Védőfaktorok a családok erősítésében

Védőfaktorok a családok erősítésében TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001

Európai Szociális Alap

%()(.7(7e6$-g9ė%(

VÉDŐFAKTOROK A CSALÁDOK ERŐSÍTÉSÉBEN HALLGATÓI TANANYAG TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 „A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása”

1

A kiadvány a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 „A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása” című kiemelt projekt keretében készült Kiadja: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet 1134 Budapest, Tüzér u.33-35. Tel: (1) 237-6700 www.ncsszi.hu

Felelős kiadó: Farkas Péter főigazgató Budapest, 2015 Javított kiadás

ISBN 978-615-5558-65-8

2

Védőfaktorok a családok erősítésében hallgatói tananyag

Szerzők: Kas Bence Billédi Katalin Cs. Ferenczi Szilvia Csákvári Judit Tánczos Éva

Fotó: Frank Becker

A tananyag elkészítéséhez a Strengthening Families Center for the Study of Social Policy honlapjáról ingyenesen letölthető (http://www.cssp.org/reform/strengtheningfamilies), illetve a kiemelt projektnek átadott anyagait is felhasználtuk.

TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 „A korai életszakaszban feltárt fejlődésbeli rendellenességek, lemaradások kezeléséhez szükséges hozzáférés javítása” című kiemelt projekt

A TÁMOP 5.2.6-13/1-2014-0001 kiemelt projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

3

Tartalomjegyzék Bevezetés a szociális szemléletű koragyermekkori intervenció témakörébe .... 6

1. 1.1.

A családi rendszer mint a beavatkozás színtere. Humánökológiai megközelítés. ................................................................................................. 7

1.2.

Sérülékenység és megküzdés – a koragyermekkori fejlődés rizikó- és védőfaktorai ................................................................................................... 9

1.2.1.

A gyermek fejlődését befolyásoló rizikófaktorok ..................................... 9

1.2.2.

A gyermek fejlődését befolyásoló védőfaktorok .................................... 11

1.3.

Koragyermekkori fejlődést segítő intézményrendszer Magyarországon ...... 14 A védőfaktorokra épülő családerősítő megközelítés ....................................... 20

2. 2.1.

A családerősítő megközelítés alapelvei ....................................................... 20

2.2.

A védőfaktorokra építő modell stratégiái humánökológiai megközelítésben 30

2.3.

Az öt védőfaktor építése .............................................................................. 38

2.3.1.

Szülői reziliencia ................................................................................... 42

2.3.2.

Társas kapcsolatok ............................................................................... 46

2.3.3.

Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek ........ 49

2.3.4.

Konkrét támogatás szükséghelyzetben ................................................ 52

2.3.5.

Gyermekek társas és érzelmi kompetenciái.......................................... 54

A szociális segítő munka és a családerősítő modell ....................................... 62

3. 2.4.

A szociális segítő munka helye, szerepe a koragyermekkori intervenció családerősítő modelljében ........................................................................... 62

2.5.

Nézőpontváltás az elméletben és a gyakorlati munkában ........................... 63

2.5.1.

Pozitívumok, erősségek előtérben ........................................................ 63

2.5.2.

Kis, de jelentős lépések ........................................................................ 63

2.5.3.

Másfajta kapcsolat a szülőkkel.............................................................. 65

2.5.4.

Együttműködés a társszakmákkal ......................................................... 65

2.6.

A védőfaktorok megvalósulásának felmérése ............................................. 67

2.6.1.

A támogató rendszer (szociális szakember) önfelmérése ..................... 68

2.6.2.

A családok (szülők) felmérése .............................................................. 69

2.7.

A családerősítés gyakorlati megvalósítási lehetőségei................................ 70

2.7.1.

A családokkal való támogató kapcsolat kialakítása .............................. 70

2.7.2.

A védőfaktorok erősítése a családokban .............................................. 72

4. 4.1.

A „Családok Erősítése Védőfaktor Keretprogram” alkalmazásának készségei és saját élményű munkahelyi gyakorlata ........................................................ 81 A családerősítés formái és technikái ........................................................... 82 4

4.1.1.

Szülők megbecsülése és támogatása ................................................... 82

4.1.2.

Baráti kapcsolatok és a kölcsönös támogatás elősegítése ................... 83

4.1.3.

Szülőség erősítése ............................................................................... 83

4.1.4.

Gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése ....................... 83

4.1.5.

Családok összekapcsolása szolgáltatásokkal és lehetőségekkel ......... 84

4.1.6.

Családi krízisek kezelése ...................................................................... 84

4.1.7.

A gyermekbántalmazás és elhanyagolás korai jeleinek felismerése és a rájuk való reagálás ................................................................................ 85

4.2.

4.2.1.

Kritikai gondolkodás .............................................................................. 87

4.2.2.

Empatikus viszonyulás, bizalmi kapcsolat kiépítése ............................. 87

4.2.3.

Kommunikációs készségek ................................................................... 88

4.2.4.

Konfliktuskezelés .................................................................................. 88

4.3.

5.

Hogyan érvényesíti saját munkájában a „Családok Erősítése Védőfaktor Keretprogram” védőfaktorainak építését? .................................................... 86

Esetfeldolgozás, esetmegbeszélés. A szolgáltatási rendszerek összekötése. .................................................................................................................... 89

4.3.1.

Mintaeset: Józsika esete ....................................................................... 90

4.3.2.

Mintaeset: autonóm, segítséget nem kérő szülők esete ....................... 91

4.3.3.

Mintaeset: gyermekeit és unokáját nevelő anya ................................... 92

4.3.4.

Elemzési szempontok: .......................................................................... 93

Irodalomjegyzék .............................................................................................. 97

5

1.

Bevezetés a szociális szemléletű koragyermekkori intervenció témakörébe

Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A koragyermekkori intervenció megvalósulása feltételezi, hogy a szakember rendelkezik a beavatkozást megalapozó ismeretekkel, szemlélettel. A fejezet:   

Közvetíti a család mint rendszer humánökológiai megközelítését. Ismerteti a koragyermekkori fejlődés rizikó- és védőfaktorait. Áttekinti a magyarországi koragyermekkori fejlődést segítő intézményrendszert.

A téma feldolgozásának célja: A koragyermekkori intervenció hatékony működéséhez szükséges a vonatkozó ismeretek, a hátterét adó szemléleti elemek elsajátítása és alkalmazása. Ajánlott irodalom: Borbély S. (2012). Szülők és mi. Budapest: Budapesti Korai Fejlesztő Központ. Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek II.: A koragyermekkori fejlődés természete: fejlődési lépések és kihívások. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Cole, M. és Cole, S. R. (2003). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó. Kereki J. és Lannert J. (szerk.) (2009). A korai intervenciós intézményrendszer hazai működése. Kutatási zárójelentés. Budapest: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. Kurimay T. (1999). A családterápia kihívásai a XXI. század küszöbén. Bevezető és áttekintő tanulmány a családterápia professzionalizációjáról Magyarországon és alkalmazásának új irányvonalairól. Psychiatria Hungarica, 14,(6) pp. 631-643. Kurimay, T., Lask, J., Dallos, R. and Etenyi, Zs. (eds.). (1999). Distance Education for Family Therapy. Counselling and Supervision, European Training Foundation. Szeged: JGYTF. Makay Zs. A magyarországi bölcsődék működésének néhány jellemzője. KSH Közlemény.

6

1.1. A családi rendszer mint a beavatkozás színtere. Humánökológiai megközelítés. A gyermekek első életéveiben fejlődésük szempontjából az egyik legmeghatározóbb tényező a szüleikkel, elsődleges gondozójukkal kialakított kapcsolatuk. Ez a kapcsolat mind a testi, mind a lelki, mind a szociális fejlődést nagyban befolyásolja. A koragyermekkori intervenció a 0-5 (7) éves korú sérülékeny gyermekeknek és családjaiknak nyújtott szolgáltatások, melyek célja a gyermek állapotát és a család körülményeit, valamint egyedi igényeit figyelembe véve, a gyermek fejlődésének elősegítése, a család kompetenciáinak erősítése, a gyermek és a család társadalmi inklúziójának támogatása. A koragyermekkori intervenciós szolgáltatások célcsoportja az optimális fejlődésükben veszélyeztetett és/vagy atipikus fejlődésű gyermekek és hozzátartozóik. A koragyermekkori intervenció során a gyermekeket saját környezetükkel kölcsönhatásban vizsgáljuk. A gyermeket, családját, szűkebb és tágabb szociális környezetét komplex rendszerként kell szemlélnünk, értelmeznünk. A „szociális modell” szemlélet a társadalmi környezetet (fizikai környezet és/vagy személyes, emberi, közösségi és jogi viszonyok) teszi vizsgálata tárgyává, melyen keresztül állapotfelmérés, prevenció és beavatkozás egyaránt megvalósulhat. A koragyermekkori intervenció során a családra mint egy összefüggő, dinamikus egységre gondoljunk. A család egy élő rendszer, ahol minden családtag viselkedése, gondolkodása, személyisége hatással van a többi családtag viselkedésére, gondolkodására, személyiségére, ahol közösen alakítják a családi szokásokat, a kommunikációt, a konfliktusok megoldását, a feszültségekkel való megküzdést, a családi szerepeket.1 A család dinamikusan változó abból a szempontból is, hogy a családtagok száma, viszonya folyamatosan változó. A családi rendszer alrendszereket (házastársi, szülőgyermeki és testvéri alrendszereket) tartalmaz, az alrendszerek függnek egymástól, illetve hatással vannak egymásra. Minden alrendszer adott szerepekkel és viselkedésekkel jellemezhető. A gyermekek és a felnőttek szerepe, feladata, kötelessége és joga eltérő. Ideális esetben a családi alrendszerek határa egyértelmű, de egyben rugalmasan változó is. Például a testvérek feladata eltérhet egymástól, de nem szerencsés, ha a nagyobb gyermekre szülői kötelességeket tesznek. A rendszerszemlélet azt is jelenti, hogy a családra mint egységre úgy tekintünk, mint ami „több, mint a részek összege”, sajátos, csak az egészhez kapcsolható működési jellemzőkkel. A családokban a szabályok kiterjednek az ügyekben való részvételre, a döntéshozatalra, kommunikációra. Bronfrenbrenner humánökológiai modelljében hangsúlyozza, hogy a gyermek fejlődését a fejlődésre közvetlenül ható személyes kapcsolatok és a tágabb környezeti hatások kölcsönhatásában kell vizsgálni. Az ökológiai megközelítés a gyermeket az összes olyan helyzet kontextusában szemléli, amellyel kapcsolatban áll. Így a család 7

része tágabb rendszereknek is, például tagja egy lakóközösségnek, tagja különböző intézményeknek, tagja a társadalomnak, a kultúrának. Erről bővebben a 2.2 fejezetben lesz szó. 1. Szövegdoboz: CSALÁDI ÉLETCIKLUSOK A családok az idő előrehaladtával folyamatosan változnak, fejlődnek. Ennek a folyamatnak a könnyebb megértéséhez, a fontos szakaszok és a nagy átmenetek megismeréséhez használjuk az életciklusok leírását. Az egyes újabb szakaszok, életciklusok új feladatokat hoznak magukkal, és a családi rendszeren belül is változásokra van szükség, ezt szemlélteti az alábbi táblázat. Életciklus stádiumok az otthon elhagyása, egyedül élés

Átmeneti feladatok elkülönülés, függetlenség

házasság, házaspár

az új helyzet érzelmi felvállalása

kisgyermekes család

a kéttagú család átalakulása háromv. négy tagúvá a viselkedési és véleményszabadsá g még rugalmasabb, de még az autoritás is fennáll

serdülők a családban

gyerekek kirepülése, „üres fészek” szindróma

az új családtagok „jövés-menésének” elfogadása, új határok a pár körül

késői életszakasz

a gyerekektől való nagyobb függőség elfogadása

A családi rendszerben szükséges változások A (1) lehetővé tenni a fiatal leválását a családról (2) krízis esetén se hívja vissza a család a fiatalt B (1) az új családtag elfogadása (2) a magánélet tiszteletben tartása, új egyensúly létrejötte (1) „helyet csinálni” az új jövevénynek (2) új érzelmi elérhetőség formái (3) nagyszülő-szerepek elfogadása C (1) a család fiatal tagjai elismerik a változás értékességét (2) a küzdelem, vita és tárgyalás értékeinek elfogadása (3) az egymástól való különbözés fontosságának felismerése D (1) a gyerekekkel új, felnőtt viszonyulás kialakítása (2) a családon kívüli világ lehetőségeinek újragondolása: időben, térben, pénzügyileg E (1) a pár/egyén az öregséggel szemben is fenntartja tevékenységét (2) túlgondoskodás nélküli függés elfogadása (3) a veszteség/halál (saját is) gondolatának elfogadása

Barnes, G. G. (1984): Család, terápia és gondozás Animula Kiadó, Budapest 26.o.

8

Ellenőrző kérdések: Mit jelent a család humánökológiai megközelítése? Miért fontos a családra mint rendszerre tekinteni? Fogalmak: koragyermekkori intervenció, humánökológiai megközelítés

1.2. Sérülékenység és megküzdés – a koragyermekkori fejlődés rizikó- és védőfaktorai A gyermeki fejlődés egy rendkívül változatos, dinamikus folyamat, melynek során az egyed jellemzői, képességei, készségei, és a szűkebb valamint tágabb környezet jellemzői folyamatosan és kölcsönösen hatnak egymásra. A modern fejlődéslélektan a fejlődést befolyásoló tényezők kapcsán rizikó- és védőfaktorok összjátékáról, sérülékenységről, valamint rezilienciáról beszél, és ez a szemlélet egyre inkább teret nyer a koragyermekkori intervenciók alapvetéseiben, kialakításában, tervezésében, valamint megvalósítási gyakorlatában is. Az optimális fejlődés a gyermek azon képességeire vonatkozik, hogy elsajátítsa a saját kultúrájában fontos készségeket és viselkedéseket, melyek lehetővé teszik, hogy a gyermek egyrészt hatékonyan működjön az aktuális környezetében, másrészt sikeresen alkalmazkodjon a környezet változásaihoz, és/vagy változást idézzen elő.

1.2.1.

A gyermek fejlődését befolyásoló rizikófaktorok

A gyermekek fejlődésére hatással van az őket körülvevő világ és közvetlen környezetük. Fejlődésük során, mind a születés előtti, a születés körüli és a születés utáni időszakban is megjelenhetnek olyan, részben biológiai, részben környezeti eredetű rizikófaktorok, amelyek negatív hatással lehetnek fejlődési folyamataikra. Ilyen rizikófaktorokra gyűjtöttünk össze példákat.

1.2.1.1. Példák a méhen belüli fejlődést befolyásoló rizikótényezőkre



Léteznek olyan környezeti hatások (teratogének), amelyek károsíthatják a méhen belüli tipikus fejlődés folyamatát (pl. cigaretta, alkohol, drogok, gyógyszerek, fertőző betegségek, környezetszennyező anyagok, sugárzás). E 9





tényezők hatása azonban függ attól, hogy a fejlődés mely szakaszában vannak jelen, mekkora a behatás mennyisége, mértéke. A terhesség alatt orvosi előírásra szükség lehet gyógyszerek szedésére, röntgen vizsgálatra, az anya áteshet fertőző betegségeken anélkül, hogy a káros hatás bekövetkezne. Továbbá a hatást illetően a magzat öröklött tulajdonságai (genotípusa) és az anya fizikai állapota pl. tápláltsága, betegségei is meghatározó tényezők. Az anya terhesség alatti alultápláltsága a magzat alultápláltságát eredményezi, amelynek következményeként vetélés, kis születési súly, a magzat betegségei, például szívbetegsége, agyvérzése előfordulásának kockázata nagyobb. A terhesség alatti lelki állapot közvetett módon szintén hatást gyakorolhat a fejlődésre. Az anya lelki állapotát számos tényező befolyásolhatja kedvezőtlen irányba. Például a nem várt terhesség, a terhességgel kapcsolatos túlzott aggodalmak, párkapcsolati problémák, a családi támogatás hiánya, gazdasági és szociális nehézségek okozta stressz.

1.2.1.2. Példák a születés körüli fejlődést befolyásoló rizikótényezőkre

  

Fejlődési kockázatot jelentenek a szülés körüli komplikációk a koraszülés (37. hét előtti születés) és a kis születési súly (2500 gramm alatt)

1.2.1.3. Példák a gyermek jellemzőiből fakadó rizikótényezőkre

   

érzékeny idegrendszeri működés bizonyos kultúrákban a nehéz temperamentum szokatlan kinézet fogyatékosság

1.2.1.4. Példák a családi rendszerből fakadó rizikótényezőkre

     

a születés utáni első évek fejlődését befolyásolja a szülők állapota (pl. kezeletlen pszichiátriai betegségei) a szülők életformája (pl. bűnözés) a családi működés mikéntje (pl. feszültséggel, stresszel, konfliktusokkal teli családi élet, tragédiák) a család szerkezete (pl. gyermekek száma, gyermekek közötti korkülönbség) alacsony jövedelem rossz lakáskörülmények 10

1.2.1.5. Példák a szűkebb környezeti rendszerből fakadó rizikótényezőkre

 

társas elszigetelődés a feszültségekkel teli, a szülőket kritizáló, stresszt okozó környezet

1.2.1.6. Példák a társadalmi, gazdasági rendszerből fakadó rizikótényezőkre

   

háború gazdasági válság a nem megfelelő intézményi környezet (bölcsőde, személyzet) előítéletek, rasszizmus

Lényeges kiemelni, hogy e környezeti tényezők legtöbbje nem közvetlenül és nem minden esetben jelent kockázatot, hanem több következményes tényezőn keresztül, közvetett módon fejti ki hatását.2

1.2.2.

A gyermek fejlődését befolyásoló védőfaktorok

A gyermek fejlődésének menetét azonban nem csak a rizikótényezők jelenléte határozza meg. A rizikófaktorok mellett a gyermek fejlődésére számos védőfaktor is hatással van. Ennek értelmében nem elegendő a kockázati tényezőket számba venni, tisztában kell lenni azzal is, hogy vannak-e jelen védőfaktorok. A védőtényezők adnak esélyt arra, hogy a rizikóban érintett személy elkerülje a kedvezőtlen kimenetelt. Módosító tényezőként viselkednek a folyamatban és aktívan hozzájárulnak a megküzdéshez. A védőfaktor fogalmat ma már két tág kategóriára bontjuk szét: támogató faktorok, melyek segítséget jelentenek a nehéz körülmények megléte, és hiánya esetén is, illetve védőfaktorok, melyek a nehézségek magas foka esetén speciális módon működnek, enyhítik, vagy csökkentik a nehézségek adaptív működésre gyakorolt hatását. A gyermeki fejlődés védelmét jelentő tényező is többféle forrásból eredhet.

1.2.2.1. Példák a gyermek jellemzőiből fakadó védőfaktorokra

 

a stabil fiziológiai, idegrendszeri működés jó képességek 11

 

az életkornak megfelelő társas-érzelmi érettség hatékony önszabályozás

1.2.2.2. Példák a családi rendszerből fakadó védőfaktorokra

    

a szülők közötti jó kapcsolat a szülők jó mentális egészsége pozitív családi kapcsolatok pozitív gyermeknevelési készségek, érzékeny válaszkész szülő megfelelő munka- és lakásfeltételek

2. szövegdoboz: ÉRZÉKENY VÁLASZKÉSZ SZÜLŐ A szülő megfelelően felismeri és értelmezi a gyerek jelzéseit, és az azokra megfelelő időben és megfelelő módon, a gyermek fejlődési állapotának és a körülményeknek megfelelően közvetlenül válaszol, ezáltal a gyerek fokozatosan megtanulja, értelmezi a saját érzéseit, és egyre önállóbb lesz azok kezelésében és szabályozásában.

1.2.2.3. Példák a szűkebb környezetből fakadó védőfaktorokra

  

támogató társas közeg megfelelő szociális háló ha a közösség megfelelő anyagi, szolgáltatásbeli forrásokkal rendelkezik

1.2.2.4. Példák a társadalmi, gazdasági rendszerből fakadó védőfaktorokra

    

a gyermekek jogainak védelme az erőszak elleni fellépés a munkanélküliség elleni küzdelem a hátrányos helyzetű személyek megsegítése az oktatás támogatása mint társadalmi célok

E sokféle védőfaktor a nehézségekkel való megküzdést segíti elő. A gyermekek környezeti nehézségekre adott válasza függ attól, hogy mennyire érzékenyek a rizikótényezőkre, mennyire sérülékenyek (vulnerábilisak), illetve mennyire reziliensek. A rugalmas ellenálló képesség, azaz a reziliencia 12

eredményeként az figyelhető meg, hogy a fejlődés a rizikótényezők jelenléte ellenére megfelelő. A család nehézségekkel való megküzdését elősegíti, ha az anya mellett más családtagok is jelen vannak, részt vesznek a gondozásban, támaszt nyújtanak az anyának, ha a család összetartó, egymásra figyelő, ha erős a családi kohézió. Fontos a családi működést biztosító szabályok biztonságot, keretet nyújtó jelenléte, az informatív, egyben érzelemteli családi kommunikáció. A családot körülölelő közösség, barátok, szomszédok megléte, akikhez tanácsért, segítségért lehet fordulni, vagy a gyermek gondozásában részt vevő intézmény dolgozóitól kapott támogatás is jelentős védőfaktor. A szakmai segítség felkutatása és elfogadása is kulcsfontosságú eleme a családi megküzdési stratégiáknak.3 (3. szövegdoboz)

3. szövegdoboz: MEGKÜZDÉS4 Lazarus definíciója szerint „megküzdésnek tekinthető minden olyan kognitív vagy viselkedéses erőfeszítés, amellyel az egyén azokat a külső vagy belső hatásokat próbálja kezelni, amelyeket úgy értékel, hogy azok felülmúlják vagy felemésztik aktuális személyes forrásait”. 5 Lasarus szerint egy adott helyzetben keletkezett érzelem és a megküzdés módja is a kognitív értékelés függvénye. A segítő szakember saját maga is tisztában van a stresszorok kivédésének, a megküzdés „érzelemközpontú” és „problémaközpontú” (valójában „megoldásközpontú”) pozitív és negatív, kognitív és viselkedéses módjaival. Lazarus és Folkman meghatározásában a megküzdés (coping) az a folyamat, melynek során a személy megpróbál szembeszállni a stresszel. Az „érzelemközpontú” megküzdés különböző stratégiáival az egyén igyekszik megakadályozni a negatív érzelmek elhatalmasodását. A „problémaközpontú” megküzdés stratégiáinak alkalmazásával a személy a helyzet elkerülésére vagy megváltoztatására törekszik. • A negatív érzelmek elhatalmasodásának pozitív viselkedéses módjai például a testmozgás, sport, mozi, játék a gyermekkel, érzelmi támasz keresése barátoknál. (Negatív módjai például az erős ivás, önveszélyes viselkedés, dühkitörés, mások agresszív piszkálása.) • A negatív érzelmek elhatalmasodásának pozitív kognitív megküzdési módjai például a probléma időleges félre tétele, a helyzet újra értékelése. (Negatív módjai például a problémán való rágódás, fantáziába menekülés, tagadás, elhárító mechanizmusok.) • A helyzet elkerülésének vagy megváltoztatásának hatékony módjai például az alternatívák átgondolása, önmagában változtat meg valamit, az elvárások módosítása, reálissá tétele, alternatív módok keresése a szükségletek kielégítésére, új készségek elsajátítása. 13

Ellenőrző kérdések: Melyek a koragyermekkori fejlődést leginkább befolyásoló rizikótényezők? Melyek azok a védő tényezők, amelyek szerepet játszhatnak a nehézségekkel való megküzdésben? Fogalmak: rizikófaktor, védőfaktor, sérülékenység, megküzdés

1.3. Koragyermekkori Magyarországon

fejlődést

segítő

intézményrendszer

A koragyermekkori intervenció egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja nemcsak a gyermek konkrét megsegítését, hanem a veszélyeztetett gyermek családjának, a szűkebb-tágabb környezetének a támogatását is, egyfajta komplex tanácsadást és beavatkozást. A különböző szakterületek szakembereinek széles körű együttműködésére épülő tevékenység. A koragyermekkori intervenció a családot és a gyermek fejlődését helyezi a középpontba. Fókuszában tartja a gyermek és családja, valamint a család és környezete között zajló interakciókat, a sérülékenységet rejtő helyzeteket és védőtényezőket. Különböző szakterületek képviselői (pl.: szociális munkás, pszichológus, gyógypedagógus, szakorvos, kisgyermeknevelő, stb.) dolgoznak együtt a családdal a gyermek optimális fejlődése érdekében. A koragyermekkori intervenciós szolgáltatások célcsoportja a születéstől tankötelezettség kezdetéig tartó életszakaszban lévő kisgyermekek és családjaik.

1. táblázat A korai intervenció bizonyítékokon alapuló gyakorlatainak fogalmi kerete 6

Új paradigma

Hagyományos paradigma

Támogató modellek

Kezelési modellek

Középpontban a kompetenciák és a Központban a zavar, probléma, pozitív működés támogatása (Bond, betegség, illetve azok 1992; Cowen, 1994; Dunst, Trivette & következményeinek orvoslása Thompson, 1990; Seeman, 1989)

14

Kapacitásépítő modellek

Szakértői modellek

Lehetőséget nyújt az embereknek, hogy Az emberek problémáinak megoldása a már meglévő képességeiket szakmai hozzáértésen múlik használják, és új készségeket fejlesszenek (Dunst & Trivette, 1996; Dunst, Trivette & LaPoint, 1992; Rappaport, 1981; Trivette & Dunst, 1998)

Erősségalapú modellek

Hiányosságalapú modellek

Elismeri az emberek értékeit, és Középpontban a személy segítséget nyújt nekik ezeket a működés gyengeségeinek/problémáinak fejlődésének szolgálatába állítani korrekciója (Benson, 1997; Cowen, 1994; Dunst, 1998; Seeman, 1989)

Erőforrás-alapú modellek

Szolgáltatásalapú modellek

Úgy írják le a gyakorlatokat, mint adott Elsősorban szakmai szolgáltatásként írja közösségen belüli formális és informális le a gyakorlatokat támogatások széles skáláját (Sarason, Caroll, Maton, Cohen & Lorentz, 1977; Trivette, Dunst & Deal, 1997)

Családközpontú modellek

Szakember-központú modellek

A szakembereket a családok megbízottjaként írja le, akiknek a családok szükségleteire és prioritásaira kell reagálniuk (Dokecki, 1983; Dunst, 1990; Dunst & Trivette, 1996; Trivette & Dunst, 1998; Family Resource Coalition, 1987; Sheton, Jeppson & Johnson, 1987)

Akként tekint a szakemberekre, mint akik maguk határozzák meg valaki szükségleteit, szemben az illető saját nézőpontjával

A meghatározás alapján a koragyermekkori intervencióban alapvető intézményes szereplő minden olyan intézmény (és szakember), amely a gyermekkel fogantatásától kezdve 5 (7) éves koráig kapcsolatba kerül(het).7 Az egészségügyi szereplők közé a védőnői szolgálat és a különböző szakorvosok 15

(például: házi gyermekorvos, fejlődéspediátriában jártas gyermekorvos, gyermekneurológus, gyermekpszichiáter, gyermek ortopéd szakorvos, gyermekszemész, genetikus) mellett legjellemzőbben a Perinatális Intenzív Centrumok, valamint a Neonatológiai Intenzív Centrumok tartoznak. A Neonatológiai Intenzív Centrum (NIC) olyan intenzív osztály, ahol a születés körüli időszakban létrejött kórállapotokat, betegségeket látják el. A Perinatalis Intenzív Centrumokban (PIC) a koraszülött, kis súlyú, valamint a sérült újszülöttek ellátása folyik.8 A védőnők a gyermekek és családjuk számára teljes körű szolgáltatást nyújtanak. A családokat felkeresik otthonaikban, ahol gondozási tanácsokat is adnak a kötelező vizsgálatok mellett. A gyermek állapotáról tájékoztatják a szülőket és a gyermekorvost. A gyermekjóléti alapellátásban dolgozó szakemberekkel együttműködnek. Későbbi életkorban pedig meghatározott intézményekben segítik és szervezik az egészségügyi ellátás (például iskolai védőnők). A köznevelés területéről az összetett intézményrendszer meghatározó elemét képezik a Pedagógiai Szakszolgálatokhoz tartozó szakértői és rehabilitációs bizottságok, s döntő szerepük van abban, hogy az általuk sajátos nevelési igényűnek nyilvánított 05 éves korú gyermekek a közoktatási és szociális intézményrendszer keretein belül hozzájussanak a megfelelő ellátáshoz. Az eltérő fejlődésű gyermek (pl. valamilyen fogyatékosság gyanúja felmerül) általában az egészségügyi intézményekből a szakértői bizottságokon keresztül kerül az ellátó intézményekbe. Azokban a közigazgatási egységekben azonban, ahol működik korai fejlesztő központ, hamarabb jutnak el a gyermekek akár az egészségügyből, akár a rendszeren kívülről az ellátó intézménybe, mint a szakértői bizottság elé. 9 A szakértői és rehabilitációs bizottságokon – mint a pedagógiai szakszolgálatok részein – kívül a köznevelés rendszerében az óvoda tartozhat speciális esetben a korai intervenció intézményi közé. A pedagógiai szakszolgálat tevékenységi körei:  gyógypedagógiai tanácsadás, korai fejlesztés, oktatás és gondozás,  fejlesztő nevelés,  szakértői bizottsági tevékenység,  nevelési tanácsadás,  logopédiai ellátás,  továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás,  konduktív pedagógiai ellátás,  gyógytestnevelés,  iskolapszichológiai, óvodapszichológiai ellátás,  kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása. Az óvodai nevelés célja, hogy elősegítse az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, a gyermeki személyiség kibontakozását, a hátrányok csökkenését, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. Feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Kiemelt az 16

egészséges életmód alakítása, valamint az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés, továbbá az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. A gyermekjóléti, gyermekvédelmi és szociális ellátórendszerben több intézménytípus és ellátás is része a koragyermekkori intervenciónak. Egyes ellátások közvetlenül a gyermekekre irányulnak, míg másoknál a segítő beavatkozások fókusza a gyermek és szülő együttes rendszere, a család, és van, ahol a felnőttek (szülők) problémái mentén indul el a segítő munka.

