VII. Magyar Földrajzi Konferencia Absztraktkötet Tartalomjegyzék

VII. Magyar Földrajzi Konferencia Absztraktkötet

Tartalomjegyzék 1

TERÜLETFEJLESZTÉS SZEKCIÓ .......................................................................................................... 2

2

TALAJTAN 1 SZEKCIÓ ....................................................................................................................... 4

3

TALJTAN 2 SZEKCIÓ.......................................................................................................................... 8

4

ÉGHAJLATTAN 1 SZEKCIÓ .............................................................................................................. 11

5

ÉGHAJLATTAN 2 SZEKCIÓ .............................................................................................................. 14

6

VÍZFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ................................................................................................................... 16

7

ETNIKAI FÖLDRAJZ SZEKCIÓ........................................................................................................... 19

8

OKTATÁSMÓDSZERTAN 1 SZEKCIÓ ............................................................................................... 21

9

OKTATÁSMÓDZSERTAN 2 SZEKCIÓ ............................................................................................... 24

10

VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ .............................................................................. 27

11

VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ .............................................................................. 29

12

FELSZÍNALAKTAN 1 SZEKCIÓ ...................................................................................................... 31

13

FELSZÍNALAKTAN 2 SZEKCIÓ ...................................................................................................... 35

14

FELSZÍNALAKTAN 3 SZEKCIÓ ...................................................................................................... 39

15

MEGÚJULÓ ENERGIÁK SZEKCIÓ................................................................................................. 42

16

GAZDASÁGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ .................................................................................................. 46

17

TÁJFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ ............................................................................................................ 48

18

TÁJFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ ............................................................................................................ 52

19

IDEGENFORGALOM 1 SZEKCIÓ .................................................................................................. 55

20

IDEGENFORGALOM 2 SZEKCIÓ .................................................................................................. 57

21

EGÉSZSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ .................................................................................................... 59

22

TELEPÜLÉS- ÉS NÉPESSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ........................................................................... 62

23

KÖZIGAZGATÁS ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ .................................................................... 66

24

NÉPESSÉGFÖLDRAJZ – VÁNDORLÁS SZEKCIÓ ............................................................................ 70

25

REGIONÁLIS FÖLDRAJZ SZEKCIÓ ................................................................................................ 73

26

TÉRINFORMATIKA SZEKCIÓ ....................................................................................................... 76

27

KÖZLEKEDÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ ................................................................................................ 80

28

POSZTER SZEKCIÓ ...................................................................................................................... 81

1

1

TERÜLETFEJLESZTÉS SZEKCIÓ

Helyi termékek a helyi gazdaságfejlesztésben G. Fekete Éva Miskolci Egyetem A helyi termék fogalmát két irányból közelítem. Egyrészről – a termék helyhez kötöttségét és tájjellegét hangsúlyozva – helyi terméknek tekintjük a helyben megtermelt vagy összegyűjtött alapanyagokból, helyben kialakult eljárások (receptek) alkalmazásával, többnyire kisüzemi keretek között előállított, esetleg csomagolásukban is helyi anyagokat, helyi kulturális elemeket felhasználó - ily módon a hely sajátosságait megjelenítő - termékeket. Másrészről a helyi munkaerővel a helyi lakossági igényeket kielégítő termékek sorolhatók ebbe a körbe. Mindkét értelmezésben a globalizációval szemben a helyi termelés és értékesítés felértékelődése jelenik meg. Az első megközelítésben az egyediségen, a másodikban a külső behozatal kiváltásán, a helyi ellátáson van a hangsúly. A fenntartható fejlődés koncepciója minden esetben visszatükröződik. A helyi erőforrások megőrizve hasznosítása, a hozzáadott érték helyi munkaerő általi növelése, a szállítási költségek csökkentése, az egészséges, ellenőrzött eredetű – közvetlenül az ismert termelőtől vásárolt - termékek fogyasztási szerkezetünkben való növekedése, a helyi kulturális elemek megőrzése, a térségi összetartozás erősítése képviselik az ökoszociális értékeket. Nem véletlen, hogy a helyi termékek ügye napjaink egyik vidékfejlesztési kulcstémájává vált. A téma láthatóan több ponton is hordoz geográfiai vonatkozásokat. Nem csak a földrajzi tér sajátos szegmensét alkotó vidéki térségekhez való kötődés, de a lokalitás értelmezése és érvényesülése, az endogén fejlődés földrajzi léptéke és forrásai, a termék – a fogyasztó – a táj kölcsönhatása, a fenntarthatóság érvényesülése is megannyi érdekes vizsgálati témát rejt magában. Előadásomban, a fentieket érintve, a helyi fejlesztés helyi termékekhez kötődő gyakorlati feladataival is foglalkozni kívánok.

A területi elmaradottság kifejezésének lehetőségei Pénzes János Debreceni Egyetem A területi fejlettség és elmaradottság számos indikátorral, statisztikai mérőszámmal megragadható, melyek jelentős részét már felhasználták a periférikus területek, települések lehatárolása során. Bár a nagyszámú statisztikai mérőszámok beépítésének lehetősége akár a területi adatbázisok, akár az elemzési eszközök oldaláról adott, mégis felmerülhet annak dilemmája, hogy érdemes-e számos indikátort beépíteni a lehatárolásokba. A területi fejlettség sokdimenziós jellege miatt nem lehet egyetlen mutatóval annak minden aspektusát kifejezni, ugyanakkor a nagyszámú indikátor egy része pedig óhatatlanul is ugyanarra a sajátságra mutat rá, adott esetben „felülsúlyozva” azt. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a statisztikai mérőszámok tartalma is átalakulhat, elveszthetik „magyarázóerejüket”, míg mások pedig új egyenlőtlenségekre mutathatnak rá. Éppen ezért érdemes egy vizsgálatot szentelni annak, hogy mely statisztikai indikátorokat érdemes felhasználni az elmaradott területek, települések lehatárolása során. Jelen előadás ennek áttekintésére vállalkozik, illusztrálva az országon belüli területi egyenlőtlenségek megjelenésének néhány formáját.

2

LEADER térségek intézményesülése Európában és Magyarországon Patkós Csaba – Kovács Enikő Eszterházy Károly Főiskola A vidékfejlesztés, amellett, hogy az Európai Unió egyik fontos szakpolitikája, igazi tudományos jelentőségű téma is egyben. Az európai és hazai vidékfejlesztés egyik fontos eleme az alulról jövő kezdeményezések felkarolása, ami leggyakrabban a LEADER program keretein belül valósul meg. A program napjainkban Európában már a negyedik generációját éli, de a kísérleti programmal együtt hazánkban is már három ciklus óta működik. A LEADER program alapját a helyben kialakuló, önmagukért és közösségükért felelősséget vállalni tudó és akaró emberek és szervezetek partnerségére épülő ún. helyi akciócsoportok (HACS) jelentik. A HACS-ok szervezésében fontos a területi elv, azaz egy adott földrajzi térségből kell hogy kikerüljenek a különböző szereplők (önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások stb.). A program folyamán a megalakuló csoportok integrált helyi vidékfejlesztési programot dolgoznak ki, amit állami és európai uniós társfinanszírozással működtetett helyi pályázati rendszeren keresztül maguk osztanak szét. Mindeközben a HACS ideális esetben egyre mélyebben szervesül a térségi társadalomba, más szóval intézményesül. AnssiPaasi, finn geográfus elméletét a régiók intézményesüléséről alkotta meg mintegy két évtizede. A teória ez elméleti keretet jelent, melynek megfelelően vizsgálható a különböző méretű területi egységek genezise. A területi egység „élete” addig tart, amíg az őt életre hívó és életben tartó erők működnek. A kutatás fő célja, hogy megvizsgáljuk a LEADER program eddigi története (1991-2013) során Európában eddig létrehozott HACS-ok intézményesülését. · A területi kiformálódás vizsgálatának részcéljai: az akciócsoportok méretének összehasonlítása, meglévő közigazgatási egységekhez való viszonyuk (igazodás a határokhoz) · A szimbolikus forma vizsgálatának részcéljai: a HACS-ok nevének, illetve egyéb szimbólumainak vizsgálata, típusalkotás · Az intézményi alak vizsgálatának részcéljai: az akciócsoportot alkotó szervezetek típusai, a HACS irányító és gesztor szervezeteinek jellemzői, a korábbi ciklusokban létezett LEADER szerveződésekkel mutatott kontinuitás · A kialakult szerepkör vizsgálatának részcéljai: az integrált vidékfejlesztési stratégiák célrendszerének vizsgálata, tipizálás, illetve a továbbpályáztatott támogatások összetétele a stratégiai prioritások szerint Kutatási előfeltevésünk szerint az EU különböző tagországaiban létezett vagy létező LEADER HACS-ok intézményesülésének sajátosságai jelentősen függnek a sajátos tagállami környezettől, de – különösen a több cikluson keresztül működő akciócsoportoknál megfigyelhetők, az adott ország sajátosságaitól független közös tulajdonságok is. A működésükben kontinuitást mutató akciócsoportok esetében – hipotézisünk szerint – a LEADER alapelvek érvényesülése markánsabban jelentkezik. Vizsgálatunkban külön figyelmet kívánunk fordítani a Magyarországon létrejött akciócsoportok (beleértve a 2005-ös kísérleti programot is) sajátosságainak az európai trendek függvényében. H. Kovács Judit - Stunya Edina - Veresné Somosi Mariann: Szegregáció kezelésének lehetőségei Miskolcon

3

Társadalmi – területi marginalizáció, állami függőségek újratermelése perifériák lakóinak napi gyakorlataiban Timár Judit MTA KRTK RKI Az előadás magyarországi elmaradott vidéki térségekben élő, a területi mellett társadalmi marginalizálódásnak is kitett csoportokhoz tartozó lakosoknak a gazdaság és az állam strukturális átalakulásaira adott válaszait vizsgálja. Ezeket a válaszokat nem mint „passzív szereplők” reakcióit, hanem mint a tértermelés aktív részvevőinek tapasztalatait, cselekvéseit elemzi azzal a céllal, hogy ezeken keresztül jusson közelebb a marginalizáció és a függőségi viszonyok (újra)termelésének megértéséhez. A bemutatandó kutatásban kiemelt szerepet kapott Castel (1993) „szociális kohézió zónáira” vonatkozó koncepciója. E szerint az egyes személyek, társadalmi csoportok a betagolódás társadalmi terétől („zónájától”) a sebezhetőség zónáján át a kiilleszkedési zónáig helyezkedhetnek el, s pozíciójukat két komponens, mint egy „koordinátarendszer” két tengelye jelöli ki(munkához való viszony, társadalmi-családi társas kötelékek tengelye). A 4 vizsgált kistérségben életútinterjúkban megkérdezetteket ezért nem csak a munkalehetőségek hiányával jellemezhető csoportokból választottuk, hanem bizonyos társadalmi kapcsolatokban a marginalizáltság veszélyét valószínűsítő csoportokból is (romák, fogyatékkal élők, hátrányos helyzetű, így egyedülálló nők). Mivel pedig az etnikai, nemi, testi „másságon” alapuló jelenlegi magyarországi társadalmi kapcsolatrendszerek egyenlőtlenségekkel terheltek, ezek szinte kivétel nélkül minden interjúpartnerünk munkaerő-piaci esélyeit is rontják. A hatalomban, megbecsültségben, művelődési lehetőségekben stb. megtapasztalt nélkülözésük mellett általában a fizetett munkához is nehezebben férnek hozzá, így a sebezhetőség zónájából könnyen átkerülhetnek a kiilleszkedés zónájába. Az interjúpartnerek megélt tapasztalatai azt támasztják alá, hogy lakóhelyeik periferizációja/marginalizációja, a makrotársadalmi, gazdasági és hatalmi viszonyok és folyamatok nagyon erősen leszűkítik a marginalizálódó társadalmi csoportok cselekvési terét. Ezért a strukturális tényezőkkel együtt az ő legkézenfekvőbb válaszaik is gyakran csak a „napi túlélésre” nyújtanak megoldást. Hosszabb távon a saját és/vagy a falujuk függőségi viszonyainak és a társadalmi-területi marginalizációnak az újratermeléséhez és ezek kölcsönös erősítéséhez járulnak hozzá.

2

TALAJTAN 1 SZEKCIÓ

Csernozjom talajok klíma-stressz- és defláció-érzékenységének értékelése a szerkezeti állapot alakulásával összefüggésben Farsang Andrea – Bartus Máté – Barta Károly – Lázár Enikő Szegedi Tudományegyetem A talajok azon tulajdonságát, amely azt fejezi ki, hogy a talaj hogyan viselkedik a természeti és antropogén eredetű stresszhatásokkal szemben, továbbá milyen mértékben és meddig képes azokat tompítani, környezeti érzékenységnek nevezzük (Várallyay 2003). A talajok agronómiai szerkezete nagymértékben befolyásolja többek között az éghajlati elemek okozta stresszhatások mérséklését, illetve azok súlyosbítását. A szélsőségessé váló időjárási helyzetek ráirányították a figyelmet arra, hogy a helytelenül alkalmazott művelési eljárások, 4

eszközök, illetve a talaj túlhasználata módosíthatja a talajszerkezetet, melynek egyik megjelenési formája a talaj felszíni rétegének elporosodása. A poros szerkezet kialakulása során a nagyobb makroaggregátumokmikroaggregátumokká esnek szét, s a létrejövő kisebb frakciók jobban ki vannak téve a szél általi elhordásnak. Birkás et al. (2010) szerint a talaj agronómiai szerkezetének állapota, vagyis a rög (>10 mm), a morzsa (0,25-10 mm) és a por (<0,25 mm) aránya a rendszeresen művelt talajra jellemző folyamatokról (morzsásodás, rögösödés, porosodás) tájékoztat. Amikor a por aránya 25-30%nál nagyobb, érzékeny, degradált talajról van szó, ellenben a 75-80%-ot meghaladó morzsaarány jó klímastressz-tűrő állapotot mutat. A növekvő por- és rögarány (pl. 10-ről 3040-50%-ra), valamint a csökkenő morzsaarány (pl. 70-ről 50-40%-ra) kockázatos és igen kockázatos minősítést jelent. Vizsgálataink célja a dél-alföldi csernozjomok szerkezetéből adódó érzékenységének állapotfelmérése, valamint a szélesemények hatására bekövetkező szerkezeti változások bemutatása volt. A vizsgálataink helyszíneit az Alföld déli részén elterülő Észak-bácskai löszhát, valamint az Dél-Tisza-völgy csernozjom területein jelöltük ki. Szerkezeti vizsgálatainkhoz feltalaj mintákat gyűjtöttünk szántó területekről. A talajok agronómiai szerkezeti vizsgálatát száraz szitálással, a talaj aggregátumok átlagos geometriai átmérőjének (GMD) meghatározásával, az aggregátum-stabilitást iszapolást követően a Sekera-féle kvalitatív becslés módszerével végeztük. A csernozjom talajfelszínek agronómiai szerkezetének defláció hatására bekövetkező változásait terepi szélcsatorna kísérletekkel vizsgáltuk 2011 és 2013 nyarán. A vizsgált csernozjom talajokon jelentős részében kockázatos, leromlott talajszerkezetet tapasztaltunk, melyek esetében a porfrakció aránya meghaladta a 60%-ot, egyes esetekben a 70%-ot is, továbbá a GMD értékük az átlagos érték alá esett. A klímastressz-tűrő állapot csupán néhány esetben bizonyult igen jónak, mely területek megfelelő képességgel rendelkeznek az éghajlati elemek által okozott, talajra nézve káros következménnyel járó hatások mérséklésére, tompítására. A szélcsatorna kísérletek alkalmával a 10 perces szélesemények hatására a feltalajban az aggregátum méretek százalékos aránya jelentősen módosult. Az erodálhatósági mérések eredményeit figyelembe véve megállapítható, hogy az egyes talajminták széllel szembeni ellenállását azok por- és iszaptartalma határozza meg, így a talajok szerkezeti állapota, szerkezetének leromlottsága döntő a defláció veszélyeztetettségük szempontjából.

Talajfelszínek defláció érzékenységének vizsgálata egy dél-alföldi mintaterületen Bartus Máté - Farsang Andrea - Szatmári József - Barta Károly Szegedi Tudományegyetem Kulcsszavak: kritikus indítósebesség, csernozjom, homok, defláció, szélerózió Magyarország területének potenciálisan 26,5%-a közepesen vagy erősen szélerózió veszélyeztetett (Lóki 2011). A különböző talajfelszínek szélerózió érzékenységét leginkább jellemző tulajdonság a kritikus indítósebesség. Ha a szél sebessége meghaladja a kritikus indítósebesség értékét, akkor a talajfelszínen a részecskék már mozgásba lendülnek és elindul a defláció. Hazai viszonylatban a talajfelszínek kritikus indítósebességének vizsgálata elsőként az érzékenyebb, lazább szerkezetű talajokra terjedt ki, majd felismerve, hogy a kötöttebb, vályog fizikai féleségű, de leromlott, porosodott szerkezetű talajok is defláció érzékenyek, több tanulmány született ezen talajok érzékenységi vizsgálatának tárgyában is (Lóki 2003; Négyesi-Pálfi 2008; Farsang et al. 2011, 2013).

5

Kutatásunk során terepi és laboratóriumi szélcsatorna vizsgálatokra támaszkodva határoztuk meg különböző talajfelszínek kritikus indítósebességét és annak alakító tényezőit. Vizsgálataink során Dél-alföldi mintaterületek különböző fizikai féleségű, agronómiai szerkezetű és állapotú talajtípusain végeztünk kritikus indítósebesség vizsgálatokat szélcsatornával. Méréseink során kidolgozott módszer segítségével a lehető legkisebb beavatkozással mértük meg az eredeti szerkezetű talajfelszínek kritikus indítósebességét. A talajfelszínek kritikus indítósebessége mellett számos fizikai és kémiai tulajdonságot mértünk (aggregátumos összetétel, Arany-féle kötöttség, humusz-tartalom, pH, összes só és kalciumkarbonát tartalom), majd statisztikai számítások alapján megállapítottuk a kritikus indítósebesség és az azt befolyásoló talajtulajdonságok közti függvénykapcsolatot. A kritikus indítósebességet leginkább befolyásoló tényező a talaj aggregátumos összetétele, továbbá az ezzel szorosan együtt változó talajtextúra, humusz- és karbonát tartalom. A kapott eredményeket mintaterületen validáltuk, mely Kiskundorozsma külterületén, a DorozsmaMajsai-homokhát és a Szegedi-sík határán helyezkedik el. Talajviszonyai változatosak, azaz mind a lazább szerkezetű homok, mind a kötöttebb csernozjom talajok megtalálhatók rajta. Vizsgálatunk eredménye a kritikus indítósebesség és az egyes talajparaméterek közti összefüggés feltárása, mely segítségével a lehető legkisebb beavatkozással, ill. költséggel becsülhető a talajfelszínek szélerózió általi veszélyeztetettsége.

Térképi alapú, talajtani adatigények kielégítése új, illetve megújított, cél-specifikus, digitális talajtérképek és térbeli talajinformációk előállításával 1

Pásztor László, 1Laborczi Annamária, 1Takács Katalin, 2Szatmári Gábor, 3 Dobos Endre, 1Bakacsi Zsófia, 1Szabó József, 4Illés Gábor 1 MTA ATK TAKI 2 Szegedi Tudományegyetem 3 Miskolci Egyetem 4 Erdészeti Tudományos Intézet

A talajok különböző statikus és dinamikus jellemzőire, illetve a környezeti folyamatokban betöltött szerepére vonatkozó információk iránti igények mind hazai, mind nemzetközi szinten számottevőek és folyamatosan bővülnek. A korábban gyűjtött, térképezések, felvételezések által szolgáltatott információk hosszú időn keresztül jól szolgálták a felmerült társadalmi igényeket. A talaj multifunkcionalitásának széleskörű felismerése azonban éppen az adatgyűjtésre fordítható erőforrások beszűkülésével egyidőben következett be. Az aktuálisan rendelkezésre álló, illetve a felhasználók által specifikusan megkívánt információk pedig nem okvetlenül, sőt egyre ritkábban fedik egymást. A korábbi kiterjedt adatgyűjtés, felvételezés, térképezés célja, az annak alapján elvégzett munka, illetve az ezek eredményeképpen született adatok direkt módon nem feltétlenül alkalmazhatók egy adott, talajtani információkat igénylő problémakör kapcsán. Emiatt számos esetben a döntéshozók jelenlegi igényeinek kielégítése sem történhet meg megfelelő hatékonysággal. Ezen probléma megoldása érdekében számos próbálkozás született a létező talajtani információk kiegészítésére, pontosítására, harmonizációjára, korreláltatására és integrálására. A hazai térképi alapú (mostanra szinte kizárólagosan) digitális, talajtani adatigények aktuális kiszolgálására használt térbeli talajinformációs rendszerek számos előnyük mellett sem tekinthetők omnipotensnek. Jól hasznosíthatóknak viszont igen, hiszen jelentős tudás és tapasztalat halmozódott fel bennük, amelyek megfelelő kérdésfeltevéssel és módszerek alkalmazásával belőlük kinyerhetők, megnyitva a továbbfejlesztésük lehetőségeit. 6

Archív és aktuális talajtani, valamint kiegészítő környezeti adatok, illetve térinformatikai és alkalmazott matematikai módszerek feladat specifikus integrációjával országos projekt indult (DOSoReMI.hu). Ennek keretében digitális talajtérképezési módszerek alkalmazásával megújítjuk a térbeli talajinformációs szolgáltatásaink tematikus alapjait, illetve az új felhasználói igények kielégítésére célspecifikus, digitális talajtérképek előállításába kezdtünk kvantitatív (klasszikus matematikai statisztikai, geostatisztikai, adatbányászati és térinformatikai elemeket ötvöző) módszerekkel. Univerzálisan használható módszerek híján minden egyes termék előállítása az eredmény térkép pontossága/megbízhatósága és a digitális talajtérképezési erőforrások közti optimalizálással történik. Az eddigi eredményekről szeretnénk beszámolni. Kulcsszavak: adatbányászat, archív adatok, digitális talajtérképezés, geostatisztika

A hazai talajosztályozás megújításának módszerei, eredményei Michéli Erika Eötvös Loránd Tudományegyetem Hazai, természettudományos alapokon nyugvó talajosztályozási rendszerünk, mint más genetikai szemléletű rendszerek évtizedeken keresztül jól szolgálták a különböző társadalmak térképezési és döntéshozói feladatait. Az utóbbi évtized tudományos és informatikai eredményei, a megváltozott társadalmi és gyakorlati igények, valamint a globális harmonizációs igények hatottak az osztályozási rendszerekre. Új, szigorúbb definíciókra, standard mérésekre és számszerű adatokra épülő diagnosztikai szemlélet terjedt el a modern talajosztályozási rendszerekben. A bevezetésre javasolt, megújított magyar talajosztályozási rendszer diagnosztikai alapokra, és az évtizedek alatt összegyűlt talajadatokra és tapasztalatokra épül. A pedometria modern eszközeinek alkalmazásával tanulmányoztuk meghatározzuk a folyamattársulásokon alapuló osztályozás egységei között számítható taxonómiai távolságokat az elkülönítési koncepcióira és valós adatokra vonatkoztatva egyaránt. Az objektív számítások és szakértői feldolgozások, viták alapján az osztályozás központi egységeiként 15 talajtípus került elkülönítésre, melyet terepi és számítógéppel támogatott határozó kulccsal határozunk meg. Ezek: Láptalajok, Antropogén talajok, Kövessziklás váztalajok, Kőzethatású talajok, Szolonyec talajok, Szoloncsák talajok, Duzzadó agyagtalajok, Réti talajok, Karbonát talajok, Mezőségi talajok, Agyagbemosódásos talajok, Hordaléktalajok, Homoktalajok, Barnaföldek, Földes kopárok. Az elnevezésekben igyekezetünk a hagyományokat megtartani, a határértékeket pedig úgy kidolgozni, hogy az egységek megfeleltethetők legyenk a Világ Talaj Referenciabázis (WRB, World Reference Base for Soil Resources) hazánkban előforduló talajcsoportjaival.

Redox- és kémhatásviszonyok dinamikájának megoszlása a magterületek és a szegélyek között (vizes élőhelyek tájmozaikjaiban) Szalai Zoltán1,2 – Kiss Klaudia1 – Ringer Marianna2 –Horváth-Szabó Kata2 – Németh Tibor3– Jakab Gergely1 1 MTA CsFK Földrajztudományi Intézet 2 ELTE TTK FFI Környezet és Tájföldrajzi Tanszék 3 MTA CsFK Földtani és Geokémiai Intézet

A domborzat, az éghajlat és a vízhatás és a növényzet által szemmel láthatóan is kirajzolt mozaikok tájsejtjeiben a nedvességállapot, hőmérséklet, pH, Eh eltérő karakterisztikát 7

mutatnak, amiből kifolyólag az elemek szilárd folyadék, folyadék-gáz állapotváltozásai más és más úton játszódnak le. A területi különbözőségek nem állandóak, bizonyos időszakokban jelentősek, míg máskor jelentéktelenek. A kémhatásban és a redox viszonyokban mutatkozó különbözőségek a talajoldat összetételében is eltéréseket indukálnak. Ezek az időlegesen megjelenő koncentráció gradiensek az anyagforgalom motorjaiként is működhetnek. Kérdésként merülhet fel, hogy a tájsejtek határai vajon a magterületek között átmenetet képviselnek-e, vagy azoktól eltérő karakterisztikával rendelkeznek? Előadásunkban egy alföldi és egy dombvidéki hidromorf terület példáján kívánjuk bemutatni a főelemek mobilitását befolyásoló tényezők dinamikáinak különbségeit a magterületek és a és a határok között. A magterületeken és a növényzet által kirajzolt határokon a talaj hőmérsékletét pH-ját és redoxviszonyait adatrögzítővel összekötött digitális elektródokkal, elektrometriásan mértük. Az talajoldatot az elektródok mellett kiépített talajnedvesség-gyűjtő csövekkel mintáztuk. A gyűjtött mintákat fémek analíziséhez cc. salétromsavval, a nitrogénanalízishez kloroformmal, a DOC analízishez pedig fagyasztva konzerváltuk. A talajok ásványos vizsgálatához vett mintákat légmentesen lezárt falcon típusú csövekben tároltuk. A talajok és a talajoldat Fe, és Mn tartalmát fl-AAS-sel, a TOC és a DOC tartalmat NDIR TOC analizátorral, a talajoldat NO3-, NO2-, NH4+ tartalmát UV-VIS fotometrikusan, a talajlevegő N2O és CH4 tartalmát GCMS-sel mértük. A szegélyek mindkét mintaterületen egyes tájsejtek között átmeneti karakterisztikát mutattak, míg más tájsejteknél a magterületeken kívüli talajkémiai sajátosságokat mutattak. A tájsejtek magterületei között kialakuló vas, mangán és nitrogén horizontális áramlása az előbbi esetekben lehetséges. A másodikként említett szegélyek kialakulása mind a horizontális, mind a vertikális (folyadék-gáz váltáson alapuló) elemforgalmat gátolták.

3

TALJTAN 2 SZEKCIÓ

Pixel méretű talajtani heterogenitás – pixel alapú talajtani adatbázisok validációja Dobos Endre - Kovács Károly - Vadnai Péter - Bertóti Diána Miskolci Egyetem Az e-SOTER projekt kvalitatív talajtani információk tárolásának és megjelenítésének új megközelítését fejlesztette ki. A projekt keretén belül létrehozott adatbázis egy több-rétegű raszteres állomány, melyben a komplex genetikus osztályok tartalmi elemeit szétbontva, diagnosztikai jellemzők alapján jelenítik meg. A különböző rétegek a WRB diagnosztikai szintjeinek, jellemzőinek és tulajdonságainak megjelenési valószínűségeit, illetve az adott pixelhez tartozó WRB referencia csoportot (RSG) mutatják be (IUSS WORKING GROUP WRB. 2007). A raszteres adatmodell jelentős térbeli felbontás növekedéssel jár, de a pixelen belüli sokféleség – bár kisebb mértékben – itt is jelen van. Mivel a pixelek csak egy hozzárendelt osztályt tartalmaznak, így az RSG réteg valós megbízhatóságának jellemzése továbbra is probléma. Sem adekvát validációs adatbázis, sem elfogadott módszertan nem létezik a genetikus talajtérképek tartalmi tényezőket is figyelembe vevő validálására. E munka célja egy olyan validációs adatbázis-fejlesztési módszertan kidolgozása, mely alkalmas lehet a térbeli heterogenitás és területi fedési arányokat tartalmazó adatbázisok validálására. Ehhez természetesen több pontból álló validációs helyszínek szükségesek, melyek alapján jellemezhető a térbeli változatosság diagnosztikai és talajtípus szinten egyaránt. A validációs 8

adatbázis pontjainak kiválasztásában a függetlenség és a véletlenszerű mintavételezés az alapvető szempont. Az eredmény egy helyszínenként 5 pont adataiból álló komplex adatbázis, mely tartalmazza az összes megjelenő, felismerhető WRB diagnosztikai jellemzőt és osztályt. Ezen adatok felhasználásával olyan validációs módszertan fejleszthető, mely képes az osztályok közötti hasonlóság szintjeinek figyelembe vételére, és ezáltal talajosztályozási kategóriákat tartalmazó adatbázisok megbízhatóságának jellemzésére. Munkánk második részében a ValiDat.DSM felhasználásával e validációs módszertan két fő elemének, a taxonómiai hasonlósági szintek kvantitatív jellemzésének, illetve az erre épülő adatbázis validációnak módszertani lehetőségeit mutatjuk be.

Talajtani vizsgálatok az Agria-innorégió területén Kürti Lívia – Dobos Anna Eszterházy Károly Főiskola Az Agria-Innorégió kutatási terület magában foglalja az Egri-Bükkalja kistájat, valamint az egri borvidék tágabb területét. Az Innorégió területén a TÁMOP-4.2.2.A11/KONV-2012-0016 program keretében alapkutatásokat végzünk. Ezen kutatások egyik célja, hogy a régió területén felépítsünk egy egységes természet- és társadalomföldrajzi adatbázist, amelyet az alkalmazott kutatások, települési önkormányzatok felhasználhassanak fejlesztési koncepciók kidolgozásához. Munkánk során kijelölt mintaterület minden településén vettünk mintát, talajfúrásokkal és szelvényásással. A mintavételi pontokat az ún. Catena-elv alapján jelöltük ki, előzetes geológiai és topográfiai felmérés során. A talajszelvények leírását nemzetközi szabvány alapján végeztük el. Megvizsgáltuk a talajok összetételét, szerkezetét, textúráját, valamint CaCO3, N, P és humusztartalmát. A kapott eredményeket térképen ábrázoltuk, így különböző talajtulajdonság-térképeket készítettünk az egész régió területére összesítve, illetve településenként.Ezek a vizsgálatok segítenek rekonstruálni a táj fejlődését, valamint javaslatot tehetünk a tájhasználat változtatására, ha az jelenleg veszélyezteti a talajtakaró épségét.

A talajtérképezés-genetikus (100 pontos) földminősítés adatigénye Kovács Károly Zoltán – Gál Szabó Lajos Miskolci Egyetem A XX. század eseményeit követően mostanra a falvak elvesztették önellátó képességüket, és a korábbi nehézipar dolgozói pedig a földdel kapcsolatos ismereteiket. Mégis komoly tendencia, hogy családok, vagy önkormányzatok a rendelkezésükre álló kisebb-nagyobb területeken gazdálkodni kezdenek, de még így is óriási területek állnak parlagon, használat nélkül, ami keresi helyét a magyar gazdaságban. Magyarország területének 16 %-a (14500 km2) domb- és hegyvidéki terület (tengerszint feletti magasság alapján), ez Borsod Abaúj Zemplén megye területének 40 százaléka. A megye területének 30 %-a 12%-osnál erősebb lejtésű. Ezeken a területeken nagy táblás mezőgazdasági művelés nem alkalmazható, így megfelelő termőhely-értékelő módszer nincs még rá kidolgozva. Ezt a hiányt kitöltendő kezdtük meg kutatásainkat, hogy miként lehetne a talajtérképes-genetikus földértékelést ilyen domborzatilag, földtanilag és talajtanilag is oly változatos területekre átdolgozni. Már az első lépésnél, mikor az értékelő paraméterek digitális térképeit próbáltuk elkészíteni, vagy meglévő adatokból deriválni nehézségekbe ütköztünk. 9

Ebben a cikkben a diagnosztikai talajosztályozás hazai bevezetésének fontosságáról kívánunk szólni, s előnyeiről a termőhely-értékelésben.

1

A talajerózió hatása a szénkörforgalomra

Jakab Gergely - Szabó Judit2 - Kovács József2 - Mészáros Erzsébet1 - Centeri Csaba3 - Szabó Boglárka3 - Szalai Zoltán1 1 MTA CSFK FTI 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem 3 Szent István Egyetem A talaj, mint a második legnagyobb szárazföldi szénraktár alapvető szerepet játszik a szén körforgalmában. A talajok széntartalmának változása közvetlen hatással van a légkör széntartalmára és ezen keresztül a klímaváltozásra. A talajok széntartalma nem csak a klímára hat, hanem pozitívan befolyásolja annak fizikai és kémiai tulajdonságait, vízgazdálkodást és termékenységét. E széntartalom a művelés hatására jelentősen lecsökkenhet, átalakulhat, illetve a művelés következményeként fellépő gyorsított erózió miatt lepusztulhat vagy áthalmozódhat. A talajszén a lepusztulás során vagy feltáródik és a légkörbe kerül, vagy eltemetődik és időlegesen kilép a körforgalomból. Egy intenzíven művelt területen vizsgáltuk a talajvastagság alakulását a domborzat függvényében. Az eltérő mélységű, lepusztult és szedimentálódott rétegekből vett száz minta alapján becsültük az áthalmozás ütemét és tendenciáit. A talajmintákat kémiai, fizikai és diffúz reflektancia értékeik alapján vizsgáltuk. Külön osztályozást végeztünk a diffúz reflektancia spektrumok alapján és ezt összevetettük a hagyományos fizikai, kémiai tulajdonságok alapján készült osztályozással. Habár a két csoportosítás nem fed át teljesen mindkettő alapján ugyanazon felszínfejlődési tendenciák szűrhetőek le, azaz a diffúz reflektancia használata lehetséges alternatívája a hagyományos eljárásoknak. Maximális szerves széntartalmat a felhalmozódási területeket egy és két méter közötti mélységű rétegeiben találtunk. E részek valószínűleg a művelésbe vonáskori felszíni rétegek, az erre lerakódó hordalék jellemzően csökkent szervesszén tartalmú. A minták szerves széntartalma több humuszminőség mutató alapján is egyenesen arányos a szervesanyagpolimertizáltsági fokával. A szerves szénmennyiség egy része tehát a lepusztulás során mineralizálódik, a jelentősebb rész azonban a mélyebb rétegekben halmozódik fel.

A talajerózió mértékének változása a modellezett klímaadatok függvényében Magyarországon Mezősi Gábor – Bata Teodóra – Blanka Viktória Szegedi Tudományegyetem Magyarországon a talajerózió a dombsági területeket érintő egyik legnagyobb ökológiai és ökonómiai hatású veszély. A talajerózió mértékére széles körben használt a parcellaméretre kialakított Wishmeier – Smith képlet és ezen az alapon nagyobb területegységek érintettségét is így becsülik (a magyar szabványis ezt a vonalat követi). Ebben az összefüggésben és évtizednyi időléptékbena domborzati tényezőket (lejtőhossz és szög), a talaj erodálhatóságát állandónak tekintve, az klímaváltozásnak a csapadékviszonyokra és a vegetációborításra lehet jelentősebb hatása. A vegetációval kapcsolatos predikciótól eltekintve így az erózió esetleges változásáért a csapadék karaktere lehet leginkább felelős. A klímaváltozásnak magának 10

isismert (de részletesen nem számított) hatása a csapadék intenzitásának növekedése, azzal együtt, hogy ezek a csapadékértékek a hőmérsékletnél kevésbé megalapozottak. A vizsgálat során a WS összefüggésszükséges alapadatait használtuk. A kulcs a csapadék intenzitás-változás számítása volt. Ehhez alapnak a 2000-2012 közötti Velence-hegység előteri OMSZ állomások 10 perces csapadékméréseit használtuk. (Innen rendelkeztünk mért eróziós adatokkal is.) Az így kiszámított R értéknél kapott trenddel – és hasznos technikai megoldásokkal - a REMO és Aladin modellek 2021-2050 és 2071-2100 csapadékadataira becsülhettük az intenzitást, eredményként mondható az intenzitás növekedését. A fenti 30 éves átlagokra előállítottunk eróziós térképeket, amely hasznos információkat adhatnak arra, hogy mely területeken lehet indokolt az erózió csökkentése szempontjából cselekedni (pl. területhasznosítás, vagy agrotechnika váltással).

4

ÉGHAJLATTAN 1 SZEKCIÓ

Fejezetek az éghajlatváltozás magyarországi tudománytörténetéből Jankó Ferenc NYME-KTK Az éghajlatváltozás tudományának nemzetközi történetében megvannak a jól ismert ikonok SvanteArrheniustól, Guy Stewart Callendaron át Roger Revelle-ig. Több munka tárgyalta már a globális felmelegedésnek a kezdeti megtorpanások után felívelő tudománytörténetét. Az előadás célja az, hogy hazai kontextusban bontsuk ki ezt a megismerési folyamatot: milyen teóriák éltek, formálódtak a második világháború előtt az éghajlat változásairól, hogyan fejlődtek ezek az 50-60-as években? Ismerték-e, hivatkozták-e a kortársak Arrhenius elképzeléseit? Hogyan került be a magyarországi tudományos diskurzusba a szén-dioxid szerepére épített üvegházhatás elmélete, voltak-e viták ezzel kapcsolatban? Honnan jöttek a tudományos információk, keletről vagy nyugatról? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresem majd a választ előadásomban.

Székelyföldi telek (éghajlati sajátosságok) Rusz Ottilia Észak-Erdélyi Regionális Meteorológiai Központ Székelyföld éghajlata változatos, elsősorban különböző domborzati formáinak köszönhetően (Keleti-Kárpátok, hegyközi medencék, Erdélyi-medence). Néhány éghajlati idősort tanulmányoztam az 1978-2012-es időszakra a következő meteorológiai állomásokról: Csíkszereda (661 m magasságszint), Gyergyóalfalu (750 m), Székelyudvarhely (523 m), Maroshévíz (687 m), Marosvásárhely (305 m), Lakóca (1776 m), Kézdivásárhely (568 m) és Bucsin (1282m). A téli hónapok (január, február, december) adatait vettem figyelembe, de a két hegyi meteorológiai állomás esetében március, április és november hónapokat is, mivel itt a telek ezekre a hónapokra is kiterjednek. Ami a középhőmérsékletet illeti, a legalacsonyabb értékek januárra jellemzőek, Székelyudvarhelyen ez -3.1 °C, míg Csíkszeredában -6.6 °C. Lakóca esetében február a leghidegebb hónap, itt a középhőmérséklet -7.8 °C. A maximum hőmérsékletek pozitívak, de ritkán haladják meg a 10 °C-ot, Lakócán viszont előfordult, hogy január és február hónapokban a hőmérséklet negatív maradt. A legalacsonyabb hónapi minimum 11

hőmérsékletetet Csíkszeredában mérték 1985 januárjában, ez az érték -38.4°C . Székelyudvarhelyen és a hegyi állomások esetében a vizsgált időszakban a hőmérséklet nem süllyedt -30 °C alá. A téli hónapokban a csapadékok az éves értékek alig 3-7 %-át teszik ki. Az alacsonyabban fekvő állomások estében január és február hónapokban legnagyobb a hóréteg vastagsága (6 - 16 cm), míg a hegyi állomások esetében februárban és márciusban találhatóak a legmagasabb értékek (52 - 76 cm). Január, február és március hónapokban a Bucsinban és Lakócán maximális azon napok száma, amikor hóréteg borítja a talajt, míg a többi állomás esetében már márciusban általában kevesebb, mint egy fél hónapot van jelen a hóréteg. Lineáris trendvizsgálatot végeztem, a hónapi középhőmérsékletek esetében csak Lakócán es Bucsinban találtam az áprilisi hónapra statisztikailag szignifikáns és pozitív értékeket, míg a csapadékmennyiség esetében csak Kézdivásárhelyen a van szignifikáns, csökkenő trend, február hónap esetében. A hóvastagságot illetően statisztikailag szignifikáns és pozitív trendet a lakócai állomás estében észleltem a januári, februári és márciusi és áprilisi hónapokra, illetve negatív trendet január hónapra a marosvásárhelyi állomás estében. Faktoranalízist végeztem a teljes idősorokra a hóvastagságot illetően. Ennek alapján két fő faktor különíthető el: első faktorba a hegyközi medencék és az Erdélyi-medence meteorológiai állomásai tartoznak, a másik faktor a két hegyi állomást foglalja magában. Főleg télen gyakori jelenség a termikus inverzió. Napi minimum hőmérskleteket hasonlítottam össze a Bucsin és Gyergyóalfalu között, és az esetek felében, a Bucsinon nagyobb minimum hőmérsékletet regisztráltak. Így például 1996 február 3-án Bucsinon -6.4 °C volt a minimum hőmérséklet, míg Alfaluban -27.0 °C-ot mértek.

