2012.12.05.
11:55
Page 1
október 2012. november
2012_10_oldalak:Layout 1
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:56
Tartalom
Page 2
Köszöntő
Kedves Munkatársaim! 3
Nem babra megy a csapatjáték Beszélgetés Faludi-Cseh György kereskedelmi főosztályvezetővel
4
Végtelenített hétvége Tragikus balesetben elhunyt három szeretett munkatársunk és egyikük kisfia
6
Jogtolmács Megvitatták a fogyatékos-ügyi programot
7
A Hónap dolgozói Gyáregységenkénti eredményhirdetés, fotókkal, indoklással
8
Origami és szintetizátor Egy lámpaüzemi munkás szenvedélyei
Címlapon : az október 22-i tragikus autóbaleset áldozatai. Pusoma Beatrix (balra fent) és fia Ormosi Áron (jobbra fent), Rafael Anna (balra lent), Dobó Ferencné Edit (balra lent).
Engedjék meg, hogy ezúttal bizonyos visszásságokról essék e hasábokon szó. Szerencsére nem sűrűn kell ezt kell tennem, most azonban nyomós ok van rá. Akinek nem inge, ne vegye magára, ugyanakkor kérem, mindenki olvassa el alábbi soraimat, hiszen a szóban forgó problémák, azok orvoslása nélkül, az egész kollektívának kárt, hátrányt okozhatnak. Szerencsére nem az általános helyzetet tükrözi az alábbi néhány eset, de hogy soha ne is tükrözhesse azt, idejében kell napvilágra hozni ezeket. Nevezetesen: egy bizonyos stratégiai tevékenységünkben egyik hétről a másikra minden érdemi mentőkörülmény nélkül felére esett vissza a termelékenység. Ugyanott némelyek tartósan mérgezik a dolgozók közötti egységet, aláásnák közvetlen vezetőik irányítómunkáját. Másutt, mások nem mennyiségi, hanem minőségi problémát okoztak. Selejtes termékek, illetve selejtesen csomagolt és/vagy címkézett termékek keletkeztek megrendelőink elégedetlenségére, akik okkal nem fogadták el ezt. Nos, ezek a tűrhetetlen fegyelmezetlenséget és felelőtlenséget feltételező esetek aközben bukkantak fel, miközben Társaságunk a legnagyobb erőfeszítéseket teszi munkavállalóink állásának a megmaradásáért – többek között a döntnökökkel való folyamatos tárgyalások, illetve új munkamegrendelések és piacok felkutatása útján. De úgyszintén szükséges a FŐKEFE-munkahelyek megtartásához, hogy jelenlegi piacainkat megtartsuk. Valamint hogy eddigi partnereink előtt bizonyítsuk változatlan alkalmasságunkat, különben elmaradnak a megrendelések, megszűnik a kölcsönösen gyümölcsöző partneri viszony. Márpedig aki nem használja ki rendeltetésszerűen a kötelező munkaidőt, az csak áraink feltornászásában „közreműködik”. Aki selejtet gyárt, bizalmatlanságot kelt cégünk megrendelőiben vagy a vásárlókban. Ezért nem jár türelem azoknak, akik nem munkahelynek, hanem a viszály kísérleti terepének tekintik a FŐKEFE Nonprofit Kft-t. Aki tud, az akarjon is becsületesen dolgozni, ha meg akarja őrizni az állását. Nem engedhetjük, hogy mások egzisztenciájával is játszanak. Az elvárás a következő: olyan megváltozott munkaképességű munkatársak dolgozzanak a FŐKEFÉ-nél, akik – ismétlem – nemcsak tudnának, hanem akarnak és szeretnek is dolgozni! Megköszönve figyelmüket, üdvözlettel:
Impresszum
Szabó György ügyvezető igazgató FŐKEFE HÍRMONDÓ – A FŐKEFE Nonprofit Kft. havilapja Kiadja a FŐKEFE Rehabilitációs Foglalkoztató Ipari Nonprofit Kft. H–1145 Budapest, Laky Adolf u. 41–49. • Telefon: +36 1 251-3288 Felelős kiadó: Szabó György ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Joó István • E-mail:
[email protected] Művészeti vezető: Gulyás Viktor, a tördelésben közreműködött: Flank Gyula Nyomdai munkák: FMB Kft., Nyomdaipari Üzletág FŐKEFE Online szerkesztő: Polgár Ernő
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:56