A gyermekek védelmébe tartozik minden olyan tevékenység, amely a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítését, veszélyeztetettségének megelőzését és megszüntetését, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítását szolgálja. A gyermekjóléti alapellátás minden gyermekre kiterjed, de célzott feladata azon családok támogatása és megerősítése, amelyek gyermekeik felnevelésében nélkülözik a szükséges feltételeket, illetve ezeknek megteremtésében támogatásra szorulnak, másrészt védelem biztosítása a gyermekek számára a fejlődésüket akadályozó vagy hátráltató veszélyek ellen. Gyermekjóléti alapellátások közül kiemelten fontos: 

Gyermekjóléti Szolgáltatás, amely a gyermek érdekeit védő speciális személyes szociális szolgáltatás, amely a szociális munka módszereinek és eszközeinek felhasználásával szolgálja a gyermek testi és lelki egészségének, családban történő nevelkedésének elősegítését, a gyermek veszélyeztetettségének enyhítését, megelőzését, a kialakult veszélyeztetettség megszüntetését, illetve a családjából kiemelt gyermek visszahelyezését. Széleskörű gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetésével képes a gyermekek fejlődését akadályozó és veszélyeztető helyzetekről korán tudomást szerezni és a család bevonásával megfelelő intervenciókat indítani.



Biztos Kezdet Gyerekház, melynek célja a szocio-kulturális hátrányokkal küzdő, elsősorban a hátrányos helyzetű, vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek egészséges fejlődésének biztosítását támogató, fejlődési lemaradását kompenzáló, a szülői kompetenciákat erősítő, a szülő és különösen az óvodáskort még el nem ért gyermek számára együttesen biztosított társadalmi felzárkózást segítő prevenciós szolgáltatás biztosítása.



Bölcsőde: a gyermekek napközbeni ellátásának egyik formája, ahol családban nevelkedő – 20 hetes - 3 éves korú – gyermekek szakszerű gondozása és nevelése történik. A bölcsőde elláthatja a sajátos nevelési igényű gyermekek korai habilitációs és rehabilitációs célú nevelését és gondozását is a gyermek 6 éves koráig.



Családi Napközi: az ellátást nyújtó személy saját otthonában, vagy erre a célra kialakított családias környezetben fogadja a 20 hetes - 14 éves gyermekeket. A 17

más kisgyermek ellátási formákhoz képest a családi napközi lényegesen szélesebb korcsoportot lát el. 

Családok Átmeneti Otthona: a felnőtt és a gyermek együttes átmeneti ellátásával befogadja az életvezetési problémák, vagy más szociális és családi krízis miatt otthontalanná vált, továbbá védelmet kereső szülőt és gyermekét, illetve a válsághelyzetben lévő bántalmazott vagy várandós anyát.



Gyermekek Átmeneti Otthona: ideiglenes jelleggel, a szülő kérésére teljes körű ellátást biztosít a gyermeknek, ha a szülő egészségi állapota, életvezetési problémája, indokolt távolléte, vagy más akadályoztatása miatt a gyermek nevelését a családban nem tudja megoldani.

A gyermekvédelmi szakellátások a szülői gondoskodásból kikerült gyermekek helyettesítő védelmét szolgálják, otthont nyújtó ellátást biztosítanak nevelőszülői ellátás, gyermekotthonok (különleges gyermekotthonok, lakásotthonok) és utógondozói ellátás keretében. Az otthont nyújtó ellátás keretében különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, a fogyatékos, illetve a három év alatti gyermek számára. A különleges gyermekotthon, a különleges lakásotthon és a gyermekotthon különleges csoportja vállalhatja a 6 éven aluli, fogyatékos és részterületen fejlődési elmaradást mutató gyermekek ellátását is. Ebben az esetben együttműködnek a gyermek korai fejlesztését és gondozását, vagy fejlesztő nevelését ellátó területileg illetékes pedagógiai szakszolgálati intézménnyel.

A szociális alapellátások keretében a koragyermekkori intervenció részét képező ellátások 

Családsegítő Szolgáltatás, amelyet sok kisgyermekes szülő keres meg életviteli, anyagi, kapcsolati és mentálhigiénés problémákkal, sokszor krízishelyzetben.



Közösségi ellátások szenvedélybetegséggel és pszichiátriai problémákkal küzdők számára, ahol cél, hogy minél inkább megvalósítható legyen a saját lakókörnyezetben az önálló életvitel. Kisgyermekes szülő és várandós anya ezekben a szolgáltatásban megjelenhet ellátottként.



Pszichiátriai-, és szenvedélybetegek nappali ellátása: a kórházi kezelést nem igénylő pszichiátriai betegek, illetve szenvedélybetegek részére biztosít lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra, valamint az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésére. Itt is az ellátást igénylők között lehet kisgyermekes szülő és várandós anya.

18

A szociális szakellátásoknál fontos tudni, hogy a fogyatékos személyeket ápológondozó bentlakásos intézmény, illetve fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek lakóotthona (a továbbiakban: fogyatékosok vagy pszichiátriai betegek otthona) a területi gyermekvédelmi szakszolgálat támogatásával, különösen családgondozással, a gyermekvédelmi gyámság ellátásával otthont nyújtó ellátást biztosíthat családi gondoskodásból kikerült fogyatékos gyermekek számára.

Ellenőrző kérdések: Milyen intézményrendszerek biztosítják a koragyermekkori fejlődés támogatását? Fogalmak: védőnői hálózat, PIC/NIC, Pedagógiai Szakszolgálat, gyermekjóléti alapellátás, gyermekvédelmi szakellátás, szociális alapellátás, szakellátás

19

2.

A védőfaktorokra épülő családerősítő10 megközelítés

Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A védőfaktorokra épülő családerősítő megközelítés alapelvei. A védőfaktorokra építő modell stratégiái humánökológiai megközelítésben. Az öt védőfaktor építése: (i) szülői reziliencia, (ii) a társas kapcsolatok, (iii) ismeretek a szülőségről és a gyermekek fejlődéséről, (iv) a konkrét segítségnyújtás szükség esetén, (v) a gyermekek társas és érzelmi kompetenciái. A téma feldolgozásának célja: Bevezetés a védőfaktorokra épülő családerősítő megközelítés hátterébe, alapelveibe és működésébe, illetve a családi védőfaktorokba. A fejezetből megtanulható, hogy miért van szükség a családi védőfaktorok erősítésére, milyen ismeretek alapozzák meg ezt a felfogást, és milyen módon érhető el a családok erősítésén keresztül a családi jóllét. Ajánlott irodalom: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) (2011) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) (2011) Biztos Kezdet Kötetek II. A koragyermekkori fejlődés természete – fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest

2.1. A családerősítő megközelítés alapelvei Áttekintés. Az optimális gyermeki fejlődés támogatását, illetve a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzését célzó korai beavatkozás egyik lehetséges megközelítése az amerikai egyesült államokbeli Szociálpolitikai Tanulmányok Központja által kidolgozott Családok erősítése – Védőfaktor Keretprogram 11 megközelítésen alapul. Ennek során a szociális- és gyermekvédelmi szolgáltatások, illetve a kisgyermeknevelői munka a családok meglévő erősségeit támogatják, ezzel erősítve azokat a védőfaktorokat, amelyek kedvező hatással vannak a kisgyermekek fejlődésére. Ez a megközelítés nem hagyja figyelmen kívül a kockázati tényezőket, de aktívan elsősorban a védőfaktorok erősítésével kívánja az esetleges negatív hatásokat, problémákat megelőzni és kezelni. E megközelítés hét alapelvet alkalmaz: (i) A két generációs megközelítés azt jelenti, hogy egyszerre két generáció, a szülők és a gyerekek igényeit és képességeit együttesen veszi figyelembe, a gyermekek 20

helyzetének javulását a program a szülők erőforrásainak és képességeinek javítása útján éri el. (ii) Figyelembe veszi a szülői szereppel, gyerekneveléssel kapcsolatos vélekedések, képességek kulturális beágyazottságát, és törekszik azok tudatosítására, önkritikára és mások értékeinek elismerésére. (iii) A család erősségeire épít ahelyett, hogy közvetlenül a család problémáira, nehézségeire vagy hiányosságaira koncentrálna. (iv) Felhasználja a modern idegtudomány kutatási eredményeit arról, hogy a stressz különböző típusai milyen hatást gyakorolnak a gyermeki fejlődésre. (v) Kulcsfogalma a reziliencia, azaz a rugalmas ellenállóképesség és az ezen keresztüli fejlődés. (vi) Meghatározza a családi jóllét alapfeltételeit, és ezek teljesülését tekinti céljának. (vii) Azonosítja a társadalom mint környezeti rendszer kockázati és védőfaktorait.

A két generációs megközelítés. Egyszerre két generáció, a szülők és a gyerekek igényeit és képességeit együttesen vesszük figyelembe, mert a gyermekek helyzetének javulása a szülők erőforrásainak és képességeinek javítása útján érhető el. Ez a megközelítés tulajdonképpen minden család esetében alkalmazható, de különösen a nehéz körülmények közt élő családoknak nyújt jelentős segítséget. Az egyik gyakori, a szülő-gyermek kapcsolatot veszélyeztető tényező az anyai depresszió (4. szövegdoboz). Az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy a depresszió nem kizárólag lelki okokra vezethető vissza, hanem abban jelentős szerepet játszanak biológiai tényezők is. A depresszió tehát nem egyszerűen a jellem, vagy az akaraterő gyengesége, hanem ugyanolyan öröklött hajlamunk lehet rá, mint egyes betegségekre, így a cukorbetegségre, vagy akár az allergiára. Ha tehát egy család életkörülményei tartósan nehezek, pl. szegénységben élnek, tartósan beteg családtagot kell ápolni, az a családot irányító szülők lelkierejét hosszú távon csökkentheti, kilátástalanságot, depressziót eredményezhet.

4. szövegdoboz: DEPRESSZIÓ A depresszió a kedélybetegségek egyik formája, amely állandó szomorúsággal, az érdeklődés csökkenésével, a reményvesztettség érzésével jár együtt. Ez az állapot akkor kóros és akkor tartható betegségnek, ha a panaszok, ill. tünetek több mint 2 hétig tartósan fennállnak. A depresszió egyes becslések szerint a hazai lakosság 8-10 %-át érinti. A depresszió főbb tünetei: állandó rosszkedv, egykedvűség, levertség gyakori sírás és elérzékenyülés borúlátás fokozott érzékenység, kisebbrendűségi érzés 21

csökkent érdeklődés a környezet iránt a figyelem összpontosításának zavara csökkent döntési képesség fáradtság, alvászavar, gyakori álmosság reménytelenség érzése a társadalmi kapcsolatoktól történő visszahúzódás tartós munkaképtelenség szenvedélybetegség: alkoholizmus vagy kábítószer-függőség12 Számos kutatás talált összefüggést az anyai depresszió, a nevelési körülmények és a gyermeki fejlődés között. A depresszió tünetei több szempontból is ellentétesek a jól alkalmazkodó szülői magatartással. A depressziós anyának kevés az energiája, rossz a hangulata, borúlátó, figyelmetlen és túlzottan érzékeny. Sok depressziós anya ellenséges érzelmekkel viszonyul gyermekéhez, bizonytalansága révén nem szab határozott kereteket, szabályokat, nem irányít megfelelően, hiányzik az együttlét pozitív érzelmi töltete. 13 A depressziós anyák számára nehézséget okoz, hogy folyamatosan figyeljenek a gyermekre, és a kockázatos helyzetektől megóvják őket, emiatt gyerekeiket több baleset éri. Jellemző rájuk, hogy gyermekeiket és saját magukat is borúlátóan értékelik, és általánosan negatív érzelmekkel viszonyulnak önmagukhoz és másokhoz. A fentiek miatt a depressziós anyák hajlamosak sokkal kevésbé hatékonyan gondozni a gyerekeiket, és kevésbé képesek érzékenyen reagálni érzelmileg rájuk. Hajlamosak „lerázni”, elhanyagolni a gyerekeket, vagy túl keményen bánni velük. Ennek számos negatív következménye megfigyelhető a gyerekeken, például nehézségeik lesznek a kapcsolatteremtésben és a tanulásban is. Fontos felismerni, hogy nem önmagában az anya depressziója okozza a gyerekek fejlődési nehézségeit, hanem az, ahogy a depresszió következtében az anya viselkedése megváltozik a gyerekével szemben. Tehát a kedélyzavar korlátozza a szülőt a gyerek számára ideális családi légkör kialakításában, a gyerek biztonságának megóvásában. A 0-3 éves időszakban a gyerekek különösen érzékenyek a szülői depresszióra. Kéthónapos csecsemőkre már jelentős hatást gyakorol a szülői depresszió: kevesebb szemkontaktust vesznek fel, kevesebbet játszanak tárgyakkal és általában véve csökken az aktivitási szintjük. Arra is van azonban bizonyíték, hogy az anyai depresszió kezelése fokozatosan és tartósan javítja a gyermek mentális egészségét. 14 Ezért szükséges a gyerek fejlődési körülményeinek javításához a szülők élethelyzetét is hathatósan támogatni. A koragyermekkori fejlődés támogatása tehát a családra kell, hogy irányuljon, úgy, hogy a szülő és gyermeke is teljes körű segítséget kapjon. A legerősebb hatást újszerű, „két generációs” programok érhetik el, amelyek a felnőtteknél a munkavégzés és a családi élet szempontjából is alapvető képességeket alakítanak ki, miközben e készségeket fejlesztik a gyerekeknél is.

22

A gyermeknevelés kulturális beágyazottsága. A világon sokféle ember él. A különböző embercsoportok szokásai, hiedelmei nagyban eltérhetnek. Ezek közé tartoznak a szülői szereppel, gyerekneveléssel kapcsolatos vélekedések, képességek, elvárások és célok is, melyek kultúránként különbözőek lehetnek. Ennek tudatosítása és a kulturális sokféleséghez való nyitott hozzáállás, vagyis a kulturális alázat alapvetően szükséges a hatékony munkához (5. szövegdoboz). A kisgyermekeket nevelő intézmények alapelvei és feladatai főként a többségi, középosztálybeli rétegre jellemző, neveléssel, családdal, szülőkkel és gyerekekkel kapcsolatos értékrendből és meggyőződésekből indulnak ki. Ez azon a tévedésen alapszik, hogy a gyereknevelés, a szülők feladatai és céljai mindenkinél azonosak kultúrától függetlenül. A különböző kultúrák azonban különböző dolgokat várnak el a szülőktől és a gyerekektől. A kulturális hovatartozás jelentősen befolyásolja a szülői gondolkodást. Az egyes kultúrák máshogy képzelik el, milyen a „jó szülő”, mik a nevelés értékei, mit várunk el a gyerekektől és szüleiktől. Más és más nevelési elveket alkalmaz, más szempontokat tart szem előtt, más tulajdonságokat tart fontosnak egy fehér, középosztálybeli francia hivatalnok, egy New York-i afro-amerikai taxis, egy vietnami földműves, egy izraeli hentes vagy egy albán cigány zenész. A hazai cigányság nevelési elvei például esetenként ellentétben állnak a többségi elvekkel és súrlódásokat okozhatnak a cigány gyerekek intézményes nevelésében. Ilyen probléma a felnőtt tekintélyének kérdése, illetve a gyermek önállóságának mértéke. Choli Daróczi József így ír a cigány családokra jellemző szocializáció e vonásáról: „A cigány fiatal több családban nő fel, úgynevezett közösségi nevelésben részesül. Attól a perctől kezdve, hogy saját lábán el tudja hagyni a családi fészket, el is hagyja azt. Egyik házból a másikba totyog, egyik családtól a másikhoz vándorol, és minden házban, minden családban „saját” gyermekként fogadják és kezelik. Ez azt jelenti, hogy inkább a közösség, mint a szűken vett saját családja igényei szerint nő fel, szocializálódik a gyerek. Ebben a környezetben egyrészt nagyon védett lesz a gyermek, másrészt pedig hamar és gyorsan felnőtté válik, hiszen a közösség arra inspirálja, hogy saját maga gondoskodjék önmagáról, a lehetőségekhez képest minél korábban. Testi és szellemi fejlődése ütemében egyre inkább kortárs rokonaihoz csapódik, velük együtt gondoskodik saját maga igényeinek kielégítéséről. Ennek a fejlődési szakasznak legszembetűnőbb jellegzetessége a „bandaszellem.” Az iskolás kor elejére ez a szellem, ez a gondolkodásmód jellemzi a cigány fiatalt; a banda-, a közösségi szellem, amely minden esetben közelebb áll a felnőtt, mint a gyermek magatartáshoz, viselkedésformához. Felnőtt mintákat követ, erejét, és egyben mentségét is a közösségben találja meg.”15 Nyilvánvaló, ha csak a saját kultúránk nézőpontjából próbáljuk megérteni a szülőket, kapcsolatba lépni és kommunikálni velük, akkor nagy valószínűséggel félreértjük őket és nézeteltérések alakulhatnak ki. Így a gyermekvédelem, a családsegítés kevéssé éri el a célját.

23

5. szövegdoboz: KULTURÁLIS ALÁZAT A kulturális alázat nyitottságot jelent a másságra; azt jelenti, hogy a tőlünk különböző emberhez tisztelettel viszonyulunk. Nem érezzük magunkat felsőbbrendűnek, hanem tiszteljük és elfogadjuk mások kulturális énképét, hátterét és tapasztalatait. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ismereteket szerzünk más kultúrákról. Nem elég észrevenni a másságot, hanem a saját kultúránkat is külső szemlélőként kell nézni, elemezni, kritizálni. A kisgyermekekkel és szüleikkel foglalkozó szakembereknek egy életen át kell tanulniuk és gyakorolniuk a kulturális mássággal kapcsolatban az önfelfedező és önkritikai képességet.16 Az alázat persze nem alávetettségként vagy kiszolgáltatottságként értendő. Márai Sándor szavaival, “Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.”

A kulturális különbségeket számon tartó, de elhibázott rendszer a szegregáció, azaz a kulturális, etnikai alapon való elkülönítés az oktató-nevelő intézményekben. Ez látszólag megkönnyíti a különböző csoportok kezelését, de hosszú távon nem hoz eredményt, mert nem könnyíti meg a különböző csoportok együttélését, inkább csak felerősíti a különbségeket, és megnehezíti a csoportok közötti együttműködést. E helyett fontos megismernünk az alapvető, közös szülői értékeket, vélekedéseket és gyakorlati működésformákat, és látni ezek kulturális kötöttségét. A szemléletmódunk kulturális alázatot kell, hogy tükrözzön. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy csak másokat látnánk sokszínűnek és különbözőnek, fel kell ismernünk a saját viselkedésünk kulturális gyökereit. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy a saját gondolkodásunk, vélekedéseink, értékeink, világszemléletünk milyen kulturális forrásokból származnak. Ilyen sajátos forrás lehet a vidék, ahonnan mi vagy a szüleink származnak, a vallási közösség, ahova tartozunk, az életkorunk, a nemünk, az ízlésünk, a politikai hitvallásunk stb.. A világról alkotott képünk egy olyan mozaik, melynek kockái, a vélekedéseink, értékeink, hiedelmeink forrásaiból, hagyományaiból származnak.17 Az alázat jellege abból adódik, hogy nem tekintjük alapvetőnek a saját szemléletünket, hanem elfogadjuk a saját korlátainkat és azt, hogy mások világszemlélete, értékei és viselkedésmódjai is hasonlóképpen korlátozottak a saját kultúrájuk által. Ez által könnyen felismerhetők azok az előítéletek, amelyek egyébként megnehezítenék más kultúrák tagjaival való érintkezésünket.

A család erősségeire építés. A szemlélet fontos eleme, hogy a család erősségeit támogatja, ahelyett, hogy közvetlenül a család hiányosságait, problémáit próbálná kiküszöbölni. Ennek alapja az a meggyőződés, hogy minden családnak vannak erősségei, melyekre támaszkodhat. Családi erősségnek tekinthetünk minden olyan kapcsolatot és folyamatot, melyek támogatják és megvédik a családot és tagjait, különösen változások és csapások esetén. A családi erősségek segítenek megőrizni a család egységét és összetartását, és hozzájárulnak az egyes családtagok 24

fejlődéséhez és jóllétéhez is. Az erősségeket hangsúlyozó szemlélet a hiányosságokra irányuló megközelítés helyett javasolt felfogás. A hiányosság-alapú szemlélet az ellátandó, segítendő egyének, családok és közösségek negatív tulajdonságait figyeli: elsősorban a problémákat azonosítja, melyeket a szakembereknek meg kell oldaniuk. Ez a szemlélet rejtetten (ki nem mondva) alacsony elvárásokat támaszt a segítendő egyénekkel, családokkal és közösségekkel szemben, és azt sugallja számukra: segítség nélkül tehetetlenek és kudarcra ítéltek. A hibák, hiányosságok keresése kedvezőtlenül befolyásolja a szakemberek hozzáállását is azokkal szemben, akikkel dolgoznak. Különbözőnek látják klienseiket saját maguktól, és azt gondolják, alapvetően rosszul működnek. Emiatt szem elől tévesztik erényeiket és a fejlődésre való képességüket. Az erősségeken alapuló megközelítés nem azt jelenti, hogy pusztán kedvesek vagyunk, és figyelmen kívül hagyjuk a problémákat. Csak éppen közvetetten működik: azt támogatja, ami jól működik, hogy az egyének és közösségek fejleszthessék magukat. Azon a feltevésen alapszik, hogy mindenkinek vannak kompetenciái és erőforrásai a saját erősödéséhez, fejlődéséhez, felemelkedéséhez. Mindenki képes problémákat megoldani és új készségeket tanulni: nem egyszerűen a szakember útmutatását követik, hanem aktív résztvevői a folyamatnak. Ez a szemlélet elismeri, hogy a szülők a saját családjuk szakértői, és hogy a gyermeküknek jót akarnak (részletesebben ld. a 3.2. fejezetben). A szakember aktív szerepet játszik abban, hogy a szülők ismereteit fejlessze és ösztönözze a megfelelő minták alkalmazását, illetve ötleteket ad a családot erősítő tudásformák megszerzésére, a lehetőségek kiaknázására és beépítésére a család mindennapi életébe. Az erősségeken alapuló megközelítés természetesen nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkozni olyan, sok gyereket érintő, pusztító hatású nehézségekkel, mint a szegénység, a bántalmazás, az elhanyagolás és egyebek. Nem igaz, hogy az erősségeken alapuló megközelítés elhallgatja a problémákat, vagy nem vesz tudomást róluk. Valójában arra készteti a szakembereket, hogy egyszerre ismerjék fel az egyénekben rejlő lehetőségeket, és legyenek érzékenyek a nehézségeikre.

A stressz gyermeki fejlődésre gyakorolt hatása. A modern idegtudomány számos jelentős összefüggést tárt fel a stressz típusainak a gyermeki fejlődésre gyakorolt hatásairól. A gyermekkori megpróbáltatásoknak egészen a serdülő- és felnőttkorig tartó hatása van a testi, társas, érzelmi és értelmi fejlődésre; a korai rossz tapasztalatok gyakran a testi és lelki egészségre is hosszú távú hatást gyakorolnak. A kiszámítható, meleg, gondoskodó és tapasztalatokban gazdag környezetben nevelkedő gyerekek idegrendszere olyan jellemzőkkel bír, melyek növelik az egészséges, boldog, produktív és kreatív élet esélyét. Ezzel szemben az elhanyagoló, kaotikus, megfélemlítő nevelési körülmények a gyerekek testi és szellemi képességfejlődésének épségét jelentősen kockáztatják.

25

6. szövegdoboz: STRESSZ A ’stressz’ kifejezés a hétköznapi nyelvhasználatban általában a túlterheltség, aggodalom, feszültség vagy szomorúság érzésére utal, illetve olyan életkörülményekre, melyek a fenti érzéseket váltják ki. Az egészségpszichológusok a kihívást jelentő vagy fenyegető tapasztalatokra a ’stresszor’ kifejezést használják, és az ezek által kiváltott testi tüneteket és érzelmeket nevezik stressznek. Egész életünk során a gyerekkortól a felnőttkorig találkozunk stresszorokkal, melyeket enyhének, mérsékeltnek vagy traumatikusnak érezhetünk. Amikor valamilyen kihívás vagy fenyegetés ér minket, az agy automatikusan egy sor testi változást indít el, például gyorsul a pulzus, emelkedik a vérnyomás, és stresszhormonok választódnak ki. Ezt hívják stresszválasznak.

A stresszválasznak kisgyermekeknél három típusát különböztethetjük meg: pozitív, elviselhető és mérgező. A pozitív, elviselhető és mérgező stresszválaszokat a stresszor gyakorisága, erőssége és tartama, illetve a védelmező, támogató felnőtt elérhetősége alapján különböztetjük meg (2. táblázat).

