VI-Híradó 2. évfolyam, 3. szám
80 Ft.
2000. december 15.
Kiadja: a Felsővárosi és Bajza utcai óvoda
Megjelenik: negyedévente
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓHOZ! Eltelt egy év, és újra egy téli számmal köszönthetjük régi és új olvasóinkat. Próbáltuk egy csokorba összeszedni a fontosabb információkat, de a kisgyermekeknek is kedveskedünk ajándék mesékkel, találós kérdésekkel, rejtvénnyel. Ez a mi karácsonyi meglepetésünk. Ilyenkor, karácsony táján, mindenki elgondolkodik, hogy mennyire fontos a család, a gyermek, a szeretet. Számot adunk magunknak, hogy mit cselekedtünk az év folyamán helyesen, és melyek voltak a rossz lépéseink. Az új évet fogadalmakkal kezdjük …, de az év végi elszámolásnál ezekről mélyen hallgatunk. Mi óvónők csak egyet javasolhatunk: tegye mindenki szívére a kezét, nézzen a lelke mélyére és ígérje meg, hogy azt a kincset, azt a drága követ, saját gyermekét jobban megismeri, többet szereti ezután, mert … „Milyen nemes és boldog lehetne minden ember, ha esténként elalvás előtt önmagába tekintene, és megállapítaná, mi szépet és kivetnivalót talál magában. Önkéntelenül is jobb elhatározással kezdené az újabb napot és nem feledné, hogy a tiszta lelkiismeret teszi erőssé az embert.„ (Anna Frank) E bölcs gondolatokkal kívánunk Mindenkinek kellemes ünnepeket és szeretetben, boldogságban gazdag új esztendőt: Az újság szerkesztői KARÁCSONY
Család nélkül a karácsony nagyon szomorú, a karácsony nem az igazi család nélkül. Magányosan töltöm el a Szentestét, és azon töprengek, hogy az a sok család Európában és a keresztény világban valóban ünnepli-e, amiről ez az est szól. Sajnos már régóta karácsony szent ünnepéből „perzsavásárt” csináltak, ajándékozási versenyt. Abban reménykedem, hogy lassacskán visszatér karácsony eredeti tartalma: egymás szeretete a jézusi szeretet jegyében. Tolnay K. nyomán - Dózsa -
Szalai Borbála: Egy didergő kismadár Egy didergő kismadár rászállott a fára, kérő szemmel pillant be a meleg szobába. Kint fagyosan fúj a szél, ajtó-ablak zárva, mindent befedett a hó. Éhes a kis árva.
„Igaz lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.”
Kinyitom az ablakot, kenyérmorzsát hintek. Tudom, ha jön a tavasz, nem felejt el minket. József Attila
VI-Híradó
2000.december 15.
TUDOD-E?
MIÉRT HAZUDIK A GYEREK?
Miért leszünk lázasak? A lázat a kórokozók okozzák. A test hőmérséklete általában 36,6 fok. Vírusok, baktériumok, gyulladás hatására egy kissé vagy akár erőteljesen megemelkedik. Ilyenkor a hőmérsékletet szabályozó agyi központot zavarják meg. A nagyon magas láz veszélyes!
„Azokat a szülőket, akik gyermeküknek mindent megengednek, börtönbe kéne csukni. Hiszen nem erre a világra, nem a társadalmi együttélés szabályaira, hanem azok megszegésére nevelik így az utódaikat…”- mondta Konrad Lorenz Nobel-díjas viselkedéskutató.
Hogyan védjük egészségünket? Testünk – lelkünk karbantartása segít megőrizni egészségünket, késlelteti az öregedést. Elegendő alvás alatt újratermelődnek energiáink. Táplálkozásunk során kerülni kell a túlzott zsír- és cukorfogyasztást, az alkoholos italokat és a dohányzást. Az étkezési adagokat egyenletesen elosztva, lehetőleg azonos időben és nyugodt körülmények között kell elfogyasztani. A rendszeres mozgás karbantartja az izmokat, átformálja a testet. Fontos a bőr, a haj, a fogak rendszeres, megfelelő ápolása! Szabó Lőrinc: Téli este Lócika megjött, hároméves, a szél kicsípte, friss, piros, veti mackóját s magyarázza, hogy nincs odaki semmi rossz, és füstöl a ló orra, és ő nem borult fel a ródlival, s az ablaknál ölembe mászik s kinéz és szól: -Csak az a baj, hogy korán kellett hazajönni! - s mesél és nézi csillogó szemmel, hogy táncoltatja ott kint fehér pillangóit a hó. Mesél, s én érezem, gyönge szíve a kezem alatt hogy dobog, és egy őzike jut eszembe, erdő és erős farkasok, és háború, és védtelenség, s mindaz, amit hazajövet láttam az utcákon, s amit ti, ti is tudtok mind, emberek: mind ami kín itt van köröttünk s ami már ki se mondható, mert ami még kimondható, már az is csak irtózni jó. …Mi lesz, őzike? …A gyerek újra tapsol: -Apu, de szép a tél! – Jó volna hinni, néki hinni, aki nem tudja, mit beszél.
