Vezető: Prof. Dr. Rechnitzer János egyetemi tanár
Horváth Eszter okleveles közgazdász Kicsik között a legkisebbek – A törpefalvak sikerének kulcstényezői Doktori értekezés
Témavezető: Prof. Dr. Rechnitzer János, egyetemi tanár
Győr 2012, december 1
Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola
Horváth Eszter Kicsik között a legkisebbek – A törpefalvak sikerének kulcstényezői Doktori értekezés
Győr, 2012
2
„A magyar vidék sikeres közösségek, vállalkozások tárháza. Nem igaz, hogy csak kudarcok térsége a vidék. Mind az értelmiség, mind az állam feladata a sikerek elemzése és felhívni a figyelmet a sikertényezőkre.” (Glatz Ferenc)
3
Tartalomjegyzék Bevezetés............................................................................................................... 1 Köszönetnyilvánítás ............................................................................................ 3 1 A doktori kutatás célja, hipotézisek ................................................................ 4 1.1 A doktori kutatás célja ................................................................................................... 4 1.2 Hipotézisek.. .................................................................................................................... 5 1.3 A kutatási téma aktualitása ........................................................................................... 8 1.4 A kutatás módszertana ................................................................................................. 10
2 A területi tőke és a sikerességi elméletek...................................................... 18 2.1 A területi tőke értelmezése ........................................................................................... 20 2.1.1 Az OECD meghatározás .......................................................................................... 20 2.1.2 Camagni elméleti osztályozása................................................................................. 21 2.2 A siker, mint fejlesztési, életminőségi kategória ........................................................ 23 2.2.1 A siker térbelisége, magyarországi sikerességi elméletek ........................................ 24 2.2.2 A siker megjelenése vidéken, azaz a vidéki sikeresség ............................................ 25 2.2.3 Települési sikeresség ................................................................................................ 26 2.3 A települések sikermodelljének felállítása az elméletek alapján .............................. 28 2.4 A települési sikermodell és a területi tőketényezők ................................................... 39
3 A falu ................................................................................................................ 47 3.1 A falu értelmezése ......................................................................................................... 47 3.1.1 A falu a településhálózatban ..................................................................................... 47 3.1.2 A falu – város ellentmondása ................................................................................... 51 3.2 A falufunkciók átrendeződése a magyar településhálózat átalakulásának tükrében…………..……..................................................................................................... 57 3.2.1 Fejlődési folyamatok 1867-től az I. világháborúig, és az azt követő évtizedekben . 58 3.2.2 Változási tendenciák a II. világháború után ............................................................. 61 4
3.2.3 Átrendeződések a rendszerváltozás után .................................................................. 65 3.2.4 Az új falufunkciók megjelenése napjainkban........................................................... 72 3.3 A falvak sorsa ................................................................................................................ 75 3.3.1 Falu- és vidékfejlesztés 1990-ig ............................................................................... 75 3.3.2 Falu- és vidékfejlesztés a rendszerváltozás után ...................................................... 78 3.3.3 Jövőbeli kitekintés, a fejlesztések lehetséges irányai ............................................... 83 3.4 Falutipológiák ............................................................................................................... 86 3.4.1 Magyarországi területi tipológiák a mezőgazdaság, a falvak és a vidék kapcsán .... 86 3.4.2 A magyarországi falutipológiák áttekintése ............................................................. 88 3.5 Törpefalvak ................................................................................................................... 95 3.5.1 Aprófalvak, törpefalvak történelmi metszetben ....................................................... 97 3.5.2 A törpefalu definíció meghatározása ...................................................................... 101 3.5.3 A törpefalvak helyzete, a statisztikai adatok tükrében ........................................... 102 3.5.3.1 Törpefalvak földrajzi elhelyezkedése ............................................................. 103 3.5.3.2 Törpefalvak állapotfelmérése ......................................................................... 106 3.5.3.3 A törpefalvak funkcióelemzése ...................................................................... 111 3.5.4 Törpefalvak trendje................................................................................................. 128
4 Nemzetközi és hazai sikermodellek a falusi térségekben ......................... 131 4.1 A települési sikermodell tesztelése magyarországi apró- és törpefalvakon, tapasztalatok…………………. ........................................................................................ 132 4.2 A települési sikermodell tesztelése nemzetközi falusi térségekben ........................ 139 4.3 A törpetelepülésekre vonatkozó sikermodell felállítása .......................................... 146
5 A magyarországi törpefalvak sikermodelljének tesztelése Győr-MosonSopron megyei törpefalvakon keresztül ........................................................ 156 5.1 Lipót………. ................................................................................................................ 162 5.2 Hövej……….………… ............................................................................................... 171 5.3 Mecsér……… .............................................................................................................. 179
5
5.4 Dénesfa……. ................................................................................................................ 187 5.5 Rábcakapi…. ............................................................................................................... 194 5.6 Répceszemere .............................................................................................................. 201 5.7 Rábaszentmihály......................................................................................................... 208 5.8 A törpetelepülések sikermodelljének módosulása ................................................... 214
6 Összegzés ....................................................................................................... 221 6.1 A hipotézisek értékelése ............................................................................................. 221 6.2 A kutatás új eredményei ............................................................................................ 223 6.3 Összegző gondolatok, javaslatok ............................................................................... 225 6.3.1 A törpetelepülések sikeréről alkotott összegző gondolataim ................................. 225 6.3.2 A kutatás során megfogalmazott jelenlegi problémák, hiányosságok, javaslatok . 226 6.4 Jövőbeni kutatatási irányok ...................................................................................... 228
Irodalomjegyzék .............................................................................................. 230
6
Ábrajegyzék 1. ábra: A területi tőke komponenseinek elméleti felosztása .............................................. 22 2. ábra: Települési sikerességi modell ................................................................................. 29 3. ábra: A halmozott körforgás okozati elve ....................................................................... 38 4. ábra: A települési sikermodell területi tőketényezői ....................................................... 40 5. ábra: A magyarországi népesség megoszlása településtípus szerint (1949-2012, %) ..... 54 6. ábra: A mezőgazdasági tevékenységet végzők és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya Magyarországon ....................................................................................................... 71 7. ábra: Magyarország népességének településkategóriánkénti megoszlása, (2011, fő) ... 102 8. ábra: Az aprófalvak aránya a településekből (2010) ..................................................... 105 9. ábra: Az álláskeresők arányának változása 2008. szeptember és 2010 augusztusa között (az előző év azonos időszakától számított eltérés, százalékpontban) ................................ 120 10. ábra: A törpefalvak kiegészített sikermodellje ............................................................ 147 11. ábra: Győr-Moson-Sopron megye településeinek népességszám szerinti kategóriái .. 156 12. ábra: A települést alkotó alrendszerek és azok főbb elemei ........................................ 159 13. ábra: A települések alrendszerei és a sikertényezők kapcsolata .................................. 160 14. ábra: Lipót sikermodellje ............................................................................................. 170 15. ábra: Hövej sikermodellje ............................................................................................ 178 16. ábra: Mecsér sikermodellje .......................................................................................... 186 17. ábra: Dénesfa sikermodellje ........................................................................................ 193 18. ábra: Rábcakapi sikermodellje..................................................................................... 200 19. ábra: Répceszemere sikermodellje .............................................................................. 207 20. ábra: Rábaszentmihály sikermodellje .......................................................................... 213 21. ábra: A törpetelepülések végső sikermodellje ............................................................. 215
7
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A megkérdezettek száma a vizsgált törpefalvakban ......................................... 16 2. táblázat: Az EUROSTAT NUTS régiókra vonatkozó népesség-küszöb osztályozási elvárása ................................................................................................................................ 48 3. táblázat: Magyarország területbeosztása a NUTS rendszerben ....................................... 50 4. táblázat: A magyarországi népesség megoszlása településtípus szerint (1949-2012) ..... 55 5. táblázat: A települések lélekszám szerinti csoportosítása ............................................... 55 6. táblázat: A magyarországi települések megoszlása népességkategóriák szerint (19101920) .................................................................................................................................... 59 7. táblázat: A vándorlás alakulása a különböző településkategóriákban (1990-2011) ........ 67 8. táblázat: A keresők foglalkozási szerkezete (1980-2011) ............................................... 70 9. táblázat: A mezőgazdaság szerepe Magyarországon (1990-2010).................................. 72 10. táblázat: Magyarországi (komplex) területi tipológiák a mezőgazdaság, a falvak és a vidék kapcsán ...................................................................................................................... 87 11. táblázat: Az eredményül kapott faktorok elnevezése .................................................... 92 12. táblázat: Az eredményül kapott típusok ........................................................................ 92 13. táblázat: A vizsgálatba bevitt mutatok százalékos megoszlása a főbb szempontrendszere szerint ................................................................................................... 93 14. táblázat: A települések száma központi szerepkörük szerint az 1971-es OTK besorolása alapján.................................................................................................................................. 98 15. táblázat: Magyarország népességének településkategóriánkénti megoszlása (2011) .. 103 16. táblázat: A törpefalvak száma 1990-ben, 2005-ben és 2010-ben ................................ 106 17. táblázat: A törpefalvak száma és népességük számának változása (1960-2011) ........ 107 18. táblázat: A törpefalvak népességszámának alakulása (1900-2011) ............................ 108 19. táblázat: A törpefalvak népességszámának alakulása (1949-2011) ............................ 108 20. táblázat: A természetes fogyás és a belföldi vándorlási különbözet a törpefalvakban (2006, 2010) ...................................................................................................................... 110 21. táblázat: Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban és rendszeres szociális segélyben részesülők száma a törpefalvakban (2006, 2010) .............................................................. 115 22. táblázat: A regisztrált munkanélküliség mutatói az országban és a törpefalvakban (2006, 2010) ...................................................................................................................... 117
8
23. táblázat: A munkanélküliség régiók és településkategóriák szerint mérhető különbségei (2008) ................................................................................................................................ 118 24. táblázat: Lakásállomány, épített lakás a törpefalvakban (2006, 2010)........................ 121 25. táblázat: A vállalkozások száma a törpefalvakban (2006, 2010) ................................ 122 26. táblázat: Kommunális infrastruktúra a törpefalvakban (2006, 2010) .......................... 124 27. táblázat: A személygépkocsik, távbeszélő fővonal és kábeltelevízióba bekapcsolt lakás száma a törpefalvakban (2006, 2010) ................................................................................ 125 28. táblázat: Szociális és egészségügyi intézmények a törpefalvakban (2006, 2010) ....... 126 29. táblázat: Az óvodai férőhelyek, az óvodások, az általános iskolai osztályok, tanulók és könyvtári egységek száma a törpefalvakban (2006, 2010)................................................ 127 30. táblázat: A Nyugat-Dunántúl településhálózatának néhány jellemzője (2010)........... 157 31. táblázat: A település alrendszerinek és a törpetelepülési sikertényezők mutatóinak összefüggései ..................................................................................................................... 161
9
Térképek jegyzéke 1. térkép: A települések osztályba sorolása a TERINT kapcsolata alapján (1951) ............. 62 2. térkép: Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció középfokú és magasabbszerepkörű központrendszere és a tervezési-gazdasági körzetek ........................ 63 3. térkép: A községek lélekszám változása 1990-2001 között, az 1990-es lélekszám százalékában ........................................................................................................................ 66 4. térkép: A községek lélekszám változása 1949-2001 között, az 1949-es lélekszám százalékában ........................................................................................................................ 68 5. térkép: Nyertes Leader+ helyi akciócsoportok, 2006 ...................................................... 82 6. térkép: Törpefalvak 1911-ben, a korabeli közigazgatás szerinti településállományt alapul véve...................................................................................................................................... 97 7. térkép: Az elmaradott körzetek területi elhelyezkedése, 1975 ........................................ 99 8. térkép: A falusi életkörülmények típusai Magyarországon, 1976 ................................. 100 9. térkép: Magyarország vidéki térségei, 2012 .................................................................. 104 10. térkép: Magas arányú roma népességgel rendelkező térségek és települések (2001) . 111 11. térkép: A magyar falugondnoki hálózat (2012) ........................................................... 114 12. térkép: Regisztrált munkanélküliek a munkavállaló korú lakosság arányában (2011) 119
10
Bevezetés A kistelepülések, és különösen az 500 léleknél is kevesebbet számláló községek – törpefalvak – az utóbbi évtizedekben a hazai társadalomkutatás „népszerű‖ témái közé tartoznak. Pedig súlyuk az ország összlakosságához mérten régóta csekély: az elmúlt száz évben már soha nem emelkedett 3% fölé. A fokozott érdeklődés mégsem teljesen indokolatlan. Akár „statisztikai alapon‖ sem, hiszen például az ország területéből már jóval nagyobb az törpefalvak részesedése (2010ben közel 14%), a települések számát tekintve ma már az igazgatási településállománynak kereken egyharmadát adják az 500 lakosnál kisebb települések. Tény az is, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több község fogyott 500 lakosnál kisebb méretűvé, így az törpefalvak száma folyamatosan növekedett az országban. A figyelem mégis elsősorban akkor irányult rájuk, amikor különböző vizsgálatok az apróés törpefalvak nagy többségére általánosan jellemző problémahalmazt mutatott ki. Az alacsony lélekszámú kistelepülések társadalma különösen sérülékeny, e közösségekben könnyebben válnak jellemzővé a kedvezőtlen demográfiai, társadalmi folyamatok, mint az elöregedés, a munkanélküliség, az elvándorlás és a vidékies szociális és etnikai szegregációk
kialakulását
kísérő
egyéb
kedvezőtlen
társadalmi
jelenségek.
A
törpefalvakból történő állandó elvándorlás következtében az átlagosnál jelentősen öregebb korstruktúra jött létre, aminek következtében e falvak természetes népmozgalmi mutatói rosszabbak a településekre jellemző átlagnál (Kovács 2004). Másfelől léteznek Magyarországon akár egy adott régióban, illetve megyehatáron belül is (tehát közel azonos földrajzi fekvéssel rendelkező) törpefalvak, amelyek az előző folyamatokkal szemben fejlődést mutatnak, ahol van munkalehetőség, a település népességmegtartó erővel rendelkezik, jó az életszínvonal, és ahol – nem utolsó sorban – szeretnek élni az emberek. Disszertációmban én ennek a folyamatnak, képződménynek kívánok utána járni és megfejteni, hogy milyen tényezők állhatnak a sikeres kistelepülések hátterében, hiszen ennek kutatásával és megismerésével jövőt lehetne mutatni a többi, leszakadó és hanyatló törpefalu számára. A tanulmány a siker kemény és puha tényezőinek szerepét kívánja bemutatni a törpefalvak életében. A kutatás előzetes feltételezése szerint ahhoz, hogy egy kisfalu sikeres legyen, 1
nem elégséges csupán az anyagi forrás megléte, hanem fontos, hogy a sikerességet befolyásoló
faktorok
felismerésre
és
megfelelő
kihasználásra
kerüljenek.
A
rendszerváltozás következményei jelentős gazdasági és társadalmi változást idéztek elő a falvak életében. Ezek a változások olyannyira differenciálták a településeket, hogy azok a statisztikai mutatók hasonlósága ellenére is eltérő életminőségbeli különbségeket produkálnak.
Azon települések kerülnek ki nyertesen az állandó versenyből, melyek
gazdasági helyzete biztonságos, jó életminőséget tudnak teremteni, az ehhez szükséges tényezőket kívánom dolgozatomban feltárni. 2012-ben empirikus kutatásokat végeztem Győr-Moson-Sopron megye hét településén, Lipóton, Hövejen, Mecséren, Rábcakapin, Dénesfán, Répceszemerén és Rábaszentmihályon. A kutatás során szerzett adatokat és eredményeket esettanulmány formájában, a szakirodalom fényében mutatom be. A tanulmány általános célja rámutatni a sikertényezők jelentőségére a törpefalvak életében és a vidékfejlesztésben.
Doktori
dolgozatom
témája
kialakulásának
kezdete
még
az
egyetemi
iskolai
tanulmányaimhoz nyúlik vissza. Az egyetemi diplomám megírása közben kerültem kapcsolatba a szegénység témakörével, ahol a fiatalok anyagi körülményeit vizsgáltam, abszolút, objektív, és szubjektív nézőpontból. Már akkor figyelmes lettem a területi különbségek és a települési nagyságkategóriák által meghatározott életminőségbeli különbségekre. Ez a felismerés további, mélyebb elemzésre ösztönzött, így a doktori tanulmányom témájaként már konkrétan a településrendszer legkisebb egységével, a törpetelepülések helyzetével, azok megújuló képességével, innovációs képességével foglalkoztam tovább Bőhm Antal egyetemi tanár, majd Rechnitzer János egyetemi tanár vezetésével. A dolgozat megírására személyes érdeklődésem inspirált.
2
Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani a témám formálásához és kidolgozásához nyújtott szakmai segítségéért konzulensemnek Prof. Dr. Rechnitzer Jánosnak. Köszönöm türelmét, ösztönzését, és a dolgozat megírásához szükséges ötleteit, javaslatait, építő kritikáit. Köszönettel tartozom Bőhm Antal Professzor Úrnak, aki javasolt és elindított disszertációm megírásában. Köszönöm
az
interjús
felmérésben
résztvevő
törpefalvak
polgármestereinek,
önkormányzati tagjainak, vállalkozóinak, helyi lakosainak az információ szolgáltatását, a KSH Győr-Moson-Sopron megyei kirendeltségének pedig az adatgyűjtés terén nyújtott támogatását. Külön szeretném megköszönni családom támogatását, türelmét, és belém vetett bizalmát a dolgozat megírásának szép és kihívásokkal teli időszakaiban egyaránt.
3
1 A doktori kutatás célja, hipotézisek
1.1 A doktori kutatás célja A doktori kutatásom célja egyrészt a hipotézisekben kinyilvánított gondolataim elvetése vagy elfogadása, másrészt a megfogalmazott tudományos kérdések megválaszolása az elméleti szakirodalom és az általam végzett kutatások segítségével. A korábbiakban megszerzett ismereteim, tapasztalataim alapján, illetve a szakirodalom folyamatos feldolgozása során a következő kérdések fogalmazódtak meg bennem: -
Milyen megjelenési formái és összetevői vannak a területi tőkének, mint komplex fogalomnak, illetve hogyan kapcsolható ez össze a sikeresség tényezőivel? Az elméleti, főként külföldi szakirodalom elemzései jó alapot kínálnak ahhoz, hogy az immateriális tőketípusok, a területi tőke és a területi sikeresség fogalmi rendszerei alapján a kérdés megválaszolható legyen.
-
Hogyan alakult az elmúlt években, évtizedekben a falvak helyzete és sorsa a magyar településrendszerben? Hogyan változott meg ezzel párhuzamosan a falvak funkciója, milyen új funkciók jelentek meg? Ma mi jellemző a falvak demográfiai állapotára? Célom, hogy önálló elemzéssel a témához kapcsolódó ábrákkal, valós mai napig tartó trendeket mutassak be. A magyar szakirodalom széles köre állt rendelkezésemre az adatok összegyűjtéséhez. A legfrissebb adatokat a KSH megyei és országos statisztikai évkönyvei adták kutatásomhoz.
-
Milyen a kisfalvak állapota napjainkban? Valóban szinte teljesen kilátástalan? E kérdés megválaszolására elvégzek egy állapot és egy funkcióelemzést, mely az összes mintegy 1095 ma létező törpefalut figyelembe veszi 2006 és 2010 között.
-
Miért vannak mégis kivételek és mely törpefalvak azok, amelyek kis méretük ellenére fejlődést mutatnak és sikeresen működnek? A kérdés megválaszolását hazai és külföldi gyakorlati példák segítik, ezek alapján próbálok következtetéseket levonni a törpefalvak sikerességi tényezőinek jelenlétére vagy hiányára.
-
Általánosíthatóak-e ezek a sikertényezők, és ha igen milyen formában írhatóak le? Ábrázolhatóak-e modell segítségével, amely aztán útmutató lehet, és követendő példaként szolgálhat a többi kistelepülés számára?
-
Mérhető-e a sikeresség ilyen kicsi, 500 fő alatti településeken és hogyan?
4
1.2 Hipotézisek Hipotéziseimet három témakör mentén csoportosítottam. Először a siker és a település (1., 2. hipotézisek), majd a siker és a területi tőke (3. hipotézis), végül a siker és a törpefalvak kapcsolatát (4., 5. hipotézis) vizsgálom meg segítségükkel.
1)
A siker, mint a település fejlődését bemutató értékelési mód bizonyos tényezőkkel bemutatható, leírható és értelmezhető (H1). A területrendszer változásaival, az azokra ható tényezők vizsgálatával és a siker térbeliségével foglalkozó szakirodalom széleskörű (Enyedi 1995, 1996, Rechnitzer 1993, Lengyel 2000, Tímár-Velkey 2003, Mezei 2006, Lukács 2007, Szörényiné 2010, stb.) A települési és a vidéki sikerességgel kapcsolatban született irodalmak bemutatásával feltételezésem szerint tisztázásra kerülnek a települési szinten jelentkező sikertényezők, s ezáltal egy saját települési sikermodell felállítása válik lehetővé. A modellben meghatározásra kerül a települési siker végső célja, tényezői és eszközei.
2)
A sikertényezők és a település alrendszerei között kapcsolat van, azok a település rendszermodelljéből levezethetőek, és ezáltal mérhetővé válnak (H2). A települések sikertényezőit feltevésem szerint hat témakör mentén lehet csoportosítani, melyek a Rechnitzer-féle hat települési alrendszer meghatározói (Rechnitzer-Smahó 2011). Bizonyítani szeretném ugyanis, hogy a törpetelepülések „sikerkutatásához‖ és a siker hátterében meghúzódó ok-okozati összefüggések vizsgálatához a településeket, mint alrendszereket kell figyelembe venni. A települési alrendszerekhez keresem meg és kapcsolom hozzá a sikertényezők egyes alkotóit és elemeit. Ezt végiggondolva nézem meg, hogy az elfogadott sikertényezők miként kapcsolódhatnak
a
településrendszer
alrendszereihez,
illetve
alkotóihoz.
Feltételezésem szerint ezáltal az egyes alrendszerekre értelmezhető, statisztikailag gyűjthető mutatók és mérőszámok adhatóak.
5
3)
A területi tőketényezők a falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel (H3). Dolgozatomban kiemelkedő fontosságúnak találom a területi tőke komplex rendszerének részletes bemutatását, és összekapcsolását a települési sikermodellel. Feltevésem szerint ugyanis egy terület területi tőkéjének fejlődése hasonlóan a területi rendszer sikeréhez, nem egyedül a rendelkezésére álló anyagi forrásoktól függ, hanem a gazdasági és a társadalmi szférából származó megfogható és megfoghatatlan elemek összekapcsolódásából. A fenti gondolatmenet szerint a települések sikermodellje a területi tőketényezőkkel is leírhatók, illetve a kemény és puha sikertényezőkhöz rendelhetőek. Feltételezésem szerint a területi tőketényezők ezáltal a települések, és falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel. Ennek bizonyítását azért tartom fontosnak, mert a terület állapotát és a területi folyamatokat ezáltal jobban meg lehet ismerni, így a területi feszültségeket fel lehet oldani, hiszen a területi tőke, ill. a helyi potenciál feltérképezésével szervezetten lehet a rendszerbe beavatkozni.
4)
A siker a magyarországi törpefalvak esetében is kimutatható, és a sikertényezők a modell elemeihez kapcsolhatóak (H4). Feltételezésem szerint a klasszikus piaci versenyképesség speciálisan területi szemléletű változata nem zárja ki a kistelepülési kör bevonását a vizsgálatokba. A települési siker és a területi verseny értelmezhető, vizsgálható a kistelepülések szintjén is, így a települési sikermodell a törpetelepülésekre is alkalmazható. Ennek bizonyítására sor kerül néhány, az elmúlt években fejlődést produkáló és sikereket elért magyarországi törpe- és aprófalu felkutatására és vizsgálatára - sajtóelemzés és irodalomkutatás módszerével -, azaz a modell törpefalvakban való tesztelésére. A modell tesztelésével feltételezhető, hogy a sikerfaktorok száma tovább bővíthető a törpefalvak
esetében,
illetve
bizonyos
sikertényezők
kiesnek
az
eredeti
elgondolásokhoz képest.
5)
Folyamatosan átértékelődtek a falvak/törpefalvak funkciói és ezzel párhuzamosan a sikertényezőik is (H5). A falvak gazdasági jellegére a mezőgazdaság túlsúlya volt a legutóbbi időkig jellemző.
A XX. században ez az agrárspecializáció felbomlott, gyors ütemű
6
minőségi átalakulás, városiasodás ment végbe, a falvak új (nem falusi) funkciókkal gazdagodtak, melyek négy nagy csoportba sorolhatóak:
lakófalu,
ipari szerepkörrel bíró falvak,
szolgáltató falu: rekreációs falu, ökológiai falu, közlekedési funkcióval rendelkező falu,
technológiai park/falu.
Feltételezésem szerint ennek a funkcióátalakulásnak nagy hatása van a törpetelepülések sikertényezőinek átalakulására is. Ma már más faktorok határozzák meg a törpetelepülések sikerét, mint ezelőtt 20 vagy akár 40 évvel ezelőtt.
7
1.3 A kutatási téma aktualitása Dolgozatomban a kistelepülések – és ezen belül is a törpefalvak – sikerességét kutatom. A falvak és a törpefalvak helyzete örökké aktuális téma, hiszen a területi politika mindig visszatérő nagy dilemmája az elmaradott tanyák/falvak vagy a fejlett települések támogatása. Manapság a téma aktualitását az is adja, hogy az új 2014-2020-as európai tervezési időszak előtt állunk, amikor is a források irányának meghatározása kulcsfontosságúvá válik. A tervezési időszak előkészítésekor különösen is a figyelem középpontjába kerül az egyes ágazatok, területek stratégiai értékelése, tervezése. Kiemelt fontossággal bírnak tehát a gazdaság- és társadalomfejlesztés szempontjából leginkább érzékeny területek, közülük is kiemelkedik a vidék és a falvak helyzete, ahol a közösségi innováció a fennmaradás és versenyképesség kulcstényezője lehet. A területi alapú (szó szerinti fordításban a helyi bázisú – „place-based‖) megközelítés kialakulását az elmúlt 20 év nemzetközi tapasztalataira vezethetjük vissza, mely a helyi erőforrások felértékelődésének fontosságát is magával hozta. Az Európai Unió új fejlesztéspolitikai paradigmája szerint – melyet részletesen az uniós kohéziós politika jövőjéről zajló európai vita egyik alapdokumentuma, a Barca jelentés mutat be -, a helyi szint, a funkcionális térségek jelentik a megfelelő területi egységet a területfejlesztés számára. A fejlesztéspolitikai beavatkozásokat a helyi adottságokhoz illeszkedően kell kialakítani, adott térségre szabott megoldásokra van szükség (Barca 2009). A hagyományos, korábbi vizsgálatokkal szemben, amelyek általában a törpefalvak hátrányos helyzetével, és azok okaival foglalkoztak, én arra vagyok kíváncsi, hogy milyen új lehetőségek állnak előttük. Megfordítva az eddigi kutatásokat, én a kudarcok helyett a sikereket állítom kutatásaim középpontjába, s bár meglehetősen kevés ezen jó példák száma, ennek ellenére én mégis azokat a törpefalvakat választottam vizsgálataim tárgyául, amelyek fejlődést, sikereket tudnak felmutatni. E falvak elemzését szintén nem hagyományos módszerekkel végzem el, hanem a manapság újonnan megjelent és a kutatók által „felkapott‖, divatos területi tőke és a siker fogalomrendszereinek felhasználásával. Ezen fogalmak újszerűsége nemcsak abban van, mert újonnan jelentek meg a köztudatban, hanem azért is, mert ezeket eddig nem alkalmazták vidéki térségekre, kistelepülésekre és főleg nem a törpefalvakra. Habár tartalmuk nem zárja ki, hogy e fogalmakat a kistelepüléseken is értelmezni lehessen, eddig mégis csak középvárosokra, nagyvárosokra, metropoliszokra vizsgálták őket nagyrészt.
8
Dolgozatban bemutatom a területi tőke komplex jelentését, vizsgálom annak elemeit, összetevőit. Majd következik a siker, mint fejlesztési, életminőségi kategória, annak értelmezése, majd a siker térbeliségének elemzése, annak megjelenése vidéken, s részeként a település, majd a falvak sikere. Kitérek arra is, hogy milyen összefüggés van a területi tőke és a települési sikeresség fogalomrendszere között. A dolgozat további aktualitása, hogy a fent említett fogalmak segítségével egy sikerességi és egy területi tőke modellt állítok fel a törpefalvakra vonatkozóan, ismertetem annak kemény és puha tényezőit és eszközeit. Majd bemutatom azok jellemzőit, elméleti háttereit, gyakorlati alkalmazhatóságuk lehetséges tereit. A felállított kistelepülési sikerességi modellel a magyarországi, majd azon belül a GyőrMoson-Sopron megyei sikeresnek vélt törpefalvakat elemzem, majd kategorizálom őket. A hazai törpefalvak elemzése és vizsgálata során nem került még eddig sor olyan elemzésre, melynek célja a kistelepülési sikertényezők, illetve azok területi tőkével való kapcsolatának feltárása.
9
1.4 A kutatás módszertana A dolgozat megírása során folytatott kutatómunkám a következő módszertani bázisokon alapul:
1)
Hazai és külföldi szakirodalmi bázis feldolgozása a következő elméleti tématerületekre vonatkozóan:
a területi versenyképesség és siker definíciója, jellemzői,
a kistelepülési siker meghatározása,
a területi tőketényezők, és a területi sikertényezők összekapcsolása,
a magyarországi falvak helyzetének feltérképezése történelmi metszetben, a faludefiníció meghatározása,
a hazai falutipizálások megismerése,
a saját törpefalu definíció meghatározása.
Az értekezés elméleti részének a megírásához az alapot a nemzetközi és hazai szakirodalom áttekintése nyújtotta. Hazánkban a térségi, területi versenyképesség és siker fogalmak ugyan gyakran kutatott témák, ám mégsem specializálódott települési és kistelepülési szintekre. Szerencsére néhány mértékadó irodalom mégis született az elmúlt másfél évtizedben, többek között Bódi Ferenc-Bőhm Antal (2000), Mezei Csilla (2006), Kovács Katalin (2008), Szörényié Kukorelli Irén (2010), Rechnitzer János (2010) tollából. A területi tőke fogalmát szintén használtam dolgozatomban. Feltételeztem, hogy a területi tőketényezők a falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel, illetve a területi siker a területi tőkeelemek aktivizálását, és a szinergizáló folyamatok által azok generálását vonja maga után. A területi tőke fogalmának nemzetközi szinten kialakulóban van az ún. ‖alap‖- irodalma, de az igazi kihívást a saját kutatási koncepciómhoz igazodó írások fellelése jelentette, mint Giffinger Rudolf (2007), Camagni Roberto (2008), Capello Roberta (2009) írásai. A hazai porondon a településrendszer és azon belül a falvakhoz és az aprófalvakhoz, azok tipizálásához és a falufejlesztéshez kapcsolódó tanulmányok és szakirodalmak széles körének feldolgozására került sor, Bajmócy Péter-Balogh Andás (2002), Kóródi József
10
(2004), Kovács Tibor (2004), Beluszky Pál-Sikos T. Tamás (2007), Váradi Mónika (szerk. 2008), G. Fekete Éva (2009) mélyrehatóan foglalkoztak a témával. mélyrehatóan foglalkoztak a témával. A saját törpefalu definíció megalkotásánál többféle nézőpontot vettem figyelembe, végül az általam legoptimálisabbnak – a KSH kutatásoknál is használt - fogalmat választottam. Az irodalom-feldolgozás eredményeképpen létrehoztam a törpefalvakra vonatkozó települési sikerdefiníciómat, ami a kutatás többi részében segítséget nyújtott az eligazodáshoz, a helyi siker köntösébe bújtatott, de oda nem illő részek leválasztásához. Áttekintettem számos, hazai falutipizálás eredményeit és módszertanát, közülük néhányat bemutattam, néhányat alkalmaztam, néhányat pedig beépítettem a saját empirikus kutatásomba.
2)
Irodalom- és sajtóelemzés:
a hazai szakirodalomban megtalálható települési sikerpéldák
a hazai sajtóban fellelhető kistelepülési sikerpéldák
A kutatás fontos részét képezte a - törpetelepülések sikerességét leíró modellhez, a sikerdefiníció felállításához és később teszteléséhez alkalmazott hazai irodalom- és sajtóelemzés. Megkerestem a magyarországi sikeres törpefalvakról szóló, és a témához kapcsolódó országos majd később megyei szintű média megjelenést, mind az írott és elektronikus sajtóban, mind pedig a televízióban, rádióban a témával foglalkozó riportfilmekben. Ezek adták aztán a kutatás egyik alapját és kiindulópontját az interjúk elkészítéséhez.
3)
KSH adatok elemzése:
Országos statisztikai évkönyvek (2006-2011)
Megyei statisztikai évkönyvek (2006-2011)
Az országos és megyei statisztikai évkönyvek adatait felhasználva, azokat rendszerezve sor került Magyarország összes, mintegy 1.095 törpefalvának 2010-es funkcióelemzésére, illetve azok eredményeinek a 2006-os adatokkal való összehasonlítására. Az önálló kutatás során idősorokat állítottam fel a magyarországi törpefalvak számának, azok népességének, és funkcióinak változásairól.
11
A Győr-Moson-Sopron megyei 7 törpefalu vizsgálatához a Győr-Moson-Sopron megyei KSH központ által rendelkezésemre bocsátott 2010-re vonatkozó, megyei települési szintre lebontott adatait használtam fel. Ezek az adatok a település demográfiai, infrastrukturális, intézményrendszerre, gazdaságra és turizmusra vonatkozó adatait tartalmazták, melyeket a Rechnitzer János-féle hat települési alrendszer köré csoportosítottam: ezek az alrendszerek: a helyi kormányzás, humánerőforrások, helyi társadalom, gazdasági bázis, természeti és művi környezet, vonzásfunkciók az alrendszerekhez megkerestem és hozzákapcsoltam a sikertényezők egyes alkotóit és elemeit. majd az egyes alrendszerekre adtam értelmezhető, statisztikailag gyűjthető mutatókat.
4)
Résztvevői megfigyelés, mélyinterjú és fókuszcsoportos beszélgetés
Azokat a kérdéseimet, melyekre a statisztikai adatok nem tudtak választ adni, résztvevői megfigyeléssel, mélyinterjúval és fókuszcsoportos beszélgetés keretében tettem fel, a következő szempontokat figyelembe véve:
a felmérések a Győr-Moson-Sopron megyei törpetelepülések körében,
a minta nagysága 7 törpefalu volt,
a
törpetelepülések
polgármestereinek,
az
önkormányzatok
településfejlesztéssel foglalkozó szakembereinek, a falu vállalkozóinak és a helyi lakosságának körében,
a mélyinterjúk 2012. január és augusztus között történtek.
A kutatás legfőbb eredménye az interjús felmérés, amely egyedülálló információkhoz juttatja az érdeklődőket a hazai törpefalvak és főként a Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvak sikerének faktoraival kapcsolatban. Az interjúkérdéseket a 1. melléklet mutatja be részletesen. Az interjús felmérés helyzetfeltárásból és magyarázatból áll. Először feltárásra kerül a település helyzete, életminősége, jövőbeli kilátásai, és a sikermodellben meghatározott tényezők szerepe a falvak életében és a gazdaságában, majd oksági magyarázatot keresek arra, hogy a fent említett tényezők hatására miként lesz az egyik falu sikeresebb a másiknál.
12
Az elemzési egység (célcsoport) a törpetelepülések polgármesterei, az önkormányzatok településfejlesztéssel foglalkozó szakemberei, a vállalkozói és a helyi lakosság. Az elemzési egységet azért fontos világosan meghatározni, mert a kutatás során ők az interjúalanyok. Vállalkozókat azért választottam interjúalanynak, mert a helyi gazdaság jelenléte nagyban befolyásolja elméletem szerint a település életszínvonalát, életesélyét és gazdaságát nagymértékben a vállalkozók tevékenysége határozza meg. A polgármester és az önkormányzati képviselők kiválasztása azért volt fontos a kutatás szempontjából, mert ők irányítják a települést és hoznak naponta döntéseket a falu életéről. A helyi lakosság megismerése pedig azért fontos, mert ők azok, akik a település életminőségét, és így a település sikerességét is „a saját bőrükön‖ érzik. A kutatás orientációja megismerni a célcsoport attitűdjét, véleményét, jövőképét, személyiségvonásait. Emellett a kutatás középpontjában áll a vizsgálati csoport cselekvéseinek megismerése, a polgármester, a vállalkozók és a helyi lakosság közötti kapcsolatok feltárása és a falvak közösségi életének elemzése. Feltétlenül szükséges volt primer információgyűjtést végezni azért is, hogy megtudjam véleményüket a település helyzetéről, és megismerjem az együttműködéssel kapcsolatos gondolkodásmódjukat és a hozzá való viszonyulásukat. A helyzetfeltárás, mint munkafázis kiemelkedő jelentőséggel bír, hiszen hiányosságai az egész
munka sikerét
megkérdőjelezhetik. A feladat
elvégzéséhez
tehát
olyan
munkamódszert kellett választani, ami garantálja, hogy a működési környezet minden fontos eleme és szegmense feltérképezésre kerül. Emellett a választott módszernek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy megmutassa, előrevetítse a környezet egyes elemeinél a stratégiai időtávon belül várható változások irányát és mértékét is. A releváns információkat „puha‖ módszerrel kívántam begyűjteni, mélyinterjúkat alkalmazva. Az interjús információgyűjtés a kutatás szempontjából azért tűnt megfelelőnek, mert így lehetett pontos adatokat nyerni az egyének habitusáról, elképzeléseiről, hozzáállásukról a fejlesztéshez, illetve a közösséghez: Első lépésben konceptualizáltam azokat a fogalmakat/sikertényezőket, amelyeket az interjúvázlatban használtam, illetve a vizsgálat során kutattam. Ahhoz ugyanis, hogy az egyes tényezők kutathatók legyenek, tudni kell, hogy a leírt fogalom alatt mások mit értenek. 13
A fogalmak meghatározása és a kutatási módszer kijelölése után az operacionalizálás következett, mely „azon konkrét lépések, illetve műveletek meghatározását jelenti, melyeket egy bizonyos fogalom mérésére használni fogunk‖ (Babbie 1996). Az interjúvázlat elkészítése után próbainterjúkat készítettem, hogy megbizonyosodjak arról, hogy megfelelően állítottam-e össze a kérdéseket. E folyamat során elvégeztem a kérdések javítását. A végleges interjúvázlat elkészítését követően a felsorolt kérdéseket a valamennyi
interjúalanynak
feltettem.
Az
interjúkészítés
során az
interjúvázlaton kívüli kérdések is elhangzottak, de ezek nem igényelték, hogy minden interjúalany esetében megkérdezésre kerüljenek. Az empirikus vizsgálat mélyinterjúk segítségével zajlott, és a kérdések a sikermodellben meghatározott tényezők köré csoportosultak. A vizsgálat legnagyobb részét a település életminőségének, a fejlesztéseinek, a jövőképének és a sikerhez való viszonyulás feltérképezése jelentette. Az interjúk rögzítése diktafon segítségével történt, hogy minél kisebb legyen az adatvesztés kockázata. A primer vizsgálatokat kibővítettem résztvevői megfigyeléssel, azaz próbáltam bekapcsolódni a falu életébe. Részt vettem a helyi rendezvényeken (falunapokon, idősek napján, helyi fesztiválokon), illetve elvegyültem a falu mindennapi életében. A kutatási módszer a fentiek mellett kiegészült fókuszcsoportos interjúkészítéssel, melyet a település
társadalmi,
történeti
sajátosságai,
valamint
jelenlegi
helyzetének
feltérképezéséhez alkalmaztam. A módszer előnye, hogy moderátor segítségével a résztvevők lehetőséget kapnak arra, hogy átbeszéljék az adott témát, és olyan tényezők is felszínre kerüljenek, melyek egyéni interjúk során nem verbalizálódnának. A kiscsoportos, néhány órás beszélgetések során azonos álláspontok, közös értékek, de sok esetben konfliktusok is megfogalmazódtak. A kutatás első lépése a települések kiválasztása volt. A következő feltételeknek kellett megfelelniük:
Győr-Moson-Sopron megyei
14
települések legyenek,
500 fő
alatti
lakosságszámmal – egy kivétel volt, Lipót 659 fő.1 fővel – hiszen a kutatás lényege éppen abban van, hogy a településrendszer legkisebb egységei, azaz a törpefalvak kerüljenek a sikeresség szempontjából górcső alá. A kiválasztás szempontjából kiemelten fontos volt: a Nyugati határ közelsége (Hövej, Dénesfa) a hagyományokra való építés (Hövej) az idegenforgalom jelenléte (Lipót) agglomerációs múltú falu (Mecsér, Répceszemere) egy
település,
ami
bekapcsolódott
a
START
munkaprogramba
(Rábaszentmihály) egy falu 250 fő lakosságszám alatt (Rábcakapi) Győr-Moson-Sopron megyére azért esett a választásom, mert: dinamikusan fejlődő, centrumtérségben fekvő, helyi törpefalvakat kerestem, ahol megfigyelhető a törpefalvak intenzív együttélése a nagyvárosokkal, mert kíváncsi voltam a siker lehetséges terjedésére a nagyvárosok melletti törpefalvakban, ahol jelentkezik a határ mentiség, ahol a térség nyugati fejlődést mutat, 2012-ben
elkészült
Győr-Moson-Sopron
megye
területfejlesztési
koncepciója. Disszertációmban tudatosan egy fejlett centrumtérségben, sikerrégióban, sikeres nagyváros közelében kerestem a törpefalvakra a sikerpéldákat. Kíváncsi voltam, hogy vannak-e olyan törpetelepülések, amelyek ezt az elhelyezkedést, és a bennük rejlő lehetőségeket ki tudják használni és abban érvényesülni tudnak. Egyszerűen megfogalmazva a célom a sikerben a siker keresése volt. Fontosnak tartottam továbbá, hogy a kiválasztott falvak a média középpontjában legyenek, tevékenységükkel, fejlődésükkel, jövőbeli terveikkel és elképzeléseikkel. Az etnikai összetétel a vizsgálandó falvak kiválasztásánál nem volt szempont. Az empirikus kutatás során az interjúkészítés időigényességén túl megtapasztaltam, hogy az interjúalanyok sok 1
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010.
15
esetben nagyon közvetlenek, segítőkészek voltak, ezáltal több ízben megkönnyítették a munkámat. 2011 tavaszától helyzetfelmérést és megelőző kutatást végeztem a fent említett falvakban, az interjúkat 2012. januártól augusztusig végeztem el. Az első interjúk mindegyik faluban a településvezetőkkel készültek, az ő segítségükkel jutottam ahhoz az információhoz, hogy kik a falu életének meghatározó személyei. A mintavétel hólabdamódszerrel történt. A vizsgálati módszer célja a polgármesterek, civil szervezetek vezetőinek, a helyi lakosság és a vállalkozóknak a felkeresése volt. Nem törekedtem arra, hogy nagy mintájú, reprezentatív felmérést készítsek (idő- és erőforráshiány miatt sem), mégis úgy vélem, hogy sikerült mindazon személyeket válaszadásra bírnom, akik a falvak mindennapi életében, jelenének és jövőjének formálásában meghatározóak. Összesen 27 egyéni és 12 fókuszcsoportos (összesen 39 fő) interjú készült. Voltak olyan személyek, akiket több alkalommal is megkérdeztem, valamint a mintában olyan személyek is részt vettek, akik egyszerre többféle szerepet is betöltöttek a falu életében. Például a településvezetők több esetben egyben vállalkozók is voltak. Az interjúalanyok bemutatásának összefoglalása az 1. táblázat, melyben minden interjúalany − függetlenül attól, hogy hány szálon kapcsolódik a falu életéhez – csupán egyszer szerepel. 1. táblázat: A megkérdezettek száma a vizsgált törpefalvakban2 Megkérdezettek / Falvak Dénesfa Lipót Polgármester 1 1 Önkormányzati képviselők 2 1 Vállalkozók 1 2 Helyi lakosok 1 1 A 7 faluban készített interjúk száma 5 5 Összes egyéni interjú Fókuszcsoport 4 Összes fókuszcsoportos interjú
Hövej Mecsér Rábcakapi Rábaszentmihály Répceszemere 1 1 1 1 1 2 1 1 1 2 2 1 1 1 4 3 3 4 3 27 3 2 3 12
Forrás: Saját szerkesztés Fontos megjegyezni, hogy a hét faluban végzett empirikus kutatás során nem mindig adódtak hasonló kutatási feltételek. Rábcakapi településen a helyi vállalkozók és családjaik segítették nagyban a kutatás sikeres lefolytatását. Dénesfán ugyanakkor a helyi társadalom 2
A táblázatban a szerző nem tüntette fel azon személyeket, akikkel interjún kívül beszélgetett az adott település helyzetéről. 16
részéről volt a kutatás iránt nagyfokú nyitottság tapasztalható. A polgármester, az önkormányzati képviselők és a vállalkozók is nagyobb hajlandósággal válaszoltak a kérdésekre, mint a többi faluban. Hövejen a polgármester és az önkormányzati képviselők közvetlensége, segítőkészsége volt kimagasló. Az interjúk készítésénél mindegyik településen pozitív tapasztalatokkal gazdagodtam és hasznosnak mutatkoztak a további ajánlások. A mélyinterjúk feldolgozása csoportosításos módszerrel történt. Első lépésben az interjúk lejegyzésére került sor, majd ezt követte a feldolgozásuk. A válaszadóktól nyert információkat a puha tényezők alapján elemzem. Így ezen interjúk esetében olyan tényezőket veszek figyelembe, mely a település működését, területi tőkéit, sikerének tényezőit határozza meg. Minden egyes települést külön elemezek, sikerük mértékét minden egyes esetben külön modellben szemléltetem.
17
2 A területi tőke és a sikerességi elméletek Az alábbi fejezet a területi tőke komplex jelentését, annak elemeit hivatott bemutatni a külföldi és hazai szakirodalom segítségével. Majd következik a siker, mint fejlesztési, életminőségi kategória vizsgálata, értelmezése, végül a siker térbeliségének elemzése, annak megjelenése vidéken, s részeként a település sikere. Kitérek arra is, hogy milyen összefüggés van a területi tőke és a települési sikeresség fogalomrendszere között, majd annak tudomásulvételével felállításra kerül a települési siker és területi tőkemodell. Először azonban a területi tőke fogalmának megjelenését vizsgálom a nemzetközi és hazai kutatásokban. Tóth (2011) összefoglalta a területi tőke témakörben megjelent legmeghatározóbb publikációkat és kiadványokat. Kifejtette, hogy a területi tőke fogalma még nem integrálódott teljes mértékben a területfejlesztés rendszerébe, annak ellenére hogy már megfogalmazódott az Európai Unió kohéziós politikájának tapasztalatai és kritikája (Barca 2009, Bougas 2001), a kínálatoldali megközelítések iránti szükséglet (Camagni 2008), valamint a fenntarthatósági koncepció intelligens növekedés irányába történő elmozdulása (Camagni 2009, EB 2010, EC 2004). A területi tőke fogalma újonnan jelent meg a regionális gazdaságtanban és a regionális politikában. Az utóbbi években egyre több kiadvány és tudományos publikáció állította érdeklődése középpontjába (Camagni 2008, Capello et al. 2009, Fábián–Tóth 2009, Giffinger 2007, Illés 2009, Tóth 2010a, 2010b, Waterhout 2007, EC 2005, OECD 2001) a területi tőke fogalomrendszerét. Az unió szakértői anyagai és több szakmai tanulmány tehát fokozatosan egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a területi tőke koncepciójának. Camagni, Capello és szerzőtársai, valamint Giffinger a materiális és immateriális erőforrásokat, mint a területi tőke két alrendszerét helyezi vizsgálatai középpontjába. Ezzel szemben a szakértői dokumentumok a területi és a társadalmi tőkét, mint egymást meghatározó fogalmakként definiálják (EC 2010). Az empirikus kutatások nagyobbrészt a területi tőke két komponensét elemzik: a városok és régiók „megfogható‖ vagyonállományát és a kevésbé kézzelfogható és mérhető kognitív erőforrásait. Capello és szerzőtársai (2009) az Európai Unió régióinak területi tőkéjét kutatták 1999 és 2006 között, térökonometriai modell segítségével. Giffinger (2007) az európai nagyvárosok belső erőforrásait gyűjtötte össze és rangsorolta a „European smart cities‖ című publikációjában.
18
A magyarországi vizsgálatok a városok innovációs potenciálját kutatták (Csizmadia– Rechnitzer 2005, Nárai 2005, Rechnitzer 1993). Továbbá a városok közötti verseny (Enyedi 1997) és a városok hálózatalakító szerepének vizsgálatára (Dőry–Ponácz 2003) helyezték a hangsúlyt. Lengyel (1999) többdimenziós skálázás segítségével, a főbb demográfiai, foglalkoztatottsági, infrastrukturális és gazdasági mutatókat alapul véve jellemezte a megyei jogú városokat. Szirmai (2009) a nagyvárosok versenyképességével, annak területi jellegzetességeivel és társadalmi tényezőinek összefüggéseivel foglalkozott. A Területi Statisztika cikkeiben többször a városi fejlődést befolyásoló elemeket kutatta (Hahn 2004). Brandmüller–Faluvégi (2007), Csomós (2009) és Marton (2006) a városi versenyképességet empirikusan vizsgálata. A területi tőke fogalomrendszerével, az élhető/okos városok kulcsfontosságú alrendszereivel kapcsolatban Horváthné Barsi–Lados 2011 jelentette meg nemrégiben publikációját (Tóth 2011). A legfrissebb tanulmány a témában pedig Tóth Balázs (2011) tollából való, aki a magyar középvárosok területi tőkéjét vizsgálta faktor- (főkomponens-) elemzés segítségével, majd rangsorolta azokat a területi tőke szempontjából. A hivatkozott elemzések – ahogy az a fentiekből is egyértelműen kirajzolódik mindenekelőtt a hazai nagyvárosokra koncentráltak. Ennek hátterében a városok kapcsán rendelkezésre álló széleskörű adat- és információhalmaz, illetve a látványos eredmények kimutatásának lehetősége, az innovációk, a versenyelőnyök, a területi tőkék koncentrált jelenléte állhat. Talán éppen ez az ok szolgálhat magyarázatul arra, hogy a falvak kutatása eddig miért szorult háttérbe. Hiszen az adatok, információk hiánya és a lassabb fejlődés miatt a falvak vizsgálatát e kontextusban eddig elhanyagolták. Célom a területi tőke fogalmának települési szinten, sőt a településrendszer legkisebb egységének a törpetelepülések szintjén való értelmezése. Hiszem, hogy a területi tőke koncepciója szervesen összekapcsolódik a területi siker fogalmával, elemei abba behelyettesíthetőek és leírhatóak, ezáltal alkalmasak arra, hogy a kistelepülések fejlődési pályáját meghatározzák. Ehhez elsőként a területi tőke fogalmának megismerése szükséges.
19
2.1 A területi tőke értelmezése A területi tőke egy komplex rendszer, ezért meghatározásában is egy komplex fogalomként kell kezelni. A területi tőke fogalma nem értelmezhető úgy, mint az immateriális tőkeelemek egyik további fajtája, hiszen az összes materiális és immateriális tőkét vertikálisan keresztülmetszi, tehát azok valamennyi komponensét tartalmazza. Bár több európai dokumentumban megjelent már a területi tőke fogalma, e kiadványok – az elnevezés említésén túl – napjainkig még nem adták meg a fogalom pontos meghatározását. A területi tőke és alkotóelemeinek meghatározásánál két forrást és ennek megfelelően két felosztást veszek alapul. Az első, az OECD regionális politikáról szóló írása által meghatározott fogalom, míg a másik mely tudományosabb alapokon nyugszik, a Camagni munkássága által létrehozott területi tőke meghatározás. Az alábbiakban a területi tőke fogalmát, különösen az összetevőit és gazdasági jelentését vizsgálom meg.
2.1.1 Az OECD meghatározás A területi tőke fogalmának alkalmazását először a regionális politika kontextusában az OECD javasolta a Territorial Outlookban (OECD 2001). A közelmúltban az Európai Unió Regionális Politikai Főigazgatóság idézte fel ismét: „Minden régiónak saját „regionális tőkéje‖ van, amely elkülönül más területekétől, és bizonyos fajta befektetések esetében nagyobb hozadékot biztosít, mint más területeken, mivel ezek jobban illeszkednek az adott területhez, és hatékonyabban hasznosítják a terület eszközeit és lehetőségeit. A területfejlesztési politikáknak (az olyan politikáknak, amelyek területi megközelítéssel állnak hozzá a fejlesztés kérdéséhez) elsősorban és legfőképpen területi tőkéjük fejlesztésében kell támogatniuk a területeket.‖ (Európai Bizottság 2005, p. 1, idézi: Camagni, 2008). A területi tőke fogalma azért hasznos, mert magába foglal minden anyagi és nem anyagi, magán és közszférabeli eszközt, amely szerepet játszik a gazdasági teljesítmény meghatározásában. Az OECD által létrehozott területi tőke kifejezést később az Európai Unió gyakorlata is átvette. 2005-ben az Európai Bizottság megfogalmazta, hogy „minden régió egyedi területi tőkével rendelkezik, így a területfejlesztési politikáknak mindenekelőtt az egyes térségek saját területi tőkéjének fejlesztését kellene előmozdítania‖
20
(EC 2005, 1; Camagni 2007, 3). A koncepció hamarosan támogatókra talált az uniós gyakorlatban, s több fórum alkalmával megfogalmazták, hogy a területfejlesztési politika elsődlegesen a területi tőke kibontakozását hivatott támogatni. Az OECD a területi tőkét meghatározó elemeket gyűjtötte össze, a hagyományos anyagi erőforrásokat, ill. az újonnan feltárt nem anyagi jellegű erőforrásokat is (OECD 2001a). Ennek megfelelően az OECD helyesen vázolt fel egy hosszú – helyenként túlságosan is terjengős – de jól strukturált listát azokról a tényezőkről, amelyek a területi tőke meghatározóiként szerepelnek, és amelyek a hagyományos anyagi eszközöktől kezdve az újabb immateriális eszközökig terjednek. „Ezek közé a tényezők közé tartoznak a hely földrajzi elhelyezkedése, mérete, a termelőképesség tényezője, a klíma, a hagyományok, a természeti erőforrások, az élet minősége vagy az agglomeráció gazdasága, amit a városok biztosítanak, de ide tartozhatnak az üzleti élet inkubátorai és az ipari övezetek vagy más üzleti hálózatok is, amelyek csökkentik a tranzakciók költségeit. Az egyéb tényezők között szerepelhetnek a „nem-kereskedelmi kölcsönös függőségek‖, mint megállapodások, szokások és informális szabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdasági szereplők bizonytalan körülmények között együttműködhessenek, vagy a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás vagy elképzelések elfogadása, amelyek gyakran az ugyanabban a szektorban tevékenykedő kis- és középvállalkozásokból álló klaszterek formájában alakulnak ki (társadalmi tőke). Végül pedig, Marshall szerint, van egy nem kézzelfogható tényező, „valami a levegőben‖, amit „környezetnek‖ nevezünk, és amely az intézmények, szabályok, gyakorlatok, termelők, kutatók és politikusok kombinációjának az eredője, ami lehetővé tesz egy bizonyos kreativitást és innovációt‖ (OECD 2001).
2.1.2 Camagni elméleti osztályozása Camagni (2008) a területi tőke potenciális forrásainak osztályozására egy elméletileg szilárd és viszonylag teljes körű háromszor hármas mátrixot javasolt, mely két fő dimenzióra épül:
Rivalizálás: közjavak és magánjavak, valamint a nem tiszta magánjavak és a nem tiszta közjavak közbülső osztálya, továbbá
Anyagiság: megfogható javak és immateriális javak, valamint a vegyes, a megfogható és immateriális jószágok közbülső osztálya.
21
1. ábra: A területi tőke komponenseinek elméleti felosztása
Forrás: Camagni 2008 A négy szélsőséges osztály (A, C, D, F) – erős és gyenge rivalizálás, megfogható és immateriális jószágok – nagyjából a regionális politikai sémákban általában idézett területi tőkeforrások csoportjait képviselik. Ezeket nevezhetjük „hagyományos négyszögnek‖, melynek elemei azonosíthatók a legkönnyebben. Ezek gyakran mennyiségi formában érkeznek (fizikai tőke, munkaerő és infrastruktúra), vagy szilárd háttérrel rendelkeznek a közgazdaságtudományi vagy a társadalomtudományi szakirodalomban (társadalmi tőke). Ezek közvetlenül be tudnak lépni egy hagyományos termelési függvénybe. Az osztályozás alapján kapunk egy másik csoportot is (B, E, G, H, I). Ezeket Camagni „innovatív keresztnek‖ nevezte el (1. ábra), melyek az anyagiság tengelyén magukba foglalják a vegyes elemeket, amelyeket a megfogható és immateriális elemek integrációja jellemez. Az anyagi javakat és szolgáltatásokat, amelyek a virtuális és megfoghatatlan elemek tényleges cselekvéssé, együttműködéssé, a köz- és magánszféra partneri kapcsolatává (PPP), szolgáltatások nyújtásává történő átalakító-képességet jeleznek: egy olyan kapacitást, amely a potenciális összekapcsolódást tényleges összekapcsolódássá és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatokká képes átalakítani.
22
A Camagni-féle kereszt elemei kevésbé élesen megfogalmazott határokkal, és összetettebb definícióval rendelkeznek. Ezek jelentik a társadalmat összetartó ragasztót, amely azokban a komplex kognitív folyamatokban gyökereznek, amelyek a társadalomban hosszú idő alatt halmozódnak fel. Ez utóbbiak jellegüknél fogva hatással vannak a tudás keletkezésére és kihasználására, tehát a fizikai tényezőkhöz (tőke, munkaerő és humán tőke) hasonlóan kombinálva növekvő hozadékokhoz vezetnek (Capello et al. 2009). Ez a négy közbülső osztály érdekesebb és innovatívabb elemeket tartalmaz, amelyekre a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani, hiszen a régiók, térségek és települések fejlődésének kulcsát, sikerének zálogát jelentik. Ahhoz hogy a területi tőketényezők és a területi sikertényezők összefüggései bizonyításra kerüljenek, mindenekelőtt a siker fogalmának és annak térbeliségének a bemutatása szükséges.
2.2 A siker, mint fejlesztési, életminőségi kategória Egyáltalán mérhető-e a siker a településeken, s ha igen, mivel mérjük? A szép településkép, rendben tartott műemlékek, turistákat vonzó terek, tisztaság, rendezettség, ahol a polgár otthon érzi magát, elégedett a településével, kötődik lakóhelyéhez, s benne utódai számára is perspektívát lát. Ahol a polgárok részt vesznek a közösségi életben, hajlandóak másokkal együttműködni, s mindez egy jól integrált helyi társadalmat eredményez. Működik a település, a lakosságnak kialakult lokális identitása van, következésképpen sajátjuknak érzik településüket. A vegetáló, pusztuló települések mellett számos jó, pozitív példát is találunk a prosperáló, gazdagodó településekre. Ezek nem régió-specifikusak és függetlenek a települések nagyságától is, falvakat, kis- és nagyvárosokat egyaránt találhatunk közöttük (Bódi-Bőhm 2000). A sikeresség véleményem szerint szubjektív tényező, hiszen mindenki számára más és más, a siker megítélése. Más részről azonban nem szabad megfeledkezni azokról az objektív tényezőkről, amelyek nagyrészt befolyásolják, illetve befolyásolhatják egy település sikerességét. Nem lehet tehát általános receptről beszélni a sikeres települések esetében, egységes megoldások sincsenek. A hely, a körülmények, a lehetőségek, s maguk a szereplők határozzák meg a jövőképet. Ennek megfelelően nem egyszerű magának a sikernek a
23
mérése, illetve annak meghatározása, hogy melyik területi egység tekinthető egyáltalán sikeresnek.
2.2.1 A siker térbelisége, magyarországi sikerességi elméletek A területrendszer, térrendszer változásainak és az azokra ható tényezők vizsgálatával foglalkozó szakirodalom nagyon széleskörű. Enyedi György (1995, 1996) foglalkozott először a sikeres város és városverseny fogalmával és integrálta be a sikeresség fogalmát a regionális kutatásokba. Enyedi György a siker meghatározóit két tényezőcsoport alapján jellemezte. Az első csoportot a “kemény” faktorok alkotják, amik lényegében a területi gazdaság mutatói. A ―kemény‖ mutatók alkalmasak a vizsgált település, térség helyzetének megítélésére, ám az okok, az innovációs miliőt alakító körülmények már a “puha” faktorokban keresendők. Ezek a gazdaságon kívüli, vagyis területi endogén tényezők (Hahne 1985, Rechnitzer 1993) adják a területi egység további sajátosságát és másságokat, amik a sikert megalkotják, majd azt hordozzák. Butler (1997) szerint egy térség sikeressége esetében a legfontosabb a térség jövedelemgeneráló képessége (Enyedi 1995). Majd Lengyel Imre (2000, 2002) vizsgálta tanulmányaiban mélyrehatóan a települési és regionális
versenyképességet,
amihez
a
GDP,
a
foglalkoztatottság
és
a
jövedelemviszonyok mutatóit hívta segítségül. Rechnitzer János (1993, 2000) szintén a versenyképességgel, továbbá az innovációkkal kapcsolatban végzett kutatásokat, míg Csatári
Bálint
(2002)
a
faktoranalízisen
alapuló
városfejlődési
folyamatokat
tanulmányozta. Velkey Gábor és Tímár Judit (2003) a helyi társadalom működését vették a sikeresség alapjául tanulmányukban. A törpetelepülések sikerességének tudományos vizsgálatához feltevésem szerint két irányvonal megismerése alapvető fontosságú. Az egyik a vidéki, a másik a települési szintű sikerességi kutatások. A siker térbeliségének vizsgálata kulcsfontosságú, ezért elsőként a sikert vidéken, mint térbeli egységben vizsgálom. Ezután a települést, mint organikus egységet állítom kutatásaim középpontjába.
24
2.2.2 A siker megjelenése vidéken, azaz a vidéki sikeresség A vidék témában megjelent egyik legfrissebb sikerkutatás Lukács Gergely Sándor (2008) tollából való. A sikeres vidéket elemző tanulmányában főként az oktatással, a gazdasággal és a munkapiaccal összefüggő sikertényezőket mutatta be, melyből kiderül, hogy szerinte a kistérségi siker alapfeltétele a versenyképesség növelése és megtartása. Glatz Ferenc (2010) a sikeres vidék titkát a jó földrajzi adottságban, a természeti erőforrások gazdagságában látja, habár a központi szerepet elsősorban az emberi leleménynek, a találékonyságnak, a szorgalomnak és összefogásnak tulajdonítja, azaz a humán tényezőknek. Míg Rechnitzer János (2010) a vidék kapcsán öt sikerhordozóról beszél:
a politikáról,
az intézményrendszer stabilitásáról,
a finanszírozásról,
a helyi menedzsmentről,
a helyi társadalomról.
Dolgozatomban én a vidéki sikerességi elméletek közül Szörényiné Kukorelli Irén (2007) munkáját vettem alapul, aki a vidéki sikerességet úgy határozta meg, melynek végső célja a helyi lakosság életminőségének javítása. Ezen cél elérését segíti elő a vidékfejlesztés, mint a fenntartott és fenntartható gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai és környezeti változásoknak egy szándékosan megtervezett folyamata és a terület- és vidékfejlesztési stratégiák. Megkülönbözteti a sikeresség látható, fizikai (kemény) és kevésbé látható (puha) tényezőit. A fizikai tényezőkhöz sorolja a földrajzi fekvést (természeti tőke), az infrastruktúrát (infrastrukturális tőke), a helyi gazdasági erőket (gazdasági, pénzügyi tőke) és helyi erőforrásokat (természeti tőke). E tényezők a statisztikai adatokkal kimutathatóak és mérhetőek. A puha tényezők közé a társadalmi tőkét, a humán tőkét, a helyi kultúrát (kulturális tőke), a hagyomány tiszteletét, megőrzését (szimbolikus tőke), a tudást (tudás tőke), az adaptációs képességet (kreativitás tőke) és a valódi közösséget (társadalmi és kapcsolati tőke) sorolja. Kiemeli a vidéki tér népességmegtartó és közösségformáló erejének fontosságát. Ebből is látszik, hogy a sikertelenség egyik okozója az elvándorlás, a vidéki munkahelyek számának visszaesése, amit a természetes szaporodás csökkenése, a népességfogyás követ. Mindez aztán a szolgáltatások iránti igény hanyatlásával jár együtt, ami további munkahely- csökkenéssel jár együtt. A népességmegtartás másik fontos tényezőjeként a 25
közösségképzés és az életminőség szellemi-kulturális oldalának fontosságára is felhívja a figyelmet. Kiemelkedő szerepet tulajdonít a helyi adottságokat használni képes rurális innovációnak, vagyis egy tudásra alapozott rurális társadalom meglétének. Ezért is fontos része a vidékfejlesztésnek a különböző tanulási rendszerek kidolgozása. Felhívja a figyelmet továbbá az új funkciók befogadásának és annak megtelepedésének szerepére és ezáltal a fenntarthatóság kiemelt fontosságára.
2.2.3 Települési sikeresség A települési szinten végzett sikerességi kutatások közül Bőhm Antal és Bódi Ferenc (2000) kutatását fontos megemlíteni, melyben azt vizsgálták, hogy az új vállalkozások miként változtatják
meg
a
helyi
közösségek
gazdasági
bázisát,
milyen
változásokat
eredményeznek a foglalkoztatásban, miként változtatják meg a települések hagyományos gazdasági szerkezetét, valamint az újonnan alakult vállalkozások, önkormányzatok és azok vállalkozásai hogyan hatottak a hátrányos helyzetű térségekben lévő települések életére. A vállalkozások foglalkoztatás-teremtő és vállalkozást serkentő, valamint jövedelemtermelő hatását kutatták több hazai kistérségben és ezzel együtt nyolc sikeres, vagy annak látszó településen. Bódi Ferenc és Bőhm Antal (2000) kutatási eredményei alapján kijelenthető, hogy több kedvező feltétel párhuzamos megléte adja a pozitív eredményeket, a sikert. A siker tényezőihez sorolja a polgármester vagy egy olyan befolyásos személy, vállalkozó meglétét, aki a település érdekeit komolyan veszi, annak védelmére és megvalósításához minden lehetséges eszközt felhasznál és alárendel. Szükséges ezen kívül egy véleményformáló réteg kialakulása a településen, amely támogatja ezt a személyt, annak ötleteit és kezdeményezéseit. Továbbá szükség van a település sajátosságainak és értékeinek a felmérésére, azok felismerésére és kihasználására. Minél integráltabb egy település helyi lakossága, minél jobban együttműködik és kooperál a helyi társadalom, annál nagyobb esélye van a települést sikerre vinniük. Itt fontos megemlíteni azokat a humán értékeket, amelyek szintén nagy szerepet játszanak a sikeres helyi társadalmak és így a sikeres települések életében, mint az identitás, az empátia, a szolidaritás, az adaptációs képesség és az innovációs hajlam. Felelőssége van ezen kívül a helyi vezetésnek is a település eredményes működtetésében, hiszen a menedzser típusú önkormányzatok azok, amelyek a helyi lakosságot engedik érvényesülni.
26
Mezei Cecília (2006) kutatásában a versenyképességi vizsgálatok olyan területére téved, ahol a versenyképesség fogalmát leginkább a sikeresség szinonimájaként értelmezi. A települések versenyébe beleveszi a kistelepülések, a falvak versenyét éppúgy, mint a kisvárosokét, a városokét vagy a fővárosét, hiszen a globalizáció hatásaként hazánkban is egyre inkább felértékelődik a lokalitás szerepe, ezért egyre fontosabb annak vizsgálata, hogy a helyi szint, a kistérség, a település, hogyan képes megtalálni, megtartani a saját egyediségét. A versenykényszer a helyi közösségek szintjén éppúgy megjelenik, mint a régiók vagy a nemzetállamok között. A saját adottságokhoz igazodó helyi gazdaságpolitika és fejlesztési stratégia ma már elengedhetetlen feltétele a települések túlélésének, ugyanúgy, mint a helyi lakosság vonzása és megtartása, a jövedelmek alakulása és az életminőség. Azokban az esetekben, ahol a versenyképesség nem mérhető, gyakran alkalmazzák a sikerességet, mint „laza szinonimát‖, amely kifejezés már nem csupán a gazdaság oldaláról közelíti a települési verseny kérdését. El kell fogadnunk, hogy a területi versenyképességre olyan „sikerességi faktorok‖ is befolyást gyakorolnak, mint a hosszú távú környezeti, társadalmi, politikai stb. folyamatok (Lengyel, 2000a). A települési siker összetevőit egy módosított, teljes települési körben használható piramis modellként határozza meg, mely nem sokban különbözik az eredeti modelltől. A piramis csúcsán ebben az esetben is az életminőség áll, a piramis talapzatán pedig a gazdasági, társadalmi, természeti-fizikai környezet elemei találhatók meg. A talapzat alsó szintjén álló tényezőket Lengyel és Rechnitzer a közvetetten ható tényezőkként definiálják, amelyek az Enyedi féle városi sikertényezők alapján lettek lehatárolva. Mi sem bizonyítja jobban a sikeresség és a versenyképesség fogalmának szoros összefonódását (Lengyel– Rechnitzer 2000). Ezen sikerességi faktorok egy része főként statisztikai elemzésekkel más része pedig zömében „puha‖ módszerekkel elemezhető. A települési versenyképességi vizsgálatokhoz igazított modell esetében feltehetően több a csupán puha módszerekkel közelíthető tényezők köre. A modell alapját képező nyolc sikerességi faktor (gazdasági szerkezet, innovációs kultúra, munkapiaci helyzet, döntési központok jelenléte, regionális elérhetőség, társadalmi szerkezet, társadalmi kohézió környezeti minőség) közül csupán kettő kiemelt szerepe lehet kérdéses: az innovációs kultúra és a döntési központok. Ezek jelenléte beleolvadhat a gazdasági környezetbe, illetve az intézményi tőke kategóriájába. Az intézmények közül ugyanakkor a helyi önkormányzatnak kiemelkedő szerep jut, mégpedig elsősorban a helyi gazdaságfejlesztési
27
tevékenysége miatt. A gazdaság és a jövedelem központi kategóriáját nem lehet megkérdőjelezni, vagyis a piramis középpontjában, az életminőségre ható legfontosabb tényező ez esetben is a térségi jövedelem lesz, amelyet a munkatermelékenység és a foglalkoztatottság egészít ki az egységes versenyképességi fogalomnak megfelelően (a jólétet a magas foglalkoztatottságból és magas munkatermelékenységből származó magas jövedelem biztosítja (Lengyel 2000b)). A fent leírtak szerint a piramis modell települési szinten is értelmezhető, ahol azonban több olyan tényező lehet, amely a nem mérhető kategóriába tartozik. A végső sikert ebben az esetben is a jövedelmek növekedése határozza meg, amit azonban nem kizárólag a település gazdasági bázisa jelent. Azzal is lemérhető a település sikere, hogy a lakói vonzónak
találják-e
a
környezetét
és
magát
a
települést,
elégedettek-e
a
közszolgáltatásokkal, azonosulni tudnak-e a településsel (Mezei 2006).
2.3 A települések sikermodelljének felállítása az elméletek alapján A fenti két – a vidéki és a települési – sikerelméleti megközelítést alapul véve célul tűztem ki magam elé a saját települési sikermodell felállítását. Ezt azért tartottam szükségszerűnek,
mert
abból
kiindulva,
ill.
azt
átalakítva
a
törpetelepülések
sikermodelljének felállítása válik lehetővé. A modellben meghatározásra kerültek a siker kemény tényezői (első szint) és puha tényezői (második szint), amikhez eszközöket rendeltem hozzá (harmadik szint), végül a sikeresség végső célját (negyedik szint) határoztam meg. A települések és vidéki területek sikerének végső célja a jó életminőség elérése és megtartása, ezért legfőbb célként a modellemben én is a településen élők jó életminőségét írtam fel. Ehhez azonban nem elég a helyi jövedelem, egy sor más faktor is meghatározza azt. Ezek a kemény faktorok, mint a földrajzi fekvés, az infrastrukturális, intézményi ellátottság, a helyi gazdasági erő és a helyi erőforrások. A puha faktorok szerepe kiemelkedően fontos, ezek azonban mind mérhetőség, mind pedig minőség és hatásmechanizmus szempontjából jelentősen eltérnek a kemény faktoroktól. Míg a kemény faktorok statisztikai adatokkal jól mérhetőek, hatásuk közvetlenül jelentkezik, addig a puha faktorok kevésbé mérhetőek, hatásuk közvetett, de megfelelő eszközökkel kimutatható. A puha faktorok közé a 2. ábra szerint a valódi
28
közösség, az adaptációs képesség, a tudás, a hagyomány, a helyi kultúra és identitás tarozik. A siker eléréséhez szükséges puha eszközök szintén a modell részét képezik, mint a tudásra alapozott társadalom, a közösségképzés, a helyi adottságokat használni képes innováció, a népességmegtartás, a helyi hagyomány tisztelete és a helyi kultúra ápolása. 2. ábra: Települési sikerességi modell
Forrás: Saját szerkesztés Mint ahogy arról korábban szó esett, a sikert, mint az ott élő emberek jó életminőségeként lehet definiálni, mi több a vidékfejlesztés általános értelemben a vidéken élő emberek életminőségének javítását jelenti (Farkas 2002). Az életminőség javítása a vidékfejlesztés alapját is képezi, mert széles körű törekvéseket foglal magában. Ezzel együtt megállapítható, hogy az életminőség fogalmának értelmezése sokrétű lehet, hiszen a jó életminőség meghatározása mindenki számára más értékeket hordozhat (Fehér 2005). Madarász (2003) és Fehér (2005) kifejtik továbbá, hogy a fejlődés és a fejlesztés célja az
29
emberek jólétének fokozása, ami elképzelhetetlen gazdasági fejlődés nélkül, vagyis az a település kínálhat életminőséget, amelyik erős gazdasági bázissal rendelkezik A kemény tényezők elemei közé a földrajzi fekvést, az intézményi, infrastrukturális ellátottságot, a helyi gazdasági erőt és a helyi erőforrásokat soroltam. A település földrajzi helyzete meghatározó, hiszen a különféle vonzáskörzeteket alakító szerepkörök, azokat megtestesítő intézmények által átalakul és formálódik, egyben meghatározza a hely térbeli befolyását. A település, mint az országos településhálózat egyik eleme a többi településsel kapcsolatokat és együttműködési rendszereket alakít ki (Rechnitzer-Smahó 2011). Magyarország tekintetében a földrajzi fekvésnek, mint kemény tényezőnek kiemelt jelentősége van. A földrajzi fekvés, a Nyugati határ mentiség, az agglomerációban való elhelyezkedés, az autópálya közelsége mind-mind meghatározza egy település fejlődését, sikereit. Kutatásomban én meghatároztam a vizsgált törpetelepüléseknél mind a három fent említett perspektívát. A településeken élők életkörülményeit, komfortérzetét, valamint a gazdasági szereplők működési lehetőségeit is jelentősen befolyásolja a vezetékes infrastruktúra kiépítettsége. A különböző közműelemek fejlődése időben és térben is eltérően alakult hazánkban, melyekre
a
térség
földrajzi
elhelyezkedése,
településszerkezete,
a
központi
kezdeményezésű programok, a beruházásokhoz elérhető források nagysága, valamint a jogszabályi háttér változása is jelentős hatást gyakorolt. Az ország műszaki infrastruktúra ellátottságát illetően a rendszerváltozást követően indult meg jelentős javulás. Kiemelten a távközlésben, az egészséges ivóvízellátásban, valamint a földgáz hálózati rendszerben, amelyek gyakorlatilag az egész ország területén kiépültek. A villamosenergia-ellátás hálózati rendszerét összekapcsolták a nyugat-európai rendszerekkel. Ebben az időszakban egyedül a közlekedési hálózat fejlesztése maradt el a kívánalmaktól, a közút- és vasúthálózat fejlesztésben meglévő évtizedes elmaradások továbbra sem épültek ki maradéktalanul.