2. táblázat A stresszválaszok típusaival összefüggő tipikus stresszorok és idegrendszeri következmények

Stresszválasz típusa

pozitív

elviselhető

mérgező

Példa stresszorokra

Stresszválasz-rendszer

kudarcélmény, védőoltás, első nap új bölcsődében/óvodában, találkozás új emberekkel, apróbb baleset

rövid ideig pulzusszám- és vérnyomás-emelkedés, enyhe stresszhormonszint-változás

szeretett személy halála, ijesztő baleset, komoly betegség, igazságtalanság

a stresszválasz-rendszer aktivációjának szintje és időtartama a támogató személy vagy környezet elérhetőségétől függ

gyermekbántalmazás- és elhanyagolás, családi erőszak, anyai depresszió, szülői szenvedélybetegség, tartós szegénység, rasszizmus

a stresszválasz-rendszer erős, gyakori, hosszan tartó aktivációja támogató személy vagy környezet hiányában zavart okoz az agyi fejlődésben, és a későbbi életben egészségi, viselkedésés érzelmi problémákkal jár

26

Egy USA-beli felmérés18 szerint a gyermekkori megpróbáltatások sokkal gyakoribbak, mint azt általában elismerik, illetve köztudott. Ráadásul, a kisgyermekkori megpróbáltatások erős hatást gyakorolnak a felnőttek egészségére és életminőségére még 50 évvel később is. Minél több káros gyermekkori hatást szenvedett el valaki – pl. érzelmi vagy fizikai elhanyagolás, fizikai vagy szexuális bántalmazás, erőszak, családon belüli szerhasználat, börtönviselt családtag –, annál nagyobb a kockázata a különböző problémáknak a későbbi életben, pl. alkoholizmus, dohányzás, depresszió, májbetegségek, tüdőbetegségek, családon belüli erőszak, elhízás, öngyilkossági kísérletek. A mérgező stressz ugyanis romboló hatású a korai agyi fejlődésre nézve: 

Sérülnek az agyi hálózatok, melynek az eredménye kisebb, gyengébben működő agy lehet, pl. gyengébb gondolkodás, tervezés és viselkedésszabályozás.  A megzavart stresszválasz-rendszer a stresszre való túlzott érzékenységet alakít ki, az illető emiatt túlreagálja a stresszes eseményeket egész életén át, túlzott félelmi és indulati válaszokat mutat.  A magas stresszhormon-szintek csökkenthetik az immunrendszer védekezőképességét, tartós betegségekkel szembeni érzékenységet okozva. A kutatók ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a nehéz gyerekkor nem végzetszerű dolog. A kisgyermekkori megpróbáltatásokról való tudás és tudatosság növekedése alapvetően járul hozzá a kockázatoknak kitett gyermekek fejlődését segítő hatékony korai programok kidolgozásához. Fontos kiemelni, hogy még ha mérgező is a stressz, a támogató szülő, a pozitív kortárs kapcsolatok és a közösség gyermekgondozási és más támogató rendszereinek, segítő szakembereinek elérhetősége segítheti a pozitív alkalmazkodást, és meggátolhatja a tartós károsodást.

A reziliencia. Régóta ismert jelenség, hogy egyesek hatékonyan képesek leküzdeni a problémákat, és még fejlődnek is a megküzdés által. A nehéz körülményekre nem mindenki reagál egyformán. Bizonyos gyerekek jól tudnak fejlődni a környezetükben jelen levő többszörös kockázati tényezők mellett is. A látszat ellenére nem arról van szó, hogy ők különlegesen jól tűrnék a stresszt, vagy ne lennének sérülékenyek. A reziliencia nem más, mint a pozitív alkalmazkodás jelentős megpróbáltatások ellenére. Ez nem egy mérhető tulajdonsága a gyerekeknek, hanem egy folyamat vagy jelenség, ami a megpróbáltatást jelentő tényezők és az ennek ellenére viszonylag pozitív alkalmazkodás kettősségéből következik. Négy olyan megfontolás van, melyek alapvetőek a rezilienciáról való gondolkodásban, és amelyek a családerősítő szemlélet alapját képezik.    

A reziliencia egy folyamat és egy eredmény, nem pedig személyiségvonás A rezilienciát befolyásolja a környezet, az idői, kulturális és társas tényezők A reziliencia az egyén pozitívan alkalmazkodó viselkedésmintázata, mellyel jelenlegi vagy korábbi kockázati tényezőkre vagy megpróbáltatásokra reagál A reziliencia az egyén fejlődését és pozitív változásokat eredményez 27

Fontos kiemelni, hogy a reziliencia nem abszolút dolog. Adott egyén képes lehet jó eredménnyel alkalmazkodni és rugalmasan ellenállni negatív hatásoknak egy bizonyos helyzetben vagy időszakban, más időszakban vagy másféle helyzetben azonban nem feltétlenül. Ez is azt sugallja, hogy a gyermekkori reziliencia elősegítésében kiemelt szerepet kap a családi és közösségi környezet támogatása.

A családi jóllét. A gyerekek optimális fejlődése és a családi jóllét különböző összetevőkre bontható. Ezek teljesülését tekinthetjük a fő célunknak a családok és kisgyermekek életében, különös tekintettel az elhanyagolásnak és bántalmazásnak kitett gyermekekre. A családi jóllét meghatározása figyelembe veszi a család sajátos jellemzőit és körülményeit. Ennek megfelelően a családi jóllét attól függ, hogy a családtagok milyen mértékben jellemzőek az alábbiak:    

  





egyértelműen tudják, hogy szeretik őket, és örömöt éreznek egymás jelenlétében, különböző szerepeket töltenek be, pl. nevelik a gyerekeket, részt vesznek a házimunkában, kommunikálnak és érintkeznek egymással, részt vesznek a család működését fenntartó ellátások, szolgáltatások, erőforrások előteremtésében, pl. élelem- és lakásszerzés, egészségügyi ellátáshoz jutás, megvédik a család tagjait, főleg a sérülékenyebbeket, pl. gyermekeket, időseket, ütközőül szolgálnak a családtagok – főleg a gyerekek – és negatív társas hatások között, pl. rasszizmus, közösségi erőszak, felkészítik a családtagokat, hogy át tudjanak vészelni olyan negatív társadalmi tapasztalatokat, mint a diszkrimináció etnikai, nemi hovatartozás vagy nemi identitás alapján, összetartanak a kölcsönös gondoskodás, érzelmi támasz, remény, bátorítás és útmutatás érdekében; együtt oldanak meg konfliktusokat és keresik a békés megoldást; támogatják egymást kihívást jelentő helyzetekben és krízisben, rezilienciát mutatnak egyénekként vagy a család szintjén a megpróbáltatások idején.

Amikor a szülők túlterheltek a családot ért megpróbáltatások miatt, és nincs megfelelő társas támogatásuk, akkor nem mindig képesek a családi jólléthez vezető magatartást követni. Ennek következtében gyermekeik elhanyagoltságtól, bántalmazástól, a családtól való elszakadástól szenvedhetnek. Bár a biztonság alapvetően fontos a jóllét szempontjából, újabb kutatások azt mutatják, hogy a gyerekeket ért legtöbb negatív hatás a magatartási, érzelmi és társas területen jelenik meg. A koragyerekkori fejlődés és a kisgyerekek jóllétének fő záloga tehát a szüleik és a család jólléte, így a család támogatása útján a gyerekek jólléte is közvetlenül és kedvezően befolyásolható. 28

A kockázati és védőfaktorok természete. A családok nyilvánvalóan nem légüres térben léteznek, hanem nagyobb rendszerekbe ágyazódnak, melyekhez fűződő kapcsolataik hatással vannak a család erősségeire. Az optimális gyermeki fejlődést veszélyeztető kockázati tényezők és a pozitív alkalmazkodást segítő védőfaktorok egyaránt a családot magába foglaló humán ökológiai rendszerben (vö. 1.2. és 2.2. fejezetek) keresendők. Számos kutatás talált összefüggést a gyermeki fejlődési problémák – így pl.: a gyenge tanulási teljesítmény, a stresszorokra való túlérzékenység, korai antiszociális viselkedés, depresszió és szociális beilleszkedési nehézségek – és többféle kockázati tényező, pl. a szegénység, anyai depresszió, közösségi bántalmazás, családi konfliktusok, szülői szerhasználat között. A kockázati tényezők ritkán jelentkeznek egyedül, és a helyzetet nagymértékben rontja ezek halmozódása. A következmények megértése és előre jelzése érdekében tehát fontos a kockázati tényezők összeadódó hatását számításba venni: megnövekedett kockázattal jár (a) több kockázati tényező jelenléte, (b) ugyanazon kockázati tényező többszöri jelenléte, vagy (c) a folyamatos megpróbáltatások összegződő hatása. A kockázati tényezők azonban nem feltétlenül vezetnek gyermeki viselkedészavarokhoz, épp a védőfaktoroknak köszönhetően. A védőfaktorok többféleképpen befolyásolhatják egy kockázati tényező hatását (3. táblázat).

3. táblázat A védő- és kockázati tényezők egymásra hatásának lehetőségei

Védőfaktorok

Példa

1. Enyhítik vagy kompenzálhatják a kockázati tényezők hatását

A szülők érzelmi ráhangoltsága, empátiája, elérhetősége, elfogadása, figyelme és sikerhez juttató magatartása, illetve adott esetben a bölcsőde, óvoda védő szerepe ellenállóvá teszi a gyerekeket a negatív hatásokkal szemben.

2. Meggátolják a kockázati tényezők hatásának összeadódását

A túlzsúfolt háztartás, veszélyes szomszédság, szülői szerhasználat gyakran vezet a gyermeki viselkedészavarokhoz, azonban a szülői gondoskodás semlegesítheti e tényezők negatív hatásait.

3. Segítenek megelőzni a kockázati tényezők hatását

A szegénység kockázatot jelent a gyenge iskolai teljesítmények, szociális, érzelmi és viselkedészavarok szempontjából. A pozitív szülő-gyerek kapcsolat és szülői bevonódás azonban képes megvédeni a gyerekeket és megelőzni e zavarokat.

Egyes körülmények között a stresszfaktorok és az azokra adott válaszok is védőfaktorokká válhatnak. A mérsékelt stresszt jelentő kihívásokkal való sikeres megküzdés például olyan kompetenciákat, stratégiákat alakíthat ki, melyek a 29

későbbiekben felhasználhatók a kockázati tényezők hatásának mérséklésére. Például, azok a serdülők, akik tudnak segíteni családjuknak gazdasági válság idején a nehéz anyagi helyzettel való sikeres megbirkózásban, későbbi életútjuk során felkészültebbek a gazdasági-anyagi jellegű problémák megoldására. Vannak olyan védőtényezők is, amelyek egy bizonyos rizikótényező fellépése esetén jelentenek védelmet, egyébként nem jelentkezik jótékony, immunizáló hatásuk. Például az anyától való elszakadás a bölcsődébe, óvodába lépéskor eltérően alakulhat azoknál a gyerekeknél, akik még soha nem voltak távol az édesanyjuktól, mint akik korábban már szereztek ilyen tapasztalatot.

Ellenőrző kérdések: Melyek a családerősítő megközelítés alapelvei? Miért veszélyezteti a szülő-gyermek kapcsolatot az anyai depresszió? Mi a kulturális különbségek jelentősége a gyermekgondozás és a gyermekvédelem területén? Miért célravezetőbb megközelítéseknél?

a

család

erősségeire

építés

a

hiányosság-alapú

Milyen stresszválasz-típusokat különböztetünk meg, és milyen stresszorok váltják ki ezeket általában? Milyen tartós hatással járhat a mérgező stressz koragyermekkorban? Milyen összetevői vannak a családi jóllétnek? Hogyan befolyásolhatják a védőfaktorok a kockázati tényezők hatását? Fogalmak: „Családok erősítése” szemlélet, kétgenerációs megközelítés, kulturális alázat, reziliencia, erősségen/hiányosságon alapuló szemlélet, (pozitív, elviselhető, mérgező) stressz, stresszor, családi jóllét, kockázati tényező, védőfaktor

2.2. A védőfaktorokra megközelítésben

építő

modell

stratégiái

humánökológiai

Az emberi környezet, mint ökológiai rendszer. A gyerekek elsősorban a családban nevelkednek. A család egy élő rendszer, ahol a folyamatos társas kapcsolatok révén minden családtag személyisége és viselkedése hat a többiekére. Együtt alakulnak a család szokásai, a szabályok, kommunikációs minták, szerepek, a problémákkal való megküzdés módjai, a család elrendeződése. Ugyanakkor a gyermek és családja is egy tágabb rendszer része, amelyben a gyerek életében fontos intézmények (bölcsőde, 30

óvoda, iskola, orvosi rendelő stb.), a helyi közösség, valamint a társadalom és a kultúra sajátosságai is kapcsolatba lépnek egymással. Ennek a bonyolult hálózatnak minden szereplője befolyásolja a gyerek fejlődését.19 Olyan ez, mint egy ökológiai rendszer bármilyen élőlény esetében. Még egy kaktusz is, amely igen szívósnak és ellenállónak, majdhogynem önállónak tűnik, nagyban függ a környezetétől, sokféle kölcsönhatásban van vele. A napfényből nyeri az energiát, vizet vesz fel a levegőből és a földből. Ugyanakkor laknak rajta madarak, gyíkok, rovarok és mikroorganizmusok, melyeknek búvóhelyül, táplálékul szolgál.

Az emberi ökológiai rendszer szintjei és hatásuk a fejlődésre. Egy gyerek esetében a környezet mindazokból a közelebbi vagy távolabbi személyekből és rendszerekből áll, amelyek hatnak a fejlődésére. Mindezt úgy lehet elképzelni, mint a gyerek körül egyre nagyobb, tágabb körben elhelyezkedő személyek és intézmények, melyek egyre ritkább vagy egyre áttételesebb módon kapcsolódnak a gyerekhez, de a tágabb környezetének részét alkotják, így a fejlődésére hatással vannak (1. ábra). Egy részük közvetlenül kapcsolatban áll a gyerekkel, például a szülők, testvérek, rokonok, bölcsődei és óvodai nevelők, az intézményekben együtt levő társak, barátok. Ez a gyerek közvetlen környezete (mikrorendszer). A mikrorendszerek közötti kapcsolati hálót nevezzük mezorendszernek, ez tehát részben konkrét hely, személy vagy intézmény, részben a mikrokörnyezet szereplői közötti viszonyok és kapcsolatok. A gyerekkel rendszeres kapcsolatban levő felnőttek sokféle viszonyban vannak egymással, és nem mindegy, hogy e viszonyok minősége milyen. Például a bölcsődei gondozó és a szülő értékei, nevelési stílusa közti egyezés, illetve ezek eltérései befolyásolják a gyerek körülményeit. A bölcsődében a gyerekek adott esetben a családjaikétól eltérő normákkal találkozhatnak, és ez esetben konfliktus keletkezhet abból, hogy az intézményi vagy a családi minta az előbbre való. Az időbeli kötöttség kérdése az egyik ilyen jellemző probléma. Míg a bölcsőde elvárja a gyerekek pontos reggeli érkezését, bizonyos családokban ez nem teljesül, egyszerűen azért, mert a pontos időbeosztás nem tartozik a fontos, szem előtt tartandó értékek közé. Ezekben a családokban adott esetben fontosabb az, hogy a gyerek (esetleg a szülő) bioritmusának megfelelően induljon a nap, kipihenjék magukat, alapvetően tehát nem szívesen rendelik alá magukat a környezetük által meghatározott időbeosztási szabályoknak. Mindez a gyerekek igényeit csoportosan kezelő intézmények napi gyakorlatában nehézségeket okoz, így az intézmény és a család között konfliktus alakul ki. Fontos különbség a család és az intézményes nevelési helyzet közt, hogy a családban általában sokkal inkább különleges, kiváltságos helyzetben vannak a gyerekek, mint a bölcsődében, ahol sok kortársukkal azonos szinten kezelik őket, így egy másfajta érintkezést kell megtanulniuk. Ez nagyban befolyásolja gondolkodásukat és társas kapcsolatteremtő és –fenntartó képességeiket.

31

1. ábra A gyermeki fejlődés környezeti tényezői (Bronfenbrenner humánökológiai modellje)20

A következő körben (exorendszer) olyanok szerepelnek, akikkel a gyereknek nincs közvetlen kapcsolata, de az őt gondozó személyekre hatással vannak, pl. a szülők munkahelye, amely nagyban befolyásolja a szülők anyagi helyzetét, biztonságérzetét, stressz terhelését, időbeosztását, így a gyerekükkel töltött idő mennyiségét és minőségét. Ha például egy szülőnek rendszerint komoly stresszt kell elviselnie a munkahelyén, mert fél, hogy elveszti az állását, emiatt versenyhelyzetbe kényszerül, és nem mer hiányozni sem, az egy sor negatív következménnyel jár a gyerek fejlődésére. Egyrészt, a szülő hazaérve rendkívül fáradt, hajszolt, így a gyerekkel szembeni érzékenysége alacsony, kevéssé képes érdeklődéssel és türelemmel fordulni gyereke felé, kapcsolatuk érzelmi oldala így csorbát szenvedhet. Másrészt a munkahelyről való hiányzás megtorlásától való félelem a szülőt arra is sarkallhatja, hogy adott esetben betegen is elvigye a gyereket bölcsődébe ahelyett, hogy otthon megfelelő ideig maradva kiheverhesse a betegséget, ami az egészséges fejlődést alapjaiban veszélyezteti, hiszen további fertőzéseknek, szövődményeknek ad utat. A környezet következő körében (makrorendszer) olyan tényezők vannak, mint az ország 32

kultúrája, politikai és gazdasági helyzete, melyek befolyásolják a család és a gyereket nevelő intézmények működését, jellegét. Mindezek a hatások persze nemcsak „kívülről befelé”, hanem fordítva is megjelennek, tehát a családi események is befolyásolják az intézményes körülményeket. Végül, tágabban értelmezve, az éppen zajló korszak jellegzetes hatásai is részei a gyerek fejlődési környezetének. Az információs társadalom, a globalizáció, a számítógépek és multimédiás eszközök elterjedése például a jelenkor sajátosságai, melyek döntően más magatartásmintákat váltanak ki és követelnek meg, mint az ezt megelőző korok hatásai. Egy jellegzetes hatás például az okostelefonok elterjedésével kialakult, a felnőttek egymás közti digitális kapcsolatainak azonnaliságára való ráhangolódás és elvárások. A mobiltelefonok elterjedése magával hozta azt az elvárást, hogy mindig mindenütt legyünk elérhetőek, ami azt jelenti, hogy a család otthoni intim perceiben és a hétvégi kiránduláskor is bármikor bárki váratlanul bejelentkezhet a közös térbe és időbe. Az email nagyban megkönnyítette a levelezést, ezért számtalan olyan levél születik ma, melyekre a papír alapú levelezésben nem szántunk volna időt. A szociális média és az okostelefonok összekapcsoltsága révén a felnőttek híreket, eseményeket, apró információmorzsákat oszthatnak meg egymással, és nyomon követhetik egymás megosztásait.21

7. szövegdoboz: KÖZÖS FIGYELMI HELYZETEK22 A koragyermekkori társas, megismerő és nyelvi fejlődés egyik legfontosabb környezeti eleme a közös figyelmi helyzetek mennyisége. Közös figyelmi helyzetnek azt a szituációt nevezzük, amikor a szülő és a gyerek közösen egy harmadik dologra, pl. játékra, állatra figyelnek úgy, hogy közben tudják, a másik is ugyanarra a dologra figyel. Ez a helyzet biztosítja például a nyelvi fejlődésben a közös referenciát, vagyis azt, hogy a gyerek átlátja, a felnőtt mire gondol, amikor megnevez valamit; innen tudja, hogy a szó, amit hall, mire vonatkozik. Tipikus ilyen közös figyelmi helyzet az, amikor a kisgyerek a szülő ölében ül, és együtt egy képeskönyvet néznek, amelyben megnevezik a képeket. Az efféle szülő-gyerek közös figyelmi helyzetek időtartama kutatások szerint összefügg a szókincs fejlődésével hosszabb távon (egy évvel később is). A közös figyelmi helyzeteket nem pótolják más, nyelvi-kommunikációs információkat tartalmazó helyzetek, pl. a tévénézés. Egy, a gyerek fejlettségi szintjének megfelelő film közös nézése és megbeszélése kapcsán létrejöhet közös figyelmi helyzet, de a magára hagyva tévét néző kisgyerek aligha profitál a látottakból.

A hátrányos helyzet, mint környezeti hatás. A gyermeki fejlődés minősége részben a veleszületett adottságok, részben a környezet ráhatásai függvénye. A veleszületett adottságok csak lehetőséget jelentenek, ezek kibontakozásának elsődleges motorja a környezetben, elsősorban a gyerek közeli kapcsolataiban rejlik. Ez sokféleképpen nyilvánul meg. A gyerek tehetségének maximális kibontakozásához szükség van a szülők ismereteire, igényességére, motiváltságára és motivációt ébresztő 33

viselkedésére, implicit példamutatására, érzelmi támogatására, a tárgyi környezet ingergazdagságára, különböző élethelyzetekről való tapasztalatokra. Kedvezőtlen fejlődési környezetben azonban a gyermekben rejlő adottságok nagy része kiaknázatlanul marad. A nehéz körülmények között élő családokban a szülők elsődleges célja a túlélés, az anyagi feltételek biztosítása, ennek következtében kevesebb idő és energia jut a közeli kapcsolatok ápolására, a gyerekek érzelmi támogatására, a gyerek fejlődését serkentő közös tevékenységekre. E családok hétköznapjaiban sok a feszültség, általában szűkösebbek az elérhető anyagi és kulturális erőforrások. Mindez hajlamos gyengíteni a szülők közti, illetve a szülő-gyerek kapcsolatok minőségét, a gyerekre való odafigyelést, a gyerek szükségleteire való érzékenység kialakulását. 23 Egyes kutatások például a hátrányos helyzetű anyák kommunikációs stílusának eltéréseit próbálták tetten érni. Eredményeik szerint az előnyösebb társadalmi helyzetű anyák összetettebb és elvontabb nyelvet használnak, gyakran emlegetnek érvként érzelmi vagy gyakorlati következményeket, és a gyerekek kérdéseire magasabb információtartalommal és kifejtőbben válaszoltak. Ezzel szemben az alacsonyabb társadalmi helyzetű anyák kevesebbet kérdeznek a gyerekeiktől, kevésbé reagálnak a gyerekek kérdéseire, kevésbé hajlamosak társalgásba elegyedni a gyerekeikkel, inkább felszólításokkal irányítják a gyerekek viselkedését. Utóbbi stílusra emlékeztet a nevelőotthonban lakó gyerekek kommunikációs környezete is. Egy hazai vizsgálat szerint a nevelőotthonban dolgozók gyerekekhez intézett beszédére is a szűkebb szókincs, egyszerűbb és rövidebb mondatszerkezetek, illetve sajátos, főként felszólításokat használó, rövidre záró társalgási stratégiák jellemzők. Mindehhez hozzájárul, hogy a fejlődést serkentő egyéb körülmények, így a világról való sokrétű tapasztalatszerzés és a kulturális javak, pl. könyvek, színházi előadások, koncertek, utazás útján szintén csak korlátozottan hozzáférhetők a nehéz körülmények közt élő családok gyermekei számára. A család korlátozott anyagi helyzete tehát a gyerek neveltetési környezetének befolyásolása révén gyengítheti a gyerekek fejlődési kilátásait: egyrészt gátat szabhat a kellőképpen sokrétű, stimuláló tapasztalatszerzésnek, másrészt a bizonytalan egzisztenciális körülmények és az ezek okozta stressz olyan szülői viselkedésformákat alakíthatnak ki, melyek a fejlődésre nézve kedvezőtlen érzelmi légkört eredményezhetnek a gyerek számára.24

Az egyén és a környezet illeszkedése. A gyermek és a szülő, illetve a tágabb környezet összetett kölcsönhatásai jól értelmezhetőek Thomas és Chess25 „goodnessof-fit”, azaz „a jó illeszkedés” modellje alapján. Megfelelő illeszkedés akkor jön létre, ha a környezet jellemzői, elvárásai és igényei összhangban vannak a gyermek kapacitásaival, tulajdonságaival és viselkedéses stílusával. Ebben az esetben optimális fejlődés várható. Ha nem megfelelő az illeszkedés, ha eltérnek egymástól a környezeti lehetőségek, igények és a gyermeki kapacitás, a gyermek problémás fejlődése és nem megfelelő alkalmazkodása, beilleszkedése valószínűbbé válik. Az illeszkedés jósága soha nem absztrakció, hanem mindig csak az adott kultúra és társadalmi csoport jellemzői alapján értelmezhető. Tehát nincsenek kontextustól 34

független, ideális tulajdonságok. Bizonyos körülmények között a könnyű temperamentumú (mosolygós, nyugodt, könnyen kezelhető) gyerek válthatja ki könnyebben a szülői érzékeny válaszkészséget, de más körülmények között a gyakori, erőteljes sírás növeli meg a szülő megfelelő válaszának esélyét. Az illeszkedésre példa, hogy egy nem túl aktív, pozitív hangulatú és nehezen alkalmazkodó gyerek jól illeszkedhet olyan otthonba vagy bölcsődébe, óvodába, ahol kevés igényt támasztanak vele szemben, és sok lehetőséget nyújtanak neki önmaga irányítására. De egy ilyen környezet nem áll összhangban egy nagyon aktív és elterelhető figyelmű, negatívabb hangulatú gyerek jellemzőivel és igényeivel. Tehát a gyerek sikeres beilleszkedése veleszületett jellemzőinek és a környezet igényeinek interakciójától függ26.

A környezeti hatások felmérése. A fejlődésre ható tényezők a környezet számos szintjén megfigyelhetők, kezdve a gyerek egyéni adottságaitól a család szűkebb és tágabb környezetén keresztül egészen a társadalmi, kulturális és politikai szintekig. Minden szinten érvényesülhetnek kockázati tényezők és védőmechanizmusok, ezek bonyolult kölcsönhatásai vezetnek egy adott fejlődési eredményhez. Ahhoz, hogy ebbe az összetett rendszerbe támogató módon tudjunk beavatkozni, fel kell tudnunk mérni a kisgyerek életét meghatározó körülmények sokaságát, így a család pénzügyi helyzetét, a különböző közösségekkel való viszonyait, az erőforrásokat, a családon belüli konfliktusokat és a családot kívülről érő negatív hatásokat, pl. diszkriminációt. Az erőforrások és negatív hatások felmérésének hatékony eszköze a környezeti térkép, mellyel e viszonyrendszer ténylegesen feltérképezhető, vizuálisan ábrázolható a szülőktől és más családtagoktól származó információk alapján. A környezeti térkép segít átlátni, hogy milyen tényezők azok, amelyek problémát jelentenek, illetve milyen kapcsolatban vannak a környezet tényezőivel – mint például a gyerekkel töltött idő szűkössége és a munkahelyi kötöttségek –, és milyen erőforrások bevonásával lehet befolyásolni azokat. Alkalmas lehet a körülmények változásainak figyelemmel kísérésére is.

35

2. ábra A gyermeki fejlődés környezeti tényezőit felmérő környezeti térkép 27

A környezetre irányuló intervenció. A családerősítő megközelítés kutatási eredmények alapján azt a meggyőződést képviseli, hogy az optimális fejlődés és jóllét nem magyarázható egyszerűen a kockázati tényezők megelőzésével, enyhítésével vagy kiküszöbölésével. A családok életében elérendő változáshoz a családi környezet minden – egyéni, családi és rokoni, közösségi, társadalmi és politikai – szintjén dolgozni kell az eredményesség érdekében. E sokoldalú modell a családokat erősítő védőfaktorokat támogatja, a gyermekeket érintő rizikófaktorokat csökkenti, erősíti a helyi közösségeket, ugyanakkor elkötelezett a különböző kultúrák által képviselt értékek iránt. A családerősítés öt védőfaktora (a) megakadályozza vagy mérsékli a kockázati tényezőknek és stresszt okozó életeseményeknek való kitettség hatásait, és (b) fejleszti a család erősségeit és olyan családi környezetet alakít ki, amely elősegíti az optimális gyermeki fejlődést. A változás eléréséhez azt kell végiggondolni, hogy   

a családi környezeti rendszerben milyen kockázati, illetve védőtényezők működnek, milyen szereplők vonhatók be a családot támogató együttműködés folyamatába, és hogyan fogja ez az együttműködés növelni az optimális gyermekfejlődés, a család erősödése valószínűségét, illetve csökkenteni a magas kockázatú kisgyermekes családokban előforduló gyermekbántalmazás valószínűségét. 36

Az elérendő eredményeket és a hozzájuk vezető folyamatokat a 3. ábra szemlélteti.

