorsan kereket oldasz.
Pasi:
Nem, nem! Azt vállaltam, hogy elküldetem magam. Önként nem mehetek el, azzal megszegném a megállapodásunkat. Ez nálam elvi kérdés!
Joci:
Ostobaság! Azért fizettelek, hogy minél rövidebb időt tölthessen veled.
Pasi:
Lehet, hogy neked ez volt a célod, de én kirúgatásra szerződtem.
Joci:
Nem mindegy?
Pasi:
Egyáltalán nem. Más dolog elszenvedni egy ítéletet, és megint más önként feladni a harcot.
Joci:
Miféle harcot? Hisz az volt a dolgod, hogy már a kezdés előtt kapitulálj!
Pasi:
Hatalmas tévedés! Nekem óriási energiáim fekszenek abban, hogy alkalmatlannak láttassam magam!
Joci:
Mert a nagy energia befektetés nélkül alkalmasnak látszanál, mi?
Pasi:
Ki tudja…
Joci:
Ember! Te bekaptad a horgot! Abban reménykedsz, hogy kiválasztanak! Ne is tagadd!
Pasi:
Áh! Nekem mindennél többet ér, hogy a magam ura legyek.
Joci:
Magad ura? Hisz kegyelemkenyéren élsz!
Pasi:
De azt önként adják! És én megszolgálok érte… Tudod mit? Itt a pénzed! Nem játszom tovább a hülyét!
Joci:
Nem úgy van az! Ha olyan kényes vagy a vállalásodra, akkor szerződésszegő se lehetsz!
Pasi:
Akkor talán változtassunk az egyezségünkön!
Joci:
Jó. Menj ki az előcsarnokba! Ha a főnöknek annyira kellesz, utánad küld. Ha mégse, akkor szépen elballagsz.
Pasi:
Rendben. De ha esetleg visszahívnak, akkor nem kell tovább idiótának tettetem magam!
Joci:
Nem kell. (Pasi el.)
Casting – 6. jelenet
11. oldal
6. jelenet [Vévé a keverőben, Joci a porondon] (Vévé érkezik vissza a keverőbe. Mikrofonon keresztül kommunikál Jocival.) Vévé:
Joci!
Joci:
Igen, főnök?
Vévé:
Hol van az ürge?
Joci:
Elment.
Vévé:
Hát nem a lelkedre kötöttem?
Joci:
De… De összezavart. Azt mondta, te is csak ócsároltad, meg neki is elege van az egészből…
Vévé:
Ezek szerint te mérlegelted a pasi hadováját, meg az én határozott utasításomat, és úgy döntöttél, hogy tojsz a fejemre?
Joci:
Dehogy, főnök! Csak gondoltam, puszta időpazarlás.
Vévé:
Időpazarlás? Végrehajtani, amit munkahelyi vezetőként kérek?
Joci:
Jaj, nem a saját időmet féltettem, hanem a tiédet!
Vévé:
Te akarod beosztani helyettem? Mi vagyok én, csecsemő? Te meg bébiszitter?
Joci:
Ugyan már, ez még viccnek is… De hát megérné a ráfordítást? Hát olyan tehetséges volt?
Vévé:
Fogalmam sincs. Csakhogy valamit feltétlen meg kell tudjak tőle.
Joci:
Micsodát, főnök?
Vévé:
Hogy miért akart átverni engem. Miért ragaszkodik valaki foggal-körömmel a castingba kerüléshez, ha aztán totál alkalmatlannak próbál látszani.
Joci:
Úgy tűnt, ezt csinálja?
Vévé:
Nem úgy tűnt, hanem ezt csinálta. Lehet, hogy szerinted csak mázliból lettem, aki lettem, de biztosíthatlak, hogy többnyire átlátok a szitán.
Joci:
Ó, tudom én azt! Ez az egyik, amit nagyon bírok…!
Vévé:
Igen? Pedig most igazán rosszul jön neked! Mert te is valami rosszban sántikálsz, és azt is ki fogom deríteni…
Joci:
Bravó főnök! Nagy vagy! Hogy ilyen hamar…! Vicc volt az egész! Ugratás! A delikvens is csak vécére ment!
Vévé:
Aha. Szóval tréfálkozol. Akkor meséld csak el, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett be ez az ürge! Ő lett volna az utolsónak maradó, a legnagyobb akarnok?
Joci:
Főnök! Esküszöm, hogy mindenki más előtte ment el, ahogy kérted!
Vévé:
Ennyire nagy volt a szereplési vágya?
Joci:
Hát… nem éppen.
Vévé:
Akkor?
Joci:
Engem várt meg. Ismerjük egymást.
Vévé:
Honnan?
