XVI. évfolyam 2. szám június A Táncsics Mihály Kollégium lapja

XVI. évfolyam 2. szám 2001. június A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Tartalom: 2000 legjobb… 2. old. … és legrosszabb 3. old. Feljelentés 4. old. Jancsi és Mariska 6. old. Távol-keleti utazásaim 9. old. Ballagási mese 12. old. Karakter versek 13. old. A hónap kérdése 16. old.

Táncsics Tükör XVI. évf. 2. szám

2001. június

2000 legjobb… Lehet vitatkozni rajta. Lehet imádni és utálni. Lehet gondolkozni rajta. 5 Oscar díjjal a háta mögött 2000 legjobb filmje az Amerikai Szépség volt, szinte utcahosszal. Tragikomédia, melynek szereplőin csak az nevet, aki még náluk is szánalmasabb. Fantasztikus szereplők (Kevin Spacey valószínűleg az évszázad formáját hozta), fantasztikus zene, csodálatos hangulat és látvány. Tessék megnézni még néhányszor. Előbb 2, majd még néhány tucat ember gyepálja egymást, majd megpróbálják tönkretenni a civilizációt. A Harcosok Klubja - lehet, hogy közhely - úgy megosztotta a nézőközönséget, mint még eddig egy film sem. David Fincher rendező igen kemény látomása a jelenről a fejünkre koppintott olyan technikával és történetmeséléssel, mint még eddig kevés film. A csavar a végén pedig még a legtapaszataltabb mozibajárókat is palira vette. Vöröshajú Barbie-baba rohan a városon át, nem kímélve sem a járókelőket, sem a járműveket. Egy 20 perces sztori három verziója atomzenével és videoklip-esztétikával. A német rendező Tom Tywker bemutatkozó filmje A lé, meg a Lola az év legpattogósabb és egyik leglátványosabb filmje volt. A zenét pedig már a Viván orrvérzésig hallhattuk. A több, mint háromórás eposz, a Magnólia szinte maga volt a celluloidfilmre álmodott költészet. Habár ezt a filmet nem épp a pergő történet miatt lehet szeretni, de az illusztris szereplőgárda (élükön a fantasztikus Tom Cruise-zal) megtett mindent, hogy az év negyedik legjobb filmjévé tegye. Elegánsan hömpölygő események, fokozódó dráma, és gyönyörű képek jellemezték Paul Thomas Anderson filmjét. Itthon egészen ismeretlen volt a South Park című animációs sorozat, erre kaptunk egy szinte halálos dózist a South Park: Hosszabb, nagyobb & vágatlan című közizlés elleni támadáshullámmal. Vérbő szatíra, mely kiérdemelte a legmocskosabb szájú film címét is, de én azért odabiggyeszteném a legviccesebbet is. A Trey Parker & Matt Stone alkotópáros kigúnyol mindent, ami ezen Földbolygón létezik (talán többet is…). Saddam Husszein és Sátán szerelmespárja, tökkelütött kanadaiak, röhejes tévériporterek, a Vészhelyzet: a felsorolás a következő lapig is tarthatna…

2


2001. június

…és legrosszabb filmjei Vígjátéknak indul, aztán fekete komédiába próbál átcsapni, de a lényeg az, hogy talán nem csak az év, hanem minden idők egyik legrosszabb filmje is lehetne. A Dögölj meg, drága Mona! kikezdi az idegeket, a film huszadik percében egy jobb lelkületű ember már oson a kijárat felé. Nem kell csöndben, mert nem ő az egyetlen. Danny DeVito inkább maradjon meg színésznek, de ne próbáljon meg még egyszer a rendezői székbe ülni, mert annak már nem lesz jó vége. A kutatócsoport megy. Valaki leáll bekötni a cipőjét. Aztán jön a láthatatlan ember. A gőzben megpillantjuk egy pillanatra a gonoszt. A valaki rút halállal hal. De a kutatócsoport megy tovább. Aztán felrobban a labor. Aki meg akarja tekinteni az Árnyék nélkült, annak most megspóroltam azt az X forintot. Pedig milyen jól indult. A Trainspotting rendezője, meg a hízó/fogyokúrát heti rendszerességgel váltogató Leonardo DiCaprio összedugja a kobakját, hogy megcsinálja az utóbbi idők legdekadensebb könyvének, A partnak a filmváltozatát. A történet (főleg az utolsó 20 percben) kibogozhatatlan, a film eleje egy természetfilm, az utolsó egy beszívott rendező lilagőzös hülyesége. Közte pedig teljes érdektelenség. Inkább vegyétek meg a zenéjét.… Az Álmosvölgy Legendája valószínűleg az év legelbaltázottabb filmje. Az egész félelmetes atmoszféra, a fej nélküli lovas története, mind-mind egy szórakoztató horror alapelemei, de a film mégis csak mosolyra ingerel. A halálosan komolyra tervezett jelenetek komikusan hatnak, míg a komikus részek egyáltalán nem viccesek. Vagy csak én értettem valamit félre? Fúú! Azta! Nézd már, hogy tép a Ferrarival! Hűű, mekkorát ugrat! De király ez a Tolvajtempó! És milyen izgalmas! Igaz, hogy autós üldözés csak az utolsó tíz percben van… A manóba, de jó nő ez az Angelina Jolie! Hűű, de szép kocsi!.. Az autórajongók jobban járnak egy autósmagazinnal, a mozibajárók, meg egy esti sétával.

