JAMPAPER 1./VI./2011
Vissza a természetbe – digitális tanterem Gulyás István,
[email protected] ELTE PPK doktori iskola, Apcom Kft,
Abszrakt: Civilizált társadalmunkban közel száz millióan élnek napi rendszerességgel látogatva a számítógép és az internet generálta világot. A kilencvenes évek óta megfigyelhető emberi szokások változása a társadalmi és szociális átalakulás csupán egy kezdeti stádiuma. Ez igazolható például, ha figyelembe vesszük a mobil világ nyújtotta egyre bővülő szolgáltatásokat. Ez a tendencia nem csupán a napi sajtó elektronikus változatát preferálja, hanem a társadalmi kapcsolatok egészét hatja át. Ezen folyamat hatványozódva érinti az új oktatási módszerek megjelenését, a meglévők átdolgozását, amely komoly kihívást jelent a ma szakemberének, s a holnap oktatójának. Cél a teret hódító eljárások oktatási adaptációjának vizsgálata és ezek célirányos fejlesztése. Sajnos a kihívás már előttünk jár és a kutatási területek egyre szélesebb körben igénylik a vizsgálatokat. Tanár - Diák - Digitális osztályterem Jelen korunk kihívásaira egyre inkább a kreativitás fogja megadni a választ. Ennek alapjai és egyben forrása is a természetben keresendő. Hiszen megannyi fizikai, mechanikai, biológiai megoldás, eljárás a körülöttünk lévő világból kapja a problémák kulcsát. A folyamatok kreatív elsajátításában tud hatékony szerepet betölteni a digitális és virtuális környezet, ahol továbbra is elengedhetetlen az oktató. Kulcsszavak: Tanár, Diák, Digitális osztályterem 1. Diákok a történelemben Az oktatás és a tanulás az emberiséggel egyidős fogalomak. A közösségi igényekkel, a mindenkori élet kihívásaival volt és van párhuzamba, törekdeve a legszükségesebb ismeretek átadására, amely mindennapok részévé válik egyszer. Természetesen ez földrészenként és kultúránként más-más területekre fektet hangsúlyt amelyek tradicionális és vallási alapokkal rendelkezik. Az idők folyamán számos iskola típus alakult és fejlődött ki, amelyek súlypontja eltérő módon került meghatározásra. Legfontosabb jellemzőjük azonban az oktatói és diák szerep megjelenésében mutatkozik meg, helytől és időtől függetlenül. „Az ókorban és a középkorban a gyermekek és az ifjak, a tudást kizárólag könyvekből és a tanítók szavaiból sajátították el. A tanulók ismeretszerző munkájuk során az általuk tisztelt szerzők műveit tanulmányozták, tanulták meg kívülről, tehát már mások által átalakított,
16
JAMPAPER 1./VI./2011
feldolgozott valósággal találkoztak. Az ismeretelsajátítás során jelentős szerepet játszott a tekintély. A tanulás során nem kapott szerepet az önállóság és a kreativitás, hiszen annak volt jelentősége, hogy az ifjú milyen pontosan tudta felidézni a tanultakat.”[1] Ennek örökségeként találkozhatunk a mai oktatás gyakorlatában a memoriterekkel. A szemléltetésen alapuló oktatás pedagógiai reformere Comenius volt, aki fontosnak vélte a diák közvetelen kapcsolatát a valósággal és kiemelten kezelte annak önálló megtapasztalását, érzékelését. Ezek alapján az egyes tapasztalatok rendszerré, törvényszerüségekké válnak, amelyek a mindennapi élet és a kutatás egyes területein is mára napi gyakorlatnak számítanak.
1. kép John Amos Comenius (1592-1670) Comenius munkásságának egyik fontos eszköze az 1657-ben általa gyerekek számára megírt képeskönyv volt, a „Orbis Pictus“, azaz „A világ képekben“ című alkotás. A mai didaktika, Nahalka István szerint a szemléltetés kiemelt szerepét örökölte ebből a korszakból, amely a mai modern oktatáselmélet részévé is vált.[2]
2. kép „Orbis Pictus“ 18.sz.-i kiadása Rousseau pedagógiai nézetei a középkorban a gyermeki érdeklődés, nyitottság és megismerés vágyára helyezte a hangsúlyt. A tudás és a tanár háttérbe szorul a tanulási folyamatokban. [3] Fontos azonban, hogy a Rousseau-i „vissza a természetbe“ látás mód a civilizáció káros
17
JAMPAPER 1./VI./2011
hatásaitól való megszabadulásban fejeződik ki, amely az erkölcsi nevelés védelmét is képviseli. Ezen gondolatok később felbukannak a reformpedagógiai irányzatokban is, bár Rousseau-t nem soroljuk a reformpedagógusok közé.