Mára
a
„klasszikus‖
infrastruktúrák
szerepe
átértékelődött,
a
hagyományos technológiákat egyre inkább felváltotta a digitális technológia. Napjaink legdinamikusabban fejlődő infrastrukturális eleme a távközlési szektor, ezen belül az információs és kommunikációs technológia (IKT). Míg korábban a vezetékes telefon ellátottság szempontként jelent meg a tervezés során, addig napjainkra a mobiltelefonos lefedettség és ellátottság mértéke gyakorlatilag felülírta ezt az igényt. A szélessávú Internet hozzáférés biztosítása, a nagysebességű adattovábbítás lehetőségének megteremtése 30
azonban továbbra is versenyelőnybe helyez egyes területeket. A mobiltelefon ellátottságban Európa élmezőnyébe tartozik Magyarország, és fokozatosan terjed a számítógép és az Internet használat is. A korszerű infokommunikációs infrastruktúra jelenléte mára a befektetők szemében is alapkövetelményé vált. Hazánk Európai Uniós tagsága, valamint az egyre hangsúlyosabbá váló környezettudatos életvitel révén az elmúlt időszakban középpontba kerültek a környezetvédelmi célú beruházások, melyek elsősorban a szennyvízkezelésben és a hulladékgazdálkodásban jelentettek fejlődést (KSH 2009). Az életkörülmények és az életmód sok elemből tevődik össze és számos tényező által meghatározottak (Bánlaky 1993, Weixlbaumer 1993). Ezek egyike az intézményi ellátottság, amely szintén befolyásolja a lakosság életkörülményeit és szoros összefüggést mutat a település nagyságával. A kisebb településeken általában kevesebb intézmény található, ezért jóval szerényebb mértékű az ott élők alapfokú ellátottsága, mint a népesebb falvakban. A 2002-től kezdődő kormányzati ciklustól kedvezőtlen változások indultak az intézményrendszer fejlődését illetően. A gazdaságosságra és racionalizálásra hivatkozó intézkedések visszalépést hoztak az apró- és törpefalvak fejlődésében, az állami fenntartású intézmények működésében, és a szolgáltatásokban. Ezek következményeként szűntették meg például a postahivatalokat és alakították át mobilszolgáltatássá, vagy ide tartozik az alapfokú oktatási intézmények központi finanszírozásának a csökkenése, végső soron a megszüntetése. A települési önkormányzatoknak járó normatív támogatások csökkenése következtében a települések, de különösen az apró- és törpefalvak nem képesek megfelelően saját kulturális intézményeiket finanszírozni, így lehetetlen helyzetbe kerülnek a községi kultúrházak, könyvtárak. A háziorvosi ellátásban bekövetkezett változások nagyon nehéz helyzetbe hozzák a falvakban amúgy is kevés háziorvost, és a gyógyszerészeket.
Végül
a
piacgazdaság kiépülésével
a
városokban
megjelent
kereskedelmi és szolgáltató vállalkozások, a „mobilboltok‖ megváltoztatták a falusi lakosság bevásárlási szokásait is, több helyen csődbe vitték a kistelepülések boltjait, sok esetben vendéglátóipari egységeit is. Mindezek a folyamatok elsősorban a városközeli, agglomerációs falvakban és a központoktól távolabbi apró- és még inkább törpefalvakban jelentkeztek (Csapó 2007). A gazdasági bázis teremti meg a településen a munkahelyeket, amiből aztán jövedelmek keletkeznek. A település gazdasági szerkezete, annak alakulása, folyamatos változása és megújítása döntő eleme a foglalkoztatásnak, s ezzel a fogyasztás alakulásának. A különféle 31
termelői infrastruktúrák, a közszolgáltatások rendszere a gazdasági bázisnak fontos részei, hiszen ezek a piaci vállalkozások számára gazdasági előnyöket kínálhatnak, s ezzel még vonzóvá tehetik a települést (Rechnitzer-Smahó 2011). Mai gazdasági rendszerünket tekintve a helyi gazdaság és a helyi gazdaságfejlesztés a gazdaságnak azt a legalsó működési szintjét jelenti, ahol a termelés és a fogyasztás közvetlenül összekapcsolódik. Ez a típusú helyi gazdaság tradicionális, hiszen a világ számos pontján mutatja életképességét. Másrészről pedig újszerű, mert egyre inkább újra felfedezik, mint a fogyasztói társadalom alternatíváját, illetve a gazdasági nehézségekkel küzdő térségek gazdasági fejlesztésének egyik eszközét. A gazdaságot alapvetően a helyi viszonyok határozták meg, de jellemző volt az önellátás is, mert vidéken az emberek élelmiszerszükségletük jelentős részét maguk állították elő. A helyi „piac‖ tehát ezáltal helyi
mezőgazdasági
termelőket,
kézműveseket,
kisiparosokat,
kiskereskedőket
foglalkoztatott. A helyi gazdaságfejlesztés tehát a helyi „piac‖ élénkítését jelenti, helyi és térségi léptékben, a helyi fejlesztés módszertana alapján (Czene 2010). A helyi gazdaságfejlesztés ezért alkalmas eszköz olyan térségek, települések gazdaságának és gazdasági erőforrásainak dinamizálására, ahol a gazdaságfejlesztés általános eszközeivel nem lehetett eredményt elérni. A helyi gazdaságfejlesztés egyaránt alkalmazható szegényebb és gazdagabb
régiókban,
nagyvárosokban,
perifériákon,
kistelepüléseken
egyaránt.
Gazdaságélénkítő és munkahelymegőrző- és teremtő szerepe mellett számos járulékos előnye van, például mozgósítja a helyi közösséget, erősíti a helyi identitást. A helyi gazdaságot a helyi vállalkozások működtetik, szerepük több szempontból meghatározó. A közvetlen pénzügyi hatás a helyi adóbevételeken (iparűzési adó, építményadó) keresztül érzékelhető. A lakosság körében a vállalkozások foglalkoztatási szerepe a legjelentősebb, a helyi gazdaság egyaránt jelent önfoglalkoztató (egyéni vállalkozók, őstermelők) és munkavállalói munkahelyeket. E foglalkoztatás révén jut a helyi lakosság egy része jövedelemhez, amellyel a vállalkozások közvetett módon a fogyasztói keresletet generálják. Ha a fogyasztás minél nagyobb hányadát sikerül a településen tartani (az emberek a helyi vállalkozásoknál vásárolnak vagy tőlük rendelnek meg szolgáltatásokat), a helyi gazdaság önmagát finanszírozza. Még közvetlenebb hatás, hogy az emberek helyben munkához, így jövedelemhez jutnak, az önkormányzat szociális kiadásai jelentősen csökkennek. A vállalkozások helyi mecenatúrában (helyi kulturális, sport és egyéb tevékenységek finanszírozásában, szponzorálásában) vállalt szerepe sem jelentéktelen. Ide tartoznak a helyi termékek felkarolása, népszerűsítése, értékesítése 32
(élelmiszertermékek, nem élelmiszer termékek, térségi márkák, védjegyek), a helyi alternatív
energia,
autonóm
kisközösségi
energiaellátás,
a
mikro-,
kis-
és
középvállalkozások helyi fejlesztése, a szociális gazdaság. G. Fekete Éva (2009) szerint, azok az apró- és törpefalvak nem szegények, ahol létezik helyi gazdaság és azt a helyiek képesek kontrollálni. Azonban a globalizált gazdaságban az apró- és törpefalvak helyi gazdasága csak integrációban tud kiépülni és fennmaradni – a térségi szervező erő létfontosságú Az 1990-es évektől megjelent vidékfejlesztési koncepciók középpontjába a helyi értékekre és erőforrásokra alapozott stratégiák kerültek. Kiemelték a helyi értékekre alapozott fejlesztések fontosságát, majd azok termékké alakítására helyezték a hangsúlyt. Ilyen termékekké vált a helyi kulturális, természeti, építészeti, táji örökségek, amelyek a turizmus eszközével kerültek értékesítésre. A puha tényezők (a modell 2. szintje) közé a helyi közösséget, az adaptációs képességet, a tudást, a helyi hagyományokat, kultúrát és azok tiszteletét, és az identitást soroltam. A helyi társadalom adja a településen élő lakosság értékeit és érdekeit, közösségi együttműködési, együttélési feltételeit, a település iránti elkötelezettséget, az identitást. A település ezekkel az egymást is alakító tulajdonságokkal megtestesít egy miliőt, ami lényegében az értékeinek a megjelenítését, az ott felhalmozott tudások, tapasztalatok és magatartásmódok összességét jelenti mind önmaga, mind a külső szemlélők (pl. befektetőnek, letelepülni szándékozónak) számára. A helyi kormányzatok, a lokális társadalom tagjai, intézményei, valamint a különféle további szereplők kommunikációja a helyi nyilvánosságon, mint közvetítő és egyben értékalakító rendszeren keresztül megy végbe (Rechnitzer-Smahó 2011). Az egyik legfontosabb sikertényező a befogadó közösség, a helyi társadalom önszerveződő képessége (Rechnitzer 2007). A sikerhez nélkülözhetetlen feltétel a lakosság együttműködése a település problémáinak kezelésében. Az összefogó helyi társadalom képes csak a kezdeményezéseket véghezvinni és a céljaikat megvalósítani. Minél integráltabb egy-egy település helyi lakossága, annál jobban működik a település és védelmet nyújthat kellemetlen belső és külső behatások ellen. Az utóbbi időben a társadalomtudósok sokat foglalkoztak a tudástársadalom fogalmával, mely a vidéki terekre és így a falvakra és törpefalvakra is alkalmazható. Az infokommunikációs technikák használata és a tudás megszerzése ma már a falvaknak is 33
egyik legfontosabb sikertényezője. Szörényiné Kukorelli Irén (2007) hangsúlyozza, hogy a vidéki társadalom tudása fontos lehet az életminőségének javításában, mint például az infokommunikációs eszközök és programok ismerete, amellyel a hivatalos, és közszolgáltatásokat lehet egyszerűbben, akár otthonról is elintézni. Tudásra van szükség, hogy az életminőség javulásához vezető eszközöket a falusi társadalom tagjai is használni tudják. Ehhez ma már nemcsak technikai háttér kell, mint a számítógépes hálózat, internet elérhetőség, hanem tudás is hogy annak alkalmazásával javítani tudjon az életminőségén. Az életminőség javítását a magas színvonalon elérhető információalapú közszolgáltatások is elősegítik, mint az e-kereskedelem, internetes alapú banki és egészségügyi szolgáltatások. Ide sorolható továbbá a távmunka is, mely a falvakban egyre inkább felértékelődik, s melynek alapját szintén az infokommunikációs technikák ismerete és a tudás adja. Az adaptációs képességhez is szervesen kapcsolódik a tudás fontossága, hiszen nélküle innováció aligha valósulhat meg. De először is fontos tisztázandó pont, hogy kinek a tudását vesszük alapul, a polgármesterét, a helyi vállalkozóét esetleg a helyi lakosságét. De ide sorolhatjuk a mezőgazdaság, vagy biokertészet, esetleg az idegenforgalom megtelepítéséhez szükséges különböző szaktudásokat. Hiszen nem elég egy-egy jó gondolat az új bevezetéséhez vagy az innováció adaptálásához, hanem igenis szaktudás vagy akár nyelvismeret megszerzésére van szükség. Ugyanígy a polgármesternek is tudnia kell, hogy hogyan akarja irányítani, menedzselnie, vagy ha úgy tetszik stratégiát építenie a falujának. A hagyomány egy adott közösség tudásának, tapasztalatainak összessége, mely a közösség fennmaradását támogatja (Harkai 2006). Ez a fajta közösségi tudás a közösség magatartásformáinak, szokásainak lassabban vagy gyorsabban változó rendszerén belül működik. A hagyomány eltanulás (nyelv, megfigyelés, tapasztalat, mozgásformák leutánzása) és elsajátítás által válik a különféle típusú közösségek tagjainak birtokává, szervezik ezek viselkedését, tevékenységét. A társadalmat érintő olykor kedvezőtlen folyamatok és a meggyengült közösségi kapcsolatok ellensúlyozásaként a múlt értékeinek megőrzése és élő továbbvitele lehet a cél, mert a hagyománnyal rendelkező közösségnek a biztonságérzete, a megújulásra való képessége és a kreativitása is megnő.
34
Az ezredforduló után egyre gyakoribbá és intenzívebbé vált a kultúrák találkozása és egymással való ütközésük. Ezek konfliktusokat, értékzavart, identitásválságot idézhetnek elő. A hagyomány segíthet megtalálni a közös értékeket, és az egységet, ezáltal csökkenti a konfliktusok kialakulását is. A hagyomány egy térség gazdasági fejlődéséhez is fontos alap, mert gazdasági erőt képvisel, amennyiben növeli a humántőkét, a tudástőkét. A gazdasági termék nemcsak konkrét tárgyi formában, tehát egy kézműves termékben ölthet formát, hanem például a minőségi turizmusban is. A vidéki tér nyitottabbá válásával és a falusi turizmus egyre nagyobb térnyerésével a helyi kultúra bemutatásának szerepe is megnőtt, ezzel együtt annak „áruba bocsátása‖ is. (Szörényiné Kukorelli 2007). A helyi értékek, örökségek, kulturális termékek felismerését követően, azokat be kell építeni a fejlesztésbe, hogy azok sikerfaktorokká váljanak. Ezzel együtt fennáll a veszély, hogy azok egy idő utána globalizációs folyamatok hatására például a turizmus által - kiszolgáltatottá válnak, értékük később csökken, vagy esetleg teljesen elveszik. A tudás bővítésével, a kreativitás növelésével és a helyi identitás erősítésével azonban lehetőség van a globalizáció negatív tulajdonságainak legyőzésére. A térség belső megszerveződése szüli meg a térségi hovatartozás érzését, ezekből a belső kapcsolatokból táplálkozik a térségi identitás, ami kialakítja azokat az érzelmi szálakat, amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy jobbító szándékkal részt vegyenek a térség társadalmi életében (Osváth 2005). Ennek fontos eszközei lehetnek a helyi civil szervezetek is, melyek fenntartják, és formálják ezt a kötődést. A térségi kötődés az alapja azon közös érdekek felismerésének, amelyek mentén érdemes összefogni és a megszerveződni a területi érdekérvényesítés érdekében. Különösen meghatározó települési hovatartozásunk, lokális identitásunk (Nárai 2009). A helyi identitás erősítésének fontossága a helyi kulturális értékek megteremtésének egyik legfontosabb eszköze (Bugovics 2007). A hely egyedi voltának hangsúlyozásával a közösségen belüli identitás erősödését lehet elérni. Ide tartozhat a helyi élelmiszer, a turisztikai és kulturális termékek, a népzene, a népi építészet, tradicionális termékek, melyek a helyi tudásra alapozva jönnek létre. Az identitás erősítését segíti elő azonban a helyi társadalmi tőke erőssége, a régi és új kapcsolatok ápolása és kiépítése. A helyi identitás a múltból táplálkozik, de sikertényező csak akkor lehet, ha a helyi tudást és kreativitást felhasználva a jövőre koncentrál és folyamatosan növeli az értékes és magas minőségű termékek és szolgáltatások mennyiségét. 35
A modellhez (2. ábra) visszatérve, annak harmadik szintjén a puha tényezők eszközeit definiáltam. Ide tartozik a tudásra alapozott társadalom, a közösségképzés és fejlesztés, a helyi adottságokat használni képes innováció és a népességmegtartás. A falvak társadalmának tudása is bővíthető és mintegy alapkövetelmény a sikerhez. A globalizáció eszközével, az internettel lehetőségük nyílik a tanulásra, az ismeretek megszerzésére, amely tovább növeli kreativitásukat, ezzel pedig az adoptációs készség javítását segítik elő, mely szintén elengedhetetlen az innovációk bevezetése érdekében. A közösségfejlesztés a lakossági részvétel erősítésével foglalkozik. A közösségfejlesztői programok fontos, hogy alulról építkezzenek, mert a helyi intézmények, szolgáltatások bővítésére irányuló törekvések egy újabb, elidegenítő intézményrendszert hozhatnak létre, ami a vidéki népesség passzivitását, ellátottság-igényét növelhetik (Vercseg 1999). A közösségfejlesztés
emberi
munkában,
napi
személyes
kapcsolatokban,
azonnali
információ-nyújtásban, a tapasztalatokra épülő, élményszerű képzésekben jelentkezik, amelyek az igények hatására születnek meg. A közösségfejlesztő egyszerre él a közösségen kívül és belül, összeköti a helyi igényeket a tágabb lehetőségekkel. A legfontosabb, hogy a helyi közösségek felismerjék, hogy mit akarnak és a cél eléréséért vállaljanak felelősséget, kockázatot, fektessenek be energiát, tanuljanak és működjenek együtt a tágabb társadalommal. Az így megvalósított saját célok vezetnek az önszerveződéshez, a modernizációhoz és a demokráciához. A siker eléréséhez szükség van felismerni azt, hogy miben egyedi az adott település, milyen sajátosságai vannak és ezáltal profitábilissá tehető. A vidéki térségek, kistelepülések innovativitásának elemzéséhez, a legtágabb innováció fogalom alkalmazása szükséges. Ez a fogalom Schumpetertől (1939) származik, mely szerint a gazdasági életben a dolgok másképpen csinálása, és annak bármely formája innovációnak számít (vagy fordítva értelmezve: felhagyva valamilyen cselekvéssel, amely korábban az adott helyen, közösségben, stb. megkérdőjelezhetetlen volt, az innovatívnak minősülhet.) Vannak ugyanis olyan újítások, amelyek hagyományos értelemben nem számítanak haladásnak, jelentőségük azonban éppen abban áll, hogy mindenki más már felhagyott velük. Az innovációk a vidéki térségekben kétféle módon jelenhetnek meg. Az egyik formája az alkalmazott innovációk, amelyek csak a vidéki térség számára jelentenek újdonságot. Ezek azonban éppúgy hozzátartoznak a vidék megújításához, mint az olyanok, amelyek vidék 36
specifikusak, vagyis a vidéki térben jelennek meg először. Az új ötlet, technológia, ill. gazdasági ág bevezetése akkor fogja csak a kistelepülést a fejlesztés irányába elmozdítani, ha a jelenség integrálódni tud a helyi gazdaságba, sőt a helyi társadalmat is fel tudja rázni és megújítani. Tehát vidéki innovációnak nevezhető a gazdaság terén az a tevékenység, amely helyi emberi és természeti erőforrásokat képes beépíteni és hasznosítani (akár a helyi lakosság képzésével) a fejlesztési folyamatok során. Fontos, hogy a település nemcsak kiszolgálója, hanem felhasználója is legyen az innovatív jellegű anyagoknak, technológiáknak. Tehát például a megújuló energiák termelése és felhasználása is helyben, a rurális térben kipróbálásra, mert ezzel növelni lehet az adott térség innovativitását (Szörényiné Kukorelli 2005). A helyi társadalom nyitottá tétele nélkül a közösség nem képes az újdonságok befogadására, tehát az innováció előbb vagy utóbb kihat a helyi társadalomra. A lemaradó térségek kevésbé képesek megtartani a képzett fiatal népességet, és az idősebb kevésbé
képzett
emberek
maradnak
többnyire
a
településen.
A
terület-
és
településfejlesztéssel foglalkozó intézmények fő célja, hogy a népesség helyben maradásának ösztönzése, több-kevesebb sikerrel. Az elvándorlás következményeként kialakult kapcsolatvesztés mérésére viszonylag kevesebb figyelmet fordítanak. Hiszen nem csupán elmennek az emberek, de elvesztik a helyi kötődésüket is. A település működésének,
fennállásának
alapvető
célja
az
ott
élő
lakosság
élet
és
munkakörülményeinek biztosítása. A halmozott körforgás okozati elve szerint (3. ábra) a munkahely beszűkülése a központi tényező, azaz a népességcsökkenés, falukihalás elsődleges oka. Ha nincs munkahely, elvándorol a fiatalság, akkor a természetes szaporodás is csökken és a kettő együtt népességcsökkenéshez vezet. Ezután a szolgáltatások és közszolgáltatások után is megszűnik a kereslet, így a falu nem lesz piacképes, fenntartása túl drágává válik (Drudy 1989).
37
3. ábra: A halmozott körforgás okozati elve
Forrás: Szörényiné Kukorelli 2010, Drudy 1989 Az első hipotézisem a fentiekből következően bizonyítást nyert. Felállításra került a települési sikermodell. A modellben meghatározásra kerültek a siker kemény és puha tényezői, amikhez eszközöket rendeltem hozzá, végül a sikeresség végső célját határoztam meg. A települések és vidéki területek sikerének végső célja a jó életminőség elérése és megtartása, ezért legfőbb célként a modellemben én is a településen élők jó életminőségét írtam fel. Ehhez azonban nem elég a helyi jövedelem, egy sor más faktor is meghatározza azt. Ezek a kemény faktorok, melyek statisztikai adatokkal jól kimutathatóak. Ezek közé soroltam a földrajzi fekvést, az infrastrukturális, intézményi ellátottságot, a helyi gazdasági erőt és a helyi erőforrások csoportját. A puha faktorok kevésbé mérhetőek, szerepük azonban kiemelkedően fontos. Ide tarozik a valódi közösség, az adaptációs képesség, a tudás, a hagyomány, a helyi kultúra és identitás. A siker eléréséhez szükséges „puha‖ eszközök szintén a modell részét képezik, mint a tudásra alapozott társadalom, a közösségképzés, a helyi adottságokat használni képes innováció, a népességmegtartás, a helyi hagyomány tisztelete és a helyi kultúra ápolása.
38
2.4 A települési sikermodell és a területi tőketényezők Dolgozatomban kiemelkedő fontosságúnak találom a területi tőke komplex rendszerének részletes bemutatását, és összekapcsolását az ábrázolt települési sikermodellel. Feltevésem szerint ugyanis egy terület területi tőkéjének fejlődése hasonlóan a területi rendszer sikeréhez, nem egyedül a rendelkezésére álló anyagi forrásoktól függ, hanem a gazdasági és
a
társadalmi
szférából
származó
megfogható
és
megfoghatatlan
elemek
összekapcsolódásából. Mindezeket a szempontokat jelenleg a területi tőke koncepciójában lehet összefoglalni (Capello 2009). A területi siker és a területi tőke elmélet egyaránt kimondja, hogy a makroökonómiai tényezők, ill. a regionális GDP nem egyetlen meghatározója a regionális különbségeknek. A térségek GDP-je közelíthet ugyan egymáshoz, de az nem biztos, hogy az emberek és társadalmak helyzetében is minőségjavulást eredményez. Ez a megállapítás fordítva is fennáll, a társadalmi rendszerek közeledhetnek ugyan egymáshoz, miközben a regionális GDP-ben mért különbségek nem csökkennek (Barca 2009). A két elmélet hasonlóan mondja ki a lényeget miszerint az a fontos, hogy egy térség önmagához képest legyen sikeres, nem pedig más térségekkel összevetve. Minden egyes terület más és más, hiszen gazdaságuk eltérőképpen alakult, ahogy vagyonállományuk is, továbbá minden térség specifikus aszerint, hogy milyen egyedi területi tőkével/sikertényezővel rendelkezik. A szakemberek egy része szerint egy terület csak akkor lehet sikeres és tud a fejlődés irányába elmozdulni, ha saját maga tesz érte, azaz ő maga kezdeményezi és viszi véghez azt. Mivel a régiók, területek, települések nem homogének, hanem egyedi természeti, társadalmi, intézményi háttérrel jellemezhetőek, ezért a sajátos területi adottságok maximális és harmonikus kihasználásán alapul a területi kohézió célja (Benko 1997). Minden térség, terület, régió fejlődési stratégiáját alapvetően tehát a helyben meghatározott rendelkezésre álló eszközök és erőforrások optimális kihasználása határozza meg (FábiánTóth 2009). A területi tőke és a települési siker elmélete továbbá feltárják azokat az egyedi erőforrásokat, amelyekre építve diverzifikált és unikális programok alakíthatók ki, s ezen keresztül sikeresebb endogén fejlődés érhető el. Az elméletek nagy előnye, hogy alkalmazhatóak a vidéki és leszakadó vagy hátrányos helyzetű térségek viszonylatában is.
39
A fenti gondolatmenet szerint a települések fent bemutatott sikermodellje a területi tőketényezőkkel is leírhatók illetve a puha és kemény sikertényezőkhöz rendelhetőek. Feltételezésem szerint a területi tőketényezők a települések, és falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel. Ennek bizonyítását azért tartom fontosnak, mert a terület állapotát és a területi folyamatokat ezáltal jobban meg lehet ismerni, így a területi feszültségeket fel lehet oldani, hiszen a területi tőke, ill. a helyi potenciál feltérképezésével szervezetten lehet a rendszerbe beavatkozni (Salamin 2009). Az alábbi modellben (4. ábra) azt ábrázolom, hogy a települési szinten meghatározó sikertényezőknek mely területi tőkeelem felel meg. Ezzel is bizonyítva, hogy egy terület lehetséges fejlődési stratégiáját, tehát alapvetően a helyben meglévő erőforrások és azok hatékony kihasználása határozza meg. 4. ábra: A települési sikermodell területi tőketényezői
Forrás: Saját szerkesztés
40
A területi tőke modell ez esetben is két tényezőcsoportra bontható, kemény és puha tényezőkre,
melyek
a
korábban
bemutatott
sikerességi
összetevők
szerint
behelyettesíthetőek a megfelelő tőketényezővel. Eszerint a kemény tényezők (első szint) közé tartozik: az infrastrukturális tőke, a gazdasági tőke, a természeti tőke. A puha tényezők (második szint) elemei az alábbiak: társadalmi tőke, kapcsolati tőke, kreativitás tőke, humán tőke, szimbolikus tőke, kulturális tőke. A kemény tényezők közé elsőként az infrastruktúrát soroltam. Erlicher (1964) a tőke oldaláról vizsgálja meg és termelői és fogyasztási infrastruktúrát különböztet meg. Az első kategóriába a „reprodukálható termelő vagyont‖ sorolja, mint a hírközlés, a közlekedés és az energiagazdaság tőkeállományát. „A reprodukálható termelő vagyon‖ másik része a nyersanyag-gazdálkodás, a feldolgozóipar, az elosztás-gazdaság és a szolgáltató ágazatok állóeszköz- és készletállománya. A fogyasztói infrastruktúrát az ún. „reprodukálható fogyasztási vagyon‖ azon részéhez sorolta, amely a közületi fogyasztási vagyonhoz tartozik (pl. uszodák, sportpályák, parkok, színházak és a közlekedési hálózat). A lakást és a magánfogyasztási vagyont nem veszi hozzá az infrastruktúrához. A települések kapcsán infrastrukturális tőkének én az adott település infrastrukturális és intézményi ellátottságát vettem. A gazdasági tőke, mint kemény faktor „közvetlenül pénzzé konvertálható, és különösen a tulajdonjogi formában történő intézményesedésre hajlamos" (Bourdieu 1998). Másrészt pedig azok az erőforrások sorolhatók ide, amelyek potenciálisan pénzbeli értékkel
41
rendelkeznek. A települések esetében gazdasági tőke alatt, a település gazdasági erejét értem. A kemény tényezőkhöz harmadikként a természeti tőkét soroltam, amin azokat a természeti és földrajzi adottságokat értem, amelyeket az ember (a társadalom) a termelés adott fejlettségi szintjén sajátos tulajdonságainál fogva anyagi szükségleteinek kielégítésére hasznosít. Továbbá ehhez a tőkeelemhez, azaz a természeti tőkéhez sorolom a település földrajzi fekvését is. A természeti tőke holland egyetemi és nemzetközi intézeti szakemberek alkalmazott fogalmi rendszerében – az általános tőkefogalom analógiájára – a természeti erőforrásoknak, ill. környezeti vagyonnak az a készlete, amely most és a jövőben az emberiségnek értékes javakat tud nyújtani. A tőke funkcionális jellemzői a három alapvető környezeti közeg (föld, víz, levegő) és az általuk nyújtott élőhelyeken fenntartott élet köré csoportosíthatók. Önmagában véve értelmetlen megközelítés, hogy a természeti tőkét egy az egyben pénzzé átszámoljuk, mivel ennek a tőkének a mindenkori értéke attól függ, hogy a társadalom számára éppen milyen értékkel bírnak azok a szolgáltatások, amelyeket az adott területről egy adott időszakban igénybe vesznek. Értéket (sokféle módszertan szerint) ezekhez lehet társítani. Ez pedig igen sokféle lehet, és időről időre változhat is, így e lehetőség-halmaz értéke is jelentősen szóródik. Az összefüggéseknek ezen a szintjén érdemes annyival megelégedni, hogy a természeti folyamatok
teljesítménye
összefüggésben
van
a
belőle
eredeztethető
hozamok
nagyságrendjével. A viszonyítási alap e tekintetben nem egy tetszőlegesen kicsi vagy nagy terület, hanem azt a táji határok adják. Nem véletlenül, hiszen a tájegységek különbözőségét, pont a természeti adottságbeli különbségek alapozzák meg, amelyek azután a bennük élő közösségek megélhetési formáinak (összegződve kultúrájuk) különbségeiben köszönnek látványosan vissza. Fontos számba venni a település sajátos épületállományát, egyediségét, településkarakterét és kubatúráját. Hiszen ezek a tényezők együttesen határozzák meg az adott település értékeit és hangulatát is. Mára a vidék lakossága sokat átvett az urbánus magatartásból, és ezzel lépésről lépésre elvesztett valamit saját kultúrájából, ami az épített környezetében is tükröződik. Az egyes régiókra jellemző sajátos építőkultúra, épített örökség figyelembevételével új építészeti elképzelésekre és koncepciókra van szükség a településkép megtartása, az alternatív energiarendszerek használata, a területek igénybevételének korlátozása és az új beépítések harmonikus beilleszkedése érdekében. Ebben az összefüggésben központi jelentőséget
42
kapnak a területrendezés és településfejlesztés kérdései. Kiemelten fontosnak tartom a falukép és a népi építészet értékeinek megőrzését. A modell (4. ábra) második szintjén a puha tényezők tőkeelmei kerültek meghatározásra. Bourdieu a társadalmi tőke fogalmát az 1980-as évek folyamán fogalmazta meg, de később Coleman és Putnam tanulmányai váltak meghatározókká. A társadalmi tőke a bizalmat, a kötelékeket és intézményeket jelenti. A társadalmi tőkét „civil erényként‖ is definiálják, amely az egyének közötti kapcsolatokat, az azokból felépülő hálózatokat és a hálózatokat működtető generalizált és specializált közösségi elveket is jelenti. Bourdieu (1983) kifejtette, hogy a társadalmi tőke egy erőforrás, amely egy csoporthoz való tartozáson alapul. A társadalmi tőke szerinte a társadalmi kapcsolatokból fakad, gazdasági tőkére konvertálható, és nemesi címek formájában intézményesül. Olyan aktuális és potenciális erőforrások összességét jelenti, melyek egy csoporthoz való tartozáson alapulnak. Az egyén társadalmi tőkéjének „nagysága‖ a kapcsolati hálójának kiterjedtségétől függ, valamint a vele kapcsolatban álló személyek tőkéjének „nagyságától‖. Bourdieu rámutat arra, hogy a társadalmi tőke multiplikációs hatást gyakorol a többi tőkefajtára. Lehet, hogy két ember azonos értékű kulturális, vagy gazdasági tőkével rendelkezik, mégis különböző eredményeket érnek el attól függően, hogy mennyire képesek mozgósítani céljuk érdekében a kapcsolataikban (rokonok, egykori elit iskolatársak, klub stb.) lévő erőforrásokat. Coleman később kifejtette, hogy a „társadalmi tőke (…) akkor jön létre, amikor az emberek közötti viszonyok változnak meg úgy, hogy elősegítsék a cselekvést‖ (Coleman 1990). Más szóval, a társadalmi tőkével a társadalmi struktúra azon vonásait azonosítja, amelyek a cselekvők érdekeinek érvényesítésében felhasználhatók. Megvalósulásának egyik legfontosabb eleme a bizalom, ezért Coleman szerint a társadalmi tőke a társadalmi környezet megbízhatóságától, a kötelezettségek mértékétől, az információs csatornáktól és a fennálló normák és szankciók hatékonyságától függ. Emellett figyelmet kell szentelni annak is, hogy a társadalmi kapcsolathálók mennyire zártak vagy nyitottak, hogy az egyének mennyire integráltak. Ez utóbbi tulajdonságnak többek között az információ áramlása szempontjából van jelentősége, hiszen egy zártabb közösség (pl. klub, osztály stb.) tagjai sokkal hamarabb informálódhatnak, mint a csoporton kívül esők (Eranus Letenyei - Siklós 2003). Fontos különbséget tenni, hogy a kapcsolatok személyhez kötődnek vagy személy függetlenek. A vállalatok alkalmazottai, menedzserei közötti kapcsolatok személyfüggők, 43
míg a cégek, intézmények, ill. konkrét szervezetek viszonylatában már személy függetlenek (Sprenger 2001). A szociálpszichológia szerint kapcsolati tőkével az emberek/egyének rendelkeznek, a gazdaságtudományokban viszont a gazdálkodó külső kapcsolatrendszerekben rejlő erőforrásokat (klaszterek, vevők, hálózatok, stb.) nevezik eképpen. Capello és Faggian (2005) és Camagni (2008) megállapításai szerint kapcsolati tőkének minősül a gazdaság egyes szereplői közötti együttműködések, a tudástranszfer, a tapasztalatcsere az országok, régiók, települések, ill. vállalati szinten. A kreativitás kibontakozása képzési és tanulási időt igényel. A kreativitás tőke humán és pszichikai tőkével párosul és felhalmozódását egy elsajátítási folyamat előzi meg. A tőkefogalom többirányú kiterjesztése csak az ötvenes, hatvanas években kezdődött a modern közgazdaságtanban. Az emberi vagy humán tőke koncepciójának kidolgozása Theodore Schultz (1961) és Garry Becker (1964) nevéhez fűződik. Az emberi tőkét úgy tekintik, mint egyfajta erőforrást a fizikai tőkeállomány (szerszámok, gépek stb.) mellett. Alkalmazásuk által nyert haszon a racionális piaci szereplő várakozásai szerint meghaladja a beruházás költségeit, tehát gazdasági növekedést eredményez. Az emberi tőke elméletek szerint az emberek azért ruháznak be a továbbtanulásba, mert ezáltal nagyobb haszonra tehetnek szert majd a munkaerőpiacon (magasabb jövedelem), mint a tanulásra fordított idő és pénz összessége. Tehát itt az elemzés szintje már az individuum. Az emberi tőke fogalmát később James Coleman (1988), illetve Sherwin Rosen (1991) gondolták tovább (Eranus-Letenyei-Siklós 2003). Coleman megfogalmazásában az emberi tőke úgy jön létre, hogy a személyek – tanulás révén - új készségekre, képességekre tesznek szert, mely révén kitárul cselekvési lehetőségeik horizontja. Tehát mivel az emberi tőke az egyén által elsajátított készségekben és a tudásban manifesztálódik, nem igazán megfogható. Még kevésbé igaz ez a társadalmi tőkére, mely a személyek közötti viszonyokban fogható meg. Coleman az emberi tőkének legfontosabb elemét a tanulást is a személyközi kapcsolatrendszerbe beágyazottan vizsgálja. Szerinte a társadalmi tőke termelését befolyásolják a társadalmi kapcsolathálók, azaz a családi, rokoni, ismerősi, illetve egyéb kiscsoporthoz való tartozás kötelékei (Eranus - Letenyei - Siklós 2003). Az OECD (1996a, 2001a) meghatározás szerint humán tőkének nevezzük az egyénekbe beágyazódott tudást, a szakértelmet, a hozzáértést, egy adott tevékenység végrehajtására való képességet, amely megkönnyíti az egyéni, társadalmi, gazdasági jólét megteremtését.
44
Stehr (2002) szerint a tudástőke a humán tőkétől abban különbözik, hogy a cselekvés képességét hangsúlyozza, és magába foglalja a kreativitást és a tőkehasználati képességet. Alapját adja az emberek humán tőkéje, amely az egyének által megszerzett tudást, szakértelmet, hozzáértést és az adott tevékenység végrehajtására vonatkozó képességet foglalja magába (OECD 2001b). A területi tőke fogalmát tekintve az egyik legfontosabb tőkeelem a szimbolikus tőke. Bourdieu (1978, 399) szerint ez a „gazdasági és a fizikai tőke átalakított, és ezáltal álcázott formája‖. Ez biztosítja a gazdasági, kulturális, és társadalmi tőke továbbörökítését. Egy nemzet, régió vagy térség történelmében, kultúrájában, vallásában, irodalmában, képzőművészetében fogható meg a szimbolikus tőke titka és sikere, az anyagi hordozók pedig (művészeti alkotások) ezeket a szerves termékeket objektiválják. A különböző tőketípusok (gazdasági, kulturális, társadalmi) szimbolikus tőkévé való átalakulása idő és munkaigényes. Felhalmozásuknak azonban nagyon jelentős szerepe van, hiszen a szimbolikus
tőke
nagymértékben
javíthatja
egy
régió,
térség,
nemzetgazdaság
tőkeállományát és teremtheti meg akár jövőbeni sikerük alapját is. Promóciós és marketing stratégiákkal a szimbolikus tőke visszaalakítható gazdasági és fizikai tőkévé. A társadalmi tőke vizsgálata mellett az antropológiai és a szociológiai kutatásokban egyre nagyobb szerepet kapott a kulturális tőke fogalma, mely Pierre Bourdieu nevéhez fűződik. Bourdieu (1983) munkássága során arra törekedett, hogy a tőkefajtákat szisztematikusan áttekintse, és egy irányvonalat adjon a további szociológiai irányzatok számára. Úgy vélte, hogy a tőke fogalma hatékony eszköz a szociológia széttöredezett részterületeinek összekapcsolására (Eranus-Letenyei-Siklós 2003). Bourdieu szerint a tőke három alapvető formája létezik: a gazdasági tőke, a társadalmi tőke, és a kulturális tőke. Bourdieu három kulturális tőkefajtát különített el egymástól: az inkorporált kulturális tőkét, az objektivitált kulturális tőkét, az intézményesített kulturális tőkét. Az inkorporált kulturális tőke (egyéni tudástőke) az ún. készségek formájában létezik, amelyet egy elsajátítási folyamat (képzés és tanulás) előz meg. A bensővé tett kulturális tőkemegszerzése különböző mértékben valósulhat meg és minden esetben láthatatlan
45
marad. Az objektivitált kulturális tőke láthatóvá válik különböző írások, technikák, képzőművészeti alkotások által, azaz materiálisan átadhatóvá válik. A létrehozásához azonban a fentiekben említett inkorporált tudásra van szükség. Minél több materiális (anyagi) hordozó, mit például könyv, tanulmány, annál nagyobb esélye lesz az embernek a kulturális tőkéjét intézményesíteni. A kulturális tőke ezáltal végső soron társadalmi státuszt és társadalmi pozíciót adhat az egyénnek. Az iskolai végzettség, a tudományos fokozat, vagy a munkahelyen betöltött pozíció elismerést biztosít az adott személy által birtokolt kulturális tőkének. Bourdieu szerint a társadalmi tőke erőssége a kapcsolatháló méretétől függ, a gazdasági, kulturális tőke erőssége pedig a hálózatot alkotó egyénektől. A harmadik hipotézisemben azt állítottam, hogy a területi tőketényezők a falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel. Az állítás bizonyítása érdekében részletesen vizsgáltam hazai és külföldi szakirodalmi bázis alapján az új immateriális tőketípusok megjelenését, ezen belül annak legújabb fajtáját a területi tőke fogalmat, annak összetevőit, komplexitását. Feltevésem az volt, hogy egy terület területi tőkéjének fejlődése hasonlóan a területi rendszer sikeréhez, nem egyedül a rendelkezésére álló anyagi forrásoktól függ, hanem a gazdasági és a társadalmi szférából származó megfogható és megfoghatatlan elemek összekapcsolódásából. Bizonyítást nyert, hogy a területi siker és a területi tőke elmélet közelít egymáshoz és tényezőik egymással behelyettesíthetőek, úgy hogy a települések sikermodelljét a területi tőketényezőkkel ábrázoltam, illetve a puha és kemény sikertényezőkhöz rendelhetem őket. Ezáltal igazoltam, hogy a területi tőketényezők a települések, és falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel.
46
3
A falu
Elérkezett az a rész, ahol a vizsgálataim tárgyát, magát a falut mutatom be és elemzem végig. Az alábbi fejezetben először röviden bemutatom a település fogalmát európai megközelítésben, majd a hazai szakirodalmon keresztül, azt követően részletesen kifejtésre kerül a falu, mint településhálózati egység, továbbá kitérek a város és falu ellentmondásaira is. Végül bemutatásra kerül a falu funkciója, demográfiai szerkezete és helyzetének történelmi metszetben való értékelése.
3.1 A falu értelmezése Több millió, nagyon különböző méretű és típusú település található a Földön, melynek fogalmát többféleképpen lehet értelmezni. Léteznek geográfiai megközelítések, de fel lehet fogni, mint jogi kategóriát, műszaki-fizikai (mérnöki) vagy gazdasági objektumot, társadalmi képződményt, tervezési egységet, vagy mint a települések hálózatát. A települések típusai a településhálózatban betöltött szerepkör szerint város és falu lehet.
3.1.1 A falu a településhálózatban Mendöl Tibor (1963) a települést, mint az embercsoport lakó- és munkahelyének térbeli együttesét definiálta. Beluszky Pál (1973) lakó, munka, pihenőhely, szolgáltatási intézmények szerepét és a funkcionális egységet hangsúlyozta és a települést, mint a lakosság mindennapos mozgástereként értelmezte. Tóth József (1979) a rendszerszemléletével egy tetraéder modellt vázolt fel a település definiálására (természet, társadalmi, gazdasági, infrastrukturális szféra), és a harmónia igényét értette a definíció alatt. Kovács Zoltán (2007) pedig, mint a lakó- és gazdasági épületek, fizikai és szellemi igények, a közösség múltja és jelene, társadalmi és gazdasági berendezkedés, a kultúra tükrözőjét nevesítette. A települések típusai a településhálózatban betöltött szerepkör szerint város és falu lehet. Az Európai Unió, illetőleg annak statisztikai hivatala, az EUROSTAT által kidolgozott (egy 1995-ös módszertani kiadvány ismertette) földrajzi alapú kódolási rendszer
47
megnevezésére legtöbbször a francia elnevezés rövidítését használják (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques, angolul Nomenclature of Territorial Units for Statistics – Statisztikai Célú Területi Egységek Nomenklatúrája). A rendszert statisztikai célból, az EU tagországok adminisztratív egységeinek azonosítása miatt hozták létre, azt az egyre növekvő igényt figyelembe véve, hogy az információk regionális szinten álljanak rendelkezésre nem csak az EU tagországok, hanem a jelölt országok és az EFTA tagországok tekintetében is. A tagországok ezért megállapodtak abban, hogy amennyire lehetséges, mindegyik ország az adott elvek mentén kialakított NUTS rendszert használja a közös statisztikai tevékenységekhez. A többször átalakított, és a 2003 óta az önkényes változtatásokat (a támogatások elnyerése miatt többször előfordult a statisztikai egységek határainak módosítása, ami nagyon megnehezítette az eredeti célkitűzések - összehasonlíthatóság, idősoros adatok stb. alkalmazását) megelőzendően immár jogi alapokra helyezett hierarchikus besorolási rendszerben jelenleg három szint van definiálva. Az 1059/2003/EK rendelet – amely hivatalosan szabályozza a NUTS rendszert – rögzíti, hogy amennyiben egy tagországban nincs megfelelő méretű közigazgatási egység, amelyre a NUTS rendszer alkalmazható lenne, megfelelő számú egymással szomszédos közigazgatási egységeket kell összevonni, betartva az EUROSTAT osztályozási elvárásait. A létrejött régió azonban nem közigazgatási egység, nem szükséges, hogy választott önkormányzata legyen (2. táblázat). 2. táblázat: Az EUROSTAT NUTS régiókra vonatkozó népesség-küszöb osztályozási elvárása Szint NUTS 1 NUTS 2 NUTS 3
Népesség minimuma (fő) 3 000 000 800 000 150 000
Népesség maximuma (fő) 7 000 000 3 000 000 800 000
Forrás: ERSFK, 2004 A kisebb népességű tagállamokban (pl. Luxemburg, Dánia, Szlovénia) természetszerűleg nem alkalmazható a teljes hierarchia, a fentebb is említett legkisebb tagállam esetében egyáltalán nincs NUTS szintű területi egység, csak az alábbiakban ismertetett ún. LAU-k jelennek meg. Az EU 27 tagállamában jelenleg 92 darab NUTS 1, 268 darab NUTS 2, illetve 1 291 darab NUTS 3 területi egységeket különítenek el, de a rendszert a tagjelölt országokban (Horvátország és Törökország), illetve az ún. EFTA országokban (Izland,
48
Liechtenstein, Norvégia és Svájc) is alkalmazzák, ezekkel kiegészülve 109-re, 314-re, illetve 1433-ra módosulnak a fentebbi adatok. A Local Administrative Units (nem használt magyar megnevezésével: helyi közigazgatási egységek) név 2003-ban, a NUTS-rendszer átdolgozásakor keletkezett, a korábbi NUTS 4, illetve NUTS 5 szinten elhelyezkedő adminisztratív egységeket jelölve. Ezek az adott ország közigazgatási hierarchiájában a nagyobb átfogó egységeknél (tartományok, régiók, megyék) alacsonyabban helyezkednek el. A rövidítve LAU-ként is ismert beosztás az előzményeknek megfelelően két szintre, a LAU 1-re (korábban NUTS 4) illetve LAU 2-re (korábban NUTS 5) tagolódik. A LAU 1 (a magyarországi kistérségeknek felel meg) nincs az összes országban meghatározva, számuk a jelenlegi 27 tagállamra vonatkoztatva 3646 összesen, míg a LAU 2 (legalacsonyabb adminisztratív egységek, Magyarországon a települési szint) kategóriába hivatalosan 120 456 egység tartozik, az összeg azonban az apró közigazgatási változásoknak köszönhetően rendszeresen módosul. A magyarországi területi statisztikai osztályozási rendszer a NUTS rendszer elveit követi, természetesen figyelembe véve a hazai sajátosságokat. Az 1990-es évek második felének legfőbb célkitűzése az Európai Unióhoz történő csatlakozás volt, ehhez azonban Magyarországnak – számos kihívás mellett – a területfejlesztést is meg kellett reformálnia. Az ország az Európai Unió Strukturális Alapjaiból (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, Európai Halászati Alap) és a Kohéziós Alapból jelentős támogatásra számíthatott, az EUROSTAT által elvárt NUTS régiók viszont hiányoztak. A hazai NUTS rendszer kialakítása politikai és gazdasági okok miatt meglehetősen nehezen haladt, a formálódó NUTS szinteket, és leginkább a korábban nem létező NUTS II. szint meghatározását számos támadás érte (Forman 2003). Az Európai Unió Strukturális Alapjainak támogatási rendszerét meghatározó GDPszámítások metodikája lehetővé tette, hogy hosszas
viták után az
Országos
Területfejlesztési Koncepcióról szóló 35/1998. számú Országgyűlési Határozat rögzítse a hazai NUTS rendszert, követve a későbbi 1059/2003/EK rendeletben megjelenő, de már akkor is elfogadott iránymutatást, miszerint a tagállam korábban nem létező NUTS szintjét több szomszédos közigazgatási egység összevonásával kell kialakítani (ERSFK 2004.). A magyarországi NUTS II. szint a rendelet tükrében a szomszédos megyékből állt össze, megfelelve az EUROSTAT NUTS régiókra vonatkozó népesség-küszöb osztályozási elvárásainak. Az így kialakított NUTS rendszerben a NUTS II. tervezési-statisztikai régiók a Strukturális Alapok támogatásainak legfontosabb célterületei (3. táblázat). 49
3. táblázat: Magyarország területbeosztása a NUTS rendszerben Szint NUTS 1 NUTS 2 NUTS 3 LAU 1 LAU 2
Megnevezés Ország Tervezési-statisztikai régió Megye (főváros) Statisztikai kistérség Település
Egységek száma 1 7 20 175 3152
Forrás: Központi Statisztikai Hivatal, 2010 NUTS 1 szint - ország. Az egyik hazai sajátosság, hogy a törvény nem foglalkozik a nagyrégiók kérdésével. NUTS 2 szint - tervezési-statisztikai régió. Sokkal lényegesebb, hogy a törvény a NUTS 2 szintnek megfelelő fejlesztési régiók kialakítását a megyék önkéntes elhatározására bízta. NUTS 3 szint - megye. Az EU- tagországok zömében a NUTS 3 szintet a közigazgatási egységek alkotják, választott önkormányzattal. LAU 1 - statisztikai kistérség. Az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény a kétszintű önkormányzati rendszer létrehozásával megszüntette a közigazgatási értelemben vett városkörnyéket, a kistérségi rendszer ezt követően többször átformálódott, de közigazgatási jogköröket továbbra sem kapott. LAU 2 szint - település. A LAU 2-nek megfelelő második lokális szinten sem érvényesülnek a hazai sajátosságok, a települési önkormányzatok szintje egyértelműen illeszkedik az EU-rendszerbe (Balcsók 2011). A falvak tehát az EU-s felosztást figyelembe véve a LAU 2-es települési szinthez tartoznak.
50
3.1.2 A falu – város ellentmondása A falvak3 a különböző országokban, térségekben méretük, funkcióik, megjelenésük szerint rendkívül eltérőek, mivel kialakulásukat számos történelmi, társadalmi, ill. természeti tényező befolyásolta. A falvaknak, ahogy a városoknak sincs általánosan elfogadott definíciója. Hasonlóan a település fogalmának megközelítéséhez, a város és a falu fogalom-meghatározása is sokféle, mely nem csak a tudományos szemlélettől függ, hanem a tudományágtól is, ami vizsgálja. A falu szociológiai meghatározása általában az életmód alapján szokásos. Vagyis a falu olyan település, ahol az emberek közötti kapcsolat szoros és homogén, a gondolkodásmód a hagyományos mintákat követi. Jellemző a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás. A településföldrajz és településnéprajz számára a falu a városi joggal nem rendelkező csoportos település egészét jelenti a jórészt lakóhely szerepű belterülettel, a munkahely szerepű külterülettel és a települést éltető helyi társadalommal együtt (Balassa 1997). Hagyományos értelemben a falvak jelentik a mezőgazdaság település-földrajzi környezetét. A falu általában kisebb népességszámú település, mely nem rendelkezik központi funkciókkal, fejletlenebb intézményhálózatú, laza, földszintes beépítésű, népsűrűsége a 200 fő/km2 alatt van, ill. kommunális és infrastrukturális ellátottsága a városokéhoz képest alacsonyabb. A falusi telkek beépítési módja, az épületek elhelyezkedése a mezőgazdasági termelésre való berendezkedést és életformát tükrözték. Eszerint
a
(halmazfalu,
morfológiai körfalu),
csoportosítás szabályos
szerint
megkülönböztethetünk
(szalagtelkes,
orsós
szabálytalan
(Angerdorf),
sorfalu
(természetföldrajzi tájelemet követ: erdő, láptelkes), utifalu (egy vagy többutcás – Strassendorf), vagy sakktábla alaprajzú falvakat (Szűcsné-Szűcs 2007). A falu korábban egyértelmű meghatározásai mára azonban nagyrészt elvesztették értelműket, hiszen a falvakban ma már nem kizárólag az agrártevékenység jellemző, nem lehet őket egyértelműen az agrártelepülések fogalmával illetni. A falu szociológiai
3
A falu másik ismert elnevezése a község. A két megjelölés között csupán annyi a különbség, hogy a „község‖ inkább államigazgatási, statisztikai használatú fogalom, míg a „falu‖ a település szélesebb körű társadalmi, gazdasági helyzetére utal, s többnyire a szociológia és a néprajz használja. Jelen dolgozat a községet a falu szinonimájaként használja. 51
jellemzői közelednek a város lakosságáéhoz, az építészeti szakirodalom műszaki kritériumai pedig egyre kevésbé használhatóak manapság. Mindez ahhoz vezet, hogy a falu-város dichotómia alapján lehet a falut a leginkább definiálni. A falvak és városok elkülönülését a városok településhálózatban és településhierarchiában betöltött pozíciója határozza meg. A falvak tehát azok a települések, melyek nem rendelkeznek városi funkciókkal. Ma a város és a falu közötti különbséget leginkább a bennük lakó népesség különbözőségében lehet megtalálni, melyek nagyrészt az értékrendek különbözőségéből fakadnak. Az értékek és a szellemi örökség megléte és megőrzése nagyon fontos, hiszen az a helyi közösséget közös cselekvésre tudja ösztönözni. A falut olyan településnek tekinthetjük, ahol többek között a vallási és a közösségi élet hagyományai tovább fennmaradnak. A bizalom és a kölcsönös segítségnyújtás megkönnyíti, a közösség tagjainak kölcsönös ellenőrzése, a presztízsfogyasztás, az irigység és a büszkeség viszont inkább megnehezíti a falvakban élők életét. Magyar specialitás (szemben a Nyugat-Európával), hogy a falvakban a szolgáltatásoknak alacsony a színvonala és az elérhetősége, ill. az innovációkkal szemben meglehetősen magas az ellenállás (Enyedi 1980, Glázer 2008). Általánosságban város és falu között számos különbséget lehet felfedezni, mind a társadalmi szerveződés, mind a társadalmi kontroll tekintetében. Eszerint vidéken a családi kapcsolatok, ill. a házasság intézménye tartósabb, mint a városi térségekben, a családi életformák pluralizálódása pedig még nem annyira előrehaladott. A városi társadalmakban kevésbé érvényesül a kontroll, mivel ott kevésbé lehet elrejtőzni. A falvakban személyesebb kapcsolatok jönnek létre, elsősorban rokoni és szomszédsági viszonyok alapján. Mumford (1985) könyvében áttekinti, hogy miben különbözik egymástól a városi és falusi életmód. Mindkét oldal érveit és meglátásait bemutatja. Egyrészt a városoknak a műszaki, gazdasági és kulturális fejlődést előmozdító szerepét, másrészt a városi központok szerepét a politikai elnyomásban és a háborúk kirobbantásában. Wirth (1938) szerint a nagyvárosok nagy népességszáma, nagy népsűrűsége és a lakosság nagyfokú heterogenitása egyrészt elősegítik a változatosságot és a kulturális kifinomultságot, másrészt az emberi kapcsolatok 52
elszemélytelenedését okozzák, és ezáltal a városi ember jellegzetes attitűdje a közömbösség. Más szociológusok ennél továbbmenve azt emelték ki, hogy a városokban nagyobb fokú az elidegenedés, az anómia, ennek következtében gyakoribb mindenféle deviáns viselkedés. A falu és a város vizsgálatakor megállapíthatjuk, hogy a falu egyrészt idillikus helyszínként jelenik meg, míg másrészt az elnéptelenedő, a szociális hátrányokkal, elmaradottsággal küszködő településtípust testesíti meg. Sokszor jelenik meg különböző írásokban, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese a vidék és a benne élő roma társadalom. Meg kell azonban állapítani, hogy nagyon nehéz a falu és a város, ill. a rurális és urbánus közötti határ megállapítása. Változik a falu, és a csak negatív jellemzőkkel történő lehatárolás sok esetben nem állja meg a helyét. Összességében elmondható tehát, hogy a városi életmódra a heterogénebb társadalom, az elszemélytelenedés, a cserekapcsolatok, a közös értékek, normák meggyengülése jellemző, míg a falusira a természet közeli népies életforma, zártabb közösségi lét, személyes kapcsolati háló, és az erősebb etnocentrizmus. Mint ahogy a falu definíciója a város fogalmának megfogalmazásával lehetséges, úgy a falu demográfiai helyzetét is a városéval összehasonlítva lehet a legárnyaltabban leírni. Magyarországon a városi lakosság aránya fokozatosan növekszik. A városi és falusi népesség
alakulásának,
ill.
változásának
leírásánál
különböző
ciklusokat
lehet
megkülönböztetni. Enyedi (1988) szerint a ciklus első, „városrobbanás‖ szakaszában rohamosan nőtt a városok népessége. A második szakaszt relatív dekoncentráció jellemzi: a városnövekedés lefékeződik, a nagyvárosok központjaiban helyenként már csökken a népesség, viszont gyorsan nőnek az elővárosok, a falvak között elválnak a dinamikusan növekvők és a hanyatlók. A harmadik a dekoncentráció, vagy dezurbanizáció szakasza. Ekkor a városnövekedés megáll, a falusi népesség száma és aránya nőni kezd. Hazánk jelenleg a második szakaszba lépett. A növekedést, különösen az utóbbi évtizedekben, elsősorban a nagyközségek várossá nyilvánítása (városodás) okozza, s csak másodsorban a népesség városokba történő vándorlása. A településfejlesztésnek azonban fel kell készülni a minden bizonnyal bekövetkező harmadik szakaszra. 53
5. ábra: A magyarországi népesség megoszlása településtípus szerint (1949-2012, %)
Forrás: Saját szerkesztés, 1949-2012 Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján A 5. ábra Magyarország népességének az egyes településeken való százalékos eloszlását mutatja. Jól látszik, hogy a II. világháborút követően a falvakban lakó népesség százalékos megoszlása csökken. Hogyha ezt népességszámban akarjuk szemléltetni, akkor azt a következő táblázat szerint tehetjük meg. A magyar községek népessége 1960-ban volt a csúcspontján, azóta számuk folyamatosan csökken, ahogy azt a lenti 4. táblázat is mutatja. A csökkenés nagy regionális különbséget mutat, Pest megyében pl. a falusi népesség növekedése felülmúlja a városokét. Összességében Budapest és a falvak népessége csökkent, a városoké nőtt.
54
4. táblázat: A magyarországi népesség megoszlása településtípus szerint (1949-2012) Év 1949 1960 1970 1980 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Budapest 1 589 065 17,3% 1 804 606 18,1% 1 945 083 18,8% 2 059 347 19,2% 2 016 774 19,4% 2 016 458 19,4% 2 012 591 19,4% 2 003 740 19,3% 1 989 188 19,2% 1 921 600 18,6% 1 896 403 18,4% 1 873 809 18,2% 1 846 650 18,0% 1 821 394 17,8% 1 791 098 17,5% 1 759 209 17,2% 1 697 343 16,8% 1 698 106 16,9% 1 696 128 16,8% 1 702 297 16,9% 1 712 210 17,1% 1 721 556 17,2% 1 733 685 17,4% 1 740 041 17,5%
Népesség Többi város 1 800 870 19,6% 2 153 801 21,6% 2 721 768 26,4% 3 642 218 34,0% 4 399 485 42,4% 4 430 463 42,7% 4 485 556 43,2% 4 542 011 43,8% 4 607 866 44,5% 4 565 063 44,2% 4 593 111 44,5% 4 630 637 45,0% 4 698 091 45,7% 4 689 842 45,7% 4 712 375 46,1% 4 803 542 47,1% 4 978 737 49,3% 5 053 394 50,1% 5 042 974 50,1% 5 101 142 50,8% 5 146 964 51,3% 5 231 173 52,2% 5 218 758 52,3% 5 199 261 52,2%
Község 5 814 864 63,2% 6 002 637 60,3% 5 655 248 54,8% 5 007 898 46,8% 3 958 564 38,2% 3 926 232 37,8% 3 875 500 37,4% 3 819 284 36,8% 3 752 956 36,3% 3 850 037 37,2% 3 831 715 37,1% 3 796 801 36,9% 3 734 983 36,3% 3 742 180 36,5% 3 718 171 36,4% 3 637 547 35,7% 3 421 469 33,9% 3 325 081 33,0% 3 327 056 33,1% 3 241 962 32,3% 3 171 801 31,6% 3 061 595 30,6% 3 033 279 30,4% 3 018 429 30,3%
A népesség összesen 9 204 799 9 961 044 10 322 099 10 709 463 10 374 823 10 373 153 10 373 647 10 365 035 10 350 010 10 336 700 10 321 229 10 301 247 10 279 724 10 253 416 10 221 644 10 200 298 10 097 549 10 076 581 10 066 158 10 045 401 10 030 975 10 014 324 9 985 722 9 957 731
100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100% 100%
Népesség százalékos megoszlása Budapest Többi város Község 17,3% 19,6% 63,2% 18,1% 21,6% 60,3% 18,8% 26,4% 54,8% 19,2% 34,0% 46,8% 19,4% 42,4% 38,2% 19,4% 42,7% 37,8% 19,4% 43,2% 37,4% 19,3% 43,8% 36,8% 19,2% 44,5% 36,3% 18,6% 44,2% 37,2% 18,4% 44,5% 37,1% 18,2% 45,0% 36,9% 18,0% 45,7% 36,3% 17,8% 45,7% 36,5% 17,5% 46,1% 36,4% 17,2% 47,1% 35,7% 16,8% 49,3% 33,9% 16,9% 50,1% 33,0% 16,8% 50,1% 33,1% 16,9% 50,8% 32,3% 17,1% 51,3% 31,6% 17,2% 52,2% 30,6% 17,4% 52,3% 30,4% 17,5% 52,2% 30,3%
Forrás: Saját szerkesztés, 1949-2012 Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján A települések csoportosíthatóak nagyságuk, lakosságszámuk szerint. Ez a fajta tipizálás hagyományos ugyan, másrészt nehezen lehet az egész Földre érvényes módon elkészíteni. Ennek oka, hogy egy bizonyos településnagyság mást jelent a Föld különböző országaiban. Így Kínában a kisváros kategóriába eső település népessége 100 – 200 ezer fő, míg Magyarországon ez a népességszám már csak a jelentős vidéki városokra jellemző. Az alábbiakban a Magyarországon elfogadott rendszert tekintem át (5. táblázat). 5. táblázat: A települések lélekszám szerinti csoportosítása
Forrás: Tóth, 2002
55
A falvak talán egyik legnagyobb problémája a folyamatosnak tűnő elvándorlás. A falvakat az elmúlt húsz évben igyekeztek elhagyni a munkaképes korú fiatalok.4 A folyamat hatása a községek társadalmának átalakulását vonta maga után. Elsősorban az öregedésre kell gondolnunk, de az iskolázottságot, jövedelmi helyzetet tekintve polarizálódás is történt. Az agglomerációban lévő falvak szerkezete, korstruktúrája erősödött, az apró- és törpefalvaké, periférián elhelyezkedőké pedig romlott. A tartósan kilátástalannak tűnő helyzet lenyomata jelentkezik az egészségügyi helyzetben is. Romlik a mortalitás, növekszik az alkoholizmus, fokozódik a deviáns viselkedés, növekszik a mentális betegek száma. A falvakban élők életminősége, ezen belül az egészségi állapota rosszabb, mint a városokban élőké. A falvakban a fiatalok elvándorlása következtében a falusi korfa gyorsan öregszik. Súlyában megnövekedett az ötven éven felüli munkából kiesettek aránya. Általános felfogás szerint a kisközségek lakosainak e csoportja számára a munkába való ismételt bekapcsolódás szinte lehetetlen. A halandóság vizsgálatánál5 megállapították, hogy a fiatal korcsoportok halandósága nem különbözik lényegesen a városiakétól. Az olló az 55-64 éves korcsoportnál nyílik a legjobban és a tőlük idősebbeknél elkezd összezáródni (Kovács 2006). A társadalmi normák, közös erkölcsi elvek meggyengülése, a közös jövőkép, a társadalmi szolidaritás hiánya jelentősen hatással van a lelkiállapotra. Kopp Mária kutatásai alapján kiderült, hogy ez a lelkiállapot állandó bizonytalanságot, krónikus stressz állapotot idéz elő, hiszen a hosszú távú tervezés lehetősége, az egységes világkép alapvető emberi igény. Ez a legfontosabb kockázati tényező a mai magyar társadalom halálozásának hátterében. Különösen súlyos a probléma a társadalom esélytelen, leszakadó rétegeiben (KoppSkrabski 2008).
4
A mezőgazdasági nagyüzemek felszámolásával a korábban jelentős társadalmi feladatokat ellátó agrárértelmiségiek túlnyomó többsége is elhagyta a falvakat (kb. az egyharmaduk maradt). A mezőgazdasági tőketulajdonosok is igyekeznek városi körülmények közé kerülni. A helyi elitek a gyerekeiknek már városi szolgáltatásokat igyekeznek vásárolni. 5
A halandóság – a korra való standardizálás után – erősen különbözik az eltérő jogállású települési szinteken. A fővároshoz képest a városok halandósága 8 százalékkal, a városokhoz képest a községeké pedig 18 százalékkal magasabb értéket mutat. Kiderült továbbá az is, hogy ha a kor és az iskolai végzettség szerint is elvégzik az összehasonlítást, akkor az eredmények hasonlóak, bár a mért különbségek lényegesen kisebbek. A községek együttes mutatói csak 3%-kal haladják meg a budapestit és 5%-kal a városit. Így bebizonyosodott, hogy az iskolai végzettség szintje a döntő a halandóság területi különbségeinek a kialakulásában (Klinger 2007). 56
A falvak és a városok közötti különbségek mutatkoznak a termékenységi mutatókban is. A XIX. század vége óta, a demográfiai adatok rendszeres gyűjtésének megkezdésével kimutatható, hogy a városok termékenysége alacsonyabb. A nagyvárosokban és a nem mezőgazdasági jellegű falvakban alacsonyabb, mint a kisebb városokban, vagy mint a mezőgazdasági jellegű településeken. A vidéki népesség magasabb termékenysége általánosan ismert tény, amit a hagyományos értékek, gazdálkodási hagyományok, életmód, vallás és sok más tényező elemzésével szoktak magyarázni (Glázer 2008). Láthatjuk tehát, hogy a falusi népesség demográfiai problémái – a magasabb halandóság és az öregedés a társadalmi szerkezet változásából adódik, azaz az eltérő társadalmidemográfiai szerkezet társadalmi problémákat, feszültségeket okoz. A demográfiai eltéréseken
túl
gazdasági
egyenlőtlenségek
is
jellemzik
a
településeket.
Az
egyenlőtlenségek várható erősödése különböző társadalmi problémák terjedéséhez és a demográfiai helyzet romlásához vezet.
3.2 A
falufunkciók
átrendeződése
a
magyar
településhálózat
átalakulásának tükrében Számos község lélekszáma évszázadok óta csökken, a hivatalos népességszámlálások tanúsága szerint többnek a népesedési csúcsa a 19. századra tehető. A második világháború után nagymértékben csökkent bizonyos falvak lakosságszáma a kitelepítések, a kényszerű népességcserék és az iparvidékek vonzó hatása miatt, de a községállomány összlakossága 1949 és 1960 között még mindig emelkedett. 1960-ban következett be egy törés a községek népesedési folyamataiban. Ennek oka a csökkenő természetes szaporodás, városokra korlátozódó állami lakásépítés, tsz-esítés nyomán felszabaduló munkaerő, a vidéki iparosítás munkaerő szükséglete, stb. Ez a tendencia csak 1990 után változott meg, részben a szuburbanizáció, részben a szociális indíttatású falura való menekülés eredményeként és a növekvő természetes fogyás ellenére ezáltal a községek lakosságszáma növekedni kezdett. A községi átlagok mögött azonban óriási települési és regionális különbségek találhatóak (Beluszky-Sikos 2007). A településhálózat átalakulása magával hozta a falufunkciók átrendeződését is. Míg a falvak gazdasági jellegére - ahogy a korábban a falu meghatározásánál szóba került - a mezőgazdaság túlsúlya volt a legutóbbi időkig jellemző, addig a XX. században ez az 57
agrárspecializáció felbomlott. Gyors ütemű minőségi átalakulás, városiasodás ment végbe, a falvak új, nem falusi funkciókkal gazdagodtak. A vidéket érintő problémák kialakulásában, fokozódásában, jelentős szerepet kapott az agrárágazat jelentőségének visszaszorulása, az agrárium foglalkoztatásban, alternatív jövedelemszerzésben betöltött szerepének csökkenése (Ritter 2008). Ezeknek az átalakulási folyamatoknak járok utána a következő alfejezetekben, végül a legaktuálisabb adatokkal világítom meg a falvak mai helyzetét, funkcióit.
3.2.1 Fejlődési folyamatok 1867-től az I. világháborúig, és az azt követő évtizedekben Magyarország településhálózatának fejlődésében fordulópontnak számít az 1867-es év, amikor is az Ausztria és Magyarország közötti kiegyezés megteremtette a polgári átalakulás politikai feltételeit. Ez a településhálózat fejlődésére is rányomta bélyegét, hiszen ekkor hozták meg azokat a törvényeket is, amelyek a kor igényeihez igazították a közigazgatást, a települések jogállását. A településhálózat átalakulásában fontos szerepe volt a 19. század végén lezajlott, megkésett ipari forradalomnak, illetve a gyors kapitalizálódásnak, hiszen ezután megváltozott az ország gazdasági térszerkezete, s ez átrendeződéshez vezetett a településhálózat egyes elemei között is. A falusi népesség arányának folyamatos csökkenése elsősorban az ezer lakosúnál kisebb falvakban, az aprófalvakban jelentkezett. Ez a falukategória már az I. világháború előtt is egyre nagyobb mértékben veszítette el népességét és életképesnek csak az ezer főnél népesebb települések tűntek. A falvak népességvesztésének oka leginkább a munkaképes korosztályok városba áramlása volt. 1869–1910 között a városi népesség háromszor olyan gyorsan növekedett, mint a falusi.
A
korszak
legjelentősebb
településhálózati
változása
az
urbanizálódás
kibontakozása, aminek leglátványosabb jellemzője a főváros páratlanul gyors növekedése volt.
58
6. táblázat: A magyarországi települések megoszlása népességkategóriák szerint (1910-1920)
Forrás: http://mek.niif.hu Magyarország számára az I. világháborút lezáró 1920-as trianoni békediktátum minden szempontból alapvető, esetenként pedig katasztrofális következményekkel járt. A békeszerződés értelmében a történeti Magyarország elveszítette korábbi területének több mint 70%-át, népességének pedig közel 2/3-át. Lényegesen átalakult az ország településállománya és településhálózata is: amíg 1918-ban még 139 városi jogállású település volt, addig 1920-ra már csak 47 maradt. A falvak száma a mintegy 12 és fél ezerről 3500-ra csökkent (6. táblázat). Az új országhatár meghúzása befolyásolta a faluhálózatot is. Ez egyrészt a falvak 2/3-ának elvesztését jelentette, másrészt szerkezeti átrendeződéssel is járt. Az országhatáron kívül maradt falvak többsége kis- és törpefalu volt, így a megmaradt faluhálózatban ezen kategória aránya érzékelhetően kisebb lett: 1910-ben az ezer lakosúnál kisebb településeken élt a történeti Magyarország népességének közel 1/4-e, 1930-ban viszont már csak bő 1/10-e. Ennek megfelelően megnőtt a falvak átlagos népességszáma (1910: kb. 1200 fő, 1920: kb. 1500 fő). A változás ellenére az új ország területen is maradtak jelentős kiterjedésű aprófalvas térségek, főként a Dunántúl nyugati és déli részén, valamint Észak-Magyarországon. Az ezer lakosnál kisebb települések túlnyomó része a két világháború között fejlődési kilátásait tekintve már leszálló ágban volt, népességük stagnált vagy csökkent.