3


2001. június

Feljelentés Na végre! Már azt hittem, hogy soha senki nem meri megtenni. Most akadt valaki végre, aki mégis! Tulajdonképpen nem is nagyon értem, hogy miért csak most? Az elmúlt 33 év alatt sokszor, sokan megtehették volna. Mégsem tették. Vajon miért? Igazán mondom, nem is igen értem. Ott volt például az az eset, ami még hajdanában-danában a Keleti Károly utcában történt. Ha emlékezetem nem csal, néhány kollégistánk - természetesen a tanárok tudta és beleegyezése nélkül - rendszeresen pótkimenőt engedélyezett magának. A porta már akkor is legendás éberségét kijátszva rendszeresen kilógtak a városba. Azután késő este a szomszédos Rózsadombi Krisztus Király Lelkészség plébániahivatalának villámhárítója segítségével, a harmadik emeleti ablakon át visszamásztak a szobájukba. Tették ezt mindaddig, amíg egy alkalommal visszamászás közben a villámhárító tartószerkezete, megunván a rendeltetésszerűnek nem éppen nevezhető használatot, nemes egyszerűséggel - mondhatni, csak úgy prózaian - kiszakadt a falból. Lett is az esetnek komoly visszhangja! A plébános atya mélységesen - és tegyük hozzá, teljes joggal - fel volt háborodva. Először fejeket követelt, azután győzedelmeskedett lelkében a szelíd keresztényi könyörület és az ügyet sikerült nagyobb csinnadratta nélkül közösen elsimítani. A vétkeseknek természetesen viselniük kellett galád tettük minden következményét, de följelentés, az nem lett belőle. Na és az a nem kevésbé botrányos történet, ami egy csodás májusi éjszakán esett meg, amikor szerelemtől és orgonaillattól volt fűszeres a lég. A táncsicsosok egy kicsiny, de elszánt csoportja, amelyet mellesleg azzal a feladattal bíztak meg a gimnáziumban, hogy ballagás alkalmából díszítsék fel a tantermeket virággal, végigtarolta a Rózsadomb legszebb virágoskertjeit. Sajátosan értelmezve nemes feladatukat, úgy döntöttek, hogy virágesőbe borítják az osztályokat. Ölszámra lopták a rózsát és az orgonát, mígnem az egyik háznál a tulajdonos elkapta a jogtalan behatolót. Másnap a felbőszült károsult bement a kollégiumba. Az igazgató látszólag teljes mértékben osztozott a panaszos felháborodásában, sőt felvetette a diákokkal kapcsolatos büntetések között a kollégiumból, valamint a gimnáziumból való kicsapást is. Az ilyen súlyos büntetés kilátásba helyezése teljesen kétségbe ejtette a károsultat, aki a beszélgetés végén könyörgőre fogta a dolgot, és kérte, hogy ha lehetséges, ne essen bántódása annak a szerencsétlen diáknak. A vétkeseknek természetesen viselniük kellett galád tettük minden következményét, de följelentés, az nem lett belőle. Nem is beszélve arról az ügyről, amikor Takács Zoltán nevű hírhedt tanulónk, aki az ágyneműtartójában puffogó viperát tartott néhány patkány és szopós egér társaságában, rendszeresen zavarta a Keleti Károly utcai lakók éjszakai nyugalmát. No, ez a Zoli gyerek, aki azóta neves herpetológus, és sok amerikai egyetem meghívott oktatója, minden este - a takarodót követően, úgy éjfél tájban - állati hangon kiüvöltötte a kertváros meghitt csöndjébe, hogy „dr.M.P.J.”, azaz dr. M. Pásztor József, a kollégium akkori tanára, valamint, hogy „Éljenek a mórteknősök!” Az utcában lakók idegei mintegy két hét után fölmondták a szolgálatot. A szemben lakó Gál Rita személyében követet menesztettek a kollégium igazgatójához, hogy haladéktalanul szüntesse meg az áldatlan állapotot. Ellenkező