3. ábra A családerősítés folyamata és célzott eredményei 28

A kultúra figyelembevétele. A gyermekbántalmazás megelőzéséhez vezető stratégiák megtervezésekor és megvalósításakor a résztvevők kultúrájának figyelembevétele létfontosságú. A kultúra nagymértékben befolyásolja a szülői meggyőződést, az értékeket, az elvárásokat és a szokásokat. A kulturális normák és a szülői szokások fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyerekek hogyan nőnek fel. Ezek befolyásolják azt, hogy a szülők milyen értékeket tanítanak meg gyermekeiknek, milyen viselkedési formákat tartanak megfelelőnek, és hogy milyen módszereket használnak ezen értékek és viselkedési formák tanításánál. A kulturális normák befolyásolhatják azt is, hogy a szülők mennyire fogadják el a támogatást, és mennyire hatékonyan vesznek benne részt. A kulturális alázat (ld. 5. szövegdoboz) a kultúrák közötti valódi megértést akadályozó saját korlátaink felismerése. Ha felismerjük azt, hogy a saját látásmódunk szükségszerűen korlátozott a saját kulturális szokásaink és eszméink miatt, könnyebben és körültekintőbben fogjuk tudni kezelni azokat az előítéleteket és feltevéseket, amelyek hatással lehetnek egy másik kultúrából származó emberrel való kapcsolatra. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a saját látásmódunk tele van feltételezésekkel és előítéletekkel, segíthet a nyitott gondolkodás fenntartásában és abban, hogy tiszteljük a támogatást igénylő személyeket. A családerősítő modell tehát a gyerekek, családok és közösségek jóllétét célzó szemlélet, amely a családi környezet rendszerében fellelhető védő- és támogató faktorokat erősítve hat az optimális koragyermekkori fejlődés irányába. E védő- és támogató faktorok a családi környezeti rendszerben jelen levő kockázatok és váratlan 37

csapások esetén is növelik a pozitív alkalmazkodás és az optimális fejlődés valószínűségét.

Ellenőrző kérdések: Milyen elemei vannak a gyerekek fejlődési környezetének? Mi a közös figyelmi helyzet szerepe a fejlődésben? Milyen hatással lehet a szülők munkahelyi környezete a gyerek fejlődésére? Hogyan hat a család hátrányos helyzete a gyerek fejlődésére? Mire használható a környezeti térkép? A családi környezeti rendszerben milyen szereplők együttműködése szükséges a gyerekek optimális fejlődése érdekében? Fogalmak: családi környezeti rendszer, közös figyelmi helyzet, környezeti térkép

2.3. Az öt védőfaktor építése A védőfaktorok áttekintése. Az optimális gyermeki fejlődés támogatásának fő célja a családok erősítése, hogy kisgyermekük számára megteremthessék a megfelelő feltételeket. A családok erősítése az alábbi öt védőfaktor mentén történik: (i) a szülői reziliencia, (ii) a társas kapcsolatok, (iii) a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek, (iv) a konkrét segítségnyújtás szükséghelyzetben, valamint (v) a gyermekek társas és érzelmi kompetenciái (összefoglalásukat lásd a 4. táblázatban).

38

4. táblázat A védőfaktorok tartalmi magja29

Védőfaktor Szülői reziliencia: Megbirkózás a stresszel és a működőképesség megőrzése különböző kihívások, csapások és traumák esetén

Tartalom Általános stresszorokkal kapcsolatos reziliencia jellemzői a. kezelni képes a mindennapi élet stresszorait b. belső erőforrásokat mozgósít a személyes kihívásoknak való megfelelés, a csapások elviselése és a traumák hatásainak kiheverése érdekében c. magabiztos d. hisz abban, hogy képes kitűzni és elérni célokat e. bizakodik és reményteli f. képes megoldani az élet általános problémáit g. pozitívan áll hozzá az élethez h. képes kezelni a dühöt, szorongást, szomorúságot, a magány érzését és egyéb negatív érzelmeket i. segítséget kér szükséghelyzetben Szülői stresszorokkal összefüggő reziliencia jellemzői a. belső erőforrásokat mozgósít a saját gyermekkel kapcsolatos kihívások kezdeményező kezeléséhez b. nem engedi, hogy a stresszorok gátolják a gyermekről való odafigyelő gondoskodásban c. megoldja a szülői/nevelési problémákat d. pozitívan áll hozzá a szülői szerephez és felelősséghez e. segítséget tud kérni a gyermeke számára szükséghelyzetben

39

Társas kapcsolatok: Konstruktív, támogató személyekkel és intézményekkel való kapcsolatteremtés és -fenntartás

Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek: A szülői nevelés jó gyakorlata és a tipikus fejlődésnek megfelelő gyermeki képességek és magatartási formák megértése

a. Bizalmi kapcsolatok; tisztelet és megbecsülés b. Barátok, családtagok, szomszédok és mások, akik:  érzelmi támogatást nyújtanak (pl. megerősítik a nevelői készségeket)  praktikus támogatást, konkrét segítséget nyújtanak (pl. szállításban segítenek)  információs támogatást nyújtanak/ nevelési ismeretek forrásaként szolgálnak  lelki támogatást nyújtanak (pl. reményt és bátorítást adnak)  lehetővé teszik, hogy másokkal örömteli módon legyenek együtt  segítenek megoldani a problémákat  ütközőként szolgálnak a szülők és az őket érő stresszorok között  csökkentik az elszigeteltség érzését  elősegítik a tartalmas kapcsolatokat a kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében c. Az összekapcsolódás érzésének megteremtése, ami képessé teszi a szülőket arra, hogy biztonságban érezzék magukat, magabiztosak legyenek és képesek legyenek ugyanezeket vissza és továbbadni Az alábbi témákról szóló, pontos, az életkorhoz/fejlődési szakaszokhoz kapcsolódó ismeretek keresése, megszerzése és felhasználása: a. szülői magatartásformák, amelyek biztonságos korai kötődést alakítanak ki b. a következők jelentősége:  az érzelmi elérhetőség és a gyermekre való ráhangolódás  gondoskodás, fogékonyság és megbízhatóság  rendszeres, kiszámítható és következetes rutinok  interaktív nyelvi tapasztalatok  a gyerek környezetének fizikai és érzelmi biztonságossága  a gyerekek lehetősége a felfedezésre és a cselekvés általi tanulásra

40

Konkrét segítségnyújtás szükséghelyzetben: A szülők, gyermekek és családok számára szükséges szolgáltatások azonosítása, elérése és megszerzése

Gyermekek társas és érzelmi kompetenciái: Biztos kapcsolatteremtés felnőttekkel és kortársakkal; érzelmek megtapasztalása, szabályozása és kifejezése

c. megfelelő fejlődési elvárások d. pozitív fegyelmezési technikák e. a gyermek különleges igényeinek felismerése és kezelése a. találékonyság b. képesség a fejlődéshez nélkülözhetetlen, mindenkit megillető alapszükségletek, valamint a különleges orvosi, mentális egészségi, szociális, oktatási vagy jogi szolgáltatások azonosítására, megtalálására és megszerzésére c. az egyénnek az elérhető szolgáltatások eléréséhez való jogának megértése d. ismeretek a lényeges szolgáltatásokról e. tájékozódás a szolgáltatási rendszerekben f. segítségkérés szükség esetén g. pénzügyi biztonság az alapszükségletek és a váratlan kiadások fedezéséhez A szülőt illetően: a. pozitív szülői hangulat b. a gyerekről alkotott pozitív kép és válaszkészség vele szemben c. szeretetteljes és kiszámítható válaszok a gyerek igényeire d. elégedettség a szülői szereppel kapcsolatban e. erős és biztos szülő-gyermek kapcsolat kialakítása f. a gyerekek érzelmeinek kifejezését bátorító környezet kialakítása g. a gyerekkel szembeni érzelmi fogékonyság és empatikus példamutatás h. társalgás a gyerekkel a szókincsfejlődés és a nyelvtanulás érdekében i. világos elvárások és határok megfogalmazása j. az érzelmek elválasztása a cselekedetektől k. különböző szociális készségek (pl. üdvözlés, szerepcsere játék közben) ösztönzése és megerősítése l. lehetőség a gyerekeknek arra, hogy problémákat oldjanak meg

41

A gyermeket illetően: a. önszabályozó viselkedési formák kifejlesztése és alkalmazása b. pozitív viszonyulás másokhoz c. szavak és nyelvi készségek használata d. az érzelmek hatékony kimutatása

2.3.1.

Szülői reziliencia

Szülőket érő stresszhatások. Szülőnek lenni a többség számára jutalmazó és örömteli élmény. Azonban a szülői léthez hozzátartozik a stressz is. A szülői stresszt olyan stresszorok okozhatják, amelyek a gyerekekkel kapcsolatban jelentkeznek, de személyesen a szülőkre gyakorolnak nyomást:     

jellemző események és az életben történt változások (például egy új városba költözés, vagy ha nem sikerül megnyugtatnunk a síró csecsemőt) nem várt események (például a munkahely elvesztése vagy a gyermek orvosi problémájának diagnosztizálása) egyéni tényezők (például traumatikus élmények vagy kábítószer-használat) társas tényezők (például magánéleti/kapcsolati problémák vagy magány és elszigeteltség érzése) közösségi, társadalmi vagy környezeti körülmények (például tartós szegénység, rasszizmus vagy természeti katasztrófa)

Általános megfigyelés, hogy a stressznek a szülők és gyerekek életére való hatásának kialakulásában magánál a stresszornál sokkal fontosabb az, ahogyan a szülők reagálnak a stresszorokra. A szülők sokkal inkább képesek kedvező kimenetelű helyzeteket teremteni nehéz körülmények között is, ha reziliensek (8. szövegdoboz).

8. szövegdoboz: REZILIENCIA A reziliencia – mint ahogy korábban már említettük - a különböző kihívások, viszontagságok és traumák megélése során történő stresszkezelés és a működőképesség fenntartásának folyamatát jelenti. Rugalmas ellenálló képesség, amely egyszerre folyamatnak és eredménynek is tekinthető. Mindazoknak a cselekvésformáknak, stratégiáknak az összessége, melyeket az egyén a stresszel való megküzdés és a viszontagságok ellenére fenntartott életvitel során alkalmaz. A reziliencia helyzetfüggő, és időben is változik: senki nem reziliens mindig, és minden fajta rizikóval szemben.

42

A reziliencia ugyanakkor fejleszthető; erre akkor van lehetőségünk, amikor az élet kihívásaival szembesülünk, ugyanakkor támogató környezeti kapcsolatok állnak rendelkezésünkre (pl. személyek, kultúra, intézmények). A szülői reziliencia az egyik legfontosabb eleme a családok erősítésének, és ez által az egészséges koragyermekkori fejlődésnek.

A szülők bizonyos helyzeteket könnyen kezelnek, és a problémák rövid időn belül megoldódnak. Ilyen eset például az, ha egy rokont vagy barátot meg tudnak kérni arra, hogy hozzák el a gyereket az iskolából, amikor a szülő késik. Más helyzeteket azonban nem lehet könnyen megoldani. Például, a szülők nem tudják „megjavítani” a gyerekük fejlődési zavarait, esetleg fogyatékosságát, nem tudják meg nem történtté tenni a saját gyerekkorukban elszenvedett bántalmazást, esetleg nem képesek elköltözni egy bűnözéssel sújtott környékről. Ilyen helyzetekben jelenthet védelmet a szülők rezilienciája. Ez azt jelenti, hogy képesek mozgósítani belső erőforrásaikat és átvenni a kezdeményezést a személyes és a gyermekükkel kapcsolatos problémák és traumatikus hatások kezelésében, valamint hogy fejlődni tudnak a családjuk adott jellemzői és körülményei közepette is.

A szülői stressz hatása a nevelésre. A szülőket érő stressz magas szintje, a gyerekkel kapcsolatos vélt vagy valós problémák, illetve a rosszul működő szülőgyerek kapcsolat negatív hatású nevelési gyakorlathoz, pl. gyakori testi fenyítéshez, szóbeli agresszióhoz vezethet. Az efféle gyakorlat közvetlenül és negatívan befolyásolja a gyerek viselkedését. A szülőket érő stressz tehát ördögi kört hozhat létre. A stressz következtében gyakoribbak lehetnek a negatív szülői hatások a gyerekre, ami negatívan befolyásolja a gyerek magatartását, megerősítve a gyerek problémáit vagy újabb zavarokat alakítva ki. Ezek a problémák pedig tovább növelhetik a szülőket érő stresszt. A nevelési stressz, azaz a nevelési helyzetre ható stressz ökológiai jellegű osztályzása szerint stresszforrások lehetnek a szülő (5. táblázat) vagy a gyermek (6. táblázat) tulajdonságai, illetve a mindennapi élet eseményei.

43

5. táblázat A nevelés szülői stresszorai, melyek a szülő személyes tulajdonságaiból vagy helyzetéből fakadnak

Tényező

Stresszor

Kötődés

Hiányzik az érzelmi intimitás és a gyerekre való ráhangolódás

Depresszió

Klinikai szintű depressziós tünetek figyelhetők meg

Egészség

A szülő egészsége vélt vagy valós romlást szenved

Elszigetelődés

Hiányzik a társas támogatás és az emberi kapcsolatok; a szülő kimarad a közösségi intézményekből

Szülői szerep

A szülő úgy érzi, a gyerek szükségletei és igényei uralják, emiatt a szülői szerep korlátozza a szabadságában és a szülőségtől független identitás fenntartásában

Kompetenciaérzés Hiányoznak a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos praktikus ismeretek és szűkös a gyerek kezeléséhez mozgósítható nevelési eszköztár; nyomasztóak a szülőkkel szembeni elvárások Élettárs

Hiányzik a másik szülő részéről a gyerek gondozásával és nevelésével kapcsolatos aktív és érzelmi támogatás

A szülőkre jelentős szerepnyomás nehezedik. Ez azt jelenti, hogy a társadalom a kulturális értékeken és elveken keresztül számos elvárást támaszt a szülőkkel szemben, melyek megfogalmazzák, milyen a „jó szülő”, és aminek a legtöbb szülő meg szeretne felelni. Abban az esetben, amikor ennek a szerepnyomásnak való megfelelés nehézségekbe ütközik, szerepfeszültség lép fel, vagyis a szülő úgy érzi, nem képes eleget tenni a szülőkre vonatkozó elvárásoknak, nem tud „elég jó szülő lenni”. Okozhatja ezt például a kivételes munkaidő-beosztás (váltott műszak, gyakori éjjeli munka, hosszabb távollétek), elvált szülőként a nem gondviselő, külön élő szülő helyzete, a gyerekkel való érzelmi közelség hiánya, a szülői szerep el nem fogadása, mentálhigiénés problémák és szerhasználat. Egyes kutatások szerint önmagában véve a szegénység egyszerre több területen is szerepfeszültséget okozhat a szülők számára. Azon felül, hogy mindennapos nehézségeik lehetnek a számlák befizetésével és a család alapszükségleteinek előteremtésében, az alacsony bérezésű állások esetében (pl. biztonsági őr, éjjeli őr, ápolónő stb.) a szokatlan munkaidő-beosztás, továbbá a be nem jelentett foglalkoztatásnál az egészségbiztosítás, a táppénz- és egyéb ellátás hiánya, illetve a munkáltatónak való nagyfokú kiszolgáltatottság halmozott stresszhelyzetet teremtenek. E családoknál gyakran nincs lehetőség pénzbeli megtakarításra, így bármilyen különleges helyzet, pl. egy komolyabb bírság befizetése vagy betegség könnyen krízisbe fordulhat. 44

6. táblázat A nevelés gyermeki stresszorai, melyek a gyereknek a szülő által felfogott tulajdonságaiból fakadnak, és amelyek a szülő szerint megnehezítik a nevelést

Tényező

Stresszor

Elfogadás

A szülő úgy érzi, hogy a gyerek testi, értelmi vagy érzelmi jellemzői nem felelnek meg az elvárásainak

Alkalmazkodás

A szülő úgy érzi, hogy a gyerek nem képes alkalmazkodni a fizikai vagy társas környezet változásaihoz

Terhelés

A szülő úgy érzi, hogy a gyereknek túl gyakran van szüksége rá, illetve túl nagy megterhelést jelent neki

Elterelhetőség / A szülő úgy érzi, hogy a gyerek nyughatatlan, rövid ideig hiperaktivitás tud csak figyelni, nem fogad szót stb. Hangulat

A szülő úgy érzi, hogy a gyerek boldogtalan, depressziós

Megerősítés

A szülő számára nem örömforrás a gyerek, nem okoz jó érzéseket, nem jelent pozitív megerősítést

Olykor a szülőket nyomasztó terhek annyira súlyosak, hogy a stresszkezelő képességük komolyan veszélyeztetve van. Gyakran ez a helyzet azokkal a szülőkkel, akik toxikus stresszt jelentő környezetben nőttek fel. Ők gyerekként erős, állandó és hosszantartó viszontagságokat szenvedtek el anélkül, hogy egy gondoskodó felnőtt védelme enyhítette volna e hatásokat. Ennek eredményeként ezek a szülők a depresszió, szorongás vagy egyéb klinikai zavarok tüneteit mutatják. E tünetek elnyomhatják azon képességeiket, melyek segítségével következetesen, szeretettel és érzékenyen tudnának viszonyulni a gyerekük igényeihez. Akár az anyában, akár az apában megbújó depresszív tünetek megzavarhatják az egészséges szülői viselkedésformákat. Így a depressziós szülők gyerekei fokozottabban ki vannak téve a bizonytalan kötődés, bántalmazás és a rossz testi, idegrendszeri, táras-érzelmi fejlődés, zavart viselkedésbeli és tanulási képességek kockázatának (lásd fent, 4. szövegdoboz).

A szülők rezilienciájának erősítése. Nem minden szülő szenved el a fentiekhez hasonló stresszt, de minden szülő életében előfordulnak stresszes helyzetek időről időre. A szülői reziliencia az a fajta rugalmas ellenálló képesség, amire minden szülőnek szüksége van annak érdekében, hogy hatékonyan tudja kezelni a stresszhelyzeteket, és hogy biztosítsa mind maga, mind pedig a családja egészséges, pozitív fejlődését. Számos kutatás kimutatta, hogy a szülőket lehet segíteni abban, hogy megtanulják kezelni a saját bizonytalan kötődésük és a gyerekkori traumák 45

okozta tüneteiket és reakcióikat. Ez a saját életminőségük javulásán túl is fontos annak érdekében, hogy amennyire csak lehet, megóvják gyermekeiket a viszontagságoktól és a traumától, hogy jobban tudjanak gondoskodni róluk, ami elősegíti a biztonságos kötődés kialakulását és a gyermekek egészséges fejlődését. A reziliencia növeli a szülők saját hatékonyságát, mert látni fogják, hogy képesek kompetens módon szembenézni a kihívásokkal, és bölcs döntéseket hozni ezek kezelésére. Továbbá, a szülői reziliencia pozitív hatással van a szülőre, a gyerekre és szülő-gyerek kapcsolatra is. A stresszorok magabiztos kezelésével a szülők jobban érzik magukat és több gondoskodó figyelmet tudnak fordítani a gyerekükre, ami képessé teszi a gyereket arra, hogy biztonságos kötődést alakítson ki a szülővel. A szülők gondoskodó figyelme és a biztonságos kötődés elősegíti a gyerekben is a reziliencia fejlődését, ami segíti őt a stresszhelyzetekben.

Ellenőrző kérdések: Milyen forrásai vannak a szülőket érő stressznek? Milyen, a szülő személyéből eredő tényezői vannak a nevelési stressznek? Milyen, a gyerek tulajdonságaiból eredő tényezői vannak a nevelési stressznek? Milyen ördögi kör alakulhat ki a szülőket érő stressz és a nevelési helyzet körül? Milyen hatással van a szülői reziliencia a nevelési körülményekre? Fogalmak: stresszor, nevelési stressz, szülői reziliencia, szerepnyomás, szerepfeszültség

2.3.2.

Társas kapcsolatok

A társas kapcsolatok jelentősége. Az ember társas lény, szükségünk van egymásra. A szülők számára pedig különösen fontos a társas kapcsolatok léte. A szülőknek szükségük van olyan emberekre, akik törődnek velük és a gyerekeikkel, meghallgatják őket, akikhez megalapozott tanácsokért fordulhatnak, és akiket segítségül hívhatnak a problémáik megoldásához. A családtagokkal, hozzátartozókkal, barátokkal, vagy más szülőkkel fenntartott kapcsolatok bármikor segítségként szolgálhatnak akár a gyereknevelési problémák megbeszéléséhez vagy különböző élethelyzetek áthidalásához, alkalmasak pozitív élmények és tapasztalatok cseréjére, és biztos hátteret nyújtanak a mindennapokban. Így a társas kapcsolatok elérhetősége és minősége fontos tényező a szülők életében. A szülők építő és támogató társas kapcsolatai – azaz a családtagokkal, barátokkal, szomszédokkal, munkatársakkal, a tágabb közösség tagjaival és szervezetekkel való kapcsolatok – fontos erőforrások, mert 46

   

érzelmi támogatást nyújtanak (például elismerik a szülők nevelési gyakorlatát, empatikusak és nem ítélkeznek felettük), információs támogatást nyújtanak (például gyereknevelési tanácsokat adnak vagy ajánlanak egy jó gyermekfogászt), gyakorlati támogatást nyújtanak (például segítenek a közlekedésben, pénzügyi támogatást nyújtanak, vagy közreműködnek a munkához jutásban), lelki támogatást nyújtanak (például reményt és bátorítást adnak).

A gazdag kapcsolatrendszerrel rendelkező szülők úgy érezhetik, hogy olyan emberek veszik őket körül, akik mind egyénként, mind pedig szülőként törődnek velük. Biztonságban és magabiztosnak érzik magukat, mert van kivel megosztaniuk a szülői szereppel járó örömöt, fájdalmat és bizonytalanságot. Idejében tudnak segítséget kérni olyan emberektől, akikről tudják, hogy számíthatnak rájuk, amikor kihívásokkal szembesülnek, és erősnek érzik magukat ahhoz, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolataikon keresztül viszonozni tudják mindezeket. Fontos a kölcsönösség: azok a társas kapcsolatok működnek igazán jól, melyek szimmetrikusak, azaz a partnerek kölcsönösen tudják támogatni egymást. Így egyik fél sem fogja adósnak, támogatásra szorulónak, inkompetensnek érezni magát. Mindenki elfogadja, hogy a kis és nagyobb közösségek valóban csapatként működnek, azaz tudnak és akarnak tenni a másikért, illetve képesek elfogadni a támogatást.

Társas kapcsolatok hatása a szülőkre. Számos kutatás bebizonyította, hogy a jól működő érzelmi, információs, gyakorlati és lelki támogatás – az anyáknál és az apáknál egyaránt – pozitív szülői hangulattal jár. Ez a gyermekre irányuló pozitív hozzáállást és pozitív válaszkészséget eredményez, és együtt jár a szülők elégedettségével, jóllétével és kompetenciatudatával, valamint a düh, szorongás és depresszió alacsonyabb szintjével. Ebből a szempontból – világnézettől függetlenül – egyes vallási közösségek működésmódja védőfaktorként szerepelhet. A hitközösség olyan csoportformáló erő, amely a szülők és gyermekeik körülményeit jelentősen javító, a nehézségek elleni védőfaktorként funkcionáló közösséget képes létrehozni. Mindez független az adott vallástól. Önmagában a világnézeti hasonlóság, a közösen követett szokások és rendszeres együttlétek által jönnek létre azok a személyközi kapcsolatok, melyek jelentősen tompíthatják a nehézségek hatásait és következetesen stabil környezetet jelentenek a családok és gyermekek számára. Például, alacsony keresetű, gyereket nevelő amerikai nők egy 6-700 fős csoportjánál kimutatták, hogy a gyakrabban imádkozók mentális egészsége jobb, azaz kevesebb depressziós tünetről számoltak be. Akik számára a hit fontos erőforrás, kevesebb betegséghez kötődő tünetről számoltak be (pl. asztma, köszvény). Ami pedig kiemelten fontos, bár a hitközösség által nyújtott társas támogatás csökkenti a stresszt, önmagában az egyházhoz való tartozás nem, csak a közösségben való aktív részvétel jár együtt jobb egészségi állapottal, azaz kevesebb depressziós tünettel és a saját egészség jobb megítélésével.30 47

Társas problémák hatása. Gyakran előfordul azonban, hogy a kisgyermeket nevelő szülők (főként a gyermeküket egyedül nevelő szülők) elszigetelődnek a mindennapok során, illetve hogy a társas kapcsolataik minősége nem kielégítő. A hiányos vagy rosszul működő társas kapcsolatok negatív hatással lehetnek a szülőkre és gyerekeikre egyaránt. Egyrészt, a kapcsolatok hiányából adódóan sok esetben a szülő nem kap segítséget problémái megoldásához, például nem tud egy adott munkát elvállalni, mert családi támogatás híján nem tudja megoldani a gyereke bölcsődébe való eljuttatását vagy hazaszállítását. Ezen felül, a nem megfelelő, konfliktusos vagy nem kielégítő szociális kapcsolatok ahelyett, hogy tompítanák a mindennapi nehézségek hatását, még további stresszt is okozhatnak a szülő számára. Például az anyai és apai nagyszülők nagyon szívesen adnak információs és gyakorlati támogatást az újdonsült szülőknek, azonban a tanácsaik és a segítségnyújtás módja olykor ellentétes lehet a szülők meggyőződésével és preferenciáival. A rossz társas kapcsolatok kontinuumának szélsőséges eredménye a társas elszigetelődés (elkülönültség, azaz az elérhető és minőségi kapcsolatok hiánya) és a magány (azaz a kapcsolatok hiányának érzése). A társas elszigetelődés egy kockázati tényező, ami rendszeresen társul figyelmetlen, gondatlan szülői magatartással, anyai depresszióval, valamint megnöveli a gyermekbántalmazás lehetőségét. Ehhez hasonlóan, a magány olyan jelentős stresszor lehet a szülő számára, ami meggátolja a gyermeknek nyújtott következetes, érzékeny, gondoskodó törődést.

Kapcsolati támogatás. Úgy tűnhet, hogy a társas elszigetelődésre és a magányra adott megoldás a szülőknek konstruktív támogatást nyújtó személyek számának növelése lehet. Természetesen, a szülők számára lehetőséget kell teremteni, hogy hosszú távú, pozitív társas kapcsolatokat alakíthassanak ki, ez azonban önmagában nem elegendő. A szülők akkor is magányosnak és izoláltnak érezhetik magukat, ha körül vannak véve másokkal, azonban ezekből a kapcsolatokból hiányzik az érzelmi mélység és a valódi elfogadás. A szülőknek tehát arra van szükségük, hogy szoros kapcsolatot alakítsanak ki legalább egy olyan személlyel, aki érzelmi, információs, gyakorlati vagy lelki támogatást nyújt számukra úgy, hogy a kapcsolat kölcsönös bizalmon és tiszteleten alapszik. A konstruktív és támogató társas kapcsolatok enyhítik a szülőket érő stresszhatásokat, és támogatják mindazon gondoskodó szülői magatartásformákat, amelyek elősegítik a kisgyermekek biztonságos kötődését. Ennél fogva a szülők kiváló társas kapcsolatai egyaránt hasznosak mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára.

Ellenőrző kérdések: Melyek a társas kapcsolatok nyújtotta támogatás formái? Melyek a társas kapcsolatok legfontosabb pozitív hatásai? Milyen nevelési problémákat okoz a társas izoláció, a magányosság? 48

Fogalmak: társas kapcsolatok, társas elszigetelődés

2.3.3.

Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek

Szülői neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek típusai. Egy szülő sem tud mindent a gyerekekről és nem létezik „tökéletes szülő” sem. A szülői nevelési stratégiák tudatosítása és a gyermeki fejlődés ismerete segíti a szülőket abban, hogy megértsék, mit várhatnak el a gyerektől, illetve hogy a gyerek szükségleteihez igazodhassanak az egyes fejlődési szakaszokban. Minden szülő, illetve mindenki, aki gyerekekkel dolgozik, profitálhat abból, ha elmélyíti az ismereteit a gyermeki fejlődésről a következő területeken:   

testi, értelmi, nyelvi, szociális és érzelmi fejlődés a fejlődési késés és a sajátos nevelési igény jelei a szülői nevelés gyakorlatát és a gyermekre vonatkozó látásmódot befolyásoló kulturális tényezők  az optimális gyermeki fejlődést elősegítő és gátló tényezők  a fegyelmezés és a gyermek viselkedésére való pozitív ráhatás mikéntje A gyermeki fejlődésről való ismeretszerzés, valamint a szülői készségek fejlesztése kiemelten fontos, hiszen az idegtudomány, a gyermekgyógyászat és a fejlődéspszichológia területén az elmúlt időszakban jelentős előrelépések történtek. A terület kutatói számos bizonyítékot szolgáltattak a koragyermekkor kritikus fontosságáról: ebben az időszakban alakulnak ki az értelmi, társas, érzelmi és erkölcsi fejlődés alapjai. Számos kutatás kimutatta, hogy a későbbi fejlődés alapját képező agyi struktúrák fejlődését a kisgyermek környezete és tapasztalatai nagyban meghatározzák.