A gyermek három-ötéves korában nincs tisztában azzal, hogyha kitalál valamit, akkor az „hazugság” és az rossz, helytelen. Nem is azért mondja, hogy másokat becsapjon vele vagy valamilyen előnyhöz jusson. Ilyenkor sok függ a felnőtt reagálásától, akinek meg kell értenie, hogy ekkor még a gyermek világát legalább olyan fokon kitölti a mese, a fantázia, mint a valóság. Ha a négyéves kisfiú közli, hogy egész éjszaka nem aludt, mert a királylányt kellett megvédenie a hétfejű sárkánytól –nem szabad kinevetni, és a szülő ne mondja a szemébe, hogy nem hiszi. Összeomolhat benne a világ, és csalódik szüleiben, akiket a legjobban szeret. Minden ilyen történet jelzi, hogy a gyermek nagyon érzékeny, gazdag a képzeletvilága és kreatívan gondolkodik. A szülő legyen „partner” ezekben a szituációkban, s belülről fékezze a gyermek fantáziáját, ha az nagyon elragadná. Ügyesen terelje a gyermeket a valós világ felé, de soha ne vesse a szeméra, hogy hazudik. Ha a felnőtt negatívan reagál a gyermek csínytevéseire, a véletlen balesetekre, akkor a gyermek egy idő után megtanulja: hazugsággal kibújhat a felelősség alól. Ha mindig büntetéstől kell tartania, óhatatlanul ezt az utat választja. Persze ez nem jelenti a másik végletet, hogy soha semmiért nem marasztalják el és soha nem mondanak neki nemet. Ez a „nevelési elmélet” már totálisan megbukott. A felnőtt magyarázza el a gyermeknek: hazudni rosszabb, mint eltörni egy vázát, elcsenni egy süteményt, elszakítani egy mesekönyvet. Meg kell értetni vele, hogyha nem mond igazat, a végén senki sem fog hinni neki. A gyermek közösségben szeret imponálni a társai előtt. Olykor alig hihető, képtelen történeteket agyal ki, hogy saját lényének fontosságát emelje. Ha valaki ilyen történetet hall, jusson eszébe: elég érdeklődést mutat gyermeke iránt, eleget foglalkozik vele? Ügyeljünk arra is, hogy ne kényszerítsük gyermekünket hazugságra. Adjunk lehetőséget arra, hogy mindig szabadon, őszintén kimondhassa véleményét, érzéseit. Aki azt akarja, hogy a gyermeke soha ne hazudjon, a recept egyszerű (ámbár igen fáradságos és nehezen megvalósítható, de nem lehetetlen): a felnőtt se hazudjon neki soha!
2. oldal
VI-Híradó
2000.december 15.
„KARÁCSONYI HAGYOMÁNYOK A NAGYVILÁGBAN.”
GYEREKSZÁJ
Karácsony az öröm és a béke időszaka. Mit jelent a karácsony? Karácsony annyi, mint… vendégül látni családunkat és barátainkat. türelmesen várni a nagy napra. felkészülni a nagy örömre. ajándékot adni és kapni. ünnepi ételt sütni és főzni. eltemetni a haragot és kibékülni. szépen feldíszíteni a házat és a várost. vígan ünnepelni, nevetni és énekelni. szívesen látni barátainkat, rokonainkat. kivilágítani otthonunkat. elnézni a kis Jézust, Máriát és Józsefet.
Anya, mikor lesz már húsvét? – kérdezte Péter. Előbb karácsony lesz, aztán majd húsvét – válaszolta anya. Peti felháborodva: Hát én ezt nem értem! Korábban azt mondtad, előbb lesz húsvét és aztán karácsony!
