XX. Korányi Frigyes Tudományos Fórum

_

___________________________________________XX. Korányi Frigyes Tudományos Fórum

XX. Korányi Frigyes Tudományos Fórum Absztraktfüzet

Korányi Frigyes Szakkollégium

_


_


„Az ismert dolgok végesek, az ismeretlenek végtelenek; szellemünk egy kis szigetecskén áll a megmagyarázhatatlan dolgok végtelen óceánjának közepén. Valamennyi generációnak az a dolga, hogy meghódítson még egy kis szigetet.” /Thomas H. Huxley/ .

_


_


Tartalom Program .................................................................................................. 6 Az immunrendszer megbetegedései, diszfunkciói, autoimmun betegségek ............................................................................................ 34 Biomethodika ....................................................................................... 42 Mikrobiológia, infektológia ................................................................. 50 Kísérletes kardiológia .......................................................................... 58 Genetika és genomika .......................................................................... 68 Gyermekkori megbetegedések ............................................................ 79 Onkológiai megbetegedések ................................................................ 90 Neurodegeneratív megbetegedések, idegtudományok ...................... 100 Kardivaszkuláris megbetegedések epidemiológiája ......................... 110 Képalkotó eljárások ........................................................................... 119 State of the art, nanotechnológia, gyógyszerfejlesztés ...................... 128 Magatartástudományok ..................................................................... 136 Kardiovaszkuláris képalkotás ............................................................ 143 Támogatóink ...................................................................................... 153

_


Program

5

_


XX. Korányi Frigyes Tudományos Fórum

Program 2015. március 12-13.

Program

6

_


Az immunrendszer megbetegedései, diszfunkciói, autoimmun betegségek Időpont: Március 12. 9:00-11:30

A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Buzás Edit, egyetemi tanár, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Dr. Pós Zoltán, egyetemi adjunktus, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Dr. Varga Lilian Ágnes, tudományos főmunkatárs, III. Sz. Belgyógyászati Klinika Kutatólaboratórium

Program

Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1.

Erdélyi Tamás

SE ÁOK IV.

Az alemtuzumab indukció hatásainak vizsgálata tüdőtranszplantált betegeken

2.

Oláh Ágnes

SE ÁOK VI.

A regulátoros T-sejt markerek vizsgálata I-es típusú diabetes mellitusban

3.

Kovács Orsolya Tünde

Program

SE GYTK IV.

Extracellulárisvezikulák hatása az oszteoklasztogenezisre

7

_


Bárczi Enikő

4.

SE ÁOK III.

Rekeszmozgás és légzésfunkciós paraméterek összefüggése interstitialis tüdőbetegeknél

SZÜNET

5.

Trojnár Eszter

SE ÁOK VI.

Patogén baktériumtörzsek H faktor és CFHR1 kötésének összehasonlító vizsgálata autoimmun hemolítikus urémiás szindróma tükrében

6.

Barbalics Viktória

SE ÁOK V.

Intravénás és szubkután immunglobulin szubsztitúciós kezelés összehasonlítása primer antitesthiányos betegekben

7.

Szilveszter Kata

SE ÁOK IV..

A Syktirozin-kináz hízósejt-specifikus hiányának vizsgálata kísérletes autoimmun ízületi gyulladásban

Program

8

_


Biomethodika Időpont: Március 12. 9:00-11:30 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Benyó Zoltán, egyetemi tanár, Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet Dr. Csanády László, egyetemi docens, Orvosi Biokémia Intézet Dr. Voszka István, egyetemi adjunktus, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet

Program

Előadó

1.

Szabó Zsófia Eszter

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

PTE ÁOK V.

A prenatális dohányzás, mint a koraszülött retinopathia egyik rizikófaktora ?

2.

Zahorán Szabolcs

SZTE TTIK V.

Fémfelhalmozódás és oxidatív stressz: a dohányzás hatásainak molekuláris vizsgálata humán köldökzsinór mintákon

3.

Tóth Szilvia

SE GYTK V.

Fényérzékenyítők által keltett reaktív oxigén származék mennyiségének meghatározása sejtmembrán modellek lipofil környezetében

4.

Balla Péter

PTE ÁOK V.

Egy új katabolikusneuropeptid, az alarin

SZÜNET

Program

9

_


5.

Kercsmár Anita

6.

Onódi Zsófia

SE ÁOK IV.

Vérplazma eredetű exoszóma izolálás optimalizálása in vivo kísérletekhez

7.

Szkibinszkij Edgár

SZTE TTIK MSc II.

A RAAS rendszer gátlásának szerepe a diabéteszes nefropátiában

Program

PTE ÁOK V.

A TRPV1 és TRPA1 ioncsatornák expressziója emberi méhnyálkahártyában és lehetséges szerepük mélyen infiltrálóendometriózisban

10

_


Mikrobiológia, infektológia Időpont: Március 12. 9:00-11:30 A bíráló bizottság tagjai: Dr. Szabó Dóra, egyetemi docens, Orvosi Mikrobiológiai Intézet Dr. Kristóf Katalin, részlegvezető szakorvos, Klinikai Mikrobiológiai és Diagnosztikai Laboratórium Dr. Kocsis Béla, egyetemi adjunktus, Orvosi Mikrobiológiai Intézet

Program Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

SZTE ÁOK PhD

A Propionibacteriumacnes indukálta TLR szignálfolyamatok negatív szabályozóinak azonosítása és jellemzése keratinocitákban

1.

Erdei Lilla

2.

Szőke Anita

BME VBK VI.

3.

Major Zsófia

SE ÁOK VI.

4.

Horváth-Szalai Zoltán

PTE ÁOK PhD

A cirkadián óra metabolikus kompenzációjának új faktora

Tüdőgyulladást követő Clostridium difficile fertőzés, diarrhoea és mortalitás rizikófaktorai

Unusual protein markers of sepsis: serumactin and gelsolin

SZÜNET

Program

11

_


5.

Szeifert Viktória

6.

Brunner Alexandra

7.

Párkányi Zsófia

Program

SE GYTK II.

SE ÁOK VI.

SE GYTK IV.

Examination of antibacterialeffect of neutrophilicgranulocytesderivedmicrovesicles

Következtetések a gonorrhoea fertőzés terápiájáról rezisztencia-vizsgálatok és NGMAST szekvencia-tipizálás alapján Streptococcuspneumoniae antibiotikum érzékenységének változása kompetencia stimulálópeptid hatására

12

_


Kísérletes kardiológia Időpont: Március 12. 12:30-15:30 A bíráló bizottság tagjai: Dr. Kékesi Violetta, egyetemi docens, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Dr. Sax Balázs, klinikai orvos, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Dr. Juhos Krisztina,PhD-hallgató, Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet

Program

Előadó

Egyetem, évfolyam

1. Giricz Zsófia SZTE TTIK

2.

Varga Regina Rózsa

3. Ane S. Dybvig

4.

5.

Balogh Dóra Bianka

Szabó Lilla

Program

MSc I.

SE ÁOK IV.

Előadás címe

A lizil-oxidáz enzim bélszakasz-specifikus expressziójastreptozotocinnal indukált diabéteszes patkányokban Humán pluripotens őssejt-eredetű endothelsejtek differenciáltatásának és érettségének vizsgálata

III.

Vasorelaxanteffect of hydrogensulphide is increasedin db/dbmice

BME VBK V.

A nátrium-glükóz kotranszportere, mint a RAAS gátlók új célpontjai a diabéteszes nefropátiában

SE ÁOK

SE ÁOK IV.

A patológiás és fiziológiás bal kamra hipertrófia kisállatmodelljeinek részletes összehasonlító in vivo hemodinamikai jellemzése

13

_


SZÜNET

6. Molnár Ágnes

SE ÁOK IV.

Impacts of O-linked ß-N-acethylglucosamine glycolisation on endothelial nitric oxide synthase in diabetic nephopathy

7.

Panta Cecília Rita

SE ÁOK III.

A lizofoszfatidsavvazokonstriktor hatásának mechanizmusa

8.

Császár András

PTE ÁOK IV:

Az endogén hipofízis adenilátciklázaktiválópolipeptid (PACAP) hátsó-végtag ischaemiában betöltött szerepének vizsgálata egér modellben

9.

Kellermayer Dalma

Program

SE ÁOK

V.

Genderdifferencesinmorphological and functionalaspects of athlete's heartin a ratmodel

14

_


Genetika és genomika Időpont: Március 12. 12:30-16:00 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Fekete György, egyetemi tanár, II. SZ. Gyermekgyógyászati Klinika Prof. Dr. Szalai Csaba, egyetemi tanár, Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Dr. Sebestyén Anna, tudományos főmunkatárs, I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet

Program

Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1.

Kelemen Andrea

ELTE TTK IV.

Kardiotoxicitás vizsgálata akut limfoid leukémiás betegeken

2.

Puskás Flóra

SE ÁOK V.

Az intrauterin növekedési retardáció genetikai hátterevastagsággal

3.

Szemes Kata

PTE ÁOK VI.

Crohn-betegségfenotípus és genotípus vizsgálata

4.

Balázs Andrea

SE ÁOK V.

Genetikai eltérések vizsgálata hazai primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegekben

PTE ÁOK III.

A hypophysisadenilátcikláz aktiváló polipeptid (PACAP) előfordulásának és hatásának vizsgálata hím egerek reprodukciós rendszerében

5.

Program

Kovács Anna

15

_


SZÜNET

6.

Fésűs Luca

SE ÁOK III.

In vitro translation of Ncb5or protein tostudyhemebindingcapacity

7.

Sági Judit

SE ÁOK VI.

Génpolimorfizmusok szerepe az aszparaginázallergiában

8.

Farkas Abigél

SE ÁOK IV.

A humán glükokortikoid-receptorgén polimorfizmusainak vizsgálata kongenitálisadrenálishiperpláziában

9.

Óvári Tímea

SZTE ÁOK II.

The regulatoryrole of ubiquitylationin DNA damagetolerance

SZTE TTIK V.

Új, nem invazív, digitális PCR alapú prenatális szűrőmódszer a magzati számbeli kromoszóma rendellenességek azonosítására

10. Kocsis-Deák Barbara

Program

16

_


Gyermekkori megbetegedések Időpont: Március 12. 12:30-16:00 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Arató András, egyetemi tanár. I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Dr. Csóka Mónika, egyetemi docens, II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika Dr. Müller Judit, egyetemi adjunktus, II. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika

Program

Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1.

Szijártó Annamária

SE ÁOK VI.

Alsó végtagi gipszrögzítés hatása a spasztikus gyermekek csontsűrűségére

2.

Szanyi Marcell

SE ÁOK VI.

Tonsillectomia utóvérzések: valós hátrány?

3.

Bakó Krisztina

SE ÁOK VI.

Az atópiásdermatitises gyermekek D-vitamin szintjének elemzése a betegség súlyosságának tükrében

4.

Őri Dorottya

SE ÁOK VI.

Szolubilisurokinázplazminogénaktivátor receptor fehérje vizsgálata krónikus gyermekkori májbetegségben és májtranszplantáltak körében

5.

Juhász Orsolya

SE ÁOK IV.

D-vitamin státusz vizsgálata gyermekkori malignitásokban

Program

17

_


SZÜNET

6.

Boros Krisztina Katinka

SEÁOK V.

A miR-146a, miR-155 és miR-122 vizsgálata Crohn-beteg gyermekek bélbiopsziáiban Új patogenetikai tényezők azonosítása atípusos hemolitikus urémiás szindrómában: a XIII-as faktor vizsgálata olvadáspont analízissel, szekvenálással és aktivitás méréssel

7.

Janszky Noémi

SE ÁOK IV.

8.

Ian O’Sullivan

PTE ÁOK VI.

Examination of thelowerlimb's biomechanicalparameterscomparedtoboneage

9.

Lévai Eszter

SE ÁOK III.

Gyermekkori peritoneális dialízis – a SE I. Sz. Gyermekklinika gyakorlatának összehasonlítása a nemzetközi adatokkal (IPDN)

10.

Kelemen Judit Nikolett

SE ÁOK IV.

Obstruktív alvási apnoe és fül-orr-gégészeti státusz összefüggése elhízott gyermekek körében

Program

18

_


Onkológiai megbetegedések Időpont: március 13. 8:00-11:00 A bíráló bizottság tagjai: Dr. Bödör Csaba, tudományos főmunkatárs, I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Dr. Remenár Éva, klinikai főorvos, Országos Onkológiai Intézet Dr. Szász Marcell, PhD-hallgató, II. Sz. Patológiai Intézet

Program Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1.

Buday Zsófia

SE ÁOK VI.

Az emlődaganatokban előforduló BRCA mutációk és kapcsolatuk a rutin patológiai jellemzőkkel

2.

Kói Krisztina

SE ÁOK VI.

Biszfoszfonát kezelés hatása humán nemkissejtes tüdőrák sejtekre

SE ÁOK VI.

A 70 kDa-oshősokkfehérje szerepének vizsgálata colorectalis daganatban szenvedő betegekben

SE ÁOK V.

A colorectalis májáttétek invazív kezelési lehetőségei: műtéti és műtéttel kombinált ablatív terápia eredményeinek összehasonlítása

3.

4.

Garam Nóra

Fekete Laura

SZÜNET

5.

Program

Trojnár Dóra

SE ÁOK III.

Az ovális sejtes reakció vizsgálata portális vénaág lekötését követően patkánymájban

19

_


6.

Gángó Ambrus

SE ÁOK V.

Új lehetőség a myeloproliferatívneoplasmák diagnosztikájában: A calreticulin (CALR) gén mutációinak kimutatása

7.

Mihály Dóra

SE ÁOK VI.

SDH mutációk vizsgálata gastrointestinalisstromális tumorokban

8.

Krencz Ildikó

SE ÁOK VI.

The role of themTORsignalingpathwayinthepathogenesis of lungcancer and brainmetastases

9.

Molnár Anna

ELTE TTK MSc I.

MikroRNSexpresszió változások vizsgálata vastagbéldaganatokban, tumorsejtekben és a tumorstrómában

Program

20

_


Neurodegeneratív megbetegedések, idegtudományok Időpont: Március 13. 8:00-11:00 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Banczerowski Péter, egyetemi tanár, Országos Idegtudományi Intézet Dr. Kovács Tibor, egyetemi docens, Neurológiai Klinika Dr. Lendvai Dávid, egyetemi tanársegéd, Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet

Program Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1.

Hegedüs Panna

SE ÁOK III.

N-acetil-cisztein pozitív hatása szkizofréniamodell állatban

2.

Varga Vince

SE ÁOK IV.

Porckorong protézis beültetésével szerzett tapasztalataink nyaki gerincsérvek kezelésében

3.

Bárány László

SE ÁOK V.

Decompressivehemicraniectomiát követő hydrocephalusmalignusmediaocclusion átesett betegek körében

4.

Nagy-Grócz Gábor

SZTE ÁOK PhD

Az arachidonoil-etanolamid moduláló hatása a nitroglicerin okozta szenzitizációra patkány caudálistrigeminális magjában

SZÜNET

Program

21

_


5.

Lékó András

SE ÁOK VI.

6.

Kiss Tamás

SZTE ÁOK V.

Threshold of spreadingdepolarizationelicitation is altered bybrainmaturation and ischemia

Beszédfeldolgozás vizsgálata benignuscentrotemporalis epilepsziás gyermekekben

7.

Schlick-Szabó Anna

8.

Csergő Ágnes

PTE ÁOK V.

A háziorvosok diagnosztikus és terápiás szokásaik időskori demenciák esetén

9.

Szabó Zsófia Eszter

PTE ÁOK V.

A prenatális dohányzás patkányok korai idegrendszeri fejlődésére kifejtett hatásainak vizsgálatában tett előrelépéseink

Program

SE ÁOK VI.

Az Insulin-likegrowthfactorbinding protein 3 (IGFBP-3) expressziójának változása patkány anyák agyában

22

_


Kardiovaszkuláris megbetegedések epidemiológiája Időpont: Március 13. 8:00-11:00 A bíráló bizottság tagjai: Dr. Heltai Krisztina, egyetemi adjunktus, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Dr. Pozsonyi Zoltán Imre, egyetemi tanársegéd, II. SZ. Belgyógyászati Klinika Dr. Boros András, PhD-hallgató, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika

Program Előadó

1.

2.

3.

4.

Kapornai Brigitta

Parázs Nóra

Kató Karina

Szabó Dóra

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

SE ÁOK V.

A neurotrofikus faktorok szérum szintjének változása kardiopulmonárisreszuszcitációt követő terápiás hipotermia hatására

SE ÁOK

V.

A vörösvérsejtek eloszlási szélességének (RDW) prognosztikus szerepe az implantálhatókardioverterdefibrillátorral élő betegekben

VI.

Representativesurvey of total, bioactive and free vitamin D levelsintheHungarianpopulationatthe end of winter

SE ÁOK

PTE ÁOK V.

PACAP szöveti és szérum szintjének vizsgálata ischaemiás szívbetegségben, billentyűbetegségekben és szívelégtelenségben

SZÜNET

Program

23

_


5.

Bárczi Adrienn

6. Göltl Patrícia

7.

Somogyi Vivien

8. Schlőgl Simon

Program

SE ÁOK V.

A brain-derivedneurotrophicfactor (BDNF) kapcsolata az affektív temperamentumokkal hipertóniásokban

SE ÁOK IV.

Szív-érrendszeri betegség rizikófaktorok és D vitamin ellátottság iskolásoknál

SE ÁOK

SE ÁOK

III.

Krónikus obstruktív tüdőbetegek kilégzett oxigénszintjének összefüggése a klinikai paraméterekkel

V.

A neutrofil leukociták és a limfociták arányának szerepe szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése során

24

_


Képalkotó eljárások Időpont: Március 13. 11:30-14:30 A bíráló bizottság tagjai: Dr. Karlinger Kinga, tudományos főmunkatárs, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika Dr. Kollár Attila, klinika főorvos, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika Dr. Doros Attila, egyetemi docens, Transzplantációs és Sebészeti Klinika

Program

Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1.

Bodor Zsuzsanna

SE ÁOK VI.

PatternQuant alapú digitális képanalízis használata az IHC elemzésében

2.

Fekete Laura

SE ÁOK V.

A venaportaeintersegmentalisanastomosisai és jelentőségük a májsebészetben

SE FOK IV.

Értopográfiai és mélységélességi vizsgálatok transzparens, valós háromdimenziós mikroszkópia segítségével orofaciális struktúrákon

SZTE ÁOK IV.

Az agykérgi kúszó depolarizációval járó metabolikus változások vizsgálata kísérletes képalkotó eljárással

3.

Komarek Edit

4.

M. Tóth Orsolya

SZÜNET

5.

Szepes Borbála

Program

SZTE ÁOK III.

Dosedependenteffect of resveratrolonreactiveoxygen species productioninrat aorta and mesentericartery

25

_


6.

Czimmer Sándor

7.

Virág Tímea Helga

8.

Kéringer Patrik

Program

SZTE TTIK II.

Lézeres szórási interferencia kontrasztelemzés kiterjesztése és alkalmasságának vizsgálata műtéti körülmények közötti mérések elvégzésére

SZTE V.

Urogenitális rendelleneségek miatt megszakított második trimeszteri terhességek

PTE ÁOK III.

MikroCT, bőrredő- és kerületmérés valamint post mortem testösszetétel-mérési technikák összehasonlítása patkányban

26

_


State of the art, nanotechnológia, gyógyszerfejlesztés Időpont:Március 13. 11:30-14:30 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Kellermayer Miklós Sándor Zoltán, egyetemi tanár, Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet Dr. Kató Erzsébet, egyetemi adjunktus, Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet Dr. Pesti Szabolcs, technológiai menedzser, Innovációs Központ

Program Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

1. Kesjár Katinka

SE FOK IV.

Nagy tisztaságú klór-dioxid oldat fogfehérítő hatásának vizsgálata

2. Boros Szilvia

SE ÁOK V.

A lokális renin-angiotenzin rendszer szerepe calcineurin-inhibitornefrotoxicitásban

3. Sziráki András SE ÁOK IV.

4.

Dér Bálint

SE ÁOK V.

Nephrogen diabetes insipidust okozó V2 vazopresszin receptor mutáció lehetséges terápiájának funkcionális vizsgálata

A neurokininA jelátviteli folyamatai húgyhólyag simaizomban

SZÜNET

Program

27

_


5. Vincze István

SE GYTK V.

Az arteriagastroduodenalis variációinak klinikai anatómiája

6.

István N. Huszár

SE ÁOK V.

Red bloodcellbehaviorwithintheexclusionzone

7.

Tóth András

SE GYTK IV.

Anyatej oligoszacharidok azonosítása 15N NMR spektroszkópia segítségével

Program

28

_


Magatartástudományok Időpont: Március 13. 12:00-14:30 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Bitter István, egyetemi tanár, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Dr. Hegedűs Katalin, egyetemi docens, Magatartástudományi Intézet Dr. Terebessy András, egyetemi tanársegéd, Népegészségtani Intézet

Program

1.

Előadó

Egyetem, évfolyam

Előadás címe

Őri Dorottya

SE ÁOK VI.

Viselkedésterápiás program ADHD-s gyermekek és szüleik számára

SE ÁOK IV.

Relationship of AttentionDeficit/HyperactivityDisorder (ADHD) toselfconceptin Hungary and in Massachusetts, USA

2.

Tokodi Márton

3.

Karádi Zsófia Nozomi

PTE ÁOK V.

Látható-e az ingergazdag környezet védőhatása mangán neurotoxicitásban?

SZÜNET

4.

Program

Pálla Péter

SE ÁOK V.

A 2008-as gazdasági recesszió és az öngyilkossági halálozás Budapesten és országosan

29

_


5.

Demeter Anna

SE ÁOK VI.

A külső megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális hatások és az evészavarok közötti kapcsolat vizsgálata serdülők körében

6.

Batta Dóra

SE ÁOK IV.

A NADA fülakupunktúrás kezelés stresszoldó és szorongáscsökkentő hatásainak vizsgálata orvostanhallgatókon

Program

30

_


Kardiovaszkuláris képalkotás Időpont: Március 13. 15:00-18:00 A bíráló bizottság tagjai: Prof. Dr. Hüttl Kálmán, egyetemi tanár, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Dr. Szilágyi Szabolcs, egyetemi tanársegéd, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Dr. Kovács Attila, PhD-hallgató, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika

Program

Előadó

1.

Egyetem, évfolyam

Drobni SE IV. Zsófia Dóra ÁOK

Előadás címe

Koszorúér kalcifikáció és plakk terheltség öröklődése

SE Bal pitvari méretek vizsgálata felnőttkorú ikrekben: genetikai vagy IV. ÁOK környezeti determináltság?

2.

Karády Júlia

3.

Kocsmár Ildikó

SE IV. ÁOK

Modellalapú iteratív technikával rekonstruált koronáriaCTangiográfia felvételek képminőségének átfogó vizsgálata

4.

Teszák Tímea

SE V. ÁOK

Az aortagyök és az aorta ascendens méreteinek öröklődése

SZÜNET

Program

31

_


5.

Hörcsik Dorottya Veronika

6. Hajdu Máté

7.

8.

9.

SE A koronáriaCT-angiográfia képminősége és értékelhetősége IV. ÁOK szívtranszplantált betegek utánkövetésesorán - Első tapasztalatok

PTE V. ÁOK

Czimbalmos SE VI. Csilla ÁOK

Márton Tokodi

ST-elevációsmyocardialisinfarctus MR jellegzetességei az akut szakban, illetve utánkövetés során

SE Characterization of right ventricularfunctionusing 3D and IV. ÁOK speckletrackingechocardiographyinpatientsafterhearttransplantation

Meltzer SE V. Anna Zsófia ÁOK

Program

A diastolés funkció károsodása hozzájárul a funkcionális kapacitás csökkenéséhez COPD-s betegekben

A bal kamra kontraktilitásának meghatározása a sportszív patkánymodelljében - speckle-trackingechokardiográfia vs. nyomás-térfogat analízis

32

_


Absztraktok XX. Korányi Frigyes Tudományos Fórum Semmelweis Egyetem Korányi Frigyes Szakkollégium 2015 március 12-13.

Program

33

_


Az immunrendszer megbetegedései, diszfunkciói, autoimmun betegségek

Az immunrendszer megbetegedései, diszfunkciói, autoimmun megbetegedések

34

_


Az alemtuzumab indukció hatásainak vizsgálata tüdőtranszplantált betegeken Erdélyi T. Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika Előadó:Erdélyi Tamás, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: alemtuzumab, tüdőtranszplantáció, immunszuppresszió

Bevezetés: A humanizált monoklonális anti-CD52 antitest, az alemtuzumab ma a tüdőtranszplantációt (LuTx) követően alkalmazott indukciós terápia. Az alemtuzumab kezelés által létrehozott immunszuppresszió lehetővé teszi a LuTx-ban alkalmazott immunszuppresszív szerek alacsonyabb dózisban történő alkalmazását. Az alemtuzumab hatásmechanizmusa alapján jelentősen csökkenti bizonyos fehérvérsejt subpopulációk mennyiségét, gátolva a rejekciók előfordulását. Nem ismert, hogy magyar LuTx betegekben hogyan alakul az első évben az akut rejekciók száma, illetve milyen nem kívánatos események társulnakalemtuzumab kezeléshez. Metodika: A vizsgálatban 2011-2013 között Bécsben LuTx-en átesett betegeink (N=38) adatait elemeztük az első évben. Az alemtuzumab indukcióban (AI, N=15) és indukcióban nem részesült (kontroll, N=23) LuTx páciens laboratóriumi és szövettani adatainak, valamint a calcineurin inhibitor (CNI) átlagos gyógyszerszintjének összehasonlítására került sor. Az AI betegeknél az első postoperatív évet követően a perifériás vérben a T és B lymphocyta megoszlást, a CD4+/CD8+ T sejtarányt áramlási citometriával határoztuk meg. Eredmények: Az AI LuTX betegek vérképében az első hónapban a lymphocyták átlagos abszolút száma szignifikánsan csökkent a kontrollokhoz képest (0,21±0,04 vs. 1,11±0,13 G/L, p<0,05), és 12 hónappal a műtét után az AI csoportban ez az arány még mindig jelentősen alacsonyabbnak bizonyult (0,76±0,13 vs. 1,66±0,17 G/L, p<0,05). Az AI betegek között kevesebb esetben került sor immuszuppresszív készítmény váltásra nephrotoxicitás vagy krónikus graftelégtelenség miatt, mint a kontroll csoportban(N=1 vs. N=6). AI mellett az első postoperatív évben az akut rejekciók aránya szignifikánsan alacsonyabb volt átlagos CNI szint mellett (AI: >1% vs. kontroll >4%). Az AI után 1 évvel a CD4/CD8 sejtarányt vizsgálva, a vizsgált esetek felében tapasztaltunk megnövekedett CD8 arányt, valamint jelentősen nőtt az AI csoportban a vírusfertőzések száma. Összefoglalás: AI tüdőtranszplantációban alkalmazva jelentősen csökkenti az akut rejekciók számát, alacsonyabb fenntartó immunszuppressziv kezelés mellett. Az elhúzódó lymphopenia a kórokozó profil megváltozását eredményezheti, így a későbbiekben ennek további megfigyelése szükséges. Témavezető: Müller Veronika, Bohács Anikó


35

_


A regulátoros T-sejt markerek vizsgálata I-es típusú diabetes mellitusban Oláh Á. Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinika Előadó:Oláh Ágnes, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Treg, I-es típusú cukorbetegség, immunreguláció

Bevezetés: A regulátoros T-sejtek (Treg) legfontosabb markere a Foxp3 transzkripciós faktor. A Treg sejtek központi szerepet játszanak az autotolerancia élettani keretek között tartásában, amelynek felborulása autoimmun betegségek, így pl. I-es típusú diabetes mellitus (T1DM) létrejöttéhez vezethet. A betegség hátterében a pancreas β-sejtjeinek autoimmun insulitis miatt bekövetkező szelektív pusztulása áll. Célkitűzés: Cukorbetegek és egészséges személyek vérmintáiban a lymphocyták alpopulációinak és a Treg sejtmarkerek [Foxp3, CD25 (IL-2RA), CTLA-4] expressziójának vizsgálata. Módszerek: 39 T1DM beteget (F/N=20/19; 32.51±8.82 év), és 36 egészséges kontrollszemélyt (F/N=17/19; 31.06±9.43 év) vizsgáltunk. Éhomi vérvételt követően antikoagulált perifériás vérmintáikat áramlásos citometria segítségével elemeztük. Fluoreszcens festékkel jelölt antitestekkel vizsgáltuk a CD3+CD4+ T-sejtek CD25, Foxp3 és CTLA-4 expresszióját mindkét csoportban. A citometriai analízist Beckman Coulter Kaluza programmal, a statisztikai feldolgozást Statsoft Statistica programmal végeztük (Mann-Whitney U-teszt). Eredmények: A Treg (Foxp3+CD4+) sejtek arányában (7.68±2.07% vs. 7.81±2.26%; p=0.77) nem találtunk különbséget a két csoport között. A CD25+ Thelper (Th) sejtek aránya (34.69±14.57% vs. 48.30±13.03%; p<0.0001), a CD25+ sejtek aránya (63.48±11.76% vs. 73.20±8.72%; p<0.005) és a CD25 expressziója a Treg csoportban (1.89±0.56 vs. 2.22±0.52; p=0.006) alacsonyabb volt T1DMben. A Th, illetve CD25- Treg sejtek (1.69±0.50 vs. 2.32±0.57; p<10-5), valamint a CD25- és a CD25+ Treg-ek (2.32±0.57 vs. 2.88±0.64; p<10-5) CTLA-4 expressziója lépcsőzetes emelkedést mutatott. Következtetések: T1DM-ben a CD25+ sejtek kisebb aránya a betegek nagyobb rezerv Treg készletét, illetve a Treg sejtek differenciálódásának az érés késői szakaszában való megrekedését jelezheti. A CD25+ Treg sejtekétől elmarad a CD25- sejtek CTLA-4 expressziója, ami csökkent szuppresszív kapacitást jelez. A T1DM és a kontroll csoport Treg alcsoportjainak megegyező CTLA-4 expressziója az alcsoportok arányának felborulására utal az immunregulációs zavar egyik tényezőjeként. Témavezető: Dr. Firneisz Gábor, dr. Zóka András


36

_


Extracelluláris vezikulák hatása az oszteoklasztogenezisre Kovács O.

Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Előadó:Kovács Orsolya Tünde, Gyógyszerésztudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: ECV, oszteoklasztogenezis, exoszóma, mikrovezikula

Irodalmi háttér: Az extracelluláris vezikulák (ECV) sejtek által termelt szubcelluláris méretű membránnal határolt képletek, melyek az intercelluláris kommunikációban játszhatnak szerepet. Az ECVk közé tartoznak az exocitózissal keletkező endoszómális markereket hordozó exoszómák és a plazmamembrán-eredetű mikrovezikulák. Jelen munkánkban egészséges donoroktól származó vér és az U.937 monocita sejtvonal eredetű mikrovezikulák és exoszómák lehetséges hatásait vizsgáltuk a csontfalósejtek differenciálódására. Módszerek: ACD csőbe levett vérből és U.937 felülúszóból izoláltunk exoszómákat és mikrovezikulákat, valamint CD14+ sejteket azonos személytől származó vérből. AZ ECV-ket több centrifugálási, szűrési lépéssel szeparáltuk. Az ECV-k koncentrációját és méretét IZON qNano készülékkel regisztráltuk. A CD14+ sejteket ficoll grádiensen centrifugált PBMC preparátumból izoláltuk EasySep humán CD14+ szelekciós kit segítségével. A preparátum tisztaságát CD14 fluoreszcens antitest segítségével áramlási citométerrel ellenőriztük. A sejteket 24 óráig 50 ng/ml MCSF jelenlétében inkubáltuk a-MEM alapú tápban, majd a felülúszót lecseréltük 50 ng/ml M-CSF és RANKL tartalmú tápra és ekkor adtuk hozzá a kezeléseket: vér eredetű mikrovezikula, exoszóma illetve U.937 felülúszóból izolált mikrovezikula és exoszóma mintákat. A 4. napon lecseréltük a tápot és a kezelést, majd a 7. napon Sigma Acidotikus Foszfatáz (TRAP) kit segítségével fixáltuk és festettük a sejteket. A sejtek viabilitását fluoreszcens annexin kötődéssel mértük. Eredmények: A CD14+ sejtek aránya a PBMC mintában 12-18%, a szelektált populációban 90% fölött található. Az exoszómák átlagos átmérője 140 nm, a mikrovezikuláké 760 nm körül volt. A vérből és az U.937 felülúszóból izolált mikrovezikula preparátumok nem befolyásolták az érett csontfalósejtek számát (n=5). Az vér és U.937 eredetű exoszómák jelenlétében kevesebb oszteoklaszt differenciálódott (p <0,05), mint a kontroll mintákban (n=5). Konklúzió: A vér és az U.937 sejtvonal eredetű exoszómák befolyásolhatják az oszteoklasztogenezist. Témavezető: Dr. Marton Nikolett, Dr. Nagy György


37

_


Rekeszmozgás és légzésfunkciós paraméterek összefüggése interstitialis tüdőbetegeknél Dr. Müller V.1, Dr. Tárnoki Á.2, Dr. Tárnoki D.2, Bárczi E.1 1

Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika Semmelweis Egyetem Radiológiai és Onkoterápiás Klinika

2

Előadó:Bárczi Enikő, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: rekeszizom, rekeszmozgás, interstitialis tüdőbetegség, ILD

Bevezetés: Az interstitialis tüdőbetegségek (ILD) jellegzetes tünete a dyspnoe, mely különösen terhelés kapcsán fokozódik. A parenchymás eltérések mellett a belégző izomzat, főleg a rekeszizom működési elégtelensége (shrinking lung, SL) is gyakran megfigyelhető. Nem ismert, hogy a rekeszmozgás vizsgálatára ILD esetén mely diagnosztikus módszer a legeredményesebb és melyik mutatja a légzésfunkciós paraméterekkel a legjobb összefüggést. Módszerek: Vizsgálatunkban 16 ILD-s beteg (12 autoimmun, 4 idiopátiás tüdőfibrózisban szenvedő beteg, átlag életkoruk 58±15 év; 9 nő és 7 férfi) esetében vizsgáltuk átvilágítással, mellkas magas felbontású computer tomográfiás vizsgálatával (HRCT) és M-módú mellkasi UH-gal a rekesz mozgását. Mindegyik betegnél részletes anamnézis felvétel történt, meghatároztuk a pulmonális tüneteket, illetve komplex légzésfunkciós és diffúziós vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Valamennyi ILD-s betegnél a vezető tünet a dyspnoe volt. A légzésfunkció során a statikus paraméterek, így a forszírozott vitálkapacitás (FVC: 79±21 referencia%), teljes tüdőkapacitás (TLC: 75±19 referencia%), az egy másodperc alatti forszírozott kilégzési volumen (FEV1: 77±21 referencia%) és a CO diffúzió (TLCO: 75±20 referencia%) élettani értékhez viszonyított enyhe csökkenését észleltük. Átvilágítás során a betegek 69%-ánál igazolódott enyhe vagy középsúlyos SL. Az FVC és a FEV1 csak az UH-gal mért rekeszkitéréssel igazolt szignifikáns összefüggést (r=0,689 és r=0,869, p<0,05), a CT-vel vagy átvilágítással mért esetekben csak mérsékelt korreláció volt igazolható (r=0,300 és r=0,502, p=NS). Következtetés: ILD esetében a dyspnoe hátterében mérsékelten csökkent statikus tüdőtérfogatok és diffúzió mellett nagyon gyakran észlelhető SL. Az SL kimutatásában a klasszikus röntgen átvilágítással szemben eredményesebben alkalmazható a mellkasi UH, mely jól korrelál a légzésfunkcióval és nem jár sugárterheléssel. Témavezető: Dr. Müller Veronika, Dr. Tárnoki Dávid László


38

_


Patogén baktériumtörzsek H faktor és CFHR1 kötésének összehasonlító vizsgálata autoimmun hemolítikus urémiás szindróma tükrében Trojnár E. Semmelweis Egyetem, III. Sz. Belgyógyászati Klinika, Füst György Komplement Diagnosztikai Laboratórium Előadó:Trojnár Eszter, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: H faktor, H faktor rokon-1 fehérje, bakteriális interakció

Bevezetés: A H faktor (HF) a komplement rendszer féken tartásában és a patogén kórokozók szervezeten belüli túlélésében is kiemelt szerepet játszik. Streptococcus pneumoniae (S. pneum.) a regulátort több complement control protein (CCP) doménjén keresztül kötni képes, így a HF gátolja a baktérium felszínén létrejövő komplement aktivációt. A HF-al homológ doméneket hordozó H faktor rokon-1 fehérje (CFHR1) szintén kötődik egyes S. pneum. törzsekhez, a kötődés baktériumtúlélésben játszott szerepe azonban nem ismert. A komplement fehérjék bakteriális interakcióinak jellemzésére munkacsoportunk célul tűzte ki egy modellrendszer beállítását patogén baktériumtörzsek HF és CFHR1 kötésének összehasonlítására. Módszerek: Radioaktív I125 izotóppal jelölt HF és CFHR1 direkt baktérium kötését vizsgáltuk szeptikus betegekből izolált S. pneum. és Haemophilus influenzae (H. inf.) törzseken. Kontrollként HF-t igazoltan nem kötő, illetve ismerten az 5-7-es CCP doménen kötő laboratóriumi baktériumtörzsek szolgáltak. Eredmények: Két H. inf. törzs mutatott 10% feletti kötődést a HF-hoz, míg a CFHR1 kötés egyik esetében sem érte el az 1%-ot. A S. pneum. törzsek közül kettő jelentős mértékű HF (42 ± 7,48% és 21 ± 4,04%), és CFHR1 kötést (15,6 ± 2,43% és 9,6 ± 2,84%) mutatott. A HF-t 5-7-es doménjén kötő S. pyogenes törzs csak ez előbbihez, míg a HF-t igazoltan nem kötő törzs a vártnak megfelelően egyik komplement faktorhoz sem kötődött. Következtetés: Irodalmi adatok alapján a H. inf. 18-20-as doménjén keresztül kötődik a HF-hoz. Ennek ellenére vizsgálatainkban a HF 19-20-as doménjével homológ szakaszokat hordozó CFHR1hez nem láttunk érdemleges kötődést. A vizsgált S. pneum. törzsek kiemelkedő CFHR1 kötése felhívja a figyelmet a HF C-terminális doménjeinek fontosságára patogén baktériumtörzsek kötődése szempontjából. Ez az interakció a S. pneum.-t kötő HF epitópok harmadlagos szerkezetének megváltozástatásán keresztül reaktív B-sejtek és HF ellenes autoantitestek termelődését indukálhatja. Autoimmun HUS-ban a HF ellen termelt autoantitestek a regulátor funkciókiesését okozzák, mely együtt jár CFHR1 deléciós mutáció okozta hiányával is. Eredményeink jelentős mértékben hozzájárulnak az antitesttermelés mechanizmusának, így az autoimmun HUS kialakulásának megértéséhez is. Témavezető: Prof. Dr. Prohászka Zoltán, Dr. T. Sakari Jokiranta


39

_


Intravénás és szubkután immunglobulin szubsztitúciós kezelés összehasonlítása primer antitesthiányos betegekben Barbalics V. ESZSZK Gyermekhematológiai és Őssejt-transzplantációs osztály Előadó:Barbalics Viktória, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: IVIG, ScIg, B-sejt diszfunkció

Bevezetés: A primer antitesthiányos állapotok a veleszületett immundefektusok leggyakoribb csoportját alkotják, amelyek standard kezelése az immunglobulin pótlás. A szubsztitúció hagyományosan intravénás, vagy – újabban – szubkután készítményekkel történhet. A készítmények közötti váltás során az európai ajánlás dózisekvivalenciát javasol, míg Amerikában korrekciós faktor alkalmazását tanácsolják. Célkitűzés: Munkánkban az intravénás és a szubkután immunglobulin pótlással elérhető IgG völgykoncentráció összehasonlítását végeztük el és arra kerestünk választ, hogy az átállással kedvezőbb immunglobulin szintek érhetők-e el. Módszertan: Kutatásunkban először a primer antitestdefektussal született betegek adatbázisát hoztuk létre (n=146). Az adatbázisból kiválasztottuk azokat a betegeket, akik a kezdeti intravénás szubsztitúciót követően szubkután immunglobulin pótlásra tértek át (n=25). A betegek megoszlása a nem szerint 16 férfi, 9 nő; az átlagéletkor 27,7 év volt. Az átállás során a gyógyszeradagon nem változtattunk, korrekciós faktort nem használtunk. Az elemzés során a 25 beteg 3246 kezelését, 468 mért immunglobulin-szintjét gyűjtöttük és hasonlítottuk össze. A statisztikai számításokat az R (2.15 verzió) programmal végeztük. Az elemzések során lineáris kevert modelleket alkalmaztunk, amelyek segítségével lehetőségünk nyílt a völgykoncentrációk szempontjából meghatározó magyarázó változók (szintméréseket megelőző kezelések száma, beadott immunglobulin dózis, abszolút limfocita-szám, egyidejű infekció megléte/hiánya) hatásának tesztelésére úgy, hogy az ismétléseket (azonos betegeken végzett többszöri mérések) is figyelembe vehettük. Eredmények: A vizsgálatban a szubkután készítmények után átlag 7,79 (±2,4) g/l, az intravénás adagolás során 6,29 (±1,85) g/l IgG völgykoncentrációkat mértünk. Az immunglobulin pótlás módja és a mért völgykoncentrációk között szignifikáns összefüggés áll fenn (p<0,001). A beadás formája önmagában meghatározó, intravénás alkalmazás esetén az IgG szintek átlag -2,1 (±0,2) g/l-rel voltak alacsonyabbak. A többi vizsgált tényező és az IgG szintek között kapcsolatot kimutatni nem tudtunk. Következtetések: Vizsgálatunkban a primer antitesthiányos betegek azonos dózisú szubkután szubsztitúciójával magasabb IgG völgykoncentrációk érhetők el. Témavezető: Dr. Kriván Gergely Ph.D.,


