XXII. évf.
1. sz.
Ára: 100,- Ft
Nagymágocs
Traktoros faültetés a Dél-Alföldön
Détár László felváltva rakosgatja szürkenyár, valamint az akácfa csemetéket az ültetőgép tárcsája közé Nagymágocs határában. Hátrébb a szintén közmunkás Vári Sándor lábbal tapossa a földet, hogy szilárdabban álljon a facsemete. Állami vezetők felajánlott prémiumaiból befolyt összegből telepít erdőt a Délalföldi Erdészeti Zrt. (Dalerd Zrt.). A 320 hektáros területre 2,5 millió facsemetét számolnak a szakemberek, amit az állami vezetők felajánlásán kívül a Nemzeti Vagyonkezelőn keresztül érkezett támogatás, Európai Uniós pályázati pénzekből finanszíroznak. A költségeket közmunkások alkalmazásával igyekeznek még lejjebb szorítani.
Forrás: MTI Fotó: Rosta Tibor
Tartalomból: Atkári Krisztián a világ legjobbjai között COOP-os nyeremény A Magyar Kultúra Ünnepén Új könyv Nagymágocsról Disznótoros receptek Falugazdász hírek
A világ legjobbjai között Atkári Krisztián neve ismerősen cseng az airbrush festők között – nemcsak Magyarországon, de külföldön is, Németországban és főleg Amerikában szerzett magának hírnevet ezen a pályán. Krisztián tehetségéről, gyönyörű munkáiról már írtunk újságunkban, de most, 2010-ben igazán kiemelkedő eredményt ért el. A House of Kolor amerikai festékgyártó cég minden évben meghirdeti airbrush versenyét, ahol a legkiválóbb 12 alkotót keresik, hogy alkotásaikat naptáron örökítsék meg. Így került a világ legjobbjai közé Atkári Krisztián, akit eddigi sikereiről és kimagasló teljesítményéről kérdeztem. –Elsőként kérlek, arra válaszolj, hogy mi is az az airbrush? –Ez a technika tulajdonképpen egy kisméretű festékszóróval történő dekorációs festést jelent. Az airbrush szó szerinti fordítása angolról: légecset.
–Mikor kezdtél el érdeklődni az airbrush technika iránt? –Még a 90-es években láttam egy-két kezdetleges motorkerékpár dekorációt, amelyek nagyon megtetszettek. Mivel óvodás koromtól kezdve jó rajzoló voltam, úgy gondoltam, hogy én is kipróbálom ezt a különleges festőtechnikát. Nem volt könnyű a kezdet, mert akkor még nem létezett elérhető szakirodalom, ami ezzel a dologgal foglalkozott volna. Abszolút segítség nélkül kellett rájönnöm még a legalapvetőbb fogásokra is. De ez nem hogy letörte volna a kedvemet, hanem még inkább vágyat éreztem arra, hogy minél jobban beleássam magam ebbe a témába. –Emlékszel még az első díjazott munkádra? –A legelső alkalom 2001-ben volt az USA-ban. Egy agyontunningolt Honda autónak a motorháztetejét kellett kidekorálnom. Miután kész lett a festmény, rá pár napra trélerre raktuk az autót, és kb. 3 órás utazás után értünk az autókiállítás színhelyére, Atlantic Citybe, az Amerikai Egyesült Államok második legnagyobb kaszinóvárosába. Egy óriási rendezvény forgatagában találtuk magunkat. Nem
2
számítottunk ennyi emberre. Többnyire egyedi autók szerepeltek a pódiumokon, de akadt jónéhány motor, motorcsónak, de még helikopter is. Rengeteg gyönyörű és drága jármű volt ott. Kicsit reménytelennek tűnt az, hogy bármilyen elismerést is kaphatok a munkámért – túl sok csodálatos autót neveztek be… Izgultam rendesen, mikor a legszebb autó díját adták át. Vártam, hogy az én nevemet is mondják, de… – semmi. Lebiggyesztett szájjal kezdtem elsomfordálni, mikoris hallom, hogy csak ezután kezdik átadni a legszebb festésnek járó díjakat. Csak megvárom. –gondoltam… És valóban! Első helyezés: Honda Civic, festette Krisztian Atkari. Több mint 500 autó közül lett az én munkám az első. –A későbbiekben is sok versenyen szerepeltek az alkotásaid. Milyen eredményeket értél el? –Nagyon sok első, második és harmadik helyezést értem el. Nem számolom őket. A serlegeket pedig általában neki ajándékozom a jármű tulajdonosának. Olyan nehéz, gránit vagy márvány talpazatú, néha méter magas kupákról van szó, amit én nem tudok magammal vinni, mikor költözködöm. –Sokszor jártál külföldön, ahol több évig dolgoztál és nagy sikereket értél el. Mi húzott mégis haza? –Már több mint 10 évet töltöttem külföldön. Élvezem az új dolgokat, amit ott lehet megtapasztalni. Élveztem a lehetőségeket, amik a dekorfestő szakmából adódtak. De mindezek ellenére mindig hazavágytam. Ezért is van az, hogy ez alatt a jónéhány év alatt vagy hétszer költöztem haza „végleg”. Jelenleg nem tervezem, hogy külföldre megyek, habár az itthoni viszonyok gondolkodóba ejthetik az embert. –A House of Kolor szigorú szakmai zsűrije a világ legjobbjai közé juttatott. Hogy jött az indíttatás, hogy jelentkezz a versenyre? –Személy szerint nem igazán éreztem, hogy részt kellene vennem ezen a megmérettetésen. Azért gondoltam így, mert annak ellenére, hogy ez egy világhírű festékgyártó cég (akik csakis egyedi, lélegzetelállító színeket gyártanak), Magyarországon mégsem nagyon ismert. Nem meglepő, hiszen ezek a termékek aranyáron vannak, és saj-
nos igen kevesen engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ilyen festékkel legyen lefestve a járművük. Önmagamtól nem jelentkeztem volna, Judit barátnőm unszolására hívtam fel a rendezőket, már két nappal a jelentkezési határidő után. Ők kértek egy pár bemutatkozó fotót, és amikor meglátták azokat, akkor azonnal visszajeleztek, hogy feltétlen adjam be az anyagom. –Mikor kaptál értesítést arról, hogy nyertél? –A díjátadás előtt, ami januárban volt, már decemberben szóltak, hogy én is szerepelek a 12 legjobb festő között. –Ha jól tudom, Magyarországról még soha senki nem nyerte meg ezt a díjat, ami nemcsak falunknak és régiónknak büszkeség, hanem egész országunknak, sőt Európának is. –Én sem tudok másik magyar festőről, aki itt eredményt ért volna el. Minden évben a világ minden tá-
járól vannak ügyesebbnél-ügyesebbek, akik munkáját így ismerik el. Ebben az évben jónéhány amerikai festő mellett a díjazottak között van angol, norvég, spanyol és ausztrál is. –Milyen céljaid, terveid, vágyaid vannak? –Nagyon szeretnék Magyarországon maradni és itt tevékenykedni. Jó lenne, ha az emberek kedvet kapnának ahhoz, hogy egyedi (és jobbik esetben) élvezhető stílussal akarják dekorálni környezetüket. Legyen szó egy motorról vagy az üzletük, lakásuk faláról, de ezzel a technikával szinte minden dekorálható. Én szeretném, ha ebben a különleges alkotó munkában – mint tevékenyen részt vevő – szerepet kaphatnék. –Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és kívánok sok sikert a céljaid, vágyaid megvalósításához! Mészáros Judit