Éghajlatváltozás és emberi alkalmazkodás a középkori meleg időszakban Pappné Vancsó Judit NYME KTK Az éghajlatváltozás lehetséges társadalmi hatásaival foglalkozó vizsgálatok egy része a történelmi időkre tekint vissza, és igyekszik megfigyelni, valamint értelmezni a régmúlt társadalmak sikeres vagy sikertelen alkalmazkodási technikáinak jelenkorra is érvényes tanulságait. Az előadás hét olyan térség esetében tárgyalja e kérdést, ahol az ott élő társadalmak életébe feltételezhetően lényegesen beleszóltak a klimatikus változások. Vizsgálatom alapján azonban kiderült, hogy az alkalmazkodásban nem az éghajlatváltozás adott térségre gyakorolt jellege, hanem az érintett társadalom állapota volt a meghatározó. Mindazok a jellemzők, melyek lehetővé tették egy közösség éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását, a stabil társadalom bázisán jutottak érvényesülésre. A kihívásokra adott rugalmas válaszok, a változó körülményeket követő technológiaváltás, a természeti környezetről kialakított hosszú távú kollektív emlékezet és tudás, az optimális erőforrásgazdálkodás jól szervezett társadalom hiányában még együttesen sem bizonyult elegendőnek a sikeres alkalmazkodáshoz.

Szünetelő melegedés – kihívások és következtetések az IPCC jelentéseiben (2013-2014) Mika János Eszterházy Károly Főiskola Bolygónk átlaghőmérséklete legalább tíz éve nem mutat melegedést. Hiányzik a korábban évtizedeken át megnyilvánuló, egyértelmű trend az alsó-troposzféra és az alsó sztratoszféra léghőmérsékletében, az atmoszféra nedvességkészletében és az óceaánok felszínének 12

hőmérsékletében is. (Egyes szertzők 1998-től említik a stagnálást, ám ez egy kiugró El-Nino év volt, amit a melegedő tendenciát akkor még tükröző évek vettek körül. A stagnálás oka minden bizonnyal a déli félteke óceánjainak hirtelen felerősödő hőelnyelő képessége magyarázza, hiszen az északi félgömb kontinensein még emelkedik a hőmérséklet, húzódik vissza a hó- és a tengeri jégtakaró. Az Antarktisz körüli tengeri jég kiterjedése ugyanakkor fokozódik. Az éghajlati modellek nem tudják szimulálni a stagnálást, ezen eszközök szerint 0,2 oC melegedésnek kellett volna bekövetkeznie a kérdéses tíz év során. A stagnálást az IPCC Jelentés (Tudományos Alapok, 2013) Döntéshozói Összefoglalója nem exponálja, s az a további Munkacsoportok Jelentéseiben (Hatások, Alkalmazkodás illetve Mérséklés, 2014) sem hangsúlyos. Előadásunkban az IPCC Jelentései alapján ismertetjük a stagnálás szimptómáit, hatásait a rövid (2016-2035) illetve hosszú távú éghajlati prognózisokra, az alkalmazkodási stratégiákra és a kibocsátás-mérséklésre. Mindhárom témakörben ismertetjük a 2013 szeptembere és 2013 áprilisa között napvilágot látó IPCC jelentések kapcsolódó legfontosabb eredményeket. Ezek alapján rámutatunk, hogy a tapasztalt stagnálás- illetve az ezt okozó folyamatok megértésének hiánya a modellekben illuzórikussá teszi a rövid távú alkalmazkodást. Ugyanakkor, a kibocsátás-mérséklés szükséges voltát a stagnálás nemérinti, hiszen a teljes éghajlati rendszer hőtartalma folyamatosan növekszik, s az óceán felső 200 méterében megfigyelt függőleges hőmérsékletkülönbség csökkenése is arra utal,hogy a mélyóceán ma még meg nem értett hőelnyelése sem tarthat örökké. Mindazonáltal érzékeltetjük azt is, hogy a melegedés szünetelése az IPCC negyedszázados fennállásnak legsúlyosabb kihívása, amit a kiadott hivatalos nyilatkozatok sem kezelnek Jelentésekben feldolgozott tényekhez illő komolysággal. Kulcsszavak: klímaváltozás, óceáni hőelnyelés, alkalmazkodás, kibocsátás-mérséklés

1,*

Varga György

Szaharai por a Kárpát-medencében

– Bradák Balázs1 – Cserháti Csaba2 – Kovács János3 – Szeberényi József1 – Újvári Gábor4 1 MTA CSFK FTI 2 Debreceni Egyetem 3 Pécsi Tudományegyetem 4 MTA CSFK GGI

Szaharai forrásterületekről évente több száz millió tonna ásványi por kerül a légkörbe, melynek jelentékeny hányada az afrikai kontinenst elhagyva távoli terülteken ülepszik le. Európa déli régióiban viszonylag gyakoriak a Földközi-tengert átszelő szaharai porkitörésekhez köthető különleges légköroptikai jelenségek (elhomályosodás, Bishopgyűrű), illetve a száraz kiülepedési vagy nedves kimosódási epizódok. Mindezen események időnként hazánk területén is megfigyelhetők. Munkánk során különböző, 1979-től rendelkezésre álló napi rendszerességű aeroszol-mérési adatbázis, légtömegek mozgáspályája, valamint műholdas felvételek alapján azonosítottunk szaharai porviharos eseményeket a Kárpát-medence légkörében. Modellszámítások alapján a kiülepedő por mennyiségét, a nedves és a száraz kiülepedési folyamatok jelentőségét is vizsgáltuk. Az intenzív porkifúvások kialakulásához vezető szinoptikus meteorológiai helyzeteket, szállítási útvonalakat és az egyes eseményekhez köthető lehetséges forrásterületeket is meghatároztuk. Három jellemző szinoptikus főtípust tudtunk elkülöníteni, melyek közül a leggyakoribb eset egy az Atlanti-óceán északi medencéje és Északkelet-Afrika felett található magasnyomású légköri képződmény, és a kettő közé északról lehúzódó teknő vagy ciklon kialakulásához 13

köthető, döntően tavasszal és nyáron. Jellemzőn tavasszal észlelhetünk mediterrán ciklonok előoldali áramlása által hazánk fölé sodort sivatagi szemcséket légkörünkben. Viszonylag ritkán északnyugat/nyugat felől is érkezhet a Kárpát-medence területére csekély mennyiségű szaharai poranyag, amely kezdetben az afrikai kontinens északnyugati régiója felől az Atlantióceán felé vette útját, de egyre északabbra sodródva a nyugatias áramlások révénEurópa belső területeire jutott végül. A kiülepedő por mennyisége a 2000-2012 közti modellszámítások alapján ~65 µg/m2-re tehető, de jelentős évenkénti különbségeket tapasztaltunk a számítások alapján (16-123 µg/m2/év). A száraz és nedves kiülepedési folyamatok mintegy fele-fele arányban felelősek az ásványi por légkörből való kiürüléséért hazánk területén. Kulcsszavak: porvihar, ásványi por, szinoptikus meteorológia, Szahara

5

ÉGHAJLATTAN 2 SZEKCIÓ

Éghajlatváltozás – tudás – internet Jankó Ferenc NYME-KTK Történeti perspektívában tekintve a tudás és a társadalom viszonyára vonatkozóan négy kérdést legalább feltehetünk: Ki, kinek, hol és milyen közvetítő eszköz segítségével adja át az előzőleg létrehozott tudást. Utóbbi esetében beszélhetünk a tudás médiumairól, azok folyamatos átalakulásáról, változásáról. Bővültek a tudáslétrehozás és közlés, vagy másképpen a tudományművelés helyszínei is (a tereptől a múzeumon, a laboratóriumon át a World Wide Web-ig), annak ellenére, hogy ma a hely szerepét a tudomány globalizációja, vagy az e-tudomány megjelenése igencsak megkérdőjelezi. Végül említhetjük a tudás demokratizálódásának folyamatát, amely mind a tudás létrehozását, mind pedig fogyasztását (felhasználását) tekintve elviekben azt jelenti, hogy egyre szélesebb néprétegek részesülhetnek e kiváltságokban. S itt a sor végén, csakúgy, mint az előzőekben, az Internet, illetve a World Wide Web áll, abban a korban, amelyet közismerten információs kornak nevezünk. Az előadás célja az, hogy egy esettanulmányon keresztül – ez az éghajlatváltozás ügyének hazai webes lecsapódása – vizsgálat tárgyává tegye a tudás létrehozásának, átalakításának, közzétételének virtuális térbeni folyamatait. Azt szeretném elemezni, illetve bemutatni, hogy az éghajlatváltozás példáján milyen különféle virtuális tartalmakról beszélhetünk, milyen csomópontok, kulcsszereplők ismerhetők meg a tudásalakítási folyamatban, kik számítanak „hiteles” forrásnak, feltérképezhetők-e az éghajlatváltozásról való tudásalkotás hálózati közösségei, a tudásformálók különböző csoportjai.

Termésátlagok vizsgálata szélsőséges éghajlati viszonyok esetén Gál-Szabó Lajos - Kovács Károly Zoltán Miskolci Egyetem A Bükkalján található Tard település közelében elhelyezkedő mezőgazdasági parcellákat vizsgáltam olyan tényezők alapján, mint termésátlagok és csapadékmennyiség. A mezőgazdasági terület nagysága mintegy 1600 hektár. 1997 és 2012 közötti termésátlagokat vizsgáltam, ezen időszak 16 évéből 3 évet emeltem ki vizsgálat céljából. Egy 14

csapadékszegény évet (2012), egy átlag körüli csapadék mennyiséget hozó évet (2004), valamint egy, az átlagtól jóval több csapadékot hozó évet (2010). Kiszámoltam minden növényre a sokéves termésátlagot és ezeket hasonlítottam össze a vizsgált évek terméshozamaival. Megállapítást tettem, hogy mely növények hogyan viszonyultak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz.

A zalai agrártársadalom klímaváltozással kapcsolatos attitűdje Pappné Vancsó Judit NYME-KTK Az előrevetített klímaváltozás a nyári aszályok növekedésének, a csapadékmennyiség csökkenésének és egyre egyenlőtlenebb eloszlásának, árvíz és belvízveszélyes helyzetek gyakoribb kialakulásának valószínűségét jelzi előre, mely jelentős problémákat okozhat az agráriumban. Zala megyében végzett kérdőíves felmérésünk – első sorban a mezőgazdasági termelést érintő hatások felismerésével kapcsolatban – a helyi agrártársadalom klímaváltozást érintő ismereteinek, illetve a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás képességének felmérésére irányult. A vizsgálat során kiderült, hogy a megkérdezettek már érzékelik a klímaváltozás hatásait, azonban az alkalmazkodással kapcsolatban csak töredékük rendelkezik konstruktív megoldásokkal.

Klímaadaptáció – Eredmények és tapasztalatok egy transznacionális projekt kapcsán Földi Zsuzsa – Uzzoli Annamária MTA KRTK RKI Az utóbbi évek tudományos eredményei alapján megállapítható, hogy a Kárpátmedencében tipikus éghajlati jelenségek léteznek a klímaváltozással összefüggésben. Általános tendencia a szélsőséges – egyúttal káreseményekkel együtt járó – időjárási helyzetek gyakoriságának növekedése. Mind a szakmai, mind a tudományos, mind a döntéshozatali szinten egyre inkább aktuális feladat a társadalom klímaváltozással kapcsolatos tudásának, klímaadaptációs képességének és természeti veszélyhelyzetekre való felkészültségének megismerése és javítása. Mindezekkel összefüggésben az Európai Unió Délkelet-európai Transznacionális Együttműködési Programjának (SEE) keretében egy nemzetközi projekt indult a régióban 2012-ben, amelynek alapvető célja egységes módszer és gyakorlat kialakítása a szélsőséges időjárás okozta természeti katasztrófák kockázatának elemzésére és kezelésére, a lakosság kellő felkészítésére. Ez az ún. SEERISK stratégiai jelentőségű projekt több partnerország (Ausztria, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia) részvételével valósul meg. Hat mintaterületen került sor a lakosság, a döntéshozók, ill. a helyi intézményrendszer veszélyhelyzeti felkészültségének társadalomtudományi vizsgálatára 2013-ban (pl. kérdőíves felmérés, fejlesztési dokumentumok elemzése, félig strukturált interjúk készítése, gapanalízis). A helyi közösségekben végrehajtott vizsgálatok önmagukban is rendszerező értékűek voltak és számos tanulsággal szolgáltak, ráadásul vizsgálati alapot jelentettek a projekt egészére vonatkozó nemzetközi összehasonlításhoz. A tanulmány célja tehát a kutatási tapasztalatok és eredmények bemutatása, fókuszálva a beavatkozást igénylő problémákra és hiányosságokra, valamint a szakpolitikai döntéshozatalt elősegítő javaslatokra. 15

Az azonos módszertannal lebonyolított empirikus vizsgálatok legfontosabb eredményei a következők. A helyi lakosság nem egyértelműen képes eldönteni, hogy bizonyos természeti veszélyhelyzet milyen mértékben veszélyeztető tényezők. A tájékozottság szintjétől és a jövedelmi helyzettől függ a helyi társadalom klímaadaptációs képessége. A helyi lakosság felkészültségét jelentősen befolyásolja adott település felelős szervezeteinek tevékenysége. A klímaváltozás helyi adaptációs igénye fokozatosan épül be a helyi fejlesztési dokumentumokba. Az adaptációs témakörrel a nemzeti klímastratégiák is csak az elmúlt években kezdtek el foglalkozni, ugyanakkor az EU 2014-2020 időszak fejlesztési prioritásainak ismeretében a téma iránti fokozódó érdeklődés várható szakpolitikai és gyakorlati szinten is. A tanulmány az EU támogatásával „Közös kockázatbecslés és felkészülés a Duna makrorégióban” (SEE/C/0002/2.2/X SEERISK) nemzetközi projekt keretében készült el; http://www.seeriskproject.eu. Kulcsszavak: klímaváltozás, klímaadaptáció, gap-analízis, SEERISK, Közép- ésDélkeletEurópa

Természeti veszélyek feltárása az Eger Energiarégió kutatási mintatérség területén Kürti Lívia – Piskóti-Kovács Zsuzsa Eszterházy Károly Főiskola Nemzetközi kontextusban megvalósuló kutatás keretében megtörténik Eger és a vonzáskörzetbe tartozó 22 település esetén a megújuló energiapotenciál és fogyasztópiac feltárása. Ennek részeként kap szerepet a természeti veszélyek számbavétele is. A kutatás során létrehozzuk a mintaterület digitális terepmodelljét, mely alapjául szolgál a csuszamlásveszélyes területek lehatárolásához. Vizsgálatainkban részletesen foglalkozunk az extrém időjárási helyzetekkel: a CARPATCLIM adatbázisából származó meteorológiai adatsorok felhasználásával vizsgáljuk a szélsőséges időjárási helyzetek alakulását és térképezzük azok területi eloszlását. A kutatáshoz jelentős mértékű terepi munka is társul: a térinformatikai környezetben lehatárolt csuszamlás-veszélyes területek terepi dokumentációja is megvalósul. A térinformatikai elemzéseket ArcMap 10.2 térinformatikai környezetben végezzük.

6

VÍZFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A talaj-talajvízrendszer komplex értékelése városi környezetben: hidrodinamikai trendek és geokémiai folyamatok Fejes Ildikó - Farsang Andrea - M. Tóth Tivadar Szegedi Tudományegyetem Napjaink egyik fokozódó problémája a felszín alatti vizek elszennyeződése, a főként antropogén hatásokkal erősen terhelt urbanizált területeken. A városi talaj-talajvíz kapcsolatok vizsgálatának fontos szerepe van a szennyezések felderítésében, hiszen a telítetlen zónában felhalmozódott toxikus anyagok fenyegetik leginkább a talajvíz minőségét. 16

A talajvíz hidrodinamikájának megismerése a heterogén városi környezetben szinténelengedhetetlen a hatékony hidrogeokémiai kutatásokhoz. A talajvíz minősége tehát önmagában nem, csak komplexen, talajtani- hidrológiai- hidrogeológiai rendszerként értékelhető. Kutatásunkban a szegedi talaj-talajvízrendszer kvalitatív és kvantitatív állapotának felmérését, változásainak és hatásainak nyomon követését tűztük ki célul, mely magában foglalja a vertikális szennyezés-terjedési modellezést, a folyó- és talajvíz-áramlási trendek, valamint a talaj- és a talajvízrendszer közti kapcsolatok feltérképezését. A talajvíz minőségének feltárásához két éves monitoring eredményeit használtuk fel, mely során 12 szervetlen szennyező (Cu, Zn, Pb, Ni, Cr, Co, Cd, As, NH4+, NO3-, NO2-, PO43-) koncentrációit mértük 28 monitoring kútra vonatkozóan. Az adatokat egy-és többváltozós (korreláció, főkomponens és diszkriminancia analízis) statisztikai módszerekkel elemeztük, melyek segítségével feltártuk a talajvíz minőségét alakító geokémiai folyamatokat és térbeli kapcsolatokat. A legszennyezettebb talajvizű kutak környezetében talajmintákat vettünk, melyek fizikai-kémiai tulajdonságait, valamint a talajvízben is mért fémek koncentrációját határoztuk meg. A talajban zajló szorpciós tulajdonságok meghatározására laboratóriumi egyensúlyi kísérleteket végeztünk a talajok fém megkötő képességére vonatkozóan. Az adszorpciós kísérletek eredményeita háromfázisú talajzóna transzport-modellezéséhez is felhasználtuk. Meghatároztuk a különböző időpontokban feltételezhető fémkoncentrációkat a lefelé migráló talajoldatban, valamint azt az időintervallumot, amely után már megjelenhet a csapadékból és a talajból származó szennyezés a talajvízben. A talajvízszintek és a Tisza fluktuációjának törvényszerűségeit, fraktál viselkedését 30 talajvíz monitoring kútés a folyó vízállás idősorainak felhasználásával RescaledRange (R/S) analízissel vizsgáltuk. A kvantitatív és kvalitatív eredmények összevetésével feltártuk a földtani felépítés, a városi talajok, a talajvíz minősége, valamint a Tisza és a talajvíz fluktuációja között fellelhető kapcsolatokat. A különböző szférák együttes vizsgálatával lehetőség nyílt a város talajtalajvízrendszerének részletes megismerésére, különös tekintettel az urbánus környezetből és az antropogén tevékenységekből adódó hatásokra. Kulcsszavak: városi talaj, talajvízjárás, szervetlen szennyezők, többváltozós statisztika, fraktál viselkedés

A talajvíz-változások új szempontú értékelése az Alföldön Rakonczai János – Fehér Zsolt Szegedi Tudományegyetem A talajvíz-változások részletes területi értékelése bő fél évszázadra nyúlik vissza hazánkban (Rónai 1961). Ezek a vizsgálatok döntően a talajvíz relatív mélységét, és annak valamilyen referencia időszakhoz viszonyított változásait értékelik. Az 1990-es évek elején a Duna-Tisza közi hátságon tapasztalt jelentős talajvízszint-csökkenés nyomán a vízszintváltozások vizsgálata ismét a tudományos érdeklődés előterébe került. Ennek során számos érv elhangzott vízszint-csökkenés „igazi” okának meghatározására, amelyek közül sok egymással szöges ellentétben volt ugyan, de egyenként mégis hihetőnek tűnt valamennyi. Bár született tanulmány (Pálfai 1994) az egyes tényezők relatív súlyának meghatározására, ezen számítások hitelességét nehéz volt ellenőrizni. A geoinformatika új lehetőséget kínált a vízkészlet-változások mennyiségi értékelésében (Rakonczai – Bódis 2002). A talajvízészlelő kutak viszonylag nagy távolsága miatt azonban a talajvíz-felszín megfelelő pontosságú meghatározása jelentős bizonytalansági tényező volt. Az elmúlt tíz évben több geomatematikai módszert kipróbáltunk a felület pontosabb 17

meghatározására, és ezen keresztül a talajvízkészlet-változások pontosítására. A számítógépes feldolgozás hátterének kedvező változása, és a korábbi tapasztalatok hasznosítása alapján ma már megfelelő pontosságú, havi részletességű adatokkal rendelkezünk. Ezek alapján megbízható következtetéseket vonhatunk le nemcsak a változások mértékéről, de határozottabban nyilváníthatunk véleményt a legfontosabb okokról is. Legfontosabb eredményeink:  a tájegységszintű értékelésünk megmutatta, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság mellett a Nyírség területe is jelentős talajvízcsökkenést szenvedett el – nagyobb részben a klímaváltozás következtében,  a Duna-Tisza közi homokhátság – a táj hosszanti kiterjedése miatt – érzékenyebb a klimatikus vízhiányra,  a Duna-Tisza közi hátságon a klimatikus hatások szerepe a legnagyobb a talajvízkészletek csökkenésében,  a klimatikus hatások az Alföld nagyobb részén még nem okoztak maradandó változásokat (de egy 1000-1500 km2-nyi területen visszafordíthatatlannak látszik a talajvíz csökkenése).

Hidrológiai szélsőségek térképezésének lehetőségei regresszió krigeléssel – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye belvíz kockázati térképe Takács Katalin1 – Pásztor László1– Bozán Csaba2 – Körösparti János2 –Bakacsi Zsófia1 – Szabó József1 – Laborczi Annamária1 1 MTA ATK TAKI 2 HAKI

Magyarország medencehelyzetének köszönhetően területének körülbelül egynegyede olyan mély fekvésű, sík terület, amelyről természetes úton nem folyik le a víz, így az ország 45%-át veszélyezteti a belvízi elöntés. Ez a veszélyeztetettségi mérték az egyik legnagyobb Európában, de nemzetközi szinten is jelentős. Belvizek kialakulásakor a felszín egyes területeit hosszú időn keresztül víz borítja, mert a keletkezett vízfelesleg sem felszíni lefolyás, sem beszivárgás útján nem tud távozni. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye országon belüli fekvésének és természeti adottságainak köszönhetően meglehetősen veszélyeztetett terület belvíz szempontjából, így jó mintaterületként szolgált a kockázati térképezéshez. A belvíz kockázati térképezés jelen munka során egy a környezeti modellezésben egyre több területen bizonyító geostatisztikai módszer, a regresszió krigelés alkalmazásával történt. Ennek során a vizsgált tényező térbeli változását a térbeli interpoláció mellett a vele közvetett vagy közvetlen kapcsolatban álló segédváltozók figyelembe vételével modellezzük. A regresszió krigelés során a térképezendő tulajdonságot először a környezeti változók többváltozós regressziójával becsüljük, majd a modellezett értékek és az adatok közötti eltérések térbeli kiterjesztése krigelési eljárással történik. Végül a teljes becslés a regressziós modell és az interpolált eltérés összegeként adódik. A regresszió krigelés környezeti segédváltozói esetünkben a belvizeket kialakító hat fő (domborzati, hidrometeorológiai, talajtani, földtani és földhasználati) tényező volt, melyek közül a domborzatot több paraméterrel jellemeztük. A rendelkezésre álló, korábbi belvíz elöntési térképek alapján pedig a belvízi elöntés relatív gyakoriságát ábrázoló térképet használtuk referenciaként, melynek segítségével történt a modellezéshez szükséges, többszörös, virtuális mintavétel. A regresszió krigelés eredménye a belvízi elöntés gyakoriságára becslést adó, 50 méter cellaméretű térkép. Mivel a munka során referenciaként alkalmazott archív belvízi elöntési adatsor nem elég hosszú távra visszatekintő, ezért az eredménytérkép elöntési gyakoriság pontos becslése 18

helyett inkább csak a veszélyeztetettséget regionalizálja. A térkép azonban így is jól alkalmazható a területi tervezés számára. A bemutatott módszer több ponton is továbbfejleszthetőnek gondoljuk: a mintavételi technika pontosításával, segédváltozóként földmegfigyelési adatok bevonásával és egyes adatbányászati módszerek alkalmazása révén. Köszönetnyilvánítás Munkánkat a K105167 OTKA pályázat támogatta. Vadnai Péter: Néhány szó a Duna-vízgyűjtő e-SOTER talajadatbázisáról

Az Alföld vízrajzának posztglaciális változásai Gábris Gyula Eötvös Loránd Tudományegyetem A Kárpát-medence és ezen belül az Alföld pleisztocén vízrajzi változásairól Sümeghy J. térképeit követően több rekonstrukció született. Az utolsó glaciális maximum idejét követő helyzetről – és főképpen a holocénre vonatkozólag – azonban csak résztanulmányok jelentek meg. Az utóbbi években részben a szerző, részben több fiatal kutató közölte vizsgálatainak eredményeit a peremi hordalékkúpok tanulmányozása alapján. Az Alföld évek óta folyó geomorfológiai térképezése, és az említett kutatások lehetővé tették egy nagyvonalú összegzés elkészítését a posztglaciális több időszakára.

7

ETNIKAI FÖLDRAJZ SZEKCIÓ

Contested spaces: Ethnic visibility in the city of Oradea Ágnes Erőss RCAES Hungarian Academy of Sciences City is a place that provides anonymity, at the same time serves as a surface to express opinions, ideologies, differentiating features, both for individuals and groups. Additionally, city offers place for intermingling,on the contrary can turn to be an arena challenged by contesting groups and imaginations about public space. In case of traditional multi-ethnic cities, with rich cultural and architectural heritage in Central-Eastern Europe, these struggles often emerge upon the question: who has the right to be visible in the urban space; and by “who” in many cases one should understand which ethnic group? Since the second half of the 19th century, nationalization of public space has become widely employed tool for any political power to symbolically express its ownership over a given territory. There are a great variety of frequently applied methods starting from changing street names and commemorative statues/inscriptions until replacing old buildings (even whole districts) with new ones, promoting and embodying the new regime. While for the dominant group the struggle is to clarify their leading role, for a minority group visibility in public space can be considered as a sign of existence at all. Present paper aims to show how the symbolic appropriation of public space has taken shape in Oradea/Nagyvárad, a multiethnic city in Romanian-Hungarian border region. The article pays 19

special attention to present how the public space gets re-structured and ethicized by the aforementioned symbolic appropriation struggles, in certain cases called into being such hidden ethnic places that functions as „safe places‟ for the less visible minority group.

Identitásvizsgálatok a történelmi Vas megye vegyes etnikumú településein Balizs Dániel MTA-CSFK FTI Kulcsszavak: kisebbségek, etnikai földrajz, kettős identitás, Vas megye, diverzitás A történelmi Vas megye három ország – Ausztria, Magyarország és Szlovénia – határvidékén elterülő mezorégió. Multipoláris nemzetiségi térstruktúra jellemzi, számos kisebbséggel a határok mentén. Az etnikai diverzitás elmúlt évtizedekben tapasztalható csökkenése nemcsak a kisebbségi nyelvszigetek és szórványok eltűnése, hanem a különböző identitásbeli (kettős identitás, erős lokális azonosságtudat) és nyelvhasználati (két- és többnyelvűség, illetve ennek megjelenési formái) jellemzőkön keresztül is érzékelhető. Tanulmányomban az ún. vegyes etnikumú települések számbeli és területi jellemzőinek, valamint a nemzetiségi elkülönülés mértékének bemutatása mellett a vizsgált területen élő kettős identitással rendelkező népesség arányának meghatározására is kísérletet teszek. Ennek alátámasztására a terepi felmérések, illetve a helyiekkel készített interjúk anyaga szolgál. A kisebbségi településeken a helyi közösség igen magas aránya (30-70%-a) esetében az etnikai, a nemzeti és a lokális azonosságtudat eltérései, valamint a földrajzi és történelmi körülmények és tapasztalatok egy sajátos identitásforma meglétét eredményezik. E gondolkodásmód az egyéni és közösségi térpályák, illetve a nyelvhasználati sajátosságok és a nemzetiségi tudat egyéb reprezentációinak összessége révén jut kifejezésre.

Magyarország etnikai szerkezetének változásai az ezredfordulót követően Tátrai Patrik MTA CSFK FTI Kulcsszavak: etnikai földrajz, asszimiláció, szimbolikus etnicitás, migráció, határon átnyúló szuburbanizáció Magyarország lakosságának etnikai összetétele – a népszámlálási adatok szerint – jelentősen megváltozott 2001 és 2011 között. A számok alapján elénk táruló kép első pillantásra meglepőnek tűnik. A magyarok száma és aránya csökken, míg a kisebbségeké – egy-két kivételtől eltekintve – nő. Tekintve, hogy a térség nemzetállamaiban az elmúlt évtizedekben, a roma népességet nem számítva, etnikai homogenizáció valósult meg, és korábban Magyarországon is ez a trend dominált, illetve hogy a korábbi hazai kutatások mind a nemzeti kisebbségek fokozódó asszimilációjáról tudósítottak, e folyamatok némileg ellentmondanak a várt eredményeknek. Hogyan lehetséges tehát, hogy a kisebbségek lélekszáma nő, miközben körükben a nyelvváltás és az asszimiláció a szakirodalom szerint egy létező folyamat? És mi a magyarázat arra, hogy több mint egy évszázados nemzetépítés, és 1920 után fokozottan érvényesülő etnikai homogenizáció mellett a mai államterületen a magyar anyanyelvűek aránya alig haladja meg az 1880-ban rögzített értéket? Előadásomban többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ. Célom az általános, tehát nem az egyes kisebbségekre lebontott folyamatok ismertetése és elemzése. Igyekszem bemutatni a népszámlálás módszertani változásainak hatását az 20

etnikai önidentifikációra (pl. többes kötődések, etnikai hovatartozást firtató kérdésekre nem válaszolók), valamint a természetes szaporodás és a migráció szerepét a nemzetiségi kötődésű lakosság lélekszámváltozására. Ehhez kapcsolódóan olyan, viszonylag új folyamatokat vizsgálok, mint a határon átnyúló szuburbanizáció hatása az etnikai térszerkezet alakulására. Mindemellett kiemelten foglalkozok az etnikai önbesorolást befolyásoló szubjektív tényezők szerepével, és amellett fogok érvelni, hogy a hazai etnikai folyamatok csak kis részben értelmezhetők az asszimilációs diskurzus keretében. A fenti témák elemzése megadja a feleletet arra, hogy összességében milyen okok, milyen folyamatok és milyen irányba alakítják Magyarország etnikai összetételét és térszerkezetét.

Az átalakuló Nyugat-Balkán Kobolka István Nemzeti Közszolgálati Egyetem Az energiabiztonság mint új típusú biztonsági kockázat a klasszikus biztonságpolitikaibiztonságföldrajzi kihívások mellett egyre inkább teret szorít magának régiónkban. Az ukrán válság kapcsán a konfliktus egyik legfontosabb mozgatórugója és jövőbeli kérdése az Ukrajnán átmenő gázvezeték hálózat sorsa, az energiahordozó ára és az ukrán, valamint európai ellátásbiztonság. Vajon az energiabiztonság, az energiahordozókhoz való hozzáférés ugyanilyen mértékben meghatározó kérdés-e a Nyugat-Balkánon? Milyen változásokat hozhat ill hoztak a térségben zajló politikai és társadalmi események ? Ezekre és sok más aktuális biztonságföldrajzi kérdést tisztáz az előadás. Pap Norbert: Az iszlamizáció Kelet-Közép Európában

8

OKTATÁSMÓDSZERTAN 1 SZEKCIÓ

Tájföldrajzi terepgyakorlatok tapasztalatai Horváth Gergely–Csüllög Gábor Eötvös Loránd Tudományegyetem A kétciklusú képzés megszületésekor az egyes intézmények tanterveik összeállításakor a földrajzos hagyományoknak megfelelően kötelező terepgyakorlatokat is beillesztettek a tantervbe. Ezek tudományunk kettősségét tükrözve vagy természetföldrajzi, vagy társadalomföldrajzi gyakorlatok. A földrajzi szemlélet kialakításhoz azonban összetettebb szemléletű gyakorlatokra lenne szükség, és erre a legkiválóbb lehetőséget a tájföldrajzi terepgyakorlatok képesek nyújtani. Az elmúlt években több kísérletet is tettünk ilyen komplex gyakorlatok megszervezésére, előadásunkban ennek az elvi és módszertani kérdéseire igyekszünk rávilágítani az általunk lebonyolított magyarországi (Medves-vidéki), illetve ausztriai terepgyakorlatok alapján. A tájföldrajzi terepgyakorlatok fő célja a természeti és társadalmi folyamatok együttes értelmezése abban a rendszerben, amit tájnak nevezünk. Egy komplex és holisztikus megközelítésű látásmód kialakítása szükséges; a hallgatók ne részleteket lássanak, azaz pl. ne 21

vesszenek el a löszkutatás vagy az ipari szerkezetváltás részleteiben, hanem a tájelemek terepi vizsgálata alapján alakuljon ki képük arról, hogyan hat vissza a tájhasználat és annak változása a természeti és a társadalmi folyamatokra. Fontos cél, hogy a tájállapotot, a tájhasználati formák sajátosságait, környezetre gyakorolt hatásukat, a tájdegradációs folyamatokat vizsgálva lássák meg, milyen múltból öröklött és mai tájproblémák és tájkonfliktusok vannak, és gondolkozzanak ezek megoldási lehetőségein. Ismerjék fel, hogy a táj egy komplex, érzékeny rendszer, amelynek jó állapota fennmaradása közös érdek – ahogy ezt az Európai Unió tájegyezménye is megkívánja. A vizsgálatok természetesen módot adnak egyéb tájhoz kötődő fogalmak (pl. természeti értékek, kultúrtájértékek, bányászati és egyéb antropogén tájelemek stb.) megfigyelésére, értelmezésére, minősítésére is. Lényeges az is, hogy a hallgatók ne csak tankönyvekből és Internetről tájékozódjanak, hanem a terepen saját szemükkel lássák és – megadott megfigyelési szempontok alapján – értékeljék a tájban lezajló folyamatokat.

Egyetemi hallgatók földrajzzal kapcsolatos tévképzeteinek összehasonlító elemzése Farsang Andrea – Kádár Anett Szegedi Tudományegyetem A természettudományos tévképzetek kutatása az 1970-es évek óta jelentős kutatási területté nőtte ki magát nemzetközi viszonylatban, hazánkban viszont csak az 1990-es évektől indult meg e terület kutatása, akkor is elsősorban a kémia, a biológia és a fizika terén. A magyar diákok földrajzzal kapcsolatos tévképzeteiről igen keveset tudunk, holott gyakorló tanárként sokan találkoznak ezzel a jelenséggel mind általános, mind középiskolában. Jelen tanulmány egy nagyobb, a földrajzi tévképzetek vizsgálatára irányuló kutatás részét képezi, és elsődleges célja, hogy egyetemi hallgatók földrajzhoz kapcsolódó tévképzeteit vizsgálja. Felmérésünkben 105 földrajz és geográfus szakos, illetve 85 bölcsész és jogtudományi egyetemi hallgatót kérdeztünk meg alapvető földrajzi ismereteikről. A globális felmelegedés és a Föld belső szerkezete témakörök alapfogalmaihoz és alapfolyamataihoz kapcsolódó felmérés során háttérkérdőívet, szóasszociációs tesztet, nyílt végű kérdéseket és tudásszintmérő tesztet töltöttek ki a hallgatók, amelyek kvantitatív és kvalitatív elemzése során arra kerestük a választ, hogy 1) van-e eltérés a földrajz és nem földrajz szakos hallgatók földrajzi ismeretanyagának strukturálódásában, 2) milyen tévképzetek jellemzik a két csoportot, 3) van-e eltérés a két csoport tévképzeteiben, 4) mik lehetnek a tévképzetek kialakulásának lehetséges okai. Felmérésünk eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy a földrajztanár-képzésben hangsúlyosabbnak kellene lennie a tévképzetekkel kapcsolatos ismeretek tanításának, felismerésüknek és megfelelő kezelésükre való felkészítésnek, a tévképzetek ugyanis aktívan megakadályozhatják a pontos és a gyakorlatban is hasznosítható földrajzi ismeretanyag megszilárdítását.

Miskolci hallgatók földrajzi térszemléletének fejlődése(?), avagy a térbeli tájékozódás fejlesztésének eredményessége Hegedűs András Miskolci Egyetem Az utóbbi években azt tapasztaljuk, hogy a Miskolci Egyetem földrajz alapszakos hallgatói egyre kevésbé tudják elsajátítani az összetett földrajzos gondolkodásmódot, szemléletet, nagyon tájékozatlanok a földrajzi térben. Ennek egyik, véleményem szerint alapvető oka, 22

hogy topográfiai ismereteik nagyon hiányosak, térképi tájékozódóképességük gyenge. A vaktérképes dolgozatokat egyre rosszabb eredménnyel írják meg, a szóbeli vizsgákon sokszor csak külön felszólításra használnak térképet és akkor is igen „elveszettek” rajta. Nagyon gyakran az az érzésünk, hogy szinte félnek a térképtől. Úgy tűnik, hogy a földrajzi ismeretek elsajátítása során éppen a térbeliséget sorolják az utolsó helyre. Tényleg így van? Valóbban annyira elkeserítően tájékozatlanok a földrajzi térben és a térképen, ahogyan azt mi, oktatók érezzük? Ha igen, mi ennek az oka? Mit lehetne, mit kellene tenni a helyzet javítása érdekében? Előadásomban és a hozzá kapcsolódó cikkben ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására irányuló, hosszabb vizsgálatsorozatot megalapozó előkutatás eredményeit mutatom be. Néhány egyszerű tesztet végeztem el az alapszak mindhárom évfolyamán, törekedve arra, hogy a hallgatók ezt észre se vegyék, így tudásuk mellett képet kaptam elsajátított készségeikről is.

Topográfiai tartalmak a földrajzi érettségiben Ütőné Visi Judit Eszterházy Károly Főiskola 2014-ben már közel egy évtizedes múltra tekint vissza a kétszintű érettségi, köztük a földrajz érettségi vizsga. Az elmúlt évek tapasztalatai kirajzolták azokat az elemeket, amelyek alapvető fontosságúak a tanulók földrajzi tudásának mérésében. Ezek között kiemelt helyet foglalnak el a topográfiai ismeretek. A tanulmány célja, hogy bemutassa az elmúlt 5 év közép- és emelt szintű feladatsorainak topográfiai feladataira vonatkozó elemzés tapasztalatait. Az elemzés kiterjedt a feladattípusokra, a topográfiai tudás elvárt szintjére, az elérhető pontszámokra és a feladatok tartalmára (természetföldrajz, társadalomföldrajz, területi jellemző stb.). Emellett összevette a két vizsgaszint topográfiai feladatainak jellemzőit, megfogalmazza a közös és eltérő vonásokat. Az elemzés kitér a szaktanári-javítói visszajelzések, vélemények alapján megfogalmazható problémákra, a vizsgafejlesztés lehetséges módjaira.

A szórványban élő vajdasági magyarok iskolaválasztási jellemzői Trombitás Tímea Szegedi Tudományegyetem A szórványban élők identitásának megőrzése kiemelt jelentőségű, melynek egyik alapvetőpillére az anyanyelven történő tanulás. Az anyanyelvű oktatás fenntartása és megőrzése fontos feladat, hiszena szórványban élő magyar kisebbség anyanyelv használata a mindennapok során háttérbe szorul, amely felerősíti az asszimilációs folyamatokat. A vajdasági szórványterületeken általánossá vált, hogy a szülők különböző megfontolásból gyermekeiket többségi nyelven iskoláztatják, annak ellenére, hogy biztosított a magyar tannyelvű oktatás. Tanulmányomban a szórványban élővajdasági magyarok többségi nyelvű iskolaválasztásának körülményeit és motivációit ismertetem. A kutatás célja, hogy feltérképezzea szórványterületeken élő magyar tanulók és szüleik milyen szempontok alapján döntöttek a szerb tannyelvű iskoláztatás mellett. A kutatás egyik fő kérdése, hogy milyen családi, kulturális és mikroközösségi háttere van a magyar nemzetiségű szülők beiskolázási gyakorlatainak? Illetve, milyen tényezők befolyásolják az iskola tannyelvének megválasztását?A kérdések megválaszolására kvalitatív módszert alkalmaztam.A vizsgálatban olyan szerb tannyelvű osztályokban tanulókat vontam be, akik magyar vagy 23

vegyes nemzetiségű családból származnak. Mindemellett interjút készítettem nemcsak a diákokkal, hanem szüleikkel és pedagógusaikkal is.A kutatási helyszín Nagykikinda és Újvidék községközpontok (a község fogalma Szerbiában tartalmában mást jelent, mint a magyarországi terminológiában) voltak, ahol egyaránt lehetőség nyílik magyar és szerb tannyelvű osztályokba iratkozni. A nagykikindai kutatás rámutatott az iskolai előkészítő tannyelvének jelentőségére, ugyanis a szülők elmondása alapján, azt követően, hogy gyermekük szerb nyelvű óvodába járt, nem is gondolkodtak el a választható oktatási nyelveken, gyermeküket automatikusan szerb tannyelvű osztályba íratták. Mindemellett az iskolaválasztást a nyelvi szemponton kívül egyéb elvárások is befolyásolták, mint a tanárok személye, a családi mintakövetés, az iskola térbeli elhelyezkedése, továbbá a szülő saját iskoláskori negatív illetve pozitív tapasztalata. Összességében elmondható, hogy a döntéshozatalban számos kulturális, gazdasági, politikai és családi tényező is szerepet játszik, melyet tanulmányomban részletesen elemzek. 9

OKTATÁSMÓDZSERTAN 2 SZEKCIÓ

Ember és természet kapcsolatrendszerének vizsgálata a földrajztudományban Kőszegi Margit – Bottlik Zsolt – Telbisz Tamás – Mari László Eötvös Loránd Tudományegyetem Egységes földrajzi vizsgálat elvégzésére tesz kísérletet kutatócsoportunk (Telbisz Tamás, Mari László, Bottlik Zsolt, Kőszegi Margit), amelynek elméleti háttereként hosszas tanakodás után a posszibilizmust jelöltük meg. A közös munka során számos kihívással szembesülünk, melynek egyike annak meghatározása, miként építhetjük fel posszibilista nézőpontból a közös természet- és társadalomföldrajzi kutatásunkat. Előadásunkban a kutatómunka azon fázisát szeretnénk bemutatni, amelyben körüljártuk a kapcsolattudományi irányzat és benne a posszibilizmus elméletének létét, hatását a geográfiában. Az intézményesülő földrajztudomány számára igen fontos kérdés volt ember és természet kapcsolatának meghatározása. Lényegében ez a kérdéskör hívta életre a társadalomföldrajzot, ami a 20. század folyamán egyre inkább társadalomtudományi jelleget öltött. Előadásunk első felében a hőskort és benne a posszibilizmus születését járjuk körül, majd a kapcsolattudományi irányzat 20. századi utóéletét és hatását mutatjuk be. Végezetül arra is válaszokat keresünk, hogyan és miért jelentkezik a 21. században is ez a nézőpont, van-e létjogosultsága a posztmodern geográfiában. Kutatásunkat a nemzetközi tudományhoz szeretnénk pozícionálni, ezért arra is rávilágítunk, hogyan kapcsolódik a hazai földrajz ember és természet kapcsolatának vizsgálatához, mikor milyen hatások jelentkeztek a magyar geográfiában. Amellett tehát, hogy bemutatjuk az irányzat jelentőségét az intézményesülő földrajztudományban, bemutatjuk utóéletét is, valamint relevanciáját a 21. századi kutatásokban. Bizonyítani kívánjuk, hogy a posszibilizmus igen jelentős hagyományokkal rendelkezik a hazai geográfiában, ezért valóban kiindulópontja lehet egységes földrajzi vizsgálatoknak. Ahogyan ez a téma a külföldi szakmai köröket is állandó vitákra sarkallja, bízunk benne, hogy előadásunkkal a hazai tudomány képviselőinek érdeklődését is felkeltjük kutatási eredményeink iránt.