40

_


A Syk tirozin-kináz hízósejt-specifikus hiányának vizsgálata kísérletes autoimmun ízületi gyulladásban Szilveszter K. Semmelweis Egyetem Élettani Intézet Előadó:Szilveszter Kata, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Syk, hízósejt, autoimmun ízületi gyulladás

Az autoimmun ízületi gyulladások gyakoriságuk és a betegek életminőségét jelentősen rontó tulajdonságaik miatt komoly népegészségügyi vonzattal rendelkeznek. Munkacsoportunk korábban kimutatta, hogy a hemopoetikus rendszer sejtjeiből történő Syk-törlés védettséget eredményez egy kísérletes autoantitest-indukált ízületi gyulladással szemben, mely kórfolyamatban fontos szereplők a hízósejtek. Mivel a Syk tirozin-kináz ugyancsak fontos részvevője a hízósejtek egyes immunreceptorjelpályáinak, felvetődött a kérdés, hogy miként alakul az ízületi gyulladás a fehérje hízósejt-specifikus hiányában. A választ transzgénikus megközelítéssel vizsgáltuk. A Cre-Lox rendszer segítségével hízósejt-specifikus Syk- hiányos egereket hoztunk létre. A kizárólag hízósejtekben kifejeződő Mcpt5 promoter mögé helyezett Cre rekombinázt tartalmazó egereket floxált Syk-kel rendelkező egyedekkel kereszteztük (Mcpt5Cre Sykflox/flox állatok). Kontrollként vad típusú intakt egereket, valamint Syk-hiányos csontvelői kimérákat használtunk. A sejtspecifikus géntörlés hatékonyságát és specificitását Western-blottal vizsgáltuk csontvelői hízósejtek, makrofágok és neutrofilek sejtlizátumain. A kísérletes ízületi gyulladás kiváltásához K/BxN szérumot használtunk. A kialakult gyulladást egy klinikai pontszám segítségével, a bokavastagság mérésével, valamint egy funkcionális teszt révén követtük nyomon. Az Mcpt5Cre Sykflox/flox egerek hízósejteiben a vad típusú sejtekkel szemben Western-blottal nem volt kimutatható a Syk. A kísérletes ízületi gyulladás kialakulásában esszenciális további sejtek, így a neutrofil granulociták és a makrofágok sejtlizátumaiban azonban a Syk mennyisége nem különbözött a vad típusú sejtekétől. A K/BxN szérum-transzfer artritisz során az Mcpt5Cre Sykflox/flox egyedek a vad típusú egerekhez hasonló mértékű gyulladást mutattak: sem a klinikai pontszám, sem a bokavastagság, sem a funkcionális teszt esetében nem találtunk érdemi eltérést a két genotípus egyedei között. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a Syk tirozin-kináz hízósejtekben való expressziója nem szükséges a kísérletes ízületi gyulladás kialakulásához, rámutatva, hogy a hemopoetikus rendszer sejtjeiből történő Syk-törlés védő hatásáért a molekulának más sejtekben való kifejeződése a felelős. Témavezető: Dr. Németh Tamás, Dr. Mócsai Atti


41

_


Biomethodika

Biomethodika

42

_


A prenatális dohányzás, mint a koraszülött retinopathia egyik rizikófaktora ? Szabó Zs. E.1 Szabó D.1 Anatómiai Intézet,Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar1 Neonatológiai Tanszék Farmakológiai és Farmakotherápiás Intézet,Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Sportélettani és Sportbiológiai Intézet , Természettudományi Kar Előadó:Szabó Zsófia Eszter, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: retinopáthia, prenatális dohányzás, OIR modell

Bevezetés: Az intrauterin dohányfüst expozíció bizonyítottan károsító hatással bír a születendő magzat neurológiai és szomatikus fejlődésére. Számos károsító hatása közé sorolható a koraszülés, a kisebb születési súly, ezek mellett légzési problémákhoz és szívelégtelenséghez is vezethet. A koraszülött retinopathia multifaktoriális vazoproliferatív kórkép, melynek incidenciája emelkedik a születési súly és kor csökkenésével. Az irodalomban ellentmondásos adatok találhatóak a terhesség alatti dohányzás és a koraszülött retinopathia kapcsolatáról,valamint állatkísérletes vizsgálatokból (prenatális dohányexpozíció és a koraszülött retinopathia modell - a patkány OIR-modell) is szintén kevés adat áll rendelkezésre. Célunk ezért egy olyan állatkísérletes modell felállítása volt, melyben a dohányzás koraszülött retinopathiára kifejtett hatásait vizsgáltuk. Módszer: Kísérleteinkben Sprague-Dawley patkányokat (1 hím és 3 nőstény) naponta 2x40 percre egész testre terjedő dohányfüst-expozíciónak tettük ki a megtermékenyítéstől a szülésig (~3-4 hét ). Ehhez zárt rendszerű dohányoztató készüléket és alkalmanként 4db kutatási célokra kifejlesztett cigarettát használtunk. A kontroll-csoport (1 hím és 3 nőstény) nem dohányzott. Születés után az újszülött patkányokat anyjukkal az 50/10 OIR modellnek megfelelően alternáló hypoxiás és hyperoxiás közegbe helyeztük a 0 -14. életnapig. Ezt követően szobalevegőn töltött 5 nap következett, mely alatt funkcionális ERG-vizsgálatot hajtottunk végre az állatokon. Retináik feldolgozása a 19.-21. napon történt. Az isolectin-festett retina wholemountokon az avasculáris területek arányát határoztuk meg képszerkesztő programok segítségével. A kapott eredményeket t-próbával hasonlítottuk össze. Eredmények:Eredményeink azt mutatták, hogy a terhesség során történő dohányzás szignifikánsan (p<0,05) növelte a patkány retinák avasculáris területeinek kiterjedését, ezzel rontva a ROP súlyosságát. Összegzés: Vizsgálataink alapján arra következtethetünk, hogy a terhesség során elszenvedett dohányfüst-expozíció potenciális rizikót és súlyosbító tényezőt jelent a koraszülött retinopathia kialakulására koraszülöttekben Témavezető: Dr. Mammel Barbara, Dr. Atlasz Tamás

Biomethodika

43

_


Fémfelhalmozódás és oxidatív stressz: a dohányzás hatásainak molekuláris vizsgálata humán köldökzsinór mintákon Zahorán Sz., Ferencz Á., Dugmonits K., Hermesz E. Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar, Biokémiai és Molekuláris Biológiai Tanszék Előadó:Zahorán Szabolcs, Természettudományi és Informatikai Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: dohányzás, köldökzsinór, nehézfémek, oxidatív stressz, terhesség

Bevezetés: A dohányzással összefüggésbe hozható betegségek világszerte a vezető halálokokhoz sorolhatóak. Ezen állapotok kialakulásáért többek között a dohányfüst összetevői tehetőek felelőssé. A dohányfüsttel nagy mennyiségben jutnak a szervezetbe gyökös tulajdonságú vegyületek, fémek és nehézfémek. Ezek kedvezőtlenül befolyásolják a szervezet redox egyensúlyát, növelve az oxidatív károsodás mértékét. A károsító folyamatok hatása a szervezet egészére kiterjedhet, a terhes nők dohányzása így jelentős veszély leendő gyermekük egészségi és fejlettségi állapotára nézve. A fejlődő magzatokat komplex védelmi rendszer igyekszik megóvni. Ez egyfelől a méhlepény detoxifikáló és antioxidáns rendszere, másfelől pedig a magzatban kifejlődő önálló antioxidáns védelmi rendszer. Célkitűzések: Munkánk során vizsgáltuk a dohányzáshoz köthető fémfelhalmozódást a köldökzsinór artériákban, vénában és a Wharton-kocsonyában, illetve az ezzel összefüggésbe hozható makromolekula károsodások mértékét. Végül a fentiek tükrében összefüggéseket kerestünk a kiváltott károsodás és az újszülöttek antioxidáns státusza között. Anyagok és módszerek: A minták megfelelő feldolgozását követően megtörténtek a fémmérések és a PCR reakciókhoz szükséges RNS tisztítások. A köldökzsinór mintákból szöveti metszeteket készítettünk. A metszeteken Schiff és hematoxilin festéssel vizsgáltuk a lipidperoxidáció mértékét, immunhisztokémiai módszerrel pedig az apoptotikus és antioxidáns markerek jelenlétét. Eredmények: Jelentős mértékű toxikus fémfelhalmozódást találtunk az artériákban, vénában és a Wharton-kocsonyában egyaránt. A magas fémkötő kapacitású metallothionein fehérjéket kódoló mt1 és mt2 gének expressziója izoforma- és köldökzsinór ér-specifikusan változott. A dohányos mintákból származó artériákban az mt1 mRNS szint szignifikánsan csökkent. A dohányos mintáink esetében jelentős membrán károsodást mutattunk ki Schiff-festéssel a kontrollokhoz viszonyítva. Ezzel párhuzamosan az immunhisztokémia vizsgálatok jól mutatták a dohányos és kontroll minták közti eltéréseket az apoptotikus és antioxidáns markerek tekintetében is. Eredményeink alapján tehát elmondható, hogy a méhlepény csak részleges védelmet nyújt a dohányzás károsító hatásai ellen. Témavezető: Dr. Hermesz Edit

Biomethodika

44

_


Fényérzékenyítők által keltett reaktív oxigén származék mennyiségének meghatározása sejtmembrán modellek lipofil környezetében Nagy B., Tóth Sz. A. Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet Előadó:Tóth Szilvia, Gyógyszerésztudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: liposzóma, reaktív oxigén származékok, lipofil közeg

A fényérzékenyítő anyagok használata fontos szerepet tölt be az orvostudomány számos területén. A fotoszenzibilizációt előidéző készítmények sejtekhez való kötődési lehetőségeinek, továbbá az általuk termelt reaktív oxigén származékok (ROS) mennyiségének ismerete lényeges a fotodinamikus reakciók szempontjából. Korábbi TDK munkánk során liposzómákból és porfirin típusú fényérzékenyítőkből álló rendszereken vizes közegben tanulmányoztuk a besugárzás hatására keletkező ROS mennyiségét. Különböző hosszúságú szénláncot tartalmazó lipidekből (DMPC, DPPC, DSPC) kis unilamelláris vezikulákat készítettünk, fényérzékenyítőként pedig kétfajta porfirint (MPE, MPCl) használtunk. A ROS mennyiségét a kálium-jodidból keletkező I3- (trijodid) abszorbanciájával jellemeztük. Méréseinkből azt kaptuk, hogy míg MPCl esetében liposzóma jelenléte nélkül is igen nagyfokú ROS képző hatás volt megfigyelhető, addig MPE-vel történt méréskor ez a hatás teljes mértékben elmaradt. Liposzóma membránhoz való kötődés után a megvilágítás hatására már az MPE is mutatott ROS képző aktivitást, de lényegesen kisebb mértékűt, mint az MPCl. Mindebből arra lehetett következetni, hogy MPE esetén csak lipofil közegben képződik ROS, vizes közegben nem. A fentiek miatt új kísérleteink fő célja a lipofil közegben keletkező ROS vizsgálata volt. Ennek megvalósításához az adekvát irodalom tanulmányozása alapján a H2RB-C18-t (dihidrorodamin-B-oktadecil-észter) találtuk a legmegfelelőbbnek, ez a festék ugyanis egyéb jó tulajdonságai mellett képes beépülni a liposzóma membránba. Mivel a kereskedelemben csak RB-C18 (rodamin-B-oktadecil-észter) kapható, így azt nátrium-borohidriddel redukáltuk. A következő lépésben fluoreszcencia spektroszkópia alkalmazásával a festéknek a liposzóma membránhoz való kötődését vizsgáltuk és meghatároztuk a további mérések során használandó optimális koncentrációját. Ezt követően abszorpciós spektrofotometria segítségével, a korábbi méréseink protokollja szerint, jól definiált megvilágítási feltételek mellett szereztünk új információt liposzóma-porfirin rendszerünkre vonatkozóan a ROS lipofil közegben történő keletkezésének mennyiségéről. Témavezető: Dr. Herényi Levente, Dr. Bőcskei-Antal Barnabás

Biomethodika

45

_


Egy új katabolikus neuropeptid, az alarin Balla P., Klespitz P. Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Kórélettani és Gerontológiai Intézet Előadó:Balla Péter, PTE Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: alarin, elhízás, anyagcsere, testhőmérséklet

Bevezetés: Az elhízás és következményei súlyos népegészségügyi terhet jelentenek. A középkorúak elhízásra való hajlama más emlősökben is megfigyelhető, ezért a háttérben az energiaháztartás autonóm szabályozási eltérései is feltételezhetőek. A szabályozásban részt vevő neuropeptidek a testtömeg, az anyagcsere és a testhőmérséklet regulálásában is szerepet játszanak. A anabolikus hatású peptidek a táplálékfelvétel fokozása és az anyagcsere (egyúttal a testhőmérséklet) csökkentése révén növelik a testtömeget, a katabolikusak pedig ezzel ellentétesen hatnak. Célkitűzés: Az eddig étvágynövelő (orexigén) hatásáról ismert új neuropeptid, az alarin lehetséges szerepének tisztázása az energiaháztartás szabályozásában állatkísérletes modell alkalmazásával. Módszerek: Felnőtt hím Wistar patkányok laterális agykamrájába injektált alarin (0,3, 1 vagy 5 nmol) hatását vizsgáltuk. Az oxigénfogyasztást (amelyből az anyagcserére következtethetünk) különböző hőmérsékletű (15, 20 vagy 25 ºC) anyagcserekamrában indirekt kaloriméterrel (Oxymax), a maghőmérsékletet és a hőleadást jelző farokbőr-hőmérsékletet Benchtop termometer és termoelemek segítségével mértük. A spontán és a 24-órás éheztetéssel kiváltott táplálékfelvételt automatizált FeedScale rendszerben regisztráltuk. Eredmények: Az alarin-injekció 25oC-on növelte az oxigénfogyasztást, ami a farokbőrben kimutatott vazokonstrikcióval együtt a maghőmérséklet lassú emelkedését eredményezte: a 120. percig 0,5ºC-kal, a 180. percig 1,0ºC-kal nőtt. Más orexigén anyagokkal ellentétben az alarin még a hűvösebb környezetben megemelt anyagcserét sem csökkentette. Dózisfüggés nem volt kimutatható. Az alarin a spontán éjszakai táplálékfelvételt közel 50%-kal gátolta és éhezést követő újratáplálás során is szignifikánsan csökkentette az állatok táplálékfelvételét. Következtetés: Eredményeink szerint az alarin hipermetabolikus, koordinált hipertermiás hatással rendelkezik, csökkenti az állatok táplálékfelvételét (anorexigén), amely hatások alapján a katabolikus neuropeptidek közé sorolható. Témavezető: Dr. Pétervári Erika, Dr. Mikó Alexandra

Biomethodika

46

_


A TRPV1 és TRPA1 ioncsatornák expressziója emberi méhnyálkahártyában és lehetséges szerepük mélyen infiltráló endometriózisban Kercsmár A., Dr. Bohonyi N. PTE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika PTE ÁOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet Előadó:Kercsmár Anita, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: endometriózis, Tranziens Receptor Potenciál, fájdalom

Háttér: Az endometriózis méhnyálkahártya-szigetek ektópiás környezetben való megtelepedését és proliferációját jelenti. Legsúlyosabb formája a mélyen infiltráló endometriózis (DIE), amelyhez kapcsolódó krónikus kismedencei fájdalom kezelése nem megoldott. A Tranziens Receptor Potenciál Vanilloid 1 és Ankyrin 1 (TRPV1 és TRPA1) ioncsatornák elsősorban peptiderg érzőidegvégződéseken expresszálódnak; fájdalomban, gyulladásban játszanak szerepet. Az utóbbi időben nemneuronális sejttípusokon, többek között endometrium sejteken is leírták a TRPV1 előfordulását, ezeken a sejteken a TRPA1 még nem vizsgált. Módszer: Huszonnyolc nem hormonkezelt nőbeteg (PTE KK Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika) rectosigmoidealis rezekcióval eltávolított vastagbél DIE nodulusaiból, perinodularis régióiból és a rezekátum széli területeiről vett mintákat vizsgáltunk. Ugyanazon betegek eutóp endometrium mintája szolgált saját kontrollként. Egészséges nők eutóp endometriumát, valamint kismedencei fájdalomban szenvedő nem endometriózisos nők hasonló szövetmintáit vizsgáltuk negatív kontrollként. A TRPV1 és TRPA1 mRNS-meghatározás qRT-PCR módszerrel, míg fehérjeszintű expressziójuk jellemzése immunfestéssel történt. A kismedencei fájdalom intenzitását preoperatív vizuális analóg skálával és Biberoglu-Behrman skálával jellemeztük. A statisztikai értékelés variancia analízis és Mann-Whitney módszerekkel történt. Eredmények: Mind a TRPV1, mind a TRPA1 mRNS és fehérje szinten jelen van az egészséges endometriumban. Mindkét ioncsatorna szignifikáns mRNS expresszió-változását tapasztaltuk DIE nodulusban egészséges kontroll endometriumhoz viszonyítva. Immunpozitivitás elsősorban a strómában és az epithel rétegben volt erőteljesen fokozott, amely pozitív korrelációt mutatott a klinikai fájdalomskálák által mért szubjektív fájdalomérzettel. TRPV1, de nem TRPA1 mRNS emelkedést figyeltünk meg az azonos betegek saját kontroll endometriumában. Következtetés: Elsőként mutattuk ki a TRPA1 mRNS és fehérje szintű expresszióját emberi endometriumban, amely az immunhisztokémiai eredményekkel összhangban jelentős nem-neuronális expressziót mutat. A TRPA1 a TRPV1-hez hasonlóan szignifikánsan emelkedett DIE mintákban, és mindkét receptornak szerepe lehet a krónikus fájdalom kialakulásában. Témavezető: Prof. Dr. Helyes Zsuzsanna, Dr. Bohonyi Noémi

Biomethodika

47

_


Vérplazma eredetű exoszóma izolálás optimalizálása in vivo kísérletekhez Onódi Zs., Makkos A. Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet Előadó:Onódi Zsófia, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: exoszóma, extracelluláris vezikula, izolálás, tárolás, vérplazma

Bevezetés: Az exoszómák (ES) 30-100 nm átmérőjű, RNS-t, fehérjéket és lipideket tartalmazó extracelluláris vezikulák, melyek szerepet játszanak fiziológiás és patológiás folyamatokban is. Az ESk vérplazmából történő izolálásának jelenleg nincs elfogadott, standard technikája. Az alkalmazott elválasztási módszerek legfőbb problémája a bioinkompatibilis anyagok használata, melyek az in vivo kutatásokban és terápiában mellékhatásokhoz vezethetnek. Cél: Olyan módszer kidolgozása, mely során vérplazmából tiszta és élő szervezetre ártalmatlan formában izoláljuk az ES-kat, valamint az izolátumok tárolási paramétereinek meghatározása. Módszerek: Wistar patkány és normál humán vérplazmából differenciáló centrifugálások és szűrések segítségével ES-kat izoláltunk. Az izolálás során 1, 3, 6 és 14 órás ultracentrifugálást (UC) alkalmaztunk, majd 0, 4 vagy 8 hétig 4°C vagy -80°C-on tároltuk a mintákat. Az izolátumok fizikai tulajdonságait transzmissziós elektronmikroszkóppal (TEM) és dinamikus fényszórás (DLS) méréssel vizsgáltuk. A minták fehérjekoncentrációját meghatároztuk, az exoszóma-specifikus markereket (CD63, flotillin-1) immunoblottal detektáltuk. Eredményeinket t-próbával vagy egyutas ANOVA-val értékeltük, a p<0,05-öt tekintettük szignifikáns különbségnek. Eredmények: ES-k csak az 1h és 3h UC-t követően voltak azonosíthatók. A TEM alapján a vezikulák átmérőjének módusza 50,5 nm (n=2440) volt az 1h, illetve 35,1 nm (n=353) volt a 3h UC után. A DLS mérés alapján az 1h UC-s izolátumban szignifikánsan magasabb volt a 30-100 nm átmérőjű vezikulák aránya (1h: 83,2 ± 2,5% vs. 3h: 36,9 ± 2,7%; p<0,05; n=3). Az UC időtartamával arányosan nőtt az izolátumok fehérjekoncentrációja és az ES-specifikus markerek abszolút mennyisége. Kísérleteinket 1h UC alkalmazásával humán vérszérumon megismételve hasonló eredményeket tapasztaltunk. A 80°C-on 8 hétig tárolt ES-k megőrizték eredeti struktúrájukat, míg a 4°C-on tároltak dezintegrálódtak. A vezikulák -80°C-on is megtartották jellemző méreteloszlásukat, szemben a 4°C-on tároltakkal. Konklúzió: Vizsgálataink alapján az ES-k biokompatibilis izolálására az 1h UC a legalkalmasabb. A hosszabb UC megváltoztatta az ES-k szerkezetét, valamint emelte a minták nem ES eredetű fehérjetartalmát. Az ES-k -80°C-on legalább 2 hónapig tárolhatóak. Témavezető: Dr. Baranyai Tamás, Dr. Giricz Zoltán

Biomethodika

48

_


A RAAS rendszergátlásának szerepe a diabéteszes nefropátiában Szkibinszkij E.1, Kőszegi S.1, Lénárt L.1,2 Gellai R.1,2 , Balogh D. B.1, Hodrea J.1,2, Vannay Á.2,3, Fekete A.1,2 1

MTA-SE „Lendület” Diabétesz Kutatócsoport, Budapest Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest 3 MTA-SE Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoport, Budapest 2

Előadó:Szkibinszkij Edgár, SZTE TTIK Biológia M.Sc.,II. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Diabétesz, RAAS, EMT, fibrózis,

Bevezetés: A diabéteszes nefropátia (DN) a felnőttkori krónikus veseelégtelenség vezető oka, amelynek prevenciója és kezelése még nem megoldott és a betegség pontos patomechanizmusa sem ismert. DN-ben a fokozottan aktív renális renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) hatására beindulhat az epiteliális-mezenhimális tranzíció (EMT) folyamata, mely hozzájárulhat a vese fibrotikus átalakulásához. Célkitűzés: Vizsgáltuk a vese szövettani károsodását diabéteszben és RAAS gátlókkal való kezelést követően, illetve mértük az EMT legjellemzőbb markerének, az α-simaizom aktinnak (α-SMA) a mennyiségi változását és renális lokalizációját. Módszerek: Hím Wistar patkányokat streptozotocin indukálta diabétesz öthetes fennállása után 2 hétig kezeltünk p.o. különböző RAAS gátlókkal: ACE gátló enalaprillal vagy ramiprillel, ARB blokkoló lozartánnal, aldoszteron-antagonista spironolaktonnal és eplerenonnal. Kontrollként kezeletlen cukorbeteg, illetve egészséges állatok szolgáltak (n=6/csoport). A mezangiális mátrix expanzió és az interstíciális fibrózis mértékét PAS és Masson festett szöveti metszeteken értékeltük. Az α-SMA fehérje mennyiségét Western-blottal, lokalizációját immunhisztokémiával határoztuk meg. Eredmények: Diabéteszben fokozódott az interstíciális fibrózis és a mezangiális mátrix expanzió, melyet valamennyi RAAS gátló kezelés mérsékelt. Ezzel párhuzamosan diabéteszben megnőtt a renális α-SMA fehérje mennyisége, melyet minden RAAS gátló csökkentett. Következtetések: Az EMT szerepet játszhat a DN kialakulásában, melynek specifikus gátlása terápiás támpont lehet a jövőben. A RAAS gátlók részben az EMT kivédésén keresztül fejthetnek ki renoprotektív hatást DN-ben. Támogatások: LP008/2015, OTKA - K100909, -K108688,-K 112629, KMR12-1-2012-0074. Témavezető: dr. Hodrea Judit, dr. Fekete Andrea

Biomethodika

49

_


Mikrobiológia, infektológia


50

_


A Propionibacterium acnes indukálta TLR szignálfolyamatok negatív szabályozóinak azonosítása és jellemzése keratinocitákban 1Erdei L.1, Tax G.1, Bolla B.Sz.1, Urbán E., Kemény L.1,3, Szabó K.3 1

SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, Szeged SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ, Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézet, Szeged 3 MTA-SZTE Dermatológiai Kutatócsoport, Szeged 2

Előadó:Erdei Lilla, Általános Orvostudományi Kar, PhD E-mail:[email protected] Kulcsszavak: P. acnes, TLR szignálfolyamatok, negatív szabályozás

A Propionibacterium acnes (P. acnes) baktérium tagja az egészséges bőr mikroflórájának, azonban veleszületett immun- és gyulladásos folyamatokat is indíthat humán epidermális keratinocitákban a patogénfelismerő Toll-like receptorok (TLR) aktiválásán keresztül, mely folyamatoknak szerepe lehet az acne vulgaris betegség kialakulásában. Kevésbé ismert ezen folyamatok negatív szabályozása, mely a folyamatok lecsendesítése révén védhet a szabályozatlan, gyakran destruktív jellegű gyulladás kialakulásától, és ily módon hozzájárulhat az epidermális homeosztázis fenntartásához. Munkánk során ezért célul tűztük ki a TLR szignálfolyamatok negatív szabályozó elemeinek (SIGIRR, TOLLIP, TNIP1 és TNFAIP3) azonosítását és jellemzését humán in vitro tenyésztett, immortalizált keratinocitákban (HPV-KER). Vizsgáltuk ezen szabályozók kifejeződését és változását P. acnes kezelés hatására, valamint túlexpresszáltatásuk, illetve siRNS-mediálta csendesítésük hatását a baktérium indukálta gyulladásos citokinek (TNFα, IL-1α, IL-6) kifejeződésére. Az mRNS szintű változásokat valós idejű RT-PCR módszerrel detektáltuk, míg fehérje szintű vizsgálatainkat western blot analízissel végeztük. Eredményeink azt mutatják, hogy mind a négy vizsgált negatív szabályozó mRNS szinten kifejeződik HPV-KER sejtekben, valamint a TNIP1 és a TNFAIP3 expressziója emelkedik P. acnes kezelés hatására. A baktérium dózisának emelésével párhuzamosan dózisfüggő módon fokozódik mindkét gén mRNS szintű kifejeződése, melynek hátterében az NF-κB dózisfüggő aktivációja és nukleáris transzlokációja állhat. Fehérje szinten a TOLLIP csökken, a TNFAIP3 mennyisége nő baktérium jelenlétében. A TNIP1 szintjének emelése túlexpresszáltatással, valamint a csökkentése siRNS csendesítésessel, hatással van a TLR szignálfolyamatok egyes target génjeinek kifejeződésére. Ezzel szemben a SIGIRR esetében csak a túlexpresszáltatása befolyásolja a fenti folyamatokat. Ez a TNIP1 fiziológiásan betöltött fontos szabályozó szerepére utal a P. acnes indukálta szignálfolyamatok szabályozásában, míg a SIGIRR esetében további vizsgálatok szükségesek ennek igazolására. Eredményeink arra utalnak, hogy a TLR szignálfolyamatok negatív szabályozóinak fontos szerepe lehet a bőrsejtek és a kommenzális flóra közötti homeosztatikus viszonyok fenntartásában. Témavezető: Dr Szabó Kornélia,


51

_


A cirkadián óra metabolikus kompenzációjának új faktora Szőke A. Semmelweis Egyetem Élettani Intézet Előadó:Szőke Anita, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: molekuláris óra, RAS2 fehérje, Neurospora crassa, metabolikus kompenzáció, adenilát-cikláz

A cirkadián óra működése biztosítja, hogy az élőlények képesek legyenek a környezet ciklikus változásaihoz alkalmazkodni. Az óraműködést befolyásoló folyamatok erősen konzerváltak az élővilágban. A cirkadián óra működésének zavara patológiás folyamatok kialakulásához, súlyosbodásához vezethet. E folyamatok jobb megértése céljából rendkívül fontos az óraműködéshez kapcsolt molekuláris szabályozás feltérképezése. A kronobiológiai vizsgálatok egyik kedvelt objektuma a Neurospora crassa nevű gomba, amelynek molekuláris órája igen alaposan karakterizált. A metabolizmus és a cirkadián óra közötti sokrétű kölcsönhatást egyre több epidemiológiai és kísérletes adat támasztja alá. Az eddigi vizsgálatok szerint a cirkadián óra működése glükóz hatására úgy módosul, hogy a periódus állandó marad, azaz glükózzal szemben kompenzációt mutat. Mivel élesztőben a RAS2 fontos faktora a glükóz koncentráció változásaira adott sejtválaszoknak, kísérleteinkben arra kerestük a választ, hogy a ras2 génhiányos törzsben változik-e a cirkadián óra működése, illetve annak glükóztól való függése. A fehérjék analíziséhez teljes sejtlizátumot készítettünk, azokat SDS-PAGE módszerrel szeparáltuk, majd félszáraz Western-blottolást követően immundetektálást végeztünk. A cirkadián ritmus vizsgálatára egyrészt a spóraképzés ritmusát elemeztük, másrészt ritmikusan működő promóter által vezérelt luciferáz aktivitást mértünk in vivo. A fehérje kölcsönhatások meghatározásához E. coliban termeltetettük az adenilát-cikláz RAS-kötő doménjét és affinitás kromatográfiás eljárással tisztítottuk. Eredményeink szerint a ras2 törzs fény-sötétség ciklusokban fáziskésést mutat, míg állandó körülmények mellett a vad típusénál hosszabb periódus jellemzi. Ezzel összhangban azt tapasztaltuk, hogy az oszcillátor fehérje szintézisének és foszforilációjának üteme is elmarad a mutánsban a vad típushoz képest. A törzs cirkadián periódusa érzékeny volt a glükóz-szintek változására. A továbbiakban a lehetséges szignalizációs utakat vizsgáltuk, és kimutattuk, hogy a RAS2 kölcsönhatásba léphet az adenilát-ciklázzal. Mindezek alapján a RAS2 fehérje a cirkadián óra egyik szabályozó faktora, és szerepet játszik a molekuláris óra metabolikus kompenzációjában is. A RAS2 hatásának egyik közvetítője az adenilátcikláz lehet. Témavezető: Dr. Káldi Krisztina, Ella Krisztina


52

_


Tüdőgyulladást követő Clostridium difficile fertőzés, diarrhoea és mortalitás rizikófaktorai Major Zs. Langó P. Semmelweis Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinika Előadó:Major Zsófia, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: antibiotikum asszociált hasmenés, Clostridiumdifficile fertőzés, pneumonia-mortalitás, Pneumonia Súlyossági Index, albumin

Bevezetés: A Clostridium difficile fertőzés (CDI) incidenciája összefügg a pneumoniaelőfordulás szezonalitásával, azonban a tüdőgyulladást követő CDI prediktorai nem ismertek pontosan. Vizsgáltuk a tüdőgyulladással kezelt betegek körében jelentkező (1) diarrhoea, illetve (2) CDI rizikófaktorait, továbbá azt, hogy (3) a kezelés után jelentkező hasmenés és CDI befolyásolja-e a pneumonia mortalitását. Betegek és Módszerek: Kórházi alapú retrospektív, kohorsz vizsgálatunkban 2012.01.01 és 2013.06.01 között a SE I. sz. Belgyógyászati Klinikán radiológiailag igazolt tüdőgyulladással kezelt 151 beteget (kor: 75,0±12,6 (SD) év, 51,7% nő, Charlson Komorbiditási Index (CCI): 4,3±2,7, Pneumonia Súlyossági Index (PSI): 110±33) követtünk a diagnózist követő 3 hónapig. Többszörös logisztikus regressziós modellben prediktorokként vizsgáltuk a CCI és a PSI tényezőit, a felvételi laborvizsgálat eredményeit, a protonpumpa-gátló (PPI) használatot, továbbá az alkalmazott antibiotikum fajtáját és esetleges probiotikum terápiát. Eredmények: Összesen 41 betegnél (27,2%) jelentkezett hasmenés, 23-nál (15,2%) igazolódott CDI. A 3-hónapos mortalitás 29,1% volt. A CDI független prediktorai a szisztolés vérnyomás (SBP, OR: 1,02, 95%CI 1,00-1,05), a PPI használat (OR: 2,99, 95%CI 1,11-8,00) és a hemiplegia (OR:2,75, 95%CI 0,89-8,49) voltak. A hasmenés kialakulásának egyetlen független meghatározója a PPI használata volt (OR: 2,67, 95%CI 1,03-6,94). A mortalitás független prediktorai voltak a pneumonia diagnózisakor észlelt tudatzavar, az anamnesztikus szívelégtelenség, a magasabb karbamid, valamint az alacsonyabb albumin szint. Az albumin szint (OR: 0,89, 95%CI 0,83-0,94) a PSI figyelembe vétele után javította a mortalitás előrejelzését (ROC: 0,682 95%CI 0,584-0,779 vs. 0,783, 95%CI 0,70-0,86, p<0,05). Következtetések: Megerősítettük a PPI szerepét mind a pneumoniát követő CDI, mind a hasmenés kialakulásában. A CDI kockázata magasabbnak tűnt a súlyosabb betegeken (hemiplegia, emelkedett SBP). Az alacsonyabb szérum albumin a mortalitás független prediktora volt a PSI figyelembe vételét követően is, ami jelen kohorszban ennek predikcióját is javította. Témavezető: dr. Tabák Gy. Ádám, dr. Domján Beatrix


53

_


Unusual protein markers of sepsis: serum actin and gelsolin dr. Horváth-Szalai Z.1, dr. Kustán P.1,2dr. Kőszegi T.1 1

PTE KK Laboratóriumi Medicina Intézet PTE KK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet

2

Előadó:dr. Horváth-Szalai Zoltán, PTE Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola, PhD E-mail:[email protected] Kulcsszavak: gelsolin, actin/gelsolin ratio, sepsis

Introduction: In sepsis, high amount of actin releases from necrotizing cells into the circulation which cannot be completely eliminated by its scavenging protein, gelsolin. Free extracellular actin plays a role in the development of multiple organ failure. Our aim was to monitor the time course of serum actin and gelsolin concentrations during sepsis and to investigate whether these proteins reflect the severity of the disease. Methods: A follow-up study for 2-10 days was carried out at our university’s Intensive Care Unit where sera were obtained from septic patients (n=21). The control group consisted of ophthalmological patients (n=30). After separation by SDS-PAG electrophoresis serum actin (A) and gelsolin (G) were detected by quantitative Western blot standardized by purified actin and gelsolin. Kruskal-Wallis and Mann-Whitney test were used for statistical analysis. Results: Compared to the controls, there was a significant difference in serum actin, gelsolin concentrations and the actin/gelsolin (A/G) ratios between surviving and non-surviving septic patients (A: p<0.01, G: p<0.001, A/G: p<0.001). Surviving patients were prone to have increasing gelsolin and decreasing actin concentrations in their sera whereas the opposite tendency was seen in non-survivors during the septic process. The A/G ratios showed the highest values in non-survivors (mean A/G: 1.688±4.39605), remained lower in survivors (mean A/G: 0.38±0.61446) and the lowest values were calculated for controls (mean A/G: 0.069±0.07170). Discussion: Our results support the hypothesis that the actin scavenger system plays an undoubted role in sepsis. During our follow-up study the protein patterns showed the severity of the disease (survival or non-survival of septic patients) estimated by their serum gelsolin concentrations and A/G ratios. Conclusion: Serum gelsolin concentrations and A/G ratios are reliable markers of sepsis. Development of an ELISA method will help us to get more precise results within a much shorter time period. Acknowledgements: Ethical permission: 4327.316-2900/KK15/2011. Date: 29.11.2013 Témavezető: dr. Kőszegi Tamás,


54

_


Examination of antibacterial effect of neutrophilic granulocytes derived microvesicles Szeifert V. Semmelweis Egyetem Élettani Intézet Előadó:Szeifert Viktória, Gyógyszerésztudományi Kar, II. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: extracellular vesicles, microvesicles, antibacterial effect, neutrophilic granulocytes, bacteria

Introduction: Almost every cell type can form extracellular vesicles spontaneously or upon stimuli. The literature calls the extracellular vesicles which shed from the plasma membrane and have a size between 100-1000 nm as microvesicles. Our group has previously described that the human neutrophilic granulocytes can produce microvesicles with antibacterial properties as an answer to complex biological activation (Tímár et al. 2013). Now, we examined the dose-dependency of the previously described antibacterial effect in different bacterial strains. Methods: We used neutophilic granulocytes isolated from healthy human blood and stimulated with yeast opsonised with mixed human serum. We obtained the microvesicles by two-step centrifugation and filtration, and then we prepared dilutions of the microvesicles. As an initial sample we used microvesicles derived from 107 neutrophils. Compared to this, we prepared samples containing 10fold, 2-fold less and 5-fold more quantity of vesicles. We applied heat inactivated microvesicles as negative control and neutrophilic granulocytes as positive control. We examined the antibacterial effect with bacterial survival test (Rada et al. 2004) on Staphylococcus aureus and Escherichia coli strains. We also carried out this test with our new method with flow cytometer. Results: In the case of S. aureus strains, the results showed lower bacterial number in comparison with the heat inactivated samples. The antibacterial effect increased with the increasing doses of the microvesicles. This dose-dependency was also detectable with the flow cytometric survival test. However, in the case of the Gram-negative E. coli the antibacterial effect was below that we found in the Gram-positive S. aureus strains. Conclusion: Neutrophilic granulocyte derived microvesicles inhibit dose-dependently the growth of S. aureus. Nevertheless, the microvesicles’ antibacterial capacity was lower in E. coli strains. The flow cytometric results strongly corralated to this and the speed of this method offers advantages for the following examinations. Research support: OTKA K108382 Research license number: BPR/021/12661-2/2014 - Institutional Review Board of the Semmeweis Universtiy Témavezető: Dr. Lőrincz M. Ákos, Dr. Ligeti Erzsébet


55

_


Következtetések a gonorrhoea fertőzés terápiájáról rezisztencia-vizsgálatok és NGMAST szekvencia-tipizálás alapján Brunner A. Semmelweis Egyetem Bőr-,Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika Előadó:Brunner Alexandra, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Neisseria gonorrhoaea, antibiotikumrezisztencia, szekvenciatípus, ST1407

Bevezetés: A Neisseria gonorrhoeae fertőzésre a 2012-es európai ajánlás 500 mg ceftriaxont ír elő im, 1000 mg per os azithromycinnel kombinációban. A terápia alkalmasságát az NG-MAST (N. gonorrhoeae multi-antigen sequence typing) molekuláris tipizálással követik nyomon, a leggyakoribb szekvencia típusú törzsek és rezisztencia viszonyaik elemzésével. Magyarországon a terápiára a 2002es módszertani levél tesz javaslatot. Célkitűzés: Munkánk célja az elmúlt öt évben előforduló fertőzések számát, rezisztencia viszonyok alakulását elemezni, illetve a 2014-ben előforduló azithromycin-rezisztens törzseket szekvenciatipizálni. További célunk a Chlamydia trachomatis okozta megbetegedés előfordulásának és a gonorrhoea fertőzéssel való együttes megjelenésének mérése, ill. a fenti adatokból következtetések levonása az aktuális terápiával kapcsolatban. Módszerek: A SE Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika STD ambulanciáján 2010 és 2014 között N. gonorrhoeae fertőzés miatt gondozásba vett betegek adatait feldolgoztuk, MIC méréssel meghatároztuk a kitenyészett törzsek antibiotikum érzékenységét. NG-MAST molekuláris epidemiológiai vizsgálatot végeztünk az azithromycinre mérsékelten érzékeny és rezisztens törzseken. Eredmények: Az elmúlt évek tapasztalatainak megfelelően 2014-ben is növekszik a fertőzés előfordulása. Ez évtől megjelentek az első cefiximrezisztens törzsek, 1,5%-os gyakorisággal. A törzsek 40%-a rezisztens ciprofloxacinra, 70%-a tetracyklinre és 30%-a azithromycinre, ami a tavalyi évhez képest kétszeres emelkedést jelent. Az STD ambulancia vizsgálati anyagának 6,7%-a volt C. trachomatis fertőzött. A gonorrhoeás esetek 15%-ában igazolódott C. trachomatis koinfekció. Az NGMAST vizsgálat alapján a leggyakrabban előforduló azithromycin-rezisztens törzs a 4995-ös szekvencia típusú (ST) volt, az Európában legtöbb terápiás kihívást jelentő ST1407-es törzs mellett. Összefoglalás: Az egyre gyakoribb fertőzés és az egyre elterjedtebb rezisztens törzsek mellett elengedhetetlen a tenyésztés és antibiotikum-érzékenység vizsgálata a helyes terápiához. Mivel egy év alatt az azithromycin rezisztencia kétszeresére emelkedett, illetve az európai felmérésekkel ellentétben C. trachomatis koinfekció ritka megjelenésű, az azithromycin adása kombinációban megkérdőjelezhető. Témavezető: Dr.Ostorházi Eszter


