XII. Cherchez la femme

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XII. Cherchez la femme

Tizenkettedik fejezet. XII. Cherchez la femme „De sokat sírtam. Testemet a hajnal g Rimbaud: A részeg hajó) Az egészségi károsodás nélkül elviselhetetlen, élet-csõdszerû veszteségérzet, ami akkor ért, hogy katonaként elolvastam az ifjúkori nagy szerelmem, Hajni búcsúlevelét, miközben, a Déli Kárpátok erdélyi részének egyik lankás völgyébe szorított hegyivadász kaszárnya lõszerraktára mellett álltam õrségben, mindössze kezdete volt egy húsz éven át tartó szerelmi kudarcsorozatnak, amelynek a végén a negyedik menyasszonyom váratlan férjhezmenetele következtében átélt teljes csõd-élmény már az életemet is veszélyeztette. Ezt követõen, babonás félelmek kezdtek a hatalmukba keríteni. Úgy gondoltam, hogy valami végzetes átok, valami sötét fátum nehezedik a sorsomra. Hogy valami igazságtalan rejtély van a sorsomban, amit nem tudok megérteni, és ami megfoszt attól a lehetõségtõl, hogy végre boldogan élhessek azzal a nõvel, akit szeretek. Hiszen érthetetlen és irracionális, hogy mindig azok a nõk ódzkodnak összekapcsolni velem az életüket, hogy mindig azoknak a lányoknak az anyjuk, nagynénjük, vagy nõvérük gátol meg abban, hogy elvegyem a lányt feleségül, illetve azok a nõk hagynak el, akiket én a leginkább szeretek. Amikor a negyedik „mennyasszonyom”, Andrea is elhagyott, úgy képzeltem, hogy nincs tovább, itt a vége mindennek, nincs ahova tovább lépni az életben, hiszen minden abszurd, semminek nincs célja, vagy értelme a sorsomban. Nem csak lelkileg, de egészségileg is teljesen összeomlottam. Fájó, begyulladt veséimben, húgyvezetékeimben, húgyhólyagomban és prosztatámban, és a magatehetetlenségi állapotig leromlott energiarendszeremben hetekig éreztem a halál közeli fuvallatát. Hát kénytelen - kelletlen, egyelõre elfogadtam, de legalábbis úgy tettem, mintha elfogadtam volna az irracionális helyzetemet. Végül, az önelemzõ naplóírás segítségével, lassan – lassan, az Andrea “árulásának” következtében beálló, erkölcsi és fizikai halál-közeli állapotomból kilábaltam, de azt is tudtam, hogy egy újabb érzelmeken alapuló szerelmi kapcsolatot követõ esetleges csõd, már a túlvilági küszöb végleges átlépését is jelentheti. Ezért nagyon kell vigyáznom, hogy olyan párkapcsolatba, amely érzelmileg is implikálna és amelyben közös jövõképek jelenhetnének meg, ne menjek bele. Ezt a döntésemet egy fél évig sikerült tartani. Hiába: ember tervez és Isten végez… Karácsonyi betegágyas töprengéseim olyanféle felismerésekhez vezettek, hogy az engem elhagyó szerelmeim férjeivel szemben érzett legyûrhetetlen démonként tomboló féltékenység hajszálere a teljesíthetetlen szerelmi idealizmusommal ellentétes, szexuális sóvárgásaimmal keveredõ szentimentalizmusban, illetve a kamaszkorban látott szerelmes filmek jelenetei és hangulatai által “belõtt” életképzeletem által gerjesztett, csillapíthatatlan szerelmi boldogság-szomjamban gyökerezik. Kudarcaim miatt kiengesztelhetetlen gyûlöletet éreztem a volt szerelmi partnereimmel szemben, és ugyanakkor szorosan ellenõrizni is szerettem volna minden új partnerem vágyát, manipulálni az akaratát az újabb kudarcoktól való félelmemben. Andreával szemben ezért, sokáig elengedési és megbocsátási képtelenségbõl eredõ dühödt gyûlöletet éreztem, illetve, azt, hogy meg tudnám ölni öt is és azt a férfit is, aki “elvette õt tõlem”. Neki köszönhetem, hogy megsejtettem azt, hogy az egész szervezetemet lemérgezi és az energiarendszeremet szétbontja az ellenséges érzés, amit a más nemû személlyel: a potenciális másik felemmel, az ideálisnak várt kiegészítõmmel szemben érzek, amiért boldogtalanná tesz azzal, hogy elhagy, vagy amiért nem hajlandó valóra váltani az önkéntelen hatalmi ambíciókkal és birtoklási vágyakkal elegyített boldogságról szóló sláger - álmaimat. Azt is tudtam viszont, hogy amennyiben sokáig nincs szexuális kapcsolatom, és amennyiben huzamosabb ideig szexuális kielégülés nélkül maradok, hiába gyógyulok ki gyógyszerek szedése által az elfogadhatatlan kudarcérzés által okozott betegségbõl: az elengedési képtelenségembõl és bosszúvágyamból eredõ vese- húgyhólyag és prosztatagyulladásból, mert “szárazon” a lelki egyensúlyom a korábbinál jobban is kibillen és akkor egy végzetes, belsõ önmérgezés áldozata lehetek. Valami ilyesmit tanítottak azokon a misztikus kurzusokon is, amelyeken a kapott információ egybevágott az én korábbi isten -és igazság kereséseim közben kialakult lét-képzeteimmel. Mindössze csak az zavart, hogy azokon a kurzusokon igen sok hangsúlyt fektettek a táplálkozás megváltoztatásának a szükségességére és az asztrológia elemeinek az ismertetésére. Nem tudtam elfogadni annak a gondolatát, hogy az állatok húsában található kevés mennyiségû hullaméreg árthat nem csak a szervezetnek, hanem a léleknek is. És azt sem, hogy megvilágosodott, értelmes személyek, hihetnek az olyan primitív babonákban, mint az asztrológia? Amit viszont az érzelgõsség és szenvedélyesség-mentes, és az önámítástól megtisztított szeretetrõl, az õk megfogalmazásában: a "kozmikus" szeretet erejérõl - az én elképzeléseim szerint: a személytelen szeretetrõl – tanítottak tetszett. És amit az oldott, egoizmus-mentes szexuális kapcsolatról, a szexuális aktusnak a mentális önkontrol és spirituális tudatosság segítségével történõ meghosszabbításának a szükségességérõl, illetve, amit arról a szeretkezési technikáról tanítottak, amely az idõben többszörösen meghosszabbított szexuális aktust lehetõvé teszi, még inkább tetszett. Hiszen korábban magamban is éreztem hajlamot és késztetést ilyen fajta, tudatosan hosszabbított szerelmeskedési gyakorlat folytatására, de nem rendelkeztem a megvalósítást lehetõvé tevõ lelki - szellemi és biológiai ismeretekkel. Szóval az ide vágó "Metafizikai Tanítások" nem csak, hogy megtetszettek, hanem egyenesen szívemhez szóltak. És ezt olyannyira, hogy azonnal megszakítottam a korábban megkezdett teológiai szabadegyetem elõadásainak látogatását és teljes szellemi bevetéssel a misztikus tanok irányába fordítottam minden szellemi érdeklõdésemet. Az elõadások közben elhangzottak olyan kijelentések is, miszerint “Minden betegség az ember természetellenes és törvénytelen életformájából, vagyis a normális élet megtagadásából ered. És mivel az ember a metafizikai õsideája, az eredeti õsállapota szerint nem csak férfi és nem csak nõ, hanem a kettõ együtt, a szexuális kiegyenlítõdés és a folytonos párkapcsolat nélküli életforma minden esetben törvénytelen. Az embernek e törvénytelen állapotban való csökönyös kitartásából: a közömbösségbõl ered minden nyomorúsága, szerencsétlensége és az összes betegsége.” Mindez egybevágott pillanatnyi alaphelyzetemmel, ezért nem sokat mérlegeltem az elhangzottak igazságtartalmát és azonnal körülforgattam Skorpiói szemeimet a hallgatótársaim körében, és mérlegelni kezdtem, hogy melyik nõi felelne meg esztétikai elvárásaimnak, amennyiben kiderülne, hogy hajlandó lenne szeretkezni velem. Ma tudom, hogy semmi sem véletlen és nem csodálkozom azon, hogy pontosan Jutkán akadt meg a szemem, akivel a következõ hét folyamán az http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 5 January, 2017, 14:18


utcán máris szembementem "véletlenül". Mindig különösebb szexuális vonzást gyakoroltak rám a világot velem azonos magasságból látni képes, de nálam nem magasabb hölgyek (a férfi átlagnál tehát nem, de a nõi átlagnál magasabb nõk) és Jutka is ekkora darab volt. Miután köszönés után elhaladtunk egymás mellett hosszan utána néztem és a látvánnyal meg voltam elégedve. A következõ heti elõadás szünetében már mellé ügyeskedtem magam és az akkori színvonalamnak, és ismereteimnek megfelelõ metafizikai témát kezdeményeztem, utalván rá, hogy mindezeket én a saját könyveimbõl tudom, és ha szükségét érzi, szívesen kölcsönadom neki a könyveimet. A kapcsolat folytatása már az ismert forgatókönyv szerint zajlott, de nem azért, mert Jutka "olyan" nõ lett volna, hanem azért, mert a zsák még a külsõ szempontú feltételek között is megtalálta a foltját. Vagyis azért mert, amint az késõbb, amikor belsõ felismerések folytán, kénytelen voltam elfogadni az asztrológia igazságtartalmait, kiderült, hogy igen hasonló spirituális struktúrával rendelkezünk. Õ is, és én is a Kígyó évében születtünk, és ráadásul Skorpió jegyében születtünk mind a ketten. De volt még valami, aminek a jelentõségét csak évek múlva fedeztem fel: a szenvedélyes természetet adó Oroszlán Ascendensem által jelzett, értelmi tüzességem miatt, õ, tudattalanul jobban vonzódott hozzám a Nyilas Sárkányfarka által jelzett, lefojtott tüzességével, mint én hozzá, annak ellenére, hogy a Rákban és Halak gyakorlati életkörét jelzõ XII. házban álló a Sárkányfarkam által jelzett érzelmes természetemet õ is provokálta, mivel neki a Halakban áll az Ascendense. De ilyen szempontjaim nekem akkoriban nem voltak, és még ha tudtam volna is, hogy milyen újabb veszély-lehetõséget jelenthet ez a karmikus jellegû kapcsolat mindkettõnkre nézve, még akkor sem vettem volna figyelembe. Hiszen amióta Andrea elhagyott már több mint két hónap telt el és én valósággal fuldokoltam szexuális kielégületlenségem tengerében. Ezért, amint kiderült, hogy õ is egy olyan kapcsolat végénél tart, amely kilátástalan, hiszen az a férfi, akivel szerelmi viszonyt folytat, több éve már, nõs és családapa, és esze ágában sincs elválni, az eredeti tervem szerint felajánlottam Jutkának, hogy legyünk egymás szexuális partnerei, de anélkül, hogy érzelmeket hazudnánk egymásnak. Jutkának az egyetlen kifogásával, miszerint nem tud és nem is akar egyszerre két férfi szeretõje lenni, egyetértettem. Rávettem hát, hogy hagyja ott a családapát, hiszen ez által három embert szabadít meg a szenvedéstõl. Ez nem ment egybõl, mert meg kellett várni, hogy a férfi hívja telefonon és csak akkor beszélgethettek. E helyzet miatt akkoriban még csak fel sem merült nála az, a férfiak által általában fölösleges és értelmetlen nõi bonyodalomként kezelt lelki igény, miszerint õk érzõ lelkek, és nekik érzelmek nélkül a szeretkezés nem megy. Ezért a családapától való elválása után, máris a tettek mezejére léptünk és én végre - valahára újra egy nõ személyébe hatolhattam és megfürödhettem a szexuális élvezetek gyönyöreiben. A mennyei gyönyör-fürdõm azonban igen rövid ideig tartott, mivel a Ritával és az Andreával való szakítások következtében teljesen leromlottam szexuálisan és a korai magömlés nyomorának krónikussá válása fenyegetett. Szerencsére Jutka megértõ és türelmes partnernek bizonyult és kivárta amíg a hímvesszõm lassan újra megnövekszik annyira, hogy némi ügyességgel a hüvelyébe újra be tudom vezetni. Ott bent, aztán nagy fegyelemmel és nagy figyelemmel, kitartóan addig mozgattam óvatosan, ameddig valamennyire neki is jó lett. Kicsit restelltem magam a gyenge férfiasságom miatt, de õ nem mutatta, hogy elégedetlen, vagy bosszús lenne és másodszor és harmadszor is eljött. Keserves lelki – önértékelési gyötrõdések, de roppan nagy önfegyelem árán szereztem vissza a Jutka segítségével a valamikor rendkívülinek és kikezdhetetlennek képzelt férfiasságomat. Ha nem találkozom vele és a bukarestiekkel, talán nyomorék és komplexált férfi maradtam volna egész életemre. Végül is a szexualitás metafizikai értelmének, vagyis a szexuális aktus akkor lényeginek képzelt jelentõségének a megértése segítségével és az ennek megfelelõ technikai szabályok figyelmes alkalmazásával, a táplálkozási szokásaim megváltoztatásával és természetesen Jutka finom, nõies lénye és nem utolsó sorban hosszú, de formás combjaival koronázott, izgatóan kívánatos teste segítségével, sikerült a fiatal kori szexuális képességeimet teljes mértékben visszanyernem. A szokásos nyári karate - edzõtáborban, már a Fekete Tenger parti hullámverése ritmikus hangjaira szeretkeztünk a part közelében felhúzott sátramban. Ez így mind jó is lett volna, ha Jutkáról idõ teltével ki nem derül az, hogy mind a tradicionális polgári gondolkozásában, mind az alaptermészetében: kényelem-szeretetében, nehézség- és konfliktus kerülésében, nagy kompromisszumokra való hajlamában, erõsen hasonlít szegény édesanyámra és ezen az alapbeállítódásán a metafizika tanulmányozása – legalábbis akkoriban még… – majdhogynem semmit nem változtatott. Õt ugyanis, az erõs Víz jellegû felszíni töltetének megfelelõen, a metafizikai információnak csak a misztikusan érdekes, álomszerû, feminin oldala érdekelte és semmi kedve nem volt az általam részletesen és több alkalommal is elmagyarázott fogyasztói létrontás tudomásulvételéhez és az ennek meghaladást lehetõvé tevõ metafizikai - kritikai- alapállás felvételéhez, az “úgy is mindegy” -jellegû polgári gondolkozásnak megfelelõ életvitel felszámolásához. Ráadásul, idõvel azt kellett észlelnem, hogy egyre jobban ragaszkodni kezdett hozzám, mígnem rá döbbentem, hogy akaratán kívül megszegi a kezdeti egyezségünket és megengedi magának azt a luxust, hogy szerelmes legyen belém. Pedig akkoriban engem semmi más, csak és csakis az új, üdvözítõ tudás-rendszer minél tökéletesebb megismerésének és elsajátításának a vágya érdekelt, sõt: az újonnan megismert szeretkezési módnak a más személyekkel való kipróbálása is, hiszen mint mindannyian akkor, én is meg akartam nyerni e tudás segítségével, a személyi implikációtól mentes, de élvezhetõ életet. Hiszen annyi csalódás és kudarc, sõt négy lelki és szellemi traumaként megélt csõd után, nem is akartam gondolni a szerelemre. Ráadásul, már csak a kapcsolatunk baráti jellege miatt is, Jutkával nem is lettem volna szenvedélyes szerelmi érzésekre képes. Így történt, hogy egy másik lányt, aki néhány hét múlva a misztikus metafizikai elõadásokra kezdett rendszeresen járni, és aki az Oroszlán jegyében született, ami miatt az Oroszlán Ascendensem által jelzett, ébredezõ új személyi tudatomat izgatta a lénye, szóval a csinos tanárnõ diszkrét filigrán személyét annyira megkedveltem és annyira megkívántam, hogy a felfogadott óvatosság helyett máris örvendeni kezdem annak, hogy körünkben megjelent. Hiszen tényleg úgy éreztem, hogy igazából szerelmes lettem újra és egy adott idõszakban feltett szándékomban is állt feleségül venni õt mindenképpen. Igen ám, de Jutka képtelen volt elválni tõlem és majdnem olyan tragikusan élte meg az elválást, mint öt évvel korábban szegény Dóra. Jutkának az elválásunk gondolatával szemben tanúsított, és õt teljesen irracionális cselekedetek elkövetéséig hajtó ellenállása, igen mélyen megrendített, hiszen õ ebbe a szerelmi kelepcébe teljesen ártatlanul, mondhatni az én http://kozmaszilard.hu




figyelmetlenségem következtében esett bele. Ráadásul visszatért az életemet megnyomorító régi sláger, miszerint, akiktõl én szeretnék gyermeket, menekülni kezd elõlem, azok a szeretõim viszont, akikkel nem kívánok szoros rokoni kapcsolatba kerülni, mindenáron gyermeket akarnak szülni tõlem. Jutka égre-földre esküdözött, hogy ez nem úgy lesz mint a Boróka és a Medárd esetében, nem kell majd elismernem a gyermeket a törvényszéken, senki nem fogja megtudni, hogy tõlem van és így tovább. Egy pár hétre rá, hogy haza jöttünk a tengerpartról - ahová már úgy mentünk el, hogy miután haza jövünk, menthetetlenül el fogunk válni - bejelentette, hogy a tabletták szedése ellenére, nem jött meg a havi vérzése. A hír tudomásulvételekor teljesen megrémültem. Késõbb viszont eszembe ötlött mindaz, amit a szabad akaratról, a szabad egyéni elhatározás mágikus erejérõl és a minden emberben, de fõként a nõkben szunnyadó mágikus képességekrõl tanítottak a bukarestiek. Kezdett kitisztulni a kép, és egyre határozottabb körvonalakat öltött az a gondolat, hogy Jutka nem tudatosan, hanem önkéntelenül idézte be magának ezt az állapotot, a többszörösen víz-jegyû mágikus képességeivel. Már a pszichológusok is ismerik az álterhesség nevû jelenséget. Amit viszont a pszichológusok nem akarnak tudomásul venni az, az, hogy az álterhesség nem a nõi pszichének a nõi szervezetre gyakorolt befolyása hatásának a következtében jön létre, hanem az asztrális test (a vágy test) mágikus erejének a hatására. De ez csak az álterhesség esetében van így. Mert abban az esetben, amikor nem álterhesség jön létre, hanem tényleges teherbeesés történik fogamzásgátló tabletták szedése ellenére, nem beszélhetünk egyszerû pszichikus hatások következményérõl. A pszichikai foganás elõtt, sokkal korábban, és sokkal finomabb létszférák szintjén, az õsteremtés abszolút erõtere közvetlen közelében álló ideavilágban történik a spirituális magzatfoganás. A pszichikainál sokkal finomabb létszférák morfogenetikus erõtereiben döntõdik el tehát, hogy épül-e egy új lélek az isteni programok alapján az anyai tudattalan képzelet önkényesen – természetszerûen - mûködõ mágikus erejének a hatására és, hogy az itt létrejött kauzális és spirituális lélek-program elindítja-e az alacsonyabb létdimenziók szintjén történõ egységesülési erõket, amelyek egy lélek-embriónak a fizikai dimenzióban történõ megtestesülését eredményezi. E foganási folyamat véghezviteléhez az asztráltestnek kevés az ereje, ehhez a spirituális - képzeleti testnek a tudati szférákban történõ, finom – És teljesen mindegy, hogy negatív, vagy pozitív, befogadó, vagy elhárító, de - intenzív feltöltõdése szüksége. A lényeg az, hogy a kauzális létdimenzió: az abszolútum és az egyetemes világörvény közelében, a pszichikai (durva!) átélések és célzott akarati vágyak teljesen hatás nélkül maradnak és kimondottan csak a tudat és az akarat által nehezen követhetõ és befolyásolható képzeleti élmények azok, amelyek a teremtés mechanizmusát beindítják. Ezért van az, hogy nagyon sok nõ, aki mindent meg tesz azért, hogy gyermeke szülessen, nem képes áldott állapotba kerülni és ugyanakkor azok a nõk, akik leszorítják a tudattalanjuk legmélyebb rétegeibe a teherbeeséstõl való félelmeik élénk gondolatképeit, menthetetlenül teherbe esnek ez elsõ szexuális aktus után. A kauzális dimenzió ugyanis nem ismeri sem az erõszakot, sem a lét megtagadását, vagyis a teremtéssel szembeni ellenkezést és kimondottan csak a szellemi formát öltõ gondolatképekre az õsideákkal azonos szellemi vágyképekre, lelki töltetû idea-képzetekre érzékeny. Mindezt nem tudtam még akkor és mai megítéléseim szerint a bukarestiek sem tudták és lehet, hogy még máig sem tuják, hiszen õk a férfiaknak a magömlés teljes ellenõrzése fölötti uralom szükségességét, vagyis a teljes visszafojtásának az elvét tanították, amit én akkor sem, és a késõbbiekben sem voltam hajlandó elfogadni. A kezdetben persze, csak azért, mert nem éreztem magam képesnek a magömlésem teljes ellenõrzésére és teljes visszafolyására, késõbb viszont azért, mert valahol metafizikátlannak éreztem mindenféle mesterséges módszert, ami nem a természet rendjével összhangban álló tudatos együttmûködés útján teszi lehetõvé az ember számára a teremtésben való tudatos részvétet. Megsejtettem, hogy amennyiben léteznek analogikus kapcsolatok a lét különbözõ szférái között, és amennyiben én ténylegesen szabad akarattal rendelkezek, az a katasztrófa, hogy akaratomon kívül újból apa legyek, egy olyan nõ által, akit igazából nem szeretek, nem történhet meg újból velem. Nem szülhet nekem még egy nõ egy olyan gyermeket, amelynek a fogadására én nem vagyok felkészülve, és akinek az édesanyját én szívvel lélekkel nem szeretem. Mentálisan koncentrálni kezdtem arra, hogy ez a lét - igazságtalanság újból ne történjen meg velem és fogadalmat tettem, hogy amennyiben ettõl a materiális tehertõl megszabadulok, teljes mértékben a metafizikai tudás rendje szerint fogom vezetni a hátra levõ életemet, sõt: elkötelezem magam teljes életemmel ennek a tudásnak a terjesztése mellett, habár semmiféle elképzelésem nem volt arra nézve, hogy ezt hogyan valósíthatnám meg. És láss, világ, csodát : Jó néhány napra - egy egész hétre? - rá, hogy ezeket így végiggondoltam és ezekre a gondolatokra erõsen koncentráltam- megtörtént a csoda: Jutka közölte velem a megnyugtató hírt: igen fájdalmas görcsök közepette egy fél napon keresztül, alvadt vérrögök jöttek ki belõle, majd beállt a rendes menstruáció. Ez a hír nem csak egy nyomasztó tehertõl való megszabadulását és a Jutkától való végleges elválást jelentette számomra, hanem egy olyan jelenség felkutatásának és tisztázásának a fontosságára is felhívta a figyelmemet, ami életem központi kérdése lett: a szellemi dimenziónak, az anyagi dimenzióval szembeni elsõdlegességének a kérdése. Akkoriban persze, ez csak annyit jelentett, hogy miként lehet úgy szeretkezni "szabadon és tisztán", tehát, mesterséges módszerekkel nem és mágikusan még annál inkább nem védekezve, hogy sem a férfinak, sem a nõnek ne kelljen attól félnie, hogy a szexuális aktus útján történõ természeti harmóniába kerülést, vagyis a természeti kiegyenlítõdést jelentõ biológiai – pszichikai egységesülést úgy tudják megélni, hogy annak ne legyen magzatfoganás a következménye? Egy Rózsakeresztes ismereteket terjesztõ könyvben olvastam akkoriban, hogy miután a férfi ivarsejt bejut a nõi petesejtbe, körülbelül még három hét inkubációs idõszakra van szükség ahhoz, hogy a sejtosztódás elkezdõdjön, vagyis a magzati állapot elõálljon. Persze, a szerzõ azzal magyarázza, hogy az inkarnálódó lélek el kell határozza, hogy marad-e a kiválasztott szülõknél - megragad-e a kiválasztott anyaméhben - vagy nem. Abban az idõszakban, mint általában Európában mindenki, aki sokat szenvedett a vallásos és a tudományos neveltetése során belésulykolt tévképzetek következményétõl és hirtelen találkozik a misztikus filozófiával, én is hittem a reinkarnációban. Ezért a fogamzás eme értelmezésébõl annyit vezettem le a magam számára, hogy ezek szerint, az alatt a három hét alatt, az inkarnálódni akaró, de a szülõk által "nem kívánt" lélek szabadon elküldhetõ, elhessegethetõ az anyaméhbõl. Több év multával, ami közben több olyan barátom horoszkópot is értelmeztem, ahol az asztrológiai motívumok több generáción át, az õsszülõktõl a ma unokákig, dédunokákig követhetõek, rájöttem, hogy igaz a Hamvas Béla tétele, miszerint reinkarnáció nincs. Így, ezt a http://kozmaszilard.hu