A szülői nevelés hatása a gyermeki fejlődésre. A fejlődő agynak megfelelő táplálkozásra, rendszeres időközönként alvásra, testi aktivitásra és változatos, serkentő élményekre van szüksége. Fontos, hogy olyan érzelmileg elérhető és a gyermekre hangolódó szülők (illetve más gondozók) vegyék körül, akik felismerik és következetesen ellátják a kisgyermekek valós szükségleteit, valamint szeretettel, érzékeny és gondoskodó módon bánnak velük. Az ilyen típusú gondoskodás a gyermek és a felnőtt között biztonságos kötődést alakít ki (vö. 11. szövegdoboz). A biztonságosan kötődő kisgyerekekben kialakul a bizalom érzése, biztonságban érzik magukat, megtanulnak bízni önmagukban és képesek aktívan felfedezni a környezetüket, mert biztos támaszt éreznek maguk mögött. Számos nyomon követéses vizsgálat bebizonyította, hogy azok a szülői viselkedésformák, melyek a korai biztonságos kötődéshez vezetnek – és amelyek szeretetteljesek és érzékenyek 49

maradnak a gyerek fejlődése során mindvégig – fektetik le a fejlődési szakaszokon átívelő társas-érzelmi, kognitív és erkölcsi kompetenciák alapjait. Például, amikor a csecsemő gagyogással vagy mimikával jelzi, hogy kapcsolatra vágyik és a szülő hasonló módon válaszol erre, ez a fajta szülő-gyermek interakció segíti mindazon idegi kapcsolatok kialakulását, amelyekre a későbbi társas-érzelmi és értelmi képességek épülnek. Az agykutatás újabb eredményei azt is megmutatták, hogy a biztonságos kötődést kialakító szülői viselkedésformák segítenek a kisgyermeknek megtanulni megfelelően kezelni a stresszt. A biztonságos kötődés részben ellensúlyozhatja a kisgyermekeket érő traumatikus stressz – például bántalmazás vagy erőszaknak való kitettség – mérgező hatását. Ezzel szemben, a kiszámíthatatlan, érzéketlen, közönyös, ellenséges vagy elutasító szülői gondozás bizonytalan kötődést eredményez. A bizonytalanul kötődő kisgyermekek a félelem, bizalmatlanság, szorongás és stressz jeleit mutatják. Mindez hosszú távon kockázatot jelent optimális fejlődésükre nézve. Egyes eredmények szerint a korai bizonytalan kötődést mutató gyerekeknek 3 éves korban alacsonyabb szintű a nyelvi fejlődésük és társas készségeik, és nagyobb arányban fordulnak elő náluk magatartásproblémák, agresszió, és kamaszkorban nagyobb valószínűséggel szenvednek szorongásoktól.31

9. szövegdoboz: GYERMEK-ELHANYAGOLÁS A gyermek-elhanyagolás a rossz bánásmód körébe tartozik. Ennek során a gyermek hiányt szenved azokban a szükségletekben, amelyek testi, lelki, szociális fejlődését elősegítenék, annak ellenére, hogy gondviselője anyagilag képes lenne önállóan vagy a rendelkezésére álló támogatásokat felhasználva megfelelően ellátni. Az elhanyagolás a rossz bánásmód leggyakoribb formája, friss adatok szerint a rossz bánásmódot elszenvedő gyerekek több mint ¾-e elhanyagolt. Ez négyszer gyakoribb, mint a fizikai bántalmazás és nyolcszor gyakoribb a szexuális bántalmazásnál. Az elhanyagolás következtében károsodás érheti a gyermeket az adott időben vagy hosszú távon is. Az elhanyagolás típusai: (i) fizikai elhanyagolás: megfelelő élelem, lakókörülmények és higiénia hiánya (ii) érzelmi elhanyagolás: érzelmi és társas igények figyelmen kívül hagyása (iii) egészségügyi elhanyagolás: a gyermek felismert egészségügyi problémájának nem kezelése (iv) oktatási elhanyagolás: a gyermek intézményes oktatási-nevelési szükségleteinek figyelmen kívül hagyása (v) felügyelet elhanyagolása: a gyermek biztonságát szolgáló igények figyelmen kívül hagyása (vi) kábítószer-függőség vagy kábítószernek kitettség

50

Bántalmazásra, elhanyagolásra hívhatja fel a figyelmet a gyermeknél jelentkező alvászavar, evészavar, pszichoszomatikus tünetek, bevizelés, koncentrálási nehézségek, kapcsolatépítési képtelenség, visszahúzódó vagy agresszív viselkedés, de a gyermek lehet feltűnően készséges vagy koraérett is. Fontos, hogy ezek nem specifikus tünetek, de érdemes észben tartani, hogy bántalmazás, elhanyagolás is állhat a hátterükben.

A neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek védő hatása. Ahogy a szülők viselkednek, és ahogyan bánnak a gyerekeikkel, az gyakran azt tükrözi, hogy őket hogyan nevelték. A szülői nevelésről és a gyermeki fejlődésről szóló új ismeretek elsajátítása képessé teszi a szülőket arra, hogy kritikusan értékeljék a saját gyermekkori tapasztalataiknak a saját fejlődésükre és a jelenlegi szülői gyakorlatukra való hatását. Ezek alapján képesek lesznek végiggondolni, hogy létezhetnek a gyerekek nevelésének és a velük való kapcsolatteremtésnek hatékonyabb módszerei is. Ezen felül, a korai agyi fejlődés természetének és kulcsfontosságú voltának megértése képessé teszi a szülőket és minden gyerekkel dolgozó személyt arra, hogy felismerjék, mire van szükségük a kisgyermekeknek annak érdekében, hogy jól fejlődjenek:  gondoskodó, megbízható és bizalommal teli kapcsolatokra;  rendszeres és kiszámítható napirendre;  interaktív nyelvi tapasztalatokra;  fizikailag és érzelmileg biztonságos környezetre;  és a felfedezés és a cselekvés általi tanulás lehetőségeire. Ennek a tudásnak köszönhetően a szülők reakciói könnyebben találkoznak a kisgyermekek igényeivel, és bármilyen felmerülő probléma esetén a felismerés és a probléma megoldása is hamarabb érkezhet.

Ellenőrző kérdések: Milyen típusú ismeretek lehetnek hasznosak a szülők számára? Milyen típusait különböztetjük meg a gyermek-elhanyagolásnak? Hogyan kompenzálhatják a neveléssel és gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek a szülők rossz gyermekkori tapasztalatait? Fogalmak: gyermek-elhanyagolás, bántalmazás, ismeretek a gyermeki fejlődésről, nevelésről

51

2.3.4.

Konkrét támogatás szükséghelyzetben

A konkrét támogatás jelentősége. Minden szülőnek szüksége van néha segítségre – segíteni a gyermekek mindennapos gondozásában, rájönni, hogyan lehet megnyugtatni a hasfájós csecsemőt, segíteni eljutni a sürgősségire, amikor baleset történik, javítani a szülő hangulatát, amikor kimerült vagy dühös. Amikor a szülőknek olyan kihívást jelentő körülményekkel kell szembenézniük, mint a munkahely elvesztése, a ház elárverezése, szerhasználat, trauma vagy a család ellátásának ellehetetlenülése, akkor konkrét támogatásra és olyan szolgáltatásokra van szükségük, amelyek megfelelnek az igényeiknek, és segítenek csökkenteni e súlyos helyzetek által okozott stresszt. A szülők támogatása abban, hogy szükséghelyzetekben felismerjék, megtalálják és megkapják a konkrét támogatást, segít nekik gondoskodni arról, hogy ők és családjuk a fejlődés érdekében hozzájussanak a mindenkit megillető alapszükségletekhez (például egészséges ételhez, biztonságos környezethez), valamint speciális orvosi, mentálhigiénés, szociális, oktatási vagy jogi szolgáltatásokhoz.

Konkrét támogatások igénybevételének problémái. Amikor a szülők nyomasztóan stresszes körülményekkel néznek szembe, akkor segítséget kell kérniük. Sok szülő számára azonban a segítségkérés nem egyszerű dolog. Néhány szülő számára megalázó lehet segítséget kérni, mert úgy érzik, hogy ez az alkalmatlanságuk beismerése lenne: annak a beismerése, hogy nem tudják, hogyan oldják meg a saját problémáikat, vagy hogyan gondoskodjanak a családjukról. Más szülők talán azért nem kérnek segítséget, mert nem tudják, hogy hová fordulhatnának segítségért, vagy, mert azoknak a szolgáltatásoknak az igénybevétele, amelyekre szükségük van, megbélyegző. Ilyenek például a mentálhigiénés ellátók, családon belüli erőszak áldozatai számára létrehozott otthonok vagy hajléktalanszállók. A főbb okok, amiért a szülők vonakodhatnak segítségért folyamodni, a következők:        

Előnyben részesítik az informális forrásokat (pl. barátok, vallási vezetők) a hivatalos szervezetekkel (pl. mentálhigiénés ellátás) szemben Rossz tapasztalatok korábbi hivatalos, intézményes segítő szolgáltatásokkal kapcsolatban (pl. atyáskodó szemléletű szociális ellátás) Bizalmatlanság a hatósági személyekkel szemben, ellenséges érzések a gazdaságilag jobb helyzetben levő személyekkel szemben Nehéz múltbeli tapasztalatok a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben Korlátozott tudatosság és gyenge képesség a gyerekek problematikus tüneteinek felismeréséhez Félelem attól, hogy a gyereket eltávolítják a családból valamely probléma felszínre kerülése esetén Ismerethiány a megfelelő szolgáltatások elérhetőségéről Nincsenek elérhető források és szolgáltatások 52

A szülőket tehát tájékoztatni kell, hogy ismerjék a különböző szolgáltatásokhoz való jogaikat, megismerjék a szükségleteiknek megfelelő szolgáltatásokat, és megtanuljanak eligazodni azok rendszereiben. A családoknak és a gyermekeknek szóló programoknak egyértelműen kommunikálniuk kell a szülők felé azt, hogy a segítségkérés nem a gyengeség vagy a szülői kudarc jele. Épp ellenkezőleg, a segítségkérés egy lépés a körülményeik javítása, a stressz kezelésében és a megfelelő működőképességben való fejlődés irányába. Tehát amikor a szülők segítséget kérnek, az egy fontos lépés a reziliencia fejlesztése irányába.

A konkrét segítségnyújtás erősségeken alapuló szemlélete. A szülői segítségkérésnek úgy kell eleget tenni, hogy maga a segítségnyújtás ne növelje a stresszt. A szolgáltatásoknak koordináltnak, tiszteletteljesnek, gondoskodónak kell lenniük és az erősségekre kell épülniük. Az erősségekre épülő gyakorlatot az alábbi meggyőződések támasztják alá: 

A szülők és a szolgáltatók közötti, valamint az ugyanazon családokkal dolgozó szolgáltatók közötti bizalmi kapcsolat kialakítása létfontosságú.  A szülők által tapasztalt károsító körülmények számától és súlyosságától függetlenül, a szülőkben, a családjukban és a közösségükben olyan erősségek rejlenek, amelyek mozgósíthatók a stresszhatások csökkentéséhez, valamint a szükséges változás eléréséhez.  A szülők olyan fel nem fedezett erőforrásokkal és kompetenciákkal rendelkeznek, amelyeket fel kell ismerni, mozgósítani és méltányolni kell.  A szülőknek aktívan részt kell venniük a változás folyamatában, és nem csak passzívan részesülni a szolgáltatásban.  A szülőket először be kell vezetni, azután meg kell tanítani őket eligazodni az egészségügy és a szociális ellátórendszerek összetett hálójában.  Az egyes szülők személyes nehézségeinek kezelésén túl az erősségekre építő gyakorlati szakembereknek meg kell érteniük, és meg kell próbálniuk megváltoztatni mindazokat a rendszerbe kódolt igazságtalanságokat és körülményeket, amelyek hozzájárulnak e nehézségek fennmaradásához. Az erősségekre építő megközelítés segít a szülőknek becsülni önmagukat, mivel értelmesnek és kompetensnek ismerik el őket. Önbizalom és a hatékonyság érzése alakul ki bennük, mert lehetőséget kapnak arra, hogy fejlesszék a készségeiket, megtapasztalják a sikert és segítséget nyújtsanak másoknak. A szükséghelyzetekben történő konkrét támogatást tehát olyan minőségű szolgáltató rendszernek kell koordinálnia és megvalósítania, amely megőrzi a szülők méltóságát, elősegíti a maguk és családjuk fejlődését, rezilienciáját és a szükséges szolgáltatások és erőforrások jelzésének és elfogadásának képességét.

53

Ellenőrző kérdések: Milyen okok miatt vonakodnak a szülők a konkrét támogatás igénybevételétől szükséghelyzetben? Hogyan segíthető elő, hogy krízishelyzetben a szülők segítséget kérjenek? Mik a konkrét segítségnyújtás erősségeken alapuló szemléletének alapelvei? Mi az erősségeken alapuló konkrét segítségnyújtás hatása a szülőkre? Fogalmak: erősségeken alapuló konkrét segítségnyújtás

2.3.5.

Gyermekek társas és érzelmi kompetenciái

A gyermekek társas és érzelmi kompetenciáinak összetevői. A koragyermekkor egyszerre a nagy lehetőségek és a fokozott sérülékenység időszaka. Az ebben az időszakban szerzett tapasztalatok alapozzák meg a későbbi egészséget, jóllétet és tanulást. Korábban leginkább a kisgyermekek iskolai tanulási (akadémikus) készségeinek fejlesztésére helyezték a hangsúlyt annak érdekében, hogy a gyerekek felkészülten kezdjék az iskolát. Az elmúlt években azonban egyre több kutatás bizonyította, hogy erős kapcsolat van a kisgyermekek társas-érzelmi kompetenciái és értelmi fejlődésük, nyelvi készségük, mentális egészségük és iskolai sikereik között.

A koragyermekkorban alapozódnak meg a teljes mértékben majd a felnőtt korra kialakuló társas-érzelmi kompetencia elemei:      

   

önbecsülés – az egyén pozitív önértékelése önbizalom – nyitottság az új kihívásokra és szándék új helyzetek felfedezésére énhatékonyság – a saját cselekvőképességbe vetett hit önkontroll – szabálykövetés, impulzuskontroll, a helyzetnek megfelelő viselkedés önérvényesítés – értelmes cselekedetek megtervezése és megvalósítása végrehajtó működések – azok a folyamatok, melyek a megismerés, gondolkodás, érzelmek, viselkedés vezetéséért, irányításáért felelősek, főként új problémamegoldó helyzetekben türelem – megtanulni várni kitartás – az első sikertelen kísérletek után újra próbálkozni konfliktusmegoldó készség – nézeteltérések békés úton történő rendezése kommunikációs készségek – reciprocitás, érzelmek, vágyak, gondolatok megértése és kifejezése 54

  

empátia – mások érzelmeinek megértése és az azokhoz való alkalmazkodás szociális készségek – barátokat szerezni és kapcsolatokat kialakítani, fenntartani, lezárni moralitás – a jó és a rossz közötti különbség megtanulása

A felnőtt korra kialakuló társas-érzelmi kompetencia három fő bázisa az önismeret, az önszabályozás és a végrehajtó működések. Az önismeret fejlődése nagymértékben a környezetben élők, elsősorban a gyerekekkel szoros kapcsolatban levő felnőttek értékelésétől függ. A gyerekek tulajdonságait és teljesítményeit értékelő üzenetek jellemzően közvetlenül vagy közvetetten a szülőktől (pozitív vagy negatív megerősítések a gyerek képességeiről), kortársaktól (pl. népszerűség vagy kiközösítés) és más felnőttektől (pl. a pedagógus, aki jutalmazza, vagy figyelmen kívül hagyja a gyerek sikereit) származnak. Az önszabályozás (a) az egyén gondolatainak, érzelmeinek és viselkedésének tudatos ellenőrzése, pl. az a képesség, hogy abbahagyjunk valami nem megfelelő vagy szükségtelen dolgot, illetve elkezdjünk valami más, a helyzetnek megfelelő cselekvést, illetve (b) képesség a viselkedésbeli alkalmazkodásra és változásra egy bizonyos cél érdekében. A végrehajtó működések mindazok a szorosan összefüggő gondolati folyamatok, melyek hozzájárulnak az önszabályozáshoz és amelyek befolyásolják a megismerő képességeket (pl. tanulás, mások és magunk megfigyelése) és a társas-érzelmi viselkedést (pl. valamely szükséglet kielégítésének késleltetése).

Az önszabályozás alakulása koragyermekkorban. 32 Bizonyos mértékű kapacitás arra, hogy szabályozzuk gondolatainkat, érzelmeinket, viselkedésünket, születéstől adott, például a csecsemő becsukja a szemét, elfordítja a fejét, ha számára kellemetlen látvánnyal szembesül. Az első életévekben az önszabályozás látványos fejlődésének lehetünk tanúi, és ekkor alapozódik meg későbbi szabályozó képességünk, azonban az önszabályozás teljes mértékben felnőtt korra alakul ki, többek között amiatt, mert a képességet jelentősen befolyásoló agyi terület, a prefrontális kéreg egészen serdülőkor végéig érik. A gyerekek különböznek abban, hogy önszabályozó képességük veleszületett része mennyire hatékony, de a fejlődésben a környezetnek hatalmas a szerepe. Nagyjából három éves korig a gyermekek gondolatainak, érzelmeinek, viselkedésének szabályozása a felnőttel együttesen történik. Az első hónapokban a csecsemő nem képes önmaga szabályozni sem az érzelmi, sem a viselkedéses állapotait, az anyát használja a biológiaiviselkedéses szabályozás külső szervezőjeként. Később sokat fejlődik e téren, azonban csecsemő és kisgyermekkorban az alkalmazkodás továbbra is diádikus, a szülő adja a szabályozás keretét, védőburkot nyújt a gyermek számára, ezt hívjuk Sroufe 33 szavaival - irányított önszabályozásnak. Óvodáskorban az önszabályozás további hatalmas fejlődésen megy keresztül, azonban a felnőttek segítségére ebben az életkorban is nagyon nagy szükség van, mivel a gyerekeknek továbbra is nehézségeik vannak az erős negatív vagy pozitív érzelmek menedzselésével (lásd példa a 10. szövegdobozban). Tehát a gyermekek hatékony önszabályozása a szoros, 55

jelentőségteljes, meleg, törődő, stabil szülő-gyermek, gondozó-gyermek, és gyermekgyermek kapcsolatoknak tulajdonítható. Az önszabályozás alakulását három környezeti tényező jelentősen elősegíti:   

Az autonómia érzésének támogatása: a gyermek véleményének figyelembe vétele, saját választások biztosítása A kompetencia érzésének támogatása: struktúra, tiszta irányvonalak és szabályok, melyeket a gyermek követni tud A kapcsolódás érzésének mélyítése: pozitív bevonódás, meleg, bevonódó, gondoskodó környezet

10. szövegdoboz: PÉLDA AZ ÖNSZABÁLYOZÁS ALAKULÁSÁRA Az önszabályozás alakulására, a környezet szerepére jó példa, hogy hogyan mennek át a gyermekek az úttesten. A csecsemő még nem tud egyedül átkelni, őt a felnőttnek vinnie kell, hogy átérjen a másik oldalra. A totyogó gondolkodás nélkül lelép az úttest szélén, a felnőttnek minden pillanatban résen kell lennie. A kisgyermek egyre ügyesebben tudja, hogy nem szabad lelépnie, és az esetek egyre nagyobb részében önállóan megáll, azonban még őt is folyamatosan figyelni, és figyelmeztetni, adott esetben megállítani kell. Az óvodás az esetek legnagyobb részében megáll az úttest szélén, kivéve, ha meglátja a másik oldalon egy barátját, és elöntik az érzelmek, így azonnal odaszalad hozzá. A nagyobb iskolás pedig már ebben az esetben sem lép le az úttestre, csak ha alaposan körülnézett.

A társas-érzelmi önszabályozás koragyermekkori fejlődését mutatja a 7. táblázat.

56

7. táblázat A társas-érzelmi szabályozás korai fejlődése34

Életkor 0-12 hónapos

Szabályozás Arousal szabályozás és alvás-ébrenlét ciklusok Érzékeny, válaszkész interakciók másokkal Mások befolyásolásának kísérlete Az egyszerű társas rutinokban való részvétel és bejóslás kezdetei Mások érzelemkifejezéseire való válaszkészség

12-36 hónapos

Növekvő akaratlagos kontroll és akaratlagos önszabályozás Növekvő képesség a külső kéréseknek való engedelmességre és a szituáció követelményeinek tudatossága Növekvő asszertivitás és vágy az önálló cselekedetekre Egyre inkább tudatában van másoknak és mások érzéseinek (empátia) Néhány spontán segítés, osztozás, és vigasztaló viselkedés A szociális szabályok és szankciók növekvő tudatossága Növekvő képesség a tiltott cselekedetek legátlására

3-6 év

Egyre jobban képes az érzelmek kontrollálására, a szabályok megtartására, és a tiltott viselkedéstől való tartózkodásra Egyre jobban képes a nyelv használatára a saját viselkedés szabályozásában és mások befolyásolásában Egyre inkább érdeklik a társak, és hogy elfogadják, így egyre alkalmasabb az önszabályozásra a társakkal való kapcsolatban Hatékonyabb interakciós stratégiák tanulására képes Szerepjátékot tud játszani szerepekkel és szabályokkal Elkezd saját és mások mentális állapotairól beszélni, ezeket a viselkedés magyarázataként használni Jobb megértése annak, hogy mások hogyan érezhetnek Szándékos segítő, osztozó, vigasztaló viselkedés A viselkedéses standardok internalizálása Stabilabb proszociális (vagy antiszociális) attitűdök és viselkedés fejlődése

57

A társas-érzelmi kompetencia fejlődését támogató feltételek. A társas-érzelmi készségek fenti összetevői nem alakulnak ki maguktól. A társas-érzelmi fejlődési folyamat pályája – legyen az kedvező vagy kedvezőtlen – a gondoskodó kapcsolatok és a gyermeket ért ösztönző környezet minőségétől is függ. Számos kutatás kimutatta, hogy az optimális társas-érzelmi fejlettséghez a kisgyermekek számára létfontosságú a fenti készségek fejlődését aktívan elősegítő kiszámítható, gondoskodó és a gyermekre érzelmileg ráhangolódni képes felnőttel való kapcsolat. A társas-érzelmi kompetenciák fejlődését az alábbiak segítik elő aktívan:        





Olyan környezet kialakítása, amelyben a gyerekek biztonságosnak érzik kifejezni az érzelmeiket. Érzelmi válaszkészség és empátia a gyermek irányába. A gyerekre vonatkozó pozitív és biztató üzenetek közvetítése, (pl. „Ügyes vagy!” „Büszke vagyok rád!”) Világos elvárások és határok meghatározása (például „A mi családunkban az emberek nem bántják egymást.”). Rendszeres és kiszámítható napi rutin, napirend. El kell különíteni az érzelmeket a tettektől (például „Rendben, lehet, hogy mérges vagy, de nem ütünk meg senkit akkor sem, ha mérgesek vagyunk.”). Különböző társas rituálék használata és megerősítése (úgymint egymás köszöntése, szerepcsere beszélgetésben vagy játék közben). Interaktív, ingerekben gazdag nyelvi környezet, ami elősegíti a szókincs, a társalgási készség, később az olvasás fejlődését, és az érzelmeik kifejezésére biztatja a gyerekeket. A gyerek fejlődési szintjének megfelelő játéktevékenységet ösztönző környezet kialakítása, a játékos felfedezés és cselekvéses tanulás lehetőségeinek megteremtése. Lehetőség teremtése a gyerekeknek arra, hogy problémákat oldjanak meg (például „Mit gondolsz, mit kell tenned akkor, amikor egy másik gyerek kicsúfol?”).

11. szövegdoboz: KORAI KÖTŐDÉS35 A kötődés a közeli, szeretetteljes, tartós érzelmi kapcsolat a kisgyerek és elsődleges gondozója (tipikusan az anyja, szülei) között, mely a csecsemő egy-másfél éves korára alakul ki. Az egyéves kor körüli gyermekben nagy igény van a külvilág felfedezésére. Ugyanakkor tart is az újdonságoktól, és keresi a biztonságot, amit az anyja közelsége nyújt neki. A két ellentétes irányú késztetés egyensúlya, az eltávolodás és a közelségkeresés feszültsége helyzettől függően változik. A gyermek bátran indul felfedező útra, mikor az édesanya elérhető és jelenléte biztonságot sugároz. Ha azonban egyedül marad, vagy veszélyben érzi magát, akkor a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy uralkodik el rajta. A kisgyerekek kötődését a gondozóval való pozitív és negatív tapasztalatai formálják: a szeretetteljes, érzékeny és válaszkész gondoskodás biztonságos kötődést 58

eredményez. Az érzékeny szülő figyeli a baba jelzéseit, pl. „éhes vagyok”, „játszani szeretnék”, „vegyél fel”, „elég volt”, és ennek megfelelően reagál. A gyerek kötődési viselkedését az arra külön képzett pszichológusok az ún. Idegen Helyzet Tesztben mérik fel. Itt a vonzó, új játékokat felfedező gyerekét az anya rövid időre magára hagyja egy idegen jelenlétében, majd visszatér. A különböző kötődésű gyerekek más-más módon reagálnak ebben a helyzetben, de a különböző kötődési minták közül egyik sem erősebb, jobb vagy éppen rosszabb a többinél.

