XV. évfolyam 3. szám Környezetvéd honatyák Néhány napos terepszemlét tartott a Balaton északi partján és nyugati medencéjében az Országgy lés környezetvédelmi bizottsága. Október 10-én Tihanyban a tó vízmin ség védelmének témakörében Tóth István, társaságunk vezérigazgatója mutatta be a DRV Rt. környezetvédelmi munkáját, “Tájékoztató a DRV Rt. környezetvédelmi tevékenységér l a Balaton üdül körzetében” cím el adása keretében. – A bizottság felkérésének nagy örömmel tettünk eleget – mondta a vezérigazgató, hiszen koránt sem mindegy, hogy a politikusok mennyire érzékelik gondjainkat és értékelik környezetünk megóvása érdekében tett er feszítéseinket. Az el adás anyagára ezeken az oldalakon még visszatérünk. PR-esek vendégek társaságunknál Van valamilyen sokak számára misztikus tartalma ennek az ábécében (majdnem) egymás után következ két bet nek: PR. Angol eredetiben a public relations-nek felel meg, s szó szerinti fordításban a közönséghez való viszonyt jelenti. Az elmúlt évtizedekben szabályos tudományággá n tte ki magát, s manapság korszer vállalkozás meg sem lehet nélküle, hiszen szinte valamennyi tevékenységét átszövi a PR munka, legyen szó vezet k és vezetettek viszonyáról, küls kapcsolatokról, sajtóról (kommunikáció) avagy társasági eseményekr l, rendezvényekr l. Társaságunk PR vezet je, Jánossy Gábor szeptember elején látta vendégül a a Víz- és Csatornam vek Országos Szakmai Szövetsége PR szakosztályának tagjait. Maga az esemény is felfogható egyfajta PR tevékenységnek, amely az aktuális szakmai kérdések megvitatása mellett azt a célt is szolgálta, hogy a társcégek PR-munkatársai a DRV Rt.-vel ismerkedjenek. Az alkalmat kihasználta dr. Molnár László gazdasági vezérigazgató helyettes is, hogy néhány, gazdálkodásunkat érint tényt a vendégek tudomására hozzon. Szólt az elmúlt hónapokban tapasztalható örvendetes gazdasági folyamatokról, amelyek alátámasztják az idei évre tervezett béremeléseket, a cég küldetésér l, a bels szervezeti átalakulásokról és mindenek el tt a jelenleg is folyó informatikai fejlesztésekr l. A vezérigazgató-helyettes kiemelte az emberi tényez fontosságát, azt az igényt amely több, jól képzett szakember alkalmazását vetíti el re társaságunknál. Az ezt követ megbeszélésen az egyik legtöbb hozzászólást kiváltó kérdéskör az internetes honlapok kérdése volt, amelyek a jelenlév k szerint komoly tényez vé léphetnek el , különösen a felnövekv nemzedékek és a vízközm szolgáltatók kapcsolatának alakításában.
Ország-világ szeme el tt Október 1-jét l új szolgáltatással jelentkezik Társaságunk: a www.drv.hu internet címen bárki hozzájuthat a közzétett információkhoz. Az új médium egyik nagy el nye a gyorsaság (akár “napi hírek” közlésére is alkalmas) és a gyakorlatilag korlátlan hely, ahol a különböz információk megjelentethet k. Honlapunkon részletes tájékoztató olvasható fogyasztóink számára és az is gyorsan tájékozódhat aki a DRV Rt. tulajdonosi összetételére, törzst kéjének nagyságára, vagy éppen valamelyik üzemigazgatóság vagy kiemelt telephely címére, telefonszámára kíváncsi.
Levél a Tisza mell l Barátságot sugárzó levél érkezett társaságunk központjába Szolnokról, a Tiszamenti Vízm vek Rt. vezérigazgatójától. Makrai Mihály örömmel számol be arról, hogy 1999-re társaságuk túljutott egy válsághelyzeten és sikerült piaci m ködését stabilizálnia. A meger södés a további piaci térhódítást is jelenti, amely az alaptevékenységt l eltér vállalkozások beindításában is megnyilvánul. Ugyancsak megtudhatjuk a levélb l, hogy a nagy tervek megvalósítását “új ruhában” kezdik a tiszamentiek, miután új logóval állnak fogyasztóik és üzleti partnereik elé. Mint a levél mellékletéb l kit nik: “Fontos, hogy az embléma fejezze ki az Rt. f tevékenységéb l adódóan a vízhez való köt dést, de ugyanakkor utaljon arra is, hogy a még stabilabb piaci helyzet érdekében más tevékenység is megjelent a Társaság keretein belül: a Gépipari Divízió. Az Rt. régi logója közel 30 éven keresztül szolgálta a Társaság pontos beazonosíthatóságát, lényeges alkotó eleme volt, hogy utalt a társaság teljes nevére, mely hagyományt az új embléma is tovább visz.” Tóth István vezérigazgató kérésének megfelel en, aki a levelet rendelkezésünkre bocsátotta, ezúton, nyilvánosan fejezzük ki régi partnerünkkel kapcsolatos szimpátiánkat és további, hosszú évtizedekig tartó eredményes gazdálkodást kívánunk Makrai úrnak és munkatársainak!
Az irányok jók, b víteni kell a piacokat Interjú Szekó Józseffel, a DRV Rt. igazgatósága tagjával Szekó József, Mohács polgármestere tizenhárom évet dolgozott a DRV-nél így már polgármesterként szívesen vállalta a felkérést az igazgatósági tagságra. A havonta egyszeri igazgatósági ülésekre alaposan felkészül, így naprakész a cég stratégiai elképzeléseib l. Alapvet en jónak látja a DRV Rt. saját maga számára megszabott fejlesztési irányait, azzal együtt, hogy a cégnek jó kapcsolatokat kell ápolnia az önkormányzatokkal és az egyes fogyasztókkal egyaránt. Véleménye szerint id ben sikerül majd feloldani azokat az esetleges bérfeszültségeket is, amelyek jöv év január elsejét l, a minimálbér negyvenezer forintra emelésével várhatók. – Kicsit szokatlan talán, hogy a DRV Rt.-nél havonta ül össze az igazgatóság, míg más társaságoknál évente mindössze kétszer háromszor ülésezik, de úgy gondolom, az ügyvezetés
számára sem rossz, hogy így történik. Bár nyilván több adminisztrációval jár, viszont így rövid távon visszaigazolva látja a vezetés, hogy az igazgatóság és az igazgatóságon keresztül a tulajdonos hogyan viszonyul a döntéseihez, a munkájához. – Ön szerint helyesek-e azok a stratégiai irányok, amerre halad ma a társaság, gondolok a dolgozói részvényvásárlás lebonyolítására, amelynek folytatása esetleges más befektet k bevonásával – hosszabb távra is kihathat. – A dolgozói tulajdonlásnak véleményem szerint nem az a jelent sége, hogy a dolgozók tulajdonosi jogokat gyakoroljanak, hanem els sorban az, hogy jobban magukénak érezzék a vállalatot. Azzal, hogy részvényeket vásároltak a dolgozók, természetesen bizonyos jogosítványokat is vásároltak és valamennyi osztalékhoz is hozzájuthatnak, de egy víziközm szolgáltatásban m köd társaság esetében, ahol nincs 15-20 százalékos nyereségráta, hanem minimális nyereségráta van, tehát szinte nonprofit a vállalkozás, akkor itt a részvényvásárlás célja például az lehet, hogy ha megválik a cégt l, vagy nyugdíjba megy, akkor a most 10 százalékos névértéken vásárolt részvényt teljes névértéken vásárolja vissza t le a társaság. Van egy pici olyan hozadéka is a dolognak, hogy ha egy részvényesét l a cég – nem fegyelmi úton – meg akar válni, némi védettséget jelenthet az, hogy ki kell neki fizetni a névérték 10 és a 100 százaléka es részt is. Úgy gondolom egyébként, hogy az állam a regionális társaságokat egyel re nem fogja privatizálni és ha valamilyen t kebevonásra mégis sor kerül, akkor sem szabad, hogy 50 százalék alá essen az állami tulajdonrész, mert a vízm vek stratégiai jelleg vállalkozások. – Ön már kívülr l és belülr l is jól ismeri a DRV Rt.-t. Ma néz pontjából hogyan értékeli a cégnek a fogyasztókhoz és a társvállalkozásokhoz való viszonyát? – Azt gondolom, jó irányban halad és jók azok a stratégiai elképzelések is, amelyeket a legutóbbi igazgatósági ülésen is tárgyaltunk. Ott is megfogalmazódott, hogy kiemelked jelent ség a jó kapcsolatok ápolása a fogyasztókkal és az önkormányzatokkal, én is azt hiszem, hogy közel kell menni a fogyasztókhoz, ket is és az önkormányzatokat is partnernek kell tekinteni, tudomásul kell venni, hogy a fogyasztókból él a vállalkozás és – úgy szoktam fogalmazni az el z cégemnél is, ahol komolyabban foglalkoztunk szolgáltatásokkal , ha a fogyasztónak nincs igaza, akkor is igaza van. Ezt tudomásul kell venni. Még egyszer mondom, jók a stratégiai irányok és ebb l amit különösen komolyan kell venni az az, hogy mindenképpen b víteni kell a piacot, er teljesebb akvizíciós tevékenységet kell kifejteni. Bár a cég eddig is elég jól képviselte magát, továbbra is jelen kell lennie a különböz szakmai szervezetekben. Jól érzékelhet ma is, hogy a DRV Rt. igyekszik mindig valamilyen formában megnyilvánulni, amikor például a díjformákról, vagy az újfajta díjrendszerr l van szó, esetleg amikor a vízszolgáltatás reformja kerül el térbe. – Következ kérdésem kett s. Most, hogy napirenden van a minimálbér els lépcs ben 40 ezer forintra való emelése, nem tart-e attól, hogy ez bérfeszültségeket okoz a vállalatnál, illetve: egy egy évvel ezel tti igazgatósági ülést követ en lapunkban is megjelent, hogy a munkavállalók anyagi megbecsülésében való lemaradást néhány éven belül meg kell kísérelni felszámolni. – Olyan illúziónk természetesen nem lehet, hogy az uniós csatlakozással mindjárt uniós bérek is lesznek nálunk. Abban kell bizonyos megértés, hogy vannak olyan munkatársak, akik igen alacsony béren dolgoztak eddig, szinte a megélhetési szint alatt. Most biztosan okoz majd feszültséget, hogy az a dolgozó, akinek a munkájának az értéke ugyanaz lesz, mint eddig volt,
megkapja a negyvenezer forintos bruttó minimálbért, más pedig esetleg 45-50 ezer forintért végez min ségibb munkát... Nem lesz arra lehet sége szerintem a cégnek, hogy ezt a kérdést egy lépésben megoldja. Úgy tudom, vannak arra törekvések és van szándék is kormányzati szinten, vagy minisztériumi szinten, hogy a jöv évi bérfejlesztésnél a minimálbér emelésnek a vonzatát pluszként a cég megkaphassa. Tehát ha mondjuk meg kell emelni 25500 forintról 40000 forintra kétszázötven embernek a bérét, akkor ezt plusz bértömegként kezelheti a cég és ezen felül hajthatja végre az ágazatra jóváhagyott bérfejlesztést. Ha ez a technika megvalósul, akkor azért lesz lehet ség oldani a feszültséget. Lékó S.
