VI. NEMZETKÖZI KONFLIKTUSOK ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉS 29.
Hunyadi János és Mátyás harcai a török ellen
A források és saját ismeretei alapján mutassa be Hunyadi Mátyás török politikáját! Válaszában az alábbi szempontokra térjen ki: • Magyarország és az oszmán-török hódítás; • a második végvárvonal; • Mátyás külpolitikájának általános jellemzése; • a mai történetírás értékelése Mátyás török politikájáról. Használja a Történelmi Atlasz megfelelő térképeit is!
„Mi azonban mégsem álltunk volna el attól, hogy a várakat megállapodásunk értelmében elhordassuk még a határidő lejárta után is; csakhogy […] tudomást szereztünk arról, hogy felséged jó néhány alattvalója megtámadta Horvátországot, majd iszonyú fosztogatás és pusztítás után, bizonyos falvakat és városokat felégetve, egy várat elfoglalva, sok fogollyal és rablott holmival tért vissza Törökországba. Amint ezt hírül vettük, félbehagytuk a várak leromboltatását. Csak nem gondolja felséged, hogy ebben a bizonytalan helyzetben a béke nyílt megtiprása után még megsemmisítjük a várainkat, különösen, amikor nem ismerjük magasságod szándékát? […] Ha ez a szándék még mindig a béke mellett tart ki, s felséged erről levél útján biztosít bennünket, akkor mi készek leszünk a várakat eltüntetni. Ám csakis azzal a feltétellel, hogy felséged megtéríti mindazt a kárt és veszteséget, amit alattvalói a fegyverszünet idején okoztak a mieinknek.” (Mátyás levele II. Mohamed szultánnak, 1478. augusztus) „Tudtára adjuk fenségteknek, hogy a szultán őfelsége, aki megholt atyánk idején hatalmunknak alá volt vetve, bizonyos indítéktól vezéreltetve tőlünk elfordult; őt ismételten hatalmunk alá szükséges hajtanunk. Megtudtuk azt is, hogy fenségteknek a rómaiak császárával elég dolga van. A békekötést tehát, ha fenségteknek tetszik, öt évre meg akarjuk erősíteni.” „Leghatalmasabb fejedelem, nekünk kedvelt úr barátunk. Leghatalmasabb felségetek a fegyverszünet mellett szóló, fenségünknek megküldött bizalmas közléseit világosan megértettük, amelyek, miként felségeteknek, a mi fenségünknek is éppen úgy tetszenek, jóllehet lesznek néhányan megátalkodottak, akik parancsunknak vonakodnak engedelmeskedni, akiket ki is kell igazítanunk. Tehát leghatalmasabb felségetek kérésére az ötéves békekötést kedvezően fogadjuk, és mi a mi keresztény hitünkkel, amelyben élünk, megígérjük, hogy azt megszakítás nélkül erősen megőrizzük; úgy azonban, hogy a mi hitünket őrző királyságoknak sehol sem ártatok és különösen a tenger ama részéről hadakozók módján leghatalmasabb felségetek érdekében senki se merjen kijönni, kivéve az institorokat, akik kereskedőikkel királyságunk határaihoz szabadon jöhetnek és térhetnek vissza onnan, ameddig a megígért béke tart. Végül, ha tetszik Istennek és a mi egyező akaratunknak, a béke nyugalma köztünk örökössé gyökeresedhetik.” (II. Bajezid békeajánlata és Mátyás válasza, 1483)
„Már korán, Zsigmond uralkodásának kezdetén bebizonyosodott, hogy a török előrenyomulást csakis a magyar hadsereg állandó kitámadásaival lehet kellőképpen ellensúlyozni. Mivel a helyi török erők felett aratott gyakori magyar győzelmek csak időleges eredményeket hozhattak, e cél érdekében a magyar hadvezetésnek időről időre ismét meg kellett mérkőznie magával a szultáni haddal is (ezeket az összecsapásokat, az 1526-os kivételével, minden alkalommal a magyarok kezdeményezték). A magyar királyság – változó értékű szövetségessel is kiegészített – serege azonban minden alkalommal vereséget szenvedett, ahányszor csak a szultáni haddal nyílt mezőn szembe került. A szultánt szemtől szembe egyetlen alkalommal, 1456-ban Nándorfehérvárnál sikerült meghátrálásra kényszeríteni, ez a siker azonban sajátos körülmények között, hosszas és sok török véráldozatba került ostrom után született. A fenti jelenségek mind-mind azt igazolják, hogy a török birodalom legkésőbb 1389-től fogva komoly katonai erőfölényben volt a magyar királysággal szemben. Ahogy