Volentics Gyula. Mária Terézia. sződi látogatásának szájhagyománya és a plébánia építésének története. Sződi Helytörténeti Füzetek 2

Volentics Gyula

Mária Terézia

Sződi Helytörténeti Füzetek 2.

sződi látogatásának szájhagyománya és a plébánia építésének története

Sződi Helytörténeti Füzetek 2. Sorozatszerkesztő: Volentics Gyula

Volentics Gyula Mária Terézia sződi látogatásának szájhagyománya és a plébánia építésének története Volentics Mihály (1943–1998) emlékére

BUDAPEST MMVIII

Volentics Gyula Mária Terézia sződi látogatásának szájhagyománya és a plébánia építésének története

„Őseid emlékét éjjel-nappal idézd fel, kutasd néped bölcsőjét, őrizd meg a történt tények és évkönyvek okmányait, mert nem szép dolog az, ha saját hazádban mint idegen jársz.” Cassiodorus (Kr. u. 468–562)

A Historia Domus és a Canonica Visitatio latin nyelvű forrásműveket † dr. Fila Lajos címzetes prépost fordította.

Lektorálták: Horváth Lajos történész – levéltáros az Országgyűlés Hivatala ny. szakfőtanácsosa, Dr. Varga Lajos váci segédpüspök – általános helynök

A borítón a sződi plébániaépületről készült korabeli képeslap és az egyházközség 19. századi viaszpecsétje látható.

A kiadvány megjelenését a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény részéről Pálos Frigyes őrkanonok – múzeumigazgató támogatta.

A fényképeket Volentics Gyula (9., 13., 16., 17., 22., 24., 25., 36., 37. oldalakon) és Szabados Ferenc (11., 16., 17., 19., 20., 23., 24. oldalakon) készítették.

A kötet megjelenését Sződ Község Közalapítványa támogatta. Kiadó: Aletheia Multimedia Kft.

ISBN: 978-963-06-6312-0 HU ISSN: 1789-6681 ©Volentics Gyula

Minden jog fenntartva. Mindennemű reprodukció – beleértve a fordítást, az utánnyomást, és az illusztrációk átvételét, - szemelvények, vagy az egész mű közzététele bármilyen médiumban, beleértve az interneten és fénymásolatban való közlést, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás jogát, csak a jogtulajdonos szerző írásbeli engedélyével, és feltételei alapján lehetséges.

6

Tartalom Előszó ............................................................................................................................................................................. 8 A plébánia (egyházközség) bemutatása..................................................................................................................... 9 A templom.....................................................................................................................................................................10 A sződi szájhagyomány eredete.................................................................................................................................12 A Grassalkovich-birtokkomplexum kiemelt fontosságú sződi plébániaépülete és annak előzményei............13 A plébániaépület leírása és belső tereinek ismertetése............................................................................................16 Migazzi és a Grassalkovichok templomépítő tevékenysége....................................................................................17 A plébániaépület berendezése.....................................................................................................................................18 A kegyúr által adományozott szakrális tárgyak és szobrok...................................................................................21 Mária Terézia magyarországi látogatásai................................................................................................................. 23 Migazzi és a Grassalkovichok barátsága.................................................................................................................. 24 Utószó............................................................................................................................................................................ 26 Lektori vélemények...................................................................................................................................................... 27 Zusammenfassung....................................................................................................................................................... 28 Jegyzetek........................................................................................................................................................................ 29 Bibliográfia.................................................................................................................................................................... 30 Névmutató..................................................................................................................................................................... 33 A sződi helytörténeti irodalom eddig megjelent kötetei........................................................................................ 34 Sződ a térképeken........................................................................................................................................................ 35

Sződ és környéke a 18. század végén

7

Előszó A sződiek között él egy történet, mely szerint Mária Terézia királynő magyarországi látogatása során, Vácról Grassalkovich Antalhoz, Gödöllőre utazván, Sződön hatalmas viharba került. Az égiháborút a plébános kicsiny házában, méltatlan körülmények között volt kénytelen átvészelni, ezért a királynő később Sződön egy impozáns, emeletes plébániát építtetett, méltóbb hajlékul a plébános számára. Az eredethagyomány legidősebb adatközlője Erdélyi Péter volt, aki 1916-ban született Sződön. A történetet gyermekkorában hallotta, az 1860-as években született nagyapjától. Ha egy emberöltő hosszát 25 évnek veszünk, akkor 6-7 generáción is fennmaradt az anekdota, a nép alkotói fantáziájának bizonyítéka. A szájhagyomány egy másik változata szerint Grassalkovich felesége a templomépítést (1743–1744) tekintette meg, ekkor került viharba. (Ez a verzió a legalaptalanabb, ugyanis Grassalkovich 1738–1752 között özvegy volt!) A 2004-ben elhangzott előadás, mely Migazzi Kristóf és a megújuló Vác témakörhöz új adatokat nem közölt, fűszerezte, színesítette a többi előadó által bemutatott korszakot. A népi szájhagyomány több, mint kétszáz év távlatából eltorzítja a megtörtént eseményeket, melyből ez esetben sok minden tény: a vihar, a rossz állapotú plébánia, valamint egy új épület felépítése; de Mária Terézia Sződön történő átutazása csupán fikció. Vizsgáljuk meg alaposabban a sződi eseményeket – a történelmi háttér ismeretében. Sződ földrajzilag a Vácig felnyúló Pesti-síkság és a Nyugati-cserhát találkozásánál a tengerszint felett 110-115 méter magasan megtelepült Árpád-kori falu, melyet alacsony, mindössze 120-130 méter magas homokdombok veszik körbe. Vácduka felől a vulkanikus eredetű, 220 méter magas Csörög-vácdukai piroxén andezit (vulkanikus szilikát) hegy lejtője határolja. A település Pest megyében a Duna bal partján, a folyótól 3 kilométerre található. Távolsága Váctól D-K-re 7 kilométer, Budapesttől É-K-re 30 kilométer.1 A 750 éves község történelme igen gazdag. A 20. század elejéig mind az egyházi, mind a polgári közigazgatás terén a régióban központi szerepet töltött be a környező településekhez – Alsó- és Felsőgödhöz, Sződligethez, Csöröghöz – képest, mivel addig azok csak Sződ birtokhoz (possessio) tartozó pusztaként (praedium) voltak említve. A puszták olyan földek voltak, melyeket megműveltek, és egy lakott birtokhoz (faluhoz) tartoztak. A puszta szó korábban nem csak elhagyott, elnéptelenedett területet jelentett, hanem szolgatelepülést is: egy-két házat, a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel.2 A település neve beleillene a korai Árpád-kor szolgálónépi rendszerébe. Olyan falut jelenthetne, amelyet szövéssel, azaz textillel történő adóztatásra köteleztek. Az alapvető szakirodalom azonban ezt még ötlet szinten sem veti fel, pedig szövetekre a 10–13. században is szükség volt. Egyik magyarázat szerint Sződ neve is puszta személynévből keletkezett volna magyar névadással (Seud, Zeud, Zeuke3), és az alapjául szolgáló személynév pedig a régi magyar sző, azaz fehéres, sárgás melléknévből származott, úgy mint szőke. Mivel Sződ esetében az oklevelekben nem találni ilyen nevű névadó birtokos személyt, ezért más megoldás is lehetséges. A szőke jelentésnél megmaradva talán maga a terület homokos volta, sárga színű felszíne adta az Árpád-korban a falu nevét.4 Sződ nevének alakváltozatai a korabeli oklevelekben: Zeud (1317, 1415), Zeux (1332–1337), Sewd (1406), Zewd (1458), Sződ (1546–1590, 1677, 1702, 1727, 1738, 1808, 1856, 1863, 1877), Söd (1773–1808), Széd (1773–1808).5 A Váci Székesegyházi Esperesi Kerület (2007)

8

A plébánia (egyházközség) bemutatása A sződi plébánia a 20. század elejéig több, mára önállósult filiát (részegyházat) is ellátott; Vácrátótot, Haraszti-pusztát, Hosszúvölgy-pusztát, Kígyós-pusztát és Kisszentmiklóst 1922-ig, Sződligetet 1923-ig, Alsógödöt 1924-ig, Felsőgödöt 1927-ig.6 A Sződ környéki pusztáknak mindig volt némi lakossága, juhászok, marhapásztorok hodályai, rideg szállásai álltak, valamint a sződrákosi fogadó és malom lélekszáma számítható még ide. Egyházszervezetileg a puszta gyér lakossága mindig egy közeli egyházközséghez tartozott, vagyis a katolikus vagy (a török uralom alatt) református pap gondozta a puszták híveit is.7 Mivel a filiák sződi anyaegyháztól való távolsága nagy A plébániaalapítás óta vezetett volt, például Vácrátót 3,9 kilométer, Kis-Szent-Miklós 7,7 kianyakönyvek (1740-2007) lométerre esett, ezért e településeknek a bejárása, a szentségek kiszolgáltatása az akkori utakon és közlekedési eszközökkel kisebb utazásszámba ment!8 A római katolikus egyházközség és Sződ község története szorosan összefügg. A jelentős, mai szóhasználattal élve, „államigazgatási” feladatokat – a keresztelési (matricula baptisatorum), házassági (matricula copulatorum), halotti anyakönyvezést (matricula defunctorum) – országosan is az egyház látta el a polgári anyakönyvezés 1895-ös bevezetéséig, így a község „polgári” történetírása sem hagyhatja figyelmen kívül a helyi katolikus egyház történetét.9 A sződi plébánia szerepelt már az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben is, amikor Márton sződi pap 8 garassal adózó, két márka jövedelmet vallott be.10 Sződ lakosai a török uralom alatt kálvinisták (reformátusok) lettek. A törökök általában a kisebbségben lévő protestánsok pártját fogták, hogy gyengítsék az erősebb ellenfelet, a katolikus egyházat, a Habsburgok támaszát. A török időben elpusztult a plébánia, de a templom átvészelte ezt a korszakot is. Sződön 1628-tól 1630-ig Konkoli Gergely, 1631-től 1652-ig pedig Újvári János volt a református prédikátor. Az 1626-os (rác)kevei református zsinaton Sződről senki sem jelent meg. Feltételezhetően református közössége folyamatos volt, amit mi sem bizonyít jobban: 1562-ben a törökök Sződre templomadót vetettek ki. Még egy sződi prédikátor nevét ismerjük: Sánta István a tizenötéves háború (1606) után és az 1626-os (rác) kevei zsinat előtt tevékenykedett a településen.11 A hódoltság után a hadak útjába került falu annyira elnéptelenedett, hogy 1690-ben mindös�sze 4 nincstelen családot12, más forrás szerint 4 lakosát13 írták össze. 1710-től a katolikus lakosság, lassan ugyan, de gyarapodott. Az 1711-es szatmári béke után megindult a vidék vissza- és betelepülése. 1715-ben 14, 1720-ban 19 volt a sződi jobbágycsaládok száma.14 1716–1718 között, a kálvinisták kiűzése után ugyan újraszervezték a sződi plébániát (azaz közösséget) Hartyán (azaz Vác-Kis-Hartyán, később Váchartyán), Kis-Szent-Miklós (később Őrszentmiklós) és Dunakeszi fiókegyházakkal, de a sződi plébániaépület megépítésének elvetése Matricula Baptisatorum Ecclesiae Szödiensis miatt 1718-ban a sződi egyház is a váchartyáni első lapja (1757) egyház részegyházává vált.15

9

1734-ben, vélhetően a középkori eredetű, a Pongrácz-féle térképen 1673-ban feltüntetett templomról még ezt írják: „Középkori kőtemplom, jó állapotban, csak a teteje javítandó. Van egy aranyozott réz kelyhe, réz cibóriuma (áldozati ostyát tartó, kehelyszerű fedeles edény), három kazulája, egy albája (miseruha), más felszereléseknek híjával van.” Sződ ekkor még Váchartyán filiája.16 A 17. század végén, a 18. század elején az egykori török hódoltság területén helyreállt a korábban jól működő vármegyei rendszer, és lassan visszatértek a török korban elmenekült földbirtokosok. A gyorsan fejlődő falut az elszegényedett, újratelepítését (kolonizációját) ugyan még megkezdő, de a birtokérték 10 százalékát kitevő, a török elleni hadviselés költségeinek címén fizetendő fegyverváltságot (ius armorum) megfizetni képtelen sztregovai és kiskelecsényi Madách családtól 1735-ben az Újszerzeményi Bizottság (Neoacquistica Comissio) kerületi ügyésze, a tehetséges és vallásos Grassalkovich Antal (1694–1771) vette meg.17