24

A földrajz tantárgy tartalma és oktatási helyzete hazánkban és további néhány országban Homoki Erika Nyíregyháza Főiskola A földrajztudomány ugyan hosszú múltra tekint vissza, mégis bizonytalan a tantárgy oktatásának jövője. Magyarországon a tantárgy tudományági besorolása sem egyértelmű, holott tartalmának döntő hányada megkérdőjelezhetetlen módon része a természettudományoknak. Társadalomföldrajzi része pedig többletet nyújtó elemként akár pozíciója erősítésére is szolgálhatna mind a tudomány, mind a közoktatás oldaláról. A földrajz oktatási helyzetére bizonytalan besorolása, mely részben talán képviselőinek magatartása miatt is vált ilyenné, sajnos olyannyira rányomja bélyegét, hogy fejlődése megrekedni látszik, a kiútkeresés és megújulás égető kérdéssé vált napjainkra. Kérdéses, hogy tartalmi eleminek szétdarabolásával egyáltalán néhány éven belül beszélhetünk-e még önálló földrajz tantárgyról, illetve a romló közoktatási helyzet nyomán mennyire lesz elegendő utánpótlás a földrajztanárok között. Ugyan a kedvezőtlen köz- és felsőoktatási pozíció nemcsak a földrajzra, hanem a többi természettudományos tárgyra is igaz – sőt náluk a probléma már súlyosabb – de a több oldalról hangoztatott természettudományos oktatási reformból előbbi kimaradni látszik. Hazai elvárás, hogy a közoktatási tantárgyak a társtudományok eredményeit jobban beágyazó vagy azokat megalapozó, integrált ismeretanyagot közvetítsenek, gyakorlatorientált módszereket használjanak. Ennek a földrajz tantárgy maximális megfelelne, de megvalósulását a romló tanári, eszköz és strukturális feltételek egyre kevésbé teszik lehetővé. Jelene tanulmányban célom annak bemutatása, milyen különbségek és hasonlóságok lelhetőek fel hazánk, valamint a hasonló társadalmi-gazdasági és földrajzi térben elhelyezkedő néhány szomszédos ország – Szlovákia, Ukrajna, Románia – földrajzoktatási helyzete között. Kiegészítésként a nemzetközi természettudományos közoktatási felmérésekben jól szereplő finnországi földrajzoktatás elemzését is bevontam a vizsgálatokba. Kérdésként merült fel, hogy az óraszámok alakulása, a tananyagtartalom szerkezete mennyire hasonlít vagy tér el a magyarországitól, milyen a tárgy közoktatási helyzete. A tantárgy pozíciójának elemzéséhez egy kérdőíves felmérés eredményeit is felhasználtam, melyben kíváncsi voltam, hogyan ítélik meg az egyes tartalmi kategóriák arányát és fontosságát több szempontú megközelítés alapján a vizsgált országokban.

Adalékok a geográfia jelen helyzetének megítéléséhez a Kárpát–Pannontérség országaiban Kocsis Károly MTA CSFK FTI - Miskolci Egyetem Az előadás egy összefoglalást ad a magyar földrajzi kutatás és oktatás helyzetéről, történeti gyökereiről, jelentős kitekintéssel a Kárpát–Pannon-térség országaira (pl. Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia). Az első részben az általános tendenciák, a geográfia, környezettudomány és regionális tudomány viszonyának vázlata után a földrajznak az MTA-n belüli pozíciójának elemzésére kerül sor. A második részben a földrajznak a kelet-közép-európai országok közoktatásában elfoglalt súlyáról alkothatunk képet. A harmadik-negyedik részben a geográfia (részben földtudományok) kutatói és felsőoktatási intézményhálózatáról, a kutatási trendekről nyerhetünk áttekintést a Kárpát– Pannon-térség országaira vonatkozólag. 25

Key words: geográfia, kutatás, oktatás, Kárpát–Pannon-térség

A Szegedi Tudományegyetem oktatási vonzáskörzetének értékelése földrajzi, földtudományi, környezettani képzések példáján Kovács Ferenc - Mezősi Gábor - Mucsi László Szegedi Tudományegyetem Az Európai Uniós szemléletnek megfelelő Bologna képzés általános indítása óta a felsőoktatási szerkezet megváltozott Magyarországon; az új tantervek kidolgozása mellett változott a gazdálkodás is. A természettudományi képzési területen a felvehető létszám és a finanszírozott hallgatói létszám is folyamatosan emelkedett, de a 2012. évtől csökkentek az államilag támogatott felsőoktatási férőhelyek. A felsőoktatási intézmények érdeke, hogy biztosítsák a működéshez szükséges hallgatói létszámot, mivel az anyagi támogatás egyik fő tényezője ennek a létszámnak a nagysága. A jelentkezők száma évről-évre alapvetően kevesebb lehet, mert a hazai népesség csökkenő. A gazdasági körülmények, illetve a természettudományos tantárgyak szűkülő középiskolai órakerete is csökkentheti a felvételizők számát. A piaci szemlélet megnyilvánulásának fokozódása természetes. Minden intézmény szeretné, hogy az érdeklődő őt részesítené előnyben, de a felvételiző is szeretné megtalálni a számára megfelelő szakot. Kérdés, hogy az intézmény által támasztott igényt, milyen módszerekkel támogathatnánk? Vizsgálatunkkal az SZTE BSc képzés földrajz, földtudományi, valamint környezettan szak hallgatói utánpótlását támogatjuk. Elemzésünk többféle természettudományi tanszék, tanszékcsoport oktatási bázisát is megalapozza. A tanulmány célja, hogy az elmúlt 8 év felvételi adatai alapján megtalálja a szakok szempontjából jelenleg eredményes és a potenciálisan eredményes intézményeket, illetve támpontot adjon a beiskolázásra vonatkozó tervezésnek. Természetesen arra a kérdésre is kerestük a választ, hogy hányan érkeznek a vizsgált szakokra, de ugyanilyen fontos volt a térbeliség is. Részletes tér- és időbeli elemzéssel városokra, sőt középiskolákra bontva kell értékelni, hogy az alapszakok nappali tagozatra felvett hallgatói az ország mely pontjáról érkeztek az egyetemre. Azon kívül, hogy megtudjuk honnan érkezik a legtöbb fő, vagyis hol kell fenntartani a számunkra kedvező állapotot, megtudjuk azt is, hol kellene, illetve lehetne fejleszteni a felvételi bázison (akár magasabb tudásszintű hallgatókra koncentrálva). Az SZTE TTIK adatbázisból kiindulva a feladatot térinformatikai környezetben oldottuk meg a 2006–2013 közötti időszakra, csak a hazai oktatási intézményekre. Jelenlegi tanulmányunk folytatása annak a szerzők által jegyzett tanulmánynak, amely a jelenleginél kisebb adatbázisra és rövidebb időtartamra készült (Kovács et al, 2012). kulcsszavak: felsőoktatás, beiskolázás, geoinformatika, marketing

Környezeti nevelés a NAT és a tanári KKK-k tükrében Kaknics-Kiss Barbara – Kovács Enikő – Rázsi András – Ütőné Visi Judit Eszterházy Károly Főiskola Az emberiség növekvő energiaigényének következtében az energiatudatos fogyasztóvá válás, az energiaforrások ésszerű használata kiemelkedően fontos kérdéskörré vált. A témaválasztáshoz hozzájárult az is, hogy az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszékének oktatói egy TÁMOP-os pályázat keretében vizsgálják egy Eger környezetében elhelyezkedő 23 település által alkotott régió energiagazdálkodását, a megújuló energiaforrások 26

alkalmazásának lehetőségét.A megújuló forrásokon alapuló energiaellátás elterjedéséhez szemléletváltásra van szükség. Ebben pedig kiemelkedő szerep hárul az oktatásra. Ezért vált fontossá a közoktatás feladatait meghatározó Nemzeti Alaptanterv és a tanárképzés kapcsolódó tanárszakjainak tartalmát és szemléletét meghatározó dokumentumok elemzése. A tanulmány annak a kulcsszavas dokumentumelemzésen alapuló kutatásnak az eredményét mutatja be, amely azt vizsgálta, hogy milyen mértékben van jelenen a környezeti szemlélet, kiemelten az energiatudatosság gondolata a közoktatásban zajló nevelő-oktató munkát meghatározó Nemzeti Alaptantervben és a természettudományos, valamint a témához kapcsolható osztatlan és mester tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiben.

10 VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ

Urbanizáció vagy deruralizáció? - Gondolatok az elmúlt negyed század várossá nyilvánításainak tükrében Trócsányi András Pécsi Tudományegyetem Az elmúlt negyedszázad települési folyamatainak egyik döntő eleme a várossá nyilvánítás, amely 1989 és 2014 között közel kétszáz elemmel bővítette a hazai városállományt. Ez a közigazgatási értelemben vett előlépésben érintett, szerencsés települési kör legalább annyira heterogén, mint a hazai településállomány egésze. Akadnak közöttük olyanok, amelyek évtizedeket vártak a hőn áhított címre és a rendszer-, illetve törvényi változás nyitott új lehetőségeket számukra, ugyanakkor markáns csoport a szuburbanizáció fűtötte településfejlődés következtében előrelépők köre. E két típusba tartozó új városok urbánus voltát egyre kevesebben kérdőjelezik meg, míg az idegenforgalmi, még inkább az imázsvárosok előrelépése sokak szemében vitatott gyakorlat. Az időszak utolsó harmadában azonban egyre több olyan új város született hazánkban, amelyek már a fenti megengedő kategóriák szerint sem tekinthetők városnak, mégis, fejlettségükkel, egyedi vagy komplex térségi szerepeikkel kiemelkednek a községek köréből. Társadalmuk elsősorban minőségi mutatóiban, gazdasági, infrastrukturális és intézményi adottságaik sokszor országos összevetésben is fejlettebbek, mint a jellemző (nagy)községi adottságok, amelyek általában eltökélt településmenedzsmenttel társítva a várossá válásból remélnek további energiákat meríteni. Milyen folyamatok vezettek a községi állomány ilyetén differenciálódásához? Az előrelépők valóban urbanizálódtak, avagy az ország egészére jellemző társadalmi-gazdasági folyamatok mentén leértékelődő rurális terek funkcióvesztésében haladnak visszafogottabban? Azok a falvak lehetnek várossá, akik új funkciókat tudnak magukhoz ragadni, vagy hagyományos szerepeiket megerősíteni az átalakuló vidéken? Milyen mértékűre zsugorodnak össze és milyen szerkezetűek az ‟újvárosi‟ vonzáskörzetek? Mennyiben meghatározó a víziókkal (is) rendelkező településvezetés és a helyi közösségek szerepe a folyamatban, amely a városi címig vezethet(ett)? Jelen tanulmányban az időszakban várossá nyilvánított települések több szempontú elemzésén keresztül teszünk kísérletet e kérdések megválaszolására, amely vélhetően további új kérdéseket vet fel a hazai urbanizáció ezen folyamataival kapcsolatban.

27

A szuburbanizáció két évtizede Magyarországon Bajmóczy Péter Szegedi Tudományegyetem A szinte előzmények nélküli szuburbanizáció az 1990-től napjainkig tartó időszak legfontosabb térfolyamatává vált Magyarországon. A növekvő népességű települések, illetve a települési népességnövekmények meghatározó része a nagy- és középvárosok körüli településeken csapódott le, mind az 1990-es, mind a 2000-es években. A 2011-es népszámlálás részletes külterületi adatbázisának hozzáférhetősége jó alapot teremt arra, hogy néhány egyszerű számadat segítségével elemezzük a szuburbanizáció szerepét az ország egyéb migrációs folyamataiban, megállapítsuk a szuburbanizáció időbeli és térbeli trendjeit, s azokat a nagy- közép- és kisvárosokat, amelyek közelében dinamikus települések találhatóak. Arra is lehetőség nyílik, hogy a két évtizedes folyamatok alapján a sok szerző által leírt városhatáron belüli szuburbanizációs jelenségek számszerűsíthetők legyenek, a városkörnyéki települések népességnövekményének mértéke ne csak a közigazgatásilag önálló települések szintjén váljon értelmezhetővé, hanem a központi városhoz vagy a közeli településekhez tartotó egyéb belterületek és külterületek szuburbán növekedése is meghatározható legyen. E tekintetben is élesen elválik egymástól a főváros környéke és a vidék, mivel a Budapest környéki folyamtok nem csak léptékükben mások, hanem abban is, hogy ott a szuburbán népességnövekmény döntő része a környező települések központi belterületén realizálódik, a többi város esetében ugyanakkor a nem a központi belterületekre jutó növekmény aránya az 50%-ot is elérheti. A korábbi szuburbanizációs vizsgálatokkal szemben így számos olyan település környékén is kimutathatóvá válnak növekvő népességű egységek, ahol a pusztán önálló településekre korlátozódó vizsgálatok nem mutattak ki szuburbanizációt. A tanulmány célja az elmúlt két évtized szuburbanizációs folyamatai térbeli, időbeli és jogállás szerinti trendjeinek felvázolása.

Posztszocialista városfejlődés Romániában. Kolozsvár mint "Főnix-város"? Benedek József Babeș-Bolyai Tudományegyetem Absztrakt. A 2008-as gazdasági krízist követően a nemzetközi komparatív városvizsgálatok figyelme újból a sikeres városokra, illetve a sikertényezőire irányult. Egy ilyen projekt keretében vizsgáltuk meg két romániai városgazdasági helyzetét (lásd Benedek, Cristeaés Lang, 2013). A jelenlegi tanulmányunkban csak Kolozsvárral foglalkozunk. Pontosabban megvizsgáljuk a városi gazdaság rendszerváltást követő átalakulását. Adataink és információink egy része hivatalos statisztikai forrásokból származik, amit kiegészítettünk az interjú módszerével szerzett információkkal. Elemzésünk egyik fontos eredménye három posztszocialistafejlődésiciklus lehatárolása, amelyek metaforikus megnevezése tükrözi az egyes ciklusok legfontosabb mozgatótényezőit: Caritas (1991-94), Funar (1994-2004), Nokia (2004-). Ugyanakkor vizsgálatunk elvégzése során újból bebizonyosodott, hogy a nyugateurópai szakirodalomban használt tudományos metaforák és fogalmak nem alkalmazhatóak sablonszerűen a kelet-európai városok realitásaira. Annak ellenére, hogy Kolozsvárt mintegy “Főnix-városként” határoztuk meg a bevezetőben említett nemzetközi összehasonlító kutatásban, gyakorlatilag hiányzik egy fontos gazdasági eleme a fenti meghatározásnak: Kolozsvár gazdasága a rendszerváltást követően nem került számottevő kritikus helyzetbe, hazai összehasonlításban.

28

A településközi kapcsolatok változása Magyarországon az ingázási adatok tükrében Kovács Zoltán Szegedi Tudományegyetem A rendszerváltozás gyökeres átalakulásokat hozott Magyarország gazdasági szerkezetében és a hazai munkaerőpiac működésében. Ennek egyik lényeges mozzanata volt, hogy megváltozott a lakóhely-munkahely korábbi viszonyrendszere, az ingázás térszerkezete. Míg az 1990 előtti időszakban a nagy tömegű, képzetlenebb munkaerő falu-(nagy)város ingavándorforgalma volt a domináns, addig a posztfordi gazdaság keretei között a munkába járás új formái terjedtek el, s az ingázók egyre nagyobb hányadát a szolgáltató szektor magasan képzett dolgozói tették ki. A dolgozat három népszámlálás (1990, 2001, 2011) települési szintű adatai alapján a napi munkábajárás társadalomföldrajzi jellemzőinek átalakulását mutatja be a rendszerváltozás utáni Magyarországon. Külön hangsúlyt kap az ingázás atipikus formáinak terjedése, a településhierarchia egyes szintjeinek változó részesedése az ingavándorforgalomból, a településközi reciprocitás terjedése, és a területi hátrányok újraértelmezése.

11 VÁROS- ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ

A természeti adottságok hatása néhány vidéki nagyvárosunk alaprajz-terjeszkedésére Gyenizse Péter – Bognár Zita Pécsi Tudományegyetem A természeti környezet elemei különbözőképpen befolyásolták a település fejlődését. A környezet ugyanazon eleme esetleg kezdetben indukálta az állandóan lakott hely kialakulását, máskor a területi terjeszkedését gátolta. A természeti adottságoknak az elmúlt századok többszöri funkcióváltása is bekövetkezett. A sík tájból kimagasló hegy kezdetben segítette az állandóan lakott hely kialakulását és fejlődését, mert kitűnő kilátást biztosított a tájra. A védelmi célból épített létesítmény – a fejlődés újabb szakaszában – királyi székhelyként is funkcionált, azaz a társadalom vezető rétegének adminisztratív központja, esetleg egyházi létesítmények központja volt. A modern korban a várak, illetve a várfalakkal körülzárt területek idegenforgalmi funkciót is kaptak, mint a település „történeti belvárosa”. A lejtő funkciója is jelentősen változott az elmúlt századok alatt. Az állandóan lakott helyek kialakulásnak időszakában ez a felszínforma általában vonzotta a települést. Hegy- és domboldalak alján található forrásoknak is fontos letelepítő szerepe volt. A lejtő újabb funkcióbővülését jelenti az az időszak, amikor a település is kezd a lejtőre „felkúszni”. Az úthálózat kialakítását ekkor még – a géperejű járművek megjelenése előtt – a meredek lejtő jelentősen nem befolyásolta. Jelentős szerepet játszanak napjainkban a városok fejlődésben a csuszamlásveszélyes képződményeket tartalmazó pannon és miocén rétegek. Síkságaink vízrajzi és fluviatilis formáinak némelyike számottevően befolyásolja a település térbeli fejlődését A folyószabályozások eredményeként nagy folyóink nyílt ártere jelentős mértékben szűkült, de a gátakon kívüli terület azonban továbbra is vizenyős maradt. A holocén első felében képződött, ármentes magas ártéri felszíneken azonban évszázadok óta települések fekszenek. 29

Az előadás során áttekintjük néhány hazai vidéki nagyváros alaprajzi fejlődését befolyásoló ható legjelentősebb természeti hatásokat. Az elemzéshez geoinformatikai programokat használunk, amivel domborzati modelleket és korábbi korok térképeit is feldolgozzuk.

A sportlétesítmények szerepe a városfejlesztésben: a debreceni Nagyerdei Stadion példája Kozma Gábor Debreceni Egyetem A sport utóbbi évtizedekben tapasztalható növekvő népszerűségének köszönhetően az elmúlt időszakban a kutatók egyre nagyobb figyelmet szenteltek a sport és a városfejlesztés közötti kapcsolat vizsgálatának. Ennek keretében a kutatások egyik igen fontos területét jelentették azon vizsgálatok, amelyek a sportlétesítmények városfejlesztő hatását elemezték.A fentiek szellemében az előadás célja egy konkrét esettanulmányon, a Debrecenben található Nagyerdei Stadion felújításán keresztül bemutatni, milyen szerepet játszott a sportlétesítmény a városrész megújításában. Az 1930-as években épített stadion a szocializmus időszakában igen kevés figyelmet kapott, és ezért a 1990-es közepére igen leromlott állapotba került. Az új évezredben ugyanakkor több szempontból is szükségessé vált a létesítmény felújítása: egyrészt a helyi labdarúgócsapat sikere korszerűbb stadion kialakítását igényelte, másrészt Nagyerdő városrész is egyre kevésbé volt képes megfelelni a lakossági igényeknek. A helyzet rendezése érdekében a város vezetősége – a központi kormányzat pénzügyi támogatására támaszkodva – egy negyedik generációs stadion felépítése mellett döntött, amely túlmutat magán a stadion funkción, és környezetében olyan közösségi tereket hoz létre, melyek a hétköznapok során élményeket és programokat biztosítanak a nagyközönségnek. Az előadás során egyrészt bemutatásra kerülnek a létesítmény legfontosabb jellemzői, a felmerült problémákra adott válaszok. Másrészt a szerzők vázolják, milyen módon járult hozzá a létesítmény szűkebb és tágabb környezetének megújításához, egy többfajta kikapcsolódást és szórakozást biztosító városrész kialakításhoz.

Agglomerációk, településegyüttesek a hazai térszerkezetben - Főbb tendenciák a legfrissebb lehatárolás eredményei tükrében Tóth Géza – Nagy Zoltán Miskolci Egyetem A településszerkezetben meghatározó szerepű agglomerációk, agglomerálódó térségek és településegyüttesek lehatárolásának felülvizsgálata a területfejlesztés, területi elemzés szereplői részéről alapvető igényként jelentkezik. Ennek érdekében a Központi Statisztikai Hivatal a 2011. évi Népszámlálás adatait felhasználva fontosnak tartotta a felülvizsgálat elvégzését, hogy ezzel is követni tudja a hazai településszerkezetben lezajló folyamatokat és az új lehatárolás alapján megkezdhesse a legfontosabb adatok publikálását. Munkánk bemutatja az aktuális lehatárolás főbb tanulságait, valamint ismerteti az eredményeket. Rámutat a 2003-as és a 2011-es lehatárolásban rejlő különbségekre. A különbségek talán legmarkánsabban az ingázás felértékelődésében nyilvánulnak meg. Ezért a kutatás ismerteti az ingázás legfontosabb jellemzőinek alakulását a főváros, illetve a megyei jogú városok vonatkozásában. 30

Kocziszky György-Veresné Somosi Mariann - H. Kovács Judit: Regionális szervezetek teljesítménymérési és értékelési sajátosságai

12 FELSZÍNALAKTAN 1 SZEKCIÓ

A Maros hordalékkúp fejlődéstörténete a késő pleisztocén óta Sümeghy Borbála – Kiss Tímea Szegedi Tudományegyetem A szabályos legyezőszerű alakú Maros hordalékkúpon a fluviális formák dominanciája jellemző. A felszíni medrek alapján a fejlődéstörténet utolsó fázisa jól rekonstruálható, azonban a korábbi kutatások során az akkor rendelkezésre álló adatok nem megfelelő felbontása vagy bizonyos technológiák hiánya miatt ma is vannak a hordalékkúp történetének ismeretlen vagy kevésbé feltárt mozzanatai. Kutatásunk során célul tűztük ki a Maros hordalékkúp magyarországi és romániai részének morfológia vizsgálatát és felszíni képződményei alapján a hordalékkúp-épülés utolsó fázisának fejlődéstörténeti rekonstrukcióját. A felszín általános morfometriai jellemzésének részeként feltártuk a hordalékkúp esésviszonyait és elkülönítettük morfológiai egységeit. A hordalékkúp felszínén azonosítottuk az egykori elhagyott medreket, azok mintázatát és a hozzájuk kapcsolódó fluviális formákat. A meanderező medrek paraméterei alapján meghatároztuk egykori mederkitöltő vízhozamukat. A medrek mederközepi és övzátonyaiból gyűjtött homokos mintáknak (29 db) meghatároztuk az OSL korát. A hordalékkúp fluviális formáinak elemzése során kirajzolódott, hogy a medrek jól elkülöníthető, összesen 18 db összefüggő pásztát alkotnak. A különböző meder irányokhoz hozzárendelve a medrek korát a Maros hordalékkúp fejlődéstörténetének utolsó, a felszíni képződményei által képviselt fázisa (18,7±2,3 ezer évtől 1,6±0,3 ezer évig) vált rekonstruálhatóvá. Vizsgálataink során bebizonyosodott, hogy az elmúlt 20 ezer évben a Maros rendkívül dinamikusan változó rendszert alkotott. A Maros 15,2±2,0-14,1±1,1 ezer éve először észak felé folyt, gyakran váltogatva medrét, majd fokozatosan egyre délebbre tevődött. Így a holocénben már csak a romániai részt formálta aktívan. A hidrológiai változások hátterében álló környezeti tényezőket irodalmi adatok alapján tártuk fel. Ezek közül különös hangsúlyt fektettünk a klimatikus viszonyokra (csapadék és hőmérséklet) és a növényzetre, hiszen ezek a víz- és hordalékháztartás módosítása révén jelentős mértékű hatást gyakorolhatnak a hordalékkúp rendszerére.

Kelet-Belső-Somogy homokformáinak szemcseösszetétele, osztályozása és kora Györgyövics Katalin, Kiss Tímea, SiposGyörgy Szegedi Tudományegyetem Kelet-Belső-Somogyot összetett és összenőtt parabola-alakú és szélirányban megnyúlt homokformák együttese jellemzi. Korábbi kutatások alapján a buckákat északi szél alakította ki a pleisztocén során, majd a vegetáció stabilizálta a felszínt, majd a formák fluviális31

deráziós lepusztulás indult meg (Marosi 1970; Lóki 1981). Az újabb kutatások a szél felszínalakító hatását tartják a legjelentősebb tényezőnek, azonban dűnerendszerről nem írnak (Sebe et al. 2011). Ezért kutatásunk célja az volt, hogy feltérképezzük Kelet-BelsőSomogyeolikus formáit, megvizsgáljuk a formacsoportok térbeli eloszlását, a homokanyag mechanikai összetételének változását, és optikai lumineszcens kormeghatározás segítségével megadjuk a formák korát. Összesen 4404 pozitív és 2911 negatív forma került lehatárolásra a 1:10 000 méretarányú topográfiai térképek alapján. Helyzetük szerint a pozitív formák lehetnek egyszerű vagy egymásra települő formák, utóbbiakat négy hierarchiai csoportba soroltuk. Morfometriai paramétereik alapján előbb a pozitív formák közül görbültség alapján leválogattuk az egyenes formákat. Az íves formákat tovább osztályoztuk ívhossz alapján, mely a méretükre utal, majd kitöltöttség alapján, mely a homokutánpótlás mértékét jelzi. A negatív formákat a területük és a megnyúltsági indexük alapján soroltuk osztályokba. A homokanyag elemzésére 17 db, 120-300 cm mély fúrásból vett minták szemcseösszetételét vizsgáltuk meg. A vizsgálat során a homok osztályozottsági fokának megállapítására, a szélirányban való finomodás kimutatására, valamint a hierarchiai csoportok és osztályok közötti különbségek elemzésére fektettük a hangsúlyt. A különböző homokbucka osztályokat figyelembe véve összesen 22 OSL mintát gyűjtöttünk pozitív homokformákból. A legidősebb eolikus tevékenység 15-17 ezer éve történt, melynek során a nagyméretű parabolák képződtek. A közepes méretű formák 12-14 ezer éve mozoghattak. A boreálisból (8 ka) és a történelmi időkből (0,2-0,3 ka) is sikerült kimutatnunk korábban nem feltételezett homokmozgásokat, melyek során a legkisebb formák alakulhattak ki.

Globális környezetváltozások közép-európai és peremvidékei löszsorozatainak összehasonlító vizsgálata alapján

Kis Éva1, Schweitzer Ferenc1, Balogh János1, Szeberényi József1, Viczián István1, Prodán Tímea2 1 MTA CSFK FTI 2 MTA CSFK GGI A kutatások keretében Kárpát-medencei és peremvidéki lösz- és paleosol sorozatokat elemzünk. Célunk a vizsgált területek őskörnyezeti (ősdomborzat, őséghajlat, ősvízrajz, stb.) változásaira, illetve fejlődéstörténetükre vonatkozó korábbi ismereteink pontosítása. A vizsgálatok keretében a késő neogén és pleisztocén őskörnyezeti változásokat – melyeknek a lösz- és paleotalaj sorozatok a terresztrikus archívumai – új környezetjelző kiértékelő módszerrel vizsgáljuk és jellemezzük. A rétegsorok kapott üledékföldtani jellemzőit kiegészítjük terepi geomorfológiai kutatásaink, feltételezéseink és térképezéseink eredményeivel. A kapott eredményeket összevetjük a különböző kormeghatározási módszerek értékeivel. Jellemezzük a földrajzi környezetben bekövetkező recens folyamatokat. Üledékciklusokat állapítunk meg feltárásaink üledékföldtani paraméterértékei alapján és kísérletet teszünk ezen szárazföldi üledékciklusoknak a mélytengeri üledékciklusokkal történő összehasonlítására (mélytengeri fúrások, grönlandi, illetve antarktiszi jégmagok jellemző értékei alapján). Ezáltal a gyakran problémás kormeghatározási nehézségeket a relatív rétegtani helyzet meghatározásával próbáljuk kiküszöbölni. Arra keressük a választ, hogy a mélytengeri üledékek hideg és meleg klímaszakaszainak ciklusai milyen hatást gyakorolnak a szárazföldi paleogeográfiai és paleoklimatológiai környezetre, és hogy hogyan lehet a hideg-meleg mélytengeri és jégmagok klímaszakaszainak kb. 3 millió éves alsó határát a szárazföldi üledékekben kimutatni, valamint hogy mely 32

szárazföldi üledékben figyelhetők meg a pleisztocén eljegesedés jellegzetességei. Feltárásaink vizsgálata során kapott eredmények lényegesen bővítik az utóbbi 3 millió év őskörnyezetváltozásaira és a fejlődéstörténetre vonatkozó ismereteinket a Duna-medencében. Kutatásaink eredményeként szelvényeken belüli és szelvények közötti rétegek jellemzése és párhuzamosítása vált lehetővé. Az alpi és a szárazföldi, az alpi és az Appenninek közötti korridorok környéki feltárásaink mindkét eljegesedés összes „rezdülését” mutatják, e lösz- és talajsorozatok a legvastagabbak, ezért Közép-Európa és peremvidékei legjobban tanulmányozható feltárásai.

Az ember környezet-átalakító tevékenységének nyomai a Duna-Tisza köze félig kötött futóhomok területein Nyári Diána – Knipl István – Rosta Szabolcs - Sipos György – Kiss Tímea Szegedi Tudományegyetem Az érzékeny félig kötött futóhomok területek nagyon jó indikátorai a változásoknak, hiszen rendkívül gyorsan reagálnak a környezeti hatásokra. Erre egy Ausztráliában végzett kutatás eredménye nyújt jó példát, ahol a jelenleg erdőkkel borított stabil homokdűnék területén találtak futóhomok-mozgás következtében a korai holocénben kialakult homoklepleket. A pollenvizsgálatok eredményei azonban nem mutattak szárazodást a területen, a csapadékmennyiség folyamatosan emelkedett a Pleisztocén után és érte el a maximumot körülbelül 4000 évvel ezelőtt (Shulmeister 1992, Shulmeister and Lees 1992). A száraz időszak meglétét azonban számos bizonyítékkal alátámasztják és valószínűsítik, hogy a klímaromlás olyan hirtelen volt és oly rövid ideig tartott a száraz időszak, hogy hatása a pollenspektrumban nem mutatkozott (Nott et. al. 1999). Láthatjuk tehát, hogy a futóhomokmozgások kutatásának fontos szerepe lehet a környezeti hatások felmérésében, hiszen a legkisebb változásra felborulhat érzékeny egyensúlyuk, és megindulhat a futóhomok mozgása. Magyarország területén a Tisza és a Duna egykori hordalékkúpjain kialakult félig kötött futóhomok területek a holocén folyamán, illetve a történelmi időkben többször átformálódtak, az eredeti pleisztocénben kialakult formák a későbbi homokmozgások nyomán átalakultak klímaváltozás vagy antropogén tevékenység következtében, illetve ezek együttes hatására. Bizonyos környezeti feltételek mellett tehát újra és újra aktiválódhat az eolikus tevékenység. A népesség növekedésével, a termelőeszközök fejlődésével és a földhasználat változásával az ember környezet átalakító tevékenysége pedig mindinkább előtérbe került a történelmi idők folyamán. Erre különösen jó példákat találunk a Duna-Tisza köze érzékeny félig kötött futóhomok területein, ahol a klímaváltozás és az emberi tevékenység környezetre gyakorolt együttes hatására a történelem folyamán többször mozgásba lendült a homok. Ennek következtében az egyes területek eredeti geomorfológiai felépítése megváltozott, a pleisztocénben kialakult formák a későbbi futóhomok-mozgások hatására átformálódtak. Kutatásunk célja az volt, hogy négy Duna-Tisza közi mintaterületen meghatározzuk az utóbbi 10 000 év fő homokmozgási periódusait. A kiválasztott mintaterületek: 1) aKiskunságilöszöshát, Bugaci-homokhát és a Dél-Tisza völgy határán lévő Csengele 2) a Solti sík nyugati szélén elhelyezkedő Apostag, 3), a Dorozsma-Majsai homokhát területén található Kiskunhalas és 4) valamint a Bugaci-homokhát területén található Kecel települések környezetében helyezkednek el. A mintaterület kiválasztásában elsődleges szerepet játszott az, hogy ezeken a területeken korábban részletes régészeti feltárások folytak, alkalmat adva arra, hogy a régészeti kutatások eredményeit kiegészítve a földtudományi vizsgálatok eredményeivel, egy-egy terület komplex vizsgálatát végezzük el. 33

A vizsgálat első lépéseként a területek részletes geomorfológiai térképét készítettük el. Ezt követően a régészeti ásatásokon kialakított szelvényekből vettünk homokmintákat, melyek datálását az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén található RISOE TL/OSL-DA-15 típusú műszer segítségével végeztük. A beazonosított homokmozgási időszakok segíthetnek a lokális eredményeken túl egy általánosabb kép kialakításában, a történeti időkben fellépő antropogén hatás mértékének meghatározásában. Eredményeink alapján, mind a négy mintaterületen többször is mozgásba lendült a homok az alábbiak szerint: A csengelei mintaterület környezetében i.e. 1500-1200-ban a késő bronzkor elején volt az első homokmozgási időszak, a többi területen nem találtunk hasonló korú eolikus tevékenységet. A következő futóhomok-mozgási periódus az i.e. 9. században volt a kiskunhalasi terület eredményei alapján. Az első nagyobb területre is kiterjedő futóhomok akkumuláció az i. sz. 14. század alatt volt, amely mind a négy területet érintette. A Duna-Tisza köze területén ekkor földművelő – nagyállattartó szarmaták telepedtek le. A régészeti ásatásokon feltárt árokrendszerek, kutak, karámok, állati taposás-nyomok mind arra utalnak, hogy az alacsonyabban fekvő, nedvesebb területeket itatásra, az állatok tartására használták, míg a távolabb található magasabban fekvő területek legelők, esetleg szántók lehettek. Ugyanakkor erre az időszakra a „római optimum” meleg, száraz klímája jellemző, ami kedvező feltételeket teremtett a homokmozgás megindulására. A következő eolikus periódus a 6-9. században volt, amikor az ásatások tanulsága szerint nagyállattartó avarok lakták a Duna-Tisza közét. Mind a négy mintaterületen találtunk ebben az időszakban lerakódott homokrétegeket. Ekkor hideg, száraz klíma volt jellemző, ami ismételten kedvező feltételeket teremtett, hogy nagyobb területre, több területre kiterjedő eolikus tevékenység alakuljon ki. Ezek után a 13-15. században is meg-megindult a homokmozgás a kiskunhalasi, csengelei és apostagi mintaterületek eredményei alapján. A legfiatalabb homokréteget pedig a keceli területen találtuk, melynek tanulsága szerint az 1850-es években mozgott a homok a területen. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy a Duna-Tisza közén az emberi tevékenység és a klíma együttes hatására több alkalommal is megindult a futóhomok mozgása, ugyanakkor azokban az időszakokban, amikor a klíma is kedvezőbb feltételeket teremtett ebből a szempontból, nagyobb területre is kiterjedt ez a folyamat. Azt is leszögezhetjük azonban, hogy valószínűleg a száraz klimatikus körülmények ellenére sem aktiválódott volna az eolikus tevékenység emberi hatás nélkül. Erre abból következtethetünk, hogy a letelepedések közelében mindig olyan korú futóhomok rétegeket találunk, amilyen korú régészeti leleteket ezekből az időszakokból, ugyanakkor a szárazabb klimatikus viszonyok ellenére sem volt homokmozgás azokon a területeken, ahol nem találtak abból az időszakból megtelepedésre bizonyítékot. Tehát a klíma önmagában nem volt elegendő, hogy kialakuljon a folyamat. Azt is láthatjuk, hogy nedvesebb klímán is jellemző volt futóhomokmozgás azokon a területeken, ahol az emberi tevékenység jelentős volt, ezekben az időszakokban azonban csak egy-egy helyen, lokálisan találhatunk erre bizonyítékot a nagyállattartó népességek tevékenysége során (halomsíros, urnamezős kultúra, kunok). Ezen kívül arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy a homokmozgások szinte kizárólag a nagyállattartó népesség tevékenységéhez köthetők, hiszen például a nagy leletsűrűséggel jellemezhető Árpád-korban, amelynek nyomait Csengelén, Apostagon, Kiskunhalason és Kecel mellett is megtaláltuk, nem találtunk bizonyítékot eolikus tevékenységre, tehát minden bizonnyal a homokmozgások kiváltó oka ezekhez a népekhez köthetően a túllegeltetés és taposás erózió lehetett. A magasabb fekvésű területek számukra alkalmasak voltak megtelepedésre, a buckákon tavasszal legeltethettek, míg nyáron a buckaközi laposok nedves területein, valamint Apostagnál a Duna mentén mindig volt elegendő fű és megfelelő 34

itatóhely. A leletek bizonyítékai alapján ezek a népcsoportok nagy népességűek lehettek, nagyszámú állatállománnyal, így a túllegeltetés hatására a rendkívül érzékeny buckatetők anyagát megbonthatta a szél, aminek következtében homoktömegek lendültek mozgásba.

13 FELSZÍNALAKTAN 2 SZEKCIÓ

Az Ojos del Salado monitoring vizsgálata: jég- és vízjelenlét a Föld legszárazabb magashegységében

1

Nagy Balázs, 1Mari László, 1Kovács József, 2Nemerkényi Zsombor, 3Heiling Zsolt 1 ELTE 2 MTA CSFK Földrajztudományi Kutatóintézet 3 A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány

A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány 2012-ben indította el magashegyi környezetváltozás-monitoring vizsgálatát Chilében, az Ojos del Salado (6893 m) térségében. A hosszú távra tervezett kutatómunka célja a klímaváltozás okozta átalakulások pontos feltárása a Száraz-Andok legmagasabb részén. A kutatási helyszín olyan terep, amelynek környezeti extremitása ismert ugyan, de működési sajátosságai, pontos adatai még feltáratlanok. E kutatás a terepi adatgyűjtéssel, majd a feldolgozással az extrém helyszín olyan környezeti paramétereiről (elsősorban a hegyi sivatagról, a periglaciális környezetről és a permafrosztról) ad alapinformációkat, amelyek változásai egyben a klímaingadozás dinamizmusának, következményeinek jelzői is. Az Ojos del Saladóra vonatkoztatott megállapítások ugyanakkor kiterjeszthetőek: a Száraz-Andok egészében alapvetően hasonló magashegyi sivatagi állapotok jellemzőek. A kutatómunka jelen fázisában – 2 éves adatsorok alapján – már ismerjük a vizsgált helyszínek mai olvadási és fagyási periódusainak hosszát, dinamikáját, a regolit aktív rétegének évi középhőmérsékleteit, az aktív réteg vastagságviszonyait, a gleccserdegradáció mai folyamatait. Magyarázni tudjuk a Föld legmagasabban fekvő tavainak keletkezését, mai helyzetét és kilátásaikat és a periglaciális tömegmozgások alárendelt szerepének okait is. Az olvadékvíz legfontosabb forrásterülete az 5800-6000 méteres övezet: az aktív réteg (évi középhőmérséklete -3,2 – -3,5ºC) felengedése elnyújtott folyamat, a jégcement olvadása egész nyáron szivárgó nedvességgel táplálja a lejtők felengedő regolitrétegének alját. Ebben a vízadó magasságban az aktív réteg megvastagodása jellemzően 50-60 cm-es mélységig terjed, a szivárgó víz a medenceterületeken tavakat hoz létre, s az erős besugárzás hatására e sekély állóvizek nyáron akár 9ºC-ra is felmelegednek (miközben a levegő nappali hőmérséklete árnyékban itt ugyanekkor fagypont közeli). A tavak hőátadása tovább csökkenti alattuk a permafroszt mennyiségét, jelentős méretű talikokat létrehozva. A szunnyadó óriásvulkán jégtartalma – mint aktív vízbázis – erős átalakuláson megy keresztül, s e száraz területen a jégolvadás alapvetően meghatározza a felszínfejlődést. Az eltemetett jég mai degradációja különösen figyelemre méltó: e jégolvadás rövidtávon növeli a felszíni és felszín alatti vízáramlás mennyiségét, ám néhány évtizedes távlatban a regolitban jégcementként megjelenő jég elfogyása is várható. A besugárzás növekedésével, a felszín erőteljesebb felmelegedésével az aktív réteg további vastagodása, hosszabb távon pedig a permafroszt degradációja következik be. Ez végül a permafroszt-övezet felszakadozásával, az magasabbra szorulásával és zsugorodásával a hegyi környezet teljes kiszáradáshoz vezethet.

