VÉLEMÉNYEK ÉS ATTITŰDÖK A TÁRSADALMI EGYENLŐTLENSÉGEKRŐL: IDŐBELI VÁLTOZÁSOK, 1987-1999 Róbert Péter Az OTKA T 29994 sz. kutatásának zárójelentése 1. Bevezetés A kutatási támogatás az International Social Survey Programme (ISSP) nemzetközi projekt keretébe illeszkedő adatfelvételre vonatkozott. Az ISSP minden évben végrehajt egy-egy összehasonlító célzatú kutatást, amelyek tematikája változó. A jelen OTKA kutatás időtartama alatt (1999-2000) az Social Inequality (Társadalmi egyenlőtlenség) felvételre került sor. A pályázat lényegében folytatása volt annak a korábbi négy éves OTKA kutatásnak, amely 1995 és 1998 között folyt, s amelynek keretében az OTKA támogatásával két ISSP adatfelvételre került sor nemzetközi összehasonlító jelleggel: Role of Government (A kormány szerepe és feladatvállalása, 1996), illetve Work Attitudes (Munka-attitűdök, 1997). Miután az ISSP egy olyan nemzetközi kutatási program, amely az egyes országokban való adatfelvételeket pénzügyileg nem támogatja, a projektben való magyarországi részvétel alapvetően az OTKA támogatásával valósult meg az elmúlt években. (Voltak olyan ISSP felvételek, amelyekre más magyar kutató kolléga pályázott meg, s nyert el OTKA támogatást.) A most lezárult kutatás egyetlen adatfelvételre vonatkozott, s a pályázat eredetileg 3 éves munkára kért támogatást. Ennek ütemezése az eredeti kutatási terv szerint a következő volt: 1999 - Az év során véglegesítjük a kérdőívet, beillesztjük azokat az ország specifikus kérdéseket, amelyek nem kerültek be a nemzetközi alapkérdőívbe és elkészítjük a kérdőív magyar nyelvű változatát. Az adatfelvételt 1999 végén végezzük el, a rendelkezésre álló anyagi források függvényében egy 1000-1500 fős országos mintán. 2000 - Ebben az évben a frissen felvett adatbázis ellenőrzését és javítását végezzük el, valamint elkészítjük az angol nyelvű adatbázist, amit továbbítunk a kölni ZentralArchiv-ba. Az év során elkészítünk egy alapsor kötetet, amely elsődleges szinten tájékoztat majd a kutatási eredményekről. 2001 - Ebben az évben készítjük el azokat az összehasonlító elemzéseket, amelyek a jelzett témákban az időbeli változásokra vonatkoznak. Amennyiben ebben az időpontban más országok adatai már szintén elérhetőek, a magyar adatokat nemzetközi összefüggésben is megvizsgáljuk.
1
Az OTKA zsűri a kutatási tervet 2 éves futamidővel hagyta jóvá, miszerint 1999-ben megtörténik az adatfelvétel, 2000-ben sor kerül az adatelemzésre. Ez a program elméletben vállalhatónak tűnt. Az adatfelvételt a nemzetközi projekt keretében valóban le kellett bonyolítani 1999-ben, s ennek anyagi fedezetét az OTKA biztosította. A kutatási tervnek megfelelően, 1999 november 19 és 28 között, a TÁRKI egy országos reprezentatív véletlen mintán 1208 személytől vette fel az ISSP Társadalmi egyenlőtlenség kérdőívét. Az adatfelvétel során összesen 1871 személlyel léptek kapcsolatba a kérdezők. Közülük 267 (14%) volt válaszmegtagadó, s további 396 (21%) fővel szintén nem készült interjú különböző okok miatt, leginkább azért, mert a kérdező három alkalommal sem találta otthon az illetőt. A kérdőívek ellenőrzése, kódolása, rögzítése a TÁRKI szokásos ellenőrzési és minőség biztosítási garanciái mellett történt. Az elkészült SPSS adatbázis 265 változót tartalmaz. Szintén elméletben egy év alatt fel lehet dolgozni egy kutatás anyagát. A gyakorlatban azonban ez nem történt meg maradéktalanul. Készültek elemzések az 1999-es felvétel adatain, születtek konkrét részterületekre, elsősorban a rendszerváltozás megéltségére irányuló publikációk (szám szerint kettő) ezekből az adatokból, s ennek az OTKA kutatási számnak a feltüntetésével. A kutatás ideje alatt (pontosan 1999-ben) megjelent még egy témába vágó tanulmány egy angol nyelvű kötetben (ld. a bibliográfiát a zárójelentés végén), amely azonban az ilyen publikációk átfutási ideje miatt természetesen még nem a legújabb adatokat használta, sőt ezen még a korábbi OTKA kutatás száma szerepel. A zárójelentés leadását követő napokban pedig az ISA RC28 nemzetközi konferenciájának elfogadott programjában szerepel egy társszerzős előadás, amely az ISSP 1999-es magyar és lengyel adatain alapul. Ugyanakkor az 1999-es adatok átfogó, monografikus jellegű feldolgozására, - ami hosszabb idő távlatában nyilván jogos elvárás - nem jutott idő és energia a kutatás időtartama alatt. A zárójelentés a továbbiakban három alfejezetet tartalmaz, amelyek közül az első kettő összefoglalja a két megjelent publikáció főbb eredményeit, a harmadik pedig bemutatja azokat a további kutatási irányokat és lehetőségeket, amely területeken mélyebb, elméletileg is megalapozott elemzésre egyelőre még nem került sor.
2
2. Kutatási eredmények 2.1. Objektív és szubjektív mobilitás (Társadalmi mobilitás és rendszerváltás, Századvég, 1999) A társadalmi mobilitási kutatások klasszikus kérdésfeltevése az apa foglalkozása és a gyerek foglalkozása közötti azonosságra vagy különbségre vonatkozik (intergenerációs mobilitás). Ez a kérdés gyakran kiegészül a pályakezdő és a későbbi (végső) foglalkozás összevetésével (intragenerációs mobilitás). A kutatás során, az ISSP Társadalmi egyenlőtlenség 1999-es kérdőívének magyar változatában, ez utóbbi kérdést olyan átfogalmazott módon illesztettük be, hogy az intragenerációs mobilitás jelenségét a rendszerváltozás elmúlt 10 évének időszakába ágyazva, egy nyolcvanas éves végére, s egy kilencvenes évek végére vonatkozó időpont közötti mobilitás formájában vizsgáltuk. Ezen túlmenően az ISSP 1999-es kérdőívében szerepelt olyan kérdés, amely szerint a kérdezetteknek egy tízfokú társadalmi „létrán” kellett elhelyezniük 1. saját magukat 1999-ben; 2. saját magukat 10 évvel korábban a rendszerváltozás előtt, illetve 3. szüleiket akkor, amikor a kérdezett 14 éves gyerek volt. A válaszok különbségei, elvben –9 és +9 közötti intervallumban kijelölték a mobilitás mértékét intergenerációs (jelenlegi – származási helyzet), illetve intragenerációs (jelenlegi – 10 évvel korábbi helyzet) értelemben.1 A magyarországi intergenerációs mobilitási elemzések az elmúlt évtizedekben rendre azt mutatták, hogy a megfigyelt mobilitási arányszámok (egy mobilitási kereszttábla diagonálisán kívül elhelyezkedők aránya) 70% körül alakultak. Az intragenerációs mobilitási arányszámok ennél kisebb mértékű mobilitást jeleztek. A mobilitás megéltségére vonatkozó vélemények és attitűdök szempontjából pedig joggal feltételezhettük, hogy azok még zártabbnak mutatják majd a magyar társadalmat. Tehát a mobilitási érzet elmarad a mobilitási tapasztalattól, az immobilitást, de még a kisebb, vagy akár a közepes léptékű felfelé mobilitást is a lesüllyedés érzete kíséri. Ez különösen igaz az intragenerációs mobilitásra, ami a rendszerváltozáshoz kapcsolódik, tehát az 1989 és 1999 közötti mobilitási tapasztalatokra. Ugyanakkor az objektív és a szubjektív mobilitás között nyilvánvaló kapcsolat van. Az 1
Ehhez a kérdezési eljáráshoz nagyon hasonló módszerrel gyűjtöttek adatokat a társadalmi mobilitás megéltségéről 1994-ben a Ferge Zsuzsa által vezetett SOCO kutatásban. A vonatkozó kutatási eredményekről ld. Róbert P. (1995): Perceived social position and perceived mobility. In: Ferge Zs., Sik E., Róbert P., Albert F.: Societies in Transition. International report on the Social Consequences of the Transition (SOCO) project. Vienna: Institute for Human Studies (Magyarul: Szubjektív társadalmi helyzet és szubjektív mobilitás. In: Róbert P. (2000) Társadalmi mobilitás a tények és vélemények tükrében. ARTT - Századvég, Budapest)
