XXIII. évfolyam 5. szám 2008. május Ballagási különszám A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Kedves Ballagók! A kollégista általában, mint külön állatfaj jelenik meg az emberek képzeletében, aki zacskós levest eszik a nap huszonnégy órájában, hajnali kettőig veri szét a berendezést, lassanként eltűnik a szobájában felhalmozódó koszban, és olykor-olykor talál egy fél pár kevésbé koszos zoknit, amit esetleg még magára húzhat. Akik viszont bekerülnek egy középiskolás kollégiumba, hamar rájönnek, hogy ezeknek az előítéleteknek vajmi kevés a valóságalapjuk. Nagy nehezen megtanulják, hogy nem kérni kimenőt és úgy elmenni valahova főbenjáró bűn, hogy tíz után mosdóba is csak árnyékként érdemes kiosonni, és ha létezik fontosabb dolog a kimenőnél, az az alapprogram és a takarítás. Az ember idővel valahogy mégis hozzászokik, hogy szól mindenről, olykor átrendezi a port a szobájában, legalább az ágy alá söpri, ami nem tanárszemeknek való Talán elkezdi megszeretni a helyet, a tanárokat és a diákokat, felfedezi a helyeket, ahova érdemes járni a többiekkel, a módokat, ahogy ki lehet jutni a portán, és ahogy vissza is lehet jönni, kifejleszti azt a hasznos képességet, hogy kissé spiccesen is viszonylag józanul és felelősségteljesen tudjon a tanárra tekinteni. Megismeri a helyet, és lassan az otthonává válik. Aztán hirtelen mégis menni kell. De nem ballag el mindenki egyszerre, akiket közös emlékek fűznek egymáshoz, akik együtt váltak nagybetűs Kollégistává. Lehetetlen összefoglalni mindazt, ami az évek alatt összekötötte az embereket. Azt sem próbálom megfogalmazni, kinek mit jelent az elválás. Csak annyival búcsúzom tőletek: örülök, hogy itt voltatok. Mellettetek ennyi volt – néhány év. Veletek még sokkal több.
www.tankol.hu
2
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Karaktervers 2008 Ha a karaktervers gyönge, nem a poéta rossz, – a jellem nem elég erős. Mottó: Van bennük sok erény, s akad némi gazság, Itt és most ők hárman a speces igazság.
Nyolcadik után még okosan érkezett, Kiemelkedően jónak ígérkezett. Sok-sok lustasággal, és hanyag munkával, Leküzdötte magát, az idők múltával. Iskolából jőve, táskával, kabátban, Egyből játszani kezd gépével az ágyban. E tényen akárki megdöbbenhet, s okkal, Élethűbb a játék szerinte így, sokkal. Tanulni nem szokott, aludni is alig, Kurblizós laptopját nyüstöli hajnalig. NED-et programoz, és internetet köt be, Az éj leple alatt, s néz a lila ködbe. Álomtündérek, ha pilláit beszövik, Rémeket lát, harcol, és folyton lelövik. Noha zöld könyve volt, rengeteget késett, Magának kimenőt Ő be sose vésett. Jelmezválasztással nem sok időt töltött, Mikulássapkát és krampuszfarkat öltött. Előfordul vele olykor, hogy többet szív, Ilyenkor kötekszik, mondhatni agresszív. Elfut vele a ló, s amikor pityókás, A viselkedése, enyhén szólva, mókás. Megüli az ismert, ősi piás átok, Csak azt hajtogatja: „Nem látok! Nem látok!” Köszönt minden póznát, erre is van gondja, Rájuk csap könnyedén: Csá oszlop! – ezt mondja. Mozgáshiánya van; „Heló mi?” – így köszön, Beceneve akad jó pár, kézen közön. Bucigabci, Gáá, Durci, Dulifuli, Mindig másodrendű volt neki a suli. Nem lett birtokosa sok nyerhető díjnak, Ahhoz több szorgalom kellett volna Szíjnak.
