XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről április 2-3. Siófok. Az előadások összefoglalói

XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről 2014. április 2-3. Siófok Az előadások összefoglalói

Felszín Alatti Vizekért Alapítvány „XXI. Konferencia a felszín alatti vizekről” 2014. április 2-3 Siófok

Április 2. (szerda) 930

Érkezés, regisztrálás

1000

Kumánovics György, Tóth Sándor Üdvözlés Tájékoztatás az Alapítvány helyzetéről

Elnök: Kumánovics György 1030

Jelinek Gabriella: Jogszabályi és szervezeti változások a felszín alatti vizek területén

10

50

11

10

Karda József: A vízügy hatósági feladatok a felszín alatti vizek területén Hasznos Gábor: A vízvédelem feladatai a felszín alatti vizekkel kapcsolatban

1130

Gondi Ferenc: Tapasztalatok a kármentesítés hatósági eljárásaival kapcsolatban

11

50

Szőcs Teodóra - Kozocsay Lajos - Tóth György - Rotárné-Szalkai Ágnes - Gál Nóra – - Merényi László: A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet vízföldtani feladatai a változások tükrében

1210 12

30

Kérdések, hozzászólások, vita Szünet, ebéd

Elnök: Jelinek Gabriella 1430

Székely Ferenc - Szücs Péter: Beszámoló az MTA Hidrogeológiai Albizottság munkájáról.

14

50

Bíró Marianna - Simonffy Zoltán - Ács Tamás: Felszín alatti vízkészletektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül

1510

Simon Szilvia - Balogh Viktor - Biró Marianna: Vizes élőhelyek és a felszín alatti víz kapcsolata a Duna-völgyében, szikes és lápi környezetben

1530

Kozma Zsolt - Ács Tamás - Koncsos László: A telítetlen zóna modellezése - az osztályozott talajtani adatbázisok jelentősége

15

50

Kajner Péter - Szőcs Teodóra - Kovács Attila - Rotárné-Szalkai Ágnes - Tóth György –

- Kerékgyártó Tamás: A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása (NATéR) 1610 16

30

Kérdések, hozzászólások, vita Szünet

Elnök: Gondi Ferenc 1650

Fiala Károly - Ágoston Bence: A felszín alatti vízkészletek mennyiségi állapota - a korábbi kontingensek felülvizsgálata

1710

Völgyesi István: Parti szűrés? Biztos?

1730

Újlaki Péter: A vízbázis védelem szerepe a vízbiztonsági tervezésben

17

50

18

10

Tahy Ágnes: Ivóvízellátás biztonsága - abasári vízszennyezés tanulságai Zöldi Irma: Diffúz szennyezések – peszticidek - megjelenése a felszín alatti vízben

1830 18

50

Kérdések, hozzászólások, vita Szünet, vacsora

Április 3. (csütörtök) Elnök: Tóth Sándor 900

Erőss Anita - Lénárt László - Mádlné Szőnyi Judit - Horváth Ákos - Csondor Katalin: Radionuklidok, mint természetes nyomjelzők a termálkarszt-rendszerekben: tapasztalatok a Budai- és a Bükki-termálkarszton

920

Gondárné Sőregi Katalin - Gondár Károly - Kun Éva - Székvölgyi Katalin: A regionális modellezés szerepe a vízgazdálkodásban, Bükk hegységi példán bemutatva

940

Lénárt László - Czesznak László - Szegediné Darabos Enikő - Hernádi Béla: Felszín alatti árhullámok vizsgálata a BKÉR (Bükki Karsztvízszint Észlelő

Rendszer) adatai alapján 1000

Czesznak László – Hernádi Béla - Juhász Béla - Kovács Péter - Lénárt László – - Tóth Katalin: Karsztárvizek keletkezése a K-i Bükkben

10

20

1040

Kérdések, hozzászólások, vita Szünet

Elnök: Tahy Ágnes 1100

Kun Éva – Székvölgyi Katalin - Gondárné Sőregi Katalin – Gondár Károly: Sűrűségfüggő geotermikus modellezés tapasztalatai magyarországi esettanulmányok tükrében

1120

Szita Gábor - Szöllősi Árpád: A termálvíz visszasajtolás tapasztalatai Gyopárosfürdőn

11

40

Szanyi János: Dél-alföldi jó termálvíz-gazdálkodási gyakorlat

1200

Kérdések, hozzászólások, vita

Elnök: Buzás Zsuzsa 1220

Kovács Attila: Bányászati vízszintsüllyesztések numerikus modellezésének tanulságai

1240

Szongoth Gábor - Kalotai Zsófia - Hegedűs Sándor: 101 kismélységű vízműkút vizsgálatának tapasztalatai (esettanulmány) Bitay Endre – Dudás György:

13

00

13

20

Kérdések, hozzászólások, vita

13

40

Szünet, ebéd

Magyar vízügyi projekt Etiópiában

Vízügyi hatósági feladatok a felszín alatti vizek területén Karda József -

Országos Vízügyi Hatóság, [email protected]

A Belügyminisztérium Közfoglalkoztatási és Vízügyi Helyettes Államtitkárságának irányítása és felügyelete lévő Országos Vízügyi Hivatal, és területei szervei a 12 Vízügyi Hivatal 2014. január 1-től történő létrehozásával, 10 év után a vízügyi hatósági jogkör (a Vidékfejlesztési Minisztérium keretében maradó vízminőségi kárelhárítás kivételével) ismét visszakerült a vízügyi szervezethez. Az átszervezés azonban nem a 2004. év előtti állapot, nevezetesen egy önálló vízügyi és/vagy környezetvédelmi minisztérium irányítása alá tartozó, egységes vízügyi szervezet helyreállítását jelenti. Az új vízügyi hatóságok ugyanis országos szinten az Országos Vízügyi Főigazgatóság, területi szinten pedig a 12 Vízügyi Igazgatóság elkülönült, jogaszabályban meghatározott önálló feladat és hatáskörrel rendelkező szervezeti egységét képviselik. A vízügyi hatóságok azonban nem rendelkeznek önálló költségvetéssel, a működésükhöz szükséges finanszírozást és infrastruktúrát (így zömében s székhelyeket is) az Országos Vízügyi Főigazgatóság, illetve a Vízügyi Igazgatóságok biztosítják. A vízügyi igazgatási, valamint a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 482/2013 (XII. 17.) Korm. rendelet alapján létrehozott OVH és a 12 területi hatósága, jogilag az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, illetve a 10 Környezetvédelmi Felügyelőség és két Kirendeltség (a bajai és gyulai) jogutódjai, illetékességi területük pedig a VIZIGEK működési területéhez igazodik, ami kismértékben a Felügyelőségek illetékességi területétől eltér és nem a közigazgatási (megyei) határok szerint, hanem a vízgyűjtők vízválasztója alapján lett kijelölve. Néhány kormányrendeletben meghatározott ügy kivételével másodfokú hatóságként működő OVH igazgatóját, valamint az első fokú hatóságként működő területi vízügyi hatóságok hatóságvezetőit, a vízgazdálkodásért felelős Belügyminiszter nevezi ki és gyakorol felettük a munkáltatói jogokat. Szervezetileg úgy az OVH mint a Vízügyi Hatóságok hatósági és jogi osztályból, szakértői osztályból, valamint a titkárságból épülnek fel. A hatóságok létszámát illetően, az OVH 12+ 3 kirendelt státussal rendelkezik, a 12 területi hatóság státusa pedig 15 és 32 között mozog (azonban jellemzően a 15-18 fő). Az összesen mintegy 220 fős vízügyi hatóság (amiből az érdemi hatósági feladatokat ellátó szakértők és jogászok száma a kettőszázat sem éri el) feladata, az évi több ezres nagyságrendű ügyszám kezelése. A hatóságok létszámhelyzetének érzékeltetésére egy számomra közeli példát hoznék: az országos másodfokú feladatok ellátására az OVH-nak, az igazgatató, a helyettese valamint két osztályvezetőn túlmenően 4 jogász és 4 szakértő áll rendelkezésre. A felszín alatti vizekkel kapcsolatos feladatok ellátásáért egy szakértő felel, amíg a 2004. előtti OVF-ben erre legalább három (geológus és hidrogeológus) szakember állt rendelkezésre! Az előadás a jelenlévők többsége számára ismert tényeket tartalmaz és célja valójában az, hogy a vízügyi hatóság által ellátandó közismert feladatok csokorba szedésével, a teljesség

igénye nélkül érzékeltesse a kívülállókkal, a rendelkezésre álló maroknyi csapat előtt tornyosuló feladatok mértékét ás összetettségét. A vízügyi hatóságok felszín alatti vizekkel kapcsolatos feladatainak gyakorlása közben leggyakrabbam alkalmazott „operatív‖ jogszabályok:  1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról  72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról  18/1996 (VI.13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljárásokhoz szükséges kérelmekről és mellékleteiről  123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről  239/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a bányatavak hasznosításával kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről  201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről  219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről  314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról  101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről  43/1999. (XII.26.) KHVM rendelet a vízkészletjárulék kiszámításáról  2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól (KET)  482/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet a vízügyi igazgatási, valamint a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről

A vízügyi hatóságok alapvető feladatai a felszín alatti vizek területén vázlatosan az alábbiakban foglalhatók össze: 1). Vízügyi hatósági feladatok – vízügyi hatóságok úgynevezett alapfeladatai az alábbi, vízgazdálkodási törvény hatálya alá tartozó létesítményekre és tevékenységekre terjednek ki:  vízjogi engedélyek kiadása új és meglévő vízilétesítményekre, tevékenységekre (elvi-, létesítési-, üzemeltetési- és fennmaradási engedélyek; valamint engedély módosítás, visszavonás, -szüneteltetés és eltömedékelés) o vízmű-, öntöző- és monitoring kutakra o ásványvíz- és termálkutakra o forrásfoglalásokra o bányatavak fenntartására, hasznosítására o fürdővíz-, energetikai-, bányászati-, és kárfelszámolási célú kutakra o geotermális energia hasznosító kutak- és hőszivattyúk részére  vízbázis védőterületek (védőidomok), védősávok kijelölése, felülvizsgálata, módosítása (ivóvíz, gyógy- és ásványvíz hasznosítást szolgáló, min. napi 50 fő vízellátását biztosító) o üzemelő vízbázisokra o távlati vízbázisokra o vízkezelő, -tároló és -elosztó vízilétesítményekre  vízi szolgalmak kiadása o vízvezetési szolgalomi jog alapítása (vízilétesítmény elhelyezéséhez) o vízhasználati szolgalomi jog alapítása (vízilétesítményhez való csatlakozáshoz)  vízjogi kötelezések kibocsátása o engedély nélkül vagy attól eltérően elvégzett vízimunkára, és -létesítményre o engedély nélkül gyakorolt vízhasználatra o meglévő létesítmények átalakítására, megszűntetésére o vízhasználat szüneteltetésére, megszűntetésére