59
Részben hasonló volt a helyzet a faluhálózat másik pólusán, az alföldi óriásfalvak esetében (ide sorolható pl. Balmazújváros, Jászárokszállás, Abony, Tiszaföldvár). A régió agrárvárosaihoz hasonlóan az óriásfalvak is súlyos gazdasági és társadalmi krízisben voltak a két világháború között, ami népességfejlődésükön is meglátszott. Az alföldi városok és óriásfalvak mellett jelentős változásokon ment át a tanyahálózat is. A 18. század második felétől fokozatosan kiépülő tanyavilág a két világháború között is sajátos és fontos része volt az Alföld településhálózatának. 1930-ban az Alföld népességének több mint 1/4-e nem a zárt településközpontban, hanem a települések határában lévő külterületi lakott helyeken élt. Az I. világháborút követő évtizedekben a tanyavilág jelentősége még fokozódott is: 1920–1930 között pl. az Alföld legnépesebb településeihez tartozó tanyákon és majorokban élők száma kétszer olyan gyorsan növekedett, mint a belterületi népességé. A népes és nagy kiterjedésű külterülettel rendelkező alföldi települések határában a tanyasi népességszám esetenként a több tízezret is elérte (pl. Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét). A két világháború közötti magyar településhálózat jellegzetessége, hogy az 1920-ban meghúzott új határok mentén új településhálózati rend alakult ki. A trianoni országhatár megállapításánál nem vették figyelembe az évszázadok során kialakult racionális hierarchiaviszonyokat és a centrum-vonzáskörzet kapcsolatokat. Ennek következtében egyrészt jelentős városok veszítették el vonzáskörzetük kisebb-nagyobb részét (pl. Nagyvárad, Kassa, Sopron, Komárom), másrészt nagy területek maradtak vonzásközpont nélkül. Így a határ mindkét oldalán stagnáló vagy éppen depressziós térségek alakultak ki, s ezt a problémát még napjainkra sem sikerült megoldani. Erdei Ferenc (1978) „Parasztok‖ c. könyvében számot vet a két világháború közti paraszti léttel, de ezzel egyúttal leszámol a jobboldali népiesek parasztromantikájával is. Tudományosan azért, mert a paraszti lét valóságának feltárását, a társadalomban való tisztánlátást akadályozta a társadalom e részét idealizáló, vagy csak a nem egyszer hasonlóan romantikus jellegű, csak a „nyomor szenzációját‖ hajszoló szemlélet. Az akkori politika pedig éppen a romantikus népi szemléletet használta fel arra, hogy valamiféle paraszti közösségre építve kiutat keressen a társadalom válsághelyzetéből.
60
3.2.2 Változási tendenciák a II. világháború után Magyarország településállománya és hálózata még a második világháború után is hagyományos – az ipari korszak előtti – elvek alapján szerveződött. A keresők többségét továbbra is a mezőgazdaság foglalkoztatta (1949-ben 53,8%). A lakosság többsége „tradicionális‖ funkciójú falvakban élt (az agrárszerepkor túlsúlya, a lakó- és munkahelyek területi egybeesése, izoláció, szerény infrastruktúra stb.). Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint ilyen típusú települések lakói tettek ki az ország lakóinak 53%-át. További 11– 12%-uk pedig ugyancsak községi jogállású, de jelentősebb bányászattal, gyáriparral, esetleg szerény városi funkciókkal is rendelkező településekben, illetve a formálódó agglomerációban élt. A „fordulat éve‖ (1948) a falvak számára is viharos gyorsaságú, drasztikus, többnyire a szerves fejlődést negligáló változások kezdetét jelentette. A falvak helyzetét a második világháború befejezése után gyökeres változást hozó események jellemezték, mint a földosztás és az ország egyes részein a német és sváb ajkú lakosság kitelepítése. Ezek a negatív változások a tradicionális falusi társadalmakat mélyen megrázták és életformán változást eredményeztek, amelyeket a statisztikai adatok nem feltétlenül tudnak kellő mélységben megvilágítani. Az ország agrárkeresőinek aránya már 1960-ra 38,5%-ra, majd 1990-re 15,3%-ra csökkent (Beluszky-Sikos 2007). Az 1. térkép a korabeli magyarországi települések osztályba sorolását mutatja meg. A TERINT6 által készített besorolás ugyan nem került elfogadásra, azaz törvényi szintre nem emelkedett, ennek ellenére éveken keresztül formálta a településpolitika szemléletét. Innentől váltak tulajdonképpen a falvak egészen 1990-ig a településfejlesztés „örök veszteseivé‖ (Rechnitzer-Smahó 2011).
6
Területrendezési Intézet (TERINT) 1948-1951
61
1. térkép: A települések osztályba sorolása a TERINT kapcsolata alapján (1951)
Forrás: Hajdú, 2001 A magyar településhálózat fejlődésében 1950 egy fontos szakaszhatárnak tekinthető. Ebben az évben lépett érvénybe az a közigazgatási reform, ami nem elhanyagolható településhálózati következményekkel is járt. E reform alapján került sor Budapest és agglomerációjának részben politikai indíttatású közigazgatási egyesítésére, amelynek keretében hét várost és 16 községet csatoltak Budapesthez. Ezzel a főváros népességszáma 1,6 millióra emelkedett. A városokra koncentrálódó fejlesztés azzal a következménnyel járt, hogy a városi és falusi civilizációs szint nem egyenlítődött ki, sőt esetenként még növekedett is a két településkategória közötti fejlettségbeli különbség. Az ún. különbségi határ gyakran a városhatárral volt azonos. Emiatt, a jelentős városodás ellenére, Magyarország területének meglehetősen nagy része kimaradt az urbanizációs folyamatból. Az alulurbanizált térségek részesedése nyugatról keletre haladva növekszik, kifejezve az ország általános fejlettségében megmutatkozó területi különbségeket. A magyar településhálózaton belül a falvak, illetve a faluhálózat súlya összességében is csökkent. Ezt a már korábban megindult folyamatot jelentősen felgyorsították a szocializmus idején hozott, a falvakra nézve hátrányos és diszkriminatív intézkedések (pl. az 1950-es években a beszolgáltatások, az erőszakos tsz-szervezések, az 1960-as és 197062
és években a közös tanácsok létrehozása, az iskolakörzetesítések). Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési koncepció lényegében szentesítette a falvak hátrányos megkülönböztetését, amikor a településhálózat mellékes elemeként kezelte őket, s a településfejlesztést alapjában véve a városfejlesztéssel azonosította. 2. térkép: Az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció középfokú és magasabb szerepkörű központrendszere és a tervezési-gazdasági körzetek
Forrás: Hajdú, 2001 A területi kiegyenlítés az OTK koncepciójában ugyan megjelenik, de azt a településhierarchia szintjén képzelték el kidolgozói (2. térkép). Látványos körzetesítés indult meg az országban, ami az országos politikai érdekeket erősítette fel. Ennek hatására a települések többségében a szerepkörök kiürültek és az egyéb kategóriába sorolt települések semmilyen fejlesztési forráshoz nem jutottak (Rechnitzer-Smahó 2011). A fenti folyamatok markáns változásokat hoztak a magyar falvak életében. Közülük az egyik legfontosabb, hogy az elmúlt évtizedekben mintegy másfél millióan vándoroltak el a vidéki térségekből az ország fejlettebb, főként ipari területeire. A mezőgazdasági munka felcserélődött az ipari munkára, és a maga-ura gazdálkodóból alkalmazottá válást, a falusi környezetből, miliőből való kiszakadást, városba költözést, esetleg panel-lakóvá válást eredményezte. Számtalan társadalmi, életmódbeli, gazdasági következménye volt tehát
63
ennek az időszaknak, mint a falusi közösségek bomlása, a családszerkezet és szerepek megváltozása, a lakásfelszereltség látványos javulása. Erősen differenciálódott a faluállomány is, jómódú, gyarapodó községek jöttek létre a nagyvárosok környékén és a prosperáló mezőgazdasági nagyüzemek mellett, míg falvak sorvadtak el (elöregedés, gyors népességvesztés, a hátrányos helyzetű emberek nagymértékű jelenléte) a hátrányos helyzetű területeken (Beluszky–Sikos 1982).
1960 és 1970 között 600 ezer fős vándorlási veszteség érte a falvakat, miközben voltak községek, melyek a szocialista éra első évtizedeiben megkétszereztek–háromszoroztak lélekszámukat, miközben mások egykori önmagukhoz képest ötödükre–tizedekre zsugorodtak. A falusi keresők kétötöde ingázó lett (Beluszky-Sikos 2007). A kollektivizálás következményeként 1960 után csupán a földterület 4,5–5,0%-át művelték magángazdaságok keretében (zártkertekben, házi kertekben, illetményföldeken s a néhány ezer parasztgazdaságban). A kollektivizálás befejeződése után ismét megváltozott a falu és a mezőgazdaság kapcsolata, a szövetkezetek átalakításáról szóló törvény megszüntette a közös vagyont, és lehetővé tette a tagok számára a tsz-ből való kiválást. A földterület 80%a magántulajdonba került, a tsz-ek területe a korábbinak töredékére zsugorodott, kft-kké és részvénytársaságokká alakultak át. A kárpótlás során sokan – kb. 1,6 millióan – jutottak földhöz, és így erőteljesen elaprózódott földbirtokszerkezet jött létre. A szövetkezetek átalakítása, a kárpótlás utáni elaprózódott birtokviszonyok a keleti piacok beszűkülését, a kivitel csökkenését vonta maga után, ami a falu és a mezőgazdaság kapcsolatát nagymértékben meghatározta és nehéz helyzet elé állította (Ritter 2008). Kezdetben az elvándorlás, később pedig már a romló természetes népmozgalom volt az alapvető oka annak, hogy a falvakban élők száma az 1949-ben regisztrált 5,8 millióról 1990-ig 4 millió alá esett. Amíg 1949-ben a lakosság közel 2/3-a élt falvakban, addig 1994-ben már csak kb. 37%-a. A népességszám-csökkenés a magyar falvak többségében jelentkezett, s jócskán visszaesett a falvak átlagnépessége. (1949-ben egy községre átlagosan még több mint 1800, 1990-ben már csak 1360 lakos jutott.) A kedvezőtlen népesedési folyamatok következtében a 20. század második felében jellemzőbbé vált az apró- és törpefalvasodás jelensége. 1949-ben az 500 lakosúnál kisebb falvak száma még csak 604 volt, 1990-ben viszont már 950. Ez utóbbi adat a hazai településállomány közel 1/3-át jelenti, viszont az ország népességének még 4%-a sem él 64
ezekben a falvakban. Az ország területén való elhelyezkedésükben azonban jelentős különbségek vannak (pl. Baranya megye településeinek kb. 70%-a törpefalu, az Alföldön viszont számuk még ma is elenyésző.) Lackó (1975) szerint hazánkban megtalálható települések között megtalálhatjuk a kedvezőtlen feltételek fajtáinak mindhárom változatát, egyes településeken ezeket halmozva is. Ő a következő három jellemző típust nevezi meg: aprófalvak, kedvezőtlen természetű adottságú mezőgazdasági területek, és az ún. elmaradott területek (Lackó 1975). Az apró- és törpefalvak elsősorban ott jelentenek súlyos problémát, ahol összefüggő övezetet alkotnak. Ez elsősorban dunántúli jellegzetesség, s főként Baranya, Vas, Zala és Somogy megyében jelentkezik, de az ország számos részén (elsősorban a Cserehát és az Aggteleki-karszt vidékén) is találhatók apró- és törpefalvas térségek. A faluhálózaton belül az elmúlt évtizedek legnagyobb vesztesei minden bizonnyal az apróés törpefalvak voltak. A koncentrációt erőltető településhálózat-fejlesztési politika elszegényítette funkcióikat (pl. tömegével szüntették meg az iskolákat, felszámolták a helyi téeszeket, bezárták a helyi postahivatalokat), szűkítette a munkaerőpiacot, az elvándorlás következtében pedig súlyosan deformálódtak a helyi társadalmak is. Így az apró- és törpefalvak a magyar településhálózat hátrányos helyzetű elemeivé váltak.
3.2.3 Átrendeződések a rendszerváltozás után A
rendszerváltozással
felgyorsult
nagy
horderejű
átrendeződések
Magyarország településállományát is érintették. Alig egy évtized leforgása alatt megfordultak a korábbi korszakokra jellemző vándorlási irányok, és nem faluról városba, hanem ellenkezőleg: a nagyvárosokból a falvakba vándorol népesség. A váltás legnagyobb vesztese a főváros lett, amely százezreket veszített népességéből. E mozgások tükrében, felértékelődött
a
vidékies
(természet
közeli,
egészséges
stb.)
életmódideálok
megvalósítását kínáló falu és leértékelődött a zsúfolt, környezetszennyezéssel terhelt nagyváros (Kovács 2008). Az évtizedes népességvesztés után tehát a községek 1990 után népességnövekedésre tettek szert, aminek következtében 2,46 százalékponttal növekedett a jelenlegi községek népességszáma. Habár a mindenkori községi lakosságszám 1990 és 2001 között is rohamosan mintegy 8,4 százalékkal csökkent a városi rangú települések számának 65
növekedésével
párhuzamosan.
A
növekedésben
közre
játszott
a
felerősödő
szuburbanizáció, a „drága‖ városokból való menekülés nyomán a korábbi folyamatok ellentéte kezdett kibontakozni. Így a városokból a falvakba történő vándorlás, ami még a falvakban jelenlévő jelentős arányú természetes fogyást is képes volt ellensúlyozni. A változás meglehetősen érzékelhető, hiszen majdnem ezerkétszáz község lélekszáma emelkedett az 1990 utáni évtizedekben (a községek kétötöd része) és további ötszáz községben a csökkenés mérsékelt (3. térkép). 2000 és 2005 között a községek lélekszáma kereken
40
ezer
fővel,
1,1%-kal
növekedett,
szemben
a
városok
2,4%-os
lélekszámfogyásával (Beluszky-Sikos 2007). 3. térkép: A községek lélekszám változása 1990-2001 között, az 1990-es lélekszám százalékában
Forrás: Beluszky-Sikos, 2008
66
7. táblázat: A vándorlás alakulása a különböző településkategóriákban (1990-2011) Többi város
Budapest
Év
Összes vándorlás
1990 2000 2001 2005 2006 2008 2009 2010 2011
213 625 229 007 216 853 222 275 253 562 242 191 213 159 202 158 200 640
25 422 19 318 18 700 23 139 28 306 29 339 27 476 27 099 26 200
21 798 37 153 32 687 29 403 33 111 32 121 27 436 24 874 24 154
3 624 -17 835 -13 987 -6 264 -4 805 -2 782 40 2 225 2 046
1990 2000 2001 2005 2006 2008 2009 2010 2011
261 006 175 972 183 024 210 878 235 633 154 953 165 456 177 433 260 161
55 578 26 072 26 678 30 783 35 231 25 658 28 182 31 175 38 703
47 451 26 613 26 891 28 969 32 858 16 244 17 541 18 558 33 400
8 127 -541 -213 1 814 2 373 9 414 10 641 12 617 5 303
Község
Vándorlási Vándorlási Vándorlási Odavándorlás Elvándorlás Odavándorlás Elvándorlás Odavándorlás Elvándorlás különbözet különbözet különbözet Állandó vándorlás 79 285 86 603 90 560 96 322 88 894 94 723 98 019 100 144 116 972 117 159 115 922 113 489 99 998 101 049 95 838 98 059 95 858 97 865 Ideiglenes vándorlás 118 867 116 438 85 889 86 866 91 329 92 521 109 070 107 669 123 296 121 296 86 118 78 595 90 776 85 938 97 377 93 395 137 588 140 732
-7 318 -5 762 -5 829 -2 125 -187 2 433 -1 051 -2 221 -2 007
108 918 119 129 109 259 101 117 108 284 96 930 85 685 79 221 78 582
105 224 95 532 89 443 92 728 103 292 96 581 84 674 79 225 78 621
3 694 23 597 19 816 8 389 4 992 349 1 011 -4 -39
2 429 -977 -1 192 1 401 2 000 7 523 4 838 3 982 -3 144
86 561 64 011 65 017 71 025 77 106 43 177 46 498 48 881 83 870
97 117 62 493 63 612 74 240 81 479 60 114 61 977 65 480 86 029
-10 556 1 518 1 405 -3 215 -4 373 -16 937 -15 479 -16 599 -2 159
Forrás: Saját szerkesztés, 1990-2011 Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján Az elemzések azt mutatják, hogy a városlakóknak jellemzően két, jól meghatározható rétege duzzasztotta fel a vidékre költözők számát, az egyik azért, mert megtehette, a másik azért, mert rákényszerült. Az előbbi, a módos középosztály, válogathatott a falvak között, a jó fekvésű, városközeli községeket választotta, az utóbbi, a takarékosabb megélhetésben reménykedő elszegényedők csoportja, az olcsóbb ingatlanokat kínáló falvakat kereste. Betelepülésükkel növekedett a munkanélküliség és a szegény lakosság aránya, ill. a konfliktushelyzetek száma az őslakossággal, stb. (Kovács 2008). A felértékelődés tehát korántsem volt egyenletes és általános a községállományban. Sőt, az elmúlt évtizedben soha nem látott különbségek keletkeztek falu és falu között a szerint, hogy kik, milyen társadalmi réteghez tartozók lakják azokat. Ezt pedig elsősorban a fekvés dönti el, az, hogy az egyes falvak hol helyezkednek el, s ez milyen megélhetési lehetőségeket, karrierpályákat biztosít az ott élők számára. Mindez fokozottan igaz a kistelepülésekre, és közülük is a törpefalvakra, vagyis az 500 főnél kevesebb állandó lakost számláló településekre. Másként szólva: egy kistelepülésnek csak akkor van esélye arra, hogy megtartsa, sőt gyarapítsa gazdaságilag aktív középosztályát, ha földrajzi fekvése kedvező. Ha ez a körülmény nem áll fenn, az elszegényedés és/vagy elnéptelenedés elkerülhetetlen (Kovács 2008). A menekülésszerű
67
elvándorlás és ezáltal a falvak összezuhanása elsősorban a többszörösen hátrányos apró- és törpefalvas vidékekre jellemző. A községek népességszám-változásának területi megoszlására jellemző, hogy az ország területének nagyobb részét fogyó vagy erősen fogyó népességű községek foglalják el (4. térkép). A növekvő népességű községek többsége agglomerálódó település vagy lakófalu, és többnyire a főváros körüli agglomerációs gyűrűben, majd Miskolc környékén, a Borsodi iparvidéken, Győrben, stb. helyezkednek el. A volt ipari községek (Almásfüzitő, Uzsa) elmúlt fél évszázados mérlege az 50-es-70-es évek nagy népesedési robbanása következtében szintén pozitív mérleget mutat, ugyanúgy mint az üdülő- és fürdőhelyek népességnövekedése (Balatonvilágos, Vonyarcvashegy, stb.) (Beluszky-Sikos 2007). A községi népességszám változás területi vonatkozásai annyiban különböznek a hosszú távú (1949-2001 közötti) változásoktól, hogy a növekvő népességű községek még egyértelműen csoportosulnak Budapest és a prosperáló nagyvárosok (Győr, Sopron, Pécs, stb.) környékén, ami tulajdonképpen maga a szuburbanizáció. Esetenként a rossz életfeltételeket nyújtó kistérségek községeinek lélekszáma is emelkedik vagy stagnál (Somogy, Bihar községei, stb.) (Beluszky-Sikos 2007). 4. térkép: A községek lélekszám változása 1949-2001 között, az 1949-es lélekszám százalékában
Forrás: Beluszky-Sikos, 2008 68
A népességszám változás és a községek életjelenségei között azonban egyértelmű összefüggés
látszódik,
ugyanúgy,
mint
a
hosszú
távú
népesedési
folyamatok
következtében. A községek népességszám-változásának iránya és üteme lélektani hatást gyakorol az ott élőkre, mint a pusztuló porták, zuhanó népességcsökkenés, az elhagyatottságot sugalló falukép. A helyi lakosság bizonytalanná válik a falu jövőjével kapcsolatban, a beruházások hasznosulásával kapcsolatban és ez további elvándorlást ösztönöz. Az életfeltételek hiánya elvándorlásra késztethet, a megléte ugyanakkor odavonzza a betelepülőket, így alakítja a népességszámot. A népességszám alakulása pedig visszahat a települések különböző mutatóira, mint a lakosság kormegoszlására, gazdasági aktivitására, a lakásépítésre, a helyi beruházásokra, a további demográfiai folyamatokra, stb. Megállapítható, hogy szoros, szinte függvényszerű kapcsolat van a népességszám-változás mértéke és aránya, ill. a települések életjelenségei között. A népességszám-változás egyértelműen igazodik a községek biztosította életfeltételekhez és annak negatív irányú elmozdulása milyen mélyrehatóan befolyásolja a települések demográfiai és társadalmi folyamatait és a falvak nyújtotta életminőséget (Beluszky-Sikos 2007). A rendszerváltozás (1989-1990) faluállományra gyakorolt hatása tehát szintén mélyreható volt, ami funkcióváltozásukban is kézzel fogható. A piacgazdálkodás politikai, jogi, tulajdonosi feltételeinek létrejöttével a települések és a falvak is kiléptek a települések piacára, miszerint onnantól a szolgáltató intézmények telephelyválasztása is a piaci verseny szabályai szerint kezdett zajlani, az önkormányzatok normatív pénzügyi ellátásban részesülnek, növekedett a települések s így a falvak önkormányzati jellege és autonómiája. Szintén erre az időszakra jellemző, azaz 1990-től hogy a községek várossá nyilvánítása is felgyorsult és mára az ország lakosságának több mint a kétharmada városi jogú településeken él (289 ilyen település létezik), melyből kb. 80–90 azonban nem rendelkezik tényleges városi funkciókkal. A politikai-gazdasági változások első részében meghatározó volt a gazdasági recesszió, miszerint 1988 és 1993 között az ipari keresők száma 540 ezer fővel (az 1988. évi érték 3%-ával), az összes foglalkoztatottak száma 1,1 millióval csökkent. Erősen csökkent a gazdasági aktivitás, az 1990. évi 43,6%-ról 2001-re 36,2%-ra (1970-ben meg 48,3%-ot tett ki az aktív keresők aránya). Eközben lényegesen átrendeződött a keresők foglalkozási szerkezete; a mezőgazdaság keresőinek aránya és száma gyorsabban csökkent, mint az 69
ipari keresőké, miközben a tercier szektor keresőinek száma és aránya egyaránt növekedett (8. táblázat). 8. táblázat: A keresők foglalkozási szerkezete (1980-2011) Agrárkeresők Év 1980 1990 2001 2011
Ipari keresők
Tercier szektor
Száma (fő) Aránya (%) 1980=100% Száma (fő) Aránya (%) 1980=100% Száma (fő) Aránya (%) 1980=100% 958 369 699 258 203 106 185 119
18,9% 15,5% 5,5% 4,9%
100% 73% 21% 19%
2 124 144 1 712 839 1 212 615 1 173 782
41,9% 37,9% 32,9% 30,8%
100% 81% 57% 55%
1 983 142 2 112 875 2 274 548 2 453 046
39,1% 46,7% 61,6% 64,4%
100% 107% 115% 124%
Forrás: Saját szerkesztés, 1990-2011 Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján A termelés visszaesése következtében több ipari üzem és bánya került felszámolásra főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Nógrádban, Komárom- Esztergom megyében. A termelés visszaesése következtében megjelent az addig ismeretlen munkanélküliség hazánkban. A kilencvenes évek elején elérte a 700 ezret a regisztrált munkanélküliek száma. Az aktív keresők számának gyors csökkenése, az egyes kistérségekben tapasztalható igen magas munkanélküliség, a válságövezetek kialakulása a falusi térségek nagy részét nagyon negatívan érintette. A kilencvenes évek második felétől ismét növekedni kezdett a gazdaság, csökkent a munkanélküliség habár ez nem az 1990-es évek előtti gazdasági szerkezet visszaállítását jelentette, hanem egy teljes gazdasági újrarendeződést, amely a településállomány, városverseny átrendeződését is magával hozta. A mezőgazdaság és a falu továbbra is távolodott egymástól. Ennek egyik legkézenfekvőbb mutatója a községek foglakoztatási szerkezete: a 2001. évi népszámláláskor a községek keresőinek csak 11 százalékát foglalkoztatta főállásban a mezőgazdaság (KSH 2001). A kilencvenes években a mezőgazdaságból élők száma 600 ezer fővel csökkent, visszaesett az agrárágazat bruttó termelési értéke (1990-et 100-nak véve 2000-re 70% alá), ma már az ország GDP-jének mindössze 4–4,2%-át adja. Az állatállomány a felére csökkent, a kilencvenes években fél millió hektár mezőgazdasági terület maradt műveletlen. A mezőgazdaság és a falu számára elveszett a mezőgazdasági termékek felvásárlója, feldolgozója, értékesítője, így a kisgazdaságok kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az élelmiszeriparral, a kereskedelemmel szemben. Mindezek következtében a mezőgazdaság és a falu viszonya sajátosan alakult: sokan foglalkoznak agrártermeléssel, de igen kevesen élnek meg belőle. Ma a falu keresői többségének, több mint a felének a tercier szektor,
70
38%-ának pedig az ipar biztosít munkalehetőséget, főfoglalkozást. A gyáripar szinte teljesen eltűnt mára a falvakból, részben a bányászat s a falusi üzemek felszámolása nyomán, részben pedig a korábban községi jogállású ipari falvak várossá nyilvánítása következtében. Az agrárgazdaság foglalkoztatásban betöltött csökkenő szerepét 2011-ig a 6. ábra szemlélteti. 6. ábra: A mezőgazdasági tevékenységet végzők és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya Magyarországon
Forrás: Saját szerkesztés, 1980-2011 Magyar Statisztikai Évkönyvek alapján Bár a mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli súlyának csökkenése európai tendencia, ez a szerepvesztés Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben nemcsak a többi ágazathoz viszonyítva, hanem a ráfordítások és a teljesítmények abszolút értékében is bekövetkezett (9. táblázat) (Ritter 2008). A mezőgazdaság szerepe 2010-ben jelentősen lecsökkent, a GDP-nek a 3,7 százalékát adta. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ez a szám az élelmiszeripar eredményeit nem tartalmazza, tehát a súlya az élelmiszerágazattal együtt jelentősebb.
71
9. táblázat: A mezőgazdaság szerepe Magyarországon (1990-2010)
GDP (%) GVA (%) Foglalkoztatottak száma (ezer fő) aránya (%) Gazdasági szervezetek (1.000 db) Egyéni gazdaságok (1.000 db)
1990 12,5% 14,5% 693 14,2% 2,6 1395,8
2000 3,9% 4,2% 246 6,6% 8,4 958,5
2003 2,7% 3,1% 211 5,5% 7,8 765,6
2005 3,0% 3,7% 194 4,8% 7,9 706,9
2010 3,7% 4,0% 172 4,5% 8,6 567,4
Forrás: Eurostat (Annual employment and labour force statistics), KSH (Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyv 1990, Gazdaságszerkezeti összeírás 2003 és 2005) KSH (Magyar Statisztikai Évkönyv 2011) adatai alapján saját szerkesztés A legújabb gazdaságszerkezeti összeírás alapján, az egyéni gazdaságokban az alkalmazottak mellett mintegy 1 millió 720 ezer, a gazdaságokhoz tartozó családtag (nem fizetett munkaerő) végzett kisebb-nagyobb mértékben mezőgazdasági munkát (KSH 2010). A hivatalos statisztikák alapján, a mezőgazdaság foglalkoztatási részesedése (9. táblázat) 1989-2000 között - 1994-ig erőteljesen, majd mérsékeltebben - 14,2%-ról 6,6%-ra csökkent, 2005-ben 4,8%, míg 2010-ben aktuálisan 4,5%.
3.2.4 Az új falufunkciók megjelenése napjainkban
A falu-város ellentétpár alapján a legegyszerűbb a falvak funkcionális szerepköreit bemutatni, úgy mit a falu az alapfunkciókkal, míg a városok többletfunkciókkal, pl. kereskedelmi, igazgatási, kulturális, stb. szerepkörökkel rendelkező települések. Mára a falvak gazdasági és funkcionális szerepköre átalakult és több ízben kitágult. A falvak gazdasági jellegére a mezőgazdaság túlsúlya volt a legutóbbi időkig jellemző. A fenntartható mezőgazdaság szerepének erősítése mellett azon települések esetében, ahol a mezőgazdaságnak korlátozott lehetőségei vannak, olyan funkcióváltásra van szükség, melyek új távlatokat nyithatnak meg a település fejlődésében. A következő funkciók, szerepkörök és ezek kombinációjának erősítése fontos kitörési pontként szolgálhat a hazai vidéki települések esetében (OTK 2012). A XX. században ez az agrárspecializáció felbomlott, gyors ütemű minőségi átalakulás, városiasodás ment végbe, a falvak új (nem falusi) funkciókkal gazdagodtak, melyek négy nagy csoportba sorolhatóak:
72
lakófalu,
ipari szerepkörrel bíró falvak,
szolgáltató falu: rekreációs falu,
ökológiai falu,
közlekedési
funkcióval rendelkező falu,
technológiai park/falu.
Manapság a fejlett falvak és különösen a nagyvárosok környékén elhelyezkedők esetében jellemző az első funkció, azaz a lakófunkció (szuburbanizáció folyamata, főleg nagyobb városok körül, magasabb népességszám, de nincs központi funkciójú intézmény, ingázás, mivel nem alakul ki társadalmi kohézió). Magyarországon jellemzően Budapest környékén helyezkednek el ezek a falvak (pl.: Nagykovácsi). Problémaként jelentkezik azonban a lakófunkciójú falvak esetében, hogy nagy népességszámuk ellenére nem rendelkeznek központi funkciójú intézményhálózattal, de sok esetben még alapfokú ellátással sem. Helyi munkahelyek, oktatási és egyéb intézmények hiánya révén az emberek nagy része a közeli nagyvárosba kell, hogy ingázzon. Sok településnek ugyanis lényegében egyetlen funkciója van: a lakóhelyi. Hívjuk ezeket lakó- vagy alvótelepüléseknek, közös jellemzőjük, éjszakai népességük jelentősen felülmúlja a nappalit, továbbá agglomerációk részei, ahol a lakó- és munkahely térbeli szétválása előrehaladott. Fontos megjegyezni azt is, hogy sok esetben ez a típus a települések fejlődésének sokszor csak egy átmeneti állapota. Az alvótelepüléseket felfuttató kiköltözés csak a szuburbanizáció első, lakóhelyi szakasza, amit követhet megfelelő tényezők együtthatása esetén a munkahelyek és a szolgáltatások decentralizációja is. Más esetekben az alvótelepüléssé válás végállapot, vagy a véget közvetlenül megelőző állapot: ide kell sorolnunk azokat a falvakat, amelyek minden egyéb funkciójukat elvesztették, és már csak lakóhelyként szolgálnak. Ez az állapot lehet hosszú távon is stabil, ha a település kellően vonzó lakóhely, de inkább az a gyakoribb, hogy ez a település elhalásának végfázisa: egyéb funkciók híján népessége rövidebb-hosszabb idő alatt az elvándorlás, vagy akár csak a természetes fogyás következtében elszivárog, eltűnik. Lényegében ide sorolható a hazai apró- és törpefalvak igen jelentős része. A falvak másik csoportját képezték az ipari szerepkörrel bíró falvak. A vidék iparosításának hulláma sokrétű hatással volt a településhálózatra és a vidék iparosítása 73
tulajdonképpen a vidéki városok iparosítását jelentette. Az 1980-as években az ország lakosságának 40 százaléka élt községekben, ahol az ipar mintegy 17 százaléka volt jelen. Mára a gyáripar szinte teljesen eltűnt a falvak területéről, köszönhetően a bányászat és a falusi – inkább a városi székhelyű vállalatok telephelyeként szolgáló – üzemek felszámolása nyomán, illetve az ipari falvak várossá nyilvánításának következtében (Lábatlan, Nyergesújfalu, Répcelak, Balatonfűzfő, Herend, stb.) (Beluszky-Sikos 2007). A harmadik „nem falusi‖ funkció, mellyel a falvak gazdagodtak az utóbbi évtizedekben a szolgáltató funkció. Ezen falvak közé soroljuk az idegenforgalom fejlődés révén létrejött nagyszámú nyaraló- és üdülő – és zarándokfalvakat (Kovács 2002), a napi rekreációt, pihenést, tájképet- és tájfenntartást, „természetvédelmet‖, és ökológiai funkciót szolgáló falvakat. Az ide sorolt községek típusalkotó közös jellemzője, hogy vezető funkciójuk az idegenforgalom, a falusi turizmus, és ezek meghatározó módon alakítják a helyi társadalmakat, úgy hogy kedvező feltételeket biztosítanak nekik a települések versenyében, habár idegenforgalmi szerepkörük súlya nem olyan nagy, mint az országos jellegű üdülő és fürdővárosoké. Ennek okok közé ezen falvak kis lélekszáma is odasorolható (Baglad, Mogyoróska, Szatta, Tivadar). Az idegenforgalom még nem formálta át őket annyira, hogy elfedjék
az
eredeti
állapotokat.
Mások
jelentős
gyógyfürdővel
és
ezáltal
idegenforgalommal rendelkeznek, mint Parád, Igal vagy Balatonfenyves (Beluszky-Sikos 2007). Tercier funkció a közlekedés is (határátkelő, vasúti, logisztikai központok), a közlekedési csomópontként is meghatározható települések általában a megfelelő helyzeti energiák következtében jönnek létre (Ajak, Komoró, Pátroha, Tiszabezdéd). Ebbe a logikai egységbe tartozik (mármint, a tercier ágazatok mentén történő specializáció szempontjából) az üdülő település típusa is. Eldugott, a természeti szépségek mellett hagyományos értékeket kínáló kis falvaktól a klasszikus üdülőhelyeken keresztül meglehetősen nagy a változatosság méretben, formában és földrajzi fekvésben. Az alap általában valamely helyi energia: de sokszor még csak ez sem kell hozzá.
74
3.3 A falvak sorsa Abban, hogy a vidék a rendszerváltás vesztesévé vált és a kívánt változások nem vagy csak korlátozottan
tudnak
elindulni,
a
vidéki
társadalom
gyenge
önszerveződő
és
érdekérvényesítő képessége meghatározó szerepet játszik. A rendszerváltás nem ellensúlyozta az államszocialista időszak társadalmi és gazdasági folyamatainak a vidéki társadalom legtradicionálisabb eleme, a család széteséséhez, a civil kurázsi háttérbe szorulásához, a települési önkormányzás technikáinak elfeledéséhez és a vidéki érdekérvényesítés fórumainak és kultúrájának felszámolásához vezető hatásait. Sőt a rendszerváltozás 15 éve alatt újabb gyengítő tényezők is megjelentek. Így pl. a képzett fiatalok elvándorlása, a munkanélküliség és a városi életforma térhódításával együtt a devianciák
növekedése,
bizalmatlanság,
a
települési
önkormányzatok
anyagi
ellehetetlenülése, a fejlesztések következetlen, időben rapszodikus biztosítása és legfőképp az ország pártpolitikai érdekek mentén történő megosztása mind a vidék önszerveződő és érdekérvényesítő képességét gyengítették. Ezeknek tulajdonítható a leginkább rászoruló vidéki térségek pályázati aktivitásának gyengesége, az innovációk terjedésének lassúsága, a vidéki érdekek szabályozási folyamatokban való figyelmen kívül hagyása.
3.3.1 Falu- és vidékfejlesztés 1990-ig Kóródi (2004) tanulmányában részletesen kitért az elmúlt évek és évtizedek falufejlesztési gyakorlatára. Kifejtette, hogy meglehetősen háttérbe szorult a magyar településhálózat döntő többségét kitevő falvak fejlesztése. Habár a falukutatók folyamatosan felhívták a figyelmet a falufejlesztés fontosságára, figyelmeztetéseiket nem vették figyelembe. 1971-ben és 1973-ban foglalkoztak kormányzati szinten átfogóan a falu és a tanya helyzetével, ezen belül is a túlzott elvándorlással, az életviszonyok romlásával, a funkcióvesztés problémáival, és az agrárium és a falu kapcsolatával. A településpolitika és a népgazdasági tervezés városcentrikus gondolkodása és gyakorlata azonban kizárta a faluproblémák megoldásának a lehetőségét. Ilyen körülmények között új elemnek, stratégiai váltásnak is felfogható a terület- és a településfejlesztés szempontjából, hogy:
75
az 1980-as években megújuló településpolitika kezdte felismerni az egyoldalú szemléletből
és
gyakorlatból,
a
hátrányos
helyzetet
fenntartó
településkategorizálásból és más megkülönböztetésből fakadó következményeket, és utat nyitott egy arányosabb, demokratikusabb falufejlesztési politika számára.
az 1980-as évek végére a kormányzat meghirdette az integrált falufejlesztés és felújítás társadalmi mozgalmát, amely döntően a civil szervezetek, mindenekelőtt a népfront szerepére épített, igaz, anyagi-pénzügyi háttér nélkül.
a helyi tervezési és pénzügyi szabályozás normatív elemeinek erősödése, a helyi tanácsi
önállóság
növekedése
és
a
gazdaságilag
elmaradott
térségek
felzárkóztatási programja, a foglalkoztatási és szervezeti decentralizáció javították a faluhálózat és ezen belül is az életképesebb falvak helyzetét. Az elmúlt évtizedekben megjelent tehát a falusi, tanyai problémák és a megoldásukra való törekvés az országos és helyi politikák részeként. A tanyaközpontok kijelölése, a tanyavillamosítás, új falvak létesítése, mintafalvak építése (Hortobágy, Székkutas), az apró- és törpefalvak megszűnésének veszélye, a falvak intézményi és népességi eróziója, elöregedése, az elmúlt 50 év társadalmi-gazdasági fejlődésének folyamatában jelentkezett. A falufejlesztés és rendezés feladatait többnyire a különböző jellegű országos tervekben döntötték el, maximálisan működtetve a hierarchia törvényét. Valamelyest javult falvaink helyzete a termelőszövetkezetek megerősödése után, ugyanis a nagyüzemeknek érdekükben állt a mezőgazdasági termelés hátterét képező falu támogatása. Döntően a mezőgazdaság érdeke kényszerítette ki annak kimondását is, hogy a tanyák felszámolódását sem sürgetni, sem késleltetni nem lehet. Változást hoztak a terület- és településfejlesztés terén, ezen belül is a falupolitikában az 1971. évi kormányhatározatok, mindenekelőtt
az
OTK,
amely
településrendszerünk
erőteljes
koncentrálódását
prognosztizálta. A településrendszer fejlesztésének két pillére a városok számának növelése és a centrumfalvak kijelölése volt. A településhálózat hierarchiáját feltételező koncepció alapján, az oktatási, az egészségügyi és más szakterületek elképzeléseiben is előtérbe került a körzetközpontok kijelölése, a körzetesítés és általában a decentrumok létrehozása, amelyek több vonatkozásban is aránytalansághoz vezettek. Egyoldalú központosító politika került túlsúlyba, amely hozzájárult a kedvezőtlen területi folyamatok erősödéséhez. Súlyosbította a helyzetet a népgazdasági területi tervezés és elosztás városcentrikus működése, amely döntő tényezőnek bizonyult. A vonatkozó határozatok szerint a területi-településhálózati politikát a mindenkori középtávú tervekben 76
döntötték el. A falusi és tanyai problémák Gyűrűfű, ill. néhány más apró- és törpefalu tragédiája sem voltak elegendők a gazdasági tervezést irányítók számára, hogy a tervekben növeljék a falufejlesztést szolgáló eszközöket. Politikai meggondolások és határozatok alapján a kormányzat 1974 áprilisában napirendre tűzte azoknak a feladatoknak a meghatározását, amelyeket a falusi, tanyai életviszonyok javítása érdekében fontos lett volna elvégezni. A kormányhatározat előkészítése során az Országos Tervhivatal nem fogadta el a faluépítés és korszerűsítés nagyobb mértékű állami támogatását, így az nem épült be a határozatba. Ez a tény hosszú időre megpecsételte a falvak fejlődésének sorsát (Kóródi 2004). A népgazdasági tervezés az 1970-es éveket követően sem vette figyelembe a falusi térségek romló helyzetét, így a falu továbbra is magára maradt. Voltak azonban olyan falvaink, amelyek virágzásnak indultak, amely a lakosság növekvő építési kedvének és fejlesztési-felújítási feladatvállalásának tulajdonítható. A falufejlesztésben fontos szerepe volt továbbá a városból kiszoruló, a városkörnyéki falvakba letelepülő családok építkezéseinek és a második otthont vagy üdülőt építők aktivitásának. Az üdülőövezetek falvainak új arculata tulajdonképpen az utóbbi két-három évtizedben alakult ki. Ez a folyamat a lakóparkok vagy csoportos üdülőlétesítmények telepítésével ma is folytatódik. A falufejlesztés nagy problémája a falvak fokozódó differenciálódása és fejlettségi különbségeinek növekedése. Egyre kevesebb településen épül új lakás, lakóépület, és csak minimálisan bővül a lakásszám 2000 faluban. Mindössze 100-150 olyan városkörnyéki település van, ahol a lakásszám dinamikusan növekszik. A lakásállomány és a lakásépítések növekedési ütemét akkor tekinthetjük a falufejlesztés mutatójának, ha kedvező minőségi jellemzőkkel és felújítási tevékenységgel jár együtt. A falvak közötti differenciálódás és a falusi épületállomány újratermelési üteme, az eltérő fejlődési pálya és a környezeti feltételek minden bizonnyal eltérő problémákat
okoznak, illetve
problémamegoldásokat igényelnek (Mészáros 2000). A korábbiakban említett problémákból és az utóbb említett differenciákból szinte egyenesen következett a kormányzat elhatározása az integrált falufejlesztési és felújítási program kidolgozására és beindítására. Társadalmi és szakmai viták nyomán az 1980-as években megújuló terület- és településfejlesztési politika felismerte a tervezés egyoldalúságát, a hátrányos helyzetet elősegítő kategorizálásból, a túlcentralizáltságból és a hátrányos megkülönböztetésből fakadó következményeket, s ennek nyomán elmozdulás történt egy arányosabb és demokratikusabb településfejlesztési politika irányába. E
77
törekvést erősítette meg 1985-ben a terület- és településfejlesztés hosszú távú feladatairól szóló országgyűlési határozat is.7 Ez kimondja, hogy nagyobb súlyt kellene kapnia a települések és környezetük harmonikus fejlesztésének, a településrekonstrukciónak, a lakóépületek és az intézményhálózat felújításának, korszerűsítésének és jobb hasznosításának. Az életminőség és a társadalmi közérzet javítását az egészséges, esztétikus, ökológiailag kiegyensúlyozott épített környezet létrehozásával is segíteni kell. Vizsgálatok alapján megállapítható, hogy bár a falvak külső arculata átalakult, ezt nem követte az építészeti esztétikai igényesség, amely a tervezési, a szabályozási és az irányítási munka elégtelenségével magyarázható (Kóródi 2004).8
3.3.2 Falu- és vidékfejlesztés a rendszerváltozás után Az önkormányzati törvény elfogadásával az 1990-es évtizedben új lehetőségek teremtődtek
meg:
a
települések
megszabadultak
az
állami
gyámkodástól,
és
megteremtődtek az alapfeltételek, hogy a polgárok valóban befolyást gyakoroljanak településük életére. A helyi önkormányzatok jelentős eredményeket értek el az elmúlt évtizedben: a gazdasági, infrastruktúra- és településfejlesztési folyamatokban; az anyagi források bővítésében, új eszközök és intézmények formálásában; a vállalkozói környezet kialakításában és konkrét vállalkozások szervezésében; a településen belüli és települések közötti kapcsolatok és együttműködés erősítésében. Mindezek értékét csökkenti, hogy az önkormányzatok többsége átfogó megújulási stratégia nélkül valójában csak részeredményeket ért el. Szereptévesztés, szakszerűtlenség, képzetlenség, politikai és személyiségi zavarok, valamint szubjektív tényezők napjainkban is akadályozzák a problémák felismerését, a megoldási lehetőségek összehangolását. 7
Forrás: Az Országgyűlés 12/198085. számú határozata a terület- és településfejlesztés hosszú távú
feladatairól. (Magyar Közlöny 1985. évi 18. száma, április 26.) 8
Forrás: Körmendy Imre: A településrendezési feladatok ellátása, illetve Magyar Mária: Az építésügyi
igazgatás helyzete című írása, Közigazgatás-fejlesztési füzetek, MeH Közigazgatás- és Területpolitikai Államtitkárság, 2000. január.
78
A terület- és településfejlesztési politika és az önkormányzati rendszer törvényi szabályozottsága ma sem mondható elfogadhatónak. Egyidejűleg van jelen a pazarlás és a pénzhiány, súlyos fogyatékosság az éves költségvetési rendszer és a közép-, illetve hosszú távú stratégiai törekvések közti szakadék mélyülése, a középtávú programozás ellehetetlenedése. Az 1996-os területfejlesztési törvény és az 1998-ban elfogadott Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK), továbbá az ágazati szabályozások révén a rurális térségek köztük a falvak kedvező és kedvezőtlen lehetőségekkel és változásokkal kerülnek szembe. A területfejlesztési
törvény
meghatározta
a
területfejlesztés
célját
és
egységes
intézményrendszerét, megyei és kistérségi szinten definiálta a feladatokat, továbbá meghatározta a területfejlesztés eszközeit és forrásait is. Az OTK pedig meghatározta a térszerkezet jövőbeli alakulásának irányait, a területi politika céljait, irányelveit, prioritásait és alapelveit (Rechnitzer-Smahó 2011). A változások, változtatások kényszerének helyi, országos és nemzetközi okai többnyire ismertek, azok feltárása többnyire megtörtént, az irányok, méretek tehát ismerté váltak, a megoldások tartalmipolitikai keretei ugyanakkor kialakulatlanok maradtak. Eltérő törekvések, fejlesztési szabályozások,
stratégiák
mutatkoznak
az
önkormányzati
szektor
szerepének
megítélésében és a reformlépések tartalmában. A legfontosabb kérdéskörre azonban, hogy mi legyen a szétaprózott önkormányzatokkal, illetve településrendszerünkkel, nem született szakszerűnek mondható válasz vagy elhatározás. A rendszerváltást követően, 1990 után tovább erősödtek azok a társadalmi-gazdasági gondok, amelyek a lakosságot - és ezen belül a vidéken élőket - nagyon súlyosan érintették. Bár mindegyik települési önkormányzat igyekezett - a saját erejéhez mérten megállítani a leszakadást, elősegíteni a fejlesztést, önmagukban nem sok eredményt voltak képesek elérni. Az egyéni, önkormányzati vidékfejlesztési kezdeményezésekhez képest az állami intézkedések, a fejlesztés intézményesülése néhány év késéssel indult el. Az első - a vidék fejlesztését is célul tűző - jogszabályok az 1990-es évek második felében születtek meg. A hazai költségvetésből finanszírozott programok, célelőirányzatok (pl.: VFC = Vidékfejlesztési Célelőirányzat, TFC = Területfejlesztési Célelőirányzat, vagy a Széchenyi Terv kapcsolódó pályázatai) már csupán a 2000. évet követően indultak el, illetve nyíltak meg. 1989-et követően, a volt szocialista országok piacgazdaságra való áttérését, demokratikus átmenetét segítendő az Európai Unió egy pénzalapot hozott létre (PHARE = Poland 79
Hungary Aid for Reconstruction of Economy, mert eredetileg lengyel és magyarországi programok finanszírozását célozta, később a közép-kelet európai országok EU-s integrációjának gyorsítását segítette), amely többek között a környezetvédelem és a mezőgazdaság átalakítását (Beruházás előkészítési és elősegítési projekt, IPP), ezen keresztül a vidékfejlesztést támogatta. Az Európai Uniós csatlakozás előtt álló országok így Magyarország is - 2000-től férhettek hozzá az úgynevezett Előcsatlakozási Alapokhoz. Ezek közül az ISPA (= Instrument for Structural Policies for PreAccession) a csatlakozásra váró országok felkészítését szolgálta a Strukturális Alapok támogatásának fogadására, különösen a csatlakozást hátráltató konkrét problémák megoldását segítette az infrastruktúra és a környezetvédelem területén. A SAPARD (= Special Aid for Preaccession for Agriculture and Rural Development; Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) az agrárágazat és általában a vidéki területek fenntartható fejlődéséhez járult hozzá, illetve támogatta a Közösségi Vívmányok befogadásának előkészítését a KAP és a hozzá kapcsolódó egyéb politikák terén. A SAPARD forrásokhoz való hozzájutás feltétele volt, hogy a támogatandó prioritások meghatározására elkészüljön az országos vidékfejlesztési program. 2004. május 1-ét követően a magyarországi vidékfejlesztési politika integrálódott az Európai
Unió
strukturális
és
mezőgazdasági
politikájához.
A
magyarországi
vidékfejlesztési politika ugyan nem csupán az EU politikáiból származtatható, bár kétségtelen, hogy valódi intézményesülése az uniós csatlakozásunkra való felkészülés során valósult meg. Ebben a folyamatban a magyar intézményrendszer - a későbbi támogatások reményében - nyilvánvalóan igyekezett alkalmazkodni az Európai Unió elvárásaihoz és elsajátítani azokat a módszereket, amelyeket a Közösségben használtak, használnak. Részben ebből az igyekezetből eredeztethető a magyarországi vidékfejlesztés problémáinak egy része, mint a túlzott megfelelési szándék, a módszertani megoldások már-már szolgai átvétele, a hosszú tanulási folyamat kevésbé adott teret a hazai jellegzetességek
érvényesülésének.
A
magyar
vidékfejlesztés
egyre
inkább
intézményközpontúvá vált, semmint a problémamegoldásra törekedne (a vidékfejlesztési tervet érintő társadalmi egyeztetések ellenére). Az Európai Unió 2000-2006 költségvetési ciklusának a Strukturális Alapokból nyújtott támogatásai
a
Nemzeti
Fejlesztési
Terven
(NFT)
keresztül
jutottak
el
a
kedvezményezettekhez. 2007 és 2013 között Magyarország az Európa Unió 22,4 milliárd 80
eurós támogatásában részesül a Strukturális Alapokból, amely a vidékfejlesztési támogatásokkal együtt közel 8.000 milliárd forintot jelent. A 2007. január 1-én újonnan alakult Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) támogatásai az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv célkitűzésein, akcióin keresztül jutnak el a vidéken élőkhöz (12. táblázat). Az ország 168 kistérségéből 165-ben fekszik olyan terület (település), amely jogosult a Vidékfejlesztési Alap támogatására. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai Terv jellegzetessége a megelőző tervezési időszakhoz (2004-2006) képest, hogy a LEADER-támogatások átkerültek ebbe a tervformába (a Nemzeti Fejlesztési Terv helyett). A struktúraváltás oka az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap létrehozása volt. A komplex vidékfejlesztési elképzelések gyakorlati megvalósítására 2007 és 2013 között az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) III. intézkedéscsoportja keretében több mint 200 milliárd forint áll rendelkezésre. A programot irányító hatóság, az FVM a vidéki térségekben lakók életminőségének javítását és a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítését tűzte ki célul (a fő hangsúlyt ez utóbbira helyezve) (Bodnár D. – Hortobágyi A. 2007). Ezeknek a célkitűzéseknek megvalósítása a Helyi Vidékfejlesztési Terveken (HVT) keresztül történik, amelyek kialakítása és elfogadása a partnerségi alapon szerveződő Helyi Vidékfejlesztési Közösségek (HVK) feladata. A Közösségek működését, a tervkészítést és a pályázatokat Helyi Vidékfejlesztési Irodák (HVI) segítik. Magukat az Irodákat is pályázati úton választotta ki az FVM.
Az ÚMVP hangsúlyos fejezete a
LEADER program, melyre közel 74 milliárd forint áll rendelkezésre. A hazai vidékfejlesztési programok egyik legnagyobb feladata a leghátrányosabb helyzetű, leszakadó kistérségek komplex fejlesztése, felzárkóztatása.
81
5. térkép: Nyertes Leader+ helyi akciócsoportok, 2006
Forrás: Váti Kht. 2006 A 5. térképen látható 70 akciócsoport összesen 960 települést foglal magában, ami az ország településeinek 31 százalékát teszi ki. Ezeken a településeken az ország 16 százaléka lakik. Országos átlagban egy akciócsoporthoz 13,6 település tartozik, melyek népességszáma településenként átlagosan 22.882 fő. Az összes megítélt Leader+ támogatás országosan 6.634.195 ezer forint volt, melynek 13,8 százalékát a Nyugat-Dunántúli régió nyerte el (Szili-Fodor 2011). A hátrányos települések kiemelt támogatása – a tervek szerint – megnyilvánulhat a magasabb támogatási intenzitásban. A kiemelt támogatás másik iránya, hogy a tervek szerint figyelembe veszik a különböző fejlettségű (halmozottan hátrányos, hátrányos, illetve nem hátrányos) településen élők arányát a LEADER akciócsoport területén. Sajnos 2004 óta nem történt érdemi központi intézkedés a falvak helyzetének javítására, azonban 2012 év végén a kis lélekszámú, 5 ezer fő alatti települések esetében az állam átvállalta az adósságállományukat. Az országos adósságállomány 8 százaléka oszlik meg
82
körülbelül 1700 település között. Mindezzel az adósság teljes mértékű, közvetlen, célhoz kötött támogatással történő átvállalása valósul meg, ami 1673 önkormányzatot érint, amelyek mindösszesen 97,3 milliárd forint adósságállománnyal rendelkeznek. Az átvállalás konkrét mértéke differenciált lesz az önkormányzati saját bevételi képesség alapján. Azoknál az önkormányzatoknál, ahol az egy főre jutó helyi adóbevétel az átlagnál kevesebb, ott az állam nagyobb segítséget nyújt. Az önkormányzatok gazdálkodásán való ez irányú segítség a települések napi működési nehézségeit oldja fel, és az ott élő lakosság mindennapjainak életminőségét határozhatja meg. 3.3.3 Jövőbeli kitekintés, a fejlesztések lehetséges irányai A falu és vidékfejlesztés célja az ott élők életminőségének javítása, úgy, hogy társadalmuk és a környezetük fenntarthatóvá váljon. Ezt csak az általános és a vidéki térségre specializáltan
alkalmazott
gazdasági
ösztönző
rendszerrel
és
összehangolt
támogatáspolitikával lehet hosszú távon biztosítani. Alapvető cél a vidéken élők tisztességes megélhetése és komfortos életkörülményeinek biztonsága, az élhető vidéki táj megteremtése és fenntartása, az elvándorlás mérséklése, a táj speciális arculatának, termelőképességének és szolgáltatásainak megőrzése érdekében. A vidéki népesség megtartásában a fenntartható, az élhető település nyújthat megoldást. Visszatérve az eredeti témámhoz, azaz a falvak – ezen belül is a törpefalvak – sikerességéhez, és az azt meghatározó modellhez, a következő szempontokat tartom fontosnak a fejlesztések lehetséges irányai kapcsán az európai trendeket is figyelembe véve: a vidéken élők önszerveződő és érdekérvényesítő képességének lényeges javulása nélkül előbbre jutni nem lehet. El kell érni, hogy ne nőjön a szakadék a nagyon szegény, rendszerint alacsonyan képzett társadalmi csoportok és a társadalom többsége között. A családok, a helyi és kistérségi civil
közösségek,
a
kisvállalkozások
és
az
önkormányzatok
együttműködésen alapuló cselekvőképessége a változások elindításában és az innovációk terjedésében, míg a vidéki megyei, regionális, országos és nemzetközi szerveződései az érdekérvényesítésben játszanak meghatározó szerepet. A vidéki vendéglátás, a falusi turizmus és a tágabban értelmezhető kulturális élet gazdasági lehetőségei súlyosan kihasználatlanok. Fontos, hogy a konkrét, célirányos intézkedéseket ne egy kaptafára, hanem, a
83
kistérségek eltérő adottságaira, különböző kitörési lehetőségeire szabják, amelyek aztán az adott településen munkahelyeket biztosítanak. Az a település élhető, fenntartható, ahol a jövedelmi körülmények kielégítik a lakosság szociális, oktatási, kulturális, művelődési igényeit, s élnek az elektronika nyújtotta lehetőségekkel. Az ITK-hozzáférésen (szélessávú internet) alapuló információszerzés, tudás, az ún. tudástársadalom, kultúra terjesztés
feltételeinek
megteremtése
az
egyik
legfontosabb
és
legkönnyebben megvalósítható fejlesztéscsokor azok közül, amelyek a falvakban élők esélyegyenlőségének biztosítását célozzák. Ez egyszerre jelenti a felzárkóztatás és a versenyképesség szempontjainak érvényesítését, amihez az ITK-ismeretek és szolgáltatások fejlesztése kell a teleházakban, információs pontokon, iskolákban, könyvtárakban s egyre inkább a vidéki vállalkozásokban és otthonokban. A vidék gazdaságának felpezsdítése s különösen a legelmaradottabb kistérségek fokozatos felzárkóztatása összehangolt és markáns pénzügyi eszközrendszer alkalmazását követeli meg. A vidék- és területfejlesztést szolgáló közösségi és nemzeti forrásokat olyan pályázatok keretében célszerű elosztani, amelyek kistérség típusonként célzott feltételeket tartalmaznak.
Az
adórendszert,
az
adóstruktúra
átalakítását,
az
adókedvezményeket a vidéki gazdaság felzárkózása szolgálatába kell állítani. A szociális ellátórendszereket, a lakásépítési kedvezményeket szintén olyan irányba ajánlatos módosítani, hogy a helyben maradásra, a helyi vagyon megőrzésére, ne pedig tőkekivonásra ösztönözzenek. A magyar vidék infrastrukturális ellátottsága közepes vagy gyenge. A rendszerváltozás után a vidéki (falusi, kisvárosi) települési önkormányzatok gyorsan
hozzáláttak
lokális
infrastruktúrájuk
felzárkóztatásához.
Ugyanakkor ezt a folyamatot alig követte a gazdaság élénkülése és az eltartóképesség javulása. A falusi közösségek felbomlása, a népesség általános elöregedése, az iskolák és kulturális intézmények elavulása, megszűnése a vidék humán szolgáltató infrastruktúráját – a sok helyi erőfeszítés ellenére is alacsony állapotban tartja. Ezek a problémák a tanyás, ill. az apró- és törpefalvas vidéki kistérségekben, erőteljesen vidékies térségeinkben halmozódnak.
84
Ahol csak lehet, meg kell őrizni az intézményeket, nem feltétlenül a régi formájukban: az intézményeknek is nyitniuk kell a falu felé, helyenként több szolgáltatás ellátását kell vállalniuk (többfunkciós intézmények: faluház, könyvtár, bolt, posta, teleház stb.), kialakításukra és fenntartásukra pályázati lehetőségeket és működési normatívát szükséges biztosítani. Hiszen nem felejthetjük el a 2007-ben indult postabezárási hullámot, amikor összesen több mint száz posta szűnt meg országszerte. Az érintett posták olyan településeken, kerületekben voltak, ahol a forgalom harmada-fele csupán a megmaradók átlagos forgalmának, és a megmaradó hivatalok biztosították továbbra a lakosság ellátását. Üdvözlendő a kistérségi központokban
és
társközpontokban
létrehozandó
multifunkcionális
terek/intézmények fejlesztésének programja, de ez nem zárhatja ki a nem központi elhelyezkedésű falvak, sőt a kistelepülések intézményfejlesztését.
85
3.4 Falutipológiák 3.4.1 Magyarországi területi tipológiák a mezőgazdaság, a falvak és a vidék kapcsán A vidékhez kapcsolódó magyarországi területi tipizálások három különböző céllal, zömmel háromféle területi szinten készültek. A legelső tipológiák a mezőgazdaság viszonyait vizsgálták (Enyedi Gy., Kulcsár V. munkái) üzem, járás szinten, amire a mezőgazdaság kollektivizálása után, az 1960-as évek elejétől – az adatok hozzáférhetősége kapcsán – nyílt széleskörű lehetőség. Ezzel egy időben számos falutipizálás is készült. Magyarországon a falvak földrajzi, szociológiai, antropológiai, gazdasági szempontú tipizálása nagy hagyományú, a 20. század elejére tehető. Először alaprajzuk, majd a lakosságszámuk alapján, később a foglalkozási szerkezetük, ill. funkcióik szerint csoportosították őket a geográfus szakemberek. A szociológusok vizsgálati egysége az agrártársadalom, ill. falusi társadalom általános átalakulása volt, míg az építészek az épített környezetet, az etnográfusok a népi hagyományok eredetét s továbbélési formáit kutatták. E vizsgálatokat esettanulmányokon, interjúkon, személyes megfigyeléseken keresztül végezték el, melyek nem terjedtek ki a teljes faluállományra, s a falvak sokféle jellegzetességét csak egy-egy diszciplína szempontjából elemezték. Beluszky ugyan már 1965-ben publikált átfogó falutipológiát, nem kellően kvantifikált módszert alkalmazva, de csak az 1970-es évek második felétől következett be a fordulópont, amikor is már soktényezős, nagy adatbázist kezdtek el vizsgálni, és korszerű matematikai-statisztikai módszerekkel értékelő falutipológiák készültek. Ilyen az Enyedi György 1977-ben megjelent tanulmánya,9 mely csak a falusi életkörülményeket vizsgálta, vagy Vágvölgyi András 1982. évi komplex falutipizálása, melyhez csak kilencvennyolc község vizsgálata szolgált alapul. Beluszky–Sikos 1982. évi vizsgálata volt az első, mely a teljes faluállományra, a települési élet valamennyi aspektusára kiterjedt, hatalmas adatbázisát korszerű módszerekkel elemezve alkotott falutípusokat. Tehát az igazi falvak felé fordulás csak az 1970-es és különösen az 1980-as évekre tehető (Beluszky Pál munkái). 2007-ben megjelent munkájuk pedig lehetővé teszi, hogy a magyar falvakban végbemenő változásokat tartós folyamatokba ágyazva ítélhessék meg (Enyedi 2007).
9
Enyedi György: A falusi életkörülmények területi típusai Magyarországon. Földrajzi Értesítő, 1977
86
Az 1990-es években a vidék került a tipizálások középpontjába (Csatári B. munkái), ahol a leggyakrabban vizsgált szint a kistérség (Csatári 2001) (10. táblázat). A szemléletmódját, módszertanát tekintve a legtöbb segítséget nyújtó, ötletadó kutatás három szerző (Enyedi Gy., Beluszky P. és Csatári B.) nevéhez kötődik. A kutatók a fő elemzést megelőzően több részletesen publikált kutatást végeztek, így az egyes fázisok is számos részkonklúziót adtak. A legtöbb tekintetben különböző, ám az egyes szerzők munkásságában fő csapásiránynak tekinthető három tipológia szakirodalmi előzményeit tekintettem át (táblázat). Az egyik munka a mezőgazdasági körzetesítés problematikájához (Bernát T.– Enyedi Gy. 1977), a másik a falvak típusaihoz (Beluszky P.–Sikos T. T. 1982), a harmadik pedig a kistérségekhez (Csatári B. 2000a) kötődik. A hazai mezőgazdaság tipizálásában játszott úttörő szerepet Enyedi Gy., aki korai ágazati munkái (Enyedi Gy. 1957, 1958, 1959) után hamar a mezőgazdasági körzetesítés problematikája felé fordult (Enyedi Gy. 1960a, 1960b, Bernát T. és Enyedi Gy. 1961). Az első körzetesítési munkák még egyszerűbb matematikai illetve grafikus eljárásokon alapultak, és járás szinten zajlottak (Bernát T. és Enyedi Gy. 1961) (Karácsonyi 2008). 10. táblázat: Magyarországi (komplex) területi tipológiák a mezőgazdaság, a falvak és a vidék kapcsán
Forrás: Karácsonyi 2008
87
3.4.2 A magyarországi falutipológiák áttekintése Fent említésre kerültek a falutipológiák, mint a területi rendszerek tipizálásának egyik formája. Az alábbiakban ezen falutipizálások részletes elemzésére kerül sor, és rávilágítok azokra a konkrét tanulmányokra, melyekben a népességszám szerinti lehatárolások váltak a tipizálások meghatározó tényezőjévé, továbbá azokra is, melyek az aprófalvak tipizálását tekintették fő céljuknak. Az első falutipológiák a formai elemeket és a tájképi elemeket tették meg az osztályozásuk alapjává. Prinz Gyula (1922) a magyarországi falvak alaprajzi típusait topográfiai térképek alapján állapította meg. Mendöl Tibor településföldrajzi monográfiájában (1963) állapította meg a települések alaprajzi típusait. Bárth János (1996) a Kárpát-medence falusi településeit tipizálta alaprajzaik szerint. Így különböztette meg a halmazfalvakat, a körfalvakat, a füzérfalvakat, a szalagtelkes falvakat és a sakktábla alaprajzú falvakat. Ameddig a falusi települések nagy többsége agrárjellegű volt nem volt értelme gazdasági szerepkör, ill. az azt kifejező foglalkoztatási szerkezet alapján kategorizálni őket. Erdei Ferenc (1974) több kutató mellett a mezőgazdasági tulajdonviszonyok és a parasztság osztály- és rétegtagozódása alapján tipizálta a falvakat. Erdei osztályozásában megjelentek a különleges falvak (a nem mezőgazdasági szerepkörű falvak), a kis lélekszámú csonka falvak illetve a különleges falvaknak nevezett óriásfalvak. Ezek a csoportok a két világháború közötti állapotokat tükrözték (Beluszky-Sikos 2007). Magyarországon az 1940-es évektől terjedőben volt a falvak iparosítása illetve az ingázás, a funkcionális átalakulás és a foglalkozási átrétegződés. E folyamat a falvak életét alapvetően megváltoztatta, hiszen a nem agrárfoglalkozásúak száma jelentősen megnövekedett. Az iparban dolgozó és ingázó munkavállalók által, a falvakba beintegrálódtak a városi életmód egyes elemei (állami lakásépítés, kiemelt áruellátás). Mindez a falvak külső képén és infrastrukturális ellátottságán is meglátszódott. Az 50-es, 60-as években a gazdasági szerepkörökhöz fűződő kapcsolatuk szerint differenciálták a falvakat. A tipizálás alapjai: a falu lakói mely gazdasági ágban (mezőgazdaság, bányászat, ipar, stb.) dolgoznak és hol (ingázók vagy nem). E körülmények befolyásolták, hogy a község lakóinak milyen társadalmi változásokat, életforma változásokat kellett elszenvedniük. Ebben az időszakban
a
funkcionális
típusok
meghatározása
került
a
falusi
települések
osztályozásának középpontjába. Ide sorolhatók a klasszifikációk is, amelyek a lakosság 88
foglalkoztatási szerkezete, ill. az urbanizálódás mértéke alapján differenciálták a falusi településeket. Lettrich Edit (1965) munkája is ide tartozik, mely szerint a foglalkoztatási ágakat három csoportba osztotta (mezőgazdaság, ipar és építőipar, egyéb ágazatok) és egymáshoz mért arányuk alapján, háromszög diagram segítségével jelölte ki az urbanizációs típusokat. Ezek a következők: agrártelepülések (a mezőgazdasági keresők aránya 55-100 %) kétlaki települések (a mezőgazdasági keresők aránya 35,6-55 %) urbánus települések (a mezőgazdasági keresők aránya 35,6 %-nál kevesebb) A szerző a típusok megválasztásánál arra törekedett, hogy azok szerkezeti felépítésük kapcsán a fejlődés és az átformálódás folyamatának kimutatására is alkalmas legyen. Beluszky Pál (1965) a foglalkoztatási szerkezetet kifejező mutatókat kombinálta a kiingázás mértékével és a speciális funkciók erősségének kimutatására alkalmas mutatókkal. Így a falvak öt típusát jelölte ki: agrárfalvak, ipari- és bányászfalvak, alvó(lakó-) falvak, speciális funkciójú falvak és a vegyes funkciójú falvak. Vizsgálatait később az 1970-es népszámlálási adatokkal megismételte, majd Kulcsár V. (1976) szintén ezekre az adatokra építve jelölte ki vegyes alapú tipológiája szerint a községtípusokat (Karácsonyi 2008). Az 1970-es években már számos falutipizálást találunk, amely bonyolultabb matematikai eljárásokat tartalmaz. Ilyen például Enyedi György (1977) munkája, amely a falusi életkörülményeket, illetve a dinamikus falusi térséget vizsgálta (Enyedi 1976). A hazai területi kutatások során ezek a vizsgálatok voltak az elsők, ahol a komplex típusalkotás klaszteranalízis segítségével történt, illetve a típusalkotáshoz szükséges látens változókat faktoranalízis segítségével határozták meg a sokféle mutatóból (Enyedi 1977 p. 68). Az 1970-es és 1980-as években a dinamikai elemek kerültek a települési tipizálások középpontjába. Schaffer (1986) foglalkozási szerkezet (agrár-tercier, ipari-tercier, agráripari, agrár-tercier) szerinti típusokat állapított meg. A körzetesítés által a falusi térségekben is kialakult a települések közötti centrum-periféria viszony, melyet az 1971ben hatályba lévő OTK is szentesített. Két évtizeden keresztül a következő kategóriák váltak a faluvizsgálatok legfontosabb rendező elvé: kiemelt alsófokú falvak, alsófokú falvak, részleges alsófokú központok, egyéb települések (Karácsonyi 2008). Az 1970-es évekre Beluszky Pál már eljutott a falvak komplex jellegű szemléletéhez, amiben úttörő és hiánypótló szerepet játszott. Az 1970-es évek végén Beluszky Pál (1979, 89
Beluszky – Sikos 1979, 1980, 1981) az egyes megyék komplex falutípusait kezdte kutatni, ami végül elvezetett az egész országra kiterjedő tipológiához (Beluszky – Sikos 1982). A vizsgálatok során a típusalkotáshoz klaszteranalízist alkalmazott, aminek alapjául főkomponens analízis során előállított egymással korrelálatlan főfaktorok faktorszkórjai szolgáltak. Az egyes megyei tipizálások során próbálták ki a vizsgálat mutatókészletét és a módszert. A tipizálás során nyolc tényezőcsoport jellemző adatait használták: a falvak természeti környezete, a falvak helye a településszerkezetben, a falvak gazdasági szerepköre, a falvak alapfokú intézményhálózatának kiépültsége, a településfejlődés iránya és üteme, a falvak forgalmi helyzete, lakásfelszereltség, a községek általános fejlettsége. A klaszteranalízis során nyert 25 klaszterből hét falutípust állapítottak meg. Beluszky Pál és Sikos T. Tamás az 1982-ben, az egész országra publikált vizsgálatot megismételte az ezredforduló után is (Beluszky és Sikos 2007). A vizsgálatba mind a két alakalommal 2727 mutatót vontak be, habár azok megoszlása változott a két időpont eltérő társadalmigazdasági körülményeihez igazodva. Beluszky Pál és Sikos T. Tamás (1982, 2007) a vizsgálatba bevitt mutatókat hét tényezőcsoportba osztotta, amelyek egymáshoz viszonyított – a mutatók számán keresztül értelmezett – „súlyában‖ 1982 és 2007 között bekövetkezett változás jól tükrözi a falvakban lezajló változásokat is (Karácsonyi 2008): (1) A gazdasági szerepkört taglaló mutatók aránya már 1982-ben is a legnagyobb volt, és az a 2007-es vizsgálatban tovább nőtt. A mutatók között az ingázás, a foglalkozási szerkezet, az idegenforgalom mindkét vizsgálatban szerepet kapott. Viszont a község ipari telephelyein – általában tsz melléküzemágban – dolgozók arányát értelemszerűen felcserélték a vállalkozói aktivitás mutatóira. (2) A lakások felszereltségét és méretét taglaló mutatók – amiből a mezőgazdasági felhalmozásra következethetünk (Illés I. évszám nélkül) – lényegében eltűntek, helyettük a foglalkoztatottsági, gazdasági helyzet jelent meg. (3) Az ellátó-szolgáltató szerepkör indikátorai – ez esetben az iparcikk-kereskedelmet felváltotta a kereskedelmi szolgáltató vállalkozások lakosságra vetített nagysága. (4) A településszerkezeti helyzet három indikátora lényegében nem változott a két időpont között.
90
(5) A természeti környezet viszonyainak „súlya‖ csökkent a két vizsgálati időpont között, mivel a 2007-es vizsgálatban már csak a termőföld értéke került elő. 1982-es vizsgálatban a természeti környezet milyenségét pontozták, és 10 típusba sorolták – középhegységek, hegyközi medencék, árterek stb.. A módszer már Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1979-es vizsgálatánál alkalmazásra került. (6) A falvak forgalmi helyzete is kisebb súllyal szerepelt 2007-ben, a jellemzés csupán a nagyvárosok időtávolságára vonatkozott. (7) A települések fejlődési irányára – dinamikai elemekre – vonatkozó mutatók a 2007. évi vizsgálatban már kisebb súllyal jelentek meg. adottságokra vonatkozó meghatározott statisztikai értékek alapján. A főkomponens analízis eredményei több ponton hasonlatosak voltak egymáshoz (11. táblázat). A településszerkezeti helyzet helyett az ezredfordulón azonban már a munkaerőpiac volt a fő differenciáló. Emellett az agráradottságok befolyásolták a legkisebb mértékben a települések helyzetét. A tipizálás során létrejött 25 klasztert nem direkt módon, hanem közvetve vették figyelembe, és azok felhasználásával 7 főtípust – azon belül további altípusokat – alakítottak ki (12. táblázat) (Beluszky P. – Sikos T. T. 1982 p. 52, 2007 p. 217). Ugyanebben az időben készült el Mészáros R. (1982) munkája a Dél-Alföld falusi térségei kapcsán, amihez szintén a faktor és klaszteranalízis metódusa került felhasználásra. A szerző a „falusi tér‖ típusainak meghatározását megelőzően számos jellemző – gazdaság, társadalom, demográfiai viszonyok, térkapcsolatok – alapján vizsgálta a Dél-Alföld falvait. Csatári B. (2000a) a hazai kistérségek komplex fejlődési típusait határozta meg (2000a). A vizsgálathoz összesen 34 – városi és vidéki viszonyokat taglaló – mutatót használt fel, amely 6 faktor mentén rendeződött. Csatári B. (2000b) egy másik munkájában az OECD módosított kritériumrendszere alapján meghatározott vidékies kistérségeket sorolta négy típusba a településszerkezeti adottságokra vonatkozó meghatározott statisztikai adatok alapján. A Beluszky P. – Sikos T. T. (2007) és a Csatári B. (2000a) vizsgálatában eredményül kapott faktorok és klaszterek (11., 12. táblázat) sok tekintetben hasonlítanak, mivel a differenciálódás mögött nyilván hasonló folyamatok állnak. A foglalkozási, gazdasági szerkezet, munkaerőpiac, a demográfiai helyzet, az idegenforgalom faktora mindkét elemzésben előkerül. Hasonló a helyzet a típusok esetében is: a városi hatások, az idegenforgalom, az agrárszektor szerepe, a periférikus fekvés típusai mindenhol megvannak. Az eredmények sok hasonlóságot mutatnak az 91
Európa más térségeit érintő vizsgálatokkal is, azaz a kulcsdimenziók mentén bármely vizsgált vidéki térség megragadható. Emellett tipikus magyar – alföldi – jellemvonás a külterületi népesség aránya (Karácsonyi 2008). 11. táblázat: Az eredményül kapott faktorok elnevezése
Forrás: Karácsonyi 2008 12. táblázat: Az eredményül kapott típusok
Forrás: Karácsonyi 2008 A négy mintaként vett tipizálás (Bernát - Enyedi 1977; Beluszky-Sikos 1982, 2007; Csatári 2000a) mutatókészletét általános tényezőcsoportok szerint osztályoztam és megnéztem azok egymáshoz viszonyított arányát (13. táblázat), ami alapján meg lehet határozni a disszertáció vizsgálata során a sikertényezők fókuszpontjába állítandó mutatók csoportját. Bernát és Enyedi (1977) vizsgálata céljait és mutatókészletét tekintve azonban „kilóg‖ a sorból, mivel a mezőgazdaság vizsgálatára koncentrál.