www.tankol.hu
3
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Bölcsész a családja, s minden felmenője, A kultúr-utálat csak úgy süt belőle. Nála a hagyomány egy kicsit fejre áll, Ő kilóg a sorból, hisz egymaga reál. Tipikus puskásos, totál kocka-féle, Annak sem a lapja, leginkább az éle. Ábrándokat ne szőj, álmokat ne kergess! Nekünk már örökre Miki maradsz, s Nyerges. „Jéjven”; „Saj se”; „Áj wán”; egy kihűlt agy üszke, Ez mind saját agyrém, mikre nagyon büszke. Rövid kolis múltra tekinthet csak vissza, Alig egy éve, hogy Csefi szavát issza. Sok mindent kipróbált, mindenféle szinten, Biztonsági ember a Hungaroringen. Vidámparkban tesz-vesz, járkál fel és alá, Sűrített levegőt fúj a szoknyák alá. Badizna s csajozna, hogyha rajta múlna, Ha Pető lány lenne, tuti rá nyomulna. Üllőre jár gyúrni, kajak, mint egy hentes, A nagy Koxitónál igazi bennfentes. A vodka: orvosság, ez az alapelve, De sosem külsőleg, kizárólag nyelve. Kúrálja is magát, s mikor el van telve, Túladagolástól nem forog a nyelve. Feledésbe merül, attól én nem félek, Egy rövidke sztorit ezért elmesélek. Első nap suliból késett az ebadta, Dr. Horváth pedig, imigyen fogadta: - Te meg honnét jöttél? - Marci felelt lazán, -Hát én Mogyoródról! - mivel ott a hazám. Meglepődött kicsit, és intett, hogy „ácsi”, -Enyémről biztos nem! - mondta Laci bácsi. Nem állítom róla, hogy hibáktól mentes, Ugyanolyan gyarló, mint ti vagytok – Szentes.
www.tankol.hu
4
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Öltözékét mindig hótt komolyan veszi, Másnapi szerkóját gondosan tervezi. Ellenőriz mindent, hogy ne legyen hiba, Aggódva kérdezi: „Jó vagyok suliba?” A közízlést, olykor, súlyosan rongálja, Amikor a haját lilára pingálja. Ártatlan gigerli, egy angyali lélek, Nem lesz mindig ilyen, már most attól félek. Mérgezett cipőt hord, elhitettem vele, Többek között ez is naivsága jele. Azért akadt része bőven kalandokban, Például a lépcsőn, ott a Zöld Pardonban. Hogy esett, mint esett, azt csak tudni vélem, Pár rövid mondatban, rögvest elmesélem. Meglehet, nála is túllengett az inga, Elszakadt a film, és felborult a bringa. Duna-parton lehelt az éj lelket bele, Ókulája eltűnt, szíve búval tele. Fohásza elérte a hajnal szép egét, Meglelte a hídon saját szemüvegét. Dilettáns motoros, ez az oka annak, Élményszámba menő esései vannak. Bár nem látszik rajta, nem akárki fia, Túrkevén, nevétől retteg a maffia. Van egy plüssmacija, mitől meg nem válna, Nincsen olyan éjjel, hogy nélküle hálna. Ha fáradtan megjön, egy nehéz nap után, Csakis szemfedővel „bubukál” délután. Cuca Maci nélkül nem alszik el soha, Úgy összenőtt vele, mint fával a moha. Agyafúrtsága a profikkal vetekszik, Biosz doga előtt folyton megbetegszik. Nem egy izomállat, nem idézi Toldit, Nem a brutál erő jellemezte Boldit.
www.tankol.hu
5
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Imádja a bátyját, és híven követte, suliban, koliban megjelent mellette. Specesként indult, és gyermeklány volt, zsenge, agya, akarata akkor sem volt gyenge. Elfogytak mellőle hej! a speces lányok, akkor azt mondta: A lányrészre vágyok. Körülötte volt és van is egész banda, Éva és Vivien, Sára meg a Vanda. Tüzes egy perszóna, ki parázson tapos, így aztán alatta lángolt a villamos. A Gun’s ’n Roses pesti esti koncertjére odament már négykor, mert fölforrt a vére. Az egészben épp csak az volt a bökkenő, izgalmában nem vitt a zsebében jegyet ő. Természete macskás, harcos és nem szende, nyelve olyan éles, mint borotvapenge. A Táncsics Tükörnek levelét megírta, Dejó szerkesztőnek keservét elsírta. Jött is rá a válasz, sok-sok bölcsességgel, jót tett az a BAJban, mint egy whisky jéggel. Két éve már – talán mert szereti a lilát – eljátszta a Szép Ernő írta Ibolyát. Próza, tánc és versek, pantomim és ének: lelkét eladta a színház ördögének. Hangja ballagáson gyakran fennen zenge, és most azt kívánjuk: Ne menj messze Csenge! U.i.: Íme a kalandos sorsú Csenge-bögre, melynek megszerzése Emmát tette tönkre.
