VÉLEMÉNY A MAGYAR JAVASLAT ALAPJÁN

VÉLEMÉNY A MAGYAR JAVASLAT ALAPJÁN KÉSZÜLT HORVÁT KIEGÉSZÍTŐ HATÁSTANULMÁNYRÓL Általános észrevételek A megküldött anyagok1 tartalmazzák a kiegészítő hatástanulmány készítése előzményeinek leírását is. A leírás azonban néhány fontos tényt nem tartalmaz. A magyar fél azért tartotta szükségesnek az eredeti környezeti hatástanulmány kiegészítését, mert az érdemben nem foglalkozott a határon átterjedő hatásokkal. A 2001. szeptemberében, Zágrábban tartott szakértői találkozón megegyezés született arról, hogy a horvát fél elkészíti a kiegészítő hatástanulmányt, amelyhez - a megegyezés szerint - a magyar fél 2001. októberében megküldte a kiegészítő tanulmány tartalmára vonatkozó javaslatát (továbbiakban: tematika). 2002. márciusában a horvát fél azonban nem a kért anyagokat küldte meg, hanem újabb szakértői találkozót javasolt. A kért anyagok elkészítése előtt történő szakértői megbeszéléseken azonban a magyar fél az általa megadott tartalmú kiegészítő anyagok ismerete nélkül nem tudott volna érdemben részt venni. Ezért a magyar fél válaszában − nem utasítva el a horvát kezdeményezést − javasolta, hogy először legalább a kiegészítő anyagok I. részét készítsék el, és nem zárkózott el az ezen anyagok elkészültét követő megbeszélések elől. A horvát fél ezt az ajánlatot nem fogadta el. A kiegészítő hatástanulmány készítőinek a hatásvizsgálatok általánosan elfogadott logikájától eltérő megközelítése a hatások feltárásában változatlanul fennmaradt, amit jól mutat be a kiegészítő anyag 4. kötet bevezetésének megjegyzése: „A magyar fél által javasolt kiegészítő anyag egyik fejezetének tartalma (8. pont Változások az élővilágban, életfeltételeiben, élőhelyeiben 8.2. alpontja ’a horvát területen’) nem tárgya az Espooi egyezmény szerinti országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatának”. A tematika azonban világosan leírta, hogy a horvát oldalon bekövetkezett változások következtében fellépő magyarországi változásokat kell bemutatni. A hatásfolyamatok végigvezetését a korábban megkapott anyagokból és az előzetes kérdésekre adott válaszokból is hiányoltuk már, ahogy azt a zágrábi szakértői találkozón is kifejtettük. A 4. kötet bevezetése azt is nehezményezi, hogy a tematika a változásokra koncentrál, de nem kéri a jelenlegi helyzet leírását. Valóban, megítélésünk szerint a hatásvizsgálatnak a változások vizsgálata a célja, amihez a jelen helyzet a viszonyítási alap. A horvát területről induló hatásfolyamatok és a hatások tovaterjedésének leírása hiányában azonban nem lehet a magyar területeken várhatóan bekövetkező hatásokat megítélni. A kiegészítő hatástanulmány készítői nem kértek adatokat a magyar féltől a tanulmány kidolgozásához, pedig tájékoztatásul megkapták a Magyarországon meglévő adatbázisok és a szakértői kapcsolat-felvételi lehetőségek listáját. Az átadott listában szerepel a Dráva Természeti Monitoring Rendszer is, ami a feltételezhető hatásterület élővilágáról, ökológiai 1

Y1-NVD.00.42-G01.1 (2002. július); Transboundary Environmental Impact Assessment, Supplementary material – 2 (szám és készítési dátum nélkül érkezett, feltehetőleg Y1-NVD.00.42-G02.1 kötetszámmal rendelkezik az anyag, amelyet 2002. decemberében kaptunk meg); Y1-NVD.00.42-G03.1 (2003. január); Y1NVD.00.42-G04.1 (2003. március); Y1-NVD.00.42-G05.1 (2003. június) 1

jellegzetességeiről rendkívül részletes, friss kutatási adatokat tartalmaz. Ugyanakkor a kiegészítő anyagokban több helyen is hiányolják a horvát oldalival azonos mennyiségű információkat és azok hiányát a magyar fél hibájaként értékelik. Kétségtelen, hogy a felszín alatti vizekre az esetlegesen érintett térségben nincs a horváthoz mérhető részletességű adatbázis. Minthogy azonban nem a magyar félnek áll szándékában a vízerőmű megépítése, nem feladata, hogy emiatt az adatbázisokat létrehozza. A megküldött kiegészítő anyagokról összességében elmondható, hogy több, illetve összeszedettebb információt tartalmaznak, mint a korábbi dokumentációk. Ugyanakkor az elvileg az országhatáron átterjedő környezeti hatásokról szóló tanulmány - műszaki és gazdaságossági szempontok alapján - a beruházói érdekek igazolását helyezi előtérbe a környezetre való hatások objektív leírása helyett. A megkapott dokumentáció sok lényeges kérdésre továbbra sem tartalmazza a választ, a válaszok feldolgozásának módja is gyakran eltér a kérthez képest. Ezekre a részletes észrevételekben térünk ki.