56

_


Streptococcus pneumoniae antibiotikum érzékenységének változása kompetencia stimuláló peptid hatására Párkányi Zs. Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézet Előadó:Párkányi Zsófia, Gyógyszerésztudományi kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: pneumococcus, CSP, MIC

Célkitűzés: A Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) WHO adatok szerint évente közel 1 millió kisgyermek haláláért felelős. A törzsek jelentős százaléka többféle antibiotikumra is rezisztens, ami problémát jelenthet a kezelésben. Célunk a rezisztencia mértékének csökkentése kompetencia stimuláló peptid (CSP) segítségével. Ez az anyag a pneumococcusok DNS felvételét segíti, és hipotézisünk szerint megkönnyítheti bizonyos antibiotikumok bejutását. Módszerek: Kiválasztottunk négy pneumococcus törzset, amelyek a következő antibiotikumok közül egyre vagy többre rezisztensek: penicillin (=ß-laktám), erythromycin (=makrolid), tetracyclin, levofloxacin (=fluoroquinolon). Az antibiotikumokból BHI tápfolyadékban (pH=7,5) két egyforma hígítási sort készítettünk, az egyik tartalmazott 100 ng/ml CSP-t, a másik sorozat szolgált kontrollként. Ezeket 24 lyukú lemezeken beoltottuk 20 µl 1 McFarland sűrűségűre beállított baktérim szuszpenzióval (duplikátumban). 24 és 48 óra múlva leolvastuk a MIC értékeket (=minimális gátló koncentráció). Eredmények: A törzsek Penicillin, illetve levofloxacin jelenlétében nem reagáltak a CSP jelenlétére. Penicillin esetében a MIC értékek a következők voltak: 21646: 4; L519: 2; L249: 0,06; ATCC49619: 0,5. A levofloxacin MIC értéke pedig minden törzs esetében 1 volt. Változást CSP-re erythromycin és tetracyclin jelenlétében észleltünk a 21646, L519 illetve az ATCC49619 törzseknél – erythromycin és tetracyclin 21646: >512-ről 256-ra; erytromycin és tetracyclin L519: 64-ről 32-re; erythromycin ATCC49619: 0,06-ról 0,03; tetracyclin ATCC49619: 0,5-ről 0,25-re. Az L249 törzsnél pedig már több nagyságrendnyi csökkenést is észlelhettünk – erythromycin L249: 4-ről 1-re; tetracyclin L249: 64-ről 16-ra. Következtetések: A CSP jelenléte a négy vizsgált antibiotikum közül a penicillin és a levofloxacin MIC értékeket nem befolyásolta, az erythromycin és tetracyclin MIC-eket pedig egy vagy két hígítási lépéssel csökkentette. Ez azonban az eredetileg is magas szintű rezisztencia esetén nem jelent számottevő csökkenést. Érdekes ugyanakkor, hogy a két fehérjeszintézist gátló antibiotikumnál mutatkozott némi pozitív hatás, további célunk annak felderítése, hogy ez összefüggésben állhat-e a szerek hatásmechanizmusával vagy inkább szerkezeti különbségeken alapszik. Témavezető: Dr. Dobay Orsoly


57

_


Kísérletes kardiológia


58

_


A lizil-oxidáz enzim bélszakasz-specifikus expressziója streptozotocinnal indukált diabéteszes patkányokban Zs. Giricz, P. Talapka, A. Pál, É. Fekete, N. Bódi Szegedi Tudományegyetem TTIK; Élettani, Szervezettani és Idegtudományi Tanszék Előadó:Giricz Zsófia, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar, Biológus MSc I. évfolyam, I. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: diabétesz, patkánymodell, lizil-oxidáz, bélszakasz-specifitás

A közelmúltban bizonyítottuk, hogy streptozotocinnal (STZ) indukált diabéteszes patkányokban a bélperisztaltika szabályozásában meghatározó jelentőségű myentericus neuronok, valamint az entericus ganglionok oxigén- és tápanyagellátásában fontos szerepet játszó mesenteriális kapillárisok a bélcsatorna egyes szakaszaiban különböző mértékben sérülnek, és az azonnali inzulinkezelésre is eltérően reagálnak. Feltételezzük, hogy a bélfalban bekövetkező régió-specifikus molekuláris különbségek döntően hozzájárulnak ehhez. A kollagén és elasztin közötti keresztkötések kialakításáért felelős lizil-oxidáz (LOX) enzim expressziójának változása diabéteszben az endotheliális bazális membrán megvastagodását, s így a kapillárisok permeabilitásának megváltozását okozhatja. Mivel a bélcsatorna LOX termeléséről irodalmi adatok még nincsenek, kísérleteink elsődleges célja az volt, hogy megvizsgáljuk, vannak-e kvantitatív különbségek a LOX expressziójában egészséges, diabéteszes és inzulinnal kezelt diabéteszes patkányok különböző bélszakaszaiban. A hyperglykaemiát egyszeri intraperitoneális STZ injekcióval indukáltuk (60 mg/ttkg). Tíz héttel a diabétesz kiváltása után a kontroll, STZ-indukált diabéteszes és inzulinnal kezelt diabéteszes patkányok duodenumából, ileumából és colonjából származó szövetmintákat elektronmikroszkópos vizsgálatokhoz készítettük elő. A LOX expresszió kvantitatív változását posztembedding immunhisztokémiával vizsgáltuk a myentericus ganglionokban, a bélfal kapillárisaiban és a simaizomban. Diabéteszes állatokban a LOX-t jelölő aranyszemcsék száma a duodenumban szignifikánsan megnövekedett, a colon területén csökkent, az ileumban kontrollhoz közeli szinten maradt a ganglionokban, az endothelsejtekben és a simaizomban egyaránt. Az azonnali inzulin-kezelés hatására minden vizsgált bélszakaszban és kompartmentben nagymértékben csökkent a LOX enzim expressziója. Eddigi eredményeink azt mutatják, hogy a LOX expresszió bélszakasz-specifikus kvantitaítv változása összefüggésben van az entericus neuronok és kapillárisok diabétesz következtében kialakuló regionális sérüléseivel. A változások hátterében álló molekuláris mechanizmusok tisztázása folyamatban van laboratóriumunkban. Témavezető: Dr. Bódi Nikolett, Dr. Talapka Petra


59

_


Humán pluripotens őssejt-eredetű endothelsejtek differenciáltatásának és érettségének vizsgálata Varga R Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó:Varga Regina Rózsa, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: őssejtek, endothelsejtek, angiogenezis

A humán pluripotens őssejt-eredetű endothelsejtek (EC) sejtterápiás és 3D szövetépítési technikákban való alkalmazásával lehetségessé válhat az iszkémiás kardiovaszkuláris betegségek gyógyítása. A klinikai alkalmazás feltétele a sejtpopuláció magas fokú differenciáltsága, így kísérleteink célja különféle differenciáltatási protokollok vizsgálata, majd az EC-k érettségének jellemzése volt. A hypoxiás (5% O2) vagy normoxiás (21% O2) és 2 ill. 3 dimenziós (sejtréteg vagy embrionális testecske) tenyésztési körülmények között tartott sejtkultúrából CD31-pozitív EC-ket izoláltunk fluoreszcens sejt szeparációs technikával (FACS). A kísérletekben pozitív kontrollként humán umbilikális véna és coronaria eredetű EC-ket (HUVEC, HCAEC) alkalmaztunk. Eredményeink azt mutatják, hogy a normoxiás körülmények között embrionális testecske képzéssel járó módszer bizonyult a leghatékonyabbnak a keletkező érett EC-k száma szempontjából (az összes sejt: EB normoxia 1,1%, EB hypoxia 0,2%, 2D normoxia 0,7%-a EC). A sejtek génexpresszióját kvantitatív PCR-rel vizsgálva számos endotheliális marker gén (CD31, Notch1, Notch 2, EphrinB2, Tie2) expressziós aktivitása volt igazolható. A sejtek angiogenezist reguláló fehérjéit specifikus antitestek segítségével azonosítottuk, majd mennyiségüket a kontroll HCAEC fehérjéinek szintjeivel hasonlítottuk össze (Proteome Profiler Human Angiogenesis Antibody Array kit, R&D Systems). Mérési eredményeink szerint az őssejt eredetű EC-k számos érett endothelre jellemző angiogenetikus proteint szintetizálnak (pl.: CD9, 26, 31, 36, 44), míg a tisztán haematopoietikus sejtekre jellemző fehérjék (pl.: CD23, 49, 56, 58) hiányoznak fehérje állományukból, ez érett endothel jellegükre utal. A transzlált angiogenetikus fehérjék szintje nem tér el szignifikánsan a kontroll érett endothelben mért értékektől (pl.: hESC-EC CD31: 93,8%, CD44: 90,2%, CD93: 94,4%-a HCAEC fehérjeszintjeinek). A sejtek angiogenetikus aktivitását athymiás patkányok bőrébe történő injektációval vizsgáltuk. A szövettani mintákban 3DHistech szoftverrel érképzést mutattunk ki. Eredményeink alapján az őssejteredetű EC-k jól differenciáltak, génexpressziós és protein szinten is az érett endothelhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek. Témavezető: Dr. Földes Gábor, Dr. Gara Edit


60

_


Vasorelaxant effect of hydrogen sulphide is increased in db/db mice A. Stensønes Dybvig, G.Marosi Institute of Human Physiology and Clinical Experimental Research, Semmelweis University, Budapest, Hungary Előadó:Ane S. Dybvig, Faculty of Medicine, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Diabetes type 2, Hydrogen Sulphide, Vasorelaxation

Introduction: Hydrogen sulphide (H2S) is an endogenous gas that has potent relaxant effect on vascular smooth muscles. The mechanism behind this effect is not yet completely understood, but it might be related to the inhibition of phosphodiesterase (PDE). Vascular dysfunction is a frequent condition in diabetes and it is related to the decreased level of cGMP in vascular smooth muscles. Our previous studies indicated that endogenous production of H2S has a role in the regulation of vascular tone of aortas derived from db/db mice. Thus, we aimed to investigate the direct effect of H2S on the vascular tone of healthy and diabetic vessels. Methods: Thoracic aortic vessel segments of 3 mm length were isolated from adult male db/db and non-diabetic control mice (n=4). We tested the effects of H2S donor sodium hydrosulphide (NaHS) and of the NO donor sodium nitroprusside (SNP) after precontraction by phenylephrine 10-6 M in isometric condition in myographs. NaHS dependent relaxation was investigated at doses 10-5, 3x10-5, 10-4, 3x10-4 and 10-3 M, whereas SNP dependent relaxation was investigated at doses 10-10 - 10-5 M. Results: At lower concentrations NaHS induced similar contractions in both db/db and control vessels (121.3±14.3% vs 127.3±11.7 at 3x10-5M, respectively) while at higher concentrations db/db vessels responded with more pronounced relaxations compared to control vessels (12.2±8.7% vs 47.6±26.6 at 3x10-4M, p<0.05). Low concentrations of SNP caused weaker relaxation in segments dissected from db/db mice (66.2±17.6% vs 52.2±14.2 at 10-8M, p<0.05). Conclusions: Hydrogen sulphide caused a more pronounced relaxation in db/db mice. This increased sensitivity may suggest increased PDE activity in type 2 diabetes. This concept is supported by our observation that vessels derived from db/db animals were less sensitive to SNP induced relaxations. Our results may provide a novel approach to enhance vasorelaxation in diabetes by altering PDE activity via hydrogen sulphide. Témavezető: Dr Kiss Levente, Dr Ruisanchez Eva


61

_


A nátrium-glükózkotranszportere, mint a RAAS gátlók új célpontjaia diabéteszes nefropátiában Balogh D. B.1, Hodrea J.1,2, Lénárt L.1,2, Kőszegi S.1, Gellai R. 1,2, Hosszú Á.1, Szkibinszkij E.1, Vannay Á.2,3, Fekete A.1,2 1

MTA-SE „Lendület” Diabétesz Kutatócsoport, Budapest Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest 3 MTA-SE Gyermekgyógyászati és Nephrológiai Kutatócsoport, Budapest 2

Előadó:Balogh Dóra Bianka, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: SGLT, diabétesz, RAAS, nefropátia

Bevezetés: Diabétesz mellituszban (DM) a krónikus hiperglikémia és a glükóztoxicitás a diabéteszes nefropátia (DN) kialakulásának meghatározó faktora. A proximális tubulusban a nátrium-glükóz kotranszporter (SGLT)-2 felel a glükóz 97%-nak visszaszívásáért, míg a bélben a glükóz felszívódása az SGLT1 révén valósul meg. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) gátlók a DN kezelésének elsőként választandó szerei, azonban a glükóz visszaszívódására kifejtett hatásuk még nem ismert. Célkitűzés: Kísérletünkben a RAAS gátlók hatását vizsgáltuk az SGLT-ken keresztül megvalósuló renális és intestinális glükóz-transzportra 1-es típusú DM patkány-modelljében. Módszerek: Hím Wistar patkányokat, streptozotocinnal (65 mg/ttkg, ip.) kiváltott DM öt hetes fennállása után, két hétig kezeltünk po. különböző RAAS gátlókkal non-presszor dózisban: ramiprillel (10 µg/ttkg/nap), lozartánnal (20 mg/ttkg/nap), spironolaktonnal vagy eplerenonnal (50-50 mg/ttkg/nap). Kontrollként kezeletlen DM, illetve egészséges állatok szolgáltak (n=6/csoport). Mértük az állatok vérnyomását és a vesefunkció beszűkülését. A mezangiális mátrix expanziót PAS festett vese szöveti metszeteken értékeltük. Az SGLT1 és SGLT2 mennyiségi változásait Western-blottal vizsgáltuk. Eredmények: A DN kialakulását a renális funkciók és a szövettani eltérések igazolták. A DM indukálta mezangiális mátrix expanziót és a vesefunkció beszűkülését a RAAS gátlók - a vérnyomás befolyásolása nélkül - mérsékelték. A vércukorszintet a RAAS gátlók tendenciájukban csökkentették, ezzel párhuzamosan az eplerenon kivételével a glükozúriát is növelték kis mértékben. Az SGLT2 fehérje mennyisége a vesében DM-ben nőtt, melyet a RAAS gátlók csökkentettek. Bélben a DM indukálta emelkedett SGLT1 szint RAAS gátló kezelés hatására csökkent. Következtetések: DN-ben a RAAS gátlók, antihipertenzív tulajdonságuktól függetlenül is kifejtik renoprotektív hatásukat. Az aldoszteron antagonisták monoterápiás hatékonysága a többi RAAS gátlóval megegyezik. A jótékony hatást részben az SGLT2-n megvalósuló renális glükóz-transzport gátlásával is kifejthetik, ami a RAAS inhibitorok újabb pluripotens tulajdonságára utal. Támogatások: LP008/2015, OTKA - K100909, -K108688,-K 112629, KMR12-1-2012-0074 Témavezető: Dr. Fekete Andrea, Dr. Hodrea Judit


62

_


A patológiás és fiziológiás bal kamra hipertrófia kisállatmodelljeinek részletes összehasonlító in vivo hemodinamikai jellemzése Szabó L., Meltzer A. Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó:Szabó Lilla, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: patológiás, fiziológiás, hipertrofia, hemodinamika, patkánymodell

A bal kamra (BK)-hipertrófia a szívizom adaptációs válasza a megnövekedett terhelésre, mely lehet patológiás vagy fiziológiás természetű. Amíg a patológiás hipertrófia (PH) fibrotikus átépüléssel, sejtelhalással és fötális génexpresszióval jár, addig a fiziológiás hipertrófiában (FH, sportszív) ezen kóros eltérések nem figyelhetőek meg. E két állapot funkcionális következményeinek direkt összehasonlításáról még nem született tanulmány. Célunk a PH és FH kisállat-modelljeinek részletes összehasonlító hemodinamikai jellemzése volt BK-i nyomás-térfogat analízis segítségével. Patkányainkban FH kialakulását úszóedzéssel, a PH-t az abdominális aorta műtéti szűkítésével idéztük elő. A szív morfológiai változásait echokardiográfiával követtük nyomon. A szív részletes funkcionális jellemzésre BK-i nyomás-térfogat analízist végeztünk. In vivo méréseinket hisztológiai és molekuláris biológiai módszerekkel egészítettük ki. Szívultrahanggal mért BK-i falvastagság értékek alapján kifejezettebb hipertrófia volt kimutatható PHban (BK-i izomtömeg: +14,3±1,5% FH vs. +25,6±3,2% PH, p<0,01), melyet a szívek post mortem mért tömege is igazolt. Az aortaszűkített állatoknál a kompenzált PH-ra jellemző fokozott szubendokardiális fibrózis volt igazolható, míg az úszó állatoknál fibrotikus átépülést nem találtunk a szívizomban. A fötális génexpresszió fokozódása csak PH-ban volt megfigyelhető. FH-ban változatlan BK-i nyomásviszonyok mellett megnövekedett verőtérfogatot találtunk. Ezzel szemben PH-ban emelkedett végszisztolés nyomás mellett változatlan BK-i verőtérfogatot mértünk. A diasztolés funkciót jellemző aktív relaxáció javult sportszívben, azonban nagyfokú romlást mutatott az aortaszűkített állatoknál (Tau: -7,7±2,6% FH vs. +42,1±11,1% PH, p<0,01). Az érzékeny BK-i kontraktilitás-indexek mindkét modellben a hipertrófiával arányosan emelkedtek. Míg a BK mechanikus hatásfoka sportszívben javult, PH-ban változatlan maradt (Eff: +20,8±4,7% FH vs. +4,7±4,9% PH, p<0,05). Munkánkkal elsőként adtunk részletes funkcionális összehasonlítást a fiziológiás és a patológiás BKhipertrófia kisállatmodelljeiről. Mindkét típusú hipertrófiában fokozódott a szívizom kontraktilitása. A karakterisztikus különbségek a diasztolés funkcióban és a BK mechanoenergetikai állapotában nyilvánulnak meg. Témavezető: Dr. Radovits Tamás, Dr. Oláh Attila


63

_


Impactsof O-linked ß-N-acethylglucosamineglycolisationon endothelialnitric oxidesynthase in diabetic nephopathy Á. Molnár (1,2) ([email protected]) R. Gellai1,2, J. Hodre1,2, L. Lénárt1,2, S. Kőszegi1,2, Á. Vér3, L. Wagner5, N. Fülöp6, Á. Vannay2,4, A. J. Szabó2,4, A. Fekete1,2

1

MTA-SE „Lendület” Diabetes Research Group, Budapest SE 1st Department of Pediatrics, Budapest 3 SE Department of Medical Chemistry, Molecular Biology and Pathobiochemistry, Budapest 4 MTA-SE Pediatrics and Nephrology Research Group, Budapest 5 SE Department of Transplantation and Surgery, Budapest 6 Kaposi Mór Hospital, Kaposvár 2

Előadó:Molnár Ágnes, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: diabetic nephropathy, O-GlcNAcylation, OGT, OGA, peNOS

Introduction:O-linked ß-N-acetylglucosamine (O-GlcNAc) glycosylation is a posttranslational modification on the serine and treonine residues of proteins which is in competition with phosphorylation due to the identical sites. It is already accepted that O-GlcNAcylation plays an important role in the development of diabetic cardiomyopathy, but little is known about its role in diabetic nephropathy (DN). We examined O-GlcNAcylation, O-GlcNAc transferase (OGT) and OGlcNAcase (OGA), which are responsible for the addition and removal of the single O-GlcNAc moiety, and the effect of renin-angiotensin-aldosterone system (RAAS) inhibitors. Since decreased expression of endothelial nitric oxide synthase (eNOS) plays a pivotal role in the progression of DN, we also measured phosphorylated eNOS (peNOS) levels. Methods: Five weeks after streptozotocin induced diabetes (D) male Wistar rats were treated for two weeks p.o. with ramipril, losartane, spironolactone or eplerenone. Vehicle-treated healthy or D animals served as controls. Systemic blood pressure was measured, renal functional and structural damage was evaluated. O-GlcNAcylation, OGT, OGA and peNOS protein levels were detected. Human proximal tubular cells (HK2) were cultured in high glucose medium for 24 (HG24) or 48 (HG48) hours and treated with the drugs mentioned above. Untreated and mannitol treated cells were used as controls. Results:Blood pressure was altered neither by D nor by any RAAS-blockers. Renal functional and structural damage represented the development of DN that was ameliorated by RAAS-blockers. Renal O-GlcNAcylation was elevated in HG24, HG48 and in D, which was decreased by RAAS-blockers. Glucose induced rapid elevation of OGT in HG24 while kidney OGT was decreased. Kidney OGA was also decreased which was mitigated by RAAS-blockers. PeNOS levels decreased in HK2 cells and in D. Discussion and Conclusions: The time-dependent increase of renal O-GlcNAcylation by inhibiting eNOS phosphorylation may contribute to the progression of DN. The reduction of O-GlcNAcylation suggests a new effect of RAAS-blockers. Témavezető: Dr. Fekete Andrea, Dr. Gellai Renáta


64

_


A lizofoszfatidsav vazokonstriktor hatásának mechanizmusa Panta C. R., Dancs P. T. Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet Előadó:Panta Cecília Rita, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: vazokonstrikció, lizofoszfolipid, simaizom, thromboxán, G-fehérjéhez kapcsolt jelátvitel

Bevezetés. Munkacsoportunk korábban leírta a lizofoszfatidsav (LPA) vazorelaxáns hatását és ennek jelátviteli mechanizmusait. Míg a vazorelaxáció jelenléte ép endotheliumhoz kötött, addig sérült endothelium esetén az LPA vazokonstrikciót okoz. Jelen munkánkban e vazokonstrikció mechanizmusát vizsgáltuk. Anyagok és módszerek. Felnőtt hím egerekből izolált thoracalis- és abdominális aorta (TA, AA) szegmensek válaszait vizsgáltuk izometriás körülmények között miográfon. Kísérleteinket 10 μM 1oleoyl-LPA-val, valamint az LPA1-3 receptor agonista VPC31143-mal (VPC, 10 μM) végeztük, az erek egy részében az endotheliumot eltávolítottuk. A jelátviteli utak vizsgálatára kísérleteinket elvégeztük az LPA1/LPA3 receptor antagonista Ki16425 (10 μM) és a ciklooxigenáz (COX) gátló indomethacin (1 μM) jelenlétében is, illetve a következő genetikailag módosított egerekből preparált aortákban: LPA1 illetve LPA2 receptor KO, tromboxán receptor (TP) KO, COX-1 KO, valamint simaizom-specifikus Gαq/11 és Gα12/13 KO. A Gi fehérjét pertussis-toxinnal gátoltuk. A különböző LPA receptorok expressziójának vizsgálata kvantitatív real-time PCR segítségével, frissen izolált egér aorta simaizom sejtekből történt. Eredmények. PCR analízis alapján az aorta simaizomsejtekben elsősorban LPA1 fejeződött ki, az LPA3 és LPA4 kisebb mértékben. Az LPA1-3 receptor agonista VPC utánozta, míg az LPA1/3 receptor antagonista Ki gátolta az LPA konstriktor hatását. LPA1 receptor KO erekben megszűnt a VPC okozta kontrakció, míg LPA2 KO erekben nem változott. Meglepő módon mindegyik vizsgált G fehérje hiánya vagy gátlása csökkentette a VPC konstriktor hatását, míg a COX-1 enzim vagy a TP receptor hiánya, illetve a COX-gátlás esetén a vazokonstrikció erősen lecsökkent. VPC hatására jelentősen fokozódott a TA-ból felszabaduló thromboxán A2 (TXA2) mennyisége. Következtetések. Az LPA az endothelium sérülése esetén – ellentétben az ép erekben tapasztaltakkal – vazokonstrikciót okoz. E hatást az LPA1 receptor közvetíti. A folyamat további részeként COXaktivációt és következményes (TXA2) felszabadulást feltételezünk, mely TP-receptoron hatva az erek kontrakcióját idézi elő. Az LPA ezen utóbbi hatásával hozzájárulhat a megváltozott vaszkuláris működéshez-, az endothelium-diszfunkcióval járó kórélettani állapotokban. Témavezető: Dr. Benyó Zoltán, Dr. Ruisanchez Éva


65

_


Az endogén hipofízis adenilát cikláz-aktiváló polipeptid (PACAP) hátsó-végtag ischaemiában betöltött szerepének vizsgálata egér modellben Császár A.1, Fülöp B.1, Reglődi D.1, Helyes Zs.2, Gaszner B.1, Tamás A.1 1

Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai Intézet Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szentágothai János Kutatóközpont 2

Előadó:Császár András, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: PACAP ischaemia egér-modell perfúzió

A PACAP a központi idegrendszerben és a perifériás szervekben egyaránt expresszálódó neuropeptid, mely neurotrófikus és általános citoprotektív hatása mellett számos élettani folyamatot befolyásol. Az érrendszeri funkciók szabályozásában betöltött szerepét bizonyítja, hogy az endothel sejtek PACAP-ot és PACAP receptort is expresszálnak, valamint a simaizom cAMP szintjének emelésével a PACAP vasodilatációhoz vezet. In vitro körülmények között a PACAP védi az endothel sejteket ischaemiás károsodással szemben, és proangiogenikus hatással bír. Kutatásunkban az endogén PACAP hátsó-végtag ischaemiában betöltött szerepét vizsgáltuk egér modellben. Vad típusú és PACAP-génkiütött (KO) egereken a jobb oldali a. femoralis ligatúráját végeztük. A ligatúra előtti napon, közvetlenül utána, és 1 héttel később mértük a hátsó végtagok talpi részének vérátáramlását PERIMED PSI készülékkel, mely a bőr felső rétegeinek vérátáramlását detektálja. A ligatúrát követő 7. napon az egerek m. soleusából perfundálást követően metszeteket készítettünk, majd immunfluoreszcens festést végeztünk az endothelt kimutató anti-lectin antitesttel. Közvetlenül a lekötés után a jobb-bal láb vérátáramlásának aránya a KO állatokban szignifikáns csökkenést mutatott, ellentétben a vad típusú állatokkal. A műtét utáni 7. napra a különbség eltűnt. Emellett a lekötött oldalon a m. soleus keresztmetszeti immunfluoreszcens képeinek elemzése során a KO állatokban szignifikánsan alacsonyabb érsűrűséget találtunk, mint a vad csoportban. Ismert, hogy a PACAP antiapoptotikus hatásával hozzájárul az endothel sejtek ischaemiával szembeni védelméhez, mely sejtek fontos szerepet játszanak a normális mikrocirkuláció fenntartásában. A simaizmokon kifejtett vasodilatációs hatás pedig a kollaterális keringés akut megnövekedéséhez járul hozzá. Feltételezzük, hogy a KO állatokban a végtag ischaemiát követő nagyobb vérátáramláscsökkenés hátterében ezen mechanizmusok károsodása állhat. Ezen felül a KO állatok m. soleusában detektált kisebb kapillárisűrűség hátterében a PACAP proangiogenikus hatásának hiányát feltételezzük. Ezen folyamatok pontos mechanizmusainak feltérképezéséhez további vizsgálatok szükségesek. Támogatók: MTA-PTE „Lendület” Program, Arimura Foundation, OTKA K104984, PD109644, KTIA_NAP_13-1-2013-0001. Témavezető: dr. Tamás Andrea, dr. Fülöp Balázs Dániel


66

_


Gender differences in morphological and functional aspects of athlete's heart in a rat model Kellermayer D., Szabó L. Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó:Kellermayer Dalma, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: athlete's heart, gender differences, P-V analysis

Long-term exercise training is associated with characteristic morphological and functional changes of the myocardium, resulting in a condition called athlete’s heart. Referring to the latest studies, sex hormones may be involved in the regulation of exercise-induced left ventricular (LV) hypertrophy. We aimed at understanding the gender-specific functional and morphological changes in the heart and the underlying signaling pathways following a three-month long training period in a rat model. We divided our male and female rats into control and swimmer groups. Athlete’s heart was induced by swim training. The swimmer groups were exposed to 200 min/day exercise for 12 weeks. Control groups swam only 5 min/day. Following the training period we assessed LV hypertrophy with echocardiography. LV pressure-volume (P-V) analysis was performed to investigate in vivo cardiac function. Finally, molecular biological studies (qRT-PCR, Western blot) were performed. Echocardiography showed LV hypertrophy which was confirmed by LV wall thickness and mass values, nevertheless it was more pronounced in females. Post-mortem measured heart weight/tibial length ratio (+31.2±2.6% female vs. +14.5±2.4% male, p<0.05) also verified gender differences in LV hypertrophy. The induction of Akt signaling was more significant in females compared to the males, that could led to the more pronounced exercise induced hypertrophy. There is also a characteristic difference in the mitogen-activated protein kinase (MAPK) pathway. α-myosin heavy chain (MHC)/βMHC ratio did not differ in males, but increased significantly in females. Despite the more significant hypertrophy in females, characteristic functional parameters of athletes’s heart did not show notable differences between the genders during invasive hemodynamic measurements. P-V analysis showed improved contractility, mechanoenergetics and unaltered LV stiffness in both males and females. Our results confirm that there is a greater exercise-induced hypertrophy in females which has no functional consequence compared to the males. The gender-specific response of the LV to exercise is modulated by characteristic molecular pathways. Témavezető: Dr. Radovits Tamás, Dr. Oláh Attila


67

_


Genetika és genomika


68

_


Kardiotoxicitás vizsgálata akut limfoid leukémiás betegeken Kelemen A. Eötvös Lóránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Biológia Intézet Előadó:Kelemen Andrea, ELTE Természettudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: AKR1A1, AKR1C3, farmakogenetika, kardiotoxicitás, ALL

Az akut limfoid leukémia (ALL) az egyik leggyakoribb malignus, gyermekkori hematológiai betegség. A limfoid progenitor sejtek fejlődésének kóros formája jellemzi. A kezelésére használt terápia többek között antraciklineket (mint például a doxorubicin és a daunorubicin) tartalmaz, amelyek széles körben alkalmazott, hatékony kemoterápiás szerek. Mellékhatásuk a kezelés közben, vagy évekkel, évtizedekkel később kialakuló kardiotoxicitás. A szívkárosodás létrejötte betegek közötti variabilitást mutat, amely arra utal, hogy részben befolyásolja a beteg genetikai állománya. Munkám célja ezen mellékhatás farmakogenetikai vizsgálata volt az aldo-keto reduktáz (AKR) fehérjecsalád A1-es és C3-as tagjain. Azért ezeken az enzimeken, mert részt vesznek az antraciklinek metabolizmusában. A kutatás során irodalmaztam, az intézetben lévő biobankot adatokkal bővítettem, a betegek perifériás, remissziós vérmintáiból DNS-t izoláltam (205 fõ), majd ez után az allélspecifikus KASPTM by Design módszerrel genotipizáltam az AKR1A1 gén 2, és az AKR1C3 gén 5 SNP-jét (single nucleotide polimorphism, egypontos nukleotid polimorfizmus) a teljes betegpopuláción (450 fõ). A szívfunkciót a bal kamrai lineáris ejekciós frakcióval (linEF), a bal kamrai ejekciós frakcióval (EF) és a bal kamra-aorta aránnyal jellemeztük, amit a rutinszerűen mért szívultrahangos mérések adataiból gyűjtöttünk retrospektíven. Az elemzést több időpontban végeztük többszörösen illesztett GLM (generalized linear model) statisztikai módszerrel az IBM SPSS Statistics 22.0 szoftver segítségével. Az eredményeink szerint az AKR1C3 rs3209896 SNP szignifikáns összefüggést mutat csökkent EF, ill. linEF értékekkel (p=0,002, ill. p=0,006), amely azt jelenti, hogy az rs3209896GG genotípus hajlamosít a kardiotoxicitásra. Tehát megállapíthatjuk, hogy ezen egypontos nukleotid polimorfizmus a jövőbeni független populáción való validálás után jó biomarkerré válhat és hozzájárulhat a terápia személyre szabásához. Témavezető: Félné dr. Semsei Ágnes


69

_


Az intrauterin növekedési retardáció genetikai háttere Puskás F. Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Előadó:Puskás Flóra, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: IUGR

Bevezetés: Az intrauterin növekedési retardáció (IUGR = intrauterine growth restriction) leggyakoribb etiológiai faktoraként a placenta működészavarát tartjuk számon, ugyanakkor patomechanizmusáról még keveset tudunk. A méhlepény-szövetből számos olyan gén expressziója vizsgálható, melyek a magzat növekedésének regulációjában fontos szerepet játszanak. Célkitűzés: Az IUGR kóreredetében szerepet játszó négy meghatározó genetikai szabályozórendszer vizsgálata a placentaris génexpressziós aktivitás vizsgálatával. Módszerek: Vizsgálatainkba 241 terhest vontunk be. IUGR (n=101), illetve eutróf újszülöttek (kontroll, n=140) születésekor a placentából egységes területről nyert 8 cm3-es szövettani minta vételét követően rtPCR (real time Poly Chain Reaction) technika alkalmazásával génexpressziós aktivitást mértünk és hasonlítottunk össze. A fetomaternalis egység szénhidrát-anyagcseréjéhez kapcsolodó IGF-rendszer, az apoptosis folyamatának szabályozásában szerepet játszó Bcl-2 és Bax, az angiogenesist reguláló VEGF-A és endoglin, továbbá a placenta glükokortikoid barrierjét alkotó 11ßHSD2 gének placentaris expressziójának vizsgálatára került sor. Eredmények: Az IGF1 gén aktivitása nem volt szignifikánsan eltérő, ugyanakkor az IGF2 és az IGFBP-3 gén fokozott expressziója volt kimutatható a beteg csoportban a kontroll csoporthoz képest (IGF2: Ln2α=1,67, p=0,04; IGFBP-3: Ln2α=1,55, p=0,03). A proapoptotikus Bax génexpressziós aktivitása nem mutatott szignifikáns különbséget, míg az antiapoptotikus Bcl-2 gén szignifikáns alulműködést mutatott a növekedési retardációban szenvedő magzatok esetén az eutróf esetekhez képest (Ln2α=-2,17, p=0,04). A proangiogenetikus VEGF-A és az antiangiogenetikus endoglin szignifikánsan overexpresszált volt az IUGR csoportban az eutróf csoporthoz képest (VEGF-A: Ln2α=1,32, p=0,04; endoglin: Ln2α=1,69, p=0,04). A 11ß-HSD2 enzim génje szignifikánsan alulexpresszált volt az IUGR csoportban a kontrollhoz képest (Ln2α= -1,28, p=0,05). Következtetések: Génexpressziós vizsgálataink alapján az intrauterin növekedési retardáció kóreredetében az energiahiány esetén fellépő redisztribúció károsodása, az apoptotikus aktivitás növekedése, károsodott placentáris keringés és krónikus hypoxia, továbbá a magzat fokozott glükokortikoid-expozíciója feltételezhető. Témavezető: Dr. Joó József Gábor


70

_


Crohn-betegség fenotípus és genotípus vizsgálata Szemes K. PTE KK I.sz. Belgyógyászati Klinika, Gasztroenterológia Tanszék, Pécs Előadó:Szemes Kata, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Crohn-betegség, gyulladásos bélbetegség, IL23-R

Bevezetés: A Crohn-betegség egy élethosszig tartó, gyulladásos bélbetegség, melyre időszakosan fellángoló aktív és nyugalmi fázisok váltakozása jellemző. Pontos kiváltó oka a mai napig nem ismert, azonban környezeti, immunológiai, mikrobiológiai okok mellett a genetikai tényezők szerepe hangsúlyozandó. Célkitűzések: Céljaink között szerepelt a klinikai jellegzetességek (dohányzás, egyes antitestek (ANCA, ASCA), tumoros megbetegedések) vizsgálata a Crohn-betegek genetikai tulajdonságának függvényében, illetve egészséges, kontroll csoporttal való összehasonlítása. Módszerek: Vizsgálatunkba 46 Crohn-betegség miatt gasztroenterológián gondozott beteget (48% férfi, 52% nő, átlagéletkor a betegség diagnózisának felállításakor: 33,88) és 71 kontroll egyént vontunk be (46,5% férfi, 53,5% nő, átlagéletkor 33,31) és DNS vizsgálatot végeztünk. A Crohnbetegségre hajlamosító két gén (NOD2, IL-23R) genetikai variánsait analizáltuk és vetettük össze a klinikai jellemzőkkel. A statisztikai elemzéshez Pearson-féle χ2 próbát és Fischer-féle egzakt tesztet használtunk. Eredmények: A vizsgált polimorfizmusok közül a NOD2 gén R702W variánsa és a dohányzás vonatkozásában találtunk szignifikáns összefüggést. Az IL-23R gén rs7517847 polimorfizmusa protektív tényező Crohn-betegség esetében, valamint védő hatásúnak bizonyult a Crohnos populációban előforduló tumoros folyamatokkal szemben is. Összefoglalás: A különböző genetikai faktorok Crohn-betegség klinikai jellemzőire kifejtett hatásának vizsgálatával a kórkép kialakulása jobban érthetővé válik. A hajlamosító, illetve védő hatású polimorfizmusok ismerete a jövőben akár egyéni rizikóbecslést tesznek lehetővé, segítik a differenciál diagnózist klinikailag bizonytalan esetekben, valamint az optimális terápia megválasztását gyulladásos bélbetegekben. Témavezető: Dr. Sarlós Patrícia


71

_


Genetikai eltérések vizsgálata hazai primer hyperaldosteronismusban szenvedő betegekben Balázs A. SE II. sz. Belgyógyászati Klinika, Endokrin Genetika Laboratórium Előadó:Balázs Andrea, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: primer hyperaldosteronismus

Bevezető: Primer hyperaldosteronismus (PA) a mellékvesekéreg fokozott aldoszteron (A) termelését jelenti, amit leggyakrabban aldoszteront termelő mellékvesekéreg adenoma vagy hyperplasia okoz. A fő klinikai tünet a hypertonia, ami gyakran hypokaleamiával és enyhe hypernatraemiával fordul elő. A PA általában sporadikus megjelenésű, de Al-Salameh és mtsai. számos gén (KCNJ5, ATP1A1, ATP2B3 és a CACNA1D) mutációit igazolták aldoszteront termelő daganatokban, illetve familiáris esetekben genomiális DNS-ben is. A mutációk következtében a zona glomerulosa sejtekben fokozódik az intracellularis Ca++ szint, ami aldoszteron szintézist és sejtproliferációt okozhat. Célkitűzés: hazai beteganyagban beazonosítani a két leggyakoribb gén (KCNJ5 és CACNA1D) eltéréseit PA-s betegek perifériás véréből és tumorszövetéből izolált genomiális DNS (gDNS) mintákban. Módszerek: A SE II. sz. Belgyógyászati Klinika hormonlaboratóriumában 2013-2014-ben elvégzett plazma aldoszteron és renin aktivitás mérések összegzése és a PA-ban szenvedő betegek beazonosítása. Összesen 38 beteget találtam, amelyek közül perifériás vérből izolált genomi DNS 7 esetben volt elérhető. A Klinika biobankjában további 12 beteg gDNS-e és 14 aldoszteront-termelő mellékvese tumorból nyert DNS mintákban a KCNJ5 teljes és a CACNA1D gén hotspot mutációt tartalmazó exonjait PCR reakciót követő bidirekcionális DNS szekvenálással vizsgáltuk. Eredmények: A vizsgált mintákban a KCNJ5 génben ismert patogén mutációt nem igazoltunk, de három, ritka polimorfizmust azonosítottunk (rs7118824, T= 0.47; rs7118833, T=0.35 és az aminosavcserét eredményező rs7102584, C=0.235) Ezek allélgyakorisága a betegek között jelentősen meghaladta a referencia adatbázisokban található gyakoriságot (vö: 0,235 v 0,005). A CACNA1D gén vizsgált exonjaiban kóros eltérést nem mutattunk ki. Következtetés: Hazai PA-ban szenvedő betegekben a korábban leírt génekben egyértelmű patogén eltérést nem mutattunk ki, de a KCNJ5 génben igazolt három, közeli, ritka polimorfizmus együttes előfordulása felveti egy potenciálisan betegséget okozó haplotípus jelenlétét. A CACNA1D gén vizsgálatának kiterjesztése új mutációk beazonosításához vezethet. Témavezető: dr. Nyírő Gábor, dr. Patócs Attila