3
elemzés éppen arra irányult, hogy az objektív mobilitási folyamat alapján hogyan becsülhető e folyamat szubjektív megélése, mi ebben a szerepe a státusnak, a származásnak és magának a mobilitásnak, valamint hogy befolyásolják ezeket a kapcsolatokat a szokásos társadalmidemográfiai változók (nem, kor, lakóhely, képzettség, jövedelem). Az 1989 és 1999 közötti intragenerációs mobilitás esetében a vezetővé, értelmiségivé, s az önállóvá válás növelhette a felfelé mobilitás érzetét, hiszen ezek a váltások tehettek valakit a rendszerváltozás „nyertesévé”. Ugyanakkora a munkaerőpiacról való kilépés / kiszorulás nyilván ronthatta a mobilitási attitűdöt. A szubjektív mobilitásra vonatkozó attitűd alakulása kedvezőbb, ha valaki mélyebbről indult akár származásilag, akár a rendszerváltozás előtt, illetve ha valaki magasabb helyzetbe jutott. Az objektív mobilitási adatokkal szemben, a szubjektív mobilitás esetében a lefelé mobilitás (lesüllyedés) érzete az erősebb. Különösen igaz mindez az intragenerációs mobilitás vonatkozásában. A továbbiakban az eredményeket elsősorban ebből a szempontból mutatjuk be. A minta közel kétharmada lejjebb helyezte magát a tízfokú társadalmi létrán 1999-ben, mint 1989-ben és sokan közülük 3 fokozatnál is nagyobb mértékű lefelé mobilitást éreztek. A rendszerváltozás időszakához kötődő felemelkedés érzete csak a válaszolók 15%-át jellemezte. A rendszerváltozás 10 éve alatt bekövetkezett intragenerációs mobilitás esetében gyakorlatilag nincs olyan mobilitási típus, amelyhez ne a lesüllyedés attitűdje kapcsolódna. Még azok is, akik 1989 és 1999 között vezetők (vagy értelmiségiek) lettek valamivel lejjebb helyezték magukat a társadalmi létrán, (bár szignifikánsan kisebb mértékben, mint a többség). Az önálló foglalkozásba átlépők – nyilván heterogén, valódi- és kényszer-vállalkozókat egyaránt magában foglaló – csoportja is lefelé mobilnak érzi magát. Jelentős lefelé mobilitási élménye volt a vezetői, értelmiségi vagy önálló foglalkozásból kihullóknak is, (de az átlagok sem náluk, sem az önállóvá válóknál nem különböztek szignifikánsan a többség attitűdjétől). A leíró eredményeken túl többváltozós elemzéssel vizsgáltuk a szubjektív mobilitási attitűd meghatározóit. A rendszerváltozáshoz kapcsolódó intragenerációs mobilitás esetében az objektív mobilitási típus, mely az 1989 és 1999 között vezetői vagy értelmiségi pozícióba kerülést mérte, kismértékben hatással volt a felfelé mobilitás érzetére. Erős negatív hatással volt a mobilitási érzetre, ha valaki kikerült a dolgozó státusból, ha nyugdíjba ment, vagy ha munkanélküli lett. Az 1989-es foglalkozás lényegében nem hatott az intragenerációs mobilitási érzetre. Az 1999-es foglalkozás esetében pedig az önálló státus és az értelmiségi pozíció növelték a felfelé mobilitásra vonatkozó attitűdöt. A demográfiai változók közül a nem és a lakóhely nem volt hatással a mobilitási attitűdre. Az életkor esetében a negatív lineáris hatás és a pozitív négyzetes hatás azt az összefüggést jelezte, hogy a középkorúak 4
felfelé mobilitási élménye gyengébb volt, mint az idősebbeké vagy a fiataloké. A rendszerváltozás tíz évére vonatkozó szubjektív intragenerációs mobilitást nem befolyásolta az iskolázottság, viszont jelentősen hatott rá a jövedelmi helyzet. Minél magasabb volt valakinek a jövedelme, annál magasabbra helyezte magát a társadalmi létrán 1999-ben 1989hez képest. 2.2. Társadalomkép és a rendszerváltás percepciója (Társadalomkép és mérleg. Adalékok a rendszerváltás percepciójához, 2000) Ez az elemezés két konkrét kérdéskörrel foglalkozott: 1. Milyennek látják az emberek a magyar társadalmat, hogyan változott meg a társadalomkép a nyolcvanas évek vége és a kilencvenes évek vége között? 2. Inkább hasznot vagy inkább kár okozott a korábbi, illetve a mostani gazdasági rendszer konkrétan az embereknek és családjuknak, valamint az emberek szerint a többségnek Magyarországon? Az első probléma vizsgálatához az ISSP 1999-es nemzetközi kérdőívének kérdését használtuk fel, ahol az embereknek társadalomképek sematikus rajzait mutatják meg, s a válaszolóknak ezek közül kell választani.2 A módszert az ISSP 1987-ben alkalmazta először, s abban öt ábra szerepelt. Az első a legegyenlőtlenebb társadalmat mutatta be, ahol kevesen vannak felül, vékony a középosztály, és nagyon sokan vannak alul (“talpas”). A második ábra a jól ismert piramisszerű egyenlőtlenségi eloszlást tükrözte (“piramis”). A harmadik ábra szintén egy piramisszerű társadalmat formázott, de a társadalom alján valamivel kevesebben voltak, mint egy szinttel feljebb (“búgócsiga”). A negyedik ábra olyan társadalmat jelölt, ahol széles a középosztály, s ugyanannyian vannak felül is, alul is (“orsó”). Végül az ötödik ábra szerint az adott társadalomban kevesen vannak alul, széles a felső középosztály, és felül is elég sokan vannak (“madárijesztő). A módszer azt feltételezi, hogy ez az öt ábra ebben a sorrendben ordinális skálát alkot, az első a “legrosszabb”, az ötödik a “legkedvezőbb” társadalom. (1. táblázat) Az ISSP kutatások keretében 1987 után 1992-ben egyszer már megismételték a kérdést. Ez a két időpont Magyarországon éppen közrefogta a társadalmi rendszer átalakulását. A társadalomképekben bekövetkezett változást ezért a rendszerváltás okozta 2
Érdekes módon ez a kérdezési mód az ISSP eszköztárába magyar javaslatra és kezdeményezésre került be. Jóllehet az eredeti kérdés jelentősen átalakult, de a társadalomképek sematikus ábráinak ötlete az 1970-es évek végén végzett hazai kutatásban szerepelt először (vö. Kolosi T., Papp Zs., Gombár Cs., Pál L. és Bara J. (1980): Réteghelyzet - rétegtudat. Budapest: Kossuth Kiadó).
5
periódus hatásként lehetett értelmezni. A két adatfelvételből származó időbeli változásokra vonatkozó eredményeket azt mutatták, hogy 1987 és 1992 között, 5 év alatt az emberek társadalomképe
erőteljesen
elmozdult
a
kedvezőbb
társadalmi
ábrázolásoktól
a
kedvezőtlenebbek felé. A megkérdezettek 30 százaléka látta Magyarországot egy középosztályi társadalomnak (“orsó”) 1987-ben, ami 1992-re lecsökkent egy 10 százalék alatti arányra. Korábban az emberek hasonlóan kis hányada érezte úgy, hogy Magyarország döntően az alul lévők társadalma (“talpas”), de ez az érzet 1992-re majd minden második megkérdezett esetében jelen volt. A társadalomképekre vonatkozó ábrákat az ISSP 1999-es kutatása keretében ismét megmutattuk a kérdezetteknek. Az adatok azt mutatták, hogy az igazi sokkot a rendszerváltás első évei jelentették a magyarok számára. Tovább romlottak ugyan a társadalomképek 1992 és 1997 között, de kisebb mértékben, mint az előző periódusban. Az új adatok alapján a kérdezettek 57 százaléka szerint Magyarországon az emberek nagy része a társadalom alján helyezkedik el. Valamennyi további társadalomkép választási aránya enyhén csökkent. Kis mértékben tovább fokozódott a szocialista időszak iránti nosztalgia is. A kérdezettek közel 40 százaléka
látta
az
akkori
társadalmat
középosztályinak
1999-ből
visszatekintve.