Koccintás szilveszterkor Hatvan nyugdíjas búcsúztatta együtt az elmúlt évet szilveszter este a központi konyha ebédlőjében. Finom vacsorát készíttettek, és pezsgőt is bontottak. Koccintottak az óév kellemes napjaira, a jól megszervezett műsoros vacsorákra, a jól sikerült kirándulásokra, a községért végzett közös munkákra, a más településekkel ápolt szoros barátságra. A más településekkel ápolt barátságot kiemelve, a fábiánsebestyéni rokkantnyugdíjas csoportot nézve, már több éve tart a kapcsolat. Kölcsönösen látogatják egymás rendezvényeit. Oda s vissza örömet nyújt ez a fajta szomszédolás. A dunántúli Mágocs nyugdíjas egyesületével is barátkoznak. Tavaly ez a település városi rangot kapott, a városavató ünnepségre is hivatalosak voltak. A Mágocshoz közeli Alsómocsolád község nyugdíjas vetélkedőjén is részt vettek. Pécsvárad versenyzői már akkor jelezték, hogy idén
nyáron ők is várják a települések közötti vetélkedőre a nagymágocsiakat. Ami a programokat illeti, az új évben is van mire koccintani. Szerveznek farsangi bált, Anna–bált, szüreti bált, lesznek nőnapi, anyák napi, apák napi ünnepségek, tartanak névnapokat, mennek fürdeni, és vendégül látják a mágocsi nyugdíjasokat. Részt vesznek községszépítő munkákban és mindenhová elmennek, ahová meghívót kapnak. Az elmúlt évben százharminc tagja volt az itteni nyugdíjasklubnak. Kettőezer forint tagdíjat fizettek. A tagdíj összege az idén is marad. Ha valaki nem tud fizetni március végéig, fizethet később is, csak szóljon. Juhászné Erzsike szeretné, ha a „nagy csapat” együtt maradna, a kedvenc slágere változatlan: „Szeressük egymást gyerekek…” -dj-
Emlékezetes délután December elején egy reggel vittem a kisfiamat az oviba, ahol az óvó néni egy szép karácsonyi meghívóval várt. A meghívó a december 11-i karácsonyváróra szólt. Azon a reggelen a kisfiam – a többi kis társához hasonlóan – izgatottan ment az oviba, mert tudta, hogy délután, ha felébred a csoport, akkor megyünk, és ő ott vár majd bennünket. Délután, ahogy megérkeztünk, már nagyon sok szülő együtt dolgozott a gyermekével a szép karácsonyi díszeken. Mi is elkészítettük a magunk szaloncukortartóját (a pattogatott kukoricás ajtódíszt, melyben a gyerekek is nagy örömmel segédkeztek, hiszen
több kukorica került a pocakba, mint a díszre), és a nagyon ötletes rénszarvasos szívószálat is. Amikor belefáradtak a díszek készítésébe, előkerültek az ovis játékok, ami most azért volt érdekesebb, mint máskor, mert anyával és apával játszhattak. Közben Marika megkínált mindenkit üdítővel és finom aprósüteményekkel. Nagyon jól éreztük magunkat ezen a délutánon, igazi karácsonyi hangulat uralkodott az óvodában! Köszönjük az óvó néniknek – Ilikének és Gyöngyikének – és a mi mindig mosolygós daduskánknak, Marikának ezt az emlékezetes délutánt! egy középső csoportos kisfiú anyukája
3
Szép arcok a faluból Valamikor, még az 1990-es évek derekán többször tartottam szakmai előadást falusi lapok szerkesztőinek. A Lokalitás Egyesület igyekezett akkoriban ös�szefogni és segíteni a helyi újságokat, ők szervezték a találkozókat, amelyeken tőlem újságírói műfajismeretből kértek előadást. El is mondtam lelkesen a sokfelől érkezett, sokféle szerkesztőnek, amit erről az újságíró-iskolai tankönyvekben leírnak – de már előadás közben éreztem, hogy nem egészen stimmel a dolog. Hogy a hír arról és csak arról szól, hogy kivel, mikor, hol, mi történik… Hogy száraz, tárgyilagos stílusban kell tudósítást írni… Meghallgattak figyelmesen, de a tekintetek rendre az előadást követő szakmai beszélgetésen élénkültek föl igazán. A szerkesztő munkája – mindegy, hogy kicsiny falusi kiadványt, vagy országos tévéhíradót készít – a szólásszabadságról, az információhoz való hozzájutás és a véleménynyilvánítás szabadságáról szól. Erről szóltak azok a régi viták, tapasztalatcserék is: ki hogyan jön ki a polgármesterrel, képviselő-testülettel, esetleg a lapot kiadó vállalkozóval? Mennyire szabad kritikusan írni, élesen kérdezni? Tizenöt évvel fiatalabb voltam én is, úgy gondoltam: a nyilvánosság és „a hatalom” örök ellenfelek. A hatalom mindig és mindenkor eszközként akarja felhasználni a nyilvánosságot; a szabad szó embereinek küzdeniük kell ez ellen. Sok panasz elhangzott akkoriban, mert a falusi lapok szerkesztői sokféle környezetből jöttek, és maguk is nagyon különböző személyiségek voltak. Tipikus konfliktushelyzet volt, amikor egy képviselő-testület több táborra szakadt, s a lap szerkesztője az egyik oldallal tartott a másik ellenében. Előfordult, hogy a helyi lap szerkesztősége ugyanolyan megosztottá vált, mint a képviselő-testület. Az egyik civakodó félé maradt a „kék újság”, a másik tábor gründolt magának egy „zöld újságot”. Megint másutt ellentmondást nem tűrő polgármesterek gyűrték maguk alá a helyi nyilvánosságot. A legtöbb autokrata egyszerűen lecserélte az „engedetlen” szerkesztőt engedelmesre. A mára két évtizedes múltat maguk mögött tudó helyi lapok sorsa egy különleges nézőpontból egybeesik a rendszerváltozás alakulásával. Általában kevesebb eredményt hozott, mint amennyit vártunk tőle – ám ezért nem lehet senki kívülállót okolni. Ahol elszúrták, ott magukra vessenek, de ahol sikeresek voltak, ott egy-egy ünnepi pillanatban nyugodtan engedjék meg maguknak, hogy elégedetten hátra dőlnek. Ma már úgy látom: a szabadság és a demokrácia kicsiben és nagyban a mérték, a belátás, az érdekérvényesítés és önkorlátozás, a kényes egyensúlyok eredőjeként működik, ha működik. Az a lap lett hosszú távon sikeres, amelynek fenntartói, alkotói és olvasói e szerint viselkedtek. A húsz éves Nagymágocsi Hírmondó ezek közé tartozik. A szerkesztő, Dóczi Jusztina rendszeresen küldi
4