A Pongrácz-féle térkép a sződi templommal (1673)

A templom A mai templom elődjéről nem áll rendelkezésre elegendő adat. Egyes forrásokban az 1740. évről ezt olvashatjuk: „A szilárd anyagból épült, Mária Magdolna tiszteletére álló templomot 1740-ben építették, díszítéssel és a szükséges berendezésekkel el van látva, tornya és boltozata a földrengés (!) pusztításai miatt felújításra szorul.” 18 Tehát vagy még a középkori templom, vagy pedig egy később, talán 1740-ben épült másik, kisebb templom földrengés miatt megsérült. Elképzelhető, hogy újraépítése nem fejeződött be, mivel a forrásmunkák így folytatják: „Ez a templom 1744-ben pusztító tűzvész áldozata lett (ahogy majdnem az egész falu is), de az is lehet, hogy kicsinysége miatt bontották le, (azaz szűknek bizonyult).” 19 Tehát nem tudni pontosan, hogy a földrengésben megsérült templom később tűz áldozata lett-e és így vált használhatatlanná, vagy esetleg kicsi volt (lásd „templomocska”). A használhatatlanná vált, megsérült régi templom építőköveit használták fel az új templom építéséhez. Egyes források szerint, amennyiben a mostani barokk templomot a régi helyén építették, talán sokszögű, gótikus hatásokat mutató apszisa a régi alapokra épült. Amennyiben nem ott, akkor a középkori templomtól 300 lépésnyire építették fel az új, jelenlegi barokk templomot, részben a régi templom anyagából, részben a mogyoródi bencés apátság romjainak köveiből.20 (Talán ez utóbbit igazolja a sződi templom bejárati lépcsőjében, 1954-ben talált két román kori, 11-12. századi palmettás kőtöredék. A köveket másodlagosan építették be. Faragott oldalukkal a talaj felé voltak fordítva, ezért sokáig nem tudták, hogy faragásuk és koruk miatt nagy értéket képviselnek. Jelenleg a Magyar Nemzeti Galériában találhatóak.) A mai templom a középkori faluhelytől 200-250 méter Grassalkovich I. Antal portréja rel délre emelkedik, középkori elődje esetleg a temetőben (Gödöllői Városi Múzeum, 1767) kereshető.21

10

A jelenlegi templomot 5000 forintból az ország egyik legjelentősebb barokk birtokszerzője, az udvarhű és a Habsburgokhoz lojális Grassalkovich I. Antal építtette. Az alapkövet 1743. június 4-én tették le. 1744. április 16án szentelték fel Mária Magdolna tiszteletére. (M III. műemléki besorolás, védési határozat száma: 22509/1958.) Felszereléséről A sződi templom (Nagyréti Tamás grafikája) részben a kegyúr és a hívek gondoskodtak, de maradtak kegytárgyak a régi templomból is, így többek között egy aranyozott rézkehely, cibórium, miseruhák és kandeláberek.22 A sződi plébániatemplom és a gödöllői kastélykápolna hatása érződik a Mágócsi család vácrátóti Szentháromság-plébániatemplomának térformálásán és igényes berendezésén is.23 Meg kell jegyezni, több forrás helytelenül 1746-ban jelöli meg a sződi templom építésének időpontját, azonban ekkor a vácrátóti templom épült.24 A korabeli leírás alapján: „A sződi plébániatemplom a birtok közepén, egy kissé kiemelkedő, száraz, de tűzvész veszélyétől éppen nem mentes helyen van, a frontja keletre néz, kerítéssel, kriptával nem rendelkezik.” 25 Gróf Grassalkovich I. Antal koronaügyész birtokszerzése mellett templomépítő tevékenysége is lendületes volt. Gödöllő, Kerepes, Csömör, Dunakeszi, Őrszentmiklós, Kisújfalu (Váckisújfalu), Zsidó (Vácegres), Mácsa (Galgamácsa), Kartal községek és azok kapcsolódó pusztái után Sződ (11580 magyar hold területtel) és a hozzátartozó Göd, A sződi templom belső tere Csörög és Sződrákos pusztákkal (6275 magyar hold területtel) 15000 forint vételárért került az elszegényedett Madách családtól 1735-ben a tulajdonába.26 A Grassalkovich-birtokkomplexum nagyságára jellemző volt, hogy a két egymástól legmesszebb fekvő falu: Sződ és Tatárszentgyörgy között 85 kilométer volt a távolság.27 Vagyis nyilvánvaló, hogy a Grassalkovich-birtok legnyugatibb pontja Váctól, a püspöki székvárostól 7 kilométerre lévő, Grassalkovich által újratelepített tót falu, Sződ volt. A kegyúr templomépítő törekvésének egyszerre volt sajátja a szellemi-történeti tradíciók ápolása, a katolicizmus folytonosságának tisztelete, valamint a hitélet hagyományos falusi helyszíneinek megteremtése.28 A templomok építésének természetes velejárója A sződi templom és felekezeti iskola (képeslap, 1910-es évek)

A sződi templom szentélye

11

az egyházszervezői munka kiteljesítése és az Isten hajlékainak megépítését kísérő parókiák emelése (Feldebrő, Soroksár, Sződ, Ecser stb.), és ezzel az önálló plébánialapítások (Soroksár, Ecser, Sződ stb.) egyik fontos feltétele teljesült.29

A sződi szájhagyomány eredete Sződön 1744-ben az épületek anyaga vályogból, fedele pedig zsúpból készült, vélhetően a korábbi plébánia is. Ezért kön�nyen érthető, hogy a nemegyszer kitörő tűz nagy pusztítást okozott a faluban. 1744-ben majdnem az egész község és a templom leégett, 1755-ben pedig egy kenyeret sütő lány gondatlanságából fél óra alatt 36 ház hamvadt el. A tűz délután 2 órakor ütött ki, amikor a lakosság kint dolgozott a földeken, és így alig tudott a veszély meggátolására bármit is tenni.30 A falusi templomokat általában nem a falu közepére, hanem inkább annak szélére építették. Ha ugyanis a helységben tűz ütött ki, s ez nem volt ritkaság – a paA plébánia építésének korabeli bejegyzése rasztasszonyok elővigyázatlanul a kemence a Historia Domusban (1778) körül szárították a szőtteshez, ruhához Grassalkovich I. Antal aláírása való kendert –, a falu percek alatt porrá égett. Szalma- vagy nádtetős váegy sződi levélen (1771) lyogházaknál még aránylag könnyen ment az újjáépítés, szemben a szilárdabban, nagyobb költségen emelt egyházakkal.31 Az állandó tűzveszély oka volt még az is, hogy a főzés a parasztházakban nyitott tűzhelyen történt, a füstlyukon keresztül távozott a füst és a gőz, a szikra pedig könnyen a padlásra került. Ilyen házak voltak tehát a faluban, de a plébános (Budgyiáts Ignác) akkori lakása sem volt ezeknél különb. A Canonica Visitatio (a püspök, főesperes ellenőrző látogatásának bejegyzése, másképpen „pasztorális”) szerint: „Amennyiben a plébániai iratokból megtudható, Sződön a Vácz-Kis-Hartyáni anyaegyházból való kiválás után, 1740-ben a plébános számára olyan házat jelöltek ki, amelyet egykor uradalmi tisztviselők laktak. Két lakószobából állt, melyek a plébános rendelkezésére álltak, a harmadik a család részére, továbbá volt még konyha, ebédlő és éléskamra. Durva cserépanyagból emelték, nádtetővel, igen rossz állapotban volt. 1774. június 24-én ebbe az elhanyagolt, koszos (!?) épületbe tért be vihar és jégeső elöl az eminenciás bíboros és herceg Migazzi Kristóf váci püspök kíséretével együtt, gödöllői útjáról visszatérően, megvárva ebben a kényelmetlen helyzetben, több mint két órán át, a borzasztó vihar múlását.” 32 Talán erről a Sződön tomboló viharról jegyezték fel Vácott a szélsőséges időjárási események és elemi csapások között 1774. május 18-án a következőket: „A heves zivatartól a város lakossága rendkívüli ijedelemben volt. A jégszemek közel galambtojás nagyságúak voltak, s a jégverés fél órán át tartott, a legtöbb ablakot bezúzta.” 33 Azonban, még ha a krónikás pontosan is jegyezte fel a dátumot, és a két vihar nem ugyanaz – tekintettel a két dátum közötti 37 nap eltérésre –, az bizonyos, hogy az égiháború félelemre adott okot a Sződön átutazó kardinálisban is. Tényként megállapíthatjuk, nem Mária Terézia, csupán Migazzi járt, utazott át a vihar időpontjában Sződön. Érdekességként említést érdemel, az uralkodóház egy tagja ténylegesen vendégeskedett a településen illetve az ahhoz tartozó Csörög-pusztán. Ugyanis a nemes Mayerffy serfőző dinasztia alapítója, Franz Mayer (1742–1805) bajor serfőzőmester nagy vállalkozásba kezdett, és az óriási Grassalkovich-uradalomnak részét alkotó, Vác mellett elterülő Csörög-pusztát bérbe vette. Hatalmas ménest, juhaklokat és marhahizlalót létesített. Ő építtette Csörög-pusztán, az abban az időben új divatú, oszlopos kúriát (Mayerffy-Lipovniczky-Rudnyánszky-Tragor-Holló kúria). A kúria a Vácról Váchartyánba vezető út mellett áll. Híres volt Mayerffy József (1775–1824) csörög-pusztai ménese. A családi hagyomány szerint 1792-ben Ferenc trónörökös (a későbbi I. Ferenc császár és király, 1792–1835) vendége volt a csörögi kúriának, amikor a koronázásra Bécsből Budára tartott.34

12

A Grassalkovich-birtokkomplexum kiemelt fontosságú sződi plébániaépülete és annak előzményei A sződi templom építtetője Grassalkovich I. Antal 1771-ben halt meg. Migazzi Kristóf (Trento, 1714 – Bécs, 1803) váci püspök (később bécsi érsek és bíboros) 1774-ben előírta a plébánosoknak a historia domus (plébániatörténet, háztörténet, az egyházközség írott története) vezetését.35 Az ebben található utólagos bejegyzés szerint 1771Migazzi pecsétlenyomata (1757) ben Grassalkovich I. Antal végrendeletében megemlékezik a sződi templomról: „(...) Hatodszor. Azonkívül az Ecseri és Sződi Templomokat és Plébániákat meg építvén az oda való Parochiákat néhai M(éltó)ságos Váczi Püspök Gróf Althan Püspökkel tett Contractusom (szerződésem) szerént úgy fundáltam (alapítottam), hogy az oda való plébánosok minden szombaton sz(ent) misét érettem és maradékimért mondjanak magam Cassájából lévén esztendőnként mindenikének harminc forintja (...)” 36 1771-ben, apja halála után Grassalkovich II. Antal (1734–1794) vette át a birtok irányítását, aki 1784-ben birodalmi hercegi címet kapott, melyet igen kevés magyar család (Batthyány, Esterházy, Grassalkovich stb.) nyert el. Grassalkovich Antal nemes terveinek végrehajtójaként a szembetegségben szenvedő, Grassalkovich végrendeletének kivonata majd később, 1769-ben megvakuló özvegye,

a Historia Domusban (1771)