35

Az Óbudai-sziget geomorfológiája és környezettörténete Viczián István – Havas Zoltán – Balogh János – Kis Éva – Szeberényi József MTA CSFK FTI Az Óbudai-sziget a történelem során gyakran tartozott a településhierarchia csúcsát jelentő település területéhez, a római korban Aquincum, jelenleg Budapest része. Aquincum katonavárosának közvetlen szomszédságában lévő óbudai Kis-sziget területén állt a helytartói palotaegyüttes, hasonlóan a Nagy-szigetről is kerültek napvilágra épületet-maradványok és más leletek a régészeti ásatások során. Az eddig feltárások eredményeit áttekintve megállapíthatjuk, hogy az ember a neolittól kezdődően minden korszakban jelen volt a szigeten. Az árvizektől ma is veszélyeztetett sziget csak korlátozottan volt alkalmas a megtelepedésre, a geomorfológiai adottságok, a klimatikus viszonyok és a folyó vízjárása alapvetően meghatározzák ennek lehetőségeit és térbeli elhelyezkedését. Ez idő alatt a sziget és környezete is sokat változott. A sziget(ek) holocén fejlődéstörténetét egyrészt földrajzi, geomorfológia megközelítéssel, másrészt régészeti, történeti szemszögből vizsgáljuk és az így létre jövő közös eredmények alapján teszünk kísérletet a sziget környezettörténetének megismerésére. Elkészítettük a szigetek mai és a 19. sz-i feltöltések előtti rekonstruált domborzati viszonyait megjelenítő digitális modellt, a sziget geomorfológiai térképét és a terület régészeti topográfiáját a leletek pontos szintadataival. A domborzati rekonstrukciót megnehezítette, hogy a sziget egy része beépítetett, de más részeit is jelentős feltöltések és domborzatformáló hatások érték. Terepi vizsgálataink során új szelvényeket vettünk fel, sekélyfúrásokat mélyítettünk, a minták vizsgálata és a korábbi fúrások adatainak feldolgozása segítségével az üledékképződés környezetére következtethettünk.

Antropogén beavatkozások hatására bekövetkező egyensúlyvesztés a Dráván Andrási Gábor– Kiss Tímea Szegedi Tudományegyetem A Dráva nagy eséssel és bőséges fenékhordalékkal rendelkezik, ezért a medre dinamikusan formálódik. A vízrendszert érő környezeti és antropogén hatásokra (pl. meder-szabályozás, vízerőmű építés) így gyorsan reagálhat, látványos hidro-morfológiai válaszokat adva. Célunk annak feltárása, hogy az antropogén beavatkozásokra a Dráva milyen válaszokat adott: (1) hogyan változott a vízjárása és a (2) mederdinamikája, illetve (3) a beavatkozások időben és térben milyen hatósugárral rendelkeztek. A kanyarulat-átvágások csaknem folyamatosan történnek az Őrtilos-Eszék közötti szakaszon, hiszen az utolsót 1994-ben vágták át. A kiegyenesített szakaszok kiszélesedtek, bennük zátonyok jelentek meg és a mintázat fonatossá vált. A vezérárkok alatti 3-5 km-es szakaszokon a megnövekedett esés és erózió miatt medertágulatok alakultak ki, ahol az átvágásból kierodált hordalék zátonyok formájában lerakódott. Majd megindult egy visszarendeződési folyamat, és a parthoz simuló zátonyok miatt a meder elkezdett kanyargóssá válni. A vízerőművek felépülése után ez a folyamat felgyorsult, mivel a csökkenő vízszintek miatt a sodorvonal kifejezettebbé és kanyargósabbá vált. Az 1910-es évek végétől összesen 22 vízerőművet építettek a Dráván, melyek közül a legalsó és egyben legutolsó 1989-ben lépett működésbe. Hatására a vízszintek 1-1,3 m-rel csökkentek, az árvizek elmaradtak és a kisvizek egyre tartósabbá váltak. A meder átalakulását tovább erősítik a csúcsrajáratás miatt kialakuló 1-1,5 m-es napi vízszintingadozások. A vízszintcsökkenés hatására a zátonyokat rövidebb ideig borítja víz, így a szigetekhez simulva 36

felszínükön fák telepedtek meg, így a szigetek kerekdedebbé válnak. Ugyanakkor a mellettük húzódó mellékágak elveszítették vízutánpótlásukat, így egyre inkább elveszítik szigetjellegüket. A tározók hordalékcsapdázása és a kavicsbányászat miatt meginduló bevágódás a szigetek sodorvonal felöli oldalának és a partok intenzív erodálódását eredményezi. Azonban így főleg finom szemcsés hordalék termelődik, ami a hordalékháztartása módosulására utal.

Mederközepi zátony georadar vizsgálata a Maros folyó apátfalvi szakaszán Katona Orsolya - Sipos György Szegedi Tudományegyetem Az elmúlt évtizedekbenszámos geofizikai módszer (pl. geoelektromos-, geomágneses-, georadaros-, szeizmikus kutatási módszerek)használata népszerűvé vált a geomorfológiai vizsgálatok során. A megfelelő geofizikai módszer kiválasztása, helyes alkalmazása,pontos és átfogó értelmezése lehetőséget ad az összetett geomorfológia folyamatok részletes tanulmányozására is. Az egyik ilyen összetett geomorfológiai folyamat a zátonyok kialakulása, mely a folyó hordalék szállítási kapacitásának csökkenésekor történik (Ashworth 1996, Charlton 2007), valamint a zátonyok az alacsony és magas vízállás váltakozásával átrendeződnek, mozognak, változnak (Einsele, 1992). Kutatásunk során a recens zátonyok felépítését, rétegződését a Maros folyó apátfalvi szakaszán (magyar- román határszakasz) vizsgáltuk. A vizsgálati területen számos zátony található, melyek formálódása kisvízkor is folyamatos, valamint egy-egy nagyobb árvízi esemény után a zátonyképződési helyek megváltoznak. A vizsgált folyószakaszon kisebbnagyobb zátonyok találhatók pl. váltakozó oldalzátonyok, illetve mederközi zátonyok,melyek mozgása akár 100 m lehet évente (Právetz, Sipos 2014), melyek közül avizsgálatunk tárgyát képezi a mintaterület középső részen, a sziget felett található zátony. A zátony felmérése során 270 MHz-es antennát alkalmaztunk távolság alapú mérésekkel. A zátonyon folyásiránynak megfelelően, valamint rá merőlegesen vettünk fel 510 méterenként szelvényeket, melyek kezdeti és végpontját GPS-el határoztuk meg. A zátony felmérése négy időszakban történt, (2011. okt., 2012. nov., 2013. jul., okt.), kisvízkor. A mérések célja a fáciesek (radar-fáciesek) lehatárolásán és a zátony felépítésének megjelenítésén kívül a különböző energiaviszonyok melletti zátonyépítési fázisok lehatárolása volt. A georadar szelvényeken elemzése során hat radar-fáciest különítettünk el a rétegződés, valamint a visszavert elektromágneses jel amplitúdója alapján. Eredményeink alátámasztották, hogy aradar-fáciesek alapján jól elkülöníthetőek a zátonyépülés ütemei. Az éves felmérések alapján következtetni lehet a különböző energiaviszonyokkal jellemzett időszakok hatására, az általuk létrehozott radar-fáciesekhelyzete és terjedelme alapján. A júniusi és októberi georadaros vizsgálatok segítségével pedig következtetni lehetett a kisvizes időszak zátonyformálásának jellegzetességeire és mértékére is. Ashworth P.J. 1996: Mid-channel bar growth and itsrelationshipto local flow strength and direction. EarthSurfaceProcesses 21, 103-123. Charlton R. 2007. Fundamentals of FluvialGeomorphology, Taylor & Francis. London Einsele G. 1992. SedimentaryBasins: Evolution, Facies, and SedimentBudget, SpringerVerlag Berlin Heidelberg Právetz T., SiposGy. 2014 . Mederanyag egyenleg változásának vizsgálata hidromorfológiai felmérések segítségével a Maros síksági szakaszán. Hidrológiai közlöny, In print

37

Az új folyamszabályozás mint nemzetbiztonsági kérdés Schweitzer Ferenc MTA CSFK FTI Magyarország területének mintegy negyede árterület, amelyet 4220 km hosszú töltés véd. A folyók árvizekkel veszélyeztetett részein mintegy 2,5 millió ember él, valamivel kevesebb, mint 700 település környezetében. Ezen domborzati felszínen húzódik a vasútvonalak közel 32 %-a, a közutak 15 %-a és több mint kétezer ipari üzem is itt található. Ezeket az objektumokat 19–20 000 km2-nyi értékes mezőgazdasági földterület foglalja magába. A folyók hullámterületein hatalmas mennyiségű hordalék halmozódik fel, amely a vízgyűjtő területekről érkezik. Az árvízvédelmi gátak további emelése a jelentős hullámtéri feltöltődés miatt – mint ezt pl. a tiszai töltések emelése (1850-től hat-hét alkalommal) is bizonyítja, – hosszú távon nem megoldás. A hullámterek feliszapolódása igen jelentős, aminek hatására az elkövetkezendő évtizedekben még magasabb árvízszintek fognak majd jelentkezni. Hasonlóan a Tiszához, a Körösökhöz. A Duna esetében is új árvízvédelmi koncepció kidolgozása szükséges, amely az árvízszint csökkentő módszerek – pl. nagyvízi meder rekonstrukciója, vízkitérülés, tározás stb. – alkalmazásával éri el és csak ott választja a töltések előírt magasságának emelését, ahol az előbbiek nem vezethetnek eredményre. Nagyobb folyóink nagyvízi medrében látható, hogy egyre keskenyebbek lettek azok a sávok, ahol az árvizek akadályozása nélkül lefolyhattak. A nagyvízi mederben és a meder oldalában lévő sűrű növényzet elősegíti a hordalék kiülepedését. Emiatt a jövőben még magasabb árvízszintek várhatók, ha ezt a geomorfológiai folyamatot nem vesszük figyelembe. Belátható időn belül nincs reális lehetősége újabb árvízi meder kialakulásának, a töltések emelése és az alacsony ártéri tározók építésének lehetősége pedig mind műszaki, mint pedig anyagi okok miatt korlátozott. E három lehetőség mellett fel kell vetni egy negyedik lehetőséget is. Ez pedig a társadalom felkészülése, felkészítése az új folyamszabályozás megkezdésére. A folyamszabályozás megkezdésétől 150 év telt el. Azóta a nagyvízi medrek hullámtere feltöltődött, a hullámterek összeszűkültek, az árvíz öblözeteket beépítették stb. Az új folyamszabályozási elképzelésekről, tervekről előbb vagy utóbb dönteni kell. Ha hazánk nem dönt, akkor két lehetőség közül választhat:  vagy önként adja vissza folyóinknak nagyvízi medrét és további területeit, öblözeteit  vagy a folyók veszik azt vissza jóval jelentősebb területekkel, a korábbi alacsony ártereikkel, de ez, sajnos, nagyon sok szenvedést, emberáldozatot fog követelni, nem beszélve az újjáépítés hatalmas költségeiről. Magyarországnak most az 1830-as és 40-es évekhez hasonló feladatot kell felvállalnia. Hosszútávra szóló stratégiai döntést kell hozni folyóvölgyeink és ártereink népességének biztonsága érdekében.

38

14 FELSZÍNALAKTAN 3 SZEKCIÓ

Mérnökgeomorfológiai kutatások az omlás és csuszamlásveszélyes dunai és balatoni magaspartok partfal-rehabilitációjában Balogh János1 - Jakab Gergely1 - Kis Éva1 – Prodán Timea2 - Szalai Zoltán1 - Szeberényi József1, Varga György1 - Viczián István1 1 MTA CSFK FTI 2 MTA CSFK GGI

Az MTA CSFK Földrajztudományi Kutatóintézetben évtizedek óta kiemelt kutatási program a felszínmozgásos területek vizsgálata és mérnökgeomorfológiai térképezése. A felszínmozgásos folyamatok (areális és lineáris erózió, feliszapolódás, csuszamlások, magasparti omlások stb.) és a domborzat labilis egyensúlyú állapota korlátozzák a településfejlesztési lehetőségeket, veszélyeztetik az épített környezetet, károsítják az agrárgazdasági térségeket. 2004-ben a Belügyminisztérium két tájon a Duna-mentén és a Balaton környékén az omlásveszélyes magaspartokkal rendelkező települések értékeinek védelmében hosszú távú beavatkozási program alapján határozatot hozott a tömegmozgásokkal veszélyeztetett magaspartok védelmére. A Duna és a Balaton menti kiemelten veszélyes szakaszokat-területeket feltérképeztük. A védendő felszínek, létesítmények felmérései és a beruházások költségeinek összevetései számszerűen is alátámasztják a partfalrehabilitációk indokoltságát. Az omlás és csúszásveszélyes partfalak állékonyságának biztosítására kezdeményezett partfal védelmi beavatkozásokat megalapozott mérnökgeomorfológiai kutatásokra kell alapozni. A komplex műszaki beavatkozások monitorozására új módszereket dolgoztunk ki pl. a lineáris és areális eróziós folyamatok kutatásában az épített rézsűk felületvédelmében. A kutatási eredmények bizonyítják a terepi mesterséges esőztetés, erózió mérés előnyeit és a számítógépes modellezés széleskörű felhasználhatóságát a magaspartok védelmében. A mérnökgeomorfológiai kutatásaink alapján a felszínmozgások jellemzésére precíziós geodéziai és geofizikai méréseket is alkalmaztunk. A célorientált mérnökgeomorfológiai kutatások tudományos megállapításokkal és segíthetik egy-egy magaspartvédelmi szakasz biztonságos megvalósulását, a megkezdett műszaki munkák ütemezését, a tervezés és döntéshozatal folyamatát. A kutatások célja az omlásveszélyes partfalak káreseményeinek megelőzése. A partfal stabilizációval kapcsolatos kutatások bővülésével a környezeti értékek, a felszínmozgásos területek védelme és a környezetbiztonság növelése megvalósul, így a mozgásveszélyes magaspartokkal rendelkező településeken egy biztonságosabb élhetőbb környezet alakulhat ki.

Ártéri szintek és paleo-medrek az Alsó-Tisza mentén Hernesz Péter – Kiss Tímea Szegedi Tudományegyetem Az Alsó-Tisza-vidék és a Szegedi-süllyedék az Alföld vízhálózatának alakulásában évmilliók óta kulcsszerepet játszik, és a mélyfúrások alapján feltöltődését nagyléptékben ismerjük, ám a késő-pleisztocén és holocén felszínfejlődés lépéseinek többsége nem feltárt. Célunk (1) a fejlődéstörténet rekonstrukciójához szükséges módszerek és különleges formák bemutatása, (2) a táj felszínfejlődésének feltárása és (3) az eredmények beillesztése a középtiszai és vajdasági kutatások sorába. 39

Vizsgálataink során a Tisza Csongrád és a dunai torkolat közötti szakaszához tartozó ártéri szinteket elemeztük. A medrek korát OSL mérésekkel (18 db) határoztuk meg, míg a kulcsszerepet játszó morfológiai képződményeket (ártéri szintek, szigetek és paleo-medrek) morfometriai és szedimentológiai vizsgálatokkal elemeztük. A paleo-medrek horizontális paraméterei alapján egykori mederkitöltő vízhozamukat is kiszámítottuk, amelyet a medermélységgel korrigáltunk. Eredményeink alapján három ártéri szint különíthető el a Tisza alsó szakasza mentén. A legmagasabb térszín (C) mindkét oldalon megtalálható, bár keleten a Maros hordalékkúpja a mintaterület középső részén befedte. Ennek a C-szintnek a magassága folyásirányban 85-83 m-ről 81-80 m-re csökken. Aktív ártérépülési időszaka a felszínén található medrek OSL kora alapján 16,8±1,53 és 10,8±0,99 ezer év közé tehető. A hatalmas méretű sekély medrek a mai Tisza vízhozamánál jóval nagyobb mederkitöltő vízhozamra utalnak (Qmk= 12-15 ezer m3). A pleisztocén-holocén határán történt bevágódás hatására alakult ki az átlagosan 2-3 mrel alacsonyabban fekvő B-szint, amely a kiszélesedő ártérszakaszokon maradt csak fent. Magassága a C szinttel párhuzamosan csökken (81-79,5 m-ről 77-76 m-re). A B-szint bevágódása során nagyszámú belenövő kényszerített meander-mag (umlaufberg) maradt fenn. A klímaváltozás szerepe csekély lehetett a bevágódásban, mert bár a vizsgált medrek kora a holocén elejére tehető (10,6±1,9 – 8,0±0,7 ezer év), vízhozamuk a korábbihoz képest nem változott jelentősen (Qmk= 11-13 ezer m3). A következő bevágódás a boreális fázis végén és az atlantikus fázis elején indult meg, mely kialakította a mai Tiszát kísérő legalacsonyabb (A) szintet. Az idősebb C-szinthez viszonyított magassága 4-5 m-ről 6-7 m-re nő (divergens futás), ami arra utal, hogy a tektonikus mozgások fontos szerepet játszhattak a bevágódásban, bár a csökkenő mederméretek klimatikus hatásra is utalnak.

Dunateraszok helyzete a Visegrádi-szorosban

Szeberényi József1 – Balogh János1 – Fábián Sz. Ákos1 – Józsa Sándor2 – Kis Éva1 – Varga György1 – Viczián István1 1 MTA CSFK FTI 2 Eötvös Loránd Tudományegyetem A Kárpát-medence negyedidőszaki fejlődéstörténetének kutatása során a Duna-völgy teraszrendszere kulcskérdésnek számít. PÉCSI M. (1959) által felállított rendszer az újabb kutatások szerint több helyen is megkérdőjelezhető. A teraszok kormeghatározási módszereinek nehézségei (RUSZKICZAY - RÜDIGER ZS. 2005; GÁBRIS GY. 2006, 2007, 2013) mellett a magas teraszok értelmezése és rendszerbe illesztése (SCHWEITZER F. 2009, 2013) jelentik a legtöbb problémát. A Visegrádi-szoros magas teraszai legtöbbször fedetlenek, néhány esetben azonban miocén vagy annál idősebb üledékek borítják. A Szent Mihály-hegyen és környezetében a Rákosi Mészkő Formáció egyes előfordulásai helyenként egymás feletti – V., VI. és VII. teraszoknak értelmezett – szintekben is megjelennek. A VI. és VII. teraszokat borító kavicsok dunai eredete is kérdéses, ezzel kapcsolatban PÉCSI M. (1959) is csak óvatosan fogalmaz. Korábbi kutatások során többször is felmerült a kérdés, hogy lehet-e a dunai az alacsony- és a magas teraszokat különböző rendszerekként értelmezni. Korábbi kutatások a Visegrádi-szoros közvetlen vízválasztói közötti területre koncentrálódtak. A nagy energiájú folyó, a szűk völgyben erőteljes eróziót eredményez, amely a teraszok illetve más kutatható formák és üledékek pusztulásához vezet. Ez a kutatási eredmények hiányosságát és pontatlanságát okozhatja. A vízválasztók mögötti patakok által felszabdalt terület geomorfológiai szintjeinek és a Visegrádi-szoros dunai teraszainak 40

összekapcsolása eddig nem ismert információkkal szolgált, amely segíthet tisztázni az alacsony- és a magas teraszok eredetét. Kulcsszavak: Visegrádi-szoros, Délkeleti-Börzsöny, teraszrendszer, geomorfológiai szintek, GIS.

Felszínmozgásos folyamatok vizsgálata a Tisza Mindszent környéki partfal szakaszain Kis Éva1 - SchweitzerFerenc1 – Balogh János1 – Szeberényi József 1– Viczián István1 – Prodán Tímea2 1 MTA CSFK FTI 2 MTA CSFK GGI

A klímaingadozások domborzatra gyakorolt hatása következtében fellépő földcsuszamlások és partfal omlások kialakulásának közvetlen okait, a felszínmozgások típusait, azok geomorfológiai vonatkozásait vizsgáljuk a Tisza felszínmozgásokkal veszélyeztetett Mindszent környéki partszakaszain. A kutatás eredményeként a tervezett partbiztosítási és övzátony rendezési munkálatokhoz szedimentológiai, sztratigráfiai, geomorfológiai, környezetvédelmi és tájvédelmi szempontokhoz igazodó javaslatokat teszünk a Vízügyi Igazgatóságok és az Egyetemek partvédelemmel foglalkozó szakmérnökei és kutatói számára. Az utóbbi évtized folyamán a Tisza magyarországi alsó, mintegy 80 km-es szakaszán gyakran több helyen is omlott a partfal. Az omlások jelentős része a tél végi, vagy tavaszi árvizekhez kapcsolódott. Az árhullámok levonulását követően jelentős partcsúszások keletkeztek. A tél végiek közül az egyik legnagyobb Mindszent környékén a 2010. február 4-i volt. A Tisza partfala öbölszerűen omlott be a folyóba. Az omlást ez időben a szokatlan nagyságú árhullám és a löszpart még magasabban lévő talajvize okozta. A zajló jég parterodáló hatása is hozzájárult a majdnem függőleges partfal leszakadásához. A tavaszi partfalomlások közül Mindszentnél 2013. május 18-án a 217-es fkm-nél súlyos természeti katasztrófa következett be. A hirtelen apadás után a partfal több száz méter hosszan szakadt le és a Tiszába csúszott. A Tiszában sziget keletkezett, akadályozva a hajózást. A csuszamlást kiváltó okok: a löszpart felépítése (löszös, iszapos, homokos és agyagos rétegek váltakozása); a tiszai árvizet követő gyors apadás (az évtized leggyorsabb vízszint csökkenése); a löszparton történt repedések észlelése a csúszás előtti napon; a repedések keletkezése óta a nagyobb széllökések; a löszpart talajvízszintje a repedéstől a csúszás végéig a folyó felé lejtett; nagy mennyiségű csapadék a csúszás előtti napokban és az átlagosnál több csapadék a tavaszi időszakban. Üledékföldtani vizsgálatokkal jellemezzük a partfal rétegsorait, térképen ábrázoljuk Mindszent és tágabb környezete felszíni formáit, a folyó menti különböző nagyságú és típusú partfalszakadásokat, valamint az övzátonyokon bekövetkezett változásokat. Felmérjük, a korábbi partfal stabilizálási beavatkozások eredményességét. Vizsgálati eredményeink felhasználhatók mind a partstabilizálás növekedése érdekében történt beavatkozások, mind pedig a hirtelen apadás következtében a löszpartban benn rekedt vizek összegyűjtése és a víz Tiszába történő visszavezetése során.

41

Folyószabályozások és vízlépcsők - hidrogeográfiai változások következményei ártéren (szigetközi esettanulmány) Szabó Mária Eötvös Loránd Tudományegyetem A folyókat és a hozzájuk kapcsolódó ártereket egészen a közelmúltig un. egy dimenziós ökológiai rendszernek tekintették, amelyet alapvetően a folyóvíz környezeti paraméterei határozzák meg. Az utóbbi néhány évtizedben azonban egyre nagyobb figyelmet fordítanak az egyéb funkcionális dimenzióra is, mint a laterális (folyó – ártér kapcsolatok), vertikális (felszíni víz – talajvíz interakciók) valamint az idődimenzióra (a különböző időskálán végbemenő ökológiai és földtörténeti folyamatok). Az előadás a folyó – ártér rendszert helyezi középpontba, tekintettel arra, hogy a tájváltozások szempontjából ez a kiemelten fontos tényező. Az árterek meghatározó ökológiai tényezője az áradásos és kiszáradt időszakok ciklusa. A természetes árterek hidro-, morfo-, talaj-, és biodinamikai folyamatai szabják meg a változatos tájszerkezetet és a hozzá kapcsolódó funkciókat. A fent említett dinamikák egymással komplex és sokféle kapcsolatban állnak. Az elmúlt másfél évszázad emberi beavatkozásai a Kárpát-medencében a vizes élőhelyek, a térben és időben változó árterek leromlását eredményezték. Az emberi tevékenység hatására változott a táj szerkezete, funkciója, degradálódott az élővilág és csökkent tájaink esztétikai értéke. Az ártéri tájra jellemző a térben és időben mozaikos és változó szerkezet, a kiemelkedően nagy ökológiai- és tájdiverzitás és az ún. ökoton jelleg. Ezt a mozaikosságot és vizes élőhely (wetland) funkciót jelentős mértékben módosította a mezőgazdasági tevékenység, a település- és infrastruktúra fejlesztés, a hajózás, a folyószabályozások, a vízrendezések (elsősorban a csatornázások) és a vízierőművek építése. Mindez megnyilvánul az összefüggő nagyobb tájfoltok feldarabolódásában és izolációjában, melyek tájökológiai és természetvédelmi szempontból egyaránt károsak.

15 MEGÚJULÓ ENERGIÁK SZEKCIÓ

Egy megújuló energiaforrás. A szélenergia alternatív hasznosítása a DélDunántúlon Hágen András Újvárosi Általános Iskola Globális szinten egyre több szó esik a klímaváltozásról, és a kimerülő nem megújuló energiaforrásokról. A fejlett országokban (Európai Unió, Amerikai Egyesült Államok) egyre jobban kihasználják a megújuló energiaforrásokat, elsősorban a napenergiát és a szélenergiát. Hazánkban a megújuló energiaforrások kihasználása még gyerekcipőben jár, de már elkezdődött egy környezetbarát (megújuló energiaforrások kihasználása) technika bevezetése a fenntartható fejlődés érdekében. Magyarország nagy részét sík területek alkotják, ahol az átlagszél erőssége nem éri el a 3-3,5 m/s sebességet. A magasabb területeken, esetleg hegyek (pl. Mecsek) lábánál viszont meg van a kellő átlagszél erősség. Így esett a választásom a Dél-dunántúli Pécs városára. Sajnálatosan az átlagszél erősség mérést télen végeztem, így nem igazán érte el a kívánt szélerősséget. Azonban a cikk érdekében egy megfelelő erősségű szelet (2-, 3,5- és 4 m/s) használtam fel arra, hogy bizonyítsam a szélenergia hasznosságát. 42

Az (1) képlet felhasználásával, valamint 7 m sugarú turbinánál a 2 m/s erősségű szél esetében 0,159 kW, a 3,5 m/s erősség esetén 0,851 kW, és 4 m/s-os szélerősség esetén 1,3 kW energiát termelne egy szélturbina. A (2) képlet felhasználásával 40 %-os hatékonyságú turbinánál és 4 m/s-os szélerősségnél 3,253 kW energiát termelne egy turbina. Összességében elmondhatjuk, hogy a természetvédelem- és a fenntartható fejlődés érdekében érdemes lenne befektetni szélerőművekbe a Dél-Dunántúlon. Természetesen a környezetvédelmi hatóságok jóváhagyásával. Kulcsszavak: szélenergia, Dél-Dunántúl, turbina, átlagszél.

Települési tetőkataszterek létrehozása a hasznosítható napenergia potenciál meghatározására a Bódva-völgyében különböző térinformatikai módszerekkel Szalontai Lajos Miskolci Egyetem Kulcsszavak: térinformatika, tetőkataszter, napenergia, megújuló energiaforrás, A XXI. század során egyre nagyobb szerep jut a megújuló energiaforrások hasznosításának. A 2014-2020-as tervezési időszakában minden eddiginél nagyobb mértékű EU-s és hazai forrásra nyílik pályázati lehetőség többek között a napenergia hasznosításhoz kapcsolódóan is. Egy webes alapú tetőkataszter megalkotása nagyban hozzásegítheti a lakosságot a napenergiával kapcsolatos hasznosítható információkhoz való hozzájutásban. A környezettudatosság, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzése, valamint a települések Fenntartható Energia Akcióterveinek (SEAP – Sustainable Energy Action Plan) elkészítése mind-mind pozitív hozadéka lehet egy ilyen web alapú adatbázis létrehozásának. A térinformatikai és távérzékelési eszközök, módszerek fejlődésével a XXI. században már lehetőség nyílik olyan adathalmazok és adatbázisok felépítésére, melyek segítségével képesek lehetünk a napsugárzási tényezők lokális (utca, ház) szintű elemzésére és (tér)képi megjelenítésére is. Ezen elemzések elvégzésével települési-, kistérségi-, regionális-szintű tetőkatasztereket hozhatunk létre. Az előállított tetőkataszterek hozzáadott értéke abban rejlik, hogy számszerűsített információval/adatokkal (pl.: besugárzás mennyisége, megtakarított CO2, kiváltott energia értéke HUF-ban, stb.) szolgálnak az adott épület tulajdonosainak a lakóházuk, gazdasági épületük tetejének tulajdonságairól a napenergia hasznosíthatóságának aspektusából. Ezen értékes adatok nyilvános hozzáférhetőségének köszönhetően a pályázati „kedv” emelkedése valamint a megvalósult projektek által pedig a lakókörnyezet/közösségben élők környezettudatosságának a növekedése is várható. A cikkben egy ilyen tetőkataszter megalkotásának alapjait, jelentőségét valamint a Bódvafolyó völgyében megtalálható településekre fókuszáló kutatás eddig elért eredményeit, a tervezett tetőkataszter létrehozásának pillanatnyi állapotát szeretném bemutatni.

43

Nap- és szélenergiapotenciál-becslésEger térségében

Mika János1– Csabai Edina Kitti1 – Molnár Zsófia2 - Rázsi András1,2 – Tóth-Tarjányi Zsuzsanna3 - Wantuchné Dobi Ildikó3 1 Eszterházy Károly Főiskola 2 OMSz, Regionális Központ, Miskolc 3 Országos Meteorológiai Szolgálat A Carpatclim adatbázis- és az ennek elkészítésében fel nem használt, független egri állomás adatai alapján vizsgáljuk a vízszintes felületre érkező napsugárzást és a 10 m-es szint szélsebességének köbét. Az első cél a rácsponti adatok verifikálása, aminek tapasztalata egyértelműen pozitív a globálsugárzás terén, de negatív a szélenergia vonatkozásában. Az első tapasztalat annak ellenére örvendetes, hogy a rácsponti adatok a napfénytartamból kerültek megállapításra. A szélenergia jelentős felülbecslésének valószínű oka, hogy a rácsponti adatok kényszerűen a nappali három mérésből származnak. Bemutatjuk a havonkénti átlagok és szórások éves menetét. Emellett végeztünk térségi és állomási eloszlásvizsgálatokat, a két mutatóra egyenként, valamint együttesen is. Ez utóbbi vizsgálat tanulsága, hogy általában nem igaz a két energiaforrás kiegészítő jellege, sőt télen kimondottan pozitív korreláció mutatkozik. Végül, elemezzük a rácsponti adatok időbeli trendjeit és megállapítjuk azok statisztikai kapcsolatát az 1976-2005 közötti, monoton melegedő földi klímájú időszakban is. Az EKF és az OMSz közös kutatásait a TÁMOP4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0016 projekt támogatta. Kulcsszavak: napenergia, szélenergia, Carpatclim, átlag, szórás, trendek

Bányászathoz kapcsolódó felszínalaktani elemek egy megújuló természeti erőforrások hasznosíthatóságát vizsgáló modellrégióban Dávid Árpád1-Fodor Rozália2 1 Eszterházy Károly Főiskola 2 Mátra Múzeum, Gyöngyös

A szerzők a TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV-2012-0016számú pályázat keretében kialakított modellrégió huszonhárom településén vizsgálták a bányászattal kapcsolatos különböző antropogén eredetű geomorfológiai elemeket. Az elmúlt százötven évben több mint kettőszázkisebb-nagyobb bányát nyitottak, műveltek a vizsgált területen.Ezek többsége kőbánya, ahol gabbrót (Egerbakta, Szarvaskő), diabázt (Egerbakta, Sirok, Szarvaskő), kavicsot (Eger, Kerecsend, Noszvaj, Sirok, Szarvaskő), homokot (Andornaktálya, Kerecsend, Novaj, Verpelét), agyagot (Eger, Kerecsend), mészkövet (Bükkzsérc, Eger, Felsőtárkány), tufát (Demjén, Bogács, Eger-Tihamér, Noszvaj,Sirok, Szomolya, Tarnaszentmária), illetve agyagpalát (Felsőtárkány) bányásznak vagy bányásztak. Ezek mind külfejtések. Legjelentősebb formakincseik a közvetlen másodlagos formák közé tartozó bányaudvarok, bányatavak (exkavációs formák), valamint a bányahelyeket kísérő meddőhányók (akkumulációs formák). Néhány bányavágat, táró is találhatók a területen. Ezek részben ércbányák (Szarvaskő), részben pedig kőszénbányák tárói (Szarvaskő). Ezekmeddőhányói jól felismerhetőknapjainkban is. Egertől délre, Demjén- Egerszalók-Kerecsend térségében számos kőolajkutató- és termelő fúrást mélyítettek. Az ezek telepítésekor kialakított planációs térszínek jellemző felszínformái a területnek. 44

A területen található bányák jelentős része felhagyott, nem rekultivált bányaudvar. Ezeken a felszínformáló erők ténykedése okán különböző, másodlagos formák alakultak ki. Ilyenek például a kőomlások (Szarvaskő) és a csuszamlások (Eger). Az egykori bányaudvarok kezelése, hasznosítása a térségben még többnyire megoldatlan.. Egyes bányákat feltöltöttek (Andornaktálya, homokbánya), míg másokat földtani bemutatóhelyként építettek ki (Szarvaskő, Tóbérc-bánya, Denevér-táró). Többségük kezeletlen, gyakran illegális hulladéklerakó hellyé válik. A nagy területű, stabil bányafallal rendelkező létesítmények azonban hasznosak lehetnek a megújuló energiatermelés szempontjából. Több országban gyakorlattá vált, hogy az ilyen jellegű bányaudvarokba napelem-parkokat telepítenek. Erre különösen az állékony riolittufa bányák gödrei lehetnek alkalmasak a térségben.

Földrajzos válasz a fenntarthatóságra - az egri kutatási modellrégió Pajtókné Tari Ilona – Ruszkai Csaba Eszterházy Károly fősikola Nagyszabású tudományos kutatásra és fejlesztésre kapott felhatalmazást pályázat keretében az EKF, Természettudományi Karának Agria-Innorégió Tudáscentruma. A német KasseliEgyetem közreműködésével a megújuló energiaforrások és a klímaváltozás területén célzott alapkutatásokat végzünk. A kutatásra épülve térségi geoinformatikai (GIS) adatbázisthozunk létre. Továbbá kidolgozzuk a hozzá kapcsolódó energia-hatékony gazdasági növekedést szolgáló tevékenységeket egy energetikailag fenntartható modellrégió kialakítása céljából. Munkánk során arra a kérdésre keressük a választ, hogy a térség saját erőforrásai alapján vajon mennyiben felel meg az energetikailag önellátásra való törekvés feltételeinek és ezt a folyamatot vajon mekkora mértékben befolyásolja a klímaváltozás okozta időjárási trendek és rendkívüli helyzetek lefolyása. A projekt fő szakmai tartalma a modellrégióra vonatkozó természetföldrajzi-, társadalmi-, gazdasági- környezeti erőforrás feltárás és tájértékelés, hasznosíthatósági vizsgálat. Az első feladatsor a természeti, táji erőforrások minőségi és mennyiségi jellemzőinek kutatása, feltárása.(földtani alapok, talajtani adottságok, produktív növénytársulások, azok becsült biomasszahozama, szennyvízalapú biogáztermelés helyi feltételei, bioetanol, hulladék potenciál, felszíni és felszín alatti vizek állapota, geotermikus adottságok, felszín közeli besugárzási értékek, szélpotenciál, védett településrészek, és élőhelyek, értékes adottságok) Ezt követi a megújuló energiák helyi mennyiségének és jellemzőinek meghatározása, alkalmazási lehetőségeinek vizsgálata, térségi energiastratégia tervezési alapjainak lefektetése. Kutatásunk harmadik összetevője a demográfiai és életkörülményekre vonatkozó adatok kutatása, a gazdasági és infrastrukturális környezet adatsorának feltárása. A települési belterületek energiafogyasztásának felmérése. Előadásunkban a kutatásmenedzsment szemszögéből mutatjuk be a projektet, definiáljunk a tervezett modellrégió területét. Ezt követi a természetföldrajzi alapok térképekkel történő bemutatása (domborzat, geológia, term. kockázati térkép, tájhasználati térkép). A természetföldrajz alapokon túlmenően illusztráljuk a társadalmi-gazdasági helyzetképet térképekkel valamint az energetikai felmérés eredményeit. Végül kitekintést adunk a továbblépés lehetőségeiről (HORIZON 2020 + KEHOP + CLLD)

45

16 GAZDASÁGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A gazdasági válság és a MALÉV csőd hatása Budapest légi közlekedésére Dudás Gábor MTA KRTK RKI ATO Az utóbbi évtizedekben a ciklikusan ismétlődő nagy gazdasági és/vagy geopolitikai válságok jelentős változásokat eredményeztek a légi közlekedési ágazatban is. A legutóbbi – 2008-ban kirobbant – válság is érzékenyen érintette a légi közlekedést,és számos ágazati szereplő kényszerült szolgáltatásainak jelentős átstrukturálására és útvonalhálózatának újragondolására. Ennek a globális válságnak a hatásai - hasonlóan a gazdasági szektorban bekövetkezett hatásokkal - térben nem egyenlően oszlanak meg, és elsősorban a fejlett gazdaságokat és azok légitársaságait érintették nagyobb mértékben. Tanulmányunk célja a 2008-as gazdasági válság légi közlekedési ágazatra gyakorolt hatásainak összefoglalása, kiemelt figyelmet fordítva a magyar légi közlekedés helyzetére és a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren bekövetkező változások bemutatására. Kutatásunkban kitérünk a Malév csőd után kialakult helyzet ismertetésére és a magyar főváros légi közlekedési térkapcsolat értékeiben bekövetkezett változások modellezésére. Elemzésünkben részben statisztikai adatbázisokra, részben egyéni adatgyűjtésre támaszkodunk, míg a Budapest térkapcsolati értékeiben bekövetkezett változásokat térinformatikai szoftverek segítségével készült tematikus térképek segítségével mutatjuk be.

Egy monofunkciós iparváros megújulási kísérletei: Martfű a gazdasági diverzifikáció útján Molnár Ernő Debreceni Egyetem Az előadás középpontjában a nem szokványos alföldi utat bejáró Tisza-parti város hosszabb távú gazdasági átalakulásának – helyben végzett terepi kutatásra épülő – vizsgálata áll. Martfű gyakorlatilag a cipőgyárával együtt született település: az 1970-es években több mint 5000 főt foglalkoztató Tisza Cipőgyár nemcsak munkaadóként játszott domináns szerepet, de a település életének szinte valamennyi területét megszervezte. Az 1970-1980-as években több élelmiszeripari ágazat országos kapacitás-növelésének szükségessége találkozott a bővülő alföldi mezőgazdasági nyersanyagtermelés helyi feldolgozásának igényével. Martfűn ekkor – a településhez kötődő szereplők lobbi tevékenységének és egy térségben szervezett, alulról jövő kezdeményezésnek köszönhetően – előbb növényolajgyár, majd sörgyár épült. Az iparon belüli diverzifikáció a rendszerváltás után is sikeresnek bizonyult, mert – bár jelentős volt a foglalkoztatás leépülése – a város (transznacionális vállalatokba integráltan) mindhárom stratégiai iparágát meg tudta tartani. A cipőipar nagyarányú zsugorodása utóbb mindinkább felértékelte az élelmiszeripari szereplők jelentőségét: a város iparfejlesztési elképzeléseiben ma is elsősorban a térség mezőgazdasági nyersanyagainak és hulladékainak feldolgozására épülő (részben megújuló energiahasznosításhoz kötődő) vállalkozások számának gyarapítása jelenik meg. Az ezredforduló óta – a cipőgyártás és élelmiszeripar mellett – a helyi gazdaság újabb pillére körvonalazódik: a termálturizmus fejlődésével Martfű felkerült Magyarország idegenforgalmi térképére, ahol pozícióját a kiépült infrastruktúra (sportlétesítmények), a természeti adottságok (Tisza) és a kulturális örökség (Bata-város) bázisán igyekszik erősíteni.