magzatfoganási – és nem foganási határozatlansági elvet egészen átértelmeztem és átértékeltem. Ahogy gyarapodtak a metafizikai ismereteim, a reinkarnáció és a keleti miszticizmus híveit kezdem egyre inkább naivaknak és mentálisan a fanatikus keresztényekhez hasonlóan zavarodottaknak találni. Sõt: ahogy az õskorrupció - a bûnbeesés - metafizikai értelmének keresése közben a teremtés logikus értelmét is kezdtem felfedezni, kezdtem mind mélyebb és logikusabb megfeleléseket és összefüggéseket találni az örök egyetemes világteremtési folyamatok és az ember-foganás metafizikai folyamata között. Ám azelõtt viszont, mielõtt e felismerésekig eljutottam volna, még szükségem volt egy sereg személyes tapasztalatra, el kellett még követnem egy - két szarvashibát, az Andrea-csõd utáni “bölcs” elhatározásom, ellenére meg kellett élnem még egy - két párkapcsolati kudarcot és csalódást, el egészen a Emesével való drámai élmények és az általam kezdeményezett és nagy lelki megrázkódtatások között véghezvitt hazaköltözésemig. De vegyük sorba az eseményeket. A Jutkával való szakítás után, részben azért, mert úgy képzeltem, hogy immár rendelkezek egy szellemi világossággal áthatott szeretet-készségen alapuló (Ajaj, szeretet: akkor még én is ugyanazt a boldogság- sóvárgó ragaszkodást értettem a lelkem mélyén alatta, mint a feketelyuk gravitációs terében élõ többi ember, hiába fantáziálgattam az emésztetlen misztikus képzeteim hatására egyebet.) "beavatottsággal", részben azért, mert vonzott a rendkívülien nõies arcával és finom gesztusaival a metafizikai elõadásokon újonnan megjelent csinos kis tanítónõ, hát szabadjára engedtem feléje, elõbb a képzeletemet, majd a vágyaimat és érzelmeimet. Sõt, akkoriban a bukarestiek által tanított metafizikai alapigazságok mellett, az általuk hangoztatott reinkarnációs tanokat is elhittem, és ezek hatására teljesen voltam gyõzõdve arról, hogy Líviával már találkoztam korábbi inkarnációk folyamán és most sorsbeli kötelességünk ezt a korábban megkezdett spirituális feladatot együtt folytatni. Nem tudom, én mennyire vonzottam õt és hogy õ mennyire lett szerelmes belém, de ahhoz képest, hogy szûz volt, aránylag vele is elég hamar szeretkezni kezdtünk, annak ellenére, hogy elmúlt már huszonhárom éves és ebben a korban már igen sok gátlással, lelki igénynek képzelt komplexussal és elõítélettel telik meg az ember a szexualitással szemben. Szándéktalanul szerzett korábbi tapasztalataimnak köszönhetõen viszont, ez is összejött, boldognak éreztem magam és azt hittem, hogy nyertem, mivel az ideális párkapcsolathoz, íme és ráadásul komoly metafizikai tudással is felvértezve! - elérkeztem. Azt hittem, hogy végre tényleg megnyertem a boldogságomat s az életemet. Pedig nem nyertem meg semmit és a boldogság is egyre távolabb került az életembõl, annak ellenére, hogy teljes talajvesztésbe torkolló tragédiák már nem történtek. Mintha egy õrült ördögi körben élnék, visszatértek életembe a régi sors-motívumok. Ahogy megkezdõdött az iskolaév, Líviának egyre kevesebb ideje volt rám, vagyis a magánéletére, akárcsak Dórának a vele töltött gyötrelmes kilenc év alatt. Az iskolaév beindulásával egy idõben, rengeteg otthoni megbízatásból eredõ jótékonykodni valója és önként vállalt társadalmi kötelezettsége került, aminek következtében a magánélet folyatásához szükséges szabadidõvel egyáltalán nem rendelkezett. Rafinált stratégiákat kellett kidolgozzak annak érdekében, hogy tõrbe csaljam, és néhány órára együtt lehessünk intim körülmények között. Hogy csak egymásra figyelve tölthessünk el legalább néhány órát egy héten, annak ellenére, hogy ezeket az órákat - legalábbis a Lívia bevallása szerint - õ is igencsak kedvelte, mint annak idején Dóra. Csak éppen hogy utána semmit nem tett annak érdekében, hogy ez a pár gyönyörû óra összejöjjön számunkra. Engem soha nem keresett fel a lakásomon, csak akkor, ha ezt elõzetesen nagyon megígértettem vele - és még akkor sem lehettem biztos, hogy nem jön-e közbe valami nagyon fontos és halaszthatatlan jótékonykodási akció, amire õt, mint jó embert megkérik a lépcsõházi szomszédai. Vagy nem akad-e valami fontos és súlyos és halaszthatatlan társadalmi elintézni való, amit az igazgató nõje helyett elvállal, mert annak szegénynek családja van, és Líviának mégis csak több az ideje... A nyári idillikus egymásra találásunk után, két - három hónapra már csak arról tudtam beszélgetni szeretkezés után az ágyban, hogy õ miért nem tud saját maga lenni, és miért nem tudja úgy rendezni az életét, hogy az intim együttlétekre, vagyis reám jusson több ideje, arról nem is beszélve, hogy közös társadalmi-közösségi életünk egyáltalán nem is volt, akárcsak Dórával annak idején. Nem tudtam rávezetni, hogy neki, mint az Oroszlán jegyében született személynek elsõsorban az a dolga és kötelezettsége, hogy idõnként határozott Nem-eket mondva, megtanuljon saját személye és sorsa (ideje) fölött rendelkezni, vagyis a saját maga ura lenni. És csak ez által és ilyen módon tud igazából segíteni másokon. Úgy tehát, hogy az olyan szívességkérések elhárítása által, amelyek mindössze azt szolgálják, hogy a szívességkérõk a saját nyers tapasztalni valójukat rá hárítják, lehetõvé teszi, hogy azok, az õk személyi és spirituális fejlõdése szempontjából életbevágóan fontos élettapasztalatokhoz hozzá juthassanak. Úgy, hogy a szívességkérõket megtanítsa a saját értékítéletük, stabil személyiségtudatuk kiépítésére és ez által a személyi sorsfeladataik felvállalására. Hogy megtanítsa õket élni anélkül, hogy másoknak - vagyis az õ - jóindulatával, jóérzésével, segítõkészségével, bizalmával és idejével visszaéljenek. Lívia viszont mindig arról igyekezett meggyõzni engem, hogy humanista beállítottságának köszönhetõen, miért nem tudja a különbözõ társadalmi és jótékonykodási felkéréseket elhárítani, és miért nem képes semmit véghezvinni mindabból, amit én, az õ szerelme, talán jogosan elvárhatok tõle? Vagyis arról szólt a magyarázkodása, hogy mennyire normális és racionális az õ helyzetében az, hogy mi, a szabad és el családilag még el nem kötelezett emberek alig tölthetünk el egymással három - négy órát hetente, azért hogy az otthon-ülésbe beleunt szomszéd családanyák napi három órát tölthessenek egymás társaságában, kávézgatva, cigarettázva, sörözve, és persze pletykázva a fölöslegesen bekapcsolt tévé készülékek elõtt. És ami csodálatosan dühítõ volt az egészben az, az, hogy akárcsak Dóra esetében, a végén mindig kiderült, hogy neki igaza van. Mert ha ekkor és ekkor õ nem intézi el ezzel és azzal ezt és ezt, akkor bizonyos szomszédok, unokatestvérek, feleségek, férjek, tanító és tanár kollégák, igazgatók, gyermekek és testvérek igencsak rossz következményekkel számoltak volna: Lekésték volna a vonatot, az autóbuszt, a határidõs személyi okmányok beadását, a beiratkozást, a beíratást, a vizsgát, az adófizetést, az ebédfõzést, a tankolást, a kaszálást, vagy a takarást, az ünnepet, az ünnepi ebédet, vagy az ünnepi beszédet, a szülinapot, a fényképezést, elmaradtak volna a mosással, a vasalással, az ebédkészítéssel, stb. Mindent meg lehetett tehát Líviával beszélni, csak éppen azt nem tudta megérteni ez az értelmes tanító, hogy azokból a személyi tapasztalatokból és negatív következményekbõl, amelyektõl a végeérhetetlen áldozatos ügyködésével megmentette, a rászoruló, vagyis a személyi tapasztalataikat az õ szívélyessége, http://kozmaszilard.hu




jótékonykodása és önkéntes ügyintézései által elhárító, kikerülõ, kicselezõ barátnak, rokonnak, ismerõsnek és idegen embernek, esetleg szellemi - lelki tanulni valója, vagyis fejlõdési lehetõsége lett volna. A helyzet kezdett egyre fárasztóbbá, együgyûvé és végül unalmassá, sõt: már - laposan abszurddá is válni és én belefáradtam mind a magyarázgatásokba és a méltatlankodásokba, mind a közös együttlétek érdekében történõ taktikázásokba, követelõzésekbe, új és új idillbe-csalogatást célzó stratégiák kitalálásába. Ezen közben, a Líviával való kapcsolatom kudarcát a finom intuíciójával talán meg sejtve, majd késõbb, amikor a dolgot neki tényleg elpanaszoltam, egyre inkább felbátorodva, Jutka kezdett látogatóba járni hozzám egy - egy üveg finom itallal a táskájában, úgymond baráti beszélgetésekre. Persze, amire az italnak a végére jártunk, többnyire az ágyban találtam magam vele, helyzet, amely ellen így, lelkileg és testileg is kielégületlenül és a Lívia labirintus-járásával szembeni tehetetlenségemben, ha volt is kifogásom, csak annyi ellenállást tanúsítottam néha, hogy gyáva egérként lapulva, nem nyitottam ajtót Jutkának. Mindenképpen újból olyan tehetetlennek és tanácstalannak éreztem magam, akárcsak tíz évvel korábban, amikor Györgyivel és Kingával felelõtlenül lefeküdtem, miközben Dórába voltam nyakig szerelmes, vagy amikor Ilonkával és Dórával szeretkeztem, miközben Ritába voltam nagyon szerelmes. És a végzetes eredmény is majdhogynem megismétlõdött, mert január végén Jutka megint bejelentette, hogy terhes és ezt a gyermeket meg fogja tartani, de ne izguljak, senki nem fogja megtudni, hogy én vagyok az apja, és a többi és a többi, lálálálá, lálálálá. - Mintha ezt a lemezt már hallottam volna! Iszonyúan megrémültem. Nem, ez már nem lehet. Ennyire nem lehet gonosz az Isten! Vagy igen? Mit beszélsz, te hülye Balog Ádám, ennek az Istenhez így semmi köze nincsen! Szedd össze magadat és nézz szembe a tetteid, és a nem-tetteid következményével. Korábbi tapasztalataidból meg tanulhattad volna, hogy határozottnak kell lenni, nem lehetsz most gyenge. Vagy akarsz még egy zabi - gyereket? Add már a tudtára annak a szerencsétlen nõnek, hogy számára a részedrõl nincs irgalom, hogy megutáltad és részedrõl semmiféle megértésre nem számíthat, vagyis semmiféle kapcsolatban nem reménykedhet, ha nem akarod, hogy még egy Borókád legyen. És tényleg iszonyúan elbántam Jutkával: becsomagoltam egy dobozba és mivel nem találtam otthon, átadtam az anyjának azokat a meleg pulóvereket, amelyeket idõközben kötögetett számomra "szeretete" jeléül. Egyszerûen becsengettem a lakásukra és az édesanyjának a kezébe nyomtam az egészet egy végleges és visszavonhatatlan szakításról szóló levéllel egyetemben. De kétségbeesésemben a akkor legsötétebb fekete mágiázási praktikákat is elkövettem, amelyek esetleges veszélyére - negatív következményeire - késõbb Jutkát figyelmeztettem. Hogy ez utóbbi tette-e meg a hatását, vagy az én visszavonhatatlannak látszó, határozott lépésem, nem tudom. Lehet, hogy mind a kettõ. Mindenesetre, az eredmény akkor az volt, hogy három nap múlva Jutka felhívott telefonon: vaklárma volt az egész, õ reám nem haragszik és a pulóvereket fogadjam vissza, fõképp azt a hófehéret, amit legutoljára kötött arra a hírre, hogy a Bukarestiekkel megegyeztünk, hogy február közepétõl én is metafizika elõadásokat fogok tartani magyar nyelven és a META teljes jogú, magyar nyelvû elõadója leszek. Szóval ez a vihar elmúlt és én hálálkodtam az Istennek, hogy még akkor is szabadon lélegezhettem újra, ha Líviával kapcsolatban semmi nem jött helyre, de én kezdtem igen erõsen gondolkozni azon, hogy mi is lehet ezeknek a nem kívánt teherbeeséseknek metafizikai rejtélye? És ezt annál is inkább, mert számoltam azzal is, hogy amikor elõadó leszek és különbözõ városokban alszok különbözõ családoknál és személyeknél, elõbb - utóbb olyan nõ nemû lényekkel is fogom majd lélek és testközelben találni magam, akikkel szívesen harmóniába kerülnék a lét összes érzékelhetõ szintjén néhány napra, vagy akárcsak néhány órára is. Márpedig ha én gumióvszerrel, hormonális fogamzás gátlókkal, vagy bármilyen más módszerrel kezdek védekezni a testi harmóniába-kerülés következményeként megfoganó vándor léleknek a gyermektartási kötelezettségben is megérezhetõ jelentkezésével szemben, ezzel ellentmondok annak a metafizikai tételnek, hogy minden, ami velem történik, az én szabad akaratomnak és mágikus képzeletemnek a függvénye. Annak az egyetemes igazságnak tehát, hogy "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet", aminek a metafizikai értelmezése nagyon megfogott, és amit el is fogadtam azon nyomban a Bukarestiektõl teljes mértékben. Így töprengve rájöttem, hogy a probléma gyökere sokkal mélyebben van el ásva. A megoldás nem a vándor lelkeknek a szex-partnereim méhétõl való mágikus távoltartásában és mágikus elhessegetésében áll, hanem annak a megelõzésében, hogy egy nem kívánt foganási folyamat, kauzális szinten az én személyemmel kapcsolatban létrejöjjön és elinduljon. Hogy szükséges lesz egy olyan határozott mentális alapállás felvétele, hogy mindaddig, amíg az igazi élettársamat meg nem találom, azok a nõk, akikkel közben szeretkezek, ne kerülhessenek tõlem várandós állapotba! Misztikus egyszerûen: a tudattalanom mély zónájába és a mágikus képzeletem központjába “elhelyezni” azt a tényt, hogy nem kerülhet váratlanul és hívatlanul az én életterembe semmiféle inkarnálódni vágyó vándor lélek. Felsejlett tehát a nagy megsejtés, ami egyre inkább meggyõzõdésemmé is vált, ti., hogy nem a foganás ellen kell védekezni és nem a foganás ideája ellen kell hadakozni, hanem belsõ erõfeszítések útján elért képzeleti letisztulás segítségével, az õsi teremtõ erõkkel harmonikus kapcsoltba kerülve kell kollaborálni. De nem volt, akivel a részleteket megbeszéljem. Ugyanis a META nálam fiatalabb elõadói, akkoriban még isteni dogmaként kezelték a Vezér Máté tanításait és vagy az ejakuláció teljes visszaszorítására, úgymond szublimálására esküdtek, vagy misztikus hallgatásba bújva, elzárkóztak a kérdés nyílt és õszinte megbeszélése elõl. Márpedig én azt már akkor is sejtettem, hogy tökéletes megegyezés van a fizikai - biológiai folyamatok és a metafizikai teremtési folyamatok, vagyis a nyers természet, az emberi képzelet és az Abszolútum között. Ezért, ha az elemi és normális vágy (ösztöni irányultság) bennünk az, hogy a férfi milliárdnyi ondó sejtjének a nõi hüvelybe kell kiömölnie a szexuális aktus befejeztével, akkor annak az a törvényes helye és ez a rendje, és így is kell megtörténjen. A foganás, illetve a meg nem-foganás tehát, elsõsorban nem azon múlik, hogy a testi kiegyenlítõdés természetes következménye természetesen zajlik-e le vagy sem. Mivel ennek a megvitatásától elzárkóztak, a kérdésnek a METÁsokkal való metafizikai felülvizsgálásának és részletes megvitatásának a gondolatáról letettem egyelõre, bízván abban, hogy vagy sikerül megbeszélnem azt egyszer Mátéval, a csoport vezetõjével, ha bebizonyosodik, hogy jó elõadó leszek, jók a metafizikai meglátásaim, megbízhatók az alapismereteim és érdemes komolyan odafigyelnie arra, amit mondok. Vagy a Rezonancia törvénye alapján, majd esetleg Magyarországon találkozok egy olyan beavatott mesterrel, akivel ezt megbeszélhetem elvben és részletesen. http://kozmaszilard.hu




Egyelõre a dolgot elhalasztottam és nagy hévvel vetettem bele az elõadói hivatásom betöltésébe. A dolog csak ott hibázott, hogy a kezdõk klasszikus bizonytalansága miatt, annyira ügyeltem az elõadói és "beavatotti" tekintélyemre, hogy új szexuális kapcsolat létesítést nem mertem kezdeményezni a nõi hallgatók körében, az itthoni kisvárosi környezetemben viszont Boróka és Medárd születése miatt olyan szexuális kalandor hírében álltam, aki a szabad kamasz álmaimban szerettem volna lenni, miközben a valóságban majdnem állandóan nyomorogtam az igazi szerelmi partner hiányától. Így történt ez a korábbi években és így történt ez most Líviával is, akit így, hogy hetente két napra elutaztam hazulról, még nehezebben és még nagyobb erõfeszítések árán tudtam utolérni a jótékonykodási útjainak labirintusában, és ügyes taktikázások árán a kényelmes lakásomra felvinni. Ebben a reménytelenül reménykedõ alaphelyzetemben jelent meg a bukarestiek otthoni elõadásain Réka, a kék szemû, szõke és göndör hajú, svéd-típusú lány, aki a puszta látványával elkápráztatott. Észrevettem, hogy már az is idegesít, hogy szünetben a bukaresti elõadótól érdeklõdik az elõadásokon elsajátítható ismeretek értelme és haszna felõl, ahelyett hogy engem kérdezne meg, holott õ új volt a társaságban és nem tudhatta, hogy a többi hallgató között ül egy olyan elõadó is, aki magyarul részletesen és akár mindennap is elmondhatja neki azt, amire kíváncsi a misztikus ismeretekkel kapcsolatban. Tudtam, hogy amit iránta érzek, nem a régi szerelmeim iránt érzett nehéz és bonyolult vonzalom, hanem a legegyszerûbb, de erõs szexuális sóvárgás, és ezért ha lesz is valami közöttünk, azt nem lehet majd szerelemnek nevezni. De azt is tudtam, hogy mindent, vagyis majdnem mindent elkövetnék annak érdekében, hogy életemben bár egyszer szeretkezhessek vele. Mint kiderült, nem is kellett olyan sok dolgot elkövetnem, mert nem csak vonzó nõ volt, de szexuális téren tapasztalt is, mint minden szép nõ, aki nehéz gyermekkorral, zavaros családi háttérrel rendelkezik, és misztikus megoldásokat keres az életére. Nem csak az én vonzódásom bizonyult eleminek, hanem az övé is. Második - harmadik szexuális együttlét után kiderült, hogy majdhogynem “fentrõl mûködtetett”, tökéletesen egybehangolt orgazmus-idõzítéssel rendelkezünk és mihelyt egybe ékelõdünk, a szexuális kéjérzet olyan elemi erõvel tör fel belõlünk teljes szinkronban, hogy azt a META által tanított tantra-jógás módszerekkel és taoista technikákkal visszafogni, és a kisüléseket misztikusan késleltetni lehetetlen. De fölöslegesnek bizonyultak a mesterséges orgazmus - kinyújtási kísérletek azért is, mert az egész lényünket a gyökér-sejtekben is meg rengetõ kisülések után tíz - tizenöt percre ugyanolyan elemi erõvel kívántuk egymást és én is, mintha megtáltosodtam volna, többszörösen eleget tudtam tenni az újabb kihívásoknak. Így hát Rékával az ágyamban végre megnyugodhattam és kipihenhettem magam valamennyire, miután Líviának, nem egyenesen, vagyis az õ humánusan kábult, ártatlan személyiségéhez szabottan: nem egészen egyértelmûen, a tudomására hoztam, hogy rég óta elégedetlen vagyok a kettõnk kapcsolatával, és ezért útjaink elválnak egymástól egyelõre. Utólag visszagondolva úgy tûnik, hogy õ gyakorlatilag nem is egészen érthette meg, hogy voltaképpen mit is mondok neki, mert a következõ metafizikai elõadások alkalmával, amelyekre eljárt, mintha várt volna tõlem valamit, talán azt, hogy meghívom, hogy menjünk el együtt valamerre, esetleg éppen a lakásomra. De akkor, amikor én udvarias kíméletesen, “az Istenért, csak meg ne bántsam” módon közöltem vele a válási szándékomat, Lívia nem adta tudomásomra, hogy nem érti a dolgot és, hogy szeretné egyértelmûen tisztázni az elhangzottakat. Újabb érzelmes elválási jelenetektõl tartva, én sem erõltettem, és soha nem is kérdeztem meg, hogy õ voltaképpen mikor is értette meg egészen pontosan, hogy a serelemi kapcsolatunk véget ért. Rékával jól voltam egyelõre tehát, annak ellenére, hogy tudtam, hogy ez még nem az ideális metafizikai alapállásból átélt szerelmi idill, amire vágytam, és ezért ennek is vége kell szakadjon egyszer, de hát mit tehettem volna: jól esett, hogy végre megint olyan, “mindent bele” módon élvezettel szeretkezhetek, mint Dórával néha-néha, valamikor nagyon régen. Sõt: még annál is felszabadítóbban hatott, hogy e szeretkezések gyönyörének nem volt utólagos lelki gyötrelem az ára. Réka tehát épp oly kényelmes, különösebb igények és elvárások nélküli, egyszerû, jóravaló és csendes útitársnak bizonyult, mint nyolc évvel korábban Ilonka, aki mellett nagyon kényelmes lett volna az életem. De az ördög sosem alszik. Miután ebben a probléma-mentes kapcsolatban kipihentem magam, lassan – lassan, egy “teljes értékû” spirituális partner után kezdtem újfent sóvárogni, olyanra aki elõadó-társam is lehet, akivel minden szinten meg tudom valósítani a nagy unió misztikát, aki engem a fejlõdésemben velem azonos mértékben serkent és nem csak nekem kell a metafizikai értelmeket megvilágítani számára, azokra felhívnom a figyelmét a mindennapi élete vonatkozásában. Réka sajnos nem lehetett ez. Õ ugyanis részben a diktatórikus hivatali fõnökének, részben a nõvére családjának volt a rabja és távol ált tõle, hogy rejtett szellemi igazság-kutatói, vagy elõadói ambíciókat tápláljon magában. A normatív családi életet élõ hivatali fõnõkével, aki az õ igen idõs apja, sõt: talán a nagyapja is lehetett volna, valami nagyon bonyolult pszichikai áttételeken keresztül érvényesülõ, és kéthetenkénti fizikai megvalósulásokban is jelentkezõ szerelmi viszonyba keveredett, jóval azelõtt, hogy velem találkozott volna. De nem tudta, hogyan számolhatja fel ezt a nyomasztó kapcsolatot, anélkül, hogy a szakítási kísérlet a munkaviszonya felbontását is maga után vonja. Ennek nagyon hamar a végére jártunk, hiszen a szakítást õ ténylegesen akarta is. Mint META –elõadóknak, kötelezõ volt a klasszikus asztrológia és a saját horoszkópomnak az ismerete. Mivel a tanult ismeretek alapján a Szaturnuszt láttam a legveszélyesebbnek a saját horoszkópomban, hát az általa megtestesített õserõvel: az egyetemes felelõsséget leképezõ személyi felelõsségtudat mágikus erejével ismerkedtem meg legelõbb. Azt tanácsoltam hát Rékának is, hogy mielõtt bármit is tenne vállalja magára a felelõsséget, amiért ebbe a zavaros és tisztátalan viszonyba - Hiszen nem volt szerelmes abba a férfiba! - bele keveredett, térképezze fel a lelkiismeretében azokat a bizonytalan és önfeladó magatartásokat, amelyek ehhez a korrupt szexuális viszonyához vezettek. Hogy fogalmazza meg pontosan és õszintén magának és nevezze néven azokat a rejtett sóvárgásait és gyengeségeit - meghasonlási hajlamait, amiért ebbe a viszonyba önmagát és a másikat beszédítette és a lelke mélyéig, élje át azt a gondolatot, hogy megbánja, amit tett (vagy nem tett), tudatosan, vagy csak félig tudatosan, amikor a másik "férfias" udvarlását és végül a fõnöki ajándékait elfogadta. Ezt követõen õszintén határozza el, hogy többet ilyen alacsonyrendûen nem korrumpálja magát. A történet konkrét mozzanatait is megbeszéltük részletesen és segítettem neki felismerni azokat elõnyszerzési szándékból eredõ hibás - korrupt - gondolkozási mintákat, amelyek közrejátszottak abban, hogy õ ebbe a megalázó és végsõ soron már - már tragikus helyzetbe bele kerülhetett. Három hét múlva, miután tanácsomra, különbözõ http://kozmaszilard.hu