92
13. táblázat: A vizsgálatba bevitt mutatok százalékos megoszlása a főbb szempontrendszere szerint
Forrás: Karácsonyi 2008 A földrajzi osztályozások is alapul vették a falvak nagyságrendi tagolódását. Major Jenő (1962) a falvaknak a településhálózatban betöltött szerepét vizsgálta úgy, hogy osztályozásának alapjává a nagyságrend választotta. Erdei Ferenc (1930) két világháború közötti állapotokat tükröző falutipológiájában is megjelent a lélekszám alapú csoportosítás, mint a „kis létszámú csonkafalvak‖, illetve a „különleges falvaknak‖ nevezett óriásfalvak. A csonkafalvak típusát kis méretük (100 fő alatti népességszám) alapozta meg, ahol az alapellátást végző réteg (iparosok, kereskedők, falusi intelligencia) nem tudott kialakulni és így az alapellátás terén a szomszédos falvakra szorultak (Beluszky-Sikos 2007). Mivel a falvak lélekszáma szoros kapcsolatban van a falvak életének több elemével is, mint fejlettségével, alapfokú intézményekkel való ellátottságával vagy hiányával, munkaerő piaci helyzetével, stb.) ezért erősen befolyásolja – az elvándorláson, korösszetételen, helyi társadalmon keresztül - a faluformáló folyamatokat. Így a lakosságszám alapján történő tipizálás fontos információkkal szolgálhat a faluállományról, így lényeges szerepe van használatának. Kiváltképpen az aprófalvas-jelenség hívta fel a figyelmet a lakosságszámból adódó problémákra. Beluszky-Sikos (1982) által publikált eredményei bebizonyították azt, hogy bizonyos nagyságkategóriákon belül is sokféle sorsú falu található. Vizsgálatuk a kisfalvakon belül több altípus meglétét mutatta ki, de ők a kisfalvas településtípust nem egyszerűen lélekszám adatok alapján alakították ki, hanem a kisfalvas jelenség több indikátora alapján. A klaszteranalízissel elvégzett, az egész ország faluállományára vonatkozó tipizálásuk során 7 főtípust – azon belül további altípusokat – alakítottak ki, melynek egyik típusát a gyorsan fogyó népességű, alapfokon ellátatlan, kedvezőtlen életkörülményeket nyújtóapró- és kisfalvak tették ki. Vágvölgyi András 93
(1982) falutipizálásában Beluszky Pál és Sikos T. Tamás módszereit követte, azzal az alapvető különbséggel, hogy ő a vizsgálatát 98 településre korlátozta, tehát nem tipizálta az egész hazai faluállományt. A szerző így nyolc tipikusnak nevezhető, az életkörülményeket tekintve homogén településcsoportot különböztetett meg, melyben egy típust (a Dunántúli aprófalvakat) a kistelepülések tettek ki. Napjainkban
is
elfogadott
a
faluállomány
népességszám
alapján
megállapított
nagyságkategóriák szerint való elemzése. Bajmócy Péter és Balogh András (2002) tanulmánya is csak az ezer főnél kisebb falvakkal foglalkozott. Az aprófalvak tipizálására tettek kísérletet és ezáltal a balatoni, a fejlett, az elcigányosodó, a törpe, a típusos, a kevésbé apró és a felzárkózó aprófalvakat különböztették meg egymástól. G. Fekete Éva (2009) a 2000-es évek elején szintén az aprófalvak típusait határozta meg. A hagyományos aprófalvakat, a tipikus kistelepüléseket, az átmeneti településeket, a gazdálkodó falvakat, a turisztikai szolgáltató falvakat, a szabados kisfalvakat, a szuburbán és kedvező közlekedési helyzetű lakófalvakat, a városhoz szerveződő kisfalvakat, az „uradalmi‖ falvakat, a jobbágyfalvakat a gettósodó, erőforrásaikat felélő a „romlott‖ kisfalvakat a hétvégi, üdülőházas falvakat és végül az öko- és más, alternatív életlehetőséget kínáló falvakat különbözette meg egymástól. A legújabb megközelítések szerinti, az 1990 utáni faluformáló folyamatok eredményeként kialakult falutípusokról áttekintő jellegű földrajzi, településtudományi vizsgálatok eddig nem kerültek kiadásra. Nagyobb érdeklődés mutatkozik a szociológia irányából a falusi települések iránt, például a siker vagy a sikertelenség nézőpontjából. Ezen munkák közül Kovács Katalin (2008) falutipológiája emelkedik ki komplex szemléletével. A szerző típusképező tényezői a következők: a térszerkezeti adottságok, a gazdaság 1990 utáni szerkezeti átalakulása, a vándormozgalom méretei, irányai és jellegzetességei, a demográfiai folyamatok, a munkahely és a lakóhely szétválásának mértéke és a falusi ingatlanok üdülőként való hasznosításának mértéke. A fenti szempontok szerint a következő falutípusokat határozta meg: szuburbán falvak, átlagos helyzetű falvak, elöregedő, kihalással veszélyeztető kistelepülések, a szociális indítékú vándorlás célterületei, a szegregált-gettósodó községek,
94
a hasadt társadalmú községek (Beluszky-Sikos 2007). Magyarországon széleskörű palettája van a területi tipológiáknak. Ebben a fejezetben egy részletes áttekintést adtam a dolgozatom szempontjából meghatározó tipizálásoknak, úgymint a mezőgazdaság, a vidék, és a falvak kapcsán. A tipizálást, mint komplex folyamatot, sokféleképpen értelmezik a kutatók. A számomra leginkább meghatározó kutatásokra – konkrétan a törpefalvak vizsgálatára – szűk vizsgálat szorítkozik csak.
3.5 Törpefalvak A kistelepülések, és különösen az 500 léleknél is kevesebbet számláló községek – törpefalvak – az utóbbi évtizedekben a hazai társadalomkutatás kedvelt témái közé tartoztak. Pedig súlyuk az ország össznépességéhez képest az elmúlt száz évet tekintve is csekély, hiszen nem emelkedett 3% fölé (2010-ben a magyar lakosság 2,85%-át tette ki a törpefalvak
együttesen
is
mindössze
284
550
lakosa).
A
községeken
belüli
népességarányuk sem mondható jelentősnek, hiszen az a 10%-ot sem éri el. A fokozott érdeklődés mégsem teljesen indokolatlan. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az ország területéből már jóval nagyobb a törpefalvak részesedése (2010-ben közel 14%), a települések számát tekintve ma már a településállománynak kereken egyharmadát adják az 500 lakosnál kisebb települések. Továbbá tény az is, hogy az elmúlt évtizedekben egyre több község fogyott 500 lakosnál kisebb méretűvé, így a törpefalvak száma folyamatosan növekedett az országban. Fontos azonban kiemelni, hogy a figyelem középpontjába elsősorban azért kerültek, mert a különböző vizsgálatok ezen falvak nagy többségére általánosan jellemző problémahalmazt mutatott ki. Az alacsony lélekszámú törpetelepülések társadalma különösen sérülékeny, e közösségekben könnyebben válnak jellemzővé a kedvezőtlen demográfiai, társadalmi folyamatok, mint az elöregedés, a munkanélküliség, az elvándorlás, a vidékies szociális és etnikai szegregációk kialakulását kísérő egyéb kedvezőtlen társadalmi jelenségek. A törpefalvakból történő állandó elvándorlás következtében az átlagosnál jelentősen öregebb korstruktúra jött létre, aminek következtében e falvak természetes népmozgalmi mutatói rosszabbak a településekre jellemző átlagnál (Kovács T. 2004).
95
Kis J. P. (2008) kifejtette, hogy a legtöbb értekezés a törpefalvakról az 1980-as években keletkezett (Enyedi 1985, Nemes Nagy 1982, Vágvölgyi (szerk.) 1982, Vági 1984, 1985, 1986, Degré–Foki (szerk.) 1987, Beluszky, 1988, Kovács 1990). 1990 után is jelentős számú tanulmány foglalkozott ezen településtípus helyzetével (Bajmócy–Balogh 2002, Csatári 2000, G. Fekete 2004, Kovács 2003). Megfigyelhető azonban az is, hogy a 2000-es évek elejétől a törpefalvakkal foglalkozó tanulmányok száma valamelyest csökkenni kezdett. Ma már közel sem kapnak akkora kutatói figyelmet, és csupán néhány mértékadó irodalom látott napvilágot (Balogh 2006, Váradi (szerk.) 2008, Ignits–Kapitány 2007, Beluszky-Sikos, 2007, G. Fekete, 2009, stb.). A fenti kutatások nagy része a törpefalvakat jellemző negatív tendenciák bemutatását helyezte a középpontba, azok demográfiai eróziójának, funkcióleépülésének, intézményi ellátatlanságának kialakulásának okaival és következményeivel foglalkozik. Disszertációmban én egy új nézőpont bemutatására helyezem a hangsúlyt, és a törpefalvak sikerességét kutatom. A hagyományos, korábbi vizsgálatokkal szemben, amelyek általában a törpefalvak hátrányos helyzetével, és azok okaival foglalkoztak, én arra vagyok kíváncsi, hogy milyen új lehetőségek állnak előttük. Megfordítva az eddigi kutatásokat, én a kudarcok helyett a sikereket állítom kutatásaim középpontjába, s bár meglehetősen kevés a jó példák száma az összes létező törpetelepüléshez képest, ennek ellenére én azokat a törpefalvakat kívánom a későbbiekben vizsgálataim tárgyául választani, amelyek fejlődést, sikereket tudnak felmutatni. E kérdés megválaszolására azonban alapvető fontosságú mindenekelőtt a törpefalvak történelmi metszetben való bemutatása, majd a törpefalu fogalom pontos definiálása. Ezt követően elvégzek egy állapotfelmérést, mely Magyarország összes 1.09510 törpefalvát elemzi 2006 és 2010 között, földrajzi elhelyezkedésük, számuk, népességszám változásuk, korstruktúrájuk, és vándorlási adataik tükrében. Végül a törpefalvak funkcióinak elemzését végzem el, mely a szociális helyzet, munkaerőpiac, munkanélküliség, lakásállomány, lakásépítés,
gazdasági
és
non-profit
szervezetek,
kommunális
infrastruktúra
és
intézményellátottság adatait veszi alapul. A fejezet az ország összes törpefalvát figyelembe veszi, és azok helyzetét a legaktuálisabb adatokkal elemzi.
10
A törpefalvak száma a 2011. január 1-jei közigazgatási beosztást és lakónépességet alapul véve.
96
3.5.1 Aprófalvak, törpefalvak történelmi metszetben A falvak sorsának történelmi metszetben való bemutatásánál már szó esett az apró- és törpefalvak helyzetét alakító főbb eseményekről. A következőkben sorra veszem azokat a konkrét állomásokat, melyek az apró- és törpefalvak mai hátrányos helyzetéhez vezettek. A községek életét a 19. század végétől egyre erőteljesebben befolyásolta lélekszámuk. Tessedik Sámuel, Szarvas lelkésze már a 18. században érzékelte, hogy a kis lakosságú falvak hátrányosabb helyzetben vannak, mint a nagyobb népességű társaik, mert nem rendelkeztek a paraszti lakosság ellátásához szükséges iparosokkal, iskolákkal stb. A dualizmus évtizedeinek vándormozgalma szorosan hozzákapcsolódott a településmérethez, és 1880-1910 között az 1000 főnél kisebb települések 49 százalékos vándorlási veszteséget értek el (Beluszky-Sikos 2007). A 6. térkép a 20. század elején mutatja be a törpefalvak elhelyezkedését Magyarország területén. 6. térkép: Törpefalvak 1911-ben, a korabeli közigazgatás szerinti településállományt alapul véve
Forrás: Kiss J. 2007 A 20. században pedig a településnagyság és a demográfiai-társadalmi folyamatok közötti összefüggések rajzolódtak ki egyértelműen. Az apró- és törpefalvak a magyar 97
településhálózatban az elmúlt ötven évben még inkább hátrányos helyzetbe kerültek. Ennek oka már nemcsak kis méretük, hanem az államszocialista gazdaság és területi politika volt, mely 1950-től életképtelennek minősítette a kistelepüléseket. Magyarországon az 1940-es évek végén működő településtervezés a falvakat szinte kizárólag
méretgazdaságossági
szempontból
ítélte
meg.
A
tervezők
abból
a
gondolatmenetből indultak ki, hogy a lakosság ellátása annál gazdaságosabb, minél nagyobb a népességszáma. Ezt a mérlegelést alapul véve állapították meg, hogy az akkori társadalmi átlagos igények mellett a 900-1000 lakoson aluli falu a szocialista társadalom feltételei mellett még átmeneti dőre is életképtelen. Ezt a vélekedést a településtervezéssel kapcsolatban álló tudományágak is elfogadták, a geográfus Kolta János a Baranya megyei aprófalvak kapcsán azt írta, hogy azok a felszabadulás utáni gyors fejlődéssel lépést tartani nem tudnak, az ipari üzemek és a mezőgazdasági nagyüzemek megtelepedését nehezítik, így a településsűrűség felszámolása szüksége. Ez egyértelműen a falurombolás deklarált igényét jelentette (Beluszky-Sikos 2007). Ezek az elképzelések az 1963-as Településhálózat-fejlesztési tervtanulmányban is megjelentek, ahol falukörzet központokat, mellékfalvakat és megszűnő településeket különböztettek meg. Ez a tervezet azonban törvényi erőre nem emelkedett. 1971-ben az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció (OTK) lépett hatályba, mely a falvakat a következőképpen osztályozta (14. táblázat). 14. táblázat: A települések száma központi szerepkörük szerint az 1971-es OTK besorolása alapján
Központi szerepkör Országos központ Kiemelt felsőfokú központ Felsőfokú központ Részleges felsőfokú központ Középfokú központ Részleges középfokú központ Kiemelt alsófokú központ Alsófokú központ Részleges alsófokú központ Budapest agglomerációba tartozó települések Egyéb településes Összes település Forrás: Hajdú 2001 98
A besorolt települések 1 5 7 11 65 41 142 530 292 44 2 071 3 209
Az összes település százalékban 0,03% 0,16% 0,22% 0,34% 2,03% 1,28% 4,43% 16,52% 9,10% 1,37% 64,54% 100,00%
Az
elmaradott
körzetek,
illetve
az
apró-és
törpetelepülések
korabeli
területi
elhelyezkedését a 7. és 8. térkép szemlélteti. 7. térkép: Az elmaradott körzetek területi elhelyezkedése, 1975
Forrás: Lackó 1975b, 481. Lackó (1975) kétrészes tanulmányában kifejtette, és a fenti térkép szerint megmutatta, hogy a legalacsonyabb színvonalat jelentő területek főként a vizsgált dunántúli és északmagyarországi térségeket jellemezték. Az alföldi térségek helyzete ennél kedvezőbb volt, a települések nagyobb része a közepes és ennél jobb kategóriába került. A nagyon alacsony és alacsony fejlettségi színvonalú települések nagyobb összefüggő területet Borsod-AbaújZemplén, Heves és Nógrád megye északi részén, továbbá Vas, Veszprém, Zala és Baranya megye területének nagy részén helyezkedtek el, valamint összefüggő területeik voltak Győr-Sopron, Somogy és Szabolcs-Szatmár megyében is. A legerősebben elmaradott települések előfordulása Veszprém és Baranya megyén kívül az ország északi körzeteiben és Pest megyében volt jellemző (Lackó 1975a). Enyedi György ugyanakkor már nem az elmaradottság területi mintázata felől közelítette meg a kérdést, hanem kifejezetten a falusi életkörülmények területi típusait kívánta kimutatni (Enyedi 1976).
99
8. térkép: A falusi életkörülmények típusai Magyarországon, 1976
Forrás: Enyedi 1976. 222. Az OTK az ágazati racionalitásokra hivatkozott, miszerint meg kell különböztetni azokat a centrum településeket, melyek a nagyüzemek gazdasági központjai, és amelyek gazdaságos üzemeltetése meghatározott népességszámhoz kötött. A kisfalvakat funkció nélküli településekként bélyegezte meg, így több mint 2.070 település maradt infrastrukturális ellátatlanságban, rossz életkörülmények között és munkanélküliségben, míg a településfejlesztési tiltások miatt nagyon sokan elköltöztek az apró- és törpefalvakból. Ez erőteljesen hozzájárult a marginalizálódásukhoz, azaz öregedő korszerkezethez, alacsony iskolai végzettséghez, és leromló lakókörnyezethez vezetett (Bajmóczy-Balogh 2002). A 60-as, 70-es években felgyorsult tehát az elvándorlás, falvak haltak ki, ezt mutatja az a tény is, hogy 1972-ben Gyűrűfűt, a baranyai törpefalut, az utolsó lakója is elhagyta. Az elvándorlás ebben az időben szelektív volt, azaz elsősorban a tehetősebbek, az iskolázottak, a fiatalabbak esélye nyílt meg az elvándorlásra, míg a helyben maradó lakosok nagy része az időskorú, nyugdíjas, alacsony képzettségű és jövedelmű volt. A szocialista korszakban nem volt jellemző a kisfalvakba való beköltözés, az ingatlanok elértéktelenedtek és üresen álló lakóházak, elhanyagolt porták maradtak. Ez a tendencia tovább fokozta az elvándorlást. A hátrányos helyzet következménye annak okává vált, azaz a hátrányos helyzet elvándorlást, az hátrányossá váló társadalmi szerkezetet, majd az ismét
100
fokozódó
elvándorlást
eredményezett.
A
vándormozgalom
iránya
és
arányai
függvényszerűen kötődtek a településmérethez. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok visszafordíthatatlanoknak tűntek. 1990 után bizonyos szempontból az törpefalvak helyzete pozitív irányba mozdult el, hiszen a közlekedési lehetőségek javulásával elérhetőbbek lettek, kiépült a távközlés és a magánvállalkozók által kiépített szolgáltatások a kisfalvak egy részében is megjelentek, azaz megváltozott a falvak és az alapfokú intézmények viszonya. A munkahelyek számának nagyarányú csökkenése a falvakat súlyosan érintette, így a munkaerő-piaci helyzet szerepe a falusi lakosság életében előtérbe került és erőteljes differenciálódást okozott. Több törpetelepülés rossz munkaerő-piaci helyzetű régióban fekszik, távol a foglalkoztatási lehetőséget nyújtó városoktól, központoktól, és így nagyon kedvezőtlen helyzetbe került. Míg a prosperáló térségekben, ahol a gazdasági aktivitás csekélyebb mértékben esett vissza, az ingázás lehetőségei fennmaradtak, falusi turizmus működik, ott a falvak méretüktől függetlenül elfogadható állapotban vannak. A rendszerváltozás után a települések önállóan gazdálkodhatnak és rendelkezhetnek a rendelkezésre álló források felhasználásáról. Új lehetőségek tárultak fel a törpetelepülések előtt, mint az egyéni gazdálkodásra épülő mezőgazdasági formák újjáéledése, vagy mint az idegenforgalom, amely révén új kitörési pontok jelentek meg az apró- és törpefalvak életében. Ezekkel az új perspektívákkal azonban nem tud minden törpefalu egyformán élni és a bennük rejlő lehetőségeket kihasználni, így ez a településkategória sokkal differenciáltabban van jelen, mint egy-pár évtizeddel ezelőtt.
3.5.2 A törpefalu definíció meghatározása Az „törpefalu‖ vagy „törpetelepülés‖ kategória jelentéstartalma a szakirodalomban nem teljesen egyértelmű, hiszen a valóságban sokkal inkább széles átmeneti sáv létezik a „törpefalvas‖ jellegzetességeket és folyamatokat mutató és nem mutató települések között, mintsem a pontosan meghatározható lakosságszám. Adott esetben egy ezerfős településre is igaz lehet a „törpefalvakról‖ megállapított tulajdonságok jó része, ugyanakkor léteznek csupán néhány száz lakosú, ám mégsem mindenben „törpefalvas‖ jellemzőkkel rendelkező községek is. Természetes továbbá, hogy egy 50 és egy 450 lakosú település között a lélekszám különbségének köszönhetően jelentős eltérések lehetnek.
101
Mégis, a statisztikai elemzés lehetősége, illetve a pontos összehasonlíthatóság kedvéért „törpefalu‖ alatt e tanulmányban egy konkrét lélekszámhatárt – mégpedig minden esetben az 500 lakost – el nem érő településeket fogom érteni, annak ellenére, hogy a vonatkozó hazai szakirodalom nagyobb részében aprófalunak nevezi ezt a településkategóriát (Enyedi 1985, Bajmócy–Balogh 2002 stb.), csakúgy, mint a jelenleg hatályos Országos Területfejlesztési Koncepció is.11 A KSH 2001. évi népszámlálási adatai az 500 főnél kevesebb, azaz a 0-499 fő lélekszámú (állandó lakossal rendelkező) falvakat viszont a törpefalvak kategóriájába sorolja, és mivel jelen dolgozat több ízben a KSH elemzési adataira támaszkodik, ezért indokoltnak látom a KSH által alkalmazott fogalomhasználat átvételét.
3.5.3 A törpefalvak helyzete, a statisztikai adatok tükrében Magyarországon a 2011. évi adatok alapján 3.154 településen élnek emberek.12 Az 7. ábra Magyarország népességének településkategóriánkénti megoszlását mutatja. 7. ábra: Magyarország népességének településkategóriánkénti megoszlása, (2011, fő)
Forrás: Saját szerkesztés 2011, Magyar Statisztikai évkönyv adatai alapján 11
Dolgozatomban én aprófaluként az 1000 fő alatti településeket értelmezem
12
Magyar Statisztikai évkönyv 2011-es adatai alapján
102
15. táblázat: Magyarország népességének településkategóriánkénti megoszlása (2011) Kategóriák Településszám 0 - 499 1 095 500 - 999 675 1 000 - 9 999 1 238 10 000 - 49 999 125 50 000 - 99 999 10 100 000 9 3 152 Összesen
Népesség 284 550 484 415 3 241 686 2 407 964 664 988 2 902 119 9 985 722
Forrás: Saját szerkesztés, 2011 KSH Magyar statisztikai évkönyv adatai alapján A 7. ábrán és a 15. táblázatból jól látszik, hogy az ország 1.770 aprótelepülésén - ahol a népesség 1.000 fő alatt van -, mintegy 768.965 ezer ember él. Magyarország településszerkezetében a törpetelepülések (500 fő alatti községek) nagy súlyt képviselnek, 2011-ben mintegy 1.095 települést érint közvetlenül a közel 1.800-ból, azaz a települések mintegy harmadát teszik ki.13 Ezen települések nagy aránya ellenére az össznépesség csupán 2,85 százaléka, azaz 284.550 fő él ilyen községekben, és ahol a rohamosan csökkenő népesség, demográfiai erózió, hátrányos helyzetű helyi társadalmak, rossz munkaerő-piaci helyzet, az alapfokú intézményhálózat szinte teljes hiánya a jellemző, amit az ingázási lehetőségek, a foglalkoztatási központok közelsége és a rekreációs, idegenforgalmi szerepkör ellensúlyozhatnak (Beluszky-Sikos 2007).
3.5.3.1 Törpefalvak földrajzi elhelyezkedése Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve tipikus törpefalvas térségek alakultak ki a történelem során. Az apró- és törpefalvak azonban nem arányosan oszlanak el az ország területén, ezt hivatott szemléltetni az alábbi ábra (9. térkép).
13
A 2010-es KSH megyei statisztikai évkönyvek összesítése alapján
103
9. térkép: Magyarország vidéki térségei, 2012
Forrás: OTK 2012 Ahogyan azt a fenti 2012-es térkép, és a korábban bemutatott 1975-ös Lackó térkép is szemléltette, a törpetelepülések földrajzi helyzete az elmúlt 40 évben nem változott, csak a számuk növekedett meg. A törpefalvak térségi specifikuma egyértelmű: hetven százalékuk hat megye területén találhatóak, elsősorban Baranya (a települések 69,1%-a), Vas (62,0%) és Zala (61,5%) megyékben. De jelentős a számuk Veszprém (48,4%) és Somogy (47,8%) megyében, és a tipikus apró- és törpefalvas térségnek számító Borsod-Abaúj-Zemplén (40,8%) megye határ menti övezetében is.14 Mindössze harminc százalékuk szóródik a másik 13 megyében. Ezek közül is valamelyest nagyobb számban csak négy megyében találunk törpefalvakat, Győr-Moson-Sopron megyében 57, Jász-Nagykun-Szolnokban 38, Nógrádban 34, Tolnában 31 községet. A többiekben megyénkénti számuk 3 (Fejér) és 15 (Heves) között van (8. ábra).
14
A 2010-es KSH megyei statisztikai évkönyvek összesítése alapján
104
8. ábra: Az aprófalvak aránya a településekből (2010) 90,0% 80,0% 16,3% 23,6% 21,4% 70,0% 60,0% 24,9% 26,1% 50,0% 40,9% 29,2% 22,3% 40,0% 43,1% 30,0% 32,7% 32,2% 20,0% 24,9% 28,2% 32,3% 10,0% 19,0% 12,5% 23,1% 15,7% 0,0% 15,5% 15,9% 10,9% 5,0%
500 – 999 fő
200 – 499 fő
11,1% 3,1%
– 199 fő
Forrás: Saját szerkesztés, 2010 KSH megyei statisztikai évkönyvek adatai alapján Földrajzi elhelyezkedésük magyarázata egyrészt a földrajzi környezetben kereshető: jellemzően dombsági, középhegységi térszínek települései tartoznak ide. Zala és Baranya megye dombsági területei, völgyei nem segítették elő a nagy lakosságú és területű települések kialakulását. Ennek hátterében a kevés rendelkezésre álló hely, valamint a rossz minőségű termőföld állt (Horváth 2008). A törpetelepülések kialakulásának hátterében továbbá az ipari központok hiánya, a kedvezőtlen közlekedési lehetőségek állnak. A törpetelepülések száma 1990 óta jelentősen megnőtt (16. táblázat). Érdekes képet mutat, hogy a legkisebb törpetelepülések (0-199 fő) száma gyorsabban nőtt, mint a nagyobb (200499) népességszámú törpetelepüléseké. Tehát a 200-499 kategóriából több falu esett le a 0199 kategóriába, míg a nagyobbaknál gyenge a lezuhanás az 500 lakosságszám alatti csoportba.
105
16. táblázat: A törpefalvak száma 1990-ben, 2005-ben és 2010-ben Megyék Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Törpefalvak / 0-199
Törpefalvak / 200-499
Törpefalvak Összes település összesen
Törpefalvak aránya
1990
2005
2010
1990
2005
2010
2010
2010
2010
1 63 1 41 0 1 16 0 1 0 0 5 1 22 9 1 33 29 63 287
2 71 1 50 0 1 17 1 1 0 0 10 1 30 8 6 37 32 78 346
2 85 1 57 0 1 18 2 2 9 0 12 1 38 1 6 41 34 83 393
3 136 2 93 1 6 31 4 9 2 6 19 5 73 27 27 90 61 83 678
6 134 4 87 4 5 36 4 12 5 6 20 6 81 27 24 94 69 76 700
7 123 7 89 9 2 39 4 13 29 6 22 5 79 4 25 93 71 75 702
9 208 8 146 9 3 57 6 15 38 6 34 6 117 5 31 134 105 158 1095
119 301 75 358 60 108 182 82 121 229 76 131 188 245 78 109 216 217 257 3152
7,6% 69,1% 10,7% 40,8% 15,0% 2,8% 31,3% 7,3% 12,4% 16,6% 7,9% 26,0% 3,2% 47,8% 6,4% 28,4% 62,0% 48,4% 61,5% 34,7%
Forrás: Saját szerkesztés, 1990, 2005, 2010 KSH Magyar Statisztikai Évkönyv adatai alapján Ahogy a fentiekben kifejtésre került, gyakorlatilag ma Magyarországon minden harmadik település törpefalunak minősül.
3.5.3.2 Törpefalvak állapotfelmérése A törpefalvak problémáinak két legjelentősebb összetevője a népesség fogyása és az elöregedés, de ehhez hozzájárul a gazdasági pangás és az elmaradott életkörülmények rezervációja is. A kilencvenes években folytatódott a nyolcvanas évek elején megkezdődött demográfiai hanyatlás. Népességszám-változás A hosszú időszakon át folyamatosan tartó elvándorlás, a természetes fogyás megjelenése és állandósulása következtében a törpefalvak száma egyre nő, számukat a természetes folyamatokon kívül egy időben a sorozatos településegyesítések ugyan csökkentették (az 19701980-as évtizedben számos település jogi önállósága szűnt meg). Az 1990-es 106
évtizedet ennek visszahatásaként az önállóság visszaszerzésére, az egyesítések, a csatolások megszüntetésére irányuló törekvés jellemezte, ez a folyamat és a népességszám csökkenése együttesen eredményezi a törpefalvak számának növekedését. Emellett a településcsoporton belül is tovább folytatódik az aprózódás, az 1990-es évtizedben valamelyest csökkent a 200 lakosnál nagyobb, és nőtt – az évtized elejéhez képest mintegy másfélszeresére – a 100 lakosnál is kisebb települések aránya (Kovács 2004). A népességcsökkenés 1998-tól nem csak a törpefalvakra jellemző, hiszen egyetlen régióban és településnagyság kategóriában sem haladja meg az élve születések száma a halálozásokét. Ezáltal a népességcsökkenés, az elöregedés az ország egészét és már a fejlettebb és urbanizáltabb térségeket is érinti (17. táblázat). 17. táblázat: A törpefalvak száma és népességük számának változása (1960-2011) Időpont 1960. január 1. 1970. január 1. 1980. január 1. 1990. január 1. 2001. január 1. 2011. január 1.
A települések száma 601 713 831 950 1020 1095
Időszak 1949-1959 1960-1969 1970-1979 1980-1989 1990-2001 2001-2011
A népesség számának változása az időszak eleji %-ában -7,6 -16,4 -19 -17,9 -7,1 2,4
Forrás: Saját szerkesztés, 1960-2011 Magyar Statisztikai Évkönyv adatai alapján A 2011-es KSH adatok 1.095 törpefalut regisztráltak (2001-hez képest 2,4 %-os növekedést jelent), közülük 140 község népessége nem érte el a 100 főt, 100–199 lakosa volt 253 településnek, és 704 községben volt a népességszám 200–499 fő közötti. Ez a 2001-es népszámlálási adatokhoz képest jelentős eltérést, több esetben kiugró növekedést jelent. A törpefalvak népessége a XX. század elején megközelítette az 548.000 főt, és lakóik száma 1930-ig (4,6%-kal) még növekedett. Ezt követően az akkor még általánosan jellemző természetes szaporodás már nem tudta ellensúlyozni az elvándorlási többletet, az évszázad második felében – különösen pedig a természetes fogyás általánossá és tartóssá válása után – felgyorsult e falvak népességének fogyása. 1949. évi népességük több mint felét vesztették el öt évtized alatt, ezen belül a kisebb települések leépülése ezt az átlagot is jelentősen meghaladó volt. 2011-ben a törpefalvak együttes népessége 284.550 főre csökkent (Kovács 2004) (18. táblázat). 107
18. táblázat: A törpefalvak népességszámának alakulása (1900-2011) A 199 fő alatti A 200-499 fős A törpefalvak együttes népessége falvak népessége falvak népessége
Év 1900 1930 1949 1960 1970 1980 1990 2001 2011 A 2011. évi népesség (az 1949. évi %-ában)
108 677 110 737 107 202 96 131 76 953 58 723 44 451 37 968 47 342
439 166 462 390 458 386 428 622 364 210 305 985 254 689 239 934 237 208
547 843 573 127 565 588 524 753 441 163 364 708 299 140 277 902 284 550
44%
52%
50%
Forrás: Saját szerkesztés, 1900-2011 Magyar Statisztikai évkönyv adatai alapján Az 1.095 törpefalu átlagos népességszáma az 1970. évi népszámláláskor mutatkozott először 500 alattinak. Az egyes népességkategóriák átlagos lélekszáma 1980-ban, illetve 1990-ben csökkent 500, 200, 100 alá (19. táblázat). 19. táblázat: A törpefalvak népességszámának alakulása (1949-2011)15 Népességnagyság- A települések száma kategória 2011. január 1-jén
A megnevezett népességnagyság-kategóriába sorolt települések átlagos népességszáma 1949
1960
1970
1980
1990
2001
– 99 fő
140
267
238
184
124
85
66
2011 65
100–199 fő
253
378
339
275
218
169
148
151
200–499 fő
702
649
607
516
433
361
340
338
Összesen
1095
555
514
432
358
293
272
260
Forrás: Saját szerkesztés, 1949-2011 Magyar Statisztikai évkönyv adatai alapján Teljesen egyértelmű a kapcsolat a településméret és a demográfiai folyamatok között. A népességszám hosszú távú változása egyrészt drasztikus méretű a törpefalvak körében, másrészt nagyon erőteljesen igazodott a településméretekhez. A legkisebb 0-99 fős törpefalvak 1949 óta népességük négyötödét vesztették el 2011-ig. A ma átlagosan 65 fős falvakban 1949-ben még 267-en éltek. A 100-199 fős törpefalvak népességvesztése ugyanezt az intervallumot figyelembe véve háromötöd volt (1949-ben átlagosan 378 fő élt 15
1960-ig jelenlévő, azt követően lakónépesség a népszámlálások időpontjában, 2011-ben a Magyar
Statisztikai évkönyv alapján
108
bennük, míg ma csak 151 fő). A 200-499 fős községek népessége a felére csökkent 1949 és 2011 között, 705-ről 338-főre. Átlagosan az 500 lakosságszám alatti törpefalvak népessége 555-ről 260-ra, azaz a felére csökkent. Magyarország ország urbanizációjának fejlődésével az elvándorlás is megnőtt ezekről a településekről. Magyarország első elnéptelenedett települése, a Baranya megyei Gyűrűfű után még számos törpetelepülés jutott hasonló sorsra, mint Gorica, Kán, és Püspökszentlászló, melyek a 1970-es évek városfejlesztési politika áldozataként elveszítették utolsó lakosaikat is. Az elmúlt évek adatait vizsgálva tapasztalhatjuk, hogy a falusi települések nagysága és az elvándorlás mértéke között szignifikáns, negatív korreláció áll fenn. A falvak nagysága és a munkaerő piaci helyzetük között szintén szoros összefüggés van (vállalkozások kedvezőtlen feltételei, az inaktívak magas aránya, munkanélküliség). A településméret növekedésével nő a munkaalkalmak mennyisége, ebből adódik, hogy a legkisebb falvakból a legnagyobb arányú az ingázás. Az elvándorlás következményeként elöregedő korstruktúra jött létre a törpefalvakban (Kovács 2004). Az elvándorlás elsősorban a fiatalabb korosztályt érinti, ami a születések számának csökkenéséhez, így a természetes fogyás erősödéséhez vezet. A törpefalvakban a nyugdíjasok arányának átlaga az összes településből 2011-ben 32 százalék volt (KSH 2011). A törpefalvak öregedési indexe sokkal rosszabb, mint más település kategóriáké, és emiatt magasabb a halandóság átlagnál, aminek a relatíve gyorsabb ütemű természetes fogyás következik. A 20. táblázat a fent kifejtésre került természetes fogyást és a belföldi vándorlási különbözet változását írja le 2006 és 2010 közötti időintervallumban. A táblázat jól mutatja a törpefalvak számának és ezzel együtt népességének növekedésével együtt járó természetes szaporodás gyorsulását és az elvándorlás növekedésének a mértékét.
109
20. táblázat: A természetes fogyás és a belföldi vándorlási különbözet a törpefalvakban (2006, 2010) Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Törpefalvak száma 2006 8 204 7 136 4 6 54 6 13 35 6 31 6 111 5 30 130 100 155 1 047
2010 9 208 8 146 9 3 57 6 15 38 6 34 6 117 5 31 134 105 158 1 095
Népesség száma a törpefalvakban 2006 2010 2 830 3 027 51 105 50 117 2 586 2 689 33 329 35 223 1 881 4 167 2 168 786 15 019 15 780 1 809 1 682 4 551 5 206 10 768 11 707 2 336 2 208 8 892 9 727 2 087 2 002 31 218 31 952 1 743 1 609 9 737 9 329 34 861 34 820 27 514 28 379 34 402 34 140 278 836 284 550
Természetes szaporodás, fogyás (–) 2006 2010 -28 -58 -169 -220 -17 -37 -275 -175 -39 -50 1 1 -184 -174 -22 -25 -32 -64 -82 -107 -24 -12 -86 -89 -17 -13 -234 -361 -9 -7 -73 -115 -285 -390 -202 -244 -247 -342 -2 024 -2 482
Belföldi vándorlási különbözet 2006 2010 -18 -56 -612 -652 -28 -36 -247 -279 14 -38 4 26 -102 -83 -61 -37 -56 -80 -32 -46 7 -41 -79 -136 1 22 -465 -220 -18 -20 -175 -52 -88 -406 -69 -284 -116 -142 -2 140 -2 560
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján Az elöregedés mellett ugyanakkor 1990 óta a törpefalvak egy részében az elöregedés ilyen formája nem tapasztalható. Ez elsősorban a roma népesség szegregációjának tudható be, ahol a legmagasabb születési mutatókat is kapjuk. Kimutatható, hogy bizonyos törpetelepülések elcigányosodtak, ott ahol az elvándorlók helyére költöztek be roma lakosok. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a legmagasabb a cigányok aránya a törpefalvak lakosai között, őket követik az apró és a kisfalvak. Ezekben a településekben rendkívül magas a munkanélküliség, s halmozódnak a problémák. Ezek közé sorolhatjuk a dél-baranyai törpefalvas térséget, Borsod és Szabolcs egyes térségeit. (Horváth 2008). A 10. térkép a magyarországi magas arányú roma népességgel rendelkező térségeit és településeit mutatja. Ebből egyértelműen látszik, hogy a törpefalvak és a roma népesség földrajzi elhelyezkedését bemutató térképek nagymértékben fedik egymást.
110
10. térkép: Magas arányú roma népességgel rendelkező térségek és települések (2001)
Forrás: NTH, KSH 2001-es népszámlálás adatai alapján
3.5.3.3 A törpefalvak funkcióelemzése Mint arról a korábbiakban többször szó esett a törpefalvak fejlesztése évtizedeken át elmaradt. Az 1971. évi Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció a „központi szerepkör nélküli település‖ kategóriába sorolta ezeket a falvakat, ami az akkori forrás elosztási rendszerben egyet jelentett a fejlesztések elmaradásával. Bár a kilencvenes években, az önkormányzati rendszer igyekezett kompenzálni a korábbi elmaradásokat (kistelepülések kiegészítő támogatása, pályázatok stb.), mégis infrastruktúrájában legelmaradottabb településkategória maradt. Munkahelyek gyakorlatilag nem léteznek. A gazdaságossági kritériumok miatt egyre több intézmény hagyta el a falvakat. Ma már ebben a településkategóriában gyakorlatilag nem találunk postahivatalt, iskolát, sokhelyütt élelmiszerboltot, sőt kocsmát sem. Elmondhatjuk, hogy e települések túlnyomó többsége nem biztosítja a 21. században elfogadott alapvető szükségletek kielégítését (Horváth 2008).
111
A jelenlegi helyzet bemutatása céljából elvégeztem egy, az ország összes törpefalvát vizsgáló funkcióelemzést 2006-ra illetve 2010-re és ezen intervallumon belüli változásokat elemeztem, több általános jellemzőt figyelembe véve, mint: szociális helyzet, munkaerőpiac, munkanélküliség, lakásállomány, lakásépítés, gazdasági és non-profit szervezetek, kommunális infrastruktúra és intézményellátottság. Szociális helyzet A települési önkormányzatok szociális támogatási rendszerében pont azon települések kerülnek hátrányba, amelyek eleve rosszabb gazdasági mutatókkal rendelkeznek. Ráadásul a kistelepüléseken nagyobb az említett társadalmi szegénység, ami az anyagi szegénységen keresztül is kimutatható. Elmondható, hogy az államtól érkező bevételi források összességükben nem tudják az 500 fő alatti törpetelepülések forráshiányait pótolni, így az egy főre eső tárgyévi bevétel rendre ezeken a településeken a legalacsonyabb. A rossz pénzügyi mutatókkal rendelkező kistelepülések bevételei elenyészők, és 90%-ban a fő bevételi forrás az állami normatíva. Ezt egészítik ki a pályázati úton elnyerhető plusz bevételek. A helyi adók, ha kivetették is őket, igen alacsony mértékűek, hiszen a lakosság jövedelmi helyzete miatt ez nem lehet kielégítő mértékű. Ráadásul a helyi iparűzési és egyéb adók tekintetében kedvezményben részesített vállalkozások sem jelentenek bevételi forrást az önkormányzatok számára. Ennek megfelelően a hiányos költségvetési bevételek mellet a szociális segély keretét is rendkívül alacsonyan határozzák meg. Legkedvezőbb helyzetben a dunántúli kis településeket találjuk, elsősorban azokat, amelyek számottevő helyi adóbevételekkel rendelkeznek (pl. idegenforgalmi adó a Balaton közeli
községekben).
Legnehezebb
anyagi
körülmények
között
a
magas
munkanélküliséggel küszködő, elszegényedett, sok esetben magas roma kisebbségi aránnyal rendelkező önkormányzatok vannak (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-SzatmárBereg és Baranya megye), melyet az általában ezen falvak által kapott magasabb normatív támogatás és sikeres önhiki-s pályázat által nyert külön források sem tudnak számottevően ellensúlyozni (Balogh 2006).
112
Ugyanakkor növekszik a szociális ellátások, szolgáltatások iránti igény. Ráadásul még mindig jellemző, hogy bizonyos kistelepülések nincsenek bekapcsolva a szociális és gyermekvédelemi alapellátások szolgáltatási körébe, illetve bevont településként sokszor csak hosszas utazgatás és fáradtság árán tudnak igénybe venni egyes szolgáltatási típusokat. Az ÁSZ vizsgálatok szerint a kistelepülési önkormányzatok még az államilag biztosított normatív támogatásoknál is kevesebbet fordítanak szociális kiadásokra, sőt esetenként a segélyezési gyakorlatban jellemző a politikai kampányszerű elemek felbukkanása, illetve a rászorulók segélyek juttatásával vagy elvonásával történő befolyásolása (Facilitátor 2006). A település lakosságszáma, kormegoszlása, a foglalkoztatottsági és gazdasági helyzet mutatói a szociális helyzetből adódó igényeket is erőteljesen differenciálják. A szociális szolgáltatások két nagy csoportja a törvény szerint részben az ún. alapellátásokat, részben pedig a személyes gondoskodás körébe tartozó szakosított ellátásokat jelentik. A szociális, illetve a gyermekvédelmi törvény rendelkezései szerint a következő alapellátási formák kialakítása kötelező minden önkormányzat számára: étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés, falugondnoki/tanyagondnoki szolgálat a 600 főnél kevesebb lakosú településeken, illetve külterületi lakott helyeken, gyermekjóléti szolgáltatás. A kisebb településeken számottevő arányban jelennek meg a több önkormányzat közös fenntartásában, illetve másik önkormányzattal kötött ellátási szerződés keretében működő szolgáltatások (étkeztetés, házi segítségnyújtás). A falugondnoki szolgálat az 500 fő alatti kistelepülések közel felében megtalálható, ami a többi településkategóriához képest kiugróan magas (Balogh 2006).
113
11. térkép: A magyar falugondnoki hálózat (2012)
Forrás: Faludi 2010 2012-ben több mint 1.20016 tanya- és falugondnok működik az országban (11. térkép). Kemény Bertalan a nyolcvanas évek elején fogalmazta meg a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet regionális munkatársaként a sarkosan feltett kérdés - melyik település életképes és melyeket kell "életképtelennek" minősíteni - új logikájú megválaszolásaként. Minden településnek, emberi közösségnek joga van az élethez, az önrendelkezéshez, saját jövője alakításához. Ebben tudna segíteni egy olyan személy, aki "felvállalja a falut", akiben erősen munkál a közösségéért való tenni akarás szándéka, és aki rendelkezik a mobilitását biztosító járművel. A teljes hálózat fenntartásának finanszírozási kereteit a jelenleg Szociális és Munkaügyi Minisztérium néven működő tárca építette ki. A falugondnoki szolgálatok eddigi eredményeként elsősorban azt kell kiemelni, hogy több mint ezer aprófaluba és tanyakörzetbe jutott el az a kapcsolati és információs lehetőség, a személyes gondoskodás, amely addig elérhetetlen volt ezen elszigetelt területek számára. A falvakban több mint nyolcszázötven munkahely létesült, olyan településeken, ahol szinte nincs helyi foglalkoztatás. A falugondnoki szolgálatok utolsó szalmaszálat nyújtanak az elöregedő, szociális gondokkal küzdő településeken a lemaradás csökkentésére, a helyi energiák megmozdítására, a remény felkeltésére. 16
987 falugondnok és 273 tanyagondnok
114
A családsegítő szolgálatok a kisebb településeken kevésbé elterjedtek. A törpetelepülések még mindig kevésbé képesek teljesíteni ellátási kötelezettségeiket. Az elmaradás az apróés törpefalvas megyékben a legmagasabb. Az urbanizációs lejtő a szociális alapellátások terén is kimutatható, a gyermekjóléti szolgálatok megszervezése viszont sikeresnek tekinthető. A munkanélküliek jövedelempótló támogatásából kikerültek nagy része rendszeres szociális segélyre nyújtotta be kérelmét, így két év alatt ugrásszerűen megemelkedett ez utóbbi segélyben részesülők száma. 2006-ban az 500 fő alatti települések esetében a rendszeres szociális segélyben részesülők aránya nagyobb volt, mint az országos átlag, összesen 11.061 fő részesült benne, míg ez a szám 2010-re kevesebb, mint az ötödére 2.019-re csökkent (21. táblázat). Az apró- és törpefalvak esetében az időskorúak járadéka is igen nagyarányú: 2006-ban a nyugdíjban és a nyugdíjszerű ellátásban részesülők aránya az állandó népességen belül 16%-os (az országos átlag duplája) és összesen 93.326 főt érintett. Ez a szám 2010-re ugyan csökkent, de számuk így is elérte a 92.252 főt (21. táblázat). 21. táblázat: Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban és rendszeres szociális segélyben részesülők száma a törpefalvakban (2006, 2010) Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők 2006 2010 1 194 1 202 16 576 15 556 975 1 046 11 586 11 623 816 1 604 577 203 5 244 5 468 636 559 1 823 2 014 3 888 3 826 754 692 3 323 3 426 672 618 10 076 9 984 675 584 3 666 3 435 11 493 11 307 8 538 8 660 10 814 10 445 93 326 92 252
Nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban részesülők aránya 2006 2010 42,2% 39,7% 32,4% 31,0% 37,7% 38,9% 34,8% 33,0% 43,4% 38,5% 26,6% 25,8% 34,9% 34,7% 35,2% 33,2% 40,1% 38,7% 36,1% 32,7% 32,3% 31,3% 37,4% 35,2% 32,2% 30,9% 32,3% 31,2% 38,7% 36,3% 37,7% 36,8% 33,0% 32,5% 31,0% 30,5% 31,4% 30,6% 33,5% 32,4%
Rendszeres szociális segélyben részesültek száma 2006 2010 55 14 3 204 515 125 20 2 505 423 40 18 1 1 51 22 211 38 129 32 881 98 36 6 226 41 8 2 1 921 345 39 6 285 49 228 84 460 120 656 186 11 061 2 019
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján 115
Az apró- és törpefalvak esetében magas a kiegészítő családi pótlékot igénybevevők és a gyermekvédelmi gondoskodást igénybevevők aránya, míg a lakásfenntartási támogatásokat igénylők aránya valamivel az országos átlag alatt marad. A többszörösen hátrányos helyzetű, illetve kis lélekszámú települések, melyek a munkanélküliség problémájával is az átlagot meghaladó mértékben szembesülnek, kisebb összegű átmeneti segélyezést tudnak nyújtani. Az 500 fő alatti településeken élő lakosság közel negyede időszakosan, vagy tartósan létfenntartási gondokkal küzd. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a törvényi szabályozás és a valóság között jelentős eltérés mutatkozik, ami már önmagában is gazdasági hátrányokkal jár. A „law and economy‖ gazdasági szemlélet függvényében ugyanis, ha egy társadalomban nem a valós igényekhez igazodik a törvényi lefedettség, illetve túlstrukturált a szabályozási rendszer, akkor egyrészt a pénz útja követhetetlenné válik, másrészt deficitet termel. Minél kisebb egy település, annál több pénzt fordítanak szociális kiadásokra. Ennek oka a kistelepülések eleve több szempontból hátrányos helyzete, amely az állandó népesség igen rossz szociális és anyagi helyzetéből fakad. Az apró- és törpefalvak amellett, hogy a legnagyobb arányban fordítanak költségvetésükből szociális támogatásokra, a legnagyobb összeggel támogatják a rászorulókat (Balogh 2006). Munkaerő piaci helyzet, munkanélküliség Az törpefalvak szociális problémáinak jelentős része összefügg a munkanélküliség kérdésével. Az elmúlt évtizedekben végbement változásokhoz, amelyet a gazdaság strukturális átalakulása vont maga után, a kistelepülések nem voltak képesek sikeresen alkalmazkodni: a helyben foglalkoztatás nagymértékben visszaesett. Számos kistelepülésen maga az önkormányzat, illetve intézményei a legnagyobb foglalkoztatók. A nagy munkaerőt felvevő új munkahelyek létesítése nem tud megoldást nyújtani ezen területek munkaerő piaci problémájára (e vállalkozások számára nem célterület egy-egy kistelepülés). Több esetben a tömegközlekedés rossz színvonala miatt a gazdaságilag aktív népességet a közeli nagyváros munkaerőpiaca sem képes elszívni. A munkanélküliek aránya a kistelepüléseken jóval magasabb az országos átlagnál (10,5%) (22. táblázat). A korösszetétel ismeretében nem lehet meglepő, hogy e településkör lakóinak két-harmada már kívül van a gazdaságilag aktívak csoportján, a többieknek is korlátozottak a foglalkoztatási lehetőségei.
116
2006-ban a törpefalvakban a regisztrált munkanélküliek száma 23.089 volt, míg 2010-ben ez a szám 30.362 főre nőtt, ami a népességre számolva 2010-ben 15,4 százalékos munkanélküliségi rátát jelent (22. táblázat). Ráadásul a munkanélküliek fele tartós munkanélkülinek minősül. A regisztrált munkanélküliek között a férfiak valamivel nagyobb súllyal szerepelnek, mint a nők. A regisztrált munkanélkülieken belül a foglalkozás jellegét tekintve az országos tendenciával lényegében megegyeznek az törpefalvakban tapasztaltak. 22. táblázat: A regisztrált munkanélküliség mutatói az országban és a törpefalvakban (2006, 2010)
Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Összes regisztrált munkanélküliek száma 2006 2010 24 346 35 211 21 064 28 874 22 213 29 223 55 692 69 304 15 429 22 406 13 261 23 175 8 199 13 450 33 035 47 237 14 911 21 282 19 326 29 677 8 066 14 500 15 067 19 523 40 908 86 417 21 934 26 844 44 495 61 480 11 944 15 072 7 173 10 406 13 530 19 656 12 846 17 541 403 439 591 278
Regisztrált munkanélküliek száma a törpefalvakban 2006 2010 203 302 5 816 7 164 259 349 4 163 4 984 126 415 53 26 383 616 303 296 327 483 1 397 1 940 116 177 680 893 41 79 3 360 4 352 121 166 791 1 039 1 299 1 965 1 611 2 325 2 040 2 791 23 089 30 362
Munkavállaló korú Munkanélküliségi ráta Munkanélküliségi ráta népesség a törpefalvakban megyei adatai a törpefalvakban 2006 2010 2006 2010 2006 2010 1 743 2 026 8,2% 11,3% 11,8% 15% 34 248 36 576 14,7% 17,7% 17,2% 20% 1 684 2 004 12,5% 15,2% 17,2% 18% 20 306 23 937 17,2% 18,9% 20,2% 20% 1 146 2 889 7,7% 10,9% 11,0% 14% 1 393 508 5,0% 8,7% 4,1% 5% 9 688 10 941 3,3% 5,0% 4,0% 5% 1 176 1 161 14,4% 17,2% 24,7% 22% 2 816 3 434 9,5% 12,7% 12,3% 14% 1 119 1 089 9,4% 13,2% 11,3% 15% 1 539 1 551 4,7% 7,5% 7,4% 11% 5 137 6 474 11,8% 14,7% 12,5% 14% 1 127 1 203 2,9% 5,6% 3,3% 6% 20 609 22 397 14,3% 17,3% 16,4% 20% 6 628 7 795 16,9% 20,7% 21,2% 25% 6 240 6 653 10,1% 12,9% 13,4% 16% 21 966 23 844 5,4% 7,4% 6,1% 8% 17 812 20 085 7,7% 10,4% 9,7% 12% 21 340 22 942 9,1% 11,3% 10,4% 12% 177 717 197 509 6,1% 10,5% 13,0% 15,4%
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján Pozitív korreláció figyelhető meg a törpefalvakban a munkavállaló korú népesség száma és a törpefalvak megyénkénti számának alakulása között. Tehát például Fejér megyében a törpefalvak száma 2006-ról 2010-re hárommal csökkent, ezzel arányosan a munkavállaló korú népesség 885 fővel csökkent. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig a törpefalvak száma tízzel nőtt, ennek megfelelően a munkavállaló korú népesség 3631 fővel gyarapodott. Természetesen nemcsak ezzel magyarázható ezen számok alakulása, de a fő okot ebben kell keresni. A munkavállaló korú népesség aránya nőtt a törpefalvakban 2010ben a 2006-os adatokhoz képest, ezzel szemben a munkanélküliségi ráta is nőtt. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás szempontjából jelentős eltérések mutatkoznak az országos és az 500 fő alatti települések között. A nyolc általánosnál kevesebb és a szakmunkás végzettséggel rendelkezők aránya az törpefalvas településeken kiugróan magas. A magasabb munkanélküliségi arányoknak köszönhetően az adatok szerint a 117
legkisebb települések vannak a legrosszabb helyzetben a munkanélküli ellátásból kikerültek támogatását illetően is. A földrajzi fekvés mellett a településhálózat sajátosságai is jelentősen befolyásoljak a társadalmi-gazdasági jelenségek egyenlőtlenségeinek alakulását, noha a településstruktúra szerepe a földrajzi helyzettel szemben kisebb (Nemes Nagy–Jakobi–Németh 2001). A munkaerőpiaci tükör 2010-ben nyolc településkategória szerint vizsgálta meg a munkanélküliséget 2008-ban, a válság kitörése előtti időszakban. Az egyes kategóriák alapvető jellemzőiről a 23. táblázat nyújt áttekintést. 23. táblázat: A munkanélküliség régiók és településkategóriák szerint mérhető különbségei (2008) Álláskeresők arány a 15-64 éves népességből (százalék) Népességsúly KözépÉszakMagyarKözép- NyugatDélÉszak(százalék) MagyarMagyarország Dunántúl Dunántúl Dunántúl Alföld Településkategória ország ország Budapest 16,6 2,0 2,0 Megyei jogú városok 20,3 4,9 2,1 3,8 3,5 5,1 7,9 5,4 10-40 ezer fős települések 22,4 5,6 2,4 4,4 3,1 7,5 9,1 8,7 5-10 ezer fős települések 9,5 7,2 2,7 4,9 4,4 6,1 9,9 10,7 2-5 ezer fős települések 14,8 7,7 3,4 4,5 3,3 7,7 10,6 12,7 1-2 ezer fős települések 9,0 9,0 2,9 4,7 3,8 9,8 12,7 14,0 500-1000 fős települések 4,7 10,3 4,0 5,4 4,7 11,7 14,2 17,4 500 fő alatti települések 2,7 11,6 3,2 6,9 5,9 15,2 16,2 18,4 Összesen 100,0 6,0 2,3 4,5 3,8 8,3 10,5 9,8
DélAlföld 5,0 6,5 8,2 7,5 8,4 10,7 9,8 6,8
* Megyei jogú varosnak számit a 18 megyeszékhely mellett az 50 ezer főnél népesebb Sopron, Nagykanizsa, Érd, Dunaújváros és Hódmezővásárhely is.
Forrás: Munkaerőpiaci Tükör, 2010 Megállapíthatjuk, hogy az álláskeresők aránya annál magasabb, minél alacsonyabb lakosságszámmal jellemezhető településkategóriát vizsgálunk. Ugyanakkor a régiók közül a
fejlettebbekben
(Közép-Magyarország,
Közép-
és
Nyugat-
Dunántúl)
ez
a
szabályszerűség sokkal kevésbe érvényesül; míg az ország elmaradottabb térségeiben a településlépcső alacsonyabb fokán álló, kevesebb szolgáltató funkcióval rendelkező települések hátránya egyértelmű. Azonos településkategórián belül ráadásul a régiók között sokkal markánsabb különbségek léteznek, mint egy-egy régión belül a népességnagyság szerint. A ráta időbeli és településkategóriánkénti változását szemléltető 9. ábra alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy jelentősebb különbség a településkategóriák között csak abban az időszakban volt, amikor az álláskeresők száma hirtelen megugrott, illetve jelentősebben visszaesett. A válság terjedésének a második periódusban –a nagyobb városi
118
centrumok jellemzően „áthárítottak‖ a válság negatív hatásait a kisebb településekre, ahol 3–4 százalékponttal nőtt az álláskeresők aranya egy év alatt, de ez az egyébként is magas (jellemzően 10–12 százalékos) értékhez képest alacsonyabb aranyú növekedésnek számít. Később, a lassú növekedés időszakában azonban a településkategóriák közötti különbségek elmosódtak, és a válság hátasai ebben a vetületben is általánossá váltak, 2009 2. félévben mar minden kategóriában 2 százalékpont körüli volt az egyéves változás mértéke. (2010 januárjában a kiugró értékek vélhetőleg adminisztratív-módszertani okokra vezethetők vissza.) A második periódusra jellemzőhöz hasonló folyamat figyelhető meg 2010 tavaszán is, csak ekkor éppen fordított irányú a kapcsolat: a kedvezőtlenebb helyzetű kisebb falvak helyzete
javult
a
legnagyobb
mértekben.
Mindez
persze
összefügg
a
hazai
településrendszer regionális sajátosságaival: az apró- és törpefalvak nagyobbik része és az elmaradott, kedvezőtlen munkapiaci adottságú települések ugyanazokban a földrajzi terekben koncentrálódnak, mint Észak-Magyarországon és Dél-Dunántúlon, illetve a szabolcsi periférián (12. térkép). Így a közmunkaprogramok jótékony hatása is mindkét kategórián belül megmutatkozik. Ne feledjük ugyanakkor, hogy a településméret és a fejlettség-elmaradottság közötti kapcsolat nem egyértelmű, ellenpéldaként szolgálhat a vasi vagy a Balaton- felvidéki kisfalvak kedvező helyzete. 12. térkép: Regisztrált munkanélküliek a munkavállaló korú lakosság arányában (2011)
Forrás: Geoindex.hu 119
9. ábra: Az álláskeresők arányának változása 2008. szeptember és 2010 augusztusa között (az előző év azonos időszakától számított eltérés, százalékpontban)
Forrás: AFSZ adatai alapján, 2008, 2009, 2010 Az
egyes
településkategóriák
nagyjából
azonos
„pályán‖
haladnak,
vagyis
a
munkanélküliség emelkedése és csökkenése ugyanakkor történik, csak a változás mértékében tapasztalhatok egyes időszakokban eltérések. Egyetlen, ám annál figyelemre méltóbb kivétel akad: a főváros speciális, a többi terektől eltérő karaktere a településlépcső menti mérések alapján is megragadható. Lakásállomány, lakásépítés 2010-ben az átlagos lakásszám az 500 fő alatti településeken 127 volt, ez a 2006-os adatokhoz viszonyítva (121) nőtt. 2010-ben a törpefalvak 17,07 százalékában építettek új lakásokat, míg ugyanez a szám 2006-ben 30,6 százalék volt.17 Ez jelentősen elmarad a nagyobb települések építkezési volumenétől. Általánosságban elmondható, hogy ha egy faluban lakásokat építenek, akkor azok mindegyike nagy valószínűséggel lesz fürdőszobás, az esetek kevesebb, mint felében gázvezetékkel ellátott és kevesebb, mint ötödük lesz csatornázott.
17
KSH 2010-es megyei statisztikai adatai alapján
120
24. táblázat: Lakásállomány, épített lakás a törpefalvakban (2006, 2010) Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Törpefalvak száma 2006 8 204 7 136 4 6 54 6 13 35 6 31 6 111 5 30 130 100 155 1 047
2010 9 208 8 146 9 3 57 6 15 38 6 34 6 117 5 31 134 105 158 1 095
Lakásállomány az év végén 2006 1 661 20 595 1 323 15 685 940 903 7 092 915 2 223 4 660 1 026 4 573 888 14 185 875 4 365 16 580 12 132 16 427 127 048
2010 2 047 21 510 1 591 18 021 2 211 342 7 963 910 2 731 5 286 1 031 5 286 890 15 734 870 4 584 17 786 13 472 17 284 139 549
Épített lakás 2006 2 68 1 91 0 18 34 1 2 12 6 16 0 48 1 6 83 63 67 519
2010 0 32 0 31 0 7 13 3 1 2 3 12 1 31 0 5 41 50 35 267
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján A 24. táblázat tanúsága szerint 2010-ben jelentős visszaesés volt tapasztalható az épített lakások tekintetében a 2006-os adatokhoz képest. Mindössze 267 lakást építették 2010ben, ami a beköltözésének hiányával, és az idősek magas arányával magyarázható. Gazdasági és nonprofit szervezetek A regisztrált vállalkozások száma egyik településkategóriában sem változott jelentős mértékben az 1995 és 2001 közötti időszakban. 2010-ben a törpefalvakban összesen 41.681 regisztrált vállalkozás volt, míg 2006-ban ez a szám csak 16.520 volt. Az 500 főt számláló településeken tehát átlagosan 15,7 vállalkozást regisztrálhatunk 2006-ben, míg 2010-ben ez a szám több mint a duplájára növekedett, 38 vállalkozás volt átlagosan.
121
25. táblázat: A vállalkozások száma a törpefalvakban (2006, 2010)
Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Népesség száma a törpefalvakban 2006 2010 2 830 3 027 51 105 50 117 2 586 2 689 33 329 35 223 1 881 4 167 2 168 786 15 019 15 780 1 809 1 682 4 551 5 206 10 768 11 707 2 336 2 208 8 892 9 727 2 087 2 002 31 218 31 952 1 743 1 609 9 737 9 329 34 861 34 820 27 514 28 379 34 402 34 140 278 836 284 550
Regisztrált vállalkozás 2006 115 2 430 116 1 352 66 225 981 74 271 419 144 524 112 1 801 59 488 2 399 2 538 2 406 16 520
2010 609 5 740 652 3 890 763 102 2 838 268 609 3 155 336 1 268 277 4 456 234 1 095 5 308 4 641 5 440 41 681
1000 főre jutó reg. vállalkozások száma 2006 2010 40,6 201,2 47,5 114,5 44,9 242,5 40,6 110,4 35,1 183,1 103,8 129,8 65,3 179,8 40,9 159,3 59,5 117,0 38,9 269,5 61,6 152,2 58,9 130,4 53,7 138,4 57,7 139,5 33,8 145,4 50,1 117,4 68,8 152,4 92,2 163,5 69,9 159,3 59,2 146,5
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján A 25. táblázatban bemutatott adatok szerint, a vállalkozások száma ugrásszerűen megnövekedett 2006-hoz képest. Ez azonban nem ilyen egyértelmű, hiszen a 2010-es adatok már a regisztrált őstermelők számát is tartalmazza és velük együtt értendő a növekedés. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy az alapfokú intézmények száma és igénybevételük lehetőségei megnövekedett a falvakban, és ez elsősorban a magánvállalkozások terjedésének köszönhető. Boltokat nyitottak meg, többféle szolgáltatást telepítettek meg, és a kisiparosok száma is nőtt az elmúlt években, ugyanúgy ahogy az állami-önkormányzati intézmények egy része is visszatelepült a törpefalvakba (iskolák, óvodák, jegyzőségek) (Beluszky-Sikos 2007). A legkedvezőbb helyzetben azok a falvak vannak, melyek nagyvárosok (Győr, Pécs, Nagykanizsa, Szombathely, Zalaegerszeg, Kaposvár) agglomerációs vonzáskörzetében, a Balaton északi partján vagy a határ közelében találhatóak. A legkedvezőtlenebb helyzetben – e mutató alapján is – a BAZ megyei Cserehát községei és Dél-Baranya községei találhatóak. 122
Az is jól látható, hogy a megyehatárok mentén kialakult belső perifériák sem vonzóak. A kistelepüléseken legnagyobb arányban azok a vállalkozások találhatóak meg, melyek a legkisebb foglalkoztatottsági mutatókkal rendelkeznek. A vállalkozások nagy része két nemzetgazdasági ágazatban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben, szolgáltatásban működik. A kiskereskedelmi üzletek és vendéglátóhelyek száma egyenes arányban nő a településen élők számával. A jó adottságú településeknek sok kitörési lehetősége rejlik az idegenforgalom megfelelő kiaknázásában. A legtöbb működő nonprofit szervezet a nagyobb településeken található. Általában igaz, hogy nagyobb az 1.000 főre jutó vállalkozások aránya azokon a településeken, amelyek 1990-hez képest pozitív népességmérleggel rendelkeznek: minél nagyobb a település migrációs hiánya, annál kevesebb a településen található vállalkozások száma, és fordítva, minél nagyobb migrációs többlettel rendelkezik egy település, annál több céget regisztrálhatunk ott. Ráadásul hiába van egy településen belső akkumuláció, ha az nem párosul migrációs vonzással, akkor a vállalkozások száma alacsony marad. Kommunális infrastruktúra és intézményi ellátottság A Facilitátor, Szociológus és Mediátor Munkacsoport (2006) kutatásai alapján kiderült, hogy a közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya legdinamikusabban a törpetelepüléseken nőtt az 1996 és 2001 közötti időszakban. Térben élesen elkülönülnek egymástól a különböző (vízügyi) infrastruktúrájú fejlettségi szinten álló települések. Az északi, észak-keleti kistérségekben nagyrészt elmaradott infrastruktúrával rendelkező községeket találunk, ahol csak esetenként tűnnek fel az átlagos vagy azt meghaladó fejlettségű települések. Nagy ütemben nőtt a vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma. Minél nagyobb lélekszámú egy település, annál valószínűbb, hogy nagyobb arányban találunk bennük vezetékes gázt fogyasztó háztartásokat. Borsod megye északi és Baranya megye nyugati részén alig találunk olyan települést, ahol nyoma lenne gázvezeték hálózatnak. A legkisebb falvak többségében nincs kiépített gázhálózat, de ahol van, az átlagon felüli bekapcsolási arány inkább az ország nyugati megyéiben koncentrálódik. A különböző közműellátási formák közül az elektromos áram terjedt el területi különbségek nélkül a legszélesebb körben. A közüzemi csatornahálózat a kistelepüléseken gyakorlatilag érintetlenül maradt a rendszerváltozást követő években. A legalább 500 lelket számláló községekben az 123
ezredfordulót követő évben a lakott épületek 13 százalékában volt szennyvízelvezető. A kistelepüléseken megépült csatorna-hálózat ugyanakkor csak a falvak központjait érinthetik. Éles koncentráció figyelhető meg a közüzemi infrastrukturális fejlettség tekintetében. Az elmaradott területek Észak-Magyarországra, Baranya és Somogy megye határára és a Somogyi-dombság területére esik. Az Alföld kistelepüléseinek zöme is a fejletlenebb községeket gyarapítják. Jó közmű kiépítettséggel a Balaton-parti, a nyugat-magyarországi (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye) és a Pécstől keletre eső kistelepülések rendelkeznek. Az ezer főnél kisebb települések ötöde rendelkezik a legkisebb igazgatási ranggal, a körjegyzőséggel. A 26. táblázat a 2006 és 2010 közötti közüzemi infrastruktúra fejlődését hivatott bemutatni. 26. táblázat: Kommunális infrastruktúra a törpefalvakban (2006, 2010) Háztartási villamosenergia- Háztartási vezetékesgázfogyasztók fogyasztók 2006 2010 2006 2010 Bács-Kiskun 1 677 2 053 737 874 Baranya 23 150 23 792 4 493 5 119 Békés 1 460 1 703 736 949 Borsod-Abaúj-Zemplén 16 161 18 899 5 626 7 080 Csongrád 847 2 025 504 1 384 Fejér 1 291 516 780 296 Győr-Moson-Sopron 7 838 8 511 3 393 4 048 Hajdú-Bihar 877 848 330 343 Heves 2 080 3 650 1 465 1 814 Jász-Nagykun-Szolnok 4 938 5 498 2 971 3 730 Komárom-Esztergom 1 208 1 202 579 615 Nógrád 4 294 5 452 2 242 2 664 Pest 1 811 1 886 559 568 Somogy 16 291 17 675 4 621 4 893 Szabolcs-Szatmár-Bereg 1 115 1 064 471 502 Tolna 4 753 4 798 1 405 1 445 Vas 20 300 21 546 6 551 7 163 Veszprém 24 680 25 919 5 830 7 145 Zala 20 225 21 398 6 675 7 593 Összesen 154 996 168 435 49 968 58 225 Megye
Közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakás 2006 2010 1 176 1 230 19 521 20 157 1 036 1 256 10 559 12 853 806 1 930 862 325 6 800 7 639 675 687 1 905 2 258 4 042 4 436 902 935 4 010 4 670 815 841 12 942 14 461 796 797 4 026 4 446 15 977 17 211 11 905 13 176 15 738 16 151 114 493 125 459
Közüzemi szennyvízcsatornahálózatba bekapcsolt 2006 2010 72 112 1 631 2 350 0 0 4 861 6 294 0 177 478 243 2 413 3 779 0 0 612 947 762 1 010 165 178 1 390 2 109 265 298 1 498 2 587 276 274 680 862 4 007 6 155 3 529 5 613 3 834 5 487 26 473 38 475
Rendszeres hulladékgyűjtésbe bevont lakás 2006 2010 1 275 1 028 18 395 18 885 1 179 1 343 13 599 17 033 666 1 764 795 302 6 074 6 656 557 647 1 920 2 382 3 855 4 100 960 943 3 984 4 543 724 837 12 182 13 923 677 647 3 843 3 810 13 350 13 536 10 277 11 036 14 904 15 888 109 216 119 303
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján A törpefalvak életszínvonalának és infrastrukturális fejlődését hivatott bemutatni a soron következő táblázat is, mely a személygépkocsik, a telefonvonal és a kábeltelevízió számának változását szemlélteti. A személygépkocsik száma 13 százalékkal nőtt 2010-re 2006-hoz képest, a telefonvonalak száma azonban ugyanerre az időintervallumra jelentős csökkenést mutat. Ennek hátterében a mobiltelefonok egyre nagyobb térhódítása áll. Míg 2006-ban öt megyében (Bács-Kiskun, Csongrád, Hajdú-Bihar, Heves, Szabolcs-Szatmár-
124
Bereg) egyáltalán nem volt kábeltelevízió hálózatba bekapcsolt lakás, addig 2010-re ez megváltozott, és ezekben a megyékben is megindult a kábelhálózatok kiépítése (27. táblázat). 27. táblázat: A személygépkocsik, távbeszélő fővonal és kábeltelevízióba bekapcsolt lakás száma a törpefalvakban (2006, 2010) Személygépkocsi
Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
2006 755 12 001 614 6 042 389 710 4 184 289 1 035 2 090 559 2 189 492 6 631 340 2 209 9 763 7 500 8 746 66 538
Távbeszélő-fővonal
2010 988 12 701 695 7 455 849 300 4 883 307 1 357 2 423 617 2 629 505 7 693 384 2 364 11 025 8 670 9 597 75 442
2006 669 10 268 425 8 403 500 676 4 902 379 1 315 2 060 757 2 621 665 7 071 440 2 600 10 509 10 494 9 528 74 282
2010 564 8 473 484 7 610 818 218 4 435 278 1 540 1 796 681 2 718 592 5 840 351 2 443 9 515 6 611 8 146 63 113
Kábeltelevízió-hálózatba bekapcsolt lakás 2006 2010 0 118 4 367 3 468 101 131 3 550 4 058 0 388 260 48 1 199 1 237 0 14 0 479 269 671 223 192 161 796 52 197 1 483 2 139 0 42 1 786 2 166 2 558 2 255 1 988 3 010 6 466 4 631 24 463 26 040
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján Alapvetően megváltoztatta tehát az alapfokú intézmények elérhetőségét a közlekedés és a kommunikáció változása az elmúlt években. A személygépkocsi és a kommunikáció eszközeinek
(telefon,
mobiltelefon,
internet,
teleházak)
elterjedése
gyökeresen
megváltoztatta az apró- és törpefalvak világgal való érintkezés lehetőségeit. Ezzel is magyarázható például számos alkotó értelmiségi leköltözése a távoli kisfalvakba. Egyre inkább elterjedtek a mozgó szolgáltatások, egyre több helyen működik falugondnoki szolgálat, valamint az ingázók is kapcsolatot tudnak tartani a közeli városokkal. Ugyanakkor ma is egyre többször előkerül az a nézet, miszerint csak a helyben működő intézmények esetén mondható megoldottnak az alapfokú ellátás, mint például a kisposták mobilpostákkal való felváltása (Beluszky-Sikos 2007).