Klobusiczky Terézia – aki Grassalkovich I. Antal harmadik felesége (egyszemélyben II. Antal mostohaanyja és nagynénje is) volt – építtette a sződi emeletes parókia épületét 1778–1781 között.37 Az egyházmegyében csak néhány ehhez hasonló, reprezentatív, műemlék jellegű, emeletes plébániaépület található (Fót, Mogyoród). Az 1740-es években a gödöllői uradalom szervezetileg ispánságokra tagolódott (Gödöllő, Sződ, Zsidó, Ecser), majd a kerületek (districtus) száma néggyel szaporodott (Isaszeg, Csömör, Dunakeszi).38 A kerületek élén ispánok álltak, akik a központból kapott utasítások alapján saját hatáskörükben vezették a gazdálkodást. 1795-ben a sződi kerület a IV. számú volt.39 A Grassalkovich-uradalomban már 1746-ban három ispán létezéséről tudunk: Sződön, Zsidón és Egresen.40 Grassalkovich a majorságait az ispánjaival irányította. Elképzelhető, hogy a sződi ispán mint uradalmi tisztviselő lakása lett később a plébános szűkös lakhelye. Ezt a tényt az is alátámasztja, hogy a mai plébániaépület alatt található pince talán már az épület építését megelőzően is létezhetett, mivel annak vonala nem követi az épület alaprajzát. Ne feledjük el: Grassalkovich volt a kegyúr; a sződi

13

Klobusiczky Terézia feltételezett portréja. Fogadalmi kép (Gödöllői Királyi Kastélymúzeum)

plébániaépület, templom és temető ekkor egy összefüggő egyházi és egyben világi birtokot is jelentett a községben.41 Gödöllőn a birtokosnak volt számtartója (rationista), a debrői uradalomban tiszttartója (provisor), de ugyanakkor a gödöllői vezető gazdasági tisztviselőket néha felügyelőként, azaz jószágkormányzóként (inspektor, prefektus) is emlegették. A gödöllői uradalom több helységében viszont csak ispán (spanus) működött.42 Az ispánok között kasznárok (frumentarius) is voltak, akik a rájuk bízott ispánságokon túl a magtárakat is kezelték. 1799-ben a szűkebb gödöllői uradalom nyolc területi egységből állt. A sződi körzetben a kasznár alá tartozott még Dunakeszi, Kisszentmiklós, valamint Alag, Csörög és Göd puszták.43 A fent említett ispánságok közül a sződiről csak a következőket tudjuk: Sződön nagyon sok éven át, mintegy 50 évig Krachiz András (1681?–1793?) ispán (spanus) szolgálta hűen a Grassalkovichokat A Grassalkovich-birtokkomplexum Sződ környéki területei (1795) (I. és II. Antalt), mely szolgálat elismeréseként élethossziglan egy teljes jobbágytelket adományozott neki a birtokos. Krachiz gróf Grassalkovich I. Antalt jóval túlélve, 1793. január 12-én, 112 évesen (!?) hunyt el.44 Ezzel ellentmondó tény, az 1770-es Urbárium Tabellájában Krachiz nevű telkes (sessio) nem található. Érdekes, de ha az ötvenévi szolgálatot az ispán halálának időpontjából (1793) visszaszámítjuk, az 1743-as évet kapjuk. Ebben az évben kezdte el építtetni Grassalkovich a sződi templomot. Elképzelhető, hogy Krachiz ispán mint a földesúr megbízottja felügyelte és irányította az építkezést.45 Az ispánok gyakran a jobbágyok közül kerültek ki, mivel ízigvérig a gyakorlat emberének számítottak. A birtok kerületeinek eredményes gazdálkodása nagyrészt rajtuk múlott. Az ispánok szedték be az adókat és irányították a mezei munkálatokat. A Grassalkovich-uradalom – mint minden más nagybirtok – az alávetett jobbágynépet nemcsak gazdaságilag irányította, adóztatta, robotoltatta, hanem bírósága elé is vonta: ez az intézmény volt az úriszék. Tisztük szerint az uradalom ispánságai élén álló ispánoknak volt a kötelességük az uradalom ellen elkövetett, de minden, az ispánság területén elkövetett és tudomásukra jutott bűnesetet, az uradalom központi vezetésének, úriszékének jelenteni. Sokszor maga az ispán volt a vádló az úriszék ülésén.46 A 19. században a sződi uradalom tiszttartója (gazdatisztje) volt Kovacsóczy Mihály (?–1826) is, akinek hasonnevű, később híresA plébániaépület udvar felőli homlokzata sé vált, publicista-lapszerkesztő fia Kossuth egyik ellenfele volt.47 Ifjabb Kovacsóczy Mihály (1801–1846) a Pallas Nagy Lexikona szerint sződi születésű. Ha ezt az adatot hitelesnek tartjuk, akkor apja sződi működése idején született a faluban. (A Magyar Életrajzi Lexikon és Szinnyei József: A magyar írók élete és munkái című kötetek szerint viszont Gödöllőn született.) III. Antal idejében a Lipovniczkiak által bérelt sződi (csörögi) bordézsmát 1848-ban a sződi nemes (?) és nemzetes vitézlő Dinka Donáth kasznár úr (számadó ispán, frumentarius) szedte be.48 (Elvileg a kasznár a magtár, azaz a gabona és a malmok, míg a kulcsár a pince, azaz a bor és a szőlőmunkák felett rendelkezett.) A 19. század derekán több ispánság – így 1853–1858 között a sződi – élén is megfordult Markovics Miklós ispán49 (volt 1848–1849-es Wüttenberg-ezredbeli honvéd-huszár hadnagy, később gárdatiszt), akinek vélhetően

14

A Canonica Visitatio részlete (1777) leszármazottja a sződi születésű Markovics Sándor (1856–1909) tanár, újságíró, nyelvész (Sződön más Markovics nevű lakos nem ismert).50 A plébánia korábbi eredetét támasztja alá a sződiek 1768-ból származó nyilatkozata, mely szerint: „(…) Templomunk nem volt; az mélt. (óságos) uraság fundamentombul (alapoktól) szép templomot épített számunkra (a jelenlegi barokk templomot), plébánussal, valamint már fellül jelentettük, providealt (gondoskodott) és részben fundálta (alapította), s maga uraságh házát számára rendelte s engette ingyen és szőlőt is vett a plébánus számára (…)” 51 Tehát a jelenlegi plébániaépület helyén a sződi ispán háza – az uraság háza állt – s ez lett a későbbi paplak. Az ispán urának, a földbirtokosnak tulajdonát képező házban lakott. „Végül is az excellenciás grófnő, Klobusiczky Terézia (1709–1781), gyaraki Grassalkovich Antal gróf úr özvegye és végrendeletének végrehajtója 1778-ban új, valóban méltó plébánia építését kezdte el és három év múlva be is fejezte.” 52 Azonban Grassalkovichné nemcsak a plébániaépület felépítésén fáradozott, hanem korábban szintén ő finanszírozta a leszakadt sződi sekrestyemennyezet 1772-ben történő újraboltozását is.53 Amikor a Canonica Visitatio az új plébániaépületről ír, utalás történik annak elődjére, a korábban az ispán által lakott házra is. Igaz ugyan, itt magtárról, nem pedig házról esik említés, azonban ne felejtsük el, hogy sem a Historia Domust, sem pedig a Canonica Visitatiót nem az események időA Historia Domus első lapja (1740) pontjában, hanem később jegyezték le. A Historia Domusok vezetését a püspök 1774-ben rendelte el, a sződi Canonica Visitatiók pedig az 1746., 1754., 1760–1761., 1777., 1810., 1828. évben készültek.54 1828-ban a Canonica Visitatio a következőképpen ír a plébániaépületről: „Ennek a háznak mind az alapja, mind a többi része szükségszerűen szilárd anyagból kellett készülnie, mivelhogy egy emeletes és egy magtár (granárium) döngölt talajára épült. Az épület jelenleg jó állapotban van, egyedül a külső festés, az ablakok és az ajtók zárai szorulnak javításra. Sajnos az ajtószárnyak nincsenek zsaluval ellátva, a gyakori jégeső a plébánosnak sok költséges kárt okoz, amint a folyó évben június 23-án 21 nagy ablaktábla és 15 kisebb tábla sorban kitört apró darabokra. Amint a téli időkben az ablakok módfelett nagy és szellős keretei miatt a fűtést – az 1777. évi augusztus 9-i Canonica Visitatio észrevétele szerint – a hasáb vagy rőzse tüzelőanyag tekintetében is vétkes pazarlásnak minősült.

Az 1828. évi Canonica Visitatio első lapja

15

A tető zsindelyezett, Klobusiczky Teréz őkiválósága 1781-ben hozta rendbe, kényelmes lakóházat alakítva ki, az alsó részben három hálószoba, konyhahelység, tálaló, a felső részben, pedig öt lakószoba van. Van két istállója, a kocsisnak pihenőhely, három disznóól, 100 négyszögöl udvar, 800 négyszögöl kert, a kerítés az első udvar részére romos fal, a többi részen és a kertnek szinte semmi kerítése nincsen. A plébániaépület költségeit a nagylelkű kegyúr (ti. Grassalkovich család) fedezi. E kötelezettségnek az alapja a nagylelkű kegyúr jótékonysága, aki a tágas épületeket alapjaiktól kezdve építtette és kezdettől fogva meg óvta, - egyedül ez várható tőle. A kerítés, a kert, az udvar javítása, megőrzése a Canonica Visitatio szerint a sződi közösségre (communitasra, azaz a falu közigazgatására) tartozik, mely kötelezettséget mindez ideig mellőztek a parochus (plébános) kárára. Ámbár a plébános jelentősebb jövedelméből a plébániai épületek gondját, a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően nem köteles viselni, mivel a hozzá szükséges jövedelemmel nem rendelkezik, ennek ellenére a kisebb javításokat akárki megteszi.” 55

A plébániaépület leírása és belső tereinek ismertetése A Sződ, Dózsa György út 189. szám (hrsz. 120.) alatt álló plébániaépületet a 7351-es törzsszámon 1958-ban vették fel az országos műemlékjegyzékbe, és ma is a kiemelt műemlékek közé sorolják (M II. műemléki besorolás, védési határozat száma: 22509/1958). Ha építészeti szempontból kívánjuk leírni ezt a szép parókiaépületet: a copf vagy más néven későbarokk (a nyugtalan, lobogó barokk kései, kiegyensúlyozott irányzata), stílusú plébániaház műemlék jellegű, zárt sorú, téglalap alaprajzú, egyemeletes épület, mely a templommal szemben található. Négytengelyes főhomlokzatán kettős övpárkány választja el a földszintet az emelettől. Az utóbbi falsávokkal négy részre osztott. Ezekben és a földszinten négy-négy, szalagkeretes ablak található. Az emeleti ablakok felett a széles szemöldökpárkányok A plébániaépület utcai homlokzata (2008) a főpárkányhoz csatlakoznak. Oldalhomlokzatai övpárkánnyal elválasztottak, két szalagkeretes ablakkal. Udvari homlokzata előtt korlát nélküli háromkarú lépcsőfeljárat található. A földszinti ablakokon bújtatott rács van.56 Belső tere a Historia Domus korabeli leírása alapján: az alsó térségben van három hálóhelyiség, éléskamra, konyha és ételkiosztó (tálaló), a felső térségben pedig öt hálószoba. A helyiségek részben boltozatosak.57 Az arányos, magtár-tömegű plébániaépület méretei az alábbiak: hossza 19,4 méter, szélessége 12,4 méter, magassága 14,4 méter, alapterülete szintenként 240 négyzetméter. Az épület, elhelyezkedését tekintve, szabadon álló, részben alápincézett, földszint és egy emeletes, kontyolt, 40o feletti hajlásszögű, nyeregtetős ház. Alaprajzi elrendezését tekintve kéttraktusos, középfalas. Az épület főfalai mészhabarcsba rakott kő-tégla vegyes alapokon nyugszanak. Az alapok szélessége 80-85 centiméter, alapmélysége változó, pincepadozat alatt 45 cm, a földszinti részen 90-100 centiméter. A pince dongaboltozatos kialakítású. Az épület tömör téglafalazatú. A földszinten a külső főfal 80-85 centiméter vastag, a középfőfal 60-65 centiméter, ugyanez az emeleten 60, illetve 45 centiméter vastagságú főfallá csökken. A belső válaszfalak 15–30–45 centiméter változó vastagságúak. A földszinti födém téglaboltozatos úgynevezett csehsüveg födém, míg az emelet feletti zárófödém egyes helyeken keresztboltozatos. A tetőszerkezet alsó kötőgerendás, két állószékes, ferdetámaszos kialakítású. Az épület helyiségeinek jelenlegi funkciója és mérete; a földszinten: előszoba 14,7 m2, iroda-előtér 20 m2, iroda 20,8 m2, fürdőszoba 4,6 m2, fürdőszoba 6,1 m2, kamra 4,5 m2, étkező 17 m2, konyha 23,8 m2, közlekedőtér 12,9 m2, hittanterem 24,6 m2, valamint lépcsőház. Az emelet helyiségei: előtér 15,4 m2, előszoba 17 m2, szoba (korábban plébánosi lakosztály) 22,6 m2, szoba (korábban plébánosi lakosztály) 30,8