72

_


A hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) előfordulásának és hatásának vizsgálata hím egerek reprodukciós rendszerében Kovács A. Pécsi Tudományegyetem Anatómiai Intézet Előadó:Kovács Anna, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: fertilitás, PACAP

A PACAP a szervezetben második legnagyobb mennyiségben a herében van jelen. Fertilitásban betöltött szerepe sokszínű. Több ponton befolyásolja a hypothalamus-hypophysis-gonád tengelyt, szabályozza a here vérellátását, és hatása van a motilitásra. Munkacsoportunk korábban vizsgálta a PACAP előfordulását egészséges önkéntesektől és nemzőképtelen férfiaktól származó sperma mintákban, azonban a PACAP jelenléte legtöbb esetben tömegspektrométerrel nem volt igazolható. A PACAP knockout (KO) egerek fertilitása rosszabb, utódaik száma kevesebb, mint a PACAP vad típusú egyedeké. Ennek okát keresve a jelenlegi kutatásban célul tűztük ki PACAP KO, vad típusú és heterozigóta egerek spermiumainak motilitási- és morfológiai vizsgálatát, illetve a vér-here gát egyes strukturális fehérjéinek tanulmányozását. Vad, homozigóta és heterozigóta PACAP KO egerek spermiumait (n=9/csoport) analizáltuk CASA (Computer Aided Sperm Analysis) rendszerrel. Motilitást tekintve nem találtunk szignifikáns elérést a csoportok között. A morfológiát vizsgálva kimutattuk, hogy a vad típusú egerekhez képest a PACAP KO egerek spermiumai közül szignifikánsan kevesebb normál felépítésű, ezzel szemben több a törött fejű, illetve proximális plazmacseppel rendelkező. A proximális plazmacsepp feltevések szerint a zona pellucidához való kötődés zavara miatt okoz csökkent nemzőképességet. A vér-here gát lamina basalisanak vizsgálata során számos fehérje vizsgálatát végeztük el. Többek között azt találtuk, hogy PACAP KO állatokban a IV-es típusú kollagén fehérjeexpressziója csökken, míg a IX-es típusúé és a cystatin9-é kompenzatórikusan nő. Ezek az expressziós változások is szerepet játszhatnak a csökkent fertilitásban. Összefoglalva, eredményeink azt mutatják, hogy a PACAP génhiányos egerek csökkent fertilitásában szerepet játszhatnak a spermium PACAP hiányában megfigyelt morfológiai és fehérjeexpressziós mintázatban fellépő zavarok. Témavezető: Prof.Dr.Reglődi Dóra, Dr.Juhász Tamás


73

_


In vitro translation of Ncb5or protein to study heme binding capacity Fésűs L., Vajk D. Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet Előadó:Fésűs Luca, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: hemoprotein, in vitro translation, heme binding, chemiluminescence

Introduction: Ncb5or is a novel flavohemoprotein of ambiguous function. Development of insulindependent diabetes and lipoatrophy in Ncb5or-null mice suggests a possible link between the polymorphism of human Ncb5or and diabetes mellitus. Our laboratory has previously showed that some natural missense mutations of the protein lead to enhanced proteasomal degradation. These mutations are localized in the cytochrome b5-like domain; thus, we aimed to test whether they affect the binding of heme. Methods: Purified wild type and mutant human Ncb5or and α- globin (a heme binding control) were produced by in vitro translation. Vector constructs were linearized after ligation independent cloning of the coding sequences and transformation of competent E. Coli cells. In vitro transcribed mRNAs served as template for protein synthesis in a double-layer cell-free wheat germ in vitro translation system. GST-tagged recombinant α-globin was purified by affinity chromatography and it was used to first test the adaptability of a peroxidase activity based hemoprotein detection method to in vitro translated proteins. Hemin was added to α-globin and the binding was stabilized by H2O2 treatment according to the published protocol. Proteins were separated by SDS-PAGE, transferred to nitrocellulose membrane and detected by chemiluminescence. Results: In vitro translation provided ample amount of proteins for heme binding analysis. Hemeproteins could be detected by chemiluminescence, and the sensitivity was increased by using TCEP reducing agent. Nevertheless, our experiments also revealed stable covalent heme cross-linking to non-hemeprotein GST or even serum albumin upon H2O2 treatment. Discussion: The published method, albeit a sensitive detection of protein-bound heme, is not suitable for the assessment of in vitro heme binding because the included peptide-heme cross-linking is not restricted to hemoproteins. Conclusion: Due to the revealed inadaptability of the published method, we are setting up a mass spectrometry based method to assess heme binding of in vitro translated Ncb5or. Témavezető: Dr. Csala Miklós PhD, Dr. Mészáros Tamás PhD


74

_


Génpolimorfizmusok szerepe az aszparagináz-allergiában Sági J. Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet Előadó:Sági Judit, ÁOK, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: allergia, farmakogenetika, aszparagináz

A gyermekkori akut limfoid leukémia terápiájában kulcsfontosságú gyógyszer az L-aszparagináz. Súlyos, életet veszélyeztető mellékhatásaként hiperszenzitivitás jelentkezik az esetek 5-45 százalékában. Ennek kiküszöbölésére más aszparagináz-készítményre váltanak. Végleges, preventív megoldást jelenthet a farmakogenetikai diagnosztika a kezelés megkezdése előtt. Célunk az aszparagináz-allergia genetikai hátterének tanulmányozása volt. Vizsgálatunkba 556 fő akut limfoid leukémiás gyermeket vontunk be, akiket az ALL BFM 90 és 95, illetve az ALLIC 2002 és 2009, valamint az IDH ALL 91 kemoterápiás protokollok szerint kezeltek. A betegek alacsony(SR), közepes(MR) és magas(HR) rizikócsoportba tartoztak. A túlérzékenység jelenlétére vonatkozó adatok 3 időpontból származtak: indukció alatt, 2. blokkban, illetve 2. blokk után. A glutamát receptor 1 génjének (GRIA1) 3 egypontos nukleotid-polimorfizmusát (SNP) vizsgáltuk (rs4958351, rs1994862, rs707176). A betegek genotípusát KASP (Kompetitív allélspecifikus PCR; LGC Genomics) módszerrel határoztuk meg. Klinikai adatokat retrospektíven kórlapokból gyűjtöttünk. A statisztikai kiértékelés során additív, recesszív és domináns modellt használtunk. A csoportok közti különbséget χ2-teszttel elemeztük, ill. többfaktoros elemzésként korra és nemre illesztett lineáris regressziót alkalmaztunk. Szignifikancia szintnek a p=0,05 értéket választottuk meg. A téves előfordulási arány esetén az FDR (%)=3,648 feletti értékeket szűrtük ki. A vizsgált polimorfizmusok közül az rs4958351 ritka allélja (A) a T-sejtes akut limfoid leukémiás alcsoportban szignifikáns összefüggést mutatott az allergia jelenlétével (p=0,00043; OR=0,5; CI=0,010,27), valamint a reindukció alatt jelentkező hiperszenzitivitással (p=0,00036; OR=0,5; CI=0,01-0,26). Az rs707176 ritka allélja (C) szignifikánsan asszociált az MR alcsoportban szintén az allergia megjelenésével (p=0,0068; OR=3,02; CI95%=1,36-6,73), illetve a reindukciós túlérzékenységgel (p=0,0058; OR=3,09; CI95%=1,39-6,89). Eredményeink alapján az rs4958351 polimorfizmus A allélja védőfaktor, az rs707176 SNP C allélja pedig hajlamosító szerepet játszik az E. coli-ból származó L-aszparaginázra adott hiperszenzitivitási reakció kialakulásában. Témavezető: Félné Dr. Semsei Ágnes,


75

_


A humán glükokortikoid-receptor gén polimorfizmusainak vizsgálata kongenitális adrenális hiperpláziában Farkas A., Várnai B. Semmelweis Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinika Előadó:Farkas Abigél, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Kongenitális adrenális hiperplázia, glükokortikoid receptor

Bevezetés: A kongenitális adrenális hiperplázia (CAH) autoszomális recesszív öröklődésű betegség, melyet leggyakrabban a kortizolszintézisben résztvevő 21-hidroxiláz enzim (CYP21A2) elégtelen működése okoz. Az enzimaktivitás zavarának mértéke szerint a betegség két csoportra osztható. A klasszikus csoporton belül sóvesztő (salt wasting, SW) és egyszerű virilizáló (simple virilizing, SV) formákat különíthetünk el, a nem klasszikus csoportba pedig a későn manifesztálódó (late onset, LO) és a rejtett forma tartozik. Az első vonalbeli kezelés minden altípus esetén glükokortikoidszármazékokkal történik. A terápiára adott válaszkészség és a mellékhatások tekintetében jelentős egyéni különbségek adódnak, melyek hátterében a glükokortikoid-receptor (GR) izoformái, splice variánsai és polimorfizmusai, valamint a CYP21A2 gén kópiaszámának és mutációinak változatosságai állhatnak. Célkitűzés: A GR gén BclI, N363S és A3669G polimorfizmusainak, valamint a CYP21A2 gén allélszámának hatását vizsgáltuk CAH-betegek hormonpótlásra adott válaszkészségében. Módszerek: A polimorfizmus allélgyakoriságának vizsgálata 116 CAH-betegben történt, melyből 73 fő (31 férfi és42 nõ) a klasszikus csoportba, 43 fő (1 férfi és 42 nő) a LOformába tartozott. Kontrollpopulációnk 160 egészséges főből állt. A BclI és N363S polimorfizmusokat allélspecifikus PCR-rel, az A3669G polimorfizmust és a CYP21A2 kópiaszámot valós idejű PCR-el vizsgáltuk. Eredmények: A polimorfizmusok allélgyakorisága nem mutatott szignifikáns eltérést a betegekben a kontrollpopulációhoz képest (klasszikus formában és a kontrollpopulációban BclI: 0,315 vs. 0,35; p=0,637, N363S: 0,049 vs. 0,031; p=0,348, A3669G: 0,174 vs. 0,22; p=0,173. LO formában BclI: 0,28 vs. 0,35; p=0,44, N363S: 0,01 vs. 0,031; p=0,325, A3669G: 0,143 vs. 0,22; p=0,167), és nem mutatott összefüggést a hormonpótlás dózisával. A CYP21A2 gén kópiaszáma összefüggést mutatott a terápiásan alkalmazott glükokortikoid-dózissal (szignifikáns negatív, p=0,03) és a testtömegindexszel (pozitív összefüggés, p=0,041). Következtetés: CAH-ban a GR polimorfizmusai és a hormonpótlásra adott válaszkészség között nem mutatható ki összefüggés, ám a CYP21A2 gén kópiaszámának ismerete fontos lehet az egyénre szabott terápia mielőbbi elkezdésében. Témavezető: Dr. Patócs Attila, dr. Koncz Klára


76

_


The regulatory role of ubiquitylation in DNA damage tolerance T. Óvári MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont, Genetikai Intézet, Mutagenezis és Karcinogenezis Kutatócsoport Előadó:Óvári Tímea, Általános Orvostudományi Kar, II. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: DNA damage, DNA replication, cancer, ubiquitylation, damage tolerance

Introduction: Genome is constantly under assault from damaging agents. DNA repair mechanisms are continually repairing these errors which, however, sometimes can get to the S-phase of cell cycle. Due to unrepaired lesions replication fork can stall, because of DNA polymerase can include only right nucleotides, leading to double-strand break or chromosomal rearrangements which cause cancer or the death of the cell. Against this process DNA damage tolerance is established, where the main step is the ubiquitylation of PCNA protein (processivity factor of the polymerases) by RAD6/RAD18 complex. In an error free mechanism the monoubiquitylated PCNA becomes polyubiquitylated by the MMS2/UBC13/HLTF complex, therefore HLTF can reverse the replication fork. We research what can regulate the DNA damage tolerance. We found that ubiquitylation has got a regulatory role and ubiquitin ligases (RAD18, HLTF) also can be ubiquitylated. Our aim is describing these ubiquitylations. Deficiency of DNA damage tolerance proteins cause several types of cancer. (f.e. hepatocellular cancer, colon cancer; Xeroderma pigmentosum variant) Methods: PCR, mutagen PCR, DNA digestion with restriction endonucleases, agarose and polyacrylamide gel electrophoresis, DNA isolation from agarose gel, gateway reaction, DNA ligation, trasformation to bacteria and yeast, miniprep, protein purification ,Western blott Results: Generating Rad18-UB, UB-Rad18, HLTF-UB, UB-HLTF fusion plasmids for protein purification. We purified RAD18-UB protein and examined PCNA monoubiquitylation in vitro by RAD6/RAD18-UB. Discussion and Conclusion: We found that RAD18-UB can monoubiquitylate the PCNA in vitro. Also, we know that in vivo RAD18-UB can’t perform its function. According to a hypothesis, there’s an interaction between two RAD18-UB proteins, inactivating each other’s ubiquitin ligase function. It’s likely incorrect and there’s another factors in RAD18 inactivation. Our future plans are to examine the ubiquitylation of HLTF and describe its role in DNA damage tolerance. Financial support: Foundation for the Future of Biomedical Sciences in Szeged Acknowledgement: Lajos Haracska (mentor), Dávid Balogh (supervisor) – BRC, Mutagenesis and Carcinogenesis Research Group Témavezető: Haracska Lajos, Balogh Dávid


77

_


Új, nem invazív, digitális PCR alapú prenatális szűrőmódszer a magzati számbeli kromoszóma rendellenességek azonosítására Kocsis-Deák B. Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Genetikai Intézet Előadó:Kocsis-Deák Barbara, Természettudományi és Informatikai Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: nem invazív prenatális szűrőmódszer, Down-szindróma, digitális PCR

Célkitűzés: Az előadásom ismertet egy új, nem invazív prenatális szűrőmódszert, mely alkalmas lehet magzati kromoszóma rendellenességek (pl.: az általunk vizsgált Down-szindróma) szűrésére. A magzati kromoszóma rendellenességek szűrésére jelenleg több nem invazív és invazív vizsgálat is rendelkezésre áll. Ezen vizsgálatok egy része azonban kevéssé megbízható, más részük pedig igen költségesek és kevéssé megfizethetőek a várandósok számára. Célunk volt kifejleszteni egy olyan új, nem invazív módszert, amellyel a magzati rendellenességek megléte nagy biztonsággal igazolható, és költséghatékonyabb a ma használt módszereknél. Alkalmazott módszerek: Anyai perifériás vérplazma mintákból kinyert anyai és magzati szabad DNSen végeztük vizsgálatainkat, digitális PCR segítségével. A digitális PCR a hagyományos PCR tovább fejlesztett változata. Itt az egyes reakciók – a hagyományos eljárással szemben – elszeparálva, külön reakcióterekben (buborékokban) zajlanak, ami sokkal érzékenyebbé teszi a mérést. Minden egyes DNS darab egy külön buborékba kerül, melyekben így pontonként meghatározható a vizsgált nukleinsav mennyisége. A minták amplifikálása után a leolvasó egyenként elemzi a buborékokat egy kétszínű érzékelő rendszer segítségével. E rendszer az általunk választott 1-es és természetesen a 21-es kromoszóma mennyiségét hasonlította össze az összes buborékmennyiség alapján. Kapott eredmények: A kapott eredményeinket a korábban elvégzett citogenetikai vizsgálatok eredményeivel hasonlítottuk össze, mely megbízható kontrollt jelentett számunkra. Az egészséges magzatot hordozó anyák eredményei és a Down-szindrómás magzatot hordozó anyák eredményei között jól látható különbségek figyelhetők meg. Következtetések: A digitális PCR alapú szűrőmódszer több szempontból (gyorsaság, megfizethetőség) is alkalmas lehet magzati kromoszóma rendellenességek azonosítására, bár még további fejlesztést igényel, annak érdekében, hogy a teszt megbízhatósága növekedjen. Témavezető: Dr. Nagy Nikoletta


78

_


Gyermekkori megbetegedések


79

_


Alsó végtagi gipszrögzítés hatása a spasztikus gyermekek csontsűrűségére Szijártó A. Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinika Előadó:Szijártó Annamária, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: ICP; gipszrögzítés; csonttörés; csontsűrűség; DXA

Célkitűzés. Az Infantilis Cerebralis Paresis (ICP) spasztikus tetraplég megjelenési formájában gyakori az osteoporosis és a műtétet igénylő alsó végtagi kontraktúrák kialakulása. A korrekciós műtéteket követő gipszrögzítés utáni rehabilitáció és gyógytorna során nem gyakran, de szövődményként előfordulhat supracondylaris femurtörés. Ez magyarázható a fennálló csökkent csont ásványianyagtartalommal(BMD) és az immobilizáció miatt feltételezhetően tovább csökkenő BMD-vel. Jelen vizsgálat célja az alsóvégtagi műtéten-és gipszrögzítésen átesett spasztikus gyermekek műtét előtti és postoperatív gipszrögzítés utáni BMD értékeinek összehasonlítása volt. Módszer. 16 gyermeket vizsgáltunk, átlagéletkoruk 11,81±2,86 év, a gipszrögzítés átlagos időtartama 34,81±4,0 nap volt. A méréseket a műtétet megelőző napon és a gipszlevétel után végeztük kettős energiájú röntgensugár-elnyelő segítségével. Vizsgáltuk a lumbalis gerinc és a proximalis femur területét, valamint a distalis femuron az általunk kijelölt régiókat. Distal felől proximal felé haladva kijelöltünk a femur epiphysise felett egy metaepiphysealis(ME), egy metaphysealis(M) és egy metadiaphysealis(MD) régiót, mely régiók BMD mérését ismételni tudtuk a gipszrögzítés eltávolítása után is. A lumbalis gerinc BMD értékeiből meghatároztuk a Z-score-t. Eredményeink kiértékeléséhez páros t-próbát használtunk. Eredmények. A műtét előtti Z-score értékek nagy szórás mellett alacsony BMD-t igazoltak(átlagos Zscore:-0,663±1,634). A lumbalis gerinc és a proximalis femur esetében jelentős változást nem észleltünk, a distalis femur területén azonban a BMD szignifikáns csökkenését mértük. A ME régióban volt a legnagyobb a műtét előtti értékhez képest a BMD csökkenés(-10%; 0,420±0,209 vs. 0,377±0,206g/cm2, p<0,05), a M régióban ennél kevesebb(-8%; 0,407±0,160 vs. 0,374±0,174g/cm2, p<0,05) és a MD régióban tapasztaltuk a legkisebb(-4%; 0,496±0,167 vs. 0,476±0,192g/cm2, p:NS) BMD csökkenést. Következtetések. A distalis femuron mért BMD csökkenés a csonttörési rizikót fokozza az ortopédiai műtétet követő rehabilitációs időszakban, emiatt a gipszlevételt követően fokozatos remobilizáció és óvatos gyógytorna ajánlott. Eredményeink felvetik az ágyhoz kötött ICP-sek esetében a BMD rendszeres mérésének és az osteoporozis kezelésének szükségességét. Témavezető: Dr. Terebessy Tamás


80

_


Tonsillectomia utóvérzések: valós hátrány? Szanyi M

.

Semmelweis Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinika Előadó:Szanyi Marcell, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: tonsillectomia tonsillotomia utóvérzés

Cél: Az utóbbi években új technológiák, új tanulmányok jelentek meg a tonsilla-betegségek műtéti kezelésével kapcsolatban. Heves viták kísérik a tonsillectomia és a tonsillotomia indikációinak kérdéskörét. Az előforduló vérzéses szövődmények és az esetleges fatális kimenetel tovább fokozza a téma jelentőségét. Kutatásunk során azt vizsgáltuk, hogy a Semmelweis Egyetem Fül-orr-gégészeti és Fej-nyaksebészeti Klinikáján a hideg kés technológia alkalmazása során milyen gyakorisággal lépett fel vérzéses szövődmény. Vizsgáltuk e szövődmények kor, nem, lokalizáció szerinti eloszlását, valamint, hogy az utóvérzők hány napot töltöttek az utóvérzés után a Klinikán és, hogy szükség volt-e transzfúzióra. Módszerek: A Klinikán a 2008 januárjától 2013 októberéig terjedő időszakban tonsillectomián átesett 3526 beteg adatait vizsgáltuk. Ezek közül a betegek közül kiválasztottuk azt a 171 beteget (utóvérzők), akiknél primer (műtét napján kialakult) utóvérzés lépett fel, vagy szekunder (lepedékleváláskor kialakult) utóvérzéssel érkeztek vissza a Klinikára. Az utóvérzők dokumentációjából összegyűjtöttük a betegek életkorára, nemére, az alkalmazott kezelésre, az utóvérzés helyére, az utóvérzés után kórházban töltött napok számára és a posztoperatív napok számára vonatkozó adatokat. Eredmények: Utóvérzés a tonsillectomiák után összességében 4,83%-ban fordult elő. Az adataink alapján kitűnik, hogy az utóvérzők legnagyobb arányban a 14 éven felüli korcsoportból kerültek ki. Az irodalmi adatoknak megfelelően a mi beteg anyagunkban is a 5-6. posztoperatív napon lépett fel a legtöbb utóvérzés. Megnyugtató, hogy az utóvérzők több, mint 50%-ánál semmilyen beavatkozásra nem volt szükség, így a súlyos utóvérzések aránya valójában még alacsonyabb (1,1%), míg a 6 éven aluli korosztályban mindössze 0,9%. A vérzések 52%-a a tonsillaágy alsó pólusából származott, ezért ebben a régióban fokozott óvatosság lehet indokolt az operatőr részéről. Konklúzió: Megállapítottuk, hogy a Klinikán alkalmazott hideg kés technológia mellett fellépő utóvérzések aránya nem magasabb az irodalomban leírt más technológiák mellett jelentkező utóvérzések arányánál. A megfelelő posztoperatív intézkedések maximális betartásával a vizsgált időszakban nem fordult elő letális kimenetel. A súlyos utóvérzések aránya 1,1%. Témavezető: Dr. Visnyei Orsolya


81

_


Az atópiás dermatitises gyermekek D-vitamin szintjének elemzése a betegség súlyosságának tükrében Bakó K. Heim Pál Gyermekkórház Előadó:Bakó Krisztina, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: atópia, D-vitamin

Bevezetés: Az atópiás dermatitis a bőr krónikus, hullámzó lefolyású, gyulladásos, rendkívül viszkető megbetegedése, ami az érintettek jelentős részében kisgyermek korban alakul ki, esetenként felnőtt korban is perzisztálhat. Egyre több klinikai adat igazolja a D-vitamin pozitív hatásait az immunrendszer erősítése és ezzel összhangban a bőrgyógyászati megbetegedések terén is, ebből következőleg kézenfekvő volt a kérdés, hogy létezik-e valamiféle összefüggés az atópia, annak súlyossága, illetve a D-vitamin ellátottság között. Célkitűzések: Kutatásomban a Heim Pál Gyermekkórházban kezelt atópiás dermatitisben szenvedő gyermekek szérum 25(OH)D3 szintjével, illetve a betegség súlyosságával foglalkoztam. Célom a két vizsgált paraméter kapcsolatának felderítése, a korábbi vizsgálatok alapján feltételezett korreláció igazolása volt. Módszer: A vizsgált 35 (1-18 év közötti) gyermek esetén a tünetek súlyosságának meghatározására a PO-SCORAD rendszert alkalmaztam, a szérum 25(OH)D3 szintek mérésére DiaSorin Liaison® készülékkel került sor. Eredmények: A vizsgált betegeket 3 csoportra osztottam a D-vitamin értékeiktől függően: 15 ng/ml alatti, 15 és 30 ng/ml közötti, illetve 30ng/ml felettiek. A PO-SCORAD és a D-vitamin szintek közötti korrelációk vizsgálatára alkalmazott statisztikai korrelációs próbák esetén gyenge negatív összefüggést mutató korrelációs koefficienseket kaptunk megfelelő szignifikancia szint mellett (p≤ 0.05). A statisztikai próbák eredményei: Pearson: -0.32 p=0.05, Spearman: -0.38 p= 0.02, Kendal:-0.29 p= 0.02 Következtetések: Az atópia súlyossága és a D-vitamin szintek közötti negatív korreláció arra enged következtetni, hogy a D-vitamin hiánynak jelentős szerepe lehet a betegség patogenezisében, a tünetek súlyosbodásához vezethet. Amennyiben nem is tekinthető kizárólagos okozati tényezőnek, támogató szerepe nem kérdés, így véleményem szerint a vitaminpótlásnak fontos szerephez kellene jutnia a jövőben a terápia eszköztárában. Témavezető: Dr.Szalai Zsuzsanna, Dr.Szabó András


82

_


Szolubilis urokináz plazminogén aktivátor receptor fehérje vizsgálata krónikus gyermekkori májbetegségben és májtranszplantáltak körében Őri D. Semmelweis Egyetem I.sz. Gyermekgyógyászati Klinika Előadó:Őri Dorottya, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: májtranszplantáció, krónikus májbetegségek, SuPAR, biomarker

Bevezetés: A krónikus gyermekkori májbetegségekben a gyulladásos folyamatok progresszív fibrózishoz vezethetnek. A fokozódó májelégtelenség májtranszplantációt tehet szükségessé. A májfunkció tradicionális biomarkereinek specificitása alacsony, a májbiopszia pedig magas invazivitású beavatkozás, így új biomarkerek vizsgálata vált szükségessé. A szolubilis urokináz plazminogén aktivátor receptor (SuPAR) számos sejten, főként leukocytákon expresszálódó, enzimatikusan lehasadó, szérumban keringő fehérje, mely gyulladásos folyamatok modulálásában vesz részt. Felnőtt populációban a SuPAR szérum szintje májcirrhózisban emelkedett, krónikus májbetegekben korrelációt mutat a májfibrosis és a gyulladás mértékével. Gyermekkori adatok nem állnak rendelkezésre. Célkitűzésünk a SuPAR klinikai jelentőségének felmérése, továbbá az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika hepatológiai ambulanciáján gondozott gyermekek szérum SuPAR szintjének mérése, májfunkciós paraméterekkel és transzplantációs státusszal való összefüggésének vizsgálata. Módszerek: Összesen 124 gyermek szérum SuPAR szintjét határoztuk meg ELISA módszer segítségével. Klinikai adataikat hepatológiai adatbázisban rögzítettük és non-parametrikus statisztikai módszerekkel értékeltük. Eredmények: A gyermekek 10%-a genetikai eredetű, májparenchymát érintő betegségekben, 35%-a biliáris atréziában, 12%-a autoimmun hepatitisben, 18%-a epeutakat érintő betegségekben szenvedett. A vizsgált gyermekek 54%-a korábban májtranszplantáción esett át, közülük 64% élődonoros transzplantációban részesült. A SuPAR szintek szignifikánsan korreláltak az ASAT-tal (r=0,19, p=0,04), az ALP-vel (r=0,21, p=0,03) és az LDH-val (r=0,30, p=0,001). A transzplantáltak SuPAR értékei szignifikánsan magasabbnak bizonyultak a nem transzplantáltak értékeinél (3,64 [3,11-4,47] vs. 3,15 [2,70-4,32] ng/ml, p=0,04). A transzplantáció ideje és a SuPAR szérum szintje között nem találtunk egyértelmű korrelációt (r=-0,16, p=0,16). Következtetések: Eredményeink alapján a szérum SuPAR szint korrelál az egyes gyermekkori májbetegségek aktivitásával. A transzplantált betegekben emelkedett szérum SuPAR szinteket mértünk. A transzplantáltakban észlelt magasabb SuPAR szintek hátterében az immunszuppresszív kezelés hatása vagy a kialakult hisztopatológiai eltérés állhat. Témavezető: Dr. Dezsőfi Antal, Dr. Jermendy Ágnes


83

_


D-vitamin státusz vizsgálata gyermekkori malignitásokban Juhász O. Erdélyi Z. II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Előadó:Juhász Orsolya, ÁOK, IV. Kulcsszavak: D-vitamin, daganat, parathormon, szupplementáció, gyermekkori

Globális probléma a D-vitamin hiány, különösen a 35' hosszúsági fokon túl, téli hónapokban. A szubklinikai D-vitamin hiány – a mért szérum 25 (OH) D < 20ng/ml – nem elsősorban csontanyagcsere-zavarokban manifesztálódhat, hanem egyéb, civilizációs betegségek rizikófaktora lehet, úgymint hipertónia, diabetes mellitus, autoimmun kórképek és daganatos megbetegedések. Kimutatták, hogy a D-vitamin szint normalizálása vastagbél és emlőrák megelőző hatását. Diffúz, nagy B-sejtes limfóma kezelése szignifkánsan eredményesebb, normalizált szérum D-vitamin szint mellet (J Clin Oncol, 2014). Napjainkban világszerte egyre romlik a lakosság D-vitamin ellátottsága, pedig napi 2000 NE bevitel teljesen biztonságos és ajánlható minden korcsoportban. Több prospektív tanulmányban vizsgálták a D-vitamin hatását malignitásban, és megfigyelték proliferáció gátló, és differenciációt elősegítő hatását. Célkitűzés: Összehasonlítani egészséges gyermekpopuláció D-vitamin státuszát tumoros gyermekekével, valamint daganatos gyermekekben a D-vitamin szupplementáció hatásának vizsgálata a szérum D-vitamin szintre. Betegcsoport: A SE II. sz. Gyermekklinikáján kezelés alatt álló 287 szolid tumoros gyermeket vizsgáltuk. Kontroll csoportként 569, a klinikán kezelt nem daganatos beteg adatai szolgáltak. A betegek a kezelés során napi 1000 NE D-vitamint kaptak. Módszertan: Szérum 25 (OH) D-vitamin szint került meghatározásra az onkológiai kezelés megkezdése előtt, majd ezt követően minimum 4-6 hét elteltével. Az elsőfajú hiba valószínűségének határát 5%-nak (p <0,05) vettük. Eredmények: Az onkológiai kezelés megkezdése előtt mért és a kontroll csoport szérum D-vitamin szintjei között szignifikáns különbséget találtunk (p <0.0001). Egyes daganatokban (pl. NBL, MBL) a kezelés előtti D-vitamin értékek és a kontroll csoport között szignifikáns különbséget mértünk (p <0.0001), míg más daganattípusokban (pl. Wilms-tumor) nem. A kemoterápiás kezelés megkezdése előtt és kezelés során mért szérum D-vitamin szintek között szignifikáns különbséget mértünk. Következtetések: Daganatos beteg gyermekeknél fontos a D-vitamin szint meghatározása és megfelelő szintű pótlása. Javasoljuk továbbá egy országos felmérés elvégzését a gyermekkori D-vitamin szint és a gyermekkori tumorok összefüggésére irányulóan. Témavezető: Dr. Garami Miklós


84

_


A miR-146a, miR-155 és miR-122 vizsgálata Crohn-beteg gyermekek bélbiopsziáiban Boros K. I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Előadó:Boros Kriszta Katinka, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: mikro-RNS, gyermekkori Crohn-betegség, Colitis ulcerosa, duodenum, colon

Bevezetés, célkitűzés: Az utóbbi évek tanulmányai az epigenetikai faktorok, köztük a mikro-RNS-ek (miR) szerepét vetették fel a gyulladásos bélbetegségek (IBD) patomechanizmusában. Eddig egyetlen tanulmány sem foglalkozott gyermekkori IBD-ben miR-ek vizsgálatával colon és duodenum biopsziás mintákban, ezért munkacsoportunk célja egyes gyulladásban részt vevő miR-ek expressziójának vizsgálata Crohn-beteg (CD) és colitis ulcerosas (UC) gyermekek bélrendszerében. Továbbá vizsgáltuk in vitro modellen ezen miR-ek változását gyulladásos citokin hatására. Módszerek: Mértük a miR-146a, -155, és -122 expresszióját formalinban fixált, paraffinba ágyazott (PF), és frissen fagyasztott (FF) colon biopsziás mintákban. Méréseinkhez CD gyermekek makroszkóposan ép, és kóros területekről származó (PF: n=12, FF: n=16), és kontroll (PF: n=16, FF: n=14) biopsziákat használtunk. Továbbá összehasonlítottuk CD (n=20) UC (n=10) betegek frissen fagyasztott colon biopsziáiban a miR és a TNF-α mRNS expresszióját. TNF-α hatását a miR expresszióra HT-29 epitélsejtek TNF-α-val való inkubálásával vizsgáltuk. A minták egyedi relatív miR, és mRNS expresszióját minden esetben RT-PCR-rel mértük. A duodenum vizsgálatokhoz mintáinkat CD gyermekek makroszkóposan ép (DDép; n=12) és kóros (DDkóros; n=10), kontrollként egészséges (K; n=10) gyermekek PF biopsziái szolgáltatták. Eredmények: A miR-146a és -155 expressziója szignifikánsan magasabb volt a CD gyermekek duodenum biopsziáiban a kontroll csoporthoz képest, mely emelkedés még kifejezettebb a makroszkóposan kóros területeken. Szignifikánsan magasabb volt a CD és UC mintákban a kontrollhoz képest, továbbá a makroszkóposan kóros területek szignifikancia különbsége kifejezett volt. A miR-122 szintje szignifikánsabb magasabb volt a makroszkóposan ép régiókból származó colon mintákban a kontrollhoz képest ellentétben a duodenum mintákkal. TNF-α mRNS expressziója emelkedett szintjét tapasztaltuk mind CD, mind UC colon mintákban. HT-29 sejtekben a TNF-α hatására a miR-146a, és miR-155 expressziója szignifikánsan. Következtetés: Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy a miR-146a, és miR-155 a gyulladásos folyamatok részét képezik, ahol TNF-α befolyásolja expressziójukat, továbbá szerepük valószínűsíthető IBD pathomechanizmusában. Témavezető: Dr. Veres Gábor, dr. Béres Nóra Judit


85

_


Új patogenetikai tényezők azonosítása atípusos hemolitikus urémiás szindrómában: a XIII-as faktor vizsgálata olvadáspont analízissel, szekvenálással és aktivitás méréssel Janszky N. III. Sz. Belgyógyászati Klinika Előadó:Janszky Noémi, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: atípusos hemolitikus urémiás szindróma, 13-as faktor, olvadáspont analízis

Bevezető: Az atípusos hemolitikus urémiás szindróma a mikroangiopátiák közé tartozó klinikai szindróma. Fontos rizikó faktort jelentek a komplement rendszert szabályozó fehérjékben (H és I faktor, MCP) és komponensekben (C3 és B faktor) található mutációk és polimorfizmusok. Az eddigi vizsgálatokkal az aHUS esetek 60-70 százalékában igazolhatók mutációk a fenti génekben, ezért vizsgálatunk célja új patogenetikai tényezők azonosítása. Vizsgálataink először az 1-es kromoszóma komplement regulátorokat tartalmazó génklaszterének (RCA) egy további génjére, a XIII-as véralvadási faktorra irányultak, annak komplement regulátorokkal mutatott nagyfokú hasonlósága miatt. Betegek és Módszerek: A vizsgálatba 30 aHUS beteget és kontrollként 14 egészséges egyént vontunk be.A XIII-as faktor A és B alegységét kódoló génekben (F13A1 és B) található polimorfizmusok és mutációk szűrésére olvadáspont analízist (HRM) módszert használtunk, és az észlelt variációkat DNS szekvenálással erősítettük meg. A betegek és kontrollok FXIII aktivitás értékeit kereskedelmi kit (Technoclone) segítségével határoztuk meg citrátos plazmában. Eredmények: Megszekvenáltuk 8 kontroll és 9 aHUS beteg minden F13A1 és F13B exonját, majd olvadáspont analízis technikát állítottunk be. Egy aHUS betegben, a szintén beteg testvérében és az egészséges apában a F13B 3-as exonjában egy AAC triplet inszercióját (c.300_302insAAC) azonosítottuk, ami a 80-as aminosav pozíciónál stop kodont eredményezett. A mutációt hordozó családtagokban alacsony XIII-as faktor aktivitás értékeket mértünk. Elvégeztük aHUS betegek és kontrollok FXIII aktivitás mérését is, az egészséges kontrollokhoz képest (119+31%) szignifikánsan csökkent a FXIII aktivitása mind akut (69+36%, p=0,0051), mind a remissziós (93+35, p=0,046) fázisban lévő aHUS betegekben. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy a FXIII aktivitása összefüggést mutat a mikroangiopátiás folyamat aktivitásával aHUS-ban szenvedő betegekben, és az alacsony aktivitás hátterében ritka F13B genetikai variációk is állhatnak. Az azonosított mutációt korábban enyhe vérzészavarban szenvedő betegben már leírták, így további funkcionális vizsgálatokat tervezünk annak eldöntésére, hogy oki kapcsolatban állhat-e a mikroangiopátiás folyamat kialakulásával a FXIII. Témavezető: Prof. Dr. Prohászka Zoltán, Dr. Szilágyi Ágnes


86

_


Examination of the lower limb's biomechanical parameters compared to bone age Varga P., I. O'Sullivan Universtity of Pécs Medical School, Department of Orthopaedics Előadó:Ian O'Sullivan, Faculty of Medcine, VI. E-mail:[email protected] [email protected] Kulcsszavak: Bone age, lower limb, biomechanical parameters

Introduction: Lower limb anatomical and biomechanical parameters in children change over time and severe deviations may cause a wide range of orthopaedic problems. Previously such data were compared only to calendar age, however bone age (as an indicator of biological age) could also be useful. This study aimed to find a reliable method to measure the bone age using previously processed EOS images, and examine its’ correlation with 18 lower limb parameters. Methods: After literature review, the Hassel-Farman method of cervical evaluation was selected, and intra- and interobserver reliability tests performed. 500 individuals aged 2-16, lacking lower limbinfluencing conditions, were investigated. Results were compared to 18 lower limb parameters (derived from previous studies), calculating mean and standard deviation, Spearman correlation and discrimination function. Results: Excellent intra- and interobserver correlations were found. The Spearman correlation coefficient with the bone age was stronger than that of calendar age in three parameters: femoral torsion (-0.239 vs. -0.117), tibial torsion (0.241 vs. 0.152), and femorotibial rotation (0.345 vs 0.235). Bone age was also found to be a stronger discriminating variable in these parameters and standard deviation was significantly lower. Conclusion: Cervical vertebral morphology assessment is a reliable, practical tool for bone age estimation, as shown in a large population. Measurement and bone age correlation of some of these parameters is a novelty in the literature, and furthermore we found that some had a greater association than with calendar age. Témavezető: Csaba Vermes, MD, PhD, Ádám Schlégl, MD.