4


2001. június

esetben rendőrségi eljárással fenyegetőztek. A vétkesnek természetesen viselnie kellett galád tettének minden következményét, de följelentés, az nem lett belőle. Ne feledkezzünk meg a Dienes László utcában történtekről sem! Egy alkalommal éjszakába nyúló vetélkedőt szervezett a diáktanács, amelyen a tantestület is képviseltette magát egy maroknyi, de természetesen ütőképes csapattal. A feladatok sorában – többek között – szerepelt az a próbatétel is, hogy a csapat hozzon be a kollégium területére minél több rendőrt, ha lehet, beérkezéskor használják a megkülönböztető jelzést is. Volt ott, kérem szépen, minden: gyalogos fakabát, szirénázó URH-s kocsi, villogó rendőrmotoros, sőt, az egyik csapat még két nyerítő lovas rendőrt is becserkészett. A környék pillanatok alatt felbolydult méhkashoz vált hasonlóvá, szitkok, átkok, ökölrázás, miegyéb jutott nekünk osztályrészül. A vétkeseknek természetesen viselniük kellett galád tettük minden következményét, de följelentés, az nem lett belőle. Az is megfordult a fejemben, hogy talán belülről tehetett volna valaki feljelentést az évek hosszú során. Több tippem is van, csak hármat említsünk meg a legdurvább esetek közül. Például 1986-ban az egyik tanár az alapvető emberi jogokat és az érvényben lévő Oktatási Törvényt meghágva, kitiltotta egyik diákját (akkor még nem tudta, hogy későbbi kollégáját…) az orosz szakkörről. Az inkriminált tanuló egy életre megkeseredett, ennek következtében a második emeleten lévő szobájában puszta ököllel kivert négy téglát a falból. No, meg az a Szengofszky Ricsi nevű volt növendékünk, aki otthon mélységesen konzervatív neveltetésben részesülvén, több alkalommal is nehezményezte a Táncsics Mihály Kollégium speciális részlegének romlott, szabadelvű szellemiségét. Ezen elégedetlenségének rendszeresen hangot is adott, és népes hallgatóság előtt többször is kijelentette a tantestülettel kapcsolatosan: „Feljelentem ezt a liberális bagázst!” De a mostani időkből is tudnék példát említeni: Wippelhauser István, aki már csecsszopó kora óta ádáz gyűlölettel viseltetik a tanári nem iránt, többször is kijelentette, hogy bármikor hajlandó feljelentést tenni, bárhol, bármelyikünk ellen, bármilyen ürüggyel, akár ingyen is, sőt, ha kell, még fizetni is hajlandó érte. A vétkeseknek természetesen viselniük kellett galád tettük minden következményét, de följelentés, az nem lett belőle. Ezekből a példákból is látható, hogy a hosszú évek során eddig mindig akadtak apróbb-nagyobb botrányok a spec részleg háza táján, de feljelentők soha. Most ez is megtörtént – följelentettek minket. „Állampolgári jelzésként”, a törvényességért érzett aggodalomtól vezérelve küldték el a feljelentést, egyenesen a minisztériumba, „Én csak tiszta viszonyokat akartam…” jeligére. Ami a legmegdöbbentőbb: nem kívülálló személyek, hanem a házban ugyancsak otthonosan mozgó figurák szülték az irományt. Nyíltan, őszintén és tapintatosan, hátulról mellbe, ridiküllel fejbe, ahogy ez az egyenes, magyar jellemhez illik. De ne felejtsük el az örök szabályt: még ha most lett is belőle följelentés, a vétkeseknek természetesen viselniük kell galád tettük minden következményét!

5


2001. június

Mottó: Ha valaki létező személyekkel vagy megtörtént eseményekkel bármi hasonlóságot fedezne föl, az pusztán a véletlen műve – vagy az illető lelkiismeretéé…

Jancsi és Mariska Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, hegyesen innen, Völgyesin túl, még a sörösüveghegyen is túl, ahol a nem is olyan kurta farkú speces túr, kidőlt-bedőlt kelepcének horpadt oldalában, volt egyszer egy hatalmas, hagyományosan speciális, nagy rengeteg erdő. Ennek a nagy rengeteg erdőnek számos lakója volt, akik hellyel-közzel békésen morzsolgatták egymás idegeit és egyhangú hétköznapjaikat. Élt itten egy favágó, aki az erdő gazdája volt. Nem volt a legjobb favágó, de az erdő lakói az idők során már valahogy hozzászoktak kissé furcsa szemléletmódjához, favágási stílusához. Ennek a favágónak hosszú volt a szolgálata, de rövid a szakálla. Egyszer aztán a favágó belefáradt a favágásba, és úgy gondolta: más munka után néz az erdőben. Abban reménykedett, hogy ezután majd Arany élete lesz. Búcsúzóul, Epilógusként csak ennyit mondott: „Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Néha Trabant Limuzinon.” (Szíves elnézést kérek: a szerző) Hát úgy is lett! Az új favágó, aki a régi helyére érkezett, kezdetben majdnem nyájasnak mutatkozott. A régivel ellentétben neki hosszú volt a szakálla és remélhetőleg rövid lesz a szolgálata. Nagy lendülettel látott neki a munkának, habár inkább lendület volt az, mint munka. Ez utóbbit átengedte baltás bérenceinek. Ahogy vágták a fát, csak úgy hullott a forgács! Az új helyettes favágók nekiláttak új rendet vágni az erdőben. Össze-vissza csapkodtak a fejszéjükkel. Élt ebben a rengeteg erdőben két naiv, ártatlan gyermek, Jancsi és Mariska. Úgy tűnt, hogy a sorsuk megpecsételődött, vagy legalább is az egyikük ajtaja le. A gyermekek egy darabig tiltakoztak az erdőirtás ellen, azután elkeseredésükben elmentek világgá. Mentek-mendegéltek a rengetegben. Egyszer csak rájuk esteledett. A két gyerek bátor volt, és egyáltalán nem kellett összebújniuk félelmükben. Hála az égnek sóhajtott Jancsi. Egyelőre még nem faltak fel bennünket a vádak. Nem kell begyulladni, agyhártyát a Jóistennek - vigasztalta Mariska. Majd csak megvirrad egyszer, és kitalálunk ebből a sűrű rengetegből. Naná, hogy nem virradt meg. Amint egyre sötétebb lett, Jancsi és Mariska mind jobban kezdett félni. Hiába mondogatták mindketten egyre kétségbeesettebben, hogy „nem kefélni, nem kefélni”. Hát, amint így ottan magukban rettegtek, egyszer csak Mariska felkiáltott: Odanézz