125
Az egészségügyi ellátottság alacsony szintű a törpetelepüléseken. Az átlagosnál jobban ellátott falvak inkább az ország nyugati felén és az Alföldön koncentrálódnak, míg ÉszakMagyarországon többnyire csak átlagos településeket találunk. Az átlagosnál gyengébb Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egészségügyi ellátottsága. Az intézményes szociális ellátórendszer igen szerény mértékben van jelen a kistelepüléseken. Az alábbi táblázat négy, a szociális intézmények és egészségügyi intézményekhez kapcsolódó mutató segítségével vizsgálja a 2006 és 2010 közötti fejlődést a hazai törpefalvakban (28. táblázat). 28. táblázat: Szociális és egészségügyi intézmények a törpefalvakban (2006, 2010)
Megye
Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Idősek nappali intézményeinek férőhelyei 2006 0 140 0 540 30 0 38 40 40 440 0 65 25 214 30 80 50 85 330 2 147
Tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szoc. int. működő férőhelyei
2010 0 204 60 827 90 0 0 38 12 447 0 65 0 280 30 60 70 55 315 2 553
2006 0 60 0 128 137 8 165 0 18 109 0 0 150 441 27 115 253 363 81 2 055
2010 0 56 0 130 137 8 184 0 26 146 0 0 150 608 28 141 266 356 81 2 317
Háziorvos és házi gyermekorvos 2006 1 11 2 7 0 0 2 0 1 0 0 2 1 7 0 0 14 4 2 54
2010 0 15 1 10 1 0 4 0 2 2 0 2 1 7 0 0 14 7 4 70
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján Idősek nappali intézménye, és a tartós bentlakásos, átmeneti elhelyezkedést nyújtó szociális intézmények öt megyében teljesen hiányoztak 2010-ben, a férőhelyek száma azonban mindkét esetben növekedtek 2006-hoz képest. A háziorvos és házi gyermekorvosok száma 2010-re jelentősen, mintegy 29,6 százalékkal növekedett. Az oktatási intézmények ellátottsága kimutathatóan javult a kistelepüléseken a rendszerváltás óta – e kijelentés alól kivételt csak a legkisebb települések jelentenek. Igen 126
nagymértékű leépülés figyelhető meg a kistelepülések kulturális intézményeinek ellátottságában. Intézményellátottság szerint a törpetelepülések nagyjából három egyforma nagyságú fejlettségi-kategóriába rendeződnek. Észak-Magyarország, Nógrád megye, Dél-, és Kelet-Baranya valamint Veszprém és Zala megye bizonyos részei a fejletlen (vagy jobban leépült) körzetek gócpontjai. Az átlagnál jobb intézmény-ellátottsági mutatókkal rendelkezik Nyugat-Magyarország nagy része, az alföldi települések zöme és Magyarország keleti csücske. A csökkenő népességszámú települések alacsony intézmény ellátottsági és (még alacsonyabb) infrastrukturális fejlettséggel rendelkeznek, míg a növekvő lélekszámú települések az átlagnál fejlettebbnek mutatkoznak. A fejlettebb települések nagyobb „népességmegtartó-erővel‖ rendelkeznek, de ez nem kizáró ok. 29. táblázat: Az óvodai férőhelyek, az óvodások, az általános iskolai osztályok, tanulók és könyvtári egységek száma a törpefalvakban (2006, 2010) Megye Bács-Kiskun Baranya Békés Borsod-Abaúj-Zemplén Csongrád Fejér Győr-Moson-Sopron Hajdú-Bihar Heves Jász-Nagykun-Szolnok Komárom-Esztergom Nógrád Pest Somogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Tolna Vas Veszprém Zala Összesen
Óvodai férőhely 2006 99 926 107 916 49 35 465 125 45 255 75 327 90 809 70 490 735 525 431 6 574
2010 75 964 120 1 173 185 0 325 95 80 385 65 372 65 800 45 385 685 615 311 6 745
Óvodások száma 2006 54 700 63 733 36 43 256 85 44 197 41 215 41 611 36 313 439 380 281 4 568
Ált. iskolai osztály
Ált. iskolai tanuló
2006 2 78 12 69 2 0 18 8 0 12 0 12 2 32 3 8 49 31 23 361
2006 18 1 015 97 954 21 0 132 96 0 151 0 114 19 436 41 67 642 421 348 4 572
2010 42 797 75 831 110 0 197 66 63 284 43 290 50 642 38 254 485 439 261 4 967
2010 2 86 3 52 4 0 5 6 5 5 0 8 1 38 1 4 50 31 17 318
2010 35 1 152 37 749 81 0 101 71 32 56 0 96 14 559 14 42 554 490 265 4 348
A települési könyvtárak könyvtári egységei 2006 2010 7 8 53 135 0 6 28 103 4 9 3 0 43 57 6 6 7 13 12 17 2 6 24 31 5 4 71 113 4 4 24 27 3 89 69 105 37 147 402 880
Forrás: Saját szerkesztés, 2006, 2010 Megyei Statisztikai évkönyvek adatai alapján A 29. táblázatból egyértelműen kitűnik, hogy az óvodai férőhelyek és az óvodások száma a törpetelepüléseken az utóbbi időben növekedést mutatnak. Az óvodások száma 4.568-ról 4.967-re növekedett, ehhez képest az óvodai férőhelyek száma jóval több volt, 2010-ben mintegy 6.745. Az óvodai férőhelyek növelésére azokon a törpetelepüléseken mutatkozott igény, ahol a férőhelyek száma kevesebb volt, mint a faluban jelentkező szükségletek. Azokon a településeken ahol viszont kevesebb gyermek született, ott a kapacitások kihasználatlanok maradtak. Ezzel szemben az általános iskolai osztályok és az ott tanulók száma 2010-ben kevesebb volt, mint 2006-ban. Ez az utóbbi években erősödő
127
iskolabezárásoknak az eredményeként jött létre. A települési könyvtárak nagy növekedést produkálva megduplázták mobil egységeikkel a számukat az elmúlt négy évben.
3.5.4 Törpefalvak trendje A falvak helyzete és jövője időről időre az érdeklődés középpontjába kerül. A kutatói figyelem azért szegeződött e törpetelepülésekre, mert azokban a társadalmi és demográfiai problémák összetetten jelentkeznek. A népesség elöregedő, magas a roma népesség aránya, ahogy az elvándorlás és a munkanélküliség is. Kovács (2004) tanulmányában kifejtette, hogy a törpetelepülések nem kínálnak változatos szakmai és munkalehetőségeket, társadalmi presztízsnövekedést jelentő foglalkozás elérése lényegében csak elvándorlással valósítható meg. A népesség természetes fogyása belátható időn belül nem állítható meg, sőt a kistelepülések körében az elöregedett korstruktúra miatt nem is csökkenthető. Évről évre nőni fog az aprófalvak, a törpefalvak száma, és ezen belül a 100 főnél is kisebb települések aránya. Nem kizárt emiatt az sem, hogy a népesebb falvakban ma még működő intézmények egy része is működésképtelenné válik, és nem csupán finanszírozási okok következtében, hanem az igénybe vevő népességcsoport fogyása miatt. Ugyanakkor ezeken a törpetelepüléseken jellemző az is, hogy a hátrányos helyzetű népesség jelenik meg. A falvak a letelepedést, és a bevándorlást elősegítő programokat és akciókat hirdetnek meg, mellyel nem minden esetben érik el a céljukat. Vagy azért nem, mert azzal nem tudnak lakosokat a faluba csábítani, vagy ha mégis, azok hátrányos helyzetű, leszakadó rétegek, akik máshol nem tudják fenntartani magukat. A törpetelepülések földrajzi elhelyezkedése az elmúlt 40 évben nem változott, azok térségi specifikuma egyértelműen meghatározható a jövő számára is. Héttizedük hat megye területén található, Baranya, Vas, Zala, Veszprém, Somogy, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Mindössze harminc százalékuk szóródik a másik 13 megyében. A települések fennmaradása szempontjából nagyon fontos a földrajzi fekvés, hiszen nem mindegy hogy az egy nagyváros agglomerációjában, agglomerálódó térségében fekszik, vagy egy centrumtelepüléstől messze eső, rossz közlekedésű „zsáktelepülés‖. A törpefalvak az utóbbi évtizedekben jelentős funkcióvesztésen mentek keresztül. A törpefalvak jelentős része nem tud a mezőgazdaságon (helyenként az idegenforgalmon) kívül foglalkoztatási lehetőséget és intézményi ellátottságot kínálni lakói számára. A
128
kistelepülések egy része jól prosperáló idegenforgalmi-turisztikai zónában fekszik (az ország 8 kiemelt és 17 további üdülőkörzetében közel 1.600 település fekszik, amelyek közül számos tartozik az aprófalvak kategóriájába), ezen túlmenően nem kevés településen az érintetlen táj, a szép természeti környezet, az ehhez járuló speciális adottságok (például horgászat, vízi sport, gyógyüdülés, lovas turizmus stb.) jó lehetőséget teremtenek a falusi turizmus számára. Ezeknek a lehetőségeknek a nagyon alapos feltárása már csak azért is fontos, mert sajnos ezekhez az utóbbi időben meglehetősen sok illúzió kötődik, pedig reálisan nem remélhető, hogy mintegy 2.000 kistelepülés megélhet a falusi turizmusból. Számos kistelepülés számára adott kedvező lehetőséget (elsősorban Vas, Zala megyében, Veszprém megye Balaton-felvidéki községeiben) a fővárosi művészek, szabadfoglalkozású értelmiségiek kitelepülése, valamint a külföldiek ingatlanvásárlása. Ezek a jelenségek azonban ugyancsak nem jeleznek korlátlan lehetőségeket; bár meglehetősen általános tendenciának tekinthető a nagyvárosi népesség egyes rétegeinek kivándorlása (az 1990-es évtizedben Budapest népessége 9, a megyeszékhelyeké 5 százalékkal csökkent, és ebben lényegében fele-fele arányban játszott szerepet a természetes fogyás és a vándorlási veszteség). Ennek a vándorlásnak az iránya azonban elsősorban a jó földrajzi fekvésű, és gazdag természeti értékekkel rendelkező törpefalvakba vezet, azaz a térségi specifikumok nagyon meghatározóak. Kovács (2004) kifejti, hogy településrendszerünk jövőjét illetően két szélsőséges álláspont létezik. Az egyik felfogás szerint a törpefalvak népességének csökkenése, e falvak funkcionális elszegényedése belátható időn belül jelentős számú település megszűnéshez vezet. A magyar falurendszer modernizálása, célszerű koncentrációja nem vezethet célhoz. A másik felfogás azt az álláspontot képviseli, hogy a faluhálózat ma élő valamennyi községét meg kell őriznünk, népi kultúránk, hagyományaink megőrzése érdekében. Ezt a követelményt azonban a múltban sem lehetett és a jövőben sem lehet maradéktalanul érvényesíteni, a törpetelepülések teljes elnéptelenedése, megszűnése reális lehetőség. Véleményem szerint az alapvető cél az, hogy a törpetelepülések népességének életviszonyai, életminősége, infrastrukturális és szolgáltatási ellátottságai javuljanak. A jobb életkörülményekre, a jobb szolgáltatásokra és ellátásra való törekvés mindenki számára érthető, jogos igény.
129
G. Fekete Éva szerint (2009) a jövő a törpetelepülések számára kétesélyes lehetőségeket kínál. A Nyugat-európai trend az élhető világ megteremtése, miszerint átértékelődnek a vidéki térségek, és emberléptékű lakóhelyekké válnak. Azaz felértékelődnek a természeti és kulturális értékek, a gyökerek keresése, a természet- és/vagy tudásalapú termékek, a helyi termék-előállítások, a távmunka és növekednek a rekreációs igények. A hazai trend ezzel ellentétben a versenyképes Magyarországot állítja a középpontba, mint a növekedési pólusok fejlesztését, a méretgazdaságosság érvényesítését, az esélyt a győzteseknek adja, erősek integrációs és az egységes bánásmód törekvések. A trendek „összebékítése‖ adhatja az igazi megoldást, azaz a fenntarthatóság és információs társadalom létrehozása, úgymint a követelmények együttes érvényesítés, a versenyképesség és felzárkózás fogalmának újraértelmezése, az alternatív megoldások iránti fogékonyság és a decentralizáció. Magyarországon is léteznek pozitív példák a törpetelepülések kapcsán, olyanok ahol bizonyos innovációnak, ötletnek, a helyi természeti értékeknek köszönhetően a törpetelepüléseken fejlődés, ezzel párhuzamosan népességnövekedés valósul meg. Ide sorolható Rozsály, aki a rendszerváltozás után önfenntartó faluvá vált, és ma már a Start munkaprogram mintatelepülésévé nőtte ki magát. A településen nincs munkanélküliség, az önkormányzat a legfontosabb munkaadó. Intézményrendszerük pedig egy 2000 fős településével egyezik meg. De a fejlődést produkáló törpetelepülések száma itt még nem áll meg. Dolgozatom következő fejezetében megkeresem azokat a törpefalvakat, amelyek hasonló sikereket tudnak felmutatni, az általános kedvezőtlen tendenciákkal szemben fejlődnek. A sikertényezőket értelmezem, majd rendszerezem, ezzel lehetőséget, és megoldásokat keresek a többi törpetelepülés fenntartható fejlődéséhez.
130
4 Nemzetközi és hazai sikermodellek a falusi térségekben Összegezve a települési sikerről tett megállapításainkat, eljutunk a kistelepülésekre értelmezhető sikerességi vizsgálatok kérdéséig. A klasszikus piaci versenyképesség speciálisan területi szemléletű változata úgy gondolom nem zárja ki a kistelepülési kör bevonását a vizsgálatokba, hiszen minden, amit a területi versenyről állítottunk, a kistelepülési kör egészére is értelmezhető:
a kistelepülés területi egység,
a kistelepülésen bottom-up típusú fejlesztések valósulnak meg,
a kistelepülésen az életminőség javítása a végső cél,
a helyi önkormányzatoknak, a helyi szereplőknek kiemelkedő szerep jut a kistelepülési sikerességében,
a gazdasági környezet a kistelepülések esetében is kulcsterületnek számít,
a kistelepülési siker elérése elvileg nem feltételezi a többi település vesztes pozícióját, de a legfontosabb célok esetében itt is elképzelhető a zérusösszegű játék szabályainak érvényesülése.
Mindez azt jelenti, hogy a területi verseny értelmezhető, vizsgálható kistelepülési szinten is, de itt a versenyképesség laza szinonimáját lehet kiértékelni. Ennek legfőbb oka, hogy a jövedelem mérése használt GDP mutató nem áll rendelkezésre kistelepülési szinten, így a tényezői sem értelmezhetők erre a területi kategóriára (Lengyel 2000a). Vagyis versenyképességről nem, csupán sikerességről beszélhetünk a továbbiakban. Ha végignézzük a sikeres városok Enyedi féle sikertényezőit, fel kell ismernünk, hogy többségük az apró- és törpefalvakra is alkalmazható. Mivel minden területi egység a maga hierarchikus szintjén belül talál versenytársakra, így nyilván egy-egy kistelepülés esetében a gazdasági szerkezet, az innováció készség stb. feltételek más dimenzióban jelennek meg, mint a régióknál és a nagyvárosoknál. A jó életkörülmények biztosítása, a megfelelő környezeti állapot fenntartása a nem anyagi javak védelme, a negatív externáliák elleni küzdelem, a külső kapcsolatrendszer, a foglalkoztatás és a jövedelem kérdése stb. mindmind megjelenik követelményként a sikeres kistelepülésekkel szemben is (Enyedi 1997). Nyilván a központi kategória a kistelepülések esetében is a gazdaság lesz, ám a kistelepülések funkcióiból és az életminőséget meghatározó tényezőkből következik, hogy
131
egyéb elemek is domináns szerephez juthatnak egy-egy kistelepülés sikerességében. Ezen elemek felsorolása azonban nem egyszerű dolog, hiszen a kistelepülések mind funkcióik, mind pedig méretük és lakosságuk szerint nagyon differenciáltak. Az első fejezetben ábrázolt és bemutatott települési sikermodellt ezért továbbgondolva sor kerül néhány, az elmúlt években fejlődést produkáló és sikereket elért magyarországi törpefalu18 felkutatására és vizsgálatára - sajtóelemzés és irodalomkutatás módszerével -, azaz a modell törpefalvakban való tesztelésére. A modell tesztelésével kiderült, hogy a sikerfaktorok száma tovább bővíthető az kisfalvak esetében, illetve bizonyos sikertényezők kiesnek az eredeti elgondolásokhoz képest. A következő konkrét törpefalvak vizsgálatára került sor: Márokföld, Megyer, Rozsály, Csaholc, Belecska, Csárdaszállás, Gagyapáti.
4.1 A
települési
sikermodell
tesztelése
magyarországi
apró-
és
törpefalvakon, tapasztalatok Mint ahogy arról már korábban szó esett hazánkban a térségi, területi versenyképesség és siker fogalmak ugyan gyakran kutatott témák, ám mégsem specializálódott települési és kistelepülési szintekre. Az elmúlt években megjelent irodalmak közül számomra a mértékadóak többek között Bódi Ferenc és Bőhm Antal (2000), Mezei Csilla (2006), Szörényié Kukorelli Irén (2007), Rechnitzer János (2007, Kovács Katalin (2008) és Váradi Mónika (szerk. 2008) művei voltak. Az alábbiakban kifejtésre kerülő törpefalvak kiválasztása elsősorban a médiában, főleg az írott sajtóban, a televízióban gazdasági és szociológiai riportokban, ill. internetes híradásokban, tanulmányokban19 való gyakori megjelenésük adta. A Google internetes keresőportál a törpetelepülés neve és a siker szó beadására a következő eredményeket adta:
Márokföld esetén: 167.000 találat
Megyer esetén: 249.000 találat
Rozsály esetén: 293.000 találat
Csaholc esetén: 85.000 találat
18
Kivételt képez Rozsály, ahol a lakosság száma 800 fő, ezért az aprófalvak kategóriájába sorolandó.
19
Belecska közösségi foglalkoztató programja c. értékelő, adaptációt előkészítő elemzése (2010) szintén a
település sikeres programjával foglalkozik.
132
Belecska esetén: 241.000 találat
Csárdaszállás esetén: 62.600 találat
Gagyapáti esetén: 210.000 találat
A találatok magas száma generálta kutatómunkám egyik alapját, aminek a sajtó- és irodalomkutatás módszerével kiegészített eredményét az alábbiakban ismertetem. Márokföld a magyar-szlovén határtól alig pár száz méterre fekvő 40 lakosú kistelepülés a hetési tájegység és az Őrség találkozásánál. Lakossága a nyolcvanas évektől kezdve rohamosan csökkent, ám ez a gyors csökkenés a betelepüléseknek köszönhetően 1996-ban megállt. A 2010-ben megválasztott polgármester lelkesen, folyamatosan igyekszik megismertetni a falu nevét és lehetőségeit a "külvilággal", így talán nem véletlen, hogy az általános tendenciákkal ellentétben a kis falura nem az elöregedés, hanem a fiatalodás jellemző. Habár alig néhány gyerek lakik a településen, sok az idős, de egyre több a betelepülő, amivel javul az átlagéletkor. Akad Németországból hazaköltözött magyar, de osztrák és német ingatlantulajdonos úgyszintén, sőt egy család egyenesen Görögországból érkezett a faluba. Márokföldön a nagyon alacsony lakosságszám ellenére saját falugondnoki szolgálatot működtet a település. A falu közigazgatási területéhez tartozik egy szálloda, ez adja a falu adóbevételének legjelentősebb részét. Erre építve tervezték meg jövőbeli stratégiájukat, miszerint további turisztikai fejlesztéseket hoznak létre és azzal megpróbálják a fiatalokat a faluban tartani. Helyi összefogással és szaktudással elsőként energiaparkot alakítottak ki és íjászpályát hoztak létre. Egyre nagyobb turisztikai érdeklődés övezte ezeket a beruházásokat, majd 2012 márciusában megnyitották a nyolcmillió forintos saját beruházással létrehozott erdei kalandparkot és ügyességi pályát, mellyel a faluban új munkahelyeket teremtettek. Két fiatal működteti a létesítményt és ők foglalkoznak a marketinggel, internetes oldalakon kutatják a bemutatkozási lehetőségeket, de a leendő látogatókat is ajánlatokkal látják el. Terveik között szerepelnek további beruházások, amit pályázati forrással kívánnak fedezni, mint az energiapark bővítése, helyi termékeket árusító bolt nyitása. De a kor kihívásainak is meg akarnak felelni, ezért a szomszédos Nemesnéppel
közösen
kívánják
fejleszteni
az
elavult
kábeltévé-,
internet-
és
telefonhálózatot. Megint csak önerőből a szennyvíztisztítás megoldására is van már tervük. Szeretnék a falu elhanyagolt földjeit újból megművelni, a rászorulók ezzel munkát és
133
megélhetési lehetőséget is kapnának, egyben a tájjellegű készítmények számát is gyarapítanák. Megyer az utóbbi időkben nem újjá-, hanem újraszületik. Az ország legkisebb településeként számon tartott Megyer ugyanis tetszhalott állapotából valami új, valami más, valami különleges faluként „került föl‖ ismét a sümegi kistérség, Veszprém megye, és Magyarország térképére. Ehhez egy kreatív, lelkes és lendületes polgármester kellett, aki felélesztette a közösséget, és elhitette velük, hogy másként is lehet. 2006-ban új, fiatal polgármestere, megújult képviselő-testülete lett Megyernek, akiknek az a hitvallásuk, hogy semmi sem indokolja, hogy a Megyerhez hasonló törpefalvak elsorvadjanak. Amikor faluvezetővé választották a helyiek és az akkoriban már megjelenő új betelepülők, Megyer szinte a végét járta. A 25 ház fele üresen romladozott. A 2006 óta hivatalban lévő fiatal polgármester jó viszonyban a döntéshozókkal és vallja, hogy fontos az, hogy a környezetében olyan vállalkozók legyenek, akik képesek és hajlandók is anyagilag támogatni a falu elképzeléseit. Megyer „főszabályként‖ lehetőleg csupa olyan pályázaton indul, mely kerüli az öncélt, és valóban a hosszú távú megtérülést, az életminőség javítását célozza. Előtérben környezetvédelmi, energiatakarékossági szempontok állnak, valamint a későbbi állandó bevételt ígérő falusi turizmus fejlesztése. Megyer utóbbi években mutatott pályázati aktivitása elismerésre méltó. A korábban tízmillió forintos büdzsével működő faluban 2011-ben 58 millió forint volt a költségvetés főösszege, amelynek túlnyomó részét a különböző pályázatokon elnyert támogatások adták. Hihetetlenül sok programot indítottak be. A Megyerért Egyesület irányításával létrehozták az úgynevezett Hungaricum baromfigén-megőrző háztáji programot, amivel igyekeznek kedvet csinálni a helyieknek a hagyományos állattartáshoz való visszatérésre. Ennek első országos konferenciáját is megrendezték, illetve a Nemzetek Faluját, az immár Európán túl is megkedvelt rendezvénysorozatot. Megyer az osztrák és német kisfalvakhoz hasonlóan egy zöldenergiára épített, önellátó települést szeretne megteremteni. A törpefalu sikerét célozza meg az egyedülálló biogázerőmű-beruházás terve is. A 250 millió forintos projekt lényege, hogy a falu környékén termelt kukoricából és cukorcirokból olyan biomasszát állítanának elő, ami elegendő alapanyagot biztosítana a biogáz üzemnek. A mini erőmű nemcsak a falu áramellátását oldaná meg, de - a felesleget eladva - pénzt is hozna Megyernek. Kiegészítve a hulladékhő szárítóüzemi hasznosításának, a falu távfűtésének-hűtésének tervével. Mára nemzetközi hírű különleges fesztiválfalu, példakép (és nyilván bámulat 134
tárgya) számos hasonló sorsú, adottságú kistelepülés számára. Mint mintafalu szeretnék átadni tudásukat a hasonló településeknek. Ötletekkel, javaslatokkal, összefogással segíteni őket a megmaradásban, a fejlődésben. Dolgoznak az apró- és törpefalvak szövetségének megalakításán, hogy intézményesen tudják összefogni, érdekközösségben megvalósítani mindazt, ami külön-külön sok nehézségbe ütközik. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rozsály már a rendszerváltás után az önfenntartás útjára lépett: mindent maga termel és maga állít elő. A nyolcszáz lelkes falu a Start munkaprogram mintatelepülése lett. Az önfenntartó falu leküzdötte a világtól való függést, példáját szabadalmaztatni is lehetne, hiszen a rozsályi modell már a BBC érdeklődését is felkeltette, akik nemrég forgattak a településen. A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy közben a külvilágot kizárja és csak helyi vállalkozókat foglalkoztat. Az önkormányzat a legnagyobb munkaadó, 180 főnek ad munkát. A foglalkoztatást Rozsályon úgy próbálják megszervezni, hogy ahol lehet, a gépeket kiiktatják a munkafolyamatból. Rozsályon kilencvenen kapnak segélyt, közülük hatvanöten dolgoznak értékteremtő közmunkában. Céljuk helyben minél több munka leszervezése, amivel megmarad a vásárlóerő és a helyi kereskedelem. A település nem adta el a vagyonait, ellentétben az állammal, amely 1989 óta megszabadult mindenétől, ez adja a rozsályi siker egyik alapját. Két évtizeddel ezelőtt kezdődött a történet, amikor is 1990 elején a mezőgazdasági üzemek megszűnése idején nem adtak el semmit, 90 hektáros földet vettek, ez adja a mezőgazdálkodás alapját. Itt nincsenek nagy ipari üzemek, vállalkozások sem jönnek, egyedül a föld és a mezőgazdálkodások adhatnak megélhetést az embereknek. Az egykori tsz-en alakították ki a gazdasági udvart, ami a gazdálkodás bázisául szolgál. A mindennapok részévé vált az emberek számára a helyi értékek megteremtése. A nyolcszáz
lelket
számláló
Rozsály egy 2.500 fős településnek megfelelő
intézményrendszerrel büszkélkedhet, ugyanakkor állami támogatást csak a ténylegesen ott lakók után kap a falu. A másik sikertényező a szervezésben rejlik. A település tizenkét község gyermekjóléti és családsegítő szolgálatát látja el, ugyanennyi falu szociális alapjának központja is, emellett három község háziorvosi szolgálata, körjegyzősége és általános iskolája, valamint kettő védőnői szolgálata is Rozsályhoz tartozik. Az önkormányzat sokféle tevékenységet végez, ez a sikerük titka. A két diplomás polgármester
135
azt tartja a legfontosabbnak, hogy amit eddig elért, azt fent tudja tartani. A település vezetői a jövőbe tekintenek. Csaholc Szabolcs-Szatmár megye, Fehérgyarmati kistérségében található ötszáz fős törpetelepülés. A faluban sikerrel működő közfoglalkoztatás, Start-munkaprogram (26 leghátrányosabb kistérségben indult meg 2011 szeptemberétől, de máris sikeres) során az önkormányzat által foglalkoztatott 40 ember favágással, ároktisztítással, állattenyésztéssel, mezőgazdasággal, és bozótirtással foglalkozik. A munkaeszközök és védőruházat szintén az önkormányzati pénzből kerül finanszírozásra. Ezáltal hasznos, értékteremtő feladatok által az emberek szocializálódnak a munka világába. A belügyminisztérium is sikeresnek ítélte a programot és tovább folytatódik a következő két évben. Mindez a polgáraira büszke 10 éve Magyarországon letelepedett, jemeni származású polgármester (háziorvos), Iszap doktor érdeme. Cégénydányád 700 lakosával szintén csatlakozott a programhoz, növénytermesztéssel,
konyhakerti
növénykultúrával,
gyümölcsfák
telepítésével
foglalkoznak. A turizmust is kitörési pontnak tartják, van kastélyuk, ami újabb munkahelyeket fog eredményezni. Belecska Tolna megye legszegényebb vidékén helyezkedik el, négyszáz lelkes kisközség. Bár a környéken hatalmas a munkanélküliség, a faluban egyetlen ember sem kap szociális segélyt már évek óta. 1998-ban kezdődött minden, mikor Belecskára érkezett dr. Jakab Róbert, az állatorvosból lett polgármester. Innovatív ötlete nyomán kezdődött meg az úgynevezett szamóca-hadművelet. 1999-ben a polgármester egyik ismerőse jelentkezett, hogy több ezer darab szamóca palántájára nem talál vevőt, jó lenne kitalálni valamit. Mindez szerencsésen összecsengett azzal, hogy a falu szociális földprogramra adott be pályázatot, és nyert is 700 ezer Ft-ot, ami lehetővé tette az indulást: a palánták megvásárlását, szétosztását, illetve részben közösségi földön való elültetését. Felismerte, hogy települése egyre romló gazdasági és szociális helyzetét okozó folyamatok ellen valamit tenni kell. A foglalkoztatási programot a kezdetek óta szívügyének tekinti, innovatív ötleteinek, agilitásának és töretlen tettvágyának köszönhetően a program folyamatosan fejlődik. A program közvetett eredményeként a népességfogyás is megállt. Belecskán a gazdálkodás 0,5 hektár önkormányzati területen indult. Napjainkban a termesztés már 25 hektáron és 6 nagy alapterületű üvegházban zajlik. A program nagy szilva, körte, alma, kajszi, csemegeszőlő, stb. ültetvénnyel rendelkezik, a zöldségnövények közül is számos fajtát termesztenek. A gazdálkodáshoz szükséges tárgyi eszközkészlet 136
mára teljesnek mondható. Az önkormányzati tulajdonú non-profit Kft. keretei között zajló termelés jelenleg 23 fő számára nyújt egész évben munkát és minimálbérnek megfelelő keresetet. Belecskán így már 11 éve zajlik egy zöldség- és gyümölcstermesztésen alapuló önkormányzati szervezésű foglalkoztatási program, amely a korábbi 32%-ról 6%-ra csökkentette a falu munkanélküliségét. Ezzel jelentősen orvosolta a munkanélküliségből eredő települési problémákat. A program sikeresen re- integrálta a munka világába az alacsony képzettségű, tartósan munkanélküli helyi lakosokat. A termények értékesítése mára kiforrott, bár közel sem állandó körben történik. Az évről-évre jelentkező új érdeklődők mellett a környék zöldségesei, intézményei és a magánszemélyek jelentik a vásárlói réteget. A programban megtermelt terményeket könnyen értékesítik azok kedvező ára miatt. A belecskai program forrásközpontként működik. Intenzív pályázati tevékenysége révén az elmúlt évtizedben 2009-es árakon számolva több mint 83 millió Ftot nyert el gazdaságának kiépítésre. Amit a polgármester ezzel a programmal megalkotott, annak az egész országból a csodájára járnak. Belecskán a falu szervezi a munkát és az értékesítést is, a polgármester írja a pályázatokat, az emberek pedig csapatban dolgoznak. Belecskán még a LEADER forrásokat is célirányosan használták fel. A belecskai típusú program számos hazai kistelepülésnek nyújthat segítséget munkaügyi helyzetének javítására, szolgálva a magyar vidék felzárkóztatásának ügyét. Csárdaszállás egy Békés megyei kistelepülés, ahol jelenleg ötszázan sem élnek. A település fennmaradását erősíti, hogy sikerült megtartani az alsó tagozatos iskolát, működik az óvoda is, kemény harcok árán, de megmentették a postahivatalt, van takarékszövetkezet, és a bolt is az itt élők kényelmét szolgálja. Tucatnyi pályázatból épül, szépül, fejlődik falu. Talán furcsán hangzik, de Csárdaszállás népességfogyásának a jó rizstermő adottság az oka. Az emberek folyamatosan költöztek be a három szomszédos településre. Ma már szinte a belterületig nyomultak a rizsföldek. Az országos gondok, a kevés gyermek születése, az elöregedés itt is tapasztalható. Csárdaszállás mégis élni akar. Akik
maradtak,
igyekeznek
a
jó
aranykoronás
földekből,
a
mezőgazdasági
vállalkozásokból megélni. A faluban, ritka kivételként, eredményesen működő textilüzem is található. Csupán ez a létesítmény közel száz embernek nyújt megélhetést. Van műtrágya-kereskedelemmel foglalkozó cég is. A polgármester nagyon büszke arra, hogy az alig ötszáz lelkes településen 17 önkormányzati lakás van. A polgármester az interneten követi nyomon a pályázati kiírásokat, és szorgalmasan írja is a jelentkezéseket. Többnyire
137
sikerrel, mint a faluszépítési tervek kapcsán a játszótér felépítésére vonatkozóan is. A faluban nincs bűnözés, összetart a közösség. Aki szorgalmas, annak minden lehetősége megvan az előrejutáshoz. Még a diplomásnak sem kell innen elmenni, megtalálhatja a faluban is a számítását. Az Észak-Magyarországon – a Cserehát-dombvidéken – elhelyezkedő Gagyapáti zsáktelepülésként is sikerrel vívja a kihalás veszélye elleni harcát. A csodálatos természeti adottságokra építve az idegenforgalmat tartják életben maradásuk egyetlen esélyének. Ennek felvirágoztatása érdekében két éve folyamatosan gazdagítják környezetüket, kedvezményesen értékesítik építési telkeiket. A házzal rendelkezők számára vonzó, hogy Gagyapátiban nem kell víz- és szemétdíjat fizetni. Az iskola megszűnése is hozzájárult ahhoz, hogy már a fiatalok sem látták itt a jövőt. Igazán kilátástalanná akkor vált a helyzet, amikor Gagyapátit szerep nélküli településsé nyilvánították, így eltűnt a jövőkép előlük. Felismerték azonban, hogy a falu úgy maradhat életképes, ha a legnagyobb értékeit, a csendjét,
nyugalmát
megőrzik,
szebbé
teszik
környezetét,
vezetői
tudatosan
tevékenykednek annak érdekében, hogy mások is megismerjék, és elvigyék jó hírét. Az elmúlt két évben Gagyapáti országos szinten is a rászorulóknak legtöbbet adó önkormányzatok egyikévé lépett elő. A 17 állandó lakosból – egy vállalkozót kivéve – mindenki rászoruló. Az ilyen piciny települések vezetőinek, lakosságának meg kellett találnia azt, ami a jövőjüket jelentheti. Gagyapáti esetében a turisztika, a turizmus jelentette ezt, és az utóbbi két évben felcsillant az esélye annak, hogy ez az ősrégi település tovább éljen. Ma már tudatosan egyre többen – polgármesterek, szomszéd falubeliek, ismerősök, turisták – keresik fel a települést. Két esztendő alatt Gagyapáti ismert és népszerű lett, és mára már alig van eladható telekterület. 2003-ban öten kötötték be a vezetékes vizet. 2004-ben építkezés kezdődött Gagyapátiban ott, ahol több mint fél évszázada nem épült ház. A turistaszállónak már készen van a teniszpályája, jövőre az épületet és a medencés szaunát is befejezik. A rengeteg, továbbra is fennálló, megoldásra váró gondot és a Cserehátot jellemző elmaradott viszonyokat nézve talán furcsának tűnhet, de mégis igaz: az elmúlt két év alatt ez a kistelepülés produkálta a térség egyik leglátványosabb fejlődését. A „siker‖ attól is függ, hogy mennyire elhivatott, jövőorientált és konfliktustűrő a polgármester az ilyen kis településen. Belenyugszik-e hosszú évek, évtizedek igazságtalan döntéseibe, vagy igyekszik új alapokra helyezni a falu ügyeinek intézését. Gagyapáti első embere
138
egyértelműen az utóbbi kategóriába sorolható, aki azt vallja, csak akkor van lehetőségük a fennmaradásra, a fejlődésre, ha a mindenkori kormány is felelősen gondolkodik jövőjükről. A vizsgált törpetelepüléseknél kiemelt sikertényezők és értékek a 4.3 fejezetben, a törpetelepülésekre vonatkozó sikermodell felállításánál kerülnek részletesen feldolgozásra. A kutatás eredményei rámutattak arra, hogy az eredetileg felállított települési sikermodell ugyan a törpefalvakra is alkalmazható, azonban kiegészítésre szorul.
4.2 A települési sikermodell tesztelése nemzetközi falusi térségekben A törpetelepülések sikerességének kutatása kapcsán jutottam el 2012 júniusában a görögországi Kréta szigetén fekvő Chania városába, ahol a Chania Mediterrán Agronómiai Intézet szervezésében az EMRA Animation of rural development – a new profession‖ című nemzetközi projektzáró konferencián vettem részt. A konferencia célja a vidékfejlesztés, a fenntartható fejlődés kérdéseinek megvitatása és egy újfajta, tudományágak közötti egyetemi mesterképzés, a „rural animator‖ bemutatása volt. A konferencia kapcsán lehetőségem nyílt egy tanulmányi kiránduláson való részvételre is, amely során a nyugati oldalon elhelyezkedő három kistelepülésnek Bioleanak, Milianak és Vamosnak az életét, fejlődését, sikeres működését ismerhettem meg. Mindhárom fent említett település közös pontja, hogy egy családi, baráti összefogás eredményeként sikeres vállalkozásba kezdtek, mely meghatározza a település mindennapi életét, fenntartható jövőjét is. Lehet szó akár néhány házból álló önfenntartó ökofaluról, vagy egy világhírű olivaolajat termelő településről, esetleg egy tradicionális alapokra épülő idegenforgalmi kisfaluról. Az alábbiakban bemutatásra kerülnek egyenként is ezek a görögországi kistelepülések, megvizsgálom a történetüket, a fejlődésük hátterében működő folyamatokat, az erőforrásokat és embereket, amik és akik együttesen közrejátszottak a mai sikerük elérésében. A tanulmány végén következtetéseket vonok le arra vonatkozóan, hogy a fenti modellben szereplő sikertényezők a görögországi törpefalvak esetében igazolásra kerülnek-e.
139
Biolea, az innovatív vállalkozás Biolea egy családi tulajdonban működő vállalat, mely a védett eredet megjelöléssel rendelkező Kolymbari területén Astrikasban fekszik, székhelye a görögországi Kréta északnyugati részén, Chania közigazgatási területén van. Biolea már hat generáción keresztül a család tulajdonában van, olivaolajat termel, piacot egységesít és teremt a hitelesen is hidegen sajtolt bio extra szűz olívaolaj számára, melyet hagyományos extrakciós módszerrel állítanak elő. Továbbá turisztikai látogatóközpontot hoztak létre, turistacsoportokat fogadnak és oktatásokat szerveznek, és áttértek a megújuló energiaforrások használatára. Bioleat 1997-ben George Dimitriadis és Christine Lacroix alapította. Az Astrikas birtok 15 hektárján mintegy 3000 "Koroneiki" fajta olajfa áll, sok közülük több száz éves, de évente további olajfák ültetésével bővítik olajfa parkjukat. Biolea egy speciális "kézműves" társaság, funkcióik a standard kereskedelmi és szövetkezeti intézmények határain kívül esnek. A régi kőmalmok működése és termelése nagyon régi technológián alapszik. Régen minden krétai faluban volt egy vagy két olajsajtoló üzem, az olívaolaj termelők saját maguk is részt vettek az olíva szüreten. Az szüret csaknem hat hónapig tartott. Az olíva olaj előállítása régen kulturális és társadalmi esemény volt, ez a hagyomány mostanra szinte teljesen eltűnt. George Dimitriadis vállalkozó azon dolgozik, hogy fenntartsa, támogassa és védje az olívaolaj gyártásának hagyományait és magas minőségét. Fontos számára, hogy az olívaolaj termelés jövőorientált, technológiailag megbízható, élelmiszer biztonságos, környezettudatos, egészséges, közösség-orientált és régióhű legyen. Saját tudások, tanulmányaik és kutatásuk alapján, valamint a Mediterrán Agronómiai Intézet Chania (MAICh) demonstrációs programja (1992-1995) által ökológiai gazdálkodású olívaolaj termelést hoztak létre. Ezzel az évszázadosan hagyományos termelési módszerrel nagyon jó minőségű olívaolajat termelnek, ugyanakkor differenciált és exkluzív piacokra nyertek belépőt. Biolea stratégiája Japán felé szinte azonnal indokolt volt. Az EU 1998-ban és 2000-ben Bioleat választotta, hogy részt vegyen a "Kapu Japán fele" kampányban. Első küldetésként szerződést írtak alá a Japán importőrrel és azóta is képviselteti magát Biolea termékeivel a japán piacon az egyre növekvő kihívások ellenére is, ahol, mint a legjobb görög olívaolaj szerzett hírnevet. Nem nagy mennyiséggel van jelen a piacon, csak válogatott boltokban és exkluzív étel katalógusokban kapható, mint a DINER‗S-ben és a JAL-ban. Olívaolajat 140
exportálnak továbbá Ausztráliába, Új-Zélandra, az USA-ba, Kanadába, az Egyesült Királyságba, Németországba és Skandináviába. Biolea az önellátás, az innováció és a környezeti tudatosság elvein alapul. Igyekeznek a múlt tapasztalatait a jelen feltételei és körülményei között alkalmazni. Szilárd tudományos alapokon nyugvó, hagyományos gazdálkodási módszereket használnak és fejlesztenek tovább, melynek eredményes alkalmazása meghatározza az olivaolaj jövőbeli modern termelési módszereit. Az Astrikas birtokon kézi eszközökkel szüretelik az olívabogyókat. Biolea az egyike azon kevés vállalkozásoknak a piacon, amely mart kövön hidegen sajtolja az olívaolajat. Ezzel a hagyományos módszerrel az olaj magában tartja a vitaminokat, tápanyagokat és aromákat, és mivel ehhez a módszerhez víz sem szükséges, ezért a természetes antioxidánsokat és tápanyagokat is megtartja. Biolea új létesítményeit Astrikasban tervezték és építették azzal a céllal, hogy a lehető legmagasabb minőségű olívaolajat termelhessék, a hulladékok kezelésének a hatékonyságát javítsák, és csökkentsék az energia- és bérköltségeket a hagyományos módszer alkalmazásával és a modern
elektronikus
vezérléssel.
A
gyár
helyi
építőanyagok
felhasználásával,
hagyományos krétai építészeti stílusban épült. A biotermékek piaca jelentősen növekszik világszinten. Görögország lehetősége, hogy a biotermékek fő szállítója lesz, és hogy támogatja az ökológiai gazdálkodás növekedését az ország egész területén. Biolea vállalkozói erőfeszítéseit mutatja például, hogy a krétai cég a világ legigényesebb piacaira gyártja termékeit. Új terméket is létrehoztak a Japán piacra, ami az olíva teán alapszik. Mikor először jártak Tokióban jött az ötlet ennek megvalósítására. Majd felvették a kapcsolatot a Chania-ban található Földközi Agronómiai Intézettel és megvizsgálták a termék létrehozásának lehetőségeit, ezt követően az intézet jóváhagyta a projektet. Négy évig tartó vizsgálat és kémiai elemzések után sikerült megfogalmazniuk a megfelelő módszereket az olíva levél tea készítéséhez. Következő lépésként meg kell találniuk a szükséges beruházási tőkét a szükséges termelési infrastruktúrához. Biolea sikere elsősorban a vállalkozói szellemének köszönhető. Ahhoz, hogy a globális piacon a végső versenyelőnyt elérjék, a cégnek még több tudástőke elsajátítására van szüksége, élvonalbeli, speciális kutatási adatok birtokában kell lennie. Biolea ezért folyamatosan szoros kapcsolatot tart fenn és együttműködik kutatási intézményekkel a kölcsönös előnyök kihasználása érdekében. Biolea szorosan együttműködik a mediterrán
141
Agronómiai Intézettel, továbbá az Athéni Egyetem Agronómiai Intézetével, tanulmányokat készítenek és vizsgálják a legoptimálisabb lehetőségeket. Biolea jelenleg aktívan részt vesz egy nemzetközi kutatási programban (Spanyolország, Olaszország, Görögország, Németország, Cseh Köztársaság) az EU által finanszírozott úgynevezett "POLYVER" programban, melynek célja a folyamatok fejlesztése, azaz a BIO - polimerek (gyártásában használt biológiailag lebomló műanyag), az olíva hulladék hasznosítása. A befektetők és az üzleti partnerekkel történő együttműködés lehetővé teszi, hogy ezek a projektek megvalósuljanak. Ez az első olívaolaj gyártó cég Görögországban, amely azért épült, hogy a látogatók fogadására és házon belüli előadások és olívaolaj kóstolók megtartására is alkalmas legyen. A gyártás ily módon már csatlakozik a helyi turizmus fellendítéséhez is. A gyár és a látogatóközpont, mely a krétai építészeti hagyományokat követi, egész évben nyitva tart és fogadja a helyi és nemzetközi turistákat, miközben a nemzetközi közvetlen értékesítési hálózatot folyamatosan fejleszti. A turistacsoportokon kívül görög és az európai iskolák és egyetemek tanulóinak, szakácsoknak, élelmiszer- és szakújságíróknak mutatják be a munkájukat és oktatásokat szerveznek. Járt már náluk a "Planet Food" és a "Discovery Channel" is és a malomról illetve a hagyományos olíva olajtermelésről forgattak filmet. A munkájuk falusi turizmus oldala messze a leghasznosabb, mert lehetővé teszi számukra, hogy átadják a tudásukat az olívaolaj termelésről a nyilvánosságnak. Biolea ezen kívül részt vesz a rehabilitált sérült ragadozó madarak szabadon bocsátásában, és elősegíti a biológiai sokféleség megőrzését Krétán. Biolea folyamatosan keresi a módját, hogy csökkentse függését a villamos energiától és fedezni tudja saját energiaszükségletét, továbbá hulladékainak újrafelhasználását és újrahasznosítását ösztönzi. Biolea a megújuló energiaforrások használatának magasabb mértékű kihasználása kapcsán és a környezeti problémák kiküszöbölése érdekében szorosan együttműködik több kutatóintézettel. Milia, az ökofalu A Fehér hegységben elrejtve helyezkedik el Milia, az ökológiai gazdaság és hegyi szálló, egy egyedülálló és ambiciózus projekt eredménye. 1982-ben két energikus, ökogondolkodású helyi úgy döntött, hogy visszahozza a települést az életbe. Magán- és az uniós alapokat felhasználva felújították a település régi házait, állatállományt telepítettek 142
bele és újraültethető teraszokat alakítottak ki. A patak vizéből vezetékes vizet hoztak létre, napenergia paneleket telepítettek, és egy utat építettek ki a hotelhez. 14 kőházat újítottak fel, melynek berendezése egyszerű háló-és fürdőszobából, tágas közös ebédlőből áll. Persze nem utolsó sorban az ötletgazdák, a két görög vállalkozó barátságos fogadtatása adja a hely hangulatát és sikerét. Körülbelül 30 évvel ezelőtt, amikor a két görög vállalkozó ötlete megszületett, a környezet tiszteletben tartása volt a legfontosabb, amit azóta is iránytűként tartanak a szemük előtt. Milia 1948-ban teljesen kihalt, ettől kezdve a település folyamatos pusztulásnak indult, a környezet minősége leromlott. Ellenőrizetlen vadászatok, erdőtüzek, a helyi erőforrások kimerülése jellemezte, így mikor 1982-ben eldöntötték, hogy Miliat visszahozzák az életbe, egy fárasztó küzdelem vette kezdetét. Kezdetben a földet kerítettek le, a vadászatot és az ellenőrizetlen pásztorkodást megtiltották, és a környező földeken biotermékeket kezdetek
el
termeszteni.
Újraerdősítést,
valamint
teraszos
kertek
létrehozását
kezdeményezték az erózió elkerülése érdekében, mellyel óriási lépést tettek előre egy komplett környezetbarát kép kialakításáért. Néhány háziasított állatot, mint bárányt, csirkét, sertést és szarvasmarhát kezdtek el tenyészteni. A korai 1980-as években, Iakovos Tsourounakis azt álmodta meg, hogy az ősi elhanyagolt földeken új élet kezdődik, mint földművelés, biotermékek termelése, újraerdősítés és tenyészfarm. Más szóval meg szerette volna menteni a középkori település megmaradt romjait. Ekkor találkozott össze Giorgos Makrakis-szal akinek a családjának ingatlanja volt ezen a területen. Együtt vitték tovább a tervet és kezdtek el dolgozni, hogy a régmúltú település egy környezetbarát szállodává alakuljon újjá. Három évig tartott helyreállítani Miliát, ügyelve arra, hogy ne változtassák meg a település tradicionális jellegét. Öt évvel később Tasos - aki Athénban született és nevelkedett - megismerkedett a két vállalkozó szellemű
emberrel
és
úgy
döntött,
hogy
ő
is
csatlakozik
a
projekthez.
Ma, Giorgos és Tasos felelősek a mindennapi üzletmenetért. Milia egy autentikus 17. századi hegyi település, egy környezetbarát turisztikai komplexum, ahol a "vissza a természethez" filozófia valódi értelmet nyert. Az organikus módszerek szigorúan alkalmazkodnak a gazdálkodásukhoz, saját természetes trágyát használnak. A kő víkendházak a hegy oldalán helyezkednek el, minden épület felújításához kizárólag helyi természetes anyagokat használtak, így a környező területbe való beavatkozás minimális volt. A külső térben is bájos kerteket és keskeny járdákat 143
terveztek. A táj érintetlen maradt, megőrizve a település épületeinek eredeti hangulatát, természetes környezetét. A nyaralók belső tere megtartotta eredeti identitását, a bútorok helyi kézműves darabok. Csak kisebb kiegészítésekre került sor, mint például a fürdőszobák kialakítása. 1993-ban, következő lépésként Milia étterme nyitotta meg kapuit. Ez egy úttörő törekvés is volt, a helyiek kemény munkája eredményeként. Semmit sem mozdítottak el a helyéről, nem került sor földmunkálatokra, dózerolásra sem. Kezdettől fogva megújuló energiaforrásokat használnak, különösképpen a napenergiára fókuszálva és büszkék arra, hogy kizárólag "tiszta" energia technikákat alkalmaznak. A szobák és az étterem összes szennyvizét megszűrik olyan és a fák öntözésére használják fel. Sok anyag kerül újrafelhasználásra és a maradék pedig újrahasznosításra. A konyhában csak helyi alapanyagokat használnak, a főzés egy fatüzelésű kemencében történik, természetes gázzal. Nem használnak klórt vagy más vegyi tisztítószereket, csak azok környezetbarátabb formáit. Vamos, a tradicionális krétai falu Vamos falu Kréta nyugati részén Chania mellett helyezkedik el. Az Apokoronas terület egyik legjelentősebb faluja, helyi piacokkal, tavernákkal és üzletekkel, néhány száz lakossal. Az intézményi ellátottsága jó, található a településen pékség, élelmiszerbolt, internet kávézó, megyei bíróság, posta, bank, telefontársaság, rendőrség, egészségügyi központ, két benzinkút. Vamos a környék egyik legszebb falva, ahol az építészeti örökség nagyon jó állapotban maradt fenn. Sok történelmileg gazdag épület veszi körül, melyek egykor az ott lakók házai voltak. További fennmaradt műemlékei a hagyományos kő út, a falu szomszédságában található Szűz Mária kápolna (13. századi műemlék), és a 12 boltíves Karidi kolostor, ami a 19. századból maradt fenn. Vamos történelme több évszázadra nyúlik vissza. A történelmi források szerint első lakói arab kalózok voltak a 8. században. A velenceik által 1573-ban szervezett általános népszámlálás szerint Vamosnak (akkori nevén Vamu) 271 állandó lakosa volt. Abban az időben Görögországban török uralom volt, a török hadsereg központja Vamos lett. 1863ban egy Savas nevű pasa megválasztotta Vamost Sfakia tartomány fővárosának. Vamos 1896-ban hazafias küzdelemben szabadult meg véglegesen a törököktől. Amikor Vamos Sfakia fővárosa lett nagy fejlődésnek indult. Ezt a fejlődést mutatják a fényűző házak és a neo-klasszikus jegyeket viselő állami épületek. Ettől kezdve még inkább kettévált a 144
társadalomi olló, és rámutatott az óriási gazdasági különbségekre. Voltak a gazdagok, akik luxus házakban "conakia"-ban, míg a szegények, akik szerény lakásokban "kamarospita"ban (a ház egy szobából állt) éltek. A helyi anyagokkal, mint kővel, fával, földdel épített házak még mindig láttatják az akkori autentikus és tradicionális sokszínűséget. Fontos megemlíteni, hogy 19. századi velencei uralom nagy hatással volt az építészetre. 1995-ben a falubeliek egy csoportja Európai Uniós forrásokból elindított egy projektet, aminek célja a hagyományos életmód megőrzése, a régió kézműves termékeinek bemutatása, és a régi kőépületek hagyományos anyagokból vendégházzá való felújítása volt. Vamos, turizmusra szakosodott kis helyi vállalkozás, amely a terület kulturális vonatkozásaira helyezi a hangsúlyt és elősegíti az etikailag fenntartható ökoturizmust és falusi turizmust. Sok történelmi múltú épületet, házat újítottak fel a vállalkozás kapcsán, és most üdülési célra kiadják őket. Vamos utazási irodája ezeket a különleges vendégházakat, villákat és nyaralókat kínálják a turisták számára. Vamosban nem csupán vendégházakat alakítottak ki, hanem minden a turizmushoz kapcsolódó idegenforgalmi szolgáltatást kiépítettek. Működik a faluban idegenforgalmi iroda, helyi termékeket árusító bolt, helyi tradicionális ételspecialitásokat kínáló étterem. Turisztikai programokat, tanfolyamokat (mint krétai hagyományos főzőtanfolyam), művészeti kiállításokat, kirándulásokat szerveznek. A görögországi kistelepülések például szolgálhatnak a magyar törpefalvak előtt, hiszen hazánkban is megtalálhatóak azok a falvak, melyek gazdag természeti vagy kulturális értékkel rendelkeznek, ahol tradicionális szokások élnek, vagy ahol olyan hagyományai vannak a mezőgazdaságnak, amit megfelelő vidéki innovációval új, fejlődő alapokra lehetne helyezni. Ehhez a megfelelő pénzügyi erőforrások, mint hazai és külföldi támogatások, a pályázati rendszerek szintén rendelkezésre állhatnak. Már csak azokat a vállalkozó szellemű, elhivatott embereket, társaságokat, kellene megtalálni, akik mindezen projektek elindítói és az erőforrások mozgósítói lehetnének, és akik mindeközben nemcsak a bevételekre, hanem a környezeti és fenntarthatósági kérdésekre is nagy hangsúlyt fektetnek. Biolea, Milia és Vamos példái a sikeres törpetelepüléseknek, amelyek ezáltal alapul szolgálhatnak a sikeres törpefalu modell alakításához.
145
4.3 A törpetelepülésekre vonatkozó sikermodell felállítása A magyarországi és görögországi sikeresnek tartott kistelepülések vizsgálata során kiderült, hogy a települési sikermodell a törpetelepülésekre is alkalmazható. A vizsgálatok eredményei rámutattak azokra a tényezőkre, amelyeket az eredeti települési sikermodell a törpefalvakra is alkalmazható nem tartalmazott, de a kistelepülések sikerének meghatározásához alapvető fontosságúak lehetnek. A kutatás tapasztalatainak megfelelően a modellben pótoltam ezeket a faktorokat, a következők szerint:
A modell első szintjén, azaz a kemény tényezőknél a modellt kiegészítettem: -
a helyi általános iskolával,
-
a helyi természeti értékekkel (a helyi erőforrásokon belüli faktor, mégis alapvető fontossága miatt külön kezelendő).
A második szinten, a puha tényezőknél megjelenik: -
a jó marketing, a település imidzsének, ismertségének, hírnevének javításának a fontossága (Márokföld, Vamos, Milia, Biolea).
A harmadik szinten, a puha tényezők elősegítésének eszközei lehetnek: -
a jövőt építő, kreatív polgármester (Márokföld, Megyer, Rozsály, Csaholc, Belecska, Gagyapáti),
-
a civil szervezetek (Megyer),
-
a falugondnoki szolgálat (Márokföld),
-
az új gazdasági tevékenységek (Márokföld, Megyer, Rozsály Csaholc, Belecska, Gagyapáti, Biolea, Milia, Vamos),
-
a forrásokra pályázó, munkát adó önkormányzat és a közmunkaprogram (Márokföld, Megyer, Rozsály, Belecska, Csárdaszállás).
A negyedik szinten, a törpetelepülések céljaként az életminőség mellett a fenntarthatóságot definiáltam (Megyer, Rozsály, Belecska, Biolea, Milia, Vamos).
A fenti új sikertényezőkre hozott példákból kiderül, hogy a polgármester kreatív, hiteles, elhivatott jelenléte mindegyik törpefalunál megjelent, ahogy a fenntarthatóság és az új
146
innovatív gazdasági tevékenységek az összes magyar és Görögországban megvizsgált kisfalunál. Ezért e két tényező kiemelt fontosságúvá válik. A kistelepülési példák mentén testre szabtam a modellt (10. ábra), és a törpefalvak sikerességét befolyásoló faktorokat újonnan eszerint kategorizáltam (narancsszínnel jelölve a modellbe került új tényezőket): 10. ábra: A törpefalvak kiegészített sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés A puha tényezők közé a fent említett jó marketing került új kategóriaként. A marketing vezérelvei, célrendszere nem más, mint a ―jólét‖, egy színvonalas életminőség köré kell, hogy illeszkedjenek. Egy régió, város akkor sikeres, akkor látja el küldetését, ha képes biztosítani az ott élő, ott dolgozó, oda látogató lakosság és az üzleti és a non-profit jellegű, társadalmi, civil szervezetek számára a megfelelő minőséget, élményt. Ha egy olyan térség, táj vagy település nevét meghalljuk, amellyel valaha is közvetlen kapcsolatunk volt, szinte mindannyiunkban emlékek idéződnek fel: érzések, hangulatok, hangok, ízek, illatok. Jó esetben ezek a benyomások kellemesek, szívesen emlékezünk
147
rájuk, rosszabb esetben kellemetlenek, kínosak, és nem szívesen idézzük fel azokat. Az általunk már látott földrajzi helyek képe, imázsa hosszasan él bennünk, és meglehetősen nehéz megváltoztatni (legalább is a negatív képet pozitívvá fordítani, hiszen a kellemetlen élmények után önként nem térünk vissza rossz tapasztalataink színterére). A földrajzi helyről (ország, régió, térség, táj, település) kialakított vagy kialakítandó kép tudatos formálása marketingtevékenység. Ugyanolyan marketingtevékenység, mint a klasszikus termék- vagy szolgáltatásmarketing, az eddig megismert törvényszerűségekkel, módszerekkel, eszközrendszerrel. Célja a földrajzi hely, a terület (és társadalmának) "eladása": versenyképességi tényezőinek feltárása, kiaknázása, vonzerejének növelése vagy annak tudatosítása. Tény, hogy a piacgazdaságban verseny folyik a szűkös erőforrásokért. A települések, kistérségek, régiók a történelem során mindig is versenyeztek egymással - árumegállítási jog, vásárhely, hídpénz, különböző kiváltságok. Ez a verseny mára felerősödött: versengenek a fejlesztési lehetőségekért, a kedvezőbb gazdasági pozíciókért, a befektetőkért, az odalátogató turistákért, vagy az odaköltöző állandó lakosokért. Ennek a versenynek hatékony eszköze a régió-, térségi- vagy településmarketing. Annak eszközrendszere
alapvetően
nem
különbözik
a
klasszikus
termék-
vagy
szolgáltatásmarketingtől, csupán a sajátosságok figyelembevételével kell azt alakítani. Napjainkban a földrajzi területekhez köthető marketingkommunikáció egyik legfontosabb tere az internet. Egy, az internettel foglalkozó sikeres fiatal vállalkozó szerinti "aki nincs a neten, nem is létezik" markáns megfogalmazás nagyon jól tükrözi a 21. század emberének információ-éhségét
és
tájékozódási
igényét.
Az
internet
kínálta
és
egyéb
marketingeszközökkel lehetőség van a hely egyediségét, kulturális örökségeit ismertté tenni mások számára is. Ezzel a globalizáció előnyeit kistelepülési szinten is használni tudjuk. A kommunikációs eszközrendszer alkalmazásának célja, hogy a térségről, településről megfelelő imázs alakuljon ki a célcsoportokban. Az imázs építés alkotóelemei lehetnek: design - szimbólumok, arculatai elemek rendszere, szlogen - rövid, csattanós jelmondat, személyes képviselő, "arc" - a teret, települést megszemélyesítő, többnyire ismert személyiség, közvetlen
kommunikációs
eszközök
tömegkommunkációs eszközök, internet,
148
–
hirdetések
megjelenítése,
eredendően nem kommunikációs eszközök kommunikációs célra történő alkalmazása - helyi termék, szolgáltatás, létesítmények, események. Kutatásomban én a településen a helyi média jelenlétét vizsgáltam, mint helyi újság, rádió, televízió, a települési honlap megléte, a szórólapok, a helyi reklámmegjelenések, a rádióban, televízióban való szerepléseket, a településekről szóló híreket. Az eszközöknél pótlólagosan a jövőt építő, kreatív polgármester került bele a modellbe. Rechnitzer (2007) tanulmányában megjelenik a helyi menedzsment, mint a negyedik sikerhordozó, amelynek van országos, sőt nemzetközi kitekintése, és ismeri a helyi társadalmat, annak hagyományait és felméri lehetőségeit. Rendkívül fontos, hogy a helyi menedzsment állandó kommunikációra képes legyen mind a helyi társadalommal, mind a politikával. A sikerhez természetesen szükséges a helyi társadalom megfelelő vezetése, amelyben a polgármester és az önkormányzati testület tagjai képesek az együttműködésre, amelyben a kreativitás, az intuíció és ötletesség, a rátermettség és az állhatatosság alapvető és elismert érték. S kellenek a mintaadó, „húzó emberek‖, azok a helyi értelmiségiek, vállalkozók, akikre a helyi lakosság felnéz és példának tekint. S természetesen kellenek a jó példák a stigmatizáló – „úgy sem sikerül‖ – szindróma helyett (Bódi-Bőhm 2000). A polgármester szerepe kiemelkedően fontos, hiszen ő az aki magára vállalja a település érdekeinek a képviseletét. Aki a helyi ügyek „megszállottja‖, akinek konkrét elképzelései vannak a falu feladataival kapcsolatban, tisztában van a problémákkal, de egyaránt a lehetőségekkel is. Képes a hosszú távon való gondolkodásra, a stratégiaszervezésre és egyéni érdekeit a település érdekei alá képes rendelni. A polgármesternek nem a szerencsére, az állami segítségre kell várnia, hanem konkrét elképzelései vannak és emellé a helyi lakosok támogatását is meg tudja nyerni. Kutatásomban külön hangsúlyt fektettem arra, hogy megismerjem a különböző települések polgármestereit és választ kapjak arra a kérdésemre, hogy ők mennyiben a település menedzserei, mik a településvezetés eszközei, mennyiben integrálják a település lakóit, segítik annak valódi közösséggé való formálódásukat. Mennyire nyitottak az új lehetőségekre és használják ki azokat. A civil szervezetek kiemelkedően fontos szerepe szintén utólagosan került bele a sikermodellbe. A vidékfejlesztés történhet közvetlen és közvetett módon egyaránt. Számos tanulmány kiemeli, a társadalmi tőke, a helyi értékek szerepének fontosságát, ezek 149
védelmét, illetve bemutatja, hogy a társadalmi tőke milyen formában járul hozzá a fejlesztésekhez. Ezáltal a társadalom, helyi közösség fejlesztésének, formálásának közvetett hatása van a vidékfejlesztésre. A kutatásaim során, arra jutottam, hogy nagyon fontos közösségfejlesztő szerepe van a civil/nonprofit szervezeteknek. Hiszen ezen szervezetek a helyi társadalom, közösség igényei miatt jön létre, valamint ezek a szervezetek az ott élők önkéntes szerveződései (Reisinger 2010). A helyi társadalmi életet, történéseket nyomon követő, abba aktívan bekapcsolódó, gyakran kifejezetten fejlesztési céllal megalakult szervezetek fontossága könnyen belátható (Osváth 2005). A decentralizáció továbbá csak erős helyi civil szervezetek működésével valósítható meg, ezért törekedni kell a közösségépítésen keresztül a helyi társadalmi tőke megerősítésére. A vidék civil szervezeteinek politikai, szakmai, módszertani, információs megerősítése, valamint térségi és regionális hálózatok, szakmai szolgáltató-bázisok kialakítása elvezet a hálózatokkal átszőtt térhez, melyben a rurális tér feloldódik, s a tágabb világ már nem kívülről hat a helyi közösségekre, hanem saját belső folyamatai szerves részévé válnak a kitágult világnak (Mardsen 1999). Nehéz egy olyan települést, vagy térséget fejleszteni, amelynek társadalmi szereplői nem akarnak fejlődni, illetve nem abba az irányba szeretnének fejlődni, mint azt a döntéshozók elképzelik. Gyakran tapasztalható az a szemlélet, hogy a problémákra másoktól, felsőbb szervektől, államtól, polgármestertől várják az emberek a megoldásokat. Nekik valóban kulcsszerepük van abban, hogy megfelelő kereteket biztosítsanak, de önmagukban nem lehetnek a fejlődés motorjai, a fejlődést a térségben élőknek kell tartalommal megtölteni. A fejlődésben fontos szerepe van, hogy mindenki ismeri-e és magáénak érzi-e a fejlődés irányát, és megteszi-e azt, ami feladat ebből rá hárul. A civil szférának pótolhatatlan szerepe van a fejlődési irány és célok meghatározásában, abban, hogy a szereplők e célok mögé álljanak, és ott is maradjanak. A civil szervezetek jelenléte és működése önmagában is előnyöket hordoz. Ezek egy része mérhető a gazdasági fejlettség hagyományos mérőszámaival is. Osváth (2005) hangsúlyozza ugyanakkor, hogy bár a civil szféra működéséről sokat elmondanak a számok, csak kis részben alkalmasak a civil szféra térségi szerepének megítélésére, mert a civil szervezetek jelentősége elsősorban nem gazdasági, hanem társadalmi. Ugyanakkor hiba lenne ezeket teljesen figyelmen kívül hagyni. A civil szervezetek szolgáltatásokat nyújtanak és vannak fizetett alkalmazottaik, így tehát kisebbnagyobb mértékben részt vesznek az adott térség értéktermelésében és foglalkoztatásában.
150
Lehetőségük van egy plusz erőforrás, az önkéntes munka bevonására, amely az állami és a piaci szereplők számára nem, illetve csak nagyon szűk keretek között elérhető. Emellett az is elmondható, hogy ezek a tevékenységek részben, vagy egészében függetlenek a térségben végbemenő piaci folyamatoktól, diverzifikálják a térség értéktermelő és foglalkoztatási szerkezetét, amely hozzájárul a térség stabilitásához. Egy esetleges negatív irányú piaci változás esetén a helyi civil szervezetek nagy eséllyel folytatni tudják tevékenységüket, mert nemcsak a piaci viszonyokba ágyazódnak be. Továbbra is megtartják a munkaerőt, és elképzelhető, hogy betöltik az üzleti alapú szolgáltatásokban a válsággal keletkezett réseket. A civil szervezetek ilyen szempontból vizsgált gazdasági jelentősége térségenként eltérő. A kelet-közép-európai országokban, így hazánkban is, ennek mértéke még jelentősen alatta marad a régi Unió-s tagországokéinak, ugyanakkor a nyugati minták átvételével fejlődés várható e tekintetben. Jelen pillanatban azonban ez még sokkal inkább jelent jövőbeli potenciális lehetőséget, mint jelenbeli valóságot. A belső kohéziót a térségen belül kiépülő kapcsolatok biztosítják. A civil szervezetek térségi megszerveződése ennek a rendszernek egy különösen fontos szintjét adja, mégpedig azért mert e szervezetek nagyon gyakran más módon áthidalhatatlan társadalmi szakadékokat ívelnek át. Elég, ha csak a sportegyesületekre, különböző klubokra gondolunk, amelyek egészen más viszonyok között kapcsolják össze az embereket, mint a munka és a lakás. Vagyoni, etnikai, életkori és politikai gátakat léphetnek át. A civil szervezetek fontos részét képezik a kistelepülések életének, így kutatásomban számba kívánom venni azok jelenlétét és tevékenységét a konkrét törpefalvakban. Az önkormányzatisággal egy időben indult a falugondnoki hálózat kiépülése kezdetben 500, majd a politikai lobbik hatására 600 fő alatti lélekszámú településeken. (valamint 1994-től a tanyás térségekben a tanyagondnokságok). Ma a kis falvaknak mintegy felében működik már ez az egyszemélyes, mikrobusszal felszerelt mindenes, akinek feladata e kis közösségek
mindenkor
helyben
megfogalmazható
módon
történő
segítése.
A
falugondnokok zöme a helyi önkormányzat közalkalmazottja, működését állami normatíva segíti. (Az önkormányzat átadhatja a feladatot intézménynek, vállalkozásnak, civil szervezetnek, ám ilyenek a kis falvakban a legritkább esetben találhatók.) A falugondnoki szolgálat működését kutatásomban szintén megvizsgálom. Új gazdasági tevékenységek, biogazdálkodás, bioenergia, falusi turizmus szerepe az utóbbi néhány évben felértékelődött a kistelepülések körében. Az apró méret jelentheti e 151
települések megújulásának lehetőségét is, hiszen e leggyakrabban természet-közeli, nyugalmat sugárzó törpefalvak az urbanizálódó világban egyre fontosabb szerepet kaphatnak a turizmusban, a tartós üdülésben, a rekreációban, de bizonyos feltételek (elérhetőség) megléte esetén minőségi lakófunkciót is betölthetnek. A sikerhez szükséges felismerni a településben rejlő egyedi sajátosságokat, amik által az profitábilissá tehető. Mivel a helyi lakosság ismeri a legjobban a helyi körülményeket és viszonyokat, ők képesek arra is, hogy a helyi lehetőségeket és erőforrásokat meglássák és azt valamilyen formában kihasználják. Az ő kezdeményezésüktől függ, hogy beindul egy ilyen lehetőség kihasználása, avagy nem. Ehhez azonban nélkülözhetetlenné válik a helyi hagyományok, kultúra feltámasztása, megőrzése. Természetesen nem csak a tradíciókban, hanem az innovációkban rejlő lehetőségek kihasználása is a helybeliek fő feladata. Ide sorolom a bioenergia használatát, a turizmus kialakulását, a biogazdálkodás bevezetését is többek között. Egy település sikeres működésében meghatározó szerepet játszik a helyi vezetés, az önkormányzat, aki döntései előkészítésébe bevonja a helyi lakosságot, azokkal konszenzust alakít ki, forrásokra pályázik és nem utolsó sorban a kistelepülésekre jellemző módon lehetőségei szerint munkát kínál az ott lakók számára. Fő feladata a menedzselés, az állampolgárok irányítása az adott feladatokat illetően. Az eredményes működéshez az öntevékeny, menedzser típusú önkormányzatokra van szükség, amelyek engedik érvényesülni, élni és dolgozni a helyi lakosságot és arra is képesek, hogy összefogják a közös települési célok megvalósítása érdekében. Objektív tényezőknek számítanak a térség eredményes működéséhez elengedhetetlen külső támogatások, amelyek különböző pályázati formákban jelennek meg. Említésre méltó azonban az is, hogy a pályázatok sikerességéhez nagyban hozzájárul a sokszor bonyolultnak tűnő pályázati rendszerek pontos ismerete. A külső források megléte természetesen önmagában nem elég egy térség progresszív fejlődéséhez, ehhez szükségesek olyan személyes tulajdonságokhoz kötődő jegyek, mint a szakértelem vagy a szervező készség. A menedzselési képességek nagyszerepet játszanak a kitűzött célok érdekében, mint például pályázatfigyelések, és pályázatkezelések, a helyi lakossággal való együttműködés, és a közösségi célok megalkotása. A fent bemutatott magyarországi sikeres kistelepülések példái hűen tükrözték a közmunkaprogramok fontosságát és hiánypótló szerepét a kistelepüléseken élők foglalkoztatása kapcsán. Nem egy településen ezek azok a programok, melyek perspektívát 152
és jövőt jelenthetnek a családok megélhetése szempontjából. 2012 év elején indult Start közmunkaprogram, amely a regisztrált álláskeresők számára jelent álláslehetőséget. Támogatásuk pályázat útján történik, amelyet számos község megpályázhatott, ezáltal lehetőség van a munkanélküliség megszűntetésére a faluban. A közmunkaprogram révén munkához és fizetéshez jutnak azok az emberek, akiknek eddig nem volt jövedelmük vagy segélyből éltek. Ez a program többet nyújt, mint pusztán a segély kétszeresét. Bár elsősorban mindenki annak az előnyét látja, hogy egy személy többet visz haza a családi kasszába, és az életminőségük nő, azonban az sem elhanyagolható tényező, hogy lelkileg is többet ad ez a program. Segít rajtuk, hiszen naponta elfoglalják magukat, célja van az életüknek, tevékenykednek, hasznosnak érzik magukat. A munkaerőpiacra való visszatérés elősegítése, ösztönzése, és a segélyezés rendszerének egyszerűsítése a célja. A dolgozók oktatáson is részt vesznek, így tudásukat is gyarapítják, amelyet az életben is tudnak hasznosítani.