3. kép Jean Jacques Rousseau (1712-1778) A 20. század elején Herbart pedagógiája a gyermekek középpontba állítását fogalmazza meg, s kritizálja az iskolákat: “Az előre elkészített tanterv alapján, pontosan meghatározott tanmenettel, naprakész tananyag alapján dolgozó iskolában szigorúan megszabott órarend keretei között folyik a szabályos időközönként váltakozó tantárgyak tanítása, meghatározott rendszer (formális fokozatok) szerint, amíg a csengő meg nem szólal, a tanító szünetet nem ad, majd új tantárgy tanításába nem kezd. A nehéz, sokszor elmozdíthatatlan padokkal felszerelt – a mozgékony, cselekedni vágyó, beszédes gyermekeket mozdulatlanságra, hallgatásra, a tanító szavainak befogadására kényszerítő – osztályteremben történő tanítás főszereplője és irányítója a padok fölé emelkedő katedráról letekintő, pálcával és egyéb fegyelmező eszközökkel csendet parancsoló, a dolgok folyását önkényesen megállapító tanító.” [4] Herbart szerint a nevelés fő eszköze az oktatás (folyamata: ábrázoló, analítikus, vagy szintetikus lehet).
4. kép Johann Friedrich Herbart (1776-1841)
18
JAMPAPER 1./VI./2011
Claparede alapján "olyan iskolára, nevelésre van szükség, amely alkalmazkodik a gyermek szerepéhez és tevékenységeihez, az egyes gyermek egyéni sajátosságaihoz.“ Az ilyen iskola alapvető sajátosságait a következők szerint összegzi: -
„A gyermeket tegye célkitűzéseinek, módszertani megfontolásainak középpontjába. Az ott folyó nevelés rugója – a jutalom várása helyett – a végrehajtandó feladat iránti érdeklődés legyen. Az engedelmesség, külső fegyelem helyét foglalja el a gyermek munkavágyából fakadó belső fegyelem. Hagyja megélni a gyermekkort, tartsa tiszteletben annak sajátosságait, fejlődési szakaszait. Az ott folyó oktatás ne haszontalan ismeretanyaggal töltse tele a gyermek fejét, hanem fejlessze értelmi és erkölcsi funkcióit. Az iskola legyen aktív, használja ki a gyermek cselekvési vágyát, támaszkodjék a játékra. Életszerű munkatevékenységeivel szerettesse meg a gyermekkel a munkát. A pedagógus “iskolai mindentudó” helyett a gyermekek munkatársa, egyéni munkájuk segítője legyen. Az iskola támaszkodjék a gyermek egyéni képességeire és fejlessze azokat.“ [5]
5. kép Éduárd Claparéde (1832-1871) Mára azonban az oktatási rendszerek nehézsége miatt a fejlődés túlszárnyalhatja az iskola modernizációs törekvéseit, amelyek a korábbi tanulási módszereikkel már nem alkalmasak az új társadalmi kihívások teljesítésére. Ennek napi szinten történő megnyilvánulását a mai középiskolai generáció oktatási rendszerhez történő viszonyán érzékelhetjük leginkább. Miközben jellemzően mobil és több síkon történő kommunikációs világban élnek, amely tele van interakcióval, addig az iskolai környezet egy „puritán“ világnak tűnik ezen korosztály számára. Más nézőpontből, mivel az információ éhség egyre fontosabb szerephez jut, amely napról-napra szélesebb körből érkezhet az érdeklődő felé, addig a ma jellemző oktatási forma jellemzően a tanárt, az oktatót állítja az információ forrásának középponjába. Ebből eredően az otthoni és az iskolai környezet egyre inkább távolodik egymástól. Így a nevelési célok is nehezebben valósíthatóak meg, amely további feladatokat és kihívásokat fogalmaz meg.