6


2001. június

Jancsi, mintha amottan a messzi távolban valami fény Kissné Csillám lana! Hol, hol? - kérdezgette rémülten Jancsi -, hiába meresztgetem a szemem, Vakulyak meg, ha látok egyetlen pislákoló gyertyát is! Nem baj, ha nem látod, azért csak menjünk arrafelé - mondta Mariska. Ennyiben maradtak, és tétovázva elindultak a feltételezett irányba. Sokáig vándoroltak és útjuk során sok törvénytelenséggel találkoztak, de ők csak vánszorongtak lendületlenül. Egyszerre csak a dzsungel egy távoli sarkában takaros kis Mézes kalácsházikóra bukkantak. Ettől aztán felettébb megőrültek. „Jaj de jó, jaj de jó, Mézes kalácsházikó!” - lelkendezett a két tanácstalan (elnézést az anakronizmusért, helyesbítek: önkormányzattalan) árva. Bizony örvendezhettek is, mert ilyen fáintos Mézes kalácsházikót nem every day lát az emberfia és lánya. Rendezett volt ott, kérem szépen, minden az égadta világon: a tuskók Katonás rendben a házikó oldalának támasztva, Orosz gyártmányú modern Sütő lapátok szövögették édes álmukat nyelvvágólag a Mézes kalácsházikó hátsó bejáratánál. Egy szó, mint száz, minden arról árulkodott, hogy ebben a helyre kis lakban szorgos cselszövő munka folyik. És lássatok csudát, amint a két gyermek közelebb merészkedett, észrevette, hogy még az ajtó sincsen lepecsételve. Ezen aztán úgy felbátorodtak, hogy Jancsi, aki nem volt Balogh, jobb kézzel határozottan kopogott, megmarkolta a kilincset és benyitott. „Minisztériumi feljelentésmentes békés, boldog, fővárosi önkormányzati kivizsgálati jó napot kívánunk!” – köszönt kissé tömören, de illendően Jancsi és Mariska, amint belépett. Gyertek csak bogárkáim, kergűljetek beljebb, hívogatta őket nyílt, de tapintatos Mézesmázos szavakkal a házikó pillanatnyilag vélt gazdaasszonya. Jancsi ettől a negédes hangtól kicsit megszeppent, és lányos zavarában azt sem tudta, melyik lábára álljon - Mariskának. Aztán hosszas tépelődés után arra a megállapításra jutott, hogy ideje a sarkára állni. Nocsak, öljetek már le! Kínálta őket, hellyel és kamuban sült házirendmódosítás-tervezettel a háziasszony. Köszönjük szépen, abból nem kérünk, de mi inkább maradnánk, mondta félszegen Jancsi. Nem baj, én már úgyis többször benyújtottam a lemondásomat az aktuális favágónak és látjátok, még mindig itt vagyok - felelte a ház úrnője. Akkor mi mennénk is - hebegte kalapját gyűrögetve Jancsi és Mariska, de addigra már bele is voltak esve – no nem a háziasszonyba, hanem a csapdába. Jancsi végső kétségbeesésében kénytelen-kelletlen részlegmunkaközösség-vezetői megbízatást vállalt, de már ez sem segített a helyzetén. Ettől a naptól kezdve sanyarú sorsa kerekedett a két gyermeknek. Jancsit bezárkózták a Tetemnézőbe, Mariskát pedig száműzték a földszinti lány vécé és a lány konditerem között leledző szobába. A gazdaasszony úgy döntött, hogy felfalja Jancsit szőröstül-bőröstül-részlegestül. Csak egy kicsit sovánkának találta, ezért az az ötlete támadt, hogy egy pindurit felhizlalja. Nem is tudta, hogy ezzel az elhatározásával milyen nagy fába vágja a fejszéjét.

7


2001. június

Minden nap újabb és újabb maszlaggal etette Jancsit, akinek dagadt is a feje rendesen, de hízni nem igen akart a szerencsétlen, bár időnként azért erre a mája némi hajlandóságot mutatott. Teltek-múltak a napok, és egyszer csak a Mézes kalácsház asszonya elérkezettnek látta az időt, hogy megegye Jancsit. Gondolta, megsüti, ezért aztán előhívta Mariskát, hogy fűtsön be a kemencébe. „Hullt a könnye Mariskának, Úgy hordta a hasábfákat. Égett a tűz, pattogott, A vén banya vihogott.” Aztán mikor már jól izzott a kemence, a gazdaasszony előhozta a Sütő lapátot, és azt mondta Jancsinak: „Ülj csak fel Jancsikám ide, a lapátra, Kuporodj előre, Mariska ül hátra.” Nem sáros az a lapát? – kérdezte Jancsi aggodalmaskodva. Nem bizony, kedveskéim, majd meglátjátok milyen jó lesz - válaszolta összeszorított fogakkal, de rendíthetetlen nyugalommal és magabiztossággal a hölgy. Igen ám, csak az a baj, hogy mi nem tudjuk, hogyan kell helyezkedni -akadékoskodott tovább Jancsi. Elébb mutassa meg maga, azután majd felülünk mi is! – mondta kaján vigyorral az orcáján a kis gézengúz. A boszorkány kapta magát, és hirtelen mozdulattal rápattant a lapátra. Nosza, több se kellett Jancsinak és Mariskának: elkapták a lapát nyelét és zutty, belódították a gonosz banyát a kemencébe. Még talán most is ott kering a gonosz fekete lelke a központi fűtés bonyolult csőrendszerében. Holnap legyen a ti vendégetek. Így volt, nem így volt, égből pottyant mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána. Itt a vége fuss el véle. Aludjatok jól, álmodjatok szépeket, jó éjszakást gyerekek. Ennek a mesének is, mint minden mesének, természetesen van tanulsága, mégpedig az, hogy az ember soha ne hagyja magát felültetni, mert különben olyan csúfosan leég, mint a brüsszeli kapcagyár.

