XLI. Egyetemi Orvosnapok október

2

TART ARTALOM

XLI. Egyetemi Orvosnapok

Orvosnapok: kitüntetések, elismerések Tanévnyitó az orvoskaron (Németh Péter, Nyitrai Miklós, Ohmacht Róbert) Néhány gondolat az orvos-egészségtudományi képzés közelmúltjából (Miseta Attila) Megemlékezés Entz Béla professzorról (Pajor László) A Doktori Tanács ülése (Fischer Emil) A POTE 1952-58-as évfolyamának aranydiplomás orvosai (Farkas Mária) Az ÁOK-KA pályázatra beküldött anyagok témavezetõinek statisztikai analízise. Mi a teendõ? (Koller Ákos)

2009. október 16-17.

PROGRAM 2009. október 16. (péntek) 10.00 Az Elméleti Tömb belsõ terét érintõ képzõmûvészeti pályázat eredményhirdetése és a pályamûvek bemutatása 10.30 Az Orvostudományi Kar ünnepi ülése A dékán ünnepi beszéde Pro Facultate Medicinae emlékérmek átadása Arany-, gyémánt-, vasdiplomák adományozása Romhányi Emlékérmek átadása Oktatói és hallgatói kitüntetések adományozása Árpád-házi Szent Erzsébet Emlékérem adományozása Dékáni dicséretek átadása LÁTÓPÁLYA – SZÛKEBB HAZÁNK, BARANYA Dr. Lázár Gyula, professzor emeritus fotókiállításának megnyitója

Association of Medical Schools in Europe kongresszus (Ertl Tibor) Demchenko professzor Pécsett (Nyitrai Miklós)

15.00

1954-ben végzett hallgatók 1959-ben végzett hallgatók 1964-ben végzett hallgatók 1969-ben végzett hallgatók 1974-ben végzett hallgatók 1979-ben végzett hallgatók 1984-ben végzett hallgatók 1989-ben végzett hallgatók 1994-ben végzett hallgatók 1999-ben végzett hallgatók

13th International Conference on Gastrointestinal Resarch tudományos ülés (Pongrácz Judit, Mózsik Gyula) Pécsi Egyetemi Gyógyszerésznapok – 2009 (Fittler András) Sikeres próbaoktatás az Integráció és Migrációs Egészségügy Magyarországon projektben (Bognár Rita) Õszi ünnepeink: Aradi Vértanúk Napja; 1956 A Pécsi Dóm freskói és kincstára (ifj. Vadász István) Régi fogászati hirdetések (Deák Máté – Dezsõ Krisztina) Medicina a képzõmûvészetekben (Benke József) Recenzió Mózsik Gyula: Záróra elõtt c. könyvérõl (Süle Tamás)

ÉVFOLYAMTALÁLKOZÓK Kis tanácsterem (I. em.) VI. szemináriumi terem (III. em.) VII. szemináriumi terem (II. em.) III. szemináriumi terem (fsz.) V. szemináriumi terem (fsz.) Dr. Cholnoky László tanterem (I. em.) Tanácsterem (I. em.) Dr. Lissák Kálmán tanterem (I. em.) Dr. Donhoffer Szilárd tanterem (I. em.) Dr. Flerkó Béla tanterem (I. em.)

Ezt követõen az egyes évfolyamtalálkozókon részt vevõk közös rendezvénye (vacsora) 2009. október 17. (szombat)

TUDOMÁNYOS DÉLELÕTT A végzett évfolyamok képviselõinek tudományos elõadásai (PTE Általános Orvostudományi Kar, Dr. Flerkó Béla (IV. sz.) tanterem (Pécs, Szigeti u. 12.) 10.00 Dr. Tornóczky Tamás egyetemi docens, PTE ÁOK Patológiai Intézet: GIST: 10 év története 20 percben

A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiállítássorozata a pécsi egyházmegye millenniumára (Pohánka Éva)

10.20

Dr. Miseta Attila egyetemi tanár, PTE ÁOK Laboratóriumi Medicina Intézet: Modern laboratóriumi diagnosztika

Csontváry, ahogyan az éremmûvészek látták (Süle Tamás)

10.40

Dr. Karádi Zoltán egyetemi tanár, PTE ÁOK Élettani Intézet: Elõagyi glukóz-monitorozó neuronok a homeosztázis központi szabályozásában

Dr. Dávid M. Ferenc Dr. Lengvári István Ferenci József

11.00

Dr. Kollár Lajos egyetemi tanár, PTE ÁOK Sebészeti Tanszék: Szemléletváltozás az érsebészetben: a thrombendarteriectomiától az endovascularis technikáig

11.20

Dr. Ternák Gábor egyetemi tanár, PTE ÁOK Infektológia, Katasztrófaorvostani és Oxyológiai Intézet: Behurcolható trópusi betegségek felismerése és ellátása

14.00

Az évfolyamtalálkozók szabadon választott programja Az Orvostörténeti Múzeum (Pécs, Szigeti u. 12.) megtekintése

20.00

Dékáni fogadás az Általános Orvostudományi Kar Dr. Romhányi György aulájában


Intézeti, klinikai hírek, információk
Az elsõ borító (Pécs, Baranya) Lázár Gyula, Barthó Loránd, a középsõ oldalak Lázár Gyula és Rodler Miklós, a poszter ifj. Vadász István fotóinak felhasználásával készült.

(Részvétel csak külön meghívóval)

Felelõs szerkesztõ: Barthó Loránd, Decsi Tamás
Tördelõszerkesztõ: Babarciné Stettner Lenke. Aszerkesztõség címe: PTE Általános Orvostudományi Kar Sajtóirodája, 7624 Pécs, Szigeti út 12. Tel.: 536-116. E-mail: [email protected]
HU ISSN 1586-1031 Elektronikus publikáció: www.aok.pte.hu/hirmondo
HU ISSN 1586-1295. Nyomtatta a PTE ÁOK Nyomdája. Vezetõ: Ollmann Ágnes

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

3

PRO FACULTATE MEDICINAE KITÜNTETÉSEK Arany fokozat Dr. Sümegi Balázs egyetemi tanár A biológia tudományok doktora 1975-ben végzett a szegedi József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karának vegyész szakán. 1975 óta dolgozik a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1994-ben egyetemi tanári kinevezést, majd ugyanezen évtõl kezdve megbízást kapott az intézet vezetõi teendõinek ellátására. Két periódusban választották meg az Általános Orvostudományi Kar dékánjává. Sümegi professzor mind a magyar, mind az angol nyelvû oktatásban tantermi elõadásokat és gyakorlatokat tart. A modern szemléletû biokémia oktatásának megszervezése nevéhez fûzõdik karunkon. A Multidiszciplinális Orvostudományok doktori iskola vezetését az iskola megalakulása óta látja el. Kiemelkedõ érdeme, hogy dékánként õ kezdeményezte és szervezte meg a német nyelvû orvosképzést karunkon. Hosszabb idõt töltött az Amerikai Egyesült Államokban tanulmányúton. Vezetésével a Biokémiai Intézetben magas színvonalú tudományos kutatómunka folyik, melynek eredményeit jelentõs külföldi szaklapokban publikálják. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem kutatás-fejlesztési ügyekért felelõs rektori megbízottja.

Ezüst fokozat Dr. Ertl Tibor egyetemi tanár Az MTA doktora, 1976 óta dolgozik a Szülészeti Klinika Neonatológiai Osztályán. 1988 óta vezeti a Szülészeti Klinika újszülött osztályát és a Perinatális Intenzív Centrumot. Nagy gondot fordít saját és kollégái szakmai és tudományos fejlõdésére. Klinikai és tudományos munkája mellett a 90-es évek végétõl országos szinten vesz részt a szakképzés és továbbképzés rendszerének kidolgozásában, illetve átalakításában, a törvényi és rendeleti háttér elõkészítésében. A Szak- és Továbbképzõ Igazgatóság vezetõjeként felelõs a régió rezidensképzésének és a szakorvosok továbbképzésének szervezéséért. Aktívan részt vesz az orvosi szakma országos és nemzetközi szervezeteinek munkájában. Jelenleg a MOTESZ megválasztott elnöke.

Dr. Götz Frigyes emeritus professzor 1959-ben szerzett orvosi diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, azóta dolgozik az Urológiai Klinikán. 1987-ben egyetemi tanárrá és az Urológiai Klinika igazgatójává nevezték ki. Szakmai tevékenysége az urológia egészét felöleli. Nevéhez fûzõdik a Huth Tivadar Urológus Napok bevezetése, mely azóta is a magyar urológus társadalom háromévente megrendezett, kiemelkedõ eseménye. Oktató munkáját a felkészültség, igényesség jellemezte és jellemzi ma is. Jelenleg is részt vesz a graduális oktatásban és az urológus rezidensképzésben. Vezetése alatt az Urológiai Klinika új diagnosztikai és mûtéti profilokkal bõvült. Hivatástudata, szerénysége, humanitása, etikus szemlélete, valamint a röviden vázolt életútja alapján kiemelkedõ érdemeket, jó hírnevet szerzett a pécsi orvoskarnak.

Bronz fokozat Csapó Veronika titkárságvezetõ 1969-tõl dolgozik a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, ezen belül is a Sebészeti Klinikán. A pályán eltöltött negyven év alatt töretlenül és kimagaslóan gyakorolja hivatását. A Sebészeti Klinika adminisztrációs tevékenységének szervezése, összefogása példaértékû, mellyel pozitív példát mutat kollégái számára. A klinikán folyó képzések, oktatások szervezése, lebonyolítása személyéhez kapcsolódik. A Sebészeti Klinika szakszervezeti bizalmi munkatársa, a rábízott tagsági feladatait megbízhatóan, precízen végzi. Mind orvosi, mind szakdolgozói körökben a munkahelyi kollektíva megbecsült tagja.

2008 OKTÓBER

4

Görbicsné Döbörhegyi Erzsébet fõmûtõsnõ 1968 óta áll a Pécsi Orvostudományi Egyetem alkalmazásában. Pályáját 3 mûszakos nõvérként kezdte a POTE I. számú Sebészeti Tanszékének Baleseti Sebészeti Osztályán, késõbb a II. sz. Sebészeti Klinika mûtõjének vezetõje lett. Számtalan laparoszkópos tanfolyam szervezésében és lebonyolításában vett részt. 1993-tól az Idegsebészeti Klinika fõmûtõsnõje. Magatartása, szolgálatkészsége kollégáinak, beosztott dolgozóinak mintaképül szolgálhat. Több mint 40 éves munkaviszonya alatt bebizonyította, hogy felelõs és nagy szervezõkészséget igénylõ munkakörét a szakmai elvárásoknak megfelelõen, a legnagyobb gondossággal, pontossággal és precizitással végzi.

Péter Zsuzsanna könyvtáros 1981 óta határtalan szorgalommal, lelkiismeretességgel dolgozik könyvtárunkban. Az õ munkájának köszönhetõ, hogy az orvoskar számára vásárolt dokumentumokból naprakész információt szolgáltathat a könyvtár elektronikus katalógusán keresztül. Szakértelmével, nyelvtudásával és türelmes segítõkészségével hozzájárult mind a magyar, mind a külföldi hallgatók könyvtári ismereteinek bõvítéséhez.

Dékáni Dicséretet kapnak Dobiné Balogh Éva gondnok

Kiss Györgyné laboráns

Közel 34 éve dolgozik a Gyermekklinikán. A Klinikát érintõ két integráció zökkenõmentes lebonyolításában aktív szerepet vállalt. Egyéniségébõl adódó érdekérvényesítõ képességét maximálisan kihasználva érte el, hogy az egyre nehezülõ gazdasági helyzet ellenére a klinika gyógyító tevékenységéhez alapvetõen szükséges kiszolgáló feltételek biztosítottak legyenek. Lelkiismeretes tevékenységével folyamatosan segítette az intézet vezetését a mûködési nehézségek megoldásában.

1967 óta egyetemünk Biológiai Intézetének dolgozója. Hosszú intézeti tevékenysége során mindvégig lelkiismeretes, megbízható munkatárs volt, minden munkáját az alaposság, gyorsaság, hatékonyság jellemezte. Rendkívül energikus, ambiciózus volt, minden új dolgot meg akart tanulni, ami munkáját segíthette. A laboratóriumi munka mellett az elmúlt években átvette a rendelésekkel, a pályázatok adminisztrációjával kapcsolatos tennivalókat is. Fontos szereplõje, motorja volt az intézet közösségének.

Szántó Ferencné vezetõ asszisztens

Takács Ferencné szakápoló

Szántó Ferencné a Pécsi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetében kezdte pályafutását, majd 1981-tõl a Gyermekklinika laboratóriumának munkatársa lett. A laboratórium munkatársaként mindig fontosnak tartotta a fiatalok támogatását, mind szakmailag, mind emberileg. Egyik alapító tagja volt az 1998-ban megalakult Orvosi Genetikai Intézetnek. Lelkiismeretes, a munkáját mindig fontosnak tartó, rendkívül empatikus személyiségének köszönhetõen a fiatal intézet rövid idõ alatt egy jól szervezett, hatékonyan mûködõ szervezeti egységgé forrt össze.

Takács Ferencné szakápoló 1979ben kezdett az egyetem I. sz. Belklinikáján dolgozni, majd 2002-ben az Onkoterápiás Intézetbe került. Elvégezte az onkológiai szakápoló képzést, valamint transzfúzió adására jogosító tanfolyamot. Budapesti továbbképzésen csontvelõ transzplantáció elvégzéséhez szükséges szakképesítést is szerzett. Jól képzett, megbízható munkaerõ, a betegek, dolgozók egyaránt szeretik, munkáját mindig lelkiismeretesen végzi. Felelõsségteljes, magas szinten végzett szakmai munkájára hosszú távon is számít az intézet.

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

5

Dékáni dicséret és Árpád-házi Szent Erzsébet-Emlékérem Milovecz Gáborné fõnõvér 20 éve dolgozik a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikán. Osztályos, majd klinikai diplomás fõnõvéri beosztásban, megbízható munkatárs. Kiváló és közvetlen kommunikátor a nõvérek és az orvosok felé is. Minõségi mediátor. Munkatársai és szakmája érdekképviseletében jó és határozott, összegyetemi fórumokon is megmutatkozik erõteljes és mégis diplomatikus viselkedése. Etikus viselkedés, korrekt vezetési módszerek jellemzik. Sok év óta oktatja szakmáját, példamutatásra képes, közvetlenül a betegágy mellett is igazi modellként követhetõ.

Karunk aranydiplomát adományoz azon nagybecsû orvosdoktorok számára, akik egyetemünkön 50 éve szereztek diplomát: dr. Ambrus Mária, dr. Baranyai Istvánné dr. Nyári Irén, dr. Baumgartner István, dr. Bács Bayer Gábor Huba, dr. Bognár János, dr. Bõhm Klára, dr. Böröcz László, dr. Csonka Edit Julianna, dr. Donhoffer Hilda Anna, dr. Faust Fülöp, dr. Ferencné dr. Kun Erzsébet, dr. Géczi Kornélia Mária, dr. Görög Ildikó Olga, dr. Götz Frigyes, dr. Gyódi Gyula Ferenc, dr. Heim Tibor Ferenc, dr. Jancsó Miklós, dr. Keszthelyi László, dr. Kett Károlyné dr. Borbás Ilona Mária, dr. Kovács István, dr. Kött Béla Aladár, dr. Kött Béláné dr. Szajkó Erzsébet, dr. Lenner Aladárné dr. Kucserka Vilma, dr. Lõczi Géza, dr. Markó József János, dr. Molnár Magdolna, dr. Molnár Miklós, dr. Morvay Géza Sándor, dr. Morvay Gézáné dr. Wéber Mária, dr. Mutschler Ferencné dr. Rózsa Elvira, dr. Németh László, dr. Nyéki Lászlóné dr. Fülepp Márta, dr. Papp István Csongor, dr. Patakfalvi Albertné dr. Páncél Magdolna, dr. Perényi Katalin, dr. Pongrácz Gyula, dr. Ratkóci Iván Károly, dr. Rádler Antal, dr. Schmidt Ede György, dr. Simon Endre, dr. Szabó János, dr. Szántó Józsefné dr. Kerényi Mária, dr. Telegdy Gyula, dr. Uhlarik Sándor, dr. Vörös István Mihály, dr. Weigl Örkényi Rudolf Ernõ, dr. Zsifkovits István, dr. Zsiray Ferenc Karunk gyémántdiplomát adományoz azon nagybecsû orvosdoktorok számára, akik egyetemünkön 60 éve szereztek diplomát. Idén ebben dr. Szekeres László részesül. Karunk vasdiplomát adományoz azon nagybecsû orvosdoktorok számára, akik egyetemünkön 65 éve szereztek diplomát. Karunk vasdiplomát adományoz azon nagybecsû orvosdoktorok számára, akik egyetemünkön 65 éve szereztek diplomát: dr. Dános László Kornél, dr. Kende (Kaiser) József, dr. Kovács József, dr. Pankotay József Ernõ, dr. Vedrõdi Károly Ármin. A Romhányi Emlékérmet a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora alapította a tantermi elõadások keretében végzett magas színvonalú oktatómunka elismerésére. Az arra érdemes oktatókat a magyar és angol képzésben részt vevõ V. és VI. éves hallgatók választják meg, titkos szavazással. Az emlékérmet évenként egy fõ elméleti és egy fõ klinikai tantárgyat elõadó oktató kapja. Az idei évben ebben a kiemelkedõ elismerésben – ismét – dr. Szeberényi József egyetemi tanár, az Orvosi Biológiai Intézet igazgatója és dr. Nagy Judit, a II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum emeritus egyetemi tanára részesül. A Kiváló gyakorlatvezetõ címet a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora 1995-ben alapította. Az arra érdemes oktatókat a magyar és angol képzésben résztvevõ V. és VI. éves hallgatók választják meg titkos szavazással. Az elismerésben részesülnek: dr. Pfund Zoltán, egyetemi adjunktus, Neurológiai Klinika, dr. Hollósy Tibor, egyetemi tanársegéd, Anatómiai Intézet, dr. Illés Zsolt, egyetemi docens, Neurológiai Klinika, ifj. dr. Sétáló György, egyetemi docens, Orvosi Biológiai Intézet, dr. Tamás Andrea, egyetemi adjunktus, Anatómiai Intézet, dr. Mayer Klára, egyetemi adjunktus, Gyógyszertechnológiai és Biofarmáciai Intézet, dr. Fodor Krisztina, PhD-hallgató, Gyógyszerészi Kémiai Intézet, dr. Tamasikné Helyes Zsuzsanna, egyetemi docens, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, dr. Nagy Ferenc, egyetemi docens, Neurológiai Klinika. Úgyszintén az V. és VI. éves hallgatók titkos szavazata alapján kerül átadásra a hallgatók elméleti és gyakorlati képzésében kiemelkedõ teljesítményt nyújtó intézeteknek és klinikáknak járó elismerõ oklevél. A legjobban oktató intézetek: Orvosi Biológiai Intézet (dr. Szeberényi József egyetemi tanár), Kórélettani és Gerontológiai Intézet (dr. Koller Ákos egyetemi tanár), Patológiai Intézet (dr. Pajor László egyetemi tanár) A legjobban oktató klinikák: Neurológiai Klinika (dr. Komoly Sámuel egyetemi tanár), II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum (dr. Wittmann István egyetemi tanár), Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyak Sebészeti Klinika (dr. Gerlinger Imre egyetemi tanár). Idén egy olyan hallgatót avattunk, aki középiskolai és az egyetemi tanulmányai során mindvégig jeles eredménnyel vizsgázott, példamutató teljesítményét oktatói mindig a legmagasabbra értékelték: dr. Szíjártó Valéria Irén.

Köztársasági ösztöndíjban részesülnek az alábbi hallgatók: Bánki Eszter Márta, Horváth Gábor, Fisi Viktória, Tarjányi Oktávia, Borbély Éva, Mérei Ákos, Kellermayer Zoltán, Hajna Zsófia Réka, Gyenge Márton, Sarlós Donát Péter, Könnyid Krisztián. Az évfolyam legjobb hallgatója oklevelet kapják: II. évfolyam, Általános Orvos Szak: Pálmai Péter; Angol Program: Hamandsen Kristian; Gyógyszerész Szak: Zsilli Gábor Barnabás III. évfolyam, Általános Orvos Szak: Scheich Bálint; Angol Program: Bartos Barbara; Német Program: Kaulen Sophia Agnes IV. évfolyam, Általános Orvos Szak: Sarlós Donát Péter;Angol Program: Strandly Christoffer; Német Program: Houf Jan Thomas; Német Program Fogorvos Szak: Eirich Xenia; Gyógyszerész Szak: Horváth Emõke V. évfolyam, Általános Orvos Szak: Gyenge Márton; Fogorvos Szak: Nagy Balázs; Német Program: Zywien Anastasia Olivia; Gyógyszerész Szak: Poór Miklós VI. évfolyam, Általános Orvos Szak: Párniczky Andrea, Szilágyi Zsuzsanna; Angol Program: Donnér Isabella Marit Margareta; Molina Matilde Hauge; Német Program: Hermans Martin A FOTÓKAT AZ OKTATÁSTECHNIKAI CSOPORT MUNKATÁRSAI KÉSZÍTETTÉK. KÖSZÖNJÜK!

6

TANÉVNYITÓ ÜNNEPSÉG AZ ORVOSKARON 2009. szeptember 7-én tartottuk tanévnyitó ünnepségünket a Dr. Romhányi György Aulában. Ünnepi beszédet dr. Németh Péter dékán mondott. Dr. Nyitrai Miklós, az Angol Program vezetõje az angol, dr. Ohmacht Róbert, a Német Program vezetõje a német nyelvû oktatásban részt vevõ hallgatókat köszöntötte. Az alábbiakban az elhangzott beszédeket közöljük.

Dr. Németh Péter

Tanévnyitó 2009/2010 Tisztelt Új Diákjaink! Tisztelt Tanártársak! Tisztelt Egyetemi Polgárok! Kedves Vendégeink! A tanévnyitó ünnepség elején elhunyt kollégáinkról emlékeztünk meg. Most a frissem belépõ hallgatóinkat üdvözöljük elõször. Évtizedeket, generációkat átívelõ folyamat két végpontja találkozott ma öszsze. Bár a véletlen eredményezte ezt az egybeesést, mégis úgy gondolom, hogy életpályák indulásakor nem árt elõretekinteni. Ugyanis egy folyamatról van szó, amelyben mindenki a saját tehetsége, szorgalma, és mondjuk meg nyíltan, szerencséje alapján mozog elõre. A folyamat két végpontja adott, fõbb állomásait ezért nem árt ma is – és idõrõl-idõre ismételten – újragondolni. A frissen belépõ hallgatóknak is, a pályakezdõ kollégáknak is, és a pályájuk delelõjén már túljutott egyetemi polgároknak is. És ezek nem egyszerû kérdések. A tanulmányaikat a mai napon megkezdõ hallgatók csak látszatra vannak könnyebb helyzetben. Az, hogy tanulni kell, és lehetõség szerint minél jobb eredményeket elérni, ez természetes. De arról már mindenkinek eltérõ a jövõképe, hogy belgyógyász, érsebész, szemorvos, háziorvos, esetleg kutató szeretne majd lenni. Ezeknek a céloknak az elérése már az egyetemi évek alatt fontos döntéseket igényel, szelekciót az érdeklõdésben, a tanulmányokban a hangsúlyok kijelölését, de azért annak fenntartását is, hogy a változtatás lehetõsége is megmaradjon. Sok olyan példát tudnék ugyanis sorolni, mint hajdani kedves csoporttársamét, aki az egész egyetemi évei alatt – nagyon szorgalmasan – belgyógyásznak készült és ma országos hírû, kiváló idegsebész. Az elkötelezettség megalapozását a Tudományos Diákkör, a rugalmasságra, a változtatásra való képességet a kredit rendszer által lehetõvé tett – hazai és nemzetközi – oktatási csereprogramok segítik elõ. Ezért fontos az orvostudomány alapjait képezõ elméleti és klinikai tantárgyak minél magasabb szintû elsajátítása. És mégegy: függetlenül attól, hogy valaki már ma tudja, hogy mi akar lenni, vagy rábízza az elkövetkezõ egyetemi évekre, hogy a sokszínû orvosi pálya melyik specializációját fogja majd választani, egy dolog kötelezõ: az etikus viselkedés, a helyes orvosi magatartás elsajátítása. Mert ez közös. És a pálya végpontján majd az egészet is minõsíti. Nem közömbös, hogy valaki nyugdíjasan majd úgy tekinthet vissza az eltelt évekre,

hogy lehet, hogy nem minden sikerült az eltervezettekbõl, de a napi döntések az embertársak javát szolgálták, etikusak voltak. A viselkedési normákat mindenkinek saját magának kell kialakítania. Példákat fognak látni. Jót is, rosszat is. Tanuljanak mindkettõbõl! Nagy kihívás. Legalább akkora, mint a tantárgyak elsajátítása. Az életpályájuk progresszív korszakát megélõ kollégáink, azok az oktatóink, klinikusaink és kutatóink, akik ma a derékhadat alkotják – szintén nagy kihívás elõtt állnak. A pécsi orvosképzés 91 éves történetében talán soha nem volt ennyire komplex a felelõsségük. Mindnyájan tudjuk, hogy szinte reménytelen pénzügyi gondokkal küzd a klinikum. (Zárójelben jegyzem meg, hogy nemcsak nálunk, hanem az egész országban!) Ugyanakkor évtizedek óta a legnaPTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

7 gyobb klinikai beruházását tudjuk elindítani. A megyei kórházi integráció is nagy kihívást jelent. A már jól bejáratott, esetenként egyéni érdekektõl sem mentes mûködést fel kell cserélni, újra kell gondolni. Mégpedig nagyon rövid idõ alatt. Sem az anyagi helyzet, sem az integrációból adódó feladatok átrendezõdése nem teszik lehetõvé a halogatást. A változtatásokat viszont kizárólag szakmai indokok alapján szabad megvalósítani. Úgy, hogy sem a betegellátás, sem az orvosképzés ne sérüljön. Különösen ez utóbbira szeretném ma felhívni a figyelmet. Sem a klinikai nagyberuházás, sem a regionális integráció tervezésénél ez a szempont eddig nem kapott kellõ hangsúlyt. Pedig ez különböztet meg bennünket a kórházaktól és más betegellátó intézményektõl. Az orvosképzés és az orvostudományi kutatás klinikai háttér nélkül nem képzelhetõ el. Ugyanakkor a napi betegellátás színvonalát pozitívan befolyásolja az oktatás és a tudományos kutatás. Egymásra utaltságban, kölcsönös érdekegyezésben tud csak jól mûködni mindkettõ. Ez egymás támogatását jelenti, még akkor is, ha külsõ tényezõk inkább az oktatás és a betegellátás megosztásában, szembefordításában lennének inkább érdekeltek. A közös érdek felismerését szolgálta a múlt évben is és idén is a Kar pénzügyi szolidaratása a Klinikai Központtal. Pedig az orvosképzés mûködtetése sincs könnyû helyzetben. Örvendetesen növekszik a hallgatói létszám. Ugyanakkor nem tudja ezt követni sem az oktatói állomány bõvítése, ami különösen az elsõ két évben oktató intézetek többségében már elérte a kritikus értéket, sem a kiszolgáló infrastruktúra. Három nyelven oktató, túlterhelt kollégáktól a tudományos teljesítmények növelését és fokozott részvételt az egyetemi közéletben nem lehet elvárni. Pedig a kari önállósodás elõtt álló Fogorvostudományi Szak és a Gyógyszerész Szak igényeit is figyelembe kell vennünk. Ugyanígy, a most induló orvosi biotechnológus képzés is a kezdeti idõben beruházásokat igényelne. Nagy problémát jelent az is, hogy oktatási helyiségeink felújítása folyamatosan halasztódik. Ki kell jelentenem, hogy nem a kari vezetés elhatározottságának hiányában. Évek óta intenzíven, de eddig eredménytelenül harcolunk a Hallgatói Szolgáltató Központ felépítéséért. A felújításaink ütemezése sem a mi hatáskörünk. Így a határidõk folyamatos eltolódása, ezzel a napi mûködésünk gyakori ellehetetlenülése is az alárendelt kari státuszunk következménye. A kiút csak az összefogással, az egymás támogatásával, a belsõ ellentétek félretevésével és az összehangolt cselekvéssel teremthetõ meg.

Klinikai Központ vezetése ezért határozta el együttesen, hogy, ha a törvényi felhatalmazással nem is rendelkezünk, de a saját mozgáskörünkön belül a jövõben fokozott figyelmet fordítunk a nyugdíjba menõ kollégák iránt. Nemcsak a kölcsönös megbecsülés miatt szükséges ez. Nagyon fontos a folyamatosság fenntartása miatt is, hogy tapasztalatuk, oktatói, kutatói, klinikai munkájuk – ha egyénenként változó mértékben is – további évekre bennünket gazdagítson.