Előfordul,
hogy
egy
családon
belül
több
fő
is
bekerült
a
közmunkaprogramba. Ez fokozottan fontos, hiszen, voltak olyan családok is, ahol több személynek sem volt munkahelye, ami már elképzelhetetlen terhet rótt a családra. A programon belül ez is megvalósulhatott. A fenti példák rámutattak, hogy a közmunkaprogram pályázatok elnyerése nagyban hozzájárult a falvak fejlődéséhez. Ez magában foglalja a személyek segítését, akik munkalehetőséghez jutottak, és a község önfenntartás irányába való elmozdulását. A közmunkaprogram törvény célja, hogy egyszerűsítsék a segélyezés rendszerét, és mindenki gyorsabban visszavezethető legyen a munka világába. Aki munkaképes és egészséges, dolgozzon, aki a piacon nem kap megfelelő munkát, annak azt az állam biztosítsa és a közfoglalkoztatás keretében kapjon munkabért, de nem segélyt. A fenntarthatóságot a modellben az életminőség, mint a kistelepülések végső célja mellé rendeltem, és gazdasági, természeti, környezeti és társadalmi szempontból értelmezem. A kistelepülések jövőjét feszegető részben korábban már említettem a fenntarthatóság fontosságát, és mint lehetséges kitörési esélyt a fogalmaztam meg a törpetelepülések számára. A fenntarthatóság tehát nemcsak feladatként jelenik meg a települések életében, hanem mint kitörési, életminőségi kategória. A fenntartható településfejlődés nemcsak eszme, hanem létező, sikeres gyakorlat, ráadásul az európai és országos tervezési dokumentumok egyértelmű prioritása, így támogatási feltétel is. A Brundtland jelentésben szereplő definíció szerint a fenntartható fejlődés: „a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől" (Közös Jövőnk 1988). 153
A fenntartható fejlődés fogalmát és a hozzá vezető utat a társadalom valamennyi tagjának meg kell ismerni, máskülönben a jövőkép megvalósítása ellehetetlenül. A lokális és globális környezeti veszélyek, az egészséges életmód, az egészséges táplálkozás megismerése és elsajátítása a társadalom fenntarthatóságát szolgálja. A 21. században a fenntarthatóság másik kritériuma hálózatok részévé válni, de ehhez a vidéki társadalomnak nyitottabbnak, befogadóbbnak és kapcsolatépítőnek kell lenni, amelyet csak speciális, erre fókuszáló tanulási folyamattal lehet csak elérni (Rhisiart-Thomas 2004). A fenntartható fejlődést nem lehet automatikusan egyenlőnek tekinteni a növekedéssel. A településfejlesztés a helyi/térségi közösség olyan közfeladata, ami arra irányul, hogy az ott élők életkörülményei folyamatosan javuljanak, az adott területi/települési egység természeti, művi és építészeti értékei mindeközben megóvásra kerüljenek, a megindult előremutató – életminőséget javító – folyamatok és intézmények, szervezetek működése fenntartható legyen. Ez a rendszer a település adottságait emeli ki, törekedve az értékek megóvására, azok fenntarthatóságára és ezen túl bizonyos építészeti, illetve művi környezeti érték- és normarendben foglalt szabályok betartását kívánja meg a településektől, annak szereplőitől. A kutatási tapasztalatok szerint a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntartható helyi fejlődés sikere döntő mértékben függ a helyi döntéseket megelőző társadalmi egyeztetéstől, az érintett és érdekelt társadalmi csoportok bevonásától. Fenntartható fejlődést szem előtt tartva szükségszerű a településfejlesztésben az újfajta partnerségek, együtt működések kialakítása és hatékony működtetése. Ezért, azokon a területeken, ahol a magánszféra hatékonyabban képes a feladatok ellátására, ott ennek meg kell teremteni a szükséges kereteit. A termelési folyamatban felhasznált források újratermelés, különös tekintettel a környezeti és kulturális erőforrásokra (Rechnitzer 2007). Az országosan összegyűjtött sikeresnek látszó törpefalvakat vizsgálva, kiderült, hogy azokban a fenti tényezők közül legalább egy, de jellemzően több tényező együttvéve jelenik meg, és járulnak hozzá az adott település sikeréhez. A fenti alfejezetben egyértelműen bizonyítottam a negyedik hipotézisemet, miszerint a siker a magyarországi törpefalvak esetében is kimutatható, és a sikertényezők a modell elemeihez
kapcsolhatóak.
A
magyarországi
és
görögországi
sikeresnek
tartott
kistelepülések vizsgálatának eredményei rámutattak azokra a konkrét tényezőkre, amelyeket az eredeti települési sikermodell nem tartalmazott, de a kistelepülések sikerének 154
meghatározásában alapvető fontosságúak. A kutatás tapasztalatainak megfelelően a modellben pótoltam ezeket a faktorokat. A kemény tényezőknél a modellt kiegészítettem a helyi általános iskolával, és a helyi természeti értékekkel (a helyi erőforrásokon belüli faktor, mégis alapvető fontossága miatt külön kezelendő). A puha tényezőknél megjelenik a jó marketing, a település imidzsének, ismertségének, hírnevének javításának a fontossága. Míg a puha tényezők elősegítésének eszközeinél újonnan került a modellbe a jövőt építő, kreatív polgármester, a civil szervezetek, a falugondnoki szolgálat, az új gazdasági tevékenységek és a forrásokra pályázó, munkát adó önkormányzat és a közmunkaprogram. Új kistelepülési célként az életminőség mellett a fenntarthatóságot definiáltam. A kistelepülési példák mentén testre szabtam a modellt, és a törpefalvak sikerességét befolyásoló faktorokat újonnan kategorizáltam.
155
5 A magyarországi törpefalvak sikermodelljének tesztelése Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvakon keresztül A fenti modell segítségével a következő lépésként Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvak vizsgálatára és a fent említett faktorok tesztelésére került sor. Összesen 7 sikeresnek mondott törpefaluban végeztem elsődleges és másodlagos kutatásokat, mint statisztikai elemzést, irodalomkutatást, sajtóelemzést, továbbá terepszemlét folytattam a helyszíneken
és
interjúkat
készítettem
a
helyi
polgármesterekkel,
vezetőkkel,
értelmiségiekkel és lakosokkal a sikerfaktorokat illetően. A kiválasztott törpefalvak a következőek voltak: Lipót,20 Hövej, Mecsér, Dénesfa, Rábcakapi, Rábaszentmihály, Répceszemere. Győr-Moson-Sopron megye a fővárost leszámítva gazdaságilag a legfejlettebb megye, amely kedvező természeti adottságokkal, fejlett infrastruktúrával rendelkezik és nagy helyzeti előnye, hogy az osztrák határszélen fekszik. Sajátos helyzetét fokozza, hogy a szomszédos országok fővárosai közel találhatók az országhatárhoz. 11. ábra: Győr-Moson-Sopron megye településeinek népességszám szerinti kategóriái
Forrás: Vasárus, 2010 KSH alapján szerkesztve
20
Kivételt képez Lipót, ami 659 fős lakosságával az aprófalvak településkategóriába sorolandó.
156
A megye kistelepüléses jellegű mivel 99 település 1000 fő alatti, és csak hét 5000 feletti, 500 fő alatti településeinek száma 52 darab, és hatban laknak száznál kevesebben. Differenciált a településméret eloszlása a megyében, a Csorna-Kapuvár vonaltól délre eső területen sorakozik az 1000 fő alatti települések háromnegyede. Az északi részen ellenben a települések zöme 2000 fő feletti (11. ábra).
A Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvak regionális metszetben Győr-Moson-Sopron megye déli részén megfigyelhető az apró- és törpefalvak elnéptelenedése, a Nyugat Dunántúli régió másik két megyéjéhez képest az apró- és törpefalvak száma azonban jelentősen kevesebb. A régión belül elsősorban Vas és Zala megye az, ahol a községek átlagos lélekszáma különösen alacsony (547, illetve 525 fő), míg Győr-Moson-Sopron megyében ennek kétszerese 1079 fő (Csapó 2007). A NyugatDunántúl tipikusan aprófalvas régió, ahol a községek átlagos népessége nem éri el a 700 főt, szemben a hazai 1164 fős átlaggal. A 30. ábra a Nyugat-Dunántúli régióban elhelyezkedő városok és falvak számát és arányát mutatja be. 30. táblázat: A Nyugat-Dunántúl településhálózatának néhány jellemzője (2010)
Forrás: Saját szerkesztés, 2010 KSH Magyarország statisztikai évkönyve A Győr-Moson-Sopron megyei vizsgálatra kiválasztott törpefalvak méreteikhez képest kedvező helyzetű községek, ezt a jó munkaerő-piaci pozícióknak is köszönhetik. A szuburbán-agglomerációs részét képezik a megyének, azok kisebb lélekszámú, ezért bizonyos szempontból hátrányosabb helyzetű települései. E jellegük kialakulásához hozzájárult, hogy részben már a tsz-esítés után erősen megcsappant agrárkeresőik száma és aránya, majd a tsz-ek felszámolása nyomán tovább csökkent főállású mezőgazdasági
157
keresőik száma. A teljes megélhetést nem nyújtó parcelláikat mellékfoglalkozásként művelik, vagy ami e tájon gyakori, bérbe adják vállalkozásoknak. Így a mezőgazdaság biztosította helyi munkaalkalmak száma megfogyatkozott. A környék lakóinak szerencséjére a régió városaiban részben a hagyományos ipar fennmaradása, részben új, leginkább külföldi tulajdonban lévő üzemek, és a gyorsan gyarapodó tercier ágazatok megtelepedése megfelelő számú munkaalkalmat kínál a községi lakosságnak is. E kisfalvak társadalma polgárosodott, a lakosság jövedelmi viszonyai kedvezőbbek voltak, mint a többi aprófalvas országrészben. Itt nem jelentkezett súlyosabb formában a kisfaluszindróma, a szocialista korszakban viszont romlott viszonylagos helyzetük, mint a tszesítés taszító hatása és a nagyberuházások hiánya. Kedvező munkaerő-piaci helyzetüket szinte kizárólag ingázási lehetőségeiknek, a környező városok megfelelő munkahelykínálatának köszönhetik. Az inaktívak aránya e falvakban jóval alacsonyabb, mint a hátrányos helyzetű aprófalvas típusokban, ahol az arányuk meghaladja az 50 százalékot is. Vagyis e kisfalvakban kicsi méreteik ellenére pezsgő, tevékeny élet zajlik, és ha a saját gazdaságuk nem is prosperál, a közeli városok gazdaságának fejlődése idáig is érezteti hatását. A kedvező munkaerő-piaci helyzet az élet minden területén érezteti hatását. Demográfiai folyamataik nem adnak okot az aggodalomra, noha többségük lélekszáma csökkent, ez a tendencia 1990 után a legtöbb község esetében lelassult. Településképükre részben a korán polgárosodó községek morfológiája jellemző, jól karbantartott állapotban vannak, vagy új, modern kertvárosi beépítésű településrészek. A települési környezet rendezett, az esztétikai törekvések szembeötlőek. E falvak egy részében a vezető funkciót az idegenforgalom, a falusi turizmus foglalja el, így ezek meghatározó módon formálják ezen községek életét, helyi társadalmukat. Ezáltal kedvező pozíciót biztosítanak számukra a települési versenyben, habár a turisztikai szerepkörük súlya nem országos jelentőségű. Az idegenforgalom még nem formálta át e községek életét annyira, hogy elfedje az eredeti állapotokat (Beluszky-Sikos 2007). A Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvak vizsgálatának módszertana A statisztikai adatokkal mérhető sikertényezőket hat témakör mentén állítottam fel, melyek a Rechnitzer-féle hat települési alrendszer meghatározói, hiszen feltevésem szerint a törpetelepülések „sikerkutatásához‖ és a siker hátterében meghúzódó ok-okozati
158
összefüggések vizsgálatához a településeket, mint alrendszereket kell figyelembe venni, ezek a következőek (12. ábra): 1)
Helyi kormányzás
2)
Gazdasági bázis
3)
Humánerőforrások
4)
Helyi társadalom
5)
Vonzásfunkciók
6)
Természeti és művi környezet 12. ábra: A települést alkotó alrendszerek és azok főbb elemei T E LE PÜ LÉ S
Szabályozás
Gazdasági bázis
Humán erőforrások
Helyi társadalom
Természeti és művi környezet
Földrajzi helyzet
Helyi kormányzás
Munkahely
Népesség tömörülés
Életkörülmények
Lakóhely, élettér
Vonzáskörzet
Környzeti tényezők és rendszerek
Helyi politika
Jövedelem
Népesség
Társadalmi szerkezet
Stratégia
Foglalkoztatás
Iskolázottság
Elit
Épületállomány
Térségi intézmények
Finanszírozás
Gazdasági szerkezet
Képzettség
Civil szervezetek
Infrastruktúra hálózat
Kapcsolatok
Rendeletek
Termelői infrastruktúra
Oktatási, képzési intézményrendszer
Miliő
Közlekedési rendszer
Intézmények
Közszolgáltatások
Identitás
Fejlesztés
Fejlesztő szervezet(ek)
Szociális és egészségügyi ellátórendszer
Fogyasztás terei
Funkciók
Együttműködések Hálózatok
Kommunikáció Nyilvánosság
Forrás: Rechnitzer-Smahó 2011 A helyi kormányzás nemcsak stratégiát alakít ki és valósít meg, hanem részt vállal az összes települési alrendszer alakításában, és bevonja a döntési folyamatokba a közösségeket. Míg a gazdasági bázis munkahelyek előteremtéséért felelős, amiből aztán jövedelmek keletkeznek. A település, mint a népesség tömörülésének helye, nemcsak a népesség számát, annak változását mutatja, hanem az ott élők vagy ott dolgozók iskolázottságát, képzettségét is, aminek alakításában a helyi oktatási intézmények szerepe nem elhanyagolható. A helyi szociális és egészségügyi rendszerek jelenléte és azok minősége nagyban meghatározza a településen élők életkörülményeit. A helyi társadalom testesíti meg a településen élő lakosság értékeit és érdekeit, közösségi együttműködési, együttélési feltételeit, a település iránti elkötelezettséget, az identitást, ezáltal a településen kialakulhat egy miliőt, ami lényegében a település értékeinek a megjelenítését adja. A
159
települések természeti és művi környezete a lakóhely funkciókat testesítik meg, ide tartozik az épületállomány, az infrastruktúra hálózat, a közlekedési rendszer és a fogyasztás terei. A település földrajzi helyzete adja a vonzáskörzeteket alakító szerepköröket, és meghatározza a hely térbeli hatásait, befolyását. Ennek megfelelően a település kapcsolatokkal rendelkezik, így az országos településhálózat része, annak egyik eleme, s a hierarchián belül együttműködési relációkat alakít ki más településekkel (RechnitzerSmahó 2011). A fent bemutatásra került települési alrendszerekhez kerestem meg és kapcsoltam hozzá a sikertényezők egyes alkotóit és elemeit. Ezt végiggondolva néztem meg, hogy az elfogadott sikertényezők miként kapcsolódhatnak a településrendszer alrendszereihez, illetve alkotóihoz (13. ábra). 13. ábra: A települések alrendszerei és a sikertényezők kapcsolata
Forrás: Saját szerkesztés Majd az egyes alrendszerekre adtam értelmezhető, statisztikailag gyűjthető mutatókat, ezek a következők.
160
31. táblázat: A település alrendszerinek és a törpetelepülési sikertényezők mutatóinak összefüggései Mutatók
Mértékegység
Sikertényező
Helyi kormányzás Helyi önkormányzati Települési mFt bevétel nagysága (2012) jövedelem Képviselő testület tagjainak fő Önkormányzat száma Polgármester ciklusainak db / kezdet Polgármester száma év Gazdasági bázis Vállalkozások száma (2010)
Dénesfa
Hövej
50,00
Mecsér
Rábaszentmihály
Rábcakapi
Répceszemere
110,00
36,97
52,00
29,17
78,00
Lipót
5
5
5
5
5
5
5
2 / 2006
2 / 2006
2 / 2006
2 / 2006
4 / 1998
3 / 2002
4 / 1998
db
Helyi gazdasági erő
42
50
94
74
94
49
30
Új gazdasági tevékenység megjelenése
igen/nem
Új gazdasági tevékenységek
igen
igen
igen
nem
igen
igen
igen
SZJA jövedelem egy főre vetítve (2009)
Ft
Helyi gazdasági erő
69 776
72 211
115 627
129 341
116 848
100 486
73 659
1 754
852
1 609
2 111
1 097
787
942
igen
igen
igen
igen
nem
igen
nem
1
1
0
1
0
0
0
1,2
1,9
0,4
1,0
0,0
0,0
-0,7
0
1
2
2
1
0
1
Népességmegtartás
368
307
659
589
491
171
261
Népességmegtartás
7
-2
-4
-3
-6
-2
-2
Helyi általános iskola
nem
nem
igen
igen
nem
nem
nem
Intézményi ellátottság
igen
nem
nem
nem
nem
nem
igen
Valódi közösség
2
1
8
3
1
1
6
Jó marketing
nem
nem
igen
igen
nem
nem
igen igen
km2 Település területe (2010) Településen található igen/nem nevezetesség Épített lakások száma db (2010) Épített lakások számának % változása (2008-2010) Kiadott építési engedélyek db száma (2010) Humán erőforrások Népesség száma (2010)
fő
Népesség mozgása (belföldi vándorlási fő különbözet, 2010) Oktatás képzés intézményei (helyi általános iskola, igen/nem 2012) Szociális faktor (Öregek otthona, Eü-i igen/nem intézmény) Helyi társadalom Civil szervezetek száma db (2012) Helyi média jelenléte igen/nem (TV, rádió, újság) Települési honlap (2012)
Földrajzi fekvés Helyi erőforrás Népességmegtartás Népességmegtartás Népességmegtartás
igen/nem
Jó marketing
igen
igen
igen
igen
igen
nem
Internet elérhetőség (2010)
db
Infrasruktúra
6
4
42
4
6
6
0
Telefon ellátottság (2010)
db
Infrasruktúra
69
71
123
170
138
47
53
Infrasruktúra
72
0
98
135
1
0
0
Intézményi ellátottság
igen
igen
nem
nem
igen
igen
igen
Helyi erőforrás, természeti értékek
igen
igen
igen
igen
igen
igen
igen
Répcelak
Kapuvár
Móvár
Móvár
Csorna
Csorna
Répcelak
5,6
7,1
17,8
22,7
24,4
14,7
5,7
40,9
35,9
33,6
37,5
63,1
44,1
41,5
53,2
45,9
20,1
6,8
19,3
13,7
59,1
nem
igen
igen
igen
igen
igen
nem
104
107
236
163
150
64
87
0
0
116
38
0
0
0
0
0
15 240
1 529
0
0
0
3
1
6
5
2
0
1
igen
igen
igen
igen
nem
igen
igen
nem
igen
igen
igen
nem
nem
igen
Kábeltelevízió (2010) db Falugondnoki szolgálat (2012) igen/nem Természeti és művi környezet Frekventált környezeti igen/nem vagy építészeti érték Legközelebbi város Legközelebbi város km (város) elérhetősége Nyugati határ közelsége
km
Autópálya közelsége
km
Jó közlekedési ellátottság (vasút, busz) Személygépkocsi ellátottság Vonzásfunkciók Kereskedelmi szálláshelyek férőhely (2010) Kereskedelmi szálláshelyek vendégéjszaka (2010) Vendéglátóhelyek száma (2009)
igen/nem
Földrajzi fekvés Földrajzi fekvés Földrajzi fekvés Földrajzi fekvés
db db éj db
Nevezetes rendezvények, attraktivitások
igen/nem
Térségi együttműködések
igen/nem
Új gazdasági tevékenység Új gazdasági tevékenység Új gazdasági tevékenység Helyi hagyomány, kultúra Összefogás
Forrás: Saját szerkesztés 161
A 13. ábra és a 31. táblázat szerint egyértelműen bizonyítottam, hogy a második hipotézisem teljesül. Eszerint a sikertényezők és a település alrendszerei között kapcsolat van, azok a település rendszermodelljéből levezethetőek, és ezáltal mérhetővé válnak. Azokat a kérdéseimet, melyekre a statisztikai adatok nem tudtak választ adni, interjúzás módszerével és fókuszcsoportos beszélgetés keretében tettem fel a helyszínen, az egyes törpefalvakban a település polgármesterének, helyi vállalkozóinak és a helyi lakosoknak. A kutatásom ezen részének eredményeit az alábbiakban foglaltam össze.
5.1 Lipót A község a Szigetköz közepén, a Duna jobb partján, Mosonmagyaróvártól keletre 15 km, Győrtől nyugatra 24 km távolságra fekszik. A szigetközi (1401. számú) útról Hédervárnál vagy Darnózselinél letérve közvetlenül, míg Halászitól Püski és Dunaremete érintésével közelíthető meg. A falu régi lakossága a természethez alkalmazkodva főként a „vízből‖ élt. Halászai halászbokrokba tömörültek, a kifogott halat – a leghíresebb fajta a viza volt – bécsi és pozsonyi piacokon értékesítették. Nagy hatással volt a falu életére a Duna 1885-ben megkezdett
szabályozása,
megváltoztatására
hiszen
kényszerült:
a
a régi
lakosság
jelentős
mesterségekkel
része
foglalkoztatásának
felhagyva
földműveléssel,
állattenyésztéssel, kertészkedéssel kezdett foglalkozni. Ma Lipót egy – a történelme során immár sokadszor – újjáépített település az 1968. évi első fúrások után felszínre törő termálvizének, illetve az arra telepített fürdője nagymértékben meghatározza a település jelenlegi helyzetét és jövőjét is. Népessége: 659 fő.21 Polgármestere: 2006-tól Tóth József Péter. A Darnózseli, Dunaremete, Hédervár, Kisbodak, Lipót körjegyzőséghez tartozik. 2013. január 1-től a Mosonmagyaróvári járási hivatal tagja.
21
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010.
162
Lipót sikermodellje
Azt hihetnénk, hogy Lipót sikerének kulcsa egyértelmű. Gyógyvíz, termálvíz, turizmus? Ennyi elég lenne, hogy sikeres és fenntartható legyen egy kistelepülés? Ha jobban a színfalak mögé nézünk, kiderül, hogy egészen más, sok egyéb tényező is van, ami közrejátszik abban, hogy Lipót ma ezen dolgozat egyik legfontosabb és leglátványosabb példájaként szerepel. De nézzük, hogyan indult el Lipót sikerének története. A gyógyvizes kezdetek A falu életében jelentős változást, fordulópontot az 1968-as év hozott, amikor az egykori Petőfi Termelőszövetkezet termál kutat fúratott a területén. A feltörő jó minőségű és magas hőmérsékletű termálvíz, párosulva a község jó természeti adottságaival, lehetővé tette a fejlődés egy magasabb pályára történő állítását. A 60-as évek közepétől a TSZ tulajdonában volt a két kis fürdő, ami egészen az 1990-es évekig jól működött. A termálvizet 1993-ban ásványvízzé minősítették, így amikor a 2000-es évek elején a gazdáját kereste, egy nagyon jó gondolkodású vállalkozó ezt a hozzáadott értékét egyből felismerte és megvette a fürdőt. 2002 nyarán a termálfürdőt az új tulajdonos felújította és megnyitotta kapuit az a felújított, kibővített Termálfürdő. Megjelenésében és technikájában is Magyarország egyik legmodernebb fürdője volt, területe akkor 5 hektárt tett ki. 2004ben a termálvizét gyógyvízzé nyilvánították, ami újabb értékkel ruházta fel az addigra már nagy sikereknek örvendő fürdőt. Később a folyamatos fejlesztés jellemezte a fürdőt, mint 2009. június közepén került átadásra egy új 1.200m2-es strandmedence óriás csúszdákkal, vízi parkkal, míg 2012 tavaszán ismét egy fontos állomáshoz érkezett a termálfürdő, hiszen egy kétszázötven vendég fogadására alkalmas kempinget létesítettek mellette. A 132 millió forintos beruházással a szezon meghosszabbítását és a látogatók számának további növekedését célozták meg. A beruházást európai uniós támogatással hozzák tető alá, a projekt 33 millió forintot nyert el a Nyugat-dunántúli Operatív Program keretében. A Lipóti Termál- és Élményfürdőt, amelynek a területe 2002 óta megkétszereződött – ma már 12 hektárt tesz ki - a 2011-es szezonban több mint 100 ezren keresték fel. Sok vendéget fogadtak a szomszédos Szlovákiából és Ausztriából, sőt Csehországból is. A
163
vállalkozó testület nagyon jól működteti a fürdőt, a profitot folyamatosan visszaforgatja a vállalkozásba, ezáltal fejleszti azt. A ma is magánkézben lévő vállalkozás folyamatos fejlesztései, innovatív ötletei azonban csak egy, bár kétségtelenül az egyik legismertebb tényezője Lipót sikerének és népszerűségének. A turizmus felfejlődése, a polgármester ötletei A turizmus kialakításának és fellendítésének ötlete azonban nem csak a fürdőt üzemeltető vállalkozónak jutott eszébe. A 2006 óta polgármester Tóth József Péter korábban 8 évig képviselő volt Lipóton. Akkor 11 éve, kitűzték azt a közös célt, amely még ma is a stratégiájuk fő szempontját képezi, az idegenforgalom fejlesztését. Ennek alapját az országos szinten is kimagasló minőségű termálvíz adta, de nem mellékes a falu nagyon jó földrajzi elhelyezkedése sem. Három nagyváros Budapest, Bécs és Pozsony továbbá az autópályák és kerékpárútvonalak közelsége alapvetően meghatározó. Lipót település ezen kívül nagyon szép környezetben fekszik, zsáktelepülés, ezért nagyon nyugodt és békés. A helyi erőforrások és természeti értékek tekintetében kiváló tőkékkel rendelkezik. A stratégia megvalósításához 2002-ben az akkor még képviselő polgármester egy jó ötlete járult hozzá. Az iskola épületének egy részét apartman házzá alakítani, termálmedencét építeni, ezzel a vállalkozó és az önkormányzat tulajdona lett volna Pro Oppido Kft. néven, ami egy gyors, biztosnak tűnő befektetés látszott. 2001-ben már majdnem elkezdték átépíteni az iskolát, amikor megjelentek az első Széchenyi pályázatok. Ekkor jött a mostani polgármester még jobb ötlete! „Ha megnyerik a Széchenyi pályázatot, akkor lesz egy befektetője a projektnek és lehet rá építeni egy wellness szállodát is. Ezzel meghatározhatják Lipót hosszú távú jövőjét is.‖ A testület támogatta ezt az ötletet. Ez olyan lépés és kezdeményezés volt – mint az idegenforgalom megjelenése a település életében – amellyel Lipót kilépett az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések csoportjából. Így épült meg a mostani Orchidea szálloda, amelynek a beindulása nem volt zökkenőmentes. Az első 5 évben még csak 70 százalékos volt a kihasználtsága, 2008-ban pedig a válság éreztette az idegenforgalomban is a hatását, a konferenciák száma és a hotel kihasználtsága egyre kisebb lett. Ennek ellensúlyozására ismételten megoldásokat kellett keresni. A polgármester jó ötlete nyomán olyan focipályát hoztak létre, amit termálvízzel fűtenek és az edzőtáborok helyszínévé vált Lipót. Ez a 164
beruházás 2012-ben elkészült teljesen, az öltözőkkel, parkosítással együtt. Kiderült, hogy nagyon jó projektet választottak és további 5 focipályát építettek 2012 első félévben. A három nagyváros (Budapest, Bécs, Pozsony) közelsége ennél a beruházásnál is érezteti a hatását. Sok külföldi csapat érkezik a településre az olcsó fapados járatok megjelenésével, illetve a focipálya nagyon jó minősége miatt, mely máshol Cipruson és Máltán található legközelebb. A sportkomplexumba beruházó falu etalonja a burgenlandi edzőközpont volt. A magyar határtól harminc kilométerre fekvő ausztriai faluban a pályaépítésbe kezdett önkormányzatnak most euró milliókat hoz a beruházás. Az innovativitás, az adaptációs készség és az új tevékenységek megjelenése, úgy gondolom, a fenti példák maradéktalanul bebizonyosodni látszanak. A helyi lakosság összefogása A cél, hogy a falu sikeres és fenntartható legyen, nemcsak a polgármesteré egyedül. A falu lakossága oldaláról is tisztában vannak a közös céllal, és azért ők is mindent megtesznek. Hiszen vannak olyan projektek, amihez pénz kell, de vannak olyanok, amihez az összefogás kell. Ez utóbbi is megtalálható Lipóton. „Jó itt polgármesternek lennem, nagy itt az összefogás, 7-8 civil szervezet működik eredményesen.‖- mondta Tóth József Péter. A társadalmi munka az összefogás megjelenik továbbá a virágosításban és a parkosításban is. Nemzetközi megmérettetésen Lipót képviselte 2010-ben a virágos Magyarországot. 2011-ben a verseny zsűrije Lipótot aranyéremben részesítette. A verseny célja a kulturált és vonzó ország kép kialakítása, fenntartható fejlődés szempontjainak következetes alkalmazása, a településen élők összefogásának ösztönzése, az életminőség javítása, a környezettudatos gondolkodás és szemlélet erősítése, a természeti és építészeti örökség megőrzése és gyarapítása. Lipóton a zsűri elsősorban azt vizsgálta, hogy mennyire élhető a település, mennyire használja ki az adottságait és a lehetőségeit, mint: a termálvíz felhasználása a temető gondozása a természetvédelem civil szervezetek, összefogás a templom állapota az iskola működése
165
helyi termékek, szörp, stb. csónaktúra, azaz a vízi élet lehetőségei, hagyomány, táj tisztelete: két felújított, lakott parasztház Az egyesületek, alapítványok magas száma is kifejezi Lipót összetartó közösségének nagyságát. Az összetartó helyi lakosság megtartásához nagyon fontos, hogy a fiatalok ne költözzenek el a településről, hogy szeressenek ott élni. A falu megtartó erejét évekig a stagnálás jellemezte, most kismértékben nő a lakosságszám és azt lehet megfigyelni, hogy a lakosság már nem elöregedő. Az élhető település feltételei a’la polgármester A polgármester szerint ennek eléréséhez a legfontosabb cél, hogy élhető legyen a kistelepülés, először ezt kell elérni, munkával, oktatással, sporttal. S hogy mindez hogy valósult meg Lipóton? Lipóton nincs munkanélküli. A helyi foglalkoztatás a legjellemzőbb, mint Lipóti Pékség, Orchidea Hotel, Termálfürdő, Panziók, vendégházak. A helyi pékség is sok munkalehetőséget
biztosít,
ezen
kívül
közvetetten
az
idegenforgalomban
más
szolgáltatásoknak és vállalkozóknak is munkát generál. A lipóti pékség országos szinten működik, több mint száz mintaboltjuk van már, és még mindig fejlődő vállalkozás. Tervezik egy szálloda komplexum építését is és így további több száz embernek munkalehetőséget generálhatnak a helyiek számára. De hogy ez fenntartható legyen, fontos a nyelvtudás akár a hotelban is. De hogy munkaerőt tudjanak átvenni a környékbeli falvaktól, fontos hogy ők is rendelkezzenek a megfelelő nyelvtudással. Lipóton ezért a felnőtteknek nyelvoktatást szerveztek. A nyelvoktatás azonban nemcsak a felnőttek részére fontos, hanem a gyermekek jövője szempontjából is. 2011-ben a polgármester ismételten jó ötlete nyomán a kisiskolák újraindítására kiírt minisztériumi pályázaton 30 millió forintot nyertek és a településen ősztől
megkezdődött
a
két
tannyelvű,
angol–magyar
oktatás
a
2006-ban
költséghatékonysági okok miatt bezárt iskolában. Az angol alapú kéttannyelvű iskola iskolaotthonos rendszerrel működik, játékos formában tanítják a gyerekeket. Az óvodában emiatt minden nap van 1 órás angol nyelvoktatás. Az óvoda szintén nagyon népszerű a településen, a jelentkezők számát korlátozni kellett. Az 166
iskolában 2011-ben 1. osztály, 2012-ben 1-2. osztály, 2013-ban pedig már 1-3. osztály fog indulni. Egy emeletet rá kellett építeni a folyamatos fejlődés miatt az iskolára. A fentiekből egyértelműen látszik, hogy Lipót életében fontos szerepet játszik a tudás, a gyermekek és felnőttek képzése egyaránt, ugyanúgy ahogy a pályázati lehetőségek folyamatos kihasználása is. A polgármester innovatív és kreatív ötleteiről már többször szó esett a fentiekben. De hogy pontosan miért nevezhető ő Lipót egyik legmarkánsabb sikerhordozójának? Tóth József Péter a polgármesterségre és falujára úgy gondol, mint a legfontosabb vállalkozására, úgy is irányítja azt. A helyi lakosokkal, közös szemlélettel, összefogással ér el mindent. Mindenki érzi, hogy ez nem egy ember sikere, hanem az egész közösségé. A vállalkozói gondolkodásmódú polgármester a munkaidején kívül is foglalkozik a faluval. Azt vallja, hogy a falu életében az egyik legfontosabb a polgármester és a vállalkozói háttér jó együttműködése. Ehhez azonban először a településnek kell bizonyítania. Bizonyítani kell abban, hogy jó a képviselő testülete, növekszik a turizmusa, azaz a kézzel fogható dolgokban, s azután a vállalkozói háttér is megjelenik. „Az alapoknak kell jól működniük és akkor a többi is működni fog.‖ A polgármester maga is vállalkozó. A hentes pultot otthagyva 1992-ben 4 fővel megnyitotta
a
Lipóti
Pékséget.
A
Lipóti
Pékség
sikere
több
pillére
épült.
"Egy klasszikus termék piacán fontos volt a széles választék és kimagasló minőség elérése, mi a kézi technológiára és a hagyományos alapanyagokra alapoztunk, és a megszokott apró termékek helyett hagyományos, nagyméretű pékárukkal jelentünk meg a magyar piacon. Terjeszkedésünk meghatározó lépése volt az önálló mintaboltok megnyitása, és később a franchise rendszerben működő bolthálózat kialakítása is". A kezdetekkor a pékség Szigetközbeli kis boltokat látott el kiváló minőségű, magyar alapanyagokból készülő kenyérrel és pékáruval, majd a kapacitásokat növelve 2004-ben döntött úgy, hogy saját mintabolthálózatot hoz létre. A családi vállalkozás 2010-ben már 105 mintaboltot működtetett Magyarországon, ebből 50 üzletet a fővárosban. A Lipóti Pékség jelen van Pozsonyban, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, és Rév-Komáromban is, a mintaboltok száma folyamatosan bővül. A társaság 2010-ben alvállalkozóival együtt 750 embernek biztosított munkát, árbevétele elérte a 3 milliárd forintot. Jelenleg a cég az egész ország területén 170 mintaboltot üzemeltet, naponta több mint 80.000 embert szolgál ki.
167
Aki ismeri, az tudja, hogy őt a kihívások éltetik, s épen ezért 2002-ben ismét egy számára ismeretlen területen vállalkozott: megvásárolta az önkormányzat „fantomépületét‖ és azt átalakítva megnyitotta az Orchidea Hotelt, mely nagymértékben hozzájárult a falu idegenforgalmának fellendüléséhez. 2006 óta a település társadalmi megbízatású polgármestere, s az ezzel járó teendőit is a vállalkozása egy részének tekinteni. Keresi, hogy hogyan lehet egy forintból kettőt teremteni, s azt, hogy lehet visszafordítani, hogy tud az önkormányzat hosszú távon is több bevételhez jutni, hogy ne csak egy lábon álljon a település költségvetése. A polgármester folyamatosan a média középpontjában van, naponta több tv csatorna és újságíró is megkeresi. De nem azért szerepel a címlapokon, mert ő egy „médiasztár‖, hanem ezek a híradások a vállalkozásával elért eredményeiről vagy egy munkáját elismerő díj átadásáról szólnak: 1) Cége a Lipóti Pékség a Nyugat-magyarországi Egyetem mintagazdasága lett, 2) Lipót a Virágos Magyarországért Országos verseny győztese falu kategóriában, 3) Személyes teljesítményéért megkapta a Kisalföld Presztízs-díjat, 4) Vállalkozók Országos Szövetségétől „Az év vállalkozója‖ címet kapta, 5) Ernst & Young: az év üzletembereként „Példakép‖ díjjal ismerte el munkáját, 6) Európa 10 legjobb vállalkozása közé sorolták a Lipóti Pékséget és vezetőjét, Tóth Pétert az European Business Awards "Év vállalkozója" díjának rangsorában. A jó marketing tehát a polgármester tevékenységeinek, média megjelenéseinek nagyban köszönhető. Lipót nevet nagyon sokan a Lipóti kenyérről ismerik, ahogy a Lipóti kenyér egyre ismertebb lett országszerte tudatosan nem változtatták meg a nevét. Sokan így jutnak el Lipótra, hiszen meg akarják ismerni hogy honnan származik. További marketing eszközként és a település idegenforgalmi látványosságaként egy látványpékség létrahozásán dolgoznak a falu közepén, ahol azt szándékozzák bemutatni hogy pontosan hogy készül a lipóti kenyér. Tavalyi évben elkezdték a lipóti kenyér és hal rendezvényszerű népszerűsítését is, mely évről évre nagyobb és hosszabb időtartamú 168
fesztivállá növi ki magát. A 2011-es lipóti partnertalálkozó (top 10 vállalkozó konferenciája) alkalmával jött az ötlet annak megszervezésére, mely nagy sikerrel működik már két éve. További tervük, hogy konferenciatermet hoznak létre, melyet 2013-ra akarnak megépíteni. Ez egy 340 milliós projekt, amihez 38 százalékos állami támogatást kapnak, ezzel a szezon meghosszabbítását szeretnék elérni. Az állami támogatások és pályázatok fontossága Lipót esetében kiemelkedő, amit a jövőben tervezett szlovák-magyar dunai komp létrehozása is példáz. 2010-ben 3,2 millió euró pénzt nyertek Lipóton ennek megvalósítására. Az 1,6 millió eurós költséggel Szlovákiában rámpát, fogadóépületet és egy kerékpárutat építenek. Nálunk Dunaremetén és Lipóton aszfaltos utat fektetnek le a Dunáig. Előbbinél létrehoznak egy fogadóépületet, utóbbinál felújítják a töltést. A beruházás nyolcvanöt százalékát uniós, tíz százalékát állami forrásokból biztosítanák, a további öt százalék az önrész. A tervek szerint a kompot Lipót fogja üzemeltetni. Olyan járművet vásárolnak, ami a főszezonon túl fakultatív dunai hajózásra is alkalmas lesz, akár rendezvények helyszínéül is szolgálna. Szeretnék minél több napig itt tartani vendégeinket, bevonva a környező települések adta lehetőségeket is.
169
14. ábra: Lipót sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés A 14. ábra jól szemlélteti, hogy a törpetelepülési sikermodell átalakítására volt szükség. A település célja ugyan itt is a jó életminőség elérése, annak sikertényezőinek súlypontjai azonban a népességmegtartásra és a turizmus fejlesztésére helyeződtek át. A helyi lakosság életminőségét ezáltal a munkalehetőségek, az oktatás és annak intézményei, valamint a helyi sportlehetőségek adják. A turizmus fejlesztéséhez a természeti értékek, a jó földrajzi fekvés, a polgármester innovatív ötleteinek kihasználása és a helyi összefogás (helyi lakosság, civil szervezetek, önkormányzat) ad alapot. Nem feledkezhetünk meg Lipót esetében azonban a pályázatokon elnyert összegek fontosságáról sem.
170
5.2 Hövej Hövej Magyarország északnyugati részén, Kapuvártól délre helyezkedik el, a Répcétől és a Rábától nyugatra patakokkal szegdelt sík területen fekszik. A legközelebbi város, Kapuvár 8 km
távolságra van.
Vasútállomással
nem
rendelkezik,
de
közúton
könnyen
megközelíthető mivel átszeli a 85-ös számú és a 86. számú főútvonalat összekötő közút. Az autóbusz-közlekedés jó, rendszeresen indulnak járatok Kapuvárra és a környező településekre. Az 1950-es évek agrárpolitikája és a termelőszövetkezet megszervezése miatt sokan elköltöztek a faluból. 1962-ben a termelőszövetkezet önállósága megszűnt. A község nevét a höveji hímzés tette ismertté a világ előtt. 1950-től a falu életét a tanács irányította. 1990ben a helyhatósági választások során alakult meg az önkormányzat. A képviselő-testületet és a falu tisztségviselőit függetlenek alkotják. Hövejen 1960-ban vezették be az áramot. A vezetékes ivóvízzel a lakások 90%-a ellátott. Az 1990-es években kiépült a gázhálózat és bekapcsolták a falut a crossbar-rendszerbe. A szilárd hulladék összegyűjtése és elszállítása megoldott. A falu 2007-ben ünnepelte fennállásának 750 évfordulóját. Lakosságszáma 307 fő22 Polgármestere 2006-tól Dr. Némethné István Erzsébet. A Cirák Gyóró, Himod, Hövej körjegyzőség tagja. Az új járási törvény hatással lesz Hövejre is. Mivel a körjegyzőség nem éri el a 2000 főt, ezért másik körjegyzőséggel kell társulniuk. A mostani körjegyzőség nagyon jól, forgószínpadszerűen működik. Hövej 2013. január 1-től a kapuvári járási hivatalhoz tartozik.
Hövej sikermodellje
Manapság rengeteg cikket olvashattunk a különböző médiákban Hövejről arra vonatkozóan, hogy a faluvezetés és a lakosság egymással összefogva hogyan küzd azért, hogy egyedülálló népművészetét a jövő számára is megtartsa, és arra egy idegenforgalom központú fejlődést építsen fel a település számára. Hövej életében valóban fontos szerepet játszanak a hagyományok és szokások, hiszen a falu neve ma már kétségtelenül
22
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010.
171
összefonódott világhírű höveji hímzéssel, mely az 1860-as években jelent meg a Rábaközben. Ha azonban jobban a kulisszák mögé nézünk, akkor kiderül, hogy a hagyomány tisztelete csak egy tényezője Hövej sikerének. Önmagában ez nagyon kevés volna ahhoz, hogy a település fejlődése fenntarthatóvá váljon. Élhető falu, a település hardware-e Hövej stratégiájában ugyanis a fő szempont, hogy először egy élhető falut teremtsen az ott lakók számára, s csak azután építeni a falu jövőjét a csipkére és a turizmusra. A siker hardware-ét, azaz vázát az élhető környezet adja. A software jelenti azokat a tartalmakat, amikkel aztán a vázat meg kell tölteni. Ezt jelenti a csipke, a hagyomány, amire pedig a turizmust lehet alapozni. A polgármester asszony, aki ma már a második ciklusát tölti a faluban tudatosan építette fel stratégiáját a fentieket szem előtt tartva. Először egy élhető falut teremtett meg, amihez rengeteget pályázott és pályázik ma is, maga köré pedig egy összetartó közösséget hozott létre, akik mindebben támogatták. Mind a vállalkozói háttér, mind az önkormányzat tagjai, mind az integrált helyi lakosság a hardware-t sikeresen megteremtették és építik ma is. Az első célkitűzés egy szép, rendezett falu létrehozása volt, ahol az ott lakók jól érzik magukat. Ezt az anyagiak függvényében fokozatosan, lépésről lépésre teremtették meg. Erre az elmúlt években több mint tizenötmillió forintot áldozott Hövej. Még 2008-ban adtak be egy pályázatot falumegújítás címmel, melynek célja egy egységes településkép kialakítása volt. 2010-ben fejeződött be a település központjának csinosítása. Megszépült az artézi kút, a templom és a községháza környéke. A templom mellett parkolókat alakítottak ki és leszigetelték a tizennyolcadik század második felében emelt, egyhajós barokk istenháza falait, de rendezték az épület környékének vízelvezetését is. A községháza több kiépített parkolót és új kerítést kapott, a járdát pedig térkövezték egészen a nagyhírű csipkemúzeumig. A település központjába, az átvezető út mellé örökzöldeket, fákat, cserjéket és virágokat telepítettek. A források jó részét, 8,3 millió forintot pályázaton nyerte a település és a kapuvári vízi társulat (mint kivitelező). Ehhez a helyi – évi ötvenmillióból gazdálkodó – községi költségvetés kétmillió forintot tett hozzá. Ugyancsak a község költségvetéséből „szorítottak ki‖ még ötmillió forintot a felújításokra, ám például a templomkörnyéki munkákhoz az egyház is hozzájárult. Pályázaton kívül az átvezető út 172
árkait is rendbe tették, a település turistacsalogató látványossága, a csipkemúzeum bejárata is felújított külsőt kapott. A csipkemúzeumot 2011-ben pályázati támogatással korszerűsíttették. Ugyanebben az évben további két céde pályázatot nyertek a ravatalozó és az önkormányzati épület tetőszerkezetének korszerűsítésére, illetve nyertek egy falunapi pályázatot is. 2012-ben elkészült a játszótér, a múzeummal szemben a kerékpáros-pihenő került kialakításra, valamint fából épített pavilonnal bővült a falu középületeinek száma. Környezetében információs táblákat helyeztek ki, amelyek a helyi és a szomszédos községek látnivalóiról tájékoztatják a turistákat. Utóbbi programot kistérségi pályázaton nyert pénzből valósították meg. Höveji csipke, software-fejlesztés? A „höveji puzzle-nak‖ nevezett fejlesztési lépések így már 2008-tól megkezdődtek, melynek következő legnagyobb lépése lett aztán a település védjegyeként szolgáló höveji csipke hagyományának megőrzése, ápolása. Ezen lépések közé sorolható a földrajzi védettség megszerzése, miszerint a höveji csipke 2012-ben örök érvényű közösségi jogot kapott arra, hogy az itt – és csak itt – készült termékek viseljék a „Hövej‖ megjelölést. Jelentősége abban van, hogy kiállításokon, bemutatókon csak a Hövejen élő hímző asszonyok jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt ezzel a márkanévvel. A levédetést maguk a hímző asszonyok indítványozták, mondhatni alulról jövő kezdeményezés volt. Az önkormányzat legfőbb célkitűzése ezzel a höveji csipke hírnevének megőrzése és fennmaradásának biztosítása volt. A „Hövej‖ földrajzi árujelző biztosítja az eredet megjelölést, a származás helyét. Ez a különlegesen kiváló minőséget garantálja. 2011-ben pedig pályázati támogatásból felújították a höveji Csipkemúzeumot. A beruházás forrásait pályázatból biztosították, a LEADER-programban a községháza több mint 3,5 millió forintot nyert rá. A fejlesztés ötmilliós költségének fennmaradó részét az önkormányzat az előző évi, „Egységes falukép-kialakító pályázat‖ visszakapott támogatási összegéből biztosította. A múzeum bemutatja a höveji hímzéskincs változásait jeles alkotók, művészek munkásságán keresztül. A múzeum körülményeit javító fejlesztéseken kívül új szerzeményekkel is gazdagították a gyűjteményt. A régi hímzések beszerzése mellett új munkákat is rendeltek a helyi hímző asszonyoktól, az önkormányzat erre 173
tizennégy helyi varróasszonnyal kötött 1,5 milliós szerződést. Ezek a csipkék az élet minden fontos mozzanatát elkísérik, kezdve a születéstől a templomi terítőkön át a házasságkötésig. A csipkék készíttetésével szeretnék más helyiek kedvét is meghozni e helyi hagyomány továbbéltetéséhez. 2012-től csipkevarró-tanfolyamot rendeznek, amelyet a höveji népi iparművészek és a népművészet mesterei tartanak, helyi lányok és asszonyok és a nem höveji érdeklődők számára, mely szintén a hagyomány fennmaradását tűzte ki céljául. De a höveji önkormányzat terveiben a hungarikum elnevezés megszerzése és a magyar szellemi örökség listájára való felkerülés is szerepel. Ezen minősítések megszerzése az évekkel ezelőtt kialakított „Höveji csipkeálmok‖ nevű program következő lépcsői. A falu folyamatosan dolgozik a védjegyének számító csipke imázsának kidolgozásán is. Az „Így pókolnak Hövejen‖ címmel könyvet jelentettek meg a csipke történetét és a helyi hímzők mesterfogásait mutatja be.23 Új gazdasági tevékenység, idegenforgalom fejlesztése Hövej nem titkolt célja, hogy a szép településkép és a höveji csipke hagyományának megőrzésén és népszerűsítésén túl, illetve arra építve a turizmust is fellendítse. A település nagyon szép természeti adottságokkal rendelkezik, melyet a három csodálatos horgásztava és a különlegességnek számító szürkemarha telepe még inkább vonzóvá tesz. A polgármester asszony, mint vállalkozó is kiveszi a részét Hövej turizmusának fellendítésére. A Rábaköz Vidékfejlesztési Egyesület ugyanis az első vendégházat 2012-ben neki adta át, amire a pályázatot a polgármester asszony 2009-ben adta be. A beruházás huszonhárom millió forintba került, amelyhez 9,5 millió forintos támogatást szereztek a pályázatból. A höveji horgásztó partján felépült és napjainkra már beminősített üdülőházban hat vendég elhelyezésére van lehetőség, összkomfortos szobákban. Az üdülő a horgászturizmus, valamint a településre érkező látogatók számára készült. A vendégház közelében camping épül, amit a polgármester férje és a fia saját erőből finanszíroz. A campingben lesz egy kétszer 4 személyes ház, lakókocsival, ami többféle
23
Vargáné Molnár Zsuzsanna (2011): „Így pókolnak Hövejen‖: bársonyrózsa, szépmása, macskatalpas és a
többiek
174
pénztárcájú vendégeknek ad lehetőséget. Jelenleg több vendégház is van a faluban, de nem mind működik legálisan, nincsenek lejelentve ott a turisták, akik általában vadászok és horgászok. Valódi közösség Korábban már szó esett Hövej összetartó közösségéről, mely több szinten is érzékelhető a településen. Legyen szó az önkormányzati munkatársak együttműködéséről, a vállalkozói háttér támogatásáról, vagy éppen a helyi lakosságról. Ez az összefogás átlendíti a települést még olyan problémákon is, minthogy a falunak egyáltalán nincsen önkormányzati intézménye. Hövej a legjobb példát mutatja arra, hogy élhető falu annak ellenére is, hogy nincsen iskolája, óvodája. A közösségeket kell fejleszteni ahhoz, hogy a kistelepüléseken élhető környezetet teremtsenek. Sokáig küzdöttek az óvoda, iskola megtartásáért, mégsem sikerült azokat megtartani. Mint később kiderült ez egyáltalán nem is akkora probléma. Negyvenkilenc tizennégy év alatti gyermekünk van, az iskolásokat a falugondnoki busz szállítja a Hövejtől 5 km-re fekvő Kapuvárra és vissza is. 2004-ben az óvoda is megszűnt a kis létszám miatt, a kisgyermekeket Kisfaludra (Mihályból, Kisfaludról, Vadosfáról, Cirákról, Hövejről) viszik óvodába térségi busszal, illetve falugondnoki busszal. Minimum 16 fő kell, hogy járjon az óvodába, így Hövej a 7 gyermekkel nagyon fontos szerepet játszik az ottani óvoda fenntartásában. A faluban működik viszont családi napközi. Ezt helyi összefogással először a Dunántúlon Hövejen hozták létre. A diákok délutáni felügyeletét, elfoglaltságát ezzel már a helyi önkormányzat szervezi meg. 2007 szeptemberétől 2 csoporttal indították el: 1. 2-4 éves korig és 2. 6 éves kortól. (a kisebbik csoport 2011-ben bezárt, az elköltözések miatt nem volt már rá szükség). De az összefogás itt még nem ér véget, hiszen a helyi fiatalság és az idősek elfoglaltságának szervezésében élen jár a községháza és az őket segítő alapítvány. A település központjában információs központot, úgynevezett „böngészőt" alakítottak ki a mozgó könyvtár és pályázati pénzek segítségével 2007-től. Ez utóbbi forrásból számítógépeket vásároltak és Anda László, valamint Horváth Tibor segítségével már az informatika oktatása is folyik Hövejen, ahol egyre több fiatal tölti itt szabadidejét, de az idősebbek is „rákaptak" a számítógépre. A böngésző heti 12 órát van nyitva, 4 számítógép van. Az idősek megtanulták használni az ügyfélkaput, a nyugdíjasok taníttatására 175
pályázaton nyertek pénzt. Így az idős lakosok is rendszeres látogatói a höveji közösségi háznak, órákig böngésznek a világhálón. A közösségi ház vezetői immár a kötelező gépjármű-biztosítást, levelezést is intézik a világháló segítségével. Hagyományos rendezvényeik mellett az időseket kirándulni viszik, nyugdíjas és egészség napot szerveznek, a fiataloknak nyári tábort szerveznek egész napos, változatos programokkal. Labdarúgócsapatot hoztak létre az ifjabb hövejiek, nyugdíjasklubjuknak is sikerült összefogni a falu időseit. Nagyon népszerű hagyomány a december 24-i betlehem ünnepük. De szerveznek festménykiállítást, térségi kiállítás is, 2012-ben a soproni Egyetem fő könyvtárosa tartott itt előadást a Duna kanyarról. Rendezvényeik, közösségi programjaik forrásaira több helyre is pályáznak. A jó közösség az önkormányzat tagjainál is jelen van, mint a hivatalsegédnél, aki fél napot mint hivatalsegéd, fél napot pedig a családi napköziben dolgozik. A turisztikai munkatárs, aki fél nap a turizmusért felel, fél nap a családi napköziben dolgozik és a falugondnok, aki többek között a gyermekeket szállítja az iskolába és az óvodába egyéb teendői mellett. Az egyéb ügyeket a körjegyzőség végzi el. Hövej a Cirák-Gyóró-Hövej-Himód körjegyzőséghez tartozik. Az új járási törvény hatással lesz Hövejre is mivel a körjegyzőség nem éri el a 2000 főt, ezért másik körjegyzőséggel kell társulniuk, így átalakulások várhatóak. Az új járási törvény miatt 2 pályázatot mondtak vissza mert idén 2012-ben két hitelt kellett visszafizetniük. A mostani körjegyzőség nagyon jól, forgószínpad szerint működik, mind tanult emberek dolgoznak itt, akik nagyon szorgalmasak. A polgármesterasszony szerint, ha van összefogás és olyan vezetői vannak a falunak, akik hisznek benne, akkor nem túl kedvező gazdasági körülmények között is „svájci‖ feltételeket, környezetet tudnak létrehozni. Ehhez szükség van vállalkozói háttérre, banki együttműködésre is. Ezekkel a feltételekkel, kis lépésekkel el lehet érni, hogy a falu fejlődjön. Hövejnek a takarékszövetkezetekkel ahol a számláikat vezetik jó a kapcsolata. Ez azért fontos, mert a bank megkeresi a legjobb hitelformákat a településnek, a legkedvezőbb kondíciókkal. Ezen kívül gyors ügyintézés van, ami nagyon fontos, továbbá a gyors és pontos utalások. Alapvetően jellemző az, hogy a vállalkozók félnek dolgozni az önkormányzatnak, mert az nem tud mindig időben fizetni. Így az önkormányzatnak is nagyon nehéz boldogulni A vállalkozói háttere Hövejnek ugyan nem jelentős, tulajdonképpen egyedül a férje 176
vállalkozását jelenti, aki mindenben támogatja az önkormányzatot. Ő építette az emlékparkot, rózsákat telepített, kicserélte az összes örökzöldet, a járdaépítést intézte. 2010 nyarán, amikor átadták a falumegújító programot, 10 000 liter vizet öntött a virágokra, örökzöldekre, amit egy önkormányzat maga nem bírt volna el. A vállalkozói háttér, az összefogás mind a kétkezi munkánál jelen van, mind a szakmai segítség nyújtásánál. Hövejnek jelenleg 5 közmunkásuk volt 2011-ben és 2010-ben, idén már csak ketten vannak 6 órában. A vállalkozó férje abban is segít, hogy a munkásokat, embereket is kölcsönadja az önkormányzatnak kiegészítésként, ha arra szükség van. Hövej fenntarthatóságát a fentiek figyelembe vételével ezért éppen összetartó közösségében látom. Ha a polgármester, a vállalkozó, az önkormányzat továbbra is ebben a formájában fenn tud maradni, addig fejlődés várható. Népességmegtartás Talán a fent megnevezett fejlesztések és lépések mindegyike közrejátszott abban, hogy Hövej népessége ma már nem csökken és az elöregedés sem jelentkezik itt annyira, mint máshol. Hövej több szinten támogatja a fiatalok letelepedését a faluban. Ad tantárgytámogatást a gyermekeknek és segélyeket azoknak a gyerekes szülőknek, akik a létminimum alatt élnek. Sok az új külföldi betelepülő a településen, úgy mint az osztrákok, németek, akik a tóközben telepedtek le. Azért ide költöztek és azért Hövejt választották, mert ennek a településnek van kisugárzása, nem mellesleg nagyon jó a földrajzi fekvése. A GyőrMoson-Sopron útvonal és a Sopron-Kapuvár útvonal kereszteződésénél fekszik, Kapuvártól 5 km-re. Fél óra alatt Bécsbe lehet érni, ezért Hövejről sokan járnak oda dolgozni, ők legális munkavállalók. Ausztriába főleg a nagycsaládosok járnak ki, akiket az osztrákok támogatnak, amíg a gyermekük tanul családtámogatás jár nekik. Főként hentesek, faipari munkások, szőlészetben és borászatban dolgozók találták meg kint a számításaikat. Ausztriában magasabb a fizetés, és még a hazai nagycsaládos kedvezményre is jogosultak. Ezek a tények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Hövejen mindig vannak nagycsaládosok, így gyerekek is. A faluban egy évben 3 gyermek is születik, ez egy nagyon jó szám a többi kistelepüléshez képest. 2007-ben Hövej Győr mellett a második legnépszerűbb település volt a külföldiek ingatlanvásárlásait illetően. Az osztrákok 16 ingatlant vásároltak abban az évben Hövejen, ez a tendencia a mai napig folytatódik.
177
15. ábra: Hövej sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés A 15. ábra tanúságai szerint Hövejen a siker, azaz az ott élők jó életminősége több alapon nyugszik. Nagy hangsúlyt fektetnek ugyanis a népességmegtartásra, az élhető település kialakítására (hardware) és a hagyományok ápolására (software). Habár a falu vezetése az élhető település kialakítását állítja a középpontba (természeti értékek védelme, rendezett falukép, valódi közösség, falu- és infrastruktúrafejlesztés) meggyőződésem, hogy a csipke hagyományának ápolása (földrajzi védettség, védjegy, csipkemúzeum kialakítása) legalább 178
oly mértékben kiveszi a részét a helyi sikerek elérésében. Mindezek hozzájárulnak a helyi turizmus fejlesztéséhez, mely a vállalkozói réteg együttműködésével, pályázatok kihasználásával és jó marketinggel és a polgármester elkötelezettségével hosszú távon nyújthat perspektívát Hövej fenntartható fejlődése számára.
5.3 Mecsér Mecsér község a Mosoni-Duna negyedik nagy kanyarulatának jobb partján, a Mosonisíkság, a Szigetköz és a Hanság találkozásánál helyezkedik el. Mosonmagyaróvár (22 km) és Győr (21 km) között pontosan félúton, az M10-es főútvonal leágazó szigetközi átkötő úton fekszik. 1979-ben Lébény társközsége lett, 1990-ben vált ismét önállóvá. Mecsér lakóinak nagyobbik része Győr és Mosonmagyaróvár iparvállalatainál dolgozik, kisebbik hányada mezőgazdaságból él. A település infrastrukturális ellátottsága teljes. Mecsér lakossága 589 fő24, polgármestere 2006-tól Csaplár Zoltán. A Lébény, Mecsér körjegyzőséghez tartozik. 2013. január 1-től a Mosonmagyaróvári járás tagja.
Mecsér sikermodellje
A polgármester a megye legidősebb tanácselnöke. Nagyon pontos, szabályok szerint élő ember. Nem beszél mellé, egyenes, a mottója, hogy minden embert tisztelni kell, akkor is ha annak más a véleménye. A polgármester is eszerint él és cselekszik, mindenkit meghallgat, de ő maga egyedül dönt, és ezért tisztelik is őt a faluban saját bevallása szerint. 2009-ben került a polgármesteri székbe. Győrben tanított 1979-ig, azután 1990-ig volt tanácselnök. 1990-be a kárpótlási hivatalba került, ahol a választások előtt megkeresték (a kárpótlási hivatal akkor aztán jogutódlás nélkül meg is szűnt) és kis gondolkodási idő után megválasztották Lébény polgármesterévé, ahol egy ipari park és annak közművesítése fűződik a nevéhez. 2006-ban nyugdíjba ment, és feleségével együtt Mecsérre költözött. Közben 1990-ben Mecsér önállósodott, a az akkori polgármester többször felkérte Csaplár
24
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010.
179
Zoltánt pályázatírásra. Mikor 2009-ben a polgármester meghalt, Csaplár Zoltán vette át a feladatait. Már kisgyerek kora óta ismerte a falut, és összeült a képviselőtestülettel és együtt gondolkodva nézték meg mi legyen a stratégiája. Látták, hogy gazdaság nincs a településen, csak néhány vállalkozás. Óvoda és tagiskola van a településen, de azt is látták, hogy fiatalítani kell a falu népességét, ha az intézményeket megfelelő minőségen akarják működtetni. Mikor átvette a falut Hédervárral voltak közös körjegyzőségen, de kiderült hogy ez nem jó mert minden más intézmény, mint gyermekjólét, családsegítő, építési hatóság, orvos, közétkeztetés Lébényhez köti őket. Továbbá a polgármester ezzel a körjegyzőséggel sem szakmai, sem pedig morális alapon nem volt megelégedve. Egyben volt csupán biztos, Mecsér csodálatos környezetben fekszik, a Duna 400 méteren keresztül folyik át a településen. A béke és nyugalom szigete, amire mindenféleképpen építeni kellene.. Ezek a felismerések határozták meg tehát Mecsér fejlesztési stratégiáját az elmúlt években, melyek sikeres és tudatos véghezvitele joggal vezettek a település fejlődéséhez. Körjegyzőség és iskolatársulás váltás Ennek egyik eredményeként hosszas előkészületek után Lébény felé váltott Mecsér elsőként 2011-ben iskolatársulást, majd 2012 év elején körjegyzőséget is. A váltást a testület egyhangúlag fogadta el, és ezekkel a lépésekkel előre felkészültek az új önkormányzati és köznevelési törvényre. Intézményeiket szeretnénk megtartani, ami fontos községpolitikai cél, de ezt az optimális gyermeklétszám határozza meg. A tagiskolában 21, az óvodában 18 gyermeket nevelnek a pedagógusok. Ezzel egy gazdaságosabb társulást választottak, hiszen a falut minden Lébényhez köti: a közétkeztetés, az orvosi ellátás mellett sokan dolgoznak a községben. Míg a hédervári iskola tagintézménye volt a mecséri, a költségek folyamatosan nőttek az alacsony létszám miatt elviselhetetlen mértékig. Mostanra beigazolódott, hogy ez szakmailag és gazdaságilag is jó döntés volt a hédervári körjegyzőséget és iskolatársulástól megválni. Ezzel a váltással a korábbi két pedagógus helyett három dolgozik a településen, két táncszakkör működik, egy néptánc és egy akrobatikus tánccsoport jó minősítéssel. Énekzenei oktatás is megindult a faluban, költségekben viszont nem lépték túl a megengedettet. A tanulmányi színvonal is javult, de ehhez az is kellett hogy egy pedagógust kicseréljenek az állományban és helyére egy húzóember kerüljön. A mecséri iskolában most az alsós 4 osztály működik 21 fővel, a felsősök Lébénybe járnak át, ami Mecsértől 13 km-re található. A polgármester szerint a 180
korábbi iskolarendszernek rossz volt a struktúrája, nem szakkörök voltak beépítve az oktatásba, hanem az osztályfőnök plusz órái, ami nem a gyerekek érdekeit képviselte teljes mértékben. Ma már a táncszakkör nagy sikerrel működik, az általános iskola után is visszajárnak a gyerekek az oktatásra. Ugyanúgy a sportkör is nagy népszerűségnek örvend, amit az egyik önkormányzati képviselő vezet. Zeneoktatás indult, amelyre tizennégy gyermek jelentkezett. Népszerű a néptánc-oktatás, amely ingyenes a tanórák keretében, és sokan járnak a modern táncoktatásra is. Logopédus, fejlesztőpedagógus is segíti a kisdiákok fejlődését. A falu valamennyi rendezvényén fellépnek ezek a diákok, akik valószínűen majd valamennyien kötődni fognak falujukhoz. A fenntarthatóság szempontjából nagyon fontos az intézmények megfelelő fenntartása, a lényeg hogy ennek feltételei legyenek meg, akkor a település életképes marad. Mecsér esetében nem jelent problémát, mert megvan a gyermeklétszám. 8 fő fölött már nem áll fenn veszély, Mecséren 21 gyermek él, akik óvodásba, iskolába járnak. Működik tagóvoda Mecséren, a nettó bevétel 330.000 forint, ebből fejlesztik az óvodát. 10 éve működik benne sószoba. Mikor polgármester lett 2009-ben, lehetőségük lett volna a Kisiskolák pályázatán indulni, mellyel a polgármester célja egy kéttannyelvű iskola bevezetése lett volna. Anyagi okok miatt, sajnos ezt nem tudták megvalósítani, hiszen 8 millió forint kellett volna a kéttannyelvű iskola elindításához, de akkor 8 millió forint hiteltartozása volt a falunak. Az ötletet viszont elvitte a lipóti polgármester, akinek megvolt rá az anyagi háttere. Ez egy kitörési pont lehetett volna. Az infrastruktúra fejlesztése, faluszépítési tevékenységek A faluvezetés tisztában van vele, hogy hosszú távú terveik eléréséhez fontos a falu infrastruktúrájának és településképének folyamatos fejlesztése. Hiszen sem a fiatal családok betelepülése, azaz a falu fiatalítása, sem pedig az idegenforgalom fellendítése nem képzelhető el ezek nélkül. 2011-ben negyvenötmillió forintból (és hitelfelvétel nélkül) gazdálkodott Mecsér. A 12,7 millió forintos helyi adóbevételből 6,9 millió forint az iparűzési adóból gyűlt össze. Ez a korábbi évihez képest 2,2 millió forinttal nőtt a kintlévőségek behajtása által. Fejlesztésre közel kétmillió forint jutott a településen. Korszerűsítették az iskolai számítógépparkot és tantermeket interaktív táblákkal látták el. Diákjaik beiskolázási támogatásban részesülnek és bevezették a született gyermekek utáni támogatást. A községi épületeken állagmegőrző 181
javításokat, mázolási-festési munkálatokat végeztek. Pályázati segítséggel felújították a ravatalozót, korszerűsítették az orvosi rendelő fűtését. Ugyan nem önkormányzati beruházás, de a templomtető első ütemű felújítása is megtörtént. Megkezdték a kiépített árokrendszer felújítását több százezer forint értékű saját erőből. Az önkormányzati utakat kátyúzták, és a gazdák bevonásával a külterületi útjaikat tatarozták. A 620 lelket számláló településre jellemző a közösségért való összefogás, tenni akarás. Tavaly közadakozásból mintegy 2,2 millió forint gyűlt össze, amiből 1,3 millió forintot a templomtetőre fordítottak. A további összeget intézményeik fejlesztésére és a falu lakhatóságára használták fel. További terveik között szerepel a községháza akadálymentesítése és tetőcseréje, a szolgáltatóház rendbetétele, a faluház zöldfelületének parkosítása, a kerítéscsere. Felmerült egy játszótér telepítése, a temető rendbetétele, az utak szilárd burkolattal való lefedése, a ravatalozó elé fedett búcsúztató, kerítés felújítás, urnafalkialakítás, egy kistraktor vásárlása a községi munkák végzésére. A bejáró utasok kérésének megfelelően az 1-es főút mellett fedett
buszváró elhelyezésén gondolkodunk
Mosonszentmiklóssal közösen, mivel mindkét településről érintettek az utasok. Várhatóan megkezdődik a Mosoni-Duna rehabilitációja is. A Leader pályázatok nagyon fontos részét képezik a település bevételeinek, mivel azok ÁFA és önrész mentesek. 2012-ben 3 Leader pályázatot nyertek: Ladikos fesztiválra (1,5 millió forintot), a Polgárőr egyesület pályázata és a Tűzoltó Egyesület pályázatával. 2011ben 6 pályázatuk volt sikeres. De az elmúlt 5 évben is rengeteg pályázatot nyertek, közülük a három legnagyobb: LAVOP: kultúrház, tűzoltó szertár, temetői út (40 millió), Leader: Hősök kertje (5 millió), CÉDE: orvosi rendelő, óvoda (4 millió). Népességmegtartás Mecsér elöregedő település, ezt a folyamatot szeretné megállítani a faluvezetés. A képviselő-testület ezért olyan programot dolgozott ki, amely segít az üres magánházakra vevőt közvetíteni. Olyan kisgyermekes családnak kívánták kiadni az ingatlanokat, akik majd a helyi óvodába, iskolába íratják be gyermekeit. Olyan lakókat kerestek, akik falun is el tudják képzelni, akár hosszú távon is az életüket. A kedvezményes bérleti díjjal segítették őket, hogy saját otthonra tudjanak takarékoskodni. Több családi ház állt üresen, ahonnan az idősek kihaltak, ám gyermekeik már nem laktak a faluban. Ezzel a programmal a falu elnéptelenedési folyamatát akarták visszafordítani. Az utóbbi években így már 5-6- házat 182
sikerült is eladni, ami körülbelül 20 új lakost jelent, persze gyerekekkel együtt. Pozitív tendencia figyelhető meg. Győrből és Pannonhalmáról de Borsod megyéből is költöztek családok Mecsérre az utóbbi időben. A beköltözők között vannak húzó személyek, akik részt vesznek a társadalmi munkákban, és összefogásokban. A programot az Audi25 belső internetes oldalán is meghirdették, sikeresen hiszen hatan is jelentkeztek rá. Gazdaság, turizmus, szélerőmű Mivel Mecsérnek nincs meghatározó ipara, gazdasága, természeti adottságai viszont egyedülállóak, ezért azt tűzték ki célul, hogy az idegenforgalomra helyezik a hangsúlyt és azt kezdik el fejleszteni. A fő cél, hogy Mecsér maradjon egy békés, nyüzsgés mentes, tipikus és hagyományos falusi település, ami a mai világban kuriózum. A Duna part egy 300 méteres szakaszban bekanyarodik a faluba, ezt kihasználva egy táborozóhelyet hoztak létre. A természet közeli és vidék közeli szemlélet középpontba helyezésével több sikeres rendezvény szervezőivé váltak. Ilyen a minden évben megrendezésre kerülő Ladikos fesztivál. A Mosoni-Duna-parton megszervezett fesztivál az ország határon innen és túlról is vonzza a vendégeket. Neves együttesek lépnek fel, és a helyi óvodások és iskolások mutatják be tánctudásukat. 2012-ben a Koccintó Galériában Korzenszky Anna fotóiból nyílt kiállítás a tavalyi fesztiválról. A rendezvényen nemcsak a kultúra kapott hangsúlyt, hanem a Duna jövőjével is foglalkoztak a szakemberek. A Szigetközi Természetvédelmi Egyesület Mecséren szervezte közgyűlését. A népi kultúrát népszerűsítő rendezvényeik közül kiemelendő a 2012 júniusban megrendezett Képzőművészeti és alkotók kiállítása, ahol horgolások, fali terítőket állítottak ki, és amit 123-an néztek meg. Nagy siker volt. Több korosztálynak rendeznek rendezvényeket, törekszenek a hagyományok ápolására. Próbálják minden korosztálynak felkelteni az érdeklődését, és olyan programokkal színesíteni a rendezvényt, ami mindenkinek tetszik, mert ezáltal a falu lakosságát kovácsolják össze. A faluban a nyugdíjasok aránya egyharmad, ez egy nagyon magas szám, ezért különösképpen figyelnek az ő igényeikre is, ezért évente egyszer egészségnapot is tartanak. Nagyon fontosnak tartja a múlt megismerését és tiszteletét a polgármester, a falu értékeinek a megtartását, a falu híres szülötteivel a kapcsolat ápolását, mint Gerhárd 25
Audi Hungaria Motor Kft., Győr
183
Zoltán, Pálinger Katalin. 2012-ben ezért egy új típusú rendezvénysorozatot hoznak létre, miszerint a Mecsérről elszármazottakat visszahívják szülőfalujukba és közönségtalálkozót szerveznek a helyi lakosságnak. Jelenleg egy vendégház működik a faluban, de terveik között szerepel Rigópuszta felújítása, ami nagy turistavonzó képességgel bírhat. Kézműves- és őstermelői vásárral egybekötött hagyományőrző napoknak adott ugyanis évente egyszer otthont a Magyarok Szövetsége megyei szervezete rendezésében. Ez azért nagyon fontos rendezvény, mert a múlt megbecsülésével, az akkor létrehozott értékekből táplálkozik, táplálkozhat a nemzet. A hagyományőrző napok is azt a célt szolgálják, hogy egymásra találjanak a magyar emberek, akik hazai terméket állítanak elő szívvel és szeretettel és így a hazai őstermelőknek
és
magyar
kézműveseknek
lehetőségük
volt,
hogy
közvetlenül
találkozhassanak a vásárlóval. A Rigópusztai tulajdonos és a bérlő között 2012-ben konfliktus alakult ki, ezért most az be van zárva. A nádfedeles épületekből álló tanya az elmúlt évszázadok magyar pusztavilágát és kultúráját mutatta be. A nádfedeles csárdában magyar ételkülönlegességek szerepeltek az étlapon, az épületet kemencével és kandallóval fűtötték. Múzeuma egy eredeti 1853-ban épült pajtában volt, a puszta mindennapi életét mutatta be. Őshonos magyar állatpark is megtekinthető volt. A régi bérlő elment, Rigópuszta most felújítás alatt van és az új bérlő egy az eredetieknél is vonzóbb turisztikai célpontként szeretné megnyitni a jövőben. A Rigópuszta egy szélerőmű tövében található, amit 2007-ben telepítettek. További 18 szélerőmű helye van meg a jövőre nézve, de 2008-ban leállították a pályázatokat, nem kaptak rá kvótát. Ha a kormány visszaállítja a kvótákat, elkezdődhetnek az építéseik. A mostani egy szélerőmű egy évre 500.000 forintot hoz és 250 ezer forint iparűzési adót ad, a gödöllői befektetői társaság tulajdonában van. 2011-ben a falu 800 éves évfordulóján könyv jelent meg Mecsérről,26 a ladikos fesztivál kapcsán pedig egy nóta CD. Negyedévenként jelenik meg a helyi újság, van honlapjuk is. Összefogás A helyi lakosság összetartó magját az önkormányzati képviselők alkotják. Teli vannak elképzelésekkel, pozitív a hozzáállásuk a jövőre nézve. Négyen vannak, az egyikőjük 600
26
Tuba László (2009): A 800 éves Mecsér
184
hektáron gazdálkodik, a másik Mosonmagyaróváron tanít, míg a többiek a győri Audiban dolgoznak. A mecséri lakosok egyébként is nagyon összetartóak, ezt mutatja a közadományozás is 2010-ben, mikor is 2,3 millió forintot gyűjtöttek össze, pedig a lakosság közel 60 százaléka nyugdíjas. Akkor a templom tetőszerkezetét újították fel. De példaként szolgálhat az is, hogy az évente meghirdetett szemétszedésen fiatalok, szülő, nyugdíjasok, betelepülők is megjelennek, ezenkívül az egyesületek is, a tanintézmények vezetői, hívás nélkül is. A falunak van Vöröskereszt és tűzoltó szervezete, ez utóbbi 1 millió forintot nyert a mobilszínpad fejlesztésére. De jó példa lehet az együttműködésre az is, hogy ugyan a temető fenntartója az önkormányzat, de az egyház pályázott annak felújítására, mert ők ÁFA és önrész mentes pályázatot tudtak nyerni. A szomszédos településekkel is nagyon jó a kapcsolatuk, ezt az újjáélesztő készülék, a defibrillátorra közös erővel összeszedett adományok is mutatják. Van egy morvai és egy szlovák testvértelepülésük is, ezeken a kapcsolatokon javítani szeretnének, illetve egy magyar nyelvű szlovák testvértelepüléssel felvenni a kapcsolatot. A polgárőr szervezet nagy szerepet játszik a faluban, főleg az idősek számára fontos jelenlétük és védelmük. Érdekesség, hogy 2012-ben az év körzeti megbízottja elismerést egy mecséri zászlós kapta. A települések lakói valóban tisztelik a körzeti megbízottakat és úgy emlegetik őket, hogy a „mi rendőreink‖. Ezt segítette elő az a tény is, hogy nagyon jó a rendőrség összhangja ezen a területen az önkormányzatokkal, a civil szervezetekkel és az ott élő emberekkel.