Szezonértékelés a napfény jegyében Október 2-án került sor a 2000-es év els nyolc hónapjának az értékelésére. Az összevont vezet i értekezletet Siófokon, a társaság központjának nagytermében rendezték meg. Nem véletlenül, hiszen minden üzemigazgatóságot többen képviseltek, és természetesen jelen volt a menedzsment, és a központ osztályvezet i is. Der sen kezd dött, hogyan is indulhatott volna másképp, hiszen az értekezletet megnyitó Tóth István vezérigazgató már tudhatta el re a biztató tényszámokat. Arra pedig valamennyien emlékezhettünk, hogy az eddig eltelt nyolc hónapban “hétágra” sütött a nap. Így aztán nem csoda, hogy fogyott a víz is, mint kés bb megtudtuk, mindenütt rekordmennyiségben. További jó hír volt az is a bevezet ben, hogy az Rt. igazgatósága szeptember 20-án elfogadta a Társaság Stratégiai Célkit zéseit, amelyek a 2000-t l 2005-ig tartó id horizontot ölelik fel. Összegzésükként álljon itt most csak annyi : a legfontosabb a mennyiség központúságról a fogyasztó központúságra való átállás, valamint vele teljes összhangban, a környezet megóvása. Tóth István ezzel kapcsolatban egy nagyon régi bölcsességet idézett: -A földet nem úgy örököltük nagyapáinktól, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön. A továbbiakban az elmúlt nyolc hónapról esett a legtöbb szó. Pálfi Imre vezérigazgató-helyettes szezonértékelését a mennyiségi mutatókkal kezdte, kiemelve a két tó térségét. A Balatonnál jelent s volt a fogyasztás emelkedés, ezzel úgy t nik hogy megállt az a csökkenés, amely az el z éveket jellemezte. Valószín leg, segített a jó szezon el tti id szak is. A napi fogyasztási csúcsot (az el z évben 118 ezer m3) augusztus 20-án mérték 130 ezer m3 -rel. A Velencei-tó környéki fogyasztás markánsabb eltéréseket mutatott. A napi fogyasztási csúcs, amely itt nem augusztusra esett, 13 ezer m3 volt, a tavalyi 11 ezer m3-rel szemben. Mivel a társaság kapacitása mindkét térségben nagyobb, ellátási probléma nem is lehetett. Ahol mégis akadt az Keszthely és Cserszegtomaj környéke, itt azonban m szaki okok miatt csak a víznyomás volt néha elégtelen. A társközm kapcsolatoknál csak Dunaújvárosnál, Mohácsnál adódtak kisebb lemaradások, azonban egyik sem jelenthet komoly gazdálkodási problémát. A termelési mutató az Rt. szintjén 107,15 százalék, a Balatonnál 125,24 százalék, a Velencei-tónál 120,63 százalék volt, a leglényegesebb azonban, hogy ezeket a szinteket szeptember hónapban is tudtuk tartani. A kistelepüléseknél, melyek egyedi szerz dés alapján
köt dnek a társasághoz, a mintegy 180 közül csak két helyen kellett részleges korlátozást elrendelni mez gazdasági tevékenységek miatt. A min séget tekintve, melyben az algák jelenthetik a legnagyobb veszélyt megkönnyebbülve mondhatjuk, hogy igazán nagy gondok nem akadtak. Szerencsére a sokkal veszélyesebb nyugati-medencében, csak augusztus végére tet zött számuk. Somogy megyében azon kistelepüléseken adódtak még gondok, ahol nincs víztisztító berendezés, így mintegy 16-nál magas vas- és mangántartalom volt mérhet . A tulajdonos önkormányzatokkal együttm ködve természetesen ezt a problémát kezelnünk kell majd. Végül is kijelenthetjük, hogy mennyiségi és min ségi oldalról megfeleltünk. Feltétlenül ide tartozik, és figyelembe veend , hogy a cs törések száma emelkedik, ezért a rekonstrukció során többet kell majd e területre költeni mint eddig lehetett. A szennyvizet tekintve a Balatonnál 11 százalékkal, a társaság összességét nézve pedig 8 százalékkal kellett kevesebbet kezelnünk. Egyedül a Velencei-tónál n tt a mennyiség, valószín leg azért, mert itt emelkedett a bekötött ingatlanok száma. Sajnos, jól tudjuk a Balatonnál nincs kihasználva a hálózat. 132 ezer fogyasztóból csak 55 ezren kötöttek rá a rendszerre. A továbblépés kulcskérdés itt is, f leg a környezetvédelem miatt. A szaghatást elemezve pici el relépés azért itt is történt. Ahol azonban továbbra is gond volt az a Siófok, Kinizsi utcai, valamint Balatonakarattya és Balatonvilágos kisebb átemel inél akadt. Ehhez kapcsolódóan jó hír. hogy nemsokára indul egy új, három éves 200 milliós projekt, amely a siófoki I-es régióban fog megvalósulni. Célja a teljes kör automatizálás. Ez azt jelenti, hogy a számítógépes mérési eredmények ismeretében folyamatos beavatkozást tesz lehet vé. Elkészülte után ágazati országos szint referencia lehet. Feltétlenül meg kell említeni a vízmér cserét, melyr l azt mondhatjuk sikerült az elvárásoknak megfelelni, így ma már az állami m vek vonatkozásában csak hiteles mér órák állnak rendelkezésre. Az önkormányzatiaknál van még lemaradás, de majd amint a kés bbiekben kiderül ez behozható lesz abból a 100 milliós pótkeretb l, amely a kit n termelési eredményeink nyomán szabadul fel. Fogyasztói kapcsolatok. Már a m köd min ségbiztosítási rendszeren belül került sor az ezen a területen gy jtött adatok feldolgozására. Számuk szerencsére enyhén csökken tendenciát mutat. 1999-ben 3500 panaszos levél volt, idén viszont csak 2700 érkezett. Bennük els helyen a számlareklamáció, második helyen a méréssel kapcsolatos kifogások találhatók. A jogos és nem jogos panaszok számában is csökkenés tapasztalható, viszont jöv re a min ségbiztosítási rendszer miatt külön kell majd vizsgálni a fogyasztói elégedettséget. Itt tehát még rengetet lesz a tennivaló. A médiában a viszonylag feszített szezon ellenére keveset foglalkoztak velünk, s t. Az Északbalatoni Üzemigazgatóság társasházakkal szembeni kintlév ségeinek behajtásánál a sajtó pozitívan állt az intézkedés mellé. Mindent összefoglalva köszönjük a társaság egész kollektívájának a szezoni helytállást. Dr Molnár László gazdasági vezérigazgató-helyettes értékelésében azt emelte ki, hogy a jó eredmények segítettek abban, hogy nem kellett év közben fillérekre kiszámolva megvalósítani a kit zött terveket. De a jó árbevétel ellenére szükség lesz a további megfontolt költséggazdálkodásra, mert például az amortizáció, a fenntartás, az állóeszköz fenntartási díjak az év hátralév id szakában jelentkeznek majd. is úgy értékelte, hogy a több mint 400 milliós árbevétel többlet abból adódhatott, hogy megállt a korábbi évek fogyasztás csökkenése, lévén
a mér számok alapján az idegenforgalom mennyiségében nem emelkedett. Kiemelte még, hogy fontos szempont lehet a jöv re nézve, hogy a következ évek tervei reális elvárásokról induljanak majd, ne az idei csúcs legyen a mérték. A fenntartásnál már említett a többletb l elkülönített 100 millió forintot nagyobb részt saját munka elvégzésére kellene fordítani, mert a költség átcsoportosítás házon belül kedvez lehet. A dolgozók minél nagyobb megelégedése miatt fontos a bérgazdálkodásban rejl lehet ségek maximális kihasználása. Ez év elején 7 százalékos bértömeg emelést terveztünk. Az átlag 6,74 százalék lesz, de reményeink szerint az idén a 9 százalékot szeretnénk elérni. Úgy érezzük az igazgatóság is pozitívan áll ehhez és így karácsony el tt a mozgóbérek kihasználásában ez is megvalósulhat. Ha a hátralev hónapokban jó költséggazdálkodás mellett eredményes értékesítést is realizálhatunk, akkor az év végi záró értekezleten már igazából ünnepelhetünk! Szabó Gábor Ivóvíz termelési adatok – Balatoni üdül terület: 1998
1999
2000
Január
1595811
1647996
1675126
Február
1478180
1555054
1580654
Március
1576309
1715506
1743747
Április
1664919
1775160
1804383
Május
1957280
2065767
2261948
Június
2311321
2214688
2701435
Július
2927943
3010940
2982039
Augusztus
3380978
3122018
3333461
Szeptember
1859831
2011576
Október
1786096
1781820
November
1629750
1604520
December
1642036
1654586
Ivóvíz termelési adatok – Velencei üdül terület: 1998
1999
2000
Január
121578
120350 139810
Február
114807
113832 132238
Március
126342
127178 147742
Április
149703
142962 166078
Május
163861
175531 218389
Június
210154
177393 280753
Július
267851
240144 247944
Augusztus
305519
234148 277830
Szeptember
138583
152756
Október
128151
144228
November
120731
125893
December
116428
130862
Ivóvíz termelési adatok a DRV Rt. m ködési területén: 1998
1999
2000
Január
3246285
3094168
2636212
Február
2970390
2931102
2497281
Március
3087952
3234277
2755584
Április
3283926
3320253
2828835
Május
3696478
3798247
4052861
Június
4191006
3994280
4841231
Július
4966435
4932582
5224291
Augusztus
5569147
5045004
5653161
Szeptember
3619192
3782443
Október
3605779
3512222
November
3231835
3239589
December
3189619
3302443
Humánpolitika, vízmin ség-védelem és gazdálkodási formák Balatonszéplakon tanácskoztak a közgazdasági szakemberek Az idén, vizes szakma száz éves évfordulóján ünnepelte tizedik születésnapját a Víz- és Csatornam vek Országos Szakmai Szövetsége, amely a Magyarországon m köd csaknem négyszáz szolgáltató mintegy egynegyedét, de az ellátott lakosság számára vetítve a szakma 90 százalékát képviseli. A szövetség közgazdasági bizottságának elnöksége szeptember közepén a DRV Rt. balatonszéplaki üdül jében rendezte kétnapos programját. A jó hangulatú találkozó lebonyolításában – némi jóindulatú szeptemberi nyárral – az id járás is segített, nem beszélve a vendéglátók által nyújtott körültekint kiszolgálásról. A találkozó jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy kikérjük néhány, a vízügyi szakmában mértékadó tényez nek számító szakember véleményét az ágazat aktuális kérdéseir l és a közgazdasági bizottság munkájáról.
Dr. Molnár László (gazdasági vezérigazgató helyettes, DRV Rt.) a bizottság elnöke: – Az egyik legizgalmasabb kérdésnek ígérkezik a mostani találkozón a humán er forrással való gazdálkodás témaköre, hiszen köztudott, hogy társaságunknál is a költségek negyven százalékát teszik ki a személyi jelleg költségek, a másik az üzemeltet k felmérése közgazdasági szempontból, tehát áttekintjük, milyen gazdálkodási formában – bt-ben, kft-ben, vállalatban. rt-ben – m ködnek a vízközm szolgáltatók. – A tapasztalatok és az összegy jtött információk alapján megfogalmaz-e az elnökség olyan ajánlásokat, amelyeket fels bb szinteken figyelembe is vesznek? – Hogyne, s t: tulajdonképpen a különböz rendelettervezetek véleményezése is általában hozzánk kerül, mint majdani “felhasználókhoz” hogy lehet leg olyan törvények és rendeletek szülessenek, amelyek végre is hajthatók. Gyarmati László a 108 éves múltra visszatekint Sopron és Környéke Víz- és Csatornam Rt. gazdasági igazgatóhelyettese. (Budapest és Gy r után Sopron volt a harmadik város, ahol Magyarországon megindult a vízszolgáltatás.): – Kicsit hasonló helyzetben vagyunk mint a DRV, ugyanis társaságunk tulajdonában nincs vízközm vagyon, szerz déses üzemeltetéssel m ködtetjük az összes önkormányzati vízm vet. Volt egy felmérés az ágazatban a munkaügyi, személyügyi tevékenységekkel kapcsolatban, err l most is ejtünk néhány szót... A kérd ívek kiértékelése ugyan még tart, de szerencsére a szakmai szövetségben megkérdezettek 70-80 százaléka visszaküldte válaszait, így meglehet sen megalapozott összkép alakul majd ki. A kiértékelés eredményét természetesen a szövetség minden tagjának elküldjük. Török Ferenc (gazdasági igazgatóhelyettes, Víz- és Csatornam vek Koncessziós Rt., Szolnok) cége 1995-ben nyerte el 35 éves id tartamra a szolnoki önkormányzat által meghirdetett koncessziós szerz dést. Jelenleg tizenegy városkörnyéki településen szolgáltatnak. – Tapasztalatunk az, hogy a rendeletek el készítése során kikérik a mi véleményünket is, bár a beadott tapasztalatoknak csak egy kis része nyer jogszabályokban végleges formát. – Az önök által m ködtetett szövetségen kívül vannak más társaságok is, amelyek befolyással bírnak a rendeletalkotásra? – Igen, vannak ilyen szervezetek, amelyeket például a csatornaszolgáltatók, vagy a település üzemeltetésben érdekelt önkormányzatok, kommunális szolgáltatók hoztak létre. Ezekkel a szervezetekkel célszer együttm ködni, és id vel kiderül majd, hogy melyik az a társaság, amelyik a legtöbb szervezetet a leghatékonyabban képviseli, s amelyik a fókusza lehet egy esetleges újabb országos szervez désnek. Szabó Istvánné (gazdasági igazgatóhelyettes, “Nyírségvíz” Nyíregyháza és Vidéke Víz- és Csatornam Rt.) Nyíregyházáról érkezett. A nyírségi társaság az ország els állami és önkormányzati alapítású cége (összesen kett ilyen van az országban) 29 településen szolgáltat, amelyek közül a legnagyobb a tartós állami tulajdonúnak számító nyíregyházi vízm . Legnagyobb tulajdonosuk Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata (58 százalék), az állam egy els bbségi aranyrészvénnyel rendelkezik.
– Vannak aktuális problémák, amelyeket itt is szeretném, ha megvitatnánk. Ezek általában csak a “vájtfül ” szakmabelieknek mondanak valamit, de talán annyit megemlítenék, hogy szeretnénk, ha tiszta helyzet alakulna ki végre a közm bekötések áfa visszaigényelhet ségének területén, ahol a rendeletek nem egyértelm ek és a szakhatósági állásfoglalások is gyakran ellentmondanak egymásnak. Dr. Papp Mária a Szövetség f titkára: – A gazdasági vezet k sszel sorra kerül értekezletének aktuális témája lesz az új számviteli törvény, és a 2001-re vonatkozó adótörvény változások, valamit a víziközm szolgáltatás szervezeti struktúrájáról, vagyoni kérdésekr l fog a tervek szerint el adás elhangzani. – Hogy a közepébe kérdezzek: hol tart most a kéttényez s vízdíj kérdése? – A szakma nagyon örül annak, hogy egyre inkább elterjed a kéttényez s rendszer, Azt hiszem, ez különösen aktuális és különösen el nyös az olyan szolgáltatók számára, mint például a DRV, ahol nagyon nagy különbség van a különböz id szakok vízfogyasztása között, illetve ez egy olyan szolgáltatás, ahol a költségek felmerülnek akkor is, ha egy deci vizet sem fogyasztanak, de a szolgáltatónak készen kell állnia arra, hogy bármikor vizet szolgáltasson. – Más területeken – gondolok a távh , vagy gázszolgáltatásra – a szolgáltatók már alkalmaznak alap-, vagy készenléti díjat. – Itt azt hiszem, megközelítésbeli problémák voltak eddig, sok vita folyt arról, hogy állampolgári jogon jár a víz, ez nem olyan mint e telefon, vagy a gáz, ami nem helyettesíthet . Azonban itt a szolgáltatás “alap” jellegét kell tekinteni és nagyon örültünk annak, hogy van egy olyan alkotmánybírósági határozat, ami kimondja, hogy a vízdíj kéttényez s volta nem alkotmányellenes. Ez egy közgazdasági kategória és nem politikai oldalról kell megközelíteni. A szolgáltató cégek gazdálkodása szempontjából egyáltalán nem lényegtelen, hogy a kéttényez s vízdíj bevezetésre kerül vagy sem. – Most itt ülünk a Balaton partján, így nem kerülhet meg az a kérdés, hogy a nemzeti kincsnek és “turisztikai húzóágazatnak” tekinthet Balaton vízmin ségének védelmét kizárólag az itt lakókkal és az idelátogatókkal fizettetik meg. Gondolok itt a jó magas csatornadíjakra, amelyek már a csatornára való rákötéseket is hátráltatják. Lehet-e ezen a területen el re lépni, vagy van-e a szövetségnek valamilyen javaslata ez ügyben? – Azt hiszem, a vízbázis és a vízmin ség védelme országos feladat, s ha a fogyasztó min ségi szolgáltatást akar, az pénzbe kerül. A Balaton ebben a vonatkozásban sajátságos helyzetben van. A kormányzat eddig is jelent s támogatást adott ennek a területnek és biztos, hogy meg lehet és meg kell találni ennek a kiemelt területnek a vízmin ség védelmének megoldását L. S.