közeledünk 1526 felé, ennek okai egyre könnyebben kitapinthatók.” (Szakály Ferenc: A török-magyar küzdelem szakaszai a mohácsi csata előtt, 1365–1526) „A XV. század második felében Magyarország a korábbinál jóval erősebb és egységesebb Oszmán Birodalommal állt szemben. II. Mehmed szultán uralkodása alatt az oszmán állam fejlődésének újabb szakaszába lépett. […] Bizánc elfoglalásával (1453) az európai oszmán expanzió is újabb fordulóponthoz érkezett, és a Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti erőviszonyok visszafordíthatatlanul az oszmánok javára mozdultak el. 1453 után Konstantinápoly lett az európai és a kis-ázsiai hadjáratok logisztikai bázisa. Miután Konstantinápoly birtokában 1464 és 1484 között az oszmánok a Fekete-tenger térségét és a Duna-deltát is ellenőrzésük alá vonták, II. Bajezid (1481–1512) szultán alatt pedig jelentősen fejlesztették az oszmán flottát, megteremtették egy Közép-Európa elleni hadjárat elengedhetetlen logisztikai feltételeit. Az oszmánok sorra elfoglalták a Magyar Királyság előterében lévő államokat: 1459-ben Szerbiát, 1463-ban Boszniát, a két román fejedelemséget pedig vazallusi függőségbe kényszerítették. Mindez azt jelentette, hogy Magyarország elvesztette a legkülső védelmi pajzsot, a vazallus államok gyűrűjét.” (Ágoston Gábor: Az iszlám erős védőgátja: az oszmán hódítás és a magyarországi oszmán végvidék) „Az 1490-ig, sőt valójában tovább is érvényben lévő status quón sem Mátyás, sem a török nem változtatott, inkább megszilárdították. Egy esetleges támadó hadjárattal Mátyás csak azt érte volna el, hogy a szultán figyelmét ismét Magyarország felé fordítja, és egy kétfrontos háborúban elveszti királyságát. […] Hunyadi Mátyás gyakorlatilag nem követte törökverő apját, nem vezetett hadjáratokat a Balkánra, nem akarta az Oszmán Birodalmat megsemmisíteni. Csak annyit tett, amennyit az ország ereje megengedett: délen a béke fenntartására törekedett.” (E. Kovács Péter: Magyarország a késő középkorban, 1382–1526)
Oszmán Birodalom
Magyar Királyság
Terület
868 000 km2 (1481-ben)
300 000 km2
Népesség
12 – 13 millió fő
3,1 – 3,5 millió fő
Az uralkodó éves jövedelme
2,5 – 3 millió aranydukát
0,75 millió aranyforint (évi kétszeri hadiadó kivetése esetén)
A táblázat becsült adatokat tartalmaz. (Ágoston Gábor: Az iszlám erős védőgátja: az oszmán hódítás és a magyarországi oszmán végvidék c. tanulmánya alapján)
Mátyás törökellenes hadjáratai és a második végvárvonal
Értékelési útmutató Szempontok, kompetenciák A feladat megértése, tématartás, a lényeg kiemelése
A szaknyelv alkalmazása
Tájékozódás térben és időben
Források használata és értékelése
Optimális megoldás A vizsgázó • feleletében Hunyadi Mátyás külpolitikájának jellemzésébe ágyazottan mutatja be az uralkodó török politikáját; • feltárja a török-kérdés sajátos jellemzőit. A vizsgázó • helyesen alkalmazza az általános, illetve a témához kapcsolódó történelmi fogalmakat, szakkifejezéseket (pl. zsoldos hadsereg, telekkatonaság, végvárrendszer, aktív védelem, keresztény összefogás, ütközőállamok stb.); • feleletében a fogalmakat jelentésüknek megfelelően alkalmazza. A vizsgázó • ismeri a korabeli Magyarország földrajzi elhelyezkedését, az Oszmán Birodalom felemelkedésének földrajzi vonatkozásait, a kettős végvárrendszer elhelyezkedését, a külső és a belső vonal fontosabb központjait (várait); • konkrét földrajzi helyeket meg tud mutatni a térképen (pl. Nándorfehérvár, Szabács, Jajca [Jajce], Temesvár, Kenyérmező); • időben megfelelően helyezi el a problémát, tisztában van az Oszmán Birodalom terjeszkedésének időrendi hátterével, ismeri a korábbi magyar–török küzdelmek főbb eseményeit, évszámait; tudja, hogy I. (Nagy) Lajos harcolt először a törökök ellen, megemlíti, hogy Zsigmond uralkodása idején érte el az Oszmán Birodalom Magyarország határait, utal Hunyadi János törökellenes harcainak főbb állomásaira; • tisztában van a korszak egyetemes történeti hátterével (pl. Bizánc eleste).