nekem a frissen megjelent példányokat, így figyelemmel kísérhetem az egyre frissülő képet a nagymágocsi helyi társadalomról. Ennek fényében tovább törpül azoknak a szakmai dolgoknak a jelentősége, amelyeken egykor vitáztunk. Kell-e pénzt kérni a lapért? Ha kérnek, nem túl kevesen lesznek-e, akik hajlandók fizetni érte? Ha az önkormányzat támogatja, akkor majd elő akarja írni, mi legyen benne, vitattuk aggódva. De lám, meg lehet osztani a költségeket. „Értékesebb”, mert nem ingyen van, mégis mindenki számára megfizethető. Indokolatlannak bizonyult az a sajtószakmai felfogás is, hogy az információs műfajok stílusa legyen száraz, ne tartalmazzon véleményt, ne lehessen felismerni a szerző, vagy a szerkesztő személyes hozzáállását. Ha a tények korrekt módon szerepelnek, miért ne érzékeltetné a szerző a saját véleményét is? Ettől még az olvasó az ellenkezőjét is gondolhatja. Ahogyan látom, Nagymágocson az érzékeny dolgokra is rá lehet kérdezni. Rá lehetett a korábbi polgármesternél és a mostaninál is. Valószínűleg a stíluson múlik. Azon, hogy a kérdező támadni akar-e, vagy a válasz érdekli, mert tovább akarja adni olvasóinak. Az az igazán jó lap, amelyet többen írnak: többféle képzettségű, érdeklődésű, stílusú ember tudását, információit, tapasztalatait fésüli egybe a szerkesztő. A Hírmondó eleget tesz annak a követelménynek, hogy minden fontos eseménynek a krónikása legyen a faluban, minden intézmény, civil szervezet megmutathassa önmagát, elmondhassa a legfontosabb dolgokat a törekvéseiről. „Átjön” a lapon, hogy – miként számtalan magyar településen – nem túl jó a gazdasági helyzet Nagymágocson sem. A lap tanúsága szerint mégis sok az öntevékeny ember, aki fizetséget nem várva teszi azt, amit fontosnak gondol. Ha valaki harminc vagy ötven év múlva leemeli a polcról a Nagymágocsi Hírmondó archív példányait, pontosan láthatja belőlük, milyen volt a rendszerváltozás után eltelt két évtized. A község önkormányzata fontosnak tartja a múlt feldolgozását, e törekvés jegyében készült az Írások Nagymágocs múltjából című kötet, és ennek jegyében készül a folytatás is. Egy kívülállónak valószínűleg nem ugyanaz az olvasói mércéje, mint a helybelieknek. Nekem kevesebbet mondanak az önkormányzati hírek, kisebb-nagyobb események, mert nem vagyok érintett bennük. A kedvenc rovatom a lapban az „Arcok a faluból” című portrésorozat. Nemcsak az irodalomban, hanem az életben is az emberi sorsok a legérdekesebbek. Olyan emberekről a legnehezebb portrét írni, akiket az olvasók többsége is ismer. Tömörek, nem bántóak, mégis hitelesek a Hírmondóban közölt nagymágocsi arcképek. Szép arcok a faluból. Tanács István a Népszabadság szegedi tudósítója
A Magyar Kultúra Napja „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak, Nyúgoti ég forró kebelem nem tette hideggé…” (Kölcsey Ferenc) Január 22. – a Magyar Kultúra Ünnepe, egy olyan nap, mikor alkalmunk van megállni egy pillanatra, és elgondolkodni azon, mit is jelent vagy mit is kellene, hogy jelentsen a magyar nyelv és kultúra „birtokosának” lenni. Kölcsey Ferenc, a reformkor nagy költője 1823. január 22-re keltezve írta meg a „Hymnust”, azt a versét, mely akkor is örökre megőrizte volna a nevét, ha semmi mást nem hagyott volna az utókorra. A Himnusz megírásának időszakában a magyarságnak még nem volt állandó nemzeti himnusza. A XIX. század első évtizedeiben Magyarországon is az osztrák császárhimnusz csendült fel hivatalos alkalmakkor, de egyre gyakrabban találkozhattunk a Rákóczi-indulóval. A Himnusz első megjelenését (1828) követő egy évtizeden belül egy másik nagyszerű mű is napvilágot látott, mégpedig Vörösmarty Mihály Szózata. 1843–44-ben, mikorra már nem csak a politikában, hanem az irodalomban is nyilvánvalóvá vált a nemzeti önbecsülésre és függetlenségre építő tenni akarás gondolata és törekvése, hirdette meg a Himnusz és a Szózat megzenésítésére kiírt pályázatot Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója. Mindkét pályázat fergeteges sikerrel zárult. Az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz, valamint Egressy Béni szerzeménye, a Szózat rövid időn belül népszerűvé és kedveltté vált a magyarok körében. Erkel Ferencnek – a Nemzeti Színház karmesterének – díjnyertes pályaműve, mely a várakozásnak megfelelően nagy reményekre jogosított, legelőször 1844. augusztus 10-én csendült fel, az óbudai hajógyárban a „Széchenyi” nevű gőzös vízrebocsátásánál rendezett nyilvános ünnepségen. Állami ünnepségen első alkalommal 1848. augusztus 20-án hallható a Himnusz, a budai Mátyás-templomban. Népszerűsége és megbecsültsége töretlen maradt a későbbiekben is, szövege és kottája számtalan kiadást ért meg, megjelenései a különböző korokban ugyan eltérő sűrűséggel, de rendre követték egymást. Magyar nemzeti himnusszá a népakarat és a közmegegyezés tette. A Rákosi korszakban voltak törekvések egy új, „szocialistább” himnusz megalkotására, de a megvalósítás elmaradt. Hivatalosan 1990-ben emelkedett a Himnusz a nemzeti jelképeink sorába, a zászló és a címer mellé. Január 22-e, a Himnusz befejezésének napja, 1989 óta a Magyar Kultúra Napja. E napon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényre kerül sor, valamint ekkor adják át a magyar kultúrával, oktatással és pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat. Nagymágocson a Magyar Kultúra Napját kulturális esten ünnepelhették az érdeklődők. Néhány óra, mely az irodalomról, történelemről, zenéről, képzőművészetről egyszóval nemzeti értékeinkről, az ezer éves magyar kultúráról szólt. Az est változatos programjainak sorát Szabóné Márfi Ildikó nyitotta meg, aki Kölcsey Ferenc
életével és a Himnusz keletkezésének, megzenésítésének körülményeivel ismertette meg a közönséget. Ezt követően hosszabb-rövidebb előadásokra került sor. József Attila vitathatatlanul a XX. századi magyar és világirodalom egyik legnagyobb formátumú költője. Rövid és megpróbáltatásokkal teli életéről, valamint kiemelkedő jelentőségű életművéről Vácziné Szőke Nikoletta beszélt a jelen lévőknek. Ezt követően az irodalom és zene harmonikus kapcsolatából kaphattunk ízelítőt; Kukovecz Pál és Fekete Zoltán gitárral és énekkel kísért előadásában hallgattuk meg József Attila és Varró Dániel egy-egy versét. A múlt század azonban nem csak az irodalomban, hanem a történetírásban is kiemelkedő és korszakalkotó jelentőségű volt. Szekfű Gyulának, a XX. század első felének egyik legkiemelkedőbb és legtöbbet vitatott történészének, a nyolc kötetes Magyar Történet társszerzőjének életútjával és tudományos pályájával Schefcsik József ismertetett meg bennünket. Harmati Jánosné Pannika néni saját versét hozta estünkre. Ezt