Logisztikai fejlesztések Kedvez nek értékeli a logisztika területén néhány hónappal ezel tt véghezvitt szervezeti változtatások hatását Molnár Béla fejlesztési igazgató. Kérdésünkre elmondta, hogy az átszervezés során a központi szállítási osztály feladatait osztották meg a Gépészeti Üzemigazgatóság, a Déli Üzemigazgatóság és a központi Logisztikai Osztály között. A szállítási tevékenységnek a legnagyobb részét, beleértve a munkásszállítást is, a Gépészeti Üzemigazgatóság kapta meg. Azok a termel eszközök, amelyeket a Déli Üzemigazgatóság a szolgáltatások során fel tudott használni, az oda került. A központi logisztikai osztály szervezése, illetve a további fejlesztési irány ki fog terjedni az anyagbeszerzés ésszer központosítására. Ez már érinteni fogja az üzemigazgatóságokat is és közelebb áll majd a logisztika klasszikus felfogásához. Az eddigi tapasztalatok alapján, a központi logisztika esetében már látható, hogy az átszervezés hatékonynak és kedvez hatásúnak bizonyult. Az, hogy az átszervezés a leginkább érintett Gépészeti Üzemigazgatóság esetében hozza-e az elvárt eredményt, azt igazából csak jöv re lehet megmondani. Annak ellenére, hogy az integrált informatikai rendszer bevezetése is különleges szervezési feladatok elé állít bennünket, úgy értékelem, hogy a személyi feltételek is adottak ahhoz, hogy az átszervezés jó úton haladjon tovább – mondta a fejlesztési igazgató.
Már nincsenek mennyiségi gondok Hároméves gördül tervezés Interjú Molnár Béla fejlesztési igazgatóval – Mi az alapvet feladata a DRV-nél m köd beruházási szakembereknek? – Társaságunk beruházási osztályának els dleges feladata a saját beruházások el készítése, megvalósításának koordinálása és az üzemeltet i szempontoknak leginkább megfelel kivitelezése. Nem titkolt szempontunk, amire a legutóbbi id kben már volt példa, hogy a kormányzati beruházások esetében is, a saját m ködési területünkön vállaltunk beruházás lebonyolítói feladatokat. Kormányzati beruházások alatt az úgynevezett f m veket, nagy méret víziközm veket értjük, amelyeknek a megépítése nem társasági feladat. Az ilyen nagyberuházásokra kiírt tendereken mi is indulunk, bár esélyeinket csökkenti, hogy a döntés meghozatalakor sajátos szempontok dominálnak. Nevezetesen, a döntéshozók nem nagyon azonosulnak azzal a szemlélettel, hogy a megvalósuló létesítménynek is az a legjobb, ha azok építik, akik a leend üzemeltet k lesznek, mert k tudják a kivitelezésbe leginkább belevinni a kés bbi üzemeltet i szemléletet, amelyet kés bb a szolgáltatási díjban is meg lehet jeleníteni. Az állami megbízók ugyanakkor attól is tartanak, hogy a kivitelezésbe “bele keverednek” olyan feladatok is, amelyeket már az üzemeltet nek önállóan kellene, saját forrásaiból megoldani. Ugyancsak “kényelmes” megoldás az állami megbízó oldaláról, ha nem az állami vízm veket bízza meg a kivitelezéssel, hanem egy t lük független szervezetet, mert a beruházásokra fordítandó összegek így egy-egy beruházási terület között is rugalmasabban mozgathatók. Amikor mégis hozzájutunk ilyen fejlesztési forráshoz, akkor az olyan területen adódik, ahol már annyira összekapcsolódik a fejlesztés a mi m ködésünkkel, hogy az már olyan ésszer megfontolásokat hoz el térbe, amikor már ránk kell bízni a beruházás lebonyolítását, mert mi tudjuk a legjobban összhangba hozni a fejlesztést az ottani üzemmenettel. Erre már volt példa, ilyen volt a kincsesbányai kormányzati beruházás 2-3 évvel ezel tt, amit mi bonyolítottunk le.
Persze van olyan konstrukció is, amikor mi vagyunk a f bonyolítók, de kiadjuk alvállalkozónak például az OVIBER-nek a munka nagy részét. Természetesen létezik az önkormányzati vonal, amikor az önkormányzat felkérésére mi készítjük el a pályázatot, s ha megnyerik bennünket bíznak meg a lebonyolítással. Erre nagyon jó referenciánk az Iváncsa-Besny Beloiannisz kisregionális szennyvízrendszer kiépítése, amely ÁFA-val mintegy 1,4 milliárd forintba került, s amely kiáll mindenfajta utólagos ellen rzést. Sok kisebb önkormányzati megbízásunk van, de nem annyi, mint amennyit szeretnénk. Jó lenne ugyanis, ha valamennyi településen, ahol mi szolgáltatunk, mi bonyolítanánk a beruházásokat. Ez nem mindig sikerül, bár egyértelm en jobb lehet az önkormányzatnak is, ha a majdani üzemeltet már a beruházás fázisában megejtheti azokat a kisebb módosításokat, amelyek kés bb kamatozhatnak, s amit egy harmadik fél – a zárt beruházási keret miatt – nem tud megtenni. – Mekkora összeg fölött diszponál az idén a beruházási terület a társaságnál? – Ez az összeg évr l évre körülbelül 1,2–1,3 milliárd forint között van. Az idén, az integrált informatikai rendszer megvalósítása következtében meghaladja az 1,5 milliárd forintot, bár saját forrásból csak az el bb említett nagyságrendet tudjuk finanszírozni, de ebben is vannak az önkormányzatoktól átvett pénzek, amelyek az amortizáció terhére számolhatók el. – Mennyibe kerül a társaságnak az integrált informatikai rendszer kialakítása? – Ennek egyik része a f vállalkozói összeg, amely szerz dés szerint 584 millió forint, de a projekt három éve alatt társaságunknak is kell beruházni, hogy ez teljes érték beruházás legyen. – Milyen nagy beruházások folynak az idén a DRV lebonyolításában? – Olyan nagy beruházásokra, mint korábban, a gyorsfejlesztés id szakában el fordult, most nincs példa. Az egyik legnagyobb, amit megemlítenék, az a balatonfüredi hármas zóna építése, amit a helyi önkormányzattal közösen finanszírozunk 50-50 százalékban. A nyugatbalatoni térségben folynak hálózatb vítések és –rekonstrukciók, vagy ami szintén nagyobb tétel, az a regionális szennyvízelvezet rendszereknél jelentkez kellemetlen szaghatás kisz rése, amely egy több évre elhúzódó projekt – az OMFB támogatásával és a Budapesti M szaki Egyetem közrem ködésével – amelyhez szintén több jelent s beruházás kapcsolódik. A három évre elhúzódó pályázat teljes összege 200 millió forint, s amelynek célja a DRV eljárásának kidolgozása és az ennek eredményeként létrehozandó, Balatonöszödt l Balatonvilágosig húzódó, negyven kilométeres rendszer teljes automatizálása. – A távlatokat tekintve, hogyan alakul a DRV beruházás-politikája? – A beruházás-tervezésben az elmúlt két évben változás következett be, mert most már három éves terv alapján dolgozunk, úgynevezett gördül tervezést alkalmazunk, ami nem jelenti azt, hogy ez egy k be vésett dolog, de mindenképpen egy olyan irányvonalat ad, amelyb l lehet következtetni, hogy egy adott területen milyen irányú fejlesztésekre van szükség. Az igények természetesen mindig meghaladják a lehet ségeket. A beruházási osztály és ezen túlmen en a cégvezetés feladata az, hogy úgy hangolja össze az igényeket, a különböz üzemegységek között, hogy a szolgáltatás színvonala a legkiegyensúlyozottabb legyen. Most már mennyiségi oldalról nincsenek gondjaink a vízellátás-szennyvízelvezetés területén, hanem els sorban a min ség a fontos, azon belül is az utóbbi id ben egyre többen feszegettük azt a témát a Balatonból kivett nyers víz esetében esetében, hogy ha alga túlszaporodás történik, annak kezelé-
sére m veink alkalmasak-e. De ez már megint nem vállalati, hanem kormányzati feladat. A mi feladatunk inkább a döntéshozók megfelel orientálása. –ó
Az önkormányzatokkal folytatott tárgyalásokról Jó id ben tájékoztatni és megállapodni A DRV öt megyében – közvetlen és közvetett módon (vízátadóként) – 369 településen van jelen, ebb l 233 az önkormányzati tulajdonú víziközm , a többi vagy tisztán állami tulajdonú, vagy a településen mindkét fajta közm vagyon megtalálható. A rendszerváltás után bekövetkezett “vagyonszétválasztást” követ en a DRV-nél alkalmazott díjrendszer is átalakult. Korábban a társaság teljes m ködési területén egyforma árat (tulajdonképpen átlagárat) alkalmazott, a helyzet a mainál jóval egyszer bb volt. Manapság minden egyes önkormányzat külön “tétel” és gyakran csak többfordulós tárgyalások sorozatában lehet megállapodni a következ évre alkalmazandó vízdíjban. Némileg egyszer bb azt eset ott, ahol az állam a tulajdonos és , illetve képvisel je dönt a víz- és csatornadíjak nagyságáról. Az önkormányzatokkal folytatott tárgyalások így szid ben kulminálnak, hogy miel tt fordul a naptár sikerüljön megállapodni a következ évre alkalmazandó vízdíjakról, s azt helyi önkormányzati rendeletek is tartalmazzák. – Az, hogy ilyenkor az önkormányzati képvisel k – választóik érdekében – igyekeznek a lehet legkisebb emelést kiharcolni, az természetes dolog – mondja Molnár Béla fejlesztési igazgató, a díjmegállapító tárgyalások egyik koordinátora. – A megbeszélések hatékonyságának növelése érdekében mindig kérjük az önkormányzatokat, hogy amikor bennünket érdekl kérdésekr l, f leg a vízdíjakról tárgyalnak, minden alkalommal hívjanak meg bennünket, mert igen nehéz helyzetbe kerülünk – erre is akad példa –, ha nélkülünk jutnak el egy olyan pontig, amikor már nem tudnak boldogulni, s különféle demagóg állítások cáfolatával kell kezdenünk a megbeszéléseket, netán már a szerz désbontás gondolatával foglalkoznak. Hát ezt az álláspontot megfordítani, úgy, hogy abból még díj is legyen – nem kell mondanom, milyen nehéz. Minden esetre a következetes munka gyümölcse kezd beérni, mert 1994. óta mindig ugyanabban a konstrukcióban, az úgynevezett “huszonnyolcsoros képlettel” jelenítjük meg az árainkat és mivel az önkormányzatoknak is vannak állandó tagjaik, k már tudják, mit kell nézni... És akkor már a vita is célirányosabban folyik és el bb a végére tudunk járni. Egyfel l nagyon jó dolog, hogy ilyenformán személyes kontaktusba kerülünk az önkormányzatokkal, de nehezíti a helyzetünket, hogy mi vagyunk az egyetlen szolgáltató, aki ilyen módon tárgyalásokat folytat, a többiek diktálnak csak és ha nem tetszik az ár, kikapcsolják a szolgáltatást. Nálunk ez nem megy. Ma még sok a bizonytalansági tényez , nem ismert a jöv évre prognosztizálható infláció, az energiaárak várható alakulása és még sok egyéb tényez . Ez – a több éves gyakorlatnak megfelel en – október közepe-vége felé válik ismertté, s akkortól élnek majd a konkrét árajánlatok. Hogy aztán melyik önkormányzat mikor tud foglalkozni vele, az ugyancsak a bizonytalansági kategóriába tartozik.