 

o vízilétesítmény megépítésére, vízimunka elvégzésére o kivett víz mérésére o védőidom, védőterület kialakítására, fenntartására o jogellenes vagy káros állapot megszűntetésére vízvédelmi-, eljárási bírságok, -díjak kiszabása o engedély nélkül, vagy attól elérően megvalósított vízilétesítményre, vízhasználatra o vizek elszennyezését, károsítását okozó tevékenységek esetében o hatósági eljárások díjának megállapítása esetében o vízügyi kötelezések előírásainak nem teljesítése esetében stb. kártalanítás, költségmegosztás megállapítása o védőterületen előírt korlátozások, kisajátítások esetében o engedélyezett vizilétestmények közös használatából következő költségmegosztásról (esetleg egyezség létrehozásával) vízkészlet járulékok megállapítása és kivetése o vízkészletek használata után fizetendő díjak (VKJ) esetében, az igénybe vett víztipusok (talaj, réteg, karszt, termál) figyelembe vételével vízügyi felügyelet elvégzése o vízilétesítményekre (I-IV terjedő felügyeleti kategória alapján) o vízimunkákra o vízhasználatokra

2). Szakhatósági feladatok – a vízügyi hatóságok szakhatóságként működnek közre a társhatóságok engedélyezési hatáskörébe tartozó eljárásokban, az engedélyezési dokumentumok vízgazdálkodási tartalmának meghatározásával kapcsolatos szakkérdések elbírálásában, az alábbi területeken:  Környezetvédelem - környezetvédelmi engedélyekhez o előzetes vizsgálati, o hatásvizsgálati o környezetvédelmi felülvizsgálati eljárásokban  Út és építésügy - építési engedélyekhez o épületek, mélygarázsok, kereskedelmi- és ipari létesítmények, állattartó telepek o hidak, közúti és metró alagutak, o nyomvonalas létesítmények (autópályák, autóutak, vasút és metróvonalak, gázés kőolaj vezetékek)  Bányászat - bányászati engedélyekhez (külfejtések, mélyművelésű bányák részére) o bányatelek fektetések o műszaki üzemi tervek  Energetika - energetikai célú létesítmények (szél, -vízi-, szén és gáz, valamint atomerőművek) engedélyéhez  Hulladékgazálkodás - szilárd és folyékony hulladéklerakó létesítmények engedélyéhez o kommunális, inert, és veszélyes hulladékok o radioaktív hulladék tárolók  Egészségügy  Örökségvédelm  Növény- és talajvédelm stb. 3). Bírósági ügyek vitele közigazgatási perekben  a szakterületet érintő alperesi nyilatkozatok szakmai megalapozása

  

a felperesi ellenkérelmek és nyilatkozatok véleményezése igazságügyi szakértő kirendelése estén, a szakterületre vonatkozó kérdések megválaszolása a hatóság álláspontjának képviselete a bíróságon

4). Feladat és hatáskört érintő jogszabálytervezetek véleményezése  törvények  kormány rendeletek  kormány határozatok  minisztériumi rendeletek 5). Feladatkört érintő közérdekű bejelentések, javaslatok, panaszok kivizsgálása és a válaszok szakmai megalapozása  Alapvető Emberi Jogok Biztosa (Ombudsman) által kezdeményezett vizsgálatok  főügyészi és ügyészi kezdeményezésre indított törvényességi ellenőrzési vizsgálatok  állampolgárok közérdekű bejelentéseinek, panaszainak, javaslatainak kivizsgálása 6). A hatóság működése során keletkező szakterületi adatok összegyűjtése az alábbira kiterjedően:  felszín alatti vízkészletgazdálkodás  hidrogeológia  vízbázisvédelem  földtani közeg védelem  talajmechanika. 7). A Minisztérium által végzett kormányzati munka ellátásához szükséges elemzések, értékelések készítése 8). A Miniszter felkérésére közreműködés nemzetközi feladatok végrehajtásában  határon átterjedő felszín alatti vizeket érintő szennyezések esetében. Az első három pontban bemutatott feladatok jellemzően az első fokon eljáró vízügyi hatóságok azon ügyeit foglalják magukba, amelyeknek megfellebbezett része adja a másodfokra kerülő ügyeik körét. A hatósági nyilvántartás egyik jelentős hiányossága abból adódik, hogy a helyi önkormányzati (jegyzői) hatáskörben kiadott vízjogi engedélyek a vízügyi nyilvántartás rendszerében nem szerepelnek. A hatósági feladatok kisebbik részét összefoglaló 4).-8). pontok, az az első- és másodfok által külön-külön ellátandó és hatósági eljárások alá nem tartozó, de azokhoz többnyire szorosan kapcsolódó feladatok halmazát képviselik. Kelt: Budapest, 2014. március 17. OVH Szakértői osztálya részéről Karda József közigazgatási tanácsadó

A vízvédelem feladatai a felszín alatti vizekkel kapcsolatban

Hasznos Gábor

-

Vidékfejlesztési Minisztérium, [email protected]

Az előadás a felkérésnek megfelelően tájékoztatást ad a vízvédelmi ágazat feladat és hatáskörének bemutatásáról, annak tükrében, hogy a Kormány 2013. november 27-én döntött a vízügyi ágazat átszervezéséről, aminek végrehajtási határideje 2014. 01. 01. volt és a végrehajtásával a belügyminisztert jelölte ki első helyi felelősségében. Az átszervezés jelentős mértékben érintette a környezetügyért felelős tárca (Vidékfejlesztési Minisztérium), valamint az irányítása alá tartozó környezetvédelmi hatóságok és a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI) feladatait is. Az előadás tájékoztatást ad a víz, mint környezeti elem minőségének védelmével összefüggő feladatokról.

A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet vízföldtani feladatai a változások tükrében Szőcs Teodóra, Kozocsay Lajos, Tóth György, Rotárné-Szalkai Ágnes, Gál Nóra, Merényi László Magyar Földtani és Geofizikai Intézet

A Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI) keretében zajló hidrogeológiai tevékenységek a külvilág kihívásaihoz, átalakulásához is igazodva jelentős mértékben bővültek az elmúlt 1-2 évben. Az évtizedek óta hagyományosan végzett vízszint észlelési, víz-geokémiai és vízföldtani modellezésekkel összekapcsolt komplex hidrogeológiai értékelések, hazai és nemzetközi projektek mellett új feladatként jelentek meg a koncessziós pályázatok kiírásához szükséges érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok, a geotermikus védőidom kijelölések és a különböző hivatalos (elsősorban a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH)) felkéréseket megválaszoló szakértői tevékenységek. Mindezeken túlmenően a 2013-as év legjelentősebb változása, hogy a 21/2013. (III. 26.) VM rendelet alapján az MFGI — Vízföldtani Főosztálya — végzi a Vízföldtani naplók kiállítását, a kútkataszter vezetését, valamint a vízföldtani adattár üzemeltetését. Az előadás bemutatja az elmúlt év fontosabb eredményeit, elsősorban a Vízföldtani naplók kiállításának, illetve a hideg- és termálvízkataszter vezetésének helyzetképére fókuszálva. A humán erőforrás biztosításán túlmenően a 2013-as évben kialakításra kerültek a tevékenység kivitelezéséhez szükséges technikai feltételek is, melyet követően 255 darab vízföldtani naplót állítottunk ki az év végéig. A Vízföldtani adattár heti három nap áll a látogatók rendelkezésére, míg a köztes időszakokban az állomány elektronikus nyilvántartásba vételével, egy mindezidáig hiányzó pontos regisztert állítunk elő. Ezen túlmenően bemutatásra kerül az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról szóló 103/2011. (VI. 29.) Korm. rendelet alapján előírt tevékenységünk, a koncessziós pályázatok kiírásához szükséges érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatok összegzése. E feladat megvalósításában 2013. végéig a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI) volt a közreműködő partnerünk, míg a 2014-es évtől az 527/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet alapján az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) és a NeKI. Mindezidáig összesen 23 darab vizsgálati jelentést készítettünk el. A 2014-es évben 4 darab elnyert koncessziót hirdettek ki, hármat (Battonya-É, Battonya-D, Szeged-Ny) szénhidrogén kutatásra és egyet (Jászberény) geotermikus energia kutatásra. Felvillantásra kerül az első geotermikus védőidom kijelölés, valamint a pályázati tevékenységek keretében egy-két fontosnak tartott eredmény.

Beszámoló az MTA Hidrogeológiai Albizottság munkájáról Székely Ferenc Szűcs Péter

- MTA doktor [email protected] - MTA doktor [email protected]

Egyrészt a hazai vízföldtani kutatási eredmények itthoni és külföldi elismertsége, másrészt a felszínalatti vizek igénybevételével kapcsolatos problémák fokozódás indokolttá tette a hidrogeológia tudományterület intézményi megjelenítését a Magyar Tudományos Akadémia testületében. Intenzív előkészítő munka eredményeképpen törekvésünk az MTA Földtani Tudományos Bizottságában támogatást nyert és felkérést kaptunk a Hidrogeológiai Albizottság magalakítására. 2012. február 20-án 21 rendes és 5 tiszteleti taggal megalakult az Albizottság, az alakuló ülés elnöknek Székely Ferencet, titkárnak Szűcs Pétert választotta. Az Albizottság egyik feladata állásfoglalás kialakítása az MTA részére benyújtott szakmai kérdésekben, másik feladata a hidrogeológiai szakterület fontos kérdéseinek a megvitatása közösen egyeztetett munkaterv szerint. Az alakuló ülésen egy fontos szakmai kérdés is terítékre került. Miskolcon ugyanis a karsztos vízmű hagyományosan tervezett védőterülete beépített területekre is kiterjed, ezért kijelölése a jelenlegi szabályokba ütközik. Támogatásra talált az a nézet, hogy ilyen esetekben a szennyezések teljes kizárása helyett egy szennyezési határérték vagy valószínűség legyen a lehatárolás szempontja. Az Albizottság az elmúlt két évben négy szakülést tartott. A 2012. július 2-án megtartott második ülésen az Albizottság a hidrogeológia felsőfokú oktatásának a helyzetét tekintette át. Cserny T. és Gribovszky Z. a Nyugat Magyarországi Egyetem, Kovács B. a Miskolci Egyetem, M. Szőnyi J. az ELTE, Szanyi J. a Szegedi Tudományegyetem, Hajnal G. a Műegyetem oktatási és kutatási tevékenységéről tartott jól dokumentált ismertetést. Az Albizottság arra az álláspontra jutott, hogy az újabb oktatási tervek és irányok meghatározása céljából az ipar és a szakágazat részéről szükség lenne a szakmai elvárások megfogalmazására. 2012. november 28-án az Albizottság a hévíz hasznosítása és visszatáplálása témakörében rendezett vitaülést. A hévizekkel kapcsolatban Tóth Gy. „Regionális hidrogeológiai rendszerek és a hévíz visszatáplálás közötti kapcsolat‖ címmel, Szanyi J. „Porózus tárolóba való visszasajtolás tapasztalatai a Dél-Alföldön‖ címmel tartott vitaindító előadást. A talajvízhő hasznosítási gyakorlati eredményeit Székely F. és Szűcs P. „Kis mélységű talajvizeink hőhasznosítása esettanulmányok tükrében‖ című előadása mutatta be. Az Albizottság pozitívan értékelte az elért eredményeket. A 2013. május 22-i ülésen Albizottságunk egy igen fontos és több részletében még megoldatlan szakkérdést, a fenntartható felszínalatti vízhasznosítás témakörét vitatta meg. Völgyesi I. nemzetközi kitekintéssel ismertette a fenntartható felszínalatti víztermelés definícióját és meghatározási módszereit. A módszertani és terminológiai sokféleség ellenére a különböző szerzők a kitermelés határértékét az ökológiai korlát (felszíni vizek hozamcsökkenése, talajvízszint süllyedés) valamint a meglévő kutakra gyakorolt depressziós hatás alapján javasolják meghatározni. Liebe P. felkért hozzászólásában hangsúlyozta a felszínalatti vizek által befolyásolt ökoszisztémák (FAVÖKO) fenntartásához szükséges korlátok és a nem részletezett szabad vízkészletek, a tranziens készletváltozások, az éghajlatváltozás befolyásoló hatásainak elemzését valamint a monitoring fontosságát. Második előadóként Simonffy Z. a hazai vízgyűjtő-gazdálkodási tervben (VGT) alkalmazott eljárást ismertette, amely a vízhozamban kifejezett hasznosítható vízkészletet az utánpótlódás és a FAVÖKO vízigény különbségeként határozza meg. A módszert sok bizonytalanság terheli, de alkalmas lehet a kritikus területek kiválasztásához. Bíró M. felkért hozzászólásában a FAVÖKO rendszerek veszélyeztetettségéről és visszaszorulásáról számolt be. A vitában számos kritikus és építő jellegű hozzászólás hangzott el. Egyetértés alakult ki abban, hogy a vízmű és a vízgyűjtő léptékű készletvizsgálatok jelenleg eltérő módszereit koherenssé kell tenni, továbbá szorgalmazni kell az összehangolt regionális (víztest méretű) és lokális (vízmű léptékű) modellezések alkalmazását. Az Albizottság 2013. december 2-án tartotta legutóbbi ülését. Ezen a klímaváltozás hatásának elemzése volt napirenden elsősorban a Bükkben és a Nyírségben végzett modellvizsgálatok tükrében. A CC-Waters projekt keretében végzett fenti kutatásokról Tahy Á., Gondárné Sőregi K. és Simonffy