követően a népzene és a könnyűzene világába kalauzolta el a közönséget a Nefelejcs Népdalkör és a Napraforgó Citerazenekar előadása, majd pedig Nagy Józsefné Terike néni tárta elénk az elmúlt évtizedek egyik legismertebb énekesnőjének, Koncz Zsuzsának a munkásságát. Az est utolsó részében ismét az irodalomé, valamint a képzőművészeté lett a főszerep. Mészáros Judit és Tamás Erika „tolmácsolásában” Petőfi Sándor életébe és munkásságába nyerhettünk bepillantást. Befejezésként Dóczi Jusztina személyes hangvételű útravalóját hallgathattuk meg, majd a Hunyadi János Általános Iskola rajz-földrajz szakos tanárának, Király Róbertnek a rajzaiból összeállított kiállítás megnyitójára került sor. A kiállítás zárásával az irodalmi-, történelmi-, zenei- és képzőművészeti est éget ért. Magyarország azon kevés ország közé tartozik, mely több mint ezer éves nyelvvel, történelemmel, kultúrával és hagyományokkal rendelkezik, amely büszkeséggel kell, hogy eltöltsön mindannyiunkat. De a büszkeség még nem jelenthet megelégedettséget. Nem lehetünk elégedettek addig, míg folytatódik a kultúra rombolása és háttérbe szorítása, amíg nem látunk minden alkalommal új arcokat, több gyermeket és fiatalt kulturális ünnepeinken. Sok dolgunk van még 2011. január 22-ig. Varga Ferenc
5
„Coop-os” nyeremények „Nyerjen egymilliót” nevű „Coop-os” játékban negyvenegy darab vásárlási utalvány talált gazdára az elmúlt napokban. Fortuna istenasszony Nagymágocson is rámosolygott két személyre, özvegy Virágos Jánosnéra és Prónainé Héjja Erzsikére. A szerencsés nyerteseknek január 27-én adta át az ötven-ötvenezer forintos vásárlási utalványt Harmati Albert az EN-ESZ 20 Kft. ügyvezetője. Aki a rögtönzött ünnepségen többek között elmondta, hogy örül,
mert a Coop által meghirdetett akciókban már sok ajándék érkezett ebbe a faluba. Jó érzés, hogy most ismét két itteni vásárlónak adhatja át ezeket a vásárlási utalványokat. Azt kívánja, hogy legyenek ezután is hűek ehhez a rendszerhez, mint ahogyan eddig is azok voltak. Hiszen gyakran találkozott a két asszon�nyal a boltban, amikor vásároltak. A bolt pedig, mint eddig, igyekszik megfelelő áruválasztékkal és szolid árakkal megfelelni a vásárlóknak.
A nyertesekhez visszatérve, Virágosné Julika néni december közepén a karácsonyi sütés-főzéshez vásárolt be, háromezer forint fölött fizetett és indult volna haza. Az egyik kedves pénztáros hölgy szólt neki, hogy dobja be a blokkot a gyűjtődobozba. Bedobta, nyert. Most boldog, mert még soha életében nem nyert semmit. Éppen elromlott a kis hűtője, kellene másik. Harmati Albert megígérte, hogy segít a hűtővásárlásban. Így még teljesebb Julika néni öröme. Prónainé Héjja Erzsike az édesanyjával vásárolt szintén karácsonyra. Tudták, hogy „Coop-os” akció van a boltban. Próba szerencse, ők is bedobták a blokkot a gyűjtőbe. Örülnek a vásárlási utalványnak. Erzsike azt mondta, ketten nyerték, ketten költik el az édesanyjával.
A „Coop” rendszerben folyamatosan akció van. A következő nyerteseket is szívesen bemutatjuk a Nagymágocsi Hírmondóban. -dj-
Fasirató Álltak a Szendrei utca egyik oldalán, szorosan a járda mellett. Hetven vagy nyolcvan éve Páli Józsi bácsi ültette őket. Törzseik, ágaik megvastagodtak. Minden tavasszal legyező formájú leveleket, fürtös virágokat hoztak. Melegben hűvöst adtak, lombjaik között madarak laktak. Útját állták a viharos szélnek. Ősszel pedig sündisznót utánzó magházaikból fényesen csillogó vadgesztenyéket potyogtattak a földre. Az arra járó gyerekek szedték kosárba, rakták zsebbe. A felnőttek jártukban-keltükben csak úgy felnéztek a fákra. Ők álltak az utcaképben, a maguk méltóságában. Egyik téli napon kivágták a fákat. Talán mert megöregedtek, vagy betegek voltak? Netán kellett a fa tűzrevalónak? Lehet, hogy tavasszal kis fák kerülnek újra ide. Azok majd nőnek, növekednek, egyszer, nagyon sokára nagy fák lesznek. Így folyik az élet tovább. S mégis, amikor az ember észrevesz egy fahalált, a lelkében elsírja magát. Sajnálja a szép utcaképet, ami volt és nincs tovább. Sajnálja a hűvöst, ahová melegben odaállt. A madarakat, akik tavasz jöttével keresik a fát, és a gyerekeket, akik már nem találnak vadgesztenyét az árokoldalban. Persze, persze, akár legyinthetünk is. Nincs ebben semmi különös, semmi furcsa. Valóban. Csupán két vadgesztenyefával lett szegényebb a világ és a Szendrei utca. -dj-
6
Arcok a faluból
Horgászok
November 21-én tartotta alakuló ülését a Nagymágocsi Horgászsport Egyesület. A háromtagú vezetőségben Nagy Pál a gazdasági felelős megtisztelő címet kapta. A faluban mindenki tudja, hogy Nagy Pali és felesége, Icuka együtt és külön-külön szerelmes a horgászsportba. Együtt és külön-külön is szerelmes a horgásztóba, a víztömegbe, a mozdulatlan vízparti csöndbe, a sima víztükör fölött fogócskázó szitakötőkbe, s még a szellőbe is, ami olykor csiklandozza a vizet. A halfogás szerintük egyfajta ráadás, amit annyi meg annyi hajnali felkelésért, fűben ücsörgésért, folyton figyelésért cserébe kaphat az ember. Nagy Pál horgász Csongrádon született, a Tisza a kertjük lábát mosta. Járni még nem tudott, de már bátyjai nyakában átúszott a túlsó partra. A csongrádi szőlőbe járt iskolába. Kilométereket gyalogolt télben, nyárban. Aztán Nagymágocs-Ótompahátra került a család. Pali, a legkisebb Nagy gyerek onnan járt gimnáziumba. Nyaranta borsót aratott, cséplőgépnél dolgozott. Édesanyja a keresetét összerakosgatta, ősszel abból lett írószer, könyv, táska. Egy évet tanult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kihelyezett szakán. Baromfitenyésztő technikus lehetett volna. Az élet másképpen akarta. Aztán a tatai szőnyeggyárban dolgozott. Beiskolázták, kazánkezelői vizsgát tett. Mindenhez értett, aminek gyáron belül köze volt a vízhez. Megbecsülték, ő pedig szívét, lelkét belevitte ebbe a munkába. Aztán? Hol volt, hol nem volt. Talán igaz mese is lehetne. A Vértes-hegy lábánál van egy takaros falu, Baj a neve. Ottani szokás szerint május végén nagyszabású bált rendeznek. Nagy Pál elment oda. Meglátott egy meleg szemű széplányt, ez volt Icuka. Fölkérte táncolni és megkérdezte tőle: -Akarsz-e a feleségem lenni? A lány igent mondott. Pár hónap múlva eljegyezték egymást, összebútoroztak. Összekötötték az életüket, egy életre ös�sze. Ez történt 1968. novemberében. A szőnyeggyár segítségével házat vettek a Vértes lábánál. Gyönyörű táj, fű, fa, virág. Az ablakon behallatszott a madarak dala, az erdőből szarvasok jártak az udvarukba. 1973-ban leányuk, 1975-ben fiuk született. Mint a mesében, boldogan éltek.