– Nem akarok frázisokat pufogtatni, de az utóbbi id ben azt vettem, észre, hogy az önkormányzatok egyre inkább partnerei a DRV-nek és egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a biztonságos vízszolgáltatásra. Azaz, ha a bevételekb l nem is lehet az adott településen “várat építeni”, nagy kincs, hogy a vízszolgáltatás biztonsága minden id pillanatban garantált. - lékó -
Októbert l valós környezetben vizsgázik az SAP Végéhez közeledik a törzsadatokkal való feltöltés Sinkóné Mányoki Andrea kontrolling modulgazda tájékoztatása szerint (szeptember közepén) a törzsadatok felvitele folyik az SAP integrált informatikai rendszerbe. – A rendszer egyik el nye, hogy az adatok ott lesznek felvíve, ahol keletkeztek. Id ben sokkal hamarabb a rendelkezésünkre fog állni ahhoz, hogy kimutatásokat, beszámolókat, költséghaszon elemzéseket csináljunk. Egyel re üzemigazgatósági szinten m ködik így a dolog, lekérni azonban már üzemvezet ségeken is lehet majd az információkat. Éves, havi, vagy akár napi szinten is követhet k lesznek így a költségek és az, hogy milyen tevékenységhez milyen árbevétel tartozik. – Az informatikus szempontjából hol tart most a rendszer felállítása? – Jelenleg a törzsadatok felvitele folyik, ami nagyon sok manuális munkát igényel. Mivel a kontrolling a “húzó modul”, azaz állandóan a többi el tt jár, el fordult, hogy el kell térni az el re felállított kontrolling koncepciótól és a törzsadatok egy részét is törölni kellett, majd újra felvinni, hogy a különböz modulokat összhangba hozzuk. – Milyen munkatársak vesznek részt a kontrolling modul felállításában? – Vegyes a kép: van gazdasági vezet , több üzemigazgatóságról (igazgatóságról) és vannak leend kontroller munkatársak is, akiknek hivatalosan még nincs meg a kinevezésük. – Ez id szerint milyen feladataik vannak? – Októbert l elindul a tesztelés, amelynek során az eddig beállított paramétereket valós helyzetekben próbáljuk ki. Ezzel párhuzamosan oktatjuk majd a leend felhasználókat – ez most valamennyi modulra vonatkozik –, oktatási segédleteket és felhasználói dokumentációkat készítünk, elkészül az ügyviteli szabályozás, amely arról szól majd, hogy a különböz modulok használata során kinek mi lesz a teend je. – Ön szerint az új rendszerre való átállás nem okoz majd problémákat? – De igen, a tanulási periódusban és amíg a régi és az új rendszer párhuzamosan fut, kicsit döcög sebb lesz... – Mikortól m ködik élesben a rendszer?
– Az FI biztos, hogy január 1-t l indulni fog, de egy ideig (május végéig, azaz az el z év zárásáig) párhuzamosan fut majd a jelenlegi könyvelési rendszerrel. Minden esetre b ven ad még teend t az átállás és ezt az alkalmat is szeretném megragadni, hogy megköszönjem az üzemigazgatóságokon velünk együtt dolgozó kollégáinknak – akik nagyon sokat foglalkoznak az új rendszerrel–, kitartó munkájukat. Minden dicséretet megérdemelnek, különösen azért mert napi munkájuk mellett ezzel is foglalkoznak és az ISO min sítés megszerzése is ad tennivalókat b ségesen. – Ha jól értem a jöv év elejét l már elkezdenek csökkenni ezek a plusz feladatok és egyre inkább kiütköznek majd az új rendszer bevezetéséb l származó el nyök. – Igen, ameddig a használatot megtanulják, addig nehezebb lesz a dolguk, de ha már megtanulták, akkor átteszik az SAP-be azokat a funkciókat, amelyeket eddig egy másik rendszerben csináltak és könnyebb lesz a munkájuk. Végül is ez a cél. L. S. A min ség stációi A min ségbiztosítás, mint fogalom jó két évtizeddel ezel tt bukkant fel el ttem. Egyetemre jártam akkor és ízlelgettem a különbségeket az akkor egyeduralkodónak számító “MEO” (fiatalabbaknak: min ségellen rzési osztály) és a min ség biztosítása között. Az utóbbi nyilván több az el bbinél, mivel nem a folyamatok után kullog: vagy sikerült valamit kifogástalanul el állítani, vagy nem... A min ségbiztosítás ellenben – legjobb tudomásom szerint – mindent megtesz azért, hogy egyáltalán ne is keletkezhessen selejt, ne legyen indokolt panasz szolgáltatásra és – újabban – azért is, hogy a termel /szolgáltató cégek minél kisebb mértékben terheljék környezetüket, s min él több mosolygós fogyasztót tudhassanak magukénak. A DRV Rt-nél 1997-ben indult el egy min ségfejlesztési program a fogyasztók jobb kiszolgálása, és az üzleti folyamatok hatékonyabbá tétele érdekében. A menedzsment az Európában elfogadott sztenderd alapján az ISO 9001-es szabvány mellett tette le a voksát, amelynek középpontjában a fogyasztó áll, az igényeinek teljes kör , biztonságos kielégítése a cél.
El ször a “klasszikusok” Els lépésben véleményfelkérés készült 1000 lakossági, 100 közületi és valamennyi, szolgáltatásainkat igénybe vev önkormányzat esetében. A felmérések során szerzett tapasztalatok és szakmai ismeretek alapján elkészült tevékenységeink átfogó, írásbeli szabályozása, és a rendszerhez szükséges dokumentáció. Erre a dokumentumcsomagra támaszkodva történik a további munkavégzés, az ellen rzés és a rendszer továbbfejlesztése. A rendszerkiépítés els ütemében a Gépészeti Üzemigazgatóság, mint “klasszikus termel egység” szerezte meg a szabvány szerinti tanúsítványt 1999 áprilisában. Ezen az üzemigazgatóságon folyik többek között a vízmér k hitelesítése, így ez a fogyasztók részére is jelent s tevékenységet, lassan másfél éve már ebben a rendszerben végezzük.
Az országban els ként A második ütemben az alaptevékenységet jelent víziközm szolgáltatást is sikeresen tanúsítottuk (1999. december 23-án) Központunkat és a Dél-balatoni Üzemigazgatóságot illet en. Ezzel az országban els ként kaptuk meg az ISO 9001 számú szabvány szerinti tanúsítványt a víziközm szolgáltatások teljes körére, ami az ivóvízellátást valamint a szennyvízelvezetést és –tisztítást jelenti. (Ezt megel z en, közel azonos id ben a Gépészeti Üzemigazgatósággal a Szegedi Vízm szerzett tanúsítványt, de csak az ivóvízellátás területére.) Ezzel a DRV Rt. tovább er sítette vezet szakmai pozícióját. 1999 végén megkezdtük a min ségügyi rendszer kiterjesztését. Els lépésben szabályzataink oktatási tervei készültek el. Társaságunk nagyságára és tagoltságára tekintettel az oktatások lebonyolítása komoly szervez munkát igényelt. 2000 áprilisában ennek ellenére a már meglév kilenc mellett, további 19 bels auditor tett sikeres vizsgát. Még az idén beérik 2000. els negyedévének végén az üzemigazgatósági vezet k a min ségbiztosítási vezet bevonásával el zetes helyzetértékelést végeztek, melyen rangsorolták a további tennivalókat. Májusban a gyakorlati tapasztalatok megismerésére szakmai napot tartottunk a már tanúsítvánnyal rendelkez Dél-balatoni Üzemigazgatóságon. Az els bels felülvizsgálati kört júniusban bonyolította le a 19 auditor. A felülvizsgálatok eredményér l az illetékesek az augusztus 16-i vezet ségi átvizsgáláson számoltak be. Itt megállapítást nyert, hogy a rendszerkiépítést tovább kell folytatni, bár az jó ütemben, a határid k betartásával folyik. Jelenleg a második tervszer felülvizsgálati kör zajlik, melynek eredményei az október végi vezet ségi átvizsgáláson kerülnek terítékre. Akkorra – reméljük – reményeink szerint a rendszer készen áll majd a tanúsításra. Alátámasztja ezt, hogy a tanúsítást végz Det Norske Veritas nev cég tanácsadója szerint nincs akadálya az év végi sikeres tanúsításnak. KIR a “király” A Környezetközpontú Irányítási Rendszer kiépítését párhuzamosan indítottuk A magas követelmények és komoly költségterhek miatt a Kereki Vízm vet az el zetes tervekkel ellentétben kizártuk a rendszerb l, így jelenleg a Balatonf kajári Szennyvíztisztító Telepre koncentrálunk. (Lásd: DRV Hírek augusztusi szám, 4. oldal.) Elkészítettük a “Környezeti hatásregisztert”, amely a környezetre kihatással lev tevékenységek jegyzékét és azok súlyozását tartalmazza. Ugyanígy elkészült a “Célok és el irányzatok kódexe”, amely az el bbi dokumentumban felsorolt negatív hatások csökkentésére tesz javaslatokat. A részletes munkaprogram alapján elkezd dött a feladatok megoldása. Júniusban megtörtént a hivatalos bels audit. Az augusztusi vezet ségi átvizsgáláson küls tanúsításra készen állónak ítélte a rendszert a vezetés. A tanúsítást a Lloyd’s Regiszter Magyarországi Fióktelepe fogja végezni. (Az el auditra és a tanúsító auditra lapzártánk idején került sor.) Összegzésül elmondhatjuk, hogy az 1998-ban elkészített Min ségfejlesztési Tervben megfogalmazottaknak ezidáig a határid ket betartva maradéktalanul megfeleltünk. Csökken ben van a kezdetben meglév és a valóban el álló plusz adminisztrációs tevékenység miatt, természetesnek is nevezhet ellenállás munkatársaink részér l. Egyre többen átérzik, hogy a min ségügyi rendszer szabályozásainkban, munkamódszereinkben alapvet rendet és fegyelmet követel valamennyiünkt l. A visszaellen rzések és azok eredményei biztosítják számunk-
ra a jöv ben a még jobb áttekinthet séget, ezáltal megfelel helyesbít és megel z tevékenységek indítására lesz lehet ségünk. Szebényi Tiborné * Lapzártánk után érkezett a hír, hogy a balatonf kajári szennyvíztelep sikerrel felelt meg az ISO 14001-es Tanúsítvány szerinti auditáláson. Gratulálunk a telep dolgozóinak és mindazoknak, akik a fáradságos el készít munkában részt vettek!
Apró pénzre kell váltani megszerzett tapasztalatokat Termelnek, nem háborúznak a déli végeken
Dr. Solti Dezs a DRV Rt. egyik legnagyobb szakmai és vezetési tapasztalatokkal rendelkez munkatársa. Azt is mondhatnám, könny a hatása alá kerülni. Lassan, megfontoltan beszél, de egy dologról sokkal több minden villan az eszébe, mint a legtöbb embernek. Villámgyors asszociációi ellenére sem csapongó, gondolatait jól mederben tudja tartani, ha pedig szakmai, netán tudományos-elméleti kérdések vet dnek fel, egyenesen felvillanyozódik. Rengeteg viccet ismer és sokunkkal ellentétben ezeket el is tudja mesélni. Szívesen beszél a Pécsi Üzemigazgatóság munkájáról is, amelyben nagy szerepet tulajdonít jól felkészült munkatársai tevékenységének. El ször a nyárról kérdeztem, de aztán kicsit elkanyarodtunk más témák felé. – Sokkal többet is tudtunk volna teljesíteni a nyáron, ha lett volna rá igény. Említésre érdemes, akár csak csekély szolgáltatási zavarunk a teljes nyári csúcsid szakban nem volt. Ez a kollégák eredménye, én csak élvezem... – Néhány hónapja olvastam, hogy a Baranya Megyei Vízm vet felszámolják, ami azt is sugallhatja, hogy itt, délen talán "újra osztják a lapokat" a víziközm szolgáltatók... – Ez tulajdonképpen post festa, mert már négy éve is lehet, hogy ez a folyamat elkezd dött, de a végelszámolás lezárása, a vagyon végleges szétosztása napjainkra maradt. A kilencvenes évek közepéig a Pécsi Üzemigazgatóság csak regionális m veket m ködtetett és pontosan a megyei vízm vek szétesésével vállaltunk mi is szerepet a térség településeinek vízellátásából, a lakossági szolgáltatásból, mert a szolgáltató célja tulajdonképpen a minél racionálisabb, természetesen biztonságos, zavarmentes, jó min ség szolgáltatás, de azért ezt gazdaságosan csak nagy térségekben gondolkodva lehet végrehajtani. Elkezdtünk mi azon a harminc egynéhány településen, akik megkerestek közvetlen lakossági szolgáltatást is ellátni, azzal a szándékkal, hogy megkedveltessük magunkat az itt él emberekkel, nem csak az önkormányzatokkal, hogy bizalommal jöjjenek ne csak a vízszolgáltatásokkal kapcsolatos problémáikkal, akár egy szennyvíz-elhelyezési problémával, vagy egy a település határain túlnyúló gonddal, annak érdekében, hogy vigyék a jó hírünket, mert az a legjobb reklám... és jussunk el oda, hogy lényegesen nagyobb, vízgy jt -léptékben lehessen a szolgáltatást egy szervezeten belül megoldani. Erre számtalan próbálkozásunk volt eddig is. Az egyik ilyen a vagyonkezelési