www.tankol.hu
6
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Akármit felvehet, minden jól áll neki, Legyen az pulóver, vagy Ferraris dzseki. Tanyasi leányzó, magáról azt vallja, Elalél azonnal, ki énekét hallja. Szeleburdi, harsány, repked, mint a lepke, Egy túlfűtött kazán, amin nincs szelepke. A színjátszás neki a kedvenc terepke, Mindig kell, hogy várja egy pici szerepke. Megfontolás nélkül mondja, amit gondol, Kijut neki ezért, időnként a gondból. Ezek után persze magától értődik, Amilyen könnyen sért, oly könnyen sértődik. Kritikai érzék szorult bele bőven, Éppen kétszer annyi, mint kéne egy nőben. Hangi kvalitását nemigen értette, Csonka kollégánkat jól vérig sértette. Meglátod, az Isten egyszer nagyon megver, Mert a szó kétélű, veszedelmes fegyver. Nem rágalmazhatjuk absztinenciával, Kitűnő viszonyban van a tequilával. Abban különösen nagy örömét leli, Ha a másik embert puszilja, öleli. Nyomában loholt a kollégium fele, A másik azért nem, mert egynemű vele. Kedvelt hobbija az alvás és evés, Társ is akad hozzá, mégcsak nem is kevés. Ráférne egy kis sport, idejéből telne, Ha a lustasága kicsit szünetelne. Minden áldott reggel történik egy csoda, Elindul kondizni, de sosem ér oda. Mit tart értékesnek, nem egyszerű tudni, E kérdésben lehet még néhány kört futni. Értetlenségemnek talán az a kulcsa, Zenei ízlése, sokaknak tán, furcsa. Megszólal két banda, s kedve rögtön mekknő, Matyi s a Hegedűs, Mc Hawer & Tekknő. Ki kéne találni, akkor, ha nem volna, Jó volt, hogy köztünk volt, Kiss-Lőrinc Magdolna.
www.tankol.hu
7
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Kiskőrösi, borász, szőke és focista, ahhoz, hogy fölismerd, elég is e lista. Amikor kicsi volt – bár most se egy óriás –, szilencium akkor sose volt négyórás. Ha edzésről megjött, hát Szuli és Pepe azon tanakodott, fejét beverje-e. Megfordult a helyzet négy hosszú év alatt: most már ő kaparja gyakorta a falat. Feledni nem elég három emberöltő, hogy ajtóval csaknem asszonyembert ölt ő. Hajnal ötös kelés, két edzés naponta, átlagember ehhez hozzá nem is szokna. Emellett jól tanul, vágja a kémiát, s nem úgy, mint más borász, nem issza a piát. Néha már hajnalban a törit magolja, s dolga végeztével rendben elpakolja. Szerelem terén a Mekka és Medina régóta csakis a hűséges Edina. Jellemzi őt a nulla szőrzet elve. Igaza van: jobb vágva, mint nyelve. Most aztán már biztos nem kell ahhoz guru, hogy megmondjuk: ez a rugólábú Bubu.
www.tankol.hu
8
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
A koleszos szakmát gyorsan kitanulta, Szulira fölnézett, Ádámot szapulta. Később is kijutott neki a javából, Ábel, Obi, Pali, s egy a falujából. Ha színházba megyünk, ő a házi Zorro, cipőtől hajáig sötét, mint egy holló. Ruhája fekete, inge pedig selyem, én pedig rémülten kapkodom a fejem. Azt, hogy ne tanulna, éppen nem mondhatni, habár stílusára sok-sok minden hat ki. Zselé, tükör, fésű a tanulás nála, CKM, telefon, mp3, párna. Két tantárgyból érett, ki tudhatja, hogyan, így hát nem mondhatom, hogy vesztébe rohan. Célja nem a vesztés, de cammogva halad, biztonsági futó: ő biz állva szalad. Hogyha ő programoz, mint a vakló: merész, a sok vírushoz kell egy programgyógyszerész. Meghívom bulizni – azt mondja „becsap”om, kis„kutyust” nem hoz, mert mérgez a ketchup-om. Ha eljő a fél hét, föl nem tartja senki, várja az ebédlő „kicsit csipegetni”. És ha már teli a pocak és a bendő, elindul útjára tőlünk Juszku Gergő.
