Veszélyforrás a város peremén: felhagyott bányaterületek Pécsett

TELEPÜLÉSÖKOLÓGIA - TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETMINİSÉG _______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Dr. Lóczy Dénes1 – Dr. Gyenizse Péter2 – Dr. Pirkhoffer Ervin3 Veszélyforrás a város peremén: felhagyott bányaterületek Pécsett Absztrakt Pécs városközpontjának közvetlen közelében, a Mecsek déli lejtıjén, ill. a Pécsimedencében jelenleg folyik a nemrég megszőnt uránérc- és feketekıszén-bányászat által megbolygatott, valamint erımővi, ill. ércdúsítási zagy elhelyezésére használt felszínek helyreállítása (1. ábra). Feladatukat betöltve a mély- vagy külfejtéső bányák, meddıhányóik, valamint a zagytározók is degradált felszíneknek minısülnek, környezeti károk tényleges vagy lehetséges forrásai. A tájrehabilitáció közvetlen célja a veszélyforrások megszüntetése kell legyen, a késıbbiekben pedig a városi környezetre gyakorolt pozitív hatások, szociális tájfunkciók, tehát rekreációs, természetvédelmi, oktatási, közmővelıdési „szolgáltatások” nyújtása is szóba kerülhet (ha kiépítésüket az anyagi források megengedik). Mivel a lefolyási irányok optimális kialakításának döntı jelentısége van, a domborzati és a vízrajzi viszonyok helyreállítása együtt végrehajtandó feladatok. Digitális terepmodell segítségével ezt a két tájtényezıt együtt lehet vizsgálni, a kialakítandó vízhálózatot integrálni lehet a környék természetes vízhálózatába, tájértékelési módszerekkel, alkalmassági vizsgálatokkal hatékonyan ki lehet küszöbölni a veszélyforrásokat.

1. ábra. Helyreállításra szoruló degradált felszínek Pécs közvetlen környékén, digitális terepmodellen (szerk.. Pirkhoffer E.). 1 = uránbányászati meddıhányók; 2 = az uránbánya zagyterei; 3 = Karolinakülfejtés; 4 = erımővi zagytározók 1

Dr. Lóczy Dénes Pécsi Tudományegyetem, TTK Földrajzi Intézet Természetföldrajzi Tanszék, Pécs E-mail: [email protected] 2 Dr. Gyenizse Péter Pécsi Tudományegyetem, TTK Földrajzi Intézet Térképészeti és Geoinformatikai Tanszék, Pécs E-mail: [email protected] 3 Dr. Pirkhoffer Ervin Pécsi Tudományegyetem, TTK Földrajzi Intézet Térképészeti és Geoinformatikai Tanszék, Pécs E-mail: [email protected]

165


1. Bevezetés A bányászatnak nagy hagyományai vannak Pécs környékén. Az 1790-es évektıl, kezdetleges eszközökkel a felszínen kezdıdött feketekıszén-kitermelés a dunai gızhajózás igényeinek kielégítése céljából jelentıs mélybányászattá fejlıdött. Majd a vasutak és a gyorsan fejlıdı város energiaellátására külszíni fejtések létesültek, közvetlenül a terjeszkedı város határán (SZIRTES B. 1994; LÓCZY, D. et al. 2006). Mőködésük 2004-ig tartott, amikor – környezetvédelmi meggondolásokból – a hıerımő szénbázisról biomassza hasznosítására, ill. földgáztüzelésre tért át. Ezzel az erımővi zagyterek hamuval, salakkal történı feltöltése is befejezıdött, megkezdıdhetett rehabilitációjuk [1]. Ekkorra azonban már legalább 150 millió m3 szenet és meddıanyagot megmozgatott a bányászkodás, melynek a felszínre gyakorolt hatását elıször ERDİSI F. (1970) vizsgálta. A várostól nyugatra, Kıvágószılıs térségében 1955 és 1997 között uránércbányászat zajlott. Az 1967-ben kialakított hat bányatelek (az öt bányaüzem és az ércdúsító) összterülete 65 km2 volt (LENDVAINÉ KOLESZÁR ZS. et al. 2003). Ezeken meddıhányók, a perkolációs prizmák (amelyek segítségével a szivárgó vizekbıl nyerik ki az uránércet), zagytározók, légaknák, tárók, léggurítók létesültek – összesen nem kevesebb, mint 362 épülettel (pl. robbanóanyag-raktárak, szociális létesítmények). Az uránbányászat jelentıs domborzati hatása abból fakad, hogy az érc kis fémtartalma miatt nagy kızettömeget (négy évtized alatt 18 millió m3-t, elsısorban felsıperm szürke homokkövet) kellett megmozgatni, ennyi a föld alatti üregrendszer térfogata. Természetesen Pécs tágabb környékén, a Mecsekben és a Villányi-hegységben még számos mészkı- és homokkıfejtı, homokbánya is vár arra, hogy rendbehozzák és valamilyen célra hasznosítsák. A hasznosítás legszebb példája a Szársomlyó keleti tövében 1968-ban létrehozott szabadtéri szoborkiállítás, a villányi Szoborpark (LÓCZY D. et al. 2007). Jelen tanulmány elsısorban a szénbányászat környezeti gondjait tárgyalja. 2. A kıszénbányászat környezeti hatásai A kıszénbányászatnak a környezetre gyakorolt hatásaival a legszélesebb körben – érthetı okokból – Ausztráliában és az Amerikai Egyesült Államokban foglalkoztak (pl. HANNAN, J. C. 1995). A következı környezeti veszélyforrásokat határozták meg [2]: savas bányavíz kibocsátása, felgyülemlése, folyómeder eltömıdése, árvízveszély feliszapolódás miatt, meredek falak visszahagyása, veszélyes rézsőjő meddıhányók, veszélyes berendezések visszahagyása, veszélyes (robbanékony) gázok kibocsátása, illegális hulladéklerakás bányaterületen, lezáratlan akna-, tárna vagy üregbejárat, felszíni vagy felszín alatti öngyulladás, roskadásveszély. Néhány kivétellel ezek a Pécs környéki mélymőveléső (2. ábra) és külszíni bányákban is gondot jelentenek.