P
12
6
6
A vizsgázó 12 • a forrásszemelvények alapján megállapítja, hogy Mátyás a törökkel szemben a béke fenntartására törekedett, kiemeli, hogy a békét a szultán is óhajtotta, kölcsönösen tiszteletben tartották egymás korábbi foglalásait, utal arra, hogy Mátyás azért fogadta el II. Bajezid 1483. évi, öt évre szóló békeajánlatát, mert 1482-től ismét harcban állt III. Frigyessel, tehát az osztrák háború lefoglalta a magyar uralkodót, nem akart kétfrontos küzdelmet vívni; • a térkép segítségével bemutatja a kettős végvárrendszert, megemlíti, hogy a déli (külső) végvárvonal kialakítása Luxemburgi Zsigmond nevéhez köthető, hangsúlyozza, hogy a belső, második védővonal létrehozása Mátyás érdeme; • a térképre támaszkodva beszél arról, hogy Mátyás nem erőltette a török elleni hadjáratokat, inkább a status quo fenntartására, a határok védelmére törekedett (aktív védelem), utal arra, hogy sikerrel verte vissza a megújuló oszmán-török támadásokat, megemlíti a kenyérmezei csatát (1479), mely Mátyás uralkodásának legnagyobb harcászati sikere volt, megemlíti az 1463/64-es hadjáratot, mely során a magyar seregek elfoglalták Jajcát, utalhat arra, hogy a boszniai hadjárat végén a tartományt felosztották egymás között a magyarok és a törökök, Észak-Bosznia – Jajca
• •
Az eseményeket alakító tényezők feltárása, történelmi események és jelenségek problémaközpontú bemutatása
Világosság, nyelvhelyesség, a felelet felépítése
központtal – magyar fennhatóság alá került, megemlíti Szabács elfoglalását is (1476); a táblázat adatait összevetve megállapítja, hogy a Magyar Királyság egymagában nem tudta felvenni a küzdelmet az Oszmán Birodalommal szemben, Mátyás reálisan mérte fel országa erejét, s ezért törekedett délen a béke fenntartására; a mai magyar történetírás megállapításait felhasználja és beépíti mondandójába.
A vizsgázó • utal Mátyás cseh és osztrák háborúira, ezek eredményeire, megemlíti, hogy az uralkodó mindvégig megosztotta figyelmét a nyugati hadszíntér és a török veszély között; • megemlítheti, hogy sokszor kapott Mátyás külföldi támogatást, de ez elégtelennek bizonyult egy nagyobb volumenű törökellenes hadjárathoz; • tudja, hogy Mátyás hadserege többségében zsoldosokból állt, akiknek nagy része cseh és német származású volt, megemlítheti a haderő különböző fegyvernemeit (pl. nehézlovasság, könnyűlovasság), utalhat arra, hogy Mátyás hadserege európai mércével mérve is jelentős volt; • megemlíti a végvári katonaságot, melynek fenntartása óriási megterhelést jelentett a kincstár számára, utalhat a Luxemburgi Zsigmond által létrehozott telekkatonaság sikertelenségére is; • beszélhet Mátyás legendás hadvezéreiről, például Kinizsi Pál temesi ispánról, Magyar Balázsról, Bátori István erdélyi vajdáról; • megemlíti, hogy Mátyás ellenzéke sokszor felrótta az uralkodónak, hogy a hadiadóból származó jövedelmét nem megfelelő célra, például a török elleni hadjáratokra fordítja; • elmondhatja, hogy Szabács 1476. évi ostromához köthető az első magyar nyelvű, a »Szabács viadala« című hősi ének megszületése; • megemlíti, hogy a Mátyás által létrehozott védelmi rendszer 1521-ig feltartóztatta a nagyobb oszmán-török betöréseket. • •
A vizsgázó egész mondatokban, folyamatosan fejti ki gondolatait; szabatosan fogalmaz, összefüggően beszél. A felelet gondolatmenete logikus, szerkezete alkalmas a téma kifejtésére. Összesen
18
6 60