szerz dés. Az összes regionális víziközm szolgáltató korrekt, hosszú távú szerz déseket kötött a Kincstári Vagyonigazgatósággal, amelynek aprópénzre váltása lehet a DRV Rt. és az önkormányzatok között kötend szerz dés. Ez ugyanis biztosítaná, hogy átvállaljuk a meglév víziközm vek sok évtizedes m köd képességének biztosítását az önkormányzatoktól, azzal, hogy nekünk ehhez meg van az els sorban szellemi, nem utolsó sorban technikai adottságunk, míg az önkormányzatok java részénél még építési csoport sem m ködik. A próbálkozást nagy örömmel vették az önkormányzatok, azonban a jelenleg még érvényes számviteli törvény nem tette lehet vé, hogy ezt a megoldást megvalósítsuk, holott a tulajdonok közötti átjárhatóság igényelné az ilyen forma megkülönböztetések megszüntetését. Dr. Solti Dezs szerint arra is van remény, hogy megáll a víziközm szolgáltató szférára jellemz eddigi "széthullási" folyamat és az ágazat az egészséges integráció felé mozdul el, azaz a társ közm szolgáltatókkal kiépíthet egy mindenki javát szolgáló együttm ködés. Ez számára a holdingtól az összeolvadásig számtalan formában elképzelhet . – Gátolja-e ebben a térségben az együttm ködést a társvízm vek között az eltér tulajdonosi szerkezet. Arra gondolok, hogy míg a DRV Rt. 100 százalékban magyar, addig a Pécsi Vízm Rt. francia tulajdonban is van...? – Nem szívesen válaszolok erre a kérdésre, mert húsz éven át voltam a Pécsi Vízm els embere és a cégt l való távozásom oka is a francia tulajdonlás megjelenése volt. – Tehát nem támogatja ezt a fajta privatizációs utat? – Nem. Meggy z désem, hogy a magyar m szakiak általában, a vízgazdálkodásban dolgozók talán különösen felveszik szakmailag, gazdaságilag a versenyt bármelyik nyugat-európai hasonló társasággal, vagy a m szaki társadalommal. Másrészt ahhoz, hogy megtanuljunk olyan dolgokat, amelyeket mások régebb óta és jobban csinálnak, mint mi, az nem feltétlenül igényli azt, hogy k kvázi tulajdonosként, nem szeretném hangsúlyosan mondani, de haszonélvez ként tulajdonrészt kapjanak a magyar szolgáltatásból. – Ez a fajta szemlélet a mindennapokban valamiféle rivalizálásban is megjelenik, vagy lehet “szimbiózisban” élni a másik céggel? – Két évvel ezel tt eljutottunk odáig a társvállalattal, hogy középtávú vízátadási szerz déssel rögzítettük a kölcsönösen el nyös feltételek figyelembe vételével a társasági szándékokat és sikerült oda eljutni, hogy garantált vízmennyiség átvételekre kerülhessen sor, ami a saját m veinkkel való m szaki és pénzügyi gazdálkodás alapfeltétele és persze biztosítja az itt dolgozók értelmes és folyamatos munkaellátását. Ez utóbbi annál is inkább fontos, mert az üzemigazgatóság meglév kapacitását éves szinten csak 42-45 százalékban lehet kihasználni, azonban ez nem egyenérték a "kényelmes felesleggel". A rendszernek máshol, a tartalékok hiányában lelhet meg az Achilles-sarka. A jellegzetes, földre helyezett kelyhet formázó mohácsi víztisztító ugyanis tartalék és felújítás nélkül, 12 éve üzemel szakadatlan, ráadásul a tervezettnél kisebb terheléssel (amiért be is kell csapni néha, újra cirkuláltatott tisztított vízzel). Szerencsére másfél éven belül, több mint 350 millió forintos bekerülési költséggel elkészül ikertestvére, "aki" óriási terhet és felel sséget vesz le a betonkolosszus, no meg az ott dolgozók válláról. Ugyancsak pozitív hatással lehetnek a térség vízellátásának biztonságára és a nyersvíz min ségének javítására a Szabadságzátonyi, kúttá alakítható próbafúrások munkába állítása. Ehhez azonban még ágazati egyetér-
tésre is szükség van. Felgyorsíthatja a döntési folyamatot, ha a vízbázis diagnosztika során a pécsi, pellérd-tortyogói vízbázisról kiderül, hogy min ségi gondok miatt, csökkenteni kell az ott kiemelt víz mennyiségét. Ez – úgymond – súlypont eltolódást eredményezhet a DRV Rt. irányába. Lékó Sándor
Sümeg vize bírja a kritikát Közismert hogy bizonyos területeken a bauxitbányászkodás szoros kölcsönhatásban volt és van a víztermeléssel. Ez a bányászkodás aktív szakaszában az óriási mennyiségben kiemelt – és gyakran pazarló módon az él vizekbe pumpált – jómin ség karsztvíz kiszivattyúzásában, mostanában pedig az újra elárasztott m velési területekb l származó, id nként vassal szennyezett nyers vízben kitermelésében nyilvánul meg. Az átmeneti, vagy tartósan jelentkez gondok általában új m szaki megoldásokat igényelnek, amely nem “csak” egy-egy vastalanító üzembe helyezését, de a meglév hálózatok átalakításának igényét is felvetik. El z számunkban arról írtunk, hogy a “zöldek” – többnyire indokolatlanul – hogyan kovácsoltak t két Székesfehérváron a vízfelengedés következtében jelentkez , a tervezettnél nagyságrenddel nagyobb vasszennyez désb l, amelyet rövid id alatt id ben sikerült “lokalizálni”. Most Sümegen jártunk ahol id nként “harcban áll” a helyi önkormányzat és a regionális vízellátó rendszert üzemeltet DRV üzemvezet ség. Itt ugyancsak a bányászkodás utóhatásaként jelentkeznek problémák, amelyt l a Bakonyi Bauxitbánya Kft. “természetesen” igyekszik távol tartani magát. A megoldás felvázolásában Éri László üzemvezet volt segítségünkre. Az üzemvezet szavaiból kit nik, hogy koránt sem egyszer problémáról van szó, amelynek kialakulásában valamilyen arányban szerepet játszott a bauxitot kitermel bányavállalat (ma már kft.) vízkiemel rendszere, a sümegi hálózat jellege és a víz h mérséklete (lévén szó mélyr l felhozott meleg karsztvízr l). Több tényez együttes hatására történhetett és történhet meg, hogy a bajok elhárítása is többféle beavatkozást igényel. – Térségünkben 1997 augusztusában jelentkezett ugrásszer en a vastartalom növekedése, ami azt megel z en nulla volt, de ett l kezdve megjelentek a 0,2 és 0,3 milligramm/liter értéket, s t, akár 0,7-ig is felmehettek, ami már messze határérték felett van – tájékoztat Éri László. – Akkor a kutak még a bánya kezelésében voltak és egyikük, a 28-as számú, nem csak vízkiemel ként, hanem – teljesen szabálytalanul – légvágatként is m ködött. Ami máshol megszokott jelenség, az Sümeg térségében, ahol csak a tiszta “sz z” karsztvizet ismerték, ez óriási változást jelentett. Mi ugyan folyamatosan mértük a vastartalmat, de el fordulhatott, hogy már korábban is került a hálózatba lökésszer en magasabb vastartalmú víz, ami a mérés id szakában nem volt kimutatható. Mivel évi egymillió köbméter körüli vizet emelünk át, a kisebb a viszonylag kisebb szennyez dés is okozhat problémákat a hálózat bizonyos pontjain lerakódva, f leg az ágvezetékeken, ahol ki tudott ülepedni. Mi rögtön jeleztük a bányának, hogy milyen anomáliákat észleltünk, de a bánya semmit nem tett az ügyb l kifolyólag. Hiába végeztünk folyamatosan hálózat mosatásokat, a kiváltó ok nem sz nt meg. 1999 áprilisában a kutak üzemeltetését a DRV Rt. Fejér Megyei Igazgatósága vette át a Bauxitbánya Kft.-t l. 1999. június 8-án a DRV vezet i – Pálfi Imre közm igazgató vezérigazgató helyettes és Palánki János üzemigazgató egy programtervet tárt az érintett települések, Sümeg és Csabrendek
polgármesterei elé, amely tartalmazta a hálózat mechanikus tisztítását, t zcsapok beépítését az ágvezetékekbe és az ágvezetékek körvezetékké alakítását. A rövidesen beindított program keretében tavaly Sümegen 3700, Csabrendeken 7000 méteres szakaszon meg is történt a cs vezetékek mechanikus tisztítása. – Ez úgy történt, hogy egy szivacsot engedtünk be a hálózatba, amit magas nyomáson végigküldtünk rajta, ami a rárakódott vasoxid szennyez dés jó részét letakarította. Ezúton szeretném is megköszönni a segítségét Bóta Lászlónak, a Somogy megyei üzemigazgatónak és munkatársainak, akik ezt a technológiát nekünk átadták és helyszíni bemutatót is tartottak, mert ez egy igen jó példája a különböz üzemigazgatóságok közötti együttm ködésnek. Készségesen, barátságosan meghívtak bennünket – Palánki igazgató úrral együtt voltunk ott –, s t, még a szivacs beszerzésében is segítettek. Le a kalappal... Sümeg városában tavaly 3,5 millió forintba került a cs vezeték tisztítása, s az idénre betervezett 6 millió forint “id arányos része” is elfogyott. Sümegen és Csabrendeken a hálózatmosatás megkönnyítésére beépített t zcsapok, a hálózat mechanikus tisztítása és a körvezetékek kialakítása több mint 7 millió forintot emésztett fel. Sokat segített a helyzeten a “pocsék” 28as kút kizárása, ami ugyan nem eredményezte a problémák megsz nését, mert a hálózatban megrekedt szennyez dés gócok id nként még “útra kelhetnek”, de megsz nt a vasszennyez dés utánpótlása. Cserébe – az egy kútra való átállás miatt – romlott ugyan az üzemeltetés biztonsága, mert komolyabb üzemzavar esetén újra vissza kellene térni a 28-as kútra. – A hosszú távú megoldást az jelentené – mondja Éri László –, ha megtörténne a nyírádi és a darvastói vízbázis összekötése. Erre a tanulmányterv elkészült, tudomásom szerint a vállalat menedzsmentje a megvalósításon dolgozik. Értesüléseink szerint ez utóbbi terv kivitelezése több mint háromszáz millió forintba kerülne és csak állami beruházásban képzelhet el. L. S. Egy cseppnyi történelem Június 20-án a DRV Rt. igazgatósága kihelyezett ülést tartott Sümegen, amely alkalomból Éri László üzemvezet egy kis összeállítást készített a sümegi vízellátás történetéb l. Ebb l megtudhatjuk, hogy Sümeg vezetékes vízellátásának története 1930-ig nyúlik vissza. Ekkor készült el az els ivóvízvezeték , az úgynevezett jéggyári forrás felhasználásával. A következ fázisban az úgynevezett Vastelepi vízm épült ki. Jelent sebb vízbázis, illetve hálózatb vítésre 1949-ben került sor. Egy új forráscsoport bekapcsolásával 1951-ben min ségi változás következett be Sümeg vízellátásában. , többek között elkészült két, 30 köbméteres medence. Id közben n tt a lakosság létszáma, a meglév kutak hozama pedig csökkent, ezért 1971-ben indult meg egy program a bauxitbánya vízkiemel kútjának vízbázisként való hasznosítására a darvastói térségben. 1973-ban megépült egy 1000 köbméteres ellennyomó medence és kiépült egy 14 kilométeres 300-as AC nyomóvezeték Sümeg irányába, illetve elkészült az 1000 köbméteres víztároló medence. Ezzel párhuzamosan a lakóterületek b vülésével már folyamatosan haladtak el re a hálózatb vítések.