stratégiákkal kijátszotta a gazdasági igazgatója találka - ajánlatait és miután a “szakértõi” érveim hatására annyira megerõsödött, hogy nyíltan ki is merje mondani azt, hogy nem akarja folytatni a viszonyt vele, az öregfiú a veszteségérzet miatti kétségbeesést eléggé jól viselte. A közhelyszerû könyörgésekben és anyagi kompenzációk ígéretében kifejezõdõ megalázkodáson kívül, semmilyen más magatartást - mint mondjuk a bosszúállással való fenyegetõzés, amitõl Réka nagyon félt korábban - nem tanúsított. A nõvérével és annak iszákos férjével folytatott rabszolga viszonyából viszont, Réka már nem akart ennyire határozottan megszabadulni és ezért végül vele is kellett szakítanom végül kilenc hónap múlva, annak ellenére, hogy vele gyakrabban találkozhattam és szeretkezhettem, mint az áldozatos Líviával. A szerelmi együttléteink létrehozása érdekében már nem kellett kopogtatnom fölöslegesen az üres lakása ajtaján, nem kellett Rékát különbözõ hivatalokban, vagy az állítólag nehéz helyzetû szomszédoknál keresnem, mint a Líviát. Itt nem a humanista jótékonykodás nehezítette a folytonos és zavarmentes párkapcsolati viszony folytatását, hanem a nõvérének a Réka fölötti gyámkodásban jelentkezõ hatalmi ambíciója, a nõvér az alkoholista férjének, vagyis Réka iszákos sógorának a rejtett féltékenysége, valamint Rékának a tizenhárom éves unokahúgához való misztikus ragaszkodása és annak az apa negatív szellemi befolyásától való féltése. Ezek a rokoni érzések - félelmek, vonzások és taszítások, így összetetten odahatottak a Réka életében, hogy a heves szeretkezéseink után legkésõbb két óra multával rendíthetetlenül öltözött és indult is haza és arról hallani sem akart, hogy egyetlen éjszakát is nálam töltsön. Így, ami az egyébként rendkívülien kényelmes és a rendkívüli szexuális kéjektõl duzzadó viszonyunk felbontásának a szükségességét végül is elindította és elõidézte, nem csak az én újból feléledt régi vágyam volt, hogy egy minden szempont szerint, vagyis a lét összes dimenziói szintjén átélt, teljesen kiegyenlített szerelmi - élettársi viszonyban élhessek végre valakivel. Hanem az a tény is, hogy a negyedik hónap után, már unalmassá kezdtek válni a szeretkezések utáni beszélgetéseink, amelyek azzal indultak általában, hogy Réka panaszkodni kezdett a családjára, én türelmesen meghallgattam és megpróbáltuk együtt értelmezni a helyzetet metafizikailag. De én ezzel nem elégedtem meg, hanem rámutattam arra, hogy ezt akármeddig vitassuk mi ketten, az alaphelyzet mindig is így fog maradni, ha Réka nem hagyja ott a rokonait, és nem költözik el egy albérletbe. És akkor következett az unalomig ismert sors-motívum akárcsak egy szürrealista filmben: a magyarázkodások arra vonatkozóan, hogy az, amirõl nagyon jól tudja, hogy meg kellene megtennie, azt õ miért nem tudja mégsem elkövetni? Hogy az adott, objektív nehézségek és körülmények, valamint a lelki tényezõk miatt, miért nem lehet, értsd alatta: miért nem akarja végre a saját sorsát a saját kezébe venni? Két hete sem múlt annak, hogy a Rékával való szakításom után ízlelgettem a nyárvégi egyedüllétem filozofikusan epés zamatait, amikor egy fullasztóan meleg vasárnap este, a szokásomtól eltérõen, hirtelen befordultam a kisvárosunk fiatal értelmiségiek, mûvészek, informatikusok, téli napozók és nyári hóhányók által egyaránt kedvelten látogatott bárjába. Itt egy régi META-s kolléganõmet találtam az egyik asztalnál három számomra ismeretlen, de elragadóan bájos arcú lány társaságában. Természetesen, azonnal leültem az asztalukhoz, miután egy sört vásároltam magam számára a pultnál. Kiderült, az ismerõsömet kivéve, csak egyik lány csíkszeredai, de õ is csak most végzett valami gépész-egyetemet egy távoli nagyvárosban és éppen hazatelepedõ félben volt. A másik kettõ Magyarországról jött egyet kirándulni Erdélybe és másnap már utazott is tovább Bagolyvár irányába. Nem csak ezért mondtam le hamar a velük való társalgás gyönyörérõl, hanem azért is, mert éppen az a fajta, mindenben tájékozott kis okos értelmiségi emberkéknek bizonyultak, akik azzal szoktak fárasztani, hogy amikor megtudják, hogy mivel foglalkozom, mindenféle misztikus dolgokról és persze mágikusan ható gyógyító praktikák és módszerek felõl tájékoztatnak és rendszerint felidegesítenek azzal, hogy miután valamit megkérdeznek, amire én komolyan akarok válaszolni, minduntalanúl beleszólnak az okfejtésembe és rákérdeznek és visszakérdeznek, hogy végül még egy ép mondatot sem tudok elmondani. Pedig számomra fontos, hogy logikusan ki tudjam fejten, hogy mit miért állítók és miért gondolom másként, vagyis az általánosan elterjedt misztikus elképzelésektõl eltérõen és ezoterikus tévképzetekkel homlokegyenest ellenkezõen. Hát inkább nem merülök bele az ilyen személyekkel való beszélgetésekbe. A halk szavú Edda viszont, a diszkréten bájos nõiességével, sokkal figyelmesebb, ezért figyelemreméltóbb volt, mint az anyaországbeliek és, amint halkabb de annál személyesebb csevegésünk közben kiderült, rettenetesen intelligens. Látszott, hogy õ is szívesen zárja ki magát, velem együtt az asztali körbõl, de ezt is éppen annyira tapintatosan teszi, ahogy én is igyekeztem nem zavaró módon, de egyedül csak ráfigyelni. Egy darabig csak bájos profilját láttam oldalról, de egyszer csak teljes bizalmat sugallva, egészen szembe fordul velem mosolyogva, és a következõ, elsõ hallásra nagyképûen mellbevágó kérdést szegezte nekem: - És mond, mit lehet egész nap csinálni ebben a vidéki kisvárosban? Nem csak azért hökkentem meg, mert korábban kivételes intelligenciával bíró személy benyomását keltette, vagy azért, mert régóta nem fordult elõ velem, hogy ilyen sznob kérdéssel találjam szembe magam. Hanem azért is, mert a kérdés ostobaságával ellentétben állt a lány intelligensen csillogó szeme, a kedvesen mosolygó arca, amit varázslatosan széppé tettek arcát a párhuzamostól enyhén eltérõ tengely szerint mozgó, mandula- szemei. Talán épp a zavaromat leplezendõ vettem teljesen komolyan a válaszadást, aminek a kimerítõ voltával, én leptem meg õt. Egészen részletesen felsoroltam azokat az általánosan ismert, alkalmi, vagy folytonos kulturális rendezvényeket, amelyekre én rég óta nem jártam, azokat szórakozó helyet, amelyeket õ is ismert bizonyára, és amelyeket én szintén nem látogattam, és a végén mesélni kezdtem a nemsokára megindítandó metafizikaasztrológia elõadássorozatomról. Ez utóbbi rendkívüli módon érdekelte Eddát, de idõközben záróra lett, a lányok együtt készültek elmenni valami közös szálláshelyre. Én odaadtam Eddának a telefonszámomat és a kellemes beszélgetés emlékével elmentem lefeküdni. Igen jól ismerve, azt a nagyon rossz természetemet, amivel rendszerint tönkre szoktam tenni az éjszakai alvásaimat a jövõrõl, de fõként az ideális szerelmekrõl való ábrándozással, határozottan és kegyetlenül megtiltottam magamnak az Eddáról való további álmodozást. Ennek, a rossz természetemmel szembeni, ellentmondást nem tûrõ védekezõ-eljárásomnak köszönhetõen, már majdnem el is felejtettem a találkozást, amikor három hét elmúltával, valami tigrisekkel álmodtam egy meleg õszi reggelen. Álmomból a telefoncsengetése zavart fel, amelybe egy álomian kedves nõi hang búgott bele és közölte velem, hogy ígéretéhez híven jelentkezett. Szerencsére megkérdeztem, hogy honnan telefonál, és amikor közölte, hogy a város központjában álló postáról, azonnal felébredtem. http://kozmaszilard.hu




Hiszen, ha így áll a dolog, most is találkozhatunk, villant fel bennem a felismerés és a megismerési vágy is egyszerre. Rákérdeztem, hogy találkozhatunk-e? Hát persze, azért telefonál! Megkértem, maradjon ott tíz percet és várjon. Attól féltem ugyanis, hogy amennyiben onnan elmozdul valamerre, elveszítem. Ott maradt és megvárt. Elmeséltem neki, hogy mirõl álmodtam, amikor telefonált, tehát csak most keltem fel és ezért még nem reggeliztem. Feljönne hozzám, hogy evés közben beszélgessünk? Persze. Fel jött és beszélgettünk és éreztem, hogy ott menten irgalmatlanul szerelmes leszek belé, mint Ritába valamikor. Sõt még annál is inkább. Elkértem a születési adatait és megrajzoltam az asztrogrammját. Persze, Oroszlán volt az Ascendense mint nekem, de mindezen felül, döbbenten kellett tapasztalnom, hogy majdnem mindegyik bolygója szemben áll az én bolygóimmal, vagy kvadrátban, vagy más formában "provokálja" az enyémeket - és fordítva! Elmagyaráztam neki, hogy magyarul mit is jelent mindez, ami láthatóan nagyon szórakoztatta Eddát. A dolgozó asztalomnál, szorosan mellettem ülve figyelte, hogy mit mondok és közben befúrta a bûbájos meleg szemeit az én szemeimbe. Hát ellenállhatatlan vágytam arra, hogy megcsókoljam. És megtettem. A nagyapámtól örökölt hatalmas íróasztalomhoz, nagyon közel volt az ágyam, ahova, a csókolózást folytatva, nagyon hamar átkerültünk és ruhásan elkezdtük szorongatni, simogatni, falni egymást. Amikor ezt a fázist rendesen kimerítettük, vetkõztetni kezdtem. Csupa gyöngéd, kedves odaadás volt az egész lénye. Valósággal rettegtem valahol a tudattalanom alján, hogy egyszer csak megelégeli a játékot, és nem enged tovább lépni, felöltözik és elmegy, elpárolog, szétfoszlik, mint egy álom, amibe úgy kerültem, hogy ténylegesen fel se ébredtem. De félelmem fölöslegesnek bizonyult, mert Edda tovább engedett egészen a végsõkig. Úgy csókoltam, mint egy reményét veszített szerelmes a hozzá messzi kontinensrõl mégis hozzá visszatérõ kedvesét, és tényleg azt is hittem, hogy õ az a lány, aki kárpótolni jött engem mindazért, amit elvesztettem az utóbbi tíz évben. Hiszen Ritával is épp egyidõs volt. Mivel akkoriban szellemi tudásom még mindig inkább misztikus volt, mint spirituális, egyértelmûen a sors küldöttjét, vagyis nõi duálomat láttam benne, akit íme, nem én találtam meg, hanem õ érkezett meg hozzám végre annyi szerelmi kudarc, csalódás és szenvedés után. Annak ellenére, hogy rendkívüli misztikus intuícióval rendelkezett, mint minden nõ az õk évjáratából, aki a nyári és az õszi idõszakban született, az elsõ hetek szerelmi mámorát csak az zavarta egy keveset, hogy a találkozásunk idején még nem lévén eléggé tájékozott metafizikai kérdésekben, nem fogadta el a magzatok õsidea szintû és biológiai fogamzásának a különbözõségére, illetve az idea-fogamzás elsõdlegességére és annak az irányíthatóságára vonatkozó felismeréseimet. Kérésére, a lelki nyugalma érdekében coitus interruptusszal voltam kénytelen védekezni az esetleges gyermek-fogamzás ellen, ameddig fogamzásgátló tablettákat nem kezdett szedni. Ez még nem lett volna baj, de sajnos Edda is azoknak a hajdani tiniknek a csoportjához tartozott, akik a magas és jóképû Kalász András könyvtáros poéta áldozatául estek tizenöt és tizenhét éves koruk idején. A szûzhártyavadász könyvtárossal én is barátkoztam kénytelen-kelletlen a diktatúra idején, mivel a hivatalánál fogva, a Kecze elvtárs által irányított kulturális felügyelõség köreibe bejáratos volt, ahol viszont nem csak a mûtermek és a kiállítótermek - kiállítások ügyeit intézték és hagyták jóvá, hanem a zsûrizések eredményeit is. Kalász S. András a diktatúra legsötétebb éveiben élte legjobb világát és azzal foglalkozott, hogy a Ritával egyidõs és még annál is fiatalabb: a gyermekkorukból alig kinõtt kamaszlányokat szédítgetett az Istenhidegében extrának számító Beat költészetben való jártasságával, a beat költõk mûveibõl vett “meredek” idézeteket szajkózva és értelmezve a könyvtárba járó tiniknek, mondván, hogy amennyiben megértik a csibék, hogy mi is a nagy dürgés a Beat költészetben, rendkívülien menõk lesznek. Mikor a Beat költészet rendkívülien izgalmas rejtelmeibe való beavatás, mikor az iskolai, városi, vagy megyei szavaló és színjátszó versenyekre való felkészítésük ürügyén, szemtelen bátorsággal felvitte a lányokat családi lakásukba, ahonnan a felesége hétvégeken gyermekestõl a falusi szüleihez utazott. E családias légkörben, a kis pípéknek - miközben a Franco Neroi -bajusza fölött tündöklõ acélkék szemeivel folyamatosan bûvölte õket – halálkomolyan elõadta, hogy azok milyen rendkívüli személyi karakterre tehetnek szert, ha megtanulnak abszolút lazák és gátlástalanul nagyvonalúak lenni, az által például, ha az ostoba szüzességi komplexusaiktól megszabadulnak általa, és éppen annak ellenére, hogy neki felesége és gyermeke van. E módszerével két – három hetente szûztelenített egy-egy diáklányt, amibõl volt Istenhidegében éppen elég. A “baráti” kapcsolatot viszont, a szûztelenítési aktus után rendszerint már meg is szakította, lévén, hogy a perverz trófeagyûjtõ S. Bandika igazából gyenge szexuális potenciával rendelkezõ vadász-legény volt, aki nemhogy a szûz lányokat, de a mások által egészségesen “belõtt” felnõtt szeretõit is, akik nem tudtak ellenállni a Franco Nero svádájának, ritkán tudta kielégíteni. A lányok persze, többnyire szerelmesek lettek belé még mielõtt a porhanyós combjaikat, a hosszú, vagy a rövid lábacskáikat szétvetették, és testüket emígy megnyitották volna az ígéretes férfi-test buzogánynak képzelt, de puha tömlõnek bizonyuló szerszáma befogadása érdekében. A jóképû S. András éppen ezekre, az infantilis gyermekszeretõkbe gerjeszthetõ férfi-álomképekre alapozta szomorú vadászkalandjainak sikerét - és miután a lányok által nagy élménynek képzelt rövid, de véres esemény megtörtént, az így kihasznált lánykák hiába várták a romantikus álom folytatását. Nem csak keserves kiábrándulást, hanem sok évre kiható pszichikai megrázkódtatást jelentett számukra annak a tudomásul vétele, hogy András szemében az õk érzelmi világa, és a számukra különös jelentõséggel bíró szerelmi áldozat, semmilyen jelentéssel nem bír, és, hogy a rendszerint utolsónak is bizonyuló elsõ “nagy” szexuális élmény után a szeretõnek képzelt jóképû hóhérjuk figyelmét már az új áldozat becserkészésének és elejtésének a taktikai kérdései foglalkoztatják. Edda Barikának azon keményebb idegzetû és szerencsésebb természetû áldozatai közé tartozott, aki nem annyira szerelembõl, mint kíváncsiságból feküdt le a perverz skalpvadásszal. Állítása szerint, nem zuhant depresszióba az eset után és nem jelentett lelki traumát számára az a felismerés, hogy szûz-kurvának használták, a szerelem és a mindenfajta érzelem halvány árnyalata nélkül, annak ellenére sem, hogy a tizenöt éves korában megesett szûztelenítése következtében az orgazmuskészsége nem jelentkezett még huszonhárom éves korában sem. Márpedig az aktusnak az ejakuáció elõtti megszakításával, vagyis a teljes lelki-szellemi beleélés nélküli közösüléssel, nehéz a kamaszkorban elrontott orgazmuskészséget felébreszteni, még akkor is, ha órákig ügyeskedik ennek érdekében a férfi. És még ez sem lett volna akkora baj, hiszen, legalábbis a részemrõl, mindent kompenzált a szerelem. Ahhoz, hogy a viszonyunk teljesen elromoljon, http://kozmaszilard.hu




még valami kellett és ez nem volt más, mint a viszonyaimba ugyancsak mentetrendszerûen visszatérõ anyós probléma, ami rendíthetetlenül megjelent, valahányszor a teljes elkötelezõdés szintjén szerelmes lettem. Edda édesanyja egy igen egyszerû, de vaskezû és kõszívû székel parasztasszony volt, aki valamikor valamiért a fejébe vette, hogy egyértelmûen és visszavonhatatlanul szélhámos és megbízhatatlan jellemû kell, hogy legyen minden férfi, akinek szakálla van, és aki ráadásul "elvált ember". Edda szülei falun laktak, de valamilyen gazdasági célból kifolyólag, még a diktatúra idején, lakást vásároltak a városban és Edda ebben a lakásban lakott teljesen egyedül és önállóan már középiskolás korában is, de annak még a gondolata is kizárt volt, hogy fiúkkal, vagy férfiakkal kísértesse fel magát a lakására, mert az édesanyja kiszámíthatatlan idõközökben, sokszor az éjszaka kellõs közepén is megjelent a lakásban, hogy õt ellenõrizze. Ez a szokása és a józan paraszti hajthatatlansága, valamint az egyetlen lányával szembeni ellenséges bizalmatlansága soha nem lankadt, aminek az lett a pszichológiai következménye, hogy Edda bevallása szerint már Bandikával is inkább csak az anyjával szembeni bosszúállási szándékból vetette el tizenöt évesen a szüzességét. Sõt: még olyat is tett korábban, hogy mindössze az anyja által fölötte gyakorolt terrorral szembeni belsõ bosszúvágyának a kielégítése érdekében, otthon a szülõi ház konyhájában folytatott szexuális aktust egy normál házastársi viszonyban élõ szomszéd férfival, aki valami kölcsön miatt kereste a szüleit, nem tudván, hogy azok a mezõn dolgoznak éppen. Sajnos ez kõszívû anyával szemben gyakorolt ellenállása, kimerült ezekben az irracionális és csak számomra felfedett bosszúkban. Nem csak hogy az édesanyja soha nem szerzett ezekrõl tudomást, de Edda semmiféle más szembenállási vagy szembeszegülési formát nem merészelt megkísérelni és úgy képzelte, hogy az anyja õt azonnal kirakja a lakásból, ha megtudja, hogy én a szeretõje vagyok. Amint mondta, már így is eléggé forróvá vált a dolog, mert egyik délelõtt, bejelentetlenül, azaz anélkül, hogy ezt megbeszéltük volna, valamiért felléptem Eddához, és helyette az édesanyjával találkoztam. Annak ellenére, hogy igyekeztem a legudvariasabb, de legközömbösebb baráti Balog Ádám szerepét elõadni, a józan mama gyanút fogott, és három hétig gyötörte Eddát, amíg az meg nem nyugtatta afelõl, hogy tényleg csak egy távoli ismerõse vagyok és nem a szeretõje. Ezt megtudva viszont, már én kezdtem gyötörni Eddát, hogy miért nem mondta meg az igazat és, hogy miért nem mer felvállalni "engem", hiszen ez nemhogy metafizikai szempontból helytelen, de egyszerû normális polgári szempontból is, és egy huszonhárom éves, felnõtt mérnöknõ számára egyenesen megalázó. De falra hányt borsónak bizonyult minden morálprédikáció és én ismételten szerelmi patt helyzetbe kerültem és ezúttal még kegyetlenebbe, mint a Dórával való szerelmi viszonyom idején, kiváltképp, hogy õ is, mint Dóra, Ilonka és Andrea, annak idején, hétvégeken rendszerint haza utazott a szüleihez. A régiektõl alig eltérõ újabb abszurd állapottól kétségbeestem tehát, és abbéli félelmemben, hogy megint ugyanolyan kilátástalan helyzetbe ragadok, mind a korábbi esetekben, Eddával szemben egyre követelõzõbb lettem. Mind türelmetlenebb és szenvedélyesebb módon követeltem, hogy vállalja a konfliktust és inkább költözzön albérletbe, de ne alázkodjon meg az anyja elõtt. Mondtam neki, hogy ha fél az erkölcscsõsz anyja kegyetlenségétõl, és ha fél, hogy az kirakja a lakásból, tehát ha csak errõl van szó, nincsen semmi baj, ott az én lakásom, házasodjunk össze és éljünk önállóan, hiszen átlagos keresettel rendelkezõ felnõttek vagyunk mind a ketten. Nem, errõl szó sem lehet, õ nem akar itt maradni ebben a városban, ebben a koszos Romániában, õ itt hagyja az egész koszfészket, és elmegy Magyarországra. Már fel is vette a kapcsolatot egy ottani textilgyár igazgatójával, akinek szüksége van jól képzett és mûvészi ambíciókkal rendelkezõ tervezõmérnökre. És a kettõnk viszonyával mi lesz? Õ nem tudja, csak azt tudja, hogy minden áron el akar menni innen, lehetõleg minél messzibbre, mert ez a város és ez az ország számára nem megfelelõ hely. Ez nem történik meg azonnal, de úgy érzi, hogy amennyiben férjhez megy, és családot alapít, a fiatalkori és az egyetemista korában szõtt szabadulási álmai és a normális életet ígérõ külföldi jövõje szertefoszlanak, és õ beragad az itthoni sivár és kietlen, normális emberi perspektívák nélküli életbe. Amikor az érzelmei felõl kezdtem kérdezni, végül sírni kezdett és azt mondta, hogy erõs lelkiismeret furdalása van miattam, mert érzi, hogy én jobban szeretem õt, mint õ engem, és amiért nem tud nekem annyit nyújtani, mint amennyit én megérdemelnék. Ezzel teljesen le voltam szerelve, semmiféle racionális megoldáshoz vezetõ érvem nem lehetett. Minden frissen felhalmozott misztikus tudásom ellenére, ennek az újabb, de a régiekkel teljesen egybevágó ördögi körnek az ugyancsak legyõzhetetlennek látszó újabb jelentkezése, az újabb kilátástalansági és a tehetetlenségi érzet, lecsüggesztett és kétségbe ejtett. Bármennyire meghatódtam, amikor könnyek között elmondta, nem hittem el neki, hogy a mi különbözõ érzelmi fokon megélt szerelmünk az igazi oka annak, hogy nem találkozhatunk, és nem lehetünk együtt annyit, mint amennyit én szerettem volna, hanem az egész együttlétünk alá van rendelve az édesanyjától való vak félelmének. Dühített a szüleivel szemben fenntartott erkölcsi - gazdasági korrupciója, hiszen mérnöki fizetésébõl egy albérleti szobát is kivehetett volna, mindaddig, amíg a szülei megpuhulnak, vagy eldönti, hogy el megy-e külföldre, vagy marad. Különben is, annyit már megtanultam a korábbi nehézségekbõl, hogy a legkeményebb szívû szülõk is rendszerint fel szokták adni a hipokrita erkölcsbõl eredõ engesztelhetetlen magatartásukat, amikor azzal a felnõtté vált gyermeküktõl való végleges elszakadást kockáztatják. Végül, az anyjáéhoz hasonló csökönyösségét tapasztalva, mind kegyetlenebbül vádoltam Eddát a gyávasága miatt és az elengedni – elválni képtelen skorpiói természetemhez méltóan háromszor elváltam tõle örökre és újból visszatértem hozzá, mindaddig, amíg meg nem unta hõbörgéseimet és nem közölte velem, hogy nem akar többet látni. És különben is, szerelmes lett egy másik férfiba, de nem mondhatja meg, hogy kirõl van szó. Nem hittem el neki és az egészet ürügynek képzeltem. De a meglepõ hirtelenséggel kialakult új kapcsolat valóság volt, még akkor is, ha én sehogy nem tudtam elfogadni komoly szerelemnek, és nem csak azért mert ismét a féltékenység poklába kerültem. Az Edda új szerelmi partnere ugyanis egy rendezett családi életet élõ, több gyermekes munkatársa lett. Azért nem hittem, hogy valós szerelmen alapul a kapcsolatuk, mert meg voltam gyõzõdve arról, hogy a hirtelen történõ felváltásom nem egy erõsebb szerelmi vonzódásnak tudható be, hanem a konfliktuskerülõ Edda kényelem-szeretetének és szellemi gyávaságának az eredménye. Egy több gyermekes családapa – szeretõ ugyanis semmiféle elvárást nem támaszthat a fiatal és magánéleti viszonyai szintjén szabad nõvel szemben, és így a férfi semmiféle szemrehányást nem is tehet neki azért, hogy megalázó viszonyban él a szüleivel és nem hántogathatja fel neki az anyjától való félelmébõl eredõ megalázkodást, személyi-tudatát romboló szorongásait. Így, félig féltékenyen, http://kozmaszilard.hu