87

_


Gyermekkori peritoneális dialízis – a SE I. Sz. Gyermekklinika gyakorlatának összehasonlítása a nemzetközi adatokkal (IPDN) Lévai E. Semmelweis Egytem 1. Számú Gyermekklinika Előadó:Lévai Eszter, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: peritoneális dialízis regiszter ipdn

Bevezetés: Végállapotú veseelégtelenségben szenvedő gyermekek kezelésében gyakran alkalmazott a peritoneális dialízis (PD). A kezeléssel kapcsolatos adatok gyűjtése (regiszter), gyakorlatunk és betegeink klinikai paramétereinek összehasonlítása a PD regiszter nemzetközi eredményeivel segíti a szakmailag jobb protokollok kialakítását. Betegek és módszerek: A SE I.sz. Gyermekklinika dialízis osztálya 2010 óta tagja a nemzetközi gyermek peritoneális dialízis regiszternek (IPDN). Munkánk során saját pácienseink nyomonkövetését végeztük és hasonlítottuk össze az IPDN adataival (2010-2014). Klinikánkon ebben az időszakban 27 gyermeket kezeltünk PD-vel (kezdési átlagéletkor: 7,99±5). Eredmények: Betegcsoportunk az összes klinikánkon dializált gyermek 79,4%-át teszi ki és átlagosan 1,4±1,2 évet töltöttek PD-n (IPDN: 2,2±2,2 év). Leggyakoribb alapbetegségek a glomerulopathiák, másodikok a hereditaer betegségek voltak. Centrumunkban a nemzetközi gyakorlattól eltérően egyelőre csak konvencionális PD oldatokat használunk, melyek átlagos glükózkoncentrációja (1,6±0,3% vs 1,8±0,5%) megfelel a regiszter statisztikáinak, az alkalmazott folyadék napi mennyisége valamivel kevesebb (6999.7 ± 2235.4 ml/m2 BSA vs. 9454.9 ± 4827.3 ml/m2 BSA). Pácienseink laborértékei a kreatinin, karbamid, Hb, Ca, P és PTH szintet tekintve megfelelnek a betegcsoport számára előírt tartományoknak. Habár a növekedési hormon alkalmazása a nemzetközi gyakorlatnak megfelelő, a klinikánkon PDkezelt gyermekek magassága elmarad a regiszter adataitól (magasság SDS utolsó látogatáskor4,39±2,10 vs. -2,47±1,90), azonban speciális pácienseink (pl.: Sensenbrenner syn.) miatt torzítással kell számolnunk. Peritonitisek előfordulási gyakorisága saját betegeknél 1 epizód/15,6 kezelési hó, a regiszterben 1 epizód/35,6 hó. Összefoglalás: A PD optimális kezelésnek bizonyul dializálandó betegeink számára, így igyekszünk minél nagyobb százalékban alkalmazni. Kezelési gyakorlatunk sok szempontból a nemzetközi eljárásoknak megfelelő, bár a konvencionális PD oldatok használata centrumunkban jellemzőbb más országokhoz képest. Betegeink PD-n eltöltött ideje rövidebb a nemzetközi átlagnál és fejlődést értünk el a peritonitisek előfordulása terén is az elmúlt években. Jelenlegi munkánk új, eddig nem közölt adatokat tartalmaz. Témavezető: Dr. Szabó Attila József, Dr. Mészáros Krisztina


88

_


Obstruktív alvási apnoe és fül-orr-gégészeti státusz összefüggése elhízott gyermekek körében Kelemen J. I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Előadó:Kelemen Judit Nikolett, ÁOK, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: obstruktív alvási apnoe, gyermekkori elhízás, adeno-tonsillaris hipertrófia

Bevezetés: Gyermekkorban az obstruktív alvási apnoe (OAA) hátterében leggyakrabban a mandulák megnagyobbodása áll, de az egyre gyakoribb elhízásnak szintén kóroki szerepe van. A két állapot együttes fennállása a légzés szempontjából súlyosabb klinikai képpel járhat együtt. Célkitűzés: Elhízott gyermekek körében fennálló adenoid és/vagy tonsilla hipertrófia esetén gyakoribb-e az alvás alatti légzészavar előfordulása, súlyossága és kimutatható-e különbség az alvásszerkezetben. Módszerek: A SE I. sz. Gyermekklinika Alváslaboratóriumában 2009.03.-2013.03. között alvásproblémával érkező gyermekek adatait vizsgáltuk. Bevonásra kerültek a 90 feletti BMI percentilissel rendelkező gyermekek (75 fő, 38 fiú, életkor (átlag±SD): 9,5±4,8 év). Egyéjszakás poliszomnográfia során vizsgáltuk az alvás alatti légzést: apnoe-hypopnoe index (AHI), oxigéndeszaturációs index (ODI), legalacsonyabb oxigén szaturáció és az alvásszerkezetet: alváshatékonyság, mikroébredések száma, alvásfázisok (felületes-, mély-, REM alvás) aránya. A fülorr-gégészeti (FOG) leletek retrospektív módon kerültek kigyűjtésre, ezek alapján a fül-orrgégészetileg pozitív - hipertrófiás adenoid és/vagy tonsilla - (FOG+, n=33) és negatív (FOG-, n=42) csoportban hasonlítottuk össze az alvásparamétereket. Az összehasonlításhoz kétmintás t-próbát használtunk (SPSS 13.0 szoftver). Eredmények: Az OAA előfordulása a FOG+ és FOG- csoportban 73% ill. 29%, ebből terápiát igénylő OAA 49% ill. 12% volt. A FOG+ csoportban szignifikánsan magasabbnak találtuk az AHI (átlag±SD: 13,7±19,1 vs. 2,7±6,6) és az ODI (9,7±16,6 vs. 1,5±2,5) értékét, a legalacsonyabb oxigén szaturáció (84,6±9 vs. 90,5±3,4) pedig szignifikánsan alacsonyabb volt (p<0,05). Ennek ellenére a két csoport nem különbözött jelentősen az alvásszerkezetet jellemző paraméterekben (alváshatékonyság, ébredési index, alvásfázisok aránya). Következtetés: Az általunk vizsgált gyerekeknél az elhízással együttesen fennálló fül-orr-gégészeti probléma összefüggést mutat az OAA súlyosságával. Fontos az elhízott gyerekek alvási apnoe irányába történő szűrése és érdemes fokozott figyelmet fordítani az alvással kapcsolatos anamnézisükre, panaszaikra. Témavezető: Dr. Szabó Attila, Dr. Lendvai Zsófia


89

_


Onkológiai megbetegedések


90

_


Az emlődaganatokban előforduló BRCA mutációk és kapcsolatuk a rutin patológiai jellemzőkkel Buday Zs., Dr. Dank M., Dr.Tőkés T. Semmelweis Egyetem I.sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Részleg, Budapest Előadó:Buday Zsófia Ágnes, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: emlőrák, BRCA, SNP, tripla negatív

Bevezetés és célkitűzés: A BRCA mutáció a leggyakoribb örökletes, emlőrák rizikóját növelő tényező. Egyetemünkön 2012-2013 között végzett BRCA vizsgálatok eredményeit áttekintve felmértük a leggyakoribb mutációk és polimorfizmusok előfordulását és elemeztük az érintett emlőtumoros betegek esetében a daganatok patológiai tulajdonságait. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkban 68 betegünket vontuk be. A BRCA mutáció analízist az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben végezték.A manifeszt daganatos betegek esetében vizsgálatuk a daganat ösztrogén, progeszteron és HER2 receptor státusát, a Ki-67 LI értékét, majd megállapítottuk a biológiai szubtípust. Eredmények: 60 beteg esetében igazolódott BRCA mutáció és/vagy SNP. Klasszikus mutáció 5 főnél fordult elő. SNP-t 59 betegnél találtunk, ez 50 esetben a BRCAI 16-os exonját előforduló S1613G SNP (heterozigóta:41/homozigóta 9), 20 betegnél egy 4 SNP-ből álló cluster (S1613G, K1183R, E1038G, P871L), 14-nél egyéb SNP volt. A családi anamnézis mindenkinél pozitív. 29 beteg esetében fordult elő benignus emlőváltozás (BEN), 28-ban SNP, ebből 27-ben S1613G SNP mellett. Szignifikáns az összefüggés a BEN és az SNP (p=0,036), ill. a S1631G előfordulása között (p=0,01). 34 betegben [44,8±9,5 év (29-70)] malignus emlőlézió volt, mely 31 invazív duktális, 2 lobuláris, és 1 egyéb carcinomát jelentett (grade 2=10 fő, grade 3=24 fő). Biológiai szubtípusok: luminalis A=8; B1=8, B2=4; HER2 pozitív=1; tripla negatív=13 beteg. Klasszikus mutáció 3, SNP 31 betegnél fordult elő: 23 betegnél a S1613G SNP (19/4), 11 betegnél a 4 SNPből álló cluster (egyéb SNP: 9 beteg). A daganat hormon és HER2 státusa és az SNP-k előfordulása között nem adódott szignifikancia, sem a S1613G, sem a 4 SNP cluster esetében; hasonlóan a biológiai szubtípus és a fenti SNP-k előfordulása között sem, noha a tripla negatív tumorok minden mutáció esetén domináltak. Következtetések: A szűrt populációban a klasszikus mutáció nem gyakori, azonban az SNP-k előfordulása kifejezettebb. Az emlőrákos betegcsoportra jellemző volt a fiatal életkor és a magas grádusú duktális carcinoma. Eredményeink alapján kimondható, hogy a nem klasszikus mutációk esetén a tripla negatív szubtípus nem gyakoribb szignifikánsan, de a betegszám növelésével eredményeinken finomítanunk kell. Témavezető: Dr. Dank Magdolna, Dr. Tőkés Tímea


91

_


Biszfoszfonát kezelés hatása humán nem-kissejtes tüdőrák sejtekre Kói K. Semmelweis Egyetem II.Sz. Patológiai Intézet Előadó:Kói Krisztina, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: biszfoszfonát, nem-kissejtes tüdőrák

Bevezetés: A biszfoszfonát-gyógyszereket a klinikai gyakorlatban rosszindulatú daganatos betegségekben a csontáttétképződés megelőzésére használják. Újabb kutatások szerint a nitrogéntartalmú biszfoszfonátokat sikerrel lehetne alkalmazni általános antitumoros szerként, mivel gátolják a kis G-fehérjék (Ras, Rac, Rho) poszttranszlációs prenilációját, így akadályozva azok a szignáltranszdukcióban alapvető sejtmembránhoz való kihorgonyzását. Ennek eredménye a proliferáció, valamint a migráció gátlásában mutatkozhat meg. Célkitűzés: Kísérletes munkánk során mutáns, illetve vad típusú K-Ras-molekulát expresszáló humán nem-kissejtes tüdőrák (NSCLC) vizsgáltuk a zoledronsav in vitro és in vivo biológiai hatását. Anyag és módszer: Vizsgálatainkban egy mutáns (H358), illetve négy vad típusú (LCLC-103H, H358, H1650, H1975) K-Ras-molekulát expresszáló humán vonalat használtunk. A zoledronsav in vitro proliferációra gyakorolt hatását MTT-teszttel, a migrációt módosított Boyden-kamrával, az apoptózist áramlási sejtmérés segítségével tanulmányoztuk. Az in vivo hatást SCID-egérben, xenograft szubkután modellben vizsgáltuk meg. Eredmények: Proliferáció tekintetében a Ras-mutáns H358 sejtvonal relatív zoledronsav-rezisztenciát mutatott a vad típusokhoz képest. A zoledronsav az összes vizsgált sejtvonal esetében, K-Rasstátusztól függetlenül, migrációt gátló szernek bizonyult. Az in vitro legérzékenyebben reagáló LCLC-103H nagysejtes tüdőráksejtek növekedését a zoledronsav in vivo állatkísérletes modellben is gátolta. Következtetések: Ezen preklinikai vizsgálatok felvetik malignus betegségekben a biszfoszfonátok alkalmazási területének kiszélesítését. Témavezető: Dr. Kenessey István


92

_


A 70 kDa-os hősokkfehérje szerepének vizsgálata colorectalis daganatban szenvedő betegekben Garam N., Maláti É. Semmelweis Egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinika Előadó:Garam Nóra, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Hősokkfehérje, colorectalis daganat

Bevezetés, célkitűzés: A hõsokkfehérjék intracellulárisan fontos szerepet töltenek be a sejtekben, chaperon funkciójuk által. Membránhoz kapcsolódó vagy szolubilis megjelenésük révén az immunválasz szabályozásában is részt vesznek. A hősokkfehérjék overexpresszióját sok daganat esetében leírták. Ennek mértéke prognosztikai tényezőkkel is összefüggést mutat. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megmérjük a Hsp70 szint emelkedett-e a colorectalis daganatokban, illetve, hogy összefüggést mutat-e a daganat stádiumával, klinikai, patológiai tulajdonságaival, és hogy prognosztikai szereppel bír-e. Módszerek: A beteg és az egészséges mintákat a III. Sz. Belgyógyászati Klinikán gyűjtöttük. A colorectalis betegek mintáit (n=235; ffi/nő=139/96; átlagéletkor=66,5±12,0 év) az egészséges kontrollcsoporttal (n=133; ffi/nő=56/77; átlagéletkor=60,5±16,9 év) hasonlítottuk össze. A colorectalis daganatos betegek közül jelenleg 216 beteg 2 éves túlélési adataival rendelkezünk (ffi/nő=129/87). A meghaltak között a férfi-nő arány 38/19, az élők között 91/68 volt. A -20C-on tárolt szérumokból ELISA technikával határoztuk meg a diagnóziskori szolubilis Hsp70 szinteket. Az adatbázisba egyéb klinikai laborparaméterek szintjét is rögzítettük (CEA, CA19-9, FVS, Thr, LDH, SAP, CRP). Eredmények: A colorectalis daganatos csoportban a Hsp70 szint (2,24±2,49 ng/ml) nem magasabb, mint a kontroll csoportban (2,42±2,48 ng/ml; p=0,4494). A colorectalis csoportban grade 3 esetén szignifikánsan magasabb Hsp70 szintet mértünk (2,65±3,31), mint grade 1 illetve 2 esetében (1,90±1,35; p=0,0218). Előrehaladott stádiumban a Hsp70 szint szignifikánsan magasabb [mAstlerColler D (3,09±3,81 ng/ml)], mint a korai stádiumokban [mAstler-Coller A-C (1,95±1,70 ng/ml, p=0,0038)]. Meghatároztuk a 2 éves túlélést a betegcsoportban. A halálozási ráta 0,264/2 év (57 halott/216 követett személy) volt. Megállapítottuk, hogy az emelkedett Hsp70 szint (túlélők/halottak sHsp70átlag=1,87/3,36 ng/ml ) szignifikáns kapcsolatot mutat a 2 éves halálozással (p=0,001). A medián feletti Hsp70 kb. 26%-os rizikófokozódást jelent az alacsony szinthez képest (HR 1,26, 95%CI 1,01-1,58). Következtetés: Eredményeink alapján a Hsp70 szint az elõrehaladott stádiumú CRC potenciális bio- és prognosztikai markere lehet. Témavezető: Dr. Kocsis Judit, Dr. Gráf László


93

_


A colorectalis májáttétek invazív kezelési lehetőségei: műtéti és műtéttel kombinált ablatív terápia eredményeinek összehasonlítása Fekete L. Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika Előadó:Fekete Laura, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: sebészet, májsebészet, onkológiai sebészet, onkológia

Bevezetés: A colorectalis carcinoma az esetek 75%-ában a diagnózistól számított 2 éven belül májáttétet ad, emellett hazánkban a 2. daganatos halálok. Célkitűzés: a műtét és a műtéttel kombinált ablatív terápia eredményeinek összehasonlítása a colorectalis májáttétek kezelésében. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 2008.01.01-2011.12.31 közt colorectalis májáttét miatt kezelt betegeket (n=66) 2 csoportba osztottuk: 1. synchron áttét (n=32) 2. metachron áttét (n=34). Tumorablációként radiofrekvenciás (RFA) ill. mikrohullámú ablációt (MWA), transarterialis kemoembolizációt (TACE), diathermiás destructiót és etanol infiltrációt alkalmaztuk. A statisztikai elemzést Mann-Whitney teszttel végeztük (szignifikancia: p<0,05). Eredmények: 1. csoport: férfi/nő arány 1,9:1, átlagéletkor 57,2 év. 18 beteg műtéti, 14 kombinált kezelésben részesült. Az áttétek száma 2,3 volt átlagosan a műtéti alcsoportban. A resectiók 100%-a R0 volt. A kombinált terápiás alcsoportban az áttétek száma átlagosan 4,8, az ablált áttétek mérete 25,9mm volt. 78,6%-ban sikerült minden áttétet kezelni, azonban a progressziómentes idő nem volt szignifikánsan hosszabb. 2. csoport: férfi/nő arány 1,75:1, átlagéletkor 58,1 év. 14 beteg műtéti, 20 kombinált kezelésben részesült. Az áttétek a primer tumor kezelését követően átlagosan 1,6 év múlva jelentek meg. A műtéti alcsoportban az áttétek száma átlagosan 3,1 volt. 86,7%-ban sikerült R0 resectiót végezni. Nem volt szignifikáns különbség a progressziómentes időkben az R0 és R1 resectiók közt. A kombinált terápiás alcsoportban az áttétek száma átlagosan 4,3, az ablált áttétek mérete 29,7mm volt. 94,4%-ban sikerült minden áttétet kezelni, de a progressziómentes idő nem adódott szignifikánsan hosszabbnak. Az abláció indikációja mindkét csoportban a lokalizációjuk miatt irresecabilis metastasisok voltak. Egyik csoportban sem volt szignifikáns különbség a műtéti és a kombinált terápiás alcsoportok közt a progressziómentes időkben. Következtetések: Az 1. csoport műtéti alcsoportjában nagyobb volt az R0 resectiók, a 2. csoport kombinált terápiás alcsoportjában pedig a sikeresen kezelt áttétek aránya. A progressziómentes idő azonban egyik alcsoportban sem volt hosszabb. Az áttétek mérete mindkét csoportban az RFA-ra alkalmas méret felső határa, 3cm alatt maradt. Témavezető: Dr. Végső Gyula


94

_


Az ovális sejtes reakció vizsgálata portális vénaág lekötését követően patkánymájban Trojnár D. I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Előadó:Trojnár Dóra, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: AAF-PH, AAF-PVL ovális sejt patkánymodell

Bevezetés: A májat ért káros behatások során a regeneráció egyik lehetséges módja az őssejt-mediált májregeneráció, melynek klasszikus kísérleti modellje a 2-acetilaminofluorén (AAF) kezelés kombinálása 70%-os parciális hepatektómiával (PH). A módszer lényege, hogy a kísérleti állatoknak adott AAF meggátolja a májsejtek osztódását, így a kezelés közepén PH-t alkalmazva, aktiválódnak a máj szomatikus őssejtjei. A szomatikus őssejtek leszármazottai az ovális sejtek, folytonos bazális membránnal rendelkező csöveket alkotnak, és májsejtté differenciálódva állítják helyre a máj állományát.A kiterjedt sebészi rezekciót igénylő humán májtumorok műtéti eltávolítása előtt gyakran alkalmazott eljárás a portális véna ágainak lekötése (PVL). Kísérletes munkánk célja az volt, hogy megvizsgáljuk, vajon elégséges-e a szomatikus őssejtek aktivációjához, ha az AAF kezelés alatt PH helyett csak lekötjük az eltávolításra szánt lebenyeket ellátó portális vénaágat. Módszerek:A kísérleteinket F-344 patkányokon végeztük. A tíz napos AAF kezelés közepén PVL-t illetve PH-t hajtottunk végre. A PVL-t követően a nem lekötött lebenyek kerültek vizsgálatra. A PVL-t illetve a PH-t követő hatodik napon az eltávolított májakból készült fagyasztott metszeteken Citokeratin-19 fluoreszcens immunhisztokémiai reakciót végeztünk, ezeken az ovális sejtes reakció területét az ImageJ (NIH) programmal határoztuk meg. Az ovális sejtekre jellemző DLK1 (Delta-like protein) fehérje jelenlétét mindkét modellben immunhisztokémiai módszerekkel vizsgáltuk meg. A kapott eredményeket kétmintás t-próbával hasonlítottuk össze. Eredmények: A morfometriai mérések során az AAF-PVL modellben az ovális sejtes reakció kiterjedtsége 5,56%-nak bizonyult, a kontrollként alkalmazott AAF-PH modellben az ovális sejtek kiterjedtsége szignifikánsan magasabb volt (9,92%). Az ovális sejteken mindkét alkalmazott modellben kimutatható volt a DLK1 fehérje. Következtetések: Munkacsoportunk sikeresen mutatott ki az AAF-PVL modellben ovális sejtes reakciót, az ovális sejtek alkotta csövek egy részében DLK1 pozitív sejtek voltak azonosíthatóak. Mindezek alapján megállapítható, hogy a portális véna ágak lekötése AAF kezeléssel kombinálva ugyan kisebb mértékben, de elégséges a szomatikus őssejt eredetű regeneráció kiváltásához patkánymájban. Témavezető: Prof. Dr. Nagy Péter MD DSc, Dr. Dezső Katalin MD PhD


95

_


Új lehetőség a myeloproliferatív neoplasmák diagnosztikájában: A calreticulin (CALR) gén mutációinak kimutatása Gángó A. Semmelweis Egyetem I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Előadó:Gángó Ambrus, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: myeloproliferatív neoplasma, calreticulin, mutációanalízis, rizikóbecslés

A myeloproliferatív neoplasmák (MPN) haemopoieticus őssejt eredetű, klonális betegségek, amelyek a bennük előforduló molekuláris eltérések alapján osztályozhatóak. A krónikus myeloid leukémiát (CML) a BCR-ABL1 fúziós gén jelenléte, míg a csoport többi klasszikus tagját, a polycythaemia verát (PV), az essentialis thrombocythaemiát (ET) és a primer myelofibrosist (PMF) a Janus-arcú kináz gén (JAK2), illetve a thrombopoietin-receptor gén (MPL) gyakori mutációi jellemzik. 2013-ban fedezték fel a fenti eltéréseket nem hordozó ET-ben és PMF-ben szenvedő betegek magas hányadában a calreticulin gén (CALR) mutációit, amelyek diagnosztikus értékükön túl a betegség kórlefolyásának meghatározásában is szerepet játszanak. Vizsgálataink során a CALR mutációk kimutatására alkalmas diagnosztikai módszereket kívántunk beállítani, illetve hazai beteganyagon megvizsgálni a CALR mutációk előfordulási arányát és a különböző klinikai paraméterekkel való korrelációját. Tanulmányunkhoz 170, JAK2- és MPL-negatív ET-ben és PMF-ben szenvedő beteg perifériás vérmintájából hagyományos eljárásokkal kivont DNS-mintákat használtunk. A CALR gén 9-es exonjára tervezett primerek segítségével végeztük el a célrégió polimeráz-láncreakcióval (PCR) történő amplifikációját. Szűrővizsgálatként fragmenshossz-analízist alkalmaztunk, amelyhez fluoreszcensen jelzett primert és kapilláris elektroforézist használtunk, míg a mutációk pontos típusának meghatározása kétirányú Sanger szekvenálással történt. A vizsgált ET-ás betegek 59%-a (79/134), valamint a PMF-ben szenvedő betegek 64%-a (23/36) hordozta a CALR mutációk valamelyikét. Az összes detektált mutáció inzerciónak vagy deléciónak bizonyult. A két leggyakrabban előforduló mutációtípus az 52 bázispárt érintő deléció (1. típus, c.1092_1143del) illetve az 5 bázispáros inzerció (2. típus, c.1154_1155insTTGTC) volt. A CALR mutációk jelenléte kedvezőbb klinikai kórlefolyással társult. Tanulmányunk során sikeresen állítottunk be mindennapi diagnosztikában alkalmazható módszereket a CALR mutációk kimutatására. A vizsgált betegcsoport mintegy kétharmadában (60%, 102/170) mutattunk ki CALR mutációkat, amelyek a kedvezőbb kórlefolyással mutattak összefüggést. Témavezető: Dr. Bödör Csaba


96

_


SDH mutációk vizsgálata gastrointestinalis stromális tumorokban Mihály D., Prof. Dr. Sápi Z., Dr. Papp G. Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Előadó:Mihály Dóra, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: GIST, vad típus, SDHB

Háttér. A gastrointestinális stromális tumorok (GIST-ek) a gyomor-bél rendszer leggyakoribb mesenchymalis daganatai. Mutációs státuszukat tekintve a GIST-ek kb. 80%-a rendelkezik a KIT (CD117) és 8-10%-a a PDGFRA (vérlemezke eredetű növekedési faktor receptor-alfa) protoonkogének mutációjával, míg a maradék 10%-a a daganatoknak nem tartalmazza ezen mutációkat. Az utóbbi csoportba tartozó GIST-eket vad típusú (WT- wild type) GIST-eknek nevezzük. A vad típusú GIST-eken belül több alcsoportot különböztetünk meg. A legnagyobb csoportot az SDH (szukcinát dehidrogenáz) deficiens GIST-ek képezik. Ezek felismerésének a prognózis, terápia, klinikai követés és genetikai tanácsadás szempontjából van jelentősége, mert ez a csoport leginkább a gyermekkori GIST-ekre, illetve a Carney-Stratakis szindrómára és a Carney triádra jellemző. Célkitűzés. Kísérletünk célja az volt, hogy meghatározzuk a hazai WT GIST-ek SDHB immunhisztokémia státusztát, és az immun-negatív valamint a kérdésesen immun-negatív esetek SDHB mutációs státuszát. Módszer. 27 vad típusú GIST-es beteg mintáját és kontrollként 1 SDHB negatív paragangliomát vizsgáltunk melynek mutációs státusza ismert volt. Az SDHB fehérje expressziójának kimutatása immunhisztokémiával történt. Az értékelés szemikvantitatív módon történt: a tumorsejtekben nincs festődés (-), bizonytalan halvány festődés (+/-) és egyértelmű festődés (+) van. A – és +/- esetekben DNS-t izoláltunk, majd polimeráz láncreakciót követően direkt szekvenálással vizsgáltuk az SDHB enzimet kódoló gén mutációs státuszát. Eredmények. A 27 eset SDHB immunhisztokémiája során 17 eset (63%) lett pozitív (+), 6 eset (22%) volt +/- és 4 eset (15%) lett negatív(-). A szekvenálás során 9 eset bizonyult vad típusúnak, 1 mutált volt az SDHB alegység 3-as exonjára nézve. Konklúzió. Saját adataink is igazolják, hogy vad típusú GIST-ek esetén a c-KIT mutáció helyett kis százalékban SDHB mutáció igazolható, mely mutációk SDHB immunhisztokémiai vizsgálattal mintegy előszűrhetők. Témavezető: Professzor Dr. Sápi Zoltán


97

_


The role of the mTOR signaling pathway in the pathogenesis of lung cancer and brain metastases Krencz I. Semmelweis Egyetem I. Sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Előadó:Krencz Ildikó, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: lung cancer, brain metastases, mTOR pathway, immunohistochemistry, neoadjuvant chemotherapy

Introduction: Lung cancer is the leading cause of cancer death worldwide. Brain metastases are the most frequent malignant disease of the central nervous system, the majority of these tumors originate from lung cancers. The prognosis is unfavorable, the conventional chemotherapy is not effective enough. Dysregulation of the mTOR signaling pathway promotes tumor cell survival and proliferation, it may play a key role in the formation of metastases. Methods: We investigated the mTORC1 and mTORC2 activity in prechemotherapeutic bronchoscopic biopsies (n=10), postchemotherapeutic surgically resected tumors (n=19) and lung cancer brain metastases (n=107). After the tissue microarray construction from the surgically resected lung cancer specimens and the brain metastases we used immunohistochemistry to evaluate the expression of p-S6, p-mTOR and Rictor. A continuous scoring system (scale of 0–300) was used to determine the expression levels. In brain metastases we compared the mTOR activity with the KRAS mutational status (n=15). Results: The expression of p-S6 and p-mTOR showed high mTOR activity in the bronchoscopic samples. The mTOR activity was significantly higher in squamous cell cancers (SCCs) than in adenocarcinomas (ADCs). In SCCs we observed a decrease in the expression of the markers due to chemotherapy, but in ADCs we found mainly minor changes. In brain metastases the expression of the markers was higher in ADCs than in small-cell lung cancers (SCLCs). We investigated the mTOR activity in KRAS wild and mutant tumors, however, we found no significant differences in the expression of p-S6 and Rictor between groups. Discussion: The chemotherapy reduces the mTOR activity especially in SCCs, but in brain metastases we found increased mTOR activity again. In brain metastases we detected the highest mTOR activity in ADCs and the lowest in SCLCs. Conclusion: Our results suggest that classical or dual mTOR inhibitors may be potential therapeutic agents in lung cancers. Témavezető: Dr. Pápay Judit


98

_


MikroRNS expresszió változások vizsgálata vastagbéldaganatokban, tumorsejtekben és a tumorstrómában Molnár A. Semmelweis Egyetem I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Előadó:Molnár Anna, Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Biológus MSc, I. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: mikroRNS, tumor mikrokörnyezet, tumor stróma, vastagbéldaganat

A mikroRNS-ek (miR-ek) szabályozási zavarokkal kapcsolatos tumorbiológiai szerepe egyre nagyobb figyelmet kap. MiR vizsgálatokban ritkán veszik figyelembe a tumormassza heterogenitását, illetve a mikrokörnyezeti elemekből eredő változásokat. Munkánkban humán vastagbéldaganatos mintákban a miR expresszióváltozások forrását és a daganat fejlődése szempontjából kitüntetett mTORjelátvitelhez kapcsolódó miR-ek expresszióját vizsgáljuk. 9 paraffinos minta metszeteiből lézermikrodisszekció után külön-külön tumorsejtekből és a tumor körüli strómából, illetve normál hámsejtekből és stromájából, valamint párhuzamosan teljes metszetekből miR-t izoláltunk. 13 miR expresszióját vizsgáltuk preamplifikációval vagy anélkül RealTime PCR alapú technikával. A onkomiR miR-21 és miR-155 emelkedett expresszióját figyeltük meg vastagbéldaganatos teljes biopsziás mintákban, és igazoltuk bizonyos, az mTOR-jelátviteli útvonalat szabályozó miRNS-ek expressziójának változásait is. A mikrodisszekált mintákban bizonyos onkomiR-ek expressziójában jelentős eltéréseket mutattunk ki a tumorsejtekben és a stromában (miR-21 és -155), ez indokolja ennek további vizsgálatát. Eredményeink alapján a belső standardek és a megfelelő normál kontroll minta kiválasztása rendkívül fontos, és érdemes meghatározni, hogy a teljes szöveti miR expresszióváltozások a tumorsejtek vagy a tumoros környezet megváltozott génexpressziójának következményei-e. Támogatás: OTKA K84262 és K81624 Témavezető: Dr. Sebestyén Ann


99

_


Neurodegeneratív megbetegedések, idegtudományok


100

_


N-acetil-cisztein pozitív hatása szkizofrénia-modell állatban Hegedüs P., Pósfai B. Magyar Tudományos Akadémia, Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Előadó:Hegedüs Panna, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Skizofrénia, G72, hippocampus, N-acetil-cisztein

A szkizofrénia kialakulásának előfordulása erős kapcsolatot mutat a G72 génben megfigyelt mutációkkal, melyek hatására megnő a gén termékének, az LG72 fehérjének a mennyisége az emberi szervezetben. Azon transzgenikus (TG) egerek, amelyek mesterséges úton kifejezik ezt a fehérjét, viselkedésükben a szkizofrénia-modell állattól elvárt elváltozásokat mutatnak. Az LG72 fehérje a mitokondriumokban lokalizálódik, így szerepet játszhat a sejtek energiaháztartásának a befolyásolásában. Emellett a fehérje módosíthatja az agyban lévő D-szerin mennyiségét, ami az NMDA-receptorok egyik fő koagonistája, így közvetetten változásokat okozhat a szinaptikus jelátvitelben is. Fiziológiai mérések a szinaptikus jelátvitel megváltozását tárták fel a G72transzgenikus egerek gyrus dentatus szemcsesejtjeire érkező, perforáns pálya rostok által képzett szinapszisokban, amelyek mind pre- mind posztszinaptikusan kifejezik az LG72-fehérjét. Korábban kimutattuk, hogy ezek a szinapszisok a transzgenikus egerekben legalább 33%-kal nagyobbak, és jelentősen több NMDA-receptort tartalmaznak, mint vad típusú alomtársaik szinapszisai. Hogyan fordítható vajon vissza ez a változás? Az N-acetil-cisztein (NAC) kezelés mind az ember, mind a transzgenikus egerek szkizofréniás tüneteit enyhítette, ezért kérdésünk a következő volt: visszaváltoztatja-e az NAC-kezelés a transzgenikus állatokban tapasztalt megnövekedett szinapszisméretet? A kérdés megválaszolásához elektronmikroszkópos technikákkal vizsgáltuk G72 génnel rendelkező egerek NAC-kezelt, ill. kezeletlen egyedeinek szinapszisait, valamint sztereológiai módszerekkel vizsgáltuk ezen állatok és vad típusú alomtársaik molekuláris rétegében a szinapszisok számának változását. Azt találtuk, hogy a NAC-kezelésen átesett TG állatok szinapszisainak mérete a vad típusú méret irányába csökkent, azaz a kezelés kompenzálni látszik a gén indukálta változást. Emellett úgy tűnik, hogy a transzgenikus állatok molekuláris rétegében kevesebb szinapszis található, mint a vad típusú állatokban, amely változás szintén visszafordítható NAC-kezeléssel. A NAC-kezelés hatásossága arra utalhat, hogy a G72 gén okozta oxidatív stressz indukálta mitokondriális sérülések a NAC kezeléssel kiküszöbölhetők. Témavezető: Dr. Nyiri Gábor


101

_


Porckorong protézis beültetésével szerzett tapasztalataink nyaki gerincsérvek kezelésében Varga V. Semmelweis Egyetem Idegsebészeti Tanszék Előadó:Varga Vince, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: idegsebészet ortopédia porckorong protézis gerincsérv

Bevezetés: A nyaki gerincsérvek kezelésében a legelterjedtebb műtéti eljárás az elülső feltárásból végzett dekompresszió és a szomszédos csigolyák fúziójával járó rögzítés volt. A nyaki porckorong protézisek alkalmazásával az érintett szegmens mozgásai megmaradnak, csökkentve a szomszédos struktúrák túlterhelését, ezáltal a szomszédos szegmens szindróma kialakulásának valószínűségét. Célunk az Intézetben 2010 óta használt Active C protézissel operált betegeink követése, panaszaikkal és a protézissel kapcsolatos információk gyűjtése. Fontos szempont az implantátum mozgásfunkciójának értékelése, illetve annak eldöntése, hogy a protézis mozgásának esetleges beszűkülése esetén milyen mértékben kell nem kívánt következményekkel számolni. Módszer: Betegeinket (25 fő) legalább másfél éven át követtük. Felmértük neurológiai állapotukat és annak változását, illetve funkcionális nyaki RTG vizsgálatokat végeztünk. Megvizsgáltuk a betegek műtét előtti, illetve a kontroll vizsgálatok alkalmával észlelhető panaszait a Visual Analogue Scale (VAS), illetve a Neck Disability Index (NDI) kérdőívek használatával, másfél év elteltével pedig a Cervical Spine Outcomes Questionnaire (CSOQ) kérdőívet vettük fel. Kontroll csoportként egy szegmentet érintő, fúziós nyaki műtéten átesett betegeket választottunk. Eredmények: A vizsgálati csoportban az NDI skála alapján másfél év elteltével 7 fő volt panaszmentes, 12 fő enyhe tüneteket jelzett és 6 fő közepesen súlyos panaszokról számolt be. A kontroll csoportban 7 fő volt panaszmentes, 11 fő enyhe, 7 fő pedig kifejezettebb panaszokról számolt be. A VAS alapján átlagosan a kisugárzó fájdalom 8,6-ról 1,84-re, az axiális fájdalom 6,6-ról 1,92-re csökkent másfél év után. Összesen 3 beteg esetében nem volt érdemi mozgás észlelhető a protézis szintjében a kifejezett osteophyta képződés miatt. Ezen betegek közül 2 beteg panaszokat jelzett, míg 1 beteg panaszmentes volt. Következtetés: A nyaki porckorong protézis alkalmazása az eddigi vizsgálatok alapján hatékonynak tekinthető. Az eddigi követési idő alatt számottevő életminőségbeli javulás volt tapasztalható és az esetek többségében a gerinc mozgás-szegmentumának funkciója is megmaradt, ugyanakkor a protézis alkalmazásának előnyei hosszútávon dönthetők el, ezért további nyomon követés szükséges. Témavezető: Prof. Dr. Banczerowski Péter, Dr. Misik Ferenc István


102

_


Decompressive hemicraniectomiát követő hydrocephalus malignus media occlusion átesett betegek körében Bárány L. Semmelweis Egyetem Idegsebészeti Tanszék Előadó:Bárány László, ÁOK, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Decompressive hemicraniectomia, malignus media occlusio, hydrocephalus

Bevezetés: A malignus media occlusio (MMO) az arteria cerebri media (ACM) ellátási területét érintő ischaemiás elváltozás, amelynek mortalitása a betegek megfelelő konzervatív kezelése mellett is magas. A magas halálozás hátterében a nagyfokú agyoedéma következtében kialakuló agyduzzadás, intracranialis nyomásemelkedés és végezetül a tonsillaris beékelődés áll. Az időben elvégzett decompressive hemicraniectomia életmentő műtét, mely során az occlusióval azonos oldalon a koponyacsont fronto-temporo-parietalisan eltávolításra kerül, teret adva így a táguló agyállománynak. Irodalmi adatok alapján a betegek 29%-ban jelentkezik postoperative kamratágulat, amelynek kialakulását mechanikus obstrukcióval és arachnitisszel magyarázzák. Célkitűzés: Célunk az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben (OKITI) 2001 után a malignus media occlusion átesett betegeken elvégzett decompressive hemicraniectomia műtétek tapasztalatainak az összefoglalása, különös tekintettel a közvetlen postoperative időszakban jelentkező kamratágulatra. Módszer: Betegeink adataiból retrospective módon adatbázist építettünk. Minden érintett páciens beválogatásra került az occlusio magasságától függetlenül. A postoperative jelentkező hydrocephalus predictorait egy- és többtényezős statisztikai eszközökkel vizsgáltuk. Eredmények: 44 beteg került decompressive hemicraniectomiára az említett időszakban az OKITIben, 27 férfi és 17 nő. Átlag életkoruk 47,8 év volt (12-68). Glasgow Coma Scale (GCS) pontszámaik mediánja felvételkor 7, preoperative pedig 5,5 volt. 10 betegnél alakult ki postoperative hydrocephalus. 5 esetben tapasztaltuk a stroke haemorrhagias transzformációját, közülük 2-nél jelentkezett kamratágulat. Középvonali áttolás 32 betegnél alakult ki, de csak 5-nél eredményezett liqor keringési zavart. Adataink alapján szignifikánsan magasabb a hydrocephalus kialakulása bal oldali MMO esetén (p=0,0291, OR=6,32). Következtetés: A decompressive hemicraniectomia életmentő beavatkozás a malignus media occlusio kezelésében. Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet tapasztalatai az irodalmi adatoknak megfeleltethetőek. A postoperative jelentkező hydrocephalus rizikófaktorainak azonosítására további vizsgálatok szükségesek. Témavezető: Prof. Dr. habil. Banczerowski Péter


103

_


Az arachidonoil-etanolamid moduláló hatása a nitroglicerin okozta szenzitizációra patkány caudális trigeminális magjában Nagy-Grócz G.1, Bohár Zs.2, Fejes-Szabó A.1, Vécsei L.1,2, Párdutz Á.1 1

Szegedi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, Neurológiai Klinika MTA-SZTE Idegtudományi Kutatócsoport

2

Előadó:Nagy-Grócz Gábor, Általános Orvostudományi Kar, PhD E-mail:[email protected] Kulcsszavak: trigeminális aktiváció, migrén, szenzitizáció, nitroglicerin, anandamid

A migrén pathomechanizmusa a mai napig nem teljesen ismert, azt azonban biztosan tudjuk, hogy a trigeminális rendszer aktiválódása és szenzitizációja alapvető szerepet játszik a betegség kialakulásában. A kannabinoid rendszernek fontos szerepe van a fájdalomérzésben. Endogén kannabinoid receptor és tranziens receptor potenciál (TRPV1) agonista az anandamid, vagy arachidonoil-etanolamid (AEA), amely állatkísérletekben hatásos fájdalomcsillapítónak bizonyult. A nitrogén monoxid donor nitroglicerin (NTG) szisztémás adása az egyik humán migrén modellnek tekinthető, mert migrénesekben aura nélküli rohamot provokál. Állatkísérletekben igazolódott, hogy a NTG aktiválja és szenzitizálja a trigeminális rendszert. Jelen kísérletünkben azt vizsgáltuk, hogy a NTG szisztémás adása képes-e befolyásolni a TRPV1, a neuronális nitrogén-oxid-szintáz (nNOS), a nukleáris faktor kappa-β (NF-Kβ) és a ciklooxigenáz-2 (COX-2) expressziót. Továbbá, hogy az esetleges változásokat az AEA kezelés képes-e modulálni. Kísérleteinket felnőtt hím Sprague-Dawley patkányokkal végeztük (n=44). Az első csoport állatai először intraperitoneális (i.p.) placebo (fiziológiás sóoldat) vagy i.p. NTG (10 mg/kg) kezelésben részesültek. A harmadik, ill. negyedik csoportban a placebo/NTG kezelések előtt fél órával, ill. utána egy órával i.p. AEA-ot (2x5 mg/kg) adtunk az állatoknak. A placebo/NTG kezelés után négy órával később az állatokat transzkardiálisan perfundáltuk, a gerincvelő cervikális szakaszát eltávolítottuk. Ezután a gerincvelői szakasz szuperficiális lamináiban immunhisztokémiai és Western blott módszerrel megvizsgáltuk a fent említett markerek expressziós szintjeit. Eredményeink szerint a NTG szignifikánsan megemeli a TRPV1, nNOS, NF-Kβ, ill. COX-2 expressziót az elsődleges trigeminális nociceptorok centrális projekciójának helyén, azaz a cervikális gerincvelő szuperficiális rétegeiben. A kapott eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a NTG képes a szenzitizációra utaló markerek szintjét megemelni a trigeminális rendszerben. Továbbá az AEA képes modulálni ezt a hatást, azaz az endogén kannabinoidok szerepet játszhatnak a trigeminális rendszer szenzitizációs folyamatiban, és a jövőben esetleges terápiás lehetőséget jelenthetnek a migrénes fejfájás kezelésében. Témavezető: Dr. Párdutz Árpád


104

_


Az Insulin-like growth factor binding protein 3 (IGFBP-3) expressziójának változása patkány anyák agyában Lékó A. Semmelweis Egyetem Anatómiai-, Szövet- és Fejlődéstani Intézet Előadó:Lékó András, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: IGFBP3 expresszió anyai viselkedés szabályozása