Joci:
Khm! Kocsmából.
Casting – 6. jelenet
12. oldal
Vévé:
Te be akartad juttatni egy ivócimborádat?
Joci:
Hidd el, ő nem egy átlagos…! Szinte egy intézmény!
Vévé:
Na, majd mindjárt sorra veszem ezt a te intézményedet! Addig viszont elárulhatnád, hogy te miért akartál átrázni!
Joci:
Csak hogy kissé felvidítsalak… Ezért találtam ki, hogy lelécelt…
Vévé:
Nem az érdekel. Hanem, hogy hogy küldhetted be utolsóként pont ezt az alakot? Nem pedig a leglerázhatatlanabbat.
Joci:
De hisz éppen te bíztattál…! Hogy segítsek a kiválasztásban… Hogy legyek kreatív…
Vévé:
Nem éppen ezt mondtam!
Joci:
Nekem így jött le.
Vévé:
Most meg mintha gyagyábbnak akarnál látszani a ténylegesnél!
Joci:
Ugyan fő…
Vévé:
(Közbevág:) Elég a rizsából! Ma valahogy nagyon ki akarod dolgozni magad a csapatból! Vigyázz, mert végül még sikerül!
Joci:
Csak nem képzeled, hogy teellened…?
Vévé:
De. Szisztematikusan ellenem dolgozol. Még nem tudom, miért, de ne legyenek illúzióid: rá fogok jönni!
Joci:
Főnök, biztosíthatlak…!
Vévé:
Isten óvjon a te biztosításodtól! De először a cimborádat szedem szét. Kinyitom, mint egy összehajtogatott papírlapot, kiolvasom, aztán eldöntöm, hogy összegyűrjem-e, vagy eltegyem későbbre. Te majd utána következel. Na sipirc, küldd be! (Joci el.)
Casting – 7. jelenet
13. oldal
7. jelenet [Vévé a keverőben, Pasi a porondon] (Pasi be.) Vévé:
Nos, akkor folytassuk! Vagyis inkább kezdjük elölről!
Pasi:
Benne vagyok.
Vévé:
Meséljen magáról!
Pasi:
Mert az annyira érdekli magát…
Vévé:
Meg szeretném ismerni.
Pasi:
Fel akar térképezni.
Vévé:
Mutasson már valamit! Hisz azt akarja, hogy képernyőn lássák!
Pasi:
Látni, és látni hagyni… Szép elv. Én például nem látom magát.
Vévé:
Egyszer már elmagyaráztam a stúdió felépítését.
Pasi:
De azt nem, hogy miért nem szemtől szembe akar ismerkedni. Én is kíváncsi vagyok magára!
Vévé:
Hogy én menjek oda magához?
Pasi:
Mi ebben a meglepő? Azt állítja, meg akar ismerni. Márpedig én csak élőben ismerkedem. Hangszórón át soha!
Vévé:
Sajnálom, de a tévé már csak ilyen egyoldalú eszköz! Magát látják, de maga nem láthatja őket.
Pasi:
Hm. Jól értem? Ódzkodik az egyenrangú helyzetektől?
Vévé:
Hogy az a…! Rögtön ott vagyok! (Vévé el.)
Casting – 8. jelenet
14. oldal
8. jelenet [Vévé és Pasi a porondon] (Vévé érkezik a porondra.) Vévé:
Na öregem! De most aztán jól kösse fel…!
Pasi:
Meg leszek szorongatva.
Vévé:
Én teljesítettem a feltételét: idejöttem. Most már maga se bújhat ki a megmutatkozás alól!
Pasi:
Megmutatkozást mondott bemutatkozás helyett.
Vévé:
Nem véletlenül. Na vesse már le az álarcát!
Pasi:
Felvont sisakrostéllyal, szemtől szembe.
Vévé:
Na ide figyeljen, lovag úr! Lehet, hogy nem nézi ki belőlem, de egy ideig dolgoztam telefonos lelki segély szolgálatnál. Szóval nyugodtan abbahagyhatja ezt az „elismétlem, amit a másik mond” taktikát. Nem dőlök be neki!
Pasi:
Azért mégis idecsaltam a láthatatlan megfigyelőpontjáról!
Vévé:
Nem mindig kapcsolok azonnal. De hamar leesik a tantusz.
Pasi:
Hiszi vagy sem: nem manipulálni akartam. Csak… afféle szakmai ártalom.
Vévé:
Maga pszichológus?
Pasi:
Dehogy! Valaha tanár voltam. Most meg…
Vévé:
Kocsmatöltelék?
Pasi:
Ha úgy tetszik magának… Tény, hogy sokat ücsörgök kisvendéglőkben.
