ŚWIĘTOKRZYSKI (SZENTKERESZT) VAJDASÁG (Województwo Świętokrzyskie)
A vajdaság fővárosa Kielce. A város, akár csak Róma, hét dombon helyezkedik el. Nem csak a Krakkói Püspökök Palotájáról és a bazilikájáról híres, hanem a Játék Múzeumáról is. Szent István király és Gizella királyné fia, Szent Imre herceg – a legenda szerint – egy különös vadászat emlékére a szent kereszt egy darabkáját adományozta a kielcei Szent Kereszt hegyen élő bencéseknek. Azóta hívják Szent Keresztnek a hegyet és a vajdaságot is. Az épület ma az oblátus misszionáriusok kolostora.
Przemysłowy (Ólengyel Ipari Zóna). A leglátványosabb részei látogathatók: a Sielpiaban található óriás vízi kerék, a Chlewiskaban lévő faszén tüzelésű kohó és a vas csákány gyár Maleniecben.
Kielce szomszédságában Chęcinyben található várrom és a nem túl nagy de határozottan a legszebb barlang Lengyelországban a „Raj” (Paradicsom) tele színes ráfolyásokkal díszített folyosókkal és termekkel: drapériákkal, oszlopokkal és a plafonról lelógó cseppkövekkel.
Kielce
A régió központjában található a Świętokrzyskie hegység. A fő vonulata a Łysogóry, legmagasabb csúcsa a Łysica, mely híres a kőtörmelékes lejtőiről, fenyveseiről és boszorkányszombatokról. Bizonyára az egyensúly megtartására a szomszéd csúcson – Święty Krzyż-en már a XII. században szentély állt, ahova lengyel királyok zarándokoltak. A szentély egyik érdekessége egy kripta üveg koporsóval – benne pedig valakinek a holtteste, akiről azt mondják, hogy a retteget Jarema Wiśniowiecki. A vajdaság keleti végén, Sandomierz környékén találjuk a legöregebb lengyel hegyeket, az 500 millió éves Góry Pieprzowe (Borsos Hegyek). Az oxidálódott és szétmorzsolódott hegyoldalak valóban a borsra emlékeztetnek, Európában egyedülálló geológiai-természeti tájvédelmi egységet alkotnak, melyen sűrűn nő a vadrózsa. Świętokrzyskia föld technikai emlékeket is rejt. A legrégebbiek a Krzemionki Opatowskie-ben található kovakő bányák, ahol már ötezer évvel ezelőtt is egész Európából sorban álltak itt az ősemberek a csíkos kovakőből készült szerszámokért. Olyan háromezer évvel ezelőtt Nowa Słupiaban vasat kezdtek el önteni faszén tüzelésű kohókban, a XVIII. és XIX. században pedig Końskie környékén létrejött a Staropolski Okręg
A Szentkereszt Vajdaságban 2006-ban jártunk, Kielce városán kívül Busko-Zdrój üdülőhelyet kerestük fel. 2007. évi autós kirándulásunk során, Lublin felé haladva átutaztunk a Visztula partja mellett épült Sandomierz városkán. Kielce (város KözépLengyelországban, 202 609 lakossal (2006). Świętokrzyskie vajdaság fővárosa 1999 óta, előtte Kielce vajdaság székhelye volt (1919-1939, 1945-1998). A Świętokrzyskiehegységben fekszik, a Silnica partján. Régebben mészkőbányáiról volt híres, ma kereskedelmi központ. A város gazdaságának alpja a XV. századtól kezdve az ásványi kincsek kitermelése és feldolgozása volt: vasércet, rezet, ólmot, márványt és homokkövet bányásztak. Ma virágzik többek között az építőipar, építőanyag ipar, villamosgép gyártás és élelmiszeripar. Fontos a szerepe a kielcei vásár, ez a második legnagyobb Lengyelországban. Kielce a Szentkereszt-hegység közelében fekszik, utcái lejtősek. Egyik dombján emelkedik a barokk székesegyház és közelében a püspöki palota. Sétáló utcáján hétköznap délben is sok a járókelő. Egy Lengyelország-szerte ismert legenda Kielce alapítását II. Mieszko Lambert (lengyelül: Mieszko II Lambert, * 990.; † 1034. május 10. – lengyel király 1025-1031., lengyel fejedelem 1032-1034. a Piast dinasztiából, Vitéz Boleszláv második fia) köti össze. Több, mint 900 évvel ezelőtt, azon a helyen, ahol ma Kielce áll, sűrű, feltöretlen erdők voltak, tele vadállatokkal, melyek vonzották a vadászokat. Mieszko is itt vadászott. Amikor a vadat kergetve elszakadt társaitól, kiért egy ismeretlen tisztásra és elfáradva elaludt a gyepen. Azt álmodta, hogy banditák támadták meg és