Zelk Zoltán: Mikulás Hóval lepett égi úton Mikulás már útra kél, csillagok szállnak fölötte, s vígan fut vele a szél. Világjáró csizmája, átlép várost, falvakat, de olykor megáll s elidőz egy-egy kis ablak alatt. Előveszi aranykönyvét, amelyben gyermeknevek vannak gondosan felírva, s nézi, jó vagy rossz gyerek? Hogyha rossz: hát virgács neki! De ha jó, akkor cukor… S már továbbmegy – szél és felhő sem éri utol.
Tomikám, majd karácsonyra kapsz egy asztali lámpát, mert így csak rontod a szemed – mondja anya. Nem a szemem rontom, hanem azt, amit csinálok – jött a logikus válasz Tomitól. Tomi kérdezi: Miért pusztultak ki a dinók? Szerintem azért, mert nagyon buták voltak, nagyon kicsi volt a fejük, kevés ész volt benne. Tomi elgondolkozva: Nekem nagy fejem van? Tomi apával versenyzik öltözködésben: Én hamarabb készen lettem, mint apa! Hét centivel! Magyarázzuk Tomikának, hogy még nem vesszük meg az új cipőt, mert őszig úgyis kinövi. Tomi: De addig betesszük a szekrénybe, és akkor nem növöm ki! Anya, te miért nem jársz már óvodába? – kérdezi Tomi. Én akkor jártam, mikor gyerek voltam. Érdekes, én arra nem emlékszem. Tomi hallotta, hogy említettük, „lejárt a szavatossága”. Egyszer megkérdezi: Apa, ennek a reteknek mikor jár le a szavatossága? Ha belemászik a kukac, fiam – mondta apa, aki mindenre tudja a választ. Dani: A dinó robotnak is van ám fegyvere, csak a farkában van! 3. oldal
VI-Híradó
2000.december 15.
A gyerekek kutyást játszanak és etették a kutyát. A kutya azt mondja: Mondjuk, hogy olyan éhes vagyok, hogy még a zománcot is lenyalom a tányérról. Dani szemüveget kapott és mindig figyelmeztetni kell, hogy használja. Kint az udvaron játszottunk és Danin megint nem volt szemüveg. Kérdezem tőle: Hol van a szemüveged? Dani megáll és körbenéz: Á, most nincs hideg, nem kell! Friedrich Wilhelm Kritzinger: Édesebben szól a harang Édesebben szól a harang szent Karácsony éjszakáján. Békességről szól az ének az angyalok kicsi száján. És a mennyből szerteárad s a szívünkben is megszólal a szeretet és az öröm, keveredve harangszóval! Fordította: Csukás István MESE-TÁR A kicsi dió (székely népmese) Élt egyszer egy szegény ember, s annak annyi volt a gyermeke, mint a hangyaboly. A gyermekek sokszor harmadnapig sem kaptak egy falat kenyeret, olyan nagy szükség volt a háznál. A szegény ember azért elindult, hogy valami kevés ennivalót keressen a gyermekei számára. Amint megy egy erdős helyen, eleibe áll az ördög ember képében, s azt kérdi tőle: - Hova mész, te szegény ember? - Én megyek, hogy egy kis élelmet szerezzek a gyermekeimnek, ha valamihez nem fogok, mind meghalnak étlen - feleli a szegény ember. Arra azt mondja az ördög: - Azért egy tapodtat se menj tovább, majd én adok neked egy olyan portékát, amit ha okosan használsz, gazdag leszel, s nem lesz soha szükség a házadnál. Nesze ez a kicsi dió, ennek az a tulajdonsága, hogy akármit parancsolsz neki, mindjárt meglesz egyszeribe. - De hát én azért neked mit adjak? - azt kérdi a szegény ember. - Én nem kérek sokat - feleli az ördög -, csak azt add nekem, amit te nem tudsz a házadnál. A szegény ember gondolkodik, hogy mi volna az, amit ő nem tud. De semmi eszébe nem jutott, s minthogy erősen meg volt szorulva, odaígérte. Akkor az ördög átadta a diót a szegény embernek, s elváltak egymástól. Hazaérkezik a szegény ember a dióval, s kérdi a felesége: - Hát hoztál-e valami ennivalót? Mert szinte halunk éhen, úgy oda vagyunk! - Én, hallod-e, semmi ételfélét nem hoztam - azt mondja a szegény ember -, hanem hoztam egy ritka diót. Ezt pedig adta nekem egy ember, s az azt mondotta, hogy ennek a diónak akármit parancsoljak, minden éppen úgy lesz.