Z. számolt be. Ezt követően Gribovszky Z. az „Agrárklíma‖ projekt, Szűcs P. a „Kútfő‖ projekt eddigi eredményeit ismertette, Székely F. pedig a Nyírségben végzett korábbi kutatásainak eredményeit foglalta össze. Az elhangzott előadások igazolták, hogy koncepcióit és módszereit tekintve a hazai kutatások alkalmasak a jelenleg még számos bizonytalansággal előjelezhető klimatikus változások hatáselemzésére.

Felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák vízigénye és állapota a Nyírség és a Duna-Tisza köze példáján keresztül Bíró Marianna PhD Simonffy Zoltán Ács Tamás

-

MTA ÖK, Ökológiai és Botanikai Intézet, tudományos munkatárs Hydrofon Bt., ügyvezető BME, Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, doktorandusz

Az EU Vízkeretirányelv a felszín alatti vizek jó állapotának kritériumaként írja elő a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák (FAVÖKO-k) megfelelő állapotát, illetve azt, hogy a humán célokra hasznosítható vízkészlet meghatározásakor figyelembe kell venni a FAVÖKO-k vízigényét. A FAVÖKO-k legjelentősebb csoportját képezik a felszín alatti vizek által befolyásolt természetes élőhelyek. Dolgozatunkban ezekkel foglakozunk részletesebben. Hazánkban több mint 30 féle FAVÖKO élőhelyet azonosítottak, kiterjedésük a MÉTA adatbázis alapján összesen mintegy 430 ezer ha. Veszélyeztető tényezőik között a vízhiány az elsők között van a MÉTA térképezők szerint. Csak a gyepeket nézve a vízhiány országosan a második legfontosabb veszélyeztető tényező az özöngyomosodást követően. A FAVÖKO élőhelyek többsége Natura 2000-es élőhely is, az EU Habitat Direktíva Annex I. listája szerint jegyzett, vagyis országos monitorozási és jelentési kötelezettség alatt áll. A 2007-es országjelentésből kiderült, hogy Európa szinten hazánkban a legrosszabb a Natura 2000-es élőhelyek állapota. Ez elviekben tovább nem romolhat és a kiterjedésük sem csökkenhet évi 1%-nál nagyobb mértékben. A FAVÖKO élőhelyek különböző mértékben igénylik a vízborítást, illetve a talajvízből származó vízfelvételt, mely igen sok esetben évszakosan is változik. Vannak olyan élőhelyek, melyek egész éven át igényelnek vízborítást, vannak, amelyek csak tavasszal, és vannak olyanok amelyek „megelégszenek‖ a felszín közelében található talajvízzel. Az élőhelyek típusától függően megadható a vízborítás vagy a talajvízszint évszakos ingadozásának optimális mértéke. Jelenleg a FAVOKO-k nagy része – a múlthoz képest - erősen kiszáradó állapotban van. A tartós vízhiány jelentős veszély, egyrészt amiatt, mert nő a kiszáradt élőhelyek elpusztításának (beszántás, beépítés) esélye, másrészt ha megmaradnak is, fajkompozíciójuk változik, esetenként más élőhellyé alakulnak át az idők során. A növényzet változásával párhuzamosan a fauna is változik, és általában ez a kettő együttesen igen jelentős biodiverzitás csökkenést eredményez. Ez különös hangsúlyt kap az erősen szárazodó tájainkban. A Duna-Tisza köze máig megmaradt élőhelyeinek 78%-a vizes élőhely, és az élőhelyek 70%a hátsági összetett vízrendszer kiáramlási zónáiban található, tehát jelentősen függ a talajvíz állapotától. A FAVÖKO élőhelyek elhelyezkedése azonban nemcsak regionális szinten, hanem lokálisan és táji szinten is szoros összefüggést mutat a felszín alatti vizek összetett vízáramlási rendszerének szintjeivel, a regionális, lokális és intermedier áramlásokkal. Az elmúlt két évtizedben az élőhelyek szárazodása tovább folytatódott a Duna-Tisza közén, különösen a Kiskunsági homokhátság területén. Számottevő a mezofil rétek kiszáradása, eljellegtelenedése és átalakulása száraz gyepekké. A táj növényzete a múltbeli állapotnak már csak emlékeit őrzi, melyet a növényzet bizonyos időkéséssel követ. Hazánk másik érzékeny területe a Nyírség, ahol az élőhelyek jelentős csökkenése a buckaközi lápokat lecsapoló felszíni vízrendszer kiépítésével már a XIX. század végén megindult. A megmaradt élőhelyek területe mintegy 22 ezer ha. A MÉTA adatbázis, a CORINE területhasználati térkép (CLC50, élőhely poligonok) és helyszíni tapasztalatok alapján elkészíthető volt a Nyírség és a Rétköz FAVÖKO élőhely térképe. Az egyes élőhely típusokhoz tartozó optimális vízjárás felszíni és felszín alatti összetevőinek elemzése és az élőhelyek környezetében kialakuló lokális áramlási rendszerek leírása révén becsülhető volt az egyes FAVÖKO élőhelyek, és ezek összegzésével a terület élőhelyeinek talajvízből származó vízigénye. Az ún. „bottom-up‖ számítási módszer figyelembe veszi az egyes élőhelyeket övező zónák szerepét és vízigényét is. Az eredmények pontosítják az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv (VGT) keretében elvégzett közelítő (ún. top-down) becslések eredményeit. A VGT felülvizsgálata keretében a módszer alkalmazása kiterjeszthető a FAVÖKO szempontjából kritikus felszín alatti víztest-csoportokra, és így a korábbi becslések pontosíthatók.

Vizes élőhelyek és a felszín alatti víz kapcsolata a Duna-völgyében, szikes és lápi környezetben Dr. Simon Szilvia egyetemi tanársegéd, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz és Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, [email protected] Balogh Viktor MSc hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar, Földrajz és Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/c, [email protected] Dr. Biró Marianna tudományos munkatárs, MTA Ökológiai Kutatóközpont, Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, 2163 Vácrátót, Alkotmány u. 2-4, [email protected]

A vizes élőhelyek védelme napjaink kiemelt fontosságú feladata világszerte. Megfelelő kezelésükhöz azonban a területek természetes állapotának megismerése szükséges. Magyarország vizes élőhelyekben gazdag, ezek jelentős része védelem alatt áll. A Duna-Tisza köze területén is számos vizes élőhellyel találkozunk, melyek vízkémiai, talajtani és növénytani szempontból két fő csoportra oszthatók: ‖sós vízzel‖ jellemezhető szikes, valamint ‖édesvízzel‖ jellemezhető lápi-mocsári területekre. A két különböző terület térbeli elterjedése a korábbi regionális léptékű vizsgálatok (Mádlné et al., 2005, Mádl-Szőnyi és Tóth, 2009) alapján feltehetőleg a felszín alatti víz által nagy mértékben meghatározott. A kapcsolat a növényzeti mintázat és a felszín alatti vízáramlások között azonban részleteiben még nem vizsgált. A jelen munkában egy olyan típusterületet választottunk ki Apaj mellett, FelsőSzúnyogpuszta területén, ahol a Duna-Tisza köze két jellegzetes növényzettípusa egyaránt megjelenik, ráadásul éles határral különül el. A két növényzettípus felszín alatti vízáramlásokkal való befolyásoltságát integrált megközelítéssel vizsgáltuk, geofizikai és kémiai felmérés alkalmazásával. A kapott mérési eredményeket korrelálva terület részletes növénytani térképével (Biró et al., 2010) egyértelműen bebizonyosodott a növényzet és a felszín alatti áramlási rendszerek közötti szoros kapcsolat. Az eredmények rámutattak, hogy a szikes növényzet az Alföld aljzatából feláramló sós víz által táplált területeken fordul elő. A tipikusan lápi növényzet a sós vizen ülő lokális, csapadék eredetű édesvízlencsékhez kötődik, míg a terület keleti zónájában található, egykor lápi, jelenleg utólagosan elszikesedett területek pedig a hátság felől induló gravitációs áramlások által befolyásoltak. Az eredmények feltehetően kiterjeszthetők a típusos növényzetek egyéb Duna-Tisza közi megjelenési területeire is. Mindemellett a kutatás rámutatott a csatornázás és az egyéb utólagos emberi beavatkozás áramlásokat és a természetes növényzetet egyaránt módosító szerepére. A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001, Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt (A2-MZPD-13-0282) az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A telítetlen zóna modellezése Az osztályozott talajtani adatbázisok jelentősége Dr. Kozma Zsolt

-

Ács Tamás Műegyetem rkp. 3. Dr. Koncsos László Műegyetem rkp. 3.

BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3, e-mail: [email protected] BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest, BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék, 1111 Budapest,

A talajok térbeli eloszlására, hidraulikai viselkedésére vonatkozó információk több tudományterület (hidrológia, vízgazdálkodás, agroökológia, stb.) számára is meghatározóak. A könnyen meghatározható talajjellemzők mellett bizonyos tulajdonságok – pl. a számítási szempontból alapvető telített szivárgási tényező, illetve a retenciós görbe kitüntetett értékei – általában korlátozottan állnak rendelkezésre. A hiányzó adatok pótlására több módszer ismert, melyek közül az osztályozott talajtani adatbázisok alkalmazása az egyik elterjedt megoldás. Annak ellenére, hogy a kategorizálási eljárásokat elsősorban nem hidrológiai szempontból dolgozták ki, mégis általános gyakorlat a textúra osztályok szivárgáshidraulikai paraméterezése. Az osztályokhoz rendelt paraméterértékek bizonytalansága a talajtanban jártas szakemberek számára magától értetődő, a talajadatok végfelhasználóinak azonban gyakran kevésbé egyértelmű. Emellett a különböző kategorizálási módszerekhez köthető bizonytalanság rendszerint nincs számszerűen meghatározva. Ezért felmerül a kérdés, hogy az ismeretlen mértékű adatbizonytalanság mellett vajon kifizetődőek-e a számítási szempontból költséges hidrológiai/szivárgáshidraulikai szimulációk. Vizsgálatunk során ezt a kérdést jártuk körül. Kiinduló feltevésünk szerint (a) a talajtextúrára alapuló osztályozási eljárások a hidrológiai viselkedés tekintetében a talajokat nem megbízhatóan válogatják szét, (b) továbbá a textúra típusokra alkalmazott átlagos paraméterek szivárgáshidraulikai szempontból nem reprezentatívak. A feltevések igazolásához többrétű elemzést végeztünk: (i) időfüggetlen és dinamikus, (ii) egy- és háromdimenziós, illetve (iii) statisztikai, szivárgáshidraulikai és hidrológiai teszteket alkalmaztunk a HUNSODA adatbázis szerint paraméterezett (iv) valós és szintetikus talajokon. Néhány esetben a HYPRESS osztályátlag paramétereket is figyelembe vettük (a teljes adatbázis a szakmai közösség számára nem elérhető). Az elsődlegesen vizsgált FAO-módszer alternatívájaként több tesztet elvégeztünk az USDA-módszer és a hazai gyakorlatban elterjedt fizikai féleség alapú osztályozás alapján meghatározott talajkategóriákra is. A tesztek értékelése azok jellegétől függő indikátorok (pl. tényleges és potenciális párolgás aránya, talajvízszint, belvizes napok száma, stb.) segítségével történt. Az elemzés mindkét kiinduló feltevésünket igazolta. Csak a legfontosabb eredményt kiemelve: a homogén talajszelvények szivárgáshidraulikai vizsgálata alapján a vízborításos időszak hosszát jellemző FAO osztályátlagok pontatlansága talajosztálytól függően 50-180% között mozgott. Ennek mértéke a másik két vizsgált osztályozási módszer esetén sem csökkent. A problémakörből kiutat jelenthet egy új, hidrológiai szempontokra alapuló osztályozási eljárás kidolgozása, amire a jövőben kísérletet teszünk. A vizsgálatunk során alkalmazott módszerek nem csak a bizonytalanság számszerűsítésére alkalmasak, hanem az új módszer felállítását is nagyban elősegíthetik.

„A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása” (NATéR) Kajner Péter, Szőcs Teodóra, Kovács Attila, Rotárné-Szalkai Ágnes, Tóth György, Kerékgyártó Tamás Magyar Földtani és Geofizikai Intézet

„A Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer kialakítása” (NATéR) projekt célja egy multifunkciós térinformatikai rendszer kifejlesztése, mely elősegíti a klímaváltozás hatásaihoz kapcsolódó törvényhozást, stratégiaépítést, döntéshozást és a szükséges alkalmazkodási intézkedések megalapozását Magyarországon. A NATéR projekt az Európai Gazdasági Térség (EGT) Támogatási Alap által finanszírozott „Alkalmazkodás az Éghajlatváltozáshoz‖ program egyik fő eleme. Az EGT Támogatási Alapot Izland, Lichtenstein és Norvégia hozta létre. A támogatási rendszer a jelenlegi, 2016-ig tartó időszakban 15 EU-tagállamot érint, köztük Magyarországot is. A programmal kapcsolatos, 2011 októberében aláírt egyetértési megállapodás szerint, Magyarország számára 153 millió eurós keretösszeg áll rendelkezésre, amely 12 program megvalósítását segíti. A legjelentősebb forrás a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés és a civil szervezetek kapacitásfejlesztésének területére jut. Az Alkalmazkodás az Éghajlatváltozáshoz Program fő célja, hogy az éghajlatváltozás Magyarországra gyakorolt hatásainak és az ország sérülékenységének jobb megértését segítse; továbbá a klímaváltozással szembeni helyi ellenállóképesség javítását szolgáló tevékenységeket ösztönözze. A program 2013 júniusában került jóváhagyásra, alapkezelője a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC). Tanácsadói szerepben segíti a program végrehajtását a Norvég Polgári Védelmi és Katasztrófavédelmi Igazgatóság (DSB). Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó program három fő elemből áll, ezek közül az első a Nemzeti Alkalmazkodási Térinformatikai Rendszer létrehozása és fejlesztése. A NATéR projekt 2013 szeptemberében indult és 2016 áprilisáig tart. A projektet a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet (MFGI) hajtja végre. A Nemzeti Alkalmazkodási Központ (NAK), az MFGI önálló egysége felel a NATéR megvalósításáért. A NATéR projekt három fő célkitűzése: Létrehoz és működtet egy multifunkcionális, felhasználóbarát geoinformatikai adatbázist, amely a döntéshozatalt segíti a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén. A rendszer számos adatbázis információira épül. - Továbbfejleszti az éghajlatváltozás hatáselemzését és az ehhez kapcsolódó adaptációs módszereket szolgáló adatgyűjtés, feldolgozás, elemzés és klímamodellezés módszertanát, az INSPIRE előírásokkal összhangban. - Létrehoz és üzemeltet egy web alapú ―mindent egy helyen üzletet‖. E honlap információs csomópontként szolgál majd, amelynek segítségével az érintettek a klímaváltozásra vonatkozó megbízható és objektív adatokhoz, információkhoz juthatnak hozzá. A NATéR tehát kulcsszerepet fog játszani a regionális és helyi igényekhez alakított alkalmazkodási intézkedések kidolgozásában, és ilyen módon a klímaváltozás globális kihívásainak segít megfelelni. -

A felszín alatti vízkészletek mennyiségi állapota - a korábbi kontingensek felülvizsgálata Fiala Károly, Ágoston Bence

-

Alsó-Tisza-Vidéki Vízügyi Igazgatóság

Az ATIVIZIG Duna-Tisza-közére eső területének példáján keresztül mutatjuk be a felszín alatti vízkészletek (jelen esetben talajvíz) 1993. augusztus 23-tól maghatározott mennyiségi állapota felülvizsgálatának szükségességét, illetve annak kiterjesztésének fontosságát – országos probléma révén – Magyarország teljes területére. A probléma aktualitását mi sem bizonyítja jobban, hogy a mindennapi munkához is elengedhetetlen a számszerűsített, településenként meghatározott kontingensek ismerete, mely nélkül a hatóság által az Igazgatóságokra belföldi jogsegélyek tárgyában véleményezésre (rendelkezésre áll-e az igényelt vízmennyiség) átadott dokumentációk elbírálása sem lehetséges. Fontos, hogy nem elegendő víztestek léptékének megfelelően megállapítani, hiszen a hatósági kérelmek is egy adott településre vonatkoznak. Az aktualitás másik pillére pedig az országot sújtó szárazodás, ami kiemelten jelentkezik a síkvidéki területeken, főleg a Duna-Tisza-közén. Több évtizede tartó talajvízszint süllyedés, az évi csapadékmennyiség csökkenése (kb. egy havi csapadék hiányzik, ami a felszín alatti vizek utánpótlódása szempontjából döntő jelentőségű téli félévi csapadékban következett be). A nem megfelelő időbeli és térbeli eloszlásban hulló csapadék, az időjárás egyre többször szélsőségekben történő megnyilvánulása (hőhullámok nyáron, extrém hideg időjárás télen, egyszerre nagy mennyiségű csapadékok, majd hosszú száraz időszakok stb.), növekvő párolgás jellemzi ezt a térséget. A tartós csapadékszegénység a Hátságon súlyos vízháztartási következményekhez vezet, mert a Hátságnak a helyi csapadékon kívül számottevő más vízbevételi forrása nincs! Vizsgált térségünk magasabb területtel csak egészen rövid szakaszon (északon, a Gödöllői dombsággal) érintkezik, ahonnan csak minimális felszín alatti vízpótlásra számíthat, s természetes vízpótlást a Hátságnál jóval alacsonyabban húzódó Duna és Tisza folyók sem adnak. A vízháztartás kiadási tételei közül – a növényzet párologtatását is magában foglaló – területi párolgás (evapotranspiráció) a legnagyobb tétel, amit lényegesen befolyásol a levegő hőmérséklete. A vízháztartást befolyásoló emberi tevékenységek közül elsősorban a földhasználatban és a vízhasználatban bekövetkezett változások, valamint a vízrendezés hatásai érdemelnek figyelmet, különösen azért, mert ezek mind a vízháztartás kiadási tételeit növelik. A vízhasználat terén – a közüzemi vízellátás nagyarányú fejlesztésével összefüggésben – a rétegvíz-kitermelés növekedése a legfeltűnőbb. a vízfogyasztás visszaesett, de a rétegvíz-kitermelés még így is számottevően „terheli‖ a talajvízkészletet, amelyen keresztül pótlódik. A közvetlen talajvíz-kitermelés (főleg öntözési célra) bizonyos térségekben szintén jelentős. Mire tudunk jelenleg támaszkodni? Elsősorban az említett, a Duna-Tisza-közére maghatározott kontingensekre (ennek aktualitása erősen megkérdőjelezhető), illetve a Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben a sekély porózus víztestek minősítésekor meghatározott mennyiségi állapot ismeretére (ez pedig egy viszonylag nagy területű víztestet jellemez, ezen belül jelentős eltérések lehetnek). Mi lehet a cél? Kidolgozni az országosan alkalmazható módszert, majd településenként meghatározni a rendelkezésre álló kontingenseket. A lekötött vízmennyiségeket, vízkitermeléseket, engedély nélküli kitermeléseket, valamint a földtani ismereteket felhasználva modellezéssel meghatározni a kitermelhető vízmennyiségeket. Ezek ismerete nélkül nem tudjuk megmondani a hatóságnak, hogy „rendelkezésre áll-e az igényelt vízmennyiség. Ismeretük nagyban segítené a Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervezési munkát is. Nagy munka, de el kell kezdeni és egyszer a végére érünk!