Vévé:
És csinál valamit a piáláson kívül?
Pasi:
…Észrevette, hogy rendszeresen ítéletet csomagol a kérdéseibe?
Vévé:
Talán nálam is szakmai ártalom. Ki szoktam mondani, amit gondolok.
Pasi:
Szóval maga egy ilyen megmondó ember. Kertelés nélkül vágja az ember képébe, amit nem szívesen hall.
Vévé:
Elég hatékony kommunikációs mód.
Pasi:
És sok barátot szerez vele?
Vévé:
Nem az a célom.
Pasi:
Hanem akkor mi?
Vévé:
Hogy eredményre jussak. Minél gyorsabban, minél nagyobbra.
Pasi:
Akár a másik ember ellenében is?
Vévé:
Többnyire úgy.
Pasi:
És hogyan is éri ezt el?
Vévé:
Keménységgel, kíméletlenül. Hogy az én akaratom érvényesüljön.
Pasi:
(Kis gondolkodás után.) Porszívózás!
Vévé:
Tessék?
Pasi:
Egy családterapeutától hallottam.
Casting – 8. jelenet
15. oldal
Vévé:
Mit, az isten szerelmére?
Pasi:
Egy házaspár fordult hozzá a problémájával. Órákon át hallgatta, amint a feleség panaszkodik, hogy a férje mindig olyan ripsz-ropsz végez a porszívózással. Egy-két rántás, és már kész is. Közben az ember rákontráz: a nő persze órákig elszórakozgat a porszívóval; minden szöszre odafigyel, és kibírhatatlanul lassan végez. A kölcsönös panaszáradatban az volt a legfeltűnőbb, hogy mérhetetlenül sok érzelmet vittek bele.
Vévé:
Kezdem kapizsgálni. Az érzelmi töltés máshonnét származott.
Pasi:
Úgy van. Nyilvánvalóan a szexről volt szó.
Vévé:
Miről?
Pasi:
A szeretkezésről. Amivel a férj egy-két mozdulat után ripsz-ropsz végez, a feleség viszont húzná-halasztaná a befejezést.
Vévé:
Értem. Csak azt nem, hogy miről jutott eszébe.
Pasi:
A maga szóhasználatáról. Hogy is fogalmazott? A célja, hogy eredményre jusson, minél gyorsabban, akár a partner ellenében is. Mindezt keménységgel, kíméletlenül…
Vévé:
Hogy az a…! Azt hiszi…?
Pasi:
Tán nem? Na, megmondó ember! Tud-e kíméletlenül őszinte lenni önmagához is?
Vévé:
Álljunk meg, időt kérek! Ez túl sok egyszerre; hagynom kell üllepedni kicsit.
Pasi:
Elismerésem, fiatalember! Azt hittem, vadul tagadni fog.
Vévé:
…Magát nem Saci küldte?
Pasi:
Nem ismerem a maguk beceneveit. Ez a Saci magas, vékony srác, és Jocinak is szólítják?
Vévé:
Nem. Foglalkozzunk inkább magával!
Pasi:
Kérem! Semmi extrával nem szolgálhatok. Nemrég még hajléktalan voltam. Ma már albérletes.
Vévé:
Kezdjük az elején! Tanárképzőt végzett?
Pasi:
Oda jártam. Tulajdonképpen el is végeztem: megvan az abszolutóriumom. De nem államvizsgáztam le.
Vévé:
Miért nem?
Pasi:
Bizonyos magánügyek jöttek közbe.
Vévé:
Vagyis egy nő.
Pasi:
Ha még csak egy lett volna…!
Vévé:
Maga ekkora kandúr!
Pasi:
Voltam, kérem! Csak voltam.
Vévé:
Tehát nincs diplomája. Miért nem szerezte meg később?
Pasi:
Egyéb közbejövések miatt. Elvittek katonának. Aztán az édesanyja temetésén, a díszőrség tagjaként megismerkedtem a későbbi nejemmel.
Vévé:
Legalább nem volt anyósa.
Casting – 8. jelenet
16. oldal
Pasi:
Apósom még kevésbé. Őt Judit még gyerekként vesztette el. És ebből fakadtak a későbbi bajok.
Vévé:
Az apóstalanságból?
Pasi:
Abból, hogy apa nélkül nőtt fel, kettesben az anyjával. Így Jutka vette fel az összes hagyományos férfi szerepet. Ő volt a határozott, ő döntött mindenben; konyhának, mosógépnek a közelébe se ment. És sajnos később se változott.
Vévé:
Gondolom, ráment a frigyük.