Összességében 1999 végére a lakosság több mint 80 százaléka Magyarországot vagy olyan helynek látta, ahol a nagy többség rossz társadalmi helyzetben van, vagy olyan helynek, ahol egy piramist idéző társadalmi rendben helyezkednek el hierarchikusan egymás alá és fölé rendelve a rétegek. A második kutatási téma esetében, az ISSP 1999-es kérdőívében arról kérdeztük az embereket, hogy az előző gazdasági rendszer (a Kádár-rendszer) az emberek többségének Magyarországon több kárt vagy több hasznot okozott. Megkérdeztük továbbá azt is, hogy a mostani gazdasági rendszer több kárt vagy több hasznot okozott az emberek többségének. Néhány más kérdés után pedig újra feltettük ugyanezt a két kérdést de ezúttal nem az emberek többsége, hanem a kérdezett és családja szempontjából. Minden esetben egy válaszlap segítségével kellett válaszolni, amely öt lehetőséget tartalmazott: 1. sokkal több hasznot, mint kárt okozott 2. több hasznot, mint kárt okozott 3. ugyanannyi hasznot, mint kárt okozott 4. több kárt, mint hasznot okozott 5. sokkal több kárt, mint hasznot okozott.
6
1. táblázat Magyarország társadalomképe: Változások 1987-1999 (Oszlop %) A válaszlapon öt ábrát láthat, amelyek különböző társadalomtípusokat ábrázolnak. Kérem, olvassa el a hozzájuk tartozó leírást, és nézze meg az ábrákat! Alul helyezkednek el az alacsony társadalmi helyzetű emberek, felül pedig a magas társadalmi helyzetűek. A típus: szűk elit legfelül, nagyon kevés ember középen és az emberek legnagyobb része alul helyezkedik el. B típus: piramis felépítésű társadalom, szűk elit legfelül, többen középen és a legtöbb ember alul helyezkedik C típus: piramis felépítés, kivéve, hogy legalul csak kevesen vannak. D típus: olyan társadalom, ahol a legtöbb ember középen helyezkedik el. E típus: sok ember közel a társadalom tetejéhez és csak kevesen vannak alul.
Társadalomképek XXX X X X X X XXXXXXXXXXXXXXXX TALPAS X XXX XXXXX XXXXXXX XXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXXXXXX PIRAMIS X XXX XXXXX XXXXXXX XXXXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXX BÚGÓCSIGA X XXX XXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXX XXX X ORSÓ XXXXXXX XXXXXXXXXXX XXXXXXXXX XXXXXXX XXXXX XXX X MADÁRIJESZTŐ Nem tudja:
A “mai” Magyarország 1987 1992 1999
Milyennek kéne lennie? 1987 1992 1999
Milyen volt? 1992 1999 5éve 10éve
8
46
57
2
1
1
5
4
24
30
24
4
4
5
20
18
23
6
5
12
14
12
24
25
30
7
4
34
40
41
35
39
6
3
2
37
31
30
6
3
9
8
8
11
10
11
10
11
7
A kérdések tehát arra vonatkoztak, vonják meg az emberek az elmúlt rendszer, valamint az 1990 utáni új rendszer mérlegét. A kétféle kérdezési mód azt célozta, hogy kiderítsük, van-e valamilyen diszkrepancia a válaszok között, eltérés abból a szempontból, hogy az emberek többségéről, vagy saját magáról és családjáról nyilatkozik valaki. (2. táblázat) 2. táblázat Az elmúlt rendszer és a mai rendszer mérlege: Alapmegoszlások (%)
sokkal több hasznot több hasznot ugyanannyi hasznot és kárt több kárt sokkal több kárt Összesen Átlag Érvényes esetszám
Előző rendszer Mai rendszer Az emberek többségének 20 1 42 9 23 27 12 48 3 15 100 100 2,38 3,68 1117 1149
Előző rendszer Mai rendszer Kérdezettnek és családjának 18 1 44 8 28 34 8 45 2 12 100 100 2,33 3,59 1131 1157
Ezek a megoszlások azt mutatják, hogy a válaszolók közel kétharmada (62%) szerint a szocialista társadalmi berendezkedés több hasznot okozott, mint kárt. A „mai” rendszer viszont a válaszolók közel hasonló aránya szerint több kárt okozott, mint hasznot. A két megoszlás majdnem egymás “inverzének” tekinthető. Az eredmények másik tanulsága, hogy alig van hatása a válaszokra annak, hogy a kérdést az emberek többsége, vagy a kérdezett és családja szempontjából tettük fel. Jóllehet ezek a megoszlások nagyon egységesnek tűntek, az emberek látszólag elég nagy többséggel az elmúlt gazdasági rendszer mellett, s a jelenlegi gazdasági rendszer ellen szavaztak, ezek mögött az átlagok mögött mégis jelentős rétegkülönbségek húzódtak meg abban a tekintetben, hogy a társadalom mely csoportjai gondolták úgy, hogy a korábbi gazdasági rendszer különösképpen hasznot okozott, illetve, hogy a mai gazdasági rendszer különösképpen kárt okozott nekik. A fiatalabbak úgy gondolták az előző gazdasági rendszer az átlagnál inkább okozott kárt, mind az emberek többségének, mind nekik maguknak és családjuknak. Az idősebbek viszonylag kevésbé látták károsnak a múlt rendszert. A budapestiek szerint a szocializmus az átlagnál inkább okozott kárt mind az emberek többségének, mind nekik maguknak és családjuknak. Minél magasabb képzettségű valaki, annál inkább úgy gondolta, hogy a szocialista rendszer inkább kárt okozott, legyen szó az emberek többségéről, vagy magáról a
8
kérdezettről és családjáról. Ezzel összhangban, minél iskolázottabb valaki, annál kevésbé gondolta, hogy a piacgazdaság inkább kárt okozott az emberek többségének vagy neki magának és családjának. Foglalkozás szempontjából elsősorban az értelmiségiek, s őket követően a vezető beosztásúak gondolták, hogy a szocialista időszak inkább kárt okozott az emberek többségének. Saját maguk és családjuk esetében az értelmiségiek, s a vezetők mellett az önálló foglalkozásúak szerint is inkább okozott kárt a szocialista rendszer. A mai rendszer viszont épp ellenkezőleg, a foglalkozási hierarchia másik végén elhelyezkedő szakképzetlen munkások és mezőgazdasági dolgozók szerint okozott kárt mind az emberek többségének, mind nekik és családjuknak. A képzettséghez és a foglalkozáshoz hasonló különbségeket jelzett a jövedelem is. A legfelső jövedelmi ötödbe tartozók szerint az átlagnál inkább okozott kárt az elmúlt rendszer, szemben az alacsonyabb keresetűekkel. A rosszabb jövedelmi helyzetben lévők ezzel szemben inkább vélték úgy, hogy a piacgazdaság károkat okozott, szemben a magas jövedelműekkel. Végezetül a volt MSZMP tagok szerint a szocialista társadalmi berendezkedés kevésbé okozott károkat, az egykori párton kívüliek véleményéhez képest. Ez utóbbiak szerint az átlagnál inkább okozott károkat a szocializmus. 