166


2. ábra. A ferde településő szénrétegek mélyfejtéső kitermelése felszínsüllyedéseket okoz a tárnák fölött (BALÁZS F. – KRAFT J. 1998 nyomán)

A „történelmi” környezeti károk legsúlyosabbika a Széchenyi-, György-, András- és Kossuth-akna palahányóinak rendszeres öngyulladásából származott: az 1950-es évek második, 1960-as évek elsı felében több km hosszúságú szennyezett sáv alakult ki, elsısorban éppen a bányászkolóniák felett. Miután a mélymőveléső bányákat egymás után bezárták, a meddıhányók már nem épültek tovább, a régebbi meddık felszíne természetes úton stabilizálódott, azaz benıtte a növényzet, megindult rajta a talajképzıdés. A mélybányászat azonban továbbra is okozott károkat: az alábányászott lakóterületek megsüllyedése miatt jelentıs összegeket kellett kifizetni kártérítésként. A felszínsüllyedés hosszan elnyúló sávban feltőnı horpadást hozott létre a város északi határában (3. ábra).

3. ábra. A felszín alábányászása miatt roskadásával keletkezett horpa Pécs északi határában (a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. adataiból SURFER 7.0 programmal szerk. Gyenizse P.)

167


Az 1950-es évektıl a külszíni fejtések váltak uralkodóvá. Ezek ugyan kisebb területre összpontosultak, de a korábbinál még jelentısebb mértékben alakították át a domborzatot. Esetenként 100−150 m-es mesterséges szintkülönbségek, a természetesnél jóval meredekebb és természetellenesen szabályos geometriájú (gyakran egyenes) lejtık jöttek létre. A táji sebek (bányagödrök, meddıhányók, zagykazetták) a bányászkodás beszüntetése után is fennmaradtak, a zaj ugyan megszőnt, de porszennyezés továbbra is észlelhetı és az ivóvízbázisokat továbbra is veszélyeztetik a kifolyó bányavizek. Amikor 1990-tıl a politikai átalakulás nyomán megváltozó közgazdasági feltételek miatt felgyorsultak a bányabezárások, ezzel egyidıben az is tudatosult, hogy a degradált területek átfogó rehabilitációjára, helyreállítására van szükség. (Ezen mit sem változtat a 2007 folyamán, a kıolaj világpiaci árának ugrásszerő emelkedése miatt fellépett új helyzet, ami – legalább is elméletben – kedvez a feketekıszén-bányászat újjáéledésének.) 3. A bányarehabilitáció minimális céljai A környezeti károk enyhítésére a bolygatott felszínek helyreállítását a bányászkodással párhuzamosan kell végezni. Akkor is el kell végezni a rehabilitáció alapfeladatait, ha még nem ismeretes a tájrészlet távlati hasznosítása. Olyan felszíneket kell kialakítani, amelyek • nem számítanak környezeti veszélyforrásnak (stabilak, ellenállnak az eróziónak, nincs levegı-, zaj-, víz- és esztétikai [vizuális] szennyezés); • nem veszélyeztetik a városlakók egészségét, biztonságát; • természetközeli állapotú, önfenntartó zöldterületek, jótékony hatással vannak a városi környezetre (oxigént termelnek, kiegyenlített mikroklímát alakítanak ki stb.); • kielégítik a városlakók igényeit, társadalmi, jóléti "szolgáltatásokat" (rekreáció, természetvédelem, oktatás, mővelıdés) nyújtanak. Az utolsóként említett szempontnak különös hangsúlyt ad, hogy 2010-ben Pécs lesz Európa Kulturális Fıvárosa, a tájrehabilitáció pedig fontos eleme az EKF terveknek. Ebben a címben osztozik vele a Ruhr-vidéki Essen városa is, amely irigylendı és követendı eredményeket ért el a bányászati és ipari területek helyreállítása terén (BROLL, G. – KEPLIN, B. 1999). 