185
16. ábra: Mecsér sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés Mecsér sikermodellje (16. ábra) szerint a település jó életminőségét a helyi összefogás (polgármester, önkormányzat, helyi lakosság, szomszéd települések, civil szervezetek), a népességmegtartásra vonatkozó intézkedések, az infrastruktúra fejlesztés, a körjegyzőségés iskolatársulás váltás és a természeti értékekre épülő energiák és turizmus adja. Az iskola és tagóvoda a falu fenntarthatóságát biztosítja.
186
5.4 Dénesfa Dénesfa a Kisalföldön, a Rábaköz délnyugati sarkában, Vas megye beékelődésében húzódik meg észak-déli irányban, Győr-Moson-Sopron megye területén. Vasútállomással rendelkezik a Hegyeshalom–Csorna–Szombathely-vasútvonalon. A 86-os főúttól 8 km-re, a 85-ös főúttól 18 km-re van. A legközelebbi város a megyében Kapuvár (20 km). A legközelebbi határátkelő Ausztria felé 45-50 km-re van. A megyeszékhelytől, Győrtől 65 km-re, a fővárostól pedig 200 km-re fekszik. Éghajlata a táj jellegének megfelelő, a Répce mellett különleges mikroklíma alakult ki, ahol az örökzöldek is otthonosak. A Répce egykori árterén, a község belterületén, a 18. század utolsó harmadában kezdték kialakítani a már védett parkot. Történelméből fontos kiragadni a Cziráky családot, akik mind tevékenységükkel, mind pedig épített kastélyukkal a mai napig rányomták bélyegüket a falu jelenére. 1970-ben megszűnt az önálló tanács, a falut közigazgatásilag Beledhez csatolták. 1972-ben megszüntették az önálló iskolát is, a gyermekek ezt követően Cirákra jártak iskolába. 1989-ben elkészült a vezetékes ivóvízhálózat. Az 1990. évi önkormányzati választások után a falu ismét önálló lett, kialakították a körjegyzőséget. 1991-ben beindult az alsó tagozatos iskola, 1994-ben a földgázvezeték és a telefonhálózat készült el. 1992–1997 között út- és járdaépítések, intézményi felújítások kerültek sorra. Napjainkban osztrák, német, erdélyi családok vásároltak meg üresen álló házakat a fejlődő településen. A lakosok száma 368 fő.27 A falu polgármestere 2007-től Takács Lajos Zoltán. A Beled Edve, Dénesfa, Rábakecöl, Vásárosfalu körjegyzőség tagja. 2013. január 1-től a kapuvári járáshoz fog tartozni. Dénesfa sikermodellje
Dénesfa sikeressége megkérdőjelezhető, sikerességéért és fejlődéséért való küzdelme viszont egyértelmű. Küzdenek a pályázatok igazságos elosztásáért, az ésszerű fakitermelésért, a Ciráki kastélyért, a népességmegtartásért és ezáltal a helyiek életminőségének javításáért, a szép településképért és Dénesfa jövőjéért. S hogy kik ők? Az alábbiakban kerül kifejtésre. 27
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010.
187
Küzdelem a népességmegtartásért 2006-ban új polgármestere lett Dénesfának, akinek a fő célkitűzése a népesség megtartása volt. Hosszú folyamat eredménye, hogy a népesség csökken, az 1990-es évek politikája nem tett semmit a kistelepülések fennmaradásáért. A gyerekek hiába tanulnak, nem tudnak nekik a településen munkát adni. 2009-2010-ben csökkenő tendenciát mutatott a lakosságszám, magas volt a halálozási arány is. Az önkormányzat megvett több üresen álló házat, azzal a célzattal hogy fiatal, gyerekes családokat költöztessenek be a faluba. Velük hosszú távú bérleti szerződést kötöttek. Ennek lejártával a házak a családok tulajdonába mennek át. Jött is több család, mint például egy tízgyerekes család Budapestről, vagy egy négygyerekes család Tatabányáról. Így meglehetősen sok gyerek lett Dénesfán. 1 Ft-ért kaptak telket és 20 évre lízingszerűen havi 20.000 Ft-ot kellet volna fizetniük. A falumentő program végül nem érte el teljesen a célját, hiába kaptak támogatást, nem tudtak beilleszkedni és végül 2 család maradt csak véglegesen Dénesfán. Most 2012-ben 3-4 család költözött be Dénesfára, házat vettek, ők nem kaptak támogatást, de így sikeresebb is a beintegrálódásuk. További házak vannak külföldi tulajdonban, 10 ház osztrák állampolgáré. Jó velük a kapcsolat, barátságosak, jönnek a rendezvényekre, támogatják a sportegyesületeket, a közösséget. Küzdelem a turizmusért Egy kiút van a kistelepülések számára, megtalálni a lehetőségeit. Így Dénesfa lehetősége, hogy épít az építészeti és természeti örökségeire, mint: a Cziráky-kastélyra, a kastélyudvarra, a fás legelőre és a Király-kápolnára és fellendíti turizmusát. Dénesfán a Cziráky-kastély és parkja a Répce árterében fekszik, ezért már a kastély építése előtt kialakították a védőgátat, amely a gyakori áradástól mentesítette a területet. A Cziráky-kastélyt a családi hagyomány szerint az 1627-ben elhalt Cziráky Mózes építtette. Eredetileg valószínűleg vízi vár lehetett négyszögletes udvarral. A finom vonalú, toszkán oszlopos erkéllyel és timpanonnal díszített klasszicista kastély feltehetően 1825–1830 között, Hild József tervei nyomán nyerte el mai formáját. A kastély parkját egyben természetvédelmi terület is, amelyet gazdái ártéri ligeterdőből messze földön híres angolparkká formálták. A park kialakítása az 1840-es években kezdődött a tölgy-kőris-szil ligeterdők legszebb egyedeinek meghagyásával. Ekkor 188
épülhetett a park tava is, amelyet a Répcéből tápláltak mesterséges csatornán. A nagyobb ültetések 1910 táján befejeződtek, ezután már csak kisebb cserjetelepítés volt. A kert angolparkjellege ma is jól látható – a nagy tisztásokról szép rálátás nyílik a kastélyra és az egyes kiemelkedő fákra. Faállománya igen gazdag, 41 fenyő-, 128 lombos és cserjefaj díszíti, köztük az utóbbi évtizedek fiatal telepítései is. Az öreg parkban nem ritkák 350-400 éves tölgyfa-matuzsálemek, a malomárok mellett pedig az 1700-as évekből származó mocsárciprusok magasodnak. Fenyőik közül a mamutfenyő a legnagyobb 115 cm-es átmérővel, de alig kisebb a hosszútűs fenyő, és hasonlóan nagyok a tó körüli mocsári fenyők. A kastély halastavában és a kavicsbánya tavaiban kiváló horgászási lehetőség biztosított. Említést érdemel a 18. századi késő barokk sírkő a parkban, amelyet II. világháborús emlékművé alakítottak. A Cirák és Dénesfa között álló Király-kápolna a trónfosztott és Svájcba űzött IV. Károly másodszori visszatérésének emlékét őrzi. Az 1921. október 20-án Svájcból indított akció, melynek célja az volt, hogy a magyar királypártiak – köztük a falu birtokosának – segítségével Károly ismét visszaszerezze a trónt, négy és fél órás repülőút után itt ért véget. Károly útja innen madeirai száműzetésbe vezetett, a repülőgépből múzeumi tárgy lett, ott pedig, ahol a gép leszállt, kápolnát emeltek az utolsó magyar király visszatérésének emlékére. A falu határában, a Répceszemere—Dénesfa közötti közlekedési út és a Répce között található. Az 1977 óta védett fás legelő helyén 1851-ben Fényes Elek szerint 174 hektárnyi legelő terült el, az egész akkori községhatár egynegyede. Legeltetésre alkalmassá tétele előtt a terület faállománya a Répce árterének keményfa ligeterdeje volt (tölgy, kőris, szil), ma is leggyakoribbak az öreg kocsányos tölgyek, a legidősebbek közülük 300-350 évesek lehetnek, csúcsszáradtak, 20–25 m magasak, kerületük elérheti a 620 cm-t is. A fehér gólya itt még a fákon is fészkel. Az üde, félnedves-nedves, fás legelőt ma is használják. A turizmus fellendítése érdekében felújították a Cziráky-kastélyt, ami az állam tulajdonában van, de 1998 óta a kapuvári kórház a fenntartója. A dénesfai Cziráky-major épületének állagmegóvó felújítását is elvégezték, aminek évekig éppen a védettség miatt romlott az állapota. Mióta 2006-ban megválasztották a polgármestert, azóta a természetre építenek, több ezer fát ültettek azóta. Az önkormányzat tesz rendbe mindent. (3 fő önkormányzat, 3 fő óvoda, 1 karbantartó hölgy) tehát 7 embernek ad megélhetést. A faluban egy vendégház működik, egyelőre még nem túl nyereséges, mindössze 50 igazi vendége van, a többi alkalommal erdélyi testvértelepülés lakóinak, táborok gyerekeinek ad szállást. Az 50 fő persze hozzájárul a település költségvetéséhez, kb. 500.000 forinttal. 189
A közösség ereje De nem csupán a turizmus miatt helyezi a hangsúlyt a polgármester az örökség és természetvédelemre. A sikerhez ugyanis szerinte nem elég a jó életminőség fenntartása, a legfontosabb a hagyomány tisztelete és hogy arra tudjon a falu építeni. Olyan közösség legyen, aki a hagyományokat tiszteli és ápolja és értékeket teremt vele. Az összefogás több szinten érzékelhető a faluban, aminek a magját a már említett dénesfai asszonyok alkotják. Különböző helyi rendezvények lelkes segítői ők, Dénesfa közösségi életének szervezői. Hatan-heten rendszeresen összejárnak és kiveszik részüket a közéletből. Évek óta segítenek a falunapok szervezésében, rendezésében. Segítenek a futballcsapat körül, önkéntes hulladékgyűjtő akciót szerveznek és véradást tartanak. Karácsonyi műsort és játszóházat szerveznek a gyerekeknek. Ha van olyan dolog a faluban, ahol elkél a segítő kéz, ők ott vannak hívás nélkül is. A dénesfai hölgyek jól érzik magukat együtt, a munka mellett közös programokat is szerveznek. Legutóbb a falunapra hoztak össze helytörténeti kiállítást lakóhelyükről. A sikeren felbuzdulva tájházat szeretnének kialakítani, ehhez keresik a megfelelő ingatlant. Most azon gondolkodnak, hogy hivatalossá teszik működésüket és egyesületet alapítanak. A kistérségi fesztiválon kaptak ötletet a helytörténeti kiállítás megszervezéséhez, céljuk a falu múltjának bemutatása volt. Nyakukba vették a falut, felkeresték az időseket, akik készségesen adták át már nem használt tárgyaikat. Találtak régi iratokat, dokumentumokat, könyveket, fotókat. Az összegyűjtött anyagot aztán a faluházban állították ki. A Cziráky-kastélyban működő otthon főorvosa rendelkezésükre bocsátotta a grófi családról szóló tablóit, illetve néhány kastélybeli bútort is. Sok tárgy gyűlt össze, melyek alapjai lesznek egy későbbi, állandó bemutatónak. Egyelőre a kultúrházon belül kerestek egy nagyobb helyiséget, de később önálló ingatlant akarnak berendezni. A hölgyek tehát tájházban gondolkodnak. Az önkormányzat támogatja törekvéseiket, de abban bíznak, hogy akár pályázaton is nyerhetnek forrást, például a LEADER-programon keresztül. Ehhez persze előbb hivatalossá kell válnia tevékenységüknek. Emiatt egyesület létrehozásán gondolkodnak. Erős közösségképző erőként működik Dénesfán a sport is. Dénesfa Önkormányzati képviselőtestülete lehetőségei szerint maximálisan támogatta és támogatja az itt élők és ide látogatók sporttal kapcsolatos igényeit, ismervén a sportban meglévő egészségre, közösségre, társadalomra ható pozitív hatásokat. Létrehozták 2011-ben a Dénesfáért Egyesületet, akik az itt élő emberekért és Dénesfa környezetéért szeretnének tenni. Mára az Egyesület taglétszáma 20 főre bővült. Az 190
Egyesület tagjai rendszeresen szedik a szemetet a község utcáin és a környező erdős területeken. Egyik legújabb, mégis nagyon jelentékeny, ingyenesen igénybevehető szolgáltatás a falugondnoki szolgálat. A településen élő emberek a hátrányok miatt csak nehezen tudták intézni ügyes-bajos dolgaikat, a községből nehezen mozdultak ki, csak halaszthatatlan dolgok intézése miatt. A község területén áthaladó buszjáratok időhöz kötöttek, a vasútállomás pedig messze van a falutól, sokan nem merték vállalni az utazást betegségük, korlátozottságuk miatt. Ezt a tényt ismerve a falu pályázatot nyújtott be egy falugondnoki szolgálatra és az azt kiszolgáló jármű vásárlására, hogy ezáltal is enyhítsen a fentebb említett gondokon. A sikeres pályázat útján a cél megvalósulhatott 2003. december 12-én ünnepélyes keretek között került átadásra a falugondnoki busz Hövej községben. Jó kapcsolatot ápol Dénesfa testvértelepülésével, az erdélyi Ákosfalvával. Kapcsolatuk több mint tíz évvel ezelőtt, az 1990-es évek végén kezdődött. Akkor a gödöllői Magyar Polgármesterek Világtalálkozóján ismerkedtek meg egymással a települések vezetői. Az első beszélgetések után (2000) már az első küldöttség el is utazott Erdélybe. Azóta minden évben egyszer-kétszer találkoznak. Leginkább a gyerekek látják hasznát a kapcsolatnak. A gyerekek között szinte azonnal barátságok kötődtek, melyek azóta is élnek. Küzdelem az állami elosztások ellen A legnagyobb problémát a polgármester az állami pénzek elosztásában látja, ugyanúgy mint 40 évvel ezelőtt. A pályázatok írásáról „leszoktak‖, 2003-ban pályáztak utoljára a falugondnoki buszra. Az elmúlt években faluszépítések történtek, tavaly focipálya, idén utca javítása, de minden fejlesztést önerőből valósítanak meg. Tapasztalataik szerint nem éri meg pályázni, mert gyakran úgy egy-egy beruházás a többszörösébe kerül, mint önerőből. Példa lehet erre a focipályánál nemrégiben épült pajta esete. 7 millió forint lett volna pályázatból, viszont önerőből 1,5 millióba került csak. Az állami pénzek elosztásával az a probléma, hogy nem az kapja meg, ahol van potenciál és lehetőség, hanem az akinek jó kapcsolatrendszere van és közel van a tűzhöz. „Ahol az érték van, oda kellene hogy menjen a pénz.„ Önerőből újította fel a Ságvári Endre utca burkolatát a dénesfai önkormányzat. 6,2 millió forintot költöttek a beruházásra. A községvezetők úgy tervezik, minden évben egy-egy
191
utcát tesznek rendbe. Az önkormányzat az útépítéshez sem vett igénybe pályázati támogatást, mert nem volt rá lehetőségük. A polgármester innovatív ötlete nyomán a kormánytól kért engedélyt, hogy összeszedhessék a község határában az állami erdők elszáradt, kidőlt fáit. A „józan paraszti észre‖ hivatkozik a községvezető. További célja, hogy az erdőkben lévő rengeteg szintetikus szemetet összegyűjtenék. Négy embernek adnának munkát azzal, hogy maguk teremtik elő a tüzelőjüket. Jó marketing A falu gyakran szerepel a híradásokban, riportokban, írott sajtóban, a polgármester tudatosan építette ezt ki, a természeti értékeket akarja propagálni. De megjelentetett könyvet is Dénesfáról, négy éve pedig működik a dénesfai internetoldal is. Az oldal elkészítését társadalmi munkában végezték és ebben a formában oldják meg az oldal frissítését is. A látogatottságot mérik és a polgármester szerint napjainkra már a helyi szálló kiadásában is nagy szerepe van a dénesfai honlapnak. Emellett a helyből elszármazottak egyik legtöbbet látogatott fóruma. Munkahelyteremtés Dénesfán nincs munkanélküli. Húszan Ausztriában dolgoznak, a kapuvári Triumph gyárban a varrodában, a vasúton, önkormányzatnál, kisboltban, postán, betegotthonban, kertészetben, biztonsági öv gyártó üzemben, sajtgyárban. A közmunkát a polgármester elherdálásnak tekinti, úgy véli, hogy mikor az ember 50.000 forintot keres, azaz a minimálbért sem kapja meg akkor nem lehet igazi tartalom abban a munkában. Bújtatás igazából csak a közmunka, nincs mögötte semmi érték. Az önkormányzatnak nincs tartozása, ami hitele volt azt is visszafizette. 50 millió forint a település költségvetése. Ma már nincsenek üresen álló, eladó házak.
192
17. ábra: Dénesfa sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés A 17. ábra Dénesfa sikertényezőit hivatott bemutatni. Ehhez mind a nagyrészt önerőből megvalósuló falufejlesztések, mind a népességmegtartásra vonatkozó törekvések, mind falumegmentő program és a fiatal családosok vonzása hozzájárul. Nagy erőket fektetnek azonban a falusi turizmus fejlesztésére is. További – s talán legnagyobb erőssége – a településnek a helyi összefogás példátlan ereje. Ez vonatkozik egyrészt a polgármesterre és az önkormányzat tagjaira, másrészt a helyi asszonyokra. Az építészeti és természeti értékek védelme, a hagyomány megőrzése a jó marketinggel párosulva hozzájárul ahhoz, hogy ha küzdelmes úton is, és nehézségek árán, de a fejlődés és siker útján lépjen tovább.
193
5.5 Rábcakapi Rábcakapi Magyarország északnyugati részén, Csornától 13 km-re helyezkedik el. 2009ben ünnepelte első írásos említésének nyolcszázadik évfordulóját. „Rábcakapi, Tárnokréti, Cakóháza, egyiknek sincs szentegyháza" – jelezte a régi mondás, hogy a falvakban evangélikusok éltek. A vallási hovatartozáson kívül persze a három szomszéd sorsa ezernyi szállal kötődött össze. A téesz is közös volt például, ami végül 1992-ben szűnt meg. 1994-ben adták át a faluban a telefonhálózatot, 1995-ben avatták fel a felújított kultúrházat, 2000 óta pedig falubuszt működtetnek. 2004-ben megszűnt a helyi postahivatal, azt mobilposta váltotta fel. Ugyanebben az évben a gyerekszám csökkenése miatt az óvoda is megszűnt. Rábcakapi lélekszáma 171 fő,28 2002 óta polgármestere Németh Ottó. A Markotabödöge, Cakóháza, Rábcakapi körjegyzőség tagja. 2013. január 1-től a községet a majdani Csornai járáshoz sorolták, ami megfelel a közigazgatási hagyományainknak. Az új előírások szerint kell majd átalakítaniuk körjegyzőségüket, amire az önkormányzat várja az alkalmas pályázatot. Rábcakapi sikermodellje Rábcakapi a törpetelepülések között is kicsinek mondható. A 70-es években Rábcakapi lakossága 400 fő volt, most alig éri el a 200 főt, aminek a negyedét a nyugdíjas lakosság adja. A siker ezen feltételek között úgy gondolom, hogy leginkább abban fogalmazható meg, ha a falu mindennek ellenére a jövőre vonatkozóan népességmegtartó erővel bírhat. Olyan tulajdonságokkal bír, ami miatt az élhető és vonzó lehet a betelepülők számára. Az alábbiakban próbát teszek ezen tényezők felkutatására és felszínre hozására. Népességmegtartás, gazdaságok A kistelepülések legnagyobb problémája a népesség fogyása, a fiatalok elvándorlása a településről. Rábcakapin van remény a mezőgazdasági területeken dolgozó fiatal gazdák megtartására, legfőképpen azokra, akik megtalálták itt a boldogulásukat. De Rábcakapi
28
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010. 194
régi értelemben is falu, itt lehet gazdálkodni aki rászánja magát, de azzal számolnia kell hogy itt hét napból hetet dolgozni kell.. A legkiemelkedőbb sikerpéldát Németh István biokertészete mutatja, aki holland tapasztalatszerzés után, 1993-ban kezdett el családjával a biotermesztéssel foglalkozni. Németh Istvánnak napjainkra mintagazdasággá váltak földjei és az úgynevezett bioportyán részt vevők kedvelt helyszíne. Biogazdálkodással a családdal együtt 130 hektáron foglalkoznak. Van egyrészt a családi gazdaságuk a kertészet, továbbá van egy cégük (Kftjük, ami a zöldség- és gabonaféléket, gyümölcsöt és alternatív növényeket érékesíti), és van egy bioboltjuk Győrben. Összesen 50 főt foglalkoztatnak (25-30 alkalmi munkást és 20 gazdasági dolgozót, illetve a mintaboltban dolgozókat), ami nagyon nagy számnak mondható egy alig 200 lakosú faluban. A szomszéd faluból, Markotabödögéről és még Győrből is járnak hozzájuk dolgozni. Minden szombaton a budapesti biopiacon árulnak. Gazdaságuk napjainkra a mosonmagyaróvári egyetem mintagazdaságává fejlődött. Az év hazai biotermékeinek járó díjak mellett a magyar biokultúrában nyújtott kimagasló teljesítményeket díjazó Pro Biokultúra 2011-ben Németh István rábcakapi biogazdát tüntette ki éremmel. Rábcakapin
az
évszázados
hagyományoknak
megfelelően
többen
foglalkoznak
állattartással, szarvasmarha-tenyésztéssel és tejtermeléssel 700 hektár földön, melyet vagy bérelnek, vagy a saját tulajdonukban van. A Rábcakapin élő emberek még mindig a mezőgazdálkodásból akarnak élni. Ha ezt a hagyományt az utódoknak is továbbadják, úgy van jövője a falunak a fennmaradásra. Az itt lakó fiatalok 80-90 százaléka itt akar maradni, ami nagyon jó hír a falu jövője szempontjából. Megoldást jelenthetne, ha a meghirdetett házakba magyar fiatalok költöznének be. Az utóbbi években Rábcakapi sok házat eladott, összesen 19 ingatlan került így külföldi tulajdonba. 10-15 éve hollandok, az utóbbi években osztrákok költöztek a faluba. Aktuálisan két osztrák család lakik állandóan, de a legtöbb betelepülő csak ideiglenesen lakik a faluban. A nyugalom, a zöld, a helyiek barátságossága fogta meg a török állampolgárságú embereket, akik Bécsben dolgoznak, de hétvégén Rábcakapiba járnak pihenni. Hiányzik nekik a nagyvárosban a hagyomány, ami szerint szülei eredeti hazájukban éltek. Hobbiból birkákat tartanak. Közöttük fiatal is van, de többnyire középkorúak. Nagyon rendes emberek, rendben tartják a portájukat, szorgalmasak és próbálnak a helyi közösségbe beintegrálódni. Érdeklődést mutatnak a falu ügyei iránt, még 195
magyarul is elkezdtek tanulni. Többnyire szláv és Ausztriában dolgozó török állampolgárságú emberek. Az önkormányzat közel tíz építési telkeket meghirdetett, amiket külföldiek és magyar tulajdonosok vegyesen vettek meg. Az utóbbi évben ezeken 3-4 ház is épült, itt maradnak akik összeházasodtak fiatalok (egy osztrák, egy helyi, egy tatabányai család). A tehenészvállalkozó fia épp most épül. Habár ez egyrészről nagyon kecsegtetően hangzik, másrészről pedig mégsem, hiszen a falunak az utolsó ingatlan, a volt óvodaépület eladásával megszűnt az utolsó olyan lehetőség is, amit a manapság egyre inkább megjelenni látszó turizmusnak tudtak a szolgálatába adni.
Turizmus Az elmúlt egy-két évben viszont valamiféle kezdeményezés a turizmus irányába. Egyrészt, a 2009-ben volt 800 éves falu múltja mesebeli, amire építeni lehet. Másrészt, nagyon érdekes lehetőségek, potenciálok vannak ebben a faluban. Elkészült ugyanis egy tájház egy régi 200 éves parasztház renoválásával. Az amúgy Lébényben élő Sipos család a házban mindent eredeti állapotba hozott vissza, és boldogan mutatja meg bárkinek az ősök életformáját. A parasztház a mestergerenda faragása szerint 1786-ban épült. A ruhák, csizmák is úgy lógnak a tisztaszobában a szögön, ahogy egy réges-régi fénykép megörökítette. Sipos Tibor a Fertő–Hanság Nemzeti Park természetőre. Munkája révén került Rábcakapira, és rögtön beleszeretett a romos, düledező házba. Felesége, Zsuzsa szintén, így megvásárolták. Összes megtakarított pénzük ráment és még kölcsönt is vettek fel, hogy a tető nádazását kifizethessék. Az elmúlt években aztán barátok, ismerősök segítségével újították fel. Csak természetes anyagokat használtak, a vizet és villanyt sem vezettették be. A bútorokat, használati tárgyakat úgy rendezték el, ahogy a muzeológusok által mutatott fotókon látták. Az építtetők 1786-ban és az utánuk jövő generációk is úgy alakították környezetüket, hogy igényük volt a szépre. Ugyanakkor a praktikusság is nagyon fontos volt. Siposék azt mondják, felújítani egyszerűbb volt, mint most rendszeresen a programokat megszervezni és bemutatni a házat. Azt szeretnék, ha minél többen megnéznék és megismernék őseik életformáját. Bemutatják a házat iskolás csoportoknak, de egyéni látogatóknak is. Szerveznek kézműves-foglalkozásokat, táncházakat, úti beszámolókat, színházi előadásokat, fogadnak diákcsoportokat is. Siposék
196
úgy építenek a hagyományokra, hogy közben olyan eseményeket szorgalmaznak, melyek a népi miliőt erősítik, és olyan rendezvényeket szerveznek a faluba, ami vonzza a turistákat. Potenciált jelent még a karnyújtásnyira fekvő nemzeti park, ami szabadidős lehetőségeket kínál. Vannak olyan értékek a környéken, melyek miatt érdemes idelátogatni, mint a Rábca, a szomszéd községben, Tárnokrétin látvány pálinkafőzde működik. A falun kerékpáros-útvonal megy keresztül, rengeteg a kiváló vadászterület. Van különböző, a falusi életet, hangulatot bemutató rendezvény, például a hagyományos disznóölés, a népművészeti tábor, a táncház, szeptemberben a falunap, a húsvéti piros tojás festés, a téli Luca napok, az Apák napja és az Idősek napja. Igény, érdeklődés, potenciálok tehát vannak. Sokan érdeklődnek szállás iránt a faluban a biogazdaság vevői is, ahogy megindult az óriási érdeklődés az evangélikus nyári gyermektábor iránt is. Mi több, Rábcakapin egész nyáron „csúcsforgalom‖ van, az ifjúsági táborozók által. A Győr–Moson-Soproni evangélikus egyházmegye által szervezett táborába az ország minden részéből érkeznek gyerekek a programokra. A szervezők különböző témakörök jegyében foglalkoztak a fiatalokkal. 1996 óta népesülnek be évről évre az evangélikus egyházközségnek visszaadott épületek a nyári hónapokban. Tematikus táborokat rendeznek, különböző témakörök jegyében szervezik a programokat. Az elmúlt négy évben a magyar történelem egy-egy korszakát dolgozták fel a résztvevők. Volt szó a honfoglalásról, a középkorról, a török korról, 1848-ról. Két turnusban több mint száz gyerek és fiatal számára szerveznek tartalmas programokat. Vannak olyanok, akik még gyerekként jártak először Rábcakapin, ma pedig mint segítők vesznek részt a munkában. Fejlesztések, településkép javítása Az idegenforgalom fejlesztése egy kiugrási pont lehet Rábcakapi számára. Ehhez nélkülözhetetlen azonban a falukép és az életminőség javítása. A falu tisztán önerőből azonban nem képes megélni, ezért folyamatosan kell pályázniuk. A közelmúltban a játszótér bővítését, illetve a temetőben a ravatalozó felújítását és járdák kiépítését végezték el. Ezekhez Leader-pályázaton nyertek támogatást, összesen két és fél millió forintot. A közeljövőben tervezik a kultúrház nyílászáróinak cseréjét és a tűzoltószertár tetőszerkezetének renoválását, az épület külső tatarozását. A két beruházás 3,5 millió 197
forintba kerülne amire az önkormányzat várja az alkalmas pályázatot. Jelentkeztek az ÖNHIKI pályázatra, a felzárkóztatási programra 2 millió forint értékben. A falu belépett a Leader csoportba, a Pannon Kincse pályázatba. Két pályázatot nyertek: a játszótér és a temető renoválására (2,5 millió forintot), illetve az Apák napja rendezvény szerevezésére (800.000 forintot). Infrastruktúra, intézményrendszer Rábcakapi intézményrendszere a kicsi méretéhez és büdzséjéhez képest jónak mondható. Habár általában azt mondják, hogy ha a falu iskolája megszűnik és elmegy a papja, akkor a falu jövője is megszűnik. De ez Rábcakapi esetében nem így van, vallja a bio vállalkozó felesége. Szerinte nem hátrány itt lakni, van egy temérdek előnye is. A biztonság, a jó levegő, szép környezet, a természet közelsége. Semmiből nem maradtak ki, csak plusz kaptak. Hiszi, hogy a falu nem fog kihalni és az elmúlt időben elkezdődött valami fejlődés. Nagyon sok háznál van már internet, főleg azokban, ahol gyermek is van. Ezenkívül van internet lehetőség a polgármesteri hivatal melletti könyvtárban is. A település honlapját egy bősárkányi ember ápolja. A faluból 15 gyermek jár általános iskolába, illetve 6 óvodás Bősárkányra iskolabusszal, ill. falugondnoki busszal. A falu legfontosabb civil szervezete a Siposék által alapított Terrakapi, mely különböző közösségi rendezvények és ifjúsági táborok szervezésével a település hírnevét igyekszenek népszerűsíteni. Foglalkoztatás Rábcakapin nincs munkanélküliség. Az önkormányzat alkalmaz két közhasznú munkást is, erre 70 százalék keretet kap az államtól és a 30 százalékát fizeti az önkormányzat. A nyugdíjasok aránya a településen 40-45 százalék. Együttműködés Alig öt kilométerre van egymástól a szomszédos három kistelepülés Rábcakapi, Tárnokréti és Cakóháza, az együttműködésükben mégis vannak kiaknázatlan területek. Évszázadok óta egymásra utalva élnek ott a helyiek, de egyelőre csak ünnepeik közösek. A községek lélekszáma összesen nem éri el az ötszázat. „Rábcakapi, Tárnokréti, Cakóháza, egyiknek sincs szentegyháza‖ – jelezte a régi mondás, hogy a falvakban evangélikusok éltek. A 198
vallási hovatartozáson kívül persze a három szomszéd sorsa ezernyi szállal kötődött össze. Még a „maszekvilágban‖ is, aztán a téesz is közös lett például. Az elmúlt években is történtek kísérletek arra, hogy a „trió‖ egymást segítve lépegessen előre. A mindennapi kapcsolatunk jó, olyan programok, beruházások azonban nincsenek, melyek közösek. Nem sikerült például a közös szennyvízcsatorna-rendszert kiépítenünk. Próbálkozások, jó gondolatok voltak például az idegenforgalom, a turizmus fejlesztésére, de sikereket nem értek el. Pedig mindegyik faluban van valami, amit érdemes megmutatni vendégeknek. De egyedül kevesek ehhez, ugyanúgy ahogy a kistérségben is tapasztalható, hogy az egymásra utalt települések nem fognak igazán össze. Mindenki külön úton akar járni, egyedül próbálkozik, de csak kevés sikerrel. Közös rendezvénye csak egy van a három településnek, amihez Markotabödöge is csatlakozik. Évente egyszer apák napját tartanak, melyen a községek küldöttségei találkoznak. Közös a jegyzőjük is, ami körjegyzőségben működik. Az elmondható, hogy kisebb, mindennapos ügyekben együtt él a három falu. Talán a turizmus lehet az a terület, melyen érdemes együtt elindulniuk. Gondoltak egy közös bemutatkozó füzetre is, de egyelőre ez is csak terv. Azonban ennél azért sokkal több közös lehetősége van ennek a három kistelepülésnek. Az erdélyi testvértelepüléssel a kapcsolatuk nagyon jó, minden évben meglátogatják egymást. Már az első pillanattól kezdve nagy jól együttműködnek, közösen gondolkodnak. Az igazi közösséget a polgármester szerint az önkormányzati képviselők adják. Ők olyan munkát is elvégeznek a faluban, ami igazából nem is az ő feladatuk lenne. Legyen szó villanyszerelésről, traktorozásról vagy útjavításról, amit a saját gépeikkel is végeznek el. A polgármester ad nekik egy minimális tiszteletdíjat is, mert úgy gondolja, hogy ez egy fontos motiváló tényező is. Hiszi, hogy akkor válik fenntarthatóvá a falu, ha a közössége is fenntartható, azaz a gyerekek átveszik a szülők munkáját, ragaszkodnak a múltjukhoz, az értékeikhez, a szülőhelyükhöz, a falujukhoz. Az emberek Rábcakapin szorgalmasak, és ebbe az irányba gondolkodnak.
199
18. ábra: Rábcakapi sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés A 18. ábra Rábcakapi sikerfaktorait foglalja össze, mely kiemelten kezeli a térségi együttműködések, a népességmegtartás (fiatalok vonzása, osztrák betelepülők), a településkép javításának és ezzel együtt az infrastruktúra kérdését. A helyi gazdaság (mezőgazdaság, biokertészet) jellemző a településen, ahogy a turizmus fellendülése is jól látható.
Ez
utóbbi
támogatására
tájházat
rendezvényeket szerveznek.
200
hoztak
létre,
hagyományokra
épülő
5.6 Répceszemere Répceszemere Győr-Moson-Sopron megye délnyugati részén, közvetlenül Vas megye határán helyezkedik el. Természetföldrajzi szempontból a Répce-síksághoz tartozik, amely ebben a térségben a sűrű völgyhálózat révén enyhén hullámos felszínű táj. Közlekedés földrajzi helyzete kedvezőtlen, a Fertőszentmiklós-Celldömölk közötti vasútvonal felszámolása (1979) óta csak közúton közelíthető meg. Legközelebbi vasútállomás az 5 km-re fekvő Répcelakon van. A közeli nagyobb vonzáskörzetek (Répcelak, Kapuvár) csak közúton érhetők el. A helyi gazdaság leépülése az 1970-es években felerősödött. Az egyik fő foglalkoztató és viszonylag jól működő helyi tsz az ivánival való összevonás után csődbe ment és felszámolták. A községben lévő tsz által használt ingatlanokat a felszámoló a csáfordjánosfai Répcegyöngyének adta át kezelésre, melyeket később a nevére írtak. Az épületeket, istállókat, magtárakat lebontották, és a területeket eladták. Így lehetőség sem maradt a nagyüzemi mezőgazdaság visszaállítására. A másik fő munkaadó a GYSEV volt, amíg a Fertőszentmiklós – Celldömölki vasútvonalat meg nem szüntették. A rendszerváltozás után szinte alig volt munkalehetőség a faluban. A valamire való ingatlanok nem a helyiek tulajdonában voltak. Az Önkormányzat 1991-ben lett önálló. Ezután lett az iskola önállósága is visszaállítva, melyet pár év után csak alsó tagozatos iskolaként működtetünk. Az Idősek Gondozóháza is a falu feladata lett teljesen, mert az eredetileg alapító társönkormányzatok kihátráltak a fenntartásból. Lassan indult el a faluban a munkahelyek kialakítása. Több sikertelen próbálkozás is volt (vasas műhely, pékség, magán üzletek) A Díszfaiskolán kívül csak néhány kisebb vállalkozás és őstermelő működik. Répceszemerének 261 lakosa van.29 A falu korösszetétele az utóbbi évek betelepülései ellenére még mindig az elöregedő községekével mutat rokonságot. Polgármestere 1998 óta Radics László János. A település a Himod-Csapod-Répceszemere körjegyzõség tagja. 2013. január 1-től a Kapuvári járáshoz csatlakozik Répceszemere. Az egykori mezőváros polgármestere a Kapuvár–Beledi kistérség településeinek együttműködésében bízik, körjegyzőség ügyében Beleddel tárgyalnak. Történelmi kapcsolataik Iván és Répcelak felé 29
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010. 201
indítanák őket, ám a járási rendszer januári bevezetésével mégis a Kapuvári járáshoz csatlakoznak.
Répceszemere sikermodellje Ha Répceszemere sikerét meg akarjuk fejteni, akkor előbb történelmét kell megismernünk. Répceszemere vezetője ugyanis azt vallja, hogy a múltat kell megismerni ahhoz, hogy a jövőt tervezni tudjuk. Ha a jelen fejlődést mutat akár az előző évhez képest is, akkor már sikerről beszélhetünk. Nemesi község volt Répceszemere, maguk a kisnemesek művelték a földeket, több kúria volt a faluban, gazdag parasztok éltek itt ami az épületállományban is meglátszott. A gazdaságok később elaprózódtak és az ipar lett számottevő, ezen belül a takács, szakács, kovácsmesterségek. 1709-ben a falu megkapta a vásártartási jogot, és mezővárosi rangra emelkedett. A 2. világháború után 1700 lakosa volt, és széleskörű intézményrendszer és szolgáltatás megtalálható volt a faluban, mint apácazárda, evangélikus, katolikus iskola, orvos, jegyzőség, patika. A környező településekhez képest a falu nagyon fejlett volt. Ezután tudatos falurombolás kezdődött. 1956-ban elvitték a papot és az apácákat a faluból, az iskolákat összevonták. A szülők ezután a gyerekeik jövőjét nem látták itt biztosítva, ezért elköltöztek a környező városokba, még inkább elkezdett csökkenni a lakosság. Majd létrejött a közös tanács az 1970-es években, amivel együtt járt az állatorvos és a patika megszűnése. A megüresedett házakba cigánytelepeket költöztettek be, majd kitalálták a közös tsz gondolatát. Ez csődhöz vezetett, a felszámoló biztos (magtár) az 1970-es-1980-as években odaadta a szomszéd falunak Ivánnak a tsz-t, azaz mint „idegen‖faluvezetőség nem állt ki a falu tsz-ért. A vasúti pályatestet felszedték Fertőszentmiklós és Répceszemere között. Míg 1946-ban 1180 lakosa volt Répceszemerének, addig 1988-ra ez a szám 398 főre csökkent. 1990-es években Répceszemere önállósodott a közös körjegyzőségből és az akkori faluvezetés hazahozta az iskolát, és elkezdte az addigra felhalmozott romokat eltakarítani. Az iskola és a templom és a híd tatarozására is ebben az időben került sor. A vízvezetéket is ekkor építették ki, holott Ivánban már akkor 10-15 éve ki volt építve, mert csak a központot fejlesztették. A polgármester 1998-ban, mikor átvette a falu vezetését, legfontosabb feladatának az intézményrendszer fejlesztését tartotta. 1998-ban az óvodát és az alsó tagozatos iskolát és az 1980-ban létrehozott idősgondozó intézetet vitte tovább.
202
Felújította az evangélikus iskolát, vásároltak területeket, amiket gazdáknak művelésre bérbe adtak. Elkészült a szennyvíztisztító tanulmányterve, kultúrház és 2001-ben ravatalozó felújítása, 2002-ben a gázvezeték kiépítése, házi gondozói szolgálat bevezetése. 2003-tól falugondnoki busz működik, kialakították a falugondnokságot. Az Idősek Otthona ma 15 fős és önkormányzati tulajdonban van. Fenntartását a kistérség nem vállalta. 2009-ben megszűnt az iskola, és az óvoda. Az épületeik még mindig megvannak, és a falu nem titkolt terve hogy azokban hagyományőrző oktatási központot hozzon létre. A településkép javítására szolgáló törekvések mindig nagyon fontosak voltak a faluvezetés számára. Ezeket 1999 óta pályázatok segítségével tudják megvalósítani. Azóta összesen 300 millió forintra pályáztak, ebből 77 milliót nyertek. Aktuálisan Répceszemerén öt pályázat fut.30 Próbálkozások az energiák kihasználására 1998-ban megkezdődött a kiút keresésének az időszaka. Fejlesztési tervet készítettek, amelyben megfogalmazták többek között azt is, hogy a falu adottságai messze jobbak a környező településekénél. A faluban fut a Répce folyó, amire vízierőművet lehetne építeni, a település alkalmas lehet szélerőművek telepítésére is földrajzi fekvéséből adódóan, illetve vannak olyan szántóföldjeik – több mint 100 hektáron - és épületei, melyek lehetőséget biztosítanának a megújuló energiák használatára és az önellátó életmód bevezetésére. Répceszemere ezáltal ökufaluvá válását fontolgatták. Mára ezek az elképzelések egyelőre nem valósultak meg. A vízerőmű megépítése - a régi malom elvesztésével - nagyon költséges, óriási befektetés lenne. A szélerőműhöz a falunak nincsen elegendő kvótája. Hiába volt megkeresése a településnek osztrák cég által, aki összesen 8 szélerőművet akart létesíteni, mivel kvóta hiányában ez nem valósulhatott meg. Voltak próbálkozások energiafüves területet kialakítására is, amelyek a megfelelő, speciális gépek, és átvevők hiányába maradtak félben. Jelenleg 10 hektár szántóföldet adnak bérbe egy osztrák faaprítékot szállító vállalkozónak, cserébe ő beültetette azt nyárfával, és 2-3 éven belül ezt már tudják kivágni és hasznosítani.
30
Mint a szeméttelep felszámolása, focipálya és vizes blokk kialakítása, környezetvédelmi pályázat, faültetés, idősek otthonában napkollektor, napenergiás rendszer bevezetése, helyi szennyvíztisztítás. 203
Turisztikai tervek a jövőre nézve A fenti törekvések kudarca ellenére, a falu vezetése nem tett le Répceszemere idegenforgalmi töltetű jövőjének megteremtéséről. A fénykorát az 1700-as években élt egykori mezőváros a megye egyik legeldugottabb települése. Ahogy a polgármester megjegyezte, főleg azóta, amióta a hetvenes években felszedték a Sopront Celldömölkkel összekötő vasúti síneket. A jelenleg valamivel több, mint háromszáz lelket számláló településen egykor több mint ezren éltek, jobbára mesteremberek, módos gazdák. Ezt az időszakot napjainkban a község számos nemesi kúriája idézi. Ezekre és a Répce környékére alapozza turisztikai elképzeléseit a negyedik ciklusát töltő polgármester is. Régi mezőváros intézményeinek otthont adó épületekre (régi iskolák, apácazárda, evangélikus imaház) alapozva egy tudáscentrum kialakításán is fáradozik. Úgy véli, a jelenleg működő Kapuvár–Beledi kistérség hagyományosan jó együttműködési rendszere lehet a biztosítéka a répceszemerei fejlesztési elképzeléseknek. Utóbbiakból nincs hiány a megye délnyugati szegletében sem, melynek jó alapot teremt mind az önkormányzat belés külterületi földtulajdona, mind a helyi idősotthon költségvetésével együtt több mint hetvenmilliós répceszemerei büdzsé. A község pénzén felül természetesen még pályázati forrásokat is szeretnének a helyi elképzelések mögé állítani. Ezekben egy öltözővel kiegészített sportpálya, az idősotthon energiaellátásának fejlesztése és vidéki szálláshelyek létrehozása is szerepel. A falumúzeum a községháza padlásán kerül kialakításra Nagy terveik vannak a község központjában elhelyezkedő tó és vásártér környékével is, ahol egy szabadidőparkot szeretnének kialakítani. Dolgoznak a sportturizmus (horgász, kiránduló,
lovas,
vadász)
feltételeinek
megteremtésén
és
a
kerékpárturizmus
(Fertőszentmiklós-Répcelak, Bük-Répcelak) népszerűsítésén is. Marketingtervet dolgoztak ki a turizmus különböző ágainak Répceszemerén való bevezetésére. Répceszemere sajátos természeti értékekkel rendelkezik, mint a vadregényes Répce-part a természetvédelemi ártéri rétekkel, a közeli Tőzikés erdő, a Belső tó a Vásártér közepén, a Nagyerdő a falu északi részén, a régi védett fák, és nem utolsósorban a Natura 2000-be sorolt 30 hektáros terület. A faluvezetés reményei szerint az új járási rendszerben jobban megtalálja helyét Répceszemere is, melyet a beledi körjegyzőséghez való csatlakozással is szeretnének elősegíteni.
204
Valódi közösség A közösségeket Répceszemerén tulajdonképpen a különböző civil szervezetek adják, melyeknek mozgósító, közérdek-érvényesítő ereje és kapcsolatai meghatározóak. Összesen hat civil szervezet működik a faluban, mint az Önkéntes Tűzoltók Egyesülete, ami 128 éves múltra tekinthet vissza. A Vöröskereszt szervezet szintén régóta működik a faluban. Fő tevékenysége a véradások szervezése. A Répceszemeréért Egyesületet 2003-ban alakult. Alapvető célja a község szellemi, kulturális, anyagi értékeinek megóvása, gyarapítása, fejlődésének elősegítése. A taglétszám 59 fő, amelyből mintegy 80 % elszármazott. 2012-ben egy nem mindennapi kezdeményezést vállalt fel az Egyesület. A faluba hívta a község névadóinak ma élő utódait szerte az országból, sőt, külföldről is, hiszen hagyományőrző tevékenységei között szerepel a falu múltjának ápolása is. A település a Szemereiekről kapta a nevét, ennek jegyében rendezték meg a névadó család leszármazottainak találkozóját. A községben utoljára az 1800-as években élt Szemerei család. A falutörténetből kiderül, hogy Zemere, Szemere, Szemerei, Szemerey írásmóddal is rendelkezett a neves felmenőkkel büszkélkedő család. A família máig leghíresebb személyisége az 1848-as belügyminiszter, Szemere Bertalan, aki Batthyány utódaként 1849. május 2-tól 1849. augusztus 11-ig miniszterelnök is volt. Korábbról az is bizonyos, hogy a nemzetség Répczéről nevezett ágának tagja, József 1750-ben Sopron megye helytartójaként szolgált. A Répceszemerei Idősbarát Egyesület 2004-ben alakult. Célja a község időskorú lakosságának támogatása, szabadidős és kulturális programok szervezése. Taglétszám 27 fő. Együttműködik a helyi Idősek Gondozóházával, a Házigondozóval és a Falugondnokkal. A Virgoncok Ifjúságért Egyesület 2005 óta működik, célja a község fiatalkorú lakosságának összefogása és támogatása, valamint szabadidős, kulturális és sportprogramok szervezése. A Répceszemerei Római Katolikus Templomért Alapítvány 2009-ben alakult, melynek célja a templom megmentése az utókor számára és a katolikus egyházi emlékek és helyek felújítása. Népességmegtartás, osztrákok betelepülése A polgármester végső terve, hogy Répceszemere egy ökofaluvá váljon, így az energiatakarékos környezetbarát építkezés bemutatása és aktív használata. A polgármester olyan fiatalokat akar a településre csábítani, akik ilyenfajta minőségi életet akarnak élni, ezért mára 18 telket alakítottak ki. Ha a fiatalok betelepülnének, akkor a tó mellett fel 205
lehetne vályog és szalmaházakat építeni és egy igazi önfenntartó ökofalut kialakítani. Fő célként az államtól való függetlenedést jelölték ki. Ma is ennek megfelelően élnek és tesznek, és csak abból gazdálkodnak, amijük van. Répceszemerén az elmúlt években jelentős elvándorlás nem történt. Az eladó házakat elsősorban osztrákok vásárolták meg, így a házak 18 %-a külföldiek tulajdonában van, ez összesen 26 házat jelent. Van aki hétvégi házként használja és van aki csak befektetési célzattal vette meg. A régi kúriák közül kettő talált gazdára, az egyiket egy osztrák nemzetiségű betelepülő vette meg. A vasútállomást szintén egy osztrák vásárolta meg, így került magántulajdonba. Foglalkoztatás A munkanélküliség nem jellemző a településen. Alkalmanként közcélú munkásokat is foglalkoztatnak, de ebben a fajta foglalkoztatásban a polgármester nem hisz. Segélyeket sem osztanak. Jelenleg a legnagyobb foglalkoztató az Önkormányzat. Az Idősek Gondozó Házával együtt összesen 14 főt foglalkoztat. Az elmúlt évtizedben fejlődött fel a Ruisz Díszfaiskola családi vállalkozásként, ahol 8-10 fő talál munkát. 2008-ban a faluban létesített telephelyet a Petrics Recycling Kft., amely fa-újrahasznosítással foglalkozik és a Petrics Energiaültetvény Kft., a So-Horp Kft., aki 3 alkalmazottat foglalkoztat a kereskedelemben és vendéglátásban.
206
19. ábra: Répceszemere sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés Répceszemere sikere (19. ábra) a hagyományok tiszteletén, az önkormányzati vagyon tudatos kezelésén, és a pályázati lehetőségek kihasználásán alapszik. Mindennek fontos részét képezi a fiatalok betelepítési programjára, a településkép javítására, az intézményrendszer, a természeti- és építészeti értékek fenntartására és ápolására irányuló törekvések. Az utóbbi kettő a turizmus fejlesztésének és az új gazdasági tevékenységek kialakulásának alapkövei. Hosszú távú célként az ökofalu kialakítását tűzte ki a falu vezetése maga elé.
207
5.7 Rábaszentmihály A település a Rába folyó jobb partján a Tét-Lébény és a Mórichida-Győr utak keresztezésében a Rába folyón átívelő híd mellett található. A község menetrend szerinti autóbusszal, illetve személygépkocsival közelíthető meg. Egyénileg vagy csoportosan a Rába folyón vízi sporteszközökkel is elérhető. A legközelebbi vasútállomás (kb. 8 km). Enese községben a Győr–Sopron–Ebenfurti vasúton érhető el. Az ötvenes évektől termelőszövetkezetben folyt a gazdálkodás, a rendszerváltás után ismét a magángazdálkodás az uralkodó. Rábaszentmihály 1973-tól 1989-ig Rábaújfalu néven egyesítve volt a szomszédos Rábacsécsénnyel. A község elvesztette önálló karakterét. A településnek
a
rendszerváltás
előtti
évben
sikerült
önállóságát
visszaszereznie.
Legfontosabb tevékenysége az elmaradt vonalas infrastruktúrák kifejlesztése volt. A település rendelkezik óvodával, az általános iskola alsó tagozatával és van falugondnoka is. A vezetékesvíz-szolgáltatást a győri Pannonvíz Rt. végzi. A vezetékes gázt az ÉGÁZ Rt. szolgáltatja. A konténeres hulladék elszállításáról a Győri Kommunális Szolgáltató Kft. gondoskodik. Az elmúlt években fejezték be a településen az eddigi legnagyobb beruházást a szennyvízcsatorna gyűjtőrendszer kiépítését. A község mezőgazdasági jellegű. Az állattenyésztés és a zöldségfélék termesztése sok családnak biztosít megélhetést. Az e tájra, annyira jellemző uborkázás mellett újabban az őszirózsa szaporítóanyagainak termesztésével is foglalkoznak. A magánvállalkozók nagy része szintén mezőgazdasági vállalkozó. A település az Árpád-kori település 2004-ben ünnepelte 800 éves fennállását. Lakosságszáma 491 fő.31 Polgármestere Horváth Gábor. Az Enese, Fehértó, Kisbabot, Rábaszentmihály körjegyzőséghez tartozik. 2013. január 1-től a téti járáshoz fog tartozni, annak a legkisebb települése lesz, de még nem látják milyen jogkör marad náluk és mit vesznek el tőlük.
Rábaszentmihály sikermodellje Ami miatt Rábaszentmihály felkeltette az érdeklődésemet, annak két oka volt. A szép településkép és a START munkaprogram eredményes bevezetése. Kíváncsi voltam, hogy
31
KSH Megyei Statisztikai évkönyv, 2010. 208
mi áll ezek hátterében. A szép településkép tényleg egy fejlődő falvat takar? Lehet-e egy önhibáján kívül hátrányos helyzetbe besorolt falu sikeres? Mezőgazdasági múlt, mezőgazdasági jövő? A község mezőgazdasági jellegű, a magánvállalkozók többsége pedig mezőgazdasági vállalkozó. Ma már kevesebben foglalkoznak zöldségtermesztéssel, állattenyésztéssel, többnyire saját szükséglet kielégítése céljából. Ezért aztán nem lehet meglepő, hogy Rábaszentmihály
miért
a
START
munkaprogram
mezőgazdasági
programjához
csatlakozott 2009-ben. A téti kistérség 19 településéből 8 település vesz részt a 3 éves programban. Rábaszentmihály 1 hektár területen termel zöldségféléket. Összesen nyolc millió forintot kaptak erre a projektre a bérekkel együtt, aminek a felét az eszközök képezik. Akik részt vesznek a programban 46 ezer forintot keresnek a napi 8 órás munkájukért. Hét ember dolgozik ebben a programban. Nagyon fontos ez a program az itt élők részére, ezzel tudnak keresetet kiegészíteni. Nem kell bemennie a városba például az 58 éves asszonynak, ha jó a termés kapnak is belőle. A kertészet lényege a fizetés kiegészítésben van. A polgármester a fiatalokat is invitálja, hogy nézzék meg a kertészetet, tanulják meg hogy hogyan kell csinálni. A családosokat érdekli leginkább, az egyedülállók nem érdeklődnek annyira. Azt kellene elérni, hogy az emberek akarjanak maguknak, önállóan termelni. Mert ez így olcsóbb is és jobb is. Ennek a példamutatója a polgármester, amit megtermelnek, azt levermelik és ősszel kiviszik a piacra (nem kell lefagyasztani, külön energiát pazarolni rá). A csikvándi polgármester a barátja, vele együtt vállalkoztak a tyúktartásra, azt szeretnék hogy az kapcsolódjon ebbe akinek kedve van. A mosonmagyaróvári egyetemről fajtiszta állományt hoztak, összesen 86 darab tojótyúkot és már keltetnek belőle két keltetőben. A falu igazi szerepéhez szeretnének visszatérni. Van érdeklődés erre, 30 forintért adnak egy tojást akinek van keltetője. 3000-4000 tojás fogy el a településen havonta, ehhez mindenféleképpen fel akarnak fejlődni, a többletet elvinni a piacra, a mindenkori önköltséges (bruttó) ár duplájáért adják el. Turizmus Rábaszentmihály jövőjét a mezőgazdaági funkció visszaszerzésén kívül a turizmusban látja. Nevezetességei közé sorolható az 1859-ben tűzvész által elpusztult, majd újjáépített római katolikus templom, amely a Béke utca végén egy mesterséges dombon áll.
209
Berendezései, a Mária-szobor, az oltárok és a szószék barokk stílusban épültek. A templom előtt az első és második világháborúban elesett hősök emléktáblája látható. Az utca elején található a Falumúzeum, amely a helység múltjából és a múlt emlékeiből összeállított értékes gyűjteménnyel rendelkezik. Régészeti leletek, néprajzi emlékek, szövés fonás teljes eszköztára és még sorolhatnánk, fogadja a látogatókat. A múzeum előtt az utca közepén szigetet alkotva áll egy Mária szobor. A focipálya mellett az úton kőkereszt található. A kikapcsolódást kedvelők részére a Rába folyó és a Rába part kínál feledhetetlen élményeket. Az ártéri réteket, erdőket gazdag flóra és fauna jellemzi. Akár kerékpárral, akár gyalogosan, vagy vízi járművel érdemes nekivágni a környék felfedezésének. A településtől 3 km-re délnyugatra az un. Istendombon áll a Nádasdy család által 1598-ban emeltetett emlékoszlop, amely Győr törököktől való visszafoglalásának emlékére készítették. Rábaszentmihályon a helyi hagyományok is nagyon széleskörűek. A kistelepülés élete mozgalmas, ezt mutatják a nemzeti ünnepeken tartandó ünnepségek. Külön kiemelendők a többségében katolikusok által lakott településen az egyházi ünnepek, a húsvéti és az Úrnapi körmenet. Hagyománynak számít az iskolások által az éjféli mise előtt tartott betlehemi rendezvény. Még a mendikálás sem elfeledett hagyomány, valamint a pünkösdölés sem. Minden év május elsején rendezik meg a falunapot. Az immáron hagyománnyá vált rendezvényen játékok, versenyek, előadások, műsorok színesítik a programot. Természetesen elmaradhatatlan a közös főzés, és a jó hangulatról gondoskodik a napot lezáró bál. A község búcsúja a templom védőszentje és a falu névadója nevéhez fűződik, Szent Mihályhoz. A nevezetességek megismertetésére és az idegenforgalom elősegítésére a polgármester vállalkozóként egy vendégházat működtet. 2009-ben nyitották meg három szobás, jól felszerelt – mint szauna és szolárium - apartman házukat, melyet elsősorban baráti társaságok részére adnak ki. Rábaszentmihály ezen kívül egy 30 férőhelyes táborral is rendelkezik, így az utóbbi időben az olcsó szállás kialakításával osztálykirándulásoknak, lovas táborok színhelyévé vált évente 3-4-szer. A lovas udvarban 17 ló van, amelyet versenyre készítenek fel. A polgármester egyik fia lovas, lótenyésztő, menye pedig túravezető, mesteroktató, lovas versenyző. Ők mindannyian itt laknak a faluban. A vendégházat és a fogathajtást a feleségével együtt szervezi a polgármester, a lótenyésztést és a turizmust pedig a gyerekeik. Családi vállalkozásként próbálják tehát a helyi turizmust fellendíteni. Három napos programot szerveznek turistáknak, úgy mint fürdőzés és borkóstoló a környező településeken és lovas program a településen. Olcsó szállás 210
kialakítása a cél. Hagyományos rendezvényeiket folyamatosan megrendezik, azok hírnevét ápolják, mint a falunap, családi nap, kórustalálkozó, fogathajtó rendezvény, és az idősek napja. A településen két hagyományos parasztház maradt fenn, melyek egy magyar és egy osztrák betelepülő tulajdonaiban vannak. Potenciált jelenten ezek felújítása a turizmus számára is. A Falumúzeum a helység múltjából és a múlt emlékeiből összeállított értékes gyűjteménnyel rendelkezik. Régészeti leletek és néprajzi emlékek vannak itt. Teljes épségben maradt meg a középkori kézi malom. A múltra jellemző lakások szobai, konyhai és kamrai berendezéseinek hiánytalan együttese is felsorakozik. A szövés és fonás teljes eszköztára is megtalálható itt. Ipart nem lehet a településre hozni, mert vízgyűjtő, ártéri területen fekszik, a kamionok száma is le van korlátozva. Ezzel nem is akarnak foglalkozni, a település nyugalma számukra mindennél többet ér. A településnek mindösszesen néhány vállalkozása van, mint vendéglő és bolt, ami a településen élők kényelmét szolgálják. Ami nem jó irányba megy az az, hogy minden mobilizálódik, egy nap 12 zenélő autó is megfordul a faluban, különböző termékeket kínálva. Egyrészt nem tudják, hogy honnan származnak azok az olcsó ételek, másrészt a személyes kapcsolatokat is gyengítik, mivel az emberek emiatt már nem járnak el nagyon sehová, ott nem beszélgetnek egymással. Ezenkívül a helyi boltosoknak és gazdaságnak sem jó ez, hiszen ezáltal nincs megfelelő bevételük. A polgármester innovatív ötletei A fentiekből egyértelműen kirajzolódik a 17 éve polgármesteri székben ülő Horváth Gábor munkássága, a jövőbe vetett hite, a folyamatos megújulási szándéka. Nem fél belevágni egy-egy állami programba, ahogy a turizmus beindítását is maga kezdeményezte. De az ő nevéhez sorolható a pedagógiai szakszolgálat Rábaszentmihályi központjának kialakítása is. Az iskola 2008-ban bezárt a faluban. A régóta üresen álló iskolaépületet a polgármester nem akarta elsorvasztani, így azt átadta a kistérségnek, ill. Pannonhalmának, amivel az tetőcserét és fűtéskorszerűsítést kapott. Ma logopédia, gyógytestnevelés, pszichológus, illetve Sokoróaljai pedagógiai szakszolgálat és pályaválasztási orientáció működik benne, aminek a felesége a felelős vezetője. Az iskola megszűnése nem okozott problémát a faluban, mivel a testület jól előkészítette azt és körültekintően járt el. Azóta Enesére, Rábacsécsényre és Győrbe járnak iskolába a gyerekek. Jól elő lett készítve az iskola megszűnésekor a gyerekek eljutása az iskolákba. 211
A polgármester szerint a fejlődés egyik legnagyobb befolyásoló tényezője a mindenkori politika szándéka és a falu összefogó közössége. Rábaszentmihályon ez utóbbi leginkább a polgármestert körülvevő jó szakember gárdán múlik, ill. vehető észre, és az önkormányzat összefogásán. A társulásokat szintén nagyon fontosnak tartja a polgármester, kifejezetten a térségi, mikor térségi társulást. Baráti kapcsolat jellemzi őket, egymás elől az információkat nem hallgatják el, örülnek egymás sikereinek. Ezt példázza az iskolaépület téti kistérségnek való átadása is. Így kapott egy épületet a kistérség, amit aztán fel is újított, 12 millió forintból. Így a településen az iskola megszűnése után is megmaradt a folyamatos mozgás. A községben 2002 óta működik falugondnokság, aminek nagyon fontos szerepe van, akár a gyógyszerszállítás,
akár
az
ebédszállítás
területén.
Ezenkívül
a
helyi
gazdák
együttműködése is jelentős a START munkaprogram kapcsán, hiszen Rábaszentmihályon nem fordultak el a programtól, segítenek szakmai segítséggel, és fizikai eszközökkel is egyaránt azoknak, akik ebbe belevágnak. A pályázás a polgármester szerint előre viszi a települést, de szükséges hozzá a megfelelő önerő. Az ÁFA azonban az önerő 27 százaléka, ez nagyon lehatárolja Rábaszentmihály a pályázás lehetőségeit. Rábaszentmihályon eddig kettő Európai Uniós fejlesztés valósult meg. A szennyvízkiépítés 300 millió forintba került, amihez támogatást kellett igénybe venni. A fenntarthatóság szempontjából a falu jövőjét szintén a politikától teszi függővé. A legnagyobb rizikót Rábaszentmihály esetében a vezető nélkül maradást tartja a településvezető, mint ahogy az Rábaszentmihály esetében már kétszer is előfordult. Először 1972-ben, amikor Rábacsécsénnyel közösen volt polgármestere a településnek. Akkor sorvadásnak indult, aminek még egyszer nem szabad megismétlődnie. Másodszor 1990-ben, amikor társadalmi megbízatású vezetője volt a falunak. Akkor presztízst csináltak a funkcióból. Most jó irányba indult el a település fejlődése. A település költségvetése 52 millió forint. A falu célja, hogy az államtól plusz támogatásokat kapjon. Ezt úgy tudja elérni, ha maximum két adótípusa van, hiszen így önhibájukon kívül hátrányos helyzetűekké válnak, és olyan támogatást kapnak. A település folyamatos célja ennek elérése. Ez 1,1 millió forinttámogatást jelent.
212
20. ábra: Rábaszentmihály sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés Rábaszentmihály sikertényezői (20. ábra) mezőgazdasági jellegén és múltján, valamint a természeti- és épített örökségek sokféleségében, és a településen jelenlévő összefogásban koncentrálódnak. Emellett a faluvezetés innovatív ötletei által a turizmus fellendítésén dolgoznak,
illetve
bekapcsolódtak
a
START
munkaprogramba
is.
Ezáltal
új
munkahelyeket generáltak, új vállalkozások jelentek meg a településen, mely hosszú távon a falu népességmegtartását eredményezi.
213
5.8 A törpetelepülések sikermodelljének módosulása A fenti példákból úgy gondolom kirajzolódni látszik azon tényezők fontossága, amelyek valóban központi helyet foglalnak el egy kistelepülés fejlődésében, annak sikerének elérésében. A következőkben próbát teszek az eddig, a kutatásban meghatározó szereppel bíró sikertényezők számbavételére – illetve a jelentőséggel nem bíró tényezők figyelmen kívül helyezésére - azok kategorizálására, tehát az eredetileg felállított sikermodellem elvetésére vagy elfogadására, esetlegesen egy új, végső törpetelepülésekre vonatkozó sikermodell felállítására. Végül sorra veszem külön-külön is ezeket a faktorokat és kifejtem jelentőségüket a jövőre nézve, és megállapításokat teszek a területi tőketényezőkkel való kapcsolatukra és a szinergizáló folyamatok kapcsán azok aktivizálására adok ajánlásokat. A fenti vizsgálataim kapcsán kiderült, hagy az eredetileg ábrázolt törpetelepülésekre vonatkozó sikermodellem végső célja, mint jó életminőség és fenntarthatóság megfelelőnek bizonyult. A sikert befolyásoló faktorok nagy része is bebizonyosodni látszott. Mivel azonban egy nagy horderejű, a kistelepülések sikerét véleményem szerint kardinálisan befolyásoló faktor jelent meg a modellben – tulajdonképpen nem újonnan, hanem a már említettek közül vált ki - ezért modellemet ennek megfelelően át kellett alakítanom. A végső modellemet tehát egy más perspektívára helyeztem, mint amiből eredetileg kiindultam, és amely modellt aztán folyamatosan átdolgoztam. Ezen modell középpontjába a település vezetőjét, a polgármestert helyeztem, mert úgy gondolom a kutatásaimat figyelembe véve, hogy ő az a ki egy település fejlődésének, sikerének a kulcsfigurája, de legalábbis az elindítója lehet. Ebből ágaznak ki aztán az eredeti modellemben
kemény
és
puha
tényezőkként
definiált
faktorok
és
az
azok
megvalósításához szükséges eszközök. Így neveztem meg elsőként a helyi gazdaság fontosságát és azzal összefüggésben a munkahelyek teremtését és másodikként az intézmények megtartásának fontosságát, mint a népességmegtartás alapkövetelményét. Harmadik tényezőként a közösségképző erők fontosságát írtam fel, ami a valódi közösség létrehozásában játszik nagy szerepet. A negyedik faktor a település adottságainak számbavétele, mint a helyi erőforrások, kiemelten a természeti értékek, a helyi hagyományok és kultúra illetve a település földrajzi fekvése. Ezekből adódik aztán a lehetőség a helyi adottságokra épülő innováció megteremtésére, annak jó imidzsének
214
kialakítására és ezáltal egy új, fenntartható gazdasági tevékenység bevezetésére. Az alábbiakban kifejtésre kerül, hogy miért pont ezen tényezők meghatározására esett a választásom és miért pont ebben a formában, az eredeti elgondolásokhoz képest (21. ábra). 21. ábra: A törpetelepülések végső sikermodellje
Forrás: Saját szerkesztés
215
A jövőt építő, kreatív polgármester eredeti modellemben, mint a közösségképzés egyik eszközét írtam fel, ezt mutatták a magyarországi sikerpéldák. De már akkor kirajzolódni látszott, hogy a polgármester32 szerepe még ennél is több lehet. Az összes vizsgált GyőrMoson-Sopron megyei törpefalu modellje felírásakor előkerült, mi több középpontba került a falu vezetőinek kulcsfontossága. A vizsgált településeken ők azok, akik az intézmények megtartását, vagy éppen létrehozását kezdeményezték. Legyen szó Hövejről a csipkemúzeum vagy Répceszemerén a tájház kialakítása kapcsán, vagy Lipótról, ahol az általános iskola újranyitásával új perspektívát teremtettek az ott lakó fiatalok számára. De nem feledkezhetünk meg Dénesfáról sem, ahol a Ciráki kastélyban pszichiátria működik, ugyanúgy Répceszemeréről az Idősek Gondozó Háza kapcsán. Rábaszentmihályon pedig az önkormányzat és a polgármester ötlete nyomán pedagógiai szakszolgálat működik. Ezekben a példákban egytől egyig a település vezetői voltak azok, akik elhivatott munkájuk révén elérték vagy éppen sikeresen megtartották az intézményeiket és ezzel falujuk jövőjének egyik fontos lépcsőjét építették ki. Az általános iskolát, mint külön kategóriát elhagytam a végső modellben, hiszen a törpetelepülések vizsgálata rámutatott arra, hagy annak alapvető megléte a településen nem szükségszerű. Több, a megvizsgált települések közül nem rendelkezett oktatási (sem óvodai, sem pedig általános iskolai intézménnyel), viszont a szomszédos település, vagy a legközelebbi város igen, és ez teljes mértékben pótolni tudta a falu ezen szükségletét, kvázi nem okozott törést és ezzel hátrányt a
falu
életében.