Korabeli cserépkályha a plébánián

16

m2, nagyebédlő-tanácsterem 39,5 m2, vendégszoba (korábban káplánszoba) 36,4 m2, fürdőszoba 6,9 m2, fűtőfolyosó (!), padlásfeljáró, valamint lépcsőház.58 A káplánszoba elhelyezésével kapcsolatban az 1920. évi püspöki látogatás kifogást emelt: „(…) a káplánszoba jelenlegi elhelyezése nem megfelelő, mert a cselédség szobái közé van ékelve (...) az új káplánnak már az emeleten legyen szíves szobát kijelölni (ti. a plébános). Az emeleti lakás oly tágas, hogy Krchnák (János) esperes úr kényelmében legkevésbé zavartatnék, egy szobát átengedhet (…).” Ekkor tehát egy ideig a földszinten lakott a káplán (segédlelkész).59 A tanácsterem-ebédlő korabeli facsillárja A plébános nyugodt pihenését szolgálta az emeleti fűtőfolyosó, mely lehetővé tette, hogy a szobákba történő bejárás nélkül, közvetlenül az előtérből lehessen a cserépkályhákat (4 db) fűteni és tisztítani. Hasonló fűtőfolyosó a gödöllői Grassalkovich kastélyban tekinthető meg. Az épület 20. századi jelentős felújításai: 1978-ban tetőszerkezet felújítása, 1979-ben ablakok cseréje, 1980-ban külső renoválás60, 2006-ban tetőszerkezet-rekonstrukció és héjazatcsere, 2007-ben műemléki falkutatás – mely korabeli falfestményeket nem tárt fel –, az elektromos hálózat cseréje (emeleten), fürdőszobák felújítása, riasztórendszer telepítése, korabeli padlózat felújítása. A homlokzat renoválása Sződ Község Önkormányzata támogatásával, a Nemzeti Kulturális Alaptól pályázat útján nyert pénzzel, a sződi születésű, Vác-deákvári plébános-kanonok, Mészáros József (1924–2006) adományából és a hívek felajánlásaiból 2008-ban lett befejezve.

Migazzi és a Grassalkovichok templomépítő tevékenysége A Grassalkovichok által építtetett plébániáknak fontos rendeltetése volt: nemcsak vallási, de néhány közülük szellemi központnak is számított. A sződi parókia emelete úgy volt kialakítva, hogy ott A plébánia és a tempomtorony főúri találkozókra is sor kerülhessen.61 A kegyúr gróf alkalmanként a plébánia kertje felől szívesen vendégül látta volna itt Migazzi váci püspököt, akivel szoros barátságot ápolt, de Grassalkovich I. Antal ezt már nem élhette meg, hiszen az épületet csak 1781-ben adták át, ő pedig már 10 évvel korábban, 1771-ben meghalt. Vélhetően fia, II. Antal, aki atyai jó barátjának tartotta Migazzit, lehetett a sződi találkozókon a vendéglátó. Az épülettel kapcsolatban érdekességként megemlíthető, hogy III. Antal idejében, 1805-ben, a napóleoni háborúk idején Sződre hoztak egy fogoly francia tábornokot, J. Bapt. Graindorche-t, aki a december 3-át követő néhány napon a plébánián tartózkodott.62 Grassalkovich I. Antal birtokszerzései nem voltak mindig erkölcsösek, visszaélt kamaraelnöki (Camerae Regiae praeses) pozíciójával, és Pest-Pilis-Solt vármegye területének egynyolcada a kezébe került. 1767-ben már Pest megye második, a világi birtokosok között pedig első számú főura. A párját ritkító birtokszerző aktivitását mutatja az is, hogy országos kitekintésben – az úrbérrendezéssel érintett földek vonatkozásában – a tízezer holdon felüli 62 birtokos között ugyanekkor a hatodik helyre emelkedett a rangsorban.63 Érdekes lenne megtudni, van-e összefüggés a visszaélések során kialakult lelkiismeret-furdalás és aközött, hogy élete során összesen 33 templomot építtetett illetve újított fel.64 A templomok építtetése és plébániák állítása mögött Mária Terézia királynő hatása sem zárható ki. Míg a patrónus Grassalkovich saját birtokain építkezett, addig Migazzi, a tudós főpap és jeles műgyűjtő sem bánt szűkmarkúan az egyházmegyével és a váci püspöki uradalom falvaival; működése alatt 24 templomot építtetett és 7 plébániát szervezett meg.65 Migazzi, a műveltségében európai színvonalú, ambiciózus mecénás húsz esztendő alatt 600 ezer forintot ruházott be egyházmegyéjébe.

17

Felekezeti iskola és templom, velük szemben a plébániaépület (képeslap, 1930-as évek) Grassalkovich is osztotta a kor uralkodó ideológiáját, mely szerint a békés és sikeres munkálkodáshoz szükséges az „alattvalók” lelke feletti atyai felügyelet, az egyház segítségével. Kegyúri kötelezettségei bőkezű vállalásával megnyerte a papság és a váci püspök bizalmát, rajtuk keresztül pedig a jobbágyfalvak lakosainak szimpátiáját. A templom- és plébániaépítések az uradalmi központok településszerkezeti kialakításának fontos eszmei-fizikai elemeit képezték: a települések központjait többnyire az urasági épületek (kastély, úrilak), az anyaszentegyház épületei (templom, parókia, ispotály, iskola) és a gazdasági célokat, illetve az uradalom működését szolgáló építmények (tiszti lakások, fogadó, magtár stb.) alkották.66

A plébániaépület berendezése A sződi templom és parókia építésén kívül Grassalkovich I. Antal a kegyúri jogból fakadóan stabil, gazdaságianyagi háttérrel, illetve a plébánia számára állandó jövedelem biztosításával is hozzájárult az egyházközség, és így a település fejlődéséhez. A főúr a szükséges „felszereléssel” is ellátta, sőt a bagi, gödöllői, isaszegi, máriabesnyői plébániákhoz hasonlóan a sződi plébánia is a korabeli műveltség bástyájának számított, mivel a kor viszonyai között jól felszerelt, kisebb könyvtárral rendelkezett.67 A kegyúr az uralkodóház tagjait, egyházi előkelőségeket ábrázoló portrékat is adományozott kiemelt, kedvenc plébániáinak (Máriabesnyő, Sződ).68 Sződön a plébánia emeleti ebédlő-tanácstermében látható Migazzi püspök, Mária Terézia és II. József 1991–1993 között restaurált, korabeli, 18. századi portréja, melyek a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény kiállításain is többször nagy sikert arattak („Szentek szobrai” – 2002, „Liturgia és művészet” – 2003, „Ő fölségeik eljövetelére” – 2004).69 A vászonra festett olajképek műleírása a következő: Migazzi érsek mellképe70 F. A. Palko után, 18. századi, magyar (?) festő, 90,5 x 73 centiméter nagyságú képe. A mellkép sötétbarna háttér előtt jelenik meg. Fejét kissé jobbra fordítja, azon fehér parókát hord. Ruhája érseki, vállán világos színű szőrme, vörös palásttal. Alatta csipke karing. Nyakában drágakövekkel (brill?) ékesített aranylánc. Bal keze finoman tartja a palást egy darabját. Fején érseki sapka. E kvalitásos mellképet a Magyarország műemléki topográfiája című könyv Martin van Meytens (Stockholm, 1695 – Bécs, 1770) svéd származású, Ausztriában működő – Mária Terézia királynő udvari művészének tekinthető

18

– festő körének alkotásaként ismerteti. Elképzelhető, hogy a plébánia a festményt Migazzi 1774. június 24-i látogatása (viharba kerülése) emlékére kapta.71 Mária Terézia öregkori portréja72 Ismeretlen festő 18. századi, 63,5 x 45 centiméter nagyságú képe. Az arc sötétzöld háttér előtt jelenik meg. Fejét kissé balra fordítja, azon fátyol hull alá. Ruhája szintén fekete, mellén érdemrend. Nyakában fekete selyemkendő. II. József portréja73 Ismeretlen festő 18. századi, 63,5 x 44,5 centiméter nagyságú képe. Az arc sötétzöld héttér előtt jelenik meg. Fejét kissé jobbra fordítva tartja. Sötétzöld kabátján vörös gallér. Nyakában aranygyapjas rend, mellén szíve felől két kitüntetés látszik. Alsó ruházatát nyakban csipke díszíti. Mária Terézia és II. József Sződön látható képe vélhetően, már Mária Terézia uralkodását (1740–1780) követően, fia, II. József királyságának (1780–1790) időszakában (vagy esetleg kettejük közös, ún. társuralkodói időszakában, 1765–1780 között) készült. Egy bizonyos,

Migazzi Kristóf mellképe (sződi plébánia, 18. század)

Mária Terézia időskori portréja (sződi plébánia, 18. század)

II. József portréja, nyakában az aranygyapjas renddel (sződi plébánia, 18. század)

19

az idős Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc halálát (1765) követően szinte már csak fekete ruhában jelent meg társaságban. A Grassalkovichok plébániáin a könyvtárakba az egyházi szerzők munkái mellett a kor barokk szerzőin kívül hasznos ismereteket tartalmazó kiadványok is felkerültek a polcokra.74 A sződi plébánián lévő, 1610 és 1825 között kiadott könyvek 182 kötetes könyvtárt képeztek, mely hat nagy csoportra volt osztva: oratores - prédikációk és beszédek (58 kötet), historici – történelem (26 kötet), juridici – jogtudomány (8 kötet), theologi – hittudomány (60 kötet), philosophici – filozófia (5 kötet), miscellanea – vegyes könyvek (25 kötet).75 Az egyházközség ezen értékes könyveit részben a Váci Egyházmegyei Könyvtárban helyezték el.

Egy régi könyv a plébániáról (1766)



A sződi plébánia 1888. évi leltára Fundus instructusok Darab

Tárgy megnevezése

1

könyvszekrény puhafából

1

fakanapé

3

szék puhafából (1 használható, 2 rossz)

3

asztal puhafából (1 hosszú, 1 közönséges, 1 kerek)

20

1

fényezett, furnírozott, szép ruhaszekrény (antik)

1

üvegajtós, pohártartó szekrény

1

üvegajtós, könyvszekrény

1

cselédágy puhafából (rossz állapotú)

1

3 fiókos ruhaszekrény

1

Tékozló fiút ábrázoló kép

1

Krisztus-kép

1

Ferencz király (József császár) festmény

1

Migazzi Cardinalis festmény

1

Mária Terézia festmény

1

Európa térkép (francia)

1

Egyházmegye térképe

1

Peitler Antal püspök arcképe rámában

1

Roskoványi Ágoston püspök arcképe (ráma nélkül)

1

28 akós kád keményfából, puhafenékkel

3

hordó (270 literes, 536 literes, 5 akó 12 pintes)

1

10 lábnyi létra

1

háromfogú vasvilla

1

véka keményfából

1

falapát gabonaszedésre

1

teljes főzőmasina (sparherd)

1

3,25 méter hosszú, 2,15 méter magas, 6 fiókos stellage (állvány)

1

fényezett, keményfa ágy (káplánszobában)

3

puhafa szék (káplánszobában)

1

fényezett, furnírozott, ruhás garderobszekrény

1

puhafaasztal fiókkal

1

dívány (rozzant)

1

köpőláda

2

közönséges vaskályha

2

zöld cserépkályha

1

puhafa lóca

A plébánián vélhetően a Grassalkovichok birtoklásának idejéből származó korabeli bútorok a következők: biedermeier stílusú éjjeliszekrény; 1 db 10 karú, hársfából faragott aranyozott csillár; 2 db nagyméretű, intarziás asztal; nagyméretű könyvszekrény; zöld színű cserépkályha.