Részletező észrevételek I. AZ ELŐZMÉNYEK, ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK VONATKOZÁSÁBAN A tanulmányok említést tesznek arról, hogy a tervezés során a ’80-as évekig visszamenőleg voltak telepítési változatok (pl. Durdevacnál). Részletes bemutatásra a tározó különböző vízszintjei szerinti változatok kerültek. A változatokról szóló leírásból kitűnik, hogy a környezeti szempontok a vizsgált és műszakilag/gazdaságilag elfogadható (nem csak telepítésbeli, hanem üzemmód szerinti) változatok közötti választásban alig játszottak szerepet. A kiválasztott változat működési módja és létesítményei (változó üzemmód, tározó, oldal- és alvízcsatorna) megvalósítása a legtöbb környezeti beavatkozást igényli az ismertetett változatok közül, és az energiamaximalizálásra való törekvés eredményeképpen azok a magyar határhoz a lehető legközelebb kerülnének elhelyezésre. Bár a létesítményeket, magukat horvát területre tervezték, a tervezett üzemeltetéshez a teljes egészében magyar területen fekvő Dráva szakaszokról is el kell vezetni a vizet. Abból a kiindulásból, hogy a tervezett létesítmény teljes mértékben horvát területre lett tervezve, illetve beszámítva, hogy az országhatárhoz való közelséget kompenzálják a magyar oldalon közlekedő vasút védelmét szolgáló korábbi kanyarátvágások horvát területen, a hatástanulmány eleve jelentéktelennek ítéli az erőműrendszerből származó hatásokat. A magyar területtől való távolságot különbözőképpen írták le. Míg a válaszokat összefoglaló kötetben „a tervezett rendszer távolsága az államhatártól általában közel 7 km”, az első kiegészítő hatástanulmányban az szerepel, hogy „az államhatár 0,7-1,5 km-re helyezkedik el”. Az alvízcsatorna pedig még inkább megközelíti az államhatárt (0,25-1,7km). A „gát és az alvízcsatorna-torkolat közötti Dráva folyó azonban átlépi az államhatárt” – írják az első kiegészítő tanulmányban. Ennek a ténynek nem tulajdonítanak jelentőséget, holott a kiválasztott változat működtetéséhez a magyar területet is magába foglaló Dráva szakasz vízjárásának rendkívüli mértékű megváltoztatása szükséges; tény tehát, hogy a rendszer közvetlenül is igénybe vesz magyar területeket.

2

Nem kaptunk kielégítő, részletes információt az építés idején várható hatásokról, illetve azok csökkentésére tervezett intézkedésekről. A kiegészítő hatástanulmány nem tért ki arra, hogy milyen változások várhatók folyami üzemmód esetén. Ezen változások bemutatását azért kértük, hogy egy olyan kiépítési változat hatásai is megismerhetők legyenek, amikor nincsenek változó üzemmódú időszakok, a rendszer az egész év során folyami üzemmódban, azaz a környezetet sokkal kevésbé terhelő módon működik.