mérget akartak erővel letölteni a torkán. Amikor már fogytán volt az ereje, hirtelen megjelent neki Szent Adalbert, felemelte pásztorbotját és a földre kanyargós utat rajzolt, amely patakká változott. Mieszko felébredt, s nemsokára forrást talált. A belőle fakadó víz édes volt, kristálytiszta, mint az álomban. Újra erőre kapott és hamarosan megtalálta társait. A közelben egy ismeretlen hatalmas vadállat agyarait találta, talán vaddisznóé lehettek. Nemsokára megfogadta, hogy ezen a helyen várost épít templommal. Hamarosan a rengeteg közepén települést épített. A tisztáson templom épült, melyet Szent Adalbertnek szenteltek, és a patak, melyből visszanyerte erejét a herceg, Silnicának hívták. A települést pedig Kielcének nevezték (kieł = agyar) emlékeztetőül a hatalmas agyarakra. A XII. század elején a karkkói püspök birtoka lett. 1171-ben felépítik a Legszentebb Szűz Máriának szentelt társaskáptalant. Kielce 1364-ben kapja meg a magdeburgi városi jogokat. 1496-ban Jagello Frigyes kardinális Kielcének címert adományoz. 1661-ban II. János Kázmér lengyel király és udvara Kielcébe látogat. 1662-ben a Związek Święconyba tartozó kb. 12 ezer fellázadt katona elfoglalta Kielcét. 1655-ben a várost a svéd háború alatt Gusztáv Károly csapatai dúlják fel. 1702-ben pedig XII. Károly svéd király csapatai vonulnak át a városon. 1789-ben a város a köztársaság tulajdonába megy át. 1794-ben Tadeusz Kościuszko Kielcébe látogat. Egységeivel itt szállásolt be a Szczekocinyi csata után. A súlyosan sebesült Wojciech Bartos Głowacki a kielcei kórházban halt meg. Lengyelország első felosztásakor rövid ideig osztrák fennhatóság alá kerül. 1800-ban hatalmas tűzvész pusztít, csaknem az összes lakóház a tűz martaléka lett a városközpontban, a városház is leégett. 1809-ben a várost a Varsói hercegséghez csatolják. 1815-ben Kielcét elfoglalják az oroszok. 1816-ban Stanisław Staszic kezdeményezésére megnyílik a Szkoła Akademiczno-Górnicza – az első lengyel műszaki főiskola. 1818-ban a krakkói vajdaság fővárosa Kielce lesz. 1844-ben felfedezik az orosz uralom elleni összeeskűvést és előkészítőjét, Piotr Ściegiennyt letartóztatják. 1845ben Kielce kormányzósági központ lesz. 1885-ben megépítik az Iwanogród-Dąbrowa közti vasútvonalat. 1914-ben Kielcében felállítják a Lengyel légió I. ezredét Józef Piłsudski parancsnoksága alatt. 1919-ben kielcei vajdaság alakul. 1945. január 15én az I. ukrán front kiveri a német csapatokat a városból. 1946-ban pogrom a zsidók ellen, amit kielcei pogromnak hívnak. 1974-ben megalapítják a Politechnika Świętokrzyska (műszaki egyetem) intézményét. 1999-től Kielce lesz a Świętokrzyskie vajdaság központja.
A város műemlékei közül figyelmet érdemel a krakkói püspökök palotája (Pałac Biskupów Krakowskich), melyet 1637-1641 között Tomasso Poncino vezetése alatt Giovanni Trevano épített Jakub Zadzik krakkói érsek kezdeményezésére. A kora barokk homlokzat és a négy saroktorony majdnem teljesen épen megőrződtek. Ebben az épületben volt a Stasics kezdeményezésére 1816ban alapított Bányászati Főiskola. 1971-től a Nemzeti Múzeum van benne. A képtárban lengyel műalkotások láthatók, s egyik részlege a paloták belső díszítését vonultatja fel.
1. ábra A krakkói püspökök palotájának részlete A Katedrálist (Bazylika Katedralna Wniebowzięcia NMP) 1173 körül Gedko krakkói püspök építtette, többször átépítették a XVI., XVII. és XIX. században, és végül Jakub Zadzik krakkói érsek idejében korabarokk háromhajós bazilika lett. Szent Adalbert templom (Kościół Św. Wojciecha), a legrégibb kielcei templom, története a X. századig nyúlik vissza, jelenlegi alakját 1763-ban kapta. A templom előtti téren megmaradt egy rész annak a falnak, ahol a németek nyilvánosan agyonlőtték 1943-ban a Honi hadsereg (Armia Krajowa) katonáit. A Szentháromság templom (Kościół Świętej Trójcy) 1640-1644 között épült. Belső berendezése barokk-rokokó stílusjegyeket mutat.
2. ábra Szent Adalbert templom A Zieliński palota (Pałacyk Zielińskiego), 18471858 között Tomasz Zieliński a kultúra nagy támogatójának a tulajdona volt.
A Katedrális közelében áll Jerzy Popieluszko emlékműve. A kommunizmus bűneit feltáró varsói Nemzeti Emlékezet Bizottság olyan dokumentumokra bukkant, amelyek arra utalnak, hogy a szovjet titkosszolgálatnak köze volt a kommunizmussal szemben álló lengyel pap elrablásához, megkínzásához és kivégzéséhez. Jerzy Popieluszko 1947-ben született a lengyelországi Okopy faluban. 1972-ben szentelte pappá Stefan Wyszynski bíboros. Számos varsói plébánián működött, gyermek- és ifjúsági csoportokkal foglalkozott. Később kórházi lelkipásztor lett, munkásközösségek megalakulásában vett részt, majd iskolát szervezett munkások számára, amelyben különböző területek szakértői tartottak számukra előadásokat. 1982-től szentmiséket mondott a hazáért. Tevékenysége kiváltotta a kommunista hatalom ellenszenvét: betörésekkel, megfigyeléssel, hamis perrel, letartóztatásokkal, autóbalesetekkel próbálták megfélemlíteni. 1984. október 19-én éjjel a biztonsági erők megállították az autót, melyben Popieluszko utazott, és elhurcolták a fiatal papot, akinek összevert holttestét 11 nappal később a Wloclawek melletti duzzasztóban találták meg.