4. Távlati hasznosítási lehetıségek A rehabilitált területek sávja Pécsett is a káros hatásokat tompító pufferöv lehet, esetleg a várost elkerülı útvonalak alternatív pályája. A mesterségesen létrehozott ültetvények, erdık vagy vizes élıhelyek nem csupán kedvelt kirándulóhelyekké, hanem idıvel értékes növényés állatvilág otthonává válhatnak, amint az pl. a Tüskésréten már tapasztalható. A tájrehabilitáció további lépéseinek pontos megtervezéséhez szükség lenne annak eldöntésére is, hogy milyen legyen a jövıbeli földhasználat, de sajnos erre még nem került sor. Pécs városa legnagyratörıbb terveiben a Karolina-külfejtést Ökoparkká kívánja alakítani. A bányaterületet erre fekvése is különösen alkalmassá teszi – nem is beszélve a beruházás kedvezı városfejlesztési hatásáról. A még kidolgozatlan elképzelések szerint helyet kaphatna itt szórakoztató és tájvédelmi oktatóközpont, berendeznének szabadtéri kiállításokat, különös tekintettel a kulturtáj esztétikáját hangsúlyozó „tájmővészeti” (land art) alkotásokra. Üvegház, terrárium épülne, arborétum létesülne a természeti környezet értékeinek bemutatására. A sportkedvelıket bobpálya várná, sıt a bányagödör különféle extrém sportok színhelye lehetne. Annak egyre kisebb az esélye, hogy ezek a nagyszabású fejlesztések 2010-re megvalósulnának.

168


Jóval reálisabbnak tőnnek azok a tervek, amelyek jobban megfelelnek a bányászkodással létrehozott táj adottságainak. Tereprendezés (enyhe lejtık vagy lépcsıs felszín kialakítása) után ki lehetne használni azt az elınyt, hogy a meddınek nagy a szervesanyag-tartalma, rajta hulladék (pl. szennyvíz-iszap) helyezhetı el [3], és zöldtrágyázással gyors talajképzıdés érhetı el. Az Egyesült Államok egyik hagyományos bányavidékén (Nyugat-Virginiában – BALLARD, D. et al. 1995) pl. dísznövénykertészetet létesítettek ilyen környezetben. Természetesen ebben az esetben is felmerülnek problémák (pl. a bányavíz túl sós, öntözésre nem alkalmas), viszont vonzó zöld sáv övezné a város beépített területét. A hıerımő számára rendkívül kedvezı lenne energianövények termesztése a rekultivált területeken. Mindenképpen meg kell azonban akadályozni, hogy a rehabilitációs területrıl kiindulva allergén özönnövények pollenje árassza el a várost. A környezettudományok számára a tájrehabilitáció nagy kihívást jelent. A földrajzi információs rendszer segítségével végzett modellezés (LÓCZY D. et al. 2005 – 4. ábra) fı feladatai: • a domborzat helyreállítása, a tájba illı formák felépítése; • a vízhálózat, a lefolyásviszonyok helyreállítása/kialakítása; • a talajfejlıdés feltételeinek (kedvezı szerkezető, vízháztartású, megfelelı szervesanyagtartalmú felszíni kızet) biztosítása; • minél nagyobb mértékő növényzetborítás kialakítása; • optimális tájképi megjelenés megvalósítása.

4. ábra. A Karolina-külfejtés domborzata a tereprendezés utáni állapotban digitális terepmodellen ábrázolva (szerk. Pirkhoffer E.)