magamon és Eddán is szánakozva - tehetetlenül néztem, hogy az a nõ, akit én három hónappal korábban még az ég által küldött, megváltó angyalnak néztem, akiért én minden szexuális kalandvágyamat egész életemre feladtam volna, és akitõl végre nagyon szerettem volna, ha gyermekeim születnének, egy steril kapcsolatban õrli fel fiatalságát és lakásában gubbasztva várja, hogy a szeretõje mikor talál megfelelõ ürügyet arra, hogy a családjától elszökhessen és vele lehessen néhány órára. Sebzett méltóságomból eredõ féltékenységem egyre több területet adott át lelkemben a megértõ szánakozásnak és ez által, talán a szeretetnek is. Biztos, hogy még mindig volt ebben az érzésemben rengeteg egoizmus is, de tény az, hogy már a zsönge metafizikai tudatosságom és szellemi fegyelmem kezdte legyõzni a nehéz Skorpió természetemet, és már nem haragudtam Eddára úgy mint Ritára, vagy Andreára, hanem valamiképpen meg akartam menteni attól, hogy az életét tönkretegye. Ezért leveleket tettem be a postaládájába, amelyekben leírtam számára, hogy ebben, a tiltott jellege miatt bizonyára rendkívülien romantikus és izgató kapcsolatban, milyen kilátástalan jövõ várja, amikor éveken át, nem csak a családtól lopott egy - két órára szeretne a szeretett férfival lenni, hanem szeretné azt maga mellett tudni ünnepnapokon és a hosszú hétvégeken is, amikor nem találkozhat vele a közös munkahelyen. Akkor, amikor kuksol egyedül a megbízható gyermek szerepéért járó kényelmes szülõilakásban, és arra gondol, hogy szeretõje épp önfeledten játszik a gyermekeivel, vagy szeretkezik-e a feleségével, miközben évek óta ígéri neki a feleségtõl való válást, és esze ágában sincs elválni, hiszen a gyermekek és a család egysége és a gyermekek lelki zavartalansága fontosabb számára és sokkal többet nyom a latban, mint az Eddához fûzõdõ esetleges szerelme. Új tudásomnak köszönhetõen tehát, ez a szakítás már nem viselt meg annyira, mint a korábbiak, de a végsõ szakítás után négy héttel máris igen kietlen lelki - tudati állapotba kergetett a szexuális kielégületlenség. Éreztem, hogy itt azonnal kell valamit cselekedni, már csak azért is, mert tapasztalatból tudtam, hogy a több hetes szexuális kapcsolat nélküli idõszakok számomra pszichózisszerûen az élet teljes hiábavalósának állapotát és a sivár kietlenség nyomasztó érzetét szokták a lelkembe idézni. Metafizika - asztrológia oktatói minõségemben viszont, már csak saját magammal szemben sem akartam semmiféle korrupciós, érzelmeket hazudó, lányszédítõ szélhámoskodásba belemenni. Ezért fogtam magam és eldöntöttem, hogy ugyanolyan nyíltan játszva, mint Jutkával, de a jövendõ partnerrel szembeni felelõsséget éberen gyakorolva, a friss hallgatóim közül választok partnerül olyan nõket, akik érdeklõdõbbek, nyitottabbak és intelligensebbek. És amennyiben nincs más partnerük, néhány baráti beszélgetés után, aminek során értésükre adom, hogy nem csak elméleti szinten hiszem azt, hogy mennyire fontos az életben az, hogy hazugság és korrupció nélkül élhessen az ember, felajánlom, hogy minden érzelmi ámítgatás és önámítás nélkül legyünk szexuális partnerek. Három közül az egyik szabadkozott, mert volt valami távoli és zavaros szerelmi ügye, kettõ viszont örömmel vette ajánlatomat s így a folytonosan égõ szerelmi poklom fiziológiai részét részben sikerült felszámolni. Így, ha helyzetem nem is volt rózsás, de lelkileg legalább egyensúlyban és biológiailag a felszínen maradhattam. Ez a semleges, a testi szintû kielégülést biztosító helyzet, sok fiatalembert és érett férfit megelégedéssel töltene el. De nem elégített ki engem, akiben a Skorpió kegyetlen becsvágya és nyughatatlan, szerelmi tragédiákra éhes természete égett. Mihelyt magamra maradtam és nem volt valami fontos elvégzendõ dolgom, vagy megfejteni való metafizikai –asztrológiai kérdésem, állandóan csak az Edda visszatérésére, jobb esetben az idõ kútjába rekedt élettársamra és jövendõ, “csakis ideális” feleségemre gondoltam. Azt idéztem meg lelkemben, nem csak az önkéntelen fantáziálásaimmal, hanem a mágia eszközeivel is, amelyekrõl még nem tudtam, hogy nem csak eredményes, de sikeres eredményeivel, éppen olyan terhes is lehet. Nem tudtam, hogy az általa elért eredmények és könnyû sikerek újabb terheket, megoldandó életfeladatokat és nem kevés szenvedésbe - fáradságba kerülõ lelki próbatételt is hoznak be az ember életébe. A sok intenzív képzelgés és reménykedés tehát, karácsonyra meghozta végre a sóvár szerelmi szomjamnak, a fene-nagy boldogságról szõtt magányos álmaimnak és tudatos imádságaimnak materializálódását. Emesével nem csak hogy majdnem minden bolygónk kötõdött valamilyen fényszöggel a másik születési képletében álló bolygókhoz, hanem az Ascendenseink is szemben álltak egymással, ami azt jelenti, hogy személyiségünk hosszú távú életstratégiákban gondolkozó és felelõsségvállaló részével, egymásnak a mindenki és minden elõtt (Isten, ember és közösség elõtt), nyíltan vállalt potenciális élettársi – házastársi életkörébe estünk a sors-struktúrák szintjén. Ez azt jelenti, hogy ellenállhatatlanul, mondhatni elemien vonzódtunk egymáshoz, de nem csak ösztönök szintjén, hanem felnõtt, tudatos lényünkkel is. Az asztrológia elmélete szerint ideális házasság és sírig tartó boldog szerelmi viszony kellett volna legyen ebbõl a kapcsolatból, amennyiben a veres kókis meséje nem jelenik meg újra és Emese a személyét és szabad akaratát nem rendeli alá végig a vele öntudatlanul házastársi viszonyban élni igyekvõ mûvész édesanyja akaratának. Pontosabban, amennyiben a szerelmeit maga mellõl mind elmaró édesanyja hagyja, hogy Emese önálló emberként éljen és tudatosan, vagy öntudatlanul, nem követ el mindent annak érdekében, hogy manipulálja egyetlen lánya személyiségét és burkoltan, vagy nyíltan irányítgassa azt az általa elképzelt boldogság irányába. Márpedig Mária megítélése szerint, ez a nagy boldogság, az operaénekesi sikerek és az elõadómûvészi karrier fényességes színpadán várt kitárt kapukkal Emesére. Mária a Vízöntõ jegyében született személyek tipikus bélyegét viselte magán. Színpompás, nyughatatlan, energikus, zseniális ötletekkel teli, egzotikus, álhatatlan, sors-helyét és szerelmét soha meg nem találó, sikeres, de boldogtalan, közkedvelt és magasra értékelt, szomorúan magányos opera énekesnõ volt, akinek a színpadon kívüli döbbenetesen sivár és kietlen. Szerinte a magány és az egyedüllét elhanyagolható mellékkörülmény volt a színpadi sikerek “felemelõ” és varázslatos élményeihez képest. Az Eddával egyidõs Emese viszont, aki mellette élt huszonhárom éven át, soha nem hitte el ezt neki és egyáltalán nem énekelt szívesen, habár soha nem mondta meg ezt nyíltan az anyjának. Éjszakánként nyöszörögve, panaszosan énekelt álom közben, mintha kegyetlen álomördögök kényszerítenék õt arra, hogy énekeljen. Soha nem tudtam meg, hogy Mária azért énekeltette-e Emesét, hogy ez által uralkodhasson rajta, vagy azért tett meg mindent és azért nyúlt még a fekete mágia eszközéhez is annak érdekében, hogy a lánya személyét teljes mértékben uralhassa, hogy azt a rivaldafényeknek a számára mindennél többet érõ, varázslatos fókuszába emelhesse? Megismerkedésünk idején Emese, épp egy Mária által ismerõsi alapon elintézett ösztöndíjjal tanult nyugaton és, amint késõbb nekem elmesélte, ott jeget szopott és tudatosan öltözött nyáriasan télvízi idején http://kozmaszilard.hu




és mindent egyebet elkövetett annak érdekében, hogy torka gyulladásban legyen, és lehetõleg minél kevesebbet kelljen énekeljen. A Mária által kiügyeskedett ösztöndíjas énekes-képzési lehetõséget csak azért fogadta el, hogy külföldön távol lehessen az anyjától. Mert Oroszlán szülöttként, a jegyének a másik véglete: a félénk és bátortalan megtestesítõje lévén, nyíltan csak ritkán és alkalomszerûen mert az anyja akaratával szembe szegülni, aki ilyenkor bölcsen elnézte lányának ezeket a "múló szeszélyeit" és a vihar multával, szép lassan, elkezdte az akna munkát, aminek végén Emese egyszer csak azon kapta magát, hogy újra énekel. Mivel Emese Nyugat-Európában tanult, nem õt ismertem meg elõbb, hanem Máriát. Bár megszoktam, hogy más városokban elõadások után mindig akad egy-két lelkes ember, aki föltétlenül és ott azonnal akarja velem megbeszélni élete misztikus élményeit, mégis, szinte ledöbbentett, ahogy kedvesen, de ellentmondást nem tûrõen Mária valósággal "felrendelt" másnapra a Bagolyvári lakására, azon metafizika - elõadásom után, amelyen életemben elõször az egyetemes tõrvényekrõl beszéltem egy számomra egészen idegen, többnyire román anyanyelvû hallgatóság elõtt. Részletesen és félreérthetetlenül elmagyarázta, hogy hol lakik, megadta a telefonszámát és meghagyta, hogy föltétlenül menjek el hozzá másnap délután háromra, mert halaszthatatlanul fontos dolgokat kell velem megbeszéljen. Annak érdekében, hogy ezek az elõadások ne színpadi produkcióként maradjanak meg a hallgatóság emlékében, a META- nál, az volt a szokás, hogy elõadás után, a kíváncsibb és a lelkesebb hallgatókkal elmegyünk sörözni, és ott nyugodtan válaszolgatunk akár a személyes jellegû kérdésekre is. Mondtam is Máriának, hogy tartson velünk, és ott megbeszélünk mindent. Persze, hogy õ velünk jön, de attól függetlenül ragaszkodik a másnapi négyszemközti beszélgetéshez. Így hát már csak kíváncsiságból is igyekeztem úgy rendezni a másnapi programomat, hogy tényleg elmehessek hozzá. Szexuális kalandról szó sem lehetett, hiszen annak ellenére, hogy bizonyos üdeséget és rengeteg fiatalos energiát õrzött még a lényében, Mária akkoriban már a hatvanon messze túl volt. Ez a meghívás azért jelentõs, mert tudom, hogy haláláig tartóan megbánta késõbb ezt a tettét, hiszen akkor és éppen õáltala szereztünk Emesével egymásról tudomást. Majdhogynem abszurd módon, végül is Tündérõl volt szó mindvégig. Bármirõl is kezdtünk el beszélgetni, õ végül másról sem beszélt nekem csak Tündérõl. Mintha egy ellenállhatatlan erõtõl lett volna kényszerítve, önkéntelenül, mint egy profi kerítõnõ, Mária valósággal betuszkolta kíváncsiságom látókörébe a lányát. De hiába mutogatta nekem fényképeken a szép termetû lánya baba-arcát, mert az számomra akkor úgyis csak egy külföldön tanuló, jövendõ operaénekesnõt jelentett, aki messze távol állt az én jövendõbeli élettársammal kapcsolatos elképzelésektõl. Azt, hogy éppen ez a fonák eset szolgál arra, hogy a sors kikerülhetetlenné és visszavonhatatlanná tegye a lánnyal való találkozást, egyáltalán nem volt, amibõl kikövetkeztessem. És mégis, mintha valamit megsejtettem volna. Mária megrendelte mindkettõjük horoszkópját, de a Emese születési óráját illetõen bizonytalan volt, mivel õ az életben mindent érzelmi és indulati alapon mûködött és ezért a lánya születése is arról maradt számára emlékezetes, hogy a születést követõen milyen késõre érkezett meg a korházba az õ igazgató-férje és így a születési idõpontot sokkal korábbra tette, mint ahogy azt két év múlva, az igazság-vizslató skorpiói szenvedélyemtõl hajtottan, asztrológiailag visszakerestem. Észlelve a “szürke homályt”, elfogadtam a rendelést, de úgy gondoltam, hogy a Emese számára nem készíthetem el a személyi horoszkópját mindaddig, amíg személyesen vele nem beszélek, ami az csak két hónap múlva, a téli szünidõ alatt lesz lehetséges. Ennek ellenére, Istenhidegébe visszatérve, azonnal elfogott a kíváncsiság és különbözõ születési idõpontokkal kísérletezgetve, telefonon kértem Máriától újabb információkat a lány természetére vonatkozóan. Persze mindezzel semmire sem mentem, mert annyira korai idõpontot adott, hogy az szerint Tündének Skorpió, vagy maximum Nyilas Ascendenssel kellett volna születnie, holott látható módon egyik sem volt jellemzõ sem Emesére, sem a sors-történetére. Sok éves asztrológusi tapasztalataim és tudásom gyarapodása alapján utólag rájöttem, hogy Vízöntõ volt Tündének az Ascendense és ez fokozta a kettõnk közti találkozás szükségességét. Megsejthettem tehát valamit, mert célirányos tudatosság nélkül, de elküldtem Máriának egy Katalógust a legutolsó képkiállításomról, amelynek metafizikai hangvételû bemutatkozói fülszövege mellett (és amelynek a metafizikai kicsengését csak akkor fedeztem fel, amikor ténylegesen megtudtam, hogy mit is jelent a metafizika) egy jól sikerült profil-fényképem állt. Utólag tudtam meg, hogy a Katalógus-prospektust Mária elküldte a lányának a nyugati egyetemre. Emese utólag mesélte el, hogy amikor a fénykép melletti szöveget elolvasta, azt mondta magának félhangosan, hogy “Ez az én élettársam”. – Így. Ennyire határozottan. Emese, akit Eddánál is szebb és “tündöklõbb” szellemû nõként ismertem meg, homlokegyenest fordítva volt betéve Oroszlán csillagkép szellemi erõterébe. Néha meglepõen egyértelmû és határozott tudott lenni, de az anyjával való kapcsolatában az infantilis viselkedés és a gyávaságig menõ konfliktuskerülés volt rá jellemzõ. Ez az anya jelenlétében történõ személyiség-vesztés, a teljes talajvesztésig terjedt, és olyanná vált, minthogyha kokainnal lõtték volna be, amikor az anyja hangját meghallotta a telefonban, vagy ha a Mária közelébe került. Amennyire méltóság- teljes sugárzást biztosított számára a szépségét megemelõ “királynõi termete”, annál fonákabban hatott az automatikus infantilizmusa és bizonytalansága, amikor az édesanyja közelébe került. Az anya jelenléte egy szempillantás alatt “gyermekké tette”, de ezt a késõbb egyre idegesítõbbé való jellemvonását, a kezdetben vettem észre. Végül is karácsony elõtt találkoztam vele, amikor újból elõadást tartani mentem Bagolyvárra és otthonról egyetlen szervezõt sem értem el telefonon, akihez az éjszaka közepén, amikor a vonat érkezett, elszállásolásra jelentkezhettem volna. Eszembe jutott Mária, hát megcsengettem hogy megkérdezzem, tud-e fogadni, mert különben a bagolyvári állomáson kell töltenem a fél éjszakát, ha az itthonról való indulásig nem kerül telefon közelbe valamelyik ottani METAS kolléga. Mária habozás nélkül fogadott, habár akkor csak egy szobával rendelkezett, amelynek az egyik ágyában a hûlése miatt idejekorán hazaérkezett Emese aludt éppen, de szükség rendet bont..., õ amúgy is a konyhában álló paraszt-ágyban szokott aludni. A Emesével való elsõ találkozásom majdnem semmit nem jelentett számomra. Nem tudhattam, hogy õ más személy, mint amit a „külföldi-ösztöndíjas” státuszából és a bizonytalanul megrajzolt horoszkópjából kikövetkeztethettem. Mindössze az a misztikus vonzódás motoszkált bennem, amit a racionális tudatommal igyekeztem csitítottam és elaltatni. Azt észleltem mindössze, hogy magas termetû mosolygós lány és, hogy az arca csakugyan bájos, amint az anyja által mutogatott fényképeken, ráadásul csillogó, jóhiszemûséget és jóindulatot sugárzó halvány kék szemekkel. Érkezésem http://kozmaszilard.hu




után, valamennyit aludtunk a nagyszoba különbözõ ágyain és másnap délelõtt megbeszéltük a Mária horoszkópját és a Emese horoszkópjának feltételezett változatait. Késõbb tudtam meg, hogy Emese, jeget evett annak érdekében, hogy ne kelljen énekelnie a zene- fakultás karácsonyi ünnepségén és ezért tényleg lázas volt, úgy, hogy amint késõbb elmondta, csak annyit értett az egyetemes törvényekrõl szóló, délutáni elõadásomból, hogy õ egyre szerelmesebb. Én viszont akkor nem vettem észre ezt és nem akarván a vendégjoggal visszaélni, a késõ esti vonattal haza utaztam, de miután haza érkeztem, annál inkább begerjedtem. Ugyanis az elõadás után, mielõtt az éjféli vonatomhoz elindultam volna, kettesben maradtam Emesével a konyhában, miközben Mária aludt a szobában és akkor döbbentem rá, hogy Emese egyáltalán nem az a személy, akire én következtettem abból, hogy külföldön tanul és rivalda-fények elé készül állni. Egy irracionális érzés fogott el, hogy nem szabad elválnom tõle, de hát fegyelmeztem magam, nem árultam el neki a helytelennek érzett vágyamat és kimentem annak rendje szerint az éjféli vonathoz. Másnap visszahívtam õket telefonon és felajánlottam mindkettõjüknek, hogy vegyenek részt a META által a városunkban rendezett, szilveszterrel egybekötött téli táboron, úgy hogy közben aludhatnak nálam. Az ötletben nem volt semmi kivetnivaló, sõt: a legnormálisabb dolog volt, amit tehettem, miután ilyen körülmények között õk is befogadtak engem "idegenként" éjszakára. Igen ám, de mielõtt ez, a meghívási lehetõség eszembe jutott volna, miután a Bagolyvári állomáson az éjszakai vonatra felszálltam, hirtelen az a kényszerképzetem támadt, hogy Emese ott van velem a fülkében, és arra kér, hogy a horoszkópját elemezzem és minél hamarabb derítsem ki az Ascendensét és ezáltal tárjam fel a sorsrendeltetését. Elõvettem, hát a születési adatait is tartalmazó rajzokat és miközben játszadoztam a különbözõ születési idõpontokkal, amelyeket akkor még nem mertem három órával felkerekíteni, arra lettem figyelmes, hogy már nem is a Emese Aszcendensét keresem, hanem önkéntelenül hasonlítgatni kezdem az õ bolygóhelyzeteit az én horoszkópom bolygóállásaival. Hmm, ez érdekes. Igen…, nagyon érdekes... Sõt…, nézzük csak, hát még az is? Nos, ez egészen furcsa… Azt a mindenségét neki! Hát persze..., hát ezért érzem úgy, hogy…, nézzük csak meg jobban... Azt, a rézangyalát! Mit ad Isten, Emese horoszkópjának minden bolygója fényszög kapcsolatban állt valamilyen módon az én horoszkópom bolygóinak valamelyikével. Ha nem pozitív fényszöggel kapcsolódnak egymáshoz, akkor vagy szemben állnak, vagy durván kvadráttal provokálják, vagy együtt állnak az én horoszkópom bolygóival és persze fordítva: az én bolygóim, szintén provokálva fényszögelik a Emese horoszkópja majdnem minden bolygóját. Fõként a Napok és a Holdak fényszögelték kihívóan egymást, ráadásul az Oroszlán Aszcendensem együttáll az õ Napjával. Márpedig az én születési órám hétszeresen és minden szempontból ellenõrzött, de az õ születési napja is biztos. Hát persze... Emese és Edda születésnapja között mindössze két hét a különbség és ezért ismétlõdik a lassabban haladó bolygók közötti provokáció. Edda viszont a Szûz jegyében született, nem az Oroszlánban és így a nyers egyéni természetének a spirituális jellege egészen eltért az én Ascendensem által jelölt felnõtti természetem színétõl, ezért nem volt szükség arra, hogy tovább õrlõdjünk az egymás sors-malmában. Hirtelen mindent megértettem. Megértettem a halvány sorssejtelmeket, a védekezõ eszem által a tudattalanom legmélyére nyomott, irracionális fantazmaként felvillanó, szerelmi reményt és a Mária konyhájában hirtelen rám törõ elhárítani vágyását az elválásunknak. A tudattalan ellenkezést és a félelmet, amiért el kell válnunk. És másnap, teljesen kipihenten, nagy rajzlapokra és egészen pontosan felrajzoltam mindkettõnk asztrogramját és még több bolygó kapcsolatot fedeztem fel, és még jobban kezdtem félni. Mármint attól a gondolattól, hogy esetleg nem jönnek el szilveszterre, és én többé soha nem találkozom Emesével. Újból és újból összehasonlítottam a két horoszkópot és mértani pontossággal, az összes szabályok figyelembevételével rajzoltam egy harmadikat is, amelyen az õ horoszkóp elemeit az enyémre helyeztem. Nem tévedtem: azon kívül, hogy a fõbolygók egyértelmûen "provokálták" egymást, mind több és több fényszög-kapcsolatot és együttállást fedeztem fel a két horoszkóp között, olyannyira, hogy a végén már abszurdnak tûnt az egész, hiszen egyetlen asztrológiai kézikönyv sem tesz ilyen egymásba szegezett horoszkópokról említést. A karácsony úgy telt el, ahogy akkor eltelhetett: a polgári kereszténység barbár hagyományai által az eredeti jelentéstartalmából kiforgatva, eredeti értelmével ellentétessé téve és édesanyám érzelgõs ünnepélyességével támogatott pragmatikus (hasznos!) ajándékával nevetségessé koronázva. Éjfélkor elmentem a templomi misére, de nagyon silánynak, csaknem giccsesnek találtam a fiatal pap hitgerjesztõ szózatnak szánt, fûtött szónoklatát, amelybõl egyetlen következtetést vonhattam le csupán: a jámbor lelki vezérnek halvány gõze nincs, hogy mirõl beszél, és õ is, mint idõsebb társai, a valóságos hit hiányában, be kell gerjessze magát annak érdekében, hogy önmagával és híveivel elhitesse azt, hogy neki nagy a hite. Mivel amúgy is jó hátul álltam, nem vártam meg az ünnepi mise végét és kiléptem a fagy-csillagos éjszakába. Mivel azokon kívül, akik nem maradtak otthon, a város és a városhoz csatolt falvak lakossága a különbözõ templomokban áhítatoskodott, meghitt, bensõséges csendben gyalogolhattam hazafelé a csillagokat nézve, és a csendnyugalomban úszó határtalan csillagvilág egyértelmûen jelezte számomra, hogy mit is kellene tennie az embernek karácsonykor. Biztos voltam abban, hogy ez, a megsejtett boldog karácsony, jövõre lehetõvé válik számomra, és a szeretet melege beköltözik az életembe. Egyedül megittam a vacsorától maradt bort és lefeküdtem. Másnap telefonált Emese, hogy az édesanyja nem tud jönni táborba, csak szilveszterre, õ viszont eljön, és ha minden jól megy, megérkezik már másnap este. Akkora izgalom fogott el, hogy nem tudtam, mit kezdjek magammal. Neki fogtam takarítani, mosni és mosogatni, hogy a reménykedésen és az álmodozáson kívül valami értelmeset is tegyek. Eldöntöttem, hogy ha megérkezik Emese, nem köntörfalazok, és nem udvarolok neki, hanem becsületes módon tájékoztatom, arról, amit az Ascendense keresése közben, a két horoszkóp “objektív” összehasonlítása alapján felfedeztem. Hogy a lehetõ legnagyobb tárgyszerûséggel, minden manipulációs lehetõséget kizáróan, azonnal mindent elmondok és feltárok számára abból, amit az akkori tudásommal a két horoszkóp összehasonlításából kikövetkeztethetõ. Nem ravaszkodok tehát, és nem ámítom sem õt, sem magam. Vagy megmondja, hogy ez az elmélet nagyon szép, fantáziadús és igen kedves, de azért mégsem kellene ennyire komolyan venni, és vannak még gyakorlati kérdések is és így tovább..., vagy... Vagy, igazából fogalmam sem volt arról, hogy mit is jelenthetne ez a vagy, hogy mit is mondhatna Emese mást, hiszen mindkettõnk helyzetében és állapotában, csakis a legésszerûtlenebb, minden gyakorlati józanságot és megfontolást félresöprõ, "dupla, vagy semmi"-t jelenthette. Vagyis egy olyan ésszerûtlen életfordulatot mindkettõnk, de fõként az õ http://kozmaszilard.hu