Ezen
megállapításomat
erősíti
Hövej,
Mecsér,
Rábcakapi,
Rábaszentmihály, Dénesfa példája is, tehát az összes olyan kisfalué, amelynek nincs helyben általános iskolája. De erre volt korábban példa Lipót esete is, ahol először megszűnt, de 2011-ben újraindították az iskolát. A 2011-es újraindítás oka sem abból adódott, hogy mindenféleképpen szerettek volna oktatási intézményt a faluba, hanem azért, mert olyan egyedi, két tannyelvű iskolára sikerült támogatást nyerniük, mely egyedülállónak nevezhető nemcsak a megyében, hanem ország szinten is. Ezzel együtt a település vezetője az - tapasztalataim szerint -, aki a helyi gazdaság fellendítésében, és a munkahelyek teremtésében is fontos szerepet játszik. Mint tudjuk, ezen kistelepüléseken sokszor maga az önkormányzat a legnagyobb munkaadó. De nemcsak ezt vettem figyelembe ennek az állításnak a megfogalmazásakor. Több fent említett példában a polgármester személye megegyezett a helyi vállalkozó személyével is. 32
A 20. ábra modelljében piros színnel kiemelve
216
Erre hozhatom példaként Lipót, Hövej, Rábaszentmihály településeket is. Érdekes volt látni, hogy ezeken a településeken a polgármester habitusára teljes mértéken a vállalkozó gondolkodásmód volt jellemző, tehát településüket, mint menedzserek vezették, s amely ily módon egy jól működő „kisvállalkozásként‖ üzemelt. Ugyanúgy fontos a polgármester személye a pályázatok írásánál, vagy a közmunkaprogramban való részvétel esetében is, amely szintén a munkahelyteremtés eszközeként szolgál. Rábaszentmihályon a Start munkaprogramban való részvétel több családnak jelent nagyon fontos bevételi forrást. Visszatérve a település vezetőjének közösségképző erejében lévő titokra, meg kell állapítani, hogy a valóságban ez tényleg egy nagyon fontos tényezőként lépett elő. Az összes faluban szinte egytől-egyig szembeötlő az a tény, hogy a polgármester a legerősebb helyi közösség, azaz a valódi helyi társadalom magját képezte. Dénesfán például ahol a polgármesternek feladata támadt - mint egy épület felújításáról, vagy akár a falunap megszervezéséről volt szó -, a Dénesfai asszonyok mindannyiszor ott termettek és támogatták a munkáját. De ez ugyanígy a másik irányba is működött, ha a Dénesfai asszonyoknak volt támogatásra szükségük, akkor ők fordulhattak bármikor támogatásért a polgármesterhez. Az igazat megvallva a Dénesfán kialakult helyi közösség egyedi, véleményem szerint országos tekintetben is és követendő példaként szolgálhat. De több településen maga az önkormányzat képviselői adták a helyi társadalmat. Itt talán nem olyan meglepő a polgármester összefogó, támogató, iránymutató szerepe. Így volt ez Hövejen, ahol a polgármester olyan emberekkel vette körbe magát a hivatalban, akikre folyamatosan számíthat faluja jövője kapcsán. De ide sorolhatjuk Mecsér, Lipót és Rábaszentmihály példáját is. A civil szervezetek is sokszor azért álltak egy-egy jó ügy mellé, mert azt a polgármester kezdeményezte. A fent említett három fontos tényező így népességmegtartáshoz és a valódi közösség kiépüléséhez vezethet. A modellben továbbhaladva egy másik fontos lépcsőhöz érkezünk, mely a sikerességet befolyásoló alapvető tényező, s meggyőződésem szerint nem utolsó sorban a polgármester feladatához tartozik. A kistelepülések egyedi adottságáról, jellemzőiről már többször szó esett, mint életben maradásuknak, megújulásuknak, fejlődésüknek egyik lehetőségéről. Ide tartozhat a helyi erőforrások, mint természeti értékek és építészeti emlékek ismeretének és megóvásának a fontossága, a helyi kultúra és hagyományok ápolása és a földrajzi
217
fekvésből33 adódó adottságok kihasználása. Ezen tevékenységek elindítása és véghezvitele szintén a településvezetőktől származik, melyekre aztán a falvak építhettek is. Hövej földrajzi fekvéséből adódóan a közeli Ausztria által nyújtott munkalehetőségeket a település népességmegtartó funkciójára használta fel. Sok nagycsaládot vonzott oda a munkalehetőség, aminek intenzitását a polgármester külön letelepedési és családsegítő támogatással is felerősített, így ma már több család is új otthonának mondhatja Hövejt. Hövej az osztrák határhoz való közelségét kihasználta oly módon is, hogy több telket sikerült értékesítenie az Ausztriában élőknek, akik ma már a Hövejen felépített hétvégi házukban töltik szabadidejüket. A polgármester asszony azonban turizmusát is jó fekvésére alapozza, miszerint vendégházat hozott létre pályázati támogatással. Hövej több szempontból is szerencsésnek mondható adottságait illetően. Az évszázadokra visszanyúló népművészetét, a höveji hímzés hagyományát nem herdálta el, mi több ma már levédetése is megtörtént. A höveji asszonyok és a polgármester közös munkájának köszönhetően szintén alapja lehet egy komoly turisztikai vonzerő kialakításának. Ugyanígy fontos megemlíteni Lipót esetét is. Gyógyvizére először egy fürdőt, majd folyamatosan egyéb turizmushoz szervesen kapcsolódó infrastruktúrákat építettek ki azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Lipót nevét ma már ne csak a régióban ismerjék, hanem az egész országban, s talán minden túlzás nélkül akár Közép-Európában is. A polgármester vállalkozóként először egy hotelt épített a jó adottságú településre és ezzel párhuzamosan pékséghálózatát is fejlesztette. Lipót gyógyvizének híre és a pékség hírneve folyamatosan, egymást erősítve fejlődött. Ma már a gyógyvíz adja az alapját a fűtött futballpályáknak, ami szintén vonzerőként működik európai szinten is. Nagyon jó földrajzi fekvése, és annak felismerése és kihasználása adja Lipót sikerét. Lipót Bécs, Pozsony, Budapest háromszögben helyezkedik el, így nem lepődhetünk meg hogy természeti adottságainak kihasználása, a jó földrajzi helyzetével párosulva egy igazán sikeresnek mondható kistelepülést eredményezett, melyben a kulcsfigura szerepét a polgármester adta. De a helyi adottságokra alapozott Rábaszentmihály is, amikor a mezőgazdasági múlttal rendelkező falu bekapcsolódott a Start közmunkaprogram mezőgazdasági projektjébe, vagy az agglomerációs múlttal rendelkező Mecsér is, aki Duna-parti fekvéséből hagyományos fesztiválsorozatot szervez és turizmust épít ki. Répceszemere adottságai megfelelőek az energiaültetvények, a szél erőműpark és vízi erőmű telepítésére, amit a
33
A 20. ábra modelljében narancsszínnel kiemelve
218
polgármester felismert és folyamatosan hasznosítani kíván, végső célként pedig ezáltal egy ökofalu kiépítését fogalmazta meg. Dénesfánál is kulcsszerepet játszik a természeti és építészeti örökségek védelme, mint a Ciráki kastély és a több hektáron elterülő fás liget tudatos kialakítása, melyek fontos alapját képezhetik a falu turizmusra épülő jövőjének. A fenti példák – melyek a település adottságainak ismeretét és kihasználását voltak hivatottak bemutatni, - jól szemléltetik, hogy mára ezen települések nagy részében megindult mi több kialakult valamiféle új, innovatív kezdeményezés. Ez a gazdasági innováció lehet alkalmazott, vagy amely a vidéken jelent meg először. Tehát az új gazdasági tevékenység,34 mint eredmény a legtöbb vizsgált településen megjelent. Feltételezésem szerint, ez a típusú újfajta tevékenység kialakítására való odafigyelés és elhivatottság nagy szerepet játszik a törpefalvak fejlődésének, sikerének elérésében. Ha sorra veszem ezen innovációkat a településeken, akkor kiderül, hogy mindegyik alapvető fontosságú a falu mai életében. A fent leírtak figyelembe vételével az ötödik hipotézisem is igazolásra került. Azt feltételeztem, hogy folyamatosan átértékelődtek a törpefalvak funkciói és ezzel párhuzamosan megváltoztak a sikertényezőik is. A hipotézis bizonyítása érdekében részletesen megvizsgáltam a falvak múltbeli és jelenlegi funkcióit, azok változását kiértékeltem.
A
törpefalvakra
vonatkozó
vizsgálati
sikermodellemben
külön
sikertényezőként állítottam fel a törpefalvak új, ill. lehetséges funkcióinak kialakulását. A Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvak vizsgálata után egyértelműen igazoltam, hogy a törpetelepülések sikerét nagyban meghatározzák az új gazdasági tevékenységek kialakulása, illetve az új falufunkciók megjelenése, mint turisztikai, szolgáltató, öko, stb. funkciók kialakulása, amelyek aztán a települések sikerpotenciáljaivá válnak. Másrészről fontos megvizsgálni a polgármester magatartástípusait és érdekviszonyit az adott településen, hiszen azok az egyes falvaknál egyértelműen kirajzolódni látszanak. Hövej esetében vállalkozó típusú polgármesterről beszélhetünk, aki menedzserként irányítja települését. Ugyanúgy ahogy Lipót polgármestere is, aki folyamatosan új projekteket, beruházásokat indít, ezzel viszi előre települését és annak jó hírét az országban. Répceszemerén a település vezetője egyértelműen az álmodozó vagy „nagy 34
A 20. ábra modelljében piros színnel kiemelve
219
tervező‖ kategóriába sorolható. Rengeteg terve van, fejlesztési ötletei, de abból a leírtak alapján eddig csak kevés valósulhatott meg. Örök optimizmusa, jövőbe vetett hite azonban reményre ad okot. Megkülönbözethetünk továbbá elkötelezett és közösségi típusú polgármestereket is. Előbbi elkötelezett a munkájáért és a falu jövőjéért, mint Mecsér polgármestere, utóbbira a legjobb példa Dénesfa faluvezetője lehet. A polgármesterek érdekviszonyai és érdekeltségei is erőteljes összefonódásokat mutatatnak a falu területi tőkéjével, potenciáljaival, sikertényezőivel a kutatás szerint. A fent említett törpetelepülési polgármesterek nagy részének ugyanis saját vállalkozása volt a településén. Kiderült, hogy a vállalkozásuk révén a saját gazdasági érdekük nagymértékben összekapcsolódik a falu működtetésének céljaival. A polgármester körül bizonyos vállalkozói érdekkapcsolatok termelődtek ki, melyek általában csak egy-egy családra koncentrálódtak. A polgármesterek „működési tere‖ tehát a falu, ahol annak területi tőkéjét összekapcsolják a saját érdekeikkel. A faluban a polgármesterek, mint közösségi vállalkozók működnek, a hatalom az ő kezükben összpontosul, ők mint „modern földesurak‖, a hierarchia tetejéről irányítanak, és mint helyi lobby-erő működnek. A saját üzleti világuk fejlesztése is ezen keresztül működik, hiszen olcsóbban szereznek be bizonyos szolgáltatásokat és termékeket, mint a centrumtérségben fekvő városok és egy hierarchia hálót hoznak létre ezáltal. A fentiekből kiderült, hogy a törpefalvak sikeressége egy nagyobb rendszer sikerességébe ágyazódik bele (pl. Lipót Győrhöz való, míg Hövej Ausztriához való közelsége miatt), azaz a sikeres régiókban elhelyezkedő törpefalvakból is lehet pénzt „keresni‖. Megfelelő személyi kapcsolatokkal, és megfelelő más erőforrásokkal találkozva helyi szinten, a törpetelepüléseken is siker érhető el, azaz nem választhatóak el a helyi sikerek a nagyobb térségek sikerétől. Ennek teljesüléséhez az szükséges, hogy az egyéni gazdasági érdek (azaz a polgármester érdeke) és a közösségi érdek azonosulni tudjon a nagyvárosi lehetőségekkel. A környezetnek ebben a kérdésben tehát tartós hatásrendszere van, ezzel együtt fontos megállapítani azt is, hogy a sikerhez nem elégséges egyedül csak a jó földrajzi fekvés megléte, hanem a különböző erőforrások - mint humán tőke, természeti tőke, stb.- megléte és egymást felerősítő hatása is alapvető. Kiderült továbbá az is, hogy a humántőke az egyik legfontosabb fejlesztő erővé léphet elő. Kijelenthető tehát, hogy az eredetileg
törpetelepülésekre
felállított
sikermodellem
él,
a
település
egyedi
körülményeinek és potenciáljainak megfelelően azonban a súlypontok áttolódnak a humán erőforrások felé. 220
6 Összegzés 6.1 A hipotézisek értékelése Dolgozatom elején öt hipotézist állítottam fel, melyek értékelése érdekében széles körű szakirodalmi feldolgozást és empirikus kutatást végeztem. Hipotéziseim a magyarországi törpetelepülések sikerét meghatározó sikertényezők felkutatására fókuszáltak, állításaim hátterében szakirodalmi ismereteim és korábbi kutatási tapasztalataim álltak. Az első hipotézisemben azt állítottam, hogy a siker, mint a település fejlődését bemutató értékelési mód bizonyos tényezőkkel bemutatható, leírható és értelmezhető (H1). Ezt a hipotézisemet egyértelműen igazoltam, melynek bizonyításához a hazai vidéki és települési
sikerességi
elméleteket
vettem
alapul.
Az
elméletek
segítségével
összegyűjtöttem azokat a sikerességi tényezőket, melyeket rendszerezve és kategorizálva egy települési sikermodellben ábrázoltam. A modellben meghatározásra kerültek a siker kemény és puha tényezői, amikhez eszközöket rendeltem hozzá, végül a sikeresség végső célját határoztam meg. Ez alapján elfogadom a siker tényezőinek leírhatóságára vonatkozó állítást. A második hipotézis szerint a sikertényezők és a település alrendszerei között kapcsolat van, azok a település rendszermodelljéből levezethetőek (H2). Ennek a hipotézisnek az igazolásához a Rechnitzer-féle rendszermodellt vettem alapul. Bebizonyítottam, hogy a siker hátterében meghúzódó ok-okozati összefüggések vizsgálatához a településeket, mint alrendszereket kell figyelembe venni. A statisztikai adatokkal mérhető sikertényezőket hat témakör mentén állítottam fel, amelyek a Rechnitzer-féle hat települési alrendszer meghatározói. Majd az egyes alrendszerekre adtam értelmezhető, statisztikailag gyűjthető mutatókat. Ezen mutatók, a legfrissebb statisztikai adatok rendszerezésével mérhetővé tették számomra a sikertényezőket. Azokat a kérdéseimet, melyekre a statisztikai adatok nem tudtak választ adni, interjúzással és fókuszcsoportos beszélgetés keretében tettem fel a helyszínen, az egyes törpefalvakban a település polgármesterének, helyi vállalkozóinak és a helyi lakosoknak. A harmadik hipotézisemben azt állítottam, hogy a területi tőketényezők a falvak esetében is értelmezhetőek és összekapcsolhatóak ezen településtípus sikertényezőivel (H3). 221
A hipotézisemet bebizonyítottam aszerint, hogy részletesen megvizsgáltam hazai és külföldi szakirodalmi bázis alapján az új immateriális tőketípusok megjelenését, ezen belül annak legújabb fajtáját a területi tőke fogalmát, annak összetevőit, komplexitását. Feltevésem az volt, hogy egy terület területi tőkéjének fejlődése hasonlóan a területi rendszer sikeréhez, nem egyedül a rendelkezésére álló anyagi forrásoktól függ, hanem a gazdasági és a társadalmi szférából származó megfogható és megfoghatatlan elemek összekapcsolódásából. Igazoltam, hogy a területi siker és a területi tőke elmélet közelít egymáshoz és tényezőik egymással behelyettesíthetőek. A települések sikermodelljét a területi tőketényezőkkel ábrázoltam, úgy hogy azokat a puha és kemény sikertényezőkhöz rendeltem hozzá. Ezáltal bizonyítottam, hogy a területi tőketényezők a települések, és falvak
esetében
is
értelmezhetőek
és
összekapcsolhatóak
ezen
településtípus
sikertényezőivel. A negyedik hipotézis azt feltételezte, hogy a siker a magyarországi törpefalvak esetében is kimutatható, és a sikertényezők a modell elemeihez kapcsolhatóak (H4). A hipotézis igazolásra került úgy, hogy az első fejezetben ábrázolt és bemutatott települési sikermodellt továbbgondolva megvizsgáltam az elmúlt években fejlődést produkáló és sikereket elért magyarországi törpefalvakat, azaz a modellemet leteszteltem ezekben a törpefalvakban. A modell tesztelésével kiderült, hogy a sikerfaktorok száma tovább bővíthető a törpefalvak esetében. A kutatás során bebizonyítottam, hogy a települési sikermodell a törpetelepülésekre is alkalmazható, így a kistelepülési példák mentén testre szabtam a modellt, és a törpefalvak sikerességét befolyásoló faktorokat újonnan kategorizáltam. A negyedik hipotézis ezáltal szintén elfogadásra került. Az ötödik hipotézisemben azt feltételeztem, hogy folyamatosan átértékelődtek a falvak/törpefalvak funkciói és ezzel párhuzamosan megváltoztak a sikertényezőik is (H5). A hipotézis bizonyítása érdekében részletesen megvizsgáltam a falvak múltbeli és jelenlegi funkcióit,
azok
változását
kiértékeltem.
A
törpefalvakra
vonatkozó
vizsgálati
sikermodellemben pedig külön sikertényezőként állítottam fel a törpefalvak új, ill. lehetséges funkcióinak kialakulását. A Győr-Moson-Sopron megyei törpefalvak vizsgálata után egyértelműen igazoltam, hogy a törpetelepülések sikerét nagyban meghatározzák az új gazdasági tevékenységek kialakulása, illetve az új falufunkciók megjelenése, mint turisztikai, szolgáltató, öko, stb. funkciók kialakulása. 222
6.2 A kutatás új eredményei A dolgozat új tudományos eredményei egyrészt a szakirodalmi feldolgozáshoz, másrészt az empirikus kutatáshoz köthetők, melyeket az alábbiakban foglalok össze. Disszertációm legnagyobb és egyben új eredménye abban fogható meg, hogy először mélyebben én kezdtem el foglalkozni a törpetelepülések sikerességének kérdésével. A legutóbb megjelent törpefalvakkal foglalkozó tanulmányok (Bajmóczy-Balogh 2002, Ignits–Kapitány 2007, Beluszky-Sikos 2007, Váradi (szerk.) 2008, G. Fekete 2009) nagy része a törpefalvakat jellemző negatív tendenciák bemutatását helyezte a középpontba, azok
demográfiai
eróziójának,
funkcióleépülésének,
intézményi
ellátatlanságának
kialakulásának okaival és következményeivel foglalkozott. Dolgozatomban én egy új nézőpont bemutatására helyeztem a hangsúlyt, és a törpefalvak sikerességét kutattam. A hagyományos, korábbi vizsgálatokkal szemben, amelyek általában a törpefalvak hátrányos helyzetével, és azok okaival foglalkoztak, én arra voltam kíváncsi, hogy milyen új lehetőségek állnak előttük. Megfordítva az eddigi kutatásokat, a kudarcok helyett a sikereket állítom kutatásaim középpontjába, konkrétan azokat a törpetelepüléseket, amelyek fejlődést, sikereket tudtak felmutatni. Kutatásom rámutatott arra, hogy igenis kimutathatóak sikerelemek és területi tőkepotenciálok a legkisebb falvakban, a törpefalvakban is. Ennek vizsgálatához egy speciálisan a törpefalvakra alkalmazható sikermodellt állítottam fel, melyben a sikeresség kemény, puha tényezőit és eszközeit definiáltam és kategorizáltam. A sikertényezők konkrét definiálásával a fejlesztések eszközei is megnevezésre kerültek. A törpetelepülések sikerességének kimutatásáig vezető úton, a következő új részeredmények is napvilágra kerültek: -
értelmezetem a területi tőke komplex fogalmát a területi siker kontextusában, annak elemeit behelyettesítettem a területi sikertényezők fogalmába,
-
értelmeztem továbbá a siker térbeliségét, annak megjelenését vidéken, s részeként a településen,
-
rendszereztem és aktualizáltam az összes magyarországi törpetelepülésre, a mintegy 1.095 településre vonatkozó legfrissebb demográfiai és makro statisztikai adatokat és elvégeztem funkcióelemzésüket 2010-es adatok alapján,
223
-
teszteltem
a
települési
sikermodell
működését
hazai
és
nemzetközi
törpetelepüléseken, -
majd levezettem és definiáltam a törpetelepülésekre vonatkozó új sikerelméletet, modellbe foglaltam a törpefalvak sikertényezőit.
Bebizonyosodott, hogy a törpefalvak sikeressége egy nagyobb rendszer sikerességébe ágyazódik bele. Megfelelő személyi kapcsolatokkal, és más erőforrásokkal találkozva helyi szinten, a törpetelepüléseken is
siker
érhető
el.
A
helyi
sikerek
szervesen
összekapcsolódnak földrajzi elhelyezkedésükkel, centrum vagy sikertérségben való fekvésükkel. Ennek kibontakozásához és teljesüléséhez az szükséges, hogy a településen az egyéni gazdasági érdek (azaz a polgármester érdeke) és a közösségi érdek azonosulni tudjon a nagyvárosi lehetőségekkel. A környezetnek ebben a kérdésben tehát tartós hatásrendszere van, ezzel együtt fontos megállapítani azt is, hogy a sikerhez nem elégséges egyedül csak a jó földrajzi fekvés megléte, hanem a különböző erőforrások - mint humán tőke, természeti tőke, stb.- együttes jelenléte és egymást felerősítő hatása is alapvető. Kiderült, hogy az eredeti törpetelepülésekre felállított sikermodellem él, a település egyedi körülményeinek és potenciáljainak megfelelően azonban a súlypontok áttolódnak a humán erőforrások felé. Kiemelkedő szereppel rendelkeznek a törpetelepülések sikerében a polgármesterek. A polgármesterek érdekviszonyai és érdekeltségei viszont erőteljes összefonódásokat mutatatnak a falu területi tőkéjével, potenciáljaival, sikertényezőivel. A kutatásban megjelent törpetelepülési polgármesterek nagy részének ugyanis saját vállalkozása volt a településén. Kiderült, hogy a vállalkozásuk révén a saját gazdasági érdekük nagymértékben összekapcsolódik a falu működtetésének, fejlesztésének céljaival. A polgármester körül bizonyos vállalkozói érdekkapcsolatok termelődtek ki, melyek általában csak egy-egy családra koncentrálódtak. A polgármesterek „működési tere‖ tehát a falu, ahol annak területi tőkéjét összekapcsolták a saját üzleti érdekeikkel.
224
6.3 Összegző gondolatok, javaslatok
6.3.1 A törpetelepülések sikeréről alkotott összegző gondolataim Doktori dolgozatomnak alapvetően három fő célja volt: egyrészt bemutatni a területi sikerességet és a hozzá tartozó fogalmi rendszereket (vidéki, települési sikeresség), ill. a területi tőke komplex fogalmi rendszerével való összefüggéseit. Másrészt elemezni kívántam a magyarországi törpefalvak jelenlegi helyzetét a legfrissebb statisztikai adatokat és idősorokat felírva és rendszerezve, valamint elvégezni egy, a hazai összes törpetelepülésre vonatkozó funkcióelemzést. Harmadrészt célom volt felállítani a törpetelepülésekre vonatkozó sikermodellt és másodlagos kutatásokkal, illetve empirikus kutatások segítségével ismertetni a törpetelepülések sikerét meghatározó kemény és puha sikertényezőket és eszközöket. Ezzel bebizonyítva, hogy vannak olyan törpefalvak Magyarországon, amelyek sikeresek és fejlődést tudnak felmutatni a kistelepülések általános helyzetével szemben, ezek a sikerek lemodellezhetőek és példaként szolgálhatnak a többi törpetelepülés számára. A dolgozat elméleti részében (2. fejezet) bemutattam a területi tőke komplex jelentését, vizsgáltam annak elemeit. Majd következett a siker, mint fejlesztési, életminőségi kategória, annak értelmezése, majd a siker térbeliségének elemzése, annak megjelenése vidéken, s részeként a település, majd a falvak sikere. Kitértem arra is, hogy milyen összefüggés van a területi tőke és a települési sikeresség fogalomrendszere között. Felállítottam egy elméleti települési sikerességi modellt, annak kemény és puha tényezőit és eszközeit. Ismertettem ezek jellemzőit, elméleti háttereit, gyakorlati alkalmazhatóságuk lehetséges tereit. Az elméleti rész második részében (3. fejezet) irodalom feldolgozás eszközével bemutattam a falvak helyzetének alakulását történelmi metszetben, majd azzal összefüggésben funkcióik átalakulását a történelem során. Áttekintettem a mai napig napvilágot látott falutipológiákat, arról időbeli és módszertani áttekintést nyújtottam, rendszereztem őket. Végül eljutottam a törpefalu településkategóriához, mint vizsgálataim tárgyához, a településrendszer legkisebb eleméhez. Itt definiálásra került a törpefalu fogalma, bemutattam elhelyezkedésüket az ország területén, idősorokat és térképeket elemeztem a népességszám alakulásáról, a települések számának változásairól,
225
állapotfelmérést végeztem 1949-től egészen napjainkig, a legfrissebb 2010-es KSH adatok felhasználásával. Egyéni kutatást végeztem továbbá az ország összes, mintegy 1.095 törpefalvára oly módon, hogy funkcióelemzéssel megvizsgáltam 2006 és 2010 közötti időtávra funkcióikat, azok változását és annak dinamikáját. A negyedik fejezetben a nemzetközi és hazai sikeres településeken a települési sikermodell lehetséges működését és tesztelését végeztem el. Mintegy fél tucat magyarországi, és három görögországi kistelepülés kapcsán végeztem irodalom-, sajtóelemzés, terepjárás, megfigyelés és interjús módszerrel kutatásokat. A kutatásból nyert tapasztalataim rávilágítottak arra, hogy a települési sikermodellt a törpetelepülések tekintetében módosítanom kell és felállításra került egy átdolgozott, törpetelepülésekre vonatkozó sikermodell. Az ötödik fejezetben elvégeztem az empirikus felmérést, azaz a törpetelepülési modellem tesztelését kimondottan Győr-Moson-Sopron megyében. A mérési modell felállításához a Rechnitzer-féle települési alrendszereket hívtam segítségül és az azok által meghatározott mérőszámokat vettem alapul. A hozzájuk rendelt statisztikai adatok azonban a körültekintő kutatómunka ellenére sem voltak kielégítőek, azok nem adtak megfelelő mértékben információt a kisfalvak helyzetéről. A modell használatához ezért mindenféleképpen interjús módszer volt kiegészítésként szükséges. Személyes megfigyeléssel és az interjúzás módszerével mintegy 7 törpefalut vizsgáltam meg. Az empirikus kutatásom eredményeképpen rálátásom nyílt arra, hogy mely faluban mely sikertényezők jelennek meg, milyen mértékben és azok mennyiben befolyásolják valójában az adott település sikerét. Mindegyik vizsgált Győr-Moson-Sopron megyei törpefalu egyedi, testreszabott sikermodelljét állítottam fel. Habár a kutatás nem volt reprezentatív, összességében megállapítható, hogy a törpetelepülések általam felírt modellje a gyakorlatban is működik, viszont méréséhez szükséges mutatók nem minden esetben állnak rendelkezésre.
6.3.2 A
kutatás
során
megfogalmazott
jelenlegi
problémák,
hiányosságok,
javaslatok A következőkben a kutatásom során tapasztalt problémák, hiányosságok, javaslatok bemutatására teszek kísérletet gazdasági és társadalmi oldalról történő megközelítésben:
226
a törpefalvak maguk nem boldogulnak, mert gyakran nem is motiváltak, nincsenek a szükséges információk birtokában, nincsenek mozgósítható erőforrásaik, gyengék az érdekképviselethez, szövetségek építéséhez, a központi kormányzat a lakosság 2,85 százalékát érintő szociális kérdésként kezeli a problémákat, a kezelést a pályázati rendszeren keresztül és a kistérségi társulási rendszerben gondolja, a regionális politika formálói kizárólag problémaként kezelik őket, maximum az üdülőfaluvá válást látják lehetséges megoldásnak, a pályázati rendszer az apró- és törpefalvak speciális igényeit és adottságait nem képes kezelni, mert a pályázatokat a modernizációs értékek és minták vezérlik, a településméret szerinti intézkedések csak kivételes esetekben működnek, a törpefalu-típusok eltérő intézkedési igényeit figyelmen kívül hagyja, helyi kezdeményezésekre épít, de alacsony a helyi változtatási késztetés, egységes elosztási és kiválasztási elvek érvényesülnek, és a (térségi) közösségi vállalkozásoknak nem ad teret. Továbbá a pályázati rendszer a törpefalvak számára nem biztosít elegendő forrást, mert a népességarányosság elve érvényesül, a fő szempont a rövid távú gazdaságosság, a pályázati rendszer azonban egyes törpefalvakban csodákat produkált az aktív helyi vezetés és/vagy külső szereplők tudatos munkája révén (Glatz 2005). Kutatásom során a következő javaslatokat fogalmaztam meg a törpefalvak fejlesztésére, sikeres működésükre és az ahhoz szükséges eszközökre vonatkozóan: véleményem szerint integrált, egyszerre többfrontos „támadás‖ bevezetésére lenne szükség, mint a humán tényezők megerősítésére, a környezeti minőség megőrzésére, és a gazdasági alapok létrehozására, mint ahogy azt a sikermodellem egyik fontos tényezőjeként kiemeltem, kiemelt figyelmet kell fordítani a törpefalvak egyes előnyeinek feltárására, az innovációk bevitelére, a külső kezdeményezőkre és segítőkre, a belső önértékelésre és képességekre, fel kell ismerni, hogy hosszabb átfutású projektek szükségesek,
227
fontos a különböző törpefalu típusoknak megfelelő igények figyelembe vétele, annak megfelelően külön stratégia tervezése, az állam szerepvállalása kiemelkedően fontos úgy, mint makro-eszközök alkalmazásában, a külső vállalkozások ösztönzésében, és a pályázaton kívüli, közvetlen eszközök nyújtásában, hálózatban, régióban kell gondolkodni, mint városokkal, pólusokkal való kapcsolat és piacteremtés szükséges, mellérendelt szerepkörben, kiderült, hogy különösen érzékeny fejlesztési területek vannak a kistelepülések kapcsán, mint az iskola, a képzés, a turizmus, a fejlesztő kapacitások, környezeti és kulturális értékek feltárása, megóvása, értékek bemutathatóvá tétele, a mezőgazdálkodás, helyi feldolgozott termékek előállítása és értékesítése, a képzett fiatalok letelepülése, közösségek megerősítése, imázs építés, érdekérvényesítő képesség fontossága. Ezekre kiemelt figyelmet kell fordítani, a törpefalvak számára kiemelten fontos a fenntartható fejlődés komolyan vétele, az externáliák kezelése, a vidék közhasznának elismerése, kiderült, hogy a törpefalvak költségvetése több esetben kiegészítésre szorul. Pénzügyi ösztönzők szükségesek ezért a falvak önkormányzatának finanszírozásában, így adott témákban a vállalkozóknak, a betelepülő szakembereknek, a gazdasági integrációknak, nem utolsó sorban szakmai, módszertani segítő hálózatok kialakításával lehetne segíteni a működésüket (Glatz 2005).
6.4 Jövőbeni kutatatási irányok Dolgozatomban széles irodalmi bázisra alapozva a területi sikeresség megvalósulásának egy kis szeletét, a magyarországi törpefalvak helyzetét, azok sikerességének összetevőit vizsgáltam. Már a kutatásom során felmerült bennem több ötlet, kutatási irány a jövőre nézve, melyekkel tovább bővíthetők és mélyíthetők a hazai és külföldi törpefalvak sikerességi tényezői kapcsán szerzett ismeretek.
228
A lehetséges jövőbeli kutatási irányok a következők lehetnek: a magyarországi összes törpetelepülés körében országos reprezentatív kutatás folytatása (a különböző földrajzi elhelyezkedésű törpefalvak összehasonlíthatósága érdekében), kérdőíves felmérés készítése a polgármesterek, a civil szervezetek vezetőinek, az önkormányzati képviselők és a helyi vállalkozók körében, külföldi, mindenekelőtt az európai országok sikeres törpetelepüléseinek és azok sikertényezőinek vizsgálata, a járási rendszer pozitív és negatív hatásainak gyakorlati vizsgálata a 2013. január 1-i bevezetése után a polgármesterek körében, egy sikerességi index kialakítása, mely árnyaltabban, konkrétabban fejezi ki az adott település sikerének tényezőit, és ad rá mutatószámokat, a
településvezetők
magatartástípusainak
részletesebb
vizsgálata,
kategorizálása, a
polgármesterek
érdekviszonyainak
mélyrehatóbb
vizsgálata
a
törpefalvakban. Az egyéni és települési érdekek összefonódásainak kutatása.
229
Irodalomjegyzék Abonyiné Palotás Jolán (2001): A külföldi működőtőke és a területi fejlődés kapcsolata. Földrajzi Konferencia, Szeged. Adler, Paul S. – Kwon, Seok-Woo (1999): Social capital: The good, the bad, and the ugly. Academy of Management Meeting, Chicago. Ágh Attila (2007): A régiók jövője Magyarországon és Magyarország jövője az Európai Unióban. Kaiser – Ágh – Kis-Varga (szerk.): A régiók Magyarországa, I. kötet, MTA Szociológiai Intézet, 7-47. o. Andorka Rudolf (1996): Gazdasági, társadalmi változások és problémák a mai magyar falvakban. A falu, 11.évf. 4. 7-17. o. A
települési
infrastruktúra
fejlődése
a
Nyugat-Dunántúlon.
www.ksh.hu
Letöltve: 2011.11.28. Az aprófalvak népességmegtartó képességének állapota, változásai, irányai, illetve javításának lehetőségei. Facilitátor, Szociológus és Mediátor Munkacsoport, 2006. Babbie, Earl (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi, Budapest. 128-131. o. Balcsók István (2011): Vidékfejlesztési alapismeretek. Szemelvények a vidékfejlesztés témaköréből. Kézirat. Bajmócy Péter- Balogh András 2002. Aprófalvas településállományunk differenciálódási folyamatai. Földrajzi Értesítő, 3-4. o., 385-405. o. Balassa Iván (1997): Életmód. Akadémiai Kiadó, Budapest. Balogh András (2006): Az aprófalvasodás folyamatának főbb jellemzői Magyarországon. Földrajzi Közlemények, 1-2. o., 67-79. o. Balogh András (2006): Az aprófalvak pénzügyi helyzete. III. Magyar Földrajzi Konferencia, Budapest. Bánlaky Pál (1993): Algyő. Egy városrész-falu „intézménytérképe". A falu. 1.27-42.o Barca, Fabrizio (2009): Towards a territorial social agenda for the European Union. Working Paper in the context of the Barca Report, DG Regio, Brussels Becker, Gary (1964): Human Capital: A Theoretical and Empirical Analysis, with Special Reference to Education. Chicago, University of Chicago Press. Beluszky Pál (1999): Magyarország településföldrajza (Általános rész). Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs.
230
Beluszky Pál – Sikos T. Tamás (1982): Magyarország falutípusai. MTA FKI, Budapest. Beluszky Pál – Sikos T. Tamás (2007): Változó Falvaink (Magyarország falutípusai az ezredfordulón). MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. Beluszky Pál – Sikos T. Tamás (2007): Változó falvaink. Tér és Társadalom, XXI. évf. 2007/3. 1-29. o. Benko Georges (1997): A regionális fejlődés útjai: globálistól a lokálisig. Tér és Társadalom, 11. évf. 1997/2. 1-16. o. Benko Georges (1999): Regionális tudomány. Dialog Campus Kiadó, Pécs–Budapest. Bódi Ferenc - Bőhm Antal (2000): Sikeres helyi társadalmak Magyarországon. Agroinform Kiadóház, Budapest. 179. o. Bourdieu, Pierre (1983): The forms of capital. In: Richardson, John G. (szerk.): Handbook and Theory of Research for the Sociology of Education. New York: Greenwood Press. Bőhm Antal (1997): Die Struktur der Siedlungen in Ungarn, das neue System der Selbstverwaltung und die Perspektiven der Zusammenarbeit der Siedlungen. Braun Bellers (ed.): Interkommunee Zusammenarbeit Jahrbuch NRW. Berlin: LIT. Bugovics Zoltán (2007): Társadalom, identitás, területfejlesztés, L'Harmattan kiadó, Budapest., 320. o. Butler, Jensen (1997): Competition between cities, urban performance and the role of urban policy: a theoretical framework. Jensen Butler, Shachar, J. van Weesep, (eds) European cities in competition Aldershot, Avebury. 3-43. o. Camagni, Roberto (1991): Locial milieu, uncertainty and innovative networks: Towards a dynamic theory of economic space. Roberto Camagni (ed.): Innovative networks: Spatial perspectives. Belhaven-Pinter, London, 121-144. o. Camagni, Roberto (2005): The Rationale for Territorial Cohesion and the Place of Territorial Development Policies in the European Model of Society. Conference proceedings. Territorial Cohesion and the European Model of Society. International Seminar, 2005. Vienna. Camagni, Roberto – Maillat, Didier (eds.) (2006): Milieux innovateurs: théorie et politiques. Economica, Paris. Camagni, Roberto (2008): Regional Competitiveness. Towards a Theory of Territorial Capital. Capello et al. (eds.): Modelling Regional Scenarios for the Enlarged Europe. European Competitiveness and Global Strategies. Springer, Berlin, 33-46. o.
231
Canzanelli, Giancarlo (2001): Overview and Learned Lessons on Local Economic Development. Human Development and Decent Work. ILO Working Paper, Geneva. Capello, Roberta (2001): Urban Innovation and Collective Learning: Theory and Evidence from Five Metropolitan Cities in Europe. Fischer, M. – Froehlich, J. (eds.): Knowlegde, Complexity and Innovation Systems. Springer, Berlin–Heidelberg–New York, 181-208. o. Capello, Roberta – Caragliu, Andrea – Nijkamp, Peter (2009): Territorial Capital and Regional Growth: Increasing Returns in Cognitive Knowledge Use. – Timbergen Institute Discussion Papers. 09-059/3. Timbergen Institute, Amsterdam. Capello Roberta - Faggian Alessandra (2005): Collective Learning and Relational Capital in Local Innovation Processes. Regional Studies, Taylor and Francis Journals, 39(1), 75-87. o. Coleman, James Samuel (1990): Társadalmi tőke, (szerk.): Lengyel Gy. – Szántó Z. , 1994. A gazdasági élet szociológiája. Budapest: AULA. Csapó Tamás (2007): A községek infrastrukturális és intézményi ellátottsága a NyugatDunántúlon. Csapó Tamás, Kocsis Zsolt (szerk.): A kistelepülések helyzete és településföldrajza Magyarországon. Savaria University Press, Szombathely. 49-61. o. Csatári Bálint (2000): A vidéki sokszínűség és a magyar területfejlesztési kistérségek. Kovács Teréz (szerk.): Integrált vidékfejlesztés. V. Falukonferencia. Pécs: MTA RKK. 441–449. o. Csatári Bálint (2004): Magyarország új vidékfejlesztési tézisei. MTA RKK ATI, Kecskemét. Csatári Bálint (2002): Rurality in Hungary in general, New aspects of Regional Transformation
and
the
Urban-Rural
Relationship.
XIII.
Polish-Hngarian
Geographical Seminar Tokaj, 26-30. o. Csizmadia Zoltán (2002): A vidéki térségek modernizációs képessége, különös tekintettel a kistérségek
innovációs
folyamataira.
Földművelésügyi
és
Vidékfejlesztési
Minisztérium. Budapest. Csizmadia Zoltán (2007): Együttműködés és újítóképesség. Az innováció regionális rendszerének
kapcsolathálózati
alapjai.
Doktori
értekezés.
ELTE
Társadalomtudományi Kar, Budapest - Győr. Czene Zsolt – Ricz Judit (2010): Helyi gazdaságfejlesztés. Ötletadó megoldások, jó gyakorlatok. Területfejlesztési füzetek 2. VÁTI Nonprofit Kft., Budapest. 232
Degré Lajos – Foki Ibolya (szerk.) (1987): A dél-dunántúli falvak és szórványok településés társadalomtörténete. Zalaegerszeg. D. Momsen, Janet - Kukorelli Szörényiné Irén (2005): Gender and Rural Tourism in Western Hungary. XXI. ESRS Congress, Keszthely. Drudy P. J. (1989): Problems and Priorities in the Development of Rural Regions, in Regional Policy at the Crossroads : European Perspectives, edited by Louis Albrecht and Peter Roberts, Kingsley, London, 1989, pp. 125-141. Reprinted by the Hungarian Academy of Sciencesin 1995. Ekéné Zamárdi Ilona (1990): A Föld népessége. Bevezetés a népességföldrajzba. Frisnyák Sándor (szerk.): Általános gazdaságföldrajz. Tankönyvkiadó, Budapest. 54-91. o. Ekéné
Zamárdi
Ilona
(1998):
Városba
vándorlás
az
1990-es
évek
közepén
Magyarországon. Illés Sándor - Tóth Pál Péter (szerk.): Tanulmánygyűjtemény I. KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Budapest. 215-229. o. Enyedi György (1980): Falvaink sorsa. Magvető Kiadó, Budapest. Enyedi György (1988): A városnövekedés szakaszai. Akadémia Kiadó, Budapest. Enyedi György (1995): A sikeres város. Tér és Társadalom, 4. évfolyam, 1-7. o. Enyedi György (1995): Városverseny, várospolitika, városmarketing. Falu, város, régió. 3. évf., 32-33. o. Enyedi György (1996): Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. Enyedi
György
(2000):
Magyarország
településkörnyezete.
Magyarország
az
ezredfordulón. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. Enyedi György (2007): A magyar falu elmúlt negyed évszázada. (Beluszky Pál- Sikos T. Tamás: Változó falvaink. Magyarország falvai az ezredfordulón.) Könyvismertetés. Magyar Tudomány, 168. 2007. 10. 1370-1372. o. Eranus Eliza – Letenyei László – Siklós Viktória (2003): A kapcsolati tőke szerepe a számítógép és Internet-, valamint a számítógépes tudás terjedésében a kaposvári kistérségben, kérdőíves adatfelvétel és résztvevő megfigyelés alapján. Készült az „Információs technológiák és helyi társadalom‖ c. NKFP kutatás keretében, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék, Budapest. 2003. Erdei Ferenc (1973): Parasztok. Akadémiai Kiadó, Budapest. 235. o. Erdei Ferenc (1974): Magyar Falu. Akadémiai Kiadó, Budapest.
233
Erdei Ferenc (1977): Településpolitika, közigazgatás, urbanizáció. Akadémiai Kiadó. Budapest. Erlicher, Werner (1964): Probleme langfristiger Strukturwandlungen des Kapitalstocks. Schriften des Vereins für Socialpolitik. Neue Folge, Nr. 2, 1964,871–897. o. European Commission (2001): A Sustainable Europe for a Better World. A European Union Strategy for Sustainable Development. Commission's Proposal to the Gothenburg European Council. COM , Brussels. 264. o. European Commission (2005): Territorial state and perspectives of the European Union. Scoping Document and Summary of Political Messages. Revue d‘Economie Régionale et Urbanie. 3. 591-606. o. Fábián Attila – Tóth Balázs István (2009): Hol is van a régió vagyona? Konferenciakötet. VII. Nemzetközi
konferencia, Tudásalapú társadalom
–
Tudásteremtés
–
Tudástranszfer - Értékrendváltás, Miskolc-Lillafüred, 241-250. o. Faragó László (2009): Lokális és regionális terek. Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola, PPT előadás, Győr. Faragó László (2008): Funkcionális városi térségek és az ezekre épülő fejlesztéspolitika. Magyar Regionális Tudományi Társaság. VI. Vándorgyűlés, PPT előadás, Gödöllő. Farkas Tibor (2002): Vidékfejlesztés a fejlődéselméletek és a fejlesztési koncepciók tükrében. Tér és Társadalom, 1. 41-57. o. Fazekas Zsuzsanna (2007): Innováció, hálózatok és emberi erőforrás a vidékfejlesztésben. Doktori (PhD) értekezés, Budapest. Fehér Alajos (2005): A vidékgazdaság és a mezőgazdaság. Agroinform Kiadó, Budapest. Fukuyama, Francis (2005): Államépítés. Századvég, Budapest. G. Fekete Éva (2004): Munkanélküliség és foglalkoztatási viszonyok az aprófalvas térségekben. Van-e esély a megmaradásra? Pritz Pál et al (összeáll.): A tudomány a gyakorlat szolgálatában. A foglalkoztatási szint bővítésének korlátai és lehetőségei. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest. 55–85. o. G. Fekete Éva (2007): Aprófalvaink átalakulóban. Csapó Tamás - Kocsis Zsolt (szerk.): A kistelepülések helyzete és településföldrajza Magyarországon. Savaria University Press. Szombathely. G. Fekete Éva (2008): Az aprófalvak gazdasági megújulási lehetőségei. (Kézirat) MTA RKK. G. Fekete Éva (2009): Aprófalvak és szegénység. Előadás a ,,Szegények mindig lesznek veletek'' nemzetközi konferencián. 2009.05.04., Miskolc. 234
G. Fekete Éva (2009): Perifériák és aprófalvak fejlesztése. Zalai Területfejlesztési Műhely 2009., Zalaegerszeg. Giffinger,
Rudolf
(2007):
Territorial
Capital:
a
new
perspective
on
urban
competitiveness? Conference proceedings. Spa-ce.net Conference, Budapest. Gilly, Jean-Pierre – Torre, André (eds.) (2000): Dynamiques de Proximité. L‘Harmattan, 2000. Paris. Glatz Ferenc (2005): A vidéki Magyarország jövője. Vitaanyag, Budapest. Glatz Ferenc (2010): Vidékpolitika, vidékfejlesztés és új intézményei. Párbeszéd a vidékért-sorozat (Szerk.: Glatz Ferenc) Budapest, MTA Történettudományi Intézet – MTA Társadalomkutató Központ, 2010. 190 p. Glázer Éva (2008): Miben különbözik a falu a várostól? Vidék Hangja Magazin. Gödöllői Innovációs Központ Kft., Gödöllő. Green, Anne - Owen, David - Wilson, Robert (2001): Regional differences in labour market participation of young people in the European Union. European Urban and Regional Studies 8/4. Guo, Rongxing (1996): Border Regional Economics. Physica-Verlag, Heidelberg. 185. o. Hablicsek László (2002): Népességünk következő évtizedei – különös tekintettel a területi különbségekre. Demográfia, 50. évf. 4. szám. Hanhe, Ulrich (1985): Regionalentwicklung durch Aktivizierung intraregioner Potentiale: zu den Chancen „endogener” Entwicklunsstrategien. Florentz Verlag. München. Hajdú Zoltán (1992): Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializmus időszakában. Földrajzi Közlemények, 1-2. 29-37. o. Hári Beáta (2008): Magyarországi ökofalvak fenntarthatósági jellemzése és értékelése, továbbá területfejlesztési szempontú vizsgálatuk. Diplomamunka. Budapest. Harkai Nóra (2006): Közösség és közösségi munka. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest. Heczko-Hyłowa, Ewa (2007): Interrelations between „Territorial Capital“ and the concept of “Polycentricity”. Conference proceedings. Spa-ce.net Conference, Budapest. Hencz Aurél (1973): Területrendezési törekvések Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. Holló Márta (2008): Innováció és felnőttoktatás a vidékfejlesztésben. PhD doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészet és Döntéstámogató Rendszerek Doktori Iskola. 235
Horváth Balázs (2008): Aprófalvas területek közforgalmú közlekedésének innovatív szervezése. Széchenyi István Egyetem, Győr. Horváth Gyula (2004): Regionális egyenlőtlenségek Európában. – Magyar Tudomány. 9. 962-977. o. Husz Ildikó (2006): Iskolázottság és a gyermekvállalás időzítése. Demográfia, 49. évf. 1. szám 46–67. o. Ignits Györgyi–Kapitány Balázs (2007): „Elnéptelenedett‖ települések Baranyában. Területi Statisztika. 2007/2. 135-150. o. Ilbery, Brian (1998): The Geography in Rural Change. Longman, Essex. Illés Iván (1993): Város- és falufejlesztés dichotómiája a magyar településhálózat fejlesztésében. Kovács K. (szerk.): Település, gazdaság, igazgatás a térben. MTA RKK, Pécs. 35-48. o. Jogszabályi hivatkozás: 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról Kaiser Tamás (2007): Közép-Dunántúl, az innovatív megoldások régiója. Kaiser; Ágh; Kis-Varga (szerk.): A régiók Magyarországa. I. kötet, Budapest: MTA Szociológiai Intézet, 2007. 75-136. o. Karácsonyi Dávid (2008): Ukrajna Vidékföldrajza. Doktori értekezés. Budapest, 175 o. Kearney, Brendan - Boyle, Gerry - Walsh, James Anthony (1994): EU LEADER Initiative in Ireland: Evaluation and Recommendations. Dublin, Department of Agriculture, Agriculture House. Kis Krisztián - Szekeresné Köteles Rita (2010): A helyi akciócsoportok szerepe a versenyképes és fenntartható vidékfejlesztés megvalósításában. Tér és Társadalom 24. évf. 2010/3. 119-135. o. Kiss János Péter (2008): Aprófalvasodás és aprófalvaink sorsa - történelmi metszetben. Váradi M. M. (szerk.): Kistelepülések lépéskényszerben. Új Mandátum Kiadó, Budapest. 29-65. o. Kiss Judit (2002): A magyar mezőgazdaság világgazdasági mozgástere. Akadémiai Kiadó, Budapest. Klinger András (2007): A halandóság társadalmi különbségei Magyarországon a XXI. század elején. Demográfia, 50. évf. 2–3. szám. Kneafsey, Moya (2000): Tourism, Place Identities and Social Relations in the European Rural Periphery. European Urban and Regional Studies.
236
Kopp Mária – Skrabski Árpád (2003): A gyermekvállalás pszichológiai és szociális háttértényezői a magyar népesség körében. Demográfia, 2003/4. Kóródi József (2004): A magyar falvak megújulásának stratégiája. Területi Statisztika, 7. (44.) 2., 107-124. o. Kovács Katalin (1990a): Levelek egy aprófaluból. Tér és Társadalom, 4. évf. 1990/1. Kovács
Katalin
(1990b):
Urbanizáció
alulnézetből.
Az
utóbbi
évtizedek
társadalomszerkezeti változásai az aprófalvas régióban. Dr. Tóth József (szerk.): TérIdő-Társadalom. Huszonegy tanulmány Enyedi Györgynek. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs. 272–303. o. Kovács Katalin (2003): Vidéki kaleidoszkóp: eltérő esélyek, eltérő remények az uniós csatlakozás előtti falusi Magyarországon. Kovács Teréz (szerk.): A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás előtt. VI. Falukonferencia. MTA Regionális Kutatások Központja–Magyar Regionális Tudományi Társaság, Pécs. 53–66. o. Kovács Katalin (2006):
Egészség-esélyek, KSH Népességtudományi Kutatóintézet,
Műhelytanulmányok, 5. 207. o. Kovács
Katalin
(2008):
Kisfalvak
és
lakóik
Magyarországon.
Ezredforduló,
2008/3. 5–8. o. Kovács Teréz (2003): Vidékfejlesztési politika. Dialóg Campus, Budapest - Pécs. Kovács Tibor (2004): Aprófalvainkról - illúziók nélkül. Területi Statisztika, 7. (44.) 2., 125-136. o. Kovács Zoltán (2007): Népesség- és településföldrajz, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest. Kreukels, Anton – Salet, Willem – Thornley, Andrew (eds.) (2003): Metropolitan Governance and Spatial Planning. Spon Press, London Lackó László (1975): Magyarország elmaradott területei (Egy kutatás eredményei és tapasztalatai). Földrajzi Értesítő. XXIV. évf. 1975. 3. 243-269. o. Lados Mihály (2000): A jövedelmek alakulása a vidéki térségekben. (Kutatási részjelentés) MTA RKK Nyugat-magyarországi Tudományos Intézet Közleményei 122. Győr, MTA RKK NYUTI. Laki László (2007): Vidék, falvak és a szegénység. Falu, 22. évf. 4. szám, 2007 17-25. o. Lehota Ágnes (2003): A falusi lakosság foglalkoztatási problémái. A vidéki Magyarország az EU csatlakozás előtt VI. Falukonferencia.
Kovács T. (szerk.): MTA RKK-
MATT, Pécs. 328-333. o. Lengyel Imre (2000): A regionális versenyképességről. – Közgazdasági szemle. 12. 962-987. o. 237
Lengyel Imre – Rechnitzer János (2000): A városok versenyképességéről. Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RRK, Pécs. 130-152. o. Lengyel Imre – Rechnitzer János (2004): Regionális gazdaságtan. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. Lettrich Edit (1975): Településhálózat, urbanizáció, közigazgatás. MTA Állam- és Jogtudományi Intézete. Budapest. Lindsay, Colin - McCracken, Martin - McQuaid, W. Ronald (2003): Unemployment duration and employability in remote rural markets. Journal of Rural Studies. Lukács Gergely Sándor (2008): Sikeres Vidék. Szaktudás Kiadó Ház. 222 o. Lukovics Miklós (2008): Térségek versenyképességének mérése. JatePress, Szeged, 2008., 212 o. Madarász Imre (2003): Mezőgazdaság és vidékfejlesztés. TSF MFK, Mezőtúr. Magyarország
SAPARD
Minisztérium,
terve
Budapest.
2000-2006.
Földművelésügyi
és
Vidékfejlesztési
www.fvm.hu/doc/upload/200503/sapard_terv.pdf
Letöltve: 2012.04.11. Magyar Statisztikai Évkönyv 2006. KSH, Budapest, 2006. Magyar Statisztikai Évkönyv 2007. KSH, Budapest, 2007. Magyar Statisztikai Évkönyv 2008. KSH, Budapest, 2008. Magyar Statisztikai Évkönyv 2009. KSH, Budapest, 2009. Magyar Statisztikai Évkönyv 2010. KSH, Budapest, 2010. Magyar Statisztikai Évkönyv 2011. KSH, Budapest, 2011. Mardsen, Terry (1999): Economic Perspective - The Geography of rural change. Ilbery, B. (ed.): Longman,UK. 13-31. o. Magyar Statisztikai Évkönyv 2006. KSH, Budapest, 2006. Megyei Statisztikai Évkönyv 2007. KSH, Budapest, 2007. Megyei Statisztikai Évkönyv 2008. KSH, Budapest, 2008. Megyei Statisztikai Évkönyv 2009. KSH, Budapest, 2009. Megyei Statisztikai Évkönyv 2010. KSH, Budapest, 2010. Megyei Statisztikai Évkönyv 2011. KSH, Budapest, 2011. Meirion, Thomas - Martin, Rhisiart (2004): Sustainable Regions making sustainable development work in regional economies. Aureus Publishing, Wales. Mendöl Tibor (1963): Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest. Mészáros Rezső (2000): Az aprófalvak állapotának és fejlődési esélyeinek regionális sajátosságai 19992000. OTKA-kutatás, kézirat 238
Mezei Cecília (2006): A települési önkormányzatok szerepe a helyi gazdaság fejlesztésében. Doktori értekezés. Pécs, 2006. Miltényi Károly (2000): Településhálózat. Magyarország a XX. században. II. Kötet, Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság. Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000. 243-253. o. MNB (2006): Elemzés a konvergencia-folyamatokról. Magyar Nemzeti Bank, Budapest. Molle, Willem (2007): European Cohesion Policy. Routledge, London–New York. Moseley, J. Malcolm (2003): Rural Development Principle and Practices. Sage Publication, London. Mumford, Lewis (1985): A város a történelemben. Gondolat, Budapest. Munkaerőpiaci tükör 2010. MTA közgazdaságtudományi intézet országos foglalkoztatási közalapítvány, Budapest. Murányi Péter (2011): „Aligvárosok” és törpefalvak. A város-falu viszony újragondolása. www.propublicobono.hu Letöltve: 2012.04.15. Murdoch, Jonathan - Lowe, Philip - Ward, Neil- Marsden, Terry (2003): The Differentiated Countryside. Routledge Studies in Human Geography Routledge, London - New York. Müller, Bernhard (2007): Sustainability and territorial capital - two sides of the same coin? Conference proceedings. Spa-ce.net Conference, 2007. Budapest. Nárai Márta (2007): Gondolatok a regionális identitásról. Tér és Társadalom, 23. évf. 2009/4. 137-159. o. Nemes
Nagy
József
(1982):
Az
iskolakörzetesítések
hatása
az
aprófalvak
népességfejlődésére. Területi Statisztika, 1–2. szám, 104-109. o. Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (2004) Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Budapest. www.fvm.hu/doc/upload/200409/nvtl.pdf Letöltve: 2012.02.27. OECD (1990): Rural Development Policy. Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris. OECD (2001): Territorial Outlook. OECD, Paris. Orosz Bálint (1999): Az épített örökség védelmének szerepe a falumegújításban Magyarországon. Falu Város Régió, 1999/6. szám, 9-13. o. Osváth László (2005): A civil szervezetek térségi együttműködései Magyarországon (Útmutató és kézikönyv a civil szervezetek térségi együttműködésének elveiről, módszereiről, eljárási rendjéről). Országos Civil Érdekképviseletért Egyesület, Budapest, 47. o. 239
OTK Nemzeti Fejlesztés 2020 – stratégiai vitaanyag, 2012. 07. 26. Paládi-Kovács Attila (1997): Magyar néprajz: nyolc kötetben. Akadémiai Kiadó, Budapest. Parkinson, Michael (1997): The rise of the European entrepreneurial city. Conference proceedings, East-West Conference, Munich. Planting Seeds for Rural Futures. Rural Policy Perspectives for a Wider Europe. (2003) Second European Conference on Rural Development Salzburg Conference Centre, Salzburg. www.europa.eu.int/comm/agriculture/events/salzburg/proceedings_en.pdf Letöltve: 2012.02.14. Pogátsa Zoltán (2009): Álomunió. Európai piac állam nélkül. Nyitott Könyvműhely, Budapest. Porter, Michael (1990): The competitive advantage of nations. MacMillan, London. Preisser-Puli Edit (2008): Szociális szükségetek és alapszolgáltatások a rurális térségekben. A falu. Agroinform Kiadóház. Budapest. Ragadics Tamás - Varga Ivett - Füzesi Zsuzsanna (2007): Civil együttműködések a kistelepülési színtereken. Tér és Társadalom, 2007. 3. 117-128. o. Rechnitzer János (1993): Szétszakadás vagy felzárkózás. A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Pécs-Győr. Rechnitzer János (2005): Intézményrendszer, finanszírozás. 1. munkacsoport vitaanyaga. (kézirat) Párbeszéd a vidékért mozgalom munkacsoportjainak vitaanyaga. Rechnitzer János (2010): Területi politika és vidékpolitika – együtt és külön. Párbeszéd a vidékért-sorozat (Szerk.: Glatz Ferenc) Budapest, MTA Történettudományi Intézet – MTA Társadalomkutató Központ, 2010. 190 p. Rechnitzer János – Smahó Melinda (2011): Területi politika. Akadémiai Kiadó, Budapest. Rey, Violette – Bachvarov, Marin (1998): Rural settlements in transition-agricultural and countryside crisis in Central-Eastern Europe. GeoJournal. 4. 345-353. o. Ritter Krisztián (2008): Agrárfoglalkoztatási válság és a területi egyenlőtlenségek. Doktori értekezés. Szent István Egyetem, Gödöllő. Rosen, Sherwin (1991): The New Palgrave Dictionary of Economics Vol. 1. In: The Macmillan Press. London-New York-Tokio: 681-690 old. In: Lengyel György és Szántó Zoltán (szerk.): Tőkefajták: A társadalmi és kulturális erőforrások szociológiája. Budapest: Aula, 71-100. o. Sarudi Csaba (2003): Térség és vidékfejlesztés. A magyar térgazdaság és az európai integráció. Agroinform Kiadó, Kaposvár. 240
Schneider Gábor (2009): A közép-európai fővárosi régiók versenyképességének vizsgálata. Hogyan növelhető a Közép-magyarországi régió versenyképessége? Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest. Schultz, Theodore (1961): Investment in human capital. American Economic Review, 1– 17. o. Schumpeter, Joseph Alois (1939): Business Cycles: A Theoretical, Historical and Statistical Analysis of the Capitalist Process. New York: McGraw-Hill. 461. o. Sikeres vidéki térségek. Párbeszéd a vidékért-sorozat (Szerk.): Glatz Ferenc, MTA Történettudományi Intézet – MTA Társadalomkutató Központ, Budapest 2010. 190 o. Simai Mihály (2001): Zöldebb lesz-e a világ? A fenntartható fejlődés szerkezeti problémái a XXI. század elején. Akadémiai Kiadó, Budapest. Simon, Herbert (1972): From substantive to procedural rationality. C.B. McGuire – R. Radner (eds.): Decision and Organisation. North Holland, Amsterdam. Sprenger, R. U. (2001): Inter-firm Networks and Regional Networks. ADAPT, Bonn. Stehr, Nico (2002): Knowledge and Economic Conduct. University of Toronto Press, Toronto. Storper, Michael (1995): The resurgence of regional economies ten years later: the region of untreaded interdependencies. European Urban and Regional Studies. 2. 191-221. o. Stojkov, Borislav (2007): Territorial capital, as a challenge for metropolitan governance. Conference proceedings. Spa-ce.net Conference, Budapest. Szabó Pál (2005): A NUTS rendszer ki- és átalakulása. Comitatus, XV. évf. 8-9. sz. (aug.-szept.), 7-14. o. Szigeti Ernő (2002): Község, város, falu, jogállás. A magyar településhálózat közigazgatási térszerkezetének néhány kérdése. Magyar Közigazgatási Intézet, Budapest. Szirmai Viktória (1994): A településszociológia alapjai. PMMF Urbanisztika Tanszék. Budapest. Szörényiné Kukorelli Irén (1994): A régióanalízis eredményeire alapozott térségfejlesztés programja.
Szörényiné
Kukorelli
Irén
(szerk.):
Megújítási
lehetőségek,
térségfejlesztési irányok a Muramenti Nemzetiségi Térségfejlesztési Társulás településeiben II. Győr, MTA Észak-Dunántúli Osztály.
241
Szörényiné Kukorelli Irén (1995a): A térségfejlesztés társadalmi-gazdasági feltételei Rábcatorok településeiben. MTA RKK NYUTI Közleményei 5/1. Győr, MTA RKK NYUTI. Szörényiné
Kukorelli
Irén
(1995b):
A
térségfejlesztés
stratégiája
Rábcatorok
településeiben. MTA RKK NYUTI Közleményei 5/II. Győr, MTA RKK NYUTI. Szörényiné Kukorelli Irén (1997a): Fejlesztési koncepciók a kistérségek számára (Összegzés). Tér és Társadalom. 3. 93-99. o. Szörényiné Kukorelli Irén (1998): A kistérségi területfejlesztési társulások hatékonyabb működéséért Győr-Moson-Sopron megyében. MTA RKK NYUTI Közleményei 84. Győr, MTA RKK NYUTI. Szörényiné Kukorelli Irén (1999d): A kistérségi szerveződések finanszírozási lehetőségei I. Comitatus. 12. Szörényiné Kukorelli Irén (2000a): A kistérségi szerveződések finanszírozási lehetőségei II. Comitatus. 1. Szörényiné Kukorelli Irén (2000b): A kistérségi szerveződések életképessége, a térségmenedzserek
szerepe.
Horváth
Gyula
-
Rechnitzer
János
(szerk.):
Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Pécs, MTA RKK. 218-234. o. Szörényiné Kukorelli Irén (2000c): Vállalkozások és a női szerepek az osztrák határ menti falvakban. Szónokyné Ancsin Gabriella (szerk.): Határok és régiók. Szeged, JATEPress. 271-281. o. Szörényiné Kukorelli Irén (2001): Vidékkutatás előzményekkel és tényekkel. Tér és Társadalom. 15. 2001. 71-86. o. Szörényiné Kukorelli Irén (2002): A kistérségi szint megjelenése a terület- és foglalkoztatáspolitikában. Országos Foglalkoztatási Alap, 2002. Budapest. Szörényiné Kukorelli Irén (2005): A fenntartható fejlődés stratégiai elemei a rurális térségekben. Tér és Társadalom. 19. 2005. 111-137. o. Szörényiné Kukorelli Irén (2010): Változó vidék – sikeres vidék. Párbeszéd a vidékértsorozat (Szerk.: Glatz Ferenc) Budapest, MTA Történettudományi Intézet – MTA Társadalomkutató Központ, 2010. 190 p. Szűcsné Kerti Anita - Szűcs István (2007): Településföldrajz. Debreceni Egyetem Agrárés Műszaki Tudományok Centruma Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen.
242
The Fifth EC Environmental Action Programme. (1992) Official Journal of the European Communities.
(1993),
138/5.
European
Commission,
Brussels.
http://europa.eu.int/comm/environmentknvact5/5eap.pdf Letöltve: 2012.02.14. Timár Judit – Velkey Gábor (2003): Várossiker alföldi nézőpontból. MTA RKK ATI, Budapest-Békéscsaba. Tóth
Balázs
István
(2009):
Innovációs
kereszt
és
lokális
gazdaságfejlesztés.
Konferenciakötet. Tóth Balázs István (2010): Az immateriális és területi tőke összefüggései. Tér és Társadalom. 1. 65-81. o. Tóth Balázs István (2010): A területi tőke és a regionális politika összefüggései. Konferenciakötet. Politikai régió – Régiópolitika. Széchenyi István Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola, 288-299. o. Tóth Balázs István (2011): A magyar középvárosok teljesítménye a területi tőke tükrében. Területi Statisztika, 5. 530-543. o. Tóth
József
(2002):
Általános
társadalomföldrajz
I.,
Dialog
Campus
Kiadó,
Budapest – Pécs. Tykkyläinen, Markku (1997): Theoretical and methodological undelpinnings of the study on rural survival strategiesin transitional countries. Manuscript. Usitalo, Eero (1999): The Basics of Finnish Rural policy vitality for rural areas. Why, for Whom and How? Sisaasiainministeriön Monistamo, Helsinki. Vági Gábor (1984): Ahol az engedélyezett demokrácia mit sem ér (vitaindító). Új Forrás, 2. Vági Gábor (1985): Az aprófalvak társadalmi szerkezetének változásai. Aprófalvak közélete és ifjúsága. KISZ Baranya megyei Bizottsága, 72–84. o. Vági Gábor (1986): Településfejlesztés és reform. Havas Gábor – Kenedi János – Kozák Gyula (szerk.): Isten éltessen Pista! (Kemény István 60. születésnapjára). AB Kiadó, Budapest. 140–167. o. Vágvölgyi András (szerk.) (1982): A falu a mai magyar társadalomban. Akadémiai Kiadó, Budapest. Varis, Eira (1997): Comparing the post-socialist countryside in Hungary and in Russian Karelia- some methodological aspects. Manuscript. Vázquez-Barquero, Antonio (2002): Endogenous Development: Networking, Innovation Institutions and Cities. Routledge, New York–London.
243
Vercseg Ilona (1999): Feladatok és lehetőségek az ezredfordulón a civil szervezetek előtt a település- és közösségfejlesztésben, Parola, 3-4 szám. 14-18. o. Waterhout, Bas (2007): Territorial Capital and its Role in the Territorial Agenda Process. Conference proceedings. Spa-ce.net Conference, Budapest. Weixlbaumer, Norbert (1993): Suggestions regarding the measurement of the quality of life of the population in rural areas in Austria. A contribution to agricultural geography. Geographical Studies, Nitra. 2. 85-96. o. Williamson, Oliver (2002): The lens of contract: private ordering – American Economic. Review. 438-453. o. Wirth, Louis (1973): Az urbanizmus mint életmód. Városszociológia, Szelényi Iván (szerk.): Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 41-63. o. Internetes források: www.antroport.hu/lapozo/arciv.html Letöltés ideje: 2012. november 20. www.fogalomtar.hu Letöltés ideje: 2011. december 15. www.dunatv.hu Letöltés ideje: 2010. november 19. www.ksh.hu Letöltés ideje: 2011.október 3. www.megyer.kornyeke.hu Letöltés ideje: 2011.október 14. www.mnvh.hu Letöltés ideje: 2012. január 24. www.szochalo.hu Letöltés ideje: 2012. március 7. www.terport.hu Letöltés ideje: 2010. november 6. www.videkfejlesztes.net Letöltés ideje: 2011. július 3.
244
1.
sz. melléklet: Kérdőív a Győr-Moson-Sopron megyei
törpetelepülések polgármesterei számára A válaszadó neve: A lekérdezés helye: A lekérdezés ideje: A megkérdezett személy neve és beosztása: _________________________________________________________________________ _________________________________________________________________________ Helyi kormányzásra vonatkozó kérdések 1. Nyertek az elmúlt 5 évben hazai vagy EU-i fejlesztési támogatást? a. Igen vagy nem b. Ha igen, hány projektet, milyen összegben? c. Sorolja fel a három legnagyobbat, értékük szerint (ezer Ft) 2. Milyen önkormányzati intézmények vannak jelen a településén? Hány főt foglalkoztatnak összesen azok? 3. Hogyan kell átalakítani a körjegyzőséget a járási rendszer új előírásai szerint? Milyen kompetenciák (önkormányzati) kerültek állami szerepkörbe? Hogyan fogadja ezt Ön? 4. Mennyire jellemző a településen a helyi foglalkoztatás? 5. Működik a faluban jelenleg közmunkaprogram? Gazdasági bázisra vonatkozó kérdések 6. Hogyan alakult a településén a munkanélküliség tendenciája az elmúlt 5 évben? a. nő b. csökken c. stagnál 7. Mekkora az önkormányzati bevétel nagysága a településen? (millió Ft) 8. Hogyan alakult a településén az önkormányzati bevétel nagysága az elmúlt 5 évben?
245
a. nő b. csökken c. stagnál 9. Milyen a településen az életminőség, hogy ítéli Ön meg? 10. Milyen a település népességmegtartó képessége? a. jó, a fiatalok nem költöznek el a településről b. jó, vannak új betelepülők c. stagnál d. rossz, a fiatalok elköltöznek e. egyéb, mégpedig: 11. Hány ingatlan van jelenleg a településen külföldi tulajdonban? 12. Milyen az elöregedési tendencia a településén? 13. Mekkora a nyugdíjasok aránya a településen? 14. Hogyan alakult a településén a nyugdíjasok aránya az elmúlt 5 évben? a. nő b. csökken c. stagnál 15. Történt-e beruházás a településen az utóbbi öt évben? a. Igen vagy nem b. Ha igen, hány beruházás (db), és milyen összértékben (ezer Ft)? c. Sorolja fel a három legnagyobbat, értékük szerint (ezer Ft) 16. Milyen számottevő vállalkozások vannak a településen? 17. Van tsz a településen? Ki a tsz elnök? Milyen szerepe van a falu életében? 18. Csak felülről várják a támogatást vagy van-e saját erőforrásuk? Mik azok? S amiket megnevez, azok valóban működőképes lehetőségek? a. Igen vagy nem b. Ha igen, kérem sorolja fel azokat! 19. Mit tart ön a települése jövője kapcsán kitörési pontnak? 20. Működnek újfajta (esetleg innovatív) gazdasági tevékenységek a településen? (turizmus, biogazdálkodás, stb.) 21. Működik-e a településen helyi adottságokat használni képes innováció? a. igen vagy nem b. ha igen, mi az? Mit jelent ez a település és az ott élők életében? 22. A jövőben van-e lehetőség ilyen innováció megvalósítására a településen? 246
a. igen vagy nem b. ha igen, mi az? Mit jelentene ez a település és az ott élők életében? 23. Mit jelent a fenntarthatóság a települése szempontjából, mik a tényezői? Ez önöknél milyen formában, mennyire van jelen? 24. Milyen gazdasági lehetőségek állnak települése előtt? 25. Milyen stratégiát tervez és minek alapján? (fiatalok vonzása, beruházások csábítása, művelődés-oktatás, vagy)? Humán erőforrásokra vonatkozó kérdések 26. Van általános iskola a településen? a. Igen vagy nem b. Ha igen, hány osztályos és hány fő tanulóval rendelkezik? c. Ha nem, akkor melyik település iskolájába járnak át tanulni a gyerekek? Az a település milyen távolságra van az Önök településétől? Helyi társadalomra vonatkozó kérdések 27. Működik-e civil, ill. nonprofit szervezet a településen? a. Igen vagy nem b. Ha igen, kérem sorolja fel azokat! 28. Működik a településen falugondnoki szolgálat? a. igen b. nem 29. Kik Ön szerint a település fejlődése szempontjából a meghatározó személyek? Kik azok akik leginkább befolyásolják a település fejlődését, ill. a leginkább hatással vannak rá? (tegyen X-et a megfelelő név/nevek mellé) a. polgármester b. iskolaigazgató c. helyi vállalkozó d. egyéb, mégpedig: 30. Van a településen internet elérhetőség? a. igen vagy nem
247
31. Van a településnek honlapja? a. igen vagy nem 32. Működik-e helyi média településen (helyi újság, rádió)? a. igen vagy nem 33. Ön szerint mennyire összetartó településének a közössége? a. nagyon b. közepesen c. kis mértékben d. egyáltalán nem 34. Működik valódi közösség a településen? Melyik az a közösség? 35. Milyen közösségképző erő működik abban? 36. Milyen a kapcsolati háló a településén? Kialakultak bizonyos érdekcsoportok a településeken? Ha igen hogyan definiálná azokat (kik alkotják a csoportot és mi a közös érdekük)? a. Igen vagy nem 37. Milyen társadalmi hálók, rokoni összefonódások jellemzőek a faluban? Kik a falu „pókemberei‖, akik tehát behálózzák a falut, aktívan dolgoznak benne, rajta? 38. Kialakult a településén „vidéki elit‖ réteg? (uralkodó osztály) Kik ők? Társadalmi alapon szerveződtek vagy piaci/gazdasági alapokon? Megtartják a falu hagyományait, rendjét, közösségét, egyháztámogatását vagy nem? 39. Mennyire jellemző a településén az új lakók, a betelepülők jelenléte? arányszám 40. Milyen arányt képviselnek az őslakosok az össznépességen belül? fő/teljes lakosság 41. Mennyire jellemző a település életében, fejlődése szempontjából a humán tőke, mint a településen lakók iskolázottsága, szakértelme, tudása? Természeti és művi környezetre vonatkozó kérdések 42. Rendelkezik-e természeti értékekkel a települése? a. Igen vagy nem b. Ha igen, kérem sorolja fel azokat! 43. Van a településén műemléki épület, természetvédelmi terület, vagy egyéb környezeti érték? a. Igen vagy nem b. Ha igen, kérem sorolja fel azokat! 248
44. Milyen távolságra van a legközelebbi város a településétől? km Vonzásfunkciókra vonatkozó kérdések 45. Vannak meghatározó hagyományok, szokások a településén? a. Igen vagy nem b. ha igen, mennyire tisztelik azokat? Hogyan tartják életben, illetve népszerűsítik-e valamilyen formában azokat? 46. Vannak meghatározó helyi kulturális értékek a településen? a. Igen vagy nem b. ha igen, mennyire ápolják azokat, hogyan tartják életben illetve népszerűsítik-e azokat? 47. Van-e a településén, hotel, panzió, vendégház vagy egyéb vendégek fogadására alkalmas szálláshely? a. Igen vagy nem b. Ha igen, kérem írja le, hogy hány darab! 48. Tagja települése valamilyen turisztikai szövetségnek vagy tagja valamilyen más fejlesztési hálózatnak? A település együttműködési kapcsolataira vonatkozó kérdések 49. Milyen térségi együttműködések vannak a településén? a. körjegyzőség b. társulások 50. Milyen együttműködési hálózatok jellemzőek a településen? Milyen a település együttműködési készsége? 51. Milyen összefogás van jelenleg a települések között? Milyen gyakran ülnek össze? 52. Hogyan lehetne ezen javítani? Mik a közös céljaik? Vannak közös rendezvényeik? 53. Milyen a testvértelepüléssel a kapcsolat? Aktív? 54. Az együttműködések közül melyek az önként vállaltak és melyeket kényszerítettek gazdasági és szabályozó intézkedések a településre? Szívesen szövetkeznek-e és kivel?
249
