VBGYE8EK.
119
Bremen 1886), hogy e régibb költő Crugot Márton, egy bevándorlott hugenotta család német sarja, ki 1725-ben született Brémában s 1790-ben halt meg mint udvari lelkész Garolathban, Sziléziában. Tehát Schiller kortársa volt. Crugot 1756-ban adott ki ogy vallásos művet «Der Christ in dér Einsamkeit*, mely sok kiadást ért s igen népszerű volt. Nagy Frigyes neje, Erzsébet királyné, lefordította francziára- E könyvnek egy fejezetében dicsőíti a szerző Isten mindenhatóságát s ennek foltüntetésére (egyéb pél dák mellett) fölhozza a legyőzhetetlen armada vesztét, melyet költői hévvel leír. Ezt a leiráfit dolgozta át Schiller ódává, részben híven ragaszkodva Crugot stíljéhez, gondolatmenetéhez, sőt itt-ott szavaihoz is. — Goethe Fau stjának legrégibb, azaz azt az alakját, melyet a nagy költő még Frankfurtban írt volt s 1775-ben magával vitt Weimarba, megtalálta most Schmidt Brik Drezdában GoechhauBen ezredes papírjai közt. Ez az ezredes rokona volt Goschhausen Luiza kisasszonynak, a weimari udvar egyik legismertebb alakjának s a kézirat, melyet a kisaszszony nem sokkal Goethe Weimarba érkezte után másolt, ennek hagyatékával együtt kerülhetett Drezdába. E kézirat természetesen rendkívül fontos s jó részben halomra dönti a tudósoknak a Faust keletkezésére s eredeti alakjára vonatkozó, különben nagyon eltérő föltevéseit — W a lth e r v o n dér V o g e lw e id e , egy mesterdal szerint, persze minden alap nélkül, «ein landherr in Böhmen* volt. Mégis érdekes, hogy ily nevű család volt Csehországban: Dux városban szerepel 1390-ben egy Pezold Vogelweid, 1398-ban pedig épen egy Walter von dér Vogelweide. (Reidl, Beitrag zűr Geschichte von Dux. 1886, 70. s 77. 1.). De az utolsó háromszáz évben e név Duxban sem fordul elő többé. — Orlando, az olasz irodalomnak egyik legrégibb lovag-eposza •ottave rímében (1384-ben készült), csak most jelent meg először nyomta tásban ; kiadta Hübscher Jáuos, Marburg, 1886. A költemény történeti jelen tősége főleg abban rejlik, hogy Luigi Pulci (f 1487) híres eposza, II Morgante maggiore (Ven. 1481) teljesen e régibb művön alapszik, a mennyi ben Pulci a Morgante egé*z cselekvényét, majdnem minden változtatás nélkül, átvette az Orlando-ból.
KÖNYVÉSZET. Arany János hátrahagyott iratai és levelezése. 10—13-ik füzet. Buda pest, Ráth M. 1887. á 40 kr. Ballarfi M ór és Györyy Aladár. Kereskedelmi szótár. I. rész. A M. T. Akadémia által kiküldött szakbizottság közreműködésével szerkesztet ték — . I. Német-magyar rész. IL Magyar-német rész. Budapest Franklin-T. 1887. (8-r. VH, 382 + 390 1.) o fr t Báxzel AureL Die Bedeutung des Studiums dér Klassiker im Rahmen des humanistischen Gfymnasiums. Ung.-Weisakirchen, 1887. (8-r. 16 1.) Bayer József. A nemzeti játékszín története. A Kisfaludy-társaság által 200 darab aranynyal jutalmazott pályamű. I. köt Budapest, Akadémia. 1887. (8-r. VIH , 642 1,) 4 frt.
Digitized by v ^ o o g i e
120
KÖNYVÉSZET.
Beöthy Zsolt. A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban*. II. kötet. 1774— 1788. (A francziások: Báróczi és Bessenyei.) Budapest,. Akadémia, 1887. (8-r. 384 1.). Berecz Ede. A zene alapelmélete és az összhangzattan elemei rövid műszótárraL Iskolai és magánhasználatra. 2-ik javított és tetemesen bőví tett kiadás. Budapest, 1887, Dobrovszky és Franké. (8-r. 75 L) 60 kr. Bodnár Zsigmond. Magyar nyelvtan a középiskolák számára. 7-ik kiadás. Budapest, 1887. Eggenberger. (8-r. V, 140 1.) 1 frt. Budiu Paul. Vocabulariu Latina peutru Clasa I. Gimnasiala prelucratu dupa sistemulu liu H. Perthes. Brasovu, H. Zeidner. 1887. (8-r. 88 1.) Cicerónak, M . T., I. II. és XIV. Philippicája. Fordította Dr. Bozóky Alajos. 1— 3. fűz. Nagyvárad, 1887. Hügel O. (16-r. 208 1.) egy füzet 36 kr.. Dallas Gyula. Gyakorlati angol nyelvtan új tanmódszer alapján, mely szerint angol nyelven olvasni, írni és beszélni a legrövidebb idő alatt alaposan megtanulhatni. Tanodai és magánhasználatra. Sajtó alá rendezte:: Patterson Arthur. 4. jav. kiadás. Budapest, Lampel, 1888. (8-r. 292 1.) 1 frt 50 kr Dávid István. Görög elemi olvasókönyv. A gymnásiumok számára.. I.rész. Az ötödik osztály számára. 2-ik jav. kiadáB. Budapest, 1887. Dob rovszky és Franké. (8-r. X I, 144 1.) 90 kr. Erdélyi Károly. Az állateposról. (A főgymnasium programmjából). Kecskemét,'1887. (8-r. 28 1.) Erdélyi Muzeum-egylet bölcselet-, nyelv- és történelemtudományi szakosz tályának kiadványai. IV. köt. 3. füzet. Kolozsvár 1887. 221—335. 