2.3. A társadalmi egyenlőtlenségek érzékelésének egyes aspektusai (Előzetes kutatási eredmények) 2.3.1. A kutatás technikai háttere Az ISSP 1999-es Társadalmi egyenlőtlenség vizsgálatában, az egyenlőtlenségek érzékelésére vonatkozó attitűdök több különböző dimenzióját különböztette meg. Ilyen dimenziók voltak a társadalmi előrejutás, az életben való boldogulás meghatározói; a társadalom különböző rétegei közötti konfliktusok érzékelése; az egyenlőtlenségek okaira vonatkozó vélemények; a kereseti illetve jövedelmi különbségekre vonatkozó attitűdök, különböző formában operacionalizálva. A dimenziók elméleti hátterére részletesen itt nem térünk ki, hanem csak bizonyos feltáró jellegű, elsődleges elemzések eredményeit mutatjuk be. Személyi vonatkozásban az eredeti kutatási tervben a TÁRKI egy kutatója szerepelt, Medgyesi Márton. Ő elsősorban 1999 őszén dolgozott a kutatásban. Részt vett az adatfelvétel lebonyolításában, ő fordította magyarra az ISSP angol (core) kérdőívét. Mellette persze felmerült más külső kutatók, illetve egyetemi hallgatók bevonása a teljes adatbázis feldolgozásába. A feldolgozás első lépése az 1987-es, 1992-es és 1999-es adatok egységes formára hozott és összemásolt idősoros adatbázisának (pooled data file) létrehozását 9
jelentette. Emellett természetesen az ISSP nemzetközi előírásainak megfelelően el kellett készíteni egy angol nyelvű adatfile-t is, s azt kiküldeni a kölni ZentralArchiv adatbankba. Ez utóbbi munkafázis határidőre, 2000 március végéig megtörtént. Az ISSP 2000 évi tavaszi konferenciájának idejére a legtöbb résztvevő ország leadta az adatait, amelyek most a ZA számítógépének külső felhasználók számára is elérhető FTP alkönyvtárából letölthetők. Az idősoros adatbázist 2000 tavaszán illetve nyarán Blaskó Zsuzsa PhD hallgató jelentős részben elkészítette. Az adatok az elemző munkára így 2000 őszére készen álltak. Sajnálatos módon az a két kutató, akik ezeknek az adatoknak előállításában a legtöbbet dolgozott (Medgyesi Márton és Blaskó Zsuzsa) egyaránt külföldi ösztöndíjas tanulmányútra mentek 2000 ősztől. Helyettük egy másik PhD hallgató, Tóth Judit kapcsolódott be a munkába. Emellett a 2000 évi őszi szemeszterben az ELTE Szociológiai Intézetében egy kutató szeminárium foglalkozott az ISSP 1999-es adatainak feldolgozásával. E szeminárium 5-6 hallgatója közül végül hárman adtak le szemináriumi dolgozatot. Ezeket sajnos nem lehetett beépíteni a zárójelentésbe. A kutatás személyi háttere tehát az adatfeldolgozás szempontjából nem alakult szerencsésen. Az itt következő elsődleges és alapvetően leíró kutatási eredmények Tóth Judit kutatási asszisztenciája mellett készültek. Az eredményekért tartalmilag természetesen a kutatásvezető felelős. 2.3.2. A társadalmi előrejutás meghatározói Az ISSP Társadalmi egyenlőtlenség vizsgálatban a kérdezetteknek különböző tényezőket kellett megítélniük ötfokú skálán (1 = egyáltalán nem fontos; 5 = alapvetően fontos) abból a szempontból, hogy ezek mennyire szükségesek az életben való előrejutáshoz, boldoguláshoz. Mindhárom időpontra (1987, 1992, 1999) vonatkozóan hét ilyen tényező vizsgálatára volt lehetőség. Az alkalmazott vizsgálati módszer a feltáró faktorelemzés volt. Ez lehetővé teszi annak bemutatását, hogyan változott a társadalmi előrejutáshoz kapcsolódó gondolati tartalmak látens szerkezete a magyar társadalomban. Az elemzés mögött az a várakozás húzódott meg, hogy a társadalmi előrejutást befolyásoló itt vizsgált tényezők három csoportba rendeződnek össze: 1. a származás, a családi háttér befolyásoló szerepe; 2. az egyéni törekvések, képességek befolyásoló szerepe; 3. a kapcsolati tőke befolyásoló szerepe. A faktorelemzéssel sikerült ezt a struktúrát kialakítani, (bár a harmadik faktor sajátértéke a – statisztikai konvencióktól eltérően – kisebb, mint 1, de attól csak kevéssel marad el). (3. táblázat) 10
3/A. táblázat. Mi kell a társadalmi előrejutáshoz (1987) rotált faktorok (varimax) Tényezők Gazdag család Iskolázott szülők Törekvés, ambíció Képességek Kemény munka Befolyásos ismerős Politikai kapcsolatok Faktor sajátértékek Magyarázott variancia
Kapcsolat ,23724 ,19987 ,10690 ,09945 -,07308 ,64536 ,64840 2,13435 30,5%
Származás ,63687 ,63162 ,07427 ,04640 -,02958 ,22470 ,24057 1,41406 20,2%
Teljesítmény ,01391 ,06025 ,52257 ,52893 ,40995 ,06073 ,05039 ,89164 12,7%
Kommunalitások ,46208 ,44253 ,29002 ,29181 ,17427 ,47067 ,48084 Összesen: 63,4%
3/B. táblázat. Mi kell a társadalmi előrejutáshoz (1992) rotált faktorok (varimax) Tényezők Gazdag család Iskolázott szülők Törekvés, ambíció Képességek Kemény munka Befolyásos ismerős Politikai kapcsolatok Fajtor sajátértékek Magyarázott variancia
Kapcsolat ,23477 ,12275 ,15008 ,08538 -,09204 ,77780 ,58208 2,08643 29,8%
Teljesítmény -,00140 ,13709 ,55433 ,51798 ,55362 ,10873 ,02391 1,46010 20,9%
Származás ,47017 ,64500 ,03847 ,13287 -,01225 ,15601 ,26553 ,93819 13,4%
Kommunalitások ,27618 ,44988 ,33129 ,29325 ,31511 ,64114 ,40989 Összesen: 64,1%
3/C. táblázat. Mi kell a társadalmi előrejutáshoz? (1999) rotált faktorok (varimax) Tényezők Gazdag család Iskolázott szülők Törekvés, ambíció Képességek Kemény munka Befolyásos ismerős Politikai kapcsolatok Faktor sajátértékek Magyarázott variancia
Kapcsolat .17686 .17504 .09147 .06347 -.00264 .75222 .72899 2.24842 32.1%
Teljesítmény .01960 .09848 .67824 .57852 .58297 .15185 -.01508 1.59406 22.8%
Származás .66313 .57510 .07296 .13145 -.04423 .16041 .28188 .96141 13.7%
Kommunalitások .47141 .37108 .47370 .35599 .34182 .61462 .61112 Összesen: 68.6%
Az eredmények alapján a társadalmi előrejutás determinánsairól alkotott vélemények a bő egy évtizedet felölelő időszak alatt meglehetősen stabilak, de bizonyos különbségekre érdemes utalni. A kapcsolati tőke faktora (befolyásos ismerősök, politikai kötődés) végig a legerősebb, mintegy 30 százalékot magyaráz. A politikai kapcsolatok súlya ezen belül 1992-ben kisebb, mint 1987-ben, 1999-ben viszont még magasabb, mint 1987-ben. A származással örökölt tőkék 1987-ben a második helyen álltak, később viszont a harmadik helyre kerültek.