Pasi:
Rá bizony! Elvettem egy gyönyörű nőt, és azt vettem észre, hogy ketten vagyunk férfiak a házasságban. Illetve lassacskán már csak ő. Mostam, főztem, takarítottam, Jutka meg eljárkált a barátnőivel.
Vévé:
…Porszívózás…?
Pasi:
Persze. Ha kedve szottyant rá, kíméletlenül megkefélt… Aztán próbált ő megváltozni, szegénykém, de képtelen volt rá. Hisz csak ezt a fajta viselkedést ismerte gyermekkora óta.
Vévé:
Érdekes, valami nagyon hasonlót mondtam ma a barátnőmnek…
Pasi:
Igen, ez általános emberi probléma. A tanult szerepeink börtönében élünk.
Vévé:
Ez olyan szép mondat, hogy beleíratom a szappanoperába… Hogyan váltak el?
Pasi:
Sehogy. Papíron máig együtt vagyunk.
Vévé:
Akkor…?
Pasi:
Minden a gyerek kedvéért történt. Öt éves volt. Nem akartuk, hogy nagyon megviselje. Jutka azt találta ki, hogy én Amerikába utaztam egy rokonomhoz, és halogatom a hazajövetelt. Aztán pedig végleg kint maradok.
Vévé:
És bevált?
Pasi:
A gyereknél igen, legalábbis így mondta a nejem. Tudja, kezdetben néha még hazatelefonáltam. De Évikével nem engedett beszélni; hátha rájön, hogy nem tengeren túli hívás.
Vévé:
Folytassa!
Pasi:
Amilyen jónak tűnt kezdetben ez az Amerika-mese, később annyira ráfáztam a hazugságra. Százszor rosszabb volt minden válásnál. Épp a láthatástól fosztott meg.
Vévé:
És Évikével nem is találkozott többé?
Pasi:
Vidékre költöztem, Vasgyűrűre. Kis falu az osztrák határ mellett. Ott tanítottam matekot. És ha valamelyik tanítási szünetünk nem akkorra esett, mint másutt az országban, akkor röpültem Pestre, hogy legalább a suliból kijövet megpillanthassam.
Vévé:
És ő nem vette észre?
Pasi:
Dehogy nem; ezért is kellett abbahagynom.
Vévé:
Lebukott?
Pasi:
Majdnem. El se hiszi, milyen megalázó volt, ahogy nevetséges álöltözetekben koslatok utána, nehogy felismerjen! Aztán egyszer, már kiskamaszként kiszúrta, hogy egy fura alak kukkolja a bokrok közül, és szólt a rendőrnek.
Vévé:
Elkapták?
Casting – 8. jelenet
17. oldal
Pasi:
Hajszálon múlt, de én szó szerint az életemért futottam! Nem tudom, mibe pusztultam volna jobban bele: ha lelepleződik az Amerika-hazugság, vagy ha pedofília vádjával bekaszniznak! Vagy a kettő együtt…
Vévé:
Azóta nem is kereste?
Pasi:
Személyesen nem. De ha nagy ritkán megtudtam, hogy valaki Amerikába utazik, rögtön levelet írtam, és megkértem az illetőt, hogy odakint adja fel neki.
Vévé:
Ő persze nem válaszolhatott.
Pasi:
Nem adtam meg címet. Hogy is adhattam volna? De legalább érezte, hogy nem felejtem el…
Vévé:
És hogyan került ismét Pestre?
Pasi:
Megszűnt a suli. Körzetesítették Kerkahalommal.
Vévé:
Oda nem kellett matekos?
Pasi:
Volt már nekik.
Vévé:
Jobb magánál?
Pasi:
Á, egy igazi banya, de diplomával, két gyerekkel és hatalmas pofával. Kellemetlen lett volna elküldeni. Engem meg úgy könyveltek el, mint aki megértő. Akit különösebb gond nélkül seggbe lehet rúgni…
Vévé:
Aztán mi lett?
Pasi:
Hajléktalan. A beosztással együtt a szolgálati lakásom is megszűnt.
Vévé:
Hogy bírta?
Pasi:
Kezdetben sehogy. Amíg magamra nem találtam.
Vévé:
Na ez érdekelne! Mi változott tulajdonképpen?
Pasi:
Az, ahogy magamat szemléltem. Rájöttem, hogy megannyi éven át jobbágyként éltem. Mindig uraságoknak dolgoztam, teljes alávetettségben. Még csak nem is önként, odaszegődve, mint a lovagok.
Vévé:
És jobb volt szökött jobbágynak lenni?
Pasi:
Amíg annak láttam magam, az is maradtam. De aztán megtaláltam a helyem a világban.
Vévé:
Még lejjebb a ranglétrán?
Pasi:
Nem, hanem kívül. Kiszálltam a hierarchiából. Külső szemlélő lettem.