19
JAMPAPER 1./VI./2011
2. 1980-as évek előtt született diákok A pedagógiai irányzatok mindegyike a szerepkörök és az alkalmazott módszerek hangsúlyozásával optimalizálja az oktatást. De észre kell vennünk, hogy nem csak ezek fejlődése figyelhető meg, hanem az alkalmazott szemlétető eszközöké is. 1980-as éves előtt születettek jellezmzően az alábbiak segítségével fedezhették fel a világot és sajátíthatták el az egyes szakmákat: - környezet - könyvek - újságok - ceruza, toll - dia - rádió - televízió - lemezek - mozi
6. kép Általános osztályterem A tudás hordozó elemek pontosan behatárolhatóak alkalmazhatóságuk szerint és oktatástechnológiai funkcióik alapján jól definiálhatóak. A fentiek ismeretében és az oktatás történelmi korszakaival párhuzamot húzva, hatalmas fejlődést láthatunk a szemléltetés központú oktatás területén. Miközben sajnos a civilizációs ártalmak is jelentős teret nyertek az érintett társadalmi rétegeknél. Fontos kérdések foglamazódtak meg a technológia adta eszközök területén. Milyen súllyal és funkcióval vegyék ki részüket az oktatási feladatokból? Mindezek milyen tartalommal és formában közvetítsék az új ismereteket? A másik fontos kérdés, hogy valyon az 1960-1995 időszakban képzett tanulók-oktatók felkészültek-e az oktatásra oly nagy hatással lévő eszközök megjelenésére?! S vajon képesek-e a mindekori új eszközök hatékony alkalmazására, a velük való kifejezési módok elsajátítására?
20
JAMPAPER 1./VI./2011
3. 1980-as évek után született diákok Mára tudjuk, hogy az új generáció, akik az internet születésével és a mobil kommunikáció világméretű hódításával nőttek fel, a korábbiaktól eltérő tanulási és ismeretszerzési csatornákat kezdtek el használni. Ezek fontos jellemzője, hogy ezen csatornákat egyidőben, azaz sokrétűen használják. Az így szerezhető tudás mennyisége folyamatosan bővülő képet mutat, amely folyamatban a befogadó is automatikusan közvetítővé is válik.
7. kép XXI. sz.-i osztályterem Ezzel szemben a mai iskola általános képe azt mutatja, hogy a diákok elválva a családi környezettől, vélt képességek, vagy szokások (pl. lakhely, közlekedés stb.) szerint élik diák életüket. Ez azonban nem az intézmény falain kívüli élet, hanem amely egyéb csoportokba, közösségekbe (pl. Quake-esek, deszkások, WoW-os, iWiW-es, AoC-sek, C&C-sek stb.) rendeződik a tárgyalt korosztály érdeklődésének függvényében. Így az iskolai és az otthoni környezet közötti távolság egyre csak nő. S részben ez is magyarázza a mai tizenévesek érdektelenségét az iskola falai között, miközben az on-line közösségekben túlnyomóan ez a korosztály a meghatározó. Továbbá jónéhányan közülük már szakember szintü tudás birtokába is jutottak, amelyet többnyire autodidakta módon sajátítottak el. Ez az online és offline közösség folyamatosan bővül és önállóan szerveződik. Érdekes megfigyelni, hogy jellemzően nem az anyagi érdekek működtetik, hanem például a segítőkészség öröme. Csupán azért, mert én tudom azt amit mások nem és meg is osztom a közösség javára. Ez a fajta magatratás elmozdulni látszik a csoportos tanulás, ismeretszerzés és az „egymást segítve többre jutunk“ irányába, ráadásul tértől és időtől függetlenül. Nagy kihívás ez a tanár és mérnöktanár képzésben is. Hogyan önthetőek a szakmai anyagok olyan formátumra, amely a kor elvárásai szerint megfelelnek mind a piaci elvárásoknak, mind pedig a fiatalok érdeklődésének. Ennek egyik alternatív megoldását a mai fiatal nemzedék szokásainak vizsgálata fogja megadni, a másik pedig a korábbi ismeretanyag modernebb (pl. többsíkú) feldolgozásában keresendő.