11
Ugyanakkor 1992 és 1997 között a gazdag családi háttér súlya felerősödött. Az egyéni teljesítmény (ambíció, képességek, kemény munka) az 1990-es években többet magyarázott a változók együttes szórásából, mint a származás. Elsősorban a kemény munka súlya erősödött meg 1987-hez képest. A törekvések súlya is nőtt a sikeres előrejutásban 1992 és 1997 között. 2.3.3. Rétegek közötti társadalmi konfliktusok A társadalmi feszültségek mértékét az ISSP Társadalmi egyenlőtlenség kutatás úgy közelítette, hogy különböző társadalmi rétegek közötti konfliktusok erősségére vonatkozó véleménykérdéseket tett fel. A válaszok olyan skálán szerepeltek, amely a nincsenek ellentétek (1) értéktől a nagyon erős ellentétek (4) értékig terjedt. (4. táblázat) Az adatok több vonatkozásban a rétegek közötti társadalmi feszültségek növekedését jelzik 1987 és 1999 között. Különösen a vezetők és a munkások, valamint a szegények és a gazdagok között érzékelnek növekvő ellentétet az emberek, amint azt a statisztikai kapcsolatok erőssége is mutatja. A munkások és a középosztály esetében a három időpontra vonatkozó trend mintázata U-betűt formáz, az ellentétek 1992-ben kisebbek voltak, majd 1999-re ismét növekedtek. A fiatalok és az idősek közötti generációs feszültségek időben alig változtak. A statisztikai kapcsolatok itt a leggyengébbek, bár az adott esetszám mellett még így sem elhanyagolhatók. A falusiak és a városiak közötti ellentétek pedig ismét enyhén növekvő tendenciát mutatnak. Összességében a társadalmi feszültségek növekedése a társadalmi egyenlőtlenségek növekedésének jele, annak egyik indikátora. Az öt kérdésre adott válaszok egyszerű összegzésével egy skálát hoztunk létre, amely 4 és 20 közötti pontértéket vehetett fel. Ha valaki szerint egyetlen szempontból sincsenek ellentétek, akkor ez a személy 4 pontot kapott. Aki szerint mind az öt szempontból nagyon erős ellentétek jellemzik a magyar társadalmat, az 20 pontot kapott. Minél magasabb pontszámot kapott tehát valaki, annál feszültségekkel teltebbnek érezte a magyar társadalmi viszonyokat, - legalábbis az itt vizsgált öt törésvonal mentén. (A skála ugyanolyan súlyúnak tekintette, ha valaki bármely szempontból ellentétet érzett két csoport között.) Azon túlmenően, hogy a társadalmi feszültségek növekedését jelzik az adatok, elmondható az is, hogy az egyes társadalmi rétegek egyre polarizáltabbak lesznek abból a szempontból, hogy milyen erős társadalmi ellentéteket látnak. Nem volt például komoly a különbség férfiak és nők között 1987-ben, s főleg 1992-ben az ezen a skálán elért pontszámukat tekintve, miközben 1999-re szignifikáns mértékben konfliktusokkal telibbnek 12
látták a társadalmi viszonyokat a nők, mint a férfiak. Hasonló módon polarizálódott a feszültségek érzékelése a különböző képzettségű, foglalkozású, illetve keresetű válaszolók esetében. Éppen ellentétes tendencia volt megfigyelhető a lakóhely vonatkozásában. A községi lakosok 1987-ben szignifikánsan erősebb társadalmi ellentéteket érzékeltek, mint a más településeken élők. Ez a különbség azonban 1999-re eltűnt, amikorra általában nőtt a konfliktusok érzékelése. 4. táblázat A társadalmi rétegek közötti konfliktusok érzékelése. Megoszlások (%) Társadalmi rétegek vezetők – munkások 1987 1992 1999 munkások – középosztály 1987 1992 1999 szegények – gazdagok 1987 1992 1999 fiatalok – idősek 1987 1992 1999 falusiak – városiak 1987 1992 1999
nincs ellentét
gyenge ellentét
erős ellentét
nagyon erős ellentét
összesen
átlag
érvényes esetszám
11 5 3
46 31 29
34 44 44
9 20 24
100 100 100
2,41 2,79 2,89
2444 1171 1136
15 15 13
46 56 53
32 24 26
7 5 8
100 100 100
2,31 2,19 2,28
2458 1186 1127
10 3 2
34 26 19
38 44 42
18 27 37
100 100 100
2,64 2,93 3,14
2482 1207 1180
15 18 15
44 48 50
33 27 28
8 7 7
100 100 100
2,34 2,24 2,26
2506 1206 1165
28 22 19
45 48 45
21 22 28
6 8 8
100 100 100
2,04 2,15 2,24
2464 1185 1158
Statisztikai kapcsolatok erőssége: Változók vezetők – munkások munkások – középosztály szegények – gazdagok fiatalok – idősek falusiak – városiak *** p< .001
Chi2 Pearson, df: 6 312.4*** 51.8*** 304.2*** 22.7*** 51.1***
13
Variancia analízis, F-stat. df: 2 165.6*** 10.3*** 153.8*** 7.52*** 23.1***
Eta2 .0652 .0043 .0595 .0031 .0095
Illusztrációképpen a következő ábrán bemutatjuk, hogy minél alacsonyabb társadalmi helyzetű a válaszoló, annál inkább látja feszültségekkel teltnek a társadalmi rétegek közötti kapcsolatokat. A vezetők és értelmiségiek érzékelik a legkevesebb konfliktust a mai magyar társadalomban, s a szakképzetlen illetve mezőgazdasági fizikai dolgozók szerint van a legtöbb rétegek közötti ellentét. Társadalmi ellentétek érzékelésének mértéke a különböző társadalmi osztályok esetében (1999-es adatok)
15 1 4 ,5 14 1 3 ,5 13 1 2 ,5 12 1 1 ,5 11 1 0 ,5 10
1 2 ,2 6 5 3
1 2 ,1 8 9 1
v e ze tő
é r te lm is é g i
1 2 ,6 2 2 3
1 2 ,4 6 2 1
s z e lle m i
ö n á lló
1 3 ,3 8 8 7
1 3 ,3 3 2 9
b e t. m u n ká s/ seg éd m .
m ező g a zd a sá g i
1 2 ,6 6 2 3
sza km unkás
2.3.4. Vélemények a társadalmi egyenlőtlenségek okairól Mind konfliktuselméleti, mind funkcionális megközelítésben lehet érvelni amellett, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek szükségesek. Az ISSP kutatás keretében három olyan kérdés szerepelt, amelyet mindhárom időpontban (1987, 1992, 1999) feltettek a kérdőívben, s amelyek az egyenlőtlenségek okairól kérdezték az embereket. A három kérdés: - Azért vannak még ma is egyenlőtlenségek, mert ez jó a gazdagoknak és a fejeseknek. - A nagy jövedelmi különbségek szükségesek Magyarország fejlődéséhez. - Azért vannak még ma is egyenlőtlenségek, mert az egyszerű emberek nem fognak össze, hogy megszüntessék ezeket. A kérdezettek az állításokkal kapcsolatban ötfokú skálán (teljesen egyetért – egyáltalán nem ért egyet) fejezhették ki a véleményüket. Az első és a harmadik kérdés azt a kétféle álláspontot vizsgálta, miszerint a társadalmi egyenlőtlenségek „felülről” illetve „alulról” eredeztethetők. A két kérdésre adott válaszok 14
megoszlásai alapján az emberek inkább úgy látják, hogy az egyenlőtlenségekért a „felül lévők” önzése, s nem pedig az „alul lévők” tehetetlensége a felelős. Statisztikailag szignifikánsan növekvő 1987 és 1999 között azok aránya, akik szerint a gazdagok és a vezetők érdeke az egyenlőtlenségek fenntartása. Ugyanakkor az „alul lévők” felelősségével kapcsolatban a vélemények polarizálódtak. Növekedett azok aránya is, akik teljesen egyetértettek azzal, hogy az összefogás hiánya az egyenlőtlenségek tartós fennmaradásának az oka, valamint növekedett azok aránya is, akik ezt az álláspontot teljesen elutasították. Az időbeli változás erőssége összességében így a kereszttábla elemzés alapján mérsékelt, az átlagok szintjén statisztikailag nem jelentős. Egyértelműen csökkent viszont a társadalmi (jövedelmi) egyenlőtlenségeknek az a legitimációs bázisa, miszerint ezek szükségesek lennének a fejlődéshez. Az ilyenfajta funkcionális érvelés egyre kevesebbek számára elfogadható. (5. táblázat) 5. táblázat A társadalmi egyenlőtlenségek okai. Megoszlások (%) Egyetértés egyáltalán nem inkább nem is – is inkább igen teljesen egyért Összesen Átlag Érvényes esetsz
