Zalai György
CSORVÁS
A
XVI. SZÁZADBAN
I.
Csorvás története a XVI. században három szakaszra bontható. Elsı szakaszának tekinthetjük a század elsı felét, amely folytatása volt a falu megalakulása utáni fejlıdésének. 1552-ben török megszállás alá került és 1566-ig Gyula török megszállásáig az aradi szandzsákba tartozott, különleges "kettıs hatalom" nyomása alatt élt. A gyulai vár elfoglalása és ezt követı békekötés utáni évek kedveztek a falu fejlıdésének. Ezt a szakaszt a falu 1596-ban bekövetkezett pusztulása zárta le. A századforduló éveiben folytatódott a falu fejlıdése. Ezekben az években épült templom, amely kıbıl, téglából építve, márványlappal fedett oltárát és a templom méreteit tekintve már népes és viszonylag jómódú falut feltételez. A századforduló körüli évtizedekben a történészek által pusztásodásnak nevezett folyamat alakult ki a falvakban. A népesség csökkent, egyre több lett az elhagyott telek. Már voltak falvak, amelyek teljesen elnéptelenedtek. Ennek okait a falusi jobbágyság helyzetének romlásában, nagymérető differenciálódásában jelölték meg. /1/ A századfordulót követı évtizedekben erısödött ez a folyamat, a falvak népessége fogyott, a városoké és a nagyobb falvaké gyarapodott. Egyre többen hagyták ott a falut és költöztek a kedvezıbb létfeltételeket nyújtó városokba. Hogy ez a folyamat Csorvást is elérte és a század közepére igen elırehaladottá vált, arról tanúskodik Békés megye helységeinek birtokviszonyait és adózását tartalmazó jegyzék. /2/ Ebben Csorvás portáinak száma 13. A porta a jobbágyadózás egysége volt, az a belsı telek, amelynek kapuján befért a szénával rakott szekér és amelyhez a külsı telek, a határban használt föld tartozott. A portára kivetett adót kapuadónak is nevezték. A kivetett adót függetlenül attól, hogy hányan élnek a portán, közösen fizették. Az adólajstromból kitőnik, hogy a 13 porta közül csak öt fizet adót, összesen hét jobbágy. Hét portán olyan jobbágycsaládok éltek, akik együtt sem rendelkeztek az elıirt 3 forint vagyoni minimummal. Mindez már önmagában is mutatja a pusztásodás jellemzı tüneteit A következı rovatokból látható, hogy nem 13 porta volt a faluban. A második rovatba azok a porták tartoznak, amelyeknek lakóit az összeírók olyan szegényeknek minısítették, hogy fel sem vették ıket az adózók közé, hanem számukat "több" beirással jelezve "kedvezményes"-ként mentesítették már az adókivetés alól. A következı rovatban "puszta jobbágytelek” címmel jegyezték az elhagyott üres portákat. Szám helyett itt is "több" jelzi, hogy nem egy ilyen telek volt. Az újonnan létesült jobbágytelek rovata üres, nincset jelez. A következı rovatok: urasági major, szolga, zsellér, iparos, kereskedı: mind üres, volt viszont "több", adófizetés alól mentesített személy. A falunak ez az "állapota" nem alakulhatott ki néhány év alatt. A templomépítı falutól a 7 adófizetésre képes jobbágyig évtizedek múlhattak el fokozódó szegénységben. Hasonló helyzetben voltak más falvak is. Feltőnı, hogy ezek többsége nemesi falu, ezek is az Ábránffyak falvai. Csaba és Mezımegyer rovatai üresek, Csorvás és Gerendás 13, Kétsoprony 8, Szarvas 7, Apáca és Csákóhegyes 6-6 portával szerepel a jegyzékben. A többi rovat, mint Csorvásnál, "több" vagy üres. A Békés megyében lévı birtokaik közül Vésztı, Fás és Mágor együtt 31 portával "emelkedik ki" az Ábránffy-falvak sorából. Mindez azt is mutatja, hogy egykor Békés megye leggazdagabb családjának, az Ábránffy családnak a "fénykora" véget ért. Az 1553. évi birtokviszonyokat mutató jegyzékben nincs Ábránffy az ötven portán felüli birtokosok között. Az ötven portánál kevesebbel rendelkezık között az Ábránffy család 61 portájával szemben a családba /és birtokban/ beházasodó Dóczy, Kackfy, Nadányi, Simay, Veér családoknak 161 portája volt. /3/ Az Ábránffyak egykor hatalmas birtoka elaprózódott, nagyobb része házasságok révén, más részek eladása útján kikerült a család birtokából. A család öröklési rendje szerint az elhalt birtokából az örökösök egyenlı részt örököltek. A Mátyás királytól kapott falvaknak, közülük Csorvásnak Ábránffy Tamás egyedüli birtokosa volt. Halála után minden falunak három birtokosa lett. Unokái már egy- egy falunak 1/8-ad részét örökölték. Csorvás egyik földesurának, Ábránffy Jánosnak 29 faluban volt részbirtoka: Békés megyében 13, Arad megyében l0, Zaránd megyében 6. Az Ábránffyak nem csak birtokaik eladásából vagy zálogba adásából szerzett pénzzel fedezték kiadásaikat, hanem jobbágyaik szolgáltatásaiból, a földesúrnak járó kilencedekbıl, stb, az akkori urbárium elıírásai szerint. " Valószínő, hogy az elszegényedı birtokosoknak sokkal több pénzt kellett kicsikarnia jobbágyaiktól, ha színvonalukat tartani akarták" mint a gyulai uradalomnak az uradalomhoz tartozó falvak jobbágyaitól. /4/ II. Lajos király meghalt Mohácsnál 1526-ban. Az Ábránffyak tevékeny részt vettek abban a küzdelemben, amely Haubsburg Ferdinánd és Szapolyai János között folyt a trónért. Az 1505-ben tartott rákosi országgyőlés határozata szerint csak magyar ülhet a királyi trónon. Ennek a határozatnak a kimondásában, mint Békés megyei nemesek küldötte, két Ábránffy jelentıs szerepet játszott. Ez arra kötelezte ıket, hogy mellette legyenek az "idegen" Haubsburggal szemben. A küzdelem 14 évig folyt. Szapolyai oldalán hol nyertek, hol vesztettek, egy idı után csak vesztettek. Közben mind jobban elszegényedtek. Végül a család egysége is felbomlott, egyes tagjai átálltak Ferdinánd táborába. Mindez úgy "illik" Csorvás történetébe, hogy a falu lakosai, mint az Ábránffyak jobbágyai viselték a rájuk esı részét e sokba kerülı küzdelemnek. Ez nem csak az urbárium megadásában jelentett növekvı terheket, hanem a jól gazdálkodó, jobbágyaival törıdı gazda hiányával is. Hogy az Ábránffy családnak 13 faluban 42 portája volt, Komlósynak Orosházán és két kis faluban 36, jelzi a két gazda és gazdálkodása közti különbséget. 1514-ben "...mint valami zuhogó zápor mosta végig Békés megyét is a parasztlázadás. " Dózsa György Pestrıl Cegléden, Tisza-Varsányon keresztül Mezı-Túrra, és így egyenesen megyénk felé tartott. Túrnál 8oo-al szaporodott