Vévé:
Ez csak csűrés-csavarás. Lecsúszott, ez az igazság.
Pasi:
Bizonyos értelemben talán. Mások biztos így látták. De én rájöttem, hogy időnként mindenkinek szüksége van rám: jobbágynak, lovagnak, úrnak. Mert olyasmit tudok, amit ők nem.
Vévé:
Kíváncsivá tesz!
Pasi:
Biztos nem hangzik nagy dolognak, de én tudok hallgatni.
Vévé:
Hatalmas képesség, mondhatom!
Pasi:
Nem hiszi annak? Akkor gondoljon bele: magát mikor hallgatták meg utoljára?
Casting – 8. jelenet
18. oldal
Vévé:
Engem? Mindig! Muszáj nekik!
Pasi:
Látom, nem érti. Nem arról van szó, hogy nem beszélnek, amíg maga szövegel. Hanem hogy odafigyelnek, amikor tényleg mond valamit. Valami igazán fontosat. Az egyetlen igazán fontos témáról. Önmagáról.
Vévé:
Tessék?
Pasi:
Tudja, valaha én is mindig a magamét fújtam. A beszélgetésről meg azt hittem, hogy ugyanez, csak épp felváltva mondjuk a magunkét… Aztán lassacskán rá kellett jöjjek, hogy a kutya se kíváncsi rám. Nem volt kellemes felismerés! Egyetlen dolog van, ami az embereket igazán érdekli: önmaguk.
Vévé:
Aha! Ezért hallgat figyelmesen? Hogy közben a másik nyugodtan foglalkozhasson önmagával?
Pasi:
Mi másért?
Vévé:
Nagy ötlet! (Kis gondolkodás után:) Ember! Akkor magának rengeteg barátja lehet!
Pasi:
Hát… nem éppen. Igazság szerint egy sincs.
Vévé:
Hogyhogy? Mégse stimmel a teóriája?
Pasi:
Stimmel az, kérem! Az embereknek jólesik az odafigyelés. Csak éppen…
Vévé:
Nos?
Pasi:
Csak éppen nem tőlem szeretnék megkapni. Nem az én figyelmemre vágynak. Nem egy pocakos, ötvenes bohóctól várnak elfogadást. Hanem attól, akit szeretnek… Vagy akit szeretnének…
Vévé:
Logikus. … És nem is hálásak magának?
Pasi:
Többnyire észre se veszik, hogy részem volt benne. Hisz magukra figyelnek. Végre elmondhatták a mondókájukat, és ez jó érzés. Az örömük belülről fakad. Elégedettek. Nem tudatosul bennük, hogy ehhez én is kellettem.
Vévé:
Elég lehangoló következtetés!
Pasi:
Ó, engem nem szomorít el. Ilyen a világ rendje. Meg aztán… Megkönnyebbülésükben nagylelkűvé válnak. És én ebből élek. Mármint anyagilag.
Vévé:
És nekem most miért kezdett mesélgetni? Miért nem csak hallgatott?
Pasi:
Mert úgyse beszélt volna magáról. Akkor pedig nem tudtam volna segíteni.
Vévé:
Segíteni? Nekem? Miben? Minek? Nem szorulok rá!
Pasi:
Ha maga mondja…
Vévé:
Ne akarjon kitérni a válasz elől!
Pasi:
Épp maga akarja elkerülni. Nem szorul rá…
Vévé:
Huh…! Halljuk! Ki vele! Visszakanyarodunk a porszívózáshoz? A szexuális életemhez?
Pasi:
Valami nagy-nagy bizonytalanságot érzek magában.
Vévé:
Nem csoda! Épp szakítok az élettársammal.
Pasi:
Képtelen volt elviselni a maga gyors és kemény… megoldásait?
Vévé:
Ellenkezőleg. Teljesen megadta magát.