Családi tragédia miatt haza kellett költözniük Kapásfaluba. A férj a Közútépítő Vállalatnál kapott állást. A feleség otthon fóliázott és segített a mamának ápolni a súlyos beteget. Később a Hunyadi utcában házat vettek. Nagy Pál két balesete után rokkantnyugdíjas. A felesége Szentesen dolgozik a SZEFO-ban. Kényelmetlen a bejárás, nehéz a munka, de vállalja. Van három unokájuk, imádják őket. Amúgy a sporthorgászás tölti ki életüket. A feleség eltanulta a férjétől a halfogás összes tudományát. Úgy eltanulta, hogy éveken át megyei bajnok volt kishalfogó versenyen a női kategóriában. Keszeg, kárász, naphal, törpeharcsa, egyik a másik után csakúgy harapnak a botja végén lévő horogra. Az igaz, hogy a szereléket a férj készíti el, és téli napokon ő tartja karban az elhasználódott kellékeket. Ennyi. A feleség nagy türelemmel ül, olvas, napozik a vízparton, miközben vár a halra. Az pedig jön, és finom női mozdulatoktól vezérelve kikerül a partra, onnan a szákba. A Körösön egyszer hét kiló fölötti szürkeharcsát fogott Icuka. Pontyból többször kiemelt négy kilónál is nagyobbat. Örülnek a helybéli horgásztónak. Úgy számolják, hogy március végén már itt horgászhatnak. Nem kell átjárni Székkutasra, Szentesre, a Kórógyra vagy a kakasszéki tóra. Itt ki-ki megfoghatja a maga pontyát, keszegét, szóval mindenfajta halat, amit betelepítenek a vízbe. És ki-ki gyönyörködhet a természet adta szépségbe. A fákban, a madarak dalában, az egymás vállaira szálló szitakötőkben. Kár sorolni tovább. Nagyék szerint sok szépet ad a helybéli horgászoknak az itthoni sporthorgászás. Dóczi Jusztina
7
Új könyv Nagymágocsról Örvendetes módon Csongrád megyében nagy hagyománya van a helytörténeti kutatásnak és írásnak. Az elmúlt évtizedekben a megye városai és községei számos monográfiát, tanulmánykötetet, helytörténeti füzetet jelentettek meg, amelyek legfőbb célja a hagyományőrzés, a múlt értékeinek ápolása és felmutatása. Mi vidéken élők, meggyőződéssel valljuk, hogy a hazaszeretet, a patriotizmus érzésének kialakulásához a szűkebb szülőföld, vidék, lakóhely, falu, város szeretetén keresztül vezet az út. A közvetlen környezet múltjának, hagyományainak, szokásainak megismerése, megbecsülése táplálója lehet az egészséges lokálpatriotizmusnak, ez pedig a tágabb régió, a táj, a hon és nemzet szeretetének. Vagyis a lokálpatriotizmus és patriotizmus kölcsönösen feltételezi, kiegészíti egymást. Mindkettőnél alapvető a szűkebb és tágabb múltismeret, a közös történelmi tudat, a hagyománytisztelet. Mágocson is régen vallják ezt, amelyet bizonyít az a helytörténeti füzetsorozat, amelyet 1989-ben indítottak útjára Fejezetek a község történetéből címen. Húsz év elteltével továbbléptek ennél, amen�nyiben ezúttal egy tetszetős küllemű, nagyobb formátumú, színvonalas dolgozatokat tartalmazó tanulmánykötettel rukkoltak elő. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával megjelent ízléses könyv 200 oldal terjedelmű; címe Írások Nagymágocs múltjából. A gazdagon illusztrált, közel száz korabeli képet, térképet, tervrajzot tartalmazó kiadvány szerkesztői Mód László és Tóthné Rostás Ágnes. A nyitó tanulmány szerzője dr. Vörös Gabriella régész, a szentesi, majd a szegedi múzeumok ny. igazgatója, a népvándorlás-kori leletek nemzetközi hírű kutatója. A nagy előd és példakép, Móra Ferenc könnyed, olvasmányos stílusában írt munkájának címe Másfélezer éves falu a Mágocs-ér partján. Elöljáróban utalt a helybeliek által jól ismert Felícián atya gyűjtőmunkájára, amely bizonyítja, hogy Nagymágocs környékén kb. hétezer évvel ezelőtt már a Körös csoport embere is megtelepült. Részletesebben azonban az 1. század közepén megtelepült szarmatákról ír, érzékletesen bemutatva mágocs környéki lakhelyüket, szerszámaikat, életmódjukat, viseletüket. Bede Ádám fiatal helytörténész jegyzi a kötet második tanulmányát, aki ifjú kora ellenére máris az alföldi halmok egyik legkiválóbb szakértőjének számít. Halmok Nagymágocs és Árpádhalom határában című tanulmányából megtudhatjuk, hogy a kunhal-
8