A Kar mûködésének folyamatos megújulásában fontos szerepe van az új professzoroknak, igazgatóknak. Tisztelettel szeretnék az egész Kar nevében gratulálni a frissen kinevezetteknek és sikereket kívánni a munkájukhoz. A sikereik ugyanis a mi sikereink is lesznek, ugyanúgy, ahogy kudarcaik is az egész Kar és Klinikai Központ kudarcai. Ezért kérek mindenkit, hogy támogassa munkájukat. A kiválasztásban a korábbi intézetigazgatók is nagy felelõsséggel és körültekintéssel jártak el. Öröm volt látni azt is, ahogy volt tanítványaikat aktívan támogatták, vagy más esetekben az országos helyzet gondos elemzésével segítettek a választásban. Megnyugtató, ahogy a szakmai életút végéhez közeledõ generáció egyengeti az utódok útját, az intézet, vagy a klinika jövõjének és fejlõdésének biztosítását segíti. Pedig a Kar jelenlegi – alárendelt – helyzetéhez az is hozzátartozik, hogy vezetõ oktatóink megbecsülése ebben, a kritikus életszakaszban kívánnivalót hagy maga után. A Kar és a 2009 OKTÓBER

8 Dr. Nyitrai Miklós Distinguished Guests, Students of the Medical School, Dear Colleagues, Ladies and Gentlemen! As Chairman of the English Program Committee, I am honoured to welcome all the students, their parents and relatives at the opening ceremony of the new academic year. I am delighted to inform you that last year we received more than 850 applications to the English Program, and approximately 190 new students started the semester today. I congratulate to all of you for taking this first challenge successfully by completing the application and admission procedures! The next few years will be an exciting period in the life of our beautiful city, Pécs. The cathedral of the city was 1000 years old just two weeks ago, symbolically opening a period of great investments and extensive developments. In 2010 Pécs is one of the European Capitals of Culture. The preparations are already on their way. Five major projects are in operations and will be finished within approximately a year. Further to these, the foundation stone of an impressive academic research center, the Science Building, was placed just a few hundreds meters from here a week ago, and this intellectual center is expected to fully operate by the end of 2011. The clinical facilities will have new extensions, modernisation and reorganisation from a project which has not been seen in our city for decades. The University of Pécs, the oldest and largest university in Hungary, and within that the Medical School are taking essential parts in most of these new and exciting developments. I am confident that as our student you will have great opportunity to take part in the upcoming events and to gain insights into the life of our historical city. Coupled to these developments, this period of time is expected to be one of the most productive and exciting periods of your life as well. It will bring you new friendships and fascinating intellectual adventures. You just finished you first day in the Medical School. I am sure that all the students and their parents are excited and looking forward to the coming period of education in Pécs. The next semesters will bring you challenges as well as difficulties. These will partly come from the new environment, but I expect that the majority of difficulties you will be facing when you study the different topics in medical sciences. What we can promise is to help and assist you to manifest your dreams, to provide you with high quality medical education, and to make sure that you gain the most modern knowledge at the Medical School, fulfilling the requirements of the medical sciences in the XXI. century. To achieve these aims we will combine the best components of tradition and modernity in the process of your education! Please, remember, however, that you are the one who can and should do the most for your success! You are expected to be hardworking and motivated to become a good doctor. Without motivation and feeling the responsibility towards your profession and patients you will not succeed!

Dear Young Colleagues! Finally, I wish you success for the next and following semesters, and also wish you to find time to enjoy the company of your mates, colleagues and friends! I wish you good luck and good health for all these! Thank you for your attention! Dr. Ohmacht Róbert Euer Spektabilität Herr Dekan, sehr geehrte Herr und Frau Professoren, sehr geehrter Herr Konsul, liebe junge Kolleginnen und Kollegen, meine Damen und Herren! Ich begrüße Sie im Namen der Medizinischen Fakultät und im Namen der Leitung des Deutschen Studienganges. Vor allem möchte ich unsere neue Studenten des deutschsprachigen Studienganges in Fünfkirchen willkommen heißen. Liebe junge Kolleginnen und Kollegen, Sie haben sich eines der schönsten Berufungen, die Medizin (Humanmedizin und Zahnmedizin) gewählt. Wir alle, Studenten und Professoren, müssen alles unternehmen, damit Sie Ihre gesetzten Ziele verwirklichen können. Wir, die Professoren der Universität Fünfkirchen, werden versuchen, unser Bestes zu tun, damit sie zeitgemäße und feste Grundkenntnisse erwerben können. Dies ist zum erfolgreichen Ausüben des Arztberufes unablässig. In Fünfkirchen beginnt heute der sechste deutschsprachige Jahrgang sein Studium. Bei der Zusammenstellung unseres Curriculum haben wir uns nicht nur auf unsere, immer breitere eigene Erfahrungen gestützt – in Fünfkirchen werden Ärzte seit über 90 Jahren ausgebildet – sondern wir haben sorgfältig auch die bisherigen Erfahrungen in Budapest und Szeged kennen gelernt, um ein bestmögliches Curriculum zusammenstellen zu können. Wir erwarten von Ihnen, liebe Studentinnen und Studenten, kontinuierliches Lernen und Aufmerksamkeit. Unser Lernsystem beruht sich auf regelmäßiges Erlernen und Abfragen der einzelnen Themen, PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

9 d.h. nicht nur am Ende des Semesters werden Prüfungen (Kolloquien und Rigorosa) stattfinden, sondern auch während des Semesters werden mehr oder weniger häufig Klausuren stattfinden, um den Kenntnisstand der Studenten zu prüfen. Es ist wohl bekannt, dass die Entwicklung in der Medizin äußert rasant ist. Die Grundrisse, die fundamentalen Zusammenhänge und Gesetzmäßigkeiten (die grundlegenden Zusammenhänge der Lebensprozesse und der Aufbau des menschlichen Körpers) ändern sich aber langsamer. Sie müssen vor allem fundamentale Kenntnisse in den Bereichen wie Biophysik, Chemie, Anatomie, Biologie, Physiologie, Biochemie, Psychologie und Immunologie erwerben. Ohne diese Grundkenntnisse (man könnte die auch als “Hintergrundinformationen“ der praktischen

Medizin nennen) meine ich, ist ein sicheres Verstehen der vorklinischen und klinischen Fächer ausgeschlossen. Sie sollten immer vor Auge halten, dass wir Ihnen die Hürden deshalb so hoch stellen, damit Sie uns wieder mit hohem Kenntnisstand verlassen. Unsere Studenten, die heute den zweiten Abschnitt der medizinischen Ausbildung beginnen, haben die Grundkenntnisse, die für die Ausübung des Berufes Medizin unentbehrlich sind, schon erlernt. Jetzt beginnen Sie mit dem Erlernen der einzelnen Krankheitsbilder und kommen mit den leidenden Patienten in Kontakt. Das ist es, wofür Sie den schönen Beruf Medizin als Lebensziel gewählt hatten. Ihre berufliche Laufbahn beginnt heute definitiv! Wir möchten auch dafür sorgen, dass Sie die Zeit, die Sie in Fünfkirchen als Student verbringen werden, angenehm gestalten. Es soll ein gutes Gle-

ichgewicht zwischen der anstrengenden Zeit des Lernens und der angenehm verbrachten Freizeit geschaffen werden. Vielleicht ich darf hier Ihnen auch erwähnen, dass die Stadt Pécs im Jahr 2010 die Kulturhauptstadt Europas sein wird. Die damit zusammenhängenden regen Straßenarbeiten sind in der Stadt überall zu erkennen. Am 3. Oktober findet der Tag der Deutschen Einheit statt. Ich hoffe dass im Sinne der Deutsch-Ungarischen Freundschaft dieser Feiertag gemeinsam gefeiert wird, besonders im diesen Jahr wann wir auch das 20 Jährige Jubiläum der deutschen Wiedervereinigung feiern. Ich weiß, Sie sind mit hohen Erwartungen zu uns gekommen. Diese Erwartungen sollen sich erfüllen. Ich wünsche Ihnen einen angenehmen Aufenthalt, und viel Erfolg zum Studium. Fotó: Rodler Miklós

10

Néhány gondolat az orvos-egészségtudományi képzés közelmúltjáról rendszerváltás óta eltelt idõszak mind az orvos-egészségtudományi képzés, mind pedig az egészségügyi szolgáltató-ellátó tevékenységek tekinteteiben a folyamatos kísérletezés periódusa volt. Elõször az orvos, fogorvos és gyógyszerész képzés került ki az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alól és azok a szakemberek, akik korábban az Egészségügyi Minisztériumban az oktatás felügyeletét látták el, átkerültek az oktatásügyhöz. Ma közülük már aligalig valaki tart ki. Ez önmagában baj nem lett volna, ha a politikai vetésforgó nem akadályozta volna meg egy stabil, a szakmáját értõ, új generáció pozícióba kerülését a vezetõ köztisztviselõk szintjén. Sok más országgal szemben nálunk a klientúra váltás még az osztályvezetõi szintekre is kiterjed. Ez az állapot tarthatatlan, világosan definiálni kell azokat a pozíciókat, melyeket egy kormányváltás vagy minisztercsere érinthet. A többi pozíció szakmai pozíció kell, hogy maradjon, függetlenül az aktuális parlamenti összetételtõl.

A

A következõ lépésben „az egyetemek egyesítése kampány” zajlott le, ami azt az érdekes, de nem váratlan eredményt hozta, hogy a vidéki egyetemeket és fõiskolákat valóban egyesítették, de a fõvárosban ez csak részben történt meg. Az egyesítési folyamat egyik fõ mozgatórugója a járulékos költségek racionalizálása lett volna, ami azonban a legcsekélyebb mértékben sem valósult meg. Ellenkezõleg! A központi adminisztráció költsége minden átszervezéssel – rövid átmenet után – jelentõsen emelkedni kezdett az integrált egyetemeken. Ezt az intézmények többnyire nem önkéntesen hajtották végre, hanem többlet adminisztrációs kötelezettségeket róttak ki rájuk. Ami a volt POTE-t illeti, nehéz azt utólag megítélni, hogy az egyesülés idõszakában az akkori rektor milyen nyomások hatására ment bele egy olyan belsõ elosztási rendszerbe, melynek lényege a bevétellel arányos elvonások érvényesítése volt. Ez a klinikum esetében valójában kétszeresen meghaladta az OEP pénzekbõl felhasználható összeget, ami a jogszabályok alapján nem érhette volna el a teljes bevétel 10%-át. Megjegyzem, hogy az utóbbi két évben (2008-2009) már a szabályos elvonási kvóta érvényesül. Az orvoskar magas hallgatói bevételei miatt szintén jóval többet fizetett, mint más karok. Ebben a két folyamatban kódolva volt, hogy a volt POTE vertikum folyamatosan el fog adósodni. Ez alól kivételt jelenthetett volna a piac és a bevételek bõvülése. Ami az orvoskart illeti, itt ez meg is valósult, hiszen az idegen nyelvû hallgatói kontingens jelentõsen növekedett és ez – a bel-

sõ gazdálkodási struktúra átszervezésével együttesen – az orvoskar mûködését elõbb egyensúlyba hozta, majd pedig egyre fokozódó mértékben nyereségessé tette. Történt ez amellett, hogy a Klinikai Központba irányuló átfinanszírozás 2005-tõl mára a háromszorosára emelkedett. Jelenleg az ország orvosképzõ helyein a klinikai oktatásra az ÁOK áldozza létszámarányosan a legtöbbet. A klinikum ezzel szemben folyamatosan szenvedte el a csapásokat. Minden egyes finanszírozási átalakulás/reform valódi eredménye a forráskivonás lett. Ennek kompenzálására a jelentõs leépítések mellett az infrastruktúra és mûszeres technikai háttér fenntartásán-megújításán történõ takarékoskodás vált a fõ jellemzõvé. Ma már ott tartunk, hogy a korábbi évek szakmai színvonalának a fenntartása a tét. Közben, az integráció éve, 2000 óta a kar és a klinikum belsõ viszonya is többszörösen változott. Egy alapvetõen elhibázott koncepció részeként legelõször olyan centrumot hoztunk létre, melynek sem a jogai, sem a feladatai nem voltak kellõen meghatározva. A következõ lépésben elmozdulás történt abba az irányba, hogy a centrum az OEP vertikum, míg az orvoskar az OM vertikum gazdája. Az így létrehozott centrum, amely azonban nem rendelkezett az önálló gazdálkodás jogkörével, szintén alkalmatlannak bizonyult a hatékony menedzsmentre. Végül megalakult az OEKK, amelynek koordináló szerepet kellett volna ellátnia, de valós hatásköre nem volt, napi mûködése a klinikai tevékenység felügyeletére szorítkozott. Amint az ismert, a múlt év õszén ez a formáció is felszámolásra került. A fokozatosan nehezedõ körülmények mára odavezettek, hogy az egyetem nem orvos- és egészségtudományi karai, de különösen az Általános Orvostudományi Kar le kell mondjanak bevételeik jelentõs hányadáról, hogy a klinikum oldalán keletkezõ negatívumot kompenzálni tudják. A helyzet kiált egy olyan megoldásért, melyben az orvosés egészségtudományi vertikum egy elkülönült gazdálkodási rendbe tömörül (azaz, valódi centrumot hoz létre), és megkísérli a nullszaldós gazdálkodást elérni, nem terhelve tovább a PTE egyéb karait. Ezzel az önálló gazdálkodással bíró centrum KIR (Központi Irányítás) elvonása is nyilvánvalóan jelentõsen csökkenhet. Ennek az átalakulásnak akkor van értelme, ha a centrumon belül újra alakuló menedzsment költségei és a kapcsolódó szolgáltatások járulékos költségei jelentõsen kevesebbek lesznek a jelenleginél. Az ilyen típusú berendezkedés legfõbb elõnye azonban a szakmai és gazdasági döntési kompetenciák egymáshoz közelítése, azaz a centrum vezetése dönt a szakmai és gazdasági kérdésekben egyaránt és a nagy egyetemi fórumok jóváhagyása formális, a törvényesség felügyeletére korlátozódik. Meggyõzõdésem, hogy ezzel a struktúrával a jelenlegi KIR költségek jelentõs hányada megspórolható és a saját konszolidációs és fejlesztési céljainkra fordítható. Ebben az új szisztémában a „ki kinek a fõnöke, ki miért felelõs” kérdések pontosabban megválaszolhatók, ugyanakkor csökkenthetõk, vagy kiküszöbölhetõk azok a súrlódások, amelyek ma egyetemi együttélésünket jellemzik. Kétségtelen, hogy az elmúlt évek elõnytelen tapasztalatai után jelentõs az idegenkedés a centrum újraalakulásától. Elvileg elképPTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

11 zelhetõ, hogy az ÁOK egy klinikai dékánhelyettes vezette testületen keresztül lássa el a jelenleg a Klinikai Központban definiált funkciókat, azonban ebben az esetben az önálló gazdálkodás továbbra is nehezen képzelhetõ el, mert az OEP és OM források továbbra is elkülönült rendszerben kerülnek felhasználásra. Egy ilyen struktúrájú kar jogállása az egyetemen belül elõnytelen. Ezt a pontot – az önálló gazdálkodási potenciál visszanyerését – különösen fontosnak gondolom: minden más feladat könnyebben hajtható végre egy ilyen átlátható szerkezetben. Fel kell készülni – a jogszabályok figyelembevételével – egy valódi orvos-egészségügyi centrum koncepciójának kidolgozására, mûködtetésére. Természetesen amennyiben a szakegyetemek visszaállításának a politikai feltételei adottak, akkor megfontolandó Pécsi Orvostudományi és Egészségtudományi Egyetem (újra)kialakítása. Szükséges arról is szólni, hogy ma az ÁOK a PTE messze legjövedelmezõbb szervezeti egysége. Az idegen nyelvû oktatás felfutása azonban nem eredményezte azt, hogy az ÁOK vertikumban ne következzenek be kedvezõtlen változások. Elõször is a PTE vezetése a súlyt az adósságkonszolidációra és nem a jövedelmezõ orvosképzés fejlesztésére fektette. A költségvetés tervezésekor a PTE vezetése elvárja a bevételek növekedését és egyúttal a kiadásokat is csökkenteni akarja. Ez így nem megy! Mára az ÁOK személyi állománya a végletekig leterhelt. Az infrastruktúra elöregedett, az oktatási mûszeres háttér nem bõvült kellõképpen. Minden többletbevétel a feneketlen KIR, illetve az egyre rosszabb helyzetben funkcionáló klinikum megsegítésének irányába folyik el. Mindezzel együtt az ÁOK adósságállománya az elmúlt három év során 1240MFt-ról mára mintegy 617MFt-ra csökkent. Sajnos egyre nagyobb gondot jelent a színvonalas utánpótlás biztosítása. A fiataloknak már nem vonzó az egyetemi oktatói karrier. Pedig az elmúlt 6 évben a TDK konferenciák eredményei igen jelentõs pécsi elõretörést igazoltak: a legutóbbi konferencia körben (Debrecen 2003, Szeged 2005, Budapest 2007, Pécs 2009) hallgatóink korábban nem látott módon jól szerepeltek, két alkalommal a képzeletbeli öszszesített abszolút elsõ helyet is megszerezték. 2007-ben a Kar az összetett országos listán a megosztott elsõ helyet érdemelte ki. Az igazi problémát a tehetséges fiatal oktató-kutatók megtartása ill. más intézményektõl történõ megszerzése jelenti. A kar korfája ijesztõen változott, az oktatói állomány elöregedett, sürgõs szükség lenne a fiatalításra. Sajnos azonban a központi intézkedések ezt minden módon megakadályozni igyekeznek. Összefoglalva az elmondottakat az elkövetkezõ évek fõ feladatainak a következõket látom. 1. Önálló gazdálkodási jogok és kötelezettségek visszaállítása egy koherens orvos-egészségtudományi vertikumban (centrum, vagy önálló egyetem). Takarékos adminisztráció és kiszolgáló tevékenységek üzemeltetése saját hatáskörben. Egyértelmû jog és felelõsség meghatározás szükséges. Egységes szakmai és gazdasági irányítási rendszer szükséges. Ez a gyakorlatban egyszemélyi felelõs vezetést jelent. 2. A szakmai személyi állomány fejlesztése az ÁOK és KK teljes vertikumában. Az oktatói-kutatói-gyógyítói szakmai színvonal erõsítése. Ennek érdekében át kell tekinteni a vezetõi pályáztatási rendszert. Megfelelõ szakmai és financiális körülményeket kell kialakítani. A belsõ pályázati rendszer megerõsítése, ami a személyi fejlesztéseket is lehetõvé teszi.

3. Új intézeti-klinikai struktúra bevezetése. Ennek elõkészítésében a szakmai (oktatás, kutatás, gyógyítás), gazdaságossági (párhuzamok, hatékonyabb mûködtetés feltételei, a jövõbeli fejlõdést meghatározó irányok vizsgálata, telephely adottságok és azok változásai) és szociális aspektusokat kell megvizsgálni és kellõ megfontolás után dönteni. 4. A campus területén elérhetõ kiegészítõ szolgáltatások fejlesztése (könyvtár, könyvesbolt, számítógépes oktató központ, stb). A kollégiumi elhelyezés fejlesztése. Ezekre a célokra tõkebevonásos konstrukciók kidolgozása. Kétség sem fér ahhoz, hogy minden átalakulást, reformot, összevonást, szétválasztást lehet indokolni, de soha nem lesz olyan szervezeti változás, ami ne találkozna ellenállással. Fontos a megfelelõ változásmenedzsment. Ugyanakkor a szakmailag indokolt és gazdaságilag is elõnyös változtatásokat végre kell hajtani. Nehézségeinket a széttagolt és bonyolult vezetési szisztéma mellett ma elsõsorban a forráskivonások, zárolások okozzák. Lehet, hogy éppen ebben a helyzetben a legkönnyebb megtenni azokat az intézkedéseket, melyek az orvos-egészségtudományi vertikum színvonalas mûködését garantálják mind az oktatási-tudományos, mind pedig a diagnosztika-gyógyítás területein az elkövetkezõ évtizedben. Miseta Attila

Egyetemi tanári kinevezések A Magyar Köztársaság elnöke 2009. szeptember 1-jével a Pécsi Tudományegyetemen egyetemi tanárrá nevezte ki az egyetem több oktatóját. Az ünnepi ülésen az egyetem rektora adta át a kinevezetteknek a professzori karhoz tartozás jelképeként a Pécsi Tudományegyetem talárját.

Az Általános Orvostudományi Karon: BÍRÓ ZSOLT, a Szemészeti Klinika professzora GERLINGER IMRE, a Fül-Orr-Gégészeti és FejNyaksebészeti Klinika professzora

KÁLAI TAMÁS, a Szerves- és Gyógyszerkémiai Intézet professzora

MOLNÁR F. TAMÁS, a Sebészeti Klinika professzora NYITRAI MIKLÓS, a Biofizikai Intézet professzora PERJÉS PÁL, a Gyógyszerészi Kémiai Intézet profeszszora

PINTÉR ERIKA, a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet professzor asszonya,

OLASZ LAJOS, a Fogászati és Szájsebészeti Klinika professzora.

A Természettudományi Karon: JÓZSA RITA, a Sportbiológia Tanszék professzor asszonya vette át egyetemi tanári kinevezését.

2009 OKTÓBER

12 TANÁRI TESTÜLETI MEGEMLÉKEZÉS

50 éve halt meg DR. ENTZ BÉLAPROFESSZOR ENTZ BÉLA PROFESSZOR SZAKMAI ÉLETÚTJA Igen tisztelt Kollegák, Megjelentek! Szophoklész óta tudjuk, hogy a halottakat el kell temetni és sírjaikat gondozni kell. Ez magasabb rendû, isteni rendelvény. Azon magasztos alkalomból, hogy a dékáni vezetés döntése révén Entz Béla professzor sírja felújításra került, a Kar koszorút helyez el, engedjék meg, hogy Entz Béla professzor szakmai életútját röviden összefoglaljam, hiszen csupán 1-2 olyan jelenlegi emeritus professzor Tanári Testület-i tag van, aki még az õ tanítványa volt. Entz Béla 1900-ban nyerte el orvosdoktori diplomáját a Magy. Kir. Tudományegyetem Orvoskarán. Ezt követõen 17 évig a Genersich professzor vezette budapesti I. számú Kórbonctani Intézetben mûködött, majd 1917-ban a Magy. Kir. Állatorvosi Fõiskola Kórbonctani Tanszékének élére nevezték ki. Entz Béla egyetemi tanári mûködése 1918-tól indult, amikor is egyike volt annak a 11 orvoskari tanárnak, akikkel a Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Orvoskarának mûködése Pozsonyban megkezdõdött. Ettõl kezdve Entz Béla professzor neve összeforrt az egymás jogutódjaként mûködõ Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem (1918-47) a Pécsi Tudományegyetem (194751) valamint a Pécsi Orvostudományi Egyetem (1951. február – 1951. október) Kórbonctani Intézetével, melyeket összesen tehát 33 éven keresztül vezetett, ebbõl 30 éven keresztül az Igazságügyi Orvostani Intézet vezetését is ellátta. A rövid pozsonyi mûködést követõen az egyetem professzoraként mûködik a Budapesten átmenetileg tartózkodó menekült egyetem Kórbonctani Intézete élén, majd 1924-tõl, a legendává vált Dischka Gyõzõ utcai tömbben kezdi meg hosszú pécsi mûködését a Kórbonctani Intézet és a Törvényszéki Orvostani Intézet élén. A tanszéken zajló munka minõségét a kialakuló egyetemi magántanári kar is kiválóan jellemzi, elég ha a késõbbi pécsi igazságügyi orvostani professzort Beöthy Konrádot, a késõbbi budapesti kórboncnok professzort, tankönyvírót, akadémikust, Harangi Lászlót, ifj. Scipiades Elemért, késõbbi egyetemi tanárt az USA-ban, Balogh Pált, késõbbi kairói egyetemi tanárt, Kellner Bélát, a budapesti Onkopathologiai Intézet késõbbi igazgatóját, akadémikust, vagy a szülészet késõbbi pécsi professzorát Lajos Lászlót említjük. A kiváló oktató Entz Béla professzor legközkedveltebb könyve a Csízió néven híressé vált „A kórbonctan és kórszövettan alapvonalai” címû munka. Közel 100 tudományos közleménye és jónéhány monográfiája jelent meg, ezek közül a leghíresebb a szifilisz kórbonctanára vonatkozik. Tudományos munkássága a pathologia széles területét öleli fel, sõt paleopathologiával is foglalkozott. Ennek eredményeképpen 1948-ban az MTA székfoglaló elõadását „Pathologiai elváltozások neolitikus avar és honfoglalás kori csontmaradványokon” címmel tartotta meg. Entz Béla professzor orvoskarunk emblematikus egyénisége volt, 17 éven keresztül vezette a Diákjóléti Hivatalt, mely tisztségben a hallgatók nagy barátjaként mutatkozott és óriási népszerûségnek örvendett. Tizenkét éven keresztül töltött be prodékáni, illetve dékáni pozíciókat, valamint 1931/32-ben és 1945/46-ban Rector

Magnificus-ként mûködött. Kari és egyetemi vezetõi pozícióban eltöltött 14 évével Orvoskarunkon a mai napig csúcstartó. Amikor 1947-ben, 70. évét betöltve, az egyetemi keresõbizottság utódot keresett, akkor a Lissák Kálmán vezette bizottság arra a végsõ konklúzióra jutott, hogy Entz professzort nem lehet nyugdíjazni, mert ez óriási veszteség lenne az egyetemnek, illetve az orvoskarnak. Ennek eredményeképpen újabb 4 évre meghosszabbították igazgatói pozíciójában. Helyét 1951. október 15-én adta át Romhányi Györgynek. A jelenlegi Pathologiai Intézet Entz Béla professzor emlékét igyekszik megõrizni és ápolni. Születésének 125. évfordulóján, 2002ben a Pathologiai Intézet tudományos ülést szervezett, kiadványt tett közzé, valamint az ugyancsak 2002-ben megjelent intézettörténeti könyv jelentõségének-munkásságának megfelelõen részletesen bemutatja azt a 33 évet, mely alatt Entz professzor a jogelõd intézmények Kórbonctani Intézetét vezette. Végezetül szeretném megköszönni és dicsérni a prof. Dr. Németh Péter dékán vezette kari vezetés azon szándékát, miszerint elhunyt professzoraink sírját gondozza. Dr. Pajor László Fotó: Kittkáné Bódi Katalin PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

13

A Doktori Tanács ülése 2009. szeptember 14. 1. Aktiális ügyek 1/a Állami ösztöndíjas PhD-hallgatók ügyei Dr. Vigh Éva III. éves PhD-hallgató (Kórélettani Intézet) PhDtanulmányait 2009. július 1-tõl egyéni felkészülõként szeretné folytatni, tekintettel arra, hogy állást kapott az intézetben. Kérését a DT támogatja. Dr. Kovács Krisztina II. éves PhD-hallgató (Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet) PhD-tanulmányait 2009. szeptember 1-tõl egyéni felkészülõként szeretné folytatni. Kérését a DT támogatja. Dr. Dömötör András III. éves PhD-hallgató (I. Belklinika) PhD-tanulmányait 2009. szeptember 1-tõl egyéni felkészülõként szeretné folytatni, tekintettel arra, hogy a rezidensképzésben vesz részt. Kérését a DT támogatja. Dr. Rick Ferenc Gyula II. éves PhD-hallgató (Anatómiai Intézet) PhD-tanulmányait 2009. szeptember 1-tõl egyéni felkészülõként szeretné folytatni, tekintettel arra, hogy külföldi tanulmányúton vesz részt. Kérését a DT támogatja. Dr. Balogh András II. éves PhD-hallgató (Biológiai Intézet) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig, tekintettel arra, hogy állást kapott az intézetben. Kérését a DT támogatja. Harci Alexandra II. éves PhD-hallgató (Biológiai Intézet) PhDtanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig, tekintettel arra, hogy állást kapott az intézetben. Kérését a DT támogatja. Varga Judit II. éves PhD-hallgató (Biológiai Intézet) PhDtanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig, tekintettel arra, hogy állást kapott az intézetben. Kérését a DT támogatja. Vig Andrea II. éves PhD-hallgató (Biofizikai Intézet) PhDtanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dudás Réka II. éves PhD-hallgató (Biofizikai Intézet) PhDtanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. január 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Nagy Zsófia Katalin II. éves PhD-hallgató (Pathológiai Intézet) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Répásy Judit III. éves PhD-hallgató (Gyermekklinika) PhD-tanulmányainak 1 hónappal történõ hosszabbítását kéri témavezetõje Dr. Molnár Dénes egyetemi tanár az IDEFICS pályázati keret terhére. Kérését a DT támogatja. Schipp Renáta III. éves PhD-hallgató (Biológiai Intézet) állami ösztöndíjas PhD-tanulmányait 2009.09.01-tõl folytatja. Kardos Roland II. éves PhD-hallgató (Biofizikai Intézet) állami ösztöndíjas PhD-tanulmányait 2009.09.01-tõl folytatja. Bogdán Ágnes II. éves PhD-hallgató (Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet) állami ösztöndíjas PhD-tanulmányait 2009.09.01-tõl folytatja. Dr. Szitter István I. éves PhD-hallgató (Farmakológiai Intézet) állami ösztöndíjas PhD-tanulmányait 2009.09.01-tõl folytatja. Barkó Szilvia III. éves PhD-hallgató (Biofizikai Intézet) állami ösztöndíjas PhD-tanulmányait 2009.09.01-tõl folytatja. Dr. Kengyel András III. éves PhD-hallgató (Biofizikai Intézet) állami ösztöndíjas PhD-tanulmányait 2009.09.01-tõl folytatja.

1/b Levelezõs PhD-hallgatók ügyei Lõrincz Tibor II. éves levelezõs PhD-hallgató (Közegészségtani Intézet) PhD-tanulmányait az Egészségtudományi Karon folytatja. Bejelentését a DT tudomásul vette. Bovári–Biri Judit I. éves levelezõs PhD-hallgató (IBI) PhDtanulmányait a Biofizikai Intézetében szeretné folytatni. Kérését a DT támogatja. Dr. Damásdi Miklós I. éves levelezõs PhD-hallgató (Urológiai Klinika – Orthopaediai Klinika) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Demeter Béla I. éves levelezõs PhD-hallgató (Miskolc – Idegsebészeti Klinika) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. január 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Dombi Zsuzsanna I. éves levelezõs PhD-hallgató (Közegészségtani Intézet) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Husznai Róbert I. éves levelezõs PhD-hallgató (Szívgyógyászati Klinika) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Kosztolányi Szabolcs I. éves levelezõs PhD-hallgató (I. Belklinika – Pathológiai Intézet) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Szabó Melinda I. éves levelezõs PhD-hallgató (Edelény – Orvosi Genetikai Intézet) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Dr. Tõkés-Füzesi Margit I. éves levelezõs PhD-hallgató (Laboratóriumi Medicina Intézet) PhD-tanulmányainak halasztását kéri 2009. szeptember 1-tõl 2010. augusztus 31-ig. Kérését a DT támogatja. Szentes Veronika I. éves levelezõs PhD-hallgató (Szívgyógyászati Klinika) a Semmelweis Egyetemen PhD kurzust végzett. Kreditpont elismerését kéri a Doktori Tanácstól. 3 kreditpont beszámítását engedélyezi a DT. Bóna Ágnes (Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Sümegi Balázs egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: ifj. Dr. Gallyas Ferenc egyetemi docens). Kérését a DT támogatja. Dr. Csizmadia Csaba (III. sz Belgyógyászati Kinika) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Rõth Erzsébet egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Borsiczky Balázs egyetemi adjunktus). Kérését a DT támogatja. Dr. Farkas Bálint (Mozgásszervi Sebészeti Intézet) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Bellyei Árpád egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Bárdos Tamás egyetemi adjunktus). Kérését a DT támogatja. Dr. Jakab László (Sebészeti Klinika) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Horváth Örs Péter egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Molnár F. Tamás egyetemi tanár). Kérését a DT támogatja. Dr. Kontrohr Tivadar (AITI) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Rõth Erzsébet egyetemi tanár által ideiglenesen vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Szokodi István egyetemi docens). Kérését a DT támogatja. Dr. Kunos Csaba (Kecskemét) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Horváth Örs Péter egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Gulyás Gusztáv fõorvos). Kérését a DT támogatja. Dr. Marton Andrea Dorottya (Budapest) levelezõs hallgató2009 OKTÓBER

14 ként szeretne csatlakozni Dr. Komoly Sámuel egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Barsi Péter egyetemi docens). Kérését a DT támogatja. Dr. Nemes Orsolya (I. Belklinika) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Kovács L. Gábor egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Mezõsi Emese egyetemi docens). Kérését a DT támogatja. Dr. Szabó István (Élettani Intézet) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Lénárd László egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Karádi Zoltán egyetemi tanár). Kérését a DT támogatja. Tóth Szilvia (Soft Flow Hungary Kft.) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Nyitrai Miklós egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Lustyik György egyetemi docens). Kérését a DT támogatja. Dr. Marko Saric (Biotecont Kft.) levelezõs hallgatóként szeretne csatlakozni Dr. Szeberényi József egyetemi tanár által vezetett PhD programhoz (témavezetõ: Dr. Pár Alajos egyetemi tanár és Dr. Magyary István tudományos munkatárs). Kérését a DT támogatja.