Casting – 8. jelenet
Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi: Vévé:
Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi:
Vévé: Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi: Vévé:
19. oldal
Akkor talán épp ebből van elege. Talán. De nem hinném. Akkor keresgéljünk másutt! Nem csak szexre lehet porszívózni… Hát, végső soron a könnyektől buktam ki. A női sírástól. Tudja az okát? …Tudom. Elmondja? Érdekes, ma már belekezdtem egyszer. Jocinak. De nem volt kíváncsi rá. Én az vagyok. Hát legyen! A maga besorolása szerint én valószínűleg lovag vagyok. De nem annak születtem, hanem parasztnak. Apám ugyan gépész volt, de első generációs melós; az igazi élettere a szőlő. Abban tölti minden idejét. Az a vágya, hogy egyszer majd pezsgőgyárat alapít. Erről álmodozik – egészen a sokadik pohárig. Utána már csak horkol. Anyám zokszó nélkül robotolt mellette világéletében. Meg helyette is, amikor az öreg kidőlt. Egyetlen egyszer szabadult el otthonról. Még gyerek voltam. Családi beutalót kaptunk Siófokra. A szőlő viszont mindig ad teendőt, nem tűri a távollétet. És a jószágot is etetni kell. Végül anyuval kettesben utaztunk el. Az én szegény, szerelmetes anyám nem találta helyét a vakációzó emberek közt. Nekem nagyon tetszett az a léha világ. Bele akartam olvadni, odatartozni… De ahogy anyámra néztem, nem nyaraló hölgyet, hanem egy gyökerét vesztett parasztasszonyt láttam. Szégyelltem az anyámat… A szemembe nézett, és meglátta magát benne. Akkor láttam – először és utoljára – könnyezni. Összefacsarodott a szívem. Átöleltem, mindenki mást ordítozva küldtem a francba… És hazautaztunk… Hm. Most már értem… Mit, az istenért…? Abból a világból van elege, amibe olyan nagyon bele akart illeszkedni… Ugyan! Évek óta nem nyaraltam. Nem is vakációzásra gondoltam. Ez a nagyvárosi élet legalább annyira különbözik attól, amiben felnőtt, mint az egykori Aranypart. Azt mondta, bele akart olvadni, odatartozni. Hát alaposan sikerült. A szőlőkötöző kamasz tévés vezető lett. Igen, megvalósítottam az álmom. Mi ebben a porszívózás? Megvalósította… Szóval világ életében arra vágyott, hogy szappanoperát csináljon? Nem, nem pont szappanoperát, de azért ne becsülje le ezt a műfajt! Itt aztán megtanulhattam a szakma minden csínját-bínját. Nagyszerű! Ha megtanulta, akkor véget ért a tanulóideje. Tapasztalattal, tudással felvértezve léphet tovább. Megvalósíthatja a nagy álmát. Mi is az? (Halkan, elharapva, érthetetlenül:) Flm. Micsoda? Khm! Film. Mozifilm? Nem. Azt a csodát szerettem volna létrehozni, amikor egy tévéfilm, egy semmi különösnek nem látszó műsor, ami mindent tartalmaz, amire az átlag néző vágyik…
Casting – 8. jelenet
Pasi: Vévé: Pasi: Vévé: Pasi:
Vévé: Pasi:
Vévé: Pasi:
Vévé: Pasi: Vévé:
Pasi: Vévé:
Saci:
20. oldal
Ami a limonádé, a jó limonádé minden ismérvével rendelkezik… Szóval az én filmem emellett át tudná adni az igazi… A mély emberi tartalmakat is… Nehéz ezt más számára érthetően megfogalmazni… Az a film profi módon szórakoztatva tenné… jobbá a világot… Szép gondolat. Ezek szerint itt áll a megvalósítás küszöbén? Nem. Nem. Úgy érzem, messzebb vagyok tőle, mint amikor a tévéhez kerültem. Akkor megismétlem: abból a világból van elege, amibe olyan nagyon bele akart illeszkedni. Ebből itt körülöttünk. De hát akkor is…! Ez is az álom része volt! (Kis szünet után:) Igen. Igaza van. Torkig vagyok vele. Tudja mit? Felolvasom újra a szövegem. Nem úgy, ahogy a szerep kívánná, hanem direkt magának. „Szia nagyfiú! Hogy hívnak? Persze, igazad van! Nem szabad szóba állni minden idegennel. Fő az óvatosság! De én ismerlek ám téged! Ki vigyáz itt rád? Ajjaj! Egyedül ezen a nagy játszótéren… Nem baj, majd én elkísérlek. Mindkettőnkre ráfér, hogy végre hazataláljunk!” …Hagyjak itt mindent? Épp a csúcson? Egy keleti mese szerint egyszer egy dervis meglátogatott egy herceget, aki annyira gazdag volt, hogy