A reprodukció fontos részei a postpartum viselkedésbeli változások, melynek regulációját egy összetett agyi neuronhálózat végzi, aminek több eleme is a hypothalamusban helyezkedik el. A női agy anyai viselkedéshez történő centrális adaptációja állatmodelleken jól vizsgálható. A preoptikus laesiók az anyai magatartásformák kiesését okozzák, míg az arcuatus mag a megváltozott endokrin és metabolikus folyamatok szabályozásában vesz részt. Egy korábbi microarray vizsgálat során különböző gének expressziójának megváltozását sikerült leírni patkány anyák anterior hypothalamusában. Az egyik legnagyobb növekedést az insulin-like growth factor binding protein 3 (IGFBP-3) mutatta, mRNS-ének szintje laktáló anyákban szignifikánsan magasabb volt, azokhoz képest, akiknek kölykeit születés után közvetlenül elválasztottuk. Ezt az eredményt most RT-PCR technikával is sikerült igazolnunk. Az IGFBP-3 az inzulinszerű növekedési faktorok (IGF) fő kötőfehérjéje a vérben, azonban agyi eloszlását eddig nem írták le. In situ hybridizációs próbákat fejlesztettünk, és feltérképeztük az IGFBP-3 eloszlását az agyban. A hypothalamusban nagy mennyiségű IGFBP-3 mRNS-t találtunk a preoptikus területen és az arcuatus magban. Ezen felül szignifikáns IGFBP-3 mRNS expressziót láttunk többek között a praefrontalis kéreg és a paraventrikuláris mag területén is, azonban míg a hypothalamusban az in situ hybridizáció megerősítette az IGFBP-3 anyai indukcióját, addig itt nem találtunk anyaállatokban változást az IGFBP-3 szintjében. Az IGFBP-3 mRNS szintjének időbeli változását is vizsgáltuk: alacsony volt szintje a terhesség végéig, viszont a 11. postpartum napra jelentősen megemelkedett mind a preoptikus területen, mind pedig az arcuatus mag területén. In situ hybridizáció és immunhisztokémia kombinációjával az IGFBP-3 jelenlétét kimutattuk a tirozin-hidroxiláz (TH) pozitív dopaminerg neuronokban az arcuatus mag területén. Eredményeink alapján az IGFBP-3 szerepet játszhat az idegrendszer utódgondozással összefüggő változásaiban. A preoptikus lokalizáció arra mutat, hogy a viselkedési változások kialakulásában lehet szerepe, míg az arcuatus mag dopaminerg sejtjeiben való jelenléte a prolaktin szint szabályozásában való funkciójára utal. Témavezető: Dr. Dobolyi Árpád


105

_


Threshold of spreading depolarization elicitation is altered by brain maturation and ischemia Kiss, T., Tóth G. Department of Medical Physics and Informatics, Faculty of Medicine & Faculty of Science and Informatics, University of Szeged; Szeged, Hungary Előadó:Kiss Tamás, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Spreding depolarization; Aging; Ischemia; Neurovascular coupling

Introduction: The spreading depolarization (SD) is a simultaneous depolarization a critical mass of neurons and glia cells, which propagate at a rate of 2-5 mm/min across the gray matter. SD contributes to the progression of traumatic brain injury, subarachnoid haemorrhage and stroke. Previous research revealed that SD is less frequent in old animals during transient ischemia. Based on this observation we aimed to asses the impact of maturation and ischemia on the threshold of SD elicitation in young adult animals. Methods: Male Sprague-Dawley rats (n= 37; age groups: 7, 8, 9, 10, 12, 16 30 week-old) were anesthetized with isoflurane in O2:N2O. Two cranial windows (3x3mm) were prepared on the right parietal bone: A glass microelectrode (Ag/AgCl) was inserted into the cortex of the caudal window to record the local field- and DC potential. Blood flow changes were measured with Laser-Doppler probe placed next to the microelectrode. A bipolar concentric stimulation electrode (Pt/Ir) was placed upon the dura of rostral window. Electric charge delivered was raised stepwise until SD was evoked. SDs were elicited befor and during incomplete forebrain ischemia, induced by the bilateral occlusion of the common carotid arteries. Blood pressure was continuously monitored and blood gases regularly controlled via a femoral artery catheter. Results: Ischemia generally elevated the threshold of SD elicitation compared to physiological state (3951±405 µC vs. 2453±215 µC). Threshold was highest in the age groups 12-30 both under physiological (3493±306µC) and ischemic (5963±622µC) conditions. Discussion and conclusion: Our data demonstrate that the threshold to trigger SDs increases with progressing life time. The susceptibility of the brain to SD may be determined by the gray matter’s biochemistry and cytoarchitecture that undergo adaptational changes with maturation. The threshold of SD elicitation also increased during ischemia. Since decreasing pH has been known to hinder SD evolution, acidosis created by ischemia is suggested to inhibit SD elicitation. Founding: János Bolyai Research Scholarship of the Hungarian Academy of Sciences and The Hungarian Scientific Research Fund: OTKA K111923 Témavezető: Dr. Farkas Eszter, Dr. Bari Ferenc professzor


106

_


Beszédfeldolgozás vizsgálata benignus centrotemporalis epilepsziás gyermekekben Schlick-Szabó A. II. sz. Gyermekklinika Előadó:Schlick-Szabó Anna, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: BCTE, MMN, beszédfeldolgozás, ERP, kiváltott válasz

Bevezetés: A benignus centrotemporalis epilepszia (BCTE) gyermekkorban a leggyakoribb epilepszia. Lefolyása általában jóindulatú, de a kognitív funkciók érintettsége előfordul. Több szerző vizsgálta már a nyelvi feldolgozás érintettségét BCTE-ben az eltérési negativitás (EN) módszerével, ellentmondásos eredményekkel. Az EN a hallási eseményhez kötött potenciál negatív komponense, melyet a repetitív módon bemutatott hanginger valamely érzékelhető változása vált ki. Bedoin és munkatársai eltérést találtak az epilepsziás és normál gyermekek beszédfeldolgozásában dichotikus hallgatást alkalmazva, más szerzők ilyen eltérést nem tudtak kimutatni. Feltételezésünk szerint a különböző féltekékben feldolgozódó jellemzőkben eltérő ingerek használata okozhatja ez eddigi EN vizsgálatok ellentmondó eredményeit. Célkitűzés: A beszédfeldolgozás vizsgálata BCTE-s gyermekben, különböző féltekében feldolgozódó fonetikai jellemzőkben különböző hangingerek használatával. Módszer: Vizsgálatunk során artikuláció helyében, zöngésségben illetve mindkét tulajdonságban különböző fonéma deviánsok használatával EN-t rögzítettünk 13 BCTE-s (6 bal, 3 bilaterális és 4 jobb fókuszú) és 13 korban illesztett egészséges kontroll személyben EEG segítségével. Eredmény: A kontroll gyermekeknél mindhárom vizsgálati helyzetben kiváltható volt az EN. A BCTE-s gyermekek a kontrollokéhoz hasonlóan dolgozták fel a mindkét tulajdonságban (zöngésség és artikuláció helye) különböző fonémákat. A csak zöngésségükben különböző fonémák esetében az eltéréséi negativitás amplitúdója lényegesen alacsonyabb volt (-1,12µV/-3,06 µV, p=0,059) BCTEben. A csak az artikuláció helyében különböző fonémákat is eltérő módon dolgozták fel, azonban itt magasabb amplitúdójú EN jelent meg (- 2,73µV/ -1.11 µV) és az eltérés statisztikailag nem szignifikáns. Az EN-ok látenciája nem különbözött a két csoportban. Összefoglalás: Eredményeink alapján a BCTE-s gyermekek beszédfeldolgozása eltér a tipikusan fejlődő gyermekekéktől, továbbá az eltérés mértékét és jellegét befolyásolja a vizsgált jellemző feldolgozásának féltekei lokalizációja. A féltekei feldolgozás pontosabb megismerésére további vizsgálatokat tervezünk. Témavezető: Dr. Szabó Léna


107

_


A háziorvosok diagnosztikus és terápiás szokásaik időskori demenciák esetén Csergő Á, Dr. Heim Sz.1, Dr. Karádi K.2, Busa Cs.1 1

PTE ÁOK KK Családorvostani Intézet PTE ÁOK KK Magatartástudományi Intézet

2

Előadó:Csergő Ágnes, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: demencia,Alzheimer-kór,demenciaszűrés,betegutak

Előzmény: A demencia leggyakoribb oka az Alzheimer-kór, mely világszerte egyre növekvő egészségügyi, társadalmi és gazdasági problémát jelent. Az előrejelzések szerint 2030-ra megkétszereződik, 2050-re több, mint megháromszorozódik a demenciában szenvedő emberek száma. A teher nagyrészt a családokra és a családorvosi team-re hárul. A betegség tüneteit javítani gyógyszeres terápiával a kór korai vagy közepesen súlyos stádiumában lehet. Ennek feltétele az időben elvégzett szűrés és diagnosztika, mely folyamatban a családorvosoknak döntő szerepe van. Célkitűzés: Felmérni a családorvosok diagnosztikus és terápiás szokásait, lehetőségeit, megismerni ezen folyamatokat akadályozó és lassító tényezőket. Módszer: Kérdőíves felmérést végeztünk családorovosok körében a fenti célkitűzések tisztázására. Az eredményeket SPSS19-es statisztikai programmal elemeztük, mellyel deskriptiv statisztikai elemzést, valamint nem paraméteres statisztikai próbákat végeztünk. Eredmények: 179 családorvos töltötte ki kérdőívünket. Az eredmények életkor, nem és lakhely tekintetében reprezentatívnak tekinthetőek. A megkérdezett családorvosok szerint aluldiagnosztizált betegség az Alzheimer-kór, melynek okát a szűrések hiányában látják. Jellemzőek a következők: 1. A családorvosok terápiás ismeretei korlátosak. 2. A rendelkezésükre álló diagnosztikus eszközöket korlátozottan alkalmazzák. 3. A betegséget csak nagyon határozott tünetek megjelenése esetén ismerik fel. 4. Nem minden beteget irányítanak szakorvoshoz. 5. A modern terápiás készítményeket csak érintőlegesen ismerik. 6. A betegek sok esetben csak értágítókat és kiegészítő készítményeket szednek. Konklúzió: Az Alzheimer-kór diagnosztikája, menedzselése során a betegutak szinte minden állomásán probléma adódik. A családorvosok a betegség diagnosztizálását és kezelését a nehézségek és a komplexitás miatt kihívásnak érzik. A családorvosok szerepének tisztázására, segítésére több szakma közös konszenzusára és a demencia oktatás fejlesztésére van szükség. Témavezető: Dr.Heim Szilvia, Dr.Karádi Kázmér


108

_


A prenatális dohányzás patkányok korai idegrendszeri fejlődésére kifejtett hatásainak vizsgálatában tett előrelépéseink Szabó Zsófia Eszter Anatómiai Intézet, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Neonatológiai Tanszék Farmakológiai és Farmakotherápiás Intézet, Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Előadó:Szabó Zsófia Eszter, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: prenatális dohányzás, korai idegrendszeri fejlődés,

A várandós időszak alatti dohányzás a magzati fejlődés visszamaradását idézi elő testi és szellemi téren egyaránt. Számos kutatás eredménye enged arra következtetni hogy az olyan prenatális károsító tényezők mint a dohányzás, hosszú távú, a kognitív területre is kiterjedő egészségkárosító hatással lehetnek a születendő gyermekre. Ugyanakkor kevés adat áll rendelkezésre állatkísérletes vizsgálatokból a prenatális dohány-expozíció korai idegrendszeri fejlődésre gyakorolt hatásáról. Célunk ezen tapasztalatok állatkísérletes vizsgálata. Módszerek: Állatmodellünkhöz Wistar patkányokat (1 hím és 3 nőstény) naponta 2x40 perc dohányfüst-expozíciónak tettük ki a megtermékenyítéstől a születésig (kb: 3 hét). Ezzel biztosítottuk hogy az utódok már a fogantatás pillanatától dohányexpozíciónak vannak kitéve. Zárt rendszerű dohányoztató készüléket és alkalmanként 4 db kutatási célokra kifejlesztett cigarettát használtunk. A kontroll csoport (1 hím és 3 nőstény) nem dohányzott. Az újszülött patkányok neuronális fejlődését 1.naptól a 21. napig kutatócsoportunk által évek óta használt standardizált tesztrendszerrel vizsgáltuk. Testsúlyuk fejlődését naponta rögzítettük. Az állatok fizikális paramétereit (szemnyitás, metszőfog előtörés, fül kiegyenesedés) és neurológiai reflexeit vizsgáltuk (felegyenesedési reflex, negatív geotaxis, keresztezett extensor reflex, taktilis fogóreflex, akusztikus megrettenési reflex): ezen jelek megjelenési napját jegyeztük fel. 3 és 4 hetes korban motoros koordinációs tesztet végeztünk, a fémrácsra helyezett állat összlépésének, és lépéshibáinak számát mértük. Az újdonságkereső-viselkedést az 5. héten vizsgáltuk. Eredmények: A prenatális dohányzásnak kitett újszülöttek testsúlya lényegesen elmaradt a kontroll csoporttétól. A reflexfejlődésben azonban a várttal ellentétben csak nagyon kis különbségeket találtunk: néhány jel kissé korábban, míg mások kissé később jelentek meg, mint a kontroll csoportban. Összegzés: Eredményeink azt mutatták hogy az intrauterin dohányexpozíció más-kutatócsoportunk által vizsgált- prenatális noxához képest kisebb mértékben károsította az utódok korai idegrendszeri fejlődését. Feltételezésünk szerint azonban ezek a kis változások lényegesek lehetnek akkor, ha az újszülöttet további károsító hatás éri, mint ahogy azt koraszülött retinopathia esetében igazoltuk is. Témavezető: Dr. Mammel Barbara, Dr. Kvárik Tímea


109

_


Kardivaszkuláris megbetegedések epidemiológiája

Kardiovaszkuláris megbetegedések epidemiológiája

110

_


A neurotrofikus faktorok szérum szintjének változása kardiopulmonáris reszuszcitációt követő terápiás hipotermia hatására Kapornai B Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika - Vascularis Neurológiai Tanszék Csoport Előadó:Kapornai Brigitta, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: terápiás hipotermia, NSE, BDNF, NGF

Bevezetés: A kardiopulmonáris reszuszcitáció után alkalmazott terápiás hipotermia neuroprotektiv hatását vizsgálatok igazolják. A neuron specifikus enoláz (NSE) szérum koncentrációjának alakulása összefüggésbe hozható a neurológiai kimenettel. A neuronális növekedési faktor (NGF) és az agyi eredetű neurotrofikus faktor (BDNF) hatása ellentmondásos. Célunk az enyhe (32-340C-os) hipotermiás kezelés neuroprotektív hatásának vizsgálata NSE, NGF és BDNF szintek mérésével. Módszer: Prospektív vizsgálatunkba 46 beteget vontunk be 2009-2012 között. A betegeknél a reszuszcitációt követően koronarográfia történt, ami 37 esetben akut miokardiális infarktust (AMI) igazolt. A hipotermia 24 órán keresztül tartott. A vérmintákat a kezelés előtt (0 óra), majd 6 és 24 óra múlva gyűjtöttük. Az NSE, BDNF és NGF szintet ELISA módszerrel mértük. A neurológiai kimenetelt a CPC (Cerebral Performance Categories) segítségével határoztuk meg. Eredmények: 10 beteg az intenzív kezelés első 6 napján elhunyt. 30 napon belül meghalt 22 fő, túlélt 24 fő. Jó neurológiai kimenettel (CPC I-II) 19 beteget, míg rossz neurológiai kimenettel (CPC III-IV) 17 beteget bocsátottunk el. Az NSE értékekben 0 és 6 óránál nincs különbség, míg 24 óránál szignifikáns az emelkedés a CPC III-IV betegeknél a CPC I-II betegekhez képest: 17,4 ng/mL (8,7-30) vs. 8,6 ng/mL (3,6-3,2) p<0,0108. Hasonló az eredmény a túlélésnél is: <30 nap vs. >30 nap 13,7 ng/mL (8,7-22,3) vs. 8,6 ng/mL (3,6-16,7). A BDNF esetén nincs szignifikáns különbség a neurológiai kimenetel és a halálozás szerint. Ha a 37 fős AMI hipotermiás betegek 24 órás értékeit nem és kor szerint azonos STEMI betegcsoporthoz hasonlítottuk, akkor a BDNF a STEMI csoportban szignifikánsan magasabb, mint az AMI hipotermiás betegeknél:15,7 ng/mL (14-22,2) vs. 12,5 ng/mL (4,4-15,2) p<0,0003. Az NGF 8 betegnél van mérhető tartományban 33,6 és 838,4 pg/mL között. Következtetés: Egyezően az irodalmi adatokkal az NSE használható prognosztikai markerként a neurológiai kimenetel és túlélés tekintetében. A BDNF és NGF szintek nem korreláltak a kimenettel, előrejelzésre nem alkalmazhatók. Úgy tűnik, a szívleállás csökkenti a BDNF szintet, és ezt a hipotermia csak kis mértékben tudja korrigálni. Témavezető: Dr. Skopál Judit


111

_


A vörösvérsejtek eloszlási szélességének (RDW) prognosztikus szerepe az implantálható kardioverter defibrillátorral élő betegekben Parázs N., Schlőgl S. Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó:Parázs Nóra, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: RDW, ICD, hirtelen szívhalál

Bevezetés: A vörösvérsejtek eloszlási szélessége (RDW) számos kardiovaszkuláris betegségben, például szívelégtelenségben, infarktusban előre jelezte a betegek túlélését és nemkívánatos események bekövetkeztét.Az implantálható kardioverter defibrillátor (ICD) kamrai malignus ritmuszavarok és a hirtelen szívhalál megelőzésében játszik fontos szerepet. Az ICD nagy biztonsággal terminálja a fellépő ritmuszavarokat, azonban egy inadekvát ICD shock kedvezőtlen a betegek túlélése szempontjából. Az RDW prediktív szerepéről primer és szekunder ICD prevenciós populációban még nincs adat, ezért megvizsgáltuk, hogy a beültetés előtti RDW szint meghatározza-e a betegek 5 éves túlélését, illetve előrejelzi-e az ICD shockok fellépését. Módszerek: A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán 2006 és 2013 között 217 primer prevenciós és 216 szekunder prevenciós ICD implantáción átesett beteg klinikai adatait és RDW paramétereit vizsgáltuk retrospektív jelleggel. A maximális utánkövetési idő 5 év volt. Az adatainkat statisztikai módszerekkel értékeltük ki, túlélés analízist végeztünk log-rank tesztekkel, többtényezős logisztikus és Cox regressziós analízisekkel. Eredmények: A szekunder prevenciós csoportban szignifikánsan gyakrabban fordult elő 5 év alatt adekvát ICD shock a primer prevenciós csoporthoz képest (n=45 [20%] vs. n=15 [6%], p<0.0001) azonban az inadekvát ICD shockok előfordulásában (n=11 [5%] vs. n=14 [6%], p=0.69) vagy az 5 éves túlélésben (n=51 [23%] vs. n=75 [34%], log-rank p=0.68) a két csoport között nem volt különbség.A beültetés előtti RDW nem különbözött szignifikánsan a két ICD prevenciós csoport között (13.4 [12.8-14.1] vs. 13.5 [12.9-14.5] %, p=0.50) és az RDW nem jelezte előre sem az adekvát (esély hányados (OR) = 0.86 [0.59-1.25], p=0.44) sem az inadekvát (OR=0.76 [0.44-1.29], p=0.31) shockok előfordulását.Azonban a kezdeti RDW szint nagymértékben meghatározta a betegek túlélését az ICD prevenció jellegétől, nemtől, kortól, társbetegségektől és gyógyszeres terápiától függetlenül (relatív hazárd (HR)=1.65 [1.33-2.05], p<0.0001, per 1 standard deviáció növekedés). Következtetések: Az RDW meghatározta a betegek túlélését az ICD implantáció primer vagy szekunder preventív jellegétől függetlenül, azonban nem jelezte előre az ICD által leadott shockok bekövetkezését. Témavezető: Dr. Széplaki Gábor, Dr. Boros András Mihály


112

_


Representative survey of total, bioactive and free vitamin D levels in the Hungarian population at the end of winter Kató K. Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Előadó:Kató Karina, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: vitamin D, deficiency, survey, vitamin D-binding protein, bioactive vitamin D

Purpose: Up to now, it is still unknown, what the lowest total and bioactive vitamin D values in the population are in those geographic areas where four seasons alter. Methods: This is a representative, cross-sectional study with special sampling period. Non-probability stratified sample of adult community-dwelling men and women (n=882). We have measured total 25hydroxyvitamin D (t-25OHD), vitamin D-binding protein (DBP) and albumin levels. Bioactive (b25OHD) and free (f-25OHD) vitamin D concentrations were calculated. We assessed environmental factors that could have effect on vitamin D levels and diseases possibly related to vitamin D deficiency. Results: T-25OHD value of the total population was 41.28±20.6 nmol/l. T-25OHD levels were below 75, 50 and 30 nmol/l in 97%, 77%, and 34% among participants not receiving vitamin D supplementation, respectively. T-25OHD values correlated positively with DBP (r=0,174 p=0,000), b25OHD and f-25OHD (r=0,70 p=0,000). The end-of-winter t-25OHD levels were not affected by the gender, age or the place of residence but were affected by BMI, sunbed sessions, and tropical travel. We could not determine an association between BMI and the level of b-25OHD. A significant negative correlation was found between vitamin D levels and the prevalence of cardiovascular diseases. Conclusions: According to our results almost the entire population becomes vitamin D deficient by the end of winter in Hungary, thus the usefulness of usual reference ranges is questionable in this period. Calculation of b-25OHD and f-25OHD could be important to define the real vitamin D deficiency. Témavezető: Takács István


113

_


PACAP szöveti és szérum szintjének vizsgálata ischaemiás szívbetegségben, billentyűbetegségekben és szívelégtelenségben Szabó D. PTE ÁOK KK Szívgyógyászati Klinika PTE ÁOK Anatómiai Intézet Előadó:Szabó Dóra, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: PACAP, ISZB, billentyűbetegség, szívelégtelenség

A hypophysis adenilát cikláz aktiváló polipeptid (PACAP) egy multifunkcionális neuropeptid, amely kardioprotektív hatását számos állatkísérletben bizonyították már, de kevés humán adat ismert a PACAP kardiális betegségek progressziójában betöltött szerepéről. Kutatásunkban a leggyakoribb kardiológiai kórképekben (ischaemiás szívbetegség (ISZB), billentyűbetegség és szívelégtelenség) tanulmányoztuk a PACAP szöveti és szérum szintjét, és vizsgáltuk egyéb klinikai paraméterekkel való kapcsolatát. Munkánk első részében ischaemiás szívbetegség (n=11) és billentyűbetegség (n=9) miatt végzett extracorporalis műtétek során pitvari fülcséből nyert szívizommintákban vizsgáltuk a PACAP szintjét radioimmunoassay (RIA) módszerrel és a PAC1 receptor expresszióját immunhisztológia segítségével. Kutatásunk második felében ischaemiás (n=33) és primer dilatatív cardiomyopathiában (DCM) (n=9) szenvedő szívelégtelen betegeket vizsgáltunk. A betegeken szívultrahangos és laborvizsgálatokat végeztünk, ahol kardiális biomarkereket is vizsgáltunk (pl: proBNP). Emellett a PACAP szintek perifériás vérből történő meghatározására is sor került RIA módszer segítségével, amelyhez proteáz inhibítor előkezelést végeztünk. Méréseink során az ischaemiás szívbetegségben szenvedő betegek myocardiumából származó mintákban szignifikánsan (p<0,05) magasabb PACAP szintet detektáltunk a billentyűbetegekéhez képest. Mindkét csoport szívizommintáiban PAC1 receptor expressziót mutattunk ki. A szívelégtelenségben szenvedő betegek esetében negatív korrelációt találtunk a PACAP és egy szívelégtelenség progresszióját jelző biomarker, a proBNP szintek között, továbbá pozitív kapcsolatot tapasztaltunk a szív kontraktilitását jelző szívultrahangos paraméter, az ejekciós frakció és a PACAP szintek között. Vizsgálataink során humán szívizommintákban igazoltuk a PACAP jelenlétét, és szignifikáns különbséget tudtunk kimutatni a különböző patológiai kórképekben. Szintén találtunk összefüggést a szívelégtelenség súlyossága és a szérum PACAP szint között, mely eredmények azt igazolják, hogy a PACAP-nak fontos szerepe lehet a szívbetegségek patomechanizmusában és progressziójában, de ezen hatás pontos feltérképezéséhez további vizsgálatok szükségesek. Témavezető: Dr. Sárszegi Zsolt, Dr. Tamás Andrea


114

_


A brain-derived neurotrophic factor (BDNF) kapcsolata az affektív temperamentumokkal hipertóniásokban Nemcsik J.1, László A.1, Torzsa P.1, Eőry A.1, Kalabay L.1, Cseprekál O.3, Tislér A.3, Rihmer Z.4,5, Hodrea J.2, Lénárt L.2, Bárczi A.2, Fekete A.2

Gonda X.4,

1

Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszék MTA-SE „Lendület” Diabétesz Kutatócsoport 3 Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika 4 Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztály, Budapest 5 Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika 2

Előadó:Bárczi Adrienn, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: BDNF, affektív temperamentum, hipertónia

Bevezetés: Ismert, hogy kardiovaszkuláris betegségekben a társuló depresszió fokozza a betegek mortalitását. A depresszió kialakulásában a csökkent BDNF szint jelentős kóroki szereppel bír. Neurotrófikus funkciói mellett a közelmúltban proangiogenetikus tulajdonságait is leírták; jelentősége hipoxiás és gyulladásos folyamatok kapcsán is igazolódott. Mindezek alapján feltételezzük, hogy a BDNF a vaszkuláris betegségek patomechanizmusában is fontos szerepet tölt be. Célkitűzés: Vizsgáltuk, hogy milyen összefüggés van az affektív temperamentumok, a depresszió és szorongás jellemzői, az artériás érfalmerevség változása valamint a BDNF szérum szintje között krónikus hipertóniás és egészséges populációban. Módszerek: Keresztmetszeti vizsgálatunkba 3 budapesti háziorvosi praxisból 82 jól beállított krónikus hipertóniás, de depresszióval vagy szorongással nem kezelt beteget és 23 korban, nemben illesztett egészséges kontrollt vontunk be. A páciensek kitöltötték a depresszió (TEMPS-A; Beck) és a szorongás értékelésére szolgáló (Hamilton) kérdőíveket. Az artériás érfalmerevséget PulsePen készülékkel mértük, a BDNF szintet perifériás vérmintából ELISA-val határoztuk meg. Eredmények: Krónikus hipertóniás betegekben a kontrollokhoz képest emelkedett szérum BDNF szintet mértünk. A megemelkedett BDNF szint pozitív korrelációt mutatott a szérum HDL és GOT szinttel, TEMPS-A-n elért hipertím pontszámmal és a pulzusnyomás amplifikációval. Következtetés: A kezelt hipertóniás betegekben megfigyelt mérsékelt szérum BDNF emelkedés összefüggése a hipertím temperamentum pontszámmal valamint a szérum HDL szinttel vaszkuláris protektív szerepre utalhat, azonban az összefüggés tisztázása nagyobb betegszámmal végzett vizsgálatot igényel. Támogatások: LP008/2015, OTKA- K112629,- K100909, -K108688, KMR12-1-2012-0074 Témavezető: Dr. Fekete Andrea, Lénárt Lilla


115

_


Szív-érrendszeri betegség rizikófaktorok és D vitamin ellátottság iskolásoknál Göltl P. II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Előadó:Göltl Patrícia, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: D vitamin, komplex anyagcsere-betegség, szív-érrendszeri rizikófaktorok

A különböző kardiovaszkuláris betegségek ma is a vezető haláloki tényezők között vannak a fejlett országokban. Az atherosclerosis kialakulása már gyerekkorban kezdődik. Az iskoláskorban befolyásolható rizikófaktorok (RF) visszaszorításával a fiatal felnőttkori érelmeszesedés és szövődményeinek megelőzését remélhetjük. Befolyásolható RF például: elhízás, inzulinrezisztencia, IGT, dyslipidaemia, hypertonia, nem alkoholos zsírmáj. Ha a fenti tünetek közül legalább 3 együtt fordult elő, komplex anyagcserebetegségről (KAB) beszéltünk. A diagnózishoz az életkornak megfelelő referenciatartományokat kell figyelembe venni. Ez az összetett kórkép manapság a felnőttek mellett egyre több gyereket is veszélyeztet. Számos tanulmány szerint a fiatalkori elhízás és az alacsony D-vitamin szint közt összefüggés van. Célkitűzés: A KAB-gel rendelkező illetve nem, vagy csak 1-2 RF-ral rendelkező iskoláskorúak Dvitamin ellátottságának összehasonlítása. Vizsgálati módszerek: A 25-OH-D-vitamin szint meghatározása. KAB diagnózis felállításához szükséges: testtömeg-index kiszámítása, vérnyomásmérés, éhgyomori vércukor-, szérumösszkoleszterin-, össztriglicerid-, HDL-koleszterin-szint enzimatikus meghatározása, szérum LDLkoleszterin számítás. 95 percentilist meghaladó BMI felett éhgyomri inzulinszint meghatározás, és orális glukóz terhelés után végzett félóránkénti vércukorszint mérés 180 percig, bioimpedancia vizsgálat és hasi UH. 95 percentilist meghaladó vérnyomás esetén abpm vizsgálat. Statisztikai módszerek: Khi (X²) -próbával (p=0.05) az alacsony 25-OH D-vitamin szintek gyakoriságát, kétmintás t- próbával (p=0,05) a 25-OH D-vitamin szintjének átlagát hasonlítottuk össze a két csoport között. Eredmények: A KAB-ben szenvedő gyerekek közt szignifikánsan gyakoribb volt az alacsony 25-OH D-vitamin szint (<23 ng/ml) mint a legfeljebb 1-2 RF-ral rendelkezők esetében és a két csoport átlagainak eltérése is szignifikáns volt. 12 ng/ml alatti 25-OH D-vitamin szinteket a KAB-gel rendelkezők 14,8%-ában találtunk, a másik csoportban nem. Következtetések: KAB esetén feltétlenül szükségesnek tűnik a 25-OH D-vitamin szint mérése, mivel alacsony szérumkoncentrációja esetén a prevenciós terápia szükségszerűen kiegészíthető a D-vitamin szint normalizálására irányuló tevékenységekkel. Témavezető: Dr. Szamosi Tamás


116

_


Krónikus obstruktív tüdőbetegek kilégzett oxigénszintjének összefüggése a klinikai paraméterekkel Somogyi V., Kornafeld A. Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika Előadó:Somogyi Vivien, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: COPD, kilégzett oxigénszint, hypoxaemia

Bevezető: A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) világméretű népegészségügyi problémát jelent. COPD-ben a belégzett káros anyagok okozta légúti gyulladás és alveoláris sejtpusztulás hatására jelentős kislégúti áramláskorlátozottság jön létre hyperinflációval. A csökkent ventilációjú területeken relatív hypoxia és következményes hypoxaemia alakul ki. Nem ismert, hogy COPD-s tüdőben hogyan változik az alveoláris tér oxigéntenziója, és ez milyen mértékben vehet részt a COPD-ben észlelt tüdőkárosodások kialakulásában. Módszerek: Egészséges (K, n=10), normoxaemiás (N, n=11) és hypoxaemiás (H, n=10) COPD-s betegek kilégzett O2 szintjét határoztuk meg tömegspektrométeres módszerrel a funkcionális reziduális kapacitás szintjéről (FRC) lassú kilégzést követően a reziduális volumen (RV) szintjén. Minden beteg esetében részletes klinikai kivizsgálás során a légzésfunkciós és diffúziós vizsgálatok, vérgázanalízis, betegségspecifikus életminőség tesztek, Beck depressziófelmérő skála és a dohányzási előzmények eredményeit rögzítettük. Eredmények: Nyugalmi kilégzés végi O2 nyomás (PexO2) nem különbözött a 3 vizsgált csoportban. Az FRC szintjéről az RV szintjén mért PexO2 szint azonban szignifikánsan alacsonyabb volt a H COPD-s csoportban egészségesekhez képest (K: 90,95±3,59 vs. H: 75,97±4,27 Hgmm, p<0,01), azonban nem bizonyult szignifikánsan alacsonyabbnak a N csoportban a K csoporttal összevetve (K: 90,95±3,59 vs. N: 80,69±4,28 Hgmm, p>0,05). A PexO2 pozitív korrelációt mutatott az artériás pO2 szinttel (r=0,43, p=0,02), az RV(%) szintjével (r=-0,44, p=0,02) és a légúti (egy másodperc alatti forszírozott kilégzési volumen: FEV1(%): r=0,53, p=0,002), illetve kislégúti obstrukció mértékével (forszírozott kilégzési áramlás FEF25-75(%): r=0,52, p=0,003). A betegségspecifikus életminőség tesztek rosszabb eredményeket adtak a H csoport betegeinél az N-hez képest, közel azonos FEV1 értékek mellett (N: 39,90±4,12 vs. H: 34,53±5,60 referencia%). Következtetés: Eredményeink alapján COPD-ben a légúti obstrukció következtében hypoxia jön létre a tüdőben, amelynek mértéke összefügg a hyperinflációval, csökkent alveoláris oxigéntenzióval jár, és rosszabb életminőségi mutatókkal párosul. A kialakuló hypoxia hozzájárulhat a COPD-ben létrejövő alveoláris károsodások kialakulásához. Témavezető: Dr. Müller Veronika, Dr. Odler Balázs


117

_


A neutrofil leukociták és a limfociták arányának szerepe szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése során Schlőgl S. Semmelweis Egyetem Szív és Érgyógyászati Klinika Előadó: Schlőgl Simon, Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi KarV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: krónikus szívelégtelenség, reszinkronizációs kezelés, limfocita-neutrofil leukocita arány, klinikai kimenetel, reklasszifikáció

Bevezetés: A krónikus gyulladás kulcsszerepet játszik a szívelégtelenség patomechanizmusában. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a magas neutrofil leukocita és alacsony limfocita szám a kedvezőtlen prognózis jele krónikus szívelégtelen betegekben. A reszinkronizációs kezelés (CRT) egy speciális pacemaker, mely hatékony a gyógyszeres terápiára refrakter, vezetési zavarral szövődött krónikus szívelégtelenségben. Azonban a betegek egy része optimális feltételek mellett sem reagál megfelelően a kezelésre. Ezért nagy a jelentősége az olyan tradicionális biomarkereknek, mint például az NT-proBNP-nek (N terminális B típusú nátriuretikus propeptid), melyek prediktívek a válaszkészségre. A fehérvérsejtek szerepéről CRT-ben nincs adat, ezért megvizsgáltuk, hogy a neutrofil leukociták és a limfociták (NL) aránya a reszinkronizációs kezelés előtt képes-e előre jelezni a CRT-re adott 6 hónapos válaszkészséget és a betegek 2 éves túlélését. Feltételeztük, hogy az NL arány prediktív szerepe független az NT-proBNP szintjétõl, vagy egyéb tényezőktől. Módszerek: Meghatároztuk 122 krónikus szívelégtelen beteg CRT előtti és 122 egészséges kontroll kvalitatív vérképét és szérum NT-proBNP szintjét. A kezelésre adott válaszkészségnek a legalább 15%-os vég-szisztolés térfogat csökkenést tekintettük 6 hónappal a beültetést követően. Az adatainkat statisztikai módszerekkel értékeltük ki, túlélést analízist végeztünk többtényezős logisztikus és Cox regressziós analízisekkel. Eredmények: Az NL arány emelkedett krónikus szívelégtelen betegekben az egészséges kontroll csoporthoz viszonyítva (2,93 [2,12–4,05] vs. 2,21 [1,64–2,81], p<0.0001). A CRT implantáció előtti NL arány amennyiben meghaladta a 2,95 értéket, előre jelezte a 6 hónapos válaszkészség hiányát (n=63, esély hányados = 0,38 [0,17–0,85], p=0,01) és a 2 éves mortalitást (n=29, relatív hazárd = 2,44 [1,04–5,71], p=0,03) a kezdeti NT-proBNP szintjétől, vagy egyéb tényezőktől függetlenül. Következtetések: Az NL arány emelkedett krónikus szívelégtelenségben és függetlenül előrejelzi a CRT-re adott 6 hónapos válaszkészséget és a 2 éves mortalitást. Egy egyszerű vérkép elemzés elősegítheti az optimális betegszelekciót a szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése során. Témavezető: Dr. Széplaki Gábor, Dr. Boros András Mhá


118

_


Képalkotó eljárások


119

_


PatternQuant alapú digitális képanalízis használata az IHC elemzésében Bodor Zs.1, Micsik T.1, Szász A. M.2, Kulka J.2, Ács B.2, Kiszler G.3 1

SE I. számú Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet, H-1085 Budapest,Üllői u. 26. SE II.számú Patológiai Intézet H-1091 Budapest, Üllői út 93. 3 3DHIstech Kft,, H-1121, Budapest, Konkoly-Thege M. út 29-33. 2

Előadó:Bodor Zsuzsanna, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: emlőrák, ki67, digitális patológia,

Az onkológiai kezelés személyre szabása érdekében, elengedhetetlen a prediktív és prognosztikai markerek vizsgálata. Az emlőrákok esetében a daganatsejtek hormonreceptor- és Her2-pozitivitása mellett a szövettani differenciáltság, amellett a mitotikus index és a Ki-67 (MIB1 klón) antitesttel meghatározott proliferációs index (PI) is befolyásolja a terápiás tervet. A szakirodalomban több határérték is szerepel az alacsony és magas rizikójú PI-csoport elválasztására:13,6%, 14,1%, 15%, 20%. Ilyen pontosságú szabad szemmel történő PI meghatározás, és ezen alapuló rizikócsoportba sorolás jelentős intra- és interobserver eltéréseket vonhat maga után. A PI meghatározásban a digitális patológiai képfeldolgozó módszerek alkalmazása elősegítheti a standardizálást, így a betegek prognosztikus csoportokba történő besorolásának pontosítását. Vizsgálatunkban a hagyományos módon történő Ki-67 immunhisztokémiai PI meghatározást hasonlítjuk össze a digitális módon történővel. 240 emlőrákból készült szöveti microarray-k Ki-67 immunhisztokémiai metszeteit digitalizáltuk Pannoramic platformon (3DHISTECH Kft). Egy digitális TMA-n a tumoros területek kézi annotálásával (PI; %), illetve automatikus tumormintázat-felismerő szoftver (PatternQuant, 3DHHISTECH) alkalmazásával határoztuk meg a digitális PI-t (PQ PI; %), majd ezeket hasonlítottuk össze a szabad szemmel („eye-balling”) megadott eredményekkel (Ki-67; csoportok: 0%, <1%, 2-5%, 6-10%, 11-15%, 16-20%, 21-33%, 34-50%, 51-66%, 67-80%, >81%) parametrikus és non-parametrikus módszerekkel. A Ki-67 hagyományos meghatározása 1-5%-os pontosságú, diszkrét csoportokba sorolást tesz lehetővé (1 óra/TMA). Szemikvantitatív módon (PI) az annotációk létrehozásával (4 óra/TMA) több száz sejten elvégzett pontos, százalékos pontosságú PI-t kapunk. Hasonló pontosságú PI-t adott a tumorsejteket felismerő szoftver (PQ PI), de a manuális módszerrel összemérhető időbefektetés (1-1,5 óra/TMA) és (tíz)ezres nagyságrendű vizsgált sejtszám mellett. A különböző módszerek eredményei szignifikáns, erős korrelációt mutattak. A Ki-67 PI automatikus, digitális képfeldolgozó módszerekkel történő meghatározása standardizált és gyors módszer, mely megkönnyíti az emlőrákok határtértékeknek megfelelő pontos rizikócsoportba sorolását és a terápiaválasztást. Témavezető: Dr. Micsik Tamás, Dr. Szász A. Marcell


120

_


A vena portae intersegmentalis anastomosisai és jelentőségük a májsebészetben Fekete L. Semmelweis Egyetem Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika Előadó:Fekete Laura, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: sebészet, májsebészet, klinikai anatómia, onkológia