www.tankol.hu
9
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Így láttam… visszatekintés az elmúlt évekre. Szijártó Gábor Szerintem a kollégium azon kevés helyek közé tartozik, ahol kellemes lakni, és az ember igazán az otthonának tudja tekinteni. Nem szívesen költöztem be a kollégiumba, hiszen mindenhol jó, de azért a legjobb mégiscsak otthon. Idővel azonban egyre több emberrel ismerkedtem meg, egyre több barátot szereztem, és a szobám az otthonommá vált. Mára már elképzelni sem tudnám, hogy mivé lettem volna, ha nem kerülök be a SPEC gondos szárnyai alá, de abban biztos vagyok, hogy kevesebb lennék, mint most (mind tudásban, mind neveltségben, mind tisztaságban). Hiszen az itt eltöltött éveim során oly sok felejthetetlen élményt és tapasztalatot gyűjthettem, amire máshol esélyem sem lett volna. Elég visszagondolnom a régi 203-as szobára, vagy a mostani 202-esre és lakóikra, és máris temérdek boldog emlék jut az eszembe, melyeket soha nem fogok elfelejteni. A speces tanáraitok nevelő és oktató szavaira figyeljetek és becsüljétek meg őket, mert nagyon sokat adhatnak, azonban vigyázni kell, mert a szeszes italt nem adják, hanem kőkeményen elveszik. / Örülök, hogy kollégista lehettem. Szilágyi Csenge Néha olyan volt, mint egy börtön, zárda, de a bánatot végül az öröm zárta. Zavart, hogy nem mehettem oda, ahova akarok, és kedvem ellenére visszatartottak „féltő” karok. Soha nem teniszeztem kint, a pályán, csak néztem, hogy játszanak, az ablakban állván. Hiányzott a Spec, amikor átmentem lányba, sokszor későn kerültem véglegesen ágyba. Szobatárs, barátnő: Vivi volt a best, Emma néni kérdései sokszor, mint egy teszt. Mindenkiről megvolt a véleményem, tanárról, diákról, a Táncsicsról egészben, de mégis azt gondolom, négy jó év volt, buli, nem lettem volna máshol, mert ez a legjobb koli! Szentes Márton Jó döntés volt, hogy jelentkeztem ide tanév elején. Kicsit nehezen szoktam meg a kollégista életformát, de végső soron nagyon jól éreztem itt magam. Sok embert ismertem meg, mindig emlékezni fogok az itt töltött estékre. A szakkörökön tanultaknak nagy hasznát veszem majd jövőre az egyetemen. Jó fejek a jelenlegi szobatársaim, jól kijöttem velük. Amikor bulizni volt kedvem, a 202-es Party Szoba lakói mindig tárt karokkal és jó zenével vártak. Szóval életem egyik legszebb évét tudhatom magam mögött. Köszönöm mindenkinek.
www.tankol.hu
10
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
Uhlarik Boldizsár „Kistörpe” Na szóval, hogy is kezdjem? Ugye a lényeg nem a hosszúság, ahogy az az érettségiből is kiderült. Szinte egy szempillantás alatt eltelt ez a négy év. De van egy jó hírem! Nagyon sirály évek voltak! A tanár urak nagyon faintosak, és a családias légkör nagyon jót tett nekem. Azok az éjszakába nyúló beszélgetések… (ugye Csonka tanár úr?). A speces vonzás egy nagyon jó kis bandát hozott össze. De sajnos jövőre már nem leszek; nem is tudom mi lesz veletek nélkülem. Sztem dögunalom lesz itt minden. Hát nem? De! Hát akkor? Na azért. Kiss-Lőrinc Magdolna Hogy milyen volt a Táncsicsban eltöltött két év? Azt gondolom, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy: „Melyik az a hely, ahol a legjobb fej tanárok, illetve a legjobb arcok vannak egy helyen?”, akkor biztos, hogy gondolkodás nélkül rávágnám, hogy a Táncsicsban. No persze nem volt itt fenékig tejfel az élet! Említésre méltóak a gólyatáborban elszenvedett sérelmek, amikor