21
JAMPAPER 1./VI./2011
Fel kell figyelnünk, hogy nem csupán a tananyagok, de maguk az oktatók naprakészségének szükségletét is biztosítani kell. Ennek megfelelően szükséges egy-egy szakmailag felkészült csoport, akik képesek akár napi szinten frissíteni az oktatási, szakmai anyagok minél szélesebb tárházát (lásd www.wikipedia.org). Természetesen ekkor felmerülő első kérdés az anyagiak körül fogalmazódik meg. De ha belegondolunk, hogy elektronikus környezetben nincsennek nyomdai költségek, akkor máris közelebb jutunk a megoldáshoz. Az íly módon kialakuló szakmai közösségek online felhalmazódó tudása, fokozatosan bővülhet. S mivel ez napi szinten aktualizálódhat, ennek a diákok is szerves részévé vállhatnak. Így a diákok által kifejtett tanulási folyamat, s annak elektronikus eredménye, párhuzamosan a közösségek számára is hasznos tevékenységgé, értékké alakul. Ennek eléréséhez számos teendő és lépés is megfogalmazódott a Magyar oktatás képviselőiben. Részben a hazai közoktatási stratégiában is megjelennek a fenti kérdéses területek, melyeknek „főbb pontjai: • • • •
Az élethossziglan tartó tanulás megalapozása a kulcskompetenciák révén, Az oktatás minőségének fejlesztése és biztosítása, Az oktatási egyenlőtlenségek mérséklése, A pedagógus szakma rangjának helyreállítása, a pedagógusok szakmai fejlődésének támogatása, • Az oktatás költséghatékonyságának javítása, • Az információs társadalom kialakulásához szükséges kompetenciák fejlesztése, • Az oktatás tárgyi feltételeinek javítása.“ [6] 4. Kreativitás – tanulás Korunk információs társadalma egyre nagyobb hansúlyt fordít a szakmai tudás helyett a kreatív önkifejezésre. Éppen ezért a kompetencia központú oktatási stratégia soraiban elengedhetetlen elem maga a kreativitás. Ha megvizsgáltjuk az EU humán erőforrás fejlsztésének célterületeit, melyek az alábbiak: • oktatáskutatás, e-learning, egész életen át tartó tanulás (munkanélküliség megelőzése) • oktatási-, képzési- és pályaorientációs rendszer fejlesztése alkalmazkodóképes, vállalkozásra kész munkaerő képzése • a tudás alapú társadalom megteremtésének európai prioritásai: - az oktatás minőségének fejlesztése, - társadalmi, munkaerőpiaci beilleszkedés, - a fiatalok foglalkoztatásának javítása, - a szakképesítések átláthatósága, - európai együttműködések, mobilitás erősítése, - innováció hajlandóság erősítése, - az oktatás és a gazdaság közti kapcsolat erősítése, tanulást és munkát kombináló programok, - a képzések értékelése (minősítési rendszer), - az élethosszig tartó tanulás elősegítése,
22
JAMPAPER 1./VI./2011
akkor láthatjuk, hogy minden pont feltételezi a szakmai, önkifejező tudás meglétét. Ennek hangsúlyát az is adja, hogy mindezek koordinálva egy-egy országon, vagy régión átívelve kell működjön. Alapja a csoportmunka és kooperáció. A rendszer sikeressége pedig a problémák minél egyszerübb és gyorsabb megoldásában keresendők, melynek egysége a kreativitás. A hatékonyság és sikeresség növeléséhez azonban szükség van a minél szélesebb körben rendelkezésre álló eszközök ismeretére. Az ismeret azonban nem korlátozódhat le az általános funckiók elsajátítására, hanem a horizontális és vertikális kapcsolódások gyakorlati alkalmazását is feltételezi. Éppen ezért fontos, hogy a komplex feladatokat megelőzze egy korábbi és egyszerűbb probléma megoldása és feldolgozása, amely a készségek és kompetenciák megszerzését és erősítését eredményezik. A kreatív tanulás elektronikus elemei mára a kezünkben vannak (8. kép). Mégis ezen eszközök távol maradnak egyelőre a napi oktatási gyakorlattól.