volt, hogy jobb, ha kimaradnak a poltikából – idézi a professzort a telegraph.co.uk. Mindmáig nem lehetett egyértelműen bizonyítani a sejtéseket, hogy Popieluszko kivégzése nem csupán az SB-ügynökök magánakciója volt – akiket 1985ben gyilkosság vádjával elítéltek –, hanem magas rangú kommunista vezetők is felelősek érte. A varsói bizottság által fellelt dokumentumok azonban azt igazolják, hogy a pap testén olyan súlyos sérülések nyomai látszottak, hogy azokat nem okozhatta kizárólag a három ügynök. Zaryn professzor szerint az ügynökök pere csupán arra szolgált, hogy eltussolják a magas rangú politikusok, köztük az akkori pártfőtitkár, Wojciech Jaruzelski tábornok valószínűsíthető felelősségét. Jerzy Popieluszko temetésén mintegy 250 000 ember vett részt. 1997. február 8-án megkezdődött boldoggáavatási eljárása, amely a news.poland.com október 19-ei híradása szerint hamarosan be is fejeződhet. A szentszéki szakasz fontos állomásához ért ugyanis azzal, hogy Kazimierz Nycz varsói érsek átadta XVI. Benedek pápának a boldoggáavatási eljárás positióját, azaz végleges összefoglaló dokumentumait, valamint a lengyel püspökök által aláírt kérelmet, hogy Popieluszko mihamarabb az egyház boldogjai közé kerülhessen. Jerzy Popieluszko emlékére számos emlékmű készült az országban, többek között Białystokban (Jadwiga Szczykowska-Załęska tervei szerint 1991ben), Bydgoszczban (1985-től), Częstochowában (Jerzy Kędzior tervei szerint 2005-ben) és Poznańban. 1985-ben Chicagoban emeltek emlékművet a Szent Jakab-bazilikánál valamint New Yorkban őrzi emlékét emlékmű.
Sandomierz
3. ábra Jerzy Popieluszko emlékműve Kielcében A hivatalos változat szerint Popieluszkót a lengyel belügy (az SB) három embere hurcolta el és verte agyon. A lengyel bizottság azonban bizonyítékokat talált arra, hogy Popieluszko atyát a Varsótól 50 km-re északra fekvő Kazun melletti szovjet támaszpontra hurcolták, és csak napokkal később ölték meg. Jan Zaryn történészprofesszor szerint lehetséges, hogy a kivégzési parancs egyenesen a Kremlből érkezett, ugyanis Moszkvát egyre jobban aggasztotta a lengyel katolikus egyház és a lengyel pápa, II. János Pál növekvő kommunistaellenes befolyása. Popieluszko meggyilkolása valószínűleg az egyház megfélemlítését szolgálta; figyelmeztetés
2007. évi túránk során a Visztula partja mellett lévő, műemlékekben szintén bővelkedő Sandomierz városkát keletről érintettük. A város legősibb része a Visztula magas, szurdokokkal szabdalt balpartjának szegélyén fekszik. A Visztula-hídról csodálatos kilátás nyílik a folyó fölé magasodó városra. A wislánok települése már a Piast-birodalom kialakulása idején kasztellánus székhely volt. A XII. század első harmadában, az 1138-tól kezdődő feudális megosztottság idején részfejedelemség székhelye lett az ukrajnai területek közelében. A lengyel birodalom keleti határa mellett fekvő települést a XII. század folyamán a tatárok. többször is feldúlták. A város fellendülése csak a XIII. század vége felé kezdődhetett meg, ekkor pénzverési és árumegállítási jogot nyert.
4. ábra Panoráma a Visztula-híd felől Szemérmes Boleszláv sandomierzi és krakkói herceg (1243-1279), felesége Kinga, IV. Béla leánya volt. A wislánok települése már a Piast-birodalom kialakulása idején kasztellánus székhely volt. A XII. század első harmadában, az 1138-tól kezdődő feudális megosztottság idején részfejedelemség székhelye lett az ukrajnai területek közelében. A lengyel birodalom keleti határa mellett fekvő települést a XII. század folyamán a tatárok. többször is feldúlták. A város fellendülése csak a XIII. század vége felé kezdődhetett meg, ekkor pénzverési és árumegállítási jogot nyert. Szemérmes Boleszláv sandomierzi és krakkói herceg (1243-1279), felesége Kinga, IV. Béla leánya volt. A város egyháztörténeti emlékekkel bővelkedik. A sandomierzi székesegyháztól nyugatra fekvő, egykor a város területén kívül álló dominikánus Szt. Jakab (Kościół Św. Jakuba) templomot és kolostort 1226-ban Igazságos Kázmér fejedelem leánya, Adelaja építtette. Adelaja szarkofágját 1676-ban egyetlen tölgyfa törzsből faragták, fedele XVI. századi. A kolostor román kori szerkezetét mutatja, némi késő gótikus szerkezeti részekkel. Értékes a XIII. századi román kori kerámiadíszes kapuzata. 1260-ban a tatárok Sandomierzben 49 dominikánus szerzetes mészároltak le, maradványaik a Mártírkápolnában nyugszanak. A sandomierzi katedrális – melytől a harangtorony külön áll – az 1259-1260. évi tatár betörés idején elpusztult XI-XII. századi román templom helyén 1360-1382 között épült. A kápolnájában lévő XV. századi bizánci-halicsi freskók Krisztus és Szűz Mária életéből ábrázolnak jeleneteket. A katedrálist hordozó domb szűk területén volt a tatárok által elpusztult első sandomierzi település. A háromhajós gótikus csarnoktemplomot a XV. század közepén átépítették, homlokzatát 1670-ben barokkosították. Szentélyében XV. század eleji bizánci-orosz hatást mutató freskórészletek