II. A MAGYARORSZÁGRA POTENCIÁLISAN ÁTTERJEDŐ HATÁSFOLYAMATOK VONATKOZÁSÁBAN

A kiegészítő hatástanulmány 5. kötetéből pontosan látszik, hogy a gát és az alvízcsatorna visszatorkollása közötti eredeti Dráva szakaszon az év nagyobb részében a jelenlegi legkisebb vízhozamnak csupán kb. 1/3-a fog folyni. Ez azt jelenti, hogy lesznek olyan időszakok, amikor az adott időszakra eredetileg jellemző vízhozamnak csupán töredéke jut a Drávába. (Például lesz olyan időszak, 71 nap évente, amikor az eredeti vízhozam 4-20%-a kerül csak a mederbe.) Ekkora változás egyértelműen jelentős kihatással lesz a magyar oldali nemzeti park vízhez kötődő élővilágára. A kérdésünk ezért a biológiai minimum meghatározásának módjára vonatkozott annak tisztázására, hogyan jöhetett ki ez a hihetetlenül alacsony szám (40 m3/s, az 5. kiegészítő kötetben már 55,73 m3/s). A megküldött anyagokból kitűnik, hogy hidraulikai alapon végeztek számításokat és más vízerőművek működésének tapasztalatai alapján került meghatározásra ez a mennyiség. Nem érthető, hogyan nevezhető biológiai minimumnak ez az érték (amit a későbbiekben „környezetileg elfogadható minimumnak” neveztek), ha a kérdéses terület védendő élővilága a számítást végző számára nem ismert és a víz sebességét tekintik az egyetlen olyan tényezőnek, amitől az élővilág fennmaradása függ. A minimum vízmennyiség meghatározásában az is problematikus, hogy főként a víz sebességére vonatkozik, de dinamikájára nem, ami ugyanolyan fontos az élővilág szempontjából. (Kétséges egyébként már az is, hogy ha az eredeti vízhozam töredéke folyik ugyanabban a mederben, hogyan tartható fenn a vízfolyás sebessége?) A biológiai minimum meghatározásának bemutatott módja környezeti/természetvédelmi szempontból tehát nem fogadható el. A magyar fél kérésére a biológiai minimum meghatározásával foglalkozó, még a horvát hatástanulmány megalapozására készített tanulmányt a kiegészítő hatástanulmány megérkezését követően, 2003. augusztusában küldte meg a horvát fél. Azonban e tanulmány sem tárgyalja a szóban forgó Dráva szakaszon bekövetkező nagymértékű vízhozam csökkenés hatásait, így a hatások elkerülésére tervezett biológiai minimum vízhozam meghatározásának alapja továbbra sem világos. (A vízhozam csökkenés mértékét jól mutatja a kiegészítő hatástanulmány 5. kötetében található táblázat.) Megjegyezzük még, hogy a kérdéses Dráva szakaszhoz tartozó mellékággal egyáltalán nem foglalkoztak a megküldött anyagokban. A Dráva jelenlegi vízjárása jól bemutatott és a létesítmény okozta várható változások is kifejtettek a gát fölötti folyószakaszokat érintően. Az alvízi szakaszról közel sincsenek ilyen jól kidolgozott információk az anyagokban, aminek azonban a jelentősége Magyarország számára sokkal nagyobb, mint a gát fölötti szakaszé. Folyami üzemmódra (ami esetleg nem is igényelné az alvízcsatorna megépítését) vonatkozó előrejelzések továbbra sincsenek a hatástanulmányban. A gát alatti eredeti Dráva szakaszokon várható vízszintingadozások térés időbeli elemzése szintén hiányos.