mokként emlegetett földművek minden esetben mesterséges magaslatok. Sokféle célt szolgálhattak: lovas-nomád népek sírhalmai, ősi kultikus áldozóhelyek, bronzkori falvak lakóhalmai, háborúk vagy járványok tömegsírjai, régi építmények, templomok megmagasított alapjai. A szerző elsőként vette számba és írta le egyenként a térség halmait, szám szerint 28-at. A térképen is ábrázolt halmok közül tíz a szűken vett mágocsi határban található. A kötet szerkesztője, Mód László jeles néprajzkutató önálló tanulmánnyal is szerepel, amelynek címe Uradalmi gazdálkodás és Nagymágocs betelepülése a 19. század második felében. Felvillantja a település törökkori előzményeit, majd bemutatja, hogyan és mikor kerül a hatalmas elhagyott puszta a gróf Károlyi nemzetség birtokába. Gazdagon dokumentálva nyomon követi a majorsági gazdálkodás és a tanyarendszer kialakulását, egészen Mágocs eszmei község 1870-es évek elején történt megalakulásáig. Egy külön fejezetben aprólékos nyomozással kimutatja, kik népesítették be a mesterségesen létrehozott falut. A lakosok származási helyéből kitűnik, hogy a legtöbben Szentesről és Szegvárról jöttek, de sokan származtak Hódmezővásárhelyről, Kenderesről, Mindszentről, Derekegyházról, Orosházáról, Surányból, Fehérvárról, Endrődről, Sámsonról, Kunszentmártonból, Gyuláról, Csongrádról, Csanyról, de jöttek Komárom-, Csanád-, Győr-, Sopron-, Pozsony-, Nógrád- stb. vármegyékből. Rendkívül izgalmas rész a társadalmi tagolódásról szóló fejezet is. Dóczi Jusztina: Szülőföldem cselédvilága c. tanulmánya elüt az eddig ismertetett munkáktól. Ő foglalkozására nézve újságíró, de még inkább remek elbeszélő, mesélő, aki együtt él, érez, cselekszik hőseivel, és ezáltal hitelesek történetei. Írását a következő vallomással kezdi: „Nagymágocs. Amikor településünk nevét leírom, valami különös érzés megdobbantja a szívemet. Elém tárul a sok száz esztendős parasztmúlt, benne megannyi verejtékes életút. Ezekkel együtt többszázféle népszokás, ékes szólás, bölcs mondás, melyek szebbé teszik, ékesebbé festik a pusztai életet…” És mesél a Károlyi grófok mintagazdaságáról, a cselédsorsról, a cselédség lakhatási viszonyairól, ünnepeiről, vallási szokásairól, kenyérharcairól, a népi bölcsességekről, a családi életről, az asszonyok helytállásáról; mindezt gazdagon megtűzdelve a tárgyhoz illő versikékkel, mondókákkal, dalokkal. Az ötödik tanulmány Verrasztó Gábor helytörténész munkája, amelynek címe Adatok a volt Kár-
olyi-uradalom nagymágocsi magtárának, templomának és kastélyának történetéhez. A szorgalmas kutatáson és aprólékos adatfeltáráson alapuló kitűnő munka egy korábbi változata már olvasható volt a fentebb említett Fejezetek a község történetéből c. helytörténeti sorozatban, de ismételt közzétételét üdvözölni lehet, hisz így könnyebben elérhetővé válik e remek dolgozat. Az olvasók megcsodálhatják Ybl Miklós kiváló építész 1848– 1856 között Mágocson készült épületeit: a ma is álló számtartói lakot, az uradalmi irodaházat és a párját ritkító ötszintes magtárat. Ugyancsak megismerhetővé válik az 1883-ban felszentelt római katolikus templom, valamint az 1896/97-ben épült gyönyörű, neobarokk stílusjegyeket hordozó Károlyi-kastély. A kötet befejező tanulmányát Bede András helytörténész készítette, aki középiskolás korától kutatta a Csongrád megye területén épült gazdasági kisvasutak történetét. A Nagymágocs kisvasútja c. munkájából kitűnik, hogy a községen két vasútvo-
nal is áthaladt. Az elsőt gróf Károlyi Imre építtette 1899-ben. Ez a vonal 13,1 km hosszú volt, 600 mm nyomtávú, s a gőzmozdony legnagyobb sebessége 10 km/óra. A második vonalat a szomszédos árpádhalmi birtokos, gróf Berchtold Lipótné született gróf Károlyi Ferdinanda készíttette 1907-ben. Ez 760 mm nyomtávú lóvasút volt, mintegy 15 km hosszúságban. A szerző részletesen foglalkozik a kisvasutak későbbi sorsával, forgalmával, személyzetével, járműveivel, végül megszüntetésükkel. A tanulmányt számos archív felvétel teszi szemléletessé. Úgy értesültem róla, hogy a nagymágocsi lokálpatrióták újabb helytörténeti tanulmányokon dolgoznak, tovább szaporítva településük múltjának feltárt lapjait. Abban a reményben, hogy akadnak majd önzetlen támogatók, segítők; új vállalkozásukhoz sok sikert kívánok, innen a szomszédból. Labádi Lajos levéltár-igazgató Szentes
Kedves Vásárlóink! A PACZUK ÉS TÁRSA BT. Nagymágocs, Szendrei u. 8. Tel.: +36-20/77-360-52
2010-ben is mindennemű biztosítási szolgáltatással állok rendelkezésre: - kötelező gépjármű felelősségbiztosítás - Casco - lakásbiztosítás - vagyonbiztosítás - mezőgazdasági biztosítás - utasbiztosítás - élet- és balesetbiztosítás - magánnyugdíjpénztár - egészségpénztár - nyugdíjpénztár - jogvédelem…
Élelmiszer ABC (Nagymágocs, Kossuth u. 37) az új évben új szolgáltatásokkal várja Önöket: látványpékségünk a Tatár pékség helyben sütött házias finomságait kínálja kedvező áron!
Üzletünkben a lajosszállási tehenészetből kiváló minőségű, friss termelői tej 130 Ft/liter áron állandóan kapható! Szezonális ruházati termékekből filléres végkiárusítás!
Paczuk Beáta
Ne hagyja ki!