láthatók. A templom belső berendezései a XVIII. század legelejéről valók. A várost 1362-ben Nagy Kázmér lengyel király uralkodása idején várfalakkal vették körül. A XIV. századi eredetű, reneszánsz pártázatos Opatówkapu (Brama Opatowska) a nagyrészt lebontott városfalak egyetlen megmaradt gótikus kapuja. Nagy Kázmér lengyel király palotát is építtetett Sandomierzben. A Visztula túlsó partján, a gótikus részleteket őrző nagy kázméri királyi vár egy XI. századi első hercegi palota helyén épült, melyet a XVI. század első felében Öreg Zsigmond lengyel király reneszánsz stílusban átépíttette. Ez egészen a svéd háborúkig ép maradt, és csak a svédek ostroma nyomán indult pusztulásnak. 1828-1959 között börtönként használták. A XIV. században már fontos Visztula menti kereskedő- és iparváros volt. Takácsairól és posztókészítőiről vált híressé. A kerttel övezett, csúcsíves bejáratú, egyemeletes Długosz-házat az itt kanonokoskodó Jan Długosz (1415-1480) történetíró 1476-ban emeltette lakóház céljára. Az épületben jelenleg Egyháztörténeti Múzeum található. A XVI. század folyamán, a visztulai kereskedelem fénykorában Sandomierz kikötőjében egymást érték a fával, gabonával megrakott dereglyék. Az egykor itt gabonát rakodó visztulai kereskedőbárkák Gdanskig is lehajóztak. A főtér közepén álló gótikus városháza – itt található a Helytörténeti Múzeum – alsó részének stílusa késő gótikus. 1523-ból való homlokzatát – a vakboltíves harmadik szint fölött – reneszánsz pártázat keretezi. Az 1602-ben épült kollégium, a legrégibb lengyelországi nemesi gimnázium volt, melyet az ellenreformáció idején a jezsuiták létesítettek az ariánusi eszmék visszaszorítása érdekében. Nyugatabbra a XV. századbeli Szt. Páltemplom (Kościół Św. Pawła) a XVII-XVIII. századi barokk átalakításáról tanúskodik.
A svéd háborúkkal és a XVIII. századi általános hanyatlással azonban lehunyt Sandomierz szerencsecsillaga. 1809-ben Napóleon Varsói Hercegségének határvárosa lett. Az 1815. évi bécsi kongresszust követően a Királyi Lengyelország területeként a cár uralma alá került. Változatos történelmét követően, a második világháború vége felé Wasyl Fiodorowicz Skopenko (ros. Василий Фёдорович Скопенко; 1912–1945) szovjet ezredesnek úgy megtetszett a műemléki város, hogy nem engedte tüzérséggel lövetni, s parancsára a szovjet csapatok kézifegyverekkel verték ki a németeket. Amikor Skoponko ezredes az Odera menti harcokban elesett, kívánsága szerint és hálából a sandomierzi temetőben temették el.
hivatalosan megnyílik a gyógyhely. 1836-ban megnyílik a Marconi Szanatórium. 1869-ben elveszti a városi jogot, amelyet 1916-ban ismét visszanyer. Az első világháború végén ismét Lengyelország része lesz. 1939. szeptember 9-én Hitler csapatai megszállják a várost. 1941-ben létrehozzák a gettót. A Vörös hadsereg 1944. augusztus 6-án kiűzi a németeket, de ők hat nap múlva ismét elfoglalják a várost. Véglegesen 1945. január 12-én hagyja el az utolsó német katona a várost. 1945. szeptember 13-án ismét lengyel közigazgatás alá tartozik. 1966-ban elnyeri a Lengyelország legyszebb üdülőhelye címet. 1987ben ünnepelte várossá nyilvánításának 700. évfordulóját.
Busko-Zdrój Busko-Zdrój 18 482 lakosú (2005) kisváros délnyugat Lengyelországban található. Sótartalmú gyógyvizével a légzőutak megbetegedéseit, mozgásszervi bántalmakat és gyulladásos betegségeket gyógyítanak. A várost 1166-ban említi először okirat. A krakkói tizedjegyzékben és pápai bullában szerepel "Bugsk" néven. Dzierżko lovag (Rycerz Dzierżko herbu Janina) ekkor alapított itt települést. A XII. századtól kolostori tulajdon. Dersław lovag – Busko első tulajdonosa, Chotel (jelenleg Chotel Czerwony) birtokosa, valamint sandomirzi vajda – Buskoban letelepítette premontrei rendet (vagy norbertrend) és a jelenlegi üdülőhely területén kolostor számára területet adományozott neki. Dersław 1241-ben halt meg, amikor Busko még csak telep volt. 1252-ben említik először sós forrásait. 1287-ben Fekete Leszek krakkói herceg (Książę Leszek Czarny) közép-sziléziai városi jogokat adományoz Buskonak.
5. ábra Busko-Zdrój térképe előtt Műemlékei közül az 1592-1621 között épült, majd 1820-ban restaurált plébániatemplom (kościół parafialny Niepokalanego Poczęcia NMP), az 1699ből való Szent Leonárd fatemplom (kościół św. Leonarda) az 1720-1730 évekből való kolostoregyüttes és a szépséges 1884-1886 között épült Szent Anna-kápolna (kaplica św. Anny) figyelemre méltó.