még a sátorát is arany szögekkel rögzítették a földhöz. A dervis olyan ékesszólóan bizonygatta a nincstelenség értékét és a mekkai zarándoklat fontosságát, hogy a herceg átszellemülten kiáltott fel: – Igazad van! Gyere, induljunk máris! – és azzal egy szál papucsban nekivágott a sivatagnak. A dervis szabadkozott: – Várj, uram, míg összeszedem a cókmókomat! – Minek neked poggyász? – kérdezte a herceg. – Látod, én mindenem itt hagyom. – Hogy tudod ezt megtenni, uram? – Értsd meg – válaszolta a herceg, – az arany sátorszögek a földbe vannak verve, nem a szívembe! Szép történet… Áruljon el nekem valamit! Mi a fenét keres maga egy castingon? Gondoltam, ha esetleg sikerülne, és szerepelhetnék… Ha Évike a képernyőn látna… Azt reméltem, ilyen körülmények közt, sikertől övezve, talán megbocsátható volna az egész amerikázás. Talán, nagypapa! Talán! Apropó: nagypapa. Végül is milyen figura ez a maguk grószfaterja? Szerintem még a forgatókönyvíró se tudja. Egyelőre annyi biztos, hogy felbukkan, és ezzel mindenféle galibát okoz. Kellett egy új szereplő, mert kezdett ellaposodni a sztori. Tudja, ahogy minden szappanoperában. Már mindenki volt mindenkivel és mindenki ellen. Történt már örökbe fogadás, megvakulás, amnézia… Ahogy az egy sorozatba kell. A meglévő elemek összes kombinációját kimerítettük, hát bedobunk egy új arcot. És az én szereplésem… csak magán múlik? Én vagyok a sorozat felelős menedzsere. Ha úgy döntök, más nem szólhat bele. (Saci Vévé utolsó mondatai alatt érkezik a keverőbe. Szembetűnő változáson esett át: nem nélküli munkaerőből bomba nővé alakult. Beleszól a mikrofonba:) Elnézést a zavarásért! Vévé! Átjönnél a keverőbe? (Vévé el.)
Casting – 9. jelenet
21. oldal
9. jelenet [Vévé és Saci a keverőben] (Vévé érkezik a keverőbe. Megtorpan a csodálkozástól, amikor meglátja Sacit.) Vévé:
Ejha! Te aztán alaposan megváltoztál!
Saci:
Igyekeztem. Vele mi van? Még mindig nem rúgtad ki?
Vévé:
Nem bizony! Sőt!
Saci:
Ne csinálj bohócot magadból! Ha nem küldöd el rögtön, nem leszek hajlandó tovább dolgozni veled!
Vévé:
Ha nem, hát nem. Sajnálom, de akkor el vagy bocsájtva.
Saci:
Ezt nem teheted meg!
Vévé:
Hogy ne tehetném? Én vagyok a sorozat felelős vezetője!
Saci:
Már nem. Csak voltál.
Vévé:
Hogyan?
Saci:
Az igazgatótól jövök. Leváltott.
Vévé:
Félreállítottak? Na és ki kerül a helyembe?
Saci:
Én.
Vévé:
Aha! Már értem, minek az új külső.
Saci:
Kellett, hogy észrevegyenek. De a távlati terveim miatt neveztek ki.
Vévé:
Hát persze. A dekoltázsnak ehhez semmi köze…
Saci:
Gondolj, amit akarsz! A lényeg, hogy nem rúghatsz ki. Én viszont téged igen.
Vévé:
Hatalmadban áll.
Saci:
Akkor utoljára kérdezlek: tényleg nem tudod elképzelni, hogy közösen dolgozzunk tovább?
Vévé:
Nem.
Saci:
Akkor el vagy bocsájtva.
Vévé:
Tudomásul veszem. Egyetlen dolgot kérek csak: szerződtesd a pasit!
Saci:
Sajnálom, de ezt nem vagyok hajlandó megtenni.
Vévé:
Nem kiszúrásból akarom. Tényleg jó.
Saci:
Akkor se. Semmiképp.
Vévé:
Ahogy gondolod! …Mikortól is érvényes a kinevezésed?
Saci:
Mostantól.
Vévé:
Tévedsz, Saci! Ez munkajogilag lehetetlen. Csak holnaptól lehetsz főnök, mint ahogy én is állásban maradok a nap végéig.
Saci:
És ez min változtat?
Vévé:
Egy dolgon biztosan. Most fogom magam, felmegyek a humánpolitikára, és még ma elintézem az ipse szerződését. És nem hiszem, hogy merszed volna holnap azzal indítani, hogy elküldöd. Mit szólna a stáb? Mindenki számára világos lenne, hogy csak kicsinyes bosszúról van szó.
Casting – 9. jelenet
22. oldal
Saci:
Biztos így akarod?
Vévé:
Egész biztosan.
Saci:
Akkor igyekezz, hogy még ott találd az irodistákat, és időben kiállítsák a papírokat! Mert ha te nem írod alá őket, én biztosan nem fogom.
Vévé:
Úgy lesz. De egy apró kiszúrást még tartogatok neked!
Saci:
Éspedig?
Vévé:
Akárhogy is hadakoztál a felvétele ellen, a jó hírt mégis neked kell közölnöd a pasival. (Vévé el.)