Parti szűrés? Biztos? Dr. Völgyesi István

-

www.volgyesi.uw.hu

A parti szűrés mibenléte sok esetben vitatott. Jogszabályi definíciója csak a parti szűrésű vízbázisnak van: ”a felszíni víz közelében lévő felszín alatti vízbázis, melyben a vízkivételi művek által termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik” (123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet). A parti szűrésű víz, parti szűrésű vízadó vagy parti szűrésű vízkészlet fogalmával kapcsolatban nincs semmiféle szakmai közmegegyezés; mindenki azt tekint parti szűrésnek, amit egy adott helyzet megkíván, ami az adott célnak jobban megfelel. A fenti definíció valahogy így lenne helyes: parti szűrésű víztermelés a felszíni víz közelében lévő felszín alatti termelés, melyben a termelt víz utánpótlódása 50%-ot meghaladó mértékben a felszíni vízből történő beszivárgásból származik, és a felszíni víztől a vízkivételi művekig tartó szivárgás időtartama nem több, mint X (X=6?) hónap. Ugyanis a vízbázis szót egyre kevésbé használhatjuk a vízkivétel szinonimájaként, mert sokan - főleg a környezetvédők - minden felszín alatti, víztermelésre alkalmas réteget vízbázisnak tekintenek. Továbbá: ha a víz túl hosszú ideig tartózkodik a felszín alatt, akkor – főleg vízminőségi szempontból – már talajvízzé válik, például többszörösen is elszennyeződhet. A felszíni vízből történő beszivárgás arányát kellene tehát ismernünk, akármelyik definíciót is nézzük. Ezt azonban a gyakorlatban nem egyszerű meghatározni. Nem is nagyon törekednek rá, láthatóan elegendőnek tűnnek a - gyakran teljesen megalapozatlan - becslések. A meglévő termelések értékelésénél gyakran ellenállásmentes kapcsolattal számolnak a folyó és a vízvezető réteg között. Így a termelt víz nagy része - a vízbázisvédelmi diagnosztika dokumentációiban - a folyóból érkezik, a valóságban azonban lehet, hogy többségében a háttérből. Ez többnyire a víz minőségén is meglátszik - főleg nitrát szempontjából. A ténylegesen zajló folyamatok számításához tehát figyelembe kellene venni, hogy a felszíni vizek kapcsolata a felszín alatti vizekkel csak bonyolult hidraulikai ellenállások (mederkapcsolati ellenállás a nemzetközi szakirodalomban kissé pontatlanul: resistance of clogging) legyőzése árán alakulhat ki. Elsősorban a szakmai konyhanyelven csak kolmatációnak nevezett jelenségről van szó, amelyik tulajdonképpen két részből áll: a folyómeder feneke felett kialakuló feliszapolódásból, és a fenék alatt, a lebegtetett hordaléknak a réteg pórusaiba való beszüremkedése révén létrejövő valódi kolmatációból. Sőt, valamiféle hidraulikai ellenállás a mederből a vízvezető rétegbe belépő víz számára akkor is van, ha a mederfenéken nincs semmiféle eltömődés, mégpedig a felszíni vízből a pórusokba belépő víz sebességvektorainak nagyság- és irányváltozásai miatt előálló görbületi veszteség (loss of curvature, 1. ábra) miatt. Ezt a geohidraulika nem tartja számon, pedig mindig fellép a felszíni víz - talajvíz kölcsönhatások folyamán, a két rendszer határán.

1. ábra A görbületi veszteség következménye a kútellenállás is; ekkor a pórusokból kilépő víz kényszerül irányváltoztatásokra a kút „felszíni‖ vizébe történő belépéskor. Ennek megfelelően a kútellenállás akkor is tapasztalható, ha - például egy szilárd homokkőben vagy repedezett kőzetben - nincs szűrő (mert nincs rá szükség). A folyókból történő utánpótlódás attól is függ, hogy a folyó milyen mértékben harántolja a vízvezető réteget. Ha a réteg vastag (Szigetköz, Sajó hordalékkúp), akkor a rétegharántolás csak részleges lesz, tehát előfordulhat, hogy a partmenti kutak kisebb ellenállással kapnak vizet a túlsó part felől, mint a folyóból. És ebben az esetben el is szennyeződhetnek a túlsó part felől. Így is kialakulhat a parti szűrés korlátozott állapota A parti szűrés távlati lehetőségeinek becslése során a mederkapcsolati ellenállás elhanyagolása mellett még a „mosott‖ partokkal kapcsolatos reményekkel is becsapjuk magunkat. Ma már ezeket a partokat mindenütt kőszórásokkal védik (2. ábra). És a kőszórások hézagait nagyon hamar kitölti ugyanaz az iszap, ami a domború partokat is feltöltötte. A valamikori mosott parton emiatt még a feltöltődő szakasznál is rosszabb lesz a helyzet, mert a kőszórások kőanyaga az iszapnál is rosszabb vízvezető. Megállapítható tehát, hogy a mosott partok a hazai folyószakaszokon lényegében eltűntek, megszűntek. (A másik akadály, hogy hosszú partszakaszok nyaralókkal épültek be.)

2. ábra A parti szűrésű készletekben való nagy bizalomnak adminisztratív-igazgatási okai is vannak; ha egy vízbázisról - nagyon bizonytalan módon - kimutatják, hogy a termelt víz 51

%-a a közeli felszíni vízből származik, akkor a vízbázist parti szűrésű vízbázissá nyilvánítják, és az összes termelt vizét parti szűrésű vízként tartják nyilván - bár erről már nem szól a jogszabály. Pedig ilyenkor a termelt víz 49 %-a talajvíz, esetleg sekély rétegvíz. Ha úgymond - parti szűrésű a vízbázis, akkor arra is kevés figyelmet fordítanak, hogy a háttérből mennyi víz és milyen szennyeződés érkezhet, és ezzel összefüggésben nem gondolnak arra sem, hogy egy ilyen esetben a hidrogeológiai védőterületet gondosabban kell meghatározni a háttér felé is. A Vízbázisvédelmi Program szerencsétlen pályázati rendszere pedig véglegesen aláásta a tisztánlátás lehetőségét. Mert ha egy távlati parti szűrésű vízbázisra írtak ki pályázatot, és ezt valaki elnyerte, ő már nem merte meghazudtolni a kiíró véleményét, bármilyen eredmények is adódtak a diagnosztika során. Fogcsikorgatva talán, de kimutatta, hogy a víz nagyobb része a folyóból származik. Nem volt nehéz; csak a modellező szoftver által kért „riverbed conductance‖ értéket kell „megfelelően‖ felvenni, és a dokumentációban nem nyilatkozni arról, hogy mekkora értéket alkalmaztunk. Mindent összevetve: a parti szűrésű víztermelés lehetőségei Magyarországon sokkal kisebbek, mint ahogy azt „hivatalosan‖ nyilvántartják. Ahhoz, hogy ezen vízkészleteink mennyiségi és minőségi felmérése a realitások alapján megtörténhessen, szükségesnek látszik a jogszabályok és az adminisztratív környezet hozzáállásának megváltozása, bizonytalan vagy bizonyíthatóan hamis számítási módszerek helyett a korrekt szivárgáshidraulikai modellek alkalmazása, a modellek paraméterezéséhez pedig a mederkapcsolati ellenállás mérése a működő parti szűrésű vízbázisoknál, megfelelő észlelőkutak adatainak gyűjtésével és részletes értékelésével.

A vízbázis védelem szerepe a vízbiztonsági tervezésben Újlaki Péter -

Debreceni Vízmű Zrt., okl. bányageológus mérnök, okl. vízellátáscsatornázás-szennyvíztisztítási szakmérnök; [email protected]

A 65/2009. (III.31.) Korm. Rendelet hatályba lépésével jogszabályi kötelezettség hárul az üzemeltetőkre a vízbiztonsági rendszer megvalósítása vonatkozásában: az 1000 m 3/d kapacitást vagy 5000 főt meghaladó állandó népességet ellátó vízellátó rendszereknek vízbiztonsági tervvel kell rendelkezniük. A vízbiztonsági tervet az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) határozatban hagyja jóvá és annak felülvizsgálatát a vízszolgáltatónak négyévente kezdeményeznie kell. A több mint 100 000 ezer főt ellátó rendszerek esetén a határidő 2012. július 1., az 50 000 - 100 000 fő közöttieknél 2013. július 1., míg az 5000 - 50 000 fő közöttiek esetén 2014. július 1. Az OTH jóváhagyás alapjául szolgáló, az Országos Környezetegészségügyi Intézet által kiadott vízbiztonsági terv útmutató (2009.) a WHO vízbiztonsági terv szemléletét honosítja meg a hazai gyakorlatban, nemzetközi kitekintésben az elsők között.”(1) Irodalomjegyzék: (1) Dr. Dombai Gábor főiskolai tanár, SZIE YMÉK A vízbiztonsági rendszerek megvalósítási szempontjai (2011/6. Szám, Vízmű Panoráma) (2)

VÍZBIZTONSÁGI TERV DEBRECEN MEGYEI JOGÚ VÁROS KÖZÜZEMI IVÓVÍZELLÁTÁSÁT BIZTOSÍTÓ VIZTERMELŐ TELEPEINEK ÉS IVÓVÍZHÁLÓZATÁNAK ÜZEMELTETÉSÉHEZ DEBRECENI VÍZMŰ ZÁRTKÖRŰEN MŰKÖDŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Debrecen, 2013. FEBRUÁR 13.

Diffúz szennyezések – peszticidek - megjelenése a felszín alatti vízben Zöldi Irma

-

OVF, 1012 Budapest, Márvány utca 1/d., Tel.:06-1-225-44-00, [email protected]

A szakma előtt ismert tény, hogy a felszín alatti víz minőségét pontszerű és diffúz szennyezések egyaránt befolyásolják. A pontszerű szennyezőforrások viselkedésének leírásáról, a szennyezések, terhelések megszüntetésének módszereiről számos konferencián hallottunk előadásokat. A diffúz szennyezésekkel kapcsolatos ismereteinken sokat lehet még csiszolni. Már a diffúz szennyezés, diffúz szennyező forrás fogalma sem kezelhető egyszerűen. Diffúz szennyezés1 (nem pontszerű): azonos szennyezőanyag által okozott, nagy kiterjedésű szennyezés. A diffúz szennyezőforrás, pontosabban a nem pontszerű (diffúz) szennyezőforrás2: olyan szennyezőforrás, amelyet térben nagy kiterjedésű területhasználat (így például a településeken belüli egyedi szennyvízelhelyezés együttes hatása, közlekedés, növényvédőszer- és műtrágyahasználat, állattartás, kivéve az állattartó telepeket) alkot, illetve, ha az egyes tevékenységekhez kötődő terhelés nem határolható le. A fenti definícióból látható, hogy mennyi minden tartozik e fogalomkörbe. Előadásomban diffúz szennyezések közül a növényvédőszereket emelem ki. A kijuttatásuk, viselkedésük miatt Föld minden pontján megjelentek a sarkkörök jegében, az állati, emberi szervezetekben, felszíni és felszín alatti vizekben, stb.. Ki gondolta volna, hogy már a sumérok is használtak növényvédőszereket, és a ma már tiltott listán lévő DDT-ért Nobel-díj járt. A bemutatott információk segítséget jelentenek a növényvédőszerek megismerésében, a felszíni és felszín alatti vízben történő megjelenésük értékelésében, valamint a szükséges intézkedések meghatározásában. A felszín alatti víz peszticid szennyezettségének kimutatása az analitikai vizsgálatok fejlődésével egyre pontosabb, és egyre jobban rámutat a veszélyekre. Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok alapján a vizsgálatba bevont 23 állam mindegyikében kimutattak határérték feletti peszticid koncentrációt a felszín alatti vízben, valamint a csapadékban is. Elrettentő, hogy két mezőgazdasági államban 60000 kút vizét nyilvánították veszélyesnek. Előadásomban a növényvédőszerek fejlődésének történetéről, hatásmechanizmusokról, alkalmazásukról, alkalmazásuk során kifejtett vízszennyező képességeikről, valamint a legújabb Magyarországon is elérhető vizsgálati metodikákról villantok fel információkat.

1

Kármentesítési kézikönyv 4. KvVM 2001.