1. — Tar talma : Szabó Karoly. A székelyek régi törvényei és szokásai. — Schilling Lajos. Az egyiptomiak vallásáról. — Moldován Gergely. A Móczokról (vége). — Téglás Gábor. Az ispánlaki nagy bronzlelet. — Szakosztályi értesítő. Emyei József. Gyakorlati énektan. Középtanodák, polgári iskolák és. magánintézetek használatára. I. füzet. 7-ik jav. kiadta. Budapest, 1887. Dobrovszky és Franké. (N. 8-r. 31 1.) 60 kr. — Ugyanaz. 2-ik füzet. 4-ik jav. kiadás. Budapest, 1888. (8-r. 31 1.) 60 kr.. — Ugyanaz. 3-ik füzet Leányiskolák számára. Leány-polgári iskolák harmadik tanévében. 2-ik jav. kiadás. Budapest, 1887. Dobrovszky és Franké. (8-r. 32 1.) 60 kr. Glósz Miksa. Gyakorlati tót nyelvtan. Dr. Ahn. F. tanmódszere szerint. Saját második német kiadása után. Budapest, Lampel R. 1888.. (8-r. 208 1.) 80 kr. — Praktischer Lehrgang zűr schnellen und leichten Erlernung dér slowakischen Sprache. Nach F. Ahn’s Lehrmethode bearbeitet und mit einer kurzgefassten systematischen Spracblebre versehen. 2. vermebrte AufL Budapest, Lampel, 1838. (8-r. 215 1.) 80 kr. Hofer Károly. A franczia nyelv módszeres tankönyve. I. rész. 6. bőv. és javított kiadás. Budapest, 1887. Eggenberger. (8-r. 114, I I 1.) 80- kr. Ilolzweiszig Frigyes rövid latin nyelvtana az egyes osztályok tananya gának megjelölésével/ a gymnasium mindenik osztálya számára. Ford. és magyar iskolákhoz alkalmazta Székely Ferencz. Budapest, Fnanklin-T. 1887. (8-r. X I, 259 1.) 1 frt 60 kr. — Latin gyakorlókönyve az első oszt. számára. Ford. és latin-magyar és magyar-latin szótárral ellátta Székely Ferencz. Budapest, Franklin-T.. 1887. (8-r. V II, 176 l.) 1 frt. Horeczky Ferencz Br. Gvadányi József magyar lovas generális emlé kezete. Pozsony, 1887. (8-r. 16 1.) Horváth József.. Kis tót, magyar és német szótár.. Egyszersmind a legegyszerűbb s minden szabály nélküli bevezetés a tót,, magyar vagy német beszédbe. 2-ik átdolg. és bőv. kiadás. Pozsony-Budapest, StampfeL é. n. (1887) (8-r. 73 1.) 20 kr. Kapossy Im cián, Költészettan és olvasókönyv. A gymnasium felsőbb osztályai számára. Sárospatak, 1887. (8-r. V III, 247 1.) 1. frt 50 kr..
Digitized by v ^ o o g i e
KÖN Y VÉSZÉT.
Kecskeméti Lijxk. Zsidó költőkből. Salamon Ibn Gabiről, Jnda Halévi Juda Alcharizi. Fordította —. Budapest, Athenaeum. 1887. (8-r X, 230 L) 1 frt 30 kr. Király Pál. Magyar nyelvtan mondattani alapon. I. rész. Polgári iskolák és középiskolák első osztálya számára. Budapest, 1887. Méhner (8-r. 128 1.) 80 kr. Kiss, Károly, Kálmán farkas és Bierbrunner Gusztáv. Új magyar Athen&s. Újabbkori magyar prot. egyházi írók életrajz-gyűjteménye. Buda pest, é. n. (1887). Aigner. (8-r. X II, 611 1.) 5 frt. Kölcsey Ferencz minden munkái. III. bővített kiadás. 1— 2 fűz. Buda pest, 1887. Franklin T. (8-r. I. köt. 1— 192 1.) Füzetje 30 kr. Kunos hjnácz. Három Karagözjáték. Török szövegót feljegyezte és magyarra fordította — . Budapest, 1886. (8*r. 159 1.) — Oszmán-török népköltési gyűjtemény. I. köt.:Oszmán-török nép mesék. Budapest, Akadémia, 1886. (8-r. XLV, 328 1.) 2 frt 30 kr. Molnár lMjos. Magyar olvasókönyv a középiskolák I. osztálya szá mán. Sárospatak, 1887. (8-r. V n , 144 1.) 90 kr. — Magyar olvasókönyv a középiskolák II. osztálya számára.Sáros patak, 1887. (8-r. V. 152 1.) 60 kr. yémethy Géza. Az Aeneis mint nemzeti éposz. Római irodalomtörté neti értekezés. Budapest, 1887. (8-r. 53 1.) Xévy László. Az írásművek elmélete vagyis az irály, költészet és szónoklat kézikönyve. 8. kiad. Budapest, 1887. Eggenberger. (8-r. 363 1.) 1 frt 60 kr. — — A magyar nemzeti irodalom történetének vázlata. Iskolai használatra. 4., részben átdolgozott kiadás. Budapest, Eggenberger, 1887. (8-r. 126 L) Olcsó Könyvtár. Szerkeszti: Gyulai Pál. 225. füzet. Odhtn vvjaxza. Éjszakföldi regény a XI. századból. Irta Dahn Félix. Németből fordította gr. Csáky Albinná, gr. Bolza Anna. 80 kr. 226. Vidal Adrián. Regény. Irta Norris W. E. Angolból fordította. Sz. E. 1 frt 20 kr. 227. Deák Ferencz emlékezete, t'sengery Antaltól. Elmondatott Deák Ferencznek a magyar tudományos akadémia által 1887. jan. 28-án tartott emlékünnepén. 30 kr. 228. Aphrodité. Egy görög művész regénye. Irta Eckstein Ernő. Né metből fordította Sasváry Ármin. 40 kr. 229. Szerh né/dalok át hősregék. Az eredetiből fordította Székács József. Második javított kiadás. 50 kr. 230. líátori Mária. Szomorú történet öt szakaszokban. Irta Dugonics András. Harmadik kiadás. Bevezetéssel Heinrich Gusztávtól. 231.