kereszteseinek száma. Ezek között bizonyára voltak a Túr közelébe esı Békés megyei falvak lakosai közül valók is.Egére, a Körös bal partjára vonult, s itt számolta meg seregét. Volt ekkor 5ooo embere. Egérıl Békésre ment, s itt tábort ütött. Állítólag itt ismertette felhívását a keresztes hadjáratra s itt gyarapította seregét Balog István deák, Lırinc pap és mások úgy, hogy midın Gyulára ért és ott a mezın táborba szállt, állítólag már 33.ooo fegyverese volt". /5/ A történetírók részletesen leírták a parasztháború történetét /6/ Ez alkalommal csak azt kutatjuk, hogy e "zuhogó zápor" elérte Csorvást, hogyan érintette a falu lakosságát. A fentebb idézett leírás nem említ dátumokat Dózsa seregének vonulásáról. A dátumok azonban fontosak. Dózsa május 9-én bontott tábort Pest alatt, 21-én ért Egére, ahol "volt ekkor 5ooo embere". Másnap, 22-én Békésre ment, ahol "hada 2o.ooo fıre gyarapodott". Május 24-én "Gyulára ért, ahol már "állítólag 33.ooo harcosa volt". Hihetetlennek tőnik, hogy Pestrıl Békés megyébe vezetı úton 12 nap alatt ötezren, Békés megyében öt nap alatt huszonnyolc-ezren léptek be Dózsa seregébe. Ebben az idıben Békés megye egész népessége volt 2o.ooo körüli a népességkutatók megállapítása szerint. A fegyverforgató férfiak száma nem lehetett több 7-8 ezernél. Kétkedésünk azonban mérséklıdik, ha figyelembe vesszük az elızményeket. 1513-ban Bakócz Tamás esztergomi érsek részt vett a pápaválasztáson. A megválasztott pápa, X Leó azzal bízta meg, hogy szervezzen keresztes hadjáratot a török ellen. Bakócz 1514 április 16-án hirdette ki a pogány török elleni szent háborúra, a keresztes hadba hívó pápai bullát. Az otthon, a család védelmére szólított fel minden fegyverforgató férfit, a jobbágyok kötelességévé tette az ország megoltalmazását. A hadsereg szervezésével Dózsa Györgyöt bízza meg. /7/ A toborozás már áprilisban megkezdıdött. A váradi püspökség, amelynek egyházmegyéjébe négy megye tartozott, -köztük Békés megye-, élen járt a toborozásban. A szerzeteseket ellátták a toborozásra felhatalmazó írással, akik minden faluba kimentek igehirdetésre és felszólították a férfiakat a "szent háborúban" való részvételre, a keresztes hadba való belépésre. A falu plébánosának volt a feladata a jelentkezık számbavétele, összegyőjtése, a csapat vezetıjének megválasztása és a kijelölt gyülekezıhelyre indítása. Ilyen toborzási központ volt Gyula és Békés a megyében. A földesúrnak kötelessége volt jobbágyát elengedni. /8/ A toborozás már egy hónapja folyt, amikor Dózsa Békésre ért seregével. Pesti táborbontásának, Cegléden át a Tiszántúlra, a Tiszán átkelve Gyula felé haladásának híre messze meghaladta a sereg haladását. A Tiszántúlon toborzottakat nem Pestre, hanem a fısereghez irányították, Békésre és Gyulára. Mire Dózsa Békésre, majd Gyulára ért, odaértek a Bihar, Arad, Zaránd megyében toborzottak is. A Békés megyében toborzottakkal együtt már lehettek húszezren. Semmi sem indokolja azt a feltevést, hogy csorvási jobbágy nem volt a toborzottak között. Csorvás földesura, Ábránffy János ebben az idıben jött haza a krakkói egyetemrıl, ahol mint fıesperes jogtudori diplomát szerzett. A pápa felhívása, a váradi püspökséghez tartozása valószínősíti, hogy a birtokában lévı falvak plébánosait, közöttük a csorvási plébánost nem tiltotta, hanem késztette a toborzásra. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Békésen táborozó és közel egy hétig Csorváshoz viszonylag közel lévı 2o-3o ezer ember ellátásához szükséges élelem beszerzése Csorvást is elérte, s a faluban megforduló keresztesek is hívhatták magukkal a férfiakat. "A sereg útja Békésbıl Orosháza vidékén át vezetett Csanádba. E vidéken áthaladva a toborzás bizonyára eredményesen folyt." /9/ Nem kizárható az a feltételezés, hogy csorvási jobbágy is csatlakozott a sereghez. A parasztlázadást megtorló törvények a csorvási és más Tiszántúli falu jobbágyait nem sokáig sújtották. Temesvárral, Araddal majdnem egy idıben Szolnokot is elfoglalták a törökök. "Szolnok és a Maros felıl egyszerre, nyomról-nyomra közeleg a török áradat." /lo/ A közöttük lévı térségnek szinte közepén volt Csorvás. Akár a Tisza, akár a Maros felöl menekültek a gyulai vár oltalmában bízva, érintették vagy közelében jártak. Akiket utolért az "áradat" , ott maradtak, vagy ideiglenesen, amíg vissza vagy tovább nem mentek. Bizonyára voltak akik végleg ott maradtak. Ezt valószínősíti, hogy a késıbb érkezıkkel együtt úgy növelték a lakosok számát, hogy négy év múlva ötször annyi adózó jobbágy volt a faluban, mint 1552-ben. Az 1552-ben szegénységük miatt nem adózó, "több"porta jobbágya közül is volt aki adófizetıvé vált. A menekülık szegényen érkeztek, legfeljebb azt hozták magukkal, ami a szekérre fért, vagy a hozzáköthetı lábasjószágot. Letelepedésük után két-három év is eltelhetett, mire adóképessé váltak. Ez lehet a magyarázat arra, hogy 1556-ban 26 adózó portát talált a faluban az összeíró, /11/ Temesvár elfoglalása után Gyula vára maradt magyar kézen a Maros feletti Tiszántúlon Szolnok és Békés megye Északi határáig. A Gyula elıtti térség szinte állandó portyázó területe volt a török várakból, Gyula várából induló kisebb-nagyobb csapatoknak. Csorvás is ebbe a térségbe tartozott, útjába esett a portyázó csapatoknak. Feljegyzés csak azokról a portyákról maradt, amelyek török és magyar csapatok ütközésérıl készültek. Ilyen volt a Gyuláról és Lippáról portyára járó csapatok ütközése Szénás mellett, ahol az összecsapásban elesett Bothos János és fogolyként magukkal vitték a törökök Aradi Istvánt. /12/ Gyula várának elfoglalása (1566-ban) és az 1568-ban kötött drinápolyi béke után békésebb idıszak következett. Alig harminc évig tartott, azonban lehetıséget adott arra, hogy nagyobb külsı hatásoktól mentesen alakuljon a falu népessége, kialakuljon a termelés folyamatossága, módja, biztonságosabbá váljon a vásárra, piacra járás, fejlıdjön az árutermelés. Csorvás történetének ez az idıszaka legalkalmasabb arra, hogy áttekintsük a falu népességének és mezıgazdaságának a század második felében végbement fejlıdését.