2 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 3. §

Radionuklidok, mint természetes nyomjelzők a termálkarsztrendszerekben: tapasztalatok a Budai- és a Bükki-termálkarszton Erőss Anita

PhD, ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/c, [email protected] Lénárt László PhD, Miskolci Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, Hidrogeológiaia-Mérnökgeológiai Tanszék, 3515 Miskolc-Egyetemváros [email protected] Mádlné Szőnyi Judit PhD, ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/c, [email protected] Horváth Ákos PhD, ELTE TTK Atomfizikai Tanszék, 1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/a, [email protected] Csondor Katalin földtudományi BSc hallgató, ELTE TTK A 238-as urán bomlási sor elemei közül a 238-as és 234-es urán, a 226-os rádium és annak leányeleme a 222-es radon gyakran fordul elő felszín alatti vizekben. Ezek a radionuklidok jól alkalmazhatók a felszín alatti vizek és keveredési folyamataik jellemzésére. Ez annak köszönhető, hogy mivel ugyanannak a bomlási sornak az elemei, egymástól függenek, de eltérő a geokémiai viselkedésük. A radon, gáz halmazállapotának köszönhetően mobilis, de nagyon rövid felezési idővel rendelkezik, ezért jelenléte rövid és/vagy gyors áramlási útvonalról nyújt információt, ezért lokális karsztrendszerekben sikeresen alkalmazható. A rádium reduktív és savas közegben, az urán pedig oxidatív körülmények között mobilis. A felszín alatti víz áramlásának és a kőzetvázzal való kölcsönhatásának eredményeképpen ezek az izotópok frakciónáción mennek keresztül az áramlási pálya mentén a redox viszonyok megváltozásának köszönhetően. Mindezek alapján a radionuklidok leginkább regionális megcsapolódási területeken alkalmazhatók a felszínre lépő vizek jellemzésére és keveredésének azonosítására, hiszen ott a különböző rendű áramlási rendszerek különböző redoxállapotú vizeket szállítanak a megcsapolódási zónához (Erőss et al., 2012). A regionális áramlási rendszerekből megcsapolódó vizekre a magasabb hőmérséklet és oldott anyag tartalom mellett jellemző, hogy reduktívak, emiatt tartalmazhatnak rádiumot, de nem tartalmazhatnak uránt és radont (radont a hosszú áramlási idő miatt nem, kivétel lehet valami lokális, megcsapolódási zónában található radonforrás). A lokális áramlási rendszerből megcsapolódó vizek oxigénben gazdagok, emiatt nem tartalmazhatnak rádiumot, viszont uránt igen és radont is a rövidebb áramlási idő miatt (itt a forrászóna a talaj), emellett alacsonyabb hőmérséklet és kisebb oldott anyag tartalom jellemzi őket. Tehát olyan kétkomponensű keveredési rendszerek esetében, ahol különböző redox viszonyokkal jellemezhető vizek a keveredési szélső tagok, a radionuklidok sikerrel alkalmazhatóak azok azonosítására. A paraméterek közötti lineáris kapcsolat alapján a szélső tagok összetétele is meghatározható, valamint a vizsgált objektumok keveredési aránya kiszámítható (Erőss et al., 2012). A radionuklidok természetes nyomjelzőként történő alkalmazása hatékony módszernek bizonyult a budapesti termálvizek jellemzésére a Budai-termálkarszt regionális megcsapolódási zónájában. Segítségükkel a korábbi egységes koncepcionális modellt két differenciált modellre lehetett felosztani, melynek értelmében a Rózsadomb előterében kétkomponensű keveredési rendszert sikerült azonosítani. Itt a fentebb leírt módszer alapján a keveredési szélső tagok hőmérsékletét, összetételét is sikerült meghatározni. A Gellért-hegy előterében viszont keveredési szélső tagok nem voltak kimutathatók radionuklidok segítségével. Ez alapján a Gellért-hegyi megcsapolódási zónában uralkodóan termálvizek lépnek a felszínre, mely felismerés új eredménnyel szolgált a területre érvényes barlangképződési modellek tekintetében is (Erőss et al., 2012). A budapesti esettanulmányban elsőként alkalmaztuk sikerrel a radionuklidokat termálvizek jellemzésére, tehát ez egy új módszert jelent a természetes megcsapolódással rendelkező, termálvizes rezervoárok kutatásában. A radionuklidok egy újabb hazai tesztterülete a Bükk környéke, ahol a hideg és meleg karsztvizek kapcsolatrendszerének, keveredésének jellemzésére alkalmazzuk ezen természetes nyomjelzőket.

A bükki kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A bükki kutatás kapcsolódik továbbá a „KÚTFŐ - a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának felszín alatti vizekhez kapcsolódó nemzetközi kutatási potenciáljának fejlesztése célzott alapkutatási feladatok támogatása által‖ című, TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0049 számú projektjéhez is. Erőss, A., Mádl-Szőnyi, J., Surbeck, H., Horváth, Á., Goldscheider, N., Csoma, A.É., 2012, Radionuclides as natural tracers for the characterization of fluids in regional discharge areas, Buda Thermal Karst, Hungary. J. Hydrol. 426-427, 124-137.

A regionális modellezés szerepe a vízgazdálkodásban, Bükk hegységi példán bemutatva Gondárné Sőregi Katalin, Gondár Károly, Kun Éva, Székvölgyi Katalin SMARAGD-GSH Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft., 1114 Budapest Villányi út 9. Köszönhetően a sérülékeny ivóvízbázisok diagnosztikai vizsgálata programnak a felszín alatti vizek numerikus modellezése az utóbbi 17 évben Magyarországon elterjedt módszerré vált. A program keretében a modellezést elsősorban az elérési idő számítására, a védőterületek meghatározására használták a szakemberek. A vízgyűjtő gazdálkodási terv készítésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a víztestek állapotának vizsgálatához, a napi engedélyezési-döntési mechanizmus elősegítéséhez nem elégségesek a jelenlegi szabályozás által javasolt merev keretszámok. Egymáshoz geometriában és peremfeltételekben illeszkedő regionális modellekre van szükség. Az így kialakított rendszer számos előnyt nyújt a vízgazdálkodásban a felszín alatti vizekkel kapcsolatos kérdések megválaszolásához. A regionális modellek elkészítése idő és munkaigényes, általában csapatmunkát igényel, mert nagy szakértelmet kíván. A SMARAGD-GSH Kft. az elmúlt 15 évben, fokozatos fejlesztéssel elkészítette a Bükkvidék fedetlen és fedett karsztjának egységes térinformatikai rendszerét és numerikus modelljét. Ennek eredményei alapján mutatjuk be a regionális modellek előnyeit. -

A regionális modell akkor lehet a vízgazdálkodás alapja, ha határa megegyezik a természetes hidrogeológiai határokkal. Amennyiben az jól van meghatározva, akkor egybeesik a felszín alatti víztestek határával. Ha regionális modellen belül több víztest található, a modellezés eredményeképpen határozható meg, vagy módosítható a víztest határa.

-

A numerikus modellt csak úgy lehet fejleszteni, ha a háttér térinformatikai rendszer (adatbázis) is fejlődik. A két rendszer folyamatos aktualizálása segítség az adatkezelésben, az adatváltozások nyomon követésének útvesztőjében.

-

A numerikus modellezés önmagában csak egy eszköz, és nem helyettesítheti a hidrogeológiai tudással meghatározott koncepcionális modellt. A regionális modell lehetőséget ad arra, hogy megfelelő mértékben legyen figyelembe véve a földtani felépítés, ami minden áramlási rendszernek a legfontosabb meghatározója.

-

A lokális kérdések megválaszolására a regionális modellekből kivágott kisebb részmodellek pontosabb áramlási képet adnak a lokális modellekkel szemben, tekintettel arra, hogy a modellhatár nagymértékben befolyásolja az áramvonalak lefutását.

-

A regionális modell alkalmazása pontosabb eredményeket szolgáltat az újonnan létesítendő objektumok hatásvizsgálatánál. Különösen igaz ez, ha időben elhúzódóan, egymás után létesített objektumok együttes hatását vizsgáljuk.

Összegezve fontosnak tartjuk, hogy a regionális modellek és a térinformatikai rendszerek együttes használata a vízgazdálkodás napi gyakorlatába is bekerüljön. A regionális modellek elkészítéséhez lehetőséget kínál az a rengeteg adat és tapasztalat, ami a „Sérülékeny ivóvízbázisok diagnosztikai vizsgálata program‖ keretében felhalmozódott.

Felszín alatti árhullámok vizsgálata a BKÉR (Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer) adatai alapján Lénárt László Czesznak László Szegediné Darabos Enikő Hernádi Béla

-

Miskolci Egyetem, [email protected]; Miskolci Egyetem, [email protected] Miskolci Egyetem, [email protected] hidrogeológus mérnök [email protected]

A BKÉR megfigyelőhelyein mért vízszintadatok minden esetben árhullámok sorozataként jelenik meg. A legfontosabb, az Nv-17 teljes adatsora az alábbi ábrán látható: 550 Vízszint [mBf] Vízszint pótlás [mBf] 545

Nv-17 vízszint [mBf]

540

535

530

525

520 1992.10.10

1995.10.10

1998.10.10

2001.10.10

2004.10.10

2007.10.10

2010.10.10

2013.10.10

Az árhullámok vizsgálata gyakorlatilag folyamatosan történik ugyan a karsztvízszint előrejelzések keretében, de minden esetben csak az emelkedő ág vizsgálatára (a várt maximális vízszintek megbecslésére) vagy a süllyedő ág vizsgálatára (a várt minimális vízszintek megbecslésére) koncentráltunk. A 2 m-nél nagyobb árhullámokat 1994-2008 között az alábbi ábrán láthatjuk: 550

Vízszint az Nv-17 megfigyelőkútban [ mBf ]

546

542

Emelkedõ Csökkenõ

538

534

530

526

522

január 1.

február 1.

március 1.

április 1.

május 1.

június 1.

július 1.

augusztus 1.

szeptember 1.

október 1.

november 1.

december 1.

január 1.

A 2013-as miskolci, árvízközeli helyzet során felmerült annak a lehetősége, hogy a felszíni és felszín alatti árhullámokat (a teljes levonulására vonatkozóan) együtt vizsgáljuk meg, s így adjunk segítséget a városi árvízvédelmi szerveknek az árvizek kialakulásának előrejelzéséhez, ill. levonulásához. A vizsgálataink során találtunk egyszerű és összetett, az induláshoz képest magasabban vagy alacsonyabban befejeződő, valamint szimmetrikus és aszimmetrikus alakú árhullámokat. Az árhullámok magassága és szélességének (időtartamának) aránya, az árhullámok alakja szintén különböző csoportokba sorolható. 345,5

496,8 Garadna-f. [mBf]

344,5

496,6

343,5

496,4

342,5

496,2

341,5

496

340,5

495,8

339,5

495,6

338,5 2006.03.01

2006.04.01

2006.05.01

2006.06.01

2006.07.01

2006.08.01

Garadna-forrás vízszint [mBf]

Szinva-forrás vízszint [mBf]

Szinva-f. [mBf]

495,4 2006.09.01

A fenti különbségek (azonosságok) kialakulásának a klimatikus okai mellett morfológiai, földtani, vízföldtani okai is vannak, melyeket az árvízvédelmi előrejelzések során próbálunk felhasználni. A tanulmány, a Miskolci Egyetemen működő Fenntartható Természeti Erőforrás Gazdálkodás Kiválósági Központ TÁMOP-4.2.2/A-11/1-KONV-2012-0049 jelű „KÚTFŐ‖ projektjének részeként – az Új Széchenyi Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Karsztárvizek keletkezése a K-i Bükkben Czesznak László Hernádi Béla Juhász Béla Kovács Péter Lénárt László Tóth Katalin

-

[email protected], [email protected], [email protected], [email protected], [email protected], [email protected]

Az elmúlt 300 évben, és a közelmúltban 2006 és 2010-ben jelentős árvizet okozó árhullámok alakultak ki a Szinva-völgyben, mely részben a felszínen összegyülekező csapadékból, részben, a karsztba jutó, barlangrendszeren átrohanó és a forrásokon kilépő, csapadékból tevődtek össze. Mivel a történelmi múlt ismerete a jelen jobb megértéséhez szükséges, ezért vizsgáltuk az elmúlt 300 év nagyobb árvizeit, ezen belül a természeti és emberi tényezőket:  A fenti árvizek közül többnek is sajátossága volt, hogy a nagytérségi csapadékosság miatt a karszt árvize részben egybeesett a felszíni lefolyásból származó árhullámokkal.  A karszt árvizei azonban ritkán alakulnak ki egyetlen felhőszakadást követően, hiszen a Bükk jelentős tározási kapacitással rendelkezik. A nagyobb árvizek előtt sokkal gyakoribb a fokozatos feltöltődési folyamat, majd a magas vízszintre „ráfutó‖ markáns csúcsok.  Ahhoz, hogy igazán magas „alap‖ karsztvízszint jöjjön létre, általában egy hosszabb aktív csapadékos periódus, vagy nagy mennyiségű hó fokozatos olvadása szükséges és ezt kell, hogy kövesse egy rövidebb idejű, de az azt megelőzőnél intenzívebb nagycsapadék.  A karsztvízszintváltozását az elmúlt 20 évben jólmutatja a BKÉR NV-17-es figyelőkút vízszintjei és a jávorkúti csapadék idősora. Az 1995, 2000, 2006, 2010. évi árvizek egyre magasabb karsztvízszintjei, átlag ötéves gyakorisággal fokozódó árvízveszélyre figyelmeztetnek (ld. szövegközi ábra).