60
G róf Hojfmannsegg utazása Magyarországon 1793—1794-ben. Németből fordította és bevezette Berkeszi István. 30 kr. 232. Severo Torelli. Dráma öt felvonásban. Irta Copjiée F'erencz. Francziából fordította Csiky Gergely. 30 kr. 233. (.1ernmit vagy a műréaz neje. Színmű két felvonásban. írták Seribe és Yander-Burch. Francziából fordította Csiky Gergely. 30 kr. 234. Pázmány Péter. Irta Pulszky Ágost. 20 kr. 235. Fenn az ernyő nincsen kas. A Gróf Teleki-féle alapítványból száz arany pályadíjjal jutalmazott eredeti vígjáték három felvonásban. Irta Szigligeti Ede. 30 kr. P. Ovidius Naso műveiből való szemelvények. I. füzet. Fordította dr. Kapossi Luczián. (Tanulók könyvtára. 44. fűz.) Pozsony, Stampfel. é. n. (1887.) (16-r. 64 1.) 30 kr. Panyák Ede dr., A magyarországi középiskolákban 1850-től 1885-ig
Digitized by v ^ o o g i e
m
KÖNYVÉSZET.
megjelent összes programmértekezéseknek repertóriuma. Budapest, Frank lin T. (8-r. XHI, 183 1.) 1 frt 40 kr. Paulay Ödön. A Zrinyiász bevezetése. Széptani tanulmány. Budapest. (8-r. 56 1.) Petőfi ujabb reiiquiái, 1838—1849. Gyűjtötte Baróti Lajos. Kiadja a Kisfaludy-Társaság. Budapest, Franklin T. 1887. (8-r. XV. 174 1.) 80 Jer. Pinkusfeld Sámuel. Juda Ha-Lévi mint grammatikus és exegéta. Buda pest, 1887. (8-r. 38. 1.) BemAiyi Ede. A görög epigramma s a görög anthologia eredete. Budapest, 1887. Révai. (8-r. 63 L) 50 kr. Réthy László. Az oláh nyelv és nemzet megalakulása. Budapest, 1887. (8-r. XV, 269 1.) 2 frt. 60 kr. Révai Samu. Nemzeti irodalmunkról és a magyar könyvkereskedelem ről. Budapest, 1887. (8-r. 18 1.) Riedl frigyes. Rhetorika és rhetorikai olvasókönyv. Budapest, 1888. Lampel. (8-r. 227 1.) 1 firt 30 kr. C. SaUusti Crispi de coniuratione Catilinse et de bello Jugurthino. Magyarázta Holub Mátyás. Sajtó alá rendezte Kempf József. II. rész: de bello Jugurthino. 2. kiadás. Budapest, Lampel. 1888. (8-r. VI, 123 1.) 70 kr. Szántó Kálmán. Irály- és költészettan polgári és felsőbb leányiskolák használatára. Budapest, Franklin T. 1887. (8-r. 64 1.) 40 kr. ------ Olvasókönyv az irály- és költészettanhoz. Polgári és felsőbb leányiskolák használatára. Tárgyi és nyelvi magyarázatokkal ellátva. Buda pest, Franklin T. 1887. (S-r. 264 1.) 1 frt 20 kr. Szilasi Móricz. Latin nyelvtan és szótár. A gymnasium I-ső és Il-ik osztálya számára. Fináczy Ernő és Kiáltossy József közreműködésével. Buda pest, 1887. Eggenberger. (8-r. 128 1.) 80 kr. — — Latin olvasó és gyakorlókönyv. A gymnasium I. és II. osztálya számára. Fináczy Ernő és Kiáltossy József közreműködésével. Budapest, 1887. Eggenberger. (8-r. V III. 139 1.) 90 kr. Szinnt/ei József. Iskolai magyar nyelvtan mondattani alapon. I. rész a középiskolák I. osztálya számára. 4-ik kiadás. Budapest, 1888. Hor nyánszky. (8-r. 115 1.) — Magyar olvasókönyv. 3. rész. A középiskolák 3. osztálya szá mára. Budapest, 1887. Hornyánszky. (8-r. 188 1.) — Kendszeres magyar nyelvtan. A középiskolák 3. osztálya számára és magánhasználatra. 2. kiad. Budapest, Hornyánszky. 18S8. (S-r. 2ül 1.) 1 frt 20 kr. Urfor füzetek. Adalékok az ugor nyelvek ismeretéhez és összehason lításához. 8. sz. Svéd-lapp nyelv. II. Jemtlandi lapp nyelvmutatványok. Gyűjtötte és fordította Halász bjnácz. Budapest, Akadémia, 1886. (8-r. 137 1.) Yárady Antal. A vers* és költészettan vázlata. Az orsz. szinésziskola növendékeinek használatára. Budapest, Hornyánszky. 1888. (8-r. 45 1.) 1 frt. Vadnay Károly. Emlékbeszéd Kovács Pál a m. tud. Akadémia lev. tagja felett. Budapesti 1887. Akadémia. (8-r. 22 1.) 10 kr. Villemain. Pindar szelleme és a lantos költészet a népek erkölcsi és vallási emelkedettségéhez való vonatkozásaiban. Ford. Csiky Gergely. Budapest, Akadémia, 1887. (8-r. 484 1.) Vörösmarty Mihály. A két szomszédvár. Regényes költői elbeszélés négy énekben. Magyarázta Vozári Gyula. (Jeles írók iskolai tára. XXIX.) Budapest, Franklin T. 1887. (8-r. 83 1.) 50 kr. W iller József. A Roland-énekröl. (A reáliskola programrajából). Kecs kemét, 1887. (8-r. 17 1.) Xenophan emlékiratai Sokratesről. II. fűz. Ford. és magy. Némethy Céza. (Tanulók könyvtára 41. fűz.) Pozsony, StampfeL (16-r. 65—128 1.) 30 kr.
Digitized by v ^ o o g i e
KÖNYVÉSZET.