46

Kulcskifejezések: iparváros, szerkezetváltás, diverzifikáció;

Marginalizálódó terek – marginalizálódó fogyasztók? A kereskedelem változó szabályozási környezetének térbeli-társadalmi következményei vidéki tereinkben Nagy Gábor, Nagy Erika MTA KRTK Az elmúlt két és fél évtizedben az anyagi javak és szolgáltatások fogyasztása a jólét és a társadalmi hovatartozás indikátoraivá váltak a kelet-közép-európai térségben – miközben szervezeti és térbeli keretei alapvetően átalakultak. Az e folyamatok hátterében álló strukturális változások és a fogyasztás társadalmi szerepe átalakulásának – ideológiává „emelésének” – kulcsszereplői kétségtelenül a kereskedelem magánbefektetői voltak. E csoport stratégiáit, fejlesztéseit, üzleti gyakorlatait azonban az a jogi-szabályozási környezet formálta, amelynek kialakítása alapvetően a nemzeti szakpolitikák – a központi kormányzat – feladata, még ha kompetenciái részben szupranacionális (pl. EU versenyjog), illetve regionális vagy lokális szintre (pl. építési engedélyek kiadása; működési feltételek szabályozása) kerültek is. A fogyasztás és a kereskedelem strukturális átalakulásának gyorsasága, illetve e folyamatok szabályozási kereteinek lassú, sok szempontból megkésett kialakítása miatt Magyarországot a régión belül „laboratóriumnak” tekintették/tekintik a befektetők és a kutatók is. A kritikai politikai gazdaságtan keretei között – elfogadva tehát azokat az érveléseket, melyek a fogyasztás tereinek átrendeződését a tőke „tértermelő” logikájából, illetve a fennálló politikaihatalmi viszonyokból kiindulva magyarázzák – arra keressük a választ, hogy a kereskedelmi tevékenységeket szabályozó állami politikák milyen szerepet töltöttek be a vidéki térségekben élő egyes társadalmi csoportok fogyasztóként történő marginalizációjában Magyarországon. A térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek e dimenzióját három metszetben próbáljuk megragadni: (i) az ágazati szabályozók nagybefektetők stratégiákra gyakorolt hatásait, illetve ez utóbbiak térbeli következményeit elemezve (fogyasztás tereinek vidéki tereket negatívan érintő átrendeződése; az élelmiszer-ágazat belső függőségi rendszereinek átalakulása); ii) a leszakadó vidéki térségekben működő helyi szolgáltatók stratégiáin keresztül; iii) a „leszakadó” térségekben élők „válaszainak”, fogyasztói gyakorlatainak elemzésével. Érvelésünk a vonatkozó szakirodalom mellett a szakpolitikai dokumentumok kritikai elemzésére, továbbá 2013-ban négy vidéki térségben kvalitatív módszerekkel végzett kutatásunkra épül.

A magyarországi kiskereskedelem és fogyasztás új trendjeinek társadalomföldrajzi vizsgálata a válság tükrében Tömöri Mihály Nyíregyházi főiskola A 2008-ban kirobbant pénzügyi-gazdasági világválság, illetve ennek gazdasági, társadalmi, politikai következményei mélyrehatóan érintették Magyarországot az elmúlt évek során. A válság következtében megváltozott körülmények a piac valamennyi szereplőjét (termelők, kereskedők, fogyasztók) új kihívások elé állította, ami új válaszok és alkalmazkodási stratégiák kidolgozását, megvalósítását ösztönözte. Ennek következtében a magyarországi kiskereskedelem és fogyasztás rendszere jelentősen átstrukturálódott, ami egyrészt az ágazat 47

kulcsszereplőinek (bevásárlóközpontok, tőkeerős kereskedelmi láncok) szervezeti felépítésében és telephely választási preferenciáiban bekövetkezett változásokban, másrészt a fogyasztói szokások és térpályák módosulásában érhető tetten. A kutatás kiemelt célja, hogy megvizsgálja a kiskereskedelmet és a fogyasztást befolyásoló társadalmi (fogyasztói szokások, minták, normák, értékrendek), gazdasági (konjunktúra ciklusok, makro- és mikroökonómai tényezők), és politikai (jogszabályok, ideológiák, prioritások) környezetben a válság hatására bekövetkezett változásokat és elemezze azok földrajzi (fogyasztói terek és ezeket összekapcsoló vásárlói térpályák) konzekvenciáit.

Kreatív gazdaság Magyarországon a gazdaság válságidőszakában Egedy Tamás MTA CSFK FTI A rendszerváltozás után hazánk gazdasága gyors ütemben modernizálódott. A gazdasági átalakulás során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország az európai versenyben elsősorban a tudásintenzív gazdasági ágazatokban veheti fel a versenyt vetélytársaival. Ennek megfelelően 2000 után a kreatív gazdaság fejlesztése egyre jobban a nemzeti, regionális és helyi gazdasági stratégiák középpontjába került. A kreatív gazdaság megerősödött Magyarországon és különösen a tudásintenzív iparágak előretörése volt látványos az elmúlt évtizedben. A kreatív gazdaság súlya a globális válság előtti évtizedben folyamatosan emelkedett, azóta a cégek és foglalkoztatottak számában kisebb visszaesés tapasztalható. A gazdasági válság tehát a kreatív és tudásalapú ágazatokat sem kímélte, de a tendenciák jól mutatják a magyar gazdaság fokozatos tudásalapú modernizálódását.A krízis következtében nagyvárosaink és városaink versenyképessége nemzetközi összehasonlításban csökkent. A statisztikák alapján elmondhatjuk, hogy Budapest a kedvezőtlen tendenciák ellenére kiemelkedő gazdasági potenciáljának és a helyi gazdaság “multi-layer” karakterének, a kreatív és tudásalapú iparágak magas arányának köszönhetően meg tudta tartani kedvező pozícióját. A gazdasági válság viszont egyértelműen kiélezte a versenyt a vidéki regionális centrumok között. A válságból való kilábalást alapvetően befolyásolja, hogy a városok milyen lehetőségeket biztosítanak a kreatív gazdaság betelepedésére, illetve milyen feltételeket teremtenek a továbbfejlődésükre. Előadásomban áttekintem a kreatív gazdaság aktuális fejlődési tendenciáit Magyarországon, részletesebben elemezve a válság okozta átrendeződést a szektoron belül, különös tekintettel a településhierarchia különböző szintjeire.

17 TÁJFÖLDRAJZ 1 SZEKCIÓ

A tájdegradációra való érzékenység meghatározása indexek alkalmazásával Kertész Ádám – Őrsi Anna MTA CSFK FTI A táj érzékenység és környezet érzékenység vizsgálata a tájkutatás egyik igen fontos és korszerű területe napjainkban. Az előadás célja egy olyan módszer bemutatása, amelynek segítségével értékelni tudjuk az ország kistájait a tájdegradációra és elsivatagosodásra való érzékenység szempontjából. Az érzékenység meghatározására indexszámokat használunk. Különböző degradációs folyamatok hatnak az egyes kistájakon és a folyamatok kiváltói is 48

különböző tényezők, így tehát az egyes folyamatokhoz is eltérő indexeket definiálunk. A koncepció a MEDALUS indexen alapul (Kosmas et al. 1999). Lényege, hogy az érzékenységi index értékét az egyes folyamatokat befolyásoló tényezők értékének mértani közepe adja meg. Az egyes tényezőkről térkép sorozat készül, végül az érzékenységi index különböző értékeit is térképen jelenítjük meg. A módszert három mintaterületre alkalmazzuk. Az árkos erózióra való érzékenységet Külső-Somogy példáján, a felületi rétegerózió iránti érzékenységet pedig a Zselic példáján mutatjuk be. Az elsivatagosodásra való érzékenységet egy nagyobb területen, a Duna-Tisza köze vizsgálata alapján értékeljük. A mintaterületek részletes elemzésével feltárjuk a különböző érzékenységi fokozatú területeket és magyarázatot adunk az egyes területek eltérő érzékenységére is. A vizsgálatok alapján egyértelmű, hogy az érzékenység jellemzésére a módszer jól alkalmazható. A távlati cél az ország valamennyi kistáján jelenleg ható degradációs folyamatok, valamint a degradációra való érzékenység feltárása és térképi ábrázolása.

A geodiverzitást veszélyeztető tájdegradációs folyamatok értékelése magyarországi példák alapján Őrsi Anna MTA CSFK FTI A geodiverzitás legtömörebb meghatározása az élettelen környezeti tényezők sokfélesége. Ez alatt a kőzetek, ásványok és fosszíliák, tájak, felszínformák és felszínalakító folyamatok, talajok és vízrajzi elemek változatosságát értjük. A geodiverzitás a társadalom nélkülözhetetlen erőforrása, melyet számos antropogén tevékenység és tájdegradációs folyamat veszélyeztet. Hatásuk a folyamat intenzitásától és a terület érzékenységétől, sérülékenységétől függ. Néhány változás irreverzibilis, vagy mert akkora változást okoznak, hogy alapvetően megváltoztatják a tájat, vagy azért, mert a tájat korábban kialakító folyamatok már nem működnek. A kisebb változások még visszafordíthatók, ha a természeti folyamatok képesek visszaállítani az eredeti állapotot. Magyarországon a legjelentősebb tájdegradációs folyamatok az elsivatagosodás és a talajerózió. A bányászat, hulladékelhelyezés, az urbanizáció és a vele együtt járó építkezések, a mezőgazdaság, a nem megfelelő erdő- és vízgazdálkodás, a turizmus és a természeti adottságokhoz nem igazodó földhasználat szintén súlyos tájdegradációt okoznak. Előadásunk két részből épül fel. Először országos léptékben minden olyan tájdegradációs folyamatra példát mutatunk, melyek a geodivertizást veszélyeztetik, majd egy kisebb mintaterület részletesebb elemzése következik, melynek során a bélapátfalvi mészkőbányászat és cementgyártás környezeti hatásait vizsgáljuk a geodiverzitás szemszögéből. A kutatatás az OTKA 10875 támogatásával készült.

Antropogén geomorfológiai bolygatottság a Kelet-borsodi-szénmedencében, tekintettel a bányászatra Sütő László Nyíregyházi Főiskola Az antropogén formaképzés napjainkra több kutató szerint is egyenrangúnak tekinthető a természetes külső és belső felszínformáló erőkkel. Kutatásunk során a bányászat formaképző szerepét választottuk vizsgálatunk céljául, mert az általa kialakított új formák és folyamatok helyi szinten tájformáló mértékben átalakítanak egy-egy területet. 49

A Borsodi-medence dombsági térszínein 250 éve tanulmányozhatóak a kőszénbányászat hatásai, amelyek a 18. század közepétől egy alacsony eltartóképességű, de stabil földhasznosítási rendszert változtattak meg. A montanogén formák és létesítmények napjainkra szerves részei a tájnak, a természetes tájelemekkel együtt fejlődnek. A montanogén felszínformálódás elemzését a Kelet-borsodi-szénmedencében másfél évtizede elkezdett kutatásainkat a Sajótól É-ra folytattuk tovább. Adatbázisunkat két oldalról építetjük fel ArcGIS szoftverkörnyezetben. A szénmedence déli részén kiegészítettük a kőszénbányászati eredetű formakincs adatbázisát további bányászati típusok – kő- és kavics –, által igénybe vett térszínek formakincsének felvételezésével. Majd a munkát folytattuk a szénmedence É-i területén található bányászati formák kataszterezésével. Ehhez különböző adattári anyagokból összegyűjtük a bányászat által érintett térszíneket és formákat, amelyeket terepi felmérések során egészítünk ki. A táji változások értékeléséhez csoportosítjuk a montanogén terepidomokat az antropogén formaképzés sajátosságai alapján. A következő fázisban fogjuk kijelölni a hatásvizsgálatra alkalmas mintaterületeket. Néhány helyen elkezdtük az esetleges szennyezések, valamint a táji változások elemzéséhez szükséges mérést, mintavételezést. A helyi szintű változásokat a formakincs és folyamatok mérése alapján, míg a táji jelentőséget rendszerszinten próbáljuk értékelni. Utóbbit az előző kutatásaink során a felszínváltozások mértékének kifejezésére alkotott új mutató, a bolygatottsági index segítségével végezzük el. A kutatás végén a bányászati létesítmények és formakincs térinformatikai adatbázisára alapozva megvizsgáljuk a bányászati formaképzés táji szerepét a Kelet-borsodi-szénmedence egészén, és megpróbáltuk továbbfejleszteni a kőszénbányászatra alapozott bolygatottsági minősítő rendszert a montanogén formaképzés egészére nézve. „A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”

A bányászati tájterhelés vizsgálata Csüllög Gábor – Tamás László – Horváth Gergely Eötvös Loránd Tudományegyetem A bányászat évezredek óta jelen van környezetünkben. A természeti erőforrások kitermelése fontos alapja a gazdasági fejlődésnek. Különösen így volt ez az elmúlt két évszázadban az ipari korszak kialakulásától kezdve. Azóta jelentős ipari tevékenységgel kiegészülő bányavidékek jöttek létre, ahol komoly átalakulás ment végbe, mind a társadalomban, mind a környezetben. A környezetre közvetlenül ható ágazatok jelentős környezetfogyasztók és környezetátalakítók egyben és sok esetben területileg is erőteljesen kötődnek a bányászathoz. Az ipari, bányászati tevékenységek területi kiterjedése folyamatosan változó, ugyanakkor a települések szegélyén vagy külterületén kialakított építményei, kitermelő- és lerakóhelyei, szállítási létesítményei a termelés felhagyása után is még sokáig jelen vannak, aminek következtében környezeti hatásuk továbbra is érvényesül. Az elmúlt két évszázad alatt a gazdasági szükségszerűség, a nem átgondolt fejlesztések, gazdasági csődök és válságok következtében nagyon sok bányavidék alakult át kedvezőtlenül, jelentős környezeti károkat szenvedve. Ugyanakkor nem törvényszerű, hogy a bányászatnak továbbra is ilyen következményei legyenek. Egyensúlyt kell találni a gazdasági érdek és a minél jobb környezeti állapot között. Hiszen a gazdaságnak komoly mennyiségű nyersanyagra 50

és energiaordózóra van és lesz szüksége, de ugyanilyen mértékben van szükség az élhető környezetre is. A problémák megoldásához ezért összehangolt tájkezelés lenne szükséges. Kikerülhetetlen azonban, hogy ennek a kezelésnek egyszerre kell hatékonynak lenni a felhagyott bányák környezeti és tájproblémáinak megoldására, illetve az aktív bányászati folyamat összetett környezeti terhelésének (kitermelés, szállítás, meddő deponálás, víz, talaj és levegőszennyezés, növényzeti károk) csökkentésére. Jelenleg a tájban keletkező konfliktusoknak nem csak a megoldása, de sokszor még a megfelelő tudományos feltárása is elmarad, mivel nem csak az ilyen jellegű tájproblémák országos felmérése és feldolgozása hiányzik, hanem a rövid és hosszú távú kezelési tervek kidolgozása és összehangolása, valamint a szervezeti keretek kidolgozása is, várat magára. Mind a környezeti veszélyek elhárítása, mind az új funkciók tervezése szempontjából fontos feladat tehát a bányászat tájra gyakorolt hatásának felmérése, elemzése. . Bányászati tájról akkor beszélhetünk, ha a kitermelő tevékenység széles köre jelen van az adott területen, és ez meghatározó jelleget, karaktert ad a tájnak. Első lépés mindenképpen országos viszonylatban a bányászati tájak problémáinak feltárása, rendszerezése. A táji keretekben megfogalmazott értékek lehetőséget adnak a bányászati tevékenység által leginkább befolyásolt tájak és főleg tájtípusok lehatárolására.

Antropogén tájak összehasonlító elemzése – esettanulmányok BAZ megyéből Rózsa Péter1, Sütő László2, Dobány Zoltán2, Novák Tibor József1, Incze József1 1 Debreceni Egyetem, 2 Nyíregyházi Főiskola Kutatásaink során három, eltérő antropogén hatást elszenvedett, eltérő területhasználattal jellemezhető tájegységet vizsgáltunk. (1) A Borsodi-medence máig meghatározó antropogén környezet-átalakító tevékenysége a XIX. század közepétől a XX. század végéig zajló szénbányászat volt. (2) A Taktaköz eredeti tájhasználata a XIX. század második felében a folyamszabályozási- és belvízlevezető munkálatok következtében alakult át gyökeresen. (3) A tokaji Nagyhegy ősi tájhasználatát a tatárjárás után meggyökeresedő szőlőtermesztés és borgazdálkodás határozza meg napjainkig, emellett a kőbányászat is jelentős tájképi beavatkozást jelentett. Az említett antropogén folyamatok esetleges időszakos változásait – az egyes tájegységeket másmás módon érintve – a konjunkturális hatások, illetve a szocialista időszak gazdasági mechanizmusa idézte elő. Ez utóbbi a szénbányavidéken nagyfokú környezet átalakításhoz vezetett, míg Tokaj-Hegyalján és a Taktaközben inkább csak homogenizálta a tájak szerkezetét. Az antropogén hatás mértékét a domborzat bolygatottsága – azaz az emberi tevékenységek nyomán megmozgatott anyagmennyiség – valamint a területhasználati folttípusok területi változásai alapján próbáltuk megadni. Mivel a legrégebbi térképi forrást az első katonai felmérés szolgáltatja, vizsgálataink az elmúlt 200-250 év tájhasználat-változásait követik nyomon, amelyhez a jelenleg is zajló terepi felszínborítási és bolygatottsági felvételezések újabb adatait. A Borsodi-medencében az 1970-es évektől, párhuzamosan a fokozatosan leépülő szénbányászattal, az erdőterületek stabilizálódása, azaz a bányászatot megelőző domináns területhasználat újjáéledése figyelhető meg. Azt mondhatjuk, hogy az eredeti táj rehabilitációja mintegy spontán módon halad előre. A Taktaköz esetében a folyamszabályozást követően uralkodóvá váló szántóföldi gazdálkodás lett a meghatározó földhasznosítási forma. A mezőgazdaság fejlődése és a gazdasági környezet változása azonban elvileg lehetővé teszi az ősi, a folyamszabályozást megelőző tájhasználat legalább részleges visszatérésének előmozdítsuk. A tokaji Nagyhegy esetében a domináns szőlőtermesztés mellett az eredeti erdőterület igen kis 51

területre húzódott vissza; több évszázados hagyományai, gazdasági perspektívái, s nem utolsósorban világhíre miatt ez a területhasználat marad domináns a jövőben is. „Sütő László kutatása az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg” A kutatás további részeit az OTKA (száma: 101787) támogatta.

18 TÁJFÖLDRAJZ 2 SZEKCIÓ

Hazai próbálkozások a tájvédelem pozícióinak erősítésére Csorba Péter Debreceni Egyetem Magyarország a 2007. évi CXI. törvény alapján teljes jogú részese az Európai Táj Egyezménynek. Az európai folyamatokba történő hatékony bekapcsolódás látványos eleme rendszeres részvételünk az Európai Táj Díjért folyó versenybe. Sokak véleménye szerint azonban a tájvédelem ügyét a jogszabályi környezet javítása, esetleg egy tájtörvényig is eljutó törekvés szolgálná leginkább. Ennek előkészítésére létrejött egy szakértői testület, amely államtitkári felügyelettel (VM) intézkedési tervet, ill. éves munkaprogramot állított össze. Az ezekben megfogalmazott célok megvalósításához szükséges pénzügyi forrás tekintetébenfelvetődött a Norvég Alaphoz beadandó pályázat, amit a (VÁTI-utód) Lechner Tudásközpont koordinál.

A felszínborítási stabilitás és a felszínborítási változások elemzésének jelentősége a tájvédelmi és tájrendezési szempontú tájértékelésben Dóka Richárd Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság A felszínborítási stabilitás a táji adottságok egyik igen fontos indikátora. A stabil felszínek a tájvédelem számára jelentősek, a tájak instabilitása viszont ráirányítja a figyelmet valamely tájtényező különleges szerepére, vagy a táji folyamatok sajátosságára. A 25x25 km-es kutatási területünk, ahol a felszínborítás változását és stabilitását vizsgáltuk térinformatikai eszközökkel, a Duna-Tisza köze középső részén található városi, városkörnyéki, vidéki és eltérő agroökológiai potenciálú tájrészeket foglal magába. A 19. század végétől napjainkig tartó időszakot öt idősík (1883, 1940-1944, 1958-1959, 1992-1996, 2008) topográfiai térképei, ingatlan-nyilvántartási adatbázisai segítségével jellemeztük. A kutatás célkitűzése volt a természetes felszíni vízborítások tájhasználati anomáliáinak kimutatása, a tájvédelmi jelentőségű stabil felszínek feltárása, és a felszínborítási stabilitás, valamint az agroökológiai potenciál kapcsolatának elemzése. A felszíni vízborítások instabilitása a klimatikus változások indirekt hatásai mellett (lásd a térség szárazodásának okait), sok esetben a különböző célú antropogén átalakítás 52

(beszántásnak, beépítésnek, erdősítésnek stb.) direkt következménye, ami a hasznosíthatóság korlátossága miatt tájhasználati anomáliákat jelez. A direkt átalakítások megismerése után tájrendezési javaslat tehető a természeti adottságoknak megfelelő adaptív tájhasználatra. A stabil tájfoltok a tájértékek potenciális hordozói, ezért a tájvédelem (beleértve a természetvédelmet is) számára kitüntetett jelentőségűek. Meg kell vizsgálni, hogy a természetes felszíni vízborítások, gyepterületek milyen arányban, és mely területeken maradtak hosszú időn keresztül fenn, és a természeti területként számon tartott tájrészek mennyi ideje tekinthetők művelési ág váltás által érintetlennek. Eredményeink a gyakorlati természetvédelem számára kínálnak adatokat a potenciális természeti területek további ökológiai vizsgálatához. A felszínborítási stabilitás-instabilitás agroökológiai potenciállal való összefüggését a térségben bizonyítottuk. A gyakori felszínborítás-változást mutató területek a legalacsonyabb agroökológiai potenciállal rendelkező tájrészekkel mutatnak szoros térbeli egybeesést, s ezek egyértelműen a száraz homokfelszínekhez köthetők.

A tájmintázat, és a növényzet természetessége közötti kapcsolat elemzése Magyarország példáján Szilassi Péter1 - Bata Teodóra1- Szabó Szilárd2- Molnár Zsolt3 - Czúcz Bálint3 1 Szegedi Tudományegyetem 2 DebreceniEgyetem 3 MTA ÖKÖkológiaiésBotanikaiIntézete

Kulcsszavak: MÉTA természetességindikátorok

adatbázis,

TermészetiTőke

Index,

Tájmintázat,

A növényzet természetességének értékelése kiemelt szerepet kap a természetvédelmi, kutatásokban, illetve a területi tervezésben, környezetvédelmi hatásvizsgálatokban. Hazánkban a MÉTA adatbázis kialakítása során több éves terepi felmérés alapján az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai felmérték a hazai vegetáció természetességét, melyet a növényzet-alapú Természeti Tőke Index segítségével fejeztek ki. A növényzet-alapú Természeti Tőke Index egy olyan százalékos érték, mely egyszerre fejezi ki az adott terület növényzetének mennyiségi, és minőségi jellemzőit a természetesség szempontjából. Jelen kutatással célunk a növényzet-alapú Természeti Tőke Index és bizonyos tájmetriai mutatók közti kapcsolat statisztikai módszerekkel történő elemzése. Az ily módon kiválasztott tájmintázat-indikátorokkal lehetővé válik a növényzet természetességének becslése olyan hazai és külföldi területeken is, amelyekről nem készült részletes terepi botanikai felmérés, ám a felszínborításról van adatunk. Vizsgálataink során a 2000-ben készült 1: 50 000, és 1: 100 000 méretarányú CORINE felszínborítás térképek és a 2006-ban készült 1: 100 000 méretarányú CORINE összes polygonjára kiszámoltunk a tájmintázat folt szintű mutatóit, majd azokat a növényzet–alapú Természeti Tőke Index kvadrátokra átlagoltuk. Vizsgáltuk a különféle védettségi fokozatú természeti területeken belül a tájmintázat és a növényzet természetessége közti összefüggést. Az ország teljes területét nézve nincs statisztikailag kimutatható összefüggés növényzetalapú. Eredményeink arra utalnak, hogy minél erősebb a kvadrátok védettségi foka (a Nemzeti Ökológiai Hálózaton, Natura 2000-es területeken, a Tájvédelmi körzeten át a 53

Nemzeti Parkig), annál magasabb a kapcsolat erőssége a növényzet-alapú Természeti Tőke Index és tájmintázatot leíró metrikák között. További eredményünk, hogy növényzet természetességének becslésére alkalmas tájmetriai mutatók köre jelentősen méretarányfüggő, azaz más mutatók használhatók indikátorként regionális, és mások helyi szintű elemzéseknél.

A klímaváltozás és a vegetáció kapcsolatának vizsgálata térinformatikai módszerekkel Ladányi Zsuzsanna - Blanka Viktória - Rakonczai János - Mezősi Gábor Szegedi Tudományegyetem Az elmúlt évtizedben a Kárpát-medence számos aszállyal nézett szembe, melyeknek igen jelentős ökológiai és mezőgazdasági következményei is voltak (pl. biodiverzitás csökkenése, terméskiesés). A vegetációs fenológia vizsgálata térinformatikai módszerekkel lehetőséget ad az aszály kialakulásának és hatásának részletes vizsgálatára. A kutatásban az aszály és a vegetáció kapcsolatát vizsgáljuk 2000 és 2013 között térinformatikai szoftverek segítségével. Az aszály jellemzésére a Pálfai indexet (PaDI), az SPI indexeket használjuk. A biomassza produkciós indexet mezőgazdasági művelés alatt álló területekre MODIS EVI és NDVI indexek alapján 2000 és 2013 között évente számoljuk a vegetációs periódusra (április és szeptember között), és a többéves átlagtól (2000-2013) való eltérést elemezzük az aszályos években. Az aszály különböző felszínborítási típusokra gyakorolt eltérő hatásainak elemzéséhez a csökkenő biomassza produkcióval érintett területek nagyságát külön-külön összegezzük az egyes Corine (2006) felszínborítási kategóriákra. A kutatás célja az aszály erőssége és a csökkenő biomassza produkció összefüggéseinek vizsgálata.

Természeti és társadalmi tényezők kapcsolata az Erdélyi-szigethegység területén TelbiszTamás1, ImecsZoltán2, Mari László1, BottlikZsolt1 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem 2 Babes-Bolyai Tudományegyetem

A természeti és társadalmi tényezők összefüggését az Erdélyi-szigethegység példáján vizsgáltuk térinformatikai, statisztikai módszerekkel. A vizsgált terület 16 730 km2, 1381 településsel és 780 000 fő lakossággal.Vizsgálatainkhoz az SRTM digitális terepmodellt, CorineLandCover adatokat és román adatbázisokat (geológiai, topográfiai, talaj térképek, népszámlálási adatok) használtunk. Bár mentális térképünkön az Erdélyi-szigethegységben a karsztvidékek igen jelentős helyet képviselnek, valójában a geológiai térkép alapján az elemzett területnek mindössze 6%-át alkotják a zömmel mészkőből és dolomitból álló területek.A karsztvidékek mentális túlsúlyát a turisztikai szempontból értékelhető természeti látványosságok relatíve magas arányával magyarázhatjuk. Ugyanakkor a népesség elhelyezkedése szempontjából fordított a helyzet, a karsztvidékek népessége az Erdélyiszigethegység egészéhez viszonyítva még a terület-arányt sem éri el, mindössze 1%-ot jelent. A karsztok alacsony népsűrűsége szinte valamennyi magassági kategóriában érvényesül, tehát ez nem egyszerűen topográfiai, hanem litológiai hatás is. Ezt a litológiai hatást több tényezőre is megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy elsősorban a negyedidőszaki, és relatíve a harmadidőszaki kőzetekből álló térszíneken van magas népsűrűség (204 fő/km2 ill. 36 54

fő/km2), míg a többi kőzetcsoport népsűrűsége jóval alacsonyabb (8,5-16,5 fő/km2), és ebbe az intervallumba esik a karsztvidékek átlagos népsűrűsége (11,8 fő/km2) is. A domborzat erős, bár nem determinisztikus hatást gyakorol a népesség elhelyezkedésére, amit 0,8 feletti determinációs együtthatók igazolnak: a népsűrűség exponenciálisan, a jellemző településméret logaritmikusan csökken a t.sz.f. magasság függvényében. Ugyanakkor a település-hálózat igen nagy eltéréseket mutat, és a szigethegység szívében, a Mócvidéken egy rendkívül nagy település-sűrűségű régió alakult ki viszonylag nagy t.sz.f. magasságban, Megvizsgáltuk továbbá néhány összetettebb társadalmi mutató (pl. iskolázottsági szint, nemzetiségek elhelyezkedése) és a magasság kapcsolatát is, melyekre szintén gyenge, de statisztikailag szignifikáns összefüggéseket kaptunk.

19 IDEGENFORGALOM 1 SZEKCIÓ

Turisztikai térhasználat a városokban – attrakció- és látogatómenedzsment Pécsett Aubert Antal – Jónás-Berki Mónika – Pálfi Andrea – Papp Júlia – Katreiner Eszter Pécsi Tudományegyetem A turizmus térbeni megjelenésében speciális problémakört képez a turisták településen belüli felbukkanása és mozgása. A turistaforgalom intenzitása és időbeli koncentráltsága miatt különösen városi terek esetében jelenik meg fő problémaként a turisták megjelenése. A turisták elsődlegesen a turisztikai attrakciók, szálláshelyek, vendéglátóhelyek és esetlegesen a további kapcsolódó szolgáltatásoknál (pl. bevásárlóközpontok) lelhetők fel. Egy-egy turisztikai attrakció, vagy desztináció térbelisége így viszonylag jól meghatározható, azonosítható. A turisták térbeni megjelenése azonban mára a különböző eszközöknek köszönhetően tervezhető, befolyásolható. Így a látogatómenedzsment napjainkban egyre jelentősebb szerepet tölt be a turisztikai desztináció menedzsment során, amelyet az internet és a mobileszközök adta lehetőségek tovább erősítenek. Tanulmányunkban az attrakció- és látogatómenedzsment során alkalmazott technikákat és azok térre gyakorolt hatását mutatjuk be, amelyek gyakorlati példákkal és egy pécsi esettanulmánnyal egészítünk ki. .

„Benne vagyunk-e a Tévében?” – Expedíció szervezés-Média-Szponzorok Heiling Zsolt A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány A tudományos kutatóexpedíciók anyagi hátterének előteremtése, biztosítása komoly kihívást jelent, hiszen a magyarországi pályázatok általában nem támogatják a távoli tájakon történő alapkutatásokat. A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány által 2012. januárjábanútjára indított expedíció sorozat „A Földgömb Atacama Klímamonitoring Expedíció” szervezése példáján mutatjuk be, hogy milyen stratégiával lehet elérni egy expedíció ismertségét, amely növeli a szponzori támogatások megszerzésének lehetőségét. Alapvető kérdés, hogy a nagyközönség és a média számára hogyan tegyük érthetővé és érdekessé a kutatás témáját, célját. Példákon keresztül mutatjuk be, hogy milyen jellegű híreket tart fontosnak a média és mit és hogyan értelmezett félre. Mindezeken keresztül arra is fel kívánjuk hívni a figyelmet, milyen kulcsfontosságú, hogy a kutatómunka ne pusztán a szakmai közönséghez, hanem a szélesebb publikumhoz is eljusson! 55

TDM-törekvések a székelyföldi Sóvidéken Horváth Alpár Babes-Bolyai Tudományegyetem A kelet-erdélyi hegyalji térségek közé tartozó Sóvidék, Szováta sós tavaira épült országos jelentőségű üdülőhellyel, a sóbányájáról ismert Parajd nagyközséggel és a népművészeti kirakodó vásárral azonosított Korond nagyközséggel Székelyföld leglátogatottabb idegenforgalmi célterületét képezi. A hegyalji medence közepén fekvő Parajd sóbányája nem csupán nyersanyag-kitermelő hely, hanem látványértéke miatt kedvelt vonzerő, de egyben a légúti panaszok kezelését is szolgáló gyógyturisztikai objektum. A parajdi turizmus szereplői ráébredtek arra, hogy a turizmus kínálta gazdasági lehetőségek jobb kihasználása érdekében ösztönözniük kell a térségi együttműködést, a hálózatosodást.Célszerű volna a Sóvidék koherens térségi turizmusfejlesztését s ezen belül térségi marketingtevékenységét megalapozni. Románia Európai Uniós tagsága lehetővé tette olyan projektek finanszírozását, amelyek némiképp ösztönözhetik e törekvések megvalósítását. A magyarországi TDMtapasztalatok tanulmányozása mindemellett olyan pótlólagos tudástranszfert biztosíthat, amely szakszerűbbé teheti a térségi menedzsmentfeladatok megtervezését, megszervezését és végrehajtását.Az integrált turizmusfejlesztési projekt egy többszereplős tanulási folyamat, amelynek csak eszköze és nem célja a foglalási rendszer meghonosítása. Ennek – technikai és üzleti modellként való – működését a társadalmi feltétel, vagyis a szakmai közösségbe szerveződés biztosíthatja. A Sóvidék turisztikai szerepvállalása a nagyobb területi egység, Székelyföld turisztikai desztinációvá fejlesztését is szolgálhatja, feltéve, ha a Székelyföld nemcsak politikai programként, hanem a térségi szereplők tényleges együttműködésén alapuló turisztikai identitással lesz képes megjelenni.

Fürdővárosok fejlesztéseinek hatása a helyi társadalomra Martyin Zita Szegedi Tudományegyetem A turizmus gazdasági szerepének felértékelődésével világszerte megnőtt a turisztikai fejlesztések száma. A fejlesztések gyakran az adott terület természeti adottságaira épülnek, így a Kárpát-medencében a kiváló termálvíz potenciált kihasználva indultak fürdőfejlesztések. Ezek a fejlesztések a fürdővárosok életében kisebb-nagyobb társadalmi és gazdasági változásokat indukáltak, attól függően, hogy az adott desztináció az életciklus mely szakaszában található. Elsőként Butler állapította meg, hogy a turisztikai desztinációk hasonló életciklust futnak be, mint a legtöbb termék vagy szolgáltatás (TALC-modell). Eszerint hat jellegzetes fejlődési szakasz van: felfedezés, bekapcsolódás, fejlődés, konszolidáció, stagnálás és végül az utolsó szakasz, mely lehet a megújulás, de a hanyatlás is.A turisztikai fejlesztések hatásainak intenzitása, milyensége és mérhetősége nagyban függ tehát a fogadóterület aktuális életciklus-szakaszától, illetve az ott bekövetkező változások dinamizmusától, melyre külső és belső folyamatok egyaránt hatnak. Kutatásom során különböző fejlődési szakaszban lévő fürdővárosokat, előre meghatározott szempontok alapján vizsgáltam meg. Először arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi jellemzi ezeket a szakaszokat, milyen hasonlóságok és különbségek figyelhetők meg? Majd azt vizsgáltam, hogy az egyes fejlesztések milyen változásokat indukáltak a fürdővárosokban és hogyan hatottak ezek a helyi lakosok életére?

56

A kiválasztott három mintaterület közül kettő Magyarországon, a Dél-Alföldön található (Mórahalom, Tiszakécske), a harmadik pedig Szerbiában, a Vajdaságban (Ada). A mintaterületek életciklus szakaszának mennyiségi jellemzőihez különböző statisztikai adatokat dolgoztam fel (KSH, önkormányzatok adatai). A minőségi jellemzőket pedig tartalomelemzéssel, kérdőívekkel és félig strukturált interjúk segítségével tártam fel. Mivel a lakosok érzékenyebben reagálnak az egyes változásokra, így olyan különbségekre világíthatnak rá, amelyek csak a statisztikai adatok elemzéséből és megfigyelésekből nem szűrhetőek le, ezért volt indokolt kvalitatív módszereket alkalmazni. Az eddigi eredmények alapján Ada a felfedezés és bekapcsolódás szakaszában van, Tiszakécske elindult a fejlődés útján, Mórahalom pedig egyértelműen a konszolidációs szakaszba ért, deaz egyes szakaszokban megfigyelt tulajdonságok nem mindig követik a Butler által leírt jellemzőket. Bár a három település fejlődése különböző kontextusban történik, így a változások intenzitása és hatása is más-más, azonban a lakosok körében készített interjúk és kérdőíves felmérések rávilágítanak arra, hogy a fejlődési szakasztól függetlenüla helyi társadalom attitűdjenem mindig igazodik az elméletben leírtakhoz – a legjelentősebb különbségek főként a helyi lakosok és turisták viszonyában, a vállalkozók és a város vezetőinek eltérő hozzáállásában, érdekeiben, céljaiban mutatkoztak meg.

20 IDEGENFORGALOM 2 SZEKCIÓ

A regisztrált láthatatlanok: a magyarországi vasúti közlekedésben résztvevő idős korúak utazási magatartásának vizsgálata Somogyi Bence – Michalkó Gábor Kodolányi János Főiskola A belföldi turizmusban résztvevők közel fele nem jelenik meg közvetlenül a szálláshelystatisztikai adatokban, ugyanakkor ezen tömeg turisztikai mobilitása – már csak a költése okán is – nemzetgazdasági jelentőségű. Erről a több milliós utazóforgalomról felmérések hiányában alig vannak ismereteink, ebből következően keveset tudunk mozgásuk tér- és időbeli sajátosságairól, nem vagyunk tisztában turisztikai magatartásuk jellemvonásaival, de különösen kevés információval rendelkezünk az érintettek korspecifikus vonásai tekintetében. Kutatásunk célközönsége a belföldi vasúti forgalomban részt vevő 65 év felettiek voltak, mely korcsoport bár azzal, hogy ingyenesen utazhatnak, statisztikailag nem láthatók, ám a regisztrációs jegy alkalmazásával 2011-ben (egy rövid ideig) mégis láthatókká váltak. Az idősek vizsgálatát Magyarország egészségturisztikai pozíciói, valamint a VFR-turizmus magas aránya miatt is fontosnak tartjuk. A hazai korszerkezetben tapasztalható elöregedési folyamatok révén e korosztály turisztikai magatartásformáinak ismerete egyre fontosabb lesz bizonyos turisztikai döntések meghozatalánál, és egyre nagyobb szerepe lesz a turizmus bevételeinek generálásában. Vizsgálatunkban a 65 év felettiek MÁV Zrt. vonalain történő utazásainak statisztikai másodelemzésével jól hasznosítható konzekvenciákat tudtunk levonni az idős korosztály magatartásmintáira, különösen mobilitásuk tér- és időbeli eloszlására vonatkozóan. (A kutatást az OTKA K 100953 pályázata támogatta.)

57

Egy régi-új mobilitási forma a turizmusban Siskáné Szilasi Beáta - Sansumné Molnár Judit Miskolci Egyetem A korai időkben a vasút fontos szerepet játszott az egyes városi, később a rurális területek elérhetőségének, valamint az ott élő népesség mobilitásának javításában. Az áru-és személyszállítás is jóval egyszerűbbé és megbízhatóbbá vált. A tömegturizmus kialakulását is a vasúti közlekedéshez köthetjük, hiszen Nagy-Britanniából indult a szervezett utazások meghonosítása a Thomas Cook által indított kezdeményezéssel, ami később egész Európára, majd a világra is kiterjedt. A XX.-XXI. századra a turisták tömeges szállításában a vasút szerepét előbb a személyautók, majd a repülők vették át, és napjainkra a vasúti közlekedés súlya és szerepe jelentősen átalakult. Az emberek sokkal mobilisabbá váltak, egyre nagyobb távolságokat tesznek meg sokkal rövidebb idő alatt a turisztikai utazásaik során. A vasút kötött pályája és viszonylagos lassúsága már nem elégíti ki a mai turisták igényeit, ezért újra kell értelmezni, a turisták mozgásaival kapcsolatosan, a vasút szerepét. Az előadás során áttekintésre kerül a vasúti közlekedés rövid története, valamint a turizmussal kapcsolatos szerepének változása, illetve bemutatásra kerül annak a kutatásnak az eredménye, melyet Borsod-Abaúj-Zemplén megyében végeztünk. A kutatás során a megyében lévő vasútvonalak (8 db) és megállóhelyek (93 állomás) által felfűzött látnivalókat, turisztikai rendezvényeket mértük fel, valamint az utóbbi években végbement változásokat a szárnyvonalak bezárásával kapcsolatosan.

A magyarországi VFR turisták szabadidős magatartásának térspecifikus sajátosságai Michalkó Gábor1 2– Kulcsár Noémi1 – T. Nagy Judit1 – Balizs Dániel2 1 Kodolányi János Főiskola 2 MTA CSFK FTI

A rokonok, ismerősök meglátogatása (VFR turizmus) a világ legtöbb országában a belföldi utazási aktivitás első számú mozgatórugója (Schänzel 2012). A Központi Statisztikai Hivatal 2004 óta végzi a magyar lakosság utazási szokásainak számbavételét, amelyből körvonalazódnak a hazai VFR turizmus egyes sajátosságai (KSH 2013). Ugyanakkor kevés információval rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a rokonait, ismerőseit rendszeresen felkeresők többmilliós táborát milyen térspecifikus szabadidős magatartás jellemzi. A VFR turizmus keretében az első számú utazási motivációval kapcsolatos, a szeretet, a valahova tartozás maslowi szükségéletének (Maslow 2003) kielégítésén túl számos, a turizmus tradicionális fogalomkörébe tartozó szabadidős aktivitás is megvalósul. A tervezett előadás során egy 896 főre kiterjedő kvótás, kényelmi mintán lebonyolított kérdőíves vizsgálat legfontosabb eredményeit adjuk közre, amelyben a VFR turizmusban résztvevők turisztikai magatartására, különös tekintettel a szabadidős aktivitás térspecifikus vonásaira koncentrálunk. A többváltozós statisztikai elemzéssel feldolgozott adatbázist a különböző településtípusokon megvalósuló tevékenységek azonosítására és térképi ábrázolására hasznosítjuk. Miközben rávilágítunk a hazai VFR turizmus „láthatatlan” jellemvonásaira (Michalkó–Rátz 2013), feltárjuk az érintettek véleményét a rokonok és ismerősök felkeresésének utazási élményként történő azonosításáról. Irodalom: KSH 2013: Jelentés a turizmus 2012. évi teljesítményéről. KSH, Budapest 58

Maslow, A. 2003: A lét pszichológiája felé. Ursus Libris, Budapest Michalkó G. – Rátz T. 2013: Rejtett dimenziók a Kárpát-medence turizmusában. In: Kárpátmedence: természet, társadalom, gazdaság. Bocskai István Gimnázium Nyíregyházi Főiskola Turizmus és Földrajztudományi Intézete, Nyíregyháza; Szerencs, pp. 463-476. Schänzel, H. (eds.) 2012: Familytourism: multidisciplinaryperspectives. ChannelViewPublications, Bristol.