A kegyúr által adományozott szakrális tárgyak és szobrok A kegyúr által Sződre, továbbá Hatvanba ajándékozott cibóriumok, áldoztató kelyhek viszonylag szerény díszítésűek voltak, készítésükkor fő szempontként a rendeltetésszerű használhatóság került előtérbe.76 A sződi aranyozott ezüstcibóriumokat, a három kvalitásos sződi festményt, a templom Madonna-szobrát, valamint a 18. századi könyvtárállomány több darabját 1997-ben a Gödöllői Városi Múzeum „A Grassalkovichok barokk kincsei” című egyházművészeti kiállításán mutatták be.

21

A sződi templom Grassalkovich korabeli, három szertartáshoz használt edénye, aranyozott cibóriuma 1. A kehely leírása: Hatkaréjos talp, szögletes száron gerezdelt, körte alakú nódusz (csomó, gomb), sima kupa. Talpa szélén felírás: „Sződ 1781”, továbbá Pest város jegye, H évbetű, mellette „M A” mesterjegy, ötvösjegy. Magassága: 35,5, talpátmérője: 14,8, kupaátmérője: 9,3 centiméter. Készítette Ábrahámffy Mihály pesti ötvösmester 1781-ben.77 2. Cibórium: 18. századi, magassága: 28, talpátmérője: 13,5, kupaátmérője: 8,2 centiméter.78 3. Még egy cibórium található a plébánián, melynek méretei a következők: magassága: 28,6, talpátmérője: 12,8, kupaátmérője: 10,6 centiméter. „M A” ötvösjegy. 1771-ben Ábrahámffy Mihály ötvösmester készítette.79 Ábrahámffy Mihály (?–1787k) ötvösmester Vágújhelyről származott, 1756-tól pesti polgár volt, kevés műve ismeretes.80 A sződi plébániatemplom Grassalkovich korabeli berendezési tárgyai

Sződi barokk cibórium (18. század)

Madonna-szobor Szűz Mária a gyermek Jézussal. 18. századi. Anyaga hársfa. Méretei: 110 x 50 x 25 centiméteres, hasábba foglalható, körplasztika. Az álló Mária-szobor kinyújtott bal karja tenyerén az áldó kéztartású gyermek Jézus ülő szobrát tartja. A Mária figura enyhe S tartású, a földig érő ruha derékban húzott, a ráboruló köpeny a nyaknál díszkapoccsal összefogott és a bal oldalon lelógó övnél visszahajló. A szobor, mely vélhetően magyar munka faragását – a barokk jegyeken túl – a karakteres arc és a lágy redőzetű ruha egyéníti. Különösen szépen faragott Mária kontyba koszorúzott haja. A Mária-szobor fejére másodlagosan (a faragásnál később) felhelyezett korona látható. Mária rózsaszín és vöröses ruhájú, kék köpenyes. A haj vörösesbarna, cipője ezüst, a kendő szürkésfehér, a korona arany, a posztamens zöld színű. A lapos hasáb alakú posztamensen álló Mária jobb cipője alatt arc nélküli holdsarló látható. Mária másik kezébe az 1997-ben lefolytatott restauráláskor attribútumként hiányzó jogart pótolták.81

Madonna-szobor a restaurálás előtt (Sződ, 18. század)

Angyalszobor (Szent Mihály arkangyal?), 18. századi. Magassága körülbelül 140 centiméter. Repülő mozgású, szárny nélküli angyal, válláról a bal oldalon végig kék színű, aranyozott díszű és rojtú drapéria

A templom angyalszobra (Sződ, 18. század)

22

omlik le, melynek a végén bojt van. Jobb karjával a templomba betérőket inti az oltár felé. Mezítelen, fehér kréta színű testét deréktájon csupán egy aranyszínű kelme fedi.82 Szószék Anyaga fa, stílusát tekintve rokokó. Feljárata a sekrestyéből nyílik, mellvédje levéldíszes volutákkal (csigadíszekkel) három részre osztott, a középsőn Magvetőt ábrázoló dombormű leírása: kék mezőben zöld földön vörös ruhás és fehér mantikával (átalvetővel) övezett férfi jobbjával földre magot vet, melyet röpködő madarak vesznek körül, baljában, pedig kardot tart. A baldachinon (hangvetőn, mennyezeten) váza, mellette a négy evangélistát szimbolizáló szobor. Az angyal (ember) Mátét, az ökör Lukácsot, az oroszlán Márkot, a sas Jánost ábrázolja. 1761-ben vették 39 forintért.83 A templom mai főoltára neobarokk munka, a műemléki topográfia szerint 1904ből származik. Művészeti kvalitásában meg sem közelíti a szomszédos vácrátóti templom barokk oltáregyüttesét. A mai oltár helyén korábban nagyméretű, régi, olajfestésű, Mária Magdolnát ábrázoló oltárkép volt látható, melyet az egyházközség 1926-ban dr. Hanauer István püspök kérésére a váci szemináriumnak ajándékozott. Ez a kép e tanulmány megírásakor a váci fehérek temploma folyosóján volt elhelyezve.

Mária Terézia magyarországi látogatásai Mária Terézia nem utazott sokat, a birodalmon belül csak kisebb távolságokra tett kirándulásokat. A királynő a korabeli útviszonyok miatt nem szeretett a hintókon rázkódni, de a gyakori gyermekáldás is akadályozta ebben. Három nagyobb magyarországi udvari utazását (Hofreise) jegyezték fel. Pest-Pilis-Solt vármegyében Mária Terézia kétszer tett látogatást, 1751-ben Pest-Budán és Gödöllőn járt, 1764-ben pedig Vácott és Budán. Harmadik magyarországi útja 1773-ban a Bécshez közeli Eszterházára (a mai Fertődre) vezetett. Váci látogatásának különlegessége volt, hogy a pozsonyi diétáról (országgyűlésről) nem fogattal, hanem hajón érkezett. A váci várostörténet lapjai nem véletlenül jegyezték fel kiemelkedő jelentőségű eseményként az 1764-es uralkodói vizitet. Az eseményre való felkészülés jegyében történt tudatos városfejlesztés eredményeképpen a középkori romokat elbontották, új épületeket emeltek, köztük a székesegyház építését meggyorsították, püspöki palotát építettek, ispotályt hoztak létre, kikövezték az utakat, új konviktust (nemes ifjak nevelőintézete) építettek stb. Migazzi városformáló munkássága legfőképpen a város főterén (Március 15. tér) mutatkozik meg. Vácot Migazzi tette Váccá. A királynői látogatás Magyarországon egyedülálló emléke a Vácott ma is látható diadalív, melyhez hasonló e korból Európa-szerte is csak Innsbruckban lelhető fel.84 Mária Terézia a vármegyében tett egyik utazása sem érinthette Sződ falut. A népi emlékezés összemosta a fent említett két látogatást, mivel az anekdota szerint Vácról Gödöllőre menet érintette útja során a községet és került ama bizonyos viharba, amit 1774-ben, pontosan tíz évvel Mária Terézia váci látogatását követően Migazzi vészelt át a sződi plébános kényelmetlen hajlékában.85

Utazás Mária Terézia korában

23

Azt, hogy a plébánia építtetőjeként miért Mária Terézia neve maradt fent az emlékezetben, és miért nem Klobusiczky Teréziáé, talán egyszerű a válasz. Mária Terézia királynőként közismert személy volt, mint ahogy az egykori festmények is mutatják, rendkívül csinos is volt. Mária Terézia a kor ízlésében, nőideáljában előkelő helyet foglalt el, míg az 1769-ben tragikus módon szeme világát vesztett Klobusiczky Terézia grófnő, a volt kegyúr özvegyeként a tót ajkú sződieknek kevéssé volt ismert és vonzó.

Migazzi és a Grassalkovichok barátsága Arra, hogy Grassalkovich mint mecénás kegyúr miért vette tervbe a plébániaépület megépítését, többféle magyarázat is kínálkozik. Lehet, hogy volt valamilyen megfelelési kényszere Migazzival szemben, akivel, mint tudjuk, szoros barátságot ápolt, és aki ekkor már másodízben foglalta el a váci püspöki széket. Az is lehet, hogy saját birtoka a váci püspökséghez legközelebbi pontján (Váctól 7 kilométerre) kívánta a jövőben minél gyakrabban vendégül látni Migazzit. Földrajzilag közel került ezzel a püspökhöz, de nem vált vendégként annak terhére, sőt még el is mondhatta (volna), hogy ő az eminenciás bíboros vendéglátója. A gödöllői kastély úgynevezett bíbornofolyosója őrzi a kor két nagy katolikus vezéregyéniségének, Migazzi váci püspök és Grassalkovich kamaraelnök gyakori találkozásainak emlékét. Migazzi Mogyoródon (állítólag eredetileg vadászkastélynak szánt emeletes, barokk plébániát emeltetett 1771-ben86), Grassalkovich pedig Sződön építkezett azzal a céllal, hogy egymást minél gyakrabban vendégül láthassák.87 Migazzi kardinális (bíboros) a váci püspökségről való lemondása után is többször ellátogatott Gödöllőre kebelbarátjához, Grassalkovich II. Antal herceghez. Ha a róla elnevezett folyosó, a Kardinális-gang („Cardinal-Gang”) és az abban lévő lakosztálya beszélni tudnának, sok búról, bajról, de még több nagy cselekedetről adnának A mogyoródi plébánia épülete számot. A két jeles főúr annyira szerette egymást, hogy Migazzi a mogyoródi, Grassalkovich pedig a sződi paplakot emeletesre építtette és az emeletet saját magának (!), reprezentatív módon, lakosztályként rendeztette be, hogy minél gyakrabban és kevesebb utazással, egy-két órás „kirándulásaik” idejére találkozhassanak.88 A Gödöllői Királyi Kastélyban az 1758 utáni években történt átalakítások során az épület délre néző új szárnyára az istállók átköltöztetésekor újabb emelet került, melynek nyugati végében igényesen festett vendéglakosztály kapott helyet, Migazzi Kristóf bécsi érsek és váci püspök alkalmankénti használatára.89 A 18. század utolsó harmadában kialakított kastélyszínház története is kapcsolódik Migazzihoz. Grassalkovich II. Antal 1782 és 1785 között hajtott végre átalakítási munkálatokat a gödöllői kastélyon. Az ekkor történt átépítésekhez kapcsolható a barokk színház kialakítása is, amelynek a herceg nem emeltetett új épületrészt, hanem a kastélyegyüttes második U alakjának déli részén elhelyezkedő, szépen dekorált szárnyát használta fel. A 120 fős színház kialakítása a födémek elbontásával történt,

A plébánia emeleti tanácsterem-ebédlője

24

a három szintből egyet hoztak létre. Ennek az átalakításnak II. Antal atyai jó barátja, Migazzi vendégszobái (az úgynevezett Migazzi-lakosztály) is áldozatul estek, ugyanis azok a későbbi barokk színház zsinórpadlásának vonalában, ebben a szárnyban helyezkedtek el. A kastély átépítésének egy következő szakaszában a színház megszüntetésével a szinteket visszaállították. A szobák díszes falfestése (kőrokályok, virágcsendéletek, falpillérek, gyümölcstálas tükrök, márványlábazat) ugyan így is megmaradt, amit aztán egy kevésbé szerencsés korban negyven évig a kastélyban berendezett szovjet laktanya kantinjának zöld olajfestéke elfedett… 90 Grassalkovich és Migazzi barátsága az egyházi és világi hatalom szilárd szövetségét jelképezte, amely oly nagy jelentőségű volt az ország és a vármegye életében, s annyira erős, hogy a máig álló sződi plébániaépületben megtestesülve nagy alkotásokat is képes volt létrehozni. A két katolikus arisztokrata megingathatatlan barátságának jele, hogy Grassalkovich I. Antal halálának első évfordulóján a gróf síremlékét a máriabesnyői új családi kriptában Migazzi emeltette.91