Page 3
Vezérkar
Nem babra megy a csapatjáték
Fotó: Horváth Katalin
Beszélgetés Faludi-Cseh György kereskedelmi főosztályvezetővel
Januártól dolgozik Társaságunknál. Ha két-három rövid megállapítással kellene jellemeznie önmagát, mint kereskedelmi főosztályvezetőt, mit mondana? – Csapatjátékos vagyok, rendszerben gondolkodom, a maga összetettségében igyekszem átlátni a helyzeteket. – De mit ért csapaton? Beosztottjainak körét? – Nyilván ezt a szűkebben vett kollektívát is, ahol nem törekszem nagy főnökbeosztotti távolságtartásra. De csapat alatt a FŐKEFE teljes dolgozói állományát is értem. Fontos, hogy mind a négyezren egymásnak csapattársai legyünk, hogy mindenki „odategye magát” a közös sikerért, legyen az menedzser, adminisztratív vagy fizikai dolgozó. Vallom a megváltozott munkaképességűekkel való sorsközösséget, ez számomra azért is magától értetődő, mert a családomban van sérült ember. Így az sem véletlen, hogy a kerekes székes Prohászka Csabát én javasoltam értékesítési osztályvezetői pozícióra. Ő persze eleve kiváló szakember; az együttműködés során szilárd barátság kialakult köztünk, azonban közvetlen beosztottaim közül is mindenkit nagyon kedvelek. De szólhatnék egy még tágabb csapatról is, melyet Társaságunk és üzleti partnerei együtt alkotnak, hiszen közös érdek az előzékeny és precíz együttműködés. Éppen most formálódik egyébként egy szoros, feladat-megosztási kooperáció a Büntetés-végrehajtás és Társaságunk között. Mi végzünk el olyan résztevékenységeket, melyeket fizikai kötöttségek miatt ők nem tudnak vállalni, mi viszont átadunk olyan munkákat, melyeket ők tudnak olcsóbban teljesíteni. – Rendszerszemlélet, komplexitás: ezek alatt mit értett? – A négyezres lélekszámú FŐKEFE olyan, mint egy kisebbfajta város, a Társaság vezetőségi tagjai tehát valamelyest „városirányítók” is. Cégünk vezetői végképp nem eshetnek abba a hibába, hogy csőlátással csak a saját szakterületükre ügyeljenek. Figyelembe kell vennünk továbbá a fióktelepek nagy számát és országos szórtságát, vagy azt, hogy az
üzleti eredményesség szempontja mellett ott van a foglalkoztatási rehabilitáció követelménye is. – Dolgozott már állami vállalatnál? – A rendszerváltozás előtt igen. A kilencvenes évektől viszont kisebb magáncégeimet működtettem. Utóbbiakat a gyors manőverezésre alkalmas autóhoz tudnám hasonlítani, a FŐKEFE-típusú állami cég viszont olyan, mint egy nehezebben irányítható repülőgép, amely azonban magasra száll és hatalmas terheket messzire juttathat… – Mennyire nehéz „magasan szállni” ilyen támogatás-ínséges időkben? – Kétségtelen, hogy a Társaság működtetése a törvényi változások miatt nehezebbé válik. A működőképesség fenntartása érdekében keresünk saját termékeinkhez új piacokat, valamint a korábbiaknál jobb alapanyag-forrásokat, például cirok, fa, papír vonatkozásában. Igyekszünk kiváltani a veszteséges tevékenységeket másokkal. Az utóbbira egészen friss példa: Cegléden sikerült új bérmunka-megrendelőt találni és ezzel az egyre romló feltételekkel zajló sorjázást gyapjúszőnyegek gyártás utáni tisztítására cserélni. Arra is törekszünk, hogy ahol csak lehet, ne közvetítőkön keresztül, hanem közvetlenül a termék, a szolgáltatás megrendelőjével lehessünk üzleti kapcsolatban. Ilyen erőfeszítésünk remélhetően beérik nemsokára, az egyik stratégiai ágazat valamely szegmenségben. Közelebbit erről még nem mondhatok. – Van-e esélye, hogy termékeinkkel erőteljesebben legyünk jelen a nagy multinacionális áruházláncok világában? – A multik piacán általában eléggé zord feltételekkel