Ha egy rendszernek igazi gazdája van
A lengyeltóti m vezet ség nem féléves munkahely Úgy is fogalmazhatnánk, hogy itt, félúton a Balaton és Kaposvár között, a lengyeltóti m vezet ség a DRV marcali üzemvezet ségének el retolt hely rsége. Épülete nem “cifra palota”, irodájába a m helyen keresztül lehet bejutni. A “f nök” t zr l pattant, energikus asszony, akinek új beosztásába kerülve egyik els intézkedése volt, hogy a vízszolgáltatók kötelez en és minden nap igyanak az általuk kiadott vízb l. Hogy tudják, mit adnak el. A sörhöz, fröccshöz szokott emberek eleinte zúgolódtak, de választásuk nem nagyon volt. Inni kellett... Amint az irodához közeledek megállapítom, hogy itt minden a célszer séget szolgálja. Az egykori irodaház és étterem hátsó bejárata fel l közelítve, az aprócska udvaron el ször a gondosan glédába állított PVC csövek és más vízszerelési alkatrészek t nnek a szemembe. Mikor megérkezem, a bejárat mellett valaki hegeszt pisztollyal éppen ólmot olvaszt, de koránt sem jövend mondás céljából: a vízmér cserékb l visszamaradt hollandi csavarokat fejti ki az ólomcsövekb l és gy jti halomba – nyilván kés bbi felhasználásra. Kicsit várnom kell a m vezet asszonyra, bár telefonon ide szól, hogy pár perc múlva érkezik. A pár percb l csaknem egy óra lesz. – Mostanában nem beszélek meg senkivel pontos id pontot, mert olyan speciális hibáink jönnek el , amir l nem tudni, hogy mikor sikerül elhárítani. Most is Csisztapusztán valami lelketlen kivitelez után kellett dolgoznunk: ferdén voltak a menetek, nem tudtuk visszarakni az eredeti golyóscsapot, úgyhogy rendkívül nehéz volt a bekötés – zúdítja rám az utóbbi egy-két óra gondjait Lovassy Zsuzsa asszony, a lengyeltóti m vezet ség lelke. Valami családi hagyomány lehet nála ez a vehemencia (véletlenül ismerem hugát, aki a veszprémi téglamúzeumot igazgatja, s hasonló módon át tudja vinni lelkesedését másokra). – Nem is került kevésbe a hiba elhárítása. – Ilyenkor mit szólnak az “ügyfelek”? – Mindig elmondom a fogyasztóknak, hogy a vízóra után tíz centiig mi vagyunk a felel sek a hibáért. Ezeket a hibákat el is hárítjuk, de tudni kell, hogy ma már egy golyóscsap 1800 forintba kerül és egy sima tömítés is tizennégybe. Igyekszem azt is tudatosítani, hogy egy-egy javítás során mennyit fektettünk a vízóra aknájába, hogy érezzék, miért annyi a vízdíj... Na igen, ma már számos kiadásunk mellett a vízdíjjal is er sen számolni kell, hiszen sokan még abból indulnak ki, hogy a víz “ingyen van”. – Tizenkét településen tizenkétezer embernek szolgáltatunk vizet, hozzám tizennégy vízm gépész tartozik – folytatja Zsuzsa asszony. – Ott, ahol kisnyugdíjasok élnek és nincsenek fürd szobák, 1-2 köbméternyi fogyasztáshoz vannak szokva. Amikor cs törés van és kijön 20-30 köbméter, hát rosszul vannak t le... A vízfogyasztás költségeihez persze nem csak a cs törések, de egyéb kényszer veszteségek is hozzájárulnak. – Ha alkalom adódik rá, mindig “elmesélem” a fogyasztóknak azt is, hogy mi ivóvizet szolgáltatunk, s ahhoz, hogy az jó min ség legyen, sok minden hozzájárul. Például, van egy két kilométeres cs szakasz, ahol egy hét alatt mindössze 10 köbméter vizet használnak el. Ott
keményen mosatni kell és erre legalább annyi vizet el kell használunk, amennyi a fogyasztás volt. A m vezet sokat mesélhetne róla, milyen küzdelmes is a “vidéki” vizesek élete. Hiszen a víz “természetes módon” folyik a vízcsapból és a legtöbb emberben nem is tudatosul, hogy menynyi dolog van vele. Az elöregedett vezetékszakaszokon mindennaposak a cs törések, nem is beszélve a most lezajlott vízmér cserékr l, amelyek során ugyancsak sok gondot okoztak az ósdi szerelvények, amelyek néha váratlanul adták meg magukat, azaz egyszer en “elrepültek” az ellennyomás megsz nésével. – A dolgozóim, a “rohambrigád” tagjai gyakran úgy jönnek el otthonról, hogy nem tudják, mikor mennek haza. Ilyenkor igyekszem mindent elkövetni az ellátásukért: ha éhesek szendvicset hozok nekik, ha szomjasak innivalót. – Név szerint megemlíthetnénk ket? – Hogyne. Igen büszke vagyok rájuk, mert igen jó csapatot sikerült összekovácsolnom: Szován László, Gaál Gábor, ifj. Pintér János, Molnár József és Kovács László a villanyszerel nk. Az az igazság, hogy ezek az emberek már egymás gondolatát is ismerik és tökéletes az összhang közöttük. Nem is tudom, mire mennénk nélkülük... Mikor ide kerültem, akkor Somogyváron rengeteg cs törésünk és folyásunk volt és nagyon sok bilinccsel és “gyors megoldással” találkoztunk, amivel a vízm gépészek próbálkoztak. Azóta a lengyeltóti brigád létrehozásával sikerült egy olyan készenléti raktárat kialakítani, hogy gyakorlatilag mindenünk megvan... Én akkor már úgy indítottam az embereket – és magamat is –, hogy ez nem egy féléves munkahely, hanem próbáljunk úgy dolgozni, hogy nyugdíjas korunkig itt fogunk dolgozni és addig tartson ki a dolog. Ebb l kifolyólag mindent kicseréltünk, amit csak lehetett, kiváltottuk a bilincses szakaszokat is. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó partnerre találtam a környékbeli polgármesterekben. Nekem is van némi közigazgatási gyakorlatom, mert a polgármesteri hivatalban dolgoztam kétszer is öt évig mint m szaki el adó, mert visszacsábítottak, de nem bírtam a gy r dést tovább, ma már nem mennék vissza. A jó partnerség alapja az állandó tájékoztatás – legalábbis Lovassy Zuzsanna szempontjából. ugyanis szívesen látja vendégül egy-egy cs törés, vagy “katasztrófa közeli helyzet” alkalmából a polgármestereket s a helyi képvisel testület tagjait, hogy saját szemükkel gy z djenek meg a hibaelhárítás szavakkal nehezen leírható nehézségeir l. Amennyiben az illet urak, vagy hölgyek nem érnének rá Zsuzsa asszony – amúgy képvisel lévén – szívesen jelenik meg a testületi üléseken a legutóbb kiváltott cs darabbal, hogy bizonyítsa: az elaggott hálózaton újabb cs törés bármikor el fordulhat. Életét a segít készség lengi be. Ahogy képes és munkatársai bármikor kezelésbe venni a meghibásodott cs szakaszt, s t közösségi események fölött védnökséget vállalni (ottjártamkor éppen a szüreti rendezvényre készül dtek, mint amolyan házigazdák), ugyanúgy szívesen veszi, ha alkalom adtán mások is “beszállnak” egy-egy nélkülözhetetlen fitting legyártásába, vagy éppen a váratlan havária felszámolásába. Mondhatni, a vizes csapat szimbiózisban él környezetével, amit el segít a gyakori szükséghelyzet, a szívességtételek valóságos hálója. A m vezet asszony mindennek örül, amit munkájához kap és mindent szívesen ad is, ha szükség van rá. Örül annak, hogy egy ideje már a számítógép segítségével az irodájából tudja ellen rizni néhány szivattyú m ködését, hogy a lányától kapott faxkészüléken üzenetet tudnak hagyni neki a központból is, és hogy – egyel re – korlátozás nélkül használhatja mobiltele-
fonját, ami számára szinte az egyetlen köldökzsinór a külvilághoz.. Örül annak is, hogy sikerült mások által levetett szerszámokkal ellátnia munkatársait, és annak, hogy télid ben, a hideg napokon általában – ha nem is mindig – sikerül el írás szerint meleg teával kínálni a fagyban is helytállókat. Nem dicsekszik és nem panaszkodik. Teszi a dolgát. Lékó Sándor Hegyek között mesebeli házikó A szennyvízprogram felgyorsulását várják Tördemicen Két milliárd forintért, egy év és nyolc hónap alatt készült el a biológiai szennyvíztisztító m és a hozzá kacsolódó húsz kilométeres vezetékrendszer Badacsonytördemic határában. A napi 1800 köbméter kapacitású telepet, a hozzá tartozó 12 átemel vel és szagtalanítóval együtt, ma ugyanaz a fiatalember felügyeli, aki építette, akkor még mint a kaposvári székhely DÉLVIÉP Kft. építésvezet mérnöke. A telepet 1998-ban, vízkereszt el tt egy nappal kezdték építeni. Immár egy éve és egy hónapja üzemel, s nyugodtan mondhatjuk – az el z számunkban a Környezetközpontú Irányítási Rendszer kapcsán bemutatott balatonf kajári szennyvíztelephez hasonlóan – a DRV Rt. egyik "koronaékszere". sz eleji napsütés aranyozza be a tágas, gondozott udvart. Ahogy szétnézek, mindenfelé szépen gondozott virágágyások, a bejárattól balra egy sziklakert kezdemény, amely nemsokára – mint megtudom – botanikus kertté növi ki magát. A piros tetej , fehér falú mesebeli házikót itt üzemépületnek nevezik. A távolban a gulácsi hegy, el tte kisebb dombok. Ezekben fortyog a környék leve, amelyet szemmel láthatatlan apró él lények, baktériumok tisztítanak. Lasancz Tamással, a telep vezet jével az udvaron beszélgetünk, egyrészt mert itt van az igazi látnivaló, másrészt mert olyan szép az id , hogy érzem, sem szívesen ücsörögne egy irodában. Az ifjú telepvezet körbevezet birodalmán. Megmásszuk a hatalmas leveg ztet medencéket, belekukkantunk a nyugodt tükr derít kbe és közben hallgatom a tudnivalókat. – A kiépített regionális hálózat által érintett területeken még nem épültek meg a csatornák, ezért a bejöv szennyvíz mennyisége téli id szakban 450-500 köbméter, nyáron pedig 800 és 900 köbméter között változik. Ez azt jelenti, hogy a kihasználtságunk 30 és 50 százalék között változik. – Nem okoz-e a kisebb áramlási sebesség hasonló gondokat, mint a Dél-balatoni Üzemigazgatóság területén? – A szennyvíztelepre nézve nem, mert mikor beindult a próbaüzem – pontosan egy nyári id szak végén – erre állt be és azóta ezt tartja is. Kinn a regionális hálózaton el fordulnak problémák a szennyvíz hosszú tartózkodási idejéb l fakadóan. Vannak azonban a kiemelt üdül körzet miatt téliesített változatban kiépített szagtalanító rendszerek. Az automata mér egységek folyamatosan mérik a kénhidrogén koncentrációt és ha szükségessé válik, akkor vegyszeradagolással be tudunk avatkozni, de ez reméljük, hogy nem következik be.
– Ez nyilván kézi adagolást jelent... – Nem, teljesen távm ködtetett a rendszer, a diszpécserközpontban látható, mikor válik szükségessé a beavatkozás. Csak egy gombnyomás és egy-két percen belül indul a rendszer. – Ha megfelel fázisba érnek majd a kísérletek a Dél-balatoni Üzemigazgatóságnál, akkor itt nagyon könny lesz majd adaptálni az ottani eredményeket. – Igen, ott most egy teljesen automatizált rendszer kiépítése folyik, valószín leg könny lesz majd ide is adaptálni, hiszen az itteni rendszer is ki fog b vülni, egészen Balatonrendesig. A szennyvízrendszerek kiépítése a környez településeken még – enyhén szólva – gyerekcip ben jár. A f m vek elkészültek – s t a további tervek is a b vítésükre –, de az önkormányzatok egyel re nem nyerték el a csatornaépítéshez elengedhetetlenül szükséges pályázati támogatást. Idén két település, Nemesgulács és Badacsonytomaj részesült a "jóból", Lábdi, Tördemic, Szigliget és Örs nem kapott egy petákot sem. Így hát idén sszel csak a szomszédos Nemesgulácson és Badacsonytomajon kezd dik egy beruházás, de még így is csak egy töredéke lesz kihasználva a tördemici szennyvíztisztító kapacitásnak. – Építés közben tanulta meg a szennyvíztisztító technológiát is? – Nem... azt a Budapesti M szaki Egyetem vízépít mérnöki szakán szerzett alapismeretekb l lehetett "érezni", hogy mi történik itt, és mikor valóssá vált a szerz dés, amit Palánki János, a Nyugat-balatoni Üzemigazgatóság vezet je ajánlott fel, akkor kellett megismerkedni a technológiával, az itt zajló biológiai folyamatokkal. – Mi történik az itt keletkez végtermékekkel? – A tisztított szennyvíz el ször az Eger-patakba, onnan pedig a Balatonba kerül. Ezért a foszfor tartalom sem lehet nagyobb 0,7 milligrammnál literenként. A határértékeket tudjuk tartani – apróbb kilengésekkel. Ennek oka a szennyvíz változó mennyisége és az, hogy itt a Badacsony környékén gyakran lökésszer en jelentkezik a borászati üzemek szennyvize, magas szerves anyag tartalommal. Egyszer el fordult, hogy fel is borult emiatt a telep biológiája. Két hétig tartott, míg újra egyensúlyba tudtuk hozni a rendszert, mert ilyenkor nemigen van mód beavatkozásra, csak azt tehetjük, hogy igyekszünk minél kevesebb, nem el írás szerinti vizet elengedni. A tisztított szennyvíz nyolcszáz méteres út után ömlik az Eger patakba (idén nyáron csak ez a víz táplálta, föntebb száraz volt a medre), onnan még két kilométer a befogadó Balaton. A tisztított szennyvíz min ségér l még annyit, hogy az Eger balatoni torkolata kedvelt horgászhely, a közeli Szigligeten és Badacsonyban pedig kellemes strandok csalogatják a turistákat... A vízmintákat a DRV Rt. auditált keszthelyi laborjában vizsgálják, hetente két alkalommal. Ha valamelyik határérték elcsúszik, tördemicen megpróbálnak beavatkozni, bár – lévén szó biológiai tisztítóm r l – erre vajmi kevés igazán hatékony lehet ség van. Vegyszert – vasszulfátot, vagy polielektrolitot, amely az iszapszemcsék agglomerizációját, tömörödését gyorsítja – csak elvétve alkalmaznak. Az iszap Tapolcára, a Biofuna Kft.-hez kerül, ahol komposztálják, többnyire virágföld, vagy talajjavító anyag lesz bel le. - lékó -
Új vezet a beruházási osztály élén Mogyorós Mihály, a DRV beruházási osztályának új vezet je Romániában született, Nagyszalontán. Diplomáját a Brassói M szaki Egyetemen gépész üzemmérnöki szakán szerezte. 1988-as áttelepüléséig Romániában két munkahelye volt. Az egyik egy regionális épít ipari cégnél, a másik egy regionális mez gazdasági és élelmiszeripari szállító vállalatnál. 1988-at követ en, immár Siófokon a kommunális szolgáltató Zöldfok Rt. egyik jogel djénél dolgozott, majd a Ságvári Tsz-nél és a siófoki központú K olajvezeték Épít Vállalatnál. Innen került a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság balatoni kirendeltségéhez gépészeti vezet ként. Mivel az egész országban megsz nt a "vízigek" épít és gépészeti tevékenysége, újra munkahely után kellett néznie, amelyet Tabon lelt meg. A Tartály és Vegyipari Gépgyár vezet i kérték fel az üzemfenntartás vezet i beosztás ellátására. Egyre fontosabb és mondhatni izgalmasabb munkakörökbe került. A benzinkút építési "mizéria" és más konjunkturális tényez k eredményeként legutóbb már a cég huszonegyedik századi gépesítésén, "felrobotosításán" és a kapcsolódó m szaki fejlesztéseken dolgozott. Ekkor már a Herkules Rt., kés bb a Herkules Holding alkalmazottja volt, de amikor cége kikerült a Kossuth Holding "véd szárnyai" alól, és az ISG tulajdona lett, megcsillant a remény, hogy az egész gyár m szaki részének m ködtetése lesz majd a feladata. Mivel azonban több mint hat éve minden reggel korán kellett munkába indulnia és csak kés este ért haza, egyre jobban érett benne a változtatás szándéka. Sok csalódást okozott számára a jelenlegi fellendülés ígéretét megel z hanyatlási id szaka is.(Azért csak ígéretét, mert az ISG lehet, hogy mégsem Tabon, hanem Lengyelországban kezdi el a Thyssen Clubbal közös fejlesztéseket.) Sok, jól képzett munkatársa hagyta el közben a tabi vállalkozást, ami ugyancsak a váltás szándékát er sítette benne. – Új beosztásomat el relépésnek és új kihívásnak tekintem – mondja Mogyorós Mihály. –, mivel el z munkahelyemen a robottechnika befogadásának el készítésén, tehát egy egészen más jelleg beruházási területen dolgoztam. Jelenleg a legtöbb munkát az adja, hogy megismerjem m ködési területemet, a vonatkozó bels szabályzatokat, hogy utolérjem magamat azokban a napi teend kben, amelyek az el döm távozása óta felgyülemlettek. Ezt követ en jön el az ideje annak, hogy felel sséggel vállalható szakmai programot dolgozhassak ki. A közvetlen beosztottjaival történt el zetes elbeszélgetések után az új osztályvezet úgy gondolja, a beruházási osztály munkatársai egyt l-egyig érdemesek bizalmára, valamennyiük kiváló szakért je a saját területének és munkáját igen jó hozzáállással végzi. Ami nem zárja ki a folyamatos továbbképzés igényét, mint ahogyan Mogyorós úr is jelenleg közgazdasági szakmérnöki diplomája megszerzése felé halad, mivel másodéves a Miskolci Egyetem dunaújvárosi kihelyezett f iskolai karán. – Minden fajta tevékenység két f részb l áll. Az egyik a fizikai megvalósítás, míg a másik az eredmény gazdasági hatásának megismerése, megtervezése és a következmények elemzése – állítja az osztályvezet . A családi háttér Két gyermeke van. Lánya másodéves a Soproni Egyetem közgazdasági karán, fia a Csurgói református Gimnázium ugyancsak másodéves hallgatója, felesége a siófoki kórházban röntgen szakasszisztens. Áttelepülésük óta Siófokon élnek, mivel családi és baráti gyökerek kötik ide ket.