Gazdagok és fejesek 1987 1992 1999 10 7 7 31 20 19 21 20 19 25 36 36 13 17 19 100 100 100 3,01 3,36 3,42 2393 1175 1138
Chi2 df: 8 Pearson: Variancia analízis, df: 2 F stat.: Eta-négyzet: *** p<.001
Magyarország fejlődése 1987 1992 1999 14 21 33 41 40 43 18 18 11 21 18 11 6 3 2 100 100 100 2,63 2,42 2,07 2370 1155 1141
Nincs összefogás 1987 1992 1999 13 14 17 36 29 29 20 22 19 23 28 24 8 7 11 100 100 100 2,76 2,86 2,82 2342 1162 1130
138.2***
222.1***
46.8***
60.6*** .0251
98.7*** .0406
2.6 (ns) .0011
2.3.5. Jövedelmi és kereseti egyenlőtlenségek A jövedelmi és kereseti egyenlőtlenségek nyilvánvalóan a társadalmi egyenlőtlenségek kulcskérdését jelentik. Joggal feltételezhető, hogy társadalmi egyenlőtlenségek hallatán az emberek döntő többsége elsősorban materiális jellegű különbségekre gondol, illetve a különböző természetű nem materiális esélyegyenlőtlenségeket is jelentős részben anyagi – 15
vagyoni különbségre vezetnék vissza. Az ISSP Társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálata többféleképpen is operacionalizálta a problémát, részben a jövedelmi, részben a kereseti egyenlőtlenségekre helyezve a hangsúlyt. 2.3.5.1. Jövedelmi egyenlőtlenségek: a két „klasszikus” kérdés A jövedelmi egyenlőtlenségekre vonatkozó két klasszikus kérdés a következő: - A jövedelmi különbségek Magyarországon túl nagyok. - Az állam feladata, hogy csökkentse a magas- és az alacsony jövedelműek közötti jövedelmi különbséget. Mindkét kérdés esetében ugyanaz a válaszkártya szerepelt a kutatásban, mint a társadalmi egyenlőtlenségek okaira vonatkozó kérdéseknél, tehát egy olyan ötfokú skála, amelynek két végpontja a „teljesen egyetért – egyáltalán nem ért egyet” voltak. 6. táblázat Vélemények a jövedelmi egyenlőtlenségekkel kapcsolatban. Megoszlások (%) Egyetértés egyáltalán nem inkább nem is – is inkább igen teljesen egyért Összesen Átlag Érvényes esetsz Chi2 df: 8 Variancia analízis df: 2 Eta-négyzet: *** p<.001
Túl nagyok az egyenlőtlenségek 1987 1992 1999 2 1 0 9 7 3 12 8 4 36 39 26 41 45 67 100 100 100 4,04 4,20 4,56 2498 1213 1199
Az állam feladata, hogy csökkentse azokat 1987 1992 1999 2 2 2 7 9 5 12 13 12 47 43 33 32 33 48 100 100 100 4,01 3,96 4,18 2370 1155 1141
Pearson:
282.2***
108.3***
F stat.:
122.3*** .0475
17.5*** .0071
A három időpontra vonatkozóan megállapítható, hogy az emberek növekvő mértékben tartják „túl nagynak” a jövedelmi egyenlőtlenségeket Magyarországon. Érdekes módon, ellentétben a társadalomképekre vonatkozó eredményekkel, a rendszerváltás „első sokkját” kevésbé tükrözik az adatok, kisebb mértékű az elmozdulás a jelzett trend irányába 1987 és 1992
16
között, s nagyobb arányú az állítással való egyetértés növekedése 1992 és 1997 között. Az igazi elmozdulás itt abban nyilvánul meg, hogy a vélemények kikristályosodottabbak, dominál a teljes egyetértés, s kisebb arányú a részbeni egyetértés. Hasonló a helyzet az állami feladatvállalás tekintetében is. Minimális a különbség a válaszok megoszlásában 1987 és 1992 között, miközben 1999-re jelentősen megnő azok aránya, akik teljesen egyetértenek azzal, hogy az államnak csökkentenie kell a jövedelmi különbségeket. Összességében az időbeli változásra vonatkozó statisztikai kapcsolatok erőssége a második kérdés esetében gyengébb. A társadalmi – demográfiai változók mentén vizsgálva a két kérdésre adott válaszok megoszlásait, jelentősebb különbségeket az állami feladatvállalásra vonatkozó állítással kapcsolatban találtunk. A túl nagy jövedelmi egyenlőtlenségekre vonatkozó válaszok esetében 1999-ben az egyetértés már olyan mértékű, hogy nem mutathatók ki rétegspecifikus eltérések Az állami feladatvállalás tekintetében 1987 és 1999 között jelentőssé váltak a nemek szerinti különbségek: a legújabb adatokban a nők szociális érzékenysége szignifikánsan nagyobb, mint a férfiaké. Korcsoport illetve lakóhely vonatkozásában az összefüggés időben kevéssé változott: az idősebbek, illetve a fővárosban és a nagyobb városokban élők érzik jobban az állam feladatának a jövedelmek csökkentését. Ugyanez a vélemény nem meglepő módon, s időben változatlanul, az alacsonyabb képzettségű, státusú, rosszabb keresetű válaszolók esetében jellemzőbb. Az állam feladata, hogy csökkentse a jövedelmi különbséget (1999-es adatok)
5 4 ,5 4 3 ,5 3 2 ,5 2 1 ,5 1 0 ,5 0
4 ,1 6 8 6
4 ,1 1 1 8 3 ,6 9 0 5
3 ,7 3 4 3
v e ze tő
é r t e lm is é g i
4 ,4 3 2 4
4 ,4 3 1 7
b e t. m u n ká s/ seg éd m .
m ező g a zd a sá g i
3 ,7 0 3 4
s z e lle m i
ö n á lló
sza km unkás
Az eredményeket megint a társadalmi osztályok szerinti különbségekkel illusztráljuk. Láthatóan a vezetők, értelmiségiek és az önállóak fogalmaznak legkevésbé ilyen elvárást az
17
állammal szemben, s szakképzetlen munkások illetve mezőgazdasági dolgozók szerint feladata az államnak a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése. Mondhatni, ezek az eredmények bizonyos mértékig „borítékolhatók” voltak, a jövedelmi egyenlőtlenségekre vonatkozó két klasszikus attitűd kérdés megoszlásainak időbeli változása nem meglepő.3 A továbbiakban itt egy olyan alternatív megközelítést mutatunk be, amely a kereseti különbségek legitimációjára vonatkozik. 2.3.5.2. Min múljanak a keresetek? A kereseti különbségek legitimációs típusai Egy döntően adatközlő zárójelentés kereteit meghaladja annak az elméleti kérdésnek az átfogó tisztázása, hogy mi a különbség a jövedelmi illetve a kereseti egyenlőtlenségek között. A jövedelmek illetve a keresetek (munkabérek) feltehetőleg közgazdaságilag vagy szociológiailag sem azonos tartalmúak. A keresetek talán erősebben teljesítmény-alapúak, s elsősorban a munkavégzés minőségében, mennyiségében, a munkavégzés során mozgósított képességek, tudás különbségeit fejezik ki (vö. meritokrácia). Ennek következtében a kereseti különbségek, legalábbis elméletben, inkább elfogadhatóak lehetnek. Konkrétan nyilván az emberek többsége vitatná, hogy mikor kinek a munkája „jobb, több”, s ezzel arányosak-e a bérezések. A jövedelmek viszont más forrásokból származó és más jellegű (nem csak munkavégzésből származó) egyéni illetve családi bevételeket is tartalmaznak, s ezek egyenlőtlenségei már kihatnak a szélesebben vett, a mindennapi élet legkülönbözőbb területeire kiterjedő társadalmi esélyegyenlőtlenségekre. Következésképpen a jövedelmi egyenlőtlenségek feltehetőleg kevésbé legitimek. Az ISSP Társadalmi egyenlőtlenségek kutatás során (ezúttal csak 1992-ben és 1999ben) szerepelt a következő, a kereseti különbségekre vonatkozó kérdés: Ön szerint a munkabérek megállapításánál milyen mértékben fontos figyelembe venni a munkával járó… … felelősség mértékét? … azt, hogy valaki mennyi ideig járt iskolába (milyen magas az iskolai végzettsége)? … hogy vannak-e beosztottjai (irányít-e másokat)? … hogy a családja fenntartásához mekkora összegre van szüksége? 3