II. A század közepén új fejezet kezdıdött Csorvás történetében. 1551-ben megkezdıdött a török hadsereg felvonulása Temesvár és a Maros-menti várak elfoglalására. Szeptember végén elfoglalta Csanádot, október elején megszállta Lippa várát, a hónap vége felé Temesvárt is ostromolta, azonban kilenc napi sikertelen ostrom után visszavonult, a Tiszán átkelve "téli pihenıre". 1552. tavaszán ismét hadjáratot indított az elızı évben már elfoglalt, majd elhagyott területen. Június elején már hozzáfogott Temesvár ostromához és kéthónapos ostrom után szeptember elején el is foglalta. Az ostrom idején a védıseregben volt Ábránffy Imre is, ott esett el a "törökverı hıs", Csorvás elsı földesurának dédunokája. /13/ Temesvár, Arad és Szolnok elfoglalása után a törökök megszállták Gyula és környéke kivételével a Tiszántúl középsı részét Békés és Szolnok megye északi határáig. E térségben a magyar közigazgatás azonnal megszőnt, vezetıi elmenekültek. A törökök megkezdték a birodalomban alkalmazott közigazgatás bevezetését. Temesvár székhellyel megalakították a temesvári vilajetet. Területét szandzsákokra, ezek területét nahijékre osztották. Csorvás az aradi szandzsák területén kialakított békési nahije faluja lett. A törökök eltöröltek minden addigi jogszabályt, helyébe bevezették saját törvényeiket, gazdasági, társadalmi, politikai rendszerüket. "A meghódolás percében megszőnt mindaz, ami addig fennállt. Megbomlott az egyházi szervezet, összeroskadt az államhatalom, megszőnt minden nemesi jog és szabadság. Az eddig való törvénykezést, adózást, községi szervezetet mind halomra döntötte a betört idegen hatalom. A régi jogok, régi kötelességek nem nyúltak át az új idıkbe.'/14/ Ez a helyzetleírás a "meghódolás percére" vonatkozott, arra az idıre, amelyben a törökök megszállták elıbb a Tiszától Nyugatra, majd Keletre az ország középsı részét. A következı évtizedekben a lakosság kétfelé, sıt ahol a földesúr a megszállt területen kívülrıl is érvényesíteni tudta elhagyott birtokán maradt jobbágyainál korábban gyakorolt jogait, ott háromfelé adóztak: a török szultánnak, a magyar királynak és a földesúrnak. Amíg Gyula várát el nem foglalták a törökök,a királyi adószedık minden évben kivetették és beszedték a királyi adót. A régi jogok közül meghagyták a községekben a falu bíróját korábbi jogainak és részben kötelezettségeinek érvényesítésében azzal a különbséggel, hogy felettese nem a szolgabíró és a földesúr volt, hanem a nahijében kinevezett bég és kádi. A lakosságot meghagyták vallásának gyakorlásában. Az egyházi szervezet nem a török megszállás miatt bomlott meg, hanem a század középsı harmadában "lezajló" reformáció bontotta fel. Ami nem kevésbé fontos, hogy a XVI. század utolsó harmadában, a tizenötéves háború kezdetéig "e vidék sem élt rosszabbul, mint magyar urai alatt". /16/ "E vidék" Békés megye, Csaba és a környékbeli falvak. A meghódított területen minden föld a török kincstár, illetve a török szultán birtoka lett, amelyet a török hőbéri rend szerinti kategóriába soroltak. Felbecsültették a városok, falvak jövedelmét, és a jövedelem arányában alakították ki a birtokkategóriákat. A legmagasabb kategória a szultáni birtok, a khász volt, amely vagy a kincstár kezelésében a kincstárnak adózott, vagy a legmagasabb rangú tisztek, tisztségviselık jövedelmét adta, amíg az tisztségét betöltötte. A második kategóriába azok a birtokok tartoztak, amelyeknek évi jövedelme 20.000 akcse felett volt, török neve ziamet. (50 akcse = 1 magyar forinttal) Birtokosa szpáhi tiszt, "középszintő" tisztviselı volt, rangjuknak, tisztségüknek megfelelı jövedelmet adó birtokon. Harmadik kategóriába tartoztak a 3.000 akcsétöl 20.000 akcséig jövedelmezı birtokok, neve "timár" birtokok. Birtokosa szpáhi altiszt, illetve zsoldos katona volt, akiket nem a kincstár fizetett, hanem általában egy falut, kisebbetnagyobbat kaptak, amelynek parasztjai nekik fizették az adót. Hogy a falvak hányféle adót és mennyit fizettek, annak bemutatására szolgáljon Gerendás falu adókivetése:
Adótételek A jövedelem Kapuk száma 101 Búzatized kile Kevert tized kile Báránytized adója Kender-káposzta adó Méhkas adó Sertésadó Mennyasszonyadó Hordóadó Tőzifa- és szénadó Esetleges büntetıpénz
Gerendás 1 567
1 579
20.180 5.050 7.300 2.570 1.400 250 420 650 90 150 2.020 380
36.000 4.300 22.000 3.135 1.550 300 600 750 120 150 2.150 480
/ötven akcsével számítva/
/16/
Csorvást itt nem vehetjük példának, mert khász birtok volt, és jövedelmét átalányösszegben állapították meg. E kétféle adókivetés, a khász birtokok átalányösszegben, timár és ziámet birtokok tételes kivetéssel való adóztatásának keletkezése az 1567. évi összeíráskor történt a temesvári vilajet csanádi és gyulai szandzsákságban. Addig itt is a tételes adókivetést alkalmazták. A 1567. évi összeírás elıtt e két szandzsák khász birtokain élı adózó jobbágyok, ekkor már "raja" elnevezéssel, panaszt tettek a szultánnál az adószedık erıszakoskodásai miatt, és kérték, hogy adójukat egy összegben "átalányban" állapítsák meg és évi három részletben fizethessék. A temesvári vilajet födeftendárja egyetértett e kívánsággal elıterjesztést készített ennek módjáról. A szultáni tanács úgy a kérelmet, mint annak teljesítésére elıterjesztett módot jóváhagyta, és azt 1567. évi, majd az 1579. évi összeírásban a khász birtokok jövedelmét átalányösszegben határozták meg./17/ (A történészek számára ez ma veszteség. Az "átalányban" eltőnt a khász falvak "adathagyatékából" mindaz, amely a nem khász falvakból fennmaradt.) A békési nahijébe 72 falu tartozott. Csorvás egyike volt a legtöbb adót fizetı falvaknak: A békési nahije falvai közöl a legtöbb adót fizetı falvak (akcse) Helység
1567
1579
Décse
5o.ooo
89.ooo
Kondoros Szénás Csorvás Gerendás Szentetornya Endröd Királyság Kétsopron Csabacsőd
35.0OO
65.ooo 7o.ooo 65.ooo 36.ooo 65.ooo
Mindösszesen:
295.359
35.OOO
3o.ooo 2o.l8o 3o.ooo 3o.ooo 25.ooo 2o.ooo 2o.l79
39.OOO
5o.ooo 35.OOO
—
524.ooo
Szembetőnı, hogy egy térségben, egymás szomszédságában volt Décse, Endrıd és Kondoros közelében, Királyság Gádoros pusztájával Szénás és Szentetornya szomszédja volt Csabacsőd és Gerendás kivételével mindegyik khász birtok. A gyulai szandzsák területén 23 khász birtok volt, ebbıl 14 a békési nahijében. Hogy a szandzsák 241 faluja közül melyik legyen khász birtok, azt a faluból szedhetı jövedelem, ennek állandósága és várható növekedése alapján állapították meg. A khász birtokokat a szultán a temesvári vilajetet irányító pasának adta, jövedelmükkel a pasának adóztak. Nyilvánvaló, hogy a kormányzóság legfıbb urának a legjobban jövedelmezı falvak lettek a birtokai. Ezek között is a legjobbak voltak a fenti kimutatásban szereplı khász falvak. Ha a 23 khász falu jövedelmét loo%-nak vesszük, akkor azt látjuk ennek 41,9 %-át ez a nyolc khász falu adta A legjobb ötnek a család száma azt is megmutatja, hogy hányan állították elı ezt a jövedelmet. /19/ A békési nahije legtöbb családdal és jövedelemmel összírt falva: Falu 1567 1579 család jövedelem család jövedelem Décse