szembesülünk, ezeket nonprofit állami vállalatként nehéz teljesíteni. Elég, ha csak azt említem, hogy némelyek mondjuk 90, sőt 180 napos fizetési határidőket kötnek ki, illetve száz százalékos visszáruzási-jogot az el nem adott termékekre. Ilyen pénzügyi távlatokban kevéssé tudunk manapság gondolkodni. Ennek ellenére keressük annak módozatait, hogy – az OBI barkácsáruházon és a Mol-kutakon kívül, melyek sikertörténetek – minél több ilyen helyen minél több termékünkkel vessük meg a lábunkat. Azon dolgozunk például, hogy a megszűnő Cora után az annak hipermarketjeit átvevő Auchan is partnerként tekintsen ránk. – Rokonságomban egy hölgy háziasszonyi minőségében elragadtatással beszélt egyes tisztítóeszközeinkről, nevezetesen a rajtam keresztül beszerzett üvegmosó és fugakefékről. Hogyan kerülhetnének jobban a köztudatba saját hasznos és remek termékeink? – A marketingtevékenység további erősítésével, azon belül mindenekelőtt egy web áruházzal kombinált új, átütő honlap segíthetne; ennek előkészítése már folyamatban van. – Az év végi ünnepek – fogyatéko-
sok világnapja, mikulás, advent, karácsony – a segítő vásárlás fő szezonja. Ki tudjuk eléggé használni? Tavaly decemberben nem fogyott termékeinkből annyi, amennyire számítottunk… – A Budapesti Karácsonyi Vásáron és a Segítő Vásáron való jelenlétünk nem a közvetlen árbevétel szempontjából fontos elsősorban, hanem hogy minél többek számára világos legyen: fogyatékossággal élő emberek is tudnak remek színvonalú produktumokat előállítani. Természetesen idén is részt veszünk ezeken a vásárokon. Emellett hadd említsem azt a tapasztalatomat, hogy egyre több cég és magánszemély alakít ki tudatosan olyan vásárlói szokást, hogy a magyar termékkörön belül is megváltozott munkaképességűek által előállított termékeket részesít előnyben. – Tudnivaló, hogy a vezetőség szüntelenül fejlesztendő stratégiai tevékenységnek tartja a síkötés-, a lámpa- vagy éppen az infúziószerelék-gyártást, ahogyan újabban a mezőgazdaságot is. Mekkora az agrártermékeink iránti izraeli kereslet? – Valóban komolyan szeretnénk tovább fejleszteni az agrárágazatot, olyan minőségi zöldségek és élelmiszeripari termékek előállításával, melynek során hozzáadott érték is keletkezik. Az izraeli piacra termelés egy, de nagyon ígéretes lehetőség erre. Méltán nevezhetjük kitörési pontnak, hogy úgynevezett kóser, azaz zsidó vallási törvényeknek megfelelő, szigorúan speciális és folyamatosan ellenőrzött eljárással termeljünk. Lehetőségeinknek egyelőre csak az üzemméret szab határt. Fölkeresett bennünket Izrael állam országos főrabbi kóserirodájának igazgatója. Tárgyalásaink során sikerült elérni, hogy más hazai termelők számára is megkerülhetetlen láncszemek legyünk az Izraelbe irányuló kóser agrárkülkereskedelemben. – Lehetséges, hogy akár már jövőre számottevő hasznot húzhatunk abból, hogy a zsidó időszámítás szerint 2013 szeptemberétől kezdődik az a zsidó vallási év, amikor is pihentetni kell a szentföldi termőföldeket egy teljes éven keresztül? – Igen, mert ilyenkor agrártermékeik jelentős részét behozatallal fedezik Izraelben. Nem mellesleg ezzel a kooperációval Társaságunk tesz valamit a felekezetek közötti megbékélésért és bizalomért is. – Politológusi végzettsége is van. Miket olvas szabadidejében, már amennyire ez lehetséges egy többgyermekes családban? – Nagyon szeretem a klasszikusokat és az ókori görög szerzőket. Ugyanakkor az interneten és tévén is igyekszem figyelemmel kísérni azokat a nemzetközi gazdasági-kereskedelmi folyamatokat, melyek ismerete segítheti a benti munkámat.