A Generali Providencia Zrt. szerződött biztosításközvetítője
Szeretettel várjuk! 9
Disznótoros receptek „Az élelmes családokban gyakran vágtak disznót. A disznóvágás egyfajta népünnepként jelentkezett az öröklött szokásokat magával hozva. Először is összeverbuválták a távolabb lakó családtagokat, a keresztkomákat, sógorokat, akik a csillagos hajnal leple alatt már oda is értek. Egy-két kupica pálinkát nyeltek szíverősítőnek, majd az ólba bement a gazda és kötelet dobott az áldozat szájába. Ahogy visított a szegény pára, úgy szorult a kötél a szájába. És már döfte is a nyakába a böllér a hegyes ölőkést. Ömlik a vér, nagy visítás, tompa hörgés és kész… Szalmából kis és nagy tüzet raktak. A nagy tűz alatt perzselődött a disznó szőre, bőre, majd gyökérkefével hófehérre súrolták a kopasz testet. Karajra vagy orjára bontottak. Közben az üstben forrt az abalé. Tüdő, vese, máj, lép és sok nyesedék került ide. Ezek adták a sajt, a hurkák alapanyagát. A böllérasszonyok mosták a vastagbelet, kaparták a vékonyat. A disznógyomor – amúgy pucor – kellett a sajtnak. Ahány ház, annyi szokás! A disznósajtra tényleg igaz ez a mondás. Néhol még a húsdaráló csigáját, kaszáját is belerakták. Csak a sajtevésnél derült ki ez a fajta disznóság. A kolbásztöltés a nap legfényesebb része, hiszen ez a paraszt legjobb elesége. Csakhogy gyorsan elfogy. Vigyáznak rá. Él a szólás: több nap, mint kolbász! Kásás-, májas-, véres hurkát kavartak. Abált szalonnát fokhagymáztak, paprikáztak, sóztak. A többi részt sóba rakták. Több hét múltán felaggatták a sonkát, szalonnát a közös kémény adta füstrendszerbe. Onnan élte föl a család beosztva vagy egy-kettőre.” (Részlet Dóczi Jusztina: Szülőföldem cselédvilága c. írásából)
Orjaleves Hozzávalók: orjára bontott sertés gerinccsontjából 6-8 csigolya, attól függően, mennyi levest kívánunk főzni. Vegyes zöldség: sárgarépa, petrezselyem, karalábé, zeller, 1 nagy fej vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 1 paradicsom, 5-6 gerezd fokhagyma, 15-20 szem egész bors, só, később egy negyed kelkáposzta, csigatészta. Elkészítés: együtt tesszük fel a húst a zöldségekkel, felforraljuk, majd takaréklángon főzzük, amíg puha nem lesz a hús. Leszűrjük, belefőzzük a csigatésztát.
Toros káposzta Hozzávalók: 6-8 db orjacsont vagy más csont, 4-5 fej hagyma, 15 dkg zsír, pirospaprika, kb. másfél kiló hús: kockára vágott kövérkésebb húsdarabok, farok, bőrke, oldalas, 2-2,5 kg savanyú káposzta, babérlevél, egész bors, zöldpaprika, paradicsom, csípős csövespaprika, köménymag, só. Elkészítés: vágjuk finomra a hagymát és pároljuk meg a zsíron. Hintsük meg pirospaprikával, tegyük
10
rá a csontot és a húsokat. Öntsünk rá kevés vizet és fedő alatt pároljuk ½ óráig. Ha túl savanyú, mossuk ki és tegyük bele a savanyú káposztát, ízesítsük babérlevéllel, borssal, köménymaggal, zöldpaprikával, paradicsommal. Kóstoljuk, és a káposzta sósságától függően sózzuk meg. Főzzük puhára.
Toros pecsenye Hozzávalók: a legkülönfélébb részekből válogathatjuk össze a húsokat, tarja, comb, lapocka, oldalas, bőrös hasaalja, karaj kerülhet a tepsibe. Elkészítés: sózzuk be a húsokat, rendezzük el a tepsiben vagy a lábasban. Tegyünk rá zsírt és annyi vizet, amennyivel lefödve puhára párolódik. Ha puha, vegyük le a fedőt, süssük pirosra, de ne szárítsuk ki. Tört burgonyával, párolt lila káposztával, de puha kenyérrel és savanyúsággal is nagyon finom.
Kolbásszal töltött szűzpecsenye Hozzávalók: szűzpecsenye, kolbászhús, receháj. Elkészítés: ügyesen fel kell szúrni a szűzpecsenyét, töltővel megtölteni kolbászhússal. Recehájba göngyöljük, mely megóvja a kiszáradástól. Sózni nemigen kell. Forró zsírral leöntve tegyük sütőbe és süssük pirosra. Kihűlés után szépen szeletelhető.
Burgonyás szalámi Hozzávalók: 1 kg disznóhús, 1 kg marhahús, 1 kg zsírszalonna, 1 kg főtt krumpli (lehűtve), 1 liter tej (forralva, lehűtve), 2,5 dkg/kg só, 2 dkg/kg őrölt bors, 2dkg/kg köménymag, 1,6 dkg/10 kg őrölt fűszerpaprika, 5 dkg/10 kg fokhagyma préselve. Elkészítés: A húsokat aprólyukú, a zsírszalonnát pedig közepes lyukú tárcsán ledaráljuk, a főtt krumplit kétszer is átnyomjuk, a tejet pedig felforraljuk. Az összes hozzávalót alaposan összedagasztjuk és másnapig letakarva állni hagyjuk. Másnap szalámibélbe töltjük és füstre tesszük.
Pörc A pörcöt húsos szalonnából készítjük. 1,5-2 cm magas, kb. 10-12 cm széles darabokra vágjuk. Utána kb. a feléig kockázva bevagdossuk, majd 10 percre tejbe beáztatjuk. Ezután olyan helyre tesszük, ahol a tej le tud folyni, és a szalonna kissé meg tud száradni. A megszáradt szeleteket forró zsírban világosbarnára pirítjuk. Összeállította: Tóthné Rostás Ágnes
Szentesi labdarúgó torna
Az általános iskola 6., 7., és 8. osztályos tanulóiból álló foci fiúcsapat 8 csapatos labdarúgó tornán vett részt Szentesen a Sportcsarnokban. Itt 3 mérkőzést játszottunk: Bercsényi-Nagymágocs: 3-0 Petőfi-Nagymágocs: 1-1 Kiss Bálint-Nagymágocs: 3-3 Ezekkel az eredményekkel 1 gólon múlott a döntőbe jutásunk. Így a 8 csapat közül a 4. helyen végeztünk. Ez szép eredmény annak tudatában, hogy nem is készültünk a FUTSAL labdával lebonyolított tornára. Gila László edző
Nyert az iskola A Csongrád megyei Közoktatási Közalapítvány által meghirdetett pályázaton iskolánk 150.000 Ft-ot nyert. A pályázat célja az általános iskolák 5-8. évfolyamos tanulóinak oktató-nevelő munkájához könyvtárállomány fejlesztése. A beszerezhető kiadványok: kötelező irodalom, szakirodalom, szaktanári könyv, tanári kézikönyv. A pályázott összeg függvénye a tanulólétszám volt. Ebben a kategóriában az elérhető maximális összeget kaptuk. A pályázathoz az önerőt az önkormányzat biztosította. Mindemellett minden pályázó intézmény a 7. osztályos tanulók számára 1-1 Sharp zsebszámológépet kap ajándékba.
Alma az iskolában Az ősszel elindult egy országos program, melynek az a lényege, hogy minél több gyümölcsöt egyenek a gyerekek. E programhoz kapcsolódva, - vagy annak részeként - a Mórakert Szövetkezet kéthetente almát szállít a helyi általános iskolába. A gyümölcsöt az alsó tagozatos gyermekek kapják, minden nap pontos létszámigazolás után, darabra kiszámolva. A tanító nénik elmondása alapján egy picike adminisztrációs túltengés van a dologban. Ám nem ez a lényeg. Az, hogy a helyes táplálkozást megcélozva, azt szem előtt tartva, minden nap ehet egy almát az alsós gyerek a magyar iskolákban.