Dr. Tóth Orsolya egyéni felkészülõ (I. Belklinika) PhD szigorlata 2009. július 7-én summa cum laude eredménnyel megtörtént. Dr. Rózsai Barnabás egyéni felkészülõ (Gyermekklinika) PhD szigorlata 2009. július 16-án summa cum laude eredménnyel megtörtént. Dr. Bock-Marquette Ildikó egyéni felkészülõ (USA – Orvosi Genetikai Intézet) szigorlata 2009. augusztus 24-én summa cum laude eredménnyel megtörtént. Bufa Anita egyéni felkészülõ (Szülészeti Klinika – Bioanalitikai Intézet) értekezésének védése 2009. július 7-én 100%-os eredménynyel megtörtént. A DT ennek alapján egyhangúlag javasolja az EDB-nek a PhD cím odaítélését. Dr. Pálinkás László egyéni felkészülõ (IBI) értekezésének védése 2009. július 8-án 100 %-os eredménnyel megtörtént. A DT ennek alapján egyhangúlag javasolja az EDB-nek a PhD cím odaítélését. Dr. Mikó Éva egyéni felkészülõ (Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet) értekezésének védése 2009. szeptember 7-én 100 %-os eredménnyel megtörtént. A DT ennek alapján egyhangúlag javasolja az EDB-nek a PhD cím odaítélését. Kilár Anikó egyéni felkészülõ (Orvosi Mikrobiológiai és Immunitástani Intézet) értekezésének védése 2009. szeptember 11-én 100 %-os eredménnyel megtörtént. A DT ennek alapján egyhangúlag javasolja az EDB-nek a PhD cím odaítélését.

1/c Egyéni felkészülõk ügyei Dr. Tárnok András egyéni felkészülõ (Gyermekklinika) elkészítette értekezés tervezetét. Az elõbírálók, a szigorlati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bizottság kijelölése megtörtént. Dr. Papp András egyéni felkészülõ (Sebészeti Klinika) elkészítette értekezés tervezetét. Az elõbírálók, a szigorlati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bizottság kijelölése megtörtént. Dr. Subhamay Ghosh egyéni felkészülõ (AITI – Sebészeti Oktató és Kutató Intézet) elkészítette értekezés tervezetét. Az elõbírálók, a szigorlati tárgyak, a szigorlati bizottság, az opponensek és a védési bizottság kijelölése megtörtént. Dr. Bán Ágnes egyéni felkészülõ (Fogászati Klinika – Farmakológiai Intézet) elkészítette értekezés tervezetét. Az elõbírálók, a szigorlati tárgyak, a szigorlati bizottság kijelölése megtörtént.

2. Egyebek – Dr. Szilárd István c. egyetemi tanár, tudományos tanácsadó (Klinikai Infektológiai és Migrációs-egészségügyi Tanszék) PhD kurzusként szeretné elismertetni az Integráció és Migrációs Egészségügy Magyarországon címû, az Európai Integrációs Alap támogatásával készített oktatási programot (6 modul). Kérését a DT támogatja. – PhD felvételi: Az EDB ülésen az ÁOK részére 23 fõ felvételét engedélyezték. Az állami ösztöndíjas PhD tanulmányaik (36 hónap) befejezése elõtt a képzésbõl kilépett hallgatók helyére 4 fõ felvételét engedélyezte a DT. A Sanofi-Aventis/Chinoin ösztöndíjra 3 hallgató került felvételre.

PhD-felvételi sorrend a 2009-2012 képzési idõszakra Név

1. Brubel Réka 2. Kupi Tünde 3. Szijártó Valéria Irén 4. Cséplõ Péter 5. Szigeti Edit 6. Dr. Ollmann Tamás 7. Kovács Antia 8. Papp Judit 9. Popovics Petra 10. Perlaki Gábor 11. Lenkey Zsófia 12. Makrai Lívia

programvezetõ témavezetõ Dr. Csernus Valér (Dr. Lubics Andrea) Dr. Nyitrai Miklós Dr. Emõdy Levente Dr. Barthó Loránd (Dr. Koller Ákos) Dr. Sümegi Balázs Dr. Lénárd László Dr. Lénárd László Dr. Tóth Kálmán (Dr. Késmárky Gábor) Dr. Csernus Valér (Dr. Kovács Magdolna) Dr. Komoly Sámuel (Dr. Janszky József) Dr. Rõth Erzsébet (Dr. Cziráki Attila) Dr. Kovács L. Gábor (Dr. Sipos Katalin)

tanulmányi tudományos nyelvtudás eredmény eredmény

egyéb

bizottság

összpontszám

9

16

5

3

13

46

3 12

24,7 10

1 2

0 3

15 15

43,7 42

7

15,9

2

3

13

40,9

10 11 12

12,1 10 9,7

3 2,5 1

0 3 3

15 13 12

40,1 39,5 37,7

9

10,6

2

2

14

37,6

12

8

1

3

12

36

12

10

1

0

13

36

10

8,5

2

0

14

34,5

11

4,5

1

4

13

33,5

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

15 13. Mózes Réka 14. Futó Kinga 15. Lengl Orsolya 16. Kovács Noémi 17. Boros Melinda 18. Fónagy Eszter 19. Kun József 20. Bencsik Tímea 21. Kaszás Beáta 22. Dr. Balatonyi Borbála 23. Dr. Stomfai Sarolta 24. Váncsodi József 25. Kollár Veronika Tünde 26. Pribér János Krisztián 27. Dr. Turi Zsuzsanna 28. Füredi Gábor 29. Sticz Tamás Béla 30. Marton Andrea 31. Pongrácz Hanga

Dr. Losonczy Hajna Dr. Nyitrai Miklós (Dr. Hild Gábor) Dr. Pintér Erika Dr. Komoly Sámuel (Dr. Büki András) Dr. Pintér Erika Dr. Szekeres Júlia (Dr. Koller Ákos) Dr. Pintér Erika (Dr. Helyes Zsuzsanna) Dr. Deli József (Dr. Molnár Péter) Dr. Trixler Mátyás (Dr. Kállai János) Dr. Rõth Erzsébet Dr. Molnár Dénes

7

7,5

1

5

12

32,5

10

9,5

1

0

12

32,5

9

7,1

2

0

13

31,1

9

7,3

2

0

12

30,3

10

6

1

0

13

30

5

8,2

1,5

2

13

29,7

11

3

4

0

11

29

8

5,6

2

1

12

28,6

7

8

1,5

1

11

28,5

6 2

9,4 12

1 2

0 0

12 12

28,4 28

2

7

0,5

5

13

27,5

10

4,2

1

0

12

27,2

8

5,1

1

0

12

26,1

9

2

1

0

12

24

5

5

1,5

0

12

23,5

6

2

2

0

10

20

3

2

2

0

12

19

5

2

0,5

0

10

17,5

8

10,1

2

0

13

33,1

3

6

1

3

13

26

1

9,3

1

1

13

25,3

Dr. Rõth Erzsébet (Dr. Wéber György)

4

5,8

4,5

0

13

27,3

Dr. Csernus Valér (Dr. Reglõdi Dóra) Dr. Horváth Örs Péter (Dr. Molnár F. Tamás) Dr. Komoly Sámuel (Dr. Illés Zsolt) Dr. Trixler Mátyás (Dr. Kállai János) Dr. Kovács L. Gábor (Dr. Sipos Katalin) Dr. Kovács L. Gábor (Dr. Mezõsi Emese, Dr. Nagy Zsuzsanna)

8

21

5

3

15

52

8

13

2

2

15

40

9

11

1,5

0

14

35,5

5

12,4

2

1

13

33,4

7

3,2

3

4

12

29,2

3

6

1

4

11

25

Dr. Bellyei Árpád (Dr. Illés Tamás) Dr. Nyitrai Miklós (Dr. Hild Gábor) Dr. Sümegi Balázs (Dr. Veres Balázs) Dr. Sümegi Balázs Dr. Rõth Erzsébet (Dr. Szokodi István) Dr. Németh Péter (Dr. Balogh Péter) Dr. Komoly Sámuel (Dr. Barsi Péter) Dr. Sümegi Balázs

SANOFI-AVENTIS/CHINOIN

32. Markovics Adrienn 33. Fejes Árpád 34. Molnár Réka

Dr. Pintér Erika (Dr. Helyes Zsuzsanna) Dr. Fischer Emil (Dr. Perjési Pál) Dr. Deli József (Dr. Molnár Péter Dr. Farkas Ágnes)

Nem EU állampolgár 35. Jávor Szaniszló Visszavonta pályázatát 36. Farkas József 37. Jakab László 38. Papp Viktória 39.Tóth Roland 40. Sarnyai Ákos 41. Szabó István

Dr. Fischer Emil egyetemi tanár a Doktori Tanács elnöke 2009 OKTÓBER

16

A Pécsi Orvostudományi Egyetem 1952-58-as évfolyamának aranydiplomás orvosai vfolyamunk 1963-ban elsõként hívta össze az 1958-ban Pécsett végzett orvosokat, hogy megismerhessük egymás sorsát, pályánk kezdetét. Így elindítottuk az egyetemi évfolyam-találkozókat, amiket 1968 óta az Egyetem minden évben megszervez, és ma már az Egyetemi Napok október 23-i ünnepségének elmaradhatatlan része. Harmincéves találkozónkon, 1988-ban merült fel az a gondolat, hogy készüljön áttekintés a volt orvostanhallgatók életútjáról. Az évfolyamunkról szóló könyvecske 1989ben jelent meg, amely három évtizedet röviden összegezõ pályarajzok sorozata „APécsi Orvostudományi Egyetem 1952–58-as évfolyamának orvosai 1988-ban” címmel.

É

A Pécsi Orvostudományi Egyetemre 1952-ben elsõ évfolyamra felvett 184 orvostanhallgató közül 114-en végeztünk, és avattak bennünket orvossá. Mint a cím évszámai jelzik, tanulmányainkat nehéz idõszakban folytattuk. Sokféle anyagi, társadalmi, politikai - nehézséggel kellett szembenéznünk a tanulás mellett. Hallgatók kizárása az egyetemrõl gyakran nem tanulmányi hiányosságok miatt történt. Adiplomás orvosoknak pedig szembe kellett nézni a ma már ismeretlen pályairányítás minden problémájával. Mégis, áttekintve évfolyamunk szakmai útját, úgy tûnik, tisztességgel helytálltunk. Ötvenéves évfolyamtalálkozónkhoz készült az alábbi összeállítás, mely a szakképe-

sítések mellett az utolsó ismert munkahelyet és beosztást is tartalmazza. A telefonos adatgyûjtéshez nyújtott segítséget mindenkinek köszönöm. Most is aktuális, amit Romhányi professzor 1988-as köszöntõjében írt évfolyamunknak: „Kívánom, hogy az elkövetkezendõ másik harminc év fordulóján eredményekkel bõ életpályára tekinthessenek majd vissza, és majdan gyémántdiplomával kezükben alkalmuk legyen fiatalosan visszagondolni az Alma Materre, melyben nevelõdtünk”. Pécs 2009. szeptember 4. Dr. Farkas Mária

Dr. Alkonyi Istvánné dr. Várkonyi Amália: gyermekgyógyászat, 1962; iskolaegészségügy és ifjúságvédelem, 1981, Pécs, Egyesített Egészségügyi Intézmények, csoportvezetõ gyermekgyógyász fõorvos;

Dr. Arany János † (2001): egészségügyi szervezés, 1963, Zalaegerszeg, Egyesített Egészségügyi Intézmények, városi fõorvos; Dr. Arany Jánosné dr. Pemmer Anna: üzemorvostan, 1968; társadalomorvostan, 1969, Zalaegerszeg, Egyesített Egészségügyi Intézmények, fõigazgató fõorvos helyettes;

Dr. Bajzik Erzsébet: belgyógyászat, 1963; üzemorvostan, 1999, Budapest, István Kórház Rendelõintézet, Belgyógyászat, csoportvezetõ belgyógyász fõorvos;

Dr. Balogh Illés: belgyógyászat, 1963, reumatológia és fiziotherápia, 1974, Nagykanizsa, Kórház, Reumatológiai és Rehabilitációs Osztály, osztályvezetõ fõorvos

Dr. Balogh Tibor † (1994): üzemorvostan, Oroszlány, Rendelõintézet, szakfõorvos; Dr. Báldy Tibor † (2004): körzeti orvos, fog- és szájbetegségek, 1965, Harkány, Siklós Járási Fogászat, szakfõorvos; Dr. Békési Ödön† (2000): körzeti orvos, általános orvostan, 1974, Tura, ügyvezetõ körzeti orvos; Dr. Bérczi Antal: infektológia, 1962; körzeti orvos, Kaposvár, körzeti orvos; Dr. Berki László: belgyógyászat, 1963; kardiológia, 1979; üzemegészségügy, 1979, Pécs, Baranya Megyei Kórház Üzemegészségügyi Osztály, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Bessesek Erzsébet: belgyógyászat 1964; üzemorvostan, Esztergom Városi Kórház, üzemi fõorvos; Dr. Boros György † (1991): belgyógyászat, 1963; nephrológia, 1982, Kaposvár, Megyei Kórház, Belgyógyászati Osztály, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Budavári Marianna † (1977): felnõtt pszichiátria, 1965, Szekszárd, Megyei Kórház, Pszichiátriai Osztály, szakorvos; Dr. Buzády Tibor: körzeti orvos; manuál medicina, 1978, München, körzeti orvos; Dr. Császár József: urológia, 1962, Zalaegerszeg, Megyei Kórház, Urológiai Osztály, osztályvezetõ fõorvos; Dr. Cséry Anikó † (2007): belgyógyászat, 1963, Pécs, Magyar Államvasutak, Területi Egészségügyi Központ, Járóbeteg Szakrendelés, igazgató fõorvos;

Dr. Csonka Takács László: általános sebészet, 1962; anaesthesiológa, 1972; társadalomorvostan, 1983, Mohács, Városi Kórház, fõigazgató fõorvos helyettes;

Dr. Csullag József: radiológia, 1963; általános orvostan, 1972, Bonyhád, körzeti orvos; Dr. Debreczeni László: üzemorvostan, Pécs, Megyei Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, tisztifõorvos, igazgató helyettes; Dr. Dorsics György † (1995): szülészet és nõgyógyászat, 1962; anaesthesiológia, 1969; klinikai onkológia, 1983, Mór, Anaesthesiológia és Intenzív Therápiás Osztály, osztályvezetõ fõorvos; PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

17 Dr. Farkas Erzsébet † (1998): belgyógyászat, 1963, Pécs, Országos Orvosszakértõi Intézet, belgyógyász szakfõorvos; Dr. Farkas Mária: laboratóriumi diagnosztika, 1962; izotóp diagnosztika, 1982; az orvostudományok kandidátusa, 1977; egyetemi magántanár, 1996, Kaposvár, Megyei Kórház, Izotóp Laboratórium, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Ferencz János: bõrgyógyászat, 1978; körzeti orvos; általános orvostan, 1974, Komárom, Városi Rendelõintézet, Bõrgyógyászati Gondozó, gondozó vezetõ fõorvos;

Dr. Fohl Erzsébet: gyermekgyógyászat, 1962, Pécs, körzeti gyermekorvos; Dr. Frezik József † (1963): körzeti orvos, Mátyásdomb, körzeti orvos; Dr. Gáspár Márta: gyermekgyógyászat, 1964; közegészségtan és járványtan, 1978; gyermek- és ifjúságvédelem, 1980, Pécs, Közegészségügyi és Járványügyi Állomás és Iskolaegészségügy, fõigazgató fõorvos;

Dr. Gothár Ferenc: gyermekgyógyászat, 1962, Pécs, körzeti gyermekorvos; Dr. Habon György: általános sebészet, 1963; egészségügyi szervezés, 1967, Pécs, Rendelõintézet, Sebészeti szakrendelés, vezetõ fõorvos; Dr. Héder János: szülészet és nõgyógyászat, 1962; anaesthesiológia és intenzív therápia, 1966, Budapest, Péterffy Sándor Kórház, Szülészeti és Nõgyógyászati Osztály, fõorvos;

Dr. Hódi Erzsébet † (1978): radiológia, 1963, Hatvan, Városi Rendelõintézet, Radiológia, szakorvos; Dr. Hormay Dóra † (1990): bõrgyógyászat, 1961, Budapest, Belügyminisztérium Központi Kórház és Inztézményei Rendelõintézet, Bõrgyógyászat, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Horváth Andor † (1999): körzeti orvos; egészségügyi szervezés, 1970, Csepreg, körzeti orvos; Dr. Horváth Antal † (1999): belgyógyászat, 1964; egészségügyi szervezés, 1969; oxiológia, 1980, Székesfehérvár, Országos Mentõszolgálat Fejér megyei Mentõszervezet Mentõállomás, vezetõ fõorvos;

Dr. Horváth Anna: kórbonctan és kórszövettan, 1962; az orvostudományok kandidátusa, 1973, Pécs, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Kórbonctani Intézet, egyetemi docens;

Dr. Horváth István: körzeti orvos, Keszthely, háziorvos Dr. Hujber Sándor † (2002): belgyógyászat, 1963, Zalaegerszeg, Megyei Rendelõintézet, Belgyógyászat, csoportvezetõ fõorvos; Dr. Jankó Ernõ † (1982): általános sebészet, 1962, körzeti orvos, Lábod, körzeti orvos; Dr. Járai Istvánné dr. Böröczffy Klára: laboratóriumi diagnosztika, 1962; közegészségtan és járványtan, 1972, Pécs, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Közegészségtani Intézet, egyetemi adjunktus;

Dr. Juhász Gabriella: szemészet, 1962, Pécs, Rendelõintézet, Szemészet, szakfõorvos; Dr. Kelemen Ibolya † (1982): laboratóriumi diagnosztika, 1962, Dunaújváros, Városi Rendelõintézet, Laboratórium, szakorvos; Dr. Kelemen Józsefné dr. Derdák Éva: közegészségtan és járványtan, 1962, Zalaegerszeg, Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, osztáyvezetõ fõorvos;

Dr. Kelemen Ottó † (1990): körzeti orvos, Eszteregnye, körzeti orvos; Dr. Kerekes Endre: belgyógyászat, 1963; transzfuziológia, 1980, Pécs, Baranya Megyei Kórház, Vértransfúziós Állomás, osztáyvezetõ fõorvos;

Dr. Késõi Istvánné dr. Schein Márta: belgyógyászat, 1963; egészségügyi szervezés, 1973, Pécs, Egyesített Egészségügyi Intézet, Felnõtt Ellátás, igazgató fõorvos;

Dr. Kienle Ernõ: közegészségtan és járványtan, 1963, Pécs, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Közegészségtani Intézet, egyetemi adjunktus; Dr. Koltai Imre: foglalkozásegészségügy, 1979; egészségügyi szervezés, 1981, Szekszárd, Megyei Rendelõintézet, fõigazgató fõorvos helyettes;

Dr. Kovács Bertalan: általános sebészet, 1962, Pásztó, Városi Kórház, igazgató fõorvos; Dr. Kovács János † (2000): belgyógyászat, 1965; általános orvostan, 1974, Szigetvár, Városi Rendelõintézet, ügyvezetõ körzeti fõorvos; Dr. Kovács László: szülészet és nõgyógyászat, 1962; anaesthesiológia és intenzív therápia, 1966; az orvostudományok kandidátusa, 1974; az orvostudományok doktora, 1985; Szeged, Szegedi Orvostudományi Egyetem, Szülészeti és Nõgyászati Klinika, tanszékvezetõ egyetemi tanár;

Dr. Könnyû Klára † (2008): körzeti orvos, Bicsérd, körzeti orvos Dr. Kutas János: általános sebészet, 1964, Zalaegerszeg, Megyei Kórház, Sebészeti Osztályosztály, osztályvezetõ fõorvos; Dr. László Miklósné dr. Haug Ágnes: bõrgyógyászat, 1961, Enying, Rendelõintézet, Bõr- és Nemibeteg Gondozó, gondozóvezetõ fõorvos; 2009 OKTÓBER

18 Dr. Lendvai Béla † (2007): laboratóriumi diagnosztika, 1962, Budapest, Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet, Központi Laboratórium, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Lengyel Erzsébet: üzemorvostan, 1962; belgyógyászat, 1963; szociológia tanárképzõ, 1976, Budapest, Országos Szakszervezeti Székház, üzemorvos;

Dr. Létai György: szemészet, 1963, Siklós, Városi Kórház, Szemészeti Osztály, osztályvezetõ fõorvos; Dr. Létai Györgyné dr. Krommer Ilona: laboratóriumi diagnosztika, 1961, Pécs, Gyermekkórház, Laboratórium, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Ludwig Károly † (1995): körzeti orvos, Gödöllõ, körzeti orvos; Dr. Martin Ferenc: körzeti orvos, Békés, körzeti orvos; Dr. Matus Gyula † (2008): körzeti orvos; üzemorvostan; egészségügyi szervezés, 1973, Tatabánya, Megyei Egészségügyi Szervezési Tervezési Osztály, Informatikai Központ, igazgató fõorvos;

Dr. Mihalecz Károly: szülészet és nõgyógyászat, 1962; urológia, 1964, Nagykanizsa, Városi Kórház, Urológiai Osztáy, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Mihályfy János † (2007): radiológia, 1963, Kaposvár, Megyei Rendelõintézet, Radiológia, szakfõorvos; Dr. Molnár István † (2003): belgyógyászat, 1963, Baranyajenõ, körzeti orvos Dr. Molnár Sándor: belgyógyászat, 1963; körzeti orvos, Pécs, körzeti fõorvos; Dr. Nagy József: gyermekgyógyászat, 1962, Zirc, Rendelõintézet, Gyermekgyógyászat, körzeti szakfõorvos; Dr. Nagy Károly: általános orvostan, 1972; reuma és fiziotherápia, 1980, Dunaújváros, Városi Rendelõintézet, Reumatológia és Fiziotherápia, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Nagy Miklós: gyermekgyógyászat, 1962, Pápa, Rendelõintézet, Járási Gyermekgyógyászat, fõorvos; Dr. Niedetzky Antal: † (1997) laboratóriumi diagnosztika, 1962; sugárbiológia, 1972; a biológiai tudományok kandidátusa, 1968, Pécs, Pécsi Orvostudományi Egyetem, Biofizikai Intézet, egyetemi tanár;

Dr. Pap Valér: gyermekgyógyászat, 1962; gyermekpszichiátria, 1968, Szombathely, Vas megyei Gyermek- Ideggondozó, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Párkányi Antal † (2000): körzeti orvos; általános orvostan, 1974, Tamási, körzeti orvos; Dr. Penczel Dániel: egészségügyi szervezés, 1964; oxiológia, 1972, Szekszárd, Országos Mentõszolgálat Tolna megyei Mentõszervezet, Mentõállomás, vezetõ fõorvos;

Dr. Pirisi Mátyás † (1989): körzeti orvos, Bakóca, körzeti orvos; Dr. Rásó Ilona † (1989): belgyógyászat, 1963; körzeti orvos; reumatológia és fiziotherapia, 1981, Dorog, Városi Rendelõintézet, Belgyógyászat, csoportvezetõ belgyógyász szakfõorvos;

Dr. Rehák János † (1989): szülészet és nõgyógyászat, 1962; körzeti orvos; üzemorvostan, 1979, Balatonfüred, Hajógyár, Üzemi Rendelõ, üzemorvos;

Dr. Rinfel József: körzeti orvos; gyermekgyógyászat, 1964; általános orvostan, 1976, Surd, körzeti fõorvos; Dr. Rõthy István: belgyógyászat, 1970; általános orvostan, 1973, Szombathely, körzeti orvos; Dr. Ruttner Pál: általános sebészet, 1962; baleseti sebészet, 1964; anaestesiológia és intenzív therápia, 1970; üzemorvostan, 1992; sportorvostan, 1992; Nagykanizsa, Anaestesiológia és Intenzív Therápiás Osztály, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Sándor József † (2008): laboratóriumi diagnosztika, 1961; egészségügyi szervezés, 1970; haematológia, 1979, Budapest, Péterffy Sándor Kórház, Vérellátó Szolgálat, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Sárdi István † (1979): általános sebészet, 1962; körzeti orvos, Székesfehérvár, Megyei Rendelõintézet, Sebészet, szakfõorvos; Dr. Schill Ede: szülészet és nõgyógyászat, 1970, Hatvan, Városi Kórház, Szülészeti és Nõgyógyászati Osztály, adjunktus; Dr. Soós Károly † (2002): orr-fül- gégészet, 1964; belgyógyászat, 1972, Budapest, XXI. kerületi Rendelõintézet, Belgyógyászat, vezetõ fõorvos;

Dr. Sulyok Sarolta: laboratóriumi diagnosztika, 1962; hygiénikus, 1964, Budapest, Magyar Államvasutak, Hygiénés Osztály, függetlenített osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Szabó Antal: gyermekgyógyászat, 1962, Komló, Városi Kórház, Gyermekgyógyászati Osztály, osztályvezetõ fõorvos és kórház igazgató fõorvos;

Dr. Szabó Eszter: belgyógyászat, 1965, Szombathely, Országos Orvosszakértõi Intézet, szakfõorvos; Dr. Szakál Károly † (2003): reumatológia és fiziotherapia, 1962, Vác, Városi Rendelõintézet, Reumatológia, szakfõorvos; PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

19 Dr. Szentcsiki Mária: belgyógyászat, 1963; haematológia, 1982; kardiológia, 1989, Tatabánya, Városi Kórház, Belgyógyászati Osztály, osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Takács Iván † (1981): sebészet, 1962, Dorog, Városi Kórház, szakorvos; Dr. Tallián Valér † (1998): üzemorvostan, Pécs, Mecseki Szénbányák, Újhegy, üzemorvos; Dr. Tódor János: belgyógyászat, 1963, Kaposvár, körzeti orvos; Dr. Tóth Antal † (2007): laboratóriumi diagnosztika, 1962, Nagykanizsa, Városi Rendelõintézet, Laboratórium, vezetõ fõorvos; Dr. Turós Éva: közegészségtan és járványtan, 1967; tüdõgyógyászat, 1974, Budapest, Országos Korányi Tbc Gyógyintézet, függetlenitett hygiénikus osztályvezetõ fõorvos;

Dr. Varga Szabolcs: kórbonctan és kórszövettan, 1963, Vác, Városi Kórház, Pathológiai Osztály, osztályvezetõ fõorvos; Dr. Vörös Lajos † (1996): szülészet és nõgyógyászat, 1962, Zirc, Városi Rendelõintézet, Szülészet és Nõgyógyászat, szakfõorvos; Dr. Wallacher Lajos † (2002): kórbonctan és kórszövettan, 1963, Baja, Városi Kórház, Pathológiai Osztály, osztályvezetõ fõorvos; Dr. Walter József: belgyógyászat, 1963; kardiológia, 1970; foglalkozásegészségügy, 2004, Balatonfüred, Szakszervezetek Országos Tanácsa Szanatórium, megbízott egészségügyi vezetõ fõorvos;

Dr. Wittmann Károly: belgyógyászat, 1963; kardiológia, 1970, Dunaújváros, Városi Rendelõintézet, igazgató fõorvos; Kutas, magánkórház (1996) orvosigazgató;

Dr. Wölfer Edit: belgyógyászat, 1963; laboratóriumi diagnosztika, 1967; egészségügyi szervezés, 1982, Nagykanizsa, Városi Kórház, fõigazgató fõorvos.

ÁOK–Kutatási Alap-ra beküldött pályázatok témavezetõinek statisztikai analízise. Mi a teendõ?