8


2001. június

Berg Krisztián – Távol-keleti utazásaim (Japán, Kambodzsa,Thaiföld) 2000. szeptember 29-től 2001. december 20-ig Tokióban a Kokushikan Egyetem Testnevelési Karán ösztöndíjas diákként voltam kint. Közben jártam Kyotóban (a régi császárváros és Koochi megyében, Dél-Japán, tengerparti megye). 2001. december 21-30. között Kambodzsába mentem és Thaiföldre. Az előbbi helyen Angkor Vatot az utóbbi helyen Bangkokot néztem(tük) meg a barátnőmmel. Angkor Vat nekem úgyis témába vágott, mert néhány évvel ezelőtt egy magyar – kambodzsai alapítványnak voltam az ösztöndíjasa. Így az alapítvánnyal kapcsolatos tevékenységeket is végeztem: pld. megnéztem azt a szentélycsoportot is, amit az alapítvány restaurált a dzsungel közepén. JAPÁN – ellentmondás a négyzeten Úgy vélem, hogy a világ alaposan megváltozott az elmúlt években: Japán nincs már olyan messze, mint régen. Csupán 12-14 óra repülőút, valaki összekalapálja a 150 000 – 220 000 Ft-os jegyet, már ott is van. No vízum, no problem. Azaz mégis: Tokió a világ legdrágább városa. Élelmiszer, lakás, közlekedés, ez vezeti a kiba***tul drága dolgok listáját. Nekem mákom volt: ingyen kaja a menzán, mivel ott dolgoztam, +kerestem pénzt, amiből utaztam később Kambodzsába. A kendo mester, aki felelt értem az egyetem előtt (kendo 8. dan=isten a kendoban) pedig fizette a szállásomat. Az egyetem Tokió központi részétől 45 percre van metróval és arról hírhedt még egy átlag japán előtt is, hogy kendo tanárom szavaival élve: “Állatkert”. Tavaly pld. nagy balhé volt azé’ mert nem mosta ki az ingét a negyedikesnek az elsős, a negyedikes halálra méltóztatta rugdosni a kollégiumban. Ki is vonták az egyetemista kendo csapatot a forgalomból az egyetemi bajnoki rendszerből, természetesen a srácot is egy időre a forgalomból. A gáz az volt, hogy a diákszövetség elnöke nem más, mint az egyik volt japán miniszterelnök (HASHIMOTO Ryutaro), úgyhogy volt nagy felhajtás. Volt TV riport, balhézás a rend-

9


2001. június

őrökkel. Egyetem dékánja bejelenti, hogy megszűnik a kendo klub stb. A lényeg, hogy a kendo maradt, csak nem engedik őket versenyezni. A rossznyelvek szerint azért, mert a Kokushikan nyerte a legtöbb egyetemi kendo csapatversenyt, és igen utájja őket mindenki ezé’. Egyébként az egyetem a II: világháború előtt, amolyan Japán Ludovika volt, többek között kamikaze pilótákat is képeztek ki. Az unalmas utazás után, amin már kezdték felvezetni a japán kajákat, hadd szokja a sok buta turista a deszantos nyershalat megérkeztünk Naritára. Hát nem akarom fikázni a Ferihegyi repteret, de tényleg olyan, mint egy éjjel-nappali bolt a Naritához képest. De nem kell szégyenkezni: a Siem Reapibe meg bejönnek a gyíkok a dzsungelből a világítótestekhez bogarat enni… Utálom a tömeget. Sajnos erre a Naritán jöttem rá. Elképesztő. Később néha már elképzeltem, ahogy Duke Nukemként benyomom az IDKFA gombot és a F5-s gombbal szaladgálok az utcán, annyi az ember. Sok fiatal (tipikus városlakó) pszichikailag nem bírja, és a leülnek az aluljárókban a földre. Félreértés ne essék nem csövesek, hanem egyszerűen így vonják ki magukat a forgalomból egy időre az utcán az emberáradatból: tele van a fa***kuk. Egyetemen az első reggeli edzésen, ahogy beléptem a kendo dojóba (szleng: kendójó) az első gondolat, ami átfutott a’ zagyamon: “Na, azért itt is szépen összehordta a szél a szemetet Japánból…” A társaságnak egy japán bíróság 5 évet fejenként, egy magyar bíróság tuti 10 évet osztana ki, csak arcra. Mint kiderült, én vagyok az első idióta, aki hosszabb ideig fogok köztük kendozni, így mindent megtettek azért, hogy jól érezzem magam. Ez egy idő után kezdett gyanús lenni, mert azért mégse illik bele az edzésprogramba, hogy el akarják törni a lábam minden edzésen. Kénytelen voltam erőteljesebben vívni, és bizony nem azért kellett igyekeznem, hogy gyorsabb, meg ügyesebb legyek, hanem azért, mert muszáj volt… Szóval 2 hétig, azt hittem, hogy kinyúlok, aztán meg megtetszett a vágóhíd. Néhány gyerekkel összehaverkodtam, jó fejek: fiatalok, és nem bírják az alkoholt, főleg a barackpálinkát nem… de azt nagyon. Sok rókarudi volt az úton reggel, ahogy mentem edzésre ivászat után. Tokió nem unalmas hely egy külföldinek. Első utam természetesen az egyik útikönyvben sem megjelölt Kabukichonak nevezett helyre vezetett, ami kb. a Moulin Rouge és a régi Rákóczi tér ötvözete egy V. és VI. kerületi helyen besűrítve. Ha valaki látta a Szárnyasfejvadászt, akkor menjen el oda: ez már mind megvan. Tokió jó nagy város. Úgy sacra 10 millió ember él benne, meg a világ legnagyobb kiterjedésű városa. Tévedés, hogy csak felhőkarcolók vannak benne. A központban akad, de szabvány a max. 7 emeletes ház, a földrengések miatt. Nekem is megvolt egy 3,5-es, üvöltöttem is utána az ijedtségtől, mint Tom&Jerry-ben a Tom, ha rácsapják a kezére az ajtót. A város kiterjedése, az viszont állat. Órákat lehet metrózni, van vagy szerintem 100 metróvonala. Meg olyan metróállomás, ahol napi 2 millió (Bp. lakossága a gyengébbek kedvéért) ember dzsoggol át munkába reggel és este haza. Mindenki tolong, olvassa a mangát és nyomkodja a telefont értelmetlenül, de hát ez már nálunk is megszokott. Visszatérve a csajokra, most a helyi dívat a barna hosszú haj, jó hosszú műköröm, kis mobiltelefon, amibe már kamera is van (egy sima csaj telefonja okosabb, mint a Jamesbondnokiaja), kis retikül, magas szárú barna csizma, kvarcolt! bőr, hatalmas szempillák, no és a nagyon-nagyon miniszoknya, amiből lehajláskor kilátszik a selyembugyi. Mon-