életében, amely maximális anyagi és társadalmi kockázattal, valamint az õ környezete részérõl az azonnali félkegyelmûvé nyilvánítás következményével járna. Javaslatára úgy egyeztünk meg, hogy nem kell kimennem elébe az állomásra, mivel külföldi városokban, különbözõ, Romániából és Magyarországról emigrált ismerõsöket és albérleteket keresve, erõs tájékozódási képességre tett szert és egyébként is járt már Istenhidegében. Ezért már azokat az edényeket mosogattam kínomban, amelyeket nyolc éve, a régi családi házunk lebontása után, egyáltalán nem használtam és ott porosodtak a kamrában. Persze, késett a vonat vagy két órát, de szerencsére nem tudtam, hogy mikor kellene érkezzen és végre csak felhangzott a bejárati ajtón a kopogtatása. Emese bejött és kedves ismerõsként üdvözöltük egymást. Ez volt az állapot, amikor mindkettõ tudja, hogy szíve szerint mi kellene következzen, de még egyik sem biztos a másik hozzáállásában és annak ellenére, hogy mindkettõ hisz a vágyainak beteljesedésében, a megvalósulásban, legalábbis annak valamilyen módozatában, mindkettõ feszült önfegyelemmel várja, hogy tisztázódjon a helyzet, illetve, hogy derüljenek ki a másik érzelmei és viszonyulása. Igyekeztem természetesen viselkedni, miközben éreztem magamban a feszültség egyre sürgetõbb megszüntetésének a vágyát, de ez oly erõs volt, hogy nem tudtam felmérni: Emese ugyanúgy érez-e, mint én? Amint korábban eldöntöttem, mielõtt még kedveskedõ és természetellenesen semleges udvariaskodássá, vagy ostoba udvarlássá romlott volna a beszélgetés, megkértem, hogy üljünk a dolgozó asztalomhoz. És ezután minden bevezetõ nélkül kezdtem értelmezni magyarázni elõbb az õ horoszkópját, majd elõrebocsátva azt is, hogy ezzel a tudással - mármint azzal, hogy a horoszkópja által belelátok az érzelmei világába, a problémáiba és a szenvedéseibe - nekem nem szabad visszaélnem, amennyire higgadtan csak lehet, elmagyaráztam az õ horoszkópja és az én horoszkópom közötti összefüggéseket. Amikor az asztrológusi értelmezéseknek végére értem és megkérdeztem, hogy szerinte igaz-e mindez, vagyis, hogy õ érezi-e mindezt, farmerbe bujtatott hosszú lábaira mutatott és szelíden mosolyogva mindössze ennyit mondott: - Nézd meg, hogy remegnek. És nézd a kezemet is, hogy remeg. - Persze, hogy azonnal megfogtam a kezét és azonnal magamhoz öleltem amennyire különbözõ székeken ülve lehetett, negyvenöt fokos szögben és a közbeesõ asztalsarkat, ahogy lehet kikerülve. A csókolózáshoz ez a pozíció, és ez a sarok fölötti ölelkezés az elsõ percek elteltével alkalmatlannak bizonyult, ezért felálltunk, de nem sokáig. Igaz, hogy Dórát is sokszor zavaróan nagy nõnek találtam termete szerint az én közép- magasságomhoz képest, de Emese enyhén nála is magasabbnak bizonyult és ez új volt még számomra: mintha ágaskodnom kellene ahhoz, hogy a száját jól elérjem. Ez viszont, csak a szokatlanság miatt zavart és nem csak e zavarom miatt dõltünk hamarosan az ágyra. Boldognak boldog voltam, de nem bódult, amikor a Emese farmerét és az én nadrágomat is rendesen lehúztuk, és teljesen belé hatolhattam végre. Számomra ez, a spirituális éberségben fogant egyesülés volt az igazi karácsony és nem a két nappal korábbi tömeg-bódulat. A META téli táborai akkoriban abból álltak, hogy a gazdasági titkár kibérelte az egyik iskolaközpont kollégium épületeit és a hozzá tartozó nagy étkezdét, és azok kantintermében szilveszter elõtt és szilveszter után négy nappal, minden este, vacsora elõtt és vacsora után Máté, a META elnöke, két - három órás elõadást tartott az átlagban négyszáz fõt számláló, teljesen nyugodt és csendes, különbözõ korú, nemû és nemzetiségû személyekbõl álló és megvilágosodni vágyó seregnek. Az, hogy négyszáz ember, egymással természetes-halkan beszélgetve, tökéletes nyugalomban tudott akár órákig is várni, azért is volt fantasztikus élmény, mert õket arra, hogy csendben legyenek soha, senki nem kérte. A tábor a gyakorlati és adminisztrációs megszervezésében általában mi, helybeli METÁ-sok oroszlánrészt vállaltunk, ami alól nem is akartam kibújni, de megkértem a kollégáimat, hogy most nézzék el nekem, ha egész nap nem a kantinnál, vagy a kollégiumok körül sürgölõdök, és csak az elõre eldöntött fontos és elengedhetetlen tennivalókat és hivatalos ügyintézéseket látom el és hajtom végre. Így táborszervezõ is voltam, de ugyanúgy boldog szerelmes is, külön – külön, de mégis egyszerre. Õ ugyanis csak annyira kapcsolódott be a tábor életébe, hogy az esti elõadásokat velem együtt meghallgatta és persze a közös vacsorákon is részt vett. Nem kis futkosásomba került ez a két helyen levés majdnem egy idõben. Ezért, amikor együtt voltunk és nem aludtunk, többnyire szeretkeztünk, mintsem beszélgettünk. Így majdnem semmi konkrétat nem beszéltünk meg a jövõre vonatkozó elképzeléseinkkel és szándékainkkal kapcsolatosan és nem is vetettük fel a kérdést a "mi ketten hogyan lépünk tovább, ha már így vannak a dolgok?" címû, közös jövõnk kilátásaival kapcsolatban. És a tisztázás még inkább elmaradt, miután megérkezett Mária és már az is nagy vívmánynak számított, hogy nem tanúsított semmiféle ellenvetést, amikor Emese megmondta neki, hogy mi együtt fogunk aludni a nagyszobában és õ külön a kicsi szobában. Kívülrõl semmi észlelhetõ változást nem mutatott a hozzám való viszonyulásában, mintha szerinte is ez lenne a dolgok természetes rendje, holott mind az intuíciója, mind a gyakorlati esze szerint nagyon is kellett tudnia azt, amit mi Emesével még remélni sem mertünk akkor, mivel nem beszéltünk errõl egymás között nyíltan. Ti., hogy a mi kapcsolatunk nem egy szimpla szexuális viszony, hanem egy olyan végzetes sorsprovokáció által okozott egységesülési vágy következménye, ami komolyan veszélyezteti a Tündének még el sem indult operaénekesnõi karrierjét. Talán úgy képzelte, hogy úgy van ez, mint az operákban és mi rengeteg hónapon keresztül kibírjuk egymás nélkül és szexuális kapcsolat nélkül az életet, amíg Emese befejezi külföldi és belföldi tanulmányait? Nem, Mária egyáltalán nem volt ennyire naiv, de valamilyen kecske is jóllakik, káposzta is megmarad - megoldásba mégis reménykedett, mert semmiféle ellenállást nem tanúsított és egy kétkedõ, bizonytalankodó megjegyzést sem tett a közös jövõnkre és a szerelmi kapcsolatunkra vonatkozóan. Vagy mindössze nem akarta elrontani az ünnepi - szerelmes hangulatunk meghitt varázslatát? Sem én, sem Emese nem tüntettünk azzal, hogy különösebben kimutassuk a külvilág elõtt az egymás iránt érzett elemi vonzódást. Pedig az igenis létezett és áramlott minden irányból és nem csak a horoszkópjainkból kiolvasható karmikus meghatározódás következtében. A lelki, szellemi és ösztönös vonzódások mellett, a hibás neveltetésünk is, aminek úgy tûnt, hogy mindketten jól látjuk a fonákját, vagyis az a humor, amivel a szokványos polgári élet-koncepciókat, törekvéseket és játszmákat kívülrõl: semleges alapról szemléltük mindketten, a maximális szellemi testvériség lehetõségével bíztattak. Amint mesélte, fõképp azért örült nekem, mert általam nem egy érdekes, de magánemberként megbízhatatlan mûvésszel, nem egy zene szakértõvel, és végképp nem egy sznobbal és nem egy zene fanatikussal, nem egy szeszélyes zsenivel, tüdõ- vagy májbajos virtuózzal találkozott. Ilyen férfiak vették körül külön – külön az egymástól elvált apját és anyját és az ilyenektõl már borsózott a háta. Egy egészséges http://kozmaszilard.hu




férfira talált, aki mûvész ugyan, de egyáltalán nincs meghatódva sem a tehetségétõl, sem a mûvészettõl. Én viszont, egy olyan mûvelt, de nem sznob, és minden irányba nyitott, egészséges humorérzékkel, finom szellemmel és diszkrét jóindulattal rendelkezõ, komoly személyt találtam benne, akirõl mindig is álmodtam. Olyan, akinek magától érthetõen létezik, de nem fojtogató információhalmaz a mûveltsége, amely mûveltségtõl, elõbb-utóbb álszerényen okoskodó idiótává válik minden bölcsész, de nem is káprázatban élõ, érzelgõs galamb, aki a misztikus legendákat és a saját káprázat-világának képzeteit összetéveszti a metafizikai valósággal. Az egymásra találás szellemi és szerelmi bûvöletben telt a szilveszter és elteltek az azt követõ szerelmes tábori napok is, és én azon kaptam magam, hogy hangomban palástol feszültséggel, kikísérem Emesét és Máriát az állomásra, mert utaznak vissza Bagolyvárra. Emese másnap utazott Nyugat-Európába. Rettenetesen fájt a válás és közben semmit nem beszéltünk meg, még csak az egymás iránt érzett érzelmek mélységérõl és minõségérõl: megbízhatóságáról sem, nemhogy a közös jövõre vonatkozó elképzeléseinkrõl. Annyiban maradtunk, hogy Emese ír majd nekem és felhív telefonon, és az elsõ félévi vizsgák utáni vakációban még eljön hozzám. Közben mind a ketten éreztük, hogy itt sokkal többrõl van szó, de ezt a sokat mindkettõnknek meg kell emésztenie, és a helyére kell tennie külön - külön a saját õszinteségében. Hiszen a hétköznapi ráció szintjén nem tudhattuk, hogy tényleg azok vagyunk-e egymás számára, amirõl a spirituális valónkkal tudtuk, hogy vagyunk. A felettes énünk tudását viszont elnyomja a bûnbeesett, gyakorlati eszünk éppen úgy, hogy a fekete lyukból eredõ, öncélú élvezet-vágyak bomlasztó hatásáról ne is beszéljünk.. Ezért, a hétköznapok és a mindennapi teendõink során a legtöbbször nincs lényegi tudomásunk arról, hogy számunkra a párunk, tényleg az, akinek érezzük és nem téveszthetõ össze senki mással. Ez a kapcsolat pontosan a rendkívüliségével mutatott rá számomra arra, hogy mennyire valóságosak azok az egyetemes törvények, amelyekrõl elõadásokat hallgattunk és tartottunk a META-ban és, hogy az Asztrológia igazsága mennyiben érvényesebb minden más tudomány igazánál. A következõ két hónap alatt Emese és közöttem olyan metakommunikációs csatorna jött létre, amelynek következtében az egymásnak ki nem mondott gondolataink inkább valósnak bizonyultak, mint a kimondottak és így a világ legtermészetesebb dolga volt számunkra, hogy Emese hozzám jön elõbb és nem az édesanyjához vakációzni. És annak ellenére, hogy ezt szintén nem beszéltük meg konkrétan egymással, itt marad velem, és egyelõre nem megy vissza Nyugat-Európába. Furcsa állapot: minden, ami történt velem akkor, egyszerre nagyon logikus volt és mintha szilárd szükségszerûségek és törvényszerûségek határozott következménye lenne mindez, és ugyanakkor mintha hihetetlen: hozzám jön, nálam fog lakni, és velem fog élni végre egy nõ, akit szeretek. És mindez azon az áron történik, hogy értem hátat fordít a nagyon sokak által irigyelt nyugati ösztöndíjának. És mindez azonközben, hogy én, néha engedve a kísértésnek, megengedem magamnak azt a luxust, hogy hirtelen felindulásomban megkérdõjelezzem az Isteni Logosz létezését, vagyis azt, hogy mindannak, ami velünk történik, létezik egy szilárd, de a pragmatikus rációnk által iszonyú nehezen követhetõ logikája. A Szentléleknek: a logosznak a sorozatos megsértéséért, a kételkedésért, vagyis a hitetlenkedésért, éppen a Emese érkezése elõtt egy héttel kellett fizetnem a jobb kezem kisujjának eltörésével és késõbbi egybecsontosodásával: lebénulásával. Bekötött kézzel utaztam hát Emese elé a Harcsói állomásra, szembemenni a bizonytalan bizonyossággal: a végre beteljesült boldogságommal, kiteljesedett és kiegyenlítõdni vágyó családapai sorsommal, bekötözött kezem jelezvén, hogy végzetesen rosszul kezelek még valamit. Amikor hozzám megérkezett végre, a polgári haszonban és mûvészkarrierben való gondolkozást látványosan félresöprõ Emesében nem csak egyszerû élettársat láttam, hanem egy jövendõ asztrológust és metafizika - elõadót is látni véltem, tehát a tökéletes partneremet az élet minden síkján. De, ahogy nem beszéltük meg mi elõzõleg és egyértelmûen azt, hogy itthon fog maradni nálam, ugyanúgy nem beszéltük meg azt sem konkrétan, hogy csakugyan akar-e, nem csak az élettársam és késõbb a feleségem, hanem elõadótársam is lenni? Hiszen minden annyira egyértelmû volt akkor közöttünk. És csakugyan: az elsõ mézeshetek boldog együttléte után, amikor a kettõnk és a szüleink horoszkópjainak, valamint az akkori horoszkóp-rendeléseknek a részletes értelmezése után, több barátja és barátnõje horoszkópját is értelmeztünk, és miután már több elõadásomat és a METÁ-s társaim román nyelvû elõadásait is meghallgatta, megkértem arra, hogy helyettem tartsa meg õ az egyik Fenyõszentmihályi elõadásom harmadik óráját, éspedig a bolygók jelentéstartalma és a betegséghajlamok közötti összefüggésrõl szóló elõadást. Ezt már csak azért is, mert konzervatórium elõtt, Emese letekert két évet az Orvosi egyetemen is, és így jobban ismerte mint én a bolygókkal analogikus kapcsolatban álló szervek és betegségek román nyelvû elnevezéseit. Meglepõ könnyedséggel és ugyanakkor érthetõen, de nem tudálékosan beszélt, ami ritka erény a kezdõ, "misztikus" elõadók esetében. Természetes tehát, hogy egészen belelkesedtem a Emese elõadásának a sikerén és két napra múlva, amikor Mária felhívott minket telefonon, elmondtam neki, hogy micsoda nagyszerû lánya van. Hiába, még távol álltam akkor én a szellemi éberségtõl: a legcsekélyebb jelét sem vettem észre annak, hogy Mária egyáltalán nem osztozik lelkesültségemben. Sõt: miután én átadtam a telefonkagylót Tündének, õk egyáltalán nem beszéltek errõl, pedig a Mária nálunk történõ vendégeskedései során, az tûnt fel, hogy Mária, mintha gyermek-pedagógiát gyakorolna, felnagyítja Tündének minden közösségi szereplése értékét, aminek mindig az volt a következménye, hogy Emese, igen finoman bár, de az anyai dicsérgetéseket vastagítva, gyerekesen csúfolkodni kezdett vele. Késõbb jötte rá, hogy anya és lánya tulajdonképpen féltek egymástól, mivel egy soha nem tudatosított, láthatatlan, de kegyetlen pszichológiai háború folyt közöttük. Máriának arra törekedett, hogy Emesét, valahányszor az kisiklott a kezébõl, visszaédesgesse az énekesi pályára, Emese viszont abban sportolt, hogy ezt valamiképp úgy kerülje ki, hogy elkerülje a nyílt konfrontációt. Csak egy évvel késõbb, nagyon sok gyötrõdés után, az események láthatatlan szálait egybebogozva, azok logikus összefüggéseit vizsgálgatva, mérlegelve és a különbözõ, jelentéktelennek tûnõ mozzanatokat a késõbbi események és szempontjából újra átvilágítva, fejtettem meg ennek a telefon-beszélgetésnek az igazi értelmét. Szegény Mária a haláláig nem mondott le arról, hogy lányából operaénekesnõt faragjon. A lánya irántam kigyúlt szerelme következményét “bölcsen” lenyelte valahogy, de azt a hírt, hogy Emese olyasmibe fogott belé, ami õt ettõl a céltól eltérítheti, egyáltalán nem fogadta örömmel. Nyíltan viszont nem ellenkezett. Olyan okos és tapasztalt életnyerõ mûvész volt õ, aki nem csak a riválist megtörõ intrikákhoz értett, hanem a rég óta felnõtt lánya szándéka megtöréséhez és az általa megálmodott helyes útra való vissza térítéséhez is. Most is tehát, úgy, mind http://kozmaszilard.hu




húsz évvel korábban, az akkoriban vele még nyíltan és nyersen szembe szegülni képes, konok kislány dacosszelleme leszerelése érdekében, ördögi stratégiájához folyamodott: látszatra mindenbe beleegyezett Emesével, nem veszekedett sem azért, hogy Emese otthagyja az általa kiügyeskedett, értékes Nyugat-Európai ösztöndíját, és azért sem, hogy hozzám költözik, és nem megy haza Bagolyvárra. Közben türelmesen és figyelmesen kivárt, annak érdekében, hogy minél több információt beszerezzen rólam, és, hogy „a cél szentesíti az eszközt” elv szerint, minél észrevehetetlenebb módon, elkezdhesse a lányának a jó útra térítését és a gyámkodó anyai szárnyai alá való visszaterelését célzó aknamunkáját. Amint egy év múlva rájöttem, a Emese számára lidércnyomásos állapotot idézett elõ ez a kamasz kora óta folyó burkolt szülõi törekvés, amivel a Emese szándéka ellenére, az édesanyja, akitõl amiatt, hogy a szüntelen énekesi karriere- készülés közben semmi mást nem tanulhatott, gazdaságilag is függött, mindenáron operaénekesnõt akart faragni. Mivel Mária mindenféle misztikus, ráolvasásos és mágikus mantrákat tartalmazó könyveket olvasgatott és korán kelõ lévén, hajnalonként meditálgatott, egészen biztos, hogy - ha nem is akaratlagosan és tudatosan -, de képzeleti és mentális szinteken is folytatódott kettõjük között ez a küzdelem. Bár a Bagolyvárra költözésünk után, Emese már nem szopott jeget és nem szegült ellen szándékosan az éneklési programoknak, minden olyan alkalommal, amikor énekesnõi és egyetemi oktatói ismeretségei segítségével Mária egy egy újabb éneklési - fellépési lehetõséget szerzett számára, Emese, közvetlenül a fellépés elõtt, vagy az azt követõ idõszakban rendszeresen megbetegedett, vagy, az orvosok számára is értehetetlenül, huzamosan belázasodott. És eközben, néha engem is fájdalmasan felriasztva, keserves - panaszosan, szomorúan nyöszörögve énekelt álmában. Ördögi volt Máriának ez a fanatikus erõszakoskodása azért is, mert itt nem csak egy fanatikus anyának a lánya lelke ellen történõ, szemellenzõs ambíció érvényesítésrõl volt szó, nem. A Emese énekeltetése, tudatosan, vagy öntudatlanul, de Máriának a Emese fölötti, rejtett hatalmi ambícióinak a kiélési lehetõségét is biztosította. A fellépések elõtti idõszakban Emese teljesen alárendelõdött az anyjának. Hetekkel a fellépés elõtt, az egész napi programja alá volt rendelve az éneklésével aratandó sikernek, aminek a biztosítása érdekében Mária szervezte meg a zongorakíséretes próbáit, ahol Tündének, az anyjával együtt, vagy másokkal, de az anyja jelenlétében kellett gyakorolnia, énekelnie, zenét hallgatnia, korrepetálnia és ruhákat próbálnia. Ráadásul, állítólag a Emese fizikai erõnléte, valamint a Emese hangszálai rugalmasságának fokozása és megõrzése érdekében, napközben a Mária által készített ételekbõl kellett együtt táplálkozniuk. Mivel Mária rendszeresen hajnalban kelt és kora reggel kiment a piacra vásárolni, reggelenként telefonon felhívta Emesét és legtöbbször azt is õ mondta meg, hogy aznap milyen ruhába öltözzön fel Emese, az anya által észlelt idõjárásnak megfelelõen. Pszichológiát soha nem tanultam, s így késõn, végzetesen késõn étékeltem én igazi súlya szerint ezt, az egészségtelen viszonyt és arra végzetesen késõn jöttem reá, hogy miféle misztikus módszerrel, illetve miféle rítusokkal éri el azt Mária, hogy amikor Emese a közvetlen hatósugarába kerül, azonnal átváltozik az intelligens, mûvelt és egészséges humorérzékkel megáldott nagydarab nõ, személyi-akarat nélküli, infantilis gyermekké. A kapcsolatunk elején, amikor még baráti volt a viszony köztem és Mária között, és amikor még nem vettem észre, hogy a Máriának a Emeséhez fûzõdõ érzelmei meghaladják a túlfûtött lelkû szülõknek az egyke gyermekük iránt táplált érzelmek legmagasabb fokát is, bizalmasan elmesélte nekem, hogy Emese, már egészen kicsi korától, mindennel ellenkezett, amire az édesanyja õt rá szerette volna venni. Egy mesebeli gonosz kicsi lélek megátalkodottságával, makacsul ellenállt mindennek, megtagadott mindent és szembefordult mindazzal, amit az anyja kért tõle, vagy amire próbálta a kislányt rávezetni. Ezért Mária kitalálta azt a módszert, hogy amennyiben valamit el akart érni Tündénél, mindig annak az ellenkezõjét kérte tõle. A módszer bevált. Ugyancsak késõbb jöttem rá, hogy e módszerével, a Emesét sikerült végül annyira összezavarnia, hogy az már csak a nyilvánvaló karrier-receptekkel szemben ellenkezett. Így például középiskolában már nem hagyta magát zeneiskolába íratni és az anyja ingyenes opera jegyeit is, csak azért fogadta el, hogy barátnõivel együtt nevessenek a hõs szerelmesek karikatúrájává hízott potrohos énekeseken. Mária tehát egy olyan pedagógiai módszert dolgozott ki, amely alapján õ soha nem ellenkezett nyíltan a lánya akaratával, hanem annak biztosítva a látszólagos függetlenségét, addig ügyeskedett a háttérben, amíg Emese elõbb - utóbb, látszatra mintegy a Máriától függetlenül mûködõ körülmények kényszerítõ hatására vissza nem kényszerült arra a pályára, amelyet Mária elkészített a számára már csecsemõ korában. Errõl a fekete özvegyi játszmáról, a szerelemes együttlétünk elején még semmit sem tudtam, mivel a misztikus tisztánlátói képességek kialakítása helyett, akkor is, mint késõbb, kimondottan az asztrológiai és metafizikai ismereteim elmélyítésére és a látott és észlelt jelenségek és történések közötti rejtett összefüggéséknek a felfedezésére törekedtem. Késõn ébredtem tehát rá arra, hogy kivédhetetlen veszély fenyegeti a húsz éve sóvárgott boldogságomat. Ma tudom már, hogy mindennek így kellett történnie, hiszen minden látszat és minden heves szerelmi vonzódás ellenére, az anyja ellenpontos irányításától összezavart huszonnégy éves Emese igazából még nem fogott hozzá, hogy a személyét az anyjáétól elválasztva, magát szabaddá tegye és önmagát megtalálja. Alkímiai törvény az, hogy csak egymástól jól különválasztott és egyéni sajátságukban jól megismert és meghatározott elemek egyesíthetõk. Az olyan egyesülés, amely nem az egyetemes szabadság-elvnek az alapján történik, igazából nem törvényes egyesülés és elõbb-utóbb kiváltja az elemek egymás elleni lázadását, vagy önfelszámolását. A következõ években sok alkalommal jutott eszembe az újabb tévedéseim felismerése után, Lao Ce-nek azokat a sorai, amelyek azon a vonaton vésõdtek az eszembe, amelyen a Emese nevû szerelmi kudarcom színhelyérõl utaztam haza Istenhidegébe: "A régi korok mesterei óvatosak voltak, mint akik jégen járnak." A végzetes telefonhívás idején viszont, látszatra még minden aranykori rendben folyt Emese és közöttem. Olyannyira, hogy a két hét múlva, amikor a kisujjamat másodszor mûtötték, és én még mindig nem fogtam fel, hogy hiába kínoztatom az orvosokkal magam, hiszen: "...ha valaki a fiút és az Atyát bántja, megbocsáttatik, de amennyiben a Lelket bántja, nem bocsáttatik meg." (Jézus), nem kértem Bukarestbõl magam helyett más elõadót sem Fenyõszentmiklósra, sem Ugróhelyre, hanem megkértem Emesét, hogy menjen el és tartson helyettem egy - egy elõadást. Egy héttel ezután, amikor egyedül utaztam a szokásos elõadásaimat megtartani e városokba, mert Tündének valamiért hirtelenül és halasztást nem tûrõen Máriához kellett utaznia Bagolyvárra, megkérdeztem a hallgatóktól, hogy jók voltak-e a Emese elõadásai. Örömömre, mind a román, mind a magyar hallgatók teljesen http://kozmaszilard.hu