A biztonságosan kötődő gyerek az anyja jelenlétében el mer távolodni, felfedezi a környezetét. Magára hagyva elbizonytalanodik, az anyja visszatértekor azonban hamar helyreáll a lelki nyugalma. A bizonytalan kötődés főbb típusai a következők. - elkerülő kötődés: a gyerek nem mutatja ki az érzelmeit annak ellenére, hogy magára hagyva ő is stresszt él át. Ennek fő oka az alacsonyabb szintű anyai válaszkészség. Az anya kevésbé érzékenyen reagál a gyerekre, így annak magának kell megküzdenie a negatív érzelmeivel. A szülő és a gyerek között kevesebb az érzelemkifejezés, így a gyerek is leszokik az érzelmei kimutatásáról. - ambivalens (ellenálló) kötődés: a gyerek az anya jelenlétében sem meri magabiztosan felfedezni a környezetét, inkább az anya figyelmét keresi. Magára hagyva pedig erős stresszreakciót mutat, a visszatérő anya is nehezen képes megnyugtatni. E mintázat többnyire az anyák következetlen viselkedése folytán alakul ki: olykor érzékenyen bánnak a gyerekükkel, máskor azonban túl lassan, vagy nem megfelelően reagálnak. - dezorganizált kötődés: a gyerek nem képes alkalmazkodni a szülő gondozási stílusához, sem az erősebb figyelemfelhívással, sem az érzelmek palástolásával. Az anyával szembeni viselkedésük ellentmondásos: tétovaság, közeledés és távolodás váltakozása, vagy tartós mozdulatlanság, lemerevedés jelenik meg annak jeleként, hogy a gyermek sem az anyjánál, sem más irányú elkerüléssel nem képes csökkenteni a helyzet okozta szorongást. Ez a fajta kötődés a gyakran ijesztően, vagy ijedten viselkedő szülő mellett alakul ki, a gyerek számára ő egyben a biztonság és a félelem forrása is.36

59

A korai kötődési mintázat hatása a társas-érzelmi fejlődésre. A biztonságos korai kötődés a gyermeki fejlődés számos területére pozitívan hat. Hozzájárul a tanulási kedv, az önbecsülés, jó társas készségek, sikeres későbbi kapcsolatok kialakulásához, továbbá az érzelmek, az elköteleződés, az erkölcs természetének kifinomult megértéséhez. Fontos, hogy a korai személyközi tapasztalatok és a kezdeti kötődés alapozza meg az emberi kapcsolatokba vetett hitet és a velük szembeni elvárásokat. Ezek határozzák meg, hogy valaki eleve bizalommal vagy nyugtalanul, bizalmatlanul viszonyul másokhoz, illetve, hogy saját magát érdemesnek tartja-e mások szeretetére. A korai kötődés minősége kihat a későbbi önbizalomra és önértékelésre is. Vizsgálatok szerint a korai biztonságos kötődést mutató gyerekek iskolás korban önállóbbak, kevésbé függenek másoktól, aktívabbak és jobban bíznak magukban, mint a bizonytalanul kötődő gyerekek, akiknél gyakrabban megfigyelhető a csökkentértékűség érzése, és gyakrabban szorulnak segítségre társas helyzetekben. Az önszabályozás és a végrehajtó működések korai fejlődése a kisgyerekek környezeti tapasztalataitól és a szülő-gyerek kapcsolat természetétől függ. A kisgyerek stressz-élményeit az érzékeny és válaszkész szülő pontosan azonosítja és annak megfelelően reagálva hatékonyan képes megnyugtatni őt. A szülő tehát megfelelően értelmezi, felismeri a gyerek érzéseit okozó tényezőket, és a gyermek jelzéseire megfelelő időben és megfelelő módon, közvetlenül válaszol, ez által a gyerek fokozatosan megtanulja értelmezi a saját érzéseit, és egyre önállóbb lesz azok kezelésében és szabályozásában. Az önszabályozás és a végrehajtó működések tanulandó műveletek, amiket gyakorolni kell. Ha a gyerekek nem kapnak lehetőséget szándékos, célvezérelt tevékenységeket gyakorolni, mindezek a működések nem fejlődnek ki, és az érintett agyi területek kapcsolódási hálózatai sem lesznek a későbbi tanuláshoz szükséges mértékben fejlettek. Ez hátrányosan érinti az iskolára való felkészültséget, és ennek folytán a tanulás sikerességét. Az iskolai sikerességhez számos végrehajtó működés szükséges, például tudni kell célzottan figyelni, kizárni az elterelő ingereket, kontrollálni az érzéseket, szabályokat követni és alkalmazkodni a szabályok változásaihoz. Nem teljesen egyértelmű ma még, hogy a korai kötődés milyen mértékben határozza meg az ember későbbi kapcsolatait. Egyes kutatások szerint a kapcsolati problémákért gyakran a korai kötődési problémák lehetnek felelősek, ami arra utal, hogy a korai életszakaszban tapasztalt nem megfelelő gondozói hozzáállás hatása hosszú távon fennmarad és kevéssé befolyásolható. Más kutatások szerint a korán kialakult biztonságos vagy bizonytalan kötődést a későbbi tapasztalatok befolyásolhatják. A korai biztonságos kötődés nem immunizálja teljesen a gyereket a későbbi szélsőséges traumákkal, például a szülő halálával szemben. Másrészt, a korai traumát szenvedett gyerekek a későbbi életükben találkozhatnak olyan gondoskodó személlyel, akivel biztonságos kötődést alakíthatnak ki. Mindez kiemeli a gyerekekkel szembeni szeretetteljes, érzékeny és válaszkész bánásmód jelentőségét az otthoni és az intézményi gondozásban is.

60

Azok a gyerekek, akik érzelmi biztonságot adó környezetben nevelkednek, képesek arra, hogy felismerjék a maguk és mások érzelmeit, magukévá tegyék mások nézőpontját, és fejlettségi szintjüknek megfelelően elgondolkodjanak tetteik helyes vagy helytelen voltáról. Ezzel szemben, azok a gyerekek, akiknek az életében nincsenek olyan felnőttek, akik aktívan elősegítik a társas-érzelmi kompetenciák fejlődését, egy sor nehézséggel szembesülnek a társas-érzelmi fejlődésben. Kevésbé lesznek képesek lelkiismeret-furdalást érezni vagy empátiát mutatni, korlátozottak lehetnek a nyelvi és a kognitív készségeik és nehezebben fognak tudni a társaikkal hatékonyan kommunikálni és együttműködni. A társas-érzelmi fejlődésre koncentráló megfelelő korai intervenció segíthet csökkenteni a negatív tapasztalatok hatásait, jobb kognitív és társas-érzelmi fejlődéshez vezetve.

Ellenőrző kérdések: Melyek a koragyermekkor társas-érzelmi kompetenciáinak összetevői? Hogyan fejlődik az önszabályozás koragyermekkorban? Milyen környezeti tényezők segítik az önszabályozás alakulását? Milyen feltételek segítik elő a társas-érzelmi kompetenciák fejlődését? Milyen jellegű szülői nevelés segíti elő a gyermek biztonságos kötődésének kialakulását? Mi a korai kötődés minőségének jelentősége a társas-érzelmi fejlődésben? Fogalmak: társas-érzelmi képességek, önismeret, önszabályozás, irányított önszabályozás, biztonságos/bizonytalan/elkerülő/ambivalens kötődés

61

3.

A szociális segítő munka és a családerősítő modell

Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A fejezet: 

Megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a koragyermekkori intervenció folyamatában a szociális segítő munka hol, hogyan tudja képviselni a családerősítő szemléletet mind elméleti, mind gyakorlati szinten.  Bemutatja a védőfaktorok megvalósulásának önfelmérő lehetőségét. A téma feldolgozásának célja: A koragyermekkori intervenció hatékony működéséhez szükséges ismeretek, a háttérben meghúzódó szemléleti elemek elsajátítása és alkalmazása. Ajánlott irodalom: Kereki J. és Lannert J. (szerk.) (2009). A korai intervenciós rendszer hazai működése. Kutatási zárójelentés. Budapest: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. Czeizel B. A koragyermekkori intervenció múltja, jelene és remélt jövője. Gyógypedagógiai Szemle, 2009. 2-3.

2.4. A szociális segítő munka helye, szerepe a koragyermekkori intervenció családerősítő modelljében A koragyermekkori intervenció a mikrorendszertől a makrorendszerig minden szinten igényel beavatkozást, ami indokolttá teszi a szociális szakember jelenlétét is. A védőfaktorok építését elsősorban a családokkal rendszeres kapcsolatot tartó szakemberek tudják megvalósítani. A családerősítő szemlélet egyik fő megvalósulási terepe a szociális segítő munka. A családerősítő megközelítés a családi környezet deficitjei helyett a gyermeki fejlődést védő és támogató tényezők erősítésére koncentrál. Működésének alapelemei a szülői partnerség kiépítése, a családok erőforrásainak felmérése és ezek folyamatos támogatása, a családi környezet változtatása. A szociális segítő munka egyik feladata, hogy szükség esetén támogatást nyújtson a családoknak. A paletta széles, a szociális munkások, családgondozók feladatai között megtalálható például az érzelmi támogatás, a szolgáltatások biztosítása, a közösségi kapcsolatok támogatása, a szülőknek nyújtott tanácsadás, válságkezelés. Ezen tevékenységek végzése során a családerősítő szemlélet jól alkalmazható.

62

A koragyermekkori intervencióban dolgozó szakember személyes kapcsolata révén lehetőséget nyújt a szülőknek arra, hogy érzéseikről, nehézségeikről, stresszt okozó élethelyzeteikről beszélhessenek. Az aggályok megbeszélése mellett a szakembernek lehetősége van az öt védőfaktor mentén a szülőket támogatni, erősíteni. A korai évek hosszútávon meghatározó szereppel bírnak a gyermekek későbbi élete és jólléte szempontjából. A korai életszakaszban átélt élmények és tapasztalatok nagy hatással vannak a gyermekek fejlődésére. Alapvetés, hogy ha a munka során kiemelten nagy figyelmet szentel a szakember a kisgyermekekre, hosszú távú pozitív hatást érhet el a család életében.

Ellenőrző kérdések: Mi a szerepe a szociális munkának a koragyermekkori intervencióban a családerősítő szemlélet alapján? Fogalmak: védőfaktorok erősítése

2.5. Nézőpontváltás az elméletben és a gyakorlati munkában

2.5.1.

Pozitívumok, erősségek előtérben

A családerősítő szemlélet a negatívumokról a pozitívumokra helyezi a hangsúlyt. Ez a megközelítés nem a hiányokra koncentrál, hanem azt keresi, melyek azok a meglévő pozitív tényezők, amelyek erősítésével támogatható a család, illetve melyek azok az erősségek, amelyeket a család ki tud alakítani. Ez a szemlélet arra összpontosít, hogy minden családnak vannak erősségei, és azok támogatásával a család képes lesz magát erősíteni.

2.5.2.

Kis, de jelentős lépések

A családerősítő szemlélet kiemeli a szociális és gyermekvédelmi szakemberek és az ellátott családok közti együttműködést a családokat védő faktorok felépítése érdekében. A családerősítés apró, de jelentős lépésekben valósítható meg a mindennapi gyakorlatban, melyeket a szakmai munkán belüli hangsúlyok áthelyezése tesz lehetővé a családokkal kapcsolatban levő szakemberek számára. 63

Ezen apró lépések megvalósításához elengedhetetlenül szükséges a kritikai gondolkodás a családsegítő és gyermekjóléti munkában:  a tények elkülönítése az ítéletektől és feltevésektől  a lehetséges elfogultság felismerése a szakember saját személyes véleményében  az ítélkezés időszakos felfüggesztése  többféle ésszerű magyarázat kialakítása és kiértékelése  utánamenni az elégtelen, hiányzó információnak  a tudásban és a tapasztalatban meglévő személyes korlátok felismerése  elérhető erőforrások hatékony keresése és kiaknázása  mintázatok keresése a tények külön-külön történő vizsgálata helyett  fenntartással kezelni mind a saját mind a mások által készített felméréseket

4. ábra Kis, de jelentős lépések a gyakorlati munkában37

Emellett a kritikai gondolkodáshoz megfelelő attitűd is szükséges, melynek elemei a következők:    

nyitottság egészséges szkepticizmus intellektuális alázat erős motiváció

64

2.5.3.

Másfajta kapcsolat a szülőkkel

A szakember és a szülők közötti kapcsolat fókusza a családerősítő szemlélet alapján való munka során megváltozik. A szakember sokszor félelmet keltő a családok számára, emiatt nagyon nehéz a feladatait ellátnia, hiszen ezek feltétele a bizalmi kapcsolat. A félelem feloldása, a bizalom kiépítése alapvetően a szakember viselkedésén múlik: milyen légkört teremt, hogyan beszél a családtagokkal, mivel kínálja meg, stb. Több intézményben alkalmazzák például azt a gyakorlatot, hogy kávéval kínálják a megérkező szülőket, azért, hogy egyrészt oldottabb hangulatot teremtsenek, másrészt pedig a szülők érezzék, hogy ők maguk is nagyon fontosak a szakember családjukkal végzett munkájában. A szülőkkel való megváltozott kapcsolat elemei lehetnek a következők:   

2.5.4.

a szülők azon képességének támogatása, hogy megfelelően neveljék gyermekeiket a szülők partnerként való bevonása a gyermekeik jó kimenetelének eléréséhez a szülők közvetlen bevonása olyan kölcsönösen támogató kapcsolatokba, melyek a védőfaktorokat építik

Együttműködés a társszakmákkal

A koragyermekkori intervenció hatékony megvalósításához, a támogatás és a szükséges szolgáltatások nyújtásához a családdal kapcsolatban álló, a különböző szolgáltatás rendszerekben dolgozó szakemberek összehangolt szakmai tevékenysége szükséges. A különböző ágazatokhoz (egészségügy, köznevelés, szociális, stb.) tartozó ellátások és szakmák közötti együttműködés jó alapja lehet a családerősítés folyamatának. A szakemberek közötti együttműködés szorosan kapcsolódik a családerősítő szemlélethez. Egy, a családok segítésével foglalkozó szakma sem képes egymaga megoldani a felmerülő problémákat, illetve nem képes egymaga minden tekintetben hozzásegíteni a családot ahhoz, hogy saját maga megoldja azokat a nehézségeket, amelyek felmerülnek életükben. A különböző szakemberek együttműködése szükségessé tesz egyfajta koordinátori szerepet is, aki egyfajta esetmenedzserként fogja össze a szereplőket.38 A szakmák közötti együttműködést hatékonyabbá teszi, ha a közös tevékenységet a tisztázott fogalmak, hatékony kommunikáció, jól kidolgozott eszközök és módszerek segítik. Az 5. ábra foglalja össze, hogy különböző intézmények és programok felelősek a speciális szolgáltatásokért, de mindegyikük munkája bizonyos szempontból a 65

családok kapacitásának felépítésére fókuszál. Nem tudják céljaikat elérni anélkül, hogy ne koncentrálnának a családokra.

5. ábra A családok körüli szolgáltatások 39

A családerősítés és a védőfaktorok megközelítés egy olyan közös keret lehet a szakemberek számára, mely közös nyelvet használ az eredmények leírásához, és alkalmazásának eredményei lehetnek a következők: 

minden egyes szolgáltatási rendszer családok támogatásában játszott szerepének jobb megértése



működő partnerség az intézmények és szakemberek között



szakmai fejlődés, ami előmozdítja az együttműködést



a közösségi erőforrások családi élet támogatásban játszott szerepének felértékelése, úgymint az informális hálózatok, társadalmi csoportok és kulturális lehetőségek



következetesebb, pozitívabb üzenetek a családok felé, melyek ösztönzik az elkötelezettséget, és ami a legfontosabb: 66



a hatások összegződése, amikor a szolgáltatások és programok ugyanazon eredmények elérését célozzák meg.

12. Szövegdoboz: SZAKMAKÖZI MUNKA40 A szakmák közötti – interprofesszionális - munka két, vagy több, különböző foglalkozási ághoz tartozó szakma képviselőinek időleges, vagy hosszabb távú kommunikációja és együttműködése, amelynek során a közreműködő szakemberek meglévő és megtermelt tudásukat és erőforrásaikat megosztják egymás között egy közösen meghatározott cél/ügy elérése érdekében, közösen meghatározott, eldöntött és kialakított kreatív eljárásmódok alkalmazásával.41

Ez a fajta együttműködés közös gondolkodást, tervezést, döntést, folyamatos kapcsolattartást feltételez. (A különböző szakemberek közötti információcsere, esetmegbeszélés és megállapodás önmagukban még nem interprofesszionális együttműködés, abban az esetben, ha ezek alapján, de ki-ki külön, egymástól függetlenül, a saját területén tevékenykedik.)

Ellenőrző kérdések: Milyen szemléleti elemek mentén foglalható össze a nézőpontváltás a családerősítő megközelítés alapján a szociális segítő munkában? Fogalmak: kis lépések, kétgenerációs megközelítés, szakmaközi együttműködés

2.6. A védőfaktorok megvalósulásának felmérése A védőfaktorok megvalósulásának felmérése a családerősítő szemléletet támogató eszköz. Lehetővé teszi, hogy láthatóvá váljon, hogy a család erősítését milyen apró, de lényeges lépésekkel lehet még tovább javítani. A felhasználók saját, személyes igényeikhez igazítva használhatják az önfelmérő eszközöket. Az önfelmérés célja, hogy segítse a visszacsatolást és a folyamatos továbbfejlődést. Az önfelmérő eszköz olyan működő gyakorlatokat sorol fel, amelyeket a családokat segítő programok alkalmazhatnak, s amelyek az öt védőfaktor köré szerveződnek. A kiértékelés az adott védőtényező rövid leírásával kezdődik, majd a leglényegesebb, azokat erősítő stratégiákat veszi számba. 67

A felmérés végeredményét tekintve szem előtt kell tartani, hogy az egyes védőtényezők kölcsönösen is hatnak egymásra, és egymást nem zárják ki. Tehát nem feledkezhetünk meg arról, hogy az eredményeket a rendszerszemlélet alapján közelítsük meg.

2.6.1.

A támogató rendszer (szociális szakember) önfelmérése

A családerősítő program önfelmérései segítenek kijelölni azokat a pontokat a mindennapi gyakorlatban, melyek áthangolása a családi védőfaktorok támogatása irányába hathat. A Családerősítési Önfelmérő Kérdőív öt védőfaktor kiépítésének hét stratégiája mentén szerveződött, e mentén teszi lehetővé a szociális szakember önfelmérését. A szakemberek e kérdőív segítségével felülvizsgálhatják aktuális munkájukat, ráláthatnak, hogy szakmai gyakorlatuk mely eleme építi a védőfaktorokat, és melyek azok, amelyeket még érdemes átgondolni. Az önfelmérés a családdal való munkában az öt védőfaktor alkalmazásának végiggondolását is segíti a szakemberek számára. Az 8. táblázat a szülői reziliencia védőfaktor erősítésének önfelméréshez tartalmaz állításokat a szakember számára.

68

8. táblázat A szülői reziliencia védőfaktor erősítésének önfelmérése

Jelölje 5 fokú skálán, mennyire igaz önre, mint szakemberre (5 nagyon igaz, 1: egyáltalán nem igaz, NA: ha az állítás nem alkalmazható) A családdal dolgozó szakemberek kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítására törekszenek valamennyi családtaggal:

Időt fordítanak arra, hogy megismerjék családtagokat külön, név szerint is.

1

2

3

4

5

NA

a

Úgy ajánlanak foglakozásokat, hogy közben megvizsgálják személyre szabottan a többi családtag érdeklődési körét és szükségleteit is. Rendszeresen érdeklődnek arról, hogy mi történik a családdal. Érzelmi segítséget, illetve bátorítást nyújtanak. Saját magukról is adnak információt. Felismerik és méltányolják is a család erőfeszítéseit és közreműködését Időt fordítanak az egyes családtagok összetett igényeinek megértésére, mint például a gyermekelhelyezés előkészítése vagy a gyermektartás rendszere, a kettős szerepek betöltése az egyszülős családban, vagy különböző szülőktől való gyermekek.

2.6.2.

A családok (szülők) felmérése

A családerősítő program egyik lényeges eleme a támogatott családok erősségeinek felmérése. Ennek során a szülők kérdőíves formában mutatják be azokat a családjukra jellemző vélekedéseket, érzelmeket és viselkedésformákat, melyek a családot védő faktorok meglétét, erősségét, fejlődését jelzik. A szülői felmérés eredménye alapján jelölhetőek ki az intervenció egyes elemei, illetve az olyan családi környezet kialakítása, amely az optimális gyermeki fejlődést támogatja, és csökkenti a negatív gyermeki és családi fejlemények esélyét. A védőfaktorok szülői értékelésére, az erősségek és növekedés mérésére a Családok Erősítése Védőfaktorok Keretprogramon belül kifejlesztettek egy mérőeszközt. Az eszköz a „szülő” fogalmat mindazokra a felnőttekre vagy kamaszokra használja, akik felelősek egy gyermek neveléséért, ideértve a biológiai szülőket, nagyszülőket, egyéb hozzátartozókat vagy nem-biológiai gondozókat.

69

A mérőeszköz 36 szülői állítást tartalmaz, amellyel Családok Erősítése öt védőfaktorából négyet mér (a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretkre vonatkozóan nem tartalmaz állításokat).

Ellenőrző kérdések: Hogyan járulhat hozzá a szociális szakember szakmai fejlődéséhez az önfelmérő kérdőív? Fogalmak: szociális szakember önfelmérése, szülők felmérése

2.7. A családerősítés gyakorlati megvalósítási lehetőségei A családerősítő szemlélet a legtöbb szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi gyakorlatban alkalmazható, jelentős szervezeti módosítások nélkül. Minden egyes találkozás a csecsemőkkel, kisgyermekekkel, óvodás korú gyermekekkel és családjukkal lehetőséget nyújt arra, hogy minél jobban megismerjük és megértsük helyzetüket, erősítsük a szülőket és összekapcsoljuk őket a koragyermekkori szolgáltatásokkal. A családerősítés gyakorlati megvalósítása során szükséges:  

2.7.1.

a családokkal való támogató kapcsolat kialakítása, a szülőkkel való partneri viszony kiépítése, a szülők védőfaktorainak támogatása és erősítése, a családok erősítése az öt védőfaktor mentén.

A családokkal való támogató kapcsolat kialakítása

A családerősítő szemlélet gyakorlati megvalósulásának alapvető feltétele a családokkal, szülőkkel kialakított egyenrangú, kölcsönös tiszteletre és bizalomra épülő kapcsolat. A segítő szakember feladata ennek érdekében többféle lehet:   

A közös munka teljes folyamatában pozitív és erősségalapú megközelítés, hozzáállás képviselete a családok felé. A család helyzetének megértése. Tiszteletteljes kérdezés és a válaszok fogadása. 70

   

                    

A szülők megerősítése, ha valami jót csinálnak. A szülők erőfeszítéseinek, jó döntéseinek támogatása. Annak a ténynek az elfogadtatása, hogy a gyermeknevelés stresszel jár. Segíteni azoknak a szituációknak és stresszoroknak a felismerését, amelyek esetén a családnak további támogatásra van szüksége, és segíteni nekik proaktívan reagálni ezekben az esetekben. Úgy közelítse meg a szülőket, hogy azzal csökkentse a stresszt. Megismerni minél jobban a család és a gyermek erősségeit. Azonosítani a szülői kihívásokat és azt, ahogy sikeresen megoldották azokat. Megfigyelni a család napi rutinját, a szülők nézeteit, családi mintáikat és a szociális interakcióikat, amelyek eredményesek lehetnek a család számára. Megismerni a család meglévő pozitív kapcsolatait a gyermekgondozási, illetve koragyermekkori szolgáltatásokkal. A kulturális normák tiszteletben tartása. A szülők tanítása a gyermekek fejlődési folyamatairól, szükségleteiről, környezeti és társas érzelmi jóllétükről. Információadás arról, hogyan juthatnak több tudáshoz vagy szolgáltatáshoz gyermekükkel kapcsolatban. Konkrét tippek és források ajánlásával segíteni a szülőknek, hogy fejlesszék szülői készségeiket. Beszélgetni a szülőkkel a gyermek életkorának megfelelő elvárásokról. Tájékoztatni a szülőket a rendelkezésre álló forrásokról, illetve segíteni hozzájutni azokhoz. Hangsúlyozni a gondoskodás jelentőségét. Segíteni a szülőknek saját szerepük fontosságát felismerni. Biztosítani a családok számára a közösségben rendelkezésre álló koragyermekkori és szülői szolgáltatásokat. Segíteni a családoknak megérteni a szolgáltatások követelményeit. Összekapcsolni a családot olyan támogatókkal, akik segítenek a családnak a megfelelő erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz hozzájutni szükség esetén. Segíteni a szülőknek felismerni a megbízható barátokat, családtagokat és szakembereket, akik támogatni tudnák őket. Segíteni felismerni a családnak, hogy kik azok, akik pozitívan járulnak hozzá a szülői képességük fejlődéséhez. Érdeklődni a szülő jólléte, önmagára való odafigyelése és mások iránti érdeklődése (és ne csak a gyermeknevelése) iránt. Hangsúlyozni az öngondoskodás, a saját magukra való odafigyelés alapvető szerepét. Bátorítani a szülőket abban, hogy foglalkozzanak saját magukkal is.

71

2.7.2.

A védőfaktorok erősítése a családokban

A gyermekek jóllétének és folyamatos fejlődésének legbiztosabb bázisa az elsődleges gondozó támogatása, így kiemelt jelentősége van a családerősítő szemlélet alkalmazásának. Mikor egy szülő segítségre szorul, ez sokszor azért történik, mert nehézségei adódnak abban, hogy képes legyen gondoskodó támogatást nyújtani. Ez gyakran összefügg a szülők múltbéli tapasztalataival vagy jelenlegi nehézségeivel. A családerősítő szemléletet alkalmazva a szülők partnerekké válnak abban, hogy erősebb alapzatot építsenek gyermekük jólléte érdekében. Az öt védőfaktor megléte fokozza a szülői kapacitást és hozzájárul az optimális fejlődésnek megfelelő környezet kialakításához.

2.7.2.1. Szülői reziliencia

Számos kutató arra a következtetésre jutott, hogy sokkal meghatározóbb az a mód, ahogy a szülők a különböző stresszorokra reagálnak, mint a stresszforrás maga, saját és gyermekeik szempontjából egyaránt. A szülők reziliensek, mikor különböző kihívásokkal (személyes és a gyermekükkel kapcsolatosan egyaránt) képesek megküzdeni, kezelni tudják a nehézségeket, és képesek szülőként sikeresen működni a családi egység részeként. A stressz hatékony kezelésével a szülők csökkenteni tudják stressz szintjüket, ezzel erősítve figyelmüket és gondoskodásukat gyermekük felé. Ez lehetővé teszi a gyermek számára, hogy biztonságos kötődést alakíthasson ki szüleivel. A gondoskodó figyelem és a szülőkkel való biztonságos kötődés kialakítása elősegíti a gyermek rezilienciájának fejlődését, ami lehetővé teszi számukra, hogy a későbbiekben is jobban kezeljék a stressz hatását.

A segítő szakember szerepe, feladata      

Pozitív és erősség alapú attitűd a családdal való együttműködés során. A család mint kulcsfontosságú döntéshozó támogatása. A család, a szülők öngondoskodó képességének kialakításában támogatás, annak erősítése. A szülők bátorítása arra, hogy saját múltbéli élményeiket átgondolva megértsék, hogy ezek az élmények mennyiben befolyásolják a jelenüket. Tényként kezelni, hogy a szülőség stresszel jár, és segíteni a szülőknek megtervezni, hogyan kezeljék a stresszes szülői helyzeteket. Bátorítani és támogatni a jó döntéseket.

72

Segítő kérdések, amelyek megválaszolása segíti a szülői reziliencia erősítését 

Mi segít Önnek abban, hogy a mindennapokkal megküzdjön?



Miből merít erőt?



Hogyan segíti ez Önt a szülői feladataiban?



Mik az álmai önmaga és a családja számára?



Milyen aggodalmakkal és frusztrációkkal szembesül napközben? Hogyan oldja meg ezeket?



Hogyan képes gyermekei szükségleteit kielégíteni akkor, amikor erős a stressz?



Hogyan segíti Önt házastársa vagy partnere? Amikor erős a stressz, mi segít a leginkább?



Mit tesz, hogy vigyázzon magára, amikor erős a stressz?

Azok a tényezők, amelyekre a szakembernek fókuszálnia kell: 

problémamegoldó készségek



stresszel való megküzdés képessége



öngondoskodó stratégiák



segélykérő viselkedés



mentálhigiénés és szenvedélybetegségekre szakosodott szolgálatok igénybe vétele szükség esetén



nem engedni, hogy a stressz befolyásolja a szülői feladatokat

Javaslatok 

Kérje meg a szülőt, hogy írja le, hogyan figyel önmagára és bizonyosodjon meg afelől, hogy minden nap szakít időt saját magára.



Kérje meg a szülőt, hogy azonosítsa be az általa stresszesnek ítélt helyzeteket, és készíttessen vele előzetesen egy tervet arról, hogy hogyan fogja megőrizni a nyugalmát és hogyan fog a körülményekre koncentrálni.

2.7.2.2. Társas kapcsolatok

Az építő, támogató társas kapcsolatok segítenek a szülőknek megküzdeni a stresszel, támogatják a gondoskodó szülői viselkedést, és elősegítik a stabil kapcsolat kialakítását a kisgyermekekkel. Nem a kapcsolatok száma a fontos, hanem inkább a 73

meglévő kapcsolatok minősége. Mind az anyák mind az apák esetében is igaz, hogy a magas szintű érzelmi, információs, instrumentális és lelki támogatás pozitív szülői hangulatot, pozitív hozzáállást, gyermekek iránti felelősségérzetet, szülői elégedettséget, jóllétet, kompetencia érzést, valamint alacsonyabb szintű dühöt, szorongást és depressziót von maga után. Ezzel szemben, a nem megfelelő, egymásnak ellentmondó vagy nem kielégítő társas kapcsolatok szülői stressz forrásai lehetnek.

A segítő szakember szerepe, feladata 

A szülővel való kapcsolatban modellezze a jó kapcsolati viselkedést, a kapcsolatot használja arra, hogy a szülő erősebb kapcsolati készségeket fejlesszen ki.



Segítse a családot abban, hogy be tudja azonosítani környezetének azon szereplőit, akik pozitív hatással lehetnek rá.



Ösztönözze a szülőt, hogy szélesítse ki és mélyítse el társas kapcsolatait.