A turizmus hatása a szőlőhegyekre Mohos Mária Pécsi Tudományegyetem A történelmi borvidékek közül a Balaton környéki területeken már a 19.-20. század fordulóján megjelent a turizmus. Szerepének erősödése szorosan kapcsolódott a közlekedés fejlődéséhez: kezdetben a vasúti, később a közúti elérhetőség volt a meghatározó. A Balaton közeli szőlőhegyeken az ingatlantulajdonosok nyaranta vendégek fogadásával egészítették ki jövedelmüket, a nagyobb jövedelmű városi családok nyaralóházakat, villákat építtettek. A városi polgárok gyakran voltak alapítói a fürdőegyesületeknek, és vettek részt a települések infrastruktúrájának fejlesztésében. A szocializmus évtizedei alatt a kempingek, úttörőtáborok, vállalati üdülők a parti területeken, a gyümölcstárolóként nyilvántartott épületek a zártkerti szőlőkben váltak jellemzővé. Az egyes települések belterületüket a szőlőhegyek rovására növelték, kis alapterületű telkek parcellázásával megváltoztatva azok eredeti arculatát.

21 EGÉSZSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A magyarországi telemedicina területiségének vizsgálata az egészségügyi szolgáltatók példáján Bán Attila Szegedi Tudományegyetem A telemedicina, vagy más néven távorvoslás egy innovatív egészségügyi ellátási forma, ami az információtechnológiai forradalomnak köszönhetően a fejlődő és fejlett országokban egyaránt feltörekvő terület. Ezt figyelembe véve fontos e szolgáltatás térbeli mintázatának vizsgálata. Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jelenleg nem finanszírozza a telemedicinális ellátást. Ebből adódóan nem áll rendelkezésre szisztematikus adatbázis e szolgáltatásról. E problematikából kiindulva kutatásom egyik kérdése annak megállapítása volt, hogy hol, mely egészségügyi intézményekben foglalkoznak ma Magyarországon telemedicinával. A kérdés megválaszolásához egy önbevalláson alapuló, önkéntes online kérdőív tűnt a legmegfelelőbbnek, melynek indokoltságát az adta, hogy zárt csoportot érintve releváns információkat szolgáltat. A kutatáshoz az ÁNTSZ területi ellátási kötelezettséggel rendelkező, járó és fekvőbeteg ellátást nyújtó egészségügyi szolgáltatók nevét tartalmazó listája szolgált alapul. A kutatás során a kérdőívet megközelítőleg 500 egészségügyi szolgáltató számára küldtem ki. Az újraküldés több esetben is megtörtént, ami mellett telefonos megkeresést is 59

alkalmaztam a válaszadói arány növelése céljából. Ez az arány ennek köszönhetően megközelítette az 50 %-ot, azonban a kórházaknál és a járóbeteg szakellátóknál a beérkezési arány ezt jóval meghaladta. A kutatás során abból a hipotézisből indultam ki, hogy az egészségügyi intézményeknek csak meglehetősen csekély aránya foglalkozik telemedicinával. Továbbá, akik foglalkoznak is ezzel a szolgáltatással, azok rövid ideje alkalmazzák. Az előzetes eredmények mindkét hipotézist megcáfolták. Elmondható ugyanis, hogy a szolgáltatók jelentős hányada, több mint 40 %-a foglalkozik telemedicinával és meghatározó azok száma is, akik 3-5 éve, vagy annál régebb óta alkalmazzák. Ezt az innovatív ellátási formát nem csak a nagyobb, magasabb hierarchia szinten lévő egészségügyi intézmények használják, azonban a szerepüket feltehetően meghatározza a progresszivitási szintben elfoglalt helyzetük. A kutatás eddigi eredményeinek köszönhetően sikerült megállapítani, hogy mely intézmények foglalkoznak telemedicinával. A továbbiakban az egyes telemediciális projektek társadalomföldrajzi vizsgálatát tervezem.

Az egészségügyi szakemberek elvándorlásának néhány földrajzi vonatkozása Boros Lajos – Pál Viktor Szegedi Tudományegyetem Az egészségügyi dolgozók migrációjaglobálisan régóta létező jelenség, amely az elmúlt évtizedekben egyre erőteljesebben érinti a posztszocialista országokat. A volt szocialista országok egy részének európai uniós csatlakozása és a régi tagállamok munkaerőpiacának megnyitása ugyanis felgyorsította az orvosok, betegápolók, egészségügyi szakdolgozók külföldi munkavállalását. Ennek következtében az egészségügyibraindrainbenmár régóta megfigyelhető Dél-Észak áramlások mellett a KeletNyugati vándorlások is megerősödtek. A korábbi kutatások alapján elsősorban a magasabb bérezés, a jobb munka- és életkörülmények, a jobb karrierlehetőségek, a célországok intézményeinek eltérő szervezeti kultúrája képezi a legfőbb vonzótényezőt az orvosok, ápolók számára. Mivel a fejlett országokban egyre növekednek az egészségügyi szükségletek és igények, így ez egyre fokozza az egészségügyi szakemberek iránti igényt is, amit részben a braindrain segítségével elégítenek ki az érintett országok. Így e térségekben nagy erőfeszítéseket tesznek (pl. munkaerő toborzása, reklámozás, a költözés megkönnyítése, nyelvi képzések) arra, hogy magukhoz vonzzák az orvosokat és egészségügyi szakdolgozókat – ezzel tovább erősítve a migrációs trendeket. Mindennek következtében a kibocsátó országok jelentős, kvalifikált humán erőforrás veszteséget szenvednek el, ami már az ellátás biztonságát is veszélyezteti, de jelentős az érzelmi és anyagi veszteség is. Mindezek mellett az említett negatív hatások térben egyenlőtlenül oszlanak el, így az egészségügyi ellátórendszereken belüli korábbi területi egyenlőtlenségek tovább nőttek: az orvoshiány leginkább az elmaradott térségeket sújtja. E problémakörből kiindulva kutatásunkban az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók elvándorlásainak okait és következményeit vizsgáljuk, áttekintve a problémákra adott lehetséges politikai válaszokat is. A korábbi tanulmányok elsősorban a vándorlás egészségügyi szolgáltatásokra gyakorolt, vagy szociológiai hatásaival foglalkoztak, kevesebb figyelmet fordítva a geográfiai szempontokra. Célunk, hogy – mintegy kiegészítve a korábbi kutatásokat – megvizsgáljuk a tér és a hely szerepét az egészségügyi szakemberek elvándorlásában. Fő kérdéseink a következők: hogyan oszlanak el a migráció hatásai a térben? Befolyásolják-e a földrajzi helyek (pl. a helyhez való kötődés, az identitás vagy a helyi politika minősége stb. révén) a potenciális migránsok döntését? Léteznek-e „helyfüggő” 60

válaszlépések az egészségügyi elvándorlás kezelésre? Eredményeink fejlesztési és szakpolitikai dokumentumok tartalomelemzésén valamint interjúkon alapulnak.

Statisztikai adatokon alapuló világleíró egészségföldrajzi vizsgálat Kóródi Tibor Zsolt Miskolci Egyetem Az egészségi állapot mérése egy komplex és nehéz feladat. A szakértőknek a mai napig nem sikerült egy olyan általánosan elfogadott indexet megalkotni, melynek segítségével maradéktalanul, pontosan leírható a népesség egy csoportjának egészségi állapota. A nehézség az egészségre ható tényezők sokoldalúságából ered. Már az egyén esetében is nehezen kijelenthető, hogy az alany egészséges vagy nem, gyakorlatilag a két állapot között határt meghúzni szinte lehetetlen. Mindemellett létezik objektíven megítélt illetve szubjektíven megélt egészségi állapot, melyek gyakran különböznek, mégis hatással vannak egymásra. Ahhoz tehát, hogy egy pontos, az egészséget hitelesen leíró tanulmányt készíthessünk, multidiszciplináris vizsgálatra van szükség, mely egyaránt kiterjed a természeti és a társadalmi környezet szinte minden tényezőjének vizsgálatára. Léteznek azonban olyan, főként demográfiai adatok, melyek lehetővé teszik az országok közötti összehasonlítást az egészségi állapot tekintetében, mint például a születéskor várható élettartam, a standardizált halálozási ráta, vagy újabban a várható egészségben eltöltött évek száma. Dolgozatom célja, hogy összefüggéseket keressek az egészséget mutató (főként a születéskor várható élettartam) és az egy-egy országot más szempontból leíró statisztikai adatok között, olyan tényezőket keresve, melyek közvetve befolyásolhatják az egészségi állapotot. A vizsgálathoz a CIA The World Factbook oldaláról vettem adatokat. A kutatáshoz tizennyolc ország adatait vizsgáltam öt kontinensről. Az országok kiválasztása a születéskor várható élettartam alapján történt aszerint, hogy a vizsgálat minél inkább reprezentatív legyen. A vizsgált országok: Csád, Zambia, Uganda, Kamerun, Líbia, Etiópia, Dzsibuti, Kenya, Ghána, India, Brazília, Magyarország, Csehország, Belgium, Kanada, Svájc, Japán, Monaco. A kutatás által felvetett hipotézisek a következők: - a születéskor várható élettartam és a GDP egészségügyre költött hányada között van összefüggés - a születéskor várható élettartam és GDP oktatásra költött hányada korrelál - az oktatás anyagi támogatása erősebben hat az egészségi állapot statisztikai adataira, mint az egészségügy anyagi támogatása A hipotézisek megfogalmazásnál a WHO által megállapított, az egészségre ható tényezők részarányát vettem alapul, miszerint az egyén egészségmagatartása 43%-ban hat egészségi állapotára, szemben az egészségügy 11%-os részesedésével. Úgy vélem az egészség-tudatos gondolkodás fejlesztése inkább az oktatás feladata, mint az egészségügyé.

A cukorbetegség földrajzi jellemzői Magyarországon

Konderák Judit1 – Uzzoli Annamária2– Kóródi Tibor3 – Sansumné Molnár Judit3 1 Synlab Hungary Kft. 2 MTA KRTK RKI 3 Miskolci Egyetem Az ENSz Egészségügyi Világszervezete (WHO) definíciója alapján az egyik meghatározó krónikus, civilizációs megbetegedés a világon a cukorbetegség (Diabetes mellitus). Világszinten ugyan nem sorolható a legfőbb halálokok közé – összes halálozás 2%61

áért felelős –, de az egyéb halálokok (pl. kardiovaszkuláris), a rokkantság és egyéb súlyos betegségek (pl. vese-elégtelenség, vakság) fő rizikófaktora. A WHO előrejelzései alapján rövid- és középtávon is egyre inkább meghatározó globális betegségről van szó, amely már nem csak a fejlett országok lakosságát érinti, hanem egyre inkább a feltörekvő gazdaságok népességét is sújtja. Magyarországon a cukorbetegség morbiditási arányszáma 7%, amely jelentős mértékben megterheli az egészségügyi ellátást: a cukorbeteg-ellátás magas költségei fakadnak abból, hogy eleve a betegség hosszú kezelési idejű, drága gyógyszereket kell alkalmazni, ill. a szövődmények miatt magasabb szintű ellátást is igénybe vesznek a betegek. A tartós egészségromlás pedig az egyén gazdasági teljesítőképességét is csökkenti. Háziorvosi nyilvántartás alapján minden 10. lakos cukorbeteg hazánkban. Legtöbben időskorban érintettek, viszont az EU-ban egyedülálló, hogy nálunk már 40 éves kortól jelentős mértékben növekszik a cukorbetegség kialakulásának valószínűsége. Kutatásunkban a cukorbetegség epidemiológiáját és területi jellemzőit egy hazai országos laboratóriumi hálózat adatbázisára támaszkodva vizsgáltuk. Ennek során több mint 96300 beteg 2013. évi vérvételi adatait vettük alapul, amelyben a cukorbetegség kezelésének egyik fontos laborparaméterét, az ún. HbA1c-értéket elemeztük. Segítségével megállapítható, hogy milyen volt a beteg átlagos vércukorszintje az elmúlt három hónapban, ezért a betegek negyedévente orvosi ellenőrzéseken vesznek részt. Kutatásunk legfőbb célja volt a diabétesz kiváltó okainak és az ellátás igénybevételének területi szempontok szerinti értelmezése, valamint mindezek társadalmi környezettel és életminőséggel való összefüggéseinek magyarázata. A rendelkezésre álló adatbázis demográfiai és ellátási jellemzők szerinti értékelése mellett egy esettanulmányban a háziorvosi szolgálatok gyakorlatát és annak területi különbségeit szintén vizsgáltuk. Legfontosabb eredményeink alkalmasak az egészségügyi ellátásban jelenlegi jelen lévő anomáliák azonosítására, valamint a szakpolitikai döntéshozatal számára gyakorlatorientált javaslatok megfogalmazására. Kulcsszavak: egészség-egyenlőtlenség, egészségföldrajz, cukorbetegség, területi különbségek,

22 TELEPÜLÉS- ÉS NÉPESSÉGFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

Külterületek a városfejlődés árnyékában Vasárus Gábor László Szegedi Tudományegyetem A rendszerváltozás után felgyorsult hazánkban a szuburbanizáció folyamata, ezzel a nagyvárosok környezetében jelentős társadalmi és területhasználati változások indultak meg. A jobbára spontán módon zajló folyamatok révén különböző előnyök és hátrányok hatnak a városokat körülvevő rurális területekre. E térségek sajátos hazai formái a fokozatosan lakóterületté alakuló külterületek, melyek közül a szőlőhegyek, zártkertek, majorok és az egyéb típusok sajátosságaik miatt eltérnek a tanyák jellemzőitől, de ezek vizsgálata nem túl intenzív a hazai szakirodalomban. Elemzésünk a szuburbanizációs jelenségek hatásainak feltárása mellett azért is időszerű, mert a külterületi lakóhelyek recens folyamatairól viszonylag kevés adat áll rendelkezésre, különösen a szuburbán öv esetében, ezért új adalékokkal szolgálhat vizsgálatuk. Győr a vidéki nagyvárosok között az egyik legkiterjedtebb, legfejlettebb agglomerációval rendelkezik, elemzésünkben az is e területi egység kiválasztását indokolja, hogy rendkívül változatos kiterjedésű, lakosságszámú és típusú külterületek találhatóak nem csak az 62

agglomerációs községek, de a magváros közigazgatási területén is, lehetőséget biztosítva a differenciált, eltérő fejlődési utak feltárására. Kutatásunkban a következő kérdésekre keressük a választ empirikus eszközök - kérdőíves felmérés, interjúk és terepi felmérés - segítségével: - Miben különbözik a külterületi szuburbanizáció a hagyományos (belterületeket célzó) folyamattól? Kimutathatóak-e eltérő tendenciák a demográfiai folyamatokban? - Kik alkotják az agglomerációs községek külterületein lakók és az ide migrálók csoportját, mi az a tényező, amely miatt e területeket választják? - Van-e eltérés a különböző típusok (majorok, szőlőhegyek, zártkertek, tanyák és egyéb) fejlődése között? Esettanulmányok segítségével pedig értékeljük, hogy a külterületek magtelepüléseinek (falvak) fejlődési tendenciái determinálják-e a külterületig útját. A külterületeken intenzív átalakulás zajlik, ezért e területek szerepe lényegesen nagyobb a hazai nagyvárosok agglomerációinak fejlődésében, mint azt a korábbi hazai kutatások feltételezték. Jellemzőjük az agglomerációs övben, hogy nagy az idővel lakóhellyé váló második otthonok és hobbitelkek aránya, magas a népességnövekedés, valamint olcsó ingatlanaik alternatívát képeznek a szerényebb jövedelmű lakhelyváltók számára, így jelentőségük a statisztikák tükrében még tovább nőhet.

A közszolgáltatások szervezése marginalizálódó térségekben Velkey Gábor MTA KRTK Ha a marginalizálódás jelenségét a szakirodalommal (G. Jones, W. Leimgruber, E. Nel, 2007, Giddens 1984, Sommers-Mehretu, 1998) összhangban a társadalmi integráció hiányaként, vagyis a társadalom szétesésekén, a társadalom egyes tagjai és csoportjai közötti gazdasági, kulturális és politikai távolság növekedéseként értelmezzük, akkor kiemelt fontosságú az állam szerepének vizsgálata. Az állam ugyanis közjogi értelemben az azt alkotó teljes közösség (területi és társadalmi értelemben egyaránt) számára nyújtott szolgáltatásaival, jelesül a közszolgáltatások egészével éppen a társadalmi integráció erősítését hivatott szolgálni. Magát a marginalizáció folyamatát tehát sokszereplős, különböző földrajzi léptékekhez (lokális, regionális, nemzeti, globális) is kötődő, társadalmi kölcsönhatások eredményének tekintjük, amely az egyes egyének és csoportjaik döntéseiben és a hatalmi viszonyok eredményeként előálló intézményi gyakorlatokban ragadható meg. A közszolgáltatások elérhetősége a vidéki térségekben Az alapszolgáltatások (igazgatás, oktatás, egészségügy, intézményes szociális szolgáltatások) decentralizált szervezése  3200 „kis köztársaság”  100 főés 250000 fő között Vegyes finanszírozás (állami normatíva, helyi (adó)bevételek)  az állami hozzájárulás folyamatos és gyorsuló csökkenése  óriási polarizáció a helyi pénzügyi lehetőségekben MÁSKÉNT: Túlzott decentralizáció, súlyos forráshiány, piaci kiszolgáltatottság (helyi adóbevételek) KÖVETKEZMÉNYEK: Hatalmas lejtő (településméret, centrum-periféria) az egyes lokális közösségek számára elérhető állami közszolgáltatásokban Ez (állami alulfinanszírozás és piaci kiszolgáltatottság), jellemző az központi állam által nyújtott egyéb közszolgáltatásokban is, (úthálózat, infrastruktúra, tömegközlekedés, támogatott beruházások, stb.) VÁLSÁG ezt a folyamatot erősíti és gyorsítja 63

VÁLASZ: ERŐTELJES és SZÉLESKÖRŰ CENTRALIZÁCIÓ (RE-CENTRALIZÁCIÓ) Piaci kiszolgáltatottság helyett állami függőség és felelősség (a paternalista hagyományok újraéledése – atyáskodó állam, elvárt gondoskodás) KÉT SAJÁTOSSÁG, demokratikus gyakorlat és hagyományok hiánya miatt a HATALMIPOLITIKAI szempontok szinte korlátlan érvényesülése az állami döntésekben (rendre felülírják a szakracionalitások), állandósuló FORRÁSHIÁNY Hatalmi-politikai kiszolgáltatottság (1) és erősödő hatalmi-politikai függőség (2) (vesztes, immár kétszeresen, a kis, periférikus helyzetű települések szegény közössége) E FÜGGŐSÉG a KÖZMUNKÁBAN csúcsosodik ki, a helyiben élő aktív korú népesség 4060%-a, csak itt kap legális jövedelmet, kényszermunka, esély nélkül a nyílt munkaerőpiacra történő visszaintegrálódást illetően.)

Magyarország gazdasági központjainak rangsorolása és klasszifikációja (1992-2012) Csomós György Debreceni Egyetem Napjaink városokkal kapcsolatos társadalomtudományi kutatásainak egyik igen népszerű irányzata foglalkozik azzal, hogy a városok milyen szerepet töltenek be a gazdaságban. Ezekben a kutatásokban gyakran a multinacionális/transznacionális vállalatok, bankok pénzügyi teljesítménye alapján következtetnek a városok gazdaságot érintő irányító és ellenőrző funkciójára. Annak változásai ugyanis ok-okozati összefüggésben állnak az aktuális gazdasági folyamatokkal. A jelen elemzésben egy, a nemzetközi gyakorlatban is alkalmazott módszer segítségével azonosítom és rangsorolom a magyarországi gazdasági központokat 1992 és 2012 között. A rendszerváltozást követő gazdasági folyamatok, az Európai Unióhoz történt csatlakozás, illetve egy-egy Magyarországra jellemző speciális adóügyi szabályozás következtében megváltozott a települések gazdasági rendszerben elfoglalt pozíciója. A két évtizedes átalakulás során jelentősen megnőtt a főváros és agglomerációjának dominanciája, még hangsúlyosabbá vált a kelet-nyugat dichotómia, miközben a hagyományos iparközpontok és néhány komplex gazdasági szerkezettel rendelkező nagyváros szerepe meggyengült. Ezeknek a folyamatoknak a következményeként új típusú gazdasági központok jelentek meg, amelyek sokszor mindössze egyetlen nemzetgazdasági szempontból is meghatározó cégnek köszönhetik kiemelkedő pozíciójukat. Extrém esetet képviselnek a hazai adókikötők, amelyeket a külföldi multinacionális cégek offshore tevékenysége emel a vezető gazdasági központok közé. A tanulmány végső célja, a települések gazdaságban betöltött dinamikusan változó pozíciója alapján egy olyan településklasszifikáció létrehozása, amely tükrözi a rendszerváltást követő gazdasági folyamatokat, annak minden jellemző anomáliájával együtt.

A hazai büntetés-végrehajtás és a szabadulók társadalmi reintegrációjának földrajzi összefüggései Hégely Péter Elycon Kft. Magyarországon mintegy 18.000 fő tölti jogerős szabadságvesztését valamelyik büntetésvégrehajtási intézményben. Sajnálatos tény, hogy az elítéltek mintegy 50-55%-a egyszeres, vagy többszörös visszaesőnek számít, azaz legalább egyszer már sikertelen volt a társadalmi integrációja, ismételten a bűn útjára lépett. Általában elmondható, hogy minél korábban 64

kezdődik valaki bűnözői karrierje, illetve minél több időt tölt börtönben, annál kisebb esélye van arra, hogy szabadulás után megtalálja helyét a társadalomban. A bűnözés életformává válik, az elzárás pedig természetes élethelyzetként jelentkezik. Valamennyi büntetés-végrehajtási intézmény általános jellemzője a totálisan zárt intézményi jelleg. Az elzárás során a döntéseket a fogvatartottak helyett és felett hozzák, az egyén személyes autonómiája lényegében megszűnik. A fogvatartás alatt a tudat fokozatosan beszűkül, a realitásérzék mind inkább elveszik. A szabadulás gyakran várva-várt örömteli, ám egyben az ismeretlentől való félelemmel is átitatott esemény, melyet a szakzsargon a „Kapuláz” fogalmával ír körül. Egy büntetés-végrehajtási intézmény kvázi „társadalom a társadalomban”, mely viszonyrendszer földrajzilag legalább két szinten vizsgálható: a.) az Intézet elhelyezkedése az adott térség és/vagy ország társadalmában, államigazgatási rendszerében; b.) az Intézeten belül fogvatartott populáció sajátos hierarchiáján, tagozódásán, napi rutinján és külső kapcsolattartásán keresztül. Az előadásban az alábbiakra keressük a választ: a.) van-e létjogosultsága és ha igen, hogyan sorolható be a „börtönföldrajz” a földtudományok rendszerébe; b.) milyen területi összefüggések figyelhetőek meg a hazai büntetés-végrehajtásban; c.) milyen területi esélykülönbségek azonosíthatóak a szabadulást követően.

Felismerés, ignorálás, csodavárás? A demográfiai hanyatlás problémájának megjelenése a hazai kisvárosokban Pirisi Gábor Pécsi Tudományegyetem A városi települések hanyatlása, zsugorodása, az „urbanshrinking” jelensége olyan, manapság a nemzetközi városföldrajzi kutatások által gyakran vizsgált téma, amely hagyományosan inkább nagyvárosi szinten került kibontásra. Amíg a nagyvárosok esetében erőteljesen kapcsolódik valamely szerkezeti, gyakran egy-egy nagyrégiót érintő gazdasági válsághoz, addig a kisvárosok esetében más jellegű problémáról van szó. A zsugorodás – amennyiben az agglomerációk kisvárosait nem számítjuk ide – majdnem négyötödükre jellemző, és közel kétharmaduknál jelentő mértékű, 10 éves viszonylatban 5%-ot meghaladó. A jelenség nem köthető valamely térséghez vagy régióhoz, és nem magyarázható pusztán az ország sajnálatosan negatív demográfiai trendjeivel. Olyan problémának tekinthető, amely a kisváros, mint településtípus strukturális válságának kérdését veti fel, számos, sajátos aspektussal.A népesség elvesztése hosszabb távon nyilvánvalóan veszélyezteti a települések fejlődésének humán tőkében megragadható bázisát, illetve akár a kiépült központi funkciók fenntarthatóságát. A kutatásban arra kerestük a választ, hogy a kisvárosok helyi szinten hogyan ismerik fel és hogyan reagálják le a demográfiai hanyatlás jelentőségét? Ennek érdekében tartalmilag elemeztük mintegy 100 a kisváros tervezési dokumentumait (döntően integrált fejlesztési stratégiákat) és vizsgáltuk a prszaboblémák és a potenciális kezelési lehetőségek megjelenését. Szintén elemzés alá vettük a helyi projektfejlesztési gyakorlatot, vizsgálva, hogy mennyire tekinthető ez adekvátnak a települések adott népesedési helyzetében.

65

23 KÖZIGAZGATÁS ÉS TELEPÜLÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

"Hangok" a perifériáról: EU RegionálispolitikaielképzelésekvándorlásaiBrüsszelésBékésmegyeközött Balogh Péter MTA KRTK RKI Azeurópaiéskülönösen a magyartérségekegyremélyebb térbeli és szociális polarizációsfolyamatokatmutatnakfel. Ez a kutatás a témát a politikai elképzelések és fogalmak vándorlása szempontjából fogja megközelíteni. Ebben a kutatási projektben azt szeretném tanulmányozni, hogy hogyan értelmezik és valósítják meg különböző döntéshozók és társadalmi szereplők az EU Regionális politikáját Békésmegyében. A kiindulópont és a kutatás motivációja egybecseng Lang (2011) azon megfigyelésével, mely szerint a periferizációs folyamatok annak ellenére erősödnek Kelet-Közép-Európában, hogy a Regionális politika ennek az ellenkezőjét hivatott elérni. Amellett, hogy a téma idáig viszonylag kevés kutató figyelmét nyerte el, fontos a visszacsatolás a szegénységet csökkenteni kívánó (szak)politikafelé. A periferizáció témakörét több elméleti szemszögből meg lehet közelíteni, mint pl. szociális fenntarthatóság (McKenzie 2004, Dillard et al 2008), szociálisigazságosság (Harvey 1996), vagyvidéki (Chambers 1983), regionális (Amin & Thrift 1995) avagyegyenlőtlenfejlődés(Smith 2008). A kutatáselméletikereteinekmeghatározásamégfolyamatban van.Főlegkéttípusúforrásthasználnékfel.Egyrésztszükséges a különbözőföldrajziszintekrelevánspolitikaiirányvonalainaktanulmányozása.Másrésztszándéko mbanállkulcsszereplőkkelinterjúkatkészíteni.A begyűjtöttanyagotfellehetdolgoznipl. kritikaidiskurzuselemzéssel (van Dijk 2001).Alternatíva lehet egy inkább etnográfiai megközelítés, vagy a cselekvő-hálózat-elmélet (Latour 2005) valamelyik változata. Mivel a Regionális politika fókusza eltolódott egy főleg újraelosztási szerepről a fokozott specializáció és a már amúgyis gazdaságilag növekvő régiók (nagyvárosok, klaszterek, stb.) további támogatásának irányába, felmerül a kérdés, hogy nem egy szélesebb körű neoliberális programot hivatott-e szolgálni? Miben különbözik a Regionális politika más (területi) politikáktól? Milyen elméleti, gyakorlati, és szakpolitikai alternatívák léteznek a periférizációval elleni küzdelemben? Érzékeny-e a Regionális politika a különböző regionális igényekre, vagy egy kalap alá vesz minden térséget? Utóbbi esetben mennyire sikeres egy ilyen politika? Hogyan viszonyulnak különböző helyi és regionális szereplők a Regionális politika céljaihoz és gyakorlatához? Ilyen típusú kérdésekre keres választ a kutatás. Kulcsszavak: polarizáció, fogalomvándorlás, EU Regionális politika, Békés megye, regionális fejlődés Fiskális impulzusok területi hatásainak modellezése Kocziszky György: Miskolci Egyetem A közgazdasági szakirodalom egyik állandóan visszatérő kérdése az állam monetáris és fiskális szerepvállalásának mértéke és hatékonysága. Tanulmányunk ezeknek a 66

beavatkozásoknak a területi szintű fejlettségre gyakorolt hatásvizsgálatára kidolgozott modell elvi kereteit tárgyalja. Dolgozatunk első részében röviden összefoglaljuk a téma elmélettörténeti hátterét, a második részében pedig felvázoljuk azt a modellt, amely alkalmas a monetáris és fiskális transzmissziós mechanizmus területi hatásainak vizsgálatára. Az 1960-as évek végétől a területi diszparitások nőttek, mert az elsődleges jövedelemelosztás képtelen volt ezeknek a problémáknak a kezelésére. A területi különbségek mind a reálgazdasági mutatók (GDP, versenyszféra beruházása, munkanélküliségi ráta, stb.), mind pedig a jövedelmi mutatók (fogyasztói kosár összetételében és az inflációs várakozásokban) esetében karakteresebbé váltak. Az okok ma már ismertek: a régiókat sújtó válságok nem egyszerűen konjunkturális, hanem strukturális jellegűek voltak, amit az anticiklikus gazdaságpolitika beépített stabilizátorai nem, vagy csak korlátozottan tudták simítani. Az elhúzódó strukturális válságoknak a fogyasztás visszaesésén túl súlyos, öngerjesztő hatásai lettek (pl.: kapacitások leépülése, növekvő munkanélküliség, csökkenő adóbevételek, magasabb képzettségűek elvándorlása, növekvő társadalmi feszültségek, szociális elégedetlenség növekedése, stb.). Ugyanakkor nem volt egyértelmű a célzott állami szerepvállalás hatékonysága sem, amiben nyilván szerepe lehetett a kiszorító hatásnak is. Másrészt a beavatkozások következtében létrejött költségvetési deficitet a kormányok lakossági állampapír kibocsátással kívánták fedezni, ami a versenyszféra beruházásainak csökkenését (crowding out hatás) eredményezte. Ennek hatására előállt kamatnövekedés a nemzeti fizetőeszközök felértékelődését generálta, ami a nettó export csökkenésével járt. Az így kialakult helyzetet az Európai Gazdasági Közösség országaiban célzott területi támogatáspolitikával kívánták kezelni. Az egyre növekvő forrásfelhasználás eredményessége azonban korlátozottnak bizonyult (az 1990-es évek második felétől egyre több empírikus elemzés foglalkozik a területi alapú költségvetési transzferek és a területi GDP közötti kapcsolat feltárására).

• • •

A modell Modellünk három kérdésre keresi a választ: A régiók (megyék) fejlődési pályáira milyen hatással vannak a monetáris és fiskális beavatkozások?; A beavatkozások következményei illeszkednek-e a hosszabb távú makrogazdasági trendekbe? Milyen típusú és nagyságú beavatkozásokra lenne szükség a pályakorrekciókhoz? A modell az adott területi egység fejlettségi szintjének meghatározására a fajlagos átlagos munkajövedelmet veszi alapul, ami az adott térség gazdaság teljesítménye (az egy főre jutó GDP) és a fajlagos kibocsátásra (y) jutó bértömeg (B) alapján írható fel: bi 

Bi yi Bi   , Li Li yi

ahol: i a térség sorszáma. A modell négy exogén változóval operál (figyelembe véve a rendelkezésre álló területi statisztikai adatokat): a vizsgált időszak makro kibocsátása, az árindex, a reálkamat, valamint a költségvetési transzferek (célzott területi EU és kormányzati transzferek; szociális támogatás: a vizsgált területre érkező rendszeres szociális segély, közmunkához kapcsolódó kifizetések, nyugdíj előtt állók szociális segélye, munkanélküli járadék összege).

67

• • •

A modellnek három endogén blokkja van (1. ábra): a regionális nettó termelési modul; a regionális beruházási modul; a regionális fogyasztási modul.

regionális fogyasztás makro

regionális

regionális

kibocsátás

nettó termelés

kibocsátás

árfolyam

regionális jövedelem

árindex

reál

regionális

kamat

beruházás

költségvetési transzferek

1. ábra. Modell struktúrája Forrás: saját szerkesztés Az előadás a modell alapján végzett empirikus vizsgálatok eredményét foglalja össze.

A városi társadalmi sokszínűség mint erőforrás – magyarországi szakpolitikák elemzése Budapest példáján Fabula Szabolcs Szegedi Tudományegyetem A városias települések, különösen a milliós népességszámú nagyvárosok, társadalmilag igen komplex és sokszínű térképződmények. Ediverzitás egyes dimenziói negatív jelenségként értelmezhetők, és az egyenlőtlenségek vizsgálata napjainkban is a városkutatás egyik meghatározó ága. Mindazonáltal az utóbbi időben egyre többen hívják fel a figyelmet a nemzetközi szakirodalomban a társadalmi sokszínűség olyan pozitív aspektusaira, amelyek számottevően hozzájárulhatnak egy városi területen a gazdasági teljesítmény, a társadalmi mobilitás vagy a társadalmi kohézió erősítéséhez. Magyarország legfőbb társadalmi-gazdasági központjaként és kelet-közép-európai regionális centrumként Budapest számos tekintetben igen változatos társadalmi összetétellel rendelkezik, amely sokszínűségéhez jelentősen hozzájárultak az utóbbi két évtized meghatározó folyamatai (pl. a rendszerváltozás utáni migrációs trendek, a kapitalista fejlődés nyomán növekvő társadalmi-térbeli egyenlőtlenségek, a civil szféra erősödése).Bár a 68

különbségek bizonyos típusai (pl. etnikai összetétel, lakáspiaci viszonyok) a rendszerváltozástól kezdve igen jól dokumentáltak, arra vonatkozóan viszonylag kevés információval rendelkezünk, hogy a társadalmi csoportok keveredése milyen kedvező hatást gyakorolhat a főváros és egyes városrészeinek fejlődésére. Kutatásom alapvető célja egyrészt felhívni a városok fejlődésében érdekelt szereplők figyelmét a társadalmi sokszínűség erőforrásként való hasznosításának lehetőségére, másrészt bemutatni Budapest esetében a diverzitáshoz fűződő főbb kormányzati elképzeléseket.Ennek érdekében beszámolok a témával kapcsolatos szakirodalmi előzményekről; olyan városkutatási koncepciókról, amelyek elsősorban a sokszínűség pozitív aspektusaira koncentrálnak.Továbbá, megvizsgálom, hogy melyek a domináns elemei a magyarországi és budapesti várospolitikáknak a különböző kormányzati szinteken (országos, fővárosi, kerületi). Saját empirikus kutatásomhoz módszerként kormányzati és nem-kormányzati szereplőkkel készített félig-strukturált interjúkat, valamint várospolitikai dokumentumok (pl. városfejlesztési koncepciók, stratégiák) diskurzuselemzését alkalmaztam. A vizsgálat a DIVERCITIES (FP7-SSH-2012.2.2-1) nemzetközi városkutatási projekt részét képezi. Kulcsszavak: társadalmi sokszínűség, várospolitika, gazdasági teljesítmény, társadalmi mobilitás, társadalmi kohézió

Forma vs. Funkcionalitás: a 2013-as romániai területi-közigazgatási reform dilemmái Bajtalan Hunor Babeș-Bolyai Tudományegyetem „Káosz, változás, zűrzavar, mindenképpen egy szükséges lépés, a történelmi-kulturális értékek figyelmen kívül hagyása, a nemzet egysége elleni támadás, az önrendelkezés helyreállítása, egy XXI. századi demokratikus folyamat” ‒ körülbelül ezekkel a fogalmakkal jellemezhető a társadalmi-politikai diskurzusban oly gyakran fölmerülő területi-közigazgatási átszervezés problémája, mely talán az elmúlt két-három év egyik legvitatottabb, ugyanakkor legdivatosabb és legmediatizáltabb közérdekű kérdéseivé vált Romániában, melyet csak fölerősített a volt kormánykoalíció (Szociálliberális Unió, USL) azon elszántsága, hogy 2013at a regionalizáció, az átfogó decentralizáció évévé tegye. A politikai-közigazgatási játszma eddigi miliője, hogy máig sem született egy többszempontú, tudományosan is megalapozott hatástanulmány a romániai regionalizáció folyamatáról. A tudományos közeg, noha ontja magából a különböző elképzeléseket, tervezeteket, a valóságban azonban a konkrét vizsgálatok, hatástanulmányok, a „Hogyan kéne?”, „Hogyan lenne jó?” kérdések megválaszolása még várat magára. Mindennek ellenére az ország leendő területi-közigazgatási régióit ábrázoló térképek hosszú sora elkészült, melyek azonban távol állnak a tudományos érvelés, megalapozottság mezejétől. Sajnálatos módon a közvélemény is nagymértékben hozzájárul a tudományos megalapozatlansághoz, hiszen a társadalmi, ahogyan a politikai diskurzus is leginkább a leendő területi-közigazgatási egységek, régiók határai, azok központjai, a sajtó szenzációhajhász kifejezésével élve, a „szupermegyék és a leendő regionális fővárosok” körül tematizálódik. Azaz konkrétan a formai jellegre helyeződik a hangsúly, kevésbé a leendő területi-közigazgatási egységek funkcionalitására, azok szerepére, leendő jogköreire valamint működésére. Ezt a folyamatot találóan a romániai regionalizációs diskurzus 2F, forma vs. funkcionalitás dilemmájának is nevezhetnénk. A felületesség, az elhamarkodott, ad-hoc lépések közepette egyáltalán nem meglepő, hogy a 2013-ra tervezett területi-közigazgatási reform kudarcba fulladt. 69

Jelen előadás tehát ebből a tág kérdéskörből indít és egy feltáró, exploratív elemzésnek minősül, melynek célja áttekinteni a 2013-as területi-közigazgatási reformfolyamatot. Ennek megfelelően az előadás a romániai regionalizáció kérdésének tematizálásával indít, feltárva a rendszerváltást követő társadalmi-politikai diskurzus főbb aspektusait, az eddig megjelent tervezeteket, politikai programokat. Ugyanakkor túllépve a regionalizációs folyamatok helyzetelemzésén, az előadás célja egy társadalmi-gazdasági kritériumokon is alapuló, funkcionális területi-közigazgatási modell fölvázolása.

24 NÉPESSÉGFÖLDRAJZ – VÁNDORLÁS SZEKCIÓ

A kognitív térkép hatása a migráció helyszínének kiválasztására. Magyar hallgatók Németországban Juhász Rita TechnischeUiversität Chemnitz Ez előadás célja a migrációs elméletek hiányosságát pótoló „kognitív reprezentáció befolyásoltamigrációs döntés” bemutatása a Németországban tanuló magyar hallgatók példáján. Ennek érdekében a következő hipotézis került megfogalmazásra: a magyar hallgatók életükfolyamán a különböző kognitív kategóriákban sokkal több információt raktároztak el Németországról, mint más országokról. A kognitív térképezés szabályainak megfelelően ez döntőenbefolyásolja a hallgatók döntését a migráció helyszínére vonatkozóan, ebben az esetben ezzelmagyarázható Németország kiválasztása. A „kognitív reprezentáció befolyásolta migrációs döntés” modelljét a szerző annak érdekébendolgozta ki, hogy a migrációs elméletekben tapasztalt hiányosságok egy részét pótolja. A migrációmakró szintjére vonatkozó elméletek legnagyobb negatívuma, hogy a túlnyomórészt közgazdaságimagyarázatok egy idealizált embertípusból indulnak ki, az ún. Homo oeconomicusból. Ezzelpárhuzamosan megfigyeléseik, csakis a migrációs döntés gazdasági aspektusaira korlátozódnak. Hasonló hiányosságok jellemzik a mikro-elméletek is, annak ellenére, hogy a migrációt befolyásolótényezők között szocio-demográfiai indikátorok is szerephez jutnak, továbbra is egy racionálisanmegfontolt döntést feltételeznek a migráns részéről. A migráció mezo szintjére koncentrálóelméletek gyújtópontjában a migráns szociális beágyazottsága került, ezzel viszont elhanyagolják amigráció személyes céljait. Mint De Jong fogalmazott egyedi motiváció és célok nélkül a társadalmitőke, kapcsolatok külföldön nem okoznak migrációt, ezek a tényezők csupán segítő jellegűek. Összességében elmondható, hogy a modellek figyelmen kívül hagyják, hogy az általuk azonosítotttényezők nem önmagukban hatnak a migrációs döntésre, hanem az információfeldolgozáspszichológiai szabályszerűségeinek megfelelően komplex módon. Ezt a hiányosságot igyekszik pótolni a „kognitív reprezentáció befolyásolta migrációs döntés”modellje, amennyiben nagy hangsúlyt fektet a kognitív térképek kialakulására és azok használatáraa migrációs döntés során. Ebben az esetben kognitív térképezés alatt egy olyan folyamatot ért aszerző, amely során korábbi kognitív kategóriákban tárolt információkból egy új gondolatiképződmény jön létre, a kognitív térkép, amely a cselekvő igényeinek és céljainak megfelelőenmegmutatja hol és hogyan oldható meg egy adott „térbeli probléma”, ezáltal 70

hogyan valósíthatóakmeg a személyes célok. „Térbeli problémával” az egyén akkor konfrontálódik, ha bizonyosigényeit és céljait adott földrajzi hely nem tudja kielégíteni. Az előadás során ebben az összefüggésben kerül bemutatásra a magyar hallgatói mobilitás. Akiindulási hipotézis bizonyítására a korábban lefolytatott empirikus kutatás adatai kerülnekelemzésre.