Az eddigi kialakuló árvizek kezelését (az árvíz elleni védelem megszervezését, annak végrehajtását) rendkívüli módon megnehezítette az a tény, hogy nincs megfelelően szervezett

előrejelző rendszer, az árhullámok kialakulása rendkívül rövid idő alatt történt s a hatások kivédésére igen kevés idő állt a védelem szervezőinek és a végrehajtóinak a rendelkezésre. Az előrejelzés lehetőségét mutatjuk be a Szinva és oldalvölgyeihez tartozó felszíni és felszínalatti vízgyűjtőkön;  A csapadék előrejelzésére, mérésére.  A csapadékmérés, és a csapadékradar alapján a vízgyűjtőkre hullott csapadék meghatározására.  Bemutatjuk a karsztba jutó csapadékmennyiség tetőzési idősorának eredményét a Soltészkerti-barlangrendszerben, forrásokban és egyes figyelőkutakban. A javasolt előrejelző rendszer tagjai online adatkapcsolatban egy központi számítógépen futó szakértői rendszerrel, hasznos adatokat nyújthatnak az árvízvédelem irányítóinak és az érdekelteknek. A tanulmány, a Miskolci Egyetemen működő Fenntartható Természeti Erőforrás Gazdálkodás Kiválósági Központ TÁMOP-4.2.2/A-11/1-KONV-2012-0049 jelű „KÚTFŐ‖ projektjének részekéntaz Új Széchenyi Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

Sűrűségfüggő geotermikus modellezés tapasztalatai magyarországi esettanulmányok tükrében Kun Éva, Székvölgyi Katalin, Gondárné Sőregi Katalin, Gondár Károly - SMARAGD-GSH Környezetvédelmi és Szolgáltató Kft., 1114 Budapest Villányi út 9.

Ez elmúlt években a termálvízhasznosítás újabb lendületet kapott mind balneológiai, mind közvetlen hőhasznosítási szempontból. Az újabb vízkiemelések, betáplálások tervezésekor, a környező vízhasznosításokra gyakorolt hatásának vizsgálatakor bevett gyakorlat a numerikus modellek alkalmazása. Ismert, hogy a hőmérséklet változásával a víz sűrűsége és viszkozitása is változik, valamint változik a kőzetmátrix hővezető képessége. Pl. a termálkutak vizsgálatakor megszokott jelenség, hogy a termeltetést követően a kútban tárolt víz elkezd hűlni, a kútfejben mért nyomás, ill. vízszintje ennek megfelelően fokozatosan csökken. A 20 ºC hőmérsékletű víz kinematikai viszkozitása 3,4-szerese a 100 ºC-os víznek, ezáltal a szivárgási sebességek is - azonos kondíciók mellett - hasonló arányban állnak. A felszín alatti vizek áramlását általában a beszivárgási terület és a kilépési pont, illetve megcsapolási terület közötti topográfiai különbség tartja fenn, ezek a gravitációs áramlási rendszerek. Azonban az áramlásokat, főleg kis topográfiai, és ehhez képest relatíve nagy hőmérséklet (és/vagy koncentráció) különbséggel jellemezhető területeken befolyásolja a sűrűség különbség is. A nyomás alatti karsztvízrendszerek vizsgálatakor, ahol az áramlás és a vízvezető kőzetek nagyobb mélységekre terjednek ki, a hőmérséklet ezáltal a viszkozitás és sűrűség okozta anomáliák jelentős hatást fejtenek ki. Ilyen terület pl. a Bükk hegység előtere, a termálkarszt víztest, melybe a vízadó fedő helyzetében több száz, 1-2 ezer méter különbség adódik. A numerikus szoftverek elterjedésével az anyag transzport mellett hőtranszport folyamatok is leképezhetők. Ennek első lépcsője a csatolt hőáram szimuláció, amikor a hő a vízzel együtt mozogva, diffúz módon terjed. További pontosítást eredményez, ha a szivárgási tényező, ill. hővezető képesség függ az adott cellában, adott időlépcsőben kialakult hőmérséklettől. A sűrűségváltozás figyelembe vétele eredményezi az ún. erősen kapcsolt hőtranszport folyamatot. A hő és folyadékáramlás különböző fokú összekapcsolásának vizsgálatához egy már kidolgozott áramlási modellt (Bükki termálkarszt) futtattunk több verzióban. Előadásunk során bemutatjuk az alkalmazott módszert és összegezzük a tapasztalatokat.

A termálvíz visszasajtolás tapasztalatai Gyopárosfürdőn Szita Gábor Szöllősi Árpád -

Porció Kft. ügyvezető, MGtE elnök Porció Kft. létesítményfelelős

Előzmények: Az Orosháza melletti Gyopárosfürdő régi híres fürdőhely. Első hévízkútját még 1953-ban fúrták. 2004-ben elkészült a fürdő új szárnya élménymedencékkel és wellness részleggel. Ugyanebben az évben egy térségfejlesztési pályázaton elnyert forrásból a fürdő területén lemélyítették a T4 jelű termálkutat, amely a vízföldtani napló tanúsága szerint akár 100 m³/h hozammal is termeltethető, a kútfej hőmérséklete pedig eléri a 90oC-ot. KEOP pályázat megújuló energiahasznosításra: A kiváló adottságú T4 termálkút hasznosítására mégis csak létesítése után 4 évvel, 2008-ban történtek meg az első lépések. Ekkor nyújtott be Orosháza Önkormányzata pályázatot KEOP támogatásra, amit 2009 májusában el is nyert. Ennek célja egy olyan geotermikus energiahasznosító létesítmény megvalósítása volt, amely a T4 termálkútból nyert víz hőjével kiváltja a fürdő épületeinek és medencéinek fűtésére használt földgázt, és a lehűlt víz a közelben lemélyítendő 2 db visszasajtoló kúton keresztül visszajut az eredeti vízadóba. Az előzetes számítások szerint a fosszilis energiahordozó teljes mértékű kiváltását évente 90.000 m³ termálvízzel meg lehet oldani. Ezzel az egy visszasajtoló kútra eső vízmennyiség átlagosan csak 45.000 m³/év. Fontos még megjegyezni, hogy a termálvíz legnagyobb tervezett hozama nem haladta meg a 30 m³/h-t (500 l/p). A geotermikus rendszer megvalósítása: A sikeres pályázati szereplést követően az önkormányzat 2010 májusában közbeszerzési felhívást tett közzé, amelyet a Közgép Zrt., a Porció Kft. és a Vikuv Zrt. alkotta konzorcium nyert el. A V1 és V2 jelű visszasajtoló kutakat a Vikuv Zrt. fúrta meg 2010 és 2011 folyamán, a Porció Kft. pedig elkészítette a felszíni rendszer kiviteli terveit, majd meg is építette, amit kitalált. A termálkutak legfontosabb építési adatait a mellékelt táblázat tartalmazza. A tervezés alapkoncepciója egy teljesen zárt termál technológia létrehozása volt, ahol a termálvíz nem Szűrőzés Kút Talpérintkezhet levegővel, nincs tárolás jele mélység -tól -ig hossz és nincs gáztalanítás sem. A T4 1 560 m 1 415 m 1 553 m 67 m termálvíz homoktartalmának V1 1 550 m 1 475 m 1 533 m 43 m visszasajtolás előtti csökkentését 3 V2 1 565 m 1 417 m 1 555 m 54 m lépcsős technológia (hidrociklon és két lépcsős gyertyás szűrés) Kútszerkezeti adatok biztosítja. A hőhasznosítás egy központi hőcserélő segítségével valósul meg úgy, hogy a fogyasztókhoz nem a termálvíz, hanem annak csak a hője jut el egy külön erre a célra kiépített kis távhőellátó rendszer segítségével. A lehűlt és megtisztított termálvizet 10 bar emelőmagasságú szivattyúk juttatják el a visszasajtoló kutakhoz. A pillanatnyi igények maradéktalan kielégítését a rugalmasra tervezett szabályozástechnika biztosítja. A termálvizes rendszer olyan irányítástechnikai és távfelügyeleti rendszert kapott, ami 1. ábra Kutak és vízadó rétegek

lehetővé teszi a legfontosabb működési paraméterek folyamatos mérését és eltárolását. A három termálkút által beszűrözött felső pannóniai homokkő rétegek egymáshoz képesti viszonyának bemutatására megszerkesztettük az 1. ábrát. Látható, hogy mindössze egy olyan réteget lehetett azonosítani (zöld), amely mindhárom kútban megvan, jóllehet a termálkutak talpmélysége és szűrőzési mélységköze gyakorlatilag azonos. A termálkutak vízkémiai és gáztartalom adatai pedig ugyanúgy nagy hasonlóságot mutatnak, mint a nyugalmi vízszintek és a hidrodinamikai paraméterek.

6,0

24,0

5,0

20,0

4,0

16,0

3,0

12,0

2,0

8,0

1,0

4,0

0,0

0,0

V1 kútfejnyomás

V2 kútfejnyomás

V1 térfogatáram

Visszasajtolási térfogatáram [m3/h]

Kútfejnyomás [bar-g]

Üzemeltetési tapasztalatok: Az üzemszerű geotermikus energiaszolgáltatás 2011. november 15-én indult el. A búvárszivattyúval kitermelt és hőhasznosításon átesett termálvizet egyszerre mindkét visszasajtoló kútba helyeztük el. A visszasajtoló szivattyúkat nem kellett bekapcsolni, mert a búvárszivattyú elegendő nyomást állított elő a teljes mennyiségű visszatáplálás biztosításához. Az első két hétben a V1 jelű kút magasabb kútfejnyomással is csak kevesebb termálvizet volt képes elnyelni, mint a V2 jelű kút. 2011. november 30-án azonban érdekes folyamat vette kezdetét. Három napon keresztül folyamatosan csökkent a V1 visszasajtoló kút kútfejnyomása, míg végül elérte a 0 bar értéket. Eközben az általa elnyelt termálvíz térfogatárama fokozatosan emelkedett. A két visszasajtoló kút tehát mintegy szerepet cserélt egymással. A kútfejnyomás eltűnése jól nyomon követhető a 2. ábrán, amit az automatikus adatgyűjtő rendszer által eltárolt paraméterekből szerkesztettünk meg.