10


2001. június

danom sem kell, hogy nem direkte csinájjják a lányok, és mondanom sem kell, hogy nem elitegyetemekre járnak… A fiatal fiúk is ilyenek, csak nem hordanak bugyit, bár ki tudja ezeknél…, nagy divat a vékonyság, pontosabban a beteges vékonyság. A dvd-s laptopok áznak az őszi esőben az utcán, csak azért, hogy kipróbálhassa a kedves vásárló. A helyi fizetésekhez képest egy csúcsmodell se kerül többe 2-3 havi fizetésnél. De az csúcsmodell, szakadtat, meg bárki tud venni nagyon olcsón. Viszont a kaja, az mocskos drága. Nem értettem, hogy miért kell nekem menzára menni dolgozni, aztán rájöttem: ha saját zsebből fizetem a dolgokat, akkor 1 hét alatt semmim nem maradna, annyira drága minden. Pld. 1 db sárgadinnye 27 000 FT, vagy 1 db hagyma 350 Ft. Nem aprózzák el. Az alma is drága, 1 db 900 Ft, és ez normális ár. A legolcsóbb gyümölcs a banán és a narancs, mert import cucc. Szerencsére a menzán szabadjuss volt. Azóta nagyon utálom a rizst, merthogy mindig azt ettem. A japán konyhanyelvet tényleg jól beszélem, hiszen dolgoztam japán konyhán…☺ A kaja (no meg a pia): itt most lehetne írnom egy könyvet, hogy mi volt nagyon finom, és mitől hánytam majdnem nagyot. Leírok néhány jó dolgot ami biztos, hogy nincs Magyarországon: natto (erjesztett szójabab, a friss takonyra hasonlít), sózott tengerihalbél, igazán guszta, sörözés mellé kitűnő, mert jó sós. Szushi szeletek, mellette fekszik még a kopoltyúját mozgató hal, amiből levágták a szeletet, szárított polip, sörkorcsolyának, krizantémlevél salátának. Szóval mi szem szájnak ingere… De inkább a szemnek… A közlekedés: nem BKV van, és keményen kell fizetni a szolgáltatásért, de legalább szervezett, gyors és pontos (percre). A sofőrök pedig szépen öltöznek és köszönnek mindenkinek (nem ám jegyeket meg bérleteket….) Eközben decemberben elkezdtem kommunikálni a Kissimonnal, aki éppen Taiwanon lebzselt a csajával, havi néhány százezer forintért angol nyelvet tanított a taiwani falu lakóinak. Szép kis karrier. Tipikus speces meló és iskola mellé járás. Majdnem leszerveztük, hogy összefussunk Taiwanon, de Ő éppen akkor evakuálta hazafelé magát a szünetre. Japán I. felvonás 2000. december 20-án ért véget. Hajnalban edzés az egyetemen, itt még alaposan kiosztottuk egymást. Aztán utazás Nagoyába a barátnőmhöz, másnap reggel meg indulás Kambodzsába, 2001. december 21-én kora este érkezés Siem Reapba. Néhány ezer kilométerrel közelebb Magyarországhoz, de azért még elég távol, Magyarországtól. No meg jó 70 évvel vissza az időben (azért ott is van Internet, csak kissé lassú…). De ez már egy másik történet: az aknák, Angkor Vat, a szegénység, a nyomor, a kiszolgáltatottság, a Bangkokba karriert csinálni menő khmer örömlányok, döglött patkányok a piacon, no meg Angkor Vat. Ami azé’ elég tápos, ha azt vesszük, hogy a világ legnagyobb kultikus célra épített templomcsoportja is benne van, és persze világörökség. Ezen kívül Bangkok, ahol 1 napig kifeküdtem egy olcsó szállodában és néztem reggeli közben a kopaszodó, 40 éves német turistákat, amint tizen és huszonéves “alkalmi barátnőjükkel” grasszáltak. Megjegyzés: Soha álmodni se mertem volna, hogy egy évben meglátom a Csendesóceán két partját. 2000 tavaszán San Franciscoban, USA, a másik végét Kochiban 2000. novemberében, és utána Nagoyában 2001. januárban. Mit mondjak: Jó nagynak néz ki. (utálom a tenger ízét: k***-ra sós…) Folyt. köv. Berg K.