3
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:56
Page 4
Gyász
VÉGTELENÍTETT HÉTVÉGE Tragikus balesetben ehunyt három szeretett munkatársunk és egyikük kisfia Hosszú hétvége – Társaságunk dolgozói eddig kizárólag pozitívnak érezték ezt a szót, melyhez azonban mostantól egy rettenetes úti tragédia képzete is kapcsolódik. Váratlanul elvesztettük három Laky Adolf utcai kollégánkat, az egyik hölgynek a kisfia is ugyanakkor, ugyanott a Nyáregyházáról kivezető út és a 405-ös kereszteződésében hunyt el, Dánszentmiklós közelében. Egy kamiont képzelünk újra-újra magunk elé és egy tetejére fordult gépkocsit az árokban. Aztán drága kollégáink és egy tündéri kisfiú felejthetetlen arcát... Dobó Ferencné, Rafael Anna, Pusoma Beatrix és Ormosi Áronka. Az ügyvezető igazgató azonnal intézkedett, miszerint az elhunytakat Társaságunk saját halottjainak tekinti. Azóta a temetések is lezajlottak – bár lelki sebeink lassan gyógyulnak. Október 22-én váratlanul elhunyt kollégáink családjainak Szabó György ügyvezető igazgató, Lipcsei László, a cég Központi Üzemi Tanácsának elnöke és Czéh Ibolya, a Kefeüzem vezetője személyes látogatásokon tett részvétnyilvánítást. Halottainkról Czéh Ibolya beszámolója alapján emlékezünk. Pusoma Beatrix, Betty együtt halt meg tíz éves kisfiával, Áronkával. Látássérültként érettségizett, majdnem kitűnőre, minden munkát elvégzett, ami a kefe-koooperációban tevékenység. – Csökkentlátóként soha, semmire nem mondta, hogy én ezt nem tudom – idézi fel Ibolya. – Rendkívül szorgalmas volt, lett légyen címkézés, csomagolás, hegesztés, kokárdavarrás, naptárösszehordás a munkája. Közben örömmel mutatta az iskolai jegyeit… Sokat beszélgettünk, örömmel, bánattal, mind e n n e l megkeresett, családi problémákkal is. Gyermek-
4
Hisszük, hogy nem a halálé az utolsó szó
centrikus volt, mindent elkövetett, hogy válása után is mindent megkapjon a gyermeke, amit egy gyerek érdemel, de a fiú apukájával is jó kapcsolatot tartott fenn, engedte, hogy közösen neveljék Áronkát. Dobó Ferencné, Edit közvetlen, barátságos személyiség volt, jó munkaerő. Utóbb nemcsak betanított munkás, hanem öltözőőr is volt. Hihetetlen és megrázó körülmény: valaha, egy évtizede Editke egész családja: férje és két huszonéves fia szintén autóbalesetben halt meg! Kolléganőnknek egy fia maradt. A már harmincas éveiben járó fiúnak a személyes családi részvétnyilvánításkor Szabó György ügyvezető igazgató lehetőség szerint segítséget ígért az elhelyezkedésben. – Szegény drága Editke sokunknak hajat vágott a cégnél – hoz szóba az üzemvezető egy megható munkahelyi adalékot –, szájról-szájra járt, hogy milyen ügyes. Ő senkit nem utasított el, sőt, sokszor maga ajánlkozott ezekre a kis szolgálatokra, legutoljára nekem ő vágta le a hajamat… Ugyanis Edit eredetileg fodrász volt, szakmájában dolgozott, míg le nem betegedett, nyilván a családjával esett autós szerencsétlenség miatt. Rafael Annát mindenki tisztelte, Czéh Ibolya szerint azon roma származású kollégáink közé tartozik, akik egész életükkel, egész magatartásukkal cáfolják, hogy a bőrszínnek köze volna a munkához való hozzáálláshoz. Vak volt, a legtökéletesebben igyekezett, olyan feladatokat is ellátott, amelyeket némely látássérült meg se próbált volna a helyében. Ibolya róla ezt a mozzanatot eleveníti fel: – Szeretett sportolni, tornázni járt, futni szeretett volna mindig, engem is hívott, hogy menjek vele futni. „Én minden villanyoszlopnak nekivezetnélek” – viccelődtem vele, mert ővele aztán lehetett, kölcsönösen! Minden problémájából megpróbált viccet csinálni, de ha lehetett, meg is oldotta. Az üzemvezető azt is említi, hogy két gyermekét Anna dicséretesen taníttatta, ma a fiúk húsz körül járnak. Szabó György ügyvezető igazgató nekik is felajánlotta, hogy ha tud, segít munkát találniuk.