123
Cosquin Emanuel,Contes populaires de Lorraine comparés avec les contes des autres provinces de Francé et des pays étrangers et précedés d'un essai sur Vorigine et la propagatUm des contes populaires européert*. Pária 1887, Vieweg, két kötet. — A lotharingiai népmeséknek e szép gyűjteménye tudományos szempontból kitűnőnek, valóban mintaszerűnek mondható. A két kötetben 84 népmese van, melyeket a jeles szerző igen szépen beszél el. Még értékesebbek Cosquin fejtegetései, melyekben minden egyes népmese eredetét, rokonait, vándorlásait stb. bámulatos olvasottsággal tárgyalja. Csak a szláv gyűjteményeket nem aknázta ki kellően, mert nem bírja a szláv nyelveket és szláv népmese nem sok .van lefordítva a nyugati nyelvekre. És e fejtegetések igazi beható elemzések és tárgyalások, nemcsak idézetek és utalások, melyekkel az ember rendesen nem tud mit csinálni, mivel a felhozott gyűjtemények egy tetemes részéhez nem férhet. A bevezetésben szól a szerző az európai népmesék hazájáról, mely szerinte India (tehát Benfey álláspontját foglalja el), a honnan, a mennyire ezt a források meg engedik, lépésről-lépésre kíséri az egyes elbeszélések útjait Európába s az egyes európai nemzetekhez. Qu. Curti Rufi Históriáé Alexandri Magni. In breriorem formám redegit et seholárum in , usum edidit M ax C. P. Schmidt. Lipúae, 1886. G. Freytag. X I. + 174 l. Ara 1 m. — Nem kritikai kiadás, hanem Nagy Sándor élet rajza Curtius és ennek Freinsheim-féle kiegészítései alapján harmadik vagy negyedik osztálybeli gymnasisták számára. Schmidt Curtiusból mindent kihagyott, a mi erkölcsi tekintetben kifogásolható, és rövidség kedvéért kihagyta a geographiai leírásokat és azon harezok leírását is, melyekben Nagy Sándor maga nem vett részt. A nyelvi változtatásoknál Schm. Cicerovagy Caesar-féle latinságra törekedett. Ezen munkához, — melynek szük séges voltát nehéz belátni, — speciális szótár is megjelent ily czím alatt: • Schulwörterbuch zu Max C. P. Schmidt’s Qu. Curti Rufi Históriáé Alexandri Magni. Von Max C. V. Schmidt* (Leipzig, Freytag. 1887. 1 m. 40 f.) — Ha sonló munka az Ortmann Edéé: «Comelii Nepotis qui extat liber de excellentibus ducibus exterarum gentium. Accessit eiusdem vita Attici. Ad histó riáé fidem recognovit et usui scholarum accommodavit Ed. Ortmann (Teubner, ára 1 m.), mely 1886-ban már harmadik kiadásban jelent meg. Demosthenis orationex selectae. Seholamin in usum edidit Cár. Wotke. J.ipsiae, Freytag. — Pragae, Tempsky. 1887. Ara 60 f. Az osztrák utasí tások által olvasásra leginkább ajánlott Demosthenesi beszédeket tartalmazza chronologiai sorrendben: a három olynthosi beszédet, a Fülöp ellen intézett négy beszédet, 7tfQi ei^vrjq és ntQÍ XtQOOVTjOOV. Szövege Westermann-Rosenberg és Blass nyomán van megállapítva. A szónok életrajza, a beszédek tnó^sacg-e és dispositiója, a chronologiai táblázat és a tulajdon nevek magyarázó jegyzéke nagyban emelik a kiadás hasznavehetŐ6égét. Dinarctyi Orationes I I I ed. Th. Thalheim. Berlin, 1887. Weidmann. V III, 52 l. Ara 75 f . — Deinarchos legjobb kiadása, mely mellett még a Blassé is elavultnak tekinthető. Mily elveket követett a szöveg helyreállításánál, a kiadó «De Dinarchi codicibus commentatio* czímű programmértekezésében fejtette ki (Breslau, 1886. 13 1.), a melyben új collatiók alapján kimutatja, hogy igaza van Blassnak, — hogy a két egyedül számba jövő eodex: a Crippsianus A és az Oxoniensis N közös példányból másoltattak, még pedig egyenlő pontossággal, illetőleg hanyagsággal, a miért is eltérés esetén nem az egyik vagy másik codex «auctoritása», hanem az olvasás belső értéke kell hogy mérvadó legyen. Duncker Ma*rt Geschichte des Alterthums, Bánd IX . (Neue Folt/e. I I , Bánd.) Ijeiyzig, Duncker und Humblot, 1886. X I. 526 l. — A Perikiesi kor szaknak (Kimon halálától Perikies haláláig) kimerítő tárgyalása, mely a legújabb szakirodalmat nem kevésbbé aknázza ki, mint az újabban fel fedezett epigraphikai emlékeket. A Curtius és Grote dolgozatainál határo zottan jobb, csak nagy kár, hogy Duncker kelleténél inkább befolyásoltatta magát azon újabb kutatóktól, kik Perikiestől minden hadvezéri és állam
Digitized by v ^ o o g i e
KÖNYVÉSZET.