A

Íme az adatok: 1. Az 53 pályázóból 34 férfi és 19 nõ volt. 2. Klinikai intézetbõl 22, míg elméleti intézetbõl 31 pályázat érkezett. 3).A pályázóknak kevesebb, mint a fele (43,4 %-a) küldte be már a pályázatát országos szervekhez (ETT, OTKA, stb). 4. A pályázók életkor szerinti megoszlását a következõ diagram mutatja. 13

14 12 10 8 6 4 2 0

12

11 9

3

3

1

1

25-30

31-35

36-40

41-45

46-50

51-55

56-60

61-65

5. A pályázók beosztás szerinti megoszlását a következõ diagram mutatja. 25

23

20 15 12

10 5

4

5 2

2

2

1

1

1

2009 OKTÓBER

or vo s

os

fõ

or v in ik

ai

in t. kl

kl

in ik

ai

án t

or vo

an á

s

r

ár ta n

m ag

e. e.

ns do ce

us nk t ad ju

gé d ná rs e ta

bi ol

óg u

s

0 or no k

Kórélettani és Gerontológiai Intézet vezetõje prof. Koller Ákos javaslatára prof. Miseta Attila gazdálkodási és diákjóléti dékánhelyettes aktív segítségével prof. Németh Péter, az Általános Orvostudományi Kar dékánja tavasszal meghirdette az ÁOK-Kutatási Alapot (belsõ tudományos kutatási pályázatot) a klinikák és elméleti intézetek oktatói/kutatói részére. Az ÁOK-KA-ra kétféle pályázatot lehetett benyújtani azoknak, akiknek semmilyen kutatási támogatásuk nem volt: 1. A pályázó már korábban nyújtott be pályázatot országos szerveknek (pl. OTKA, ETT, stb), ott elbírálták, de forráshiány miatt nem kapott támogatást, illetve 2. A pályázó várhatóan impakt faktorral (IF) rendelkezõ „peer review-ed” folyóiratcikkhez szükséges kísérletek, ill. kutatások befejezéséhez kért támogatást. A pályázatok idõtartama 2 x 1 év (a 2. évi támogatás az eredményességtõl függõen adható). A pályázható összeg 1,5 MFt/év volt. A pályázatok begyûjtését és elbírálását prof. Koller Ákos és egy ad hoc bizottság (prof. Miseta Attila, prof. Decsi Tamás és prof. Seress László) végezte. A beküldött pályázatok átnézése során merült fel bennem az a gondolat hogy ezekben sok értékes és érdekes adat van, melyek elemzése rámutathat az ÁOK oktatói/kutatói állományának színvonalára, ill. arra, hogy továbbfejlõdésükhöz mi szükséges.

gy ak

ÁOK-KA

20 6. A pályázók impakt faktorainak eloszlását a következõ diagram mutatja. 200 150 100 50 0 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49

7. A pályázók impakt faktora az életkor függvényében. p IF 200 175 150 125 100 75 50 25 0 25

30

35

40

45

50

55

60

65

Életkor

A pályázat értékelése lényeges információk megszerzésére adott lehetõséget az egyetemen kutató dolgozókkal kapcsolatban. Az adatok elemzése során látszik, hogy jóval kevesebb nõ pályázott, mint férfi. Az elméleti intézetekbõl több pályázat érkezett, mint a klinikákról. A pályázatot beküldõk nagy része korábban nem nyújtott be OTKA/ETT pályázatot. Döntõen a 30-50-es korcsoport volt a legaktívabb, ezen belül beosztás tekintetében túlnyomó részt adjunktusok és docensek pályáztak. Mindösszesen öt pályázónak volt száz, vagy magasabb IF-

je. Csak az elsõ 2-3 pályázó [szaggatott vonaltól jobbra (6-os ábra)] tûnik esélyesnek külsõ támogatás megszerzésére (OTKA, ETT, stb.). Ennek ellenére, lehetõleg mindenkinek pályáznia kéne, ami gyakorlás, tanulási folyamat és nem utolsósorban a kutatási források iránt jelentkezõ igény jelzése a felsõbb szervek felé. A pályázati anyagok értékelése során világossá vált, hogy az ÁOK Kutatási Alap pályázatokat beküldõ adjunktusoknak és docenseknek nagy szükségük van kutatási támogatásra, hogy pályájukon elõre tudjanak lépni. Külsõ források hiányában az ÁOK-KAnak kell segítenie a kutatás folyamatosságának biztosítását, hogy a megfelelõ szintû tanári kar fennmaradjon, fejlõdjön, és az intézetvezetõk utánpótlása biztosítva legyen. Külsõ támogatást, esetleg nagyobb összegû hazai és európai forrásokat csak azok vezetésével lehet várhatóan megszerezni, akik az IF–életkor görbén, a vonal felett elhelyezkedõ körben vannak. Az adatok analízise azt is mutatja, hogy megfelelõ kutatás és közlés nélkül a tanári kar nem fog fejlõdni és pár év múlva (igen hamarosan) nagy hiány lesz minõsített oktatókban. Ennek megelõzésére jó lehet az ÁOK-KA (fõleg ha az anyagi alap tovább növelhetõ), de más megoldási lehetõségeket is meg kell fontolni, pl. más egyetemekrõl színvonalas oktatók/kutatók Pécsre hozatalával. A fenti megállapításokat Szekeres Júlia professzorasszonynak a PTE ÁOK kutatói/oktatói karára vonatkozó statisztikai elemzése is alátámasztja. Õ is arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a PTE ÁOKon hiányzik a jó, kutatási pályázatokon is eredményes középmezõny, illetve nagyon kevés a 65 év alatti, akadémiai doktori címmel rendelkezõk száma. Ezek a jelenségek nemcsak a kutatás és az oktatás minõségi utánpótlását veszélyeztetik, hanem pl. a doktori iskolák akkreditációját is. Mindezek miatt nyilvánvaló, hogy az oktatásban és kutatásban tapasztalt egyetemi tanárok idõ elõtti nyugdíjaztatása nem szolgálja a PTE érdekeit és feltétlenül indokolt a jövõben is további belsõ kutatási pályázatok kiírása, melyekkel a tehetséges fiatalokat Pécsett lehetne tartani, de fontos lenne más egyetemekrõl új, versenyképes kutatókat is Pécsre vonzani. A feladat adva van. Prof. Koller Ákos intézetigazgató Kórélettani és Gerontológiai Intézet

Beszámoló az Association of Medical Schools in Europe kongresszusról z Association of Medical Schools in Europe (AMSE) 2009. évi konferenciája Zágrábban került megrendezésre 2009. június 4-6. között. A konferencia fõ témája ezúttal a posztgraduális képzés volt: a szakorvosképzés és a PhD- képzés európai gyakorlata került bemutatásra. Nada Cikes dékán asszony meghívására egyetemünk képviseletében dr. Ertl Tibor egyetemi tanár, szakképzési és továbbképzési dékán helyettes, dr. Horváth Judit egyetemi docens, a Tanulmányi Bizottság elnöke, valamint Bognár Adrienn, a Tanulmányi Osztály vezetõje vett részt. Az ünnepélyes megnyitóra a zágrábi Iparmûvészeti Múzeumban került sor, ahol az egészségügyi és oktatási minisztérium vezetõi is jelen voltak. Másnap az elõadások sorát a házigazda dékán asszony nyitotta

A

meg, aki a graduális és posztgraduális képzés egységét hangoztatta. Ugyancsak érdekes volt az egészségügyi ellátó rendszer helyét és felelõsségét ismertetõ elõadás (Elisabeth Paice, London), valamint az orvoskarok (Pedro Nunes, Lisszabon), továbbá a finn Oktatási és Egészségügyi Minisztérium orvosképzésben és szakképzésben elfoglalt szerepének taglalása (Kari Raivio, Helsinki). Európa számos országában szintén megtalálható az a kettõség, ami a magyar valóság is: évek óta nem sikerül elérni, hogy az orvosképzés gazdája az Egészségügyi Minisztérium legyen Magyarországon. Átfogó képet kaptunk az olasz, holland, dán, norvég rendszerrõl, valamint az USA-ról is. A PhD-képzés is a posztgraduális képzés része. Zdravko Lackovic az ORPHEUS (Organisation for PhD Education in Biomedicine and Health Sciences in the European PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

21 System) felmérési eredményeit ismertette. Bár vannak a hazai PhD-követelmény rendszernél szigorúbb PhD-programok is Európában, azonban sokkal több a hazainál kevésbé átlátható és kevésbé következetes gyakorlat. A távoktatás szerepérõl is hangzott el elõadás. Érdekesen foglalta össze a fiatalok véleményét Ahmet Murt (European Medical Students Association, EMSA). Elõadás hangzott el a posztgraduális képzés minõségbiztosításával kapcsolatban is. Az ünnepi fogadást Zágráb polgármestere adta a csodálatos Dverce palotában. A poszter szekcióban 11 országból 17 tanulmány került ismertetésre, közöttük M Forrai, Gy Wéber, E Rõth, T Ertl: Training and skill improvement címmel karunk is beszámolt a rezidensképzés során alkalmazott manuális készségfejlesztõ gyakorlat kérdõíves felmérésének eredményeirõl. Egyetemünk évekkel ezelõtt tagja volt az AMSE szervezetének, ennek megújítását határozta el a dékáni vezetés. A következõ évben Berlinben kerül megrendezésre a konferencia, a fõ téma pedig az idegen nyelvû orvosképzés. Kívánatos volna, ha karunk oktatói nagy számban vennének részt a rendezvényen és elõadásokon számolnának be karunk több évtizedes tapasztalatairól. Ertl Tibor

Alexander P. Demchenko professzor pécsi látogatása a PTE ÁOK Biofizikai Intézetében ntézetünk meghívására szeptember 10. és 19. között Pécsre látogatott Alexander P. Demchenko professzor, az Ukrán Nemzeti Akadémia „Palladin” Biokémiai Intézetébõl (Kijev, Ukrajna). Látogatása során szakmai beszélgetéseket folytatott a Biofizikai Intézet kutatóival és Ph.D. hallgatóival. A megbeszélések rávilágítottak arra a lehetõségre, hogy a Demchenko professzor által kifejlesztett speciális fluoreszcens festékek alkalmazására alapozva a két intézet között a jövõben együttmûködés alakuljon ki a fluoreszcencia spektroszkópia és mikroszkópia területein. A szakmai eszmecserék mellett Demchenko professzor szeptember 14. és 19. között PhD-kurzust tartott „Fluorescence Sensing” címmel (a PTE ÁOK Doktori Tanácsa 4 kredit pont beszámítását ítélte meg a résztvevõknek). A kurzuson összesen 25 hallgató vett részt. Nagy örömünkre a pécsi résztvevõk mellett voltak diákok Szegedrõl, Debrecenbõl és Budapestrõl is. A kurzus tematikája Demchenko professzor nemrégiben megjelent könyvének („Introduction to Fluorescence Sensing”, Springer, 2009, ISBN 978-1-4020-9002-8) anyagára épült. A kurzus során a hallgatók egy alapos elméleti bevezetõt követõen betekintést kaptak a fluoreszcencián alapuló módszerek

I

Demchenko professzor „Fluorescence Sensing” c. PhD kuzusán 25 hallgató vett részt Pécsrõl, Szegedrõl, Debrecenbõl és Budapestrõl

Alexander P. Demchenko professzor

elméleti alapjaiba, valamint a biológiai rendszerekben való alkalmazásuk részleteibe is. A kurzus a hallgatók visszajelzései alapján sikeresen szolgálta elméleti felkészüléseket és további tudományos kutatásaikat. Dr. Nyitrai Miklós PTE, ÁOK, Biofizikai Intézet 2009 OKTÓBER

22

Beszámoló a 13th International Conference on Gastrointestinal Resarch tudományos ülésrõl Az „International Conference on Gastrointestinal Research egy tudományos konferencia sorozataként került megrendezésre Splitben, Horvátországban (2009. szeptember 10-16.). Az ez évi konferenciát az alábbi ülések elõzték meg:
Koppenhága, Dánia (1970),
Köln, Nyugat-Németország (1972),
Parádfürdõ, Magyarország (1976),
Tokyo, Japán (1980),
Boston, USA(1985),
Jeruzsálem, Izrael, (1987),
Berlin, Németország (2001),
Kyoto, Japán (1994),
Hong Kong (1997),
Budapest-Pécs, Magyarország (2000),
Dubrovnik, Horvátország (2003),
Osaka, Japán (2006) A konferencia-sorozat elnevezése az alapítástól napjainkig több alkalommal is változott: 1970-1994. között International Conference on Experimental Ulcer, míg 1997 -2006. között International Conference on Ulcer Research konferenciaként volt ismeretes. Változást az Osakában (2006-ban) megtartott vezetõségi ülés hozott, mely International Conference on Gastrointestinal Research-re változtatta a vándorkonferencia elnevezését. Ezen kongresszusok története, valamint az elhangzott elõadások, referátumok, poszter prezentációk címei és legfontosabb írásos dokumentumai egy több évtizedet felölelõ kiadványban kerültek összegyûjtésre [MGy.:History of the International Conferences on Ulcer Research (1970-2006), Pécs, 2006]. A fenti konferenciák szervezésének alapcéljait az alapkutatásban és a klinikai kutatásban résztvevõk érdeklõdési és érdekeltségi területei határozták meg. Természetesen, ahogyan a szakmai felismerések bõvültek, úgy változtak a tudományos ülések programjai is. A2009. évi ülés színhelye egy szálloda volt a dalmát tengerparton , amely kitûnõ lehetõségeket kínált a tudományos kongresszus megrendezésére. Lehetõség volt plenáris elõadásokra és párhuzamos szekcióülésekre is, kisebb résztvevõi létszámra méretezett elõadótermekben. Összességében 40 szimpózium került megrendezésre, amelybõl 14 szimpózium elsõsorban alapkutatással, 25 klinikai kutatással foglalkozott, de voltak közös elméleti-klinikai kutatással foglalkozó szimpóziumok is. A konferencián két speciális szimpózium is megrendezésre került. Nevezetesen szeptember 9-én délután volt az ünnepélyes megnyitó, amelyet a korábbi kongresszusokat szervezõ elnökök prezentációiból létrejött szimpózium követett (összesen nyolc referátum tartásával).Ugyancsak speciális szimpózium volt a „Gastric cytoprotection: 30 years after André Robert’s concept” ülés is. Amásodik speciális szimpózium megrendezésére azért került sor, hogy megemlékezzünk arról, hogy André Robert 1979-ben közölte a „gastric cytoprotection” jelenséget. Az ez évi szimpózium ezért emléküléssel tisztelgett André Robert munkássága elõtt. Többek között ezért is szerepelt több szimpózium anyagában is a „body protective protein” (BPC) hatásait elemzõ referátum. Az egész konferencián 267 (egyenként 20 perces) referátum hangzott el, és 20 poszter került bemutatásra. Szinte valamennyi referátum megtartását értékes vita követte, amely egyben azt is jelentette, hogy a tudományos program teljesítése idõben gyakran elhúzódott. A világ számos országának szakemberi vettek részt a tudományos programban. Érthetõen, a klinikai szimpóziumokon legnagyobb számban horvát szakemberek képviseltették magukat, míg az alapkutatást átfogó szekciókban a kutatók Japánból, Koreából, Kínából és az Egyesült Államokból érkeztek a legnagyobb számban. Magyarország képviseletében Pécsrõl, Budapestrõl és Gyõrbõl hat kutató vett részt a tudományos ülésen. Pécsrõl az alábbi referátumok hangzottak el: Pongrácz Judit (Immunológiai és Biotechnológiai Intézet): Expression of matrix metalloproteinases and tissue inhibitors of matrix metalloproteinases are modulated by BPC 157 in a concentration dependent manner; Mózsik Gyula (I. sz. Belgyógyászati Klinika): Gastroenterological research from the animals to the patients; Mózsik Gyula (I. sz. Belgyógyászati Klinika): Capsaicin story: from the plant cultivation to the production of the human medical therapy; Mózsik Gyula (I. sz. Belgyógyászati Klinika): Cytoprotection by carotenopids, the biphasic effect of capsaicin and modifying role of vagus in gastroprotection. Az elõadások kivonatait a J. Physiol. Pharmacol. (60 kötet, Supplement 2) 2009, augusztus) közölte. A konferencia szervezõi és vezetõségi tagjai a kongresszus teljes anyagának írásos megjelentetését is ebben a folyóiratban tervezik. Döntés született arról is, hogy a legközelebbi kongresszust a Los Angelesben dolgozó kollégák három év múlva szervezik – mindannyiunk meglepetésére – a kongresszus helyszíne Szingapúr lesz. Pécs, 2009 szeptember 23. Dr. Pongrácz Judit (Immunológiai és Biotechnológiai Intézet) Dr. Mózsik Gyula (I. sz. Belgyógyászati Klinika) PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

23

Pécsi Egyetemi Gyógyszerész Napok 2009. dén szeptember 30. és október 1. között került megrendezésre elsõ alkalommal a Pécsi Egyetemi Gyógyszerész Napok (PEGYN), amelyet elsõsorban a hallgatók, oktatóik, közforgalmú és klinikai gyógyszerészek számára szervezett a PTE ÁOK Gyógy-

I

Az elnökség

A közönség szerésztudományi Szak. A rendezvény legfõbb célja az volt, hogy megismertesse a gyógyszerészhallgatókkal a képzés struktúráját, a posztgraduális képzés lehetõségeit és bemutassa, hogy a diploma megszerzését követõen milyen szakterületeken helyezkedhet el egy gyógyszerész. A két délutánt felölelõ Dr. Fittler András

rendezvény a PTE Rektori Hivatala által kiírt pályázati támogatásnak köszönhetõen jött létre, azonban a PTE ÁOK Hallgatói Önkormányzatának, a Hungaropharma Zrt.-nek, a Teva Magyarország Zrt.-nek és a Nycomed Pharma Kft.-nek nagylelkû támogatása is szükséges volt ahhoz, hogy a több mint 250 résztvevõ számára ingyenesen lehetett lebonyolítani a színvonalas szakmai és társasági programokat. A regisztráció alapján megállapítható, hogy gyakorlatilag az összes pécsi gyógyszerészhallgató részt vett a rendezvényen és az elõadásokon. Ez köszönhetõ többek között annak, hogy dr. Németh Péter dékán úr a gyógyszerészhallgatók számára oktatási szünetet engedélyezett, illetve annak, hogy a szakintézetek munkatársai lelkesen hirdették a PEGYN-t és ösztönözték a hallgatóikat a részvételre. A PTE ÁOK Dr. Romhányi György Aulájában megjelent gyógyszerészhallgatókat, gimnazistákat, oktatókat és gyógyszerészeket prof. Szolcsányi János köszöntötte megnyitó beszédében. A PEGYN elsõ napja három szekcióból állt. A Képzési Szekcióban a szak vezetõje, prof. Perjési Pál beszélt a pécsi gyógyszerészképzés történetérõl és jövõjérõl, majd prof. Botz Lajos a szakképzés és továbbképzés rendszerét mutatta be, míg dr. Kocsis Béla a PhD-képzés jelentõségét és az abban rejlõ lehetõségeket ismertette. A szekciót Schuszter József IV. évfolyamos gyógyszerészhallgató hallgatói életrõl szóló elõadása zárta. Az Orientációs Fórum célja a szakmai lehetõségek ismertetése volt. Ennek keretében a közforgalmi gyógyszertárban, kórházi gyógyszerészetben, iparban, a klinikai vizsgá-

latok szervezésében részvevõ és a hatósági gyógyszerészi munkát ellátó, gyakorlott kollégák mutatták be mindennapi munkájukat és annak érdekességeit. Mindezen elõadások nem csupán a hallgatók számára mutatták be az utat az egyetemi évek kezdetétõl a munkaerõpiacon való elhelyezkedésig, hanem az érdeklõdõ középiskolások is jobban megismerhették a gyógyszerész szakma és hivatás részleteit, érdekességeit és szépségét. A szerdai nap a Tudományos Diákköri Szekcióval zárult, ahol prof. Kellermayer Miklós ismertette a TDK munka jelentõségét, majd három tehetséges gyógyszerészhallgatónk foglalta össze és mutatta be eddigi TDK munkásságát. A rendezvény résztvevõi a tizenhárom végighallgatott elõadás után a Pécsi Sörfõzdében megszervezett gyárlátogatáson és sörkóstoláson pihenhették ki az aznapi fáradalmakat. A PEGYN második délutánján megszervezett Ifjúsági Fórumán három fiatal, végzett gyógyszerész adta elõ kutatási témáját. Dr. Kutas Jenõ Rozsnyay-díjas pécsi patikus Than Károly harkányi gyógyvízzel végzett munkásságát foglalta össze gyógyszerésztörténeti elõadásában, majd dr. Hegedüs Attila szigetvári kollégánk a fogamzásgátlás etikai vonatkozásairól és az egyetemi tanulmányok során kevésbé érintett lehetõségeirõl beszélt, végül dr. Bõsze Gergely az internetes gyógyszerhamisítás térhódítására és veszélyeire hívta fel a figyelmet. A rendezvény utolsó szekciójában a gyógyszerészet szakmai szervezetei számára nyílt lehetõség a bemutatkozásra. A Magyar Gyógyszerészhallgatók Egyesülete (HUPSA), a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT), a Magyar Gyógyszerészi Kamara (MGYK) és a pécsi alapítású Fiatal Gyógyszerészek Klubja (FGYK) mutatta be feladatait és céljait. A Pécsi Egyetemi Gyógyszerész Napokra a koronát a Gyógyszerész Szakest helyezte. Az újonnan felújított Rókus utcai tömb udvara adott otthont a közel 150 fõs rendezvénynek, amelyen 5 gyógyszerész csapat mérte össze felkészültségét és talpraesettségét a fõzõversenyen, az évfolyam vetélkedõn és a tanár-diák focimeccsen. A PEGYN részletes programfüzete, illetve a társasági programok beszámolói megtalálhatóak a Gyógyszerésztudományi Szak honlapján (www.gytsz.pte.hu). A rendezõk és a szak vezetése is bízik abban, hogy hagyományteremtõ rendezvénnyé válik majd a Pécsi Egyetemi Gyógyszerész Napok, amelyre jövõre is nagy szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt. Dr. Fittler András 2009 OKTÓBER

24

Sikeres próbaoktatás az Integráció és Migrációs Egészségügy Magyarországon projektben Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium által meghirdetett, a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítõ Európai Integrációs Alap pályázaton tavasszal nyert támogatást a Pécsi Tudományegyetem az Általános Orvostudományi Kar koordinálásával.

z „Integráció és Migrációs Egészségügy Magyarországon” címû EIA/2007/3.3.2.5 azonosító számú projekt célja, hogy a migrációs egészségügy területén egy olyan új, multidiszciplináris képzési programot dolgozzon ki, amely az orvosi/ egészségügyi megközelítésen túl szociális, nyelvi, vallási, gazdasági, nemzetbiztonsági és politikai szempontokat is figyelembe vesz, mint jelentõs tényezõket az új kihívások kezelésében. A schengeni övezetben levõ Magyarországra egyre nagyobb számban érkeznek bevándorlók, míg az ellátáshoz szükséges humánerõforrás elégtelen, célzott képzési program sincs. A projekt arra a hiányosságra kíván reagálni, amely a bevándorlókkal foglalkozó szakemberek hétköznapi munkája valamint képzésük között fennáll. Az EU-ban már jelenlévõ bevándorlók száma és a növekvõ trend alapján joggal feltételezhetõ, hogy az egészségügyi, szociális és rendészeti szférában dolgozók mindegyike találkozik munkája során az EU-n kívül született kliensekkel. A projekt elsõdleges célcsoportját alkotják azok a rendészeti, egészségügyi, önkormányzati és szociális szakemberek, civilszervezetek munkatársai illetve erre a területre készülõ hallgatók, akik azon harmadik országokból érkezõkkel kerülnek kapcsolatba, akik 3 hónapot meghaladóan jogszerûen tartózkodnak hazánkban. A 2009 áprilisától decemberig tartó projekt során hat modulból álló oktatási program kerül kidolgozása, tesztelésre és akkreditációra történõ elõkészítésre. Az õsz folyamán zajlik a hat, egyenként egy oktatási hónapot jelentõ modul végsõ változatának ’esszenciájából’ a próbaoktatás, melynek tapasztalatai és visszajelzése alapján történik meg év végéig a program véglegesítése. A modulonkénti másfél napot jelentõ interaktív próbaoktatás résztvevõi megismerkednek az adott problémakörrel, gyarapítják tudásukat és ugyanakkor aktív részvételükkel, visszajelzésükkel segítséget nyújtanak a teljes program véglegesítéséhez. A modulokat 30 fõ részvételével terveztük, de a program sikerességét mutatja, hogy egyes oktatási napokra túljelentkezés történt.

2. oktatási idõpont: 2009. szeptember 25 -26. A BEVÁNDORLÓK MENTÁLIS EGÉSZSÉGVÉDELME ÉS PSZICHOSZOCIÁLIS GONDOZÁSA – prof. Baráth Árpád 3. oktatási idõpont: 2009. október 2 -3. A MIGRÁCIÓ SZOCIÁLIS ÉS MAGATARTÁSTUDOMÁNYI ASPEKTUSAI – dr. Sándor János egyetemi docens 4. oktatási idõpont: 2009. október 9-10. KÖZEGÉSZSÉGÜGY ÉS ALKALMAZOTT EPIDEMIOLÓGIA, INFEKTOLÓGIA – prof. Ternák Gábor 5. oktatási idõpont: 2009. október 16 -17. ’MIGRÁNS BARÁT’ EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS ELLÁTÓ RENDSZEREK ÉS KAPCSOLÓDÓ RENDSZERMENEDZSERI ISMERETEK, FELADATOK – prof. Szilárd István, Kia Goleshorki 6. oktatási idõpont: 2009. november 13 -14. MUNKAEGÉSZSÉGÜGY (FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY) ALKALMAZOTT TERÜLETEI – dr. habil. Huszár András, egyetemi docens A próbaoktatáson résztvevõk igazolást kapnak az elvégzett modulokról, továbbá a PTE ÁOK Doktori Tanács gyors döntésének köszönhetõen, melyet ezúton is nagyon köszönünk, minden vizsgával teljesített modult követõen 1 kredit pontot kapnak a PhD hallgatók. A projekt modulvezetõi: prof. Szilárd István (PTE ÁOK), fõkoordinátor; prof. Ternák Gábor (PTE ÁOK), orvos koordinátor; prof. Baráth Árpád (PTE BTK), pszichoszociális koordinátor; dr. Sándor János (PTE ETK-majd Debreceni Egyetem), egészséggondozási koordinátor; dr. Huszár András (PTE ÁOK), rendészet-egészségügyi koordinátor; Kia Goleshorki (PTE KTK oktatója) közgazdasági szakmai asszisztens. A projekt további megvalósítói: Fekete Szabolcs (PTE ÁOK), adminisztrációs koordinátor; Bognár Rita (PTE ÁOK), disszeminációs koordinátor; Tomózer Anett (PTE KK), próbaoktatás szervezõ, projektasszisztens, továbbá Brettner Zsuzsanna (PTE BTK), Mucsi Georgina (PTE BTK), Horváthné Kívés Zsuzsanna (PTE BTK), Kuti Ibolya (PTE Megyei Kórház), Magyar Nikolett (PTE KK). A program tesztelését segíti dr. Tigyi Zoltánné (PTE ETK).

Apróbaoktatási idõpontok, tématerületek és a modulok vezetõi:

A projektrõl további információkat olvashatnak a weboldalon, melyen várjuk minden kedves érdeklõdõ regisztrációját, valamint építõ hozzászólását, megjegyzését.

A

1. oktatási idõpont: 2009. szeptember 18 -19. AZ INTEGRÁCIÓ KÖZGAZDASÁGI KÉRDÉSEI – Kia Goleshorkhi, prof. Szilárd István

Bognár Rita PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

25

„Egy jobb világban viszontlátjuk egymást”

Az egyik aradi vértanú, gróf Leiningen-Westerburg Károly élete z aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulójáról a Németországban élõ magyarok is megemlékeztek. A Frankfurttól nem messze északra fekvõ hesseni Ilbenstadtban, amely ma Niddatal város egy része, német és magyar nyelvû emléktáblát helyeztek el, amely hirdeti, hogy itt született gróf Leiningen-Westerburg Károly, a magyar szabadságharc mártírhalált halt hõs tábornoka. Az október 16-án megtartott ünnepélyen jelen volt a frankfurti könyvvásáron vendégeskedõ magyar íróküldöttség is. Marlene Lenz, volt Európa-parlamenti képviselõ, a KeLeiningen-Westerburg resztény Politika Német-magyar Baráti Köre nevében mondott ünnepi beszédet. Leiningen-Westerburg Károly élete és halála tanúbizonysága annak, mennyire összefonódik Európa népeinek története – mondotta. A vértanú tábornok öröksége számunkra, hogy ne legyen több fegyveres összecsapás Európa népei között, hanem békében és szabadon éljenek egymással. A Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége képviseletében Makovitzky József (Josef Makovitzky) vázolta röviden gróf Leiningen-Westerburg Károly életútját, majd Chopin gyászindulójának hangjainál Szutrély Peter leplezte le a szülõház falán elhelyezett emléktáblát. Niddatal polgármestere Winfried Martin köszöntõjében pécsi útjáról számolt be. Pécs az október 6-i jubileumi ünnepségekre meghívta az aradi vértanúk szülõvárosainak polgármestereit is, így ismerkedhetett meg õ is a dél-dunántúli várossal. Göncz Árpád államfõ koszorúját dr. Pröhle Gergely államtitkár és Wohlfahrt János, a Magyar Nagykövetség bonni konzuli osztályának vezetõje helyezte el. A fogadás után Reinhard Schwarz, az ilbenstadti bazilika és kolostor történetének kiváló ismerõje vezette végig az érdeklõdõket a mûemléken.

A

Milyen utat tett meg Leiningen-Westerburg Károly Ilbenstadt-tól Aradig ? Az aradi vértanúk között társadalmilag a legmagasabb származású Karl August Graf zu Leiningen-Westerburg-Alt-Leiningen 1819. április 11-én született egy õsi német fõnemesi család sarjaként. A Leiningen nevet már 780-ban említi egy kódex, 1128-ban jelenik meg elõször írásban a gróf Leiningen név. Rheinland-Pfalz tartomány egyik része ma is a Leiningenek földje (Leiningen Land) nevet viseli. Elsõ várukat, Alt-Leiningent 1110 körül építik, késõbb felépül Neu-Leiningen vára is. A XVIII. században a várakat XIV. Lajos francia csapatai lerombolják. Míg Alt-Leiningen újra felépül és ma ifjúsági szállóként szolgál (jelenleg renoválják), Neu-Leiningen romokban marad. A vár falait és bástyáit néhány évvel ezelõtt szépen rendbehozták és a körülötte fekvõ festõi városkával együtt, amely bortermésérõl is híres, kedvelt kirándulóhely. A Leiningen család az évszázadok folyamán több ágra szakad. A LeiningenWesterburg ág beházasodás révén jön létre. Margarethe zu Leiningen egy Westerburg várúrral köt házasságot (a vár a Westerwaldban ma is áll) és hosszas örökösödési vita után sikerül neki unokája Reinhart számára a Leiningen vagyon felét megszereznie. Reinhart az elsõ, aki 1475-tõl a Leiningen-Westerburg gróf nevet viseli.