Valójában ezeket a kérdéseket az 1990-es években még több más hazai vizsgálatban is feltették, igazából több mint három időpont alapján árnyaltabban is lehetne vizsgálni az időbeli változásokat. A második kérdés kapcsán egy későbbi, az eredmények egyszerű adatjellegű bemutatásán túllépő elemzésben nyilvánvalóan foglalkozni kell majd az „állam dolgára” vonatkozó hazai társadalomtudományi vita tanulságaival is (vö. pl. Századvég 1996-1997, Új Folyam, 2-4. szám). 18
… hogy vannak-e eltartott gyerekei? … hogy milyen jól végzi a munkáját? … hogy milyen keményen dolgozik? … hogy másutt a hasonló munkát végző dolgozóknak mennyi a fizetése? … hogy a többi kelet-európai volt szocialista országban ugyanezért a munkáért mennyit fizetnek a munkásoknak? … hogy Nyugat-Európában ugyanezért a munkáért mennyit fizetnek a munkásoknak? A válaszlehetőségek ismét ötfokú skálán szerepeltek, amely az alapvetően fontos választól az egyáltalán nem fontos válaszig terjedt. A kérdés által (ebben a sorrendben) felkínált tíz szempontról azt feltételeztük, hogy alapvetően három dimenzióját fedi le a kereseti különbségeknek: 1. a munkateljesítményben megnyilvánuló különbségek, 2. a dolgozó szociális körülményeiben megnyilvánuló különbségek, 3. összehasonlítás / viszonyítás alapján adódó különbségek. Ismét egy látens struktúrát kerestünk tehát, ami azt mutatta meg, hogy az emberek milyen elfogadható okokat látnak a munkabérek megállapítására, az esetleg eltérő keresetek indokára. Az elemzés eszköze a faktoranalízis volt. Ennek eredményeképpen, mindkét évre vonatkozóan egy négyfaktoros megoldást fogadtunk el. A keresetek legitim megállapítására vonatkozó látens struktúra alapvetően megfelel a várakozásoknak. Az egyetlen különbség, hogy a munkateljesítményre vonatkozó tényezők két csoportra váltak szét: az egyik a munkával járó felelősséget, a képzettséget, s a vezető beosztást tartalmazza, a másik a munkavégzés minőségét és mennyiségét. Ha összehasonlítjuk a két időpontra vonatkozó eredményeket, láthatunk bizonyos elmozdulásokat. (7. táblázat) A felelős és vezető beosztás, a magas iskolázottság, vagyis az olyan „érdemek”, amelyeket a munkaadóknak elméletben honorálni kellene, láthatóan a legkisebb magyarázó erőt (11%) képviselő faktort jelentik. A másik, munkához kötődő faktoron a jól és keményen „robotolók” vannak. E faktor által magyarázott variancia alig valamivel magasabb (12%), így ez a tényező csoport áll a harmadik helyen. A referencia-csoport elméletbe illeszthető gondolkodásmód (vegyenek figyelembe különböző külső viszonyítási alapokat a bérek megállapításánál) dominált 1992-ben, amikor a változók teljes szórásának közel 30 százalékát magyarázta meg. Ez a szempont 1999-re visszaesett, de még így is a második helyen áll. Érdemes talán felfigyelni arra, hogy az egyes viszonyítási alapok tekintetében 1999-ben a nyugat-európai bérek súlya relatíve kiemelkedik, miközben ez a szempont 1992-ben még nagyon hasonlóan szerepelt, mint a volt szocialista országok keresetei.
19
7/A táblázat. Min múljanak a fizetések? (1992) rotált faktorok (varimax) Tényezők felelősség iskolázottság beosztottak mi kell a családnak eltartott gyerekek jól dolgozik keményen dolgozik hasonló munka máshol hasonló munka volt szocialista országban hasonló munka Nyugat-Európában Sajátértékek Magyarázott variancia
Referencia ,03509 ,10025 ,07841 ,22129 ,20312 -,02064 ,05862 ,52942
Szociális -,00774 ,07540 ,06221 ,85584 ,85970 ,08778 ,04556 ,18561
Robotoló ,29473 ,01718 ,18047 ,03832 ,09135 ,77248 ,86372 ,09697
Érdemek ,42352 ,69983 ,52988 ,07282 ,07350 ,20969 ,14790 ,16779
Kommunalitások ,26912 ,50579 ,32336 ,78820 ,79409 ,64482 ,77341 ,35229
,81601
,15696
-,04025
,05361
,69501
,82961 2,99334 29,9%
,11341 2,00005 20,0%
,00171 1,25162 12,5%
,04243 1,08526 10,9%
,70291 Összesen: 73,3%
7/B. táblázat. Min múljanak a fizetések? (1999) rotált faktorok (varimax) Tényezők felelősség iskolázottság beosztottak mi kell a családnak eltartott gyerekek jól dolgozik keményen dolgozik hasonló munka máshol hasonló munka volt szocialista országban hasonló munka Nyugat-Európában Sajátértékek Magyarázott variancia
Szociális -.00508 .12797 .05709 .87287 .88416 .03055 .09937 .14102
Referencia .08341 .04131 .07639 .20634 .21457 .06954 .10596 .48547
Robotoló .22735 .02212 .16973 .06454 .07061 .82164 .78407 .16127
Érdemek .47106 .70244 .55644 .08614 .11178 .18703 .21407 .19018
Kommunalitások .28057 .51199 .34753 .81607 .84526 .71584 .68170 .31775
.18558
.62250
-.02580
.03694
.42397
.08699 3.07874 30.8%
.85624 1.77766 17.8%
.09540 1.23139 12.3%
.02652 1.12012 11.2%
.75052 Összesen: 72.1%
Szintén lényeges elmozdulás mutatkozik a szociális szempontok figyelembe vétele esetében is. Mint fentebb állítottuk, „elméletileg” a munkabérek ugyan nem szociális alapú jövedelmek, a szociális korrekcióra más jövedelmi eszközöknek kellene rendelkezésre állniuk, de az emberek szociális „bérérzékenysége” jelentősen megnőtt 1992 és 1999 között. A rendszerváltást követően ez a tényező a második helyen állt, napjainkra viszont ez lett elsőszámú faktor, amely a legtöbbet magyarázza a változók együttes szórásából. A faktorstruktúra társadalmi-demográfiai csoportok szerinti vizsgálatakor, az egyes típusok közül a munkabéreket referencia-alapon közelítők, illetve a kereseti különbségeket a
20
jó és kemény munkával legitimálók esetében nem találtunk szignifikáns különbségeket. Annál markánsabbak a különbségek a társadalmi státus mentén a szociális faktor esetében.
v e ze tő 0 0 0 0 0 -0 -0 -0 -0 -0
,5 ,4 ,3 ,2 ,1 0 ,1 ,2 ,3 ,4 ,5
é r t e lm is é g i
s z e lle m i
ö n á lló
sza km unkás
b e t. m u n ká s/ seg édm .
m e ző g a zd a sá g i
0 ,1 6 8 6 6 1 1
0 ,1 9 1 4 9 9
0 ,0 5 1 9 9 0 8
-0 ,2 6 0 8 6 6 8
- 0 ,2 1 8 6 9 2 5
-0 ,1 7 7 9 6 4 1
- 0 ,3 3 9 7 6 0 9
Szociális faktor (1999) Ismét az osztályhelyzet tükrében ábrázolva az adatokat jól látható, hogy elsősorban a társadalom alján lévők, a szakképzetlen és mezőgazdasági munkások szerint kell a munkabéreket a család szükségletei szerint meghatározni, s a vezetőkre és értelmiségiekre jellemző a legkevésbé ez a nézet. Jószerével ellenkező irányú az összefüggés a kereseti különbségeket a felelős és vezető beosztással, az iskolázottsággal legitimálók esetében. Elsősorban a szakmunkások és a szakképzetlen munkások szerepelnek alacsony értékkel az érdemek faktoron, ahol a vezetők és értelmiségiek természetesen magas átlagot érnek el. Érdekes módon a mezőgazdasági munkások átlaga is valamivel magasabb ezen a faktoron, mint a középszintű szellemi dolgozóké.