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:56
Page 5
Gyász
Rákóczi Etelka csoportvezető ha nem is a balesetnek, de annak a hosszú hétvégi, sőt „végtelenített” napnak koronatanúja. Hiszen előzőleg nála voltak az elhunytak kerti partin Dánszentmiklóson, vendégei között tudhatta Zsoltot is, Betty élettársát. (Az autóból Zsolt, a sofőr az egyedüli túlélő, azonban lapzártánkkor is még kómában volt.) – Annyi mindent vesztettem így el, hogy el se tudom mondani – utal a kifejezhetetlenre Etelka, aki az elhunyt dolgozók csoportvezetője és barátja volt a „Koop 2-ben”. Beszámolójából kirajzolódik egy szép, együtt töltött szabadnap – a halálos kimenetelű baleset napja – a szeretetteljes, de rossz előérzettel vegyes búcsúval. Egyébként nemritkán esik meg, hogy szeretetteli, mély emberi kapcsolatokhoz éppenséggel korábbi konfliktusok vezetnek. Ehhez az kell, hogy egyik fél se nyugodjon bele a diszharmóniába. A csoportvezető, valamint az elhunytak némelyikének munkakapcsolata eredetileg szintén nem volt konfliktusmentes, de olyannyira rendezni sikerült nekik nézeteltéréseiket, hogy barátság lett belőle. Velük egy baráti kör kovácsolódott össze a Koop kettőben; közös programokat is lebonyolítottak munkaidőn kívül. Voltak együtt Vidámparkban, az mmk-soknak ingyenes napon. Kerti partiból is a második volt ez a végzetes októberi.
– De azt mondták, menni kell, mert még haza kell vinni Annát és Editet is. Pedig Áronka és Betty is maradtak volna még! – Mikor értesült arról, ami az úton történt? – Másfél órával a baleset után, az internetről – feleli Etelka. – De már korábban tudni akartam, mi van, mert rossz érzésem volt az elköszönéskor. Mintha Betty tudta volna, mi fog történni, furcsán néztünk össze. Éreztem a tekintetében valamit. Dobóné viszont, akinek az est folyamán az átlagosnál szomorkásabb volt a hangulata, a búcsúzáskor kifejezetten mosolygott. Lehet, hogy belemagyarázás, de mintha megsejtette volna, hogy megy a szeretteihez, akik egy évtizede szintén balesetben haltak meg. Háromszor is mondtam nekik, hogy vigyázzanak hazafelé! Kérleltem őket, hogy ne arra menjenek, mert ott rossz a bekötőút a 405-ösig. Rengeteg baleset volt már ott, azon a sarkon. Szóval mikor már hazaérhettek volna, elkezdtem hívni Bettyt, nem vette föl. Annát, de az övé is csak kicsengett. Edit se vette föl. Újra hívtam őket, semmi. Ekkor már tudtam, hogy mi van. Internet elé ültem, a hírportálon nyomban ki volt írva: Dánszentmiklós, négy halott. Az internetes képet látni ugyan éppen elég volt, de felhívtam egy rendőr haveromat, hogy vigyen ki a helyszínre, mert tudtam már, hogy ők azok. Szerencsére másnap reggel jutottam csak ki…
Nos, képzeljünk el egy idillikus bográcsozást Etelkáék dánszentmiklósi házának kertjében. Halsütögetés, váltott libegés egy házi gyártású, autógumi ülésű nagy hintán. Sok bohóckodás történt aznap a társaságban, Etelka például felsegítette a kötéllétrán a látássérült Annát úgy, hogy az csak a végén értette meg, hogy egy hintába ül. Ugratások, melyeket csak azok engedhetnek meg egymással szemben, akik barátságuk okán nem sértődékenyek. Áronkának nagyon tetszik a szürkületkor előkerülő világítós pohár. A kisfiú egy ezüstfestékszóró spray-vel is elmélyülten szórakozik, mellyel előzőleg autókerék-tárcsát csinosítottak. Áronka mindenfélét lefujkál ezüsttel, egy vasdarabot is, mellyel aztán a tüzet piszkálja. Addig-addig, amíg meg is pörköli a kezét. Ó, ha csak ez lett volna a legnagyobb baj, amely vele esett…! A vendégek és a házigazda megbeszélik, hogy télen egy disznóvágásra is összegyűlnek ugyanitt, de akkor autó nélkül, hogy egy kicsit poharazni is lehessen. – Ha tíz perccel később mennek, bizonyára nincs ez a tragédia! – küzd a könnyeivel a visszaemlékező Etelka.