Fotó: Rodler Miklós

Károly gróf A már a 30-éves háborúban sokat szenvedett grófság az orleansi (pfalzi) örökösödési háborúban óriási károkat szenved. A A szobor Arad fõterén (Zala György alkotása). francia csa1890. október 6-án, a kivégzés 41. évfordulóján leplezpatok a terüték le az egész országok megmozgató ünnepségen. A let teljes elszoborállítás költsége közadakozásból gyûlt össze. pusztítására kapnak parancsot és amikor elhagyják a tartományt, minden romokban hever, még a legkisebb gyümölcsfa is ki van csavarva. 1690-ben esnek a Leiningenek várai is áldozatul ennek a pusztításnak. A francia és a német történetírásnak mind a mai napig komoly fejtörést okoz ennek a parancsnak a magyarázata. Az idõk során további ágakkal Lázár Vilmos terebélyesedett családfa ebben az idõben veti fel azokat a körvonalakat, amelyek LeiningenWesterburg Károly születésekor is érvényesek. Miközben a Leiningenek egyik ága hercegi címet kap, a grófi ág 1705ben két fõvonalra szakad: az Alt-Leiningenekre és a NeuLeiningenekre. Megegyeznek azonban, hogy a grófság feletti hatalmat közös felelõsséggel, évente

Schweidel József 2009 OKTÓBER

26 váltogatva gyakorolják. Közös székhelyükül a Neu-Leiningen vára közelében fekvõ Grünstadt városát választják. Nehéz idõk ezek mind az „uralkodók”, mind alattvalóik számára, de a kiváló képességû Georg Hermann grófnak sikerül a területet újra felvirágoztatnia. Az õ unokája az utolsó, aki még a Leiningenek õsi földjén élhet. 1793-ban francia forradalmi csapatok szállják meg a Leiningen birtokot, és 1801-ben Franciaország hivatalosan is annektálja a Leiningen grófság területét. A grófoknak el kellett hagyniuk õseik földjét. Az Alt-Leiningen ág 1803-ban jóvátételként az ilbenstadti szekularizált premonstrei kolostort és birtokait kapja. A kolostorhoz, amelyet a XII. században alapítottak, tartozik egy bazilika is, amelyet mára eredeti román szépségében állítottak helyre. A birtok új urai a barokk kolostorépületet kastéllyá alakítják át, az épületeken sokat változtatnak, több részt részben le is bontanak. Az eladósodott grófi család kénytelen a kolostorban levõ ingóságok nagy részét eladni, hogy a háborús évek során felhalmozódott adósságot törlessze. Mindez természetesen elidegeníti tõlük új alattvalóikat, akik hosszú évszázadok során a kolostor apátját tekintették uruknak. Az ellenséges érzülethez az is hozzájárul, hogy az ilbenstadtiak hû katolikusok, mígnem a Leiningen-Westerburg grófok evangélikusok. Ebben a kastélyban születik a család 7. gyermekeként Leiningen-Westerburg Károly. Apjáról azt jegyzi meg a család történetírója, hogy nem sokat törõdött a dinasztiának megfelelõ társadalmi állásával. Elsõ felesége halála után egy polgári származású leányt választott élettársának, Eleonore Marie Breitwiesert. Négy gyermek született már, amikor 1813-ban a gróf a kapcsolatot házassággal törvényesíti és a négy gyermeket legitimálja. Késõbb a hesseni nagyfejedelem Eleonore Breitwiesert az alsóbb rangú nemesség soraiba emeli. A grófi párnak összesen nyolc gyermeke születik, Károly után még egy fiú. Leiningen-Westerburg Károly gyermekkoráról és ifjú éveirõl keveset tudunk, csak annyit jegyez fel a szakirodalom, hogy szívesen olvasta a klasszikusokat. A született tehetségen kívül ez is hozzájárulhatott késõbbi remek stílusa kialakításához, mint fennmaradt levelei és naplója tanúsítják. 16 éves, amikor hadapródként osztrák katonai szolgálatba lép, a testvéreihez és rokonaihoz hasonlóan. A katonai pálya az egyetlen lehetõség az elszegényedett fõnemesi családok sarjai számára. 1848-ban gróf Leiningen-Westerburg Károly a császári-királyi 31. sorgyalogezred létszámfeletti századosa. Az Erdélyben állomásozó 31. gyalogezred a Leiningen nevet viseli, „tulajdonosa” egy rokona. Ez azon kevés ezredes egyike, amely mindvégig szinte egy tömbben hûséges marad a bécsi udvarhoz. Az ezred egyik parancsnoka, Christian LeiningenWesterburg a Neu-Leiningen ágból, „unokafivére” Károlynak. Az ezredes különösen kitûnik a magyar üggyel szembeni kérlelhetetlenségével és rendíthetetlen Habsburg-hûségével. Egy az ezredbõl kilépett tisztje despotának nevezi õt. Császárhûségéért meg is kapja jutalmát, fényes pályát fut be, és hét (7) csillag díszíti egyenruháját. Egészen más irányba vezet az az út, amelyet LeiningenWesterburg Károly választ. A fiatal gróf 1844 óta házas, felesége a magyar Sissány Elise. A Sissány családnak gazdag birtokai vannak a Bánátban. 1845-ben leányuk születik, Lisa, 1848-ban pedig egy fiú,

Armin (Hermann). A család fõként Pozsonyban (Pressburg, Bratislava) él. Lisa késõbb Barwell-Barwell tábornokkal köt házasságot; mind õ, mind öccse gyermektelenül halnak meg, Hermann 1901-ben Budapesten. Leiningen Westerburg Károlyt szoros barátság fûzi felesége családjához. A család a magyar szabadság eszméjéért lelkesedik és nagy hatással van a fia- Dessewffy Arisztid tal gróf döntéseire. 1848 tavasza az európai forradalmak ideje. Leiningen Westerburg Károly élénk figyelemmel kíséri az eseményeket. A német Badenban, Württembergben és szûkebb hazájában, Hessenben is a sajtószabadságot, alkotmányreformot és egy össznémet parlament létrehozását követelik. A fiatal grófnak különösen a német egység szívügye. Személyében nem kereshetjük a radikális polgári Kiss Ernõ forradalmárt, származása, társadalmi állása is ellentmondana ennek. De életútja és halála bizonyítja, hogy az egyszer esküvel választott utat végigjárja, erre kötelezi õt meggyõzõdése szerint az õsi Leiningen név is. Éleslátásával megérti azt is, hogy német hazájának ügye a bécsi forradalmak és Magyarország sorsával szorosan össze van fonódva. Ezért dönt úgy 1848 okPoltenberg Ernõ tóberében, hogy nem vonul be ezredéhez, hanem a magyar ügy oldalán áll. Kihallgatást kér Mészáros Lázár hadügyminisztertõl és kéri, hogy a délvidéket feldúló szerb felkelõk ellen harcoló hadsereghez osszák be. Mészáros Lázár teljesíti kérelmét, de hamarosan be kell látnia a grófnak, hogy „unokafivére” és testvérei miatt bizalmatlanul fogadják, leveleit felbontják, elolvassák, ezt Török Ignác közlik is vele. Ennek is köszönhetõ, hogy politikai álláspontját többször is kifejti levelezésében. Végül kiváló tulajdonságaival, megfontoltságával, remek szervezõképességével és személyes bátorságával meggyõzi elõljáróit és katonatársait és mivel jól ért a hadászathoz és a legPTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

27

Lahner György

Aulich Lajos

újabb módszereket alkalmazza, pályája meredeken ível felfelé. Tábornokká 1849. júliusában nevezik ki, de már júniusban megbízzák egy hadtest vezetésével. Közben részt vesz a délvidéki harcokban, a tavaszi hadjáratban: a váci csata magyar gyõzelme az õ ügyességének is köszönhetõ. A nyári hadjáratban végigjárja Görgei feldunai hadseregének útját. Naplójának Knézics Károly többnyire higgadt hangja egyszer vált át lelkesedésbe, szinte rajongásba, amikor Görgeit mutatja be. Mindvégig híve marad, még Aradon is, amikor Görgeiben az árulót kezdik látni. Az események során rövid jegyzeteket készít magának, amelyek naplója alapjául szolgálnak. A harcokat elõször feleségének írott leveleiben vázolja részletesen, majd amikor Pozsony osztrák kézre kerülése Nagysándor József után a levelezés megszakad, hozzákezd naplója írásához, melyet az aradi várbörtönben folytat, de befejezni már nem tud. Levelei, naplója és feljegyzései értékes forrásai a magyar szabadságharc történetének. Az orosz intervenció eldönti a magyar szabadságharc sorsát. Amikor Világosnál a honvédsereg leteszi a fegyvert és Leiningen-Westerburg Károly is megadja magát az oroszoknak, Vécsey Károly gróf tudja, hogy sorsa meg van pecsételve: ismeri a bécsi udvar kérlelhetetlenségét. A remény lángja néha-néha még fellobban, de amikor az orosz hadvezetés átadja a honvédség elfogott tisztjeit az osztrákoknak tudja, hogy minden el van veszve. Sógora Aradtól nem messze fekvõ monyorói birtokán legutolsó látoga-

Damjanich Károly

tásakor a sírhelyét is kijelölte már négy tölgyfa alatt. Az aradi kihallgatások során nem magyarázkodik, vállalja korábbi választását. Egy dolog bántja õt rendkívül: a német és az osztrák sajtóban az a hír jelenik meg róla, hogy Buda ostrománál osztrák katonatiszteket gyilkoltatott meg. Ennek a minden alapot nélkülözõ vádnak a visszautasítása foglalkoztatja õt haláláig, levelei, a haditörvényszéknek átnyújtott beadványa és a kivégzés elõtti utolsó szavai is bizonyítják ezt. Még a haditörvényszék sem veszi komolyan ezt a vádaskodást. Leveleibõl, naplójából tudjuk, hogy mennyire visszautasítja a háborús fosztogatást, kegyetlenkedést, sõt igyekszik mindig meg is akadályozni. 1849 október 5-én kihirdetik az ítéletet: LeiningenWesterburg Károlyt kötél általi halálra ítélik. Megírja búcsúleveleit, de a kivégzés napján kora hajnalban mégegyszer tollat ragad: legutolsó levelét sógorának írja, kérve õt családja támogatására. Talán a legtragikusabb hangú levél ez a tábornokok búcsúlevelei közül. Hiszen reggel 6 óra van, amikor levélírás közben lövéseket hall, a négy „kegyelembõl” lövés általi halálra ítélt kivégzésére került sor. Megszakítja levelét: „Éppen most szenvedtek ki négyen közülünk, még visszhangoznak a lövések szívemben. Most ránk kerül a sor; még egyszer Isten veled, egy jobb világban viszontlátjuk egymást” – búcsúzik. Holttestét sógora „megvásárolja” a hóhértól és a sötétség leple alatt a monyorói birtokra viteti, itt helyezik nyugalomra a négy tölgyfa alatt. Földi maradványait ma az aradi emlékoszlop alatt díszsírhely õrzi. Az ilbenstadti kastély 1921-ig marad a család tulajdonában, ekkor a birtokkal együtt eladják Hessen államnak. Késõbb a mainzi püspökség veszi meg és ma Szent (Sankt) Gottfried ház néven mûködik. A LeiningenWesterburg család mindkét ága mára kihalt, a hercegi ág Amorbachban, Bajorországban él. – mako –

Gróf Battyány Lajos 2009 OKTÓBER

28 Tisztelt Olvasók!

1956

„Áldjon, Uram, mi Földanya-nénénk, ki tart és táplál minket, hogy megélnénk, ki füvet hajt és gyümölcsöt terem és sok színes virággal élénk.” (Dsida Jenõ fordítása) A nyolcszáz éve szerzetesrendet alapító Szent Ferenc fohászkodott így Naphimnuszában. Sokan áldozták életüket is az anyaföldért, a hazájukért, amihez láthatatlan kapcsok kötik az embert örökre. Az 1956 áldozatai elõtti, ezévi, tisztelgésül álljon itt az alábbi két költemény. Az egyikük szerzõje meglett ember, míg a másiké gyermek volt akkor. Kiss Tamás könyvtáros

Szabó Lõrinc

Meglepetések I.

Gyanútlan vers október 15-én Szájon csókol a pillanat, másik kést üt a szivedig, a harmadik halk telehold, szív rózsája a negyedik, van tömör-édes, mint a méz, van lángvetõ csipkebokor, van, mely egy elnémúlt világ, van, mely kurjongat, mint a bor, van, melyet észre sem veszünk, hallhatatlan, sóvár zene, van mindenüttjelenvaló, van szétvivõ mindenfele, ez tûz, mely Földet nyal körûl, az egy katicát tapos el, van gyermekkorba kérdezõ, van, mely Afrikából felel, van, melyben villájával az ördög felszúr a föld alól, van atomgáz, bombahalál — s van legvégsõ csömör, mely oly bambán, szeliden néz, olyan öklendtetõn és kedvesen, mint kiflibõl a svábbogár, mint kolbászból a birkaszem. II.

Egy hét múlva

Szabadság, itt hordozta hõs zászlaidat az ifjuság! S a sírt, melybõl nép lép ki, már ámúlva nézte a világ. Tíz nap szabadság? Tizenegy! Csók, szívre, minden pillanat! És nem volt többé szégyen az, hogy a magyar nép fia vagy. Tíz nap szabadság? Tizenegy! Terv forrt; gyúlt, égett minden agy. Lombikban feszûlt a jövõnk. S temettük a halottakat. Ablakunk mind fény, gyertyaláng! Aztán már settengõ gyanuk. Még egy éj. S Budapest köré vashernyók gyûrûje szorúlt. III.

December közepe Aztán jajdúlt a hajnal és reggelre ránkvirradt az est. A Tízezertalpú tiport s tótágast táncolt a Groteszk: Ambrus WC-rõl, vizavi akna jött és ágyúgolyó, — ágy mellõl szekrény s fal kiment! ,,Gimbelem”, szólt a rádió. És Valami tanácskozott és aztán Ugyanaz, megint, és züllött, körben, minden a Föld züllött szokása szerint; s a talpak jártak. Nem tudom, már nem tudom, hogy volt s mi lett. Már nem tudom. De teltek a napok s az évhosszú hetek:

Rá egy hét: pár óra alatt felnyüzsgött az országnyi Boly: a dermedt Dávid talpraállt s ledõlt a Góliát-szobor.

hallottuk, Ausztriába hogy húzták a deportált Dunát s gyárakban ma is puskatûz ajánlotta a hacacát…

Sipkákra bimbó nyílt! magyar! Parittya benzint röpitett. „Hacaca!” — szólt a rádió. Éheztük a becsületet.

De csak szájon csókol a perc s jó remény némítja a jajt: Nem! Rabok tovább nem leszünk! És: Isten áldd meg a magyart! 1956. PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

29

Nagy Gáspár: Öröknyár

Biológus doktoranduszok konferenciája

(Elmúltam kilenc éves)

(Pécs, 2009. november 12-13.)

a sír NIncs sehol a sír a test

a gyilkosok se I T T NIncs sehol

a test a csont

se O T T a gyilkosok NIncs sehol

a csont (p. s.) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI!

A Pécsi Akadémiai Bizottság Biológiai Szakbizottsága 2009. november 12-13-án szimpóziumot szervez a PAB székházában (7624 Pécs, Jurisics M. u. 44.) a régió élettudományok területén dolgozó PhD-hallgatói számára. A rendezvényre a Tudomány Ünnepe keretében kerül sor. A konferencián a doktoranduszok magyar vagy angol nyelvû elõadással vehetnek részt. A rendezvényt az Apponyi Albert/Mecenatúra Program támogatja: a részvétel ingyenes, a résztvevõk november 12-én és 13-án ebédet kapnak, 12-én este pedig színházlátogatáson vehetnek részt. A régió más városaiból érkezõ résztvevõk számára (korlátozott számban) szállást biztosítunk a PAB vendégházában. A jelentkezési határidõ: 2009. szeptember 30. Információ: Dr. Pap Marianna, telefon: 72-536-216). Dr. Szeberényi József a PAB Biológiai Szakbizottság elnöke

ifj. Dr. Sétáló György a PAB Biológiai Szakbizottság titkára

(1983) A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara és a Pécsi Püspökség fotókiállítást rendezett ez év márciusában A pécsi Dóm freskói és kincstára címmel, ifj. Vadász István fotóiból a Pécsi Egyházmegye megalapításának 1000. évfordulója tiszteletére. Ebbõl a fotóanyagból állítottuk össze ünnepi számunk poszterét. Az alábbiakban felidézzük ifj. Vadász Istvánnak az Orvoskari Hírmondó 2009. január-februári számában (39. old.) a kiállítással kapcsolatban megjelent írását.

A PÉCSI DÓM FRESKÓI ÉS KINCSTÁRA 1962-ben született meg az a gondolatom, hogy fényképekben örökítsem meg a pécsi Székesegyház annak idején kezdõdõ, jelentõs restaurálási folyamatot megélõ freskóinak – és egyben kincstárának anyagát. Maga a folyamat 1962-tõl 1968-ig tartott. A freskók restaurálását Szentesi Róza és Illés János végezte. Dr.Cserháti József megyéspüspök úr megbízásából készítettem el a restaurálás fényképdokumentációját. Ekkor megvolt az a kivételes lehetõségem is, hogy a restaurált, eredeti nagyságú képeket közelrõl megörökíthessem. Cserháti püspök úr egy muzeális értékû pécsi egyháztörténeti gyûjteményt is létre kívánt hozni. Ezért, szintén az Õ megbízásából, 1970-tõl 1973-ig a kincstárat fényképeztem, az általam készített diákat a gyûjtemény katalógusában akarta elhelyezni. Sajnos, erre már nem került sor. 1962 és 1973 között a restaurálásról és a kincstárról a püspök úr engedélyével 3200 felvételt készítettem. Színes alapanyagra készült diasorozatomat 1973-ban kétszer is bemutattam a nyilvánosságnak Felvételeim 1962-tõl 1968-ig ORWOCOLOR UK 17 DIN-es filmre készültek, 1970-tõl 1973-ig AGFACHROM UK 18 DINes filmeket használtam. Az ORWO filmeket magam hívtam elõ, az AGFA filmeket Bécsben, az Agfalaborban hívattam elõ. Ezek a felvételek tehát régiek, 1973 óta most kerülnek újra a nyilvánosság elé. Tisztelettel szeretnék köszönetet mondani a kiállítás létrehozásáért: Mayer Mihály megyéspüspök úr és dr. Németh Péter dékán úr nagylelkû hozzájárulásával és támogatásával mutatom be Önöknek a sokak által nagy becsben tartott képeimet a pécsi Dóm freskóiról és kincstáráról. A kiállítás megvalósításában, a diapozitívek átdolgozásában nagy segítségemre volt Czulák Szilvia, a PTE ÁOK Oktatástechnikai Csoport informatikus mérnöke és a csoport valamennyi tagja, továbbá köszönöm Kittkáné Bódi Katalin oktatástechnikai csoportvezetõ asszonynak, Fazekas Orsolya a Pécsi Püspökség kommunikációs referens kisasszonynak, dr. Zágony Rudolf tanár úrnak ( õ készítette a képek alatti szövegek angol és német nyelvû fordítását), dr. Olasz István irodalomtörténész úrnak (aki segítséget nyújtott a képek magyarnyelvû szöveges mellékleteinek elkészítésében), Kilár Gyõzõ mérnök úrnak, valamint a nem élõk közül édesapámnak, id.Vadász Istvánnak, aki 13 éves koromban elindított a mûvészi fotózás felé, dr. Cserháti József megyéspüspök úrnak, dr. Farkas József kanonok, székesegyházi plébános úrnak, dr. Hergenrõder Miklós kanonok, sekrestyeigazgató, karnagy, zeneszerzõ úrnak, Márton Dénes kanonok úrnak, Végh Mária asszonynak, dr. Szász János fotómûvész úrnak. A restaurált freskók: Székely Bertalan, Lotz Károly, Andreä Károly és Beckerath Mór freskói; Kincstár: kódexek ( a XIII. században készült pécsi Missale és a IV. században készült hainburgi Biblia ); Ötvösmunka: kelyhek, szentségmutató, pásztorbot, olajoskorsó, elöl viteli kereszt, érseki kereszt; Textíliák: Klimó György, Girk György, Dulánszky Nándor, Zichy Gyula pécsi püspökök miseruhái (brüsszeli csipke, ókeresztény ornátus, színarany kazula, mitrák). Ifj. Vadász István 2009 OKTÓBER

30

Deák Máté – Dezsõ Krisztina

Régi fogászati hirdetések Fog-, és szájápolási termékek hirdetései A hirdetéseket két nagy csoportra oszthatjuk, az egyikbe a szakembereknek szóló rendelõi berendezések, alapanyagok hirdetései, a másikba a nagyközönségnek szólóak tartoznak. Ez utóbbi reklámok körébe elsõsorban a fogápolási szerek, szájvizek és fogkefék tartoznak. Gyakran a fogorvosok állítanak öszsze egyéni re-

ápolási termékeket A 20. században a fogorvosok rendelését, szolgáltatásait, gyakran az általuk készített termékeket is reklámozzák ezek a hirdetések. A fogtechnikusok is gyakran népszerûsítik mûhelyüket – általában csak szöveges hirdetésekben –, melyek nem a nagyközönséget, hanem a fogorvosokat célozzák meg, s nagyrészt fogászati szaklapokban jelennek meg. Fájdalomcsillapítók, gyógyhatású szerek hirdetései Talán a legfontosabb feladat a fogászatban a beteg szempontjából a fájdalom azonnali csillapításának igénye. Természetesen a piacon rengeteg gyógyhatású szer jelent meg, melyek a fájda-

cept alapján fogporokat és szájvizeket, melyek tiszta, fehér és csillogó fogakat ajánlanak használóiknak. A 20. század elején elsõsorban újságokban, késõbb plakátokon népszerûsítik a termékeket. Kezdetben a reklámok elsõsorban szöveges hirdetések voltak, melyek a betûk nagyságával és szellemes megfogalmazással próbáltak hatást elérni. Fogorvosok, fogtechnikusok hirdetései Legrégibb fogorvosi hirdetésünk 1789-ben jelent meg, s Meyer János fogorvos ajánlja fel szolgálatait a pesti lakosoknak. A 19. század elsõ felében már általánosan elterjedt volt, hogy a fogászok hirdetésekben népszerûsítik tevékenységüket. Leggyakrabban a vándorrendelést folytató fogorvosok hirdettek. Cohn Lipót Frigyes kolozsvári hirdetésében fogtömést (melyek aranyból vagy amalgámmal készültek), foghúzást (melyet altatásban is végez), szájszagosság, ínysipoly, ínyfekély, ínysüly gyógyítását vállalja. Természetesen mûfogsorokat, porcelánfogakat is ajánl. 1870-ben megjelent Fogorvosi vezérfonal címû mûvének valódi célja szintén a hírverés volt, melyben felhívja a figyelmet az általa már használt kaucsukfogsorokra. Feltünteti a szerzõ rendelõjének helyét, rendelésének idejét, szól az általa gyártott fogtisztítószer elõnyeirõl is. Hasonló céllal készültek Bikafalvi Máthé Domokos (18401890) brossúrái is. A legszükségesebb tudnivalók a fogak és a száj ápolásáról címû mûvében statisztikát közöl addigi tevékenységérõl is, ebbõl kiderül, hogy szinte az egész országot beutazta, sok vidéki városba többször is visszatért. Könyvének végén hosszú hirdetésben ajánlja magát és az általa készített fog-

lom gyors és hathatós csillapítását ígérték. Gyakoriak az érzéstelenítõszerek hirdetései is. Emellett egyéb betegségek, például a fogínysorvadás, szájszárazság ellen is ajánlanak szereket.

Fogorvosoknak szóló hirdetések Fogászati felszereléseket népszerûsítõ hirdetések A fogorvosi rendelõbe szükséges bútorzatot, a fogászati székeket, lábhajtásos majd késõbb gépi fúrógépeket nagy nemzetközi cégek gyártották, Magyarországon a 20. század elején e cégek lerakataiban lehetett megvásárolni azokat. Magyar gyártmány volt a Dentaria Rt. által készített DAG márkájú fogorvosi berendezés. A Dental depókban emellett valamennyi fontos gépi berendezés beszerezhetõ volt: röntgenkészülékek, diatermiáskészülékek, kompresszorok, csiszolómotorok, lámpák.

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

31 Fúrógép tartozékok, fogorvosi mûszerek, eszközök hirdetései A kézidarabok és fogászati felszerelések egyik legnagyobb európai gyártója a KaVo cég volt (1909-tõl), melynek újítása a sterilizálható kézidarab megjelentetése áttörést jelentett a cég számára a piacon. Rövid idõn belül valamennyi nagy cég követte példájukat. A gépek tartozékai, a fúrók és csiszolókövek kezdetben acél- és egyéb fémötvözetbõl készültek, késõbb elterjedtek a gyémántporral szemcsézettek. Természetesen valamennyi nagy cég hirdetésekben reklámozta fogóit, depurátorait, tömõmûszereit, fecskendõit, fogászati segédanyagait annak elõnyeit és célszerûségét kiemelve. Fogak, fogpótlások, tömõanyagok, lenyomatanyagok hirdetései A tömõanyagok hirdetéseiben a különbözõ fémek, amalgámok, aranyfóliák, cementek fordulnak elõ. A hirdetések vagy az esztétikumot, vagy a jó minõséget emelik ki, a kettõ együtt a 20. század elején még egyetlen termékben sem lelhetõ fel. A tömõanyagok elnevezése többnyire a kiemelendõ tulajdonságot tükrözte. A fogak és fogpótlások alapanyagai között a kaucsukot, porcelánfogakat, csillogó zománcfogakat kínálnak. Széles skálán mozgott a lenyomatanyagok kínálata is a gipszen át a különbözõ színû viaszokig.

Fogorvosoknak szóló lapok, szakirodalom hirdetései A fogorvosoknak szóló magyar lapok legfontosabbjai a Fogorvosi

Szemle (1908-tól), Magyar Fogorvosok Lapja (1923-1940), Magyar Stomatologiai Szemle (1933-1939) és a Stomatologiai Közlöny (1937-1939). Természetesen a külföldi szakfolyóiratok is eljutnak az országba, legjelentõsebbek a Zeitschrift für Stomatologie és a Vierteljahrschrift für Zahnheilkunde. A fogorvosok a szakfolyóiratokon kívül az ekkor már magyar nyelven is szép számmal megjelenõ tudományos igényû mûvek közül is válogathatnak. Felhasznált irodalom: BIKAFALVI Máthé Domokos: A legszükségesebb tudnivalók a fogak és a száj ápolásáról. Budapest: Pfeifer 1885. FORRAI Judit: Fejezetek a fogorvoslás és eszközeinek történetébõl. Budapest, Dental Press, 2005. HUSZÁR György: A magyar fogászat története. Budapest: Országos Orvostörténeti Könyvtár 1965. LÖWY Samu: Utmutatás a szájûr és a fogak észszerû ápolásához. Ujvidék, Ivkovics György Könyvnyomdája 1900. Képek lelõhelye: A fogászati hirdetések a Fogászati Szemle 1930-as évekbeli évfolyamaiból valók. Az Odol és Solvolith hirdetések a www.retronom.hu oldalról származnak. Löwy Samu Salubria eszköze a fenti könyvébõl. Bikafalvi Máthé Domonkos hirdetése fenti könyvébõl.