- S ezt miért adta neked, mert tudom, hogy ingyen csak nem adta - kérdi a felesége. Azt mondja rá a szegény ember: - Nekem egyebet nem mondott, csak annyit, hogy amit én a házamnál nem tudok, azt adjam neki a dióért. Én gondolkodtam, de semmit se tudtam olyat, oda is ígértem. Arra fellobban a felesége, s azt mondja: - No, te pogány, mit tettél, látod-e, én most várok gyermeket, s te azt nem tudtad eddig, s eladtad előre a gyermekünket. - Már, feleség arról én nem tehetek, ennek most már úgy kell lenni - azt mondja az ember, s parancsol a diónak: No, te kicsi dió, az én házam népének velem együtt étel, ital, ruházat s minden bőven legyen! S arra meglett minden, amit az ember mondott, s a háznép olyan jóllakott a legfinomabb ételekkel, ahogy többször sohasem. A gazda mármost még nagyobbra akart terjeszkedni, s parancsolta a diónak, hogy neki a kicsi háza helyett legyen egy szép kőháza, körülötte szép kertek, a mezőn, közel a faluhoz, az ő számára szép kaszálók s szántóföldek, azonkívül mindenféle marhák, majorságok. Meg is lett minden, éppen az ő kívánsága szerint. Gazdag ember lett a szegény emberből, s közben a feleségének is megszületett a gyermeke. Mikor a legderekasabban folytatnák a gazdaságot, egyszer egy estefelé hozzá megy két öreg ember, s szállást kérnek tőle éjszakára. Ő adott is szállást örömmel s jó vacsorát. Este, ahogy vacsorálnak, azt mondja a két öreg a beszéd között a gazdának: - Tudjuk mi, hogy az ördög eljön az éjjel, hogy ha lehet, elvigye a te legkisebb gyermekedet, akit te nem tudva, szorultságból odaígértél neki. Mi azért jöttünk, hogy az ártatlant megmentsük, hogy ne essék az ördög kezébe. Fogadd meg a mi szónkat: mikor lefekszünk, tegyél az asztalra az ablak mellé egy egész kenyeret, hadd legyen az ott az éjjel. A gazda az asztalra teszi a kenyeret, s azzal lefeküsznek, s elalusznak mind, ahányan voltak. Mikor legmélyebben aludnának, egyszer tova éjfél felé kinn az ablak alatt megszólal az ördög, s azt mondja:
- Hallod-e, házigazda, tudod, mit ígértél nekem, mikor az erdőben találkoztunk? Add ki most, én azért jöttem. E szavakat a háziak közül senki sem hallotta, mivel mind aludtak, de a kenyér megszólalt az asztalon, s azt mondta: 4. oldal
VI-Híradó
2000.december 15.
- Csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tűrj te is, mert én is eleget tűrtem s várakoztam. Engem még az elmúlt esztendőben ősszel elvetettek a földbe, egész télen ott ültem s várakoztam, várakozzál te is. Mikor kitavaszult az idő, akkor nőni kezdtem lassanként, s vártam, hogy nagyra nőjek, várj te is. Mikor az aratás eljött, valami horgas vassal nekem estek, levagdaltak, csomóba kötöttek, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Azután szekérre raktak, egy rúddal lenyomtattak, a faluba vittek, s várakoztam, várakozzál te is. Ott asztagba raktak, rám tapodtak, hogy ropogtam bele, s tűrnöm kellett, tűrj te is. Onnan behánytak a csűrbe, valami összebogozott két darab fával agyba-főbe s két oldalba is jól megvertek, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Onnan zsákba gyúrtak, malomba vittek, két keringő kő közé öntöttek, hogy egészen összeromlottam. De el kellett tűrnöm, tűrj te is. Onnan hazavittek, tekenőbe tettek, rám töltöttek valami sós vizet, s az öklükkel két óra hosszat dömöcköltek, gyúrtak, kínoztak engem. S akkor, ami legnagyobb kín a világon, egy behevített égő tüzes kemencébe behánytak egy nagy falapáttal, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Ott jól megsütöttek, még meg is égettek, onnét kitettek, ide behoztak, egy nagy vaskéssel darabokra hasogattak. No, látod már, hogy én mennyit tűrtem, szenvedtem s várakoztam, tűrj s szenvedj, s várakozzál te is. Az ördög erősen bízott, hogy mihelyt a beszédnek vége lesz, övé lesz a gyermek, de abban bizony megcsalatkozott, mert éppen a beszéd végével megszólalt a kakas, s azontúl nem lehet neki hatalma az emberek között. Azért hát elfutott a maga országába. Így maradott meg a gazdának a kicsiny gyermeke. Jókor reggel a gazda jó reggelit adott a két öreg embernek, s megköszönte a feleségével együtt, hogy a fiacskájukat megmentették az ördög kezétől. A két öreg avval továbbutazott, s a szegény ember meg a felesége ma is gazdagon él, hacsak a kicsi diót el nem vesztették azóta.