1347-ben Busko-i János (Jan z Buska) titkár, 1360ban Nagy Kázmér király alkancellára lett. 1393-ban kolostort építenek, és ennek a kolostornak termálvizes medencét is építenek. 1412-ben városi jogot kap. 1661-ban a város nagy része elpusztul. Már 1776-ban felfedezték az itteni gyógyvizes forrásokat. 1783-ban Stanisław Wawrzyniec Staszic (1755-1826) író, filozófus, földrajztudós és geológus, katolikus pap Sótársaságot alapított. 1784-ben a várost és a sófőzdét Stanisław August Poniatowski lengyel király is meglátogatta. 1795ben Ausztria része lett. 1809-ben Busko-Zdrój a Varsói Nagyhercegség része lett, majd 1815-től a Lengyel Királyságé, amely Oroszország része gyakorlatilag. 1820-ban újabb tűzvész pusztít a városban. 1822-ben 648 fő lakott itt. 1828-ban
6. ábra Szent Anna-kápolna (kaplica św. Anny)
1989-ben elátogattam először a városkába, majd ezt követően csak 2007-ben jutottam el ide. A dinamikusan fejlődő üdülőhely a gyógyulni vágyók paradicsoma. Üdülőparkja az egyik legszebb az ország ilyen jellegű létesítményei közül.
7. ábra Szent Leonárd fatemplom (kościół św. Leonarda) A Marconi Szanatórium 1836-1838 között épült. A létesítményt az ismert olasz építész, Enrico Marconi (Róma, 1792–Varsó, 1863) építette. Marconi később, 1851-1858 között a Varsói Szépművészeti Iskola professzora volt.
8. ábra Marconi-szanatórium Az 1911-ben épült Dersław-vár és a Bagatela, Sanato, Słowacki, Oblęgorek, Ormuzd, Zielona, Bristol villák a városka fényét emelik. A „Dersławvárat” az orosz Wasyl Waslewicz Jakobs orvos építtette szálló céljára. A épület külseje középkori vár stílusára emlékeztet, belseje modern és kényelmes gyógyászati felszereltséggel bírt. 19992003 között nagymérvű átalakításon esett át, felújítva várja vendégeit.
10. ábra A Zöld-villa a városközpontban Dwikozy Dwikozy (korábban De Dwikoz, Decoze vagy Dwejkoszy, vagy Due Caprae. A Due Caprae név jlentése lengyelül Dwie Kozy = két kecske) a Sandomierz-Lublin közötti főút központjában, Sandomierztől 7 km-re fekvő, 2100 lakosú település. A falu határában természetvédelmi rezervátum található, sztyeppi növényzettel. Az itt növő Kunkorodó árvalányhaj (Stipa capillata) és Pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) Lengyelország mindössze két részén, Sandomierz környékén magasodó Góry Pieprzowe területén, illetve Dwikozyban található. Az itteni Zakłady Przemysłu Owocowo-Warzywnego "Dwikozy" ipari üzemben kiváló minőségű gyümölcsbort gyártanak.
11. ábra Dwikozy plébániatemploma (kościół parafialny pw. św Andrzeja Boboli)
9. ábra „Dersław-vár” Busko-Zdrójban
Dwikozy első írásos említése II. Kázmér lengyel fejedelem (Igazságos Kázmér, lengyelül Kazimierz II Sprawiedliwy, 1138-1194) sandomirzi herceggel kapcsolatos, 1167-ből. Ebben az időben a falu
egyházi birtok. Plébániatemploma (kościół parafialny pw. św Andrzeja Boboli) a XX. században épült. A II. világháború utáni lengyel próza egyik legkiemelkedőbb alakja, Wiesław Myśliwski író 1932-ben, Dwikozyban született. A rangos Nikedíjat (évente ítélik oda a szezon legjobb könyvének) két ízben is elnyerte a hagyományokhoz ragaszkodó Wiesław Mysliwski, akit a szocialista Lengyelországban a paraszti irodalom képviselői közé soroltak. Mysliwskinek a nyolcvanas évek elején íródott Kamien na kamieniu (Kő kövön) című regénye, majd ezt 1996-ban Látóhatár és a 2005-ben Traktat o łuskaniu fasoli (Tanulmány a babpucolásról), ez a két különlegesen gondos stílusban, magas művészi igénnyel megírt regénye követte. Mysliwski írásművészete a gyökerekhez való visszatérés egyik változata. Mysliwski a lengyel kultúra egyik központi vonulatát mutatja be – a falusi, a paraszti kultúra értékeit, a mindennapi teendőkhöz kapcsolódó időfelfogást, világlátást. A XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében, 2007. április 14-én, a Budapesti Kongresszusi Központban tartották Wiesław Myśliwski: Látóhatár (Széphalom Könyvműhely, ford. Józsa Péter) című regényének bemutatóját. A Látóhatár, ez a nagy felidéző erővel megírt műve már a megjelenés évében, 1997-ben elnyerte az egyik legrangosabb lengyel irodalmi díjat, a Nikedíjat. A gyermekből érett férfivá váló főhős élettörténetén keresztül ismerhetjük meg a történelmi korszakok egymásutániságát, a lengyel félmúlt kemény, embert próbáló eseményeit.
Wąchock Wąchock Kamienna folyócska partján levő XIII. századi alapítású cisztercita apátsága Lengyelország jeles romángótikus műemléke. A helységet 1179-ben említik először, amikor Gedko (11301185) krakkói püspök (11661185) megalapította a ciszterciták kolostorát. Az első szerzetesek a francia Morimond apátságból érkeztek Wąchockba. A XIII. században önállósult, és a későbbi századok során a fejedelmi, nemesi és lovagi ajándékoknak köszönhetően Lengyelország egyik leggazdagabb kolostora lett. A cisztercieknek köszönhetően fejlődött a bányaművelés és a fémmegmunkálás. A városka és a kolostor néhányszor elpusztult a tűzvészek és a háborúk során, mint például az 1259-1260 közötti tatárdúlás, a svéd özönvíz és Rákóczi György 1657. évi betörése során. 1819-ben a kolostort megszüntették, épületeit és birtokait államosították. A szerzetesek csak 1951-ben térhettek vissza a kolostorba, amely 1964-ben ismét apátsági rangra emelkedett.