meg voltak a Emese elõadásaival elégedve. A visszaérkezését követõ hetekben viszont, azt észleltem, hogy az esetleges újabb elõadások tartására vonatkozó ajánlataimat finoman figyelmen kívül hagyja, majd a határozottabb kéréseimet is elhárítja azzal, hogy még nem érzi úgy, hogy ezeket a metafizikai ismereteket, amelyeket mi tanítunk, õ a teljesen magáévá tudta volna tenni, és így nem érzi lelkileg elég felkészülnek magát ahhoz, hogy másoknak olyasmiket tanítson, amiket õ még nem élt át igazából. Ez kifogástalanul hangzott az elején és én teljes mértékben egyet is értettem vele, de ahogy telt az idõ egyre inkább ellentmondás keletkezett Tündének a hárító érvelése, valamint a beszélgetéseink közben felszínre kerülõ rendkívüli misztikus intuíciójáról és a vele született analogikus logikai látásmódról tanúskodó veleszületett szellemi képességek között. Sõt: több alkalommal õ ébresztett rá az egyetemes törvényeknek egy egy olyan vetületére, amelyet én nem vettem észre és õ magyarázott el számomra olyan összefüggéseket, amelyeket magamtól nem voltam képes megérteni. Szerettem volna, ha ezeket a részleteket és ezeket az összefüggéseket, amelyeket õ fedezett fel és õ értett meg a maguk teljességében, õ fejti ki, és õ magyarázza el a hallgatók számára, és persze az sem volt mindegy számomra, hogy a három órából én három órán át beszélek-e, vagy csak kettõt. Már nyár eleji melegek jártak, amikor egy Ugróhelyi elõadás elõtt, ahogy közeledtünk az elõadások színhelyéül szolgáló épülethez, ismét panaszkodni kezdett az újabb elbizonytalanodásáról, és annak ellenére, hogy otthon még megegyeztünk abban, hogy a második órát õ fogja tartani, tudomásomra hozta, hogy õ úgy érzi, hogy ezt õ most nem vállalhatja, annak ellenére, hogy egy könnyû és semleges témáról, a fényszögek természetérõl kellett volna beszélnie. A téma klasszikusan rögzített és teljesen didaktikai jellegû volt, amit igen jól ismert, és amely nem jelenthetett számára semmiféle “misztikus” tévedési lehetõséget. Én nem tudhattam, hogy legutóbbi együttlétük alkalmával, Mária csaknem feleskette õt, és valami nagyon sötét dologgal megfenyegetve határozottan megtiltotta neki azt, hogy metafizikai elõadásokat tartson. Naivan, még egy év múlva sem jöttem rá, hogy innen fúj a szél, amikor annak köszönhetõen, hogy én a META- tól teljesen elváltam és magánvállalkozásban tartottam Bagolyváron a kizárólag magyar nyelvû elõadásaimat, és olyan nevetséges helyzetek alakultak ki, hogy az egyik hallagtót kellett felkérjem arra, hogy a titkárnõi feladatokat ellássa, mert Emese már az elõadásaimra sem jött el, miközben Máriával egy moldovai misztikusnak a vallásos motívumokkal átszõtt obskúrus elõadásait hallgatták hétvégeken. Azt, hogy honnan fúj a szél, nem tudtam tehát Ugróhelyen, de az értelmetlen ellenállás felbõszített, és ha elõadás elõtt nem is, de utána a szálláshelyünkön, amikor a kérdés újból felmerült, már kíméletlenül rákiabáltam és - Amint az ilyen jellegû irracionális kitöréseim után, a késõbbiek során felfedeztem: a horoszkópom Neptunusz-Uránusz kvadrátom által, és a Sárkányfarkamon álló Uránuszom által is jelezett, spirituális meghasonlásra való hajlamomnak köszönhetõen elválással kezdtem fenyegetõzni. Ez a meghaladhatatlannak és feloldhatatlannak látszó nehézségek elõl való menekülési vágyból eredõ fenyegetõzés, akárcsak a késõbbi hasonló eseteken, egyáltalán nem fedte a tényleges vágyaimat. Ugyanis annak ellenére, hogy még két év múlva is, még a rengeteg mentális és kauzális tisztulást elõidézõ szenvedések után is, a ritkán elõforduló végletes lelkiállapotaimban én teljesen meg voltam gyõzõdve arról, hogy másnap, vagy harmadnap teljesen elválok Emesétõl, és késõbb még Laurától, a feleségemtõl is, néhány hét elteltével mindig rájöttem, hogy ez az elválási szándék valójában felületi és mindössze a pillanatnyi kétségbeesésem által sugallt. Ugróhelyen Emese a fél éjszakát végigsírta miközben én az elválás utáni lehetõségeket latolgattam. Furcsa, hogy ilyenkor az elválás nagyon is reálisnak és keresztülvihetõnek tûnt és valahányszor ezekig a kétségbeesett határozatokig eljutottam, amikor a dolgok tényleges és gyakorlati kivitelezésére került a sor, ugyancsak a horoszkópom diszharmonikus Neptunusz - Uránusz fényszögébõl kiolvasható, egységes sorslátási nehézségeim miatt, rendszerint rettenetesen kétségbeestem. Persze, nem váltunk el másnap, hanem békésen hazautaztunk Istenhidegébe és látszólag, minden folytatódott a régi rendben. Én továbbra is megtartottam az Ugróhelyi elõadásaimat, de Emese nem volt, amiért ezekre a kiszállásokra elkísérjen. Mivel Nyugat-európai diáksága alatt bébiszitterként dolgozott, a megtakarított nyugatnémet márkája nem csak hogy biztosította számára a megélhetést, de egy kiskapacitású számítógépet is vásároltunk annak érdekében, hogy azzal írjuk meg a megrendelt horoszkópok szövegrészeit, amely szövegrészeket ugyanakkor elraktároztuk a gép memóriájába. Amennyiben egy – egy következõ horoszkópban az elõbbiben is felbukkanó, azonos fényszöget, vagy bolygóállást találtunk, nem kellett újraírni, hanem csak a megfelelõ helyre beidézni a memóriában már létezõ szövegrészeket. Ez, a technologizálás, nem eredményezte az életünk víkenddé való változtatását, de ezzel a munkával kezdtem el önállóan gondolkozó asztrológussá válni, olyanná, aki, a saját szakmai tapasztalatai alapján, saját meglátásai és meggyõzõdése szerint, kezdi értelmezni az asztrológiai tételeket. Ettõl kezdve, az asztrológia nem csak új valóság-látást és tényfeltárási lehetõséget jelentett számomra, mint korábban a filozófia, a matematika és a fizika, és nagy szerencsémre, nem csak egy pénzkeresést biztosító munkát, mint például a gépészet, hanem a lét és az élet eredeti értelmének a felfedezéséig és az egyetemes létezés mûködési mechanizmusának a felfedezéséig vezetõ tudományt. Az emberiséget szenvedésben tartó õsi fekete lyuk természetét és annak az alattomosan végzetes hatásainak a meghaladási lehetõségét felfedõ tudományt. Az tehát, hogy a Emese által vásárolt számítógép segítségével, a különbözõ egyéni horoszkópokban ismétlõdõ fényszögek és bolygóhelyzetek, valamint a napjegyek és az Azcendensek jelentéstartalmát nem kellett ismételten leírnom minden egyes horoszkópnál, azt eredményezte, hogy annál több idõt és több megírt oldalt szentelhettem minden egyes horoszkóp szintetikus kifejtésére. Így az általam készített horoszkópok, META-soktól tanult tizenkét oldalnyi általános asztrológiai tételekbõl és olyan misztikus tanácsokból álló szöveggyûjteménybõl, mint például az, hogy a napjegye és az Ascendense alapján, milyen színû ruhákat és milyen ékköveket alkalmas viselnie a horoszkóp-rendelõ személynek, olyan, egyre több oldalas, a személyre koncentráló, rejtett tulajdonság- és reális sors-programokat leíró, szintetikus értelmezésekké alakult át, amelyektõl ténylegesen érintve érezték magukat a rendelõim. És, mivel ily módon lehetõségem adatott egyre jobban beleélni magam minden egyes horoszkóp személyének a belsõ világa által felvetett mindennapi problémákba, a saját horoszkópom rejtett mélységeit is egyre jobban megértettem. És viszont: minél jobban megértettem, mert személyesen láthattam és megtapasztalhattam: átélhettem a saját horoszkópomnak az egyetemes lét-logika szerinti vetületeit, annál inkább http://kozmaszilard.hu




beláthattam a horoszkóprendelõk személye által képviselt kauzális mélységek értelmébe. Furcsa módon tehát, nem azáltal indult el az én önálló spirituális fejlõdésem, hogy megtaláltam az igazi partneremet, akivel kölcsönösen segíthetünk ebben egymásnak. Hanem, mindössze azáltal, hogy jött az életembe valaki, akirõl én az akkori tudásom alapján azt képzelhettem, hogy az igazi élettársam lesz, és aki idejében behozta az életembe annak a gyors információ-tárolási és információ megjelenítési eszköznek a képzetét, amelynek a segítségével függetleníthettem magamat a METÁ- tól. Azoknak a személyes ismereteknek, amelyeket a számítógép segítségével rögzíthettem és amelyeket azon dolgozva felfedeztem, nagyobb volt a spirituális értéke, mint amiket a METÁ-s kollégáktól, vagy magától Mátétól korábban megtudhattam egy - egy elõadás, vagy baráti beszélgetés során. Ráadásul a számítógéppel nem csak horoszkópokat lehetett készíteni, hanem másféle szövegeket is lehetett írni és tárolni. Bagolyváron el kezdtem hát írni, elõbb csak a közvetlen hallgatóim számára magyarul az egyetemes törvényekrõl szóló elsõ összefoglaló tanulmányomat, miután elõzõleg már megírtam az elsõ metafizikai esszémet, egy ismertetõ szövegnek induló kiállítási képanyagról. Egészen pontosan annak az összegezõ jellegû kiállításomnak a képanyagáról, amely kiállítás megrendezésének és egyhavi fenntartásának az anyagi alapjához idõközben megnyertem egy nemzetközi alapítványi pályázatot. A lázas munka, amibe bevetettem magam annak hírére, hogy végre együtt kiállíthatom a diktatúra utolsó öt évében festett összes, korábban a nyilvános megmérettetés lehetõségétõl elzárt képeimet, valamint az ambícióm, hogy ezt egyúttal felhasználom konkrét metafizikai információterjesztésre is, a képek bemutatását szolgáló metafizikai esszé megírása által, elvonta a figyelmemet a magánéletemrõl. Pontosabban: a Mária által alattomban elindított, Emese és az én viszonyom szétbomlasztását célzó intrikákról. Az is igaz viszont, hogy nem tudván még semmit a spirituális evolúció törvényérõl, nagyon bíztam a Emesével való találkozásunk fatális és felbonthatatlan, úgymond isteni eredetû alapjaiban, lévén, hogy akkor még A METÁ-sok misztikus koncepcióinak a hatása alatt voltam és ezért például, ha halványan is, de még hittem a reinkarnációban. Hittem tehát abban, hogy mi Emesével egy igen hosszú reinkarnációs láncolat együttélési kísérleteinek a végállomásához érkeztünk, amit külsõ sors-tényezõk, pszichikai és fizikai erõk, hatásmechanizmusok, külsõ akaratok és körülmények nem bonthatnak meg, hiszen egyértelmû volt számomra, hogy mi ketten abszolút módon együvé tartozunk. Ezért, ha érzékeltem is valami problémát, úgy képzelem, hogy kár a kedélyeket felpiszkálni, idõ kérdése csupán, hogy maguktól megoldódjanak. A mágikusan ambíciós Mária, viszont, minden ellenkezõ égi jelzés ellenére (Emesétõl hallottam, hogy havonta teszteltette spirituális elhivatottságomat mikor a Tarot kártya, mikor valamilyen keleti rúnák, mikor ismeretlen “tisztánlátók” segítségével, amelyek mindig a lehetõ legpozitívabb válaszokat adták.), nem volt errõl ennyire meggyõzõdve és mind a gyakorlati, mind az asztrális háttérben, folytatta a lánya “megmentését” célzó aknamunkát. Ráadásul én is, szintén a METÁ-sok felülvizsgálatlan misztikus elméleteinek, valamint az akkoriban olvasott Rudolf Steiner könyvek hatására, még mindig egy jóságos kozmikus irányítás mindenható erejében bíztam, amely szerint elég a jót állandóan megidézni meditációkkal, jóindulattal, állandó jóságra és békére való törekedéssel. Hiába hogy karatéztam, mert Mars istennek a metafizikai jelentését és a teremtésben elfoglalt helyének a fontosságát igazából még nem értettem. Ezért az Ugróhelyi irracionális kirobbanásom után semmiféle harci magatartás felvételét nem engedtem meg magamnak Máriával szembe valahányszor megsejtettem, hogy újból a hálójába kerítve Emesét, ártatlan megjegyzéseivel a kapcsolatunk végsõ aláásásán munkálkodik, céltudatosan igyekszik aláásni a Emese szerelmét és belém vetett bizalmát, megmérgezni a lánya képzeletét, akárcsak néhány évvel korábban a Rita édesanyja. De még én is bedõltem a Mária stratégiájának, és miután többször meghallgattam nála egy olyan hangkazettát, amelyen Emese énekelt, egyetértettem vele abban, hogy kár lenne ha "ez a csodálatos hang elveszne”. Vagyis akaratom és tudomásom ellenére, humánus naivitásomnak köszönhetõen, éppen én voltam az, aki besegítettem neki a Emese újabb kézhez kerítésébe. Így, bár még semmi nem volt, semmilyen tekintetben konkrétan megbeszélve, látván azt is, hogy Emese nem akar egyelõre elõadótársam lenni, az én kezdeményezésemre elkezdtünk arról beszélgetni, hogy Tündének õsztõl folytatnia kellene az egyetemi tanulmányait. Azt, hogy ez mit is jelentene voltaképpen, konkrétan nem beszéltük meg. De nem is kellett, mert amint elkönyvelte azt, hogy a Emese továbbképzése kérdésében egyetértek, Mária máris lázas tevékenységbe kezdett, annak érdekében, hogy a Emese apját rávegye, hogy adják el a régi közös lakásukat, amelyet annak ellenére, hogy rég elválltak, nem osztottak el, és amelyet Emese apja idõközben bérbe adott, állítólag anélkül, hogy Máriával megosztozott volna a bérleti nyereségen. Az, hogy ez tényleg így volt-e, mármint hogy a Emese apja, megfosztotta-e Máriát a közös lakásuk bérbeadásából behajtott összegek rá esõ részétõl csak a Mária jellemrajza miatt fontos. Mária ugyanis folyton mocskolta elõttem ezt, az utólag nyugodt és kellemes úriembernek megismert férfit, akitõl Emese inkább örökölhette a pozitív tulajdonságait, az elemi jóérzését és jóindulatát, valamint a fizikai a szépségét, mint tõle. Benedek úrral, a késõbbi beszélgetéseink egyikén megegyeztünk abban, hogy még akkor is, ha nem mutatja is ki minden esetben ezt láthatóan, Mária szemében engesztelhetetlen ellenségként jelenik meg minden személy, aki közel kerül a lánya lelkivilágához, és aki számíthat Emese szeretetére. Mivel õ a Emese apja volt, én meg a Emese élettársa, két éves Bagolyvári tartózkodásom idõszakában Benedek úrral együtt osztoztunk a Mária legnagyobb ellenségeinek szerepkörén. De egyelõre még kellemes nyár van Istenhidegében, a szülõvárosomban is. És miközben azon sajnálkozom, hogy részben pénzkeresõ elfoglaltság, részben a kiállításra való felkészülést feltételezõ lázas intézkedések és olyan pórias munkák, mint például a képek keretezése miatt, nem tudunk a strandra, vagy kirándulni járni, és emiatt Emese is egész nap a tömbház lakás egészségtelen létterében való vegetálásra kárhoztatja magát, majdnem mindent összezavart bennem azzal a hírrel, hogy hetek óta nem jött meg a menstruációja. Gyorsan elmentünk a nõgyógyász rokonunkhoz látogatóba, ahol kiderült, hogy terhes. Nem volt ismert számomra még, hogy azon óriási merészsége ellenére, amellyel otthagyta az egyetemet és a külföldi ösztöndíját, valójában milyen erõs lelki függõségi viszonyban áll Máriával szemben. Lényegében csak ezt követõen, a velünk történõ események kauzális értelmezési kényszerébõl kezdtem el ténylegesen metafizikailag gondolkozni. Különben tudtam volna már akkor, hogy mit jelez a Emese horoszkópjában a négyes házcsúcson és a többi bolygóval szemben álló Hold, amely diszharmonikus http://kozmaszilard.hu




fényszöget kap az Oroszlán - Napjától és az Oroszlánban álló Marsától. Ha én már akkor ismerem az asztrológiai jelek kauzális jelentéstartalmát is és nem csak azt, amit a METÁSOK megtanítottak, és ha e tudás birtokában, vagy például egy egészséges neveltetés normális következményeként, köpni merészelek a Mária által fanatikusan erõltetett Emese operaénekesi jövõjére és felvállalom azt, hogy közös a gyermekünk szülessen, már akkor megalapíthattam volna a családomat és rengeteg szenvedést megelõztem volna. Ha akkor vállalni merem, hogy keresztül húzom a Mária terveit és Tündének a Máriával fenntartott beteges viszonyát elvágom, illetve ha egy merész házasságkötéssel e viszony beteges minõségének leleplezõdésére lehetõséget adok, akkor megtudhattam volna, hogy a Emese terhessége mekkora lehetõség mindkettõnk azonnali megváltására. De nem. Mivel az, a kárhozatos mondat lebegett a tudatomban, hogy “kár lenne, ha a Emese csodálatos hangját hagynánk elveszni”, elbizonytalanodtam, és utoljára életemben, semleges maradtam. Pontosabban: éppen olyan korruptan viselkedtem egy, a sorsomat és a Emese sorsát közvetlenül érintõ életkérdésben, mint bárki, akinek gõze nincs az asztrológiáról, és nem foglaltam határozott állást. Gyáva, és az egyéni döntés felelõsségét magától elhárító “nagylelkû” férfiként átpasszoltam a döntés felelõsségét a fiatal Tündének, mondván, hogy tegyen úgy, ahogy a saját jövõje szempontjából helyesnek látja. Azt mondtam, hogy én feltétel nélkül vállalom ugyan az apaságot, de, neki kell a magzat sorsa felõl határoznia, nem csak azért, mert neki kell majd a gyermeket megszülje, vagy a kaparáson átesnie, hanem azért is, mert amennyiben nem akar asztrológus és metafizikus-elõadó lenni, akkor legalább a konzervatóriumot kell befejeznie. Gyáva és nagy fokú felelõtlen magatartásomat látva, szegény Emese az abortusz mellett döntött, pedig ennek az áldott állapotnak az elfogadása és az új, anyai, a feleségi szerepkörnek a felvállalása jelenthette volna számára, nem csak a horoszkópja szerinti fejlõdési lehetõséget (Hold az V. ház csúcsán), hanem a Mária akaratától függetlenített, személyisége megerõsítési és kiteljesítési lehetõségét is. Úgy, ahogy késõbb, a nála nyolc évvel fiatalabb, szintén támadott Oroszlán Nappal és Oroszlán Holddal született Júlia számára, elõre nem is sejtett fejlõdési lehetõséget jelentett a gyermekeink megszülése és gondozása. E gyalázatosan gerinctelen magatartásom után, közvetlenül a kaparás után harmadnap, megint durváskodtam Emesével, amikor azt kezdte bizonygatni, hogy mit miért nem tud megcsinálni, (Miközben tudtam, hiszen már számtalanszor kiderült, hogy képes valamire, amirõl korábban azt állította, hogy nem képes és azt is a fejéhez vágtam, hogy nem igaz, hogy valamit nem tudunk megcsinálni, csupán az igaz, hogy valamit nem akarunk megcsinálni.). Szóval e rossz emlékû incidens utáni második, vagy harmadik napon befejeztem a kiállítási anyag rendbetételét, az anyag helyszínre - szállítását, és az ismertetõ szövegnek indult esszém anyagát is leadtam a nyomdába. Ezt követõen, bepakoltunk a hátizsákokba és leutaztunk a tengerpartra. Annak ellenére, hogy egy éjszakai fürdõmedencében történt szeretkezésünk következtében jól meghûltem, ez volt életem legszebb tengerparti nyaralása. Emese lefogyott, lebarnult és teljes nõiségében kinyílt a víznek és a napnak. Hétszeresen szerelmes lettem belé. Ma sem felejtem el gyönyörû sellõ-alakját, ahogy a délelõtti verõfényben meztelenül úszik befelé a teljesen átlátszó tengerbe. A tengerparti sátrunkat nem a kemping-táborban húztuk fel, hanem a tengerpart melletti sûrû bozótban általam becserkészett tisztások egyikén, ahol nem hallatszott csak a partnak csapódó hullámok ritmikus morajlása, és ahol nem csak este, hanem napközben is nagyokat szeretkezhettünk. Igazából Karate edzõtáborba mentünk, de mivel a télen megmûtött kisujjam egészen nem gyógyult meg és én még mindig reménykedtem abban, hogy majd csak behajlik egyszer, nem éltem belé magamat különösebben az edzésekbe. Inkább az foglalkoztatott, hogy miképpen indokoljam meg Máténak azt, hogy nem fogok elmenni a META másfél hónapos nyári táborába, amely számomra, aki akkor még META elõadóként voltam számon tartva, kötelezõ lett volna, és amennyiben nem megyek el, az a META-val való szakításomnak számított. Mivel eközben önkéntelenül bár, de gondolatban viaskodva, támadtam azt a két román elõadó kolléganõimet, akiknek a magyarnyelv-ellenes, metafizikushoz méltatlan megjegyzései miatt is szakítani akartam a METÁVAL ahelyett, hogy akkor és ott helyben, amikor a probléma felmerült, nyíltan megmondtam volna a magamét, becsületesen meghûltem a karate-edzést követõ, tengerparti fürdõmedencében történt éjszakai szeretkezésünk után. Mint egész korábbi életemben, most is elfoglalt a humánus magatartásom által elkendõzött gyávaságomból eredõ külsõ konfliktusaim mentális feldolgozása és nem vettem észre azt, hogy Emese teljesen másképp éli meg a tengerparti nyaralást, mint én. Utólag kiderült, hogy õ nem tudta megbocsátani nekem azt, hogy az abortusz utáni második nap, amikor általában minden nõ összeomlik a feltörõ lelkiismeret-furdalása miatt, durváskodtam vele. Váratlanul, a nyaralásunk utolsó napján rám támadt azért, mert õ úgy ítélte meg, hogy nagyképûen és lekezelõen válaszolok az egyik metafizika iránt érdeklõdõ Harsói karatés barátom kérdéseire. Annak ellenére tette ezt, hogy a fiúval már igen sokat beszélgettünk elõzõleg, a reggeli edzéseket követõ tengerparti sétáink alkalmával, amikor Emese még aludt, a fiút érdeklõ kérdésekrõl, tehát kerülgetés nélkül, direktbe fejthettem ki számára azt, ami egy idegen ember számára és elsõ hallásra elfogadhatatlan és talán meghökkentõ is lett volna. A srác majdnem kétszer akkora volt, mint én, elektrotechnikus mérnök, és szintén barna öves, ezért nem szorult arra, hogy velem szemben bárki is megvédje õt. Hiába magyaráztam akkor ezt el Tündének. Két nap múlva a vonaton, útban haza felé, valami hasonló jelenetet rendezett, számomra ugyanolyan meglepõ módon és ugyanolyan váratlanul. Ekkor derengeni kezdett számomra, hogy valami mélyebb dologról szól Tündének a másokat velem szemben védelmezni igyekvõ magatartása, mind a felcsattanások ürügyéül szolgáló állítólagos tévedéseimrõl. De, mint korábban is, nem voltam képes eljutni addig a felismerésig, hogy ezt a mélyebb okot kellene egy õszinte és megértõ beszélgetéssel feloldani, mivel mélyen megsértve éreztem magam azért, hogy miközben én olvadtam el az iránta érzett szerelemtõl, õ semmi jelét nem mutatta annak, hogy ez az érzés kölcsönös, sõt: titkon neheztel rám valamiért. Még mindig csak egy önérzeteskedõ szerelmes ember voltam és nem egy felelõsségtudattal rendelkezõ éber férfi, aminek akkor képzelni merészeltem magam. Hazaérkezve, édesanyám kamrájában kokolyza pálinkát találtam, amit a hasmenésem és a hûlésem gyógyításának céljával is jól megszívtam és lefeküdtem. Ezzel sikerült mindenféle konfliktus nélkül megúszni a paprikás hazaérkezés robbanásveszélyét, de másnap reggel azzal a gondolattal utaztam Ugróhelyre, két, oda származott képemet áthozni a kiállításra, hogy amire én visszaérkezek, Emese ott hagy engem és elutazik Bagolyvárra. Nem így történt. Várt reám és a mosolygós kérdésemre, hogy nem káprázik-e véletlenül a http://kozmaszilard.hu




szemem, szintén mosolyogva válaszolta, hogy nem. - Nem árt, ha az ember a bölcsességére is hallgat néha. Igazán kár lett volna elrontani mindazt, amiért annyit kockáztattál, és amit, ha ügyetlenkedve is, de mégis felépítettünk itt ketten. - Persze, hogy nem árt. Sõt: talán használ. - És e barátságos szavak szintjén kötött békeszerzõdést követõ szeretkezés után végre nyíltan és meghitten beszélgettünk arról, ami bántotta õt: még mindig nem sikerült megbocsátania nekem, hogy az abortuszt követõ érzékeny és szomorú lelkiállapota közben nem figyeltem eléggé reá, nem voltam gyöngéd hozzá, sõt durváskodtam is vele amiért kuksolt a másik szobában, és nem ment ki a levegõre, miközben én írtam az esszémet. Persze, beismertem, hogy igaza van, de csak felszínesen: akkoriban még nem alakult ki az önleleplezõ, önvizsgálódási és hibabelátási képességem, amit csak a Emese végleges elvesztése után fejlesztettem ki magamban a Spirituális Napló segítségével. Annak ellenére, hogy egész nyáron senki nem jelentkezett hivatalosan a nyár elején meghirdetett önálló metafizika - táboromra, az Orsóhelyi hallgatók, és két más város béli érdeklõdõ, fogta magát és kiment a tábor színhelyéül megjelölt, Istenhidege melletti falucskába és sátraikban ücsörögve békésen várták, hogy én megjelenjek. Szerencsére egyikük bejött a városba élelmet vásárolni és közben becsengetett telefonon, megtudakolni, hogy, mi a helyzet? Azonnal felpakoltunk és kimentünk Borasszóba, megtartani az elsõ általam meghirdetett önálló tábort, ami mindössze egy nyolctagú hallgatóságból állt, de az esti tábortûznél így is sikerült jó elõadásokat rögtönözni, az összes résztvevõnek a horoszkópját az akkori képességeim és tudásom szerint, részletesen kielemezni. Amit viszont ennél is fontosabbnak éreztem akkor, sikerült a hallgatókkal való viszonyt barátivá tenni és a Emesével való szerelmünket, az addigiaknál meghittebbé és bensõségesebbé tenni. Szelíd, augusztus végi tábor volt ez, hegyvidéki nappal, amely nem perzsel oly hevesen, mint a tengerparton: ez volt az elsõ igazi idill az életemben. Emese tábor zárás elõtt utazott el Bagolyvárra, hogy az édesanyjával is tölthessen egy pár nyárvégi napot annak a Nyugati érchegységben álló falusi házában. Én, otthon maradtam részben a három hét múlva megnyíló kiállításom utolsó szervezési kérdéseit elintézni és részben azért, mert tíz nap múlva, egy, az általam szervezett Borassszói tábornál nagyobb és szervezettebb, nemzetközi természetgyógyász táborba hívtak meg elõadni, ahol kimondottan csak asztrológiát kellett tanítanom rendszeresen. Arról volt szó, hogy Emese is eljön hozzám a Borfüredi táborba, öt nappal annak megkezdése után. Vártam és nem jött. A velük töltött három év alatt, a META-soktól sok olyan “metafizikusi” magatartást átvettem, ami nem támaszkodott belsõ meggyõzõdésen. Így például nem izgattam magam, amiért Emese nem jött el sem a hatodik, sem a hetedik napon. Máriának sikerült tökéletesen megtévesztenie a természete felõl. Nem tételeztem fel részérõl, még csak finom ellenérzést sem az én személyemmel, vagy a Tündéhz fûzõdõ szerelmemmel szemben. Hát meg kellett történjen az esemény, amely felnyitotta a szememet. A tábor közelében nem volt telefon és ahhoz, hogy telefonálhassak el kellett hagynom a tábort és lemenjek a fürdõvároska postahivatalába. Ezért én csak a kilencedik nap estéjén kíséreltem meg a telefonálást, amikor éppen nem voltak otthon. A tábor tíz napos volt, ezért a következõ telefonhívást már otthonról intéztem. Ekkor hallottam elõször fagyosnak a Mária hangját. Nem értettem, hogy miért és nem is kérdezhettem rá, mert az addigi szokásától eltérõen nem csevegett velem, hanem mindjárt átadta a kagylót Tündének. Emese annyit mondott, hogy valamilyen nõi betegség ütött ki rajta, és jó lenne, ha minél hamarabb odautaznék. Az elsõ Bagolyvár felé induló vonatra felültem. Skorpió édesanyám gyermekeként jól megtanultam, hogy mekkora súlya van annak, amikor az egykés anyák hangjából kicseng a neheztelés. Az ember minimum rablógyilkosnak kell éreznie magát, aki jobban tenné, ha felakasztaná magát az elsõ fára, mielõtt egy szót is szólna. Nehézzé, tömötté, fullasztóvá és vészterhessé válik a levegõ az egyke gyermeküket felnõttként is nevelõ anyák körül, amikor irányításuk alól kibújt gyermekükkel történik valami, ami felhasználható ürügyként arra, hogy felébreszthessék a féltett egykéjük szívében a lelkiismeret-furdalást. Ahogy beléptem a Mária lakásába és Emese a nyakamba ugrott, hevesen magához öleltem. Ekkor hirtelen megéreztem a Mária lelkébõl felém áramló görényszagot, ami jelezte, hogy barátinak képzelt viszonyunkban gyökeres pálfordulás állt be. A nyílt szín-váltásra csak másnap került sor, amikor célozni kezdett arra, hogy valamilyen bonyolult áttételeken keresztül, valamilyen megfoghatatlanul misztikus módon, a Emese betegségét én okoztam. Hogy, közismert nagy kurvásként, én fertõztem be Emesét valamivel, ami azért nem ütött ki rajtam, mert a férfiak csupán olyan hordozók, akiken nem fog a kór, de a nõk befertõzõdnek. Bár belül háborogtam, de fegyelmeztem magam és figyeltem, hogy mi akar ez lenni, hiszen már Dóra mellett rászoktam arra, hogy maximálisan tisztítsam a nemi szerveim tájékát és, ha a szellemiség esetleg nem is, de a húsmentes étrend, valamint az életvitel, amit folytattam, nem adhatott lehetõségeket ilyen véletlenszerû fertõzõdésekre. Mária ekkor valami misztikus perverzitásokra célzott, amiket Emesével elkövettem, és aminek köszönhetõen én, a nagy kurvapecér, befertõztem az õ ártatlan kislányát. Meglepõ módon, Emese ezúttal nem gúnyolta finoman az anyját, mint ahogy korábban szokta, amikor az, az õ énekesnõi erényeit és sikereit fújta nagyra, hanem csak erõtlenül próbált valamit közbeszólni. De amikor látta, hogy Mária folytatja az ellenségeskedést, csendesen átment egy másik szobába. Spirituális meggyõzõdésen alapuló alapállásból, ma nem tolerálom egy percig sem az arrogáns és cinikus nagyképûséget, csakúgy, mint a szekusok által ellenem is használt mocskos inszinuációt. Célozni valamire, ami gyakorlatilag egyáltalán nem igaz, de a célzó elképzelése szerint mégis igaz lehet. Csak úgy szórakozásból, vagy mocskos taktikából vajat rakni a másiknak a fejére és aztán az õ baja, nézze meg, hogy mit tesz. Néhány évvel ezelõtt, egy igen sok fáradsággal és sok erkölcsi töprengés, vívódás után elkészített, nem csak értékes, hanem politikailag is igen fontos interjúnak a közlésérõl mondtam le, mindössze amiatt, hogy fennállt a lehetõsége annak, hogy valakit esetleg az igazság ellenére besározzon az, amit róla állított az interjúm alanya. Már egyáltalán nem érdekelt Emese magatartása, hanem az, hogy meddig nyúlik Máriának a meglepõ aljassága? Biztatni kezdtem Máriát, hogy fejtse ezt ki az elképzelését részletesen: egészen pontosan hogy képzeli a lányával általam elkövetett fertõzõ perverzitásokat: kétszázas szegeket, autószerelõ feszítõvasakat vagy netalán elõre befertõzött pálcikákat dugdostam a lánya hüvelyébe becsületes szeretkezés helyett? Ráadásul miután Nyugatról haza jött, én is éreztem néha egy kellemetlen illatot a Emese nemi szerve körül, de úgy gondoltam, hogy egyszerûen higiéniai kérdés az egész és udvariasságból nem szóltam semmit. És eszembe se jutott Emesét hûtlenkedéssel megvádolni, amikor arra gondoltam, hogy ezt a kellemetlen illatot csak azután kezdem érezni, miután két hónapot külön voltunk egymástól. Nem http://kozmaszilard.hu




hibás embereket kell keresni, hanem a betegség lelki okát felderíteni, hogy minél hamarabb elinduljon a gyógyulás. Ezzel lezártam Máriának az inkább Emesére, mint rám nézve kényelmetlen vádaskodását. A következõ összecsapásra már a jövendõ otthonunkban: a Emese szüleinek közös tulajdonát képezõ tömbház-lakásban történt, miután Emesével beszéltünk a kezelését végzõ nõgyógyásszal, akinél hajlandó lettem volna mindenféle vizsgálatnak alávetni magam. Az orvos viszont, annak ellenére, hogy Máriának a barátja volt, ezt az ajánlatomat, mint céltalant, elhárította, és megerõsítette azt a feltevésemet, hogy a Emese betegsége jóval a mi találkozásunk elõttrõl származik, és az abortusz miatt újult ki és ráadásul nem feltétlenül nemi érintkezés útján terjed. Közölte, hogy minimum két hónapig tartózkodnunk kell a nemi kapcsolattól azért, hogy Emese teljesen meggyógyuljon és annak érdekében, hogy újabb abortuszra ne kerüljön sor, egy spirált fog helyezni Tündének a méhszájába. Tekintettel arra, hogy a Mária elmondása szerint, Emese nagy fájdalmakkal járó traumákon ment át a betegség felszínre törésének idõszakában, mindenbe beleegyeztem. Hazafelé megkérdeztem Emesét, miért nincs neki irrigátora, mert szerintem ez a betegsége nem a korábbi nemi kapcsolataiból, hanem a szükséges higiéniai szabályok mellõzése miatt következett be. Hallott-e az irrigátorról és, hogy gyermekkorában Mária hívta-e fel a figyelmét ara, hogy egy nõnek miként kell tisztálkodni? - Nem, õk Máriával ilyen dolgokról soha nem beszéltek, mert az õk kapcsolatuk nem volt annyira õszinte soha. Inkább szemérmeskedõ érzelmeskedés jellemezte azt, mivel õ nem mert az anyjával szemben soha õszinte leni, attól tartván, hogy háttér-irányításra használja mindazt, amit róla, illetve a problémáiról megtud. Mária természetének a kíméletlen oldalát is megismerve, ezt teljes mértékben meg tudtam már akkor érteni. Ráadásul ekkor derült ki, hogy nem csak a Emese apját gyûlöli szenvedélyesen Mária, hanem annak az élettársát is, akit ugyancsak egy nagyon kellemes, barátságos, jóravaló embernek ismertem meg egy nappal korábban, amikor Emesével meglátogattuk õket. Mindezt észlelve, arra a következtetésre jutottam, hogy felelõtlenség lesz otthagyni az Istenhidegei nyugodt életünket, és azt felcserélni egy ilyen irracionális, zavaros és rejtett utálattal és gyûlölettel teli féltékeny "anyai" légkörrel, ami összekuszálja és tisztátalanná teszi a Emesével való együttélést. Meglátásom helyesnek bizonyult, sõt: igenis helyesnek, ám az a mód, ahogyan ezt a vészes csapda-helyzetet - amibe hagytam magunkat belesodródni -, el akartam hárítani, helytelennek, pontosabban: fantazmagóriának. Azt mondtam ugyanis, hogy amennyiben Mária nem békül ki a volt férjével és annak az élettársával, nem költözök Emeséhez a szülõk berendezett, három szobás lakásába, amely költözésbe korábban már megegyeztünk. Hiába, hogy olyan lelki magatartást kértem Máriától, ami a két és fél év múlva bekövetkezõ hirtelen-halálától megszabadította volna, mert ez egyet jelentett számára azzal, hogy változzon zsiráffá, szekrénnyé, vagy tengerré. Akkor viszont még én is csak egy naiv misztikus voltam és úgy képzeltem, hogy amennyiben metafizikailag igazam van, gyõznöm kell. Másrészt nem ismertem még Máriának a Emese apjával és annak a rendkívülien kedves élettársával szemben táplált gyûlöletének az igazi okát, amit csak egy év elteltével világított meg számomra Benedek úr, ti., hogy Mária, ab ovo, úgymond hivatalból, mint konkurenciát gyûlöl mindenkit, akit az õ szerelmetes lánya szeret. De nem ismertem a Mária Emese személyi tudata fölött gyakorolt mágikus hatalma erejét sem. Nem túlzok, amikor mágikus hatalomgyakorlásról beszélek. Máig nem értem, csak látván, kellett elhinnem, hogy az érzelmi zsarolásnak és különbözõ, az anyai ösztön által sugallt pszichológiai eszközöknek lehet akkora hatása, mint amekkorát változtatni tudott a Emese magatartásán és öntudatán a Máriával való egyetlen telefonbeszélgetés is. Amikor szívem parancsára mégiscsak átköltöztem Bagolyvárra, annak ellenére, hogy Mária engem is gyûlölni kezdett, amiért azt kértem tõle, hogy mondjon le a lánya apjával szembeni gyûlöletérõl, döbbenten kellett tapasztalnom, hogy Mária telefonhívására, a korábbi normális, szerelmes és vidám Emese, a szemem elõtt átalakul öt éves infantilis idiótává, és nyávogva és selypítve kezd válaszolgatni a telefonkagylóba. És, hogy miután azt leteszi, mint akit kábítószerrel belõttek, megszólíthatatlanul, holdkórosként felöltözik és rohan az anyjához, ott hagyva engem a lakásban egyedül ahelyett, hogy tovább élvezné a bensõséges együttlétet a telefoncsöngés miatt félbehagyott vasárnap délelõtti szeretkezés hangulatában. Anyának és lányának az ilyen morbid, misztikus kapcsolatáról nem hallottam azelõtt. És azzal a tévképzettel, hogy az élettársamnak és jövendõ feleségemnek az anyjával, vagyis a korábban velem barátnõként viselkedõ személlyel beszélek, még mindig, arról próbáltam Máriát meggyõzni, hogy annak, amit õ csinál, semmi köze nincs a metafizikához. És, hogy semmit nem ér a horoszkópjával és azzal a rengeteg információval, amit rengeteg misztikus könyvet elolvasva az agyában felhalmozott a témában, amíg olyan hevesen és kiengesztelhetetlenül gyûlöli Tündének az apját és annak az élettársát. És ha már a saját lelki üdvössége nem érdekli, legalább a Emesére való tekintettel, akit állítólag rajongva szeret ...(- és ez tényleg így volt, sõt nagyon így volt, és pontosan ez volt a mérhetetlen gyûlöletének az oka: a féltékenység), kellene felhagyjon a gyûlöletével és ki kellene békülnie azokkal, bármit is követtek volna el a múltban ellene. Két órás meddõ vita után, ami csak arra volt jó, hogy újabb fölösleges részleteket megtudjak a szóban forgó, általam azután is egyre jobban kedvelt emberek vélt bûneirõl, és miután ezeket hallgatva, kínomban majdnem egyedül kiittam az összes sört, ami elõttem volt, azzal a naiv ötletemmel találtam elõhozakodni, hogy nekem most úgy is haza kell utaznom a kiállításom megnyitójára. - Persze, a betegség miatt arról szó sem lehetett, hogy, Emese is velem jön - és addig nem jövök vissza Bagolyvárra, amíg Mária legalább a köszönési viszony felvételéig, - amit õ szakított meg és tartott fenn tüntetõen, annak ellenére, hogy bizonyos értelemben munkatársak is voltak - ki nem békül a Emese apjával és "nevelõanyjával". Minthogyha kígyó marta volna meg erre a kifejezésre, hirtelen felszökött az ülõ helyébõl és olyan vadul szikrázó szemekkel nézett rám, hogy szinte félni kezdtem a sötét luciferi fények villogásától. Ilyen pokoli fényt még szegény édesanyám Skorpió szemeiben sem észleltem. Semmi kétséget nem hagyott számomra e zavarodott léleknek az õrült életcélját tükrözõ anyai tekintete: én is kiengesztelhetetlenül és örökre az ellensége lettem. Miután Mária magunkra hagyott, végre kettesben maradhattam Emesével és így, nyugodtan beszélgetve, betegségének az igazi, lelki okát is kideríthettük. Több évvel korábban, nagyon sokáig hibáztatta önmagát, amiért az õ elképzelései szerint, miatta halt meg hirtelenül az a férfi, akivel platonikus szerelmi viszonyban állt, és akivel nem remélhette szerelme beteljesülését, mert az felszentelt katolikus pap lévén, a hivatása lehetetlené tette azt. Emese ártatlan kamaszként, több hónapos gyötrõdése után intenzíven imádkozni kezdett, hogy történjen bármi velük, csak ez a lehetetlen állapot szûnjön meg végre, és amikor meghallotta, http://kozmaszilard.hu




hogy a férfi meghalt egy autóbalesetben, úgy képzelte, hogy õ okozta a halálát az imádságaival. Ekkor gyûlölni kezdte nõiségét, szerelmi és szexuális vágyait, amelyek arra késztették, hogy azok beteljesedésrõl kezdjen álmodozni, majd ennek érdekében imádkozni. Amikor érett fejjel megértette, hogy a mágikus erõk mégsem mûködnek ilyen egyszerûen, a méhszáj melletti kis heg már létrejöhetett, mert akkortól észlelte õ is a néha megjelenõ kellemetlen illatot, de mivel akkoriban történt meg élete elsõ szeretkezése, úgy képzelte, hogy a defloráció után ez “a nõi szag” jelenléte természetes jelenség. - Miért nem kérdezted meg édesanyádtól, hogy szerinte mi lehet, hiszen õ nem csak sokat megélt tapasztalt nõ, hanem iskolázott és a világi dolgokban igen tájékozott. - Azért, mert féltem, hogy faggatózni kezd, és az egészet arra használja fel, hogy még jobban bele másszon a lelki világomba. Ilyen dolgokban én nem lehettem vele soha õszinte, mert egész kamasz koromban ilyesmirõl kérdezett és nem volt képes diszkrét maradni miután beszéltem neki a szerelmi érzéseimrõl. Tudtam, hogy most sem fog kérdéseivel megállni egy illendõségi határon, és igazából nem is szerettem azt a fiút, akivel legelõször és azután néhány alkalommal lefeküdtem. - Akkor miért támadt rám olyan dühödten, hogy én befertõztelek téged, ha nem volt képes kiérdemelni a te õszinteségedet? - Azért, mert úgy képzelte, hogy én szûz voltam és soha nem volt dolgom rajtad kívül senkivel. - De hát miért nem mondtad meg neki mindezt, mielõtt én megérkeztem? Vagy, amikor láttad, hogy áttételesen azzal vádol, hogy olyan perverz játékokra vettelek rá, amelyekkel befertõztelek? - Azért mert számomra nagyon kényelmetlen ilyesmirõl tárgyalni vele. - És amikor közölted vele az, hogy mi szeretõk lettünk és velem akarsz aludni és miután külföldrõl hazajöttél és elmondtad, hogy nem akarsz visszamenni és velem akarsz élni Istenhidegében...? - Akkor õ megértõ volt és azt mondta, hogy ez elõbb utóbb be kellett következzen és a részleteket nem firtatta. - Ez azt jelenti, hogy te semmiben nem vagy vele õszinte és magadról soha semmi lényegeset nem mondasz el neki? - Intim dolgaimról, ha tudom, semmit. Te nem ismered õt. Édesanyám egy nagyon nehéz ember… - Akkor abba sem fog belemenni, hogy béküljön ki Szonjával? - Szó sincs róla, ilyesmibe ne is reménykedj. Tudom, hogy nem érted meg, mert igazából tényleg értehetetlen. Csak azt tudom mondani, hogy õ egy nagyon nehéz ember. Mária gyûlölködését tehát nem tudom megszûntetni. De a csapdából ki akartam szabadítani mindkettõnket és abban reménykedtem, hogy Emese, hogyha már ott hagyta miattam a nyugati ösztöndíját, utánam fog jönni Istenhidegébe. Annak ellenére, hogy harmadnap is bõven ráértem volna, már másnap hazautaztam, és azt mondtam Tündének, hogy otthon haza várom, de én nem költözök ilyen körülmények között Bagolyvárra. Meg voltam gyõzõdve arról, hogy egy pár nap múlva utánam utazik Emese is, és folytatjuk elölrõl azt, amit a tél végén elkezdtünk Mária nélkül, édes kettesben. Amiatt, hogy otthagyta “miattam” nyugatot és a karrierjét, Emesét éppen annyira erõs akaratú személyiségnek képzeltem, mint magamat, holott õ mindössze az anyjától való távollét lehetõsége miatt ment belé abba, hogy az évfolyamtársai által irigyelt ösztöndíjat az anyja megszerezze számára, és ugyanakkor az által, hogy miattam ott hagyta a “nagy lehetõséget”, igazából az anyja által kiszabott pályát kísérelte meg úgy elhagyni, hogy az a maga számára is logikus és természetes legyen. Akkor viszont, amikor azt észlelte, hogy én nem örvendek annak, hogy szerelmünk normális következményeként áldott állapotba került és ahelyett, hogy a jövendõ gyermekünknek és a családalapítási lehetõségnek örvendenék, hagyom magam befolyásolni és hagyom visszasiklani az életét az anyja által kiszabott irányába életét, “ha lúd, legyen kövér” alapon, inkább õ maga somfordált vissza az anyja óvó szoknyája mögé. Nagyot tévedtem hát. Ráadásul, amikor az ember lánya a méhével beteg, igen veszélyben érzi magát, és a gyógyulása érdekében akár az ördöggel is gyógyítatja magát. Az anyukák hetedik érzékérõl, amivel megérzik azt, hogy visszahódítani kívánt egykéjük éppen mit kíván reggelire, ebédre és vacsorára, ugyancsak sokat regélnek. Anyuka kényeztetõ gondoskodása, kivételesen diszkrét és engedékeny, sõt: nagyvonalú és megértõ gondoskodása, biztonságot adó otthona… - Hát mi egyéb kell egy beteg, és egzisztenciájában újból bizonytalanná vált huszonnégy éves nõnek? Hát, persze, hogy hiába vártam otthon Emesére egy darabig és késõbb hiába telefonáltam azzal a céllal, hogy haza hívjam, mert csak akkor jött el, a nálam levõ holmijáért és a számítógépért, amikor Mária elég erõsnek képzelte õt a szakítás véghezvitelére. Persze, ez is úgy volt kiötölve, hogy Emese minden problémázás nélkül összepakolja a legfontosabb dolgait, és mivel Máriának, aki az egyetemen még kántót tanított, egy didaktikai jellegû körút alkalmával a közeli Ugróhelyen volt dolga, megkéri az intézet sofõrét, hogy ugorjanak át Istenhidegébe és vigyék el a Emese cuccait. De mivel a helyszínen kiderült, hogy Emese még sem tud csak úgy, anyai parancsszóra azonnal elválni tõlem, egy hármasban folytatott, mérsékeltebb veszekedés után, Máriának engednie kellett, és úgy távozott a Emese cuccaival együtt, hogy az intézet egy másik, a környékünkön éppen valami fejeseket szállító autójával, mi két nap múlva utazunk Bagolyvárra a számítógéppel. Tudtam, hogy én már nem szerepelek az õ jövõbeni tervei között és mindez csak látszat magabiztosságból eredõ, kényszerû engedékenység a részérõl, és alig várja, hogy mihelyt az õ házában leszünk, kíméletlenül elûzzön a lánya mellõl. "A szekusokkal és az utódjaikkal foglak kivitetni Bagolyvárról" kiabálta nekem egy korábbi telefonbeszélgetés alkalmával, amikor a hívásomra õ jelentkezett Emese helyett. De nyílt harcot kimondottan csak velem vívott, és Tündének zokszó nélkül tûrte például, hogy az orra elõtt szerelmes szavakat mondjon nekem a telefonba. Sõt: velem is csak akkor durváskodott, ha Emese nem volt a közelben. Bagolyváron nem vártam meg, hogy Mária nevetséges ígéretét beváltsa és a szekusokkal elvitessen, hanem egy ott élõ jó barátom üres legénylakásának a kulcsát kértem el annak érdekében, hogy Máriával az elsõ csatánkat ne "az õ házában" vívjuk meg, mivel a Emese füle hallatára akartam a közös dolgainkról beszélni vele. Ekkor ugyanis letettem már a Mária lelki üdvének a megmentésérõl, de mivel idõközben rájöttem, hogy annál sokkal jobban szeretem Emesét, mintsem, hogy ilyen könnyen lemondjak róla, inkább az anyja Bagolyvári környezetében való életet is felvállaltam, ami nem is nézett ki oly vészesnek, hiszen a két lakás négy kilométerre állt egymástól, és ha nem akartunk, hát nem kellett személyesen találkoznunk egymással. Minden arra utalt számomra, hogy a sorsom azt sugallja, hogy amennyiben korábban ezt eldöntöttem, akkor költözzek át én is Bagolyvárra. A Máriával folytatott taktikai játszma fölött, olyasmi történt, amire egyikünk sem számított: Emesével rendkívülien megkívántuk egymást a barátomnak a külvilágtól majdnem hermetikusan elzárt, csendes lakásában és a hátsó szobában szeretkezni kezdünk. Emese viszont szeretkezés után sem mutatta jelét annak, hogy el akarna menni, és nekem eszembe sem jutott elküldeni az anyjához http://kozmaszilard.hu




és még csak célzásokat sem tettem arra vonatkozóan, hogy hazakísérem. Sõt: újra és újra megkívántam egy - egy félórás órás beszélgetés után és ez így ment egész éjjel. Reggel, néhány óra alvás után, amikor mégiscsak felöltözött, már nem volt, amiért hazakísérjem, és mint aki a végzetes veszteségére alszik legalább egy nagyot, addig aludtam, amíg az ajtón bekopogott Emese: - Gyere, mert édesanyám meghívott vacsorára. Be akar mutatni neked egy érdekes embert. - Elég hülye képet vághattam, de Emese nem hagyta, hogy az értetlenkedõ kérdésemet feltegyem. - Ne izgasd magad, mert szent a béke. A béke tényleg szent volt egyelõre és ennek következtében aránylag boldog és számomra termékeny napokat töltöttünk karácsonyig Emesével. Igazából is boldogok lehettünk volna, ha Mária, aki két ével ezt követõen, váratlanul meghalt a rákot okozó általános gyûlöletében, nem akarta volna énekeltetni Emesét már költözést követõ negyedik hát után, és vasárnaponként ne rángatta volna ki mellõlem az ágyból az anyai gondoskodásával. Ez volt az idõszak, amikor még nem fogtam fel, hogy annyira erõs lehet a Mária befolyása Emesére, hogy az anyja közelében a Emese tudata és személye ketté oszlik, és az egyik felét teljesen elfoglalja Mária és én nem tudhatom, hogy egy probléma megvitatásakor, az õ személyével, vagy a Mária személyével beszélgetek-e? Rettenetesen áldatlan állapot az, amikor valaki az élettársával beszélgetve, két különbözõ személyre kell figyeljen. Késõbb, asztrológusként gyakran tapasztaltam, hogy a legtöbb házasságban és élettársi viszonyban ez “rendesen” is így van, anélkül hogy a két ember, vagyis a három személy közül valaki, ténylegesen érzékelné a probléma súlyát és lényegét. Anyós szindrómának neveztem el, holott nem az anyós viszonyon van a hangsúly, hanem a felnõtté vált gyermekek anyjának a gyermekeik fölött gyakorolt érzelmi befolyáson. A szent, azaz a korrupt családi béke játékszabályai szerint, nem közöltem észleléseimet Máriával közvetlenül, csak Emesével viaskodtam hónapokig, majd egy évig és mindaddig, amíg másfél év múlva, Tündének az alig észlelhetõ, de éppen mérhetõ láza, két hónap múlva sem akart megszûnni az összes klasszikus gyógyászati technikák és a Mária misztikus gyógyász ismerõsei által alkalmazott kuruzslási eljárások ellenére. Amikor Emesével õszintén elbeszélgetve arról, hogy mit is érez õ tulajdonképpen az éneklésekkel szemben, rájöttem, hogy a nyílt szembesülés, a konfrontáció helyett, a lelke azt a megoldást találta, hogy betegség okozással védje ki, a Emese személyei tudata összezavarásán és infantilizálásán keresztül történõ anyai elnyomását. Megértvén a helyzet súlyosságát, eldöntöttem a Máriával való konfrontációt vagyis azt, hogy az elsõ alkalommal, nagyon kipakolok neki. Ez az alkalom hamar elé is érkezett és végre, szembesítettem Máriát azzal, hogy a rögeszmés ambíciója miatt Emese akár korházba is kerülhet és egy életre beteges emberré válhat. Õ persze hülyeségnek nevezte az érveimet és a magyarázataimat. Szerencsére Emese, aki idõközben éppen injekciózatáson volt, hazaérve, még elkapta a veszekedésünk végét és a szelleme megnyugodott: nem kellett a problémája miatt konfrontálódnia az anyjával, de az igazság is kimondatott végre. Miután másnap konkrétan is megbeszélték az anyjával, hogy nem kell többet énekeljen, a láza hirtelen és véglegesen elmúlt. Ez viszont koránt sem azt jelentette, hogy Mária elbocsátotta volna a lelki karmaiból lányát és átengedte volna nekem, vagy bárkinek is. Nem: Azonnal felfedezett egy Magyarországról hetente átjáró misztikus guru által tartott “rendkívülien jó” mágia-tanfolyamot, amelyre persze, Tündének feltétlenül el kellett járnia vele, miközben Emese már el se jött az én elõadásaimra “a béke kedvéért”. Nem tudom egyértelmûen azt mondani, hogy végül is Máriának hálás üzeneteket kellene küldenem a túlvilágra, amiért addig énekeltette Emesét - És amikor a Emese misztikus megbetegedései miatt errõl le kellett tennie, addig ügyeskedett - amíg sikerült lelkileg annyira kifárasztania és az érzelmeimet annyira összezavarnia, hogy mielõtt észbe kaptam volna, Emese mellett szerelmes lettem Gyopárba, akivel megcsaltam Emesét. Amikor felébredtem a lejtõn, véget akarván vetni a spiritualitás-ellenes szerelmi kettõsségnek, még egyszer megkérdeztem Emesét, hogy akar-e rendes családot alapítani gyermekekkel? Mivel a válasz nem volt, összepakoltam és haza jöttem Istenhidegébe. Máriának már egy éve alig kellet dolgoznia a kapcsolatunk megbontásán. Amit elkezdett ugyanis, azáltal, hogy Emesét megingatta belsõ hitében és meggátolta abban, hogy az elõadótársam - Vagyis minden szempontból az én partnerem - lehessen, a bomlasztó erjedés, ha lassan is de folytatta a dolgát. A szemet szúró távolmaradásával, Emese elõbb bojkottálni kezdte az én elõadásaimat, amelyek így, félig hiteltelenekké váltak a Bagolyváriak szemében, majd õ is “beavatást nyert” annál, az elvált élettársával máig egy lakásban élõ Pécsi kuruzslóknál, aki mágikus mesterkedéseivel visszanyomta a Mária betegségtüneteit az aurája finomabb szintjére, és ezáltal hozzá segítette az egyébként hihetetlenül életerõs Máriát a túlvilágra való korai átkeléséhez. Ráadásul arról, hogy ezzel a kuruzsló-kurzussal rossz irányban haladnak, maga Mária kapott jelzést. A jó pénzért egzotikus keleti fényû diplomákat osztogató Rejki mester, álomfejtõ tudományt is okított és ennek céljából a Bagolyvári kábultjai el kellett meséljék a napi álmaikat. Mária akkor éppen azt álmodta, hogy Emesével kettesben utaznak egy autóban, amit õ vezet és minden nagyon jó, nagyon kellemes, csak annyi volt a baj, hogy rossz irányba haladtak. A misztikus mestersége által biztosított karizmatikus aurája ellenére is siralmasan primitív “Mesternõ”, aki a horoszkópjából kiolvasható legfõbb karmikus életfeladatát máig nem volt képes megoldani – négy, vagy öt bolygója állt a VII. házában a Sárkányfarokkal együtt és szemben az elsõ házakban található három bolygóval - nem fogta fel, hogy a Mária álmában megjelenõ téves irány épp az általa tanított misztikus út követése, amelyen Mária a túlvilágra távozott nyolc hónap elteltével, a guru által árult diplomákon szereplõ megvilágosodás és egyesülés hegycsúcsra való feljutás helyett. Sajnos, túl késõre és csak hatvan – hetven százalékban sikerült a Emese önérzetét felébresztenem és rávezetnem õt arra, hogy nem csak azért fontos, hogy megtanuljon nemet mondania Mária minden vele kapcsolatos ötletére és szeszélyére, mert ezt egyszerûen az õ Oroszláni természetébõl adódó, szellemi egészsége is megkívánja. Késõn sikerült õt ráébresztenem arra, hogy mindez azért is kell, mert nevetséges, hogy egy huszonöt éves nõ, teljesen elveszítse nem csak az önállóságát, hanem a józan eszét is az anyja közelében. Persze, az õ egyéni – és Oroszláni! - akarata napfényre jutása érdekében folytatott harcom közben sokszor megsebeztem õt. És megsebeztem magamat is azáltal például, hogy a sok cirkusztól kifáradva, a tél folyamán két és fél hónapra haza költöztem és közben Gyopárral és egy másik, velük egy idõs lánnyal is szeretkeztem. Ezek után, már egy szavam se lehetett arra az érvvére, hogy azért nem házasodunk össze, és azért nem akar még gyermeket tõlem, mert nem csak bennem nem bízik meg, hanem elsõsorban http://kozmaszilard.hu




azért, mert nem bízik az irántam táplált érzelmeiben sem. Ebben a kilátástalan jövõjû partneri állapotban, harmadszor is magamra vállaltam a teljes elválás és a haza költözés drámáját. És még ezt is, csak annak köszönhetõen sikerült ténylegesen véghez vinni, hogy Emese határozottabb lett, miután én eldöntöttem, hogy semmit nem szabad elhallgatnom elõle és bevallottam, hogy nem csak hogy lefeküdtem azzal a lánnyal, aki az elõadásaimon a titkárnõi feladatokat ellátta helyette, de érzelmi szempontból is, egyre fontosabb lett számomra a Gyopár személye. Örülhettem is volna, amikor a válást nálam sokkal jobban bíró Emese, egy szoros öleléssel nyugtázta, hogy megértette, amit mondtam neki: szívemben nagyon tiszta szeretettel válok el tõle, vagyis azzal a máig boldogító tudattal, hogy létezik valaki a világon, akit annyira önzetlenül tudok szeretni, mint õt. Szóval, akár örülhettem is volna ennek a csakugyan erõs és metafizikai intenzitást érintõ szeretet-tudatnak, ha az utolsó csomagjaimat és engem a vonatállomás felé szállító taxiba való beszállásom után, nem csorogtak volna annyira a könnyeim, mint a szerelmi szappanoperákban. Emesét ma is azzal a tiszta szeretettel övezem szívemben, mint amit akkor éreztem, amikor a tömbház elõtt szorítottam magamhoz utoljára, amelynek a harmadik emeletén annyit szenvedtem rá várva esténként, a sivár Bagolyvári lakótelepen töltött két éves számûzetésem során. Amikor nyolc hónap után, egy baráti érdeklõdésnek szánt telefonbeszélgetés alkalmával Emesétõl megtudtam, hogy az elköltözésem után közvetlenül, Mária megbetegedett és három hónapos szenvedés után hasnyálmirigy-rákban meghalt, az egyik barátommal voltam átutazóban Bagolyváron. A hír annyira felizgatott és megzavart, hogy a barátom, aki éppen Magyarországról hozott haza autójában, ezt észrevéve, kelekótya öregekkel való társalgási formulákkal próbált ugratni annak érdekében, hogy térjek már magamhoz, de ez sem használt. A barátom nem értette ugyanis, hogy, amiért megtudtam, hogy meghalt a volt élettársam anyja, attól miért nem tudok vele normálisan beszélgetni. Végül is, nekem kellett belátnom, hogy a barátom személygépkocsijának az utastere nem alkalmas hely egy ilyen fontos halottól való búcsúvételre. Kijózanítva hát magam, igyekeztem normálisan társalogni hazáig, de otthon, egyedül minden, a lánya általa vélt érdekei miatt ellenem elkövetett vétkéért megbocsátva, végleg elengedtem Máriát. És közben arra bíztattam a túlvilágon bolyongó szellemét, hogy most már aztán tényleg békét kell hagynia Tündének, és a lánya életében való kísértetként történõ újabb beavatkozások helyett, legalább odaát forduljon a tényleges Szeretõfény irányába, és a lányával szembeni ambíciók további fenntartása helyett, inkább próbáljon meg azzal véglegesen egybeolvadni. A Mária elengedése nem volt számomra olyan egyszerû, mint ahogy én akkor gondoltam. Nem minthogyha késõbb nálam jelent volna meg kísértetként, de csak késõbb tanultam meg, hogy hiábavalók a misztikus szellem-ûzési praktikák, mert igazából csak akkor lehet valamit, vagy valakit elengedni (valakit, vagy valakihez nem- visszavágyni, vagy valakinek tényleg megbocsátani), amikor teljes mértékben megértettük, hogy a sorsprogramunk külsõ megjelenítõiként, bizonyos személyek miért jelentek meg, olyan jelentõs szerepet betöltve, valamikor az életünkben, a jelentés pozitív, vagy negatív jellegétõl függetlenül. Tíz évnek kellett eltelnie a Emesétõl való lelki elválásom és majdnem tizenegy a Máriától való spirituális búcsú vétel óta, és egy olyan konstellációnak kellett beállnia, amely az addig bennem fájdalom-jelzések nélkül lapuló vesekövek létét és a köveknél mélyebben lappangó vese- és húgyhólyagproblémáimat felfedte, ahhoz, hogy végre felfedezzem, hogy igazából miféle rejtett zavar is volt akkor bennem, hogy mi rejlett a tudattalanom mély zugaiban, misztikus kifejezéssel: az aurám legfinomabb rétegeibe vésve miféle spirituális zavar lapult oldozatlanul, ahhoz, hogy egy ilyen, már a foganástól kudarcra ítélt szerelemi háromszögben kellett két éven át részt vennem? És méghozzá úgy, hogy nem is a lány, hanem annak, a késõbb megveszekedett ellenségemmé változott anyja vitt be a sors-keringõbe? Márpedig, ha tudtam volna, hogy az életünk fontos szereplõi, ennyire egyértelmûen az auránkba vésett, feloldásra váró negatív sors-programunknak megjelenítõi, mint ahogy arról ma meg vagyok gyõzõdve, legkésõbb a Emese misztikus láza okának a felfedezésekor észbe kaptam volna. Hiszen a majdhogynem azonos motívumok, Dóra óta egy – az egyben ismétlõdtek szerelmeim személyében: Akikkel kölcsönös szerelembe estem, látszatra, vagy erõs karakterû autonóm nõk voltak, vagy fordítva: az éppen nyíló személyi öntudatukat még csak csirájában érzékelõ nagylányok. De az elõbbiekrõl is, mind kiderült végül, hogy a látszat autonómiájuk ellenére, egytõl egyig a családjuk nõi tagjai (Nagynénék, nagyobb nõvérek a Dóra esetében), vagy az édesanyjuk áldatlan befolyása alatt álltak, sõt azok lelki fogságában vergõdtek, egyrészt. Másrészt, ugyanolyan makacs módon visszatér a magzatfoganástól és a családanyai szerepkörtõl való irracionális félelem (Dóra és Júlia). Illetve, a futó kalandoknak vélt szexuális kapcsolatok esetében az akaratom ellenére történõ, nem kívánt magzatfoganás. Vagy, a nagy szerelmek esetében, az anyák által végül megzavart állapotban történõ magzat-foganásnak és a létezõ, vagy vélt (Jutka?) magzatoknak a tudomásommal, vagy tudomásomon kívül (Rita) történõ misztikus elhajtásának, közönséges elkapartatásának: meggyilkolásának a motívuma is. Mindebbõl viszont csak a felszíni történést és az óvatosságra intõ, megrázó tapasztalatokat szûrtem le akkor, illetve megelégedtem a magzatfoganásnak a metafizikai mechanizmusa megértésével. Eszembe nem jutott volna, hogy ugyanúgy mint õk, én sem rendelkezek autonóm spirituális öntudattal, mert az erkölcsi gondolkozásom, még mindig egy felettem álló, tõlem objektíven létezõ vallásos jellegû Isten-képzetnek, máskor az édesanyám által belém nevelt erkölcsi normarendszernek rendelõdik alá a tudattalanom legmélyebb rétegeiben. Hogy a lelkemnek a tudatom számára hozzáférhetetlen mélységeiben, az én szabad cselekvési és választási – döntési akaratomat is lebénítják, illetve manipulálják még a háttérbõl az olyanféle gondolatok, hogy vajon mit fog ehhez és ehhez, az Isten, vagy a szegény édesanyám szólni, és az utóbbi vajon mennyire esik kétségbe ennek és ennek, a velem és sorsommal kapcsolatos hírnek a hallatán? Minden fontos döntésemben ott élt az a vágy is, hogy a szegény édesanyámat ne érje általam, vagy miattam bántalom. Másrészt, a Dóra esetében végig és a Emese esetében, a Bagolyváron töltött második évet kivéve, azzal az elfogadhatónak képzelt, de végül is, hamis gondolattal ámítottam magam, hogy még nem vagyok eléggé felkészülve a családapai szerepre, még nem tudnék teljes odaadással és maradéktalanul családapa lenni, mivel mûvészként még nem valósítottam meg magam. Majd, miután ennek a jelentõsége csökkent, akkor azzal ámítottam magam, hogy asztrológusként nem vagyok még elég erõs és közismert, ahhoz, hogy erre a pénzkeresési lehetõségre családot lehessen alapítani, és, hogy a szellememet nem ez a hivatásmegvalósítás kösse le maradéktalanul. – Persze, hogy ugyanezeket az ostoba, fekete lyukból eredõ koncepció szerinti http://kozmaszilard.hu




kétségeket élték át a szerelmeim is, és éppen emiatt, a bizonytalanságuk miatt menekültek vissza a velem való családalapítás gondolata elõl az édesanyjuk fennhatósága alá, attól függetlenül, hogy a velem való szakítást követõen, más férfiakhoz feleségül mentek. És ezt, a többé-kevésbé érezhetõ, észlehetõ, érzékelhetõ és látható anyai és családanyai szerepkörtõl való elhárítási – kikerülési vágyon és félelmen függõ erõs anya-kötõdést és a személytelen régi családnak (Dóra), vagy egyenesen az anyának való személyes alárendelõdést nem bírtam bennük elviselni, vagyis azt, ami bennem is ugyanúgy jelen volt, csak sokkal rejtettebb módon, mint az õk személyében. És emiatt, a szerelmeimre – élettársaimra való huzamos és intenzív neheztelések miatt, a folytonos mérgelõdés: a lelki alapú biológiai önmérgezések miatt gyengültek le a szerelmi átélésekhez analogikusan kapcsolódó, szervezet-tisztító szerveim: a veséim és emiatt, az anya képzettel szembeni oldódási képtelenség miatt, illetve e problémámnak a szerelmi partnereimre való folyamatos áthárítása miatt fejlõdtek ki alattomban a veseköveim. És végül azért kellett hat hónapon át, intenzíven meditálva, elhajtanom mentális – mágikus úton a veseköveimet és azért kellett meggyógyítanom, vagyis újra mûködésre serkentenem a vérem tisztítását rosszul végzõ veséimet, hogy e meditációk közben az engem a föld felszínérõl eltüntetni kívánó, “ex-anyósaimnak” és késõbb, a feleségemet a házasságkötésünket követõ elsõ hét évben folyamatosan bolondító édesanyja: a hivatalos anyósom által is megtestesített negatív és zavaros anya-képzeteimet végre felfedezzem és megértsem. Hogy mindezt felfogjam és feloldjam – elengedjem immár ténylegesen is, a teljes gyógyulásom és az erõnlétem visszaszerzése érdekében. Asztrológusként ugyan, már korábban is felfedeztem, hogy az anyai hivatásukat három – négy gyermek gondozásával és nevelésével, a maga idejében be nem teljesítõ – anyai ösztöneiket megfelelõ számú gyermekeken és az anyai állapotot a maga spirituális idejében ki nem élõ - nõkkel nincsenek, mert nem is lehetnek rendben a dolgok. Sõt: azt is észrevettem, hogy minél inkább „gyenge” egy anya, illetve, minél inkább csak a felszínen, a gyermekért való túlzó aggodalmaskodás által és érzelmeskedés fokozásával akarja megjátszani önmaga elõtt is egy nõ azt, hogy õ „nem is olyan rossz anya, mint ahogy azt képzeli, a gyermeke annál inkább igényli azt, annál inkább igyekszik õt birtokába venni. És, hogy ez a természetellenesen túlfûtött ragaszkodás a gyermekben meg marad a tudattalan szintjén, annak felnõtt korában is, ezért nem merik az egykék határozottan és becsületes nyíltsággal lerázni magukról az anyát, még akkor is, ha ez a kapcsolat kimondottan zavarja õket, és terhesnek érzik. Ahhoz viszont még több személyi tapasztalat kellett, hogy rájöhessek: mindazt, amit annyira zokon vettem a szerelmeim részérõl, az mind ott található az öntörvényû személyiségem alatt mélyen, hozzáférhetetlenül mélyen bevésve. Sõt: a szerelmeim történetén eltöprengve, felvillan olyan szerelmi és szexuális élményeknek az emléke is, amelyeket más lányokkal és nõkkel éltem át, és amelyek, legalább is a számomra, mindig érthetetlenül gyors befejezõdés elõtti indulásuk idõszakában éppen olyan erõs és az örökkévalóságig tartó egységesülési lehetõség ígéretével indultak, mint azok, amelyek végül is ténylegesen megráztak. Csak a vesekövek fényében történt megvilágosodás után értettem meg, hogy ezek a szerelmek azért nem valósulhattak, meg és azért nem foglalhatták el életemben az áhított végleges szerepüket, mert az illetõ lányok és nõk spirituális struktúrája nem tartalmazta oly annyira negatívan a szülõi minõség és a személyiség finomításának a sorsprogramját, mint az enyém. Misztikusan fogalmazva: az õk karmikus feketelyuka nem az anyaság-apaság, és nem a személyiségtudat, illetve nem a gyökeres átvalósulás gócpontjai körül örvénylett.

http://kozmaszilard.hu



XII. Cherchez la femme

Recommend Documents