Mindezek olyan feladatok, amelyeket mindenképpen összehangoltan kell elvégezni, ha a tájnak a természeteshez közeli állapotát, zavartalan mőködését akarjuk minél hamarabb elérni. Elınyt élvez a domborzat kialakítása és vele párhuzamosan a lefolyásviszonyok rendezése, mert ezzel az egyéb tényezık számára is kedvezı viszonyokat teremtünk. 5. A tájrehabilitáció idıtávlata Az uránérc és a feketekıszén bányászata két annyira különbözı tevékenység, hogy az eltérések a bányaterületek jövendı hasznosítását is igen hosszú idıre meghatározzák. A rövid idı alatt helyreállítható kıbányákhoz hasonlóan a szénbányászati területek ugyancsak kedvezı „alanyai” a tájrehabilitációnak. Továbbá, még a meddı is kellı mennyiségben

169


tartalmaz szerves anyagot ahhoz, hogy rajta viszonylag gyorsan talaj képzıdjön, megtelepedjen (spontán vagy beültetés után) a növényzet. A nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint öt évvel a tereprendezés után már „megállapodott” felszín hozható létre, amely beépíthetı. Az uránércbányászati területeken ezzel szemben 30 évig kötelezı a szigorú és folyamatos környezetmonitoring, és ennek letelte után is csupán korlátozott mértékő használat, beépíthetıség képzelhetı el. 6. Köszönetnyilvánítás A kutatást a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program (NKFP 3/050/2001) és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA K 46930) támogatták. Irodalom BALÁZS F. – KRAFT J. 1998: Pécs város településfejlıdésének mérnökgeológiai vonatkozásai. JPTE University Kiadó, Pécs, 183p. BALLARD, D. – BEARCE, B. – SKOUSEN, J. 1995: Use of reclaimed land for horticultural crop production. West Virginia University, Morgantown, WV. 5p. (http://www.wvu.edu/~Agexten/landrec/hort.htm) BROLL, G. – KEPLIN, B. 1999: Rekultivierung in Bergbaufolgelandschaften. Bodenorganismen, bodenökologische Prozesse und Standortentwicklung. Springer Verlag, Heidelberg, 306p. ERDİSI F. 1970: A szénbányászat által okozott felszínváltozás Pécs környékén – In: Földrajzi tanulmányok a Dél-Dunántúl területérıl, MTA Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs, pp. 85-108 HANNAN, J. C. 1995: Mine Rehabilitation – A Handbook for the Coal Mining Industry. 2nd Edition, New South Wales Minerals Council, Sydney, 123p. LENDVAINÉ KOLESZÁR ZS. – HIDEG J. – CSÁKI F. (szerk.) 2003: Szilárd ásványbányászati alprogram. Uránbányászat (Kármentesítési Füzetek 9). Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Budapest LÓCZY, D. – GYENIZSE, P. – RONCZYK, L. – DEZSİ, J. 2007: Damage to the landscape caused by cement industry in Southern Transdanubia, Hungary. Geografia física e quaternaria dinamica, 40. (in print) LÓCZY, D. – NAGYVÁRADI, L. – GYENIZSE, P. – PIRKHOFFER, E. – DEZSİ, J. 2006: Umweltfolgen und Rekultivierung in Steinkohlenbergbaugebieten − In: Aubert, A. – Tóth, J. (Hrsg.): Stadt und Region Pécs, Universität Bayreuth, Bayreuth, pp. 65-78 (Arbeitsmaterialien zur Raumordnung und Raumplanung Heft 243) LÓCZY D. – NAGYVÁRADI L. – PIRKHOFFER E. – GYENIZSE P. 2005: Digitális terepmodell felhasználása a tájrehabilitációban Pécs környéki bányaterületek példáján – In: Dobos A. – Ilyés Z. (szerk.): Földtani és felszínalaktani értékek védelme, Eszterházy Károly Fıiskola, Eger, pp. 293-308 SZIRTES B. (szerk.): A mecseki kıszénbányászat I-II. – Kútforrás Kft. Pécs, 690p. [1] A pécsbányai külfejtéses területek tájrendezése. TOTAL Kft. 1997, Kézirat, Pécs, 29p. [2] NAAMLP 2007. Hazards. National Association of Abandoned Mine Land Programs (http://www.onenet.net/~naamlp/hazards.htm) [3] NKFP 2003: A Dél-Dunántúli Régió környezetterhelésének csökkentésére irányuló komplex hulladékkezelési és rekultivációs technológia, valamint monitoring rendszer kifejlesztése és alkalmazása. Kutatási zárójelentés, Kézirat, PTE, Pécs, 202p.

170

Veszélyforrás a város peremén: felhagyott bányaterületek Pécsett

Recommend Documents