11


2001. június

Ballagási mese (majdnem felnőtteknek) Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan régen, Csinos Barifelhők úszkáltak az égen. A nagyvilág kicsiny, eldugott zugában, Állt egy épület a Rátz László utcában. Ottan ugra-bugrált Erci, Henry, Ferke, Balázs, Árpi, Kornél, s Andor, mint a Zerge. Rajtuk kívül laktak itten egyéb népek, Kövérek, soványak, csúnyácskák és szépek. Akadt köztük lusta, szorgalmas és eszes, Közkedvelt és utált, hagyományos, speces. A tavaszra nyár jött, ősz után meg tél lett, Megszokott mederben csordogált az éllet. Nem számított, ki ül a diri székében, Azért csak megfértek, ha nem is békében. Egyszer új gazdája akadott a háznak, Azóta némelyek gyakrabban anyáznak. Itt élt Hófehérke meg a hat kiss törpe, Csendesen elvoltak, magát egy se törte. Azon szomorkodtak, mért nincsenek heten. Ó, bár jelentkezne egy törpe a neten. De nem jelentkezett, hiába is várták, Fájdalmukat mélyen kis szívükbe zárták. Bejárták a háznak minden zegét-zugát, Találtak valahol egy elhagyott Kukát. Féltestvérnek jó lesz, ezt ismételgették, A szót tett követte, s magukévá tették. Amúgy jól megvoltak, nem volt mostohájuk, Foltos volt az ingük, gyűrött a ruhájuk. Menzakaját ettek, eső mosott rájuk, Ha bántották őket, kinyílt a csipájuk. Akadt köztük vagány, halk szavú és léha, Szakkörökre jártak(?), buliztak is néha. Lógtak a suliból, a szeren, s a neten, Mindig külön-külön, sose együtt heten. Mint egy könnyű sóhaj, az évek úgy szállnak, Majdnem mind a heten, ím előttünk állnak. Elől Hófehérke, mint egy pótanyuka, Morgó, Hapci, Szende, Tudor, Vidor, s Kuka. Bár most elköszönnek, nem mennek az égbe, Új kalandok várják őket új mesékbe’.

12


2001. június

Karakterversek 2001 Ha a karaktervers gyönge, nem a poéta rossz, – a jellem nem elég erős. Mottó: Meséik varázsát idő, ha széttörte, Adieu Hófehérke, s nektek hat szép törpe! Lehetne tán Szundi a törpék sorába’, Kilenc előtt sosem indul iskolába. Átlagos alkatú, nem sovány, nem dagadt, Betévedt a specre aztán itt is ragadt. Mindent saját, kényes ízlésére szab át, WC-papír csíkkal díszíti a szobát. Időnként megfontolt, máskor kicsit kerge, Ezt a tényt döbbenten konstatálja Ferke. Broodwar-játék terén bajnok Ő, többszörös, Csak a borok közül kedvence a Vörös. Jó ideje töri- és angolszakkörös, Mi lesz, hogyha nagy lesz? Egyelőre ködös. Hogy felvételire eleget nem edzett, Bánja majd, mint az eb, mely hetet kölykedzett. Bár nem kaphat tőlünk paripát, pénzt, nyerget, (Igaz, útitársnak sem kapja meg Berget) Az élet teszteli ezután már Zerget. Napközben, letudva teendői sorát, Berohan lemosni a hosszú út porát. Szokott emlékezni és nosztalgiázni, Vele aztán lehet igazán kocsmázni. Csak szappanos vízzel „zselézi” a haját, Gyakran TV előtt „mereszti a háját.” Születése óta világos a pálya, Mivel őstáncsicsos diák a papája. Lényéből – időnként – mutatni mást akar, Amazon külseje meleg szívet takar. És e szívnek lángja mindig fennen lobog, Éjjel is, nappal is a Junkiesért dobog. Talpraesett kislány, kellőképpen vagány, Sok haverja akad, nem gyötri a magány. Problémáit elég könnyen lekezelte, Verseit a TT rendre leközölte. Meglátogat minket menő metál Mercin, Dögös bőrös szerkó fog feszülni Ercin.