V2 térfogatáram

2. ábra Visszasajtolási kútfejnyomások és térfogatáramok a nagy változás idején

A V1 visszatápláló kúton a kútfejnyomás azóta sem jelent meg. 2014 márciusáig a vízszint végig a kútban maradt, pedig a legnagyobb hidegben 25 m³/h térfogatáram is terhelte a kutat. A V1 kút eme szokatlan viselkedésének okát természetesen megpróbáltuk megkeresni. Az egyik magyarázat az lehetett volna, hogy a kút szerkezetében következett be valamilyen negatív esemény, például a tömszelence meghibásodása, ami miatt a nyelőképesség megnőhetett. Ezt azonban egy 2012-ben elvégzett kútmérés eredménye kizárta: a visszatáplált víz a visszasajtolásra megnyitott rétegekbe jutott. A kérdés tehát továbbra is nyitott. A kútfejnyomás nélküli visszatáplálás természetesen előnyös az üzemeltetőnek. Az eredetileg elképzelthez képest lényegesen kevesebb villamosenergia felhasználással, alacsonyabb költséggel működtethető a geotermikus energiaszolgáltatás.

Dél-alföldi termávíz-gazdálkodási gyakorlat Szanyi János

-

SZTE Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék

Felső pannóniai korú homokkő vízadók esetén változatos geológiai és hidrogeológiai viszonyokkal találkozhatunk. Ahhoz, hogy valamiféle közös szempont rendszer meghatározható legyen a régióban létesülő termál projektek – és különösen a homokkőbe történő visszasajtolás – optimális működtetése tekintetében, összegyűjtöttük a már működő rendszerek üzemi tapasztalatait. Régebbi termál rendszerekben a fűtendő létesítmények csak részben képesek hasznosítani a termálközeg hőtartalmát, így sokszor magas hőfokú közeg kerül „elengedésre‖. Új rendszerekben igyekeznek a fogyasztói kört kaszkádba rendezni, hogy maximalizálják a termálvíz fajlagos hőleadását. Városi kommunális rendszerekben több példa van az alábbi termál kaszkád rendszer kialakítására: 1. városi távhőellátó rendszer – 85/60 oC-os hőlépcsővel; 2. önálló városi intézmények – 60/40 oC-os hőlépcsővel; 3. városi strandfürdő és medencéinek hőellátása (vagy gyógyfürdőknél közvetlen gyógymedencébe táplálás) – 40/28 oC-os hőlépcsővel; 4. közterületek fagymentesítése – 28/5 oC hőlépcsővel. Tehát az egyik körzet szekunder közege a másik körzetben primerként jelenik meg. Ilyen kaszkád rendszer biztosítja egy 80-90oC-on kinyert termálvíz akár 5-10oC-ig történő lefűtését akár 7 MW hőkapacitást is elérve. Az utolsó fogyasztótól (pl.: medence fűtési hőcserélő) lekerülő, hőjétől megszabadított termál közeg végül – az üzemelési vízjogi engedélyben megszabott módon – vagy az ide telepített nyomásfokozó szivattyúk segítségével, a visszatérő vezetéken keresztül jut a felszíni befogadóba (hűtő tározóba, szennyvíz-, vagy csapadékvíz csatornába, élővizekbe, folyókba stb.), vagy a visszasajtoló távvezetéken át a visszasajtoló mű puffer tárolójába. A visszasajtoló tárolóból, a mellé telepített visszasajtoló szivattyúk nyomják a lehűlt fluidumot a felszíni szűrőrendszeren és a visszasajtoló termálkúton keresztül a kitermeléshez közeli mélységi rezervoárokba. A visszasajtoló szivattyúk üzemét a tároló vízszintje szabályozza. A visszasajtoló kút üzemeltetése során fontos a kút kímélése, a kútrángatás elkerülése. Ellenkező esetben a visszasajtoló kút szűrőzött szakaszainak környezetében a hirtelen hőmérsékletcsökkenés és nyomásnövekedés miatt a tároló sérülhet. Nem megfelelő működtetés esetén a kis szilárdságú, konszolidálatlan homokkövek pórusai a leváló szemcséktől eltömődhetnek. A munkát az Európai Unió FP7 Concerto keretprogramja keretében GeoCom projekt támogatta.

Bányászati vízszintsüllyesztések numerikus modellezésének tanulságai Kovács Attila -

Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, 1143 Budapest, Stefánia út 14. [email protected]

Számos nagyléptékű nemzetközi bányászati projekt hidraulikai és transzport modellezése során szerzett tapasztalatot összegzek előadásomban. A bányászati projektekkel kapcsolatos modellezési feladatok általában három fő cél köré csoportosulnak: 

Vízbeáramlás számítása a víztelenítési rendszer tervezéséhez,



A vízszintsüllyesztés környezeti hatásának előrejelzése környezetvédelmi és vízgazdálkodási okokból,



Oldott szennyező anyagok terjedésének modellezése környezetvédelmi okokból.

Előadásomban példákat mutatok be mind felszíni, mind pedig felszín alatti bányavízszint süllyesztéssel kapcsolatos gyakorlati problémákra, illetve arra, hogy FEFLOW illetve MODFLOW környezetben milyen módszerekkel és milyen megbízhatósággal szimulálhatóak a beavatkozások hatásai. Összehasonlítom a két különböző szoftverkörnyezet, illetve az alkalmazott diszkretizációs módszer előnyeit és hátrányait. Kitérek a diszkretizációval, a peremfeltételekkel, a paraméterezéssel, az anizotrópiával, a földtani szerkezetek megjelenítésével kapcsolatos kihívásokra, és a modell eredmények bizonytalanságának kérdéskörére. A tárgyalt mintaterületeken elsősorban felszíni és felszín alatti bányaüregek illetve metán (coal seam gas) kitermelő kútmezők által okozott depressziók modellezésére mutatok be példákat. Külön kitérek a bányászati zagymedencék, felszín alatti bányaüregek, és a bányatavakkal kapcsolatos tranziens folyamatok modellezésére, illetve a modellezés során felmerülő kihívásokra és azok lehetséges megoldásaira.

101 kismélységű vízműkút vizsgálatának tapasztalatai (esettanulmány) Szongoth Gábor, Kalotai Zsófia, Hegedűs Sándor -

Geo-Log Kft.

2013-ban négy projekt keretében 101 db vízműkutat vizsgáltunk (több száz egyéb kútvizsgálat mellett). Ezen négy projekt (DriWaS, DMRV, DRV, Soproni Vízmű) keretében végzett vizsgálatok nagyon sok új tapasztalatot hoztak, az előzetes adatgyűjtés, a munkaszervezés, a vizsgálatok dokumentálása és a szakértői vélemények elkészítése terén. A sorozatmérések lehetőséget adtak bizonyos statisztikák (kutak kora, talpmélysége, a talpfeltöltődés mértéke, a kutak átjárhatósága, a fajlagos vízadóképesség pozitív vagy negatív változása, nyugalmi vízszint változása, a kúthibák típusa, valamint a javasolt beavatkozás: talptisztítás, szűrőtisztítás, betétszűrőzés, kút felhagyás, stb.) elkészítésére és elemzésére. Az előadás a mérési/szervezési tapasztalatokat, valamint a statisztikai adatokat és a levonható következményeket ismerteti.

Magyar vízügyi projekt Etiópiában Bitay Endre, Dudás György -

VIKUV Zrt., [email protected]

A Külügyminisztérium 2007-ben hirdetett pályázatot az etiópiai Kobo-Girana völgyben található, 2500 lakosú Abuware falu vízellátására, három kút fúrására valamint 30 hektárnyi területen csöpögtető rendszer kiépítésére, illetve 10 etióp vízügyi szakember magyarországi továbbképzésére. A pályázatot a Vízkutató és Fúró Zrt. nyerte el. A projekthez 15%-os önrésszel hozzájáruló kivitelező cég vezetője Bitay Endre és az etióp vízügyi miniszter 2007 júliusában írták alá a szerződést a tizenkét hónap időtartamú beruházás lebonyolítására. A projekt első szakaszában, 2007 őszén tíz etióp vízügyi szakembernek tartottak továbbképzést Magyarországon szennyvízkezelés, öntözés, vízellátás témakörben. Mindeközben megtörtént a kutak, valamint az öntöző- és vízellátó rendszer tervezése. 2008 február elején kétkonténernyi felszerelés indult útnak egy hajó fedélzetén Etiópia felé. A szállítmány hetekig vesztegelt Dzsibutiban, a tervezettnél jóval később, csak április végén érkezett meg Etiópiába, minek következtében a megvalósítás előre tervezett ütemterve is módosult, nem először! A konténerek kiérkezésével egy időben a VIKUV Zrt. munkatársai is a helyszínre utaztak, az Addisz-Abebától 567 km-re lévő Abuware faluba, ahol helyi segédmunkát alkalmazva, három hét alatt megépítették a település vízellátó rendszerét. Szerződésmódosítás keretében 2009 áprilisában egy közeli faluban, Hablomenderben is megépült egy falusi vízmű. 2009 tavaszán elkészült a csepegtető öntöző rendszer, melyet elsősorban hagyma termesztésére használ a megalakult „szövetkezeti‖ társulás, amely igen komoly szakmai és pénzügyi támogatást kap a Regionális Fejlesztési Irodától. A három kút fúrásával 2010-ben tovább folytatódott a beruházás, melyet jelentősen hátráltatott a helyszínek nehézkes megközelíthetősége. Az Addisz Abeba és Abuware közötti út igen rossz állapotú volt a munkák kezdetén, annak ellenére, hogy 200 km-nyi szakasz felújítása európai uniós támogatással már akkor készen állt. Rengeteg, szinte középkori munkával, kínai pénzügyi és 21. századi műszaki támogatással a projekt végső átadására, 2012-re korszerű aszfalt út kötötte össze a tartományt a fővárossal. Bár a falu messze van az etióp fővárostól, kedvező adottságokkal rendelkezik. 80-120 méter mély kutak lefúrásával jelentős vízkincset taroló rétegek érhetők el (áthalmozott bazalt). A kútfúráshoz, az öntözéshez és a vízmű üzemeltetéséhez szükséges energia biztosítása azonban nehézségekbe ütközik, hiszen ehhez gázolajjal működő áramfejlesztőre van szükség. Hihetetlen nagy eredmény látni több év után is, hogy míg a helyiek eddig évente egyszer, az öntözőrendszer megépítése után akár háromszor is képesek aratni. Az is élénken érzékelhető a területen, hogy gombamód szaporodnak a falvak és növekszik a településeket alkotó lakosság száma arrafelé, amerre a kutak épülnek. A vízellátás óriási problémát jelent a területen. Korábban másfél kilométert kellett gyalogolni egy kis vízért, a környéken élők kiapadt folyómedrekből mertek vizet, mostak, mosdottak, ma már azonban szemmel láthatóan gazdagodnak, új nagyobb házak épültek, busz jár a faluba, a helyszínen voltak a villamosításhoz szükséges távvezeték oszlopok, tuk-tukok robognak az öntözött földek mellet. A víz nemcsak az életet jelenti, de a jólét alapját is biztosítja a lakosság részére.