v e ze tő 0 0 0 0 0 -0 -0 -0 -0 -0
,5 ,4 ,3 ,2 ,1 0 ,1 ,2 ,3 ,4 ,5
é r t e lm is é g i
s z e lle m i
ö n á lló
sza km unkás
b e t. m u n ká s/ seg édm .
m e ző g a zd a sá g i
0 ,1 8 5 6 5 5 8 0 ,1 7 1 4 6 0 9 0 ,1 0 6 7 5 7 2
0 ,1 0 0 8 5 4 0 ,0 4 4 0 9 9 1 -0 ,0 3 6 7 4 6 7 - 0 ,1 0 1 1 1 1 5
Érdemek faktor (1999)
21
2.3.5.3. A magasabb iskolázottság jutalma A humántőke befektetések megtérülésének alapvetően közgazdaságtani koncepciója, mint tesztelhető kutatási kérdés került operacionalizálásra az ISSP Társadalmi egyenlőtlenségek vizsgálatában. Az eddigiekből úgy tűnhet, az iskolázottság nem olyan érdem, amelyet az emberek szerint kiemelten honorálni kellene. Összhangban a meritokrácia elvével is, a kérdőívben szerepelt egy olyan kérdés, amely véleményezésre kínálta ezt az állítást: „Magyarországon megfizetik azokat az embereket, akik okosak és képzettek.” A válaszok megoszlása a következő volt: teljesen egyetért részben egyetért is – is nem ért egyet egyáltalán nem ért egyet (nem tudja
3 százalék 22 százalék 34 százalék 28 százalék 11 százalék 2 százalék)
Ez a megoszlás kissé „csapottabb”, mint egy szabályos haranggörbét mutató normál eloszlás, de nem durva mértékben. Igazából „csak” alig 40 százalék gondolja, hogy az emberek iskolázottságukhoz képest alulfizetettek. Természetesen a megoszlás másképp fest a különböző végzettségűek esetében, de az iskolázottság és annak anyagi megbecsültségére vonatkozó változók közötti statisztikai kapcsolat szorossága nem kimagasló, (egy 7-fokú iskolázottsági mérés esetében 24-es szabadságfokhoz tartozó Pearson chi2 érték 62,5). Konkrétan az egyetemi diplomások 48 százaléka, a főiskolai diplomások 46 százaléka, a gimnáziumban érettségizettek 51 százaléka, a szakközépiskolában érettségizettek 46 százaléka nem vagy egyáltalán nem gondolja úgy, hogy a képzettség meg lenne fizetve. Ezek az arányok nem lesznek sokkal magasabbak (52-54%) akkor sem, ha nem a teljes mintát, hanem csak az állásban lévőket vizsgáljuk. Az ISSP Társadalmi egyenlőtlenség kutatás azonban másképp operacionalizált módon is megközelítette az iskolai befektetések megtérülését, amint a következő kérdés mutatja: „Ha most Magyarországon valaki, aki 8 általános iskolát végzett és 30 év körüli havonta kb. nettó 40 ezer forintot visz haza, akkor Ön szerint mennyit kellene keresnie… … egy érettségizett 30 évesnek? … egy diplomásnak 30 évesen? … egy olyan diplomásnak, aki tudományos fokozatot szerzett?” A válaszok a következőképpen összegezhetők: (8. táblázat) 22
8. táblázat. Az keresetek alakulása az iskolázottság függvényében (1999) Mennyit keressen? érettségizett diplomás tudományos fokozat
Átlag 67472 108692 167936
Arány 2,25 3,62 5,60
Minimálisan 20000 40000 40000
Maximálisan Érvényes N 500000 1081 800000 1073 1500000 1038
Eszerint az általános iskolához képest a középiskolai érettségit átlagosan valamivel több, mint kétszer akkora fizetéssel kellene „honorálni”, a felsőfokú diplomát mintegy három és félszeres fizetéssel, a tudományos fokozatot pedig mintegy öt és félszeres fizetéssel. (A megadott minimális illetve maximális válaszokból látszik, hogy az átlag mögött az iskolai végzettség feltételezett növekedésével együtt egyre nagyobbak a szórások is, ami főleg a tudományos fokozat esetén magas.)4 A válaszok ebben az esetben sem túl erősen, de statisztikailag szignifikánsan kapcsolódnak a kérdezettek iskolai végzettségéhez. Minden esetben a gimnáziumi érettségivel rendelkezők jutalmaznák a legnagyobb mértékben a magasabb iskolai végzettséget. Utánuk következnek a főiskolai, majd az egyetemi végzettségűek. A szakközépiskolában érettségizettek csak az érettségihez kapcsolódóan adnának az átlagnál több plusz-keresetet. Az ennél alacsonyabban képzettek már átlag alatti mértékben növelnék a keresetet az iskolázottság függvényében. Illusztráljuk ezt a tudományos fokozathoz kapcsolódó elvárható kereset arányával.
7 6 ,5 6 5 ,5 5 4 ,5 4
6 ,8 6 6 3 6 ,2 4 1 1 5 ,8 8 2 3
5 ,6 2 7 3 5 ,7 0 5 7 4 ,8 3 3 9
8á lta lán os é
s za km un
sa lat t
ká ské
sza kk özé p pző
isk ola
gim ná ziu m
fői sko la
egy ete
m
Mennyit keressen egy harmincas tudományos fokozattal? (1999)
4
Jóllehet az ISSP adatbázis nem jövedelem felvétel céljára szolgált, s nyilván az itt elérhető jövedelmi adatok nem teljesen pontosak, de talán érdemes összehasonlításképpen megadni, hogy egy 8 osztályos végzettségű kérdezett nettó keresetének egy szakközépiskolai érettségivel rendelkező az 1,5-szörösét; egy gimnáziumi érettségivel rendelkező az 1,4-szeresét; egy főiskolai diplomás a 2-szeresét; egy egyetemi diplomás a 4,1szeresét keresi ebben a mintában. (N=1035, akik válaszoltak a jövedelmi kérdésre.) 23
3. Összefoglalás A kutatási zárójelentés elkészítése egy formális aktus, de ebben az esetben nem jelenti a munka lezárását, befejezését. Ez a jelentés ebben a kutatási stádiumban részben publikált elemzések eredményeit foglalta össze, részben nem publikált, kéziratos, nem végleges fázisban lévő eredményekről számolt be. A jelentés egyik fő szándékolt célja annak bizonyítása volt, hogy az OTKA támogatás felhasználása megfelelő és tisztességes volt; arra és olyan kutatási tevékenységre irányult, amire a szerződés szólt; s rendelkezésre áll egy további elemzésre alkalmas adatbázis. A bemutatott eredmények emellett elsősorban a további kutatási lehetőségek és irányok kijelölését célozták. Amint a jelentés bevezetésben állt, egy összefogottabb, elméletileg megalapozottabb, az egyszerű leírás szintjén túllépő, többváltozós elemzéseket is tartalmazó, nemzetközi kitekintésre is vállalkozó, átfogóbb tanulmány elkészítése még hátravan. Az adatok erre a célra megfelelőek. Mi több, szabadon hozzáférhetőek a TÁRKI adatbankjában bármely érdeklődő kutató számára. 4. Tanulmányok, publikációk a kutatás időtartama alatt Róbert P. 1999. Perceived Mobility and Attitudes Toward Getting Ahead: An „East-West” Comparison. In: N. Tos, P. Ph. Mohler és B. Malnar (szerk,): Modern Society and Values. Ljubjana – Mannheim: University of Ljubjana – ZUMA. 111-140. old. (OTKA szám: T 18433) Róbert P. 1999. Társadalmi mobilitás és rendszerváltás. Századvég. Új Folyam 15. szám. 7386. old. (OTKA szám: T 29994) Róbert P. 2000. Társadalomkép és mérleg. Adalékok a rendszerváltás percepciójához. In: Írások: Huszár Tibor 70. születésnapjára. Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet. 355-371. old. (OTKA szám: T 29994) Simkus, A., B. Mach és Róbert P. 2001. Historical Changes in Attitudes toward State Egalitarian Policies. The Trajectory of Change in Hungary and Poland. Előadás az ISA RC28 Társadalmi rétegződés konferenciája számára, Mannheim, április 26-28.
24