KARÁCSONYI FATÖRZS KEKSZBŐL Egyszerű recept, gyorsan elkészíthető. A hozzávalók itt megadott mennyisége négy személyre szól. Hozzávalók: 1 csomag vajas keksz, 1 csésze meleg kávé, 20 dkg porcukor, 20 dkg puha vaj, 20 dkg tortabevonó csokoládé. Elkészítés: 1) Törd porrá a kekszet egy konyharuhán sodrófával. 2) Rakd a kekszport egy mély tálba. 3) Öntsd hozzá a cukrot és a vajat, gyúrd össze. 4) Öntsd rá a meleg kávét és jól keverd el. 5) Rakd a tésztát alufólia lapra. 6) Formázz fatörzset belőle. 7) Rakd a hűtőszekrénybe. 8) Vond be csokoládémázzal. KARÁCSONYI VÁSÁR A BAJZÁBAN A tavalyi évben tartottunk először karácsonyi vásárt. Ebben az évben is nagy várakozással, sok-sok új ötlettel fogtunk hozzá a munkálatokhoz már egy hónappal ezelőtt. Óvó nénik, dajka nénik egyaránt kivették részüket a nagy munkából. Gyöngyöt fűztünk, kerámiadíszt, gipsz és papírdíszt, illatos gyertyát, terítőt készítettünk. Jól esett mások segítsége is. Régi óvodavezetőnk Szalai Józsefné közreműködésével a fia Szalai László olajfestményeket hozott az oviba eladásra, melyek árából természetesen az óvoda is részesült. Szülők is sokat segítettek. A mézeskalácsot, a habkarikát Pintér Gábor a Margaréta torta boltban sütötte ki, a szülők által behozott anyagból. Szalai Tiborné és Zöldi Imréné karácsonyi asztali díszeket készített, az is az óvoda bevételét gyarapította. Takács Istvánné varrónő gyermekruhákat hozott eladásra. Szécsi anyuka a piacon árult nekünk. A bevételből játékokat veszünk a gyerekeknek.
GYEREKEKNEK FEJTÖRŐ!
2 3
1
5. oldal
VI-Híradó
2000.december 15.
A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR ÉS A NÉPSZOKÁSOK A karácsonyhoz egész ünnepsor kapcsolódik, amelynek egy része még a kereszténység előtti időből származik. Ez az ünnepkör november végén kezdődik az adventtel, amely eljövetet, az Úrral való várakozást jelenti. A téli ünnepkör jeles napjai: András (november 30.), Borbála (december 4.), Miklós (december 6.), Luca (december 13.), Aprószentek és János napja (december 28.), Szilveszter (december 31.), Kiskarácsony (január 1.) és Vízkereszt (január 6.).
Miklós és Luca napja: Miklós Püspök jótéteményeiről vált nevezetessé, és Ő lett a halászok, révészek, vízimolnárok illetve a folyók mellé települt magyarországi bencés apátságok védőszentje. Ma két arcú Mikulás él a hagyományokban: az egyik a titokban ajándékot osztó, jóságos öregember, a másik a számon-kérő, bírói szerepet öltő alak. Egyes területeken ezért vett részt két „alakoskodó” a Miklós-járásokban, az egyik Szent Miklósnak, a másik ördögnek öltözött. Az ajándékozó piros Mikulás mintegy 50 éve terjedt el. A Luca-napot a magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért különböző trükkökkel védekeztek a boszorkányok ellen. A hagyomány szerint, aki templomban a Luca székére áll az éjféli misén, az meglátja, hogy ki a boszorkány. December 24-e számos hiedelmet von maga köré. Ilyenkor tilos volt erdőn, mezőn dolgozni, mindenki csak a ház körül tevékenykedett. Tilos volt továbbá kölcsön kérni és adni, mert az elvitte a gazda hasznát. Ha az állatok az oldalukon feküdtek, hosszú, hideg télre lehetett számítani. A karácsonyfa állítás szokása mai formájában újabb keletű. Német protestáns szokásnak tartják, amely hazánkba a Monarchia idején került be. Az ajándékozás szokása még későbbi.