Bevezetés: V.portae embolizációval szemben ALPPS (Associating Liver Partition with Portal vein Ligation for Staged hepatectomy) technikával gyorsabb, kifejezettebb contralateralis hypertrophia indukálható onkológiai májresectio előtt. A két eljárás eredményessége közti különbség oka nem tisztázott. Célkitűzés: A különbség hátterének felderítése; a háttérben feltételezett v.portae anastomosisok kimutatása, ágrendszereik tanulmányozása. Módszer: 21 humán cadaver máj v.portae rendszerét töltöttük fel alacsony viszkozitású műgyantakeverékkel. A parenchymát KOH-oldattal eltávolítottuk; az éröntvények poszt-korróziós, full left-full right split vonalú preparálása után a talált anastomosisokat elemeztük. Eredmények: Módszerünk kidolgozását követően 14 preparátum bizonyult alkalmasnak anastomosisvizsgálatra. Tizenkét preparátumon találtunk porta-rendszerből kiinduló hilusi vénás hálózatot; ezzel 6 esetben a IVb, 2-2 esetben az V. segmentum és a bal v.portae, 3 esetben az epehólyagvénák álltak összeköttetésben. Egy-egy preparátumon összekötő ágak futnak a hilusi vénák és az I., II., VI., VIII. segmentumok, a jobb anterior v. portae ág között. Nyolc esetben a IVb, 2 esetben az V. segmentum az epehólyagvénákhoz kapcsolódott. Két preparátumon figyeltünk meg IVb-III. segmentumok közti collateralisokat. További, egy-egy korróziós készítményen látott variációk: IVb-I., I-VII., ill. II. segmentumok közti collateralisok, bal v.portae egyes szakaszai, ill. epehólyagvénák és a IV. segmentum közti shunting, IVa-IVb-bal v.portaeból induló, közös törzsbe szedődő, I. segmentumba futó ágrendszer. Hat esetben direkt összeköttetést találtunk a jobb és bal v.portae között, amelyek mindegyik preparátumon a IVb és az V. segmentumok közt futnak, emellett 1 esetben esetén a IVaVIII. segmentumok közt is megtalálhatók. Következtetések: Hat esetben direkt, hét esetben indirekt kapcsolatot figyeltünk meg a jobb és bal v.portae rendszere között, melyek magyarázhatják az ALPPS jobb eredményeit az embolizációval szemben. Ezen ágrendszerek az esetek több, mint felében az epehólyagvénákkal is összeköttetésben állnak, így felmerül a kiterjesztett onkológiai májresectiót megelőző embolizációval párhuzamosan a cholecystectomia lehetősége az eredménytelenség egy okának kizárására. Témavezető: Dr. Kiss Mátyás, Prof. Dr. Kóbori László


121

_


Értopográfiai és mélységélességi vizsgálatok transzparens, valós háromdimenziós mikroszkópia segítségével orofaciális struktúrákon Komarek E.1, Kerémi B.2, Nagy I.1, Korom Cs.3, Gyurkovics M.1, Stuber I.4, Lohinai Zs.1 1

SE Konzerváló Fogászati Klinika SE Orálbiológiai Tanszék 3 SE Radiológiai és Onkoterápiás Klinika 4 Testnevelési Egyetem Háromdimenziós Morfológiai és Mozgáselemző Laboratórium 2

Előadó:Komarek Edit, Fogorvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Értopográfia-háromdimenziós-mélységélesség-Stereomedical

Bevezetés, célkitűzés: Korábbi TDK Konferenciákon bemutattuk a „Steromedical” elnevezésű valódi 3D képalkotó, mérő, modellező és mozgáselemző rendszert, amelyek alkalmazása alapjaiban új perspektívákat nyit a makroszkópos és mikroszkópos struktúrák tanulmányozása terén. Célunk a szájképletek érhálózatának háromdimenziós morfológiai elemzése e rendszer segítségével, valamint a vizsgálható mélységélesség meghatározása. Módszerek: Altatott patkányokban transcaroticusan tussal feltöltöttük, illetve festékekkel perfundáltuk a szájképletek ereit, majd ezeket ex vivo átderítettük és sztereokonverterrel felszerelt térbeli mikroszkópos rendszerünkkel megvizsgáltuk. Másik állatcsoportban fogágygyulladást váltottunk ki 20-ás selyemfonallal, melyet a bal alsó őrlőfogak köré kötöttünk, és a gingivát hasonlóképpen dolgoztuk fel. A mélységélesség megmérésére térben elhelyezkedő ismert illesztőpontokat tartalmazó megdöntött Ronchi lemezt használtunk. Eredmények: A vizsgált egészséges és gyulladt szövetek angiográfiájának számos finom topográfiai jellegzetességét észleltük. Megfigyeltük, hogy a kapilláris hálózaton belül, a vizsgált szövetek esetében gyakran jelennek meg szűkült szakaszok, melyeknek egyik vagy mindkét végén szifon, illetve ampullaszerű tágulatok mutatkoznak. Másik különleges érrajzolat, a kapilláris hirtelen két ágra oszlása, majd rövid lefutás után újbóli egyesülése, kis, mandula alakú sziget közrefogásával. E rajzolat, morfológiai jellegét illetően, erősen hasonló a múlt század első felében, emberben, a nagy vénák esetében leírt, ún. „gomblyuk vénák” („Knopflochvenen”) topográfijához. Kísérleteink során úgy találtuk, hogy jelenleg használt végtelenre korrigált objektívek esetében, a térbeli képeken a Ronchi lemez alkalmazásával mért mélységélességek lényegesen kisebbnek bizonyultak a hagyományos kiépítésű mikroszkóp ismert adatai alapján a Berek-féle képlettel kiszámított értékeknél. Következtetések: A mért mélységélesség pontosításához és a fenti ellentmondás feloldásához nagyszámú ellenőrző mérést kell végeznünk. A szájképletek véredényeinek valós 3D mikroangiográfiai leírása látható fényben, igen vastag rétegek fénymikroszkópos vizsgálata révén, a véredényhálózatok felépítésének új szemléletű térbeli megismeréséhez vezet. Témavezető: Dr. Lohinai Zsolt, Dr. Gyurkovics Milán


122

_


Az agykérgi kúszó depolarizációval járó metabolikus változások vizsgálata kísérletes képalkotó eljárással M. Tóth O. SZTE ÁOK Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet Előadó:M. Tóth Orsolya, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: agyszöveti pH-változás, agyi vérátáramlás, agykérgi kúszó depolarizáció

Bevezetés: Az agykérgi kúszó depolarizáció (spreading depolarization, SD) az ideg- és gliasejtek közel teljes depolarizációja, mely hullámszerűen terjed végig az agykérgen. Jellegzetes hemodinamikai, ionháztartásbeli és anyagcsere-változásokkal jár, melyek befolyásolhatják az iszkémiás szövet károsodását. Célunk volt az agyszöveti pH-változás térbeli és időbeli követése egy új képalkotó eljárás kidolgozásával. Módszerek: Izofluránnal altatott hím Sprague-Dawley patkányokon kétoldali a. carotis communis okklúzióval iszkémiát indukáltunk; az okklúzió feloldásával reperfúziót hoztuk létre. Az iszkémia előtt 3 SD-t, az iszkémia alatt további 3 SD-t, majd a reperfúzió alatt is 3 SD-t váltottunk ki, 1M-os KCl oldat topikális alkalmazásával. A szöveti pH-változásokat zárt koponyaablakon keresztül pH-függő fluoreszcens festék (Neutral red) segítségével, egy kutatócsoportunkban kidolgozott, multimodális képalkotó eljárással tettük láthatóvá. A pH-változásokkal párhuzamosan hemodinamikai paramétereket is rögzítettünk (agyi vérátáramlás (CBF), vérvolumen, hemoglobin-szaturáció). Az agykérgi pH-val összefüggő, fluoreszcens jelintenzitás-változást pH-szenzitív elektróda beültetésével igazoltuk. Eredmények: Az iszkémia kialakítása jelentős CBF csökkenéssel járt (77±7.7%-ról 34±4.3%-ra). Valamennyi SD-t CBF növekedés követett, iszkémia kialakítása után ennek amplitúdója csökkent (48±10 vs. 155±23%), időtartama pedig növekedett (279±55 vs. 163±21 s) a fiziológiás körülményekhez képest. Az SD-k megjelenését a festék fluoreszcencia-intenzitásának tranziens növekedése kísérte, mely szöveti acidózist jelöl. Az SD-ket kísérő acidózis amplitúdója (F/F 0.37±0.04 vs. 0.13±0.02) és időtartama (155±33 vs. 45±3.5 s) szignifikánsan nagyobbnak bizonyult iszkémia kialakítása után. Megbeszélés: Kísérleteink során kidolgoztunk egy hatékony képalkotó eljárást a szöveti pHváltozások megjelenítésére, eredményeinket pH-szenzitív elektródákkal kapott regisztrátumokkal is igazoltuk. Az SD-vel járó agykérgi pH-változások legmarkánsabb komponense egy tranziens acidózis, mely tovább mélyíti az iszkémiás szövet metabolikus krízisét. Kísérleteink végső célja az agykérgi metabolikus változások mértékének összevetése fiatal és öregedő agyban, így kísérletinket idős patkányokon folytatjuk. Témavezető: Dr. Farkas Eszter, Prof. Dr. Bari Ferenc


123

_


Dose dependent effect of resveratrol on reactive oxygen species production in rat aorta and mesenteric artery Szepes B. É.1,2, Réthoré L.1 1

Department of Integrated Neurovascular & Mitochondrial Biology, Angers, France Orvosi Fizikai és Orvosi Informatikai Intézet, Szeged

2

Előadó:Szepes Borbála, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: resveratrol, reactive oxygen species, vascular plasticity, oestrogens

Introduction: Arterial plasticity is a pivotal feature of the vascular tree allowing the structural and functional remodeling of blood vessels. Oestrogens are involved in maintaining vascular plasticity by controlling the production of vasoactive molecules and anti-oxidative substances. Their beneficial effects might explain why before menopause women are known to be better protected against cardiovascular diseases than men. The administration of phytoestrogens as ‘alternative’ hormone replacement drugs could be useful to prolong the advantageous effects of oestrogens. Resveratrol, a plant polyphenol, is believed to activate oestrogen receptors and reduce the level of reactive oxygen species (ROS) in the arterial wall. However, its anti-oxidative properties seem to be countermanded when administered at a high dose. In our research project, we aimed to examine the dose-dependent influence of resveratrol on reactive oxygen species production, on different artery types in both genders. Methods: Isolated aorta and mesenteric arteries of male (n=5) and ovariectomized female (n=3) Wistar rats were used to test the effects of low (1 and 5 µM) and high (50 µM) concentrations of resveratrol. Fluorescent staining was performed on slides made from the vessel segments. Fluorescence levels were measured by an epifluorescent microscope and quantified with Image J software. Results: RSV appeared to act as a potent antioxidant on mesenteric arteries, however, in male animals its effects were not dose-dependent. Among female rats the highest dose decreased oxidative state the most. In contrast, the different administered RSV concentrations all increased the production of ROS in a dose-dependent fashion. 2-way ANOVA followed by a Bonferroni test was used for the statistical interpretation. Discussion and conclusion: Our experiments succeeded to verify the dose-dependent effects of RSV. The polyphenol acted inversely on the two types of arteries which could be explained by different receptors and signalling pathways involved. We hypothesized that pro- and anti-oxidative doses could be different in resistance and elastic arteries. Gender specific mechanisms require further study to investigate possible phytoestrogenic nature of RSV. Témavezető: Daniel Henrion Pharm.D., Ph.D., Bari Ferenc Ph.D., D. Sc.


124

_


Lézeres szórási interferencia kontrasztelemzés kiterjesztése és alkalmasságának vizsgálata műtéti körülmények közötti mérések elvégzésére Czimmer S Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar, Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék Előadó:Czimmer Sándor, Természettudományi és Informatikai Kar, II. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: speckle, LASCA, perfúzió, rozácea

Bevezetés: Lézeres szórási interferencia során az optikailag egyenetlen felületről szóródó lézerfény szemcsés mintázatot (speckle) hoz létre. Ha a felület mozog, vagy mozgó elemeket (például vörösvértesteket) tartalmaz, ez időben változik. A mintáról kamerával készítve képet, annak elmosódásából következtethetünk az áramlás relatív sebességére. Cél: Munkám során az Optikai és Kvantumelektronikai Tanszéken kifejlesztett, több expozíciós időt alkalmazó, közel valós idejű mérést biztosító módszert fejlesztettem tovább annak érdekében, hogy a jelenleg alkalmazott Doppler-rendszereknél átfogóbb információt adjak a rozácea előrehaladottságával kapcsolatban, és hogy elkülönítsem az egymásba fonódó szövetek perfúziós információit. A fejlesztések távlati célja szájüregi rákban szenvedő betegek megfigyelése műtéti körülmények között. Módszerek: A méréseket humán rozáceás és egészséges bőrön, valamint újszülött malac agykérgén végeztük. A LASCA területén egyedülálló módon az adott szövet vérellátásának sebességeloszlását, azaz a vizsgált területen előforduló áramlásisebesség-értékek egymáshoz képesti gyakoriságát mértük. Eredmények: Rozáceás beteg arcbőrének egészséges és beteg részén végzett mérések kimutatták, hogy rozácea esetén a vörösvértestek sebessége és sebességeloszlása is jelentősen megváltozik az egészséges területekhez képest. Malac agyfelszínén végzett mérések során sikerült elkülönítenem különböző, egymásba fonódó szövetek (parenchima és ér) perfúziós információját. Összefoglalás: Az arcbőr mellett összehasonlító mérést végeztünk az alkart borító bőrön alapállapotban és okklúzió során, ami alapján egyértelműen megállapítható, hogy a rozácea az okklúziótól eltérő mértékű és minőségű csökkenést okoz a vörösvértestek sebességében. Fejlesztésemmel lehetővé vált nagyobb területen elhelyezkedő, egymásba fonódó különböző szövetek perfúziós információjának szeparálása, ezáltal bonyolult képszegmentálási eljárások nélkül el lehet különíteni az erekre és a parenchimára vonatkozó információt. Témavezető: Dr. Zölei-Szénási Dániel, Dr. Smausz Kolumbán Tomi


125

_


Urogenitális rendelleneségek miattmegszakítottmásodik trimeszteri terhességek Virág T. H. SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Szeged Előadó:Virág Tímea - Helga, Általános Orvostudományi Kar (Erasmus - Marosvásárhely), V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: ultrahang, szűrővizsgálat, anomáliák, iterruptiok

Bevezetés: A szülészeti ultrahangvizsgálat az utóbbi évtizedekben komoly fejlődésen ment át. Ennek köszönhetően számtalan fejlődési rendellenesség korai kimutatására vált alkalmassá. Jól mutatja mindezt az is, hogy a terhesség során meghatározott időközönként végzünk ultrahangvizsgálatokat, melyek célja többekközött az urogenitális traktust érintő anomáliák minélelőbbi kimutatása és diagnosztizálása. Célkitűzés: Az urogenitális traktust érintő fejlődési rendellenességekkel szövődött terhességek és az ezt követő interruptiokelemzése az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának beteganyagából 2003 és 2012 között. Anyag és módszer: Tanulmányoztuk az urogenitalis anomáliák diagnosztikájának hatékonyságát a 12. és a 18. terhességihéten végzett ultrahangvizsgálatok alapján, a társuló egyébfejlődési rendellenességek meglétét illetve hiányát, valaminta terhességek későbbi sorsát. Eredmények: Munkánk során 357 terhességet tanulmányoztunk, amelyből 52 esetben találtunk urogenitális traktust érintő anomáliákat. Ebből 26 terhesség volt megvizsgálva 12 hetesen, amiből csupán 7 esetben történt pontos diagnózis felállítás. A megmaradt eseteket csak a 18 hetes szűrővizsgálat során sikerült pontosan diagnosztizálni. Következtetés: A 12. terhességi héten végzett ultrahangvizsgálatok kevésbé, de a 18. terhességi héten végzettek kellő hatékonysággal szűrik ki az urogenitális traktus fejlődési rendellenességeit és az ehhez társuló állandó alsó végtagi deformitásokat. A terhességek minden esetben interruptioval végződtek, ami jól tükrözi a magzati eltérések súlyosságát, a rossz életkilátást, valamint a műtéti korrekciós lehetőségek hiányát. Témavezető: Dr. Sikovanyecz János


126

_


MikroCT, bőrredő- és kerületmérés valamint post mortem testösszetétel-mérési technikák összehasonlítása patkányban Kéringer P. PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet Előadó:Kéringer Patrik, Általános Orvostudományi Kar, III. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: patkány, testösszetétel, bőrredő, kerületmérés, micro-CT

Bevezetés: Mind az obezitás, mind a súlyos izomtömegvesztés (szarkopénia) jelentős népegészségügyi problémákat jelentenek, ezért a testösszetétel megfelelő módszerrel való mérése alapvető klinikai jelentőségű. Számos antropometriai módszert alkalmaznak a testösszetétel változásának elemzésére, viszont állatmodellekben kevés a megbízható, költséghatékony technika. Célkitűzés: Mikro-computertomographia (mikro-CT), post mortem körülhatárolt izomcsoportok és regionális zsírmennyiségek arányának mérése, valamint állatmodellben eddig nem elterjedt in vivo bőrredőmérések (BRM) eredményeinek összehasonlítása patkányban. Feltételeztük, a különböző módszerekkel hasonló eredmények nyerhetők. Módszerek: Normál diétán tartott fiatal felnőtt, fiatalabb és idősebb középkorú, öregedő és öreg (4, 6 és 12, 18 és 24 hónapos), valamint különböző tápláltsági állapotú (kalóriarestrikciós, zsírdús diétán elhízlalt) hím Wistar patkányok (n=4-6/csoport) L2 csigolya síkjában Skyscan mikro-CT-vel meghatározott zsírszövet-, csont- és egyéb lágyrész-arányait hasonlítottuk össze a post mortem mért epididymalis és retroperitoneális zsírszövet (PMZS), illetve körülhatárolt izomcsoportok (PMI) tömegével. Lange kaliperrel lapocka-, mellső és hátsó láb-, has- és csípőredőt, mérőszalaggal comb- és haskerületet mértünk különböző korcsoportokban. A statisztikai elemzéshez egyutas ANOVA tesztet és Pearson-féle korrelációs analízist végeztünk. Eredmények: A testösszetétel hasonló korfüggő mintát mutatott mindhárom módszerrel: zsírtömegnövekedést 4-18 hónapos kor között, izomtömeg-csökkenést a legidősebb állatokban. A mikro-CT és a post mortem vizsgálattal is szignifikánsan alacsonyabb zsírtartalmat mértünk a kalóriarestrikciós csoportban, mint a zsírdús diétán elhízott állatokban. Szoros korrelációt mutattunk ki a mikro-CT-vel meghatározott zsírtömeg és a PMZS aránya, valamint a PMZS tömege és a BRM eredményei között, valamint a PMI tömege és az in vivo mért combkerület között. Következtetés: A BRM és combkörfogatmérés olcsó és megbízható módszer lehet mind a zsírtömeg, mind az izomtömeg változásainak in vivo követésére kísérleti állatmodellben. Témavezető: Dr. Pétervári Erika, Tékus Év


127

_


State of the art, nanotechnológia, gyógyszerfejlesztés


128

_


Nagy tisztaságú klór-dioxid oldat fogfehérítő hatásának vizsgálata Kesjár K., Géresi H. Semmelweis Egyetem Konzerváló Fogászati Klinika Előadó:Kesjár Katinka, Fogorvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: klór-dioxid, fogfehérítés

Bevezetés: A fogfehérítés napjaink egyik legkedveltebb kozmetikai beavatkozása. A fogorvosi rendelőben általában 30% feletti koncentrációjú hidrogén-peroxidot használtak. A 2011-ben bevezetett irányelv értelmében (2011/84/EU), azonban tilos az Európai Unióban 6%-nál nagyobb koncentrációjú hidrogén-peroxidot kozmetikai célra használni. Ez a koncentráció azonban csak otthoni, napokig tartó fehérítésre alkalmas. Megoldást csak új fogfehérítő anyagok keresése jelenthet. Célkitűzés: A Solumium néven piaci forgalomban lévő hipertiszta klór-dioxid tartalmú fertőtlenítőszer külső fogfehérítő hatását már igazoltuk, ezúttal esetleges belső fehérítő hatását tanulmányoztuk. Módszerek: In vitro tanulmányunkhoz 21 db extrahált frontfogat használtunk fel, amiket a koronai pulpaszövet eltávolítása után mesterséges elegyben áztatva elszíneztünk. A fogak színét Easyshade (Vita) digitalis fogszínmérő segítségével határoztuk meg a korona incizális, középső és nyaki harmadában. A mért értéket Vita fogszínkulcs segítségével is ellenőriztük. 7 fog pulpakamráját 3330 ppm-es klór-dioxid oldattal töltöttünk fel, 7 fog pulpakamráját 1300 ppm-es klór-dioxiddal, további 7 fog pulpakamráját pedig desztillált vízzel. A fogakat vattával, valamint vékony ideiglenes töméssel zártuk. Ismételt fogszínmérést végeztünk az 1., 10., 30., percben, valamint a behelyezéstől számított 24 órával, 48 órával és egy héttel később. Mérési eredményeinket a kiindulási értékhez viszonyítottuk. Az adatokat Statistica 10 program segítségével Repeated Measures ANOVA alapján értékeltük ki Dunnett, valamint Bonferroni teszttel. Eredmények: A kiinduláshoz képest mind a fog éli, mind a középső, mind pedig a nyaki részen szignifikáns fogfehérítő hatást lehetett a dE érték mérése alapján kimutatni az egyes koncentrációknál. A világosság tekintetében ennél sokkal mérvadóbb "L" (lightness) értékek alapján a fognyaki területen elért fehérítő hatás mind a kiindulási értékhez képest, mind pedig a kontrollként használt deszt. vizes csoporthoz képest szignifikáns eredményt hozott. Következtetések: Kísérletünk alapján a klór-dioxid nemcsak külső, hanem belső fogfehérítésre is alkalmas lehet, mely hatás akár már néhány perc után is jelentkezhet. Különösen praktikus lehet ez a tulajdonság az elszíneződött fogak gyökérkezelésénél. Témavezető: Dr. Lohinai Zsolt, Dr. Gyurkovics Milán


129

_


A lokális renin-angiotenzin rendszer szerepe calcineurin-inhibitor nefrotoxicitásban Boros Sz.1, Prókai Á.1, Csohány R.1, Balicza-Himer L.1, Pap D.1, Sziksz E.1,4, Vannay Á. 1,4, Kis-Petik K.2, Fekete A.1 , Peti-Peterdi J.3, Szabó A.J. 1,4 1

Semmelweis Egyetem I. számú Gyermekklinika Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet 3 Department of Physiology and Biophysics and Department of Medicine, Zilkha Neurogenetic Institute, University of Southern California, Los Angeles, US 2

Előadó:Boros Szilvia, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Renin-angiotenzin rendszer, gyűjtőcsatorna, calcineurin inhibitor nefropátia, multifoton mikroszkópia

Bevezetés: A calcineurin-inhibitorok (CNI) a vesetranszplantációt követő immunszupressziós terápia alappillérei. Jól ismert azonban nefrotoxikus mellékhatásuk, mely a hosszú távú grafttúlélést jelentősen csökkenti. Ezen hatás kialakulásához a renális renin-angiotenzin rendszer több módon is hozzájárulhat. Kutatásink során a gyűjtőcsatornabeli (CD) renin termelődését és lokális hatásait vizsgáltuk Tacrolimus (Tac) és Cyclosporin A (CyA) kezelést követően. Metodika: Három hetes hím C57B6 egereket (n=25) 5 csoportra osztottunk. Három hétig kezeltük őket salsollal (K), 2mg/kg/d CyA-val, 0,075mg/kg/d Tac-szal, 2mg/kg/d CyA + 25mg/kg/d Aliskirennel vagy 0,075mg/kg/d Tac + 25mg/kg/d Aliskirennel. A vese principális sejtjeinek renin és VEGF tartalmát áramlási citometriával (FACS) vizsgáltuk. A CD-ban termelődő renint két-foton mikroszkóppal (2PM) jelenítettük meg. A fibrózis kialakulását Masson festéssel követtük nyomon, melyet a kollagén I mRNS real-time polimeráz láncreakcióval való kimutatásával támasztottunk alá. A peritubuláris kapillárisok átmérőjét 2PM-pal mértük. A vesefunkció leírására szérum kreatinin szintet mértünk. Eredmények: FACS analízis CNI kezelést követően jelentősen emelkedett renin tartalmat igazolt a principális sejtekben, melyet Aliskiren kezelés szignifikánsan csökkentett. Ezt az eredményt 2PM-pal is igazolni tudtuk. A VEGF termelődés fokozódása a principális sejtekben korrelált a csökkent érátmérőkkel. Harmadik hétre fibrotikus szigetek jelentek meg a CD-ák körül, melyet kollagén I szint változás is követett. A CNI-ral kezelt csoportokban a kreatinin szignifikánsan emelkedett a K csoporthoz képest, míg az Aliskiren kezelés mérsékelte a vesefunkció romlását (K:19.5±2.6μmol/l, CyA:31.7±3.6μmol/l, Tac:33.6±5.4μmol/l, CyA+A:26±1.3μmol/l, Tac+A:23.4±1.7μmol/l). Következtetés: Kutatásunk bizonyítja, hogy CNI nefropátiában a megnövekedett CD renin hozzájárulhat a csökkenő vérátáramláshoz a vesében, amire a CD emelkedett VEGF termeléssel válaszol, mely kóros érújdonképződéshez vezethet. Ez tovább ronthatja a lokális hipoxiát, mely fibrotikus szigetek kialakulását eredményezi a gyűjtőcsatornák környezetében. Aliskiren képes volt mindezen hatásokat mérsékelni, amely felveti ezen új terápiás lehetőség alkalmazását CNI nefropátia kivédésére. Témavezető: Szabó J. Attila, Csohány Rózsa


130

_


Nephrogen diabetes insipidust okozó V2 vazopresszin receptor mutáció lehetséges terápiájának funkcionális vizsgálata Sziráki A. Semmelweis Egyetem Élettani Intézet Előadó:Sziráki András, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: vazopresszin receptor, nephrogén diabetes insipidus, BRET, tolvaptan, arginin-vazopresszin

A V2 vazopresszin receptor (V2R) funkcióvesztő mutációi nephrogen diabetes insipidus betegséghez (NDI) vezethetnek. Korábban genetikai analízissel egy eddig ismeretlen mutációt azonosítottunk NDI betegben és családjában. A beteg tüneteinek okaként a V2 receptorban elhelyezkedő S127F mutációt azonosítottuk, amely a fehérje helytelen konformációjához vezet. A nem megfelelően tekeredett receptor nem jut ki a sejtek felszínére. A korábbiakban bemutatottak szerint tolvaptan V2R inverz agonista előkezeléssel a mutáns receptor megmenthető. Célunk volt a tolvaptan farmakológiai chaperon hatásának funkcionális karakterizálása egy későbbi klinikai vizsgálat tervezhetősége céljából. Epac alapú BRET (biolumineszcencia rezonancia energia transzfer) szondát tranziensen expresszálva HEK293 sejtekben valós idejű cAMP méréseket végeztünk arginin-vazopresszin (AVP) stimulust követően. A farmakológiai chaperon tolvaptan előkezelés cAMP válasz dózis-hatás görbéjét EpacBRET szondával mértük. Az előkezelési idő változásának hatását a mutáns receptorok megmentésére BRET módszerrel vizsgáltuk. A tolvaptan előkezelés idejét 15 perc és 12 óra között változtattuk. A megmentett S127F-V2R receptorok plazmamembrán elhelyezkedésének időfüggését a tolvaptan megvonás idejének változtatásával vizsgáltuk. A dózis-hatás görbe alapján a további vizsgálatok optimális tolvaptan koncentrációja meghatározhatóvá vált. In vitro eredményeink alapján a tolvaptan előkezelés hosszának fokozásával emelkedő cAMP jel mérhető, amelynek maximuma a 3 órás előkezelés esetén volt megfigyelhető. A kimosási idő változtatásakor AVP stimulusra bekövetkező maximális válasz 1-3 óra közötti tolvaptan elvonás esetén volt mérhető, azonban 24 órával a kezelést követően is mérhető volt a receptor válaszkészsége. Az S127F mutáció esetén a sejtpermeábilis inverz agonista tolvaptan kötődik a mutáns receptorhoz és térszekezetének megváltoztatásával a receptort kijuttatja a plazmamembránra. A sejt felszínére kijutott receptor a mutáció ellenére funkcióképes. A tolvaptan kimosása után a receptor még legalább 24 óráig kihelyeződve marad a plazmamembránon és mérhető cAMP jelet generál AVP stimulus hatására. Eredményeink alapján tervezhetővé vált egy olyan klinikai vizsgálat, amely a személyre szabott terápia alapja lehet. Témavezető: Dr. Hunyady László, Dr. Erdélyi László Sándor


131

_


A neurokinin A jelátviteli folyamatai húgyhólyag simaizomban Dér B., Molnár P. Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézet Előadó:Dér Bálint, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: neurokinin A, húgyhólyag, szignáltranszdukció, hiperaktív hólyag szindróma

Bevezetés: A sürgető vizelési ingerrel és inkontinenciával járó hiperaktív hólyag szindróma világszerte sok millió embert érint. Fő kezelési lehetőségét a kellemetlen mellékhatásokkal is járó antimuszkarinerg szerek jelentik. A neurokinin A (NKA) neurotranszmitter szintézise és detrusor izom kontrakciót okozó hatása ismert a húgyhólyagban. Célunk a NKA jelátvitelének megismerésével alapot biztosítani új specifikus farmakológiai célpontok azonosításához. Módszerek: Felnőtt hím kontroll és G-fehérjék α-alegységeire knock out (Gαq/11-KO ill. Gα12/13-KO) egerekből izolált húgyhólyag szeleteken: 1) a kontrakciós erő nagyságát és időbeli lefolyását miográffal regisztráltuk, 2) a simaizom intracelluláris (ic.) Ca2+-szint változását fura-2-AM fluoreszcens indikátorral mértük. Eredmények: Az NKA és az NK2-receptor agonista β(Ala8)-NKA(4-10) (NKA(4-10)) dózisfüggő kontrakciót váltott ki (10-5 M: NKA: 47,8±2,6%; NKA(4-10): 38,3±4,9%, a 124 mM K+ ionnal kiváltott referencia-kontrakcióhoz viszonyítva), melyet az NK2-receptor antagonista MEN10376 gátolt. Az NKA(4-10) által okozott kontrakció nem változott Gα12/13-KO-ban és a Gi fehérjéket gátló pertussis toxin (PTX) hatására, de eltűnt Gαq/11-KO-ban. Az NKA(4-10) indukálta Ca2+-szignál változatlan maradt Gα12/13-KO-ban ill. PTX kezelésre, azonban csökkent Gαq/11-KO-ban. A Gq/11fehérjék hatását általában közvetítő foszfolipáz C-β (PLCβ) inhibitorokkal valamint az ic. Ca2+raktárakat kiürítő thapsigarginnal kezelt szövetekben - meglepő módón - nem változott sem a kontrakció, sem a Ca2+-szignál. Ezzel szemben az extracelluláris (ec.) Ca2+-hiány mindkettőt gátolta, valamint a feszültségfüggő Ca2+-csatorna (VDCC) gátlószerei a kontrakciós választ csökkentették. Következtetések: Egérben az NKA hatására létrejövő húgyhólyag-kontrakciót az NK2-receptor és a Gq/11 jelátviteli út közvetíti. Meglepő módon sem a PLCβ, sem az ic. Ca 2+-raktárak nem vesznek részt a kontrakció és Ca2+-szignál kialakításában. Az ec. Ca2+ hiánya azonban csökkenti a kontrakciót és a Ca2+-szintet, és a VDCC inhibitorok gátolják a kontrakciót. Eredményeink alapján az NKA hatását húgyhólyag simaizomban egy egyedi jelátviteli folyamat közvetíti, melynek teljes feltérképezése új terápiás célpontok azonosítására adhat módot. (Kutatási támogatás: OTKA K-101775.) Témavezető: prof. dr. Benyó Zoltán, dr. Ruisanchez Éva


132

_


NMDA receptor modulátor D-aminosavak vizsgálata agyszövetben kapilláris elektroforézis-lézer indukálta fluoreszcencia (CE-LIF) módszerrel Bagaméry F., Vincze I. Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet Előadó:Vincze István, Gyógyszerésztudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: NMDA receptor, D-aszpartát, D-szerin, kapilláris elektroforézis, lézer indukálta fluoreszcencia

Az utóbbi időben a fehérjealkotó L-aminosavak mellett némelyikük esetében kimutatták tükörképi párjuk, a D-enantiomerek jelenlétét is a központi idegrendszerben. Eddigiekben elsősorban D-szerin és D-aszpartát esetében történtek vizsgálatok, melyek NMDA receptor modulátor szerepükre utalnak. Az NMDA receptorok működésének megváltozása számos betegségben ismert, így a modulátor Daminosavak, a szintézisükért és bontásukért felelős enzimek, valamint kötőhelyeik gyógyszer támadáspontok lehetnek. Célunk egy királis kapilláris elektroforézis módszer kidolgozása volt, mely alkalmas a neuromodulátor D-aminosavak szöveti szintjének mennyiségi meghatározására. Az enantiomerek fizikai-kémiai tulajdonságai csak királis közegben különböznek, ezért elválasztásuk csak megfelelő királis szelektor jelenlétében valósítható meg. Biológiai minták esetén a kis mintamennyiség, valamint az L-enantiomerek nagy feleslege tovább nehezíti az analízist. Mindezeket figyelembe véve a nagy elválasztási hatékonyságot biztosító kapilláris elektroforézis módszer kidolgozását választottuk a feladat megoldására. A szövetekben kis koncentrációban előforduló Daminosavak érzékeny meghatározására lézer indukálta fluoreszcencia (LIF) detektálást alkalmaztunk, az aminosavak fluoreszcens származékká történő alakítását követően. Származékképzőként a 7-fluoro4-nitro-2,1,3-benzoxadiazolt (NBD-F) reagenst használtuk. Az amino-csoporton történt származékképzést követően az aminosavak negatív töltéssel rendelkeznek, így gyors anód irányú elválasztásukra alkalmas körülményeket választottunk. Az elektroozmotikus áramlás visszaszorítására borított falú kapillárist alkalmaztunk. Az aszpartát és szerin enantiomerek elválasztására egy aminomódosított β-ciklodextrin, a 6-monodeoxi-6-mono-(3-hidroxi)-propilamino-β-CD bizonyult alkalmasnak. Az elválasztás körülményeit optimalizáltuk, a módszert validáltuk, melynek alapján a Daminosavak kvantitatív meghatározásának alsó határát 50 nM-nak találtuk. A módszer gyakorlati alkalmazhatóságát különböző biológiai minták vizsgálatával is igazoltuk. Témavezető: Dr. Szökő Éva, Dr. Tábi Tamás


133

_


Red blood cell behavior within the exclusion zone I.N. Huszár1, A.J. Laki2, K. Iván2, M.S.Z. Kellermayer1 1

Department of Biophysics and Radiation Biology, Semmelweis University, Budapest, Hungary Faculty of Information Technology and Bionics, Pázmány Péter Catholic University, Budapest, Hungary

2

Előadó:István N. Huszár, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: Nafion, microfluidics, cell sorting, hemolysis, acid hematin

Introduction: Various hydrophilic polymers have been reported to induce the formation of an exclusion zone (EZ) at their surface, which is devoid of particles and may extend to several hundred microns. It has previously been suggested that even cells may be excluded from the vicinity of the gel, thus raising the possibility of developing microscale cell-separation technologies. Here we explored the behavior of red blood cells (RBCs) in the vicinity of Nafion with the aim of devising a cellseparation method and of understanding the microscale mechanisms of EZ formation. Methods: We assembled a PDMS-based microfluidic device housing a 1-mm diameter, 50-micron thick cylinder of Nafion. A suspension of RBCs, prepared from anti-coagulated whole human blood by repeated washing/resuspension in PBS, was infused in the device. The position, shape and spectral properties of RBCs were followed with brightfield video microscopy. Results: Contrary to expectations, RBCs were not excluded from Nafion surface. Rather, a three-phase process of aggregation, lysis and discoloration propagated gradually across the stationary RBC suspension from the Nafion surface towards distal regions. Discussion: During the discoloration phase RBCs turned brown, pointing at the possibility of acidhematin formation. Microscpectroscopy measurements supported this hypothesis. Thus, the vicinity of fresh Nafion surface is a highly acidic environment. The spatial and temporal propagation of the process suggests that protons diffuse out of the polymer. Soaking Nafion extensively in PBS resulted in the disappearance of the RBC-associated phenomenon, indicating that the thermodynamic driving force of particle exclusion is most likely the presence of a steep proton gradient between Nafion and the surrounding buffer solution. Conclusion: Due to its high acidity, unequilibrated Nafion has limited applications in cell-separation methodologies. Research funding: OTKA K84133 Témavezető: Prof. Dr. Kellermayer Miklós, Dr. Mártonfalvi Zsolt


134

_


Anyatej oligoszacharidok azonosítása 15N NMR spektroszkópia segítségével A. Tóth Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézet Semmelweis Egyetem Farmakognóziai Intézet Előadó:Tóth András, Gyógyszerésztudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: anyatej, oligoszacharid, NMR

Az anyatejben előforduló oligoszacharidokról napjainkra bebizonyosodott, hogy a csecsemők bélflórájának kialakításán túl számos egyéb funkcióval rendelkeznek. A prebiotikus hatás mellett kulcsszerepet töltenek be az agyi fejlődésben is. További szerkezet-hatás összefüggések felállításához elengedhetetlen újabb anyatej oligoszacharidok szerkezetének meghatározása. A szénhidrátok szerkezetfelderítése komoly analitikai kihívást jelent, jellemzésükre döntően a tömegspektrometria, valamint az NMR spektroszkópia alkalmasak. Az oligoszacharidok biológiai mintákból történő azonosítása és szerkezet-meghatározása az őket felépítő, hasonló szerkezetű építőelemek változatos kapcsolódási lehetőségei miatt a rutin NMR technikákkal is gyakran nehézségbe ütközik. Munkánk során célul tűztük ki az anyatej oligoszacharidok NMR spektroszkópiás vizsgálatát a 1H és a 13C dimenziókon kívül egy harmadik NMR aktív maggal is kiegészíteni. Az anyatejcukrokat felépítő monoszacharidok közül a D-glükóz, D-galaktóz és az L-fukóz mellett előfordul két, nitrogénatomot is tartalmazó monoszacharid: az N-acetil-glükózamin (GlcNAc) és az Nacetil-neuraminsav (Neu5Ac). Ezen cukrok savamid-csoportjaiknak köszönhetően megteremtik a lehetőségét az anyatej oligoszacharidok 15N NMR-alapú szerkezetjellemzésének, hisz az oligoszacharidok 90% H2O - 10% D2O elegyben mért 1H-15N HSQC spektrumaiban kisebb a jelátfedés valószínűsége mint a 1H-13C HSQC mérés esetén. Munkánk során 8 oligoszacharid standard 1H-15N HSQC spektrumát mértük meg. Megállapítottuk, hogy a Neu5Ac amid jelei az 1H ppm skálán alacsonyabb (~8,1 ppm), míg az 15N eltolódás alapján magasabb (123,1 ppm) kémiai eltolódásnál jelentkeznek, mint a GlcNAc amid-csoportjának 1H és 15N rezonanciajelei. Jelentős különbséget tapasztaltunk az GlcNAc NH eltolódás értékében attól függően, hogy az GlcNAc-hoz 3-as, vagy 4-es pozícióban kapcsolódott a galaktóz. β1-3 kapcsolódás esetén 8,38 ppm (1H), illetve 122,5 ppm (15N) értékeket, míg β1-4 kapcsolódás esetén 8,29 ppm, illetve 123,0 ppm értékeket mértünk. Mintaelőkészítés után megmértük az anyatejből izolált oligoszacharid keverék 1H-15N HSQC spektrumát, melyen a keresztcsúcsok jelentős részét azonosítottuk, megteremtve ezzel komplex anyatejcukor minták elválasztás nélküli, NMR-alapú szerkezetjellemzését. Témavezető: Dr. Béni Szabolc


135

_


Magatartástudományok


136

_


Viselkedésterápiás program ADHD-s gyermekek és szüleik számára Ori D. Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia Előadó:Őri Dorottya, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: hiperaktív figyelemzavar, viselkedésterápia, szülőtréning