A kolostor temploma A kolostor gazdagsága és befolyása ellenére a helység soha nem tett szert gazdasági és adminisztrációs jelentőségre, amit a krakkói püspök és a Szent Kereszt apátság bencései gátoltak. A kolostor folyamatosan küzdött a környékbeli nemesek és a Szent Kereszt bencés kolostor befolyása ellen.
Kolostorbelső 1315-ben Wąchockban vámhivatalt állítottak fel, amely a XV. század második feléig működött. 1454-ben Jagelló Kázmér (Kazimierz IV Andrzej Jagiellończyk, 1440-1492 között litván nagyherceg, 1447-1492 között Lengyelország) lengyel király a helységnek a magdeburgi városi jogokat adományozta. 1863. február 3-án oroszok ellen csatára került sor. A két világháború közötti években az egykori kolostor épület adott otthont az állami algimnáziumnak. 1869-ben elvesztette városi jogait, mivel támogatta a felkelést. 1903-ban a Kamienna folyó nagy árvíze elpusztította a vízműveket és elöntötte a városrészt. A német megszállás idején, a város környékén működött a legendás Jan Piwnik (1912-1944) hadnagy parancsnoksága alatt az Armia Krajowa "Ponury" Partizáncsoportja. 1944. június 16-án, Jewłasze faluban esett el. Halála után őrnaggyá léptették elő. Wąchockban az ő emlékműve áll. Wąchock 1994-ben nyerte vissza városi rangját. Fő látnivalója a XII. századi cisztercita templom és kolostor együttes kereszt-bordás boltozat fedett káptalanteremmel, amely az építészeti stílusok igazi keveréke. A románkori Szűz Mária és Szent Florian kolostortemplom (Romański kościół klasztorny pw.
Najświętszej Marii Panny i św. Floriana) XIII. századi eredeti cisztercita formáját őrzi, jellegzetes észak-olaszországi stílusjegyekkel. A templomot többször is átépítették. A gótika idején megmagasították és gótikus stílusjegyeket hordoz az északi oldalon hozzátoldott épületrész. A XVI. században északi hajójához oldalkápolna épült, a XIX. században a nyugati homlokzathoz tornácot emeltek. A templom az olasz építészet egyik példája, a legrégebbi építőmester aláírásával (Simon építőmester aláírása a homlokzaton). Barokk belső berendezése a XVII. századból való, de a templom három hajója románkori.
Az átépített kolostor A kolostort a XVII. században teljesen átépítették, a XIII. századból mindössze néhány részlet maradt meg. A káptalanterem az egyik legszebb román belsővel rendelkezik Lengyelországban. A barátok munkaterme, a lépcsők alatti zárka ugyancsak román stílusú, viszont a szép XIII. századi ebédlő koragótikus. A kolostor a hálóterem kivételével fűtött volt, ahogy az első cisztercita kolostor a kerámiaégető kemence, vasolvasztó vagy a konyha hőjét hasznosítva. A kolostor helyiségeiben Walenty Ślusarczyk atya gyűjteményéből 1991-ben alapított Cisztercita Atyák Múzeuma illetve a Nemzeti Felszabítómozgalom Parancsnoksága Múzeumának kiállítása látható.
Starachowice Starachowice (1939-49 között Starachowice-Wierzbnik) város, Lengyelországban a Szentkereszt vajdaságban, a Starachowicei járásban fekszik, a Szentkereszthegység (Góry Świętokrzyskie) és az Iłżeckiedombság szomszédságában helyezkedik el a Kamienna folyó völgyében. Kiterjedt erdőségek övezik, melyek a Szentkereszti vadon maradványai. 1954-ig község volt. 19751998 között a Kielcei vajdasághoz tartozott. A mai Starachowice helyén egykor huta és kovácsműhely állott, amelyet a XVI. században a Starzechowski család bérelt, valószínűleg innen
származik a város neve is. A település 1817-ig a wąchocki ciszterciek birtoka volt, akik 1789-ben nagyolvasztót építettek itt. 1815-től a huta a Lengyel Királyság tulajdonába került. A XIX. század első felében Starachowice volt a Lengyel királyság legnagyobb vasipari központja a Kamenna folyó mentén fekvő régi lengyel ipari körzet részeként, melyet Stanisław Staszic tervezett és Franciszek Ksawery Drucki-Lubecki valósított meg. A város 1939-ben alakult meg Wierzbnik, az ipari terület és a tőle délre fekvő falvak egyesítése eredményeképpen. Az új város neve először Starachowice-Wierzbnik volt, 1952-től Starachowice, amikor járási jogokat is kapott. A II. világháború előtt hatalmas központja lett a fegyvergyártásnak – központi ipari körzet, itt gyártották a Bofors licenc alapján az ágyúkat, vasérc bányát nyitottak, nagyolvasztó működött. A háború után új gyárak létesültek, többek között a „Star” teherautó gyár, faipari művek, bazaltolvasztó gyár. A rendszerváltás után az ipari monokultúra és vele a város jelentősége is fokozatosan visszafejlődött. Az autógyárat felvásárolta a német MAN. Az utóbbi években nagy nyomda létesült, mely mintegy 800 embert foglalkoztat. A Szentháromság-templom 1681-ből való, a XIX. század végén teljesen átépítették. Ipari műemlék a XIX. századi Nagyolvasztó, legrégebbi épülete 1840-ből való.