18o
5o.ooo
157
89.ooo
Csorvás Szentetornya Szénás Kondoros Összesen:
125 119 113 79 616
3o.ooo 3o.ooo
147 142 145
65.OOO
35.OOO 35.OOO I80.000
80
671
65.ooo 7o.ooo 65.ooo 354.ooo
A törököknek fizetett adó mellett fizették a falvak a magyar királyi adót is. Az elsı drinápolyi békekötéskor kötött megállapodás szerint a meghódított területen a török szultán és a magyar király is szedhet adót, s ebben egyik sem gátolja a másikat. Békés megyében a királyi adó kivetését és beszedését a szolgabírók közremőködésével az országos adószedı végezte. Az adózás alapja a porta /kapu/ volt. Csorvás falu adózását az alábbi táblázat mutatja:
Csorvás adófizetésre kötelezett kapuinak és jobbágyainak a száma Adózó
1552
Kapu Jobbágy Adó/forint/
1553 1556 1557 156o 1562 1563 1564
5 13 26 7 26 52 7 .5 19. 5 36.4
58 15 36 28 116 3o 72 56 61.2 21.o 5o.4 42.o
29 58 41.6
/20/
A töröknek, a magyar királynak fizetett adó mellett minden termésbıl és egyebekbıl tizedet adtak a jobbágyok az egyháznak is. Az egyházi tized adását még Szent István király rendelte el annak a vallási tételnek az alapján, hogy akinek Isten tizet adott, a tizediket adja Istennek. /21/ Az Árpád kor végéig mindenki köteles volt minden termésbıl tizedet adni. Ezután 1848-ig a dézsmakötelezettség alapja a paraszti mőveléső föld lett. Akik nem rendelkeztek dézsmaköteles terményekkel, azok "kereszténypénzt" fizettek, évi 2-12 dénárt helyileg megállapítottan. Csorváson 1563-ban öt személy fizetett 15 dénárt. /22/ A dézsma adás alól felmentést kapott a bíró, ha segédkezett a dézsma megállapításában és beszedésében. A tizedszedés és a beszedett tized felhasználási joga az egyházmegye püspökét illette. A dézsmát a XV. század elején az egyház maga szedte be, a század utolsó harmadában. Mátyás király adott elıször arra engedélyt, hogy "ha a fıpapságot erre nagy szükség kényszeríti a dézsmaszedés jogát bérbe adhatja". A XVI. században már több törvény rendelkezik a bérbeadásról. Elsısorban a földesurak vehették bérbe a birtokához tartozó falvakban szedhetı dézsmát. Ezt a jogot késıbb a Magyar Kamara vette birtokba, beszedését a királyi adószedık gyakorolták. A törököknek a végvárak elleni támadásainak korában a Kamara a végváraknak engedte át, közöttük a gyulai várnak. 1554-tıl a gyulai szandzsák területén a dézsma felét a törökök szedték. A gyulai vár eleste után a váradi püspökség megbízottai szedték a dézsmát, "tizedelési és szabad mozgási engedélyt szereztek a török hatóságoktól, keresztül-kasul járták a falvakat" szedték a tizedet. /23/ Csorvás dézsma adásáról az 156o. évi termény tized-jegyzékbıl tájékozódhatunk. Ez névszerint tartalmazza 65 földmővelı jobbágynak a nevét is, akik tizedet adtak búzából és árpából. A jegyzék alkalmas arra is, hogy tájékozódjunk az akkori gabonatermelésrıl. /24/ Az aratás sarlóval vágott, kévébe kötött, keresztekbe rakott és asztagba hordott gabonánál ért véget. Ennek a munkafolyamatnak a közepén volt a tizedelés. A tizedet két keresztbıl álló "gelima" /magyarul:kalangya/ száma alapján állapították meg. A tizedeknek megjelölt kereszteket /gelimákat/ vitték elıször a dézsmaasztagba, csak ezután kezdhetett hozzá a dézsmát adó a neki maradt keresztek összehordásához. A jegyzék latin nyelven készült, gelimában számolt, mi is gelimában számolunk. A jegyzék szerint 62 gazdának 2o77 gelima gabonája termett, háromnak pedig l 1 0 boglya. Boglyába azt a gabonát rakták, amely valamilyen okból ritkán kelt, fejlıdésében rövid szárú lett és alig, vagy nem is nıttek kalászai a közte lévı gyomnövények fölé. Az ilyen gabonát kaszálták és boglyákba győjtötték össze. Két boglya számított dézsmáláskor egy kalangyának. A továbbiakban ezzel az átszámítással nyert 2132 gelimával számolunk. Az árpatermés csak 16 boglya volt. Ebben az évben zabot nem termeltek. Más években is keveset, rozsot, tavaszi búzát, kölest nem termeltek, a dézsmajegyzékekbıl erre lehet következtetni./25/ A jegyzékekbıl látható az egyes temelık termésének a mennyisége gelimában. Ezt nagyságcsoportokba rendezve látható a falu parasztságának a differenciáltsága: A búzatermelés /gelima/ megosztása a termelık között. 65 személy termelt összesen 2132 gelima búzát /gelima = gel, temelöi ár = ter./ I.3o gel. alatt ter.s gel.sz. z. 2 28 1 21 24 2o 6 lo 1 8 1 7 összesen: 35 632
II. 3o-5o gel. között ter.sz. gel.sz.
III. 5o-loo gel között ter.sz. gel.sz.
IV. loo gel felett ter.sz. gel.sz.
14
3o
4
6o
1
loo
1 4
35 4o
3 1
7o 55
1 1
12o 16o
8
5o5
19
615
38o
A kimutatásból látható: az I. csoportban az összes termelınek több mint fele, 52 %-a tartozik és a termés 25 %-át termelték. Tizenegy termelınek volt értékesíthetı búzája. Jövı évi vetımagját a termelık legkevesebb harmadának
vennie kellett, vagy megkeresnie aratási cséplési vagy más munkával. A vetésterület az akkor szokásos királyi holddal számítva 2oo-25o hold lehetett. A növénytermesztésben a búzatermelés volt a meghatározó. A búza, árpa, zab mellett azonban a családok sokmindenben önellátóak voltak és ehhez megtermelték a szükséges alapanyagokat. A konyhára borsót, lencsét, káposztát, répát, stb. Tököt, hogy magjából olajat nyerjenek a mécsvilágításhoz, fızéshez, sütéshez. Kendert vagy lent, vagy mindkettıt, hogy fonalat csináljanak a háziszıttes készítéséhez. Az állattenyésztésrıl kevés adatot találunk. A dézsmajegyzékben a juh /báránytized/ a török adóösszeírásokban a sertésadó, vámjegyzékben a szarvasmarha, a vásárok feljegyzéseiben a ló is elıfordul. Külön tanulmányra volna szükség, hogy a falu XVI. századi mezıgazdasági termelését részleteiben megismerjük. III. A népesség alakulásának áttekintésére készült a mellékelt kimutatás. A kimutatásban csak családnevek /vezetéknevek/ szerepelnek abból a meggondolásból, hogy a családfık száma olyan törzsszám, olyan alapegység, amelybıl kiszámítható a népesség, a házak, porták, kapu, telek száma, amelyek mint kisebb terület alapszámai további számításokat tesz lehetıvé. Névelemzés más dolgozat tárgya lehet, ezért a keresztnevek hiánya nem mérvadó. A kimutatásban csak a falu adózó családfıi szerepelnek. 156o-ban ezek közül is csak a terménytizedet adó földmővelı jobbágyok. 188o-ban pedig csak az Ábránffy család birtokmegosztásában szereplı jobbágyok. Rajtuk kívül éltek a faluban nem adófizetı családfık is, ezekrıl nem készült jegyzék. Népességkutatók ezek arányát az össznépességben 5lo%-ra becsülik. A kimutatás 156o-ban 66, 1567-ben 125 családfıt jelez. E szerint hét év alatt kétszeresére nıtt a családok száma. Ha tekintetbe vesszük a fentebb említett összeírás-különbséget, akkor is feltőnıen nagy a különbség. Bár adataink erre nincsenek, azonban feltételezhetı, hogy 66 földmővelı mellett már voltak a mezıgazdaságban használatos eszközöket készítı-javító iparosok /kovács, bognár/ a népesség száma valószínősíti, hogy volt lábbelikészítı-javító varga, addig csak városokban beszerezhetı dolgok "sótól a sarlóig" árusítására kereskedı, stb. Ezek számaránya nem lehetett több az említett 5-lo%-nál. A nem adófizetı családfıket is számítva a 66 földmővelı jobbágy a falu összcsaládjának 8o9o%-át adhatta. A különbség okát-forrását azokban az eseményekben találjuk, amelyek az 1567 elıtti években történtek. A törökök által 1552-ben meg nem szállt Gyula -környéki falvak lakói nehéz helyzetbe kerültek. A vár ellátása korábban négy megye terhe volt. 1552 után a Gyula környékén lévı, meg nem szállt falvakra hárult. Egyetlen példával is érzékeltethetı e terhek súlya. 