férfiúi érdemet elvitatnak és nem látnak benne egyebet többé-kevésbbé ügyes demagógnál. — Dunckernek a görög történet egyes vitás pontjairól a berlini Akadémia előtt tartott értekezéseinek gyűjteménye ily czím alatt jelent meg: Max Dunckert Abhandlungen aus dér griecbischen Geschichte. Mit einem Vorwort von A. Kircbhoff. (Leipzig,.. Duncker und Humblot. 1887. V I 164 1. N. 8-r. Ara 4 m.). Tartalma: «Über die Hufen dér Spartiaten» — aStrategie und Taktik des Miltiades» — «Derangebliche Verrath des Themistokles* — «Der Process des Pausanias* — «Über den sogenannten Cimoniscben Frieden* — «Ein angebliches Gesetz des Perikies» — «Des Perikies Fabrt in den Pontus*. Engd EdiumU Die Aussprache des Gritchüchm. Fit). Schnitt in einen Schulzopf. Jena^ Cos&noble. 1887. V II -f- 168 1. 8-r. Ara 2 w. 50 f. — A Reucblin-féle kiejtésnek elhibázott, mert a czélon túllövő apológiája. — Ugyanazon szerzőtől megjelent egy atiriechische Frühlingstage* czímű hír lapi tárezaozikkekből összeállított munka (Jena, Costenoble. 1887. V III 446 1. 8-r.), melyben E. görögországi utazásainak igen érdekes leírását közli, különös tekintettel az új görög szokások és erkölcsök apológiájára. Franck H., Gottliard LudiHf/ Ko&eyarten. Halle, 1887. Waisenhaus, 467 L Ára 6 mk. — Igen jeles, a legnagyobb szorgalommal fölkutatott s összegyűjtött új anyagon alapuló életrajz, melyen legfeljebb azt helytele níthetni, hogy a szerző túlságosan kedvez hősének. Tagadhatatlan, hogy a kortársak túlbecsülték Kosegarten (1758— 1818) igen elteijedt epikai és lyrai költeményeit; de ép oly tagadhatatlan, hogy a jelen század ismét igazságtalanúl lenézi. Franck érdekes könyve ez utóbbi felfogás ellenhatása. Gádertz A. Th., Goethe s Mpich/n. A u f Grund ungedruckter liriefe geschüdert. Bremen, 1887, Müller. Ara á mk. 80. — E csinos kis mű hőse Herzlieb Vilma, kit Goethe 1807-ben szenvedélyesen megszeretett, kit szo nettjeiben dicsőített és Ottilia alakjában (a ,Válrokonságok‘ ez. regényben) megörökített. A szerző Vilma négy levelét találta meg egyik barátnéjához; ezek képezik könyvének alapját s egyszersmind főérdekét. Herzlieb Vilma 1789-ben született Züllichauban s 1798 óta élt Jénában, Frommann könyvkereskedő házában. Itt ismerkedett meg vele Gwthe, kiben a szép és jó leány iránt érzett rokonszenv, melyet Vilma viszonzott, 1807-ben valóságos szenvedélylyé fejlődött, melyet a nagy költő azonban (hiszen negyven évvel volt idősebb mint a leány) elfojtott. A 32 éves Vilma 1821-ben Walch jénai jogtanárnak lett nejévé, de e házasság öt év múlva válással végződött; Vilma becsülte, de nem szerette férjét. 1865-ben, 76 éves korában halt meg Görlitzben, a tébolydában. Goethe, úgy látszik, e szegény leány sorsára is végzetes hatással volt, a nélkül, hogy öt magát alapos vád érhetné. Hisz Vilma szomorú életének főoka az volt, hogy addig válogatott a nagy szám mal jelentkező kérők közt, míg végre is oly férfiúhoz ment nőül, kivel nem lehetett boldog. Gádertz könyve különösen Goethe említett regényének, melynek Ottilia-Vilma a fénypontja, helyesebb megértése szempontjából értékes irodalomtörténeti adalék. Gaster M., Greeko-slavonir. Ilchester Urturex on greeko-slaronic Uterabure and its reUition to the folk-lore on Eunq»> duriruf ihe middle ages. London, 1887. Teubner. — Görög-szlavon irodalom alatt ez érdekes és tanulságos könyv szerzője a novella-irodalomnak azon népies, legnagyobbrészt legenda szerű tárgyait érti, melyek az ószláv és a régibb bolgár meg orosz iroda lomban találhatók és ez irodalmakba kétségtelenül byzantin forrásokból kerültek. E művek az összehasonlító irodalomtörténet szempontjából annál fontosabbak, mert görög eredetieik legnagyobbrészt elvesztek, ill. eddigelé ismeretlenek. Sok esetben kétségtelen, általában igen valószínű, hogy e tár gyak keleti (indus) származásúak, s Gaster ki akarja mutatni, hogy a szlá vok, főleg a bolgárok igen fontos szerepeket vittek e keleti történeteknek az európai népekkel közvetítésénél. Szerinte legnagyobb jelentőségű e szem pontból a bogomilek felekezete, mely manichreus befolyások alatt a X. század közepe táján Bolgariában keletkezett és Jeremiah paptól, ki magát
Digitized by v ^ o o g i e
125
KÖNYVÉSZÉT.
Bogomilnak (t. L a ki Istennek kedves, Theophilus, Gottlieb) nevezte, nyerte nevét. Ez eretnek felekezetnek nyugati Európában való elteijedése a középkori egyháztörténetnek egyik legérdekesebb tüneménye. A bogomil tanok apostolai Legelőször az Adriai tenger partjaihoz és innen a tengeren át Italiába jutottak, honnan ez eretnekek Német- és Francziaországba is kerültek; hisz még An gliában is kénytelen volt egy X II. századi oxfordi zsinat ez új eretnekséggel, mely Londonban és Yorkban feltűnt, foglalkozni. E tanok hívei maguk «jó embereknek* vagy «szegény embereknek* nevezik magukat; mások bogomilokn&k, manich&usoknak, paulioianusoknak, patarenusoknak, katharusoknfA nevezik őket. Franoziaországban a bougre szó (a. m. gazember, eretnek, pederasta, ebből Bidgarm) bizonyít e fölfogás helyessége mellett. A bogomilok, kik az alsó néphez fordúltak, gondoskodtak arról, hogy a szent írások a nép nyelvén kerüljenek híveik kezeibe; de különösen kedvelték, hogy könnyebben czélt éljenek, a szent írás tartalmának legendái kiszínezését, mert így jobban hatottak a műveletlen emberek képzeletére és kedélyére. A mindenütt Európában ismeretes «historiás biblia* vagy « biblia pauperum» Gaster szerint nem egyéb, mint e « szegény emberek* bibliája. Oobd E., Die Wertküste Afrika'* im Átierthum. Leipzig, 1887. Fock, 76 L — Ez alapos kis munka három részre oszlik. Az elsőben pontosan felsorolja és helyesen