Minősítő áprilisban A Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége – a KÓTA - kétévente országos minősítő hangverseny keretében minősíti a népdalköröket, népi zenekarokat. A nagymágocsi Nefelejcs Népdalkör és a Napraforgó Citerazenekar az Orosházán megrendezésre kerülő, április 24-i minősítő hangversenyre jelentkezik. Már elkezdődött a lázas készülődés. Egy bácskai népdalcsokorral és egy Zala megyei katonacsokorral „méretik” meg magukat. Legutóbb Szeghalmon a műfaj legmagasabb szintű szakembereiből álló zsűri Aranypáva-díjjal jutalmazta a nagymágocsiakat.
Szemétszállítás Az Orosházi Városüzemeltetési és Szolgáltató Zrt. januárban megváltoztatta a szemétszállítás időpontját. A szombati napról áttette péntekre. Kérik a lakosságot, hogy a gyűjtőedény kirakásánál az új időpontot vegyék figyelembe.
Megkerülhetetlen tényezővé vált a JOBBIK! A Jobbik egyértelműen második a magyar belpolitikai életben. Az alapszervezetek száma megközelíti a hétszázat. Ezen szerepével tisztában van a JOBBIK, hiszen több mint 20 szakmai kabinetben 1000 embernél is többen dolgoznak a 2010. január 16-án bemutatásra került programon. A választópolgárok a parlamenti pártok szinonimájaként tekintik a korrupciót, a mutyizást, a végkielégítést és a politikai ellenfelek ellehetetlenítésének kifejezését. A belpolitikai rendszerben a Jobbikot elfogadták a politikai ellenfelei, amit mi sem igazol jobban, hogy a programjaiból sokat elemeltek, elloptak. · Földmoratórium (Túri Kovács Béla) · Elszámoltatás (Kövér László) · Az IMF-el újratárgyalni a hitelt · A Trianon utáni területi kérdések megvitatása, stb. (Thürmer Gyula) Azért tart itt az ország, mert az úgynevezett rendszerváltást uraló pártok a balliberális médiának, illetve a külföldi bankrendszernek lefeküdtek. Elfelejtették, hogy a választók arra adtak nekik felhatalmazást, hogy MAGYARORSZÁGOT A MAGYAROKÉRT KÉPVISELJÉK! A kiábrándult magyar választópolgároknak a Jobbik Magyarország küldetése jelenti az igazi RENDSZERVÁLTÁST (Az MSZMP utódpártja a Fidesz és az MSZP). Amennyiben a parlamentben tevékenykedhet a Jobbik, a politikáját minél szélesebb körben megismerteti a választópolgárokkal, és az így elért lakossági támogatással az átlagemberek életében hatékonyan tud dolgozni. A Jobbik programja széles körét átfogja a társadalom összes területének, ezért értelme sincs darabokat kiemelni. Célirányos megkeresésre, kérdésre természetesen részletes választ tudunk adni. Érdeklődni: Németh Lászlónál, a nagymágocsi Jobbik Alapszervezet Elnökénél Elérhetőség: Tel.: 06/30/6130518 E-mail:
[email protected] REND-JÓLÉT-ÉBREDÉS (Fizetett hirdetés)
11
Falugazdász hírek 2009 szeptemberétől a megyei falugazdász hálózatot átcsoportosították a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. Többek között ennek köszönhető, hogy a terület alapú támogatások előlegét sokan már októberben megkapták. Ezen kívül sok olyan támogatást nyújtottak be, melyet kifizetés előtt is kell ellenőrizni, ezt az MVH létszámkapacitása határidőre nem tudta volna elvégezni, ezért a kifizetések maradtak volna el. Az átcsoportosítással sok kistelepülésen élőnek okoztak kellemetlen perceket, hogy nem áll rendelkezésre segítség, de a korábbi kifizetés valamelyest kompenzálta azt. A terület alapú állattartási támogatások egy része azonban még mindig nincs kifizetve. Ezeknél az embereknél szinte kivétel nélkül adódott valamilyen terület-egyeztetési probléma, melyről írásban tájékoztatta az érintetteket az MVH. A válaszokat mindenki időben megtette, de vagy nem oldódott fel a terület túligénylése, vagy egyszerűen még nem érkeztek feldolgozni a megyei szinten közel hatezer beérkezett levelet. Információim szerint január 20-ig mindent feldolgoz a hivatal, csak az egyeztetésre váró területek maradnak. Ezeket valószínű, hogy utána helyszíni ellenőrzés alá vetik, és csak azt követően várható a kifizetés. Ilyen esetekben először Szegedre bekérik a földhasználati lapokat, majd ha még így sem oldódik fel a túligénylés, akkor helyszíni ellenőrzést folytatnak le a termelők jelenlétében. Nem hivatalos értesülések alapján a támogatási rendszerünk nem fog változni az előző évhez képest. Tehát március végétől interneten lehet majd beadni, de javaslom minden érintettnek, hogy még addig érdeklődjön a részletek felöl.
M EG H Í V Ó Az ÁMK Napközi Otthonos Óvoda és bölcsőde szervezésében JÓTÉKONYSÁGI CÉLÚ ÓVODA–BÁLRA Zene: Őze Károly és zenekara Vacsora: marhapörkölt és sütemény Időpont: 2010. február 13. 19 óra A bál bevételét az udvari játékok karbantartására és fejlesztésére fordítjuk. Jegyek elővételben a szülői munkaközösség tagjainál és az óvodában vásárolhatók.
Januártól ismét a régi rendszerben működik a falugazdász ügyfélfogadás, azaz hetente szerdán és pénteken lesz a községben fogadóóra. Változás, hogy ebben az évben csak eljárási díj ellenében lehet őstermelői igazolványt érvényesíteni, újat váltani. Az érvényesítés betétlaponként ezer forint, míg az új igazolvány kiváltásáért kettőezer forintot kell fizetni. Az igazolvány kiváltásához, érvényesítéséhez szükséges okmányok a következők: személyi igazolvány a lakcím kártyával, adókártya, adószám visszaigazolás, földhasználati lap, állattenyésztés esetén tenyészet kód regisztrációs szám, családi gazdaság nyilvántartási szám. A folyamatosan érvényesített igazolványok esetében elegendő az előző évi adatnyilvántartó lap! Kiss István falugazdász
12
Nagymágocsi Hírmondó Kiadja Nagymágocs Nagyközség Önkormányzata 6622 Nagymágocs, Szentesi út 42. Felelős kiadó: Tóthné Rostás Ágnes Felelős szerkesztő: Dóczi Jusztina Szerkesztőség címe: Általános Művelődési Központ Petőfi Sándor Közművelődési és Könyvtári Intézete 6622 Nagymágocs, Szentesi út 40. Nyomdai munkák: „Norma” Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely
