XI. Az utolsó szekus tangó, demokrata csárdás és adieu

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XI. Az utolsó szekus tangó, demokrata csárdás és adieu. Tizenegyedik fejet XI. Az utolsó szekus tangó, demokrata csárdás és adieu. Donga Kalamár a szekuritáte altisztjeként szerelt le 1990. március közepén és bevallása szerint minden kötelékét elvágta volt kenyéradó hivatalával, miután felmentési jóváhagyása is megérkezett a bukaresti belügyminisztériumtól a korábban benyújtott leszerelési kérésére. Jelenleg taxisofõr. A kocsijában, jelenlegi munkaeszközében történt elõzetes beszélgetésen azt kérdezte tõlem, hogy tényleg mindent meg merek-e írni? Õ ugyanis megfigyelte, hogy a megjelenõ cikkeimen, riportjaimban, nem körülményeskedek, de ezúttal olyasmiket is hallok tõle, amiktõl lehet, hogy én is megijedek. Azt válaszoltam, hogy a szekus kollégáival való, emlékezetes élményeim mindörökre esküdt ellenségévé tettek mindennemû titoknak és titkolózásnak, el egészen az isteni titkokig elmenõen. Titkaink nem csak megtudhatók, kideríthetõk, hanem birtokba is vehetõk. Ez által kiszolgáltatottakká válhatunk bármikor különbözõ fizika és asztrális hatalmakkal, negatív erõkkel szemben. A legkisebb, legártatlanabb titkainkon keresztül is zsarolhatókká, manipulálhatókká és korrumpálhatókká válhatunk. E meggyõzõdésem ellenére, miután a Donga Kalmárral készített hangfelvételt újrahallgattam több ízben, arra a következtetésre jutottam, hogy le kell törölnöm az egész hanganyagot, és hagynom kell, hogy az idõ és mások tisztázzák helyettem e kérdéseket. Ugyanis Donga Kalamár titokvigyázó, titokzsaroló kollégáinak a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek folyamán személyem iránt tanúsított megkülönböztetõ és mód felett megtisztelõ figyelme következményeként, amikor az újságírás gondolatát magamban felvetettem, azt is eldöntöttem, hogy amennyiben alkalmam lesz erre, mindent leleplezek, de ugyanakkor másoknak a sorsába és szabad akarata által meghatározott lelkiismereti kérdésébe nem fogok beavatkozni. Mégis, háromheti töprengés, éjszakai plafonnézés és az akkori RMDSZ egyes, helyi és velem egyivású politikusával való tanácskozás után, épp az én szabad akaratom által diktált felelõsségérzetem kényszeríttett rá a soha nem vágyott lépés megtételére: a hanganyag leírására és közzétételére. Íme, a magnószalagról lejátszott beszélgetés: “- Azért kerestél meg a tegnap, hogy nem lennék-e hajlandó veled egy beszélgetést készíteni azokról a dolgokról, amelyekrõl te, mint volt szekuritáte alkalmazott, tudsz, és szükségét érzed annak, hogy ezek a dolgok nyilvánosságra kerüljenek. Mindkettõnknek számolni kell azzal, hogy a beszélgetés közzététele után, olyan kérdések is felmerülhetnek majd, miszerint vajon nem diverziós megbízásnak, megbízatásnak teszel-e eleget és régi gazdáidhoz még mindig láthatatlan szálakkal összekapcsolt szekusént, hogy vajon nem zavart akarsz-e kelteni a nyilatkozatoddal a romániai magyarság soraiban? Az a tény, hogy engem is vádolni fognak sajtó szenzáció-hajhászással, vagy esetleg bedõlt, naiv vagy éppenséggel kollaboráns újságírónak fognak nevezni, még mindig kevésbé veszélyes, mint a te vállalásod, aki taxisként akarsz megélni ezen túl, itt, Istenhidegében. Kérlek tehát, mondj el õszintén mindent arról, hogy miért akartad ezt a beszélgetést és miért vállalod annak a nyilvánosságra hozatalát? - Az úgynevezett 89es forradalom után, január elsõ felében, mindannyiunkat felhívtak a régi államvédelmi szerv székházába és megkérdeztek mindenkit személyesen, hogy akar-e maradni, nem akar-e tovább dolgozni a majdani, újjáalakuló állambiztonsági szolgálatnál. - Már január elsõ felében tudták, hogy a szekuritáte nem szûnik meg, csak újjáalakul? Én úgy tudtam, hogy akkoriban a szekuritáte már nem volt önálló szervezet és a hadsereg fennhatósága alá volt rendelve... - Igen, a szekuritáte látszólag át volt irányítva két-három hétre a hadsereghez, aztán jött egy zavaros periódus, amikor senki nem tudta, hogy mi is történik tulajdonképpen. Akkoriban, tehát mindjárt az elején, szálldostak a kósza hírek a tévében, a rádióban, hogy mit csináltak a terroristák Bukarestben, Temesváron, itt a terroristák, ott a terroristák... Amikor tõlem is megkérdezték tehát, akkor azt válaszoltam, hogy nem akarok maradni. A kérdéseikre, hogy miért, próbáltam elmagyarázni, hogy azért, mert szerintem hiába lesz egy új neve a szervezetnek, ugyanazokkal a módszerekkel, és ami még rosszabb: ugyanazokért a célokért fog mûködni, mint azelõtt. Te ezt mibõl következtetted ki olyan rövid idõ alatt? - Jobban meg fogod érteni, ha egy kicsit korábbról kezdem. 1989. december 22-én délelõtt, a fõnököm felhívott telefonon, hogy menjek be a székhelyre. Ez tizenegy óra tájban történt, amikor konkrétan csak annyit tudtam még az országban zajló dolgokról, amennyit a tévében bemondtak, hogy Milea tábornok öngyilkos lett és kijárási tilalmat rendeltek el országszerte. Ide tartozik az is, hogy elõzõleg a fegyvereinket kiosztották és ezeket magunknál kellett tartanunk még attól a naptól kezdve, amikor Temesváron elkezdõdtek a zavargások. Amikor tehát tíz óra tájban én a városon keresztülhaladtam, még viszonylag csend volt, de a rendõrség és a szekuritáte épületét már géppisztolyos milicisták õrizték. Bent mindenki meg volt ijedve, nagy volt a felfordulás, gyûlést hívtak össze. Neagoe ezredes, a szekuritáte helyi parancsnoka, azt mondta, hogy Bukaresttel megszakadt a kapcsolat, nem lehet tudni, hogy mi van. Gyûlés után, fél óra leforgása alatt kollégáim nagy része elszivárgott az épületbõl. Amikor ezt észrevettem, a tömeg már összegyûlt az épület elõtt, feltörte a bejárati ajtót és kezdett betódulni az épületbe. Mi elkezdtünk a lépcsõn felhúzódni emeletrõl emeletre. A negyediknél fennebb nem mehettem, visszafordultam hát és szembe találtam magam valami tinédzserekkel. Nem ismertem õket. Azt mondták, ha mindannyian kimegyünk az udvarra békésen, nem esik bántódásunk. Az udvaron állt egy forgalmi járõrkocsi és engem felszólítottak, hogy annak a hangos-bemondóján keresztül szóljak a tömeghez. Néhány szót kipréseltem magamból, hogy az épületet és a berendezési tárgyakat ne törjék össze. Kérdezték, hogy hol van a besúgók listája? Úgy képzelték, hogy ott áll valahol a folyóson kifüggesztve, hogy például György János Hidegnyári lakos, utca, szám, besúgó. Mondtam, hogy csak a személyi doszárokból lehet megtudni, hogy valaki besúgó volt-e vagy sem? A személyi doszárok viszont ki vannak osztva azoknak a tiszteknek, akik vizsgálat alatt tartottak egy vagy több olyan Hargita megyei személyt, akik valamilyen kapcsolatba kerültek egy olyan üggyel, amelyet a szekuritáte vizsgált, vagy felügyelt. Aztán kiszálltam a kocsiból, odajött egy ismerõs és azt mondta, hogy segít, ha valami baj lesz. Nagy volt a felfordulás, mindenki megfogott valamit és vitt... idõsebbek, fiatalok, kamasz gyermekek... -... Emlékszem erre. Én is oda sodródtam a tömeggel Megyei Milícia épülete közelébe, de csak akkor szántam rá magam, hogy bemenjek az épületbe, amikor láttam, hogy a berendezési tárgyakat, a faragott bútordarabokat kezdték kidobálni az ablakokon: féltem, hogy az ablakok alatt kószáló kamaszok közül valamelyiket agyon üti egy írógép, vagy egy életre megnyomorítják, ha ráesik egy kidobott szék, vagy egy televízió http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 3 July, 2016, 12:26


készülék... - ... Mi a feleségemmel - õ is ott volt hivatalnok a szekuritáten - kimentünk a hátsó kapun az utcára és egyszerûen hazajöttünk. Másnap telefonált a feleségem kolléganõje, hogy a rendõrség és az államvédelem minden volt alkalmazottja fel kell menjen az erdõaljai katonai alakulathoz. Felmentünk. Ott betettek egy szobába, vártunk. Ott is nagy volt a felhajtás. Rémhírek, hogy jönnek a terroristák, nem jönnek a terroristák... Késõbb tudtam meg, hogy mese volt az egész, de akkor még valóságnak hitte mindenki ezeket a szóbeszédeket. - És mi volt szerinted? - Pontosan errõl akartam beszélni, hogy meg volt rendezve ez az egész, de olyan magas szinten történt a diverziós irányítás, hogy közülünk senkinek sem volt fogalma arról, hogy mi is történik tulajdonképpen. - Szerinted volt egy diverziós forradalmi forgatókönyv? Természetesen. - De a testõrség, vagy Iliescuék irányították ezt? - Csakis a Frontosok (a késõbbi Iliescu-párt) irányíthatták. A testõrség nem tudta volna ilyen hamar megszervezni ezt. A rémhírek már itt, Istenhidegében is el voltak hintve. Mi a Fehérház hátánál lakunk, és amikor kimentem a balkonra, hallottam, hogy a polgármesterség balkonjáról, ahol korábban Ceausescu szokott prédikálni, azt kiabálják valakik - nem tudom, hogy kicsodák, mert az a balkon a Fehérháznak a mi lakásunkkal ellentétes oldalán áll -, hogy délrõl, a fõváros felõl jönnek a terroristák, aztán meg azt is kiabálták, hogy északról törnek felénk a terroristák. Hogy ezek honnan vették a mesét, ki mondta nekik, ki mondatta velük...? Mondták, hogy járt egy kocsi azzal a hírrel, hogy a város ivóvizét megmérgezték, és mindenki elhitte ezt nagyjából. - Igen, erre én is emlékszem... - Nekem az volt a feltûnõ, amikor a tévében néztem a bukaresti cirkuszelõadást Iliescuékkal, hogy egy adott pillanatban a civil lakosságot felszólították arra, hogy jöjjön a tévé épületét megvédeni, mert állítólag a katonáknak nincs lõszerük. Hát ez pofába mászó hazugság volt. Ebben az országban akkoriban élelmiszer csakugyan nem volt, ruha nem volt, sokszor még a csapon sem jött ivóvíz sok órán, sõt napokon át, de hogy a hadseregnek mérhetetlen mennyiségû lõszere volt, ez biztos! Ez az egy nem volt hiánycikk az országban. Akkor miért és kik hívnak civileket a hadsereg által már évekkel korábban is állandóan védett Tévé megvédésére? Nem mondom, hogy mindjárt rájöttem a dolog nyitjára, mert akkor hazudnék, de feltûnt és nagyon gyanús volt az a felhívás és az állítás, hogy a katonaságnak nincs lõszere. - Mégis, nem gondolod, hogy volt kollégáid terjesztették ezeket a diverziós rémhíreket itt, Istenhidegében? - Melyik Istenhidegében lakó szekus mert volna azokban a napokban, bár az utcára is kimenni? Nemcsak itt a városban, de az egész megyében ismerték õket. Új kollégákat, olyanokat, akiket az itteni lakosság nem ismert volna, az utóbbi idõben nem helyeztek ki Istenhidegébe. Térjünk vissza ahhoz a mozzanathoz, amikor megkérdeztek, hogy akarsz-e mûködni a régi munkakörödben? - Én akkor eldöntöttem, hogy nem fogok maradni, mert meg voltam gyõzõdve arról, hogy itt minden úgy fog mûködni, mint azelõtt és a szekuritáte majdani utóda, a mai SRI ugyanazokkal a mocskos ügyeket fogja keverni ugyanazokkal az alantas módszerekkel, mint korábban. De még el akartam mesélni egy fontos mozzanatot, ami ezzel összefügg. 1989. december 23.-án, tehát amikor a katonai alakulat laktanyájában összegyûlve vártuk, hogy mit hoz a jövõ, egyszer csak megérkezett a laktanyába Rus Teofán, az akkori Megyei Törvényszék elnöke, azzal a borzalmas hírrel, hogy a városban a magyarok tömbházról tömbházra járnak és gyilkolják a román családok otthonmaradt tagjait. Persze, az erõltetett betelepítések ellenére, a város lakosságának román része, nagyjából még mindig inkább csak a katonatisztekbõl és altisztekbõl, rendõrtisztekbõl és rendõrökbõl, szekus tisztekbõl, a pártvezetõkbõl és egyéb állami demnitáriusokból, hivatalnokokból, valamint azok népes családjainak tagjaiból állt. Így nagyon soknak a kaszárnyában összegyûltek közül otthon maradtak a szülei, a feleségei és a gyermekei, rokonai ... Képzelheted, mit éreztek egy ilyen hír hallatán. - Te tudtad, hogy ez a Rus Teofán jelenleg Románia Legfelsõ Törvényszékének a bírója? - Igen tudom... - És ez a nagytiszteletû bíró állította ezt a szörnyû hazugságot ott a kaszárnyában? - Igen. Erre ma is van tanú. Egyes kollégáim, a rendõrök és a rendõrtisztek belesápadtak a hírbe. Persze, azután kitudódott, hogy mindebbõl semmi nem volt igaz. A Teofán úr hazugsága elég volt arra, hogy ezeket, a nem létezõ tragédiákról szóló meséket elültesse az emberek fejébe. E valótlan képzetek továbbgyûrûzõdése és növekvése következtében, két nap múlva, már ment is a távirat, a levél, a telex, a telefax Bukarestbe Iliescuékhoz, a Nemzeti tévé és rádió adóállomásokhoz és a fõvárosi újságokhoz, az Istenhidegében és a székelyföldön élõ románok ellen elkövetett atrocitásokról. Amit aztán mindenütt, minden rádió és tévéadóban beolvastak, minden gyûlésen felolvastak, kikiáltottak és színesen kibõvítettek megkommentáltak a tévé és a rádió bemondói, a lapok újságírói, éledezõ nacionalista politikusai. Ezeket a leveleket, táviratokat, nem akárkik írták alá, hanem a Késõbbi Megyei Megmentési Front képviselõ, Oancea Ioan, valamint a ma közismert újságíró és rádióriporter, a diktatúrabeli Megyei Mezõgazdasági Igazgatóság igazgatója, Danila Stefan, Dusanschi Decebal, az Istenhidegei román líceum igazgatója és Croitor Ecaterina tanárnõ. Szóval minden arra mutatott, hogy ezek a dolgok folytatódnak, a kommunista nacionalisták helyébe, demokrata nacionalisták lépnek és hogy mindebbõl a nacionalista buliból természetesen, a megújított szekuritáte sem fog kimaradni. Hát ezekbõl a tényekbõl kiindulva döntöttem úgy, hogy nem fogok az újramázolt államvédelemnél dolgozni. - De ki kérdezte meg tõled már 1990 januárjában, hogy akarsz-e maradni és milyen minõségben? - A katonaságtól volt kinevezve egy õrnagy, aki jelenleg az itteni SRI-nek a fõnöke, Fulger õrnagy. Õ volt akkor, a nem lehetett tudni, hogy milyen szervnek a fõnöke. - És utólag visszatekintve, mi volt az, amit egyáltalán lehetett tudni? - Akkor még semmit konkrétan, mert SRI még nem volt, Szekuritáte már nem volt... De maga az épület és az emberek meg voltak. Hát Fulger õrnagy volt megbízva, hogy mindezt valahogyan tartsa rendben és álljon szóba az emberekkel, hogy el akarnak-e végleg menni a szervezettõl, vagy csak a megyébõl szeretnének elkerülni... - Ezek szerint Fulger õrnagy már akkor tudta, hogy nem számolódik fel a szervezet? - Ez természetes, mert minden országban létezik ilyen szervezet és tudnivaló volt, hogy valamilyen formában itt is lesz egy ilyesmi... Én kategorikusan kijelentettem, hogy nem akarok maradni, Fulger megpróbált meggyõzni arról, hogy nincs igazam, az újabb szervezet nem olyan alantas eszközökkel fog dolgozni, mint a régi. Most minden jel arra vall, hogy nekem volt igazam. Sõt. 1990 szeptemberében például találkoztam a Petõfi Sándor iskola udvarán egyik volt kollégámmal. Én elsõ osztályos fiamat vittem az évnyitó ünnepélyre, neki viszont sem civil, sem hivatalos szempontból nem volt indokolt a jelenléte, ugyanis a gyermekei nem oda, hanem a Geo Bogza líceumba járnak iskolába és köztisztviselõi funkciót sem töltött be, még legalább lépcsõház-felelõsi szinten sem... Szóval, akkor kellett írnom egy Indoklást, amelyben kifejtettem, hogy nem akarok maradni, és ennek kíséretében felküldték a pappírjaimat Bukarestbe. http://kozmaszilard.hu




Szerencsémre volt személyi gépkocsim és láttam, hogy jól megy a magántaxizás. Február 23.-án bejelentkeztem a néptanácsnál, mint magántaxis. - A többi taxis hogy fogadta ezt? - Nem volt vitám senkivel sem. Hogy a hátam mögött mit mondtak, nem tudom, de szemtõl szembe nem volt senkinek sem baja velem. - Mondtad, hogy egyszer felmerült az a kérdés, hogy ki volt besúgó a taxisok között... - Ez jóval késõbb történt. - Jó, de mi az, ami történt? Megmagyaráztam, hogy amennyiben hatvanötön vagyunk, abból hatvannégy lehetett besúgó. Én ott dolgoztam, tehát nekem nem kellett annak lennem. - Ebbõl áll tehát az eljöveteled története? - Késõbb még megkeresett egy volt kollégám, hogy nem segítenék-e be, adnának ötszáz lejt. - Havi ötszáz lejt, vagy heti ötszáz lejt? - Ezt már nem tisztáztam. Nekem március végén megjött Bukarestbõl a felmentésem. - És ez azt jelentette, hogy téged többé már semmiféle szál nem fûz a szekuritáte régi, vagy az új szervezetéhez? - Igen. Ez (a leszerelési igazolás) megjött Bukarestbõl papíron. - Ha a volt alkalmazottak eljövetele ennyire tiszta ábra, honnan ered az a feltevésed, hogy aki egyszer besúgó volt a szekuritátenál, annak a kapcsolatai fennmaradnak az elõbbi szervezet örökösével, a SRI-vel? - Ez logikus szerintem. Ha a szekuritáte besúgóját ma valaki fel akarja használni - és miért ne akarná? -, azt bármikor meg tudja tenni. Mert ha valaki egyszer aláírta azt a bizonyos ángazsámentet (fogadalmat) arról, hogy titkos módon fog együttmûködni a szekuritateval ezelõtt, öt, tíz, tizenöt vagy akár huszonöt évvel is, ezt az aláírással szentesített írást bármikor elõvehetik, és amennyiben az illetõ ellenállna a felszólításnak, azzal megzsarolhatják, hogy nyilvánosságra hozzák a saját kezével írt és aláírt fogadalmát. Márpedig egy ilyen papír egyértelmûen azt jelenti, hogy 1989. december 22.-éig õ igenis a szekuritateval kollaborált. Az elején volt egy pár ember, aki elõállt, és azt mondta, nézzék uraim, elvtársak, ahogy akkor éppen merték szólítani egymást, én besúgó voltam. Akinek ennyi becsülete még került és szembe mert nézni az emberekkel, annak gondolom, megbocsátottak a többiek és annak már nem kell félnie attól, hogy nyilvánosságra kerül múltjuknak ez a vetülete. De ahogy telik az idõ, látom, hogy olyan emberek, akikrõl én biztosan tudom, hogy besúgók voltak, most beálltak ilyen-olyan pártokba és még parlamenti képviselõnek is elmentek. Én tudom, hogy kik voltak õk igazából és mások is tudják. - Azt mondod tehát, hogy vannak bizonyos vezetõ funkciókat betöltõ személyek az RMDSZ-ben és más közéleti tevékenységi területeken tevékenykedõ személyek, akik besúgók voltak és most állítólag a magyarság érdekeiért harcolnak, meg a demokráciáért és persze olyanok is, akik a románság érdekeiért harcolnak itt Istenhidegében, Ugróhelyen és Istenhágón is, anélkül, hogy a múltjukat tisztázták volna? - Igen. - És ez miért zavar téged? - Nem ez zavar, hanem az, hogy minden ugyanúgy folytatódik tovább. Mert ha az ember becsületes, legyen magyar vagy román, azt mondja, hogy nézzék, eddig ez volt és tudjuk jól, hogy mire mentünk vele, de most már demokráciát akarunk, nyitottságot és becsületességet, hát akkor nyíltan ismerjük be a múltat, és ezután próbáljunk mindent becsületesen tenni. Nem? - Ezek szerint téged személyes érdek nem késztet e nyilatkozat megtételére? - Nem. Tudomásom szerint, nem létezik olyan személyes érdek, ami engem arra késztessen, hogy neked, vagy másnak hangszalagra mondjam, mindazt, amit nyilvánosságra akarok hozni. Én most taxizok, és taxizni akarok továbbra is. - Akkor légy szíves mondd el, hogy miért hívtál fel telefonon és miért akartál velem, mint újságíróval közölni általad ismert tényeket? - Elõbb még el szeretnék mondani valamit, ami szintén nem tetszik itt nekem. Bunyhód megyében közzétettek egy listát, amely azon párttagok névsorát tartalmazta, akik a szekuritáte informátorai voltak. A "Barbarii" címû lapban közölték ezt a listát és száznegyven valahány nevet tartalmazott. Úgy hallottam, hogy Csebacsa megyében is közzé tettek egy ilyet. - Igen, onnan derült ki, hogy a magyarfaló nagy hazafi, Dumitratu szenátor is pártbesúgó volt. - Nos, tudok arról, hogy itt Istenhidegében is volt a pártbizottságon egy ilyen lajstrom, azt hogy nem találta meg senki? Hová tûnt el, kinél lehet? Mit csináltak vele? Lehet, lenyelték az ártatlan magyar elvtársak, vagy gondolod, hogy Costea elvtárs az akkor Megyei Elsõ Titkár magával vitte? - Nem hiszem, hogy Costea ilyen papírok után kapkodott volna utolsó perceiben, mert a feleségét is itt hagyta nagy eltûnési igyekezetében. - De ott volt még egy Pop, vagy Pap nevezetû elvtárs is... - Õ is lóhalálában távozott, nem hiszem, hogy magával vitte volna a listát. Ezek az emberek, azokban a forró órákban halálra voltak rémülve, nem gondoltak õk a többiek becsületének megmentésére. Mindenki kussolt és a névtelenség mögé bujtatott, kisebb, vagy nagyobb piszkát mentette. - Szerinted tehát, itt kell lennie annak a lajstromnak, valahol Istenhidegében? - Amennyiben valaki el nem égette. - Ebben az esetben, annak a személynek a birtokában kell lennie, aki a pártdokumentációt átvette? - Tudod-e, hogy ki ez? - Nem tudom. - Ezt, mint újságírónak neked kellene kiderítened. Lehet, hogy kiderítem, de ami engem végsõ soron érdekel, az, hogy az Istenhidegei RMDSZ aktivistái és más demnitáriusai közül ki volt informátor? Mert azt, hogy ilyenek vannak, Király Károlytól tudom, de mindezen felül nem találok más magyarázatot arra, hogy bizonyos nyugdíjas tüzér-ezredesek miért engedhetik meg maguknak, hogy különbözõ RMDSZ funkciókban még ma is, holmi utolsó golyókkal fenyegetõzzenek képletesen a nyilvánosság elõtt, anélkül, hogy kiebrudalják õket, - mintha az RMDSZ a román kommunista párt utódszervezeteihez hasonló módon, karrieristák, szélhámosok és terroristák szervezete lenne... - Akiket én régi besúgóként ismerek, azok nem csak azért fontosak, mert a Merevdéesz-nek vagy más pártnak a tagjai. - Hanem? - A tegnap olvastam az Erdélyi Naplóban, hogy Fehér János, volt újságíró és grófi kastély-mentõ, nem tudom, hogy milyen jótékonysági magánvállalatot hozott létre és ezért nagyon feldicsérték. Senki sem tudja, hogy az õ vállalkozásai a múltban is kétarcúak voltak és tulajdonképpen a köztisztségei mellett nagyon rég óta közönséges besúgó volt. - Te egészen biztos vagy ebben? - Igen, egészen biztos. - És vállalod azt, hogy elmondod bármikor bárkinek? - Igen, vállalom. - Mert a diktatúrában köztudottan õ mentette meg a teljes lepusztulástól a ráchegyi várat a kolostorral együtt és ezért õ, egyféle kisebbségi hõsként szerepel a köztudatban... - Igen, most, amikor a Parlamentben azt vitatják, hogy elé kell venni a besúgók doszárjait mindenki hõs, és közben keresi a mentõ körülményeket, de senki sem áll elé azzal, hogy milyen elõnyei származtak abból, amit tett. Az ember gyenge, mindegyik valami magyarázattal fog jönni. Én azért tettem, mert erõszakkal kényszeríttetek, én azért tettem, mert nem tudom mi... Senki sem fogja azt mondani, hogy azért tette, mert pénzt kapott, vagy lehetõséget egy egyéni, vagy családi vállalkozáshoz, ami felett a hatalom elénézett, vagy amit aztán felhasználtak mások megfigyelésére. Vagy egyszerûen csak azért például, mert jutalomként gyakrabban http://kozmaszilard.hu




jutott útlevélhez mind mások, akik csak kétévente mehettek külföldre. Legyen világos, hogy a szekuritáte is emberekkel dolgozott. Egyik szekus tiszt sem szopta az ujjából az információkat. De most nem ez a fontos. - Szóval Fehér János az egyik köztiszteletnek örvendõ, volt besúgónk. - A nagy bomba, amibõl, ha kitudódik, nem tudom, hogy mi lesz, mi fog kisülni, de elõbb állítsd meg a magnót..., elõbb elmondom, és te meglátod, hogy mondjam-e tovább? Hát... ”(a magnót kikapcsoltam). Azt szerettem volna, ha egyszer se kapcsoljuk ki a magnót a felvétel hitelessége érdekében, de hát így akarta Donga Kalamár, amin nem csodálkozom, hiszen annak ellenére, hogy elõzõ napi megbeszélésünkön a taxijában figyelmeztetett arra, hogy ez ügyben "CSAK ÖNMAGADBAN LEHETSZ BIZTOS", olyan neveket mondott, amelytõl majdnem elállt a szívverésem. Többek között egy régi barátom nevét is, akit tizenöt éve ismerek. Egy olyanét, akinek személye szimbólumává vált “a romániai magyarság sorsüldözöttségének. " Ez a férfi, amikor hetekkel késõbb, az interjú gépiratának elolvasása után a lakásomba feljött és arról beszéltünk, hogy mik lehetnek rá nézve, meg rám nézve a közlés következményei, arra kért, hogy amennyiben közölném a Donga Kalmárral folytatott beszélgetés anyagának rá vonatkozó részét, azt a kifejezést, hogy régi barát ne használjam a kettõnk viszonya meghatározására... Hogy Szabó Jenõ (kérése szerint nem régi barátom), a hetvenes években a szekuritáte informátora lett volna, õszintén megvallva, ma sem jön, hogy elhiggyem. Azzal is tisztában voltam, hogy mit jelent valakit, akárcsak viccbõl is, meggyanúsítani alaptalanul ilyesmivel. A kérdés két vetületével kellett akkori és késõbbi töprengéseim során szembenéznem: vagy igaz mindaz, amit Kalamár mond - és akkor a baráti érzelmek sem elegendõk számomra ahhoz, hogy egy ilyen kérdést "elkezeljek", miután tudomást szereztem róla - vagy egy diverziós akció ostoba kerepelõjének szemeltek ki a nacionalista erõkkel játszadozó ördögi figurák. Ez utóbbiban is kételkednem kellett viszont, hiszen szabadúszó újságíróként nem volt semmiféle hatalmam egyetlen szerkesztõségben, vagy politikai körben sem. Ráadásul az ilyen ambíciók már akkor is messze elkerültek. De akkoriban nem foszlott még szét a politikai vonatkozású morális idealizmusom, annak ellenére, hogy nem csak Gézától tudtam már, hogy: "az erkölcs az elme gyengesége." Még mindig meg voltam gyõzõdve, a közéleti szerepeket vállaló személyek fedetlensége szükségességérõl. Még mindig hittem egy kicsit abban, hogy a személyi életünk minõsége a közéleti játszmák tisztaságának a függvénye, hittem a politikai morál bizonyos érvényességében. Ezért, ahelyett, hogy hagyjam a fenébe az egészet, arra kértem Donga Kalmárt - és ezt ezután többször meg kellett ismételnem -, hogy beszéljen tovább is a bekapcsolt magnetofon elõtt. Íme a folytatás: “- A másik személy, akirõl én akárki elõtt merném állítani, hogy bedolgozott a szekuritátenak, mielõtt azt bezárták volna, mint politikai foglyot, az Szabó Jenõ parlamenti képviselõnk. - Besúgó volt tehát még azelõtt mielõtt bezárták volna? - Azelõtt. - És milyen formában dolgozott be, hiszen tanár volt? - Bedolgozott egyszerûen. Informátor volt. - Melyik periódusban, amikor itt tanított a nagygimnáziumban? - Igen. - Ez nehéz ügy lesz. - Ez nehéz ügy lesz, tudom. Azért mondtam, nem tudom, ha leírod, meg fog-e jelenni? És ha megjelenik, mekkora cécó lesz belõle. Mindenesetre én a felelõsséget vállalom az állításomért. Merem vállalni. - Van rá dokumentumod? - Az a fogadalom, amit mindenki aláírt, aki nekünk bedolgozott, nincs a kezemben, de mondom, hogy én biztosan tudom ezt. - De a szekuritáte-dokumentumok között, a Jenõ személyi dossziéjában kell lennie egy ilyennek, ha tényleg besúgó volt, nem? - Természetesen, és most már úgyis szó van arról, hogy elõveszik a besúgó múlttal rendelkezõ parlamenti tagok doszárjait. - És te mivel foglalkoztál, hogy ezt olyan biztosan mered állítani? - Én a technikai osztályon dolgoztam (késõbb visszakérdezve Dongát megtudtam, hogy ez a telefonlehallgatások fedõ megnevezése), de nem csak onnan tudom. A titkosszolgálatoknál, itt is és máshol is, mindenki végzi a maga dolgát, és nem sokat tudnak egymás munkájáról, de vannak olyan dolgok, amiket az ember csak úgy megtud, például egy – két, véletlenül elkapott folyosói beszélgetés foszlányából, anélkül, hogy akarná, vagy különösebben érdeklõdne utána. Volt az a nagy felhajtás, amikor elítélték õket Csukás Jánossal... akkoriban került ide frissen Capilar ezredes szekuritáte-fõnöknek és mindenáron bizonyítani akarta alkalmasságát az új kinevezésére. Arra, amit õk tettek, más esetben azt szokták mondani nálunk, hogy na elvtársak, ez is egy nagy marhaság volt. Ezek a fiatal értelmiségiek is járatták a szájukat, meg akarták mutatni a világnak, hogy õk micsoda nagybikák, de most már lecsitultak, beismerték, hogy ezt és ezt tették, hogy itt és itt ezt és ezt mondták, amirõl írattunk is velük nyilatkozatot, jó istenesen megijesztettük õket, úgy hogy még az utcán is rezeg a gatyájuk és kész. Mert ez volt az általános eljárás. Ám az õk esetében nagyra fújták az ügyet, mert ennek a Capilar tiszti karrierjének jól szolgált a Bukaresti parancsnokság felé, hogy kinevezése után, nyomban le is leplezett és letartóztatott egy magyar ellenforradalmi csoportot, akik nem tudom mit akartak. Mert Jenõék nem is tettek semmiféle olyan, jaj de nagyot, hogy az, konkrétan valamiféle veszélyt jelentett volna. Kirakat per volt az egész, még akkor is, ha alattomban vitték véghez a volt kollégáim. Velük példát kellett statuálni, de mondom, leginkább Capilar ezredes karrierének volt a legnagyobb szüksége erre a perre. Meg is kapta rövidesen a tábornoki kinevezését. - Ne haragudj, de itt felmerül a kérdés, hogy csakugyan elítéltette volna Capilár ezredes a saját besúgóját? - Hát én ezt nem tudom. (Úgy néz ki, hogy Kalamár tényleg nem a finom árnyalatok nagymestere.) Ott voltak három szerencsétlen, Csukás János, Szabó Jenõ és Jeges Éva, tárgyalássá fújták a fõnökök az ügyet, de hogy ezt hogy hozták ki, nem tudok ilyen részleteket... Úgy is kihozhatták ezt Bukarest felé, hogy ezt õk (a szekuritáte vezérei) akarják, hogy így történjen. Ezt én már nem tudtam meg. De most már nem ez a lényeg. A lényeg az, ami tény, hogy Szabó Jenõ még a börtönbe zárása elõtt besúgó volt. - És ez szerepelhetett például a börtönbõl való kibocsátási irataiban? - Abban nem szerepelhetett, természetesen nem. Ekkora hibát egyetlen titkos szolgálat sem követhet el. - De mégis... azt a volt kollégádat sem tudod megnevezni, akit Jenõ informált szerinted? - Legutoljára Radu Ilarie kapitánynak dolgozott, aki most Árnyékújhelyen dolgozik a SRI kötelékében. - Hozzá járt be, vagy... - Vele volt összeköttetésben. - És ezt Radu Ilarie kapitánytól meg lehet kérdezni? - Nem tudom, hogy ugyanabban a munkakörben, õ most tehet-e engedély nélkül ilyen jellegû nyilatkozatot? - A besúgók tudhattak-e egymásról? - Normális körülmények között, elvileg, nem szabadott volna tudniuk egymásról. Ha ez megtörtént, többé nem voltak igazából használhatók. - De találkozhattak a folyósón... - Azt nem. Ott nem lehetett nekik csak úgy, szabadon ki s bejárkálni. - Na jó, ezt nem tudom még, hogy miként fogom közölni, gyere, folytassuk tovább. - Én úgy gondolom, hogy nevekbõl egyelõre ennyi elég. Lássuk, mi lesz a reakció arra, ha http://kozmaszilard.hu




megjelenik ez az anyag? - Ezt ne kérd tõlem, mert akkor nyílván az lesz a reakció, hogy én valami egyéni szándéktól, vagy érdektõl indíttatva, egyedül a Szabó Jenõ ellenében írtam meg az anyagot, holott én mostanig a feltétel nélküli híve voltam. Én nem azért vállaltam ennek a beszélgetésnek az elkészítését, hogy botrányt vagy szenzációt keltsek vele egy-két közéleti személyiség múltjának a leleplezésével, hanem azért, mert érdekel, hogy kik azok, akik a romániai magyarság (és a románság), illetve a szabadság, a nyíltság és a demokrácia nevében beszélnek itt, a székelyföldön, miközben nem képesek arra, hogy beismerjék a múltúkat, amitõl bármikor zsarolhatókká és manipulálhatókká válhatnak. Amitõl eszközökké válhatnak azoknak a politika-csinálóknak a kezében, akiknek érdeke itt az ellenségeskedés, a nemzeti uszításra alapozott politikai légkör fenntartása. Kérlek tehát, hogy mondjad a többit is. - Mondom, de csak olyanok nevét mondom, akikrõl biztosan tudom... - Hát mondjad! - Karakási Nándor. - Az a hájas ürge, a Múzeum volt igazgatója? Hát ez az információ nem sokat ér, közismert dolog, ezt mindenki tudta. - Igen, ez tényleg így volt. Nem tudom én sem, hogy honnan tudták, de nem szabadott volna tudják... - Lehet, annyira ostobán csinálta... - Na igen, a lényeg, hogy most megint nagyon fut itthon. - Ezt hogy értsem? - Megvette a Páterfalvi tyúkfarmot, valami magyar-svéd vegyes vállalkozás társtulajdonosaként. - Itthon van Karrakási Nándor, csak úgy, mindenki tudtával és nem bántja õt senki? Ez a figura pedig rengeteg embernek a meghurcoltatását hordja a lelkén! - Hogyan, hát te nem tudtad mostanáig, hogy itthon van? Nem találkoztál vele? - Nem. Én semmiféle kapcsolatban nem voltam vele, de emlékszem, amikor elkoboztatta Író Sándor barátom vagyont érõ régiségeit... De mondom, ezzel még nem sokat csináltunk, így még mindig az a látszata az egésznek, mintha Szabó Jenõ képviselõ lejáratása érdekében készülne ez a beszélgetés. Ezért így hiába is ültünk össze. - Hát kit mondjak még neked? - Aki ma közéleti szerepben tetszeleg, és közben te biztosan tudod, hogy besúgó volt... - Mondjam Kedves Dánielt a Barika régi fõszerkesztõjét? - Az öreg Kedves Dániel, aki Sütõ Andrással járt halászni és vadászni éveken át, az is informátor volt? - Nem, õ nem volt egyszerû informátor, hanem kulturális államvédelmi ügynök. - Ez mit jelent? - Azt, hogy valamikor, az ötvenes évek elején román kulturális propagandistaként kezdte a karrierjét és ennek megfelelõ államvédelmis kiképzésben részesült, majd hadnagyi rangot kapott. A szekuritáte tartalékos tiszti minõségében, mint kulturális instruktor, igen fontos, a magyarok kulturális problémáit érintõ, párt-funkciókat töltött be az államapparátusban, mielõtt a Barika fõszerkesztõje lett. - Tehát õ is bejárt rendszeresen hozzátok és referált? - Az hogy besúgó, vagy fedõ foglakozású, tiszti rangú szekus ügynök volt valaki, nem azt jelentette, hogy hozzánk bejárt volna rendszeresen referálni. Sõt, ezekhez a kollégáim jártak el a lakásukba, vagy a munkahelyükre, és ha ezt nem lehetett feltûnésmentesen véghez vinni, akkor valami más, kevésbé feltûnõ helyen találkoztak a városban, vagy a városon kívül. - Az erdõben? - Nem az erdõben. A közeli falvak milícia-õrsépületében például, vagy a Busány fürdõi Milícián, Bengyoban, Szentszíven, vagy Orsóhelyen. - És azt meg tudnád mondani, hogy Kedves Dániel melyik kollégádnak volt az informátora? - Ez nem így ment. Nem mindenki maradt ugyanazokkal az informátorokkal, akiket beszervezett. Ha valamelyik kolléga nyugdíjba ment, vagy áthelyezték egy másik városba, az átadta az ügycsomót a következõ tisztnek, az ügyhöz tartozó adatokkal, kapcsolatokkal és emberekkel, vagyis a besúgókkal együtt. - Kedves Dániel nem Bunkó Nyenye ezredesnek volt az embere? - Nem, Bunkó ezredes anketátor (vizsgáló) volt. Hozzá csak akkor kerültél, ha már részt vettél egy társaságban, ahol konkrétan tettél, vagy mondtál valami olyat, ami a szekuritátenak nem tetszett. Õ kellett személyesen tisztázza veled részletesen azokat a dolgokat, amikkel gyanúsítottak, vagy amikrõl konkrét tudomásuk volt, és azokat papírra tetesse veled, miután beismerted elõtte, hogy ezt és ezt csináltam. A Szabó Jenõ ügyét is egyedül õ vizsgálta az Istenhidegei tisztek közül, a bukaresti szakemberek mellett. - Kedves Dánielrõl tehát meg mernél esküdni? - Igen, persze. - És még valakit a helyi újságtól tudsz-e? Onnan nem tudok mást mondani, nincs tudomásom arról, hogy a mostaniak közül valaki besúgó lett volna. - Tehát onnan nem tudtak mást beszervezni, csak a központból átvették Kedves elvtárst? - Én ezt nem mondtam. Azt mondtam, hogy nem tudok más újságíróról, akirõl konkrétan merném állítani... - A román nyelvû helyi újságtól, amelyik most éppen román nemzeti sovinizmust szítja az itteni románok körében, onnan egy sem volt informátor? - Dehogy nem. De ezek Vártások... Nagy ügyet csinálnak majd belõle! - Ha a dossziék úgyis megvannak a szekuritáte archívumban... - Barzoi Rádu a fõszerkesztõ. - A jelenlegi, vagy a volt fõszerkesztõ? - A mostani Adevõrul Patriei fõszerkesztõje. - Nem létezik! A jelenlegi fõszerkesztõ, az a velem egykorú, rendes szõke gyerek? Még az is besúgó volt? - Igen, még az is. De azt jobb, ha ezt nem teszed be a beszélgetés anyagába. - Miért? - A Vártának az alapembere. - Jó, nem teszem be. (Késõbb mégis úgy döntöttem, hogy be kell tennem és betettem a Kalamárnak tett fogadalmam ellenére. Hiszen a Barzoi úr nevének a kihagyása tisztességtelen eljárás lett volna a többivel, illetve a magyar besúgóinkkal, és mint kiderült: fedõfoglalkozású ügynökünkkel szemben.) - Az itt élõ mûvészek közül tudsz-e valakit? - A mûvészek közül...? - Vagy legalábbis aki most közéleti személyiség, esetleg akkoriban volt az? - Nem tudom, hogy kikre gondolsz? - Kultúr- aktivistákra, kultúrház-igazgatókra, propagandistákra, vagy éppenséggel vállalatigazgatókra. Az akkori, vagy a mostani vállalatigazgatók közül nem ismersz egyet sem? - Nem ismertem annyira õket. Egy dolgot tudni kell: itt azt szerették volna a szekuritáten és a pártnál is egyaránt, ha mindenki a besúgójuk lesz. Minden tisztnek, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott, volt egy besorozási terve, hogy egy hónap alatt ennyit és ennyit be kell szervezzen. Ha nem tudta ezt a tervet teljesíteni, következtek a felelõsségre vonások. - És a besúgóság csak anyagi, vagy más elõnyökkel járt-e, vagy megfélemlítésre, esetleg zsarolásra is alapozták a beszervezést? Nagyon kevés esetben történt az, hogy megfélemlítéssel, vagy zsarolással szerveztek be valakit. Ez a módszer nem volt biztonságos, mert akit meg lehet félemlíteni, az gyenge idegzetû, és aki gyenge idegzetû, annak el is jár a szája. Ha nem a kocsmában, akkor otthon, amikor erõsen berúg, az ideggyógyászaton, vagy álmában. A közhiedelemmel ellentétben, a hírszerzés mindenütt a világon a kiegyensúlyozott, józan életû, kimért, jó idegzetû, jóindulatú, készséges és joviális besúgókra utazik, akik általában közkedvelt személyek a munkahelyükön és az ismerõsi körükben. Ezek számára inkább bizonyos nem feltûnõ elõnyök, ritkábban pénzjutalom, vagy kisebb, de néha akár értékes tárgyi ajándékok formájában is kompenzálni lehetett az önként vállalt szolgálatokat. Erre külön pénzalap volt. - És mekkora értékû juttatások voltak? - Konkrétan, hogy ki mennyit kapott, nem tudom, de biztosan tudom, hogy voltak anyagi http://kozmaszilard.hu




elõnyei is, azonkívül, hogy az illetõ például soron kívül is, tehát nem csak két évenként kaphatott útlevelet, amennyiben ezt kérte, vagy akkor is, ha szekus megbízatással ment ki. Gyakran esett egybe a kettõ és így egyesek "a hasznosat összekapcsolhatták a kellemessel". Még volt egy olyan elõnye is a besúgásnak, hogy, ha kérték, segítséget kaptak a karrieri elõmenetelhez is. - Ez hogyan történt? - Minden gazdasági, kulturális vagy szociális-adminisztratív intézménynél, kisebb egységnél a magasabb beosztáshoz kellett a párt-vezetõség jóváhagyása, nem? Ilyenkor a pártbizottság kikérte a mi nyilvántartóink véleményét... - S ha a szekuritátenak jó volt a véleménye... - Nem csak errõl van szó! Egyetlen párt intézmény - intézet felettes szerve, vagy központi vezetõsége sem szeretett, majd késõbb nem is mert garanciát vállalni arra, hogy az úgynevezett hazafias erkölcs szempontjából az illetõért jelent-e garanciát arra például, hogy megfelel igazgatónak. Na, ilyen esetben például a szekuritáte mindig igent mondott a saját emberére. Na, gondolom, ez bõven elég lesz. Ha megjelenik, még mondok egy pár nevet és egy-két érdekességet. Még csak azt mondd el, légy szíves, hogy mi történt azokkal, akiket félreismertek, és amikor megpróbáltak beszervezni, kiderült, hogy az illetõ megmakacsolja magát, és nem adja be a derekát? - Egy ideig még gyomrozták, de ha volt benne annyi karakánság, hogy nem ment bele a dologba, akkor automatikusan kinevezték a rendszer ellenségének és személyi doszárt készítettek a számára. Mert hát, amennyiben az illetõ nem akar bedolgozni, azt jelenti, hogy a Párt és a rendszer, na és a haza ellensége. Doszárt kell nyitni neki, és követni kell, hogy mit csinál, mivel foglalkozik, hiszen logikus, hogy a rendszer, a haza, a nép és a mindezt vezetõ párt ellensége, ha nem akar kollaborálni ezeknek a biztonsága érdekében. Nem mondható, hogy száz százalékban, de nagyjából így történt ez. Szobafestõtõl fõmérnökig, pártaktivistától ipari munkásig, mesterektõl és mérnököktõl a tanárokig, a mûvészekig, mindenkivel ez történt, ha egyszer bekerült az államvédelem érdeklõdési körébe. - Na, ez most már elég lesz. Remélem, hogy lesz majd szerkesztõ, aki vállalja a közlést.” Az interjú végül is nem jelent meg, annak ellenére, hogy csak azután írtam le a beszélgetést, miután meghallgattattam a hangfelvételt egy olyan lapszerkesztõvel, akinek becsületességében és politikai ítélõképességében maximálisan megbíztam, és aki egy évtized múlva a Bagolyvári egyetem egyik híres tanára lett. Õ föltétlenül szükségesnek találta a hangfelvétel leírását, elkészítését és a szentgyöki lapjában való közlését, csak arra kért, hogy szóról-szóra, a lehetõ leghûségesebben másoljam le a szöveget. Ez megtörtént. Az anyagot kiszedték a nyomdában teljes egészében, de a fõszerkesztõt, egyik régi ismerõsömet, akirõl úgy tudtam, hogy kompromisszumokat nem ismer, utolsó percben lebeszélték olyan laptámogatók, akiknek a veszteséggel megjelenõ, színvonalas politikai elméleti és kritikai lap szerkesztõsége nagyon sokat köszönhetett anyagilag. Szerkesztõ ismerõsöm visszaadta a kéziratot a kefelenyomattal egyetemben, amit késõbb eljuttattam az RMDSZ akkori alelnökének, Dobó Istvánnak, hogy legalább õk szerezzenek tudomást róla és ítélje meg, hogy komolyan kell-e venni ezt az anyagot, vagy sem? De ez csupán a történet gyakorlati oldala. Az úgynevezett politikai-polgári moralitása az egész ügynek, mármint az anyag meg nem jelenésének, ennél sokkal összetettebb és kibogozhatatlanabb. Ma azt mondanám, hogy szamárság az egész és csak újságírói szûklátókörûségemnek köszönhetõ, hogy belementem a beszélgetés elkészítésébe. Jellegzetes eset: Az újságíró azt képzeli, és azt állítja, hogy feltárja a valóságot, miközben az, amit õ feltár, a spirituális igazságnak (a tényleges valóságnak) mindössze a zavarosan habzó, lényegtelen felszíne. Mert az igazság nem a felszíni eseményekben és nem a fizikai és pszichikai jelenségekben, de nem is a tárgyi bizonyítékokban van, hanem annál sokkal mélyebben: az õs-okok világában. Az okok világa viszont a teremtõ imaginációban van és ezért csak objektív világ, amennyiben a szubjektív személyi imaginációk összhatása, de a teremtõ imagináció mindenkinek a személyes lényege külön - külön. Ma, ha valaki azt mondja nekem, hogy õ a valóságról beszél, és nem hogy az általa látott valóság egy részérõl számol be, illetve a valóságról alkotott elõítéleteirõl beszél, megkérdezem, hogy mikor született és ennek az asztrológiai információnak a birtokában kezdem vissza értelmezni azt, amirõl beszámol. Mert mi közöm van nekem, a mások által látott valóságához, ha azt nem tudom helyesen értelmezni, és nem talál visszhangra, nem kerül összhangba, és nem épül be az én valóságomba? Ha egész személyiségemen, az egész-lényemen keresztül nem tudom mûködtetni, nem tudom éltetni azt a valóságot? Ma tudom, hogy kellett nekem még ez a lecke, ahhoz, hogy végleg megértsem, és el is fogadjam a Géza által régen feladott leckét, miszerint az erkölcs az elme gyengesége. Szóval morális okokból az interjú elkészítését és késõbb a közlését nem mertem vállalni mindaddig, amíg olyan kívülállóktól meg nem kérdeztem, hogy mit tegyek, akik akkor éppenséggel nem voltak kívülállók és nyakig bele voltak vegyülve mind helyi, mind országos szinten, az RMDSZ politikájába, de én feltétel nélkül bíztam ítélõképességükben és tisztességükben és az õk tanácsa, de legalább véleménye alapján akartam dönteni, hogy kell-e közölnöm az anyagot vagy sem? Az igazság az, hogy nem csak döntésképtelenségemet akartam ezáltal feloldani, és a holtpontról valamilyen irányba elmozdulni, hanem az esetleges cinkostársi helyzetbõl is szabadulni szerettem volna arra az esetre, ha csak O,OOO1 százaléknyi esély is létezne arra, hogy Szabó Jenõt csakugyan beszipkázták a szekusok ártatlan-fiatal korában és minden késõbbi mártíromsága ellenére, múltjának van egy parányi tisztázatlan mozzanata, amely áltál õ bármikor zsarolhatóvá, illetve manipulálhatóvá válhat. Logikai megfontolásom nagyon egyszerû volt: Vagy nem igaz az, hogy Szabó Jenõt fiatal korában gyenge lábon kapták a szekusok és az, amit Kalamár állított róla, hazugság és akkor Jenõnek nincsen semmilyen vesztenivalója, csak nekem. Ez viszont nem számít, mert én sem akkor, sem késõbb nem szándékoztam belépni a politikába és a közéletbe. Vagy minden igaz, és ebben az esetben az akkori logikám szerint a játék nagyon veszélyessé válhatott volna, mert Jenõ volt akkoriban egyik legközkedveltebb politikusunk, a fiatalok platformjának egyik legmarkánsabb vezéregyénisége, akinek a jövõben kulcspozíciókat kellett volna betöltenie nemzeti kisebbségi politika szintjén. A másik ok, amiért az anyag közlése mellett döntöttem, a többi név volt, azaz, a közéletben szereplõ többi magyar személyiség besúgói múltjának a nyilvánosságra hozatala. Azok szennyes múltjának, akik a fiatal politikus barátaim és ismerõseim tudomása szerint is, nagy valószínûséggel rendelkezhettek ilyen múlttal, hiszen ez a feltárás a puszta tényfeltáráson túl sok múltbéli, de fõként akkori közéleti mozzanatra, furcsa eseményre és viszonyra adott volna magyarázatot. Ezzel szemben a közkedvelt társadalmi, politikai, kritikai lapunk szerkesztõit anyagilag támogató személyek, azzal az érvvel beszélték le a szerkesztõket a leírt hanganyag közlésérõl, hogy túl sok http://kozmaszilard.hu




magyar név szerepel benne, az egyetlen román mellett. Még az sem számított, hogy a román nyelvû megyei lap fõszerkesztõjének a szerepköre és e szerepkörében kifejtett hatása vetekedett a Szabó Jenõével, sõt bizonyos tekintetben azon túl is lépett. Szóval nem kimondottan a Szabó Jenõ esetleges sárral való fröcskölése volt az ok, amiért "A Helyzet" címû közkedvelt országos politikai lapunk nem közölte a Donga Kalamár volt szekus õrmester által megnevezett informátorokról szóló interjúmat. Addig, amíg ezt nem tudtam, nem bántam, hogy nem közölték. Akkor viszont, amikor tudomást szereztem a visszavonás indokairól, nagyon felkaptam a vizet, mert addig is úgy véltem, sõt: meg voltam gyõzõdve róla, hogy ez a bundázó kisebbségi magatartás, ez e betyárbecsület-etika, a saját szemetünk takargatása – rejtegetése, sokkal ártalmasabb ránk nézve, mint a román nacionalisták parlamenti és kormányszintû politikai hadjárata és a románosítás vezérelvét mikor nyíltan, mikor rejtve életbe ültetõ, félhivatalos intézkedései. Azaz, a kettõ valahol mindig felerõsíti és kiegészíti egymást. Nincs külsõ korrupció belsõ korrumpáltság nélkül. Ezért, ami után ez esetrõl említést tettem a Rita szobájában véletlenszerûen összegyûlt baráti körben és az ott jelenlevõ Orsóhelyi lap fiatal szerkesztõje felkért, hogy nyilatkozzak nevek közreadása nélkül az esetrõl, a kérésnek eleget tettem. E nyilatkozatomnak viszont nem lett semmiféle következménye azon kívül, hogy nagy örömömre, Szabó Jenõ felhívott telefonon és jelezte, hogy szeretne találkozni velem. Amikor közöltem vele, hogy épp senki nincs nálam, mindjárt fel is jött a lakásomba. Amennyire kerültem, hogy találkozzak vele abban az idõszakban, amíg az anyag sorsa felõl kellett döntenem és ameddig csak én voltam a Donga Kalamár által elmondottak birtokában, annyira vágytam a vele való találkozásra miután a hangszalagra rögzített beszélgetés titok-jellege megszûnt és rajtam kívül, olyanok is tudomást szereztek róla, akiket emberi felelõsségérzetük maximális állapotában éreztem akkoriban. Abban az idõszakban már komolyan elmélyedtem a metafizikai ismereteim gyarapításába és így én-felõlem már fölöslegesnek ítéltem, mások felõl viszont természetesnek vettem azt a viselkedést, amit a sértett önérzet és becsvágy miatti neheztelés vált ki egyesekbõl, vagy épp a gazdasági érdekek veszélyezettsége miatti haragjukban gyakorolnak egymás közt az emberek. Ezért, az enyhe meglepetésem után, mintegy semlegesen, de nem közömbösen és nem is fölényesen figyelve, természetesnek vettem Jenõ méltatlankodását, hidegen ellenséges magatartását és gyanúsítgatásait. Nem vontam le olyan következtetéseket, hogy mindezt azért teszi, hogy leplezze magát. Az õ akkori támadott helyzetében, ezt mind meg lehetett érteni. Ami bántott mindössze, az a mellette jelentéktelenül kicsi, sikervadászatból szarkeveréshez folyamodó újságírót ijesztgetõ, politikusi fölényeskedése volt. Az, hogy õ, akivel baráti beszélgetések formájában írt, számtalan jó interjút készítettem korábban, egyetlen szemrehányó mondatot, vagy megjegyzést sem tett, amiért egy pillanatig is feltételezhettem volna, hogy õ egy besúgó múlttal rendelkezõ személy, hogy õ, akinek tragédiája és e tragédiák közepette tanúsított nemes gerincessége közismert. Nem. Egyetlen olyan mondat sem hangzott el a Jenõ szájából, hogy Ádám, te hogy a fenébe dõlhettél be ilyesminek? Te tényleg el is hiszed rólam, hogy én közönséges besúgó voltam? Ha ilyeneket kérdezett volna akkor tõlem Jenõ, nagyon zavarba jöttem volna és lehet, még azt is megbánom, hogy Donga Kalamárt egyáltalán végig hallgattam, miután az õ nevét kibökte. De nem. Az, hogy nekem heteken keresztül kellett önmagammal kínlódnom a nyakamba szakadt veszélyes anyag birtokában és egyedül az õ személye miatt gyûlt meg annyira a bajom saját magammal, szóba se került, mert õt egyáltalán nem érdekelte a korábbi és a késõbbi kapcsolatunk minõsége, csak egyedül az, hogy rám ijesztve, annyira lebénítson, hogy ne próbálkozzak tovább a leírt anyag közlésével, mert veszélyben állt a karrierje. Szegény nem tudta, hogy én már ösztöndíjas metafizikus vagyok, és egyáltalán nem érdekel a közéleti hírnevem, de egyébként is, nem én vagyok az, akit a szekusoknak sikerült beszervezni és ha akkor nem tudott senki arra rávenni, hogy politikai-erkölcsi elveim ellenére tegyek valamit is, ezt most még amúgy sem tenném meg. És az újságírói hitelvesztés, illetve a gazdasági, vagy karrieri veszteségek kilátásba helyezése következtében, még annyira sem. Nem sértõdtem akkoriban én már meg ilyen kis dolgokért, az ilyen játszmákat, pár hónappal azelõtt teljesen átengedtem a tudatlanságukban magukat komolynak képzelõ infantilis felnõtteknek. Jenõt is, mint a többieket, már csak nevetségesnek tudtam látni, ahogy elmesélte, hogy milyen káros következményekkel járó ellenlépéseket képes foganatosítani velem szemben, mint parlamenti immunitással rendelkezõ személy. Hogy mennyire eltökélt õ, a végsõkig szembeszállni velem ebben a játszmában, még akkor is, ha tudja, hogy végül õ is veszíteni fog, mivel a SRI hálózatával szemben és a nacionalista pártok maffiájával szemben (akikkel én feltételezhetõen kollaborálok) neki csak veszíteni lehet. Õ nem tudja, hogy én kinek a megbízatásából tettem, amit tettem, de azt tudja, hogy amennyiben harcolnia kell, akkor „a megbízóimat(!)” is és engem is maga után tud rántani a bukásba. Szánalmas volt elõttem ebben a karrierféltésben, amely arra késztette, hogy megfeledkezzen arról, hogy a mûvészi autonómiának egyértelmûen elkötelezett baráti körömmel, a saját festményeimmel és az addigi újságírói tevékenységemmel milyen alapállást képviselek. Nevetséges, hogy a veszteségtõl való félelmében, az sem jutott eszébe, az un. széleskörû klasszikus mûveltsége és sok élettapasztalata ellenére, hogy a magamfajta "mûvészlelkeknek" egészen más az értékrendje és egyáltalán nem félnek attól, amitõl a politikusok félnek. Annyira ostobává vált a karrier-vesztés félelmében, hogy nem vette észre: amennyiben tényleg csak az újságírói hírnevemet kívánnám az õ kárára öregbíteni, az anyagot közölhetném, nem csak a szomszéd város helyi lapjában, amelynek a fiatal fõszerkesztõje, akit még nem fontak be a magas politikába, valósággal könyörgött, hogy adjam el nekik az interjút. De közölhettem volna az anyagot Magyarországon is, és amennyiben igaz is lenne az, hogy rám nézve veszélyes jogi következményekkel jár, ha neki, mint képviselõnek, a parlamenti immunitását megsértem az anyag közlésével, nekem, mint újságírónak, csak hírnevet hozhatna. Tõlem viszont akkor már távol álltak az efféle ambíciók, annak ellenére, hogy a Jenõ épp fordítva látta ezt és bevallása szerint épp ez a mértéktelen ambícióm zavarja, ami miatt az ügyet nem hagytam abba mindjárt a "A Helyzet"-nél tapasztalt kudarcom után, és miért nyilatkoztam az interjú létezésérõl szomszéd város helyi lapjának. Jenõ nagyon jól tudta, hogy az újságírói ambíció általában nem ilyen langyos. Ha titkos ügynöki megbízatást teljesítek, vagy amennyiben az újságírói ambícióm vezérel, mind a két esetben az anyagot két nap alatt megszerkesztem, és úgy indulok el a "bomba-árummal" a szerkesztõségek piacán. Nem töltök el négy hetet a hangfelvétel birtokában azzal a kétséggel, hogy le kell-e egyáltalán írnom a beszélgetést és nem tökölõdök a kész anyaggal hetekig, az általam megbízhatónak http://kozmaszilard.hu




tartott, fiatal RMDSZ politikusoktól tanácsokat kéregetve. Szóval Jenõ nem sértett meg és nem bántott meg azzal, hogy azt játszotta, hogy ügynöknek tart, hiszen amennyiben Kalamár barátunk félrevezetett volna engem, teljesen jogosak Jenõ részérõl az efféle feltételezések. Csupán azt töltött el csendes szomorúsággal, hogy mennyire elveszítette a fejét és mekkora elszántságot tanúsított, amiért úgy érezte, hogy veszélyben van a karrierje. Mert lehet, hogy az én logikám rossz, de amennyiben Donga Kalamár be akarta õt ártatlanul mártani valamiért, akkor neki ezt a vádat vállalni és az ügyet mindenképpen tisztáznia kellene. Nekem viszont, sem a sors eszköze szerepében tetszelegni, sem az õ lelkiismeretének szerepét magamra vállalni nem volt kedvem. A Titok, már nem volt titok, mivel már többen tudtunk róla és nekem már sokkal fontosabb dolgom akadt, minthogy önszorgalomból kisebbségi politikai nyomozói vizsgálatokat végezzek. Így a beszélgetés iratának egyik másolatát és a beszélgetés hangfelvételét is odaajándékoztam Szabó Jenõnek, hogy tegyen vele lelkiismerete szerint. Azóta, néhány ritka kivételtõl eltekintve, számomra a romániai magyar politikusok egytõl-egyig nevetségesek. Nekik még a ballépéseikbõl is kitetszik a zavar, hogy soha nem politikai érdeket, hanem mikor a megfoghatatlan idealisztikus közösségi érdekeket, mikor a csaknem nyíltan érvényesített maffia érdekek képviseletét vállalják fel. Ezért hajlandó vagyok mindent elnézni az idealistáknak. Az Erdélyi erdõk kegyetlen kivágására szövetkezett magyar-román vegyesvállalatok nyereségébõl részesedõ román maffiák merevdeszkás képviselõi és szenátorai viszont, vagyis éppen azok, akiket zseniálisan nagy játékosoknak képzelnek a tömegek, nem érdekelnek, mert tudom, hogy mennyire nem számítanak lényegileg. - Hogy nem látják be: épp azért, mert a civilizált társadalomban egyre inkább nem az egyetemes törvények érvényesülnek, tulajdonképpen semmit nem tehetnek azon kívül, hogy mentik és fenntartják a látszatokat és ezzel együtt a kétezer éves társadalmi hazugságot, az ontológiai félreértést, a tudományos tévelygéseket. Mert minden politikai megoldás csak elfedi azt a mindannyiunk lelkében lapuló alapkorrupciót, aminek a leleplezése és beismerése nélkül nem csak az ember, hanem az egész élõvilág megmaradása és spirituális fejlõdése ezen a bolygón egyre fenyegetettebb lesz. Az okok világa bent van, külön-külön minden ember képzeletében. Önmagunkon kívül feloldani bensõ korrupciónkat lehetetlen. Ennek a belátására viszont ma még kedvenc "áldozati politikusaim" sem serkentik az embereket. Szabó Jenõ politikai állapota, annak ellenére, hogy nem csak az Orsóhelyi helyi lapnak nem adtam el az õt is vádló szekus-interjúmat, de korábbi szokásomtól eltérõen, külföldön sem közöltem azt, egy darabig mintha se elõre, se hátra nem mozdult volna, majd egy irracionálisan elbizakodott helyhatósági választási kampány után lassan elindult a csõd irányába. Parlamenti képviselõvé válása már nem sikerült másodszorra, sõt: harmadjára sem. Korábbi hívei közül egyre kevesebben sajnálják a közéletbõl való kimaradását, másokat viszont már egyáltalán nem érdekel a társadalmi helyzete és egyre súlytalanabbá váló politikusi személyisége. “Kedves Tiborc Barátom! Nehéz szívvel írom számodra e mondatokat. Nagyon szerettem volna neked mindent személyesen elmondani szóban, hiszen megértettem a Ceausescu kilövéséhez vezetõ politikai fordulat elõtti belsõ emigrációmban az általad igényelt személyesség fontosságát. A személyes, közvetlen beszéd hitelét, a személyhez szólás hitelességét, amelyet az írott szó megközelíthet ugyan, de nem tud helyettesíteni Jézusnak a szamáriai asszonnyal való párbeszéde nem csak az élõ vízrõl, az életadó és életfenntartó teremtõi szelemrõl szóló példázat miatt kedves nekem, hanem a személyes párbeszéd jelentõségének a tudatosítása miatt is: “- Ki az én Uram (Ki vagy te Uram)?” “- Az (vagyok), aki veled beszél.” De a személyesség fontosságán kívül, egy másik dolgot is megtanultam a könyveimtõl, Medárd fiamtól és mindattól a sok, látszólag tõlem, az akaratomtól és szándékomtól függetlenül történõ, de engemet közvetlenül érintõ és érzéseimet - gondolataimat befolyásoló eseménytõl, ami velem történt a diktatúra utolsó évtizedében. Utolsó nagyvásznú festményemen, amit 1987 októberétõl 1988 májusáig vázoltam fel, azt akartam kifejezni, hogy mindannyiunkban ott lapul egy-egy kicsi Sztalin-Ceausescu-Brezsnyev-TitoHonecker-Castro-Hussein és még sorolhatnám a diktátorok neveit, és a hús-vér diktátorok, mindössze a mi lelkünkben lapuló kis diktátorok összegének a külsõ megjelenése. Azért jutottunk mi a nyolcvanas években az erkölcsi guanó, a borzalom, a hihetetlen embertelenség, a gyávaság, az árulás, a gerinctelenség, a lelki zavar, a szellemi sötétség, az abszurditásnak a természetesként való kezelésének és a spirituális rothadás emésztõgödrének a fenekére, mert ennek, a bennünk levõ huncut kis nyavalyásnak, ennek a minden áron elõnyt szerezni akaró, öncélúan élvezni és nyerni akaró, ambíciós, sóvárgó, gyáva, kéjvágyó, magát biztosítani akaró, korrupt spekulánsnak engedtünk minden nap egy-egy keveset a felnõtt életünk folyamán. És ez még akkor is így van, ha Ceausescu már magához ragadta a politikai teljhatalmat, amidõn mi pelyhes állú, érettségizõ fiatalok lettünk. Az elemi létrontásról próbáltam valamit kifejezni az említett festménnyel. A képemmel. Ugyanis ez a kép egyben az én lelki önarcképem is, mert magamban ugyanazon a helyen ismertem fel a sóvárgást, a félelmet, a haragot, a becsvágyat, gyávaságot, az önhittséget, a hírvágyat és az érdemtelen elõnyszerzési késztetést, vagyis a meghasonlási és az árulási késztetést, a bõszült gyûlöletet, a konfliktus- és felelõsség-elhárítási késztetést, mint a birtoklási késztetést, az uralkodási ösztönt és a sóvárgást, az öncélú kéjvágyat. Majdnem azonos lelki zónában találtam meg a szerelmi vágyat és a félelmet attól, hogy holnap mit fogok enni, és hogy hol fogok lakni? Az öncélú szexuális kéjekre való sóvárgást is a diktátorral és a fenéknyalóival szemben érzett gyûlöletem zónájában. Rájöttem, hogy az elemi létfenntartási félelem átváltozott azzá a félelemmé, hogy esetleg nem fogok olyan kényelmesen élni, amilyen kényelmesen kellene élnem igazából, azon körülmények között, amelyeket munkám és képességeim szerint megérdemlek. Vagy az attól a lehetõségtõl való félelemmé, hogy nem engedhetek meg magamnak valamit, amit, abban az esetben, ha elárulnám a lelkiismeretemet, erkölcsi értéktudatomat, igazságtudatomat és emberi önérzetemet mindennapos apró kompromisszumaimmal, akkor megengedhetnék magamnak. A félelmet attól, hogy árulás és meghasonlás nélkül, valamilyen fontos lehetõséget elveszítek, miközben szinte elveszítettem a legfontosabbat: a személyes jelen-létemet. Azt az egyetemes létrontást próbáltam megfesteni tehát ezen a képen, amit majdnem észrevétlenül mindegyikünk állandóan elkövet saját személyes létének a tudatos, vagy öntudatlan megrontásával. Azt próbáltam tudatosítani, elsõsorban önmagammal, és utána azokban, akik megnézik majd a képet, hogy amennyiben nem számolja fel ki-ki önmagában, felelõsségtudattal rendelkezõ személyekként a belsõ Ceausescuinkat: az öncélú http://kozmaszilard.hu




gazdasági érdekekben és a vallási dogmákban: a szellemi tabuinkban és lelki bálványainkban rejtõzködõ diktátorainkat, hiába reménykedünk, hiába várjuk a politikusoktól, a pártvezérektõl, az államhivatalnokoktól, a nagyvilági események szerencsés fordulatától, illetve az Istentõl és Istenektõl, az egészség- és boldogságbiztosító emberarcú társadalom” megvalósítását, mert az kívülrõl nem valósulhat meg. A szakrális közösséget nem tudják megvalósítani sem a jót akaró, okos politikusok, sem a bölcs állam-jogászok, sem a mikor szigorúnak, mikor elnézõen jóságosnak képzelt, szuper-intelligens, objektív Atya-isten, vagy annak a jóságos angyalai. Legkevésbé nem tudják létrehozni a tudósok, a közgazdászok, a bankárok, a piackutatók, a termelõ-munkások, a kereskedõk, a fejvadászok, a katonatisztek, a gyárasok, a mûvészek, a filmcsillagok és a reklámügynökök. A pozitivista tudósokról és más, technokrata-utópisztikus elméleteket és boldogság-doktrínákat gyártó, különbözõ tömegpszichózis-gerjesztéssel kísérletezgetõ szakemberekrõl, az embertársaikat a boldogságába való manipulálás receptjeivel beugratni igyekvõ misztikusokról, ideológusokról, társadalomtudósokról nem is beszélve. Hiába várunk tehát bármit is kívülrõl, amíg önmagunkat nem szedjük belülrõl rendbe, mert mindig lesznek olyan gátlástalan hatalmi mániások (Megfigyeléseim alapján még a jóságos, a békesség és konfliktus mentes állapotok-helyzetek kedvéért akár az elvtelenséget is vállaló édesanyám és az ártatlan hat éves fiam is csordultig telítve vannak öncélú hatalomvággyal.), akik ráhangolódva és szövetségre lépve a bennünk is lakozó, az általunk is táplált, de el nem ismert - mert erkölcsi tükör nélkül fel nem ismert - Ceausescukkal, megfosztanak a szabad akaratunktól. Meghamisítják érzelmeinket, személytelenné alakítják gondolatainkat. Irodalmi, filozófiai és spirituális olvasmányaim és egyéni tapasztalatim következtében változott világlátásom alapján, azt láttam, hogy ezzel a felismerhetetlen Ceausescuval jól a lelkünkbe vésetten éltünk mindannyian a még nyolcvanas években, miközben a „szabad világ” már ott állt egy új, külsõ Ceusescuk nélkülinek képzelt világkorszak küszöbén. Egy olyan világkorszak küszöbén, amely korszakot Vízöntõnek hívnak, és amelyrõl én a Szabad-Európa Rádió egyes mûsoraiból szereztem tudomást. Amely világkorszak, a rádióban hallottak szerint, a tömeges megvilágosodás, erkölcsi-szellemi letisztulás, a nagy kiegyenlítõdések, a globális megbékélés és a megértés kora kellene legyen. Az én apokaliptikus festményem egyfajta többszólamú lereagálása ennek az országhatárokat és vasfüggönyöket áttörõ rádióhullámok szárnyain a szobámba érkezõ vágy-eszmének, amelyben érezni lehet, hogy a dolgok, a dolgaink és az egyetemes emberiség dolgai, csakugyan ebbe az irányba kellene valamiképpen haladjanak. Másfelõl viszont teljes kételkedésemet fejezi ki, azaz teljes lázadásomat e téveszmével szemben. Hihetetlennek látszott ugyanis egy világméretû kiegyenlítõdés azon a perspektíván és életképzeleten keresztül, amelyben akkor több milliomod magammal éltem, ahonnan akkor a világot és önmagamat láttam. Lehetetlennek tûnt akkoriban számomra, mindannak a megvalósulása, amit például a Vízöntõ korszakáról ismertettek a Szabad-Európa Rádió mûsoraiban, valamint a Magyarországon kiadott szellemi-spirituális tanulmányokat tartalmazó könyvekben és folyóiratokban. Hiszen ehhez, mármint a kételkedéshez, elég volt önmagamban és környezetemben becsületesen, õszintén és figyelmesen körül néznem. És én alaposan körül is néztem. Amit láttam, az csupa felelõtlen sóvárgás, rejtett gyûlölet, csendes neheztelés és rejtett ambíció, vagyis lelki szemét, félelmetes kegyetlenség és rothadó lapulás volt. Mindenen átütött a Diktátor gyûlöletes arcmása és személyének a kegyetlenül személytelen ideája: mézesmadzaghoz jutási lehetõség reményéhez kötött a gyávaságaink, a megalkuvásaink és a magatehetetlenségünk globális formulája. Mit mondjak neked? - A látványba belebetegedtem elõbb szellemileg, majd lelkileg és végül fizikailag is. És nem csak azért, mert a kiállítási lehetõségektõl elkezdve a munkahelyemig, az emberközti kapcsolataimig és el egészen a szerelmi életemig, a szerelmemmel való viszonyom rendezetlenségéig és rendezhetetlenségéig, mindent megült “sötét guanóként” a diktatúra jelenléte. - Jelenlét, amire azokban az években és hónapokban, a lelkeinkben élõ diktátor-etetõ gyávaságok dicsõséges Ceausescuként ránk mosolygó retusált arcképei, minden köztéren és köz- teremben emlékeztettek. Hanem azért is, mert sejtettem valahol, hogy amennyiben éppenséggel nem Ceausescunak hívnák a külsõ diktátorunkat, akkor Popescunak, Ionescunak, Georgescunak, vagy Kelemennek, Kibédinek hívnák. De mindenképpen, léteznie kell egy külsõ diktátornak a belsõ húsz millió diktátorka tükörképeként. Tehát ugyanaz lenne a lényeg. És hiába szabadulnánk meg tõle valami csoda folytán, az életünk úgyis reménytelen maradna, mert képtelenek vagyunk önmagunkban felszámolni a kövérre hizlalt belsõ (személyes) zsarnokainkat, talán egész hátra levõ életünkben. - Nem véletlenül ül még mindig Husszein az egész Iraki nép nyakán annyi év, annyi háború és annyi nyomorúság után: az irakiak lelkében, ha kívülrõl kicsit más is, de lényegében ugyanolyan Husseinek munkálkodnak a kegyetlenül pragmatikus iszlám vallás révén, mint amilyen Husseinek munkálkodtak bennünk az ortodox, a katolikus, a református, a zsidó, vagyis a külsõ Isten-formulákban és a boldogság-formulákban a nyereségi lehetõségek logikája szerint gondolkozó ember által félre-értelmezett belsõ ellenállások sugallataként. De nem csak az önmagammal és világommal leszámoló festmény elkészítése utáni lelkiállapotom és az azt követõ hosszas és komoly betegségem késztetett arra, hogy azokban az idõkben ne merjek több képet festeni, hanem egy egészen más lényegû sorsfordulat, amely egyelõre egészen más jellegû dolgokat és töprengéseket hozott az életembe: A “tisztességbõl” vállalt házasságomból született fiam, Medárd iránt hirtelenül feltámadt felelõsségérzetem és az ezzel együtt felismert és felvállalt elsõrendû anyagi, jogi és lelki problémák megoldása, valamint az ezzel járó gyakorlati tapasztalatokból következõ erkölcsi kérdések megfelelõ eszmei értelmezése. Miután volt feleségem kiszökött az élettársával Magyarországra, ráébredtem, hogy az addig csak vasárnaponként látogatott fiam nem mehet oda az édesanyja után szellemi éretlenségével és torzult lelkivilágával, bocsánat: azzal a vad ösztöniséggel és gyermeki érzékenységnek látszó, de valójában a kényeztetés, a rossz nevelés miatt “mûveletlenül” maradt szellemi állapotából eredõ hisztéria- és indulatkeverékkel, amivel rendelkezett, amikor az édesanyja a szüleire hagyva, végül is közönségesen elhagyta õt. E szellemi-lelki torzultságok csak megerõsödtek benne a nagyszülõk minden erkölcsi igényt nélkülözõ gondozása következtében. A nevelést és a probléma-kezelést az akkoriban a romániai üzletben vásárolhatatlan cukorára, csokoládéra és a hízelgésre alapozó, valamint az irracionálisan aggodalmaskodó és korrupttan hazudozó erkölcsi gondoskodás következtében. Az akkori meglátásom szerint, a hírhedt román árvaházak gondozottjai természetesebb és ezért egészségesebb http://kozmaszilard.hu




nevelést kaptak, mint Medárd hat éves koráig. Tudtam, hogy a Magyarországra kiszökött Erdélyi személyeknek keservesen kell ott kaparniuk, reggeltõl estig dolgozniuk, ahhoz, hogy elvárásaiknak, igényeiknek és elképzeléseiknek megfelelõ életkörülményeket teremthessenek. Márpedig én, a volt feleségemet, Kingát olyan embernek ismertem, akinek az anyagi létbiztonság, az anyagi javak, a kényelem, a luxus mindennél fontosabb az életben. Hiszen épp ezért a számomra kiábrándítóan groteszk mentalitásáért váltam el tõle, nemcsak azért tehát, mert a korábbi szerelmemet nem tudtam elfelejteni. És azt is tudtam, hogy õ épp emiatt, a belé nevelt merkantil mentalitás miatt, és egyáltalán nem politikai okok miatt szökött el Romániából, gyermekünket felelõtlenül a velem normálisan beszélni képtelen szüleire hagyva. Õt soha nem izgattak morális és politikai kérdések, a társadalmi erkölcs és szabadság kérdései, õt soha nem idézték be a szekuritátera, és nem hallgatták ki gátlástalanul kegyetlenkedõ õrnagyok, szemtelenül hencegõ hadnagyocskák és tekintélyes ezredes elvtársak a rácsos ablakok mögött. Neki nem voltak problémái magyar nemzetisége miatt az iskolában, a munkahelyén és az egyetemen. Számomra egyértelmû volt, hogy amiként addig sem foglalkozott a gyermek lelki és szellemi mûvelésével, úgy Magyarországon sem fogja magát ezzel gyötörni. Már csak azért sem, mert nem lesz erre ideje. Amikor ebbeli fenntartásaimat a szüleinek fejtegettem, az apja azzal akart nyugtatni, hogy vannak ott olyan napközi iskolák, ahol jól képzett pedagógusok, vagyis vérbeli szakemberek fognak foglalkozni gyermekem nevelésével. Az akkor mindössze naivnak, vagy tájékozatlannak képzelt nagyapát, még csak szembe sem nevettem. Hogy is magyarázhattam volna meg az autóvezetésben kiváló “szakemberi” színvonalat elért székelynek, aki egész életében bányaipari mestereket, technikusokat és mérnököket szállítgatott, hogy miért nevetek? Medárd fiam tehát, hat éves korára nagyon kemény dióvá: határozott egyéniséggé, kikezdhetetlennek látszó világnézettel rendelkezõ öntudatos gyermekké fejlõdött a kezükben, körülbelül ötven szóból álló fogalom- rendszerével, kiskirályi alapállásával, amely abszolút felsõbbrendûségi helyzetet biztosított számára a nagyszülei körében. A nagyszülõk fölött gyakorolt uralkodói méltósága olyan kinyilatkoztatás szerû mondatokban jutott kifejezésekre, mint: “Ez az enyém.” “Én ezt akarom.” “Ha ezt és ezt nem kapom meg - vagy nem úgy csináljuk, ahogy Én akarom - akkor nem szeretlek.” “Ez nem kell.” “Nem akarom.” és így tovább. Ezekkel párosultak a hirtelenül történõ és annál hatásosabb hanyatt-vágódási, szertedobált kézzel-lábbal történõ kapálózási és nyáltúrási jelenetek, amelyek segítségével tökéletesen sikerült letörni a nagyszülõk minden ellenkezését, valahányszor azok megpróbáltak kiskirályi szent akaratával szembeszegülni. Amennyiben hagyom tovább fejlõdni ebbe az irányba, a zsarnoki magabiztosságával néha még engemet is elbizonytalanító, mûvészi tökélyre vitt, epilepsziásnak tûnõ, hisztériás roham-produkcióival, kamasz- vagy felnõtt korában, elõreláthatóan rengeteg kárt okozott volna mind önmagának, mind a környezetének. Mígnem valami kemény (esetleg tragikus) kudarctól magára nem ébred. Sokkal többet, mint amennyi fölösleges fájdalmat én okoztam magamnak és a velem kapcsolatba kerülõ lányoknak és nõknek, mielõtt magamra ébredtem és az addig „természetesnek” képzelt magatartásomat gyökeresen át nem alakítottam. Idegölõ családi és törvényszéki cirkuszok után, egy évre rá, hogy Kinga élettársával együtt kiszökött Magyarországra, végre egy födél alatt lakhattam fiammal és idõközben nagyon sokat tanultunk egymástól. Õ tõlem beszélni, számolni, olvasni, gondolkozni, önállóan a saját lábán, vezetés nélkül, vagyis az autonóm személlyé válás útján elindulni, járdaszegélyeken, majd vasúti holtvágányok sínéin egyensúlyozni, versenyt szaladni, álatokkal és gyermekekkel barátkozni, természetet (nem autókat!), embereket, állatokat és növényeket szeretni, õszintének lenni, egyszóval normális gyermeknek lenni. Én viszont több és mélyebbrõl jövõ, igazi – szülõi - megértést, a gyermeki személyére való koncentrált figyelem-fenntartást, valamint saját lelki világom finomabb rétegeibe való belátási készséget, a rejtett nõi oldalam létezésére való figyelési lehetõségét tanultam meg tõle. Korábbi baklövéseim következtében elrontott életem helyrehozási igyekezete közben valósággal megcsontosodott a férfias racionalitásom, a meredeken célratörõ - és ezért többnyire öncélúan következetes logikám, a gyengeséget elitélõ, kegyetlenségig elmenõ erkölcsi igényességem, férfias-apai szigorom mellé, gyöngédséget, másokkal szembeni megértést, hajlékonyságot, rugalmasságot, odafigyelési készséget és szeretettel való megismerési késztetést szereztem a vele való foglalkozások, az igényes ráfigyelés közben. Mindemellett, az ellenõrizetlen, szeszélyes érzelmek, a szellem ereje által átvilágítatlan, szeretetnek tûnõ egoista vágyak és az érzelgõsség lélekrontó korrupciós mechanizmusait ismertem fel általa, elsõsorban önmagamban. Ehhez viszont olyan, a sorsomból addig hiányzó elemek szükségeltettek, amelyeket a korrupt „józan paraszti ésszel” gondolkozó volt apósom és anyósom bõséggel szállítottak. Kedves barátom, bizonyára kíváncsi vagy, hogy miért írom le most neked mindezt? Tudnod kell, hogy egész életemet meghatározóan fontosak voltak számomra az én diákéveim alatt történt rövid találkozásaink alkalmával folytatott beszélgetéseim veled. Ugyanakkor a román rendszerváltásban vállalt kulcsszereped és persze, amúgy is erõs, társadalmi szerepvállalásra mintegy predesztinált személyiséged miatt egymástól nem csak térben, hanem társadalomi hierarchiában is távol kerültünk. Most tehát, felhasználom a levél által biztosított szellemi monologizálási lehetõséget arra, hogy veled dialogizálva képzeletben, tisztázhassam azt, hogy mitõl változott meg ennyire az életszemléletem? Azt, hogy mi történt velem? Mi történt itt mindannyiunkkal, az általam már nem is remélt politikai fordulat után, miért nem változott át jobbá, szebbé, köröttünk és közöttünk mindaz, amit a diktatúra elején még beváltható és megvalósítható értéknek tudtunk? Miért nem valósult meg mindaz, aminek a beváltására vártunk, és aminek beváltásához, tényleges értékké váltásához, akkor úgy tûnt, hogy csak egyedül a politikai szabadság, a választási lehetõség hiánya foszt meg bennünket? Örülnék, ha soraimmal nem untatnálak, hiszen ezek a töprengések, valamikor talán a te számodra is életfontosságúak lehetnek, az önmagad és a veled történõ, az éppen általad elõidézett politikai események mélyebb megértésében. A Kinga szülei nem értették, és nem is akarták megérteni a Medárd itthon-tartásának szándékára vonatkozó indokaimat, és nyíltan kétségbe vonták, elõbb az épeszûségemet, majd a szándékom tisztességét. Õk, a felvilágosult fogyasztói és birtokjogi nézeteikkel, értékvilágukkal, egyszerûen felháborítónak találták, hogy csak úgy, potyára, “készen kapjak” egy szerintük “felnevelt” gyermeket. Minthogyha egy autóhoz, vagy egy lakáshoz jutnék minden munka, érdem http://kozmaszilard.hu




és erõfeszítés nélkül. Elfogadhatatlannak találták azt, hogy anélkül „kapjam meg” a gyermeket, hogy a havi fizetéseimbõl az édesanyjának korábban átutalt vékony gyermektartási díjakon kívül, “abba” elõzetesen egy komolyabb összeget “befektettem volna”. Nem fért a fejükbe az, hogy miként jöhetek én ahhoz, hogy átvegyem a gyermek fölötti gyámságot, „csak azért”, mert az érvényben levõ törvények lehetõvé teszik ezt? És egyáltalán hogy is képzelem... - Érthetõ tehát, hogy támadásba lendültek. És nem akármilyenbe! Mivel a termelt javak szükség szerinti elosztása címû utópikus játszma leple alatt folyó rablógazdálkodásban leszegényedett társadalmunkban a hátsó ajtós ügyintézéseknek voltak a feltétlen hívei és ehhez a megfelelõ pénzösszegekkel is rendelkeztek, az apai jogom érvényesítésének a megakadályozását célzó „hivatalos” játék közben kiügyesedtek, mígnem szenvedélyes és gátlástalan mesterekké váltak. Sok hosszú hónapon át nagyon nehéz volt a dolgom velük, mindaddig, amíg rá nem jöttem: számukra mindaz, amit én a fiammal kapcsolatosan érzek és gondolok, nem érdekes és nem is lehet érvényes. Rájöttem, hogy azt a másfajta, erkölcsi felelõsséget, amit én érzek a fiammal szemben, egyáltalán meg se próbálják érteni. Arra tehát, hogy az én szülõi törekvéseimnek az õk szemében nincs és nem is lehet soha, semmiféle értéke. Nehezen jöttem rá, hogy nincs, amiért állandóan bizonyítanom, és amiért magyaráznom számukra az eljárásaim indokait, mivel ezek az érvek, az õk erkölcsi világképében, egyszerûen a nagy semmivel voltak egyenértékûek. Minden logikus érvelésemre, ésszerû magyarázatomra, egy-egy csúfondáros, hitetlenkedõ megjegyzés, cinikus kétkedés, a legtöbbször “mûvészi züllöttségemre” való utalás volt a válasz. Kívülállóknak egyszerûen zsarolás útján történõ meggazdagodási kísérletekrõl hazudoztak, amelyeknek õk kénytelenek nap mint nap ellenállni az unokájuk jövõje érdekében. Az elején teljesen zavartan és megütközve, majd a nyárspolgári vallásos idiotizmus érdekes mûködése iránti kíváncsisággal figyeltem, ahogy a Kántorék józannak tetszõ anyagelvûsége micsoda pozitív fogadtatásba részesül, és micsoda érzelmi hozzáállásokat tud kiváltani a kisvárosi közös ismerõsi körökben. Hogy majdnem mindenki elhiszi azt, hogy igazából nem is a fiam szellemi és erkölcsi fejlõdése érdekében vettem a gyermeket magamhoz, és különbözõ összegeket követelve tõlük, õket gazdaságilag zsarolom a háttérben. És, hogy ezen a tárgyalási alapon, a jellemtelenségemre és erkölcstelenségemre vonatkozó érveik egyre több ember számára tûnnek kézenfekvõbbnek, mint a hat évesen rendesen beszélni sem tudó, elkényeztetett, hisztériás és a kellõ foglalkozás hiányában szellemileg visszamaradott fiam itthon-tartásának az egyszerû emberi logikából és szülõi felelõsségérzetbõl következõ indoklása. Adott pillanatban, kellõ korrupciós ráhatással nem csak a Kántorék által megdumált és megpuhított hivatalnokok és azok ismerõsi köre, hanem maga az erõs karakterû Dóra is, a volt szerelmem, akit te is ismersz, és akitõl hivatali funkciója révén függtek bizonyos gyámhatósági döntések, mivel az inger-szegény óvodából, ahova a nagyszülõk járatták, átírattam a gyermeket, elhitték a Kántorék által keltett, az õk zsarolása árán történõ meggazdagodási kísérleteimrõl szóló híreszteléseket. Annak idején meséltem neked, hogy a szekuritáte már az elsõ egyéni kiállításom óta foglalkozik személyemmel. Persze, nem csak az éppen akkoriban erõsödni kezdõ személyi diktatúrának a még nem teljes brutalitással csapkodó széljárásában kiállított képeim miatt, hanem amiatt, hogy korábban az alkotó körben több résztvevõ elõtt kinyilatkoztam, hogy márpedig én soha nem fogok festeni piros-sárga-kék keretben bazsalygó hõsi Ceausescu-portrékat. Az elején egyszerû telefon-hívással, majd, amikor tudomást szereztem arról, hogy ez a módszer törvénytelen és megtagadtam, különbözõ ürügyekkel, több alkalommal beidéztek “hazafias felnõtt-oktatási célzatú” személyi beszélgetésekre, amelyek lényege persze, a megfélemlítésem volt. Annyi megalázást viszont és annyi rágalmazást, személy-becsmérlõ rágalmat és mocskoló hírkeltést, konkrét hivatali gáncsot még a Szekuritáte ügynökei sem követtek el velem szemben, nem nehezítették meg annyira az életemet, munkahelyi kellemetlenségek kézzelfogható formájáig elmenõen (a rendõrségen keresztül is!), mint amennyit ezek a derék magyar emberek - akiknek a lányuk végül is illegálisan disszidált - polgárilag és ”hivatalosan” is el tudtak követni velem. A Vérmes nevû, közismert székelyföldi szekus ezredesnek, akinek a székelyföldi magyar értelmiségiek, az írók és a mûvészek félelemben tartása és ellenõrzése, figyeltetése volt a fõ munkafeladata, és akinek atyai gondoskodásában elsõ kiállításom megnyitója óta folyamatosan részesedtem, a Medárd magamhoz vételének hivatalos elindítása óta, többé velem nem volt dolga. A volt apósom, lévén a játszmában személyesen érdeket, nála sokkal hatásosabban kikészített lelkileg és idegileg a diktatúra utolsó másfél évében. Az elején nem gyõztem ámulni azon, hogy olyan hivatalnokok és gyámhatósági személyek, pedagógusok (Közeli ismerõsök is!), akik egyfajta hõsnek néztek még, amikor elsõ ízben igényeltem tõlük, vagy az általuk vezetett hivataltól a gyermek átvételéhez szükséges okmányok kiállítását, és akik akkor még, pozitívan mellém állva, jóindulatúan adtak meg minden útbaigazítást a Medárd fölötti szülõi gyámság átvételének a lehetõségét és hivatalos formáit illetõen, miként változtatják meg egyik napról a másikra velem szemben a magatartásukat. És tették mindezt a Kántorék egy pár “ártatlan” ajándékával (“ó mikö átencie”), megtámogatott, „igazi szándékaimnak” az általuk történt elmesélése és az állítólagos zsarolási mûveleteimnek a „leleplezése” hatására. A magamhoz vett gyermek feletti gyámság magállapítását eldönteni hivatott bírósági ítélõbíró például, egyetlen nevetséges és zavaros, ellenem szóló tanúvallomásra alapozta a gyámság megváltoztatására vonatkozó indítványom elutasítását. Ezt, a nagyapa által kemény pénzösszeggel megvásárolt tanúvallomást, a per elején, még éber vizsgálóbíróra valló visszakérdezéseivel, ugyanaz a bíró leplezte le, mint nevetségesen és naivan hamisat. Magyarán: mint szemenszedett hazugságot, aki késõbb a gyámságot a nagyszülõknek ítélte oda. A pénzsóvárságáról közismert “tanúnak” az egyetlen érve amellett, hogy Medárdot miért nem kell az én gyámságom alá helyezni, az volt, hogy mûvészként különleges személynek számítok. Ezzel, a zsugoriságáról közismert személlyel, aki középiskolás diákkoromban szállítási díjat kért tõlem valahányszor a fiával együtt elvitt az üres autójában a Szentgyökön élõ tanár rokonomhoz matematika órára, én tizenöt év óta nem találkoztam még csak az utcán sem. A bíró megkérdezte tõle, hogy miben áll az általa állított “mûvészi furcsaságom”? Talán pizsamában járok az utcán, vagy a háztetõkön mászkálok? A zsugori geológus ilyet nem mert állítani, csak azt, hogy az õ meglátása szerint, a mûvészi mivoltomból kifolyólag, http://kozmaszilard.hu




megbízhatatlan személy vagyok. Döbbenetemre, a bíró ezt a homályos célozgatást, jelölte meg utólag “hiteles tanúvallomásként”, bizonyító erejû érvnek amellett, hogy a Medárd feletti gyámság átvételét célzó bírósági indítványomat elutasítsa és a gyámságot az erényes nagyapára ruházza. Ezt az egyetlen szamárságot állította szembe a gyermek hozzám ítélésének a jogossága mellett szóló egészséges életvitelemmel (akkoriban már négy éve karatéztam) stabil magánéleti és társadalmi helyzetemmel, a romániai viszonyok között még ma is kitûnõnek számító a lakás-körülményeimmel, számtalan más, logikus érvvel és tárgyi bizonyítékkal szemben. Bárhogy is történt, az ítélet megszületett, és a hivatali munkaidõm után megmaradó szabad idõmnek felét gyermekkel való felhõtlen foglakozás helyett újabb tárgyalásokra való felkészüléssel, valamint a korrupciós üzérkedésekkel még a gyermekem erkölcsi érzékét is közvetlenül megrontani igyekvõ, céljainak elérése érdekében semmitõl vissza nem riadó nagyapa sakkhúzásainak kivédésével és semlegesítésével kellett töltenem. Így hát, az alapfokú ítélet megfellebbezése után, újabb hivatalos okmányokat kellett ismételten beszereznem, és újabb törvényszéki beadványokat kellett román nyelven megfogalmaznom, amelyekben az iskolában nem tanult, természetellenes román jogi nyelven érvelve, ki kellett mutatnom a szarvas hibát és a logikátlanságot a lepénzelt bíró ítélete indoklásában, ahelyett, hogy Medárddal verseket tanuljunk, vagy hogy egyszerûen csak békésen sétáljunk az akkor még tiszta levegõn. Pedig a séták nagyon fontosak lettek volna mindkettõnknek, mivel a peres okmányok megszerzése és a beadványok elkészítése miatt csak ritkán gyakorolható, szabad levegõs együttlétek hangulatát, amelyeknek során õ megkérdezhetett mindenrõl, amivel találkoztunk útközben, mindketten nagyon élveztük. E körülmények között nem csoda, ha nem maradt elég idõ, vagyis elég csendes óra a rendelkezésemre ahhoz, hogy szellemileg feldolgozhassak minden eseményt és minden élményt, és hogy mindenbõl levonhassam a legmegfelelõbb következtetéseket. Ezért néha, a mélyebb és egyetemesebb értelmezések helyett, csak az erkölcsi felháborodásig jutottam el. Hiszen ez a nagyapa, az udvaron végre szabadon játszó, vagy a járdán végre önállóan az óvodába igyekvõ unokája nyiladozó értelmét igyekezett befertõzni azáltal, hogy utca- és tömbház-sarkok mögül leskelõdve utána mint egy pedofil, képes volt a gyermek után osonni és az akkor Romániában ritkaság számba és luxusszámba menõ csokoládékkal etetni, miközben arról prédikált, hogy az apja milyen gonosz ember, mert nem akar neki csokoládét adni. És mindezt azzal a “gyakorlati” céllal, hogy a gyermeknek az egyébként törvény-ellenes, zártkörû bírósági kihallgatásán, aminek a véghezvitelét a fehérlelkû apósom szintén korrupció útján ért el, érthetõ módon, csokoládés szempontok alapján nyilatkozzon a hat éves gyermek. Amikor csokoládéval a kezében a tömbház sarka mögött leskelõdõ, unokáját, mint egy kölyökkutyát beetetni készülõ nagyapát megláttam, megértettem, hogy miért mondja Hamvas Béla Kierkegaardot idézve, hogy a második évezred végére a kereszténység eltûnt egészen. A nagyapai gyermekrontási akciók után fogadtam el csak, a román iskolás neveltetésem és taníttatásom által alakított életszemléletemet végre végleg levetve, azt, amit a “A Vízöntõ küszöbén” címû, másfélszer két méteres kompozícióm festése közben megsejtettem. Tudniillik azt, hogy számomra, mint egyetemes felelõsségtudatba ágyazott értelemmel rendelkezõ személy számára csak egyetlen magatartásnak maradt értelme: mindenféle termelõifogyasztói morálra, a primitív birtoklási- és uralkodási (természet-ellenes ellenõrzési és beavatkozási) ösztönre alapozott ideológiának az elutasítása és a materialista gondokozáson nyugvó életgyakorlatnak, valamint az ennek megfelelõ tanulmányok által beidegzõdött életképzeletnek és személyi mentalitásnak a belsõ és külsõ felszámolása. Az, hogy mennyire fontos számomra, a létfenntartás ideológiájával nem kompromittálódni, minden külsõ körülmény között normálisnak és egészségesnek maradni és gyermekemet - gyermekeimet megtanítani arra, hogy ne hagyják magukat a titkosszolgálatoknak, a globális húsiparnak és alkoholiparnak, a cigaretta, a gyógyszer- és a kábítószeriparnak és mindenféle más, korrupt intézménynek megfelelõ magatartáshoz hozzászoktatni. Hogy soha ne hagyják magukat a különbözõ politikai rendszerek és szervezetek, az adószedõ és családvédõ hivatalnokoknak munkát adó, látszat-erkölcsi alapállása által megtéveszteni. Amikor 1989. december 22- én délelõtt 11 óra körül, egy, a szomszéd lépcsõházban lakó, tíz évvel idõsebb költõ javaslatára én is lementem az Istenhidegei Vörös térre és onnan a tömeggel elsodródtam a Megyei Rendõrség és a Szekuritáte épülete elé, láthattam amint az évtizedek folyamán felgyûlt megalázottságukból kitörõ emberek megrohanták azt az épületet amelyben azok a nyakunkra telepített, idegen románok „székeltek”, akiknek a dolga éppen az volt, hogy a szellemi zavart, az erkölcsi mocskot és a lelki szennyet terjesszék és fenntartsák az ország közepében élõ székely-magyarok körében. Azt tapasztaltam, hogy a gyûlölt székház által megtestesített román-nemzeti hatalom nevû ellenségképzetemmel szemben, a benne “dolgozó” és székely verítéken hízott buta milicistákkal és a családi titkok után szaglászó, családokat tönkre tevõ: a nem létezõ bûneinkért minket vallató, lélek-hóhérokkal szemben érzett régi gyûlöletem ellenére, inkább kívülállóként, egyfajta tudósi semlegességgel ötvözött kíváncsisággal szemlélem az eseményeket. És azt, hogy az épület rombolása látványától, semmiféle elégtételt, vagy bosszúvágyat nem érzek lelkemben azokkal a korábban mindannyiunk által gyûlölt személyekkel szemben, akik ebben az épületben annyiszor megaláztak, és meggyötörtek engem is. Sõt. A megvadult fiatal srácokkal együtt behatoló, felelõtlenül törõ-zúzó, meglett férfiak rombolási dühének és bosszúállási lázának lehetséges következményeit gyorsan felmérve, egy pár, nálam néhány évvel fiatalabb sráccal, mintha korábban összebeszéltünk volna, spontánul behatoltam az épületbe és “irodáról-irodára” járva, kezdtük lecsillapítani az emberek kedélyét, a vad bosszúállási kábulatukból próbáltuk kijózanítani õket és az épületben rekedt, halálra rémült tisztekkel szembeni lehetséges megtorlásoknak elejét venni. Amikor a hatalmas épületben nagyjából abbamaradt a rombolás, kirohantam a hátsó udvarra, ahol közvetlenül a benzinkutak mellett égett két forgalmi járõrautó, miközben egy másik járõrautó kormánya mellé beült székely atyámfia, a terepjáró tetejére felszerelt hangszóró mikrofonját megragadva, éppen az õ roppantul színes, érdekes és szerfölött tanulságos életrajzát mesélte, miközben a hóborított udvaron megbolydult méhkasként nyüzsgõ tömeg szorgalmasan tört és zúzott mindent, amit csak elért. Gyorsan megragadtam a századvégi székely Andersent, kirántottam az autóból és magam ülve be a helyére, amennyire akkor tõlem csak telt, nyugodt hangon többször is elismételtem, hogy ebben az épületben a szekusok engem is, mint annyi más székelyt sokszor meggyaláztak és meggyötörtek, de most nem akarok bosszút állni rajtuk, http://kozmaszilard.hu




mert ez nem a bosszúállás órája, hanem az évek óta várva várt szabadságunk órája. Felkértem minden jelenlevõt, hogy álljanak el a további rombolástól és a foglyul ejtett szekusoknak és rendõrtiszteknek a fizikai bántalmazásától, esetleges agyonverésétõl, mert a következményekért mindannyiunknak felelni kell majd késõbb és az épületet, meg a technikai, vagy az irodai berendezést sincs, amiért jobban tönkre tenni, mert polgári rendfenntartó hivatalra a késõbbiekben is szükség lesz. Elsõ és halaszthatatlan feladatként a tüzek eloltását jelöltem meg, hiszen, ha a benzinkutak felrobbannak, nem csak mi szállunk azonnal a mennybe, hanem a Megyei Rendõrség Épületének a körzetében álló épületek is, a bennük lakó családokkal együtt. Meglepõdve tapasztaltam, hogy miután kiszálltam az járõrautóból és a kerekükkel az égnek fordított, lángokban égõ két másik rendõrautó egyikéhez rohantam, az addig számomra ismeretlen emberek már hozták is a tûzoltó palackokat, miközben mások a vécé helyiségekbõl vezettek ki gumislagokat és neki fogtak a tûzoltásnak. Ugyanakkor azt is kellett tapasztalnom, hogy több hirtelenül kijózanodott, a gyûlöletes emlékeik ellenére velem azonos szándékkal az épületbe hatolt férfi tõlem kezd tanácsot és útbaigazítást kérni arra vonatkozóan, hogy mit csináljon? Amint a tüzeket eloltották, és az udvari rombolási tevékenység átváltozott mentési akciók kaotikus sorozatává, visszamentem az épületbe, a Szekuritáte “kapusszobájába”, ahol a hazafias kihallgatások elõtt mindig elszedték tõlem a személyi igazolványomat. Tudtam, hogy ez a szekuritáte mindenkori szolgálatos tisztjének a fülkéje, ahová a legfontosabb szolgálati telefonvonalak is be vannak bekötve. Jól számítottam, mert amíg ott maradtam, a telefonok több órán át csengtek, és az erélyes, vagy félelemtõl elfulladó hangon megszólaló, többnyire az épületbõl korábban elmenekült milicisták és szekusok, valamint azoknak a hozzátartozói, folyamatosan hívták ezt a számot. De nem csak az épületben zajló események felõl érdeklõdtek, hanem az én kilétem felõl is. Persze, miután én bemutatkoztam és visszakérdeztem az õk nevüket, a telefonálók inkább lemondtak a további információhoz jutási lehetõségtõl és letették a kagylót, de a nevüket nem akarták megmondani. Ezt az õrhelyet csak akkor hagytam el, amikor a kivágott címerû román trikolorral megérkezett a város polgárvédelmi alakulatának a parancsnoka néhány géppisztolyos kiskatonával és átvették tõlünk az épületet. Innen a helyi újság szerkesztõségébe mentem, amelynek fõszerkesztõi székébe és posztjára, a szomszéd lépcsõházban lakó költõ már „beiktatta” az õ korábbi fõnõkét, akirõl a késõbbi ölömbe hullt szekus interjúm „beszélõjétõl” tudtam meg, hogy éppen az én mûvészi indulásom elején, az egyik legmagasabb ranggal rendelkezõ kulturális politikai (ideológiai) ügynõk-veterán volt a városban. Akkor viszont, még nem tudtam, hogy mielõtt a Barika fõszerkesztõjének kinevezték volna, Dani bácsi kulturális államvédelmisként olyan magas funkciót töltött be a régi román államvédelem hálózatában, ahogy azt Dongó Kalmár volt szekus õrmester késõbb felfedte. Nem vághattam tehát oda, hogy ez a vén gazember mi a fenét keres itt és nem penderíthettem ki azonnal a költõ szomszédom segítségével visszafoglalt fõszerkesztõi székébõl, csak teljesen kiábrándultan és dühösen elrohantam onnan. Hiszen akkor, amikor még a feje tetején állt minden, és úgy látszott, hogy semmi nem tisztázódott még a román politikában, Istenhidegében máris egy olyan személy ült vissza a megyei lap fõszerkesztõi székébe, aki éveken át minden kérésünk, „jogos” követelésünk és könyörgésünk ellenére sem közölte az általunk alapított fiatal képzõmûvészek alkotókörének a munkáiról készült fényképeit és elutasított minden olyan írást, ami a mi körünkrõl és mûvészi tevékenységünkrõl, vagy a kiállításainkról szólt. Utólag, a késõbbi politikai fejlemények a szemszögébõl is megvizsgáltam az én december végi és január eleji, “mentsük, ami menthetõ” szerû, “forradalmi” magatartásomat. (Amely politikai események során a hatalomátvevõ reform-kommunista puccsisták cinikus rendezésében, és “a nemzetmentési demokratikus frontba” beválasztott, majd egyenként kitessékelt magyar közéleti személyiségek tehetetlen asszisztálásával köpték szembe Románia majd kétmillió magyar lakosságának a testvériségbe és a szabadságba vetett reményeit, és gyalázták meg újból a nemzetiségi önérzetét.), hogy esetleg nagyon a fenekemre vernek majd a túlvilágon, azért amiért az 1989. december 22.-i, józanságra szólító közéleti szereplésemmel nem hagytam, hogy szabadon és természetesen megtörténjenek. Ma már másképp látom mindezt és örvendek, hogy éppen azt tettem, amit tettem. Azt viszont máig nem tudom eldönteni, hogy miért nem kellett akkor az eszembe jusson, hogy a Megyei Rendõrség épületénél összegyûlt fiatalok lendületét kihasználva és mintegy értelmes célt is adva azok buzgó forradalmi tettvágyának, miért nem vonultam ki velük az akkor még egyetlen városi nyomda mellett álló megyei lap szerkesztõségéhez, hogy foglaljam le azt a forradalmi ifjúság nevében, mint ahogy Petõfiék tették annak idején? Biztos vagyok benne, hogy a változáskori szûk információ-áramoltatási lehetõségek miatt, ha akkor egy ilyen tudatos és radikális tett következtében a jól bejáratott információ-terjesztési eszközt a fedés alatt mûködõ szekus fõszerkesztõ kezébõl akkor kiveszek, teljesen másképp (egészségesebben?) alakult volna a Fagyosszentek tartományában nagyon sok dolog. Azokban az órákban viszont nekem ilyesmi nem jutott eszembe és amint az idõközben Ceausescuval szembefordult Román Hadsereg valamelyik helybéli tisztje néhány katonával és egy címertelen piros-sárga-kék zászlóval megérkezett és átvette tõlünk a Megyei rendõrség és szekuritate székházát, illetve az általunk az õrszobával szemben álló vasrácsos irodába gyûjtött fegyvereket, mindjárt hazarohantam az anyámhoz és a fiamhoz, hogy nem érte-e õket valami baj idõközben? A város peremén álló nyomda melletti szerkesztõséghez csak ezt követõen, késõ este kutyagoltam ki egyedül. Itt viszont a szomszédomban élõ, nálam idõsebb költõ már “visszahelyezte fõszerkesztõi székébe” Dani bácsit, a Barika néhány éve kényszer-nyugdíjban élõ fõszerkesztõjét, aki éveken át tökéletes diplomáciával védte ki minden anyag-közlési kísérletemet. Dani bácsi nem is volt annyira öreg, csak miközben arra vigyázott árgus szemekkel, hogy az õ lapjában az olyan fickók mint én ne közölhessenek, egy központi lapnál dolgozó hazafias verseket író termelés-riporter, belekeseredvén abba, hogy Dani bácsiék teljesen rákaptak és minden kommunista ünnepen muszáj írjon számukra egy-egy Ceausescu-köszöntõ verset, egy olyan verset adott oda, amelyben a sorok elsõ betûinek egybeolvasása a Véres Diktátor szavakat eredményezte. Érdekes módon, a merész versfaragót nem rúgták ki az akkor kényelmesnek számító újságírói állásából, de Dani bácsit azonnal kényszer-nyugdíjba küldték. Hát ez az úriember, mint egy téves rémálomban ült 1989 december 22-én késõ este a Barika fõszerkesztõi székében és akárcsak régen, a szerkesztõségbõl a lekezelõen diplomatikus régi modorával engem újból kitessékelt. http://kozmaszilard.hu




És mindezt akkor, amikor egy késõbbi újságinterjúm kapcsán azt nyilatkozta nekem egy leszerelt szekus õrmester, hogy nyugdíjaztatásáig, Dani bácsi magas rangú kulturális államvédelmi ügynök volt. De akkor nem volt birtokomban ez az információ, és gondolván, hogy a tapasztalt költõ ismerõsöm jobban tudja, mint én, hogy ilyen sorsdöntõ politikai helyzetben mit kell tenni, csalódott kiábrándultsággal a szívemben haza mentem. És ugyanúgy mint akkor este, bár nagyon szerettem volna valamilyen módon erõsíteni a régóta sóvárgott szabadság hajnalát, nekem a következõ napokban sem jutott semmi olyan közösségi tennivaló az eszembe, amit összhangba tudtam volna hozni, az utóbbi évek és hónapok folyamán egyre szellemibbé váló nézeteimmel. Az általánostól egyre jobban eltérõ (egyre kevésbé pragmatikus jellegû) világ- és életszemléletemmel. Idõvel ez, a második párt-vonalbeli apparátus-szakemberek által mûködetett társadalmi életbõl való kiábrándulásom, ez a romániai magyarság kedélyvilágát mindegyre felkorbácsoló politikai eseményeket az én spirituális szempontjaimmal összeegyeztetni képtelen kudarc-érzésem, egyre nagyobb erõt vett rajtam. Pedig az elején a különbözõ, új társadalmi és politikai szervezõdések alakuló gyûléseire is eljártam. Ott viszont megütközve azt tapasztaltam, hogy néhány, addig számomra ismeretlen fiatalember és néhány, az utóbbi években belsõ emigrációba húzódott, általam becsületesnek ismert értelmiségibõl lett népvezér mellett, olyan volt-elvtársaknak is lelkesen tapsol a terembe gyûlt hallgatóság, akik pár évvel korábban még a diktatúra lelkes és ügybuzgó kiszolgálóiként, közvetlenül és a nép által irigyelt nagykanállal merítettek hatalom húsosfazekából. Olyanoknak, akik a hatalomszolgáló állami hivatalokban élvezték a bukaresti központban csúcsosodó nemzeti korrupciónak a hatalmilag újra szétosztott csülkeit, de a diktatúra utolsó éveiben, vagy a magyar származásuk, vagy a magyar hangzású nevük miatt, a hatalom perifériájára szorultak. Vagy egyszerûen visszakényszerültek az “egyszerû polgártársak” körébe. És miért tapsolt ezeknek, a közéletiség formuláit rutinból szajkózó, a diktatúra teljes csõdje elõtt levitézlett elvtársaknak az összegyûlt közönség? Azért, mert ezek, a maguknak mindig jót és családjuknak is jót akaró, kancsukalesõ elvtársak olyan fogalmakat pergettek a felszólalásaik alkalmával, mint: demokratikus szellem, humánus eljárás, gazdasági közérdek, magyar érdek, közös magyar gazdasági cél, sürgõs tennivaló, keresztény magatartás, szorgalmas székely nép, demokratikus becsületesség, keresztény tisztesség, kisebbségi haszon, keresztény kultúra, anyanyelvápolás, tisztességes gazdasági érdekképviselet, a magyar kultúra gazdasági fellendítése, európai piacgazdaság, gazdasági gyarapodás és emberi jogok érvényesítése, stb. Na, gondoltam magamban én ezeket a fogalmakat vagy nem ismerem eléggé, vagy az azokat komolyan vevõ és a naiv tömegek erjesztésére és gerjesztésére használó politikai gondolkozást nem ismerem. Minden esetre képtelen vagyok a szavak általam ismert tartalmát és az ugyancsak ismert személyek moralitását összeegyeztetni. Minthogyha csak azért lettek volna oly borzalmasak és szörnyûek a nemzeti szocializmus ideológiára épült diktatúra évei, mert a tudományos tervgazdálkodás akadályozta a gazdasági gyarapodást! Minthogyha csak a jövedelmi igazságtalanságokat és gazdasági károkat kellene helyrehozni és nem a több évtizedes lelki és szellemi rombolást. Hiszen én azt vártam, hogy országszerte meghirdetjük azt, hogy többé soha nem vesszük be a diktatúrához vezetõ gazdasági jólét-ígéreteknek a rózsaszínû maszlagát és erre fel minden politikai gyûlésen csak ilyen ócska, maszlag-lebegtetést, és erkölcsi problémaként maximum személyi sérelem-lobogtatást. És persze, indulatos gyûlölködést láttam. Valahonnan a tudomásomra jutott, hogy a megváltozott rendszerben, két hét leforgása alatt bárkinek, aki ezt igényli, kiállítják az útlevelét. Nosza rajta, próbáljam meg én is, amíg nem késõ, hiszen nem kaptam útlevelet már ötödik éve. Nem engedtek ki még a tavaly meghalt, híres festõ-mesterem temetésére se, pedig akkor a kerületi polgármesteri hivatal és a Magyar Mûvészek Társasága által lepecsételt meghívót is kaptam. Hadd beszéljem meg a furcsa forradalmi tapasztalataimat a Magyarországi és a korábban oda kijutott és ott maradt itthoni barátaimmal. Ami az új körülmények között szabaddá vált közösségi életben az általam fontosnak talált területekre beáramló karrierista elvtársakkal szembeni morális fenntartásaim és a valamikori közösségi tettvágyam maradéka közötti ellentétnek a feloldását illeti, Magyarországon sem kaptam meg az újonnan kialakult szellem-erkölcsi igényeimet kielégítõ válaszokat. Politikai téren - a demokrácia mûködési kérdéseiben - tájékozott barátaim elmagyarázták, hogy a korábbi rendszer kiszolgálása közben politikai rutint szerzett, és most újra talpra ugró demagóg politikusok hatalmi törekvéseit, egy demokratikus rendszerben csak akkor lehet lefékezni, és a közéletbõl kiugrasztani, ha azok a kezüket bizonyítható módon valamivel nagyon bemocskolták. Vagy akkor, a múlt rendszerben valamilyen konkrét, a büntetõjog valamely törvénycikkelyében megnevezett bûncselekményt követtek el, vagy ilyen akcióban voltak bûnrészesek. Megfigyelhetem, hogy a Magyarországi politikai élet színpadán is ugyanaz a hatalom és gazdaság-átmentés történik végeredményben, mint Romániában, csak finomabb és rafináltabb módszerekkel és a kívülállók által követhetetlenebb és kevésbé feltûnõ formában. És tényleg: ott is minden politikus a demokratikus ügykezeléssel összhangban álló a keresztény magyar érdekekrõl, a „reális” társadalmi és a gazdasági érdekek által követelt szükségszerûségekrõl, a jól mûködõ piacgazdaság segítségével kiépíthetõ szociális védõháló kiépítésének a szükségérõl beszélt. Egyik, a témában kompetensnek számító politológiai cikkeket és más jellegû esszéket író, Erdélybõl emigrált barátomat kérdeztem meg, hogy szerinte mindezt az érdekversengést és az érdek nevében történõ acsarkodást, gyûlölködést, hogyan egyeztessem a spirituális felelõsségre alapuló szabadság és az emberi esszenciák szerinti alapállással, az ember igazi, egyetemes küldetését is figyelembe vevõ olvasmányokból ismert értékrenddel? - Meg se próbáld egyelõre. Tudom, hogy egy ideje Hamvas Béla befolyása alatt gondolkozol és ez helyes... - Nemcsak Hamvas Béla befolyására gondolom így a dolgokat Csete, hanem Ceausescu hatására, a hét és fél éves fiam megronthatóságának az észlelése hatására, a szekusokkal üzletelõ apósom és az anyósom tettei hatására és a Hamvas-könyvek segítsége által megismert szellemi értékrend ismerete hiányában még általam is elkövetett rengeteg hibából és bûnbõl levont tanulságok hatására… - Rendben van, ne haragudj, hogy megsértettelek, de hidd el, hogy csak javadat akarom, és semmiképp nem szeretnélek félrevezetni. Ezeket az ideális életvezetési koncepciókat, amiket te fenntartasz, nem lehet a politikában alkalmazni. Még nem. Ezeket a dolgokat, ha nyilvánosan megpróbálod otthon elmondani, csak magadat kompromittálod vele és közben senkin sem segítesz. Ha aktívan segíteni akarsz, oda kell állnod valamelyik politikai érdekszervezet mellé, és azon belül kell http://kozmaszilard.hu




megkísérelned érvényesíteni ezeket a szempontokat a gyakorlati valósággal való szembesítés közben. Szegény Csete barátom! Ha tudta volna, hogy arra a realistának képzelt politikai és erkölcsi kompromisszum-idealizmusra, ami sokkal naivabb és veszélyesebb, mint az, az általa akkor idealistának látott alapállás amit én szerettem volna érvényesülni látni a politikai életben, illetve a társadalmi szférában, miféle, tizenöt év múlva kivédhetetlen és gyógyíthatatlan nemzeti pestisnek bizonyuló titkos politikai szerzõdést kötnek az éppen frissen megválasztott kormányvezetõk, nem traktált volna engem ilyen farizeusi bölcsességekkel. Mivel metafizikai ismeretek nélkül, egészen pontosan: a Spirituális õsrobbanás elõtt is létezõ egyetemes fekete lyuk hatalmának ismerete nélkül, nem volt ahogy megértse azt, hogy akkor igazából mi is történt a magyar politika kulisszái mögött, késõbb félig bele is õrült annak a tudomásulvételébe, hogy az erkölcsi szempontok szerint választott új hazája élére: Magyarország élére egy olyan, korábban az állami tulajdont több ízben is, megcsapoló gátlástalan üzletember került, akit mindössze azért nem lehetett elítélni, mert gazdasági tranzakcióknak amelyek õt különösebb erõfeszítések nélkül több milliárdos vagyonához juttatták, a felfedezés és a feljelentés idõpontjában lejárt az elévülési határideje. De én sem ismertem még akkor a Nagy Világi játszmák mozgatórugóit és csak késõbb szereztem tudomást annak a teremtés elõtti idõk határán örvénylõ fekete lyuk létezésérõl, amely öncélú sóvárgással tölti el és így rángatja láthatatlan vágy-drótjai segítségével a sóvárgások élet-áramával töltekezõ lelkeket. Ráadásul a Csete barátommal folytatott párbeszéd idején sem tudtam, hogy alig tettem ki lábam Romániából, már a negyedik nap reggelén, a fiamat közönségesen elrabolta az utcáról a volt apósom, miközben Medárd az iskolába igyekezett. (Egyik osztálytársa mesélte el a jelenetet, hogy a nagyapja még el is esett az Istenhidegei fõtéren, a rémült Medárddal való viaskodás közepette.) Hogy a kiviteli okmányokat miként állíthatták elõ olyan elképesztõen gyorsan az öreg Kántor számára, homály fedi, de az ok, amiért ezt meg lehetett tenni, teljesen világos: ugyanazok a személyek dolgoztak a korábban a szekuritáte fennhatósága alá tartozó útlevélosztályon mint korábban, és amint a szekus intejú alanyom elmondta egy évvel késõbb: a szekusokat teljesen fölöslegesen fegyvereztük le 1989 december 22 én, mivel az intézmény ugyanaz maradt sokáig, csak a neve változott. Tény, hogy a város újonnan kinevezett rendõrparancsnoka, miután édesanyámat elõszobáztatta két napig, végül közölte, hogy a gyermeket kivitte a nagyapja Magyarországra az édesanyjához. Amint ezt megtudta ezt édesanyám, azonnal táviratozott nekem Budapestre, és én, miután visszahívtam telefonon, hogy a részleteket megtudjam, utaztam is azonnal abba a városba, ahol a volt feleségem az élettársával korábban letelepedett. Ezt viszont hiába tettem, mert az ottani hatóságok rejtve óvták elõlem a gyermeket. Nem tudom, le voltak-e már kenyerezve azok is az apósom és a volt feleségem által, vagy csupán felelõtlen hülyének néztek, amiért “a rettenetes román körülmények közé” akarom visszavinni a gyermeket, miközben az édesanyja a bársonyos Magyarországon már letelepedett. “- Uram, maguk rákényszerítenek, hogy úgy tegyek, mint apósom és visszaraboljam a gyermeket.” E mondatomért nagyon megfenyegettek. “Csak annyi kell, hogy ezt megkísérelje, mert többé nem teheti Magyarország területére a lábát, amíg él.” Még pár hetet bolyongtam budapesti ismerõseim által ajánlott különféle hivatalos tanácsadók, valamint Böndõ gyámhivatala és bírósága között, de a legtöbb, amit megtudhattam, az volt, hogy csak Romániában tudok hivatalosan intézkedni az ügyben. Amikor már beláttam, hogy ott tényleg nem tehetek semmit, megkerestem levélcímükön a volt feleségemet és élettársát, aki nem vált el az itthoni feleségétõl. Nem voltak otthon, ezért reggeltõl késõ délutánig szobroztam a februári hidegben a garzonlakásuk elõtt, azért hogy végül részese lehessek egy szívszorító jelenetnek. Az általam önállóságra és nyíltságra nevelt fiamat két oldalról kézen fogva vezette az édesanyja és annak az élettársa, mint valami fegyencet. Ráadásul, ahogy felém közeledtek, mindvégig amíg velem szembe nem kerültek, a gyermeknek mereven a tömbház irányába volt fordítva a feje, mintha kitekerték és így rögzítették volna. Még véletlenül sem nézett elõre, ahol én álltam és vártam õket. Még akkor is csak félve, az arcán egy furcsa görccsel, szemeiben zavaros kifejezéssel merte fejét elõre fordítani, amikor útjukba álltam és megszólítottam a lehetõ legnyugtatóbb lágy hangomon a látható módon görcsösen szorongó gyermeket. A lassan felém fordított arcának ellentmondó vonásain és a szemeiben is látható volt, hogy nagyon szeretne örvendeni nekem, de valamiért nem mer: - Szervusz, Medárd..., miért nem nézel rám? – Noha arra kényszerült, hogy az arcát felém fordítsa, mivel az útjukat álltam és így vele egészen szembe kerültem, õ szótlanul várt és riadtan kerülte velem a szembenézést, miközben ellentmondásosan ingadoznak az arcvonásai az örvendeni vágyó mosoly és ijedtség között. Amellett, hogy az édesanyja - nem számítván arra, hogy az útjukat merem állni -, rászólhatott, hogy ne nézzen ellenkezõ irányba, mint ahol én álltam, amikor megpillantottak, és ne beszéljen velem, a gyermek félelmét az is növelhette, hogy úgy képzelte: haragszom rá, mert azt hiszem, hogy elárult engem és elszökött a nagyapjával. - Nézz csak nyugodtan rám Medárd, mitõl félsz? - Arcát lágyan megsimítottam a kezemmel, de a gyermek ekkor sem szólalt meg. - Ne félj tõlem, kicsi fiam, miért félsz? Hát köszönni sem mersz? - Nem fél õ, nincs, amitõl féljen. - Szólal meg a Kinga élettársa. - Nem félek. - Szólal meg halkan Medárd is végre. Barátom, mondom neked, hogy látván és megértvén az általam életvidámnak, nyílt szívûnek, nyugodt és természetes viselkedésû gyermeknek nevelt gyermek zavarodott, félelemtõl terhelt lelki állapotát, mindent megtettem volna, csak egy dolgot nem: valami erõszakos mozdulattal, vagy hangnemmel növelni az ijedségét és fokozni a lelki állapota feszültségét. Megértvén, hogy valójában mi zajlik le benne, már csak azt szerettem volna tudomására hozni, azt akartam valahogyan megéreztetni vele, hogy szó sem lehet arról, hogy esetleg én haragudnék õrá azokért, az általa bizonyára rémülettel átélt zavaros történetekért, amelyeken keresztül ment, amióta a nagyapja megragadta és erõszakosan elhurcolta az utcáról, miközben ment az iskolába, és amely eseményeknek õ mindössze az ártatlan áldozata volt. Tudnia kellett, hogy én tudom, hogy mi is történt valójában és egy percig sem gondolom azt, hogy õ megszökött egy hónappal korábban az édesanyámtól és ez által tõlem. Arról a szándékomról, hogy valamilyen erõszakos cselekedettel magamhoz vegyem õt, az akkor még érvényben levõ törvényszéki ítéletre hivatkozva, e döbbenetes találkozás hatására, lemondtam. De nem a Magyarországi hatóságok fenyegetése következtében, hanem a gyermeknek a félelem-terhelt lelkiállapota miatt. - Persze, hogy nem félsz! Csak vicceltem. Hiszen tudom, hogy te nem vagy félõs gyermek. Te mindig is bátor fiú voltál. Na, szóval eljöttetek nagytatával édesanyádhoz? http://kozmaszilard.hu




Mosolyogtam rá bátorítóan. - I-iiiiiigeeen... - Szólt a fiam halkan és tanácstalanul, amint felfedezte a mentõövként felé dobott kegyes hazugságot tartalmazó szavaim értelmét. Szegény Medárd! A két, emlékezetes apai verés közül az egyiket, éppen a hetekig tartó, már - már leszokhatatlannak látszó hazugságsorozataiért kapta, miután átvettem õt a nagyszüleitõl. És most, íme, én vagyok az, aki hazudik elõtte, én vagyok az, aki nem mond igazat! Aztán, hogy ne feszítsem tovább a húrt, elbúcsúztam tõle és az útjukból félreállva, elindultam, velük ellentétes irányba. A vonaton ki kellett mennem a fülkébõl a folyósóra, mert majdnem Budapestig bõgtem. E fordulat után már nem érdekeltek a számomra átláthatatlan demokratikus politikai viszonyok és játszmák, hanem jogilag igyekeztem tájékozódni Magyarországon. Ismerõseim különbözõ neves család-szakértõ jogászokhoz ajánlottak be és mindegyiknek az volt a véleménye, hogy a jogorvoslást célzó hivatalos eljárást csakis otthonról indíthatom el. Hát haza utaztam, mielõtt megértettem volna, azt, aminek a megértése céljából kiutaztam eredetileg. Közben idehaza, a velem egykorú értelmiségiek, akik a határok megnyílása után nem vándoroltak el, és nem forgattak fejükben kivándorlási terveket, és akik (Nem riadva meg a politikai hatalmat átvevõ és így a régi fertõt demokrácia név alatt fenntartani igyekvõ második vonalbeli román kommunisták – puccsisták! - egyre fokozódó korrupt, maffia jellegû játszmáitól.) új munkahelyeken, a frissen induló, átszervezõdõ, vagy az újra induló szerkesztõségekben, a politikában, különbözõ mûvészi, szellemi mûhelyek alapításában vagy másféle civil szervezetek, alapítványok létrehozásában és kialakításában találtak maguknak képességeikhez mért megélhetési lehetõséget és tevékenységi területet. Én viszont még három hónapig ingáztam a régi munkahelyem, a törvényszék és a lakásom bermuda- háromszögében, amíg végre beláttam, hogy le vagyok gyõzve, semmit nem tudok tenni fiam hazahozásának érdekében. A volt apósom törvényes megbüntettetését sem tudtam elérni a szabályszerû gyermekrablásért. Ugyanaz a törvénybíró, aki a jogtalan elsõ ítéletet hozta az elsõ gyermek-elhelyezési per alkalmával ezelõtt két évvel - ítélet, amelyet a Megyei Törvényszék javamra másított annak idején -, ténynek és perdöntõ érvnek, vagyis a gyermekrablás tényét, törvénytelen, de kölcsönös megállapodásra átfestõ, és így apósomat a súlyos vád alól felmentõ körülménynek fogadta el a vádlott szájából azt a hazugságot, hogy a gyermekrablást megelõzõ este, az apósom beszélt az édesanyámmal telefonon és megegyezett vele arról, hogy a gyermeket magához veheti, és nyugodtan magával viheti Magyarországra. Holott az édesanyám nem is tárgyalt a Kántor család egyetlen tagjával sem a válóper óta, ahol teljesen fölöslegesen, nem csak engem, hanem õt is válogatott rágalmazásokban részesítették a szocialista és a demokratikus korrupció labirintusában is magukat egyaránt jól kiismerõ keresztények. A bírósági fellebbezést követõen, ezúttal már a Megyei Törvényszéken is elvesztettem a gyermek-elhelyezési pert egyetlen magyar nemzetiségû bírónõ - Mellesleg a késõbbi Megyei Törvényszék elnöke - pro szavazatával a Kántorék által lefizetett két román bíró ellenében. Ugyanazt a pert tehát, amit a diktatúrában jog szerint még megnyertem! Ideje volt felébrednem. Hiszen valamikor festõnek: mûvésznek készültem, aki mûvészetével alakítja a világot és vesz részt a teremtésben! Akinek az a dolga, hogy mûvészetével kifejezze az emberi szenvedés és az egyetemes igazságok értelmét, és nem a polgári igazságszolgáltatás személytelen intézményeihez írott beadványaiban keresse és veszítse el az igazát. Mérnöki diplomám által korábban biztosított társadalmi menedékhelyem: a mûszaki hivatali munkahelyem langymelege, értelmetlenné és fölöslegessé vált az új körülmények között. Ideje volt, hogy én is megmozduljak valamilyen irányba. Dóra, akivel elválásunk után baráti viszonyt tartottam fenn, felhívta figyelmem egy apróhirdetésre, amelyben újságírókat kerestek egy frissen beiktatott magyar politikai szervezet induló lapjának a szerkesztéséhez. A hirdetett állás tényleg meg volt és néhány fogalmazási készségi teszt után, hamar fel is vettek. Kiderült, hogy a másodállású népnevelõ fõszerkesztõ és a Barika Pépe fél normával a Jó Gazdának bedolgozó tördelõszerkesztõje mellett, én, a lap egyetlen riportere, képezem tulajdonképpen a törzsszemélyzetét az új szerkesztõségnek. A lapot viszont igen jól kezdték vásárolni a környékbeli székelyek, miután néhány maffiózóvá vedlett régi téeszelnököt és fõmérnököt lelepleztem, akik régi, szocialista relációik segítségével potom pénzért adogatták el azokat a teheneket, juhokat és lovakat, amelyek még a téeszek állományát képezték ugyan, de amely állatokat, az akkoriban választott parlament által meghozandó törvény alapján, a valamikor kifosztott gazdák tulajdonába kellett volna visszajuttatniuk. A székelyek pedig igényt tartottak a jószágukra: a valamikor erõszakkal közössé tett állatokra és a földjeikre és kétségbeesve látták, hogy a téesz elnökök és a fõmérnökök suba alatt, vagy nyíltan adogatják el az orruk elõtt nyomorult gazdaságok állományát, vagyis azokat az állatokat és ingóságokat, amelyeket nekik néhány hónap múlva, amikor a törvény elkészül, vissza kellene kapniuk. Máig nem tudom, hogy a hat hónapos virágzása után, a személyi becsvágyát igazából nem szolgáló leleplezések miatt szüntette-e meg a jól vásárolt lapot a gazda szervezet újdonsült elnöke, vagy más, ennél mélyebb “közérdekek” is fûzõdtek a lap további meg nem jelenéséhez? Arra viszont jó volt, a kérész életû száguldó riporteri gyakorlatom, a vezércikk-írás és a lapkészítés, hogy engem a szellemi dermedtségembõl kimozdítson és az újságírás közben tett felfedezéseim, tapasztalataim kényszerhatására, visszatérítsen régi töprengéseim újra vételéhez, újjáértékeléséhez. Ébredezni kezdett bennem a gyanú, hogy az a lelki szemét, amitõl én a kommunista diktatúra alaphelyzetébõl a szabadpiacnak nevezett korrupt versengés nyakáttörõ kábulatába kerülõ kelet-európai szellemet féltettem, teljesen ellepte az életünket. A pestis- és kolerajárványos középkor vallásos kábulatából a piacgazdaság hajókötele segítségével kiszabadult piackutató és piacgazda kereszténység civilizációja, vagyis a keresztény-kapitalista, keresztény-kommunista és keresztény-liberális bankár civilizáció, vagyis a humánus szabadkõmûvesség civilizációja, a tizenkilencedik században Európa szerte kiköltötte azt a materialista életszemléletet, amely a XX században szinte hetven évig a Szovietunióban, Európának a vallásosabb és gazdaságilag szegényebb keleti felében negyvenöt éven keresztül rothasztotta a lelkeket. Ez a nyugatinak nevezett civilizáció spirituális szempontból ugyanolyan infantilis maradt a XX század végére, mint amilyen a marxizmus és a kommunizmus megszületése elõtt volt. Sõt: a földi paradicsom megvalósulását ígérõ tudományos technikai felfedezések és gazdaságtechnológiai vívmányok, a Nobeldíjas elméletek, boldogság-hozó gyógyszerek és mesterséges vitaminok, a nép-boldogító herkentyû- és kütyügyártás, valamint a dohány- alkohol- és kábítószeripar globális elterjedésének köszönhetõen még annál is butább komolytalanabb. Ezért az élet-nyerõ keresztény nyugat, semmi mást nem tudott kínálni a http://kozmaszilard.hu




kommunista diktatúrából kitámolygó kelet-európai nemzeteknek, mint például az Európai Unió régi tagállamainak a munkahelyein elérhetõ jó kereseti lehetõségeket és az export tõke hátán tutajozó liberális eszmék által hizlalt természet-ellenesen korrupt életrendet. Ezért nálunk mindössze a jelszavak és a sablonok változtak meg, valamint a gazdasági-politikai- kulturális elõadások címei. Mármint az a mód, ahogy a népvezérek megint csak újabb anyagi boldogság, még több nyersanyag kitermelési, munkaerõ-hasznosítási, anyagi energia és haszonszerzési lehetõségeket villogtatva, különbözõ funkciókba választatták magukat a nyersanyagot szellemi rafinériával, és persze, némi pornográfiával spékelve és megmunkált anyagot minõségi borokkal és un. ezotériával együtt habzsolni kívánó bölcs tömegek által. A „minden áron”, még a Kárpátok erdeinek letarolása árán is gazdagodni vágyó tömeg által, amelynek tagjai újra csak a személyükön és lelkiismeretükön: szellemi felelõsségükön kívül keresték a boldogságot és így a személyi tragédiák okait, ahelyett hogy egy kicsit is a saját lelki zavarukkal szembe néztek volna azokon a híres vallásos búcsújárásokon. De honnan tudhatták volna szerencsétlenek, hogy a gazdagodás útján elérhetõ egészség és boldogság téveszméitõl kellene elbúcsúzniuk végre két ezer évvel az után, hogy Jézus csaknem a szájukba rágta, hogy „Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.”, és, hogy „Hamarabb át jut a teve a tû fokán, mint, hogy a gazdag bejusson a mennyek országába”, amikor az egyházat a piacgazdaság hullámain kormányzó fõpapok is megfeledkeznek errõl? Helyzetem tehát - a szellemierkölcsi világhelyzetemre gondolok - csak annyiban változott a rendszerváltás után, hogy az elején még mulattattak is az ilyenképpen újjá született huncut naivitásukkal az emberek. Szembe mosolyoghattam hát õket, és már nyíltan ábrázolhattam ostoba, ha nem sehova, akkor légfennebb a kórházak intenzív osztályaira vezetõ mohóságukat, kapzsiságukat és hatalomvágyukat a képeimen. Idõvel azonban egyre komolyabban vettem a kérdést és a lényegbõl egyre többet megértettem. És ez a megértés lett a vesztem! - Minél több arcát láttam a sehová, illetve a civilizációs (élvezõ-védekezõ) elidegenedéshez és a pszichológia által vadászott új és rafinált lelki betegségekhez vezetõ posztkommunista vergõdésünknek, annál jobban kétségbe estem, mert nem láttam sem a magam, sem a közösségem számára semmiféle lehetõséget a menekülésre. Abba hagytam hát a festést és miután a gazda lapot, ahol a számomra is meglepetést okozó leleplezõ újságírói képességeim a felszínre kerülhettek, az új elnök önkényesen megszüntette, szabadúszó újságíróvá váltam és a cikkeimmel “beavatkoztam a politikába”, ahogy azt Arhur Rimbaud mondja. Erre a tevékenységemre te is jól emlékszel. Tudod, hogy néhány demagóg politikusunk tekintélyét eléggé megszaggattam - és a legnagyobb merevdeszka alapító tagnak el is indítottam a vezéri tisztségbõl való leköszönését -, amikor azt láttam, hogy a korábban bejáratott atyáskodó szólamaikkal és elvtársias trükkjeikkel megpróbáltak átverni több száz és az utóbbi esetében több ezer, politikailag a vezéri és társadalmi gyámkodás téveszméjénél megragadt székely magyart. De ez a „jogos harc” is csak addig bizonyult érdekesnek, amíg fel nem fedeztem a politika egyetemes paradoxonát, illetve az egyetemes fekete lyuk finom gravitációs terének az egyéni kábulatot keltõ és az egyéneken keresztül a társadalmi – politikai - gonoszságot termelõ hatásmechanizmusait. Mindaddig élveztem a politikai csatározást tehát, amíg azt nem láthattam a saját szemmel, hogy azok a politikusaink, akik mûvészi, vagy más jellegû értelmiségi pályájukat feláldozva, igyekeztek egymást túllicitálni a rendszerváltás után számunkra is megnyílt “közjóra való törekedések” terén, végül mindig megelõzhetõk és legyõzhetõk a karrieristák által, nem csak a politikai intrikák és választási csalások háttéri iszapbirkózásában, hanem a különbözõ közgyûléseken és a népgyûléseken is, a gazdasági, vagy az érzelmi maszlagok lebegtetésével. Amikor megláttam azt, hogy a politikában, a nyíltság és a szellemi cselekvés azért nem lehet eredményre vezetõ eszköz (nem lehet az igazság szolgálatába állított tiszta fegyver), mert az ilyen tevékenységnek nincs gazdasági haszna és ráadásul, a tömegek számára sem okoz izgalmakat kétségbeestem. Hiszen miközben mindenki tisztességet és átlátszóságot követel a társadalmi életben, az emberek többsége számára az igazi tisztesség valójában nem is kell, egyrészt mert a tisztesség nem élvezetes, nem izgató, tehát nem vonzó. Az emberek többsége pedig mód felett szeret, nem csak izgalmi állapotban lenni, hanem még inkább szereti azt, ha nyíltan és arcátlanul becsapják és átverik, miközben az igazság kiderítését követelheti és ártatlan áldozatnak vallhatja magát. Ráadásul az átlátszó és tisztességes magatartással tehát, nem lehet senkit izgalomba hozni, megfenyegetni, megijeszteni, vagy megzsarolni, de hazugsággal, vagy legalábbis az igazság taktikus kendõzésével igen. Így a tisztességes magatartással és õszinte szavakkal nem lehet a tisztességes helyzet és az igazi szándék bemutatása útján politikai szavazásra buzdítani, ösztökélni a gazdasági érdek- képzetein és a megfelelõ hazugságadagot tartalmazó élvezetképzeteiken keresztül rángatható polgárokat. A politikai veszteség kockázata nélkül tehát, nyíltan csak a hamis boldogság-képzetek és gazdasági érdek-képzetek szerint szervezõdõ társadalmi csoportok objektívnek vélt érdekeirõl lehet beszélni. Ez viszont, végsõ soron nem más, mint egy hatalmas nagy légbuborék, egy kolosszális fikció, hiszen az életben és az egyetemes létezésben is, egyetlen érdek létezik: a megváltás megvalósulása. Mondhatni tehát, hogy mindenki számára az egyedüli érdek a megváltás megvalósítása, vagyis az, hogy egyedül az Isten érdeke a fontos és az emberi érdekek csak annyiban valóságosak, amennyiben ennek az egyetemes kiegyenlítõdési érdeknek alárendeltek. Ezért teljesen logikus, hogy mindaz az egyéni érdek, ami ettõl az egyetemes érdektõl eltér, az ember betegségéhez, a természet pusztulásához és összezavarásához (szennyezéséhez) vezet. Ezért, az egyének vélt, gazdasági és élvezet-szerzési, élvezet-halmozási érdekeihez igazított politikai érdekek, a lehetõ legrombolóbb következményeket eredményezik az Istennel, illetve a természettel és az egyes emberrel szemben. És az is természetes tehát, hogy ez a politikai mentalitás végsõ soron lelki és szellemi nyomort: ellenállhatatlan és tömeges kábítószer-szomjat, elképesztõ és elképzelhetetlen agresszivitással járó, pszichés és mentális betegségeket gerjeszt. Teljesen téves tehát az elképzelés, hogy az emberi individuumnak, vagy a politikai csoportoknak lehet bármiféle érdeke is a teremtés õs-okával: az ember által meg nem zavart természeti folyamatok és teremtõi aktusok zavartalan megvalósulásával szemben. A természetes harmónia megvalósításához kötött sors- beteljesítés és kiegyenlítõdés megvalósulásaival szemben. Ehhez képest az emberek kis, vagy nagy csoportok, országok és nemzetek tömegeinek az érdekérõl, vagy az emberiség érdekeirõl beszélnek. Ilyen http://kozmaszilard.hu