bírálja szerző az ókori íroknak Afrika nyugati part jára vonatkozó összes adatait és állításait, Hecatseustól Ptolemaeusig. A régiek közöl Hanno karthagói tengernagy (oa 400 Kr. e.), Skylax, a Periplus szerzője (pa 374 Kr. e.) és valószínűen Polybios voltak Nyugat-Afrika első látogatói. Érdekes ez utazók és írók körében Juba, a maurok királya, kinek a hagyo mány a Nílus ár-apályának magyarázatát tulajdonítja és ki a « Szerencsés szigetekről* írt. Nem igen kedvezően nyilatkozik Göbel Strabon müvének ide tartozó részéről; annál értékesebbek PomponiusMéla és Ptolemseus. — A dolgozat második része az ókori anyagnak a mai tényekkel való kiegyez tetését kisérti meg, főleg Mer kapitányt czáfolgatva, ki Nyugat-Afrikát kitü nően ismeri, de nagyon tájékozatlan az ókori földrajzban. — A harmadik rész szól a nyugat-afrikai közlekedésről, kereskedelemről és gyarmatokról. Szerző e részben is igen óvatos, talán túlságosan óvatos, különben nem tagadná oly határozottan, hogy phcenicziaiak ős időkben e partokon is megfordúltak. Annál helyesebb, hogy a görögök nyugat-afrikai gyarmatairól épenséggel nem akar tudni. Kétségtelen, hogy Kartbagónak voltak itt gyar matai, de ezeknek viszonya az anyaországhoz igen laza volt. Juba király halála után Mauretania római tartomány lett, de a rómaiak nem igen gyarapították a régi ismereteket új fölfedezésekkel. Ismereteik határa, úgy látszik, az cIstenek kocsija* nevű hegység volt, mely alatt valószínűen a Sagres-hegy a Sierra-Leone-parton értendő. Oolther FF., Das Bolandslied den Pfaff'en Konrad. Qekrönte Preisschríft. München, 1887. Straub, 155 1. — Ez értékes dolgozatot a müncheni egyetem bölcsészeti kara jutalmazta meg. Szerző összehasonlítja a német Bolandéneket a franczia chanson legrégibb fönmaradt két alakjával,* az oxfordi és velenczei kéziratok szövegével, s kimutatja, hogy ezek nem lehettek Konrád közvetlen forrásai, s hogy a német költő forrása, mely a skandinav Karlamagnus-sagához közelebb áll, mint a nevezett szövegekhez, valószínűen a franczia eposz legrégibb alakja volt. A dolgozat igen pontos, a legkisebb közös vagy eltérő vonásokat is figyelembe veszi és óvatosan vonja le követkestetéseit. De ez utóbbiakra vonatkozólag, azt hiszem, nem veszi G. eléggé tekintetbe, hogy Konrád a chansonnak egy latin fordítása alapján írta művét, és hogy már e kétszeres átdolgozás maga is, nem tekintve a nyelvek és a verses alakok sajátságait, sok oly eltérést eredményezhetett, melyek most bajosan használhatók föl az eredeti források és főleg a költő önállóságának vagy önállótlanságának megállapításánál. Jahrbuch des KcvtMrlich deutschm archaeologvtchen Iwtüuts. Herawgegeben, von M a r Frankéi. Bánd I. Berlin, Beimer. 1886. Evenként négy füzet. Ara 16 m. — Az 1829-ben alapított római «Instituto di corrispondenza
Digitized by
126
KÖNYVÉSZET.
archeologica*-nnk német birodalmi intézetté történt átváltozásával az tegisa alatt majdnem kizárólag oltysz nyelven megjelenő folyóiratok, a Monumenti, Annali és Bulletini deli* Institnto is bizonyos átváltozáson mentek át, mely leginkább abban nyilvánúl, hogy a német nyelv az őt megillető jogokban részesült. A Bulletini, mely eddig havonként hozott rövid jelentéseket ásatá sokról, ülésekről, múzeumok gyarapodásáról és újabban megjelent művekről, a «Mitheilungen des K. deutschen archteologischen Instituts. Bömische Abtheilung* mellékczímet vette fel és ezentúl negyedéven kint fog meg jelenni. A Monumenti mint « Antiké Denkmáler* jelennek meg, de nem öt éves cyclusokban, mint eddig, hanem évenként, még pedig a legszüksé gesebb magyarázó szöveg kíséretében, melyet régebben csak az Annali szolgáltattak többé-kevésbbé terjedelmes értekezésekben. Végre az Annali helyébe a fenn kiirt Jahrbuch lépett, mely az archseologiai kutatásoknak eddig sajnosan nélkülözött központja akar lenni. Szerkesztését az egy idejűleg beszüntetett berlini «Archa?ologische Zeitung* eddigi szerkesztője, Frankéi Miksa vette át. Jordán H., Die Könige im altén Italien. E in Fragment. Berlin, Weidmann 1887. 47 l. Ara 2 m. — A nagyérdemű szerző opus postumuma, melyben kimutatni törekszik, hogy a római királyok nevei történetieknek tekintendők Főbizonyítéka, hogy e nevek plebeius családokban a köztársa sági korban is fönmaradtak, és el nem képzelhető, hogy a rómaiak, ha már királyokat s királyi neveket költeni akartak, ezeket hírneves patrícius családoktól ne kölcsönözték volna. Lány Andrew, The most uleanant and déleetahle tale of the marriage o f Cupid and fíryche. Doné intő EnglUh hy WilL Adlmjton. Wiih a discourse on the fable by A. J.any. London, 1887. Nutt. — E kötetben Apulejus gyö nyörű elbeszélésének («Amor és Psychen egy régi angol fordítása van újra kiadva, mely minket nem érdekel. De igen érdekes Láng Andrásnak, a jelen kor egyik legjelesebb mythologusának bevezetése a szép történet eredetéről. Érdekes és sok tekintetben tanulságos. Láng széjjelbontja a mesét nehány általánosan ismert és sokfelé népszerű alapmotívumra (milyenek: az anyós gyűlölete, az idösb nővérek irigykednek legifjabb nővérükre), melyek mellett az ú. n. természeti népeknél található némely szokásokat és képzeteket különböztet meg (így sokfelé tiltva van, hogy a nő egy bizonyos ideig szemtől-szembe lássa férjét; állatok segédkeznek nehéz feladatok megoldá sánál ; emberek állatok alakjában képesek megjelenni). Ez egyes motívu mokat aztán fölkeresi és kimutatja szerzőnk a legkülönbözőbb népeknél, a mi érdekes összehasonlításokra és fejtegetésekre vezet. De Apulejus elbe széléséhez mind e dolgoknak semmi közük, mert ez elbeszélés befejezett, tudatosan megalkotott műremek, melynek