Mogyorós úr szabad ideje nagy részét a közelmúltig családi házának tatarozásával, saját kez "épületgépészeti" felújításával töltötte. Szakembert csak a küls vakolat és a tet felújításához hívott. Szeret kis sz l jével bíbel dni, szeret szörfözni is, bár az utóbbi négy évben erre nemigen jutott ideje. Szülei már nem élnek, testvére ugyancsak Siófokon lakik és szintén a DRV Rt. dolgozója. Mikor Arany Jánosról kérdezem, lelkesen mesél a nagy költ höz f z d relikviáiról, a különböz Arany kiadásokról, metszetekr l. – Büszke vagyok arra, hogy Nagyszalontán születtem, de arra egyáltalán nem, hogy Nagyszalontáról mindenkinek csak Arany jut az eszébe, holott ez a település nem csak Aranyt adta az egyetemes kultúrának, hanem számos nagy m vészt és gondolkodót. Én úgy gondolom, hogy a "szakbarbárságom" mellett illik elsajátítani azokat az ismereteket, amelyek léte, vagy nem léte társaságban bármikor eldöntheti az emberr l, mennyire veszi komolyan a világnak azt a részét, ahol helyt kell állnia.
Költészetr l “életre halálra” Gaál Antal, füredi költ nk Soha nem tudja, mi lesz a vége, mikor még csak duruzsolni kezd benne a vers. Ha a poéma jól sikerül, oldódik benne a feszültség. Ösztönösen alkot és szívb l örül az eredménynek. Sokszor utólag elemzi ki, “mit is írt”, de legjobban mások elemzéseire tud rácsodálkozni. – Már minden voltam ennél a cégnél, csak akasztott ember nem – mondja a m vészembert l elvárható plasztikussággal Gaál Antal – sokaknak “gáltóni”. – Meg – gondolom – vezérigazgató sem – ízlelgetem az eretnek gondolatot. Antal jót mosolyog ezen. – Ez az els munkahelyem – teszi hozzá – meg remélem az utolsó is – folytatja. Érzi, így kerek a mondat. Aztán szinte kérdezés nélkül mesélni kezd. – Hetvenegyben államvizsgáztam Pécsen, a Pollack Mihály M szaki F iskolán, mint szilikát- és vegyipari gépész üzemmérnök. – Volt gépész, üzemvezet , telepvezet – ivóvíz és szennyvízvonalon egyaránt, volt biztonságtechnikus (elvégezte az ehhez szükséges iskolát is). Jelenlegi beosztásába, az ÉszakBalatoni Üzemigazgatóság üzemfenntartási csoport vezet i állásába tíz éve került, ami az életében szokatlanul hosszú id egyazon beosztásban, amellyel igen elégedett. Szereti munkáját, szeret új arcokat megismerni vállalaton belül is, amire szerencsére van is alkalma, ha nem is minden “szakterületr l”. Hogyne mondjam, a világ megismerése és felfedezése élete szerves részét képezi. Az istent – sok máshoz hasonlóan – az Emberben keresi és nem a mennyben, bár sokat köszönhet (és köszön is) egykori pannonhalmi bencés tanítóinak, gondolkodása anyagi elveken alapul. Sokan írnak verset, ebben eddig nincsen semmi különös. Onnantól érdekes a dolog, ha a versírás színvonalát az ember környezete is elismeri.
Valóban sokan vannak, akik verset faragnak, bár jobban tennék, ha mással foglalkoznának. Jó ismer söm a veszprémi Napló kulturális rovatvezet je, Kellei Gyuri, sokat mesél err l. Néha valami borzalom, amit beküldenek neki és általában a legtehetségtelenebbek vannak megsértve a legjobban az szinte kritikától. Az én esetemben nem egyszeri “megvilágosodástól”, hanem egy folyamatról beszélhetünk inkább. Azon a véleményen vagyok, hogy szinte mindegy, hogy valaki ír, vagy fest, vagy szobrot farag, vagy egyébként akarja a környez világot leképezni és ezzel a meglév feszültségeket oldani önmagában, vagy önmaga és a környezete között. Ha festeni tudnék, festenék, de én valahogy a tollat választottam. Azért nálam konkrétabban is behatárolható a dolog. Gimnazista voltam és egy alkalommal a faliújságon a kosárlabda eredmények között megpillantottam egy fölöttem járó srác versét, ami – így visszagondolva – nagyon jó vers volt...! Valami olyasmir l szólt, hogy bemegy a srác a szobába, aminek a közepén csak egy létra áll, valami bels kényszer hatására felmászott rá és köpött egy marha nagyot, mert odafenn olyan meleg volt. Hát ilyen “prózai” lökés vitte a versírás útjára Gaál Antalt, akit egyre többen biztattak az írásra. Na meg az az érzés, amikor valamit sikerül megfogalmaznia, amivel kiírja magából a feszültségeket. –Hát az valami marha jó érzés – réved egy pillanatra maga elé. De a sikerhez vezet utat nem rózsák szegélyezik. – Engem hosszú évekig visszautasítottak, abszolút esélyem sem volt a megjelenésre. A hatvanas években ez csak azoknak sikerülhetett, akiknek kapcsolataik voltak. Pedig meg voltam rülve, hogy a nevemet nyomtatásban lássam. Hát most már ezen túl vagyok. Igazából nem törekszem országos hírnévre. Az én sz kebb környezetem ez a megye, ahol már engem ismernek. – Létezik-e ma “sikerkölt ”, akit szétszednek a verseikért? – Ma nem ilyen a helyzet. A tizenkilencedik században, vagy a huszadik század elején biztosan létezett – talán elég, ha csak Pet fire, Adyra és József Attilára utalok – de akkor teljesen más volt a világ, más az életszemlélet, más volt minden. Nem volt például az az rületes információdömping, amiben szinte már elveszik az ember.... Másfel l pedig szerintem, ha valaki túlságosan népszer , az már egy kicsit gyanús. Pontosan azért, mert az emberek hajlanak a könny fogyaszthatóság felé, de az már igazi értékeket nem hordoz. Sajnos a kultúra manapság kisebbségbe szorult, ami azonban nem jelenti azt, hogy vesztett az erejéb l. De nem képes úgy hatni, ahogy igazából kellene. Hosszan beszélgettünk még Gaál Antallal kifejez eszközökr l, küls és bels normákról. Föltettem a “nagy kérdést” is, optimista, vagy pesszimista költ nek tartja-e magát? Beszélget partnerem nehezen, de a “pesszimista” jelz felé hajlott inkább. (Szerintem ett l optimista, vagy inkább realista, de ebbe most ne menjünk bele.) Megkérdeztem azt is, mit szól az öregedéshez, vagy a halálhoz, amely egyszer mindannyiunkat elér. – Nekem semmi bajom a halállal. Meghalni ugyanannyi, mint enni, inni, szeretkezni... A világ legtermészetesebb dolga meghalni. Elég sok filozófiai munkát olvasok ebben a tárgyban... nem érdekel, mi lesz, ha meghaltam. Nem könny , de tudomásul veszem. Az öregedéssel meg úgy vagyok, hogy vigyázok a kondíciómra, sokat mozgok, ha lehet futok. (Mint kiderült, munkába is kerékpárral jár – L. S.) – Semmit nem kell hajszolni, egy dolog a lényeg: az ember önmagával legyen békében, önmagát ismerje meg, csak és kizárólag akkor, a világgal is megbékélhet. Minden feszültség és
baj szerintem abból akad, ha az ember önmagát nem fogadja el... Ez nem mindig megy könynyen, mert az ember sok mindent a génjeiben örököl, amit nehéz lefaragni. Ehhez sokszor hihetetlenül kemény munka kell. Hogy ha semmi másnak nem tudunk, legalább annak örüljünk, hogy süt felettünk a nap. Aztán beszélgettünk a boldogság fogalmáról is. – Boldognak lenni annyi, mint várni a biztos jóra – böktem ki a “tanulságot”. – Igen, lásd Kisherceg... – Innent l már kezdtünk sz kszavúak lenni, mert kezdtük érteni egymást. Végezetül “kedvenc” versér l kérdezem. Ha van ilyen. – Tegnap, mikor készültem erre a beszélgetésre, leültem és lapozgattam az egyik könyvemet. Aztán felolvastam egyet és mondtam a feleségemnek, hogy szerintem ez a legszebb versem. Elismerem, hogy van benne (bennem) egy adag cinizmus, azért hogy elviseljem a világot. De van benne egy adag keser ség is, de belül ez van... Van valami, amit felépítettem magamban, amit szeretnék elérni, de túl szép ahhoz, hogy valóság lehessen. Kicsit be is csapom magam ezzel talán. Gaál Antal Visszafelé ezüstszín volt valaha s kopott barnává lett a házfal gesztenyefa hajol az óarany tet fölé amelyet néma mohák szívnak élettelenné gurul-gurul a labda a vadrózsabokor alá kopogó diók közé sziszeg az éjszaka félénk a nappal lassan elmosódnak a körvonalak tört lépcs korlátnak támaszkodom visszafelé pereg a film úgy múlok el mintha most születnék (A virágok hatalmával c. kötetb l – 1997.) L. S.
Az autonómok véleménye Különösen nagy jelent ség nek ígérkeznek a jöv évi keresetnövekedésekre vonatkozó tárgyalások, mivel a kormány idei évre tervezett inflációs várakozásai tévesnek bizonyultak. Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint azzal, hogy a kormány döntött az idei nyugdíjak korrekciójáról, elismerte inflációs el rejelzésének tarthatatlanságát, így most már minél el bb meg kellene kezdeni a tárgyalásokat az idei munkabérek kiigazításáról. Köztudomásúlag az idei bérekre vonatkozó kormányzati elképzelés 6 százalékos infláció mellett 8,25, illetve 8,5 százalékos bruttó béremelést biztosított úgy, hogy ebben 2,5 százalékos reálbér emelkedéssel számolt. Borsik szerint a tervezettnél magasabb infláció miatt a reáljövedelmek csökkennek és legalább négy százalékpontot kellene korrigálni az idei bérekben a reálbérek szinten tartásához. Szeptember 20-i nyilatkozatához Borsik hozzáf zte, nem lehet elválasztani egymástól a jöv évre tervezett minimálbér bevezetését és a bérajánlásról folyó tárgyalásokat, mert a minimálbér 40 ezer forintra történ emelésével olyan bértorlódás keletkezik, amit együtt kell kezelni a béremeléssel.
Megállapodás a járandóságok és juttatások számítási módjáról Sok bizonytalanságot rejtenek még az elkövetkez hónapok a kormány és a szakszervezetek bérmegállapodását illet en. Könnyen el fordulhat, hogy a jöv év elején felgyorsulnak az események, de még nem lesznek konkrét megállapodások sem kormány, sem ágazati, sem vállalati szinten. Az esetleges “ex lex” állapot elkerülésére augusztus 30-án Tóth István vezérigazgató nevében dr. Molnár László vezérigazgató-helyettes és Gábor Imre a VKDSZ DRV Rt. munkahelyi szakszervezetének titkára aláírta azt a megállapodást, amelynek els pontja szerint a megállapodó felek hatályon kívül helyezték a mindenkori minimálbért alapul vev számítási módokon alapuló javadalmakra és juttatásokra vonatkozó el írásokat. A hatályon kívül helyezés azzal a nappal lép érvénybe, amellyel az országosan érvényes minimálbér a mostani megállapodáskor érvényes minimálbérhez képest 10 százaléknál jobban emelkedik (tehát várhatóan 2001. január 1-jét l). Az aláírók kölcsönösen kifejezték azt a szándékukat, hogy haladéktalanul megkezdik a tárgyalások a Kollektív Szerz dés érintett pontjainak újrafogalmazása érdekében. A tárgyalások sikeres lezárásáig a megállapodás tárgyát képez tételek tekintetében a DRV Rt. 28000 forintot vesz alapul a járandóságok és juttatások számításánál.