Benke József

Medicina a képzõmûvészetekben Medicine in the fine arts; Medizin in den bildenden Künsten; Médecine dans les arts majeurs. kiadóval együtt tudatában vagyunk annak, hogy nem kis faladatot vállaltunk, amikor e merésznek tûnõ címet választottuk e könyv témájául. Mindkét fogalmat meg kell magyarázni. A medicina és a képzõmûvészet az alkotó emberi tevékenység tükre, annak két megnyilvánulása. Minden képzõmûvészeti alkotás ugyanúgy egyedi, mint az alkotó. Minden ember élete, halála, csakúgy, mint betegsége is egyedi. „A halál mindenhez hasonlít, de nem azonos semmivel sem!” – mondja az elsõ fogalmazásában már 4600 éves Gilgames eposz (szerzõje). Amint nincs két azonos ember, nincs két azonos betegség, szenvedés, halál, élet. Nincs két azonos mûalkotás (lásd Tiziano és Rubens Európa elrablása c. festményét, jóllehet utóbbi egy évszázaddal késõbb a legapróbb részleteiben is pontosan másolta elõbbi ké-

A

pét; az egyik mégis Tiziano, a másik mégis Rubens). A mûvész, amikor egy márványtömbbõl kibontja mûvét (a Pietát), ábrázolásában szubjektív, de objektív eszközökkel dolgozó tudós is. Bár az orvos – évezredek alatt – egyre egzaktabb módszerekkel, tökéletesebb eszközökkel dolgozik, de intuitív képessége ugyanúgy nem hiányozhat a legnemesebb anyag „megmunkálása” során, mint a mûvésznél. Az egyik legnagyobb mester (Rubens) nem tudta minden tehetsége-törekvése ellenére egy másik nagyság (Tiziano) mûvét reprodukálni. Egy betegség gyógyítását, egy mûtétet ugyanaz az orvos nem tudja kétszer pontosan ugyanúgy elvégezni nem két különbözõ, hanem egyazon emberen sem. A tekhné iatriké (a medicina tudománya) és az ars medica (az orvoslás mûvészete) – hisszük – ugyanannak a jelenségnek a két oldala. Akiben ez a kettõ megvan, az nagy ember és nagy mû2009 OKTÓBER

32 vész. Már majdnem uomo universale (azonban ne feledjük: az emberiség ötezer éves írott történelmében eddig két ilyen orvos-mûvész, mûvész-orvos volt, Imhotep és Leonardo; ez utóbbinak pl. nagyobb volt az anatómiai tudása kora bármelyik orvosáénál, talán ezzel magyarázható, hogy a hatalmas termetû Michelangelo a firenzei Santa Maria Nuova kórházban anatómiát oktató Leonardót szinte alulnézetben ábrázolva adózott kivételes tudásának).1 Mindezek után mégis azt mondhatjuk: viszonylag könnyû meghatározni, mit értünk képzõmûvészeten. Miután itt sok haszontalan vitát (graffiti contra architectura) ab ovo el akarunk kerülni, a rinascita fogalom megalkotójához, az itáliai reneszánsz egyik mesteréhez, a képzõmûvészet mindhárom területén jelentõset alkotó, a mûvészéletrajz megteremtõjéhez, Giorgio Vasarihoz fordultunk, aki így ír: „Michelangelo bármely antik vagy modern mûvésznél magasabb tökélyre jutott a három képzõmûvészetben, s amióta a nap a föld körül kering, az Isten õrajta kívül még senkit sem áldott meg ilyen tehetséggel”. Ez annál is inkább elfogadható, mert Michelangelo, amikor megalkotta családi címerét a három egymásba fonódó körrel – amelyet a firenzei akadémia tudósai egyszerû körökbõl babérkoszorúkká alakítottak át – úgy gondolta, hogy a „szobrászat, a festészet és az építészet egybefonódik, és olyan a kapcsolat köztük, hogy az egyik a másiktól segítséget és díszt kap” (a nagy mûvész halálakor Francesco de’Medici firenzei herceg úgy rendelkezett, hogy Michelangelo2 Santa Croce templomban felállítandó síremlékére a kor három legkiválóbb szobrásza alkossa meg a képzõmûvészet három alkotórészének egy-egy szobrát). Nehezebb annak meghatározása, hogy mit foglal magába a medicina fogalma. Kiindulópontunk az volt, hogy a medicina nemcsak az egyik legrégebbi (ötezer éves írott múltra visszatekintõ) tudomány, hanem az egyik leghosszabb históriával rendelkezõ mûvészet is (Cicero ellenére, aki kivette barátja, Terentius Varro novem artes liberales-ébõl a két illiberales-nak, piszkos mûvészetnek, szabad emberhez méltatlan foglalkozásnak minõsített tudományt, a medicinát és az architektúrát). Így lett az ókortól a középkoron át a legújabb korig számtalan nagyszerû mûvészi alkotás tárgya a Cicero-féle hét szabad mûvészet. Azonban soha egyetlen mû nem készült, amely a novem artes liberales ágazatait mutatná be annak ellenére, hogy a firenzei Santa Maria Novella Capella Spanyol Kápolnájában Andrea da Firenze (A hit diadala címû) remekmûve az embertudományok – a hét szabad mûvészet – mellett az isteni tudományok ugyancsak hét ágazatából kettõt juttat a jognak, ötöt a teológiának (azonban a 14 ars közé nem fért az orvoslás). Tehát ha az orvoslást a maga komplexitásában akarjuk a képzõmûvészetek ábrázolásában megjeleníteni, tudnunk kell, mit értünk medicinán. Mindenekelõtt az orvostudomány alkotóját és hordozóját, az embert értjük: az orvost, aki – amint ezt az indiai gyógyítás tudomány több mint háromezer éve expressis verbis meg is fogalmazta – az egészségeseket megóvni akarja már a legrégebbi idõk óta, a betegeket pedig meggyógyítani („sokkal fontosabb a betegség megelõzése, mint a gyógyítása”). De mindezt az orvosok nem „a piacon vagy a nyílt utcán” teszik, tehetik, amint azt a német A medicina krónikája (1994) írja. Ezzel azt akarjuk mondani: az orvost valahol, valamilyen intézményben (sõt épületben!) kiképezték, tehát fontos, hogy milyen környezetben lesz valaki orvossá. Nem

mindegy milyen épületben, ezen belül milyen „infrastrukturális” körülmények között tanul 8-10 évet az, aki orvossá akar válni (vagy ahogy al-Mamun kalifa rendelete mondja: „aki máshoz orvosként akar nyúlni”). „A templom és az iskola” – mint költõk sora írta – kezdettõl együtt volt. Mellettük azonban hamarosan megjelenik a kórház is (vagyis ténylegesen egymás közelében volt a három „szentély”). Az „igazi” orvos a legrégebbi idõk óta nem „az utcán vagy a piacon” rendelt (ezt így a kuruzslók tették), mint megannyi német, holland stb. késõközépkori festõ alkotása mutatja, s mint évezredek óta maguk az orvosok is küzdöttek ez ellen. A fentieket figyelembe véve a legrégebbi idõk óta a legszebb egyetemi és kórházépületek ugyanúgy bemutatandók, mint a tudományukért sokat tett orvosokról készült festmények és szobrok. Miután azonban hosszú évezredeken át minden pap orvos is volt, amint csaknem minden filozófus is (és ne feledjük: Hippokratész szerint „a filozófus orvos istenekhez hasonló”). Ez utóbbiakról készült mûvészeti alkotásoknak is helyük van itt; hiszen éppen egy ilyen orvosfilozófus-matematikus, Püthagorasz volt a krotóni orvosiskola megalapítója 600 (!) név szerint ismert tanítvánnyal. Köztük volt a görög orvoslás atyja, Alkmaión és a hétszeres olimpiai bajnok Milón is; Hérodotosz egyébként a legelsõ és legjobb görög orvosi iskolának nevezte a krotónit. A görög ókorban, sõt korábban is az orvosok alapmûvei a természetfilozófusok írásai voltak. Ugyanakkor az orvos eszközöket, mûszereket használ, amelyeket esetleg mások fejlesztettek ki, készítettek el. Természetesen meg kell jeleníteni az orvos munkájának „tárgyát”: a beteg, a szenvedõ embert, akiért az orvostudomány, az orvostudós, az elméleti és gyakorló orvos van. Azt gondoljuk, hogy a legújabb idõkben nem a magányos orvos, a tudós viszi elõre az orvostudományt, vagy elsõsorban nem õ. Tény, hogy évezredek hosszú során orvosok tíz- és százezrei voltak ennek a tudománynak a zászlóvivõi, igen gyakran áldozatok (akár életük) árán is. Egyszersmind azt is figyelembe kell vennünk, hogy ehhez a tudományhoz is elengedhetetlen – talán minden másnál inkább – az anyagi és erkölcsi, valamint a fizikai és a szellemi támogatás. Elképzelhetetlen az egyiptomi orvoslás eredményes fejlõdése-fejlesztése a fáraók hatékony segítsége nélkül. Caesar és Hadrianus császár nélkül nincs eredményes római orvoslás. Volt pápa, aki hat egyetem alapításában mûködött közre, s olyan is, aki az elsõ 3 német egyetemet alapította. V. és VI. Orbán bábáskodásából született 9 studium generale közül 7 volt közép-európai a középkor e késõi szakaszában. Olyan uralkodók, mint Athótisz kultúrhérosz fáraó és az orvosnak tanult Hatsepszut fáraónõ, mint Dareiosz és Ásóka nagykirály, mint Ptolemaiosz Szotér és II. Theodósziosz bizánci császár, vagy al-Mamun kalifa és II. Frigyes német-római császár nélkül nem ugyanaz általában a tudomány, különösen a medicina. Tudjuk, voltak Nerók is. Voltak olyan egyházfõk, akiknek még az emlékét is kitörölné nemcsak a „Dante-típusú” kritikus hívõ, hanem a hivatalos egyházi történetírás is, ennek ellenére rendkívülit tettek a tudományért és a mûvészetekért. VIII. Ince pápa 16 gyerekével és boszorkánybullájával, a még mélyebb dantei bugyorba küldhetõ VI. Sándor pápa és a rettenetes jelzõt kiérdemlõ II. Gyula vagy X. Leo összesen 30 évet uralkodtak, de alig van, aki krõzussága nyomát jobban rajtahagyta korán, mint ezek az újkor hajnalán élt egyházfõk. Hogy milyen emberek voltak

1

Röviden: a rajzoló zseni felismerte „tárgyában” a géniuszt. S a triász harmadik tagja, Raffaello? „Csak csodálkozott és álmélkodott, amikor megismerte Leonardo mûveit, akinek sem a nõk, sem a férfiak arckifejezésének ábrázolásában nem volt párja, s aki az alakok, valamint mozgásuk kecses megjelenítése tekintetében az összes festõt felülmúlta.” – írja Giorgio Vasari

2 Az általa csodált mester, Leonardo úgy fogalmazott: „A festmény olyan költõi alkotás, amelyet látni lehet, a költészet olyan festmény, amelyet hallani lehet”. Ez Kantig kísérte a tudósokat, aki azt vallotta: a képzõmûvészetek egyidejûséget, a költészet (és a zene) az egymás utániságot testesíti meg”. A képzõmûvészeti alkotás lényege elválaszthatatlan az érzéki konkrétságtól, az irodalmi alkotás azonban nem azonos a leírt betûkkel (talán az arab iszlám kalligráfia kivételével). A csúcs itt is Leonardo (és Michelangelo) volt, mint képzõmûvész és zenész (ill. képzõmûvész és költõ).

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

33 – természetesen érdekes; azonban a legnagyobb mûvészektõl olyan csodálatos alkotások maradtak fenn róluk vagy velük kapcsolatban, hogy aki szép festményt, szobrot, nekik tervezett épületet, síremléket akar látni, e mûveket nem kerülheti meg. Az a feladatunk, hogy az orvoslással kapcsolatba hozható mûveket bemutassuk. Ezért, ha a mindenkori hívõ úgy vélte, hogy Hathor segít a gyermekorvosnak, Nephtisz istennõ védi a tüdõt, Christus medicus gyógyít, Szent Sebestyén véd a pestistõl – és van mûvészi ábrázolásuk – akkor itt a helyük. Csakúgy, mint az orvos bérét és büntetését „elõször” szabályozó Hammurabi törvénynek, vagy az ezer évvel késõbbi lex regiának, mint a nagy világvallások – medicinához sok szállal kötõdõ – nagy alakjainak (Zarathusztrától és Mózestõl Konfuciuson és Buddhán át Jézusig és Mohamedig). Tehát egy objektív bemutatásban a tevékenységükkel az orvoslás haladását gátlóknak éppúgy helyük van, mint a segítõknek. Az orvosnak készült IV. Pius pápa nélkül nem lenne ugyanaz az egyház- és medicinatörténet, amint az egyetlen orvosprofesszorból lett pápa, XXI. János nélkül sem. Vagy az olyan „segítõk”, mint pl. a gazdag és önzetlen tudós, Alfred Nobel, ill. Marie Curie (az egyetlen kétszeres Nobel-díjas) nélkül sem. A bemutatás tárgya mellett fontos annak módja is. Hogyan kellene bemutatni-láttatni a medicinát a képzõmûvészetekben? A magunk részérõl – úgy hisszük – a válasz egyszerû: a történelem korszakai szolgálnak keretül, amelyekben felvonultatjuk az egyes eseményeket, személyeket, eredményeket, épületeket (kórházakat, egyetemeket, mint gyógyító és oktató intézményeket), az orvoslásról szóló, azzal kapcsolatba hozható mûalkotásokat. Azokat, amelyek tanítanak, gyönyörködtetnek. Egyszerûbben szólva: az „esemény történése” az irányadó, nem pedig az ábrázolás keletkezése. Mindezt nem ún. mûvészeti album-jelleggel tesszük; csak a legszükségesebb adatokat közöljük, arra szorítkozunk csupán, hogy a mûvek medicinával való összefüggéseit emeljük ki. Így pl. egy Caesar szobor nem az ábrázolt epilepsziája, még kevésbé „császármetszéssel” születése miatt került be, hanem azért, mert Caesar adott polgárjogot a Római Birodalom görög orvosainak (akik a birodalomban dolgozó orvosok több mint 90%-át tették ki). Ha egy-egy ilyen rövid magyarázat egyegy oldal alján nem fér el, akkor – kivételes esetben (a kiadó kérésének megfelelõen) – a könyv végén egy függelékben néhány sorral hosszabb magyarázó szöveg is helyet kaphat. Mindennek következtében Szent Nílus és Firdauszí szelleme verseng bennünk: „A templomok falán a képek az olvasni nem tudók bibliája”, pedig megférhetne a képek melletti szép (költõi) leírás is, hiszen „A szót megõrzi az emlékezet,/ a szó több mint császári szent ékszerek”.3 Ha a kitûzött célnál kívánunk maradni, nem hozhatjuk napjainkig e válogatást, mert akkor olyan orvostudósok maradnának ki, mint pl. Landsteiner csak azért, mert nem készült róluk képzõmûvészeti alkotás. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Farkasvölgyi Frigyesné igazgató asszonynak – a téma megfogalmazójának – a megbízásért és a támogatásért. 3 Ez utóbbi gondolatot megsegíthetném Vasari szavaival, aki azt mondta egy jelentõs festõrõl, Simone Martinirõl, hogy „mûvei elõbb-utóbb tönkremennek”, a költõ, Petrarca „írásai viszont örök idõkig élni fognak”. Mindennek következtében 200 évvel késõbb Michelangelo–Vasari korára a kép beszéde eljutott a szó mûvészetének magasságába; igaz, ez utóbbi históriája a Gilgames írójától Homéroszon át Shakespeare-ig 4000 éven át tartott. A képzõmûvészet két része, a festészet és a szobrászat csakúgy, mint a zene már nem szükségbõl, hanem a „feleslegbõl született”, mint Démokritosz megfogalmazta.

Süle Tamás

Mózsik Gyula: ZÁRÓRA ELÕTT Egy gyógyító, oktató és kutató belgyógyász egyetemi tanár életútja Kiadta a Pécsi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikája, 2008. 1000 oldal, 458 ábra, 20 melléklet Miután a postás meghozta a „Záróra elõtt” nekem szánt példányát, a következõket írtam a szerzõnek: „Köszönettel megkaptam könyvedet, amely – tõled megszokottan – rekord gyorsasággal jelent meg! Küllemében és tartalmában is impozáns kötet, amely vélhetõen hatalmas munka eredménye! Szívbõl gratulálok hozzá! Tehát, már a CD-rõl is olvasgattam, de a képernyõ elég szemfárasztó, a könyv egészen más, persze ehhez meg fizikai erõ szükségeltetik, vagy egy jó „misekönyv tartó” állvány, mert a kereken 1000 oldalnak súlya van. De helyenként a mondandódnak is! A részletek elolvasása után mondhatom, hogy a könyv egyik nagy erénye az õszinteség, ami nem minden curriculum vitae-nek a sajátja! További nagy értéke a sok eredeti dokumentum és fotó. Bölcs elõrelátásra vall, hogy az utazásaid során készített fényképeket gondosan megõrizted. Az is nagy ívû önéletírásod javára írandó, hogy nem csak „szakmai” jellegû, hanem magánéleted fontosabb mozzanatai is szerepelnek benne!... Azt gondolom, hogy nagy visszhangja lesz!” Fentieket a szerzõ szavaival egészíteném ki. Az Elõszóban írja: „Elindultam nagyon szegényként egy kis alföldi faluból, s eljutottam az egyetemi katedrához Pécsett”, azaz nagyon „lentrõl” jött és saját erõbõl nagyon magasra jutott! Annak ellenére, hogy – Õ maga is sokszor utal rá – „elsõgenerációs értelmiségi”, ami tudjuk, hogy sok hátránnyal jár! Ehhez jött még hozzá a beteg gyermek, akit születésétõl a mai napig is nagy szeretettel gondoznak! Egy ilyen terjedelmû kötetet néhány oldalon tételesen és érdemben ismertetni reménytelen feladat, ezért csak arra vállalkozhatom, hogy tartalomjegyzék szerûen összefoglalom a lényegét és ötletszerûen kiragadott részletekkel próbálom felkelteni az olvasó érdeklõdését, hogy kézbe vegye és végigolvassa a könyvet. Nos, a „fülszöveg” (ami jelen esetben a hátsó borítón található) szerint Mózsik Gyula 1962-ban végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, ahol 1968 végéig dolgozott a II. sz. Belgyógyászati Klinikán, majd 1969-ben (Jávor professzor hívására) a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikája lett a munkahelye, ahol tíz éven át (1993-tól 2003ig) az igazgatói posztot is betöltötte, miközben egy ciklusban (1996-tól 1999ig) klinikai dékánhelyettes volt. Jelenleg professzor emeritus. Pályafutása során 700 tudományos elõadást tartott, 350 cikket (többségét angol nyelven), 191 könyvfejezetet, 15 monográfiát írt és 26 könyvet szerkesztett. 1970-ben lett az orvostudományok kandidátusa, 1977-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia doktora. (Érdekes és finom utalás a „belsõ viszonyokra” a 389. oldalon: „eddig én voltam minden idõk legfiatalabb belgyógyásza, aki az orvostudományok doktora címet meg tudta szerezni”, pedig „a védésemen nem volt ott a fõnököm, s így teljesen magamra voltam utalva.”) 36 hazai és nemzetközi tudományos ülést szervezett és 18 külföldi intézettel tartott tudományos kapcsolatot. A tartalomjegyzéket átfutva láthatjuk, hogy a könyv egynegyede a családi hátteret (Dancsháza, Berettyóújfalu), a debreceni egyetemi éveket és a pályakezdést mutatja be („klinikai munkám kezdete, gondjai és örömei”) kitérve az oktatásra és tudományos munkájának „elsõ lépései”-re is. Rendkívül érdekes kor- és kórrajz a korabeli viszonyokról az 1966-os tokiói gasztroenterológiai világkongresszusi részvétel leírása (ahol 4 elsõszerzõs elfogadott elõadása volt!), miszerint Eü. Minisztériumi engedély hiányában (nehogy államtitkot csempésszen ki az országból!) nem utazhatott el a magyar küldöttséggel, hanem kalandos ügyintézés után csak késõbb repülhetett utánuk. A norvégiai tanulmányút (1968-1969) a tudományos eredmények mellett, ugyancsak érdekes mellékzöngékkel járt. Íme: „1968 szeptemberében elutaztam Norvégiába, ahol kb. egy hét múlva ’persona non grata’ lettem, annak 2009 OKTÓBER

34 következményében, hogy Magyarország részt vett a Csehszlovákia-i forradalmi események leverésében, s a norvégok számon kérték rajtam a magyarok bevonulását.” A kötet további része a pécsi eseményekkel foglalkozik. Természetesen több fejezetet szán az I. sz. Belklinika belsõ életének, gyógyító és oktató munkájának leírására, így 19711980, 1980-1983, 1984-1989, 1989-1993 évek kaptak külön fejezetet, majd pedig az igazgatói periódus, azaz a 1993-2003as évek következnek, miközben ezek közé ékelõdnek idõrendben az egyéb fontos események és mondanivalók, mint pl. Andi leányuk születése, az integrált oktatás bevezetése (amely kb. tíz év után „elenyészett”), az orvostudományok doktora értekezés elkészítése és megvédése, az amerikai utazás leírása, a Dietetikai Fõiskolai Szak megalapításának háttere, no és az I. sz. Belklinika igazgatói pályázatának körülményei és a tanszékfoglaló elõadás, majd pedig az akadémiai tagságra jelölés története. A könyv vége felé – egyebek mellett – szól a Gasztroenterológiai Társaság, valamint a Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója és a klinika kapcsolatáról. Az eddigieket olvasván azt gondolhatnánk, hogy szerzõnk pályája – hála szorgalmának és eredményeinek – simán ívelt felfelé, munkáját elismerés és megbecsülés övezte. Sajnos nem mindig volt így, mert egy ideig kapcsolata fõnökével önhibáján kívül megromlott, az igazgatóhelyettesi megbízatását is visszavonta. Ezt írja: „1987 év végére eljutottam ahhoz a döntéshez, hogy ha helyzetem nem változik meg az egyetemen, akkor itthagyom az egyetemet. Ezen mondat (mint kinyilatkoztatás) nagyon egyszerûen hangzik, de a háttér persze nagyon bonyolult. Azt nyilván nem felejtettem el, hogy honnan indultam (s erre ma is büszke vagyok). Azonban arra is kellett volna emlékezni, hogy a Pécsett töltött években én is tettem le valamit az egyetem asztalára. Abban persze nem sok szerencsém volt, hogy azt, amit letettem az egyetem asztalára (mások megbízatása következményeképpen), azt a pécsiek jelentõs része nem értékelte pozitívan (pl. integrált oktatási megbízatásom). …Az egy teljesen más dolog (noha az illetõ személyét megítélendõen nem közömbös), hogy a kialakított véleményben milyen tényeket vesznek figyelembe (néha persze az is volt az érzésem, hogy a tények ismerete nem is volt fontos).” A „milyenek a pécsiek” témakörben másutt ezt írja: „Mindenki mosolygott a szemünkbe, s mindenki szúrt, amikor elfordultunk….Istenem mennyi kellemetlenségünk volt abból, hogy ezt a kardinális különbséget nem tudtuk azonnal felismerni Pécsett, (Debrecennel összehasonlítva). Mi olyan naivak voltunk, hogy ilyen „kétszínû” magatartás nem lehetséges. Most, 2007-ben írva és újra átgondolva a megtörtént eseményeket, sajnos azt kell mondanom, hogy ez a különbség ma is megvan a Pécsett és a Debrecenben élõ emberek között.” (Recenzens megemlíti, hogy a Szegedrõl elszármazott Hámori professzor meg a szegedi embert tartotta igazabbnak a pécsinél. Míg ellenpéldaként egy kollégáját idézi, aki a hajdani jó pécsi klinikai miliõt, az egymást segítõ kollegiális magatartást hiányolta Debrecenben. Hát akkor kinek is van igaza?) Most pedig, kuriózumként nézzünk egy meghökkentõ megállapítást, majd egy krimibe illõ eseményt. Az elsõ: ”Korábban már említettem, hogy az I. sz. Belklinikát a „kölcsönös gyûlölet, utálás egysége” tartotta össze. Ezt a definíciót nem én állapítottam meg az I. sz. Belklinika közösségérõl.”(Recenzens megjegyzése: ennek ellenére jól mûködött.) A „krimi”: „1987-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektori funkcióinak betöltésére Bauer és Jávor profeszszorok pályáztak. Mindketten egyformán esélyesek is voltak. Azt azonban nem sokan tudják, hogy ezen rektori választás végered-

ményét egyetlen dolog döntötte el az akkori Egészségügyi Minisztériumban. Nevezetesen az, hogy az egyetem egyik akkori reprezentáns vezetõje mit válaszolt arra a kérdésre, hogy az I. sz. Belgyógyászati Klinika igazgatói szobájában (amikor a professzor beszélt az egyes kollégákkal) tartózkodik-e egy láthatatlan személy is az igazgatói beszélgetések során? Ezt mi eddig a rektori pályázat elbírálásáig nem tudtuk. Itt mindössze arról volt szó, hogy a professzor felesége (a meglehetõsen nagy professzori szobában egy függöny mögötti heverõn) hallgathatta végig a legkülönbözõbb professzori beszélgetéseket. Nyilván, amikor ez a felismerés nyilvánvalóvá vált számunkra, akkortól kezdve csak különbözõ feltételezéseink lehettek arról, hogy a professzor döntése mennyire volt az õ saját döntése, de annak a lehetõsége is felmerülhetett bennünk, hogy a döntések végülis egy „családi konzultáció” eredményeképpen jöttek létre.” Szerzõ szerint, egyebek mellett ezen úszott el Jávor professzor rektori megbízatása. Némi elfogultság okán ejtek szót arról a fejezetrõl, melyben az I. sz. Belklinika történetét megörökítõ kötet szerepel, hiszen megszületésében „katalizátor” szerepem volt. Nehezen tudtam rávenni Mózsik professzort, hogy írják meg a könyvet, de végül sikerült, mert, mint írja a 697. oldalon: „…nem tudtam Süle fõorvos úr véleményétõl szabadulni. Talán azt is mondhatnám, hogy a véleménye „üldözött” engem.” A másik, most már ténylegesen közös munkánk, szintén az Akadémiai Kiadónál megjelent „A Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciójának fél évszázada” c. könyv, amelyre mindig szívesen emlékszem. Ha a negatívumokról is akarunk szót ejteni, akkor elsõként szerPTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

35 zõt kell idéznünk, mely szerint: „Én nem születtem írónak… ebbõl eredõen azt senki sem várhatja tõlem, hogy Jókai Mór, kitûnõ írónk módszereit kövessem.” Hát bizony helyenként a stílus nem mintaszerû és sokszor a terjengõsség és az érthetõség is számon kérhetõ. (Egy nyelvi lektor hasznos lett volna!) Sajnos néhol tárgyi tévedések is fellelhetõk, mint pl. a 894. oldalon felül nem Baranya megye, hanem Pécs címere, alatta pedig nem címer, hanem a Széchenyi tér képe látható, vagy az 55. oldalon a nyíregyházi belgyógyász fõorvos nem Sávnay, hanem Sarvay (Tivadar) és Eisert Árpád a szívbillentyû mûtétet nem 1947-ben, hanem 1951. január 26-án végezte el. A névmutató is nagyon hiányzik, mert egy ilyen jellegû munkánál ez elengedhetetlen követelmény, arról már nem is beszélve, hogy értéknövelõ és érdeklõdést felkeltõ szerepe sem lebecsülendõ! Sok recenziót írtam már, mégis a mostani nagyon nehéz erõpróba volt, nem csak a szokatlanul nagy terjedelem miatt, hanem azért is, mert bár 24 évig dolgoztam a II. sz. Belklinikán, az I. sz. Belklinika belsõ viszonyairól saját tapasztalatom alig volt, továbbá gasztroenterológiával nem foglalkoztam, így Mózsik professzor

szakmai tevékenységét érdemben megítélni nem tudom. (Bár úgy vélem, hogy a szakmailag igényes hazai és külföldi lapok és kiadók által jegyzett közleményei és könyvei önmagukért beszélnek!) Azt azonban a könyv elolvasása után bizton állíthatom, hogy mindenki számára, aki valamilyen kapcsolatban volt az orvostudománnyal és az egyetemekkel, vagy aki ismerheti a könyvben szereplõ személyeket és eseményeket, az – minden szubjektivitása és hiányossága ellenére – szórakoztató és elgondolkoztató olvasmánynak fogja találni a „Záróra elõtt” c. önéletírást! Ami pedig a bevezetõ sorokban hivatkozott levelemben „megjósolt” visszhangot illeti, nem tévedtem: helybõl és „vidékrõl” (egyetemi városokból) több érdeklõdõ telefont kaptam, sõt már írásos reagálás is megjelent a könyvvel kapcsolatban (LAM 2009; 19(4-5):342-344.). Végezetül, ha ez a visszaemlékezés a mûfaj természeténél fogva nem is mindenben tárgyilagos, akkor is fontos és értékes orvostörténeti forrás lesz, egyebek mellett azért is, mert a számtalan eredeti dokumentum és fotó vitathatatlan tényeket rögzít az utókor számára!

Pohánka Éva

A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiállítás-sorozata a pécsi egyházmegye millenniumára 2009-es év nagy jelentõséggel bír a pécsi egyházmegye életében, hiszen 1000 esztendõvel ezelõtt, 1009. augusztus 23-án tették le alapjait. A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára e jeles évforduló alkalmával öt tematikus kiállítást készít(ett) a hajdani Püspöki Könyvár és az egyházmegye közgyûjteményeinek állományából.