egyes részletei bajosan keletkez hettek a világnak legfélreesőbb pontjain. Legfeljebb a novella fömotávumának (hogy a leánynak nem szabad látnia férjét) eredetét lehetne tárgyalni, de ez Indiában és vad népeknél is található, s így itt sem jutunk igazi eredményhez. IÁtzmann C. T., Rmanuelr Geihel. Aux Erinnerungen, Briefen und Tagebiichem. Berlin, 1NN7. Hertz. Ara i mk. — Nem teljes életrajz, de igen értékes élet- és jellemrajzi adalékok gyűjteménye. Geibel fejlődéséről és alakjáról hű és vonzó képet kapunk. Különösen tanulságosak Geibelnek. nagy számmal közlött aesthetikaf s főleg költészettani megjegyzései, melyek ből újra látjuk, hogy e kitűnő, classikai műveltségű író mily komolyan, vette a költő föladatát s mily mélyre ható kutatásokat tett, hogy a költé szetnek, főleg a drámai költészetnek lényegét és törvényeit megismerje. , 1xinyen P , Plautininche Stmiien. Berlin, 1886. Calvary. V I, 400 l. Ara 13 márka. — Ezen nagyon figyelemre méltó dolgozat első sorban Plautus composi ti ójával foglalkozik, és ki akarja mutatni, hogy sok olyan jelenség, mely újabb kutatókat arra a hypothesisre késztetett, hogy Plautus egyes helyei interpolálva vannak, vagy hogy egyes darabjai halála után egészen útdolgoztattak, Plautus legtöbb darabjában megvan és így magának a költő
Digitized by v ^ o o g i e
KÖNYVÉSZET.
127
nek rovására hozandó. L. műve első részében'a Plautusnál gyakori ismétlése ket állítja össze és kimutatja, hogy hibásan szokták az ilyen ismétléseket, melyek Plautus bő, majdnem áradozó beszédének egészen megfelelnek, mint glossémákat vagy dittographiákat gyanúsítani. A dolgozat második része Plautus compositiójának hibáival foglalkozik, hogy t. i. a költő épen nem törődik avval, valószínűek vagy lehetségesek-e az általa föltételezett idő- és helyi viszonyok, és nem fordulnak-e elő kisebb-nagyobb ellenmon dások. Ezen ellenmondások egy részét különben a contaminatio (két görög eredetinek kissé ügyetlen összetákolása, — Miles gloriosus, Poenulus) és a retractatio (az eredeti plautusi szöveg gondatlan későbbi átdolgozása, — Epidicus, Mercator, Persa stb.) okozták. — Miután Lángén ezen két első részben a költő beszéd- és dolgozó-modorával megismertette az olvasót, ezek alapján a harmadik részben számos interpolált vagy interpoláltnak tartott plautusi helyet tárgyal ritka tapintattal. Marchand A lfréd, Les poétes lyriques de l'Autriche. Paris, 1887, Charpentier. — Négy költő jellemrajza teszi e vonzóan írt, érdekes könyv tartalmát; ezek: Hartmann Móricz, Josephine-von Knorr, Hamerling Bobért és Lorm Jeromos. Különösen Hartmannt jellemzi szerző igen rokonszenvesen és behatóan, hiszen a kötetnek majd felét szenteli neki. Knorr Jozefát még Ausztriában is kevesen ismerjk, Németországban még kevesebben, pedig már ősz a haja, bár hajadon. Irt két nagyobb epikai költeményt (Irént és Ottüiát) és kisebb költeményeket, melyek három kötetben jelentek meg (ezek közt igen sikerült fordítások angol, franczia s olasz költőkből). Mar chand különben, bár igen rokonszenvesen ír hőseiről, nem elfogult irányuk ban. így pl. Hamerling drámáiról kedvezőtlenül ítél s «Venus im Exilt ez. költeményét is eltévesztettnek tekinti. Lorm jellemrajza a legrövidebb, mert a szerző csak hősének pessimismusát fejtegeti, a nélkül, hogy számos dol gozatainak részletes tárgyalásába bocsátkoznék. Az egész könyv helyes íté letről, írói tehetségről és igaz rokonszenvről tanúskodó munka, melyet azok is élvezettel fognak olvasni, kik mindazt már jól tudják, miről a szerző első sorban a franczia teljesen tájékozatlan közönséget értesíti. Da* Xibelunyerdied, heraim/egeljen von Fríedr. Zarncke. 6. kiadás. Leipzig, 1887. Wiegand, CXL, 415 1. Ara 2 mk. — E szépen kiállított, bá mulatosan olcsó kiadás tudvalevőleg a nagy eposz Lássberg-féle kéziratát (C ) tartalmazza. A kötet főértékét különben a kitűnő bevezetés teszi, mely az egész Nibelung-kérdésről tájékoztat és a teljes irodalmat föl is dolgozza és föl is sorolja. E bevezetést Z. az új kiadáshoz teljesen újból íita. Az ének eredetére nézve Z. némileg módosította eddigi véleményét, a mennyiben most, Paul kutatásainak befolyása alatt, azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy egyetlen kézirat sem tartalmazza az eposz eredeti szövegét, mely elve szett 8 melyet a reánk maradt szövegekből csak megkísérthetünk megal kotni, mihez azonban Zamckénak vajmi kevés bizalma van. , Nöldecke Th., Die semitischen Sprachen. Eine Skizze. Leipzig, 1887, Weigel 64 1. Ara 1 mk. 50. — E tanulmány eredetileg az Encyclopsedia Britannica számára készült, de megérdemelte, hogy német nyelven önállóan is megjelen jék. Szerzője a sémi nyelvek egyik legtudósabb, de egyszersmind legóvato sabb kutatója. Ez meglátszik e jeles dolgozatán is. A sémi ősnyelv rekonstruktióját nem tartja lehetségesnek, csak megközelítő megállapítása lehet séges az arab nyelv segítségével, melynek főfontossága abban van, hogy teljesebben és pontosabban ismerjük, mint a többi sémi nyelveket. De sémi ősnyelv volt, és nem lehetetlen, hogy a sémi és árja (talán még más nyel vek is) egyazon közös ősnyelvből származnak, bár nehéz lesz, a népek elválásának ősrégisége miatt, a közös sajátságokat pontosan megállapítani. Igen feltűnő a sémi és hamita nyelveknek némely pontokban egyezése, a mi azon föltevésre vezet, mely a sémi népek őshazáját Afrikában keresi. De e nézet ép oly bajosan bizonyítható, mint a többiek, melyek a sémi népek őshazáját Arabiában vagy az alsó Euphrates vidékén vélik fölismer hetni. Még a sémi nyelvek rokonsági viszonyai is igen kétségesek; csak
Digitized by v ^ o o g i e
128
KÖNYVÉSZET.