A Grassalkovich család címere

Migazzi-címer

A sződi plébániaépületet a 19. század közepén olyan ősi magyar kúriajellegű épületként írták le, ahová az utazó Fejér István (1802–1877) plébánoshoz (aki csakúgy, mint több jeles elődje, a Grassalkovichok kegyúri pártfogását élvezte; előbb III. Antal idejében 1829–1835 között a gödöllői kastélykápolna adminisztrátora volt, majd 1836–1877 között sződi plébános) a „kocsikerekek kiszedése nélkül is” bátran betérhetett.92 Az 1950-es években a diktatúra adóhatósága a sződi plébános adómérséklési kérelmét az épület villa jellégére hivatkozva utasította el.93 Az 1960-es évek elején a termelőszövetkezet újjászervezésekor, a fővárosból kiküldött „népnevelőknek”, azaz agitátoroknak is kénytelen volt Delia István plébános (1905–1971) a parókián szállást nyújtani.94 Egy 1969-ben készült, a korszellemet tükröző krónika így jellemezte a plébániaépületet: „A Mária Terézia alapítású templommal szemben, a faluközpontban, a földbe húzódó alacsony házak mellett méltóságteljesen emelkedik környezete fölé az emeletes paplak. Nyolcvanhét hold jövedelme úri életet biztosított mindenkori lakójának.” 95 Az emeletes plébániaépület a kor falusi viszonyai között hatalmat, gazdagságot, erőt és A Grassalkovich család kriptája fontosságot sugallt. Lehet, hogy a sződiek, az akkori birtokközpontban lakók is fontosabb(Gödöllő-Máriabesnyő) nak érezték ezáltal magukat, főleg a pusztákon élő, kiszolgáltatott, rosszabb körülmények között élő társaikkal szemben. Az épület impozáns, már-már monumentális, emeletes jellege, szokatlan gazdagsága, az ott elhelyezett uralkodói, főúri portrékat ábrázoló nagyméretű és kvalitásos festmények, a könyvtár gazdag felszereltsége mind-mind a falusi plébánia és ezzel az egyházközség, sőt a falu kiemelt fontosságát, a Grassalkovich család megkülönböztetett szeretetét és törődését voltak hivatottak hangsúlyozni a 18–19. században.

25

Utószó A sződi plébániaépület építése óta először, 2006-tól lakatlan. Utolsó lakója dr. Fila Lajos (1927–2007) címzetes prépost volt, aki soroksári szolgálatát követően a sződi plébániaépület falai között a több évtizede nem használt emeleti „plébánosi lakosztályban” töltött öt nyugdíjas éve alatt több könyvet írt és rendezett sajtó alá. A hívek ellátása 2004-től a szomszédos településről történik. Az épület eredeti funkciójának visszaállítása (mint a plébános lakása) a magyarországi paphiány miatt a közeljövőben nem várható. A sződi egyházközség kánonjogilag ugyan még önálló, de vezetője már nem helyben lakik. Nem plébános, hanem plébániai kormányzó irányítja. A plébániaépítés kapcsán e rövid tanulmányban olvasható a 18. századból fennmaradt Mária Terézia „látogatását” megőrző szájhagyomány is. Azonban úgy tűnik, a királynő személye – talán a réges-régi történetből fakadóan – a település 20. századi történetében ismét felbukkan. A községben található első világháborús emlékmű 1939-ben készült, alkotója Sződy Szilárd szobrászművész (1878–1939). A szobrot a korabeli levelezésben a községi főjegyző (Piros György) és a plébános (Bartoss Géza) is a Hősök szobrának nevezte. A bronzból készült, jelentékeny méretű nőalak redőzött ruháján acéling feszül, bal kezében pajzsot tart, melyen a magyar államiság és királyság jelképe, a magyar címer látható. Jobbjában az ég felé emelt, kivont pengéjű kardot tart, fején korona látható. A szobor talapzatának három oldalán elhelyezkedő márványtáblákra vésték az első világháború sződi hősi halottainak névsorát. A szobor mögött egy felfelé keskenyedő obeliszk található, mely, akárcsak a talapzat, terméskőből készült. Ennek tetején virágkehelyből kinövő kettős kereszt látható. A szoboralakot a korabeli lexikonok Hungária Istenasszonyának, azaz Hunniának is nevezték, viszont a sződi lakosok között még ma is a Mária Terézia elnevezés a leggyakoribb. Ez utóbbi elnevezésnek a nőalak fején lévő koronán kívül vélhetően alapot adott a már megismert és máig többféle formában felbukkanó, 18. századi gyökerű Mária Terézia-legenda. A 20. század elején is még gyakori volt kereszt- és szentmise-alapítványok létesítése. Ezen alapítások során a hívek saját vagyonukból helyeztek el kisebb-nagyobb összeget az egyházmegye váci központi pénztáránál, haláluk utáni keresztfenntartásra és évfordulós misék megtartására. 1907-ben még megtalálható a sződi szentmise alapítványok listája, mely szerint a plébánia területén Grassalkovich néven (címen) 2816 korona tőke és 90 korona kamat volt kimutatva. Mint tudjuk, Grassalkovich I. Antal végrendeletében 1771-ben előírta, hogy érte és utódaiért minden szombaton misét mondjanak a sződi templomban, melynek fedezetére saját kasszájából (a hagyatékból) évente 30 forintot áldozott. Vélhetően a 20. század elején is még a végrendelet hatására elhelyezett misealapítvány tőkéje kamatozott az egyházmegyei kegyes alapítványok pénztárában, és ebből fizették a Grassalkovich-féle misékre eső papi és kántori stóladíjat (javadalom). E tanulmány szerzőjének mint önkormányzati képviselőnek javaslatára 2002-ben a hajdani sződi legelő (pascuum) egyik telekparcellázás utáni közterületének a neve Grassalkovich utca lett. A templom- és plébániaépítő Grassalkovichok végrendelet szerinti szombati miséjének elmaradása után ez az utcanév még emlékeztet a barokk főúri család helyi építő, alkotó tevékenységére.

A régi kántorház, a régi felekezeti iskola, a templom és a plébánia egy 2006-ban készült légifotón

26

Lektori vélemények Volentics Gyula:

Mária Terézia sződi látogatásának szájhagyománya és a plébánia építésének története (28 oldalas kézirat, 38 kép, 5 térkép)

A jelenleg lektorált tanulmányt a szerző 2007 őszén egyszer már átdolgozta a lektor véleménye és észrevételei alapján. Ez a második változat műfajilag egységes, egyházközség-, egyházi épülettörténet, egyházi felszerelés bemutatás és a hozzájuk kapcsolódó néphagyomány bemutatása. A szerző bőséges levéltári forrás és könyvészeti adatokra támaszkodik, ismeri és felhasználja a vonatkozó teljes irodalmat. Munkájából kibontakozik Sződ egyháztörténete, különös tekintettel a plébániára nézve. Örvendetes, hogy a gyarapodó és színvonalában emelkedő helytörténetírás széles mezőnyében ilyen, mondhatni plébánia-történeti tanulmány is születik. A jelenlegi kézirat-változatban a még szükséges pontosításokat és javításokat megbeszéltem a szerzővel, melyeket a szerző figyelembe vett. Mindezek után Volentics Gyula fenti című művét kiadásra javasolom, mert meggyőződésem, hogy általa értékes művel gyarapszik Sződ, tágabb értelemben Pest megye és a Váci Egyházmegye helytörténeti irodalma. Veresegyház, 2008. február 7. Horváth Lajos történész – levéltáros az Országgyűlés Hivatala ny. szakfőtanácsosa

Volentics Gyula arra vállalkozott, hogy a bemutassa a sződi plébánia keletkezését és annak Grassalkovich Antallal való kapcsolatát. A sződi plébánia valóban virágkorát élte, amikor a most is álló monumentális plébániaépület elkészült. Volentics Gyula tanulmányának külön értéke, hogy szól a templom építésének történetéről, a plébánia keletkezéséről, és mindezt összeköti a kor sajátos birtok- és társadalmi viszonyainak vizsgálatával. Munkájából megismerhetjük Grassalkovich Antal és Migazzi Kristóf bécsi hercegérsek és váci püspök barátságát is. A tanulmányból megismerhető egy nagybirtok gazdálkodása, de mindezek által fény derül arra, hogy miért található meg a plébánia berendezési tárgyai között Mária Terézia és II. József portréja. Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot annak a szájhagyománynak az eredete, miszerint Mária Terézia a sződi plébánián uralkodói látogatást végzett. Mindent összegezve azt mondhatjuk, hogy e tanulmány olyan egyháztörténelem, mely egyben társadalomtörténetet és kultúrtörténetet is tartalmaz; sőt olyan munka, melyre a néprajz tudománya is számot tarthat. Vác, 2008. március 10. Dr. Varga Lajos váci segédpüspök – általános helynök