hajnali tornákra zavartak. De nem volt piskóta az sem, amikor gazolásra kényszerítettek, azért, hogy pár percre használhassam a teniszpályát. Arról nem beszélve, hogy ha otthon hagytam a kajakártyámat, hagytak éhen halni. (De hála a Terikének...) És még sorolhatnám! De mindent összevonva, megszorozva és négyzetre emelve, jó volt itt lenni! (Hacsak két évre is.) Juszku Gergő A négy év alatt igazán sok embert ismertem meg a kolesz által. De már elsőben megismertem azokat, akikkel mostanában nagyon sokat találkozok. Sok hülyeséget megcsináltunk azokkal, akik vevők voltak rá. Tanulás szempontjából volt problémám, mert nehezen tudtam itt maradni a lustaságom miatt. De ha szükségem volt segítségre, akkor mindig találtam valakit, aki kihúzott a csőből. Harmadik félévkor például 5 tantárgyból vágtak meg és ki akartak dobni innen, de szerencsére elfogadták a fellebbezésem, és év végén hoztam egy négyes és egy ötös érettségit. Sokat köszönhetek Csonka tanár úrnak, aki mindig kitartott mellettem és megbízott bennem. Elég valószínű, hogy jövőre visszajövök, úgyhogy biztos találkozunk. Fábián Zoltán Úgy érzem, a négy év alatt tízet öregedtem. Ahogy én változtam, velem együtt a kolesz is alakult, hiszen lett golfpálya, új gépek a kondiban, és még sorolhatnám tovább. Az öreg kolitól többet kaptam, mint ahogy én azt reméltem volna. Kaptam: barátokat, kedves ismerősöket, és talán háziasabb is lettem, pedig sokszor lett egyes a szobatakarításunk. Szeretném megköszönni a sorsnak, hogy ilyen csoportvezetőt kaptam. Csonka forever! (Jövőre szerződéses szeretne lenni itt a koleszban… (A szerk.))
www.tankol.hu
11
Táncsics Tükör XXIII. évf. 5. szám
2008. május
A hónap kérdése Ki mit tud? − Tóbi fel tudja húzni az „öregembert” 1-1 jól irányzott joker-programmal, vagy újabban akár a puszta jelenlétével is. − Tudok teát csinálni a környező fákból. (Kispál és a Borz: Holdutazás c. száma által inspirálva Bajszi) − Tubak mindent időben tud hozni a Táncsics Tükörhöz. :-) (Csefkó, csak meg ne lássa…) − Bunth ping-pongozni. (Remélhetőleg ez motiválja arra, hogy játsszon velem.:-)) (Tubak) − Ez a kérdés most azért van, mert a múlt héten a koliban volt az országos döntő? − Ébren tudok maradni még hajnali fél 3-kor is, csak hogy ezt megírjam. (én) − Sokan tudnak sokmindent, úgy tűnik, hogy épp csak erre válaszolni nem. − Csefkó emlegetni, hogy milyen is lesz nekünk jövőre Bunth-tal. (Foncsi) − Csefkó tudja szeretni mindannyiunkat (épp csak Tóbit nem). − Annyi mindent tudok, hogy már magam is rettegek tőle. − Mi? Ki Mit Tud? Mijeza hülyeség már megint? − Boldi órákig tervezni, mit vegyen fel másnap. − Szóval ez valamilyen újságba megy és erre..? − Tudok hímvesszőből kosarat fonni. (Rabb) − Én mindent tudok, tehát jó lesz vigyázni. − Tudok hajnali 4-ig csézni. (202+Tomon) − Ákos kocsikereket leereszteni. (Tomon) − Tényleg, ki mit tud? Ezt jó lenne tudni! − Kakimaki derékmagasságban kakilni. − Senki nem tud semmit, azt is rosszul. − Gábci tud álmában meghalni. (Pető) − Egyesek a mézet keverni.(Csonka) − Tóbi meg Tubak zsúúga 6-ot írni. − Miért, tudni kéne valamit? − Engem már kérdeztél. − Gondolhattam volna. − Inkább mit ki tud… − Mindenki mindent. − Az attól függ! − Én mindent. − Jajj, neee!!! − Miért ne? Főszerkesztő: Demjén József − Naaaa. Diákszerkesztő: Tubak Dániel − Csak. Tördelő: Csefkó Zoltán − Ja. Korrektor: Csonka János Fotók: Címlap:
Bunth István Király-Nagy Éva