1564-ben a várırség létszáma 767 lovaskatona volt. Hogy a lovaknak mennyi takarmányra, a katonáknak mennyi élelemre volt folyamatosan szüksége, és ennek beszerzése elsısorban e falvakból történt, mutatja helyzetük tarthatatlanságát. Már 1561-ben megrótta a király a vár kapitányát, az ö magatartásának tulajdonítva, hogy a gyulai uradalom falvaiból "körülbelül 8ooo jobbágy szállását elhagyva részben Törökországba, részben a lázadók területére költözött. Ennek egyedüli oka, hogy méltánytalanul bánsz velük." /26/ A 8ooo jobbágy az elsı években 1559-6o-ban költözött el lakóhelyérıl. Bizonyos, hogy nagy többsége nem "Törökországba", hanem a közelebbi "lázadók területére" azaz a töröknek meghódolt, akkor már viszonylag rendezıdött helyzetben lévı Gyulán túli falvakba. Ezekben föld volt bıven, a földesúr elmenekült, a török mindjárt földet adott és kedvezményt. Érdeke volt, hogy a föld teremjen, több legyen a beszedhetı adó Az odaköltözés menekülés volt a várnak adandó, egyre több és nehezebben teljesíthetı szolgáltatások alól. Közöttük lehettek akik Csorváson telepedtek le. Hogy 156o és 1567 között közel kétszeresére nıtt a családok száma, abban jelentıs szerepe lehetett a leírtaknak. Az 1567-évi összeírásban jelenlévı 125 családfı közül 33 nincs a következı, 1579. évi összeírásban. Ugyanebben az idıben az 1567. évi 125-röl 147-re nıtt az összeírtak száma. Ebbıl látható, hogy 33-an elköltöztek a faluból a 12 év alatt, 83-an pedig beköltöztek a faluba A növekedés forrása ilyen nagy mértékben ennyi idı alatt csak beköltözés lehetett. Hogy honnan költöztek be ennyien, vagy honnan jött a beköltözık nagyobb része, ennek keresésében ismét Gyulához érünk. 1565 végétıl egyre gyakrabban jött a hír Gyulára, hogy a török nagy haddal készül a vár elfoglalására. 1566 elején már azt is tudták Gyulán, hogy Temesváron összegyőjtött hadak csak a jég olvadására várnak, hogy ostrom alá vegyék Gyula várát. A várból indított felderítı-portyázó csapatok "érzékelték" , hogy az útjukba esı falvak lakosai "amit csak lehet" mindent elrejtenek. /27/ A Temesváron összegyőjtött hadak május elején átkeltek a Maroson és Pankota felé indultak a gyulai vár ostromára. Június elején a Tiszán is átkeltek a vár elfoglalására vonuló hadak. A Pankota felöl közeledı törökök elıl Gyula vára felé menekültek a falvak lakosai, ott a már menekülı gyulai lakosokhoz csatlakozva mentek a Gyulán túli falvakba. A gyula környéki falvak elnéptelenedtek, a menekülıket befogadó falvak népessége megnıtt. Közöttük Csorvás falué is. Az 1567. évi összeírásból "eltőnt" és az 1579. évi összeírásban "feltőnt" családok közül 8, illetve lo megtalálható Csákóhegyes kivételével a határszomszéd falvak közötti "lakosságcserére" mutat. A Csorvásra beköltözık között vannak, akik a szomszéd falu 1567. évi összeírásában azonos családnevő családfı fiának a keresztnevét viselte. Ez azt jelenti, hogy Csorvásra nısült. Csorvással szomszédos minden faluban gyakori az azonos családnév, valószínő, hogy
rokonsági kapcsolatot jelent. Csorvás és a szomszéd falvak népességének alakulását mutatja az alábbi táblázat: /28/ Csorvás és a határszomszéd falvak népessége az 1567. és 1579. évi összeírások alapján. A személyek száma a családok ötszöröse. 1567 Helység
család
Í.Csorvás 2.Csaba 3.Csákóhegyes 4.Gerendás 5.Kétsoprony ı.Kondoros 7.Orosháza 8.Szénás 9.Szentetornya
125 78 33 lol 44 79 59 113 llo
1579 népesség 625 39o 16o 5o5 22o 395 295 565 55o
család
népesség
147 63 36 86 51 8o 58 145 142
735 315 18o 43o 255 4oo 34o 725 71o
A népesség számát csak az összeírások alapulvételével tudjuk valószínősíteni. A legtöbb segítséget a török összeírások adnak. A családfı mellett összeírták annak 15 éven felüli fiúgyermekét, a vele egy házban élı testvérét és annak családi állapotát is: nıs vagy nıtlen. A történészek általánosnak az öt fıbıl álló családot tekintik. Becsléssel megállapítják az összeírásba fel nem vett családok számát és az összeírtakkal együttvéve alkalmazzák az ötös szorzót. Fenti táblázatban csak az összeírt családok ötszöröse szerepel. A török összeírások alkalmasak más számítási mód alkalmazására is. Mindkettı alkalmazása közelebb visz a valós helyzethez. A népességi statisztikában alkalmazott számítások a nemek /férfi-nı/ arányát loo évre visszamenıen 5o-5o %-ban mutatja, egy-két % ingadozással. A korcsoportok közül a 15 éven aluliak aránya szinte tartósan 25 %. Ha ezeket figyelembevéve próbáljuk megállapítani a lakosság számát az alábbiakat látjuk: Az 1567. évi és 1579. évi török összeírás szerint Csorváson Családfı 15 éven aluli fiú 15 éven aluli testvér Összesen Hozzá 15 éven alul Együt t fí.nem A nınemő népesség Össze nem írt Mindösszesen
1567-ben 125 86 19 23o 75 3o5 3o5 6o 67o
1579-ben 147 llo 6 263 87 35o 35o 77 777
Ha hozzávesszük az elızı kimutatás népesség számához is az össze nem írtaknak vett lo %-ot szinte teljesen egyezı népességszámot látunk. A magyar királyi adóösszeírásokban és a dézsmajegyekben nem vették be a falu bíróját: Kondorossy Gergelyt, mivel szolgáltatásaiért mentességet kapott. Felvették azonban a többi bírót, ugyanis minden földesúrnak volt a faluban bírója, a "jobbágybíró," aki földesura megbízásával, a földesúr gazdatisztjének az irányítása alatt intézte a faluban lévı birtok és jobbágyainak helyi dolgait. 156o-ban a gyulai várkapitány elleni vizsgálat jegyzıkönyve szerint öt csorvási bíró tett tanúvallomást. A falu bírója: Kondorossy Gergely, egyben Székely Márton földesúr jobbágybírója; Bakó Demeter; Ábránffy István; Bojthos Benedek; Nagy Balázs; Pogan /Pogány/ Péter; özv. Szterzenkovicsné; Nagy Balázs pedig Székely Miklós jobbágybírója. Két földesúrnak: Ábránffy Boldizsárnak és Pejkes Péternek 2-2 jobbágya volt, oly szegények, hogy nem is adóztak. /29/ A négy összeírásban szereplı 15o családnév alkalmas a falu népességének több szempontból való vizsgálatára. Elsı olvasásnál látható, hogy a családnevek keletkezésének szinte minden formája jelen van a jegyzékben: személynévbıl, foglalkozásból, nemzetiségbıl, testi tulajdonságból, jellemzı magatartásból (Jámbor, Kegyes, stb.) természeti környezetbıl, folyónévbıl, növény- és állatnevekbıl (Kígyós, Nádas) stb. Az is szembetőnı, hogy egy-két család kivételével magyar nemzetiségő az egész lakosság stb. E dolgozat célját meghaladja mindennek részletesebb tárgyalása.