Ostrowiec Świętokrzyski Ostrowiec Świętokrzyski a Szentkereszti vajdaságban fekvő város. Az Ostowieci járás székhelye. A város a Kamienna folyó mentén fekszik, melybe itt ömlik be a Szewnianka, a Modła és a Struga Denkowska. Északi része az Iłżecki dombságon, a déli része pedig a Sandomierzi fennsíkon terül el. A várostól tizenegynéhány kilométerre dél-nyugatra kezdődik a Szentkereszti hegyek Jelenówski sávja. Városjogokat 1613-ban kapott. A második világháború idején a hitleristák 16 ezer embert mészároltak itt le, temető-mauzóleum emlékeztet erre. Ipari település: nagyolvóasztó, fémipari gyár, tűzmentes anyagok gyára, ruhagyár, élelmiszeripari gyárak, vegyiművek, nyomda és faipari gyár található a városban. Ostrowiec Świętokrzyskinál kezdődik a SkarżyskoKamiennára vezető kék kerékpárút. A város területén végigfut a Mieczysław Radwan vörös kerékpárút.
Krzemionki Opatowskie Az Ostrowiec Świętokrzyskie (Szent Kereszthegység) közelében – Ostrówhoz közel, 10 km-re északkeletre –található a Krzemionki neolit kovakőbánya (rezerwat archeologiczny), ahol Európában szinte egyedülálló újabb kőkori (i.e. 4000) kőbányák találhatók, valamint sok, a régi lengyel ipar történetével kapcsolatos érdekes objektum is van. Krzemionkiben található őskori bányászat komplexum a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény Európában. Kivételes jelentőségét a jól megőrzött táj és a föld alatti bányák adják. Ezeket a bányákat 1922-ben fedezték fel. A bányákat az újkőkorban és a korai bronzkorban (kb. i.e. 3.9001.600) használták, de a legtöbb i.e. 2900-2500 közötti időkből származik. Az itt bányászott tűzköveket 660 km-es sugarú körben szállították tovább. Az aknák száma a számítások szerint több mint 4000, és a mélységük 2-9 m között változik. 1994 óta védett történelmi emlékhely, 1995 óta természetvédelmi terület.
sziklákban. Gerard Gierliński, a Varsói Földtani Intézet munkatársa kezdett ásatásokat a területen. Hamarosan az országos napilapok és a tudományos folyóiratok közölték, hogy Felső-jura kori dinoszaurusz-lábnyomokat – Allosaurus, stegosaurs, Camptosaurus és a Compsognathus – találtak itt. A Bałtowi Jurassic Park építése 2004 áprilisában kezdődött, augusztus 7-én nyílt meg. 2006 óta a Varsói Állami Földtani Intézet anyagi támogatásával, kiváló művészek és tudósok együttműködésével dinoszaurusz modelleket készítettek.
Opatów A Borostyán Útvonal mentén fekvő Opatówban a régmúlt idők számos emléke megmaradt. A város legszebb látnivalója az egykor falakkal, kapukkal, kapubástyákkal körülvett Szent Márton káptalani templom (Kolegiat św. Marcina). Várszerű jellege az északról, nyugatról vagy kielce felől jövő utasok előtt bontakozik ki igazán a Varsói-kapu és a hozzá csatlakozó falszoros látványával egybekapcsolódva.
Őskori telep
Bałtów Népszerű turista látványosság Ostrowiec környékén a 2004-ben alapított dinoszaurusz-park, a JuraPark (Bałtowski Park Jurajski) Bałtówban.
Jura Park Bałtówban A Szent Kereszt-hegység területén a XX. század 70-es éveiben dinoszaurusz lenyomatokat találtak a
Szt. Márton káptalani templom Opatówban
A románkori Szt. Márton káptalani templomot a XII. század első felében építették. A nagy homlokzatnak két négyoldalú tornya van, szélein sárkányok és virágok ábrázolása látható. A mai napig megcsodálhatjuk itt a kis román ablakokat és díszítéseket. A XV-XVI. században kibővítették. Különös figyelmet érdemelnek a bal hajóban található, érdekes bronz domborművekkel díszített Szydlowiecki család síremlékek. Opatów egykori birtokosának, Krzysztof Szydłowiecki királyi kancellárnak képmásával díszített reneszánsz síremlék 1533-1566 között készült. Rajta látható az Opatówi siratás néven ismert dombormű, amely az elhunyt siratását ábrázolja. A kancellár barátainak asztala körül a királyi udvarhoz tartozó humanisták és külföldiek láthatók. Anna Szydłowiecka márvány síremlékét Bernardino de Gianoti faragta 1536-ban.
Varsói kapu Ehhez a háromhajós, latin kereszt alaprajzú szentélyhez az út a XV. századból való, reneszánsz Varsói kapun (Brama Warszawska) át vezet.
Városháza Nem messze a templomtól található a főtér, a XVIXVII. századi városházával, és a turisták számára megtekinthető 400 méter hosszú Föld Alatti Turista Útvonallal. 700 éve ide menekült a lakosság a tatár pusztítás elől. Az Opatówka folyó másik partján érdemes megtekinteni a ferences kolostort a barokk templommal, érdekes rokokó szobrokkal. A dombon XV. századi Bendek-rendi kolostor található barokk templommal.