Bevezetés: A gyermekkori hiperaktív figyelemzavar (ADHD) az egyik leggyakoribb gyermekpszichiátriai kórkép, a gyermekek 2-18%-át érinti világszerte. A Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház Fészek részlegén ADHD-ban szenvedő gyermekek számára 2 hetes szülőtréninggel kombinált kognitív viselkedésterápiát alkalmaznak. Megvizsgáltuk az alkalmazott terápia hatékonyságát és az egyes demográfiai tényezők befolyásoló szerepét. Módszerek: Vizsgálatunkba 53 gyermeket vontunk be, 20 gyermeknél végeztünk utánkövetést. A gyermekek tüneteit a kórházba érkezéskor, illetve 1 és 2 hónappal a terápia után ADHD pontozó skálán és Képességek és Nehézségek kérdőíven (SDQ) értékeltük, demográfiai adatokat és szülőtréning értékelést kértünk a szülőktől. Eredmények : A szülőtréninget a szülők 75%-a tartotta nagyon fontosnak, a terápiát a családok 80%-a folytatta otthon. A leggyakoribb stratégiáknak a dicséret (100%), a szemkontaktus felvétele (93%) és az egyértelműségre való törekvés (93%) bizonyultak. A terápiát folytató szülők 100%-a vezetett be előre meghatározott szabályrendszert és alkalmazott jutalmazást pozitív megerősítésként. Az ADHD tünetei a szülők véleménye alapján csökkentek (ADHD-skála: 37.6±11.5 vs. 36.9±11.5 vs. 34.2±10.7, p=0.23). A terápia az általunk vizsgált mintában óvodáskorban tűnt a leghatékonyabbnak (42.4±9.8 vs. 38.0±11.1 vs. 32.0±13.0, p=0.02). Az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinél kifejezettebbek voltak az ADHD kezdeti tünetei (46.1±5.9 vs. 33.0±11.2, p=0.01). Ez a különbség a terápia után egy hónappal (45.0±8.4 vs. 32.5±10.7 p=0.01) is fennállt és két hónap múlva sem csökkent le (41.1±7.5 vs. 30.4±10.6, p=0.02). Következtetések: A Fészek részlegen alkalmazott szülőtréninggel kombinált kognitív viselkedésterápia hatásosnak bizonyult, az utánkövetések alkalmával csökkenő tendenciát mutattak az ADHD tünetei. Eredményeink rámutattak az időben elkezdett terápia fontosságára és a szülők szocioökonómiai státuszának a jelentőségére. Témavezető: Dr. Kiss Enikő


137

_


Relationship of Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (ADHD) to self-concept in Hungary and in Massachusetts, USA M Tokodi New England Center for Mental Health, Littleton, MA Előadó:Tokodi Márton, ÁOK, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: ADHD, neurodevelopmental disorder, self-concept, Piers-Harris Children’s Self-Concept Scale, psychiatry

Introduction: Attention-Deficit/Hyperactivity Disorder (ADHD) is a neurodevelopmental disorder characterized by difficulties in paying attention, excessive activity, and impulsivity. Previous studies have contradictory findings regarding the relationship between ADHD and self-concept. The first objective was to find out if there is connection between these variables. Second was to determine which factors contribute most in determining the children’s self-concept scores. Methods: A slightly modified version of the Piers-Harris Children’s Self-Concept Scale was used to measure the children’s self-concept scores. The children participating in this study were 10-18 years old. The examined children fell into four groups: ADHD patients (n=51), and healthy control individuals (n=20) in Massachusetts, USA; and additional ADHD patients (n=10) and healthy controls (n=86) were recruited in Székesfehérvár, Hungary. Collected data was analyzed using Student’s t-test and principal component analysis (PCA). Results: There was a significant difference between the US patients’ and Hungarian patients’ scores (t(59)=2.118; p=0.038). The most important component determining the self-concept scores in both US groups was family. In the Hungarian patient group general mood and satisfaction with physical appearance played the major role while in the control group, social setting in school appeared to be the most important component. Discussion: According to this study family background, popularity, school performance, the feeling of being unique and the everyday anxiety level were identified as the most important components. However their importance varies among the different groups depending on the nationality. The results also show that Hungarian ADHD patients have lower self-concept scores than their counterparts in the US. One explanation could be the low acceptance of ADHD by the society or the inadequate psychic leading of patients in Hungary. Conclusion: This study has revealed the self-concept score differences between the ADHD patients and healthy subjects from the US and Hungary. Furthermore our findings shed light on the determining factors for self-concept of healthy and ADHD children and may provide valuable principles for the clinical treatment of ADHD patients. Témavezető: Madhavi Kamireddi MD, Alan N Francis PhD


138

_


Látható-e az ingergazdag környezet védőhatása mangán neurotoxicitásban? Karádi Zs. N.,Novográdecz G., Farkas Cs. D. Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar, Anatómiai Intézet Előadó:Karádi Zsófia Nozomi, Pécsi Tudományegyetem, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: ingergazdag környezet, ME-MRI, magatartás,

Munkacsoportunk az ingergazdag környezet neuroprotektív hatását a toxikus nátrium-glutamáttal szemben már igazolta. In vivo patkánymodellünkben felvetettük a mangán alkalmazását, mely neurotoxikus és kontrasztképző tulajdonságával alkalmas mind morfológiai, mind funkcionális analízis céljára. Tanulmányunk során azt kívántuk vizsgálni, hogy az ingergazdag környezet hatása kimutatható-e mangán kontrasztos MRI (MEMRI) módszerrel és magatartás-tesztekkel. Kísérleteinkben felnőtt hím Wistar patkányokat vizsgáltunk. Az ingergazdag csoport egyedeit a posztnatális 5. hétig játékokkal ellátott, nagyobb ketrecben tartottuk; az ingerszegény és mangánmentes kontroll csoportoknak standard körülményeket biztosítottunk. Vizsgálataink első részében követéses MRI (Siemens Magnetom Tim Trio 3T) méréseket végeztünk. Kvantitatív T1térképezést végeztünk natív állapotban, illetve i.v. MnCl2•4H2O oldat (v. dorsalis penis: 1 µl/ttg, 100 mM, pH 7,4 bicinnel stabilizált oldat) beadása után. Szoftveresen értékeltük az agyban látható T1-idő változásokat, emellett teljes agy-, hippocampus- és oldalkamra-térfogatanalízist végeztünk. Következő lépésként az állatcsoportok magatartását a mangán-kezelés előtt és egy nappal utána open field és úsztatási teszttel vizsgáltuk. Az öt perces videokamerás megfigyelés alatt rögzítettük a megtett távolságot, az aktivitás-, valamint nyugalmi időt; valamint az ágaskodások, fejemelések, mosakodások és fekális bolusok számát. A T1-térképeken mindkét kezelt csoportban a mangán kontraszthatásnak megfelelő T1-idő csökkenést tapasztaltunk (p<0,05); a csoportjaink között eltérés azonban nem mutatkozott. Az ingergazdag csoportban szignifikánsan nagyobb hippocampus- és oldalkamra-térfogatot figyeltünk meg, hasonló teljes agytérfogatok mellett. Magatartásvizsgálataink eredményeként a mangánnal kezelt csoportokban az ágaskodások számának emelkedése mellett a nyugalomban eltöltött idő egyértelmű csökkenését tapasztaltuk a kontroll állatcsoporthoz képest. Az ingergazdag környezet nagyobb hippocampus- és oldalkamra-térfogatokat eredményezett, a kontraszthatás mértékét nem befolyásolta. Az állatok magatartásában az alacsony dózisú mangánkezelés hatása tendenciózus volt; ennél jelentősebb változás kimutatására a továbbiakban, a mangándózis emelésével kerülhet sor. Témavezető: Dr. Horváth Gábor, Dr. Tóth Arnold


139

_


A 2008-as gazdasági recesszió és az öngyilkossági halálozás Budapesten és országosan Pálla P. Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézet Előadó:Pálla Péter, Általános Orvostudományi Kar.,V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: öngyilkosság; gazdasági válság; Magyarország; Budapest

Háttér: A 2008-2009. évi gazdasági világválság egészségi állapotra gyakorolt hatásával számos publikáció foglalkozott az utóbbi években. Coope, Gunnell és Metcalfe kutatásukban a munkaképes korú lakosság öngyilkossági rizikóbecslését végezték el különböző személyi és gazdasági paraméterek alapján. Az ő kutatásukat felhasználva vizsgáltuk a magyarországi és a budapesti öngyilkossági statisztikákat. Célkitűzések: Céljaink között szerepelt, hogy vizsgáljuk a világválság magyarországi hatását az öngyilkossági trendre, s hogy a befejezett öngyilkosságok, azok elkövetési módja, körülményei, és egyes gazdasági paraméterek között van-e összefüggés. Módszer: Magyarországon 2001 és 2013 között, valamint Budapesten 2006 és 2013 között bekövetkezett halálozási adatokat felhasználva elemeztük az öngyilkosságok arányát és annak változását, a nemek, a munkanélküliségi ráta, az egy főre eső GDP, a foglalkoztatási arány összefüggésében. Ezen túl vizsgáltuk a szándékos önártalom elkövetésének módjának, valamint az elkövetés idején fennálló véralkoholszint és a cselekmény közötti összefüggést. Vizsgálatunkhoz a KSH országos és területi adattábláit használtuk fel, valamint a SE Igazságügyi -, és biztosításorvostani Intézetének boncolási statisztikáit. Eredmények: Mind országosan, mind Budapesten korreláció figyelhető meg az egy főre eső GDP és az öngyilkossági ráta között (0,93; 0,71). Hasonló összefüggés van a munkanélküliségi rátával, itt a korreláció 0,77 és 0,87. A foglalkoztatási aránnyal kapcsolatban elhanyagolható korrelációs értéket állapítottunk meg. Az elkövetési módokban az önakasztással kapcsolatban figyelhető meg változás, mely a 2009-es évtől stagnál (37-39%). Az alkoholos befolyásoltság 2006-tól növekvő tendenciát mutat. Összefoglalás: Következtetésként levonható, hogy az öngyilkosságok csökkenő tendenciája a 2009 és 2010 években megtorpant. A gazdasági mutatók közül az egy főre eső GDP és a munkanélküliségi ráta bizonyult alkalmasnak arra, hogy a gazdasági állapot és az öngyilkosságok összefüggésbe hozhatóak legyenek. A gazdasági világválság nem volt hatással az önkezű cselekmény elkövetés módjára, valamint az öngyilkosság elkövetésekor fennálló alkoholos befolyásoltság mértékére. Témavezető: Dósa Ágnes


140

_


A külső megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális hatások és az evészavarok közötti kapcsolat vizsgálata serdülők körében Demeter A. Magatartástudományi Intézet Előadó:Demeter Anna, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: evészavar,karcsúságideál,szociokulturális hatás,kockázati tényező

Háttér. A külső megjelenés szociokulturálisan meghatározott ideáljai és az ezek elérésére irányuló társadalmi nyomás az evészavarok multifaktoriális etiológiájában a prediszponáló tényezők közé tartoznak. Célkitűzés. Keresztmetszeti kérdőíves kutatásunk célja a megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális hatások és az evészavarok közötti kapcsolat vizsgálata volt hazai serdülő mintán. Módszer. Résztvevők: Budapesten tanuló középiskolások (n=173; 42,8% fiú; átlagéletkor: 17,8 év, SD=1,14 év). Mérőeszközök: önjellemző testsúly és -magasság, Szociokulturális Hatások Kérdőív, Evési Zavar Kérdőív, Evészavartünetek Súlyossági Skálája, Rosenberg Önértékelési Skála, Vonásszorongás Skála. Eredmények. A DSM-V kritériumai szerint 18 résztvevő érintett evészavarban (szubklinikai anorexia nervosa: n=3, bulimia nervosa [BN]: n=4, szubklinikai BN: n=5, falászavar: n=6). Az evészavarok előfordulási gyakorisága tekintetében nincs szignifikáns nemi különbség (lányok: 12,1%, fiúk: 8,2%, χ2(1)=0,683, p=0,409). A lányokat nagyobb mértékű megjelenéssel kapcsolatos szociokulturális hatás éri, mint a fiúkat (t(161)=-7,154; p<0,001). E szociokulturális hatások fokozottabb volta a nem, az életkor, a BMI, a vonásszorongás és az önértékelés kontrollja mellett is szignifikánsan megnöveli az evészavarok megjelenésének esélyét (OR=1,04, p=0,008; CI95: 1,01–1,08). A modell által megmagyarázott variancia 34,6%. Konklúzió. Eredményeink hozzájárulnak a serdülőkori evészavarok és evészavar-tünetek kockázati tényezőinek megértéséhez és elősegíthetik a hatékony prevenciós programok kidolgozását. Ugyanakkor a szociokulturális hatások (szülői, média- és kortárshatások) evészavarokra vonatkozó előrejelző erejét érdemes lenne külön-külön is vizsgálni. Témavezető: Dr. Túry Ferenc, Dr. Czeglédi Edit


141

_


A NADA fülakupunktúrás kezelés stresszoldó és szorongáscsökkentő hatásainak vizsgálata orvostanhallgatókon Batta D., Kővári D. Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszék MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet Előadó:Batta Dóra, ÁOK, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: NADA, fülakupunktúra, kortizol, szorongás, stressz

Bevezetés és célkitűzés: Vizsgálatunk során a National Acupuncture Detoxification Association (NADA) által előírt formula akupunktúra kezelés stresszoldó és szorongáscsökkentő hatásait vizsgálatuk egyetemista hallgatókon. Módszerek: Egyetemista hallgatók randomizált, egyszeresen vak, cross over, pilot vizsgálatát végeztük, NADA és placebo csoportokra bontva. A kezelést szakképzett személyzet, egyszer használatos, 0,25x13mm-es, rozsdamentes acél fülakupunktúrás tűkkel végezte. A hallgatók kitöltöttek egy a pszichiátriai anamnézisükről, gyógyszer és addiktív szer használati szokásokról szóló kérdőívet és a Spielberger-féle Állapot- és Vonás Szorongás kérdőívet (STAI). Emellett a kezelés előtt és 30 perccel a kezelés után nyálmintát vettünk a kortizol szint meghatározására (Salimetrics EnzimImmun_Assay (EIA) kit, katalógus szám: 1-3002). A vizsgálat során bőrellenállást és pulzust is mértünk (készülék vsz. openSCR 0.2/1c). Eredmények: A vonásszorongás átlagos értéke a mintában (ffi: 42; nő:41) megközelítette a validálási minta átlagát (ffi: 41; nő: 45). A NADA és a placebo hatására az állapotszorongás szignifikánsan csökkent (NADA t(7)=5,01; p=0,027, placebo t(8)=5,01; p=0,001,). A NADA kezelés a nagyobb stresszt jelző magasabb kortizol szinteket szignifikánsan csökkentette (nyál kortizol> 0.1 µg/dl, t(9)=4,08; p=0,003), míg a placebónál nem volt szignifikáns a különbség. A bőrellenállás és a szívfrekvencia paraméterek tekintetében az előzetes eredmények ellentmondásosak. Következtetés: A NADA fülakupunktúrás kezelés csökkenti a STAI által mért állapot szorongást. A fokozott neuroendokrin stressz állapotot jelző magasabb nyál kortizol értékek szignifikánsan csökkentek a kezelés hatására, míg placebo akupunktúrára ezek az értékek nem változtak. Pilot vizsgálatunk alátámasztja azt a klinikai megfigyelést, hogy a fülakupunktúrás kezelésnek stresszcsökkentő és szorongásoldó hatása van, mely hozzájárulhat a szenvedélybetegeknél tapasztalt jótékony hatásaihoz is. Témavezető: Dr. Eőry Ajándék, Dr. Kovács Krisztina


142

_


Kardiovaszkuláris képalkotás


143

_


Koszorúér kalcifikáció és plakk terheltség öröklődése Drobni Zs. D., Kolossváry M. MTA-SE "Lendület" Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoport Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem Előadó:Drobni Zsófia Dóra, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: plakk,koszorúér,kalcifikáció,öröklődés

Bevezetés:Az egy és kétpetéjű ikrek összehasonlításával fenotípusos hasonlóságok számszerűsíthetők, a genetikai és környezeti tényezők meghatározhatók egy adott tulajdonságra nézve. Kutatásunk célja azt volt, hogy megbecsüljük a genetikai és környezeti meghatározottság mértékét a koszorúér meszesedés és plakk terheltség esetében. Alanyok és módszerek: Koszorúér CT angiográfiát végeztünk 208 ikernél, akik közül 62 monozygota (MZ) és 42 dizygota (DZ) pár volt (átlag életkor: 58,1±8,7 vs. 55,8±9,8 p=0,218). Teljes Ca-score mérést az Agatston-score alapján végeztünk. A plakk terheltség meghatározásához Segment Involvement Score-t (SIS: plakkal rendelkező koszorúér szegmentumok száma) illetve Segment Stenosis Score-t (SSS: koszorúér szűkületek mértéke összesítve; minimális=1, enyhe=2, közepes=3, súlyos=4 pont) használtunk. SSS indexet (SSSi) SSS/összes szegmentum szám, SIS indexet pedig (SISi) SIS/összes szegmentum szám alapján határoztunk meg. A MZ és DZ ikerpárok közötti konkordanciát életkorra és nemre korrigált non-parametrikus korrelációval vizsgáltuk. A nyers öröklődési indexet (h2) a Falconer-módszer szerint kalkuláltuk. Eredmények: A Ca-score-t valamint a plakk terheltséget vizsgáló értékek mind a 208 résztvevő esetén meghatározásra kerültek. Ca-score nagyobb volt mint 0 az ikrek 39,4%-ban (82/208), akiknél a medián Agatston score 114,6 (IQR:285,3) értéket vett fel. SSSi és SISi a vizsgált személyek 55,8%ban (116/208) volt pozitív. A pozitív esetekben a medián SISi 0,21-nak (IQR:0,30) a medián SSSi pedig 0,28-nek (IQR:0,42) adódott. Az genetikának meghatározó szerepét találtuk a Ca-score esetében (h2=1,015), míg a plakk terheltség alacsonyabb genetikai meghatározottságot mutatott (SSSi: h2=0,632 és SISi: h2=0,466). Következtetések: Klinikai ikervizsgálatunk eredménye arra utal, hogy a koszorúér meszesedésnél a genetikai determináltság meghatározó. Ezzel szemben, a plakk terheltség alakulásában, mely a nem kalcifikált plakktömeget is magában foglalja, az életmódnak tulajdonítható meghatározó szerep. Témavezető: Dr. Maurovich-Horvat Pál, Jermendy Ádám


144

_


Bal pitvari méretek vizsgálata felnőttkorú ikrekben: genetikai vagy környezeti determináltság? Karády J. MTA-SE „Lendület” Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoport Előadó:Karády Júlia, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: bal pitvar, szív-CT, öröklődés, ikerkutatás

Bevezetés: Újabb vizsgálatok bizonyították, hogy a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás összefüggést mutat a bal pitvari méretek változásaival. Kevés ismeretünk van azonban még arra vonatkozóan, hogy a bal pitvari dimenziók alakulását elsősorban genetikai tényezők, vagy környezeti hatások befolyásolják jelentősebb mértékben. Vizsgálatunk célja a bal pitvari méretek öröklődésének tanulmányozása volt klasszikus ikervizsgálat során. Módszerek: Vizsgálatunkban 210 felnőtt (63 monozigóta [MZ] és 42 dizigóta [DZ] pár) ikret vizsgáltunk, akiknek anamnézisében nem szerepelt koszorúér-betegség. Minden résztvevőnél koronária-CT vizsgálatot végeztünk 256-szeletes CT-berendezéssel (Brilliance iCT, Philips Healthcare, Best, The Netherlands). A mérések kivitelezése egy erre a célra kifejlesztett szoftverrel történt (EP-planning, Extended Brilliance Workspace). A vizsgálatok során meghatároztuk a bal pitvari volument (BPV), a bal pitvari átmérőt (BPD) a pulmonalis vénás szájadékok átlagos területét (PVOA) illetve a bal pitvari fülcse szájadék területét (FOA). A ikertestvérek közötti konkordanciát Pearson korrelációval számítottuk, majd a kapott korrelációkat strukturált egyenletrendszerek segítségével összetevőire bontottuk, így megkapva az additív genetikai (A), közös (C) és egyéni (E) környezeti komponensek mértékét. Eredmények: A vizsgált paraméterek mindegyike mérsékelt (r=0.23-0.52) korrelációt mutatott a testtömeg indexszel és a és a testfelszínnel (p=0,0001-0,011).A genetikai hatás a BPD (A=13,3%), a PVOA (A=27,8%) és a FOA (34,6%) esettében gyengének bizonyult, míg a BPV (A=53,4%) mérsékelt genetikai megahatározottságot mutatott. Következtetés: Klinikai iker vizsgálatunk eredményei alapján elmondható, hogy a bal pitvari paraméterek közül a BPD, PVOA és FOA kialakulásának hátterében elsősorban környezeti faktorok a meghatározóak, míg a BPV közel azonos arányban függ környezeti és genetikai tényezőktől.A számottevő környezeti függés következményeképpen a bal pitvari dimenziók a kardiovaszkuláris funkció követésére alkalmasak lehetnek. Témavezető: Dr. Maurovich-Horvat Pál, Széplaki Gábor


145

_


Modellalapú iteratív technikával rekonstruált koronária CT-angiográfia felvételek képminőségének átfogó vizsgálata Kocsmár I., Hörcsik D. V. MTA-SE „Lendület” Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoport, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem Előadó:Kocsmár Ildikó, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: CCTA, képminőség, iteratív rekonstrukció

Bevezetés: A koronária CT-angiográfia (CCTA) felvételek lehetővé teszik az ateroszklerotikus plakkok noninvazív vizsgálatát, azonban a plakkok ábrázolásának megbízhatósága nagymértékben függ a képminőségtől. A legtöbb CT felvétel rekonstrukciója hagyományos szűrt visszavetítéses (FBP) technikával készül. A CCTA felvételek hibrid iteratív (HIR) technikával történő rekonstrukciója jobb kép jel-zaj arányt eredményez FBP rekonstrukcióhoz képest. A modellalapú iteratív rekonstrukció (IMR) nemrégiben vált elérhetővé a klinikum számára. Célkitűzés: A vizsgálat során célunk volt az IMR hatásának vizsgálata CCTA felvételek képminőségére FBP és HIR képrekonstrukcióval összehasonlításban. Módszerek: 52 konszekutív beteg (39 férfi, átlagéletkor 64,7±9,3 év, BMI 28,2±5,6) 256-szeletes CTvel (Philips Brilliance iCT) készült koronária felvételeit rekonstruáltuk FBP, HIR és IMR technikákkal. Két vizsgáló random sorrendben értékelte a kvalitatív és kvantitatív képminőség jellemzőket az aortában és proximális és disztális (összesen 6) koronária szegmentumokban. Az általános képminőséget, képzajt és képélességet négy, illetve öt pontos kvalitatív skálán osztályoztuk. A kvantitatív képminőség vizsgálata során a kontraszt denzitást, az átlagos zajt (SD) és a kontraszt-zaj arányt mértük meg. Eredmények: A kvalitatív jellemzők alapján az IMR javította az általános képminőséget és a képélességet, valamint csökkentette a kép zajosságát az FBP és a HIR technikákhoz képest (p<0,0001 mind). Az aortában kvantitatívan meghatározott képzaj kisebb volt IMR technikával, mint FBP és HIR rekonstrukciókkal (42,1±10,7 vs. 28,7±7,2 vs. 12,9±2,7; p<0,001 mind), mialatt az átlagos attenuáció nem mutatott különbséget (517,1±93,6 vs. 517,9±93,1 vs. 517,7±93,1 HU, p=1,0 mind). Mind a proximális, mind a disztális szegmentumok kontraszt-zaj aránya javult HIR, és tovább javult IMR alkalmazásával FBP-hez viszonyítva (17,4±5,8 vs. 25,3±8,4 vs. 54,2±12,0 és 16,2±5,0 vs. 23,5±7,4 vs. 55,2±12,4, p<0,001 mind). Következtetés: A CCTA felvételeken az IMR képrekonstrukciós technika a képminőség szignifikáns javulásához vezet a kontraszt-zaj arány jelentős növekedése és a zaj jelentős csökkenése mellett. Témavezető: Dr. Maurovich-Horvat Pál, Dr.Károlyi Mihály


146

_


Az aortagyök és az aorta ascendens méreteinek öröklődése Teszák T., Steiner A. MTA-SE "Lendület" Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoport - Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Semmelweis Egyetem Előadó:Teszák Tímea, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: aorta, ikervizsgálat, öröklődés, CT, ACE-modell

Bevezetés. Az aorta méreteiben bekövetkező változások számos kóros következménnyel járnak. Az aorta regurgitáció kialakulásának egyik fő oka az aortagyök dilatációja. Az aorta tágulata az aneurizma, a disszekció és a ruptúra kialakulásának valószínűségét növeli. Célunk ezért az aortagyök és az aorta ascendens méreteinek befolyásolásában szerepet játszó genetikai és környezeti hatások mértékének vizsgálata volt klasszikus ikervizsgálat keretei között. Módszer. Klinikai vizsgálatunkban 102 ikerpár (61 monozigóta és 41 dizigóta) vett részt. A vizsgálatokat 256-szeletes CT-vel (Brilliance iCT, Philips Healthcare, Best, The Netherlands) végeztük. Az aortamérések félautomata szoftver segítségével történtek. A vizsgálat során meghatároztuk a bal kamrai kiáramlási pálya átmérőjét (dLVOT), az anulus keresztmetszeti területét és átmérőjét (aAn; dAn), valamint a Valsalva-szinusz (dSV), a szinotubuláris junkció (dSTJ) és az aorta ascendens átmérőjét (dAA). Klasszikus ikervizsgálatunk során a mono- és dizigóta ikerpárok tagjai közötti korrelációkat vizsgáltuk. A korrelációs értékeket alapul véve az úgynevezett ACE-modell segítségével vizsgáltuk az aortagyök és az aorta ascendens méreteinek befolyásolásában szerepet játszó genetikai és környezeti hatások mértékét. „A” az additív genetikai tényezőkre, „C” a közös környezeti, míg „E” az egyedi környezeti hatásokra vonatkozik. Eredmények. A monozigóta csoportban az összes vizsgált paraméter tekintetében szoros korrelációkat találtunk (dLVOT: 0,77; aAn: 0,82; dAn: 0,79; dSV: 0,84; dSTJ: 0,83 és dAA: 0,80). Ezek az értékek a dizigóta csoportban alacsonyabbaknak bizonyultak, ami ezen méretek genetikai meghatározottságára utal. A dLVOT (77%), aAn (81%), dAn (79%), dSV (84%), dSTJ (82%) és dAA (79%) paraméterek tekintetében az additív genetikai tényezők bizonyultak döntőnek. Az egyedi környezeti hatások csak kis mértékben vesznek részt ezen méretek kialakításában. Konklúzió. Magyar ikerpárok körében végzett klasszikus ikervizsgálati eredményeink arra engednek következtetni, hogy az aortagyök és az aorta ascendens geometriája meghatározóan örökletes tényezőktől függ, így az aorta regurgitáció, -aneurizma, -disszekció és -ruptúra kialakulásában felmerül a genetikai prediszpozíció szerepe a nagy családi rizikójú egyénekben. Témavezető: Dr. Maurovich-Horvat Pál, Dr. Celeng Csilla


147

_


A koronária CT-angiográfia képminősége és értékelhetősége szívtranszplantált betegek utánkövetése során - Első tapasztalatok Hörcsik D.V., Kocsmár I. MTA-SE Lendület, Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoport, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó:Hörcsik Dorottya Veronika, Általános Orvostudományi Kar, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: allograft vaszkulopátia, CCTA, képminőség

Bevezetés:Nemzetközi ajánlások alapján a szívtranszplantált betegek koronária státuszának ellenőrzése az éves kontroll kötelező részét képezi. A koronária státusz tisztázása céljából végzett arany-standard módszer az invazív koronária angiográfia, melynek évenkénti elvégzése jelentős megterhelést ró a betegekre. A koronária CT-angiográfia (CCTA) magas negatív prediktív értékének köszönhetően az invazív módszer alternatívája lehet. Ugyanakkor a szívtranszplantált betegek magasabb nyugalmi szívfrekvenciája és az ebből adódó mozgási műtermék limitálhatja a CCTA alkalmazhatóságát. Vizsgálatunk célja a szívtranszplantált betegek utánkövetése során készült CCTA felvételek értékelhetőségének és képminőségének vizsgálata. Módszerek:2012 márciusa és 2014 novembere közötti periódusban a Semmelweis Egyetem Szív- és Érgyógyászati Klinikáján követett betegek körében az egy, a két, illetve a három éves kontrollok során 41 CCTA-t végeztünk a koronária státusz felmérése céljából. A mozgási műtermék jelenlétét négyfokozatú skálán értékeltük (0=kitűnő, 3=nem értékelhető). Eredményeinket a képminőséget befolyásoló paraméterek alapján válogatott kontrollcsoporttal hasonlítottuk össze. A képminőség elemzéséhez az értékelt szegmentumok pontértékeit összeadva, majd a szegmentumok számával elosztva megkaptuk a szegmentum mozgási pontérték indexet (SMPI). Eredmények:A vizsgálatok előtt frekvenciakontroll céljából ivabradint (83%), illetve béta-blokkolót (21%) alkalmaztunk. A vizsgálat alatti átlagos szívfrekvencia 71/perc (±8,5/perc), a vizsgálatok átlagos sugárterhelése 3,78 mSv (±1,2mSv), a kontrasztanyag-terhelés 89,3 ml (±6,5ml) volt. A transzplantált betegek szignifikánsan alacsonyabb SMPI-vel rendelkeztek (MediánHTX: 0,08, IQRHTX: 0,00–0,59; Mediánkontroll: 0,61, IQRkontroll: 1,27–1,77; p<0,0001). A transzplantált betegeknél szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult nem értékelhető szegmentumok százalékos aránya (MediánHTX: 0,00%, IQRHTX: 0,00-2,78, Mediánkontroll: 7,14%, IQRkontroll: 0,00–23,08; p<0,002). Mindkét esetben Mann-Whitney féle U-tesztet alkalmaztunk. Következtetés:A szívtranszplantált betegek magasabb szívfrekvenciája ellenére a CCTA felvételek képminősége diagnosztikus értékűnek bizonyult. Ezáltal a CCTA megfelelő alternatívája lehet az invazív koronária-angiográfiának. Témavezető: Dr. Maurovich-Horvat Pál, Dr. Bartykowszki Andrea


148

_


A diastolés funkció károsodása hozzájárul a funkcionális kapacitás csökkenéséhez COPD-s betegekben Hajdu M., Vértes V. Pécsi Tudományegyetem Szívgyógyászati Klinika Előadó:Hajdu Máté, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: COPD, diastolés funkciózavar, szöveti Doppler

COPD-s betegekben ritka a systolés jobb szívfél elégtelenség. Hipotézisünk szerint e betegek csökkent funkcionális kapacitásának hátterében a jobb szívfél diastolés funkciójának károsodása állhat. Célunk a bal és jobb szívfél systolés és diastolés funkcióját jellemző echokardiográfiás paraméterek és a COPD-s betegek funkcionális kapacitása közötti összefüggések vizsgálata volt. Betegek, módszerek: 65 főnyi, GOLD II.-IV. stádiumban lévő beteget vizsgáltunk (életkor: 61±9 év, 36 férfi). A funkcionális kapacitást 6 perces séta-teszttel (6MWT) mértük. Csúcsi négyüregi nézetben jobb és bal pitvari areat mértünk, testfelszínre normalizáltuk (LAa és RAa index). Megmértük a véna cava inferior maximális és minimális átmérőjét, összenyomhatósági indexet számoltunk (cIVC). A mitrális és tricuspidalis beáramlási görbe paraméterei (E, A) mellett szöveti Doppler segítségével systolés (s), kora- (e') és késő- (a') diastolés myocardialis longitudinális sebességeket mértünk a mitrális és tricuspidalis anuluson. Kiszámítottuk az E/A, E/e' és az e'/a' arányt. Eredmények: A 6MWT eredménye: 330±76 m. Bal kamrai diastolés funkciózavart 48 (74%) betegben, míg emelkedett bal kamrai töltőnyomást 28 (43%) betegben találtunk. A jobb kamrai töltőnyomás 29 (45%) betegben volt emelkedett. A bal szívfélben a LAa index korrelált szignifikánsan a funkcionális kapacitással (r=-0.319; p=0.011). Többszörös lineáris regressziós analízis alapján a 6MWT távolság független prediktorai a következők voltak: e'/a' (r=0,611; p=0,000), cIVC (r=0,505; p=0,000), RAa index (r=-0,445; p=0,000) és body surface area (r=0,314; p=0,011). Nem volt összefüggés a 6MWT eredménye és a bal illetve jobb kamra systolés funkcióját jellemző paraméterek között. Következtetések: COPD-ben a jobb szívfél diastolés funkciója és kisebb mértékben a bal szívfél diastolés funkciója is összefüggést mutat a betegek funkcionális kapacitásával. Témavezető: dr. Faludi Réka


149

_


ST-elevációs myocardialis infarctus MR jellegzetességei az akut szakban, illetve utánkövetés során Czimbalmos Cs., Csécs Ibolya Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó:Czimbalmos Csilla, Általános Orvostudományi Kar, VI. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: acut myocardialis infarctus, mágneses rezonanciás vizsgálat, microvascularis obstructio

Myocardialis infarctusban a szív mágneses rezonancia (MR) vizsgálat szövetspecifikus információt nyújt a szívizomnekrózis/hegszövet, ill. a mikrovaszkuláris obstrukció(MVO) megítélésében, ezen túl a bal és jobb kamra volumenek, ejekciós frakciók, izomtömegek meghatározásának referenciamódszere. Vizsgálatunk célja ST-elevációs myocardialis infarctus MR jellegzetességeinek tanulmányozása volt az akut szakban, ill. utánkövetés során, és ezen paraméterek, ill. laborértékek összefüggése az utánkövetési idő alatt fellépő súlyos nemvárt kardiális események(MACE: bármilyen okból bekövetkező halálozást, bármilyen kardiális okból bekövetkező rehospitalizáció)előfordulásával. 12 órán belüli ST-elevációs myocardialis infarctus miatt végzett perkután koronária intervenciót követően 104 betegnél (69 férfi,35 nő;60±12év) végeztünk szív MR vizsgálatot az akut szakban(24.nap) és 4-6 hónappal azt követően(n=82). Rövid- és hossztengelyi síkokban EKG-szinkron mozgó-, T2 súlyozott spin-echo és késői típusú kontraszthalmozásos felvételeket készítettünk. A bal és jobb kamra volumenek, ejekciós frakciók (EF), izomtömeg, a szívizomelhalás, MVO, ill. hegszövet kvantifikálását végeztük. Az akut vizsgálatnál mért hegtömeg (26,2±17g) pozitív korrelációt mutatott a CK-MB értékével, valamint negatív korrelációt az akut szakban mért bal kamrai EF-val(LVEF). A kontroll MR vizsgálat során meghatározott bal kamrai paraméterek szignifikánsan változtak az akut értékekhez képest (p<0,001). Az LVEF (47,3±9,7 vs.51,2±11,6), ill. a bal kamrai végdiasztolés volumen index (88,33±20,9 vs.96,4 ±23), a verővolumen index (41,3±7,1 vs. 47,3±7,7) növekedett. A bal kamrai izomtömeg index csökkent (73,7±16,9g vs. 66,2±14,3g), ezen belül a hegszövet zsugorodott (26,2±17,1g vs.18,4±13,1g). Az akut felvételeken a betegek 35,6%-ban volt MVO azonosítható. Az átlagosan 602±204 napos utánkövetés során 27 betegnél lépett fel MACE. Az akut szakban jelenlévő MVO mérete és a későbbi MACE pozitív korrelációt mutatott (p<0,05). Az MR vizsgálat az acut myocardialis infarctust követően kialakuló kamrai remodeling, ill. életképesség megítélésén túl az akut stádiumban jelenlévő MVO kimutatására és kvantifikálására jelenleg alkalmas egyedüli noninvazív módszer, mely utóbbi prognosztikus szerepét igazoltuk jelen vizsgálatban. Témavezető: Dr. Vágó Hajnalka, Prof. Dr. Merkely Béla


150

_


Characterization of right ventricular function using 3D and speckle tracking echocardiography in patients after heart transplantation M. Tokodi, Sz. Braun Cardiovascular Imaging Research Group, Heart and Vascular Center, Semmelweis University (1) Előadó:Márton Tokodi, ÁOK, IV. E-mail:[email protected] Kulcsszavak: heart transplantation, right ventricle, echocardiography, speckle tracking, strain

Reduced right ventricular (RV) function is a common finding in patients underwent heart transplantation (HTX). However, certain limitations apply regarding conventional echocardiographic measures of RV function. We were aimed at investigate RV function using three-dimensional (3D) and speckle tracking echocardiography (STE) and correlate them with standard parameters in patients after HTX. Thirty patients after HTX were enrolled (mean age 54±14 years, 15 patients within one year, 15 over one year after HTX). Beyond the measurement of tricuspid annular plane systolic excursion (TAPSE), we acquired 3D datasets from apical view using multi-beat reconstruction from 4 or 6 cardiac cycles (Philips EPIQ 7G, X5-1 transducer). Using a dedicated software for RV quantification (TomTec 4D RV-Function 2), RV end-diastolic (EDV), end-systolic volumes, ejection fraction (EF) were measured and furthermore, free wall longitudinal strain were quantified using STE. EDV remained in normal range in our cohort (87±22 mL). Average value of TAPSE was 15±4 mm, which indicated significantly depressed RV longitudinal function. However, EF was found maintained or just mildly decreased (45±7%). There was no correlation between TAPSE and 3D derived EF. Free wall longitudinal strain correlated with EF (r=0.39, p<0.05). Patients over one year after HTX had better TAPSE (17±4 vs. 14±4 mm in patients within one year, p<0.05). EF did not differ between the two groups (43±6 vs. 46±7%). TAPSE correlated with the time elapsed after HTX (r=0.62, p<0.01). The widely used TAPSE is not a reliable measure of RV systolic function in patients underwent heart transplantation. Free wall strain describing longitudinal shortening provides a better estimate. However, the maintained EF suggests a relevant radial component in RV function. In time, longitudinal function can recover. 3D and STE have a remarkable value in the assessment of RV function in patients underwent HTX. Témavezető: Kovács Attila, Maurovich Horvát Pál


151

_


A bal kamra kontraktilitásának meghatározása a sportszív patkánymodelljében speckle-tracking echokardiográfia vs. nyomás-térfogat analízis MeltzerA. Zs.,Török M. Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Előadó: Meltzer Anna Zsófia, Általános Orvostudományi Kar, V. E-mail: [email protected] Kulcsszavak: sportszív, kontraktilitás, speckle-tracking, hemodinamika

Rendszeres fizikai edzés hatására a szívben strukturális és funkcionális változás jön létre (sportszív), mely a kontraktilitás jelentős emelkedésével jár. Jelenleg a nyomás-térfogat (P-V) analízis a gold standard a bal kamra (BK) kontraktilitásának meghatározására állatmodellekben, azonban ez a módszer az állat feláldozásával jár. A sportszív kialakulásának nyomonkövetésérenoninvazív vizsgálatra van szükség. Célunk a speckletrackingechokardiográfiával (STE) mért strain paraméterek és a P-V analízis során nyert érzékeny kontraktilitás-indexek korrelációjának vizsgálata sportszív patkánymodelljén. A sportszívet 12 héten át tartó, napi 200 perces úszóedzéssel idéztük elő. Az edzésprogram elteltével a szív morfológiai vizsgálatára és speckletracking analízis céljából echokardiográfiás méréseket végeztünk. A BK részletes in vivo funkcionális jellemzésére (érzékeny kontraktilitás-indexek mérésére) P-V analízisre került sor. A kontraktilitás- és a strain paraméterek közötti kapcsolatot Pearson-korrelációval vizsgáltuk. Az echokardiográfiás vizsgálatok során kapott falvastagság-adatok alapján jelentős BK hipertrófia volt kimutatható (BK izomtömeg-index: 2,76±0,07 vs. 2,14±0,05g/kg, p<0,01), amit a post mortem szívtömeg értékek is alátámasztottak. Az invazívhemodinamikai mérések során a szívfrekvencia és az artériás nyomás nem mutatott különbséget, az edzett állatokban növekedett verőtérfogatot és verőmunkát találtunk. A P-V analízis eredményei a terheléstől független kontraktilitás-indexek szignifikáns emelkedését mutatták sportszívben [BK-ivégszisztolés P-V összefüggés meredeksége (ESPVR): 3,58±0,22 vs. 2,51±0,11Hgmm/µl, p<0,01]. A STE elemzése során a sportolókban fokozott volt a globális cirkumferenciális (GCS: -19,4±2,3 vs. -14,9±2,0%, p<0,01) és longitudinális strain, valamint strainrate is (CSr: -5,0±0,4 vs. -3,8±0,4s-1, p<0,01). A P-V analízissel nyert kontraktilitásparaméterek szoros korrelációt mutattak a strain és strainrate paraméterekkel [ESPVR vs. GCS (r=0,83, p<0,01), CSr (r=-0,75, p<0,01)]. Jelen vizsgálatunk rámutat arra, hogy a STE során mért strain paraméterek szorosan korrelálnak a P-V analízis során nyert kontraktilitás-indexekkel. Így a jövőben lehetővé válik a noninvazív STE használata a sportszív kialakulásának nyomonkövetésére. Témavezető:Dr.Radovits Tamás, Dr. Kovács Attila


152

_


Támogatóink Semmelweis Egyetem Korányi Frigyes Szakkollégium Alapítvány Az Orvosi Szakkollégistákért Richter Gedeon Nyrt. Semmelweis Egyetem Baráti köre Egis Gyógyszergyár Zrt. Kanász János Medical Tribune CSMC – RECOOP Research Centers Semmelweis Egyetem, Tudományos Diákköri Tanács Lege Artis Medicinae

Támogatóink

153

_


Támogatóink

154

XX. Korányi Frigyes Tudományos Fórum

Recommend Documents