Szabó György ügyvezető igazgató a hosszú hétvége utáni első munkanapon összehívta a Laky Adolf utcai központban dolgozókat, és sok száz ember előtt kijelentette: a FŐKEFE több mint hat évtizedes történetében ez az eset volt a legsúlyosabb tragédia. Kifejezte együttérzését, megvallva, hogy mélyen érintik a történtek, családtagjaiként gondol az elhunyt kollégákra. Tolmácsolta Soltész Miklós szociális államtitkár, Horváth Gergely Domonkos MNV Zrt. vezérigazgató és Hajdu Tibor társaságokért felelős igazgató részvétnyilvánítását. Beszámolt arról, hogy a baleset áldozatait Társaságunk saját halottjainak tekinti. A végtisztesség anyagi költségeit tehát átvállalta Társaságunk. De ami ugyanilyen fontos: a lelki terhek hordozásában mindannyian osztozunk a gyászoló hozzátartozókkal. Ezt bizonyította az is, hogy mindegyik temetés nagy dolgozói részvétel mellett zajlott le. Zárásképpen hadd említsük meg: a zsidó-keresztény vallási felfogásban fontos helyet foglal el az a reménység, hogy találkozhatunk szeretteinkkel az Örökkévalóságban. Úgy legyen, amen!
5
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:56
Page 6
Jogtolmács
Megvitatták a fogyatékos-ügyi programot A Gyurcsány kormány idején, 2006. február 13.-án, 345 igen szavazattal, egyhangúlag fogadta el a 2007-2013-as időintervallumra vonatkozó Új Országos Fogyatékosügyi Programot az Országgyűlés. A képviselők arról is döntöttek, hogy a mindenkori magyar kormány részletes jelentés formájában kétévenként számoljon be az Országgyűlésnek az Új Országos Fogyatékos ügyi Program végrehajtásáról. Az idei évben esedékes beszámoló – Balog Zoltán, emberi erőforrások minisztere által – még 2012. májusában készült, amelynek 2012. október 10-én volt az általános vitája a Parlamentben. A honatyák végül 303 igen, 48 nem szavazat kíséretében, tartózkodás nélkül fogadták el a jelentést. Csak a Jobbik és az LMP képviselői voksoltak nemmel. A most elkészült beszámoló, a középtávú intézkedési terv, a 2007-2010 közötti időszakát öleli fel. A megvalósult programok mellett a jelentés egyértelműen kitér a fogyatékos-ügyi szakterületet érintő hiányosságokra, valamint igen élesen tárja elénk a közeljövőben megoldásra váró feladatokat, problémákat. A tárcák beszámolói alapján egyértelműen megállapítható, hogy a 2007-2010.közötti időszak problémái a költségvetési forráshiány miatt jelentkeztek, illetve a fogyatékos ügyi szakterületen vázolt intézkedésekhez kapcsolódó források tervezésének átgondolatlansága okán, akadályozva a feladatok tényleges megvalósítását. A jelentés „alappillérei” a következők: 1/a fogyatékos személyeket érintő társadalmi szemlélet, kedvező irányú megváltoztatásával kapcsolatos célok; 2/a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása; 3/a fogyatékos személyek társadalom életében való aktív részvételének elősegítése; 4/ a rehabilitációval kapcsolatos célok. Ami a Parlament 2010. október 10-i ülésén elhangzottakat illeti, Tapolczai Gergely (Fidesz) szerint, 2007-2010 között bár voltak kifogásolható intézkedések - mégis sok olyan lépés történt, amelyek segítették a fogyatékkal élőket. A kormánypárti, egyébként hallássérült politikus pozitív példaként hozta az akadálymentesítés folytatását, míg a negatívumok közé sorolta, hogy a támogatásokban nem érvényesültek maradéktalanul az esélyegyenlőségi elvek. A szocialista Varga László korrektnek nevezte a jelentést. Az ellenzéki képviselő szintén az akadálymentesítés előrehaladott állapotát emelte ki, megjegyezve ugyanakkor, hogy az még így sem érte el az uniós elvárások szintjét. Hangsúlyozta, az MSZP támogatja a jelentés elfogadását, a jelenlegi kormány feladatának pedig azt tartják, hogy folytassa a munkát ezen a területen. Vágó Sebestyén (Jobbik) egyebek mellett arról szólt, hogy bár történtek változások az akadálymentesítésben, a vasúti közlekedésben ez mégsem érzékelhető. Mint mondta, a kere-
6
kesszékkel élők az ország legtöbb állomásán a mai napig nem tudnak önerőből felszállni a vonatokra. (E sorok írójának megjegyzése: a fenti jelenséget mint mozgássérült nyaranta én is rendszeresen tapasztalom a BaTapolczai Gergely siket képviselő (Fidesz) laton északi partvidékén. Szerintem jelenleg a szerelvények akadálymentesítése, illetve a vonatokon való akadálymentes közlekedés biztosítása az egyik legmegoldatlanabb probléma Magyarországon a kerekesszékkel közlekedő mozgássérültek számára. A legszomorúbb az, hogy az illetékesek még perspektívkusan sem bíztatnak pozitív változásokkal!) Szabó Tímea (LMP) bírálta a jelentést, amely szerinte nem más, mint felsorolás az egyes intézkedésekről. A képviselő a hiányosságok és hibák bemutatását is beépítette volna jelentésbe, és közölte azt is: frakciója törvénymódosítást kezdeményez majd, hogy a jelentés valóban teljes körű tájékoztatást adjon. Frakciótársa, Szél Bernadett hozzátette: a kormányoldal által beterjesztett polgári törvénykönyv valamint a már elfogadott Munka Törvénykönyve nyíltan szembemegy a programban megfogalmazott célokkal, azok ugyanis szerinte nem segítik a fogyatékkal élők társadalmi integrációját. Szűcs Erika, a Demokratikus Koalíció (DK) független képviselője hangsúlyozta, hogy a fogyatékos ügyi program megvalósításában nemcsak az érintett tárcák, hanem civil szervezetek is jelentős szerepet játszottak, és hiányolta az ezt bemutató adatokat a jelentésből. Soltész Miklós szociális államtitkár válaszában nevetségesnek nevezte az LMP kritikáit. Mint mondta, a 2007-2010 közötti időszakra vonatkozó fenntartásaikat nem a mostani kormánynak, hanem "elődeiknek", a szabad demokratáknak kellene címezniük. Hozzátette: a jelentésben foglalt időszakban sok mindenben sérültek a fogyatékosok jogai és esélyei. Az államtitkár szerint ennek oka egyrészt a 2008-as gazdasági válság, másrészt Gyurcsány Ferenc elhibázott kormányzása. Tapolczai Gergely az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója kiemelte, hogy a fogyatékosok ügye közös ügy. A politikus kitért arra, hogy a jelentés elkészítése azért is csúszott, mert az Országos Fogyatékosügyi Tanács kérésére abba belevették a szervezet által megfogalmazott észrevételeket és hiányosságokat. Ezt követően a leevezető elnök az általános vitát lezárta. Mivel a javaslathoz módosító indítványok nem érkeztek, arról részletes vitát nem tartanak. Lőrinc Gergely
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:56
Page 7
Premier plán
2012.
október
Kaposvár
Szombathely
Tiszaszentimre
Kaposvári telephelyünkön borítékkészítés folyik, korábban dossziégyártás, címkézés, csomagolás folyt. A megrendelők itt mindig elégedettek voltak, sem idővel, sem minőséggel kapcsolatos reklamáció nem történt még. Csaknem minden kaposvári dolgozónk látássérült, beleértve Pálfi Norbertet is. Ez a férfi éppen most megy nyugdíjba. Szíve szerint maradt volna, ugyancsak ezt szerették volna főnökei, munkatársai is, hiszen nagyon jó dolgozónak számít, segítőkészsége is kétségtelen. No de a támogatásról szóló jogszabályi környezet nem teszi lehetővé a „tovább szolgálást”. Elfoglaltságot persze Pálfi Norbert biztosan talál. Nemcsak azért, mert több unokája van, hanem azért is, mert sokat önkénteskedik a vakok és gyengénlátók helyi egyesületében. Ezen túlmenően amatőr színjátszó is, úgyhogy sokoldalú ember lett most Somogyban a FŐKEFE ünnepelt dolgozója. Áldott nyugdíjas éveket kívánunk!
Tíz éve dolgozik a cégnél, mindig is a lámpa-összeszerelésben tevékenykedett. Fiatal családapa. Korábban a Vollmann-lámpák szegecselésében jeleskedett, jelenleg a Lampan-lámpasoron motiválja társait szorgalmával és lelkesedésével. Az egész sor összes műveletét jól ismeri, ha kell, szerelőként, ha kell sorfeltöltőként „veti be magát”. Új típusok felbukkanásakor ő az egyik első, aki nyomban azon fáradozik, hogy miképp, milyen ötletekkel lehetne tökéletesíteni a gyártási technológiát, hogy a munkavégzés a lehető legkönynyebbé, leggazdaságosabbá váljon a több mint húsz fős csoport számára. Osztronkovics László hallássérültsége mellett is teljes mértékben el tudja látni a rábízott feladatokat. Nyitott nem hallássérült társai irányában, sőt, mindenki felé közösségi attitűddel fordul. Kollégáinak régóta gyakran segít, igazán megérett a helyzet arra, hogy Hónap dolgozója lehessen.