Legújabb trendek a magyarországi kivándorlásban

Molnár Judit1 –Gál-Szabó Lajos1 –Siskáné Szilasi Beáta1 –Mohos Mária2 –Dudás Gábor3 1 Miskolci Egyetem 2 Pécsi Tudományegyetem 3 MTA KRTK RKI ATO Magyarország népessége elöregedő, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy képes legyen eltartani az egyre növekvő idős korosztályt is, ahhoz inkább arra lenne szüksége az országnak, hogy ide vándoroljanak a fiatalok, munkaképes korúak más országokból, nem arra, hogy a magyar állampolgárok elhagyják hazánkat. De kik azok, akik elvándorolnak, és miért szeretnének elmenni? Fontos kérdés az is, hogy ez a jelenség Magyarország térségeit egyformán érinti vagy vannak-e olyan területei, ahonnan esetleg nagyobb az elvándorlás, és ha vannak, akkor melyek ezek az országrészek? A kutatás első évében 5354 főt kérdeztünk meg az ország 15 városában: Budapesten 1136, Szegeden 487, Miskolcon 472, Pécsett 428, Nyíregyházán 409, Debrecenben 377, Győrött 347, Kecskeméten 286, Egerben 279, Mezőkövesden 278, Szombathelyen 231, Székesfehérvárott 195, Tatabányán 193, Békéscsabán 180 és Kaposváron 56 személyt 17 és 83 év között, és az átlagéletkor 35 év volt a megkérdezettek körében. Továbbá készítettünk egy online kérdőíves felvételezést is, amelyet a magyarországi felsőoktatási intézményekhez juttattunk el. Erre 3360 értékelhető válasz érkezett be 19 és 65 év közöttiektől, akiknek az átlagéletkoruk 27 év volt. A kutatás jelen állapotában arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen a kivándorlási szándéka a mai magyar lakosoknak, van-e ennek területi különbsége, ha igen, akkor ennek hátterében mi lehet, illetve milyen demográfiai jellemzőkkel írhatók le a kivándorolni készülők az itthon maradni akarókkal szemben. Előadásunk ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni.

A válság hatása a bevándorlók cirkulációjára Magyarországon Illés Sándor Aktív Társadalom Alapítvány Az egyéni döntésen alapuló, világméretekben növekvő mértékű migráció megatrenddé vált. A vándorlás eseménye egyre gyakoribbá vált az egyén életében. Ugyanakkor, a szokásos lakóhely koncepciója az Egyesült Nemzetek Szervezete migrációértelmezésének egyik alapvetése. A migrációt egyszeri eseményként fogják fel, ami viszonylag ritkán fordul elő az egyén életútjában. A mozgást követően a vándor véglegesen letelepszik (szokásos lakóhelyét megváltoztatta újabb szokásos lakóhelyre). Ezzel a migráció-értelmezéssel egyre kevésbé lehet megragadni, leírni, elemezni a globalizáció korának egyre szövevényesebbé váló vándorlási rendszereit. Az egyén többes vándorlásai során nem egy, hanem legalább kettő vagy annál több áramlás kapcsolódik össze. A legegyszerűbb vándorlási rendszer minimum kételemű. Leghétköznapibb példaként a visszavándorlásokat említjük meg, amibe szükségszerűen beleértendő a visszavándorlást megelőző odavándorlás is. Ha a visszavándorlás nem csak egy alkalommal történik meg, hanem többször is, továbbá az 71

ismétlődő folyamat még időbeli jellegzetességgel is bír, akkor például szezonális vándorlásokról beszélhetünk. Gazdasági motivációk esetén ebben a perspektívában a távolsági ingázások fogalmához kerülünk közel, a kikapcsolódást célzó élményszerző mozgások esetén pedig a turizmushoz. A nemzetközi vándorlás kontextusában értelmezett cirkulációnak az általános definíciója a következő lehet. A cirkuláció olyan legalább három összekapcsolódó áramláselemből álló térbeli mobilitási rendszer, melyben az egyének többes, visszatérő mozgásai zajlanak. Az előadás keretében elemezzük a legfrissebb magyar cirkulációs adatokat, melyek a 2009–2011-es évek Magyarországra bevándorlókra vonatkoznak. A megelőző három évvel összehasonlítva ki tudjuk mutatni a gazdasági válság cirkulációs rendszerekre gyakorolt hatásait.

A remigrációval kapcsolatos európai és magyarországi nemzeti politikák elemzése Hegedűs Gábor – Lados Gábor Szegedi Tudományegyetem Világszerte, így például Kelet-Közép-Európában és Magyarországon egyre súlyosabb gondot jelent a munkaerő fejlettebb országokba való elvándorlása, illetve elcsábítása. A folyamat megállítására, az emigránsok visszatérésének – remigrációjának – elősegítésére globálisan már számos nemzeti szintű politika és kezdeményezés született. Ennek legfőbb oka, hogy a külföldről hazatérők által megszerzett tőke komoly fejlesztő hatást fejthet ki az anyaországban. A nemzeti szintű politikák és kezdeményezések sikerének fokmérője, hogy milyen mértékben képesek e fejlesztő hatást kihasználni. Kutatásunkban szakirodalmi elemzés és dokumentumelemzés segítségével azt vizsgáljuk, hogy mi jellemzi a különböző, remigrációval kapcsolatos nemzeti politikákat. E kutatási kérdéshez kapcsolódóan főként a területi hasonlóságok és különbségek, a fő típusok, célkitűzések, az időtartam és az elért eredmények vizsgálatára fókuszálunk. Kutatási területünk Európa és Magyarország. Eredményeink alapján a nemzeti szintű politikákaz európai államok és Magyarország esetében az elvándorlás kiváltotta problémák ellenére egyelőre csak kis számban fordulnak elő. Viszonylag újkeletűnek számítanak, és a globálisan alkalmazott remigrációs eszközöket és módszereket csak részben használják. Ugyanakkor változatos célkitűzésűek, és céljaik elérése érdekében többféle eszközt és módszert is magukban foglalhatnak. Körükben kevés az átfogó, az adott állam érintett szakpolitikáinak egészére kiterjedő nemzeti politika. Összességében megállapítható, hogy a hazatérést támogató különböző nemzeti politikák céljaikat tudatos tervezés és európai szintű összehangolás/irányítás nélkül csak részben tudják elérni.

A munkaerőpiaci-területi mobilitás vizsgálatának új dimenziói, kutatási módszerei és azok alkalmazása Alpek B. Levente Pécsi Tudományegyetem A munkanélküliség, hazánk egyik legsúlyosabb társadalmi-gazdasági feszültségforrása, különösen súlyosan érinti mindazokat a társadalmi csoportokat, amelyek Magyarország periférikus, szubperiférikus térségeiben próbálnak/kénytelenek boldogulni. A munkaerőpiaci helyzet javulásának és javításának megfelelő módja lehet egyes kiemelt „gócpontok”, központi – települési – terek fejlesztése, amelyek – nemzetközi versenyben történő – 72

felzárkózása, gazdasági fejlődése tovagyűrűző hatásain keresztül hozzájárulhat „háttértérségeik” pozíciójának javulásához is. Kérdéses azonban, hogy a foglalkoztatási centrumok esetleges növekedése valóban motorjává válhat-e a szubperiféria lakosságánakmunkaerőpiaci helyzetének javulásának, amely kérdésre a mobilitás – kiemelten a térbeli mobilitás – domináns faktorainak feltárásán, csoportspecifikus és területi értékelésén keresztül adhatunk kielégítő választ. A jelen kutatás olyan új kutatási/elemzési módszereket, modelleket mutat be, amelyek segítségével feltárhatóak, értékelhetőek, rangsorolhatóak és térképezhetőek az egyes települések térbeli, mobilitási minőségei, ezáltal pedig annak korlátozó tényezői. A bemutatott módszerek példákon keresztül szemléltetik egy klasszikus problémakör új szemléletű megvilágítását, amely eszközök alkalmazhatóak nemcsak a tértudományok elemzési, de a konkrét, mindennapos vagy épp szuperberuházásokhoz kapcsolódó eseti projektek adekvát területfejlesztés feladatainak hatékonyabb ellátásához is. Az előadás hasznos mindazok számára, akik a különböző társadalmi csoportok területi mobilitási problémáinak megoldásában érdekeltek, úgy a területfejlesztéssel foglalkozó szakembereknek, mint a települések polgármestereinek, a probléma megismerésében fáradozó kutatóknak és az érdeklődőknek egyaránt.

25 REGIONÁLIS FÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A földrajzi tényezők szerepe a közigazgatás térbeli változásaiban Elekes Tibor Miskolci Egyetem A közigazgatás térbeli kialakításában meghatározó szerepük van atermészeti, társadalmi, gazdasági és politikai tényezőknek. Ezen tényezők tér- és időbeli sajátosságait, föl-, illetve leértékelődését erdélyi példákkal illusztrálom. A XI. századi, a Keleti-Kárpátok és az Erdélyi-középhegység közötti, nagyobbrészt Ny-K-i kiterjedésűmegyék kialakításakor szempont lehetett, az akkor gazdaságilag fontos sóbányák térbeli elhelyezkedése. Jelentős változást eredményezett a székelyek és a szászok betelepítése. A XIV. századra, a szász térszerveződés a birtokba kapott területek térbeli kiterjedéséhez igazodott (pl.: a Királyföldön), a szász székek és vidékek kialakítását politikai szempontok befolyásolták. A székely székek, valamint a dél-erdélyi románok vidéke (Fogarasföld) többnyire domborzati és vízföldrajzi adottságokhoz igazodott. A XIV. századra kialakult erdélyi közigazgatás első jelentős átszervezéséreII. József idején (1784-1790) került sor. Az egyszerűsítés és ésszerűsítés jegyében megfogalmazódott átszervezés fölszámolta Erdélyben is a székek és vidékek különállóságát. A Székelyföldön és Szászföldön létrehozott új területegységek viszonylatában a gazdasági szempontok mellette történelmi területek fölszabdalásának politikai szándéka is fölfedezhető. 1790 után visszaállt az 1784 előtti erdélyi megyék, székek, vidékek rendszere. Az 1806-ban már létező járások kialakításában a természeti és a gazdasági tényező szerepe is nyomon követhető az erdélyi megyék és a székely székek viszonylatában. Újabb radikális átszervezést jelentett az 1850-1860 között létezettkatonai kerületek, körzetek és alkörzetek rendszere. A politikai elnyomás eszközeként működötttérszerveződést a politikai enyhülés jegyében, 1860-tól a „hagyományos közigazgatás”, majd 1876-tól a „megyerendszer” váltotta föl. 73

A részben természeti adottságok függvényében kialakult székely székek területéhez igazították az 1876-ban létrehozott székelyföldi megyéket. Ekkor, a történeti-etnikai szempont érvényesült pl. Szeben és Fogaras megye kialakításakor. A többi új erdélyi megye nagyobbrészt csak nevében őrizte meg a XI.-XIV. századi térfelosztást. Kevéset változott a megyék térbelisége az I. világháború utáni hatalomváltást követően. Az erdélyi megyerendszert országhatár szelte át a II. világháború alatti időszakban. A II. világháború utáni gyökeres politikai, gazdasági, társadalmi változások egy új térszerveződés meghonosítását jelentették Romániában. Szovjet mintára, a gazdasági fejlesztés és az új térszemlélet függvényében 1950-ben bevezették a tartomány-rajon-komuna rendszert. Az 1952-ben, 1956-ban és 1960-ban átalakított rendszert 1968-tól, a napjainkban is érvényben levő új, a földrajzi, történeti szempontokat kevésbé figyelembe vevő térszerveződés váltotta föl. Az évezrednyiidőt felölelő erdélyi közigazgatás különböző változataiban nyomon követhető a természeti, társadalmi és gazdasági tényezők szerepe, e kölcsönhatási rendszer konkrét területi megnyilvánulásai. Politikai szempontrendszerérvényesült az1780-as, 1850-es években, újabb kori fölértékelődésére az 1950-1960-as években végrehajtott átszervezések során került sor. A XX. század gyakori átszervezései politikai, gazdasági szempontok szerint történtek, ritkán alkalmazkodtak a szerves fejlődés során kialakult térszerkezeti, térszerveződési keretekhez.

„Regionális úri muri”: a regionalizáció folyamata Romániában (1859‒2013) Bajtalan Hunor Babeș-Bolyai Tudományegyetem Az elmúlt két-három évben a területi-közigazgatási átszervezés a társadalmi-politikai diskurzus talán egyik legvitatottabb, legmediatizáltabb közérdekű kérdéseivé vált, melyet csak fölerősített a volt kormánykoalíció (Szociálliberális Unió, USL) azon elszántsága, hogy 2013at a regionalizáció, az átfogó decentralizáció évévé tegye. A tudományos közeg, noha tanulmányok, tervezetek és stratégiák egész sorát ontja magából, politikai pártok programjai épülnek az átszervezés, az úgynevezett „regionális reform” kérdésére, mégis azonban mind a mai napig alig született egy-két átfogó kutatás, mely többszempontú megközelítése révén behatóan elemezte volna Románia regionalitásának sajátosságait, nem is beszélve egy esetleges területi-közigazgatási átszervezés problematikájáról, annak lehetséges módozatairól. A felületesség, az elhamarkodott, ad-hoc lépések közepette egyáltalán nem meglepő, hogy a 2013-ra tervezett területi-közigazgatási átszervezés kudarcba fulladt. Jelen előadás természetesen nem adhat és nem is célja választ adni a fentebb vázolt problémákra, hanem sokkal inkább egy visszapillantó munkának tekinthető, mely sajátos téridő szemlélete révén ragadja meg a romániai regionalizáció folyamatának fontosabb állomásait a modern Románia kialakulásától egészen napjainkig (1859-2013). Ennek megfelelően az előadás a régiókérdés rövid tematizálásával indít, melyet a centralizmusregionalizmus ellentétpár mentén szerveződő különböző területi-közigazgatási modellek kronológikus elemzése követ az államterület szervezésének első lépéseitől a jelenlegi kormánykoalíció decentralizációs törvénytervezetéig. A precedensértékkel bíró területiközigazgatási modellek bemutatása mindenképpen új megvilágításba helyezi a jelenlegi társadalmi-politikai diskurzust, sőt a történelmi múlt öröksége sok esetben olyan kérdéseket vet fel, melyek mind a mai napig éreztetik hatásukat.

74

A regionális különbségek változásainak mérése Indiában 2001 és 2011 között Wilhelm Zoltán Pécsi Tudományegyetem A világ – mind természet-, mind társadalomföldrajzi szempontból – egyik legváltozatosabb országa India. Lakosságának etnikai, nyelvi, vallási, illetve kaszttagolódása olyan heterogenitást eredményez, melyre más országban aligha találunk példát. A rendkívüli sokszínűség természetes módon eredményez komoly regionális különbségeket. Ezen területi különbségek mérése nem történhet a tagállamok szintjén, hiszen a rendkívüli méretek (Európa legnépesebb államainál jóval nagyobb lakosságszámmal rendelkező államokat találunk Indiában) elfedik a lényeget. A 2010-ben publikált új módszerünkkel, a komplex SENTIENT Index alkalmazásával sikerült a közvetlen szubnacionális szintet követő körzetek adminisztratív szintjén meghatároznunk a relatív fejlettségi sorrendet. Az akkor létrehozott, a 2001-es népszámlálásra épülő adatbázisunkra támaszkodva – matematikai-statisztikai módszerekkel – több, területi különbségekre vonatkozó, nóvumnak számító megállapítást tehettünk. A 2011-es népszámlálás adatainak megjelenésével elemzéseinket már időben is kiterjeszthettük, számtalan érdekes eredményt produkálva. Kimutathattuk pl. a leszakadó, vagy éppen kiugróan fejlődő, a polarizálódó régiók területi elhelyezkedését, de a fejlődéssel leginkább összefüggő faktorokra is tudunk következtetni. Mindemellettfeltártuk, hogy egyelőre Indiában (is) az urbanizáltabb terekben jelentkeznek leginkább a fejlődés jegyei. Előadásunkban további jellegzetesen indiai területi jelenségre hívjuk fel a figyelmet, de általános érvényű megállapításokat is teszünk, pl. a Williamson-hipotézis dél-ázsiai igazolásával.

Az új politikai irányzatok területi jellegzetességei a nagyvárosokban: Prága, Varsó és Budapest példáján Szabó Balázs MTA CSFK FTI Európa nyugati felében az 1970-es években kezdődött a klasszikus törésvonalak átalakulása, ami egy-két évtized alatt a pártpaletta átrendeződéséhez vezetett. Az egyik első lépés a materialista-posztmaterialista törlésvonal kialakulása volt, ami a hagyományos vallási és osztálykötődéseket felülírta, és egy új értékrend kialakulásához kapcsolódott, melyek közül a környezetvédelem vált az irányzat szimbólumává. A zöld pártok lettek a legelterjedtebbek a városi középosztálybeliek által támogatott újbaloldali pártok közül. A másik pártcsalád, a jobboldali radikális populista pártok megjelenése szintén társadalmi átalakulásokhoz, ezen belül is a bevándorláshoz köthető. A multikulturális társadalmat elutasító elsősorban az elszegényedő, lecsúszó munkásság által támogatott irányzat hasonlóan a zöldekhez az 19902000-es évekre stabil szereplőivé vált az európai parlamenteknek. A posztszocialista országokban a rendszerváltáskor kialakult pártstruktúra a 2000-es évek közepétől kezdett gyökeresen átalakulni, amikor megjelentek a korábbi törésvonalakhoz nem illeszkedő szavazótáborok. A nyugati mintához hasonlóan itt is kerültek be a parlamentbe újbaloldali és zöld pártok, Csehországban és Lengyelországban, később Magyarországon is, igaz ezek a pártok még nem tekinthetők stabilnak (mint a cseh példa mutatja). Az új pártok szavazótáborának elemzésére jó lehetőséget ad a nagyvárosi környezet, annak heterogenitása, a területi egységek részletessége miatt jól követhető, hogy mely rétegek támogatják az egyes politikai irányzatokat. A legutóbbi parlamenti választások eredményei Prágában, Varsóban, és Budapesten megmutatják, hogy az újbaloldali/zöld, és a 75

populista/szélsőjobboldali pártok szavazótábora valóban megfelel-e a nyugati mintának. A kérdés, hogy ezekben az országokban is kimutatható-e a nagyvárosi középosztálynak illetve a lecsúszó, elszegényedő munkásságnak egy új, a korábbi törésvonalakétól eltérő politikai viselkedése. A posztszocialista nagyvárosok átalakulásában hasonló folyamatok mentek végbe mint nyugaton kérdés, hogy ezzel párhuzamosan alakultak-e át a választótáborok is. A felértékelődő belvárosi negyedek, az elszegényedő városszéli lakótelepek, az elslumosodó belső városrészek és az új építésű negyedek társadalma más-más politikai irányzatot támogat, kérdés, hogy mindez hogy függ össze az új pártok kialakulásával.

Politikai törésvonalak a magyar társadalomban a 2014-es országgyűlési választások alapján Vida György Szegedi Tudományegyetem A nemzetközi szakirodalomban több publikáció is próbálja összekapcsolni a társadalmi tényezők térbeli eloszlását a választói magatartással. A pártpreferenciák térbeli lenyomatának különbségeit magyarázzák politikai gazdaságtani, szociológiai és pszichológiai okokkal. Többen matematikai módszerekkel próbálják a mélyebb összefüggéseket megragadni, ilyen például a területi autókorreláció vagy a regresszió módszere.Hazánkbana téma kutatása rendkívül aktuális, hiszen 2011. december 23-án fogadta el a parlament a CCIII. törvényt az országgyűlési képviselők választásáról, és a 2013. évi XXXVI. törvényt a választási eljárásról és2014-től már az új keretfeltételekkel szavazunk. Tanulmányomban statisztikai és kvantitatív módszereket felhasználva próbálom feltérképezni aválasztásföldrajzi jellegzetességek és a társadalomföldrajzi jellemzők közötti összefüggéseket.A klasszikus Lipset–Rokkan féle törésvonalak elsősorban ipari társadalmakra volt jellemzőek és a globalizáció és az információs társadalom mellékhatásaiként ezek fokozatosan érvényüket vesztették. Megjelent a posztmateriális–materiális törésvonal. Ennek kapcsán arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen politikai törésvonalak vannak a magyar társadalomban a 2014-es országgyűlési választásokat követően. Választókerületi és települési szinten aggregált 2014-es listás szavazatokkal dolgozom, valamint a 2011-es népszámlálási adatokat használom fel az összefüggések megragadására. A szükséges adatokat a Központi Statisztikai Hivatal, az Országos Választási Iroda elektronikus adatbázisa szolgáltatja.A választási eredmények és a társadalmi jellemzők között fellelhető kapcsolatot a regresszió módszerével próbálom megtalálni. Ezt alapvetően több társadalmi mutató (lakóhelyi, életkori, iskolázottsági, foglalkoztatottsági… stb.) és a választási eredmények összehasonlításával vizsgálnám. Elmondható, hogy a választói magatartás térbeli eltéréseket mutat, és ezen eltérések néhány tényezőjét megmagyarázzák a társadalmi mutatók. 26 TÉRINFORMATIKA SZEKCIÓ

Térinformatikai járattervezés Ladányi Richárd Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. Egyre terjednek napjainkban a háztartási hulladékok egymástól elkülönített gyűjtését megvalósító inverz logisztikai rendszerek. A Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. alkalmazottjaként végzett tevékenységem során a háztartási elkülönített 76

hulladékgyűjtés témakörével foglalkozom, mérnöki szolgáltatás nyújtásának keretében alkalmam nyílt számos hulladékgyűjtő rendszer megtervezésére is. Ezen gyakorlati tapasztalatok birtokában, és a szakmában jelenlévő igény kielégítése érdekében kíséreltem meg térinformatikai eszközök felhasználásával új hulladékgyűjtőrendszer – tervezési módszer (és az erre épülő tervezőszoftver) kifejlesztését. A térinformatika alkalmazása az említett igények költséghatékony kiszolgálásának szempontjából kulcsfontosságú, mert egyedülálló lehetőséget biztosít olyan gyűjtőrendszer kialakítására, amely  a lakosságot a gyűjtőrendszer igénybevételére azzal motiválja, hogy a gyűjtőedényeket a hulladékok keletkezési helyeihez annyira közel viszi, amennyire csak lehetséges,  ugyanakkor a működési költségeket a gyűjtőjáratok útvonalának minimalizálása révén tartja a szükséges szinten. Ezen lehetőségekkel kapcsolatban a például t/km mértékegységgel jellemezhetőgyűjtési hatékonyságot az adott területen működő gyűjtőrendszer teljesítményét meghatározó kulcstényezőnek (KPI) lehet tekinteni. Nagyobb hatékonysággal működő gyűjtőrendszer kialakítása pedig akkor lehetséges, ha sikerül olyan terület felosztási eljárást definiálni, mely alkalmazásával a szolgáltatási területről a különböző gyűjtési módszerekkel úgy gyűjthető be nagyobb mennyiségű hulladék, hogy ez nem jár a gyűjtési távolság aránytalan növekedésével. Az előadás az ilyen területi felosztás megvalósítására kíván fókuszálni. Az előadásomban a fent vázolt célok eléréséhez kapcsolódó kutatásaimat, és az ArcGISalapon kidolgozott tervezőalkalmazásban rejlő lehetőségeket kívánom bemutatni. A tervezőeszköz létrehozására irányuló kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4. A2-JÁDJ12-0234 azonosító számú "Nemzeti Kiválóság Program - Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program" c. kiemelt projekt keretei között valósult meg.

Új biomassza erőmű - és kiszolgáló ültetvények - helyének meghatározása térinformatikai módszerekkel az InnoEnergy KIC keretében Kiss Levente Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Közhasznú Nonprofit Kft. A fosszilis energiahordozók árának alakulása és energiafüggőségi, valamint környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy foglalkoznunk kell a biomasszából nyerhető energia hatékony felhasználásával. A biomassza felhasználása csak rövidtávú szállítás mellett gazdaságos, megköveteli a precíz logisztikai tervezést, ezért a fent említett projekt keretében azt vizsgáljuk, miként lehet a térinformatika eszközeivel hatékonyan támogatni egy új biomassza erőmű létesítését. Biomasszából háromféleképpen állítható elő energia:  erőműben eltüzelve  bioetanolt előállítva gépjárművekben üzemanyagként hasznosítva  biológiailag elgázosítható biomasszából biogázt előállítva és azt erőműben eltüzelve Ebből mi az első lehetőséggel számoltunk. Magyarország jó biomassza termelő potenciállal rendelkezik a napsütéses órák száma 1700-2100 közé esik, az éves átlagos csapadékmennyiség 500-800 mm a terület függvényében. Ezen növények termesztése megvalósulhat ártereken, mezőgazdasági művelés alól kivont területeken, rekultivált szemétlerakókon, és használaton kívüli szükségtározók területén is. 77

Biomassza erőmű helyének kijelölésekor számos tényezővel kell számolnunk. Vizsgálnunk kell az elsődleges és másodlagos biomassza potenciális helyét, várható mennyiségét és járattervezéssel kell optimalizálnunk a szállítási költségeket. A megfelelő energianövény kiválasztása – terület, hozam, fűtőérték, járulékos költségek tekintetében – is gondos tervezést igényel. A lakossági energiaigény és a költségek tükrében elemeznünk kell, hogy egy teljesen új biomassza erőmű megépítése, vagy egy már meglévő fosszilis tüzelőanyagot hasznosító erőmű kazánjának bővítésével érhetünk el jobb eredményt. Ezen összetett problémák megoldására keresünk lehetőségeket a térinformatika segítségével. Egyre több pozitív példa mutatja, hogy egyes intézmények, vagy lakótelepek fűtését hatékonyan láthatjuk el kisebb biomassza erőművek által biztosított energiával.

Az Eger – Energiarégió Projekt térinformatikai vonatkozásai Utasi Zoltán Eszterházy Károly Főiskola Az Eszterházy Károly Főiskola Földrajz Tanszéke és partnerei 2012-ben sikeres pályázatot nyújtottak be „A megújuló természeti erőforrások és a klímaváltozás kapcsolatrendszerének komplex vizsgálata egy fenntartható modellrégió kialakítása céljából magyar-német közreműködéssel” (röviden Eger – Energiarégió) címmel (TÁMOP-4.2.2.A-11/1/KONV2012-0016). A projekt célja egy Eger központú, 23 települést magába foglaló mintaterületen a megújuló energiaforrások és a klímaváltozás területén célzott alapkutatások elvégzése a Kasseli Egyetem (Németország) közreműködésével, a kutatásra épülő térségi térinformatikai adatbázis létrehozása és fejlesztése, valamint a hozzá kapcsolódó energiahatékony gazdasági növekedést szolgáló tevékenységek kidolgozása egy fenntartható modellrégió kialakítása céljából. A projekt központi elemét jelenti, hogy az eredményeket nem egymástól elkülönítve, hanem egy térinformatikai rendszerbe szervezve történik az adattárolás és feldolgozás, melynek célja egy egységes alapra épülő digitális adatbázis létrehozása a különböző térképi állományok és terepi adatfelvételezés integrációjával. Ezek közül a tanulmány főként a kataszteri és a topográfiai digitális térképi alapok létrehozásának feladatait, problémáit mutatja be, valamint a lehetséges megoldásokat tekinti át, de érinti további adatbázisok feldolgozásának kérdéseit is. Az adatbázis építése az ESRI cég ArcGIS 10.1 térinformatikai szoftverének használatával történik. A választás a sokrétű felhasználhatósága (lényegében a térinformatikai adatfeldolgozás teljes folyamata megvalósítható alkalmazásával) és az Európai Unióban betöltött kvázi hivatalos térinformatikai szoftver státusa miatt esett a programra.

A bűnözés területi eloszlásának vizsgálata térinformatikai környezetben Piskóti-Kovács Zsuzsa Eszterházy Károly Főiskola A tanulmány az Észak-magyarországi régió bűnözési helyzetének bemutatására és a bűnözési adatok területi sajátosságainak feltárására fókuszál. Az elemzéseket ArcMap 10.2-es térinformatikai környezetben végzem, melyben a települések az azok közigazgatási határait lefedő polygonokkal kerülnek reprezentálásra. Ezekhez kerül hozzárendelésre a bűnözés két mutatószáma: a 100 000 lakosra jutó ismertté vált bűncselekmények és bűnelkövetők száma. A vizsgálatok során különböző területi statisztikai módszereket alkalmazok, melyek alkalmasak a bűnözés eloszlásának és mintázatának elemzésére, valamint a bűnözési forró és 78

hideg pontok felderítésére. A bűnözés mintázatának vizsgálatára a területi autokorrelációMoran I-féle mérőszámát alkalmazom, míg a bűnözési forró és hideg pontok felderítésére a Getis-OrdGi* statisztikát. Ezek segítségével számszerű információt kaphatunk a bűnözés területi eloszlásának jellemzőiről. Feltételezésem szerint a bűncselekmények és bűnelkövetők területi eloszlása nem véletlenszerű, és a vizsgálatok segítségévelvalószínűleg el lehet különíteni olyan területeket, melyek a szomszédjaikhoz képest kirívóan magas, avagy alacsony bűnözési rátákkal rendelkeznek. Végezetül különböző társadalmi-gazdasági változókat is bevonok a vizsgálatba, hogy feltárjam milyen tényezők húzódhatnak meg a kialakult területi mintázat mögött.

Árvízi logisztikai modell fejlesztése a Bódva vízgyűjtőjén Vágó János Miskolci Egyetem Az elmúlt évek árvizei jelentős problémát okoztak a Sajó, a Hernád és a Bódva folyók vízgyűjtőin. A levonuló árhullámok által elöntésre kerülő területek előre történő meghatározásával jelentősen csökkenthető az árvizek okozta emberi és anyagi károk mértéke, optimalizálhatóvá és tervezhetővé válik a megelőzés, védekezés és a mentés folyamata. A Miskolci Egyetem vezetésével 2012-2014-ben, magyar-szlovák határ menti együttműködés keretében került megvalósításra a FLOODLOG „Flood modeling and logistic model development for flood crisis management” című pályázat. A kutatás vizsgálati területe a Bódva vízgyűjtő teljes, Kassa megyére és Borsod-Abaúj-Zemplén megyére eső területe volt. A pályázat legfőbb célkitűzése egy olyan eszközrendszer kialakítása volt, amely alkalmazásával egy potenciális árvíz miatt bekövetkező gátszakadás esetében térben és időben lehatárolhatók a potenciálisan elöntés alá kerülő területek, az árvízi védekezés logisztikai folyamatai optimalizálhatók, jelentősen segítve ezzel az illetékes, védekezésben részt vevő szervezetek döntéshozatali munkáját. E fő célok mellett az árvizek környezeti és egészségügyi hatásainak vizsgálatára, valamint egy olyan egységes, többcélú, harmonizált térinformatikai adatbázis összeállítására is sor került, ami a tartalmazza az elöntési és logisztikai modellek futtatásához szükséges valamennyi, a védekezés szempontjából kulcsfontosságú objektumot és infrastrukturális elemet. A pályázat magyar partnerei a Dr. Cholnoky Környezetgazdálkodási, Dokumentációs és Kutatási Központ Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság voltak, a szlovák félt a Kassai Műszaki Egyetem (Technická Univerzita v Košiciach, TUKE) és a Kassai Nemzetvédelmi Egyetem (Vysoká škola bezpečnostného manažérstva v Košiciach, VSBM) képviselte. A munka első lépése az árvizek kialakulásának és területi kiterjedésének modellezését lehetővé tevő, egységes, harmonizált térinformatikai adatbázis létrehozása volt. Ez az adatbázis többcélú, nem csak az árvízi modellezés céljait szolgálja, hanem bármilyen közös, kétoldalú területfejlesztési, környezeti modellezési célú munkának is alapja lehet. A projekt következő lépésében elkészítésre került az árvizek kiterjedési (elöntési) modellje, amely segítségével percre pontosan megbecsülhető a gátszakadások után a kiömlött víztömeg terjedési iránya és sebessége, a vízmélység, víztömeg, valamint a víz által érintett elöntés alá kerülő területeken található infrastruktúra. A logisztikai modell az elöntési modell eredményeit bemeneti adatként felhasználva képes meghatározni a menteni kívánt objektumokat, az érintett lakosság számát és összetételét. Fontos gyakorlatban is használható alkalmazás, hiszen képes a védekezéshez és a mentéshez felhasználható infrastruktúra (útvonalak, épületek stb.) felmérésére és a mentési útvonalak tervezésére is. 79

A munka során folyamatos együttműködés és egyeztetés zajlott a Katasztrófavédelem szakembereivel annak érdekében, hogy az igényeiknek minél jobban megfelelő alkalmazások készülhessenek. A végleges modellek a sikeres tesztbemutatót követően a Borsod-AbaújZemplén Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságon telepítésre kerültek, térinformatikus munkatársuk azok alkalmazását megismerte és használni tudja. Az eredmények a pályázat honlapjáról letölthető formában is elérhetők: http://www.uni-miskolc.hu/~floodlog/index.html

27 KÖZLEKEDÉSFÖLDRAJZ SZEKCIÓ

A motorizációs szint változásának hatásai Romániában Máthé Csongor Babes-Bolyai Tudományegyetem Kulcsszavak: motorizációs index, közúti infrastruktúra, roncsautó program, baleseti statisztika Romániában az utóbbi tíz évben a gépjárműpark jelentősen megnövekedett, ennek ellenére a motorizációs index még mindig messze alulmarad a nyugat-európai országok átlagértékeihez képest. A gazdasági válság hatására a növekedés üteme átmenetileg lelassult, azonban minden jel arra utal, hogy a motorizációs index a közeljövőben látványosan nőni fog. A gépjárműpark bővülését a tömegesen külföldről importált használtautók valamint a sikeres „roncsautó program” váltotta ki. Megyék szintjén (NUTS III) a lakosság gépjármű ellátottságát tekintve lényeges diszparitás azonosítható, a gazdaságilag fejlettebb közigazgatási egységek magasabb értékeket regisztrálnak. A közúti közlekedési hálózat jelenlegi kiépítettségi szintje – gyorsforgalmi úthálózat alulfejlettsége - mellett nem képes a forgalmi igényekoptimális kiszolgálására. Az egyensúlyi helyzet felborulását jelzi a közúti balesetek számának növekedése is, mely lényegesen eltérő tendenciát mutat az EU átlagértékeihez képest. Következtetésképp megállapítható, hogy a közúti infrastruktúra fejlesztése nem csak gazdaságösztönző hatása miatt kellene prioritás legyen Románia számára, hanem a közúti közlekedésbiztonság javítása valamint a forgalmi fluxusok gördülékeny levezetése végett is.

Természeti adottságok miatti különleges vasútépítések Majdán János Eötvös József Főiskola A magyarországi vasútépítések során a kivitelezők komoly természeti akadályokkal találkoztak, melyek leküzdése során számos műszaki újdonság született. A folyók és vizek esetében a szegedi és szolnoki Tisza-híd, a dunai nagyhidak megépítésének programja és az eszéki híd megvalósítása emelt be új elemeket a kivitelezésbe. A hegyekbe vezetett vaspályáknál a Karakó völgyhídja, a lupkovi és a Cuha völgyében működő alagút és a Fiume városa alatt megépített földalatti vasút kerül részletesebb bemutatásra.

80

A közlekedésföldrajzi tényezők településfejlesztő hatásainak érvényesülése Szob példáján (Történeti vázlat mai tanulságokkal) Tiner Tibor MTA CSFK FTI Az előadás egy Duna menti kisváros, Szob példáján mutatja be, hogy az egyes közlekedésföldrajzi tényezőknek a különböző történeti korszakokban milyen szerepe volt a település fejlődésében. A dunai hajózás, a vasútépítések, majd a közúthálózat fejlesztése egyaránt meghatározó módon befolyásolta a kedvező közlekedésföldrajzi helyzetű település demográfiai, gazdasági, foglalkoztatási szerkezetének időben alakulását, amelyben prosperáló és hanyatló időszakok váltották egymást. A 19. század 60-as éveitől 1920-ig tartó országos, régió szintű, valamint helyiközlekedésfejlesztési célú beruházások, vonalas infrastruktúrafejlesztésekegymásra épülve segítették elő Szob töretlen gazdasági növekedését. A trianoni határok meghúzása, az 1930 körüli gazdasági világválság, a második világháború,a szocialista iparfejlesztés évtizedei, majd a Bős-Nagymarosi vízlépcső tervezett megépítése körüli bizonytalanság egyaránt negatívan érintette a települést, háttébe szorítva a közlekedésfejlesztés ügyét. Csak az 1989 utáni rendszerváltás, majd Magyaroszág EUtagsága, végül a schengeni övezehez való csatlakozás hozott jelentős fordulatot e téren.

28 POSZTER SZEKCIÓ

Kulcs–Rácalmás dunai magaspartjának mérnökgeomorfológiája és a partfalvédelem Balogh János, Viczián István, Kis Éva, Prácser Ernő, Prodán Tímea, Szeberényi József, Varga György Kulcs és Rácalmás települések a Mezőföld peremén az Adonyi-öblözettől délre a Duna mentén sajátos paleogeomorfológiai fejlődésmenet eredményeként kialakult nagy partrogyások földtömegeire épültek. A felszínmozgásos törmeléklejtőkön a mozgások és kapcsolódó geomorfológiai kutatások valamint az épületkárok nyomon követései 1964 decemberében kezdődtek. Az 1964-66-os és 1977. évi felszínmozgásokat követően a Központi Földtani Hivatal megbízásából a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet és később a Budapesti Műszaki Egyetem széleskörű vizsgálatokat készített a Rácalmás–Kulcs löszös partfalszakaszairól és környezetükről. A sajátos település szerkezet, a nem megfelelő infrastrukturális háttér mellett bekövetkezett gyors településfejlődés, az antropogén hatások régóta fokozták az évek óta ismétlődő földtömegmozgásokat. A településeken 1994 előtt a kiszámíthatatlan felszínmozgások miatt hosszú ideig építési tilalom volt, amelyeket az ezredforduló környékén feloldottak. A széleskörű földtani adatbázisok figyelembe vételével készült mérnökgeomorfológiai és domborzatminősítő térképek értékelése számos vízföldtani és felszínalaktani a kérdésre adott magyarázatot pl. a felszínalatti és felszíni vízmozgások, valamint a fosszilis csuszamlás halmazok helyének és szakadási frontjaik meghatározása.

81

A felszínmozgások ok-okozati eseményeihez kapcsolódó tematikus mérnökgeomorfológiai kutatások a 2005-ös Rácalmási épületkárok és a Kulcson 2011. januárban bekövetkezett nagykiterjedésű felszínmozgások után új irányt kaptak. A településeken EU-projekttámogatással megkezdődtek a csuszamlásokkal veszélyeztetett dunai partfalszakaszok védelmi munkái. A felszínstabilizációs munkákhoz kapcsolódóan pedig új mérnökgeomorfológiai kutatások indultak, amelyekhez geofizikai mérések is kapcsolódnak. A kutatások célja, hogy vizsgálja a komplex geotechnikai módszerekkel és kivitelezéssel készült partfal-rehabilitációk hatékonyságát az egyedi paleogeomorfológiai adottságokkal rendelkező magasparti felszínen.

Műholdas adatokat fogadó munkaállomás kialakítása és alkalmazása regionális környezeti problémák monitorozásában Tobak Zalán, van LeeuwenBoudewijn, Ladányi Zsuzsanna, Blanka Viktória Szegedi Tudományegyetem Az aszály kérdéskörének vizsgálatához kapcsolódóan, magyar-szerb együttműködés keretében (WAHASTRAT projekt) kezdődött el a SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékén egy műholdas adatokat fogadó rendszer kiépítése. Az európai meteorológiai műholdakat üzemeltető EUMETSAT által alkalmazott EUMETCast rendszeren keresztül nemcsak nyers műholdadatokhoz férhetünk hozzá közel valós időben, de különböző szintű feldolgozott termékek is a szolgáltatáscsomag részét képezik. Az EUMETSAT geostacionárius pályán keringő, második generációs METEOSAT-10 műholdjának SEVIRI szenzora 15 percenként szolgáltat 3, illetve 1 km-es térbeli felbontású, látható és hőtartományú infravörös felvételeket. A szintén elérhető, poláris pályán keringő METOP az amerikai NOAA, illetve a TERRA és AQUA műholdak – többek között AVHRR és MODISszenzoraikkal – nagyobb időközönként, jobb térbeli felbontású adatokat szolgáltatnak. A nyers (Level 1) adatok mellett fontos kiemelni a feldolgozott SAF (SatelliteApplicationFacility) termékeket, melyek különböző földrajzi alkalmazások közvetlen bementi adatrétegeit képezhetik (pl. felszínhőmérséklet, légköri nyomás és nedvességtartalom, növényborítottság, stb.). Az adatfolyamok továbbítása geostancionárius kommunikációs műholdakon keresztül, Digital Video Broadcast (DVB) technológiával történik. A felhasználók részéről ehhez elegendő egy kereskedelmi forgalomban is elérhető off-set parabola antenna, Ku-sávos digitális LNB-vel, illetve egy számítógépbe telepíthető DVB-S tuner.A adatok dekódolásához hardverkulcs és megfelelő kliens szoftver szükséges, mely a nyers adatokat különböző GIS formátumokba konvertálja. A fenti távérzékelt adatok nagy területre homogén információkat szolgáltatnak, így hatékonyan alkalmazhatók regionális léptékű térbeli összehasonlító vizsgálatokban. Térben és időben gyorsan változó környezeti paraméterekről nyújt részletes információkat, így lehetővé teszi környezeti folyamatok monitorozását. A gyakori – nagy időfelbontású – képkészítés mind gyorsan változó, havária jellegű események, mind időben elhúzódó természeti folyamatok hosszú távú monitoringját is megalapozhatja. A vázolt térinformatikai rendszer aszály indikátorok segítségével célozza meg egy regionális előrejelző és riasztási rendszer kialakítását.