27

Zusammenfassung Gyula Volentics: Die Tradition des herrschaftlichen Besuchs von Maria Theresia im Spiegel der Bauarbeiten des Pfarramts in Sződ „Aeternae Domui – die sich erneuernde Vác im Zeitalter von Erzbischof Kristóf Migazzi, Bischof von Vác und Wiener Erzbischof, Mäzen und Kunstsammler” – mit diesem Titel wurde zuerst der Vortrag des Lokalhistorikers Gyula Volentics an der wissenschaftlichen Konferenz anlässlich des 240. Jubiläums des Besuches von Maria Theresia in Vác im Rahmen der Veranstaltung „Weltliche Belustigung in Vác“ vorgetragen. Der Text des Vortrags erschien bereits im Jahre 2005 im Buch des Forschers mit dem Titel „Die historische Monographie der Gemeinde Sződ 1255-2005“, in dem der Autor auf mehr als fünfhundert Seiten die Geschichte der Gemeinde Sződ im Komitat Pest vorstellt. In Sződ gibt es eine Geschichte aus dem 18. Jahrhundert, die darüber berichtet, dass die Königin Maria Theresia bei seinem Besuch in Vác, unterwegs von Vác nach Gödöllő zu dem Grafen Antal Grassalkovich in Sződ in einen riesigen Sturm geriet. Den Sturm musste er im kleinen Haus des Pfarrers unter unwürdigen Umständen überstehen, deshalb ließ sie später in Sződ ein imposantes, stöckiges Pfarramt für den Pfarrer bauen. Aus der vorliegenden Studie erfährt man, wie die Volksphantasie mehr als zweihundert Jahre später die Ereignisse verzerrt. Tatsachen sind zwar der Sturm und das Pfarramt im schlechten Zustand, sowie der Bau des neuen Pfarramtes, - die Reise von Maria Theresia durch Sződ ist jedoch nur eine Fiktion. Maria Theresia besuchte das Komitat Pest-Pilis-Solt zweimal. Einmal war sie im Jahre 1751 in Pest-Buda und Gödöllő, und im Jahre 1764 in Vác und Buda. Ihre Reisen führten aber nicht nach Sződ. Die Volkserinnerung vermischte die erwähnten beiden Besuche, da die Königin laut der Anekdote die Gemeinde Sződ von Vác nach Gödöllő unterwegs erreichte, und in den erwähnten Sturm geriet. Den Sturm überstand im nicht sehr reichen Haus des Pfarrers in der Wahrheit der Bischof von Vác, Migazzi im Jahre 1774 (zehn Jahre nach dem Besuch von Maria Theresia in Vác). Laut der Aufzeichnung von Canonica Visitatio in Sződ: „Am 24. Juni 1774 kehrte der Erzbischof und Herzog Migazzi mit seinem Gefolge um den Sturm zu überstehen in das Pfarramt ein, der von Gödöllő kam und in dieser unbequemen Situation über zwei Stunden lang darauf wartete, dass der schreckliche Sturm vorübergeht.” Den Kirchenbau von Grassalkovich, der ab 1736 Schutzherr und Gutsherr von Sződ war, prägten die Pflege der historischen Traditionen, die Achtung der Kontinuität des Katholizismus, sowie die Schaffung der traditionellen Schauplätze des Glaubens zugleich. Mit dem Kirchenbau war die Entfaltung der Kirchenorganisierung, somit die Bauarbeiten von Parochien, so auch in Sződ verbunden. Das gegenüber der Kirche im Zopfstil gebaute stöckige Pfarramt von Sződ hat Kunstdenkmalcharakter, einen Rechteckgrundriss, die Stockwerke haben eine Fläche von 240 m2. Die von der Grassalkovich-Familie gebauten Pfarrämter hatte eine wichtige Mission: sie waren nicht nur religiöse Zentren, sondern einige von ihnen waren auch geistige Treffpunkte. Das Stockwerk des Pfarramtes von Sződ wurde so ausgebaut, dass auch adelige Treffen dort stattfinden konnten. Der Graf hätte den Bischof von Vác, Migazzi, gern bewirtet, der, wie bekannt, sein enger Freund war, I. Antal Grassalkovich konnte das jedoch nicht mehr erleben, da das Gebäude 1781 fertig wurde, als er bereits seit zehn Jahren tot war. Anhand seiner Vorstellungen ließ zwischen 1778-1781 seine Witwe, Teréz Klobusiczky das stöckige Pfarramt von Sződ bauen. In der Diozöse gibt es nur einige ähnliche stöckige Pfarrämter aus dem Zeitalter zu sehen. Wegen des Todes seines Vaters konnte erst II. Antal das neue Gebäude in Besitz nehmen und darin Empfänge halten. Die Familie versah das Gebäude mit der notwendigen Ausrüstung und mit Möbeln, es hatte auch eine kleinere den Verhältnissen des Zeitalters entsprechende reiche Bibliothek. Der Schutzherr schenkte seinen Pfarrämtern mit besonderer Wichtigkeit auch die Mitglieder des Herrscherhauses und kirchliche Würdenträger darstellenden Porträts. Sein Geschenk waren unter anderen die Porträts des Bischofs Migazzi, von Maria Theresia, sowie von II. Joseph aus dem 18. Jahrhundert, die im Ratsaal im ersten Stock des Pfarramtes von Sződ zu sehen sind. Der Hauptgrund des Baus des Gebäudes; Grassalkovich wollte auf seinem eigenen Gut, am nahesten zum Bistum in Vác, nur sieben Kilometer entfernt, in Sződ seinen Mitbruder, den Bischof Migazzi, immer öfter bewirten. Geographisch gelangte er dadurch in die Nähe des Bischofs, wurde ihm aber als Gast nicht lästig, sogar konnte er den Erzbischof als Gastgeber bewirten. Die Freundschaft von Grassalkovich und Migazzi symbolisiert den festen Bund der kirchlichen und weltlichen Reaktion, die im Zeitalter noch schwer das Leben des Landes und des Komitates belastete, so ungebrochen, dass sie sich auch im Pfarramt von Sződ verkörpernd große Werke schaffen konnte. Das stöckige Pfarramt strahlte unter den dörflichen Verhältnissen des Zeitalters Macht, Reichtum, Kraft und Wichtigkeit aus. Der imposante Charakter des Gebäudes, die dort befindlichen Qualitätsgemälden, die die Porträts von Herrschern und Adeligen darstellten, die reiche Bibliothek, die barocken und Biedermeiermöbel waren alle dazu berufen, dass sie die hervorgehobene Relevanz des Pfarramtes, und somit der Kirchengemeinde, und sogar des Dorfes im 18. Jahrhundert betonen.

28

Jegyzetek 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45.

Volentics 2005. 23., MRT 364. Volentics 2003. 112., Volentics 2005. 19. Kiss 619. Horváth 2005/2006. 54-55. Horváth 2000. 180. Horváth 2000. 181., Varga L. 309., U.o. 378. U.o. 143., U.o. 144., U.o. 394., Horváth 2002. 37. Volentics 2008. Volentics 2003. 111., Volentics 2005. 407. Chobot 131., Bakács 474. regeszta, MRT 367., Tari 208. Horváth 2002. 37-38. Kosáry 29. Galgóczy 141., Wellmann 1933. 34., Csocsán 60., Borovszky 304. Csocsán 60., Petróci 1965. 136., Wellmann 1967. 263. Chobot 131-132., Holl 266. Varga L. 393. Csocsán 60., Wellmann 1933. 11. Varga L. 393. Historia Domus 5., Csocsán 60., Varga L. 393., Dercsényi 159. Historia Domus 5., Csocsán 60., MRT 367., Dercsényi 159. MRT 367. Varga L. 393., Dercsényi 159. Lévárdy 194. Volentics 2005. 410. Canonica Visitatio 9. Wellmann 1933. 11. U.o. 30. Pálos 78., Varga K. 2003. 116. Pálos 78., Varga K. 2003. 117. Réthly 236. Csocsán 61. Wellmann 1933. 48., Historia Domus 56-57. Canonica Visitatio 13. Volentics 2006. 80-81. VEA 37. Historia Domus 62., Aszódi 30., Dercsényi 159. Historia Domus 25., Canonica Visitatio 13., Csocsán 61., Varga L. 393., Dercsényi 161. Varga K. 2003. 105., Wellmann 1933. 114 Gödöllő 223. Wellmann 1933. 114. Volentics 2005. 450. Fallenbüchl 59., Wellmann 1933. 119-120. Gödöllő 181-182. Fallanbüchl 59., Matricula Defunctorum Sződ, 1793. év Volentics 2005. 88.

46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53.

Horváth 2006. 79. Varga K. 2003. 140., Pallasz, Vályi 486. Volentics 2006. 93., Gödöllő 185., GVML Gödöllő 189. Borovszky 277., Vályi 552. Wellmann 1967. 264., Novák 2006. 461. Canonica Visitatio 13. Historia Domus 7., Dercsényi 159., Varga K. 2003. 121. 54. Varga L. 393., VPKL, VEA 37. 55. Canonica Visitatio 15. 56. Dercsényi 161., Genthon 283. 57. Historia Domus 25., Dercsényi 161. 58. Jámbor 59. VPKL 1920. 60. Historia Domus 97. 61. Lábadi 2003. 23. 62. Historia Domus 1805. év, Csocsán 62., Volentics 2005. 118. 63. Varga K. 2003. 101-102. 64. Fallenbüchl 55. 65. VEA 184. 66. Varga K. 2003. 116. 67. Pálos 78., Lábadi 1997. 23-24., Varga K. 2003. 117. 68. Pálos 78., Varga K. 2003. 117. 69. Volentics 2005. 447. 70. MNG, Lábadi 1997. 25. 71. Dercsényi 161., Genthon 283. 72. MNG, Lábadi 1997. 25. 73. MNG 74. Lábadi 2003. 23. 75. Canonica Visitatio 60-67. 76. Lábadi 1997. 22. 77. Lábadi 1997. 26., Dercsényi 161. 78. Lábadi 1997. 26. 79. U.o. 26. 80. Varga K. 2003. 120. 81. Dercsényi 161., VEGY 27., Lábadi 1997. 27. 82. Dercsényi 161., VEGY 22. 83. Dercsényi 161. 84. Varga K. 2004. 12-21., Rusvay 41-46. 85. Volentics 2005. 588. 86. Asztalos-Horváth 51. 87. Chobot 634., Makkai 140. 88. Karcsú 225., Varga K. 2003. 118., 89. Varga K. 2003. 17. 90. Barokk Színház 91. Gödöllő 316. 92. Celebritások 12. 93. VPKL 1950. 94. Virágzó VIII. évfolyam, 1984. 5–6. szám, 7. 95. Szabó 3.

29

Bibliográfia Aszódi Asztalos-Horváth Bakács Barokk Színház Bártfai Borosy Borosy Ig. Borosy Közig. Borovszky Canonica Visitatio Celebritások Chobot Csocsán Dercsényi EJK Fallanbüchl Fekete-Káldy-Nagy Forró–Zomborka Galgóczy Genthon Gödöllő GVML Győrffy Hajdú Historia Domus Holl Horváth 2000 Horváth 2002 Horváth 2004/1. Horváth 2004/2. Horváth 2005/2006 Horváth 2006 Jámbor

= Aszódi Csaba András: Ecser története (Ecser, 2000) = Asztalos István-Horváth Lajos: Gödöllő, a Rákos és a Galga mente (Bp., 1989) = Bakács István: Iratok Pest megye történetéhez. Oklevélregeszták 1002–1437. Pest megye múltjából 5. (Bp., 1982) = A Gödöllői Királyi Kastély ismertetőfüzete (Gödöllő, 2006) = Bártfai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002–1599-ig (Bp., 1938) = Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638– 1711., I–V. (Bp., 1983–1987) = Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái, Igazságszolgáltatási iratok, I–III. (Bp., 1998–2000) = Borosy András: Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratainak regesztái, Közigazgatási és politikai iratok, I–IV. (Bp., 2001–2004) = dr. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai encziklopédiája I., Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye (Bp., 1910) = másképp „pasztoralis”, püspöki, főesperesi egyházlátogatások jegyzőkönyvei (az 1746., 1754., 1760–1761., 1777., 1810., 1828. évben készültek) = A váczvidéki celebritások arczképcsarnoka (Vácz, 1875,) = Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára I., II. (Vác, 1915–1917) = Csocsán Jenő: Történeti Statisztikai Közlemények – Három Pest megyei falu népesedése a XVIII. sz. második felében – Sződ, Vácrátót, Csomád (Bp., 1959) = Dercsényi Dezső: Magyarország műemléki topográfiája V. kötet, Pest megye műemlékei (Bp., 1958) = Szántó Konrád–Zombori István (sorozatszerk.), Patkóné Kéringer Mária (szerk.): Egyházlátogatási jegyzőkönyvek katalógusa 2. Váci Egyházmegye (Bp., 1997) = dr. Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal (Gödöllő, 1997) = Fekete Lajos–Káldy-Nagy Gyula: Budai török számadáskönyvek (Bp., 1962) = Forró Katalin–Zomborka Márta: Mária Terézia látogatása Vácon (szerk.: Kozma György, Vác, 2004) = Galgóczy Károly: Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye monográfiája (Bp., 1877) = Genthon István: Magyarország művészeti emlékei 2. (Bp., 1961) = G. Merva Mária (főszerk.), Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I., A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007) = Gödöllői Városi Múzeum Levéltára (Úrbérrendezéssel kapcsolatos községsoros iratok - Sződ iratai) = Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. kötet, Pest és Pilis megye (Bp., 1998) = Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan (Bp., 2003) = A sződi plébánia történetének írott kötete (Sződ, 1740–1997) = Holl Béla: A váci püspöki egyházlátogatási jegyzőkönyvek protestáns vonatkozású bejegyzései a 18. században (Bp., 2004) = Horváth Lajos: Magyarország történeti statisztikai helységnévtára 15. Pest megye (Bp., 2000) = Horváth Lajos: Göd a török korban 1541–1686 (In: Gödi Almanach 2002, Göd, 2002) = Horváth Lajos: Felsőgöd Várdomb (In: Gödi Almanach 1994–2004, Göd, 2004) = Horváth Lajos: Sződ és Göd Madách kézből a Grassalkovich uradalomba 1728–1735 (In: Gödi Almanach 1994–2004, Göd, 2004) = Horváth Lajos: Dunakesziről szóló legrégebbi oklevelek (In: A Dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola évkönyve 2005/2006, Dunakeszi, 2007) = Horváth Lajos: Az első hétszáz év… Váckisújfalu község története 1945-ig (Váckisújfalu, 2006) = Jámbor Andrea: A sződi plébániaépület homlokzati helyreállítás engedélyezési tervdokumentációja (2005)