Bátorítsa a családot arra, hogy beszéljenek azokról a dolgokról, melyek akadályozzák őket abban, hogy bővítsék társas kapcsolataikat.

Segítő kérdések, amelyek megválaszolása segíti a társas kapcsolatok erősítését: 

Vannak barátai vagy családtagjai, akik segítik időnként?



Tagja Ön bármely csoportnak vagy szervezetnek?



Kit hívhat fel tanácsért vagy csak beszélgetni? Milyen gyakran látja ezt az embert?



Milyen társas kapcsolatra, segítségre van szüksége?



Könnyűnek vagy nehéznek találja, hogy barátságokat kössön? Amennyiben nehéznek éli meg, mik jelentenek korlátokat Önnek?



Mi segít önnek, hogy a kapcsolatokban biztonságban érezze magát?

Azok a tényezők, amelyekre a szakembernek fókuszálnia kell: 

Van-e a szülőnek támogató kapcsolata (barátok, család, szomszédok, közösség, hitközség stb.)?



Fordulhat-e a szülő a társas kapcsolatainak valamelyikéhez, ha segítségre van szüksége (például, ha szállításra, gyermekfelügyeletre vagy egyéb eszközökre van szüksége)?



Hajlandó és képes-e a szülő támogatást elfogadni másoktól? 74



Vannak-e a szülőnek pozitív kapcsolatai más, hasonló korú gyermekek szüleivel?



Van-e a szülőnek készsége arra, hogy társas kapcsolatokat hozzon létre és tartson fenn?



A társas kapcsolatokban mennyire jellemző a kölcsönös támogatásnyújtás?

Javaslatok 

Készítsen a szülővel közösen egy kapcsolati térképet, ami azokat az embereket és intézményeket ábrázolja, amelyek segítség és/vagy stresszforrások az életében.



Játsszon szerepjátékot a szülővel, hogy így segítsen neki azokat a készségeket begyakorolni, amikkel megközelíthet egy másik szülőt és barátságot alakíthat ki vele. Ehhez a szülővel válasszon ki egy valós szituációt (például beszélgetés egy iskolai rendezvényen, a játszótéren vagy egy istentisztelet helyszínén).

2.7.2.3. A szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek

A gyermek optimális fejlődéséhez szükség van megfelelő táplálkozásra, rendszeres és megfelelő mennyiségű alvásra, fizikai aktivitásra és különféle stimuláló hatásokra. A fejlődés nagymértékben függ a szülők vagy elsődleges gondozók érzelmi ráhangoltságától, akik felismerik és reagálnak a gyermek szükségleteire, és gyermekeikkel való interakcióik gyengédek, érzékenyek és gondoskodóak. A szülői nevelési stratégiák és a gyermekfejlődés ismerete segít a szülőknek megérteni, mire számítsanak, és hogyan biztosítsák gyermekeik szükségleteit minden egyes fejlődési szakaszban. A koragyermekkori fejlődés természetének és hatásának megértése lehetővé teszi a szülők és a munkájuk során gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára, hogy felismerjék, mire van leginkább szükségük a gyermekeknek: gondoskodó, érzékeny, megbízható és bizalommal teli kapcsolatokra; rendszeres, kiszámítható napi rutinra; interaktív nyelvi tapasztalatokra; fizikailag és érzelmileg biztos környezetre; a felfedezés és tanulás lehetőségére.

A segítő szakember szerepe, feladata 

Olyan programokat vagy szakembereket ajánlani, ahol lehetőség nyílik a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek bővítésére.



A gyermekkel szembeni megfelelő elvárások modellezése, illetve beszélgetés az elvárásokról azokban az esetekben, amikor a szülők elvárásai nincsenek összhangban a gyermek életkorával.

75



A gondoskodás jelentőségének hangsúlyozásával segít a szülőnek saját szerepének fontosságát átélni.



Akkor nyújtson információt a szülőnek, amikor kérdései merülnek fel a szülői neveléssel kapcsolatban.

Segítő kérdések, amelyek megválaszolása segíti a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatos ismeretek erősítését 

Mi az, amit a gyermeke a legjobban csinál, és mit szeret a gyermekében?



Mit szeret a szülőségben? Mi az, amit kihívásnak tart a szülői szerepben?



Hogyan sajátította el a szülői készségeket?



Hogyan bővíti a tudását a gyermek fejlődéséről?



Mi segített abban, hogy önmagáról mint szülőről tanuljon?



Vannak olyan dolgok, amik aggodalommal töltik el a gyermekének fejlődésével vagy viselkedésével kapcsolatban?



Voltak olyanok, akik aggodalmukat fejezték ki gyermekével kapcsolatban?

Azok a tényezők, amelyekre a szakembernek fókuszálnia kell: 

A szülők értik és ösztönzik az egészséges fejlődést?



A szülők képesek reagálni a gyermekre és támogatni a gyermek viselkedését?



A szülők a gyermek életkorának megfelelő szülői magatartást tanúsítanak-e mind a gyermekkel szembeni elvárásokkal, mind a tudásával, kommunikációjával, védelmével és ellenőrzésével kapcsolatosan?



A gyermek pozitívan reagál a szülők közeledésére?



A szülők értik és értékelik a szülői szerepet?



A szülők megbízható információforrásokkal rendelkeznek-e, ha a szülőséggel vagy a gyermeki fejlődéssel kapcsolatban kérdéseik merülnek fel?



A szülők be vannak-e vonva a gyermek bölcsődei vagy óvodai életébe?



A szülők értik-e a gyermek speciális szükségleteit (különösképpen akkor, amikor a gyermek sajátos nevelési igényű)?

76

2.7.2.4. Konkrét támogatás szükséghelyzetben

Előfordulhat, hogy a család segítségre szorul, és szükséges a különböző szolgáltatásokkal (korai fejlesztő központok, családsegítő központok, szülő-gyermek programok, mentálhigiénés szolgáltatások) való összekapcsolása. A szülők szükség esetén való segítése a konkrét támogatás felkutatásában, azonosításában és elfogadásában, hozzájárul ahhoz, hogy a család a megfelelő ellátásban részesüljön (például egészséges táplálkozás, biztonságos környezet, szakorvosi, mentálhigiénés, szociális, oktatási, jogi szolgáltatások). A segítséget úgy kell biztosítani a család számára, hogy közben ne növeljük az azzal járó stresszt. Konkrét támogatás biztosításához gyakran nem elégséges a szolgáltatást nyújtó intézménnyel való összekapcsolás. Egyes szülők számára a segítségkérés nem könnyű dolog. A segítségkérés kínos lehet, mert a tehetetlenség érzésével járhat, vagy arra utalhat, hogy nem tudják megoldani saját problémáikat, hogy nem képesek ellátni saját családjukat. Más szülők nem keresnek segítséget, mert nem tudják, kihez fordulhatnának, esetleg a szükséges szolgáltatások igénybevétele megbélyegzéssel járhat. Így a szülőknek olyan tapasztalatokra van szükségük, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megismerjék jogaikat a szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban, hogy ismereteket szerezzenek a megfelelő szolgáltatásokról, és megtanulják, hogyan tájékozódhatnak a szolgáltatási rendszerekben.

A segítő szakember szerepe, feladata 

A szülő segítségkérő viselkedésének ösztönzése.



Segíteni a szolgáltatásokhoz kapcsolódó kellemetlen múltbéli tapasztalatok feldolgozását.



A család segítése a komplex rendszerek közötti eligazodásban.



Annak segítése, hogy a szülő önmagára mint saját maga és gyermeke hatékony érdekképviselőjére tekintsen.

Segítő kérdések, amelyek megválaszolása segíti a konkrét segítségnyújtás kérését: 

Tudja-e Ön, hogy mit kell tennie annak érdekében, hogy például megőrizze állását, kifizesse fűtési számláját, stb.?



Mit tett, hogy kezelje a problémát? Mi működött?



Vannak-e olyan közösségi csoportok vagy helyi szolgálatok, amelyekkel korábban együttműködött? Milyen tapasztalatai voltak?



Voltak-e speciális akadályok, amelyek szolgáltatások igénybevételét korábban? 77

megnehezítették

a

szükséges



Amikor ezekkel a problémákkal szembesült, az hogyan érintette Önt mint szülőt?

Azok a tényezők, amelyekre a szakembernek fókuszálnia kell: 

Nyitott-e a szülő arra, hogy szolgálatokhoz folyamodjon vagy használja azokat?



A szülőnek pozitívak-e a szolgálatokkal való korábbi tapasztalatai?



Vannak-e speciális korlátai a szülőnek (műveltség, közlekedés hiánya, stb.), ami megnehezíti számára a szolgáltatások igénybevételét?



Vannak-e viselkedéses stratégiái a szülőnek (például pontosság, hajlandóság a személyes információk megosztására, stb.), melyek által hatékonyabban tudja használni a szolgáltatásokat?



Megpróbálja-e a szülő enyhíteni a gyermekét ért stresszt, amit a család konkrét szükséghelyzete idézett elő?

Javaslatok: 

Kérje meg a szülőt, hogy azonosítson be egy konkrét szükségletet, amivel ha szembesülne, terhet róna rá. Készítsen egy legalább három lehetséges útvonalból álló listát, ami a szükségletek kielégítéséhez vezethetne (például hivatalok megkeresése, segítségkérés emberektől, egyéb költségek lecsökkentése).



Beszélgessen a szülővel arról, hogy gyermekkorában milyen volt családja társadalmi-gazdasági státusza, és hogy ez hogyan hatott rá.



Vitassa meg vele, hogy a szülei mit tettek vagy nem tettek meg, hogy a stressz vagy szegénység alól tehermentesítsék, és hogy megtanították-e a pénzt kezelni.

2.7.2.5. Gyermekek társas és érzelmi kompetenciái

A jó társas-érzelmi kompetenciával rendelkező kisgyermekre többféle készség jellemző. Jellemző rá, hogy új környezetét szívesen fedezi fel, bízik abban, hogy véghez tud vinni dolgokat, eleget tud tenni az elvárt szabályoknak, tudja impulzusait kontrollálni, képes a feladataira, játékára koncentrálni, tud valamennyit várni, ha valami nem sikerül, újra próbálja, megérti környezete szereplőinek érzelmeit, képes a saját érzelmeit kifejezni, képes barátkozni. Természetesen ezekre a kritériumokra az életkornak megfelelően értelmezve kell tekinteni. A társas-érzelmi fejlődés folyamata függ a gondozói kötődés minőségétől és az ösztönzéstől, amit a gyermek kap. Egy kiszámítható, gondoskodó és érzékeny felnőttel 78

való kapcsolat, aki aktívan támogatja ezen dimenziók fejlődését, elengedhetetlen a kisgyermekek egészséges társas-érzelmi fejlődésében. Ahogy a gyermekek fejlődnek, egyre jobban értik saját és mások érzelmeit. A társasérzelmi kompetenciáik fejlődése lehetővé teszi, hogy először is megértsék mások nézőpontját, majd fejlődő kognitív képességeikkel felmérjék a helyes, illetve helytelen válaszlehetőségeket. Ezzel szemben azok a gyermekek, akiknek gondozóik nem fejlesztik társas-érzelmi kompetenciáikat, korlátozottak lehetnek nyelvi és kognitív képességeik kibontakoztatásában, és/vagy problémáik lehetnek társaikkal való interakcióik során. A társas-érzelmi kompetenciákra fókuszáló korai és célzott intervenció segíthet a negatív hatások enyhítésében.

A szakember szerepe, feladata A szociális szakember feladata, hogy erősítse a szülők, gondozók tudatosságát a korai kapcsolatok jelentőségével kapcsolatban, és rávilágítson arra, hogy kiemelt szerepük van gyermekük társas érzelmi fejlődésében.   

 

Segítségként konkrét ötleteket és információkat is ajánlhat, hogy a szülők készségeiket fejleszthessék. Odafigyel arra, hogy a nehéz élethelyzetek hogyan hatnak a gyermek társas kapcsolataira. Összekapcsolja a családot olyan forrásokkal (könyvek, játékok, programok, mentálhigiénés tanácsadás), amik segíthetik a gyermek társas-érzelmi fejlődését. Támogatja a családokat a gyermekek kötődési és/vagy magtartásbeli problémáival megbirkózásban. Időt szán a magyarázatok, információk átadására, a szülőket foglalkoztató kérdésekről való beszélgetésre.

Segítő kérdések, amelyek megválaszolása segíti a gyermek társas és érzelmi kompetenciáinak fejlesztését: 

Milyen az érzelmi kapcsolat Ön és gyermeke között?



Hogyan fejezi ki szeretetét és ragaszkodását gyermeke felé?



Hogyan segít gyermekének, hogy kifejezze érzelmeit?



Milyen helyzetekben nehéz Önnek gyermeke érzelmeivel foglalkoznia?

Azok a tényezők, amelyekre a szakembernek fókuszálnia kell: 

Tudják-e a szülők, hogy hogyan ösztönözzék a társas-érzelmi fejlődést, és sokféle, életkornak megfelelő stratégiát alkalmaznak-e? 79



A szülő olyan környezetet teremt, ahol a gyermek biztonságban érzi magát ahhoz, hogy kifejezze érzelmeit?



A szülő érzelmileg reagál a gyermekre?



A szülő mutat empátiát?



A szülő egyértelmű elvárásokat és határokat fektet-e le (például: „a mi családunkban az emberek nem bántják egymást”)?



A szülő szétválasztja-e az érzelmeket a cselekvésektől (például: „rendben van, ha valaki dühös, de mi nem ütünk meg senkit, ha dühösek vagyunk”)?



A szülő ösztönzi és támogatja a szociális készségeket, mint például mások üdvözlése?



A szülő megteremti-e a lehetőségét annak, hogy a gyermek problémákat oldjon meg (például: „mit gondolsz, mit kellene tenned, ha valaki csúnyán szól hozzád”)?

Javaslatok 

Vázoljon fel (vagy írjon le) a szülő egy interakciót a gyermekével. Kezdje egy olyan élménnyel, ami általában a gyermeket boldoggá, szomorúvá, frusztrálttá vagy dühössé teszi. Majd a szülő illusztrálja vagy írja le, hogy a gyermek mit tesz, amikor ezeket az érzéseket tapasztalja, hogyan reagál a szülő, és hogyan reagál a gyermek. Azonosítsa be az interakció pozitív vagy negatív mintáit, és beszéljen ezekről.



Kérje meg a szülőt, hogy gondoljon egy olyan felnőttre, akit gyermekként szeretett. Mi volt az a kapcsolatban, ami annyira fontos volt? Kérdezze meg, hogy a kapcsolat mely elemeit tudná megismételni a gyermekével/gyermekeivel való kapcsolatban.

Ellenőrző kérdések: Milyen alapvető szinteken szükséges változásokat véghezvinni a családerősítés megvalósítása érdekében? Milyen konkrét lehetőségek állnak a szakember számára rendelkezésre ahhoz, hogy a családokat az öt védőfaktor mentén erősítse?

80

4.

A „Családok Erősítése Védőfaktor Keretprogram” alkalmazásának készségei és saját élményű munkahelyi gyakorlata

Összefoglalás, tanulási vázlatpontok: A koragyermekkori intervenció hatékony megvalósulása feltételezi, hogy a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szakember rendelkezik a beavatkozást megalapozó ismeretekkel, szemlélettel, egyben rendelkezik a szükséges kompetenciákkal. A fejezet:  



Áttekinti a családerősítés formáit és technikáit. Elemzi annak lehetőségét, hogy hogyan valósíthatja meg saját munkájában a szakember a „Családok Erősítése Védőfaktor Keretprogram” által kiemelt védőfaktorok építését, illetve hogy milyen készségekre van ehhez szüksége. Esetfeldolgozás, esetmegbeszélés segítségével megtörténik az alkalmazott módszerek gyakorlása, elemzése, továbbgondolása.

A téma feldolgozásának célja: E gyakorlati modul célja a készségfejlesztés, a szakmai kompetenciák kimunkálása, a családok erősítése megközelítés és a védőfaktorok alkalmazása a mindennapi munka során. A képzésben résztvevő szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szakemberek az elsajátított ismeretek és szemlélet alapján saját gyakorlatukban előforduló eseteken alkalmazzák a védőfaktorok építését, erősítését. További cél, hogy a gyakorlatok során a szakemberek áttekintsék és fejlesszék a családok erősítéséhez, a védőfaktorok építéséhez szükséges készségeiket. Ajánlott irodalom: Berg, I. K. (2004). Konzultáció sokproblémás családokkal. Családterápiás olvasókönyv 5. Budapest: Animula Kiadó. Borbély S. (2012). Szülők és mi. Budapest: Budapesti Korai Fejlesztő Központ. George, E., Iveson C., Ratner H. (1990). Megoldásközpontú terápia - a de Shazer modell. Családterápiás olvasókönyv 6. Budapest: Animula Kiadó. Urbán, R., Buda B., Hevesi K., Kökönyei Gy., Nagy H., Rigó A., V. Komlósi A., Várnai D. (2007). Mentális egészségfejlesztési stratégia – pozitív egészségfejlesztés és primer prevenció. Budapest: Országos Egészségfejlesztési Intézet.

81

4.1. A családerősítés formái és technikái A koragyermekkori intervenció hatékony módja, amikor a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakemberek a szülőkkel együttműködve, a családi védőfaktorok erősítésével biztosítják a gyermek optimális fejlődését. E folyamat meghatározó része az erőforrások felkutatása, erősítése. A szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szakember mindazon helyzetek során, amikor a családdal találkozik, meg kell, hogy találja annak lehetőségét, hogy felkutassa a család erőforrásait és erősítse azokat. A védőfaktorok erősítéséhez nagyfokú rugalmasság és pontos helyzetelemzés szükséges, amely során figyelembe kell venni az aktuális családot, problémát, a család meglévő erőforrásait és a szakember képességeit egyaránt.

Az öt védőfaktor kiépítésének támogatásához az alábbi hét stratégia alkalmazható: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Szülők megbecsülése és támogatása Baráti kapcsolatok és a kölcsönös támogatás elősegítése Szülőség erősítése Gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése Családok összekapcsolása szolgáltatásokkal és lehetőségekkel Családi krízisek kezelése A gyermekbántalmazás és elhanyagolás korai jeleinek felismerése és a rájuk való reagálás

Hogyan lehet erősíteni a családokat e stratégiákkal az öt védőfaktor mentén?

4.1.1.

Szülők megbecsülése és támogatása

Meghatározó, hogy a szülő megbecsülést és támogatást érezzen a szakember részéről. Hogyan fejezhető ez ki? Alapvető a közvetlen kapcsolat a szülőkkel és más családtagokkal. A szülőket meg kell nyerni, bizalmukat ki kell alakítani.  A bizalom alapja, ha a szülők tudják, hogy számíthatnak a velük kapcsolatban lévő szakemberekre, hogy megőrzik titkaikat.  A megbecsülést jelzi, ha megfelelő helyet, időt, körülményeket biztosítunk a beszélgetésre.  Elengedhetetlen a szülők véleményének, igényeinek, szokásainak, kulturális hagyományainak stb. tiszteletben tartása.  A szülők együttműködő, megbízható viselkedésének méltánylásával, elismerésével az odafigyelés, partnerség fejezhető ki. 82

 

4.1.2.

Hasznos a családi programok, a közös, kötetlen időtöltés támogatása. Lényeges, hogy a szülők a döntések aktív részesei legyenek.

Baráti kapcsolatok és a kölcsönös támogatás elősegítése

A szülők kapcsolati rendszerének pozitív irányú változását, túl az általános támogatáson, sokféle konkrét módon lehet segíteni.  Közös program keretén belül ismerhessék meg egymást a szülők.  Legyen idő és tér arra, hogy például a hasonló érdeklődésű vagy szomszédságban lakó szülők megismerkedhessenek egymással.  Elérhető közösségi felületek is ajánlhatók.

4.1.3.

Szülőség erősítése

A szülők gyakran elbizonytalanodnak a tekintetben, hogy szülőként jól kezelik-e a gyermeknevelési helyzeteket. Szükség van arra, hogy szülői mivoltukban megerősítést nyerjenek.  A szakembereknek a családdal, szülőkkel való találkozás során lehetőségük van gyermeknevelési kérdésekről, a gyermeki fejlődésről beszélgetni, melynek során kifejezhető a szülői szerep, a családi, kulturális hagyományok elismerése, tisztelete.  A szülőség erősíthető könyvek, prospektusok, szülőcsoportok ajánlásával.  Nagyon fontos méltányolni és támogatni a szülő azon vágyát és erőfeszítéseit, hogy jobb szülő legyen.

4.1.4.

Gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése

A gyermek egészséges társas-érzelmi kompetenciáinak kialakításához az aktív, kiszámítható, gondoskodó, a gyermekre érzelmileg ráhangolódott felnőttel való kapcsolat meghatározó. A gyermekek társas és érzelmi fejlődése sokféle módon támogatható.  A szakemberek azokban a helyzetekben, ahol a gyermek is jelen van, a gyermekkel való interakció során, a gyermek viselkedésére, érzelmeire való reakcióval, megértéssel, az érzelmek pontos megnevezésével, kedves és tisztelettel teli viselkedéssel járul hozzá a gyermek társas-érzelmi fejlődéséhez. 83





4.1.5.

A segítő szakember egyben modellt nyújt a szülők számára is. Ennek érdekében elősegíti a gyermek számára érzelmi biztonságot nyújtó környezet kialakítását. A szakember a szülőnek megtanítja az érzelmi biztonságot alátámasztó kommunikációt, illetve a meglévő erősségeit támogatja. Ennek legfontosabb elemei: o a gyerekkel szemben mutatott empátia, o az egyértelmű szabályok, elvárások meghatározása, o a konstruktív visszajelzések alkalmazása, o a gyermek társas megnyilvánulásainak ösztönzése, o a gyermek önbizalmának, önbecsülésének, kitartásának erősítése, o konfliktusmegoldó készségének kialakítása.

Családok összekapcsolása szolgáltatásokkal és lehetőségekkel

A szakemberek tevékenységének központi eleme, hogy támogassa a szülőket abban, hogy a szükséges lehetőségeket, szolgáltatásokat elérjék.  Alapvető a megfelelő információ eljuttatása a szülőkhöz.  Az információs lehetőség szerteágazó, amelybe beletartozhat: o weboldalak megmutatása, o tájékoztatás közösségi lehetőségekről, családi programokról, o információs prospektusok a szolgáltatókról, illetve o a szolgáltatókkal való közvetlen kapcsolat kialakításában közreműködés.

4.1.6.

Családi krízisek kezelése

A szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakemberek segítségnyújtása a bizalmon és a tiszteleten alapszik.  A szakember előítéletek nélkül nyújt bátorítást és támogatást.  Empátiával reagál, ami lehetővé teszi, hogy a szülő segítségért forduljon hozzá.  A szakember segít áttekinteni a helyzetet és meghozni a szükséges döntéseket.  Összeköti a családot a szükséges erőforrásokkal, segélylehetőségekkel, támogató személyekkel, krízis esetén nyújtott szolgáltatásokkal (például menhelyek, átmeneti gondozás, mentálhigiénés szolgáltatások, anyagi támogatások, jogi tanácsadás).

84

4.1.7.

A gyermekbántalmazás és elhanyagolás korai jeleinek felismerése és a rájuk való reagálás

A szakemberek részéről nélkülözhetetlen, hogy figyeljenek azokra a jelekre, amelyek arra utalhatnak, hogy a család túlterhelt a nehézségek miatt, stressz hatása alatt van és emiatt nem képes a gyermek jóllétéről gondoskodni.  Ilyen jel például: o a gyermek alultápláltsága, leromlott lelki-fizikai állapota o a gyermek viselkedésében szorongásra, zavarokra utaló jelek, o túl gyakran történik a gyermekkel baleset, sérülés, o gyermekközösségben kapcsolatteremtési problémák, passzivitás, izolálódás vagy agresszivitás o a szülő türelmetlen, agresszív, a gyermeket indokolatlanul rossznak, butának, ügyetlennek, kifejezetten tehernek stb. érzi o a csecsemőről való gondoskodás elutasítása, hárítása o a szülők szokatlan viselkedése, stressz jelei.  A szakembernek tisztában kell lennie azzal is, hogy milyen szakmai és jogi kötelezettségei vannak.  Fontos, hogy az ügyben eljáró szakemberek közösen alakítsanak ki cselekvési tervet, melyben figyelembe kell venni a gyermek szükségleteit, a család lehetőségeit és a környezeti adottságokat. Fel kell mérni, hogy a gyermek milyen mértékben veszélyeztetett és mi a segítség optimális formája.  Mindeközben elvárt a nyílt, a helyzet minden részletét tisztázó kommunikáció a családdal.

A fenti stratégiák alkalmazásának eredményeként:  





A szülő képessé válik saját reziliens viselkedésének azonosítására, melynek észlelése növeli hatékonyságérzetét. A társas kapcsolatok erősítése során a szülő határozottabban felismeri környezetének azon szereplőit (családtagok, szomszédok, munkatársak stb.), akik érzelmi, lelki, információs vagy gyakorlati támaszt jelentenek a számára, illetve ezek hiányában is támaszkodhat a segítő szakember kölcsönös bizalom és tisztelet jegyében történő konstruktív társas támogatására. A gyermeki fejlődés jellemzőiről, a hatékony nevelési stratégiákról szerzett ismeretek, a szülői szerepben kapott megerősítések magabiztosabbá, a szülői feladatokhoz társuló stressztől mentesebbé teszik a szülői létet. A szülők nehéz helyzetekben kapott támogatása képessé teszi őket arra, hogy szükséghelyzetekben azonosítsák, megtalálják és megkapják a konkrét támogatást.

85



A gyermek egészséges társas-érzelmi kompetenciái erősítésének eredményeként azok a gyerekek, akik ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek, képesek arra, hogy felismerjék a saját és mások érzelmeit, magukévá tegyék mások perspektíváját és észleljék viselkedésük következményeit.

Ellenőrző kérdések: Milyen stratégiák alkalmazhatók a családerősítés folyamatában? Hogyan fejezhető támogatásukra?

ki

a

szülők

megbecsülése,

milyen

módok

alkalmasak

Mivel segíthető elő, hogy bővüljön, erősödjön a szülők társas kapcsolati rendszere? Hogyan lehet a szülőket szülői szerepükben erősíteni? A gyermekek társas és érzelmi fejlődésének elősegítése hogyan valósítható meg? Milyen módokon lehet szolgáltatásokat, segítséget felajánlani a családoknak? Milyen segítséget lehet családi krízis esetén nyújtani? Milyen jelei vannak a gyermek elhanyagolásának, bántalmazásának? Milyen reagálás javasolt? Fogalmak: védőfaktorok kiépítésének stratégiái

4.2. Hogyan érvényesíti saját munkájában a „Családok Erősítése Védőfaktor Keretprogram” védőfaktorainak építését? Az elméleti ismereteken túl a segítő szakember saját készségeinek hatékony alkalmazásával alapozza meg a családerősítő szemlélet eredményes gyakorlatát. A szakember oldaláról a családerősítés szemléletét tükröző védőfaktorok támogatását a gyermek és a szülők szempontjainak megértése, a megoldásfókuszú szemlélet és kommunikáció, az erőforrások kiemelésének és erősítésének képessége, a feszültségeket, konfliktusokat kezelni képes kommunikáció alkalmazása, továbbá mindezek átadásának készsége szükséges.

86

4.2.1.

Kritikai gondolkodás

A szülőkkel való munka szükségessé teszi a szakember elfogulatlan jelenlétét (vö.3.2.2). Megvalósulásához elengedhetetlen:     

4.2.2.

a tények és a feltételezések elkülönítése, a személyes vélemény, elfogultság, ítélkezés felfüggesztése, ésszerű magyarázatok megfogalmazása, a hiányzó adatok felkutatása, egyedi adatok helyett mintázatok keresése.