Koprzywnica Koprzywnica városa a Szent Kereszt Vajdaságban, a Sandomierzi Járásban fekszik a Koprzywianka folyó mellett. A történelmi Kislengyelországban, a sandomirzi földön található a Krakkó-Sandomierz közötti 79. és a 758 vajdasági útvonal mellett. Edward Komar katolikus lelkész, tarnówi püspök (1872-1943) szülőhelye. Koprzywnica környéke a kereszténység előtti időkben erős tűzkultusz központja volt, napjainkban egykori pogány szokászokat felelevenítve Szent Flórián ünnepét rendezik. A Koprzywianka partjainál már a XII. század elején település található. Régi történelmi leírásokban Pokrzywnica néven szerepel (Koprzywnica név cseh eredetű). 1185-ben II. Kázmér lengyel fejedelem (Igazságos Kázmér, lengyelül Kazimierz II Sprawiedliwy, 1138–94. Ferdeszájú Boleszláv és bergi Salome hercegnő legkisebb fia) wiślicai, sandomierzi és krakkói herceg (az Igazságos melléknév már a XVI. században megjelent) a burgundiai Morimondból cisztercitákat hozott, akik saját tanítványaikat küldték ki több európai kolostorokba. Mikołaj Bogoria Skotnicki (1150- 1238) lovag 1185-ben Koprzywnicát és néhány szentkereszti falvát (pl. Krzcint, Gnieszowicéte és más helységeket) a cisztercitáknak adományozta. Gedko és Pełka krakkói püspökök is segítették őket. Szemérmes V. Boleszló (Bolesław V Wstydliwy) herceg 1268. december 8-i dokumentumában Koprzywnica kereskedő településnek (Krakkó város mintája szerint) magdeburgi városjogokat adományozott. A cisztercitáknak köszönhetően a város gyors fejlődésnek indult. A XV-XVII. században egyike volt Kislengyelország közepes méretű központjainak. 1279-ben Fülöp pápai legátus, fermói püspök a magyarországi Budán megerősíti a Koprzywnicai cisztercitai kolostor apátság tizedszedési jogát a helyi településeken. 1280-ból származó Koprzywnicával kapcsolatos irat szerint Leszek Czarny Koprzywnica alatt győzelmet aratott Leó orosz herceg csapatai felett, mely után Fekete Leszek betört a határszéli területekre, többek között Przeworskóba. Janko z Czarnkowa herbu Nałęcz (latinul: Jancone de Czarnekow; Czarnków, 1320 kürül - †Gniezno, 1387) lengyel krónikás, alkancellár, gnieznói archidiakónus szerint Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki) lengyel király nem sokkal halála előtt a ciszterciták kolostorában éjszakázott. 1606-ban Mikołaj Zebrzydowski (1553-1620) korona nagymarsall, krakkói sztaroszta és vajda vezetésével Waza III. Zsigmond elleni nemesi gyűlést tartottak itt. 1655-1660 között Koprzywnica a svéd invázió miatt sokat szenvedett. Katarzyna
Bobola z herbu Leliwitów – az itteni birtokok tulajdonosa – Bobola Szaniszló testvére és Bobola Szent András (Andrzej Bobola) áldozópap és vértanú rokona 1676. november 16-án Koprzywnicában kötött házasságot Gabriel Witowskivel, melyet a cisztercita kolostor apátja, Jerzy Ossoliński szentesített és fényes lakodalmat tartottak itt.
Fő látnivalója az egykor ciszterciták Szűz Mária és Szent Flórián-temploma (kościół pw. NMP i św. Floriana), amely a XIII. század első negyedében épült. Az 1241. évi tatárjárás során elpusztult, a XV-XVIII. közötti évszázadokban újjáépült. Későbarokk homlokzattal bővítették, ablakait és belsejét átalakították. Az egykori kolostor felől négyoszlopos román kapuzattal rendelkezik, egyszerű timpanonnal. A templom belseje sok román építészeti elemet őriz. A templomhoz kapcsolódó régi cisztercita kolostor keleti szárnyában fennmaradt az egykori XIII. századi káptalanterem, melyben két oszlop tartja a boltozatot. A kolostor többi szárnyát elbontották. A piactéren áll az 1470-ben épített Rózsafűzér Szűz Mária templom, melyet a XVII. században barokk stílusban építettek át.
Łoniów Cisztercita kolostor temploma A cisztercita rend 1820. évi feloszlatása után Koprzywnica jelentősége csökkent, és 1869-ben elveszítette városi jogait, melyet 2001. január 1-jén nyert újra vissza. 1911-ben Szent Flórián, a tűzoltók védőszentjének (a tűzkárok és más katasztrófák elleni védőszent) relikviáit hozták a kolostorba. 2009. május 12-én Lech Kaczyński a Lengyel Köztársaság elnöke látogatta meg Koprzywnicát. 650 éve, Nagy Kázmér ittartózkodása óta ez volt az első eset, hogy államfő látogatta meg ezt a helységet.
Łoniów falu látványossága a XV. századi Szent Miklóstemplom (Kościół pw. św. Mikołaja) és az eklektikus stílusú Moszyński-palota, mely 1885-ben Antoni Łuszczkiewicz krakkói építész tervei szerint épült. A plébánia már 1319-ben szerepelt a Sandomierzi egyházi jegyzékben. Jan Długosz 1440-ben említést tesz łoniówi Szent Miklós-templomról, amely kőből épült.
Moszyński-palota Cisztercita kolostor temploma
A Moszyński-palota neoreneszánsz stílusú épületét kis park övezi.