13


2001. június

Sejtésem szerint tán ő lehetne Tudor, Nem hiányzik nála soha a jó modor. Ha elég kitartó, s halad fokról fokra, Nyakam rá, könnyedén eljut Siófokra. A szerelem nyila őt is megsebezte, Megtörténhet az is, Szilvi lesz a veszte. Célját tisztán látja, komolyan is veszi, Tudja, mit kell tenni, és azt meg is teszi. Nagy kedvvel neveli két kis elsős társát, S ápolja a teafogyasztás szokását. Jövőre az ágyán nem kopik a kárpit, Újabb beutaltak váltják fel Kiss Árpit. Elsősei szerint egész rendes hapsi, Véleményem szerint ideális Hapci. Már zsenge elsősként mutatták a jelek, Rászolgált nevére, kiköpött Mekk Elek. A barkácsolásban nagy örömét leli, Számítógép, hűtő, mindet megszereli. Eme vonzódásnak van is kellő oka, Kedvenc tantárgya volt mindig a fizika. És az ezirányú rajongása révén, Előkelő helyen zárt az OKTV-n. A rosszakarói azt terjesztik róla, Ártott már meg neki vörösboros kóla. Mostanság komolyabb vészek fenyegetik, Nyelvtanból könnyedén hidegre tehetik. Hogyha ezt megússza, rálelhet a célra, Szebb idők jöhetnek tán Kozma Kornélra. Szendéhez hasonló vonásokat mutat, A végtelen csillagóceánban kutat. Remélem, megleli a bolygót, s a rózsát, Isteníti Gilmourt, a Pink Floyd gityósát. Nem mondhatni róla, hogy beszédes volna, Nem őtőle hangos Vas, Baranya, Tolna. Ha csak rajta múlna egy kukkot sem szólna. Szót fogadnak neki, a mollok s a dúrok, Fürge ujja alatt vinnyognak a húrok. A Felfeszben nyomja a kezdetek óta, Atomszívű Anya – ez a legszebb nóta. Gitárvirtuóz ő, bár ez most még nem fix, Oroszi úr szerint ő lesz a nagy Henrix.

14


Vidor az álneve a törpék sorában, Kenyérgalacsint tart a saját orrában. Ha fejére tennék, elnyomná a jambó, Tán ezért ragadt rá az a név, hogy Dambó. Zentai vette rá, hogy jöjjön a specre, Mindketten ráfáztak erre a kis heccre. Elég mélyről indult, ám szorgalma győzött, Egyre jobban feljött, sok mást megelőzött. Vérében időnként feldúsul a tein, S elterpeszedik a Csefi szakkörein. Hol Discozene szól, ő biztosan ott van, A Diablo kettőt űzi megszállottan. Előfordul vele, habár nem minden nap, Látszólag ok nélkül nevetőgörcsöt kap. Van, hogy brekegéstől hangos a szobája, Egyszer még ráfizet, elviszi a gálya (gólya ☺). Nagyjából rendben van minden zuga-berke, Ám ez viszonylagos, tudjuk mi jól Ferke.

Kerek a teteje és jó nagy a luka, Örökre itt maradsz, te szemét kis Kuka. (A papírt összegyűrni, és a kukába dobni!)

2001. június

A most jövő törpe, ez a szóban forgó, Választanom kellett, Kuka lesz vagy Morgó. S mivel időközben egy kukánk már akadt, Rá már az utóbbi elnevezés szakadt. Társai annyira macsónak találják, Egyszerűen csak Panninak titulálják. Elhatározta, hogy változtat e tényen, Lejár a kondiba, s gyúrni fog keményen, Olyan karcsú lesz, hogy befér a kéményen. Egyszer le is rohant, lehet, nyakon vágták, Azóta a kondi környékén se látták. Ő dől ki elsőnek, hogyha isznak négyen, Jó DT-s az ilyen? – majd’ megöl a szégyen. Rögtön se hang, se kép, bár állítja, még lát, S aztán a paplanból szedhetjük a céklát. Matematikában nem találsz ily gurut, Versenyt is nyert kétszer, mégpedig Kengurut. Fizikából is jó, sikerrel versenyzett, Igaz, az idő tájt Mekk mesterrel edzett. A közélet lelke, vénája, motorja, Spórol, a cigijét ő maga sodorja. Hódítóban csupán csak az volt a veszte, Az ellenfél többször, csúnyán meggömbözte. Sose kell feladni, jöhet még szebb idő, Lesz erőd kivárni, bízunk benne(d) Zsedő.

15


2001. június

A hónap kérdése Te kit jelentenél fel, és miért?

Berget, a Kendó Szövetség főtitkáránál, tiltott fegyverviselésért. Gudenust, Csefkót, Demjént, az összes DT-st. Klág Dávidot is. Őt állatkínzásért. - Én meg őt, mert mindig a gép előtt ül! A Csefkót, mert egész éjjel a számítógép előtt bűnöz. Aki ezt a kérdést feltette. Demjén? Akkor őt! Hát én a takarítónénit simán feljelenteném. Jelentsük fel…jelentsük fel a Takácsot! Takács tanár urat. Egyszer -5-öt adott. Csefkót, mert nem takarít helyettem. Bunthot. Közszeméremsértés miatt. Én már feljelentettem valakiket… Hát én úgy speciel nem tudom. DT-t. Fertőző idiotizmus miatt. Csefkót. Mer’ terrorizá’, azér’! Kingát. A passzív társalgásért. Gudenust, mert hosszabbított. Csépánt. 11 pontos dogát írt. Én rendes ember vagyok. Nem vagyok én besúgó. Vakulyát. És miért ne? Gyere vissza később. Miért, most szabad? Mindenkit, miért ne. Gondolkozni lehet? Téged. És poénból. Csonkát, csak úgy. Bárkit, bármiért. Mindenkit. A WP-t. Diákszerkesztő: Klág Dávid Senkit. Tanárszerkesztő: Demjén József Anyád. Korrektúra: Microsoft Word He? Tördelés: Csefkó Zoltán

16

Gudenus László Grafika: Turai Balázs Számunk szerzői: Berg Krisztián Demjén József Klág Dávid

XVI. évfolyam 2. szám június A Táncsics Mihály Kollégium lapja

Recommend Documents