82

A borturizmus lehetőségei a Duna Borrégióban Faggyas Szabolcs Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság A Duna-Tisza közének táji adottságai mind klimatikus, mind talajtani szempontból kiváló adottságokkal bírnak a szőlőtermesztésre, bortermelésre. A Duna Borrégiót alkotó három borvidék közül a Csongrádi valamint a hazánk legnagyobb borvidékének számító Kunsági borvidéken homokos alapkőzettel találkozunk, míg a HajósBajai borvidékre a löszös talajos a jellemzőek. A turisztikai attrakciókat a borvidéki településeken kevésbé segítik elő az elszórtan elhelyezkedő borházak, pincék, borászati létesítmények. Az időszakosan a borvidéki településeken rendezett szüreti fesztiválok, borfesztiválok elsősorban a helyi lakosság számára szerveződnek, kivételt ez alól az ország második legnagyobb borfesztiváljának tartott Szegedi Borfesztivál jelenti. A koncentráltan elhelyezkedő pincék, présházak, borházak pincesorokat, de akár egész pincefalvakat alkotnak, melyek legismertebb és legjelentősebb példája a mintegy 1300 pincét számláló Hajósi Pincefalu, amely méltán tekinthető az ország egyik legszebb pincefalujának, míg a hozzá hasonló stílusú szintén sváb gyökerekkel rendelkező Nemesnádudvar és Császártöltés településeken szép pincesorokat találhatunk. A Duna-Tisza közén hasonló, építészeti szempontból is jelentős pincefalu található Monoron és kisebb mértékben Solton. Az igazán jelentős tömegeket megmozgató turisztikai vonzerőt ezek a pincefalvak jelentik, ahol több rendezvényen már az ország egyéb tájegységeiből is érkeznek szép számmal látogatók. A hajósi Vintegro Pinceszövetség fiatal borászai minden évben olyan, már hagyományosnak tekinthető rendezvényekkel csábítják a településre a látogatókat, mint a Tavaszi Pincenyitogató, az Adventi Nyitott Pince Napok, vagy a Fröccsözön. Ezek a rendezvények jól kiegészítik a 2014-ben már 34. alkalommal megrendezésre kerülő Orbán-napi Borünnepet. A Monori Pincefaluban minden évben megrendezésre kerül a Borvidékek Hétvégéje, illetve a rendezvényhez kapcsolódóan 2014-ben a Monori Bortárs Filmfesztivál is megrendezésre kerül. Ezek a rendezvények jelentősen hozzájárulnak a térség turisztikai attrakciójához, melynek során a helyi fajták bemutatása, megismertetése segít elfeledett fajták (pl.:kövidinka) feltámasztásában, vagy az izsáki arany sárfehér, mint eredetvédett fajta népszerűsítésében. A fiatal borászok lelkesedésén túl nagy előrelépést jelenthetnek az uniós támogatások is, mely a borászati fejlesztések mellett a turisztikai attrakciók, szálláshelyek kialakítása, fejlesztése tekintetében is jelentős forrást biztosítanak.

Halmok az évszázadok sodrában – Halmok, földvárak természetközeli állapotba való visszaállítása a Duna-Tisza közén 1

Balázs Réka1 - Kustár Rozália2 Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 2 Viski Károly Múzeum

Hazánkban a halmok megőrzésének fontosságára a honismereti kutatók, régészek, természetvédők már a XIX. század végétől igyekeztek határozottan felhívni a figyelmet. A természetvédelmi törvény hatálybalépése óta ex lege – azaz törvény erejénél fogva védett – országos jelentőségű védett természeti területnek minősül valamennyi kunhalom és földvár. A kulturális örökség védelméről szóló törvény alapján általános védelem alatt állnak. A törvény 83

általánosan foglalkozik a régészeti lelőhelyek védelmével, és nem emeli ki külön a halmok, földvárak csoportját. A kiemelkedő történeti és kulturális jelentőségűek külön jogszabály alapján védett- vagy fokozottan védett régészeti lelőhelyekké is nyilváníthatóak (pl. Kovácshalom, Fajsz). Amikor halmokat kezdtük el számba venni ezen a vidéken, változatosságuk a legszembetűnőbb: Olyan szeletei ezek a tájnak, melyek hol markánsan kiemelkedő pontjai, hol az értő szemnek is alig észrevehetők, de az emberi történelemnek és a táj fejlődésének egyaránt sok titkát őrzik. Az egykor itt élt népek máig fennmaradt, markáns, tájformáló mementóit, a halmokat és földvárakat egykori környezetük megismerésével lehet csak igazán megszólaltatni. Jogi védelmük megvalósult, további pusztulásuk megakadályozása érdekében elkerülhetetlen további, gyakorlati lépéseket tenni. Mindenki, aki részt vesz a halmok titkait feltáró vizsgálódásokban, óvja is őket. A közös örökségünk védelme mindannyiunk ügye! A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság – további gyakorlati természetvédelmi intézkedések megvalósítása érdekében – az Új Széchenyi Terv Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretén belül „Élőhelyvédelem, és -helyreállítás, élettelen természeti értékek védelme, vonalas létesítmények természetkárosító hatásának mérséklése” keretében pályázatot nyújtott be és nyert a „Halmok az évszázadok sodrában – Halmok, földvárak természetközeli állapotba való visszaállítása a Duna-Tisza közén” címmel. A projekt négy projektterületet (Tiszaalpári Földvár, Érsekhalmi Földvár, Vaskúti Halmok és dunatetétleni Csárda-halom) ölel fel, mely során cél a kunhalmokat, földvárakat ért bolygatások és roncsolások károsító – így az illegális anyagnyerés, hulladéklerakás, ill. a mezőgazdasági művelés következtében fellépő erózió visszagyepesítéssel történő megakadályozása – nyomainak megszüntetését szolgáló rekonstrukciók, az érintett területeken agresszívan terjedő tájidegen fa- és cserjeirtás, az eredeti vegetációregenerálódását segítő folyamatok (visszagyepesítés), az érintett földvárak esetében – a térség egyediségét nyújtó és a földvárak alapját képező – löszfalak állékonyságát megvalósító műszaki létesítmények kivitelezésének megvalósítása. A projekt célja, hogy a projekt keretében rekonstruált és védelem alá került halmok, földvárak a nyilvánosság számára is elérhetőek legyenek, megőrződjenek és minél szélesebb körben ismertek legyenek azok a védett és ritka fajokat is tartalmazó „élő”- és emlékhelyek, amelyek az ember tevékenységének köszönhetően alakultak ki, s őrzik a múlt emlékeit, közös örökségünket.

Talpalatnyi kő – Elveszett emlékeink nyomában A DARÁZSKŐ

Kustár Rozália1 - Balázs Réka2 - Sümegi Pál3 - Szarka József4 1 Viski Károly Múzeum 2 Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság 3 Szegedi Tudományegyetem 4 Móra Ferenc Múzeum Sokan hiszik, hogy az Alföldön építőanyagként évezredekig csak az agyagos vályog és az ebből készíthető tégla állt rendelkezésre, pedig errefelé is akad „kő”. A Duna-Tisza közén ugyanis foltokban bányászható és építkezésre alkalmas réti mészkövet lehet találni. A vasoxidtól barnás fehér kőzetet a Homokhátság népe „darázskőnek” nevezi, amit a darázsfészekre emlékeztető lyukacsos szerkezetéről kapott, de a népi emlékezetben szép és kifejező sárkő, gyepkő, mocsárkő, varangykő és cupák elnevezésekkel is illették. A darázskő az Alföld ma már szinte teljesen elfeledett geológiai képződménye, mely tartóssága miatt nem 84

vetekedhetett a hegyvidéki kőzetekkel, de helybeli bányászata, így olcsósága miatt a térségben építőanyagként használták az Árpád-kortól folyamatosan egészen a ‟70-es évekig. A modern építőanyagok alkalmazása, hajdani épültek lebontása és gondozatlansága következtében ma már szinte alig-alig ismerhetjük. Feltárása, megismertetése és megőrzése érdekében tett kutatások, gyakorlati intézkedések szükségszerűek, hiányukban múltunk, kulturális és természeti örökségünk szeletei vesznek el! A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság vezetésével az „Elfelejtett kulturális és természeti örökségünk felfedezése a magyar-szerb határ menti régióban” elnevezésű MagyarországSzerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében kutatói csapat alakult a szerb-magyar határ menti régió közös természeti, történelmi és kulturális örökségének megőrzése érdekében. A projekt célja a réti mészkő, mint a szerb-magyar határ menti régió közös természeti, történelmi és kulturális örökségének megőrzése tudományos igényű megalapozó kutatáson, turisztikai tematikus útvonal kijelölésén és népszerűsítő programok megvalósításán (így többek között a Varangykő túraútvonal kijelölésén, a Csólyospálosi Földtani Feltárás Természetvédelmi Terület felújításán) keresztül. A projekt keretében indított kutatás a darázskő egykori előfordulására, bányászatára és felhasználására vonatkozó régészeti, történeti, műemlékvédelmi, néprajzi és természettudományos kutatások eredményeként napjainkig rendelkezésre álló adatok összegyűjtésére, adatbázisba rendezésére és azok hozzáférésének biztosítására, továbbá az összegyűjtött adatok terepi hitelesítésére irányult. A kutatási program kiemelt célja volt a réti mészkővel kapcsolatos régészeti, történeti, műemlékvédelmi, néprajzi, geológiai és természettudományos adatok gyűjtése és egységes szempontok szerint adatbázisba rendezése. A gyűjtött adatbázis több tudományág eredményeinek integrálásával valósult meg és közel 2300 adatot tartalmaz. Az adatgyűjtést terepi hitelesítés és fotódokumentálás egészítette ki. Összesen négy megye és a Szerb Köztársaság területéről – közel 160 települést érintve – az adatbázisban egyenlő arányban találunk középkori és újkori adatokat, miközben a népi építészet és városépítészet számos esetben csak település szintjén, egy-egy egységként szerepel. A napjainkig összeállított adatbázis megfelelő alapot biztosíthat további kutatások tervezéséhez, hasznosításához és további, komplex természeti-geológiai-kulturális örökségvédelmi értékeink megőrzéséhez.

A Keleti-Kárpátok fiatal vulkáni és a hazai erubáz talajok agyagásványos összetételének összehasonlítása Madarász Balázs - Németh Tibor - Fazakas Csaba - Jakab Gergely - Szalai Zoltán MTA CSFK FTI A Kárpát-medence földtörténetében igen jelentős szerepet töltött be a vulkanizmus. A vulkánosság az ív Ny-i felében kezdődött 16,5 millió éve és K felé vándorolt. Legfiatalabb tagja a Csomád, ahol csupán néhány tízezer éve ért véget a vulkanizmus. Munkánkban a Keleti-Kárpátok 3 legfiatalabb vulkáni tagjának, a Görgényi-havasok (Mezőhavas), Hargita és Csomád, valamint négy (jóval idősebb, 16–9 millió éves) magyarországi mintaterület, összesen 8 erubáz szelvény talajtani és XRD vizsgálatát végeztük el. A vizsgált szelvényekben erősen tükröződik a talajképző kőzet összetétele, amit a talajban található kevésbé stabil színes szilikátásványok jelenléte bizonyít. A hargitai mintákban az amorf anyag jelenléte is jelentős. A másodlagos ásványok közös vonása, hogy rosszul kristályosodottak, pedogén fejlődésük korai szakaszában vannak. A cristobalit az (andezites) minták jellegzetes fázisa.Jelen tanulmányban arra keressük a választ, hogy az azonos talajképző kőzeten, de jelentősen különböző klimatikus feltételek mellett, milyen szerepe van 85

a kornak az agyagosodás és agyagásványtani átalakulás szempontjából, s ez alapján milyen rendszertani azonosságok és különbségek emelhető ki a hazai, a román és a WRB osztályozása alapján.

Magyarország defláció veszélyeztetettségi térképe

Négyesi Gábor1 - Pásztor László2 - Laborczi Annamária2 - Lóki József1 1 Debreceni Egyetem 2 MTA ATK TAKI A Debreceni Egyetem szélcsatornában végzett erodálhatósági méréseinek, az MTA ATK TAKI új, országos talajtérképeinek és a CORINE felszínborítási adatbázis integrálásával országos defláció veszélyeztetettségi térképet szerkesztettünk. Az erodálhatósági mérések (kritikus indítósebesség, időegység alatt bekövetkező talajveszteség) átlageredményeit térbelileg a digitálisan előállított talaj textúra térkép segítségével kiterjesztve regionalizálhatóvá, illetve becsülhető vált az ország talajtakarójának potenciális erodálhatósága. Elsőként azt vizsgáltuk, hogy ha az ország területén nem védené növénytakaró a felszínt, akkor a munkaképes szelek mennyire veszélyeztetnék a különböző talajadottságú területeket. A következő lépésben a talajtani és a területhasználati adottságokat együtt vettük figyelembe. Ez azt jelenti, hogy a talajtani térkép fedvényéből kivontuk azokat a területhasználati egységeket, amelyek fedettségük miatt nem jelentenek a szélerózió számára kiindulási felületet. Ilyenek például a beépített területek (települések, ipari területek, utak, vasutak és kiegészítőik, szórt jellegű települések), egyéb antropogén létesítmények (halastavak, hulladéklerakó telepek) illetve bizonyos zárt természetes növénytakarójú felszínek (erdők, legelők, stb.). Végeredményben a szántókat és a degradált gyepeket minősítettük a hozzájuk tartozó talajtani adottságok alapján. Poszterünk az egyes forgatókönyvek szerinti, országos, defláció veszélyeztetettségi térképeket mutatja be. Kulcsszavak: defláció, digitális talajtérképezés, erodálhatósági mérés, felszínborítás, potenciális erodálható

Magyarország erózió-veszélyeztetettségi térképe a PESERA és az USLE modellek eredményeinek integrálásával

Pásztor László1 - Takács Katalin1 - Waltner István2 - Belényesi Márta2 - Centeri Csaba2 1 MTA ATK TAKI 2 Szent István Egyetem Az eróziós modellezés olyan eszköz, amelynek segítségével információt nyújthatunk a talajpusztuláson keresztül a humuszanyagok mennyiségének, és az ebből következő talajfunkciók csökkenésére vonatkozóan. Az eróziós modellezés lokális szinten is segíti a számításokat, de egyre nagyobb az igény a nagyobb kiterjedésű vizsgálatokra, többek közt a klímaváltozással kapcsolatos kutatások során, hiszen ezek eredményeinek ismerete jelentősen pontosíthatja a szén-körforgással kapcsolatos előrejelzéseket. Az elmúlt több mint egy évtized során két, számítógépes modelleken alapuló, országos léptékű vizsgálat készült a hazai eróziós viszonyokról. 86

Az USLE jól ismert egyenlete széles körben használt, térinformatikai felhasználása is terjed. A hat bemeneti paraméter közül öt térképi alapú adatokkal jól reprezentálható országos szinten is viszonylag jó térbeli felbontással. A térinformatikailag nehezen kezelhető P tényező a modellezés eredményeinek értelmezésére van hatással. A PESERA folyamat-alapú modell, európai szintű és regionális alkalmazásra fejlesztették ki. A maximális 128 bemeneti réteg négy fő adattípusra osztható: klimatikus tényezők; felszínborítás, növények és vetési idő; talajadatok; domborzat. Mindkét modell t/ha/év-ben fejezi ki a becsült erózió mértékét. Az új futtatásoknál minden tényező esetén törekedtünk a korábban használt tematikus rétegek megújítására frissebb, megbízhatóbb, nagyobb térbeli felbontású adatok használatával. A talaj szerepét leíró tényezők alaprétegei a DOSoReMI.hu projekt keretében szerkesztett, legújabb, országos, digitális talajtérképeken alapulnak. Célunk egy, a két modell eredményeit egyaránt felhasználó, az ország egész területére kiterjedő eróziós térkép létrehozása volt. Az egyes modellek által szolgáltatott eredményeket összevetettük, azok becsült pontossága és térbeli megbízhatósága alapján. Elemeztük és értelmeztük az azonosságokat és eltéréseket. A két modell által szolgáltatott eredmény térképet ezen értékelésre alapozva megfelelő módon illesztettük. Poszterünk az egyes modellek által szolgáltatott eredményeket, azok összehasonlító elemzését, illetve a harmonizált eredő térképet mutatja be. Kulcsszavak: digitális térképezés, modellezés, víz erózió

Model of Migration and Integration of Immigrants Judit Molnár University of Miskolc The aim of this poster, “Model of Migration and Integration of Immigrants”1, is to introduce a complex model of migration and integration of immigrants. International migration is inevitable; it has effects on all, the receiving and sending countries, their societies, economies, and many segments of life. In this poster we tried to investigate not only different factors of the immigration but also summarise all the elements which affect the process of immigrants' adaptation based on literature reviews and our previous research about immigration. It presents a model which comprises these factors and represents how they influence the émigrés' integration process.

A talaj szerkezetességének szerepe az erózióval szemben Szabó Judit1 - Jakab Gergely2 - Szabó Boglárka3 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem 2 MTA CSFK FTI 3 Szent István Egyetem

A talajok szerkezetességének megőrzése, javítása mezőgazdasági művelés szempontjából fontos feladat. Azonban a talajok szerkezete heves csapadék hatására drasztikusan leromolhat. A csapadék, - jellemzően eső – időtartama és intenzitása valamint a talaj minősége és borítottsága, vagy éppen fedetlensége egyaránt szerepet játszik a talajdegradációs folyamatokban. A felsorolt tényezők határozzák meg továbbá a talajra kifejtett hatás mértékét is. Kutatásunk során a heves csapadék fedetlen, szerkezetes és szerkezet nélküli talajfelszínre 1

The project was supported by the European Commission. „Marie Curie International Outgoing Fellowships for Career development” Call identifier: FP7 – PEOPLE – 2007–4-1-IOF Proposal N° 219671 - SEGREGINTEGRATION and no. 109449 OTKA Projekt „The most recent trends of the Hungarian emigration”

87

gyakorolt hatására, mint a kérgesedés, és a lehordódó talaj jellemzőire koncentráltunk, és modelleztük. A vizsgálatokat labor eső-szimulátorral, 0,5m2 felületű fedetlen Ramann-féle barna erdőtalajon nagy intenzitású csapadékkal 5 és 12%-os lejtőszög mellett végeztük. Az eső hatására lehordódó talaj mennyiségének és minőségének, valamint a lehordódó talaj aggregátum és elemi szemcse eloszlásának vizsgálata egy csapadékeseményen belül folyamatosan mintázva megmutatja a lehordódó anyag jellemzőinek dinamikáját, ami a degradációs folyamatok jobb megismeréséhez vezet.

A talaj szerkezetességének szerepe az erózióval szemben 1

Szabó Judit1, Jakab Gergely2 Eötvös Loránd Tudományegyetem 2 MTA CSFK FTI

A talajok szerkezetességének megőrzése, javítása mezőgazdasági művelés szempontjából fontos feladat. Azonban a talajok szerkezete hevescsapadék hatására drasztikusan leromolhat. A csapadék,- jellemzően eső – időtartama és intenzitása valamint a talaj minősége és borítottsága, vagy éppen fedetlensége egyaránt szerepet játszik a talajdegradációs folyamatokban. A felsorolt tényezők határozzák meg továbbá a talajra kifejtett hatás mértékét is. Kutatásunk során heves csapadék fedetlen, szerkezetes és szerkezet nélküli talajfelszínre gyakorolt hatására, mint a kérgesedés, és a lehordódó talaj jellemzőire koncentráltunk, és modelleztük a különbségeit labor körülmények között.A vizsgálatokat labor esőszimulátorral, 0,5m2 felületű fedetlen Ramann-féle barna erdőtalajon nagy intenzitású csapadékkal 5 és 12%-os lejtőszög mellett végeztük. Az eső hatására lehordódó talaj mennyiségének és minőségének, valamint a lehordódó talaj aggregátum és elemi szemcse eloszlásának vizsgálata egy csapadékeseményen belül folyamatosan mintázva megmutatja a lehordódó anyag jellemzőinek dinamikáját, ami a degradációs folyamatok jobb megismeréséhez vezet.

A földrajz középszintű írásbel érettségi tartalmi és szerkezeti vizsgálata 2005-2013 Hamar László – Ütőné dr. Visi Judit Eszterházy Károly Főiskola A posztera 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi s azon belül is a földrajz középszintű írásbeli érettségi tartalmi és szerkezeti felépítésének vizsgálata során szertett tapasztalatokat mutatja be. Földrajz egy olyan multidiszciplináris tárgy melyet csak azok művelhetnek sikeresen, akik nyitottak a társadalmi-gazdasági, természeti-környezeti változásokra, illetve az azokban megfigyelhető összefüggésekre. Így időről időre szükség van a földrajzoktatás modernizálásra és fejlesztésére. Tartalmi modernizálásra azért volt szükség, hogy az érettségi vizsga megfeleljen a megújuló földrajzoktatásnak. Az új vizsgán aktuális adatokat bemutató grafikonok, táblázatok, ábrák jelentek meg. A tanulmányból kiderül, hogy az új vizsgán számos feladat foglalkozik általános társadalomföldrajzi témákkal, az aktuális napi gazdasági folyamatokkal. Meghatározható az is, hogy mely, témakörök azok, amelyek keveset vagy egyáltalán nem szerepelnek az érettségi feladatlapokban. A vizsga szerkezeti átalakulásának fő vonása, hogy 2005-től írásbeli része is van a földrajz érettséginek. Az írásbeli feladatok közt megjelentek új, az ismeretek alkalmazást igénylő 88

feladattípusok. Nagy hangsúlyt kaptak a gyakorlati alkalmazást igénylő kérdéssorok. Számítási feladatok, adatsor, diagram, kép és szövegelemzési mérőfeladatok. A vizsgálat a 2005-2013-as időszak középszintű feladatsorainak tartalmi és feladattipológiai elemzését végezte el. A poszter a vizsgálat eredményeit mutatja be, és megfogalmazza a későbbi vizsgafejlesztések szempontjából hasznosítható javaslatokat is.

Folyamatos, műhold alapú talajnedvesség monitoring Van Leeuwen Boudewijn - Tobak Zalán - Széchényi Ákos Szegedi Tudományegyetem A klímamodellek a Kárpát-medencére egyszerre jeleznek növekvő átlaghőmérsékleteket és csökkenő nyári csapadékmennyiséget, ami a régiót a jövőben az aszályok által veszélyeztetettebbé teszi. A talaj nedvességtartalmának csökkenése az aszály egyik fontos indikátora, ezért is nagy jelentőségű egy olyan módszer kidolgozása, ami regionális léptékben lehetővé teszi e paraméter dinamikus modellezését. Jelen kutatás a műholdas alapú talajnedvesség becslést in situ terepi mérésekkel kombinálja. A MODIS műholdfelvételek látható és közeli infravörös sávjait felhasználva normalizált vegetációs index (NDVI) térképet készítettünk a mintaterületről, majd azt 10 kategóriába újraosztályoztuk. Ezekre a területekre ugyanazon időpontban készült MODIS felvétel hőtartományú infravörös csatornája alapján számított felszínhőmérséklet (LST – LandSurfaceTemperature) is rendelkezésünkre állt. Ezzel minden egyes osztályra hőmérsékleti statisztikát kaptunk, majd felszínhőmérséklet és a talajnedvesség értékek között lineáris kapcsolatot definiáltunk, feltételezve, hogy adott növényzeti osztály esetében a felszín hőmérséklete elsősorban a talaj nedvességtartalmától függ. Ennek eredményeképpen megkaptuk az adott időpontra vonatkozó talajnedvesség indexet (SMI – SoilMoisture Index). A WAHASTRAT EU-IPA projekt keretében a Dél-Alföldön és Vajdaságban 16 mérőállomásból álló hálózatot hoztunk létre. A mérőállomások talajnedvesség méréseit felhasználva regresszió analízissel kalibráltuk a műholdadatokból számított SMI értékeket. Az SMI értékek folyamatos számításából a talajnedvesség változására vonatkozó trendek rajzolhatók ki, melyek segítségünkre lehetnek a jövőbeli aszályos periódusok előrejelzésében.

Természeti és emberi tényezők szerepe a Sajó 2010-es árvizének levonulásában Viczián István – Balogh János – Kis Éva – Szeberényi József – Varga György MTA CSFK FTI 2010 júniusában az extrém időjárási események következtében egy szokatlanul nagy árvíz jelentkezett a Sajón és mellékvizein. Felsőzsolcán az ár- és belvíz következtében összesen 173 lakóingatlan dőlt össze vagy sérült meg helyreállíthatatlanul, június 6-án és 7-én közel 25 hektár, település 80 %-a állt víz alatt, víz alá Miskolc keleti határában épült bevásárló övezet egy része is. Az árvíz alapvetően a példátlan csapadékmennyiség eredményeként jött létre, de a károk kialakulásához az is hozzájárult, hogy az építkezéseknél nem kellő elővigyázatossággal vették figyelembe a vízrajzi és domborzati viszonyokat. Poszterünkön az árvízi esemény tanulságait értékeljük, bemutatjuk kialakulásának természeti és emberi okait. A Sajó-völgy részletes geomorfológia kutatása és térképezése alapján rámutatunk az elöntött településrészek szerencsétlen helykiválasztására és az árvízi levonulását gátló tényezőkre. 89

A Sajó, a Bódva és mellékvízfolyásaik egyesült ártere Miskolc és Felsőzsolca között az árvízvédelmi gátak közé szorítva tölcsérszerűen összeszűkül, ami a víz folyásának lelassulását és a víztömeg felduzzadását eredményezi. Ezen az ártéri részen nagy területeket töltöttek fel és hatalmas áruházak és parkolók épültek. Az ártér befogadó képességét és a vizek levonulását akadályozzák az itt épült utak töltései (M30 autópálya, a 3-as főút, Sajó híd előtti úttöltés) is, melyek mind-mind az árteret szűkítették, duzzasztó hatásúak. A Felsőzsolcát ért pusztító árvizek nem a Sajó felöl, a települést nyugatról védő árvízvédelmi töltéseken átcsapva érkezett, hanem – a lakosokat is meglepő módon – északi irányból a Kis-Sajó irányából öntötte el a települést. A Kis-Sajó vizét (melyet nagyrészt a Bódva táplál) nem volt képes befogadni Felsőzsolcánál a megduzzadt Sajó, így az megtalálva régi természetes medreit elöntötte a települést. A Sajó mellett épült töltések, úttöltések, és más építmények gátolták a víz átvonulását a településen, így az annyira visszaduzzadt, hogy 50cm-rel magasabb lett a szintje a Sajó vízállásánál. A vízszint csökkentéséhez több ponton át kellett vágni a Sajó árvízvédelmi töltéseit és több úttöltést. Az árvíz rávilágít a települések ártéri terjeszkedésének és egyéb műtárgyak építésének kérdéseire és a vízrajzi, geomorfológiai kutatások alkalmazhatóságára.

Sótartalom területi modellezése LiDAR adatok alapján egy NATURA 2000es területen Gálya Bernadett1 – Bozsik Éva1 – Szőllősi Nikolett1 – Riczu Péter 1– Blaskó Lajos 1– Tamás János1 – Deák Balázs 2,3 – Hermann, Heilmeier3 – Charles, Burriel 4 1 Debreceni Egyetem 2 MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport 3 Technische Universität Bergakademie Freiberg (TUBAF) Németország 4 AGRO SUP Dijon Franciaország

A hazai szikes területeken hosszú idő óta számos kutatás központi témája a talajban lévő só felhalmozódás vertikális vizsgálata hagyományos geodéziai felméréssel, amelyet számos szerző publikált (Blaskó 2004, Mile 2001, Tóth et. al. 2001). Ezek a módszerek azonban kis pontsűrűségű mintavételt tesznek lehetővé, ami pontatlan térbeli modellezést eredményez. A sófelhalmozódási kutatások eddig kisebb hangsúlyt fektettek a horizontális változatosság vizsgálatára, azonban ez összefügg a domborzattal, valamint figyelembe kell venni a talaj tulajdonságait, vegetáció típusát és a hidrológiai viszonyokat is. A távérzékelt 3D-s LiDAR felvételezéssel kapott nagy sűrűségű pontfelhőből lehetővé válik a földfelszín pontosabb detektálása. Kutatásunk során a felszín modellezése érdekében összehasonlító vizsgálatokat végeztünk a mintaterületen, amely során terepi mérésekből és légi LiDAR felvételekből származó adatokat használtunk fel. A vizsgálat helyszíne Ágota-puszta, amely a Hortobágyi Nemzeti Park és a Hortobágy Natura 2000 terület része. A terület természetközeli állapotban fennmaradt lösz- és szikes sztyeppjei, szikes rétjei és mocsarai kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bírnak. A 4700 hektáros terület egy része ChangeHabitats2 nemzetközi projekt négy magyarországi területének egyike. A projekt célja, hogy előmozdítsa a légi hiperspekrális és LiDAR technológia alkalmazását a környezet- és természetvédelem területén, elsősorban Natura 2000 területek élőhely térképezésében. A területről készült légifelvétel több mint 700 millió lézerpontot tartalmaz. A felmérés 14 repülési sávban készült, 12,86 pont/m2-es pontsűrűséggel. A vizsgálat során célunk volt, hogy a légi LiDAR felvételt a terepi méréssel és laboratóriumi vizsgálatokkal együtt értékeljük. Terepi felmérés során a mintaterület különböző hidrológiai helyzetű részeiről vettünk 90

talajmintákat, amelyek sótartalma és az ott jellemző növényfajok közötti összefüggést tártuk fel, a felszín domborzati és vízgazdálkodási jellemzőinek figyelembevételével. A mintavételi helyeken 0,6 m mélységig bolygatott fúrt mintákat vettünk. A terület növénytársulásainak felmérése kézi GPS rendszer segítségével történt. A mintavételi pontok környezetében egy 2x2 méteres kvadrátban történt meg a növényzet felvétele, amely során rögzítettük a jelenlévő fajok listáját, a fajok borítását illetve a növényzet összborítását. A légi LiDAR felvételt Global Mapper LiDAR Modul és ENVI LiDAR 3.2 térinformatikai szoftveres környezetben elemeztük, amelyekben a háromdimenziós domborzatmodellt készítettük el, illetve megjelenítettük az egyes mintavételi pontokhoz tartozó talajtani jellemzőket és az ott előforduló növénytársulásokat (1. ábra). A légi LiDAR felvételből nyert domborzatmodell, a vegetációs felmérés és a talajvizsgálat alapján megállapítható, hogy a talaj sótartalma, a vegetáció és a mikro topográfia között is összefüggés található Ágotapuszta területén. A változatos mikrodomborzat hatására az erősen mozaikos élőhelyek alakultak ki.

9.minta

7.minta

8.minta

6. minta 5.minta 4.minta 3.minta 1.minta 2.minta

1. ábra: A vizsgált terület domborzatmodellje a mintavételi pontokkal Az 1. és 2. mintavételi pontokban egy réti elemekkel elegyes löszgyep volt jelen, amely magasabban fekvő területeken található a sótartalom 1 mS/cm körüli mozog, amely a nem sós kategóriába esik. A száraz gyepekre jellemző keskenylevelű perje, korai sás és lóhere fajok mellett réti elemeket is találtunk, mint például a réti ecsetpázsit. A 3., 4. és 9. mintavételi pontnál az élőhely típusa ecsetpázsitos szikes rét volt, ahol a réti ecsetpázsit volt az uralkodó faj. A 3. és 4. minta esetében 10 cm-es mélységtől folyamatosan növekedett a sótartalom. Az 91

5. mintavételi hely cickórós puszta, amelyek gyakran a szikes rétekbe ékelődnek, ahol a veresnadrág csenkesz volt jelen a legnagyobb borításban. Ebben az esetben a felső 10 cm-es rétegben is 1 mS/cm feletti az értéke, mélyebb rétegekben pedig elérte 6,8 mS/cm értéket is eléri, amely közepes sótartalmat jelent. A 6. mintavételi helyszínnél nádas található (a legmélyebben fekvő terület), amelynek az alacsony sótartalom és a nád – mint uralkodó faj – volt a jellemzője. A 7. mintavételi helynél az élőhely egy hernyópázsitos szikes rét, amelyben a fehér tippan dominált. A 8. mintavételi helynél cickórós puszta található, amelynél a sziki üröm volt jelen a legnagyobb borításban. Ebben az esetben 30-40 cm-es mélységtől 7 mS/cm körüli értékeket mértünk, amely közepes sótartalomi értéket jelent. A 7-9. minta szintén szikes puszta, a 9. minta esetében a mélyebb rétegekben 3 mS/cm-től nagyobb értékeket mértünk, de még ez is kis sótartalomnak felel meg. A botanikai felméréssel összefüggésben a talajminták Arany-féle kötöttségét, kémhatását és vezetőképességét (mS/cm) laboratóriumi körülmények között vizsgáltuk. A jelen tanulmányban bemutatattuk, hogy a LiDAR adatok feldolgozásával, valamint terepi felméréssel kiegészítve, hogyan tudjuk monitorozni egy adott NATURA 2000-es terület állapotát. A növénytársulások horizontális mintázata nagymértékben függ a só talajszelvényben történő mozgásától, amelyet a referencia pontokon a domborzatmodell segítségével reprezentáltunk. Ily módon pontosabb térbeli elemzés lehetséges a víz- és sómozgás, a mikromofológia és a növényzet összefüggéseire vonatkozóan. A kutatást a EU Leonardo-AgroFE és EU FP7 Marie Curie Changehabitats2 projektek támogatták. Kulcsszavak: Ágota-puszta, sótartalom, LiDAR, háromdimenziós terepmodell Felhasznált irodalom Belényesi M. – Kristóf D. – Skutai J. (2008): Térinformatika Elméleti Jegyzet. Egyetemi jegyzet. Szent István Egyetem Mezőgazdaság és Környezettudományi Kar Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet. Gödöllő. Blaskó L. (2004): Salinization and melioraton possibilities of salt affected soils on the Hungarian Plain. Eurosoil Freiburg. Abstracts and Full Papers. Eurosoil CD-Rom. Mile O, Mészáros I, Veres Sz, Lakatos Gy, 2001, Coherence between the spatial variability of soil properties and vegetation in a salinisation area near Péteri-tó in Kiskunság, Agrochemistry and Soil Science, 50, 427-438 Tóth T. - Kuti L. - Fórizs I. - Kabos S. (2001): The changes of salt accumulation factors in Hortobágy "Nyírőlapos" plot soils. Agrochemistry and Soil Science. 50. 409-426. W. Wagner - A. Roncat - T. Melze - A. Ullrich (2007): Waveform analysis techniques in airborne laser scanning. IAPRS Volume XXXVI (Part 3 / W52). 413-417 pp.

Infúziós löszsorozatok vizsgálata a Közép- és Alsó-Tisza vidéken Kis Éva, Balogh János, Szeberényi József, Viczián István, Őrsi Anna, Prodán Tímea MTA CSFK FTI Őskörnyezet-változásokat vizsgáltunk infúziós lösszel fedett területeken granulometriai kiértékelő módszerrel. Vizsgálataink célja az volt, hogy minél pontosabb adatok birtokába juthassunk a vizsgált területek felső-pleisztocén és holocén fejlődéstörténetéről. A feltárások rétegsorainak laboratóriumi értékei felhasználásával kapott új (finomsági érték (FG) és Kd-index) és hagyományos (Md, So, Sk és K) üledékföldtani paraméter-értékeit grafikonon ábrázoltuk a feltárások szelvényeinek mélységében. Így lehetőség nyílik az 92

infúziós löszök egymással és a típusos löszökkel történő összehasonlításukra is. A módszer azonos a típusos löszök vizsgálata során is. A grafikus ábrázoláson túl az adatbázis felhasználásával lehetséges tipizálni a különböző lösztípusokat. A tól-ig kapott osztályozási értékek alapján a löszminták jól osztályozhatók. A mutatószámok egymás mellett történő ábrázolásával vizsgáljuk azok együttes környezetjelző szerepét. A kapott értékek alapján kísérletet teszünk a szelvényen belüli granulometriai változások megismerése során a nagyobb litológiai egységek, az üledékképződései szakaszok, az esetleges üledékhiátuszok kimutatására, a homogénnek látszó rétegeken belüli és az azonos genetikájúnak vélt rétegek közötti változások kimutatására a löszös üledékek összehasonlíthatósága, párhuzamosíthatósága, ősföldrajzi következtetések levonása céljából.

Környezeti változások a Közép-Duna mentén (Típusos löszsorozatok vizsgálata alapján) Kis Éva, Balogh János, Viczián István, Szeberényi József, Prodán Tímea, Őrsi Anna MTA CSFK FTI Őskörnyezet-változásokat és a fejlődéstörténetre vonatkozó változásokat vizsgálunk Dunamenti és vízrendszeréhez tartozó típusos löszfeltárások alapján. A rétegek tükrözik a Pannontó visszahúzódását követő földtörténetet. Vizsgáljuk, hogy mely szárazföldi ükedékekben figyelhetők meg a pleisztocén eljegesedések hatásai. Kutatásaink eredményeként szelvényeken belüli és szelvények közötti rétegek jellemzése és párhuzamosítása válik lehetővé. Az eredmények kiértékelésével lehetőség nyílik az eddigieknél jóval több és gyorsabb információ megszerzésére a vizsgált területek fejlődéstörténetéről (a löszök ülepedésének őskörnyezeti viszonyairól, a földrajzi környezetben bekövetkezett változásokról), az utóbbi 23 millió év éghajlatváltozásairól, a jégkorszak alatt bekövetkezett klímaváltozásokról, a felmelegedési és lehűlési maximumok kimutatásáról és a löszrégiók szelvényeinek ezen módszerrel történő összehasonlító vizsgálatáról. Szükséges még a specialisták számára is, hogy a viszonylag homogénnek tűnő szelvényekről lehetőleg grafikonon ábrázolt és könnyen átlátható módon azonnal információkat olvashassanak le a környezetjelző folyamatokról, és hogy azokat össze tudják hasonlítani az ugyanolyan módszerrel készített többi szelvény grafikonjával, valamint, hogy naprakészen megtekinthessék a mutatószám értékeket a szelvények adatbázisából. Az új módszer alkalmazásával jellemezzük a negyedidőszaki üledékeket, s ily módon következtetéseket kísérelünk meg levonni az üledékfelhalmozódás dinamikájának változásaira. A módszer a rétegsorok függőleges és vízszintes irányú korrelálását segíti elő. Együtt alkalmazzuk és ábrázoljuk a hagyományos üledékföldtani paramétereket (So, K, Sk, Md) a Magyarországon általunk bevezetett 2 új környezetjelző mutatószámmal – a finomsági fokkal (FG) és a mállási indexszel (Kd) – valamint a CaCO3-tartalommal és az agyag-, iszap-, lösz- és homok százalékos részesedése változásával. A mutatószámok egymás mellett történő ábrázolásával vizsgáljuk azok együttes környezetjelző szerepét. A kapott értékek alapján kísérletet teszünk a szelvényen belüli granulometriai változások megismerése során a nagyobb litológiai egységek, az üledékképződései szakaszok, az esetleges üledékhiátuszok kimutatására, a homogénnek látszó rétegeken belüli és az azonos genetikájúnak vélt rétegek közötti változások kimutatására a löszös üledékek összehasonlíthatósága, párhuzamosíthatósága, ősföldrajzi következtetések

93

levonása céljából. Az ábrázolt szelvények minden egyes mélységi adatához tartozó fent említett információ egyszerűen leolvasható a grafikonokról.

In-situ, bolygatatlan talajszerkezet vizsgálati módszertan fejlesztése Dobos E1. és Kriston S.2 1 Miskolci Egyetem 2 Caderton Műszaki Tervező Kft.

A mezőgazdasági művelés számos direkt és közvetett hatással van a talajok tulajdonságaira, melyek közül talán a leginkább ismert és észlelhető hatás a talajszerkezet degradációja. A talajszerkezet leromlása számos vízháztartási és tápanyag-gazdálkodási problémához vezet, melyek csökkentik a mezőgazdasági termelés hatékonyságát. A degradált szerkezet javítása hagyományos talajművelési eszközökkel idő és költség igényes és sajnos nem elég hatékony. Az elmúlt években számos olyan új, illetve újszerű eljárás jelent meg a piacon, melyek hatása egyelőre még nem bizonyított. Jelen munka célja egy olyan in-situ talajszerkezet vizsgálati módszertan kidolgozása, mely alkalmas lehet a vizsgált eljárások hatásainak terepen történő vizsgálatára, illetve a szerkezet változás - fejlődés/degradáció - folyamatainak időben történő követésére és kvantitatív jellemzésére. A módszer a távérzékelési eljárásoknál használt képfeldolgozó eszközökkel mutat hasonlóságot. A talaj profilról készített szkennelt képet maximum likelihood osztályozó algoritmussal alakítjuk egy raszteres pórus- talajmátrix pixelekből álló állománnyá, melyekből aztán számítható az összporozitás, illetve az egyes pórus méretfrakciók eloszlása a szelvényen belül. A módszer legfontosabb előnye az időbeli folyamatok követésének képessége, mivel a szkennert a mérési sor elején elássuk a vizsgált szelvénybe, ahol a szkennelési és képalkotási körülmények a folyamat során nem változnak. Az eljárást sikeresen alkalmaztuk szántóföldi és kertészeti kultúrákban egyaránt.

94