3

Az évszakonkénti természetes áradások, ismétlődő parti elöntések megváltozásával kapcsolatban azt az esetet, amikor az év kb. 25%-ában nagyvíz van a folyón, tárgyalja a tanulmány, más időszakokat, amelyek az év nagyobbik részét teszik ki, különösen a gát és az alvízcsatorna visszatorkollása közötti eredeti Dráva szakaszra vonatkozóan, nem. A különböző üzemelési módokhoz tartozó vízszintingadozások megadása önmagában nem eléggé informatív. Csak a térben és időben történő változások összehasonlítása a jellegzetes korábbi időszakokkal mutatná meg a várható hatásokat. Meg kell jegyezzük azt is, hogy az 5. kötetben szereplő táblázat szerint a maximális vízhozamot 1360 m3/s-ban határozták meg, a valós helyzetben ugyanakkor néhány évenként 2000m3/s-ot meghaladó vízhozamok is lefutnak a Dráván, ami a mellékágak tisztulását jelentősen elősegíti. A régi Dráva meder és mellékágai vízhozam viszonyaiban történő változásokat tehát nem elegendő csak az átlagok szerint nézni, hanem figyelembe kell venni a folyó élővilága számára kulcsfontosságú többéves vízhozam maximumokat is. A mederviszonyok megváltozása, a meder várhatóan bekövetkező morfológiai változásai, különösen a gát feletti szakaszokra vonatkozóan, jól kidolgozottak. Az alvízi szakaszra vonatkozóan azonban sokkal kevesebb az adatokkal alátámasztott tényszerű közlés, csak a várható vízszintcsökkenést és medereróziót említik meg. Folyami üzemmód szerint nincsenek tárgyalva a várható változások. A víz minőségére vonatkozó vizsgálatokat az 1977-89 közötti időszak botovoi adatai alapján végezték. Ezek az adatok nem fogadhatók el alapállapotként, illetve viszonyítási alapként, mert ezen időszakot követően épültek meg a szennyvíztisztítók és a Mura menti jelentős ipari szennyezések is megszűntek. Vízminőségi adatok a magyar fél rendelkezésére állnak (komponensenként is), de a hatástanulmány készítője nem kérte ezen adatokat. Nem lehet tudni, hogy a vízminőségi osztályba sorolásnál milyen szempontokat vettek figyelembe, mennyire különböznek ezek a Magyarországon alkalmazott szempontrendszertől. A vízminőség meghatározásánál az egyes komponensekből csoportokat képeztek, ami nem teszi lehetővé a komponensenkénti vizsgálatot, holott azok egyenkénti vizsgálata az igazán informatív. A vízminőség megváltozására valójában a gát alatti eredeti Dráva szakaszon és mellékágain lehet számítani – amint ezt a hatástanulmány is megállapítja. A „biológiai minimum vízhozam” biztosításával (40m3/s, illetve 55,73 m3/s) mégis problémamentesnek tekintik a területet. Ismerve a jelenlegi vízhozamokat, az adatok és tények alapján nehezen elképzelhető, hogy a vízhozam jelentős csökkenésével ne következnének be vízminőségbeli változások. Az „egyéb felszínalatti víz”-re vonatkozóan a rétegvizek vízháztartása megváltozásának leírását kértük a magyar tematikában. A felszínalatti víz minőségének részletes kiértékelésére – adathiányra hivatkozva – nem került sor. A talajvízháztartás kérdéseit tárgyalja a kiegészítő hatástanulmány 3. kötete. A talajvízszint változásának előrejelzésére magas színvonalú modellt alkalmaztak, amelyben a magyarországi adatok hiánya miatt a horvátországi adatokat extrapolálták. A tanulmányban megállapítják, hogy egy keskeny partmenti sávot leszámítva a talajvíz szintje nem a Dráva vízszintjétől függ, amellyel egyetértünk. A partmenti sáv vízszintjét viszont a Dráva vízszintje befolyásolja, ezért is tartjuk kétségesnek a gát alatti eredeti folyószakasz partjai mentén tenyésző élővilág fennmaradásának biztonságát.

4

A hatásvizsgálat élővilággal foglalkozó része nem fogadható el a magyar fél számára. A kiegészítő hatástanulmány vonatkozó részeiből nem lehet megállapítani, hogy a már feltárt környezeti változások következtében milyen - az élővilág életfeltételeire és az élőhelyekre való - hatások léphetnek fel, és hogyan alakul a hatások időbeli trendje és tartóssága. A szövegben gyakoriak a helytelen tudományos fajnevek, az élőhelyi sajátságok figyelembe vételének mellőzése a fajok felsorolásában. Alapvető hibája a szövegnek, hogy nem adja meg az adatok forrását, illetve, ha saját adatfelvételről van szó, nem közli az olvasóval a felvételi módszereket, az adatfelvételek idejét és helyét. Így az anyag nem alkalmas arra, hogy azt alapként használjuk a környezetre való hatások megítéléséhez. Nem tartalmaz térképmellékletet sem, így nem lehet igazán tudni, hogy a felsorolt adatok (társulások, fajok) a Dráva és a kísérő parti zóna melyik részterületére vonatkoztathatók. Plankton, Benthos, Peryphyton, Nekton, Biológiai produkcióval kapcsolatban: A vízminőséget tükröző biológiai mutatók akkor lennének igazán informatívak, ha társulnának az adatfelvételi idő, hely és módszer kiegészítő adatokkal. Flóra és fauna vonatkozásában: Az alfejezet első része a Dráva menti növénytársulás-típusokat ismerteti vázlatosan, felsorolva a leggyakrabban előforduló erdő- és gyeptársulásokat, vízhatás alatt álló társulásokat (nádas, gyékényes) azok jellemző fafajaival és invazív fajaival. A gerincteleneket bemutató részben véletlenszerűen kiemelve megemlítettek néhány igen ritka (hazánkban védett vagy fokozottan védett) szitakötőfajt. A gerincteleneket bemutató fejezet azonban igen szűkösnek minősíthető, mivel még 20 fajt sem említ, pedig a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság területén folyó Dráva Természeti Monitoring Rendszer az elmúlt 3 év alatt csupán 6 rendszertani kategóriából több mint 1000 rovarfajt mutatott ki a Dráva magyar oldalán. Az anyag kétéltűekkel foglalkozó részében olyan hegyvidéki fajokat is említenek a Dráva mentéről, amelyek teljes bizonyossággal nem fordulnak ott elő (szalamandra, gyepi béka, sárgahasú unka). Hasonló szakmai melléfogás a keresztes vipera előfordulásának említése a Dráva menti területekről. A terület madárfaunáját bemutatni szándékozó táblázat is igen sok tévedést tartalmaz (például ritka fajnak minősíti a közönséges foltos nádiposzátát, a kenderikét, amelyek megfelelő élőhelyeken közönségesek) és nem említ olyan jellegzetes, karakteres fajokat, amelyek valóban értékei, illetve jellemzői a drávai tájnak (fekete gólya, rétisas, barna kánya, récefajok, lúdfajok, nádi tücsökmadár, nádi sármány, stb.). A magyar oldalon detektált madárvilág az itt bemutatottnak a négyszerese. Nem valószínű, hogy az élőhely szempontjából azonosnak tekinthető horvát oldal madárvilága ennyivel szegényebb lenne. Az emlősfajokat bemutató részben több olyan adat is feltüntetésre került, amelyek valóságtartalma megkérdőjelezhető. A jávorszarvas (elk) és a hosszúszárnyú denevér előfordulása ezen a területen nem valószínű, tekintve, hogy a jávorszarvas arktikus elterjedésű faj, míg a hosszúszárnyú denevér kifejezetten hegyvidéki barlangok lakója. Azt sem tartjuk valószínűnek, hogy a magyar oldalon gyakori vidra a horvát oldalon oly annyira ritka, hogy 20 év óta nem jegyezték fel előfordulását.