Másfél éve a tiszaszentimrei telephely „leigazolt játékosa”, de áprilistól szeptemberig a tomajmonostorai agrárterületünkön tevékenykedett csoportvezetőként, mégpedig négy munkatársával. Ez az átvezénylés egybevágott azzal, hogy éppen Tomajmonostorán neveli gyermekeit, ráadásul felesége halála óta egyedül. Nemcsak az utóbbi körülmény miatt küzdelmes az élete, hanem azért is, mert súlyos gerincbetegsége van. Emiatt 22 éve rokkantnyugdíjas. Jelenleg – hiszen vége a betakarításnak – ismét Tiszaszentimrére jár be, kivévén a részét dísztasakok gyártásából. Főnökei azt tartják, sokoldalúságából kifolyólag bármilyen munkafolyamat rábízható. Teljesítménye remek, mind mennyiségileg, mind minőségileg, akár agrár-, akár papíripari tevékenységét nézzük. A 48 éves Barabás Tiborról azt is mondják: amilyen példás a munkavégzésben, olyan példás a magánélete is.
Bill szívrohamból gyógyul. A blues hazai koronázatlan királya, a FŐKEFE "arca", Deák Bill Gyula énekes november 11-én vasárnap szívrohamot kapott. Szerencsére hamar kórházba került, hétfőn hajnalban már meg is műtötték a Semmelweis Egyetem Érsebészeti Kilinikáján. A szívkatéterezés sikeresnek bizonyult, a sztár folyamatosan gyógyul és erősödik, jelenleg egy szanatóriumban pihen. Többször megírtuk, Bill 64 évesen is rendkívül aktív, élő koncertek tömkelegét adta szerte az országban. Jellemző szenvedélyes hivatástudatára, hogy a szívroham után nem sokkal még azt szerette volna, hogy ne mondják le decemberi fellépéseit. Ugyanakkor mi, főkefés kollégái reméljük, jövőre minél hamarabb folytatódnak a dolgozói találkozók Társaságunk egyes telephelyein, ahogyan a koncertek is. Kedves Bill, további felépülést kívánunk, teljes gyógyulást neked is, szeretett nejednek is, hiszen amint nyilatkoztad, az ő betegeskedését vetted a szívedre. Veled vagyunk!
7
2012_10_oldalak:Layout 1
2012.12.05.
11:57
Page 8
Színező
ORIGAMI ÉS SZINTETIZÁTOR Egy lámpaüzemi munkás szenvedélyei Általában idegesítő, ha valaki egyfolytában hajtogat valamit. Léner István jánosházai üzemünk dolgozójával tegyünk mégis kivételt. Ő ugyanis nem szóban hajtogat valamit, hanem papírral. És nem egyfolytában, hanem szabadidejében. Valaha Youtube-on sajátította el az origami, vagyis az ősi japán papírhajtogató művészet fortélyait. Otthonában azóta készít ezzel a technikával virág- és állatutánzatokat, ilyen-olyan stilizációkat. Másik hobbija is van: szintetizátoron zenél. Egyik sem látszik könnyen gyakorolható szenvedélynek az ő esetében. István még egyéves korában autóbalesetet szenvedett, testének jobboldala részlegesen lebénult, beleértve jobb kezét is. Tudja ugyan használni, van benne erő, de finom mozgásokra csak bal keze képes. Szóval kollégánk ilyen testi adottsággal, a balkéz különleges szerepével zenél és hajtogat. Közben persze akkordokat vagy éppen színes papírt jobb kézzel is lefog…
– Az origami megnyugtat. Sőt, örömöt is okoz, ha már örömet okozok vele másoknak – meséli 34 éves munkatársunk. – A természetből veszem a mintát, azon belül is leginkább növényeket, virágokat szeretek mintázni. Szeretem mindazt összeállítani, amit ezzel a két kézzel tudok. Meg persze a fejemmel, merthogy fejben dől el, milyen fogással lehet papírra átvinni az adott formákat! Tetszetősek eme papírkészítmények, de érdemben pénzt keresni velük nem lehet. Az ugyan igaz, hogy derék kollégánk a mozgássérültek egyik művészeti vetélkedőjén kéthetes olaszországi utazást nyert, ám nem hajtógató-művészetével, hanem szintetizátorával. Ami tehát – szűkös, de mégis biztos – kenyérkereset, az a lámpa-összeszerelés a jánosházai üzemben… J. I.