A

Elsõként 2009. május 15-én mutatta be a könyvtár az 1000 esztendõ pécsi püspökei címû, a Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltárral közös kiállítását, amely a millenniumát ünneplõ pécsi egyházmegye püspökei elõtti méltó fõhajtás jegyében készült el. A Klimo Könyvtár Hártyatermében berendezett tárlat a pécsi ordináriusok történetét dolgozza fel, BONIPERT püspöktõl MAYER MIHÁLY megyéspüspökig. A fennmaradt írásos dokumentumok mellett helyet kaptak az apróbb tárgyi emlékek is, amelyek révén több évszázad történeti vonala rajzolódik ki. A pécsi egyházmegye történeti forrásait tekintve a középkor 1 idõszakából igencsak nagy hiányosságokkal kellett számolni, hiszen a török korban, valamint több természeti csapásnak köszönhetõen ezek nagy része megsemmisült. A pécsi egyházmegye történeti kutatásait a XVIII. század2 ban KLIMO GYÖRGY püspök ösztönzésére KOLLER JÓZSEF kanonok, püspöki könyvtáros végezte el, aki európai állami levéltárakban, továbbá a Vatikáni Levéltárban gyûjtötte össze, majd másolta le a pécsi egyházmegyére vonatkozó dokumentumokat. Ezek a mai napig a hajdani püspöki könyvtár kézirattárának markáns részét képzik. Az egyházfõk hitelesítõ pecsétjei-

nek sora a Magyar Országos Levéltár és a Budapesti Történeti Múzeum vonatkozó pécsi anyagával adott ki egységes képet. A felszabadító háborúk utáni pécsi püspököket felsoroltató tárlókban már bõségesebb bemutató látható. Itt már olyan levéltári források kerültek ki, amelyek igen ritkán vagy soha nem voltak kiállítva; így például az uralkodók által tett püspöki kinevezések, pápai bullával ellátott szentszéki megerõsítések. Ezek egészülnek ki a pécsi egyházfõk helyi munkásságából fennmaradt emlékeivel, pecsétjeivel, képeivel, személyes tárgyaival. A kiállítást KOVÁCS ZOLTÁN, a Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár levéltárosa és POHÁNKA ÉVA. A kiállítás 2009. október 31-ig tekinthetõ meg. A pécsi egyházmegyével közös kiállítás-sorozat második darabja, tematikáját tekintve a középkor írásbeliségét és nyomtatott könyvkultúráját volt hivatott bemutatni. A gazdag tárlat szerves részét képezte a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Egyházi mûveltség a régi Magyarországon címû tudományos konferenciának (2009. június 3–5.), amely a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudo-

3

4

2009 OKTÓBER

36 mányi Intézetének Re5 neszánsz Osztálya, a Pécsi Egyházmegye és a régi magyar irodalmat tanító egyetemek tanszékei által került megrendezésre. A KLIMO GYÖRGY által alapított elsõ nyilvános könyvtár azon kéziratos és nyomtatott középkori munkái adták a bemutató fõ vonalát, amelyeket különleges értékességük miatt jelenleg a püspöki kincstárban õriznek. Köztük a legrégibb egy négykötetes kéziratgyûjtemény, amely 266 darab Árpád- és Anjoukori, valamint késõbbi korszakbeli eredeti oklevelet, valamint azok XVIII. századi átiratait, magyarázatait tartalmazza. Eme oklevélgyûjtemény nagy része DOBAI SZÉKELY SÁMUEL lovaskapitánytól származott át a püspöki könyvtárra. Szintén tõle vásárolta meg Klimo a Magyi-kódexet, amely Mátyás-korabeli jogi formuláriumokat tartalmaz. A középkori írásbeliség okleveles forrásai kiegészültek a Magyar Országos Levéltár gyûjteményében fellelhetõ magyar uralkodói pecsétek másolataival. A Budapesti Történeti Múzeum a Pécsi Egyetemi Könyvtár rendelkezésére bocsátotta a magyarországi írásbeliség és könyvkultúra tárgyi emlékeit, amelyek nagy része budapesti ásatásokból kerültek a felszínre. A budai festõmûhely festõedényei, a könyvtáblaveretek és a vallási élet apró kegytárgyai mind-mind bizonyítékai a virágzó középkor Magyarországának létezõ könyves kultúrájára. A kiállítás egyik legrégibb kézirata egy 1380-as években pergamenre írott Missale Romanum, amely HERZAN FERENC szombathelyi püspök tulajdona volt. Ezt a példányt jelenleg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum könyvtárárában õrzik. A hajdani püspöki könyvtár rendkívül gazdag, ám 1803-ban eltulajdonított éremgyûjteményét a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztálya középkori ásatásaiból elõkerült uralkodói pénzérméivel idéztük fel, kiegészítve a bibliotéka numizmatikai szakirodalmi remekeivel. A kiállítást a magyar történeti források Klimo Könyvtárbeli darabjai zárták: KÉZAI SIMON Chronica Hungarorumának egy XVIII. századi másolata mellett megtekinthetõ volt az 1473-ban, HESS ANDRÁS budai õsnyomdájában nyomtatott Chronica 1483-as, JOHANNES MENESTARRFER bécsi orvos-rektor által elkészített kézirata. Ez azon kevés másolatok egyike volt, amely a csekély számú nyomtatvány mellett fellelhetõ volt Magyarországon. A kiállítás különlegessége az a Forgách-kódex volt, amely a nagyváradi püspök, FORGÁCH FERENC 1551 és 1574 közötti történeti feljegyzéseit tartalmazza. Ezt a kéziratot a múlt század eleji ismertetése óta a történeti forráskutatás nem igen használta. (A kiállítást készítette DEZSÕ KRISZTINA és POHÁNKA ÉVA.) A kiállítás 2009. június 4. és július 31. között volt megtekinthetõ a Klimo Könyvtár Aranytermében. A harmadik alkalommal szervezett kiállítást (Címe: A Pécsi Püspöki Könyvtár ritkaságai és kódexei) a könyvtár második alapítójáról, SZEPESY IGNÁCRÓL elnevezett teremben nyitotta meg 2009. szeptember 15-én MAYER MIHÁLY megyéspüspök és Dr. GÁBRIEL RÓBERT, egyetemünk rektora. A hajdani Püspöki Könyvtár legértékesebb és gazdagon illusztrált kézirataiból és õsnyomtatványaiból bemutatásra került darabok az egyházi kultúra és a liturgikus élet kiemelkedõ munkái. A legrégibb, kisméretû kéziratos Biblia a 13.

század elsõ felébõl, Franciaországból származik, és a párizsi miniátoriskola apró gyöngybetûivel készült el. A benne található 112 iniciálé teszi egyedivé és kivételesen szép kivitelûvé a kötetet. Emellett a Biblia mellett még további kéziratos és õsnyomtatvány jellegû példányok kalauzolták el a látogatókat a 13. és 15. század könyvmûvészetének sokszínûségébe. Ezen darabokat napjainkban a püspöki kincstárban õrzik. A kiállítás kuriózumát az 6 ERNUSZT ZSIGMOND pécsi püspök megrendelésére 1499-ben, Velencében nyomtatott Pécsi Misekönyv két fennmaradt példánya jelentette, amelyek az egyetlen nyomtatásban fennmaradt dokumentációját jelentik a pécsi korabeli liturgikus életnek. Az országban fellelhetõ példányok közül az Országos Széchényi Könyvtár pergamen- és papírpéldánya lett a kiállítás dísze. A pergamen misekönyvbõl a hajdani püspöki bibliotéka is rendelke7 zett egy példánnyal, ám ez a leghiányosabb példány az országban. Hiányossága a Krisztust, mint a kegyesség kútját ábrázoló, gazdagon színezett Kánonkép. A papír-kódex érdekessége, hogy a benne fellelhetõ 1769-es ex libris tanúsága szerint hajdan KLIMO GYÖRGY pécsi ordinárius tulajdonában volt. SZEPESY IGNÁC püspök kéziratos pergamen Imakönyve egyik színes példája a XV. századi milánói miniátormûhely munkásságának. A kiállítást POHÁNKA ÉVA és SZILÁGYI MARIANN rendezte be. A kiállítás idõtartama: 2009. szeptember 15.–október 31. A pécsi egyházme8 gye nagy szerepet vállalt a felsõfokú oktatás régi színvonalának visszaállítása érdekében. A Pécsi Püspöki Joglyceum mûködése a XIX. században ennek volt az egyik stációja. A pécsi egyetem jogi karának elõdjeként az Állam- és Jogtudományi Kar A Pécsi Püspöki Joglyceum emlékezete 1833–1923 címmel konferenciát szervez 2009. október 16-án a Halasy-Nagy Aulában. Csatlakozó rendezvényeként az egyetemi könyvtár egy kiállítás berendezését tervezte el, amely során bemutatásra kerülnek az intézmény fennmaradt történeti dokumentumai, tankönyvei, jegyzetei is. A tárlat a rövid történelmi visszatekintés mellett méltó emléket kíván állítani a péPTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

37 csi püspökök felsõfokú oktatásban betöltött kiemelkedõ érdemeinek. (A kiállítást KOKOVAI SZABINA és POHÁNKA ÉVA készíti.) A kiállítás 2009. október 16. és 31. között lesz megtekinthetõ a Halasy-Nagy Aula elõtti folyosón. A záró tárlat 2009 novemberében kerül berendezésre a Klimo Könyvtár Hártyatermében, és az egyház(megye) zenekultúra reprezentáns darabjainak bemutatásával igyekszik a pécsi egyházi zene sokszínû múltjából jellegzetes részleteket felvillantani. A kiállítás alapját itt is a Klimo Könyvtár kéziratos és nyomtatott dokumentumai, továbbá a Pécsi Püspöki Levéltár kottatárának anyaga teszi ki. A kiállítást DEZSÕ KRISZTINA készíti, és elõreláthatólag a következõ év áprilisáig lesz megtekinthetõ.

9

Az aktuális kiállítások bejelentkezéssel tekinthetõk meg. Telefon: 72/501-600/2651, vagy e-mail: [email protected]. KÉPJEGYZÉK 1. kiállításhoz 1. Klimo György pécsi püspökké való kinevezésének Szentszéki megerõsítése, XIV. Benedek pápa bullájával.) 2. Kovács Zsigmond pécsi püspökké kinevezõ okmánya I. Ferenc Józseftõl.

10

2. kiállításhoz 3. IV. Béla latin nyelvû oklevele (XIII. század) 4. Áttört öntött bronz könyvsarokveret a XIV. századból (BTM) 5. Mátyás király titkos pecsétje (MOL) 3. kiállításhoz 6. A Pécsi Misekönyv Kánonképe (OSZK) 7. Strassburgi Biblia (1466) 4. kiállításhoz 8. A Pécsi Püspöki Joglyceum épülete 1852-ben. 5. kiállításhoz 9. Missale Romanum, 1573. 10. Náray György énekeskönyve (Nagyszombat, 1695.)

Süle Tamás

Csontváry, ahogyan az éremmûvészek látták z egészségügy sok nagy mûvészt adott hazánknak. Így például az orvosok közül Csáth Géza és Németh László irodalmunk, Medgyessy Ferenc szobrászatunk kiemelkedõ alakja volt. Gyógyszerészeink közül Tömörkény István és Örkény István íróként, míg Rippl-Rónai József és Csontváry Kosztka Tivadar festõként lettek halhatatlanok. Halálának 90. évfordulóján Csontváry emlékezetét idézzük most fel az éremmûvészek segítségével. (Az életrajzi és mûvészettörténeti vonatkozásokat csak annyiban említjük, amennyiben a „térben és idõben„ történõ beillesztéshez és a numizmatikai emlékek tárgyalásához szükségesek.) A festõ-óriás életét és életmûvét könyvtárnyi irodalom tárgyalja, míg a vele kapcsolatos gazdag éremmûvészeti emlékekkel eddig csupán néhány cikk foglalkozott. Az alább részletezendõ érempályázat „szellemi atyja”, Romváry Ferenc részletesen kívánta ismertetni a Janus Pannonius Múzeum évkönyvében a Csontváry érmeket, de dolgozata kéziratban maradt. Míg ezen sorok írója 16 évvel ezelõtt adott hírt e numizmatikai kuriózumról1. Az életében és utána is sokáig mellõzött, de ma már méltán világhírû festõmûvész 1853. július 5-én a Felvidéken,

A

Kisszebenben született. A gimnázium után apja kereskedõnek adta, de õ késõbb kitanulta a gyógyszerészetet. Elõbb Iglón és Eszéken, majd Gácson – itt már saját gyógyszertárában – volt patikus. Mint önéletírásából ismeretes, elsõ rajzát 27 éves korában az iglói patika elõtt egy vénypapírra készítette az ott álldogáló ökrösszekérrõl. Ekkor jelentkezett az egész további életét meghatározó, festõi elhivatottságát sugalló hallucinációja, amely szerint õ lesz „a világ legnagyobb napút festõje, nagyobb Raffaelnél”. És õ hitt a belsõ hangnak, mert ettõl kezdve tudatosan készült a mûvészi pályára. Így irt errõl: „ihlettség és akaraterõ a szárnyaim”. Késõbb nyilvánvalóvá vált tudathasadása (schizofrenia), ami befolyásolta zseniális festészetét is. Részben ezzel magyarázható és ennek ismeretében érthetõ meg oly jellegzetes szín- és formavilága, figuráinak lelki torzulást sugalló arckifejezése. A természet ábrázolása sem szokványos nála. Sajátos eszme- és jelképrendszerében különleges helyet foglaltak el a növények és az állatok. Kedvelt fájáról ezt írja: „A cédrus bölcselõ. Lakhelye a teremtõ magány tája, az idea szülõhelye. Alakja a mindenség tökéletességének kifejezõje, környezete kultikus cselekmények

1 Süle T.: A pécsi Csontváry Múzeum éremgyûjteménye. Az Érem 1993, 49, 35-38.

Süle T.: Csontváry patographiája érmeken. Orvosi Hetilap 1993, 134, 867-869. 2009 OKTÓBER

38 színhelye”. Ez a különös esztétikájú, élõhelyén is bizonyos misztikummal övezett fa más festõk képein is feltûnik, de egynél sem olyan meghatározó motívum, mint Csontvárynál. Állatábrázolásairól Zombori2 így vélekedik: „korai képeinek egy része, úgy is mondhatnánk, hogy állatportrék. Késõbb is gyakoriak festményein és rajzain az állatok, s bár nem kapnak ilyen hangsúlyos szerepet, ott vannak, a tájtól elválaszthatatlanok és szimbolikus szerepük gyakran kétségbevonhatatlan.” Persze nem betegsége, hanem zseniális tehetsége tette korunk egyik kiemelkedõ festõjévé. A hányatott sorsú zseniális mûvész 1919. június 20-án „verõérgyulladásban” a budapesti Szt. János Kórházban halt meg. Sajnálatos módon kórrajza elveszett, mindössze egy anyakönyvi bejegyzés maradt róla. Nagy festõnk emlékét korábban csupán néhány érem (Borsos Miklós, Kis Nagy András, Kis Kovács Gyula, Kubászova Tamara, Szkok Iván alkotásai) és az 1977-ben kibocsátott, ún. festõ sorozat részeként egy ezüst 200 forintos emlékpénz (Garányi József) õrizte. Ma már minden idõk magyar nagyjai között vélhetõen elsõ helyre került a róluk készített emlékérmek számát tekintve, ugyanis 1984-ben tisztelgésként géniusza elõtt a pécsi Csontváry Múzeum – ahol életmûvének közele fele és fõ mûveinek 4/5-e található – érem-pályázatot hirdetett. A Csontváry Múzeum a Magyar Népköztársaság Mûvészeti Alapja, a Baranya Megyei Tanács Mûvelõdési Osztálya támogatásával pályázatot írt ki. A méretet maximum 15 cm-ben szabták meg, míg lehetséges anyagként a fémet, a fát és a plexit jelölték meg. Sokszorosítás esetén maximum 10 db készülhetett. A pályázatra meghívót kapott, aki az addigi nyolc pécsi Kisplasztikai Biennálén, illetve a négy soproni Érem Biennálén részt vett, továbbá a Magyar Képzõ- és Iparmûvészek Szövetsége Dél-Dunántúli Szervezetének tagjai. A díjazás 15 000-10 000-5 000 Ft volt. A beérkezett alkotásokat 3 tagú zsûri bírálta el. A 25 éve kiírt pályázatra a beadási dátumig (1984. július 15.) 48 mûvész 112 érmet küldött be. Ezek a múzeum elõcsarnokában állandó kiállításon voltak láthatók Csontváry gyógyszerészi oklevele, írásos mûvei, kiállítási katalógusai és a róla szóló fontosabb monográfiák társaságában. Ugyancsak itt helyezték el Gerlóczy Gedeon (1895-1975) építész portrészobrát, Jálics Ernõ alkotását. A fiatal építész 1919-ben, nagyapai örökségébõl megvásárolta és ezzel megmentette a pusztulásra ítélt, az akkor még félreismert, semmire sem becsült életmûvet. Egész életében a festõ elismertetésén fáradozott és tevékenyen közremûködött az 1973-ban megnyílt pécsi Csontváry Múzeum létrehozásában is. (Ismeretes, hogy Pécsett Romváry Ferenc mûvészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum akkori osztályvezetõje volt a kezdeményezõje és fõ szószólója a Csontváry kiállítás megvalósításának.) A pályázaton az alábbi mûvészek vettek részt: 1. Bokros László 12. Fischer György 2. Budahelyi Tibor 13. Gábor Móric (díjazott) 14. Gál András 3. Czinder Antal 15. Gera Katalin 4. Cseh István 16. Hadik Gyula 5. Cséri Lajos 17. Herczeg Klára 6. Csiby Mihály 18. Huber András 7. Csoma Gergely 19. Illyés Antal (díjazott) 8. Csúcs Ferenc 20. Kalmár János 9. Duray Tibor 21. Kákonyi István 10. Sz. Egyed Emma 22. Kenéz László 11. Farkas Ádám 23. Kiss györgy

24. Klicsu Lajos 25. Kubisch János 26. Léderer Tamás 27. Lóránt Zsuzsa 28. Miró Eszter 29. Mladonyiczky Béla 30. Nagy István János 31. Ócsai János 32. Osváth Mária 33. Pató Róza 34. Pálffy Katalin 35. Pál-János Ervin 36. Renner Kálmán

37. Sebestyén Sándor 38. Soltra Elemér 39. Szabó Béla 40. Szanyi Péter (díjazott) 41. Ifj. Szlávics László 42. Szunyogh László 43. N. Szûcs Ilona 44. Tóth Endre 45. Varga Géza 46. Varga Géza Ferenc 47. Várnagy Ildikó 48. Záhorzik Nándor

Érdekes megfigyelni az érmeken, hogy a mûvészek közül, kit mi ragadott meg a nagy festõ életmûvébõl. Legtöbben a híres „Önarckép” alapján mintázták a mûvész portréját, de sokan külön kihangsúlyozták a „lélek tükrének” is nevezett nagy szemeit, amint az szembetûnõen látható Czinder Antal érmén és Fischer György plakettjén.(1., 2. ábra) Mint látjuk, Czinder a hatást fokozandó elefántcsont betéttel emelte ki a szem fehérjét. Mások legismertebb mûveit, illetve azok részleteit választották alkotásuk fõ témájául. Talán nem meglepõ, hogy a kiválasztott motívumok zöme a kóros lelki folyamatot tükrözõ ábrázolás. Illyés Antal háromtagú „Hódolat Csontvárynak” címû, díjazott érem-sorozatán a portré mellett a hortobágyi hídon, a magányos cédruson és a „Panaszfal” torz alakjain kívül egy-egy jellemzõ Csontváry idézet („Mi a fõ motívum a pusztán”, „Ismerem az utat, amerre mennem kell”, „A világot túlszárnyaltam”) is utal a festõ személyiségére. (3., 4., 5. ábra) Szanyi Péter ugyancsak díjazott munkái közül kiemeljük a „Magyarok bejövetele”, vagy „Apotheosis”-nak is nevezett kép részletét ábrázoló érmet, melyen Árpád vezér helyett Csontváry zsakettben ül, gúnyosan visszanézõ tevéje hátán és vezeti „népét”, beteg lelkének furcsa, szedett-vedett seregét. (6. ábra) Lóránt Zsuzsa alkotásainak témáját a „Mária kútja Názáretben” és a „Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben” c. festményeknek ugyancsak pathologiás emberés állatábrázolást mutató részletei képezik: a „Mária a kútnál” címû 115x82 mm-es és a „Scharf Móric a panaszfalnál” címû 105x85 mm-es színes (festett) plakettek fából készültek. (7., 8. ábra) Akadt olyan mûvész is, aki nonfiguratív ábrázolással, illetve az életmûtõl elvonatkoztatott szimbólumokkal kívánta Csontváry mûvészetének lényegét kifejezni. Ezek közé tartozik Budahelyi Tibor, aki ugyancsak díjat nyert „Csontváry és én” címû, 6 darabból álló sorozatával, melyen párhuzamos, idõnként elhajló vonalak, illetve körök, majd festõ-palettát formázó alakzatok segítségével próbálta kifejezni mondandóját. Érmeinek anyaga sem hagyományos, hiszen króm, sárgaréz, vörös réz, hõkezelt acél, felületkezelt öntöttvas, barnított acél és fa kombinációiból készültek. Szemléltetésül a szokványosnak nem mondható éremegyüttesbõl egyet képen is bemutatunk. (9. ábra) Meglepõ módon, a pályázaton a pécsi mûvészek közül csak Soltra Elemér vett részt, aki három éremmel gazdagította a kiállítás anyagát. Korábban a lenyûgözõ Csontváry festmények mellett az éremkiállítás (10. ábra) megtekintése is élménnyé avatta a múzeumi látogatást, de sajnos, már hozzávetõlegesen egy évtizede az egyedülálló nagyságú érem kollekció raktárba (?) került, így be-

2 Zombori L.: Csontváry állatábrázolásai. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1981, 26, 205-219.

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

39 lõle jelenleg egyetlen darab sem látható! Természetesen a huszonöt éve lezajlott pályázat után is készülhettek Csontváry érmek, de biztosan csak egyrõl van tudomásunk, melynek alkotója ismeretlen. (Az érem bal oldalán található ugyan mesterjegy, de a „kombinált” monogramot nem sikerült megfejteni.) A kb. 110x110 mm nagyságú, négyzethez közelálló, de szabálytalan alakú plakett bal oldalán két fa (cédrus), jobb oldalán a fák ágai alatt a festõ szembenézõ portréja, legalul pedig Csontváry felirat látható. Anyaga szürke fém (spiáter?), hátlapja üreges. A „medicina in nummis” témakör iránt érdeklõdõk kedvéért említjük meg, hogy a Huszár-Varannai3 és a Csoma4 katalógusok a kezdetektõl 1994-ig közel 4 000 érem adatát közlik, de sajnos a fentebb tárgyalt Csontváry érmeknek csak töredéke lelhetõ fel bennük, aminek valószínûleg az a legfõbb oka, hogy a pécsi Csontváry pályázatra beérkezett alkotások részletes numizmatikai feldolgozása és közkinccsé tétele sajnos még nem történt meg. Befejezésként Weöres Sándornak azt a versét idézzük, melyet a Gerlóczy képgyûjtemény elhelyezése alkalmából írt, és amelyet a múzeum megnyitójára Szokolay Sándor megzenésített és Tillai Aurél kórusa adott elõ „Örvendj, Pécs! Csontváry hatalmas vásznai eztán Múzeumod mélyén keltenek áhítatot. Gyûl a zarándoknép tereden, ha csodálni kívánja Mária kútját és õsrege cédrusait. Így hág Pécs a világ tetejére, hol isteni Etna, Szebb a valóságnál, mennyet emelve honol.”

(Az íráshoz tartozó ábrákat lásd az újság hátsó borítóján – a szerk.) ÁBRÁK 1. ábra. Czinder Antal: Csontváry. Öntött bronz, elefántcsont betét, Ø 110 mm 2. ábra. Fischer György: Csontváry. Öntött bronz, 100x100 mm 3. ábra. Illyés Antal: Hódolat Csontvárynak I. Öntött bronz, Ø 90 mm 4. ábra. Illyés Antal: Hódolat Csontvárynak II. Öntött bronz, Ø 95 mm 5. ábra. Illyés Antal: Hódolat Csontvárynak III. Öntött bronz, Ø 95 mm 6. ábra. Szanyi Péter: Csontváry (hátlap) Öntött bronz, Ø 110 mm 7. ábra. Lóránt Zsuzsanna: Mária a kútnál. Festett fa, 115x82 mm 8. ábra. Lóránt Zsuzsanna: Scharf Móric a Panaszfalnál. Festett fa, 105x85mm 9. ábra. Budahelyi Tibor: Csontváry és én II. Fa, hõkezelt acél, sárgaréz, 80 mm 10. ábra. Csontváry érmek és dokumentumok a Múzeum elõterében (1993) Az írás megjelent a PÉCSI SZEMLE 2009. nyári számában.

3 Huszár L., Varannai Gy.: Medicina in nummis. Hungarian Coins and Medals Related to Medicine. Budapest, 1977. 31. p. 4 Csoma M.: Medicina in nummis. Magyar orvosi érmek katalógusa 1974-1994. Budapest, 2000. 27. p.

Intézeti, klinikai hírek, információk A II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrumból
2009. szeptember 17-19-ig rendezték

meg a Magyar Nephrológiai Társaság XXVI. Nagygyûlését Siófokon, ahol klinikánk számos tagja szerepelt. A Magyar Nephrológiai Társaság Tudományos Bizottság díjai közül „Az év legkiemelkedõbb nephrológiai tudományos közleménye” díjat, alapkutatás témakörben, klinikánkról Molnár Gergõ Attila nyerte, „Glucocorticoid-related signaling effects in vascular smooth muscle cells” címû közleményével (G. A. Molnár, C. Lindschau, G. Dubrovska, P. R. Mertens, T. Kirsch, M. Quinkler, M. Gollasch, S. Wresche, F. C. Luft, D. N. Müller, A. Fiebeler: Hypertension, 51:1372-1378, 2008). A „Kutatás-Fejlesztés Pályázat” nyertese 2009-ben Csiky Botond, PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati klinika és Nephrológiai Centrum; FMC Dialízis Centrum Pécs. A „Magyarországi kísérletes nephrológia eredményei” szekcióban adott elõ klini-

kánkról Wagner László, „A lozartán hatása a renális Na/K-ATP-áz és HSP72 kifejezõdésére diabéteszes patkányban” címmel. A poszter szekcióban Kovács Tibor adta elõ „Tonsillectomia hatásosságának vizsgálata az IgA nephropathiában – a vesefunkció szerepe” címû munkáját, továbbá Vas Tibor „A macrohematuriás epizódok és a tonsillectomia szerepének vizsgálata IgA nephropathia progressziójában” címû munkáját. „A vesebetegség-veseelégtelenség, hypertonia és diabetes” szekcióban prof. Wittmann István elnökölt, ahol Nagy Gábor „Endogén ouabain és a szubklinikai szervkárosodások kapcsolata hipertóniás vesebetegekben” címû elõadásával, Wittmann István professzor úr „A vizeletalbumin HPLC-vel történõ meghatározása”, Szijártó István András pedig „A diabéteszes noduláris glomeruloszklerózis kialakulásában szerepe lehet a dohányzásnak” címû munkájával szerepelt. Brasnyó Pál „Carotis intima-media vastagság (IMT) és a vesefunkció kapcsolata diabeteses betegekben” címû poszterét mutatta be. A „Klinikopatológiai konferencia, esetis-

mertetések” címû szekcióban Nagy Judit „A szisztémás amyloidosis veseérintettségének aktuális kérdései”, Degrell Péter „A károsodott glükóztolerancia renális morfológiája és kliniko-patológiája”, Molnár Gergõ Attila „Többszörös iatrogén vesekárosodás okozta akut veseelégtelenség” és Vágási Katalin „Hypothyreosis kezelése vesebetegeknél: két eset ismertetése” címû elõadását prezentálta. A „Terápiás célértékek és kezelési lehetõségek a kalcium-foszfor anyagcsere elméleti és gyakorlati kérdései 2009-ben” címû szekcióban Nagy Judit a „D vitamin pleiotrop hatásai” címû munkájával szerepelt.

A Gyermekgyógyászati Klinikáról
Az ECOG (European Childhood Obesity Group) és a Louis Bonduelle Alapítvány elsõ alkalommal írt ki közös pályázatot a gyermekkori elhízás leküzdésére irányuló tudományos kutatás és népegészségügyi tevékenység jutalmazására, mely a szakmai megtiszteltetést jelképezõ emlékplaketten túl 10 000 eurós díjazással is járt. 2009 OKTÓBER

40 A díjat prof. Molnár Dénes, a PTE Gyermekgyógyászati Klinikájának igazgatója kapta, „A gyermekkori elhízás átfogó prevenciója: 30 év tapasztalatai és új megközelítések” címû pályamunkája alapján. A díjátadásra a ECOG 19. konferenciáján a dublini Trinity College-ban került sor.
Dr. Decsi Tamás egyetemi tanár részt vett az Európai Unió 6. keretprogram támogatásával mûködõ EARNEST (EARly Nutrition programming – long term follow up of Efficacy and Safety Trials and integrated epidemiological, genetic, animal, consumer and economic research) projekt 9th Bi-Annual General Assembly Meeting rendezvényén Krakkóban, 2009. szeptember 24-26-án.

A Magatartástudományi Intézetbõl
Dr. Füzesi Zsuzsanna egyetemi docens, 2009. 09. 24-26. között részt vett a Gyõrben megrendezett Népegészségügyi Képzõ- és Kutatóhelyek Országos Egyesülete III. Konferenciáján. Elõadásának címe: Mit remélünk? A társadalmi és gazdasági válság várható hatása az egészségi állapotra és az egészséggel kapcsolatos döntésekre.
Dr. Kállai János egyetemi tanár meghívott elõadóként vett részt a 4th International Conference on Spatial Cognition, Rómában rendezett konferenciáján, 2009. 09. 14-18. között. Elõadásának címe: An-xiety-dependent spatial navigation strategies in virtual and real spaces.
Dr. Tiringer István 2009. augusztus 2729-e között részt vett a Kaposváron megrendezett Orvosi Rehabilitáció és Fizikális Medicina Magyarországi Társasága XXVIII. Vándorgyûlésén, ahol elõadást is tartott: Simon A., Tiringer I., Berényi I., Veress G.: Életminõség meghatározása szívbetegek korai rehabilitációja során; Tiringer I., Simon A., Veress G.: A kardiológiai rehabilitációt 1 évvel követõ életminõség pszichoszociális prediktorai.

A Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáról
Dr. Fekete Sándor egyetemi tanár, dr. Tényi Tamás egyetemi docens és dr. Osváth Péter egyetemi adjunktus 2009. május 5. és 12. között az Amerikai Pszichiátriai Társaság kongresszusán vettek részt.
Dr. Fekete Sándor egyetemi tanár, dr. Osváth Péter egyetemi adjunktus, dr. Simon Mária egyetemi adjunktus, dr. Vörös Viktor egyetemi tanársegéd 2009. szeptember 11. és 15. között Isztambulban

a European College of Neuropsychopharmacology kongresszusán vettek részt.
Dr. Fekete Sándor egyetemi tanár felkért elõadást tartott a „Paradigmák a szuicidológiában” címmel megrendezett konferencián, Pécsett, 2009 szeptember 18-án.
Dr. Csürke József, dr. Osváth Péter egyetemi adjunktus, dr. Vörös Viktor egyetemi tanársegéd és dr. Árkovits Amaryl szerkesztésében megjelent a „Mindennapi kríziseink” címû kötet a Lélekben Otthon Kiadó kiadványaként.
Dr. Tényi Tamás egyetemi docens könyvet publikált „Ritka pszichiátriai tünetek és szindrómák” címmel, amelyet a budapesti Animula Kiadó jelentetett meg.