-annyi bizonyos, hogy két főcsoportra oszlanak: egy északira (melyhez a héber-phoenicziai, aramsei és babyloniai-aesyriai nyelvek tartoznak) és egy délire (melynek tagjai az arab [a sabsei nyelvvel] és az sethiopiai nyelvek). Az amhari nyelv, mely jelenleg mint birodalmi nyelv az aethiopiainak helyét elfoglalja, alig tekinthető sémi nyelvnek. Az egyes nyelvek jellemzése teszi a kitűnő dolgozat második részét, melyre csak utalhatunk. Ortner Max, Reinmar dér Alté. Die Xibelunpen. Oesterreichs Antheü an dér deutschen Xationalliteratur. Wien 1887, Konegen, V III, 356 1. Ara 3 firt. Egy fiatal ember első műve, ki a középkori német viszonyokat (a mint franczia befolyás alatt alakúltak) a legsötétebb színekkel festi, hogy azután az osztrák állapotokat annál fényesebbeknek tüntethesse föl. A régi germán szellem, mely Németországot elhagyta, Ausztriában talált új hazát és a lyra terén Reinmarban, az eposz terén a Kiirenbergi lovagban, a Nibelungének szerzőjében páratlan képviselőket. A munka éretlen dilettantikus tákol mány, melynek legkisebb tudományos értéke sincsen. Piautu*, T. Maccius. Auxgewühlte Kontödien des T. M. Fi. Erklárt von Atuj. O. Ijorenz. 111. Bándchen: Miles Gloriosus. Zweite umgearbeitete Auflage. Berlin, 1886. Weidmann. 297 1. Ára 2 mk. 70. — Ezen második kiadás ban az első kiadás óta (1869) megjelent szakirodalom lelkiismeretesen fel van használva. Reinhardxtoettner Carl, Aufsatze und Ahhandlufufen, mmemlich zűr Literaturfjexchichte. Berlin, 1887, Oppenheim, 309 1. Ara 5 mk. — Tartalma: 1. Cristoforo Negri. — 2. Über einige dramatische Bearbeitungen von Herodes und Mariamne (2 spanyol, 4 franczia, 2 olasz, 2 angol és 1 német dráma; legkiválóbbnak Hebbel tragédiáját mondja). — 3. Napoleon I. in dér zeitgenössischen Literatur. — 4. Vöm Lernen und Lehren lebender Sprachen (humoros reflexiók). — 5. Luiz de Camoés (kitűnő életrajz). — 6. Dér Hyssope des A. Diniz in seinem Verhaltnisse zu Boileaus Lutrin (kimutatja, hogy a portugál költő nem egyszerű utánzója Boileaunak). — 7. Gcethes Faust in Portugál. — 8. Portugals neuere Lyrik. — 9. Die Romantiker in Portugál. — 10. Eine portugiesische Königs-Ghronik (kézirata Münchenben). E dolgozatok közűi a 4. és 10. számú itt jelennek meg először, a többiek pedig javított és részben igen átdolgozott alakban másodszor. Mind alapos és igen vonzóan írt tanulmányok nagyrészt igen kevéssé ismert irodalmi tárgyakról. Wümanns W., fíeüráye zxir Geschichte dér alteren deutschen Literatur. II. iílfer das Annolied. Bonn, 1886. Weber, 135 1. — Az Annodalról régebben általában azt hitték, hogy a * Császárok krónikáján* alapszik; e véleményt Kettner (Zeitschr. f. deutsche Philologie IX. 266) alaposan megczáfolta. E nézetet azért W. teljesen mellőzi. Tanulmányának kiinduló pontja Kettner (id. h.) fölfogása, hogy 1. Annodal és a Császárok krónikája egy közös né met forrásból származnak, és 2. hogy a Vita Annonis (MGH. XI, 463) a dalnak szintén forrása volt. — Az első pontra (t. i. az Annodal ób a Csá szári krónika egymáshoz való viszonyára) nézve kimutatja W., hogy a krónika szerzője kiírta az Annodalt, és hogy a két műről föltételezett közös német forrás (valami krónikaféle) elejtendő. Ennek helyébe, mint a két költemény közös forrása, a Gesta Trevirorum lépnek, de nem mai, hanem egy régibb alakjukban. — A második pontra nézve (Annodal és Vita An nonis) kimutatja W., hogy az Annodal egy régibb Anno-biographiából me rített, melyen a Vita Annonis is alapszik. — Végül az Annodal költői értékét tárgyalja W., nézetem szerint nem eléggé méltányolva a művet, mely ki váló alkotó erőnek munkája. — Egy függelékben összeállítja W. a frankok trójai eredetéről szóló hagyománynak forrásait. E függelékre még visszatérek.
Digitized by v ^ o o g i e