Empatikus viszonyulás, bizalmi kapcsolat kiépítése

A szülőkkel való kapcsolat alapja a megértő, empatikus viszonyulás, ami a szülőben zajló gondolatok és érzések minél pontosabb megragadását jelenti. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a szakember aktív figyelmet szentel, és mind a nonverbális mind a verbális jeleket pontosan „olvassa”. Az empatikus viszonyulás elengedhetetlen feltétele az elfogadó, előítélet-mentes, saját értékrend félre tételére képes viszonyulás. Egyben differenciált, pontos verbális és nonverbális jelzésekkel fejezi ki önmagát a szakember, ezzel biztosítva azt, hogy a szülő átérzi, hogy megértik őt. A bizalom kialakítása és fenntartása az alapja az együttműködésnek szülő és segítő szakember között. A bizalmi kapcsolat alapján:   

 

A szakember őszinte beszélgetéseket folytathat a családdal akár nehéz kérdésekről is. A szakember képes megfelelő támogatást nyújtani a szülőnek jelentős döntések meghozatalához. Nagyobb az esély arra, hogy a problémákat (például a családon belüli erőszak, fejlődési lemaradások, mentális betegségek, szerfüggőség, közelgő krízis előjelei) még kezdeti szakaszában sikerül azonosítani, láthatóvá tenni, s a szülőnek segítséget nyújtani a védőfaktorok mentén. Lehetőség nyílik a felmerülő ellentétek, nézeteltérések, konfliktusok konstruktív megoldására. A szülő maga is fejlődhet, változhat, tudatosabban tekinthet önmagára, képességeire, különös tekintettel arra, hogy hogyan birkózik meg a stressz keltő élethelyzetekkel.

87

4.2.3.

Kommunikációs készségek

A szülővel való kapcsolat alapvetése annak feltételezése, hogy a szülő a legjobbat akarja gyermekének, családjának, még akkor is, ha esetleg a megvalósítás módjával nem mindenki ért egyet. A családerősítő szemlélet az erősségekre, a pozitív megoldásokra fókuszál. A családerősítés technikáinak mélyén kommunikációs készségek (kérdezés technika, érzelmek visszajelzése, újrafogalmazás stb.) húzódnak meg. E kommunikációs eszközök alkalmazásának segítségével a szakember biztosítani tudja kliensét odafigyeléséről, empátiájáról, közvetíteni tudja megértését, képes a kliens erősségeire rávilágítani, képes elérni, hogy a szülő felismerje erősségeit, helyzetét a megoldás, a saját működő erőforrásai szemszögéből lássa. A család védőfaktorainak támogatása megkívánja a segítőtől:    

a hatékony verbális és nonverbális kommunikációt, az együttműködő konfliktuskezelést, a feszültségekkel való megküzdés készségét, mindezek tudatos alkalmazását és továbbadását, a problémák helyett az erősségek, „kivételek” észlelését és kommunikációját.

A hatékony kapcsolatépítés és kapcsolatkezelés során elsősorban az odafigyelést, a szülő mondandójának megértését kell kommunikálni, aminek két hatékony kommunikációs eszköze az érzelmek visszajelzése és a gondolatok újrafogalmazása.  

Az érzelmek visszajelzése a szülő verbálisan és nonverbálisan jelzett érzelmeinek pontos szavakba öntése. Az újrafogalmazás a szülő mondandójának tömörebb, strukturáltabb megfogalmazása.

A beszélgetés során a feltett kérdéseknek is erős hatása van. A kérdéseknek is a nyitottságot, értékmentességet, előremutatást kell sugallnia. A pozitív kérdések alkalmasak az erősségek felkutatására.

4.2.4.

Konfliktuskezelés

A segítő szakember a családerősítés folyamata során felhasználja, egyben tovább adja a hatékony konfliktuskezelés stratégiáit. Thomas és Kilmann tipológiája alapján a konfliktusok kezelésére többféle stratégia áll a rendelkezésre. Az, hogy melyik stratégia a megfelelő, az függ a helyzettől, az 88

időnyomástól, a felek együttműködési készségétől, a probléma, a konfliktusos kérdés jelentőségétől.  

  

A versengő magatartás a saját szándékok érvényesítésére helyezi a hangsúlyt. Asszertív formában a saját érdekek, álláspontok képviseletét jelenti. A problémamegoldás együttműködő partnerek konszenzusos helyzetmegoldása. Olyan megoldás keresése, amely mindkét fél számára kielégítő. A kompromisszumkeresés átmeneti megoldás kölcsönös engedményekkel, amely idő hiányában, áthidalásként megfelelő. Az elkerülő magatartás alkalmas stratégia akkor, ha a helyzet túlzottan indulatos, ha egy későbbi időpont alkalmasabb a helyzet rendezésére. Az alkalmazkodás sok esetben szükséges stratégia, amennyiben az egyik fél számára valami nagy jelentőséggel bír, s a másik fél támogatja azt.

A szülők erősítése azáltal is megvalósulhat, ha tisztában vannak a konfliktushelyzetek hatékony kezelésével, és megtanulják a stratégiák alkalmazását is. A segítő szakember ebben az esetben is a meglévő erősségeket emeli ki, arra épít. A szülő képességét a stresszes, konfliktusos élethelyzetek kezelésére kamatoztatni lehet a gyermekkel való kiegyensúlyozottabb kapcsolat kialakításánál, továbbá a gyermek társas-érzelmi fejlődésének elősegítésénél is.

Ellenőrző kérdések: Milyen készségek szükségesek a segítő szakemberek számára a védőfaktorok kiépítése során? Milyen szakmai alkalmazásához?

kompetenciák

szükségesek

4.3. Esetfeldolgozás, esetmegbeszélés. összekötése.

a

családerősítő

megközelítés

A szolgáltatási rendszerek

A családokkal való munka része az esetek feldolgozása, utólagos értékelése, a tapasztalatok más szakemberekkel való megosztása. Az esetmegbeszélés során nem csak a munkát végző szakember, de szakmai környezete is tapasztalatot szerezhet, tanulhat az esetekből. Az esetmegbeszélés, mint módszer hozzájárul ahhoz is, hogy a szakemberek által alkalmazott módszerek elemzése, továbbgondolása, fejlesztése is megtörténhessen.

89

A családerősítő szemlélettel kísért esetek megbeszélése során hangsúlyos elem lehet a család meglévő, illetve már kialakított erősségeinek, védőfaktorainak kiemelése, illetve további erősségek gondolati felkutatása. Ugyanakkor az esetmegbeszélés lehetőséget teremt, hogy a szakmai team megerősítse az esethozó szakember jó gyakorlatát, erősségeit, illetve, hogy a különböző ellátási területek szakemberei megismerjék és összekapcsolják egymás eszközrendszereinek és eljárásainak működési folyamatát. Továbbá az esetmegbeszélés során érdemes figyelmet szentelni a családerősítő megközelítés továbbgondolásának is.

4.3.1.

Mintaeset: Józsika esete42

„A 2 éves Józsika már néhány hónapja részt vesz egy új bölcsődei programban. Kisgyermeknevelője, Linda gyorsan észrevette, hogy Józsika néha éhesen, piszkosan vagy szakadt és lötyögő ruhában érkezett meg a bölcsődébe. A gyermekek között Józsika kiemelkedően visszahúzódó volt, és gyakran voltak dühkitörései. Lindával szemben Józsika nagyon ragaszkodó volt, gyakran sírt azért, hogy vegye fel vagy tartsa a karjában. Egy hideg téli napon Józsikát egy vékony pólóban, szakadt nadrágban és zokniban, cipő nélkül hagyták ott a bölcsődében. Mivel aggódott a gyermek meleg ruháinak hiánya miatt, Linda megpróbált beszélgetni a gyermek anyjával, Zsanettel. Zsanett idegesnek tűnt, és mivel azt mondta, hogy késésben van, ezért kisietett a bölcsődéből. Aznap délután senki nem jött Józsikáért a bölcsődébe. Zsanett és férje, János gyakran késve vitték el Józsikát, ezért először Linda azt gondolta, hogy a megszokottnál csak később jönnek. Azonban amikor már több mint egy óra eltelt, Linda úgy döntött, hogy felhívja a Gyermekjóléti Szolgálatot, és bejelentést tesz. Bár János röviddel azután megérkezett Józsikáért, hogy Linda telefonált, gyermekjóléti ügy lett az esetből. Amikor az üggyel foglalkozó munkatárs, Péter meghallgatta Zsanettet, a nő elismerte, hogy borzasztó stressznek van kitéve, a férjével való olykor erőszakos kapcsolat miatt. Elismerte, hogy Józsika gondozása nehéz, mert a gyerek gyakran ingerlékeny, és elutasítja az ő vigasztaló kísérleteit. Péter megfigyelte, hogy Józsika nagyon nyugtalanul viselkedett, és ragaszkodott Zsanetthez, különösen akkor, amikor János is jelen volt. Zsanett továbbá azt is állította, hogy Józsika “a korához képest éretlenebben viselkedik”. Amikor a saját életéről kérdezték, Zsanett elismerte, hogy ő és János mindketten rendszeresen fogyasztottak drogokat és alkoholt Józsika születése előtt, de ő most már tiszta. Ő és János nemrég költöztek be az új lakásukba, miután kilakoltatták őket egy másik városban lévő otthonukból. Ő még nem talált munkát, és mindinkább elszigetelve érzi magát az új közösségben. Őt magát hétéves korában vették ki az 90

édesanyja gondozásából, amikor a fizikai bántalmazás ténye bebizonyosodott. Nagyon kevés támogatással esett ki a nevelőszülői rendszerből, érettségi nélkül és “fogalma sincs arról, hogyan kell anyának lenni”. Húszéves korában találkozott Jánossal, és gyorsan összeházasodtak, miután kiderült, hogy Józsikával terhes. János sokat dolgozik egy autómosóban, és sem energiája, sem türelme nincs, amikor hazamegy. Nem volt fogékony Péter kérdezősködésére, minden kérdésre védekezően és udvariatlanul válaszolt, és dühösnek tűnt azért, mert egyből a Gyermekjóléti Szolgálatot hívták. János nem adott meg semmilyen személyes információt magáról azonkívül, hogy “csapdába esettnek” érzi magát a hosszú munkaideje és az alacsony fizetése miatt. Amikor Zsanett közbeszólt, hogy amikor szabadnapja van, János szereti elvinni Józsikát a parkba, János bólintott és hozzátette, hogy azt szeretné, bárcsak több időt tölthetne a családjával. Habár Linda elhanyagolásról szóló jelentése nem lett bizonyítva, Péter egy utókövetési tervet – szülőképzéssel és foglalkoztatást támogató szolgáltatásokkal – javasolt a család számára. A Gyermekjóléti Szolgálat intervenciója után Linda jelentette, hogy Józsika és családja már sokkal stabilabbnak és kevésbé kaotikusnak tűnik. Péter egy utókövetési interjú során megtudta, hogy Zsanett három hónapos terhes.”

4.3.2.

Mintaeset: autonóm, segítséget nem kérő szülők esete43

„Sára és András fiatalon házasodtak össze, mindketten a fővárosban nőttek fel. Tizennyolc évesek voltak, amikor első gyerekük született. Egy év múlva, második gyerekük születése után, némi örökséghez jutottak, amiből egy vidéki városban vettek egy kis lakótelepi lakást. Sára nagymamája, aki őt nevelte, ekkor beteg lett és a fiatal pár magához vette, hogy gondozzák őt. Befogadták Sára kamaszkorú testvérét is. A fiatal pár huszonévesen két kicsi gyerekről, egy beteg nagymamáról és egy tizenéves problémás kamaszról gondoskodott. Időközben a nagymama meghalt és a fiatal család úgy döntött, hogy egy faluban vesznek egy régi házat, amit majd felújítanak. Ez – mint utólag kiderült – meghaladta erejüket. Beköltöztek a romos házba és elkezdték a felújítást. András dolgozott és szabadidejében építette a házat. Sára a gyerekeket nevelte és közben harmadszor is terhes lett. A munkákkal a vártnál lassabban haladtak, a falu nehezen fogadta be a városból odaköltöző fiatal párt. Közeledett a tél és a harmadik gyerek születésének időpontja. A házat nem sikerült olyan állapotba hozni, hogy a védőnő számára is elfogadható legyen a születendő gyermek biztonsága szempontjából. Novemberben a gyámhatóság úgy döntött, hogy a két és három éves gyerekeket gyermekotthonba helyezi el, és a hamarosan megszületendő harmadik gyereket sem engedi haza. Ő egy másik, csecsemőket fogadó gyermekotthonban lett elhelyezve.

91

A gyerekek elvesztése a szülőket összeroppantotta. Eladták a félkész házat, az árán vettek egy autót, majd azt is eladták. Közben a gyerekeket folyamatosan látogatták. Feljöttek Budapestre, de ekkor már az utcán éltek. Közben Sára ismét terhes lett. Nem akarták a terhességet megtartani, de amikor az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy ikreket várnak – mégis a gyerekek megtartása mellett döntöttek. Az ikrek egy fővárosi csecsemőotthonba kerültek. Így már három helyen – két különböző megyében – volt az öt gyerek. Az ikrek születése után került a fiatal pár kapcsolatba egy hajléktalanokkal foglalkozó alapítvánnyal. Az anya női, az apa férfi szállóra került, szerencséjükre ugyanazon alapítványon belül. És innen fordult életük. Pár hónapos együttműködés alatt az alapítvány munkatársai meggyőződhettek a szülők elszántságáról és aktívan támogatták szándékukat, hogy gyerekeik visszakerülhessenek hozzájuk. Hat hónap kellett ahhoz, hogy a szülők a csecsemőket visszakapják. A gyerekek az anyához kerültek anyaotthonba. Pár hónappal később, az alapítvány közbenjárására a másik három gyerek is haza kerülhetett és a család egy családok átmeneti otthonában végre együtt élhetett. A nagyobb gyerekek két évet töltöttek gyermekotthonban. A külön elhelyezett testvérek csak az összeköltözésnél ismerték meg egymást. A még mindig fiatal szülők hirtelen öt gyereket neveltek, akik közül három gyerek két évet szüleitől távol élt. Az ikrekkel szoros kapcsolata maradt a szülőknek, őket szinte naponta látogatták. Az ikrek egyike azonban fejlődésében lelassult, elképzelhető, hogy a későbbiekben különös figyelmet igényel majd. A fiatal pár két év hajléktalanság és két év családos szálló után végre pályázat útján egy önkormányzat által bérbe adott lakáshoz jutott. Két év után a lakásból albérletbe költöznek. Súlyos anyagi gondjaik vannak. A gyerekekkel rengeteg a gond otthon, az óvodában, az iskolában. Sára nem dolgozik, és alig bír a gyerekekkel.”

4.3.3.

Mintaeset: gyermekeit és unokáját nevelő anya 44

„A kétgyermekes család Szerbiából települt át Magyarországra a jobb megélhetés reményében. Sajnos már az első időben gondok adódtak. A szülők nem találtak munkát, megtakarított pénzüket lassan felélték. Először albérletbe költöztek, de nem bírták fizetni a költségeket. A családon belül is komoly problémák voltak. Az apa szexuálisan zaklatta gyermekeit, ezt az anya tovább nem tűrhette. Gyermekeivel elmenekült. Pár napig az utcán éltek, végül a családok átmeneti otthonába kerültek. Az anyának a családi pótlékon kívül egyéb jövedelme nem volt. Testét árulta, az ebből származó pénzből tartotta fenn a családot. A gyerekek nap mint nap látták, hogy anyjuk más és más férfival találkozik. Lánya 16 évesen teherbe esett, a fiú 15 évesen a 6. osztályt fejezte csak be. A dolgozók általános iskolájában próbálta befejezni az általános iskolai tanulmányait. Közben a lány megszülte gyermekét, akinek a gyámja az édesanyja lett. A 16 éves lány rövid idő múlva külföldre távozott, a kisgyermekét anyjára hagyta. A fiú zaklatott élete, alacsony intelligenciája miatt rossz társaságba 92

keveredett, bűnözésre adta fejét. Az anya közben rövid időre munkát vállalt, a kicsit bölcsődébe adta. Munkaviszonya megszűnt, ismét pénz nélkül maradt a család. A bajt tovább tetézte, hogy a családok átmeneti otthonából távozniuk kellett, mivel az egy év letelt. Ekkor végképp kétségbeesett, nem akart az utcán lenni, gyermekét és unokáját nem akarta elveszíteni. Ekkor döntött úgy, hogy az önkormányzathoz fordul segítségért.”

4.3.4.

Elemzési szempontok:

3.3.4.1. Milyen védőfaktorok fedezhetők fel a családban?

    

Látható-e a szülői reziliencia? Rendelkeznek-e ismeretekkel a szülők a szülői nevelésről és a gyermekfejlődésről? Mi jellemzi a család társas kapcsolatait? Szükségük van-e konkrét segítségnyújtásra, képesek-e segítséget kérni, a szükséges segítséget elérni? Mi jellemzi a gyermek társas-érzelmi kompetenciáit?

3.3.4.2. Mit kell kérdezni vagy tenni, hogy többet lehessen megtudni ezekről a védőfaktorokról?

Például:    

Hogyan oldja meg a stresszes helyzeteket? Hogyan nyugtatja meg gyermekét? Mit gondol arról, hogy lehet elérni, hogy a gyermek szót fogadjon? Kihez/kikhez tud tanácsért, segítségért fordulni?

3.3.4.3. Hogyan, milyen módon támogathatja a családot a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi szakember, hogy a védőfaktorok erősödjenek vagy kiépüljenek?



Mivel erősíthető a szülő rezilienciája? Hogyan lehetne a szülői viselkedés erősségeit megragadni?

93



  

Milyen ismeretekre van szükség az egyes esetekben a szülői neveléssel és a gyermeki fejlődéssel kapcsolatban? Hogyan közvetítené ezeket az ismereteket? Milyen változásokat lehet elősegíteni a szülő társas kapcsolataiban? Hogyan? Milyen konkrét segítséggel kell összekapcsolni a családot? Hogyan lehet fejleszteni a gyermek társas-érzelmi kompetenciáit?

Az esetlezárás szempontjai

Az eset lezárásához megfontolandó kérdések

A változás indikátorai a védőfaktorok alapján Megerősített szülői reziliencia 

problémamegoldó készség fejlődött



stresszel való megküzdés/nem engedni, hogy a stressz hatással legyen a szülői gyakorlatra



öngondoskodó stratégiák bevezetése

Koragyermekkori fejlődés

A kliens megfelelően fejlődött?

Hogyan változott a szülők hajlandósága és képessége arra, hogy másokhoz forduljon szükség idején?



a szülők érzelmileg fogékonyak a csecsemő/kisgyermek/óvodáskorú gyermek/ gyermek(ek)re



a szülő olyan környezetet teremtett, amelyben a gyermek(ek) biztonságban érzi magát érzelmei kifejezése szempontjából



a szülő elkülöníti cselekedetektől



a szülő életkornak megfelelő társas érzelmi reakciókat hív elő és bátorítja/erősíti a társas készségeket



a szülő lehetőséget teremt arra, hogy a gyermek(ek) felfedezze és megoldja a problémákat

az

érzelmeket

a

Megerősített szülői reziliencia 

segítségkérő viselkedés fejlődött



mentálhigiénés vagy droghasználattal kapcsolatos szolgáltatások igénybevétele

94

Megerősített társas kapcsolatok 

a szülőknek vannak támogató kapcsolatai

Hogyan változott a szülők  a szülőknek van olyan kapcsolati hálójuk, hajlandósága és amihez segítségért fordulhatnak képessége arra, hogy  a szülőknek van kapcsolatépítő készségük másokhoz forduljon szükség idején? Konkrét támogatás 

a szülők nyitottak a igénybevételére, használatára

A szülői neveléssel kapcsolatos ismeretek

Reális elvárásai vannak a szülőknek a gyermekkel/gyermekekkel szemben?

és a

szolgáltatások

gyermeki fejlődéssel



a szülők magabiztosabbak készségeikben



a szülők jobban megbecsülik szülői szerepüket



a szülők egyensúlyt teremtettek a szülőség és az öngondoskodás között



a szülők jobban megértik/támogatják egészséges fejlődést



a szülők jobban megértik/alkalmazzák az életkornak megfelelő reakciókat a gyermek(ek) viselkedésére



a gyermek(ek) szívesebben szülők/gondozók közeledésére



a szülők hatékonyabb összeköttetésben vannak a koragyermekkori szolgáltatásokkal



a szülők megértik gyermekük/gyermekeik egyedi szükségleteit, és azt, hogy hogyan tudnak ennek leginkább megfelelni

saját

szülői

reagál

az

a

Gyermekek társas-érzelmi fejlődése 

a szülők tiszta és életkornak elvárásokat/határokat szabnak



a szülők olyan környezetet teremtettek, amelyben a gyermek(ek) biztonságban kifejezhetik érzelmeiket



a szülők érzelmileg gyermekre/gyermekekre 95

megfelelő

fogékonyak

a

Ellenőrző kérdések: Milyen szempontok segítik az esetek családerősítő védőfaktorok mentén való elemzését?

96

5.

Irodalomjegyzék

Danis I. és Kalmár M. A fejlődés természete és modelljei. In Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. pp. 76-105. 1

2

Cole, M. és Cole, S. R. (2003). Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris Kiadó.

Danis I. és Kalmár M. A fejlődés természete és modelljei. In Danis I., Farkas M., Herczog M., Szilvási L. (szerk.) (2011). Biztos Kezdet Kötetek I.: Génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Budapest: Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. pp. 106-125. 3

4

Oláh A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Budapest: Trefort Kiadó. pp. 52-59.

idézi Oláh A. In. Oláh A. (2005). Érzelmek, megküzdés és optimális élmény. Budapest: Trefort Kiadó. p. 57. 5

Dunst, C. J. (2000): Revisiting „rethinking early intervention”. Topics in Early Childhood Special Education, 20(2) 95-104. 6

Kereki J. és Lannert J. (szerk.) (2009). A korai intervenciós rendszer hazai működése. Kutatási zárójelentés. Budapest: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. 7

Kereki J. és Lannert J. (szerk.) (2009). A korai intervenciós rendszer hazai működése. Kutatási zárójelentés. Budapest: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. 9

10

http://www.cssp.org/reform/strengtheningfamilies

11

Harper Browne, C. (2014): The Strengthening Families Approach and Protective Factors Framework: Branching out and reaching deeper. Washington, DC: Center for the Study of Social Policy

12

www.orvosilexikon.hu

Hajnal Ágnes, Susánszky Éva, Szántó Zsuzsa, Csoboth Csilla (2004) A szülő depresszív hangulatának és a gyermek magatartás-problémáinak összefüggése. Orvosi Szociológia, 14(12), 87886. http://www.depressziostop.hu/depresszios_szulok_gyermekei.htm 13

Dr. Weisz Júlia: Kezeld az anyát, és meggyógyul a gyereke. MedicalOnline: http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/kezeld_az_anyat__es_meggyogyul_a_gyereke 14

Choli Daróczi József: Szokásaink: Nevelési szokások a cigány családban. A cigány kultúra eredete. http://uccualapitvany.hu/wp-content/uploads/2014/06/Choli-Dar%C3%B3czi-J%C3%B3zsefcig%C3%A1ny-szok%C3%A1svil%C3%A1g.pdf 15

16

Hook, J. N., Davis, D. E., Owen, J., Worthington Jr, E. L., & Utsey, S. O. (2013). Cultural humility: Measuring openness to culturally diverse clients. Journal of Counseling Psychology, 60(3), 353.

97

14

Helen Mele Robinson: Teacher preparation: http://www.childcarequarterly.com/winter10_story1.html

18

Exploring

culture

and

identity.

http://www.acestudy.org/

Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 76-125. 19

Danis I. és Kalmár M. (2011) A fejlődés természete és modelljei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 76-125. 94.o. 20

21

Daniel J. Levitin (2015) Why the modern world is bad for your brain. The Guardian online: http://www.theguardian.com/science/2015/jan/18/modern-world-bad-for-brain-daniel-j-levitinorganized-mind-information-overload?CMP=share_btn_fb

22

Ambridge, B., & Lieven, E. V. (2011). Child language acquisition: Contrasting theoretical approaches. Cambridge University Press. Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009) Gyerekek – Szülők – Közösségek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel, a szülőkkel és a közösségekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet: Szülők. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet 23

Lukács Á. és Kas B. (2011) Érts és értesd meg magad! – A nyelvi fejlődés folyamata és elmaradásai. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek II. A koragyermekkori fejlődés természete – Fejlődési lépések és kihívások. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest, 180-225. 24

25

Chess, S., Thomas, A. (1999): Goodness of fit: clinical applications from infancy through adult life. Psychology Press, New York Ferenczi Sz. (2011) A szülő és a gyermek adottságai: temperamentum, személyiség - az egymásra hangolódás lehetőségei. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 282-319. 26

Berta Ferenc, Farkas Mária, Pattermann Kinga, Regős Judit, Szilvási Léna, Tölgyesi Klára (2009) Gyerekek – Szülők – Közösségek. Módszertani ajánlások a gyerekekkel, a szülőkkel és a közösségekkel végzett munkához a Biztos Kezdet program munkatársai számára. Módszertani kézikönyv II. kötet: Szülők. Budapest, Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet 27

28

Harper Browne, C. (2014): National Quality Improvement Center on Early Childhood The Journal of Zero to Three Vol. 35, No. 1, September 2014, 2-9.o., 7.o.

29

CSSP: Core meanings of the strengthening families protective factors

98

30

Olphen, J., Schulz, A., Israel, B., Chatters, L., Klem, L., Parker, E., & Williams, D. (2003). Religious Involvement, Social Support, and Health Among African‐American Women on the East Side of Detroit. Journal of General Internal Medicine, 18(7), 549-557.

31

Booth, C. L., Rose-Krasnor, L., & Rubin, K. H. (1991). Relating preschoolers' social competence and their mothers' parenting behaviors to early attachment security and high-risk status. Journal of Social and Personal Relationships, 8(3), 363-382. Belsky, J., & Fearon, R. P. (2002). Early attachment security, subsequent maternal sensitivity, and later child development: Does continuity in development depend upon continuity of caregiving?. Attachment & Human Development, 4(3), 361-387. Warren, S. L., Huston, L., Egeland, B., & Sroufe, L. A. (1997). Child and adolescent anxiety disorders and early attachment. Journal of the American Academy of Child & Adolescent Psychiatry, 36(5), 637644.

32

Ferenczi Sz. (2014) Az önszabályozás koragyermekkori fejlődése, Előadás SE ETK

Sroufe, L. A., Egeland, B., Carlson, E. A., Collins, W. A. (2005). The development of the person – The Minnesota Study of risk and adaptation from birth to adulthood. The Guilford Press, New York 33

34

Whitebread, D., & Basilio, M. (2012). The emergence and early development of self-regulation in young children. Profesorado, 16(1), 15-33. nyomán Ferenczi Sz. (2014) Az önszabályozás koragyermekkori fejlődése Előadás SE ETK Naderi Sz. Tények és tévhitek a korai kötődésről http://babafalva.hu/tenyek-es-tevhitek-a-korai-kotodesrol/ 35

Tóth Ildikó (2011) Az érzelmi-társas kapcsolatok fejlődése: Korai gondozás és kötődés. In: Danis, I., Farkas, M., Herczog, M., Szilvási, L. (szerk.) Biztos Kezdet Kötetek I. A génektől a társadalomig: a koragyermekkori fejlődés színterei. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, Budapest 36

Strengthening Families. Training of Trainers Washington: Center for Study of Social Policy. képzési anyag 37

38

Budai I. Az interprofesszionális együttműködés és a szociális munka. Esély. 2009/5. pp. 83-114.

Strengthening Families. Training of Trainers Washington: Center for Study of Social Policy. képzési anyag 39

40

Budai I. Az interprofesszionális együttműködés és a szociális munka. Esély. 2009/5. pp. 83-114.

41

Budai I. Az interprofesszionális együttműködés és a szociális munka. Esély. 2009/5. p. 91.

Strengthening Families. Training of Trainers Washington: Center for Study of Social Policy. képzési anyag módosított változata 42

99

Szilvási L. (2009). Szociális munka gyermekes családokkal. Krízishelyzetek és segítő beavatkozások. PhD. disszertáció. Budapest: ELTE Társadalomtudományi Kar Szociológiai Intézet. pp. 85-86. 43

Bányai E. (szerk.) (2012). Szociális esetek gyűjteménye a szociális joghoz kapcsolódóan. Elektronikus kiadvány. Budapest: ELTE Társadalomtudományi Kar. p. 306. 44

100