5

A magyar területekre vonatkozóan a Dráva Természeti Monitoring Rendszer három éve tartó működésének köszönhetően számos információ áll rendelkezésre a Nemzeti Park Igazgatóságon, ám a hatástanulmány készítője nem kérte ezen adatokat. A területhasználatokkal kapcsolatos kérdések a magyar tematikában, ahogyan az előző pontokban is, természetszerűleg a feltételezett hatásterületre vonatkoztak. A területhasználattal kapcsolatos adatok Magyarországra vonatkozóan rendelkezésre állnak, de a hatástanulmány készítője nem kérte ezen adatokat. Ezért az adathiányra való hivatkozás nem fogadható el e kérdések tárgyalásának szűkössége indokaként. A kavicskitermelésen kívül a többi kérdés nincs érdemben tárgyalva a tanulmányokban. Nem lehet kijelenteni, hogy a jelenlegi kajakos-kenus túrázási lehetőség változatlanul marad a vízerőmű rendszer megépülésével. A régi Dráva meder nem lesz alkalmas a vízhiány miatt a túrahajózásra, az alvízcsatornában pedig korlátozni kell a hajózást a vízleeresztések miatt. Ehhez jön még, hogy a vízitúrázók eddig erre a területre a vonzó természeti környezet miatt mentek és ez a vízerőmű rendszer kiépülésével művi környezetté formálódik, aminek vonzereje közel sem olyan, mint a természetesé. A kiépített vagy kiépítendő monitoring rendszerrel kapcsolatban az anyagokból kiderül, hogy a felszíni és felszín alatti vizek állapotváltozásaira léteznek állandó és ideiglenes megfigyelő pontok és fel is használták a begyűjtött adatokat. Sajnos a magyar szempontból legfontosabb hatásviselő, az élővilág vonatkozásában nincs és nem is terveztek ilyen rendszert a horvát oldalon. A védelmi intézkedések leírásairól általánosan elmondható, hogy azok elnagyoltak, alkalmazásuk esetlegessége pedig teljesen bizonytalan helyzetet eredményez, így nem ad megközelítőleg sem pontos képet az intézkedés hatékonyságáról. Így például semmitmondó és nem megnyugtató az az ígéret, amelyet az összefoglaló kötetben tesznek: ”Abban az esetben, ha a betonfalon átfolyó víz mennyisége nem elégséges a szigetecskék, homokpartok és erodált partok fenntartásához a gát és az alvízcsatorna torkolat közötti Dráva folyó szakaszon, a vízhozam emelését tervezzük addig, amíg a szükséges körülmények ki nem alakulnak és nem stabilizálódnak.” (Ezek szerint a tervezett létesítmény mégis lehet megsemmisítő hatású a kérdéses területen az élővilág számára.) Nem derül ki, hogy milyen mértékig emelnék a vízhozamot és milyen gazdasági haszontól való elesést tolerálnának még (hiszen bizonyos mértékű vízátadás fölött, a csúcsrajáratás és ezzel a gazdaságos működtetés nem oldható meg). Az intézkedés csak kidolgozott formában lett volna megítélhető.

6