Az egyház részvétele a keresztes hadjárat elıkészítésében, a toborzásban és ennek eredménye megmutatta, hogy milyen erıs volt az egyházi hierarchia egysége és fegyelme, ha híveinek tömeges mozgósításával erısíthette tekintélyét és súlyát a katholikus egyház európai szervezetében és az országon belül folyó hatalmi harcban. Azt is megmutatta, hogy milyen erıs a lakosság közvetlen érintkezésében élı szervezeteinek, elsısorban a helyi plébániáknak és mellettük a szerzeteseknek befolyása a jobbágyság körében. A toborzás a már minden települést elérı egyházi szervezetek, elsısorban a plébániák nagy erıpróbája volt. A keresztes hadjárat meghiúsulása már nem a plébániákon és szerzeteseken múlott. A XVI. század elsı felében befejezıdött az egyházi szervezet kialakulása. "Minden valamirevaló községben megalakultak a plébániák, amelyek a plébánia nélküli településeken is ellátták az egyházi teendıket." /3o/ A plébániának, templomnak a falu földesura adott telket, jobbágyaival részt vett a parókia, a templom építésében. Hogy Csorváson mikor jött létre a plébánia és mikor épült a templom, csak valószínősíteni tudjuk, dokumentálható ismereteink errıl nincsenek. Az Ábránffyak - Csorvás földesurai - egyháztámogató, sıt az egyház életében és szervezetében is jelentıs szerepet betöltı tevékenységérıl számos dokumentum tanúskodik. Már 1388-ban monostort tartottak fenn Gerlán, 1489-ben Ábránffy Bálint 3oo forint alapítványt tett a váradi székesegyházban örökös szent misére. Ábránffy Mátyás a lippai kolostor számára adakozik. 1531-ben kolostort építenek Gerlán, hét szerzetest fogadnak a kolostor falai közé. 1511-ben Ábránffy VII. János a papi pályát választva Krakkóba megy egyetemre, mint fıesperes és az egyház jogtudora tér vissza négy év után. Valószínő, hogy az Ábránffy család fénykorában, a XV. század utolsó harmadában jött létre a plébánia és a századforduló éveiben épült a templom. /31/ A plébánia jövedelme a beszedett egyházi tized egy részébıl, másrészt híveinek adományaiból és egyházi szolgáltatásaiért kapott javadalmakból származott. /Házasság, keresztelı, temetés, az elhalt lelkiüdvéért tartott mise, stb/ Hogy a beszedett egyházi tizedbıl mennyi jutott a plébánosnak, azt a tized szedésére és felhasználására jogosult váradi püspök határozta meg. Törvény szerint 1/4-ét kellett volna legalább kapnia a plébánosnak, azoban ha a püspök szükségesnek ítélte, ennél többet is adhatott, akár a teljes beszedett tizedet is a faluban hagyta. A püspököt ennek megítélésében a tanácsadó testülete, a káptalan segítette. Csorvás földesura Ábránffy János fıesperes volt már 1511-ben, Gyula plébánosa volt nyolc évig, majd váradi kanonok öt évig, a tanácsadó testületnek rangban második tagja. Hogy a csorvási plébániának mennyi maradjon a beszedett tizedbıl, arra két dologból következtethetünk. Egyik történész megállapítja, mely szerint a csorvási plébánia "meglehetısen javadalmazott" volt. /32/ Másik a trienti zsinatra utazó magyar küldöttség költségeihez való hozzájárulás összege, három forint. Önmagában ez nem ad különösebb információt, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egy hízott ökör árának megfelelı összeg volt. Az adakozás körülményeibıl azonban következtetni lehet ennek jelentıségére és a plébános egyházon belüli magatartására. "Az egyetemes zsinatok történetében kevés olyan található, amelynek akkora hatása lett volna az egyház életére, és olyan maradandóan határozta volna meg a késıbbi történetét, mint a trienti zsinat". /33/ A reformációnak abban a szakaszában ülésezett három ülésszakán 1545-1563 között, amely katolikus vallásból kiváló protestáns vallás önálló egyházzá alakulásához vezetett. A küldöttség, amelynek költségeihez a püspökség adományozására szólította a plébániákat, a zsinat második ülésszakára utazott. 1552-ben az egyház szakadásának, a "reform-papok" kiválásának kezdeti idıszaka volt. Két évvel elıtte mondta ki a tordai országgyőlés a "lutheranizmus és a pápizmus" - azaz a katholikus és protestáns vallás egyenjogúságát e törvény lehetıvé tette, hogy aki akar, büntetlenül kiléphet az egyházból és belép más egyházba. A váradi püspökség nehéz helyzetben volt. Fıesperességei közül a szeghalmi és békési föesperessége plébániáinak többségében erıs volt a reformáció hatása. Gyula földesurai ezekben az években a reformátoroknak kedveztek. /34/ Az adakozásra szólító püspökségi felhívásra a békési esperesség 4o plébánosa közül csak 12 tett eleget, a szeghalmi föesperesség 31 plébánosa közül 13. Az adakozás nyílt állásfoglalásnak számított a "pápizmus és azt képviselı váradi püspökség mellett, a csorvási plébános ennek tett eleget. /35/ A falu közösségi életének szervezeti formája az egyház volt, szervezıje és vezetıje a plébános, központja a templom és a plébánia. A faluban a plébános volt legközvetlenebb és legtartósabb kapcsolatban a lakossággal. Születéstıl a temetésig részt vett a családok minden fontosabb eseményében, intézte a hozzáfordulók "ügyeit", megírta kérelmeiket, szóvátette panaszaikat. A plébániai székhelyeken már a XV. században volt iskola. A plébániák mőködését általános érvényő egyházi szabályok irányították. Iskoláik is azonos feladatot láttak el, a tanított "tárgyak" azonosak voltak. Ebbıl következik, hogy a csorvási plébánia mellett is volt iskola, a tanítás rendje, módja, tárgya olyan volt, mint más falusi iskolákban. A vallás fıbb tételeit a plébános tanította A vallásos énekeket a pap vagy /és/ a kántor. A falusi templomokban ekkor még nem volt orgona, éneklı fiúk éneke kísérte a szertartást. A "világi tárgyakat", a betők ismeretét, írását, olvasást, számolást alapfokon tanították, kisebb faluban a plébános, nagyobb falvakban iskolamester. A földesúr birtokán lévı kolostor szerzetesei kijártak a falvakba, a plébániai iskolába, részt vettek a tanításban. /36/ Csorvás történetébıl írt fejezetek között ez az ötödik. Vázlatos áttekintést adnak a tatárjárásról a mai Csorvás megalakulásáig. E fejezet és többi is, összehasonlításokat tesznek a Csorvással határszomszéd és más helységek között, ezért célszerőnek lehet tekinteni annak a térségnek a vázlatos áttekintését, amelynek településszerkezetét, településrendjét, a települések történetét azonos természeti történelmi, társadalmi gazdasági és kulturális viszonyok határozták meg, amelyben Csorvás feltehetıen nyolc, dokumentálhatóan közel öt és fél évszázada él.