A folyamatok mélyére látni A szorzók maradnak, a számítás alapja változik A minimálbér és a ma m köd bérrendszerek között köztudomásúlag szoros az összefüggés, nem mindegy tehát, hogy a kormányzat milyen lépésekre szánja el magát az egészen közeli jöv ben. Az érdekegyeztet fórumokon néha magasra csapnak az indulatok, mivel egyel re óriási szakadék tátong az elvárások és a lehet ségek között. Különösen, ha “vigyázó szemünket Párizsra”, azaz nyugatra vetjük. Kemény viták után a munkahe-
lyi érdekképviseletek és társaságunk menedzsmentje megállapodott abban, hogy nem mondja fel a jelenleg érvényes kollektív szerz dést, nem is függeszti fel – ahogyan a szakszervezet javasolta –, hanem módosítja. A módosítás sarokpontja a járandóságok és juttatások vetítési alapjára vonatkozik, amely végül is – új megállapodásig – 25500 forintról 28000 forintra emelkedik (lásd err l szóló írásunk). De mi err l Gábor Imrének, a VKDSZ DRV Rt. munkahelyi szakszervezete titkárának véleménye? – Meglátásom szerint a kormányzat szent elhatározása, hogy az európai csatlakozás id pontjáig felhozza a minimálbéreket, ami Nyugat-Európában elfogadott, hogy a nemzetgazdasági átlag 60-70 százaléka a minimálbér. Ha azt vesszük, hogy nálunk most a minimálbér 25500 forint, a nemzetgazdasági átlagkereset pedig 79000 forint, akkor nyilvánvaló, milyen óriási különbség van a két állapot között. Ha azt vesszük, hogy nyugaton 60-70 százalékról indulnak a minimálbérek, nyilvánvaló, hogy az ottani munkavállaló munkájának az elismerése magasabb szintr l indul. Tehát igenis politikai kérdés annak eldöntése, hogy a kormányzat az életszínvonalat, a vásárlóer t egy magasabb szinten akarja-e meghatározni. Ebb l a szempontból ez a kormány támogatandó, de: a probléma az, mindehhez nem határozza meg azokat a szabályokat, vagy azt a fedezetet, ami ebb l a mai megállapodások alapján tükröz dik. Persze a kormány nem tud minden részmegállapodásra tekintettel lenni. Ez a bértarifa ugyanis, ami nálunk m ködik, 1995 óta van érvényben, tehát viszonylag új, míg máshol “száz éves” alapokon nyugszik. A kormány két dologra koncentrál. Az egyik Varga Mihály politikai pénzügyminisztériumi politikai államtitkár szájából hangzott el többször is, a 2001. január elsejét l és 2002. január elsejét l tervezett minimálbér emelésekre vonatkoztatva. Eszerint az els évben is és a második évben is 3 százalékkal csökkennek a TB járulékok, amelyek a cégeknek a minimálbér emelés fedezetét jelentenék. Mi, a szakszervezet azt mondtuk – ha a pénzügyi szakért k által készített anyag hiteles – a minimálbérre való átállás a cégnek 5 millió forintjába kerülne. Ez a DRV Rt. esetében – ahol éves kivetítésben 2,4 milliárd forintos bértömegr l van szó – nem “probléma” és err l dr. Molnár Lászlónak, vállalatunk gazdasági vezérigazgatóhelyettesének is ez a véleménye. Ez a társaságunknál kétszáz egynéhány embert érintene. Szerintünk azonban ez a kormány nem err l beszél, hanem egy általános bérszínvonal emelésr l. Ez esetben már ezernégyszáz emberr l lenne szó nálunk is, és 173 millió forintos bértömeg emelést, igényelne, vagyis közel annyit, mint amibe a 2000. évi bértömeg fejlesztésünk került. Ebben a kérdésben az az álláspontunk, hogy álljunk át az új tarifákra a meglév szorzókkal és azután beszéljünk a 2001-es bérfejlesztésr l. A szakért nk is azt javasolta, hogy a kivetítési alap kérdését helyezzük a középpontba, arról vitatkozzunk. Sajnos a munkáltató ebben a formában nem tudja az új tarifára való átállást elfogadni. Tett a vezetés kompromisszumos javaslatot erre a dologra, emellett kinyilatkoztatta, hogy egyoldalúan is hajlandó felmondani a jelenleg érvényben lev kollektív szerz dést. Ezért kötöttünk egy megállapodást, amiben a munkáltató kinyilatkoztatta, hogy mindaddig 28000 ezer forint lesz a kivetítési alap, amíg tételesen nem állapodunk meg a tarifa, a szorzók és a minimálbér kérdéseiben is. Most az a képtelen helyzet van, hogy olyan kérdésekr l vitatkozunk – néha már a sértegetés szintjéig is –, aminek nem is ismerjük a játékszabályait. Mi nem akarjuk megszakítani a tárgyalásokat és pozitívan értékeljük, hogy a kivetítési alapot a munkáltató tíz százalékkal (2001. január 1-jét l – a szerk.) megemelte. Most, amikor a 2002. január elsején elérni tervezett 60000 forintos minimálbért emlegeti a kormányf , könny belátni, hogy mi a 28000 forintos, vagy kés bb a 30-35 ezer forintos kivetítési alapunkkal – amely a különböz kategóriák bérmegállapításának alapját képezi – milyen messze kerülünk a valós folyamatoktól. Aki nem foglalkozik ilyen mélységig a dolgokkal, persze vajmi keveset ért meg ebb l.
-ó –r A VKDSZ Intéz bizottságának állásfoglalása a 2000. évi keresetek alakulásáról
A Vízügyi Közszolgáltatási Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének Választmánya az érdekkörébe tartozó munkavállalók 2000. évi bér- és keresetével összefügg állásfoglalásában a kormány inflációs tervét vette figyelembe (6-7 százalék). Az állásfoglalás legfontosabb célkit zése a reálkeresetek 3,5 százalékos növekedése, mely összhangban van a kormányzat vonatkozó határozatával (1113/1999. /IX.19.)A rendelkezésre álló KSH és MNB adatok és el rejelzések alapján a tervezett éves infláció várhatóan 9-10 százalék között alakul. A reálkeresetek éves szint növelése érdekében legalább 12,5 százalékos bruttó keresetnövekedést kell megvalósítani. Ennek érdekében – azon tagszervezetek, akik ezt a mértéket nem érték el: – kérjenek tájékoztatást a társaság gazdálkodásáról a cégvezetést l, – kezdeményezzenek további keresetfejlesztést, – ahol a gazdasági feltételek nem biztosítottak, ott jelezzék az illetékes ármegállapító tulajdonosnak. A Szövetség kezdeményezte a kormányzati határozatban foglalt keresetkorlátozás feloldását. Kéri a Víz-, Csatornam vek Országos Szakmai Szövetségét, a Magyar Fürd szövetséget a reálkeresetek növelésével összefügg szakszervezeti célkit zések támogatására. Budapest, 2000. szeptember 26.
Hézagpótló kiadvány Hogy egy nyelvet beszéljen fogyasztó és szolgáltató! Hasznos tájékoztató füzetet állított össze közös munkával a Fogyasztóvédelmi F felügyel ség és a Víz- és Csatornam vek Országos Szakmai Szövetsége. Címe: Közm ves ivóvízellátás és szennyvízelvezetés. A különböz fejezetcímekb l már kitalálható, hogy ez az a tájékoztató, amire sokan már régen vártak, hiszen a víz- és csatornadíjak egyre jelent sebb súllyal szerepelnek a háztartások kiadásai között. Egyáltalán nem mindegy tehát, milyen a viszony a víziközm szolgáltatók és a fogyasztók között. Ezt a – néha indokolatlan feszültségekkel terhelt – kapcsolatot teheti sokkal felh tlenebbé és harmonikusabbá az új kiadvány, ami közérthet nyelven tartalmazza azokat a hasznos tudnivalókat, amelyeket a hétköznapi ember csak igen körülményes módon, nehezen beszerezhet jogszabályok és rendeletek tanulmányozásával és – a DRV Rt. esetében – az Üzletszabályzat áttanulmányozásával tudna megismerni.
Néhány fejezetcím ízelít ül a tájékoztatóból: Tudnivalók a szolgáltatásról, Mire figyeljünk a szerz dés aláírásakor?, Hogyan olvassuk le a vízmér t...?, Hova forduljunk panaszunkkal?, Tudnivalók társasházak részére.... Ugyancsak fontos tudnivalókat tartalmaz az Egy csepp figyelmet a víznek! cím fejezet, amelyb l, röviden összefoglalva bár, de kiderül, micsoda kincs a tiszta, egészséges ivóvíz, mennyi “dolog” van vele, mire a fogyasztókhoz kerül és mi lesz “vele”, ha már elszennyez dött. A Közm ves ivóvízellátás és szennyvízelvezetés cím kiadvány a hírek szerint elkerül valamennyi önkormányzat és víziközm szolgáltató ügyfélszolgálati irodájába, de ha valaki így sem jutna hozzá, segítségére lesznek a fogyasztóvédelmi felügyel ségek irodáiban.
Mit csinált a nyáron...? Szekó József mohácsi polgármester, a DRV Rt. igazgatóságának tagja: –Nem lehet mondani, hogy ezen a nyáron igazán nyaraltam volna. A családommal együtt töltöttünk néhány napot Hévízen, azután a húgoméknál Balatonföldváron két napot. Tulajdonképpen feleségemnek és nekem ez volt a nyaralásunk. A gyerekeim hál'istennek tudtak nyaralni, a legnagyobb lányom a férjével Amerikában volt, a legkisebb lányom volt Görögországban, a középs lányom pedig – államvizsgázott a közgazdasági egyetemen – most van Angliában. A munkám miatt és mivel költöztünk is és a ház körüli teend k elég sok elfoglaltságot adtak, hosszabb id re nem tudtam kikapcsolódni. dr. Solti Dezs a DRV Rt. Pécsi Üzemigazgatóságának vezet je: – Augusztus 26-tól voltam másfél hétig szabadságon a vállalat által biztosított selcei autóskempingben, utána még három napra átugrottunk Velencébe a feleségemmel, felidézni az emlékeket... – Ott voltak nászúton? – Nem, három gyerekkel voltunk korábban Velencében, ami azt jelentette, hogy amíg a gyerekek kicsik voltak, nem volt kire hagyni ket, mindig vittük ket magunkkal. Ez azzal is járt természetesen, hogy függetlenül attól, hogy mi rakódott le bennük, az évek során kialakult egy igény, hogy k is lássanak világot, embereket, szokásokat, m vészeteket... Ebben az udvar bels t l a képtárig minden benne van, de azért három gyerekkel mégsem lehet annyit látni, mint ha az ember csak a társával, céllal megy el valahová. Furcsa talán, hogy most sokkal inkább Velence rejtett titkai érdekeltek és nem a Szent Márk tér – sokat sétáltunk az utcákon és láttunk egy tüntetést is (Békét Nicaraguának!), amely természetesen vízen, csónakokon zajlott, ahol még a kísér "rend rautók" és a "ment autó" is motorcsónak volt. Ett l függetlenül a nyár a munkahelyen és munkával telt. Furcsa egy ilyen száraz nyár után ilyesmit mondani, de sokkal többet is tudtunk volna teljesíteni, ha van rá igény... Harnos Lászlóné (Marcsi), aki huszonhárom éve dolgozik a Somogy megyei központban, jelenleg mint az üzemigazgató, Bóta László titkárn je.
– A nyáron tökéletesen sikerült elszakadnom egy id re a munkámtól. Júliusban egy csodálatos hetet tölthettem együtt a hároméves és féléves unokámmal, Jánossal és Dáviddal, és ezt követ en Gyulán nyaraltunk a férjemmel. Nagyon jó id t fogtunk ki és a társaság is remek volt. A szolnoki vízm t l volt ott egy számlázó ügyfélszolgálatos hölgy a családjával, és a DMRV gödi üzemvezet je a feleségével és a kisfiukkal, úgy összebarátkoztunk, hogy azóta is tart a kapcsolat. A programunkról annyit, hogy a tószínpadon láttunk egy csodás néptánc találkozót, ahol olasz és szlovák együttesek mellett fellépett egy japán kalotaszegi együttes (!) is, japán zenekarral, magyaros zenére táncoltak. Soha nem gondoltam volna, hogy a japánok így tudnak magyar táncot táncolni. Szerettük volna megnézni a Rómeó és Júliát is, amit egy olasz rendez vitt színre, de mint kiderült erre hónapokkal korábban kellett volna jegyet vennünk. Így be kellett érnünk a várral, a finom egri borokkal és a csodálatos fürd vel, de az sem esett rosszul. Az ellátás az üdül ben remek volt, s t, olcsóbb is mint egy balatoni nyaralásnál... Mivel külföldön már sokat voltunk, elhatároztuk, hogy jöv re folytatjuk Magyarország felfedezését. Valószín leg az ugyancsak csodálatos északi középhegység, a Mátra és Szilvásvárad lesz az útirány. Ács Ottó tíz éve a DRV dolgozója, korábban a Gelkánál és jogutódjánál dolgozott, amely csendben kimúlt. Most a “börzeraktárt” kezeli, feladata új gazdát keresni az elfekv készleteknek. Nyári szabadságából tíz napot Hévízen töltött feleségével a DRV üdül jében. Felesége gerincproblémáira jól jött a gyógyvíz, de Ács úr is szívesen megmártózott a gyógyító habokban. Kérdésemre, hogy nem túl drága-e Hévíz a nyaraláshoz, egyetért en helyesel, megjegyezve, hogy azért "“némi praktikával"” az üdül ben van lehet ség a megfizethet bb otthoni koszt el állítására. A kezelések végeztével párjával szívesen fedezték fel a környez csodálatos tájat, a pincesort, a közeli Sümeget és Keszthelyt. Hogy jöv re ugyanitt nyaralnak-e, az kérdéses, mert tervezik, hogy két fiukat is meglátogatják, akik bizony nem laknak túl közel. A nagyobbik, harminchárom éves, Angliában nyelvtanár, a kisebbik, harmincegy, a stuttgarti egyetem utolsó éves építész szakos hallgatója.