érdek például szerintük a gazdasági növekedés és a betegségeknek a gazdaság által biztosított gyógyító eszközökkel történõ legyõzése, holott, amennyiben jól utána nézünk, kiderül, hogy az iparilag - gazdaságilag - fejlett társadalomban élõ személyek többsége, csak látszatra egészségesebb a még szennyezetlen természeti körülmények között élõ népek tagjainál. Az orvostudomány segítségével ugyanis, egyáltalán nem az egészséges élet lehetõségét, hanem mindössze az egészség látszatát hoztuk létre az elõírt rendszeres gyógyszer-szedések eredményeképpen. Lehet, hogy az iparilag civilizált társadalmakban magasabb az átlag életkorhatár, de ez mesterségesen van fenntartva a gyógyszerek és a folyamatos terápiák segítségével, amelyeket viszont azon az áron állítanak elõ és mûködtetnek, hogy kiszipolyozzák, és tovább rombolják és szennyezik a természetet. Társadalmi és egyéni jövedelemhez, illetve az un. minél nagyobb értéktöbblet elõállításához és a termelékenység fokozásához kötött egészségi- és társadalombiztosítási függõségben, vagyis gyógyszer-doppingban és terápia-függõségben, magyarul: hamis megváltásban: az Istentelenség õrületében él ma minden civilizált ember. Ez azt jelenti, hogy olyan kiszolgáltatottságban él, amely a puszta létében fenyegeti, mihelyt valamilyen rendkívüli esemény következtében megszûnik a gyógyszer-fogyasztási és a gyógykezelési lehetõsége. Ez lenne az ember érdeke? Van azonban egy más terület is, ami azt bizonyítja, hogy a lehetõ legjobb tájékozódási lehetõségekkel és átlagon felüli értelmi képességgel rendelkezõ nyugati politikusok egytõl egyig hazudnak. Jobb esetben õk csupán az agymûködésüknek (eszüknek) egy bizonyos tartományát kizáró agy-károsodásban szenvedõ, megszállott õrültek. Köztudott, hogy a múlt század második felétõl például a magyar nép rohamosan fogy számbelileg. Az is köztudott, hogy a magyar néptõl eltérõ, konszolidált gazdasági színvonalon élõ európai nemzetek körében is folyamatos nemzetsorvadást jeleznek a demográfiai statisztikák. Tény tehát, hogy a gazdasági növekedés, az anyagi jólét, a megtermelt fölösleges anyagi javaknak a jótékonysági akciók révén történõ személytelen “átfolyósítása” mellett, növeli a polgárok rejtett egoizmusát, illetve gyermek-ellenes mentalitását. Hiába tehát, hogy messzemenõen jobbak nyugaton az anyagi körülmények, hogy kitûnõ az egészségügyi közellátás és magasabbak a családvédõ, a népszaporulat statisztikáit javítani hivatott társadalmi segélyek, az iparilag fejlett országokban csak az archaikus kultúra jegyeit megõrzõ (nem keresztény mentalitású!) bevándorlók elsõ és második generációinak a tagjai vállalnak két gyermeknél többet családonként. Ennek ellenére a magyar politikusok és politikai tanácsadó tudós szakemberek, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt, arról beszélnek, hogy a folyamatosan fenntartott, erõltetett gazdasági hajsza utáni gazdagodás fogja meghozni a magyar polgárok gyermekvállalási (nemzet-szaporítási) kedvét. Az ellenzéki és a kormánypárti demográfiai tudományos és politikai nézetek és doktrínák csak abban különböznek, hogy a nemzeti jövedelembõl (költségvetésbõl) fordítsanak-e nagyobb összeget a nemzet-sorvadásnak a nagyobb gyermek-segélyekkel történõ megállítására (bocsánat: felerõsítésére), vagy az általános egyéni gazdasági konszolidáció segítségével. És mindezt annak tudatában, hogy a társadalmi jólét a gyermekvállalási kedvnek az ellensége! Hát nem édesen mûködik a keresztény tudósok és politikusok esze? A liberális politikusok és politikus tudósok már azt is nyíltan kimondják, hogy amiképpen a nyugat-európai országok tudósai, úgy õk sem tudnak jobbat kitalálni a nemzeti sorvadás folyamatának megállítására, mint a bevándorlás-politika növelését. Ugyanakkor a politika nagy paradoxonának az ismeretében teszik, hogy ravasz módon nem mondják ki: a gazdagodó nemzet tagjainál nagyobb gyermek-vállalási kedvvel rendelkezõ szegény bevándorlókkal történõ lakosság arányszám-javítást a trianoni határokon kívül rekedt magyaroknak az áttelepülési lehetõségeik könnyítésével fogják végrehajtani. De nem csak ezeket a huncutkodásokat észlelve, veszítettem el a politikai jellegû közösségi élettel szembeni érdeklõdésemet. És még csak azért sem, mert az öt jó barátom közül az a három, akikkel éveken át, egymást nap, mint nap erõsítve éltük át a diktatúra borzalmait, külföldre távozott. Egyfajta irigységgel láthattam, hogy õk az új, közösségileg - nemzetileg elkötelezetlen emigráns helyzetükben, ha a személyes létbizonytalanság kockázatával is, de kötetlenül, szabadon élhettek mûvészetüknek, szakmájuknak, régi, vagy újonnan választott hivatásuknak, szenvedélyeiknek. Õk csak, és csakis azért emigráltak innen, mert velem együtt megrendültek, amikor látták, hogy az azelõtt tisztességesnek és józan ítéletûnek ismert személyek, bedõlnek a demagógiának, valahányszor az ellenségre és a gazdasági csoportérdekekre, a vallásos-nemzeti értékekre hivatkozik egy-egy velünk egyivású népvezér, aki ugyanakkor összekeveri a nemzetiségi elnyomottságunkat a homoszexuálisok problémáival, és éppen úgy nyüzsögnek és úgy manipulálnak, mint azok, akikre a korábbi diktatúra épült. Barátaim kétségbeesetten távoztak, amikor azt észlelték, hogy az általunk józannak és értelmesnek ítélt székelyek, nem törõdnek azzal, hogy a köztudott tisztességtelen személyek, az õk és a családjuk érdekeirõl szónokolva, egymás ellen uszítják és lassan-lassan ostoba gyûlölködésbe, pitiáner, kancsukalesõ szellemi állapotba züllesztik a környezetüket. Egészen biztos vagyok abba, hogy megérted, hogy e helybéli jó barátaimnak a távozása miért viselt meg annyira lelkileg. De még csak, nem is azért veszítettem el az életkedvemet a rendszerváltás után, mert gyermekem után, a közeli barátaimat is elveszítettem. A teljes reményvesztés akkor fogott el, amikor látnom kellett, hogy a közösségi életet megszervezni hivatott nemzetiségi politikánk idomul mind a vastagon korrupt hazai politika, mind a rafinált nép- és nemzetárulásokkal telt Magyarországi politika széljárásához és ennek következtében, a bundázott megyei futballbajnokságok és a vásári illuzionista elõadások színvonalán mozog. Hogy tömegizgalmakat keltõ, érdekessé szervezett jeleneteivel, lapos butaság- és hazugsággõzös elõadásaival, résigazságokat szajkózó abszurditásával, labilis logikájával, léhaságával, megdicsõülési és gyûlölködési lehetõségeivel mindennek nevezhetõ, csak éppen annak nem, ami eredetileg lennie kellene: a közösségi életrend legjobb lehetõségeit megkeresõ és véghez vivõ, csapatmunkának. Megrémített, hogy sok régi ismerõseimmel mennyire nem lehet többé közvetlen, emberi nyelven beszélni, hogy mennyire nem tudok velük kommunikálni, miután azok, többé vagy kevésbé közvetlenül részt vettek a politikai játszmákban. Hogy mennyire nem lehetett már semmi másról beszélgetni velük az öncélú politikai hálószövéseken, esélylatolgatásokon, sakkhúzásokon és intrikákon kívül még a legnagyobb családi és lelki válságaik közepette sem. Bizonyos idõ elteltével, olybá tûntek nekem, mintha valami ismeretlen vírussal fertõzött betegek lennének, vagy egy – egy súlyos közúti baleset következtében kótyagossá vált agysérültek. Olyanok, mint amilyen bolondokkal az http://kozmaszilard.hu




elmegyógyászaton találkoztam, valamikor festõ-zseni koromban. Hiszen a motorbicikli baleset következtében agysérült Ambrus Lacikával is egészen jól lehetett sakkozni, bizonyos köznapi dolgokról egészen értelmesen lehetett beszélgetni, és csak akkor kezdett félrebeszélni, amikor olyan szó, vagy téma merült fel, ami õt a szerelemre emlékeztette, mivel éppen a szerelméhez igyekezett, amikor a falnak neki rohant. Hát ezek az ismerõsök is, az egyes témakörök esetében, amelyekhez rendíthetetlen következetességgel és makacs kitartással visszatértek - mintha azt józan tudatossággal tették volna! - félrebeszéltek, akárcsak Ambrus Lacika, aki „- A legjobb támadás a jó védekezés!” csatakiáltással, türelmetlenül levette a saját bástyáját a velem folytatott elmélyült sakkjátszma közben. Õ viszont nem állt le politikai érdekekrõl hadovázni senkinek a képviseletében. De azt sem hittem el, hogy ezek, a mindössze két – három év alatt holdkórossá vált emberek rendezik majd el az én sorsomat. Hogy ezek az egészségtelen elméjû emberek fogják megteremteni az én egészségemhez és boldogságomhoz szükséges társadalmi körülményeket és feltételeket? Ezek, a politikai széljárás rulett-rabszolgái fogják kivívni az én szabadságomat? Ezek a fonák érték képzetekkel rendelkezõ személyek, akik mindent mennyiségben, statisztikában és leadott szavazatokban mérnek, és akik a családtagjaikkal napközben csak a marok-telefonjukon beszélgetnek, miközben a kódolt számzáras táskáikkal ide-oda sietnek? Ezek az autóból ki és liftbe beszálló, híreket reggelizõ - vacsorázó, rádió és televízió készülékekkel fekvõ és ébredõ félbolondok hozzák meg az én boldogságomat, rendezik meg az én harmonikus életemet? Biztos, hogy nem! És a legfurcsább az, hogy egyesek közülük nem is igazán behódoltak, nem is karrieristák és nem - amennyiben én látom és tudom, legalábbis -, még nem tisztességtelenek. És akikkel közülük még valamelyest normálisan is szót válthattam néhanapján, azok a nálam tizenöt - húsz évvel fiatalabb kisebbségi ellenzékiek. A politikai zsineghúzogatás élvezet-vágyát egyáltalán nem észleltem ezeknél az elején. Csak évek múlva észlelhettem rajtuk a politikus-szindrómát, amikor a gyermekvállalási kedv és a gazdasági növekedés fordított arányának a kérdésében õk is pont olyan következetesen belerohantak a korlátoltság betonfalába, mint annak idején a sakkozni tudó, de fizikailag mégis agykárosult Ambrus Lacika. A politikai - közösségi élet tehát nem látszott számomra üdvös cselekvési területnek. Nem látszott alkalmasnak azoknak a tudatomat egyre inkább feszegetõ életkérdésnek a megválaszolására és megoldására, de legalább azok pontos és helyes feltevésére, amelyek tisztázatlansága miatt már a diktatúra bukása elõtt sem kaptam az életben a helyem, de amelyekrõl úgy képzeltem, hogy egyrészt a diktatúra megszûnésével elveszítik a fontosságukat, illetve, hogy mindössze a diktatúrabeli természetellenes létállapotok rejtenek el elõlem. De térjünk vissza az újságíráshoz. Ugyanis e szokatlan terjedelmû levelemet épp azért írom, hogy azáltal, hogy neked írok ezekrõl a személyi létkérdésekrõl, veled együtt gondolkozva, megértsem valahogy, hogy most, amikor végre szabadon tehetnék valamit a közösségért, úgy, ahogy még két évvel ezelõtt értelmeztem én a társadalmi tettet, most miért nem cselekszem? Csakugyan miért nézem a köldökömet és miért nem lépek a lelki nyavalyáimon tovább? Újságírás közben soha nem törekedtem az úgynevezett szakmai fogások elsajátítására. Azt ugyanis, már gyakorló mérnökként megtanultam, hogy ha nem akarom nevetségessé tenni magam önmagam elõtt, akkor a szakmában öregnek számító, többévi tapasztalattal rendelkezõ szakemberek kézenfekvõ tanácsait soha ne fogadjam meg, hanem én létezõ szakismereteimmel magam keressem meg a jó megoldást. és ha nem találom meg, akkor is, egyedül a tervezõvel tanácskozzak. Az újságírásban meg pláne ezt tettem. Azok ugyanis, akik itt tapasztalattal is rendelkezõ profinak számítottak, a diktatúra idején is státuszban firkáztak. Õk viszont egytõl egyig, a hajdani Bukaresti pártiskola és a pártegyetem növendékei voltak. Ezért a “profi” újságírókat, akik jó tanácsaikkal elláttak, messzirõl köszöntöttem, hogy messzirõl elkerülhessem. Nem érdekeltek a politikai és a közgazdászati mûszavak, az újságírói zsánerek. Újságíró kifejezési eszközöket és sablonokat tudatosan nem használtam, effektus-vadászathoz nem értettem és nem is érdekelt az ilyesmi. És mégis, vagy talán éppen ezért, sikerem volt és egy idõszakban az igazán feltûnést keltõ, a nemzetiségi politikai életet is megmozgató, új rendezõdési viszonyok szükségességét felmutató és azokat néha ki is váltó rázós riportokat egyedül én készítettem országos szinten. Az interjú alanyaim attól, hogy nem szokványosan kérdeztem, nem a politikai pódiumokra szánt szalonképes, “pragmatikus” beszédeiket, formuláikat mondták el nekem. Mint egy varázsütésre megnyíltak és hivatalos közéleti szerepükbõl kitérve, velem együtt gondokozó emberként válaszoltak a kérdéseimre, a jobb megértés érdekében olyan részleteket, és háttér információkat is közölve, amiket más újságíróknak nem mondtak el. Nyugaton élõ nagybátyámtól ajándékba kapott magas teljesítményû diktafonommal minden részletet felvettem, és a beszélgetéseknek az írott szöveggé rögzítésekor, a más újságírónak mellékesnek tûnõ árnyalatokat, globális értékû filozófiai fejtegetések szintjére felerõsítettem, amitõl a közölt anyag nem, hogy unalmassá vált volna, hanem kiemelten többlet- és mély értelmeket kapott. A baj csak az volt, hogy ezekkel e kérdéseimmel inkább a fõvonaltól eltérõ, valamiért az ellenzéken belül is ellenzéknek számító, fiatal radikálisokat és rutinos tájékozottságuk mellett radikálisan értelmesnek és becsületesnek is bizonyuló idõsebb politikusokat, vagy a dolgok nyílt kimondásáért és a kisebbségi kollektív jogokért, a szabadságjogokért nyíltan lándzsát törõ, nem a közhiedelem sablonjai szerint gondolkozó személyiségeket kerestem meg általában. Mivel minden országos lap szívesen közölte küldeményeimet, a gazda lap megszûnése után nem estem kétségbe és nem maradtam tétlen, hanem tovább készítettem riportjaimat, abban reménykedve, hogy valamelyiknél kerül számomra egy stabil riporteri munkahely. De csalódnom kellett, mert teltek múltak a hónapok és állandó munkatársként alkalmazni egyik fõszerkesztõ sem merészelt. Újságírói hírnevem ellenére, illetve épp annak köszönhetõen, így lettem végül munkanélküli igazolványával a kezemben az Istenhidegei munkanélküliek nyilvántartó hivatala elõtt kéthetenkénti láttamozásért sorban álló polgár, mindaddig, amíg meg nem untam az erkölcsi dicsõséget és meg írtam egy évre szóló alkotói pályázatot. Ennek az elnyerése után, a kép-alkotó mûvészi munkám közben, nyugodtan elmélyülhettem a szellemi kalandjaim és újságírói tapasztalataim összegezésébe, az életemet érintõ, igazi sorskérdések újra vizsgálásába és újraválaszolásába. E a töprengések eredménye viszont – A fizikai õsrobbanás elõtti spirituális õsrobbanást kiváltó – kiprovokáló egyetemes fekete lyuk felfedezése! - nem vezetett oda, hogy a közösségi életben való részvételemet továbbra is szükségesnek, vagy bármiért is fontosnak találjam. Sõt. Azon, metafizikai jellegû http://kozmaszilard.hu




gondolataim mellõzésével, amelyek levélben történõ közlésével, úgy érzem, hogy fölöslegesen fenntartanálak téged, fel sorolok három érvet, amiért a legutóbbi éhségsztrájkom után úgy döntöttem, hogy a tizenkét évvel ezelõtti beszélgetéseink alkalmával elõtted fennen hangoztatott közösségi elkötelezettségem ellenére, nagyon sokáig és talán véglegesen távol akarok maradni a közélettõl. 1) Teljesen elvesztettem bizalmamat a mind sajtó iránt is, mind a politika iránt és egyértelmûen a fekete lyuk eszmei gravitációs tere hatása alatt álló tevékenységnek tartom mind a kettõt. De elvesztettem bizalmamat tehát a vélt anyagi és egészségi érdekei és boldogságnak képzelt, ostoba élvezeti vágya által befolyásolható, bármilyen eszmei színezetû társadalmi közönség és közösség iránt, legyen az akár a hét próbát kiállt és itthon maradt romániai magyar kisebbség még bizakodó, polgári igazságra és emberi tisztességre kiéhezett része is. 2) Nem hiszem, hogy a reklám-bevételekre alapozó, század végi és a jövõ század eleji írott, vagy audió-vizuális sajtó útján terjeszthetõ szeletekre szabdalt információ, legyen az akár a spirituális színezetû is, hasznára lehet a felelõs léttudattal rendelkezõ, egészséges és kreatív életet folytatni akaró személyek számára. Nem hiszem tehát, hogy akár a napi lapokban, akár a havi rendszerességgel megjelenõ irodalmi és mûvészi kiadványokban terjesztett információ, amit un. “mindenre nyitott” (értsd: mindenre kapható), vagyis a létrontás elemivel szemben is toleránsan viselkedõ szerkesztõk terjesztenek, a Hamvas Béla által felvázolt keresztény alapállás felvételéhez szükséges egyetemes tájékozódáshoz és az átlátszó életvitel megvalósítását szolgálhatja. 3) Jelen álláspontom változásának a lehetõségét fenntartom. Amennyiben a te munkád és jó szándékú társaid munkája nyomán, megváltozik a romániai magyar értelmiség jelenlegi mentalitása, és ennek nyomán, ezek a tudós személyek elsõsorban önmagukon belül kezdik keresni azokat a hibákat és annak a moralitásnak a feltételeit, amit mindeddig magukon kívül kerestek, akkor mellétek állok, ha még úgy gondoljátok, hogy közírói tevékenységemmel hasznotokra lehetek. Amennyiben találtok az erdélyi magyarság körében száz olyan személyt, aki nyíltan meri vallani, hogy nem jó gyógyító aki beteg, nem nevelheti helyesen mások gyermekét az, akinek a kamasz, vagy felnõtt gyermekei csalnak, vagy züllött életet folyatatnak, nem taníthat hitre az, aki zavarodott és hitetlen, nem ítélkezhet és nem dönthet helyesen közügyekben, aki tisztátalan kezû és gerinctelen, és hogy igazából nem lehet értékes az olyan mûvésznek az alkotása, akiben meghasonlott a szellem, akkor újra visszaállok a közéletbe. Addig viszont, amíg ez a száz erdélyi magyar nem vált még autonóm személyi tudattal és egzisztenciával rendelkezõ felnõtté, én egy más, a politikánál és a gazdaságnál értékesebb, a tömegtájékoztatástól és minden hírközlõ fórumtól független, a szellemi valósághoz és a természettel való harmóniába kerüléshez biztosabban elvezetõ utat keresek. Ádámod.” Tisztelt Uram! Biográfiai elemekkel átszõtt erkölcs-filozófiai töprengéseinek a regény-terjedelmû kéziratát nem áll módomban elolvasni, mivel nagyon lekötnek a fontos gyakorlati teendõk. Igazán nem is értem, hogy miért küldte ezt a vaskos köteget hozzám, ahelyett, hogy valamelyik honi, vagy külföldi kiadó szerkesztõségébe küldte volna? Remélve, hogy amennyiben a megfelelõ helyre küldi, siker koronázza majd az esszéírói munkásságát, és a könyv formában történõ hasznosítása céljából, csatoltan visszaküldöm a kéziratot. Erdõs Tiborc, Az Erdélyi Közgondolkozók Ima-rendjének az Elnöke, Pecsét, Aláírás. Talán sem a Medárd elrablása, sem a Rita elvesztése, a négy külföldre távozott barátomnak a hiánya, a korábban ugyancsak barátomnak tudott Szabó Jenõ képviselõ alantas vádai nem fájtak annyira, mint az egyetemista éveim alatt megismert és titokban erkölcsi - lelki vezetõmnek tartott Tiborc barátomnak ez a személytelen, engem leurazva magázó levele. Késõbb megtudtam, hogy nem kell a durván elutasító gesztusát személyesnek vennem, mert az erdélyi magyarság ellenzéki vezérré való elõlépését követõ idõszakban, más régi barátját is, aki nem vett részt tevõlegesen az ellenállók mozgalmában, éppen így „kifogadta”.

http://kozmaszilard.hu



XI. Az utolsó szekus tangó, demokrata csárdás és adieu

Recommend Documents