10 E térséget ismerteti a Maros-Körös-közi nagytáj két kistájának mellékelt térképváltozata. /37/ E jelzett terület a marosi hordalékkúp Magyarországra esı részének a központi, és ahol Csorvás fekszik, annak északi szárnya. Tıle Északra és Keletre a Körösök, Délre és Nyugatra a Maros és a Tisza ad részben más jelleget a szomszédos kistájaknak. Bár a Csorvással határszomszéd Szénás, Kondoros, Kétsopron, Telekgerendás már a Körösökre támaszkodó vízrendszer területét felölelı Békési-síkként jelölt kistájhoz tartoznak, fıbb természeti mutatóik lényegében azonosak Csorváséval. A napsütéses órák évi összege 2000, nyáron 810 körüli. Az évi középhımérséklet 10 C fok, a vegetációs idıszakban 17 C fok körüli. A csapadék átlaga 580-600 mm, a vegetációs idıszakban 3oo-320 mm. Ez az azonosság valószínővé teszi, hogy az összehasonlításokban látható azonosságok fenti és más hasonlóságokból származnak, a különbségek, eltérések általában egyedi okoknak tulajdoníthatók. A falu területe történelmének minden szakaszában ugyanaz volt. Az 1770. évi úrbérrendezés, majd Harruckern uradalom felosztása az örökösök között Csorvás területét, hektárra átszámítva, kerek számmal 9000 hektárral vette. Ez a terület lett a mai Csorvás határa megalakulásakor, 1857-ben, katasztrális holdban számítva 15.634 hold. Az 1770. elıtti idıkbıl. Csak arról vannak ismereteink, hogy mely helységekkel van közös határa a falunak. Határvitái nem voltak. A szomszéd falvak határvitáiban Csorvás határát mindig rendben találták. Gerendásnak 1525-ben, Orosházának 1735-ben, Szentetornyának 1771-ben volt határjárása a falu pontos határának megállapítása céljából. A Csorvással közös határszakaszt, mindig valósnak állapították meg. A falu írásban elıször megnevezett bírója Elekes Gergely 1471 ben, Szentetornya birtokbaadásánál részt vett annak határjárásában, a csorvási határát rendben lévınek találták. A falvak területét a középkorban nem mértékegységgel állapították meg, nem mérték fel, hogy hány ilyen vagy olyan hold, stb hanem a kijelölt határokkal közbefogott terület volt a falu területe. Ez a terület - illetve ez a határa a falunak megvolt már 1436-ban, amikor Zsigmond király Hunyadi János birtokába adta, megvolt amikor Mátyás király 1458ban Ábrahámffy Tamásnak adományozta, 1719-ben, amikor mint Csorvás puszta Harruckern birtokába jutott, 1857ben az újjáalakult község határa is azonos volt a község mai határával. A falu nevének eredetérıl nincs dokumentált ismeretünk. Csorvás néven jelent meg elıször írásban 1436-ban a Hunyadinak adományozott birtokok között. Bizonyos, hogy nem egy nevenincs területet akkor neveztek el Csorvásnak, hogy neve legyen az adománynak. Az írásban elıforduló falvaknak, pusztáknak szükségképpen múltjuk volt. Egy-két évszázad is elmúlhatott, amikor valamilyen esemény, birtokadományozás, birtokcsere vagy más okból írásba foglalták a nevét. A falunevek keletkezését kutató történészek megállapították, hogy a falvak elnevezése szoros összefüggésben volt a személynevekkel, leggyakrabban a földesurának nevével,...háza, falva, telke, stb., környezetével: a terület domborzatával:..domb,...hegy, stb., stb. Csorvás azoknak a településeknek a csoportjába tartozott, amelynek névválasztását nem befolyásolta a földesúrhoz tartozása, sem más, vallási vagy egyéb körülmény. A faluvá nıtt település lakói a környezet legjellemzıbb, legállandóbb szembetőnı tulajdonságáról, homokos talajáról nevezték el lakóhelyüket Csorvásnak. "A falu neve annyit jelent; mint homokos". /38/ Az 158o év "búcsúztatja" az Ábránffy családot Csorvás történetébıl. Az egykor oly népes elıkelı család. Békés megyében és a szomszéd megyékben is a legtöbb birtokkal rendelkezı nemes família, amelynek tagjai között volt "törökverı hıs", Temesvár török ostrománál "hısi halott", a trónviszályban a törökök szövetségese, Békés megye fıispánja, Zaránd megye alispánja, titeli bán, gyulai várnagy, váradi kanonok, és sok más tisztség viselıje, a század végére eltőnt Békés megye életébıl. Gyula 1566. évi ostroma elıtt az utolsó Ábránffy is elhagyta a megyét. A várat védık között "nem voltak ott Békés megye fiai, az Ábránffyak, a Nadányiak, a Harangiak, Székelyek, Veérek" . /29/ Valamennyien a "nagy rokonság" tagjai. "Ábránffy István az ostrom elıtt kihúzódott Gyuláról", a többiek már elıtte távoztak. Akiknek még volt Bihar megyében birtoka az ott telepedett le, akinek már nem volt, távoli rokonnál, barátnál talált menedéket Heves, Zemplén, Ung megyében. 158o nyarán összejött a család három tagja Új Bécs Várad mellett Nagycsécsi Klára, Ábránffy István özvegyének a birtokán, hogy megosszák egymás között a Békés megyei birtokokat. A háziasszony mellett részt vett az osztásban Ábránffy Borbálának a leánya Vancsodi Nagy Erzsébet. E névszerinti felsorolást az indokolja, hogy ık voltak az utolsó Ábránffyak, akik döntöttek arról, hogy kié legyen Csorvás. A birtokmegosztás "de jure" volt, "de facto" nem is lehetett, már 28 év óta török megszállta területen volt. Ott is maradt még száz évig, közben az Ábránffy család kihalt. Az 1579. évi kimutatás 158o. évi rovatában szereplı 41 jobbágy aligha értesült arról, hogy kinek lehettek a jobbágyai. Az Ábránffy család Csorvás földesura volt 1458-tól a falu pusztulásáig. A falu az Ábránffy család történetével sikereivel vagy kudarcaival gyarapodva vagy szegényedve élte a jobbágyfalu életét. A fejezet függeléke erre emlékeztet. A középkori Csorvás történetének utolsó, tragikusan végzıdı, idıben rövid, következményében 26o évre kiható fejezete 1593-tól számítható. Ekkor kezdıdött a "tizenötéves háború", amelynek harmadik éve elérte Csorvást és a "földdel tette egyenlıvé." A háborút megelızı években a törökök több kísérletet tettek újabb területek meghódítására az ország délnyugati határán. Ezek során támadt helyi összecsapások "nıttek" háborúvá a török szultán hadüzenetével 1593 augusztusától kezdıdıen tizenöt évig tartott. A háború 1595-ben mind közelebb ért "Csorváshoz". A királyi hadak visszafoglalták Lippát, Szolnokot, a gyulai várat
11
az a - török szempontból "veszély" fenyegette, hogy Lippa, Szolnok után visszafoglalják a király csapatai, ezzel elvész számukra a Tiszántúl. A gyulai szandzsák és a gyulai vár ura, hogy a várat megerısítse, bevitte Gyulára a Szarvason és Békésen lévı "helyırségét".Szarvast a Szolnokot elfoglaló Királyi csapat egy egysége 1595 októberében "meg is szállottá". /4o/ 1596 tavaszán a temesvári vilajet és vár ura, hogy visszafoglalja Lippát és megerısítse a gyulai vár helyzetét parancsot adott a Gyır mellett áttelelt tatár hadaknak, hogy segítésére jöjjenek. A tatár hadak már áprilisban Békés megye területére értek és "Lippa felé haladva elpusztították az itteni lakosságot, részint legyilkolták, részint rabságra magukkal hurcolták, az egész vidéket feldúlták". /41/ 75 település pusztult el, közöttük volt Csorvás. 26o évig puszta lett. 1996-, 1997-, 1998-ban Csorvás történetének három legjelentısebb évfordulójára emlékezünk. Négyszáz éve, hogy 1596-ban elpusztult a falu. 14o éve, hogy 1857-ben megalakult a mára " majdnem várossá fejlıdött" község. 54o éve, hogy Mátyás király Ábrahámffy II. Tamásnak adományozta Csorvás falut. Emlékezzünk. 1996. október hó
Zalai György
Forrásjegyzék l.Szabó István: Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok. 1938. 2.Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. századközepén. I.k. Budapest. 199o. 3.Ugyanott/U.o./ 4.Karácsonyi János: Békés vármegye története I.k. 2o6. oldal. Gyula, Dobay nyomda. 1896. 5.U.o. 6.Márki Sándor: Dózsa György. Bp. 1913. -Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. Fordította Juhász Sándor 1961. -Barta Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben. Gondolat K. 1973. 7.U.o. Barta G. idézett mő. /im./ 8.U.o. 9.Orosháza története. I.k.23o. Orosháza. 1965. lo.Karácsonyi J. im. ll.U.o. 12.Virágh Ferenc: Török hódoltság Gyula térségében Békéscsaba. 196o. 13.Szántó Imre: A Temes-vidék és a Maros-menti várak török uralomra jutása 1552-ben. Századok. 1971. 1 .sz. 14. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. Budapest. 188o. II..k. Bevezetés. XVIII.o. 15.Békéscsaba története. I.k. 261.o. 16.Káldy Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567 és 1579. évi összeírása. Békéscsaba. 1982. 17.U.o. 18.U.o. 19.U.o. 2o.Karácsonyi J. im., - Gyula Város Oklevéltára 229,33o, 433. sz. 2l.Ila Bálint: A dézsma adminisztrációja. Levéltári Közlemények. 1941. 22.Országos Levéltár. /OL./Regesta decimarum. 9931.sz. filmtári doboz. 23.A történeti statisztika forrásai Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1957. 24.OL.Reg.dec. Békés megyei terménytizedek. 156o. év., 96oo.sz. filmtári doboz. 25.Uo. A búza, árpa tizedjegyzéke. 1559. év. Békés megye. 993o.sz. filmtári doboz. 26.Kristó Gyula: Olvasókönyv Békés megye történetéhez. I.k. Békéscsaba. 1967. IV.rész. 12.sz. 27.Békés Megyei Régészeti és Mővelıdési Társaság Évkönyve. 188p., 8.k. 28.Káldy im. 29.Haan Lajos: Békés vármegye hajdana. II.K. Békés megye összeírása 1561. 3o.Bunyitay Vince: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. Nagyvárad. 1883-1888.I-III.k. 31.Karácsonyi im.I.k.IX.fejezet 181-182.o. 32.U.o. 33.A Római Katholikus Egyház története. I.k. 34.Zoványi Jenı: A reformáció Magyarországon. 1565-ig. Genius K. Debrecen, 1922. 35.Schematismus historicus venerábilis Cleri... Nagyvárad, 1896.18.o. 36.Békefi Roland: A népoktatás története Magyarországon 154o-ig. A káptalan iskolák története. Bp. 19o6. 37.Magyarország kistájainak katasztere. I.Bp. 199o. MTA Földrajzkutató Intézete 38.Karácsonyi J. im.I.k.69.o. 39.Karácsonyi János: A gyulai vár ostroma 1566-ban. Hadtörténelmi közlemények. 1897. 4o.U.o.Békés Vármegye története. I.K. XIII. fejezet. 280.o. 41.Borovszki Samu: Egy alajbég telepítései. MTA. Értekezések a történettudomány körébıl. XlX.k. 19ol.év.