2000. december 19-én, kedden lesz a Felsővárosi Óvodában a FENYŐÜNNEP. Minden csoport külön ünnepel. A Bajza utcai Óvodában december 15-én, pénteken lesz a KARÁCSONYI ÜNNEPSÉG. Betlehemes játékkal készülnek a gyermekek. A Felsővárosi Óvoda 2001. február 16-án (péntek), a Bajza utcai Óvoda február 20-án (kedd) tartja a FARSANGI MULATSÁGÁT. Beöltözni nem kötelező, a testvércsoportok együtt mulatnak. Mindkét óvoda 2000. december 22-től 2001. január 02-ig ZÁRVA lesz. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és boldog Új Esztendőt kívánunk minden olvasónknak! Elkészültek a gyermek, illetve csoportképek minkét óvodában. Megvehetők a csoportokban (utánrendelni is lehet). Sikeresen lezajlottak a nyílt napok mindkét óvodában. Sok érdeklődő szülő jött el, aminek az óvónők nagyon örültek. Szülői értekezleten feltehették kérdéseiket, megvitathatták nevelési gondjaikat. Sok szülő kifejtette, mennyire fontos számára az óvónő-gyerek, s a gyermek-gyermek kapcsolat. Pozitívan nyilatkoztak az óvónők fárasztó, lelkiismeretes munkájáról, türelméről a magas létszámok ellenére is.
HÍREK Januárban kezdődik a nagycsoportosok úszásoktatása a Felsővárosi Óvodában. 6. oldal
VI-Híradó
2000.december 15.
A Felsővárosi Óvoda 2001.február 10-én 19.00 órakor JÓTÉKONYSÁGI BÁLRA hív minden kedves szülőt, barátot, pártfogót a Papíripari Vállalat ebédlőjébe. Élőzene Vacsora Aperitif Zenés műsor Büfé Tombola Jegyárak: 1500 Ft/fő, Tombola: 100 Ft/db. Mindenkit szeretettel várunk! Jegyek árusítása januártól.
TALÁLÓS KÉRDÉSEK Télen kivirágzik, meleg naptól meg elázik. Jégvirág Hideg télben futkározok, meleg nyárban lustálkodok. Szánkó
- No, te gazember, a kezembe kerültél. Mondd meg, hogy bánjak el veled! - Tegyél az üllőre, üssél rám a kalapáccsal olyat, amilyet csak bírsz, de előtte meg ne forgass az ujjaid között, meg ne semergessél! Letette a kovács a bolhát az üllőre, odacsapott egy jókorát a kalapáccsal, de már akkor a bolha vígan elugrott. A kovács utána kiáltott: - Megállj, te hipilihopp, most becsaptál, de majd a kezembe kerülsz még egyszer! De bizony úgy elment a bolha, hogy többet meg sem közelítette a műhelyt. Ilse Man: Bölcsődal télen Aludj, kicsim, tente, tente! Szél dúdol kint így telente. Megrázza a fenyőfákat, fenyőfákra álmok szállnak, jó gyereknek elénekli, mit hoz a Jézuska neki. S a hó alatt alszik minden, látod ébren senki sincsen. Fordította: Csukás István
MESE-TÁR 2
Az okos bolha (rövid mese) A kovács megfogott egy bolhát a gatyaráncában. 7. oldal
VI-Híradó
2000.december 15.
***********************************************
***********************************************
Fénymásolta: Hájas Sándorné Szerkesztőség: Felsővárosi Összevont Óvodák Kkhalas, Szabadság tér 3. sz. : 77/421-427 E-mail:
[email protected]
Kiadja: A Felsővárosi és Bajza utcai óvoda Kiadásért felelős: Gazdag Sándorné Főszerkesztő: Barnáné Szabó Mikor Márta Szerkesztőség tagjai: Dózsa Erika Nyilasné Balogh Etelka Somogyi Józsefné Somlai Györgyné 8. oldal