30

Karcsú Káldy-Nagy 1977 Káldy-Nagy 1985 Kiss Kosáry Lábadi 1997 Lábadi 2003 Levárdy Makkai Marczali MÉL Miklós MRT MNG Nagy Novák 2005 Novák 2006 Pallas Pálos Petróci Petróci 1965 PVA Radovics Réthly Rusvay Szabó Szakály Szarka Szinnyei Tari Tragor Törzsvagyonkönyv Vajdai-Varga Varga K. 2003 Varga K. 2004 Varga L. Vályi VEA VEGY Virágzó

= Karcsú Antal Arzén: Vácz város története (Vácz, 1880) = Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása (Bp., 1977) = Káldy–Nagy Gyula: A budai szandzsák 1546-1590. évi összeírásai (Bp., 1985) = Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára (Bp., 1980) = Kosáry Domokos: Pest megye a kuruc korban (In.: Pest megye múltjából, szerk.: Keleti Ferenc – Lakatos Ernő – Makkai László, Bp., 1965) = Lábadi Károly: A Grassalkovichok barokk kincsei (Gödöllő, 1997) = Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő (Gödöllő, 2003) = Levárdy Ferenc: Magyar templomok művészete (Bp., 1982) = Makkai László: Pest megye története (Bp., 1958) = Marczali Henrik: Mária Terézia 1717–1780 (Bp., 1891) = Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 I-III. kötet, szerk.: Kenyeres Ágnes (Bp., 1967–1983) = Miklós Zsuzsa: A gödöllői dombvidék várai (Aszód, 1982) = Magyarország régészeti topográfiája 9. kötet, Pest megye régészeti topográfiája, Szobi és Váci járás XII/2. kötet, Dinnyés István–Kővári Klára–Kvassay Judit–Miklós Zsuzsa–Tettamanti Sarolta–Torma István, szerk.: Torma István (Bp., 1993) = Magyar Nemzeti Galéria, Restaurálási dokumentációk (Régi Magyar Gyűjtemény, 1991-1993) = Nagy Géza Balázs: A Mogyoródi Apátság története 1074–1541 (Mogyoród, 2000) = Novák László Ferenc: Mária Terézia úrbéri összeírása Pest-Pilis-Solt vármegyében (Nagykőrös, 2005) = Novák László Ferenc: Pest-Pilis-Solt vármegye népe a XVIII. században (Nagykőrös, 2006) = A Pallas Nagy Lexikona X. kötet (Bp., 1893–1897) = Pálos Frigyes: A Grassalkovichok emlékezete (Hatvan, 2001) = Petróci Sándor: Az 1784. év előtti népességszám (Bp., 1965) = Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711-1760 (In: Pest megye múltjából, szerk.: Keleti Ferenc – Lakatos Ernő – Makkai László, Bp., 1965) = Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogú város adattára (szerk.: Csatár István – Dr. Hovhannesian Eghia – Oláh György, Bp., 1939) = Radovics Krisztina: Mária a Kisdeddel szobor restaurálási dokumentációja (Bp., 1997) = Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Bp., 1970) = dr. Rusvay Tibor: Migazzi (Vác, 2000) = Szabó Lajos: Sződ község dolgozóinak tudati és életmódbeli változása a szocializmus alapjainak lerakása folyamatában, A 25 szabad esztendő emlékkrónikája - kézirat (Pest Megyei Levéltár XXXII. Krónikák levéltári gyűjteménye, Sződ, 1969) = Szakály Ferenc: Pest-Pilis-Solt vármegye XVI–XVII. századi dica- és dézsmajegyzékei (Bp., 1995) = Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában 1526–1686 (Váci Történelmi Tár V., Vác, 2008) = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I-XIV. (Bp., 1891–1914) = Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27., Szentendre, 2000) = Tragor Ignác: Az emberi élet Vácon és vidékén az őskortól napjainkig (Vác, 1936) = A sződi rk. egyház törzsvagyonkönyve (1889) = Vajdai Ágnes – dr. Varga Kálmán: Mária Terézia Gödöllőn (Bp., 2001) = dr. Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai (Bp., 2003) = dr. Varga Kálmán: Azon diadalkapun át… Mária Terézia Vácott (Bp., 2004) = dr. Varga Lajos: A váci egyházmegye történeti földrajza (Vác, 1997) = Vályi Ferenc: Magyar irodalmi lexikon (Bp., 1926) = Váci Egyházmegyei Almanach (Vác , 1970) = A Váci Egyházmegye kincsei – A nagypréposti palota (a Váci Egyházmegyei Gyűjtemény katalógusa, szerk.: Pataky Dóra, Vác, 2002) = Sződi Virágzó Tsz. Híradó (A Sződi Virágzó Mgtsz. dolgozóinak lapja, Drenkovics János volt sződi MSZMP párttitkár visszaemlékezése)

31

Volentics 1998 Volentics 2002 Volentics 2003 Volentics 2005 Volentics 2006 Volentics 2008 VPKL Wellmann 1933 Wellmann 1967

= Volentics Gyula: A templom mint liturgikus tér – diplomadolgozat (Vác, 1998) = Volentics Gyula: Mária Magdolna római katolikus templom és plébánia – ismertető (Sződ, 2002) = Volentics Gyula: A sződi Mária Magdolna római katolikus egyházközség története (In: Gödi Almanach, Göd, 2003, 111-142. o.) = Volentics Gyula: Mária Terézia és az uralkodói látogatások egy falu – Sződ – népi emlékezetében, tanulmány (In: Volentics Gyula szerk.: Sződ község történeti monográfiája 1255–2005, Sződ, 2005, 582–589. o.) = Volentics Gyula: A Mayerffy család tárgyi emlékei és szőlőművelésük Sződ környékén (In: Gödi Almanach, Göd, 2006, 78–100. o.) = Volentics Gyula: A Vácrátóti Római Katolikus Egyházközség története 1922-ig (kézirat, 2008) = Váci Püspöki és Káptalani Levéltár (Acta Parochia - Sződi iratok) = Wellmann Imre: A gödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodása különös tekintettel az 1770–1815. esztendőkre (Bp., 1933) = Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében, Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. (Bp., 1967)

A felekezeti elemi iskola és a templom 1932-ben

32

Névmutató Ábrahámffy Mihály............................................................................................................................................................ 22 Althan püspök...................................................................................................................................................................... 13 Bartoss Géza plébános....................................................................................................................................................... 26 Budgyiáts Ignác...................................................................................................................................................................12 Delia István plébános........................................................................................................................................................ 25 Dinka Donáth......................................................................................................................................................................14 F. A. Palko............................................................................................................................................................................. 18 Fejér Istán............................................................................................................................................................................. 25 Ferencz király........................................................................................................................................................................21 Dr. Fila Lajos címzetes prépost........................................................................................................................................ 26 Franz Mayer..........................................................................................................................................................................12 Grassalkovich I. Antal......................................................................................8, 10, 11, 13, 15, 14, 17, 18, 24, 25, 26, 27 Grassalkovich II. Antal....................................................................................................................................13, 14, 24, 25 Grassalkovich III. Antal........................................................................................................................................ 14, 25 ,17 Habsburgok...................................................................................................................................................................... 9, 11 Hungária Istenasszonya..................................................................................................................................................... 26 Hunnia.................................................................................................................................................................................. 26 I. Ferenc császár............................................................................................................................................................12, 20 II. József................................................................................................................................................................... 18, 19, 27 József császár........................................................................................................................................................................21 Klobusiczky Terézia..........................................................................................................................................13, 15, 16, 24 Konkoli Gergely.................................................................................................................................................................... 9 Kovacsóczy Mihály..............................................................................................................................................................14 Krachiz András....................................................................................................................................................................14 Krchnák (János) esperes....................................................................................................................................................17 Lipovniczkyak.......................................................................................................................................................................12 Lotharingiai Ferenc............................................................................................................................................................. 20 Madách család................................................................................................................................................................ 10, 11 Mágócsi család..................................................................................................................................................................... 11 Mária Magdolna............................................................................................................................................................. 10, 11 Mária Terézia.................................................................................................. 8, 12, 17, 18, 19, 20, 21, 23, 24, 25, 26, 27 Markovics Miklós.................................................................................................................................................................14 Markovics Sándor................................................................................................................................................................ 15 Martin van Meytens............................................................................................................................................................. 18 Márton (sződi) pap.............................................................................................................................................................. 9 Mayerffy József.....................................................................................................................................................................12 Migazzi Kristóf.......................................................................................................8, 12, 13, 17, 18, 19, 21, 23, 24, 25, 27 Peitler Antal...........................................................................................................................................................................21 Piros György főjegyző....................................................................................................................................................... 26 Roskoványi Ágoston............................................................................................................................................................21 Sánta István........................................................................................................................................................................... 9 Szent Mihály........................................................................................................................................................................ 22 Sződy Szilárd szobrászművész......................................................................................................................................... 26 Szűz Mária........................................................................................................................................................................... 22 Újvári János........................................................................................................................................................................... 9

A sződi helytörténeti irodalom eddig megjelent kötetei Volentics Gyula: Sződ község történeti monográfiája 1255–2005 632 oldal, részben színes Megvásárolható: Polgármesteri Hivatal, 2134 Sződ, Dózsa György út 216. www.szod.hu

Mészáros László: Gyűjtemények Sződ község történetéből 216 oldal, fekete-fehér Megvásárolható: Polgármesteri Hivatal 2134 Sződ, Dózsa György út 216. www.szod.hu

Volentics Gyula (szerk.): A sződi iskola története 1766-2007 Sződi Helytörténeti Füzetek 1., sorozatszerkesztő: Volentics Gyula 36 oldal, fekete-fehér Megvásárolható: Volentics Gyula 2134 Sződ, Árpád út 10. E-mail: [email protected]

34

Sződ a térképeken

Az Első Katonai Felmérés térképe (1782–1785) A Harmadik Katonai Felmérés térképe (1869–1887)

A Második Katonai Felmérés térképe (1841)

35





I. Sződ belső II. Alsó Kenderes és Káposztás III. Pap Kút IV. Tecze V. Rátóti határ VI. Alsó Kratyina VII. Felső Kratyina VIII. Gödi Sándor Major IX. Do Gedi koncom X. Csapás XI. Tarcsai XII. Öreg kukoricások XIII. Majorság XIV. Kert alatti XV. Dinnyés

XVI. Forrás mellet, Kis rét XVII. Szederiás XVIII. Alsó nevel XIX. Felső nevel XX. Gödi alsó dűlő XXI. Gödi-Dunakeszi dűlő XXII. Gödi Dunai dülő XXIII. Kis sziget XXIV. Nagy sziget XXV. Trnyina a Dunánál XXVI. Székes XXVII. Ördög tó, Füle (?) rét XXVIII. Sederiás és Debegiós XXIX. Kosariska XXX. Csörög

XXXI. Kis csörög XXXII. Nagy Csörög XXXIII. Kecskerágó XXXIV. Szőlő öreghegy XXXV. Káposztások XXXVI. Prohrobi XXXVII. Trsztinyer XXXVIII. Ordító XXXIX. Szikárszki XL. Malom között XLI. Várdomb XLII. Tarkás XLIII. Nyíli XLIV. Rekettyés XLV. Túrás

Sződi dűlőnevek az 1823-as kataszteri térképen

Aeternae Domui – a megújuló Vác Migazzi Kristóf bíboros, váci püspök és bécsi érsek, a mecénás és műgyűjtő idején címmel, Mária Terézia váci látogatásának 240. évfordulója alkalmából 2004-ben, a Váci Világi Vigalom keretén belül rendezett tudományos konferencián „Mária Terézia és az uralkodói látogatások egy falu – Sződ – népi emlékezetében” címmel hangzott el a szerző, Volentics Gyula helytörténeti vonatkozású előadása. Az előadás szövege 2005-ben már megjelent a kutató, a Pest megyei Sződ település történetét bemutató „Sződ község történeti monográfiája 1255–2005” című, több, mint félezer oldalas munkájában. A Sződi Helytörténeti Füzetek sorozat 2. köteteként napvilágot látó, reprezentatív, gazdagon illusztrált kiadványban a téma részletesebb, bővített szövegét adjuk közre.

1990,- Ft ISBN: 978-963-06-6312-0