A családnevek száma és elıfordulása az alábbi években I.melléklet Sorszám név 1. 2. 3.
4. 5. 6.
7. 8. 9.
1o. 11. 12. 13.
14. 15. 16.
17. 18. 19.
2o. 21. 22. 23.
24. 25. 26.
27. 28. 29. 3o. 31. 32. 33. 34. 35. 36
Ach Ács Bachy Bajtor Bakó Bakos Bálik Balog Baracski Baros Bácsi Benedik Berber Bérei Bereczki Berta Bertalan
156o
158o
1
1
2
2
2 4
1 1
1 1
1 2 1
1
1
1
1 1 1 1 1 1
1
1 2
4
1 1 1
1 3 1 1 1 1
3
1 1 1
1 1
1
2 1
1 1
1
1 1
1 1 5
3 2
1 1 1
9 4 2 1 4 1 1 1 1 1 12 1 1 2 2 1 1 2 1
2
1 1 4
1 4 1 2
1 3
1 1
1 1
37.
összesen 1
Bod
Bódog Bocska Bojdi Bojtos Bóka Bokó Bondi Borbás Boros Borsos Bot Bota Botgos Botos Brasky Csajda Császár Csík
1567 1579
6 1 1 1
38. 39 40.
41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 5o.
51. 52. 53. 54. 55. 56.
57. 58. 59. 6o. 61.
62. 63. 64.
65. 66.
67. 68.
69. 7o. 71. 72. 73,
Danek Dákos Dobogó Dormandy Dósa Dunai Elekös Éliás Fakó Farkas Feketı Feldes Ferencz Filep Filep Fodor Futós Geraly Gazdák Gyıri Gyurjás Hajda Hanta Ihosz Jámbor Józsa Lódi Juhos Kalmár Karai Katana Kádas Kegyes Körösi Kazdak Keresztes Keséi
1 1 2 1
1 1 1
1 1 1 3
3 1
5 2
4 1
1 1 1
1 1 1
1 2
3 1
1
1 1
1
2
4 1
1 1 2
1 1 1 1 1 1
3 1 2 1 1 1 1
4 1
3 5
1 1 1 1 1 2
4 4 1 1 2
1 1
1
1
1 2 3
1
1
1 1 2 1 1 1
1 1 1
1
1
1
1
1 1
2
2 2 1 4
1
1
1
3
1
74. 75. 76. 77. 78. 79. 8o. 81. 82. 83. 84. 85. 86. 87. 88. 89. 9o. 91. 92. 93. 94. 95. 96. 97. 98. 99. 1oo. 1o1. 1o2. 1o3. 1o4. 1o5. 1o6. 1o7. 1o8. 1o9. 11o. 111. 112. 113.
Kígyós Kiss Kistóty Kincstely Koldus Komlósi Kondoros Kontyos Kóré Kovács Ködmen Kölösy Körösi Kristóf Kun Kutas Lábas Lesi Lesei Lesár Lestyenı Lénárti Lırincz Major Makrai Mandós Mészáros Nagy Nagytéry Nádas Nyilos Nyíri Oláh Pálfi Piros Pócsa Pogan Polbér Polgár Povácsy
1 4
1 3
1 4 1 1
1 1 1 1 1 2 1
1 4
1
4 1 1
1 2 2
1 1
2 1 1 1
1 1 1 1 2
1 1
1
2
3
2 1 1 2 1 1 2 2
1 1 2 3
1 3
1
1
1 1 1 1
3 2 5 4
2 1 1 3 1 1
1 1
1
1
3 11 1 1 1 2 6 1 1 6 2
1 1 3 3 2 1 1 1 1 1 3 3 1 2 8 2 8 1 1o 1 1 5 4 2 4 9 1 2 1
114. Petár 115. Raski 116. Rékás 117. Sik 118. Siki 119. Sipka 12o. Sipos 121. Solom 122. Sós 123. Sörös 124. Szabó 125. Szálai 126. Szako 127. Szapus 128. Szántó 129. Szentös 13o. Székos 131. Szondi 132. Tar 133. Taskó 134. Taskol 135. Tomajdi 136. Tomas 137. Tot 138. Török 139. Túr 14o. Túri 141. Tó Őj 142. 143. Uras 144. Vagan 145. Varga 146. Vágó 147. Vég 148. Verıes 147. Verös 148. Vraski 149. Zahos 150. Záz Összesen:
1 1
2
1
1 1
1 3 1 1 2 1 2 2
1
1 1 1 2
1 1 1 2 3
1 1 1 3 1 4 2 1
2
7
1
2 7 7 1 1 1 1 2 4 2 1 2 2 2 23
1
7
1 1 1 1 2 1 1 1 1 4
7 4 1 1
1 2 1 1 1 1 1 11 2 1 1
2 2 J
1 1 1
1 1
1 1 2 2 2 2 1
1
1
1 66
125
147
1 41
1 1 1 4 2 3 2 2 2 1 1 379
II. melléklet: Az Ábránffy család származás táblázata
III. mellélet: Csorvás térbeni helyének vázlata
1.13.21. BÉKÉSI-SÍK A kistáj Békés és Jász-Nagykun-Szolnok megye területén helyezkedik el. Területe 1250 km2 (a középtáj 24,3%-a, a nagytáj 2,6%-a). Települések: l=Békéscsaba, 2=Csabacsüd, 3=Csárdaszállás, 4=Endrıd (Gyomaendrıd) 5=Ger1a(Békéscsaba), 6=Gyoma (Gyomaendrıd), 7=Hunya, 8=Kamut, 9=Kardos, l0=Kétsoprony, ll=Kondoros. 12=Mezıberény, 13=Mezımegyer, 14=Murony, l5=Nagyszénas, 16=Örménykút, 17=Szarvas. 18=Telekgerendás;.:
Települések: l=Almáskamarás, 2=Árpádhalom, 3=Csanádapáca, 4=Csorvás, 5=Dombiratos, 6=Elek, 7=Gábortelep (Medgyesbodzás), 8=Gádoros, 9 =Gerendás, 10=Gyopárosfürdı (Orosháza), ll=Kardoskút, 12=Kaszaper, 13=Kevermes, 14=Kétegyháza, l5=Lökösháza, 16=Magyarbánhegyes, 17=Medgyesbodzás, 18=Medgyesegyház, 19=Nagybánhegyes, 20=Nagykamarás, 21=Nagymágocs, 22=Orosháza, 23=Pusztaföldvár, 24=Pusztaottlaka, 25=Rákóczitelep (Orosháza), 26=Reformátuskovácsháza (Mezıkovácsháza), 27=Szabadkígyós, 28=Szentetornya, 29=Újkígyós.
1.13.12. BÉKÉSI-HÁT A kistáj Békés és Csongrád megye területén helyezkedik el. Területe 1300 km2 (a középtáj 25,2%-a, a nagytáj 2,6%-a).