A Sebészeti Oktató és Kutató Intézetbõl
Dr. Ferencz Andrea egyetemi adjunktus „Az AB0-inkompatibilis élõ donoros humán vesetranszplantáció módszertanának elsajátítása és bevezetése a hazai klinikai gyakorlatba” címû nyertes Berde Botond Ösztöndíj pályázat támogatásával 1 hetes metodikai tanulmányutat töltött Gunnar Tydén professzornál, a Karolinska Egyetem Transzplantációs Klinikáján, Stockholmban. Ennek keretén belül megismerte az Európában már széles körben elterjedt, új szervátültetési módszer protokolljának gyakorlati teendõit és tudnivalóit a klinikai gyakorlatban.
Dr. Wéber György egyetemi tanár Ferencz A., Balatonyi B., Jávor Sz. társszerzõkkel „Changes of liver enzymes and oxidative stress markers during laparoscopic and transvaginal cholecystectomy – comparison on an animal model” címmel tartott elõadást Barcelonában, 2009. szeptember 25-én, a 3rd Joint European NOTES Workshop-on. Ugyancsak itt számolt be intézetünkben végzett kísérleteirõl prof. Karl-Hermann Fuchs (MarkusKrankenhaus Frankfurt), az EURONOTES alelnöke.
A 1st European Meeting of Young Surgeons kongresszuson (June 18-20. 2009, Rome, Italy) az alábbi elõadások hangzottak el intézetünkbõl: Ferencz A., Nedvig K., Lõrinczy D.: DSC examinations following cold preservation of small bowel; Ferencz A., Jávor Sz., Balatonyi B., Horváth Sz., Takács I., Ferencz S., Wéber Gy.: Effect of transvaginal NOTES cholecystectomy to the oxidative stress parameters; Ferencz A., Kádár Zs., Csete B., Battyáni Z., Kalmár-Nagy K., Horváth O. P, Weber Gy., Fekecs T.: Incidence of non-melanoma skin cancer following human solid

organ transplantation; Ferencz A., Kádár Zs., Csete B., Battyáni Z., Kalmár-Nagy K., Horváth Ö. P., Wéber Gy., Fekecs T.: Changes of oxidative stress on skin cancerscreened patients following solid organ transplantation; Horváth S., Jávor S., Balatonyi B., Takács I., Ferencz A., Ferencz S., Shanava K., Weber G.: Early experiences with NOTES in animal model.
Dr. Lantos János egyetemi docens Csontos C., Mühl D., Földi V., Sütõ B., Bogár L., Wéber G., Rõth E. társszerzõkkel „Changes in leukocyte activation markers during treatment of critically ill patients” címmel mutatott be posztert a 15th Conference of the European Society for Clinical Hemorheology and Microcirculation (ESCHM) konferencián (June 28 – July 1, 2009. Pontresina/St. Moritz, Switzerland). A Magyar Szabadgyök-Kutató Társaság V. Kongresszusán Szegeden (2009. augusztus 27-29.) az alábbi elõadások hangzottak el intézetünkbõl: Rõth E.: A szivizom védelem új lehetõségei az iszkémiás-reperfúziós károsodások csökkentésére; Lantos J., Csontos Cs., Mühl D., Sütõ B., Földi V., Rézmán B., Wéber Gy., Rõth E.: Oxidatív stressz paraméterek összehasonlító vizsgálata intenzív betegellátást igénylõ kórképekben; Földi V., Csontos Cs., Major K., Bogár L., Rõth E., Wéber Gy., Lantos J.: A folyadékterápia, valamint az N-acetilcisztein kezelés hatása az égési trauma után kialakuló oxidatív stresszre; Miklós Zs., Kürthy M., Degrell P., Ranczinger E., Lantos J., Sinay L., Arató E., Horváth Sz., Ferencz S., Wéber Gy., Rõth E., Jancsó G.: A posztkondicionálás hatásának vizsgálata a vese iszkémia-reperfúziós károsodásai által okozott oxidatív stressz paraméterekre. Az Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Intézettel együttmûködésben végzett munka eredményeként az alábbi poszter került bemutatásra: Rézmán B., Lantos J., Szentes Sz., Rajbár R., Szabó K., Bogár L., Csontos Cs.: Omega-3 zsírsavval végzett immunnutríció hatása polytraumatizált betegek oxidatív stressz válaszára – Elõtanulmány.
A 14th Congress of the European Society for Organ Transplantation kongresszuson (30 August – 2 September, 2009, Paris, France) az alábbi posztereket mutattuk be: Ferencz A., Nedvig K., Lõrinczy D.: Differential scanning calorimetry, as a new method to measure the structural injury during intestinal autotransplantation; Ferencz A., Bánkuti Sz.: Hungarian legal actions on organ donation and transplantation considering of European Union resolution; Fekecs T., Kádár Zs., Csete B.,

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

41 Battyáni Z., Kalmár-Nagy K., Szakály P., Horváth Ö. P., Rõth E., Wéber G., Ferencz A.: Changes of oxidative stress on skin cancer-screened patients following solid organ transplantation; Fekecs T., Kádár Zs., Csete B., Battyáni Z., Kalmár-Nagy K., Szakály P., Horváth Ö. P., Rõth E., Wéber G., Ferencz A.: Incidence of nonmelanoma skin cancer following human solid organ transplantation.

A Szülészeti és Nõgyógyászati Klinikáról
Dr. Arany Antal, dr. Vizer Miklós és dr.

Bózsa Szabolcs elõadással szerepeltek a Magyar Szülészeti-Nõgyógyászati Ultrahang Társaság X. Nemzeti Kongresszusán Nyíregyházán, 2009. szeptember 3-5. között. Elõadásaik címe: Arany A., Vizer M.: „Cardiológiai rendellenesség okozta magzati nonimmum hydrops sikeres intrauterin gyógyszeres kezelése”, Vizer M., Arany A.: „Cardiológiai rendellenesség okozta magzati nonimmum hydrops sikeres intrauterin invasiv kezelése” és Bózsa Sz., Pótó L., Bódis J., Vizer M.: „Az XI. VOCALTM háromdimenziós ultrahangvolumetria reprodukálhatósága”.
Dr. Vizer Miklós és dr. Bózsa Szabolcs

részt vettek a „19th World Congress on Ultrasound in Obstetrics and Gynecology” rendezvényen Hamburgban, 2009. szeptember 13-17. között. Posztereik címe: Vizer M. G., Pótó L., Farkas B., Mátrai G., Bódis J., Bózsa S.: „The reproducibility of the XI. VOCALTM three-dimensional sonographic volumetry in the measurement of irregular-shape objects”, valamint Bózsa S., Pótó L., Farkas B., Mátrai G., Bódis J., Vizer M. G.: „In-vivo validation of the XI. VOCALTM three-dimensional sonographic volumetry with the assessment of urinary retention after radical hysterectomy”.

HELYESBÍTÉS A Komplementer Medicina Tanszék nyitó elõadására az MTA PAB székházának elõadótermében kerül sor. Az értesítés szövege szerint „Az MTA PAB és a PTE ÁOK IOI Komplementer Medicina Tanszék közös szervezésében kerül megrendezésre”. Az értesítéstõl eltérõen a Pécsi Akadémiai Bizottság a rendezvény megszervezésében semmilyen formában nem vett részt. Dr. Szolcsányi János akadémikus, a PAB elnöke

FERENCI JÓZSEF 2009. augusztus 6-án, életének 61. évében elhunyt Ferenci József, a Pécsi Tudományegyetem korábbi gazdasági fõigazgatója. 1948. február 7-én született Zombán. Iskoláiban kiemelkedõ egyéniség volt. Villamos mérnöki diplomáját Budapesten szerezte; ezt követõen mérnöktanári végzettségre tett szert, késõbb tanulmányait a szegedi egyetemen folytatta. A tanulást azonban még az ötvenes éveiben sem hagyta abba, mindig új területek vonzották. Fiatalon, pályázat útján került a Pécsi Orvostudományi Egyetem Oktatástecnikai csoportjába. 1982-ben, 34 évesen lett az egyetem fõmérnöke. Különös, mély kötõdését az egyetemhez szakmai és egyéni életének alakulása együtt okozta. Súlyos balesetébõl az egyetem orvosainak bravúrja és áldozatkészsége mentette meg. Doktori dolgozatának megvédése e baleset miatt meghiúsult. Az egyetem fejlesztése, az egészségügy kiszolgálása, a klinikák mûködtetése szakszerûséget követelt, ezért az 1993-ban kórháztechnológus-kórházüzemeltetés szakmérnöki diploma megszerzése után 1998-ban egészségügyi menedzseri oklevelét a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen abszolválta. Rendszerszintû elgondolásai támogatásra és megértésre találtak az egyetem vezetése részérõl. Évekig a POTE gazdasági fõigazgatójaként, majd az egyetemek egyesülése után gazdasági fõigazgató helyettesként dolgozott, végül megpályázta a Pécsi Tudományegyetem gazdasági fõigazgatóságának vezetését. A számítástechnika világában autodidaktaként ért el magas szintet, amit jól hasznosított a munkájában, az egyetem életének gazdasági oldalú támogatásában. Úgy élt és végezte a munkáját, hogy ne kerüljön elõtérbe. Vallotta, hogy akkor mûködik legjobban, ha láthatatlan, ha csendesen szolgálja az egyetem mûködését. Rendkívüli terhelhetõsége sokak számára ismert volt, kikapcsolódni a természetben tudott, bár erre nyugdíjba vonulásáig kevés ideje jutott. Megfontolt döntés elõkészítõ munkája eredményeként az egyetem több új épülettel, felújítással, a betegápolást segítõ eszközzel gyarapodott a sohasem könnyû gazdasági helyzet ellenére. Harmincöt évig szolgálta intézményét, amit mindig magáénak érzett. Élete során sokszor küzdött egészségével, ezért is választotta a nyugállományt, amit alig élvezhetett.

2009 OKTÓBER

42

Megemlékezés Ferenci József gazdasági fõigazgatóról Bár tudtuk, hogy hirtelen jött betegsége végzetes, mégis megdöbbentõ volt a hír, hogy Ferenci József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, majd a Pécsi Tudományegyetem volt gazdasági fõigazgatója elhalálozott. A nyár elején, egy súlyos mûtét után felépülve még bizakodott, ha nem is a teljes gyógyulásban, de abban, hogy néhány év még adatik neki a Földön, amit családjával szeretetben eltölthet. Sajnos nem így történt. Optimista alaptermészetét, emberi tartását, hitét és különleges lelkierejét mutatta azzal, hogy halálos betegségének tudatában nem omlott össze, még terveket kovácsolt és igyekezett gondoskodni családja jövõjérõl, mert teljes mértékben tisztában volt betegsége várható következményeivel. Ferenci József 35 éven keresztül szolgált az egyetemen. Valóban szolgált, nemes értelemben: élete összeforrt a gyógyítás, oktatás és kutatás szolgálatával, az ehhez szûkséges feltételek megteremtésével és fenntartásával a gazdasági nehézségek idején is. Értünk, egyetemi polgárokért, a hallgatókért és elsõsorban a betegekért dolgozott. Tisztakezû, segítõkész, becsületes, a közösség érdekeit szemelõtt tartó gazdasági vezetõ volt, s ezért is volt népszerû az egyetem közvéleménye elõtt. Ferenci József 1974-tõl dolgozott mérnökként a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, az Oktatástechnikai és Módszertani Csoportban. Késõbb a Gazdasági Igazgatóságon csoportvezetõ, majd 1982-tõl az egyetem fõmérnöke. 1993-tól gazdasági fõigazgató, késõbb fõigazgató helyettes, majd ismét fõigazgató az egyesített Pécsi Tudományegyetemen is. Ezt a posztot a 2007-ben történt nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Már fõmérnökként fontos szerepet játszott az Idegklinika rekonstrukciójának megvalósításában, valamint a II. számú új Belklinika és Nephrológiai Központ felépítésében. Tevékenysége során öt rektor munkáját segítette. Gazdasági fõigazgatóként nevéhez fûzõdik számos klinikai rekonstrukció. Különösen jelentõs a Honvédkórház rekonstrukciójával és a 400-ágyas klinika elsõ két emeletének rekonstrukciójával, valamint a Trauma Centrum és a Szívcentrum felépítésével kapcsolatos gazdasági és kivitelezési munkák irányításában játszott szerepe. 1997-tõl részt vett a pécsi egyetemek egyesülésével kapcsolatos gazdasági feltételrendszer kimunkálásában, majd késõbb számos nagy egyetemi pályázat elõkészítésében. Munkája során jelentõs tapasztalatokra tett szert az egészségügyi irányítás terén, és ennek volt köszönhetõ, hogy a 90-es években az önálló intézeti gazdálkodás bevezetésével kétszer is megmentette az Orvostudományi Egyetemet a gazdasági összeomlástól. Késõbb, a Pécsi Tudományegyetem gazdálkodásának irányítójaként kiválóan meg tudott felelni az új kihívásnak: a nagy megaegyetemi gazdasági rendszer kezelésének. A felsõoktatásból és a gyógyítási szférából történt folyamatos és jelentõs pénzkivonás ellenére minden igyekezetével azon volt, hogy ne csak a mûködõképesség, hanem a minõség is fennmaradhasson. Igyekezetét és gazdálkodási koncepciójának helyességét az idõ halála után is igazolja, különösen ezekben a napokban, amikor az egészségügy országos összeomlását prognosztizálják, és kétségbeesett próbálkozások révén szeretnék a leromlott felsõoktatási rendszer minõségét viszszaállítani a kutatóegyetemi rendszer megteremtésével. Ferenci József szakértelmét még a ktirikusai is elismerték. Hat képesítéssel, diplomával rendelkezett: közöttük nemcsak több közgazdasági, informatikusi, hanem tanári diplomát is szerzett. Széleslátása, szakmai tudása, különleges érdeklõdése az informatikai fejlesztések és legújabb informatikai eszközök iránt közismert volt. Halk, csendes modora, segítõkészsége, a problémák megoldására és nem elodázására való törekvése méltán váltott ki elismerést környezetében. Mint felelõs gazdasági vezetõ, kemény kézzel avatkozott be a folyamatok szabályozásába, ha az szükséges volt, de humánuma és empátiás képessége alapján mindig igyekezett menteni a menthetõt: az egyetemen dolgozók szociális helyzete, a munkahelyek lehetõség szerinti megtartása igen fontos kérdés volt számára. Ennek is köszönhetõ, hogy kiváló és megbecsült kapcsolata volt az érdekképviseleti szervekkel. Hallatlan munkabírással rendelkezett. A hétvégeket is rendszeresen végigdolgozta. Képes volt arra, hogy rektori kérésre egy-egy hétvégén kötetnyi jelentést vagy pályázati anyagot készítsen elõ. Pedig fiatalkori súlyos balesetének következményei eléggé megviselték, bár errõl sohasem panaszkodott. Néha érték igaztalan vádak, de biztos volt meggyõzõdésében, igazában, tisztakezûségében és a szirén-hangokra nem reagált. Technikai és gazdasági ismeretei mellett széleskörû irodalmi és zenei mûveltséggel rendelkezett. Ennek mélysége és alapossága meglepte azokat, akik közel kerültek hozzá. Igazi jó barát volt, mindenkin segíteni igyekezett. Példás családi életet élt. A legnagyobb örömöt számára fiának és feleségének szakmai sikerei jelentették, s ezekrõl büszkén beszélt barátainak. Ferenci József rendkívüli mûveltséggel és kiváló szakmai ismeretekkel rendelkezõ egyetemi vezetõ volt. Életmûve, egyetemi épületekben is megtestesült munkájának eredménye maradandó. Kegyelettel emlékezünk Ferenci Józsefre, emlékét megõrizzük. Lénárd László

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

43 Németh Péter:

Dr. Lengvári István egyetemi docens búcsúztatója 2009. augusztus 14. Tisztelt Gyászoló Családtagok! Tisztelt Gyászoló Barátok, Gyászoló Kollégák és Ismerõsök! Minden végsõ búcsú fájdalmas. Különösen, ha valaki hirtelen hagy el bennünket. Engem – de azt hiszem, hogy többen is így éreztek a rossz hír hallatán – Lengvári István hirtelen halála nagyon megdöbbentett. Dr. Lengvári István a szokásos egyetemi karriert futotta be. A már hallgatóként megkezdett kutatómunka, a végzés utáni egyetemi állás elnyerése, a nagy lendülettel végzett oktatás, a színvonalas publikációk, külföldi tanulmányút, tudományos kapcsolatok, majd a fiatalok nevelése, a tehetséggondozás, a legjobbak támogatása, hogy egyetemi karrierjük zavartalanul indulhasson, az egyetemi közéleti tevékenység. Azaz az egyetemi élet grádicsaihoz kötõdõ feladatok precíz és magas színvonalú ellátása. Mindez veleszületett tehetséget, nagyon komoly szellemi felkészültséget, elkötelezettséget, hozzáértést, szorgalmat és folyamatos áldozatvállalást kíván. Kerek életpálya, amelyre bárki példaként tekinthet. Engem nem ennek az egyetemi életpályának a hirtelen megszakadása döbbentett meg. Még az sem igazán, hogy egy köztiszteletben és közszeretetben álló kollégát veszítettünk el. Egyikünk sem döbbent volna meg ugyanis, ha Lengvári István sok évvel ezelõtt hagy el bennünket. Az életpályája már akkor is kerek és sikeres volt. Mindnyájan tudjuk, hogy sok évvel ezelõtt egy szinte reménytelen diagnózissal kellett szembesülnie. Fiatal patológusként a próbakimetszésbõl származó szövettani mintát az elsõk közt néztem meg a mikroszkópban és vittem be szorongva a professzoromhoz, hogy hátha õ nem annak látja, aminek én. Sajnos a diagnózis egyértelmû volt. Egy heroikus kezelés kezdõdött, amely évtizedre kiragadta az addig egyenesen futó kerékvágásból. Harcolt a betegségnek az életminõséget méltánytalanul korlátozó csapásaival. Túlélte. Példája is bizonyítja, hogy igaz a több évezredes Hippokratész-i tanítás, hogy a betegnek is hozzá kell járulnia a saját gyógyulásához. A kezelõorvosok és saját maga mellett a család és a támogató környezet közös sikere lett a gyógyulás. Manapság – szerencsére – egyre több daganatos beteg meggyógyítását látjuk. Külön szakma kezd kibontakozni a gyógyult rosszindulatú daganatos betegek pszichológiai gondjainak kezelésére, mert nagyon kevés azoknak a száma, akik egy ilyen súlyos betegségbõl személyiségtorzulás nélkül tudnak kilábalni. Lengvári István személyisége, ha lehet ilyent mondani, inkább jó irányba változott a betegség alatt. Megmaradt a határozottság, de a szigorhoz a derûs bölcsesség, a feltétlen jóindulat, a nagyvonalúság és a segíteni akarás társult. Nem véletlen, hogy egy nehéz és szigorú tantárgy népszerû oktatója lett; hogy a kutatómunkában már nem a saját karrier építése lett az elsõ szempontja, hanem a fiatalok helyzetbe hozása. Felismerte, hogy a tudományos munka napjainkra egyúttal innovációt, kutatás-fejlesztést is jelent; hogy mindez szervezést, ezen belül a nagyléptékû pályázatok professzionális menedzselését is igényli. Ragyogó érzékkel segített végigvinni többszázmilliós, nagy pályázatokat. Országos tekintélyt szerzett ezeknek a kutatási programoknak a korrekt és célratörõ menedzselésével. És mindezek közt életszeretõ, csendes humorú, kedves barát tudott lenni. Sokat dolgoztunk együtt a kutatás-fejlesztés egyetemi struktúrájának kialakításán, de magánemberként is gyakran beszélgettünk. Ha nagyon összejöttek a dolgaink, gyakran csörögtünk egymásra, mert tudtuk, hogy ha nem is mindig a konkrét segítséget, de egy jó gondolatot, vagy csak baráti együttérzést megkapunk egymástól. Nem kellet sohasem a telefonkönyvben keresgélnem a telefonszámát. Automatikusan ráállt a kezem a tárcsázásra. Most is szívesen hívnám fel a jól ismert számot: Kedves Pista! Bajban vagyok. Kire csörögjek most rá, ha valamiért úgy érzem, hogy kellene egyet beszélgetnünk? Nem is az egyetemi feladatokkal kapcsolatos problémáknál fogsz hiányozni. Jó munkát végeztél, könnyû lesz azt folytatni. De például azt most hogyan mondjam meg neked, hogy valóban megérdemelted volna azt a nyugalmasabb, kicsit kényelmesebb életet, amire tudom, hogy már nagyon készültél. Tisztelt Gyászolók! Amikor búcsúztatunk valakit, kicsit saját magunkat is búcsúztatjuk. Elhangzanak az ígéretek, hogy „sohasem felejtünk el”, „emlékedet megõrizzük”. Valójában saját magunk emlékét is szeretnénk fenntartani így majd arra az idõre, amikor már mi sem leszünk. Pedig nem ez a lényeg. Dr. Lengvári István egyetemi docens egész életének tanítása másról szólt. A kötelességrõl, az elvégzett munka tisztességérõl, a szolgálatról, amely fontossá, valóban felejthetetlenné tehet bennünket a tetteink által. Amikor azon gondolkodtam, hogy mivel búcsúzzak a szeretett baráttól, egy vers jutott az eszembe: Az vagy, ami a munkád, nem több és nem kevesebb, az eltûnõ idõbõl ez õriz meg, emberségednek ez ad alapot, arcod redõibe vési föl nevedet, amelyet te hordasz, amely te vagy, magad, egyedül, a munkád által örökre.* Kedves Pista! Az elvégzett munkád beépült a napjainkba, az egyetemi élet minden rezdülésében ott vannak a tetteid és rajtuk keresztül a személyiséged. Így nemcsak a barátok, de azok is emlékezni fognak rád, akik kevésbé ismertek. Nyugodjál békében! Pécs, 2009. augusztus 14. * (Bárdosi Németh János: Az vagy. Megjelent a „Fehér pille” verseskötetben, 1972- ben, a Magvetõ Kiadó gondozásában) 2009 OKTÓBER

44

In memoriam Lengvári István... Mindannyiunkat, akik ismerték, megdöbbentett barátunk, kollégánk, Pista, Lengvári tanár úr hirtelen, korai halála. Személyében az Anatómiai Intézet és az Orvoskar egy nagy egyéniségét vesztettük el. Magam talán legtöbb kollégámnál is több szállal fûzõdtem hozzá. Nagyrészt neki köszönhetem, hogy jelenlegi munkahelyemen, pozíciómban vagyok. Több mint 40 éve, 1967-ben kerültem vele elõször kapcsolatba. Másodéves hallgatóként anatómia gyakorlatvezetõnk lett. A friss diplomás, katonaidejét éppen letöltött fiatal tanársegédnek elsõ önálló csoportja voltunk. Oktatóként lelkesedéssel és szemléletesen ecsetelte, hogy az Anatómiai Intézetben milyen kellemes munkaköri légkör van, milyen színvonalas kutatómunka folyik, és igyekezett rábeszélni, hogy jöjjek az Anatómiai Intézetbe TDK-zni. Bár akkor már egy másik intézet TDK-sa voltam, hatására az Anatómiai Intézethez csatlakoztam. Igaza volt. Azóta is maradtam. TDK-s és késõbb fiatal oktató koromban is szoros barátság alakult ki köztünk, együtt dolgoztunk. Az azonos kísérletes téma mellett összefûzött bennünket számos közös érdeklõdési területünk: többek között a korszerû technika szeretete, az újszerû megoldások iránti vonzódásunk és már akkor, a 60-as évek végén, 70-es évek elején a számítógépek iránti érdeklõdésünk. Számos kísérletes eszközt barkácsoltunk, újszerû megoldásokat fejlesztettünk ki közösen – mai divatos szóval – innovatív tevékenységet folytattunk. Bár ezek hasznosan szolgálták kísérletes munkánkat, de ez a tevékenység számunkra elsõsorban kellemes, közös idõtöltés, közös alkotás élményét jelentette. Bár késõbb eltérõ kísérletes témán dolgoztunk, melyek eltérõ megoldásokat igényeltek, rendszeresen megosztottuk egymással gondjainkat, ötleteinket. Lengvári Pista nagy tapasztalatokkal rendelkezõ, kedvelt oktató volt. Oktatómunkája során külön hangsúlyt helyezett az átlagosnál többet nyújtó hallgatókra. Jó szemmel vette észre a tehetségeket, és igyekezett õket az intézetbe csábítani. Intézetünk számos, jelenlegi és volt meghatározó oktatójának Lengvári tanár úr keltette fel érdeklõdését az Anatómiai Intézet iránt. Miután tanítványait elindította karrierjükön, félreállt. Büszkén szemlélte volt tanítványai sikereit, de sohasem követelt részt belõlük. Szívesen vállalt, keresett magának olyan feladatot, amely szívós, kitartó munkát, komoly odafigyelést, precizitást követelt. A rengeteg apró, gondosan megtervezett lépésbõl álló számítógépes grafikai munkákban utolérhetetlenné fejlesztette magát. Oktatási célú vektor-grafikái utánozhatatlanok voltak mind didaktikailag, mind esztétikailag. Hasonló precizitással intézte az intézeti könyvtár ügyeit is. E tulajdonságaira egyetemünk, karunk vezetõi is felfigyeltek. Számos sikeres, nagy kari, egyetemi pályázat menedzselését végezte a tõle megszokott precizitással és energiával. Lengvári Pista legtöbbünknél színesebben, komplexebben látta a világot. Ha az intézetben valamilyen újszerû megoldást terveztünk, õ volt az, aki a lehetõ legtöbb lehetséges problémát, buktatót észrevette. Bár egyesek véleményét gyakran akadékoskodásnak érezték, számos meggondolatlan döntést sikerült megelõznie. Segítõkész volt, segítõkészségét gyakran igyekezett sajátos morcosság látszatával palástolni. Nagy munkával készült grafikáit is – néha némi látszat-morgolódás után – szívesen, örömmel bocsátotta kollégái rendelkezésére, és büszke volt rá, hogy használják. Intézeten kívüli tapasztalatait, kapcsolatait felhasználva szívesen és sokat segített az intézeti eszközpark fejlesztésében is. Nem kellett kérni. Felismerte, hogy mire van szükségünk, és felajánlotta segítségét. A sors nem kegyelte. Súlyos fiatalkori betegsége, melyet szinte csodával határos módon élt túl, maradandó testi és tartós lelki elváltozásokat hagyott hátra. Miután egészsége stabilizálódott, bölcs belenyugvással fogadta állapotát. Állapotára soha sem panaszkodott. Komoly akaraterõvel sikerült neki megváltozott egészségi állapotához alkalmazkodva teljes életet élni. Bár érthetõ módon valamelyest visszahúzódóvá vált, az intézeti közösségtõl sohasem szakadt el, mindig köztünk, velünk élt. Nyugodt, higgadt, bölcs magatartásával számos kialakulóban lévõ intézeti konfliktust, feszültséget sikerült megelõznie, elsimítania. A sors továbbra sem volt kegyes hozzá. Csak mostanára sikerült magánéletében is kellemes környezetet, harmonikus, nyugodt, boldog életet kialakítania. Nemrég mondta nekem, hogy élete legboldogabb periódusát kezdte el. Sajnos a hirtelen, értelmetlen halál rövidre szabta élete ezen szakaszát. Lengvári Pista esetében nem tartom közhelynek mondani, hogy mindnyájan, akik ismertük, mindig emlékezni fogunk rá, emléke bennünk örökké élni fog. Nyugodj békében, Pista! Csernus Valér

PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ

45

Dr. Dávid M. Ferenc (1925-2009) emlékezetére Mélyen tisztelt Családtagok, Rokonok! Együttérzõ, végsõ búcsúra összegyûlt Barátok, Kollégák, Ismerõsök! Kedves Feri Bátyánk! A búcsú percei soha nem könnyûek! Különösen nehéz, amikor egy köztiszteletben álló, a köz hasznára hite és hivatása szerint sokat tett kollégánktól, Feri Bátyánktól, az egykori Pécsi Orvostudományi Egyetem intézetvezetõ fõgyógyszerészétõl, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság kiváló szenátorától búcsúzunk. A háború alatt a Ferenc József Tudományegyetemen kezdte meg gyógyszerészeti tanulmányait, melyet a katonaság és hadifogság miatt kellett megszakítania, majd végül 1950-ben a szegedi egyetemen szerzett gyógyszerészi diplomát. Néhány gyakorló gyógyszerészi évet követõen a Békés megyei Gyógyszertári Központnál lett szakfelügyelõ gyógyszerész, majd a szakfelügyelet vezetõje, melyet már az õ tervei szerint bõvítettek. Már ezekben az években és késõbb pályája során végig, kreativitását kihasználva, hiánypótló hasznos laboratóriumi eszközöket, kisüzemi gyógyszerkészítõ berendezéseket, eljárásokat szerkesztett és tervezett, melyek a laboratórium, majd késõbb az intézet munkájához elengedhetetlenül szükségesek voltak. 1970-ben nyerte el a Pécsi Orvostudományi Egyetem fõgyógyszerészi állását, melyet 1991-ig vezetett. Kezdetben a szakmai munka átszervezését, korszerûsítését, az üres állások betöltését, az alapanyagok és gyógyszerkészítmények minõségvizsgálatának visszaállítását, a szegényes berendezések és felszerelések bõvítését kellett megoldania. Hosszú évek szorgalmas és szívós munkájával bebizonyította, és ezt az egyetem vezetése is belátta, majd támogatta, hogy a klinikák betegeinek a kor színvonalán történõ gyógyszerellátásához egy új intézeti gyógyszertárat kell kialakítani. Az egyetem önerõbõl, irányítása alatt, egy 1200 négyzetméteres, többszintes, 7 szaklaborba szervezett, a kor követelményei szerint igen jól felszerelt intézeti gyógyszertárat alakított ki. Több közleményében és elõadásában is átadta azt a tudást és tapasztalatot, melyet a szakmai életmûvének tekintett intézet kialakítása és felszerelése kapcsán szerzett. Ezen kívül is több újítást adott be, közleményeket írt, szakmai fórumok elismert elõadója volt. A szakmai munkássága élete központi és szerves része volt, amelyhez családja megértõ hátteret biztosított. Ahhoz a generációhoz tartozott, aki az egyetem érdekében végzett munkát nem foglalkozásnak tekintette, hanem életformának és hivatásnak. Értékrendjében a köz hasznát mindenkor az egyéni elé helyezte. Jól tudta azt is, hogy egy intézetben az eredményes szakmai munkához egy alkotó közösséget is formálnia kell. Ehhez is kiválóan értett. Irányítása alatt az intézet több munkatársa szerzett doktori fokozatot, vált szakgyógyszerésszé, szakasszisztenssé. Az eredmény sem maradt el, példamutató igényessége, humánuma máig megõrzödött mindenki emlékezetében, aki akárcsak rövidebb ideig is a közelében dolgozott. Ez azért is lehetett így, mert a megértés és segítés valódi szándékával fordult mindenkihez. Minden élet tanulságos, az övé ezért is kivételesen az volt. Aki ismerte, személyes munkatársa volt, egyaránt nyugalmát, türelmét, megértését és békéjét kívánja a termékeny földi élet után. Nyugdíjba vonulását követõen egészen a legutóbbi idõkig vissza-visszajárt közénk, megajándékozott bennünket letisztult, bölcs életszemléletével, a felmerülõ problémák lényegének rendkívüli éleslátásával. Így kellett ennek lennie, hiszen értékrendje és hite stabil és „bejárt” lábazaton állt. Széleskörû érdeklõdése, természettudományos felkészültsége mellett klasszikus mûveltsége is segítette, hogy az értékest az értéktelentõl, a lényegest a lényegtelentõl biztonsággal szétválassza. Az egyetemi gyógyszerészképzés 2000. évi pécsi indítását nagy örömmel fogadta. Emlékezetes és tanulságos számunkra, ahogy még a nyolcvanas éveiben is készült a hallgatóknak tartott óráira, ahogy a könyvtárban a rá jellemzõ alapossággal és kiváncsisággal, egy-egy érdekes közlemény, adat megtalálásának látható örömével gyûjtötte ezekre az órákra az „új” ismereteket. Kedves Feri Bátyánk! Most búcsúzunk Tõled! Köszönjük, hogy találkozhattunk Veled, munkatársaid és barátaid lehettünk. Becsülésünk áldó szava kísérjen utadon az örökkévalóság felé!

(Botz Lajos emlékbeszéde 2009. augusztus 22–én a pécsi Belvárosi Plébániatemplomban (Dzsámi), ahol a gyászmisét követõen helyezték hamvait örök nyugalomra a templom urnatemetõjében.)

2009 OKTÓBER