Casting – 10. jelenet
10. jelenet [Vévé és Pasi a porondon. (Saci a keverőben.)] (Vévé érkezik a porondra.) Vévé:
Búcsúzni jöttem.
Pasi:
Szóval elszánta magát.
Vévé:
Sőt! Még segítettek is.
Pasi:
Hát akkor sok szerencsét!
Vévé:
Magának is! Az adatait felírták?
Pasi:
Minden ott van Jocinál… Mi a döntés? Alkalmaznak?
Vévé:
Hamarosan jönni fog az új főnök. Majd ő közli magával.
Pasi:
Értem… Mondja, nem fáj feladni az eddigi munkáját?
Vévé:
Arany sátorszögek… (Vévé el.)
23. oldal
Casting – 11. jelenet
24. oldal
11. jelenet [Saci és Joci keverőben.] (Joci érkezik a keverőbe. Szintén rácsodálkozik Saci új kinézetére.) Joci:
Most hallom Vévétől, hogy nem hajlandó tovább dolgozni veled.
Saci:
Így van.
Joci:
Figyelj, Saci! Mondandóm volna.
Saci:
Hallgatlak.
Joci:
Izé… Szóval itt van a ti összeveszésetek, meg a kirúgás… Hát csak azt próbálom kinyögni, hogy most itt állsz társ nélkül, állás nélkül… És én már nagyon régóta, csak eddig nem mertem… Szóval bennem igaz társra találnál…
Saci:
Pontosan mit is mondott neked Vévé?
Joci:
Hogy se magánéletben, se munkában nem bírjátok együtt, és ennek elbocsájtás lett a vége.
Saci:
Így igaz. De nem engem rúgtak ki, hanem őt.
Joci:
Mi…?
Saci:
Én vagyok az új főnök.
Joci:
Te?
Saci:
Én bizony.
Joci:
Akkor most jó nagy ökröt csináltam magamból.
Saci:
Biztosíthatlak, nagyon hízelgő volt az ajánlatod.
Joci:
Hízelgő, csak éppen…
Saci:
Mindenképpen hízelgő lett volna. Ha engem billentettek volna fenéken, akkor pláne.
Joci:
Így viszont…
Saci:
Bocs, de így is, úgy is.
Joci:
Értem. Mit is mondjak?
Saci:
Semmit se kell.
Joci:
Persze, persze… Isten hozott, főnök! (Joci el. Saci még nézi egy ideig Pasit, aztán nagyot sóhajtva ő is kimegy.)
Casting – 12. jelenet
25. oldal
12. jelenet [Saci és Pasi porondon.)] (Saci lép be a porondra. Pasi összehúzott szemmel nézegeti, aztán bizonytalanul megszólal.) Pasi:
Évikém! Te vagy az?
Saci:
Nem, engem Sacinak hívnak. A második keresztnevem használom… De igen, én vagyok az, édesapa.
Pasi:
Olyan régen láttalak! Alig ismertelek meg!
Saci:
Én is téged, amikor beléptél ide. Inkább csak a mozdulataidról, a hangodról… Bizony rég volt, hogy elmentél. Egyetlen szó nélkül!
Pasi:
Nem adták át az üzeneteimet? Meg a leveleket Amerikából?
Saci:
Voltak egyáltalán? Én semmit se kaptam.
Pasi:
Az anyád! Az anyád…
Saci:
Mindegy, hagyjuk! Azért jöttem, hogy szóljak: megkaptad a nagypapa szerepét.
Pasi:
Honnan tudod? Te is itt dolgozol?
Saci:
Igen.
Pasi:
És te is besegítettél nekem?
Saci:
Tudod, úgy csináltam, mint Piszkos Fred a Vadsuhanccal: addig ágáltam ellened, amíg csak azért is felvettek… Direktben semmit se tehettem volna a rokoni kapcsolat miatt.
Pasi:
Te itt valami vezető vagy?
Saci:
Közben az lettem. Csak így sikerülhetett…
Pasi:
És nem lesz bajod belőlem?
Saci:
Mindenki úgy tudja, hogy a szerződtetéseddel az előző főnök akart borsot törni az orrom alá. Ami egyébként igaz is.
Pasi:
Értem. Illetve nem értem, de mindegy. Fő, hogy megtaláltalak.
Saci:
Igen. Meg. Menjünk, apuka! Rettentően elfáradtam. Életemben először végig harcoltam egy csatát. És győztem. De még rengeteg ütközet vár rám.
Pasi:
„Ajjaj! Egyedül ezen a nagy játszótéren… Nem baj, majd én elkísérlek. Mindkettőnkre ráfér, hogy végre hazataláljunk!” (Mindketten el.)