8. kép Kreatív tanulás lépései és elemei Ennek okainak vizsgálata kölün kutatás tárgyát is képezik, de fontos megjegyezni a jelen állapot kritikus helyzetét, amely mielőbbi lépéseket sürget a tanár és mérnöktanár képzés területén egyaránt. A szükséges lépéseket a közvetlen környezetünk példájából meríthetjük és választhatjuk meg. Ezek pedig a jelen fiatal korosztály által preferált területek:
23
JAMPAPER 1./VI./2011
- párhuzamos interakciók - intener /chat szobák, fórumok, közösségi oldalak - mobilitás - média / hagyományos, új és digitálsi - Flash-ek - könyvek / nyomtatott, digitális és hangos Feladatunk tehát a jellemző tevékenységek átfogó vizsgálata, elemzése, miközben figyelemmel kísérjük az egyes résztvevők tanulási, információ szerzési szokásait. Továbbá „kapukat“ nyitni ezen közösségek tanulásra irányított és támogatott szokásaihoz, igazodva és figyelembe véve a környezeti sajátosságokat. Az interakciók vizsgálatával gyorsan reagálhatóvá válnak az oktatási anyagok elsajátításának bizonyos fázisai, hiszen ezek hasonlóan a tantermi oktatók által irányított tanulás módszerét felételezik. Nem kevésbé fontos elem, hogy a tanulási blokkok rövid, tömör egységekként is szinte bárhol elérhetőek legyenek (Pl. podcast-ek, flash-ek, iTunes-U stb.) 5. Digitális tanterem A digitális tanterem sokunkban a számítógéppel és digitális táblával, projektorral és internettel felszerelt számítógépet jelent. Nem is tévedünk sokat, hiszen ez a jellemző modern iskola eszköztára. Jelen állapot azonban csak egy állomás a pedagógia fejlődésének lépcsőfokain. Az előzőekben tárgyalt feladatok és kihívások a tantermek ki- és átalakítására is folyamatosan hatással vannak és lesznek is. Erre hasonlóan fel kell készülni, hiszen újabb eljárások jelenhetnek meg az oktatástechnológia tárházában. Mint ahogy jelenleg a már tárgyalt mobil és hálózatos világ a meghatározó, úgy válik elsődleges funkcióvá a virtualitás és a térbeli megjelenítés. Feladatuk a megjelenítés és a közlés minél nagyobb mértékű és élvezetű átadása. „Comenius-i“ virtuális képes könyv már a küszöbön vár. A jelen fiatal gereáció hasonlóan a korabeli diákokhoz egyre többet szeretne megtapasztalni környezetéről, hiszen a kíváncsiság és érdeklődés mindenkiben munkálkodik. Erre az egyik legegyszerübb és hatékonyabb megoldást napjainkban maga a virtuális környezet (például: panoráma kép, interaktív panoráma videó, 3D-s hálózati közösségek, panocast stb.) adaptálása nyújtja, amely térben és időben, szinte nyelvektől függetlenül képes továbbítani a kívánt információt. Fontos felfigyelnünk, hogy ma ez az eszköz és környezet biztosítja a tanulás élmény szerü elsajátítását, akár játékos és kreatív formában is. Ez a rendszer az, amely nevében is képviseli a pedagógia területén már szokszor megfogalmazott elvárásokat egy valósnak vélt környezetben. A megoldás kulcsa a kezünkben van!
24
JAMPAPER 1./VI./2011
Ehhez szükséges azonban a minél előbbi virtuális környezetbe ágyazott tananyagok kidolgozása és a már tárgyalt környezetekhez történő adaptálása. Alternatívaként a pedagógia korszerü eszközeinek és az alkalmazott modern információs technológia vívmányainak az ötvözésével a tanári és mérnöktanári képzés újabb lendületet kaphat. Így alapozhatjuk meg a jövő nemzedékének korszerű, érdeklődését folyamatosan fenntartó, élethez közeli, szakmai és a piaci igényekhez igazodó tanulmányi rendszerét. Felhasznált irodalom 1 2 3 4 5 6 7 8 9
Bedő Ferenc - A pedagógitörténet tanuláselméletei, 2002 Nahalka István: Konstruktív pedagógia - egy új paradigma a láthatáron, Iskolakultúra, 1997/2, 3, 4. J. J. Rousseau: Emil vagy a nevelésről, Tankönyvkiadó, Bp. 1978. Németh A. – Pukánszky B.: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998. Németh A. – Pukánszky B.: Neveléstörténet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1998. Sipos János: A tanulás fejlesztése (OKI szakmai konferencia-előadás, 2002) Falus Iván, Didaktika, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp, 1998. Komenczi Bertalan, Off-line, Új Pedagógiai Szemle, 1999/7-8. Bedő Ferenc, Konstruktív informatika oktatás (2002) – w3.enternet.hu
25
